Új célok felé. Isten szőtte szőnyeg Somogyi László. A végtelen égbolt Pannon Csillagda. Fizikatanítás másképpen Dr. Ujvári Sándor

Ára: 501 Ft

ISSN 2064-924X

924004

Fizikatanítás másképpen – Dr. Ujvári Sándor

772064

A végtelen égbolt – Pannon Csillagda

9

Isten szőtte szőnyeg – Somogyi László

2016. – III. évfolyam 3. szám ISSN 2064-924X

KÖZÉLETI MAGAZIN

Új k o l é c felé

Beruházás tervezése. És azután? Kiegyensúlyozott finanszírozási koncepcióval és a beruházásához, fejlesztéséhez igénybe vehető támogatási lehetőségek kihasználásában támogatjuk Önt, így vállalkozása sikeressége nem ismer majd határokat.

Székesfehérvári fiók: 8000 Székesfehérvár, Rákóczi út 1. Tel.: 22/518-100 www.oberbank.hu

KÖZÉLETI MAGAZIN

Helyinek lenni professzió! Az elmúlt negyedszázad egyik legfőbb tanulsága, hogy a gazdaságfejlesztés és a demokrácia önmagában nem elégséges eleme a helyi társadalom boldogulásának. Szemben a lengyelekkel, akik világviszonylatban a legjobban teljesítenek a GDP növekedés „társadalmi jól-létbe” fordításában, Magyarország a gyenge jóllét teremtő országok közé tartozik. A Kodolányi János Főiskola lengyel egyetemi partnerei ezt a tudást így összegezték: lengyelnek lenni, nem „náció”, hanem professzió kérdése. Ha ezt a gondolatot a helyi társadalom fejlődésére fordítjuk le, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a helyi elkötelezettség, leleményesség, kitartás és megújulási képesség, azaz a „helyinek lenni professzió” képességeinek elsajátítása. A társadalmi innováció forrásait az itáliai reneszánsz városfejlődés azon rendszerei fordították termőre, ahol a vidék (contando) és a város (citta) közösen kívánták megvalósítani az egyéni és a közösségi boldogulás és fennmaradás célkitűzéseit. Főiskolánk stratégiai partnereivel együtt, képzési és kutatási programjaival a „várostérségek” együttes felemelkedéséhez kíván hozzájárulni. Összekapcsolva az innovációt, a vállalkozóképesség-fejlesztést, a befogadást és együttműködést, egy új társadal-

mi reneszánsz törekvéseit kívántuk, kívánjuk elősegíteni. Ennek a reneszánsznak része kell hogy legyen a gazdasági és társadalmi modernizáció felgyorsítása a társadalmi minőségfejlesztés programjával, az áramvonalas és gyors helyi döntéshozatali és kormányzási képesség fejlesztésével, a gazdasági és társadalmi vállalkozásfejlesztés elősegítése a regionális és városfejlesztési képzési, kutatási és fejlesztési programokkal, a falusi és vidéki jól-lét erősítésével, a közérdekű gazdasági, turisztikai és szociális szolgáltatásfejlesztéssel és a társadalmi innováció gyakorlatával. A Helyi Érték magazin e száma is bizonyítja az új társadalmi reneszánszra való nyitottságot: a múlt és jövő, a természet és spiritualitás, az apáról fiúra szálló mesterségbeli tudás és természettudományos professzió, a borkultúra és testművészet, valamint a kreatív zenei tanulási modellek bemutatása, új megoldások keresésére ösztönző összekapcsolása életpályáknak, sorsoknak, hitvallásoknak. Az eredmények egyéniek, de még hiányoznak mögülük a támogató rendszerek, programok. Ennek ellenére a „helyi professzióság”, szakmaiság és életöröm kapcsolatát, a kiváló-

ságot, a bátorságot, a jellemet és a társadalmi erősséget, a helyes döntéseket, céltudatosabb és jobb életre törekvést minden életpálya mögött kitapinthatjuk. A polgári humán és társadalomtudományi felsőoktatás küldetése sem lehet más, mint az értelemben, morális, érzelmi kultúrában gazdag helyi társadalom fejlesztése, hiszen minél több virtuóz személy él közöttünk, annál nagyobb jól-lét köszönthet ránk, annál nagyobb az ember méltósága, magasabb az egyén társadalmi státusa és életminősége, annál szűkebb az egyéni és a közösségi társadalmi sekélyesség térnyerési lehetősége. Hervainé dr. Szabó Gyöngyvér főiskolai tanár, a Kodolányi János Főiskola tudományos rektorhelyettese

3

tar talom

tartalom 6 „A világ Isten-szőtte szőnyeg…” Nyugalom. Ez az első szó, ami eszünkbe jut, a forgalom zajából a Széchenyi úti református templom lelkészi hivatalába lépve. És a második, meg a harmadik is, amikor találkozunk Somogyi László református lelkésszel. Egy nyugodt ember, nyugodt gondolatokkal – az űzött világtól néhány méternyire.

18 „Nem veszem zokon valakitől, ha nem tökéletes az iskolában, mert én sem voltam az…” Felmérések szerint a fizika, a kémia és a nyelvtan a három legkevésbé szeretett tantárgy a világon. Dr. Ujvári Sándor, a Lánczos Kornél Gimnázium tanára viszont, ha kell még bohóckodik is az osztály előtt, csak hogy a diákjai minél jobban megértsék a fizika törvényeit.

30 Az utolsó juhász Él egy ember Szabadegyházán, aki nemzetsége utolsó tagjaként űzi a családjában több száz éves hagyománnyal bíró kihalófélben lévő mesterséget. Juhász Imre ugyanis –nem, ez nem tréfás szófordulat, hanem anyakönyvileg is igazolható tény – juhász. Mint mondja, addig műveli a mesterséget, amíg csak él, mert ő a szó minden értelmében juhásznak született.

36 12 A csillagok birodalma Az emberiség már a történelem előtti időkben is sokszor fürkészte az eget, akár egy jelet várva, akár vizsgálva a minket körülvevő égboltot. Ha csillagokat akarunk látni, elég feltekinteni az éjszakai égre. Ha ennél nagyobb élményre vágyunk, érdemes felkeresni a Pannon Csillagdát Bakonybélben. 4

24 Ódon várak nyomában Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiatalember, aki úgy gondolta, kiszáll a napi hajtásból, és elköltözik egy nyugalmas helyre. A Dinnyésen élő Alekszi Zoltánnak pár éve elege lett a mókuskerékből és úgy döntött: ezentúl minden idejét a váraknak szenteli.

„Ha összefogunk, messzebbre jutunk…” Amikor a Szegényeket Támogató Alapítvány felkereste az Ivanics Csoportot, és új autógumikat kért kisteherautójára, a járműkereskedelemmel foglalkozó cég azonnal igent mondott a kérésre. Ivanics Lajos, a kft. ügyvezető igazgatója már a vállalkozás megalakulásakor is fontosnak érezte a jószolgálati tevékenységet, különösen lokálpatrióta kapcsolódással.

tar talom

39 Mert nincs szomorúbb látvány az üres pohárnál A bor az italok között a leghasznosabb, az orvosságok között a legjobb ízű és az ételek között a legkellemesebb – írja Hippokratész. A szőlőben, a borban kincs és bőség rejtőzik, ezt előhozni azonban felelősséggel jár. Bár a Móri és az Etyek-budai nem a történelmi borvidékek közé tartoznak, hegyeiken és pincéikben értékes munka zajlik, ígéretes eredményekkel.

50 A búzatábla fölött két centiméterrel Akármi repül az égen, az mindenki kíváncsiságát felkelti. Sokak számára még mindig varázslatnak tűnik az, hogyan marad fenn bármi is tartósan a levegőben. Németh Zoltán, az Alba-Ballon Repülő Egyesület Székesfehérvár elnöke ejtőernyősként kezdte, majd átnyergelt a ballonozásra.

56 44 „Egy pali, akit érdekelnek a dolgok…” Szereti a munkáját, és emellett szereti a művészet számos területét is. Imád kiállításokra járni, szereti a film műfaját – szeret észrevenni dolgokat. Ő Arany Gold Zoltán.

„ Ha nem látsz képeket egy zenekarról, akkor nem is létezik...” Akad egy-két sírva röhögős pillanat, amikor augusztus végén összejön a csapat. Négyen négyfelé mennek az ősztől, ez kicsit nyomasztja is őket zenekari szinten. Az más kérdés, hogy mostantól már gimnazista lesz csak nyomokban a zenekarban. Bemutatjuk a CB Radio tagjait.

60 Sötét fellegek alatt Azzal az alaptétellel már a gyermekek is tisztában vannak, hogy az életút a születéssel kezdődik és a halállal ér véget. Az embereket leginkább az foglalkoztatja, hogy mi történik velük e két végpont között. Nem véletlen, hogy a társadalomtudományok között az egyik legkorábban kialakult tudományterület éppen a demográfia volt.

67 Más szemszögből A Nyolcezer.hu csapata újságírókból, operatőrőkből, videós és kommunikációs szakemberekből áll. Ezt a portált azért hozták létre, hogy nyilvánosságot biztosítsanak olyan híreknek, eseményeknek, történéseknek, amelyek nem, vagy nem kellő mértékben kapnak teret a helyi sajtóban. 5

közösség

„A világ Isten-szőtte szőnyeg…” Nyugalom. Ez az első szó, ami eszembe jut, a forgalom zajából a Széchenyi úti református templom lelkészi hivatalába lépve. És a második, meg a harmadik is, amikor találkozom Somogyi László református lelkésszel. Egy nyugodt ember, nyugodt gondolatokkal – az űzött világtól néhány méternyire. Figyelem: gondolatébresztő beszélgetés következik…

Szöveg: Török Péter Kép: Simon Erika

– Van arra definíció – nem feltétlenül hivatalos, inkább a sajátja – , hogy mi a hit? – A legközelebbi fogalom egy szóban: a bizalom. Gyakorlatilag pontosan ugyanazt jelenti: a keresztyén értelemben vett hit nem más, mint bizalom Isten iránt. Amit erről vallunk - én is személyesen –, az úgy szól, hogy először is van az ismeret. Valakit, valamit megismerek, akire, amire aztán biza-

6

lommal tekintek. És igazából akkor beszélhetünk keresztyén hitről, ha hajlandó vagyok ennek megfelelően lépni, döntéseket hozni. Röviden: ismeret, bizalom és engedelmesség. Egy nagyon egyszerű példa: kapok egy levelet valakitől, aki azt írja, távoli rokonom, és csomagot akar küldeni nekem, menjek el a postára. Van egy ismeretem a levélből, ami alapján felébred bennem a bizalom: hátha igaz. És tennem kell egy lépést: elmenni a postára, hogy enyém legyen a csomag.

– Nagyon érdekes, amit mond, mert eszerint attól, hogy valamit megismerek, növekszik a bizalmam. Holott – és ez nekem személyes tapasztalatom is, meg talán társadalmi jelenség is – mostanában ez sokszor fordítva van. Minél többet tudunk meg valamiről, annál jobban félünk tőle. – Nagyon jogos, én is így tapasztalom – a hétköznapi életben ezt látjuk. Ugyanakkor keresztyén hitünk alapja,

közösség

hogy Jézus Krisztus személyét egyre mélyebben, egyre hitelesebben megismerjük, a szem- és fültanúk elbeszélése, vagyis a Biblia alapján. Ettől viszont növekszik a bizalmunk, és erősödik a hitünk – tehát mégis működik, amiről az előbb beszéltünk. És azért emberi szinten is megéljük néha, hogy valakit megismerünk, és ettől növekszik felé a bizalmunk. De tény, hogy sokszor fordítva játszódik le a folyamat: megismerek valakit – és csalódok, elvész a bizalmam. De Jézussal kapcsolatban nem. Persze, nagyon fontos, hogy ez a megismerési folyamat az az út legyen, amelyet ő magáról hátrahagyott, amit kijelölt. Tudom, előfordulhat – és elő is fordul –, hogy valaki kér valamit Jézustól, nem úgy teljesül, ahogy gondolja, és akkor csalódik. – Így működik a legtöbb ember gondolkodása. – Kicsit mindenkié így működik, az enyém is. De Jézus személyét nem így lehet próbára tenni. Ám azt állítom, hogy próbára lehet tenni: úgy, ha valaki azt vizsgálja, amit Jézus magáról a tanítványok által hátrahagyott. És akkor a bizalom nőni fog. Én gyerekkoromban láttam a szüleimet, mint hívő embereket. Láttam a gyarlóságaikat, a pozitívumaikat – és láttam, hogy a hitükben növekedtek. És amit arra építettek az életükben, amit a Bibliában olvastak, abból pozitív, áldott dolgok következtek. Én is igyekszem így élni, és ezt örökíteni is tovább. – Jézus mennyire az egy hívő ember számára, amit ő maga mond a Bibliában – vagy men�nyire az, amit mi magunk gondolunk róla? – Nekem teljes meggyőződésem, hogy a Biblia a leghitelesebb forrás. Aki

elkezdi olvasni, a négy szem- és fültanú bizonyságtételét, az látja, hogy ezek nem szó szerint egyformák. Éppen ezért hitelesek – négy teljesen egyforma, az gyanús lenne. Így viszont látjuk, hogy négy különböző ember életén szűrődtek át a jézusi mondatok, cselekedetek. Nekem a Biblia Jézus személyében egy olyan jellemre mutat, aki úgy is élt, ahogy beszélt. – Önazonos. – Igen. És hiteles. Saját életemben tapasztalom, hogy ha a magam elképzeléseit próbálom ráerőltetni egy élethelyzetre, akkor sokkal nagyobb a csalódás esélye. De ha engedem, hogy a maguk rendje szerint történjenek a dolgok, ha azt mondom: „Uram, mutatkozz be nekem!”, akkor Isten Jézus Krisztus személyén keresztül ezt megteszi. Én ezt vallom és tapasztalom, és a gyülekezetben, akik ezt kipróbálják, azoknál is mind látom, hogy ugyanígy működik. Aki ezzel az őszinteséggel nyit, az tapasztalatom szerint találkozik Isten szeretetével. – Abszolút járhatónak tűnik ez az út – csak szükség van hozzá nem kevés türelemre. És nem biztos, hogy az emberekben elegendő türelem van.

– Így igaz, de hadd mondjam mégis, bátorításul, hogy minél őszintébb ez a keresés, annál gyorsabban jön a válasz is. Persze, kell idő – azért ez nem csettintésre megy. Hiszen egy hatalmas úrral kerülünk kapcsolatba, aki nem a szolgánk, és nem is egy auto-

Minél mélyebbre hajolva, minél alázatosabban keresi Istent az ember, annál hamarabb találja meg. Magas lóról ez nem megy. mata, amibe bedobjuk a kétszázast, és kiadja a kávét. Minél mélyebbre hajolva, minél alázatosabban keresi Istent az ember, annál hamarabb találja meg. Magas lóról ez nem megy. „Uram, mutatkozz meg, és aztán talán majd hiszek benned” – ha így állunk hozzá, akkor hosszú időnek kell eltelnie, mire eljutunk Istenhez. Tudok valakit, aki nem ismerte Istent,

7

közösség

a családjában sem hallott róla. Aztán egyetemistaként így fogalmazta meg élete első imádságát: „Isten, induljunk ki abból a feltevésből, hogy vagy…” – Óvatos kezdés. – És egy kicsit leereszkedő. De ez évtizedekkel ezelőtt történt, és az illető azóta hívő emberként él, és megtapasztalásokat élt át. – Talán nem is csak az idő, ami nehezíti ezt az utat, hanem az út állomásai is. Ha valaki nyitottan közelít Istenhez, az imája esetleg úgy hangzik: „Történjék, ahogy a legjobb”. Aztán történik valami, ami első látásra nem jó... Miközben lehet, hogy hosszú távon arra tart a dolog, amerre szeretné - de az a lépés, az a történés valamiért nem erre utal. – Nagyon jó felvetés, mert ez többek megtapasztalása - én is voltam már így, elismerem. Úgy éreztem, hogy tettem egy lépést Isten felé - erre majdhogynem pofont kaptam. Ez persze éles megfogalmazás, de van úgy,

8

hogy azt érezzük: „Uram, én a hitemet akartam feléd kimutatni, erre történt egy baleset…” Reményik Sándor írja A szőnyeg visszája című, nagyon szép versében: „A világ Isten-szőtte szőnyeg, / Mi csak visszáját látjuk itt, / És néha, legszebb perceinkben, / A színéből is valamit.” A régi szőnyegek hátulról tényleg nagyon kuszák, nem is nagyon értjük, melyik fonál honnan hová megy, és miért. Közben a másik oldalon nagyszerű rend van. Ha Istenhez közeledünk, tudnunk kell, hogy ő csodálatos összefüggésben látja az életünket, mások életének, vagy akár a társadalom életének szövetébe helyezve. És amikor valamilyen módon lép felénk, az első látásra sokszor nem érthető, vagy félreérthető. De ha ilyenkor egy picit kitartunk, és elhisszük a jószándékot, akkor egyszercsak ös�szeáll a kép, és meghallhatjuk azt a csodálatos harmóniát, ami részleteiben időnként érthetetlen. – Azért ehhez kell a bölcsesség. Észrevenni, hogy a szőnyegnek melyik oldalát látom.

– Hogyne. Meg a bizalom, hogy elhig�gyük: ha mi még nem is, de valaki a színe felől látja a szőnyeget. És ha elhiszem, hogy valaki megfelelően igazgatja a szálakat, az segít. Ezt nevezhetjük bölcsességnek, bizalomnak - és hitnek is. Vannak dolgok, amiket megértünk idővel - és olyankor nagyon jó hálát adni. Szajolnál volt egyszer régen egy nagyon súlyos vasúti baleset. Van egy ismerősöm, aki azzal a vonattal akart utazni, ami akkor kisiklott. Lekéste, és ott dühöngött a Nyugati pályaudvaron, mert időre kellett volna mennie valahová. Aztán este látta a híradóban, hogy mi történt… – Kell tudnunk, vagy fel kell tennünk azt a kérdést a szőnyeg visszáján állva, hogy „miért”? – Jó a kérdés, mivel a magyar nyelvben a „miért” az egy kettős tartalmú kérdőszó. Egyrészt benne van, hogy „mi okból?” – általában ezt szoktuk firtatni. De benne van az is, hogy „mi célból?” – és az a jó, ha így közelítünk. „Történt valami, amit nem értek - mi a célja?” És az a tapasztalatom, hogy

közösség

erre a kérdésre többször kapunk választ, mint arra, hogy „mi okból”. Az okokat nem mindig tudjuk feltárni vagy nem értjük. Az a következtetés, hogy „baj történt, tehát valami rosszat csináltam” - így nem igaz. Mert lehet, hogy csináltam valami rosszat - de a történéseknek mindig célja van. – Első generációs lelkész? – Második. Édesapám volt az első a családban, aki lelkész lett. Sokáig műszaki pályára készültem, aztán érettségi előtt merült fel bennem, hogy mégse. – Az, hogy a lelkészi hivatás felé fordult, generációs feladat volt, vagy személyes tapasztalás eredménye? – Személyes tapasztalás. A szüleim nagyon komolyan felhívták a figyelmemet, hogy ne utánozzak senkit: ne legyek azért lelkész, mert édesapám is az. Kétségtelen, hogy ő példa volt előttem: közelről láttam ennek a hivatásnak a szépségeit és az árnyoldalait is –, mert azért nem olyan egyszerű ez az életforma. De személyesen kellett megharcolni és végiggondolni, hogy vajon Isten hol akar engem látni. És nagy hálaadással mondhatom, hogy nem bántam meg – pedig most már harminc éve vagyok lelkész, ami azért elég hosszú idő. Voltak kudarcok, csalódások, emberi gáncsoskodás is – én még a szocializmusban kezdtem lelkészkedni, aminek akkoriban nem látszott jövője. Másodrendű állampolgárként kezelt minket az a rendszer - de ha nem lett volna rendszerváltozás, én akkor sem bántam volna meg. Mert látni, ahogy a hit ébred másokban, az nagyon nagy öröm. És ha egy kicsit hozzá tudok ehhez tenni, akkor azt mondom, hogy volt értelme, van értelme. Persze, én nem tudok hitet adni. De hogy mások hitre jussanak, abban lehet segíteni. – Mennyire gyakoribb – vagy ritkább – ma az emberek hitre ébredése, mint harminc éve, amikor kezdte a pályáját? – Ezt nagyon nehéz megmondani. Én azt hiszem – amit egyébként a hitvallásaink is megfogalmaznak –, hogy a mi

9

közösség

Mennyei Atyánk, az Élő Isten az, aki ezt munkálja. És őt nem befolyásolja a politika, hiszen felette áll a rendszereknek, eszméknek, ideológiáknak. Ő az embereket látja – és az embereket szereti. Vannak persze gátló tényezők: vannak keresztyén-ellenes államok most is a világban, ahogy annak idején a miénk is az volt. De én éppen akkor láttam, fiatal lelkészként, hogy Istennek ez nem akadály. Aki személyesen szeretné megélni a hitet, annak ugyanannyi esélye van most, mint ötven évvel ezelőtt. Akit Isten keres, azt megtalálja. Azzal együtt is, hogy minden egyházban vannak emberek, akik valamilyen okból eljárnak a templomba, de ezt a személyes kapcsolatot igazából nem keresik. Templomba járni könnyebb most, mint harminc éve – de nem igazán járnak többen templomba most, mint akkor. De ezek nyilván lelki folyamatok, és nem statisztikák.

10

– Templomba járni könnyebb. Hinni könnyebb-e? – Nem könnyebb. A Biblia azt mondja, hogy ahogy haladunk a történelemben előre, a hittől való elszakadás erősödik. Ezzel együtt azt hisszük, hogy a világ végéig lesznek hitre jutó emberek, és lesz keresztyénség szerte a világon. Ma rengeteg elterelő tényező van, rengeteg hatás éri az embereket, ami elfordítja a figyelmet a hitről. És egyre szaporodnak a csalódások

Akit Isten keres, azt megtalálja. is - mégis: nem tapasztalom, hogy ma kevesebben jutnának hitre. Nincsenek sokan, de folyamatosan, évről évre, nagy-nagy hálaadással csodálom Isten szeretetét, hogy felnőttek jönnek például konfirmálni, ami nálunk egy hitvallási alkalom. Jönnek,

érdeklődnek, és hitvalló emberekké lesznek, beépülnek a gyülekezetbe. Tehát Isten szeretete és vonzása ma is működik, ma is hat. – És nem zavarja a zaj. – Őt nem. Minket jobban zavar. – Azt mondta az imént: Istent nem befolyásolja a politika. Egy református lelkészt men�nyire kell, hogy érdekeljenek a politikai, közéleti folyamatok? – Ha nem vállaljuk a felelősséget a közügyekért, akkor nem járunk a bibliai úton. Van felelősségem, állampolgárként és lelkészként egyaránt. Néha nehéz megtalálni, hogy mi a dolgom, de hiszem, hogy Isten megmutatja. Nekem el kell mondanom az embereknek, hogy mi az, amit értéknek tartunk, amit fontosnak tartunk. És bőven van téma, amiben állást kell foglalni: az iszlámról, a házasságról, a fiú-lány kapcsolatról, a becsü-

közösség

letről, a pénz kezeléséről. Ezek mind közéleti ügyek. – Ez Jézustól sem volt idegen, hiszen kiűzte a pénzváltókat a templomból. – Így van – de tegyük hozzá, hogy nem a pénzváltókkal vagy a kereskedelemmel volt gondja, hanem azzal, hogy ez a tevékenység nem való a templomba. És sírt Jeruzsálem fölött,

alkalmatlanná válik. Nem szabad eltúloznom a saját sikereimet, fontosságomat – de a hamis álszerénység ugyanúgy káros. Örülök, hogy részese lehetek emberek hitre jutásának, de nem vagyok elégedett, és nem is akarok az lenni, mert az egyfajta megállás lenne. Csak egy példa: tudom, hogy mennyivel többet kéne látogatni, emberekkel foglalkozni – és nem

is akarok kifogásokat találni, hiszen emiatt tényleg hiányérzetem van. – Egyensúly? Ez a kulcsszó? – Igen. Egyensúly az egyház életének operatív és spirituális része között. – És mi az, amire a legbüszkébb az elmúlt harminc évből? – Ez megint nehéz. Mert ha bármire azt mondom, hogy büszke vagyok, akkor a saját hitemmel kerülök ellentétbe. Ez egy önellentmondásos helyzet. Isten szolgája vagyok? Ő cselekedett? Ő lett nagyobb azáltal hogy megtörtént valami – vagy én…? Ha valamire büszke vagyok, az olyan, mintha én csináltam volna – miközben meggyőződéssel vallom, hogy ami mögöttem van, abban inkább eszköz voltam. – Akkor a „büszkeség” szót cseréljük ki arra, hogy „öröm”. – Így már jó, köszönöm. És a válaszom, hogy amikor egy gyülekezet a széttagolt városi létből kilép, közösséget kezd építeni, az emberek megfogják egymás kezét, felvállalják egymás gondját, és Istennel és egymással közelebbi kapcsolatba kerülnek – ez például nagyon nagy öröm. És nekem részem lehetett benne.

fontos volt neki a népe, a nemzete. Sok olyan utalás van a Bibliában, ami arra ösztökél bennünket, hogy foglalkozzunk a köz ügyeivel. Csak vigyázni kell, hogy mire használjuk a szószéket. Ott tanítani kell, nem utasítani. Majd Isten elvégzi, hogy a lehető legjobb döntést hozzák meg az emberek. – Ilyen értelemben a szószék - és a szószéken ön - mégiscsak a hitre ébresztés eszköze. – Igen. Ez a küldetésünk. – Az elmúlt harminc évre visszatekintve hogy érzi: betölti ezt a küldetést – vagy van hiányérzete? – Van. De ez talán szükséges is. A Biblia azt mondja: aki áll, az vigyázzon, hogy el ne essék. Ha az ember nem marad meg abban az alázatban, hogy „Uram, Te munkálkodsz és Te cselekszel”, akkor szinte biztos, hogy

11

A CSILLAGOK BIRODALMA Az emberiség már a történelem előtti időkben is sokszor fürkészte az eget, akár egy jelet várva, akár vizsgálva a minket körülvevő égboltot. Az évezredek során tett számos csillagászati felfedezés döbbentett rá minket arra, hogy Földünk nem az egyetlen bolygó, és hogy men�nyire porszemnyi az emberiség lakhelye ebben a végtelen, folyamatosan táguló univerzumban. 12

Szöveg: Váczi Márk Kép: Simon Erika

Pannon Csillagda Ha csillagokat akarunk látni, elég feltekinteni az éjszakai égre. Ha ennél nagyobb élményre vágyunk, érdemes keresni egy helyet, ahol nemcsak szemlélődhetünk, de hasznos ismeretekhez is jutunk szakemberek segítségével. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park szívében, a nagyvárosok neonreklámjaitól elzárt gyönyörű természeti környezetben fekszik Bakonybél település. 2012-ben itt létesítette a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság európai uniós támogatással, ezt az időjárás és napszak független

látogatóközpontot, melyet Bárány László amatőr csillagász, rendező vezetésével működik. A Pannon Csillagda egy világviszonylatban is elismert, korszerű csillagászati ismeretterjesztő élménycentrum, mely már a megnyitása évében elnyerte az év ökoturisztikai látogatóközpont díját is. Bár a csillagászat mint téma, minden korosztály körében nagy népszerűségnek örvend, és egész évben számos programon vehetünk részt országszerte, mégis van egy olyan időszak, amikor a csillagvizsgálókat tömegesen keresik fel: ez az augusztus, a csillaghullás időszaka. Négy kolléganőmmel ezért úgy határoztunk, felfedezzük magunknak ezt a

tudomány

már honlapjának átböngészése alapján is lenyűgöző helyet. Csapatunkat Soltész Attila fiatal csillagász fogadta, és kalauzolta körbe az épület hét emeletén. Ott töltött mintegy két óra felejthetetlen élményt nyújtott mindannyiunknak. Mi az, ami ennyire lenyűgözött? Az egykori magtárból kialakított 800 négyzetméter alapterületű objektum számos érdekes látnivalót kínál a látogatók számára. A központ 2012től három nagy tematikus egységgel – csillagászattörténeti kiállítás, planetárium, távcsőpark – működik, idén júliusban pedig egy három dimenziós filmek vetítésére alkalmas moziteremmel egészült ki. A korszerű digitális technikával felszerelt komplexumban másfél-két óra időtartamban kutathatjuk az univerzum titkait önállóan vagy vezetéssel. Szempillantásnyi univerzum Ahhoz, hogy a végtelen, folyamatosan táguló világűrt tanulmányozhas-

sa, az emberiségnek az égitestek szabad szemmel való észlelése mellett szüksége volt olyan eszközre, amely közelebb hozza a sokszor több millió fényévre lévő csillagokat, bolygókat, kisbolygókat, aszteroidákat. Egy jól felszerelt csillagvizsgálóból nem hiányozhatnak a modern, a kutatói és látogatói igényeket egyaránt kielégítő távcsövek. Bakonybél főműszere, a naptávcső 40 centiméter átmérőjű. Ezzel figyelemmel kísérhetjük a különböző naptevékenységeket, ami elsősorban az előre meghirdetett éjszakai programok során nyújt maradandó élményt, de azért a nappali időszakban is érdemes beletekinteni. A további műszerek és kamerák jól kiépített számítógépes hálózattal állnak összeköttetésben, az elbillenést és a nagymértékű elfordulást ellensúlyok akadályozzák, miközben a műszereket hordozó tengely a Föld forgási sebességével megegyezően forog, egyébként a stabilitás látszatát kelti. Nemcsak

az észlelést és megfigyelést segítő távcsövek forognak, hanem maga a nyitott gömbkupola is, amely gombnyomásra 360°-os, vagyis teljes fordulat megtételére képes. Ahogy egy ilyen intézmény nem lehet híján jól felszerelt távcsőparknak, úgy nem hiányozhat az ismeretterjesztő, garantált élményt nyújtó planetárium sem. Öt különböző filmje a legkisebbektől a legnagyobbakig kínál új A Csilla gda ku tatási p nak sza rogram kmai v jáezetője , Sárne Krisztiá czky n csilla gász az fedezet általa fe t, a Fö lldtől 4 50 mil találha lió kilo tó kisb méterr olygót e Bakony el. Szin bélről n tén ő „ evezte találta meg” a sorszám 164 2 ú kisbo 68. lygót, a a széke mely 2 sfehér v 0 11-ben ári Ter , kán La vizsgáló jos Csill alapítá agsának 50. évfo alapító , Hajm rdulójá ási Józ n az sef nev ez volt ét kapt az első a. Nem ilyen e semény a Nem zetközi : 2007 Csillagá óta szati U alapján nió dön a 111 tése 468. so az Alba rszámú Regia n asztero evet vis ida eli.

13

tudomány

megitestek ható ég t k lá l e m ozgásu A szem ható m iszámít ra k á l, e m v á sz figyelésé ember z ókori oa y l n e v k lye lzésé t, ame előreje z jutot e an, h b k g e t sá e da ismer ezőgaz m fontos a l u y éldá an vag gytak p ámításb mot ha z idősz en, a b , k e n e y b n é észet cselekm s az épít u ik lt si-ku vetve a a vallá így köz éppen ást, és z jó a h lását. A ték a k alaku segítet ai csolato p a k i ti és kín delm zel-kele ö k kereske , si u níl t agásza támiai, rai csill mezopo tt a ko e ll e ó m r ög ciók t a gör civilizá oz játszot erepet tikvitásh sz n s a o z t a fon jd a m , ág an ányoss ltúrákb tudom mai ku eszánsz n e r ló yú visszan sében. é d ő jl fe

ismereteket mindenkinek, közérthető nyelven, 21. századi képminőséggel, gömbpanorámás vetítőkkel. A 22-30 perces 3D-s filmek mindegyike általános iskolás korúak számára már élvezhető, de a Csillagda külön a kisebbek számára is tartogat látnivalót. Az ovisoknak és kisiskolásoknak készí-

14

tett Zula Brigádot a „Száz Holdas Bakony” című gyermekprogramokon vetítik. A karakterek hangját olyan kiváló színészeink kölcsönzik, mint Mikó István és Reviczky Gábor. A nagyobbak és a felnőttek is találhatnak maguknak megfelelő programot. Őket három előadás várja. Mi úgy döntöttünk, hogy a bakonybéli csillagos égboltot is bemutató filmet nézzük meg, mely a csillagok – és hangsúlyosan a Nap – keletkezését, fejlődését és pusztulását, a csillaghalmazok különböző típusait és a galaxisok, így a mi Tejutunk világát mutatja be. A tudomány felfedezéseinek köszönhetően tudunk arról, hogy ez a szelídnek tűnő galaxis több másikat elpusztított már története során. Persze azért bőven akad még „vetélytársa”, hiszen becslések szerint a folyamatosan táguló Világ-

egyetemben több mint százmilliárd galaxis létezik. Tejútrendszerünkben mintegy 200-400 milliárd csillag és legalább 100 milliárd bolygó található. Mivel Naprendszerünk ennek belsejében helyezkedik el, a teljes galaxis tanulmányozása számtalan nehézségbe ütközik. A film végén tátva maradt a szánk a fejünk fölé vetített, teljesen élethű, egyáltalán nem csak mozi élmény után. A sci-fi és a valóság Bár sokan nem szeretnek több oldalnyi feliratot olvasgatni, a csillagászattörténeti kiállítást azok is élvezhetik, akik nem hívei a szövegközpontú ismeretterjesztésnek. Ezekben a helyiségekben az érdekességeket soroló táblák mellett az űrkutatás és a csillagászat történetének fontos találmányai is megtalálhatók egy-egy másolat vagy makett formájában.

tudomány

Így láthatjuk a holdutazások történetét és legfontosabb eredményeit felvonultató összeállításokat: az Apollo program sikereit és kudarcait a 11-estől a 17-esig. A lélegzetelállító fotók, műholdfelvételek és grafikák mellett interjúrészletekből tudhatjuk meg, mi köze a Holdnak az F16-os vadászgéphez, hogyan „lobog” az USA zászlaja, ha nincs felszíni légmozgás, illetve mi segíti az űrhajósokat abban, hogy a furcsa szkafanderben is mozogni tudjanak. Ha már csillagok és csillaghullás, nem lehet kihagyni azt a termet, ahol többek között a meteoritokkal ismerkedhetünk fotók és videofelvételek segítségével, sőt, egy-egy darabot meg is érinthetünk. Itt szembesülhetünk azzal, mekkorák voltak a világtörténelem rekorder aszteroidái, és valójában mekkora is egy átlagos méretű meteorit. A titkot nem áruljuk el, azt viszont minden esetre érdemes tudni, hogy az égbolton látottak alapján ne ítéljünk elsőre, hiszen a földi légkörbe érve ezek az égitestek főleg a rendkívül nagy hőmérsékletű izzásnak köszönhetően látszanak olyan hatalmasnak. És amit nagyon sokszor mondogatunk Magyarországgal kapcsolatban, hogy milyen jók a földrajzi adottságai, mert magas hegyek veszik körül, egy óriási medencében fekszik – nos, mindezek nem befolyásolják

a hullócsillagok útját, vagyis ugyanakkora esélye van annak, hogy egy 20-25 kilós tömb Fehérvár belvárosában csapódjon be, mint Szibéria lakatlan területén. Persze azért ettől nem kell tartanunk, de érdemes nem megfeledkezni erről az eshetőségről. Ugyanitt megismerkedhetünk Galilei Jupiter-kutatásaival, a bolygó holdjairól készített ábrázolásokkal és a témát feldolgozó munkájával, illetve Newton csillagászati és ehhez kapcsolódó fizikai munkásságával. Számos, általunk, hétköznapi emberek által rejtélyesnek tartott égitest közül a Nap és a Hold mellett a Mars is rengeteg érdekességet tartogat. Ahogy megihlette az első sci-fi elbe-

szélések és regények szerzőit – gondoljunk például H. G. Wellsre –, úgy a mai popkultúrának is szerves része a vörös bolygó. Több nagy sikert aratott könyv és a belőlük készült filmek egy-egy részletét juttatják eszünkbe – a Douglas Adams bestsellere alapján – Mars útikalauz stopposoknak címet viselő kiállítás tablói, térképei. Utóbbiakon tanulmányozhatjuk például, hova érkeztek meg a szondák, és milyen utat járt be az Andy Weir Marsi című regényének főhőse, a Mentőexpedíció című film űrhajósa, Mark Watney, akit a filmvásznon Matt Damon alakított. Olyan rejtélyek nyitjára bukkanhatunk, mint a Mars arcának elnevezett jelenség,

15

tudomány

megismerkedhetünk a bolygó fokozatos benépesítésének lehetőségeit részletező tervekkel, láthatjuk a marsjárók makettjeit, de közelről megszemlélhetjük azt a rendkívül kis méretű, ám annál erősebb motort is, amely ezeket a szerkezeteket

16

hajtja, és amelynek gyártása részben itt, Magyarországon történik. Nem lenne teljes az élmény a 3D moziterem és a kiállítással azonos című Mars-film megtekintése nélkül. A készítők forgattak többek között a szicíliai Etna vulkánnál, a spanyolor-

szági Rio Tinto folyónál, a Szaharában és Gánt egykori bauxitbányájában. Megtudhatjuk, hogyan kutatja a vörös bolygó és a Föld közötti analógiákat a magyar származású olasz tudós, prof. Gian Gabrielle Ori a sivatagban, miért nem lehet lágytojást főzni a Marson, és milyen körülmények fogadnák az oda érkező embereket. Pavlics Ferenc, az 1956 óta az USAban élő mérnök a szakmai irányítása mellett megalkotott Holdautóról és az általa tervezett Pathfinder űrszondáról beszél. Elmeséli azt is, milyen élmény volt, amikor viszontláthatta saját munkáit a filmekben. Bár a cikk megjelenése idején már túl vagyunk az augusztusi csillaghullás időszakán, Bakonybél ősszel is tartogat látnivalót. Aki ellátogat a Pannon Csillagdába, legyen gyerek vagy felnőtt, garantáltan az égbolt szerelmesévé válik.

Munkaerőt keres?

A HR TRANSPORT segít Önnek!

rugalmasság az emberi erőforrások biztosításában adminisztrációs teher csökkenés munkajogi kockázat átvállalás A HR TRANSPORT Munkaerő-kölcsönző Nonprofit Kft. fő tevékenységét a munkaerő-kölcsönzés és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások jelentik. Küldetésünk, hogy a szolgáltatásaink nyújtotta lehetőségeket kihasználva a munkáltatók megfelelő munkavállalókra, a munkavállalók pedig megfelelő munkahelyekre találjanak. Kínált munkaerő-kölcsönzési és az ezzel kapcsolatos szolgáltatásaink a vonatkozó aktuális törvényi kereteknek megfelelően: • toborzás az ország egész területén • professzionális kiválasztás • a munkaviszony létesítéssel kapcsolatos teendők lebonyolítása, szerződéskötés és egyéb adminisztráció, kapcsolattartás a kölcsönzött munkavállalóval és a kölcsönvevővel, zökkenőmentes munkába állás • munkaerő 3-5 munkanapon belüli pótlása • a munkaviszonyhoz tartozó elszámolások, adatszolgáltatások, bevallások teljes körű ügyintézése a munkavállalók és a hatóságok felé Cím: 2400 Dunaújváros, Szilvás utca 6., fsz. 1. Telefonszámok Személyi ügyekkel kapcsolatban: +36 25/281-501 Bérügyekkel kapcsolatban: +36 25/786-436 Email: [email protected] www.hr-trans.hu 17

ok tatás

„Nem veszem zokon valakitől, ha nem tökéletes az iskolában, mert én sem voltam az…” Felmérések szerint a fizika, a kémia és a nyelvtan a három legkevésbé szeretett tantárgy a világon. Valljuk be, a fizika sokunknak nem tartozott a kedvenc tantárgyai közé. Dr. Ujvári Sándor, a Lánczos Kornél Gimnázium tanára viszont, ha kell – ahogy ő fogalmaz – még bohóckodik is az osztály előtt, csak hogy a diákjai minél jobban megértsék a fizika törvényeit. Szöveg: Simon Rita Kép: Simon Erika

– Mindig is a tanári pályára készült? – Az általános iskola hetedik osztályától kezdve fizikatanárnak készültem, amit egy kis kerülővel sikerült elérnem. Pesten laktam, ahol nem volt tanárképző főiskola, csak egyetem. A gimnáziumban nem tanultam olyan jól, hogy bekerüljek az egyetemre, ezért először elmentem a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola műszaki tanár szakára. Mikor elvégeztem, kiderült, hogy onnan már csak be kell iratkozni az ELTE-re, ahol második szakként fizikatanári diplomát szereztem. Mindig is fizika-

18

tanár voltam, műszaki tanárként egy percig sem tudtunk dolgozni, mert amikor végeztünk tizennégyen az évfolyamon, kiderült, hogy egy ilyen állás van az egész országban. Ezért osztálytársammal és barátommal, Nagy Kálmánnal lejöttünk Fehérvárra nevelőtanárnak; ő most már a Székesfehérvári József Attila Középiskolai Kollégium igazgatója. Az elején óraadó tanárok is voltunk, majd főállásba kerültem az Egészségügyi Szakközépiskolában. – Milyen agy kell ahhoz, hogy valaki fizikát tanítson? – Vannak, akiknek fontos, hogy a dolgokat meg tudják fogalmazni szigorú szabályok szerint, definíciókat alkos-

sanak róluk és matematikai keretbe tudják foglalni ezeket. Igény van az emberek fejében arra, hogy a dolgok logikusak legyenek, ami a fizikához is kell. Ha valakiben ez megvan, és van hozzá képessége is, akkor megy neki

Igény van az emberek fejében arra, hogy a dolgok logikusak legyenek ez a tantárgy. Azt tegyük hozzá, hogy nem a fizikatanár a legjobb fizikus, ő csak a második vagy harmadik vonal. A legjobbak mennek el fizikusnak, ahogy az én osztályomból is sokan. Én azt például nem tudnám csinálni,

ok tatás

19

ok tatás

mert a nagyon komoly problémákat nem tudnám megoldani. – Valljuk be, a fizika nem egy kedvelt tantárgy… – A Szegedi Tudományegyetem professzora, Csapó Benő végzett el egy vizsgálatot, amelyből kiderült, hogy a fizika, a kémia és a nyelvtan a három legutáltabb tantárgy. (A világon mindenhol így van – nem csak Magyarországon). Ez ellen próbálnak tenni a fizikatanárok. Ezért van az, hogy mindenféle kísérleteket csinálunk,

en:

tenyérb Láng a

etünk, gázt vez egy kis a tb a kok ld es o a buboré Mosószer , amiben ik ez k et ző a ab kel kísérlete olyan h e. Ha a v lt tö k ea anna kezét, d gázzal v íz hűti a v a , zi elég. e ves yorsan tenyeréb agyon g n z á g folyalévő a 11. év habban rma Zit o T en b tek A kísérle tívan. részt ak ló vesz u n ta s mo

amelyek már túl vannak az órai anyagon. Mondhatom úgy, hogy bohóckodunk is valamen�nyit az órán, hiszen felmegyek az asztalra és leugrom, amikor súlytalanságot tanítok, vagy amikor tábor van, vízirakétákat lövünk fel. Ettől függetlenül mindig megvan a saját „közönségünk”. Egy évfolyamon mindig van 8-10 gyerek, aki vevő erre, a többiek meg nem utálják annyira a fizikát… Engem sem, néha engem jobban szeretnek, mint a fizikát, de talán jobb lenne, ha fordítva lenne. – Mindig szemléltetőeszközökkel, sok-sok kísérlettel tarkított órákat tart?

20

– Már nagyon fiatalon fizikatanár akartam lenni, és ebben benne van az is, hogy nagyon jó fizikatanáraim voltak. A gimnáziumban fizika tagozaton Tóth László, az egyetemen Marx György, ők voltak a példaképeim, mindig ragaszkodtak ahhoz, hogy a dolgokat szemléltetni is kell, nemcsak beszélni róluk. A régi Egészségügyiben még kötelező volt a fizika érettségi, és bár a lányok nem voltak fizikus beállítottságúak, de le kellett érettségizniük, ezért igyekez-

nen kapta a nevét, ugyanis bemutattak hatvan olyan kísérletet nekünk, amelyeket olcsón, hulladék anyagokból lehetett megcsinálni. Ezek nem mindegyike kapcsolódik szorosan a tananyaghoz, de nagyon jól fel lehet vele kelteni az érdeklődést. Ilyen például a zenélő teáskanna, vagy amikor összetört üvegen járunk. – Mit tesz azért, hogy ez a fajta gondolkodás elterjedjen? – Több helyen is tartok bemutatókat. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat ta-

tünk megmutatni azokat a jelenségeket, amelyekről tanultunk. – A tankönyvekben emlékeim szerint nem sok kísérlet szerepelt… – Kétféle kísérlet van: ami az órához tartozik, és amelyik látványos. Az órához tartozó kísérletek szerepelnek a tankönyvben, ezek elvégzését megtanították nekünk a főiskolán és az egyetemen. A többi kísérlet elsajátítása egy véletlen eseményhez kapcsolódik. 1992-ben egy japán fizikatanár-csapat érkezett Magyarországra. Úgy hívták őket, hogy a Kóbor Macskák Klubja. Japánban sem szeretik a fizikát a gyerekek. A felső középiskolában csak két természettudományi tárgyat kell tanulniuk, ők pedig sokkal inkább a biológiát és a földrajzot választották, mint a fizikát és a kémiát. Ezért létrehozták ezt a klubot a tanárok. Abban az időben ment egy rajzfilm a tévében, a Turpi úrfi, a hajléktalan macska, aki a szemétből szedett ki dolgokat. A klub in-

nár szakcsoportjának elnöke vagyok ebben a ciklusban. Az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karának támogatásával indítottunk Fehérváron egy fizikai diákolimpiai szakkört, ahol a megye iskoláiból érkező tehetséges diákok további felkészítést kapnak. Dr. Orosz Gábor Tamás tartja az elméleti órákat, én pedig kísérleteket mutatok be a fiataloknak. A Fizikai Szemle szerkesztőbizottságában dolgozom, cikkeket lektorálok. Zsűritagja vagyok az Országos Szilárd Leó Fizikaversenynek. A Magyar Nukleáris Társaság tanártagozatának titkáraként kollégáimmal együtt nukleáris táborokat szervezünk érdeklődő diákok számára. Theisz Györggyel, Nyirati Lászlóval és dr. Hudoba Györggyel a Lánczos Kornél Fizikaverseny rendezői vagyunk. – Mire marad ideje mindemellett – hiszen ezek időigényes feladatok…? – Ez mind olyasmi, ami belefér az időmbe. Nem csinálnám, ha nem sze-

ok tatás

retném. Olyan emberekkel találkozom a versenyeken, akikkel nagyon jóban vagyok. Érdekes velük együtt lenni, érdekes velük ezt együtt csinálni, én ezt szabadidős elfoglaltságnak veszem. Ez nem munka, hanem pihenés. A Lánczos Kornél versenyen például összejön 14-15 tanár a megyéből, többekkel közülük egy évben csak ilyenkor találkozom, beszélgetünk. – Hogyan csinálja, hogy még mindig lelkes? – Amióta végeztem a főiskolán, azt csinálom, amit szerettem volna. Nem csalódtam a pályában, mindig vannak olyan diákok, akikért érdemes ezt csinálni. Egy férfinak könnyebb az élete, mint egy női tanárnak. A tanárnők általában jó tanulók voltak, és nekik nehezebb elviselni azokat, akik nem ilyenek. Én viszont nem voltam jó tanuló a gimnáziumban, velem sok gond volt. Nem veszem zokon valakitől, ha nem tökéletes az iskolában, mert emlékszem, hogy én sem voltam az.

Dr. Ujvári Sándor 2014-ben Tehetségek Szolgálatáért-életműdíjban részesült. A Kutató Diákok Országos Szövetségét húsz éve indította útjára dr. Csermely Péter professzor, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a kutatómunka iránt érdeklődő tehetséges diákoknak. Lehetőséget teremt arra, hogy a középiskolai szintet meghaladó tudományos munka során bejussanak egyetemekre, kutatóintézetekbe, ahol egyetemi oktatók mentorálása mellett dolgozhatnak. Minden évben megszervezik a TUDOK-ot (Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája). A konferencián mutatják be a diákok az elért eredményeket. A gimnáziumnak az utolsó öt évben két nagydíjasa volt, és majdnem minden évben van egy első díjasa. Ujvári Sándor azért kapta az elismerést, mert elég sok versenyzője volt az elmúlt években. Minek tudható be ez a siker? „A laborom mindig nyitva van. Nyolc-tíz gyerek ott tölti a szüneteket, van, amikor csak bejönnek játszani valamivel, vagy van, amikor ott végzik a kutatómunkájukat. Volt olyan fiú, akire az igazgató úr azt mondta, hogy neki a laboratórium az élőhelye, mert a fiatalember minden szünetet ott töltött, és este öt órakor úgy kellett onnan kidobni. Ő egy kéz-szimulátort készített két évig, három példányt, ő lett az egyik nagydíjas. Jelenleg mérnökhallgató, pedig az elején nehezen indult, de nagyon türelmesen, két éven át dolgozott, és felhozta saját magát az emelt szintű fizika érettségi szintjére. Az első kutatódiákunkból tudós lett Hollandiában, biofizikus. Másik nagydíjasunk a zürichi ETH-ra nyert ösztöndíjat a Szegedi Tudományegyetemről, ahol molekuláris bionikát tanul, amiről pontosan nem is tudom, hogy micsoda” – mondja Ujvári Sándor.

21

ok tatás

nz: Égő pé

tatunk ébe áz keverék íz v s gyújtl é or meg Alkoho st. Mik o t in r rfo alkohol egy eze t, és az a pénz i t ű h . Hogy íz lületén juk a v pénz fe a g lángelé ánykék pedig ol halv h l o lk a az ttől jó lássuk erni, e belekev ll e k t g. ját, só sz a lán sárga le ó t a h t lá

– Érintik a fizikatanítást az oktatási átalakítások? – A szakgimnáziumok elindulása azt jelenti, hogy sok intézményben meg fog szűnni a fizika, ugyanis egyetlen természettudományos tantárgy lesz az iskolákban. A másik probléma pedig az, hogy kevés a fizika- és kémiatanár. A tanárképzésben is bevezetett bolognai képzés sokat rontott a helyzeten, mert aki elvégezte az első három évet, az semmiféle szakmát, semmiféle munkavégzésre jogot nem kapott. Tanár csak akkor lehetett, ha elvégezte a mesterképzést, ahova nehéz volt bekerülni. Így volt olyan év, hogy az országban mindössze négyen-öten végeztek ezeken a szakokon. Amióta újra bevezették az osztatlan tanárképzést, már több a hallgató, de ők is csak pár év múlva végeznek. Elég bizonytalan a helyzet. A mai fizika nagyon nehéz. Amit modern fizikaként tanítunk, az is több mint százéves; ehhez olyan bonyo-

22

lult matematika kell, amit az emberek többsége nem fog megérteni. Lehet, hogy fel kell adni a kísérleteket arra, hogy a diákoknak megtanítsuk középiskolában. – Mennyire változott meg az, hogy mit tanít fizikából az elmúlt évtizedek alatt? – Változott valamennyire, bár amikor tanultam, nagyjából én is eddig jutottam el. Bekerül a modern fizikából egy-egy szelet a tananyagba, de mélyebben nem foglalkozunk vele. Például tavaly felfedezték a gravitációs hullámokat, négy éve a Higgs-bozont, de ezek sincsenek benne a tankönyvekben, csak órán beszélünk róluk egy keveset. – Mennyire változtak meg a diákok? Érezhető változás a fizika iránti lelkesedésükben? – Most olvastam a Kalevalát, ami a finn vaskorról szólt, és abban azt írták: elkorcsosult korunkban. Úgyhogy nem hiszek abban, hogy egyre

Megváltozott a figyelem terjedelme, és megváltozott az érdeklődés iránya. rosszabbak lennének a gyerekek. Az a pár százalék érdeklődő, aki fizikusnak készül, ugyanolyan. Ha tanulniuk kell négy órát, akkor leülnek, és tanulnak négy órát. Viszont megvál-

tozott a figyelem terjedelme, és megváltozott az érdeklődés iránya. Úgy érzem, hogy az iskola nem változik elég gyorsan ahhoz, hogy kövesse a diákokat. A mostani elméletek szerint létezik öt-hat féle intelligencia, az iskola pedig egy-kettőt mér, és az felel meg az intézménynek, aki ennek a kettőnek is megfelel. Van olyan tanítványom, aki fizikából sorban adja be az üres dolgozatokat, mert nem tud feladatokat megoldani. Miközben olyan anyagismereti tudása van, ami nekem sincs, mert hobbiból kovácsol. Meg szoktam kérni, javítson meg a szertárban dolgokat. Belőle egyszer valószínűleg nagyszerű mesterember lesz. – Mennyiben más tanítani a Lánczos Kornél Gimnáziumban, mint egy másik iskolában? – Annyiban más, hogy alapítványi iskola lévén amellett, hogy felkészítem a gyerekeket az érettségire – ami egyforma mindenkinek –, én dönthetem el, mit tanítok, mikor és hogyan. Amikor elkezdtem dolgozni a Lánczosban, az iskola igazgatója azt mondta, hogy az érettségi köt bennünket, de azon kívül én osztok be mindent. Saját tanmenetem van, ami nem nagyon tér el a központitól, mert a gyerekek jönnek-mennek, és ha nagyon mást tanítok, akkor a többi iskolában nem fog tudni beilleszkedni, vagy aki máshonnan jön, nem tudja követni a dolgokat. Nálunk kisebb létszámú osztályok vannak, jobban tudok alkalmazkodni ahhoz, ha valakinek egyéni igényei vannak. Ha például csak egy diák akarna felkészülni az emelt szintű érettségire, akkor leülök azzal az egy gyerekkel, és felkészítem a vizsgára. Minden héten konzultációt tartunk az érdeklődőknek. Ha valamit nem értenek, akkor bejönnek, megkérdezik, és mi elmagyarázzuk. Az iskola működési szabályzatából adódóan, ha valaki lemarad, akkor kérhet úgynevezett tanulmányiidő-hosszabbítást. Kérheti, hogy ha év végéig nem fejezte be a tananyagot – például hosszabb betegség miatt –, ne osztályozzuk, ha-

ok tatás

nem augusztus elején számolhasson be az elmaradt anyagrészből. Az igazgató úr szokta mondani mindig: „akit érdekel, azzal foglalkozz, a többieknek meg bocsásd meg, hogy nem akarnak fizikusok lenni.” – Mennyi fizikaórájuk van a diákoknak egy héten?

– Annyi, mint máshol, heti két fizikaóra. Szerencsémre a Lánczosban minden osztály valamilyen irányultságú. A nyelvieknek az első évben több nyelvórájuk van, a természetismeretiseknek pedig terepgyakorlatuk. Harmadik évfolyamban megkapom ezt az időkeretet, így nemcsak elméleti fizikaóra van, hanem bejön az osztály a laboratóriumba, és méréseket végez. Ez sokat javít a jegyükön, és azért is jó, mert a szóbeli érettségi ilyen mérésekből áll. Van projekthetünk, amit mi Alkotóhétnek hívunk. Minden tanár kiírja a faliújságra, milyen témával akar foglalkozni a héten, és ezek közül választhatnak a diákok. Négy napig ezzel foglalkozunk, az ötödik napon

konferencia van, ahol előadják a csoportok, hogy mit csináltak, milyen eredmények születtek. Azon a héten az a diák, aki a fizikát szereti, végig

„akit érdekel, azzal foglalkozz, a többieknek meg bocsásd meg, hogy nem akarnak fizikusok lenni.” velem van, nincs más órája. Ebben az évben például atomfizikával foglalkoztunk. Egy egyszerű kísérlettel megmértük az atom méretét, az atomenergiáról beszélgettünk, és a végén mindenki számítógépen irányíthatott egy atomerőmű-szimulációt. Ezek a hetek nagyon inspirálóak a gyerekeknek.

23

sz abadidő

Ódon várak nyomában Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiatalember, aki úgy gondolta, kiszáll a napi hajtásból, és elköltözik egy nyugalmas helyre. Ha valaki modern mesét akarna írni, a történet akár így is kezdődhetne. A Dinnyésen élő Alekszi Zoltán viszont valóságos ember, akinek pár éve elege lett az addigi hajtásból. Úgy döntött: ezentúl minden idejét a váraknak szenteli.

Szöveg: Váczi Márk Kép: Simon Erika

A Székesfehérvártól 10 perces vonatútra fekvő alig 1000 fős, egykor önálló falu ma Gárdony része, a Velencei-tó kapuja. A település 2014ben új látnivalóval gazdagodott: két évnyi előkészítés után megnyílt az érdeklődők előtt a Várpark. – Honnan jött az ötlet, hogy várakkal foglalkozzon? – Amikor gyermekkoromban az Egri csillagokat olvastam, elhatároztam, hogy lesz egy saját váram. Aztán eltelt harminc év, és másfél éves kutatómunka után elkezdtem építeni. Ez 2013-ban volt. A parkot 2014. június 4-én nyitottam meg. Ekkorra 18 vár

24

készült el teljesen. Idén tavaszra ezt újabb tizenkettővel bővítettem. – Bár a gyűjtemény neve Várpark, nemcsak erődítményeket láthat, aki ellátogat ide. Beavatná az olvasókat a részletekbe? – Ahogy belépünk, rögtön megakad a szem egy érdekes alkotáson. Emese álmát, Álmos vezér mondabeli fogantatását mutatja be a jelenet. Innen nevezik az Árpád-házat Turul-dinasztiának. Az ábrázolás az én ötletem volt, de a kivitelezést mesteremberre bíztam. Kialakítottam egy sétányt is, ahol 90 kopjafát helyeztem el Álmostól kezdve. Őt követi Árpád, majd leszármazottai, a fejedelmek. Istvánnal

kezdődik a királyok sora, egészen az utolsó magyar királyig, IV. Károlyig, illetve egy-egy kopjafa őrzi a kormányzók és az erdélyi fejedelmek emlékét is. Mindegyik egységnek megvan a maga szimbolikája. A fejedelmeket a süveg mellé tűzve viselt toll és egy leegyszerűsített életfa-motívum, a királyokat – és ideértem az ellenkirályokat is, mert ők ugyanúgy a magyar történelem részei – a koronázási ékszerek, a fejedelmeket pedig a székely szimbólumok, a Csaba hun királyfi Csillagösvényen vágtató seregére utaló holdsarló és a csillag, illetve a hatalmat jelentő jogar jelképezik. Minden történelmi személyről egy-egy pár soros életrajzot állítot-

gasz tro

tam össze három nyelven. Az oszlopokat követve egy rövid egyenes sétányon indulunk el, ami a történelmi Magyarország körvonalaiban folytatódik. Ez az oszlopsor veszi körbe a felépített várakat. – Visszatérve a várakhoz: értelmezhetjük ezt a kialakítást egyfajta térképként? – Minden várat igyekeztem a valós elhelyezkedéséhez és egymáshoz viszonyítva megközelítőleg pontosan tájolni. A méretarány kapcsán ugyanez nem mondható el, mert több esetben óriási különbségek vannak a valós alapterületek között, így minden egyes makett felépítése külön számítást igényelt. Gondol-

nom kellett arra is, hogy a később felépítendő várak is elférjenek ezen a területen. A célom bemutatni a Trianon előtti Magyarország erősségeiből hatvanat. Ennek most a felénél tartok. – Milyen szempontok alapján választja ki a felépítendő várakat? – A park elsősorban oktatási célokat szolgál, másik fő célja az elfeledett várak, romvárak bemutatása, egyfajta vármentő tevékenység. Fontosnak tartom, hogy a fiatalok is megismerjék a magyar nemzet történetének ezt az oldalát. Ahonnan tudok, fotókat is beszerzek a jelenlegi állapotokról. Úgy gondolom, az

átlagember azt érti meg a legjobban, amit lát. Ezért hasznosak a visszaépített várak, amitől a magyar szakemberek nagy része ódzkodik, én viszont populista várépítőnek tartom magam, így csak örülni tudok az ilyen kezdeményezéseknek. – Mi adja az alapot ezekhez az építkezésekhez? Van valamilyen dokumentációs anyag, amiből ki tud indulni? – Az alap a régészeti dokumentáció, a régészek által készített ásatási alaprajzok. Általában a kiindulási állapotot mutatom be a makettekkel, a bővítésekkel nem foglalkozom. A romrekonstrukcióknál csak a jelleget lehet hitelesen bemutatni, a ki-

25

sz abadidő

nézet már elméleti hozzátoldás. Két fő szempont van: az épület legyen méretarányos és anyaghű. – A kutatómunkát egyedül végzi. Van, aki segítsen a kivitelezésben? – Azért a kutatásoknál sem vagyok mindig teljesen magamra utalva. A kivitelezés szinte teljes mértékben

az én sajátkezű munkám. Persze volt már, hogy igénybe vettem ügyes kezű mesteremberek segítségét, főleg akkor, amikor pár éve még betegeskedtem. – Hogyan zajlik egy vár felépítése? – Ha belekezdek, mindig több erősséget építek egyszerre, mert napon-

Jelenleg az egyetlen Fejér megyei makett az egykor Isztimér határában állt Csikling várat mutatja be.

26

sz abadidő

ta viszonylag keveset lehet haladni például egy kővárral. Csak soronként lehet felrakni, és kettőnél-háromnál több sort nem is érdemes naponta felfalazni, mert különben nem köt meg rendesen, ledől az egész. Ezt a saját példámon is tapasztaltam, amikor 6-8 sort raktam fel egyszerre. Szóval napi két sor, ezeket vetésforgóban építem, általában ötöt-hatot egy szakaszban. Betonalappal kezdem, és az első nap csak a legalsó sort rakom le, hogy jobban kössön. A kövek, amiket beszerzek, fehéres színűek, ezeket egyesével kell kézzel a választott színre festenem. A falrakás után jöhet az aprólékos ácsmunka, a fedés, aztán a gyilokjárók – a védőfalak tetején húzódó folyosó –, a korlátok és más faszerkezetek. A kész tetőszerkezetbe kábelt is behúzok, mielőtt a tetőt rögzíteném. Ez kell a rendszeres esti kivilágításokhoz, persze csak mint

Somoskő vára ma Szlovákiában található. Kiépített erdei út csak Magyarországról vezet fel ide.

A horvátországi Kosztajnica a Frangepánok, majd a Zrínyiek fontos végvára volt, ahol a források szerint szélmalom is működött.

27

sz abadidő

hangulati elem. Amelyik várnak külső védművei voltak, például szárazvagy vizesárok, deszkapalánk, azokat is megépítem. Nem kis munkát igényel egy ilyen makett elkészítése, de szerintem megéri. – Körbejárva a parkban, bizonyára sok látogatónak feltűnnek a különböző alaprajzok… – Sokan elcsodálkoznak, amikor meglátnak egy-egy bonyolultabb formát. Van egy kép, ami a legtöbbek fejében Minden, ami nem rombol, épít A makettek között sétálva Zoltán minden egyes várhoz kapcsolódóan tud egy-egy érdekes történettel szolgálni. A bemutatott erősségek között legrégebbi a poroszlói palánkvár, amely már a 800-as években állhatott. Hasonlóan nagy múltra tekint vissza Benevár, amelynek eredetijét Bene vitéz építtette. A birtokot valószínűleg nagyapja, Edömér kapta Árpád fejedelemtől. Ez a vár a névadója a Castrum Bene Egyesületnek. A Várpark a történelmi várak megismertetése és megmentése mellett oktatási, kulturális célokat is szolgál. A 3-10 éves gyerekek játékos foglalkozásokon vehetnek részt, 18 éves korig akár kihelyezett történelemórák megtartására is van lehetőség, illetve előzetes egyeztetés alapján történelmi előadásokat is hallgathatnak a fiatalok. A fő szezon a májusaugusztusi időszak, a Velenceitó idegenforgalmához igazodóan. Ősszel kevés a látogató, a tél pedig az építés ideje. Zoltán rendszeresen tart ingyenes nyílt napokat a helyi óvodásoknak, a nemzeti ünnepeken és a kijelölt hétvégéken pedig előre meghirdetett programokkal – lovagi nap, húsvéti piknik, országos vármakett kiállítás, esti kivilágítás – várja a látogatókat.

28

él arról, hogy néz ki egy vár: van négy szögletes vagy kerek tornya, és mindegyiket egy-egy fal köti össze. Ezek a fantáziában élő erődítések négyszögletesek. Egy ilyen nálunk is található, Zimony vára, ahol a győztes nándorfehérvári diadal után a csatamezőn szerzett pestisben elhunyt Hunyadi János. Szintén egyszerű felépítésű Kórógy vára – egyetlen szögletes tornyát kör alaprajzú falak védték. Ez a típus az úgynevezett kerekvár. – Ha már a konkrét épületeknél tartunk: melyik a legnépszerűbb a látogatók körében? – A legnépszerűbb egyértelműen Drégely vára. Olyannyira, hogy ez közkívánatra készült. Több látogató kérdezte, miért nem látható a többi

között ez is. Hát gondoltam egyet, és megépítettem. – Milyen tervei vannak a jövőre nézve? – Vannak terveim a közeli és a távolabbi jövőre nézve, de ez legyen meglepetés. Annyit mondhatok, hogy a következő években is érdemes lesz ellátogatni hozzánk. – Megmondom őszintén, történészként irigykedem egy kicsit, hogy valaki egy ilyen fantasztikus helyen tölti a mindennapjait. – Történelemtanár feleségemmel tudatosan választottuk ezt a helyet. A gyermekünk most két éves. Nagyon jól érezzük magunkat Dinnyésen, sokkal nyugodtabb az életünk.

Viniczai Cukrászda

Székesfehérvár, Erzsébet út 33. 30-40 féle süteménnyel várjuk kedves meglévő és leendő vendégeinket. Tortarendelés kínálatunkban számos tortaféléből válogathat. Tavasztól őszig 18-féle fagylalttal várjuk a hagyományos, főzött fagylalt rajongóit.

www.viniczaicukraszda.com • Tel.: 22/338-222

Székesfehérvár legnagyobb tradícióval rendelkezó cukrászdája 29

hagyomány

Az utolsó juhász Él egy ember Szabadegyházán, aki nemzetsége utolsó tagjaként űzi a családjában több száz éves hagyománnyal bíró, egyébként hazánkban kihalófélben lévő mesterséget. Juhász Imre ugyanis – nem, ez nem tréfás szófordulat, hanem anyakönyvileg is igazolható tény – juhász. Családjában utolsóként tartja életben az ősi mesterség hagyományait. Mint mondja, addig, amíg csak él, mert ő a szó minden értelmében juhásznak született.

Szöveg: Stefkó Krisztina Kép: Simon Erika

Székesfehérvárra, a Rác utcába beszéljük meg a találkozót, hiszen tagja a Fehérvári Kézművesek Egyesületének. A megbeszélt időpontban álldogálok a Rác utcában, várom őt. Már-már előveszem a telefonomat, hogy felhívjam, rosszul emlékszem-e az időpontra? Aztán a távolból látok közeledni egy alakot: a róla látott képek alapján felismerem Juhász Imrét. Bár telefonon többször is beszéltünk, személyesen most találkozunk először, nyújtom hát a kezem, hogy bemutatkozzam. A félénk mozdulatot egy másodperc alatt félbeszakítja: a kezemet mosolyogva félretolja, és a parola helyett egy jó erős ölelésben és két pu-

30

sziban van részem. Nem is lehet másmilyen a beszélgetésünk egy ilyen kezdés után, mint kedélyes. Bár be kell vallanom: az interjú mégis két könnyes szempárral ér véget… – Egy ízig-vérig városi lány fejében egy gyermekkori mesékből rögzült, romantikus kép él a juhászokról: csöndesek, magányosak, maguknak valók. Mennyire van köze a valóságnak ehhez a képhez? – Valóban zárkózottak, nem egy bőbeszédű típus a juhász. De nem magányos és nem csendes! A munkafolyamatokat végezvén azonban nem szereti, ha beleszólnak, és netalántán háborgatják, mert azt ugye odafigyeléssel kell végezni. – Ha jól tudom, nem előzmények nélküli az ön juhász mivolta,

hanem családi örökség. Meséljen erről kicsit! – Dinasztiákra nyúlik vissza nálunk a juhászat, körülbelül 150 évre visszamenőleg lehetne keresni a családfából ágazó juhászdinasztiánk eredetét. Sajnos az élet kegyetlen és szétszórta ezt a famíliát, ezt a nemzetséget. Na de hát ugye vannak megrögzött egyének, akik viszik tovább az ágazat kötelezettségét és a név kötelez elv alapján azt az elszántságot, hogy a juhász az juhász maradjon. Mert ugye ez a juhász szó, ez egy kemény fogalom a pásztorélettel kapcsolatosan, hiszen a pásztor szó egy gyűjtőfogalom: ebbe beletartozik a csikós, a gulyás, a juhász, a kanász. A juhász mellett ezeknek a mesterségeknek is megvan a maga szépsége, becsülete és a mögötte rejlő kemény munka az életben való helytálláshoz. Sajnos az apáink, nagyapáink ősi mesterségét a

31

hagyomány

generációnk, szétszakadásánál fogva gyakorlatilag mindenki abbahagyta, egyedül maradtam, aki folytatom. Sajnos kiveszendőben vagyunk, úgyhogy vér szerinti juhászfajtánkból, családunkból már nem lesz, aki ezt a szakmát folytassa. – Gondolom ez a 150 éves családi hagyomány is arra ösztönözte, hogy tovább vigye az ősi mesterséget, de erről volt-e szó pusztán, vagy kedvet is érzett hozzá? – Énnekem nagyon tetszett. Tizenegyen nőttünk fel a családban: öt leány és hat fiú. Mindegyikünknek meg kellett tanulnia a szakmát, mert gyerekként így nőttünk fel, hiszen apánk is juhász volt, de sajnos egyikőjük sem folytatta ezt a mesterséget, egyedül én. Én nagyon szeretem, ezt a szakiskolát is végeztem el, hiszen 1967-ben kezdtem és 1970-ben fejeztem be Balassagyarmaton a tanulmányaimat, mint juhtenyésztő szakmun-

32

kás. Hivatásszerűen erre tettem fel az életemet, ebből éltem, ezt csináltam a rendszerváltásig. A mai napig is folytatom itthon, igaz most már csak hobbi szinten, de csinálom, mert ez a mesterségem, és az állatot, a juhot, a birkát szeretem. Amíg élek, addig a portámon ez így is marad, mert én juhász vagyok. Nem csak név szerint, hanem minden értelemben. – Az első pillanattól kezdve az járt a fejemben, milyen érdekes, hogy egy juhásznak a vezetékneve is Juhász legyen. Ez véletlen? – Nem véletlen, hiszen az ősi dinasztiákban mindenkit a szakmája, foglalkozása révén kereszteltek el. Annyit tudok ezzel kapcsolatban, amiket az apám és a nagyapám öccse – mert a nagyapámat sajnos már nem ismerhettem – elmeséltek nekem. A nagyapám testvére az 1870-es években született, és elmondták, hogy az ő apjuk és a nagyapjuk is juhászok voltak.

– Az első válaszában megragadott egy kifejezése, ami arra vonatkozott, hogy vannak „megrögzött egyének”. Ön egy ilyen megrögzött egyén? – Igen, mondhatjuk, hogy egy megrögzött egyéniség vagyok. Ehhez viszont, hogy ezt valaki így tudja folytatni, három dolog kell: szív, szeretet és szaktudás. A szív kell ahhoz, hogy az állatot szívből szeresse az ember. A szeretet szintén ezért, a gondviselés végett, hogy ugyanúgy viselje gondját az állatnak, mint önmagának. A szaktudás hiányában pedig nem szabad állattenyésztéssel vagy állattartással foglalkozni. – Azt mondja, szereti az állatokat, amiket gondoz, nevel. Szentimentálisnak tűnhet a kérdés, de hogyan lehet szeretni azzal a tudattal ezeket az állatokat, hogy tisztában van vele, végül ki kell oltania az életüket?

hagyomány

– Ez egy olyan dolog, hogy az a nemzetség, akit én úgy nevezek a magyar társadalomban, hogy pásztor nemzetség, az genetikailag örökölte, hogy ezt kell csinálnia - ezzel látjuk el az országot, a nemzetet hússal. Nekünk kell érte dolgozni, és azok az állatok azért születnek, hogy mi emberek, akik feltörtünk a táplálkozási lánc legmagasabb fokára és – mondjuk ki – a legnagyobb ragadozókká váltunk, húst tudjunk enni. Éppen ezért nem szabad sajnálni, hiszen azért háziasította valamikor az ősember azt a vadat, mert nem mindig tudta megfogni, de ha már az anyaállatot leölte, a kicsit magánál tartotta, könnyebben jutott élelemhez, mint ha elment volna vadászni. Ugyanez történik manapság is, csak most már kulturált körülmények között, és kidolgozott technikával készítjük elő a táplálkozásunk alapanyagát. Igaz, hogy érzelmileg ragaszkodik az ember ahhoz a jószághoz, mert fölneveli, szereti, de utána kénytelen megtenni azt, amit az élet íratlan törvénye diktál. Az emberiségnél is így van: nemzedékek születnek, nemzedékek elmúlnak. Ez az élet örök körforgása, amit el kell fogadni. – Ön megtanulta a juhbőr feldolgozásának csínját-bínját is emellett. – Igen, megtanultam, mert, ahogy említettem, az édesapám szintén juhász volt, megtanulta a bőrkikészítést, és ezt átadta nekem is, így megtanultam tőle. Megtanította nekem a suba, a bekecs és a kucsma varrást. Ezek a dolgok valójában nem tartoznak a juhtenyésztő szakmához vagy a juhász szakmához, ezek csak mellékági tevékenységek, de azért büszke volt minden juhász arra, ha el tudta készíteni a saját subáját, kucsmáját, bekecsét és nem kellett neki ezért máshova menni. – Hogyan zajlik ez a folyamat? – Házi kikészítéssel dolgozom, iparban sosem dolgoztam bőrdíszművesként. Saját módszer szerint készítem ki a bőrt. Miután megnyúztam az állatot – levettem róla a bundát, ahogy

szokták ezt nevezni -, akkor ott frissiben, gyorsan kimosom. Ahol a vágás volt, ahol véres a szőr, ott alaposabban, mert ha egy kevés szennyeződés is marad benne, azt utána kimosni már nagyon nehéz. Három-négy mosással kijön belőle minden szen�nyeződés, ami lerakódott az évek folyamán. Ezután ultradermmel beáztatom négy-öt órára, megdörzsölöm ott, ahol piszkosabb. Ha már teljesen tiszta, lecsöpögtetem annyira, hogy már majdnem száraz legyen, de egy kis nedvesség még maradjon benne. Ekkor a bőr felületét konyhasó és timsó keverékével besózom úgy, hogy mindenhol egyenletesen legyen rajta. Behajtogatom minden oldalát, és körülbelül egy hétig így hagyom. Egy hét után ismét vízbe teszem, kimosom a sót belőle és a gyapjút is még egyszer átmosom. Újra kiterítem száradni, aztán van egy úgynevezett gamó, azzal a száradás során a rajta maradt faggyú- és húsréteget el kell

távolítani. Ezzel a gamóval aztán félóránként-óránként addig kell puhítani, míg el nem éri a kellő puhaságot. Ez a legkeményebb munkája egyébként a bőrkikészítésnek, a gamólás. Eztán végül még egy pengével is átmegyek rajta, hogy minden, esetleg a bőrön maradt háncsot lehúzok róla külön-külön – ezzel a rostokat még egyszer átpuhítom. Egy bőrnek a kikészítése majdnem két hétig tart, nem egy egyszerű dolog. Onnan kezdve, hogy kikészítettük a bőrt, nekem avval gondom már nincs. Csak akkor, ha valaki azt mondja, hogy csináljunk belőle valamit! – Hogyan tovább, ha valaki ezt mondja? – Amiről az előbb meséltem, az a tímármesterség, ami ez után jön, az pedig már a szabóé. Leveszem a méreteket, de rá kell számítani a gyapjú vastagságát is, és egy centit a varráshoz is, mert én kézzel varrom, nem géppel. Amikor ez megvan, kiszabom,

33

hagyomány

összefércelem, és akkor elhívom próbára az illetőt. Inkább úgy szabok, hogy egy kicsivel nagyobb legyen, hogy inkább ki kelljen belőle venni - mert hozzátenni ugye ilyenkor már nem lehet – és akkor készre varrom azt a subát vagy bekecset. – Kik kérik meg arra, hogy varrjon nekik egy-egy ilyet? – Az igazságot megvallva – hogy is mondjam ezt – bérmunkába én nem dolgozom. Barátok, rokonok, unokatestvérek mondják, hogy „Bátyja, te vagy az utolsó. Legyen egy subám, legyen egy bekecsem!” Na, szóval így van. Úgyhogy ebből gyakorlatilag nem tudnék megélni sem. És nem is akarok! Ezt hobbiszinten csinálom. Már csak azért is, mert megörököltem, megtanultam. Apám kemény, szigorú ember volt, megkövetelte, hogy mindezt meg tudjuk csinálni. Minden öcsém meg tudja csinálni, meg tudná legalábbis, hiszen ugyanúgy juhászkodtak, mint én, de nem érdekli őket, nem foglalkoznak vele.

34

– Gyakori résztvevője, kiállítója olyan fesztiváloknak, ahol a hagyományőrző mesterségek bemutatását tűzték ki célul a résztvevők. Mit gondol, az emberekben még él a vágy megmenteni, vagy legalább csak megismerni az ősi szokásokat, saját népük hagyományait? – Nagyon fontos ez. Mi, akik a jelenlegi generációban még vagyunk olyanok, akik a régmúltat, a megőrzött technikákat és szakmai tudást még ismerjük, átadni nem tudjuk mindenkinek. De szeretnénk a múltat megőrizni és bemutatni a jövő nemzedékének, hogy emlékezzenek arra, hogy az őseink így éltek. Szeretnénk, ha ezáltal megtudnák azt is, hogy bár nehéz és kemény élet volt ez, de innen váltunk azzá, akik most vagyunk. Ne menjen feledésbe, ne pusztuljon el az az ősi tudomány, ami táplálta ideáig is a nemzetet, és ami ezután is fogja táplálni. Úgy vettem észre, hogy most egyre többen vannak, akik fog-

lalkoznak azzal, hogy felderítsék és megőrizzék a jövő generációjának a múltunkat. Csak sajnos egyre kevesebben vannak azok, akiket érdekel. Hiszen mi is azért beszélgetünk most itt, hogy megpróbáljuk visszaültetni az emberek tudatába ezeket a hagyományokat. Mert ha a média nem foglalkozik ezzel, akkor mi hiába beszélgetünk róla a határban, a legelőn, nem fogják tudni és ismerni az emberek ezeket a dolgokat. – Mit érez, amikor arra gondol, hogy a családjában Önnel véget ér egy több száz éves hagyomány, egy mesterség. Szokott erre gondolni egyáltalán? – Megmondom őszintén, kicsit fájdalmas. Lelkileg, emberileg elveszik egy dinasztiának a szaktudása. Amit mások megtanulnak kemény munkával és sok anyagi ráfordítással, azt most még megtanulhatnák ingyen és bérmentve, hiszen önzetlenül átadnám. De nincs, aki elfogadja…

Civil Központ

gasz tro

– minden, ami belefér

HELYSZÍNT KERES PROGRAMJÁHOZ? Színházterem • rendezvény és oktató termek • tárgyalók • számítógépterem • kiállítóterek Székesfehérvár belvárosában a FEHÉRVÁRI CIVIL KÖZPONTBAN bérelhető helyiségekkel állunk rendelkezésére. Recepció, ruhatár, valamint parkolási lehetőség is biztosított.

FEHÉRVÁRI CIVIL KÖZPONT NONPROFIT KFT.

8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25. Telefon: 22/502-276, 06-30/6076-321 [email protected] www.echoinn.hu

„Ha összefogunk, messzebbre jutunk…”

Amikor a Szegényeket Támogató Alapítvány felkereste az Ivanics Csoportot, és új autógumikat kért kisteherautójára, a járműkereskedelemmel foglalkozó cég azonnal igent mondott a kérésre. Ivanics Lajos, a Kft. ügyvezető igazgatója már a vállalkozás 1991-es megalakulásakor is fontosnak érezte a jószolgálati tevékenységet, különösen lokálpatrióta kapcsolódással. A ’80-as években Németországban találkozott ezzel a fajta támogatási formával, amelyet beépített a cég mindennapjaiba is. Az Ivanics Kft. lényegesnek tartja a helyi elköteleződést, így nemcsak Budapesten, hanem Székesfehérváron is sokat tesz a közösségekért. – Miért tartja fontosnak a társadalmi felelősségvállalást? – Az anyagi lehetőségek egy részét jó célra felajánlani elégedettséggel tölt el nemcsak engem, hanem a csapatunkban dolgozó munkatársakat is. Ha egy cég megteheti, akkor a pénzügyi támogatás mellett gondolkodásával,

36

odafigyeléssel, apró tettekkel is sok mindenben tud segíteni. A ’90-es években még szerteágazó tevékenységet folytattunk e tekintetben, majd a 2000-es évek közepétől célirányosan az egészségügyet és a gyermekek gyógyításával foglalkozó alapítványokat, szervezeteket támogatjuk. Így

került előtérbe a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház és a Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai II. számú Gyermekgyógyászati Klinika, majd néhány évvel később a Szemem Fénye Alapítvány. – Milyen formában érkezik önöktől ez a támogatás?

– Munkatársaink ezt mára egységesen magukénak érzik. Ha szervezünk egy akciót, akkor kollégáink közül, aki teheti, bekapcsolódik, segít. Beléjük ivódott ez a fajta gondolkodás. Példaként hozhatom fel a már említett karácsonyi adománygyűjtéseket, a KÉPES program munkálatait, de fontos a Vöröskereszttel való évek óta tartó jó együttműködésünk is, ahol a szalonunkba rendszeresen szervezett véradásokon nagy számban vesznek részt kollégáink. – Idén negyed százados a cég. Mi a titkuk? – Titkunk a nagyon-nagyon sok munka. Bíztunk abban, hogy van elég szakértelmünk ahhoz, hogy a Volvo után, a Ford, Hyundai és Kawasaki márkakereskedést és szervizt létre tudjuk hozni, mind Budapesten, mind Székesfehérváron. Hallatlanul sok munka kellett és szükséges ma is ahhoz, hogy a jó kollégákat, a jó vezetőket magunk mellé állítsuk, éljünk a – Érkezhet konkrét anyagi támogatás formájában, emellett szakirányú segítséget is tudunk nyújtani, akár a betegek autóval való mozgatására, vagy a járművek javítására, akár a Szegényeket Támogató Alapítvány kisteherautójának autógumi adományára gondolunk. A székesfehérvári KÉPES – Közösségi Értékteremtő Program önkéntes napjain is részt veszünk, amikor a munkatársakkal segítünk egy-egy óvoda vagy bölcsőde udvarának szebbé tételében, legyen az fűnyírás, vagy éppen kerítésfestés. Itt Székesfehérváron az utóbbi néhány évben több olyan megkeresés is érkezett hozzánk, amely mellé büszkén adtuk nevünket és legjobb tudásunkat: szerveztünk karácsonyi adománygyűjtést a munkatársak és az ügyfelek körében a Fejér Megyei Gyermekvédelmi Központban nevelkedő gyermekek számára, támogattuk a Belvárosban átadott vakok és gyengénlátók számára készült tapintható bronztérkép átadását. Van még egy fontos terület, amire figyelmet fordítunk, ez pedig a sport.

Hogy csak a közelmúltból említsek néhány eseményt: Fehérvár Rallye, ahol a gépátvétel, illetve végellenőrzés helyszínét biztosítottuk; a CEP Fehérvár Félmaraton, ahol a logisztikában segítettünk, és több, a sporthoz köthető, nemrégiben lezajlott rendezvényt is támogattunk, mint például az Alba Regia Nemzetközi Férfi Röplabda Gála vagy a májusi Kosárpárbaj rendezvények. – Mennyire érzik magukénak ezt a fajta mentalitást a munkatársak?

lehetőségeinkkel, és közben mindennek a hajtómotorja is legyünk. – Mi jellemzi ezt a 25 évet? – Ma már nem klasszikus kis családi vállalkozás vagyunk (itt Székesfehérváron közel 80 családnak adunk munkát), de a mai napig családias szellemiségű vállalatot és irányokat tartunk fenn. Egy ilyen cég életében nagyon fontos az, hogy egyrészt racionálisan, másrészt pedig strukturáltan gondolkodjon az ember. Sokat jelent nekünk az, hogy a feleségemmel együtt kezdtük el a munkát, a gyer-

37

mekeink bekapcsolódtak, és ők is intenzíven részt vesznek a mindennapokban és a stratégiai feladatokban. Ez ad az embernek egy olyan plusz energiát, amely hosszú éveken keresztül működteti azt a hajtóerőt, azt az összetartó

erőt, amely egy ilyen vállalkozáshoz szükséges. Az évek folyamán a célok meghatározása, teljesítése vagy épp módosítása mellett egy megfelelő vezetői és vállalati struktúrát is sikerült kiépítenünk. – Merre tovább?

– Kell a fiatalító gondolkodásmód, melyet gyermekeink és a fiatalabb vezetők képviselnek a cégnél. Hét éve elkezdtünk egy tudatos generációváltást, vezetői átadást, kivonulást gyerekeink javára. Emlékszem, hogy fiatalkoromban sok mindent másképpen láttam, mint a szüleim, mint édesapám, aki mellett megszerettem ezt a szakmát, és látom, hogy a gyermekeimnek is vannak újító ötleteik. Meggyőződésem, hogy nem csak egy út vezet a sikerhez, és nekem, nekünk, az idősebb generációnak együtt kell élnie a gondolattal, hogy a fiataloknak is vannak jó elképzeléseik. Ha az a jó gondolat, a sok tapasztalat, az újító, előremutató ötlet – mely a különböző generációkban érlelődik – együtt válik cselekvéssé, bizonyosan messzebbre jutunk.

?L7D?9I9IEFEHJÅ7@ÜHCøIP7AxHJö AZ ÖN IGÉNYE A MI HIVATÁSUNK

ÚJ- ÉS HASZNÁLTAUTÓ-KERESKEDÉS ÉS -SZERVIZ ÚJ- ÉS HASZNÁLTMOTOR-KERESKEDÉS ÉS -SZERVIZ MÁRKAFÜGGETLEN SZAKSZERVIZ KAROSSZÉRIAJAVÍTÁS ÉS -FÉNYEZÉS 0-24 órában várjuk, akár éjjel is*

1116 Budapest, Méhész u. 2-4. +36 1 7766-500

38

BÉRAUTÓ SZOLGÁLTATÁS ÉS FLOTTAKEZELÉS KÉZI ÉS GÉPI AUTÓMOSÁS CøIP7A?L?PI=ÜPJ7JÜI J;B@;IAzHø8?PJEIßJÜI?{=O?DJxPxI Legjobb ár garancia*

8000 Székesfehérvár, Palánkai út 7. +36 22 600-100

*További részletekért látogasson el a www.ivanics.hu oldalra.

gasz tro

Mert nincs szomorúbb látvány az üres pohárnál A bor az italok között a leghasznosabb, az orvosságok között a legjobb ízű és az ételek között a legkellemesebb – írja Hippokratész. A szőlőben, a borban kincs és bőség rejtőzik, ezt előhozni azonban felelősséggel jár. Bár a Móri és az Etyek–Budai nem a történelmi borvidékek közé tartoznak, hegyeiken és pincéikben értékes munka zajlik, ígéretes eredményekkel. Szöveg: Váczi Márk Kép: Simon Erika, pixabay.com

Ha körülnézünk Fejér megyében, elmondhatjuk, hogy nem kell egy jó pohár borért elutaznunk Tokaj Kölcsey által megénekelt szőlővesszei és Eger Szépasszony-völgyi hűvös pincéi közé. Akár még Székesfehérvárról sem kell kilépnünk. Az Öreghegyen ma is magas minőségű borokat kínálnak a különböző pincészetek, borkereskedések. Teszik ezt az ősök példáját követve, rendkívül nagy gondossággal. Fehérvár két nagy bortermelő városrésze és egykori tájneveik többsége egyaránt viseli a –hegy utótagot,

amely a szőlőművelésre, borászatra utal. Az Öreghegyen már a középkor óta folyik termelés, amint azt a Külsőhegy, Belsőhegy, Felsőhegy, Szélsőhegy, Rátzhegy, Pestispincék, Budai úti szőlők elnevezések is mutatják. Alba Regia szőlővel borított hegyének egy római kori legenda nyomán keletkezett nevét a Noé-hegyi Szent István Borrend őrzi. A koros, ám szép állapotú pincék mellett érdemes megemlékezni a szőlészek és számos borvidék szentjének tiszteletére dedikált Szent Donát-kápolnáról, amelyet 1734ben szenteltek fel. Harangjait 1741-ben kapta. Az építéséhez szükséges téglát a városi téglaégető kemencék biztosították. A Mária Terézia uralkodása ide-

jén megszüntetett jezsuita rend itteni szőlőbirtokait a létrejövő püspökség kapta. A hagyomány szerint augusztus 7-én, Szent Donát napján a Felsővárosból és a Belvárosból is vezettek ide körmenetet. Öreghegy nemcsak pincéiről, de szőlőhegyi nyaralóiról is ismert. Csitáry G. Emil emlékirataiban több helyütt említi apósa, Karl István birtokát. Egy alkalommal így ír: „Mielőtt apósom megvette életjáradékra a Fiskális úton lévő volt Felmayer szőlőt, volt egy év, amikor a Máriavölgyben levő régi szőlőben apósomékkal közösen helyezkedtünk el egy nyárra.” A hegyben töltött vidám családi összejöveteleket fotókon is megörökítették.

39

gasz tro

gata a Karl István fo z előtt há yi lg máriavö (1919)

A szintén nagy múltra visszatekintő Maroshegyen a Sárkányhegy, Demkóhegy nevek maradtak fenn. Az 1880-as években a térképeken már szőlőhegyként tüntették fel. 1897-ben a hegyközségi rendtartás megtiltotta a kintlakást. Szokás volt ugyanis, hogy a pince fölé egy helyiséget emeltek a szőlőbeli készségeknek, majd mellé egy szobát ragasztottak konyha nélkül. Az 1914-ben kezdődő nagy fejlődési hullám átalakította a városrész képét: ipari negyeddé vált, ahol kistisztviselők és közalkalmazottak konyhakerteket,

gyümölcsösöket létesítettek, gondoztak. A szőlők egy részén házhelyek létesültek, mások a présház helyett lakóházat építettek, meghagyva a szőlőt. A közlekedés és a gazdaság fejlesztése azonban egyre inkább ipari jellegű lakóterületté változtatta a környéket. „A bor sorsa a szüretnél, a születésénél dől el…” Minden pincészet „fő szezonja” a szüret után, októberben kezdődik, és nagyjából Pünkösdig tart. A nyári hónapokban és ősz elején kell elvé-

Megyei kitekintés A városból észak felé elindulva Mór, a Vértesalja, Etyek vagy a Velencei-tó irányában érdemes körültekinteni. Mór az Ezerjó hazája, hagyományait a Brindisi Szent Lőrinc Borrend tagjai örökítik tovább. 1934 óta kerül megrendezésre a „Kiváló Minősítésű Fesztivál” díjat elnyert Móri Bornapok, amelynek programjait minden páros évben a Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivál gazdagítja. Csókakőn a Szent Donát Borrend minden év júniusában Borünnepet szervez. A Velencei-tó környékén már a XVI. században is foglalkoztak borászattal. A környék gaz-

40

dáit egyesíti a velencei Szent Benedictus Borrend, amelynek tagjai mintegy 650 hektárnyi területen gazdálkodnak. Rendszeres résztvevői a tókörnyéki gasztroeseményeknek, például a Velencei-tavi Hal-, Vad-, Bor- és Pálinkafesztiválnak. A Budapest szőlőskertjeként is emlegetett Etyeken a nagy gazdaságok mellett egyre több a kis pincészet. Az Etyeki Piknik elnevezésű pincefesztiválon a családi birtokok és borpincék várják az érdeklődőket gasztroprogramokkal, koncertekkel és természetesen borkóstolókkal.

gezni a legnagyobb munkákat. Persze ez nem jelenti azt, hogy nyáron egyáltalán nincsenek vevők, de a hangsúly az értékesítésről a bor készítésére tolódik át. Úgy gondoltuk, a szüret előtti felkészülés időszaka jó alkalom lehet arra, hogy egy szakembert is megkérdezzünk a témában, beszélgessünk szőlészetről, borról. Úticélunk Pánczél József öreghegyi pincészete volt. A háromgyermekes édesapa örökölte a szőlő és a bor szeretetét. Felmenői apai ágon Csákvárról származnak, és bár több generációra visszamenően foglalkoznak a szőlővel, ő az első hivatásos borász a családban, aki már nem csak hobbi szinten foglalkozik a metszéssel, kötözéssel, a hordók megtöltésével. 2000-ben vásárolta meg a Bory-vár szomszédságában lévő kétszáz esztendős pincét, amelyet két idős öreghegyi kőművesmester szívós munkájának köszönhetően sikerült felújítani. A hazai és nemzetközi borbírálói, borszakértői diplomával rendelkező fiatalember 2005-ben döntött úgy, hogy a pincéhez kapcsolódó vinotékát nyit, ahol saját boraik mellett más Fejér megyei pincészetek kiváló borait is árusítják. Helyben helyit! – ez a mottó vezérel-

gasz tro

kel ellentétben – közvetlen értékelés zajlik. Nem minősítésről van szó, hanem egy olyan összejövetelről, ahova bárki elviheti a borát; a szakemberek megkóstolják, és a jelenlévők előtt elmondják a véleményüket, a javaslataikat. Egyre több a fiatal borász, akik mernek újítani, eltérni attól – de nem elfeledve – , amit az édesapjuk vagy a nagyapjuk képviselt, bátrabban fordulnak az új technológiák felé, vagy éppen a hagyományosat keresik a jobb minőség eléréséhez. Ez a változó ízléssel is magyarázható, illetve azzal, hogy ezek a fiatal gazdák már nemcsak saját maguknak termelnek, hanem egy adott körben szeretnék értékesíteni saját termékeiket. Pincészetük igyekszik természethű borokat készíteni. Vallja, hogy a bor sorsa már a szüretnél eldől. Sokat számít, hogy milyen a hordó, amiben a must forr. Hagyományos technológiánál a zempléni tölgyre esküszik, amire olyan nagy a kereslet már az USA-ból és Ausztráliából is, hogy itthon néha két évet kell várni a szállításra, de megéri. „A valódi fahordó ízét semmi nem adja vissza.” Ugyanakkor nyitott az újításokra, a reduktív, illatos, friss borok készítésére is. Nagyapja generációja például megdöbbenne, ha látte, amikor erre az elhatározásra jutott. Célja megismertetni a székesfehérváriakkal és a környező településeken élőkkel a Móri és az Etyek-Budai borvidék kitűnő borait, illetve rendszeres találkozási alkalmakat teremteni a megye borászai és az érdeklődők számára. Akiket annak idején megkeresett az ötlettel, többnyire éltek a lehetőséggel. Többen eljárnak a Borklub-estekre, ahol egyrészt saját boraikat népszerűsítik, másrészt őket is megismerhetik az érdeklődők, akik aztán személyesen is felkeresik őket, és náluk vásárolnak. A másik kitűnő alkalom a bormustra, ahol – a borversenyek-

Csitáry G. Emil sző lőbeli családi összejövete len (1928)

41

gasz tro

Hogyan válasszunk bort? Egy jó borász odafigyel a vevő ízlésére, de próbálja alakítani is azt. Nem mindegy például, hogy a bort mi mellé fogyasztjuk. Lehet ez sajt, gyümölcs vagy éppen étcsokoládé. Az ízlésünknek megfelelő bor kiválasztásánál érdemes minél többfélét végigkóstolni. Annak igazolására pedig, hogy a pincében bárkit érhet meglepetés, Pánczél József elmondott egy érdekes történetet. Egyik megrendelője határozottan kijelentette, hogy nem szereti a száraz borokat. Miután többféle nedűt megkóstolt, kiválasztotta azt, amelyik a legjobban ízlett neki. Mire a pincená, hogy ő bizony parafa dugó helyett csavarzárat használ, amivel az üveg könnyen visszazárható, tartalma pedig friss, zamatos marad. Ahogy bármilyen helyi terméknél, egy bor esetében is nagyon sokat számít a név. „Sokan meglepődnek, amikor a címkéken a Székesfehérvár feliratot olvassák. Gyakran vissza is kérdeznek, hogy ezek a borok valóban fehérváriak-e, mert ők még ilyet nem láttak.” Hozzáteszi: bármerre indulunk el a városból, nagyon jó pincészetekkel, elhivatott borászokkal és – ami még fontosabb – magas minőségű borokkal találkozhatunk, és egyre többen tudatosan keresik a megyei borokat. Hangsúlyozza: a minőségi borkóstoltatást tartja szem előtt, amihez hozzá tartozik a minőségi sajt. Ezt Dégről, egy ottani termelőtől szerzi be. A rendezvényeken vagy kóstolókon soha nem használ például műanyag poharat, munkatársai képzettek, és értik a szakmát. Mivel az ízlések különböznek, mindenkinek más és más ízlik jobban, ráadásul az alkalmak között is vannak kifejezetten ünnepiek, amikor az ember egy drágább bort választ, míg a hétköznapokban, mondjuk egy kerti grillezéshez inkább egy alacsonyabb árkategóriájút. A lényeg, hogy bár lehet egy bor olcsó, a megjelenés, a palack nagyon fontos.

42

gazda közölte vele: valamennyi pohárban különböző termelőtől származó száraz borok voltak. Gyakran halljuk a gyümölcsös illat vagy íz kifejezést a borokkal kapcsolatban. Mondhatnánk: persze, mivel szőlőből van. De a dolog azért nem ilyen egyszerű. A tapasztalt borász ugyanis rengeteg gyümölcsöt, fűszer- és gyógynövényt, sőt még talajt és ásványokat is megszagol élete során, ezek a minták pedig hosszú távon rögződnek. Ugyanígy működik ez az ízekkel is – így lehet például beazonosítani egyfajta mandulás vagy citrusos jegyeket a hegy levében. Persze ehhez sokat kell kóstolni.

10 év 100 projekt 10000 ügyfél Akkreditált szolgáltatásaink: • Munkaerőpiaci és foglalkoztatási információk nyújtása • Motivációs csoportos foglalkozás • Munkavállalói kulcsképességeket fejlesztő csoportos foglalkozás • Munkaerőpiaci mentori szolgáltatás • Pályaválasztási és pályakorrekciós tanácsadás • Álláskeresési technikák átadása • Egyéni fejlesztési tervek készítése • Munkavállalásra felkészítő és munkavégzést támogató önsegítő csoportfoglalkozás • Munkahelyfeltárás és munkáltatói kapcsolattartás • Személyiségfejlesztést, beilleszkedést és önálló életvitelt segítő csoportfoglalkozás

Az Echo Nonp rofit Network

Kapocs Foglalk oz

tatási Irodá

ja munkaerőpiaci sz o lg ál tatásokkal, képzési és tová bbképzési pro gramokkal, célzott foglalk oztatási projek te kkel 10 éve segíti az állásk ereső emberek sikeres társadalmi inte grációját. Folyamatosan bővülő hálóza tunk állami, vállalati és non profit foglalko ztatási programok kiem elt szakmai par tnere Fejér megyében .

w w w.kapocsir oda.hu

Állásajánlat A Kapocs Foglalkoztatási Iroda munkatársakat keres Fejér megye területén nyújtott szolgáltatásaihoz a következő munkakörökbe:

munkaerőpiaci mentor álláskeresési tanácsadó munkáltatói kapcsolattartó Az egyes munkakörökbe való jelentkezés feltétele humán felsőfokú diploma vagy középiskolai végzettség és államilag elismert munkaügyi, személyzeti, személyügyi, társadalombiztosítási, szociális ügyintéző vagy szociális asszisztensi szakképesítés. Jelentkezni önéletrajzzal, motivációs levéllel, bérigény megjelölésével és a képzettséget igazoló okiratok másolatával a [email protected] email címen lehet.

karrier

„Egy pali, akit érdekelnek a dolgok…”

Mintha atomvillanás után lennénk, úgy néz ki a Pelikán Galéria, amikor belépek az ajtón, valamikor augusztus közepe táján. Minden, aminek a falon kellene lennie, a földön van, a legkevésbé sem festői összevisszaságban, leginkább csak néhány kiválasztott számára áttekinthető módon. Ha azt mondanám, hogy ezekből a holmikból itt egy nap múlva kiállítás nyílik, nem sokan hinnék el. Kivéve természetesen a képzőművészeket, akik mindannyian átélték már ezt, bármelyik szabadon választott kiállításuk kapcsán.

44

Szöveg: Török Péter Kép: Simon Erika

Így van ezzel a szóban forgó tárlat alkotója is, Arany „Gold” Zoltán, aki hajlandó pár percre félbehagyni a reménytelennek látszó küzdelmet, amit épp egy mozgásérzékelővel folytat az érkezésem pillanatában. Félbehagyja, elém jön, de azért kicsit „ha már megígértem a gyereknek” fejjel. Mondjuk, igaza van, én is így néznék ki hasonló szituációban. Mindegy, elkezdünk beszélgetni, mert akkor úgyis minden jóra fordul. – ... és ez hol jelenik meg? – Újságban. Helyi Érték a címe.

– Ennek örülök. – Miért is? – Mert sokkal jobb, mintha azt mondtad volna, hogy „a Szénhülye Magazintól jöttem, és téged gondoltunk címlapra…” – Akkor most már muszáj megkérdeznem, hogy alapból utálsz interjút adni, vagy csak simán zavarlak kiállítás-építés közben? – Dehogy zavarsz. Én vagyok az, aki mindig megcsúszik, és az utolsó pillanatra gyűlnek össze a dolgok. Igazából egy kicsit korábban van ez a kiállítás, mint ahogy szerettem volna, vagy ahogy erről szó volt. Egy későbbi időpont megfelelőbb lett volna, szerintem ez az augusztus köze-

pe kevésbé jó abból a szempontból, hogy nagyon sokan nincsenek itthon. Ráadásul nekem a nyár eléggé sűrű, jövős-menős. – Fesztiválozós? – Annyira nem, inkább munkák kapcsán sok egy kicsit. Kiszámítottam egy felkészülési időt, és ahhoz képest vagyunk kicsit korábban. Úgyhogy nagyon intenzív volt az utóbbi időszak, annak érdekében, hogy ös�szeálljon az anyag, amit ide gondoltam. De most úgy tűnik, hogy minden rendben van, különösen ahhoz képest, hogy holnap nyílik a kiállítás, és még nincs semmi a falon. – Ahhoz képest kifejezetten jól állsz, tényleg. – Jó, de most már itt van minden,

45

karrier

csak fel kell rakni, ez már a legkönnyebb része. – Mikor érzed úgy, hogy kiállítást kell rendezned? Amikor hely van, amikor anyag van, vagy amikor pénz van? – Igazából a Pelikán Galéria a Fehérvári Művészek Társaságának ad otthont, és a közgyűlésen lehet jelentkezni, ha valaki kiállítást szeretne itt. Én amióta tag vagyok, még csak közös kiállításokon szerepeltem, tematikus tárlatokon. Volt egy hívószó, és arra adott be mindenki egy munkát. De önálló kiállításom még nem volt a tagságom nagyjából öt éve alatt, úgyhogy most van ez, ami most sem önálló, hanem Pálné Henz Terézzel közösen csináljuk meg. – Most is van hívószó? – Ezúttal nincs. Egyszerűen csak kiállítunk. Az ötlet az volt, hogy legyenek páros kiállítások, és mi Terézzel kerültünk össze. – Milyen anyagot teszel ki? Mi foglalkoztat? – Gondolkodtam sok mindenen, főleg, hogy mennyire hozzak régebbi dolgokat, kicsit áttekintő jelleggel. De aztán úgy döntöttem, hogy nem sok ilyent szeretnék. – Azért egy életmű kiállítás még tényleg korai lenne…

46

– Meg a helyszín se annyira alkalmas erre… De azért elhoztam egy pár dolgot, amit korábban csináltam, de inkább egy új ötletet valósítottam meg, néhány akvarellel. – Milyen témakörben? – Volt egy utazásunk nyáron a családdal, Dél-Franciaországban jártunk. Ha utazom, mindig van nálam egy akvarell készlet, és festegetek

ott, ahol éppen vagyok, ha időm engedi, meg kedvem úgy tartja. – A téma érdekel jobban, vagy a technika? – Nagyon szeretem az akvarellt, mert gyors, meg pacsmagolós. Én tetoválásokkal foglalkozom, és ott nagyon precíznek kell lenni, az akvarellben meg könnyen elengedheti az ember a kezét. És én imádom ezt a könnyedséget. Meg azt is, hogy egy kis doboz, egy ecset meg víz segítségével már dolgozhatok is: nem kell semmit cipelni, minden kellék ott van a kezemnél. – Mindegy is, hogy mit festesz? – Most a téma is érdekes volt. Ez a környék nagyon szép – mi Nizza mellett laktunk, Villefranche-ban. Hazafelé jövet még megálltunk Veronában aludni egyet, mert elég hosszú az út. És ott, a szállásunkon ért minket a hír, hogy történt ez a terrorcselekmény, amikor a tömegbe hajtott egy teherautó azon a sétányon, ahol előző nap mi még ott voltunk. Sőt: ahol egy héttel korábban még együtt ünnepeltünk a franciákkal, mert döntőbe jutottak az EB-n a németek elleni meccsen. Sokkolt

karrier

minket ez az egész, nemcsak azért, mert egy nappal korábban még ott voltunk, hanem mert borzasztó, ami ártatlan emberekkel történt. Úgyhogy a mostani kiállításon szereplő képeimnek van egy olyan íve, hogy könnyű akvarelleknek tűnő képekből jutunk el egyfajta katarzisig, sajnos… Az utolsó kép a nizzai esetre utal. Próbáltam valahogy megfogalmazni, kifesteni magamból az érzé-

nem konkrétan politizálnak általában a dolgaim. – Mennyire változatosak a kifejezőeszközeid? Mert az akvarell inkább mostanában van, de azért most is teszel ki tárgyakat, ott van az életedben a film… – Igen, tényleg, akvarell munkákat nem is nagyon mutattam meg eddig. De van a film – most is van két vágatlan rövidfilm, amit meg kellene

– Igen, meg egyébként is mindig vonzott, mert azért elég furcsa vidámpark volt ez. A Mecsekben, Pécs mellett még talán működik egy hasonló, ahol ezek a játékok vannak, mint amik itt voltak. – Hajóhinta… – Úgy van, például. Ott még a régi játékokat régi nénik kapcsolják be, és ez nagyon izgalmas szerintem. Ráadásul Garami Ricsi barátom, aki

seimet ezzel kapcsolatban. Egyébként is volt egy feszültsége annak a nyaralásnak: valamelyik este, ott a sétánynál egy szurkolói központ mellett mentünk el, ahol bent az emberek meccset néztek, kint meg állig felfegyverzett őrök vigyáztak rájuk. Megváltozott Európa általános hangulata, és mindenkiben ott van a félelem, hogy hasonló eset bármikor megtörténhet, bárhol. Valahogy ezt próbáltam visszaadni a képekkel. – Alkotóként általában jellemző rád, hogy reflektálsz a világ dolgaira, vagy ez az eset most nagyon személyesen érintett? – Előfordul, igen, de csak óvatosan, és nem túlságosan direkt módon. Rendszerint foglalkoztat a világ, ami körülvesz, nem tudok úgy lenni, hogy érintetlenül hagyjon. De azért

csinálnom. És nagyon szeretem a korrodált vashulladékból összeállított dolgokat – azokból is van most itt néhány. Tetszik, hogy a vastelepről gyűjtött dolgoknak adok egy új értelmet. – Az imént épp tanúja voltam, hogy egy elveszettnek tűnő vasrács hollétét próbáltad felidézni, valami kerttel összefüggésben. – Az lehet, hogy sose lesz meg, pedig a lámpa, amihez tartozik, a régi Vidámparkból való, aminek a hangulata nekem nagyon fontos volt. És onnan való ez a régi utcalámpa, ami most már a fotóinstalláció: van rajta egy fotó, alul meg egy mozgásérzékelő, és ha elé állsz, akkor bekapcsol, és egy másik fotót mutat. – A Vidámpark hangulata miért fontos? A gyerekkorod?

sajnos már nincs köztünk, ott forgatta a Vidámpark című filmjét Super 8-assal, és elég sokat jártunk le oda együtt akkoriban. – Legendás barátság volt a tiétek – ehhez az kellett, hogy azonos módon gondolkodjatok a világról, a képzőművészetről, vagy egyszer csak találkoztatok, és úgy maradtatok? – Találkoztunk és úgy maradtunk. Engem a Ricsi tanított meg sok mindenre a fotózásról. Ő az Őri Tóthnál tanult, és mi nagyjából akkor ismerkedtünk meg. Úgyhogy amikor érdekelni kezdett a fotózás, Ricsit kérdeztem meg, merre induljak – sőt: az első fényképezőgépemet együtt vettük. Még otthon, a fürdőszobában hívtuk elő a képeket. Vettem egy régi nagyítót, és együtt lötyböltük az előhívó folyadékokat.

47

karrier

– Annak is volt egy hangulata. – Annak rohadt jó hangulata volt. Nagyon régen nem hívtam elő filmet kézzel – most, hogy beszélünk róla, el is kezdett hiányozni. De hát azóta megszűnt a Forte, ahol a papírt lehetett beszerezni. Nem is tudom, hozzá lehet-e jutni valahol fotópapírhoz… – Amikor mondtam a szerkesztőségben, hogy szeretnék egy interjút készíteni veled, kérték, hogy mondjak rólad valamit. És akkor mondtam, hogy a Gold, kész, majd kifejtjük. Aztán rájöttem, hogy nem is lenne olyan egyszerű megfogalmazni rólad egy definíciót. Te tudnál? – Definíciót saját magamról? Ez nehéz kérdés… – Kicsit örülök is, hogy nem nekem tették fel. – Persze, mert az ember magát látja a legnehezebben, meg nem is szoktunk ezen gondolkodni. De ha muszáj, akkor azt mondanám: egy pali, akit érdekelnek… a dolgok. Szeretem a munkámat, és emellett szeretem a művészet számos területét is. Imádok kiállításokra járni, szeretem a film műfaját – szeretek észrevenni dolgokat.

48

– Miközben van az életedben egy nagyon precíz, nagy odafigyelést igénylő dolog: a tetoválás, ami lényegében matematikai pontosságú rajzolást igényel. Ez hogy került az életedbe? – Elég korán, ’93 körül. A mostani üzlettársam, Körmöczi Péter ötlete volt. Nem ismertük egymást, csak hallotta, hogy jól rajzolok. Leültünk, mutattam neki pár rajzot, és mondta, hogy van egy ötlete: szeretne egy tetováló stúdiót. És ez lett a második stúdió az országban. – Akkor már megvolt a teknősbékás egyentetkója? – Nem, az későbbi, már én rajzoltam… – És közben volt munkád? – Igen, egy kis cégnél reklámgrafikával foglalkoztam. És amikor Péter megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem tetoválni – amit korábban soha nem csináltam még –, akkor mondtam, hogy dehogynem, próbáljuk ki. Aztán megszerettem. – Azért aki járt már tetováló stúdióban, az láthatta, hogy ez egy szakma, ami nem arról szól, hogy kormomból és vérből ke-

vert festéket juttatunk az emberek bőre alá zsebkéssel. – Persze, ezek speciális dolgok. Pont ma vettem egy új gépet, ami a korábbinak egy továbbfejlesztett változata, és most örülök nagyon, a jövő héten kipróbálom. – Mi jelenti a fejlődést egy ilyen gépnél? – Ez egy nagyon finom műszer, amiben a motor fordulata más, meg olyan áttételek vannak benne, amik megkönnyítik a munkát. Ez is fejlődik, mint minden. – Te is? – Azt nem tudom. Remélem, hogy igen. Szeretném azt mondani, hogy fejlődök ebben. – Mi volt az első minta, amit feltettél? – Egy karkötő, egy Tamásiban élő srácnak. A mai napig jár még hozzám – és még el se takartatta azt a karkötőt, úgyhogy megvan. – Ahhoz a karkötőhöz képest hol tartasz most? – Nem tudom, ezt nehéz így megmondani. Meg nem is biztos, hogy nekem kell megmondanom. Igazából igyekszem minden mintát jobban megcsinálni az előzőnél. De az ember bármihez kezd, ez motiválja, valószínűleg. – Akkor megpróbálom átfogalmazni a kérdést. Ha én látok egy videofelvételt valamelyik régi interjúmról, és hallgatom az interjúalanyt, egy idő után azt érzem, hogy a riporternek most már kérdeznie kellene valamit. És ha a régi önmagam pont akkor kérdez, akkor örülök, mert azt érzem, hogy szakmailag rendben volt, amit akkor csináltam. – Oké, így értem. Ha a régi dolgokat néznénk vissza, én meg pont azt mondanám, hogy egy csomó dolgot ma már másképp rajzolnék meg, és igen: ez tekinthető fejlődésnek. Lehet, hogy egy kompozíciót nem úgy csinálnék, vagy legyógyultan látom, hogy mélyebb tónust kellett volna használni. És ez valóban abból fa-

karrier

kadhat, hogy mennyire tudom vagy akarom magam képezni. – Egyszer küldtem neked egy fotót Angliából, egy tetováló stúdióról. És nem azt írtad vissza, hogy „de jól néz ki”, hanem hogy „mit varratsz?” Így látod a világot? Előbb-utóbb mindenkin lesz valami minta? – Talán mindenkin azért nem. Én inkább azt gondolom, hogy azok tetováltassanak, akik számára ennek van valami jelentősége. Mint nálad is, például. – Igen, elég alaposan kikérdeztél előtte. Kicsit azt éreztem: ha nem győzlek meg, hogy erre nekem tényleg szükségem van, akkor nem is vállalnád. – Mert én szeretem, hogyha valakiben érzem, hogy nemcsak egy díszítő motívumként fontos neki a tetoválás, hanem valami mélyebb jelentéssel is bír. Ezek mindig értékesebb dolgok. És ilyenkor mindig kíváncsi vagyok a

történetre, meg hogy mit jelent majd a minta annak, aki viselni fogja. Néha egészen közel lehet kerülni így valakihez, és akkor egész más érzés megkomponálni egy rajzot. – Nemet mondtál már? – Persze, sok mindenre. – Mi a kizáró ok?

– Önkényuralmi jelképeket abszolút nem vállalok. Vagy ha olyan testfelületre kérik, ami nem alkalmas tetoválásra, vagy nem szívesen dolgozom rá. De azért ez elég ritka, mert az emberek általában nem az extrém dol-

– Nekem a családom mindig is a legfontosabb volt. Ádám tizenöt éves, Marci tizenkettő, Judit pedig… fiatal. A fiúk szerencsére mindketten nagyon jók a suliban, tényleg nagyon büszke vagyok rájuk. Azt látom,

gokkal jönnek – vagy pedig tudják, hogy mi az, amit úgysem vállalok el. De biztos van, aki megcsinálja. – Beszélgettünk egyszer, és mondtad, hogy el sem tudnád képzelni, hogy hosszabb ideig ne lásd a gyerekeidet. Mesélsz róluk?

hogy még bármi lehet belőlük. Ádámot nagyon érdekli például a snooker: játssza is, és mindent tud róla. A játékról is, meg az összes játékosról is. A BBC közvetítéseit nézi angolul, amitől nagyon jó lett a nyelvtudása meg a kiejtése. Szóval ő szerintem szívesen lenne a snooker közelében, akár játékosként, akár kommentátorként. De majd kiderül. – Akkor egyiküket se terelitek erőszakkal az orvos-ügyvédmérnök irányba. – Nem, persze. Majd amit akarnak, abba az irányba mennek el. – Képzőművészeti irány is lehetséges? – Néha rajzolgatnak, de nem annyira sokat. Nézik az apjukat, aki mindenféle ufó dolgokat gyűjt, meg néha megjelenik a vastelepről egy szatyor fogaskerékkel - gondolom, lesajnálóan megmosolyognak, aztán nagyjából ennyi. De aztán persze amikor ebből kijön valami, annak örülnek ők is. Csak ezt megelőzi az, hogy egy darabig mindenféle kacatot kell kerülgetni, ami biztos nehéz…

49

spor t

A búzatábla fölött két centiméterrel Akármi repül az égen, az mindenki kíváncsiságát felkelti. Legyen az madár, repülőgép vagy hőlégballon, kicsik és nagyok menten tátott szájjal fordítják felfelé a fejüket, és bámulják a jelenséget. Sokak számára még mindig varázslatnak tűnik az, hogyan marad fenn bármi is tartósan a levegőben. Németh Zoltán, az Alba-Ballon Repülő Egyesület Székesfehérvár elnöke ejtőernyősként kezdte, majd átnyergelt a ballonozásra, és a mai napig versenyez. Elmondása szerint mindkét repülő szakágba véletlenül csöppent.

50

spor t

Szöveg: Simon Rita Kép: Simon Erika, Zsida Ágoston

– Hogyan került a ballonozás közelébe? – 1978-tól ejtőernyőztem, volt némi rálátásom a repülős sportokra. A hőlégballonozással csak 1992-ben kerültem kapcsolatba. Addig azt sem tudtam, hogy repülnek ilyen szerkezetek Magyarországon. A Skála áruház építtetett egy hőlégballont annak idején reklámcélból. Úgy gondolták, hogy bárki elvezeti a ballont, majd felszáll vele a pénztáros vagy az eladó, amelyik jobban ráér. Néhányszor felszálltak, de összetörtek körülöttük mindent, szétszakadt a kupola, és rájöttek arra, hogy szakemberre van szükségük a ballon vezetéséhez. Akkoriban a Magyar Honvédelmi Szövetséghez tartozott az összes repülős szakág, az egyik irodájukba látogatott el a Skála képviselője, és egy pilótát keresett. Mint ejtőernyős oktató én is éppen ott tartózkodtam, és megegyeztünk, hogy bármi történik, segítek neki az ügyben. A keresgélés során kiderült, hogy létezik a szövetségnél hőlégballon szakosztály, de összesen hathét pilóta repült az országban, ők pedig ezt már nem vállalták el. Így kényszerűségből – ha már egyszer megígértem – megcsináltam a szakszolgálati engedélyt, és én magam repültem két-három évig a reklám hőlégballonnal. – Itt álljunk meg egy kicsit. Az ejtőernyőzés honnan jött? Győrben jártam főiskolára, és az egyik iskola melletti munkám az volt, hogy plakátokat ragasztgattam villanyoszlopokra. Az egyik hirdetés megragadta a figyelmemet: a Magyar Honvédelmi Szövetség fiatalokat toborzott, jöjjenek ejtőernyőzni sorkatonai szolgálat előtt. Én akkor már voltam katona, de elmentem, és mint ejtőernyős oktatót örömmel fogadtak, és egy év alatt kiképeztek. Szabadidőmben mindig ezzel foglalkoztam, és közben kiderült, hogy létezik olyan, hogy ejtőernyős stílus-

ugrás. Vagyis zuhanás közben kellett mindenféle gyakorlatot, spirált, szaltót elvégezni. A mozdulatsort körülbelül 7 másodperc alatt lehet megcsinálni. Borzasztóan egyszerűen hangzik mindez, de ha hozzátesszük, hogy egy szabadon eső test körülbelül 260 km/órás sebességgel zuhan a föld felé, miközben végrehajtja az ember a gyakorlatokat, máris nem olyan egyszerű. Mindez nagy ügyességet igényel, de nekem nagyon jól ment, és mint ifjúsági versenyző sikerült magyar utánpótlás bajnokságot nyernem ebben a számban. – Ez meglehetősen veszélyesnek hangzik…

– Az ejtőernyőzés egy biztonságos sport, mert az ejtőernyős mindig két darab ernyőt használ. Az egyik, amit általában kinyitnak, az a fő ejtőernyő, a másik pedig a mentőernyő. Az, hogy a főejtőernyőt ki hajtogatta, kiskatona vagy én, az teljesen mindegy, nincs jelentősége, mert ha nem nyílik ki, ott a másik. A másik ernyő már egy kőkemény dolog. Sosem engedtem, hogy az én mentőernyőmet más hajtogassa, mert annak száz százalékosan működnie kell, így is találták ki ezt a rendszert. Az ejtőernyő balesetek mindig akkor következtek be, amikor a mentőernyő nem működött, és azok mindegyike halálos volt. Egy mentőernyő négy-öt évig használ-

51

spor t

Tudta ön?

A versenyeken a ballonkupola méretére semmilye n meghatározás nincs. Minél kisebb egy hőlégballon, mi nél kisebb a térfogata, anná l jobban verseny repülhető. Viszont nem leh et egészen pic iket építeni, mert maga a hőlégballon ku pola anyaga 130 fokig melegíthető. 16 00-1800 köbméteres hő légballon kell ahhoz, hogy 1 emberrel és 5-6 palack üz emanyaggal repülőképes leg yen a ballon. A versenyzők között ez a mé ret terjedt el. Németh Zoltán 1600 köbm éteres ballonnal versenyez. Utasrepültetésh ez 4000 köbm éteres ballonokat használn ak, amelyek má r a pilótán kívül elvisznek 6-7 utast is. Ille tve léteznek 10.000 köbm éteresballonok is, amelyek 27 személy szá llítására alkalm asak.

ható, utána már maga a gyártó nem garantálja, hogy nem fog elszakadni. A’90-es évek végén már 140-150.000 forintba került egy-egy ernyő, így döntenem kellett, hogy vagy ballonozom, vagy ejtőernyőzöm, és én az előbbit választottam. – Mit kellett elvégezni ahhoz, hogy ballonos legyen? – A hőlégballon ugyanolyan légi jármű, mint bármelyik másik, ugyanolyan szakszolgálati engedély kell hozzá, mint például egy utasszállító gép pilótájának. Csak az én jogosításom egy hőlégballonra szól. Körülbelül 60-80 óra között kell repülnie valakinek hőlégballonnal, hogy szakszolgálati engedélyért vizsgázhasson. Nehéz egy ballonnal repül-

52

ni, de maga a rendszer egyszerű. A vízbe merített pingpong labda elindul fölfelé, ezt mindenki tudja. Az, hogy milyen erőhatások miatt történik mindez, az már nem egyszerű. A hőlégballon kupola belsejében lévő levegő felmelegszik, a tömege kisebb lesz, mint a körülötte lévő levegő tömege, ezért felszáll. A ballon magasságát pedig az határozza meg, mennyire meleg a levegő a kupolában. Maga a repülés egyszerű. Ha felszállnánk, és elérnénk, mondjuk az 500 méteres magasságot, maga is tudná irányítani a rendszert, lesül�lyedünk 100 métert, felemelkedünk 100 méterrel. Probléma akkor van, amikor leszállok.Akkor nincs olyan, hogy ide-oda cikázom, hanem szé-

pen vízszintesen kell repülnöm úgy, hogy az égőt úgy üzemeltetem, hogy figyelembe kell vennem, bármit is csinálok, azt 25-26 másodperccel korábban kell elkezdenem, mint ahogy annak a hatása érvényesül. Mindezek mellett az időjárási körülményekre is oda kell figyelnem. – Az időjárás nagyban befolyásolja a ballonozást? – Hőlégballonnal csak akkor lehet elindulni, ha tudom, hogy nyugodt lesz az időjárás. Ezért van az, hogy vagy nagyon korán, vagy késő délután, napnyugta előtt ballonozunk, mert a termikus mozgások, a feláramlások még nem indultak el, vagy már megszűntek. Amíg egy bármilyen légi jármű meglát egy zivatart, egy vihart, akkor gyorsabban megy, hogy elkerülje vagy leszáll. A hőlégballon viszont arra megy, amerre a szél fújja. A nyári égbolton például a picike fehér gomolyfelhőkből zivatarcellák alakulnak ki, erős hideg levegő áramlat alakul ki, amibe ha belekerül egy ballon, abból nem tud kijönni. – Ilyenkor történik baleset? – Balesetek többség leszállásnál történik. Amikor megváltozik például a szélerősség, amit nagyon nehéz megítélni ereszkedés közben.

gasz tro

Ilyenkor fának, háztetőnek, kéménynek ütközik a ballon, de itt az ütközést nagyban felfogja a kosár. Ha elektromos vezetéknek ütközika ballon, főleg, ha nagyfeszültségűről van szó, az általában katasztrófával végződik. A problémát az jelenti, hogy repülés közben nem láthatóak a felsővezetékek. Ha lentről felnézünk, nagyon szépen látszik a kék égen a sötét színű vezeték. De amikor fentről lenézünk, akkor a talaj miatt semmit nem lehet látni. Abból tudunk következtetni, hogy ott van egy villanyoszlop, meg ott egy, akkor a kettő között biztos lennie kell vezetéknek. Nem

véletlen, hogy autópályák és forgalmas utak felett, ahol néha irányítják vagy ellenőrzik a forgalmat helikopterekkel, a vezetékeken látni ezeket a nagy piros gömböket. Ezt azért rakják rá, hogy a helikopter pilótája lássa, hogy ott van vezeték. – Mekkora magasságba repülhet egy ballon? – A kihívást nem egy magasság elérése jelenti, hanem az, amikor a búzatábla fölött két centiméterrel repül az ember a ballonnal. Ez óriási tudást igényel, és hatalmas élmény is egyben. Hőlégballonnal nincsen alsó limit, bármilyen alacsonyan lehet repülni. 1.200 méterig szabadon használható a légtér, a fölé általában nem repülünk, mert akkor már különböző berendezések kellenének. Hőlégballonnal egyébként addig a magasságig lehet felrepülni, amíg a levegő olyan ritka nem lesz, hogy a propán bután gáz elégéséhez nincs elegendő oxigén. Akkor egyszerűen nem lehet fűteni a hőlégballont. Az Északi–sarkon ez 5 km-es magasságot jelent, Kenyában pedig 2500-2600 métert. – Az előbb elmondottak alapján hogyan kell elképzelnünk egy hőlégballon versenyt? – A hőlégballonon nincsen kormány, mint mondtam, arra megy, amerre a szél fújja. És ez a szép

a hőlégballonos versenyzésben. Huszonnégyfajta feladat van, amiből a versenybíró minden nap az akkor éppen aktuális időjárási viszonyokhoz mérten kiválaszt egy feladatsort. Egy felszállásban általában hat-hét feladatot kell elvégezni, így ki lehet használni az adott légmozgást egyes feladatokhoz. Van olyan feladattípus, amikor valamilyen pont felett kell elrepülni, léteznek olyan feladatok is, amikor időegység alatt minél nagyobb távolságot kell berepülni. – Ha nem lehet kormányozni, hogyan irányítja a ballont a versenyen? – Versenyvezetésnél az a ballonpilóta a legügyesebb, az éri el a legjobb eredményt, aki képes arra, hogy amikor emelkedik, figyeli, hogy melyik magasságon merre mozdul a többi ballon és ezt megjegyezi. Ha felnézek az égre, akkor nem tudom megmondani, mekkora magasságban milyen szél fúj. Azonos magasságú ballonok is más irányba mennek, amerre a levegőtömeg viszi őket. Amikor versenyzem, megjegyzem a 10-15 ballon mozgását, és ha valahova el akarok jutni, akkor azokat az áramlatokat használom, amelyek közelebb visznek a célhoz. Pró-

53

spor t

báltak már számítógépes programot írni a ballonok mozgására, de annyira kiszámíthatatlanok a környezeti hatások, hogy még nem sikerült senkinek. És ez a nagyon szép a hőlégballonozásban. – Hogyan kezdett el versenyezni? – Egyik alkalommal, amikor a Skála reklámballonnal repültünk, leszálltunk a sárbogárdi út mellett. Éppen akkor egy osztrák hőlégballon pilóta ment haza Bécsbe egy versenyről, és szóba elegyedtünk. Elmondta, hogy versenyeket rendez, és meghívott minket is a következő megmérettetésre.Elmentünk az eseményre, és menten sikerült megszerezni a 2. helyet olyan pilóták ellen, akik régóta repültek, és foglalkoztak a versenyzéssel. Ekkor jött a gondolat, hogy

54

lehet versenyen repülni, felhagytam az ejtőernyőzéssel, és egyre több versenyre mentem, így indult el a versenyrepülési pályafutásom. – Milyen típusú versenyek léteznek hőlégballonnal? – A legalacsonyabb szint a hőlégballon találkozó, ami nem is igazán verseny, csak egy-két feladatot kell teljesíteni. Léteznek FAI-versenyek. A Nemzetközi Repülő Szövetség szabályai által megrendezett megmérettetések. Vannak kontinentális bajnokságok, világbajnokságok, illetve ezzel párhuzamosan mennek a világkupa futamon, amelynek vannak amerikai, ázsiai, afrikai, európai fordulói. Ha valaki szeretné, egyik versenyről a másikra mehetne Európában, olyan gyakran rendeznek megmérettetéseket.

– Nemzeti bajnoki cím: magyar (9 alkalommal), lengyel, szlovák, litván és horvát I. helyezett – Japán, Ázsia Kupa két alkalommal – Európa Kupa – Koreai Nemzeti Bajnokság II. helyezett – Európa Bajnokság – Ázsia Kupa – Koreai Nemzeti Bajnokság Az év hőlégballon sportolója 9 alkalommal. Köztársaság Kupa bajnok 10 alkalommal 2016-os sikerek: Törökszentmiklós magyar minősítő verseny I. hely Nemzeti Bajnokság II. hely Soron következő versenyeik: Szlovák Nemzeti Bajnokság 2016. szeptember Japán Saga Világbajnokság, 2016. október Fülöp-szigetek Közép-Ázsia Bajnokság 2017. február Ezekre az eseményekre várják az érdeklődőket, akik szeretnének csapattagként reszt venni a versenyeken.

spor t

Felszállásra készen a Szent Korona Ballon a XXII. Velencei-tavi Nemzetközi FLAGA GÁZ Hőlégballon Karnevál megnyitóján

55

zene

Ha nem látsz képeket "egy zenekarról, akkor nem is létezik..." Valahol májusban járunk, az őszi lapszám első szerkesztőségi megbeszélése után. Maráz Mártont, a CB Radio zenekar basszusgitárosát hívom, nem veszi fel, elfoglaltak a mai fiatalok. Viszont pár perc, és visszahív, mondom neki, hogy interjút szeretnék a zenekarral, Arany Dobverő-díj, FEZEN fellépés, satöbbi, lenne miről beszélni, az ilyesmi tényleg helyi érték. Megegyezünk, hogy augusztusban kellene találkoznunk, a FEZEN koncert után, „mikor is játszotok pontosan?”, kérdezem, „ha jól tudom, valamikor a fesztivál idején”, jön a válasz, kösz az ismeretterjesztést, remélem, majd az interjú alatt is ilyeneket kell hallgatnom…

Szöveg: Török Péter Kép: Simon Erika

És igen… Akad egy-két sírva röhögős pillanat, amikor augusztus végén összejön a kedvemért a csapat. Négyen négyfelé mennek az ősztől, ez kicsit nyomasztja is őket zenekari szinten, bár már eddig is volt köztük egyetemista, mégis működtek probléma nélkül. Az más kérdés, hogy mostantól már gimnazista lesz csak nyomokban a zenekarban, de egyelőre úgy tűnik, megbirkóznak a problémával. De mielőtt rátérnék a napi gondokra, örömökre és tervekre, először is: mutassuk be a CB Radio tagjait.

56

Maráz Márton, tizenkilenc éves, a Budapesti Műszaki Egyetem első éves, mérnök-informatikus szakos hallgatója. Hangszere a basszusgitár, bár korábban gitározott is, abból a teljesen egyedi okból kifolyólag, hogy ezt a tudományát egy ifjú hölgy meghódítása érdekében kívánta kamatoztatni, egyébként sikerrel. Géczi Barnabás, huszonegy éves, a Károli Gáspár Református Egyetem anglisztika szakos hallgatója. Hangszere a dob, ami mögött szerintem nagyszerűen el tud bújni, mondom is neki, hogy koncertező zenészhez képest elég hallgatag, mire azt feleli, hogy csak most, mert próbán sokkal hangosabb, amikor a többieket cseszegeti, hogy dolgozzanak. Kéri nyilván, hogy ne így írjam majd a

cikkben, de sajnos már elhangzott, ráadásul újságíró füle hallatára, meg szerintem nincs is ezzel semmi gond ebben az életkorban még. Petrecz Balázs, tizennégy éves, négy éve a Ciszterci Szent István Gimnázium tanulója, akiből még akármi is lehet. Hangszere a gitár, amelyből az első saját darabot öt évesen kapta, és amelyen két éve játszik már a zenekarban, tényleg túlkorosan majdnem… Dobai Lívia, a Semmelweis Egyetem orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus hallgatója, jelentsen ez bármit, főleg, hogy a többiek röhögnek, amíg lediktálja lassan, hogy én is értsem. A zenekarban énekel egyébként, amit sokkal egyszerűbb leírni, szerencsére.

zene

A csapaton látszik az összhang, ami általában olyan emberek között érezhető, akik beszélgetnek is, nemcsak együtt dolgoznak valamin, muszájból. Ettől függetlenül nem tudom megállni, hogy ne a jelenlegi helyzetükből indítsak, kicsit gonosz módon – de hát négyből hárman egyetemisták, három különböző egyetemen, ami egy gimnáziumi zenekarnál nem feltétlenül a hosszú karrier záloga. Úgyhogy rá is kérdezek, nem félnek-e, hogy emiatt hamarosan feloszlik a zenekar. Hosszan, kicsit bizonytalanul hallgatnak, aztán három-egy arányban megszavazzák, hogy inkább nem, mint igen – már ami a feloszlással kapcsolatos félelmeiket illeti. Az egy igen szavazat Barnától érkezik, a többiek szerint „ezek leg-

inkább az ő félelmei”, szerinte meg „csak reális vagyok, mert ez a legvalószínűbb, nem?” A zenekar idén Arany Dobverő-díjat nyert az ifiFESZT-en, ami egy fellépést is jelentett az idei FEZEN-en. Reális elvárásokkal indultak a versenynek „dobogóra vártuk magunkat”, mondják, ami összesen három induló esetében egyáltalán nem tűnik nagyképűségnek. Miért nem hittek rögtön a győzelemben, kérdezem. Balázs válaszol: „mert tavaly is indultunk, de nem nyertünk, igaz, akkor egy népdalfeldolgozást vittünk”. Nincs azzal baj, mondom, az Illésnek is bejött a népzene. Utánozhatatlan hangsúllyal válaszol, tizennégy évének minden bölcsességét beleadva a mondatba: „más idők voltak azok…” Hát köszi,

barátom, azért azt még én sem élőben láttam ám, bár a tévénk feketefehér volt ilyen idős koromban, az kétségtelen. Rákérdezek a csapat nevére is – nem túl kreatív kérdés, tudom, de tényleg érdekel, hogyan lettek „CB Radio” meg lennék lepve, ha bármi köze lenne a taxisok legendás kommunikációs eszközéhez. Nincs is, mint kiderül, az „CB” a „Ciszter Band” rövidítése az iskolában hagyomány, hogy az éppen aktuális sulizenekar ezt a nevet viseli. Aztán jött egy pillanat, amikor eljött az idő a változtatásra, mivel a zenekar kezdett kilépni az iskola falai közül. Tudják, hogy az elején vannak még a zenész-létnek – ha az vár rájuk egyáltalán, hiszen azért ez még a legke-

57

zene

vésbé sem eldöntött tény. A zenélést nagy bulinak tartják, ugyanakkor „nagy munka is, mert el akarunk érni valamit” – fogalmaz Marci. „Hogy buli-e vagy munka, az attól is függ, mennyivel vagyunk fellépés előtt” – teszi hozzá a csapat egyetlen hölgy tagja, Lívia, aki énekesként tavaly szeptemberben csatlakozott a zenekarhoz; „előttem is voltak próbálkozások” mondja mosolyogva. Faggatom őket a közös munkáról, a próbákról, a saját dalok születéséről is. Kiderül, hogy főleg Balázs az irányadó, mert „időnként mutat valamit gitáron”, és ha a többieknek tetszik, abból akár saját szám is lehet – feltéve, hogy nem felejtik el a dallamot a következő próbáig. Balázs amúgy az improvizatív gitárszólók híve, ami nem lustaság, inkább kreativitás – bár van a repertoárjában olyan gitárszóló is, amit annyiszor hallgatott a próbán készült felvételről, hogy minden alkalommal ugyanúgy játssza. Mondjuk, azért ez a ritkább eset, de még mindig jobb, mint azok a gitárosok, akik megtanulnak egy darab szólót, aztán azt játsszák

58

egész életükben, nyilván senki nem jut eszembe most konkrétan, akit megnevezhetnék. Mint majdnem minden zenekar, a CB Radio is feldolgozásokkal kezdte a zenélést – leginkább a Red Hot Chili Peppers repertoárjából válogattak eleinte, de az indie rock zenekarok sem állnak tőlük távol. Kicsit meglep a dolog, mert azért nem a legpopulárisabb vonalon mozognak – ami nem baj, csak szokatlan talán, vagy csak én vagyok bántóan előítéletes a korosztályukkal szemben, ami simán előfordulhat. Volt olyan kísérletük is, hogy elektronikus zenét ültettek át hangszerekre – Marci szerint ez érdekes irány, ő szívesen zenélne így is, bár tart tőle, hogy „a srácoknak ez annyira nem tetszene”, és lehet is ebben valami, mert a zenekar többi tagja elmélázva bólogat, valószínűleg nem először hallanak erről az elgondolásról. Rá is kérdezek, mit szólnak, Barna közvetíti a csapat álláspontját: „ha összehoz valamit, ami jó, akkor tőlünk mehet”. Saját dalokból egy kislemeznyi állt össze eddig, öt dal, szám szerint, de

mindannyian egyetértenek abban, hogy ez bővülni fog, hiszen ötletekben nincs hiány. A FEZEN-re tizenöt dalt vittek, de nem sikerült mindet eljátszani, mert elment az idő az átállással, úgyhogy ráadást már nem is játszhattak, „pedig vissza akartak tapsolni, de szomorúan láttuk, hogy nem lehet”. Meglepetéssel tapasztalták, hogy nemcsak a közeli hozzátartozók álltak a nézőtéren, hanem sokan mások is kíváncsiak voltak a koncertre. „Azt láttuk, hogy ez a funk-rock dolog, amit vittünk, eléggé érdekelte az embereket, elég sokan buliztak a koncerten, nagy élmény volt” – összegzi a tapasztalatokat Balázs. Lívia nem a ráadás hiányát sajnálja legjobban, ő annak örült volna, ha nem csak egy magyar számra lett volna idő, „szerintem a magyar dalszövegek fontosak a magyar közönség számára”, mondja. „Meg a magyar nyelv sokkal kifejezőbb is”, teszi hozzá Balázs, aztán megbeszéljük még röviden, hogy nehezebb is magyarul dalszöveget írni, mint például angol nyelven, ahol egy négy szótagból álló kifejezés már extrém hosszúságúnak

zene

számít. Magyar szövegű saját daluk nincs még egyébként, de lesz az is előbb-utóbb, mondja Marci, „muszáj, de nem azért, mert elvárásnak érezzük, hanem mert mi várjuk el saját magunktól”. Adódik a kérdés, hogy most, túl egy fesztivál szereplésen, mik a következő tervek. „Írunk a Lecsófesztiválnak, hogy mehetünk-e”, vágja rá Barna kapásból, és nem hagyom, hogy röhögésbe fulladjon a téma, mert komoly dologról van itt szó szerintem. Meggyőződésem ugyanis, hogy a hobbizenekar kategóriából kitörni csak profi menedzsmenttel lehet, és ez Magyarországon nagyon sok csapat mögül hiányzik, szűnnek is meg szépen sorban. Barna komolyan bólogat, „kéne egy menedzser a zenekarnak, vagy valaki a csapatból kellene, hogy felvállalja a szervezést”. Annak sírás lesz a vége, mondom, mert a menedzsert az egész zenekar együtt utálhatja, de ha egy tag a szervező, abból komoly viták kerekedhetnek. „Laux Józsefnek is ment az LGT-ben”, jegyzi meg Barna, de erre meg én mondom, hogy „más idők voltak azok”… Mara-

dunk a témánál, még mindig Barna viszi a szót: „nagyon kell a marketing, az emberek többsége napi huszonnyolc órában a Facebookon lóg, egy vizuális kultúrában élünk, ha nem látsz képeket egy zenekarról, akkor nem is létezik”. Teljesen igaza van, az más kérdés, hogy a profi marketinghez kell a jó alapanyag is, ami náluk mondjuk pont adott lenne, jópofa csapat, jó dumával, jó zenével – csak az a kérdés, mi fér bele az idejükbe most, hogy négyen négyfelé szaladnak az ősztől. „A hétvégék, leginkább”, mondja Marci, „csak akkor meg próbatermet nehéz szerezni. De meg kellene oldani valahogy, mert otthon is meg tudnánk tanulni a számokat, viszont nem akarunk olyan zenekar lenni, hogy csak a koncerteken találkozunk. Elveszne a baráti hangulat.” Mikor készül el a következő kis lemeznyi saját dal, kérdezem, Balázs válaszol, azt mondja: „dalt írni kön�nyű, otthon kitalálok valamit, és ha meg is tudom jegyezni, akkor átmegyek Barnához, nagyjából leírjuk, és kész”. Kicsit olyan a szöveg, mint amit

Michelangelo mondott állítólag, hogy „Minden kőben benne van a szobor, csak a felesleget kell lefaragni róla…” – ezt meg is jegyzem, Balázs pedig bölcsen bólogat „ennyi, igen, csak egy zenei ötlet kell, vagy egy hangulat, amitől elindulnak a gondolatok”. Hosszan eltűnődnek azon a kérdésen, hogy van-e már valamilyen sajátosságuk, amiről a közönség megjegyezheti a zenekart. „Barna haja, amikor fújja a szél a színpadon”, mondja végül Marci, „meg esetleg az, hogy a bas�szusgitáromon lóg egy kisvakond”, kösz, hogy komolyan vesztek, tényleg jólesik, mindegy, majd visszatérünk erre az első sportarénás koncertjük után, ott leszek, az biztos, várom a meghívót. Vége a beszélgetésnek lassan, engedem őket a dolgukra, meg megyek én is az enyémre. Belenézek még a fotózásba, végigröhögik, nyilván, látszik, hogy élvezik az együttlétet, az egész létezést. És ezt akkor is jó látni, ha egyelőre megjósolhatatlan, hogy sikertörténet lesz-e a CB Radio zenekar. Persze, miért ne lenne? A lehetőség bennük van, az kétségtelen.

59

ajánló

Könyvajánló a Mannheim Károly Szakkönyvtár gyűjteményéből. A könyvtár a Fehérvári Civil Központ első emeletén várja az olvasókat.

Sötét fellegek alatt – Az európai népességpolitika kihívásairól Demény Pál: Népességpolitika a közjó szolgálatában című kötetének bemutatása Azzal az alaptétellel már a gyermekek is tisztában vannak, hogy az életút a születéssel kezdődik és a halállal ér véget. Az embereket leginkább az foglalkoztatja, hogy mi történik velük e két végpont között. Nem véletlen, hogy a társadalomtudományok között az egyik legkorábban kialakult tudományterület éppen a demográfia volt, mely az emberi élettel kapcsolatos alapvető jelenségeket (születés, halálozás, vándorlás, kor, nem, etnikai hovatartozás, stb. szerinti összetétel) írja le, valamint feltárja ezek összefüggéseit, vizsgálja kölcsönhatásaikat és kutatja a népesség jövőbeni várható alakulását. Ez utóbbi pedig nem valami misztikus „sci-fi”, hanem nagyon is pontosan előre jelezhető.

60

ajánló

Szöveg: Domokos Tamás Kép: Tóth Adrien

A népességváltozás lassú, rövidtávon nem látványos folyamat, de egy generáció távlatából tekintve már radikális hatásokat eredményezhet. Az elöregedés, a születésszámok csökkenése vagy a migrációs folyamatok pár évtized alatt úgy át tudják alakítani egy-egy helyi közösség összetételét, hogy szinte már rá sem lehet ismerni. Ha szeretnénk megtudni, hogyan fog kinézni városunk, országunk, kontinensünk 50-100 év múlva, elég a népesedési előrejelzéseket megnézni és pontosan láthatjuk a képet. Azt a képet, mely Európa számára egyáltalán nem szívderítő. A népesedési jövőképet az ENSZ rendszeresen közzéteszi, ennek aktív közreműködője, kezdeményezője és elemzője is volt évtizedeken keresztül a demográfus Demény Pál professzor (Paul Demeny), akinek első magyar nyelvű tanulmánykötetét – hiánypótló módon – közzétette a KSH Népességtudományi Kutatóintézete „Népességpolitika a közjó szolgálatában” címmel. A Föld népessége Krisztus korában kb. 180 millióra volt tehető, s 1500 év alatt duplázódott meg először, a becslések szerint 1800ban érte el az egymilliárdot. Közel 120 évvel később, 1927-ben már 2 milliárd, 33 év múlva (1960) 3 milliárd, 15 évvel később (1975) 4 milliárd, utána kb. 1213 évente további egy-egy milliárddal nőtt a népesség. Ebben a pillanatban közel 7,5 milliárdnál tart a népességszámláló, mely 2024-re eléri a 8, 2056-ra pedig a 10 milliárdot. Érdemes belegondolni, hogy több mint 10 ezer nemzedék alatt nőtt a Föld lakossága 2 milliárd főre. Aztán egyetlen (!) nemzedék élete során gyarapodik a világnépesség 2 milliárdról 9 milliárdra. A robbanásszerű népességnövekedés alapja egyértelmű, a technikai fejlődés, az

energiahordozók bősége, valamint természeten a jobb és egyre javuló egészségügyi ellátás. Az ENSZ adatai szerint a világon percenként jelenleg 250 újszülött jön a világra, míg ez idő alatt 109 ember hal meg, vagyis minden egyes percben 141 emberrel (másodpercenként 2,4 emberrel) gyarapodik a Föld népessége, a növekedés üteme pedig - egyelőre - folyamatosan gyorsul. A rohamos népességnövekedést látva joggal merül fel a kérdés: Mennyi embert bír el a Föld? E téren sokáig tartotta magát az a nézet, hogy mivel a Föld népessége sokkal gyorsabban nő, mint az élelmiszer-termelés, állandósult éhségek, erőforrásokért vívott háborúk fogják átrajzolni a világ térképét már a 20 század során is, ám e katasztrófa-víziók nem váltak valóra, s a jelenlegi fejlett technológiáknak köszönhetően a Föld akár a jelenlegi népesség háromszorosát is elbírhatja. Az igazi probléma nem ez. Ha részletesen megnézzük az adatokat, a probléma ott van, hogy a fejlődő országok adják a növekedés több mint 90 százalékát, miközben Európa demográfi-

ai súlya a világ össznépességén belül évről évre radikálisan csökken. Az aránytalan népességnövekedési ütem markánsan átalakítja a demográfiai térképet. Egyetlen példa: 1950ben Banglades, Nigéria és Pakisztán népessége egyaránt 38 millió fő volt, ugyanebben az évben Németország népessége 70 millió. 2013-ban az előző három ország népessége 157, 174 és 182 millió főre emelkedett, Németország népessége 83 millió volt. S ha a jövőt tekintjük, Nigéra népességét 2100-ra 914 millió főre várhatjuk, Németországét 54 millióra. Mindezzel párhuzamosan jelentősen megváltozik az adott országokon belüli demográfiai helyzet is, 2100-ra például Németország népességének 40 százaléka 60 éven felüli lesz, Nigériában ugyanez a mutató 15 százalék. Ma a világ lakosságának közel kétharmada él Ázsiában, főleg Kínának (1,4 milliárd ember) és Indiának (1,3 milliárd) hála. De ennek hamarosan vége: az előrejelzés szerint, míg

ajánló

millió fő

A világ népességének várható alakulása 2050-ig (ENSZ előrejelzés)

10 000 000 9 000 000 8 000 000 Afrika

7 000 000

Ázsia (Japán és Kína kivételével) Kína

6 000 000

Japán

5 000 000

Óceánia 4 000 000

Európa

3 000 000

Latin-Amerika Észak-Amerika

2 000 000 1 000 000 év

0 1950

1960

1970

2100-ra Ázsiában 4,9 milliárd ember lesz, addig Afrikában 4,4 milliárd. A két kontinensen a Föld lakosságának 83 százaléka él majd. A következő évtizedek legnagyobb népességrobbanása Afrikában zajlik, 2050-ig 1,3 milliárd fővel nőhet a kontinens népessége miközben Európa népessége csökkeni fog a következő 35 évben is. Döbbenetes, hogy a világ népességnövekedésének felét mindössze kilenc ország „hozza majd össze”: India, Pakisztán, Niger, Kongó, Etiópia, USA, Indonézia, Uganda. E különbségek markáns változásokat hoznak és hoztak a nemzetállamok egymáshoz való viszonyában, mind gazdasági, mind geopolitikai szinten. A mindezekkel a folyamatokkal járó kihívásokat járja körül Demény Pál tanulmánykötete. A kötet értékes cikkei alapján az emberiség jövője szempontjából a két végletre hívnánk fel a figyelmet. Az egyik, hogy a legnagyobb arányú népességnövekedés éppen a legszegényebb országban játszódik le a szemünk láttára, fejlődő államok ad-

62

1980

1990

2000

2010

2020

2030

ják 2050-ig a népességnövekedés 97 százalékát, s ez egyre nagyobb méreteket öltő szegénységgel fenyeget. A demográfiai mérleg másik véglete az elöregedő Nyugat. Míg a világ fejlődő országaiban robbanásszerű a növekedés, addig a fejlett országokban éppen a csökkenő születésszám és az elöregedő társadalom jelenti az egyik legsúlyosabb problémát. Egy helyi közösség, város, ország népessége értelemszerűen akkor van egyensúlyban (migrációs hatások nélkül), ha évente annyian születnek, ahányan meghalnak. Ha kevesebben születnek, mit ahányan meghalnak, természetes fogyásról van szó, ami előbb vagy utóbb, de a teljes közösség megszűnéséhez fog vezetni. Ennek van egy tudományos mutatója is, ez pedig a népességen belüli teljes termékenységi arány (TFR), a szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga. A népesség középtávú fennmaradásához a rátának el kell érnie vagy megközelítenie a 2,1-es szintet (vagyis minden egyes szülő korú (15-49 éves nő) élete során

2040

2050

ennyi gyermeknek kell, hogy életet adjon. Ebben az esetben biztosított a populációban a két szülő, az idő előtt elhalálozottak és a nem szaporodóképes egyének pótlása. 1,3-es érték alatt a népesség gyors ütemű fogyása valószínűsíthető, belátható időn belül bekövetkezhet teljes eltűnése. Jelenleg a legtöbb európai országban 1,5 alatti a termékenységi arány, és nincs egyetlen nyugati ország sem, ahol elérné a 2,1-et. Az Európai Unió demográfiai válságban van, ami abból az egyszerű tényből fakad, hogy kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak. Amennyiben továbbra is ilyen alacsony marad az EU-ban a termékenység, az érintett országok népessége kevesebb mint 2 generáció alatt, azaz nagyjából 60 év alatt a felénél is kevesebb lesz. A lecsökkent gyermekszületési arány a népesség önfenntartását sem biztosítja, a világon jelenleg Európa népessége fogy a legdrasztikusabban, 2050-re a kontinens demográfiai súlya a jelenlegi 12 százalékról 7 százalékra esik majd vissza – annak ellenére, hogy

ajánló

az ide bevándorlók száma tovább növekszik. A csökkenő születésszám drasztikusan átalakítja az életkori összetételt, ami nem egyeztethető össze a gazdasági fenntarthatósággal. Ahol ez megtörténik, elkerülhetetlen a tömeges bevándorlás olyan országokból, ahol nincs népességdeficit. Sajnos ebben a pillanatban úgy állunk, hogy ha nem lenne Európába bevándorlás, ami ellensúlyozza a népesség csökkenését, akkor Európa népessége kb. 300 év alatt nullára (!) csökkenne. Az európai népesség legalább szinten tartása, a fogyó népesség pótlása kizárólag kétféle módon történhet: a szültések számának növekedésével vagy pedig külső népesség beáramlásával. Nem lehet ugyan kizárni, hogy a hosszabb távon a termékenységi arányszámok spontán módon

is felemelkedjenek arra a szintre, amely a népesség reprodukciójához szükséges, ugyanakkor az a lehetőség sem kizárt, hogy a termékenység még alacsonyabb szintre süllyedjen. Sürgetően át kell tehát gondolni azokat a társadalompolitikákat, ösztönzőket, amelyek a növekedést mozdíthatják elő. A népesség migrációval történő szinten tartása lehet az egyik megoldás, ám a népességhiány olyan mértékű, hogy ha migrációból fedezné Európa a hiányzó lakosságot körülbelül 50 évig évente egy millió főt kellene beengednie. Ennek csak egyik – nagyon súlyos – következménye lenne a népesség, a kultúra, az életmód és az életszínvonal radikális átalakulása, az európai értékek háttérbe szorulása, további probléma lenne, hogy a jelenlegi nagyobb

400 millió vállalkozó 430 millió munkanélküli

1 900 millió túl fiatal a munkához

577 millió 64 évnél idősebb

800 millió az iparban dolgozik

Mit csinál 7 milliárd ember MOST?

1 400 millió a mezőgazdaságban dolgozik

1 700 millió a szolgáltatásban dolgozik

Demény Pál 1957 -ben emig rált, és az Amerikai Eg yesült Álla mokban fu tott be fényes karrie rt. A dem ográfia ne mzetközile ismer t tudó g sa, egyetem i tanár, az Népességtud Amerikai ományi Tá rsaság elnö 2001-től ke lett. a Magyar Tudományo s Akadémia külső tagja. 2012-től Budapeste n él.

termékenységet mutató muszlim vagy afrikai bevándorlók termékenységi aránya ugyanúgy csökkenni kezd majd egy idő után, öregedni kezd a bevándorló populáció is, és az eredeti öregedő európai társadalmat egy öregedő bevándorló társadalom leszármazottaiból álló közösség váltja fel. A tömeges bevándorlás járhatatlan út Európa számára. Marad a másik megoldás, a szültések számának drasztikus növelése. Ebben a pillanatban a népesedéspolitikáért felelős nyugati politikusok tökéletesen tanácstalanok abban, hogy mivel lehetne motiválni az európai lakosokat a több gyermek vállalására, pedig csak ez lehet az európai népesség megmaradásának egyetlen vállalható útja. Az elmúlt évtizedekben alkalmazott népesedéspolitikai eszközök (családi adókedvezmény, otthonteremtési támogatások, iskoláztatási támogatások, jóléti jövedelem-transzferek) nem bizonyultak eredményesnek a növekedés tekintetében, arra voltak elégségesek, hogy a csökkenés ütemét mérsékeljék.

63

ajánló

A Föld népességszáma (milliárd fő) 2015 7,3 2050 (ENSZ előrejelzés) 9,7 2100 (ENSZ előrejelzés) 11,2

Ázsia

Afrika

Európa

Amikor egy fiatal pár döntést hoz a gyermekvállalásról sokféle szempontot vesz figyelembe, ezek között vannak gazdasági jellegű és értékelvű tényezők is (életmód, karriertervek, önkiteljesedés, felelős gyermekvállalás, intézményi lehetőségek stb.), ezekre pedig nem lehet pillanatnyi gazdasági szempontú ösztönzővel hatni. A reprodukcióhoz szükségesnél alacsonyabb termékenység problémájának megoldására radikálisan új válaszokat kell keresni. Az egyik ilyen újszerű elgondolása Deménynek, hogy az általános szavazati jogok 100 éve folyamatosan bővülő körét még tovább kellene szélesíteni, és a gyerekeknek is szavazati jogot kellene adni, akiknek ezen jogait 18 éves korukig szüleik gyakorolnák. Az elsőre meghökkentő javaslatnak jobban belegondolva igen racionális indoka van. Jelenleg a társadalom öregedésével párhuzamosan folyamatosan nő a szavazók átlagéletkora, a választópolgárok körében az idősebbek egyre kiegyensúlyozatlan arányban jelentek meg. Még ha nagylelkűen önzetlenséget vagy legalábbis a közjó pártatlan megfontolását tételezzük is fel, a szavazók rövidebb távú időhorizontja (melyet a szavazók hátralévő várható élettartalmával lehet közelítőleg jellemezni) olyan törvényhozói döntésekhez vezet, amelyek az idősebb népességnek kedveznek a fiatalabb generációk rovására. Szakértői elő-

64

Latin-Amerika

Észak-Amerika

rejelzések szerint a ma tíz éven aluliak többsége még a 22. század elején is élni fog, ezzel szemben a mai szavazók nagy többsége a 21. század közepéig meghal. Ha e jelenleg jogfosztott csoportot (a fiatalkorúak) szavazati joghoz juttatnák az államok, csökkenne a politikai döntésekben érezhető erős generációs részrehajlás, melynek egyik fontos momentuma, hogy az idősödő népesség szavazataiért folyó harcban az államok nem tesznek érdemi lépéseket a nyugdíjrendszer átalakítása, az öngondoskodás fejlesztése érdekében sem. A fiatalkorúak szavazati joghoz juttatásának célja, hogy a jelentős időskorú szavazói tömeggel szemben rákényszerítené a döntéshozókat arra, hogy a fiatalok szempontjait jobban beemeljék a kormányzati politika berkeibe. Demény egy másik forradalmi javaslata szerint a nyugdíjak összegét érdemes lenne összekapcsolni a felnevelt gyerekek számával, lehetőleg a kötelező nyugdíjjárulékok egy jelentős részének közvetlen átutalásával a még élő szülők vagy szülő részére. Ennek is megvan a racionális indoka. Aki gyermeket nevel, annak a jelenlegi családi költségvetésből igen erősen áldozni kell a gyermekek felnevelésére, a jövedelmének jelentős részét így nem tudja saját magára, a személyes megtakarításaira fordítani. A jelentős költségen felnevelt gyermekek aktív korba érve

Óceánia

adózófizetők lesznek, nemzeti jövedelmet termelnek, ám e megtermelt jövedelemből azok is részesednek, akik fiatal felnőttként nem vállaltak gyermeket, öregkorba érve gyakorlatilag „potyautasként” élvezik az állami kiegészítő nyugdíjfinanszírozás előnyeit. Tekintve hogy az általunk aktív korban befizetett nyugdíjjárulék nem fedezi a megélhetésüket, az állam kiegészíti azt a mások gyermekei által megtermelt jövedelmekből, ráadásul felélhetik a korábbi megtakarításaikat is (hiszen annak idején nem volt gyermeknevelési költségük). Sajnos a társadalom öregedése és a népesség fogyása, illetve a migráció miatti kulturális átalakulás lassú folyamat, az időhorizontja nagy, évről évre mindig csak picit változik, sem a lakosság, sem pedig a politika nem érzékeli válságként, pedig a végállomás végső soron „kollektív nemzeti és civilizációs öngyilkosság” – ahogy Demény fogalmaz. Demény javaslatainak legfőbb érdeme az lehet, hogy közbeszéd tárgyává válva ráirányíthatják a közvélemény figyelmét a demográfiai válság kezelésének hatástalanságára, kiprovokálhatja végre azt a valós társadalmi-politikai vitát, mely végén vagy a jelenlegi demográfiai helyzethez való hatékony társadalmi alkalmazkodás és önvédelem, vagy pedig a proaktív cselekvés áll. És erre nincs 20 évünk.

Fejér Megyei

Civil Információs Centrum

I

• GAZDA S ÁG

Folyamatosan elérhető térítésmentes szolgáltatásainkkal továbbra is várjuk régi és új ügyfeleinket a Fehérvári Civil Központban!

PART a fejles N ERSÉG z tés éér t OK AT

Az elmúlt három évben a Fejér Megyei Civil Információs Centrum több mint 300 főnek nyújtott szakmai képzést, 170 pályázati projektet segített életre, 47 partnerrel alakított ki szerződéses együttműködési viszonyt, közel 100 rendezvényt szervezett a célok elérése érdekében, melyeken 1400 fő vett részt.

NKORMÁN Y •Ö Z

A Fejér Megyei Civil Információs Centrum nonprofit szervezeteknek, önkormányzatoknak, intézményeknek, és vállalkozásoknak térítésmentesen szolgáltató információs és tanácsadó iroda, melynek legfőbb célja a szektorok közötti együttműködés és a valódi partnerségek építése, fejlesztése Fejér megyében.

ERVEZETEK Z • S

K

SZERVEZET L E VI I C

– pályázati konzorciumok segítése – társadalmi partnerségek fejlesztése – tájékoztató és szakmai fórumok – nonprofit jogi, pénzügyi, szervezetfejlesztési tanácsadások – projekt kísérés, mentorálás – térítésmentes képzések és tréningek szervezése – civil adatbázis szolgáltatások – vállalati CSR és önkéntes programok segítése

Címünk, elérhetőségünk: Fehérvári Civil Központ, Székesfehérvár, Rákóczi u. 25. Telefon: 22/504-201, e-mail: [email protected], www.fejercic.hu

sz abadidő

Előzetes Következő számunk tartalmából

Rendhagyó Apáról fiúra Ezúttal olyan családot mutatunk be, ahol az anya elhivatottságát viszik tovább a gyermekek. Zemlényi Katica, Eszter, Kinga és Mihály zenei pályafutásának története a következő lapszámban.

Szabásminta Mi a közös nevező a Vedd fel a szemetet!, a Szakma Sztár és Sissi korhű ruhája között? Az Árpád Szakképző Iskola férfi- és női szabói, akik nemcsak varrni tanulnak meg képzési idejük alatt, hanem a kreatív kihívásokat is könnyedén veszik.

KÖZÉLETI MAGAZIN 2016. – III. évfolyam 3. szám Megjelenik negyedévente, a Fehérvári Polgár különszámaként. Kiadja az Echo Network Zrt. Székhely: 8000 Székesfehérvár, Tobak u. 17. Felelős kiadó: Ruff Tamás Felelős szerkesztő: Simon Rita Szerkesztőség: 8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25. Telefon: 06-30/617-7232 E-mail: [email protected] Tördelés, nyomdai előkészítés: Tóth Adrien Nyomdai munka: Prospektus Nyomda 8002 Veszprém, Tartu u. 6.

66

A Helyi Érték magazin megjelenik 68 oldalon, 2000 példányban ISSN 2064-924X Terjesztés: címlista alapján postai úton terjesztve. Megrendelhető a szerkesztőség postai címén vagy e-mailben. Személyesen megvásárolható a Fehérvári Civil Központban (8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25.) és a terjesztési pontokon, melynek frissített listája honlapunkon elérhető. Honlapcímünk: www.nyolcezer.hu Hirdetésfelvétel: 06-30/756-2105 A kiadvány ára: 501 Ft

Békeidők gyermekjátékai Mivel csaltak mosolyt a gyermekek arcára az 1930-as évek hivatásos játékkészítői? Milyen csoportos játékokat szült a legkisebbek határtalan fantáziája? Megmutatjuk mit rejthettek akkoriban a karácsonyfák alatt az ajándékok.

Várjuk észrevételeit a [email protected] e-mail címen. Hirdetésekkel kapcsolatban várjuk megkeresésüket a [email protected] e-mail címen vagy a 06-30/756-2105 telefonszámon.

más szemszögből

Öné a lehetőség, mi hozzásegítjük egy kedvezőbb hitelhez! Ez is erősségünk!

Most különösen kedvező kondíciókkal támogatjuk céljainak megvalósítását. Lakossági jelzáloghitelek forintban lakáscélra és szabad felhasználásra. Teljes hiteldíj mutató (THM): 3,56% – 5,51% Az igénybevétel feltételeiről érdeklődjön bankfiókunkban személyesen vagy telefonon.

Az Oberbank jelzáloghitelei egyszerűek, rugalmasak, kedvezőek. * A feltüntetett THM a bank 2016.08.31-én hatályos vonatkozó Kondíciós Listája alapján az aktuális feltételek és a hatályos jogszabályok figyelembe vételével került meghatározásra, a feltételek változása esetén a mértéke módosulhat. A THM értéke nem tükrözi a hitel kamatkockázatát és nem tartalmazza a fedezeti ingatlanra kötendő vagyonbiztosítás díját annak nem ismert mértéke miatt.

Székesfehérvári fiók: 8000 Székesfehérvár, Rákóczi út 1. Tel.: 22/518-100 www.oberbank.hu