Sebestyén István SzKI-s emlékek… Hogyan született az SzKI? úgy és olyanra megalakítani, mint ahogyan azt, több mint 40 éve megalakították. Részben kutató…), részben egy adminisztratív intézmény, amely a 70-es években kialakuló magyar számítástechnikát a szocialista ESZR (Egységes Számítógép Rendszer) irányában koordinálta. Így az SzKI-nak nem lebecsülen hoztak létre, ami segített nálunk is és számos akkori szocialista országban a számítástechnikai szabván Azt mindenki ismeri, hogy a szocialista Magyarországra a központi irányítás és tervezés -as — 70-es években létezett egy nagyon konkrét iparpolitika, ami azt célozta, hogy a számítástechnikát Magyarországon hogyan kell bevezetni. Ennek a politikának a megfogalmazásában és végrehajtásátyén János 1961-ben, utána pedig, mint nyugdíjas tanácsadó, egészen 2000-ig. Apámnak hihetetlenül jó „szimata” volt, hogy mi az az új technológia, ami érdekes és fontos. Így már a 60-as években az OMFBés Zentai Béla körül, akik számítástechnikával foglalkoztak. Ez a team nagyon jól látta, hogy Magyarországon a számítástechnikai ipart csak különféle nemzetközi kooperációk eredményeképpen lehet sikeresen betelepíteni Ennek egy fontos eleme a szocialista országok közötti ESZR program volt, illetve másik, a fejlett iparú nyugati ors Az ESZR program gyakorlatilag akkor indult el, amikor 1968-ban az akkori Szovjetunió Miniszterta— az ESZR kooperációra vonatkozó javaslattal. Erre nem lehetett „nemet” mondani. Érdekességképen említhetet Éppen ezért az ESZR feladatok koordinálására alakítani. Szóval kellett egy SzKI…. effektív kooperáció az USA-val és Nagy-Britanniával nem igen ment, Japán Magyarországtól túl mes . Így maradt Olaszország, Franciaország és NémetVolt ugyan kooperáció, de mint lényeges partner nem jöhettek számításba. Nyugat-Németország akkor még háromhatalmi katonai megszállás alatt volt, akivel Magyarországnak még diplomáciai kapcsola agyar miniszterhelyettesi és ipari szinten ment közvetlenül a német nagyiparral. Apám ennek kulcsalakja volt, mivel 1957 és 1960 között a frankfurti Külkereskedelmi Kirendeltséget vezette. Ekkor építette ki igen jó személyes kapcsolatait a német ipar vezet Mercedesszel stb. A Siemensnél is nagyon sok jó kapcsolata volt az ottani vezetéssel, mint pl. Peter von Siemensszel, Dr. Dax Pállal stb. A számítástechnikai kooperáció így a németekkel ment, de csak bizonyos korlátokon belül. És amikor ezeket a határokat (mint COCOM) véletlenül túllépték (Kovács rúgták a társaságot, és a kooperáció csak óvatosabban ment tovább. Ennek ellenére az SzKI és Siemens közötti software kooperáció hosszú éveken keresztül jól ment. 1
Egyedül Franciaország (Charles De Gaulle elnök és Georges Pompidou miniszterelnök) voltak politikailag annyira bátrak, hogy 1968-ban a cseh és a magyar tavasz hatására politikailag nyíltan engedték a kooperációt. Ezt az SzKI több laborja is eredményesen ki tudta használni. A magyar számítástechnikai iparstratégia többek között megfogalmazta azt az alapelvet, hogy Magyarország csak azzal a nyugati országgal hajlandó kooperálni, aki hajlandó kb. 50%-ban a magyar számítástechnikai iparral viszont kooperálni. Ez, úgy emlékszem, hogy az OMFB és Siemens 1972-ben volt adva, hogy csak úgy lehet Magyarországon számítástechnikát eladni, ha 50%-ban visszavásárlás történik. És itt jött pl. Kränzlein rült konkrétan olyan kooperációs feladatokat megfogalmazni, ami mindkét félnek valóban hasznos (az akkori Brandt féle szociálliberális kormány) csendes módon úgy támogatta, hogy számos SiemensSzki projektet a német Kutatási és Fejlesztési Minisztérium (BMFT) rész finanszírozta. Ilyenek voltak például azok a projektek a szoftver-technológia területén, amelyekben 1974-ig én is részt vettem (GENUS, COLUMBUS, QUELL). A BMFT hivatalos éves publikációiban a projektek, és az, hogy az állam azt mennyivel támogatta, részletesen benne volt. Volt egy pletyka, miszerint Náray Zsolt csak úgy vállalta el az SzKI vezetését, ha az SzKI nemcsak koordinációval és adminisztrálással foglakozik, hanem kutatás-fejlesztéssel is, de én nem hiszek olyanok, amire egyesek gondolnak…), hanem olyanok, min Dokumentációs Központ, az Acsi, a Mérésügyi hivatal, a Találmányi Hivatal, stb. és az SzKI is. Az OMFB-t nemigen lehetett „zsarolni”, és szerintem abban kölcsönös egyetértés volt, hogy az SzKI vegyes feladatait és vegyes struktúráját gyakorlatias dolgok befolyásolják, mint például az, hogy a 60gárda, amelynek elég számítástechnikai gyakorlata lett volna. Abban sem volt gyakorlat, hogy eredményesen tudtak volna kizárólagosan koordinálni, mind az ESZR-en belül, mind pedig a nyugat irányú számítástechnikai kooperációban. SzKI-s éveim 1970Ágazaton.
utomatizálási kik esetleg az egyetem után ugyancsak
nagyítóval keresnek munkát. Én nem tudtam, hogy mi a számítástechnika, az egyetemen nem tanították. Az utolsó évben néha-számítógépet, de azt sohasem programoztuk. Ennek ellenére sz Tanszéken készítettem, és igazán szerettem az ottani munkát, valamint az ottani atmoszférát. es csinálni, és hülyeség kihagyni. menni. Több helyen voltam, de így utólag csak a Sztakira emlékszem. Vámos Tiboron keresztül arra az osztályra kerültem, ami az automatizálási dolgokhoz állt a legközelebb, de ez a téma — valami miatt — túlságosan nem érdekelt. Azután megbeszéltük, hogy ellátogatok a CDC számítógép központjukba, a Várba. Erre végül már nem került sor. Az történt ugyanis, hogy Apám otthoni íróasztalán ott felejtett egy aktát, ami az Szki-ról szólt. Számomra a „Számítástechnikai Koordinációs Intézet” név nagyon jól csengett. De fogalmam sem SzKI-ba menjek. Azután sikerült nagy nehezen rávennem, hogy hozzon ott össze valakivel, aki ezt nekem el tudja magyarázni. Némi kelletés után összehozott Náray Zsolttal, aki az akkori Újpesti 2
a, hogy mi az SzKI, egészben az a legjobb, hogyha elbazilikázzuk az egészet, akkor csak magunkat szidhatjuk, és senki hogy az SzKI-ba menjek. Utána átkísértetett a szomszéd labor g Ez tetszett nekem, és a Siemens gép különösen. A Siemenst gimnazista nyáron igazgatót jól ismerte, és aki némi protekcióval néhány hetes nyári munkát biztosított számomra. Az igazgatót Dr. Paul Daxnak hívták, illetve magyarul Dr. Dax Pálnak. Dax úr a Fel — legalább egy fél órán keresztül — irodájában németül vizsgáztatott, és amikor látta, hogy jól tudok németül, akkor az mondta, hogy na jó, hát akkor magyarul is beszélhetünk. Ez 1964-ben volt. Onnantól kezdve, egészen a 2002-ben bekövetkezett haláláig nagyon sokat találkoztunk, és persze mindig pertoárját, Arany Toldi-jától kezdve Ady párizsi verseiig. Erre én sohasem voltam képes. Dax urat 1968 osztrák útlevele volt), akit kineveztek a Siemens vezetésébe, mint „Vorstandsmitglied”-et. Az Eladási segített a Siemenshogy az országba bizonyos liberalizmussal mégis használható gépek jöttek be, és hogy a Siemens — aki ezeket a dolgokat Szóval 1970 szeptemberében, mint fiatal diplomás mérnök, mint tudományos segédmunkatárs az alódásom az volt, hogy hirtelen sokkal kevesebbet kerestem (1.800 Ft-ot), mint ötödéves koromban az egyetemen, ahol Népköztársasági ösztöndíjam volt, plusz a diplomatervem egyben tanszéki KK munka is volt, amit jól megfizetett a Kábelgyár. Mindegy, nyugtattam meg magamat, minthogy úgysem értettem a számítástechnikában semmihez. Azután, az SzKIhanem mint egy állandó folyamat az ember egész életét végigkíséri. Ez kemény lecke volt, de zokszó nélkül elfogadtam. Sehol az életemben nem találkoztam annyiszor a „learning by doing”, illetve a „learning on the job” elvvel, mint az SzKI-ban. Az SzKI-ban a kiképzések, kurzusok egymást követték, de hihetetlenül sokat tanultam a kollégáktól is, olyanoktól, akik egészen más területen dolgoztak. vegyem át a klíma karbantartását és az új Martinelli-téri gépterem tervezését, valamint az építésnek az SZL rés ben, amit nagyon élveztem. Utána Siemenses 4004/45-ös hardver kurzusok jöttek Sashalmon és a szomszéd labor IBM 370/125-ös kurzusán is részt vettem, annyira lendületben voltam. Ez legalább két évig ment, és visszaemlékezve is nagyon keményen dolgoztunk. 1971-ben építkeztünk és átköltöztünk a Számítógép Laborral a Martinelli térre. Mint klímás és „központból” Palesch Tóni bácsi volt kirendelve, aki akkor — noha már 73 éves volt — nagy energiával intézte a dolgokat. Rendszeresen bejártunk a még romos Vigadóba, Sárközi Gyuri bácsi heti artatták magukat, Gyuri bácsi minden ordítási monológja lepergett róluk. Még az OMFBman volt és egyben egy igazi, vérbeli mérnök. Apámmal 1950— persze megszakításokkal. 3
kozott. A mérnökséget „sportnak”, illetve „sportfogadásnak” tekintette. Apámmal rendszeresen fogadott, hogy ezt, vagy azt a lehetetlen mérnöki feladatot, mint szakember igenis levezeti, végrehajtja, és ha fogadásokból a tartozását, ami Gyuri bácsinak mindig nagy örömet jelentett. Ugyancsak fogadás témá zat, az SzKI gépteremmel együtt, 100 millió forintért másfél év alatt felépíti (nota bene: a Siemens 4004/150-es gép akkor 150 millió forintot ért…). Apám, ezt teljes lehetetlenségnek tartotta. Gyuri bácsi, mint már annyiszor ezt a fogadást is megnyerte, de sajnos az életével fizetett. A beköltözés után közvetlenül egy szívroham elvitte. Nagyon sajnáltam, mivel egy olyan ember és mérnök távozott közülünk, akit nagyon tiszteltem, kedveltem, … akivel gyakran jártunk ki Fradi meccsekre. Egyébként a számítógépek klimatizációs témája — azóta is — Jelenleg Genfben, mint az Ecma International nemzetközi szabványosítási szerveze -as évek -téri klímánál is pár generációval régibb). A klímakarbantartók — egy helyi cég, akik — mindig nagyot néznek, hogy én hogy a francban tudom megmondani egy 50 éves klímánál manométer nélkül, hogy mi a baja és mit kell vele csinálni? Hosszú lenne nekik azt elmondani, hogy ezt az 1970-es években Pesten az SzKI-ban és a Lindénél Münchenben tanultam… Úgy körülbelül 1973-ig üzemeltettem a Siemens gépeket, mint a hardveres team tagja. Még 1970ben hardver kiképzésünk. Margitics Imre, Németi Tibor, Gólya László, Molnár László és jómagam a hardvereseknek kiképzésben részesült. Utána 1971-ben és 1972-ben, többnyire Münchenben, az ottani Koppstrasse 8. alatti Siemens Számítástechnikai Iskolájában nyomtuk az iskolapadot, illetve szerelgettük a gépeket. Hogy már miért, arra nem emlékszem, de Németi Tiborral együtt ránk osztották a papír perifériák kiképzését illetve a g tabbak, mivel nagyon sok mechanikát tartalmaztak, és a papír a gyors mechanikai sebességek miatt gyakorlatilag „zabálta” a gépek mechanikus alkatrészeit. Ezek a gépek állandó tisztítást és állandó karbantartást kívántak meg (ez még csak rendben lett volna…), de ennek ellenére nagyon gyakran elromlottak. Minden hónap elején abból lehetett kiindulni, hogy a lyukkártya olvasó fel fogja dobni a talpát. Ekkor ugyanis teherautó számr akkori számítógép alkalmazások szinte nyomda-pótlóként produkálták a leporelló hegyeket. De ennek ellenére mind a lyukkártya-olvasó mind a gyors nyomtató — Siemens gyártmány — lyukszalag-olvasó, egy svéd Facit gép, szerencsére szintén elég megbízható volt, de a legszebb az volt benne, hogy nem nagyon használták. Az online lyukkártya-lyukasztó — eredetileg egy amerikai UNIVAC gép — — viszont egy alattomos dög volt. Ha az bedöglött, és megtette a rohadt, akkor csak a könnyebb hibákat tudtuk elhárítani, de azon túl „térdre imához”… Ilyenkor a -kevesebb sikerrel, és ha az sem segített, akkor Ahogy visszaemlékszem, a teamünk az egész Siemens gépteremre 90-95%-os üzemet tudott biztosítani, és Karácsony és ménynek számított. Úgy 1973-1974-ben az SZL kapott egy szovjet R-20-at is, amit a Gólya Laci vezette team kával — ha jól emlékszem — 80% körül tudott üzemeltetni. Ez szerintem még jobb eredmény volt.
-
4
Az online lyukkártya-lyukasztó történet azután úgy folytatódott, hogy — úgy emlékszem — 1974 áprilisában Alkér Andrást a HWLMagyarországot egy szovjet online kártya-lyukasztó ESZR approbációjánál. Mi Németi Tiborral, rossz UNIVAC tapasztalataink alapján, különösen kritikusak voltunk. Úgy éreztük, hogy csak egy tökéletes gépet engedhetünk át az approbáción. A szovjet lyukkártya lyukasztó viszont még borzalmasabban az approbációs vizsgálatot egy géppel folytassák le.
a kritikus rész) a szovjet masina
egysakk készletük és egy sakkórájuk. Szóval „snelleztünk”, ami abból állt, hogy az oroszok — akik éppen nem a gépet javították — engem rendre rapityára vertek sakkban, én viszont rendre Németi Tibort, és Tibor — aki egyedül volt oroszul tárgyalóképes közülünk — egyetértésünkkel viszont rendre rendkí ör, illetve mindig újraindult. Egyszóval, a gépet nem engedtük át az approbáción, és elég fagyos hangulatban engedtek el bennünket Moszkvából. Azután itthon sem örültek a dolognak túlságosan, mivel ez volt mi magyarok is „sárosak” voltunk egy MOM displaynél, ahol szintén nagyon kétséges volt, hogy átmegy-e. Azt mondanom sem kell, hogy a kártyalyukasztó második approbációjára már nem bennünket küldtek ki… n, mivel egy nagyon bonyolult periféria volt, amit nagyon senki sem használta. Helyette minden normális programozó vagy mágnesszalagot, vagy diszket használt. 1973-ban Németi Tiborral átnyergeltem a Rendszerprogramozó Osztályra. Egészen 1977-ig ott, mint ekkor már elhagyták az SzKI-t. Ez abból a szempontból érdekes, hogy a BS2000-es time-sharing -sharing terminálhálózat (Akadémia utca, Sashalom) már a mi szoftver égiszünk alatt került bevezetésre és üzembe — ezt az egyik legnagyobb SzKI-s fegyvertényünknek tartom. A BS2000-es rendszernek SZL bevezetése azért is nagyon fontos volt az SzKI és a Siemens számára, mivel számos szoftver-kooperációs projekt BS2000-es fejlesztést kívánt, ami azt jelentette, hogy annak kidolgozása csak Németországban ment, és nem Magyarországon, illetve nem pendlizve a két telephely között. Amikor a BS2000-t, -sharing rendszert Magyarországon beállítottuk, hihetetlenül sokat tanultunk. Ekkor kerültek Magyarországra igen fontos szoftver csomagok, mint pl. GOLEM, amit a Siemens, mint , az 1972-es olimpiára készített el. De így került például Magyarországra teljesen véletlenül a Philips Doculity programja is, ami valahogy a Unidata kooperáción keresztül került Münchenbe a hogy mire jó. Németi Tibor, aki teljesen véletlenül rámásolta a hazahozott GENUS projekt mágnesszalagjára a Doculity ogram, olyan, mint az EDT vagy az EDOR, de valahogy még is más, mivel könyveket is lehet vele állítólag nyomtatni. Ez érdekelt engem, és mint az SzKI Software Technológia Projekt (STP) lelkes tagja a futóképes gépi kódból kibogarásztam, és kiteszteltem, ho — de ezt már csak a 70-es évek végén a IIASAaz STPszövegszerkesztés egy jó dolog és fontos alkalmazás lesz, Honti Gyuláné kevésbé. Le lettünk szólva, 5
l vannak a magyar ékezetek? Nem jósolt a mannban egysztorit elmondani. A Unidata projekt közben kifújta a lelkét, de a program ott maradt a Siemensnél. Rá három évvel a Siemens is felfedezte a Doculity nek. Ekkor már ott dolgoztunk Münchenben, a Schwabylonban a SzKI-Siemens kooperációs témákon (általában szoftver technológia projekteken, mint pl. Strukturált Programozási Toolok kifejlesztésén) Persze lényegesen nagyobb számban dolgoztunk müncheni munkákon, de ne kelljen az egész névsort összeszednem. Ez volt az a team, akivel a legkeményebben és szerintem a legeredményesebben dolgoztunk, és ahol mindenki minden balhéban benne volt. Valóban általában éjjel, nappal, és hétvégeken is keményen dolgoztunk, csakhogy teljesítsük a feladatot. Mégis, mindannyiunknak vissza SzKI-s élményünk. Nekem, amikor az SzKI-ból már továbbálltam Ausztriába ez a team még évekig nagyon hiányzott. Még egy dolgot okvetlenül meg kell említenem: 1974címet szereztem, szintén nagyfeszültség technika témában, de már számítástechnikával megspékelve. Egy tipikus számítógépes mérnöki alkalmazási téma volt, az elektrosztatikában alapv illetve melyek azok a módszerek, amelyek itthon javítani Az SzKI-nak ez abszolút nem volt a témája, mégis sok segítséget kaptam, amiért ma is hálás vagyok. Hálás vagyok az SZLkincset ért, de segítettek pl. Fortrant megtanulni, programokat debuggolni, algoritmusokat optimalizálni stb. „Last, but not least” hagy írjak az SzKi-ban tapasztalt vezetési stílusról Itt persze csak arról tudok írni, számítástechnikus róka” volt már akkor a 70-es évek elején. Gyors, sége, emberségessége volt. Mindenkivel „egy szinten” kommunikált, és a beosztottak nem szégyellllemes volt, hogy ezt a vezetési stílust az SZL-en belül többen átvették, hirtelen Németi Tibor neve jut eszembe. Én saját magam is igyekeztem ezt a stílust eltulajdonítani, és tulajdonképpen — remélem — számára például a „team” egy nagyon fontos dolog volt. Ha valaki nem állta meg a helyét egy bizonyos poszton, akkor nem azzal kezdte, hogy jó lerámolja és kirúgja, hanem, ahogy azt nekem többgy olyan munkára Miért mentem el az SzKI-ból? A távozásom az SzKI-ben kaptam egy ajánlatot, hogy a bécsi UNIDO-nak vezessek be egy az iparfejlesztési projektjeikre egy Management Információs Rendszert. Mindig szerettem volna az ENSZ-
-
számítástechnikusoknak a Számoknál és a Martinelli téren. Így tehát megragadtam a bécsi konzultáns ajánlatot, és kikerültem az UNIDO-hoz. Eleinte úgy indult, hogy csak egy pár hónapra, azután megy minden tovább az Szki-ban.
6
Az igazi nagy ajánlat viszont ott jött. Institute for Applied Systems Analysis (IIASA). Hallatlanul érdekes témákkal foglalkoztak. Többek között részben, mint üzemeltetési téma, részben, mint kutatási téma a nemzetközi számítógépes hálózatok felépítése és a számítógépek közötti kommunikációs protokollok kidolgozása volt. Noha Náray Zsolt nekem még 1970-ben azt fejtette ki, hogy az SzKI-ban az egyik legfontosabb kutatási téma a kis- és nagygépek közötti számítógépes kapcsolat, ezt a számítógép hálózati témát a IIASA Laxenburgot, és szerencsére támogatott. Azután így valahogyan mégiscsak elengedtek („kikölcsönöztek”) a IIASA-hoz, de nehezen, és Náray Zsoltot végig nemigen érdekelte, hogy ott mi folyik, és mit csinálok. -ig, a IIASA benne volt abban protokollokat (pl. TCP/IP, HDLC, stb.) kidolgozták, Ausztrián belül, pl. Magyarországgal, Olaszországgal, az USA-val, Csehszlovákiával, a Szovjetunióval stb. Email, 1978-tól Computer Conferencing az USA-val, olyan alkalmazások, amit ma Cloud Computingnak hívnak stb… tanulmányok készítésében vettünk részt. Így az 1980-as évek elején számos tanulmányt írtam, hogy mit fognak a PC-k jelenteni a társadalomnak, mit jelent majd a multimédia, mit jelent az -hal, a Azután 1983-ban Herman Maurer odahívott hozzájuk, mint vendégprofesszort. Onnan kerültem 1985-ben — szintén telematika témában — a Siemenshez, Münchenbe, és itt zárult a kör. Ott 21 évig atikával és multimédiával foglalkoztam. Ez ment egészen 2006-ig, amikor kineveztek az Ecma Internationalhoz, és átjöttem Genfbe. De ezek már új történetek. Visszatérve az SzKI-ra magyarországi partnere a fenti témákban a Tudományos Akadémia (Sztaki) volt. Ismeretes, hogy az SzKI — Sztaki kapcsolat sohasem volt a legjobb (olyan kutya-macska viszony volt…). Ráadásul a Sztaki számítógép hálózatok területén szerintem magasan verte az SzKISztaki kapcsolataim pl. Vámos Tiborral, Bakonyi Péterrel, Lábadi Bercivel, Csaba Lacival nem voltak túl pozitív hatással egy SzKI-s visszamenetelre… Ennek ellenére a kezdeti SzKI-s van rá, ma is szívesen összejövök, hogy a régi szép SzKI-s Egy biztos, nem tudom, hogy a nagyon fontos kezdeti SzKI-s tanulóév pályafutásom hogyan alakult volna? De biztosan nem úgy, mint ahogyan az alakult. Így tehát az SzKInak változatlanul nagyon hálás vagyok, és szívesen emlékszek vissza az ott eltöltött évekre. Genf, 2011 márciusa
7
