Tűzoltás, műszaki mentés, biztonság

HEIZLER GYÖRGY

Tűzoltás, műszaki mentés, biztonság Mérgező anyag ömlött ki, kútból vagy magasból kell menteni valakit, összeroncsolódott járművek fogságából kell kiszabadítani a beszorult embereket, netán tüzet oltani, mindez azonnali segítséget igényel, amelyet döntő részben a tűzoltóságok első beavatkozást végző állománya hajt végre. Az elmúlt időszak országos adatai a hazánkban e téren végbemenő változásokra, a megyei adatok pedig a térségi különbségekre mutatnak rá. Az adatok értelmezésénél figyelembe kell vennünk, hogy a statisztikai adatgyűjtés a hivatásos tűzoltó-parancsnokságok hatósági-szakhatósági illetékességi területe szerint történik, míg a tűz- és káresetek felszámolását a működési területen végzik. (Az elsődleges működési terület azon települések összessége, amelyekre az adott tűzoltóság elsőként kiérkezik. Ez többnyire eltér a kistérségek határaitól.) Tovább árnyalja a képet, hogy jelenleg1 a 95 hivatásos tűzoltóság mellett a Belügyminisztériummal kötött megállapodás alapján 56 működési területtel rendelkező önkéntes tűzoltóság működik hazánkban. Ebből következően területi szempontból három szinten rendelkezünk összehasonlításra alkalmas adatokkal: országos, megyei és városi-illetékességi területi szinten. (Ezek nem fedik a kistérségi határokat, bár sok területen majdnem fedésben vannak.) Az adatokat az 1998–2005 közötti időszakra vonatkozóan vizsgáltam, azonban bizonyos változások tanulmányozása érdekében hosszabb távú adatsorokat is összehasonlítottam. Tűzeseti tendenciák Az országban bekövetkezett eseményeket tűzeset, műszaki mentés (minden olyan közreműködést igénylő esemény, amely nem tűzzel jár), valamint vaklárma (szándékosan megtévesztő jelzés) és téves jelzés csoportokba soroljuk. A hosszú távú tendenciákat vizsgálva jól látható, hogy az események száma jelentősen emelkedett. 1983-ban 25 605, 2005-ben 58 907 tűz- és káreset következett be az országban. Ez az emelkedés több fázisban zajlott, szoros összefüggésben a gazdaságban lezajlott változásokkal, illetve az időjárással. Az 1980-as években a tűzesetek és a műszaki mentések száma lényegében nem változott, 25–27 ezer között mozgott. Ezt követően egy markáns változási folyamatot figyelhetünk meg. A 90-es évek (1990, 1992, 1997, 1998, 1999) aszályos időjárása, párosulva a gondozatlan mezőgazdasági területek privatizációt követő növekvő számával, növelte a beavatkozások számát. Az új évtized első felében ez a magas eseményszám stabilizálódott. Az első két év enyhe csökkenése után az elmúlt két évben tovább növekedett. 1

A tanulmány az új kormányzati struktúra kialakítása előtt készült.

412

HEIZLER GYÖRGY

Ezen belül a tűzesetek viszonylag magas szinten, de az időjárás következtében nagy szóródással stabilizálódtak. A két szélső érték (1991 – 17 450 tűzeset, 2000 – 33 194 tűzeset) között majd kétszeres a különbség. A magas tűzesetszámú években (1992, 1997–98, 2000, 2002–03) általában a magasabb évi átlaghőmérséklet alacsony csapadékátlaggal párosul, azonban kivétel is lehet, ugyanis a tapasztalatok szerint a szeszélyes csapadékeloszlás – kora tavaszi száraz szeles időszak, július végi, augusztusi kánikula – adja a szabadban keletkezett tűzesetek többségét. Ebből a szempontból jelentős területi különbségek tapasztalhatók, amit tovább árnyal a kevésbé fejlett vidékeken a parlagterületek aránya. Az éves ingadozások kiszűrése érdekében az 1998–2005. közötti összesített adatokat vizsgálva megállapítható, hogy a tűzesetek száma nagyobb Baranya, Borsod-AbaújZemplén, Fejér, Komárom-Esztergom, Pest és Veszprém megye esetében, míg Tolna, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok és Somogy megye esetében már közel azonos a tűzesetek és a műszaki mentések száma. 1. táblázat

Tűzesetek és műszaki mentések, 1998–2005 Főváros, megye

Tűzeset

Műszaki mentés

Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

26 480 13 708 7 919 8 279 19 040 8 295 9 630 8 304 10 697 7 227 9 915 10 853 6 665 24 473 8 144 10 206 4 250 4 426 10 249 6 667

24 534 11 757 3 780 6 672 11 334 6 355 5 024 5 236 9 071 4 868 9 553 3 502 4 553 14 319 7 220 9 776 4 115 2 469 5 040 5 180

Vaklárma 3 850 854 355 609 1 352 439 665 425 580 532 780 474 429 1 598 513 577 319 271 591 457

Téves jelzés

Összes esemény

12 243 1 521 968 916 1 487 1 232 1 531 1 622 1 042 915 1 697 931 383 2 976 823 1 414 1 273 868 1 967 428

67 107 27 840 13 022 16 476 33 213 16 321 16 850 15 587 21 390 13 542 21 945 15 760 12 030 43 366 16 700 21 973 9 957 8 034 17 847 12 732

A műszaki mentések alakulása A tűzesetek és a műszaki mentések aránya tendenciájában fokozatosan az utóbbiak javára tolódik el. Ezek száma 2005-ben meghaladta a tűzesetekét. A műszaki mentések száma 1998-ig lényegében 10 ezer alatt maradt. Az első kiemelkedő bevetésszámú év 1999, amikor 33 573 ilyen eseményt regisztráltak. Ez volt a vizsgált időszak legcsapadékosabb éve (800 mm feletti csapadékátlaggal), amit tovább rontott, hogy – az előző év is

TŰZOLTÁS, MŰSZAKI MENTÉS

413

csapadékos lévén – a talaj telítődött, s ez árvizekhez és belvizekhez vezetett. Hasonló jelenségeket figyelhettünk meg a 2004–2005-ös esztendőkben, azzal a különbséggel, hogy a magas csapadékátlaghoz viszonylag magas hőmérsékletátlag párosult, de a csapadékeloszlás rendkívül szélsőséges volt. Özönvízszerű esők és helyi elöntések jelezték a klímaváltozás esetleges jövőbeli következményeit. A műszaki mentések száma 2002 óta dinamikusan emelkedik. A területi adatokból egyértelműen látható, hogy a legtöbb káresemény Budapesten, Pest megyében és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében keletkezett, ugyanakkor Budapest és Pest megye között a vártnál lényegesen kisebb különbség fedezhető fel ebből a szempontból. Ezzel szemben területileg különösen kiugró adat, hogy Budapesten regisztrálták a vaklármák 24,6 és a téves jelzések 33,8%-át. Árnyaltabb képet kapunk, ha a főbb esetfajták 1000 főre jutó adatait vizsgáljuk! Az 1000 főre jutó* tűzoltások, műszaki mentések száma, 1998–2005 átlaga

1. ábra

1000 főre jutó beavatkozások 25,9 – 30,8 30,9 – 34,4 34,5 – 38,1 38,2 – 41,7 41,8 – 51,9 *

Itt és a továbbiakban 2005. évi népességszámmal dolgoztunk.

414

HEIZLER GYÖRGY

1. ábra (folytatás)

Az 1000 főre jutó tűzesetek száma, 1998–2005 átlaga

1000 főre jutó tűzesetek 15,0 – 17,9 18,0 – 21,9 22,0 – 25,9 26,0 – 29,9 30,0 – 35,0

Az 1000 főre jutó műszaki mentések száma, 1998–2005 átlaga

1000 főre jutó műsz. mentések 9,0 – 11,9 12,0 – 15,9 16,0 – 19,9 20,0 – 25,0


415

Az ezer főre jutó tűzeseteknél a budapesti 15,6 és a nógrádi 30,8 eset/ezer fő közötti, míg a műszaki mentések esetében a Vas megyei 9,3 és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei 23,3 eset jelentős területi eltéréseket mutat. Nyilvántartási szempontból 27 műszaki mentési fajtát különböztetünk meg. Az esetek 75%-át négy esetfajta adja, ebből a közúti balesetek részesednek a legnagyobb, 25– 27%-os aránnyal, míg a vízkár, fakidőlés és viharkár szorosan időjárásfüggő adatai adják az esetek mintegy felét. Ez utóbbiak száma párhuzamosan mozog, és növekvő tendenciát mutat. A vízkárok tekintetében kiugrásra akkor számíthatunk, ha két egymást követő évben magasan az átlag feletti csapadékkal számolhatunk. Ezt mutatja az 1998-as év 700 mm, majd az 1999-es év 800 mm feletti éves csapadéka, továbbá a 2004-es és 2005-ös év csapadékos időjárása. Ezekben az években különösen szembetűnő a bel- és külterületi csapadékvíz elvezetésének hiányossága, a települési vízkárelhárítási tervek hiánya vagy felületessége. Az ilyenkor alkalmazott gyors megoldások többnyire tüneti kezelés jellegűek. Az évről évre visszatérő problémák csak egymásra épülő országos, regionális és helyi tervekkel, valamint jogi szankciókkal támogatott ellenőrzésekkel enyhíthetők. 2. ábra

A műszaki mentés leggyakoribb fajtáinak esetszáma, 1998–2005 átlaga csapás–viharkár Elemi csapás-viharká

Közúti baleset

Fakidőlés Fa kidőlés

Vízkárok

8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000

Za la

V as es zp ré m V

To ln a

Já sz

Pe s So t m og y Sz ab ol cs

G yő r H aj dú H ev es K om ár om N óg rá d

Fe jé r

Bá cs Bé ké s Bo rs od Cs on gr ád

Bu da pe s Ba t ra ny a

0

Sérülések, veszélyek A tűzeseteknél megsérültek számában az 1984-es csúcs (683 sérült) után 1994-ig (426 sérült) enyhe csökkenési tendenciát tapasztalhatunk, azt követően 1998-ig meredek emelkedéssel (638 fő) szembesülhetünk, majd ismét enyhén csökkenő tendenciát figyelhetünk meg. A tűzeseteknél elhunytak száma az 1980-as években és az 1990-es évek elején 200 feletti, majd 2002-ig folyamatosan csökkenő, azóta enyhén emelkedő. A tűzeseti halál 100 ezer lakosra vetítve a leggyakoribb Tolna (15,9), Bács-Kiskun (15,7),

416

HEIZLER GYÖRGY

Jász-Nagykun-Szolnok (15,4) megyében, míg a legritkább Vas (7,9), Győr-MosonSopron (8,2), Fejér (9,8) megyében. A kutatások és a gyakorlati tapasztalatok szerint a tűzesetben elhunytak döntő többsége lakásokban keletkezett tűzesetekben leli halálát. Ezen belül fokozott veszélyeztető tényező a hátrányos helyzetű lakókörnyezet, ahol az elhunytak jelentős része 65 év feletti idős és/vagy egyedülálló ember. A másik veszélyeztetett korcsoporthoz a gyerekek tartoznak 6 éves korig, akiknél a halmozottan hátrányos szociális helyzet ugyancsak szerepet játszik a tragédia bekövetkezésében. A tűzeseti sérülések leggyakrabban Budapesten (100 ezer lakosra 66,7), Nógrád (55), Pest (49,1) és Bács-Kiskun (46,4) megyében, legritkábban Vas (27,5), Zala (29,8) és Jász-NagykunSzolnok (29,9) megyében fordultak elő az elmúlt tíz évben. Nem a tűzeseti statisztikában, hanem a műszaki mentéseknél jelennek meg az utóbbi időben növekvő számban bekövetkező, gázfűtéssel kapcsolatos halálesetek, rosszullétek. Nemcsak statisztikai, hanem szociális szempontból is más közegben, az átlagosnál kissé jobb anyagi körülmények között élő, többnyire utólagos hőszigetelésű, vagy ritkább esetben új építésű lakóépületekben fordulnak elő ezek a halálesetek. A műszaki mentéseknél – különösen a közlekedési baleseteknél – egyre növekszik azok száma, akiket a tűzoltók csak megfeszített munkával képesek megmenteni. A gépjárművek javuló passzív és aktív biztonsági rendszere a mentést végzők számára növekvő nehézséget és kihívást jelent, mert a speciális eszközök ma már rendelkezésre állnak, de sokszor az idővel való idegfeszítő küzdelemmel kell a sérülteket kimenteni. A többségükben közlekedési baleseteknél történt beavatkozásoknál a sérültek és az elhunytak száma folyamatosan nőtt. 2. táblázat

A tűzeseteknél, műszaki mentéseknél megsérültek, meghaltak száma, aránya 1998–2005 között összesen Tűzesetnél sérült

Főváros, megye fő Budapest Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

1 132 251 144 156 277 179 181 165 235 99 123 146 119 562 149 219 110 73 156 88

Műszaki mentést igénylő eset során elnunyt

100 000 lakosra 66,7 46,4 36,0 40,0 37,8 42,1 42,2 37,5 42,8 30,7 29,9 46,3 55,0 49,1 44,9 37,7 44,8 27,5 42,6 29,8

fő 172 85 46 54 103 48 42 36 83 47 63 41 27 125 41 54 39 21 44 39

sérült

100 000 lakosra 10,1 15,7 11,5 13,9 14,1 11,3 9,8 8,2 15,1 14,6 15,3 13,0 12,5 10,9 12,4 9,3 15,9 7,9 12,0 13,2

elhunyt

fő

100 000 lakosra

6 201 1 329 830 809 1 552 961 2 138 1 906 1 826 795 1 187 802 590 4 931 1 804 2 094 675 822 1 371 728

365,3 245,9 207,3 207,7 212,1 226,2 498,6 433,3 332,4 246,3 288,9 254,2 272,5 431,2 543,7 360,0 275,1 309,9 374,0 246,6

fő 737 370 174 209 362 228 388 366 315 178 242 211 124 776 299 355 142 168 230 125

100 000 lakosra 43,4 68,5 43,5 53,6 49,5 53,7 90,5 83,2 57,3 55,2 58,9 66,9 57,3 67,9 90,1 61,0 57,9 63,3 62,7 42,3


417

3. ábra

100 ezer lakosra jutó tűzeseti sérülés, 1998–2005 átlaga

100 e. lakosra jutó tűzeseti sérülés 27,5 – 30,7 30,8 – 40,0 40,1 – 46,4 46,5 – 55,0 55,1 – 66,7

100 ezer lakosra jutó tűzeseti halál, 1998–2005 átlaga

100 e. lakosra jutó tűzeseti halál 7,9 – 9,9 10,0 – 11,9 12,0 – 13,9 14,0 – 14,9 15,0 – 15,9

418

HEIZLER GYÖRGY

4. ábra

100 ezer lakosra jutó sérülés, műszaki mentést igénylő esetben, 1998–2005 átlaga

100 e. lakosra jutó MM sérülés 207,3 – 226,2 226,3 – 254,2 254,3 – 309,9 310,0 – 374,0 374,1 – 543,7

100 ezer lakosra jutó haláleset, műszaki mentést igénylő esetben, 1998–2005 átlaga

100 e. lakosra jutó MM halál 42,3 – 43,5 43,6 – 55,2 55,3 – 61,0 61,1 – 68,5 68,6 – 90.5


419

A műszaki mentések közül a legnagyobb esetszámban a közúti baleset, a vízkár, a fakidőlés és a viharkár fordul elő. A vízkárok legtöbbször Borsod-Abaúj-Zemplén, BácsKiskun, Pest, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében fordultak elő. Az alföldi megyékben árvíz, belvíz, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében döntően gyors lefolyású árvíz, illetve felhőszakadás pusztított. Az épületvagyon állapotára enged következtetni az omlásveszély, épületomlás beavatkozási adatainak alakulása. 3. táblázat

A káresetfajták és speciális feladatok 1998–2005 közötti összesített száma megyénként Főváros, megye

Közúti baleset

Elemi csapás, viharkár

Vízkár

Fakidőlés


6 689 2 217 822 1 195 1 963 1 361 1 797 1 768 1 658 875 2137 856 489 4 987 1 780 2 216 586 1 025 1 703 969

2 335 503 256 375 574 664 195 256 322 133 464 83 100 762 395 553 295 104 330 698

2 012 4 648 783 2 188 5 259 2 048 848 880 2 320 2 314 3 303 1 068 2 673 3 776 1 275 3 001 1 823 454 868 878

4 204 2 013 1 062 1 251 1 679 989 1 041 796 2 498 783 1 454 641 641 2 182 2 425 1 413 493 317 1 064 1 135

Közlekedési Gázeszközök- Halottből kifolyt kiemelés szivárgás üzemanyagok 916 30 22 11 29 13 22 141 30 7 11 15 9 27 18 39 2 31 21 15

131 109 50 96 172 70 66 76 93 30 68 52 35 164 59 120 38 50 49 40

291 130 70 79 105 46 51 57 64 39 67 105 58 256 84 130 53 31 59 37

Életmentés

1 046 147 183 78 437 165 188 176 277 116 68 144 102 278 144 132 68 59 135 71

Épületomlás, magasépületből mentés 203 176 51 45 63 61 49 27 67 21 61 9 17 70 34 68 47 11 22 18

Omlásveszély

Egyéb

Összesen

547 202 38 140 66 139 38 56 246 60 169 11 25 43 68 387 36 38 39 161

4 856 1 158 270 949 691 631 555 637 1 318 366 1 552 401 281 1 249 660 1 360 524 240 560 919

24 534 11 757 3 780 6 672 11 334 6 355 5 024 5 236 9 071 4 868 9 553 3 502 4 553 14 319 7 220 9 776 4 115 2 469 5 040 5 180

A közutak hosszára vetítve a legtöbb tűzoltói beavatkozást igénylő baleset Pest, JászNagykun-Szolnok, Fejér és Somogy megyében fordul elő, de Csongrád, Győr-MosonSopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Veszprém megye adatai is jelentős forgalomra utalnak. Az autópálya-építések és a közlekedési balesetek között az adott időszak adatai alapján szoros összefüggés nem állapítható meg, ezzel szemben a nagy forgalom és az autópályák hiánya közötti összefüggés érzékelhető, sőt bizonyos kritikus szakaszok is behatárolhatók. (Ez utóbbiak statisztikai elemzése további munkát igényel.) Az autópályák esetében inkább az ütközések mértékéből eredő károsodások és sérülések emelkednek ki. Tűzesetek a nemzetgazdaságban Az iparban nagy értékek koncentrálódnak kis területen. A tulajdonosi struktúrájában, termelési volumenében és korszerűségében nagy fejlődésen átment iparban a tűzesetek számában 1991-ben 20%-os, 1993-ban 20–25%-os növekedési ugrást regisztrálhattunk. Ez a magas ipari tűzesetszám 1993-tól 1997-ig megmaradt, ami döntő részben az iparban bekövetkezett változásoknak, a nagy ipartelepeken létrejött számos kis kft-nek és az ebből eredő szabályozási káosznak tulajdonítható. 1998-ban és 1999-ben a 90-es évek elejének szintjére csökkent az ipari tüzek száma, de a Jászberényi Hűtőgépgyár tűzesetét minden idők egyik legnagyobb kárértékű tüzeként tartjuk számon.

420

HEIZLER GYÖRGY

4. táblázat

A gazdasági ágakban előfordult tűzesetek 1998–2005 közötti összesített száma Főváros, megye

Ipar

Mező-, erdőgazdálkodás

Lakás, személyi ingatlan

Közlekedés

Egyéb

Összesen


894 346 232 168 488 238 309 259 243 167 202 346 103 663 185 182 170 160 318 131

1 929 4 898 2 599 3 384 10 946 2 247 3 461 3 594 4 564 3 928 2 858 4 495 4 200 10 875 3 815 3 560 1 542 1 524 4 930 3 918

8 284 2 976 2 062 1 978 3 913 2 281 1 782 1 895 2 873 1 478 2 048 1 863 1 180 5 726 1 918 2 518 1 141 912 1 693 1 334

3 497 899 579 443 639 564 792 880 822 391 479 816 234 1 760 600 705 363 370 444 286

7 818 1 243 1 919 1 038 1 875 2 277 1 411 1 077 1 386 976 2 163 2 754 695 2 941 1 137 455 685 669 899 665

22 422 10 362 7 391 7 011 17 861 7 607 7 755 7 705 9 888 6 940 7 750 10 274 6 412 21 965 7 655 7 420 3 901 3 635 8 284 6 334 5. ábra

Az ipari tűzesetek száma és aránya az összes tűzesethez viszonyítva 1200

12 1081

1000

971

950

10 909

899

818

800 690 596

573

600

4,49

496 4,18

400

734 730 672

562

435 4,03

2,43

725

8

707

670 638

4,29 4,14 4,36

3,95

3,54

781

6

4,57 4,00

3,97

3,77

3,42 2,4

2,27

2,88

2,63

3,38

4

2,86

ipar/%

99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05

98

97

96

95

94

93

92

90

91

89

0

88

0

87

2

86

200

ipar/eset


421

Az új évezred első éveiben az ipari tűzesetek stabilan a 700–750 körüli tartományban maradtak, miközben nagy kárértékű tűzesetek elsősorban a korábbi időszakban épült hűtőházakban (Kaposvár, Zalaegerszeg, Szekszárd) pusztítottak. A mezőgazdasági tűzesetek számának növekedése 1986-tól 1991-ig enyhe emelkedést mutat (bár valójában 1990-ig tartott ez az időszak, de a mezőgazdaságban keletkezett tüzek egy része 1991–1993-ig az egyéb kategóriában jelent meg). A mintegy háromszoros emelkedés a valóságos növekedés mellett annak is tulajdonítható, hogy ettől az időszaktól a beavatkozást igénylő avar- és bozóttüzeket is tűzesetnek könyveljük el. A tűzesetek számának nagymértékű emelkedése azonban a mezőgazdaságban bekövetkezett szerkezeti váltásnak, a parlagterültek növekedésének tulajdonítható. A mezőgazdasági tüzek száma szoros összefüggést mutat a hőmérséklet és a csapadék alakulásával. Kiugróan magas esetszámú évek: 1992, 1997, 1998, 2000, 2002, 2003. 6. ábra

A mezőgazdasági tűzesetek száma és aránya az összes tűzesethez viszonyítva 100 13509

14341

14000

13157

90

11915

12000

12248 80

10000

8896

8755 9134

7595 7868

8000

52,2

7679

7202 44,5

44

6000

39,3 35,5 4000

2000

2928 1789 1363 14

11,5

1625

13,2

0

1644 12,6 11,1

42,6

36,1

5264 32,8

60

48,8

46,3

70

44,8 6817 41,5

50

36,31

40 30

25,6 3008

17,2

20 10

-2000

0 86

87

88

89

90

91

92

93

94

mg/%

95

96

97

98

99 2000 2001 2002 2003 2004 2005 mg/eset

Abszolút értékben vizsgálva a helyzetet a mezőgazdasági tűzesetek Borsod-AbaújZemplén és Pest megyében pusztítottak a legtöbbször. Árnyaltabb képet kapunk, ha a mezőgazdasági tűzeseteket a megyében lévő földterülethez viszonyítjuk. Így a mezőgazdasági tüzeknél a 100 km2-re jutó tűzesetek száma 41,6–198,5 között szóródik. A területegységre jutó mezőgazdasági tüzek száma a legnagyobb Komárom-Esztergom (198,5), Pest (170,1), Nógrád (165) és Borsod-Abaúj-Zemplén (150,5) megyében, de 100 felett áll még Veszprém és Zala megye is. Ezzel szemben Tolna (41,6), Vas (45,7) és Jász–Nagykun-Szolnok (51,2) megyében a legkedvezőbb, ami közel 5-szörös szóródást mutat.

422

HEIZLER GYÖRGY

A 100 km2-re jutó mezőgazdasági tüzek száma megyénként, 1998–2005 átlaga

7. ábra

12000

10000

8000

6000

4000

2000

Mező-,éséserdőgazdál erdőgazdálkodás Mező-,

Lakás in Lakásésésszemélyi személyi

Za la

Va Ve s sz pr ém

Pe st So m og y Sz ab ol cs Já sz N k To ln a

Fe jé r G yő r H aj dú H ev Ko es m ár om N óg rá d

Bá cs Bé ké s Bo rs od C so ng rá d

Bu da pe st Ba ra ny a

0

ingatlan

Erdő- és területtüzek Összességében nemcsak a tüzek számának emelkedésével nőtt a tűzoltóság terhelése, hanem a rendkívül nagy területű mezőgazdasági (erdő-, avar-, aljnövényzet-, nádas-) tüzekkel is, hisz ezek száma 16 év alatt 8-szorosára nőtt. Az ilyen tüzek hosszú oltási ideje és különösen magas élőmunkaigénye egy-egy száraz tavaszi-nyári időszakban okoz a jelenlegi struktúrában szervezési nehézségeket. A statisztikai adatokból jól érzékelhető, hogy az erdő-, avar-, szemét-, gaz-, mező- és réttüzek egymással és a száraz időjárással párhuzamosan mozognak. 5. táblázat

A főbb területtűzfajták esetszáma 1998–2005 között Ami égett Erdő Lábon álló termés Avar Nádas Szemét, gaz Learatott termés Kazal, boglya Mező Rét Egyéb Összesen

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

854 96 6 892 1 771 5 355 353 619 1 026 857 2 319 21 357

229 33 2 621 546 3 220 106 422 263 179 1 132 9 808

799 198 7 702 1 061 7 551 398 579 699 564 2 531 23 044

419 187 3 724 1 344 4 024 651 487 367 303 2 750 15 123

520 140 6 225 2 440 6 317 255 442 698 569 2 963 21 362

513 96 5 609 1 770 6 768 178 325 522 556 2 984 20 051

169 74 2 063 1 056 3 742 433 293 246 196 2 757 11 635

227 76 3 955 1 230 4 545 161 391 435 371 2 597 14 513


423

Miután hazánk a mérsékelt övi lombos erdők övezetében helyezkedik el, az évi csapadék mennyisége a 400 m tengerszint feletti alacsony dombos vidéken többnyire meghaladja az erdők eltartásához szükséges minimum évi 600 mm-t. Azonban az alföldi térség kevés csapadékkal és szélsőséges hőmérsékleti viszonyokkal jelentős tűzveszélyforrás. Több tényező figyelembevételével megtörtént a hazai erdők EU-előírások szerinti tűzveszélyességi besorolása, azonban a tűzveszélyes időszakok úgynevezett szárazságindexszel történő jelzését tűzmegelőzési szempontból indokolt lenne megvizsgálni. (Ez több európai ország meteorológiai szolgálatának napi gyakorlata.) Az erdők tűzeseti adatait nagymértékben befolyásolta, hogy a kárpótlási és vagyonnevesítési folyamatok hatására közel 730 ezer hektár erdő – a teljes hazai erdőterület csaknem 40%-a – magántulajdonba került. Ezekben az erdőkben a megelőzési előírások betartása alacsony színvonalú. Az 1 712 000 hektár erdőterület 18,5%-os erdősültséget jelent. Az élőfakészlet közel 310 millió m3, az évi folyónövedék közel van a 15 millió m3-hez. E rendkívül jelentős közkincsben az erdőtüzek aránya 1991–2001-ben az összes tűzeset 3,3%-a volt. Az erdőtüzek okainál a gondatlanság mellett a periodikusan jelentkező biotikus, valamint az időjárási elemeket jelölhetjük meg. A biotikus tényezők között a fafaj befolyásolja leginkább az erdőtűzesetek számát és nagyságát. Ezt mutatja, hogy ─ a lombos fafajok területe 85%, itt pusztít az erdőtüzek területének 63,3%-a, ─ a fenyőfafajok területe 15%, ez az erdőtűzterület 6,7%-a. Az elmúlt időszak kiemelkedő erdőtüzeiben száraz homoktalajokon fenyőerdők égtek. A lombos fafajok lényegesen ellenállóbbak, élő sejtjeik részlegesen 50–60 °C körüli hőmérsékleten halnak el, de a sérülés mértékétől függően a lombozat egy ideig még él. Ha a kritikus erdőtűz/hőmérséklet nem hatolt 2-4 cm-nél mélyebbre, a nagyobb fák és az erősebb lombos csemeték a mélyebb gyökfői részből, esetenként a rejtett rügyekből is kihajthatnak. Az éghajlati elemek közül a csapadéknak és a hőmérsékletnek van lényeges szerepe az erdőtűz keletkezésében. A 400–700 mm évi csapadékátlagú zónában keletkezett az összes erdőtűznek 63%-a. Miközben a hőmérséklet évi átlaga 18,4 °C, a kritikusan erdőtűzveszélyes február, március, április hónapokban a hőmérsékleti átlag 21 °C volt – akkor következett be az évi összes erdőtűz 68%-a. A vizsgált időszakban a legtöbb erdőtűz 1992–1993-ban keletkezett, ekkor az elpusztult erdőterület 41%-a semmisült meg. Ennek ellenére 1998-tól az erdőtüzek száma csökkenő tendenciát mutat. A megyei adatokat elemezve megállapítható, hogy kiemelkedően magas az erdőtüzek száma Pest, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun és Veszprém megyében, a középmezőnyben Budapest, Somogy, Nógrád és Heves a sorrend. Épületeink tűzvédelmi helyzete Épületeink tűzvédelmét kettősség jellemzi. A korábbi építésűek állapota sok helyen leromlott, ami a tűzvédelem szintjére is kihat, ugyanakkor a vizsgált időszakban létesített

424

HEIZLER GYÖRGY

épületek védelmi szintje jelentősen emelkedett. Ezzel egyidejűleg az egyre nagyobb és bonyolultabb térszerkezetű épületek új védelmi megoldásokat is követeltek. A korábbi időszak (1986–1996) adatainak értékelése alapján az épülettüzek 66%-a otthon jellegű épületben keletkezett, s csak ezt követték a mezőgazdasági (6,6%), a tárolási (6,1%), ipari termelési (5,1%), kereskedelmi (3,7%) és nevelési-oktatási épületek (1,1%). A bekövetkezett tűzesetek 80%-át sikerült a keletkezés helyiségében eloltani (sőt csak a helyiség egy részére terjedt ki a tüzek 63,3%-a). 7,4% egy lakáson belül több helyiségre, 0,14% több lakásra, 1,93% egy szinten belüli tűzszakaszra2, 0,3% több, szinten belüli tűzszakaszra, 1,06% egy egész szintre, 0,48% több szintre (de nem az egész épületre), 7% pedig a teljes épületre terjedt ki. Az elmúlt időszakban ugyanakkor dinamikusan nőtt a lakásépítés. Emellett új üdülőfaluk, üdülőparkok épültek a kapcsolódó szolgáltatásokkal (konferenciaközpont, gyógyfürdő) együtt. Ezekben a létesítményekben nagyszámban telepítettek beépített tűzjelző berendezést. A korszerű irodaházak építése is folytatódott. Ennek tulajdonítható, hogy az irodaépületekbe telepítették a legtöbb (1451) tűzjelző berendezést. Tovább bővült a bevásárlóközpontok, a szakáruházak sora. A budapesti agglomeráció után a vidéki városokban is megjelent ez az üzlettípus, maga után vonva az ezekbe telepített korszerű jelzőközpontokat. Az újabb ipari üzemek elsősorban zöldmezős beruházás keretében jöttek létre, de a 943 tűzjelző berendezésből 251 esetben a meglévő berendezést bővítették. A fejlődést jelző másik „lakmuszpapír” a beépített oltóberendezések telepítése az épületek védelmére. Ilyen berendezést irodaépületekbe 196-ot telepítettek, a kereskedelmi létesítményekben pedig az elmúlt öt évben 152 új berendezés szolgálja a biztonságot. A legnagyobb rendszereket az ipari üzemekben adták át (208-at). Lakásban és személyi ingatlanban előforduló tűzesetek A hazai lakásállományban bekövetkező tüzek száma évek óta stabilan 7000 eset körül mozog, a két szélső érték között mindössze 22% eltérés mutatkozik. Ugyanakkor a lakástüzeknek az összes tűzeseten belüli aránya jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben. Az egyes megyék lakás- és személyiingatlan-tűzeseteit a lakásállományhoz viszonyítva (a 11,9 tűz/ezer lakás országos átlag mellett) 8,6–15,3 tűz/ezer lakás közötti szóródást kapunk. A legkedvezőbb mutatót Vas megyében és Budapesten, a legkedvezőtlenebbet Somogyban és Komárom-Esztergomban tapasztaltuk. Somogy megye esetében kissé árnyalja a képet a nyaralóingatlanok nagy száma. Abszolút értékben vizsgálva a lakástüzek Budapesten, Pest megyében és Borsodban pusztítottak a legtöbbször, ennél árnyaltabb képet kapunk, ha a lakástüzeket a lakások számához viszonyítva elemezzük. 2 Tűzszakasz: az épületnek a tűzzel szemben meghatározott ideig ellenálló térrésze. Tűzfallal, tűzgátló fallal vagy szerkezettel körülhatárolt épületrész.


425

8. ábra

1000 lakásra jutó tűzesetek száma

1000 lakásra jutó tűzesetek 8,0 – 8,9 9,0 – 9,9 10,0 – 10,9 11,0 – 11,9 12,0 – 12,9 13,0 – 13,9 14,0 – 16,0

Közlekedés A járműállomány változásai ellenére a közlekedési eszközökben bekövetkezett tűzesetek száma mindössze a 80-as években emelkedett dinamikusan, utána lényegében nem emelkedett. Éves szinten 25%-os szóródással 2000 eset körül mozog. Az elmúlt időben a száraz években keletkeztek közlekedési tűzesetek nagyobb számban. Az egyéb kategóriába sorolt tűzesetek száma 4000 körül ingadozik éves viszonylatban, kivéve az 1998–2000 közötti időszakot, aminek adatgyűjtési okai vannak, ugyanis a kár nélküli avar- és gaztüzeket ide sorolták. Téves jelzések A téves jelzések száma, aránya és a változás üteme a gazdaság és a tűzvédelem fejlődését mutatja. Egyben kitapinthatók a fejlődés helyszínei is. A hosszú távú (11 éves) adatokból jól látható, hogy az időszak alatt regisztrált összes téves jelzés 33,8%-át Budapesten, 8,2%-át Pest megyében regisztrálták, ott, ahol az új beruházások révén a legtöbb tűzjelző- és oltóberendezést telepítették. (A téves jelzések száma és a fejlesztések közötti feltételezett kapcsolat jellege további vizsgálatokat igényel.) A változások ütemét jelzi, hogy 2005-ben Budapesten az összes jelzésnek már 19,6%-a, a tűzeseti jelzéseknek 54,6%-a téves jelzés volt. Ugrásszerű az emelkedés

426

HEIZLER GYÖRGY

Veszprém megyében, ahol az összes eset 16%-a, a tűzeseti jelzésekhez viszonyítva 46,1%-a téves jelzés volt. Ebből a szempontból a megyék többsége egy vagy kétpólusú, ami azt jelenti, hogy a téves jelzések döntően a megyeszékhelyre és egy városra összpontosulnak. Kivétel Veszprém megye, ahol az elmúlt időszakban Veszprém, Pápa, Balatonfűzfő, Ajka egyaránt jelentősen részesedett a téves jelzésekből. A 2004. évi adatok részletes elemzése azt mutatja, hogy Pakson az összes eset 42,6%-a téves jelzésnek minősült (atomerőmű), s ezzel egész Tolna megye téves jelzéseinek 72%-át produkálta. Pápán az összes jelzés 25,5%, a tűzeseti jelzések 55%-a téves jelzés. Kiemelkedő adatokat mutat Jászberény (28,3%), Nyíregyháza (14,7%), Szombathely (16,8%), Székesfehérvár (12,7%) és Százhalombatta (11,5%). A téves riasztási szám abszolút értékében a sorrend 2004-ben: Nyíregyháza 218, Százhalombatta 154, Paks 136, Jászberény 125, Kecskemét 123, Győr 103, Székesfehérvár 101. Feltűnő ugyanakkor Salgótarján (21), Eger (28), Zalaegerszeg (33), Békéscsaba (29) alacsony téves jelzési száma, ami az ilyen jellegű fejlesztések viszonylag kis számára is utalhat. Ugyanakkor tényként kezelhetjük, hogy a fejlődés mellett a beépített tűzjelző berendezések tervezési, telepítési hiányosságainak és a hatósági munka egyenetlenségének is tulajdoníthatók ezek az ugrásszerű változások. 9. ábra

Az 1000 főre jutó téves jelzések száma

1000 főre jutó téves jelzések 1,4 – 2,0 2,1 – 2,6 2,7 – 3,3 3,4 – 4,1 4,2 – 7,2

A téves jelzések számában szinte drámai különbség mutatható ki 2005-ben. A valódi tűzre jutó téves jelzések aránya 8,1% Békéscsabán, 154% Pakson, 122% Pápán. Budapest egészében 33%, ami tűzőrségenként (a tűzoltóságok helyenként több /1–3/ kerület-


427

ben működnek) jelentős különbségeket (9,9%–71,4%-ig) takar. Mindez annak ellenére volt így, hogy 2005-re a téves jelzések száma csökkent Budapesten. Abszolút értékben a legtöbb téves riasztás az V., a VI., a VII. és a XI., illetve az I., a II. és a XII. kerületben fordult elő 2005-ben.

IRODALOM Bíró Péter – Dr. Molnár László: A kistérségi szintű relatív fejlettség meghatározása. Területi Statisztika, 2004/6 BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság: Éves tűzkár-statisztikai adattáblák 1998–2005, Budapest, belső kiadvány Dr. Geleta Ferenc: Az erdőtüzek okai és hatása. Védelem, 1995/3 Heizler György: Tűzoltó munka a számok tükrében. Tűzoltóság ’98 Évkönyv, BM TOP, Budapest, 1999 Heizler György: Fordulat a tűzjelző fronton. Védelem, 2002/4 Heizler György: Nagyító alatt a beépített tűzjelző rendszerek. Védelem, 2005/5 Heizler György: A hazai épületek tűzvédelme a beépített jelző- és oltórendszerek tükrében. Országos Tűzvédelmi Konferencia, Siófok, 2006 (előadás) Magyar statisztikai évkönyv 2004. KSH, Budapest, 2005 Somogy megye statisztikai évkönyve 2004. KSH Pécsi Igazgatósága, Pécs, 2005 Soltész Tamás: Tűz okozta halálesetek és sérülések elemzése. Tűzvédelmi Tájékoztató, 1991/1

Kulcsszavak: tűzeset, tűzoltás, műszaki mentés, katasztrófavédelem, elemi csapás, vízkár.

Resume Analysing national and county data of fire guard interventions (fires, technical rescues) in the period 1998– 2005, economic changes (agricultural restructuring, industrial privatisation, investments in construction) of the period of the change in régime can be perceived in addition to the effects of weather. Marked regional differences can be seen in all these, and in data of injuries or deaths caused by fire. Their detailed analysis also provides a part of the possible answers.

Tűzoltás, műszaki mentés, biztonság

Recommend Documents