Ára: 100 Ft
TURAI HIR LAP KÖZÉLETI HAVILAP
2006. DECEMBER
Önkormányzati hírek
Januártól ingyenesen, háromezer példányban
Jelentõs megtakarítás érhetõ el a kistérségi feladatvállalásokkal November 29. A képviselõ-testület megalakulása utáni elsõ ülésén, a lejárt határidejû önkormányzati határozatok végrehajtásáról szóló beszámoló elfogadását követõen két, még betöltetlen külsõs bizottsági hely ügye került napirendre. A Szendrei Ferenc polgármester által korábban felkért személyek az alakuló ülésen nem tudtak részt venni, így hivatalos felkérésükre és eskütételükre csak most kerülhetett sor. A képviselõk egyhangúlag Fotó: Hídi Szilveszter támogatták, hogy Tóth István (a A kastély tulajdonviszonyainak rendezése lehetõvé szövetkezet elnöke) a Pénzügyi tette a képviselõ-testület számára a telekadóEllenõrzõ Bizottság, dr. Szente rendelet hatályon kívül helyezését Márk pedig a Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bi- zata alapján a Cigány Kisebbsé- felkérésére és eskütételére is gi Önkormányzat két tagjának sor került. Csámpainé Gáspár zottság külsõs tagja legyen. A grémium egyhangú szava- külsõs bizottsági tagságra való (folytatás a 2. oldalon)
Rendõrségi hírek
Kelendõ a telefonvezeték
November elején a falopások mellett egy másik „slágertémára”, vezetéklopásra akadt példa Tura víkendházas övezetében: az ismeretlen elkövetõ 300 ezer Ft értékben telefonkábelt vágott le az oszlopokról; a rongálási kár 200 ezer Ft. A Cinka Panna utca egyik portájáról 50 ezer Ft értékû aluállvány tûnt el. A Mártírok útján egy személygépkocsit törtek fel ismeretlen elkövetõk. Ugyanakkor a rendõrök elfogtak egy bagi és turai tagokból álló bandát, melynek tagjai eddig tizenhat autófeltörést ismertek be. Kedves autósok, azért az ördög
nem alszik... Tolmácsot kellett hívni egy lengyel kamionoshoz, aki a Vasút úton beletolatott egy másik jármûbe, majd a rendõrökkel kommunikálva hirtelen „elfelejtett” angolul. A Petõfi utcában egy teherautó rakományának egy része lehullott az útra, szerencsére csak a rakoncátlan szállítmányban esett kár. Bíróság elõtt kell felelnie tettéért annak a férfinak, aki kicserélte jármûve rendszámát. A rendõrök az ünnepek közeledtével fokozott figyelemre intik a jármûvel közlekedõ és az értékeiket féltõ polgárokat.
A képviselõ-testület döntése alapján, a hatékonyabb tájékoztatás érdekében a Turai Hírlap 2007-ben ingyenesen eljut városunk mintegy 3.000 háztartásába, így a kistérség legnagyobb példányszámú települési kiadványa lesz. Mindez jelentõs kihívás számunkra, hiszen eddig jobbára az eladott lapszám jelentette munkánk visszajelzését. Ezután is várjuk észrevételeiket, javaslataikat, hogy minél tartalmasabb kiadvánnyal szolgáljunk Önöknek. Lapunk terjesztését várhatóan a Magyar Posta Zrt. végzi. Ha a lap mégsem jut el Önökhöz, kérjük, jelezzék a kézbesítõnek. n
Ady Endre:
Karácsony (részlet)
„Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni.” Lapunk valamennyi olvasójának boldog ünnepeket és sikeres új esztendõt kíván Tura Város Önkormányzata és a Turai Hírlap valamennyi munkatársa
Önkormányzati hírek
Jelentõs megtakarítás érhetõ el a kistérségi... (folytatás az 1. oldalról)
Tímea, a CKÖ elnöke az Egészségügyi és Szociális Bizottság, Lakatos Gyula Róbert tanár pedig a Kulturális, Oktatási és Sportbizottság munkáját segíti. A CKÖ-vel való együttmûködés szabályozása érdekében a testület módosította az önkormányzat Szervezeti és Mûködési Szabályzatát. A kisebbségi önkormányzat a Puskin tér 26. szám alatti épületben két helyiséget kapott, gazdálkodási feltételeik biztosítása a Polgármesteri Hivatal Pénzügyi Irodáján keresztül történik. Zárt ülésen tárgyalták azt a napirendi pontot, amelyben a polgármester tanácsnoki tisztség létrehozását javasolta a kistérségi központi orvosi ügyeleti ellátással összefüggésben, szervezõ és koordináló önkormányzati feladat ellátására. (A tanácsnoki tisztség szükségességét a központi orvosi ügyelet létrehozásában oroszlánrészt vállalt Korsós Attila vetette fel.) A zárt ülést követõen lefolytatott egyeztetések végén tizenegy igen szavazattal, három tartózkodás mellett a fentiek szerint kibõvítették az SzMSz-t. A testület egy tartózkodás
Tiszteletdíjszabá(lyozá)s A törvény alapján a jelenlegi 36.800 Ft illetményalap és a település lélekszáma szerint, valamint az önkormányzat körzetközponti feladat-ellátásával járó 2,2-es szorzószám szorzataként a turai képviselõk havi tiszteletdíja legfeljebb 80.960 Ft lehet. Ez az összeg bizottsági tagság esetén legfeljebb 50 %-kal, bizottsági elnöki tisztség esetén maximum 100 %-kal növelhetõ. A külsõs bizottsági tagok tiszteletdíja a képviselõi alapdíj legfeljebb fele lehet. n
2
mellett elfogadta a képviselõk és az önkormányzati bizottsági tagok tiszteletdíjára vonatkozó elõterjesztést. Eszerint a képviselõk havi bruttó tiszteletdíja 30 ezer Ft, a bizottsági elnököké 60 ezer Ft, a külsõs tagoké 15 ezer Ft, a tanácsnoké pedig 80 ezer Ft. A testület úgy dntött, hogy az önkormányzat – élve a választásokat követõ fél éven át fennálló lehetõséggel – megyei tulajdonba és mûködtetésbe adja az Õszirózsa Idõsek Otthonát. Az 1950-ben létesített, jelenleg 70 férõhellyel rendelkezõ intézmény mûködtetésérõl az átadás-átvételt követõen Pest Megye Önkormányzata kötelezõ feladatként gondoskodik. Dr. Baka Gyula javasolta, hogy az Idõsekért Turán Közalapítványt viszont tartsák meg, hogy segítségével szebbé tehessék az idõskorúak hétköznapjait. Ezután több, az aszódi kistérségi társulással kapcsolatos napirend következett. A képviselõk egyhangúlag hozzájárultak ahhoz, hogy az Aszódi Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása a közbeszerzési feladatok ellátására háromtagú Beszerzési Bizottságot hozzon létre. A tagokat a települések vezetõibõl álló Társulási Tanács választja meg. Városunk közel 1 millió 573 ezer Ft-tal járul hozzá a kistérségi belsõ ellenõrzési feladatok ellátásához. A polgármester elmondta: az Állami Számvevõszék szeptemberben Turán vizsgálódott munkatársai a belsõ ellenõrzést mielõbb megoldásra váró feladatként jelölték meg. Az önkormányzati törvény által kötelezõen elõírt feladat ellátása évente kb. öt és félmillió forintba kerülne, ha a város erre a célra önállóan alkalmazna egy szakembert. E kötelezettség kistérségi szintû megoldásával a spórolás mellett a törvény és az ÁSZ kívánalmainak is eleget tesznek. Ugyancsak egy önkormányzati kötelezettségre jelent megoldást a
kistérségi közoktatási intézkedési terv elkészítése, amit egyhangúlag támogattak a képviselõk. Az intézkedési tervet a Társulás megbízásából a PREKOG Pedagógiai Szolgáltató Intézet készíti el január 30-ig. A képviselõ-testület döntése alapján Tura is delegál képviselõket a kistérségi Többcélú Társulás munkacsoportjaiba. Az Oktatási Kollégium munkáját dr. Liposits Zsoltné, a Szociális Kollégiumét Sánta Miklós, az Egészségügyiét dr. Vészi Zsuzsanna, míg a Belsõ Ellenõrzésiét Paksi Ferenc segíti. Kuti József, az Ügyrendi Bizottság elnöke felvetette azon munkacsoportok létrehozásának szükségességét, amelyekben a kistérség önkormányzatainak pénzügyi és településfejlesztési bizottsági elnökei segíthetnék egymás munkáját. A grémium hozzájárult a Társulás szociális és gyermekjóléti feladatellátási kereteinek módosításához és a Társulási Megállapodás ebbõl következõ módosításához. A polgármester elmondta: a feladatellátás újragondolását az is siettette, hogy a Turai Gyermekjóléti és Családsegítõ szolgálat ideiglenes mûködési engedélye december 31én lejár, s az intézmény átvilágítása során kiderült: a dolgozói létszám négy szociális szakemberrel kevesebb a szükségesnél, pénz viszont nincs a létszámbõvítésre. Az aszódi Gondozási Központ szakmai és személyi irányításával intézményfenntartó társulást hoznak létre, ami elõsegíti a rendelkezésre álló anyagi források rugalmasabb felhasználását, valamint pályázati források kiaknázását. Dolányi Róbertné jegyzõ írásos elõterjesztésében összegezte az Állami Számvevõszék vizs-
gálatának eredményét. A jegyzõ köszönetet mondott munkatársainak (külön kiemelve Erdélyiné Imró Ildikó aljegyzõt, Fülöpné Csépányi Mariann pénzügyi csoportvezetõt és Horkai István informatikust), akik munkájukkal segítették az ÁSZ 2002. évi vizsgálatai során feltárt hiányosságok többségének pótlását. (Az akkor rögzített 28 hiányosságból a Polgármesteri Hivatal 24-et teljes egészében, hármat pedig részben teljesíteni tudott a szeptemberi újabb vizsgálatig.) A testület ezután a december 31-én lejáró könyvvizsgálói szerzõdés kapcsán új pályázat kiírásáról döntött, majd hozzájárult egy Tüzér utcai ingatlanra vonatkozó beépítési kötelezettségi határidõ meghosszabbításához, amit a tulajdonosok az ingatlant érintõ mûszaki, valamint családi és egészségügyi problémáik miatt kértek. Ahhoz is hozzájárultak, hogy a önkormányzat kezdeményezze a december 31-én lejáró 60 milliós rullírozó hitelének, valamint 16 milliós folyószámlahitel-keretének meghosszabbítását. A képviselõ-testület egyhangúlag megszavazta, hogy a Turai Hírlap januártól 3000 példányban, ingyenesen jusson el a turai háztartásokba. A képviselõk végezetül zárt ülésen tárgyalták a Tura Invest Kft. telekadóval kapcsolatos kérelmét. A cég többségi tulajdonosként vesz részt a Schossberger-kastély felújításában és hasznosításában, így a képviselõ-testület – az elõzetes megállapodásoknak megfelelõen – október 12-ig visszamenõlegesen hatályon kívül helyezte telekadó-rendeletét. H. Sz.
KÖVETKEZÕ lapzárta: 2007. január 6. megjelenés: 2007. január 13.
2006. DECEMBER
TURAI HÍRLAP
A nagy ünnep üzenete Mindennapi életünk velejárójává vált a különbözõ jubileumok ünneplése. Megüljük a nagy évfordulókat, azoknak az eseményeknek és élményeknek emléknapját, amelyek életünkben, családunkban vagy a társadalom életében fontosnak bizonyulnak. Az évfordulók ünneplésének megvan a maga szertartása, formája és tartalma. Komolyan készülõdünk rájuk, szeretjük kellõ összeszedettségben megünnepelni õket. A nagy ünnepek ismétlõdésük ellenére is hoznak valami újat. Ugyanannak a dolognak a kétszeri vagy többszöri ünneplése sohasem ugyanaz. Bizonyára a meglepetések, a változatosságok teszik még feledhetetlenebbé az ünnepet. Karácsonykor a betlehemi Kisdedre irányul a figyelmünk. Tõle akarjuk megtanulni, mit is jelent szeretni, vagy még inkább, hogy mennyire szeret minket az Isten, aki még arra is képes, hogy a bolygóján, amelyet Õ teremtett, vállalja a földönfutó, a kiebrudalt idegen sorsát. Mindemellett lehetetlen elrejteni a valóságot, hogy sokan Újszülött nélkül ünneplik az Újszülött érkezését. Karácsonyt ünnepelnek, de nem Jézus Krisztus születését. Manapság pontosan a fordítottja történik annak, ami a negyedik században történt: akkor a pogány ünnepek tartalmát cserélték fel keresztény üzenettel, most pedig a keresztény ünnepekbõl csinálnak pogány szokást. Mivel magyarázható tehát, hogy a karácsonyi díszek bõségben csillognak ugyan, de a Megváltóra gondolás, az imádságos lelkület vagy a miselátogatás hiányzik az ünneplésbõl? Pedig Karácsonyt nem lehet Jézus Krisztus nélkül ünnepelni! Vagy talán lehet valakinek a születésnapjára készülni, ha még csak nem is
TURAI HÍRLAP
hiszünk a születésében? Hogyan is lehetne ünnepelni valakit, ha az egyáltalán meg sem született? A Szeretet ünnepére készülünk, de éppen a szeretet hiányzik az ünneplésünkbõl. Fel kellene készülni rá! Például úgy, hogy egy kicsit elgondolkodunk azon a mondaton,
a megtéréshez hozzátartozik, hogy visszatekintünk életünk útjának egyes állomásaira, és megnézzük, megvizsgáljuk, hogy miért csak „pislákol” az a hit; hogy mikor is hagytuk el az üdvösség útját? Mikor tértünk más irányba? Hol hibáztunk? Hol léptünk rá arra az útra, amely nem Istenhez, hanem
amit Izaiás próféta hirdetett: „Minden hegyet hordjatok le, minden völgyet töltsetek fel. Az egyenetlen legyen sima úttá!” A „hegy” a mi önzésünk, a gõgünk, a kivagyiságunk. Alázat kellene, hogy ezeket eltüntessük. A „völgy” nem más, mint szenvedélyeink, amelyekrõl nem akarunk lemondani. Vagyis az igazi ünnepléshez megtérés szükséges. Ugyanis valahol ott, a lelkünk mélyén mégiscsak pislákol az a valami, amit hitnek nevezünk. Remélhetõleg mégsem csak öreganyáink „kõkorszaki” világának tartjuk a „Jézuska” születését! És ha ez így van, akkor
Istentõl vitt bennünket? Talán már iskolás korunkban, amikor a hit igazságainak megismerését elmulasztottuk? Vagy ifjú korunkban, amikor „kibérmálkoztunk” a templomból, és csak nagyobb ünnepeken, vagy még akkor se tettük be oda a lábun-
kat? Vagy a házasélet kezdetén, amikor Isten törvényeinek ellenszegültünk? Vagy amikor munkakörünkben a „békesség kedvéért és a megélhetésért” a hitünket otthagytuk? Gondolkozzunk: milyen kevés maradt meg lelki életünkbõl, és hol kell újra kezdenünk? Tegyünk újra jó elhatározást! Visszatérek az Istenhez, hiszen mégis csak neki köszönhetek mindent, ami jó volt az életemben! Az Ünnep ne üres formaság legyen! Ne csak bejglievés, ne csak fenyõfadíszítés, ne csak ajándékok utáni lótás-futás, majd kiosztás, ne csak hatalmas lakmározás, hanem ezek mellé azért oda kellene tenni a Fa alá azt is, ami a karácsonyt karácsonnyá, a szeretet ünnepévé teszi: a békességet, a több jóakaratot, az igazi megbocsátást, a kevesebb veszekedést, vagyis magát a SZERETETET! Ekkor lesz igazán Ünnep a Karácsony! Két évezreddel ezelõtt kézzelfoghatóan bizonyította a végtelen Isten, hogy mennyire szeret minket, véges embereket. Azóta pedig nap mint nap mindenki a saját életében tapasztalhatja, hogy nem a „véletlenek” irányítják az életét, hanem az isteni Gondviselés páratlan szeretete. Így kívánok minden kedves turai Testvéremnek Istentõl megáldott, boldog, békés Karácsonyt és még boldogabb új esztendõt! Palya János plébános
Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik szeretett leányunk,
Nagy Istvánné
sz.
Kuti Magdolna
temetésén részt vettek, fájdalmunkban osztoztak.
2006. DECEMBER
Kuti Gábor és családja
3
Tintahal Rockfesztivál
Ma már a fellépõ zenekarok keresik a szervezõket Imolya László billentyûs és Szita Eszti énekes képviseli a turaiakat. A fesztivál csak baráti segítséggel valósulhat meg. Máté Gábor, az Idegen Világ énekese a technikai lebonyolításért, Pászti Vilmos a fénytechnikáért felel, de sokan mások is önzetlenül segítenek. Sokakban rémületet kelt a rockzene, pedig tíz év alatt egyetlen „balhé” sem volt, mindig kitûnõ hangulat uralkodott.
Lapzártánk után tizedik alkalommal rendezték meg a mûvelõdési házban a Turai Tintahal Rockfesztivált. Tíz évvel ezelõtt a turai fiatalok rajongó társasága eljárt különbözõ rockzenei klubokba, s közben arra gondoltak: jó lenne Turán is egy ilyen klub. Seres Tünde, a mûvelõdési ház akkor még új igazgatójának fejébõl pattant ki az ötlet, és fõiskolai csoporttársa, Marsi László biztatására fogott bele (a fesztivál neve is neki köszönhetõ). Az ötletbõl rögtön valóság lett, amire Tünde így emlékszik vissza: - Elõször, bagi, aszódi, hatvani, teljesen amatõr zenekarokkal kezdtünk. Az évek során kialakult egy törzsközönség, egy családias hangulat. Ez egy hiánypótlás azok számára, akik ezt a zenét szeretik. Szerencsére az idõ múlásával is megmaradt az a kezdeti amatõrség, ami nem ment át profizmusba, mert így maradhatott az a szellemiség, ami a fesztivál varázsát adja. Eleinte mi kerestük a fellépõket, de most már õk jelentkeznek. Több olyan zenekar is játszott nálunk, akik ma már országos ismertségre tettek szert, mint például az Üllõi Úti Fák. A fellépõk Mosonmagyaróvártól a Balaton környékén át sokfelõl megfordultak nálunk. A településre házasodott emberekbõl kialakult egy turai csapat. Az Idegen Világ nevû zenekar a kezdetektõl fellép, tulajdonképpen õk a házigazdák.
A tizedik fesztivál elõkészületeirõl Lévai József beszélt: - A jubileumi bulin az eddigi megszokott négy helyett hat fellépõ zenekart hívtunk, akik a következõk: Feet, Radírfejek,
Mint a Többi Ember Alapítvány, Tura
Karácsonyi vásár Arany- és Ezüstvasárnap a Tabán u. 44. szám alatt, december 20-án a Turai Vásár területén
Legyen jó, tegyen jót! A vásár támogatója az
Szemészeti szakrendelés
Tájékoztatjuk a tisztelt betegeket, hogy a következõ szemészeti szakrendelés – a szakrendelõ átépítése miatt – 2006. december 13-án lesz. Novemberi számunkban az Az ellátás a hatvani kórháziskola új pedagógusaival készí- ban folyamatos! Tel.: 06-30/2734tett interjúban egyiküket, 692 Dr. Csaba Takács Andrásnét sajnálatos módon átkereszteltük, amiért Megértésüket köszönjük! szíves elnézését kérjük.
Helyesbítés
4
Final Destination, Sterochrist, Csá, Misi. Készítettünk egy pólót, amin a tíz év alatt fellépett összes zenekar szerepel. A fellépõk között a Treff zenekar két tagja,
Tura Közbiztonságáért 2002 Polgárõr Egyesület Éjjel-nappal hívható számaink: 06-20-2644722 06-20-2644705 Számlaszámunk: Turai Takarékszövetkezet 65900107-13024136 Kérjük, támogassa Ön is mûködésünket!
2006. DECEMBER
Akik szeretik és pártolják ezt a zenét, a kerek évfordulón is egészen hajnalig, remek hangulatban bulizhattak kedvenceikkel. Szénási József Mészáros Ferenc felvétele
Megváltozott az Okmányiroda ügyfélfogadási rendje Tájékoztatjuk a Tisztelt Ügyfeleket, hogy az Okmányiroda ügyfélfogadási rendje november 28-tól az alábbiak szerint változott: Hétfõ: 8.00 – 12.00, 12.30 – 15.30 idõpontfoglalás nélkül Kedd: nincs ügyfélfogadás Szerda: 8.00 – 11.45 XR ügyek intézése idõpontfoglalás alapján 12.30 – 15.30 idõpontfoglalás alapján Csütörtök: 8.00 – 12.00, 12.30 – 15.30 idõpontfoglalás nélkül Péntek: 8.00 – 12.00 idõpontfoglalás alapján
TURAI HÍRLAP
SIMPLY CLEVER . EGYSZERÛEN NAGYSZERÛ
Ajándék té li kerekek kel már 2.699.000,F t -t ó l !
TURAI HÍRLAP
2006. DECEMBER
5
Nem minden az, aminek látszik, avagy a messzirõl jött ember igazsága... Tisztelt Szerkesztõség! A legutóbbi szám Postaláda rovatában nagy érdeklõdéssel olvastam „Ismét a turai címerrõl”. Darnyik Venci barátomnak Kálna Tibor tanár úr már korábban válaszolt, ahhoz bármit hozzátenni fölösleges. A másik írást azonban nem hagyhatom szó nélkül, mert a szakmai tekintélyemet kérdõjelezi meg. Kérem, közöljék írásomat, lehetõleg teljes terjedelmében! Helyesen állapítja meg a cikk írója, hogy „a rendszerváltás lázas sietségében” sok minden elkerülte a figyelmünket, bár ez fõleg országos szinten igaz. Így lehetséges, hogy ma újra a bukott állampárt meggazdagodott képviselõi vezethetik csõdbe az országot. Semmiképpen nem kerülte el azonban a figyelmünket néhány szakmai alapvetés, melyet már a fõiskola elsõ évfolyamán tanul minden történelem szakos hallgató. Ilyen például az, hogy a forrást pontosan jelöljük meg, segítve ezzel az olvasót. Így elkerülhetõ lett volna, hogy Pesty Frigyes: Magyarország helynevei c. munkájában (az oldalszám ismerete nélkül) keresgéljen a tájékozódni vágyó, holott az idézett mondat Pesty F.: Kéziratos helynévtárának Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések (Pest Megyei Mûvelõdési Központ és Könyvtár – Szentendre, 1985. 437-439. l.) címû periodikájában könnyedén megtalálható. A másik, – történelemmel, honismerettel foglalkozó ember számára – különösen fontos szakmai elvárás a forrás(ok) kritikája. Ezt nagyon könnyen elvégezhette volna a cikk írója, hiszen az általa hiányosan idézett mondat végén lévõ 1-es index a lábjegyzethez irányít bennünket
6
(i.m. 439.l.), ahonnan megtudhatjuk, hogy „Az elõadottak igen messze esnek a történeti valóságtól.”, továbbá, hogy „nem a szabadosai voltak a turaiak a hatvani várnak, hanem rájái”. Persze „helytörténettel foglalkozó tanárként” ezt a tényt Asztalos István: Tura története (Tura Nagyközség Önkormányzata, Tura, 2000. 61-88. l.) címû kiváló munkájából is ismerhetjük. Mint ahogy azt is, hogy Tura csak a török idõkben tartozott Hatvanhoz, hogy 1728-ban és még 1741-ben is csak egy szabadost írtak itt össze (im.: 165. és 170. l.), valamint – ahogyan a szerkesztõ is jelezte – Tura címerérõl is olvashatunk. Pesty Frigyes a bíró és a jegyzõ adatszolgáltatására támaszkodott, munkája elsõsorban nyelvészeti jelentõségû, forrásai kritikáját azonban elvégezte. Nos, ha közoktatás-vezetõ kollégám is megtette volna ezt, akkor rögtön gyanút fog, és lévén szó címerrõl, pecsétrõl, valamint az õ heraldikai érdeklõdésérõl, az ide vágó szakirodalom-
ból próbál tájékozódni. Bizonyára hamar a kezébe akadt volna Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei 1381-1876 (Pest Megyei Levéltár 1982) címû munkája, amely (sok más mellett) számunkra is forrásul szolgált. Abban a 38.,a 220221. valamint a 356. lap segítségével választ kaphatott volna kérdéseire, nevezetesen, hogyan lett a nem létezõ lóból birka, és ki is itt a szamár. De ha még ennyi érv sem lenne elegendõ kételyei eloszlatásához, akkor forduljon bizalommal Bertényi Iván professzor úrhoz, aki a Magyar Tudományos Akadémia Címertani Bizottságát vezette, amikor szerény címertani elõterjesztésünket megtettük, s amely bizottság – munkánkat megalapozottnak találván – Tura címerét bejegyezte. Tisztelettel: Jónás Sándor (ha már olyan fontos: magyartörténelem tanár, közoktatásvezetõ)
2006. DECEMBER
Elérhetõ a kistérségi honlap Október végétõl elérhetõ az Aszódi Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása honlapja: www.aszodikisterseg.hu A portálon információkat találnak az Aszódi kistérségrõl (tanulmányok, statisztikai adatok, fényképgaléria stb.), olvashatnak a Társulásról és munkaszervezetérõl, betekinthetnek a közösen ellátandó feladatokba, az aktuális és a jövõben megvalósítandó tervekbe. Hasznos információkat rejt a folyamatosan bõvülõ kistérségi adattár az önkormányzatok, okmányirodák fogadóóráitól az iskolák, óvodák elérhetõségéig. Turizmus címszó alatt megtalálhatók a térség fõbb látnivalói, nevezetességei, a környékbeli szállás- és vendéglátóhelyek, valamint a települések rendszeres programja, rendezvényei. Hetente frissül a pályázatfigyelõ, amelyet ajánlunk minden önkormányzat és költségvetési intézmény, gazdálkodó szervezet és nonprofit szervezet figyelmébe. Természetesen a honlap tartalma folyamatos bõvítésre, javításra szorul, amihez mindenki segítségére számítanak.
TURAI HÍRLAP
TURAI HÍRLAP
2006. DECEMBER
7
Tóth Gábor (Csíger), a turai származású futball-legenda
Ha ´56 õszén nem jön el barátja turai esküvõjére, Budai, Kocsis, Machos, Puskás Czibor – elég „csak” ezt a néhány nevet leírni, máris mindenki kapásból mondja: az Aranycsapat. Legyen futballhoz értõ vagy sem, külföldi vagy hazánkfia. Ezeknek az embereknek a neve aranyba van foglalva. És az évszám természetesen 1954. A fent említett focifenomének mindegyike a Budapesti Honvéd játékosa volt akkoriban, akik közé õsszel új csapattárs érkezett – egy nyúlánk, a labdát imádó fiatalember, az akkor 20 éves turai Tóth Gábor, vagy ahogy itt helyben ismerik: „a Csíger”. November végén Gyöngyösön találkoztam az idõsebb focit szeretõ turaiak által már annyiszor emlegetett Tóth Gáborral. Már az ajtóban vártak feleségével, és olyan barátságosan fogadtak, mintha családtagként érkeztem volna hozzájuk látoga-tóba... -...Turán még emlékeznek rám? Hát ezt el sem hiszem – mondja vendéglátóm, és az emlékekben rögtön visszamegyünk a szülõfaluba, a harmincas évek elejére. – Turán a Gyóni Géza utcában álló szülõi házban, születtem. Négyen voltunk testvérek. A négy elemit a Zsámboki úti újtelepi iskolában jártam, majd mehettem volna polgáriba, Hatvanba, de 1944ben a front Turát is elérte. Emiatt egy év kimaradt, utána pedig bejött a nyolc általános, így én már ezt végeztem el a kastélykerti iskolában. - A hangjából ítélve az iskola a fontos volt önnek. - Igen, fontos szerepet játszott az életem, a sorsom alakulásában. Az általános iskolában volt két fantasztikus tanár – persze a többire is emlékszem, de ez a kettõ meghatározó egyéniségként kiemelkedett közülük. Az egyik Porpáczi István igazgató, a másik Gere Rezsõ tanár úr. Olyan kimagasló intelligenciával, tekintéllyel rendelkeztek, amit csak kívánni tudok a mai tanároknak. Úriemberek voltak, már a megjelenésükkel, modorukkal is tanítottak. Porpáczi tanár úr megtanított magasat ugrani, mert látott bennem fantáziát. A szellemi és a sportélet kimagasló volt Turán.
8
- Egy fiúgyerek számára a foci akkoriban még nem volt fontos? - Ó, dehogynem. Ekkor már jó volt a gömbérzékem. Mindig rúgtuk a bõrt, amikor szabadidõnk volt. Itt meg kell említenem Várkonyi József tanár urat. Megszervezték az úttörõ bajnokságot 1947 környékén, én 14 éves lehettem. Józsi bácsi volt az edzõ; sosem felejtem el, kaptunk mezt, barnás színû volt fehér csíkokkal. Hazavittem, s annyira örültem neki, hogy én mostam ki, ezt még anyámnak sem engedtem meg. Jó kis csapat lett Turán a fociban, a neveket csak így mondom, mert barátaim voltak, Benke Sanyi, Rácz Sanyi, Lévai Feri, Sára Misa, Such Zoli, Basa Laci, Köles Péter, Dénes Gabi – az õ édesapja Dénes József bognármester volt, aki a szakosztályt vezette. A foci ekkor már a mindenem volt. Annyira, hogy amikor apánk kiküldött a testvéremmel szõlõt kapálni, s megláttuk, hogy fociznak a pályán, a kapát felakasztottuk a fára, és uzsgyi játszani. Másnap anyám és a húgom végezte el helyettünk a munkát. - Az általános iskola után merre vezetett az útja? - Ebben is nagy szerepe volt a focinak. Lévai Ferenc rábeszélt, hogy menjek Pestre, mert ott az Izabella utcában, van egy közgazdasági iskola, ahol van egy isteni tanár, Kovács Elemérnek hívják, és imádja a futballt. Így kerültem oda, és õ lett az osztályfõnököm. Ugye nem kell mondanom, hogy szintén a foci szerelmese volt, aki a sportolókat is pártfogolta. Ez az iskola világhírû sportolókat adott az
országnak: olyat, mint Papp Péter Európa-válogatott kosárlabdázó, Zsíros, Cinkány, az 1952-es nagy kosárlabda válogatott tagjai, Szusza Ferenc, az Újpest labdarúgója, Dékány Ferenc, az FTC labdarúgója, Kárpáti György vízilabdázó. Reggel négykor keltem; gyalog ki a vasútra, este hétkor haza. Így ment ez négy évig. - A focizás ez idõ alatt szünetelt? - Az nem! Hétvégéken otthon, Turán fociztam. Jó csapat volt Turán. Pesten az iskolában is állandóan fociztunk. Az osztályfõnökünk a Fradi edzésére is kivitt minket. Ott játszott Henni I, Henni II., Kocó, Dékány stb. Játszhattam volna ott is, de Turáról bejárni fárasz-
focizni, ahol ötven forintot kaptam minden meccs után. Rövid idõ után Petõfibányán kaptam állást és ott is fociztam, amikor 1954 novemberében bevonultam katonának. Egy hónap után azonban jön egy katona, és hangosan mondta: „Tóth harcost várják a kapunál!” Lekísértek, s már messzirõl megismertem a micisapkájáról a Petõfibánya edzõjét, Kállai Lipótot, Poldi bácsit, aki régen az Újpest válogatott játékosa volt. Három ember volt vele, az egyik bemutatkozott: Nagyvári János, a BP. Spartacus elnöke, és azért jöttek, hogy engem kivigyenek oda focizni. Így is történt; mivel még nem tettem esküt, mindig kísért valaki az edzésekre. A Kõér utcában volt
A Petõfibánya csapatában (álló sor, középen) tó lett volna. Igaz, akkor még a Fradi gyenge csapat volt. De például a Rózsák terén rengeteget lábteniszeztünk egy tápiósülyi sráccal. A padon ott ült egy ballonkabátos ember és figyelt minket. Egyszer csak odajött és megszólított minket: „Srácok, nem akartok az MTK-ban focizni?” Én meg mondtam: „Nem!” - Nem bánta meg, hogy nemet mondott a lehetõségre? - Nem, mert gyerekként nem is ott járt az eszünk. Ráadásul az utolsó évben megszûnt az iskolánk, így Hatvanban érettségiztem 1953-ban. Közben bekerültem a Hatvani Kinizsibe
2006. DECEMBER
a pálya, ahol olyanak játszottak akkor, mint a nagy Deák Ferenc, a „Bamba”, Nyári Pécsrõl, Pocsai Disgyõrbõl. Urbancsik Gábor bácsi volt az edzõ, aki korábban a Fadit edzette, és olyan játékosokat kerültek ki a kezei közül, mint Budai, Kocsis, Czibor, Mészáros Dodó. - Bekerült rögtön a csapatba és elfogadták? - Elfogadtak, de történt egy fordulat. Többen figyeltek a vezetõk közül és egyszer csak jött egy parancs: jelenjek meg a központi tisztiklubban. Ide is kísérettel mentem. Harmadik emelet, folyosó végi szoba, izgultam, hogy kinek jelentsek
TURAI HÍRLAP
talán Spanyolországban folytatja pályafutását majd, melyik van nagyobb rangban. Belépek, nevettek, itt nem kell jelenteni. A helyiségben olyanok is voltak, akiket akkor még nem ismertem: Marosi Károly, Kochut Jenõ, Gyulai László, Palicskó Tibor, Tichy Lajos. Azért hívtak, hogy a Honvédban focizzak. Mondom, nem lehet, én már aláírtam a Spariba. Nem is akartak elengedni, ezért az MLSZ rendezett egy mérkõzést – a Spartacus a Kis Text ellenében focizott –, hogy megnézzék, mit tudok. Urbancsik Gabi bácsi odajött és azt mondta: „Fiam, játsszál rosszul, hogy ne vigyenek el!” „Gabi bácsi, én nem tudok olyan rosszul focizni…” Ez hétfõn volt, kedden már a Honvédban edzettem. - Kik játszottak az akkori Honvédban? - Az akkori legnagyobb sztárok: Faragó, Hámori, Rákóczi, Kovács, Lóránt, Palicskó, Bozsik, Törõcsik, Budai, Kocsis, Szovják, Bányai, Kotász, Machos, Tichy, Nagy, Puskás, Czibor, Babolcsai. A nagyok, Puskásék már 27-28 évesek voltak, mi, fiatalok húsz évesen hátra kerültünk a sorban. D. Szabó, (1956 után a Real Madridban játszott), Csóka (aki vácszentlászlói születésû, 1956 után az Atletico Madrid sztárja lett) és jómagam. Mi hárman a tartalék csapatba kerültünk, de akkor ott kispadosnak lenni sem volt szégyen. Olyan miliõbe kerültem, ami leírhatatlan. Közvetlenek voltak, segítõkészek. Külön ki kell emelni Puskás Öcsit, mert nagyon rendes ember volt, mindenkinek segített, kiállt a csapattársak mellett, vezéregyénisége ellenére nem szállt fejébe a dicsõség. Annyira egyszerû volt a játék, amit õk, válogatottak mûveltek, mégis végigverték a világot. - A világot igen, de pont a legfontosabb meccsen maradtak alul! - 1954-ben, a világbajnokság heteiben leállt az élet. A berni döntõben 3:2-re kikaptunk a
TURAI HÍRLAP
németektõl. Sírt az egész ország. A rádiók mellett családok, barátok zokogtak összeborulva. De nem adták el azt a meccset, így alakult, kettõ nullánál elbízták magukat, és hiába egyenlített ki Puskás szabályos góllal, a partjelzõ beintésére a bíró nem adta meg a találatot. - A Honvédban hogyan folytatódott az élet? - Az élet nem állhatott meg, újra indult a bajnokság. A Honvéd szuper csapat volt. Az igazság az: tisztában voltam azzal, hogy oda nem kerülhetek be.
dor, Jancsik, Jedlicska, Szojka, Dávid, Bodon, Csáki, Balog, Vasas, Taliga. Az idõsek ezek neveit kapásból mondják. A második csapatot mi megvertük, igaz, Puskás Öcsi velünk játszott. Minden szép és jó volt ´56 õszéig. Hazamentem turai katonatársam, Medveczki János esküvõjére. Pesten akkor tört ki a forradalom. A Honvéd emiatt Brüsszelben játszott BEKmeccset; a visszavágó Bilbaóban volt. Innen már többen nem jöttek haza. Csóka az Atletico-hoz került Ilkuval, Puskás Vendéglátóm szerény, de ját- pedig a Real Madridba. A Barszott õ a nagycsapatban is, a celonába pedig Kocsis, Czibor, korabeli Népsport írja: „És így Kaszás. Ha nincs esküvõ, én is
1961. március 2-án Tichy Lajossal a megyei válogatott-magyar válogatott meccsen, Hatvanban festett a Honvéd ötösfogata 1956 februárjában a lengyel CWSK (honvédcsapat) ellen: Budai II, Kocsis, Csóka, Tóth, Babolcsay… Tehát befért a nagyok közé. Közben a házigazda felpattan s már hozza is be a kitûzõt, amit a lengyel csapattól kapott. -Csak azért, hogy elhiggye, nem a levegõbe beszélek. Ezek mellett játszottam a hadseregbajnokságban, ahol rúgtam egy gólt ollózva, és onnantól kezdve sok mindent megengedtek nekem. Vidéken is kitûnõ csapatok voltak, mint a Salgótarján, amely még a Honvédot is megverte. A Stécében olyanok játszottak, mint Oláh Géza, Sán-
mentem volna velük. A forradalom itthon ért, de visszamentem a katonasághoz; négy nap kellett, hogy kiértjek Csepelre. Budapestet védtük, amikor november negyedikén reggel jött a parancsnok és azt mondta: emberek, a szovjetek elfoglalták a parlamentet. Mindenki mehet, amerre lát, de Pestre ne menjenek be. A szélrózsa minden irányába elindultunk. Mindenütt halottak, akasztott emberek voltak. Nagyon féltünk. Egy bolgárkertész a soroksári Duna-ágon átvitt minket csónakkal a másik partra. Gyalog mentünk Isaszegig, ott kaptunk enni és megpihentünk. Kalandos úton, de azért
2006. DECEMBER
szerencsésen hazaértem. - Mi történt önnel a forradalom leverése után? Vissza kellett menni katonának és a foci folytatódott? - A katonaság véget ért, mindenkit leszereltek. A Honvéd nem akart elengedni, én pedig nem akartam tiszt lenni, mert aki ott focizott, az rangot kapott. Közben Marosi Károly vissza akart vinni a Spariba. Tízezer forintot ajánlott, és lakást is kaptam volna. Csak hogy érzékeltessem, az akkori fizetések ezer forint körül jártak. Szegény anyám itthon mindig mondta: „Fiam, tegyél valamit, mert mindig jönnek a fekete autók, és téged keresnek, hogy menjél focizni.” Se a Sparit, se a Honvédet nem választottam. A döntést akkor hoztam, meg, amikor az egyik délután hazaérve apám megkérdezte: „Fiam, te hozattad a szenet?” „Dehogyis!” Száz mázsa szén volt leöntve az udvarra, amit a petõfibányaiak küldtek. Közben állást is kaptam, minden kívánságomat teljesítették, így az õ ajánlatukat fogadtam el 1957-ben. Petõfibánya az NB III-ban játszott ekkor. Heves megye legjobb csapata volt. Játszottam Heves megye válogatottjában a nagy magyar válogatott ellen Hatvanban. Olyan barátokkal találkoztam újra, mint Tichy Lajos. Szuperül ment a játék, centert játszottam, olyan cseleket dobtam be, hogy Sándor Csikar jobbra, Budai II. pedig balra dõlt; azt sem tudták, hol van a labda. Egy másik esetben Börzsei volt az MLSZ csúcsembere, s letelefonált: Holnap tudtok játszani?” „Tudunk!” Olyan csapatok jöttek, mint Guienia, Algéria válogatottja. Akkor még megvertük õket fociban. - Meddig játszott aktívan a csapatban? - 1968-ig. Akkor már a serdülõ csapatot edzettem, ahonnan több NB I-es focista került ki, mint például Cséki, Horváth, Zsidai. Utána a felnõtt csapat
9
Tóth Gábor (Csíger), a turai származású futball-legenda
Ha ´56 õszén nem jön el barátja turai esküvõjére... edzõje lettem. Amikor a cégünk átkerült Gyöngyösre Pócos István barátom révén, Hargitai Péter laktanyaparancsnok elhívott edzõnek a Gyöngyösi Zalka Honvédhoz, ami NB III-as csapat volt. Öt focicsapat mûködött ekkor Gyöngyösön, emellett olyan szakosztályok, mint az ökölvívóké (az ország legjobbja volt), olyan nevekkel, mint Csötönyi Sándor, az ökölvívók elnöke. 1974-benJászárokszállásrakerültem, aminek érdekes a története. A feleségem, én és a lányunk ott voltunk strandon. Jön egy ember: „Jó napot, hová valósiak, nem tudnak olyan embert, aki a labdarúgással foglalkozik? Kellene egy edzõ.” Mondom, tudok olyat. „Nem tetszenek tudni, hogy hívják?” „Dehogynem, Tóth Gábornak.” „És hol lakik?” „Gyöngyös, Erõmû utca 12.” „Honnan tetszik tudni?” „Mert én vagyok az.” Na, így kerültem Árokszállásra. Nehéz feladat elé néztem, nem volt csapatuk. Kemény kézzel összeraktam a csapatot. Mindenkinek egy labdát kértem, azzal futattam õket, mert úgy észre sem vették a futást. Jó csapat lett, megnyertük a bajnokságot. Itt 1978-ig voltam edzõ. Innen visszakerültem Gyöngyösre a Gyes-be. Fúzióval az öt egyesületbõl csináltak egyet, s lett egy NB II-es csapat. Én az ifi edzõje lettem, az ifi 1-2 és serdülõ 1-2, valamint az elõkészítõ csapat szakosztályát vezettem. Itt 1983-ig voltam. Innentõl 1991-ig szünet volt, mivel a lányom beteg lett és az õ közelében voltunk. Sajnos az egyetlen gyermekünk 34 éve-
sen eltávozott mellõlünk. Csönd telepedett egy kis idõre, majd folytattuk a beszélgetést. - 1991-ben visszahívtak Jászárokszállásra, 1993-ig edzõsködtem, majd megint Gyöngyösre kerültem, ahol 1996 végéig dolgoztam a foci berkeiben. Itt hagytam abba 19 év edzõi tevékenység után a focit. - Nem hiányzik önnek a futball és az edzések hangulata? - Õszintén mondom, nem. Azóta nem voltam kint mecscsen. Ez a foci már nem izgat.
nem a pénz volt a lényeg. Válogatottnak lenni csodás érzés volt. Minden sportban a játék szeretete a fontos. A fociba szerelmesnek kell lenni, a dicsõség, az önérzet, a gyõzni akarás nem pénzkérdés. A mai foci felemelkedésére nem látok kiutat. Míg Angliában 50-60 ezer nézõ van, addig nálunk nyolc bajnoki meccsen nincs 20 ezer ember a lelátókon. - Visszagondolva a múltra, másképpen döntene a fontosabb kérdésekben? - Ha a Honvédban maradok,
1970-ben edzõként (a kép bal szélén) Nincs különbség az NB I és az NB III között. Az én edzõségem alatt a vezetõk nem jöttek be az öltözõbe, nem szóltak bele a munkámba. A maiakban nincs tûz, csak parázs van. Nincs robbanékonyság, nem tudnak gólt rúgni. - Az akkori foci miért volt jobb, mint a mai, miben tudtak önök többet? - Nem edzettünk többet akkor a Honvédnél sem, mint most. Zsenik voltak, éjjel-nappal csak a focival foglalkoztak,
lehet, hogy ma nem itt beszélgetünk, mert Spanyolországban élek – de nem bántam meg semmit. Petõfibányán állást kaptam, több focicsapatban meghatározó játékos voltam, edzõként szép eredményeim voltak. A Testnevelési Fõiskolán kitûnõ emberekkel találkoztam. Az edzõképzésben ötösre vizsgáztam, és Petõfibányán még egy fontos dolgot megkaptam: a feleségemet. Csak egy bánatom van. A feleségem nem szereti a futballt.
Tura, Templom köz 10.
10
2006. DECEMBER
Erre a mellettünk ülõ feleség kérdés nélkül felém fordul: - Azért nem szeretem a focit, mert soha nem volt otthon, soha nem ebédeltünk vasárnap együtt. – Majd mosolyogva folytatta: – Valóban Petõfibányán ismerkedtünk meg, 1959-ben házasodtunk össze. 47 éve vagyunk egymás mellett jóban, rosszban. Hogy mitõl voltak az Aranycsapat tagjai és Tóth Gábor ilyen jó a fociban, azt már több szakember is elemezte, de nem volt igazán válasz rá. Több mint ötven év telt el a legendás VB-döntõ óta. És hogy mennyit kell még várni az újabb sikerre, azt nem tudni. Addig is a „nagyok” régi sikereit felidézve nosztalgiázunk és várunk arra, hogy talán majd egyszer a mai fiatalok újra visszaadják egy világeseményen a magyar foci méltó rangját. Szénási József
Bartók Béla Mûvelõdési Ház:
Programajánló December 10. Turai Mozgó Filmklub: Az orosz bárka December 17:: A mûvelõdési ház évzáró mûsora December 22.: Mindenki Karácsonya a Piactéren 2007. január 21.: Galgamenti népzenészek újévi koncertje * December 11-én 13-tól 16 óráig véradás lesz a mûvelõdési házban. *
A turai Bartók Béla Mûvelõdési Ház minden kedves vendégének, látogatójának áldott, békés karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog új évet kíván!
TURAI HÍRLAP
fényképezõgépek, kamerák, scannerek, nyomtatók karácsonyi akciója: CANON PowerShot 530 digitális fényképezõgép ajándék töltõvel + 4db akkuval + fotóstáskával + 512MB kártyával: 55.000,- Ft PowerShot 430 digitális fényképezõgép ajándék 512MB kártyával: 35.000,- Ft CANON MV901 digitális videokamera (Mini DV rendszerû) ajándék táskával + 2db kazettával + szerkesztõ programmal: 85.000,- Ft CANON IXUS 60 digitális fényképezõgép ajándék 512MB kártyával+táskával: 69.990,- Ft
Minden fényképezõgép magyar menüvel!
Tintapatronok, fotópapírok, számítástechnikai kiegészítõk, fotócikkek, képkeretek, albumok stb. széles választéka! TURAI HÍRLAP
2006. DECEMBER
11
Bóbita Alapítvány
II. Zöldség és Gyümölcsfesztivál
A Magyar Mozgáskotta Módszer Turán A Bóbita Alapítvány kuratóriumának tagjai azon törték a fejüket: a felajánlott adóforintokat mire költhetnék el a gyermekek számára leghasznosabban? A májusi bemutató igen sikeres volt, ezért anyagi lehetõségeik birtokában a napokban a módszer és az eszközkészlet megvásárlása mellett döntöttek. Tóth Marika doktornõ javasolta a már általa ismert Magyar Mozgáskotta Módszert, amely a kisgyermekkor testi és pszichológiai sajátosságaihoz alkalmazkodva játékos módon fejleszti a gyermekek testi képességeit; tornaterem nélkül a csoportszobában is alkalmat nyújt arra, hogy a mozgás a mindennapok meghatározó élményévé váljon. Minden pedagógus számára öröm, ha tanítványait valami újdonsággal lepheti meg, foglalkozásait ezáltal örömtelibbé, változatosabbá, hatékonyabbá teheti. Ezért meghívtuk a város tanítónõit, óvónõit a módszer megalkotója által tartott bemutató elõadásra. Örömmel vettük, hogy eljöttek a védõnõk és más alapítványok képviselõi is. Magyar Gábor a gyakorlati munka elõtt röviden ismertette eddigi eredményeit, és számos személyes élményével tette színesebbé elõadását, mely elsõsorban a gyerekek körében szer-zett tapasztalatairól szólt. - A Mozgáskotta Módszer programban a foglalkozások miliõje és a mozgásos tevékenység ugyanolyan hangsúlylyal szerepel, mint maga a konkrét mozgásteljesítmény – hangsúlyozta. – A módszer gyakorlatában az érzelmek, az ismeretek, a figyelem, a gondolkodás, az emlékezet mint a mozgásos tevékenység pszichológiai alapjai legalább akkora jelentõséggel bírnak, mint maga a kivitel.
12
Az elmélet és a filmvetítés után a gyakorlatban is kipróbáltuk a módszert. A mozgáskotta módszer esetében is többrõl van szó, mint mozgásról. Ez valóban egy komplex dolog, egy kincs, amivel a gyermekeknek pont azon képességeik fejlõdnek ebben a meghatározó életkori szakaszban, amelyekre nagy szükségük lesz ahhoz, hogy helyt tudjanak állni az iskola elsõ osztályaiban: megfelelõ figyelemmel, fegyelemmel, türelemmel, beszédkészséggel, számolási alapfogalmakkal, testükön való tájékozódással, megfelelõ izomrendszerrel stb. kell rendelkeznie minden kisdiáknak. Mi pedig, akik velük foglalkozunk, tudjuk, hogy ez nem mindig adatik meg eredendõen. A Bóbita Alapítvány úgy döntött, 100 ezer Ft-ért még idén megvásárolja a módszert és a hozzá szükséges eszközkészletet. Karácsonyra 25 ezer Ft értékben játékokat is vesznek a Bóbita Óvoda számára. A november 30-án tartottt kuratóriumi ülés beszámolójából az is kiderült, hogy a 3,1 millió Ft tõkével rendelkezõ jótékonysági szervezet idei bevétele az óvodabálon 400 ezer, az Extrém napon 100 ezer, a Városnapon 80 ezer, míg az 1%-os adófelajánlásokból 296 ezer Fttal nõtt. Az óvoda részleges felújítási tervére 48 ezer, udvari játék vásárlására 60 ezer Ft-ot költöttek, a 2. csoport helyiségébe pedig 256 ezer Ft értékben készíttettek galériát.
Vetélkedõvel, kóstolóval az egészséges életmódért A Hevesy György Általános Iskola ötödik osztályosai számára második alkalommal rendezték meg a Zöldség- és Gyümölcsfesztivált – azzal a céllal, hogy ismerjék meg a zöldségek és a gyümölcsök vidítva. lágát, felhívják a figyelmet a A verseny során ezeken mindennapos többszöri fogyasztásukra, valamint a kívül rokonsági kapcsolatokkal, szervezetre gyakorolt jótékony találós kérdésekkel és híres termõhelyekkel kapcsolatos felahatásukra. datokat oldottak meg. SegítEzen a napon az iskolákban ségül hívták az ízérzetüket is az tízóraira minden diák kapott ivólé, és a lekvárkóstolási veregy-egy darab almát, melyet a senyeknél. A leglelkesebb osztály az 5.a Galgamenti Szövetkezet ajánvolt, mert onnan két csapat is lott fel. Elõzetes feladatként az
osztályok megkapták a gyümölcsüket, melyet a verseny során képviselniük kellett. Melyrõl minden csapattagnak jelvényt kellett készítenie, meg kellett tanulni, és minél látványosabban elõadni a gyümölcsdalukat. Minden csapat elõre elkészítette a zöldség- és gyümölcsszobrokat. Itt látványosabbnál látványosabb mûremekek készültek a gyermeki fantáziától in-
indult – meg is szerezték az elsõ és a harmadik helyezést. Második lett az 5.c, a negyedik pedig az 5.b osztály csapata. A nap zárásaként a konyha dolgozói királyi lakomát varázsoltak elénk a különbözõ zöldségekbõl és a gyümölcsökbõl, amibõl jóízûen fogyasztott a lelkes diáksereg. T. P.
A Turai Sportcsarnokért Közalapítvány tájékoztatója 2005-ben az alapítvány számlájára a személyi jövedelemadó 1%-aként 123.958,- Ft összegben történt felajánlás. Ezzel 2005. december 31-én a Turai Sportcsarnokért Közalapítvány számlája 887.651,- Ft összeget tartalmazott. 2005-ben felhasználásra nem került sor. Ezúton is köszönjük a Közalapítványnak nyújtott szíves támogatást! Turai Sportcsarnokért Közalapítvány 2194 Tura, Petõfi tér 1.
2006. DECEMBER
TURAI HÍRLAP
Jótékonysági bál a turai tanulókért
„A boldogságot nem lehet ajándékba kapni!” A több éves hagyomány szellemében a Turai Tanulókért Alapítvány idén is megrendezte õszi jótékonysági bálját. Az elõkészületek természetesen hetekkel korábban megkezdõdtek. Ennek köszönhetõ, hogy a rendezvény ez alkalommal is nagyon sikeres volt: mind a rendezõk, mind a résztvevõk megelégedéssel nyilatkoztak a hajnalig tartó mulatságról. A bált Tóth Jánosné igazgatóhelyettes nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a szeretet az egyik legfontosabb dolog, amely a világot fenntarthatja. Mindazok, akik résztvevõi vagy adományaikkal segítõi voltak az estnek, jól tudják, hogy a jótékonyság titka nem csak annak az öröme, aki kap, hanem azé is, aki ad. Az igazgatóhelyettes köszönetet mondott a közremûködõ szülõknek, pedagógusoknak, a konyhai dolgozóknak, a technikai segítõknek és a színjátszóknak. A mûsort a nyitótánc vezette be, ait a Sissy Tánccsoport tagjai mutattak be. Ezután a Turai Komédiások közel egy órás mûsora következett, a Kölyök címû zenés musical részleteivel. A rendezõ, Diligens Károlyné bevezetõjében utalt arra, hogy az emberiségnek milyen nagy kincse a nevetni tudás. Ahogyan Chaplintõl hallottuk egy-
kor, az ember az egyetlen teremtmény, amely tudja, hogy meg fog halni, mégis tud nevetni. Az igazi meglepetés az volt, hogy a darabban Mary Pickford is fellépett, Hangodi Szilvia „segítségével”. A további fõszereplõk: Kiss Gábor, Kuti Viktor, Pászti Zoltán és Sallai Rita, a gyermekszereplõk pedig: Farkas Ákos és Tóth Zs. Fanni, valamint Lukács Gábor és Pászti Vilmos technikai munkatársak. Nagy sikert aratott a 12 tagot számláló tánc- és énekcsoport, valamint 3 tagú vokál. A mûsor után a vendégek nagyon finom vacsorát fogyaszthattak el, majd Sima István és zenekara vette át a szerepet és felejthetetlenül vidám órákat biztosított a résztvevõknek, közel 1 órát adományozva a tombola sorsolásnak. A bálon 170 fizetõ vendég vett részt; az est tiszta bevétele meghaladja a félmillió forintot. Takács Pál A szerzõ felvételei
A rendezvényt pénzadománnyal támogatták: Törpikék Egyesület Bp., Galgamenti Termelõszövetkezet, Galgamenti Vízmû, ELMOTECH Kft., Galgapark Kft., TEKKER Kft., SPED-PACK Kft., Marosvölgyi János, GalgaCoop Zrt., Pintér János, Turai Takarékszövetkezet, KÖVI-SEC Bt., Hámori Géza, Katona Ferenc – EKO-TIPP Bt., Domoszlai György, SÖPY SÜTI Kft., Kék Öböl, Lukács István, Hóka Tamás, Lendvai Márton, Baranyi Miklós, Baranyi és Fiai Kft., Kis Gábor italfuvarozó, Tóth és Társa, Szilágyi László e.v., Hubert László, Áts Etele, Pecze József, Pásztor János. A tombolához ajándékcsomaggal járult hozzá: Bauer Nóra, Király Gyöngyi fodrász, Fürdõszoba Textil, Lipcsei videótéka, Turamobil Autósbolt, Bútor-stúdió – Galgahévíz, Tabán Turkáló, Nagy Erika fodrász, TIM Sportland, Pásztorné Dolányi Erzsébet varrónõ, LIXIANG Kft., HOTCHILI – Klinovics Mariann, Libra könyvesbolt, Kiki bolt, Jamrik Judit italboltja, Kónya ABC – Tóth A. Ferencné, Zsuzsi Bútorbolt, Márvány Csempebolt, Gyöngy cipõ, Hatalyák Optika, Ali Lakáskultúra, Pusztai István (100 Ft-os), Gála Kft., Zséli Erzsébet, Patika, Diós Papírbolt, Reálpont élelmiszer – Diós István, LUXI, Sára Istvánné Nóri kozmetikus, Ajándék és Kreatív Kuckó, Kristály Kuckó, CBA, AUNER motorosbolt, Szilka Szalon, Agresszor, Fénysugár Ezoterikus Bolt, Angolruha Turkáló, Virgancz Festékbolt, Piactéri Papírbolt, Agrodiszkont, valamint egy kedves ismeretlen felajánló.
TURAI HÍRLAP
Erntedankfest - Halloween-party
Két óra önfeledt vidámság Mintegy 150 gyerek (100 angolos és 50 németes) a 4. osztálytól a nyolcadikosig, tizenegy tanár hat segítõvel két órás rendezvényen ünnepelt, dolgozott, játszott a Hevesy György Általámos Iskola immáron hagyományos Halloween-partyján. A résztvevõ gyerekek igen színes, változatos, izgalmas feladatok megoldásában mérhették össze tudásukat és ügyességüket. Az eredményekrõl az igényes tablók, a kreatív zöldségfigurák, töklámpák, gyümölcsszobrok tanúskodnak. Az egyik
2006. DECEMBER
legötletesebb munkának a német vershez készült „Tastenbild” (tapintható kép) bizonyult, amely rendkívüli fantáziagazdagságról tanúskodik. Felmerülhet a kérdés: meghozta-e az együtt eltöltött délután azt a többletélményt, ami az elõkészítésbe fektetett munkaórák, valamint a ráfordított energia alapján elvárható volt. - Lássuk be, hogy a pedagógus tevékenységét nem lehet munkaórákban mérni! – mondta Jónás Sándorné némettanárnõ. – A mi munkánkat a két órán át önfeledten dolgozó, versengõ, lelkes gyermekarcok jelzik, s az élmény mely gazdagította õket, mindannyiunkat, akik ennek a délutánnak részesei lehettünk. Végül köszönet a támogató szülõknek, a konyha dolgozóinak, a szaktanároknak és osztályfõnököknek lelkes segítségükért és az igazgatás kiemelt figyelméért! Takács Pál
13
Zenészlegendák: Cserháti „Csedy” István
Megannyi szakmai sikere, CD-felvétele ellenére Már gyerekként megmutatkozott a zenéhez való kötõdése, annál is inkább, mert a szülei révén a muzsika bûvöletében nõtt fel. Általános iskolásként alapították az elsõ zenekart, amely rövid élete ellenére meghatározó volt az életében. Tanulmányait is zenei vonalon folytatta. Többek között zenekarokban, de egy szál dalos gitárosként is fellépett iskolás évei alatt. Ének-zene szakos tanárként zenét szerzett, társszerzõként jegyezte le A turai iskolák címû könyvet, emellett több zenekarban is megmutatta tehetségét. A mai napig iskolai ünnepségeket szervez, elõadóként lép fel irodalmi estéken. Amit megtanult, azt szívesen adja tovább a gyerekeknek: Hatvanban ének-zenét tanít általános iskolásoknak. Cserháti Istvánnal a Zsámboki úti szülõi házban találkoztunk. A falakon régi családi fotók, mind egy-egy emlék. - Itt nõttem fel, az utcára nézõ elsõ szobában – mondta bevezetõül, majd így folytatta: - A szüleim nevét úgy mondom, ahogy Turán ismerték õket. Az édesanyám Csillag Manci volt, Benke Csillag, az édesapám Cserháti Imre, akit Piócásnak hívtak. A muzikalitás a családból jött. Az apámnak bármilyen hangszert adtak a kezébe, õ játszott azon. Autodidakta módon tanult meg mindent. Vidák Bertalannal, „Germánnal” sokat hegedült együtt a velünk majdnem szemben lévõ kocsmában, édesanyám pedig szólóénekes volt a legendás Kovács Laci bácsi kórusában. 1940-ben az Erkel Színházban szólót énekelt kóruskísérettel, és ameddig tehette, eljárt a nyugdíjas népdalkörbe énekelni. Tehát a zenei alapok megvoltak. - Mikor kerültél kapcsolatba zeneszerszámmal? - Egyik osztálytársam révén, akit Bakalár Tibornak hívtak, kerültem hangszer közelébe. Hetedikesek voltunk, és õ a kultúrházban zongorán tanulta a muzsikálás rejtelmeit. Egyszer én is elkísértem és beültem a zongorához. A tanárnõ egy pesti hárfamûvész volt; azt mondta, tapsoljam vissza, amit õ mutat, majd zongorán keressem meg azt a hangot. Megtaláltam. Na, fiam, a következõ órára már neked is jönni kell, mondta.
14
Itthon a szüleim beleegyeztek, hogy járhatok. Várkonyi tanár úrék eladták a versenyzongorájukat, amit apámék megvettek nekem. - Mennyire vetted komolyan a zenetanulást?
rekzenekar volt. Örökzöld standard számokat játszottunk. - A továbbtanulás után a zene megmaradt az elsõ helyen az életedben? - Újhatvanba kerültem gimnáziumba. Seres Józseffel egy osztályba jártunk és rögtön felvetõdött, hogy alapítsunk egy zenekart. Csatlakozott hozzánk a szintén turai származású Vasas László. Neki volt egy csehszlovák gitárja, ebbõl adódóan õ lett a szólógitáros. Józsi (beceneve Szabolcs) basszusgitáron játszott. Hát itt is melyik hangszer jutott rám, a dob. A zenekar neve Teenager lett. Ez volt az elsõ komoly bulizós csapatunk 1971-ben, amikor 16
A Teenager zenekar 1971-ben - Komolyan vettem – olyanynyira, hogy nyolcadik végén alapítottunk egy zenekart. Az osztálytársaim között voltak már olyanok, akik tanultak zenét. Kovács Laci bácsi fia, Kovács Géza (aki jelenleg a Budapesti Filharmonikusok menedzser igazgatója) zongorán tanult, egy padban ültünk, a mai napig tart a barátságunk. Tóth Péter pedig klarinétozott. Hárman alakítottunk egy „szobazenekart” Good Men´s Band (Jó Emberek Bandája) néven. Azért lett szobazenekar, mert nálunk, az elsõ szobában gyakoroltunk. Géza zongorázott, Péter klarinétozott, én pedig doboltam egy kölcsönkért hangszeren. Ez csak egynyári gye-
évesek voltunk. Közben beiratkoztam Hatvanban zongoraiskolába és másodszakon dobolni tanultam. - Az iskola vezetése milyen szemmel nézte a „tevékenységeteket”? - Nem igazán örültek neki. Az iskola igazgatóját a fia révén, aki velünk volt egyidõs, sikerült magunk mellé állítani. Vett nekünk egy dobfelszerelést, és minden két hétben felléphettünk. Folyosó Klubnak hívták, ahol az ifjúság zenei igényét kiszolgáltuk. Néprádióból volt a hangfalunk, majd lett erõsítõnk is. Az iskolában külön helyiséget kaptunk, ahol gyakoroltunk. Boldogon például bálban zenéltünk, és megfordultunk a hat-
2006. DECEMBER
vani cukorgyári klubban is. Az iskola vége felé én lettem a basszusgitáros, Józsi a szólógitáros és csatlakozott hozzánk egy ügyes dobos. Az érettségi környékén a turai presszóban is zongoráztam, így ez sem maradt abba. - Úgy látszik, minden iskolában új zenekarban muzsikáltál. Az érettségi után is ez történt? - A jászberényi fõiskolán is rögtön zenekart alapítottunk egy váci sráccal, Patakfalvi Attilával, aki basszusgitározott. De tudni kell, hogy én már egy szál gitárral is játszottam, mint Dinnyés József vagy Cseh Tamás. Ekkor ennek nagy keletje, mozgalma volt. Sokat jártam fellépni egyetemekre, fõiskolákra Besenyszögtõl Gyöngyösig; József Attila-, Radnóti-, Tóth Árpád-verseket zenésítettem meg és adtam elõ. Itt kezdõdött a zeneszerzõi karrierem. És ebbõl adódóan jött az ötlet egy olyan zenekar alapítására, ami az én számaimat játssza. Ez egy folklórzenekar volt bõgõvel, gitárral, dobbal, hegedûvel és kilenc leány énekessel. Ekkor az egyéni zenélést abbahagytam. Az egyik legnagyobb sikerünk 1976-ban volt a Fiatal Dalosok Országos Találkozóján, Székesfehérváron. Utána megnyertük a Ki Mit Tud? területi versenyét, de tovább már nem jutottunk. - Az iskola végén ez a csapat is feloszlott? - A diplomaosztó után ki erre, ki arra ment. Én Hatvanba kerültem, ahol ének-zenét tanítottam általános iskolában, majd Hévízgyörkön tanítottam két évig. Turán Fekete Laci bácsinál két évig tanítottam zongorát és gitárt a gyerekeknek. A muzsikálástól sem szakadtam el, csak bandában nem zenéltem. 1984-ben szerveztek egy versenyt Dallal a békéért címmel, Debrecenben. Ez egy zeneszerzõi megmérettetés volt, ahová Bacsa Tibor szerzõtársammal beneveztünk. Õ írt egy
TURAI HÍRLAP
mindmáig ének-zenetanárként dolgozik Hatvanban
1991-ben A vidám koldusok felvételén (a jobb szélen Cserháti Csedy István) rockopera szövegkönyvet és én megzenésítettem; Nirvána volt a címe. A világ fejlõdését mutatta be a keletkezésétõl a pusztulásáig. Hatalmas munka volt. Itt versenyen kívüli meghívottként vettünk részt. Sajnos különbözõ okok miatt az alkotásunk az enyészeté lett. A versengést egyébként Varga Miklós nyerte meg az Európával. - Hévízgyörk után hová kerültél mint tanár? - Visszakerültem Hatvanba. Ez tevékeny idõszak volt. Különbözõ zenei klubokat vezettem, képzõmûvészeti kiállításokat szerveztem, a görög táncházba a Szirtoszt hívtam le. Elõadóesteken a szervezésemben Cseh Tamás lépett fel. Tura szomszéd városába való visszatérésemkor a zenei pályám is fordulatot vett, ugyanis belépett az életembe egy másik mûfaj. Hatvani lagzis zenészek kerestek meg, hogy játsszak velük, mert billentyûst keresnek. Igazából egyetlen lagzis nótát sem tudtam, de õk biztattak, hogy majd belejövök. Az elsõ lagzit mégsem velük, hanem egy másik bandával muzsikáltam le Hatvanban, ahol Horváth Rudi gitár, ének, Szajkó Gabi (Rinya) basszusgitár, Dávid Misi dob, Szabó Attila klarinét és én vettem részt billentyûvel. Ezután indult be a lagzizás azokkal, akik elõször
TURAI HÍRLAP
hívtak. A banda így állt fel: Nagy Imre (Mumu) gitár, Deák János (Deka) basszusgitár, Dávid Mihály dob, Szabó Attila klarinét és én billentyûsként. Hét évig muzsikáltunk együtt lagzikban, bálokban, a hatvani tisztiklubban. 1991-ben hagytam abba. De azt el kell mondanom, hogy elõször azt gondoltam: könnyû mûfaj ez, én is lefogom azt a három akkordot. Hát bizony nem három akkord az. És nem szabad lenézni a lagzis zenét, mert zeneileg fejlõdik az ember. Gyerekkoromból eszembe jutott az öreg Vidák Bertalan (Puci), aki bõgõvel nyomta végig a lakodalmakat; bizony nem is olyan könnyû egy lagzit végigmuzsikálni. - Miért hagytad abba a lagzis zenélést? - Belefáradtam, megcsömörlöttem. De nem volt idõ pihenésre, mert bekerültem egy másik csapatba és mûfajba, ami jazz-rock banda volt. Az együttes tagja volt Speck János, a Treff zenekar vezéregyénisége szólógitárral, Hargitai Géza (aki jelenleg a hatvani zeneiskola igazgatója) fagottal, Laczik Fecó (ma a Beatrice tagja) baszszusgitárral és jómagam billentyûs hangszerrel. Egy évig zenéltünk együtt; saját szerzeményeket adtunk elõ, ének nélkül. A számokat Speck Jani és én írtam.
- Arra következtetek, hogy ezután megint újabb zenekarba sodort az élet... - ...Nem, mert egy csöndben szunnyadó, régóta dédelgetett álmom vált valóra, ami a katonaság óta a fejemben volt és eddig várt a megvalósulásra. Ekkor jelent meg egy kazettám és hozzá egy könyv. Ez egy versmegzenésítés volt. A skót származású költõ, Robert Burns kolduskantátáját, a Vidám Koldusokat dolgoztam fel, ami zenei részekbõl, recitativókból és prózai részekbõl áll. A dalok felénekléséhez a következõket nyertem meg: Deák Bill Gyula a nyitószámot énekelte, Cseh Tamás két dalt énekelt, továbbá a teljesség igénye nélkül közremûködött Faragó Laura és Szabó Krisztina operaénekes.
Dávid András hangszerelte a mûvet és Nagy Feró stúdiójában, a Fekete Lyukban készültek a felvételek. 1991-ben volt a díszbemutató. Értékes, tevékeny, kreatív korszaka volt ez az életemnek. - Egy kicsit kanyarodjunk vissza az iskolához. Továbbra is tanítottál? - Igen. Ének-zenét tanítottam és tanítok az általános iskolában, Hatvanban. Fõ hangszerem a zongora, de nem jövök zavarba, ha tangóharmonikán, szájharmonikán, furulyán, gitáron vagy dobon kell zenélnem. A suliban egyébként én voltam a tornacipõs, nagyhajú, szabadelvû tanár, aki 1986-ban a Talpra magyart játszottam egy március 15-i iskolai ünnepségen; akkor ez bátor vállalkozás volt. Természetesen fontosnak tartom a tananyagot, de mellette igyekszem színessé, érdekessé tenni az óráimat a tanítványaim számára. Például hatodik osztályban kötelezõ az Ablakomba-Ablakomba címû dal. Elõtte mindig megnézzük a turai származású Kovács László filmjét, az AblakimbaAblakimba címût. Emellett a gyerekkori barátomat, Kovács Gézát meghívtam a hatvani könyvtárba, hogy mutassa be a Mûvészetek Palotáját – ahol õ dolgozik –, videóanyaggal illusztrálva. Én voltam a mûsorvezetõ. Jelen volt még Dr. Pásztor Annamária fõorvos
2000-ben az általános iskola alapítványi bálján
2006. DECEMBER
15
Zenészlegendák: Cserháti „Csedy” István
Megannyi szakmai sikere, CD-felvétele ellenére... is – így „egy kis Turát” is odacsempésztünk az elõadásra. Ezek mellett olyan tehetségeket tanítottam, mint Korsós Judit, aki Lola néven ma befutott énekesnõ az országban. Abszolút hallású õstehetség volt. 1996-ban, harmadikos korában, nyolc évesen õ énekelte a Himnuszt az atlétikai Eb-n. Az Eurovíziós dalfesztivál döntõjébe öt embert vihetett magával, ezek közül az egyik én voltam. Úgy néz ki, amit és ahogyan tanítok, a gyerekek értik és értékelik. - Egy kis „pihenés” után nem gondoltál arra, hogy viszszatérj egy zenekarba?
- Én nem, de a zenésztársaim két év kihagyás után visszacsaltak lagzis zenésznek. Itt négyen muzsikáltunk: Speck János gitár, Gömöri Péter szaxofon, Gáspár Sándor dob és személyem billentyûsként. Ezzel a bandával mindenütt zenéltünk. Voltunk Hollandiában, Szlovákiában. Ezek mellett Lengyelországban háromszor voltunk a Treff zenekarral. Ott rockzenét játszottunk, ahol a Gyöngyhajú lányt mindig követelte a lengyel közönség. Velünk énekelték az õ nyelvükön, gyertyák gyúltak, hatalmas sikerünk volt. Számtalan helyszínen és frenetikus hangulatú
buliban nyomtam a billentyûket, egészen 2000-ig. Azóta nem zenéltem bandában. Viszont iskolákban, kiállítás-megnyitókon fellépek zongorával, gitárral. De nem csak egyedül, hanem Tóth István barátommal is több helyen szerepeltünk már. Legutóbb itt Turán voltunk. Lakatos Gyula tanár kollégám szervezett a 7-8. évfolyamnak József Attila születésnapjára emlékmûsort, ahol mi léptünk fel. - Ha most szabadon dönthetnél, mivel foglalkoznál szívesen? - Az alkotói vénám pillanatnyilag kimerült. Zenei szakírással foglalkoznék szívesen, eh-
hez érzek kedvet. Rengeteg barátot, embert megismertem a zene révén. Számtalan jó muzsikussal találkoztam. Három gyermekem van, akik mindegyike tanult zenét. Arról szólva, hogy ezeket elértem, vissza kell utalnom a gyerekkori élményekre, szüleimre, a turai tanárokra, Rácz Péterre, Sára Ferencre, Fekete Laci bácsira, aki lehengerlõ egyéniség volt és zeneileg megfertõzött. Mindenképpen az alapok a legfontosabbak. Erre lehet építeni, ami hosszútávon biztos tartópillére a tudásnak és az emberi értékeknek. Sz. J.
50 éves a turai gyermekfotó szakkör
Születésnapi gondolatok pénzügyi gondok árnyékában va tudtunk vásárolni, így mindaddig dia-fotó csoporttá alakultunk át – rendszeresen tartottunk iskolánk tanulóinak diafilm-bemutatókat, közben kölcsönkért gépekkel dolgoztunk. Aztán hamarosan elkezdõdött a kastélyban a folyamatos szakköri munka: fényképezés, laboA megalakulásról csupán rálás. annyit, hogy egy akkori táborozás fõbb eseményeinek megörökítése céljából egy Moszkva Célul nem a mûvészkedést II típusú fényképezõgépet kap- tûztük ki, hanem azt, hogy teletunk kölcsön Benke Sándortól, pülésünk szépségeit, a gyeraz akkor a Kultúrotthonban mekélet, az iskola, a gyermekmûködõ felnõtt szakkör veze- szervezet eseményeit örökítsük tõjétõl. Az egyik esti tábortûz- meg. Mindezek érdekében nél határoztuk el, hogy hazatér- naplókban és faliújságokon jeve létrehozunk egy gyermek- lentettük meg sikeres felvételefotószakkört. inket az iskolában és a községi/városi könyvtárban. Sajnos fényképezõgépet (egy Ljubityelt) csak három év múlMa is ezt tesszük! Az év elején egy rövid kis tudósítás kapcsán már jeleztük, hogy Napraforgó Gyermekfotó-szakkörünk fél évszázados születésnapjára készül, ugyanis 1956. nyarán alakult és azóta megszakítás nélkül tevékenykedik.
16
33 évvel ezelõtt létrehoztuk a Galga Expedíciót, hogy a résztvevõk megismerjék és megõrizzék a szûkebb szülõföld történelmét, természeti és épített értékeit, ápolják és továbbadják a vidék gazdag népmûvészeti és hagyománykincsét. Ezen a területen is csodálatos anyagot sikerült összedolgoznunk.
Levélben kértünk segítséget a Fotószövetségtõl, a Felfedezõk Szövetségétõl és a helyi illetékesektõl is. A két szövetség válaszolt: anyagi segítséget nem tudnak nyújtani, de próbálnak támogatókat felkutatni. A képes krónika ma is él, az iskola falújsága is, továbbra is bõvül a városalbum. De sajnos a nagy évforduló, a tervezett kiállítással nem megoldható. Ehhez már nem elég az én pénzbeli helytállásom!
Képeink sokszor jelentek meg napilapokban, folyóiratokban. A Városi Könyvtár kirakatában rendszeresen képes krónika tudósít városunk életérõl, amelyet nagyon sokan megVajon honnan kapunk segítnéznek... séget? Takács Pál ...Úgy gondoltuk, hogy 50. szakkörvezetõ születésnapunkat zavartalanul * megünnepelhetjük november Lapzártánk után végén. Sajnos nem így történt. Kálna Tibor, a KOS Bizottság A szakkört egy állítólagos mielnöke segítséget ígért niszteri rendelet nyomán mega fotószakkör szüntette az iskola vezetése. fennmaradásához.
2006. DECEMBER
TURAI HÍRLAP
Õszi barangolás Bujákra és környékére
Két varázslatos nap a nógrádi dombok között A túra szakkör az õszi barangolások lezárásaként Bujákra szervezte negyedik túráját, mégpedig az õszi szünet elsõ két napjára. A neten leltünk rá a Bujáki Hagyományõrzõ Testület parasztházában kialakított szállásra. 20-an vágtunk neki az eddig számunkra ismeretlen kistelepülés értékeinek a megismerésére. Nem csalódtunk, hiszen ki hinné, hogy Turától nem messze egy nógrádi falu a hagyományok és a történelem ily gazdagságáról tesz tanúbizonyságot. A szállás elfoglalása után két kiklométert gyalogolva elértünk a rom alakjában is méltóságteljes romvárhoz. Megkapó látvány tárult elénk, ugyanis amerre néztünk, meredek völgyek és dombok ragadták meg tekintetünket. Elismeréssel adóztunk a leghíresebb ,,festõnek”, a természetnek, ki mindenkit ámulatba ejtett varázslatos õszi színeivel.
Meghallgattuk a vár történetét, melynek legemlékezetesebb eseménye számunkra a Tinódi által is megénekelt hollókõi várkapitány, Kapitán György és a szandai várparancsnok, Hubiár aga párviadala volt. Ahhoz képest, hogy 400 éve már, hogy nem törõdtek a várral, meglepõen magas várfalak maradtak fenn az utókornak. A magasból észrevettünk egy kis tavat, amely a következõ úticélunk
lett, de sajnos a honvédségi üdülõ kerítése elzárta utunkat. Hûvösebbre fordult az idõ, így már nem vágtunk neki a Selyemrét és a Kálvária megtekintéséhez; azokat majd tavaszszal keressük fel. Míg az este folyamán a legháziasabb diákokkal melegszendvicseket és teát készítettünk, addig a többiek vagy tábortüzet raktak, vagy asztaliteniszeztek és rexeztek. Jóllakot-
tan közösségi játékokat játszottunk, amíg el nem álmosodtunk – ez hajnali két óra körül esett meg velünk. Másnap délelõtt a méltán híres bujáki népviselettel ismerkedtünk meg az óvodában kialakított tájházban. A népviselet fõ jellemzõje az apró ráncú, térden felül érõ, rövid szoknya (amibõl tucatnyit is felvehettek), a sonkaujjas ing, az ujjatlan rékli, a nyakon viselt sokszoros gyöngysor és a fõkötõ tetején viselt bokréta. Szomorúan vettük tudomásul a hazamenetel eljöttét jelzõ busz érkezését, búcsút véve a szállástól és a hangulatos falutól. Bár annak mindenki örült, hogy nemsokára találkozunk otthoniakkal, hiszen igaz a mondás, miszerint ,,Mindenütt jó, de legjobb otthon”. A túráról készült képek megtalálhatók a www.altisk-tura.sulinet.hu weboldalon. Kiss Gábor
Cseh, lengyel és német szén, tölgy és akác tûzifa, Pe-Po alágyújtós/koromtalanító kapható!
Betonüzem:
Tüzéptelep:
Nyitvatartás:
Tura, Haraszti Major
Tura, Vasútállomás
Tel/Fax: 06-28/580-025 Tel: 06-30-961-3247, 06-20-942-3819
Tel/Fax: (28) 469-827 Tel: 06-20-988-7650
hétfõtõl péntekig 7.30-17.00 szombaton 7.30-12.00
TURAI HÍRLAP
2006. DECEMBER
17
Tura VSK - az õszi szezon értékelése
A bajnokság elején sokan voltunk, a végén kevesen
A 2006/2007. évi bajnoksággal az ötödik évünket kezdtük az NB III Mátra csoportjában. A felkészülést új edzõkkel és 23 fõs játékoskerettel kezdtük. Az elõzõ bajnokság végeztével három távozó volt: Hamar Ádám fél évig volt kölcsönjátékosunk, visszaigazolt Szolnokra, Less Tamás Ausztriába, Kósa Dávid Jászapátira igazolt, Aczél Zoltán edzõ az Újpest ligacsapatának edzõje lett. Nyáron a csapathoz érkezett az Eszenyi DénesVéber György edzõpáros. Az elõzõ évek tapasztalatainak figyelembevételével – a szezon végére mindig elfogy a csapat – nyolc új, fiatal játékost igazoltunk. Sok kritika érte emiatt a klubot: „minek ennyi játékos?” Az élet viszont most sem hazudtolta meg önmagát. Hiába voltunk sokan, a végére kevésnek bizonyult a létszám: a szezon elején egy sérülés után Nagy Szilárdra térdmûtét várt, Szilágyi Szilárd combizomsérülése miatt szeptembertõl nem léphetett pályára, Lilik Pál az utolsó másfél hónapban sérüléssel bajlódott, Liebhardt Alfréd Londonban kapott munkalehetõséget, Nyári András pedig a kevés játéklehetõség miatt távozott. A felsoroltakon kívül he-
Hely Mérkõzés
Összesen: Itthon: Idegenben:
3. 8. 1.
13 6 7
Gy.
D.
V.
8 3 5
1 1 0
4 2 2
tente becsúszott egy-egy sérülés, az utolsó mérkõzésekre összegyûltek a sárga lapok – megint kevesen lettünk. Ha valaki a felkészülés alatt azt mondja: a csapat a 3. helyen zárja az õszi szezont, bizony megmosolyogtuk volna – új edzõk, szinte új csapat, más játék-rendszer – bizony az edzõmeccseken nem nagyon ment. Augusztus 13-án elkezdõdött a bajnokság és elindult az az úgynevezett szekér is. Eredményesen és tetszetõsen játszott a csapat – leszámítva az utolsó négy fordulót. Utólag már azt mondjuk: a csapatnak feljebb lett volna helye a dobogón, ha a sérülteket pótló fiatalok felnõnek a feladathoz és a meccs elõtt néha kisebb mellényt vesznek fel. Szembetûnõ a különbség az idegenbeli mérkõzések javára. Mi az ok? Nem a legjobb körülmények között készülnek és játszanak a csapatok nálunk. Agyonhasznált egyetlen pálya, egyre rosszabb minõségû talaj, már sérülésveszélyes. A tarta-
Lõtt gól Kapott gól Pont
36 16 20
20 10 10
25 10 15
lékpálya használhatatlan. Az egyéb okokra nem térnék ki – nem a szakmai résszel függ össze, hanem a közönség egy részével. Házi góllövõlista: Csépányi Gábor 17 gól (az NB III Mátra csoportban is vezet), Less Krisztián (5 gól), Vörös Dávid (4 gól), Kuti László, Vámosi László, Szilágyi Szilárd, Szõke Viktor ( 2-2 gól). Rúgott góljainkat 1-1, ellenfél által rúgott öngól gyarapítja. Pályára lépések statisztikája: 13 mérkõzésen játszott: Kuti László, Csépányi Gábor, Less Krisztián. 12 mérkõzésen játszott: Ludányi Márton, Vörös Dávid, Takács László, Sukaj Zsolt. 11 mérkõzésen játszott: Nagy Gábor, Nagy Csaba, Szõke Viktor. 10 mérkõzésen játszott: Lilik Pál. 8 mérkõzésen játszott: Kiss Bence, Goják Milán. 7 mérkõzésen játszott: Szilágyi Szilárd. 6 mérkõzésen játszott: Lõrincz Zsolt, Szabó István, Senyviczky Károly, Vámosi
Bemutatkozik a turai Wado-ryu Karate Egyesület
Fél év alatt szép eredményeket értek el Turán idén áprilisban kezdõdött a karate Wado-ryu stílusának oktatása a Hevessy György Általános Iskolában, a Galagamenti Wado-ryu Karate Egyesület égisze alatt. Az Egyesületet és az edzéseket Fási Tibor Wado-ryu karate instruktor vezeti, aki 1993 óta fekete öves mester és hat éve költözött családjával Galgahévízre. 2001-ben Aszódon, 2004-ben Galgahévízen indította el a tradícionális japán harcmûvészet oktatását. Jelenleg három településen több mint 120 tanítvány látogatja rendszeresen az edzéseket, gyermekek és felnõttek egyaránt. A turai klub edzé-
TURAI HÍRLAP
sein jelenleg 26 karatéka gyakorol, közöttük lelkes szülõk is vannak. A tréningeknek helyet adó iskola igazgatója, dr. Liposits Zsoltné jelentõs segítséget nyújtott a klub munkájához.
Augusztusban az egyesület által szervezett edzõtáborban Takács Pál György és fia, Tamás vizsgázott (sárga övre – 8. kyu – ill. gyermekfokozatra). Sportolóink Galgahévízre jártak
2006. DECEMBER
László. 2 mérkõzésen játszott: Varju József. 1 mérkõzésen játszott: Nagy Szilárd. Az NB III-as csapatok kötelezõ utánpótláscsapatai: U-7, U-9, U-11 Edzõ: Martonosi István. A megszûnt Bozsikprogramot helyettesítõ NUPI által szervezett tornákon havonta vesznek részt. U-13. Edzõ: Martonosi István. A Pest Megyei Labdarúgó Szövetség által szervezett bajnokságban szerepelnek. Mérkõzéseiket péntekenként játsszák. U-17 (IFI B) és U-19 (IFI A) Mindkét csapat edzõje Takács László. Mérkõzéseiket az MLSZ által szervezett kiemelt bajnokságban játszák (II. osztály Közép C csoport). Az õszi szezon végeztével csapataink teremedzésekkel és teremtornákkal „pihenik ki” az õszi fáradalmakat. Tóthné Horák Mária * Minden kedves szurkolónknak és támogatónknak boldog és békés karácsonyt , sikerekben gazdag új esztendõt kívánunk! A TVSK játékosai, edzõi és elnöksége át a nyári edzésekre. November 19-én a Gödöllõi Teakwondo Sportegyesület meghívására a klub legjobbjai küzdelmi versenyen vettek részt Dányban, ahol a rendkívül rövid felkészülési idõ ellenére kiváló eredmények születtek: Debre Dávid és Takács Pál György aranyérmet, Gólya Katalin és Sóti Ármin ezüstérmet, Bertók Ákos, Haág Marcell, Kamarás Fanni és Tóth Máté Bence bronzérmet szereztek. A verseny különdíját Takács Pál György kapta a küzdelemben nyújtott kimagasló fizikai és szellemi teljesítményéért. Az eredmények értékét növeli, hogy a turai karatékák idegen küzdelmi stílusban, tapasztaltabb sportolókkal szemben vették fel a kesztyût. A következõ megmérettetés a decemberi övvizsga lesz. Szabó Katalin
19
Lapzárta Libra-sarok
Libra Könyvesbolt Tura, Dózsa György u. 7. Könyvújdonságok és -régiségek, térképek, mûsoros hanghordozók, videokazetták, DVD-k, faxolás, fekete-fehér és színes fénymásolás
MÁR AZ INTERNETEN IS: www.librakonyv.shp.hu
Rejtvényünk megfejtését nyílt levelezõlapon, felragasztott rejtvényszelvénnyel várjuk címünkre 2007. január 6-ig. A nyeremény a Libra Könyvesbolt 1500 Ft értékû könyvutalványa. (Aki a rejtvényt és a Libra-sarok megfejtését is beküldi, mindkét sorsoláson részt vesz.) E havi kérdésünk:
Videofilmkészítés digitális technikával
Mi Cserháti István legismertebb egykori tanítványának mûvészneve?
újságírás, kiadványszerkesztés
Elõzõ kérdésünkre a helyes válasz: három jeles napra emlékeztek Nyertesünk: Tellér László (Kenderföld u. 20.)
RH+VIDEO Tel: 06 20 9749 850 E-mail:
[email protected]
HIRDESSEN A TURAI HÍRLAPBAN!
Gratulálunk!
Hirdetésfelvétel Éliás Zoltánnál (06 30 407 8786) és a Városi Könyvtárban.
Jules Renard gondolata Vízszintes: 1. A megfejtés elsõ része, zárt betû: R 12. Lepkét is foghatunk vele 13. Derékszíj 14. Ígéret 15. Polka közepe! 16. Idõmérõ 17. Kórház jele 18. Nitrogén 19. Gramm 20. Urán 21. Személyes névmás 22. Kiejtett betû 23. Zeke hangzói 24. Nyer a közepén 26. A megfejtés befejezõ része 29. Nõi név 31. Szék páros betûi 32. Éjfélig tart 33. Elek! 34. Lombos növény 36. Bab, angolul 38. A történelmi esemény is lehet ez 43. Morzehang 44. Indíték 45. Állatok lakják 46. Szamárhang 47. Volt 48. Szén 49. Nano 50. Kálium 51. Kábítószer féle 52. Vas, keverve 54. Óvodás 57. Inter City 58. Vágóeszköz 60. Tömeget széleszt.
12.
Függõleges: 1. Római 100 2. Nyakmelegítõ 3. Áll az ... (népszerû tévémûsor) 4. Knock Out! 5. Amper 6. Zaj 7. Ádám párja 8. Sugár jele 9. Haszonállat 10. Kés szélek! 11. Dísz 12. A megfejtés második része, zárt betû: H 16. Jelzett idõtõl 22. Tyúk másként 23. Íz 25. Múltbéli esemény 26. -be párja 27. Névelõ 28. Ká! 30. Méter 34. Emeletre 35. Rangjelzõ 36. Tág 37. Spanyol autójel 39. Félár! 40. Kicsi díszes balta 41. Szórakozóhely 42. Fürdõszoba része 47. Beismer 51. Lyuk, népiesen 53. VLA 55. Lemar azonos hangzói! 56. Néma adós! 58. Ózon fele! 59. Félút! 61. Kén. -fné* A megfejtést a lap aljáról kivágott rejtvényszelvénnyel ellátott, nyílt levelezõlapon küldhetik be a Városi Könyvtár címére (Bartók tér 3.) 2007. január 6-ig. A megfejtõk között a Galga Coop 2.500 Ft-os, illetve a Fénysugár ezoterikus bolt 1500 Ft-os vásárlási utalványát sorsoljuk ki. Elõzõ számunk megfejtése: „...Ha ember van megette.”
A 2.500 Ft értékû vásárlási utalványt Kovács Frigyesné (Petõfi Sándor tér 35.), míg az 1500 Ft-os vásárlási utalványt Diligens Regina (József Attila u. 7.) kedves olvasónk nyerte.
Gratulálunk! Nyereményüket postán küldjük el.
Turai Hírla p kö zél eti hav il ap Felelõs szerkesztõ: Hídi Szilveszter. Munkatársak: Balázs Gusztáv, Péter Zsolt, Szénási József, Takács Pál, Tóthné Horák Mária. Lapterjesztés: Éliás Zoltán Nytsz: B/BHF/567/P/91 E-mail:
[email protected] Levélcím: Városi Könyvtár - 2194 Tura, Bartók tér 3. Készült 900 példányban az ArtWind-Nyomda Kft. nyomdaüzemében, Gödöllõn Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.
