TUDOMÁNYOS SZEMLE
A bécsi filozófus-kongresszus
ürügyén
Érthető várakozással és izgalommal indultam a szeptember 2—9-ig Ausztria fővárosában ülésező XIV. nemzetközi filozófiai kongresszusra. Több mint háromezer résztvevő, a legkülönbözőbb bölcseleti diszciplí nák n e v e s és kevésbé ismert képviselői gyűltek itt össze a világ m i n den részéből, hogy szembesítsék egymással s a valósággal nézeteiket. A bécsi kongresszus az egyre szétágazóbb dialógus-mozgalom jelentős megnyilvánulásának igérkezett. N e m a koncepción és n e m a kezdeményezők szándékán múlott, hogy ez az ígéret sok tekintetben teljesítetlen maradt. Mielőtt azonban a kongresszus munkálatairól beszámolnék, tájékoztatni szeretném olva sóinkat a dialógus-mozgalom újabb fejleményeiről és problémáiról. Akik e rovatot figyelemmel kísérik, tudják, hogy a marxisták és a más irányzatok között kialakult párbeszéd eddig is szép sikereket könyvelhetett el. Nemzetközi találkozókon termékeny viták bontakoztak ki, színvonalas folyóiratok láttak napvilágot, amelyek oldalaikat a dia lógusnak szentelték (Bécsben volt először alkalmam kézbe venni a freiburgi Herder-kiadó gondozásában megjelent ú j szemle, az Inter nationale Dialog-Zeitschrift első számait). Túlzás nélkül állíthatom, hogy a marxisták és keresztények, a szocialista humanizmus és a többi humanista áramlat képviselői között megteremtett nyílt, közvetlen k a p csolat beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A dialógus kidolgozott módszertana kiállta a gyakorlat próbáját. A párbeszéd valósága igazolta, hogy egyrészt az elvi szilárdság, m á s részt a vitapartner számára is érthető terminológia s az ennek m e g felelő érvelés biztosítja a kívánt eredményt. Bebizonyosodott, hogy h e lyes kerülni a végső világnézeti álláspontok sarkítását; az ilyen érte l e m b e n vett „tolerancia" nélkül n e m lehet megtalálni a közös hangot, a nélkülözhetetlen érintkezési felületeket. A párbeszéd „higiéniája" azt kívánja, hogy a vitában résztvevők valamennyien kifejthessék n é z e teiket, mert csak így válhat a vélemények szabad szembesítése minden fajta dogmatizmustól mentes gondolkodók ösztönző találkozásává. A párbeszédnek ez a már — mondhatni — „bejáratott" technikája termékenyítőnek bizonyult n e m csupán a vitatott kérdések tisztázásá ban, hanem magának a dialógus elméletének a kialakításában is. N e m csak a módszertan megfogalmazása igényelt erőfeszítést mind a m a r -
xisták, mind vitapartnereik részéről. Jelentőséget kell tulajdonítanunk az elméleti megalapozásnak is, amit természetesen éppen úgy nem lehet öncélnak tekinteni, mint magát a dialógust. Ennek az elméletnek ma már külön irodalma van; szerzői főleg a nézetek szembesítésének dialektikáját emelik ki. Egyesek megállapodottságot, stabilitást n e m ismerő „befejezetlen drámának" látják a dialógust. (Változó világunkban a nézetek is szük ségszerűen változnak.) Mások „kalandnak" tekintik a párbeszédet. F e szültségében — hangsúlyozzák — szüntelenül en garde kell lennünk, hogy ú j és ú j álláspontokat dolgozzunk ki. E nemes szellemi kaland végén a vitapartnerek már n e m teljesen azonosak eredeti mivoltukkal. A kölcsönhatás elkerülhetetlen, hiszen dialógust folytatni csak olyan emberek képesek, akik n e m tartják sem magukat, sem az irányzatot, amelyhez tartoznak, csalhatatlannak és befejezettnek. A partnereket az az igény is hajtja, hogy kölcsönösen gazdagítsák egymást szellemileg, ám a párbeszéd alapvető funkciója mégis az igazság feltárása, „kipro vokálása" marad — a világ megváltoztatásának érdekében. A z említett irodalomból n e m hiányzanak az önbírálati szellemű megállapítások sem. Megfogalmazóik arra figyelmeztetnek, hogy ne esz ményítsük a dialógust, és ne tekintsük panacea universalisnak. A leg élénkebb s a leggyümölcsözőbb párbeszéd s e m helyettesíti a t e t t e t . E realista szellem hatása érződik ama törekvéseken is, amelyek a párbeszéd dimenzióit kívánják több irányban kitágítani. Valóban ke rülendő a végső világnézeti álláspontok sarkítása, ám a párbeszéd doktrinális határai nem törölhetők el. Maga a dialógus válna lehetetlenné, ha a résztvevők feladnák alapvető elvi meggyőződésüket. Kevésbé kicövekeltek viszont a konkrét tennivalók határmezsgyéi. A dialógus gya korlati alkalmazásának társadalmi-politikai és földrajzi dimenzióit to vább lehet és tovább is kell tágítani. E belső dinamikát táplálják azok a javaslatok, amelyek a viták közvetlen hatékonyságát a nagy tömege ket foglalkoztató kérdések felkarolásával szeretnék növelni. A párbe széd csak abban az esetben válhat valós társadalmi tényezővé, ha már n e m egy szűk értelmiségi elit ügye többé, h a n e m a tömegmozgások erő terébe kerül. A humanizmusok párbeszéde n e m szorítkozhat Nyugatra; hatósu garának ki kell terjednie a Föld kétharmad részét képviselő elmaradt vagy fejlődésben levő országokra is. Korszerű humanizmus elképzel hetetlen ama globális szemlélet nélkül, a m e l y felöleli m i n d e n világ rész megoldásra váró problémáit. Ez a „planetáris" szempont megkö veteli a párbeszéd decentralizálását, nemzeti keretek között történő el mélyítését és további közelítését a valósághoz. (Figyelemre méltó Milan Machovec törekvése is, hogy a dialógust az ember belső szféráiba v i gye át, az egyénnek „jobbik Énjével", saját perspektíváival folytatott párbeszéde révén, majd pedig az Én és a N e m - É n szembesítésével — lásd Korunk, 1968. 6.) A nagyobb figyelem a tömegeket foglalkoztató gyakorlati kérdé sek iránt s e m szűkítheti le azonban valamilyen utilitarisztikus mozga lommá a dialógust. A kívánt gyakorlati orientáció ne szorítsa háttérbe a párbeszéd jelentős elméleti funkcióit.
Így például a dialógus minden bizonnyal hozzájárul a marxista gondolkodás belső differenciálódásához is. Azoknak az irányzatoknak a kialakulásához, amelyek a közös eszmei alapon úgy közelednek a különböző kérdésekhez, hogy megoldásaikban eredeti, saját szempon tokat érvényesítenek. A külső dialógus belső párbeszédeket kezdemé nyez. E folyamat természetesen n e m kerülheti el a nyílt vagy burkolt támadásokat. A nem marxista oldalról megnyilvánuló bírálatok főleg azt hangoztatják, hogy az egész mozgalom csak a marxisták újabb tak tikai fogása. A marxizmus konzervatívjai pedig azt ismételgetik, hogy a dialógus lemond az ideológiai k ü z d e l e m r ő l . . . A kérdés csupán az, milyen harcot, illetve a harcnak milyen for máját vetik el a dialógus képviselői? A szocialista humanizmust t ö b b e k között s talán elsősorban éppen az különbözteti m e g a hagyomá nyos humanizmustól, hogy cselekvő, harcos jellegű. E vonásáról n e m mondunk, nem is mondhatunk le. Elutasítjuk viszont a harc szektariánus, elavult és hatástalan módszereit. Az ellenfél nézeteit torzító, önkényes — összefüggéseikből kiragadott idézetekre támaszkodó — ér telmezéseket, azt az ál-vitát, amely valójában monológ, és n e m győz, n e m győzhet meg senkit. A dialógus az eszmei harc sajátos formája. Sajá tos, amennyiben kizárólag eszmei eszközökkel, a meggyőzés, a tárgyilagos és tudományos érvelés segítségével kíván győzelmeket aratni. A párbe széd ugyanis n e m téveszthető össze totális háborúk hadműveleteivel. N e m a vitapartner teljes megsemmisítésére tör, hanem olyan polémiát kezde ményez, amelyben az ellentét a két fél között gyakran csupán részleges, A párbeszéd a dialektikus tagadás jellegzetes esete. A szembesítésre k e rülő nézetek sokszor csak részben tagadják egymást. A kritika fegy verét forgató felek találkozhatnak bizonyos vonatkozásokban, meg is egyezhetnek a véleménycsere során kialakított közös konklúziók jegyé ben. Így segítheti elő a humanizmusok párbeszéde és „harca" a h u manizmusok együttműködését. Bécsben — Freud, Adler, Otto Bauer, Wittgenstein városában — sok minden kínálkozott egy ilyen párbeszéd kibontakozásához. Most újra m e g győződhettem arról, hogy az élő, alkotó marxizmus tekintélye s e m csökken. Erről tanúskodnak n e m csupán a megvitatásra javasolt témák (a szocialista humanizmus nagy problémái, mint például a filozófia valóságalakító szerepe, az emberi önalkotás, szabadság és felelősség), hanem a közlemények, a felszólalások is. Nagy többségüket a Marx szal való szembesítés jellemezte. Marx nélkül m a már elképzelhetetlen bármilyen eszmefuttatás v a g y véleménycsere a X X . század sorsdöntő filozófiai, etikai, szociológiai, társadalmi és kulturális kérdéseiről. Megbizonyosodtam azonban ismét arról, hogy korunk nagy prob lémáinak elemzésében csak a dogmatizmustól, a bürokratikus torzulá soktól és az „egyedül idvezítő tan" illúziójától mentes marxizmus játszhatja az őt megillető szerepet. Szellemi-politikai szklerózis és párbeszéd éppen úgy kizárja egy mást, mint a „permanens provokáció" és az elvi vita. A bécsi kongreszszus példákkal szolgálhat az utóbbi tétel alátámasztására is. A Szocia lista Diákszövetség ultraradikális tagjainak fellépésére gondolok. Rudi
Dutschke és a „vörös Dani" itteni elvbarátai sorozatos botrányokat robbantottak ki követeléseikkel, az üléseket zavaró magatartásukkal. N e m szeretném, ha félreértenének. A hosszú hajú, szakállas „dühös fiatalok" több bírálatával és javaslatával n e m tudok lényegében n e m egyetérteni. A diákok tiltakoztak például az ellen, hogy a tekintély elvére és a „tiszta filozófia" ásatag jelszavára hivatkozva, a kongreszszus elzárkózzék a nagy időszerű kérdések megtárgyalásától. Semmi kifogásom sem lehetett az ellen sem, hogy a diákok megszellőztették egy-két elnökségi tag náci múltját. A fütty-koncertek és az obstrukció egyéb módszerei beválhatnak ugyan a poltikai küzdelem bizonyos kons tellációiban, viszont nincs mit keresniük az eszmék szembesítésében. Felhergelhetik a közönséget, fel is hívhatják a figyelmet valamilyen anomáliára, de n e m helyettesíthetik a meggyőző érveket. (Talán n e m véletlen, hogy a lázongó egyetemisták egyik spiritus rectora, Herbert Marcuse igen tartózkodóan nyilatkozott legutóbb a dialógusról, kifo gásolva, hogy az elkeni a tényleges különbségeket. Lásd Neues Forum, 1968. 176, 177.) Befejezésül szeretném kiemelni, hogy delegációnkat, a kongreszszus romániai résztvevőit meleg rokonszenv vette körül, amiben t e r mészetesen elsősorban a pártunk és kormányunk politikája iránt m e g nyilvánuló elismerés fejeződött ki. De ettől eltekintve, a romániai f i l o zófusok mind a plenáris üléseken, mind a szakosztályok vitáin azt az élő marxizmust képviselték, amely a dialógusban saját fejlődésének egyik biztosítékát is látja.
Kazinczy Gábor grafikája:
Az é r d e k m a r x i s t a
vizsgálata
M i n t e g y h á r o m s z á z e s z t e n d e j e a n n a k , hogy Niccol o M a c h i a v e l l i a bölcseleti g o n d o l k o d á s t ö r t é n e t é b e n e l s ő k é n t az é r d e k b e n i s m e r t e fel az e m b e r i cse l e k v é s r u g ó j á t . Az é r d e k — í r t a — m i n d e n egyéni és t á r s a d a l m i cselekvés h a j t ó e r e j e . A z ó t a az é r d e k k e l k a p c s o l a t o s filozófiai, szociológiai i r o d a l o m u g y a n c s a k t e t e m e s r e g y a r a p o d o t t , a n é l k ü l persze, hogy a t á r g y k ö r t teljesen k i m e r í t e t t e v o l n a . Az é r d e k - f o g a l o m szociológiai t a r t a l m á n a k számos v e t ü l e t e m é g m a is t i s z t á z a t l a n , a m i r é s z b e n é r t h e t ő is, m i v e l a k é r d é s s o k o l d a l ú , m a r x i s t a szellemű és i g é n y ű e l e m z é s é r e c s u p á n az u t ó b b i é v e k b e n k e r ü l t sor. G o n d o l u n k i t t a z o k r a a v i t á k r a , a m e l y e k az é r d e k p r o b l e m a t i k á j a és mindenekelőtt a szocializmusban játszott szerepe k ö r ü l z a j l o t t a k le szocialista országok filozófiai-szo ciológiai f o l y ó i r a t a i b a n . Az átfogóbb jellegű m a r x i s t a m u n k á k közül G. E. G l e z e r m a n Isztoricseszkij materialiszm i razvityie szocialiszticseszkovo obscsesztva (A t ö r t é n e l m i m a t e r i a l i z m u s és a szocialista t á r s a d a l o m fejlődése. Moszkva, 1967), v a l a m i n t A. G. Z d r a v o m i s z l o v Problema interesza v szociologicseszkoj teorii (Az é r d e k p r o b l é m á j a a szociológiai e l m é l e t b e n . L e n i n g r á d , 1964) c í m ű k ö n y v e é r d e m e l e m l í tést. A k é r d é s h a z a i s z a k é r t ő j e — k é t s é g k í v ü l — I a n c u Ionel, a k i n e k a k ö z e l m ú l t b a n m e g j e l e n t k ö n y ve* a z első hazai, n a g y o b b lélegzetű k í s é r l e t e k a t e g ó r i á n a k a m a r x i s t a szociológia f o g a l o m r e n d s z e r é b e n v a l ó elhelyezésére és é r t é k e l é s é r e . Az é r d e k - p r o b l e m a t i k a egyik „ A c h i l l e s - s a r k a " — a s o k k ö z ü l — m a g a a f o g a l o m - t a r t a l o m . Úgyszólván v a l a m e n n y i idevágó m u n k a , t a n u l m á n y a szükséglet f o g a l m á b a n keresi és t a l á l j a m e g az é r d e k - k a t e g ó ria titkos z á r j á n a k f e l n y i t á s á r a a l k a l m a s kulcsot. B á r I a n c u k ö n y v e t ö b b k ü l ö n b ö z ő síkú és v o n a t k o z á s ú m e g h a t á r o z á s t t a r t a l m a z , végső soron m i n d m e g a n n y i e b b e a m e g o l d á s b a torkollik. „Az é r d e k — o l v a s s u k — az e m b e r i lét és fejlődés b i z t o s í t á s á n a k (egyé n e k , csoportok, osztályok, t á r s a d a l m i közösségek, t á r s a d a l m a k ) , a n y a g i és szellemi igényei kielégítésének •objektív szükségleteit j e l e n t i . . . " V é l e m é n y e m szerint é r d e m e s v o l n a a s z ü k s é g l e t — é r d e k viszonyt t ö m é n y e b b t u d o m á n y o s oldószerbe m á r t a n i , m é g h a ez az zal a k o c k á z a t t a l j á r is, hogy a kísérlet k i k e z d i k o r á b b i t a r t a l m u k a t . Ez m á r csak a z é r t is esedékes, m i v e l a szükséglet jelensége a szociológiai vizsgáló d á s s z á m á r a m i n d ez ideig m o s t o h a g y e r m e k m a r a d t , jóllehet m á s t e r ü l e t e k e n , a pszichológiában p é l d á u l , m á r rég f e l i s m e r t é k k u t a t á s a i n a k fontosságát. P e d i g a szükséglet k é r d é s e v a l ó b a n m e g é r e t t a r r a , hogy külső b u r k á t v é g r e feltörjük, és k i h á m o z z u k szocio lógiai m a g v á t . Ezen az ú t o n , persze, o k v e t l e n ü l b e l e b o t i u n k m a j d jó n é h á n y o l y a n p r o b l é m á b a , a m e l y e t ez ideig j ó f o r m á n észre s e m v e t t ü n k , m i n t p é l d á u l * Iancu de interes.
Ionel: Contribuţii Editura ştiinţifică.
krónika A kiadói tervek 1969. évi előrejelzése ismét arról tudó sít, hogy a jövő esztendőben még több romániai magyar könyv fog megjelenni, mint az idén. Szám szerint 331. Se vége, se hossza nem vol na a felsorolásnak, hogy ki miről ír. Annyi azonban bi zonyos: ha eddig kevés volt a regény, most ismét ez lett az uralkodó műfaj. Harminc új eredeti regény szerepel a kia dói tervben. Nemcsak regény írók (Nagy István, Huszár Sándor, Bálint Tibor) írnak regényt, hanem költők (Méliusz József, Lászlóffy Aladár, Palocsay Zsigmond) és kriti kusok (Sőni Pál, Szőcs István), a novellistákról nem is be szélve. Azonkívül regényes életrajz jelenik meg Bölöni Farkas Sándorról és Mátyus Istvánról. Napjaink sodrása nem ked vez a nagyepikának, de helyé be lép az operativebb kisre gény, s a „mikro" jelző a monográfiák egy részéhez is hozzátapad (Dávid Gyula: J ó kai M ó r ; Gazda József: G y á r fás J e n ő ; Izsák József: T a m á s i Á r o n ; Veress Dániel: Mikes K e l e m e n ) . A költők is mind többen jelentkeznek egyre ki sebb kötettel, s az általános elaprózódásban Horváth Imre négysorosai már aforizmákra apadtak le.
Az 1969. évi terv másik jel legzetessége, hogy nagyobb hangsúlyt kap a nyelvészet, a folklór és a történelem. Há rom kötetben jelenik meg a csángó nyelvjárási atlasz, egyegy kötetben a helyesírási szó tár és a magyar nyelvtan, s a szellemi néprajz mellett a tárgyi néprajz is szóhoz jut, valamint a művészettörténet. Irodalmi múltunkat az elfe lejtettek közül Köteles Sámu el, Petelei István, Tabéry Gé Loránd la studierea categoriei za, Ligeti Ernő, Daday képviseli, s több eddig ismeBucureşti, 1968.
krónika
a b b a , hogy m i k o r és m i é r t l é n y e g ü l á t a s z ü k s é g l e t é r d e k k é . Igaz, I a n c u Ionel k ö n y v e a m a r x i z m u s k l a s s z i k u s a i n a k ú t m u t a t á s a i a l a p j á n a r r a is v á l l a l kozik, h o g y az e m b e r i lét, a t á r s a d a l o m n a k n e v e zett b o n y o l u l t v i s z o n y r e n d s z e r a l a p v e t ő feltételeiben alá k u t a s s a fel az é r d e k v a l ó d i k ú t f o r r á s a i t .
retten emlékirat is sajtó kerül. A januárban induló Téka sorozat, a könyvínyencek Ho rizontja zsebkönyv alakú, bib liofil kiadványokból, világiro dalmi ritkaságokból, kiadatlan történelmi dokumentumokból és memoárokból áll majd. Há romnegyede világirodalom (Arisztotelész, Lukiánosz, Campanella, Bayle, Korolenko, Thomas Mann és Paul Valéry, hogy csak az ismertebbekre hivatkozzunk), a többi a hazai irodalomból meríti tárgyát (Pápai-Páriz: Pax corporis, Erdélyi M ú z e u m , E r d é l y i m ű vészek leveles ládája, József Attila r o m á n m ű f o r d í t á s a i ) . A Téka-sorozat arcéle me net közben fog kialakulni. S rá vár az a feladat is, hogy folytatása legyen az indokolat lanul megszűnt Erdélyi Ritka s á g o k n a k , amelyek a két vi lágháború között jelentős köz érdekű levéltári anyagot hoz tak felszínre. Egyelőre nem eléggé körvo nalazott és megszervezett a népkönyvtárak és iskolai könyvtárak részéről is, legu tóbb pedig a kritika oldalá ról is megsürgetett klasszikus magyar irodalmi sorozatok ügye. Mialatt a különböző ál lamok nyelvészei Nyugaton a nyelv tisztaságáról vitáznak, az amerikai angol nemcsak a hét köznapi beszédbe, hanem az irodalomba is utat talál ma gának. Alig van már nyelv, amely visszautasítaná a best seller, cocktail, oké, strip t e a s e szavak használatát. A nyugatnémetek és az olaszok mintegy a fasiszta elszigetelt ség visszahatásaként ma már készséggel használják az angol szavakat. Az olaszok például szívesebben mondanak cockt a i l t a coda da gallo helyett. Más a helyzet a franciáknál.
Az é r d e k sajátságos, jól m e g h a t á r o z o t t t á r s a d a l m iviszon r á n t s e m j e l e n t h e t i a jelenség t á r s a d a l m i l é n y e g i s é gének k u t a t á s á b a n a v é g á l l o m á s t . M á r csak a z é r t sem, m e r t M a r x és E n g e l s m á r t ö b b m i n t száz é v v e l ezelőtt u t a l t a k a r r a — n o h a n e m volt a l k a l m u k , sem l e h e t ő s é g ü k a k é r d é s s e l k ü l ö n foglalkozni —, hogy az é r d e k - v i s z o n y a munkamegosztás folytán k ü l ö n álló e g y e d e k r e , illetve c s o p o r t o k r a s z a k a d t t á r s a d a l o m jellegzetes k ö t ő a n y a g a . M á s szóval az é r d e k t á r s a d a l m i v i s z o n y - m i n ő s é g é n e k fel- és e l i s m e r é s e u t á n k ö v e t k e z i k csak igazán a t u l a j d o n k é p p e n i — kétség telenül nehezebb — feladat: kideríteni a társadalmi m u n k a m e g o s z t á s viszonyai és az é r d e k - v i s z o n y o k r o k o n s á g i fokát. B i z o n y á r a k i d e r ü l n e , hogy az é r d e k e k n e k a s z ü k s é g l e t e k r e v a l ó v o n a t k o z á s á t é p p e n a szé les é r t e l e m b e n v e t t t á r s a d a l m i m u n k a m e g o s z t á s s z e r vezete szabályozza. É s h a m á r a t á r s a d a l m i m u n k a m e g o s z t á s és az é r dekviszonyok kapcsolatának mibenlétét kikutattuk é s tisztáztuk, esetleg azt s e m á r t a n a megvizsgálni, h o g y az é r d e k v i s z o n y n a k n i n c s - e v a l a m i köze a m a n a p s á g oly g y a k r a n e m l e g e t e t t elidegenedéshez. K o r á n t s e m a t u d o m á n y o s d i v a t i r á n t i h ó d o l a t sugallja ezt az ö t letet, h a n e m a z a p u s z t a t é n y , hogy az e l i d e g e n e d é s jelensége — a m i n t a r r a a k é r d é s k ö r ü l g y ű r ű z ő v i t á k e g y r e i n k á b b felhívják a figyelmet — m a g a is egyik összetevője v a g y i n k á b b v e t ü l e t e a t á r s a d a l m i m u n k a m e g o s z t á s előidézte b o n y o l u l t szociális és p s z i c h o szociális m e c h a n i z m u s o k n a k . Nos, időszerű v o l n a az e m b e r i szükséglet-viszonyok érdek-viszonyokká kettőződésének jelenségét is e m e c h a n i z m u s szemszögéből megvizsgálni. M e g l e h e t , hogy e k é t jelenség e g y ü v é t a r t o z á s a s o k k a l s z o r o s a b b , m i n t ahogy azt elképzeljük. Az s e m k i z á r t , hogy az é r d e k u g y a n a b b a n a t ö r t é n e l m i e l l e n t m o n d á s b a n fogan, m e l y az e m b e r o b j e k t í v t e r m e l ő e r ő i és s z u b j e k t í v a l k o t ó képességei t ö r t é n e l m i l e g s z ü k s é g szerű elégtelensége folytán a t á r s a d a l m i t és a z e g y é nit, az á l t a l á n o s e m b e r i t és a p a r t i k u l á r i s t f e l t é t e l e sen szétválasztja, az előbbit az u t ó b b i v a l szembeni viszonylagosan önállósítja, és a z o n o s s á g u k a t s z ü n t e l e n ü l ú j j á t e r e m t ő d ő k ü l ö n l é t ü k kölcsönös függőségé b e n t a g a d j a . M i n d a d d i g , a m í g az e m b e r , a t e r m é szettől k ü l ö n v á l t és t á r s a d a l o m n a k n e v e z e t t v i l á g t e remtésének alanya, tulajdon teremtményei öntörv é n y s z e r ű s é g é n e k is t á r g y a m a r a d ; m i n d a d d i g , amíg: az egyéni lét egy m e g h a t á r o z o t t n e m b e l i t e v é k e n y s é g függvénye és a m e g h a t á r o z o t t egyéni létfeltételek a n e m b e l i t e v é k e n y s é g mozgatói, az e m b e r i lét és f e j lődés szükségletei t á r s a d a l m i és egyéni é r d e k k é m e g kettőzött m á s l é n y e g ű s é g ü k b e n é r v é n y e s ü l n e k . N e m e l e g e n d ő t u d o m á s u l v e n n i és t é n y s z e r ű e n n y u g t á z n i , hogy az é r d e k o b j e k t í v t á r s a d a l m i v i szony, hiszen a t á r s a d a l m i viszonyok az e m b e r i l é t
történelmileg változó viszonyai, és amennyire társa dalmiak, olyannyira történelmiek is. Joggal feltehet jük, hogy az érdek-viszonyok léte — akárcsak a sze mélyiség kibontakozását korlátok közé szorító társa dalmi munkamegosztásé — történelmileg időzített. „A teoretikus kommunistákat — írta Marx és Engels A német ideológiában — éppen az különbözteti meg, hogy egyedül ők fedezték fel azt, hogy az egész tör ténelemben a magánemberekként meghatározott egyének teremtették meg az általános érdeket«. Tud ják, hogy ez az ellentét csak látszólagos, mert az egyik oldalt, az úgynevezett »általánost«, a másik, a magánérdek hozza folytonosan létre, és az s e m m i k é p pen sem önálló történettel bíró, önálló hatalom vele szemben, hogy tehát ezt az ellentétet a gyakorlatban folytonosan megsemmisítik és létrehozzák." Volt egy időszak, amikor az érdek-viszonylatot száműztük a tudományos társadalomkutatás területé ről, és legfeljebb vádlottként idéztük meg olyankor, amikor pálcát kívántunk törni a tőkés világ erkölcse felett. Mai vizsgálódásainkban az érdek mint termé szetes jelenség tűnik fel, és az emberi lét általános és szükségszerű feltételeként könyveljük el. Alig akad olyan, e kérdésre vonatkozó marxista tanulmány, amely az érdeket ne az emberi cselekvés általános mozgatójaként határozná meg. Bár csak hallgatóla gosan, Iancu Ionel könyve is ebből az alapigazsággá nyilvánított tételből indul ki, amikor a 2. és 3. feje zetben rendszerezi és osztályozza az érdekek külön böző fajtáit, típusait és formáit, illetve tüzetesen elemzi a társadalmi és egyéni érdek viszonyát a tő késrendszerben, valamint a szocializmusban. Tegyük mindjárt hozzá, ezek a részek is, akárcsak az 1. feje zet, a szerző széles körű tájékozottságáról vallanak; nemcsak világos áttekintést nyújtanak az érdek-vi szonyokról általában és a kapitalista, illetve a szocia lista érdek-viszonyok közötti lényegi eltérésről külö nösen, hanem számos egyéni meglátást, újszerű szem pontot tartalmaznak. K ö n y v é b e n az érdekstruktúra elemeire bontása, valamint az érdek társadalmi funk cióinak felvázolása olyannyira kézenfekvő, hogy az adott gyakorlat elméleti elemzése szempontjából az érdek össz-történelmi és egyetemes emberi érvényé nek megkérdőjelezése már önmagában is logikai buk fencként hatna. És mégis, bármennyire meghökken tően hangzik, a kérdést meg kell kockáztatni: szük sége van-e az emberi tevékenységnek, cselekvésnek feltétlenül mozgatóra, ha úgy tetszik, hajtóerőre? Va jon n e m tartozik-e a cselekvés, a tevékenység, a munka éppen annyira az emberi lényeghez, mint pél dául a gondolkodás, a beszéd? N e m egyidős-e és n e m azonos-e a homo cogitans a homo laboransszal? Szük ség v a n - e a „szerszámkészítő állatnak" valamiféle külső erő ösztökélésére, ha a szerszámkészítés, a munka az alkotás belső lényegének kivetülése?
krónika Nem régen jelent meg René Etiemble Le Franglais című best seller könyve, mely éppen az ilyen szavak ellen vív komolyan tréfás csatát. Megszólaltak a spanyolok is, bár nyelvük nincs annyira kitéve az amerikai angol hatásnak. Nem régen kiadták a Diccionario de A n glicismost, mely segítséget nyújt az angol eredetű szavak el kerülésére. Közben a spanyol nyelvek akadémiájának kong resszusa kimondotta. hogy „kombattív harcra van szük ség a kasztíliai nyelv védel mére, amely a jelenlegi an gol hűbéresség idején tovább nem halasztható".
William Styron a múlt évben The Confessions of Nat Turner címen regényt írt az 1831. évi virginiai néger fel kelés hőséről, Nat Turnerről. A regény az idén Pulitzer-díjat nyert, és a mai napig a bestsellerek közé tartozik. Nemrégen William Styron's Nat Turner: Ten Black Wri ters Respond címen tíz néger író bírálta Styron regényét, és arra a megállapításra jutott, hogy írója az amerikai tör ténelem fehér rasszista eszmé jét érvényesíti, nem az igazi néger harcost eleveníti meg, és teljesen meghamisítja a törté neti valóságot. Turnert a fe hérek neurózisával oltotta be, és „a fehér elfogultság" leala csonyító vonásaival ruházta fel. Styron számára a rabszol gatartók kegyes, jószándékú emberek, a négerek pedig, Nat kivételével, igazi Tamás bátyák. Turner maga inkább patetikus, mint erőteljes, in kább Hamlet, mint Otelló. Ez a rasszista torzítás teszi a re Azt lehetne felhozni, hogy ez a kétkedő érvelés gényt az amerikai rasszisták olyan kedveltté. túlságosan elvont, hogy tulajdonképpen már pre számára misszáiban tarthatatlan, mivel absztrakt antropoHogy tételét megalapozza, a: filozófiai álláspontból indul ki. Csakhogy legalább kiadó, Henrik Clarke csatolja annyira tarthatatlan az az érvelés is, a m e l y a mun a könyvhöz Nat Turner vallo kát mint az ember sajátosan nembeli tevékenységét másainak eredeti szövegét. Is—
krónika meretes, hogy Styron a törté neti háttér megrajzolásához Stanley M. Elkinnek az ame rikai rabszolgaságról írott ta nulmányát használja jel, amelyben a szerző az ültetvé nyes rabszolgaságot a náci koncentrációs táborokhoz ha sonlítja s olyanoknak tünteti jel, mint amelyek teljesen meg törték az emberi öntudatot. Ezért az egyik szerző, Lerone Bennett azzal vádolja Styront, hogy irodalmi alkotását hamis elméletre építette, olyanra, amely semmisnek tekinti a fekete ember öntudatát, és tel jesen kiforgatja emberi mivol tából. A többi szerző azzal is megvádolja Styront, hogy el hallgatja a néger család po zitív hatását, Turner nevelé sét fehéreknek tulajdonítja, meghamisítja a hős szexuális életét, agglegénynek teszi meg, pedig családja volt, vallási meggyőződését szexuális per verziónak tünteti fel. Kifogá solják az író stílusát is, Nat első személyben beszél, de stí lusa a viktoriánus kor és nem a néger ember stílusa. A tíz néger író tagadja, hogy volna közös fehér és né ger múlt, és elmarasztalja Styront, hogy nem húz kellő határt a néger és a fehér tár sadalom eszméi és beállított sága között s éppen ezért a mai néger társadalom Styron Nat Turnerjét nem érezheti a maga hősének. Emily Jane Bronte, az Ü v ö l t ő szelek halhatatlan író nője szellemét idézték szüle tésének 150. évfordulóján szü lőfalujában és a Westminster Abbey-beli „Költők-sarká"ban. Az ünnepségek a yorkshire-i láp félreeső, kietlen kis falujában, Haworthban kezdőd tek, ahol Brontë rövid életé nek legnagyobb részét töltöt te. Csodálói a helyi templom ban, melyben apja kántor volt, gyűltek össze, és Brontë-ver-
valamiféle külső természeti, biológiai szükségletből kívánja közvetlenül levezetni. Az ember kialakulása egyszersmind az anyagi és szellemi javakban tárgyia suló tevékenység, az alkotás értelmében vett munka belső szükségletének a létrejöttét is jelentette. Ezt a lényegi funkciót, amely a bio-, pszicho- és szociostrukturális szintből szerveződött és az embernek ne vezett különös élőlény kizárólagos sajátja, n e m lehet, de n e m is kell külső tényezőkkel motiválni. Ezek szerint hamis lenne az utóbbi évszázadok so rán annyiszor újrafelfedezett és kinyilvánított igaz ság, mely szerint az emberi cselekvés mozgatója az érdek? Gondolom, külön kellene választani a kérdés ál talános filozófiai-antropológiai és konkrét szocioló giai oldalát. Az előbbi összefüggésben az érdeket az emberi tevékenység hajtóerejévé nyilvánító tétel egy szerűen értelmét veszti, hiszen az anyagi és szellemi javakban tárgyiasuló tevékenység az emberi lényeg természetes létfunkciója. A második vonatkozásban a cselekvésmotívumok kinyomozása kétségkívül a k u tatás egyik elsőrendű feladata. Az is vitathatatlan, hogy a szóban forgó motívumok között az érdek az első számú indíték mindaddig, amíg az ember objek tív termelőerőinek és szubjektív alkotó képességeinek történelmileg megszabott korlátai következtében a társadalmilag szétdarabolt tevékenység az egyének és csoportok számára a létezés külső szükségszerűsége ként jelentkezik. Vagyis ha a sajátosan emberi m u n ka mint nembeli tevékenység, mint létfunkció, mint belső szükséglet n e m vezethető vissza külső indíté kokra, a történelmileg objektíve és szubjektíve kor látozott, társadalmilag szétdarabolt és darabjaiban viszonylag önállósult tevékenység mint külső létszük séglet az érdekben találja meg fenntartóját, mozga tóját és általános szabályozóját. Csakhogy van-e valamiféle gyakorlati jelentősége ennek a megkülönböztetésnek? Ügy vélem, igen, és méghozzá kétszeres. Egyrészt azért, mert, bármeny nyire elvont is, az általános filozófiai-antropológiai vetület a hús-vér történelmi valóság egyik lényegi mozzanata. Bizonyos értelemben a történelem az e m ber lényegi önkivetülésének a folyamata, még akkor is, ha a társadalmilag megosztott munka viszonyai között a konkrét történelmi cselekvést az érdekviszo nyok mozgatják és szabályozzák végső soron. Más részt azért, mert a történelmi haladás tartalma az ember lényegi megvalósulása, szubjektív erőinek és képességeinek mindenoldalú, mérhetetlen kibontako zása és korlátlan realizálódása. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak egyes kiemelkedő személyiségek v i szonylatában, hanem össz-társadalmi mértékben is a külsőleg ösztönzött partikuláris cselekvés mindinkább átadja majd helyét a belsőleg igényelt nembeli te vékenységnek. Persze, igaza van Iancu Ionelnek abban, hogy az érdekek nem pusztán objektív viszonyok alakjában léteznek, jelenvalóságukkal a szubjektív lelki struk túra szintjén is számolni kell. De még mennyire! Á m éppen azért, mivel ez utóbbi formájukban összeha sonlíthatatlanul szívósabbak, és sokszorosan túlélhe-
tik o b j e k t í v ö n m a g u k a t , m á r most, a k o m m u n i s t a t á r s a d a l o m első s z a k a s z á b a n időszerű és célszerű fog lalkozni a n n a k a belső s z ü k s é g l e t n e k a k i a l a k í t á s á v a l és á p o l á s á v a l , a m e l y a m u n k á t v a l ó b a n c é l t u d a tos a l k o t ó t e v é k e n y s é g g é a v a t j a .
krónika
seket adtak elő, majd felolvas G á b o r ták C. Day Lewisnak, az an gol p o e t a l a u r e a t u s n a k az író nőhöz címzett versét, melyben felidézte a láp „szitkot osztó lélegzetét", a szeretet és a gyű lölet elemi összeütközéséből fakadt művészi regényt. A mintegy 1500 tagot számláló Brontë-társaság elnöke a láp A t á r s a d a l o m t ö r v é n y s z e r ű s é g e i n e m ö n m a g u k b a n , vadvirágaiból, főként hangá h a n e m az e m b e r e k t e v é k e n y s é g é n á t é r v é n y e s ü l n e k . ból és harangvirágból össze E n n e k k ö v e t k e z t é b e n a t á r s a d a l o m fejlődésében az állított csokrot helyezett el ar o b j e k t í v t é n y e z ő k m e g h a t á r o z o t t s z e r e p e m e l l e t t a ra a helyre, ahol az írónő s z u b j e k t í v v o n a t k o z á s o k n a k is j e l e n t ő s é g ü k v a n A hamvai porladnak. szocializmus é p í t é s é n e k kiteljesítése s z ü k s é g s z e r ű e n A Westminster Abbey-ban m e g k ö v e t e l i m i n d a n n a k vizsgálatát, a m i felszínre Anne-nek, Bronte legkedvesebb hozza ezeket a s z u b j e k t í v tényezőket, k i e m e l i a t á r testvérének himnuszát énekel s a d a l m i é s pszichológiai t ö r v é n y s z e r ű s é g e k h a t á s á t ték le az „Ady Endre poet" fel az e m b e r t e v é k e n y s é g é r e . M i n d e z szükségessé teszi emelem", s felidézték Goudal a szociológiai és pszichoszociológiai k u t a t á s o k a t . fantasztikus világát. A „KölE b b e a g o n d o l a t s o r b a á g y a z h a t ó a P . B e r a r és P . tők-sarká"-ban is a lápról sze P â n z a r u szerkesztésében m e g j e l e n t t a n u l m á n y k ö t e t , * dett koszorút helyeztek el. Ke m e l y főleg elméleti s z e m p o n t b ó l t á r g y a l j a a szocioló vés író részesült ilyen benső gia és a t á r s a d a l o m l é l e k t a n n é h á n y időszerű p r o b l é séges ünneplésben, mint Emily m á j á t . A szociológia és t á r s a d a l o m l é l e k t a n viszonyát Brontë. Az irodalmárok, a kri e l e m e z v e P â n z a r u r á m u t a t , hogy b á r e t u d o m á n y o k tikusok és az olvasók még egy i d ő b e n keletkeztek, m i n d k e t t ő n e k m e g v a n a m a mindig vitáznak az Üvöltő ga k u t a t á s i t e r ü l e t e , e m i a t t n e m l e h e t a k ö z t ü k l e v ő szelek igazi jelentéséről, de h a t á r v o n a l a t e l t ü n t e t n i . A szerző szerint a szocioló ma már senki sem tagadja, g i á n a k a t á r s a d a l m i j e l e n s é g e k i n t é z m é n y e s í t e t t for hogy a világirodalom egyik m á i t kell t a n u l m á n y o z n i a , a t á r s a d a l o m l é l e k t a n n a k legnagyobb alkotása. viszont az e m b e r i m a g a t a r t á s m o t i v á c i ó s v o n a t k o z á sait, célkitűzéseit kell vizsgálnia. A kanadai Pickering mel A szociológia i r á n t i n a g y f o k ú é r d e k l ő d é s egyik lett elterülő Ady Parkban m e g n y i l v á n u l á s a az, hogy széles t á r s a d a l m i m é r e t e k Ady-emlékművet avatott fel a ben, a k ü l ö n b ö z ő i n t é z m é n y e k , t u d o m á n y o s egysé Kossuth Betegsegélyző Egylet. gek k o n k r é t szociológiai k u t a t á s o k a t k e z d e m é n y e z n e k . A nagy kiterjedésű parkban, Sokszor f e l m e r ü l a k é r d é s , h o g y a n v i s z o n y u l n a k ezek mely egyben modern sport a k u t a t á s o k az á l t a l á n o s szociológiai e l m é l e t h e z . N a p komplexum ,is, erre az alka j a i n k e sokat v i t a t o t t p r o b l é m á j á t e l e m e z v e a szer lomra egybegyűltek a dél-onzők r á m u t a t n a k a r r a , hogy n e m lehet m e r e v e n s z e m tariói magyar lakosság demok b e á l l í t a n i őket. Azok, akik a k é r d é s egyik v a g y m á s i k ratikus képviselői s a város o l d a l á t abszolutizálják, n e m é r t e t t é k m e g az e l m é l e t angol polgármesterének részt és a t á r s a d a l m i t é n y v i s z o n y á t : az e l m é l e t i a l a p o t vételével ünnepélyesen leplez l e z á r t n a k , v é g l e g e s n e k t e k i n t i k , a k o n k r é t szocioló ték le az „Ady Endre poet" fel giai k u t a t á s n a k csak e l m é l e t e t igazoló szerepet s z á n írású mellszobrot. A helybeli nak. magyar énekkar Kodály Zol E t e k i n t e t b e n u t a l n u n k kell a r r a , hogy P . A. Szo- tán megzenésítésében a költő r o k i n szerint a szociológiai e l m é l e t n e m lehet a b s z t „Felszállott a páva..." kezde r a k t t é t e l e k g y ű j t e m é n y e , m e l y n é l k ü l ö z h e t n é a z tű versét adta elő. e m p i r i k u s a d a t o k a t , de u g y a n a k k o r n e m a z o n o s í t h a t ó Koronyi János, az ünnepi a k o n k r é t a d a t o k h a l m a z á v a l sem. A szociológiának szónok, Ady Endre költészeté — emeli ki A t h a n a s i e J o j a a k a d é m i k u s — egyesítenie nek szocialista vonásait emel te ki. „Azok az elfogult kri * P. Berar — P. Pânzaru: Studii de sociologie şi tikusok — mondotta —, akik psihologie socială. Editura politică. Bucureşti, 1968. minden rosszat kiabáltak AdySztrányiczki
S z o c i o l ó g i a és társadalomlélektan
krónika ra és óvták az ifjúságot ver seinek olvasásától, hasonlíta nak azokhoz, akik Dante könyvét máglyára tették. Ady éppúgy, mint Dante, nem kí méli a maradiság képviselőit, keményen ostorozza a népellenességet." Az Új Szó című torontói magyar újság számos felvételt közöl a szobor leleplezésről. Feltűnő az ünnepen szereplő fiatalság ragaszkodása a nép viselethez.
M a k k a i Piroska
metszete
kell az á l t a l á n o s e l m é l e t e t a k o n k r é t szociológiai kutatással. A kötet egyik m u n k a t á r s a , M. Micu felveti a k u t a t á s i m ó d s z e r s t a n d a r d i z á l á s á n a k lehetőségét. A m i n t hangsúlyozza, egyes szociológusok n a g y jelentőséget t u l a j d o n í t a n a k e p r o b l é m á n a k , m e r t így biztosítani vélik a szociológiának m i n t t u d o m á n y n a k e g z a k t t á válását, a v i s z o n y l a g o s s á g n a k a szociológiai m e g i s m e r é s b ő l v a l ó kiküszöbölését. M i c u szerint s t a n d a r d t e c h n i k á t főleg h o m o g é n m i k r o c s o p o r t o k v i z s g á l a t á b a n l e h e t a l k a l m a z n i , figyelembe v é v e a k o n k r é t k ö r ü l m é n y e k e t . K ö r ü l t e k i n t ő b b e n j á r u n k el n a g y o b b csoportok v i z s g á l a t a k o r , m e r t itt t ö b b t é n y e z ő függ v é n y é b e n kell e l e m e z n i a z a d o t t jelenséget. I l y e n esetben a kutatási módszernek árnyaltabb használa t á r a v a n szükség, m e l y n e k p á r o s u l n i a kell a kutat6 alkotó hozzáállásával, gondolkodásának hajlékony ságával. A szociológiai k u t a t á s o k n a k n a g y s z e r e p ü k v a n a t á r s a d a l o m s z u b j e k t í v t é n y e z ő i n e k v i z s g á l a t á b a n is. A szocializmus építése t u d a t o s folyamat, s e n n e k s o r á n a s z u b j e k t í v t é n y e z ő k közül a k ö z v é l e m é n y n e k e g y r e a k t í v a b b szerepe v a n a t e r m e l é s n ö v e l é s é b e n , a demokrácia elmélyülésében, a társadalomellenes m a g a t a r t á s o k b í r á l a t á b a n . A k ö z v é l e m é n y , etikai j e l lege mellett, ú j a b b v o n a t k o z á s s a l b ő v ü l t azzal, h o g y a s z o c i a l i z m u s b a n a h o n p o l g á r o k közügyi a k t i v i t á s á n a k egyik m e g n y i l v á n u l á s i f o r m á j a . I l y e n k ö r ü l m é n y e k között e t á r s a d a l m i p r o b l é m a v i z s g á l a t a n a g y o n fontos, m e r t f e l t á r á s a felszínre hozza az e m b e r e k igényeit, t ö r e k v é s e i t , a szocialista é p í t é s k é r d é s e i h e z való hozzáállásukat. I d e v á g ó a n I. D r ă g a n k i e m e l i a z o k a t a t é n y e z ő k e t , melyek meghatározzák a közvélemény alakulását (osztályhelyzet, k u l t u r á l i s szint, c s o p o r t - h o v a t a r t o z á s ) . Kimutatja a propagandának, a hírközlő eszközöknek (tévé, r á d i ó , sajtó) szerepét. A j a v a s o l t m ó d s z e r t a n i ú t m u t a t á s o k (a m i n t a h e l y e s k i v á l a s z t á s a , a k é r d ő ívek összeállítása) h a s z n o s a k l e h e t n e k a k ö z v é l e m é n y t vizsgálók s z á m á r a . A k ö t e t n é h á n y t a n u l m á n y a a z o k a t a pszichoszociális v o n a t k o z á s o k a t elemzi, m e l y e k e t a m o d e r n i p a r i t e r m e l é s és a jövő m u n k a e r ő i t f o r m á l ó i n t é z m é n y , a z iskola vet fel. P . Golu r á m u t a t a r r a , hogy a t e r m e l é s a u t o m a t i z á lása, gépesítése igényli az e m b e r — g é p k a p c s o l a t á t szervezését. A m u n k a t e r m e l é k e n y s é g e m e l k e d é s e n e m csak a m u n k a e s z k ö z ö k t ö k é l e t e s í t é s é n e k az e r e d m é n y e , h a n e m a vezető és v é g r e h a j t ó személyzet, v a l a m i n t a m u n k a c s o p o r t tagjai közt k i a l a k u l ó v i s z o n y o k függvénye is. A szerző szerint h i b á s a m u n k a c s o p o r tok s t a t i k u s szemlélete. Hangsúlyozza, hogy a cso port interperszonális kapcsolatainak elemzésekor a csoportfejlődés t ö r t é n e t é t is t a n u l m á n y o z n i kell, h i szen a fejlődés egy bizonyos s z a k a s z á n a csoport á l t a l elfogadott n o r m á k belsővé v á l n a k , tagjai m a g a tartását irányító erővé alakulnak. A genetikai szem p o n t é r v é n y e s ü l t a slatinai a l u m í n i u m - k o m b i n á t b a n végzett f e l m é r é s e k során, m e l y e k az a n k é t a l a n y o k képességeinek, l e h e t ő s é g e i n e k kölcsönös i s m e r e t e és a csoport-kohézió viszonyát igyekeztek k i m u t a t n i . A z
e r e d m é n y e k a r r a u t a l n a k , hogy a csoport-kohézió n e m c s a k é r z e l m i t é n y e z ő k t ő l függ, h a n e m n a g y m é r t é k b e n attól is, m e n n y i b e n i s m e r i k a tagok e g y m á s adottságait. A t e r m e l é s h e z szükséges m u n k a e r ő t az iskola a l a kítja, neveli. T. B o g d a n , A. T u c i c o v - B o g d a n és N. R a d u elemzi az iskolai c s o p o r t - e l m é l e t nyújtotta ú j a b b lehetőségeket. A szerzők u t a l n a k a r r a , hogy M a k a r e n k o a m a tétele, m i s z e r i n t a t a n u l ó t a közös ség neveli, m ó d s z e r t a n i s z e m p o n t b ó l túlhaladott, m e r t s z e m b e á l l í t j a az egyént a közösséggel. Ezzel s z e m b e n a c s o p o r t - e l m é l e t a személyiség profilját az i n t e r p e r s z o n á l i s k a p c s o l a t o k n a k s a csoport fejlődés t ö r v é n y é n e k kifejezőjeként fogja fel. A s z e r z ő k n e k ez a t é t e l e a m a r x i s t a személyiség-elmélet t ü k r é b e n v i tatható. Az egyén n i n c s k ö z v e t l e n k a p c s o l a t b a n a t á r s a d a l o m m a l , h a n e m a k ü l ö n b ö z ő csoportok r é v é n illesz k e d i k be. Az egyén t á r s a d a l m i s t á t u s á n a k m e g á l l a p í t á s a k o r m i n d i g viszonyítja m a g á t egy csoport n o r m á i h o z . E p r o b l é m á t elemző t a n u l m á n y á b a n E. Z a m fir r á m u t a t a r r a , hogy a t á r s a d a l o m b a n v a l ó i n t e g r á l ó d á s úgy v a l ó s u l meg, hogy az illető m a g á é v á teszi az á l t a l a viszonyítási r e n d s z e r k é n t elfogadott csoport m a g a t a r t á s - n o r m á i t , m e l y e k belsővé v á l n a k , s a személy v i s e l k e d é s é t i r á n y í t j á k . A viszonyítási rendszerek kérdése n e m újkeletű, m á r 1942-ben H. H. H y m a n bevezeti ezt a f o g a l m a t a t á r s a d a l o m l é l e k t a n b a n a z egyén m a g a t a r t á s á n a k m a g y a r á z a t á r a . H a b á r e k é r d é s jelentős, m e r t lehetőséget n y ú j t az egyén t ö r e k v é s é n e k , v i s e l k e d é s é n e k m e g é r t é s é r e , a hazai m a r x i s t a t á r s a d a l o m l é l e k t a n n e m foglalkozott vele. A k ö t e t b e n m e g j e l e n t t a n u l m á n y e k é r d é s n é hány vonatkozását tárgyalja, így többek között elemzi az egyén á l t a l elfogadott viszonyítási r e n d szer h a t á s á t s z e m é l y i s é g é n e k a l a k u l á s á r a . H a s z n o s l e n n e e g o n d o l a t elmélyítése, hiszen segítséget n y ú j t a n a nevelők, szülők s z á m á r a a g y e r m e k e s z m é n y e i nek irányításában. Páll
téka Forró
László
Guruzsma Forró László először jelent kezik önálló kötettel, de, nem tartozik a legfiatalabbak, a Forrás-nemzedék prózaírói kö zé. Elárulják ezt novellái is, amelyek egy része háborús epizódok megjelenítése, és ér zelmi telítettségükkel az író személyes élményeit feltétele zik. Lírai novellái költői ké pekkel gazdagok, és olyan ki forrott íróegyéniségről valla nak, aki biztonsággal találja meg az életük egyik fontos pillanatában megörökítésre ér demes embereket. Stílusa az utóbbi évtizedekbeli kísérletek vívmányainak hasznosításáról tanúskodik. (Ifjúsági K ö n y v k i a d ó , 1968.) Magyar
népballadák
Az egyetemes magyar köl tészet „tündérkertjének" leg újabb gyűjteménye (Kríza Il dikó válogatásában és jegyze teivel, Ortutay Gyula szerkesz tésében és nagy lélegzetű be vezető tanulmányával) a típu s min G y ö n g y v é r sok lehető teljességével den típus legszebb darabjaival gazdagabb minden eddigi ha sonló kiadványnál. Jelentősé gét fokozza, hogy a 270 szöveg közül 51 első közlés, és tucat nyi újabban feltárt típust mu tat be. A változatok a magyar népballadák költői szépségének változékonyságát és megújuló készségét példázzák. A kötet ismét tanúságot tesz a száza dokon át alakuló sajátos ma gyar népi műveltségről, ame lyet ugyanakkor elválaszhatatlan szálak kötnek Európához. A dallamoknak — Csanádi— Vargyas Röpülj p á v a , r ö p ü l j című balladáskötetétől eltérő — elhagyása azonban veszteég. (Szépirodalmi K ö n y v k i a d ó ,
1968.)
