TUDOC KÁRPÁT-MEDENCEI DOKTORANDUSZOK NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJA

SZENT ISTVÁN EGYETEM Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar

TUDOC - 2010 KÁRPÁT-MEDENCEI DOKTORANDUSZOK NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJA

Absztrakt kötet

Gödöllő, 2010

TUDOC - 2010 KÁRPÁT-MEDENCEI DOKTORANDUSZOK NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJA

Absztrakt kötet

Szerkesztők: Dr. Centeri Csaba, Bodnár Ákos

A Szakmai Bizottság tagjai, bírálók: Dr. Bíró Zsolt, Dr. Jakab Gergely, Dr. Fekete Csaba, Dr. Szilassi Péter, Dr. Csontos Péter, Mikó Péter A Szervezőbizottság tagjai: Dr. Centeri Csaba, Dr. Penksza Károly, Jung Ivett, Falusi Eszter, Bodnár Ákos, Szabó István, Kenéz Árpád ISBN 978-963-269-187-9 A konferencia az „A tudomány eredményei, az eredmények közlésének tudománya a Szent István Egyetemen” című TÁMOP-4.2.3-08/1/KMR-2008-0004 jelű európai uniós pályázat támogatásával valósul meg.

Gödöllő, 2010.

Tartalomjegyzék AGRÁRTUDOMÁNYI SZEKCIÓ ........................................................................................... 5 Baka Erzsébet: Genetikai eszközrendszer fejlesztése a termoacidofil Thermoplasma acidophilum modellszervezet molekuláris biológiai vizsgálatához ....................................... 7 Bakos Katalin: Ösztrogén hatású szennyezőanyagok kimutatására alkalmas zebradánió alapú tesztrendszer létrehozása .............................................................................................. 8 Balla István: Eltérő nitrogén dózisok hatása az őszi búza (Triticum aestivum L.) fehérjetartalmára..................................................................................................................... 9 Bucsi Tamás: Packungsdichte talajtömörödési szabvány vizsgálata talaj-mikromorfológia módszer segítségével............................................................................................................ 10 Kaszab Edit: A Pseudomonas aeruginosa környezetbiztonsági vizsgálata antropogén hatás alatt álló közegekben............................................................................................................ 11 Kovács Gergő Péter: A talajművelés és növénytáplálás hatása a cukorcirok (Sorghum bicolor L. Moench) beltartalmi és fenológiai paramétereire................................................ 12 Krifaton Csilla: Mikotoxin-bontó mikróbák screenelése bakteriális biotesztekkel ............. 13 Pósa Barnabás: az energianád (Miscanthus sinensis) magyarországi termesztésének megalapozása ....................................................................................................................... 14 Staszny Ádám: Pikkely-morfometriai vizsgálatok Zebradánió (Danio rerio) halfajon ....... 15 Újváry Dóra: Etetési módszer hatása zárttéri vaddisznók agresszív viselkedésére és táplálkozással eltöltött idejére .............................................................................................. 16 Béres Beatrix: Fajspecifikus genetikai markerek törpeharcsa fajok vizsgálatához ............. 18 Gelencsér Géza: Összehasonlító vízrajzi elemzések a történeti katonai térképek alapján a Koppány-patak egy szakaszának rehabilitációjához ............................................................ 19 Kánainé Sipos Dóra: Ragadozó halfajok genetikai vizsgálatának megalapozása................ 20 Kenéz Árpád: Száz év archaeobotanikai kutatási eredményei Keszthely-Fenékpuszta római erőd feltárásain ..................................................................................................................... 21 Pető Ákos: Az európai agrártájak értékelése (az EUCALAND Projekt)............................. 22 KÖRNYEZETVÉDELEM/KÖRNYEZETTUDOMÁNY SZECIÓ ....................................... 23 Bakos Károly Livius: Hiperspektrális távérzékelési technikák és fejlett térinformatikai technológiák alkalmazása természet- és tájgazdálkodásban, valamint ökológiai célú vizsgálatok során .................................................................................................................. 24 Czirbus Nóra: Az Aggteleki-karsztról származó vörösagyagos rendzina talaj szerves anyagának geokémiai jellemzése Rock Eval pirolízissel..................................................... 25 Fazakas Csaba: A hagyományos és a digitális eróziós térképezés....................................... 26 Hausner Csaba Richárd: A felszíni rétegerózió és a barázdás erózió átmenetét szimuláló modell kalibrálása és paraméterezése .................................................................................. 27 Koncz Annamária: Szélerőművek, szélerőmű parkok objektív és szubjektív szempontokból mérlegelhető környezeti hatásai ........................................................................................... 28 Kovács Róbert: A fluorid halakra gyakorolt hatásának vizsgálata zebradánió (Danio rerio) modellen ............................................................................................................................... 29 Májer András Zsolt: A biotrágya piaci értékének meghatározása ....................................... 30 Mészáros Erika: Az effektív mikroorganizmusok alkalmazási lehetőségei az akvakultúrában ..................................................................................................................... 31 Tóth Szilvia: A földtudományi értékek felmérésének nehézségei és lehetőségei................ 33 TERMÉSZETTUDOMÁNY/TERMÉSZETVÉDELEM SZECIÓ ......................................... 34 Daniela Boecker: Visszagyepesedett szántók növénycönológiai és talajtani vizsgálata ..... 35

Endrődi Judit: Az ember tájalakító tevékenységének ökológiai hatásai egy Balatonfelvidéki település területhasználatának példáján ................................................................ 36 Gaebele Tibor: Halivadék fajegyüttesek élőhelyválasztását meghatározó tényezők értékelése a Duna Göd környéki szakaszán ......................................................................... 37 Helfrich Tímea: A Rheinland-Pfalzi sarjerdők kultúrtörténete, szerepük a természetvédelemben és a helyi turizmusban ...................................................................... 38 Hoffmann Orsolya: Transzgénikus nyúl létrehozása lentivírus alapú transzgenezissel ...... 39 Kurucz Kornélia: Városlakó feketerigók (Turdus merula) fészekaljpredációjának nyomonkövetése műfészkek segítségével............................................................................ 41 Pap Katalin: Vízimadarak térbeli eloszlását befolyásoló környezeti tényezők vizsgálata a Balatonon ............................................................................................................................. 42 Seress Gábor: A szaporodási siker és fióka növekedés különbségei városi és vidéki házi verebeknél ............................................................................................................................ 43 Weiperth András: A halfaunában bekövetkezett változások az Ipoly hazai szakaszán ....... 45 A SZERZŐK ELEKTRONIKUS CÍMLISTÁJA .................................................................... 46

AGRÁRTUDOMÁNYI SZEKCIÓ

Előadások 1. Baka Erzsébet: Genetikai eszközrendszer fejlesztése a termoacidofil Thermoplasma acidophilum modellszervezet molekuláris biológiai vizsgálatához 2. Bakos Katalin: Ösztrogén hatású szennyezőanyagok kimutatására alkalmas zebradánió alapú tesztrendszer létrehozása 3. Balla István: Eltérő nitrogén dózisok hatása az őszi búza (Triticum aestivum L.) fehérjetartalmára 4. Bucsi Tamás: Packungsdichte talajtömörödési szabvány vizsgálata talajmikromorfológia módszer segítségével 5. Kaszab Edit: A Pseudomonas aeruginosa környezetbiztonsági vizsgálata antropogén hatás alatt álló közegekben 6. Kovács Gergő Péter: A talajművelés és növénytáplálás hatása a cukorcirok (Sorghum bicolor L. Moench) beltartalmi és fenológiai paramétereire 7. Krifaton Csilla: Mikotoxin-bontó mikróbák screenelése bakteriális biotesztekkel 8. Pósa Barnabás: az energianád (Miscanthus sinensis) magyarországi termesztésének megalapozása 9. Staszny Ádám: Pikkely-morfometriai vizsgálatok Zebradánió (Danio rerio) halfajon 10. Újváry Dóra: Etetési módszer hatása zárttéri vaddisznók agresszív viselkedésére és táplálkozással eltöltött idejére Poszterek 1. Béres Beatrix: Fajspecifikus genetikai markerek törpeharcsa fajok vizsgálatához 2. Gelencsér Géza: Összehasonlító vízrajzi elemzések a történeti katonai térképek alapján a Koppány-patak egy szakaszának rehabilitációjához 3. Kánainé Sipos Dóra: Ragadozó halfajok genetikai vizsgálatának megalapozása 4. Kenéz Árpád: Száz év archaeobotanikai kutatási eredményei Keszthely-Fenékpuszta római erőd feltárásain 5. Pető Ákos: Az európai agrártájak értékelése (az EUCALAND Projekt)

Előadások

GENETIKAI ESZKÖZRENDSZER FEJLESZTÉSE A TERMOACIDOFIL THERMOPLASMA ACIDOPHILUM MODELLSZERVEZET MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI VIZSGÁLATÁHOZ Baka Erzsébet: Genetikai eszközrendszer fejlesztése a termoacidofil Thermoplasma acidophilum modellszervezet molekuláris biológiai vizsgálatához

BAKA ERZSÉBET Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Összefoglalás A Thermoplasma acidophilum egy extremofil archaebaktérium, mely optimális növekedéséhez 58 oC-ot és pH 1,5-1,8 közötti, kifejezetten savas tápközeget igényel. A szervezet az elmúlt évtizedben a proteomika jelentős modellszervezetévé vált. A több száz thermoplazmával foglalkozó publikáció ellenére teljes mértékében hiányoznak az e szervezet genetikai manipulációjához elengedhetetlen eszközök, vektorok és transzformációs módszerek. A genetikai manipulációs rendszerekhez szükséges legalapvetőbb metodikák, mint például a mikroba szilárd táptalajon történő tenyésztése, sem megoldottak napjainkig. Munkánk elindítását két alapvető eredmény inicializálta: 2005-ben japán kutatóknak sikerült egy novobiocin rezisztens T. acidophilum sejtvonalat izolálni, amelyért egy módosult girázB gén felelős. Japán kutatók fedezték fel a T. acidophilum-ból származó eddig ismert egyetlen plazmidot, a pTA1-et is. PhD kutatási programom célja, a fenti nehézség ellenére, a hiányzó genetikai eszközrendszer fejlesztése volt a Thermoplasma acidophilum molekuláris biológiai vizsgálatainak elősegítésére. Mivel a szilárd táptalajon történő tenyésztés nélkülözhetetlen a további genetikai munkákhoz, ezért először a thermoplasma tenyészkörülményeihez megfelelő (58 oC, pH 1,5) szilika-alapú szilárd táptalajt fejlesztettünk. Ezzel párhuzamosan különböző vektorkonstukciókat építettünk a transzformációs kísérletekhez. Konstrukcióink rezisztencia modulja a novobiocin rezisztenciát mutató T. acidophilum klónból származó girázB operon volt, melyet a pUC18-as vektorba klónoztunk, így kialakítva a pDTA vektort. A rezisztencia fokozása érdekében helyspecifikus mutagenezissel módosítottuk a gyrB gént, majd ezzel a modullal a pNTA plazmidot alakítottuk ki. Egy új E. coli – T. acidophilum shuttle-vektort is fejlesztettünk a pUC18-as vektor és a pTA1 vektor ori-régiójának és három ORF régiójának felhasználásával. Számos transzformációs módszert tesztelünk, többek között elektroporációt, lipofekciót, magnetofekciót és a genegun technikát. A módszerek önmagukban mind hatástalanok voltak, de speciális kombinációjukkal végül sikerült megismételhető módon, rutinszerűen transzformálni a T. acidophilum-ot. Ezen módszer alkalmazásával ezidáig 12 novobiocin rezisztens T. acidophilum sejtvonalat hoztunk létre a pDTA és pNTA plazmidok alkalmazásával. A legmagasabb novobiocin koncentrációt toleráló sejtvonal, a pNTA plazmidot hordozza, mellyel a mikroba 2 000 ng/ml-es novobiocin koncentrációt volt képes tolerálni, ami összehasonlítva a vad típus 10 ng/ml-es érzékenységével, 200-szoros novobiocin rezisztencia növekedést jelent. A transzformánsok PCR alapú ellenőrzésével igazoltuk a homológ rekombináció megtörténtét. További céljaink között első helyen szerepel az új transzformációs rendszer optimalizálása. Ezt követően szeretnék a módszert mutáns génkonstrukciók létrehozására és bevitelre alkalmazni, ezáltal mód nyílna különböző alegység-szerveződésű enzimek struktúr-fehérjéinek in vivo fúziós proteinként történő expressziójára. Egy KO-mutagenezis rendszer fejlesztésével pedig ismeretlen funkciójú T. acidophilum gének azonosítására nyílna mód. Kulcsszavak: Thermoplasma acidophilum, transzformáció, novobiocin rezisztens girázB gén, homológ rekombináció

ÖSZTROGÉN HATÁSÚ SZENNYEZŐANYAGOK KIMUTATÁSÁRA ALKALMAS ZEBRADÁNIÓ ALAPÚ TESZTRENDSZER LÉTREHOZÁSA. Bakos Katalin: Ösztrogén hatású szennyezőanyagok kimutatására alkalmas zebradánió alapú tesztrendszer létrehozása

BAKOS KATALIN Szent István Egyetem, Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola 2103 Gödöllő, Páter K. út 1., e-mail: [email protected] Összefoglalás A kommunális szennyvizekkel, mezőgazdasági és ipari tevékenységekkel a környezetbe juttatott ösztrogén hatású szennyezőanyagok a természetes ösztrogének analógjaiként működve veszélyt jelentenek az élő szervezetek hormon háztartására, ezért egyre nagyobb igény mutatkozik az ilyen anyagok kimutatására és fejlődésre gyakorolt hatásának vizsgálatára alkalmas modellrendszerek iránt. A zebradánió (Danio rerio) széleskörűen vizsgált modellállat, genetikai és fejlődésbiológiai szempontból a legjobban ismert halfaj. Embriói átlátszóak, jól használhatóak a toxikológiai vizsgálatokban is. Ezért célunk olyan transzgenikus vonal létrehozása, amelyben ösztrogén hatásra fluorescens fehérje termelődik. A transzgenikus vonal létrehozásához a vitellogenin-1 gént választottuk, amely ösztrogén hatására lép működésbe a májban. A gének működését szabályozó régiót az Ensembl adatbázisban elérhető genomi, illetve cDNS szekvenciák segítségével elemeztük. A feltételezett transzkripciós start helyet megelőző promóter régiót és upstream szabályozó szekvenciákat tartalmazó fragmentet, valamint egy vörös fluoreszcens fehérjét (mCherry) kódoló génszakaszt egy kétlépéses, helyspecifikus rekombináció elvén működő Tol2 transzpozon alapú Gateway klónozó rendszerbe építettük. A létrehozott konstrukciót 1-2 sejtes zebradánió embriókba injektálva a szennyezőanyagok májra gyakorolt hatásának vizsgálatán kívül ösztrogén hatású anyagok kimutatására is alkalmas transzgenikus vonal fejleszthető ki. Kulcsszavak: toxikológia, ösztrogén, zebradánió, vitellogenin, Gateway, Tol2 transzpozon A munka Dr. Urbányi Béla vezetésével, Csenki Zsolt, Kovács Róbert, Kánainé Sipos Dóra, Dr. Müller Ferenc, Yavor Hadzhiev és Dr. Kovács Balázs kollégák közreműködésével, OTKA (NNF 78834) és Bolyai pályázatok támogatásával készül.

ELTÉRŐ NITROGÉN DÓZISOK HATÁSA AZ ŐSZI BÚZA (Triticum aestivum L.) FEHÉRJETARTALMÁRA Balla István: Eltérő nitrogén dózisok hatása az őszi búza (Triticum aestivum L.) fehérjetartalmára

BALLA ISTVÁN Szent István Egyetem, Növénytudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Összefoglalás Kutatásunk célja volt, hogy összefüggéseket keressünk az őszi búza fehérjetartalma és a kijuttatott különböző N-dózisok között. A kisparcellás fajta-összehasonlító kísérlet beállítására a Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézetének Hatvanhoz közeli nagygombosi kísérleti terén került sor. A területen búza állományban öt fajta esetében (Alföld 90, Mv Magdaléna, Mv Csárdás, Mv Toborzó, Mv Suba) 4 különböző nitrogénadagot (0, 40, 80, 120 kg N hatóanyag) juttattunk ki. A búza betakarítása után két különböző mérőműszer segítségével állapítottuk meg az egyes fajták szemtermésének fehértartalmát. Az egyik eszköz a Gödöllő székhelyű FVM-MGI szárítólaborjának Foss Tecator Infratec 1275 típusú spektrométere, a másik pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem Biológiai Rendszerek Műszaki Intézetének Zeltex On-combine Grain Analyzer-e volt. Az Infratec 1275 egy laborműszer, ebből adódóan egy jól kalibrált, pontos mérést biztosító eszköz. Ezzel szemben a Zeltex egy kombájnra szerelhető, az aratással egy idejű, gyors mérést lehetővé tevő műszer, ami a mérések idejére – a vizsgálat megkönnyítése céljából – le lett választva a betakarítógépről. Mindkét eszköz működése a spektrometrián alapul, viszont a kialakításból és a vizsgálatra rendelkezésre álló időből fakadóan azt feltételeztük, hogy a mérések között különbségek lesznek. A kapott eredmények öszszehasonlításától, közöttük lévő összefüggések keresésétől azt vártuk, hogy az On-combine készülék gyári kalibrációja – a labormérések eredményeit figyelembe véve – pontosítható. A két méréssorozat eredményit összehasonlítva azt tapasztaltuk, hogy az On-Line mérőműszer átlagosan 2 %-kal magasabb fehérjetartalmakat mért. Az elvégzett regresszióanalízis alapján viszont elmondható, hogy a két eredménysorozat közötti összefüggés nagyon szoros, még a legrosszabb esetben is (Mv Csárdás) R2=0,85 volt. A legjobb esetben (Mv Magdaléna) ez a korreláció elérte az R2=0,99-es értéket. Ezen eredmények figyelembe vételével végeztük el a precíziós gazdálkodásban használt On-Line eszköz gyári kalibrációjának pontosítását. Kulcsszavak: őszi búza, fehérjetartalom, kisparcellás fajta-összehasonlító kísérlet, Infratec, Zeltex

PACKUNGSDICHTE TALAJTÖMÖRÖDÉSI SZABVÁNY VIZSGÁLATA TALAJMIKROMORFOLÓGIA MÓDSZER SEGÍTSÉGÉVEL Bucsi Tamás: Packungsdichte talajtömörödési szabvány vizsgálata talaj-mikromorfológia módszer segítségével

BUCSI TAMÁS Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2100-Gödöllő, Páter Károly utca 1., e-mail: [email protected] Összefoglalás A talajtömörödés legtöbbször emberi tevékenységekre visszavezethető fizikai talajhiba, amely többnyire a talajművelés, illetve a nedves talajon járás hatására alakul ki. A tömörödés környezeti és gazdálkodási kárai súlyosak, hiszen a leromlott szerkezet hatására romlik a talaj vízbeszivárgó- és vízáteresztő képessége, csökken a talajban tárolt vízmennyiség és korlátozódik a tápanyag felvétel is. Az Európai Unió a talajdegradációs folyamatok problémáját felismerve - köztük a talajtömörödést - Talajvédelmi Stratégiát (Proposal for a soil framework directive COM(2006)232 ) dolgozott ki a káros folyamatok térhódításának megfékezésére. Ahhoz azonban hogy a talajtömörödést megelőzzük, leromlott fizikai állapotú talajainkat javíthassuk, elkerülhetetlen a tömörödés egyszerű, gyors és hatékony terepi felismerése. Magyarországon a talajtömörödés detektálására leggyakrabban a talajszelvény szintjeinek/rétegeinek térfogattömeg vizsgálata által, valamint penetrométeres műszeres vizsgálat révén van mód. Ezek a módszerek azonban mégsem terjedtek el széles körben, mivel a térfogattömeg vizsgálatához laboratóriumi háttér is szükséges, valamint a kapott adatok – a talajok egyéb tulajdonságainak ismerete nélkül - nehezen csoportosíthatóak és adnak összehasonlítható kategóriákat. A penetrométeres vizsgálat eredményét ugyanakkor a szélsőséges időjárási viszonyok (pl. túlzott nedvesség ill. szárazság) erősen befolyásolják. Mindezek alapján szükségesnek tartjuk hazánkban megismertetni egy olyan terepi módszert is (Packungsdichte), amely a talajtani heterogenitást, termőhelyi jellemzőket figyelembe véve, valamint ezek befolyásoló hatását elkerülve is megbízható eredményeket adnak a talajok fizikai állapotáról, tömődöttségük mértékéről. Ilyen, számos tényezőt mérlegelő, komplex szemléletet igénylő és figyelembe vevő módszer a Németországban alkalmazott Packungsdichte. A PD módszer 5ös skálát használ a DIN 19682-10 szabvány alapján. A leglazább talajt a PD1 a legtömődöttebb talajt pedig a PD5 kód jelöli. A talaj-mikromorfológia módszer jelentősége abban rejlik, hogy a talaj bolygatatlan képét lehet mikroszkóp segítségével vizsgálni. Az elemzés során a póruseloszlásra és a szerkezeti kép meghatározására, ezután az esetleges összefüggések keresésére helyeztük a hangsúlyt. A Packungsdichte egyszerű terepi talajtömörödési módszert Németországban, Köln mellett található egykori külszíni fejtésű bányaterületen helyreállított jelenleg szántó művelésű területen próbáltuk ki. A területen nagy előnye, hogy talajai a rekultivációs eljárásnak köszönhetően teljesen homogének, mivel 14-17% agyagot, 80-84% iszapot és kb. 2-4% homokot tartalmaznak. Ezáltal a talaj fizikai félesége közel homogénnek tekinthető, így a mikromorfológiai minták egymással jól összehasonlíthatóak. A vizsgálati területen összesen 2 db talajszelvényből 12 db mintát elemeztünk. Kulcsszavak: talajtömörödés, Packungsdichte, talaj-mikromorfológia

A Pseudomonas aeruginosa KÖRNYEZETBIZTONSÁGI VIZSGÁLATA ANTROPOGÉN HATÁS ALATT ÁLLÓ KÖZEGEKBEN Kaszab Edit: A Pseudomonas aeruginosa környezetbiztonsági vizsgálata antropogén hatás alatt álló közegekben

KASZAB EDIT Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Összefoglalás Szénhidrogénnel szennyezett kárhelyeken az egyik leggyakrabban izolálható fakultatív patogén mikroorganizmus a Pseudomonas aeruginosa, mely baktériumfaj környezetegészségügyi jelentőségét fokozza antibiotikum multirezisztenciára való hajlama, továbbá klinikai körülmények között már igazolt virulenciája. Kutatásaink célja e baktériumfaj környezetbiztonsági jelentőségének feltárása szénhidrogénnel szennyezett, bioremediációba vont kárhelyeken, valamint a komposztálási eljárások során. Vizsgálataink az alábbi részterületekre terjednek ki: - a fakultatív P. aeruginosa kimutathatósági gyakoriságának megállapítása remediációba vont területeken, valamint komposztálási eljárások során; - P. aeruginosa törzsgyűjtemény létrehozása, az izolált törzsek antibiotikumrezisztenciájának vizsgálata; - patogenitás vizsgálatok fenotípusos bélyegek alapján, illetve molekuláris genetikai módszerekkel. Munkánk során a 2009-es évre létrejött egy 125 izolátumot tartalmazó, környezeti eredetű P. aeruginosa gyűjtemény, melyből 82 izolátum bizonyult hagyományos (MSZ 21470/77-1988), illetve genetikai (ExoA PCR, PA-SS PCR) vizsgálatok alapján a P. aeruginosa faj igazolt képviselőjének. Az identifikált törzsek közül 65 izolátum esetében készült kvantitatív, Minimális Gátló Koncentráció (MIC) megállapítására irányuló antibiotikum rezisztencia vizsgálat E-teszt (AB Biodisk) módszerrel. Eredményeink alapján 11, szénhidrogénnel szennyezett területről származó, valamint 4 komposzt eredetű törzs bizonyult több hatóanyagcsoporttal szemben rezisztensnek. 2-2 esetben igazoltunk fenotípusos módszerrel széles spektrumú béta laktamáz (ESBL), illetve metallo-béta laktamáz (MBL) termelést, melyek a béta laktám típusú antibiotikumok hatástalanságáért lehetnek felelősek. A virulencia faktorok vizsgálatára irányuló kísérleteink során 55 környezeti P. aeruginosa izolátum bevonásával hemolízis vizsgálatot hajtottunk végre. Eredményeink alapján a szénhidrogénnel szennyezett területekről származó törzsek 82%-a, míg a komposzt eredetű izolátumok 91%-a mutatott β-hemolízist, azaz képes lehet az emberi és állati vörösvérsejtek károsítására. Molekuláris biológiai módszerek alkalmazásával megállapítottuk, hogy a patogenezisben jelentős bakteriális toxinok termeléséért felelős génszakaszok közül az ExoA, ExoT, ExoY a klinikai izolátumokhoz hasonló arányban detektálhatóak, az ExoU kimutathatósága alacsony, míg az ExoS génszekvencia a vártnál jóval nagyobb dominanciát mutat a környezeti izolátumok esetében. A betegség kialakításában jelentős virulencia faktorok - bizonyos eltérésekkel - de a klinikai törzsekéhez hasonló jelentőségűek a környezeti mintákból származó P. aeruginosa törzsek esetében is. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a P. aeruginosa opportunista patogén baktérium szénhidrogénnel szennyezett kárhelyeken, valamint a komposztálás folyamatában egyaránt fontos környezetbiztonsági jelentőséggel bír: izolált törzsei között a multirezisztencia detektálható, a patogenitásért felelős génszakaszok pedig elterjedtek. Kulcsszavak: Pseudomonas aeruginosa, környezetbiztonság, antibiotikum-rezisztencia, patogenitás

A TALAJMŰVELÉS ÉS NÖVÉNYTÁPLÁLÁS HATÁSA A CUKORCIROK (Sorghum bicolor L. MOENCH) BELTARTALMI ÉS FENOLÓGIAI PARAMÉTEREIRE Kovács Gergő Péter: A talajművelés és növénytáplálás hatása a cukorcirok (Sorghum bicolor L. Moench) beltartalmi és fenológiai paramétereire

KOVÁCS GERGŐ PÉTER Szent István Egyetem, Növénytudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Összefoglalás A cukorcirok kiváló szárazságtűrő és a gyengébb talajokon való jó alkalmazkodó–képessége révén perspektivikus növénye a hazai növénytermesztésnek. A kedvezőtlen adottságú termőhelyeken is megfelelő termésmennyiséget és minőséget tud biztosítani. Vetésforgóba illesztésével pedig megbontható a mára már egyoldalúvá vált vetésszerkezet. A Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomassza-hasznosítási Bemutató Központjában (Szárítópuszta) 2009-ben vizsgáltuk a műtrágyázás és a talajművelési kezelések kombinációinak hatását cukorcirokban. A kísérleti terület a Gödöllői dombvidék kistáján fekszik. A szabadföldi kísérletet kedvezőtlen adottságú, rozsdabarna erdőtalajon állítottuk be. A terület éghajlata kontinentális típusú, jellemzőek az időjárási szélsőségek. A kísérlet évében a vegetációs időben lehullott csapadék 133 mm volt. A talaj kálium és foszfor ellátottsága jó, nitrogén ellátottsága közepes. A kísérletben 4 talajművelési művelés (szántás, kultivátorozás, tárcsázás, direktvetés) és 6 különböző tápanyag-ellátottsági kezelés (50, 100 kg/ha N hatóanyag; 40, 80 kg/ha K hatóanyag) szerepelt. A kísérletben használt cukorcirokfajta a Sucrosorgho. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a talajművelés módja és a tápanyag-gazdálkodás is hatással volt a zöldtömeg alakulására és a hektáronkénti etanol kihozatalra. A kontrolhoz képest az 50 kg/ha N hatóanyagszinten 9,8–47,6%; 100kg/ha N 9,7–32%, 40kg/ha K hatóanyagszinten 8,5–17,6%, 80kg/ha K 8,5–33,9%, és a kombinált műtrágyaszinteken 50 kg/ha N – 40kg/ha K 9,2–34,4%; 100kg/ha N – 80kg/ha K 9,9–39,9% Brix növekedést mértünk a cukorcirok szárában. A talajművelés módja is hatással volt a kapott eredményekre. A direktvetéshez képest kontrol tápanyag-ellátási szinten a szántásos kezelésnél 82%-os, tárcsásnál 57%, kultivátorosnál 47%-os betakarításkori zöldtömeg többletet mértünk. A direktvetés a 2009-es aszályos évben nem bizonyult megfelelőnek a cukorcirok számára. Kulcsszavak: cukorcirok, talajművelés, biomassza, Brix, etanol-kihozatal

MIKOTOXIN-BONTÓ MIKRÓBÁK SCREENELÉSE BAKTERIÁLIS BIOTESZTEKKEL Krifaton Csilla: Mikotoxin-bontó mikróbák screenelése bakteriális biotesztekkel

KRIFATON CSILLA Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Összefoglalás A mikotoxinok gombák másodlagos anyagcseretermékei, amelyek karcinogén, mutagén, teratogén, immunszupresszív, illetve citotoxikus tulajdonságaik miatt súlyos élelmiszer- és környezetbiztonsági problémákat okoznak. A mikotoxinok vizsgálatára irányuló biomonotoring rendszerek, illetve a mikotoxinok detoxifikációs lehetőségeinek fejlesztése ezért egyre nagyobb hangsúlyt kap napjainkban. A mikotoxinok eliminálásának egyik perspektivikus ágát jelentik a biodegradációs módszerek. A biodegradációs folyamatok azonban rejthetnek kockázatokat is: a metabolizmus során keletkezhetnek olyan közti- és melléktermékek, amelyek egyrészt önmagukban is lehetnek a kiindulási vegyületeknél toxikusabbak, másrészt azok interakciói is nehezen felmérhető veszélyeket jelenthetnek. Az ilyen jellegű bizonytalanságok feloldására a biológiai hatást mérő toxikológiai és mutagenitás tesztek lehetnek alkalmasak. A drága kémiai analitikai tesztek mellett a biotesztek alternatív screening lehetőséget is biztosítanak a biodegradáció hatékonyságának indirekt mérésével, illetve azon mikrobák szelektálásával, amelyek toxikus melléktermékek nélkül képesek a mikotoxinok eliminálására. Munkánk célkitűzése az volt, hogy a legveszélyesebb mikotoxin, az aflatoxin B1, valamint a zearalenon, dezoxinivalenol, ochratoxin és T2-toxin biológiai hatásának detektálásán alapuló bakteriális-tesztekkel segítsük a biodegradációs képességgel rendelkező mikroorganizmusok szelektálását. Célunk azon biztonságos törzsek kiválasztása volt, amelyek káros melléktermékek nélkül képesek a mikotoxinok lebontására. Ehhez olyan screening rendszer kialakítására törekedtünk, ami költséghatékony módon és gyorsan ad információt a vizsgált mikroorganizmusok biodegradációs potenciáljáról. Kísérleteink során a különböző mikroba-törzsgyűjteményekből származó mikrobák mikotoxin degradációs képességének screenelését bakteriális biotesztekkel végeztük. Ezek segítségével kiválasztottuk a legjobb bontási képességgel rendelkező törzseket, amelyek genotoxikus melléktermékek, köztitermékek nélkül képesek az aflatoxin B1 lebontására. Az alkalmazott biotesztek között egyrészt szerepelt az SOS-Chromotest, amely az Escherichia coli PQ37 törzset használja tesztszervezetként és alkalmas DNS károsító vegyületek kimutatására. Ebben a rendszerben azt lehet vizsgálni egy egyszerű kolorimetriás eljárásban, hogy az adott mikroba törzs képes-e az aflatoxin genotoxikus melléktermékek nélküli biodegradációjára. A kísérleti eredmények humán alkalmazhatósága miatt, a metabolikus aktiváció hatásának modellezésére, patkánymáj kivonattal kezelt beállításokat is alkalmaztunk. A biotesztek eredményeit kémiai analitikai és ELISA módszerrel végzett párhuzamos vizsgálatokkal is alátámasztottuk. Az alkalmazott bakteriális biotesztek másik része a citotoxicitás vizsgálatára irányult, amihez az Aliivibrio fischeri baktériumot használtuk tesztszervezetként. Az A. fischeri lumineszcencia gátlás módszerével végzett ökotoxikológiai módszer széles körben alkalmazott szerves szennyezők vizsgálatára, de a tesztszervezet mikotoxinokra való érzékenysége még alig felderített. Munkánk során megvizsgáltuk az A. fischeri tesztszervezet érzékenységét 5 mikotoxinra (aflatoxin B1, zearalenon, dezoxinivalenol, ochratoxin, T2-toxin). Ezek alapján az A. fischeri lumineszcencia gátlás módszerét sikeresen adaptáltuk az aflatoxin B1 biodegradációjára alkalmas mikrobatörzsek screenelésére. Kulcsszavak: mikotoxin, screening, biodegradáció

AZ ENERGIANÁD (Miscanthus sinensis) MAGYARORSZÁGI TERMESZTÉSÉNEK MEGALAPOZÁSA Pósa Barnabás: az energianád (Miscanthus sinensis) magyarországi termesztésének megalapozása

PÓSA BARNABÁS Szent István Egyetem, Növénytudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Összefoglalás A Magyarországi energiaszükséget több mint 1000 PJ. Ennek döntő részét (60%) importáljuk. Viszonylag kis részét (3%) állítjuk elő megújuló energiaforrásokból, melynek nagy részét a tűzifa képezi. Az energianádat olyan területekre kell telepíteni, ahol nem veszélyezteti az élelmiszer- előállítást (belvizes terület, eróziónak kitett terület, folyóárterek), termesztése a kedvezőtlen adottságú területeken is megélhetést biztosíthat. Környezetvédelmi szempontból fontos, hogy az állatvilág számára megfelelő menedékhelyet biztosít az ültetvény, nem terheljük a környezetet felesleges műtrágyázással, védjük az erőinket a kivágás alól, a légköri CO2 koncentráció nem emelkedik, hanem folyamatos körforgásban van, nem szabadítunk fel több CO2 –t. . Hazánk kedvező természeti adottságából adódóan, nagy mennyiségű biomasszát tud előállítani, amelynek energetikai célú felhasználásában nagy lehetőségek vannak. A biomassza felhasználása már a múltban sem volt ismeretlen, közismert, hogy a paraszti gazdaságokban a történelem folyamán nagy értéket jelentettek. A lágyszárú növények fotoszintézisük szempontjából C3-asok és C4-esek lehetnek. A legfontosabb különbség a két csoport között az, hogy a C4-es növények 25%-al több CO2 molekulát kötnek meg, a fényintenzitás növekedése korlátlanul növeli a fotoszintézisének sebességét. Megállapítható, hogy a lágyszárú növények közül a C4-es növények alkalmasabbak a tüzeléssel történő energia előállítására, mivel magasabb biomassza hozammal rendelkeznek. A kutatás első feladata a Miscanthus eredményes szaporításának bizonyítása: palánta vagy rizóma, talajelőkészítés, telepítési mélység, telepítési idő, fagyérzékenység alapján kis és nagyparcellás kísérletekben. További cél a tápanyagellátás és a rizóma biológiai vizsgálata: aktív és nyugalmi időszaka, melyből következtetni lehet a tápanyagellátás idejére. A kutatás 3. feladata a növényvédelmi lehetőségek, hasznos és káros élő szervezetek vizsgálata kisparcellás kísérletek alapján, továbbá az alternatív felhasználási lehetőségek kutatása, és az égetés során keletkezett hamu felhasználásának lehetőségei. Kulcsszavak: energianád, biomassza

PIKKELY-MORFOMETRIAI VIZSGÁLATOK ZEBRADÁNIÓ (Danio rerio) HALFAJON Staszny Ádám: Pikkely-morfometriai vizsgálatok Zebradánió (Danio rerio) halfajon

STASZNY ÁDÁM Szent István Egyetem, Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola 2475-Kápolnásnyék, Szív u. 32. II/5 e-mail: [email protected] Összefoglalás Az elmúlt 30 évben a nemzetközi szakirodalomban egyre több olyan publikáció jelenik meg, mely a geometriai morfometriát használja fel bizonyos struktúrák alakjában észlelhető eltérések leírására. A módszer a statisztika és digitális technikák fejlődésével alakulhatott ki, feltárva olyan részleteket, melyek hagyományos módszerekkel addig rejtve maradtak. Jelen kísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy a pikkely alakjában fellelhető, populációk közötti különbségek a genetikai háttérrel, vagy a környezeti hatással magyarázhatóak-e. Feltételeztük, hogy az alakot mindkét tényező befolyásolja, azonban nem egyenlő mértékben felelős a kialakulásáért. A genetikai meghatározottság vizsgálatára egy törzskönyvezett vonalat (AB) és egy kereskedésben kapható állományt (LF BASKA) hasonlítottunk össze. A környezeti hatás vizsgálatához 4 AB vonalba tartozó anya egyetlen szaporításából származó utódait osztottuk 2-2 csoportba. Így 8 olyan csoportot (N1-É1, N2-É2 stb.) kaptunk, melyben páronként a genetikai különbség a lehető legkisebb volt, hiszen azonos anyahalak utódai voltak. Minden N-es csoport a korának és fejlettségi stádiumának megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot, míg minden É-s csoport a létfenntartáshoz szükséges minimális mennyiségű táplálékot kapott. Az állományt az egyedek ivarérettségéig tartottuk fent, ami zebradánió esetében 3 hónap. Minden csoportból 20-20 egyedtől pikkelymintát vettünk. A pikkelyeket mikroszkóp alatt tárgylemezekre ragasztottuk, majd felső megvilágítású szkennerrel, 2400dpi felbontással digitalizáltuk. A pikkelyeken 7 könnyen meghatározható mérőpontot vettünk fel, majd prokrusztész analízist végeztünk. Ezután regressziós eljárással az adatokat megtisztítottuk a pikkely-méretből adódó különbségektől, és Kanonikus variancia analízissel (CVA), majd Diszkriminancia függvényelemzéssel (DFA) elemeztük az adatokat. Mind a genetikai háttér, mind pedig a környezeti hatás vizsgálatakor sikeresen különítettük el a csoportokat egymástól pikkelyeik alakja alapján. Eredményeink alapján azt láthatjuk, hogy mindkét vizsgált hatás befolyásolja a pikkelyalakot, azonban a környezeti hatás nagyobb arányban játszik szerepet a kialakításában. Kulcsszavak: geometriai morfometria, mérőpontok, DFA, CVA, Mahalanobis-távolság

ETETÉSI MÓDSZER HATÁSA ZÁRTTÉRI VADDISZNÓK AGRESSZÍV VISELKEDÉSÉRE ÉS TÁPLÁLKOZÁSSAL ELTÖLTÖTT IDEJÉRE Újváry Dóra: Etetési módszer hatása zárttéri vaddisznók agresszív viselkedésére és táplálkozással eltöltött idejére

ÚJVÁRY DÓRA Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet 2103 Gödöllő, Páter Károly út 1., [email protected] Összefoglalás Napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés a nagyterítékű vaddisznóhajtások iránt mind a hazai, mind pedig a külföldi vadászok körében. A vendégek növekvő vadászati igényeit szabad területen azonban egyre nehezebb kielégíteni. Egy jól kialakított vaddisznós kert, egy gondosan, fegyelmezetten megtervezett vaddisznóhajtás ugyanakkor hasonló élményt adhat a vadászat iránt érdeklődőknek, mint egy szabad területen megrendezett vadászat. Ezért a vaddisznós kertek egyre inkább érdekeltek abban, hogy a megfelelő kerti állomány kialakítására minél több vaddisznót neveljenek és szaporítsanak zárt körülmények között. Ennek érdekében számos állatot fognak be, majd raknak össze egy viszonylag kis területre, aminek több káros hatása lehet. A források (táplálkozó-, itató- vagy ellőhely), amelyek térben korlátozottak, kompetitív helyzetet teremthetnek, és ez agressziót, szociális stresszt válthat ki. Az erőforrások elérhetősége és megoszlása a környezetben befolyásolja az agresszív interakciók frekvenciáját és intenzitását, valamint az állatok térbeli eloszlását. Vizsgálatunk során három etetési módszer (kukoricacsík, kukoricahalmok, egyenletes szétszórás) hatását vizsgáltuk intenzíven tartott vaddisznók viselkedésére. Elemeztük az agresszív és szubmisszív viselkedési elemek változását csoportszinten, illetve a rangsorban elfoglalt hely alapján. Továbbá, összehasonlítottuk a táplálkozással eltöltött időt csoportszinten, illetve a rangsorban elfoglalt hely alapján. Eredményeink szerint különbség van a három etetési módszer között. Csoportszinten kimutattuk, hogy egyes agresszív (domináns) és szubmisszív viselkedési elemek gyakorisága szignifikánsan magasabb volt a soros etetésnél, szemben a másik két etetési módszerrel. Csoportszinten a táplálkozással eltöltött idő a szétszórás alkalmával volt a legmagasabb, míg az egyébbel töltött idő a csík esetében volt a legtöbb. A rangsorban alacsonyabb helyet elfoglaló vaddisznók viselkedésére szintén hatással volt az etetési módszer. A kukoricahalmok, valamint a szétszórás alkalmával több időt tudtak táplálkozással tölteni. Eredményeink elsősorban az intenzíven tartott vaddisznók esetében lehetnek hasznosak, ahol különböző etetési megoldásokkal csökkenteni lehet a szociális stresszből adódó agressziót, illetve az agresszív viselkedés által kiváltott szociális stresszt. Kulcsszavak: zárttéri vaddisznótartás, viselkedés, etetési módok, agresszió

Poszterek

FAJSPECIFIKUS GENETIKAI MARKEREK TÖRPEHARCSA FAJOK VIZSGÁLATÁHOZ Béres Beatrix: Fajspecifikus genetikai markerek törpeharcsa fajok vizsgálatához

BÉRES BEATRIX Szent István Egyetem, Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1., E-mail: [email protected] Összefoglalás Hazánkban irodalmi adatok alapján a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) és a barna törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) található meg, Európába azonban a sárga törpeharcsa (Ameiurus natalis) is bekerült az érkező szállítmányokban. Mindhárom faj káros, invazív, valamint táplálék konkurensei a gazdaságilag értékes halfajainknak, bár gazdasági hasznosításukkal is próbálkoznak az utóbbi időben. Elterjedésük, életmódjuk, szaporodásuk, ökológiai igényeik többszörösen vizsgált terület. Morfológiai bélyegek alapján a barna törpeharcsa megváltozását figyelték meg Magyarországon, ami a feltételezések szerint természetes hibridizáció következménye. A kialakult változatot Ictalurus nebulosus pannonicus alfajként írták le. Mindemellett kevés genetikai információval rendelkezünk ezekről a fajokról. A bemutatott munka célja, hogy megvizsgáljon és összehasonlítson több magyarországi törpeharcsa állományt morfológia és genetikai módszerek segítségével. Az országba került fajok azonosítása céljából az anyai öröklődés menetet mutató mitokondriális DNS-t vizsgáljuk, míg sejtmagi DNS vizsgálatokat végzünk a hibridek előfordulásának igazolására. Ehhez kidolgoztunk egy olyan duplex PCR eljárást, amelyben fajspecifikus genomi DNS szakaszokat és egy kontroll fragmentet sokszorozunk fel. A reakció lehetővé teszi a vizsgált törpeharcsa fajok és hibridjeik gyors és egyszerű azonosítását. A vizsgált 10 élőhely közül 9 élőhelyen egyöntetűen A. melas állományt találtunk és csak egy élőhelyen találtuk meg az A. nebulosust is. Ezen az élőhelyen egymás mellett él a két faj. Az A. natalis magyarországi előfordulását az eddigi vizsgálatok nem támasztják alá. Vizsgálataink során nem sikerült igazolni a fajok közötti hibridizációt. Egyetlen populáció sem mutatta a hibridizáció genetikai nyomait, annak ellenére, hogy a korábban leírt morfológiai változásokat (úszósugárszám, színezet, stb.) mi is megfigyeltük a populációkban. Feltételezésünk szerint a morfológiai változások a magyarországi környezethez való alkalmazkodás és genetikai sodródás eredményeként alakultak ki. Kulcsszavak: genetikai marker, törpeharcsa, fajazonosítás, fajspecifikus marker, morfológia A munka Dr. Kovács Balázs és Dr. Urbányi Béla vezetésével, Dr. Müller Tamás és Bakos Katalin kollégák közreműködésével, az OTKA (PD 79177) és Bolyai pályázatok támogatásával készül.

ÖSSZEHASONLÍTÓ VÍZRAJZI ELEMZÉSEK A TÖRTÉNETI KATONAI TÉRKÉPEK ALAPJÁN A KOPPÁNY-PATAK EGY SZAKASZÁNAK REHABILITÁCIÓJÁHOZ Gelencsér Géza: Összehasonlító vízrajzi elemzések a történeti katonai térképek alapján a Koppány-patak egy szakaszának rehabilitációjához

GELENCSÉR GÉZA Koppányvölgyi Vidékfejlesztési Közhasznú Egyesület 7285-Törökkoppány, Kossuth L. u. 66. e-mail: [email protected] A tájváltozás jelentős szerepet játszott a Somogy megyei Koppány-patak völgyében, ahol valaha nagykiterjedésű vízborítás jellemezte a területet. A lápokat és a mocsarakat azóta szinte teljes mértékben felszámolták, és csak kisebb foltokban maradtak fenn. Munkánk során elsődleges célunk a tájváltozás bemutatása és tanulmányozása volt az I–III. katonai felmérések, valamint az EOV térkép szelvényei alapján, különös tekintettel a vizes élőhelyekre. Az eredeti térképlapok digitalizált változatának felhasználásával a vizsgált terület felszínborításának térinformatikai adatbázisát készítettük el, valamint elemeztük a tájhasználat változását a XVIII. század végétől a XX. század végéig. Az elkészült térképek összevetésével megvizsgáltuk a vizes térségek felszínborításának, valamint a környék erdőinek változásait az eltelt két évszázad során. A szakirodalmi áttekintés folyamán információkat gyűjtöttünk Magyarország vízrajzának változásáról, a Koppány-völgy természetföldrajzáról, a vizes élőhelyek adottságairól, valamint a feldolgozott térképek jellemzőiről, végül a tájváltozással foglalkozó kutatásokról. Vizsgálataink során a térinformatika eszközeinek segítségével, ArcView szoftver használatával a három katonai felmérés és az EOV térkép alapján elkészítettük a vizsgált terület digitális térképeit és a hozzájuk tartozó adatbázisokat. Az elkészült térképek összevetésével a vizes élőhelyek területváltozását követtük nyomon annak érdekében, hogy hol találhatóak azok a területrészek, melyeket régen víz járt át. A későbbi élőhely rehabilitáció során ezeket figyelembe kell venni. Következő feladatunk az erdőterületek kiterjedésének mérése volt. Ennek oka a Natura 2000 Program során védelem alá helyezett területek jelenléte a vizsgált területen, illetve környékén. A térképek összevetéséből megkaptuk azokat az erdőfoltokat, melyek mintegy 220 éve léteznek, ezzel magas természeti értéket hordozva. A vizsgálati eredményeink az I–III. katonai felmérés, valamint az EOV térkép felszínborításának elemzése során azt mutatták, hogy a területen egyre fogynak az értékes vizes, valamint erdei élőhelyek a szántóföldi művelés drasztikus térhódításának nyomán. Az erdők kiterjedésének vizsgálata kiderítette, hogy melyek a legalább két évszázados erdőrészletek, és hogy ezek mekkora hányada áll természetvédelmi oltalom alatt, valamint hogy, milyen irányba lenne érdemes bővíteni a védelmet. Vizsgálati eredményeink alapján a valaha nagy kiterjedésű, a táj arculatát meghatározó vizes élőhelyek rehabilitációját tartottuk fontosnak. Ezen élőhelyek menedéket nyújtanak a védett és ritka fajoknak, a folyóvizek árterei védelmi funkciót látnak el, továbbá jelentős a vidék tájképi értéke is. A biológiai diverzitás növelését és a turizmus fellendülését egyaránt szolgálná a természetes ártéri, mocsaras élőhelyek visszaalakítása és védelme a Koppány és az őt tápláló patakok mentén, főként a nagyüzemi szántóföldi gazdálkodás érdekében korábban lecsapolt, szabályozott, művelésre kevésbé alkalmas részeken. Kulcsszavak: katonai térképek, vízrajz, vizes élőhely, rehabilitáció

RAGADOZÓ HALFAJOK GENETIKAI VIZSGÁLATÁNAK MEGALAPOZÁSA Kánainé Sipos Dóra: Ragadozó halfajok genetikai vizsgálatának megalapozása

KÁNAINÉ SIPOS DÓRA Szent István Egyetem, Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1. E-mail: [email protected] Összefoglalás Az elmúlt évek során a megnövekedett fogyasztói igények és a természetes vizek szennyezettsége miatt az édesvízi és a tengeri akvakultúra arányai megváltoztak. Az intenzív haltenyésztésbe új, vagy korábban a tenyésztésbe még kisebb mértékben bevont érétkes és ízletes húsú ragadozó halfajok kerültek be. Ilyen faj Magyarországon az afrikai harcsa (Clarias gariepinus), melynek termelése évről évre növekszik, valamint a süllő (Sander lucioperca L.) amelynek intenzív tenyésztési technológiájának kidolgozásán számtalan kutató dolgozik Európa-szerte, ezért produkciója feltehetően a közeljövőben emelkedésnek indul. A molekuláris biológia számos olyan lehetőséget kínál, amelyek nagyban elősegítik mind a tenyésztés, mind a termelési technológiák hatékonyabbá tételét. Azonban legtöbb halfajunkról, köztük a fent említettekről, azok populációikról, tenyésztett állományaikról és változataikról csak nagyon kevés genetikai információ áll rendelkezésre. Célunk olyan új, specifikus genetikai markerek - mikroszatellitek - izolálása afrikai harcsából és süllőből, amelyek lehetővé teszik ezen fajok és rokonaik genetikai vizsgálatát. Ezek a markerek alkalmazhatók tenyészállományok vizsgálatára, genetikai térképezésre, rokonsági és evolúciós kapcsolatok igazolására. A kísérletekhez különböző afrikai harcsa és süllő tenyészállományokból származó szövetmintákat (elsősorban farokúszó mintákat) gyűjtöttünk. Mindkét faj genomiális DNSéből ismétlődésben dúsított könyvtárat hoztunk létre a Trevis C. Glenn (2005) módszerének módosított változatával. A könyvtárakból eddig összesen 186 klónt vizsgáltunk, amelyből 52 inszert szekvenciáját határoztuk meg. Ezek között 48 db különböző mikroszatellit szekvenciát találtunk, amelyekből 25 alkalmas arra, hogy markerekké alakítsuk őket. Eddig afrikai harcsából 4, süllőből 2 új mikroszatellit markert fejlesztettünk ki, melyeket afrikai harcsa esetén tenyésztett egyedekből, süllő esetén a Balatonból származó egyedek DNS mintáin teszteltük. A jövőben tovább folytatjuk a mikroszatellitek izolálását e két fajból és további fajként csapósügérből (Perca fluviatilis) is szeretnénk mikroszatellit markereket izolálni. Kulcsszavak: akvakultúra, ragadozó halfajok, afrikai harcsa (Clarias gariepinus), süllő (Sander lucioperca L.), genetikai marker, mikroszatellit. A munka Dr. Kovács Balázs vezetésével, Dr. Urbányi Béla és Bakos Katalin kollégák közreműködésével, az OTKA (PD 79177) és Bolyai pályázatok támogatásával készül..

SZÁZ ÉV ARCHAEOBOTANIKAI KUTATÁSI EREDMÉNYEI KESZTHELY-FENÉKPUSZTA RÓMAI ERŐD FELTÁRÁSAIN Kenéz Árpád: Száz év archaeobotanikai kutatási eredményei Keszthely-Fenékpuszta római erőd feltárásain

KENÉZ ÁRPÁD Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Összefoglalás A vizsgált terület Magyarországon a Balaton nyugati partszakaszánál helyezkedik el. Itt épült fel több mint 1500 éve az egyes források szerint Valcum néven említett római, belső erődítmény (castrum). A kutatók mára azonban csak Keszthely-Fenékpusztai erődnek nevezik. Az épületegyüttes mintegy 14 ha-on terült el és fontos hadi valamint kereskedelmi útvonalak metszették itt egymást. A monumentális épület nomád (feltételezhetően gót) támadás következtében égett le i.u 455-ben. Régészeti kutatások már a 19. század második harmadától folynak a területen. Archaeobotanikai leletek viszont csak a 20. század elején kerültek elő. Csák Árpád régész ugyanis ekkor figyelt fel szenült gabonamaradványokra. Ezek kivétel nélkül egyszikű, termesztett- és gyomfajok voltak. A nagy áttörést a Sági Károly régész által vezetett, 1970-72. évi ásatások hozták, amikor több méternyi égett gabonaréteget tártak fel az erőd déli kapujánál húzódó útszakasz alatt, ezen kívül a belső épületek különböző pontjain. A leletek előkerülési helyei és körülményei egyértelműen arra utaltak, hogy a gabona az erőd magtárából (Horreum) származik. A mennyiség alapján a horreumban több tonnányi gabonát tárolhattak, aminek egy része a tűzvész következtében szenesedett állapotba került. Az archaeobotanikai elemzéseket Füzes Frech’ Miklós archaeobotanikus végezte, majd halála után Prof. Dr. Gyulai Ferenc. A vizsgálatok során 53 taxon (termesztett-, gyom-, és természetes faj) több mint 500 000 db diaspóráját azonosították. A részletes elemzés fényt derített egy római kori gazdálkodásra, melyben szerepet játszott az abraktakarmány termesztés, a kenyérgabona előállítás, de a fejlett kerti kultúra is. A gabonaleletek között szép számmal akadtak gyomfajok is, ezek jellemzően a szántóföldi és a zavart növénytársulások alkotói (Convolvulus arvensis, Galium aparine, Polygonum aviculare stb.). A leletek között kása és kenyér maradványok is előfordultak, amelyek a lakosság táplálkozási szokásaira engednek következtetni. Az erőd területéről mintegy 22 évvel később, Müller Róbert vezető régész irányításával 1993ban kerültek elő újra növényi maradványok. Ezek elemzését szintén Prof. Dr. Gyulai Ferenc végezte. Összesen 15 növényfaj 106 szenült maradványát sikerült feltárni. A fajok közül 7 kultúrnövény a többi pedig a hozzájuk kapcsolódó gyom. Egy német-magyar együttműködés keretében régészkutatók Heinrich-Tamaska Orsolya régész vezetésével 2009 nyarán ismét feltárták az erőd maradványainak egyes részeit, ahonnan konzekvensen vettek földmintákat. A minták 42 taxon termését és magját tartalmazták. A 392 db szenült maradvány között 86 db kenyér, kása törmeléket is azonosítottunk. A legújabb ásatás tehát továbbra is szolgált új eredményekkel az eddigi felállított fajlistákhoz képest. A mintegy 100 évet átölelő ásatássorozat során előkerült növényi anyag kielemzésének segítségével egy határozott képet kaphatunk a Pannóniai növénytermesztésről, a növénynemesítés kezdeti lépéseiről, valamint az egykori vegetációs viszonyokról. Kulcsszavak: Római-kor, Pannonia, növényleletek, természetes vegetáció, növénytermesztés

AZ EURÓPAI AGRÁRTÁJAK ÉRTÉKELÉSE (AZ EUCALAND PROJEKT) Pető Ákos: Az európai agrártájak értékelése (az EUCALAND Projekt)

PETŐ ÁKOS Szent István Egyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Az Eucaland Projekt az európai agrártájak elemzésével kapcsolatos kutatás. Célja, hogy felhívja a figyelmet az agrártájak fontosságára; az ezeket használó, ebben élő emberekre; valamint a tájak által hordozott kulturális örökség megőrzésére. Az európai agrártájakra vonatkozóan készült egy szószedet, amelynek célja, hogy megalapozza az agráriumban dolgozó szakemberek munkáját, és így határozza meg a kölcsönös kommunikáció alapjainak tekinthető fogalmak körét és jelentését. Néhány kifejezés, fogalom közkeletűnek tekinthető a mindennapi életben és beszédben, mégis más-más országban eltérő jelentés tartalommal bírhat. Ezek a jelentésbeli különbözőségek az eltérő nyelvi fejlődés és a kulturális, valamint szokásokban fellelhető eltérésekben keresendők. A glosszárium 40 fogalmat takar és összesen hét nyelven készült (angol, Holland, észt, francia, német, Magyar és spanyol). A fogalommagyarázatokhoz képek is tartoznak a könnyebb érthetőség és tájékozódás kedvéért. Jelenleg az európai agrártájak közül a hazánkban is előforduló tájak bemutatása a cél. Kulcsszavak: EUCALAND projekt, Európa, agrártájak

KÖRNYEZETVÉDELEM/KÖRNYEZETTUDOMÁNY SZECIÓ

Előadások 1. Bakos Károly Livius: Hiperspektrális távérzékelési technikák és fejlett térinformatikai technológiák alkalmazása természet- és tájgazdálkodásban, valamint ökológiai célú vizsgálatok során 2. Czirbus Nóra: Az Aggteleki-karsztról származó vörösagyagos rendzina talaj szerves anyagának geokémiai jellemzése Rock Eval pirolízissel 3. Fazakas Csaba: A hagyományos és a digitális eróziós térképezés 4. Hausner Csaba Richárd: A felszíni rétegerózió és a barázdás erózió átmenetét szimuláló modell kalibrálása és paraméterezése 5. Koncz Annamária: Szélerőművek, szélerőmű parkok objektív és szubjektív szempontokból mérlegelhető környezeti hatásai 6. Kovács Róbert: A fluorid halakra gyakorolt hatásának vizsgálata zebradánió (Danio rerio) modellen 7. Májer András Zsolt: A biotrágya piaci értékének meghatározása 8. Mészáros Erika: Az effektív mikroorganizmusok alkalmazási lehetőségei az akvakultúrában 9. Szalay D. Kornél: Környezetbarát lombtrágyák hatásának vizsgálata az őszi búza (Triticum aestivum L.) mennyiségi és minőségi paramétereinek változása függvényében műtrágya nélküli termesztés esetén 10. Tóth Szilvia: A földtudományi értékek felmérésének nehézségei és lehetőségei

HIPERSPEKTRÁLIS TÁVÉRZÉKELÉSI TECHNIKÁK ÉS FEJLETT TÉRINFORMATIKAI TECHNOLÓGIÁK ALKALMAZÁSA TERMÉSZET- ÉS TÁJGAZDÁLKODÁSBAN, VALAMINT ÖKOLÓGIAI CÉLÚ VIZSGÁLATOK SORÁN Bakos Károly Livius: Hiperspektrális távérzékelési technikák és fejlett térinformatikai technológiák alkalmazása természet- és tájgazdálkodásban, valamint ökológiai célú vizsgálatok során

BAKOS KÁROLY LIVIUS1,2

1

University of Pavia Department of Electronics 00-927-Warsaw, Krakowskie Przedmieście 30, Lengyelország e-mail: [email protected] 2 University of Warsaw Department of Geoinformatics and Remote Sensing e-mail: [email protected]

Összefoglalás A kutatás az új távérzékelési technológiákat ismerteti ökológiai és természetvédelmi vizsgálódások során. A hiperspektrális felvételek nagy mennyiségű információt tárolnak, melynek kinyerésével nem csak az eddigieknél jelentősen nagyobb pontosságú felszínborítási térképeket lehet előállítani, de a nagy felbontású spektrális reflektancia értékek vizsgálata megengedi, hogy konkrét biofizikai paramétereket nyerjünk a felvételekből az optikai fizikában már ismert módszerek segítségével. Ugyanakkor éppen ez a nagy spektrális – és térbeli – felbontás az, ami ezt a legjobban nehezíti. Miután a felvételekben tárolt információ jelentős része redundáns, valamint az úgynevezett adattérfogat jelentősen nagy a hagyományos távérzékelési adatfeldolgozó technikák nem, vagy csak igen korlátozott mértékben alkalmazhatóak. A hiperspektrális felvételek feldolgozására leginkább adatfeldolgozó láncokat alkalmaznak, mely során először megpróbálják az adat legfontosabb részére korlátozni a vizsgálódást (pl. főkomponens analízis alkalmazásával) és utána az osztályozást elvégezni valamilyen választott módszer segítségével. Jelen kutatói tevékenység gyakorlati eredménye, többek között egy olyan szoftverbővítmény, mely a távérzékelésben használt ENVI programba beépülve az alább részletezett eljárásokat félautomatikus módon végrehajtja. A módszer fejlesztése során kifejlesztett új eljárások magasabb térképezési pontosság elérését teszik lehetővé. Előadásomban bemutatom az adatfeldolgozó láncok alkalmazhatóságát felszínborítási térképek előállítására hiperspektrális távérzékelési adatok segítségével. Ezen túl ismertetem a kutatói munkám során kifejlesztett döntési fúziós eljárást, mely a különböző standard adatfeldolgozási eljárásokat képes kombinálni egy nagyobb pontosságú térképezés érdekében. Ez a gyakorlatban két tanuló algoritmust jelent, ahol az egyik egy empirikus tanulási folyamat után az osztályozást egy döntési fa struktúrával végzi el, a másik pedig az adott képpontra számított statisztikai viszonyszám segítségével osztályozza az adatokat. A fent említett módszerek tesztelése folyamán mérhető és statisztikailag igazolható növekedést lehetett elérni a térképezési pontosság tekintetében. A módszerek tesztelése során a jelenleg legnagyobb térképezési pontosságot szolgáló egylépcsős osztályozó rendszerekkel hasonlítottuk össze. Többek között az AVIRIS Indian Pine standard mintaterületen, ahol 87,662% ról 90,484%-ra sikerült javítani az osztályozás pontosságát szemben a jelenleg legjobbként nyilvántartott Support Vector Machine (SVM) és mesterséges idegi hálózat (Neural Network, NN) egylépcsős osztályozó rendszerekkel. Emellett az is bemutatásra került, hogy a módszer kellően flexibilis ahhoz, hogy általánosan alkalmazható legyen, valamint, hogy alkalmas arra, hogy gyakorlatilag bármilyen egylépcsős osztályozó rendszert magába építsen egy adott felszínborítási típus felismerésének érdekében. Az így nyert jó minőségű felszínborítási adatok segítségével szeretném bemutatni, hogy hogyan lehet a hiperspektrális adatból kinyerni a növényzetre és talajra vonatkozó biofizikai paramétereket (úgy, mint nedvesség, levélfelület index, klorofil tartalom stb.) fizikai sugárzási modellek inverziójának segítségével (úgy, mint PROSPECT, SAIL modell). Kulcsszavak: hiperspektrális távérzékelés, térinformatika, természet- és tájgazdálkodás

AZ AGGTELEKI-KARSZTRÓL SZÁRMAZÓ VÖRÖSAGYAGOS RENDZINA TALAJ SZERVES ANYAGÁNAK GEOKÉMIAI JELLEMZÉSE ROCK EVAL PIROLÍZISSEL Czirbus Nóra: Az Aggteleki-karsztról származó vörösagyagos rendzina talaj szerves anyagának geokémiai jellemzése Rock Eval pirolízissel

CZIRBUS NÓRA Szegedi Tudományegyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 6722 Szeged, Egyetem u. 2-6. e-mail: [email protected] Összefoglalás A talajokban levő nagy mennyiségű szerves anyag jelentős szerepet játszik a környezeti folyamatokban. A heterogén szerves anyag eltérő stabilitású csoportjai különböző mértékben befolyásolják ezeket a folyamatokat. Geokémiai vizsgálataink célja egy hazai kőzethatású talaj szerves anyagának geokémiai jellemezése és a különböző stabilitású frakciói részarányának meghatározása volt. A vizsgált vörösagyagos rendzina talaj az Aggteleki Nemzeti Park északi területén található Vörös-tó mellől származik. A szelvény keleti kitettségű 5%-os lejtő közepén helyezkedik el. A felső Oi-szint barnás-fekete humusztakaró, a mélyebb szintekben egyre inkább a vörösagyag tulajdonságai érvényesülnek. A minták nagy agyag és szerves anyag tartalmúak. A homogenizált mintákból mért nagy mésztartalom ellenére a talaj savas karakterű, ugyanis a karbonát tartalom semlegesítő hatása csak az alapkőzet aprózódásából származó mészgöbecsek közvetlen közelében levő talajrészre terjed ki. A foszfát-, kálium-, nitrát- és szulfáttartalom a szerves anyag mennyiségével összhangban változik, valószínűleg azért, mert a szerves anyag bomlásából származik. A röntgendiffraktometriai mérés eredményei alapján a különböző szintekben a kaolinit az uralkodó agyagásvány, szmektit csak kis mennyiségben jelenik meg az A-szinttől. A kaolinit a talaj vörös színét adó hematitban gazdag kvarc szemcsékből álló mátrixban van. A röntgenfluoreszcens mérésekből meghatározott kiemelkedő mennyiségű titán és mangán tartalom a karbonátos alapkőzet mállásából származik. A stroncium hiánya arra enged következtetni, hogy a nagy mennyiségű szulfát nem tengeri eredetű, tehát nem az alapkőzetből származik, hanem a szerves anyag bomlása során halmozódott fel. A Rock-Eval pirolízissel kapott geokémiai alapadatok vertikális változása megfelel a talaj szerves anyag Oi- és A-szintek közötti evolúciós trendjének. Az összes szerves széntartalom kb. a harmadára csökkent és a teljes széntartalmon belül növekedett az inert szervesszén aránya. A hidrogén index csökkenő értéke a biológiai anyag humin-típusú anyaggá történő transzformációjának korai szakaszát mutatja az A-szintben. Ezt támasztják alá a Rock-Eval pirogramok matematikai bontásával számított adatok is, amelyekkel a szerves anyagot alkotó termikusan labilis (friss növényi anyag) és stabil (lignin és cellulóz) bio-makromolekulák, az éretlen geo-makromolekulák (humin anyagok) és a stabil, rezisztens geo-makromolekulák részarányát és a biomassza transzformációjának mértékét becsülhetjük. A biomakromolekulák csökkenő, az éretlen geo-makromolekulák növekvő részaránya és az éretlen szerves anyag degradációs állapotát jelző mutató értéke a biomassza humin anyaggá történő átalakulásának előrehaladására utal az A-szintben. Kulcsszavak: talaj szerves anyag, Rock Eval pirolízis, rendzina

A HAGYOMÁNYOS ÉS A DIGITÁLIS ERÓZIÓS TÉRKÉPEZÉS Fazakas Csaba: A hagyományos és a digitális eróziós térképezés

FAZAKAS CSABA Debreceni Egyetem, Földtudományok Doktori Iskola Összefoglalás Az eróziós fokozat megállapítása bonyolult feladat mivel a domborzat változatos morfológiája következtében a pedogenézis folyamata, a szelvényfejlődés és az erózió folyamata is a maga során, különböző képen fog megnyilvánulni. A hagyományos térkép szerepét napjainkra egyre inkább a térinformatika veszi át, amely térbeli adatok tárolását, megjelenítését és elemzését teszi lehetővé. A digitális térképezés során használt adatok nagy része viszont, egyrészt már elkészített térképekre, légi/űrfelvételekre, másrészt terepi megfigyelésekre és laboratóriumi munka eredményeire támaszkodik. A természetföldrajz korszerű tudománnyá válásának elengedhetetlen feltétele az, hogy tárgyát ne csupán leíró módon ismertesse, hanem azt számszerű adatokkal, számításokkal jellemezve, matematikai- statisztikai módszerekkel, modellekkel elemezze. Ebből a célbol hozták létre a földrajzi információs rendszereket. A talajerózió becslésében is egyre nagyobb teret hódít a térinformatikai eszközök alkalmazása. Alkalmazási területei közül megemlítjük: lejtőkategória térképezés, lejtőkitettség térképezés, szelvények, lejtőprofilok készítése, vízgyűjtőterület, vízválasztó lehatárolása, térfogatszámítás, lefolyásbecslés, stb. A digitális térképen megjelenített objektumokhoz hozzárendelt adatok egyenként megváltoztathatóak, ilyen formán a térinformatikai módszerekkel történő eróziós térképezés a recens eróziós folyamatok mértékének megállapításához nyújthat segítséget. Úgy a hagyományos, mint a térinformatikai módszerekkel történő térképezés szakirányú ismereteket, és az esetek nagy többségében tudományok közötti interdiszciplinaritást igényel Kulcsszavak: morfometria, térinformatika, eróziós modellezés, Földrajzi Információs Rendszer, Digitális Domborzatmodell

A FELSZÍNI RÉTEGERÓZIÓ ÉS A BARÁZDÁS ERÓZIÓ ÁTMENETÉT SZIMULÁLÓ MODELL KALIBRÁLÁSA ÉS PARAMÉTEREZÉSE Hausner Csaba Richárd: A felszíni rétegerózió és a barázdás erózió átmenetét szimuláló modell kalibrálása és paraméterezése

HAUSNER CSABA RICHÁRD Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola H-8360 Keszthely, Deák F. u. 16. e-mail: [email protected] Összefoglalás A Föld népességének növekedésével a népesség élelmiszer-, üzemanyag-, és energiaigénye is lényegesen magasabb lett. A megnövekedett igények kielégítésére világszerte egyre több földterületet vonnak művelésbe, így mind a nagyvilágban, mind Magyarországon egyre több lejtős területen folyik gazdálkodás. Hazánk ugyan nem hegyvidéki terület, de területének nagy része (Dunántúl, Északi Középhegység) dombos vagy lejtős ezért a probléma nálunk is erőteljesen jelentkezik. A lejtős területeken való gazdálkodás esetén minden esetben számolni kell a vízerózió veszélyével, aminek erőssége a lejtő tulajdonságaitól (meredekség, hossz, talajtípus, növényborítottság) nagymértékben függ. A kutatások eredményeként pontos információink vannak a vízerózióról és az azt befolyásoló tényezőkről egyaránt, amelyek birtokában az erózióveszélyes területek kiszűrhetőek. A számítástechnika fejlődésével és elterjedésével, valamint az erózióról rendelkezésre álló nagy mennyiségű információ ötvözésével azonban lehetővé vált olyan modellek megalkotása amelyek nem csupán az erózióveszély detektálására, hanem az erózió pontos helyének, fajtájának és mennyiségének a meghatározására is képesek figyelembe véve az eróziót befolyásoló összes tényezőt. A legtöbb modell pontatlansága abból ered, hogy nem tudják (vagy csak kis mértékben tudják) élethűen modellezni a természetben nagy szerepet játszó véletlenszerűséget. Az ilyen komponenst is tartalmazó sztochasztikus modellektől várhatjuk, hogy a valósággal leginkább korreláló eredményeket adnak. Munkám során egy, a tanszék megbízására kifejlesztett modell kalibrálásával és tesztelésével foglalkoztam, amely egy 10 m2-es kísérleti parcellát szimulál. A modellben az eróziót befolyásoló számszerűsíthető tényezők értéke változtatható, legfőbb újdonsága azonban az, hogy képes kezelni az eróziós folyamat során a felszín random egyenetlenségéből fakadó véletlenszerűséget. Ezt a modellt több olyan kísérleti terület adataival futtattam, amelyekről az alapinformációkon kívül (pl.: lejtés, hossz, talajtípus, kitettség, növényborítottság, stb.) az eróziós kísérletek eredményeként a talajveszteségre és felszíni lefolyásra vonatkozó részletes adatok is rendelkezésemre álltak, amelyekkel a modellt kalibrálni lehetett. Az erózió bizonyos paramétereinek változtatásával kalibráltam a modellt, majd az y=A-b*e(-k*t) egyenlet segítségével kiszámítottam a modell három fontos, eddig ismeretlen paraméterét. A modellt az eredeti adatokkal futtattam, majd a kapott grafikon képét az eredeti grafikon képével (szabadföldi kísérletek alapján) összehasonlítva szoros kapcsolatot állapítottam meg az eredeti és a modellezett eredmények között. Iterációk (közelítési futtatások) segítségével közelítettem a modell eredményeit mutató adatokat a kísérlet adataihoz. Egy kísérleti helyen meg lehetett határozni azt az erodálhatósági szintet is, melynél a felszíni rétegerózió barázdás erózióba megy át. Ezen kívül vizsgáltam az egyes paraméterek hatását, valamint a lejtőmeredekség és a csapadékintenzitás együttes hatását az erózióra, illetve azt a minimális csapadékmennyiséget, amely a felszíni lefolyás megindulásához szükséges. Az eredmények lehetővé teszik a fizikai alapon nyugvó eróziós modellek finomítását és a gyakorlati talajvédelemhez is támpontokat adhatnak. Kulcsszavak: rétegerózió, barázdás erózió, modell szimuláció, kalibrálás

SZÉLERŐMŰVEK, SZÉLERŐMŰ PARKOK OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV SZEMPONTOKBÓL MÉRLEGELHETŐ KÖRNYEZETI HATÁSAI Koncz Annamária: Szélerőművek, szélerőmű parkok objektív és szubjektív szempontokból mérlegelhető környezeti hatásai

KONCZ ANNAMÁRIA Szent István Egyetem, Műszaki Tudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Összefoglalás Az alternatív energiaforrások felhasználása a XXI. században egyre nagyobb teret hódít majd meg. A téma aktualitását adja, hogy az Európai Unió „zöld utat” adott az új Megújuló Energia Irányelvnek, amely alapján 2020-ra az Unió végső energia felhasználásának 20 százalékát megújuló energiaforrások segítségével kell biztosítani. Ehhez a közös célhoz minden tagország a külön megállapított nemzeti célszámának megfelelően járul hozzá. Hazánk esetében ez 13%. Ezek a vállalások, valamint a lassan, de váltózó félben levő társadalmi szemlélet szintén növeli az aktualitását a témának még a jelenlegi nehezebb gazdasági helyzet mellett is. Jelenleg Magyarországon a szélenergia kapacitás a 2010. január 1-i állapot szerint 201,325 MW, amely az ország villamos energia szükségletének közel egy százalékát fedezi. A 2009. szeptember 15-én kiírt kvóta pályázaton további 410 MW kapacitás nyerhető el. Ennek eredményeként a 2013-ra 740 MW teljesítményre bővülhet a Magyarországon működő szélerőművek összteljesítménye. A szélerőművek, szélerőműparkok létesítésének folyamata számos fázisból áll. Az általános létesítési folyamat a következő lépésekből áll: helykiválasztás, megvalósíthatósági vizsgálat, felmérések, becslések, tervezés, kivitelezés, üzemeltetés, leszerelés, a terület rekultiválása. A szélerőművek és szélerőmű parkok telepítése előtt kötelező környezeti hatástanulmány elvégzése. Minden esetben kötelező vizsgálni a zaj emisszió mértékét; a gáz emisszió mértékét; az ökológiai viszonyokat; a hidrológiai értékelést; biztonsági értékelést; légiforgalmi hatást; hírközlési értékelést; elektromos kapcsolat létesítésének lehetőségeit; a vizuális hatást; a társadalmi hatást; illetve a lebontás hatását. A szélerőműveknek, szélerőmű parkoknak környezeti, társadalmi hatása van, amelyek egy része szubjektív és objektív szempontokból is megítélhető. A szél mozgási energiájának villamos energiává átalakítása során, az elmélet szerint példaként egy 600 kW névleges teljesítményű szélerőmű éves szinten 50 tonna széndioxid légkörbe jutását teszi elkerülhetővé. A szén-dioxid kibocsátás csökkentése nem regionális, hanem globális kérdés, a szélerőművek egy alternatívát adnak bizonyos mértékben erre a problémára. Mivel egyes területeken (természetvédelmi területek, védett épületek környezete) eleve nem létesülhet szélerőműpark és a lakott településektől megfelelő távolságban helyezhetők csak el a szélerőművek, valamint az állatvilágra gyakorolt hatásukat vizsgálni kell minden létesítési folyamat során, a vizuális hatás tájesztétikai probléma, amely a szubjektív módon megítélhető szempontokhoz tartozik. Lehetőség van már a tervezés fázisában látványtervet készíteni a szélerőművekről és vizsgálni, hogy menyiben jelentenek beavatkozást a természetes környezetbe. Az erőművek zajkibocsátásának és árnyékhatásának vizsgálata a szélerőmű park tervezés során nagy pontossággal elvégezhető mérnöki feladat. Munkában egy Aszód térségében általam tervezett szélerőmű park zajkibocsátásának, árnyék hatásának, illetve vizuális hatásának vizsgálatát mutatom be a szélerőmű parkok objektív és szubjektív szempontokból mérlegelhető környezeti hatásainak figyelembe vételével. Kulcsszavak: CO2 kibocsátás csökkentés, vizuális hatás, zajhatás, árnyékhatás, szélenergia

A FLUORID HALAKRA GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA ZEBRADÁNIÓ (Danio rerio) MODELLEN Kovács Róbert: A fluorid halakra gyakorolt hatásának vizsgálata zebradánió (Danio rerio) modellen

KOVÁCS RÓBERT Szent István Egyetem, Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola, 2103-Gödöllő, Páter Károly u. 1, e-mail: [email protected] Összefoglalás A fluorid (F-) egyike a legelektronegatívabb elemeknek, ebből adódik nagy reakcióképessége. A legtöbb élőlény számára nem létfontosságú elem, ellenben a gerincesek nagy mennyiségben képesek elsősorban a csontjaikban illetve a fogzománcukban szervetlen vegyületek formájában akkumulálni. A felszíni vizek különböző mennyiségben tartalmaznak F--ot, amelynek mennyisége néhány vulkánikus területeken igen magas is lehet. A vizek F- tartalmát az antropogén hatások is jelentősen növelik. Az alumínium kohászat, az üveg- és téglagyártás, valamint a peszticidek és műtrágyák a legjelentősebb szennyező források. A fluorid káros hatásai hosszú évtizedek óta foglalkoztatják a kutatókat. Ezen idő alatt derült fény többek között genotoxikus és mutagén hatására is. Több kutatás foglakozott a vízi szervezetekre, beleértve a halakat is, gyakorolt toxikus hatásával. Ezen vizsgálatok elsősorban a környezetben tapasztalt mérgezések megfigyelésén alapultak. A fluorid toxikózis összetett vizsgálata nem történt meg hal modellen. A zebradánió (Danio rerio) évtizedek óta egyike a legáltalánosabban használt laborállatoknak. Elterjedten alkalmazzák többek között a toxikológiában, illetve az ökotoxikológiában. A különböző anyagok hatásának vizsgálatához, mind az embriók, mind pedig a felnőtt állatok kiválóan alkalmasak Az általam elvégzett előkísérletek egy részében a fluorid embriógenezisre gyakorolt hatását vizsgáltam az embriók közvetlen kezelésével. A kísérletek másik részében, az anyahalak kezelésével (anyai hatás vizsgálat) a lerakott ikrákban lévő embriók fejlődését tanulmányoztam. A kísérletek alapján megállapíthattam a későbbi kezeléseknél alkalmazandó koncentrációkat, illetve hasznos információkat szereztem a fluorid embriógenezisre gyakorolt hatásáról. Az embriók kezelésével az embriógenezis során megjelenő rendellenességeket vizsgáltam a kezelt csoportokban, továbbá Alciánkék festéssel, a porcképződésben bekövetkezett változásokat tanulmányoztam. Az anyahalak kezelésével a lerakott ikrák számának változására, továbbá a fejlődő embrióknál fellépő elváltozásokra terjedt ki a vizsgálat. Az előkísérletek alapján a későbbiekben szeretnék vizsgálatokat végezni az embriók és fejlődő kishalak porc és csontfejlődésében bekövezett változások tanulmányozására. Az anyai hatás vizsgálatok eredményeit felhasználva pedig több generáción keresztül vizsgálnám a Fhatását a zebradániók egyedfejlődésére. Szeretném a későbbiekben vizsgálni az embriók anyagcsere intenzitásában bekövetkezett változásokat (ETS aktivitás teszt), valamint tanulmányoznám a kezelések genotoxikus hatását Comet-assay segítségével. Kulcsszavak: fluorid, zebradánió, embriógenezis, toxikológia

A BIOTRÁGYA PIACI ÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA Májer András Zsolt: A biotrágya piaci értékének meghatározása

MÁJER ANDRÁS ZSOLT Debreceni Egyetem, Ihrig Károly Gazdálkodás-, és Szervezéstudományi Doktori Iskola 4032-Debrecen, Böszörményi. u. 138. e-mail: [email protected] Összefoglalás A megújuló energiaforrásokon belül a biogáz speciális helyet foglal el a mezőgazdasági üzemekkel és a melléktermék-megsemmisítéssel fennálló kapcsolata miatt. A vizsgált vállalkozásnál a nagy üzemméret és a mezőgazdasági vertikalitás miatt lehetőség van a kielégítő elemzésre. Természetesen az itt bemutatott alapelvek más hasonló üzemméretű és adottságú vállalkozás esetében is alkalmazhatóak. A biogáz üzem nettó árbevételét több részösszetevő határozza meg. A részösszetevők egyik eleme „a feldolgozás során az output input termékek közötti árkülönbözet”, amelynek értelmezése csak a termelési folyamatok megismerése után lehetséges. A biogáz üzembe bekerülő anyagok a megsemmisítendő veszélyes hulladékok az output a biogáz és a szilárd formában visszamaradt biotrágya. A keletkező biotrágya a termőföldre kijutatva a hagyományos műtrágyát felváltva jelenik meg, következésképpen a növénytermelésben költségcsökkenést eredményez. A biogáz üzem nettó árbevétel elemzéséhez viszont szükséges a fent említett részösszetevő számszerűsítése. Amelynek logikai összefüggéseit mutatja be a tervezett előadásanyag. Az elemzés alapját adja biotrágya piaci árnak meghatározása, természetesen az ármeghatározásnál az összehasonlítás alapját a hagyományos szervetlen műtrágya, illetve a biotrágya speciális adottságai adják. Az elemzés alapjait a biotrágya talajra gyakorolt hatásvizsgálata támasztja alá. Az elemzés segítségével környezetvédelmi, talajtani vizsgálatok eredményei kerülnek feldolgozásra ezáltal megalapozzák a gazdasági számításokat. A gazdasági számítások elvégzésével a biogázüzemek és a környezetvédelem közötti kapcsolat megismerésére kerül sor. A helyesen értelmezett vizsgálatok segítségével elő lehet segíteni a biogázüzemek elterjedését, ezáltal a környezetvédelmet. Természetesen a számszerűsítés nem lehetséges a rövid terjedelem miatt. A számítás logikájának ismertetésére viszont sor kerül. Kulcsszavak: biotrágya, piaci érték, talajtan, környezetvédelem

AZ EFFEKTÍV MIKROORGANIZMUSOK ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI AZ AKVAKULTÚRÁBAN Mészáros Erika: Az effektív mikroorganizmusok alkalmazási lehetőségei az akvakultúrában

MÉSZÁROS ERIKA Szent István Egyetem, Állattenyésztés-Tudományi Doktori Iskola 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Összefoglalás Az Effektív Mikroorganizmus (EM) keveréket Japánban fejlesztették ki, amelyet elsősorban talajjavító készítményként, talajoltásra használtak. Az EM tartalmaz fotoszintetizáló– és, tejsavbaktériumokat, élesztőt, Actinomycetes gombát, valamint fermentáló gombákat nagy fajgazdagságban és megfelelő arányban. Ebben a keverékben körülbelül 80 mikroorganizmus faj található, anaerob és aerob baktériumok, mikro- és sugárgombák csoportjából is akadnak képviselők, amelynek mindegyike megtalálja életfeltételeit. Az EM készítmény nem tartalmaz mesterséges termékeket vagy génmódosított anyagokat, csak a természetben előforduló „válogatott” mikróbákat. Mivel ez az anyag képes arra, hogy az eredetileg rothadással végbemenő lebontási folyamatokat áthangolja erjedéssé, számos más területen is sikeresen alkalmazható. Használják a földművelés során a talajminőség javítására, káros vegyszermaradványok elbontására, az állattartásban a kellemetlen szagok megszűntetésére, a hulladékgazdálkodás és szennyvíztisztítás során, károsodott területek remediációjára - például árvíz utáni fertőző állapot megszűntetésére. A mikroorganizmusok kedvező hatásai négy alapelven nyugszanak: 1. kiszorítás: a kedvezőtlen vagy kórokozó hatású mikroorganizmus kiszorítása, 2. dominancia: mikroflóra működésének áthangolásával rothadás helyett erjedés megy végbe, 3. bioaktív anyagok termelése: antioxidánsok, vitaminok termelése, amely segíti a hasznos szervezetek működését 4. kommenzalizmus vagy asztalközösség – a fiziológiai csoportok együttműködése a táplálékforrások átalakításában. Ez az anyag nem írtja ki a teljes honos mikroflórát, mint a fertőtlenítőszerek, hanem áthangolja annak működését. A világ 55 országában használják az Effektív Mikroorganizmusok technológiát. Japánban és a Távol-Keleten, különösen a szubtrópusi országokban elterjedt, hiszen itt a magas páratartalom és a magas a hőmérséklet miatt rendkívül komoly problémákat okoz a rothadás. Európát illetően Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Lengyelországban vannak a legnagyobb regionális központok, ahol már hagyománya van ennek a technológiának. Az EM készítménynek a piacon jelenleg kétféle változata ismert. Egyik az eredeti, japán technológia alapján készült, a másik pedig ennek egy továbbfejlesztett amerikai változata. A melegvérű állatoknál már alkalmazott módon, a takarmányhoz adagoltan végzünk vizsgálatokat az EM mindkét változatával. A kísérletet zebradánió (Danio rerio) egyedeken végeztük három hetes kortól. Több csoportot alakítottunk ki 50-50 egyeddel. A takarmányadagokba (testtömeg 4%-a) különböző mennyiségű (1 l, 3 l, 5 l / 100 kg takarmány) mikróbakeverékeket adagoltuk, de kialakítottunk olyan csoportokat is, ahol nem közvetlenül a mikróba-keveréket, hanem azok anyagcseretermékeit adagoltuk a takarmányadagokhoz. A kísérletek folyamán vizsgáltuk a halak növekedésének ütemét és intenzitását (szétnövés mértékét is), a testhosszúságot, valamint a testtömeg-gyarapodást. Kulcsszavak: Effektív Mikroorganizmusok (EM), zebradánió, növekedési intenzitás

KÖRNYEZETBARÁT LOMBTRÁGYÁK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA AZ ŐSZI BÚZA (TRITICUM AESTIVUM L.) MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI PARAMÉTEREINEK VÁLTOZÁSA FÜGGVÉNYÉBEN MŰTRÁGYA NÉLKÜLI TERMESZTÉS ESETÉN SZALAY D. KORNÉL Szent István Egyetem, Műszaki Tudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Összefoglalás A következő kísérlet során a búzatermesztésben alkalmazott különféle lombtrágya készítmények kerültek kijuttatásra, melyek hatását különböző mennyiségi és minőségi paraméterek tekintetében vizsgáltuk. A területen véletlen blokkos elrendezésben lombtrágya kezeléseket végeztünk, majd a kezelésszintek növénymagasság (cm), kalászhossz (cm), termésmennyiség (kg/10m2), csírázás (%) és minőségi paraméterek (fehérje (%), nedves sikér (%), farinográfos értékszám (BU) ), továbbá ezerszemtömeg (g) és hektolitertömeg (kg/hl) szempontjából vizsgáltuk. A eredmények alapján változó mértékű összefüggés állapítható meg a kijutatott lombtrágyák és a fenti paraméterek között. Azonban egyes kezeléses eredménye konzekvensen kimutatja az adott lombtrágya pozitív hatását. Az adatok alapján a különböző lombtrágya kezelések eredményessége az adott körülmények között erősen függött a vizsgált paramétertől és az évjárattól. Az eredmények között szignifikáns mértékben mutatkoznak az évjáratok közötti eltérések, ezért az összefüggések tisztázásához további eredményekre van szükség. Kulcsszavak: környezetbarát lombtrágya, évjárathatás, ’Alföld 90’ őszi búzafajta

A FÖLDTUDOMÁNYI ÉRTÉKEK FELMÉRÉSÉNEK NEHÉZSÉGEI ÉS LEHETŐSÉGEI Tóth Szilvia: A földtudományi értékek felmérésének nehézségei és lehetőségei

TÓTH SZILVIA Eötvös Loránd Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskola 1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1./C e-mail: [email protected] Összefoglalás A hétköznapi ember számára a földtudományi értékek kevéssé ismertek annak ellenére, hogy természettudományos és természetvédelmi jelentőségük megkívánná a széleskörű ismertséget. Ezen földtudományi objektumok elhanyagoltsága feltáratlanságukból fakad. Bemutatásuk a nagyközönség számára kiemelt fontosságú, ez biztosítaná bekerülésüket a köztudatba. A földtudományi értékek ismertségének kulcsa azok megfelelő felvételezésében rejlik. A felméréshez használt adatlapnak ki kell elégítenie a tudományos igényesség és az alkalmazhatóság feltételeit. A terepi felmérések kivitelezését azonban nehezíti, hogy eddig nem került kidolgozásra olyan egységes szempontrendszer, melynek segítségével a földtudományi értékek vizsgálata, adatlapos rögzítése, valamint összehasonlításuk lehetővé vált volna. Ugyanakkor e szempontrendszer kidolgozása is nehézségekbe ütközik, hiszen a felmérendő objektumok felépítésükben, szerkezetükben, kialakító folyamataikat figyelembe véve eltérnek egymástól. Ebből következően az ezen kívánalmaknak megfelelő földtudományi adatlap összeállítása hozzájárulhat az eddig méltánytalanul elhanyagolt földtudományi értékek szerepének növeléséhez, védelmük megalapozásához. Előadásomban a fent ismertetett kérdéskört szeretném körbejárni. Kulcsszavak: földtudományi érték, földtudományi értékek felmérőlapja, földtudományi érték felvételezés

TERMÉSZETTUDOMÁNY/TERMÉSZETVÉDELEM SZECIÓ

Előadások 1. Daniela Boecker: Visszagyepesedett szántók növénycönológiai és talajtani vizsgálata 2. Endrődi Judit: Az ember tájalakító tevékenységének ökológiai hatásai egy Balatonfelvidéki település területhasználatának példáján 3. Gaebele Tibor: Halivadék fajegyüttesek élőhelyválasztását meghatározó tényezők értékelése a Duna Göd környéki szakaszán 4. Helfrich Tímea: A Rheinland-Pfalzi sarjerdők kultúrtörténete, szerepük a természetvédelemben és a helyi turizmusban 5. Hoffmann Orsolya: Transzgénikus nyúl létrehozása lentivírus alapú transzgenezissel 6. Kovács Gyöngyi: Az ökoturizmus megítélése a magyar lakosság körében 7. Kurucz Kornélia: Városlakó feketerigók (Turdus merula) fészekaljpredációjának nyomonkövetése műfészkek segítségével 8. Pap Katalin: Vízimadarak térbeli eloszlását befolyásoló környezeti tényezők vizsgálata a Balatonon 9. Seress Gábor: A szaporodási siker és fióka növekedés különbségei városi és vidéki házi verebeknél 10. Ujvári Krisztina: Természetvédelem és turizmus a Tisza holtágak tükrében 11. Weiperth András: A halfaunában bekövetkezett változások az Ipoly hazai szakaszán

VISSZAGYEPESEDETT SZÁNTÓK NÖVÉNYCÖNOLÓGIAI ÉS TALAJTANI VIZSGÁLATA Daniela Boecker: Visszagyepesedett szántók növénycönológiai és talajtani vizsgálata

DANIELA BOECKER University of Bonn, Institute of Crop Science and Resource Conservation (INRES), Division Ecology of Cultural Landscape, work group Geobotany and Nature Conservation Karlrobert-Kreiten-Straße 13 , D-53115 Bonn, Germany, e-mail: [email protected] Összefoglalás Tekintettel a természetes, természetközeli és féltermészetes európai vegetációk ütemes hanyatlására, az elmúlt évtizedekben ezek megmentése mellett előtérbe került annak kérdése, hogy lehetséges-e újratelepíteni hasonló állományokat. Jelen vizsgálat tárgya spontán visszagyepesedett parlagok és azok szomszédságában lévő értékes ősgyepek összehasonlítása. Jól regenerált állományok esetében kulcsfontosságú szerepet kap az a kérdés, hogy fennállnak-e még alapvető különbségek a vegetáció öreg és fiatal állományai között. Fiatalabb állományok esetén inkább azon a kérdésen van a hangsúly, hogy milyen vonásaikban hasonlítanak már az öregebbekhez, és hogy képezhetik-e fejlettebb regenerációs stádiumok előfokozatát. A vegetáció struktúrája és faji összetétele mellett a talaj tulajdonságait is lényeges figyelembe venni a területek minősítéséhez. A vizsgálati területek alapvetően a Duna-Tisza közében találhatóak (Ócsai TVK, Dabasi turjános, Peszéradacsi rétek), emellett a Tápió-Vidéki-TVK-ben is bevontunk néhány foltot a vizsgálatba. Vizes és száraz élőhelyeket egyaránt figyelembe vettünk. A vegetáció felvétele 25 négyzetméteres kvadrátumokban történt, amelyekben vegyes mintákat is vettünk a talaj felső tíz cm-ből. A megvizsgált területek az elért regenerációs fokozat tekintetében nagyon különbözőek. Miközben nagy részük inkább még parlagra hasonlított és sok gyomnövénnyel volt jellemezhető, néhány olyan állomány is előfordult, amely már semmiben nem maradt el az ősgyepek mögött. Multivariációs analízissel végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy utóbbiakat a faji összetételük alapján már nem lehet megkülönböztetni az ősgyepállományoktól. Természetvédelmi szempontból értékes fajok is megtalálhatóak voltak bennük. Ezeknek a jól regenerálódott állományoknak a nagy része nedvesebb területeken alakult ki. A szárazabb gyepterületek vonatkozásában a „fiatal” és az „ős” állományok multiváriációs analízissel jól differenciálhatóak, de átmenetek is mutatkoztak. Bár az átmeneti stádiumban levő állományok struktúrájukban többnyire még jelentősen különböznek az ősgyepektől, mégis már néhány gyepekre jellemzőnek mondható faj jelent meg bennük. Így várható, hogy kedvező irányba fejlődnek tovább. Az előadásomban ki fogok térni a talajtani elemzés eredményeinek bemutatására is. (Jelenleg még folyik a kiértékelésük.) Kulcsszavak: visszagyepesedett terület, parlag, Duna-Tisza köze, restauráció, ősgyep

AZ EMBER TÁJALAKÍTÓ TEVÉKENYSÉGÉNEK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI EGY BALATON-FELVIDÉKI TELEPÜLÉS TERÜLETHASZNÁLATÁNAK PÉLDÁJÁN Endrődi Judit: Az ember tájalakító tevékenységének ökológiai hatásai egy Balaton-felvidéki település területhasználatának példáján

ENDRŐDI JUDIT Eötvös Loránd Tudományegyetem, Környezettudományi Doktori Iskola 1117-Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A e-mail: [email protected] Összefoglalás A Balaton-felvidék egy jellegzetesen átalakított kultúrtáj, ahol a lezajlott tájváltozások igen jól tanulmányozhatók, meglehetősen jól dokumentáltak és értékelésük tájvédelmi– tájesztétikai szempontokat figyelembe véve is igen nagy jelentőségű. A települési szinten zajló, táj–ember viszonyrendszerén alapuló kultúrtájvizsgálatok olyan történelmi folyamatokra és helyi jelenségekre világíthatnak rá, melyek mintegy leképezik a természethez való alkalmazkodás és a tájalakító tevékenység általános jelenségeit, törvényszerűségeit. Az egyes művelési ágak által átformált tájhasználati térstruktúra, valamint a települési környezetben zajló társadalmi-gazdasági folyamatok együttesen határozzák meg a táj arculatát, fejlődésének irányvonalait. A Vászolyi-medence hazánk legrégebben lakott vidékei közé tartozik, ahol a lakosság elsősorban a mezőgazdasághoz kötődő tevékenységekkel módosította a korábbi természetes vagy természetközeli állapotokat. A történeti szemléletű és komplex (tájföldrajzi, néprajzi, ökológiai) módszereket alkalmazó vizsgálatok fontos eszköze a korabeli felszínborítási típusok számbavétele, egybevetve azokat a jelenlegi – egyes esetekben tájvédelmi szempontból is kiemelt fontosságú – élőhelytípusok elterjedésével. A humanizált tájban kialakult ökológiai állapotok ilyen módon tükrözik az egyes tevékenységi formákhoz kapcsolódó beavatkozások térbeliségét és azok mértékét is. A hagyományos gazdálkodás egyes ágazataiban az itt élők nagy hatékonysággal használták ki a felszíni vízfolyások, elsősorban a Séd kínálta lehetőségeket. Erre utalnak többek között a medermódosításokkal járó speciális öntözési eljárások, valamint a patakra települt, több évszázados múlttal rendelkező vízimalmok. A patak menti vegetáció részletes terepi felmérésével és ökológiai módszerekkel történő kiértékelésével a Séd mentén tájképi és természetességi szempontból több szakasz különíthető el. Ezek egyenként és egymással összevetve is jól tükrözik az egykori tájformáló tevékenységek – mint pl. a rétművelés és malomipari munkálatok – napjainkban is érzékelhető hatásait. Kulcsszavak: Balaton-felvidék, kultúrtáj, ökológiai állapot, tájhasználat, vízhasználati módok

HALIVADÉK FAJEGYÜTTESEK ÉLŐHELYVÁLASZTÁSÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK ÉRTÉKELÉSE A DUNA GÖD KÖRNYÉKI SZAKASZÁN Gaebele Tibor: Halivadék fajegyüttesek élőhelyválasztását meghatározó tényezők értékelése a Duna Göd környéki szakaszán

GAEBELE TIBOR SzIE ÁOTK Biológiai Intézet, MTA Magyar Dunakutató Állomás Összefoglalás Számos dunai halivadék fajegyüttes szoros kötődést mutat a sekély partmenti élőhelyekkel. A Duna gödi szakaszán (1699-1671 fkm) 2008-ban megkezdett felmérés sorozat keretében a halivadék állomány szerveződésében meghatározó jelentőségű élőhelyeket kívántuk feltárni. Vizsgálat céljára a Gödi-sziget környékén természetes hordalék által kialakított, illetve szabályozási céllal létrehozott mesterséges partoldalú szakaszok kerültek kijelölésre. A partvonal élőhelyi alakzatait 12 abiotikus változó mérésével jellemeztük. Mintavételt elektromos halászgéppel ún. „pont abundancia” mintavételi stratégia mentén végeztünk. Kéthavonta vett mintákkal dolgoztunk, mely március 27. és december 19. közé estek. A márciustól decemberig tartó mintavételi időszakban a Duna vízjárása viszonylag kiegyenlített volt, de így is megfigyelhető volt, hogy a mintavételi szakaszok élőhelyi sajátosságai a folyó vízállásával összefüggően jelentős mértékben változtak. A mért változók közül elsősorban a mederanyag összetételében mutatható ki különbség a mintavételi helyszínek között. A természetes jellegű partok mentén a vízállás emelkedésével egyre határozottabban érvényesül a szárazföldi növényzet hatása. A kőszórásos meredek partszakasz a vízállás ingadozásától függetlenül általában elkülönült a többi élőhelyi alakzattól. A mintavételek során 1115 halegyedet gyűjtöttünk, amelyek között 27 halfaj előfordulását mutattuk ki. 25 faj esetében összesen 898 ivadék korosztályba tartozó egyedeket találtunk. A halivadék fajegyüttesek eloszlása a különböző karakterű szakaszok mentén jelentős változást mutatnák az őszi időszakban a tavaszi és nyári eredményekhez képest, köszönhetően annak, hogy néhány idegenhonos faj válik dominánssá a területen, melyek közé tartozik a menyhal (Lota lota), csupasztorkú géb (Neogobius gymnotrachelus), folyami géb (Neogobius fluviatilis), feketeszájú géb (Neogobius melanostomus) és a razbóra (Pseudorasbora parva). A felmérések eredményei rávilágítanak arra, hogy halivadékok állománydinamikájának meghatározó tényezői az évszakos változások és a Duna vízjárása, illetve segít értékelni az egyes abiotikus tényezők szerepét a halivadék fajegyüttesek élőhelyválasztásában. Kulcsszavak: halivadék, élőhelyválasztás, állománydinamika, Duna, Göd

A RHEINLAND-PFALZI SARJERDŐK KULTÚRTÖRTÉNETE, SZEREPÜK A TERMÉSZETVÉDELEMBEN ÉS A HELYI TURIZMUSBAN Helfrich Tímea: A Rheinland-Pfalzi sarjerdők kultúrtörténete, szerepük a természetvédelemben és a helyi turizmusban

HELFICH TÍMEA Albert-Ludwigs-Universität, Institut für Landespflege 79106 Freiburg, Tennenbacher Str. 4, e-mail: [email protected] Összefoglalás A 19. sz. végéig a rheinland-pfalzi tájképet nagy kiterjedésű, összefüggő sarjerdők jellemezték. A sarjerdőszerű üzemmód során a fákat kis parcellákban, 15-25 (max. 40) éves vágásfordulókban tarra vágják, miközben az újulat nem magról, hanem vegetatív úton gyökér-, illetve tősarjról szaporodik. Sarjerdőnek kizárólag a lombos fák alkalmasak, a tűlevelű fafajok nem. Mivel minden fának más a sarjadó képessége, így nem mindegyik reagál jól a hosszútávú fokozott igénybevételre. Nagyon jól sarjadnak a gyertyán, a gesztenye, a hárs, a mogyoró, illetve a juhar fajok, közepesen a tölgyek, a nyír, a vadgyümölcs és a berkenye-fajok, kevésbé jól, illetve nehezen a bükk. A sarjerdőszerű gazdálkodás a századfordulóig nagy hagyománnyal rendelkezett a térségben, majd a megváltozott gazdasági viszonyok miatt a legtöbb helyen feladásra kényszerültek ezek a területek. Mára szálaló erdőket, illetve 60-80 éve nem használt „túlkoros sarjerdőket” találunk a helyükön. Egyes fafajok – összehasonlítva más erdőgazdálkodási üzemmóddal-, a sarjerdőknek köszönhetik fennmaradásukat a kedvező fény- és hőháztartási viszonyok miatt. Ilyenek pl. a barkócaberkenye (Sorbus torminalis) és a házi berkenye (Sorbus domestica L.). Az imént említett fajok száma azonban jelentősen lecsökkent, becslések szerint a házi berkenye jelenlegi állományszáma 4000 és 6000 közé tehető Németországban. A rövid vágásforduló feladásának köszönhetően, a fajgazdag elegyes erdők nagy részét a sötét szálaló erdők váltották fel. A növényfajokon kívül egyes állatcsoportok is profitáltak a sarjerdők kedvező ökológiai viszonyaiból, ilyenek pl. a nappali pillangók, kétéltűek, néhány madárfaj és kisebb emlősök. A császármadár (Bonasa bonasia) az eurázsiai tajga jellegzetes madara, de a közép-európai sarjerdőkben is viszonylag kedvező élőhelyre találtak, melynek következtében itt is stabil populációkat sikerült létrehozniuk. A sarjerdők felhagyásával, életterük megszűnésével számuk drasztikus módon lecsökkent, melynek köszönhetően mára a császármadár a legtöbb európai Vörös Listán megtalálható. Manapság egyre nagyobb igény mutatkozik a megújuló energiaforrások iránt, így a sarjerdőkből származó nyersanyagnak ez az egyik lehetséges használati formája. A biomassza energetikai hasznosításához (hőés villamosenergia formájában) több helyi erőmű telepítése is folyamatban van. Másik lehetséges alternatíva a túlkoros erdők kezelésére a középerdőszerű gazdálkodási módra történő átállás, mely a tűzifa mellett értékes faipari alapanyagot, vagyis hengeres fát is biztosít. A fent felsorol tulajdonságok mellett a sarjerdők fennmaradása nemcsak természetvédelmi szempontból lényeges, hanem ezen kívül fontos kultúrtörténeti értékkel is bír. A sarjerdők egyik fő elterjedési területe a Közép-Rajna vidék, mely 2002 óta az UNESCO Világörökség része. A sarjerdők olyan kiaknázatlan turisztikai potenciált is magukba rejtenek, mely egy új idegenforgalmi koncepcióba könnyen bevonhatók (szabadtéri múzeum, tanösvény stb.). Lokális szinten a sarjerdőszerű üzemmód feltámasztása tovább segíthetné e kultúrtörténeti érték megőrzését. A projekt fő célkitűzése, megoldást találni az egykori felhagyott sarjerdőterületek használatára Rheinland-Pfalzban, figyelembe véve a gazdasági, a társadalmi, valamint az ökológiai szempontokat is. Kulcsszavak: sarjerdők, természetvédelem, kultúrtörténet, turizmus

TRANSZGÉNIKUS NYÚL LÉTREHOZÁSA LENTIVÍRUS ALAPÚ TRANSZGENZISSEL Hoffmann Orsolya: Transzgénikus nyúl létrehozása lentivírus alapú transzgenezissel

HOFFMANN ORSOLYA Szent István Egyetem, Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1. e-mail: [email protected] Összefoglalás A transzgénikus nyulak kedvelt modellállatai az érelmeszesedésnek, a lipoprotein metabolizmusnak és a kardiovaszkuláris megbetegedéseknek, hiszen humán gének bevitelével sokkal pontosabban mutatják meg a fiziológiai és patológiai elváltozásokat, mint az egér modellek. A transzgénikus nyúl vonalak jól használhatók bioreaktorként is a legkülönbözőbb gyógyszeripari fehérjék termeltetésére. Mivel a transzgenezis hatékonysága továbbra is nagyon kicsi nyulak esetén és valódi embrionális nyúl őssejt vonalak sem állnak rendelkezésre, így célul tűztük ki, hogy a lentivírusos transzgenezist kidolgozzuk erre a fajra. Majom immunelégtelenség vírus (SIV) alapú vektort injektáltunk nyúl embriók perivitellinális terébe. A konstrukcióban helyet kapott egy riportergén (eGFP) egy konstitutív CAG promóter szabályozása alatt. Az ezzel a konstrukcióval létrehozott alapító egyedek mozaikos GFP expressziót mutattak. Mindhárom csíralemez szöveteiből kimutatható volt a riporter gén. A fejlődő spermium sejtekben is megjelent a transzgén, ami azt mutatja, hogy a konstrukció képes átjutni az ivarsejtekbe is bár igen kis hatékonysággal. Kísérleteinkkel elsőként megmutattuk, hogy a lentivírus használatával létrehozhatunk transzgénikus nyúl vonalakat. Kulcsszavak: lentivírusos transzgenezis, majom immunelégtelenség, SIV, mozaikos expresszió

AZ ÖKOTURIZMUS MEGÍTÉLÉSE A MAGYAR LAKOSSÁG KÖRÉBEN Kurucz Kornélia: Városlakó feketerigók (Turdus merula) fészekaljpredációjának nyomonkövetése műfészkek segítségével

KOVÁCS GYÖNGYI Pécsi Tudományegyetem 7624-Pécs, Ifjúság útja 6. e-mail: [email protected] Összefoglalás Ökoturizmus Magyarországon? Gyerekcipőben. Az ökoturizmus kutatása visszás dolog. Egy kellemes, örömteli kikapcsolódási forma problémáit, negatív hatásait, ágazati gondjait elemezni, részletezni sokszor lehangoló. Szomorú, hogy ilyen lassan épül be a magyar köztudatba a természet- és környezetbarát gondolkodás. Örvendetes azonban, hogy legalább a problémát már sokan felismerték, sőt akadnak, akik erőfeszítéseket tesznek a haladás irányába. Az érett gondolatok, a cselekvési hajlam már felfedezhető a magyar lakosság egy (egyre nagyobb) részében. A tiszta környezet iránti igény, a minőségi kikapcsolódás, az aktív pihenés mind nagyobb teret nyer magának. Többek között ez a kettősség az, ami érdekessé teszi az ökoturizmus vizsgálatát. Az emberek szemléletváltása, a globális hatások, a környezet ingerei és igényei a turizmust és az ökoturizmust is gyorsan, dinamikusan igazodó ágazattá tették. Tény, hogy Magyarországon pontszerű az ökoturizmus. De az okait megvizsgálva fény derült rá, hogy miért is. Világossá vált, hogy összetevőiben, részleteiben kell a kérdést feltenni. Először elkülöníteni az ökoturizmust a hagyományostól, majd azt több irányból újra nagyító alá tartani. A turisták gondolkodása, a civil- és a vállalkozói szféra valamint a kormány szintű, regionális és globális irányítás is a maga érdeke és szájíze szerint formázza, alakítja, fejleszti az ökoturizmust. Az ökoturisztikai, fenntartható- és felelősségteljes utazással kapcsolatos vizsgálatokat nem egy külön ágazat elszeparált kutatásainak, hanem a turizmus szakma jövőjének, a járható úton való továbbhaladásnak, a szükségszerű átalakulás következményének tartom. Nehéz és rögös, de járható út, amihez a keretek világszinten is és hazánkban is adottak. Kulcsszavak: ökoturizmus, kérdőíves kutatás, lakossági felmérés

VÁROSLAKÓ FEKETERIGÓK (Turdus merula) FÉSZEKALJ-PREDÁCIÓJÁNAK NYOMONKÖVETÉSE MŰFÉSZKEK SEGÍTSÉGÉVEL Kurucz Kornélia: Városlakó feketerigók (Turdus merula) fészekaljpredációjának nyomonkövetése műfészkek segítségével

KURUCZ KORNÉLIA Pécsi Tudományegyetem, Biológia Doktori Iskola 7624-Pécs, Ifjúság útja 6. e-mail: [email protected] Összefoglalás A városiasodási folyamatok felgyorsulása számos növény és állatfaj élőhelyének csökkenéséhez, ill. eltűnéséhez vezet. Ennek ellenére, mind több állatfaj próbálkozik alkalmazkodni az új életfeltételekhez. A madarak és emlősök közül több faj sikeresen beilleszkedett a városi környezetbe. Ennek a látszólagos sikernek, hogy valójában mekkora ára van, ezt nem igazán tudjuk, pedig többnyire védett fajokról van szó. A költési sikeren keresztül vajon kimutathatók-e az eltérések a városi, ill. természetes élőhelyen költő fajok között. A madarak költési sikerét befolyásoló tényezők közül a fészekaljpredáció messzemenően a legfontosabb, így a városi és természetes élőhelyek predátor közösségei is meghatározóak. A városlakó madárfajok közül a feketerigó (Turdus merula) jó alkalmazkodóképességének köszönhetően az egyik leggyakoribb fészkelője a városi kerteknek, parkoknak, tereknek. A Pécsi Tudományegyetem Botanikus kertjében végzett madárfaunisztikai felmérésekből (2006-2007) kiderült, hogy egyedszámuk a költési idő előrehaladtával csökkent, ami összefüggésbe hozható a predációs nyomás erősödésével. A feketerigók potenciális költési sikerét 2008 és 2009 során áprilisban és júniusban vizsgáltuk mesterséges bozótfészekek segítségével, és megállapítottuk, hogy júniusban a predátorok jelentősen több fészket fedeztek fel és fosztottak ki, mint áprilisban. A fészkek elhelyezkedése nem befolyásolta a predáció mértékét. A kertben végzett munkálatok, azaz a zavarás is kihatott 2009-ben a fészkek túlélésére. A kapott eredmények után felmerülhet az a kérdés, hogy a mesterséges fészkek elhelyezkedése és predációs rátái megegyeznek-e a valódi feketerigó fészkekével? A vizsgálatokat kiterjesztettük Pécs városára, ahol 2009. március végétől június végéig felmértük a potenciális fészkelő területeken (parkok, terek, házak közti zöld területek) található rigófészkeket és a közelükbe hasonló helyre és magasságba mesterséges fészket építettünk. Amikor az igazi fészekben már legalább egy tojás volt, akkor a mesterséges fészekbe egy fürj-, és egy hasonló nagyságú gyurmatojást helyeztünk, ami a predátorok azonosítását szolgálta. Az igazi-, és a mesterséges fészkeket heti gyakorisággal ellenőriztük. Összesen 35 aktív, és a közelükbe kihelyezett 35 mesterséges fészek sorsát kísértük nyomon. A valódi rigófészkek (48,6%) és a mesterséges fészkek (48,6%) túlélési esélye megegyezett. A valódi fészkek 25,7%-át kirabolták a predátorok, 25,7%-át pedig elhagyták a madárszülők. Az elhagyott fészkek két harmada a későbbiek során szintén predálódott. A mesterséges fészkek 51,4%-át érte predáció. A predált fürjtojások 92%-át, míg a predált gyurmatojások 33%át elvitték a predátorok. A fészkekben hagyott predált gyurmatojások többségén kismadarak csőrlenyomatai, míg egy esetben kisemelős foglenyomata maradt. Az eredmények arra utalnak, hogy a predátorok mind az igazi, mind a mesterséges fészkek esetében nagy valószínűséggel a tojásokat elszállítani képes madarak voltak, ami a varjúfélékre jellemző. A munka tovább folyik, és a feketerigók természetes élőhelyeire is kiterjesztjük a vizsgálatokat. Kulcsszavak: Pécs, költési siker, fészekaljpredáció

VÍZIMADARAK TÉRBELI ELOSZLÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA A BALATONON Pap Katalin: Vízimadarak térbeli eloszlását befolyásoló környezeti tényezők vizsgálata a Balatonon

PAP KATALIN Pannon Egyetem, Limnológia Tanszék 8200-Veszprém, Egyetem u. 10. e-mail: [email protected] Összefoglalás Az urbanizációnak fontos következményei vannak az élővilágra, de kevés olyan kutatás született mindezidáig, ami a vízi ökoszisztémában vizsgálná a fenti problémát. Kutatásunkban a Balatonon vonuló és telelő vízimadarak térbeli eloszlását vizsgáltuk a partszakaszok urbanizáltságának függvényében. A téli hónapokban több tízezres tömegekben tartózkodnak vonuló vízimadarak a tavon, melyek közül számos fokozottan védett faj. A tó környéke beépített, kevés szabad terület maradt a természetnek, ezért is fontos tudnunk, hogy a városiasodásnak milyen következményei vannak a Balaton élővilágára. A part urbanizáltságát a beépített területek arányából és a népsűrűségből számítottuk. Emellett egyéb környezeti változókat is figyelembe vettünk a vizsgálatban, így lemértük a vizsgált partszakaszok (47 darab 2km hosszú szakasz) mentén a nád borítottságot, a vízmélységet, a legközelebbi szeméttelepek és a halastavak távolságát. Az egyes partszakaszokon tartózkodó madárpopulációk méretének jellemzésére a Balaton-felvidéki Nemzeti Park által havonta végzett vízimadár monitoring adatait használtuk (2003-2007, október-március közötti időszakok). Elemzéseinket a 9 leggyakoribb faj adataival (Anas platyrchynchos, Cyngus olor, Larus ridibundus, Larus canus, Aythya fuligula, Aythya ferina, Bucephala clangula, Podiceps cristatus, Fulica atra) és a partszakaszonkénti össz fajszámra végeztük el. Az elemzésekbe csak azokat a hónapokat vettük be, amikor nem volt jég a tavon. A vizsgált fajok 66%-ára gyakorolt hatást az urbanizáció: a part urbanizáltságával az egyedszám növekedett a hattyú, tőkés réce, danka sirály esetében, míg csökkent a kerce réce, búbos vöcsök, szárcsa esetében. Alkalmunk nyílt összehasonlítani a fajok urbanizáltságra adott válaszát egy alacsony és egy normál vízállású periódusban, mivel a 2003-as időszakban a kevés csapadék és nagy meleg miatt a tó vize extrém alacsony volt. A hattyú esetében eltérő választ kaptunk a két különböző vízállás során, mely a legtöbb település közelében megtalálható strandok kiszáradásával magyarázható. Sok esetben fontosnak bizonyult a tó tágabb környezete, mint például a danka sirály esetén a kommunális szeméttelepek távolsága (hulladéklerakók közelségével egyedszámuk nő normál vízállás esetén), és a tőkés réce, viharsirály esetében a Balaton körül elhelyezkedő halastavak távolsága. Vizsgálatunk eredményeként elmondhatjuk, a vízparti urbanizáció hasonló hatással bír az élőlényekre, mint a szárazföldi területeken. Némely generalista faj sikeresen alkalmazkodik az ember által kialakított életkörülményekhez, míg az érzékenyebb fajok populációi csökkenő tendenciát mutatnak. Kulcsszavak: vízimadár, tavi ökoszisztéma, urbanizáció

A SZAPORODÁSI SIKER ÉS FIÓKA NÖVEKEDÉS KÜLÖNBSÉGEI VÁROSI ÉS VIDÉKI HÁZI VEREBEKNÉL Seress Gábor: A szaporodási siker és fióka növekedés különbségei városi és vidéki házi verebeknél

SERESS GÁBOR Pannon Egyetem, Kémiai és Környezettudományi Doktori Iskola 8200-Veszprém, Egyetem utca 10. e-mail: [email protected] Összefoglalás A házi veréb (Passer domesticus) populációinak mérete világszerte csökken, kiváltképp városokban. A jelenség oka egyelőre nem ismert, ezért vizsgálataink során az urbanizáció házi verebekre gyakorolt hatásait tanulmányozzuk. Korábbi eredményeinkből ismeretes, hogy az urbanizációs gradiens mentén a városi élőhelyek irányába haladva a kifejlett házi verebek testmérete és tömege csökken. Jelen vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy (1) ez a méretbeli különbség már az egyedek életének korai stádiumában, fióka korban jelentkezik-e, illetve, hogy (2) a különböző urbanizáltságú helyeken fészkelő verebek reproduktivitást jelző mutatóiban van-e különbség. Hogy kérdéseinkre választ kapjunk, egyrészt szabadon fészkelő, vidéki és szuburbán populációk, másrészt pedig fogságban, azonos körülmények között tartott, vidéki és városi élőhelyekről származó verébpopulációk fiókáit és szaporodási sikerét hasonlítottuk össze. Eredményeink szerint a szabadon élő, vidéki élőhelyek madarai mind a fészkenként kirepült fiókák számát, mind pedig a kirepülés sikerét tekintve (lerakott tojásszám/kirepült fióka) szignifikánsan eredményesebbnek bizonyultak, mint szuburbán fajtársaik. Emellett az azonos korban lemért fiókák testtömegében és tarsus hosszában is szignifikáns különbséget találtunk, a vidéki élőhelyek madarai javára. A fogságban tartott madarak vizsgálatakor azonban a vidéki és városi élőhelyekről származó verebek sem a fészkelési siker, sem pedig fiókaméret tekintetében nem különböztek egymástól. Az a tény, hogy a szaporodási sikerben és a fiókaméretben mutatkozó különbségek azonos tartási körülmények mellett eltűnnek, arra utal, hogy a városi házi verebek alacsonyabb szaporodási sikerének és kisebb méretű fiókáinak hátterében az urbanizálódott élőhelyek kedvezőtlenebb tulajdonságai (pl. a nem megfelelő összetételű, kevés rovart tartalmazó fiókakori táplálék) állhatnak. Kulcsszavak: házi veréb, Passer domesticus, urbanizáció, szaporodási siker, fióka növekedés, különbségek

TERMÉSZETVÉDELEM ÉS TURIZMUS AZ ALSÓ-TISZA HOLTÁGAI ESETÉBEN UJVÁRI KRISZTINA Károly Róbert Főiskola, Területfejlesztési és Turizmus Tanszék 3200 Gyöngyös, Mátrai u. 36., email: [email protected] Összefoglalás A holtágak az élő folyótól természetes vagy mesterséges úton lefűződő folyószakaszok. Jelenlegi holtágaink többsége 100-150 éve, a nagy folyó-szabályozások idején alakult ki. Magyarországon mintegy 400 holtág található, ebből 237 felülete nagyobb 4 hektárnál. Újabb holtágak az ország területén gyakorlatilag már nem keletkeznek, ezért környezetükkel együtt igazi kincset jelentenek, hiszen a hazai vízi élővilág tekintélyes részének legfontosabb őrzői, sokszor utolsó menedékhelyei. A holtágakkal kapcsolatos feladatok számos területen fogalmazódnak meg. Természetvédelmi szempontból szerencsés, hogy a holtágak legértékesebbjeit, a „szentély” típusúakat, már kiválogatták. A többi holtág meghatározóan helyi, szűkebb érdekkörök, kisebb közösségek vízgazdálkodási, jóléti, vagy gazdasági célú törekvéseit szolgálja. A jóléti funkciók közül legkevésbé káros az ökoturizmus. A horgászat megfelelő keretek között, a szabályok betartásával elfogadható, a többi jóléti funkció (fürdés, vízparti üdülés, vízi sportok) azonban csak nagyon nehezen egyeztethető össze a természeti értékek megőrzésére irányuló törekvésekkel. A holtágak jövőjét megnyugtatóan csak akkor lehet rendezni, ha van egy klaszter típusú szervezet, amelynek feladata a holtág kezelésének, karbantartásának, hasznosításának, azaz fenntartásának és fejlesztésének megtervezése, megszervezése, a költségek biztosítása. A holtágak szükséges ráfordításaiból tehát az államnak és a helyieknek egyaránt ki kell venni a részüket. Kulcsszavak: természetvédelem, turizmus, Tisza, holtág, klaszter

A HALFAUNÁBAN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK AZ IPOLY HAZAI SZKASZÁN Weiperth András: A halfaunában bekövetkezett változások az Ipoly hazai szakaszán

WEIPERTH ANDRÁS Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Természettudományi Kar, Biológiai Doktori Iskola 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A. MTA Magyar Dunakutató Állomás, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14., e-mail: [email protected] Összefoglalás A folyókon és a kapcsolódó vízgyűjtőkön végzett természetátalakító beavatkozások jelentősen megváltoztatatták a természetes ökológiai rendszert fenntartó folyamatokat, ami hatással van a folyami élővilág alakulására. Az Ipoly haza szakaszán végzett halbiológiai kutatásaink célja a halfauna hosszú idejű változásának jellemzése a korábbi halfaunisztikai kutatások publikált adatainak és a saját mintavételek eredményeinek feldolgozásával. A vizsgálatainkkal összesen 59 halfaj előfordulása volt igazolható. A halfauna összetételében és eloszlásában tapasztalt változások követték az Ipolyon és a vízgyűjtőn lezajló nagyobb vízrendezési munkálatokat. Az 1950-es években elkezdett folyószabályozások következtében a Dunából az Ipolyba felvándorló, valamint a mellékpatakokra jellemző fajok számának csökkenése figyelhető meg. Az 1990-es évektől néhány invazív halfaj megjelenése, illetve terjedése volt tapasztalható. Kulcsszavak: Ipoly, halfauna, invazív faj, folyószabályozás

A SZERZŐK ELEKTRONIKUS CÍMLISTÁJA BAKA ERZSÉBET BAKOS KÁROLY LIVIUS BAKOS KATALIN BALLA ISTVÁN BÉRES BEATRIX BUCSI TAMÁS CZIRBUS NÓRA DANIELA BOECKER ENDRŐDI JUDIT FAZAKAS CSABA GAEBELE TIBOR GELENCSÉR GÉZA HAUSNER CSABA RICHÁRD HELFICH TÍMEA HOFFMANN ORSOLYA KÁNAINÉ SIPOS DÓRA KASZAB EDIT KENÉZ ÁRPÁD KONCZ ANNAMÁRIA KOVÁCS GERGŐ PÉTER KOVÁCS RÓBERT KRIFATON CSILLA KURUCZ KORNÉLIA MÁJER ANDRÁS ZSOLT MÉSZÁROS ERIKA PAP KATALIN PETŐ ÁKOS PÓSA BARNABÁS SERESS GÁBOR STASZNY ÁDÁM TÓTH SZILVIA ÚJVÁRY DÓRA WEIPERTH ANDRÁS

[email protected] [email protected]

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected]