TÖRTÉNETI IRODALOM. '231

TÖRTÉNETI IRODALOM.

'231

A budapesti egyetem orvosi karának története. 1 ) A budapesti tudomány-egyetem külső és belső életének múltjával eddigelé már sokan foglalkoztak, általános és rész­ szerű történetéről sokat irtak. Ez együtt véve egészen egy kis irodalomat képez. A tárgy történeti érdekességénél és fontos­ ságánál fogva azokból egy kis könyvészeti egybeállítást nem tartok feleslegesnek ezúttal bemutatni: J. Önálló művek: 1. Kazy Fr., História universitatis Tyrnaviensis soc. Jesu. Tyrnaviae, 1738. (A nagyszombati egyetem első századát 1635—1735. foglalja magában.) 2. Fejér G-.. História academiae scient. Pazmaniae archi-episcopalis ac M. Tlieresianae regiae litteraria. Budae, 1835. (Az egyetem alapításá­ nak kétszázados, 1836-iki ünnepére, készült, alkalmi munka.) 3. Pauler T., A budapesti magyar királyi tudomány-egyetem története I. köt. Budapest, 1880. (Az egyetem újjáalakításának 1880-ban tartott, százados évfordulati ünnepére készült alkalmi mű. melyben az egyetem múltja 1806-ig tárgyaltatik.) 4. Schönvisner St., Collectanea historica universitatis regiae scieniiarum hungaricae. (Kézirat.) II. ítészszerű iratok. Közlemények: 1. »Merkúr von Ungarn.« I. 1786: (66—122. 190—196. 207—209. 231 — 33.259—63.1.) II. 1787: (41 — 82. 104—145.-600—767. 1004—1088. 1.) E két évfolyamban az egyetem szervezetében, átalakításában 1770-től 1787-ig történt intézkedésekre vonatkozó, legérdekesebb közlemények van­ nak közzétéve. 2. Towson B., Travels in Hungary in the year 1793. London, 1797. 4. r. (77 — 80. 1. A pesti egyetem 1793. évi állapotát, különösen az intézetekét írja le.) 3. Scbwartner M., Statistik d. Konigreicks Ungern. H l . Theil. Ofen, 1811. (364—390. 1. Adja az egyetem történeti múltjának rövid ismertetését és az 1810. évi állapotának rövid vázlatát.) 4. Dertsik J., Sermo, dum r. universitas hungarica bissecularem memóriám natalium suorum a Petro Pázmán . . . Tirnaviae 1635. acceptorum ritu solemni 26. jun. 1836. celebraret, habitus. Budae, 1836. 5. Podbradczky J., Pázmány esztergomi érseknek élete. Buda, 1836. (75—81. 1. A -nagyszombati egyetem megalapításáról ir.) 6. Ocskovszky Pr., Aug. História urbis Tyrnaviensis. Tyrnaviae. 1843. (110—18. 1. A nagyszombati egyetemről ír.) 7. Palugyay J., Buda-Pest leírása. Pest, 1852. (402^-4x8. 1. Leírja az egyetem rövid történetét 1848-ig, megérinti az intézetek akkori álla­ potát is.) 8. Pauler T. következő beszédei és különböző értekezései: a) Emlékbeszéd Frank Ignácz felett. 1850. nov. 25. (M. Akad. ') »Emlékkönyv a budapesti királyi magyar tudomány-egyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről. — Magyarország ezredéves fennál­ lásának ünneplése alkalmával irta és szerkesztette dr. Hőgyes Endre, •egyetemi ny. r. tanár és orvoskari e. i. dékán. 122 képpel és két szines táblával. Budapest, 1896.«

'232

TÖRTÉNETI IRODALOM.

TÖRTÉNETI IRODALOM.

Ért. 1850: 296—304. 1. Ebben az egyetem 1849-iki igazgatói állására és az egyetemi gymnasium történetére vonatkozó tör­ ténelmi adatok foglaltatnak.) b) Virozsil Antal magyar közjogának ismertetése. (Uj M. Muz. I. 464—468. 1. Az egyetem ujjáalakitási ünnepeinek történetére­ tartalmaz adatokat.) c) Emlékbeszéd Borsíczky Dénes felett. 1854. május l. (M. Akad. Ért. 1854: 109—118. 1. Ebben az egyetemi tanszékeknek betöl­ tési módozatai vannak leírva.) d) Bencsik Mihály jogtudós jellemzése. 1855. márczius 26. (M. Akad. Ért. 1855-.: 181—191. 1. Ebben a nagyszombati jogtud. kar megalapításának és az első jogi vitatkozásnak rövid törté­ neté foglaltatik. e) A nagyszombati törvénykar romanista irói. 1855. okt. 15. (M. Akad. Ért. 1855: 485 — 96. 1. Ebben a nagyszombati és bécsi egyetem közötti összehasonlítás érdekes.) f) Az egyetemi törvénykar jogirodalmi munkássága. (Pesti Napló 1855: 60. sz. Ebben a jogi kar történetének vázlata 1850-igvan közölve.) g) Egyetemünk rectoraí és cancellárjai. (Uj M. Múz. 1856. I. köt. 203—22. 1.) h) Emlékbeszéd gr. Cziráky Antal fölött. 1852. decz. 20. (M. Akad.. Ért. 1859. i n . k. 27 —44. 1. JEbben az egyetemi elnökség ismer­ tetése van adva.) i) Emlékbeszéd Bécsi Emil fölött. (M. Akad. Ért. v. 1865: 421—34. 1. Ebben az egyetem önrendelkezési jogának 1860. februárban visszaszerzése mikéntje van vázolva.) k) Emlékbeszéd Virozsil Antal fölött. 1868. nov. 2. (Ebben az. egyetem 1846—60. időközi történetére vonatkozó adatok vannak.> 9. Kátai Gábor, A kir. magyar egyetem története. (Magyar EmberKönyvtára. I. 1863: 233—82. 1.) 10. Cserny J., Beszéd, melyet 1867. jan. 15-án a m. kir. tud. egyetem jog- és államtudományi kara megalapításának kétszázadosévnapján mondott. Buda, 1867. 11. Bupp Nep. J., Beszéd, melyet a m. kir.' tudomány-egyetemi orvosi kar fennállásának százados ünnepén 1871. május 13-án mondott. Buda, 1871. 12. Margó T., Az egyetem múltja és jelene. Budapest, 1880. 13. Hajnik I., A ' jogtanítás múltja és fejlődése egyetemünkön. Budapest, 1890. 14. » Magyar Történeti Életrajzok« 1886. évf. 273—280. 1. az egye­ temnek Pázmány P. által történt megalapításáról értekezik. 15. Vécsey T., A budapesti királyi magyar tudomány-egyetem jogés államtudományi karának ismertetése. 1667—1896. Különlenyomat a. felsőoktatási kiállítással kapcsolatban kiadott jelentésből. Budapest, 1896. (E 32 lap terjedelmű munkában a jog- és államtudományi karnak a. mült és a jelen állapota van bemutatva.)

éves fennállásának megünneplése alkalmára irta és szerkesz­ tette dr. Hőgyes Endre. A szerző mindjárt a munka elején közli Mária Teréziának az egyetem javára 1780. jun. 25-ről kiadott nagy szabadalom­ levelét (inaugurale diploma), mely magában foglalja az egyetem kiváltságait, donátióit, az egyetem megalapítása előtt létezett egyetemekre rövid történeti visszaemlékezéseket, ennek a kezdő lapján levő hét egyetemi pecsétet is fényképmásolatban be­ mutatja. Az idő, melyben a munka mozog, három részre, u. m. 1867 előtti, 1867-től a millenniumig terjedő, és a millennium tartama alatti időszakra, maga a mű pedig négy könyvre van felosztva, ezek közül a két első az egyetem orvosi karának múltjával, a két utolsó pedig a jelenkori állapotával foglalkozik. E folyóiratot feladatánál fogva csak a két első könyv érdekli, ezért minden egyes részletében csak ezeket tüntetem fel a két utolsónak futólagos megérintésével. Az első könyv két fejezetéből (1—63. 1.) megtudjuk, hogy hazánkban az orvosi képzés milyen szégyenletes állapotban volt még a X V I I I . század közepén is, orvosaink külföldön, különösen Bécsben nyerték kiképzésüket, nem voltak elegen, azért fel­ szaporodott a kuruzslók sg^ma. Ez a nyomasztó állapot, és azon körülmény, hogy a törvényhozás már az 1723: 70. t. czikkben kimondotta elvileg: »a hazai:főiskolákban a hittanés jogtudományon kivül a többiek is taníttassanak, mint. kül­ földön*, indította Maria Terézia királynőt arra, hogy a nagy­ szombati érseki egyetemet, melyen cs#k Sücar létezett, 1769. nov. 7-én kelt rendeletével királyivá tettetés' azt a 4-ik, az orvosi kar felállításával teljes egyetemmé szervezte. Szervezete a bécsi egyetemével csaknem ugyanazonos volt. Elére a királynő egy főigazgatót nevezett, ki egyúttal a helytartótanács tanul­ mányi bizottságának volt elnöke. A tanulmányi, igazgatási, fegyelmi ügyek vezetését az egyetem consistoriuma intézte, e testületet királyi kinevezéstől függő elnök és kari igazgatók képezték, ez képviselte az egyetemet minden hatósággal szem­ ben. A kari igazgatók karuk ülésem, vizsgáin, szigorlatain elnökösködtek s vezették a kar tanulmányi, fegyelmi ügyeit, azokról a consistorium ülésén referáltak. E mellett még létezett egy akadémiai magistratus is, ennek nagyobb részint csak az ünnepélyes szertartásokra szorított hatásköre volt, tagjai a rector, — cancellár — és kari dékánokból állott. A rectort eleinte a dékánok, később a négy procurator, a négy procuratort az egyetem négy nemzete, a dékánokat pedig a saját karuk tanárai választották, a cancellári állás egyszersminden-

Az irodalmi termékek, és közlemények e sorában foglal­ tak közül általában véve egyik sem képes oly nagy történeti becset, belértéket felmutatni, mint e közlemény czíméűl vett munka. Épen ezért érdemes ezzel foglalkozni és főbb vonások­ ban megismerkedoi tartalmával. E mű megjelenése a budapesti egyetem orvosi karának határozatán alapul és hazánk ezred-.

233

TÖRTÉNETI IRODALOM.

TÖRTÉNETI IRODALOM.

korra szóló, felsőbb kinevezéshez volt kötve, mig IT. József azt 1784-ben eltörölte. Ilyen szervezettel kezdette meg működését a nagyszom­ bati m. kir. egyetem* benne az orvosi karral, 1770. november 7-én. Míg a királyivá tett egyetem Nagy-Szombatban volt, 1769—1777. augusztus 24-ig, és azután Budára áthelyezésétől kezdve itteni létezéséig, 1777. nov. 3-tól 1784. őszig, ez a hatósági szervezete, úgyszólva alkotmányi rendszere az egye­ temnek megmaradt; mert az 1777-iki »Ratio educatipnis« lényegében meghagyta azt. Csak a nagyszombati »consistoriurn* név változott át az »egyetem királyi tanácsává« és az akadémiai magistratusba belejutott négy új elem, t. i. a négy kari senior. E szervezet I I . József alatt változáson ment át, 1784-ben az egyetemi főigazgatóság a kari igazgatóságokkal együtt meg­ szűnt, egyúttal az egyetem kir. tanácsa is, ennek helyébe lépett az egyetem magistratusa, mely intézte az egyetem ügyeinek közvetlen vezetését, tagjai lettek a kari dékánok és seniorok. A kari igazgatóságok beszüntetésével a karok igazgatása a tanárok által választott dékánokra ment át. I I . József a kari igazgatóságok megszüntetése után nemsokára 1786-ban az orvosi karnak külön igazgatót nevezett ki, azonban ennek hatásköre a tanítás ellenőrzésére terjedt ki, a kar igazgatása a dékánnál maradt, e tanúimányi igazgatóság 1849 /50-ig léte­ zett. A helytartótanács 1791. február 22-én 2880. sz. a. intéz­ ményével a régi rendszert visszaállítani akarta, de eredmény­ telenül; mert az egyetem consistoriuma az ő kari igazgatóival nem egyhamar éledt fel, az 1806-iki »Eatio educationis« is, mely 1848-ig irányadó volt egyetemünkön, meghagyta a magistratust az ő dékánjaival, kik 1802. óta a bekeblezett tudorok közül is és általuk is választhatókká lettek. Csak az 1819/20. tanévben jőnek vissza az egyetemre a kari igazgatók, hogy jelezzék ezután az egyetem szervezeti rendszerének conservativ voltát 1848-ig. Az egyetem 1848-ban történetének új korszakába lépett, a m. kir. minisztérium hatósága alá tétetett, a törvényhozás kimondotta a tanítási és tanulási szabadságot, az egyetem tanári kara pedig ezzel összhangzólag elkészítette a 295 §-ból álló szervezeti és tanúimányi szabályjavaslatot. Azonban ez utóbbi csak reformkisórletezés maradt, mert az 1848—1849. években beállott háborús viszonyok miatt az egyetem az 1848/9. tanévben minden működését, leszámítva egy néhány viszsgát, beszűntette. Ekkor az orvosi kar a többi társkaraival még az 1847/8-iki igazgatási szervezetében maradt meg. Az egyetem alkotmányi rendszerén az 1848/9. tanévben csak

annyi változás történt, hogy a magyar kormány 1849. június hóban Frank Ignácz egyetemi tanárt az egyetem végleges szervezéséig egyetemi igazgatónak nevezte ki, de ő is ez állást csak 1849. július végéig tartotta meg. Ezután az ismert ese­ mények következtében nem sokára bekövetkezett az az idő­ pont, midőn — a költő szerint — »a temetkezés felett egy ország vérben állt«, és hazánkban az ostromállapot mondat­ ván ki, az abszolutrendszer tétetett uralkodóvá. Ez abszolútrendszer cs. kir. közokt. miniszterének jutott a szerencse, hogy a magyar törvényhozás által 1848-ban kimondott tanszabad­ ság elvét 1849/50. tanévben részben, 1850/1-ben pedig egé­ szen megvalósítsa egyetemünkön. Szerző ez eseményeket alig •érinti, a mi könyvének történeti becsét némileg csökkenti, egy kis kitéréssel az 1848-diki állapot vázolása közben mindjárt a cs. kir. közokt. miniszternek 1849. szeptember 30-án kiadott, az egyetemi hatóságok szervezetére vonatkozó rendeletének taglalására tér át, és kimutatja, hogy ebben az egyetem önkor­ mányzati joga mennyire körűi van írva, milyen lényegesen átalakította ez az egyetemet, a mely csekély módosítással máig is érvényben van, s daczára annak, hogy ebben az egye­ tem önrendelkezési joga biztosíttatik, mégis 10 éven át ez csak papíron maradt jog volt, mert a cs. kir. kormány 1850-bén az egyetem élére rektort és dékánokat nevezett ki. Az egyetem saját sorsának intézését csak 1860-ban, az októ­ beri diploma előtt nyerte vissza, a mit azóta megszakítás nél­ kül gyakorol. Az egyetem 1849—1860. időközben oly nagy átalakulá­ son ment át, hogy történetében ahho,z csupán az 1769—70. évit lehet megközelítőleg hasonlítni. Épen ezért nem helyesel­ hetni, hogy szerző e reformidőszakkal oly röviden foglalkozik. K i kellett volna terjeszkedni arra is, hogy az 1849. szept. 30-diki híres, szervezeti szabályrendelet után, mielőtt kiada­ tott volna 1850. márczius 31-én azon rendelet, melynél fogva a rektort és dékánokat a polgári ügyek igazgatásával meg­ bízott teljhatalmú cs. biztos nevezi ki, már megelőzőleg 1849. november elején az egyetemi tanácsot az 1806-diki »Ratio educationis« alapján kinevezte, t. i. egy rektort, négy dékánt és négy seniort, mely kinevezett tanács nyitotta meg az egye­ temet 1849. november 12-én; e tanácsot az 1850. márczius 31-diki rendelet csak fenntartotta, melyet az idő kedvező hatása és Récsi Emil egyetemi tanár befolyása emelt el helyé­ ről 1860. februárban, hogy helyet csináljon,a szabad választás útján megalakult egyetemi tanácsnak. — Érdemes lett volna itt megemlékezni arról is, hogy az egyetem az 50-es években

234

235

TÖRTÉNETI IRODALOM.

TÖRTÉNETIIRODALOM.

önrendelkezési jogának visszaszerzéséért milyen, kitartással küzdött, ebben az orvosi kar is résztvett, és kifejteni, hogy e fontos jog gyakorlásába milyen körülmények között jutott vissza, mielőtt az ország hasonló jogát visszanyerte volna. Azonban leszámítva e kis hiányt, a szerző elég hűn és szépen írta meg 1769-től a legújabb időig az egyetem alkotmány­ rendszerének rövid történetét és ebbe mesterileg tudta beillesz­ teni az orvosi karnak úgy külső állására, mint belső berende­ zésére vonatkozó reformfejleményeket. A szerző a kar történetében behatóan foglalkozik a. bekeblezett tudoroknak a karhoz való viszonyaival is, miből megtudjuk, hogy a magyar kormány 1848-ban a kültagok intézményét, mely 1770—1848-ig sok visszavonást idézett elő a karban, megszünteti; ezen felül az I. könyvben érdekes tör­ téneti rajzát adja az orvosi oktatásügy fejlődésének a legújabb időig, ismerteti a különféle tanulmányi- és vizsgarendszereket, a tanárok állását, azok javadalmazását, özvegyeik ellátását, — továbbá ebben a tanításmód. tannyelv, tandíjrendszer a telő idő haladó menetében mindenféle változásaikban be van mutatva, így látjuk, hogy az orvosi kar rendes tanárainak száma 1770— 1848. időközben ötről tizenötre emelkedett, a rendes tanár évi fizetését Mária Terézia 1200 frtban állapította meg, & rend­ kívüliét 600 frtban, a mely állandó maradt 1850-ig, mikor a cs. kir. kormány a rendes tanárét 1300 frtra és két 300—300 frt. tizedéves pótlékkal megnagyobbodható 1900 frtig emelte fel, a rendkivüli tanáré maradt 600 frt., mig 1872-ben a rendes^ tanár VI. rangosztályt, 2500 frt törzsfizetést az említett két évtizedes pótlékkal, a rendkivüli pedig VII. rangosztályt 1500 törzsfizetéssel kapott, e fizetési rendszeren csak az 1889. évi új rendezés változtatott. A tanárok egész nyugdíjigénye kez­ detben 40 évre volt kiszabva, csak e század eleje óta van 30 évi szolgálatidőhez kötve, özvegyeik ellátásába kezdetben betudták magánjövedelmeiket, csak 1800 óta kapják magán­ jövedelmeik betudása nélkül az özvegyi ellátást teljes egészében; a tanítási nyelv 1860-ig általában a latin volt, a I I . József kora és az osztrák uralmi időszak kivételével, midőn egy néhány tárgy németül adatott elő, — a tanpénzt I I . József hozta be az egyetemre 1785/6. tanévben, mely az orvosi karban 15 frt volt; azonban II. József halála után, 1791-ben a tandíjfizetési kötelezettség eltöröltetett, csak az osztrák kormány hozta újból be 1850. október 8-án. — Ezután szebbnél szebb részleteket tár fel az I. könyv az orvosi kar múltjából, melynek tárgya­ lása e folyóirat körén kivül esik.

sorolja az orvoskari tanszékeket, azokban történt változásokat, melyben kimutatja, hogy a kar felállítása óta 1896-ig 41 külön tanszék szerveztetett a kari első berendezés (1770) alkalmával rendszeresített öt tanszéken felül. Összehasonlító kimutatás alapján tünteti fel a 124 év letelése alatti időszakban a tan­ széki változásokat, és az azokban mutatkozott pangást, fejlő­ dést. A 2. fejezetben (70— 85. 1.) adja az orvostanári kar idő­ rendi sorozatát 1770 —1896-ig, mely idő alatt összesen 78 nyilvános rendes és 16 rendkivüli tanárból állott a személyzet. Tárgyalja a királyi kinevezéstől függő tanszékek betöltési módo­ zatait is, mely különféle változásokon ment át. A kezdetleges­ időszakban a tanárok Van Swieten ajánlatára neveztettek ki. később a kar előtt letett pályázati vizsga után a kari igaz­ gató vagy dékán előterjesztése alapján az egyetemi tanácstette meg a felterjesztést a felsőbb forumokhoz. A pályázati vizsga 1850-ben eltöröltetvén, a tanártestület ezután a pályázók közül 3 kijelölést tett, ezt az egyetemi tanács felülvizsgálván, terjesztette fel a helytartótanácshoz, vagy a közokt. ministerhez; ezen kívül még meghívás utján is tehetett a kar kijelölést; szerző a tanári kar ez utóbbi jogát a tanszabadság alapján szervezett egyetemi rendszer életbeléptétől számítja, noha ezt már Mária Terézia királynő 1774. nov. 4-én kelt udvari cancellariai rendeletében elvileg kimondotta, de benfoglaltatik az. 1777-iki »Ratio educationis« 216. §-ában is, mely a meghívást nemcsak Magyarországból és az örökös tartományokból, hanem külföldről is megengedi; — ezek mellett itt a magántanári intézmény kifejlődését is röviden és szépen előadja, hogy 1850-ben honosult meg egyetemünkön, és 1867 után új lendületet vett. A 3. fejezetben (86—115.1.) táblázatos kimutatásban feltünteti 1770-től kezdve évenként a rendszeresített tanszékek előadóit, ezek tantárgyait és az egyetemen viselt hivatalaikat 1895-ig. A I I . könyv 4. fejezetében (116—22. 1.) a szerző tár­ gyalja az előadási vezérfonalul használható tankönyvek köte­ lező voltát, az erre vonatkozó hivatalos intézkedések, történeti események rövid összfoglalását és a köteles tankönyvek czímjegyzékét 1770-től 1848-ig adja. Ez a fejezet a mű történeti részének egy legszebb részlete, mely kellő tájékozást nyújt arról, hogy melyik tanár milyen tankönyvet tanított és milyen szel­ lemű körben mozoghatott előadása; — különös fontossággal bir ez a tankönyvirodalom története szempontjából is. A szerző által itt nem érintett, azonban általam szükségszerűnek tartott hozzátoldásúl felemlítem még azt, hogy tanáraink közül többen már 1848 előtt, a 30-as évek végén és a 40-es évek elején a bécsi egyetemiek példáján felbátorodva, az előszabott tan-

236

Szerző a I I . könyv 1. fejezetében (65—69.1.) taxatíve elő-

237

238

TÖRTÉNETI IRODALOM.

könyvtől óvatosan eltérve tanítottak, sőt volt olyan tanár is, ki 1843-ben jeles tankönyvével a merev tankényszeren résttörőleg, nyilvánosan fellépett az irodalom terén is.1) — Az 5. •6. fejezetben (123—35. 1.) chronologiai rendben feltünteti 1770—1895-ig a kar hallgatói- és gráduáltjainak számszerű viszonyait és az összehasonlító statisztika elvei szerint mérle­ gelve az adatokat, vonja le azokból a létszámingadozásra követ­ keztetéseit és két, szépen egybeállított graphicai táblázatban szemlélteti a hallgatók és gráduáltak számbeli fluctuátióját. Szóval a múlt és a jelen állapot közötti különbséget megérzékíti. A 7. fejezet (136—223. 1.) adja az elhunyt orvostanárok rövid életrajzát arczképeikkel, ezen felül irodalmi munkásságai­ kat »irodalmi dolgozataik « czimmel közli. A szerző itt nem választja külön az önálló munkákat a kisebb dolgozatoktól, a mi az áttekintést nehézkessé teszi, e mellett még könyvészetileg sincsen helyesen leirva sem a munkák, sem a dolgozatok •czimei, ehhez hozzászámítva még a könyvészeti adatok fogya­ tékosságát, elmondhatni, hogy e terjedelmes fejezet belértéke ezek által sokat veszít. A 8—10. fejezet (224—332. 1.) tanévek szerint, névszerűleg elősorolja 1770/1—1894/5. időszak tartama alatt felavatottakat, a régi szigorlati rendszert és a legújabb tervezetet, e mellett az ösztöndíjak állását a múltban és a jelenben tárgyalja. A l i . fejezetben (333 — 39. 1.) Bókai János leirja hazánkban a gyermekgyógyászat fejlődését és oktatásá­ nak történetét a budapesti egyetemen, — a 12. fejezetben {340—55. 1.) pedig Tauffer Vilmos széles látkörrel, nagy iro­ dalmi ismerettel vázolja a »bába-tanítás történelmét egyete­ münkön*, melyben egyebek között a múlt századból egy igen érdekes történeti jelenséget ad elő, t. i., hogy a bábák oktatása körűi különösen a papok buzgólkodtak, megeskették őket tanul­ mányaik befejezése után arra. hogy szerzett ismereteiket rosszra uem használják. Azon gyakorlati tudományágak, melyek észleletekből élnek, kísérletezésen alapúinak, 1867 előtt és ezután is még egy néhány évig fejletlen, hátramaradt állapotban voltak egye­ temünkön; ezt okozta az intézetek, gyűjtemények felszerelé­ sére, évi gyarapítására rendszeresített átalányok csekély volta, és az erről gondoskodó kormány szűkkeblűsége. E sötét képet mutatja be, erről értekezik a szerző a 13. és 14. fejezetben (356—93. 1.), melyekben adja a kar régi intézeteinek hely­ rajzi leírását azok alaprajzával, és egyúttal a kar költség­ vetéseit, összehasonlítva több évről, 1895-ig közli, melylyel >) M. A k a d . É r t . 1 8 5 4 : 114. 116. 1.

TÖRTÉNETI' IRODALOM.

239

hűn kimutatja a kar fokozatos fejlődési menetét; pl. NagySzombatban az évi költségvetés 7000 frt, a budai korszak alatt 1778-ban 8448 frt, a pesti korszak alatt 1795-ben 18,000 frt, 1870-ben 99,034 frt, 1895-ben pedig 285,850frt összegben volt megállapítva. — A II. könyvet a 15. feje­ zet (371—93. 1.) zárja be, melyben a szerző a kar történel­ mére fontosabb, nevezetesebb eseményekről időrendszerihti átnézetet nyújt. . A I I I . könyv négy fejezetben (395—861.1.) bemutatja a kar jelenkori állapotát; ez a műnek a legterjedelmesebb ésleghasználhatóbb része, melyben a jól berendezett kari inté­ zeteket, klinikákat igazgatóik alapításuktól kezdve napjainkig leírják és képekkel, alaprajzokkal illusztrálva, szemléltetik, — továbbá a jelenkori tanszemélyzet rövid életrajzát, irodalmi munkásságát, és az orvoskari alapítványokat tárgyalja. E mű utolsó része, a IV. könyv (863 — 992. 1.) a karra kötelező erővel biró törvényeket és szabályrendeleteket foglalja magá­ ban. Végűi 3 lapnyi befejező közlemény után egy betű­ rendes, tárgymutató fejezi be az 1003 nagy nyolczadrétű lap­ nyi terjedelemben megjelent művet. A tudós szerző és részben szerkesztő munkájában kettősfeladatot tűzött maga elé: megírni egyfelől az egyetem orvosi karának külső történetét, másfelől pedig bemutatni az orvosi szaktanításnak, az orvosi tudományszakok mívelésének, önállófejlesztésének itteni állapotát a múltban és a jelenben. E ket­ tős czélt — leszámítva az említett hiányt — szépen érte el r tanúskodik erről mindenkor ez emlékkönyv, melylyel nevét a magyar irodalomban emlékezetessé tette. DR. MÁTÉ SÁNDOR.