Történelem adattár a harmadik évfolyam számára. I. Ókor. 1. Fogalmak

Történelem adattár a harmadik évfolyam számára I. Ókor 1. Fogalmak Állam

Egy földrajzi terület felett a legfıbb hatalommal rendelkezı politikai szervezet. Fı feladatai: belsı rend fenntartása, a terület védelme, a gazdaság mőködésének biztosítása.

Állattenyésztés

A mezıgazdaság egyik ága. Feladata, hogy az emberi társadalmat állati termékekkel (hús, tej, bır stb.) lássa el, valamint különbözı feladatokra (igavonás, emberek és terhek szállítása, ırzés, szórakozás stb.) alkalmas állatokat biztosítson. A földmőveléshez hasonlóan az újkıkorban alakult ki.

Amfiteátrum

Római körszínház elliptikus arénával, gladiátori játékok, állatviadalok színhelye. A legismertebb amfiteátrum a Kr. u. elsı században épült Colosseum (Amphiteatrum Flavium).

Apostol

A keresztény hagyomány szerint azon férfiak, akik Jézustól küldetést kaptak a keresztény hit terjesztésére.

Arisztokrácia

Az ókori Athénban a tekintélyesebb földbirtokkal rendelkezık társadalmi csoportja. Általánosabb értelemben minden társadalom elıkelı (általában nagymérető földbirtokkal rendelkezı) rétegét így nevezzük.

Barbár

Az ókori görögök és rómaiak által használt, alapvetıen negatív értelmő elnevezés a számukra idegen népekre.

Biblia

A zsidó és keresztény vallás szent könyve, két fı része az Ó-és az Újszövetség.

Birodalom

Nagy területő, több államot egyesítı politikai-gazdasági egység.

Brahmanizmus (hinduizmus)

Indiai politeista vallás. Fı tanításai közé tartozik a reinkarnáció (lélekvándorlás) tana. Nevét papjairól (brahmanák) kapta.

Bronzkor

Régészeti kor, amelyben a legfontosabb használt fém a réz és ón ötvözésével elıállított bronz volt. A bronz megjelenésének idıpontja és a korszak idıbeli kiterjedése civilizációként változó (egyes területeken ki is maradt a bronzkor a fejlıdésbıl).

Buddhizmus

A brahmanizmussal szemben a Kr. e. VI. században kialakult vallási-filozófiai nézetrendszer, több vallás alapja (lámaizmus, zen-buddhizmus). Fı tanítása a vágyakról való lemondás útján a Nirvána-állapot elérése.

Colonus

A római birodalomban a Kr. u. III. században megjelenı a városokból vidékre költözı társadalmi csoport, akik a nagybirtokosoktól bérelt földbıl tartották el magukat elsısorban önellátásra berendezkedve.

Consul

A római köztársaság korában (Kr. e. 510-31) a római állam vezetı tisztségviselıje. Évenként két konzult választottak.

Császár

A Római Birodalom vezetıje Kr. e. 31, Augustus actiumi gyızelmét követıen. Diktatórikus hatalma alapja a hadsereg volt. A középkortól a bizánci és a német-római császárok a római császárok utódainak tekintették magukat, akárcsak az orosz cárok.

Csere

Kereskedelmi ügylet, amelyben a résztvevı felek kölcsönösen átengedik egymásnak árucikkek tulajdonjogát ár megállapítása nélkül. A történelemben a kereskedelem elsı formája.

Cserépszavazás

Az ókori Athénban a demokrácia korában elméletileg a türanniszra törekvık előzésére alkalmazott, a gyakorlatban azonban a politikai küzdelmek eldöntésére használt szavazási mód.

Demokrácia

Olyan kormányzati forma, ahol a hatalom gyakorlásában a nép egésze részt vehet közvetve vagy közvetlenül. Elıször az ókori Athénban vezették be Kr. e. 508-ban Kleiszthenész reformjaival.

Démosz

A köznép (kereskedık, kézmővesek, földmővesek, munkások) az ókori Athénban.

Despotizmus

Az ókori Keleten jellemzı monarchikus kormányzati forma, amelyben a gyakran isteni jelleggel felruházott uralkodó teljhatalommal rendelkezett.

Diaszpóra

Görög szó, jelentése: szétszóródás. A történelemben azt az állapotot értjük a fogalom alatt, mikor egy nép egy része (vagy egésze) nem az anyaországban él, hanem attól távol. A legismertebb a zsidó diaszpóra, amely a Római Birodalom korában kezdıdött (a korábbi babiloni fogságtól és a hellenizmusban kialakuló zsidó diaszpórától eltekintve): zsidó lázadások (66-70, illetve 132-135) után a római csapatok elpusztították a jeruzsálemi templomot (Kr. u. 70), majd Hadrianus kitiltotta a zsidókat Jeruzsálembıl (amelyet el is pusztított, és a helyén egy új várost építtetett).

Dictator

A római köztársaság korában az államot fenyegetı veszély esetén fél évre választott, teljhatalommal rendelkezı tisztségviselı.

Dominatus

A római császárkor második, Diocletianus uralkodása alatt kezdıdött korszaka, amelyben a császárok nyílt egyeduralmat gyakoroltak.

Egyház

Egy vallás intézményesült formája, rendszerint hierarchikus szervezetet alkot.

Ékírás

Az ókori Mezopotámiában használt írásforma.

Eklészia

Az ókori Athén népgyőlése.

Építészet

Épületek és építmények készítése, az épített környezet alakítása. Egyszerre mérnöki tudomány és mővészet.

Esküdtbíróság

Olyan bíráskodási forma, amelyben a döntést nem a bíró, hanem az erre kiválasztott állampolgárok hozzák meg. Az ókorban Athénban (héliaia) és Rómában is használták. Napjainkban az angolszász jogrend alkalmazza az esküdtbíróság intézményét.

Eszközhasználat és eszközkészítés

Az ıskorban (ıskıkor) megjelent tevékenységek, melyek segítségével az ember ısei hatékonyabban tudtak élelmet szerezni, valamint intelligenciájuk is fejlıdött.

Evangélium

Görög eredető latin szó, jelentése: örömhír. Az Újszövetségben a Jézus életét, halálát és feltámadását elbeszélı négy könyv neve.

Fáraó

Az ókori Egyiptom despotikus hatalommal rendelkezı uralkodója (valójában csak az Újbirodalom korában nevezték így az uralkodót).

Filozófia

Görög szó, jelentése: a bölcsség szeretete. Az ókori Hellaszban kialakult, lét okával és céljával, a megismeréssel, a történelem rendezıelvével, Isten létével stb. foglalkozó tudomány.

Földmővelés

A mezıgazdaság egyik ága. Feladata az emberi társadalom ellátása növényi terményekkel, (élelmiszerek állatok és emberek számára, textilipari nyersanyagok). Az állattenyésztéshez hasonlóan az újkıkorban alakult ki.

Gladiátor

A Római Birodalomban rendezett ünnepi játékokon fellépı, általában rabszolga harcosok, akik párokra osztva gyakran az egyik fél halálával végzıdı harcot vívtak.

Győjtögetés

Az ıskorban kialakult élelmiszerszerzı tevékenység.

Halászat

Az ıskorban kialakult élelemszerzı tevékenység.

Hellenizmus

Korszak, amely Nagy Sándor halálától a Ptolemaida Egyiptom (az utolsó hellenisztikus állam) rómaiak által történt elfoglalásáig (Kr. e. 30) tartott, valamint kultúra, amely Nagy Sándor birodalmának utódállamaiban jött létre a görög és a keleti kultúra összeolvadásával. Így a gazdaságban, továbbá a mővészetekben és a tudományokban is jelentıs fejlıdés következett be.

Hieroglifa

Ókori egyiptomi írás írásjele. A görög kifejezés jelentése: „szent véset”. A hieroglifák képszerő ábrázolások, azonban valójában szótag- és betőírásról van szó.

Homo sapiens

A fıemlısök rendjébe, a hominidák családjába tartozó állatfaj. Nevének jelentése: „értelmes (bölcs) ember”. Körülbelül 130 ezer éve jelent meg a Földön. Jellemzıi: társadalomban él, képes közös munkára, tagolt beszédre és gondolkodásra.

Kereskedelem

Az egyik alapvetı gazdasági ág, különbözı áruk vagy áru és ellenértékének cseréje. Rendszerint szállítási tevékenység kapcsolódik hozzá.

Keresztény

A Kr. u. 1. században a zsidó vallásból kialakult monoteista vallás valamely ágának követıje.

Kézmővesség

Olyan tevékenységek csoportja, amelyek az ember számára hasznos tárgyakat állítanak elı egyszerő eszközök segítségével, de alapvetıen kézi munkával. Az elsı kézmőves tevékenységek (fonás, szövés, fazekasság, fémmővesség) az újkıkorban jelentek meg.

Királyság

Monarchikus államforma, amelyben az uralkodói cím elnevezése „király”. Az uralkodó címét örökléssel, választással (egyes esetekben katonai gyızelem révén) szerzi.

Köztársaság

Olyan államforma, amelyben az államot egy vagy több, az állampolgárok által választott személy vezeti, akiknek a hatalma nem öröklıdik.

Legio

A Római Birodalom történetének döntı részében a hadsereg alapvetı szervezeti egysége. Létszámát és szerkezetét több alkalommal módosították.

Limes

A Római Birodalom határain a Kr. u. 2. századtól, Hadrianus császár uralkodásától kiépített megerısített határvonal.

Lovagrend

Az ókori római társadalom egyik csoportja. A köztársaság korában, a hódítások során alakult ki. Tagjai kereskedelemmel, kölcsönügyletekkel és adóbérléssel foglalkoztak, földbirtokaik is voltak. A senatori rend mögött a második kiváltságos csoportja voltak a társadalomnak. A középkorban, a 12. századtól megjelenı lovagrendek sajátos katonai testületek voltak, melyek szervezete a szerzetesrendekére hasonlított, a tagok szerzetesi és engedelmességi fogadalmat tettek. A lovagrendek elıször a Szentföldön harcoltak, késıbb egyes lovagrendek Európában szereztek területeket (Német Lovagrend).

Mágia

Varázslat.

Megváltó

A keresztény vallásokban Jézus Krisztus egyik megnevezése.

Mítosz

Az írással nem rendelkezı kultúrákban élıbeszéddel továbbadott, a kultúra világmagyarázatáról, vallásáról, isteneirıl, hıseirıl szóló, a kultúra számára fontos, történeti elemeket is tartalmazó történet. Egy kultúra mítoszainak rendszere a mitológia.

Monoteizmus

Egyistenhit.

2

Múmia

Viszonylagos épségben megırzıdött, oszlásnak nem indult holttest. Létrejöhet természetes (környezeti tényezık, pl. jég, szél, só, homok stb. hatására) vagy mesterséges (balzsamozás, mumifikálás) úton. A régészet a Föld különbözı pontjain számos természetes vagy mesterséges múmiát talált. A legismertebb múmiakészítı kultúra az egyiptomi civilizáció volt.

Munkamegosztás

Egy tevékenység több részfeladatra bontása, majd a részfeladatok tudatos elosztása emberek vagy csoportok között.

Népgyőlés

Egy államban a polgárjoggal rendelkezık győlése, amelyen az államügyekkel kapcsolatos döntéseket hoznak.

Néptribunus

A római köztársaság korában (Kr. e. 510-31) a plebejusok érdekeit védı tisztségviselı. Vétójoggal rendelkezett, személyében szent és sérthetetlen volt. A császárkorban szerepét elvesztette.

Népvándorlás

Történelmi folyamat, amely a Kr. u. 4. században kezdıdött a hunok Belsı-Ázsiából nyugati irányba történı vándorlásával. A hunok elıl menekülı germán népek beköltöztek a Nyugatrómai Birodalomba, amely emiatt végleg bomlásnak indult. A népek mozgása késıbb is folytatódott, a 6-8. században a szlávok költöztek Közép-Európa különbözı területeire, valamint már ekkor is érkeztek török népek (avarok). A késıbbi koraközépkori népmozgásokat (pl. magyarok honfoglalása, viking hadjáratok) általában már nem sorolják a népvándorláshoz.

Ókor

Történelmi korszak, amely az elsı sumer városállamok és az írás megjelenésétıl (kb. Kr. e. 3000) a Nyugatrómai Birodalom bukásáig (Kr. u. 476) tartott.

Ószövetség

A keresztény vallások szerint a Biblia elsı része. A zsidó vallás számára a Biblia. Az ószövetségi szövegek Krisztus születése elıtt készültek. Könyvei négy csoportba sorolhatók: törvények, zsidó történelem, versek, jövendölések.

Öntözéses földmővelés

A földmővelés azon ága, mely a szükséges termést elegendı csapadék hiányában a szántóföldek öntözésével éri el. Az ıskorban, az újkıkorban jelent meg nagy folyamok mentén (pl. Mezopotámia: Tigris, Eufrátesz; Egyiptom: Nílus; India: Indus). A gátak és csatornarendszerek kiépítése magasabb szervezettséget igényelt a társadalomtól, így az öntözés megjelenése kapcsolódik az elsı államok kialakulásához is.

İsember

A neandervölgyi ember, a homo sapiens egyik elıdjének köznyelvi elnevezése.

İskor

A történelem elsı korszaka, a mely nagyjából a földtörténeti harmadidıszak végén kezdıdött, és az írás feltalálásával (kb. Kr. e. 3000, az ókor kezdete) ért véget. Ebben a korban fejlıdött ki a ma élı ember (homo sapiens).

İskıkor

Az ıskor egyik szakaszának, a kıkorszaknak az elsı, leghosszabb szakasza. Ebben a korszakban kezdte el az ember elıdje a kıeszközök használatát, majd pattintással való készítését.

Patrícius

Az ókori Róma történelmének kezdetén a tekintélyesebb földbirtokkal rendelkezık társadalmi csoportja. A plebejusok polgárjogi küzdelmei elıtt csak a patríciusok rendelkeztek politikai jogokkal. A középkorban a városi polgárság vezetı rétegét nevezték patríciusoknak.

Piac

Olyan hely, ahol áruk rendszeres cseréje zajlik. Általában a település központjában helyezkedett el.

Piramis

Négyzet alapú, gúla alakú építmény. Több civilizáció épített piramisokat, a legismertebbek az egyiptomi fáraók temetkezési helyeiként, síremlékeként épül piramisok az Óbirodalom korában.

Plebejus

Az ókori Róma történelmének kezdetén a politikai jogokkal nem rendelkezı kisbirtokos parasztok, kézmővesek, kereskedık társadalmi csoportja.

Polisz

Ókori görög városállam.

Politeizmus

Többistenhit.

Principatus

A Római Birodalom császárkorának elsı szakasza (Diocletianus uralkodásáig), amelyben forma szerint a köztársasági intézmények fennmaradtak.

Provincia

Az meghódított, adófizetı tartományok elnevezése a Római Birodalomban.

Püspök

A keresztény egyházak egy részében hivatali rang, amelynek viselıje egyházkormányzati feladatokat lát el más feladatok mellett. Általában egy-egy egyházmegye felügyeletét látja el a püspök.

Rabszolga

Olyan személy, aki valaki más tulajdonában van, személyes szabadsággal nem rendelkezik. Az ókor óta létezı fogalom. Gyakorlatilag az összes ókori civilizációban dolgoztak rabszolgák. A felfedezéseket követıen a gyarmatokon használták ki a rabszolgák munkaerejét (a legismertebb az USA-beli rabszolgatartás). Napjainkban hivatalosan nem létezik rabszolgaság.

Régészet

Tudomány, amely a régebbi korok kultúráit tanulmányozza tárgyi leleteik alapján.

Senatori rend

A Római Birodalom legtekintélyesebb társadalmi csoportja, a köztársaság korában, a polgárjogi küzdelmek után, a nagy hódítások idején alakult ki. A leggazdagabb patrícius és plebejus családok tartoztak hozzá, tagjai viselték a fıbb állami tisztségeket (consul, praetor stb.), hatalmas földbirtokokat tartottak a kezükben.

Senatus

Vének tanácsa a Római Birodalomban. A királyság korában elsısorban tanácsadó szerepe volt. A köztársaság korában az államirányítás legtekintélyesebb testülete volt. Létszáma fokozatosan nıtt (300-600-900), fıleg a polgárháborúk idıszakában. Szerepe a császárkorban fokozatosan csökkent, végül a dominatus korában minden jelentıségét elvesztette.

3

Színház

Az az épület vagy hely, ahol színjátékokat (vígjátékokat, tragédiákat, zenés mőveket stb.) mutatnak be. Az ókori Hellaszban alakult ki a színházmővészet, az elıadásokhoz építettek színházakat, általában egy hegy oldalába.

Szobrászat

Képzımővészeti ág, az ıskorban jött létre. Célja egy tárgy segítségével mővészeti hatás elérése.

Sztratégosz

Az ókori Athénban a demokrácia korában (Kleiszthenész Kr. e. 508-as reformjaitól) az állam és a hadsereg legfontosabb, évenként választott vezetıje. Minden évben tíz sztratégoszt választottak.

Termelés

Emberi tevékenység, amely tervszerően foglalkozik javak elıállításával, azok értékének fokozásával.

Triumvirátus

Az ókori Róma köztársaságkorának végén két háromtagú politikai szövetség elnevezése. Az elı triumvirátust Kr. e. 60-ban Julius Caesar, Pompeius és Crassus hozta létre (korábbi ellentéteiket félretéve) az állam feletti hatalom között megszerzésére. Ez a triumvirátus nem volt hivatalos, utólag kapta az elnevezést. A triumvirátus késıbb felbomlott, Crassus meghalt, majd Caesar legyızte Pompeiust. A második triumvirátust Kr.e. 43-ban Lepidus, Marcus Antonius és Octavianus (a késıbbi Augustus) kötötte. Szövetségük a senatustól hivatalos felhatalmazást kapott, teljhatalmat szereztek a birodalom egy-egy része felett. Késıbb ez a triumvirátus is felbomlott, Lepidus elvesztette hatalmát, Antoniust pedig legyızte Octavianus.

Türannisz

Zsarnokság. Az ókori görög városállamok (pl. Athén) egy részének története során egy idıre államcsínnyel egy türannosz (zsarnok) vette át az állam feletti hatalmat.

Újkıkor

Az ıskor egyik szakaszának, a kıkorszaknak az utolsó szakasza (Kb. Kr. e. 8000-tıl). Ebben a korszakban kezdte el az ember a kıeszközök csiszolással való készítését. Ebben a korszakban alakult ki a földmővelés és az állattenyésztés, ekkor épültek ki az elsı állandó települések. A kıkorszak a fémeszközök megjelenésével végzıdött.

Vadászat

Az ıskorban kialakult élelemszerzı tevékenység.

Vallás

Hitelvek, erkölcsi tanítások és vallásgyakorlatok által alkotott rendszer, amely magyarázatot ad (önmaga szerint) az ember és az embert körülvevı anyagi világ kialakulására, létezésének céljára.

Város

Olyan nagyobb település, amelynek jelentıs gazdasági, kulturális, közigazgatási funkciója van.

Városállam

Olyan állam, amely egy (általában, de nem feltétlenül) városias központból és az azt körülvevı területekbıl áll. Az ókorban Mezopotámiában a sumer korszakban (Kr. e. 3. évezred) és Hellaszban voltak városállamok. Európában Észak-Itáliában voltak jellemzık a középkortól kedve a 19. századig. Napjainkban is léteznek városállamok (Szingapúr pl.).

Vaskor

Régészeti korszak, amelyben egy adott terület népessége a tárgyak eszközéül elkezdte használni a vasat. Kezdete területtı függıen változó. A Közel-Keleten és Hellaszban a Kr. e. 12. században jelent meg a vashasználat, Európában a Kr. e. 8. században.

Zsinagóga

Zsidó vallási épület, az istentisztelet helye.

Zsinat

Egyházi győlés, amelyen alapvetı fontosságú teológiai vagy egyházi kérdéseket tárgyalnak meg a résztvevık (vallási és sokáig világi vezetık).

2. Személyek Ádám

A Biblia szerint az elsı ember, akit még Isten teremtett az Édenkertben. Késıbb az emberiség ısapja lett.

Arisztotelész

Kr. e. 4. századi görög tudós, a történelem egyik legnagyobb hatású filozófusa. A filozófia mellett a csillagászat, politológia, pedagógia, nyelvészet, irodalomtudomány mővelıje volt. Platón tanítványa volt, majd Nagy Sándor nevelését irányította. Késıbb Athénba költözött, és iskolát nyitott. A középkor folyamán az egyik legtöbbet idézett ókori szerzıvé, tekintéllyé vált.

Attila

Hun hadvezér, uralkodó az 5. században, az európai hunok utolsó királya. Fiatalkorában túszként Rómában nevelkedett. Királyként több sikeres hadjáratot vezetett a Keletrómai Birodalom ellen (A keletrómai császárnak évi adót kellett fizetnie). 451-ben Galliára támadt, de Catalaunumnál egy véres csatában megállították a rómaiak és a germánok. 453-ban meghalt. Fiai viszálykodásai során a hun birodalom felbomlott.

4

Augustus

Római politikus, Róma elsı császára Kr.e. 31- Kr. u. 14. között. Iulius Caesar unokaöccse volt, eredetileg Caius Octavius-nak hívták. Caesar örökösének tette meg végrendeletében. Caesar meggyilkolása után Rómába utazott, és felvette nagybátyja nevét, a végéhez Octavianus-t ragasztva. Sereget győjtött (Caesar katonáiból), majd elsı konfliktusuk után kiegyezett Marcus Antonius-szal és Lepidus-sal, és 43-ban megkötötték a második triumvirátust, amit a senatus is törvényesített. 42-ben legyızték Caesar gyilkosait (Brutus és Cassisus), akik öngyilkosok lettek. Octavianus egy újabb katonai konfliktus után új megegyezést kötött Antonius-szal: Octavianus kapta a birodalom, nyugati, Antonius a keleti felét (Lepidusnak egyelıre Afrika jutott, késıbb egy Octavianus elleni támadása után vissza kellett vonulnia). Octavianus Rómában igyekezett Antonius ellen fordítani a közhangulatot (Antonius viszonyt kezdett Kleopátrával, miközben Octavianus sógora volt), mintegy felkészülésként a leszámolásra (vagy a hatalomért folytatott végsı hadjáratra). Kr.e. 31-ben hajóhada Actiumnál gyızött Antonius és Kleopátra felett. Ezzel a hatalmi harc eldılt, Octavianus egyeduralomhoz jutott. A következı évben megszállta Egyiptomot, Antonius és Kleopátra öngyilkos lett. Caesar és Kleopátra fiát, Caesariont meggyilkoltatta. Hazatérése után új rendszert épített ki. A köztársaság formálisan fennmaradt, Octavianus (bár rendszeresen viselt különbözı tisztségeket) egyetlen címet viselt folyamatosan: princeps senatus-ként elıször szavazhatott a senatusban. Innen származott a császárkor elsı szakaszának neve: principatus. Természetesen a hadsereg, és vele a hatalom Octavianus kezében maradt, így a principatus gyakorlatilag köztársaságnak álcázott katonai diktatúrát jelentett. Kr.e. 27-ben a senatustól megkapta az Augustus (fenséges) melléknevet. Uralkodóként igyekezett megerısíteni hatalmát, és az új társadalmi rendet, támogatta a lovagrendet. Külpolitikájában igyekezett a birodalom területeit megnövelni: megszerezte Pannónia nagy részét, Germániában pedig az Elbáig akart elırenyomulni, de a Kr. u. 9-es teutoburgi vereség után kénytelen volt a Rajna mögé visszahúzódni.

Buddha

Indiai vallásalapító a Kr.e. 6-5. században. Királyi családból származott, majd remeteéletet élt. Nevének jelenése: „megvilágosodott” (eredeti neve Sziddhártha Gautama). Elmélkedései során dolgozta ki tanításait. Ezek szerint a lélek akkor törhet ki a halál és újjászületés körforgásából, ha megszabadul vágyaitól és eléri a nirvána-állapotot. Nézeteit tanítani kezdte. Tanításai nyomán alakult ki több buddhista vallás (pl. tibeti lámaizmus, zen-buddhizmus).

Constantinus

Római császár 306-337 között. Apja Diocletianus alcsászára volt, majd annak lemondása után császár (305306). Apja halála (306) után a britanniai csapatok Constantinust császárrá kiáltották ki. A következı évek polgárháborúi során (amelyben összeomlott a Diocletianus által létrehozott tetrarchia-rendszer) egyedüli császárrá vált. 313-ban a milánói ediktummal vallásszabadságot biztosított a keresztényeknek, és korábban elkobozott javaikat is visszaadta. Uralkodása alatt, 325-ben tartották a nicaeai zsinatot. Bizáncban új fıvárost építtetett (Konstantinápoly).

Cornelius Scipio

Patrícius származású római politikus, hadvezér. A cannae-i csatában (Kr. e. 216), melyben a római sereg megsemmisítı vereséget szenvedett Hannibál csapataitól, tüntette ki magát elıször. Kr. e. 210-ben Hispaniába küldték, hogy megfossza Hannibált utánpótlásától. Ezt 206-ra érte el. Hazatérte után consullá választották. 204-ben Afrikába tette át a háború színhelyét, majd 202-ben Zámánál döntı gyızelmet aratott Hannibál felett, így a második pun háborút (Kr. e. 218-201) is a rómaiak nyerték meg.

Dávid

Izrael második királya kb. Kr. e. 1000-961 között, Saul utóda. Elıször Júda királya lett, majd egyesítette Izraelt és Júdát. Elfoglalta Jeruzsálemet, és fıvárossá tette. A hagyomány számos zsoltárt Dávidnak tulajdonít. A zsidó vallás szerint a Messiás Dávid leszármazottja lesz, a keresztények Dávidra vezetik vissza Jézus származását.

I. Dareiosz

Perzsa nagykirály Kr. e. 521-486 között. Uralkodása kezdetén több lázadást legyızött, majd hatalma megszilárdítása után hódításokba kezdett (az Indus völgyében és Európában), ı lépett fel elıször a görög városállamokkal szemben, azonban 490-es Athén elleni támadása Marathónnál kudarccal zárult. A Perzsa Birodalom igazgatását, a pénz- és a mértékrendszert egységesítette, építkezéseket folytatott.

Diocletianus

Római császár Kr. e. 284-305 között. Hosszú válságos korszak (katonacsászárok kora) végén lett római császár. Rendezte a birodalom külsı háborús ügyeit. Új uralkodási formát vezetett be, a dominatust, amely szemben a principatus-szal, nyílt egyeduralom volt. A könnyebb kormányzás érdekében két részre osztotta a birodalmat, maga mellé egy társcsászárt állítva, majd mindketten egy-egy alcsászárt vettek maguk mellé (tetrarchia-rendszer). Megreformálta a közigazgatást is: a birodalmat 12 diocesisre, a provinciákat pedig kisebb tartományokra osztotta. Diocletianus indította el az utolsó keresztényüldözést.

Éva

A Biblia szerint az elsı nı, akit még az Édenkertben teremtett Isten. Késıbb ı lett az emberiség ısanyja.

Gracchus-testvérek

Római reformpárti politikusok. Kr. e. 133-ban Tiberius Gracchus lett néptribunus. A kisbirtokosok számát próbálta növelni, ezért felújíttatta a Kr. e. 367-es Licinius-Sextius-féle földtörvényt, amely szerint senki sem bérelhet a közföldekbıl 500 jugerumnál többet. Földosztó bizottságot is létrehozott, azonban mivel a következı évre is jelöltette magát néptribunusnak, senatorok egy csoportja az ellene feltüzelt tömeg segítségével mintegy háromszáz hívével együtt meggyilkolta. 23-ban öccse, Caius Gracchus lett néptribunus, aki szélesebb tábor kialakítására törekedett céljai érdekében, ezért a kisbirtokosok mellett a lovagrendet és a plebset is a maga oldalára akarta állítani. Felújította a bátyja földtörvényét, felére szállíttatta le a gabona árát, állami építkezéseket indított, kedvezett a lovagrendnek (pl. a provinciákban elkövetett visszaéléseket lovagokból álló bíróság vizsgálta), Karthágó helyén tervezett telepítéseket. Tevékenységét folytatta újraválasztása után is. Miközben azonban a telepítések tervezése miatt távol volt Rómától, a senatori párt rálicitált ígéreteire, elfordítva tıle sok hívét, megakadályozva harmadszori megválasztását. A két tábor hamarosan összecsapásokba kezdett, végül a senatori párt a hadsereget vetette be, Caius Gracchus 3000 hívét ölték meg, maga Gracchus öngyilkos lett. A két Gracchus reformjainak javát felszámolták.

5

Hadrianus

Római császár az Antoninus-dinasztiából 117-138 között. Császársága elıtt katonaként szolgált. Uralkodása alatt békére törekedett. Beszüntette a hódító politikát, megkezdte a limes kiépítését.

Hammurapi

Babiloni uralkodó (Kr. e. 1792-1750). Hódításai révén létrehozta az Óbabiloni Birodalmat. Nevezetes törvényoszlopa.

Hannibal

Karthágói hadvezér. A Karthágó által megszerzett hispaniai területekrıl indult Róma ellen, megkezdve a második pun háborút (Kr. e. 218-201). Átkelt az Alpokon, majd Itáliában több alkalommal is legyızte a római seregeket. Itália egy része Hannibál oldalára állt. Azonban a rómaiak többet nem csatáztak vele, hanem Scipio vezetésével Hispaniát, az utánpótlását jelentı területet foglalták el, majd Afrikában támadták Karthágót. Karthágó emiatt hazahívta Hannibált, aki 202-ben, a Zamai csatában döntı vereséget szenvedett Scipiótól. A háború után egy ideig Karthágóban készült visszavágásra, majd keletre, Kis-Ázsiába távozott. Itt a rómaiak követelték kiadását, ezért inkább öngyilkos lett.

Hérodotosz

Kr. e. 5. századi görög történetíró, "a történetírás atyja". A görög-perzsa háborúk történetérıl szóló munkája az elsı történészi munkának tekinthetı mő.

Iulius Caesar

Római hadvezér, politikus, Róma diktátora a Kr. e. 1. században. Marius unokaöccse volt, így Sulla uralma idején menekülnie kellett Rómából. Sulla halála után kapcsolódott be a politikai életbe, nagy népszerőséget szerzett (közben eladósodott), és több tisztséget töltött be. Kr. e. 60-ban létrehozta az elsı triumvirátust Pompeius-szal és Crassus-szal. A következı évben (megegyezésük értelmében) consul lett, majd Gallia (akkor még csak egy partmenti sáv) helytartója lett (Pompeius Hispaniát, Crassus a keleti területeket kapta). Helytartóként meghódította Galliát, hatalmas vagyonra és hőséges hadseregre téve szert. Az elsı triumvirátus közben felbomlott, mivel Crassus meghalt, Pompeius pedig az ellenétes párt (optimaták, a szenátori párt) mellé állt. A senatus intézkedései hatására Kr. e. 49-ben Caesar seregével Róma (pontosabban a senatus) ellen támadt. Pompeius elmenekült, Caesar elıször a hispaniai csapatait gyızte le, majd 48-ban Pharszalosznál döntı vereséget mért ellenfelére. Pompeius Egyiptomba menekült, ahol meggyilkolták. Caesar Egyiptomban viszonyba kezdett Kleopátra uralkodónıvel (fiuk is született). Leszámolt Pompeius híveivel Afrikában, majd Hispaniában, végül 45-ben visszatért Rómába. Örökös diktátorrá választották, építkezésekbe kezdett, naptárreformot vezetett be (naptárát egy 1582-es módosítással máig is használjuk), tervbe vette veteránjai letelepítését. Kr. e. 44-ben újabb, a Parthus Birodalom elleni hadjáratot tervezett, amikor március 15-én szenátorok egy összeesküvı csoportja meggyilkolta.

József

Bibliai pátriárka, Jákob fia. A Bibliai történet szerint testvérei eladták rabszolgának Egyiptomba, ahol azonban karriert futott be, a fáraó magas tisztségbe helyezte. Családját (a zsidóság ıseit) behívta Egyiptomba.

Kheopsz

Az egyiptomi Óbirodalom IV. dinasztiájának uralkodója a Kr. e. 26. században. Egyiptomi neve Hufu, ennek görög változata a Kheopsz név. Nevéhez főzıdik a gízai Nagy Piramis építtetése.

Kleiszthenész

Athéni arisztokrata politikus a Kr. e. 6. században. Peisziszratosz uralkodása idején arkhón lett. Késıbb menekülnie kellett Athénból. 510-ben, az utolsó athéni türannosz (Hippiasz) előzésekor tért vissza, majd ismét menekülnie kellett. 508-ban térhetett vissza, és reformjaival demokratikus politikai rendszert vezetett be Athénban. A legfontosabb politikai testületté a népgyőlést (eklészia) tette. Az arkhónok helyett az évente választott tíz sztratégosz irányította Athént. Bevezette a cserépszavazás intézményét a türannoszok visszatérésének megakadályozására.

Konfuciusz

Kr. e. 6-5. századi kínai filozófus. Tanításai (konfucianizmus) napjainkig tartó hatást gyakoroltak Kína szellemi életére.

Leonidasz

Spártai király. Kr. e. 480-ban a Thermopülai-szorosban próbálta meg feltartani Xerxész perzsa nagykirály támadását a mintegy 7000 fıs görög sereggel. A szők szorosban ez két napig sikerült is, de árulás miatt a perzsa sereg a harmadik napon egy másik útvonalon megkerülte a védıket. Leonidasz visszaküldte a többi görög csapatot, maga pedig 300 spártai katonájával (és 700 thespiaival) haláláig fedezte a visszavonulást.

Marcus Antonius

Kr. e. 1. századi római politikus hadvezér. A néppárt tagja volt, katonaként (Gallia; pharszaloszi csata, Kr. e. 48), és néptribunusként Caesar érdekeit szolgálta. Kr. e. 44-ben Caesar consultársa volt. A Caesar meggyilkolását követı harcok után Octavianus-szal (a késıbbi Augustus) és Lepidus-szal megkötötte a második triumvirátust (Kr. e. 43), és a következı évben legyızték Caesar gyilkosait. Újabb egymás elleni konfliktusok után Antonius és Octavianus megegyezett, hogy a birodalom nyugati részét Octavianus, a keletit Antonius kapja (Lepidusnak egyelıre Afrika jutott, késıbb egy Octavianus elleni támadása után vissza kellett vonulnia). Antonius Egyiptomban viszonyt kezdett Kleopátrával, az uralkodónıvel (és Caesar korábbi szeretıjével), noha Octavianus sógora volt. Hadjárataiban különösebben nagy sikereket nem aratott, viszont egyre inkább keleti despotakánt irányította a birodalom keleti felét. Ellentétei Octavianus-szal megmaradtak, majd polgárháborúba torkollottak. Kr. e. 31-ben Actiumnál flottája vereséget szenvedett, Egyiptomba menekült, majd 30-ban öngyilkos lett.

Mária

A Biblia szerint Jézus Krisztus anyja, az egyházi tanítás szerint szőzen fogant a Szentlélektıl. A katolikus és az ortodox egyház szentként tiszteli.

6

Marius

Római néppárti politikus, hadvezér. Fiatalon a hadseregben szolgált, majd néptribunussá választották. Népszerővé vált, ezért mikor a numidiai háború (Jugurtha király ellen) akadozott, consullá választották (Kr. e. 107). Elsı lépéskén hadseregreformot hajtott végre: bevezette a zsoldossereget. Ennek köszönhetıen a korábbinál jóval felkészültebb sereget épített ki, amelynek segítségével megnyerte a háborút. Az újabb, kimberek és teutonok elleni háború során egymás után többször is consullá választották. A háborúk végeztével azonban népszerősége csökkenni kezdett, majd Sullával kezdett rivalizálni, és Kr. e. 88-ban polgárháborút robbantott ki. Veresége után elmenekült, majd csatlakozott a Rómában Sulla keletre távozása után kiújult polgárháborúhoz, megszállta Rómát, és legyilkoltatta ellenfeleit. Kr.e. 86-ban hetedszerre is consul lett, de hamarosan meghalt.

Miltiadész

Athéni arisztokrata családból származott. A thrákiai Kherszonnészosz türannosza lett, Kr. e. 513-ban behódolt a Perzsa Birodalomnak. Késıbb azonban részt vett az ión felkelésben, emiatt 492-ben menekülnie kellett a támadó perzsa sereg elıl. Hazatért Athénba, ahol 490-ben sztratégosszá választották. A marathóni csatában vezetésével gyızte le az athéni sereg I. Dareiosz csapatait. A következı évben megtámadta a perzsák által elfoglalt Párosz szigetét, de kudarcot vallott, és megsebesült. Hazatérése után börtönbe zárták, ahol hamarosan meghalt.

Mózes

Próféta, a Biblia neki tulajdonítja az Egyiptomból való kivonulást és a tízparancsolatot. A hagyomány szerint Mózes írta a Biblia elsı öt könyvét (Tóra). A Mózes életével kapcsolatos hagyományok történelmi hitele kétséges.

Nagy Sándor

Makedón uralkodó (III. Alexandrosz, Kr. e. 336-323). Apja II. Philipposz volt, aki megszerezte a Hellasz feletti hatalmat Makedónia számára. Húszévesen került trónra. A lázadó Thébai és Athén legyızése után megindította a már apja által tervezett hadjáratot a Perzsa Birodalom ellen (Kr. e. 334). A hadjárat során az egyesült görög-makedón seregek elıször Kis-Ázsiát foglalták el, majd Isszosznál legyızték III. Dareiosz perzsa nagykirály seregét (333). A következı évben Nagy Sándor Föníciát, Palesztínát és Egyiptomot foglalta el. 331-ben indult a birodalom belsı területei felé, és Gaugamélánál döntı vereséget mért Dareioszra, aki hamarosan meggyilkolt egyik helytartója. Nagy Sándor folytatta hadjáratát, és megkezdte birodalma egységesítését, seregébe perzsákat is besorozva. A következı években meghódította a Perzsa Birodalom északkeleti és keleti területeit, és több lázadást levert. Nagy Sándor elvette egy perzsa elıkelı lányát, és egyre inkább keleti uralkodóhoz illı szokásokat vett fel. 326-ban indiai területek ellen indult, több gyızelem után azonban serege visszafordulásra kényszerítette. A birodalom belsı területeire való visszatérés után Szúzában 10000 görög és makedón katonát házasított össze perzsa nıkkel, ismét a birodalom egységesedése érdekében. 323-ban Babilonban egy új hadjárat tervezése közben meghalt. Birodalmát alvezérei háborúk sorozata után felosztották.

Názáreti Jézus

A keresztény vallás szerint a Megváltó, számos keresztény egyház szerint a Szentháromság egyik személye, Isten fia, a keresztény vallások központi alakja. Alakját az iszlám is prófétának ismeri el. Életérıl az újszövetség négy könyve (evangéliumok) szól.

Noé

A Biblia szerint az emberiség (Ádám után) második ısatyja, pátriárka. Csak ı és családja menekült meg az emberiséget elpusztító özönvíz idején, valamint a hajójába győjtött élılények.

Pál

A korai kereszténység kimagasló alakja, apostol. Eredeti neve Saul volt, római polgárjoggal rendelkezı zsidó családból származott. A farizeus irányzathoz tartozott, részt vett a korai keresztények üldözésében, majd egy látomás hatására megtért. Kiváló szervezıkészséggel kezdte terjeszteni a kereszténységet, több utat is tett ennek érdekében, és leveleket is írt távolabbi keresztény közösségeknek. Fı érdeme, hogy a kereszténység felvételét a pogányok számára is lehetıvé tette. Végül a hatóságok letartóztatták és hosszú fogság után Rómában lefejezték. Több keresztény egyház szentként tiszteli.

Pallasz Athéné

Görög istennı, Zeusz lánya, a bölcsesség, az igazságos háború, a mővészetek és a kézmővesség istennıje.

Peiszisztratosz

Athéni arisztokrata származású politikus volt. 560-tól kezdve összesen háromszor volt türannosz Athénban (az elsı két alkalommal csak rövid ideig). Miután véglegesen megszerezte a hatalmat, békésen, kevéssé zsarnoki módon uralkodott, támogatta a gazdasági fejlıdést, ami kedvezett a démosznak.

Periklész

Athéni arisztokrata családból származott. Kr.e. 443-tól sorozatban 15-ször választották meg sztratégosznak, Athén legfontosabb vezetıje volt. A népgyőléseken részt vevıknek napidíjat biztosított, így a szegényebbek is részt vehettek az állami ügyek eldöntésében (magának pedig hőséges szavazóbázist teremtett). Külpolitikájában igyekezett növelni Athén befolyását. A déloszi szövetség (mely a perzsák ellen jött létre) tagjai által fizetett, kötelezı adóvá vált "hozzájárulásból" fedezte az athéni hadikiadásokat, építkezéseket (Akropolisz). A peloponnészoszi háború (Kr. e. 431-404) kezdetén, 429-ben a városban kitörı járványban veszítette életét.

Pheidiász

Az ókor egyik legnevesebb szobrásza a Kr. e. 5. században. Leghíresebb munkái: az olümpiai Zeusz-szobor, Pallasz Athéné szobra a Parthenónban, a Parthenón frízei.

Platón

Athéni filozófus, iskolaalapító a Kr. e. 5-4. században. Arisztokrata családból származott. Szókratész tanítványa volt. Az Akadémosz-ligetben, Athén közelében, alapította meg iskoláját, az Akadémiát. Számos filozófiai mővet írt (pl. az Állam), legfontosabb elmélete az ideák tana.

7

Pompeius

Patrícius származású római hadvezér, politikus. Fiatalon csatlakozott Sullához Marius hívei ellen vívott harcaiban. Részt vett a Spartacus-féle rabszolgafelkelés leverésében, majd legyızte a földközi-tengeri kalózokat, és keleten Pontosz királyát, Mithridatészt. Róma egyik legbefolyásosabb személyiségévé vált, a Spartacust legyızı Crassus-szal együtt, akivel rivalizáltak. Kettejüket Iulius Caesar békítette össze, és megkötötték az elsı triumvirátust. (Kr. e. 60.). Pompeius Hispaniában lett helytartó. Féltékeny lett Caesar galliai sikereire, és a senatus oldalára állt. A Kr. e. 49-ben Caesar által kirobbantott polgárháborúban vereséget szenvedett (Pharszalosz. Kr. e. 48), Egyiptomba menekült, ahol megölték.

Romulus

A római mondák szerint Numitor Alba Longa-i király unokája, testvérével Remus-szal közösen alapították Rómát Kr. e. 753-ban, melynek elsı királya lett. A rómaiak Quirinus néven istenként tisztelték.

Salamon

Izraeli király a Kr. e. 10. században. Dávid király fia volt, felépíttette Jeruzsálemben az elsı Templomot. Építkezéseihez erısen központosította az országot, magas adókat vetett ki. Halála után az ország kettészakadt (Izrael és Júda). A Biblia (amelynek a hagyomány szerint több részét – Énekek éneke, Példabeszédek stb. – is Salamon írta) bölcsességérıl emlékszik meg.

Spartacus

Rabszolga volt, gladiátorrá képezték ki. Kr. e. 74-ben Capuában fellázadt gladiátortársaival együtt. Sok környékbeli rabszolga csatlakozott hozzájuk, és több ellenük küldött sereget legyıztek. Spartacus vezetésével az egyre növekvı sereg Gallia felé indult majd, több gyızelem után dél felé fordult. Szicíliába akart átkelni, de ez nem sikerült. Közben a rómaiak bekerítették seregét, és a végsı csatában (Kr. e. 71) Spartacus is elesett.

Sulla

Optimata párti római politikus, hadvezér. Patrícius családból származott. Elıször a Jugurtha elleni háborúban tüntette ki magát Marius seregében. A következı idıkben viszonyuk Marius-szal megromlott, fıleg Sulla katonai sikerei nyomán. Kr. e. 88-ban consul lett, a következı évre pedig kijelölték a Hellaszt megszálló Mithridatész pontoszi király elleni hadsereg parancsnokává. Marius emiatt polgárháborút robbantott ki, de Sulla gyızött (Marius-nak menekülnie kellett). Sulla ezután elindult Hellaszba háborúzni, és nem is tért vissza annak megnyeréséig, annak ellenére sem, hogy távozása után ellenfelei visszavették a hatalmat, és Marius Sulla hívei között mészárlást rendezett. Csak gyızelem után tért vissza Itáliába, és Kr. e. 82-ben elfoglalta Rómát. Róma dictátora lett (a törvényekkel ellentétben idıkorlát nélkül), és kegyetlen, több ezer áldozatot követelı megtorlásba kezdett (proscriptio). Ezután letelepített veteránjait, tízezer rabszolgát szabadított fel, és adott nekik polgárjogot. Korlátozta a népgyőlés és a néptribunusok jogait, a senatus létszámát felemelte 600-ra. Kr. e. 79-ben lemondott, visszavonult a politikától, majd egy év múlva meghalt.

Szent József

Az Újszövetség szerint Dávid családjából származott, ács volt. Máriát annak ellenére elvette, hogy az akkor már terhes volt. Jézus születése után Egyiptomba menekült Heródes elıl, majd annak halála után hazaért, és Názáretben telepedett le családjával. Felnevelte Jézust. Több keresztény egyház szentként tiszteli.

Szókratész

Athéni filozófus a Kr.e. 5-4. században. Fıleg erkölcsfilozófiai kérdésekkel foglalkozott. A szofistákkal szemben azt tanította, hogy van abszolút jó és igazság; az ember fı feladata önmaga megismerése. Írott mőveket nem hagyott hátra. Elképzeléseit beszélgetve, tanítványait kérdezgetve fejtette ki. Kr. e. 399-ben istentelenség vádjával halálra ítélték, és méreggel kivégezték.

Szolón

Athéni arisztokrata politikus. Kr. e. 594-ben arkhónként a társadalmi feszültségek enyhítésére több intézkedést hozott: eltörölte az adósrabszolgaságot, és timokratikus (vagyoni alapú) alkotmányt dolgozott ki. Így az államügyek intézésében a démosz gazdagabb tagjai is részt vehettek.

Tacitus

Római politikus, történetíró a Kr. u. 1-2. században, munkái a korai császárkor alapvetı forrásai.

Themisztoklész

Athéni politikus, hadvezér. A marathóni csatát (Kr. e. 490) követı években az athéni démosz vezetıje volt, elérte, hogy az állami ezüstbányák jövedelmét hadiflotta építésére fordítsák (a flottára szükség volt a perzsák ellen is, de Themisztoklész távlati célja Athén tengeri nagyhatalommá tétele volt). Ellenfeleit a cserépszavazás intézményének segítségével távolította el Athénból. A 480-as perzsa támadás idején a görög védelem egyik vezetıje volt. Elérte, hogy Szalamisznál a görög hajóhad megütközzön a perzsával. A gyızelem után újjáépítette a háborúban elpusztult Athén falait. Hamarosan azonban elvesztette népszerőségét és hatalmát is, majd cserépszavazással számőzték. Mikor hazaárulással vádolták, a Perzsa Birodalomba menekült, ahol Xerxész szívesen fogadta.

Thuküdidész

Görög történetíró a Kr. e. 5. században. Athéni arisztokrata családból származott. Hadvezérként vett részt a peloponnészoszi háborúban (Kr. e. 431-404), de egy veresége után számőzték. Ekkor látott neki a háború története megírásának (mőve nem készült el teljesen). Munkája az elsı történészi munkának tekinthetı történetírói alkotás. Alkalmazta a forráskritikát, igyekezett feltárni a történések közötti mélyebb összefüggéseket.

Traianus

Római császár Kr. u. 98-117 között. Fiatalon katonatiszt és politikus volt, majd 98-ban lett császár. A Római Birodalom utolsó hódításai Traianus nevéhez kötıdnek: több hadjárattal meghódította Daciát, ahol fontos aranybányák voltak. Elfoglalta Armeniát és Mezopotámiát is (114), de csak átmenetileg, halála után ezek a területek elvesztek a birodalom számára.

Xerxész

Perzsa nagykirály Kr. e. 486-465 között, Kr. e. 480-ban nagymérető hódító hadjáratot indított Hellasz ellen. Szárazföldi csapatai a thermopülai csata után egész Athénig nyomultak elıre, és a várost elpusztították. Flottája szalamiszi veresége hatására Xerxész távozott Hellaszból, majd szárazföldi csapatainak 479-es plataiai veresége után lemondott Hellasz meghódításáról.

Zeusz

A görög vallás fıistene, az Olümposzon lakott, számos más isten és istennı, valamint ember apja volt.

8

3. Kronológia Kr. e. 8000

Az élelmiszertermelés és letelepedés kezdete. A folyamat a Közel-Keleten, a Mezopotámiát körülvevı területeken ("termékeny félhold") ment végbe elıször.

Kr. e. 3000 körül

Az elsı államok és az írás feltalálása.

Kr. e. XVIII. sz.

Hammurapi babiloni uralkodó (1792-1750) létrehozza az Óbabiloni Birodalmat.

Kr. e. XIII. sz.

A trójai háború ebben az évszázadban zajlott.

Kr. e. X. sz.

A zsidó állam megalapítása.

Kr. e. 776

Az elsı olümpiai játékok.

Kr. e. 753

Róma mondabeli alapítása.

Kr. e. 594

Szolón reformjai Athénban: eltörölte az adósrabszolgaságot, és timokratikus (vagyoni alapú) alkotmányt vezetett be.

Kr. e. 525

A Perzsa Birodalom meghódítja Egyiptomot.

Kr. e. 510

Rómában előzik az utolsó királyt, és köztársasági államformát vezetnek be.

Kr. e. 508

Kleiszthenész reformjai Athénban: a demokrácia kezdete.

Kr. e. 490

Marathónnál Miltiadész vezetésével az athéni sereg legyızi I. Dareiosz perzsa nagykirály csapatait.

Kr. e. 480

A thermopülai szorosban Xerxész perzsa nagykirály serege gyız az egyesült görög sereg ellen. A szalamiszi csatában a Themisztoklész által irányított görög hajóhad gyızelmet arat a perzsák felett.

Kr. e. 431–404

A peloponnészoszi háború az Athén által vezetett déloszi szövetség és a Spárta által irányított peloponnészoszi szövetség között. A háborút Spárta nyeri meg, Athén elveszti politikai befolyását Hellaszban.

Kr. e. 367

Rómában korlátozzák a közföldekbıl egy személy által bérelhetı földbirtok nagyságát. Ekkortól az egyik consulnak mindig plebejus származásúnak kellett lennie.

Kr. e. 336–323

A makedón Nagy Sándor uralkodása.

Kr. e. 264–241

Az elsı pun háború. Róma gyızelmével megszerezte Szicíliát.

Kr. e. 218–201

A második pun háború. Róma gyızelmével megszerezte a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti hatalmat.

Kr. e. 168

A püdnai csatában Róma döntı gyızelmet arat Makedónia felett.

Kr. e. 48

A pharszaloszi csatában Caesar legyızi Pompeiust, és a Római Birodalom urává válik.

Kr. e. 31

Az actiumi csatában Octavianus legyızi Marcus Antoniust. Ezzel ı lesz a Római Birodalom egyedüli ura, az elsı császár.

313

Constantin császár a milánói ediktumban szabad vallásgyakorlatot engedélyez a keresztényeknek.

395

A Római Birodalmat Theodosius császár két részre (Nyugatrómai és Keletrómai Birodalom) osztja.

476

A Nyugatrómai Birodalom bukása, az ókor vége.

4. Topográfia Actium

Hegyfok (és település) a Ión-tenger keleti partján. Kr. e 31-ben itt vívott tengeri csatát Octavianus (a késıbbi Augustus) és Marcus Antonius (oldalán Kleopátra egyiptomi uralkodónıvel). Octavianus gyızelmével lényegében eldılt a hatalmi harc, és Octavianus lett az elsı császár.

Alexandria

Nagy Sándor által alapított kikötıváros a Nílus torkolatvidékén. Kikötıjérıl, a pharoszi világítótoronyról és hatalmas könyvtáráról (a korabeli világ egyik szellemi központja) volt nevezetes az ókorban.

Aquincum

Római település Pannonia provinciában, a mai Óbuda területén. A Kr. u. 1. században alapítottak a rómaiak itt helyırséget. A 2-3. században Alsó-Pannónia provincia székhelye volt. A város két részbıl állt: délebbre helyezkedett el a katona-, északabbra a polgárváros.

Asszíria

Ókori történelmi terület Mezopotámia északi részén, a Tigris és az Eufrátesz felsı szakaszánál. A terület kezdetben Assur városállam területét jelentette, amely fıleg kereskedelembıl élt, majd az Óbabiloni birodalom (Hammurapi) fennhatósága alá került. A Kr. e. évezred második felében jött létre a Középasszír Birodalom: a kereskedelem helyett inkább hódításokra és rablóhadjáratokra építette megélhetését az asszír állam. Ennek a szakasznak a tengeri népek támadását (Kr. e. 12. század) követı idıszak vetett véget. A 10. századot követıen ismét megerısödött az asszír katonai hatalom, és a 8-7. században létrejött az Újasszír Birodalom, a történelem elsı valódi birodalma. A birodalom elfoglalta Mezopotámiát, Egyiptomot, Szíriát, Palesztinát. A 7. század végén azonban a sorozatos lázadások (Egyiptom, Babilon) és a médek támadása következtében a birodalom összeomlott.

9

Athén

Görög város Közép-Görögországban, az Attikai-félszigeten. Már az újkıkorban lakott volt, majd a mükénéi görög civilizáció idején fontos központ volt. A dór vándorlás idején hatalmát elvesztette. A Kr. e. 8. századtól erısödött meg újra. Kr. e. 508-ban Kleiszthenész reformjaival itt vezették be elıször a demokráciát. Az 5. századra Athén Hellasz legnagyobb kereskedelmi és kulturális központja lett, a görög-perzsa háborúk idején a görög erık egyik fı szervezıje volt. Különösen flottája volt nagy. Az 5. század végén a peloponnészoszi háborúban (Kr. e. 431–404) hatalmát elvesztette Spártával szemben, de továbbra is kulturális-oktatási központ maradt. A 4. század végétıl makedón, majd a 2. század közepétıl római fennhatóság alatt állt a város. Kulturális szerepének a kereszténység elterjedése vetett véget. A középkorban a Bizánci Birodalomhoz tartozott, majd az Oszmán Birodalom foglalta el. A török uralom alatt a település hanyatlásnak indult, háborúk pusztították Athén a 19. század közepe, Görögország felszabadulása óta Görögország fıvárosa.

Babilon

Ókori mezopotámiai város az Eufrátesz partján. A Kr. e. 24. századtól ismert. A Kr. e. 2. évezred elejétıl sémi nomád amurrúk uralták a várost. Leghíresebb uralkodója, Hammurapi (1792-1750) hozta létre az Óbabiloni Birodalmat. A következı idıszakban Babilon meggyengült, majd az 1. évezredben asszír fennhatóság alá került. A Kr. e. 7. század végén Asszíria összeomlásával (amiben nagy részt vállalt) jött létre az Újbabiloni Birodalom, amely 539-ben szőnt meg: a Perzsa Birodalom foglalta el. A város a hellenisztikus kor kezdetén néptelenedett el, mikor lakosait a Szeleukida Birodalom (Nagy Sándor birodalmának egyik utódállama) új fıvárosa építéséhez deportálták.

Betlehem

Város Izraelben, Ciszjordániában Jeruzsálemtıl délnyugatra. A Biblia szerint Jézus Krisztus szülıvárosa.

Cannae

Ókori település Dél-Itáliában. Kr. e. 216-ban itt mért megsemmisítı vereséget Hannibál a római csapatokra a második pun háborúban (Kr. e. 218-201).

Egyiptom

Ország Észak-Afrikában, a Nílus-folyó mentén. Az ókor egyik elsı, kultúrájáról (hieroglifák, piramisok, múmiák stb.) nevezetes állama (Kr. 2900 körül jött létre). Az Egyiptomi Birodalom több korszakban is nagy szerepet játszott a Közel-Kelet történelmében. Az Kr. e. 1. évezredben a Perzsa Birodalom (525), majd Nagy Sándor kezébe került, majd az egyik legfontosabb hellenisztikus állammá vált a Ptolemaioszok uralma alatt. Kr. e. 30tól római provincia lett. A Kr. u. 7. században foglalták el az arabok, egy ideig az egységes Arab Birodalom része, majd muzulmán államok központja volt, végül az Oszmán Birodalom foglalta el a 16. század elején. A 19. században angolok vették át az irányítást, majd a 20. században vált függetlenné.

Eufrátesz

A Tigris mellett a másik fontos folyó Mezopotámiában ("Folyóköz"). Ez a két folyó tette lehetıvé az öntözéses földmővelés kialakítását a területen.

Fönícia

A Földközi-tenger keleti partján lévı terület (nagyjából a mai Libanon területe), ahol az ókorban a föníciaiak (sémi nép) hozták létre kereskedıvárosaikat a Kr. e. 2-1. évezredben. A terület kerekedıi bíborszövettel, cédrusfával, üvegtárgyakkal stb. kerekedtek. İk fejlesztették ki az elsı ismert abc-t, amely a görög és a latin abc elıdje is lett.

India

Ország Dél-Ázsiában, a Hindusztáni-félszigeten. A Kr. e. 3. évezred második felében jött létre a területen az elsı civilizáció (Indus-civilizáció). Ez a Kr. e. 2. évezredben tőnt el, az indoeurópai árják bevándorlása idején. Az árják által létrehozott civilizáció ritkán alkotott egységes birodalmat (pl. Asóka, Kr. e. 3. század), a területen rendszerint sok kisebb-nagyobb állam osztozott. Itt alakult ki a hindu és a buddhista vallás, valamint a kasztrendszer. A középkorban és a koraújkorban iszlám hatások érték a területet, majd megjelentek az európai gyarmatosítók. Ezek közül a britek szerezték meg India döntı részét. Uralmuk ellen a 20. század elsı felében Mahátma Gandhi vezetésével erıszakmentes ellenállási mozgalom kezdıdött, mely 1947-re érte el India függetlenségét. A területet kettéosztották egy muzulmán és egy hindu területre. Elıbbibıl jött létre Pakisztán és Banglades, utóbbiból a mai India.

Izrael

Az ókorban zsidó királyság a Földközi-tenger keleti partjának déli részén (Kánaán, Palesztina), a Salamon király halála után kettéváló zsidó állam északi részébıl jött létre. Ezt a királyságot Asszíria pusztította el a Kr. e. 8. században. Ma Izrael a neve az 1948-ban létrejött zsidó államnak.

Jeruzsálem

Város Izraelben. Három vallás (zsidó, kereszténység, iszlám) szent városa. Az ókorban az egységes zsidó álla, majd Júdea fıvárosa. Itt állt Salamon temploma, majd annak lerombolása után a második templom. A város mellett végezték ki Jézus Krisztust. Az iszlám szerint innen emelkedett fel a mennybe Mohamed próféta.

Júdea

Az ókorban zsidó királyság a Földközi-tenger keleti partjának déli részén (Kánaán, Palesztina), a Salamon király halála után kettéváló zsidó állam déli részébıl jött létre. A Kr. e. 6. század elején az Újbabiloni Birodalom foglalta el, majd lakosait Babilonba deportálta (babiloni fogság). A Perzsa Birodalom telepítette vissza ıket Júdeába. Késıbb Nagy Sándor birodalmának egyik utódállamához, a Szeleukida Birodalomhoz tartozott a terület, majd kiharcolta függetlenségét, ami a római hódításig (Kr. e. 1. század) tartott. A római uralom ellen a zsidók többször fellázadtak, emiatt a rómaiak Jeruzsálemet elpusztították, a zsidókat pedig kitiltották a területrıl (Kr. u. 2. század, ezzel kezdıdött a zsidó diaszpóra).

Karthágó

Város Tunéziában, Tunisz közelében. Az ókorban a Kr. e. 9. században föníciaiak alapították. Fokozatosan a Földközi-tenger nyugati részének vezetı kereskedelmi és hatalmi központja lett, hatalmas flottát tartott fenn. A Kr. e. 3. században került szembe Rómával, amelynek három háború lett a következménye (pun háborúk, 3-2. század). Ezeket Karthágó elvesztette, a harmadik háború végén, a második század közepén Róma elpusztította a várost. Ma turisztikai célpont.

10

Kína

Ország Kelet- és Belsı Ázsiában. Az ókorban a Kr. e. 3. évezred végén alakult ki az elsı civilizáció a területen a Sárga-folyónál. Több királyság alakult ki, majd a Kr. e. 3. században létrejött az egységes császárság. Ezután kezdték építeni az ország északi határát védı falrendszert. Történelme során Kína többször is egyesült, majd kisebb államokra bomlott. Kultúrája magas szintet ért el, egy sor fontos technológiai újítást itt találtak fel elıször (puskapor, iránytő, papír, nyomtatás stb.). A középkor végén Kína a bezárkózás politikáját választotta. Ennek a 19. században a gyarmatosítók túlereje vetett véget, Kína félgyarmati, függı szerepbe kényszerült. A 20. század elején forradalom tört ki, eltörölték a császárságot, az ország köztársaság lett. A század elsı felében polgárháborúk dúlták az országot, valamint Japán támadásai (az 1930-1940-es években az ország jó részét megszállás alatt tartották). 1949-ben a kommunisták vették át a hatalmat, és birtokolják máig, leszámítva Tajvant, amelyet polgárháborús ellenfeleik irányítanak.

Konstantinápoly (Isztambul, Bizánc)

Török város a Boszporusz két partján. Eredetileg görög város volt Bizánc néven, majd a Kr. u. 4. században Constantin császár alapított itt a Római Birodalom számára új fıvárost Konstantinápoly néven. A 4. század végétıl a Keletrómai Birodalom, majd ismét eredeti nevén a Bizánci Birodalom fıvárosa volt. 1453-ban az Oszmán Birodalom elfoglalta, 1923-ig a birodalom fıvárosa volt.

Makedónia

Ókori állam a Balkán-félsziget déli részén, az Égei-tenger északi partjainál (nem keverendı össze a mai Macedóniával!). A makedónok a görögök rokonai voltak, a Kr. e. 7-6. században szervezték meg államukat. Az 5. századi görög-perzsa háborúk korában az ország perzsabarát politikát folytatott, valamint hódításokra törekedett, de titokban a görögökkel is tartotta a kapcsolatot. A peloponnészoszi (Kr. e. 431–404) és az azt követı háborúk kevés sikert hoztak Makedóniának, mígnem a Kr. e. 4. század közepén II. Philipposz lett a király, aki megerısítette országát, és fokozatosan hatalmat szerzett Hellaszban. Utóda, Alexandrosz (Nagy Sándor) volt (Kr. e. 336-323). Sándor lerohanta a Perzsa Birodalmat, elfoglalta, és minden addiginál nagyobb birodalmat hozott létre. Birodalma halála után részekre szakadt, Makedónia egyike volt az utódállamoknak, végül a Kr. e. 2. században a Római Birodalom része lett.

Marathón

Település az Attikai-félsziget északi részén, a tengerparton. Kr. e. 490-ben Miltiádész vezetésével az athéni sereg itt gyızte le I. Dareiosz perzsa nagykirály csapatait.

Mezopotámia

Folyami hordalékkal feltöltött síkság a Közel-Keleten, a Tigris és az Eufrátesz folyók között. Fontos szerepet játszott az ókorban: Kr. e 3000 körül itt alakult ki az írás, és jöttek létre az elsı (sumer) államok. A Kr. e. 3. évezred második felében a területen az agadei akkád dinasztia uralta a területet, majd a Kr. e. 18. században itt jött létre az Óbabiloni Birodalom (Hammurapi). A Kr. e. 1. évezredben az asszírok hódították meg, a 6. században az Újbabiloni, majd a Perzsa Birodalom része lett. Önállósága megszőnt. Nagy Sándor hódítása után a hellenisztikus Szeleukida Birodalomhoz tartozott, késıbb a parthusok foglalták el. A Kr. u. II. század elején rövid ideig a Római Birodalom tartotta megszállva, majd a perzsa Szászánida Birodalom fennhatósága. A 7. századtól az Arab Birodalom része lett. Késıbb a szeldzsuk törökök, majd mongolok birtokolták, míg a 16. század elején az Oszmán Birodalom hódította meg. Az elsı világháború vége óta Irak része.

Nílus

Folyó, mely Kelet-Afrikából ered, és Észak-Afrikán keresztül éri el a Földközi-tengert. Az általa a kelet-afrikai hegyekbıl szállított iszapos hordalék (és a vize) tette lehetıvé az ókori egyiptomi civilizáció kialakulását.

Olümpia

Ókori görög város a Peloponnészoszi-félsziget északnyugati részén. Kr. e. 776-tól itt tartották a görögök a legnagyobb összgörög ünnepségsorozatot, a Zeusz tiszteletére rendezett olümpiai játékokat.

Olümposz

Hegy Görögország északi részén. Az ókori görög mitológia szerint a legfontosabb istenek lakhelye volt.

Palesztina

Történelmi terület a Földközi-tenger keleti partjainál, Föníciától délre. Itt vezettek a Mezopotámiát, Kis-Ázsiát és Egyiptomot összekötı kereskedelmi útvonalak. Emiatt rendszerint a környezı birodalmak érdeklıdésének elıterében volt. Valószínőleg a Kr. e. 13. század végén telepedtek le a térségben a zsidó törzsek, valamint a tengeri népek támadása idején az indoeurópai filiszteusok. A két nép rendszeresen háborúkat vívott egymással a zsidó állam létrejötte után is. A Kr. e. 1. évezredben a területen ismét megjelentek a térségbeli nagyhatalmak: Asszíria foglalta el a zsidó államból korábban kivált Izraelt, majd az Újbabiloni birodalom Júdeát, végül a Perzsa Birodalom hódította meg a területet. A IV. században került Nagy Sándor kezébe, majd a Szeleukida Birodalom része lett. A terület a Palesztina nevet a térségben a Kr. e. 1. században megjelenı rómaiaktól kapta (a filiszteusokról, korábban Kánaánnak nevezték). A római (majd keletrómai) uralom a Kr. u. 7. századig tartott, akkor az Arab Birodalom hódította meg. A 11. század végétıl a keresztes hadjáratok idején a terület ("Szentföld") keresztény kézbe került átmenetileg, majd ismét muzulmán fennhatóság alá került. A 16. század elején az Oszmán Birodalom hódította meg. Az elsı világháború végén angol megszállás alá került a térség (népszövetségi felhatalmazás alapján), majd 1948-ban létrejött Izrael állam, mely több háborút vívott a térségbeli arab országokkal. Napjainkban Palesztínának a terület a helyi, magukat palesztinoknak nevezı arabok által létrehozott államot nevezzük, területét Ciszjordánia és a gázai övezet alkotják, ezek nagy része izraeli megszállás alatt van.

11

Pannónia

Az ókori Római Birodalom egyik provinciája. A Duna mentén terült el, a Dunántúlon kívül több környezı terület (a mai Ausztria keleti része, több délszláv állam egyes részei) is a provinciához tartozott. A területen illír, majd kelta törzsek éltek a rómaiak elıtt. A Kr. e. I. században kezdték a rómaiak meghódítani, mindenekelıtt a provincia nyugati részén húzódó Borostyánkıút miatt, majd Augustus hódította meg a terület egy részét a Dunáig, és végül Claudius császár a Kr. u. 1. század közepén fejezte be a hódítást. A provincia fıvárosa Carnuntum volt. A 2. szakaszban a provinciát kettéosztották, ekkor lett Alsó-Pannónia székhelye Aquincum. A terület sokat fejlıdött, romanizálódott. A század második felében, Marcus Aurelius császár uralkodása alatt germán betörések jórészt elpusztították a provinciákat, de azok hamarosan újraéledtek. A harmadik században a katonacsászárok korában a pannóniai légiók többször is komoly szerepet játszottak a belháborúkban. Diocletianus császár a négy provinciát hozott létre a területen. A 4. század végén, a népvándorlás korában a terület egyre inkább háborús területté változott, a romanizált lakosság elhagyta, az 5. században hun megszállás alá került.

Peloponnészosz

Félsziget a Balkén-félsziget déli részén, a Korinthoszi-öböltıl délre, a Ión- és az Égei-tenger között. A történelem elıtti idık óta lakott. A Kr. e. 2. évezredben a mükénéi görög civilizáció több központja, és a legnagyobb Mükéné is itt volt. A félsziget nyugati részén helyezkedett el Olümpia. A Kr. e. 1. évezredben a terület legnagyobb görög városállamai Spárta és Korinthosz voltak. A félszigeten gyakran vívtak háborúkat. A Római Birodalom a Kr. e. 2. században hódította meg. A középkorban a Bizánci Birodalomhoz tartozott (egyes részeit Velence hódította meg). A 15. században az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. A 19. század közepétıl a független Görögország része.

Perzsa Birodalom

Az Iráni-medencében a Kr. e. 7. században létrejött perzsa államból a következı évszázadban kinövı birodalom neve. A Birodalom az Indus-folyótól Egyiptomig terjedt, Európába is betört, de Hellaszt a görögök ellenállás miatt nem tudta meghódítani (5. század, görög-perzsa háborúk). A Kr. e. 4. században a Nagy Sándor által vezetett makedón-görög támadás hatására összeomlott.

Perzsia

A mai Irán területének 1935 elıtti neve. Az Iráni-fennsík délnyugati, a Perzsa-öböl felé esı részén lévı tartomány (ókorban: Pársz, ma: Fársz) nevébıl származik. Az Iráni-fennsíkra a Kr. e. 2. évezred végén benyomuló indoeurópaiak közül a perzsák a 7. században hozták létre államukat, amely hamarosan birodalommá nıtt (Perzsa Birodalom). A birodalom bukása után a hellenisztikus a Szeleukida Birodalom része lett a terület, majd a párthusok hódították meg. İket a Kr. u. 3. században őzték el a perzsák, ekkor jött létre az Újperzsa (vagy Szászánida) Birodalom, amely a 7. századi arab hódításig létezett. A terület a XI. századtól a Szeldzsuk Szultánság, majd a 13. századtól mongol uralom alatt volt, a 16. századtól jött létre ismét a független Perzsia. Függetlenségét sikerült késıbb is megıriznie, bár a 19. században területeteket vett el az országtól Oroszország és a Brit Birodalom. A 20. században reformkísérleteket hajtottak végre (ennek során változtatták az ország nevét Iránra), majd 1979-ben forradalom őzte el az utolsó uralkodót (sahot). Azóta Irán teokratikus irányítás alatt áll.

Róma

Város Közép-Itáliában. A Kr. e. 8. században jött létre. Fokozatosan a Római Birodalom központja lett. A Kr. u. 3 századtól a birodalomban elvesztette központi szerepét, befolyása a birodalomra csökkent, a 4. században Konstantinápoly létrehozásakor elvesztette fıvárosi rangját is, majd 395-ben, a birodalom kettéosztásakor visszaszerezte, de ismét elvesztette Ravenna javára. A középkorban a pápa székhelyeként tett szert ismét nagyobb szerepre, a 8. századtól a Pápai Állam központja volt. 1870-ben lett az egységesülı Olaszország fıvárosa.

Rudabánya

Város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Kazincbarcika közelében. Itt találták meg az 1960-as években a Rudapithecus hungaricus (vagy Dryopithecus brancoi) elnevezéső, mintegy 12 millió évvel ezelıtt élt emberszabású majom állkapocstöredékét.

Savaria

Város az ókori Római Birodalomban, Pannónia provinciában, a mai Szombathely helyén. A terület már korábban is lakott volt. A rómaiak számára fontosságát az adta, hogy a település mellett húzódott a Borostyánkıút. Már a Kr. u. 1. században virágzásnak indult, hamarosan Felsı-Pannónia provincia vallási központja lett (pl. Ízisz-szentély). A 3. század végén, amikor Diocletianus császár átszervezte a birodalmat, négy részre osztotta (az addig két részbıl álló) Pannóniát, és Pannonia Prima provincia székhelye Savaria lett. Az 5. század közepén került hun kézre a város, és elpusztult.

Sopianae

Város az ókori Római Birodalomban, Pannónia provinciában, a mai Pécs helyén. A terület már korábban is lakott volt. A várost a Kr. u. 1. században alapították a rómaiak. A 3. század végén, amikor Diocletianus császár átszervezte a birodalmat, négy részre osztotta (az addig két részbıl álló) Pannóniát, és Pannonia Valeria provincia székhelye Savaria lett. A 4. századból több ókeresztény sírkamra maradt fenn (ma a világörökség része). Az 5. században a hunok kezébe került.

Spárta

Görög város a Peloponnészoszi-félsziget déli részén. A város a Kr. e. 10. századi dór vándorlás során jött létre (a terület már korábban is lakott volt). A következı évszázadokban elfoglalták a környezı területeket, és sajátos társadalmat hoztak létre, melyben a teljes jogú polgárok csak katonáskodással foglalkoztak, a leigázott területek lakosai pedig rabszolgaként dolgoztak (helóták). Spárta a 6. században Hellasz legerısebb szárazföldi hatalma lett. Spárta az 5. században nagy részt vállalt a görög-perzsa háborúkban a perzsák feletti gyızelembıl, majd a peloponnészoszi háborúban (Kr. e. 431–404) szövetségesei segítségével megtörte Athén hatalmát. A hosszú háborúskodás azonban Spártát is kimerítette, és hamarosan veszített Thébával szemben. A 4. század folyamán még harcolt Makedónia ellen, de késıbb minden hatalmát elvesztette, sorsa összeolvadt a területét birtokló birodalmak sorsával.

12

Sumer

Mezopotámia déli, a Perzsa-öböllel határos területének neve az ókorban. Nevét az ókorban itt élı, ismeretlen eredető sumerokról kapta. A sumerok hozták létre az elsı városállamokat, és találták fel az írást a Kr. e. 4. évezredben. A terület városállamokból (pl. Ur, Uruk, Lagas, Kis stb.) állt, nem alkotott egységes államot egészen az akkád agadei dinasztia (Sarrukín) Kr. e. 24. századi hódításáig. A 22-21. században, a III. Ur-i dinasztia idején egységes sumer állam jött létre a területen, de annak a nomád sémi amurrúk támadása miatt bekövetkezı bukása után a sumerok lassan eltőntek.

Szalamisz

Sziget Görögországban az Attikai-félsziget és a Peloponnészoszi-félsziget között a Saróni-öbölben. A sziget és Attika közötti szorosban vívott Kr. e. 480-ban gyıztes csatát a Themisztoklész által irányított görög hajóhad a perzsák ellen.

Thermopülaiszoros

Közép-Görögországban, a Maliszi-öböl partján húzódó szoros. Kr. e. 480-ban Leonidasz spártai király vezetésével itt próbálták feltartani a perzsa sereget a görögök. Árulás folytán vereséget szenvedtek, de Leonidasz és 300 spártai harcos élete árán biztosította a görög sereg többi részének visszavonulását.

Tigris

Az Eufrátesz mellett a másik fontos folyó Mezopotámiában ("Folyóköz"). Ez a két folyó tette lehetıvé az öntözéses földmővelés kialakítását a területen.

Vértesszılıs

Település Komárom-Esztergom megyében. Az 1960-as években itt találták meg a mintegy 350 ezer éves elıember (homo erectus; "Samu") csontmaradványait és telephelyét.

II. Középkori egyetemes történelem 1. Fogalmak Adó

Az állami bevételek egyik formája, az állam polgáraitól, alattvalóitól különbözı jogcímeken szedi be kiadásainak fedezésére.

Allódium

Magyarul majorság. A középkori nagybirtok (uradalom) azon része, amelyet a birtokos (földesúr) nem oszt fel jobbágyai között jobbágytelkek formájában, hanem megtart saját kezelésében, és jobbágyaival robottal mővelteti meg.

Bencés rend

Nursiai Szent Benedek által 528/529-ben Monte Cassinóban alapított szerzetesrend, az elsı nyugati szerzetesrend. Regulája (szabályzata) több késıbbi szerzetesrend számára is mintaként szolgált.

Céh

A középkori városokban iparosok és kereskedık érdekvédelmi társulatai, melyek fı célja a céhen kívüli konkurencia visszaszorítása, és a verseny korlátozása volt. Egy adott városban minden kézmőves mesterségnek rendszerint saját céhe volt. Az újkorban a céhek szerepe gyorsan csökkent NyugatEurópában, Közép-Európában viszont csak a 19. századig megırizték pozícióikat az ipari termelésben.

Ereklye

Egy szenthez köthetı tárgy vagy csont, amelyet vallásos tiszteletben részesítenek.

Eretnek

Olyan személy/vallási irányzat, aki/amely a keresztény egyház álláspontjától eltérı nézeteket vall.

Grófság

A Frank Birodalom területi egysége, az uralkodó által kinevezett irányítója a gróf. Nagy Károly halála után a grófi cím öröklıdı nemesi ranggá vált, a gróf által korábban csak irányított terület pedig a gróf tulajdonába került.

Humanizmus

A reneszánsz filozófiai irányzata. Fı gondolati alapja, hogy mindennek mértéke az ember.

Husziták

Husz János követıi. Két irányzatuk volt: a kelyhesek és a taboriták. 1419-ben fellázadtak, Luxemburgi Zsigmond csak a kelyhesekkel való megegyezés után tudta a másik, radikálisabb csoportjukat legyızni.

Hőbérbirtok

Latin neve a feudum. Olyan birtok, amelyet a hőbéres a hőbéri eskü letétele fejében kapott hőbérurától. Az esküben vállalnia kellett, hogy hőbérurát (elsısorban fegyverrel) támogatni fogja.

Hőbéres

Latinul vazallus. Olyan nemes, aki hőbéri eskü fejében hőbérbirtokot kapott egy másik nemestıl (a hőbérúrtól).

Hőbérúr

Latinul dominus vagy senior. Olyan nemes, aki birtoka egy részét hőbéreseknek adja át hőbéri eskü fejében. Egy országban a fı hőbérúr a király (szuverén).

Iszlám

Az Arab-félszigeten, Mekkában létrejött vallás, amely a zsidó-keresztény vallásból eredezteti magát, de a megújítás céljával lép fel. Alapítója Mohamed.

Janicsár

Az oszmán-török hadsereg zsoldos gyalogos hadteste. A hadtest alapját sokáig keresztény szülıktıl elvett, majd muzulmánná nevelt és kiképzett gyerekek adták. Fénykorát a hadtest a 15-16. században élte.

Járványok

Akkor beszélünk járványról, ha egy erısen fertızı betegség gyorsan terjed, és nagyszámú embert fertız meg. A középkorban az általános alultápláltság és gyenge higiéniai viszonyok miatt igen gyakoriak voltak a járványok. A legismertebb az 1348-as pestisjárvány.

Jobbágy

Olyan személy, aki nem a saját, hanem egy nemes (földesúr) földjét használja, és ezért cserébe különbözı szolgáltatásokkal tartozik.

Jobbágytelek

Az uradalom azon részei, amelyet a jobbágy kap meg használatra. Részei: belsı telek (házhely, kert), szántó, legelı, rét, erdıhasználati, halászati jog.

13

Kalifa

Az Arab Birodalom vezetıje (késıbb részállamoké is) a 7. századtól. Egy személyben vallási és világi vezetı. A címet késıbb az oszmán-török birodalom szultánjai szerezték meg, így a 20. századig létezett.

Kereslet-kínálat

Gazdasági szabályszerőség. Ha egy árura nagy a kereslet (sokan akarják megvenni), akkor az ára magasabb lesz. Ha egy áruból sok jelenik meg a piacon (nagy a kínálat), az viszont leviszi az árát.

Kiváltság

Elıjog. A középkorban a különbözı társadalmi csoportok különféle elıjogokkal bírtak.

Kódex

Pergamenre kézzel írott középkori könyv.

Kolostor

Épület(együttes), egy szerzetesrend tagjainak lakóhelye.

Korán

Az iszlám vallás szent könyve

Középkor

A történelem egyik korszaka, Kr. u. 476-tól Kr. u. 1492-ig tartott.

Középkori város

Kiváltságokkal (pl. önkormányzat, falépítési, vásártartási jog) ellátott település, mely nem földesúr, hanem a király joghatósága alá tartozik.

Lovag

Középkori nehézfegyverzető lovas harcos. Rendszerint nemesekbıl lehetett lovag.

Nyomásos gazdálkodás

Olyan földhasználati módszer, amelyben a föld egy rész pihen (ugar). A kétnyomásos földmővelés esetén a szántó felét pihentették, felét gabonával bevetik, a következı évben pedig „kicserélik” a két részt. Háromnyomásos földmővelés esetén a harmadát pihentették egy évben, a fennmaradó kétharmad felébe ısszel, felébe tavasszal vetettek.

Ortodox egyház

Görögkeleti egyház. Az 1054-es egyházszakadás (szkizma) után a görög rítusú egyház neve.

Pápa

A római katolikus egyház vezetıje.

Polgár

A középkori városok polgárjoggal rendelkezı lakosa. Rendszerint ipari vagy kereskedelmi tevékenységet folytatott.

Reconquista

Az a folyamat, amelynek során a Pireneusi-félsziget arabok által a 8. században elfoglalt részét a keresztények visszafoglalták. A folyamat több száz éven át tartott, és végül 1492-ben fejezıdött be Granada visszavételével.

Rendiség

A késı középkorban jelentkezı olyan csoportszervezıdési elv, amely szerint az azonos kiváltságokkal rendelkezık csoportokba (rendekbe) tömörültek, hogy érdekeikért és kiváltságaik kiterjesztéséért egységesen lépjenek fel. A rendi államokban az ország irányításában fontos szerep jutott a rendeknek a rendi országgyőléseken. Nyugat–Európában a rendiség a 13-14. században alakult ki.

Reneszánsz

A 14-16. században meghatározó kulturális irányzat, valamit mővészeti stílus. Neve az „újjászületés” szóból származik. Elsısorban az antik kultúra újjászületését értették ez alatt. Itáliából indult, majd fokozatosan elterjedt Európa nagy részén. Hatott a festészetben, szobrászatban, építészetben, irodalomban, valamint a tudományban és filozófiában is.

Robot

A jobbágynak az allódiumon teljesítendı ingyenmunkája.

Római katolikus egyház

Az 1054-es egyházszakadás (szkizma) után a latin rítusú egyház neve.

Szent

Több keresztény vallásban olyan meghalt személyek, akik életvitelük, haláluk alapján kiemelkedtek a hívık közül.

Szerzetes

Olyan pap, aki társaival egy fedél alatt, kolostorban él.

Szpáhi

Az oszmán-török hadsereg nehézlovasainak elnevezése. A szultántól birtokot kaptak, de azt az uralkodó bármikor visszavehette.

Szultán

Az oszmán-török birodalom uralkodója.

Távolsági kereskedelem

A kereskedelem azon fajtája, amely nagy távolságra szállít ritka, magas értékő árukat (pl. főszerek, selyem stb.).

Uradalom

Nagybirtok, a középkor elsı felében rendszerint önellátásra rendezkedett be.

Vám

Az állam egyik bevétele, a vámhatárokat átlépı árukra vetik ki. A középkorban az államhatárokon belül is elıfordulhattak vámszedı helyek.

Vár

Földbıl, fából vagy kıbıl épült, általában magaslaton elhelyezkedı védelmi célú erıdítmény.

2. Személyek Aragóniai Ferdinánd

Aragóniai király, 1479-ben elvette Kasztíliai Izabellát, és ezzel létrejött Spanyolország.

Gutenberg

A könyvnyomtatás európai feltalálója a 15. század közepén. Leghíresebb munkája az ún. 42 soros Biblia.

Husz János

14-15. századi cseh pap, teológus, a huszitizmus alapítója. Követelte az anyanyelv használatát a vallási életben, ostorozta az egyház világi hatalmát, tagadta a pápa hatalmát. 1415-ben a konstanz-i zsinaton máglyán kivégezték.

I. (Nagy) Ottó

Német király, majd a Német-Római Császárság elsı császára (962-973). Egyesítette a német területeket. 955-ben Augsburgnál legyızte a kalandozó magyarokat, akik többet nem támadtak a német területekre. Érdemeiért 962-ben a pápa császárrá koronázta. 973-ban Quedlinburgban tartott birodalmi győlést, ahol több közép- és kelet-európai nép küldöttei is megjelentek.

14

II. Mohamed

Török szultán, 1453-ban elfoglalta Bizáncot. 1456-ban Nándorfehérvárnál viszont vereséget szenvedett Hunyadi Jánostól, így Magyarországot nem tudta elfoglalni.

III. Iván

15-16. századi orosz uralkodó, megnövelte állama területét, uralma alatt megszőnt a tatár adószedés az orosz területeken, felvette a cári (császári) címet, miután elvette az utolsó bizánci császár unokahúgát.

Jeanne d'Arc

Az „orléans-i szőz” a 15. század elsı felében. A százéves háború végsı szakaszában ı vezette a franciák felszabadító harcát az angolok ellen. Miután angol fogságba került, eretnekség vádjával kivégezték.

Justinianus

6. századi keletrómai császár, megpróbálta egyesíteni a hajdani Római Birodalmat, uralkodása alatt kodifikálták a római jogrendszert.

Karolingok

Frank uralkodócsalád a 8-10. században. Eredetileg a Meroving-dinasztia udvarnagyai a Frank Birodalomban, majd a birodalom és utódállamai uralkodói, miután letaszították a Meroving-dinasztiát a trónról. A család legfontosabb tagja Nagy Károly volt.

Kasztíliai Izabella

Kasztília királynıje a 15. század második felében. 1479-ben férjhez ment Aragóniai Ferdinándhoz, és ezzel létrejött Spanyolország. 1492-ben támogatásával indulhatott Kolumbusz felfedezıútjára.

Kis Pippin

751-768-ig a Frank Birodalom királya, Nagy Károly apja. Eredetileg az utolsó Meroving uralkodó majordomusa (udvarnagya), majd letaszította uralkodóját a trónról, és átvette a hatalmat. İ adományozta a pápának a Pápai Állam területét.

Klodvig

A Frank Birodalom alapítója, 481-511 között frank király. 496-ban felvette a kereszténységet, és ezzel megszerezte a keresztény egyház támogatását.

Lorenzo Medici

Firenzei államférfi a 15. század második felében. A bankár Medici család tagja volt. Támogatta a tudományt és a mővészeteket.

Machiavelli

Firenzei író, politikus a 15-16. század fordulóján. Fı mőve A fejedelem, amelyben leírja a hatalom megszerzésének és megtartásának módszereit. A mő alapelve, hogy a politikában a céloknak alárendelhetık az erkölcsi normák.

Mohamed

Az iszlám vallás alapítója és legfıbb prófétája a 7. században. Tanításai alapján készült a Korán, az iszlám szent könyve.

Nagy Károly

A Frank Birodalom uralkodója 768-tól királyként, 800-814-ig császárként. Kis Pippin fia, a Frank Birodalom elsı császára. Birodalma területét nyugat- és közép-európai területekkel bıvítette. A germán népek közül többeket keresztény hitre térített. Megkezdte a Pireneusi-félsziget visszahódítását az araboktól. Székhelye Aachen volt.

Szent Benedek

528/529-ben Monte Cassinóban megalapította az elsı nyugati szerzetesrendet, a bencés rendet. İ írta az elsı regulát (szerzetesrendi szabályzat).

Szent Cirill

9. századi görög szerzetes, filozófus, hittérítı, nyelvtudós. A szláv népek körében végzett hittérítı munkát. A szláv írás megalkotója.

Szent Ferenc

12-13. századi itáliai szerzetes, a ferences rend alapítója. Gazdag assisi kereskedıcsalád sarja volt. Egy látomás után elhagyta családját, és megalapította az elsı koldulórendet, amely gyorsan növekedésnek indult. Halála után két évvel szentté avatták.

Szent Metód

9. századi szerzetes, hittérítı, Szent Cirill bátyja, Pannónia és Morvaország érseke.

Tudor-ház

Angol uralkodócsalád 1485-1603 között. A rózsák háborúja után kerültek hatalomra. Fontosabb tagjai VII. és VIII. Henrik, I. Erzsébet. Uralkodásuk idején Angliát fokozatosan központosították, és tengeri hatalommá tették. E korban ment végbe Angliában a reformáció is.

3. Kronológia 622

Az iszlám idıszámítás kezdete ("Mohamed futása").

732

A poitiers-i csata: a Karoling majordomus, Martell Károly (Kis Pippin apja) legyızi az arabokat, és ezzel megállítja az európai iszlám elırenyomulást.

800

Nagy Károly császárrá koronázása.

843

A verduni szerzıdés, Nagy Károly unokái három részre osztják a Frank Birodalmat.

962

I. (Nagy) Ottó császárrá koronázása.

1054

Egyházszakadás (szkizma), az ortodox és a római katolikus egyház kettéválása.

1389

Az elsı rigómezei csata.

1337-1453

A százéves háború Franciaország és Anglia között.

1410

A grünwaldi csata. II. Ulászló lengyel király legyızi a Német Lovagrendet.

1415

Husz János kivégzése a konstanz-i zsinaton; azincourt-i csata: nagy angol gyızelem a százéves háború során a franciák felett.

1453

Konstantinápolyt (Bizáncot) elfoglalják az oszmán-törökök.

15

4. Topográfia Aachen

Német város a Maas folyó közelében, a Frank Birodalom székvárosa volt Nagy Károly korában.

Arab Birodalom

A 7. századtól az iszlám hódításaival kialakuló birodalom, amely elfoglalta az Arab-félszigetet, Mezopotámiát, ÉszakAfrikát, a Pireneusi-félszigetet, Kis-Ázsiát, a mai Irán területét stb. A 10. századtól fokozatosan széthullott.

Aragónia

Spanyolország része, az Ebro-medence területe. A 9. században kialakult spanyol királyság, Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd házasságától (1479) Spanyolország egyik része.

Bagdad

Irak fıvárosa a Tigris folyó partján. A 8-11. században az Arab birodalom fıvárosa.

Córdoba

Város Spanyolországban, Andalúziában. A 8-11. században az Córdobai Emírség majd Kalifátus székhelye.

Egyházi (Pápai) Állam

754-ben Kis Pippin által a pápának adományozott közép-itáliai területek, amelyen a pápa világi uralkodó volt. Az Egyházi Állam területe nagy része 1860-ban került Olaszországhoz, 1870 pedig Róma is, így a pápa irányítása alatt csak a Vatikán maradt.

Firenze

Az ókorban létrejött város, amely a középkorban kereskedıvárossá és Észak-Itália egyik legfontosabb hatalmi központjává vált. A 15. században a Medici család hatalma alá került. Ebben az idıszakban a reneszánsz egyik központja lett. A 18. században a Habsburg-dinasztia kezébe került, a 19. században Olaszország része lett.

Frank Birodalom

Az 5. század végén létrejövı germán állam, amely kiterjedt a mai Nyugat- és Közép-Európa területének nagy részére. Legnagyobb kiterjedését a 8. század második felében, Nagy Károly uralkodása alatt érte el. A 9. században részekre szakadt (verduni szerzıdés, 843).

Kasztília

Spanyolország középsı és északi része. A középkorban spanyol királyság, Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd házasságától (1479) Spanyolország egyik része.

Kijev

Ukrajna fıvárosa a Dnyeper partján, a 9. században létrejövı Kijevi Rusz (az elsı orosz állam) székhelye.

Mekka

Kereskedıváros az Arab-félsziget nyugati részén, itt dolgozta ki Mohamed az iszlám vallás alapjait. Az iszlám szent városa.

Német-római Császárság

A Frank Birodalom keleti részeibıl kialakult, 962-1806 között létezı germán állam Közép-Európában.

Poitiers

Franciaországi város, itt gyızte le 732-ben Martell Károly az arabokat, és állította meg ezzel az arab elırenyomulást Európában.

Prága

Csehország fıvárosa, a 14. században a Nemét-Római császárság központja. A 15. század elején itt kezdıdött a huszita felkelés.

Rigómezı

Körülbelül a mai Koszovó területe. Az Oszmán Birodalom két gyıztes csatájának színhelye. 1389-ben Szerbiát, 1448-ban Hunyadi Jánost gyızték itt le.

Svájc

Az Alpok hegyláncai között lévı völgyekben élı szabad parasztok és kereskedıvárosok által a 13-14. században létrehozott állam Közép-Európában. 1648 óta független és semleges állam.

III. Középkori magyar történelem 1. Fogalmak Aranybulla

II. András által több társadalmi csoport (bárók egy része, egyház, szerviensek, várjobbágyok) követelésére 1222-ben kiadott törvény. Többek között rögzítette a szerviensek (a késıbbi köznemesek) jogait (adómentesség pl.), korlátozta a királyi birtokadományokat, szabályozta a szerviensek birtokainak öröklését.

Aranyforint

Károly Róbert által bevezetett értékálló fizetıeszköz. Mintaként a firenzei aranypénzt vették, neve is innen származik.

Bán

Királyi tisztségviselı a középkori Magyarországon. A déli határokon lévı bánságokat széles (királyt helyettesítı) hatáskörrel irányították a bánok. A középkor után csak a horvát báni méltóság maradt meg.

Bandérium

Magyarországon a 14. századtól jelentkezı hadszervezeti forma. Olyan bárói (vagy királyi) csapat, amely a kiállító fıúr zászlaja alatt vonul hadba (a „banderia” olaszul zászlót jelent). Károly Róbert a fıurakat kötelezte magánhaderı tartására. A banderiális hadszervezet a középkor végére elvesztette jelentıségét, mivel nem hivatásos katonákból állt. Ennek ellenére - elméletben - 1848-ig létezett.

Bányaváros

Magyar történelmi várostípus. Olyan magyarországi városias település, amelynek lakói királyi kiváltság alapján bányászkodással foglalkoztak. A bányavárosok kiváltságai jórészt megegyeztek a szabad királyi városokéval.

Báró

A középkori Magyarországon a vezetı tisztségviselık (pl. nádor, országbíró, erdélyi vajda, tárnokmester stb.), a királyi tanács tagjainak megnevezése, késıbb öröklıdı fınemesi rang.

Corvina

Hunyadi Mátyás könyvtárából származó kódexek elnevezése.

16

Familiaritás

A 13. század folyamán kialakult társadalmi rendszer, amely bizonyos fokig emlékeztet a nyugat-európai hőbériségre, de alapjaiban eltér attól. Lényege: a kisebb nemesek szolgálatot vállaltak egy bárónál (akinek birtokai igazgatásához, valamint katonai ereje növeléséhez sok emberre volt szüksége), és cserébe pénzt vagy más juttatást kaptak. Az egyezség rendszerint nem járt birtokadománnyal, és nem élethosszig szólt ellentétben a hőbéri rendszerrel.

Fejedelem

Uralkodó, a hatalmat az uralma alatt álló területen ténylegesen gyakorolja. A magyar történelemben I. István elıtt fejedelmek álltak a törzsszövetség, majd a Kárpát-medencében letelepedett magyarság élén. A 16-18. században az Erdélyi Fejedelemség élén álltak fejedelmek.

Fekete sereg

Hunyadi Mátyás zsoldos serege, Mátyás 1460 körül hozta létre, az 1480-as években 8-10 ezer fıbıl állt. A kor egyik legerısebb hadereje volt, Mátyás halála után felbomlott.

Finnugor

Az uráli nyelvcsaládhoz tartozó nyelvcsalád, 15 élı és 2 holt nyelvbıl áll, amelyek alapszókincsüket és nyelvtani szerkezetüket tekintve rokonok. A magyar nyelv a nyelvcsaládon belül az ugor nyelvek csoportjába tartozik.

Fınemes

Olyan nemes, aki bárói vagy magasabb rangú címet (gróf, ırgróf, herceg stb.) visel.

Harmincad

Károly Róbert uralkodásától kezdve az importált vagy exportált árukra kivetett vám, amelyet az országhatáron kívül nagyobb városoknál (pl. Buda, Székesfehárvár) is szedtek.

Honfoglalás

Az a folyamat, amelynek során 895 és 902 között a magyar nép birtokba vette a Kárpát-medencét.

Ispán

A király által kinevezett tisztségviselı I. István korától, általában egy vármegye irányítója közigazgatási, bírói, katonai hatalommal. Ispánnak nevezték a királyi várak parancsnokait is. Késıbb az alispán lett a megye tényleges irányítója, akit a helyi nemesség választott, a fıispáni cím pedig konkrét hatalom nélküli öröklıdı címmé vált.

Kalandozások

A 10. századi, Európa különbözı részeire vezetett magyar rablóhadjáratok elnevezése. A Nyugat-Európába vezetett hadjáratoknak a 955-ös augsburgi, a Bizánci Birodalomba vezetetteknek pedig a 970-es arkadiupoliszi vereség vetett véget.

Kapuadó

Károly Róbert uralkodásától kezdve a jobbágyokra kivetett állami adó. Az olyan telkek után kellett adót fizetni, amelynek kapuján egy megrakott szénásszekér be tudott menni.

Kettıs fejedelemség

Valószínőleg Levédiában a 8-9. században a kazár birodalomtól átvett uralkodási rendszer, amelyben a kende (kündü) a szakrális fıfejedelem tisztét tölti be, a gyula pedig a hatalom tényleges birtokosa, a haderı parancsnoka. A kendét, ha megöregedett, vagy ha katonai kudarcot idézett elı (azaz nem élvezte többet az istenek támogatását), megölték. A kettıs fejedelemség rendje 904-ig Kurszán (Árpád fejedelemtársa) haláláig állhatott fenn a magyar törzsszövetségben.

Kilenced

I. (Nagy) Lajos király 1351-es törvényeiben kötelezıvé tette a földesuraknak, hogy jobbágyaiktól azok terményeinek kilencedik tizedét szedjék be. Erre azért volt szükség, mivel korábban a nagybirtokosok kevésbé adóztatták jobbágyaik, mint a kisnemesek, így a jobbágyok hajlamosak voltak a nagybirtokra költözni. Az adók egységesítésével ezt a folyamatot akarta Lajos megállítani (a kisnemesség követelésére).

Kormányzó

Az országot király hiányában (vagy kiskorú király esetén) teljhatalommal irányító választott tisztségviselı. A fontosabb kormányzók: Hunyadi János (1445-1452), Szilágyi Mihály (1458), Kossuth Lajos (kormányzóelnök, 1849), Horthy Miklós (1920-1944).

Köznemes

A magyar nemesség alsóbb rétege. Rendszerint kisbirtokosok voltak, bár nem feltétlenül. Jogilag az 1351. évi törvényektıl kezdve egyenrangúnak számítottak a fınemesekkel, de magasabb nemesi ranggal nem rendelkeztek.

Kunok

Török eredető nomád népcsoport, a 13. század folyamán költöztek Magyarországra.

Mezıváros

Magyar történelmi várostípus. A 14-15. században jelent meg. Városi kiváltságokkal rendelkezett, viszont nem vált királyi tulajdonná, hanem megmaradt egy földesúr kezében. A lakosság fıleg mezıgazdasági tevékenységet folytatott.

Nádor

Kezdetben a királyi udvar ispánja, késıbb a király utáni második legnagyobb országos méltóság (a király helyettese) volt Magyarországon I. Istvántól 1848-ig.

Nemes

A történelmi magyar társadalom egyik kiváltságos, az országot vezetı rétegének tagja.

Nemes

Kiváltságokkal rendelkezı társadalmi csoport tagja. A nemesség a középkor és az újkor folyamán az európai társadalmak vezetı rétegét alkotta, birtokolta a politikai és gazdasági hatalmat. Több európai országban ma is vannak nemesek, bár szerepük, jelentıségük csak jelképes.

Nemzetség

Társadalmi csoport, amelynek tagjai rokonsági kapcsolatban állnak egymással. Egy nemzetség több családból áll. A honfoglalás idején a nemzetség élén a nemzetségfı (bı) állt.

Nomadizmus

Életforma, amely a háziállatok vándorló legeltetésén alapul. A közösség az állatokat követve vándorol.

İshaza

Az a földrajzi terület, ahol egy nyelv és a hozzá tartozó nép kialakult, létrejött. A magyar ıshaza helyére vonatkozó tudományos nézetek eltérıek (általában az Urál hegység lábaihoz helyezik).

İsiség

Az 1351. évi törvények egyik legmaradandóbbja (az 1848-as áprilisi törvényekig volt hatályban). I. (Nagy) Lajos megváltoztatta az Aranybullának a szabad végrendelkezést engedélyezı cikkelyét (a fiúgyermek nélkül elhalálozott nemesek birtokait érintette a törvény). Az új rendelkezés szerint a fiúgyermek nélkül elhunyt nemes birtokait a rokonai öröklik, ezek hiányában a birtok az uralkodóra száll vissza.

17

Regálé

Olyan állami jövedelmek, amelyeket királyi felségjogon szedtek.

Rendkívüli hadiadó

I. Mátyás által kivetett adónem, Mátyás bevételeinek fı forrását jelentette. Jobbágyportánként egy aranyforintot tett ki egy évben, mivel nevével ellentétben Mátyás rendszeresen beszedte, gyakran egy évben kétszer is.

Szabad királyi város

A legtöbb kiváltsággal (pl. falépítési, vásártartási, plébánosválasztási, önkormányzati jog stb.) rendelkezı várostípus a történelmi Magyarországon. Tulajdonosuk a király volt, csak neki voltak alávetve. A lakosság fıleg kereskedelmi és ipari tevékenységet folytatott. A szabad királyi városi rang 1876-ban szőnt meg.

Szászok

A Magyarországra a 12-13. században beköltözı németek. Elsısorban Erdélybe és felvidéki (szepességi) városokba költöztek.

Székely

Vitatott származású magyar népcsoport Erdélyben. A középkorban nemesi kiváltságokkal bírtak hadkötelezettség fejében, és területileg is elkülönültek a megyerendszertıl. Társadalmuk eltért a feudális magyar társadalomtól. A 15. századtól a magyar és a szász mellett a harmadik rendi nemzetnek számítottak Erdélyben. A 16. századtól egyre több székely került jobbágysorba. Területi különállásuk a kiegyezés után megszőnt.

Szeniorátus

Olyan öröklıdési rend, amely szerint a vezetıt családjának legidısebb, irányításra alkalmas férfitagja követi a hatalomban.

Szent Korona

A magyar királyok koronázásakor használt korona. Valószínőleg a 12. században illesztették össze két, korábban készült darabból. Szerepe azért különleges, mert a magyar jog szerint csak a Szent Koronával történt koronázás számított érvényesnek.

Táltos

A magyar népi hitvilágban természetfeletti erıvel rendelkezı személy.

Tatár

A mongolok középkori megnevezése. A 13. században betörtek Európába, Magyarországra is (tatárjárás), és még a 17. században is játszottak szerepet a magyar történelemben.

Tized

I. István törvényeitıl az áprilisi törvényekig az egyháznak fizetendı adó, a termés egy tizede.

Törzs

Társadalmi csoport, amelynek tagjai rokonsági kapcsolatban állnak egymással. Egy honfoglaló magyar törzs több nemzetségbıl állt. Élén a törzsfı állt. A honfoglaló magyaroknak hét törzse volt (nevük: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenı, Kér, Keszi), ehhez csatlakozott a kabarok törzse.

Törzsszövetség

A vándorló magyarok törzsei által kötött közös vezetéső katonai szövetség.

Úriszék

Földesúri bíróság, amely a földesúr birtokán élık (jobbágyok, zsellérek stb.) felett rendelkezett joghatósággal. Az úriszék intézménye a 1848-ig létezett.

Vajda

A középkorban az egyik legfontosabb tisztségviselı, Erdély széles (királyt helyettesítı) jogkörrel rendelkezı irányítója.

Várjobbágyok

Az I. István idején létrejövı királyi várak katonái. A 13. századtól, mikor a királyi várak rendszere a birtokadományok miatt szétesett, nagy részük a jobbágyok közé került.

Vármegye

A Magyar Királyság területi közigazgatási egysége. I. István idején királyi vármegyék jöttek létre a megye vezetıjét, az ispánt a király nevezte ki. A 13. században a megyék kezdtek átalakulni nemesi vármegyékké, és a vezetıket (alispán) a helyi nemesség választotta.

Várnépek

Az I. István idején létrejövı királyi várakhoz tartozó szolganépek. A 13. századtól, mikor a királyi várak rendszere a birtokadományok miatt szétesett, fokozatosan jobbágyokká váltak.

Végvár

A magyar történelemben az Oszmán-török Birodalom elleni védekezés céljából a határvidéken épített várak elnevezése

Végvári rendszer

Az Oszmán-török Birodalom elleni védekezés céljából épített végvárak által alkotott védıvonal elnevezése. Három végvárvonal épült. Az elsı Luxemburgi Zsigmond idején a déli bánságok területén, a második Hunyadi Mátyás uralkodása alatt a déli határok mentén, a harmadik a 16. században a Dunántúli- és az Északi-középhegység vonalában.

2. Személyek Álmos

A monda szerint Emese és Ügyek fia, Árpád fejedelem apja. Nevét onnan kapta, hogy anyja megálmodta születését, valamint azt, hogy királyok fognak tıle származni. Etelközben a magyar törzsszövetség vezetıje lett. A honfoglalás során 896-ban Erdélyben meghalt (elképzelhetı, hogy a kettıs fejedelemség rendjének értelmében feláldozták).

Anonymus

Valószínőleg III. Béla király jegyzıje volt, majd a 13. század elején megírta a magyarok honfoglalásáról szóló mővét (Gesta Hungarorum). Munkáját a történészek nem tekintik hitelesnek. Nevét nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy P-vel kezdıdött.

Árpád

Álmos fia. A honfoglalás alatt a magyar törzsszövetség egyik, Kurszán halála után egyetlen fejedelme. Tıle származtatják az Árpád-ház uralkodóit.

Csák Máté

Az Árpád-ház kihalása (1301) idején az egyik legerısebb tartományúr Magyarországon. Az ország északnyugati részét birtokolta, Trencsén volt a központja. Az 1312-es rozgonyi csata után, ahol az Abákkal szövetségben harcoló csapatai vereséget szenvedtek I. Károly Róberttól, hatalma csökkent, de legyızni haláláig nem tudta a király.

18

Géza fejedelem

Magyar fejedelem (kb. 972-997), követek útján 973-ban Quedlinburgban békét kötött I. (Nagy) Ottó császárral. Elkezdte a magyar nép keresztény hitre térítését. Az ellenálló törzsfıket legyızte. Törekvéseit fia, I. István követte.

Hunyadi János

15. századi magyar fıúr, az Oszmán Birodalom elleni harcok fı szervezıje. Több csatában legyızte az oszmán haderıt (téli hadjárat); támadó hadjáratai során azonban több vereséget (Várna, Rigómezı) is szenvedett. Fokozatosan növelte hatalmát és birtokait Magyarországon, az egyik legfontosabb báróvá vált. Megszerezte az erdélyi vajdai címet, majd 1445-1452-ben kormányzóként irányította Magyarországot. Mindezzel több fıúr ellenszenvét is kivívta. Legnagyobb gyızelmét az oszmán-török hadsereg felett 1456-ban Nándorfehérvárnál alatta.

Hunyadi Mátyás

Magyar király (1458-1490). Erısen központosított hatalmat épített ki, megnövelte az adókat (pl. rendkívüli hadiadó). Az Oszmán Birodalommal szemben kiépítette a második végvári rendszert. Megszerezte a cseh királyi címet, valamint Morvaországot és Sziléziát. Sokat hadakozott III. Frigyes német-római császárral, e harcok során elfoglalta Bécset és Alsó-Ausztriát. Háborúihoz hozta létre zsoldosokból a fekete sereget.

I. (Nagy) Lajos

Magyar király (1342-82). Fıleg hadjáratairól (Itália, Balkán) ismert, valamint az 1351. évi törvényekrıl, amelyekben szabályozta a nemesi birtokok öröklését (ısiség) és a földesuraknak fizetendı adókat (kilenced). 1372-tıl lengyel király is. Elsıként ismerte fel az oszmán-török hatalom elleni védekezés szükségességét.

I. István király

Magyarország elsı királya, Géza fejedelem fia. 997-tıl fejedelem, legyızte Koppányt, majd 1000-1038 között király. Nevéhez főzıdik az államalapítás, a feudális társadalmi rend, a keresztény egyház megszervezése és a keresztény hit elterjesztése Magyarországon (apját, Gézát követve). Mindezek érdekében több törvényt hozott. Az országot vármegyékre osztotta. Létrehozott két érsekséget és nyolc püspökséget. 1083-ban szentté avatták.

I. Károly Róbert

Magyar király (1308–42). Francia és nápolyi származású (rokona volt az Árpád-háznak). Legyızte a tartományurakat, és megerısítette a királyi hatalmat. Több gazdasági intézkedést hozott (pl. aranyforint, kapuadó, bányabér). Bevezette a banderiális hadszervezetet. Aktív külpolitikát folytatott (visegrádi királytalálkozó, 1335).

I. László

Magyar király (1077–95). Az uralkodását megelızı belviszályok után megerısítette a feudális berendezkedést, szigorú törvényeket hozott a tolvajok ellen, letelepítette a kóborlókat, támogatta az egyházat. Elfoglalta Horvátországot. 1190-ben szentté avatták.

II. András

Magyar király (1205–1235). A királyi birtokok nagy részét elosztogatta hívei között, ezzel párhuzamosan csökkent a királyi hatalom, és megerısödtek a nagybirtokosok. A megváltozott helyzettel elégedetlenek (bárók egy része, egyház, szerviensek, várjobbágyok) követelésére adta ki 1222-ben az Aranybullát. Több hadjáratot vezetett Halicsba, valamint egy keresztes hadjáratot a Szentföldre.

III. Béla

Magyar király (1172-1196). Nevéhez főzıdik a bizánci befolyás idıszaka után az ország megerısítése, valamint a kancellária megalapítása.

Imre herceg

I. István fia és örököse. Nevelıje Szent Gellért volt. 1031-ben meghalt. 1083-ban szentté avatták.

IV. Béla

Magyar király (1235–70). Uralkodásához főzıdik a tatárjárás, valamint az azt követı újjáépítés („második honalapítás”). Támogatta a városfejlıdést, betelepítette a kunokat. Uralkodása kezdetén vissza akarta venni az apja, II. András által elosztogatott királyi birtokokat, de errıl a tatárjárás után letett, és maga is adományozott birtokokat, kıvár építését szabva feltételül (ezzel az ország védelmi képességét akarta növelni egy újabb tatár támadás esetére).

Julianus barát

Domonkos rendi szerzetes, 1235-1236-ban utat tett Kelet-Európába, hogy megtalálja a magyar nép vándorlása során a Volga környékén maradt magyarokat. Útja sikerrel járt. Hírt hozott a tatárok közeledésérıl. IV. Béla kérésére ismét elindult, hogy behívja az országba a keleti magyarokat, azonban ıket eddigre már elpusztították a tatárok (1237).

Kinizsi Pál

Hunyadi Mátyás hadvezére, több gyızelmet aratott a török felett (pl. Kenyérmezı, 1479). Az ország egyik legtekintélyesebb bárója volt. Rendkívüli testi ereje, hadvezéri képességei nyomán mondai alakká vált.

Koppány

Géza fejedelem és I. István rokona. Géza halálakor (997) a szeniorátus elve alapján neki járt volna a fejedelmi cím. Ezért Istvánnal szemben magának követelte a hatalmat, majd felkelést indított, azonban vereséget szenvedet, fogságba esett, és kivégezték.

Könyves Kálmán

Magyar király (1095–1116). Eredetileg váradi püspök, majd I. László halála után király. Folytatta elıdje munkáját, nevéhez főzıdik az államalapítás befejezése. Enyhített I. László szigorú törvényein.

Luxemburgi Zsigmond

Magyar király (1387-1437). Uralkodása kezdetén bárói túlhatalom volt az országban, késıbb megszerezte a teljhatalmat. Támogatta a városfejlıdést. Uralkodása alatt megerısödött a rendiség Magyarországon. Kiépítette a nikápolyi vereség (1396) után az elsı végvári rendszert. 1410-tıl német király (koronázása után német-római császár is), késıbb cseh király. Sokat hadakozott a huszitákkal. Neki köszönhetı az egyházszakadás megszőnése a konstanz-i zsinaton.

Szent Gellért püspök

Itáliai származású szerzetes, Magyarországon püspök, Imre herceg nevelıje. Az 1046-os pogánylázadás során vértanúhalált halt a késıbb róla elnevezett hegyen. 1083-ban szentté avatták.

19

V. László

Magyar király (1453-1457). A Habsburg-dinasztia tagja. Hunyadi János halála után fellépett a Hunyadicsalád ellen. Kivégeztette Hunyadi Lászlót, Hunyadi János idısebb fiát, Mátyást pedig foglyul ejtette. A Hunyadi-pártiak lázadása után Prágába menekült, majd meghalt.

Vitéz János

15. századi váradi püspök, majd esztergomi érsek, Hunyadi Mátyás nevelıje. Mátyás trónralépése után kancellárrá nevezte ki. Késıbb többször is összeesküdött Mátyás ellen, aki ırizetbe helyezte, majd az egri püspök felügyelete alá helyezte.

3. Kronológia 895

A honfoglalás kezdete.

955

Az augsburgi vereség dátuma.

973

A quedlinburgi birodalmi győlés idıpontja. Itt kötöttek békét Géza fejedelem követei I. (Nagy) Ottó császárral.

997-1000-1038

I. István uralkodása. 997-1000 között fejedelem, 1000-tıl király.

1077-1095

I. László uralkodása.

1095-1116

Könyves Kálmán uralkodása.

1205-1235

II. András uralkodása.

1222

Az Aranybulla kiadása.

1235-1270

IV. Béla uralkodása.

1241-1242

A tatárjárás.

1301

III. András király halála, az Árpád-ház kihalása.

1308-1342

I. Károly Róbert uralkodása.

1342-1382

I. (Nagy) Lajos uralkodása.

1351

I. (Nagy) Lajos törvényei.

1387-1437

Luxemburgi Zsigmond uralkodása.

1396

A nikápolyi csata, Luxemburgi Zsigmond súlyos veresége az oszmán-török hadseregtıl.

1456

A nándorfehérvári csata Hunyadi János diadala az oszmán-török hadsereg felett.

1458-1490

Hunyadi Mátyás uralkodása.

4. Topográfia Augsburg

Város Bajorországban, a Lech folyó közelében. 955-ben itt gyızte le I. (Nagy) Ottó a magyar csapatokat. Ez a vereség vetett véget a nyugat-európai kalandozó hadjáratoknak

Bécs

Ausztria fıvárosa a Duna partján, az Alpok és a Kárpátok között a Bécsi-medencében. A Római Birodalom idején Vindobona néven lakott település. A középkorban a Német-Római birodalom fontos kereskedıvárosa. A 13. század végétıl Habsburg-birtok, a dinasztia székhelye. A Habsburg-birodalom fıvárosaként egyre nagyobb jelentıségre tett szert. 1529-ben és 1683-ban sikertelenül ostromolták az Oszmán Birodalom csapatai. A 17-18. századtól virágzó barokk kulturális központ lett. 1814-1815-ben itt tartották a napóleoni háborúkat lezáró béketárgyalásokat.

Besztercebánya

Szlovákiai város a Garam völgyében, a 12. században német telepesek alapították, az egyik legfontosabb magyarországi bányaváros volt. Az 1620-ban itt tartott országgyőlésen mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását, és választották meg királynak Bethlen Gábort. A trianoni békeszerzıdés Csehszlovákiához csatolta.

Buda

Magyarország fıvárosának (Budapest) Duna-jobbparti része. Már az ıskortól lakott hely, a Római Birodalom idején a késıbbi Budától északra (Óbuda) helyezkedett el Aquincum, Pannónia provincia központja. A 13. században, IV. Béla uralkodásától kezdett fejlıdni, az ország legfontosabb központja lett, különösen a 15. században. A török hódoltság korában 145 évig volt megszállás alatt. A 18. század végétıl a Helytartótanács székhelye. 1873-ban egyesítették Pesttel és Óbudával.

Dalmácia

Horvátország déli része, amely a Dinári-hegység egy részébıl és az Adriai-tenger parti sávjából áll. A környék az ókorban a Római Birodalom része volt. A középkorban egy ideig a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt, majd a 11. század végétıl a Magyar Királyság és Velence hadakozott idırıl idıre a terület birtoklásáért váltakozó sikerrel, a 15. században került Velence kezébe. A 16-17. században részben az Oszmán Birodalom kezébe került Dalmácia. A 18. században ismét Velence birtoka, majd a század végétıl a Habsburg birodalom része (nem számítva a napóleoni háborúk korát). Az elsı világháborút lezáró békék óta Jugoszlávia, illetve Horvátország része.

20

Erdély

A Kárpát-medence keleti részmedencéje a Keleti- és a Déli-Kárpátok, valamint az Erdélyi-középhegység között. Az ókorban római provincia (Dacia). A honfoglaláskor magyar fennhatóság alá került, majd a középkori Magyar Királyságnak bizonyos különállással rendelkezı része lett (vezetıje, az erdélyi vajda széles körő önállósággal bírt). A 16-17. században a török hőbérben lévı Erdélyi Fejedelemség magva volt. A 17. században a Habsburg-birodalom része lett, de csak 1867-ben csatolták vissza Magyarországhoz. A trianoni béke óta Románia része (a II. világháború idején északi részét ideiglenesen Magyarországhoz csatolták).

Esztergom

Magyar város a Duna partján, a Pilis-hegység lábánál. Az ıskortól lakott hely. I. István óta érseki székhely, a magyar katolikus egyház központja. 1543-1683 között (pár éves megszakítással) török megszállás alatt volt, az érsek Nagyszombatra költözött, és csak a 19. században tért vissza. A 19. században épült klasszicista stílusban bazilikája.

Etelköz

A Kelet-európai-síkság déli részén elhelyezkedı történelmi földrajzi terület a Don és a Dnyeper folyók vidékén, pontos helye vitatott. A magyarság szálláshelye volt a 9. században, a honfoglalást megelızıen. Itt történt meg a vérszerzıdés.

Havasalföld

Románia része, a Déli-Kárpátoktól a Dunáig elterülı alföld. A 14. században (magyar hőbéres) román fejedelemség jött a területen létre, amely a 15. századtól török hőbéressé vált. Csak a 19. században vált függetlenné, és lett Románia része.

Horvátország

Délszláv ország Magyarországtól délre. Az ókorban a terület római provincia volt. A 7. században érkeztek ide a horvát törzsek, amelyek a kilencedik századra megkeresztelkedtek, majd a 10. században létrejött a Horvát Királyság. I. László 1091-ben megszállta Horvátországot, és ekkortól Horvátország perszonálunióban volt Magyarországgal 1918-ig.

Kárpát-medence

Földrajzi terület Közép-Európában, melyet három irányból a Kárpátok hegyláncai határolnak, délrıl pedig a Száva és a Duna. Az ókorban a terület nagy része a Római Birodalom része volt, a magyar honfoglalástól (895) a trianoni békéig (1920) pedig magyar fennhatóság alatt állt, kivéve a 16-17. századot, amikor a terület középsı része az Oszmán Birodalomhoz tartozott (hódoltság).

Kassa

Város Szlovákiában a Hernád partján. A 13. században szászok telepedtek itt le. A 14. században szabad királyi városi rangot kapott. A 17. században több felkelés (Bocskai-szabadságharc, Thököly-felkelés) központja volt. 1906-óta itt nyugszik II. Rákóczi Ferenc. A trianoni békében Csehszlovákiához került, az I. bécsi döntés (1938) visszacsatolta Magyarországhoz. Az 1947-s párizsi békeszerzıdésben ismét elcsatolták.

Körmöcbánya

Szlovákiai város a Garam völgyében, a 12. században alapították, bányaváros, a magyarországi aranybányászat központja és pénzverıhely volt. A trianoni békeszerzıdés Csehszlovákiához csatolta.

Levédia

A Kelet-európai-síkság déli részén elhelyezkedı történelmi földrajzi terület valószínőleg a Volga és a Don folyók vidékén. A magyarság szálláshelye volt a 8-9. században.

Mohács

A legdélebbi magyarországi Duna-parti település. Az ıskortól lakott. Az ókorban erre húzódott a Római Birodalom határvonala (limes). A 11. századtól ismerik írott forrásaink. A város közelében történt 1526. augusztus 29-én a mohácsi csata, amelyben II. Lajos magyar király csapatai döntı vereséget szenvedtek I. Szulejmán seregétıl, és Magyarország elvesztette képességét a további védekezésre az Oszmán Birodalommal szemben. A csata után Mohácsot is elpusztították a török csapatok. 1687-ben a közelben vívták a nagyharsányi vagy második mohácsi csatát, amelyben a császári csapatok ugyancsak döntı vereséget mértek a török erıkre.

Moldva

Románia része, a Keleti-Kárpátoktól keletre elterülı terület (a Prut-folyóig). A 14. században (magyar hőbéres) román fejedelemség jött a területen létre, amely a 15. századtól török hőbéressé vált. Csak a 19. században vált függetlenné, és lett Románia része.

Muhi

Középkori magyar település a Sajó-folyó partján. 1241-ben a település mellett vívtál a muhi csatát, amelyben a mongol csapatok döntı vereséget mértek IV. Béla seregére. A falu elpusztult a csata idején. A mai Muhit eredetileg Pogának hívták, és a 20. században kapta a Muhi nevet.

Nándorfehérvár

Ma Belgrád, Szerbia fıvárosa a Duna és a Száva találkozásánál. Az ókorban kelta, majd római település Singidunum néven. A középkorban a 11. században a Bizánci Birodalom, késıbb váltakozva magyar és szerb fennhatóság alatt állt. A 15. századtól az elsı végvárvonal központi vára. 1456-ban II. Mohamed szultán ostromolta, de kudarcot vallott a Hunyadi János vezette védıkkel szemben. 1521-ben azonban elesett a vár, aminek következtében Magyarország védtelenül állt a török támadások elıtt. A 17-18. században a Habsburg csapatok kétszer is elfoglalták, de egyszer sem tartósan. A 19. században az Oszmán birodalomtól függetlenedı Szerbia fıvárosa lett, 1867-ben vonultak ki a török csapatok. Az elsı világháború után (a II. világháború kivételével) Jugoszlávia fıvárosa. Jugoszlávia megszőnése óta ismét szerb fıváros.

Nikápoly

A Duna jobb partján fekvı bolgár település. A 7. században alapították. A Bizánci Birodalomhoz, majd Bulgáriához tartozott. A bolgárok törökök általi legyızése után Luxemburgi Zsigmond magyar király keresztes hadjáratot szervezett a törökök kiőzésére, de serege a város mellett 1396-ban vereséget szenvedett.

Pannonhalma

Magyar település Gyırtıl délkeletre a Sokorói-dombságban. İskor óta lakott hely. 996-ban bencés kolostor létesült a településen a Géza fejedelem által adományozott földbirtokon. Az apátság a középkortól máig jelentıs szerepet játszott a magyar katolikus egyház életében. A település mai nevét 1965-ben kapta (elıtte Gyırszentmárton volt, legenda szerint ugyanis Szent Márton itt született a 4. században,)

21

Pozsony

Szlovákia fıvárosa. A Duna partján, Ausztria és Magyarország határainak közelében fekszik. Már az ıskortól lakott. A magyar történelemben fontos határváros. Itt süllyesztette el a támadó német hajókat Búvár Kund (1051). A 15. századtól szabad királyi város. A török hódoltság korában az ország fıvárosa, itt ırizték a Szent Koronát, itt tartották a koronázásokat, és több országgyőlés színhelye is volt (a 18. századtól 1848-ig minden országgyőlést itt tartottak). A trianoni békében csatolták el Magyarországtól.

Selmecbánya

Szlovákiai város a Garam völgyében, a 13. században, a tatárjárás után alapították, bányaváros, a magyarországi ezüstbányászat központja volt. A 18. században itt jött létre a Habsburg Birodalom egyetlen bányászati akadémiája. A trianoni békeszerzıdés Csehszlovákiához csatolta.

Székesfehérvár

Megyei jogú magyar város a Velencei-tó közelében fontos kereskedelmi utak találkozásánál. Az ıskor óta lakott hely. A várost Géza fejedelem alapította. I. István lett királyi székváros, bazilikát is építtetett itt. A középkorban koronázóváros és a magyar királyok fı temetkezési helye, szabad királyi város. II. András itt adta ki az Aranybullát. 1543-ban török kézre került. A hódoltság idıszakában a város leromlott, a 18. században virágzott fel ismét, de középkori szerepét nem kapta vissza. A II. világháború után iparvárossá vált.

Szerémség

Történelmi földrajzi terület a Száva és a Duna között a középkori Magyar Királyság déli részén. A középkorban fontos szılıtermesztı vidék. A török hódoltság alatt lakossága elpusztult, a 18. században több nép telepítette be. Ma Horvátország, illetve Szerbia része.

Szilézia

Közép-európai történelmi földrajzi terület az Odera felsı és középsı folyása mentén. A középkorban elıször lengyel, majd cseh fennhatóság alá tartozott (Hunyadi Mátyás is birtokolta egy ideig cseh királyként), majd a 16. században a Habsburg Birodalom része lett. Az osztrák örökösödési háború után Poroszország része lett. 1945 óta nagyobb része Lengyelországhoz, kisebb része Német-, illetve Csehországhoz tartozik

Temesvár

Romániai város a Béga-folyó partján. Az ıskor óta lakott hely, a középkorban a 14. századtól fontos település. 1514-ben itt gyızte le Szapolyai János Dózsa György seregét. 1552-ben török kézre került, 1716ban szabadult fel. 1849. augusztus 9-én itt vívták a szabadságharc utolsó, teljes magyar vereséggel végzıdı csatáját.

Urál

A Kaledóniai-hegységrendszerhez tartozó röghegység Európa és Ázsia határán. A tudomány álláspontja szerint a hegység térségében alakult ki a magyarság a Kr. e. 1. évezredben.

Vereckei-hágó

Az Északkeleti-Kárpátokban található fontos hágó. 895-ben a honfoglalás egyik legfontosabb útvonala volt. 1241-ben a tatár fısereg is ezen az útvonalon támadott.

Visegrád

Magyar város a Dunakanyarban, a Duna jobb partján. Az ıskor óta lakott hely. A 11. század eleje óta ismerik írott forrásaink. A tatárjárás után várrendszert építettek ki a településen és a felette magasodó hegyen. A település fénykorát a 14-15. században élte, ekkor hosszú ideig királyi székhely is volt. 1335-ben királytalálkozót tartottak itt, amelyen Károly Róbert mellett a lengyel és a cseh király vett részt. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt a reneszánsz egyik európai központja volt. Palotáját az Anjouk-királyok és Mátyás építtették. A hódoltság korában török kézbe került.

Volga

Kelet-európai folyó, a Kaszpi-tengerbe ömlik. A magyar nép ıstörténetében fontos szerepet játszott. A Volga és a Káma folyók vidékén terült el Magna Hungaria, a magyarok egyik ıshazája, ahol kb. Kr. e. 500-tól Kr. u. 600-ig éltek. A 7. század folyamán a Volga mellett vonultak délre Levédiába.

IV. Koraújkori egyetemes történelem 1. Fogalmak Abszolutizmus

Olyan, az újkorra jellemzı monarchikus kormányzati forma, amelyben az uralkodó egyeduralmat gyakorol egész országában, kiiktatva a rendi országgyőléseket és rendi hivatalokat a hatalomból. Mindezt az általa fizetett irányított hadsereg és hivatalnokszervezet teszi lehetıvé.

Anglikán

A reformáció korában, a 16. században létrejött keresztény egyház Angliában. Fı jellemzıje: vezetıje a mindenkori angol uralkodó (a pápa helyett). Ugyanakkor a katolikus hierarchiát megmaradt, és ugyanígy a katolikus hitelvek egy része is.

Azték

Közép-amerikai indián törzs, amely a 14-16. században államot (Azték Birodalom) hozott létre a Mexikói-fennsíkon. A civilizáció bukását a 16. században a spanyol konkvisztádorok okozták.

Bankár

A középkorban kialakult foglalkozás. A bankárok középkor második felében jelentek meg. A középkor végén és a koraújkorban több bankárcsalád (pl. Mediciek, Welserek, Fuggerek) mőködött Európában, gyakran dinasztiáknak is hiteleztek.

Barokk

16-18. századi mővészeti stílusirányzat. A katolikus megújulás (és ellenreformáció) mővészeti megjelenítıje. Jellemzıje Isten középpontba helyezése, az ember kicsinységének hangsúlyozása, a felfokozott vallásosság. Az építészetben jellemzı a gazdag díszítés és monumentalitás, a szobrászatbanfestészetben az erıteljes érzelmek megjelenítése és a mozgalmasság.

Ellenreformáció

A katolikus egyház törekvése a protestánssá vált hívık visszatérítésére a katolicizmushoz a 16-17. században, felhasználva a katolikus megújulás eredményei mellett a katolikus uralkodók hatalmát is.

Evangélikus

A 16-17. században kialakult, Luther Márton nézeteit követı egyház (sokáig lutheránusnak nevezték).

22

Felfedezı

Olyan 15-18. századi tengerészek, utazók, akik a 15-18. században fokozatosan felfedezték és bejárták az európaiak számára addig ismeretlen földrészeket.

Gyarmat

Egy állam fennhatósága alatt álló olyan terület, amely nem áll közvetlen földrajzi kapcsolatban a fennhatóságot gyakorló állammal, és legfeljebb mérsékelt önállósággal bír. A gyarmati lakosság rendszerint kevesebb joggal rendelkezik, mint a gyarmatosító országé. A gyarmatot rendszerint gazdaságilag is alávetik a gyarmatosító országnak.

Gyarmatosítás

Azon történelmi folyamat, melynek során a 15-19. században európai államok (valamint az USA) a többi földrészen területeket vontak fennhatóságuk alá, és e területeket saját gazdasági-hatalmi céljaikra használták fel.

Hitel

A 16. században kialakuló tıkés gazdasági rendszer (kapitalizmus) alapja, a kölcsön egy formája, amelyet egy bank bocsát egy vállalkozó rendelkezésére, majd a hitel felvevıje kamatokkal terhelten fizeti vissza.

Inka

Dél-amerikai indián törzs, amely a 15-16. században kiépítette az Inka Birodalmat az Andok hegyláncai között. A civilizáció bukását a 16. században a spanyol konkvisztádorok okozták.

Jezsuiták

16. században Loyolai Szent Ignác által alapított szerzetesrend, amelynek fı célja az ellenreformáció és a katolikus megújulás támogatása. Ma a katolikus egyház legnagyobb szerzetesrendje.

Katolikus megújulás

A katolikus egyház törekvése a protestánssá vált hívık visszatérítésére a katolicizmushoz a 16-17. században, mindenekelıtt az egyház megújításával, erkölcsi javulással, papképzéssel, a hitelvek átgondolásával.

Konkvisztádor

16. századi spanyol felfedezık, hódítók, akik Amerikában hatalmas területeket gyarmatosítottak Spanyolország számára. A legismertebb konkvisztádorok: Hernán Cortés és Francisco Pizarro.

Manufaktúra

A 16. században létrejövı tıkés ipari vállalkozási forma. Tulajdonképpen egy nagymérető (akár 100 fı feletti alkalmazottal mőködı) mőhely, ahol az áruk termelését munkamegosztással végzik, amivel gyorsítható a termelés és alacsony szinten tartható az alkalmazottak fizetése, így magasabb profit érhetı el. A manufaktúrák Nyugat- (és részben Közép-) Európában kiszorították a céheket a piacról. Magyarországon viszont nem tudtak megerısödni.

Protestáns

A 16. században, a reformációban kialakult keresztény egyházak összefoglaló elnevezése.

Puritán

A 16-17. századi angliai reformátusok (kálvinisták) elnevezése.

Reformáció

16. századi vallási mozgalom, amely kezdetben a katolikus egyház megújításáért küzdött, késıbb azonban a mozgalom vezetıinek vallási nézetei alapján új egyházak jöttek létre.

Református

A 16-17. században kialakult, Kálvin János nézeteit követı egyház (sokáig kálvinistának nevezték)

Újkor

A történelem 1492-tıl kezdıdı korszaka (záró dátuma vitatott). Két nagyobb szakaszra szokták osztani: korai újkor (1492-1789), modern kor (1789-tıl).

Ültetvény

Olyan növénytermesztési forma, amelyben nagyobb területen termesztenek egyféle (gyakran hosszabb élettartamú) növényt, elsısorban kivitelre. Az újkorban a gyarmatokon hoztak létre ültevényeket.

Világkereskedelem

A 16-18. században a felfedezések és a gyarmatosítás hatására a kontinensek egyre szorosabb kereskedelmi kapcsolatba léptek egymással. Így alakult ki a világkereskedelem.

2. Személyek I. Erzsébet

Angol uralkodó (1558-1603). Uralkodása alatt Angliában kialakult az anglikán egyház, Anglia elkezdett gyarmatosítani (Virginia elsı, még sikertelen gyarmatosítása), és megnıtt szerepe a kereskedelemben. 1588-ban visszaverte Spanyolország (a Gyızhetetlen Armada) támadását, és ezzel tengeri hatalommá vált.

II. Fülöp

Spanyol király (1556-1598), az inkvizíciót és az ellenreformációt támogatta, országában abszolutizmust épített ki. Legyızte Lepantónál (1571) az Oszmán Birodalom flottáját, veseséget szenvedett viszont Angliától (1588). Az inkvizíció és az abszolutizmus miatt fellázadó (1566) Németalföld ellen is folyamatos háborúkat vívott.

Kálvin

16. századi francia reformátor. Bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott, majd a reformációhoz csatlakozott. Emiatt menekülnie kellett Párizsból, végül Genfben telepedett le, amelynek lelkésze és vezetıje lett. A református (kálvinista) egyház a nézetei alapján jött létre. Fı tanítása az eleve elrendelés (predesztináció) tana.

Kolumbusz

Itáliai tengerész, Amerika felfedezıje (1492).

Luther

16. századi német reformátor. Ágoston rendi szerzetes, a teológia professzora volt. Helytelenítette a búcsúcédulák árusítását. Ezzel vitatkozva fogalmazta meg 95 pontját 1517-ben. Ez lett a reformáció kezdete. Nézetei vitát kavartak, és hamarosan szakítani kényszerült a pápával. Fı tanítása: az üdvözülés feltétele a hit. Támogatta az anyanyelv használatát a vallásban (lefordította a Bibliát németre), tagadta a pápa szerepét az egyházban. Az evangélikus egyház a nézetei alapján jött létre.

23

Magellán

15-16. századi portugál hajós, felfedezı. Több tengeri út és hadjárat után a Föld körülhajózását tervezte. Mivel a portugál király elutasította, a spanyol udvarhoz fordult. Útját 1519-ben kezdte öt hajóval. Csupán egy hajó fejezte be az utat 1522-ben, és az út során meghalt Magellán is, de sikerült bebizonyítania, hogy a Föld gömb alakú.

V. Károly

Német-római császár (1519-1556) és spanyol király (1516-1556). Uralkodása alatt kezdıdött a reformáció, és épült ki a spanyol gyarmatbirodalom. Több háborút vívott Franciaországgal. A reformáció során a katolikus egyház pártján állt. Részt vett az elsı vallásháborúban a birodalom protestáns fejedelmei ellen. Az augsburgi vallásbéke (1555) után lemondott a spanyol koronáról fia, II. Fülöp és a császári címrıl öccse, I. Ferdinánd javára.

Vasco da Gama

15. századi portugál hajós, 1497-1498-as útján elsıként érte el tengeri úton Indiát. Ezzel indult meg India gyarmatosítása, és az indiai áruk Európába tengeren való szállítása.

3. Kronológia 1492

Amerika felfedezése.

1517

A reformáció kezdete.

1588

A spanyol Gyızhetetlen Armada feletti angol gyızelem, az angol tengeri uralom kezdete.

4. Topográfia

Amerika

A Föld második legnagyobb kontinense. Az ıskorban betelepítették az indiánok ısei. 1492-ben fedezte fel Kolumbusz Kristóf az Európa számára (bár korábban a vikingek már jártak a kontinensen). A 16. században a spanyolok és a portugálok gyorsan gyarmatosították Közép- és Dél- Amerikát (a gyarmatok a 19. század elsı felében szabadultak fel). Észak-Amerikában a spanyolok mellett a 17. században Anglia és Franciaország hozott lére gyarmatokat. A 18. században Franciaország elvesztette gyarmatait (Kanadát), majd fellázadtak az angol gyarmatok, és létrehozták az USA-t, Angliának csak Kanada maradt. A 19. században az USA megszerezte Mexikótól a volt spanyol gyarmatokat is.

Antwerpen

Flandria egyik legfontosabb városa, tengeri kikötıváros. A már az ókorban is létezı település a középkorban kereskedıvárossá vált, fénykorát a 16. században élte: a felfedezések korában Európa egyik legfontosabb kikötı- és bankvárosa volt. 1576-ban a spanyolok elleni németalföldi felkelés idején a spanyol hadsereg kifosztotta. A város gazdasági szerepe ekkortól kezdve csökkent.

Genf

Svájci város a Genfi-tó partján. Más az ókorban is lakott volt. A középkorban a Német-római Császársághoz tartozó püspöki város volt. A reformáció idején Kálvin János hatására a kálvinizmus központja lett. A város függetlenedett a császárságtól. A napóleoni háborúk idején (1798-1814) Franciaországhoz csatolták. Napóleon veresége után csatlakozott Svájchoz.

London

Angol város a Temze-folyó partján. A középkorban lett Anglia fıvárosa, valamint fontos kikötıváros. Anglia hatalmának és a gyarmatbirodalmának növekedésével London is egyre fontosabb és nagyobb város lett. 1666-ban tőzvész pusztította el nagy részét, de hamarosan újjáépült. A 19. századra a világ legnagyobb városa lett.

Németalföld

Alacsony tengerszint feletti magasságú terület Nyugat-Európában a Maas, a Rajna és a Schelde folyók torkolatvidékén. A középkorban a Német-Római Császársághoz tartozó területen fontos kereskedıvárosok (Antwerpen, Bruges, Brüsszel, Amsterdam stb.) jöttek létre. A felfedezések korában Európa egyik gazdasági központjává vált. A 16. században spanyol fennhatóság alatt állt, majd vallási ellentétek (a protestánsokat ellen az inkvizíciót vetették be a katolikus spanyol hatóságok) és az abszolutizmus miatt 1566-ban lázadás tört ki. Hosszas harcok után a 17. század elején az északi protestáns területbıl létrejött a független Hollandia, a déli katolikus rész (a mai Belgium) spanyol fennhatóság alatt maradt.

Párizs

Francia város a Szajna partján. A középkorban Franciaország fıvárosa lett. A 13. században itt jött étre a Sorbonne, Európa egyik elsı egyeteme. A 17. században XIV. Lajos kiköltözött Versailles-ba, de Párizs továbbra is fontos kulturális-gazdasági központ maradt. Párizsban kezdıdött a forradalom 1789-ben.

Portugál és spanyol gyarmatok

1494-ben (tordesillasi szerzıdés) és 1521-ben a két ország felosztotta egymás között a gyarmatosítható területeket (ezt más országok nem fogadták el). A 16-17. században Spanyolország gyarmatokat hozott létre Közép- (Mexikó, Kuba pl.) és Dél-Amerikában (Brazília kivételével szinte az egész kontinens), valamint Ázsiában (Fülöp-szigetek pl.). Fı céljuk nemesfémek bányászata, valamint élelmiszerek termelése volt. Az ültetényeken afrikai származású rabszolgákat dolgoztattak. Az indián ıslakosságot keresztény hitre térítették. Portugália a 15. századtól fıleg Afrikában és Indiában hozott létre gyarmatokat. Elsısorban kikötıvárosokat hoztak létre, ahol a helyi lakossággal kereskedtek. DélAmerikában megszerezték Brazíliát. A két ország gyarmatainak döntı többsége a 19. század folyamán felszabadult.

24

V. Koraújkori magyar történelem 1. Fogalmak Hajdú

Eredetileg 16. századi fegyveres marhapásztorok elnevezése. Ausztriába tereltek marhákat. Szökött jobbágyok, végvári katonák és nemesek is csatlakoztak hozzájuk, együtt komoly fegyveres csoportot alkotva. A 15 éves háború alatt zsoldosként szolgáltak. Részt vettek a Bocskai-felkelésben. Bocskai a felkelés végén letelepítette ıket birtokaira (így jöttek létre a hajdúvárosok), és nemességet adományozott nekik.

Hódoltság

A történelmi Magyarország 16-17. században oszmán-török megszállás alá került része. Az ország középsı, alföldi területének nagy része tartozott ide. Az 1684-1699 és 1715-1718 közötti háborúkban a terület teljesen felszabadult a megszállás alól. Hódoltságnak nevezzük azt a korszakot is, amelyben az említett területek megszállás alatt voltak.

Örökös jobbágyság

Az 1514-es Dózsa-parasztháború után a nemesség büntetésképpen arra ítélte a jobbágyságot, hogy utódaiknak is örökre jobbágysorban kell maradniuk. Ugyanakkor a felkelés csak ürügy volt, hiszen az Elbától keletre egész Közép-Európában kialakult az örökös jobbágyság. A fı ok a munkaerı biztosítása volt az allódiumon (majorságon), amelyen ekkor már árutermelés folyt. Az örökös jobbágyság együtt járt a röghöz kötéssel (a jobbágyok költözési szabadságának megvonása).

Pasa

Az Oszmán Birodalom nagyobb területi egységei (vilajetek) katonai és közigazgatási vezetıinek címe, késıbb a tábornoki rang az oszmán seregben.

Úrbérrendezés

Mária Terézia 1767-es rendelete, az Urbárium rendezte a jobbágyok által a földesúr számára teljesítendı szolgáltatásokat. Mária Terézia célja az állami adóalap védelme volt, ezért maximalizálta a robotot (heti egy nap igás vagy két nap gyalogrobotban), a cenzus és ajándék nagyságát. A rendelet alapján hajtották végre az úrbérrendezést: felmérték az úrbéres földeket, mivel ezek képezték a jobbágyi szolgáltatások alapját, és meghatározták a felmért földek után teljesítendı szolgáltatásokat.

Vallási türelem

Az eltérı vallási nézeteket vallók tolerálása. A reformáció elıtt vallási kérdésekben nem létezett a türelem fogalma, még kevésbé a reformáció és ellenreformáció korában. Az eltérı vallási nézeteket vallókat üldözték. Az államhatalom is általában ellenségesen viszonyult az eltérı vallásúakhoz. A vallási türelem Magyarországon Erdélyben jelentkezett az 1568-as tordai országgyőlésen.

Végvár

A magyar történelemben az Oszmán-török Birodalom elleni védekezés céljából a határvidéken épített várak elnevezése

2. Személyek Báthory István

Erdélyi fınemesi család sarja, váradi kapitány, majd erdélyi fejedelem (1571-1586). Megakadályozta a Habsburgok törekvését, hogy Erdély trónjára saját jelöltjüket, Bekes Gáspárt ültessék (kerelıszentpáli csata, 1575), a fejedelmi hatalmat megerısítette. 1576-1586 között lengyel király is.

Bocskai István

Erdélyi fejedelem (1605-1606), a Bocskai-szabadságharc vezére (1604-1606). Középbirtokos nemesi családból származott. Az Erdélyi Fejedelemségben 1592-tıl váradi kapitány, a 15 éves háborúban a törökellenes párt vezetıje. 1595-ben Gyurgyevónál legyızte az oszmán-török csapatokat. 1604-ben, mikor a Habsburgok le akarták tartóztatni, maga mellé állította a hajdúkat, és felkelést indított, ami gyors sikereket ért el, részben azért, mert az abszolutizmus és az ellenreformáció a társadalom nagy részét a Habsburgok ellen fordította. 1605-ben birtokolta Erdélyt és a Királyi Magyarország nagy részét, megválasztották erdélyi fejedelemnek. 1606-ban békét kötött (Bécs) a Habsburgokkal, amely (idılegesen) véget vetett az erıszakos ellenreformációnak és az abszolutizmusnak Magyarországon, és Erdély függetlenné vált a magyar királytól. Saját birtokaira letelepítette a hajdúkat.

Dobó István

Felvidéki nemesi család sarja, I. Ferdinánd híve. 1548-tól az egri vár kapitánya volt 1552-ben 2000 katonájával megvédte a várat a sokszoros túlerıben lévı oszmán-török csapatok ellen. Érdemeiért I. Ferdinánd bárói rangra emelte. Az 1560-as években az ország egyik legnagyobb földbirtokosává vált. Élete utolsó éveit felségárulás gyanújával börtönben töltötte (nem sokkal halála elıtt engedték ki).

Dózsa György

Székely származású köznemes (nevezték Székely Györgynek is). Nándorfehérváron szolgált lovaskapitányként. 1514-ben csatlakozott a Bakócz Tamás esztergomi érsek által hirdetett keresztes hadjárat seregéhez, annak vezéreként, majd a hadjárat folytatásának megtiltása után kirobbanó parasztfelkelést vezette. Az Alföldön dél felé vonult, közben többször is gyızelmet aratott a nemesi seregek felett. Temesvár ostroma közben Szapolyai János erdélyi vajdától vereséget szenvedett, ezzel a felkelés is véget ért. Dózsát a vereség után kivégezték.

Fráter György

Horvát származású magyar államférfi, esztergomi érsek. Szapolyai János erdélyi vajda (1526-1540 között király) katonája volt, majd belépett a pálos szerzetesrendbe. 1528-tól Szapolyai János diplomatája lett, majd váradi püspök. Részt vett az 1538-as váradi béke elıkészítésében. Buda török kézre kerülése (1541) után célja az ország I. Ferdinánd kezében való egyesítése volt (a török kiőzése érdekében). 1551-ben átadta Erdélyt Ferdinánd megbízottainak. A Habsburg-csapatok azonban nem voltak elegendıek az oszmán-török csapatok ellen, ezért a török vezetıkkel tárgyalásba kezdett. A benne emiatt árulót gyanító császári parancsnok meggyilkoltatta.

25

I. Szulejmán

Az Oszmán Birodalom szultánja (1520-1566). 1521-ben elfoglalta Nándorfehérvárt, 1526-ban Mohácsnál döntı vereséget mért a magyarokra. 1529-ben sikertelenül ostromolta Bécset. 1541-ben megszállta Budát, és létrehozta a hódoltságot, amelynek területét több hadjáratban bıvítette. 1566-ban Szigetvár ostroma közben huny el. Katonai sikerei mellett törvényeirıl nevezetes, fejlesztette birodalma gazdaságát és kultúráját.

II. Lajos

A Jagelló-családból származó magyar és cseh király (1516-1526). Uralkodása alatt egyre növekvı oszmán-török katonai nyomással kellett szembenéznie, miközben a központi hatalom meggyengült, a királyi bevételek pedig alacsonyak voltak. Nándorfehérvár 1521-es eleste után az ország nyitva állt a török támadások elıtt, ráadásul a Habsburg-francia harcok miatt külföldi segítségre sem számíthatott. 1526-ban I. Szulejmán támadásakor felvállalta a csatát Mohácsnál a túlerıvel szemben, azonban vereséget szenvedett és elesett.

Károli Gáspár

16. századi református lelkész, Bibliafordító. Nagykárolyban született, a wittenbergi egyetemen tanult. 1563-tól gönci prédikátor. A Tisza vidékén egyházszervezı munkát végzett a reformáció megerısödése érdekében. Elkészítette (társai segítségével) az elsı teljes magyar nyelvő Bibliát (kiadása: 1590).

Szapolyai János

Magyar fınemes, erdélyi vajda, majd magyar király (1526-1540). 1514-ben leverte a Dózsaparasztfelkelést. A mohácsi csatában nem vett részt (elkésett). 1526 novemberétıl magyar király. Mivel nem tudta magát megvédeni ellenfele, I. Ferdinánd ellen, I. Szulejmán hőbérese lett. A török segítségével visszaszerezte az ország nagy részét Ferdinándtól, viszont állandósult a zőrzavar. Ezért 1538-ban megkötötte Ferdinánddal a váradi békét. Ebben elfogadta, hogy halála után Ferdinándé lesz országrésze, azonban végrendeletében 1540-ben született fiára hagyta trónját.

Zrínyi Miklós

Horvát származású magyar fıúr, horvát bán. A mohácsi csata után I. Ferdinánd pártjára állt. Több gyızelmet aratott török csapatok felett. 1566-ban haláláig védte Szigetvárat I. Szulejmán ostromló csapatai ellen.

3. Kronológia

1514

A Dózsa-parasztháború Magyarországon. A megelızı években a jobbágyok helyzete sokat romlott a földesúri önkény miatt. Az év elején keresztes háborút hirdettek az Oszmán Birodalom ellen, amire sok jobbágy jelentkezett. Mivel ez anyagi veszteséget okozott a nemességnek, egy idı után megtiltották a toborzást. A már összegyőlt csapatok azonban nem mentek haza, hanem a földesurak ellen fordultak. A felkelés a jobbágyok vereségével végzıdött. A nemesség büntetésképpen örökös jobbágyságra és röghöz kötésre "ítélte" a magyarországi jobbágyságot.

1526

A mohácsi csata. II. Lajos vereséget szenvedett I. Szulejmántól, az Oszmán Birodalom szultánjától. A magyar király is elesett. Magyarország többet nem volt képes ellenállni az oszmán-török túlerınek.

1541

Budát csellel elfoglalták az oszmán-török csapatok. A "török hódoltság" kezdete.

1552

Nagy oszmán-török hadjárat magyar végvárak ellen. Elesett Temesvár, Szolnok, több nógrádi végvár. Eger azonban sikeresen állt ellen Dobó István vezetésével az ostromnak.

1566

I. Szulejmán utolsó hadjárata. Hosszú, hısies védekezés után elesett a Zrínyi Miklós horvát bán által védett Szigetvár. Szulejmán az ostrom során elhunyt.

1591-1606

A 15 éves háború a Habsburgok és az Oszmán-török Birodalom között. Magyarország felszabadítása nem sikerült, és újabb végvárak estek el (Nagykanizsa, Eger) viszont Oszmán Birodalom korábbi katonai fölénye is érezhetıen csökkent.

4. Topográfia Eger

Magyar város a Bükk déli lábainál. A középkorban püspöki város lett. Legnevezetesebb az 1552-es ostromról, mikor az oszmán-török sereggel szemben sikeresen védte meg a várat a Dobó István által vezetett magyar várırség. 1596-ban azonban a vár elesett az újabb ostromban.

Erdélyi Fejedelemség

A 16. század közepén a középkori Erdélybıl, valamint a Magyar Királyság egyes területeibıl (Partium) kialakult magyar állam, amely a 17. század végéig létezett. A Habsburg udvarhoz 1606-ig, az Oszmán Birodalomhoz kis megszakításokkal gyakorlatilag végig hőbéri kötelék főzte. A felszabadító háborúk során Habsburg kézre került.

Gyır

Magyar város a Kisalföldön a Rába, a Rábca és a Mosoni-Duna találkozásánál. Már a római kor elıtt lakott volt. A középkorban püspöki város lett. A 16-17. században Bécset védı végvár volt. 1594-ben oszmán kézre került, 1598-ban visszafoglalták a császári csapatok.

Gyulafehérvár

Erdélyi település a Maros és az Ompoly találkozásánál. Már az ıskortól lakott. A középkortól az erdélyi püspökség és az erdélyi vajda, a 16-17. században az Erdélyi Fejedelemség székhelye.

Hódoltság

A történelmi Magyarország 16-17. században oszmán-török megszállás alá került része. Az ország középsı, alföldi területének nagy része tartozott ide (Dél-Dunántúl, Duna-Tisza köze, a Tiszántúl nyugati része, Temesköz). A terület idıben változott, általában növekedett egészen az 1684-1699 és 1715-1718 közötti háborúkig, mikor is a terület teljesen felszabadult a megszállás alól.

26

Királyi Magyarország

A történelmi Magyarország északi és nyugati része a 16-17. században, amely a magyar királyok (a Habsburg-dinasztia) kezében maradt. Területe a török hódoltság korában többször változott (általában csökkent).

Mohács

Település a Duna partján Baranya megyében. 1526. augusztus 29-én itt gyızte le I. Szulejmán II. Lajos magyar királyt ("mohácsi vész").

Pozsony

Szlovákia fıvárosa. A Duna partján, Ausztria és Magyarország határainak közelében fekszik. Már az ıskortól lakott. A magyar történelemben fontos határváros. Itt süllyesztette el a támadó német hajókat Búvár Kund (1051). A 15. századtól szabad királyi város. A török hódoltság korában az ország fıvárosa, itt ırizték a Szent Koronát, itt tartották a koronázásokat, és több országgyőlés színhelye is volt (a 18. századtól 1848-ig minden országgyőlést itt tartottak). A trianoni békében csatolták el Magyarországtól.

Szigetvár

Magyar város Baranya megye nyugati részén. A 16. században végvár. 1566-ban I. Szulejmán vezetett hadjáratot elfoglalására, de a vár csak hosszú ostrom és Szulejmán halála után esett el a vár védıinek Zrínyi Miklós horvát bán által irányított hısies és önfeláldozó védekezése miatt.

Várad

Romániai város a magyar határ közelében, a Sebes-Körös partján. Az Árpád-kortól állt itt vár. I. László óta itt volt a bihari püspökség székhelye. 1538-ban itt kötött békét Szapolyai János és I. Ferdinánd. 1660-ban török kézre került. A 20. század elején fontos kulturális központ volt.

27