TÖRÖKORSZÁG EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Gazdálkodás szak Nappali tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány

TÖRÖKORSZÁG EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI

Készítette: Rudas Gabriella Budapest, 2009

-2-

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ........................................................................................................................5 2. Törökország történelme, gazdasági helyzete ..............................................................8 2.1.Történelem ...........................................................................................................8 2.1.1. Kemal Atatürk és reformjai....................................................................10 2.1.2. Recep Tayyip Erdogan ...........................................................................12 2.2. Törökország gazdasági helyzete .........................................................................15 2.2.1. Gazdasági helyzetének kialakulása az I. világháborút követően ...........15 2.2.2. A mai gazdasági helyzet.........................................................................19 3. Törökország és az Európai Unió kapcsolatának kialakulása....................................21 4. Csatlakozási tárgyalások ..............................................................................................23 4.1 Általános tudnivalók ............................................................................................23 4.2. A csatlakozási tárgyalások kezdete.....................................................................23 4.2.1. A csatlakozási tárgyalások első szakasza ...............................................24 4.2.2. A csatlakozási tárgyalások második szakasza........................................25 4.2.3. A csatlakozási tárgyalások harmadik szakasza – újabb fejezetek megnyitása.......................................................................................................27 4.2.4. A csatlakozási tárgyalások mai helyzete ................................................28 5. Törökország csatlakozásával kapcsolatos ellenérvek ................................................31 5.1. Földrajzi elhelyezkedés.......................................................................................31 5.2. Gazdasági tényezők ............................................................................................31 5.2.1. Törökország gazdasági helyzete.............................................................32 5.2.2. Mezőgazdaság ........................................................................................33 5.2.3. Uniós támogatások .................................................................................34 5.3. Politikai tényezők ...............................................................................................36 5.3.1. Az emberi jogok tiszteletben tartása ......................................................36 5.3.2. Kisebbségi- és kurdkérdés......................................................................37 5.4. Török társadalom ................................................................................................38 5.4.1. A munkaerő szabad mozgása .................................................................38 5.5. Az iszlám ............................................................................................................39 5.6. Intézményi következmények ..............................................................................41 5.7. A csatlakozást ellenző országok véleménye, érdekei .........................................43

-3-

5.7.1. Görögország ...........................................................................................43 5.7.2. Ciprus .....................................................................................................44 5.7.3 Németország............................................................................................45 5.7.4. Franciaország..........................................................................................47 5.7.5. Ausztria .................................................................................................48 5.7.6. Skandináv országok................................................................................48 6. A csatlakozás mellett szóló érvek.................................................................................49 6.1. Földrajzi elhelyezkedés.......................................................................................49 6.2. Geopolitikai- és stratégiai helyzete.....................................................................49 6.3. Identitásbeli különbségek előnyei.......................................................................50 6.4. Intézményi problémák ........................................................................................51 6.5. Gazdasági tényezők ............................................................................................51 6.6. Politikai és emberi jogi kérdések ........................................................................53 6.7. Török társadalom ................................................................................................55 6.7.1. Munkaerő áramlás ..................................................................................55 6.8. Iszlám..................................................................................................................56 6.9. Csatlakozást támogató országok.........................................................................57 6.9.1. USA ........................................................................................................57 6.9.2. Nagy-Britannia .......................................................................................59 6.9.3. Mediterrán országok...............................................................................59 6.9.3.1. Olaszország ................................................................................60 6.9.3.2. Spanyolország ............................................................................60 6.9.4. Kelet-Európa ..........................................................................................61 6.9.4.1. Magyarország és Törökország gazdasági kapcsolata ................61 6.9.4.2. Magyarország véleménye a török csatlakozásról ......................62 7. Törökország véleménye az Európai Unióhoz való csatlakozásról ............................65 8. A végleges csatlakozás helyett más lehetőségek..........................................................68 8.1. Privilegizált partnerség .......................................................................................68 8.2. Kiterjesztett Európai Gazdasági Tér ...................................................................68 8.3. Fokozatos integrálódás .......................................................................................69 8.4. Kelet alternatíva..................................................................................................69 9. Konklúzió .......................................................................................................................71 10. Irodalomjegyzék ..........................................................................................................73 11. Mellékletek...................................................................................................................78 -4-

1. Bevezetés Szakdolgozatom témájának Törökország Európai Uniós csatlakozását választottam, amely véleményem szerint egy igen bonyolult kérdés, és amelyre választ pusztán a csatlakozási tárgyalások lezárultával kaphatunk, mégpedig vagy az elfogadással, vagy egy veszélyforrás születésével.1 A következőkben szeretném bemutatni az Unió és Törökország lehetőségeit, a csatlakozási tárgyalások menetét, a bővítéssel járó pozitív, negatív következményeket és természetesen az egyes tagállamok és az Egyesült Államok véleményét a témával kapcsolatban. Azért választottam ezt a témát, mert sok Uniós állampolgár, köztük a magyarok is csupán előítéleteikre hagyatkozva formálja véleményét Törökország csatlakozását illetően. Éppen ezért szeretném egy kicsit részletesebben bemutatni a lehetőségeket és feltárni egy-két olyan problémát, vagy éppen előnyt, ami nekünk átlagembereknek nem nyilvánvaló, viszont sokban hozzájárul a tárgyalások kimeneteléhez és talán ezzel sikerül leépíteni olyan általános megközelítéseket, amelyek az ellenségeskedéseket szülik. Szakdolgozatom elején rögtön Törökország történelmével, gazdasági helyzetével, valamint két olyan politikus reformjainak bemutatásával szeretném kezdeni, amely lehetővé tette ma Törökország számára, hogy egyáltalán felmerüljön bennük a csatlakozás iránti vágy és, amelynek köszönhetően 2005. október 3-án kezdetét vehették a csatlakozási tárgyalások. Már ebben a fejezetben is sokszor kitérek a csatlakozás mellett és ellen szóló érvekre, de fontosságát kiemelve külön fejezeteket szánok ennek a két pontnak a későbbiekben. A második fejezetben részletesebben szeretnék kitérni az elmúlt 40 év eseményeire Törökország és az Európai Unió között, egészen a kapcsolatfelvételtől, a vámunió létrehozásán keresztül a 2005. október 3-án elkezdődött csatlakozási tárgyalásokig. Ebben a fejezetben szeretném bemutatni, a tárgyalások egyes szakaszait, az átvilágítástól a tényleges tárgyalások megkezdéséig. Az elmúlt négy év során a tervezett 35 fejezetből tizenegyet nyitottak meg kisebb-nagyobb sikerrel. Ezalatt a négy év alatt felfüggesztettek egyes

1 a kérdés bonyolultságára Hughes is rávilágít Hughes, K.,:„Turkey and the EU: Four Scenarios: FromTrain Crash to Full Steam Ahead,” Chatham House és a London School of Economics Európa Intézete, September 2006.

-5-

tárgyalási fejezeteket, ideiglenesen pedig le is zártak egyet, a 25. Tudomány és kutatásról szólót. Törökország a siker érdekében igyekszik mindent elkövetni, így például hosszú idő után sikerült módosítania a szólásszabadság korlátozásáról szóló hírhedt 301. cikkelyt. Azonban a tárgyalások nagyon lassan haladnak. Ez hol a csatlakozást ellenző országok állandó vétóinak tudható be, hol pedig Törökország makacsságának. Dolgozatomat leginkább a csatlakozás ellen és mellett szóló érvekre építettem fel, így két fejezetben is részletesen kitérek az egyes pontokra, majd pedig a bővítést támogató, ellenző országok érdekeire. Mindkét fejezetben ugyanazokat az indokokat veszem számításba, csak éppen más megközelítésből. Ez alapján a kedves olvasó képes lesz leszűrni a legfontosabb információkat, amely alapján talán sikerül elérnem, hogy az előítéleteivel ellentétben a puszta tényekre hagyatkozva formálhassa véleményét Törökország Európai Uniós csatlakozásával kapcsolatban. A csatlakozás ellen szóló érvek című fejezetben szeretném bemutatni a földrajzi elhelyezkedésből, az iszlám vallásból, az Unió intézményi következményeiből, Törökország gazdasági helyzetéből és a munkaerő áramlásból fakadó ellenérzéseket. Mindezek mellett pedig bemutatom a csatlakozást ellenző országok véleményét, érdekeit. Köztük a már évtizedek óta fennálló problémákat Görögország és Törökország, valamint Ciprus között, a török migráció megindulásától félő német és francia ellenvéleményeket, stb. A csatlakozás mellett szóló érvek című fejezetben pedig ugyanazon pontokat szeretném bemutatni, így a földrajzi elhelyezkedés, az iszlám vallás, a munkaerő áramlás, valamint Törökország gazdasági helyzetének előnyeit. Illetve ebben a fejezetben lesz szó a bővítést támogató országok véleményéről, Nagy-Britannia, valamint a mediterrán európai államok a török csatlakozáshoz való hozzáállásáról, illetve az Egyesült Államok érdekeiről. Ebben a fejezetben nagyon fontos megemlíteni Törökország földrajzi helyzetéből adódó előnyeit, amely különleges geostratégiai szerepet jelent számára és ezzel válik fontossá az USA szemében. De erről majd később. Miközben írtam a szakdolgozatomat, igyekeztem teljesen objektívan számba venni az egyes véleményeket, indokokat. Persze ez igen nehéz volt, hiszen a 2001. szeptember 11.-ei események után a muszlim vallást sokan automatikusan a terrorizmussal azonosítják, így ebben a fejezetben arra is kitérek, hogy Törökország a demokrácia kiépítésével elindult egy olyan úton, amely példaértékűvé válhat a körülötte lévő többi arab ország számára. Az utolsó fejezetben pedig arra szerettem volna kitérni, amit nagyon sok Uniós állam olykor egyáltalán nem vesz figyelembe. Ez pedig Törökország véleménye a csatlakozásról. -6-

Rengeteg Magyarországon élő török embert kérdeztem meg mi a véleménye az Unióról, illetve a török bővítésről, és a válaszok igen csak különbözőek voltak egymástól. Az Eurobarometer 2008-as felmérése szerint még mindig többségben vannak a csatlakozást támogatók, de az arány 2005. óta folyamatosan csökkent, köszönhető ez a lassú folyamatoknak, és a korábban felfüggesztett tárgyalási fejezeteknek. Bár a törökök még mindig a csatlakozást tartják fontosnak, azonban egyre többször vélik úgy, hogy az Unió csak hamis reményeket táplál országukban a kérdést illetően. A mai napig sokan úgy vélik, hogy a csatlakozási tárgyalások végül nem vezetnek semmire, és mindig lesz olyan EU tagállam, amely valamilyen úton-módon megakadályozza a török bővítést. Szakdolgozatomnak nem az volt a célja, hogy döntést hozzak egy ilyen bonyolult és összetett kérdésben, inkább csak az, hogy segítsek belelátni a dolgok mélyébe, amely alapján mindenki megformálhatja a maga véleményét a kérdéssel kapcsolatban.

-7-

2. Törökország történelme, gazdasági helyzete Törökország területe kisebbik részben Európában, nagyobbik részben Ázsia délnyugati részén fekszik. Északról Grúzia, Örményország és Irán, délről Irak és Szíria, míg nyugatról az Égei-tenger szigetei, Görögország és Bulgária határolja. Törökország kultúrája az ország különleges, részben európai, részben ázsiai fekvésének és történelmének köszönhetően igen változatos, ötvözi a keleti és a nyugati tradíciókat. Földrajzi fekvésének köszönhetően pedig az ország mind politikailag, mind gazdaságilag fontos stratégiai pontnak számít. Törölt: 3

2.1.Történelem2

Törökország első ismert lakosai a Földközi-tenger vidékéről érkeztek i.e. 7500-ben az ország területére, a birodalomépítés, kibővítés és hanyatlás időszakait végigélve. Az első nagy civilizáció a Hettita birodalom volt, amely Anatólia területét a középső bronzkortól (i.e. 1900-1600) uralta, összeütközve a II. Nagy Ramszesz fáraó által vezetett Egyiptommal, majd elfoglalták Szíriát, de mikorra a görögök megtámadták Tróját i.e. 1250ben, a Hettita birodalom összeomlott. A görög szigetekről és városállamokból érkező népek tömeges inváziója hatalmas nyomást fejtett ki a hettitákra, a kisebb királyságok seregei még (közöttük Hhrygians, Urartians és Lydians királyságok) biztosították a határvédelmet, amíg Cyrus, Perzsia császára (550-530) be nem vonult Anatóliába keletről. A perzsákat később Nagy Sándor verte ki, aki meghódította a teljes Közép-Keletet, Görögországtól kezdve Indiáig, i.e. 330 körül. Halála után azonban, a tábornokai összekülönböztek a prédán és a polgárháború alakult ki, amíg a kelták létre nem hoztak egy fővárost Ankaránál 279-ben,

Howard, A. Douglas: The History of Turkey, Westport, CT and London: Greenwood Press, 2001 és http://www.abagro.hu/index.php?op=orszagok_reszletes&id=23 alapján, letöltés: 2009. október 22. 2

4

A politikai és társadalmi élet peremterületén élnek az ún. „fekete törökök”, akiket mindig mások kormányoztak. Ezek az emberek vallásosabbak, nem igazán beszélnek idegen nyelveket, de ők alkotják a többséget.

-8-

Formázott: Betűtípus: 12 pt Formázott: Betűtípus: (Alapérték) Times New Roman, 12 pt, Nem Félkövér, Magyar

többé-kevésbé kényelmesen együtt kormányozva a Seleucid, Pontic, Pergamum és Örmény Törölt:

királyságokkal. A római uralom békét és gyarapodást eredményezett közel három évszázadon keresztül, tökéletes feltételeket teremtve a kereszténység terjedéséhez. A Római Birodalom azonban 250 után meggyengült, amíg Konstantin császár újra nem egyesítette azt 324-ben. Ő felügyelte az új főváros felépítését, amelyet Konstantinápolynak neveztek el. Juszticián (527565) császár létrehozta Bizáncot, meghódítva Olaszországot, a Balkánt, Anatóliát és ÉszakAfrikát. Öt évvel halála után, Mohamed megszületett Mekkában, melynek következtében ez a terület lett a színhelye a történelem egyik legjelentősebb történetének. Hatvan évvel később Mohamed meghallotta Isten hangját, és 50 évvel Mekkából történő megszégyenítő menekülése után az iszlám seregek Konstantinápoly falait fenyegették (669-678), akik mindent és mindenkit elűztek Mekkából, Perzsiából és Egyiptomból. Az iszlám dinasztiák Mohamed után megváltoztatták Bizánc hatalmát és státuszát. A 11. század török birodalmát vezető Nagy Seljuk császár volt az első, aki uralkodott a mostani Törökországon, Iránban és Irakban. Birodalmát megrengették a keresztes háborúk és átgázoltak rajta a mongol seregek, de megtartotta a hatalmat, egészen addig, míg fel nem tűntek a kegyetlen, ambiciózus ottomán harcosok. Az Ottomán Birodalom akkor jött létre, amikor a 13. század végén a szövetkező török harcosok megfutamították a mongolokat. 1453-ra a Győzelmes Mehmed szultán alatt harcoló ottománok elég erősek lettek ahhoz, hogy elfoglalják Konstantinápolyt. A Hatalmas Szulejmán szultán (1520-1566) hozzálátott a birodalom felépítéséhez, megszépítve Konstantinápolyt, újra felépítve Jeruzsálemet és kiterjesztve a birodalmat Magyarországon keresztül egészen Bécsig, melyhez mi jelentettük a kaput. Azonban a Szulejmánt követő szultánok nem voltak ilyen államférfiak, mely hozzájárult az Ottomán Szultánság hosszú hanyatlásához, mely 1585-ben kezdődött el. A 19. századra a rossz uralkodás és a hanyatlás idézték elő az etnikai nacionalizmust. Az Ottomán Szultánság elnyomott népei ellenszegültek, gyakran az európai politikai hatalmak közvetlen támogatásával és segítségével. Elkeseredett harcok után 1832-ben létrejött a Görög Királyság; röviddel utána kivívták a függetlenségüket a szerbek, a bulgárok, a románok, az örmények és az arabok. Az európai hatalmak részt vettek a birodalom felosztásában, és miközben Törökországon belül kísérleteket tettek az ország felélesztésére, modernizálására és konszolidálására, az ország egy szerencsétlen döntéssel az I. világháborúban Németország mellé állt, melynek beláthatatlan következményei voltak. 1918-ban a győztes Szövetségesek feldarabolták az országot. -9-

Törökország 1923. október 29. óta köztársaság. Politikai rendszerének alapjai Musztafa Kemal Atatürk irányítása alatt az 1920-as és 30-as években szilárdultak meg, az Oszmán Birodalom felbomlása, illetve az első világháború után. A Törökország nevet hivatalosan az 1921-ben készült első török alkotmányban rögzítették először. A köztársaság kikiáltása után az 1924-es alkotmányban is megerősítették. Atatürk

utódjának,

Ismet

Inönünek,

sikerült

semlegesnek

maradnia

a

II.

világháborúban, majd felügyelte Törökország lépéseit a demokrácia kialakításában. 1950-ben az ellenzéki Demokrata Párt megnyerte a választásokat, azonban 1960-ban és 1970-ben katonatisztek megdöntötték a szélsőséges párt hatalmát, akik a kormány autokratikus módszerét alkotmányellenesnek tartották. Ezt követően 1980-ban a politikai csatározások, és a polgári nyugtalanság ellehetetlenítette az országot. A bal és jobboldali csoportok káoszt okoztak, melyeket egyfelől a szovjet blokk, másfelől a fanatikus muzulmánok támogattak. A központban a két főbb politikai párt olyan politikai harcot folytatott, hogy hónapokig képtelen voltak megválasztani a parlament elnökét. Ennek következtében pedig a hadsereg újból előlépett, amely általános megkönnyebbülést, de szigorú árellenőrzést és a civil jogok megsértését eredményezte. Később a katonai kormány vezetője, Kenan Evren tábornok lemondott katonai posztjáról és Törökország új elnöke lett. Az 1983-as szabad választásokon Turgut Özal középjobb pártja került hatalomra és gazdasági fellendülést hozott, amely a 80-as évekig kitartott. Özal hirtelen halála azonban 1993-ban véget vetett az erőteljes, innovatív vezetésnek és visszatértek a bizonytalan évek. 1998 elején a Török Alkotmánybíróság betiltotta az Iszlám Jóléti Pártot és a korábbi miniszterelnököt Necmettin Erbakant pedig lemondásra kényszerítették. A Jóléti Pártot azért alapították, hogy aláássa Törökország demokratikus berendezkedését, de ironikusan éppen ez a betiltás kérdőjelezte meg Törökország demokratikusságát. 2001-ben egy ún. „fekete török”4 megalapította új pártját, az AKP-t. Recep Tayip Erdogan személyében pedig új miniszterelnöke lett az országnak, akinek kormányzása alatt számos reformokat vezettek be és hajtottak végre, melyeknek köszönhetően a korábbi évek válságos gazdasági helyzete javulásnak indult, illetve melyeknek köszönhetően Törökország megkezdhette a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. 2.1.1. Kemal Atatürk és reformjai5

5

Flesch István: A Török Köztársaság története, Corvina Tudástár, Corvina Kiadó Kft, Budapest 2007

- 10 -

Kemal Atartürk az I. világháború alatt katonaként szolgált, melynek révén került kapcsolatba a politikával is. Amikor 1920. március 16-án a brit katonák megszállták Konstantinápolyt és az oszmán parlament feloszlatta magát, azonnal nemzetgyűlést hívott össze Ankarában annak elnökeként. Ezzel a váratlan fordulattal, valamint a külföldi beavatkozással pedig felgyorsulhatott az ország köztársasággá válásának folyamata. Az I. világháborút lezáró Törökországra vonatkozó Sévres-i békeszerződést 1920. augusztus 10-én írták alá. Azonban ezt az okmányt még a konstantinápolyi kormány megbízottjai ratifikálták, így az ankarai parlament teljes mértékben elutasította. A szerződés értelmében ugyanis Törökország elvesztette európai területeit, ázsiai területének egy részén pedig több önálló állam jött létre, mint pl. Örményország, Szíria és Palesztina. Így a szerződés elfogadására nem került sor. Ez a békeszerződést volt a török függetlenségi háború egyik kiváltó oka. Később ezen függetlenségi háborúk során a török hadsereg folyamatosan visszafoglalta a megszállt területeket. A fényes katonai győzelmeket követően pedig 1923-ban Lausanne-ban új békeszerződést írtak alá. Ez a második szerződés tulajdonképpen Törökország mai határait jelölte ki. Még ugyanebben az évben kikiáltották a Török Köztársaságot, melynek első elnökévé Musztafa Kemalt választották. Köztársasági elnökként Kemal Atatürk alkotmánymódosítást hajtott végre, számos intézkedést tett a szekularizáció elérésére, hogy az államot és az egyházat szétválassza, bevezette a keresztény időszámítást, valaimt a Gergely-féle naptár, illetve a latin betűk használatát, 1926-ban új törvénykönyvet vezetett be (melynek alapját a svájci jogrend képezte), megszüntette a többnejűséget, betiltotta a fezt6 stb. Az egyetemek kapui pedig megnyílhattak a nők előtt is. A

fentebb

felsorolt

politikai

reformok

mellett

átalakította

az

ország

gazdaságpolitikáját is, melynek alappillérét az ipar képezte. Az iparosodás állami felügyelet és állami támogatás mellett ment végbe, mely erősen megterhelte az államháztartást és a későbbiekben súlyos gazdasági válságot okozott. A köztársasági elnök nem csak az iparban hajtott végre változtatásokat, hanem a mezőgazdaságban is. Ennek oka, hogy a mezőgazdaság jelentős súllyal bírt, mert az ebben a szektorban dolgozók aránya meghaladta a 80%-ot. A régi török gazdasági életet annak idején a kezdetleges földművelés jellemezte. Mindezt azonban Kemál lényegesen megváltoztatta akkor, amikor az 1937. évi ún. „négyéves tervvel” a

6

Mohamedán viselet, csonka kúp alakú, vörös posztóból készült, bojtos fejfedő (a marokkói Fez városról).

- 11 -

mezőgazdaságot gyökeresen megreformálták. Belterjes gyapot- és dohánytermelés jött létre; öntözést és általában a termelés állami irányítását vezette be Kemál. Kemal reformjai olyan sebességet diktáltak, amellyel még támogatói sem mindig értettek egyet, hiszen néhány év alatt kívánta behozni a több évtizedes vagy akár évszázados lemaradását a nyugathoz képest. Kemal mindig is arra törekedett, hogy ne tartsák diktátornak és a demokrácia látszatát minden esetben meg akarta őrizni. Többször is próbálkozott egy ellenzéki párt létrehozásával, de mindig sikertelenül. 1924-ben született meg az a párt, mely olyan embereket tömörített, akik nem értettek egyet Kemal radikális reformjaival. Ez volt az ún. Haladó Köztársasági Párt (TCF). Az ellenzék és Kemal pártjának, a Köztársaság Néppártjának (CHP) hangos csatározásainak közepette robbant ki a kurd felkelés. Mindez természetesen kapóra jött Kemal támogatóinak és azzal vádolták a TCF-et, hogy ők bujtották fel a kurdokat. Mindennek következménye a TCF párt betiltása és a cenzúra bevezetése lett. A későbbiekben még létrejött egy ellenzéki párt, melynek elnöke Kemal Atatürk barátja, Ali Fethi lett. A Szabad Köztársasági Pártnak (SCF) olyannyira sikerült betöltenie szerepét, hogy többséget szerzett harminc községtanácsban annak ellenére, hogy az SCF tevékenységét a hatóságok durván akadályozták. Ebben a helyzetben Fethi nem kívánt tovább részt venni a demokrácia kialakításának kísérletezgetésében és feloszlatta pártját. Kemal elképzelési sosem alkottak egy egységes ideológiai rendszert, így eltérő világnézettel rendelkező emberek is magukévá tudták tenni azokat. Alaptételeit pártja 1931-es programjában rögzítették. A hat alapelv, melyet a párt jelvényében hat nyílként ábrázoltak, a későbbiekben az alkotmányban is megjelent. Ezek a következők: republikanizmus, szekularizmus, etatizmus, pluralizmus, forradalmiság, nacionalizmus. Kétségtelen, hogy Kemal Atatürk a törökök atyjaként számos olyan reformot hajtott végre, mely mind a politikai élet, mind pedig a gazdaság szempontjából nélkülözhetetlen volt, és amely elindította Törökországot a demokrácia felé vezető úton.7 2.1.2 Recep Tayyip Erdogan8 1954. február 26-án a szerényebb jövedelmű alsó középosztály Kasimpasa isztambuli tartományában született Recep Tayyip Erdogan. Fiatalon hitt a politikai iszlám küldetésében, 7

Hale, William: Ideology and Economic Development in Turkey 1930-1945 Bulletin (British Society for Middle Eastern Studies), Vol. 7, No. 2 (1980), 100-117 oldal 8 Flesch István: Konstantinápolytól Brüsszelig, Törökország rögös útja az Európai Unió felé, Európai tükör 2004/8

- 12 -

osztozott abban az elterjedt vélekedésben, amely szerint az iszlám alkalmas a gyakorlati politika problémáinak a megoldására. 22 évesen az iszlám színezetű Nemzeti Üdvpárt ifjúsági szervezetének vezetőjévé, majd a párt kerületi elnökévé választották. Ezekben az időkben az erős vallási propagandát folytató, iszlámbarát Necmettin Erbakan volt a példaképe és pártfogója, aki később a Jólét Pártja élén miniszterelnök lett, majd akit 1997.-ben a hadsereg lemondásra kényszerített. Erdogan harmincévesen bekerült a párt elnökségébe, de addigra már eltávolodott mentorától. A fiatal, feltörekvő politikus a párt reformszárnyának és főképpen az asszonyoknak, nőknek a segítségével megszerezte a főpolgármesteri jelöltséget, majd diadalt aratott a választásokon. Ezzel a párt a maradi Erbakan, és az újító Erdogan köré csoportosult. Isztambuli főpolgármesterként politikai tőkét halmozott fel és nagy tekintélyt szerzett sikeres városgazdálkodási tevékenységével. A gyakorlati politikát állította előtérbe az iszlám ideológiai terjesztésével szemben, és hangsúlyozottan támogatta a nők minél szélesebb körű társadalmi szerepvállalását. 2001.-ben megalapította új pártját, az AKP-t9, amely négy irányzatot foglal magában: a vallásos meggyőződésű emberekét, a nacionalistákét, a konzervatívokét és a liberálisokét. Miután több ellenzéki képviselő is átállt hozzá, kétharmados többségével már az alkotmányt is módosíthatja, nem úgy, mint Erbakan pártja, amely a 2002 novemberi választásokon szerzett 2,5 százaléknyi szavazattal nem rendelkezik törvényhozási képviselővel. Még 1998 áprilisában az állambiztonsági bíróság vallási gyűlöletre való uszításért tízhónapos szabadságvesztésre ítélte, és élete végéig eltiltotta a politikától. Négy hónapot le is ült, majd 2002-ben amnesztiával visszatérhetett a politikai életbe is. Bár minden úton-módon próbálták megakadályozni, hogy újra a párt elnöke lehessen, végül az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, majd Siirt tartományban (ahol annak idején eltiltották), pártja 84,7 százalékkal győzelmet aratott és így átvehette a miniszterelnökséget. Törökországban az úgynevezett „fehér törökök” alkotják azt az elitet – a hadsereget, a központi bürokráciát, az értelmiséget -, amely arra törekszik, hogy az országot fentről, tehát Ankara fővárosból kiindulva modernizálja. Azonban a politikai és társadalmi élet peremterületén élnek azok a „fekete törökök”, akiket mindig mások kormányoztak. Ezek az emberek vallásosabbak, nem igazán beszélnek idegen nyelveket, de ők alkotják a többséget, és közéjük tartozik Erdogan miniszterelnök is. Csak törökül beszél, felesége és két lánya

9

Igazság és Fejlődés Pártja (törökül: Adalet ve Kalkınma Partisi) közép-jobb oldali, mérsékelt, konzervatív kormányzó párt.

- 13 -

muzulmán szokás szerint fejkendőt visel, és a vezető államférfiak közül, ő az első, aki nem a „fehér törökök” közül származik, így azok idegenkednek is tőle. Az AKP-kormány alatt sokat javult az ország gazdasági helyzete. 2001-ben még 1945 óta nem látott gazdasági válság sújtotta az országot, az egy főre jutó jövedelem 3200 dollárról 2160-ra zuhant, 68 százalékos volt az infláció és több mint 1 millió ember vesztette el a munkáját. 2002 óta azonban mélyenszántó reformokat vezettek be a bankrendszerben, a társadalombiztosításban

és

a

mezőgazdaságban,

valamint

erősen

visszafogták

a

közkiadásokat. Egy évvel később az ország 10 százalék feletti növekedést valósított meg, amely aztán 2004-ben is folytatódott, éves szinten ismét 10 százalék feletti volt a gazdasági teljesítmény növekedése. A folyamatok a fenntartható fejlődés irányába mutattak, a növekedés motorja az export, és a termelékenység növekedése gyorsabb volt, mint a reálbérek növekménye. Ezekkel a folyamatokkal, a Nemzetközi Valutalap bizalma is helyreállt, és megkezdték a sokáig visszatartott 16 milliárd dolláros hitel folyósítását. Törökország miniszterelnöke, az Igazság és Fejlődés Párt (AKP) mélyen vallásos elnöke bizonyította, hogy hamis az a vélemény, miszerint az iszlámhívők képtelenek megfelelni a korszerű követelményeknek. Ellenkezőleg, az iszlám összeegyeztethető a demokráciával. Azonban a 2007 júliusában megnyert újabb választások után egyre több probléma merült fel az ország gazdaságát, valamint Uniós csatlakozását illetően. A kurd-kérdés egyre sürgetőbb megoldása, a globális pénzügyi válság elleni védekezés, mind egyre nehezebbé teszi az amúgy is igen törékeny gazdaság irányítását, miközben Erdogan egyre inkább zsarnokoskodó és politikai ellenfelek hiányában az ország egyre inkább stagnál és távolodik az Európai Uniótól. A Közösség reményei szerint a miniszterelnök folytatja a reformok végrehajtását, azonban egy sokkal inkább nacionalista irányvonalat fogadott el, miszerint befagyasztja a katonai hatalom gyengítésével kapcsolatos reformokat, cserébe, ha az Alkotmányozó Bíróság nem támadja többé őt és pártját. Időközben lejárt a korábban folyósított IMF hitel, a török líra egyharmadával esett vissza a dollárhoz képest, a GDP növekedés 2 százalék alá esett és az amúgy is hatalmas folyó fizetési hiány még sebezhetőbbé teszi az országot. Hogy az utóbbi évek eseményei mennyire hátráltatják az ország Uniós csatlakozásának lehetőségeit, azt talán az mutatja a legjobban, hogy ezek mind csak újabb bizonyítékot adnak azok kezére, akik mindig is ellenezték a csatlakozást.

- 14 -

2.2. Törökország gazdasági helyzete 2.2.1. Gazdasági helyzetének kialakulása az I. világháborút követően10 Az Oszmán Birodalom felbomlása és az első világháború idején a török gazdaság fejletlen volt. A mezőgazdaság divatjamúlt termelési technikán és gyenge minőségű állatállományon alapult. A

Köztársaság

megszületésekor

Törökország

gazdasági

alapjai

gyengének

bizonyultak. Az Oszmán Birodalom területeinek elvesztése Anatóliát elvágta a hagyományos piacoktól, a mezőgazdaság teljesítménye nagymértékben csökkent, amikor a földművesek háborúba mentek. A hazai keresletet pedig még a búza, a törökök fő terménye sem tudta kielégíteni. Ráadásul a városok gazdasági életében domináns kisebbségek kivándorlása következtében a szakképzett munkások és vállalkozók száma jelentősen csökkent. Azonban amint az ellenségeskedések csillapodtak, a gazdaság jelentős fellendülést mutatott, 1923-tól 1926-ig a termelékenység 87 százalékkal nőtt, mint ahogy a mezőgazdasági termelés is elérte a háború előtti szintet. Az 1930-as évekig a török gazdasági politika viszonylag liberális volt. Jelentős összegeket fektettek a vasúti szektorba és más infrastrukturális területekbe, de az 1927-es Gazdasági Ösztönzési Törvénnyel és más intézkedésekkel már a magánszférát ösztönözték. A külföldi befektetők mind magán, mind állami vállalkozásokba fektettek, ezzel segítve a gazdasági fejlődés megkezdését. Azonban 1930-ra a gazdasági válság következtében, a török mezőgazdasági export külső piacai összeomlottak, ami a nemzeti bevétel jelentős visszaesését jelentette. A ’30-as évek alatt versenyképes védővámokat is bevezettek, amely által egy olyan import-helyettesítő iparosítási mintát hoztak létre, amely még hosszú évekig adta a török ipar alapját. 10

Library of Congress Country Studies – Growth and Structure of the Economy alapján

http://lcweb2.loc.gov/cgi-bin/query/r?frd/cstdy:@field(DOCID+tr0062, letöltés: 2009. november 1.

- 15 -

A II. világháború kitörésekor Törökország szerződéssel kötelezte el magát NagyBritanniának és Franciaországnak, bár tartózkodott minden következménnyel járó lépéstől. A háború alatt Németország nyersanyag szállítója maradt, azonban a kapcsolatot 1944-ben megszakította a szövetségesek nyomására. 1948-tól rendszeresen részesült az amerikai gazdasági segélyben, 1952-ben pedig belépett a NATO-ba. 1950 után a török gazdaságot a folyamatos válságok jellemezték. A legkomolyabb krízis pedig a ’70-es évek végén lépett fel, amikor az ipari szektor vezérelte gyors növekedés, amelyet az export jelentős növekedése jellemzett, minden alkalommal a fizetési mérleg válságát okozta. A török líra leértékelődése és a külföldi áruk utáni kereslet csökkenése céljából létrehozott megszorítási intézkedések az IMF irányelveivel összhangban álltak. Törökország visszatérő államháztartási hiánytól szenvedett, amelyeket általában külső forrásokból finanszíroztak, tovább növelve a külső adósságállomány összegét. Azonban a legkomolyabb válságot az 1973-74-es kőolajár robbanás során érte el Törökország, amikor rövid távú külföldi hitelekkel próbálták a hiányt finanszírozni. Ennek következtében az infláció mértéke három számjegyre rúgott, 15 százalékos volt a munkanélküliség, az ipari ágazatok csak félig használták ki a kapacitásukat, a kormány pedig még a külföldi hitelek kamatait sem volt képes visszafizetni. Így az egyetlen megoldásnak az tűnt, ha Törökország alapvető változtatásokat eszközöl a kormány import helyettesítő gazdaságpolitikájában. 1980 januárjában a miniszterelnök Süleyman Demirel kormánya hozzálátott kivitelezni a hosszú távú reform programot, amelyet a miniszterelnök helyettes Turgut Özal hozott létre, hogy Törökországot az export vezérelte növekedés felé terelje. A terv készítői azt remélték, hogy Törökországban hosszú távon a gazdaságot az export orientált növekedés fogja jellemezni. A célok elérése érdekében egy olyan átfogó gazdasági csomagot kívántak megvalósítani, amelynek eszközei a török líra leértékelése, rugalmas átváltási arányok létrehozása, a pozitív reálkamatlábak fenntartása, a pénz és hitel kiadás szigorú ellenőrzése, az anyagi támogatás csökkentése, az állami vállalatok által megszabott árak felszabadítása, az adórendszer reformja és a külföldi befektetések bátorítása voltak. Később aztán, ahogyan a külső fizetési kényszer lecsökkent, a gazdaság hirtelen újra életerőssé vált, 1981 és 1985 között a GNP évente 3 százalékos növekedést mutatott. Sajnos azonban a növekedés gyors üteme és a fizetési mérleg javulása nem volt elegendő a munkanélküliség és az infláció legyőzéséhez, amelyek még mindig jelentős problémát jelentettek. Törökország gazdaságilag hasznot húzott az Irán-Irak háborúból (1980-88). Mind Irán, mind Irak fő kereskedelmi partnerévé vált, és a török üzlet a kormány export hitelei által - 16 -

bátorítva mindkét felet kiszolgálta. Mivel Irak hozzáférése a Perzsa-öbölhöz korlátozódott, erősen Törökországtól függött nyersolajának kiviteli útvonala. Irak saját észak-kirkuki olajmezőjéről látta el a két párhuzamos olajvezetéket, amely a török Ceyhan mediterrán tengeri kikötőjébe vezetett Iskenderuntól északnyugatra. Az olajvezetékek kapacitása összesen napi 1,1 millió hordó volt, mellyel Törökország hazai szükségletének egy jó részét fedezni tudta. Azonban Törökország gazdaságát az 1991-es Perzsa-öböli háború lerombolta. Az Irakkal szemben felállított ENSZ embargó végett vetett a Ceylan olajvezetéken keresztül történő kőolaj exportnak, amelynek következtében az ország elesett az olajszállítás díjától. Ráadásul a gazdasági veszteség akár 3 milliárd dollárra is rúghatott az Irakkal történő kereskedelem folytán. Szaúd-Arábia, Kuvait, és az Egyesült Arab Emírségek megpróbálták kompenzálni Törökországot a veszteségért, azonban a török gazdaság 1992-re ismét gyors növekedésnek indult. Mindazonáltal 1994-ben a török gazdaság ismét krízisbe került. A központi gazdasági intézkedések 1992-ben és 1993-ban a köztisztviselőknek magas fizetésemelést és az állami vállalatok támogatásának növelését ígérték, amely által a magánszektor hitelei elérték a GDP 17 százalékát 1993-ban. A magas kormány kiadások 6,4 százalékra emelték a hazai kereslet növekedési rátáját 1992-ben, és 7,6 százalékra 1993-ban. Ezzel szemben az inflációs ráta is emelkedett, 1993 közepén 73 százalékon tetőzött az éves ráta. Az ennek eredményeképp létrejövő reálárfolyam emelkedés az import növekedését okozta és lelassította az export expanzióját. 1993-ra a kereskedelmi deficit 14 milliárd dollárra emelkedett. Törökország gazdasági helyzete az 1980-as évek közepén tetszést aratott a Wall Street-i hitelbíráló ügynökségek körében. 1992-93-ban a kormány ezeket a bírálatokat arra használta, hogy fedezze a költségvetés hiányát. A nemzetközi adósság ebben az időszakban 7,5 milliárd dollárra rúgott. A tőkeáramlás segített kordában tartani a felértékelődött árfolyamot. A piacgazdaságban a nagy mértékű kormány kölcsönöknek magasabb hazai kamatokat kellett volna eredményezni, és lehetőleg ki kellet volna szorítania a magán szektor kölcsöneit, ezzel együtt lassítania a gazdasági növekedést. De a kormány külföldi eredetű kölcsönei csökkentették a hazai kamatlábakra gyakorolt nyomást, ezáltal ösztönözték a magán szektor hitelügyleteit a már így is túlfűtött gazdaságban. Ezen időszakban a kereskedelmi bankok, kihasználva a könnyen szerezhető nyereséget, világbanki kamatokra vették fel a kölcsönöket, és a törökök magasabb kamatokkal hiteleztek anélkül, hogy tartaniuk kellett volna a valuta leértékelésétől. Ennek eredményeképpen Törökország külső adóssága gyorsan növekedett. Csökkent a kormányba fektetett külső és belső bizalom, így kérdésessé vált, hogy - 17 -

hogy képes a közelgő fizetési mérleg krízist megoldani, amely gazdasági nehézségekhez vezetett. A tárgyalások Tansu Ciller miniszterelnök és a Központi Bank helytartója között aláásták a kormány iránti bizalmat. A miniszterelnök inkább ragaszkodott a pénzügyi hiány monetizálásához, hogy a kormány adósságának eszközeit adják el a Központi Banknak, minthogy beleegyezzen a Központi Bank javaslatába, miszerint növelni kell az állami szektor adósságát állami kötvények formájában. A Központi Bank helytartója 1993 augusztusában átadta az ügyet. 1994 januárjában nemzetközi hitel ügynökségek a befektetési fok alá értékelték Törökország adósságát. Akkor a Központi Bank második helytartója is lemondott. A gazdaságpolitika rendezetlensége miatt növekvő aggodalmat tükrözte a gazdaság gyorsított „dollarizációja”, ahogy a helyiek a hazai vagyont valuta alapú letétekbe helyezték, hogy megmentsék befektetéseiket. 1994 végére az összes letéti alap 50 százaléka már valuta letétek formájában létezett, az 1993-as 1 százalékhoz képest. A hitelbíráló ügynökségek értékelése és a bizalmatlanság a kormány által 1994-re kitűzött cél iránt, hogy a GDP 14 százaléka lesz a hiány, maga után vonta a tőke nagymértékű kiáramlását és az árfolyam összeomlását. A kormánynak, muszáj volt beavatkoznia, el kellett adnia a valuta tartalékait, hogy megállítsa a török líra gyengülését. Ennek eredményeképpen a tartalékok 6,3 milliárdról (1993 vége) 3 milliárd dollárra csökkentek 1994 márciusára. Április végére, amikor a 1994 márciusi helyi választások után, a kormánynak muszáj volt bejelentenie a régóta szükséges megszorítási programot, a líra már 76 százalékkal kevesebbet ért, mint 1993 végén. 1 amerikai dollár 41000 török lírával volt egyenlő. A kormány által 1994. április 5-én bejelentett irányelvek csomagját, az igényelt, 1994 júliusától esedékes, 740 millió dolláros támogatási kedvezmény részeként az IMF-hez is benyújtották. Az irányelvek olyan intézkedéseket tartalmaztak, mint az állami szektor vállalatai által kiszabott államra vonatkozó árak drasztikus emelése, a költségvetési kiadások csökkentése, az adók emelésére, és az állami vállalkozások (SEE) gyors privatizációjára tett ígéret. Néhány megfigyelő megkérdőjelezte az irányelvek hihetőségét, mivel az adózásra vonatkozó intézkedések a bevétel GDP-hez viszonyított 4 százalékos növekedését eredményezték csupán, míg a kiadások csökkentése a GDP-hez viszonyítva 6 százalékot tett ki. 1994 második negyedévében a kormánynak valójában sikerült, főleg a magasabb adóknak köszönhetően egy kis többletet teremtenie a költségvetésben, miután az első negyedévben a hiány mértéke egyenlő volt a GDP 17 százalékával. A kormány kiadásainak csökkentése, az üzleti bizalom hiánya és az ennek eredményeképp csökkenő gazdasági - 18 -

aktivitás mégis lecsökkentette az adóból származó bevételeket. Miután a gazdaság 1992-93ban élénk növekedést mutatott, a pénzügyi válság 1994-ben a GDP 5 százalékos visszaesését eredményezte. A reálbérek nőttek 1994-ben: az átlag nominálbér 65 százalékkal nőtt, ami még így is 20 százalékkal a fogyasztói ár inflációja alatt maradt. Mindazonáltal az 1990-es évek közepére a növekedő állami adósság az államgazdasági kiadások gyorsabb csökkentését kívánta meg. Minthogy Törökországban magas volt az infláció, a munkanélküliség, és a munkahelyek bizonytalansága, az etatizmus ismét teret hódíthatott volna, de a ’90-es évek közepén nem volt olyan főbb ellenzéki párt, aki a gazdaság általános renacionalizálását hirdette volna. 2.2.2. A mai gazdasági helyzet 2004-ben Törökország GDP-je 300,6 milliárd dollár volt, 8,9 százalékkal több mint 2003-ban. Az ország ezzel Európa kilencedik legnagyobb gazdaságává lépett elő. 2004-re a változatlan áron számított egy főre jutó GDP 4.187 USD-ra nőtt. A török növekedés gyorsabb, mint bármely más OECD országban. Az egy főre jutó nemzeti jövedelmek összehasonlításában viszont Törökország jócskán elmarad valamennyi EU tagállam mögött. Az Európai Bizottság ország jelentése a török gazdaságot „működő piacgazdaságnak” nyilvánította. Kedvezőek az inflációs adatok, 2005. november végén az előző 12 hónap átlagos kiskereskedelmi áremelkedése 8 százalék alatti volt, amely így már elérte az év végére várt értéket. A termelői árak indexe a vártnál nagyobb, de nem emelkedett veszélyes mértékben. A privatizáció 2005-ben felgyorsult. A kormány 2002 óta 21,2 milliárd dollár értékű állami vagyont magánosított, ebből 19 milliárdot 2005-ben. Miközben a török kormány az elért gazdasági mutatókat nagyon egészségesnek, a fejlődést fenntarthatónak ítéli, gazdasági kamarák és intézetek arra figyelmeztetnek, hogy a növekedés mesterséges, és elsősorban az import által indukált, a pénzügyi stabilitást pedig a spekulatív szándékkal érkező külföldi tőke biztosítja. Hiányolják a magas gazdasági növekedés mellett elvárható munkanélküliség csökkenést is. A fenntartható fejlődést elsődlegesen veszélyeztető tényező a folyó fizetési mérleg tervezettnél nagyobb hiánya. A hiányt elsősorban a külkereskedelem 18,5 százalékkal megnőtt mérleghiánya okozza. A líra túlértékeltsége, a magas energiahordozó árak és az aránytalanul növekvő belső fogyasztás az import értékét növelik. A turizmus első két havi nettó bevételei a hiányt kis mértékben kompenzálták: 15 százalékkal több turista érkezett az országba, mint egy évvel korábban. Szintén feszültségcsökkentő a portfolió befektetések lényegesen megnövekedett - 19 -

értéke, de ez jellegénél fogva bizonytalanabb tényező, mivel bármikor kivonulhat az országból. A külföldi tőke megjelenését korlátozza az Alkotmánybíróság döntése, amely érvénytelenítette a külföldiek ingatlan szerzéséről szóló törvényt. Az IMF-fel új hitelmegállapodást írtak alá. A hitel folyósításának ugyanakkor akadálya, hogy a nemzetközi pénzintézet által elvárt törvénymódosítások (társadalombiztosítási törvény, banktörvény) a kormány késlekedése, illetve a köztársasági elnök vétója miatt mindmáig nem léptek érvénybe. 1. táblázat: Törökország főbb gazdasági mutatói 2002 és 2008 között 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 238,00 305,00 363,00 400,00 658,7 746,0 A GDP értéke folyó Milliárd 181.90 USD áron % 107,90 105,80 108,90 107,40 6,10 4,5 1,1 A GDP növekedése változatlan áron Ezer 2.639,00 3.366,00 4.240,00 5.016,00 5.482,00 9300 10400 Egy főre jutó GDP USD/fő folyó áron (USD) % 29,70 8,40 9,80 7,70 9,60 8,4 10,1 Infláció % 10,60 10,30 12,40 10,30 9,90 10,6 13,6 Munkanélküliségi ráta Milliárd -1,50 -8,00 -15,60 -22,80 -33,70 -38,2 -41,6 A folyó fizetési USD mérleg egyenlege % -12,90 -11,30 -5,70 -1,20 -0,70 -1,6 -1,1 A költségvetés egyenlege a GDP %ban Forrás: Turkish Statistical Institute (TürkStat), Kincstári Államtitkárság (HM)

- 20 -

3. Törökország és az Európai Unió kapcsolatának kialakulása11 Törökország már 1959 júliusában beadta tagfelvételi kérelmét az EGK-hoz. Ennek eredménye, hogy Törökország az Európai Unió elődjével már 1963-ban társulási szerződést kötött. A társulási szerződés közelebb hozta a két oldalt egymás gazdasági és kereskedelmi tevékenységeihez. Az Ankarai szerződés főbb pontjai a vámuniót és a későbbi Európai Unióhoz való csatlakozás lehetőségét fektette írásos formába. Törökországnak az elmúlt században nem sikerült eljutnia a tárgyalások megkezdéséhez, pedig az Ankarai szerződésben világosan lefektette mindkét fél a céljait. Végül 2005. októberében végre nekikezdhettek a tárgyalások lefolytatásához. Az Ankarai szerződés a társulási kapcsolat három lépcsőjét határozta meg: 1.

Előkészítő szakasz: célja a török gazdaság megerősítése az EK által nyújtott segítségekkel. Ez a szakasz legkevesebb 5, maximum 11 évig tart.

2.

Átmeneti szakasz: célja Törökország és a Közösség közötti vámunió fokozatos megvalósítása, kétoldalú és kiegyensúlyozott feltételek alapján. A mezőgazdasági termékek is a vámunió hatálya alá tartoznának. Az egyezmény célul tűzte ki még a munkaerő, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását is. Az átmeneti szakasz 12 évig tart.

3.

Végső szakasz: célja a vámunióra alapozva a gazdaságpolitikák összehangolása, időhatár nélkül.

Az egyezmény létrehozta a társulás szervezeti kereteit is. A legfőbb szerv a Társulási Tanács, amely a török kormány, illetve a másik részről az EK-országok kormányainak, az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak a képviselőiből áll. Ezekből jöttek létre a további intézmények: a Társulási Bizottság, a Vámkooperációs Bizottság és a Vegyes Parlamenti Bizottság.

11 Kancsár Anita: Törökország Uniós csatlakozása az Európai Unió kül- és biztonságpolitikája tükrében alapján, Budapest 2006

- 21 -

A társulási szerződés kilátásba helyezte egy későbbi csatlakozás lehetőségét. A 28. cikk kimondja, hogy amennyiben Törökország teljesíti a Római Szerződésben rögzített kötelezettségeket, a szerződő felek megvizsgálják Törökország teljes jogú tagságának a lehetőségét, ez azonban nem jelent egyértelmű felvételi kötelezettséget az EGK részéről. Az egyezményhez két jegyzőkönyvet csatoltak. Az első jegyzőkönyv négy török agrártermék (dohány, mazsola, füge, mogyoró) EGK-exportjára határozott meg évi kvótákat. A második jegyzőkönyv egy pénzügyi megállapodás volt, amely a török gazdaság fejlődésére irányult, és amelynek értelmében az EGK öt éven belül 175 millió ECU értékben nyújt hitelt Törökországnak. 1970 novemberében, az Ankarai szerződés kiegészítését írták alá Brüsszelben. Ez hozzásegítette Törökországot és az EGK-t, hogy szorosabbra fűzzék gazdasági kapcsolataikat egymással, így a 70-es években mondhatni virágzott a két ország közötti kapcsolat. A két oldal kapcsolatai között a romlás az 1980-ban történt katonai puccs után következett be. Az 1983-as választások után Törökországgal az EU kapcsolata úgy tűnt, kezd helyreállni. Törökországgal az EU 1995-ben alakított ki vámuniót. 1999-ben pedig a Helsinki csúcson úgy határozott, hogy Törökország az Európai Unióhoz való csatlakozás tekintetében tagjelölt országgá válhat. Törökország ezután kezdte reform programjai kidolgozását. A kormány 2001 márciusában el is fogadta a Török Nemzeti Programot, melynek feladata, hogy a Törökországban életben lévő törvényeket az Európai Uniós törvényekkel hangolják össze és az EU számára is elfogadhatóbbá tegyék. A Török Nemzeti Program keretein belül először olyan reformokat hajtottak végre, amelyek az EU emberjogi törvényi kritériumainak felelnek meg. Ezután jött 2004-ben a halálbüntetés eltörlése, amely igen komoly lépésnek számított az Európai Unió szemében. Szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy ebből a törvényükből a törökök valaha is engedni fognak. Ugyan ebben az évben még elkészült Törökországról az ország jelentés is, mely kedvezően írta lesz az országban zajló fejlődést így év végén az Európai Bizottság kitűzte a csatlakozási tárgyalás végleges időpontját (2005. október 3.).

- 22 -

4. Csatlakozási tárgyalások12 4.1 Általános tudnivalók A csatlakozási tárgyalások két fejezetre bonthatóak, az egyik az átvilágítási fázis, a második pedig a tényleges tárgyalásokat takarja. Az átvilágítás során a közösségi joganyagot ismertetik Törökországgal, mely alapján fény derülhet a problémás területekre, illetve a tagjelölt állam megismerkedhet az egyes területeket érintő közösségi joganyaggal. A második szakaszra az egyes fejezetekben csak akkor kerülhet sor, ha az átvilágítási szakasz már lezárult. Ehhez az érdemi részhez pedig mind a tagjelölt ország, mind pedig az EU tárgyalási álláspontot, ún. pozíciós papírt (position paper) készít, mely a tárgyalás kiindulópontját képezi. Első lépésben Törökország ismerteti pozíciós papírját, amelyre tulajdonképpen az EU válaszol. Ebben a szakaszban fejezetenként haladnak előre a tárgyaló felek és természetesen egy fejezetet csak akkor zárnak le, ha egyik fél részéről sincs vitatott pont. 4.2. A csatlakozási tárgyalások kezdete Törökország esetében az első szakasz 2005. október 5.-től 2006. október 13.-ig tartott, míg az érdemi részt 2006. június 12-én kezdték el, de annak végkifejlete, illetve lezárása akár évtizedekig is eltarthat, hiszen csak a felek kompromisszumkészségétől függ, illetve attól, hogy milyen eredményesen tudják megnyitni és lezárni az egyes fejezeteket. A tárgyalásoknak maguk a közösségi vívmányok (acquis communnautaire)13 nem képezik a megbeszélés tárgyát, csupán az, hogy milyen gyorsan és milyen módon képes Törökország ezeket a vívmányokat átvenni, hasonlóan a korábbi csatlakozási tárgyalásokhoz.

12

Szabó Zsuzsanna: Újhold az Európai Unió egén, Törökország EU-csatlakozási tárgyalásai alapján, Budapest 2007 13 „Az acquis communautaire valójában ez EU teljes joganyagát jelenti. A Közösségek alapító szerződésein (EK Szerződés, Euratom Szerződés, ESZAK Szerződés), illetve azok módosításain, kiegészítésein, valamint a Szerződések alapján elfogadott ún. másodlagos jogi aktuson alapul. Magában foglal minden olyan jogi aktust, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot (beleértve az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát), amely az Európai Közösségekre vonatkozik, függetlenül attól, hogy jogilag kötelező-e vagy sem.” (Forrás: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Budapest 2005.)

- 23 -

A Bizottság kidolgozott egy tárgyalási keretdokumentumot 14 Törökország számára, mely lefekteti azokat az alapvető elveket, melyek meghatározzák a csatlakozási tárgyalások folyamatát. Ez a dokumentum kifejezi, hogy az integráció célja a tárgyalásokkal, hogy Törökország csatlakozzon. Azonban ezek a tárgyalások nyitott végűek, vagyis nem jelent garanciát a tényleges csatlakozásra, sőt a 4. pontban kifejezetten kiköti, hogy a tárgyalásokat akár fel is lehet függeszteni, amennyiben Törökország megszegi az alapvető elveket. Törökország számára a leginkább kifogásolt elem a 12. pontban feltüntetett védzáradékok, amelyek védőintézkedéseket tesznek lehetővé az EU számára minden tárgyalási területen, mint például a személyek szabad mozgása, a strukturális politikák vagy a mezőgazdaság terén, hiszen nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek a legkritikusabb pontok a csatlakozási tárgyalás során. A dokumentum értelmében a tárgyalások a Koppenhágai kritériumokon15 alapulnak és ezek teljesítését a Bizottság a jövőben is nyomon követi és éves jelentéseiben folyamatosan kitér rá. A megállapodás legfontosabb pontját képezi a 13. pont, melyben a felek megállapodtak, hogy Törökország 2014 előtt nem fog csatlakozni az Európai Unióhoz, indokként pedig a csatlakozással járó hatalmas költségvonzatot hozták fel a tárgyaló partnerek. 4.2.1. A csatlakozási tárgyalások első szakasza Az átvilágítás során a Bizottság és a tagjelölt ország kormánya a közösségi joganyagot fejezetekre bontva tekinti át. Először az EU mutatja be az adott terület joganyagát multilaterális alapon (vagyis az összes tagjelölt országnak egyszerre), majd pedig egy hónappal később bilaterális alapon minden tagjelölttel külön-külön megtárgyalja, hogy például Törökország milyen gyorsan képes átvenni a joganyagot. Itt előfordulhat, hogy az adott állam kijelenti, hogy a csatlakozásig képes átvenni a joganyagot, és akkor a későbbi 14

Negotiating framework, Luxemburg 2005. október 3. www.ec.europa.eu/enlargement/pdf/st20002_05_TR_framedoc_en.pdf

15

A csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez kötött feltételrendszer. Politikai kritériumok: Stabil demokratikus intézményrendszer; az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése, védelme; Gazdasági kritériumok: Az uniós versenyt kiállni képes működő piacgazdaság; A jelentkező államnak képesnek kell lennie a tagságból fakadó kötelezettségek teljesítésére. Ebben benne foglaltatik a jogi, intézményi, politikai háttér megteremtése és a monetáris unió

- 24 -

tárgyalások során ezekkel már nem foglalkoznak. Ha azonban az adott ország valamilyen észrevétellel fordul a Közösséghez vagy mentességet kér valamely fél a fejezetet érintően, akkor arra az érdemi részben visszatérnek. A harmadik lépésben pedig a Bizottság egy átvilágítási jelentést készít az adott fejezetről a tagállamoknak, melyben a fejezet megnyitására vagy meg nem nyitására tesz javaslatot. Ezt követően pedig a tagállamok mérlegelik az adott fejezet megnyitását. 4.2.2. A csatlakozási tárgyalások második szakasza A tényleges tárgyalások 2006. június 12-én kezdődtek meg a Tudomány és kutatás című tárgyalási fejezet megnyitásával. Erről a fejezetről úgy vélték, hogy a legkevesebb nehézség fog felmerülni a tárgyalások során, mivel itt az átvett közösségi vívmányok mennyisége sem volt tetemes mértékű. Már a tárgyalások megkezdése előtt is érezhető volt az integráció nyomása Ciprus és Törökország kapcsolatát illetően. Az uniót mindenképpen a kérdés kölcsönös megoldása hajtotta, míg a két másik fél inkább a saját malmára próbálta hajtani a vizet. Miután 2004-ben az akkori ENSZ főtitkárának, Kofi Annanak nevével fémjelzett egyesítési terve is kudarcot vallott, egyre inkább várható volt a ciprusiak heves ellenállása a csatlakozási tárgyalások megkezdését illetően. Mivel a kis ország vezetői képtelennek tartották az ötletet, hogy egy olyan országot vegyenek fel az EU-ba, amely egy tagállamot nem is ismer el hivatalosan, félő volt, hogy Ciprus él vétójogával és a csatlakozási tárgyalásokat nem tudják időben elkezdeni. Végül ez nem így történt, ennek köszönhetően azonban a probléma csak továbbgyűrűzött. Az integráció folyamatosan azt kérte a törököktől, hogy a Vámuniós megállapodást terjesszék ki ciprusra is és nyissák meg kikötőiket és reptereiket a Ciprusról érkezők számára. Azonban ebből nem volt hajlandó engedni addig, amíg az integráció nem teljesíti saját ígéretét. „2004. április 24-én a Tanács végül úgy döntött a török ciprióták erőfeszítéseit elismerve, hogy felszámolásra kerülnek az emberek szabad mozgását korlátozó intézkedések, pénzügyi segélyben részesül a török ciprióta közösség és megszűnik a török cipriótákat sújtó kereskedelmi embargó. Azonban eddig ebből csak az emberek szabad mozgásáról és a pénzügyi segélyezésről (Council Regulation no 389/2006, 259 millió eurós keret) szóló rendelet került elfogadásra. A kereskedelmi embargó megszüntetésére vonatkozó tervezet (Proposal/Council/Regulation2004/466) még mindig nem került elfogadásra.”16 Ezzel 16

Barus Attila Nedim: A török-görög kapcsolatok új korszaka és a ciprusi kérdés p. 6. http://europeum.org.hu/wp-files/BarusNedimTrkorszgsCiprus.pdf

- 25 -

nyilvánvalóvá válik a törökök egyik jogos követelése, miszerint szüntessék meg a kereskedelmi embargót a törökök lakta Ciprust érintően, azonban ahogy azt a 2006-os ország jelentés is hangsúlyozza a kiegészítő jegyzőkönyv Ciprusra való kiterjesztése nélkül egyelőre Ankara akadályozza az áruk szabad mozgását. Ennek a már évtizedek óta megoldatlan problémának köszönhetően 2006. novemberére a helyzet már odáig fajult, hogy a tagállamok közül jó néhányan, például Ciprus, Németország, Franciaország és Görögország is mind a tárgyalások teljes felfüggesztése mellett harcolt. Végül a Bizottság úgy döntött, hogy 35 fejezetből nyolcat felfüggesztenek, amelyek a következők voltak: •

1. fejezet: Termékek szabad mozgása

•

3. fejezet: Letelepedési jog és szolgáltatásnyújtás szabadsága

•

9. fejezet: Pénzügyi szolgáltatások

•

11. fejezet: Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

•

13. fejezet: Halászat

•

14. fejezet: Közlekedéspolitika

•

29. fejezet: Vámunió

•

30. fejezet: Külkapcsolatok Ezen fejezetek ideiglenes felfüggesztése pedig azt jelentette, hogy mindaddig nem is

kerülnek megnyitásra, amíg Ankara nem teljesíti kötelezettségeit a Vámunió Ciprusra való kiterjesztését illetően. Ezt pedig a 2005. október 21-én elfogadott nyilatkozatra alapozták, melyből világosan kitűnt, hogy Törökországnak a vámuniót érintő kötelezettségeit 2006 végéig teljesítenie kell. A döntés nyilvánosságra hozatalát követően Törökország elfogadta az integráció döntését, bár kifejezte csalódottságát, miszerint ismét igazságtalanul jártak el az ügyükben. Azonban az Uniós tagállamok sem voltak egységesek a kérdést illetően. A csatlakozást régóta támogató Anglia vagy Spanyolország túlságosan súlyos szankciónak tartotta a Bizottság lépését, míg az örök ellenzők tábora úgy vélte, hogy a törököket ez nem fogja változtatásra ösztönözni, hiszen a többi fejezettel kapcsolatban folytathatták továbbra is a tárgyalásokat. A Bizottság pedig úgy döntött, hogy a 2007-es, 2008-as és 2009-es ország jelentésekben különös figyelmet fordítanak arra, hogy Törökország teljesítette-e az Ankara jegyzőkönyvben foglaltakat.

- 26 -

4.2.3. A csatlakozási tárgyalások harmadik szakasza – újabb fejezetek megnyitása17 2006. novemberére a nehézségek ellenére 4 új fejezetet nyilvánítottak késznek a megnyitásra. Ezek a következők voltak: •

20. fejezet: Vállalat- és iparpolitika

•

17. fejezet: Gazdasági és Monetáris Unió

•

32. fejezet: Pénzügyi ellenőrzés

•

26. fejezet: Oktatás és kultúra A következő évben, amikor Németország elfoglalta a soros elnöki posztot, nem csak

Törökország, de az egész integráció nagy reményeket fűzött hozzá. A törökök részéről természetesen a csatlakozással kapcsolatban vártak megoldást, míg a többi EU tagállam az integráció belső, intézményes problémáit illetően számított a nagyhatalomra. A 20. fejezet tárgyalását 2007. március 29-én kezdték meg. Ideiglenes lezárásához két feltételt szabott az Unió Törökországnak. Egyrészt teljesítenie kell a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvében foglaltakat, másrészt ki kell dolgoznia egy iparpolitikai stratégiát az ipar versenyképességének javítására, különösen, ami a nehézipart jelenti. Ez pedig a csatlakozási tárgyalások egyik sarkalatos pontja, hiszen korábban a vámunió kiépítését is ezért kellett ideiglenesen lassítani. A már említetten kívül még két fejezetet sikerült megnyittatni a német elnökség alatt. Az egyik a Statisztika című 18. fejezet. Ez nem tűnik egy nagy jelentőséggel bíró fejezetnek, azonban a gazdaság teljesítményét reálisan mérő intézmény megléte nagyon fontos egy leendő EU tagállamban. A fejezet átmeneti lezárásához az integráció csak néhány nem túl nehéz követelményt állított Törökország elé. A másik megnyitásra került fejezet a Pénzügyi ellenőrzésről szóló volt. Ezen fejezet fontossága számottevő mind a belső, mind pedig a külső pénzügyi ellenőrzést illetően. Az Unió feltételül szabta a nemzetközi ellenőrző és auditáló standard átvételét, illetve a Török Számvevőszék működésének törvényileg való biztosítását. Még két fontos területet érintett ez a fejezet, mégpedig az EU pénzügyi érdekeinek, másrészről az euronak a védelmét a hamisítás ellen. A németek helyét soros elnökként a portugálok vették át 2007. július 1.-vel. A portugál politikusok úgy vélték, hogy a csatlakozási tárgyalások megszakítására nincs mód, 17

Andreas Marchetti: Steady Progress, ZEI EU-Turkey-Monitor, Vol. 3. No. 2. p. 1-2

- 27 -

bár ők is inkább egy Mediterrán Unió víziójával számoltak. Ebben az időszakban nem sok jelentősebb előrelépést zajlott a tárgyalásokban, ami annak is köszönhető, hogy ekkor Erdogan pártja ismét megnyerte a török választásokat, aminek köszönhetően újabb lehetőségük

nyílt

az

5

évvel

korábban

elkezdett

reformok

véghezvitelére

és

továbbfolytatására, melynek célja egyértelműen Törökország csatlakozása az Európai Unióhoz. A portugál soros elnökség ideje alatt lehetőség nyílt újabb fejezetek tárgyalására, így például 2007. december 20-án megnyitották az Egészség- és fogyasztóvédelem, valamint a Transzeurópai közlekedés fejezeteket. Azonban ugyanennek az évnek a végén egy igen kritikus

jelentés

érkezett

Törökországról.

Amennyiben

nem

reformálja

meg

büntetőtörvénykönyvét, és azon belül is a hírhedt 301-es cikkelyt, ami a szólásszabadságot korlátozza, az EU nem nyitja meg a bel- és igazságügyi fejezeteket Ankarával. A cikkely alapján korábban számos írót, költőt és újságírót ítéltek el, a török kormányról alkotott erőszakmentes, ugyanakkor kritikus véleményük miatt. 4.2.4. A csatlakozási tárgyalások mai helyzete18 A 2008-as év igen sok változást hozott a csatlakozási tárgyalások és Törökország életében.

Az

év

elején,

a

szlovén

soros

elnökség

idején,

a

török parlament

alkotmánymódosításokat fogadott el, amely többek közt engedélyezi a muszlim nők fejkendőviselését az egyetemeken. A döntés azonban heves tiltakozásokat és utcai demonstrációkat váltott ki Törökországban. Mindezek mellett 2008. július 1-én a török csatlakozással szemben köztudottan szkeptikus Franciaország átvette a soros EU elnökséget. Azonban Sarkozy francia elnök még ugyanebben a hónapban bejelentette a Mediterrán Unióról szóló EU-csúcson, hogy országa nem fogja akadályozni Törökország csatlakozását az Európai Unióhoz. Eközben a török alkotmánybíróság ugyan elmarasztalta az AKP-t „antiszekuláris tevékenységre való felbujtásért”, de nem tiltotta be a pártot. Az Unió pedig az év folyamán több tárgyalási fejezetet is megnyitott, köztük a Vállalati jog és Szellemi tulajdon törvényi szabályozását, valamint a Tőke szabad áramlása és az Információs társadalom és média fejezeteket. 18

http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/TR/hu/torokeucsat/csatlakozasi_targyalasok_jelenlegi_helyzete.htm

alapján, letöltés: 2009. november 12.

- 28 -

A franciákat Csehország követte 2009. január 1-én az EU soros elnökségi tisztében. Céljuk az volt, hogy az energia mellett két további fejezetet nyitnának meg június végéig: a Szociálpolitikáról és foglalkoztatásról, valamint az Adózásról szólót. A cseh elnökség utolsó munkanapján, 2009. június 30-án intenzív tagállami egyeztetéseket, török részről pedig a fejezetnyitó benchmark teljesítését követően az EU-Törökország csatlakozási konferencia keretei között megnyitották a 16. Adózás fejezetet. Ezzel együtt jelenleg tizenegy megnyitott, ebből egy ideiglenes lezárt – a 25. Tudomány és kutatás - fejezet Törökország mérlege. 2009-et a török kormány a változás évének harangozta be, s ennek szellemében az EU főtárgyalói poszton személyi változást hajtott végre. Egemen Bağış államminiszter 2009. január 8-tól főtárgyaló és a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó EU Ügyekkel foglalkozó tárca minisztere lett. Majd féléves politikai-társadalmi egyeztetés után 2009. januárban a török Parlament ratifikálta a közösségi vívmányok átvételére vonatkozó harmadik nemzeti programot (National Programme of Turkey, ANP), mely átfogó menetrendet tartalmaz a Törökország modernizációjához és uniós csatlakozásához elengedhetetlen politikai, gazdasági kritériumok teljesítésére, valamint az acquis átvételét szolgáló reformok végrehajtására. A dokumentum a 2008. februárban aktualizált Csatlakozási Partnerség rövid és középtávú prioritásaira építve meghatározza a szükséges intézményi és jogi reformokat, melyeket a kormány részben saját, nagyobb részt uniós forrás felhasználásával hajt végre 2011-ig. Az új nemzeti program összesen 473 jogszabályváltozást vetít előre, ezek közül egyes kérdések, így a pártokat, számvevőszéki ellenőrzésüket vagy az ombudsman hivatalát érintőek alkotmánymódosítást igényelnek. 2008-ban előrelépés történt az EU-török kapcsolatok terén kulcsfontosságú tényezővé vált két jogszabály kapcsán: a parlament elfogadta az alapítványi törvényt, és módosította a Btk.-nak a szólásszabadságot korábban jelentősen korlátozó 301. cikkelyét. Az Európai Bizottság 2008. évi ország jelentése19 sürgeti a török kományt, hogy a politikai pártok, a civil társadalom, valamint az etnikai és vallási csoportok bevonásával folytassa a megkezdett alkotmányozási folyamatot. A csatlakozási folyamat során, de nem utolsó sorban az EU-török kapcsolatok normalizálása miatt is, a török kormánynak maradéktalanul végre kell hajtania az EK-

19

http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/press_corner/keydocuments/reports_nov_2008/turkey_progress_report_en.pdf

- 29 -

Törökország között létrejött társulási megállapodást, valamint az ahhoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvet.

Amennyiben

Törökország

2009

december

végéig

nem

kötelezettségvállalását, az kihatással lehet a tárgyalási folyamatokra. (A csatlakozási tárgyalások jelenlegi helyzetét az 1. számú melléklet foglalja össze.)

- 30 -

teljesíti

5. Törökország csatlakozásával kapcsolatos ellenérvek20 Törökország csatlakozásának lehetősége az Európai Unió egyik legvitatottabb kérdése. Rengeteg olyan racionális érvet sorakoztattak már fel, amely egyértelműen lehetetlenné teszi a csatlakozást, azonban akadnak támogatók szép számmal, akik minden érv ellenére, elsősorban stratégiai lehetőséget látnak egy ilyen nagy lakossággal bíró, muszlim ország felvételében. Ebben a fejezetben a korábban már említett ellenérveket szeretném bemutatni. 5.1. Földrajzi elhelyezkedés Az egyik leggyakrabban hangoztatott ellenérv, hogy Törökország területének mindössze 3%-a fekszik a földrajzilag definiált Európa határain belül, bár ezt a tényt már a 1965-ben életbe lépett társulási szerződés során sem vették figyelembe, hiszen a Római Szerződés egyértelműen kimondja, hogy a Közösség tagja kizárólag európai állam lehet. Szkeptikusok felhívják továbbá az Unió figyelmét arra, hogy az ország felvétele a többi déli és dél-keleti állam számára elméleti belépési lehetőséggel kecsegtetne. 5.2 Gazdasági tényezők Nagyon lényeges szempont a Törökországgal kapcsolatos gazdasági és szociális tényezők figyelembe vétele. Törökország 1948 óta tagja a legfejlettebb országokat tömörítő OECD-nek21, elmaradása a szervezet többi országától azonban ma is jelentős. Az infrastruktúrára vonatkozó adatok alapján Törökország Kelet-Európától is sok tekintetben elmarad. Az egyik legkevésbé nyitott gazdaság az OECD-tagállamok közül, a külföldi működő tőke beáramlása az országba csak nagyon mérsékelten történt meg. A török gazdaság állami és családi nagyvállalatokra, illetve számtalan családi kisvállalkozásra épül. A beáramlott külföldi működő tőke állománya 2006-ban az éves GDP 19,6 százalékát tette ki, míg ugyanez az arány Magyarországon például 73 százalék volt. A zárt gazdaság mellett erősen jellemzők a direkt állami támogatások és a különböző kedvezmények a hazai gazdaság

20

Csizmadia Szilárd (2005): Törökország Európai Unióhoz való csatlakozásának esélyei = A Páneurópa mozgalomtól az euróig, Tudományos füzetek, 9. kötet, p. 174-194 21 Organisation for Economic Cooperation and Development, Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete, 1961-től működő nemzetközi szervezet.

- 31 -

számára, amelyeket az uniós versenypolitika bevezetése esetén erősen vissza kellene szorítania a kormánynak. A rendkívül eltérő fejlettségű, politikai kultúrájú és gazdasági berendezkedésű országok már most is jelentősen felhígították az egykor magas presztízsű, elit klubnak tartott uniót. Több ténylegesen felkészületlen uniós ország belépése gyakorlatilag kikezdte az európai integráció alapnarratíváit, és egyfajta regionális ENSZ-é tette azt. 5.2.1 Törökország gazdasági helyzete22 Az 1990-es évek gyors gazdasági fejlődése után a török gazdaságban 1997 és 1999 között kiszámíthatatlan és irányíthatatlan folyamatok indultak meg.. Egy rövid nyugalmi időszak után, 2001-ben súlyos dekonjunktúrális szakasz indult meg, mely a bankrendszer csődjéhez vezetett. A krízis nyomán több mint 1 millió embernek szűnt meg a munkahelye. Az áttörést a 2003-as év hozta meg, amikor az ország tíz százalék feletti növekedést valósított meg, mely a következő évben is folytatódott és éves szinten ismét tíz százalék feletti volt a gazdasági teljesítmény növekménye. A növekedés motorja az export, és a termelékenység növekedése gyorsabb, mint a reálbérek növekménye. A népesség éves szinten 1,83 százalékkal növekszik, így évente mintegy 4-500 ezer ember éri el a munkaképes kort. Azonban ezt a hatalmas munkaerő kínálatot a szenzációs gazdasági növekedés által generált gyors iparosítás sem tudja kellő mértékben felszívni, így az Unió átlagához viszonyítva magas a munkanélküliség. A 1990-es években az inflációs folyamatok sem a kívánatos irányba mozdultak el, azonban mára sikerült tíz százalék alá szorítani. Elsősorban a korábbi nagyon magas árszínvonal-emelkedésnek köszönhetően mind az állami-, mind a magánszektor eladósodott olyan mértékben, amely az Európai Unió irányadónak tekintett hatvan százalékos határa felett van. A 2001-es reformok következtében sokat javult a gazdasági helyzet, de a török társadalom a duális társadalmi fejlődés nehézségeit szenvedi. A jelenleg több mint 70 milliós lakosú ország 17 millió állampolgára a nemzetközi szegénységi határ alatt él, míg a csekély számú vagyonos ember rendelkezik az ország erőforrásainak nagy részével. Az ország 81 régiójából mindössze tíz áll gazdaságilag a saját lábán, a többi állami segítséggel képes feladatait ellátni. A leggazdagabb régiók Isztanbul, Ankara, Ismir, Kocaeli és Bursa, ezek az 22

Csizmadia Szilárd (2005): Törökország Európai Unióhoz való csatlakozásának esélyei = A Páneurópa mozgalomtól az euróig alapján, Tudományos füzetek, 9. kötet, p. 174-194

- 32 -

állami költségvetés bevételi oldalának kétharmadát biztosítják. A legszegényebb keleti területek és a nyugati fejlett részek között hatszoros a fejlettségbeli különbség. Ez pedig nem csak az országon belül indítja meg a népesség vándorlását, hanem a nemzetközi integrációs folyamatokra is jelentős hatással van és ez utóbbi komoly nehézségek elé állítja az Európai Unió országait. Emiatt is az egyik legellenállóbb ország Törökország csatlakozásával kapcsolatban Németország, ahol jelentős számú török bevándorló él. 5.2.2. Mezőgazdaság Mindezek mellett a török mezőgazdaság ügye az ország egyik legégetőbb problémája. A legfontosabb gazdasági szektornak számít Törökországban, viszont ezek a területek jócskán elmaradnak fejlettségi szinttől. Az ország közel 790000 km2-es területén foglalkoznak mezőgazdasággal és a munkavállalók 35%-a dolgozik ebben a szektorban, de csupán a török GDP 12,2 százaléka realizálódik itt. Az EU-ban a munkaerő csupán 5 százaléka dolgozik mezőgazdászként és az EU15-t alapul véve a GDP mindössze 1,9 százalékát adja. Birtoknagyságot tekintve a mezőgazdasági terület 35 százalékát a két hektárnál kisebb birtokok teszik ki, ez pedig érthető módon a hatékonyság rovására megy, melyet tovább tetéz, hogy a kisbirtokosok nagy része a klimatikusan kedvezőtlenebb régiókban található. A török agrárszektor súlyos problémákkal küzd, az EU-s színvonalhoz képest korszerűtlen és alulfejlett. Ezeket a földeket extenzív módon művelik, így versenyképtelen az ipari módszerekkel dolgozó európai mezőgazdasággal szemben. A legfontosabb termékek a különböző zöldségek és gyümölcsök, azonban ezek minősége messze elmarad az EU-átlagtól, így nem tudják felvenni a versenyt az Uniós piaccal. Egyetlen előnye, hogy felszívja a felesleges munkaerőt, ha azonban megvalósulna a nagyüzemi termelés, akkor a munkaerő nagy százaléka válna feleslegessé és ez tovább növelné az amúgy is magas munkanélküliséget. A csatlakozás kapcsán ezek után nem csoda, hogy igen sok vitát kelt a Közös Agrárpolitika kialakítása.

- 33 -

5.2.3. Uniós támogatások23 A török társadalom az integrációval együtt számít az unió kohéziós és agrárpolitikai támogatásaira, mint ahogy azt a 2004-ben csatlakozott országok is tették. Azonban ez ismét nagyon nehéz és sok problémát jelentő kérdés, mivel a jelenlegi szabályozás szerint a török régiók mindegyike a strukturális alapok esetében kulcsfontosságú 75 százalékos szint alatt van, és az ország egésze is messze a Kohéziós Alapnál fontos 90 százalék alatt. Kiszámolni, hogy Törökország a csatlakozás után mekkora kohéziós és strukturális támogatásokat kaphatna, lehetetlen. Annyi azonban biztos, hogy a bővítéssel a dél- és közép-európai államokat gyakorlatilag kiszorítaná a támogatási körből, egy bizonyos részüket pedig befizetővé tenné. Csupán a balkáni államokat, Romániát és Bulgáriát nem veszélyeztetné ebből a szempontból. Hasonló a helyzet az agrártámogatásokkal is, melyeknek Törökország felé történő átcsoportosításának legnagyobb vesztesei Franciaország, Lengyelország, Románia és Bulgária lennének. Törökország belépésének támogatottsága egyelőre elég magas a közép-kelet-európai térségben, azonban ez hatalmas fordulatot venne, ha az itt élők azzal szembesülnének, hogy az általuk befizetett adókból kívánnák fejleszteni a kelet-törökországi elmaradott terülteket. Ahogy a korábbi támogatásoknál is jól bevált módszernek bizonyult, véleményem szerint a fokozatos bevezetés itt is igen nagy jelentőséggel bírna mind az Unió, mint Törökország érdekében. Az uniós tagállamok közül sokan azért is ellenzik Törökország csatlakozását, mert nem csak hozzájuk képest uralkodnak hatalmas különbségek az országban, gazdasági tekintetben, hanem az egyes régiói között is. Míg a nyugati térségek fejlettebbek, addig a legkeletibb térségek gyakorlatilag harmadik világbeli szinten vannak.

23

Pogátsa Zoltán: Egy leendő török bővítés hatásai alapján, Európai Tükör 2008/12

- 34 -

2. Táblázat: A legalacsonyabb fejlettségű NUTS2 régiók, 2002 NUTS2 régió neve GDP/fő vásárlóerőparitáson EU28=100(%) 1

Agri

10

2

Van

11

3

Mardin

14

4

Erzurum

15

5

Sanliurfa

15

6

Gaziantep

20

7

Trabzon

20

8

Malatya

20

9

Gaziantep

20

10

Kastamonu

21

11

Nord-Est

22

12

Konya

22

13

Hatay

22

14

Samsun

22

15

Sud

24

16

Sud-West

26

17

Kirikkale

26

18 Yuzhen Tsentralen

27

19

Sud-Est

27

20

Manisa

27

21 Severen Tsentralen

28

22

Yugoiztochen

28

23

Antalya

28

24

Severoiztochen

29

25

Nord-West

29

Forrás: Sener, Sen: Analysis of regional income inequalities of CEECs and Turkey int he light of EU regional policy instruments, Master thesis, Department of City and Regional Plannig, METU, Ankara, 2006

- 35 -

5.3 Politikai tényezők24 Sokáig a vámunióról szóló szerződés megkötése és ratifikálása és bizonytalan volt, mivel Görögország minden úton-módon akadályozni próbálta a Közösség és Törökország közeledését. Végül csak egy, a görögökkel kötött kompromisszum során sikerült elfogadtatnia a Törökországgal kötendő vámunió menetrendjét. A kompromisszum alapján az Unió, előzetes terveivel ellentétben csatlakozási tárgyalásokat kezdett Ciprussal is. Az ellenzők elégségesnek tartják a vámunió meglétét, hiszen így a tőke és áruk áramlása már kellő mértékben liberalizált, azonban elkerülhető a munkaerő Európába vándorlása. Továbbá hangsúlyozzák, hogy a 2004-ben megvalósult keleti-bővítés az Európai Uniót egy fejlődő közösséggé alakította át, és Törökország felvételével a problémák csak tovább súlyosbodnának. Azonban a vámunióval a legnagyobb gondot az jelenti, hogy Törökország nem vesz részt a döntések meghozatalában, ugyanakkor azok következményei rá is vonatkoznak. Így Törökország nyilvánvaló okokból tovább akar lépni a puszta vámuniós tagság után. Politikai szempontból a csatlakozást leginkább hátráltató tényezőket a demokratikus rendszer megszilárdítása, az alkotmány megreformálása és a hadsereg túlzott kontrollja jelentette. Az utóbbi években azonban a török kormány egyre nagyobb sikereket könyvelhetett el. 5.3.1. Az emberi jogok tiszteletben tartása Az emberi jogok betartása döntő fontosságú a csatlakozási tárgyalások megkezdésének szempontjából. A koppenhágai kritériumrendszer alapján új államok csak akkor csatlakozhatnak az Európai Unióhoz, amennyiben létezik demokratikus jogállami berendezkedés, és megvalósul az emberi jogok és kisebbségek tiszteletben tartása és védelme. Egy, az Európai Tanács által még 2001-ben kibocsátott dokumentum konkrétan megjelölte a Törökország számára végrehajtandó feladatokat a kritériumok teljesítése érdekében, amelyek megvalósulását uniós megfigyelők folyamatosan ellenőriznek és, amelyről éves jelentést tesznek

a

Bizottságnak.

Időközben

a

halálbüntetés

eltörlése

megvalósult,

a

véleménynyilvánítás egyszerűbbé vált, a kényszervallatókkal szembeni jogi szankciókat megszigorították, és az őrizetbe vett személyek jogai bővültek. Emberi jogi szervezetek

24

Louai, Balbisi: Törökország helye az Európai Unióban alapján, Európai tükör, 6. évfolyam, I.szám, 2001.

- 36 -

azonban mégis felhívják a Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy bár számottevő javulás figyelhető meg, de a problémák egy része továbbra is fennáll. Szerintük ugyanis a rendőri szervek még mindig alkalmazzák a kényszervallatást. 5.3.2. Kisebbségi- és kurdkérdés Törökországban az etnikai és vallási kisebbségek helyzete ugyancsak vitatott. A török népesség a kisebbségek helyzetét belügynek tekinti, és nehezményezi az Unió eljárásait. A Lausanne-i egyezmény hatására Törökország kénytelen volt elismerni a nem iszlám vallású közösségek kisebbségi jogait, mindezt azonban egyes jogi és gyakorlati korlátok megtartásával tette. Azonban az iszlám-vallású közösségek kisebbségi jogait továbbra sem voltak hajlandóak elismerni. Ez az intézkedés pedig a 15-20 milliós kurd lakosságot sújtotta leginkább. 1990-ig például a kurd nyelv használata jogi következményeket vont maga után. A kurdok már több mint 2000 éve élnek ezen a terülten. Rövid időszakokat leszámítva sohasem alkottak önálló államot, azonosságtudatukat azonban csak megerősítették az egymást követő birodalmak, amelyek, ha elnyomó politikával próbálkoztak, hamar szembe kellett nézniük a harcias kurdok felkelésével. Az utolsó ilyen birodalom az Oszmán Birodalom volt. Az első világháború után az abból a modern Törökországot létrehozó Musztafa Kemál Atatürk, hogy megőrizze az ország egységét, mindenféle szeparatista törekvésnek keményen ellenállt és támogatta a kisebbségek erőszakos asszimilálását. Magát a kurd nép létezését sem ismerték el, „hegyi törököknek” nevezve őket, akik hibásan beszélik a török nyelvet (a kurd nyelv valójában a perzsával áll a legközelebbi rokonságban). A hatvanas évektől több országban, eltérő vérmérsékletű kurd szervezet alakult, ilyen például a Törökországbeli Kurdisztáni Munkáspárt (Partiya Karakeren Kurdistan – PKK).25 A PKK kezdettől fogva kirívó kegyetlenséggel lépett fel céljai elérése érdekében. Elsődleges célpontjai a török diplomáciai kirendeltségek, hatóságok, biztonsági erők, civilek valamint turisták által frekventált üdülőhelyek közül kerültek ki, emellett azonban nem kímélték azokat a kurdokat sem, akiket törökbarátsággal gyanúsítottak, vagy egyszerűen csak nem kívántak együttműködni a szervezettel. A PKK harca mindent összevetve csaknem 37 ezer életet követelt ez idáig.

25

Hory Dávid: A „hegyi törökök” esete - a Kurdisztáni Munkáspárt rövid története és tevékenysége alapján, Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi kapcsolatok intézet, letöltés: 2009.04.23

- 37 -

A kurdkérdés mellett az integrációs folyamatra az I. világháborúban bekövetkezett örményországi mészárlás tagadása is bénítóan hat, ugyanis Törökország tagadja a népirtást, miközben a francia nemzetgyűlés 1998. május 28-án egyhangúlag határozatot szavazott meg arról, hogy az örményeket népirtás sújtotta és azóta a világ még 15 államának törvényhozása foglalt állást hasonló módon. Mindez azonban nem jelenti, hogy az EU az örmény kérdéstől függővé tehetné az ország uniós tagságát.26 5.4. Török társadalom A nyolcvanas, kilencvenes évek liberalizációs- és reformpolitikája komoly negatív társadalmi következményekkel járt, melynek fő vesztese a török középosztály volt, mivel a munkavállalók jelentős része még ma is minimálbérért dolgozik. Bár a nettó minimálbért 2002. júliusában 184 millió török lírában (kb.111 euró) határozták meg, az infláció mérséklődése ellenére is a reálbérek továbbra is csökkenő tendenciát mutatnak. A csökkenő munkakereslet miatti alacsony aktivitási arány pedig még tovább csökkent, a munkanélküliség pedig ezzel párhuzamosan folyamatosan nőtt. A munkanélküliségi ráta a fiatalok között már a 20 százalékot is meghaladja. Ezeket a problémákat pedig mind továbbtetézi, a már korábban említett gazdasági növekedés területileg egyenlőtlen eloszlása. Míg a nyugati országrész az elmúlt évtizedekben gyors fejlődésnek indult, addig a keleti (anatóliai) részek elmaradottsága nem csökken. Így a jobb életkörülményekkel kecsegtető Isztambul, Ankara pedig egyre inkább válik zsúfolt nagyvárossá, melyet a szociális problémákon kívül a magas munkanélküliség is jellemez. 5.4.1. A munkaerő szabad mozgása „A török munkaerő az 1960-as évek kezdetétől áramlott jelentős számban Európába, a nettó 80.000 fős kiáramlás évente a török munkaerő 0,5 százalékát jelentette. A 70-es évek második felétől természetesen lelassult a munkaerő-áramlás üteme, de azóta is évi 40-60.000 körül van az EU-ba migrálók száma. Jelenleg mintegy 3 millió török él az EU-ban (ebből csaknem 80 százalék Törökországban), akik az EU-ban élő külföldiek (nem-tagállambeliek) 25 százalékát teszik ki.”27 26 27

HVG: Feszültség a török-örmény kiegyezés után, 2009. okóber 17, 42. szám, p.21-22 Szigetvári Tamás: Az Európai Unió dilemmái a török csatlakozás kapcsán alapján, Európa 2002, p. 47-61

- 38 -

Törökország csatlakozása pedig felveti a migráció felgyorsulásának lehetőségét. Ennek mértéke természetesen függene a törökországi és uniós demográfiai tendenciák mellett a gazdasági konvergencia gyorsaságától, illetve ezzel összefüggésben a törökországi munkalehetőségek illetve az uniós igények és munkaerő-piaci szabályozások alakulásától. Azonban számos európai országban már most félelmet kelt a csatlakozással meginduló török munkaerő rohama, mivel célterületei leginkább a már jelenleg is jelentős török közösséggel bíró uniós tagállamok lennének. Azt azonban sokan nem veszik figyelembe, hogy a majdani bevándorlók jóval képzettebbek, magasabb iskolai végzettségű, nyelveket beszélő fiatalok lennének, mint korábbi elődjeik. Bár

egyes

munkakörökben

Európa

gyakorlatilag

rászorul

majd

a

török

vendégmunkásokra a demográfiai trendekből adódóan, a teljes körű mobilitás katasztrofális hatással járna az európai munkaerőpiacokra. Mivel Törökország népessége évente 1,5 százalékkal növekszik, ezáltal a csatlakozás várható évében 80 millió fővel minden európai tagállamot meghaladna. Ráadásul ezen belül rendkívül fiatal népességről van szó és a foglalkoztatási ráta azzal a ténnyel, hogy a török statisztikai rendszer a háztartásbelieket is foglalkoztatottként kezeli, még mindig nagyon alacsony. A nők foglalkoztatottsága az OECDben a legalacsonyabb, az ifjúsági munkanélküliség pedig a legmagasabb. A népesség közel egyharmada dolgozik a mezőgazdaságban, amely az ország fejlődésével radikálisan csökkeni fog, újabb munkanélküliséget produkálva. Így tehát érthető azon európai országok aggodalma, akik a csatlakozással járó munkaerő szabad mozgásától félve, inkább ellenzik Törökország Uniós felvételét. 5.5 Az iszlám Egy másik gyakori ellenzéki példa a török és az európai identitás eltéréséből adódó különbség. Ennek az érvrendszernek az alátámasztására nem állnak rendelkezésre tényadatok, inkább csak filozófiai alapokon nyugvó vélemények. Ilyen például, hogy Európa nem más, mint a nyugati keresztény civilizáció alapján létrejött, 2000 éves keresztény múlttal rendelkező kezdetben inkább vallási, ma pedig már gazdasági és részben politikai közösség, amely múltjának megfelelően közös értékrendszerrel rendelkezik. Ezzel szemben Törökország az iszlám vallás által meghatározott, más elvekkel és fundamentumokkal rendelkező, még ma is inkább vallási egység, melynek normarendszere oly mértékben eltér Európától, hogy az összeegyeztethetetlen az európai népek Európa-

- 39 -

képével. Bár az Unió hivatalos állásfoglalásában nem jelenik meg, de ez a közösség nem szívesen olvaszt magába egy ennyire eltérő entitást. Azonban az európaiak iszlámról alkotott véleményét két tényező befolyásolja alapvetően: az Európában élő muszlim közösségek viselkedése, másrészről pedig az iszlámról a média közvetítésével kialakult általános kép. Mindazonáltal világosan látnunk kell, hogy az unió nem valamifajta keresztény klub, ahogy alapdokumentumaiban sincs meghatározva a keresztény vallás, mint követelmény. Az Európai Unió országaiban már ma is jelentős muszlim kisebbségek élnek, és hosszú távon több muszlim kultúrájú ország (Albánia, Macedónia, Bosznia) is csatlakozásra vár. Az iszlám azonban több olyan problémát is felbolygat, mint a vallás szerepe a társadalom életében, a szekularizáció megcsorbulását, vagy hogy a vallást nem a magánszférába tartozó dolognak tartják, hanem közügynek. Európa országai egyaránt a római jog alapjain nyugvó jogrendszerek segítségével igazgatják társadalmukat. A felvilágosodás és reformáció eszméi nagymértékben hatottak az országokra. Európai vívmány a világi és egyházi hatalom szétválasztása (szekularizáció), és ezekkel kapcsolatban Törökország számára kultúrtörténetileg nincs hely az európai értékrendszerben. Az iszlám a média közvetítése és hatása miatt mára már összekapcsolódik a terrorizmussal és a fanatizmussal. Ezt a sajnálatos következményt sok olyan tragikus esemény indította útjára főként az 1967-es „hatnapos háborút” követően, mint a Fekete Szeptember merénylete az izraeli sportolók ellen a müncheni olimpián, a bécsi és lodi repülőtéri merénylet, a Lockerby katasztrófa, szeptember 11., az iráni forradalom, a Libanonban, és később más országokban elkövetett emberrablások, vagy a legutóbbi madridi és londoni metrórobbantások. Azonban a gyakorlatban muszlimok milliói élik mindennapjaikat békében és zavartalanul az európai nagyvárosokban.

Ez csak az érem egyik oldalának hiányos

bemutatása, amit az elmúlt évek eseményei sem tudnak enyhíteni. „Bár a török állampolgárok 95 százaléka vallásos abban az értelemben, hogy hisz Istenben, az ottani muszlimok többségükben a hanafita iskola egyik békés, mérsékelt irányzatához tartoznak. Ettől a szunnita iskolától a nyugati kultúrát veszélyeztető radikális iszlámizmus kialakulása nem várható. A török társadalomnak pedig tekintélyes része már ma is határozottan nyugati típusú életstílust követ, részt vesz a globalizáció körforgásában.”28 A törökök pontosan ennek az előítéletnek a leépítésében segíthetnének. A török vezetés az elmúlt nyolcvan évben

28

Pogátsa Zoltán: Egy leendő török bővítés hatásai, Európai Tükör, 2008/12

- 40 -

mindent megtett azért (olykor túlságosan is radikális módszerekkel), hogy egy szekularizált, modern államot és társadalmat hozzon létre. Az európaiak szerint a többségben iszlám vallású Törökország annyira eltérő, hogy egy végtelen hosszú integrációs folyamat sem tudná egységesíteni a két területet. Mindezek mellett pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogyha elutasítják Törökország csatlakozását, akkor a törökök az iszlám világ élére állhatnak, hiszen ehhez minden adottsággal rendelkezik az ország. Ez a lépés katasztrofális következményekkel járhatna az amúgy is csak aktív diplomáciai erőfeszítések árán megteremtett és fenntartott külpolitikai egyensúlyára nézve. 5.6 Intézményi következmények29 Akadnak olyan problémák az EU politikai intézményrendszerében, amelyek már a tizenöt tagú Uniót is érintették, létrehozva ezzel egy olyan szervezetet, amely működőképességének határához érkezett. Az Európai Unió elszalasztotta annak a lehetőségét, hogy

a

2004-es

bővítés

leple

alatt

véghezvigye

a

szükséges

reformokat

intézményrendszerének megújítására, így az Unió továbbra is adminisztratív szabályokkal és akadályokkal terhes, politikai feszültségekkel teli intézménynek tűnik, melyben a jelenlegi tagállamok helyzete is megkérdőjelezhető, nemhogy további tagok felvételének lehetősége. Továbbá az Unióban egyre meghatározóbb szerepet játszik az Európai Parlament, amelyben az egy ország által betöltendő helyek számát az ország népességének aránya határozza meg, Törökország akár a legnagyobb képviselői kontingenst tudhatná magáénak. Az Európai Alkotmányban lefektetett intézményi keretek között Törökország belépése jelentős változást eredményezne az európai politikai életben, hiszen az megerősíti a népességarányos döntési pozíciókat. Egy 80 milliós török társadalom pedig messze a legnagyobb népességű uniós tagállam lenne. Márpedig 2015-re Törökország népességszáma meghaladja a jelenleg legnépesebb tagállamét, Németországét. A jelenleg 732 fős Parlament létszámát 750 főben maximalizálná, minthogy Törökország népessége alapján várhatóan 96 helyre lenne jogosult a jelenlegi tagországok, elsősorban a nagyok és közepesek helyeinek számát csökkentve ezzel. Ez pedig beláthatatlan következményekkel járna, mivel gazdasági súlyát tekintve messze elmarad az EU átlagtól, de kellő szavazattal sokban tudná befolyásolni a Parlament döntését, saját javára fordítva azt.

29

Szigetvári Tamás: Az Európai Unió dilemmái a török csatlakozás kapcsán, Európa2002, 2004. december

- 41 -

Jelentős szerephez jutna az Európa Tanácsban is, főleg ami a minősített többséggel hozott döntéseket illeti. Törökország lakossága – a 28 tagú Unió esetén – 17 százalék lenne, és egy döntés megakadályozásához 35 százalék szükséges, így ha kisebb államokat maga köré gyűjtene támogatóként, minden bizonnyal elég szavazattal rendelkeznének a nagyobb országok érdekeinek megszavazásával szemben. 3. táblázat: A kohéziós országok súlya az Európai Unióban Népesség Parlamenti hely Tanácsi szavazat GDP EU-15 (2001)

16,2

17,9

21,5

10,2

EU-25 ((2004)

29,9

42,1

42,1

14,3

EU-28 (2013)

36,0

43,0

43,0

9,8

Ebből Törökország

14,2

11,2

7,8

3,0

Forrás: Quaisser – Reppegather (2004), p.80 Szigetvrái Tamás: Az Európai Unió dilemmái a török csatlakozás kapcsán, Európa 2002, 2004. december, p. 53

- 42 -

5.7. A csatlakozást ellenző országok véleménye, érdekei 5.7.1. Görögország30 A görög-török ellentét hosszú évszázadokra nyúlik vissza, ma azonban ez a szembenállás két fő pontra éleződött ki: az egyik a ciprusi kérdés, a másik az Égei-tengerrel kapcsolatos vitákban testesül meg. A görögök sokáig ragaszkodtak ahhoz, hogy az 1954-ben angol fennhatóság alól kikerülő Ciprust egyesítsék az anyaországgal, amit azonban egész Törökország, valamint a Ciprus északi részén élő török kisebbség is élesen ellenzett. Végül a Ciprusi Köztársaságot létrehozó szerződést 1959-ben írta alá az Egyesült Királyság, Görögország és Törökország. A három fél ebben elkötelezte magát a Ciprusi szuverenitás megőrzésére, amelyre a szerződésbe foglalt intervenciós joguk szolgált. A szerződés ellenére a szigeten élő két kisebbség, valamint az anyanemzetek közötti ellentét állandóan jelen volt. Az 1973-ban görög támogatással végrehajtott puccs Ciprus Görögországgal való egyesítését látszott előkészíteni. Törökország ezért intervenciós jogára hivatkozva 1974-ben megszállta Ciprus törökök lakta részét, és ezzel az ország csaknem egyharmadának leválása következett be, Észak-Ciprusi Török Köztársaság néven. A megszállás rontotta Törökország EK-hoz fűződő viszonyát, valamint Görögország 1984-es csatlakozása óta igyekezett hátráltatni a Törökországhoz való közeledést. Ezt bizonyítja a tény, hogy a Törökországgal létrehozandó vámunió kérdése sokáig bizonytalan volt, miután a görögök minden úton-módon ellenezték a szerződés ratifikálását, ezért a Társulási Tanács kompromisszumot kötött a görögökkel, akik ezáltal elérték, hogy az Unió eredeti szándékával ellentétben, csatlakozási tárgyalásokat kezdjen Ciprussal, akik végül Magyarországgal együtt, 2004-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz. 1974 óta Görögország több alkalommal is felségvizeinek kiterjesztését irányozta elő, amire Törökország viszont heves ellenállással, katonai ellenakció indítási ígéretével válaszolt. Végül 1982-ben tengerjogi egyezményt kötöttek, melynek 1995. június 1-jei ratifikálása újabb konfliktusforrásként jelentkezett. A törökök heves reakcióinak oka, hogy a Görögországhoz tartozó szigetekre alkalmazva az előbb említett szabályozást, az Égei-tenger nemzetközi vízfelületének nagysága jelentősen lecsökkenne, míg a görög felségvizek megnőnének. Ez pedig a törököknek katonai-stratégiai szempontból is elfogadhatatlan lenne, hiszen

30

Barus Attila Nedim: A török-görög kapcsolatok új korszaka és a ciprusi kérdés http://europeum.org.hu/wp-files/BarusNedimTrkorszgsCiprus.pdf, letöltés: 2009. november 14.

- 43 -

akadályozná a török légierő és a flotta szabad mozgását, és az egész anatóliai tengerszakasz el lenne vágva a nemzetközi vizektől. Mindezektől függetlenül azonban az elmúlt években javult a viszony Törökország és Görögország között. Bár a görög ellenzék tiltakozott a török csatlakozási tárgyalások megkezdése ellen, a görög kormány viszont egyértelműen támogatta Törökországgal a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Az 1999-es isztambuli földrengés óta pedig már számos kétoldalú megállapodást írt alá a két ország. Azonban három fontos kérdésben még mindig nem sikerült kompromisszumra jutnia a két országnak. Először is még nem született végleges megoldás a görög-török felségvizek kiterjesztésének ügyében, ami azonban a csatlakozás egyik előfeltétele. Másodszor Ciprus esetében a törökök aktívabb görög politikát várnak el, ugyanis a török külpolitika a sziget megosztottságának felszámolásához kulcsfontosságúnak tartja, a görög cipriótákra az anyaország által gyakorolt nyomást, azonban ettől a görög oldal mereven elzárkózik. Harmadszor pedig továbbra sem történt előrelépés a nyugat-trákiai török kisebbség helyzetét illetően. Ahol Athén nem csak a 1923-ban aláírt Lausanne-i megállapodást, hanem az azóta aláírt minden egyéb kisebbségjogi nemzetközi szerződést sértő módon korlátozza a „muzulmánként” (nem törökként) megnevezett kisebbség vallásgyakorlása szabadságához való jogát, a helyi mufti megválasztásának el nem ismerésével, jogon kívül helyezésével. Az Égei-tengeren és Cipruson kialakult konfliktusok az Unió és Törökország közötti kapcsolatok fejlődésében akadályozó tényezőként jelenik meg. Görögország nagyon is él vétójogával Törökországgal kapcsolatban és ez a helyzet Ciprus felvételével csak tovább bonyolódott, mivel a konfliktus megoldása nélkül Törökország csatlakozási esélyei csak minimálisak. 5.7.2. Ciprus Hossza tárgyalások eredményeképpen sikerült elérni még Ciprus csatlakozása előtt, hogy mindkét országrészben, népszavazást tartsanak a sziget re-integrálásáról, és ily módon való csatlakozásáról az EU-hoz. 2002-ben a koppenhágai csúcson az egyesült Ciprus

- 44 -

csatlakozását ígérte a ciprusi görög oldal. Azonban az Annan-terv31 2004-es elutasítása hatalmas hiba volt. 2004. április 7.-ig úgy tűnt, hogy a görög ciprióták valóban elkötelezettek a probléma megoldását illetően. Végül a csatlakozás előtt Papadopoulos, a Ciprusi Köztársaság elnöke TV beszédében kérte a választópolgárokat, hogy utasítsák el az egyesítésről szóló tervet. 2004. április 24-én a Tanács végül úgy döntött a török ciprióták erőfeszítéseit elismerve, hogy felszámolásra kerülnek az emberek szabad mozgását korlátozó intézkedések, pénzügyi segélyben részesül a török ciprióta közösség és megszűnik a török cipriótákat sújtó kereskedelmi embargó. Azonban eddig ebből csak az emberek szabad mozgásáról és a pénzügyi segélyezésről (Council Regulation no 389/2006, 259 millió eurós keret) szóló rendelet került elfogadásra.”32 A kereskedelmi embargó megléte még mindig sok konfliktust jelent, mivel Törökország nem hajlandó megnyitni ezáltal kikötőit, amivel korlátozza az áruk szabad mozgását és ellenszegül a 2005-ös Ankara megállapodásnak és kiegészítő protokolljának. Ciprus vétóval fenyegetett a csatlakozási tárgyalások megkezdése ellen, hiszen Törökország nem ismerte el önálló államként, míg végül a csatlakozásról döntő 2004. decemberi uniós csúcson a tagállamok vezetői úgy döntöttek, hogy a tárgyalások 2005. októberi megkezdéséig Törökországnak de facto el kell ismernie Ciprust. Mindezek mellett úgy tűnik Ciprus is igyekszik javítani a hosszú évszázadok óta kialakult konfliktuson, így 2007. márciusában a fővárost 35 éven át kettéválasztó fal egy részét le is bontották, arra ösztönözve ezzel Ankarát, hogy vonja ki csapatait Ciprusról. Bár ez egy igen nagy lépés volt az EU-tag ország részéről, azonban ez egy ennél hosszabb és bonyolultabb helyzet, amelyre még mindig nem született végleges, mindkét fél részére elfogadható megoldás. 5.7.3 Németország33 A 2005-ös adatok alapján a 82 millió lakossal rendelkező országban 3,9 millió muszlim élt, ami Franciaország után a második legnagyobb muszlim lakosság az Európai

31

Az Annan-terv egy ENSZ javaslat volt az 1974 óta megosztott Ciprus egyesítésére, azaz a déli szabad állam és a szakadár Észak-Ciprusi Török Köztársaság integrálására, Egyesült Ciprusi Köztársaság néven. A javaslat nevét Kofi Annan ENSZ-főtitkárról kapta, aki Didier Pfirter svájci diplomatával közösen dolgozott a projekt sikerén. 32 Barus Attila Nedim: A török-görög kapcsolatok új korszaka és a ciprusi kérdés p. 6. http://europeum.org.hu/wp-files/BarusNedimTrkorszgsCiprus.pdf 33 Balbisi, Louai: Törökország helye az Európai Unióban, Európai Tükör, 2001., 6. évfolyam

- 45 -

Unióban. Ezáltal, és a már korábban említett általános előítélet alapján Németország igen csak megosztott véleménnyel bír Törökország csatlakozását illetően. „A Németországban élő törökök növekvő integrációjukkal és azon törekvésükkel, hogy megszerezzék a német állampolgárságot, kisebbséggé kezdenek válni egy olyan országban, ahol a belpolitika összezavarodik a szélső jobboldal újjászületése miatt.”34 A németek félnek a csatlakozással járó újabb migrációs hullámoktól, illetve a törökök „másságától”. Számukra ők csak olyan vendégmunkások, akik az alantas munkát végzik és becsületük is ennek megfelelően alakul, így egy olyan fegyelmezett és katonás nép között, mint Németország, nincsen helyük. A kapcsolatok a két ország között már a ’80-as években megromlottak, amikor a politikai érdekek eltávolodtak egymástól, és az EK a munkaerő szabad mozgásának 1986-ra ígért megteremtését jórészt a német ellenállásnak köszönhetően elnapolta. A törökök által 1987-ben beadott felvételi kérelem kapcsán sem számíthattak német támogatásra, majd a ’90es évek során tovább rontotta a helyzetet a Németországban egyre jobban kiéleződő idegenellenesség, amelynek fő célpontjai a törökök voltak. 1992-ben Németország bevezette a fegyverembargót az importált fegyverek kurdok elleni bevetése miatt. Mindezek ellenére a törökök változatlanul reménykedtek a német pártfogásban. Bennük még sokáig élt az első világháborút megelőző „fegyverbarátság” emléke, valamint a német-barátság nem csak a politikában létezett, de a németeknek, mint szorgalmas népnek a tisztelete a török népesség széles rétegeiben megvolt. Ezenkívül Törökország mostanában tudta megérteni Nyugat-Európa törökjeinek a fontosságát a közösségi kapcsolatokban, és próbál olyan politikát alkotni, amely figyelembe veszi a létezésüket. Schröder a kancellársága idején főként gazdasági okokból kifolyólag támogatta a törökök csatlakozását, mára azonban Merkel kancellárasszony, Sarközy francia elnökkel együtt inkább egy privilegizált partnerségi viszonyt tudna leginkább elképzelni és támogatni a törökök számára. A franciákhoz hasonlóan a német polgárok többsége ellenzi Törökország Uniós csatlakozását, és véleményem szerint ennek inkább a törökökről és az országukban dolgozó vendégmunkásokról kialakult hamis kép az alapja. A fent leírtak alapján tehát Németországnak csak egy igen kis része támogatja az EU bővítést, ami abból is látszik, hogy 2007-ben az EU elnökeként, a tervezett három fejezettel ellentétben, csak kettőt nyitott meg Ankarával szemben. A gazdasági és monetáris politikára

34

Balbisi, Louai: Törökország helye az Európai Unióban, Európai Tükör, 2001. 6.évfolyam

- 46 -

vonatkozó fejezetet - főleg francia nyomásra – technikai okokra hivatkozva nem nyitották meg. 5.7.4. Franciaország Franciaország az egyik legmegosztottabb ország a csatlakozást illetően. Egyrészt a francia polgárok legnagyobb hányada, 2004-es adatok szerint a lakosság 58 százaléka ellenzi a törökök csatlakozását, azonban a korábbi francia elnök Jacques Chirac támogatta a tárgyalások megkezdését, mondván, hogy a végső a szót úgyis népszavazás útján fogják kimondani. A franciák ellenkezése egy kicsit érthető azon szempontból, hogy itt él a legnagyobb muszlim kisebbség, körülbelül 5 millióan, a lakosság arányához viszonyítva 8,1 százalék.35 Az erőteljesen szekularizált francia közélet számára pedig komoly kihívást jelent az iszlám térnyerése, ami a politikai indulatokat is kiélezte. A franciák ellenkezése főként az előítéleteiknek köszönhető, illetve azon érvüknek, hogy Törökország egy teljesen más kultúrkörhöz tartozik. A közvélemény-kutatások alapján a francia társadalom a török bővítés ellen az eltérő kultúra mellett, gazdasági okokat hoz fel, illetve azt a tényt, hogy nem eléggé demokratikus és nem tartozik Európához. Véleményem szerint a francia lakosság csupán előítéleteikre hagyatkozva ellenkezik ilyen hevesen a török csatlakozást illetően, míg politikai tekintetben ennél fontosabb indokok is megbújhatnak a háttérben. Ahogy már korábban is írtam a törökök felvétele esetén igen nagy intézményi változások következnének be a szavazati arányoknak köszönhetően. Ugyanis az Európai Parlamentben a jelenleg legnagyobb beleszólási joggal rendelkező Németországot és Franciaországot is meghaladó szavazati aránnyal rendelkezhetne Törökország, ami természetesen a két nagyhatalomnak igen csak kellemetlen következményekkel járhatna a csatlakozást követően. A korábbi francia elnök támogatását fejezte ki a csatlakozást illetően, de hangsúlyozta, hogy ezt mindenképpen egy népszavazás után fogják kimondani. Chirac a privilegizált partnerséget nem tartotta járható útnak, mert szerinte az igazságtalanság lenne Törökországgal szemben, amely amúgy is már nagyon sok mindent megtett az előrelépést illetően. Geopolitikailag pedig külön hangsúlyozta, hogy Európának fontos érdeke, hogy Törökország Európához tartozzon és nem pedig Ázsiához. 35

Az adatok forrása: Muslims in the European Union, ZEI EU-Turkey Monitor Vol. 1. No. 1. p. 6.

- 47 -

Azonban Sarkozy elnök már a megválasztása előtt is elutasította a törökök csatlakozását, pusztán csak abban értett egyet elődjével, hogy a kérdést mindenképpen népszavazásra kell bocsátani. Szerinte a stratégiai privilegizált partnerségi viszony az egyetlen elfogadható megoldás, de azt is kijelentette, hogy nem akadályozza a tárgyalások lefolytatását, így 2007 júniusában újabb két fejezetet (Statisztika, Pénzügyi ellenőrzés) nyithatott meg az EU Törökországgal. 5.7.5. Ausztria Az osztrák lakosság csupán 10 százaléka támogatja Törökország felvételét az Unióba. A franciákkal teljes egyetértésben ők is népszavazásra bocsátanák a kérdést, de nem csak saját országukban, hanem az összes tagállamban. A 2005-ös tárgyalások megkezdése idején is fontos szerepet töltött be Ausztria, ragaszkodtak hozzá, hogy a kiemelt partnerségi viszonyt a tárgyalások megkezdése ellenére is tartsák fent lehetőségként, amit persze Ankara viszont nem volt hajlandó elfogadni. Szakértők véleménye szerint az osztrák kormány így akarta elérni a horvátokkal történő csatlakozási folyamat elindítását is, amelyet 2005. márciusára tervezett az Unió. Azonban az EU úgy vélte, hogy Zágráb nem tett eleget a „teljes körű együttműködés” kritériumának, hogy együttműködjenek a hágai Nemzetközi Törvényszékkel a délszláv háborús bűnösök ügyében, így a tárgyalási folyamatok megkezdését elhalasztották. Végül az osztrák nyomásnak engedve 2005. október 3-án Horvátországgal is megkezdték a tárgyalásokat, akárcsak Törökországgal. 5.7.6. Skandináv országok A

skandináv

országok

számára

a

legfontosabb

és

egyben

legnagyobb

akadálytényezőként felmerülő pont az emberi jogi kérdések, illetve a demokratikus állam kialakítása. Svédország és Dánia mindig is élen járt az anti-demokratikus török politikai rendszer kritizálásban, amiért cserébe Törökország kizárta ezen két országot a fegyverimportból. Dániában emellett a migrációval szembeni félelmek jelentenek kisebb ellenállást a csatlakozás kérdésében.

- 48 -

6. A csatlakozás mellett szóló érvek36 A számtalan ellenvélemény ellenére akadnak támogatói is Törökország Uniós csatlakozásának. Ebben a fejezetben bemutatnám mindazon érveket, melyek alapján igenis szükséges Törökország csatlakozása, illetve azon országok véleményét és érdekeit, akik a leginkább támogatják a bővítést. 6.1. Földrajzi elhelyezkedés Törökország földrajzi elhelyezkedését illetően számos kérdés vetődik fel, de sokak szerint Európa része. Azonban ebben a térségben amúgy is nehezen definiálható Európa és Ázsia határa, hiszen míg Oroszország területén az Urál éles határvonalat képez, addig a kaukázusi térség ilyen szempontból is zavaros. Grúzia Európához tartozik, ellenben Azerbajdzsán és Örményország már Ázsia részét képezik. Ugyancsak problémás Ciprus helyzete, hiszen keletebbre fekszik, mint Törökország nagy része, mégsem merül fel Ázsiához tartozásának realitása. A támogatók hangsúlyozzák, hogy a csatlakozás mellett szól, hogy az Unió érdeke nemzetközi politikai szerepvállalásának növelése, melyhez hozzájárul az ország felvétele. 6.2. Geopolitikai- és stratégiai helyzete Törökország európai, balkáni, közel-keleti, mediterrán és fekete-tengeri állam. Uniós tagságra aspirálva Ankara Európához tartozóként definiálja magát, miközben civilizációskulturális értelemben az iszlám világ része is, történelmi gyökerei pedig Közép-Ázsiához kapcsolják. Ebből, valamint különleges geográfiai helyzetéből adódóan sajátos geopolitikai minőséget hordozó, különleges stratégiai jelentőségő eurázsiai állam, amelynek ehhez alkalmazkodó geopolitikai ambíciókat kell megfogalmaznia, törekedve a konfliktusok elkerülésére. A második világháborút követően, a fokozatosan kialakuló hidegháborús helyzetben, Törökország geopolitikai súlyából és stratégiai helyzetéből adódóan is központi jelentőségűvé vált a nyugati szövetségi rendszer számára. Az 1990-es évek fordulóján, a hidegháború befejeződésével és a Szovjetunió felbomlásával alapvetően új helyzet állt elő 36

Csizmadia Szilárd (2005): Törökország Európai Unióhoz való csatlakozásának esélyei = A Páneurópa mozgalomtól az euróig alapján, Tudományos füzetek, 9. kötet, p. 174-194

- 49 -

Törökország számára is. Elvesztette stratégiai helyzetét a NATO-n belül, már nem a létfontosságú oldalszárny többé. Ugyanakkor továbbra is rendkívül fontos geopolitikai helyzetben, három problémás övezet, a Balkán, a Kaukázus és a Közel-Kelet találkozópontján helyezkedik el. Ha Törökország jól használja ki lehetőségeit, akár pozitív, követendő mintaként szolgálhat szomszédos államai számára, a lehetséges csatlakozással bizonyítva, hogy az Unió nem civilizációs ellentétek alapján fogalmazódik meg és az általa követett közös értékek (demokrácia, jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása) egy muszlim többségű ország számára is elfogadhatóak. Azonban egy ilyen labilis környezetben fekvő ország, melynek Európához való tartozása identitási kérdés, ez hatalmas terhet jelent. Törökországnak mind földrajzi fekvése, mind iszlám gyökerei miatt meg kell küzdenie európai identitásáért. 6.3. Identitásbeli különbségek előnyei37 A korábban már említett, filozófiai alapokon nyugvó ellenérv a török és európai identitás közti különbségek. Törökország számára az identitásbeli kérdés az egyik legfontosabb. A korábban csatlakozott országok európaiasága nem volt kétséges, azonban a törökök esetében ez számos kérdést vet fel. Az integráció határait sem földrajzilag, sem pedig kultúrálisan nem határozták meg, így az nyitva áll minden olyan ország előtt, amely elfogadja az EU értékrendjét. A támogatók szerint Európa országai nem egységes utat jártak be identitásuk megteremtésekor. Európa történelme és jelene sokkal különbözőbb és színesebb, mint azt a Törökország csatlakozását elvetők hangoztatják. Továbbá kiemelik, hogy az egységes arculat megteremtése nem lehet az Európai Unió célja, mert éppen sokszínűségében rejlik értékessége. A török-barát elemzők megállapítják, hogy a békés és konstruktív együttélés, egymás kultúrájának kölcsönös megismerése és elismerése vezethet a valódi Európa megteremtéséhez. Törökország az 1923as atatürki reformokkal bebizonyította, hogy képes és hajlandó identitásának változtatására. Az országban betiltották a hagyományos ruházatot, meghonosították a latin betűs írást, keresztény időszámítást vezettek be. A támogatók fontosnak tartják kiemelni, hogy ez az egyetlen muzulmán többségű ország, amely alávetette magát a demokrácia szabályainak, és

37

Louai, Balbisi (2001): Törökország helye az Európai Unióban = Európai tükör, 6. évfolyam, I.szám, 2001.

- 50 -

Recep Tayip Erdogan kormánya bizonyítja, hogy hamis az a vélemény, amely szerint az iszlámhívők képtelenek megfelelni a korszerű követelményeknek. 6.4. Intézményi problémák A csatlakozást támogatók nem vitatják az uniós intézményrendszer hiányosságait, azonban kiemelik, hogy nem Törökország felvételének az elutasítása a megoldás az intézményi problémákra, hanem a megfogalmazott reformok megvalósítása. Kiemelik továbbá, hogy csupán a vámunió, mint integrációs szint nem kellően versenyképes, nem teremti meg a szükséges egységet. Ezt csak a politikai unió valósíthatja meg, amely azonban elképzelhetetlen működőképes, hatékony és rugalmas intézményrendszer nélkül. Ahogy azt már korábban is említettem sokakban felmerült az ún. stratégiai privilegizált partnerségi viszony ötlete, amiről azonban megoszlanak a vélemények. Törökország egyértelműen elutasítja ezt a lehetőséget, mivel az elmúlt évtizedek során sokkal több mindent változtattak és alakítottak át az ország kormányzása során, mint sem belenyugodjanak egy egyszerű partneri viszonyba. De rajtuk kívül még más európai ország sem támogatja ezt a megoldást, mert szerintük nem lehet a végtelenségig hitegetni a török kormányt, illetve mindenféle kompromisszumos lehetőséggel kecsegtetni. Azt ők is elismerik, hogy ahhoz annál jóval többet tett már ez az ország. Az Unió kül- és biztonságpolitikája egy a mai napig nem túl stabil lábakon álló pillér. Azonban Törökország csatlakozásával az EU megerősíthetné külpolitikai pozícióját egy olyan területen, ahol a törökök példaként vonulhatnak fel az iszlám és arab országok előtt. A terror elleni harcban folyó együttműködés felfüggesztésével való fenyegetés viszont a törökök egyik eszközévé vált és válhat a csatlakozással kapcsolatos döntésnél. 6.5. Gazdasági tényezők Bár sokak szerint, a csatlakozásra már 80 milliós lakosságával Törökország veszélyt jelenthet az európai nagyhatalmak számára, azonban igen nagy jelentőséggel bír a közös piac tekintetében, hiszen egy hatalmas nagy felvevő piacról van így szó. Gazdasági tekintetben igen nagy előnyt is hordoz magával az EU-török bővítés. Ugyan Törökország GDP-je messze elmarad az EU átlagtól, a török GDP növekedése viszont meghaladja az elmúlt években és várhatóan középtávon is meg fogja haladni a legtöbb tagállam növekedési ütemét. - 51 -

Ahogy azt már korábban is említettem, Törökország gazdasági és szociális tényezői nagyban hozzájárulnak a csatlakozást ellenzők táborának megerősödéséhez. A közlekedési, távközlési és energetikai infrastruktúra kiépítése a török gazdasági helyzet megoldásának a kulcsa. Ez nem csupán a nemzetközi versenyképesség megteremtéséhez, hanem a keleti területeken található telephelyek értékesebbé tételéhez és ezzel a regionális különbségek mérsékléséhez, továbbá a török áruk gazdaságosabb, európai piacokra történő célba juttatásához is szükséges. A csatlakozást támogatók érveléseikben elsősorban a török gazdaságpolitika elmúlt években tapasztalt sikereire hivatkoznak. Kiemelik, hogy a GDPdinamika jelentősen túlszárnyalja az Európai Unió átlagát, jó ütemben haladnak a korábban megtorpant privatizációt újra előkészítő intézkedések, dereguláció megy végbe, és leépül a négy részpiacot érintő állami támogatási rendszer. Törökország földrajzi elhelyezkedéséből adódóan jelentős gazdasági szereppel bír mind a térség országai, mind pedig az EU tagállamai számára. Gazdaságilag nem elhanyagolható tény, hogy számos kereskedelmi útvonal és légi folyosó halad át rajta, illetve a területén található tengerszorosoknak köszönhetően az Ukrajnába és Oroszországba irányuló vízi szállítást is ellenőrzi. Gazdasági szempontból egy nagyon fontos érv szól Törökország Uniós felvétele mellett. Mégpedig az az el nem hanyagolható tény, hogy Európában egyre gyorsabban csökken a kitermelhető kőolaj mennyisége, illetve egyre rohamosabban nő a kőolajfelhasználás iránti igény. A 2002-ben elfogadott biztonságos energiaellátásról szóló Zöld könyv alapján elmondható, hogy az Unió törekszik a megújuló energiaforrások használatának támogatására, azonban továbbra is jelentős szerepet szán a kőolajnak. Az európai kőolajigényellátást pedig a Törökországon, Bulgárián, Románián és Magyarországon áthaladó Nabucco gáz- és kőolajvezeték biztosíthatná. A főleg Iránból, Irakból, Egyiptomból és Azerbajdzsánból érkező kőolajat szállító vezeték pedig Törökországban csatlakozna a Nabuccohoz. Így a folyamat leegyszerűsítése érdekében tartják sokan nagyon fontosnak Törökország csatlakozását az Unióhoz.

- 52 -

Forrás: http://www.indymedia.org.uk/en/2007/10/383613.html, letöltés: 2009. december 1. 6.6. Politikai és emberi jogi kérdések A hatalomra került Erdogan kormány gőzerővel látott hozzá, hogy megfeleljen az integráció elvárásainak, tulajdonképpen azt is mondhatjuk mindent a háttérbe helyezett az abszolút siker, a csatlakozás érdekében. A kormány 2002-ben külön minisztériumot hozott létre a politikai reformok koordinálására, továbbá megalapítottak egy reformokat felügyelő csoportot is, melynek feladata, hogy az egyes bürokratikus problémákat megoldja a tartományokban. A korábbi Alkotmányt még a katonai diktatúra idején fogadták el, így nagyon fontossá vált, hogy a módosítás során a katonaságot jól látható módon elválasszák a civil szférától. Az igazságszolgáltatási rendszerben is jelentős változások mentek végbe. Az alkotmányban rögzítették, hogy a nemzetközi és európai emberjogi megállapodások elsőbbséget élveznek a nemzeti joggal szemben. A 2004-es alkotmánymódosítás során pedig megszűnt az Állambiztonsági bíróság és helyette a feladatot az újonnan létrehozott regionális bíróságok vették át. Az emberi jogokat és a kisebbségvédelmet érintően Törökország számos nemzetközi megállapodást ratifikált: a polgári és politikai jogokról szóló, a szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezményt, valamint az Európai Emberi Jogi konvenció a halálbüntetésről szóló megállapodást. Ezeken kívül pedig még aláírta a gyermekek jogairól szóló európai egyezményt, a fajok diszkriminációjának megszüntetéséről szóló ENSZ-egyezményt, továbbá az ENSZ a nők diszkriminációjával foglalkozó megállapodást. A kormány több intézményt

- 53 -

létre is hozott az emberi jogi kérdések érvényesülése érdekében, mint például az Emberjogi Irodát, vagy az Emberi Jogi Kérdések Főtanácsát. A halálbüntetést már 1984 óta nem alkalmazzák, a kínzás és bántalmazás ellen bevezették az ún. „nulla toleranciát”, bár a bántalmazóval szemben a török kormánynak még sokat kell tennie, hogy az ilyen kegyetlenkedések valóban megszűnjenek a börtönökben. A sajtószabadsággal és a szabad véleménynyilvánítással kapcsolatban számos reform történt a korlátozások elkerülése érdekében, azonban akadnak még olyan törvények, melyek ezen korlátozásokra utalnak. 2004. júliusa óta pedig az új sajtótörvény elfogadásával megszűnt a nyomdagépek lefoglalásának és a sajtótermékek nyilvános terjesztésének megakadályozhatósága. A politikai pártokról szóló törvény módosításával végre lehetőség nyílik a többpártrendszer kiépítésére, mivel a politikai pártok tevékenységét a törvény szerint már nem korlátozhatják. Azonban a többi ponthoz hasonlóan itt is vannak hiányosságok, ahogy arra a Bizottság 2004-es helyzetjelentése beszámolt. Bár az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatban még számos probléma merül fel Törökországgal kapcsolatban, azt azonban fontos megemlíteni, hogy a többi arab, muzulmán országgal ellentétben, Törökországban javult a nemek közti egyenlőség, így a büntető törvénykönyv büntethetővé tesz számos olyan, nők ellen elkövetett bűncselekményt, mely korábban nem minősült annak. Ilyen például a házasságban elkövetett nemi erőszak. Az alkotmánymódosításnak megfelelően megszűnt a kurd nyelv használatának tilalma, lehetővé vált a televízióban és a rádióban a török nyelven kívül más nyelveket is használni, továbbá lehetőség nyílt néhány kurd magániskola megalapítására. Az itt felsoroltak alapján Törökország nagyon jól áll az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatban, de ez nem jelenti azt, hogy a reformokat nem kell tovább erősíteni. Sajnos még mindig nagyon sok a hiányosság, még mindig súlyos mértékben diszkriminálják a kisebbségeket, a gyermekmunka továbbra is aggodalomra adhat okot, valamint a korábban említett párttörvény még sok tekintetben nem felel meg az európai követelményeknek. Az viszont mindenképpen a törökök mellett szól, hogy elindultak egy olyan úton, amely által közelebb kerülhetnek a csatlakozáshoz és példaként mutatható fel a többi muszlim ország előtt. A támogatók hangsúlyozzák is, hogy a papíron létező törvények társadalmi adaptálása minden esetben hosszas folyamat eredménye, ezért az Unió nem teheti meg, hogy megfosztja az országot a Közösséghez való csatlakozás perspektívájától. Véleményük szerint egy

- 54 -

esetleges „nem” azzal a veszéllyel fenyegetne, hogy a gyenge lábakon álló demokratikus állami szerkezet meginogna, és a visszájára fordulna. 6.7. Török társadalom38 Nagyon lényeges gazdasági tényezőként jelenik meg, amit a csatlakozás támogatói az egyik legfontosabb érvként hoznak fel, az EU demográfiai problémái. Mint azt bizonyára mindenki tudja, Európa népessége folyamatosan elöregszik. Mindössze az EU lakosainak 16,2 százaléka fiatalabb 14 éves kornál, míg 16,6 százaléka 65 éves vagy annál is idősebb, vagyis minden huszonötödik uniós állampolgár ebbe az utóbbi csoportba tartozik. Ezek az adatok pedig arra az egyre jobban égetővé váló problémára mutatnak rá, hogy súlyos problémák fognak bekövetkezni a szociális hálóban, mivel a munkaképes korú fiatal társadalom nem lesz képes eltartani az öregedő társadalmat. Azonban Törökország felvétele az Unióba minderre megoldást jelenthet. A lakosság csupán 6,9 százaléka 65 éve feletti és 24,9 százaléka 14 év alatti39, tehát a társadalom jóval nagyobb részét teszi ki a munkaképes korú lakosság, amely a jövőbeli versenyképességnek és szociális ellátórendszer fenntarthatóságának biztosítása miatt alapvető érdeke Európának. 6.7.1. Munkaerő áramlás Ahogy arról már korábban is írtam, az Unió állampolgáraiban Törökország kapcsán felmerülő félelmeik elsősorban az Európában nagy számban dolgozó vendégmunkások miatt születtek. Franciaországban és Németországban már így is jelentős kisebbség él és sokan a csatlakozás következtében meginduló hatalmas migrációs hullámtól tartanak. Azonban, ahogy azt mi is tapasztalhattuk 2004-es csatlakozásunk során, az integráció Törökországgal szemben is derogációkat fog eszközölni, hogy elkerüljék a nagy mennyiségű török munkás a gazdagabb, nyugati országokba való vándorlását. Amellett, hogy az Európai Unió különböző védzáradékokkal próbálja majd korlátozni a munkaerő szabad áramlását, az is egy megoldást jelenthetne, ha a csatlakozást követően

38

Európa: öregedő társadalom, növekvő válási arányok, EU vonal http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=4475

39

Az adatok forrása: CIA – The world factbook: Turkey https://www.cia.gov/library/publications/the-worldfactbook/geos/tu.html

- 55 -

minél több munkahelyteremtését irányoznák elő, segítve a magas munkanélküliségi ráta lejjebb faragását. A fiatal török társadalom pedig, ahogy már az előzőekben leírtam pedig hozzájárulna az öregedő Európa eltartásához. 6.8. Iszlám Már korábban is említettem, hogy a legtöbb európai ember számára a leginkább hátráltató tényezőként a törökök vallása, a muzulmán vallás jelenik meg. Sokakban ez egyenlő a terrorizmussal, az öngyilkos merényletekkel és a férfiak és nők közti egyenlőtlen bánásmóddal. Azonban Törökország igyekszik ezt a hamis képet lebontani mindazzal a rengeteg reformmal, amit ez elmúlt évek során hoztak a csatlakozás érdekében. Az emberi jogi kérdéseknél már tárgyalt pontokon kívül, megemlíteném azt is, hogy a Kemal Atatürk vezetése alatt létrejövő új állam a nyugatosításban, a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élet radikális reformjában látta a jövőt. Ennek következtében pedig az arab betűk helyett átvették a latin betűket, a hagyományos ruházatot betiltották, keresztény időszámítást vezettek be a korábbi muszlim helyett. A jogrendszert is teljesen új alapokra helyezték, a korábbi iszlám törvénykezés helyett a svájci polgárjogot, az olasz büntetőjogot, és a német kereskedelmi, francia pénzügyi rendszert és alkotmányt adoptálták és vezették be. A későbbiekben pedig ezek is továbbreformálták, közelebb kerülve az Uniós norma- és értékrendszerhez. A sokat emlegetett földrajzi elhelyezkedéséből adódóan Törökország példaként mutatható be a többi arab ország előtt, hiszen egyre jobban alkalmazkodva az Unióhoz, mégis igyekszik sok mindent megőrizni múltjából, vallásából és gyökereiből. Azonban fejlődő országként azt is belátta, hogy a szekularizáció nyújthat megoldást az ország problémáira, illetve az európai emberekben felgyülemlett előítéletek megváltoztatására és megbékélésre.

- 56 -

6.9. Csatlakozást támogató országok Ahogy azt már korábban is említettem, Törökország uniós csatlakozása egy igen összetett kérdés, amellyel kapcsolatban a vélemények megoszlanak. Általában azok az országok, amelyek ellenzik a bővítést, nagyjából ugyanazokat az érveket sorolják és veszik számításba minden alkalommal. Azonban ugyanez a helyzet a csatlakozást támogató országok részéről is. A legtöbb ilyen ország Törökországot „stratégiai fegyverként” tartja számon főleg az arab országokkal szemben. A következő alfejezetekben azon országok véleményét szeretném felsorakoztatni és kifejteni, akik teljes odaadással támogatják Törökország Európai Uniós csatlakozását. 6.9.1. USA40 Az USA számára Törökország stratégiailag fontos terület, számára kulcsfontosságú az ország helyzete. Törökország az Egyesült Államoknak konkurenciát jelentő három régió (Európa, Oroszország, iszlám világ) között helyezkedik el, másrészt környékünk három legfontosabb válságzónájával határos (Balkán, Kaukázus, Közel-Kelet), sőt valamilyen szinten mindegyikben érdekelt is. Ezek alapján pedig nem csoda, ha a legtöbb elemző szerint Törökország jelenleg az USA után a NATO legfontosabb tagállama. Ez pedig egy olyan stratégiai pozíciót jelent, aminek köszönhetően érthető, hogy miért néznek el olyan sok mindent Törökországnak a kurd kérdéssel vagy az emberi jogokkal kapcsolatban. Ugyanis, ha egy ilyen nagy hatalommal rendelkező ország, amelyből a térség összes országát ellenőrizni lehet, szakítana a NATO-val és szembekerülne az euroatlanti érdekkörrel, az alapjaiban veszélyeztetné az amerikai érdekeket és a világ mai napig fenntartható békéjét. Így érthető, hogy Törökország mindig is az Egyesült Államok támogatását élvezte, amely a 2001. szeptember 11.-i események után még szorosabb együttműködést hívott életre. Sokak szerint pedig a törökök Uniós felvételével eggyel nőne a Washington által mozgatott bábok száma az integrációban. Az amerikaiak szerint is Törökország példaértékű lehet a többi iszlám ország számára, hiszen képes volt megteremteni az egyensúlyt a demokratikus államberendezkedés és a vallás között, valamint mind a nyugattal, mind pedig az iszlám világgal jó kapcsolatokat tart fenn, betöltve ezzel egy ún. összekötő híd szerepet. 40

Szabó Zsuzsanna: Újhold az Európai Unió egén, Törökország EU-csatlakozási tárgyalásai alapján, Budapest 2007

- 57 -

Azonban napjainkra ez a kapcsolat egyre inkább ingadozik. A második iraki konfliktus alatt világossá vált, hogy Amerika mindenképpen egy újabb háború kirobbantását készíti elő azzal, hogy a NATO fegyveres erőit kívánta Törökországba telepíteni annak védelmére. Ezt a javaslatát Németország, Belgium és a franciák is megvétózták arra hivatkozva, hogy ezzel csak megkönnyítenék a háború megindítását. A NATO Védelmi Tervező Bizottságában azonban elfogadták a javaslatot és fegyveres erőket telepítettek török területekre azzal a kitétellel, hogy csak és kizárólag védelmi célokat szolgálhatnak. Törökország azonban a későbbiekben nem kívánt részt venni a háborúba, így mindössze légtere használati jogát ajánlotta fel a NATO-nak. Később az Egyesült Államok 8,5 milliárd dollárnyi tíz éves lejáratú kölcsönt biztosított Törökországnak a gazdasági reformok lefolytatásához, illetve a háború okozta gazdasági-kereskedelmi kiesés kompenzálására. Azt azonban megtiltotta Ankarának, hogy a háborús helyzetet kihasználó kurd gerillák leverésére fegyveres erőket vessen be ÉszakIránban. Ez, majd a későbbiekben az amerikai képviselőház külügyi bizottságának az örmény népirtásról szóló határozata tovább rontotta a helyzetet a két ország között. Az Egyesült Államok törökökkel folytatott diplomáciai kapcsolatát két fontos dolog motiválja. Az egyik az előzőekben említett iraki háború, míg a másik az olaj kérdése. Bár az USA kőolajimportjának 70 százalékát Mexikóból, Venezuelából szerzi be, egyre növekvő kőolajigényének köszönhetően lassan ellenőrzése alá kívánja vonni a Közel-keleti kőolaj forrásokat is41. Ahogy azt már említettem Törökország gazdasági helyzetével kapcsolatban, az országon haladna keresztül a Nabucco gáz- és kőolajvezeték, amely Európa kőolaj ellátását hivatott segíteni. A főleg iszlám országokból érkező kőolajat szállító vezeték pedig Törökországban csatlakozna a Nabuccohoz. Az USA számára közel-keleti energiapolitikájában Törökország már így is igen fontosnak számított, az országon keresztül szállított iraki olaj tekintetében. A törökök a jövőben is készek e tekintetben Washington rendelkezésére állni, azonban minél szorosabbá válik kapcsolata az Unióval, annál jobban gyengül az USA-val. Ezt a felismerést követően pedig az Államoknak új alternatívák után kell járnia az olaj szállítását illetően, így egyre nagyobb jelentőséget biztosítva Jordániának vagy esetleg Izraelnek. A későbbiekben várható csatlakozással pedig nem Ankara, hanem az integráció válik a térség meghatározó

41

Böszörményi Nagy Gergely: Törökország európai integrációjának hatásai a transzatlanti kapcsolatrendszerre In: A XXVII. Országos Tudomány Diákköri Konferencia Társadalomtudományi Szekciójának díjazott dolgozatai (online kötet) Szerk: Csomán Gábor, Kiadó: Budapesti Corvinus Egyetem, 2005

- 58 -

szereplőjévé, és így szorosabb együttműködés alakulhat ki az EU és az Egyesült Államok között. 6.9.2. Nagy-Britannia Nagy-Britannia mindig is lelkes támogatója volt Törökország Uniós csatlakozásának. Legfőképp külpolitikai szempontokat vesznek figyelembe a témát illetően, mivel más módon nem igen befolyásolja az életüket a törökök csatlakozása. Az amerikai biztonsági és stratégiai állásponttal megegyezően, Törökország szerepét egy stabil, nyugati értékrendet valló regionális hatalmi központként látja az egyik legproblémásabb földrajzi térségben. Mivel Nagy Britanniában nem él nagyszámú török bevándorló, így az ő véleményüket nem befolyásolja ugyanaz a tényező, ami például Franciaországot vagy Németországot, és amely miatt ez utóbbi két állam a legaktívabb politikai szószólója a török-EU csatlakozás hátráltatásának. A máshol jelenlévő sztereotípiák a britek számára nem léteznek. Azok a fiatal törökök, akik náluk élnek okosak és jól képzettek. Számukra Törökország egy fiatal, sokat ígérő ország, amely Nagy-Britannia számára is nagy lehetőségeket nyújt. Nem akadályozó tényező számukra az iszlám sem, és fő céljuk egy olyan ország gazdasági és politikai stabilitásának létrehozása, amely geostratégiai szempontból ennyire jó helyen fekszik. Jack Straw külügyminiszter szerint Törökország az EU-ban a demokrácia és a modernizmus mintapéldánya lehetne, olyan muzulmán állam, amely kiváló példát mutat az arab világban. A török tagság megdöntené a „civilizációk harca” elméletét. 6.9.3. Mediterrán országok Törökország az EU mediterrán tagállamaival tartja fenn a legjobb kapcsolatokat. Spanyolországot baráti, a törökökkel szimpatizáló országnak tekinti. Olaszországgal szintén jó viszonyt tartanak fenn. A mediterrán szolidaritás különösen a kilencvenes évek második felétől vált jelentőssé, amikor a bővítési tervek a 10 közép- és kelet-európai ország mellett csupán két mediterrán kisállamot (Ciprus, Málta) érintettek. Igaz ugyan, hogy a részben hasonló termékstruktúra, főleg az agrártermékek körében nyilvánvaló hátrányokat jelentene számukra, és az EU alapból való részesedésüket is jelentősen csökkentené, ugyanakkor a hasonlóságok és az ebből fakadó közös problémák sok esetben érdekegyezést és közös fellépést eredményeznének.

- 59 -

6.9.3.1. Olaszország A korábbi olasz kormányfő Romano Prodi a török-olasz kapcsolatok kiépítésére és elmélyítésére törekedett. Az EU Bizottság elnökeként is kiállt már a török csatlakozás mellett, gyakran tett látogatást Törökországban, hogy az EU-val mélyítsék a kapcsolatokat. 2004-ben Romano Prodi személyében először járt bizottsági elnök az országban, aki kijelentette: „Törökország közelebb van az EU-hoz, mint valaha.” Nyilatkozatával természetesen nagy reményeket ébresztett a törökökben, azonban igen nagy aggodalmat egyes európai országokban. Azonban, mint az összes többi EU tagállam a csatlakozás előfeltételéül szabta, hogy 2004 végére Törökországnak végre kell hajtania az EU által követelt politikai és emberi jogi reformokat, amelynek hatására a török kormány hozzákezdett a csatlakozáshoz szükséges törvények reformjához, elismerte a kurd nyelv használatát a médiában, eltörölte a halálbüntetést. Erdogan, török kormányfő pedig a nyomásgyakorlásért cserébe azt követelte, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdődjenek, amelyre 2005. októberében végül sor kerülhetett. Az olasz kormányzat hangsúlyozta és jelenleg, már Silvio Berlusconi vezetésével is hangsúlyozza az Olaszország és a Közel-Kelet közti történelmi kapcsolatokat, valamint a török piac kínálta kereskedelmi lehetőségeket. Azonban a kormánnyal ellentétben a közvélemény nem volt ilyen lelkes, a csatlakozást támogatók aránya 40 százalék alatt van. 6.9.3.2. Spanyolország Spanyolország a többi mediterrán országgal megegyezően baráti viszonyt ápol a törökökkel. A Földközi-tenger partján elterülő országok között nagy az egyetértés a csatlakozást illetően, valószínű, hogy mindannyian a gazdasági fellendülés reményében támogatják azt. Az országban végzett közvélemény kutatások szerint a lakosság csupán 33 százaléka ellenzi a törökök felvételét az EU-ba, míg több mint 42 százalékuk támogatja a bővítést. Azonban néha ezekben az országokban is akadnak ellenzők, amely olykor a kapcsolatok megingásához vezethet. 2005 júniusában is ez történt, amikor a korábbi külügyminiszter, Miguel Angel Moratinos az alkotmány elvetésekor a török tárgyalások elhalasztását javasolta.

- 60 -

Persze a csatlakozást még mindig támogatják Spanyolországban, de azt azért szeretik hangsúlyozni, hogy megvannak a kellő akadályok a bővítéssel kapcsolatban, amit ahogy Törökország leépít, megold, úgy erősödik a spanyol támogatás. 6.9.4. Kelet-Európa A 2004-ben, majd 2007-ben csatlakozott országok, a török csatlakozás kérdésében nem alakítottak semmilyen markáns véleményt. Azonban ahogy már korábban is említettem, Törökország a csatlakozással olyan mennyiségű kohéziós és strukturális támogatásokat kapna, amivel nyilvánvalóan több közép- és dél-európai országot kiszorítana a támogatottsági körből, sőt egyeseket befizetővé tenne. Egyelőre azonban még úgy tűnik, a legutóbb csatlakozott államok mind támogatják Törökország Uniós felvételét. A következő alfejezetben pedig szeretnék kitérni Magyarország véleményére a török bővítés kapcsán, illetve a magyar-török kapcsolatok kialakulására és mai helyzetére. (A 2. számú melléklet a török csatlakozás támogatottságát mutatja be tagállami szinten.) 6.9.4.1. Magyarország és Törökország gazdasági kapcsolata42 A kapcsolatok meghatározó eleme a kétoldalú áruforgalom. A 2001. évi török gazdasági válság óta mind kivitelünk, mind behozatalunk jelentősen növekedett. Exportunkban a gépek, gépi berendezések súlya a legnagyobb és a növekedés is itt a legintenzívebb. Fontos a feldolgozott termékek szerepe is. Az első árucsoportban az elektronikai termékeket és az autógyártást, míg a másodikban a vegyipari termékeket lehet kiemelni. Behozatalunkban a feldolgozott termékek (textil- és más könnyűipari áruk) aránya a legnagyobb, de jelentős a gépek, gépi berendezések súlya is. A kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését vámon kívüli akadályok és egyéb problémák is akadályozzák, mint például: mezőgazdasági importengedélyek késedelmes kiadása, hivatalos élelmiszer-egészségügyi igazolás kérése indokolatlan esetekben, adatvédelmi hiányosság ipari termékek esetében, valamint, hogy gazdasági ügyekben lassú a bírósági eljárás.

42

http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Europa/torokorszag/gazdasagi.htm letöltés: 2009. november 18.

- 61 -

A korábban, 1994. november 12-én Ankarában aláírt magyar-török kereskedelmi megállapodás,

valamint

az

1997.

január

8-án

Budapesten

aláírt

magyar-török

szabadkereskedelmi megállapodásainkat a 2004. május 1.-ei EU csatlakozásunkkal megszüntettük. Attól a naptól fogva pedig minden kereskedelmi kérdést, az 1963. szeptember 12-én Ankarában aláírt vámuniós megállapodás, illetve az Európai Tanácsnak a Vámunió bevezetéséről szóló 1995. december 22.-ei 1/95 számú határozata szabályozza. Az eddigi magyarországi török beruházások összege meghaladta az 50 millió USD-t. a török cégek tucatnyi közepes méretű befektetése a vegyiparban, logisztikában, gépkocsialkatrészgyártásban, építőanyag gyártásban, kereskedelemben és a bankszektorban valósult meg. Az idegenforgalom tekintetében mindkét országban jelentős a magyar-török turisták megjelenése. 4. táblázat: A legjelentősebb török befektetők Magyarországon Cégnév Celebi Ground Handling

Tevékenységek Földi kiszolgálás (Budapesti Ferihegy International Airport)

New MGM Termelő Zrt.

Gördülőcsapágy-gyártás

Polat Holding

Építőipar

Ege Seramik

Csempe- és járólapgyártás

Halkbank (Türkiye Halk Bankasi, Banki szolgáltatások A.S.) Forrás: ITD Hungary http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1494926/Torokorszag.pdf, letöltés: 2009. december 5. 17:24

6.9.4.2. Magyarország véleménye a török csatlakozásról A többi Európai Uniós országhoz képest hazánkban magas a csatlakozást támogatók aránya. Az Uniós átlagnál nagyobb arányban gondolják a magyarok, hogy Törökország mind földrajzi, mind történelmi szempontból Európához tartozik, viszont nálunk alacsonyabb azok aránya, akik szerint az ország csatlakozása megerősítené a térség biztonságát. Míg az EU lakóinak csupán 35-40 százaléka támogatja Törökország belépést az unióba, a magyar lakosság több mint 53 százaléka szívesen látná a törököket az EU-ban. A

- 62 -

magyar nők álláspontja a kérdésben kedvezőtlenebb a férfiakénál, ami azt jelenti, hogy a nők mindössze 48 százaléka támogatja a török bővítést, szemben a férfiak 55 százalékával. A foglalkozási csoportok közt is igen jelentős eltérések tapasztalhatóak. A diákok 65 százaléka a török belépést támogatja, míg ez az arány menedzserek esetében csak 43 százalék, vállalkozók esetében pedig 47 százalék. Ez alapján az is leszűrhető, hogy a csatlakozást a legnagyobb arányban a fiatalok (15-24 év közöttiek) támogatják. Bár mi magyarok a felmérések alapján az EU átlagnál kedvezőbben ítéljük meg a török csatlakozást, azonban szigorúbban vélekedünk a feltételekről. Abban a magyar többség egyetért, hogy Törökországnak javítania kell a gazdasági teljesítményén, illetve tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. A többi, főleg német és francia társainknál azonban mi jobban tartunk a török bevándorlástól a fejlettebb országokba a csatlakozást követően. Az idei év során viszont nagyon fontos eseményt történt, amelyet érdemes megemlíteni Törökország és hazánk kapcsolatának alakulását illetően. A már korábban is említett Nabucco gázvezeték ügyében jelentős lépéseket tettek az érintett országok. 2009. július 13-án Ankarában írták alá a Megállapodás a Nabucco Projectről elnevezésű multilaterális nemzetközi szerződést – magyar részről Bajnai Gordon miniszterelnök. Az aláírási ünnepségen részt vett Ausztria kancellárja valamint Bulgária, Románia és Törökország kormányfője, jelen voltak az Európai Unió és más országok, köztük a Nabucco potenciális forrás-országainak képviselői is.43 A dokumentum aláírása fontos mérföldkő a Nabucco gázvezeték project előkészítésében. A megállapodás egységes jogi szabályokat állít fel a vezeték felépítésére és működtetésére az aláíró négy EU tagállamban (Ausztria, Magyarország, Románia, Bulgária) és Törökországban. A dokumentum azért fontos eleme a gázvezeték előkészítésének, mert garantálja, hogy a projectet finanszírozó intézmények befektetése megtérüljön. 2009. májusjúniusára a Nabuccóban érintett négy EU-tagállam energiaszabályozó hatóságai döntést hoztak a projectnek az Európai Unió Gázdirektívájának egyes rendelkezései alóli mentesítéséről. Magyarország számára prioritást élvező project a Nabucco, amely a Kaszpi-tenger térségéből és Közel-Keletről szállítana gázt az Európai Unióba. Megvalósulása érdemben hozzájárulhat ahhoz, hogy hazánk új gázforrásokat vonjon be az ellátásba, így diverzifikálhassuk a beszerzési forrásokat és ezzel javítsuk energiabiztonságunkat.

43

http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/TR/hu/Hirek/090713nabucco.htm , letöltés: 2009. november 2. 18:00

- 63 -

5. táblázat: A magyar-török külkereskedelem áruszerkezete (M USD) Kivitel 2007 Összesen

2008

Behozatal 2007

2008

Egyenleg 2007

2008

1379,1 1353,4 533,3 595,4 845,8

758,0

Élelmiszer, ital, dohány

31,6

31,9

27,8

28,9

3,8

3,0

Nyersanyagok

12,3

11,5

6,9

5,7

5,4

5,8

Energiahordozók

2,1

3,1

3,6

0,1

-1,5

3,0

243,4

275,1

Feldolgozott termékek

335,8 386,3 -92,4 -111,3

Gépek, gépi berendezések 1089,7 1031,9 159,1 174,4 930,6

857,5

Forrás: http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1494926/Torokorszag.pdf, letöltés: 2009. december 5, 17:30

6. táblázat: Magyar-török működőtőke-befektetési kapcsolatok 2005-2007 (M EUR) 2005 2006 2007 Török közvetlen tőkebefektetések Magyarországon

1,5

10,3

3,4

Török közvetlen befektetések állománya Magyarországon

46,1

3,4

3,6

Magyar közvetlen tőkebefektetések Törökországban

6,4

1,1

-10,3

Magyar közvetlen tőkebefektetések állománya Törökországban

69,8

85,0

47,5

Forrás: http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1494926/Torokorszag.pdf, letöltés: 2009. december 5., 17:54

- 64 -

7.

Törökország

véleménye

az

Európai

Unióhoz

való

csatlakozásról44 Az előzőkben elhangzott érdekek és ellenvélemények mellett nem szabad elfeledkezni Törökország véleményéről sem. Sokak azonban a tárgyalások felfüggesztése avagy folytatása mellett nem veszik figyelembe, hogy Törökország vajon mit is szeretne elérni a jövőben. Régebben persze ez nem volt kérdéses. Régebben a törökök csak a csatlakozást tartották szem előtt. Mind a török állampolgárok, mind a török kormány reformok véghezvitelét sürgette a mielőbbi csatlakozás reményében. Ahogy azt már korábban is említettem, Törökország számára az Európához való tartozás identitási kérdés. Mind földrajzi fekvése, mind iszlám gyökerei miatt meg kell küzdenie európai identitásáért. Kemal Atatürknek és követőinek a törökök európaiságáról és a nyugathoz tartozásról vallott eszméjüket felülről, olykor a radikális eszközöktől sem visszariadva kellett elterjeszteni a török társadalomban. Éppen ezért Törökországban bármilyen, az EU-val kapcsolatos fejlemény általában valódi jelentőségénél jóval élesebb színben tűnik fel. Ez történt az 1963as társulási szerződés, majd az 1987-es csatlakozási kérelem és elutasítása kapcsán, az 1996os vámuniós megállapodás, majd a 2005. október 3-án elkezdett csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatban is. Azonban azóta nagyot fordult a világ. A korábban véghezvitt, a törökök által igen csak túlbecsült reformok végrehajtása ellenére a tárgyalások inkább döcögnek, mintsem haladnának. Sokukban azt a látszatot teremtve, hogy mindez felesleges volt, minden mindhiába. Számukra az iszlám előítéletek előli menekülést jelenthetné az EU csatlakozás, jobb életet, és életkörülményt, újabb munkalehetőségeket, országuk gazdasági, demokratikus helyzetének helyreállítását, valamint biztosítását. Bekerülhetnének egy olyan integrációba, ahol bár sokan nem szívesen fogadják őket, mégis akadnak olyanok, akikre számíthatnak majd az új munkavállalók elhelyezkedésében, mind a gazdasági együttműködésben és segítésben. Mostanra azonban mindez már nem olyan egyértelmű Törökország számára. Inkább látják az Európai Uniót egy keresztény klubnak, ahova a reformok ellenére sem szívesen várják őket. Ahol az ígéretek ellenére sem kapnak semmi bíztatót a jövővel kapcsolatban. Az Eurobarometer 2007. őszi felmérése szerint a törököknek csupán 49 százaléka tartja továbbra is „jó dolognak” Törökország csatlakozását az Unióhoz, de még mindig 44

http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb67/eb67_tr_exec.pdf, letöltés: 2009. december 2, 19:15

- 65 -

majdnem kétszer annyian vannak, mint azok, akik „rossz dologként” értékelik a csatlakozást (25 százalék). A törökök leggyakrabban azt a kérdést teszik fel maguknak, hogy miért kellene az országnak bonyolult reformokat végrehajtani, hogy az EU kedvében járjon, mikor maga az Unió sem szeretné, ha Törökország csatlakozna. 2007-ben, csak a törökök 26 százaléka vélte úgy, hogy az ország valaha EU-taggá válik majd, mutatott rá a German Marshall Fund felmérése. 2007. júniusában arról kérdezték a török lakosságot, hogy mely ország felé fordulnak „baráti érzelmekkel”. A Transatlantic Trend felmérése szerint többen kedvelik Iránt, mint az Európai Uniót. Egy 0-tól 100-ig terjedő skálán az EU csak 22 pontot kapott, ami 2006-hoz képest 20 pontos visszaesést jelent. Ráadásul a törökök többsége (54 százalék) úgy vélte, hogy „nem kívánatos”, hogy az EU vezető szerepet töltsön be a világpolitikában. 45 Ez azonban igen nagy fenyegetést is jelenthet a jövőre nézve, hiszen ahogy azt már a korábbiakban is említettem, ha Törökország uniós csatlakozását végül elutasítják, fennáll annak a veszélye, hogy hatalmas népességgel bíró országként az arab országok élére áll. Így elveszítve nem csak az Egyesült Államok támogatását, de több olyan EU-s tagállamét is, melyek mindig is a csatlakozás mellett érveltek. Nem beszélve ezenkívül pedig arról a fenyegetettségről, amelyet egy a nyugati kultúrából kiábránduló 80 milliós népességű muszlim ország jelenthet. Ennek ellenére a 2007. augusztusi választásokon a törökök a két legnagyobb EU-párti pártnak, az EKP-nak és a CHP-nak szavaztak döntő bizalmat, és ezzel biztosították a két párt kétharmados többségét a török parlamentben. Erdogan AKP pártja a szavazatok 47 százalékát szerezte meg – a 2002-es 34 százalékkal szemben -, ami arra enged következtetni, hogy a törökök még nem vesztették el teljesen az EU-ba vetett reményüket. Az Eurobarometer 2008. tavaszi felmérése alapján úgy tűnik a helyzet nem sokat romlott, javult az elmúlt időszakban. A törökök 49 százaléka pozítivumként éli meg az Európai Unió létezését és a tárgyalási folyamatokat, de csak a népesség 58 százaléka gondolja úgy, hogy egyértelműen előnyt hordoz magában a csatlakozás. A csatlakozást támogatók aránya az EU tagállamokban 47 százalék alatt, míg Törökországban 52 százalék körül mozog.46

45

http://www.euractiv.hu/kulpolitika/linkdossziek/trkorszag-az-europai-unioban--mit-gondolnak-azallampolgarok, letöltés: 2009. december 2, 20:00 46 http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb69/eb69_tr_exe.pdf, letöltés: 2009. december 2, 20:34

- 66 -

Ezen felmérések alapján úgy tűnik a törökök még nem adták fel a reményt a csatlakozást illetően, de sajnos az 1963-as kapcsolatfelvétel óta ez az arány időről-időre folyamatosan csökken. Egyre kevésbé bizakodóak és a kormány maga is egyre lassabban igyekszik végrehajtani az elvárásokat és a már elkezdett reformokat. Pedig az EU részéről nem

kérdéses

egyes

fejezetek

felfüggesztése,

amennyiben

Ankara

nem

teljesíti

kötelezettségeit, míg Törökország számára az arab világ felé nyitás jelent egy másik, de sokak által nem támogatott alternatívát.

- 67 -

8. A végleges csatlakozás helyett más lehetőségek47 A csatlakozási tárgyalások folyamán a bővítést leginkább ellenző országok sokszor más lehetőségeket is felvetettek már mind az EU-tagállamoknak, mind pedig Törökország számára. Ilyen, a már korábban említett privilegizáált partnerségi viszony, a kiterjesztett gazdasági térség stb. A következőkben ezekre szeretnék részletesebben kitérni, bemutatni, hogy mit is takarnak ezek a lehetőségek. 8.1. Privilegizált partnerség A privilegizált partnerség tulajdonképpen egy fokozott együttműködést jelent bizonyos területeken, mint például a kereskedelem, a kultúra, a kül- és biztonságpolitika, a bűnözés és a migráció stb. Ez azonban nem jelentene túl nagy változást a mostani kapcsolatokhoz képest, hiszen a vámuniós megállapodással a kereskedelmi kapcsolatok már kiépültek, Törökország számos EU-s programban is részt vesz a kultúra és tudomány területén, ami pedig a török külpolitikát illeti, már eddig is az Unióval megegyező álláspontot képviselnek a legtöbb nemzetközi diplomáciai színtéren. Ha Törökország elfogadná ezt a lehetőséget, akkor a döntések végrehajtásában részt vehetne Ankara, azonban beleszólási jogot nem kaphatnának, így nem hozva semmilyen minőségi változást az eddigi kapcsolatokban. Ez pedig semmilyen tekintetben sem felelne meg a törököknek. 8.2. Kiterjesztett Európai Gazdasági Tér48 Ez a lehetőség tulajdonképpen a jelenlegi gazdasági és kereskedelemi kapcsolatokat fejlesztené csupán tovább. A egységes belső piac részévé válna Törökország is, de néhány területet kizárnának belőle, mint például a személyek és a munkaerő szabad áramlását. A döntések meghozatala során még mindig nem jutna szavazati joghoz, viszont képviselők útján álláspontját kifejezésre juttathatná. Az elképzelés szerint a közös agrárpolitikát kivéve támogatást kapna az ország a strukturális és kohéziós alapokból, illetve a közösségi vívmányok számottevő részét is átvehetné.

47 48

Cemal Karakas: Ont he Debates on Turkish EU Membership, ZEI EU-Turkey-Monitor, Vol.2. No. 1. p.5-7 Extended European Economic Area (EEEA)

- 68 -

Az EEEA modell amellett, hogy meghatározza azokat a területeket, melyeken létrejöhet Törökország és az integráció között együttműködés, még arra is kitér, hogy mely országok lehetnek az EU tagjai. Eszerint Törökország kulturális okból sem és földrajzi okból sem lehet az integráció teljes jogú tagja. 8.3. Fokozatos integrálódás Véleményem szerint, ha a csatlakozási tárgyalások végén nem történik meg a teljes jogú taggá válás, akkor a fokozatos integrálódás lehetne a legjobb megoldás mind az EU, mind pedig Törökország számára, mivel ez a fajta elképzelés nem zárja ki a teljes jogú taggá válás lehetőségét a későbbiekben. Egyrészt ezzel Törökország időt kapna arra, hogy a csatlakozási tárgyalások által elért eredményeket a gyakorlatba is átültesse, másrészt pedig az Európai Unió ezalatt úrrá lehetne belső problémáin, főleg ami az abszorpciós képességét és az intézményes problémáit illeti. A fokozatos integrálódás lehetőséget ad Törökországnak arra, hogy csak bizonyos szektorokban hajtsa végre a közösségi joganyag átvételét, továbbá nem köteles a teljes joganyag átvételére, hanem annak egy része is elegendő. Azonban, ha az adott szektort már integrálta, akkor joga van a döntéshozatalban való részvételre, azzal a kitétellel, hogy a Tanácsban nincs szavazati joga. Továbbá, hogy Ankara jobban megismerje az integráció működését az egyes EU intézményekbe képviselőket is küldhet. Ha minden egyes területen átvette a közösségi joganyagot Törökország, akkor a felek dönthetnek a teljes jogú tagság kérdéséről is. Szerintem ez egy olyan lehetőséget takar, amelyet Törökország is hajlandó lenne elfogadni, hiszen többet nyújt, mint a privilegizált partnerségi viszony és nem zárja ki a későbbi csatlakozás lehetőségét. Sőt időt hagy a teljes felkészülésre, úgyhogy mindeközben Törökország ugyanúgy beleláthat az Unió működésébe, mint ahogy az EU törökországéba. 8.4. Kelet alternatíva Amennyiben a tárgyalások nem végződnek sikerrel, a későbbi csatlakozáson vagy a partnerségi viszonyon kívül Törökország választhat egy sokkal inkább veszélyes utat is. Ez pedig nem más, mint a korábbiakban már említett szembe fordulás az EU-val és nyitás a Közel-Kelet felé.

- 69 -

Egyrészt a muzulmánok és a Közel-keleti térség vezető államává válhatna, másrészt pedig a Közép-Ázsiai türk népek egyesítése új küldetés lehetne számára. Utóbbira a Szovjetunió felbomlását követően már volt példa, amikor is a „rokoni kapcsolatokat” felhasználva

megpróbálta

kiterjeszteni

hatalmát

Azerbajdzsánra,

Üzbegisztánra,

49

Türkmenisztánra, Kazahsztánra és Kirgizisztánra. A közép-ázsiai országok mindezt szívesen vették, hiszen így szorosabb kapcsolatokat építhettek ki a többi muzulmán állammal. A régió stabil gazdasági pontjaként pedig megvan rá minden esély, hogy a KözelKeleti iszlám államok között vezető szerephez jusson, hiszen demokratikus államként is kitűnő kapcsolatokat ápol velük. 1985-ben létrejött a Gazdasági Együttműködési Szervezet, melynek Törökországon kívül alakító tagja volt Pakisztán és Irán. A későbbiekben a tagok száma 3-ról 10-re bővült. A szervezet célja a gazdasági, pénzügyi, technológiai és kulturális területeken való együttműködés illetve a szállítási feltételek javítása. Mindemellett tagja még az 1969-ben alapított Iszlám Konferencia Szervezetnek (Organization of the Islamic Conference – OIC), mely az ENSZ után a második legtöbb tagot számláló nemzetközi szervezet. Ezen szervezeteken keresztül, de kiváltképp a Gazdasági Együttműködés Szervezeten keresztül Törökország képes lehet vezető szerephez jutni és a későbbiekben mindez jó hatással lehet a nemzetközi színtéren betöltött pozíciójára is. Továbbá a társadalom jelentős része véli úgy – főleg az elmúlt időszak sikertelenségei után –, hogy a mindenáron való Európához való tartozás helyett, inkább az iszlám államok között kellene Törökországnak vezető szerepet szereznie.

49

Pfening Viola: Törökország EU-tagsága – Érvek és ellenérvek eotvoscollegium.hu/~cseregle/ letoltheto/adsumus_v/korrekturazottak/pfening_viola.rtf, letöltés: 2009. november 23. 19:12

- 70 -

9. Konklúzió Amíg utána olvastam minden cikknek, ország jelentésnek, riportnak Törökország uniós csatlakozásáról, addig kialakult a saját véleményem a kérdést illetően és arra a következtetésre jutottam, hogy az Unió egy olyan lépést vállalt a csatlakozási tárgyalások megkezdésével, amit talán nem fontolt meg kellő alapossággal. Belevetette mind magát, mind pedig Ankarát a tárgyalásokba, pedig a döntés még nagyon sokáig várat magára. Egyszerűen nehezen tudom elképzelni, hogy akár a németek, akár a franciák korábbi véleményüket megváltoztatva támogassák a bővítést. Ciprus soha nem fogja megváltoztatni azon véleményét, miszerint egy olyan országot ne vegyenek be soraik közé, amely az egyik tagállamot el sem ismeri hivatalosan. Habár ez érthető. Ez, illetve ezen országok vétójoga pedig sokáig elhúzhatja még a tárgyalások végét, ami pedig csak újabb konfliktusokat szülhet az Unió és Törökország kapcsolatában. Az elmúlt négy évben sok változást vitt véghez, reformokat hajtott végre Ankara, de a tárgyalások

szinte

egyre

lassabban

haladnak.

Ez

pedig

előbb-utóbb

a

törökök

elégedetlenségéhez vezethet, ami igen nagy veszélyeket rejthet magában. Ahogy arra korábban kitértem, a török demokrácia kialakítása példaértékűvé válhat a szomszédos arab országokban, ugyanakkor egy ilyen nagy hatalom a muszlim országok élére is állhat, amennyiben a tárgyalások nem várt fordulatot vesznek és akár a csatlakozás elutasításával zárulnak. Ez egy olyan szempont, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, azonban a törökök mentalitása alapján türelmük egyre inkább fogy és egyre inkább elvesztik az EU-ba vetett bizalmukat. Véleményem szerint az Unió nem fontolta meg kellőképpen a tárgyalások megkezdését, hiszen úgy kezdett bele, hogy talán tudta is, mennyire nehezen fognak haladni vele, mennyire kevesen támogatják a bővítést és, hogy mennyit kockáztatnak egy esetleges nemleges válasszal. Az idők végezetéig pedig nem lehet húzni a csatlakozási tárgyalások befejeztét. Azonban a lehetséges csatlakozási időpont (2020 után) biztosan csúszni fog, hiszen Ankara előtt még nagyon sok feladat áll, és rengeteg akadályt kell még legyőznie. Az elmúlt időszakban miközben írtam a szakdolgozatomat, arra a következtetésre jutottam, hogy Törökországnak csatlakoznia kell az Unióhoz, de még koránt sem tart ott az ország, hogy egyáltalán a csatlakozási tárgyalásokat elkezdhessék. Egy fokozatos integrálódásban látom az egyetlen esélyt, amely alapján mind az Uniónak, mind Törökországnak marad ideje a felkészülésre, és az előkészületekre. Ezalatt az idő alatt kellene

- 71 -

az Uniónak a muszlimokkal és a török munkaerővel kapcsolatos előítéleteket leépítenie, és ezalatt az idő alatt kellene Törökországnak a kellő változtatásokat véghez vinnie. Az uniós állampolgárok egyelőre nincsenek tisztában a csatlakozás előnyeivel és ez például Franciaországban, ahol népszavazásra bocsátanák a kérdést, igen csak megnehezítené a törökök dolgát. Pedig mind gazdaságilag, mind földrajzilag sokat jelenthetne a csatlakozás. Természetesen rengeteg veszélyt is hordoz magában, de Törökország csatlakozásával a Közel-Keletet és nyugatot elválasztó szakadék fölé végre híd épülhetne és talán a térség stabilizálódásának az útjára léphetnének ezzel. Összességében azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a csatlakozási tárgyalások jelentősen meg fogják változtatni a nemzetközi színtéren uralkodó érdekrendszert. Törökország csatlakozása az Európai Unióhoz egy olyan összetett kérdés, melyre csak hosszú éveken átnyúló tárgyalások után lehet választ kapni, ami biztosan hatalmas változásokat fog hozni a világ működésében, de bonyolultságából adódóan magában hordoz rengeteg olyan veszélyforrást,

amely

miatt

a visszájára fordulhat egy

egyelőre

békésnek tűnő

kapcsolatrendszer az Unió és Ankara között. Éppen ezért nem lehet elsietni a tárgyalásokat, de a jó kapcsolat fenntartása céljából az idők végezetéig elhúzni sem szabad.

- 72 -

10. Irodalomjegyzék Andreas Marchetti: Steady Progress, ZEI EU-Turkey-Monitor, Vol. 3. No. 2. p. 1-2 Balbisi Louai: A mediterrán országok gazdasági kitörési kísérletei azt Európai Unió kibővülésének tükrében, Ph.D. disszertáció, Budapest 2005. http://www.lib.uni-corvinus.hu/phd/balbisi_l.pdf letöltés dátuma: 2009. április 20. Barus Attila Nedim: A török-görög kapcsolatok új korszaka és a ciprusi kérdés http://europeum.org.hu/wp-files/BarusNedimTrkorszgsCiprus.pdf letöltés dátuma: 2009. november 14. Böszörményi Nagy Gergely: Törökország európai integrációjának hatásai a transzatlanti kapcsolatrendszerre In: A XXVII. Országos Tudomány Diákköri Konferencia Társadalomtudományi Szekciójának díjazott dolgozati (online kötet) Szerk: Csomán Gábor, Kiadó: Budapesti Corvinus Egyetem, 2005 http://www.uni-corvinus.hu/otdk2005 letöltés dátuma: 2009. október 25. Cemal Karakas: On the Debates on Turkish EU Membership, ZEI EU-Turkey-Monitor, Vol.2. No. 1. p.5-7 Flesch István: A Török Köztársaság története Corvina Tudástár, Corvina Kiadó Kft, Budapest 2007 Hale, William: Ideology and Economic Development in Turkey 1930-1945 Bulletin (British Society for Middle Eastern Studies), Vol. 7, No. 2 (1980), p. 100-117 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó KFt., Budapest 2005. Hory Dávid: A „hegyi törökök” esete - a Kurdisztáni Munkáspárt rövid története és tevékenysége, Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi kapcsolatok intézet, letöltés: 2009.04.23 Howard, A. Douglas: The History of Turkey, Westport, CT and London: Greenwood Press, 2001. Hughes, K.,: Turkey and the EU: Four Scenarios: FromTrain Crash to Full Steam Ahead, Chatham House és a London School of Economics Európa Intézete, September 2006.

Formázott: Betűtípus: Félkövér, Dőlt Formázott: Betűtípus: Félkövér Formázott: Betűtípus: (Alapérték) Times New Roman, 12 pt, Félkövér, Dőlt Formázott: Betűtípus: (Alapérték) Times New Roman, 12 pt, Félkövér Formázott: Betűtípus: (Alapérték) Times New Roman, 12 pt

- 73 -

Kancsár Anita: Törökország Uniós csatlakozása az Európai Unió kül- és biztonságpolitikája tükrében, Budapesti Gazdasági Főiskola, Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest 2006 Kerekesházy József: Az igazi Kemál – Egy köztársaság születése http://www.terebess.hu/keletkultinfo/kemal.html letöltés dátuma: 2009. szeptember 28. Muslims in the European Union, ZEI EU-Turkey Monitor Vol. 1. No. 1. p. 6. Pfening Viola: Törökország EU-tagsága – Érvek és ellenérvek eotvoscollegium.hu/~cseregle/letoltheto/adsumus_v/korrekturazottak/pfening_viola.rtf letöltés dátuma: 2009. szeptember 28. Pintér Veronika: Út az Európai Unióba: A török tagság dilemmái http://www.sze.hu/euhir/2005/szept/cikk1.html letöltés: 2009. október 14. Szabó Zsuzsanna: Újhold az Európai Unió egén, Törökország EU-csatlakozási tárgyalásai, Budapesti Gazdasági Főiskola, Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest 2007 Szigetvári Tamás: Törökország és az EU ambivalens viszonya Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet; Műhelytanulmányok 1998. november 13. szám Szigetvári Tamás: Törökország – félhold a csillagok között Kelet Európai Tanulmányok 1. szám p. 48-65. Cemal Karakas: Ont he Debates on Turkish EU Membership, ZEI EU-Turkey-Monitor, Vol.2. No. 1. p.5-7 Folyóiratok: Európai Tükör Flesch István: Konstantinápolytól Brüsszelig, Törökország rögös útja az Európai Unió felé, Európai tükör 2004/8 Pogátsa Zoltán: Egy leendő török bővítés hatásai, Európai Tükör 2008/12 Louai, Balbisi: Törökország helye az Európai Unióban, Európai tükör, 6. évfolyam, I.szám, 2001. Gordos Árpád - Ódor Bálint: Törökország csatlakozása az Európai Unióhoz, avagy hol vannak az Unió határai?, Európai tükör, IX. évfolyam, 7. szám, 2004. október, p. 107-117 - 74 -

Tudományos Füzetek Csizmadia Szilárd: Törökország Európai Unióhoz való csatlakozásának esélyei = A Páneurópa mozgalomtól az euróig, Tudományos füzetek, 9. kötet, p. 174-194

HVG HVG: Feszültség a török-örmény kiegyezés után, 2009. okóber 17, 42. szám, p.21-22

Európa 2002 Szigetvári Tamás: Az Európai Unió dilemmái a török csatlakozás kapcsán, Európa 2002, p. 47-61 EU vonal Európa: öregedő társadalom, növekvő válási arányok, EU vonal http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=4475, letöltés: 2009. november 4. EurActive.hu http://www.euractiv.hu/kulpolitika/linkdossziek/trkorszag-az-europai-unioban--mitgondolnak-az-allampolgarok, letöltés: 2009. december 2, 20:00 The Times The Times: Turkey’s EU membership challenged by Giscard (Giscard kérdőre vonja Törökország EU-tagságát) From Charles Brenner in Paris, Suna Erdem in Istanbul, Rory Watson in Brussels 2002.11.09. http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/article825463.ece Letöltés: 2009. május 1. The Times: Ban on free speech keeping Turkey out of EU (A szólásszabadság tiltása tarthatja távol Törökországot az EU-tól) From David Charter in Brussels 2007.11.07 - 75 -

http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/europe/article2821160.ece Letöltés: 2009. május 2. The Economist The Economist: The worrying Tayyip Erdogan (Az aggodalmaskodó Tayyip Erdogan), nov. 27th, 2008. http://www.economist.com/world/europe/displaystory.cfm?story_id=12696853, letöltés: 2009. április 23. Weblapok http://www.abagro.hu/index.php?op=orszagok_reszletes&id=23, letöltés: 2009. október 22. Library of Congress Country Studies – Growth and Structure of the Economy http://lcweb2.loc.gov/cgi-bin/query/r?frd/cstdy:@field(DOCID+tr0062, letöltés: 2009. november 1 Negotiating framework, Luxemburg 2005. október 3. www.ec.europa.eu/enlargement/pdf/st20002_05_TR_framedoc_en.pdf http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/TR/hu/torokeucsat/csatlakozasi_targyalasok_jelenlegi_ helyzete.htm, letöltés: 2009. november 12. http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/press_corner/keydocuments/reports_nov_2008/turkey_progress_report_en.pdf, letöltés: 2009. november 12. http://www.indymedia.org.uk/en/2007/10/383613.html, letöltés: 2009. december 1. https://www.cia.gov/library/publications/the-worldfactbook/geos/tu.html

- 76 -

http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Europa/torokorszag /gazdasagi.htm letöltés: 2009. november 18. http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb67/eb67_tr_exec.pdf, letöltés: 2009. december 2, 19:15 http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb69/eb69_tr_exe.pdf, letöltés: 2009. december 2, 20:34 European Commision - Enlargement: EU-Turkey relations Európai Bizottság – Bővítés: Az EU és Törökország kapcsolatai http://ec.europa.eu/enlargement/candidate-countries/turkey/eu_turkey_relations_en.htm Letöltés: 2009. április 24. Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának honlapja http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1494926/Torokorszag.pdf, letöltés: 2009. december 5. 17:24 http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/TR/hu/Hirek/090713nabucco.htm , letöltés: 2009. november 2. 18:00 http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1494926/Torokorszag.pdf, letöltés: 2009. december 5, 17:30 http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1494926/Torokorszag.pdf, letöltés: 2009. december 5., 17:54

- 77 -

11. Mellékletek 1. Melléklet Az egyes tárgyalási fejezetek magyarázó, részletező tárgyalásának időpontjai, illetve jelenlegi állása Fejezetek

1 2

Áruk szabad mozgása Munkaerő szabad mozgása

Átvilágítás fázisa Magyarázó

Részletező

tárgyalás

tárgyalás

2006. január

2006. február

16-20.

20-24

2006. július 19.

2006.

Fejezet jelenlegi állása Felfüggesztett

szeptember 11 3

Letelepedési jog és

2005. november 2005.

szolgáltatásnyújtás

21-22.

december 1920.

szabadsága 4

Tőke szabad mozgása

2005. november 2005. 25.

5 6

Public procurement Vállalati jog

december 22.

2005. november 2005. 7.

november 28.

2006.június 21.

2006. július 20.

7

Intellectual Property law

2006. február 6- 2006. március 7.

8

Versenypolitika

2-3.

2005. november 2005.

- 78 -

2006. június 28-án

9

Pénzügyi szolgáltatások

10 Információs társadalom és média 11 Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

8-9.

december 1-2.

megnyitották

2006. március

2006. május 2-

Felfüggesztett

29-30.

3.

2006. június

2006. július

12-13.

13-14.

2005. december

2006. január

5-6.

23-26.

12 Élelmiszerbiztonság, állat- és 2006. március növényegészségügy 13 Halászat 14 Szállításpolitika

Felfüggesztett

2006. április

9-15.

24-28

2006. február

2006. március

24.

31.

2006. június

2006.

26-29.

szeptember

Felfüggesztett Felfüggesztett

25-28. 15 Energiapolitika 16 Adózás

2006. május 15- 2006. június 17.

14-16.

2006. június 6-

2006. július

2009. június 30-án

7.

11-12.

megnyitották

17 Gazdasági és monetáris Unió 2006. február 18 Statisztika 19 Szociálpolitika és foglalkoztatás 20 Vállalat és iparpolitika 21 Transz-Európai hálózatok

2006. március

16.

23.

2006. június

2006. július

2007. június 26-án

19-20.

17-18.

megnyitották

2006. február 8- 2006. március 10.

20-22.

2006. március

2006. május 4-

2007. március 29-

27-28.

5.

én megnyitották

2006. június 30. 2006.

2007. december 20-

szeptember 29. án megnyitották 22 Regionális poltika, strukturális eszközök

2006.

2006. október

szeptember 11-

9-10.

12. 23 Bíráskodás és alapvető jogok 2006.

2006. október

szeptember 7-8.

- 79 -

12-13.

24 Igazságszolgáltatás, szabadság és biztonság 25 Tudomány és kutatás 26 Oktatás és kultúra 27 Környezet 28 Fogyasztó és egészségvédelem 29 Vámunió 30 Külkapcsolatok

2006. január

2006. február

23-25.

13-15.

2005. október

2005.

20.

november 14.

2005. október

2005.

26.

november 16.

2006. április 3-

2006. május

11.

29-június 2.

2006. június 8-

2006. július 6-

2007. december 20-

9.

7.

án megnyitották

2006. január

2006. március

Felfüggesztett

31.-február 1.

13-14.

2006. július 10.

2006.

Lezárt

Felfüggesztett

szeptember 13. 2006.

2006. október

védelempolitka

szeptember 14.

6.

32 Pénzügyi ellenőrzés

2006. május 18.

2006. június

2007. június 26-án

30.

megnyitották

31 Kül-, biztonság és

33 Pénzügyi és államháztartási rendelkezések

2006.

2006. október

szeptember 6.

4.

34 Intézmények 35 Egyéb Források: Secreterial General for EU affairs http://www.abgs.gov.tr/index.php?p=38&l=2 Wikipedia: Beitrittsverhandlungen der Türkei mit der Europäischen Union http://de.wikipedia.org/wiki/Beitrittsverhandlungen_der_T%C3%BCrkei_mit_der_Europ%C3 %A4ischen_Union

- 80 -

2. Melléklet Törökország csatlakozásának támogatottsága tagállamonként (2006) Támogat Ellenez Ausztria

13%

81%

Belgium

43%

55%

Bulgária

47%

26%

Ciprus

26%

68%

Cseh Kötársaság

32%

61%

Dánia

50%

44%

Egyesült Királyság

42%

39%

Észtország

35%

49%

Finnország

42%

55%

Franciaország

39%

54%

Görögország

33%

67%

Hollandia

55%

42%

Írország

40%

32%

Lengyelország

51%

31%

Lettország

35%

47%

Litvánia

33%

42%

Luxemburg

24%

69%

Magyarország

44%

46%

Málta

35%

31%

Németország

27%

69%

Olaszország

36%

49%

Portugália

37%

30%

- 81 -

Románia

66%

7%

Spanyolország

47%

23%

Svédország

60%

33%

Szlovákia

33%

55%

53% 41% Szlovénia 54% 22% Törökország 58% 28% Horvátország Forrás: Európai Bizottság: Attitudes towards European Enlargement Eurobarometer 2006. július p. 71. http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_255_en.pdf

- 82 -