Tripszek és levéltetvek elleni védekezés vegyes ízeltlábú-együttessel hajtatott paprikában

Tripszek és levéltetvek elleni védekezés vegyes ízeltlábú-együttessel hajtatott paprikában

Doktori értekezés

Bán Gergely

Gödöllı, 2010

1

A doktori iskola

megnevezése: Növénytudományi Doktori Iskola

tudományága: Növénytermesztési és Kertészeti

vezetıje:

Dr. Heszky László egyetemi tanár, MTA rendes tagja Szent István Egyetem, Mezıgazdaság- és Környezettudományi Kar Genetika és Biotechnológiai Intézet

témavezetı:

Dr. Tóth Ferenc egyetemi docens Szent István Egyetem, Mezıgazdaság- és Környezettudományi Kar Növényvédelmi Intézet

...........................................................

...........................................................

Az iskolavezetı jóváhagyása

A témavezetı jóváhagyása

2

TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés .........................................................................................................................................5 2. Irodalmi áttekintés.........................................................................................................................8 2.1. A hajtatott paprika jelentısebb hajtás és terméskártevıi ..........................................................8 2.1.1. Tripsz (Thysanoptera) fajok részletes bemutatása és kártételük........................................8 2.1.2. Levéltetvek (Aphididae) kártétele....................................................................................14 2.1.3. Atkák (Acarina) kártétele.................................................................................................15 2.1.4. Bagolylepke (Noctuidae) hernyók kártétele ....................................................................15 2.2. A hajtatott paprika kártevıi elleni védekezés .........................................................................16 2.2.1. Megelızés, fizikai-mechanikai és agrotechnikai védekezés lehetıségei.........................16 2.2.2. Kémiai védekezés ............................................................................................................17 2.2.3. Biológiai védekezés .........................................................................................................20 2.3. A hajtatott paprika kártevıinek lehetséges ıshonos generalista természetes ellenségei ........22 2.3.1. Virágpoloskák (Anthocoridae: Orius spp.)......................................................................22 2.3.2. Pókok (Araneae) ..............................................................................................................28 2.3.3. Katicabogarak (Coccinellidae).........................................................................................31 2.3.4. Sávos tripsz (Aeolothrips intermedius Bagnall) ..............................................................37 2.4. Vegyes ragadozó-, illetve vegyes kártevı-együttes hatásai: elıny vagy hátrány? .................39 2.4.1. Vegyes ragadozó-együttes hatásai ...................................................................................39 2.4.2. Vegyes kártevı-együttes hatásai a ragadozók és a védekezés szempontjából.................42 3. Anyag és módszer.........................................................................................................................44 3.1. A lucerna, a csalán, a gyalogbodza és a zamatos turbolya ízeltlábú-együttesének vizsgálata44 3.2. Vegyes ízeltlábú-együttesek hatásának vizsgálata egyedileg izolált paprika növényeken.....45 3.3. A vegyes ízeltlábú-együttes hatásának vizsgálata üzemi mérető hajtatott paprikában...........47 3.3.1. A kísérleti helyszínek bemutatása....................................................................................47 3.3.2. A fóliasátrak növényvédelme ..........................................................................................48 3.3.3. Termesztés-technológiai adatok.......................................................................................49 3.3.4. Az adatok felvételezése, elemzése ...................................................................................50 3.4. A vegyes ízeltlábú-együttes betelepítési módjainak vizsgálata ..............................................51 3.5. A virágpoloskák napszakos aktivitásának vizsgálata..............................................................53 3.6. Az adatok statisztikai elemzése...............................................................................................54 4. Eredmények..................................................................................................................................55 4.1. A lucerna, a csalán, a gyalogbodza és a zamatos turbolya ízeltlábú-együttesének vizsgálata55 4.1.1. Fajösszetétel .....................................................................................................................55 4.1.2. Győjthetı egyedszámok...................................................................................................61 4.2. Vegyes ízeltlábú-együttesek hatásának vizsgálata egyedileg izolált paprika növényeken.....65 4.3. A vegyes ízeltlábú-együttes hatásának vizsgálata üzemi mérető hajtatott paprikában...........68 4.3.1. Virágpoloska, tripsz és levéltető átlagos egyedszám és változás ....................................68 4.3.2. Tripsz által károsított felület és terméseredmények.........................................................74 4.3.3. Virágpoloska, illetve tripsz fajok és fejlıdési alakok átlagos egyedszáma és változása .75 4.4. A vegyes ízeltlábú-együttes betelepítési módjainak vizsgálata ..............................................83 4.4.1. A paprikavirágok átlagos Orius, tripsz és levéltető népessége........................................84 4.4.2. A tripsz által károsított felület nagysága..........................................................................85 4.5. A virágpoloskák napszakos aktivitásának vizsgálata..............................................................86 5. Eredmények értékelése, következtetések és javaslatok ............................................................90 5.1. A vizsgált növények ízeltlábú-együttesének alkalmassága fóliasátrakba telepítésre .............90 5.2. Vegyes ízeltlábú-együttesek hatásának vizsgálata egyedileg izolált paprika növényeken.....95 5.3. A vegyes ízeltlábú-együttes hatása üzemi mérető hajtatott paprikában .................................96 5.3.1. A vegyes ízeltlábú-együttes alkalmassága biológiai védekezésre ...................................96 5.3.2. Virágpoloska, illetve tripsz fajok és fejlıdési alakok átlagos egyedszáma és változása103 5.4. A vegyes ízeltlábú-együttes lehetséges betelepítési módjai .................................................107 3

5.5. A virágpoloskák napszakos aktivitásának vizsgálata............................................................110 5.6. Javaslat a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazásához és továbbfejlesztéséhez .....................113 5.7. Új tudományos eredmények..................................................................................................114 6. Összefoglalás...............................................................................................................................115 6.1. Magyar nyelvő ......................................................................................................................115 6.2. Angol nyelvő.........................................................................................................................117 7. Mellékletek..................................................................................................................................121 7.1. Irodalomjegyzék....................................................................................................................121 7.2. Egyéb mellékletek.................................................................................................................149 7.2.1. Táblázatok......................................................................................................................149 7.2.2. Ábrák..............................................................................................................................159 7.2.3. Az értekezés témakörében megjelent publikációk.........................................................168 8. Köszönetnyilvánítás ...................................................................................................................170

4

1. BEVEZETÉS A hajtatással hasznosított hazai terület 5000 hektár körül alakul évek óta. A zárt termesztıberendezésben történı paprikahajtatást a szabadföldi termesztéssel ellentétben vagy éppen annak rovására az elmúlt évtizedben gyors területi fejlıdés jellemezte. Napjainkban mintegy 2000-2500 hektáron folyik növényházi, illetve fóliás paprikatermesztés. A magyar zöldséghajtatás hagyományosan egyik legfontosabb növénye tehát a paprika. Vezetı szerepe elsısorban a hazai táplálkozási kultúrában betöltött helyének – a mintegy 10 kg/fı/év feletti friss fogyasztásnak és a változatos paprikaételeknek – köszönhetı. Évente közel 200 ezer tonna termés kerül piacra, és ebbıl jelentıs mennyiség, 30-35 ezer tonna jut nyugat-európai exportra (Budai 2006, Budai et al. 2006). A hajtatott paprika növényvédelmének legfontosabb feladata a vírusos betegségeket is terjesztı levéltetvek és tripszek elleni védekezés (Budai 2002). A tripszek elleni védekezés hajtatott paprikában a nyugati virágtripsz 1989-es megjelenéséig a dohánytripszre korlátozódott, azóta a behurcolt kártevı uralkodó fajjá vált, így a hajtatott paprika növényvédelme gyakran erre a kártevıre épül (Hataláné és Kiss 2001). A paprikahajtatás során a tripszek elleni védekezésben gyakorlattá vált, hogy egy-egy termesztési ciklus alatt (sokszor szükségtelenül) 10-15 növényvédelmi beavatkozást végeznek el. A rendszeres kezelések azonban nehezítik a növényápolási és szüreti munkákat, és szermaradék problémákat idézhetnek elı. A fogyasztók pedig egészséges, szermaradvány-mentes zöldségeket igényelnek. A probléma megoldásának egyik lehetısége a biopeszticidek alkalmazása, amelyek a gyakorlati zöldséghajtatás számára ma már elérhetıek (Budai 2006). A vegyszerek alkalmazásával szemben a biológiai védekezési eljárásoknak számos elınye van, mindezek ellenére a magyarországi hajtatott paprika állományokból mindössze 30-40 ha-on folytatnak biológiai védekezést. Ez többségében a kereskedelmi forgalomban kapható Neoseiulus (Amblyseius) cucumeris (Oudemans) ragadozóatka és az Orius laevigatus (Fieber) ragadozó virágpoloska tripszek elleni együttes alkalmazását jelenti (Budai et al. 2006). A biológiai védekezési módok kis részarányának egyik fı oka lehet, hogy a termelık többségének anyagi helyzete és megélhetésért való küzdelme nem engedheti meg számukra, hogy az általuk jól ismert költségő és hatékonyságú vegyszeres növényvédelmi technológiát leváltsák egy látszólag drága, de általuk egyáltalán nem, vagy csak kevésbé ismert, emiatt hatékonyságát tekintve kétségekkel fogadott védekezési módra. A tripszek ellen jelenleg sikeresen alkalmazható két ragadozó faj közül egyik sem ıshonos nálunk (Bozai 1997, Kondorosy 1999, Ripka 2006), ezért a Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetében a magyarországi mezıgazdasági táblákon egyik leggyakrabban elıforduló pókfaj (Bogya és Markó 1999, Tóth és Kiss 1999, Samu és Szinetár 2002), a közönséges karolópók 5

Xysticus kochi (Thorell) tripszek elleni alkalmazhatóságát vizsgáltuk, bízva abban, hogy így egy hatékony, de kisebb költségigényő biológiai védekezési módszert sikerül kifejleszteni. Egyedileg izolált paprikanövényes kísérletekben (Nagy et al. 2007, Zrubecz et al. 2007), majd üzemi mérető hajtatásban (Bán et al. 2007a) is megállapítottuk, hogy a lucernából begyőjtött és laboratóriumban felszaporított közönséges karolópók csökkenti a nyugati virágtripsz kártételét. Azonban a lassú és körülményes szabadföldi begyőjtés, valamint a tárolás és tömegszaporítás alatti jelentıs elhullási arány megakadályozta a pókok hatékonyságának további növelését, illetve alkalmazásuk költségeinek csökkentését. Új biológiai védekezési módszert tehát nem sikerült kifejleszteni a közönséges karolópókkal, ugyanakkor a kísérletek során összegyőjtött tapasztalatok alapján megszületett egy költségmentes, egyszerően alkalmazható és vegyszermentes védekezési módszer gondolata. A begyőjtéssel, tartással kapcsolatos idıigényes munkák elkerülhetıek, ha a főhálózott vegyes ízeltlábú-együttest közvetlenül a győjtés után, válogatás nélkül telepítjük be a hajtatóházakba. A válogatás elhagyása elméletileg lehetıvé teszi a gazdák számára, hogy egyszerően és olcsón védekezzenek a kártevık ellen, mivel a főhálós begyőjtés és betelepítés nem igényel különösebb szaktudást, anyagköltsége pedig gyakorlatilag nincs. A vegyes ízeltlábú-együttes további elınye, hogy a közönséges karolópók mellett számos más ragadozót (Orius spp., Aeolothrips sp., Coccinellidae, Araneae, stb.) is betelepíthetünk a fóliasátrakba, amelyek a tripszeken kívül a hajtatott paprika egyéb kártevıi ellen is hatékonyak lehetnek.

A Biológiai védekezésre alapozott paprikahajtatási technológia fejlesztése és elterjesztése a Jászságban címő kutatási program (GAK ALAP1-00052/2004) keretében tehát fı célunk volt egy olyan alternatív védekezési módszer kidolgozása a hajtatott paprika kártevıi ellen, amely a környezetben elıforduló ragadozó ízeltlábú állatok virágzó növényállományokból főhálóval történı tömeges begyőjtésére, majd a fóliasátrakba telepítésére épül. A kutatás során a következı részcélkitőzéseket határoztuk meg: 1. Célunk volt megvizsgálni és megállapítani azokat a körülményeket, amelyek megfelelıek elsısorban a tripszek (valamint a hajtatott paprika egyéb kártevıi) természetes ellenségeinek sikeres begyőjtéséhez: - a sok természetes ellenséget tartalmazó (virágzó) növényállományok meghatározása - a különbözı növényekrıl begyőjtött ízeltlábú-együttes összetételének meghatározása - a győjtés lehetséges idıintervallumának meghatározása (amíg a vizsgált növényrıl megfelelı mennyiségő hasznos szervezet győjthetı be) 2. Célunk volt a különbözı növényállományokból begyőjtött vegyes ízeltlábú-együttes áttelepítése hajtatott paprikába, és hatásainak vizsgálata: 6

- egyedileg izolált paprikanövényeken - üzemi mérető hajtatott paprikában 3. Közvetett célunk volt felmérni a jászsági hajtatott paprika tripsz faunáját és megállapítani, hogy a nyugati virágtripsz az 1989-es magyarországi megjelenése óta mennyire terjedt el a jászsági fóliasátrakban. 4. Továbbá közvetett célunk volt felmérni a jászsági hajtatott paprika virágpoloska-együttesét és meghatározni, hogy mely ıshonos fajok játszhatnak fontos szerepet a természetes biológiai védelemben, valamint megállapítani, hogy napszakonként változik-e a hajtatott paprikában lévı ragadozó virágpoloska imágók (Orius fajok) egyedszáma.

7

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A hajtatott paprika jelentısebb hajtás és terméskártevıi 2.1.1. Tripsz (Thysanoptera) fajok részletes bemutatása és kártételük A tripszek az utóbbi idıben a zöldség- és dísznövényhajtatás talán legveszélyesebb kártevıivé váltak, egyrészt táplálkozásukból eredı közvetlen kártételükkel, másrészt vírusbetegségeket terjesztı szerepükbıl adódóan (Budai 2002, Budai 2006). Nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis Pergande) Elterjedése és tápnövényei A nyugati virágtripsz Észak-Amerika nyugati részén ıshonos kártevı, ahol szabadföldön és növényházban egyaránt károsít (Czencz et al. 1992). Az 1970-es évek végén kezdett el terjedni, és azóta a világ számos más pontján elıfordul (Kirk és Terry 2003). Európában elıször 1983-ban, Hollandiában találták meg afrikai ibolyán (Saintpaulia ionantha Wendl), majd az egész kontinensen gyakori kártevıvé vált (Jenser és Tusnádi 1989, Avar és Déri 1989, Gerin et al. 1994, Tommasini és Maini 1995, Jenser 1998). Magyarországon elıször szintén afrikai ibolyán észlelték 1989 januárjában a szombathelyi „Kertész” MTSZ üvegházaiban (Jenser és Tusnádi 1989, Avar és Déri 1989, Avar 1990). Abban az évben megtalálták a fıváros területén is, különbözı üvegházakban, fóliasátrakban, illetve az azokat körülvevı természetes vegetáción (Reiderné és Ripka 1990). Rövid idın belül kimutathatóvá vált a nagy dél-alföldi hajtató-körzetekben, késıbb az egész ország területén. Rendkívüli alkalmazkodó-képessége révén más tripsz fajokat kiszorítva uralkodóvá vált (Jenser és Hataláné 1990, Hataláné és Kiss 2001). 2002-2004 között hajtató-berendezésekben végzett felmérésben a tripsszel fertızött mintavételi helyek 87 %-án nyugati virágtripszet is találtak (Vasziné et al. 2006). A nyugati virágtripsz polifág faj. Tápnövényei közé mintegy 200 faj tartozik. A termesztett növények közül paprikán, uborkán, afrikai ibolyán, gerberán, gladióluszon, rózsán, szegfőn szaporodik el tömegesen, káros mértékben. Ezenkívül számos gyomnövényen is képes fennmaradni (Jenser 1998). Alaktani leírása A nıstény 1,2 mm nagyságú, sárgás (nyári alak) (1. ábra) vagy barnás (áttelelı alak) színezető (Budai et al. 1998a, Jenser 1998, Budai 2006). A hímek általában világosabb színőek és kisebbek a nıstényeknél (Hataláné és Kiss 2001). A tojás viaszszerő, vese alakú, mintegy 200 µm hosszú. Az elsı lárvastádium fehér, a második fokozatú lárva sárga színő (Avar és Déri 1989). A lárva 0,8-1,2 mm nagyságú (Jenser 1998). Mindkét nimfaalak színe fehér. Az elınimfa rövid csápú és

8

szárnykezdeményő. A második stádiumú nimfa szárnyai tovább nınek, és kialakul a fajra jellemzı sertézettség (Avar és Déri 1989). A csáp 8 ízbıl áll. A fejen a pontszemek mögött lévı sertesor

harmadik

sertéje

feltőnıen

hosszú.

Ez

a

Frankliniella fajok közül csak a F. occidentalis-nál fordul elı. Az elıtor elülsı és hátulsó szegletén, valamint az elülsı szegélyén hosszú serték vannak. A 8. potrohszelvény hátulsó szegletén sőrőn egymás mellett álló serték úgynevezett fésőt képeznek (Avar és Déri 1989, Budai et 1. ábra Frankliniella occidentalis nıstény (fotó: Lévayné 2007)

al. 1998a, Jenser 1998, Czencz et al. 2003). Életmódja

Üvegházi körülmények között egész évben szaporodik, és 12-15 nemzedéke alakul ki. Mérsékelt övi klimatikus viszonyok között a szabadban nem, csak üvegházakban és hajtatóházakban képes áttelelni. Nyáron a fertızött üvegházak környékén, a szabadföldi növényeken is megtalálható (Avar és Déri 1989, Jenser 1998, Seprıs 2001, Czencz et al. 2003, Jenser 2003, Budai 2006). Szaporodásmódja fakultatív parthenogenézis, tehát ivarosan és szőznemzéssel egyaránt szaporodik (Avar és Déri 1989, Jenser 1998). Az egyes fejlıdési stádiumok hosszát, a lerakott peték számát és az imágók élettartamát számos tényezı befolyásolja, amelyek közül a legjelentısebb a hımérséklet, a nappalhosszúság, a levegı páratartalma és a tápnövény (pl.: pollen minısége). A hımérséklet és a nappalhosszúság növekedésével az állat kifejlıdési ideje, a tojásrakás elıtti idı és az imágó élettartama rövidül, valamint magas hımérsékleten és hosszú nappal esetén az utódok termékenysége csökken. A hımérséklet emelkedésével a nıstények aránya folyamatosan nı. A pollen növeli a nyugati virágtripsz termékenységét és élettartamát, valamint csökkenti a fejlıdési idejét (Trichilo és Leigh 1988, Avar és Déri 1989, Brodsgaard 1994b, Gaum et al. 1994, Soria és Mollema 1995, Katayama 1997, Jarosik és Lapchin 1998, Deligeorgidis et al. 2006a). Hajtatott paprikában 25 ºC-on 16,4 napig tart a fejlıdési ciklusa az állatnak (inkubáció: 3,2 nap; lárva I.: 2,4 nap; lárva II.: 4,9 nap; elınimfa: 1,8 nap; nimfa: 4,1 nap), a teljes élettartama átlagosan 32 nap, a termékenysége pedig 33 tojás/nıstény (Lacasa 1990, Dancsházy 1996). A legnagyobb szaporodásra bı pollent termı virágzó növényállományon 20-21ºC-os léghımérsékletnél és 80-90 % relatív páratartalomnál képes (Avar és Déri 1989, Deligeorgidis et al. 2006a). A nıstény főrészes tojócsöve segítségével 20-60 tojást rak a levelek, virágok, termések parenchimájába. A fı tojásrakás helye a virág. Az elsı fokozatú lárva szabadon mozog a növény felületén, míg a második lárvastádium rejtızködı életmódot folytat. A kifejlett lárva a talajba 9

húzódik és a felsı 1-2 cm-es rétegben, illetve a gyökérnyakon fejlıdik ki 3-4 nap alatt az elınimfaés nimfastádium. Az imágók innen rajzanak ki, amelyek rejtızködı életmódot folytatnak, így legtöbbször a virágban, a rügyek pikkelylevelei között, a levél fonáki részén, illetve a növény talaján találhatók meg (Avar és Déri 1989, Bozsik 1997, Jenser 1998, Seprıs 2001, Jenser 2003, Czencz et al. 2003, Deligeorgidis és Ipsilandis 2004). Dohánytripsz (Thrips tabaci Lindeman) Elterjedése és tápnövényei A dohánytripsz Magyarországon ıshonos, általánosan elterjedt faj. Afrikában, Ázsiában, a csendes-óceáni szigeteken és Európában egyaránt elıfordul (Jenser 1982, Jenser 1998). A tripsszel fertızött mintavételi helyek 20,4 %-án találtak dohánytripszet egy 2002-2004 között végzett országos felmérés alapján, ahol dísznövényeket (elsısorban gerbera, muskátli, szegfő, afrikai ibolya) és zöldségféléket (elsısorban paradicsom, paprika, uborka) tartalmazó termesztıberendezéseket vizsgáltak (Vasziné et al. 2006). Polifág faj. Közép-Európában mintegy 100 növényfaj levelein és virágaiban él, a termesztett növények többségén elıfordul. Tápnövénykörét illetıen két rassz elıfordulása ismert. A T. tabaci tabaci a dohányon, a T. tabaci communis egyéb más növényeken táplálkozik (Jenser 1998, Jenser et al. 2001). Termesztett növényeink közül fontosabb tápnövényei közé tartozik a dohány, vöröshagyma, paprika, paradicsom, bab, burgonya, lucerna, uborka, dinnye, káposzta (Jenser 1982, Bozsik 1997). Alaktani leírása A dohánytripsz nıstények imágói aránylag kis termetőek (0,8-1,0 mm), színük világossárga (2. ábra), csak az ıszi és téli nemzedékek egyedei sötétebb árnyalatúak. A hímek nagyon ritkák, a nıstényeknél kisebbek (Jenser 1982, Czencz et al. 2003, Budai 2006). A lárvák 0,7-0,9 mm hosszúságúak, az elsı stádiumú lárva fehéres-sárga, a második pedig világossárga (Jenser 1998, Cencz et al. 2003). A fej hossza és szélessége megközelítıen azonos. A csáp 7 íző, a lárváknak 6 csápíze van. Az elıtor hátulsó szegletén 1 pár rövid, 36-42 µm hosszú serte van. Az elülsı szárny fıerén 4 csúcsi serte helyezkedik el. A potroh hasi lemezén nincsenek járulékos serték, ugyanakkor a potrohszelvény hátulsó peremén egymás mellett sőrőn elhelyezkedı serték vannak (Jenser 1982, Jenser 1988, Jenser 1998).

10

2. ábra Thrips tabaci nıstény (fotó: Lévayné 2007)

Életmódja Kontinentális viszonyok között évente több egymást átfedı nemzedéke alakul ki. Üvegházban akár 8-12, szabadföldön 4-5 nemzedéke is kifejlıdhet (Jenser 1982, Jenser 1998). Elszaporodásának a tartósan meleg, száraz idıjárás kedvez (Seprıs 2001). A Thrips tabaci tabaci a dohányon, a T. tabaci communis egyéb növényeken szaporodik (Jenser 2003). Szaporodásmódja és fejlıdésmenete a nyugati virágtripszéhez hasonló (Jenser 1998). A megtermékenyített vagy szőznemzı nıstények a levelek epidermisze alá helyezik el 40-100 petéjüket a tojócsövük segítségével. Az embrionális fejlıdés idıtartama 2-5 nap. A lárvák kifejlıdéséhez átlagosan 5 nap szükséges. A lárvák a növény levelein, virágokban, többnyire a levél fonákán, fıként a levélerek mentén, továbbá a levélhüvelyben vagy egyéb rejtett helyen tartózkodnak. Az elınimfa- és nimfastádiumok a talaj felsı 1-2 cm-es rétegében fejlıdnek ki 3-4 nap alatt. Eközben nem táplálkoznak, de mozogni tudnak. Az imágók vedlés után elıjönnek a talajból és azonnal táplálkozni kezdenek. Egy nemzedék teljes kifejlıdéséhez átlagosan 15-30 nap szükséges a hımérséklettıl függıen (Guzman et al. 1996, Bozsik 1997, Jenser 1998, Jenser 2003, Deligeorgidis és Ipsilandis 2004, Jenser és Szénási 2004, Arrieche et al. 2006, Deligeorgidis et al. 2006a). A hımérséklet emelkedésével az egyes fejlıdési stádiumok hossza és a peterakás elıtti idı rövidül, csökken a peterakási képesség, valamint a tojásból kikelı lárvák túlélési esélye és az imágó élethossza, amely 15 ºC-on 86 nap, míg 30 ºC-on csak 13 nap (Murai 2000). A dohánytripsz 25 ºCon hosszabb idı alatt fejlıdik ki, mint a nyugati virágtripsz, ugyanakkor a peterakási aránya nagyobb, a hímek aránya pedig kisebb, így a dohánytripsz populáció növekedési rátája valamivel magasabb, mint a nyugati virágtripszé (0,176/nap szemben a 0,166/nap) (Rijn et al. 1995). A maximális reprodukciós rátát a dohánytipsz 20 ºC-on éri el (Deligeorgidis et al. 2006a). A nıstény az elszáradt növényi maradványok között, illetve a tél folyamán is zöldellı növényeken telel, például tyúkhúron, árvacsalánon, sarjadékhagymán (Jenser 1982, Bozsik 1997; Jenser 1998, Seprıs 2001, Czencz et al. 2003). Főtött fóliákban, üvegházakban folyamatosan szaporodik, azonban a dohánytripsz általában kívülrıl telepedik be a termesztı-berendezésekbe. Tavasszal az elsı fertızéseket az áttelelı nıstények okozzák. Az elsı imágók tavasszal, április folyamán, míg lárváik május folyamán jelennek meg. A lárvakolóniák rendszerint május végén, június elsı felében alakulnak ki, ettıl kezdve egyedszámuk állandóan emelkedik (Jenser 1982, Jenser 1998, Seprıs 2001, Czencz et al. 2003, Budai 2006). Közönséges virágtripsz (Frankliniella intonsa Trybom) Elterjedése és tápnövényei Egész Eurázsiában elterjedt, Magyarországon az egyik leggyakrabban elıforduló ıshonos faj (Jenser 1969, Jenser 1982). Polifág, a legkülönbözıbb családokba tartozó növényeken él. Közép11

Európában mintegy 150 növényfaj virágaiban fordul elı (Jenser 1988). Az ország különbözı pontjain lucernásokban végzett felvételezések adatai szerint a lucernán az egyik leggyakrabban tömegesen elıforduló Thysanoptera faj (Jenser 1982). Vasziné et al. (2006) 2002-2004 között végzett felmérésben a tripsszel fertızött területeken 5,4 %-os arányban találtak Frankliniella intonsa-t. Alaktani leírása A nıstény sötétbarna (3. ábra), az elıhát és a középhát sárgásbarna árnyalatú. A nıstény 1,2-1,3 mm hosszú, a hímek kisebbek (0,8-1mm) és keskenyebbek, világossárga színőek (Jenser 1969, Jenser 1982). A fej a hosszánál szélesebb. A szemek közti serték a hátulsó pontszemek elıtt helyezkednek el. A csáp 8 ízbıl áll. Az 1. és 2., valamint a 6-8. csápízek sötétbarnák, a 3., 4. és 5. csápíz sárga, az 5. csápíz csúcsi részén szürke árnyalattal. Az elıhát elülsı és hátulsó szegletében, valamint az elülsı szegélyén hosszú serték vannak. Az elülsı szeglet sertéi az elülsı szegély sertéinél hosszabbak 3. ábra Frankliniella intonsa nıstény (fotó: Lévayné 2007)

(Jenser 1982). Életmódja

Az eddig említett két tripsz fajhoz hasonló a szaporodásmódja és a fejlıdésmenete (Jenser 1998). Többnemzedékes, a nıstény főrészes tojócsöve segítségével elsısorban a virág egyes részeibe helyezi petéit (Jenser 1988, Jenser 1998, Atakan és Ozgur 1999). A lárvák és az imágók általában a virágokban helyezkednek el, míg az elınimfa és a nimfa stádiumok a talajban fejlıdnek (Jenser 1998). Szívócsapdás megfigyelés alapján megállapították, hogy a közönséges virágtripsz áprilismájus hónapokban mérsékelt repülési aktivitást mutat, amely júniusig folyamatosan növekszik. Augusztus és szeptember hónapokban tömegesen repül, feltételezhetıen a telelıhely felé (Jenser 1973). Tripszek kártétele és gazdasági jelentısége hajtatásban A kifejlett rovar és a lárva egyaránt károsít (Jenser 1998, Budai 2006). A tripsz által okozott kár mértéke függ a tápnövénytıl és a növény fenológiai stádiumától. Táplálkozásuk során szúrószívó szájszervükkel felsebzik a növény bırszövetét, majd a kiserkenı nedvet felszívják. A növény minden lágy részét szívogatják, illetve a virág nektárjából, virágporából táplálkoznak (Avar és Déri 1989). A hajtatott zöldségfélék közül a nyugati virágtripsz a paprikán és az uborkán okoz károkat (a paradicsomot nem kedveli), míg a dohánytripsz a paprikán, paradicsomon és uborkán is károsít. 12

Elsısorban a fehérhúsú paprikafajták károsodnak érzékenyen. Dísznövényeken mindkét faj egyaránt károsít (Jenser 1998, Czencz et al. 2003, Jenser 2003, Budai 2006). A közönséges virágtripsz elsısorban szabadföldi pillangós kultúrákban válhat kártevı fajjá (lucerna, bükkönyfélék) (Jenser 1982), de Zrubecz et al. (2004, 2007) megfigyelései szerint hajtatott paprikán is okozhat károkat. Hajtatott paprikában a tripszek ökonómiai kártételi szintje napi 10-26 imágó/ragadós lap között mozog a paprikaidény idıszakától és a piaci áraktól függıen (Shipp et al. 1998). A nyugati virágtripsz esetében a virágonként elıforduló egy egyed is már a kártétel veszélyét hordja magában (Glits és Pénzes 1993). A tripszek közvetlen kártétele paprikán •

Levélen: a szívogatásuk hatására a levélfelszín elszíntelenedik, átesı fényben parányi ezüstös foltok láthatók, majd késıbb barna színő ödémák keletkeznek. A levélszél rojtosodik, fejlıdési

rendellenességek,

torzulások

alakulnak ki. •

Virágon:

a

virágszirmok

deformálódnak,

rajtuk ödémák láthatók. A sziromleveleken virágpor kiszóródás figyelhetı meg, a virágok megtermékenyülnek, majd leszáradnak, a

4. ábra Tripsz kártétele paprikabogyón (fotó: Bán 2007)

növény pedig idı elıtt elöregszik. •

Termésen: a kocsány körül összefüggı hegesedés keletkezik (4. ábra), a termés torzul, deformálódik. A bogyó felületén hálózatos hegesedés, parásodás, „kozmetikai” kár alakul ki. A bogyó minısége romlik (Jenser 1982, Avar és Déri 1989, Glits és Pénzes 1993, Pénzes 1993, Tommasini és Maini 1995, Bozsik 1997, Lewis 1997, Budai et al. 1998a, Driesche et al. 1998, Jenser 1998, Klein et al. 1999, Pénzes 1999, Seprıs 2001, Budai 2002, Czencz et al. 2003, Jenser 2003, Budai 2006).

A tripszek közvetett kártétele paprikán A tripszek szívogatása nyomán keletkezett „kozmetikai” kártételnél sokkal nagyobb gondot jelenthet az, hogy egyes fajok a paradicsom bronzfoltosság vírusát (TSWV) hatékonyan terjesztı vektorok, így közvetve jelentıs terméskiesést okozhatnak. A nyugati virágtripsz, a dohánytripsz és a közönséges virágtripsz is képes a TSWV-t terjeszteni (Sakimura 1961, German et al. 1992, Peters et al. 1996, Jenser 1998, Hataláné és Kiss 2001, Seprıs 2001, Tedeschi et al. 2001, Jenser és Szénási 2004, Whitfield et al. 2005, Vasziné et al. 2006). A vírust a fertızött növényekbıl a lárvák 13

a növényi sejt citoplazmájából 15-30 perces szívogatással veszik fel táplálkozás útján, majd az imágók viszik át újabb növényekre. Az inkubációs szakasz a vektortól függıen 4-10 nap lehet. A vektor 22-30 napig, illetve élete végéig marad fertızıképes, de nem örökíti a vírust az utódaiba. A vírus átviteli módja cirkulatív, és a tripszek általi inokuláció elıfeltétele, hogy a vektorok nyálmirigyei tospovírussal fertızöttek legyenek (Sakimura 1962a, Sakimura 1962b, Wijkamp et al. 1993, Wetering et al. 1996, Jenser 1998, Hataláné és Kiss 2001, Budai 2006). A nyugati virágtripsz hímek sokkal hatékonyabban terjesztik a TSWV-t, mint a nıstények (Wetering et al. 1998, 1999). A vírus átvitel mellett további közvetett kártételük, hogy a szívogatásokkal sebzett növényeken gyakoribb a Botrytis-fertızés, és az ürülékszemcséken különbözı penészgombák telepedhetnek meg (Avar és Déri 1989). 2.1.2. Levéltetvek (Aphididae) kártétele Az üveg- és fóliaházakban a leggyakoribb kártevık a levéltetvek. A szabadban csak idıszakosan vannak jelen, néhány fajuk azonban fennmarad a növényházakban. Betelepülésükre a melegebb évszakban mindenkor számítani kell. Hajtatott paprikában a zöld ıszibarack-levéltető (Myzus persicae Sulzer), a zöldfoltos burgonya-levéltető (Aulacorthum solani Kaltenbach), a csíkos burgonya-levéltető (Macrosiphum euphorbiae Thomas) és az uborka-levéltető (Aphis gossypii Glover) a legjelentısebb (Pénzes 1999, Seprıs 2001, Budai 2002). A levéltetvek a fiatal növényi részeken, a hajtásvégeken, a bimbókon vagy a levelek fonákán szívogatnak.

A

táplálékelvonás

következtében

a

megtámadott növény rendellenesen növekszik, a levele lehullhat. A zöldfoltos burgonya-levéltető antociános elszínezıdést okozhat a paprikabogyó felületén (Budai 2002, Basky 2005, Budai 2006) (5. ábra). A levéltetvek a növénytıl felvett tápanyag egy részét ragadós anyag, úgynevezett mézharmat formájában ürítik a növény

5. ábra Aulacorthum solani kártétele paprikabogyón (fotó: Bán 2007)

felületére. A mézharmaton megtelepedı korompenész (Apiosporium salicinum) fekete bevonatot képez a növényeken (Glits és Pénzes 1993, Szalay-Marzsó 1998, Pénzes 1999, Basky 2005). A levéltetvek közvetett kártétele a növények vírusos betegségeinek terjesztése, amely sokkal jelentısebb lehet a szívogatásból eredı közvetlen károkozásnál. A beteg növényekbıl nyálukkal viszik át a fertızı anyagot az egészségesekre (Szalay-Marzsó 1989, Seprıs 2001, Budai 2002, Basky 2005, Budai 2006).

14

2.1.3. Atkák (Acarina) kártétele Hajtatott paprikában a szélesatka (Polyphagotarsonemus latus Banks) és a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae Koch) jelentıs kártevı lehet (Bognár és Jenser 1996). A szélesatka a hazai termesztı-berendezésekben csak 1981-ben jelent meg. Károsítása addig ismeretlen volt. A kártevı meglehetısen alattomosan, váratlanul, foltszerően bukkan fel a növényházakban (Budai 2002). Károsítása az egész

paprikanövényen

tömegesen

csak

táplálkozik,

így

a a

jelentkezik.

legfiatalabb fiatal

A

növényi

leveleken,

szélesatka részeken

hajtásokon,

a

virágkocsányon, a csészeleveleken, a sziromleveleken, a terméskezdeményeken és a fiatal bogyókon. A bogyókon hálószerő,

barnás

parásodás

keletkezik,

amely

torzulásokkal jár együtt (6. ábra). Az idısebb növényi részeken minimális mennyiségő atka szívogat. A károsított

6. ábra Polyphagotarsonemus latus kártétele paprikabogyón (fotó: Bán 2006)

levél kanalasodik, torzul, hasonlít a gyomirtó szer okozta elváltozáshoz (Pénzes 1999, Budai 2002). A takácsatkák szívásukkal zsenge, zöld növényi részeket károsítanak. A tápláló nedvek elvonása következtében a növények visszamaradnak a fejlıdésben és a fiziológiai elváltozások nyomán a levelek klorofillban szegényebbé válnak. Szívogatásuk nyomán a levelek színén kivilágosodó, sárguló foltok jelennek meg. A levélfonákon pedig finom, pókhálószerő szövedéket figyelhetünk meg, aminek védelmében az apró állatok és tojásaik is megtalálhatók. A levéltarkulásos kárkép összetéveszthetı a paprikalisztharmat tüneteivel, de a takácsatkák jelenlétét feltőnıvé teszik a levélfonákon, a szövedékbe megtapadó, jól látható talaj- és porszemcsék (Budai 2002). 2.1.4. Bagolylepke (Noctuidae) hernyók kártétele Az utóbbi idıben a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera Hübner) okozott nagy károkat a paprikatermesztésben. Rajta kívül a vetési-bagolylepke (Agrotis segetum Denis et Schiffermüller), a káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae

Linné),

a

gamma

bagolylepke

(Autographa gamma Linné) és a saláta-bagolylepke (Mamestra oleracea Linné) kártételére is számítani lehet (Budai 2002). 15

7. ábra Bagolylepke hernyó kártétele paprikabogyóban (fotó: Bán 2006)

A bagolylepke hernyók elsısorban a nyári idıszak károsítói, amikor a növényházak már nyitottak és az éjszaka mozgó lepkék berepülhetnek tojást rakni. A tojásokat a virágok és terméskezdemények közelébe rakják le, így a kikelı lárvák a bimbókba, virágokba és a fejlıdı termésekbe furakodnak be (7. ábra) (Balázs és Mészáros 1998, Budai 2002, Budai 2006). 2.2. A hajtatott paprika kártevıi elleni védekezés 2.2.1. Megelızés, fizikai-mechanikai és agrotechnikai védekezés lehetıségei A tripszek és az általuk terjesztett vírusok fennmaradásának megakadályozása érdekében a fóliasátrakat és azok környékét a termesztéshigiéniai elıírásoknak megfelelıen gyommentesen kell tartani (Jenser 2003), valamint a megelızésnél figyelembe kell venni, hogy a kártevık áttelelését a tökéletlen kultúraváltás segíti, és a sok éven keresztül használt talaj is fertızési forrás lehet (Zentai 2001). Lényeges a növényház gyommentessége mellett a kártevı-mentesítés, hogy tisztán lehessen indítani a kultúrát, illetve tripsz és egyéb kártevıtıl mentes palánta kiültetésére kell törekedni (Budai 2006). A megfelelı paprikafajta kiválasztása fontos szempont, mivel az egyes fajtáknál különbözı szintő rezisztenciát tapasztaltak a nyugati virágtripsszel szemben (Fery és Schalk 1991, Maris et al. 2003, Maris 2004, Maris et al. 2004). Zrubecz és Tóth (2008) feltételezései szerint a paprika hibridek közötti különbség nem befolyásolja a nyugati virágtripsz reprodukciós fitneszét, ugyanakkor megállapították, hogy azonos kártevınyomás esetén a Keceli Fehér hibrid kétszer annyi károsított termést adott, szemben a másik két vizsgált hibriddel (Century, Cecil). Eredményeik alapján a mővelésmód (egyszálas, kétszálas és kordonos mővelés) nem befolyásolta a tripszek egyedszámának alakulását, viszont az egyszálas technológia szignifikánsan több extra minıségő termést eredményezett. A támrendszeres termesztés a kártevık elleni védekezés lehetıségeit javítja, mivel így a kijuttatott rovarölı szer a levelek mindkét oldalát, valamint a virágot egyaránt kellıképpen borítja (Jenser 2003). Yudin et al. (1991) 10 %-os egyedszám-csökkenést figyeltek meg a nyugati virágtripsz egyedszámában, mikor alumínium polivinil hálóval akadályozták a tripszek terjedését salátatermesztésnél. Berlinger et al. (1993) szintén alumínium színő rovarhálóval 20-40 %-kal csökkentették a nyugati virágtripszek fóliasátorba települését a kontrollhoz képest. Kísérletükben megállapították, hogy a gátló hatás inkább az alumínium színnek köszönhetı, mivel a fehér színő rovarhálóval nem sikerült csökkenteniük a tripszek betelepülését, és megfigyelésük szerint a különbözı lyukmérető rovarhálók sem befolyásolták az eredményeket. Magyarországon a termesztı-berendezések rossz klimatizálhatósága, illetve rossz szellızöttsége miatt a rovarhálók használata nem terjedt el (Zentai 2001).

16

A tripszek elırejelzésére vizuális megfigyelés mellett a ragadós színcsapdák alkalmazása nyújt segítséget (Budai 2006). A dohánytripszet hasonló mértékben fogta a sárga és a kék ragacslap is, míg a nyugati virágtripszek nagyobb egyedszámmal voltak a kék lapokon, mint a sárgán. A ragadós színcsapdákkal is csökkenthetı a tripszek egyedszáma, azonban a védekezéshez önmagában ez nem elegendı. A színcsapdák a legnagyobb fogási eredményt akkor mutatták, ha a talaj felszínéhez közel helyezték el azokat (Brodsgaard 1993). 2.2.2. Kémiai védekezés Alkalmazása a gyakorlatban A paprikatermesztés során, egy tenyészidı alatt gyakran 20-30 rovarölı szeres kezelést is el kell végezni, amelybıl 3-4 permetezést a palántanevelés idıszakára kell tervezni. Fóliasátrak esetében általában kevesebb kezelésre van szükség, mint üvegházakban, mert az üvegházi molytető és az atkák ott kevésbé veszélyeztetnek. A növényvédelmi munka legfontosabb feladata a vírusos betegségeket terjesztı tripszek és levéltetvek elleni védekezés (Budai 2002). A tripszek elleni védekezés hajtatott paprikában elsısorban a nyugati virágtripszre épül (Kassai et al. 2000, Hataláné és Kiss 2001). A betelepülı tripszek megfigyelésére célszerő kék vagy sárga fogólapokat elhelyezni a növényállományban. Az elsı tripszek megjelenésekor meg kell kezdeni a védekezést. A készítmények hatékonyágának alapvetı kritériuma a teljes fedettséget biztosító kijuttatás (Hataláné és Kiss 2001). A tripszek ellen engedélyezett rovarölı szerek köre igen szőkös (Avar és Déri 1989, Czencz et al. 1992) (1. táblázat). Rejtett életmódjuk miatt - a spinosad tartalmú szerek megjelenéséig - elsısorban csak a melegködképzı berendezésekkel kijuttatott gázosodó szerekkel végzett légtérkezelések voltak hatásosak (Varjas és Zentai 1997, Budai 2002). Azonban az erre a célra a leggyakrabban alkalmazott diklórfosz hatóanyagú szereket csak 2008.12.06.-ig lehetett felhasználni (Ocskó 2008), és a kijuttatás-technikai hiányosságok miatt (korszerőtlen növényvédelmi eszközök és gépek) egyébként sem jelentett tökéletes megoldást ez a módszer (Varjas és Zentai 1997). A tripszeket kivéve a hajtatott paprika többi kártevıje ellen a felhasználható készítmények köre széles (1. táblázat). A levéltetvek ellen nagy permetnyomással, áztatásszerően, 1000-2000 l/ha vízmennyiséggel megfelelıen védekezhetünk még a levélfonákon lévı, rejtetten található egyedek ellen is. A levéltetvekhez hasonlóan az atkák elleni védekezést is nagy vízmennyiséggel, áztatásszerően kell végezni. A védekezés fontos szabálya, hogy csak kétszer-háromszor megismételt kezelés ad megfelelı védelmet. Az atkák ellen a várakozási idı nélküli ventillált kénpor is hatásosan felhasználható. A bagolylepke lárvák elleni védekezésnél csak a fiatal hernyók irthatók könnyen, idısebb korban jobban tőrik a növényvédı szereket, valamint a termésbe befúrva nem is érintkeznek közvetlenül a kijuttatott méreggel. A bagolylepkék rajzásának elırejelzésére 17

szexferomoncsapdák alkalmazhatók, így a védekezés megfelelı idıpontja könnyen meghatározható. (Budai 2002).

1. táblázat A paprika kártevıi ellen engedélyezett hatóanyagok és készítmények Magyarországon (Ocskó 2010) (A növényvédıszer engedély visszavonva, felhasználás: *2008.12.06-ig, **2009.03.31.)

bagolylepke

atka

levéltető

tripsz

Célszervezet

Hatóanyag spinozad abamektin acetamiprid malation* deltametrin diklórfosz* metomil** alifás zsírsav etilalkoholos növényi kivonat flonikamid paraffinolaj pimetrozin pirimikarb repceolaj acetamiprid eszfenvalerát tiametoxam alfametrin bifentrin cipermetrin deltametrin dimetoát imidakloprid lambda-ciholatrin+primikarb lambda-ciholatrin metomil** alifás zsírsav etilalkoholos növényi kivonat fenbutatin-oxid propargit abamektin piridaben tebufenpirad bifentrin metomil** indoxokarb lufenuron spinozad alfametrin cipermetrin deltametrin dimetoát lambda-ciholatrin+primikarb lambda-ciholatrin metomil**

Készítmények Spin Tor, Spintor 240 SC, Laser Vertimec 1,8 EC Mospilan 20 SP Fyfanon EW Decis 2,5 EC Unifosz 50 EC, Novofosz 50 EC Lannate 20 L Bio-sect Fito-Insect Teppeki 50 WG Agrol Plusz, Vektafid A Chess 50 WG Pirimor 50 WG Biola Mospilan 20 SP Sumi-Alfa 5 EC Actara 25 WG Fendona 2 EC Talstar 10 EC Cyperkill 25 EC, Cythrin 250, Sherpa Decis 2,5 EC Bi 58 EC, Danadim Progress, Sinoratox 40 EC Confidor 200 SL, Kohinor 200 SL, Warrant 200 SL Judo Karate 2,5 WG Lannate 20 L Bio-sect Fito-Insect Torque 50 WP Omite 57 E Vertimec 1,8 EC Sanmite 20 WP Pyranica 20 WP Talstar 10 EC Lannate 20 L Steward 30 DF Match 050 EC Spin Tor, Spintor 240 SC, Laser Fendona 2 EC Cyperkill 25 EC, Cythrin 250, Sherpa Decis 2,5 EC Bi 58 EC, Danadim Progress, Sinoratox 40 EC Judo Karate 2,5 WG Lannate 20 L

Forgalim kategória II. II. II. II. III. II. I. III. III. III. III. III. III. III. II. II. III. II. III. III. III. II. II. II. III. I. III. III. I. III. II. III. I. III. I. II. III. II. II. III. III. II. II. III. I.

É.V.I. (nap) 3 3 3 5 3 5 21 n.k. n.k. 5 n.k. 7 3 n.k. 3 7 3 3 10 3 3 28 3 3 5 21 n.k. n.k. 4 7 3 10 7 10 21 1 7 3 3 3 3 28 3 5 21

Nehézségei A hajtatott paprika kártevıi közül a vegyszeres védekezés jelenleg a tripszek ellen a legnehezebb, aminek több oka van. A nyugati virágtripsz populációk nagy rovarölıszertoleranciával érkeztek hazánkba, mivel a rendszeres és egyoldalú inszekticid használat ellenállóságot épített ki bennük (Immaraju et al. 1992, Brodsgaard 1994a, Zhao et al. 1994, Robb et al. 1995, Zhao et al. 1995, Broadbent és Pree 1997, Varjas és Zentai 1997, Budai et al. 1998b, Budai et al. 1998c, Kontsedalov et al. 1998, Jensen 2000, Zentai 2001). Az elmúlt években a 18

nyugati virágtripsz ellen a leghatásosabbnak a 2005 óta forgalomban lévı spinozad tartalmú szer bizonyult, amellyel szemben szintén alakultak már ki rezisztens törzsek (Herron és James 2005, Loughner et al. 2005, Bielza et al. 2007a, Bielza et al. 2007b, Herron és James 2007, Zhang et al. 2008). A nyugati virágtripsz mellett a dohánytripsznél is kialakult rezisztencia, fıként piretroid hatóanyagokkal szemben (Shelton et al. 2003, Allen et al. 2005, Shelton et al. 2006). A tripszek elleni védekezés még megfelelı kémiai szerekkel is rendkívül nehéz, mert a rovar rejtızködı életmódot folytat. A peték a növényi részekbe vannak süllyesztve, a lárvák és az imágók pedig általában fényszegény helyeken, a virágokban, vagy a levélfonákon tartózkodnak, ezért kontakt inszekticidekkel nehéz védekezni ellenük. A felszívódó szerekkel pedig az a probléma, hogy az alacsony nedvességtartalmú környezetben (bimbó, virág) kisebb hatékonysággal mőködnek. Az elınimfa és a nimfa stádium a talajban fejlıdik, ezért vegyszerekkel nem elérhetık (Avar és Déri 1989, Czencz et al. 1992, Budai 2002, Budai 2006). A kémiai védekezés problémáját tovább növeli, hogy 12-15 nemzedék alatt rezisztencia alakul ki, ami tekintettel a tripszek gyors fejlıdésére, igen rövid idı, ezért szerrotációt kellene alkalmazni, azonban a paprikában engedélyezett készítmények körét tekintve ez elég nehéz feladat (Avar és Déri 1989, Czencz et al. 1992). Összességében tehát termesztıberendezésben a növényvédelem komoly problémát jelent. A kémiai növényvédelem költsége esetenként a termesztés összköltségének jelentıs hányadát képviseli a gyakori beavatkozások miatt. Sokszor hetente egy-két alkalommal is szükségessé válik a növényvédı szeres kezelés, mely alacsony élelmezés-egészségügyi várakozási idejő készítmények hiánya miatt szinte teljesen lehetetlenné teszi a zöldmunkák, a termésszedések, valamint az értékesítés összehangolását. A kertésznek gyakran mérlegelni kell, melyik fontosabb számára, az egészséges növényállomány megırzése vagy az aktuális értékesítésbıl származó haszon (Budai 2006). Hatása nem célszervezetekre Az IOBC (Pesticides and Beneficial Organisms of the International Organization for Biological Control) WPRS (West Palearctic Regional Section) munkacsoportjának az egyik fı célja, hogy megvizsgálja a különbözı peszticidek természetes ellenségekre gyakorolt hatását. 1980tól 1999-ig összesen hét alkalommal tettek közre eredményeket, amelyekben 102 peszticid nem célszervezetre gyakorolt hatását ismertették (Sterk et al. 1999). Az eddig megvizsgált peszticidek listája Boller et al. (2005) összefoglalójában található. Az IOBC mellett más szerzık is vizsgálták a vegyszerek természetes ellenségekre gyakorolt hatásait. Számos vegyszercsoportba tartozó (kitinszintézis gátló, szerves foszforsavészter, piretroid, karbamát inszekticid) hatóanyagról megállapították, hogy különbözı mértékő mortalitást okoz Orius lárvákon és imágókon, illetve befolyásolják az állat peterakási képességét (Veire 1992, Veire 19

et al. 1996, Angeli és Forti 1997, Delbeke et al. 1997, Hafez et al. 1997, Angeli et al. 2000, Shipp et al. 2000, Veire et al. 2002, Sterk et al. 2003, Angeli et al. 2005, Cloyd 2005, Mahmoud és Osman 2007). Hasonló eredményekre jutottak ragadozó atkákkal (Shipp et al. 2000, James 2003, Kavousi és Talebi 2003, Sterk et al. 2003, Cloyd 2005, Prischmann et al. 2005) és katicabogarakkal (Kalushkov 1999, James 2004, Galvan et al. 2005, Cloyd és Dickinson 2006) végzett kísérletek során is. A széles hatásspektrumú inszekticidek a pókokat is károsítják, számos szer alkalmazása esetén – fıként piretroidoknál – nagymértékő mortalitás tapasztalható (Dinter és Poehling 1992, Mansour et al. 1992, Baatrup és Bayley 1993, Krause et al. 1993, Wehling és Heimbach 1994, Dinter és Poehling 1995, Wisniewska és Prokopy 1997, Dinter et al. 1998, Pekár 2002, Pekár és Haddad 2005, Deng et al. 2008), így a gyakori vegyszeres védekezés alatt álló mezıgazdasági tábláknak kisebb a pókpopulációja (Feber et al. 1998, Yardim és Edwards 1998, Bogya és Markó 1999). A pókok zsákmányolási technikája összefügg a peszticid érzékenységükkel, a hálószövı pókok kevésbé érzékenyek (ha a hálójuk védelmében tartózkodnak), mint a vadászó pókok (Mansour et al. 1992, Pekár 1999). A

Biobest

és

a

Koppert

természetes

ellenségeket

forgalmazó

cégek

on-line

(http://www.biobest.be/home/3, http://www.koppert.com) elérhetı adatbázisban ismertetik a különbözı inszekticidek összeférhetıségét a biológiai ágensekkel (1. melléklet). 2.2.3. Biológiai védekezés Elınyök és hátrányok A vegyszerek alkalmazásával szemben a biológiai védekezési eljárásoknak számos elınye van: a rezisztencia kialakulásának esélye minimális; tripszek ellen hatékonyabb; nincs munka- és élelmezésügyi várakozási idı; nincs káros szermaradék; minimális a környezetszennyezés; nincs fitotoxikus hatás; kisebb emberi munkaigényő az alkalmazás (Lenteren 2000, Budai 2006). Mindezek mellett további elınyt jelent, hogy a biológiai védekezés számára a zárt termesztıberendezések kínálják a legtöbb lehetıséget, mivel az itt termesztett, zömében friss fogyasztásra szánt növények szermaradék-elıírásai szigorúak, ugyanakkor a nagy termelési érték költségesebb védekezési eljárást is megenged, és a zárt tér módot ad a tömegtenyésztésben elıállított szervezetek alkalmazására is (Balogh et al. 1991). A biológiai védekezési módszerek elınyei mellett számos hátrány is megfogalmazódott. Az egyik legfıbb gond, hogy nem biztosít teljes mentességet a kártevıktıl (bár ezt a vegyszerek alkalmazásával sem lehet az esetek többségében elérni), csupán a károsító népesség gazdasági kártételi szint alatti szabályozását célozza meg (Budai 2006), ami a vírusjárvány szempontjából megengedhetetlen, mert azt kell megakadályozni, hogy a vírusforrás bekerülhessen (Hataláné és Kiss 2001). További probléma, hogy a biztonságos hatás eléréséhez meg kell teremteni a megfelelı 20

környezeti feltételeket (hımérséklet, páratartalom, növényápolás), és ismerni kell a kártevı fajokat, valamint a megfelelı módszert a betelepítendı hasznos szervezetek megválasztásához (Budai 2006). Az integrált módszerektıl azonban sok kertész idegenkedik, mert teljesen újszerő szemléletet és szakértelmet igényel, valamint fel kell adni a vegyszerközpontú növényvédelem látszólag kényelmes állásait. Magyarországon az is hátrányt jelenthet a biológiai védekezés alkalmazásánál, hogy a technológiák Nyugat-Európában kerültek kidolgozásra, eltérı klimatikus és környezeti viszonyok között, speciális károsító helyzet mellett, ezért a kínálatot helyi viszonyokra kell alakítani (Budai et al. 1998b). Felhasználható szervezetek Számos kutató vizsgálta már különbözı biológiai szervezetek tripszek elleni alkalmazásának lehetıségeit zöldség- és dísznövényekben egyaránt. A gyakorlatban is elterjedt és sikeres felhasználása, azonban eddig csak kevés szervezetnek, fıként a virágpoloskáknak és a ragadozó atkáknak megoldott hajtatott paprikában és uborkában (Blümel et al. 1998, Lenteren és Loomans 1998, Lenteren 1999). A virágpoloskák és ragadozó atkák mellett egyéb biológiai ágensekkel is végeztek, végeznek kísérleteket, hogy a gyakorlatban is eredményesen használható készítmények köre tovább bıvülhessen, azonban a hatékonyság mértéke nem minden esetben kielégítı. Számos vizsgálat folyt, fıként Spanyolországban a mezei poloskák családjába tartozó poloska fajokra (Dicyphus tamaninii, Macrolophus caliginosus), amelyek a tripszek mellett a levéltetvek és liszteskék elleni védekezésben is fontos szerepet tölthetnek be (Riudavets et al. 1995, Albajes et al. 1996, Castane et al. 1996, Alvarado et al. 1997, Riudavets és Castane 1998, Montserrat et al. 2000, Blaeser et al. 2004). Pókok felhasználhatóságát is vizsgálták tripszek ellen, azonban hatékonyságuk önmagában nem volt megfelelı

(lásd 2.3.2-es pont). A ragadozó ízeltlábúak mellett parazitoid

fürkészdarazsakkal (Ceranisus menes, C. americensis) is folytak biztató kísérletek, azonban fejlıdésük a célszervezethez képest rendkívül lassúnak bizonyult (Loomans 1991, Loomans és Lenteren 1996). Az ízeltlábúakon kívül különbözı fonálférgeknek (Tomalek 1991, Tomalek 1994, Chyzik et al. 1996, Arthours és Heinz 2002) és patogén gombáknak (Schaaf et al. 1991, Heyler et al. 1992, Vestergaard et al. 1995) is vizsgálták a tripszekre gyakorolt hatását. Magyarországon alkalmazható biológiai védekezés Jelenleg a tripszek ellen a leghatásosabb eljárásnak a biológiai védekezési ágensek betelepítése bizonyul, a károsítás megelızésére és csökkentésére ragadozó atkák és poloskák megbízhatóbb lehetıséget kínálnak, mint a növényvédı szerek (Hataláné és Kiss 2001). Magyarországon kereskedelmi forgalomban elsısorban a Neoseiulus (Amblyseius) cucumeris ragadozóatka és az Orius laevigatus ragadozó virágpoloska kapható (2. táblázat), amelyek közül 21

egyik sem ıshonos nálunk (Bozai 1997, Kondorosy 1999, Ripka 2006). A tripszek elleni védekezéshez az indításhoz szükséges kártevıküszöb 0,1 tripsz/virág. Minél nagyobb ettıl az értéktıl az eltérés, annál kétségesebb a védekezés sikere, illetve annál költségesebb lehet. Tripszfertızés esetén javasolt még a betelepítés elıtt növényvédı szeres kezelés beiktatása. A természetes ellenségek betelepítését az elsı virágok nyílása után lehet megkezdeni. A védekezés során a ragadozó atkát és virágpoloskát együttesen érdemes alkalmazni (Budai 2006). A biológiai védekezés legnehezebb részét a levéltetvek elleni védekezés jelenti, mivel számos levéltetőfaj betelepedhet a fóliasátrakba, és felszaporodásuk robbanásszerő lehet. További nehézség, hogy az ellenük alkalmazott szervezetek egy része fajspecifikus. Ugyanakkor a levéltetvek megjelenése elıtt kihelyezett banknövényeken felszaporított fürkészdarazsak és zengılegyek megfelelı lehetıséget kínálnak a levéltetvek elleni védekezésben. Az atkák elleni védekezés a paprikában az egyik legkönnyebben megoldható feladat, fontos azonban, hogy a kialakuló kártevıfoltokat minél hamarabb felfedezzük a kultúrában. Szélesatka esetében a kialakult gócpontokon kénpor foltszerő kiszórásával megállítható a fertızés. A bagolylepkék elleni védekezést a rajzásukhoz kell igazítani, ami szexferomoncsapdával elıre jelezhetı. A Trichogramma fürkészdarazsak alkalmazása önmagában hajtatásban nem elegendı, ezért Bacillus thüringiensis baktériumot tartalmazó készítményt szükséges használni kiegészítésként (Budai 2006).

2. táblázat A paprika kártevıi ellen engedélyezett biológiai készítmények Magyarországon (szabadforgalmú III. kategóriás növényvédelmi készítmények, élelmezésügyi várakozási idejük nincs) (Ocskó 2010) Célszervezet tripsz

levéltető

takácsatka

bagolylepke

Szervezet Orius laevigatus, Orius majusclus Amblyseius cucumeris Aphidius colemani Aphidius ervi Aphidoletes aphidimyza Orius laevigatus, Orius majusclus Phytoseiulus persimilis Macrolophus caliginosus Feltiella acarisuga Orius laevigatus, Orius majusclus Trichogramma pintoi, T. evanescens Orius laevigatus, Orius majusclus

Készítmény Biobest Orius, Koppert Thripor Biobest Amblyseius, Koppert Thripex Biobest Aphidius, Koppert Aphipar Koppert Ervipar Biobest Aphidoletes, Koppert Aphidend Biobest Orius Biobest Phytoseiulus, Koppert Spidex Biobest Macrolophus, Koppert Mirical Koppert Spidend Biobest Orius Trichoplus Biobest Orius

Dózis (egyed/100m²) 50-400, ill. 50-1000 5000-10000, ill. 5000-50000 15-100, ill. 15-50 15-200 100-1000 50-400 100-400, ill. 100-2000 50-200, ill. 50-500 25-500 50-400 100-150 kapszula/ha 50-400

2.3. A hajtatott paprika kártevıinek lehetséges ıshonos generalista természetes ellenségei 2.3.1. Virágpoloskák (Anthocoridae: Orius spp.) A Magyarországon ıshonos Orius fajok bemutatása Közönséges virágpoloska (Orius niger Wolff) Az Orius niger Magyarországon mindenütt elıfordul, elterjedt faj (Rácz 1989, Mészáros et al. 1998). Sok növényen igen gyakori, kukoricán, napraforgón, lucernán, almán éppen úgy 22

megtalálható, mint az erdei rétek, az árokpartok és az egyéb nem mővelt területek növényein (Rácz 1989). A legkisebb hazai Orius faj, 1,7-2,3 mm hosszú. A kültakarója a világosbarnától a feketéig terjed (8. ábra). Az elıháta nem főzıdik be győrőszerően. Az elıtor elülsı és hátsó sarkainál 1-1 pár elıre-, illetve hátrafelé irányuló, sötét színő serte van (Rácz 1989). Felülrıl nézve a homlokrész kétszer olyan széles, mint a szemek. A csápok színe általában a sárgástól a világosbarnáig terjed, amelynek az elsı cikkelye sötétebb. A felsı szárny színe változékony, sokszor világosbarna vagy sárgás. A hímeknél az ékkaréj sötétebb, a nıstényeknél majdnem

8. ábra Orius niger imágó (fotó: www.insektenwelt.ch)

egészen fekete. A hártyák általában barnásak és erıteljesen

kivilágosodnak a tövek felé. A lábak barnák és feketék, a hajlatoknál világosabbak. Az erısen pigmentált Orius niger egyedek könnyen megkülönböztethetık más fajoktól, ellenkezı esetekben a felsıszárny hártyáinak a megfigyelése, illetve a genitális szervek vizsgálata segít megkülönböztetni az O. niger-t az O. laevigatus-tól (Péricart 1972). Évente legalább két nemzedéke van, de a körülményektıl függıen 3-5 is lehet. Az imágók kora tavasszal jönnek elı a telelıhelyekrıl, és a virágzó növényeken gyülekeznek. Az elsı nemzedéke a másodikhoz képest kis egyedszámú. A második nemzedék idején, a nyár folyamán szaporodik fel a faj tömegesen (Rácz 1989). Nagy virágpoloska (Orius majusculus Reuter) A nagy virágpoloska Magyarországon nem olyan elterjedt, mint a közönséges virágpoloska. Hazánkban leginkább szántóföldeken fordul elı, burgonyán, kukoricán és napraforgón is megtalálható. Kedveli a mocsaras, vizes területek parti részeit, valamint gyakori a keserőfő (Polygonum), sás (Carex) és nád (Phragmites) fajokon (Rácz 1989). A legnagyobb hazai Orius faj. A hím 2,5-2,7 mm, a nıstény 2,6-3 mm hosszú. A teste fekete színő, a fedıszárnyak a sárgásbarnától a barnáig változnak (9. ábra). Alakja megnyúlt, ovális, a hím jóval keskenyebb a nısténynél. A csáp rendszerint világos színő. A nıstény tora szélesebb, mint a hímé, trapéz alakú. A lemez elsı része igen durván pontozott. A lábak világossárgák, a nısténynél a comb néha sötét (Péricart 1972, Rácz 1989). Ezt a fajt

9. ábra Orius majusculus imágó (fotó: www.biobest.be)

könnyő megkülönböztetni a többi Orius-tól a nagy mérete, a hosszú elıtora és a belsı hajlatok elmosódása, illetve a megnyúlt csápok miatt (Péricart 1972). 23

Évente valószínőleg két nemzedéke van. Imágó alakban, fıleg a nıstény telel át. Az áttelelı példányok márciusban, áprilisban jönnek elı és májusban kezdik a peterakást. A nıstény nagy mennyiségben rakja petéit a növények levélerébe és levélnyelébe. Az elsı nemzedéke júniusban, a második - amely sokkal népesebb, mint az elsı - augusztusban, szeptemberben rajzik (Péricart 1972, Rácz 1989). Törpe virágpoloska (Orius minutus Linné) A következı három faj (Orius minutus, Orius vicinus és Orius horvathi) igen hasonlít egymásra morfológiájuk és életmódjuk alapján is. Vannak ugyan konkrét elkülönítı bélyegeik, ennek ellenére biztos meghatározásuk még a hímek ivarszerve alapján sem könnyő. A nıstények meghatározása megfelelı gyakorlat nélkül nem lehetséges (Rácz 1989). Az O. minutus termesztett növényeink közül leginkább almán, körtén, málnán, szılın, napraforgón, mogyorón, szedren található meg, de számos fás- és lágyszárú növényen is gyakran elıfordul (Rácz 1989). Az imágók testhossza 2,2-2,5 mm, színe sötétbarna vagy fekete (10. ábra). A nıstények eléggé szélesek. Felülrıl nézve a homlokrész kétszer olyan széles, mint a szemek. Az elıtor trapéz alakú, a nıstényeknél változó formában, a belsı hajlatok kissé kerekek. A lemez belsı része sőrőn pontozott és jól látható, keresztben finom győrıdések vannak. A fedıszárnyak egyformán sárgák vagy sárgásbarnák. A lábak színe lehet teljesen világos, vagy az

10. ábra Orius minutus imágó (fotó: www.biolib.cz)

elülsı rész sötétebb, a hátsó lábszárak pedig részlegesen barnák. Az Orius minutus-t erısebb pontozottsága segíti megkülönböztetni a vicinus-tól és a horvathi-tól (Péricart 1972). Évente rendszerint két nemzedéke van, de 3-4 is kifejlıdhet. Az imágók telelnek. A nıstények egyenként vagy kis csoportokban helyezik el petéiket a virágkocsányokba, gyakran a virágzat alapi részébe vagy a szárába, ritkán a levél alapjába. A lárvák 15-16 nap alatt fejlıdnek ki, mialatt a kifejlettekhez hasonlóan kisebb rovarokkal, illetve atkákkal táplálkoznak (Péricart 1972, Rácz 1989). Orius vicinus Ribaut Az Orius vicinus hárson (Tilia sp.), főzön (Salix sp.), tölgyön (Quercus sp.), kırisen (Fraxinus sp.), borostyánon (Hedera sp.), libatopon (Chenopodium sp.), medvetalpon (Heracleum sp.), mentán (Mentha sp.) él (Péricart 1972, Rácz 1989).

24

Az O. vicinus imágójának hossza 2,1-2,5 mm. Az elsı és középsı lábszára világossárga, a hátulsó sötét. Az elıtor hátulsó részének közepe nagyon finoman pontozott. A felsı szárnyak világos barnás-sárgás színőek, ritkán sötétebbek a hátsó résznél (Péricart 1972). Évente 2-3 nemzedéke van, a nıstények telelnek. Tavasszal petéiket a virágkocsányra rakják. A peterakás ideje 10-70 nap lehet, ezalatt egy állat 300-400 petét rak. A lárvák 25 ºC-on 16-18 nap alatt fejlıdnek ki (Péricart 1972, Rácz 1989). Orius horvathi Reuter Az Orius horvathi lágyszárú és fás növényekrıl egyaránt győjthetı. Virágokon is szívesen tartózkodik. Életmódja eléggé ismeretlen (Rácz 1989). Az imágó 2-2,5 mm hosszú. Az elıtor keresztirányú barázdája elég mély, hátsó része sőrőn, keresztirányban ráncos és pontozott. A fedıszárny színe a világossárgától a sötétbarnáig változik. A lábak többé-kevésbé barna színőek, kivételes esetekben vagy teljesen világosak, vagy teljesen sötétek (Péricart 1972, Rácz 1989). Csak a genitáliák megfigyelése után különböztethetı meg biztosan a vicinus-tól (Péricart 1972). A virágpoloskák fejlıdését befolyásoló tényezık Az Oriusok fejlıdését, élettartamát, peterakási képességét befolyásolhatja a táplálék minısége, amelynek hatása fajonként eltérı lehet. A kifejlés alatti mortalitása lisztmolytojásokon az O. insidiosusnak 37 %, az O. majusculusnak 59 %, az O. laevigatusnak 78 %, az O. nigernek 93 % volt, míg nyugati virágtripsz imágón fejlıdve közel egyforma, 41-46 %-os mortalitása volt a három fajnak. Az Oriusok teljes fejlıdési ideje lepketojáson 15-18 nap volt, míg az élettartamuk 38-50 nap, ezzel szemben a tripsz imágón valamivel gyorsabb volt a fejlıdési idı (14-16 nap), azonban az élettartamuk jóval rövidebb volt (18-20 nap), és kevesebb petét is raktak (Tommasini et al. 2004). Chyzik et al. (1995) kísérleteiben az O. albidipennis mortalitása dohánytripszen 1 %, lisztmolytojáson 15 % és takácsatkán 60 % volt, és minél nagyobb volt a mortalitás annál kevesebb petét raktak a nıstények. A nıstények élettartama a lepketojáson 63 nap, tripszen 45 nap, míg atkán 35 nap volt, ugyanakkor a hímek élettartamát jelentısen nem befolyásolta a táplálék minısége (54-64 nap). Az Oriusok fejlıdési és szaporodási képességét illetıen a hımérséklet szintén fontos befolyásoló tényezı. Az O. laevigatus 14 ºC-on nagyon lassan fejlıdik, és kevés nıstény rak petét, míg 22 ºC és 30 ºC között kis különbséggel hasonlóan gyorsan fejlıdik, és sok petét raknak a nıstények (Tommasini és Benuzzi 1996), ugyanakkor a legmegfelelıbb a fejlıdésükhöz a 26 ºC (Tommasini et al. 2004). Baniameri et al. (2005) megállapították, hogy a hımérséklet emelkedésével (26 ºC-ról 32 ºC-ra) párhuzamosan az O. niger növekedési rátája nıtt.

25

Kártevıfogyasztó képességük A kifejlett poloskák és lárvák is ragadozó életmódot folytatnak. Polifág szervezetek, kártevıkkel, illetve virágpollennel egyaránt táplálkoznak (Blümel et al. 1998). A virágpoloskák átlagosan 10 tripszet képesek naponta elfogyasztani (Hataláné és Kiss 2001). A nıstény O. niger imágó 9-17-et, az ötödik stádiumú lárva pedig 9-14-et eszik meg naponta a dohánytripsz lárvájából a zsákmánysőrőség függvényében (Fathi et al. 2008). Deligeorgidis (2002) laboratóriumban végzett megfigyelései szerint pedig naponta 15 nyugati virágtripsz lárvát tud megenni a közönséges virágpoloska. Az O. minutus fejlıdése során napi 7-8 nyugati virágtripsz lárvát fogyasztott el (Kohno és Kashio 1998), míg az O. majusculus csak 5 tripszet fogyaszt el naponta (Riudavets et al. 1992, Blaeser et al. 2004). A fogyasztás mértékét befolyásolhatja a zsákmányfaj mérete, illetve mozgékonysága is. Megfigyelték, hogy az O. insidiosus több nyugati virágtripszet fogyasztott, mint a nála kisebb mérető és mozgékonyabb F. bispinosa-ból, illetve F. triticibıl (Baez et al. 2004, Reitz et al. 2006). Az O. laevigatus és O. majusculus levéltetőbıl (Aphis gossypii) átlagosan 4-5-öt fogyasztott naponta, és mindkét faj be tudta fejezni teljes fejlıdésmenetét levéltető monodiétán is (Alvarado et al. 1997). Az O. niger levéltetőbıl naponta átlagosan 1 példányt fogyaszt el (Rácz 1989). Az Orius fajok szerepe a növényvédelemben Számos Orius fajnak vizsgálták már a tripszek (fıként nyugati virágtripsz) elleni hatékonyságát hajtatott paprikában. Európában az eddig leggyakrabban vizsgált faj az O. laevigatus volt (Chambers et al. 1993, Vacante és Garzia 1993, Disselvet et al. 1995, Tavella et al. 1996, Blom et al. 1997, Veire és Degheele 1997, Schelt 1999, Sanchez et al 2000, Tommasini and Maini 2001), rajta kívül az O. majusculus, az O. niger, az O. insidiosus és az O. albidipennis tulajdonságait és felhasználhatóságát tanulmányozta számos szerzı (Meiracker and Ramakers 1991, Veire és Degheele 1992, Carnero et al. 1994, Disselvet et al. 1995, Rubin el al. 1996, Sanchez et al. 2000, Sanchez és Lacasa 2002). Kanadában pedig az O. tristicolor hatékonyságát vizsgálták tripszek ellen hajtatott paprikában (Gilkeson et al. 1990, Higgins 1992). Szamócában (Frescata és Mexia 1996) és padlizsánban (Tommasini et al. 1997, Tommasini 2003) az O. laevigatus, míg gyapotban az O. niger (Atakan 2006) csökkentette hatékonyan ıshonos ragadozóként a nyugati virágtripszek és közönséges virágtripszek egyedszámát. Az Orius fajok jól idızített kijuttatása – amikor a tripszek megjelennek a virágokban, illetve a színcsapdákon – elısegíti a predátor jó megtelepedését a fóliasátrakban, ezáltal javítva a kártevı elleni hatékonyságot (Veire és Degheele 1997, Sanchez és Lacasa 2002). Az O. insidiosus és az O. laevigatus megelızı védekezésként is betelepíthetı olyan kultúrákba, ahol a virágok már megjelentek, mivel pollenfogyasztással átvészelik a préda nélküli idıszakot. Az O. majusculus 26

növekvı tripsznépességnél korrekciós beavatkozásra, csak fertızött foltokra ajánlott (Hataláné és Kiss 2001). Egy matematikai modell felállításával (ahol nem vették figyelembe sem a tápnövény hatását, sem a klimatikus tényezıket) megállapították, hogy az O. laevigatust a nyugati virágtripsz megjelenése után 10 nappal kijuttatva, 1:1-es ragadozó:zsákmány arány esetén már képes egyensúlyi szinten tartani a tripszek populációját, míg kisebb ragadozó arány esetén erre nem képes (Burgio et al. 2004). Ugyanakkor szabadföldi paprikában az ıshonosan elıforduló O. insidiosus 1:40-es predátor:zsákmány arányt elérve már napokon belül minimálisra csökkentette a virágokban lévı tripszek (F.occidentalis, F. tritici, F. bispinosa) egyedszámát (Funderburk et al. 2000). Az Oriusok tripszek elleni alkalmazhatóságán kívül vizsgálták levéltetvekre, bagolylepkékre, takácsatkákra, illetve liszteskékre gyakorolt hatásukat is, azonban egyiket sem hajtatott paprikában. Az O. insidiosust szójában vizsgálták Aphis glycines (szója-levéltető) ellen (Rutledge és O’Neil 2005), az O. tantillust cirokban Helicoverpa armigera (gyapottok bagolylepke) ellen (Sigsgaard és Esbjerg 1997), az O. majusculust paradicsomon Tetranychus urticae (kétfoltos takácsatka) ellen (Blaeser et al. 2004), míg az O. majusculust és O. laevigatust különbözı zöldségnövényekben Bemisa tabaci (dohányliszteske) ellen (Arno et al. 2008). Mindegyik kártevı ellen sikeresnek bizonyult a virágpoloskák alkalmazása. A tripszek elleni védkezés során az ıshonos virágpoloskák jobban alkalmazkodhatnak a környezeti feltételekhez, mint a kereskedelmi forgalomban kapható idegen fajok, így a hajtatás teljes ideje alatt biztosíthatják a kártevık alacsony egyedszámát, szemben a tömegtenyésztett idegen fajokkal, amelyek teljesen el is tőnhetnek a fóliasátrakból a termesztés végére (Veire és Degheele 1992, Tommasini és Maini 2001, Bosco et al. 2008). Az Oriusok helyváltoztatásának mértékét a kártevık egyedszáma nagymértékben befolyásolhatja, Montserrat et al. (2004) megfigyelései szerint az O. majsuculus az alacsony zsákmánysőrőségőhöz képest több idıt töltött el azon a növényen, amelyen nagyobb volt a zsákmánysőrőség. Az ıshonos Oriusok fóliasátrakba települése hatékony természetes védekezési mód lehet a tripszek ellen, ha a tripszfertızés nem túl nagy, illetve ha nem használnak széles hatásspektrumú inszekticideket. A vegyszeres védekezések elhagyása esetén megfigyelések szerint több Orius faj (O. laevigatus, O. niger, O. majusculus) is betelepül a fóliasátrakba, amelyek megelızik a tripszek túlzott elszaporodását (Veire és Degheele 1992, Veire és Degheele 1997, Fejt és Jarosik 2000, Tavella et al. 2000, Tommasini és Maini 2001, Sanchez és Lacasa 2002, Bosco et al. 2008). Mészáros et al. (1998) szerint az O. niger a zsákmányállat túlszaporodásának megakadályozására nem képes, ugyanakkor a túlszaporodás mértékének csökkentésében fontos szerepe van.

27

2.3.2. Pókok (Araneae) A Földön a leírt pókfajok száma 40700 (Platnick 2009), amelybıl Magyarország területén körülbelül 750 faj található meg (Szinetár 2006). A pókok mint generalista ragadozók jelentısége A pókok tevékenysége gazdasági szempontból hasznos vagy közömbös lehet. Valamennyien ragadozók, táplálkozásuk során általában a méretüknek megfelelı rovarokat, rovarlárvákat fogyasztják, így igen sok legyet, szúnyogot, levéltetvet elpusztítanak (Loksa 1989). Számos szabadföldi kísérlet során a pókok hatékonyan csökkentették a kártevık populációját, illetve az általuk okozott károkat (Greenstone 1999). A tapasztalatok szerint tehát a generalista ragadozók képesek alacsony egyedszámon tartani a kártevıket, azonban a hirtelen nagy egyedszámnövekedést nem képesek megakadályozni (Riechert és Lockley 1984, Riechert és Lawrence 1997, Marc et al. 1999). A generalista ragadozók ugyanakkor akár hatékonyabbak is lehetnek a kártevık egyedszámának csökkentésében és stabilizálásában, mint a specialista ragadozók (Riechert 1999, Symondson et al. 2002). Ennek egyik oka, hogy azokra a ragadozókra, amelyeknek összetett a tápláléka, kevésbé hat egy táplálék faj egyedszámának gyors lecsökkenése, mint egy specialista ragadozóra (Riechert 1999), mivel más rovarokon (kártevı vagy hasznos) való táplálkozással képesek átvészelni az adott idıszakot, amíg alacsony a célszervezet egyedszáma (Richert és Lockley 1984, Nyffeler et al. 1992, Maloney et al. 2003). A pókok azért is ideálisak lehetnek a kártevık elleni védekezésben, mert gyakran ötvenszer több állatot is zsákmányolnak és ölnek meg, mint amennyit elfogyasztanak (Riechert és Lockley 1984). Egy hálószövı pók hálójában egyszerre akár 1000 rovar is lehet, amelynek azonban nagy részét nem fogyasztja el a pók (Nyffeler et al. 1994). A pókfajok eltérı vadászó stratégiájának és bizonyos mikrokörnyezetek elınyben részesítésének köszönhetıen minden fajnál megfigyelhetı különbözı mértékő specializáció, annak ellenére, hogy a pókok generalista ragadozók (Nyffeler et al. 1994, Marc és Canard 1997, Marc et al. 1999, Nyffeler 1999). A kerek hálót szövı pókok mint az Araneidae és Tetragnathidae család fajai kabócákkal, szárnyas levéltetvekkel, kétszárnyúakkal, hártyásszárnyúakkal, lepkékkel és szöcskékkel táplálkoznak. A Linyphidae család fajai vitorlahálót készítenek, mellyel kabócákat, kétszárnyúakat és bogarakat zsákmányolnak. A Theridiidae és Dictynidae családba tartozó pókok úgynevezett hurokhálót készítenek. Fıként kétszárnyúakat, félfedeles-szárnyúakat, levéltetveket, kabócákat, valamint ormányosbogarakat zsákmányolnak. Negyedik típusú fogóháló a tölcsérháló, amelyet például az Agelenidae család tagjai készítenek. Táplálékuk a bogarak, lepkék és az egyenesszárnyúak rendjébıl kerülnek ki. A zsákmányszerzésükhöz fogóhálót nem készítı vadászó pókok (Thomisidae, Lycosidae, Salticidae, Oxyopidae) nappal vagy éjszaka, aktív mozgással 28

keresik táplálékukat, de lehetnek lesbıl támadó ragadozók is. A vadászó pókok táplálékspektruma igen széles: egyenesszárnyúak,

egyenlıszárnyúak, félfedeles-szárnyúak, lepkék, tripszek,

kétszárnyúak, hártyásszárnyúak és a bogarak egy része egyaránt lehet zsákmányuk (Riechert és Bishop 1990, Nyffeler et al. 1994, Marc és Canard 1997). Megfigyelések szerint a vadászó stratégiát folytató pókok jobban kontrollálhatják a kártevıket, mint a hálószövık, mert sokkal változatosabb lehet zsákmányuk típusa és mérete (Young és Edwards 1990). Nyffeler et al. (1992) szerint az Oxyopidae salticus legalább 34 rovarfajt fogyaszt 9 különbözı rendbıl. Ezzel szemben a hálószövık sokkal specializáltabbak. Annak ellenére, hogy képesek szöcskéket és bogarakat is fogyasztani, általában csak levéltetveket és legyeket zsákmányolnak. Kicsi a hatásuk a poloskákra, ormányosbogarakra, levélbogarakra és hernyókra nézve (Young és Edwards 1990). A pókok táplálék-specializációjának további oka lehet, hogy számukra sem minden zsákmányállat elınyös, vannak olyanok, amelyek akár mérgezıek is lehetnek vagy egyszerően csak kevés tápanyagtartalmuk miatt nem megfelelıek (Toft 1999, Toft és Wise 1999a, Toft és Wise 1999b). A pókok mint természetes ellenségek elıfordulása mezıgazdasági területeken Számos pókcsalád fajai elıfordulnak agrárterületeken, ahol fontos kártevıfajok potenciális ragadozóiként vannak jelen (Riechert és Bishop 1990, Nyffeler et al. 1994, Marc és Canard 1997, Bogya és Markó 1999, Lang et al. 1999, Marc et al. 1999, Snyder és Wise 1999, Tóth és Kiss 1999, Greenstone 2001, Samu és Szinetár 2002, Maloney et al. 2003, Nyffeler és Sunderland 2003, Thorbek et al. 2004, Samu 2007, Birkhofer et al. 2008, Monzó et al. 2009). A pókok hatékonyak lehetnek a kártevık elnyomásában, csökkenthetik az általuk okozott károkat és javíthatják a növény egészségi állapotát és termıképességét (Greenstone és Sunderland 1999). A pókoknak generalista táplálkozásukból eredıen változatos a zsákmányállat-összetétele (Riechert and Lockley 1984, Nyffeler 1999), így a különbözı fajok egymást kiegészítı élettereinek köszönhetıen kevés menedéket hagynak a kártevıknek (Sunderland 1999). A rovarok egyedszáma szignifikánsan megnı, ha a pókok ragadozását meggátolják (Riechert és Lawrence 1997). Brokkoliban a poloskák és a lepkék okozta kártétel 32 %-os volt pókok jelenlétében, amely 93 %-ra nıtt, ahogy a pókokat eltávolították (Riechert és Bishop 1990). Kukoricában a farkaspókok elnyomták a tripszek, levéltetvek és kabócák populációit (Lang et al. 1999). Egy szántóföldi mőveléssel felhagyott területen a vadászó és a hálószövı pókok is egyaránt korlátozták a fitofág bogarak, kétszárnyúak és egyenlıszárnyúak egyedszámát (Riechert és Lawrence 1997). Alma ültetvényben is hatékonyak voltak a pókok sodrómolyok lárvái, illetve a bimbólikasztó bogarak ellen (Marc és Canard 1997). A pókok tehát képesek csökkenteni azon 29

kártevık populációját, amelyek egyedszámát a táplálék mennyisége, illetve az azért folytatott versengés nem korlátozza megfelelıen (Sunderland 1999). A pókok nemcsak közvetlen a ragadozásuk által csökkenthetik a kártevık számát, hanem közvetve jelenlétükkel az adott növény elhagyására, menekülésre serkenthetik a fitofág fajokat (Riechert és Lockley 1984, Marc et al. 1999, Sunderland 1999). Egy új termesztési kultúrába a pókok többsége fonalröpítéssel érkezik. Általában a pókok 50 %-a nem a szomszédos táblákból vándorol az új helyre, hanem távolabbról érkezik. Bevándorlásuk a mezıgazdasági környezetbe tehát nemcsak a környezı természetes élıhelyek függvénye, mivel a fonalröpítés képessége biztosítja az évente megújuló mezıgazdasági táblák pók-együttesének legalább a felét (Bishop és Riechert 1990). A fonálröpítés alkalmazását számos tényezı kiválthatja, mint például a nagy pók-egyedsőrőség (Weyman et al. 1995) vagy a zsákmányállatok hiánya az adott területen (Weyman et al. 2002), de különbözı meteorológiai tényezık is befolyásolhatják (Greenstone 1990), például 3 m/s-nál nagyobb szélsebességnél nem „repülnek” a pókok (Weyman 1995). A vadászó stratégiát folytató pókok egyedszáma növelhetı „mulcs” használatával, ami menedéket és megfelelı nedvességet biztosít a pókoknak, ezáltal a zöldségnövényeken keletkezı kártétel szignifkánsan csökkenthetı (Riechert és Bishop 1990). A pókpopulációk egyedszáma és fajgazdagsága növelhetı köztes vetés alkalmazásával, csökkentett talajmőveléssel, valamint térben elkülönített sávos mőveléssel, illetve a táblaszegélyek változatosabbá tételével (Samu et al. 1999). Samu (2003) eredményei szerint a sávos mőveléső lucerna kaszálatlan sávjaiban 53 %-kal több pók volt a normál mőveléső kontrollhoz képest, ugyanakkor a kaszálatlan sávok nagyobb pókegyedszáma nem növelte a kaszált sávok egyedszámát. Nyffeler és Breene (1990) réten végzett megfigyelései szerint is hátrányos hatása volt a kaszálásoknak a pókpopulációra, amely a kaszálás hatására a szomszédos táblákba vándorolt. Sunderland és Samu (2000) megfigyelése alapján az esetek 33 %-ában tudták növelni a pókok egyedszámát „csoportosított diverzifikációval” (pl.: köztes vetés, nem haszonnövény sávok alkalmazásával), az esetek 80 %-ában pedig „kevert diverzifikációval” (pl: alávetés, részleges gyomosság, mulcsozás, kevesebb mővelésszám alkalmazásával). Pókok felhasználása a biológiai védekezésben A magyarországi mezıgazdasági területeken egyik leggyakrabban elıforduló pókfaj, a közönséges karolópók (Xysticus kochi Thorell) (Bogya és Markó 1999, Tóth és Kiss 1999, Samu és Szinetár 2002). Nyugati virágtripsz elleni alkalmazhatóságát számos szerzı vizsgálta az elmúlt évek folyamán a Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetében folyó kutatások során (Tóth 2000,

30

Nagy 2002, Galambos 2002, Nagy et al. 2003, Zrubecz 2004, Zrubecz et al. 2004, Bíró 2005, Bán 2006, Béres 2006, Bán et al. 2007a, Bán et al. 2007c, Nagy et al. 2007, Zrubecz et al. 2007). Bíró (2005) laboratóriumi körülmények között megállapította, hogy a közönséges karolópók képes tripsz monodiétán is fejlıdni, amely során átlagosan napi 10-20 nyugati virágtripszet fogyasztottak a juvenilis pókok (11. ábra). A szabadföldi vizsgálatok során egyedileg izolált paprikanövényes kísérletekben (Zrubecz et al. 2004, Nagy et al. 2007, Zrubecz et al. 2007), izolált blokkokban (100 tı paprika/blokk) (Béres 2006), majd üzemi mérető hajtatásban (Bán et al. 2007a) is megállapították, hogy a lucernából begyőjtött és laboratóriumban felszaporított X. kochi frissen kelt,

11. ábra Xysticus kochi lárva ragadozása Frankliniella occidentalis imágón (fotó: Nagy 2005)

illetve juvenilis egyedei csökkentik a tripsz kártételt. A közönséges karolópókkal való védekezést ugyanakkor számos körülmény nehezítette, mivel a kijuttatott pókok egyedszáma gyorsan lecsökkent az izolált blokkokban, illetve az üzemi mérető kísérlet során (Bán 2006, Bán et al. 2007b, Bán et al. 2007c). További problémát jelentett a hatékonyság növelésénél, hogy nagyon idı- és munkaigényes a X. kochi egyenkénti begyőjtése majd etetetése, valamint a tárolás és a tömegszaporítás alatt jelentıs az elhullási arány (Nagy 2002, Nagy et al. 2003). Önmagában tehát a közönséges karolópók alkalmazása nem bizonyult kellıen hatékonynak a tripszek elleni védekezés során. 2.3.3. Katicabogarak (Coccinellidae) A katicabogarak családjába közel 5000 faj tartozik, amelybıl Magyarországon 78 faj jelenléte ismert (Lövei 1989). A Magyarországon leggyakoribb katicabogár fajok bemutatása Hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata Linné) 6-8 mm nagyságú, szárnyfedıin egy közös pont mellett három-három fekete folt van, alapszíne vörös (12. ábra) (Lövei 1989). Mindenütt gyakori, de elınyben részesíti

az

50

cm-nél

alacsonyabb

lágyszárú

növényállományokat. Tavasszal gabonafélékben (Lövei 1989, Zhou és Carter 1992), pillangósvirágú növényeken, leginkább lucernán (Lövei 1989, Kalushkov és Hodek 31

12. ábra Coccinella septempunctata imágó (fotó: Bán 2008)

2004), valamint csalánon és babon (Zhou és Carter 1992) szaporodik fel tömegesen. Megfigyelések szerint a sóskaborbolya levele és az ebszékfő virága különösen vonzó hatással van a nıstényre (Schaller és Nentwig 2000). Magyarországon általában egy nemzedéke van. Az áttelelt bogarak április végén, május elején jönnek elı. Telelıhelyük közelében táplálkoznak és párosodnak, majd lágyszárú vagy fás növényeket felkeresve levéltető telepek közelében rakják le petecsomóikat (Lövei 1989). A nıstény csomóban 10-80 petét helyez el, és egy nıstény összesen 350-1500 petét rak a táplálékától függıen (Lövei 1989, Kalushkov és Hodek 2004). A nagyobb testmérető katicáknak mint például a hétpettyes katica nagyobb levéltető sőrőségre van szükségük, mint a kisebb méretőeknek, ahhoz, hogy petét rakjanak (Dixon 2007, Honek et al. 2008). A lerakott peték mennyisége és a peterakás ideje szorosan összefügg a táplálék mennyiségével, illetve minıségével (Dixon és Guo 1993, Hemptinne et al. 1993, Honek et al. 2008). A lárvák fejlıdésének hossza és az imágók élettartama függ a hımérséklettıl és a táplálék minıségétıl (Lövei 1989). A lárvák fejlıdéséhez szükséges minimum hımérséklet 11 ºC. A hımérséklet emelkedésével folyamatosan csökken a fejlıdési idı és csökken a fejlıdés alatti mortalitás is (Katsarou et al. 2005). 15 ºC-on 61 nap, míg 25 ºC-on csak 12 nap a lárvák kifejlıdési ideje azonos táplálékon (Lövei 1989). Különbözı levéltető fajok esetében 4-5 nap eltérés is lehet azonos hımérsékleten a katica lárvák fejlıdési idejében (Omkar és Srivastava 2003). 25 ºC-on az imágó 95 napig is élhet (Kontodimas et al. 2008), eltérı táplálék esetén ez az érték 59-88 nap között változhat (Omkar és Srivastava 2003, Kalushkov és Hodek 2004). A lárvák és az imágók egyaránt melegkedvelık, egyedszámuk a különbözı években a levéltetvek gyakoriságától függıen tág határok között változhat. Az új nemzedék imágói augusztusban jelennek meg (Lövei 1989), ebben az idıszakban nagy távolságokra is repülhetnek, hogy megfelelı telelıhelyet találjanak, azonban az alacsony hımérséklet és a nagy szél korlátozza vándorlási képességüket (Sárospataki és Markó 1995). Szeptember, október végéig aktívak, majd egyesével vagy kisebb csoportokban, fő között, csalánfoltokban (Lövei 1989), illetve erdık déli és nyugati szélén védett helyen (Zhou és Carter 1992) telelnek át. Az áttelelést átlagosan 48 %-uk éli túl évjárattól, testmérettıl és nemtıl függetlenül (Honek 1997). Kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata Linné) 3,5-5 mm nagyságú, szárnyfedıi gyakran sárgásvörösek egy-egy fekete folttal (13. ábra), vagy egészen feketék két sárga folttal, esetleg anélkül. E két szélsıséges mintázat között minden átmenet elıfordul. Magyarországon nagyon elterjedt, a gyümölcsösökben is gyakori (Lövei 1989), de alapvetıen az erdei fás (Tilia europea, Betula pendula, Salix purpurea) környezetet kedveli (Kalushkov 1998). A kétpettyes katicabogár az egyik legkorábban aktív katicabogár fajunk, a telelı imágók kora tavasszal, általában áprilisban jönnek elı (Lövei 1989). Az áttelelı nıstények élethossza átlagosan 32

37 nap (Bazocchi et al. 2004). A telelıhely közelében táplálkoznak, párosodnak, a fı peterakási idıszak májusban van (Lövei 1989). A nıstények összesen átlagosan 720 petét raknak le (Bazocchi et al. 2004), egy csomóban pedig 12-28 petét helyeznek el (Kalushkov 1998). A nıstény mindig felméri, hogy az adott levéltető kolónia, amelynek közelében a petéit elhelyezi, elegendı táplálékot nyújt-e a lárvák kifejlıdéséhez, ezért a legtöbb petét mindig a levéltetvek egyedszámának maximuma elıtt rakja le (Hemptinne et al. 1991).

13. ábra Adalia bipunctata imágó (fotó: Bán 2008)

Elegendı táplálék hiányában lassul a lárvák fejlıdése, valamint nı a mortalitásuk (Schüder et al. 2004). A lerakott peték számát befolyásoló másik fontos tényezı a táplálék minısége (Hemptinne et al. 1993, Rana et al. 2002). Érdekesség, hogy a számára kedvezıtlen levéltető táplálék (pl. Aphis fabae) fogyasztása esetén a piretroidokkal és az IGR vegyületekkel szemben 2-4-szer fogékonyabbá válik a kedvezı táplálékhoz képest (Kalushkov 1999). A kétfoltos katica fejlıdése a hımérséklet emelkedésével egyre gyorsabb, a mortalitása pedig egyre kisebb (Schüder et al. 2004). 25 ºC-on laboratóriumi körülmények között különbözı levéltető fajokon átlagosan 8-10 napig tartott a lárvák kifejlıdése (Kalushkov 1998). Az új nemzedék imágói május és október között aktívak, ritkán egy második nemzedék is kifejlıdhet, amely rendszerint nem képes befejezni a fejlıdését. 20-30-as csoportokban telel kéregrepedésekben, hasadékokban, védett helyeken (Lövei 1989). Tizennégypettyes füsskata (Propylea quatuordecimpunctata Linné) 3,5-5 mm nagyságú, sárga szárnyfedıin 14 fekete pöttyet visel, de van fekete szárnyfedıjő sárga pöttyes változata is (Lövei 1989) (14. ábra). Magyarországon sokféle szántóföldi és kertészeti kultúrában

megtalálták,

köztük

lucernában,

burgonyában,

cukorrépában,

uborkában.

Nedvességkedvelı faj, a kifejlett bogár

a

lágyszárú

növényeket

részesíti elınyben (Lövei 1989). Szabadföldi megfigyelések során a lucernán a katicabogár fajok 15 %-át, míg burgonyán a 10 %-át tette ki, e két növényen fıként az Acyrtosiphon

pisum, illetve a Myzus persicae

14. ábra Propylea quatuordecimpunctata imágók (fotó: Bán 2008)

levéltetőt fogyasztotta (Kalushkov és Hodek 2005). A csoportosan telelı imágók tavasszal jönnek elı és a 65-90 napos tojásrakási idıszak alatt táplálékuktól függıen átlagosan naponta 20 petét raknak csomókban. A hımérséklettıl függıen a lárva 17-27 nap alatt fejlıdik ki, egyedfejlıdési küszöbhımérséklete 13 ºC (Lövei 1989). Az imágó

33

25 ºC-on 69 napig él, ezalatt több, mint 700 petét rakhat (Kontodimas et al. 2008). Az imágó mezıvédı erdısávok, szántóföldek között rendszeresen vándorol, azonban telelése elıtt már nem repül nagyobb távolságra (Lövei 1989). Tizenhárompettyes katica (Hippodamia variegata Goeze) Kisebb mérető katicabogár faj, 3-3,5 mm nagyságú. Fején sárga halántékfolt van, elıtora fekete, sárga szegéllyel, szárnyfedıi pedig vörösessárgák, hat-hat kerek folttal (15. ábra). Magyarországon mindenfelé közönséges, általában a száraz, füves élıhelyeket és az alacsony bokros területeket kedveli. Teljes egyedfejlıdése csak gabonafélékben megy végbe, optimális táplálkozás mellett 17 nap alatt fejlıdik ki a lárva (Lövei 1989). Az optimális fejlıdéshez 26 ºC-ra van szüksége, míg a szükséges minimális hımérséklet 11 ºC (El Habi et al. 2000). Az imágó laboratóriumi vizsgálatok során 25

15. ábra Hippodamia variegata hím és nıstény párzása (fotó: Bán 2008)

ºC-on 960 petét rakott, és a generációs ideje 34 nap volt (Kontodimas és Stathas 2005). Erdıszegélyek avarjában, főcsomók között, kövek alatt, esetleg talajban telelhet át nagyobb csoportokban az imágó (Lövei 1989, Honek et al. 2007). Feketesárga katóka (Coccinula quatuordecimpustulata Linné) 3-4 mm nagyságú a kifejlett imágó, amelynek alapszíne fekete, a két szárnyfedıjén hét-hét sárga folt van, ezek különbözı mértékben összefolyhatnak (16. ábra). A szárazabb füves helyeket kedveli, de sokféle mezıgazdasági kultúrában, fıként szántóföldi növényekben

(lucerna,

kukorica,

napraforgó,

gabonafélék)

gyakori. A többi katicabogár fajhoz hasonlóan erdıszéleken avarban, vagy a talaj felsı rétegében telel. Az imágó téli nyugalomba vonulása elıtt már 1 hónappal inaktív (Lövei 1989).

16. ábra Coccinula quatuordecimpustulata imágó (fotó: Bán 2007)

Kártevıfogyasztó képességük A fajok többsége ragadozó, általában levéltetvekkel, atkákkal, pajzstetvekkel, tripszekkel vagy más lágytestő rovarokkal táplálkoznak, de pollent, nektárt és gomba spórát is fogyaszthatnak (Schmid 1992, Triltsch 1999, Ricci et al. 2005). Mind a lárvák, mind az imágók véletlen kereséssel találnak táplálékot. A lárva csak akkor reagál a zsákmányállatra, ha megérintette, az imágó pedig 78 mm-re lát. Egy zsákmányállat megtalálása után az egész növényt átkutatják. Az imágó kevésbé kitartó, mint a lárva, ha nem talál újra táplálékot, akkor elrepül (Lövei 1989). Az imágók elvándorlásának mértéke arányos a fajtársak számának és a levéltetvek sőrőségének arányával 34

(Krivan 2008). Levéltető híján a katicabogár átlagosan 20 percet tölt egy növényen, míg levéltető jelenlétében az egyedszámuktól függıen átlag 60-80 percet, tehát a katica akkor is elhagyhatja a növényt, ha nem fogyasztotta el az összes potenciális zsákmányt (Minoretti és Weisser 2000). A zsákmánykeresés sikeressége számos abiotikus és biotikus tényezı függvénye lehet, mint például a növény morfológiája, a levéltető faja, a katica fejlettségi szintje, életkora, éhsége, valamint a fajon belüli és fajok közötti versengés mértéke (Ferran és Dixon 1993). Egyes katicabogár fajok sokféle zsákmányállatot elfogyasztanak, azonban fejlıdésüket csak a számukra teljes értékő táplálékon képesek befejezni. A nem teljes értékő zsákmányfajok lehetnek mérgezıek vagy nem mérgezıek a katica számára, ez fajonként változó (Lövei 1989). A hétpettyes katicabogár polifág faj, több levéltetőfajjal táplálkozik, köztük olyanokkal is, amelyek más katicabogár fajokra mérgezıek vagy nem képeznek teljes értékő táplálékot (Lövei 1989). Levéltetveket áprilistól októberig fogyaszt, a legnagyobb mennyiségben májusban és júniusban. Gombaspórát (a legtöbb esetben Alternaria spp.) júliusban fogyaszt a leggyakrabban, illetve nem levéltető táplálékon – ami leggyakrabban tripsz – szintén júliusban ragadozik. Pollent május és szeptember között fogyaszt. A frissen kelt imágóknak sokkal gyakoribb tápláléka a nem levéltető ízeltlábú, illetve a gombaspóra, mint az áttelelt imágóknak (Triltsch 1999). A lárvák a teljes fejlıdési idejük alatt 500-800 Aphis fabae-t, 300 Rhopalosiphum padi-t (Lövei 1989), 700 Myzus persicae-t (átlag napi 59-65), 600 Aphis gossypii-t (átlag napi 43-53) is képesek elfogyasztani (Omkar és Srivastava 2003). A kifejlett bogarak naponta átlagban 100 levéltetőt zsákmányolnak (Lövei 1989), egy levéltető elfogyasztásához átlag 10 percre van szükségük (Minoretti és Weisser 2000). Deligeorgidis et al. (2005a) laboratóriumban végzett kísérleteiben az 1:35-ös ragadozó:zsákmány arány megfelelıen kontrollálta a Macrosiphum euphorbiae levéltető fajt. A hétpettyes katica szintén laboratóriumi körülmények között a dohánytripsz és az üvegházi liszteske ellen is hatékonynak bizonyult 1:30-as ragadozó:zsákmány arány mellett (Deligeorgidis et al. 2005b), azonban fontos, hogy e faj levéltető táplálék nélkül nem képes befejezni a teljes fejlıdésmenetét (Hodek és Michaud 2008). A kétpettyes katica sokféle levéltetőt fogyaszt, a teljes kifejlıdéséhez alkalmas fajok többsége gyümölcsfákon károsít. Kora tavasszal levéltetvek híján virágport is fogyaszthat, ami növeli termékenységét. A levéltetveken kívül zsákmányol más rovarfajokat is, illetve atkákkal is táplálkozhat. A teljes lárvafejlıdés alatt 190 levéltetőt képes elfogyasztani. A kifejlett bogár átlagosan napi 40-50 levéltetőt zsákmányol (Lövei 1989). A tizennégypettyes füsskata elsısorban levéltetvekkel, de más rovarokkal is táplálkozik. A táplálék minıségétıl függıen napi 30-45 levéltetőt (Sitobion avenae, Aphis gossypii) zsákmányol. A lárva egyedfejlıdése során 240-420 levéltetőt fogyaszt (Lövei 1989).

35

A tizenhárompettyes katicabogár olyan levéltetveket is zsákmányol, amelyek más katica fajokra mérgezı hatásúak. Naponta átlagosan 46 levéltetőt fogyaszt el. Levéltetvek hiányában pollennel és nektárral táplálkozik (Lövei 1989). Lárváit és imágóit sikeresen alkalmazták hajtatott uborkában Aphis gossypii ellen, 1:30-as és 1:90-es ragadozó:zsákmány aránynál is egyformán hatékony volt (El Habi et al. 2000, Zibai és Hatami 2001). A nálunk nem ıshonos katicabogár fajjal, a Harmonia axyridisszel (Harlekin katica) végzett kísérletben, még a rendkívül alacsony ragadozó zsákmány arány mellett is hatékony volt a katicabogár a zöld ıszibarack-levéltetővel szemben egyedileg izolált hajtatott paprikán. 10 nap alatt 1:320-as ragadozó zsákmány aránynál 95 %-os, míg 1:640-es aránynál 86 %-os volt a hatékonysága (Larock et al. 2003). A katicabogarak nemcsak közvetlenül a táplálkozásukkal csökkenthetik a levéltetvek egyedszámát. Jelenlétük a növény elhagyására serkenti az ott tartózkodó levéltetveket, a bogár megjelenése után két órán belül megjelennek szárnyas egyedek is a levéltető kolóniában, amely segíti a könnyebb elvándorlást (Minoretti és Weisser 2000). Hatékonyságot csökkentı tulajdonságaik A katicabogaraknak Hemptinne és Dixon (1997) szerint két kockázati tényezıvel kell szembenézniük a peterakás elıtt. Az egyik az, hogy a lárvák táplálék híján nem tudják befejezni fejlıdésüket, ha a levéltető telepek megjelenéséhez képest túl késın raknak petét a nıstények, ugyanis a levéltető kolóniák ritkán maradnak fenn egy hónapnál tovább, a lárvák pedig közel egy hónapig fejlıdnek. A másik kockázati tényezı, ha túl sok petét raknak, akkor a sok lárva miatt ugyanis lecsökken a levéltetvek száma és ebben az esetben is táplálékhiány lép fel. A katicabogarak utódaik fejlıdése érdekében túlságosan körültekintı ragadozók, ezért ritkán lehetnek igazán hatékonyak a levéltetvek pusztításában. Az afidofág katicabogár fajok alkalmazása tehát általában nem hatékony a biológiai védekezések során, ugyanakkor a pajzstető fogyasztó fajoké viszont igen (Dixon et al. 1997, Magro et al. 2002), pedig az afidofág fajok több idıt töltenek táplálkozással és nagyobb a kapacitásuk is a a pajzstető fogyasztó fajokhoz képest (Magro et al. 2002). A hatékonyságbeli különbség egyik fı oka az lehet, hogy az afidofág fajok lassabban fejlıdnek a zsákmányállatuknál, míg a pajzstető fogyasztók hasonlóan vagy gyorsabban (Dixon et al. 1997). Kindlmann et al. (2005) által végzett szabadföldi kísérletben a hétpettyes katicabogár és a Harmonia axyridis sem tudta korlátozni az Aphis gossypii felszaporodását, amely alapján szerintük sem lehetnek a hosszú fejlıdéső ragadozók hatékony korlátozói a gyorsabb fejlıdéső kártevıknek.

36

Katicabogarak egyedszám-növelésének lehetıségei Salátában Sengonca et al. (2002), míg karalábéban Kranz et al. (2002) vizsgálták a köztes vetésként alkalmazott Artemisia vulgaris, Tanacetum vulgare és Urtica dioica hatását a katicabogarakra és a levéltetvekre nézve. Megállapították, hogy a gyomok jelenlétében szignifikánsan nıtt a katicabogár imágók és lárvák száma a gyom nélküli kontrollhoz képest. A gyomnövények vonzóképessége között nem volt különbség. A leggyakoribb katicabogár fajok a C. septempunctata, a P. quatuordecimpunctata és az A. bipunctata voltak, amelyeknek megnövekedett egyedszáma szignifikáns mértékben csökkentette a salátában (Myzus persicae, Macrosiphum euphorbiae) és a karalábéban (Brevicoryne brassicae, Myzus persicae) elıforduló levéltetvek számát a kontrollhoz képest. Lucernában a katicabogarak sokkal hosszabb idıt töltöttek a mesterségesen kialakított különbözı mérető és tagoltságú lucerna foltokban és kevesebben hagyták el azokat, mint a lucerna foltok közti üres területeket. A katicák lucerna foltok közötti mozgása sokkal intenzívebb volt, ha több részre volt tagolva a terület, függetlenül attól, hogy az egyes foltok között mekkora volt az izolációs távolság (Grez et al. 2005). 2.3.4. Sávos tripsz (Aeolothrips intermedius Bagnall) Elterjedése Magyarországon általánosan elterjedt, rendszeresen elıforduló ragadozó faj (Jenser 1982). Lévayné és Tóth (2008) hajtatott paprikában végzett vizsgálatai alapján megállapította, hogy az Aeolothrips intermedius 1-4 %-os arányban fordult elı a fóliasátrakban az összes tripszfajhoz viszonítva. Eredményeik alapján a fóliasátrak külsı környezete, illetve az ott található gyomfajok befolyásolják a ragadozó tripsz betelepedését. A legjelentısebb betelepedési forrásnak a következı gyomok bizonyultak: Melilotus officinalis, Anthemis arvensis, Lactuca seriola, Conyza canadensis, Sambucus ebulus, Cytisus nigricans, Conium maculatum, Cirsium arvense. Magyarországi lucerna táblákban az Odontothrips confusus, az F. intonsa, a T. tabaci és az Ae. intermedius a négy leggyakoribb tripszfaj (Bayar 1999a, Bayar 1999b). Az Ae. intermedius május végén jelenik meg a lucernában, majd általában augusztus elején, illetve közepén éri el az egyedszáma a maximumot, de évjárattól függıen júniusban is jelentkezhet a csúcspont (Bayar 2001). Szlovéniában, Horvátországban, Szerbiában és Montenegróban végzett felvételezések alatt 16 növénycsaládba tartozó 30 különbözı növényfajon találták meg az Ae. intermedius imágóit (Trdan et al. 2005a). Szerbiában búzatáblában és annak környezetében lévı 23 különbözı növényfajon végzett vizsgálatok során 32 tripszfaj közül a második leggyakoribb volt a sávos tripsz a dohánytripsz mellett (Andjus 2004), míg lucernában 12 tripszfaj közül szintén a második leggyakoribb volt az O. confusus után (Anus és Trdan 2005). 37

Alaktani leírása A kifejlett nıstény 1,3-1,6 mm (17. ábra), a hím 1,0-1,2 mm nagyságú, teste sötétbarna, fekete alapszínő (Jenser 1989). A csáp 9 ízbıl áll, az utolsó öt íz egybeolvadt. A 3. és 4. csápíz megnyúlt, csúcsi felén egy hosszúkás, egyenes vonalú vagy meggörbült érzıbarázda van. Az utolsó öt csápíz egybeforrott, a 2. íz legalább az alapján sötét. Az elıháton nincs hosszú serte. Az elülsı szárnyon harántirányú vagy hosszanti sötét színő sávok vannak. A tojócsı felfelé görbült. A hímek potrohszelvényén fajokra jellemzı függelékek helyezkednek el (Jenser 1969, Jenser 1982).

17. ábra Aeolothrips intermedius nıstény (fotó: Lévayné 2007)

Életmódja

Évente több nemzedéke fejlıdik ki. A vegetációs idıszakban a különbözı fejlıdési stádiumban lévı egyedei egyaránt megtalálhatók. A legkülönbözıbb növények virágaiban vagy közelében tartózkodnak. Az ivarérettség eléréséhez szükségük van arra, hogy virágport fogyasszanak, de elsısorban takácsatkákkal és tripszlárvákkal táplálkoznak. A lárva fejlıdési ideje 26 ºC hımérsékleten a zsákmányfajtól függıen 12-19 nap (Jenser 1989). Jelentısége A lárva és a kifejlett alak egyaránt kistermető, lágytestő rovarokkal, atkákkal, fitofág tripszekkel táplálkozik (Jenser 1982). Egy lárva kifejlıdése során 100-150 tripszlárvát vagy kb. 300 takácsatkalárvát fogyaszt (Jenser 1989). Lévayné és Tóth (2008) megfigyelései szerint a sávos tripsz azokban a fóliasátrakban szaporodott el, amelyekben a dohánytripsz volt a domináns kártevı faj. Trdan et al. (2005b) fehér herén végzett vizsgálataik alapján szintén arra a következtetésre jutottak, hogy a sávos tripsz potenciálisan a dohánytripsz kontroll szervezete lehet. Laboratóriumi vizsgálatban a sávos tripsz imágó átlag napi 3 dohánytripszlárvát evett meg, míg a lárvák átlagosan napi 2,3 tripszlárvát fogyasztottak el. A fogyasztás mértékét befolyásolta a dohánytripszek egyedszáma. Minél nagyobb volt a zsákmány egyedszáma, annál többet ettek a ragadozó tripszek (Fathi et al. 2008). Szintén laboratóriumi körülmények között a sávos tripsz naponta átlagosan 2,26 nyugati virágtripsz lárvát zsákmányolt és a 18 napos vizsgálat alatt összesen 20,83 lárvát evett meg (Zegula et al. 2003). Három egymást követı évben végzett megfigyelések alapján lucernában a sávos tripsz O. confusus-hoz viszonyított aránya 1:10-rıl három év alatt 1:1-re nıtt, így feltételezhetı, hogy szabályozta az O. confusus egyedszámát (Bayar 2001).

38

2.4. Vegyes ragadozó-, illetve vegyes kártevı-együttes hatásai: elıny vagy hátrány? 2.4.1. Vegyes ragadozó-együttes hatásai A „conservation biological control” a természetes ellenségek egyedszámának és diverzitásának a növelésével próbálja elérni a kártevık elleni hatékonyságának fenntartását. A vegyes természetes ellenség-együttesnek pozitív, semleges és negatív hatásai is lehetnek a kártevık populációjára nézve, amelynek kimenetele többek között függhet a niche-ek egymást kiegészítı hatásától, a fajok közötti predációtól és a meglévı egyedszámoktól (kártevı és ragadozó) (Straub et al. 2008). Kedvezı, illetve semleges hatás Egyes szabadföldi kísérletek során a levéltetvek elnyomásának mértéke növekedett a természetes ellenségek biodiverzitásának növelésével (Snyder et al. 2008, Straub és Snyder 2008), ugyanakkor Straub és Snyder (2006) eredményei szerint a különbözı populációk fajösszetétele fontosabb az eredményesség szempontjából, mint a fajgazdagság növelése. A természetes ellenségek közötti kapcsolatban a versengés elısegíti a változatosságot és stabilabb együttest hoz létre, amely nagyobb mértékben lehet képes a kártevık számának csökkentésére és alacsony szinten tartására (Sunderland 1999). A természetes táplálékhálózatok vizsgálata során a generalistákat is tartalmazó tápláléklánc sokkal stabilabb együttest mutatott, mint amelyikbıl hiányzott (Wise et al. 1999). A ragadozó, illetve a zsákmányfajok testméretének változatossága szintén hozzájárulhat a kártevık egyedszámának csökkenéséhez, mivel a nagyobb ragadozók nagyobb, míg a kisebbek kisebb zsákmányt fogyasztanak (Nyffeler et al. 1994). A változatos ragadozó-együttes nemcsak a kártevık egyedszámát csökkentheti hatékonyabban, hanem a növény termıképességére is pozitívan hathat (Snyder és Wise 1999). Az O. niger és az Ae. intermedius dohánytripsz elleni együttes alkalmazásakor nagyobb volt az átlagos napi tripszfogyasztás (9-24 lárva/nap), mint akkor, amikor a két ragadozót külön-külön alkalmazták (7-9 lárva/nap). Az Orius csak abban az esetben fogyasztott ragadozó tripszet, ha olyan alacsony volt a dohánytripsz lárvák egyedszáma (10 lárva), hogy az nem fedezte a napi szükségletüket, tehát nagy kártevısőrőség esetén az O. niger-t és az Ae. intermedius-t érdemes együttesen használni (Fathi et al. 2008). Hajtatott paprikában az O. insidiosust és a Phytoseiulus persimilist sikeresen alkalmazták együtt a nyugati virágtripsz, illetve a takácsatkák ellen, annak ellenére, hogy az Orius atkát is zsákmányolhat (Fejt és Jarosik 2000). Uborkában sem befolyásolta az O. insidiosus az Aphidius colemani Aphis gossypii elleni hatékonyságát (Pierre et al. 2006). Az O. majusculus tripszek elleni hatékonyságát nem befolyásolta sem a ragadozó atka, sem az Aphidoletes aphidomyza jelenléte (Brodsgaard és Enkegaard 1995).

39

Az egymás közötti versengés, az egymás közötti ragadozás és a fajon belüli kannibalizmus ellenére csak a P. persimilis és a Neoseiulus cucumeris ragadozó atkák együttes alkalmazása tudta egész évben biztosítani a kártevık hosszútávú kontrollját, ugyanakkor a P. persimilis önmagában alkalmazva csökkentette a leggyorsabban a takácsatkák egyedszámát (Schausberger és Walzer 2001). A pókok és a specialista természetes ellenségek közötti kapcsolat általában egymást kiegészítı hatást eredményez, amely növeli a kártevık elleni hatékonyságot. A specialisták lecsökkentik

a

kártevık

egyedszámát,

a

pókok

pedig

megakadályozzák,

hogy

újra

felszaporodhassanak (Sunderland 1999). A fajon belüli, illetve az egyéb predátor fajok közötti ragadozás ellenére a legnagyobb esélye a kártevık alacsony szinten tartására egy változatos pókegyüttesnek van (Maloney et al. 2003). A pókok kártevık elleni sikeressége hosszútávon tehát a legjobban a nagy pók-egyedsőrőség és sok esetben a nagy pókdiverzitás fenntartásával valósítható meg (Riechert 1999), mivel egy változatos összetételő pók-együttesben különbözı zsákmányszerzı stratégiával, különbözı élıhely preferenciával és különbözı aktív idıszakkal rendelkezı fajok vannak, így nagyobb az esélye, hogy egy adott kártevıt legalább egy faj ragadozni fog (Marc et al. 1999). A pók-együttes egy fajjal szemben biztosíthatja az egész termesztési idı alatt az eltérı fejlıdési stádiumban lévı zsákmányállatok elpusztítását a különbözı pókfajok zsákmányméret igényeit kielégítve. A pókegyüttes azért is fontos, mert a pókoknak sokkal hosszabb a generációs intervallumuk, mint táplálék állataiknak, ezért egy faj nem lenne képes korlátozni azok egyedszámát (Riechert és Lockley 1984, Riechert és Bishop 1990, Riechert 1999). Több pókfajból álló csoport tehát sokkal hatékonyabb lehet a kártevık egyedszámának csökkentésében, mint egyetlen pókfaj (Greenstone 1999, Sunderland 1999). Szántóföldi kísérlet és modellezés során is kimutatták, hogy a pókfajok gazdagságának növelése a zsákmányállatok biomasszájának csökkenéséhez vezet (Provencher és Riechert 1994). Riechert és Lawrence (1997) megállapította, hogy a rovarok egyedszáma sokkal kisebb volt az egy pókfajhoz képest ott, ahol egy körhálót, egy vitorlahálót készítı és két vadászó pókfaj is jelen volt. Két különbözı hálótípust szövı pók többet zsákmányolt egy pókra nézve, ha csoportban voltak, mint külön-külön, tehát a ragadozók közötti versengés befolyásolhatja táplálkozási viselkedésüket, növelheti ragadozásuk mértékét (Rypstra 1997). Hodge és Uetz (1996) eredményei szerint is a két pókfaj alkotta csoport szignifikánsan többet zsákmányolt, mint az egy fajból álló csoport és a magányos pók, ami a különbözı táplálkozási szintek kihasználásának az eredménye. A generalista ragadozók (futóbogarak és pókok) közössége ıszi búzában jelentısen csökkentette a levéltetvek egyedszámát annak ellenére, hogy a fajok közötti ragadozás befolyásolta hatékonyságukat (Lang 2003). Nyffeler et al. (1992) megfigyelései szerint a kártevık kártételi 40

szintje akkor is gazdasági küszöbérték alatt maradt, ha a pókok csökkentették az egyéb ragadozók egyedszámát. Kedvezıtlen hatás A vegyes ragadozó-együttes esetében számolni kell azzal, hogy a ragadozók versenyezhetnek egymással és a hiperpredáció néha mérsékeli a biológiai védekezés hatékonyságát (Rosenheim et al. 1993, Hodge 1999, Marshall és Rypstra 1999, Sunderland 1999). A kártevıelnyomó képessége nagyobb egyetlen fajnak, mint egy több fajból álló csoportnak, ha a csoporton belüli fajok kölcsönösen képesek ragadozni egymást. Ugyanakkor, ha a vegyes ragadozó-együttesben csak egyirányú predáció figyelhetı meg a fajok között, vagy egyáltalán nincs intraguild predáció, akkor hatékonyabb a kártevık ellen, mint egyetlen faj (Vance-Chalcraft et al. 2007). Egy mesterségesen kijuttatott biológiai kontroll szervezet és annak természetes ellensége közötti kapcsolat szintén korlátozhatja a kártevık elleni hatékonyságot (Rosenheim 1998). Két ragadozó faj közötti predációt, illetve a fajon belüli kannibalizmus mértékét a táplálékforrás egyedsőrősége is befolyásolhatja. Elegendı fitofág állat esetén a predátor fajok elsıdlegesen azok állományát gyérítik és nem a ragadozókét (Wittmann és Leather 1997, Tommasini et al. 2002, Chow et al. 2008, Fathi et al. 2008). Az Orius egyedek fajok közötti predációja, illetve a fajon belüli kannibalizmus mértéke fordítottan arányos a táplálék mennyiségével. Kevés táplálék esetén az Orius laevigatus imágók és az ötödik stádiumú lárvák jelentıs ragadozást mutattak a második stádiumú lárvákon a laboratóriumi kísérletek során (Tomassini et al. 2002). Az eddigi megfigyelések szerint az Oriusok befolyásolhatják más ragadozók (Phytoseiulus persimilis, Neoseiulus cucumeris, Amblyseius degenerans, Macrolophus caliginosus, Aphidoletes aphidomyza) kártevık elleni hatékonyságát, és zsákmányolhatják is ıket, viszont fordítva ez nem mondható el, tehát az egyéb ragadozók nem befolyásolják az Orius-ok hatékonyságát (Brodsgaard és Enkegaard 1995, Wittmann és Leather 1997, Jakobsen et al. 2004, Coll et al. 2007, Weintraub et al. 2007, Chow et al. 2008). A ragadozók együttes alkalmazásának hatékonyságát az alternatív táplálék elérhetısége is befolyásolhatja. Az Orius laevigatus jelentısen többet ragadozott Neoseiulus cucumeris ragadozó atkán pollen hiányában, mint pollen jelenlétében (Coll et al. 2007). A katicabogarak fajok közötti ragadozásának mértékét nagyban befolyásolja a testméret, tehát a ragadozás iránya két faj között mindig a nagyobb testmérettıl a kisebb felé mutat, akkor is, ha a nagyobb testmérető alacsonyabb fejlettségi stádiumban van. Az imágók között azonban testmérettıl függetlenül nem figyelhetı meg intraguild predáció. Másik fontos tényezı a mozgásképesség, így petéken bármely mozgó stádiumban lévı alak képes ragadozni (Félix és Soares 2004). Ugyanakkor egyes katicabogár fajok petéi toxikusak is lehetnek más katica fajokra nézve, és csak katica petén 41

táplálkozva egyáltalán nem vagy csak kevés lárva képes befejezni teljes fejlıdésmenetét (Hemptinne et al. 2000). A generalista ragadozók és a specialista természetes ellenségek közötti kapcsolat a fentebb leírt kedvezı hatások mellett, kedvezıtlen is lehet. Snyder és Ives (2001) eredményei szerint a Pterostichus melanarius futóbogár faj közvetve növelte az Acyrtosiphon pisum levéltető egyedszámát azáltal, hogy lecsökkentette a levéltető specialista természetes ellenségének, az Aphidius ervi parazitoid fürkészdarázsnak az egyedszámát. Két generalista természetes ellenség hatása egy év alatt is változhat. Egy kísérletben a futóbogarak és a pókok a termesztés korai idıszakában hatékonyan kontrollálták a kártevıket, azonban késıbb a kártevı faj megváltozásával a pókok fajok közötti ragadozása megnıtt, ami lecsökkentette a kártevık elleni sikerességét (Snyder és Wise 2001). 2.4.2. Vegyes kártevı-együttes hatásai a ragadozók és a védekezés szempontjából Kedvezı hatás Egy változatosabb zsákmány (kártevı) együttes több szempontból is kedvezı lehet. Egyrészt a kártevık közötti versengés korlátozhatja a felszaporodásukat (Messelink et al. 2008). Deligeorgidis et al. (2006b) megfigyelései szerint a nyugati virágtripsz csökkentette a dohánytripsz élettartamát mikor a két faj együtt volt jelen. Másrészt a vegyes táplálék növelheti a ragadozó fajok populációjának növekedési erélyét és szaporodási rátáját, így növekedhet hatékonyságuk (Messelink et al. 2008). A pókok kifejlıdéséhez például szükséges feltétel a többféle, változatos táplálék fogyasztása (Nyffeler 1999). Horváth et al. (2005) eredményei szerint a zsákmányfajok számának és egyedszámának mennyisége növelte a pókok fajgazdagságát, egyedszámát és diverzitását egy magyarországi fekete fenyı erdıben. Paini et al. (2008) paprikán és repcsényretken végzett vizsgálataik során megfigyelték, hogy az ıshonos kártevık túlsúlya elınyös is lehet, mivel a fajok közötti versengés következtében megakadályozhatják a növényvédelmi szempontból jelentısebb idegen fajok megtelepedését és felszaporodását. Az USA keleti partvidékén ıshonos Frankliniella tritici nem engedte megtelepedni az USA nyugati partvidékérıl elterjedve a világon szinte mindenütt uralkodó fajjá váló invazív nyugati virágtripszet. A különbözı kártevıkkel fertızött növények jobban vonzzák az Oriusokat, mint a kártevı nélküli növények, tehát a virágpoloska az illat alapján tájékozódva képes megtalálni zsákmányát. Az O. laevigatus elınyben részesítette a takácsatkával fertızött növényeket a tripszekkel fertızött növényekkel szemben (Venzon et al. 1999). VanLaerhoven et al. (2000) megállapították, hogy az Orius tristicolor zsákmánykeresési viselkedését befolyásolta a növényen talált zsákmány

42

mennyisége, illetve a károsított levelek száma. Az Orius gyorsan elhagyta az adott növényt, ha nem talált zsákmányt, illetve kártételt. Kedvezıtlen hatás Xu et al. (2006) megfigyelései szerint a kétfoltos takácsatka és a nyugati virágtripsz együttes jelenléte esetén nagyobb dózis kijuttatása volt szükséges Orius insidiosus-ból, mivel a nyugati virágtripsz jelenléte jelentısen csökkentette a takácsatkán való ragadozás mértékét. A Mermessus deticulatus pók alacsony Collembola egyedszám mellett több hálót épített, és 50 %-kal jobban csökkentette a levéltetvek számát a nagy Collembola egyedszámhoz képest, tehát az alternatív táplálék bıséges jelenléte negatívan befolyásolta a pók levéltetvekre kifejtett hatását (Gavish-Regev et al. 2009). Venzon et al. (2000) megfigyelték, hogy a nyugati virágtripsz az uborkalevél fonákára húzódott a takácsatka szövedékének menedékébe, ha a közelben egy Orius tripszet zsákmányolt, így sokkal kisebb lett az esélye, hogy a virágpoloska elkaphassa.

43

3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1. A lucerna, a csalán, a gyalogbodza és a zamatos turbolya ízeltlábú-együttesének vizsgálata A

természetesellenség-szolgáltató

képesség,

majd

a

betelepített

ízeltlábú-együttes

összetételének és egyedszámának megállapításához 2006 és 2008 között fıként lucernából (Medicago sativa) és csalánból (Urtica dioica) főhálóval győjtöttünk mintákat. A három év alatt lucernából összesen 24 alkalommal 1025 hálócsapásnyi mintát, míg csalánból összesen 26 alkalommal 1125 hálócsapásnyi mintát vettünk (3. táblázat). A nehéz főhálózhatóságból, illetve a rövid virágzási idıszakából következı alkalmatlanságuk miatt gyalogbodzából (Sambucus ebulus) és zamatos turbolyából (Anthriscus cerefolium) csak három-három alkalommal vettünk mintát 2007-ben, elıbbibıl összesen 130, míg utóbbiból összesen 150 hálócsapással.

2008

2007

2006

3. táblázat A 2006-2008 között végzett növényvizsgálatok idıpontjai, helyszínei és mintaszámai

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

dátum júl. 07. júl. 13 júl. 20. júl. 27. aug. 10. aug. 17. aug. 24. ápr. 10. ápr. 20. máj. 02. máj. 10. máj. 31. jún. 11. júl. 11. júl. 24. aug. 01. aug. 08. aug. 15. ápr. 29. máj. 26. jún. 02. jún. 10. jún. 16. júl. 28.

2007

dátum 1. 2. 3.

jún. 21. júl. 03. júl. 11.

Lucerna hely mintanagyság ismétlés dátum Jászfényszaru 25 hálócsapás 1 júl. 07. Jászfényszaru 25 hálócsapás 1 júl. 13 Jászfényszaru 25 hálócsapás 1 júl. 20. Jászfényszaru 25 hálócsapás 1 júl. 27. Jászfényszaru 25 hálócsapás 1 aug. 10. Gödöllı 25 hálócsapás 1 aug. 17. Jászfelsıszentgyörgy 25 hálócsapás 1 aug. 24. Gödöllı 10 hálócsapás 5 ápr. 20. Gödöllı 10 hálócsapás 5 máj. 02. Gödöllı 10 hálócsapás 5 máj. 10. Gödöllı 10 hálócsapás 5 máj. 22. Gödöllı 10 hálócsapás 5 máj. 31. Gödöllı 10 hálócsapás 5 jún. 11. Gödöllı 10 hálócsapás 5 jún. 21. Gödöllı 10 hálócsapás 5 júl. 03. Gödöllı 10 hálócsapás 5 júl. 11. Gödöllı 10 hálócsapás 5 júl. 24. Gödöllı 10 hálócsapás 5 aug. 01. Gödöllı 10 hálócsapás 5 ápr. 29. Gödöllı 10 hálócsapás 5 máj. 13. Gödöllı 10 hálócsapás 5 máj. 26. Gödöllı 10 hálócsapás 5 jún. 10. Gödöllı 10 hálócsapás 5 jún. 23. Gödöllı 10 hálócsapás 5 júl. 07. júl. 28. aug. 11. Gyalogbodza hely mintanagyság ismétlés dátum Vácszentlászló Vácszentlászló Boldog

10 hálócsapás 10 hálócsapás 10 hálócsapás

5 5 3

ápr. 10. ápr. 20. máj. 02.

Csalán hely minta Boldog 25 hálócsapás Boldog 25 hálócsapás Vácszentlászló 25 hálócsapás Vácszentlászló 25 hálócsapás Vácszentlászló 25 hálócsapás Pusztamonostor 25 hálócsapás Vácszentlászló 25 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Vácszentlászló 10 hálócsapás Zamatos turbolya hely mintanagyság Vácszentlászló Vácszentlászló Vácszentlászló

10 hálócsapás 10 hálócsapás 10 hálócsapás

ismétlés 1 1 1 1 1 1 1 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 5 ismétlés 5 5 5

2006-ban a növények vizsgálatát különbözı mintavételi helyeken július, augusztus hónapokban heti gyakorisággal végeztük. Egy alkalommal 25 hálócsapásnyi mintát vettünk ismétlések nélkül. 2007-ben és 2008-ban Gödöllın azonos lucernatáblából (15. melléklet), míg Vácszentlászló mellett azonos csalánfoltokból (16. melléklet) történtek a mintavételezések áprilistól 44

augusztus elejéig. Csalánból átlagosan 10-14 naponként vettünk mintákat, míg lucernából a kaszálásokhoz igazítva, egy növedékbıl általában 7-10 naponként. 2007-ben május 18-án és június 20-án, míg 2008-ban május 10-én, június 22-én és július 30-án kaszálták a lucernát. Egy felvételezés alkalmával 10 hálócsapásnyi ízeltlábút hálóztunk öt ismétléssel (3. táblázat). A begyőjtött ízeltlábúakat nylon zacskókban fagyasztva tároltuk, majd szétválogattuk az állatokat, és 70 %-os etanolban tartósítottuk. A ragadozó virágpoloska fajokat (Orius spp.), a pókokat (Araneae), a katicabogarakat (Coleoptera: Coccinellidae) és a ragadozó tripszeket (Aeolothrips intermedius), valamint a fitofág ízeltlábúak közül a tripszeket (Thysanoptera) megszámoltuk és faj szinten meghatároztuk. Az Orius fajokat Péricart (1972), a pókokat Heimer és Nentwig (1991), a katicabogarakat Bährmann (2000), a tripszeket Jenser (1982) munkája alapján határoztuk meg. A tripszek teljes biztonsággal történı meghatározása nem lehetséges preparálás nélkül, ugyanakkor a mintanagyságra való tekintettel (10200 imágó) csak az összesen begyőjtött tripsz imágóknak a 6,55 %-át preparáltuk ki. Csalánból 338 (az összes 8,8 %-a), lucernából 311 (az összes 5,5 %-át), gyalogbodzából 12, míg zamatos turbolyából 8 egyedet. A különbözı tripszfajok megoszlásának eredményei emiatt hibával terheltek, ugyanakkor a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása szempontjából kielégítı pontosságú. A preparátumok alapján meghatározott tripszfajok az 2. mellékletben találhatók. A növények ragadozó ízeltlábú szolgáltató-képességének értékeléséhez (lásd 5.1.) a fogási eredményeket azonos mértékegységre vetítve adjuk meg a kereskedelmi forgalomban kapható ragadozó fajok betelepítési mennyiségével. A kereskedelmi forgalomban kapható ragadozó fajok betelepítési mennyiségét 100 m2-re adják meg, míg a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazásához a javasolt betelepítési mennyiség 100 m2-re 50 hálócsapás (10 paprikatıre 1 hálócsapásnyi ízeltlábú 5 paprikatı/m2-el számolva) (lásd 5.4.). A fogási eredmények ismertetésénél (lásd 4.1.2.), illetve az értékelésénél (5.1.) az adatok tehát 50 hálócsapás átlagos tartalmát mutatják. A különbözı idıpontokban végzett fogások eredményeibıl lehet következtetni a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása során potenciálisan betelepített egyedszámokra is. 3.2. Vegyes ízeltlábú-együttesek hatásának vizsgálata egyedileg izolált paprika növényeken A kísérletet a SZIE-GAK Kht. kertészetében egy nagylégterő (7,5 m széles, 33 m hosszú és 3,2 m magas) fóliasátorban, egyedileg izolált, Emese fajtájú paprikanövényen végeztük 2006-ban és 2007-ben. Az izolátorok falát 55 µm lyukbıségő PET (polietilén-tereftalát) szitaszövet, míg fedelét akril lemez alkotta. Az izolátorok alját a talajba süllyesztettük, amelyek 150 cm hasznos belmagasságúak és 40 cm átmérıjőek voltak. Oldalukon cipzárral zárható kezelınyílásokat készítettünk (18. ábra). 45

Az egyedileg izolált paprikanövényeken csalánból (Urtica dioica), lucernából (Medicago sativa) és gyalogbodzából (Sambucus ebulus) főhálóval begyőjtött ízeltlábú-együttes hatását vizsgáltuk. A főhálózott anyagot vászonzacskóban tároltuk a kijuttatásig, majd azok tartalmát ürítettük

az

izolátorokba.

Tripszekkel

mesterségesen fertızött, illetve fertızés nélküli kezeléseket végeztünk minden növénnyel, így a következı nyolc kezelést alkalmaztuk nyolc ismétléssel mindkét év során:

18. ábra Egyedi növényizolátorok a vegyes ízeltlábú-együttes vizsgálatánál (fotó: Bán 2006)

1. 0K: nullkontroll (tripsz és ízeltlábúak betelepítése nélkül) 2. K: kontroll (tripsz betelepítése) 3. CS: csalán (csalánból főhálózott ízeltlábúak betelepítése) 4. CS+T: csalán + tripsz (csalánból főhálózott ízeltlábúak és tripsz betelepítése) 5. L: lucerna (lucernából főhálózott ízeltlábúak betelepítése) 6. L+T: lucerna + tripsz (lucernából főhálózott ízeltlábúak és tripsz betelepítése) 7. B: gyalog bodza (gyalogbodzából főhálózott ízeltlábúak betelepítése) 8. B+T: gyalogbodza + tripsz (gyalogbodzából főhálózott ízeltlábúak és tripsz betelepítése)

A mesterséges tripsz fertızést 2006-ban egy pusztamonostori, 2007-ben pedig egy jászfényszarui termelı fóliasátrából győjtött paprikavirágok kijuttatásával végeztük. Egy fiolába öt paprikavirágot győjtöttünk, majd minden izolátorba (kivéve a nullkontrollt) kijuttattunk egy fiolát, illetve a virágok átlagos tripszegyedszámának a meghatározásához megvizsgáltuk 10 fiolának a tartalmát. Ezek alapján 2006. július 9-én átlagosan (±szórás) 11,70 (±3,24), míg 2007-ben június 6án átlagosan (±szórás) 6,05 (±1,78) tripsz imágót és lárvát juttattunk ki a fertızni kívánt izolátorokba. Minden növényfajról két alkalommal történt betelepítés, alkalmanként 10 hálócsapás/paprika mennyiséggel. 2006-ban július 19-én és július 26-án, míg 2007-ben június 14-én és június 21-én telepítettünk mindhárom növényrıl. A felvételezések 10-14 naponként történtek 2006-ban augusztus 8. és október 13. között, míg 2007-ben június 27. és szeptember 26. között, mindkét évben hét-hét alkalommal. A technológiailag érett paprikabogyók szüretelése után a következıket végeztük el: 1. Kf tripsz: a tripsz által károsított felület (%) nagyságának meghatározása becsléssel 2. Kf egyéb: a tripszkáron kívüli egyéb károsított felület (%) meghatározása becsléssel 46

3. Kf tripsz + Kf egyéb = Kf összesen: az összes károsított felület (%) meghatározása 4. a paprikabogyók tömegének mérése 5. a paprikák minıségi kategóriákba sorolása (I. és II. osztály, eladhatatlan) 3.3. A vegyes ízeltlábú-együttes hatásának vizsgálata üzemi mérető hajtatott paprikában A vegyes ízeltlábú-együttes hatásának vizsgálatát üzemi méretben a Jászságban és Gödöllın végeztük. 2006-ban és 2007-ben hét különbözı helyszínen két (egy kísérleti, egy kontroll) egymás mellett

elhelyezkedı,

azonos

mérető,

nagylégterő

fóliasátorban

(19.

ábra)

végeztünk

megfigyeléseket, így a két év során összesen 28 fóliasátorból vettünk mintákat. Helyszínenként nézve a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban azonos volt a tıszám, a paprika fajtája, a termesztés módja (általában kordonos mőveléső volt) és a termesztés technológiája,

csak

a

növényvédelmi

technológia különbözött. A paprikákat általában április

elejétıl

május elejéig ültették

ki

helyszínektıl függıen. A termésszedések június elejétıl az elsı fagyokig, október végéig, november elejéig tartottak.

19. ábra A jászfelsıszentgyörgyi kísérleti helyszín, az elıtérben lucerna táblával (balra a kontroll, jobbra a kísérleti fóliasátor) (fotó: Bán 2007)

Az ízeltlábú-együttes kártevık elleni hatékonyságának megállapítását a paprikavirágok tripsz, levéltető és virágpoloska tartalma, a paprikabogyók károsított felületének nagysága, valamint a terméseredmények alapján állapítottuk meg.

3.3.1. A kísérleti helyszínek bemutatása 2006-ban a Jászságban Jászfényszarun három helyszínen, Boldogon két helyszínen, míg Pusztamononostoron és Jászfelsıszentgyörgyön egy-egy helyszínen lévı fóliasátrakban végeztük a megfigyeléseinket. 2007-ben egy kísérleti helyszín kivételével ugyanott folytak a kísérletek, ahol 2006-ban is. A Jászfényszaru 1-es helyszín helyett 2007-ben Gödöllın győjtöttünk adatokat. A vizsgált fóliasátrak közül csak a Jászfényszaru 1-es helyszínen voltak főthetıek a fóliasátrak, a többi helyszínen hideg hajtatást folytattak. A fóliasátrak egy része belterületen lakóházak között, egy része a településektıl több kilométer távolságra külterületen, egy része pedig a települések határán helyezkedett el különbözı környezetben (4. táblázat).

47

4. táblázat A fóliasátrak elhelyezkedése, közvetlen környezete és a kísérletet megelızı években alkalmazott vegyszeres növényvédelem intenzitása az egyes kísérleti helyszíneken Helyszín

Fóliasátrak elhelyezkedés

Gödöllı

belterület

Jászfényszaru 1. Jászfényszaru 2.

belterület belterület

Jászfényszaru 3.

külterület

Boldog 1.

belterület határán

Boldog 2.

belterület határán

Pusztamosnotor

belterület határán

Jászfelsıszentgyörgy

külterület

Fóliasátrak közvetlen környezetében egyéb szántóföld lakóházak hajtatás zöldség, nem nem dísznövény paprika nem igen nem nem igen lucerna, paprika nem dinnye paprika, kukorica, igen paradicsom, napraforgó padlizsán kukorica, nem napraforgó, igen káposzta paprika, gabona nem paradicsom, padlizsán nem lucerna nem

Vegyszeres növényvédelem nem intenzív átlagos nem intenzív

intenzív

mérsékelt átlagos

3.3.2. A fóliasátrak növényvédelme Kísérleti fóliasátrak növényvédelme A kísérleti fóliasátrakba általában heti rendszerességgel telepítettünk be lucernából (Medicago sativa) vagy csalánból (Urtica dioica) főhálóval összegyőjtött ízeltlábúakat a kártevık elleni védekezés céljából, amelyeket kijuttatásig ideiglenesen (maximum 2-3 óra) vászonzacskókban tároltunk (25 hálócsapás/zacskó). 2006-ban július 7. és augusztus 24. között minden fóliasátorba hétszer telepítettünk. Egy telepítés alkalmával 150 hálócsapás tartalmát juttattuk ki minden fóliasátorba. 2007-ben a 2006-os évvel szemben, megelızı védekezésként már májusban megkezdtük a betelepítéseket. Május 2. és augusztus 15. között összesen 9-14 alkalommal telepítettünk a paprikaállományok állapotától függıen. Egy alkalommal 10 paprika tıre 1 hálócsapás

mennyiségét

telepítettük

be

(pl.:

2000

tıbıl

álló

paprikaállományra

200

hálócsapás/alkalom). Egyes kísérleti fóliasátrakban is szükséges volt kiegészítı kezelést alkalmazni a vegyes ízeltlábú-együttes betelepítése mellett, elsısorban levéltetvek, bagolylepke hernyók illetve tripszek ellen. A 2006-os és 2007-es évben felhasznált hatóanyagokat a 6. táblázat tartalmazza (idıbeli kijuttatását lásd 32. ábra). Kontroll fóliasátrak növényvédelme A kontroll fóliasátrakban a termelık a saját növényvédelmi technológiájukat alkalmazva védték a paprikaállományukat, amely elsısorban vegyszeres védekezésre épült, de 2006-ban a 48

Jászfényszaru 2-es és 3-as, míg 2007-ben a gödöllıi és a Jászfényszaru 3-as helyszínen lévı kontroll fóliasátor nullkontrollnak tekinthetı, mivel ott nem volt vegyszerkijuttatás. A 2006-os és 2007-es évben felhasznált hatóanyagokat a 6. táblázat tartalmazza (idıbeli kijuttatását lásd 32. ábra). 2006-ban összesen 10, míg 2007-ben 13 vegyszeres kezelést kellett alkalmazni a vegyes ízeltlábú-együttes mellett a kísérleti fóliasátrakban, míg a kontroll fóliasátrakban 29 (plusz két biológiai védekezés), illetve 38 vegyszeres kezelésre volt szükség. 6. táblázat A kártevık elleni védekezés az egyes kísérleti helyszíneken 2006-ban és 2007-ben 2006

Gödöllı Jászfényszaru 1.

kísérleti fóliasátor nem volt

Jászfényszaru 2.

pimetrozin (2×)

Jászfényszaru 3. Boldog 1.

nem volt nem volt

Boldog 2.

2007 kontroll fóliasátor spinozad (5×) diklórfosz (5×) nem volt

nem volt Orius laevigatus (1×) Amblyseius cucumeris (1×) pimetrozin (1×) abamektin (1×) diklórfosz (1×) spinozad (4×) pimetrozin (4×) abamektin (1×) diklórfosz (1×) lambda cihalotrin (1×) spinozad (1×) tiametoxam (1×)

Pusztamonostor

spinozad (1×) pimetrozin (2×) paraffinolaj (1× foltkezelés) ventillált kénpor (1× foltkezelés) paraffinolaj (1×)

Jászfelsıszentgyörgy

Bacillus thuringiensis (3×)

Bacillus thuringiensis (3×)

10×

31×

összesen

kísérleti fóliasátor nem volt -

kontroll fóliasátor nem volt -

paraffinolaj (3×)

spinozad (1×) pimetrozin (2×) diklórfosz (2×) nem volt spinozad (1×) pimetrozin (1×) tiametoxam (1×) abamektin (2×) diklórfosz (4×) deltametrin (1×)

nem volt spinozad (2×) paraffinolaj (1×)

spinozad (1×) Bacillus thuringiensis (2×)

spinozad (3×) pimetrozin (1×) abamektin (4×) diklórfosz (6×) dimetoát (1×)

paraffinolaj (1×) Bacillus thuringiensis (1×) spinozad (1×) Bacillus thuringiensis (1×)

Bacillus thuringiensis (1×)

13×

spinozad (4×) pimetrozin (2×) Bacillus thuringiensis (1×) 38×

3.3.3. Termesztés-technológiai adatok A 2006-os és 2007-es kísérleti év termesztés-technológiai adatait (a fóliasátrak méretét, a kiültetés idejét, a palánták számát, a paprika fajtáját, valamint a mővelésmódot) a 5. táblázat tartalmazza.

49

Jászfelsıszentgyörgy

Pusztamonostor

Boldog 2.

Boldog 1.

Jászfényszaru 3.

Jászfényszaru 2.

Jászfényszaru 1.

Gödöllı

5. táblázat A fóliasátrak termesztés-technológiai adatai (Jászság és Gödöllı 2006-2007)

fóliasátor mérete kiültetés ideje palánták száma paprika fajtája mővelésmód fóliasátor mérete kiültetés ideje palánták száma paprika fajtája mővelésmód fóliasátor mérete kiültetés ideje palánták száma paprika fajtája mővelésmód fóliasátor mérete kiültetés ideje palánták száma paprika fajtája mővelésmód fóliasátor mérete kiültetés ideje palánták száma paprika fajtája mővelésmód fóliasátor mérete kiültetés ideje palánták száma paprika fajtája mővelésmód fóliasátor mérete kiültetés ideje palánták száma paprika fajtája mővelésmód fóliasátor mérete kiültetés ideje palánták száma paprika fajtája mővelésmód

2006 kísérleti kontroll 30m×7,5m×2,8m 30m×7,5m×2,8m március 10. március 10. 1500 1500 Keceli fehér Keceli fehér kordonos kordonos 44m×7,5m×3,2m 42m×7,5m×3,2m április 6. április 6. 1610 1510 Cecil Cecil kordonos kordonos 50m×12m×4m 50m×12m×4m április 15. április 15. 2000 2000 Century Century kordonos egyszálas 54m×7,5m×3,3m április 11. 3000 Keceli fehér kordonos

54m×7,5m×3,3m április 18. 3000 Keceli fehér kordonos

54m×8m×3,5m május 4. 2500 Hajdú kordonos 50m×7,5m×3m április 28. 1600 Emese, Century kordonos

54m×8m×3,5m május 4. 2500 Hajdú kordonos 50m×7m×3,4m május 5. 1600 Dimentió támasztás nélküli

40m×8m×2,6m április 25. 1600 Keceli fehér kordonos

40m×8m×2,6m április 25. 1600 Keceli fehér kordonos

2007 kísérleti kontroll 33m×7,5m×2,8m 33m×7,5m×2,8m május 15. május 15. 1000 1000 Keceli fehér Keceli fehér kordonos kordonos 44m×7,5m×3,2m 42m×7,5m×3,2m április 5. április 5. 1610 1510 Century Century kordonos kordonos 50m×12m×4m 50m×12m×4m április 16. április 16. 2000 2000 Century Century kordonos kordonos 50m×7,5m×3,3m 50m×7,5m×3,3m április 4. április 4. 3200 3200 Keceli fehér Keceli fehér kordonos kordonos 54m×8m×3,5m május 21. 2500 Hajdú kordonos 50m×7,5m×3m május 6. 1600 Claudius, Galga kordonos 40m×8m×2,6m április 23. 1500 Keceli fehér kordonos

54m×8m×3,5m május 21. 2500 Hajdú kordonos 50m×7m×3,4m május 6. 1600 Claudius, Galga kordonos 40m×8m×2,6m április 23. 1500 Keceli fehér kordonos

3.3.4. Az adatok felvételezése, elemzése A tripsz-, virágpoloska- és levéltetőnépesség vizsgálatához heti rendszerességgel minden fóliasátorból 50 véletlenszerően kiválasztott paprikavirágot győjtöttünk, mivel a tripszek és az Oriusok is a növénynek ezen a részén tartózkodnak a legnagyobb mértékben és a virágok győjtése sokkal kevésbé idıigényes, mint a levelek vizsgálata (Shipp és Zariffa 1991, Shipp et al. 1992, Arno et al. 1995). A virágokat 70 %-os etanolt tartalmazó fiolákba győjtöttük. 2006-ban július 13. és szeptember 14., míg 2007-ben (a kiültetés idejétıl és a paprikaállománytól függıen) május 2. és 50

szeptember 12. között végeztük a minták begyőjtését. 2006-ban minden fóliasátorból 9 alkalommal összesen 450 virágot, míg 2007-ben a paprika virágzásának kezdetétıl függıen 14-19 alkalommal összesen 700-950 virágot győjtöttünk, így a két év alatt összesen 18100 virágot vizsgáltunk meg (7. táblázat). A begyőjtött virágok tartalmából kiválogattuk, majd megszámoltuk a tripszeket, levéltetveket és virágpoloskákat, valamint faj szinten meghatároztuk a tripsz és Orius imágókat. A tripszeket a határozáshoz nem preparáltuk nagy egyedszámuk miatt. A leggyakrabban elıforduló három tripszfaj (F. occidentalis, T. tabaci, F. intonsa) sztereomikroszkóp alatt is jól elkülöníthetı egymástól, az azokon kívül esı fajokat pedig „egyéb” kategóriába soroltuk.

7. táblázat Az összesen megvizsgált virágok száma az egyes kísérleti helyszíneken (2006-2007)

2006 2007 összesen kísérleti kontroll kísérleti kontroll 750 750 1500 Gödöllı 450 450 900 Jászfényszaru 1. 450 450 950 950 2800 Jászfényszaru 2. 450 450 800 800 2500 Jászfényszaru 3. 450 450 950 950 2800 Boldog 1. 450 450 700 700 2300 Boldog 2. 450 450 800 800 2500 Pusztamonostor 450 450 950 950 2800 Jászfelsıszent-györgy 3150 3150 5900 5900 18100 összesen helyszínek

A paprikabogyók tripsz által károsított felületének arányát becsléssel állapítottuk meg. 50-50 véletlenszerően kiválasztott bogyót vizsgáltunk meg a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban. 2006ban három alkalommal (augusztus 31., szeptember 7., szeptember 14.) végeztünk vizsgálatot, így összesen 2100 paprikát értékeltünk. 2007-ben május 16. és szeptember 12. a termésérés kezdetétıl függıen 10-17 alkalommal vizsgáltuk a paprikabogyókat. Összesen 9900 paprikabogyót értékeltünk az év során. 2006-ban és 2007-ben is a termelık négy-négy helyszínrıl szolgáltattak összesített terméseredményeket minıségi kategóriánként. 3.4. A vegyes ízeltlábú-együttes betelepítési módjainak vizsgálata 2008-ban Pusztamonostoron - ugyanazon a helyen, ahol 2006-ban és 2007-ben is végeztünk kísérletet - öt fóliasátorban vizsgáltuk két betelepítési mód (A és B) és két mennyiség (1× és 3×) hatását a következık szerint: 0K: nullkontroll betelepítések nélkül, A: betelepítés hetente, B: betelepítés három sorozatban (egy sorozatban egy hét alatt három telepítéssel), 51

1×: egyszeres dózis, 10 paprikatıre 1 hálócsapásnyi ízeltlábú, 3×: háromszoros dózis, 10 paprikatıre 3 hálócsapásnyi ízeltlábú (8. táblázat).

Betelepítés három sorozatban

Betelepítés hetente

8. táblázat A négy különbözı betelepítési mód telepítési idıpontjai és mennyiségei (Pusztamonostor 2008) Egyszeres dózis A 1× 1. máj. 26. 180 hálócsapás 2. jún. 02. 180 hálócsapás 3. jún. 10. 180 hálócsapás 4. jún. 16. 180 hálócsapás 5. jún. 30. 180 hálócsapás 6. júl. 08. 180 hálócsapás 7. júl. 28. 180 hálócsapás 8. aug. 11. 180 hálócsapás B 1× 1. máj. 26. 180 hálócsapás I. sorozat 2. máj. 29. 180 hálócsapás 3. jún. 02. 180 hálócsapás 4. jún.10. 180 hálócsapás II. sorozat 5. jún. 13. 180 hálócsapás 6. jún. 16. 180 hálócsapás 7. júl. 25. 180 hálócsapás III. sorozat 8. júl. 28. 180 hálócsapás

Háromszoros dózis A 3× 1. máj. 26. 540 hálócsapás 2. jún. 02. 540 hálócsapás 3. jún. 10. 540 hálócsapás 4. jún. 16. 540 hálócsapás 5. jún. 30. 540 hálócsapás 6. júl. 08. 540 hálócsapás 7. júl. 28. 540 hálócsapás 8. aug. 11. 540 hálócsapás B 3× 1. máj. 26. 540 hálócsapás I. sorozat 2. máj. 29. 540 hálócsapás 3. jún. 02. 540 hálócsapás 4. jún.10. 540 hálócsapás II. sorozat 5. jún. 13. 540 hálócsapás 6. jún. 16. 540 hálócsapás 7. júl. 25. 540 hálócsapás III. sorozat 8. júl. 28. 540 hálócsapás

A betelepítéseket csalánból (Urtica dioica) vagy lucernából (Medicago sativa) összegyőjtött vegyes ízeltlábú-együttessel végeztük. A fóliasátrak méretét, a kiültetés idejét, a palánták számát, a paprika fajtáját, valamint a mővelésmódot az alábbi táblázat tartalmazza (9. táblázat). A palánták elıállítását a termelı végezte, amelynek kártevımentességét vizuális vizsgálat során kiültetésig heti rendszerességgel folyamatosan ellenıriztük. Az „A 3×”-os fóliasátorba 300 olyan palánta került, amelyet nem a termelı nevelt, ezeknek a növényeknek a virágaiban nyugati virágtripsz egyedeket találtunk közvetlenül a kiültetés után. Vegyszeres beavatkozás csak augusztus utolsó hetében történt: 1-1 kezelés volt mindegyik sátorban bagolylepke hernyók ellen Bacillus thuringiensis-szel.

9. táblázat A fóliasátrak termesztéstechnológiai paraméterei (Pusztamonostor, 2008)

fóliasátor mérete kiültetés ideje palánták száma paprika fajtája mővelésmód

0K

A 1×

A 3×

50m×7,5m×3m

50m×7,5m×3m

50m×7,5m×3m

május 10.

május 10.

április 29.

május 6.

április 29.

1800 db

1800 db

1800 db

1800 db

1800 db

Claudius

Claudius

kordonos

kordonos

Claudius, Dimentió kordonos

Claudius kordonos

Dimentió, kísérleti fajta kordonos

52

B 1×

B 3×

50m×7,5m×3m 50m×7,5m×3m

A betelepítések kártevık elleni hatékonysága közötti különbséget a paprikavirágok tripsz, levéltető és virágpoloska tartalma, illetve a paprikabogyók károsított felületének nagysága alapján állapítottuk meg. A 3.3.4-es pontban leírt adatgyőjtési módszerekhez hasonlóan 2008. május 26. és szeptember 15. között (egy hét kivételével) fóliasátranként 50 virágot szedtünk heti rendszerességgel, valamint június 16. és szeptember 15. között (egy hét kivételével) 50 paprikabogyónak értékeltük a károsított felület nagyságát. Az öt fóliasátorból összesen 4000 paprikavirágot győjtöttünk és 3250 paprikabogyót vizsgáltunk meg. A begyőjtött virágokból kiválogattuk, majd megszámoltuk a tripszeket, levéltetveket és virágpoloskákat, majd faj szinten meghatároztuk az Orius és tripsz imágókat. 3.5. A virágpoloskák napszakos aktivitásának vizsgálata A virágpoloskák napszakos aktivitásának megfigyelését a vegyes ízeltlábú-együttes hatékonyságának vizsgálatánál, illetve a betelepítési módok vizsgálatánál használt fóliasátrakban végeztük 2007-ben és 2008-ban, így a termesztéstechnológiai paraméterek megegyeznek a fentebb leírtakkal. 2007-ben három különbözı helyszínen vizsgáltuk a virágpoloskák napszakos aktivitását. A Jászfényszaru 3-as helyszínen három különbözı fóliasátorban négy alkalommal (június 28., július 2., július 26., augusztus 13.), Gödöllın két fóliasátorban öt alkalommal (június 28., július 5., július 12., július 19., július 26.), míg Pusztamonostoron szintén két fóliasátorban összesen négy alkalommal (július 5., július 9., július 20., augusztus 16.) végeztünk megfigyeléseket. 2008-ban egy helyszínen,

Pusztamonostoron,

három

fóliasátorban összesen hét alkalommal (július 9., július 20., július 23., július 27., július 30., augusztus 2., augusztus 13.) számoltuk a paprikavirágokban lévı Orius imágókat. A két év alatt tehát összesen 20 alkalommal végeztünk megfigyeléseket. A felvételezések alkalmával egy nap, 8 órától 18 óráig (kétóránként) hatszor számoltuk meg a paprikavirágokban lévı Orius imágókat.

Egy

számlálás

alkalmával

fóliasátranként 200 virágba néztünk bele (a fóliasátrakat öt egyenlı részre osztottuk, minden részben 40 virágot vizsgáltunk) (20. ábra).

20. ábra Orius imágó a paprikavirágban a napszakos aktivitás vizsgálata során (fotó: Bán 2008)

Összesen a két év során 61200 paprikavirágot vizsgáltunk meg. A virágokban található Orius 53

imágók egyedszámán kívül két óránkánt feljegyeztük a fóliasátrak, illetve azok környezetének hımérsékletét. 3.6. Az adatok statisztikai elemzése Az adatok statisztikai elemzését STATISTICA (StatSoft 6.1) szoftverrel végeztük. Az adatok normalitásvizsgálatát a Kolmogorov-Szmirnov teszttel ellenıriztük, míg a varianciák állandóságát Levene teszttel vizsgáltuk. Az egyedi növényizolátoros (4.2.) kísérletnél a különbözı növényekrıl származó vegyes ízeltlábú együttes károsított felületre és bogyótömegre gyakorolt hatásának összehasonlítását egyutas ANOVA-val végeztük. A kezelések paprikabogyó minıségi kategória megoszlására gyakorolt hatását Chi2 teszttel vizsgáltuk. Az üzemi mérető kísérletnél (4.3.) kétutas ANOVA-val végeztük az eredmények összehasonlítását. A virágonkénti virágpoloska, tripsz és levéltető egyedszám, valamint a károsított felület vizsgálatánál a két független tényezı a kezelés (vegyes ízeltlábúval kezelt vagy nem) és a kísérleti helyszín volt. A virágpoloska, illetve a tripsz fejlıdési alakok és fajok vizsgálatánál a két független faktor a kezelés, valamint a fejlıdési alak, illetve a faj volt. A betelepítési mód vizsgálatánál (4.4.) a különbözı módszerek hatását a paprikavirágok virágpoloska, tripsz és levéltető egyedszámára, valamint a paprikabogyók károsított felületére nézve egyutas ANOVA-val vizsgáltuk. A virágpoloskák napszakos aktivitásának vizsgálatánál (4.5.) a különbözı idıpontokhoz, illetve a különbözı hımérsékletekhez tartozó Orius egyedszámok összehasonlítását egyutas ANOVA-val végeztük. A különbözı hımérsékletváltozások (külsı környezet, fóliasátor és a fóliasátor hımérséklete a külsıhöz viszonyítva) egymással, illetve az Orius imágók egyedszámával való összefüggésének mértékét a korrelációs, illetve a determinációs együtthatókkal adtuk meg. Az ANOVA eredményeinek függvényében a többszörös összehasonlításokat Neuman-Keuls teszttel végeztük. A null-hipotézis elutasításához 0,05-es szignifikancia szintet használtunk.

54

4. EREDMÉNYEK 4.1. A lucerna, a csalán, a gyalogbodza és a zamatos turbolya ízeltlábú-együttesének vizsgálata A három vizsgálati év során a négy növénybıl összesen 2430 hálócsapásnyi mintát vettünk. Az általunk vizsgált négy csoportból 19560 egyedet győjtöttünk, összesen 13778 tripszet, 2457 pókot, 2281 Orius-t és 1044 katicabogarat (10. táblázat).

10. táblázat A főhálós mintavételezéssel vizsgált ízeltlábú csoportok összesített egyedszámai növényenként (Jászság és Gödöllı, 2006-2008)

lucerna

Orius spp. Thysanoptera Coccinellidae Araneae összesen csalán Orius spp. Thysanoptera Coccinellidae Araneae összesen zamatos turbolya Orius spp. Thysanoptera Coccinellidae Araneae összesen gyalogbodza Orius spp. Thysanoptera Coccinellidae Araneae összesen végösszeg

2006 2007 214 1180 910 4220 47 362 99 724 1270 6486 98 303 1301 2182 5 159 194 677 1598 3321 5 193 13 117 328 74 1061 9 233 1377 2868 11512

2008 végösszeg 181 1575 1582 6712 140 549 163 986 2066 9822 226 627 2329 5812 309 473 250 1121 3114 8033 5 193 13 117 328 74 1061 9 233 1377 5180 19560

4.1.1. Fajösszetétel Lucerna Lucernában a hálózható virágpoloskáknak átlagosan közel az ¼-ede lárva stádiumú volt (11. táblázat). Az imágók ¾-edét egy faj, az Orius niger tette ki, sıt 2007-ben és 2008-ban több mint 80 %-os elıfordulási aránnyal jelent meg. Mellette jelentısebb mértékben az O. minutus volt megtalálható átlagosan 20 %-os elıfordulással, míg az O. majusculus a 2006-os év kivételével csak egy-két példánnyal, vagy egyáltalán nem fordult elı. A tripszek több mint 80 %-a imágó stádiumú volt (11. táblázat). Összesen a három év során 26 faj fordult elı, ezek közül a legjelentısebbek a Thrips tabaci 35 %-os, az Aeolothrips

55

intermedius 28 %-os, a Frankliniella intonsa 17 %-os és a F. occidentalis 5 %-os átlagos elıfordulási aránnyal. A tripszekhez hasonlóan a hálózható katicabogarak 80 %-a is imágó stádiumú volt (11. táblázat). A három év során összesen 10 faj fordult elı. Három fajt közel egyforma arányban győjtöttünk, a Propylea quatuordecimpunctata 26 %-ban, a Coccinella septempunctata 25 %-ban, míg a Hippodamia variegata 23 %-ban fordult elı. Mellettük jelentısebb mértékben még a Coccinula quatuordecimpustulata volt megtalálható (10 %). A lucernában a főhálózott pókok 71 %-a juvenilis, 10 %-a szubadult és 17 %-a adult állapotú volt (11. táblázat). Összesen 15 családba voltak sorolhatók a három év során győjtött pókok, amelyeknek 85 %-át 5 pók család (Thomisidae, Theridiidae, Araneidae, Linyphiidae, Philodromidae) 30 nemzetségének tagjai alkották (3. melléklet).

11. táblázat Lucernából főhálózással győjtött Orius, tripsz és katicabogár fajok, illetve pókcsaládok

Thysanoptera

Orius spp.

megoszlása (%) (átlag±SE) (Jászság és Gödöllı, 2006-2008)

lárva imágó O. majusculus O. minutus O. niger lárva imágó Aeolothrips intermedius Aeolothirps melaleucus Anaphothrips obscurus Aptinothrips rufus Chirothrips manicatus Frankliniella intonsa Frankliniella occidentalis Frankliniella tenuicornis Haplothrips spp. Limothrips consimilis Limothrips denticornis Mycterothrips albidicornis Neohydatothrips gracilicornis Odontothrips confusus Oxythrips spp. Phlaeothrips spp. Sericothrips bicornis Thrips angusticeps Thrips atratus Thrips conferticornis Thrips flavus

2006-2008 átlaga 23,81 ±6,04 76,19 ±6,04 3,41 ±3,22 20,14 ±5,89 76,45 ±9,04 18,74 ±3,48 81,26 ±3,48 28,01 ±5,55 0,00 ±0,00 0,79 ±0,29 0,17 ±0,17 0,25 ±0,14 16,76 ±7,20 5,02 ±1,67 0,04 ±0,03 0,51 ±0,26 0,01 ±0,01 0,70 ±0,33 0,01 ±0,01

16,87 83,13 9,85 31,40 58,75 23,11 76,89 21,40 0,33 30,99 7,79 0,73 0,43 -

±5,75 ±5,75 ±4,77 ±6,44 ±10,16 ±8,31 ±8,31 ±2,89

0,41

±0,21

0,72

±0,36

0,51

±0,27

-

2,97 1,17 0,01 2,03 0,28 0,02 0,26 0,32

±1,75 ±1,17 ±0,01 ±1,56 ±0,27 ±0,02 ±0,26 ±0,24

6,34 0,47 -

±3,30

2,10 5,15 0,07 0,17

±1,19

0,45 3,51 0,04 0,48 0,82 0,77 0,79

2006

56

±0,33

±7,95 ±2,22 ±0,64 ±0,43

±0,43

2007

2008

35,83 ±10,46 18,71 ±16,30 64,17 ±10,46 81,29 ±16,30 0,38 ±0,38 ±6,91 17,49 11,53 ±7,08 82,13 ±7,12 88,47 ±7,08 21,24 ±7,29 11,86 ±2,59 78,76 ±7,29 88,14 ±2,59 23,60 ±6,12 39,03 ±8,21 0,01 ±0,01 0,70 ±0,36 1,33 ±0,69 0,50 ±0,29 0,29 ±0,26 0,48 ±0,26 11,52 ±3,41 7,77 ±2,59 5,25 ±2,28 2,03 ±0,78 0,03 ±0,03 0,10 ±0,10 0,80 ±0,52 ±0,03 0,03 0,31 ±0,26 1,36 ±0,98 0,04 ±0,04

±1,63 ±0,04 ±0,14

±0,29 ±2,90 ±0,04 ±0,19 ±0,57 ±0,55 ±0,79

Coccinellidae Araneae

Thrips major Thrips nigropilosus Thrips physapus Thrips tabaci Thrips urticae lárva imágó Adalia bipunctata Coccinella septempunctata Coccinula quatuordecimpustulata Hippodamia tredecimpunctata Hippodamia variegata Platynaspis luteorubra Propylea quatuordecimpunctata Psyllobora vigintiduopunctata Scymnus frontalis Tytthaspis sedecimpunctata juvenilis szubadult adult Agelenidae Araneidae Clubionidae Dictynidae Gnaphosidae Linyphiidae Lycosidae Oxyopidae Philodromidae Pisauridae Salticidae Tetragnathidae Theridiidae Thomisidae Uloboridae

0,14 ±0,08 4,16 ±1,06 2,83 0,66 ±0,40 35,16 ±4,30 27,58 0,13 ±0,13 0,39 18,77 ±15,02 81,22 ±15,02 100,00 0,33 ±0,26 0,84 25,28 ±3,99 17,63

±1,53 ±9,52 ±0,35

±0,84 ±4,77

0,16 ±0,12 6,25 ±3,88 0,61 ±0,61 42,47 ±8,21 7,86 ±3,73 9,21 ±3,73 0,16 ±0,16 31,07 ±10,77

0,27 ±0,27 3,41 ±2,16 1,39 ±0,79 35,43 ±9,89 48,46 ±16,08 51,54 ±16,08 27,14 ±14,82

10,50

±2,38

13,84

±5,15

5,89

±2,49

11,75

3,00

±2,91

9,18

±7,06

0,17

±0,17

-

22,61 ±10,30 2,65 ±2,65

8,82 -

±6,25

42,85 ±12,53 15,79 ±15,79 7,94 ±5,59

25,55

±4,40

29,14

±8,09

16,81

±5,97

1,86

±1,70

5,25

±3,69

0,34

±0,34

1,43 6,79 70,85 9,74 17,14 0,28 12,16 0,92 0,48 0,65 8,72 4,87 1,64 8,11 0,78 0,98 3,86 14,47 42,05 0,03

±0,72 ±3,60 ±4,87 ±4,36 ±3,32 ±0,28 ±1,83 ±0,50 ±0,48 ±0,61 ±3,17 ±0,99 ±0,11 ±2,33 ±0,64 ±0,53 ±3,31 ±3,08 ±3,41 ±0,03

2,20 13,10 78,03 1,19 18,54 11,18 1,43 1,87 8,75 6,35 1,43 5,82 1,10 10,45 8,75 42,87 -

±2,20 ±9,60 ±4,38 ±1,19 ±3,43

2,10 0,61 72,97 15,53 10,82 9,61 1,74 0,07 14,19 5,27 1,81 12,78 0,28 1,83 1,12 15,36 35,76 0,10

±1,45 ±0,41 ±7,68 ±4,86 ±3,54

±5,16 ±1,43 ±1,33 ±2,93 ±3,22 ±1,43 ±3,25 ±1,10 ±3,43 ±3,42 ±5,86

±2,91 ±0,47 ±0,07 ±6,76 ±2,93 ±0,94 ±3,60 ±0,28 ±0,80 ±0,61 ±4,28 ±8,19 ±0,10

±3,08

30,71 ±15,75 6,67 ±6,67 61,56 ±8,09 12,50 ±7,12 22,06 ±6,52 0,83 ±0,83 15,70 ±7,47 1,01 ±0,78 3,21 ±3,21 2,98 ±1,57 1,69 ±1,07 5,74 ±2,93 2,05 ±0,98 19,30 ±6,32 47,50 ±10,85 -

Csalán Csalánban a főhálóval győjtött virágpoloskáknak átlagosan az 50 %-a lárva, illetve 50 %-a imágó stádiumú volt, az arány évjárattól függıen 40-60 % között változott (12. táblázat). Az imágók 99 %-át két faj tette ki, az O. niger 64 %-os, míg az O. minutus 35 %-os elıfordulási aránnyal. Ezen a két fajon kívül néhány példánnyal az O. majusculus faj fordult még elı, de csak 2006-ban. A győjtött tripszeknek átlagosan 64 %-a imágó stádiumú volt (12. táblázat). A három év során összesen 23 faj fordult elı, amelynek jelentıs részét egyetlen faj, a Thrips urticae tette ki 77 %-os 57

elıfordulási aránnyal. Mellett a Thrips tabaci 7 %-kal fordult elı, e két fajon kívül még 6 faj haladta meg az 1 %-os elıfordulási arányt, ezek a következı voltak: Frankliniella intonsa, Aeolothrips intermedius, Thrips nigropilosus, Aptinothrips rufus, Thrips major, Frankliniella occidentalis. A katicabogaraknak átlagosan a 87 %-a imágó stádiumú volt, amelyek 9 fajba voltak sorolhatók (12. táblázat). A három év átlagos elıfordulási értékeinek magas a szórásértéke, mivel a 2006-os évben nagyon kevés katicabogarat tartalmaztak a minták. Csalánban négy faj volt gyakori, a P. quatuordecimpunctata 44%-os, a C. septempunctata 21 %-os, a H. variegata 11 %-os és az Adalia bipunctata 10 %-os elıfordulási aránnyal. Csalánban a pókok 64 %-a juvenilis, 12 %-a szubadult és 20 %-a adult állapotú volt (12. táblázat). Összesen 14 családba voltak sorolhatók a három év során győjtött pókok, amelyeknek 82 %-át 4 pók család (Philodromidae, Thomisidae, Araneidae, Theridiidae) 19 nemzetségének tagjai alkották (4. melléklet).

12. táblázat Csalánból főhálózással győjtött Orius, tripsz és katicabogár fajok, illetve pókcsaládok

Thysanoptera

Orius spp.

megoszlása (%) (átlag±SE) (Jászság és Gödöllı, 2006-2008)

lárva imágó O. majusculus O. minutus O. niger lárva imágó Aeolothrips intermedius Aeolothrips melaleucus Anaphothrips obscurus Aptinothrips elegans Aptinothrips rufus Chirothrips aculeatus Frankliniella intonsa Frankliniella occidentalis Haplothrips aculeatus Haplothrips angusticornis Limothrips consimilis Limothrips denticornis Liothrips spp. Odontothrips confusus Sericothrips bicornis Thrips angusticeps Thrips major Thrips nigropilosus Thrips physaphus

2006-2008 átlaga 52,24 ±6,80 47,77 ±6,80 0,84 ±0,84 35,43 ±1,68 63,73 ±1,26 36,00 ±4,88 64,00 ±4,88 2,60 ±0,43 0,05 ±0,05 0,08 ±0,08 0,10 ±0,10 2,00 ±1,83 0,05 ±0,05 3,20 ±1,68 1,06 ±1,06 0,89 ±0,58 0,74 ±0,74 0,23 ±0,23 0,03 ±0,03 0,23 ±0,23 0,10 ±0,08 0,27 ±0,27 0,06 ±0,06 1,41 ±0,74 2,32 ±1,67 0,02 ±0,02

2006 38,79 61,21 2,53 33,14 64,33 36,74 63,26 2,66 0,14 5,86 0,26 0,68 0,26 1,16 58

±12,28 ±12,28 ±2,02 ±14,08 ±13,75 ±5,29 ±5,29 ±2,35 ±0,14

±3,46 ±0,26 ±0,45

±0,26

±0,89

2007

2008

57,26 ±9,02 60,68 42,74 ±9,02 39,32 34,45 ±10,52 38,69 65,55 ±10,52 61,31 35,08 ±5,26 36,16 64,92 ±5,26 63,84 1,83 ±1,04 3,31 ±0,15 0,25 0,29 ±0,29 ±0,29 0,35 5,66 0,15 3,67 ±1,57 0,08 3,19 ±1,72 2,05 ±2,05 0,35 2,22 ±1,48 0,10 0,70 ±0,70 ±0,03 0,03 0,80 ±0,74 0,18 ±0,18 2,80 ±2,80 0,27 1,40 ±1,40 5,58 0,05

±11,11 ±11,11 ±10,20 ±10,20 ±6,66 ±6,66 ±0,88

±4,13 ±0,15 ±0,05 ±0,21

±0,10

±0,27 ±1,56 ±0,05

Coccinellidae Araneae

Thrips sambuci Thrips tabaci Thrips trehernei Thrips urticae lárva imágó Adalia bipunctata Adalia decempunctata Calvia quatuordecimguttata Coccinella septempunctata Hippodamia variegata Propylea quatuordecimpunctata Psyllobora vigintiduopunctata Scymnus frontalis Tytthaspis sedecimpunctata juvenilis szubadult adult Agelenidae Araneidae Clubionidae Dictynidae Linyphiidae Lycosidae Oxyopidae Philodromidae Pisauridae Salticidae Tetragnathidae Theridiidae Thomisidae Zoridae

0,05 ±0,05 7,05 ±5,60 0,22 0,03 ±0,03 77,32 ±6,60 88,77 13,46 ±8,68 86,54 ±8,68 100,00 10,38 ±10,09 0,74 ±0,74 0,25

±0,25

±0,22 ±5,64

-

0,15 2,78 77,30 10,68 89,32 0,58 2,22

±0,10 ±1,31 ±4,81 ±9,89 ±9,89 ±0,58 ±2,22

-

18,16 0,10 65,90 29,70 70,30 30,55 -

±8,76 ±0,10 ±11,23 ±13,93 ±13,93 ±12,22

0,75

±0,55

21,45 ±11,57 11,00 ±5,85

12,50

±12,50

39,71 ±10,31 24,64 ±12,25 0,19 ±0,19 20,31 ±11,49

43,74 ±23,46

87,50

±12,50

36,55 ±11,56

7,18

±2,65

18,89 ±11,60

1,32

±0,89

1,85 53,41 17,40 21,81 0,21 9,95 3,48 1,31 1,45 0,45 1,17 48,10 1,65 6,04 0,68 13,32 12,03 0,13

15,25 63,36 14,36 21,84 2,72 0,63 1,39 3,89 1,39 0,63 49,79 7,43 3,34 1,98 26,80 -

±9,74

6,74

±6,09

-

5,08 0,62 63,71 12,04 20,10 0,07 10,35 3,92 1,21 2,65 1,99 0,60 40,78 3,32 3,56 0,35 8,97 22,18 0,04

±5,08 ±0,62 ±6,05 ±3,94 ±1,72 ±0,07 ±4,53 ±2,03 ±0,15 ±0,70 ±1,10 ±0,34 ±8,18 ±2,07 ±1,37 ±0,20 ±3,53 ±5,08 ±0,04

74,36 4,37 16,65 18,39 7,63 0,91 2,60 4,13 24,44 0,88 1,30 0,38 11,62 27,70 -

±5,73 ±1,74 ±5,07 ±4,75 ±2,29 ±0,59 ±1,59 ±3,68 ±6,45 ±0,57 ±0,62 ±0,38 ±4,42 ±3,96

±1,85 ±6,55 ±4,11 ±4,28 ±0,21 ±3,17 ±0,79 ±0,42 ±0,43 ±0,45 ±0,51 ±3,34 ±1,11 ±2,49 ±0,37 ±3,24 ±2,17 ±0,13

±7,38 ±5,03 ±5,59 ±1,15 ±0,42 ±0,74 ±3,50 ±1,39 ±0,63 ±9,92 ±4,62 ±1,33 ±1,25 ±8,34

Zamatos turbolya és gyalogbodza A zamatos turbolyában győjtött három virágpoloska imágó mindegyike O. majusculus volt (13. táblázat). A győjtött tripszeknek több, mint 90 %-a imágó stádiumú volt, és összesen 7 fajba tartoztak, amelyek közül a Thrips minutissimus 40 %-os, a T. tabaci 35 %-os és a F. intonsa 15 %os elıfordulással volt a leggyakoribb. Az összesen győjtött 13 katicabogár imágó 2/3-a P. quatuordecimpunctata, míg 1/6-1/6-od része C. septempunctata és Psyllobora vigintiduopunctata volt. A pókok 8 családba voltak sorolhatók, amelyeknek 91 %-a 3 családba (Philodromidae, Araneidae, Thomisidae) tartozott (5. melléklet). A gyalogbodzában győjtött virágpoloskák 55 %-a imágó stádiumú volt, amelyek 3 fajba voltak sorolhatók, az O. niger 51 %-os, az O. minutus 46 %-os, míg az O. majusculus 3 %-os elıfordulási aránnyal (13. táblázat). A tripsz imágók 7 fajba tartoztak, amelyeknek 95 %-át két faj, a 59

T. tabaci és a T. urticae tette ki. A gyalogbodzából összesen 9 katicabogár imágót győjtöttünk, melyek öt fajba voltak sorolhatók. A pókok 11 családba tartoztak, amelyek közül a leggyakoribb a Thomisidae család volt 69 %-os elıfordulási aránnyal. A Thomisidae családba tartozó pókok többsége Misumenops tricuspidatus volt (6. melléklet).

13. táblázat Zamatos turbolyából és gyalogbodzából főhálózással győjtött Orius, tripsz és katicabogár fajok,

Araneae

Coccinellidae

Thysanoptera

Orius spp.

illetve pókcsaládok megoszlása (%) (átlag±SE) (Jászság, 2007)

Zamtos turbolya Gyalogbodza lárva 33,33 ±33,33 lárva imágó 66,67 ±33,33 imágó O. majusculus 100,00 ±0,00 O. majusculus O. minutus O. niger ±6,15 lárva lárva 7,87 imágó 92,13 ±6,15 imágó ±4,17 Aeolothrips intermedius 4,17 Aeolothrips intermedius ±0,83 Anaphothrips obscurus 0,83 Aeolothrips melaleucus ±0,21 Aptinothrips elegans 0,21 Anaphothrips obscurus Frankliniella intonsa 14,22 ±7,42 Frankliniella intonsa ±3,89 Haplothrips spp. 4,79 Frankliniella tenuicornis Thrips minutissimus 40,20 ±20,96 Thrips tabaci ±29,90 Thrips tabaci 35,59 Thrips urticae lárva lárva imágó 100,00 imágó Coccinella Adalia bipunctata 16,67 ±9,62 septempunctata Propylea Coccinula 66,67 ±9,62 quatuordecimpunctata quatuordecimpustulata Psyllobora Hippodamia variegata 16,67 ±16,67 vigintiduopunctata Propylea quatuordecimpunctata Psyllobora vigintiduopunctata juvenilis 42,52 ±3,48 juvenilis szubadult 33,30 ±2,25 szubadult adult 16,95 ±3,08 adult Araneidae 23,59 ±10,09 Agelenidae ±1,39 Araneidae Dictynidae 1,39 ±1,39 Clubionidae Linyphiidae 1,39 Philodromidae 46,73 ±3,81 Linyphiidae ±0,67 Lycosidae Pisauridae 2,82 ±0,72 Oxyopidae Salticidae 0,72 ±1,91 Philodromidae Theridiidae 3,59 Thomisidae 19,76 ±7,35 Salticidae Tetragnathidae Theridiidae Thomisidae 60

44,90 55,10 0,84 45,59 51,08 40,46 59,54 2,82 0,10 0,54 0,79 0,74 49,30 45,71 100,00

±1,23 ±1,23 ±0,84 ±11,79 ±14,08 ±16,98 ±16,98 ±1,92 ±0,10 ±0,40 ±0,27 ±0,39 ±0,86 ±2,19

10,00

±10,00

25,00

±25,00

12,50

±12,50

32,50

±7,50

20,00

±20,00

78,88 10,51 6,00 0,45 10,17 1,24 2,13 0,45 1,24 3,47 6,94 0,40 5,01 68,52

±6,33 ±4,78 ±1,14 ±0,45 ±2,40 ±0,69 ±1,16 ±0,45 ±0,69 ±1,63 ±4,54 ±0,40 ±2,02 ±10,36

4.1.2. Győjthetı egyedszámok Lucerna Lucernában az elsı növedékben minimális volt az Orius-ok egyedszáma, csupán 1-2 példány fordult elı 50 hálócsapás átlagában (21. ábra, 14. táblázat). A kaszálások kedvezıtlen hatása miatt májusban és júniusban sem volt nagyobb mennyiségő folyamatosan hálózható virágpoloska annak ellenére, hogy egyedszámuk a második kaszálásig folyamatosan növekedett. Ugyanakkor a második kaszálás után, a harmadik növedékben már nagy mennyiségben szaporodtak fel. Július második dekádjában átlagosan 50 egyedet győjtöttünk 50 hálócsapás átlagában, míg július harmadik és augusztus elsı dekádjában ennek négyszeresét fogtuk. Pókokból a legrosszabb esetben 6-7 egyedet, átlagosan pedig 20-30 egyedet győjtöttünk 50 hálócsapással. Évjárattól függıen elıfordult ennek a két-háromszoros érétke is, 2007-ben például május végén és június elején, illetve július végén és augusztus elején is rendkívül magas volt a főhálóval győjthetı pókok egyedszáma (14. táblázat). A három év átlaga alapján lucernában az elsı növedékbıl 20-50, a másodikban 14-51, míg a harmadikból 20-78 pók fogható 50 hálócsapással (21. ábra). Katicabogarakból az elsı kaszálás elıtt átlagosan 29 egyed, míg a második növedékbıl, június elsı és második dekádjában 36-39 egyed, a harmadik növedékbıl július második dekádjától augusztus második dekádjáig pedig 26-40 egyedet győjtöttünk átlagosan 50 hálócsapással (21. ábra, 14. táblázat). Aeolothrips intermediust a három vizsgálati év átlaga alapján lucernából az elsı növedékbıl átlagosan 1-28, míg a második növedékbıl június elsı és második dekádjában már 84-119 imágó, valamint a harmadik növedékbıl július második dekádjától augusztus elsı dekádjáig 85-270 sávos tripsz imágó hálózható 50 hálócsapással (21. ábra) Fitofág tripszeket május elején, június közepén, illetve július végén és augusztus elején győjtöttük a legnagyobb egyedszámmal. Ezekben az idıszakokban 298-945 fitofág tripsz győjthetı 50 hálócsapásonként (14. táblázat). 14. táblázat Lucernából főhálóval (50 hálócsapással) győjthetı ragadozó ízeltlábúak és fitofág tripszek egyedszáma (átlag±SE) (Jászság és Gödöllı, 2006-2008)

év

dátum

2006

július 07. július 13. július 20. július 27. augusztus 10. augusztus 17. augusztus 24.

Orius spp.

Araneae

átlag SE átlag SE 26 12 26 8 102 24 162 26 66 50 34 44 26 20

Coccinellidae átlag 8 8 34 6 4 26 8 61

SE

Aeolothrips Thysanoptera (fitofág) intermedius átlag SE átlag SE 26 76 18 70 94 284 90 760 42 256 6 78 2 18

2007

április 10. április 20. május 02. május 10. május 31. június 11. július 11. július 24. augusztus 01. augusztus 08. augusztus 15. 2008 április 29. május 26. június 02. június 10. június 16. július 28.

1 0 2 5 3 58 13 294 258 291 255 1 1 7 23 16 133

34 30 68 31 96 87 27 130 73 83 65 20 6 7 21 31 78

±1 ±1 ±3 ±2 ±8 ±3 ±24 ±36 ±38 ±26 ±1 ±1 ±3 ±6 ±3 ±15

20 4 34 24 1 23 35 72 51 66 32 5 4 10 62 39 20

±5 ±2 ±11 ±5 ±30 ±16 ±3 ±13 ±16 ±11 ±9 ±4 ±5 ±2 ±5 ±8 ±6

±4 ±3 ±13 ±2 ±1 ±7 ±6 ±12 ±11 ±14 ±10 ±4 ±3 ±4 ±17 ±7 ±3

1 6 15 42 14 56 143 373 130 122 7 26 5 17 150 119 349

±1 ±2 ±3 ±11 ±4 ±11 ±17 ±23 ±15 ±9 ±3 ±6 ±2 ±6 ±15 ±19 ±37

46 34 381 298 191 945 224 347 317 281 247 44 26 85 347 131 283

±15 ±8 ±43 ±34 ±20 ±268 ±23 ±35 ±35 ±32 ±36 ±6 ±6 ±11 ±51 ±32 ±42

egyed/50 hálócsapás

300 Orius spp.

250

Araneae

200

Coccinellidae Ae. intermedius

150 100 50 0 1.

2. április

3.

1.

2. május

3.

1.

2. június

3.

1.

2. július

3.

1.

2.

3.

augusztus

dekád

21. ábra Lucernából főhálóval győjthetı ragadozó ízeltlábúak egyedszáma dekádonként (2006-2008 évek átlaga alapján)

Csalán A csalánban a virágpoloskák egyedszáma május végén kezdett emelkedni, ekkor 11-41 egyedet győjtöttünk 50 hálócsapás átlagában (22. ábra, 15. táblázat). Nagyobb mennyiségben június elejétıl július elejéig fogtunk, ebben az idıszakban 46-81 egyed volt 50 hálócsapásonként. Július második dekádjától kezdve jelentéktelen mértékőre csökkent az egyedszámuk. Pókokat egész évben folyamatosan nagy egyedszámmal győjtöttünk. Legrosszabb esetben 10 egyedet, míg kedvezıbb esetben áprilisban és májusban átlagosan 20-58 egyedet, június közepétıl augusztus közepéig pedig 40-80 egyedet fogtunk 50 csapás átlagában (22. ábra).

62

Katicabogarakból május közepéig csak 5-6 egyedet hálóztunk 50 csapás átlagában. Május végén, illetve június elején viszont 60-89 egyedet, míg június második dekádjától július második dekádjáig 10-33 egyedet győjtöttünk a három év átlageredményei alapján (22. ábra, 15. táblázat). Csalánban elhanyagolható mennyiségben fordult elı Aeolothrips intermedius, a legkedvezıbb esetben is csak 14-18 egyedet fogtunk 50 hálócsapás átlagában (22. ábra). A fitofág tripszek egyedszáma május végétıl kezdve június végéig, illetve július elejéig folyamatosan emelkedett mindhárom évben, ezekben az idıszakokban 214-778 egyedet győjtöttünk 50 hálócsapásonként (15. táblázat).

15. táblázat Csalánból főhálóval (50 hálócsapással) győjthetı ragadozó ízeltlábúak és fitofág tripszek egyedszáma (átlag±SE) (Jászság és Gödöllı, 2006-2008)

év 2006

dátum

július 07. július 13. július 20. július 27. augusztus 10. augusztus 17. augusztus 24. 2007 április 20. május 02. május 10. május 31. június 11. június 21. július 11. július 03. július 11. július 24. augusztus 01. 2008 április 29. május 13. május 26. június 10. június 23. július 07. július 28. augusztus 11.

Orius spp.

Araneae

átlag SE átlag SE 46 68 20 46 32 58 16 60 2 76 70 70 10 10 ±6 ±8 8 40 ±3 ±8 6 43 ±2 3 73 ±17 ±8 ±9 41 61 ±8 60 ±12 48 ±5 73 40 ±11 81 ±16 47 ±14 ±3 15 71 ±22 ±5 15 69 ±14 ±2 10 89 ±11 ±1 3 84 ±19 ±1 ±3 1 20 ±2 ±5 2 38 ±4 11 28 ±10 ±2 48 ±12 10 ±9 ±8 73 27 ±9 ±10 46 35 ±3 ±9 32 46 ±3 ±7 13 46

Coccinellidae átlag 0 8 2 0 0 0 0 6 6 5 67 61 10 2 1 1 0 0 1 5 54 89 65 69 23 3

63

SE

±2 ±4 ±2 ±32 ±10 ±2 ±1 ±1 ±1

±1 ±2 ±18 ±9 ±20 ±18 ±6 ±2

Aeolothrips Thysanoptera intermedius (fitofág) átlag SE átlag SE 0 778 0 682 4 372 0 346 0 42 36 302 0 40 ±4 0 15 ±11 0 65 ±13 0 37 ±1 ±64 1 214 ±57 0 446 ±5 ±59 14 461 ±3 ±26 7 408 ±55 0 225 ±1 ±48 2 170 ±4 ±14 7 76 ±17 0 34 ±8 0 33 ±9 0 22 ±1 ±28 4 66 ±2 ±63 10 399 ±6 ±36 8 337 ±5 ±39 11 718 ±3 ±79 18 521 ±3 ±38 6 176

egyed/ 50 hálócsapás

300 Orius spp.

250

Araneae

200

Coccinellidae Ae. intermedius

150 100 50 0 1.

2.

3.

április

1.

2.

3.

1.

május

2.

3.

június

1.

2. július

3.

1.

2.

3.

augusztus

dekád

22. ábra Csalánból főhálóval győjthetı ragadozó ízeltlábúak egyedszáma dekádonként (2006-2008 évek átlaga alapján)

Zamatos turbolya és gyalogbodza Zamatos turbolyából a korai idıpont miatt virágpoloskákat és ragadozó tripszeket egyáltalán nem, vagy csak elhanyagolható egyedszámmal fogtunk (16. táblázat). Katicabogarakat is csak 3-6 egyed/50 hálócsapás mennyiségben győjtöttünk. Ugyanakkor pókokat és fitofág tripszeket viszonylag nagy egyedszámmal hálóztunk, április folyamán 24-47 egyedet fogtunk 50 hálócsapás átlagában az elıbbi csoportból, míg 9-166 egyedet az utóbbiból. Gyalogbodzából virágzás idején, június végén, július elején 16-39 Oriust és 75-123 pókot győjtöttünk 50 hálócsapással, ugyanakkor katicabogarak és ragadozó tripszek csak kis egyedszámmal fordultak elı (16. táblázat). A virágpoloskák és pókok mellett fitofág tripszeket is nagy mennyiségben fogtunk gyalogbodzáról, átlagosan 277-521 egyedet 50 hálócsapásonként.

16. táblázat Zamatos turbolyából és gyalogbodzából főhálóval (50 hálócsapással) győjthetı ragadozó ízeltlábúak és fitofág tripszek egyedszáma (átlag±SE) (Jászság, 2007)

növény

dátum

zamatos április 10. turbolya április 20. május02. gyalog- június 21. bodza július 03. július 11.

Orius spp.

Araneae

átlag SE átlag SE ±1 ±4 2 24 ±1 ±7 2 47 ±1 ±6 1 46 ±7 16 84 ±14 39 ±10 75 ±24 32 ±14 123 ±35

Coccinellidae átlag 4 6 3 5 4 0

64

SE ±2 ±3 ±2 ±3 ±2

Aeolothrips Thysanoptera intermedius (fitofág) átlag SE átlag SE ±7 0 17 ±1 ±2 1 9 ±32 0 166 ±2 ±106 3 364 ±2 ±83 2 521 ±2 ±46 8 277

4.2. Vegyes ízeltlábú-együttesek hatásának vizsgálata egyedileg izolált paprika növényeken Hatás a tripszkártétel nagyságára A tripszkártétel vizsgálatánál nem volt szignifikáns különbség a kezelések között a kártétel nagyságára nézve sem 2006-ban (egyutas ANOVA, F (7, 686)= 1,29; p= 0,250), sem 2007-ben (egyutas ANOVA, F (7, 516)= 1,39; p= 0,207). A tripszkártétel átlagos nagysága a kezelésektıl

károsított felület (%) (átlag+szórás)

függıen 1,87 % és 4,73 % között alakult a két év során (23. ábra).

2006

20

2007

15

10

5

0

Kf tripsz

0K

K

CS

CS+T

L

L+T

B

4,13

2,74

3,03

2,89

3,30

2,36

4,73

B+T 4,58 Kf tripsz

0K

K

CS

CS+T

L

L+T

B

B+T

1,87

4,33

4,08

2,41

4,63

4,24

2,71

3,98

23. ábra Különbözı növények ízeltlábú-együtteseinek hatása a paprikabogyók tripsz álatal károsított átlagos felületére (egyedi növényizolátoros vizsgálat; Gödöllı, 2006-2007) (0K: nullkontroll, K: kontroll, CS: csalán, L: lucerna: B: gyalogbodza, T: tripsz fertızés)

Hatás az egyéb kártevık (tripszen kívül) kártételére A tripsz kártételén kívüli egyéb károsított felület nagyságának vizsgálatánál 2006-ban szignifikáns különbség volt a kezelések hatása között (egyutas ANOVA, F (7, 686)= 5,52; p= 0,000). A lucerna+tripsz kezelés értéke a többi kezeléshez viszonyítva szignifikáns mértékben nagyobb volt (24. ábra). A csalán és a lucerna+tripsz kezelés kivételével a többi kezelés között nem volt szignifikáns különbség a károsított felület nagyságában. Összességében a gyalogbodza+tripsz, a nullkontroll és a kontroll kezelésnek volt a legkisebb az egyéb károsított felület nagysága. 2007ben is szignifikáns mértékő különbség volt a kezelések között az egyéb károsított felületek nagyságára nézve (egyutas ANOVA, F (7, 516)= 2,80; p= 0,007). A Newman-Keuls post-hoc teszt elvégzése után, nem derült ki mely kezelések között volt különbség.

65

károsított felület (%) (átlag+szórás)

2006

45

2007 c

40 35 30

a

ab

b

25

ab

20

a

15 10

a

a

a

5 0

Kf egyéb

a

a

ab

0K

K

CS

CS+T

L

L+T

1,16

1,47

7,77

4,57

5,66

12,21

B

a

B+T

5,47 Kf0,73 egyéb

a

a

a

0K

K

CS

CS+T

L

L+T

B

B+T

0,16

0,24

7,31

4,37

5,07

5,16

0,33

0,66

24. ábra Különbözı növények ízeltlábú-együtteseinek hatása a paprikabogyók átlagos károsított felületére (kivéve tripsz kártétel) (egyedi növényizolátoros vizsgálat; Gödöllı, 2006-2007) (0K: nullkontroll, K: kontroll, CS: csalán, L: lucerna: B: gyalogbodza, T: tripsz fertızés) (egy éven belül az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; egyutas ANOVA évenként vizsgálva, Newman-Keuls teszt, p > 0,05; 2006: df = 686, 2007: df = 516)

Hatás az összesített kártétel nagyságára A paprikabogyók károsított felületének nagyságát a kezelések általában nem tudták csökkenteni, 2006-ban (egyutas ANOVA, F (7, 686)= 3,63; p= 0,000) és 2007-ben (egyutas ANOVA, F (7, 516)= 3,02; p= 0,004) is szignifkáns különség volt a kezelések hatása között. Összességében gazdaságilag is jelentıs, átlagosan 5-15 %-os károsított felülete volt a paprikáknak

károsított felület (%) (átlag+szórás)

kezeléstıl függetlenül (25. ábra). 2006

45

2007 b

40 35 30

ab

25 20 15

ab

ab

b

ab

ab

a ab

a

a

a

ab

ab a

10

a

5 0

Kf össz.

0K

K

CS

CS+T

L

L+T

5,29

4,21

10,80

7,45

8,97

14,57

B

B+T

10,20 Kf5,30 össz.

0K

K

CS

CS+T

L

L+T

B

B+T

2,03

4,57

11,39

6,78

9,70

9,40

3,04

4,64

25. ábra Különbözı növények ízeltlábú-együtteseinek hatása a paprikabogyók átlagos károsított felületére (tripsz és egyéb kártétel együtt) (egyedi növényizolátoros vizsgálat; Gödöllı, 2006-2007) (0K: nullkontroll, K: kontroll, CS: csalán, L: lucerna: B: gyalogbodza, T: tripsz fertızés) (egy éven belül az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; egyutas ANOVA évenként vizsgálva, Newman-Keuls teszt, p > 0,05; 2006: df = 686, 2007: df = 516)

Hatás a paprikabogyók tömegére és minıségére A paprikabogyók átlagos tömegére gyakorolt hatásában 2006-ban (egyutas ANOVA, F (7, 686)= 10,36; p= 0,000) és 2007-ben (egyutas ANOVA, F (7, 516)= 6,56; p= 0,000) is szignifkáns 66

különség a különbözı kezelések között. 2006-ban a paprikabogyók átlagtömege szignifikánsan nagyobb volt a nullkontroll, a kontroll és a gyalogbodza+tripsz kezelésnek a lucerna és a csalán ízeltlábú-együttesével

kezelt

paprikabogyók

tömegéhez

képest

(26.

ábra).

2007-ben

a

gyalogbodza+tripsz kezelésben szignifkáns mértékben nagyobb volt a paprikabogyók átlagtömege a többi kezeléshez viszonyítva, kivéve a csalán+tripsz kezelést. 2006

bogyótömeg (g) (átlag+szórás)

140

c

120

2007

c

c

bc ab

a

a

100

a

a

b

ab

a

a

a

a

a

80 60 40 20 0

0K

tömeg 87,66

K

CS

CS+T

L

L+T

B

86,06

73,18

69,10

63,34

67,13

79,34

B+T

0K

85,80 tömeg 66,77

K

CS

CS+T

L

L+T

B

B+T

69,57

64,31

75,30

65,49

67,46

70,47

81,80

26. ábra Különbözı növények ízeltlábú-együtteseinek hatása a paprikabogyók átlagos tömegére (egyedi növényizolátoros vizsgálat; Gödöllı, 2006-2007) (0K: nullkontroll, K: kontroll, CS: csalán, L: lucerna: B: gyalogbodza, T: tripsz fertızés) (egy éven belül az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; egyutas ANOVA évenként vizsgálva, Newman-Keuls teszt, p > 0,05; 2006: df = 686, 2007: df = 516)

A különbözı kezeléseknek 2006-ban (Chi2= 43,82; p= 0,000; df= 14) és 2007-ben (Chi2= 33,82; p= 0,002; df= 14) is szignifikáns hatása volt a paprikabogyók minıségi kategóriájára. 2006ban csak a nullkontroll kezelésben volt 20 %-nál több az I. osztályú paprikák aránya (27. ábra). A legtöbb eladhatatlan paprika a lucerna + tripsz kezelésben volt. 2007-ben az elızı évhez képest minden kezelésben nıtt az I. osztályú paprikák aránya, míg az eladhatatlanoké csökkent.

2006

100%

2007

80% 60% 40% 20% 0%

0K

K

CS

CS+T

L

L+T

B

B+T

0K

K

CS

CS+T

L

L+T

B

B+T

I.osztály

22

11

7

20

15

8

11

8

8

11

6

17

12

17

15

32

II.osztály

65

42

63

90

96

56

72

71

23

31

53

45

66

73

40

59

0

0

4

5

8

12

7

1

0

0

3

1

5

6

0

1

eladhatatlan

27. ábra Különbözı növények ízeltlábú-együttesének hatása a betakarítható paprikabogyók számára minıségi kategóriánként, illetve azok %-os arányának alakulására (egyedi növényizolátoros vizsgálat; Gödöllı, 2006-2007) (0K: nullkontroll, K: kontroll, CS: csalán, L: lucerna: B: gyalogbodza, T: tripsz fertızés)

67

4.3. A vegyes ízeltlábú-együttes hatásának vizsgálata üzemi mérető hajtatott paprikában 4.3.1. Virágpoloska, tripsz és levéltető átlagos egyedszám és változás A két vizsgálati év során az összesen megvizsgált 18100 paprikavirágban 2137 virágpoloskát, 307 ragadozó tripsz imágót, 23302 fitofág tripszet és 7032 levéltetőt számoltunk meg (17. táblázat).

17. táblázat A kísérleti és a kontroll fóliasátrak helyszínenként és évenként összesített Orius, tripsz és levéltető egyedszámai a megvizsgált paprikavirágok alapján (Jászság és Gödöllı, 2006-2007) Orius kísérleti Gödöllı kontroll J.f.szaru kísérleti 1. kontroll J.f.szaru kísérleti 2. kontroll J.f.szaru kísérleti 3. kontroll Boldog kísérleti 1. kontroll Boldog kísérleti 2. kontroll P.monos kísérleti -tor kontroll J.f.szent kísérleti -györgy kontroll kísérleti össz. kontroll végösszeg

Ae. intermedius

fitofág tripsz

levéltető

2006

2007

össz.

2006

2007

össz.

2006

2007

össz.

2006

2007

össz.

85 12 15 16 95 75 45 25 7 1 71 33 73 111 391 273 664

263 246 14 16 183 280 104 10 71 28 104 119 14 21 753 720 1473

263 246 85 12 29 32 278 355 149 35 78 29 175 152 87 132 1144 993 2137

1 1 0 1 2 4 3 2 0 0 3 10 2 3 11 21 32

13 22 0 0 17 20 14 22 5 9 54 91 2 6 105 170 275

13 22 1 1 0 1 19 24 17 24 5 9 57 101 4 9 116 191 307

288 198 1043 387 247 254 390 285 1002 4 302 314 239 211 3511 1653 5164

841 1130 2847 448 576 801 778 491 483 501 1201 1310 4206 2525 10932 7206 18138

841 1130 288 198 3890 835 823 1055 1168 776 1485 505 1503 1624 4445 2736 14443 8859 23302

4 14 1002 139 7 7 3 2 1103 2577 12 31 3 7 2134 2777 4911

29 128 249 1231 20 36 178 23 15 5 47 47 77 36 615 1506 2121

29 128 4 14 1251 1370 27 43 181 25 1118 2582 59 78 80 43 2749 4283 7032

Oriusok 2006-ban a kísérleti fóliasátrakban virágkonként átlagosan 0,12 (SE: ±0,01), a kontrollban 0,08 (SE: ±0,01), míg 2007-ben a kísérleti fóliasátrakban 0,13 (SE: ±0,01), a kontroll fóliasátrakban pedig 0,12 (SE: ±0,01) virágpoloska imágó és lárva volt. 2006-ban az Oriusok. egyedszáma szignifikáns mértékben, 43 %-kal nagyobb volt a vegyes ízeltlábú-együttessel kezelt kísérleti fóliasátrakban, mint a kontrollban (18. táblázat), ugyanakkor 2007-ben nem volt szignifikáns különbség a két kezelés között. A kísérleti helyszínek virágpoloska egyedszáma szignifikánsan különbözött mindkét évben. 2006-ban a Jászfényszaru 1-es és a pusztamonostori helyszínen szignifikánsan több Orius spp. egyed volt a kísérleti sátorban, mint a kontrollban (28. ábra). 2007-ben a Boldog 1-es és Boldog 2-es helyszínen szignifikánsan több virágpoloska volt a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz viszonyítva, míg a Jászfényszaru 3-as helyszínen a kontroll fóliasátorban volt szignifikánsan több virágpoloska a kísérletihez viszonyítva.

68

18. táblázat A kezelés (vegyes ízeltlábú együttes alkalmazása vagy szokványos védekezés) és a kísérleti helyszínek hatása a fóliasátrak virágonkénti átlagos Orius spp. (imágók + lárvák) egyedszámára 2006-ban és 2007-ben (kétutas ANOVA)

2006 2007 df F p df F p kezelés 1; 112 8,68 0,004 1; 222 0,07 0,789 helyszín 6; 112 18,85 0,000 6; 222 30,53 0,000 kezelés × helyszín 6; 112 5,14 0,000 6; 222 2,19 0,045 hatás

2006

2007

0,7

d

egyed/ virág (átlag+szórás)

0,6

d

d c

0,5

c

0,4

b

c bc

0,3

b

bc

bc ab

0,2 0,1

a

a

a

bc

a

a a

a

b b

a a

a

a

a

a

0,0 J.f.szaru 1. J.f.szaru 2. J.f.szaru 3. Boldog 1.

Boldog 2. P.monostor J.sz.györgy

Gödöllı

J.f.szaru 2. J.f.szaru 3. Boldog 1.

Boldog 2. P.monostor J.sz.györgy

kísérleti

0,19

0,03

0,21

0,10

0,02

0,16

0,16

0,35

0,01

0,23

0,11

0,10

0,13

0,01

kontroll

0,03

0,00

0,17

0,06

0,00

0,07

0,25

0,33

0,02

0,35

0,01

0,04

0,15

0,02

28. ábra A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos Orius spp. (imágók + lárvák) népessége (egy éven belül az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; kétutas ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, 2006: df = 112; 2007: df = 222) (Jászság és Gödöllı, 2006-2007)

Aeolothrips intermedius A paprikavirágokban található Aeolothrips intermedius imágók egyedszáma nagyon kicsi volt mindkét évben. 2006-ban a kísérleti fóliasátrakban virágonként átlagosan 0,0035 (SE: ±0,001) a kontroll fóliasátrakban 0,0067 (SE: ±0,001), míg 2007-ben a kísérleti fóliasátrakban 0,0178 (SE: ±0,003), a kontroll fóliasátrakban pedig 0,0288 (SE: ±0,005) Ae. intermedius imágó volt. 2007-ben a kontroll fóliasátrak ragadozó tripsz egyedszáma szignifikánsan nagyobb volt a kísérleti fóliasátrakhoz képest (19. táblázat). A kísérleti helyszínek között mindkét évben szignifikáns különbség volt, ami a pusztamonostori helyszín szignifikánsan nagyobb ragadozó tripsz egyedszámának köszönhetı (29. ábra). 19. táblázat A kezelés (vegyes ízeltlábú együttes alkalmazása vagy szokványos védekezés) és a kísérleti helyszínek hatása a fóliasátrak virágonkénti átlagos Aeolothrips intermedius egyedszámára 2006-ban és 2007-ben (kétutas ANOVA)

2006 2007 df F p df F p kezelés 1; 112 2,09 0,151 1; 222 5,03 0,026 helyszín 6; 112 2,78 0,015 6; 222 20,27 0,000 kezelés × helyszín 6; 112 1,02 0,417 6; 222 1,34 0,242 hatás

69

egyed/ virág (átlag+szórás)

2007

2006

0,25

c 0,20

b 0,15

a

0,10 0,05

a a

a

a

a a

a

a

a a

a

a

a

b ab

ab

a

a

a

a

a a

a

a

a

0,00 J.f.szaru 1. J.f.szaru 2. J.f.szaru 3. Boldog 1.

Boldog 2. P.monostor J.sz.györgy

Gödöllı

J.f.szaru 2. J.f.szaru 3. Boldog 1.

Boldog 2. P.monostor J.sz.györgy

kísérleti

0,00

0,00

0,00

0,01

0,00

0,01

0,00

0,02

0,00

0,02

0,01

0,01

0,07

0,00

kontroll

0,00

0,00

0,01

0,00

0,00

0,02

0,01

0,03

0,00

0,03

0,02

0,01

0,11

0,01

29. ábra A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos Aeolothrips intermedius imágó népessége (egy éven belül az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; kétutas ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, 2006: df = 112; 2007: df = 222) (Jászság és Gödöllı, 2006-2007)

Fitofág tripszek 2006-ban a kísérleti fóliasátrakban virágonként átlagosan 1,11 (SE: ±0,20), a kontroll fóliasátrakban 0,52 (SE: ±0,07), míg 2007-ben a kísérleti fóliasátrakban 1,85 (SE: ±0,14), a kontroll fóliasátrakban pedig 1,22 (SE: ±0,07) tripsz imágó és lárva volt. 2006-ban szignifikáns különbség volt a kísérleti és a kontroll fóliasátrak fitofág tripsz egyedszáma között, ugyanakkor 2007-ben ilyen mértékő különbség nem volt a két kezelés között (20. táblázat). A kísérleti helyszínek fitofág tripsz népessége között mindkét évben szignifikáns különbség volt. 2006-ban a Jászfényszaru 2-es és a Boldog 2-es helyszínen szignifikánsan nagyobb volt a kísérleti fóliasátrak átlagos tripsznépessége a kontrollhoz viszonyítva (30. ábra). 2007-ben a Jászfényszaru 2-es és a jászfelsıszentgyörgyi helyszínen szignifikánsan több tripsz volt a kísérleti fóliasátrakban, mint a kontrollban. 2006-ban két kísérleti fóliasátornak, míg 2007-ben négy kísérleti és négy kontroll sátornak is elérte vagy meghaladta az átlagos tripsz egyedszáma a gazdasági kár-küszöb értéket jelentı 1 tripsz/virág értéket

20. táblázat A kezelés (vegyes ízeltlábú együttes alkalmazása vagy szokványos védekezés) és a kísérleti helyszínek hatása a fóliasátrak virágonkénti átlagos fitofág tripsz (imágó + lárva) egyedszámára 2006-ban és 2007-ben (kétutas ANOVA)

2006 df F p df kezelés 1; 112 8,60 0,004 1; 222 helyszín 6; 112 2,24 0,044 6; 222 kezelés × helyszín 6; 112 2,77 0,015 6; 222 hatás

70

2007 F p 3,34 0,068 7,23 0,000 2,30 0,036

2006

10

2007 c

egyed/ virág (átlag+szórás)

9

b

8 7

bc

6

b

5

a

a

4

c

2

a

a

a

3

a a

ab

a

a

ab

1

a

a

a a

ab a

a

a a

a a

a

0 J.f.szaru 1. J.f.szaru 2. J.f.szaru 3. Boldog 1.

Boldog 2. P.monostor J.sz.györgy

Gödöllı

J.f.szaru 2. J.f.szaru 3. Boldog 1.

Boldog 2. P.monostor J.sz.györgy

kísérleti

0,64

2,32

0,55

0,87

2,23

0,67

0,53

1,12

3,00

0,72

0,82

0,69

1,50

4,43

kontroll

0,44

0,86

0,56

0,63

0,01

0,70

0,47

1,51

0,47

1,00

0,52

0,72

1,64

2,66

30. ábra A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos fitofág tripsz (imágók + lárvák) népessége (egy éven belül az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; kétutas ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, 2006: df = 112; 2007: df = 222) (Jászság és Gödöllı, 2006-2007)

Levéltetvek 2006-ban a kísérleti fóliasátrakban virágonként átlagosan 0,68 (SE: ±0,23), a kontroll fóliasátrakban 0,88 (SE: ±0.32), míg 2007-ben a kísérleti fóliasátrakban 0,10 (SE: ±0,02), a kontroll fóliasátrakban pedig 0,26 (SE: ±0,07) levéltető volt. A kísérleti és a kontroll fóliasátrak között egyik évben sem volt szignifikáns különbség a levéltetvek egyedszámára nézve (21. táblázat). Ugyanakkor a kísérleti helyszínek között 2006-ban szignifikáns különbésg volt, abban az évben a Jászfényszaru 2-es helyszínen szignifikánsan nagyobb volt a kísérleti sátor levéltető népessége a kontrollhoz képest, míg a Boldog 2-es helyszínen a kontroll sátoré volt szignifikáns mértékben nagyobb a kísérletihez képest (31. ábra).

21. táblázat A kezelés (vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása vagy szokványos védekezés) és a kísérleti helyszínek hatása a fóliasátrak virágonkénti átlagos levéltető egyedszámára 2006-ban és 2007-ben (kétutas ANOVA)

2006 df F p df kezelés 1; 112 0,52 0,473 1; 222 helyszín 6; 112 16,65 0,000 6; 222 kezelés × helyszín 6; 112 4,18 0,000 6; 222 hatás

71

2007 F p 0,78 0,379 1,93 0,077 1,08 0,375

2006

10

2007 d

egyed/ virág (átlag+szórás)

9 8 7

c

6 5

bc

4 3 2 1

a

a

a

0

a a b

a a

J.f.szaru 1. J.f.szaru 2. J.f.szaru 3. Boldog 1.

a a

a a

Boldog 2. P.monostor J.sz.györgy

Gödöllı

J.f.szaru 2. J.f.szaru 3. Boldog 1.

Boldog 2. P.monostor J.sz.györgy

kísérleti

0,01

2,23

0,02

0,01

2,45

0,03

0,01

0,04

0,26

0,03

0,19

0,02

0,06

0,08

kontroll

0,03

0,31

0,02

0,00

5,73

0,07

0,02

0,17

1,30

0,05

0,02

0,01

0,06

0,04

31. ábra A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos levéltető népessége (2006: az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; kétutas ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 112) (Jászság és Gödöllı, 2006-2007)

A virágpoloskák és tripszek egyedszámváltozása Kísérleti helyszínenként a virágpoloskák egyedszámváltozása hasonlóan alakult azokban a kísérleti és kontroll fóliasátrakban, amelyekben egyáltalán nem, vagy csak egy-két növényvédelmi kezelést alkalmaztak (32. ábra). 2007-ben május végén, június elején kezdtek felszaporodni az Orius-ok és július közepére, illetve végére érték el a maximális egyedszámot. Gödöllın és a Jászfényszaru 3-as helyszínen, ahol a kontroll fóliasátrakban sem volt vegyszerkijuttatás, 0,7-0,9 Orius/virág értéknél tetızött a virágpoloskák egyedszáma. Ahol a virágpoloskák elérték a virágonkénti 0,2-0,3-es értéket, ott a tripszek egyedszáma elhanyagolható mértékőre csökkent, ugyanakkor, ahol nem tudtak felszaporodni (2007-ben Jászfényszaru 2. és Jászfelsıszentgyörgy), ott a tripszek egyedszáma meghaladta a 10 egyed/virág értéket. Összességében a tripszek egyedszámváltozása is hasonlóan alakult a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban az egyes kísérleti helyszíneken a termesztési idı jelentıs részében, még azokon a helyeken is, ahol az átlagos tripsznépesség szignifikánsan magasabb volt a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz képest (32. ábra). 2006-ban a Boldog 2-es helyszínen három hétig volt rendkívül magas a tripszek egyedszáma, utána elhanyagolható mértékőre csökkent. 2007-ben a Jászfényszaru 2-es helyszínen augusztus elejéig nem volt nagyobb a tripszek egyedszáma a kontrollhoz képest, és Jászfelsıszentgyörgyön is csak szeptember elejétıl különbözött jelentısen a két kezelés tripsznépességének nagysága.

72

2007 2

*

4 2 1 2 4

4

5

2 2 9

4

1 4

2 8 1

2 3 10

5

5

2 2 1 3 3 4 1 1 7

1 1 2 2 3 4

5

2 3

2 1 3 2 6 3

5 11

6

6 5

6

6

6

1 4

6

6

6

1

6

4

1

1

6

1

**

6

1 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 1 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 1 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 1 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 1 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 1 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 1 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0

Orius/ virág

tripsz/ virág

1

4M ay 18 -M ay 1Ju n 15 -J un 29 -J un 13 -J ul 27 -J ul 17 -A u 31 g -A ug 14 -S e 2- p M ay 16 -M a 30 y -M ay 13 -J un 27 -J un 11 -J ul 1A ug 15 -A u 29 g -A ug 12 -S ep

Jászfelsıszentgyörgy

Pusztamonostor

Boldog 2.

Boldog 1.

Jászfényszaru 3.

Jászfényszaru 2.

Jászfényszaru 1./ Gödöllı

2006 10 9 1 2 1 2 1 2 1 2 8 7 6 5 4 3 2 1 0 10 9 8 4 7 6 5 4 3 2 1 0 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 10 12 9 2 3 13 8 7 6 5 4 3 2 1 0 10 1 1 1 9 4 4 4 8 1 7 4 6 5 4 3 2 1 0 10 1 7 9 5 8 7 6 5 4 3 2 1 0 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0

tripsz kísérleti fóliasátor tripsz kontroll fóliasátor

Orius kísérleti fóliasátor Orius kontroll fóliasátor

növényvédelmi kezelés a kontroll fóliasátorban növényvédelmi kezelés a kísérleti fóliasátorban 1 spinozad 5 paraffinolaj 11 kénpor 8 dimetoát 2 diklórfosz 6 Bacillus thuringiensis 9 deltametrin 12 Orius laevigatus 3 abamektin 7 tiametoxam 10 lambda cihalotrin 13 Amblyseius cucumeris 4 pimetrozin

32. ábra A vegyes ízeltlábú-együttessel védett kísérleti, és a szokványos védekezéső kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos tripsz és Orius spp. (imágók és lárvák) népességének idıbeli alakulása helyszínenként 2006-ban és 2007-ben (* 09.05.: 10,8; 09.12.: 15,58; ** 08.29.: 10,46; 09.05.: 14,06; 09.12.: 19,04)

73

4.3.2. Tripsz által károsított felület és terméseredmények 2006-ban a paprikabogyók átlagos károsított felület értékei között szignifikáns különbség volt a kísérleti (átlag 2,21 %) és a kontroll (átlag 1,84 %) fóliasátrak között, ugyanakkor 2007-ben nem volt szignifikáns különbség a két kezelés (kísérleti: átlag 1,40 %; kontroll: átlag 1,25 %) között (22. táblázat). A kísérleti helyszínek károsított felület értékei között mind a két évben szignifikáns különbség volt. 2006-ban a Jászfényszaru 1-es és a Jászfényszaru 2-es, valamint a pusztamonostori helyszínen szignifikánsan nagyobb volt a paprikabogyók tripszek által károsított felületének nagysága a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz viszonyítva (33. ábra). 2007-ben a jászfelsıszentgyörgyi és a Boldog 1-es helyszínen a kísérleti sátrak károsított felületének nagysága szignifikánsan nagyobb volt a kontrollhoz viszonyítva. A többi helyszínen egyik évben sem volt kimutatható különbség a kezelések között.

22. táblázat A kezelés (vegyes ízeltlábú együttes alkalmazása vagy szokványos védekezés) és a kísérleti helyszínek hatása a hajtatott paprika tripsz által károsított felületének átlagos nagyságára 2006-ban és 2007ben (kétutas ANOVA)

2006 2007 df F p df F p kezelés 1; 2086 5,39 0,020 1; 9886 2,15 0,143 helyszín 6; 2086 11,92 0,000 6; 9886 284,34 0,000 kezelés × helyszín 6; 2086 6,85 0,000 6; 9886 4,70 0,000

átlag károsított felület (%) (+szórás)

hatás

2006

10 9 8

de de

2007 d

e cde

c

cde

ab

7 6 5 4

ab

bcd

ab

bcd

ab

ab abc

3 a

2

a a

ab ab

a

ab

b a

a a

1

a

a

0 J.f.szaru 1. J.f.szaru 2. J.f.szaru 3.

Boldog 1.

Boldog 2. P.monostor J.sz.györgy

Gödöllı

J.f.szaru 2. J.f.szaru 3. Boldog 1.

Boldog 2. P.monostor J.sz.györgy

kísérleti

2,99

1,31

1,93

3,78

2,31

2,81

1,51 kísérleti

0,61

0,92

0,55

1,20

0,50

0,43

4,59

kontroll

1,48

0,63

2,75

2,79

1,13

1,28

1,65

0,66

0,80

0,80

0,61

0,62

0,64

3,98

33. ábra A vegyes ízeltlábú-együttes hatása a hajtatott paprika tripsz által károsított felületének átlagos nagyságára (Jászság és Gödöllı, 2006-2007) (egy éven belül az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; kétutas ANOVA évenként vizsgálva, Newman-Keuls teszt, p > 0,05; 2006: df = 2086, 2007: df = 9886)

Az eladható termés mennyiségében nem volt gazdaságilag számottevı különbség a kísérleti és a kontroll fóliasátrak között. Összesen a két év során a négy-négy kísérleti helyszínen 1,58 %-kal 74

több eladható paprika termett a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz képest (23. táblázat). Minıségi kategóriánként is hasonlóan alakult a termésmennyiség a két év során kezeléstıl függetlenül. Összesen 2,51 %-kal több I. osztályú paprika termett a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz képest, míg a II. osztályú paprikából a kontroll fóliasátrakban termett több 1,61 %-kal.

23. táblázat A vegyes ízeltlábú-együttessel védett kísérleti és a szokványos védekezéső kontroll fóliasátrak terméseredményei (kg) minıségi kategóriánként és összesítve év helyszín 2006 Jászfényszaru 1.

fóliasátor kísérleti kontroll Jászfényszaru 2. kísérleti kontroll Boldog 2. kísérleti kontroll Jászfelsıszentgyörgy kísérleti kontroll összesen kísérleti kontroll 2006 Jászfényszaru 2. kísérleti kontroll Boldog 1. kísérleti kontroll Boldog 2. kísérleti kontroll Jászfelsıszentgyörgy kísérleti kontroll összesen kísérleti kontroll kísérleti végösszeg kontroll

I. o. 1246 1425 2833 2827 3339 2977 2931 3028 10349 10257 3362 2614 3540 3590 4460 4710 2055 2013 13417 12927 23766 23184

II. o. összesen 1108 2354 1033 2458 1131 3964 4226 1399 498 3837 849 3826 588 3519 511 3539 3325 13674 3792 14049 1868 5230 1460 4074 560 4100 560 4150 355 4815 542 5252 603 2658 465 2478 3386 16803 3027 15954 6711 30477 6819 30003

4.3.3. Virágpoloska, illetve tripsz fajok és fejlıdési alakok átlagos egyedszáma és változása A kísérleti és a kontroll fóliasátrakban is három ıshonos virágpoloska faj volt megtalálható 2006-ban és 2007-ben is (24. táblázat). 2006-ban a Boldog 1-es helyszínen kijuttatott O. laevigatusokból mindössze néhány példányt találtunk. A kísérleti és a kontroll fóliasátrakban is az O. niger volt a domináns faj, 71 és 86 %-os elıfordulással. Mellette 2006-ban az O. minutus (10 és 15 %), 2007-ben pedig az O. majusculus (7 és 19 %) volt a második leggyakoribb virágpoloska faj a paprikavirágokban. A fóliasátrak tripsznépességének 95-99 %-a fitofág tripsz volt. Az Ae. intermedius 2006-ban elhanyagolható mértékben fordult elı, azonban 2007-ben a kísérleti fóliasátrak tripsznépességének 2,86 %-át, míg a kontroll fóliasátraknak 5,35 %-át adta (24. táblázat). A kísérleti fóliasátrakban 2006-ban a F. occidentalis volt az uralkodó faj közel 50 %-os elıfordulással, míg 2007-ben a F. occidentalis és a T. tabaci hasonló arányban fordult elı (40 %). A kontroll fóliasátrak 75

tripsznépességét 2006-ban a F. occidentalis, a T. tabaci és a Frankliniella intonsa közel egyforma arányban adta (29-33 %), 2007-ben pedig a T. tabaci volt a domináns faj 45 %-os elıfordulással.

24. táblázat A vegyes ízeltlábú-együttessel védett kísérleti és a szokványos védekezéső kontroll fóliasátrak Orius spp. és tripsz népességének fajonkénti százalékos (átlag±SE) megoszlása (Jászság és Gödöllı, 20062007)

kísérleti fóliasátrak kontroll fóliasátrak átlag 2006 Orius lárva 56,86 Orius imágó 43,13 O. laevigatus 0,00 O. majusculus 7,25 O. minutus 15,82 O. niger 76,30 tripsz lárva 44,96 tripsz imágó 55,04 Aeolothrips intermedius 0,52 Frankliniella intonsa 19,45 Frankliniella occidentalis 49,56 Thrips spp. 21,76 egyéb fajok 8,70 2007 Orius lárva 50,16 Orius imágó 49,84 O. laevigatus 0,00 O. majusculus 7,68 O. minutus 6,08 O. niger 86,29 tripsz lárva 46,65 tripsz imágó 53,35 Aeolothrips intermedius 2,86 Frankliniella intonsa 14,86 Frankliniella occidentalis 39,57 Thrips spp. 39,96 egyéb fajok 2,76

SE ±6,29 ±6,29 ±2,28 ±3,72 ±4,56 ±4,77 ±4,77 ±0,16 ±3,35 ±5,44 ±2,10 ±2,87 ±5,00 ±5,00 ±2,01 ±1,73 ±2,23 ±4,35 ±4,35 ±0,87 ±2,64 ±7,77 ±6,69 ±1,02

egyed 240 151 0 11 23 117 1582 1940 11 402 949 452 126 401 352 0 24 26 302 5251 5786 105 926 2751 1796 208

átlag 56,68 41,32 1,39 7,73 10,71 80,19 41,31 58,69 1,91 28,60 33,05 31,44 5,00 47,01 52,99 0,00 19,45 8,91 71,64 44,39 55,61 5,35 22,00 25,84 44,73 2,07

SE ±8,27 ±8,27 ±1,39 ±3,05 ±2,32 ±3,13 ±4,29 ±4,29 ±0,63 ±6,32 ±4,16 ±4,10 ±1,25 ±4,30 ±4,30 ±4,77 ±1,68 ±4,53 ±5,04 ±5,04 ±1,41 ±3,17 ±4,84 ±5,80 ±0,52

egyed 172 101 1 7 10 83 659 1015 21 390 301 264 39 337 383 0 59 36 288 3179 4197 170 1102 845 1987 93

Virágpoloskák 2006-ban a virágpoloska fejlıdési alakok virágonkénti átlagos egyedszámában szignifikáns különbség volt, míg 2007-ben gyakorlatilag nem volt különbség a lárvák és imágók egyedszáma között (25. táblázat). 2006-ban szignifikánsan több lárva volt a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz viszonyítva, valamint a kísérleti fóliasátrakban szignifikánsan nagyobb volt a lárvák virágonkénti átlagos egyedszáma az imágókhoz viszonyítva (34. ábra).

76

25. táblázat A kezelés (vegyes ízeltlábú együttes alkalmazása vagy szokványos védekezés) és a fejlıdési alakok (imágó vagy lárva) hatása a fóliasátrak virágonkénti átlagos Orius spp. (imágó + lárva) egyedszámára 2006-ban és 2007-ben (kétutas ANOVA)

2006 df F p df kezelés 1; 248 4,97 0,027 1; 468 fejlıdési alak 1; 248 9,13 0,003 1; 468 kezelés × fejlıdési alak 1; 248 0,12 0,734 1; 468 hatás

2007 F p 0,09 0,765 0,00 0,978 0,74 0,390

0,15 egyed/virág (átlag+szórás)

b a

0,10

imágó

a

lárva

a

0,05

0,00 kísérleti

kísérleti

kontroll

kontroll 2007

2006

34. ábra A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos Orius spp. imágó és lárva népessége (Jászság és Gödöllı, 2006-2007) (helyszínenként lásd 7. és 8. melléklet) (2006: egy éven belül az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; kétutas ANOVA évenként vizsgálva, Newman-Keuls teszt, p > 0,05; df = 248)

A 2006-os évben mind a kísérleti, mind a kontroll sátrakban hasonlóan alakult az imágók és lárvák megoszlása (35. ábra). Elıször a felvételezések kezdetén, július elején, míg másodszor augusztus közepén nıtt meg jelentısen az imágók aránya a lárvákhoz viszonyítva. A kísérleti fóliasátrakban mindkét esetben közel 80 %-ban fordultak elı imágók, míg a kontroll fóliasátorban július elején 90 %, augusztus közepén-végén pedig 60 % volt az arányuk. Az elızı évhez hasonlóan 2007-ben is hasonlóan alakult az imágók és lárvák arányának idıbeli változása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban (35. ábra). Május közepén elıször az imágók jelentek meg, arányuk 100 % volt a lárvákhoz viszonyítva. A 2006-ban július közepén meglévı csúcspont 2007-ben is megfigyelhetı volt az imágók arányában mindkét kezelésnél. Ezt követıen az imágók aránya folyamatosan csökkent szeptemberig, két kisebb csúcsot mutatva augusztus közepén és végén.

77

kísérleti fóliasátrak (2006)

kísérleti fóliasátrak (2007)

100% 80% 60%

lárva imágó

40% 20% 0%

kontroll fóliasátrak (2007)

kontroll fóliasátrak (2006) 100% 80% 60%

lárva imágó

40% 20%

.0 20 7 2006 . 0 7 09 .0 .1 5. 4 02 20 07 .0 5. 16 20 07 .0 5. 30 20 07 .0 6. 13 20 07 .0 6. 27 20 07 .0 7. 11 20 07 .0 7. 25 20 07 .0 8. 08 20 07 .0 8. 22 20 07 .0 9. 05

.3 1

.0 9 06

20

20

06

.0 8

.0 8

.2 4

.1 7 06 20

06 20

20

06

.0 8

.0 8

.1 0

.0 3

.2 7

.0 8

20

06

.0 7

.0 7

06 20

.0 7 06

06 20

20

.2 0

.1 3

0%

35. ábra A paprikavirágokban lévı Orius spp. népesség fejlettségbeli megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban (Jászság és Gödöllı, 2006-2007) (helyszínenként lásd 17. és 18. sz. melléklet)

2006-ban és 2007-ben is szignifikáns különbség volt az Orius fajok virágonkénti átlagos egyedszáma között (26. táblázat). Mind a két évben szignifikánsan nagyobb volt az O. niger egyedszáma a kísérleti és a kontrollhoz fóliasátrakban is a többi fajhoz viszonyítva (36. ábra). 2006ban szignifikánsan több O. niger volt a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz viszonyítva. Az O. minutus és O. majusculus átlagos egyedszáma között egyik évben sem volt ilyen mértékő különbség a különbözı kezeléső fóliasátrak között.

26. táblázat A kezelés (vegyes ízeltlábú együttes alkalmazása vagy szokványos védekezés) és a fajok (O. niger, O. minutus vagy O. majusculus) hatása a fóliasátrak virágonkénti átlagos Orius spp. (imágó + lárva) egyedszámára 2006-ban és 2007-ben (kétutas ANOVA)

2006 2007 df F p df F p kezelés 1; 372 5,21 0,023 1; 702 0,30 0,584 faj 2; 372 29,04 0,000 2; 702 60,55 0,000 kezelés × faj 2; 372 2,17 0,116 2; 702 0,29 0,749 hatás

78

0,10 egyed/virág (átlag+szórás)

b

b

0,08

0,06

c

O. niger

0,02

O. minutus O. majusculus

b

0,04

a

a

a

a

a

a

a

a

0,00 kísérleti

kontroll

kísérleti

kontroll 2007

2006

36. ábra A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos ıshonos Orius spp. (imágók) népessége fajonként (Jászság és Gödöllı, 2006-2007) (helyszínenként lásd 9. és 10. melléklet) (egy éven belül az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; kétutas ANOVA évenként vizsgálva, Newman-Keuls teszt, p > 0,05; 2006: df = 336, 2007: df = 666)

2006-ban a virágpoloska fajok összetételének idıbeli alakulása eltérıen alakult a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban (37. ábra). A kontroll fóliasátrakban az O. niger sokkal kiegyenlítettebben volt jelen a kísérletihez viszonyítva, aránya 70 és 90 % között ingadozott. A kísérleti fóliasátrakban augusztus elején és szeptember közepén is több, mint 90 %-ban fordult elı az O. niger, míg július végén és augusztus közepén a másik két faj aránya nıtt meg jelentısen az átlagos elıfordulásukhoz képest. Július végén az O. minutus és O. majusculus együttesen több, mint 30 %-ban fordult elı, míg augusztus közepén arányuk elérte az 50 %-ot. A 2007-es évben a 2006-os eredményekkel ellentétben a kontroll fóliasátorban figyelhetık meg nagyobb ingadozások az egyes virágpoloska fajok arányának eloszlásában (37. ábra). Mindkét kezelésnél az O. niger jelent meg elıször, amit az O. majusculus követett. Az O. minutus a kísérleti fóliasátrakban június elején, míg a kontroll fóliasátrakban csak június közepén jelent meg. A kísérleti fóliasátrakban az O. niger aránya végig 80 és 100 % között mozgott kisebb ingadozásokkal. Ezzel szemben a kontroll fóliasátrakban május végén az O. majusculus 65 %-os elıfordulást ért el, illetve szeptember elején az O. minutus-szal együttesen több, mint 50 %-ban fordultak elı.

79

kísérleti fóliasátrak (2007)

kísérleti fóliasátrak (2006) 100% 80% 60%

O. majusculus O. minutus O. niger

40% 20% 0% kontroll fóliasátrak (2007)

kontroll fóliasátrak (2006) 100% 80%

O. majusculus

60%

O. minutus O. niger

40% 20%

.0 20 7 2006 07.09 .0 .1 5. 4 20 02 07 .0 5 . 20 16 07 .0 5. 20 30 07 .0 6 . 20 13 07 .0 6. 20 27 07 .0 7 .1 20 1 07 .0 7. 20 25 07 .0 8 .0 20 8 07 .0 8. 20 22 07 .0 9. 05

06 20

20

06

.0 8

.0 9

.3 1

.2 4

.1 7

.0 8

.0 8 06

06 20

20

20

06

.0 8

.1 0

.0 3

.2 7 20

06

.0 8

.0 7 06

20

06 20

20

06

.0 7

.0 7

.1 3

.2 0

0%

37. ábra A paprikavirágokban lévı ıshonos Orius spp. fajok megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban (Jászság és Gödöllı, 2006-2007) (helyszínenként lásd 19. és 20. melléklet)

Tripszek 2006-ban és 2007-ben a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban sem volt szignifikáns különbség a lárvák és imágók egyedszáma között (27. táblázat). Ugyanakkor a kísérleti fóliasátrakban mind a két évben szignifikánsan nagyobb volt az imágók és a lárvák átlagos egyedszáma a kontroll fóliasátrakhoz viszonyítva (38. ábra).

27. táblázat A kezelés (vegyes ízeltlábú együttes alkalmazása vagy szokványos védekezés) és a fejlıdési alakok (imágó vagy lárva) hatása a fóliasátrak virágonkénti átlagos fitofág tripsz (imágó + lárva) egyedszámára 2006-ban és 2007-ben (kétutas ANOVA)

2006 df F p df kezelés 1; 248 13,12 0,000 1; 468 fejlıdési alak 1; 248 1,77 0,185 1; 468 kezelés × fejlıdési alak 1; 248 0,00 0,981 1; 468 hatás

80

2007 F p 6,73 0,010 0,79 0,374 0,08 0,771

egyed/virág (átlag+szórás)

2,0

b

b a

1,5

c

1,0

a

bc

imágó lárva

ab a

0,5 0,0 kísérleti

kísérleti

kontroll

kontroll 2007

2006

38. ábra A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos tripsz imágó és lárva népessége (Jászság és Gödöllı, 2006-2007) (helyszínenként lásd 11. és 12. melléklet) (egy éven belül az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; kétutas ANOVA évenként vizsgálva, Newman-Keuls teszt, p > 0,05; 2006: df = 224, 2007: df = 444)

A 2006-os évben mind a kísérleti, mind a kontroll sátrakban hasonlóan alakult az imágók és lárvák aránya. Az imágók aránya július végétıl augusztus közepéig folyamatosan csökkent, majd augusztus végig rohamosan növekedni kezdett (39. ábra). Augusztus végén a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban is 80 %-os elıfordulással tetızött az imágók aránya a lárvákhoz képest. 2006-os évhez hasonlóan alakult 2007-ben is az imágók és lárvák arányának megoszlása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban. Mindkét kezelésnél, május közepén voltak a legkisebb arányban az imágók, míg május végén, június elején a legnagyobban. 100%

kísérleti fóliasátrak (2006)

kísérleti fóliasátrak (2007)

80% 60%

lárva imágó

40% 20%

20 06 .0 7. 13 20 06 .0 7. 20 20 06 .0 7. 27 20 06 .0 8. 03 20 06 .0 8. 10 20 06 .0 8. 17 20 06 .0 8. 24 20 06 .0 8. 31 20 06 .0 9. 07 2 200 06 07 .0 .0 9.1 5. 4 20 02 07 .0 5. 20 16 07 .0 5. 20 30 07 .0 6. 20 13 07 .0 20 6.27 07 .0 7. 11 20 07 .0 7 .2 20 5 07 .0 8. 20 08 07 .0 8. 20 22 07 .0 9. 05

0%

100%

kontroll fóliasátrak (2006)

kontroll fóliasátrak (2007)

80% 60%

lárva

40%

imágó

20%

20 06 .0 7. 13 20 06 .0 7. 20 20 06 .0 7. 2 20 7 06 .0 8. 03 20 06 .0 8. 1 20 0 06 .0 8. 1 20 7 06 .0 8. 2 20 4 06 .0 8. 3 20 1 06 .0 9. 0 20 7 20 06 07.0 .09.1 5. 4 20 02 07 .0 5. 20 16 07 .0 5. 20 30 07 .0 6. 20 13 07 .0 20 6.27 07 .0 7. 11 20 07 .0 7 .2 20 5 07 .0 8. 20 08 07 .0 8. 20 22 07 .0 9. 05

0%

39. ábra A paprikavirágokban lévı tripsz népesség fejlettségbeli megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban (Jászság és Gödöllı, 2006-2007) (helyszínenként lásd 21. és 22. melléklet)

2006-ban és 2007-ben is szignifikáns különbség volt a fitofág tripsz fajok virágonkénti átlagos egyedszáma között (28. táblázat). 2006-ban és 2007-ben is szignifikánsan több nyugati virágtripsz 81

volt a kísérleti fóliasátrak paprikavirágaiban a kontrollhoz viszonyítva, ugyanakkor a többi faj között ilyen különbség nem volt a két kezelés hatásában (40. ábra). 2006-ban a kísérleti sátrak nyugati virágtripsz egyedszáma kezeléstıl függetlenül minden fajnál szignifikánsan nagyobb volt, ugyanakkor 2007-ben a kísérleti sátrak nyugati virágtripsz egyedszáma nem különbözött szignifikánsan a kísérleti és a kontroll fóliasátrak dohánytripsz egyedszámától.

28. táblázat A kezelés (vegyes ízeltlábú együttes alkalmazása vagy szokványos védekezés) és a fajok (F. occidentalis, T. tabaci, F. intonsa, egyéb fajok) hatása a fóliasátrak virágonkénti átlagos fitofág tripsz (imágó + lárva) egyedszámára 2006-ban és 2007-ben (kétutas ANOVA)

2006 2007 df F p df F p kezelés 1; 496 10,35 0,023 1; 702 0,30 0,001 faj 3; 496 9,37 0,000 2; 702 60,55 0,000 kezelés × faj 3; 496 3,86 0,116 2; 702 0,29 0,010 egyed/virág (átlag+szórás)

hatás

1,5

c 1,0

bc

b 0,5

bc

a a

a a a

a

ab

a

ab

ab

a

a

F. occidentalis T. tabaci F. intonsa egyéb fajok

0,0 kísérleti

kontroll 2006

kísérleti

kontroll 2007

40. ábra A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos tripsz (imágók) népessége fajonként (Jászság és Gödöllı, 2006-2007) (helyszínenként lásd 13. és 14. melléklet) (egy éven belül az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; kétutas ANOVA évenként vizsgálva, Newman-Keuls teszt, p > 0,05; 2006: df = 336, 2007: df = 666)

2006-ban a kísérleti fóliasátrakban a nyugati virágtripsz aránya július elején 40 %-ról 50 % fölé emelkedett a hónap végéig, majd augusztus közepéig folyamatosan csökkent (41. ábra). Ekkor volt a legkisebb (34 %) az aránya a többi fajhoz viszonyítva. A következı három hétben több, mint kétszeresére nıtt a F. occidentalis aránya, és ezzel párhuzamosan a többi faj elıfordulása folyamatosan csökkent. A kontroll fóliasátrakban is augusztus közepén volt a legkisebb arányban megtalálható a nyugati virágtripsz, és a szeptember elejéig tartó jelentıs növekedés ott is megfigyelhetı volt. A F. intonsa aránya júliustól augusztus végéig folyamatosan csökkent, míg a dohánytripsz szeptemberben volt a legnagyobb arányban megtalálható. A 2007-es évben a kísérleti fóliasátrakban májusban a T. tabaci több, mint 90 %-os arányban volt jelen a többi tripszfajhoz képest, de augusztus hónaptól a F. occidentalis vette át a vezetı 82

szerepet, majd szeptember elejére 95 %-os arányt ért el (41. ábra). A kontroll fóliasátrakban hasonlóan a kísérleti sátrakhoz, szintén a T. tabaci volt túlsúlyban júliusig, majd a nyugati virágtripsz folyamatosan növelte arányát a többi fajhoz képest, és szeptemberre 70 %-os arányt ért el. A kontroll fóliasátrakban a közönséges virágtripsz július elején és augusztus elején is több, mint 50 %-ban fordult elı, de ilyen mértékben egy hétnél tovább nem volt megtalálható.

100%

kísérleti fóliasátrak (2006)

kísérleti fóliasátrak (2007)

80% egyéb faj

60%

F.intonsa T.tabaci

40%

F.occidentalis

20%

20

5. 02 07 .0 5. 20 16 07 .0 5. 30 20 07 .0 6. 20 13 07 .0 6. 27 20 07 .0 7. 20 11 07 .0 7. 25 20 07 .0 8. 20 08 07 .0 8. 22 20 07 .0 9. 05

20 06 .0 20 7. 1 3 06 .0 20 7. 2 0 06 .0 20 7. 2 7 06 .0 20 8. 0 3 06 .0 20 8. 1 0 06 .0 20 8. 1 7 06 .0 20 8. 2 4 06 .0 20 8. 3 1 06 .0 20 9. 0 7 0 20 6. 07 09 .0 . 14

0%

100%

kontroll fóliasátrak (2007)

kontroll fóliasátrak (2006)

80% egyéb faj

60%

F.intonsa T.tabaci

40%

F.occidentalis

20%

5. 02 20 07 .0 5. 16 20 07 .0 5. 30 20 07 .0 6. 20 13 07 .0 6. 27 20 07 .0 7. 20 11 07 .0 7. 25 20 07 .0 8. 08 20 07 .0 8. 22 20 07 .0 9. 05

20 06 .0 20 7. 1 3 06 .0 20 7. 2 0 06 .0 20 7. 2 7 06 .0 20 8. 0 3 06 .0 20 8. 1 0 06 .0 20 8. 1 7 06 .0 20 8. 2 4 06 .0 20 8. 3 1 06 .0 20 9. 0 7 0 20 6. 0 07 9 .0 . 14

0%

41. ábra A paprikavirágokban lévı tripsz fajok megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban (Jászság és Gödöllı, 2006-2007) (helyszínenként lásd 23. és 24. melléklet)

4.4. A vegyes ízeltlábú-együttes betelepítési módjainak vizsgálata A különbözı betelepítési módok hatásának vizsgálata során az összesen begyőjtött 4000 paprikavirágban 424 virágpoloskát, 269 ragadozó tripszet, 2748 fitofág tripszet és 1534 levéltetőt számoltunk meg (29. táblázat).

29. táblázat Az összesített Orius, tripsz és levéltető egyedszámok a vegyes ízeltlábú-együttes betelepítési módjainak vizsgálata során (Pusztamonostor, 2008)

kezelés nullkontroll A 1× A 3× B 1× B 3× összesen

Orius Ae. intermedius fitofág tripsz levéltető 74 90 65 110 85 424

39 66 52 63 49 269

503 439 806 476 524 2748

83

429 429 201 157 318 1534

A virágokban lévı Orius fajok közül kezeléstıl függetlenül az O. niger volt a leggyakoribb faj 78-97 %-os elıfordulással, mellette még az O. minutus volt megtalálható minden fóliasátorban 3-15 %-os arányban, míg az O. majusculus-t az öt kezelés közül csak kettıben találtuk meg (30. táblázat). A virágok tripsznépességének megoszlása is hasonló volt minden fóliasátorban, kivéve a heti betelepítéső háromszoros dózisú kezelést, ahol a nyugati virágtripsz 35 %-ban fordult elı, míg a dohánytripsz 38 %-ban. A többi fóliasátorban az elıbbi faj csak 0,5-4,3 %-os aránnyal, míg az utóbbi 55-71 %-os aránnyal volt jelen. A ragadozó tripszek aránya magas volt kezeléstıl függetlenül minden fóliasátorban, 16-36 %-os aránnyal fordultak elı.

30. táblázat A fóliasátrak Orius spp. és tripsznépességének fajonkénti százalékos (átlag±SE) megoszlása a vegyes ízeltlábú-együttes betelepítési módjainak vizsgálata során (Pusztamonostor, 2008)

Orius lárva Orius imágó O. majusculus O. minutus O. niger tripsz lárva tripsz imágó Ae. intermedius F. intonsa F. occidentalis Thrips spp. egyéb fajok

0K átlag SE

A 1× átlag SE

A 3× átlag SE

69,77 30,23 11,11 11,11 77,77 57,06 42,97 18,74 3,20 2,71 70,85 4,50

50,25 49,75 0,00 3,57 96,43 46,15 53,85 27,04 10,03 0,52 61,54 0,88

54,25 ±8,39 61,01 45,75 ±8,39 38,99 0,00 ±0,00 0,00 12,50 ±10,03 5,00 87,50 ±10,03 95,00 47,95 ±4,13 58,21 52,05 ±4,13 41,79 16,43 ±4,67 35,86 7,10 ±2,23 3,43 35,62 ±4,31 1,43 38,41 ±5,52 55,32 2,43 ±0,87 3,95

±9,24 ±9,24 ±11,11 ±11,11 ±14,70 ±6,14 ±6,14 ±8,16 ±1,62 ±1,33 ±7,88 ±1,56

±8,31 ±8,31 ±0,00 ±3,57 ±3,57 ±5,07 ±5,07 ±5,58 ±2,48 ±0,36 ±6,46 ±0,43

B 1× átlag SE ±9,59 ±9,59 ±0,00 ±5,00 ±5,00 ±4,33 ±4,33 ±7,40 ±1,54 ±0,70 ±7,28 ±1,50

B 3× átlag SE 54,28 45,72 2,78 15,23 81,94 53,84 46,16 24,53 5,78 2,12 64,15 3,41

±8,40 ±8,40 ±2,78 ±9,05 ±9,94 ±3,84 ±3,84 ±6,67 ±1,63 ±1,04 ±6,10 ±1,76

4.4.1. A paprikavirágok átlagos Orius, tripsz és levéltető népessége A paprikavirágokban tartózkodó ragadozók egyedszámára nem volt kimutatható hatásuk a különbözı betelepítési módszereknek. Betelepítési gyakoriságtól és mennyiségtıl függetlenül sem a virágpoloskák (egyutas ANOVA, F (4, 75)= 0,65, p= 0,626), sem a sávos tirpsz (egyutas ANOVA, F (4, 75)= 0,59, p= 0,670) virágonkénti átlagos egyedszáma között nem volt szignifikáns különbség (42. ábra). A paprikavirágok átlagos levéltetőnépessége között a ragadozókhoz hasonlóan nem volt szignifkáns különbség (egyutas ANOVA, F (4, 75)= 0,71, p= 0,585) a kezelések között telepítési gyakoriságtól és mennyiségtıl függetlenül, ugyanakkor a fitofág tripszek egyedszáma között szignifikáns különbség volt (egyutas ANOVA, F (4, 75)= 3,37, p= 0,014) a különbözı betelepítési módok között. A paprikavirágok átlagos fitofág tripsznépessége szignifikánsan nagyobb volt a heti betelepítéső háromszoros dózis esetében (43. ábra). A gazdasági kár-küszöbértéket jelentı 1 tripsz/virág átlagos értéket csak ez az egy sátor érte el. A többi kezelés között nem volt kimutatható különbség a virágok tripsz egyedszámát tekintve. 84

Orius spp.

Aeolothrips intermedius

egyed/ virág (átlag+szórás)

0,35 0,30 0,25 0,20 0,15 0,10 0,05 0,00

0K

A 1×

A 3×

B 1×

B 3×

0K

A 1×

A 3×

B 1×

B 3×

0,09

0,11

0,08

0,14

0,11

0,05

0,08

0,07

0,08

0,06

42. ábra Különbözı betelepítési módok és gyakoriságok hatása a paprikavirágok átlagos Orius és Aeolothrips intermedius népességére a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása során (Pusztamonostor, 2008)

fitofág tripsz

egyed/ virág (átlag+szórás)

5

levéltető

4 3

b 2

a

a

a

a

1 0

0K

A 1×

A 3×

B 1×

B 3×

0K

A 1×

A 3×

B 1×

B 3×

0,63

0,55

1,01

0,60

0,66

0,54

0,54

0,25

0,20

0,40

43. ábra Különbözı betelepítési módok és gyakoriságok hatása a paprikavirágok átlagos fitofág tripsz és levéltető népességére a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása során (Pusztamonostor, 2008) (fitofág tripsznél: az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; egyutas ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 75)

4.4.2. A tripsz által károsított felület nagysága A paprikabogyók károsított felületének nagysága között szignifikáns különbség volt a kezelések között (egyutas ANOVA, F (4, 3245)= 56,87, p= 0,000) (44. ábra). A sorozatban végzett telepítés szignifikánsan kisebb károsított felületet eredményezett a heti telepítéshez képest, ugyanakkor a betelepített mennyiség hatása között csak a heti telepítésnél volt szignifikáns különbség.

85

átlag károsított felület (%) (+szórás)

8

c

7

c

6

b

5 4

a

3

a

2 1 0 Kf

0K

A 1×

A 3×

B 1×

B 3×

2,37

2,60

1,26

0,76

0,60

44. ábra Különbözı betelepítési módok és gyakoriságok hatása a paprikabogyók átlagos károsított felületére a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása során (Pusztamonostor, 2008) (az azonos betőjelő oszlopok között nincs szignifikáns különbség; egyutas ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 3245)

4.5. A virágpoloskák napszakos aktivitásának vizsgálata 2007-ben 36000 paprikavirágban 7966 virágpoloska imágót, míg 2008-ban 25200 paprikavirágban 2172 virágpoloska imágót figyeltünk meg. A két év alatt tehát összesen 61200 paprikavirágban 10138 Orius imágót számoltunk meg. Összesített eredmények A kétéves megfigyelés összesített eredményei alapján a különbözı idıpontokban szignifikáns különbség volt a virágokban található Orius imágók egyedszáma között (egyutas ANOVA, F (5, 6114)= 22,11, p= 0,000). 8-tól 10 óráig csökkent, majd 10-tıl 18 óráig folyamatosan nıtt a virágpoloska imágók egyedszáma (45. ábra). 10 órakor szignifikánsan kisebb volt a virágokban található Orius imágók egyedszáma a többi idıponthoz képest, míg a 16 és 18 órai megfigyeléskor szignifikánsan több poloska imágót találtunk a virágokban a többi felvételezési idıponthoz képest. 0,30 átlag átlag±0,95 Conf. Interval 0,25

d

d Orius/virág

0,20

c

bc

b a

0,15

0,10

0,05

0,00 8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

óra

45. ábra Az Orius imágók egyedszámának napszakos alakulása az összesített eredmények alapján (az azonos betőjelő pontok között nincs szignifikáns különbség; egyutas ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 6108)

86

Évenkénti eredmények Az eredményeket évenkénti bontásban nézve megállapítható, hogy az összesített eredményekhez hasonlóan 2007-ben (egyutas ANOVA, F (5, 3594)= 15,41, p= 0,000) és 2008-ban (egyutas ANOVA, F (5, 2514)= 15,19, p= 0,000) is szignifikáns különbség volt a virágokban található Orius imágók egyedszáma között. 2007-ben és 2008-ban is 8-tól 10 óráig csökkent, majd 10-tıl 18 óráig folyamatosan nıtt a virágpoloska imágók egyedszáma (46. ábra). 2007-ben 10 órakor szignifikánsan kevesebb volt az Orius imágók egyedszáma a virágokban a többi idıponthoz képest. A 2008-as eredmények alapján ugyanez elmondható a 8 órai idıpont kivételével. 2007-ben a 16 és 18 órai, míg 2008-ban csak a 18 órai megfigyeléskor volt szignifikáns mértékben nagyobb a virágokban található Orius imágók egyedszáma a többi felvételezési idıponthoz képest. 0,30

c

átlag átlag±0,95 Conf. Interval

b

0,25

b

b a

0,20

Orius/virág

c

0,15

c b

b

0,10

a

bc

a

0,05

0,00 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18

8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18

2007

2008

46. ábra Az Orius imágók egyedszámának napszakos alakulása a 2007-es és 2008-as eredmények alapján (évenként nézve az azonos betőjelő pontok között nincs szignifikáns különbség; egyutas ANOVA évenként vizsgálva, Newman-Keuls teszt, p > 0,05; 2007: df = 3594, 2008: df = 2514)

Helyszínenkénti eredmények 2007-ben Helyszínenként

vizsgálva

a

virágpoloska

imágók

napszakos

egyedszámváltozását

általánosságban elmondható, hogy mind a három helyszínen szignifikáns különbség volt a virágokban található Orius imágók egyedszáma között (47. ábra). Az összesített eredményekhez hasonlóan mindegyik helyszínen 8 órától 10 óráig lecsökkent az Orius-ok egyedszáma, míg 10 órától folyamatosan nıtt. Gödöllın szignifikánsan kevesebb imágó volt a virágokban a 10 órai felvételezéseknél a többi idıponthoz képest, ugyanakkor a többi idıpont között már nem volt statisztikailag kimutatható különbség. Jászfényszarun a 16 órai megfigyelésekkor szignifkáns mértékben több virágpoloska imágó volt a virágokban a korábbi idıpontokhoz képest, míg a 18 órai megfigyeléskor szignifikánsan több imágó volt a 10 órai megfigyeléshez viszonyítva. 87

Pusztamonostoron a délutáni idıpontokban szignifikánsan több Orius volt a virágokban a délelıtti idıpontokhoz képest. Délelıtt és délután nem volt szignifikáns különbség az Oriusok egyedszámában a felvételezési idıpontok között. 0,40 hely Gödöllı hely Jászfényszaru hely Pusztamonostor

0,35

Orius/virág

0,30 0,25

ab

c ab

ab

b

a

b

b

b

b 0,20

bc

a bc

0,15

c

c

ab a

a

0,10 0,05 0,00 8

10

12

14

16

18

óra

47. ábra Az Orius imágók egyedszámának napszakos alakulása helyszínenként (2007) (helyszínenként nézve az azonos betőjelő pontok között nincs szignifikáns különbség; egyutas ANOVA helyszínenként vizsgálva; Gödöllı: F (5, 1194)= 4,48, p= 0,000; Jászfényszaru: F (5, 1434)= 6,07, p= 0,000; Pusztamonostor: F (5, 954)= 7,66, p= 0,000; Newman-Keuls teszt, p > 0,05;)

A hımérséklet hatása A két év összesített eredményei alapján a fóliasátrak külsı hımérsélete, a fóliasátor hımérséklete és a kettı közötti különbség is szignifikánsan befolyásolja a paprikavirágokban lévı virágpoloska imágók egyedszámát (48. ábra). A fóliasátor belsı hımérsékletének változása nem mutat egyértelmő hatást a virágpoloskák egyedszámára, ugyanakkor a külsı hımérséklet emelkedésével, illetve a külsı környezet és a fóliasátor hımérséklet-különbésgének csökkenésével az Oriusok egyedszáma nı a fóliasátrakban. 32 ºC feletti külsı hımérséklet esetén (kivéve 34 ºC) a virágpoloskák egyedszáma legalább 50 %-kal nagyobb az annál alacsonyabb hımérsékletekhez képest. A külsı környezethez viszonyítva 2 ºC-kal, vagy annál többel hővösebb fóliasátorban (kivéve -5 ºC) szintén legalább 50 %-kal magasabb az Oriusok egyedszáma az annál melegebb fóliasátorakhoz képest. A legkisebb befolyásoló hatással a három tényezı közül a fóliasátor hımérséklete van az Oriusok egyedszámára, míg a legjobban a külsı hımérséklet és a fóliasátor hımérséklete közötti különbség befolyásolja (31. táblázat).

88

0,8

átlag átlag±0,95 Conf. Interval

átlag átlag±0,95 Conf. Interval

0,7 0,6 Orius/virág

0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0,0 12 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 13 külsı hımérséklet (°C)

17

19

21

23

25

27

29

31

33

35

fóliasátor hımérséklet (°C)

0,8 átlag átlag±0,95 Conf. Interval

0,7

Orius/virág

0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0,0 -8

-6

-4

-2

0

2

4

6

fóliasátor hımérséklet a külsı hımérséklethez viszonyítva (°C)

48. ábra A hımérséklet (külsı környezet, fóliasátor és a fóliasátor hımérséklete a külsıhöz viszonyítva) hatása a virágpoloska imágók átlagos virágonkénti egyedszámára (2007-2008) (egyutas ANOVA; külsı hımérséklet: F (26, 6093)= 58,17, p= 0,000; belsı hımérséklet: F (20, 6099)= 22,46, p= 0,000; hımérséklet különbség: F (15, 6104)= 80,46, p= 0,000)

31. táblázat A különbözı hımérsékletváltozások (külsı környezet, fóliasátor és a fóliasátor hımérséklete a külsıhöz viszonyítva) egymással, illetve az Orius imágók egyedszámával való összefüggése (r: korrelációs együttható, r2: determinációs együttható) (N= 6120, a korrelációs együtthatók értéke szignifikáns p< 0,05 szignifikancia szinten)

Orius/virág külsı hımérséklet fóliasátor hımérséklete r= 0,228 külsı hımérséklet r2= 0,052 r= 0,115 r= 0,891 fóliasátor hımérséklete r2= 0,013 r2= 0,794 fóliasátor hımérséklete r= -0,288 r= -0,545 r= -0,105 a külsı hımérséklet2 2 r = 0,083 r = 0,297 r2= 0,011 hez viszonyítva

89

5. EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE, KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK 5.1. A vizsgált növények ízeltlábú-együttesének alkalmassága fóliasátrakba telepítésre Eredmények értékelése Oriusok Az O. laevigatusból megelızı kezelésnél 50, átlagos fertızésnél 100, erıs fertızésnél pedig 1000 egyedet kell betelepíteni 100 m2-enként a Biobest és a Koppert ajánlása szerint (Ocskó 2010, http://www.biobest.be/home/3,

http://www.koppert.com),

míg

a

vegyes

ízeltlábú-együttes

alkalmazásához az általunk javasolt betelepítési mennyiség 100 m2-re 50 hálócsapás. Ezek alapján a lucerna elsı növedékébıl nem győjtehtı össze a megelızı védekezéshez szükséges Orius egyedszám 50 hálócsapással. A kaszálások kedvezıtlen hatása miatt májusban és júniusban sincs elegendı mennyiségő folyamatosan hálózható virágpoloska, csak közvetlenül kaszálás elıtt, június második dekádjában győjthetı a megelızı védekezés mennyiséghez közeli egyedszám. Ugyanakkor a második kaszálás után, a harmadik növedékben már nagy mennyiségben szaporodnak fel a virágpoloskák. Július második dekádjában 50 hálócsapásnyi ízeltlábú begyőjtésével már átlagosan 50 egyed telepíthetı 100 m2-re, míg július harmadik és augusztus elsı dekádjában az átlagos tripszfertızésnél szükséges 100 egyed/100 m2 virágpoloska mennyiség több mint kétszerese is hálózható lucernából, ami akár meglévı fertızés visszaszorítására is alkalmas mennyiség lehet. Pons et al. (2005) Spanyolországban és Ripa et al. (2001) Chile-ben végzett vizsgálatai szerint is májusig kis egyedszámmal, míg július-augusztus hónapokban már tömegesen fordulnak elı Oriusok lucernában, amíg a tél közeledtével diapauzába nem vonulnak. A csalán a lucernával szemben 50 hálócsapásban május harmadik dekádjától július elsı dekádjáig

folyamatosan

tartalmazza

a

megelızı

védekezéshez

szükséges

virágpoloska

mennyiséget, ami a tripszfertızés szempontjából a legkritikusabb idıszak a hideg hajtatású paprikáknál. Július második dekádjától kezdve lecsökken a virágpoloskák egyedszáma csalánban, így az utótelepítésekhez kis egyedszámot biztosít. A gyalogbodza virágzása idején június harmadik dekádjától július második dekádjáig a megelızı védekezéshez szükséges Orius mennyiségnek több, mint a felét biztosíthatja 50 hálócsapásban. A zamatos turbolya virágpoloskák győjtésére nem alkalmas növény, mivel május elejére elvirágzik, az Oriusok pedig csak május végén, június elején jelennek meg tömegesen a különbözı növényeken. A lucernában, csalánban és gyalogbodzában is az O. niger volt a leggyakoribb faj, Eredményeinkhez hasonlóan Olaszországban is az O. niger volt a legelterjedtebb virágpoloska faj. függetlenül attól, hogy szabadföldi vagy növényházban termesztett növényt, illetve gyomnövényt vizsgáltak (Tommasini 2003 és 2004, Bosco és Tavella 2008). Az O. niger dominanciája kedvezı, 90

mivel többen is alkalmasnak találtak már a tripszek elleni biológiai védekezésre (Veire and Degheele 1992, Disselvet et al. 1995). Ez a faj nimfa és imágó stádiumban 9-17 dohánytripsz, illetve nyugati virágtripsz lárvát képes elfogyasztani naponta (Deligeorgidis 2002, Fathi et al. 2008). Az O. niger mellett az O. minutus is gyakori virágpoloska faj az említett három növényben, amely naponta 7-8 tripszlárvát eszik meg (Kohno és Kashio 1998). Az Oriusok további elınye lehet, hogy a tripszek mellett elméletileg a hajtatott paprika más kártevıin is képesek táplálkozni, levéltetveket, atkákat, bagolylepke petéket is fogyaszthatnak (Rácz 1989; Alvarado et al. 1997, Sigsgaard és Esbjerg 1997, Blaeser et al. 2004, Rutledge és O’Neil 2005). Pókok Pókokat nagy fajgazdagsággal és kiegyenlítetten nagy egyedszámmal biztosít mind a négy vizsgált növény. A vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazásnak sikerességét megalapozhatják a palántázás után egy-két héttel elvégzett betelepítések, ezért is elınyös, hogy csalánból, lucernából és zamatos turbolyából is már április folyamán megfelelı egyedszámmal győjthetık pókok, mivel ebben az idıszakban az egyéb ragadozó ízeltlábúak még nem aktívak. A lucernában és a gyalogbodzában a Thomisidae család, míg csalánban és zamatos turbolyában a Philodromidae család fajai fordultak elı a leggyakrabban. Mindkét család vadászó stratégiával szerzi táplálékát, amely kedvezıbb a kártevık kontrollja szempontjából, mivel változatosabb a zsákmányállataik összetétele, mint a hálószövı pókoknak (Young és Edwards 1990). Ugyanakkor elınyös, hogy a vadászó stratégiát folytató pókok mellett a különbözı hálótípusokat alkalmazó pókcsaládok is gyakoriak, mivel a különbözı stratégiával vadászó pókok többet zsákmányolhatnak, illetve hatékonyabbak lehetnek a kártevıkkel szemben, mint az egyféle stratégiát alkalmazó pókok (Provencher és Riechert 1994, Hodge és Uetz 1996, Riechert és Lawrence 1997, Rypstra 1997, Greenstone 1999, Marc et al. 1999, Riechert 1999, Sunderland 1999). Mind a négy növényben gyakori volt a kerek hálót készítı Araneidae család, továbbá lucernában és csalánban a hurokhálót készítı Theridiidae család, illetve lucernában még a vitorlahálót készítı Linyphiidae család is. Mind a négy növénybıl a juvenilis stádiumú pókok hálózhatók túlsúlyban, ami szintén kedvezı, mivel a fejlıdésben lévı kispókok olyan puhatestő táplálékokat fogyasztanak, mint például a tripszek és a levéltetvek (Nyffeler et al., 1994). Bíró (2005) tripsz monodiétás kísérletében a X. kochi lárvák fejlıdési stádiumuktól függıen átlagosan 10-20 tripszet fogyasztottak el naponta. Sávos tripsz A tripszek elleni biológiai védekezés hatékonyságát tovább növelheti a pókokon és virágpoloskákon kívül a lucernából nagy egyedszámmal győjthetı Ae. intermedius ragadozó tripsz, 91

mivel naponta 2-3 dohánytripsz, illetve nyugati virágtripsz lárvát is képes elfogyasztani (Zegula et al. 2003, Fathi et al. 2008) A sávos tripsz további elınye lehet, hogy az O. nigerrel együtt nagyobb az átlagos napi tripszfogyasztásuk, mint a két fajnak külön-külön (Fathi et al. 2008). Anus és Trdan (2005) eredményeihez hasonlóan a második leggyakoribb faj volt a sávos tripsz lucernában. A fogási eredményeink megegyeznek Bayar (2001) megfigyeléseivel, amely szerint lucernában május végén jelenik meg az állat és általában egyedszámuk augusztus elején tetızik. A lucernán kívül a többi három növényben a védekezés szempontjából elhanyagolható mennyiségben volt jelen a sávos tripsz. Katicabogarak A tripszek mellett a levéltetvek jelentik a fı gondot hajtatott paprikában, melyek általában májusban, illetve júniusban okoznak jelentıs kárt a fiatal növények szívogatásával. Ebben az idıszakban lucernából és csalánból is nagy egyedszámmal győjtöttünk katicabogarakat, viszont gyalogbodzában és zamatos turbolyában a védekezés szempontjából elhanyagolható mennyiségő katicabogár volt. Lucernában is és csalánban is a Propylea quatuordecimpunctata, a Coccinella septempunctata és a Hippodamia variegata volt a három leggyakoribb faj. Más szerzık (Schmid 1992, Zhou és Carter 1992, Lövei 1989, Nicoli et al. 1995, Kalushkov és Hodek 2004, Kalushkov és Hodek 2005, Burgio et al. 2006) megfigyelései szerint is tömegesen szaporodnak fel lucernában és csalánban is az említett fajok. Az imágók naponta átlagosan 30-65 levéltetőt képesek elfogyasztani a levéltető fajtól függıen, míg a lárvák teljes kifejlıdésük alatt összesen 240-800 levéltetőt esznek meg (Lövei 1989, Omkar és Srivastava 2003). Tehát június elsı dekádjában, a nyár eleji levéltető inváziós idıszakban a lucernából átlagosan 50 hálócsapással győjthetı 36 egyed – a fenti imágó fogyasztási értékekkel számolva – napi 1080-2340 levéltetőt, míg a csalánból győjthetı 89 katicabogár 26705785 levéltetőt képes elfogyasztani. A katicabogarak levéltető táplálék nélkül nem képesek befejezni fejlıdésüket, ugyanakkor más ízeltlábúakat is elfogyasztanak, így nem csak a levéltetvek elleni védekezésben lehetnek jelentısek. A frissen kelt imágóknak július folyamán gyakori tápláléka a tripsz (Triltsch 1999). Megfigyelések szerint 1:30-as ragadozó zsákmány aránynál a hétpettyes katica megfelelıen kontrollálta a dohánytripszeket (Deligeorgidis et al. 2005b). A katicabogarak alkalmazásának hátránya, hogy táplálék hiányában az imágók nem túl kitartóak, ezért hamar elhagyják a fóliasátrakat, így megelızı védekezésre nem alkalmazhatók (Lövei 1989). Fertızött állományba telepítve ugyanakkor mindaddig megtalálhatók, amíg zsákmányállat is van, mivel az elvándorlás mértéke összefügg a levéltetvek egyedsőrőségével (Krivan 2008). 92

Fitofág tripszek A hasznos ízeltlábúak mellett viszonylag nagy számban fordultak elı a paprikát károsító tripszfajok mind a négy vizsgált növényen. Paprikavirágonként 1 kártevı tripsz már gondot jelenthet a termelı számára (Glits és Pénzes 1993), ami 100 m2-re számolva 2000 tripsz egyedet jelent (az átlagosan 5 tı paprika/m2-rel és 4 virág/tı értékekkel számolva). A vizsgálati idı során a legnagyobb tripsz egyedszámú idıpontokat, tehát a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazásának legkockázatosabb idıszakait nézve, lucernából a veszélyességi küszöbértéket jelentı mennyiség 47 %-át, csalánból 39 %-át, gyalogbodzából 26 %-át, míg zamatos turbolyából 8 %-át lehetett betelepíteni a fóliasátrakba. Lucernában a tripszek nagyobb részét olyan fitofág tripszfajok tették ki, amelyek széles tápnövényköre miatt a fóliasátorba kerülve károkat okozhatnak, ilyen a T. tabaci, F. intonsa és a legnagyobb gondot jelentı F. occidentalis. Kisebb részét pedig azok a fitofág tripszek alkották, amelyek a paprikán nem okoznak károkat, például a pillangósvirágúakon gyakori Odontothrips confusus és Sericothrips bicornis, vagy a pázsitfőféléken élı Aptinothrips és Limothrips fajok (Jenser 1982). A csalán tripszfajainak jelentıs részét a csalánon élı T. urticae adta, így a csalánról való telepítés jóval kevésbé kockázatos, mint lucernáról, annak ellenére, hogy csalánban is megtalálható volt a T. tabaci és az F. occidentalis is, mint a paprika két fı tripsz kártevıje, de csupán 7 %-os, illetve 1 %-os elıfordulással. A gyalogbodza és a zamatos turbolya tripsznépességének 50 %-át adták a paprikát is károsítható fajok, így az ezekrıl a növényekrıl történı telepítés a lucernához képest kisebb, míg a csalánhoz képest feltételezhetıen nagyobb veszélyt rejt magában. Az ıshonos tripszfajok túlsúlya elınyös is lehet a fóliasátrakban, mivel a fajok közötti versengés következtében korlátozhatják a növényvédelmi szempontból jelentısebb behurcolt faj, a nyugati virágtripsz populációk életfeltételeit (Paini et al. 2008), ugyanakkor Deligeorgidis et al. (2006b) megfigyelései szerint a nyugati virágtripsz is csökkentheti a dohánytripsz élettartamát együttes jelenlétük esetén. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy amikor a legnagyobb a fitofág tripsz tartalma a vizsgált növényeknek, akkor nagyobb a begyőjthetı ragadozó ízeltlábúak mennyisége is, így a ragadozó - zsákmány arány ilyenkor kedvezıbb is lehet. Véleményünk szerint bár a számoknak nem szabad túl nagy jelentıséget tulajdonítani, és csak matematikailag értékelni nem érdemes a vegyes ízeltlábú-együttes potenciális hatékonyságát – mivel számos abiotikus és biotikus tényezı is befolyásolhatja a ragadozók kártevık elleni hatékonyságát – mégis szerettük volna objektíven meghatározni a vegyes ízeltlábú-együttes feltételezhetı hatását. Ezért jobb megoldást nem találva, kénytelenek voltunk a különbözı befolyásoló tényezıket figyelmen kívül hagyva pusztán a számokra támaszkodva értékelni a módszert. Így a fitofág tripszek mellett betelepített ragadozó ízeltlábúak napi fogyasztási kapacitását kiszámolva nagyságrendileg meghatározható, hogy érdemes 93

volt-e elvégezni a telepítést, vagy esetleg több kárt okozhattunk, mint amennyi hasznot hoztunk. A három vizsgálati év alapján a fitofág tripszek szempontjából a begyőjtéshez legkedvezıtlenebb idıpontot (amely 2007-ben június elején lucernában volt) vizsgálva látható, hogy átlagosan 50 hálócsapással 100 m2-re 946 fitofág tripsz volt telepíthetı. Ugyanekkor a betelepített ragadozók napi zsákmánykapacitása kb. 1067 egyed lehetett a következıképpen számolva a fentebb már említett fogyasztási értékekkel: Orius-ok 8 egyed/nap, pókok 5 egyed/nap (az X. kochi fogyasztási kapacitásának a fele), Ae. intermedius 3 egyed/nap. A ragadozók reális fogyasztási értékeivel számolva tehát a telepítéssel bekerülı fitofág tripsz mennyiséget elméletileg 1 nap alatt elfogyasztják a betelepített ragadozók, így a következı naptól már a hajtatott paprikában meglévı egyedek gyérítésére is alkalmas lehet a vegyes ízeltlábú-együttes még a legkockázatosabb idıpontban végzett telepítéskor is. A tripszek mellett számos olyan fitofág ízeltlábú faj is megtalálható volt a vizsgált növényekben, amelyek paprikán nem táplálkoznak. Ezek az állatok a betelepítés után vagy elhagyták a fóliasátrakat, vagy helyben elpusztultak. Következtetések és javaslatok A három vizsgálati év alapján elmondható, hogy a csalán és a lucerna is alkalmas növény a vegyes ízeltlábú-együttes begyőjtéséhez. Csalánból május közepétıl június végéig, míg lucernából a kaszálások kedvezıtlen hatása miatt inkább júniustól augusztus közepéig lehet tömegesen begyőjteni a ragadozó ízeltlábúakat, tehát a két növény jól kiegészítheti egymást a tripszek, illetve a levéltetvek elleni védekezés során. A fenti adatok azonban csak nagyságrendileg próbálják jelezni a lehetıségeket, garancia nem adható arra, hogy a hároméves adatok átlagértékeit minden évben össze lehet győjteni. Továbbá fontos megjegyezni, hogy mindkét növény nagy egyedszámmal tartalmaz fitofág tripszeket és levéltetveket is, amelyek a fóliasátrakba kerülve nem csak közvetlen kártételükkel,

hanem

közvetve,

esetleges

vírusterjesztésükkel

károkat

okozhatnak

a

paprikaállományokban. A fitofág tripszek szempontjából a csalán sokkal kisebb kockázatú növény, mint a lucerna, ugyanakkor a lucerna a termelık számára bizonyára könnyebben elérhetı növény lehet, mint a csalán. A vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazásához javasolható a termelıknek saját lucerna telepítése, amelynél maguk alakíthatják a telepítésekhez szükséges győjtések optimális idıpontjának, illetve a kaszálások idızítésének összehangolását, így a lucerna az elıtelepítések idején, tavasszal is hasonlóan alkalmas lehet a győjtésre, mint a csalán. Samu (2003) eredményei alapján – amely szerint a kaszálatlan lucernasávokból 53 %-kal több pók győjthetı a kaszált lucernához képest – javasolható sávos kaszálás alkalmazása, ami szintén növelheti a növénybıl győjthetı és telepíthetı ragadozó ízeltlábúak mennyiségét. A zamatos turbolya fenológiája miatt kevésbé javasolható növény az ízeltlábú-együttes begyőjtéséhez, bár a korán (április folyamán) kiültetett hideg hajtatású paprika elıtelepítéseihez 94

megfelelı növény lehetne, de nagyobb mennyiségben csak pókokat tartalmaz. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy fitofág tripsz tartalma is kicsi, így az esetlegesen elvégzett betelepítéseknek nincs nagy kockázata. Az egyetlen hátrány a feleslegesen elvégzett munka lehet, ha a pókok nem telepednek meg a vélhetıen még minimális zsákmányállatot tartalmazó állományban. A gyalogbodza morfológiája miatt kevésbé alkalmas növény a főhálós begyőjtésre, ugyanakkor a virágzatok tartalmának zacskóba rázása megfelelı módszer lehet az ízeltlábú-együttes begyőjtéséhez. Csalán és lucerna hiányában a gyalogbodzáról is javasolható begyőjtés virágzása idején, amely egybeeshet a tripszfertızések kritikus idıszakával, ekkor virágpoloskák és pókok is nagy mennyiségben győjthetık.

Növényvizsgálati eredményeink közvetett hozadékaként megállapíthatjuk azt is, hogy az eddigi irodalmi adatokkal egybehangzóan (Avar és Déri 1989, Jenser 1998, Seprıs 2001, Czencz et al. 2003, Jenser 2003, Budai 2006) a nyugati virágtripsz a nyár folyamán a hajtatások környékén is megtalálható szabadföldi növényeken. 2007-ben és 2008-ban olyan lucernatáblában, illetve 2007ben olyan útszéli csalánban is megtaláltuk, amelyeknek környezetében legközelebb kettı (lásd 15. melléklet), illetve egy kilométeres (lásd 16. melléklet) távolságban voltak hajtatott kultúrák. 5.2. Vegyes ízeltlábú-együttesek hatásának vizsgálata egyedileg izolált paprika növényeken Eredmények értékelése A különbözı növényekrıl származó ízeltlábú-együttesek nem tudták mérsékelni a tripszek okozta kártétel nagyságát, ami 2-5 % között alakult a kezelések függvényében, ami már gazdaságilag is jelentıs lehet. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az izolátoros kísérleteknél szándékosan egy közismerten tripszkártételre fogékony fajtát (Emese) választottunk az esetleges különbségek könnyebb kimutathatósága miatt. Lehetséges, hogy a módszer alkalmazásához ajánlatos kevésbé érzékeny fajta esetében elhanyagolható mértékőek lettek volna a kártételek. Feltételezhetıen a fogékony paprikafajtának köszönhetı az is, hogy a nullkontroll kezeléseknek is magas volt a károsított felület értéke, különösen 2006-ban. Érdekesség, hogy a tripszkártétel vizsgálatánál várakozásainkkal ellentétben a külön nem fertızıttekhez képest nem lettek nagyobbak a károsított felületek átlagos értékei azokban a kezelésekben, amelyekben külön tripszfertızést alkalmaztunk. Tehát a fitofág tripszek paprikára történı telepítése nem járt közvetlenül a károsítás mértékének

megnövekedésével,

ami

feltételezhetıen

az

egymás

közötti

versengésük

következménye is lehet. A betelepítések hatására nıtt az egyéb károsítások mértéke is amellett, hogy a tripszek kártételét nem csökkentették a különbözı növényekrıl származó vegyes ízetlábú-együttesek. Az izolátorokban gyakran elıfordultak bagolylepke hernyók károsításai, csigák kártétele, illetve több 95

növényen is megfigyelhetık voltak vírustünetek is. A vírus fertızöttségét külön tesztekkel nem ellenıriztük, de a bokrosodott növényekbıl egyértelmően a levéltetvek, mint vektorok közvetett kártételére lehetett következtetni. Összességében a betelepítések hatására a paprikabogyóknak mind a mennyiségi, mind a minıségi értékei csökkentek. Következtetések és javaslatok Összességében az egyedi növényizolátoros kísérlet alapján megállapíthatjuk, hogy nagyságrendileg nincs különbség a lucerna, a csalán és a gyalogbodza ízeltlábú-együttesének az egyedileg izolált hajtatott paprikára gyakorolt hatásában. Az izolátorokban kapott kedvezıtlen eredmények alapján egyik növény ízeltlábú-együttese sem javasolható a kártevık elleni védekezés alkalmazására. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy azért nem születtek az üzemi mérető kísérletéhez hasonló kedvezı eredmények, mert az alkalmazott ízeltlábú mennyiség százszor nagyobb volt, amely ilyen mennyiségben akár kártékony hatású lehet üzemi mérető paprikaállományban is. Ennek tudatában javasolható olyan egyedi növényizolátoros kísérlet beállítása a különbözı növényekrıl származó ízeltlábú együttesek hatásai közötti különbség kimutatására, amelyben az üzemi méretőhöz hasonló telepítési mennyiséget (1-3 hálócsapás/tı) alkalmaznak. 5.3. A vegyes ízeltlábú-együttes hatása üzemi mérető hajtatott paprikában 5.3.1. A vegyes ízeltlábú-együttes alkalmassága biológiai védekezésre Eredmények értékelése Oriusok 2006-ban a kísérleti fóliasátrakban sziginifikánsan több virágpoloska volt a kontroll fóliasátrakhoz képest, azonban a hét helyszín közül csak kettın tudtunk kimutatni ilyen jelentıs különbséget a különbözı kezelések virágpoloskák egyedszámára gyakorolt hatásában. Az egyik ilyen helyszín a Jászfényszaru 1-es volt, ahol a kontroll fóliasátorban 7-10 naponta permeteztek a tripszek ellen (összesen 10 kezelés), többek között a hasznos szervezeteket egyáltalán nem kímélı szerves foszforsavészterek közé tartozó diklórfosz hatóanyaggal. Tehát a kísérleti fóliasátorban a vegyes

ízeltlábú-együttes

betelepítésének,

illetve

a

vegyszeres

kezelések

elhagyásának

virágpoloskák egyedszámára gyakorolt pozitív hatása egyértelmően kimutatható volt az intenzív kémiai védelemmel szemben. A másik helyszín pedig Pusztamonostor volt, ahol a kontroll fóliasátorban is alig végeztek vegyszeres kezelést (mindössze kétszer), így akár a környezetbıl is betelepülhettek a virágpoloskák. Tehát valószínő, hogy a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása növelte meg a kísérleti paprikában lévı virágpoloskák egyedszámát a kontroll fóliasátorba spontán betelepülı virágpoloskák egyedszámához képest. 96

Az említett két helyszínen kívül a Jászfényszaru 3-as és a jászfelsıszentgyörgyi fóliasátrakban is nagy volt a virágpoloskák egyedszáma. A Biobest és a Koppert már említett 50-1000 virágpoloska/100 m2 ajánlását virágra számolva (5 tı/m2 és 4 virág/tı értékekkel számolva) azt jelenti, hogy a megelızı védekezéshez 0,025 egyed/virág, átlagos fertızés esetén 0,05 egyed/virág és erıs fertızés esetén 0,5 egyed/virág megléte szükséges. Tehát a tripszfertızés esetén szükséges átlagos értéknek (0,05 egyed/virág) a 3-4-szeres mennyisége is megtalálható volt ezeken a helyszíneken. A magas átlagos egyedszámot magyarázhatja, hogy a Jászfényszaru 3-as helyszínen egyáltalán nem volt vegyszeres kezelés, míg Jászfelsıszentgyörgyön csak Bacillus thüringiensisszel védekeztek bagolylepke hernyók ellen, ami a virágpoloskákra nem volt hatással. Továbbá a hét vizsgált helyszínbıl ez a kettı helyezkedett el külterületen, tehát a fóliasátrak megfelelı környezete is elısegíthette a virágpoloskák betelepülését. A Boldog 1-es helyszínen is igen magas, 0,1 egyed/virág volt az Orius-ok átlagos népessége a kísérleti fóliasátorban, míg a kontrollban ennek csupán 50 %-a volt. Ez azért is érdekes eredmény, mert a kontroll fóliasátorba kereskedelmi forgalomban kapható Orius laevigatus betelepítés is történt. Megerısíthetjük tehát Tavella et al. (1994) és Bosco et al. (2008) eredményeit, hogy a mesterségesen kijuttatott nem ıshonos Oriusok a számukra nem megfelelı klímán hat hétnél tovább nem találhatók meg a fóliasátrakban. Ebbıl arra lehet következtetni, hogy az ıshonos virágpoloska fajok növényvédelmi jelentısége sokkal nagyobb lehet, mint azoknak az idegen fajoknak, amelyek alkalmazása esetén az egyedszámuk gyorsan lecsökkenhet, mivel a Magyarországon meglévı környezeti tényezık nem biztosítják megfelelıen az életfeltételeket számukra. Ezt az elméletet alátámasztják Bosco et al. (2008) megfigyelései is, amely szerint az O. niger, O. majusculus és O. minutus a kontinentális klimatikus viszonyokhoz való jobb alkalmazkodásukkal, hatékonyabbak lehetnek, mint a mediterrán fajok. Eredményeik az O. laevigatus rossz megtelepedési képességét mutatták, az állat számára nem megfelelı éghajlati viszonyoknak köszönhetıen csak 37 %-os arányban volt jelen az ıshonos fajok mellett azokban a fóliasátrakban, ahova mesterségesen kijuttatták. Több szerzı (Tavella et al. 1991, Veire és Degheele 1992, Castane et al. 1996, Tavella et al. 1996, Veire és Degheele 1997, Fejt és Jarosisk 2000, Tavella et al. 2000; Tommasini and Maini 2001, Sanchez és Lacasa 2002) is megállapította már, hogy az ıshonos Orius fajok a termesztési idı végéig jelen vannak a fóliasátrakban. Nagy egyedszámmal képesek betelepülni a szabadföldi növényekrıl a nem ıshonos mesterségesen betelepített fajokhoz képest, ezáltal biztosítva a teljes termesztési idı alatt a tripszek elleni védelmet (Barbetaki et al. 1999, Ramachandran et al. 2001). 2007-ben nem volt szignifikáns különbség a kísérleti és a kontroll fóliasátrak átlagos virágpoloska népessége között. Ugyanakkor a 2006-os évhez hasonlóan két helyszínen, a Boldog 1esen és a Boldog 2-esen szignifikánsan több virágpoloska volt a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz képest. Az elıbbin 10, míg az utóbbin 15 vegyszeres kezelést alkalmaztak a kontroll 97

fóliasátorban, tehát a 2006-os év tapasztalatait egyértelmően megerısítik, amely szerint az intenzív vegyszeres védekezésnek jelentıs negatív hatása van a virágpoloskák fóliasátrakban lévı egyedszámára. 2007-ben a gödöllıi és a Jászfényszaru 3-as nullkontroll sátrak 0,35 egyed/virág (700 virágpoloska/100 m2) átlagértékei rendkívül magasak, tekintettel arra, hogy ezekbe a sátrakba nem történt betelepítés. A virágpoloskák nagy mennyiségben természetes módon települhettek be a környezetbıl (az esetlegesen a kísérleti sátrakból történı átvándorláson felül), mivel ezekben a fóliasátrakban egész évben egyáltalán nem volt vegyszerkijuttatás. Ezen a két helyszínen június végén, július elején megközelítette a virágonkénti 1 Orius értéket (2000 egyed/100 m2) a virágpoloskák egyedszáma, ami az erıs fertızéskor szükséges mennyiség kétszerese. Bosco et al. (2008) kísérleteiben az eredményeinkhez hasonlóan az O. niger egyedszáma július és augusztus között volt a maximumon, ekkor 0,32-0,70 egyed volt virágonként. A betelepítések a kontroll fóliasátrak virágpoloska népességére is gyakorolhattak pozitív hatást (ha nem alkalmaztak sok vegyszeres kezelést), mivel a virágpoloskák könnyen vándorolhatnak a szomszédos fóliasátrak között. 2006-ban kezeléstıl függetlenül hasonló volt az Oriusok egyedszámának idıbeli alakulása, mindössze egy egy-két hetes eltolódás figyelhetı meg a kontroll fóliasátraknál a kísérletihez képest. 2007-ben pedig szinte teljesen egyforma volt a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban a virágpoloskák egyedszámának ingadozása annyi különbséggel, hogy az elıbbi sátrakban hamarabb (május végén) indult meg a felszaporodásuk. A kontroll fóliasátrakban csak két héttel késıbb, június közepére érték el a kísérletihez hasonló mennyiséget. Az említett két hetes csúszást, illetve az azt követı hasonló egyedszámváltozást közvetett módon a vegyes ízeltlábú-együttes betelepítése is okozhatta. A kísérleti fóliasátrakba betelepített virágpoloskák egy része átvándorolhatott a szomszédos sátrakba, ezáltal létrehozva egy a kísérleti fóliasátrakban lévıhöz hasonló virágpoloska populációt. Az Oriusok fóliasátrak közötti vándorlását bizonyíthatják Bosco et al. (2008) eredményei is, aki az ıshonos virágpoloskák mellett 4 %-os elıfordulási aránnyal találta meg az O. laevigatust olyan fóliasátrakban, amelyekbe nem történt meg mesterséges betelepítésük. Összességében tehát az átlagos fertızésnél szükséges virágpoloska mennyiséget a kísérleti fóliasátrak közül 2006-ban és 2007-ben is öt-öt fóliasátornak az átlagos virágpoloska népessége haladta meg, míg a kontroll fóliasátrak közül 2006-ban négynek, míg 2007-ben háromnak. Ezekben a fóliasátrakban az átlagos tripszfertızés nem haladta meg a gazdasági kár-küszöbértéket jelentı 1 tripsz/virág értéket, kivéve 2007-ben Gödöllın és Pusztamonostoron, ahol június közepéig jelentıs volt a tripszfertızés. Tapasztalataink alapján a termesztési idı során folyamatosan meglévı 0,05-0,1-es virágonkénti virágpoloska (1-2 egyed/m2) egyedszám elegendı a tripszek gazdasági kár98

küszöbérték alatt tartásához, ugyanakkor a fent említett megelızı védekezéshez szükséges 0,025 egyed/virág (0,5 egyed/m2) kevés lehet egy esetleges gyors tripszfertızés megakadályozásához, fıként a nyugati virágtripsz esetében. Eredményeinkhez hasonlóan Schelt (1999) Hollandiában, míg Tommasini és Maini (2001) Olaszországban végzett kísérleteikben szintén elegendınek találták a m2-enként kijuttatott 1-2 O. laevigatus-t a tripszek elleni védekezésnél hajtatott paprikában. Ezzel szemben Nagy-Brittaniában Chambers et al. (1993) vizsgálataiban ennek a dózisnak csak az ötszörösével, 5-10 egyed/m2-el tudta több hónapon keresztül kontrollálni a tripszek egyedszámát. Aeolothrips intermedius A ragadozó tripszek a kártevık elleni védekezés szempontjából elhanyagolható mértékben fordultak elı a fóliasátrakban a pusztamonostori helyszínt kivéve. A pusztamonostori paprika nagyobb Aeolothrip intermedius egyedszámnak magyarázatához további vizsgálatok szükségesek, amely alapján meghatározhatók lennének azok a körülmények, amelyek befolyásolásával növelni lehet a ragadozó tripszek egyedsőrőségét hajtatott paprikában. Fitofág tripszek 2006-ban szignifikáns különbség volt a kísérleti és kontroll fóliasátrak tripsznépessége között, és összességében 2007-ben is jelentısen nagyobb volt (bár nem volt szignfikáns különbségő) a kísérleti fóliasátrak tripsznépessége a kontrollhoz viszonyítva, amely szerint megállapíthatjuk, hogy a vegyszeres védekezés hatékonyabb védekezési mód a vegyes ízeltlábú-együttes betelepítésénél. Azonban a tripszek átlagos egyedszáma és a tripszek egyedszámának alakulása is jól mutatta, hogy mindkét évben a hét vizsgált helyszín közül csak kettın volt jelentıs különbség a kísérleti és a kontroll fóliasátrak között. 2006-ban a Jászfényszaru 2-es és a Boldog 2-es helyszínen, míg 2007ben szintén a Jászfényszaru 2-es helyszínen, illetve Jászfelsıszentgyörgyön. Összességében tehát a két év során 14 helyszín közül 10 helyszínen nem volt különbség a kártevık elleni védekezés hatékonyságában a szokványos védekezéső kontroll és a vegyes ízeltlábú-együttessel védett kísérleti fóliasátrak között. Fontos megemlíteni, hogy 2007-ben a Jászfényszaru 2-es és a jászfelsıszentgyörgyi helyszínen sem volt különbség a kísérleti és a kontroll fóliasátrak között a termesztés elsı három hónapjában, csak augusztus közepén szaporodott fel rendkívüli módon a nyugati virágtripsz a kísérleti fóliasátrakban. 2007-ben a vegyes ízeltlábú-együttes hatékonyabbnak bizonyult a 2006-os évhez viszonyítva annak ellenére, hogy – feltételezhetıen az enyhe télnek köszönhetıen – 2007-ben sokkal magasabb volt a tripszek egyedszáma a 2006-os évhez képest. Míg 2006-ban 112 %-kal több fitofág tripsz volt a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz viszonyítva, addig 2007-ben csak 51 %-os volt ez a különbség. Ennek feltételezhetıen az a magyarázata, hogy a vegyes ízeltlábú-együttes nem képes a már meglévı nagy egyedszámú tripszpopuláció csökkentésére, így 2006-ban a júliusi telepítéseknek 99

kicsi volt a hatékonysága. 2007-ben a paprika kiültetése után közvetlenül megkezdett betelepítések lehetıvé tették, hogy idıben kialakuljon egy olyan ragadozó-együttes, amely képes megakadályozni a kártevık gradációját, illetve képes azok egyedszámát kár-küszöbérték alatt tartani. A négy nullkontroll fóliasátor (2006: Jászfényszaru 2. és Jászfényszaru 3.; 2007: Gödöllı, Jászfényszaru 3.) tripsznépességének idıbeli alakulása igen tanulságos. Mind a négy fóliasátorban június közepéig viszonylag magas volt a tripszek egyedszáma, majd vegyszeres védekezés és vegyes ízeltlábú-együttes betelepítése nélkül is nullához közeli értékre csökkent. Ez valószínő annak köszönhetı, hogy a vegyszeres védekezések elhagyása lehetıvé teszi, hogy a tripszeket fogyasztó ragadozó ízeltlábúak betelepüljenek a fóliasátrak környezetébıl. Hataláné és Kiss (2001) a biológiai védekezés egyik hátrányaként említi, hogy a módszer mindig feltételezi bizonyos számú károsító meglétét, a biológiai egyensúly érvényesülése miatt. Ez a vírusjárvány szempontjából azonban megengedhetetlen, mert meg kell akadályozni, hogy a vírusforrás bekerülhessen. Eredményeinkbıl jól látszódik, hogy azokban a kontroll fóliasátrakban sem tudták a tripszek egyedszámát nullára csökkenteni, ahol tíz vagy annál több vegyszeres kezelést is végeztek egy évben (2006: Jászfényszaru 1., Boldog 1; 2007: Boldog 1., Boldog 2.), így a vírusveszély kisebb mértékben, de ugyanúgy fennállt, mint a biológiai védekezéső kísérleti fóliasátrakban. Levéltetvek A levéltetvek elleni védekezés egyik évben sem jelentett különösebb gondot a kísérleti fóliasátrakban sem, bár a májusi, illetve júniusi levéltető inváziók idején néhol szükséges volt egykét olajos lemosószerrel végzett kezelés, amely a vírusfertızés veszélyét is csökkentette, valamint a levéltetvek egyedszámát annyira gyérítette, hogy a heti rendszeres telepítéseknek köszönhetıen a kijuttatott katicabogarak a fennmaradó állományt már szabályozni tudták. Károsított felület és terméseredmények A paprikabogyók károsított felületének nagysága 2006-ban szignifikánsan nagyobb volt a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz képest, míg 2007-ben nem volt kimutatható különbség a két kezelés hatása között. Az eladható termés mennyisége ugyanakkor mindkét évben hasonló nagyságrendő volt kezeléstıl függetlenül mind a négy-négy vizsgált helyszínen. A károsítás mértékében már jelentıs különbség volt a két év között. 2006-ban egy fóliasátor kivételével mindegyiknek meghaladta az átlaga az 1 %-os kártételt, ezzel szemben 2007-ben csak Jászfelsıszentgyörgyön és egy kísérleti fóliasátorban volt nagyobb az átlagos kártétel 1 %-nál. Kísérleti helyszínenként nézve a két év alatt öt helyszínen volt jelentısen magasabb a károsított felület a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz képest.

100

Gazdasági szempontból fontos eredmény, hogy a Jászfényszaru 2-es helyszínen a rendkívül nagy tripszfertızés ellenére a tripsz által károsított felület nagysága 2006-ban és 2007-ben is 1 % körül alakult, ami a termelınek nem jelentett komoly gazdasági kárt. Ez feltételezhetıen a jó fajtaválasztásnak köszönhetı, a tripsz kártételre kevésbé érzékeny fajtákon még nagyobb kártevı egyedszám mellett is csak minimális kozmetikai kár keletkezik. A feltételezés alapján a Century fajta biológiai védekezés alkalmazásához mindenképpen javasolható, mivel a szükségszerően meglévı kártevı populáció nem okoz látható károkat szemben egy tripszkártételre érzékeny fajtához képest. Következtetések és javaslatok A 2006-ban és 2007-ben végzett vizsgálataink alapján a vegyes ízeltlábú-együttes és a vegyszeres védekezési módszerek az alábbiak szerint befolyásolták a hajtatott paprika termesztésének sikerét: •

a vegyszeres védekezés negatívan befolyásolta a virágpoloskák egyedszámát, a termesztés során elvégzett 10-15 kezelés meggátolta az Oriusok megjelenését a kontroll fóliasátrakban

•

a vegyes ízeltlábú-együttes bejuttatása a kísérleti fóliasátrak 70 %-át pozitívan befolyásolta, míg 30 %-ára nem volt hatással a virágpoloskák egyedszámára nézve

•

a növényvédelem-mentes „nullkontroll” fóliasátrak virágpoloska népessége kiemelkedıen magas volt, tehát a vegyszeres kezelések elhagyása mesterséges betelepítések nélkül is kedvezıen befolyásolta az Oriusok egyedszámát

•

a kísérleti helyszínek 30 %-án a vegyszeres védekezés hatékonyabbnak bizonyult a tripszek elleni védekezésben, mint a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása

•

a kísérleti helyszínek 70 %-án nem volt különbség a tripszfertızés nagyságában a kísérleti és a kontroll fóliasátrak között

•

a kísérleti helyszínek 36 %-án nagyobb volt a tripszek okozta károsított felület nagysága a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz képest

•

a kísérleti helyszínek 64 %-án nem volt különbség a tripszek okozta károsított felület nagyságában a kísérleti és a kontroll fóliasátrak között

•

az eladható termés mennyisége hasonló volt a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban

Összességében tehát a kontroll fóliasátrakban háromszor annyi vegyszerfelhasználással sem értek el nagyobb termésbiztonságot a termelık. A vegyszeres kezelések mellızése és a nagyobb tripszpopuláció ellenére sem csökkent a károsításmentes eladható paprikabogyók mennyisége a kísérleti fóliasátrakban, tehát a vegyes ízeltlábú-együttessel való védekezés nem jelentett 101

bevételkiesést a termelıknek. Ugyanakkor a termesztés során nem kellett számolniuk az élelmezésegészségügyi, illetve a munkaegészségügyi várakozási idıvel, valamint a vegyszerköltségek elmaradása is olyan elınyöket jelenthetett számukra, amely képes lehet meggyızni a biológiai védekezés létjogosultságáról az egyelıre kémiai növényvédelemhez ragaszkodókat. A két év tapasztalata alapján a ragadozók mellett bekerülı fitofág állatok nem okoztak újabb károkat, így a vegyes ízeltlábú-együttes megelızı védekezésként történı alkalmazása és szükség esetén a környezetkímélı szerekkel végzett egy-két kiegészítı kezelés elegendı lehet a hajtatott paprika kártevıinek alacsony szinten tartására. Fontos azonban megemlíteni, hogy a betelepítés során a válogatás elhagyása miatt bekerülı kártevık károkat is okozhatnak a paprikaállományban, valamint a lucerna és a csalán, vagy más növény ízeltlábú-együttese sem garancia arra, hogy mindig megfelelı mennyiségő ragadozó-ízeltlábút szolgáltat, így a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása nem nyújt és költségmentessége miatt nem is nyújthat feltétlen biztosítékot az eredményes védekezésre. A megbízhatósága biztosan nem éri el a kémiai védekezés szintjét, viszont anyagi ráfordítás nélkül kínál egy olyan biológiai védekezési formát, amely az egészséges (szermaradékmentes) zöldség, és vegyszermentes környezet érdekében elviselhet valamivel több kockázatot. Mindemellett meg kell említeni, hogy a konvencionális kémiai védekezéstıl sem várhatunk 100 %os hatékonyságot a nyugati virágtripsz (Immaraju et al. 1992, Brodsgaard 1994a, Zhao et al. 1994, Robb et al. 1995, Zhao et al. 1995, Broadbent és Pree 1997, Varjas és Zentai 1997, Budai et al. 1998b, Budai et al. 1998c, Kontsedalov et al. 1998, Jensen 2000, Zentai 2001), illetve a dohánytripsz (Shelton et al. 2003, Allen et al. 2005, Shelton et al. 2006) ellen az inszekticidrezisztenciájuk miatt, amit a kontroll fóliasátrakban végzett vegyszeres kezelések után tapasztalható tripszegyedszámok is alátámasztanak. Eredményeink alapján a spinozad tartalmú készítmény sem képes mindig megfelelı hatékonyságot elérni, ami megerısíti azoknak a szerzıknek az eredményeit (Herron és James 2005, Loughner et al. 2005, Bielza et al. 2007a, Bielza 2007b, Herron és James 2007, Zhang et al. 2008), amely szerint a nyugati virágtripsznek ezzel a hatóanyaggal szemben is kialakulhatnak rezisztens törzsei. Azok a kísérleti helyszínek, ahol évek óta nem történt vegyszerkijuttatás jó példával szolgálhatnak, hogy a kártevık elleni védekezéshez önmagában elegendı lehet a megfelelı környezet, illetve a ragadozók környezetbıl való természetes betelepülése, amelynél olcsóbb és jobb védekezési módszert egyetlen termelı sem kívánhat. Az ıshonos fajok természetes betelepülésének kihasználása, illetve ezen fajok tömeges begyőjtése és természetes ellenségként való alkalmazása semmilyen költséggel nem jár, így a vegyszeres védekezéshez és a kereskedelmi forgalomban kapható biológiai ágensek kijuttatásához képest jelentıs növényvédelmi költségek takaríthatók meg. A kívánt természetes egyensúly és a megfelelı ragadozó ízeltlábú-együttes azonban nem minden körülmény között képes létrejönni, így a vegyes ízeltlábú-együttes 102

alkalmazása sem lehet feltétlen sikeres védekezési módszer. A fóliasátrak megfelelı környezete (mezıgazdasági táblák, erdısávok, virágzó rét, stb.) elengedhetetlen a ragadozó ízeltlábú-együttes eléréséhez és kialakításához, ezért belterületen, lakóházak között sokkal kockázatosabb a védekezés sikere. A vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása során a kockázat csökkentéséhez javasolható a gócpontok környezetkímélı szerrel végzett kezelése a kártevık felszaporodásának szempontjából kritikus idıszakokban. A foltkezelés meggátolja a kártevık gyors felszaporodását, ugyanakkor nem pusztítja el a fóliasátrakban lévı hasznos ízeltlábúakat, amelyek így képesek lehetnek egyensúlyi szinten tartani a kártevık populációját. A gócpontok kezelése mellett érdemes tripszkártételre kevésbé érzékeny fajtát választani, így a paprikabogyók károsított felületének nagysága gazdaságilag elfogadható szinten tartható még nagyobb tripsz egyedszám esetén is. A fóliasátrak belsı és külsı környezetének megfelelı kialakításához javasoljuk újragondolni azt az uralkodó nézetet, amely szerint teljes gyommentességre kell törekedni – nemcsak a közvetlen kártétel miatt, hanem – a gyomokon elıforduló kártevık, illetve vírusvektorok elszaporodásának megakadályozása miatt. Tapasztalatunk szerint azokon a helyszíneken, ahol a paprikaállományok a termesztés sikerét nem befolyásoló mértékben – fıként a fóliasátrak két oldalának tövében – gyomnövényeket tartalmaztak, illetve ahol a fóliasátrak közötti részben a gyomnövényeket nem kaszálták rendszeresen, így folyamatosan virágzó növények vehették körül a termesztıberendezéseket, ott sokkal nagyobb mértékben fordultak elı természetes ellenségek szemben a teljes gyommentességre törekvı helyszínekhez képest. Elméletünket nem csak saját tapasztalataink, hanem más szerzık (Sengonca et al. 2002, Kranz et al. 2002, Samu és Sunderland 2003) eredményei is alátámasztják, ami szerint a részleges gyomosság növeli a ragadozó ízeltlábúak egyedszámát. Meglátásunk szerint tehát bizonyos mértékő gyomnövényborítottság megengedhetı, sıt szükséges a fóliasátrakon belül és a külsı környezetükben egyaránt ahhoz, hogy a megfelelı természetes ellenség-együttes ki tudjon alakulni. Tapasztalataink szerint a termelés sikerét nem befolyásoló mértékő gyomosságnak gazdasági szempontból nincs növényegészségügyi kockázata. A vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása és a fóliasátrak belsı és külsı környezetének megfelelı kialakítása tehát egy olyan optimális állapotnak az elérését segítheti elı a vegyszeres védekezési technológia elhagyása esetén, amely megteremti azt a biológiai egyensúlyt a fóliasátrak ízeltlábú-együttesében, ami már nem igényel külön emberi beavatkozást, legyen az kémiai, biológiai vagy más alternatív védekezési módszer. 5.3.2. Virágpoloska, illetve tripsz fajok és fejlıdési alakok átlagos egyedszáma és változása Virágpoloskák Eredményének értékelése 103

2006-ban szignifikánsan több lárva volt a kísérleti fóliasátrakban a kontrollhoz képest, ugyanakkor az imágók egyedszáma között nem volt különbség. Ez alapján feltételezhetı, hogy a kísérleti fóliasátrakba telepített Oriusok átvándorolhatnak a környezı állományokba. A lárva stádiumú poloskák értelemszerően még röpképtelenek, így csak az imágók képesek vándorolni, ezért lehetséges az, hogy a lárvák egyedszámában jelentkezett a vegyes ízeltlábú-együttes betelepítésének pozitív hatása, az imágókéban viszont nem. Ezt a feltételezést a 2007-es eredmények nem támasztják alá, bár abban az évben is nagyobb volt a kísérleti fóliasátrak átlagos virágpoloska lárvanépessége, ugyanakkor nem volt statisztikailag kimutatható különbségő. A virágpoloska imágók és lárvák arányának idıbeli alakulása 2006-ban és 2007-ben is szinte teljesen egyforma volt a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban egyaránt, tehát a kezelések ezt nem befolyásolták. 2006-ban a július közepén és augusztus közepén az imágók arányában jelentkezı csúcspont valószínőleg az egyes virágpoloska fajok második és harmadik nemzedéke kifejlıdésének köszönhetı (Péricart 1972, Rácz 1989). 2007-ben az elsı nemzedék imágóinak megjelenése is jól látszódott az imágók 100 %-os elıfordulási arányával, majd július közepén a második nemzedék imágói is megjelentek. 2006-hoz képest 2007-ben augusztusban nem rajzolódott ki egyértelmően a harmadik nemzedék imágóinak túlsúlya, azonban több kisebb csúcspont is megfigyelhetı volt. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a különbözı fajok, különbözı idıpontban rajzottak, illetve, hogy az idıjárási körülményektıl függıen az Orius niger-nek akár 3-5, míg az Orius minutus-nak 3-4 nemzedéke is kialakulhat (Péricart 1972, Rácz 1989). 2006-ban és 2007-ben is az O. niger volt a hajtatott paprika domináns faja, kezeléstıl függetlenül szignifikánsan nagyobb volt az egyedszámuk az O. minutus-hoz és az O. majusculushoz viszonyítva. Hasonló klimatikus viszonyok között Olaszországban végzett megfigyeléseik alapján Tavella et al. (2003) és Bosco et al. (2008) is hasonló eredményekre jutott. Elıbbi szerzıknél a mesterséges betelepítésektıl függetlenül az O. niger volt a leggyakoribb faj, míg az utóbbiaknál az O. niger mellett az O. majusculus is gyakori fajnak bizonyult. Az O. niger mellett a másik két hajtatott paprikában elıforduló fajnak eredményeink alapján nem határozható meg egyértelmően a szerepe és jelentısége. 2006-ban a kísérleti és a kontroll sátrakban is az O. minutus volt a második leggyakoribb faj, míg 2007-ben szintén mindkét kezelésnél az O. majusculus. Az O. majusculus a kísérleti fóliasátrakban mindkét évben 7 %-kal fordult elı, míg a kontrollban 2006-ban 7 %, míg 2007-ben igen jelentıs 20 %-kal. Ez az ıshonos virágpoloskák fóliasátrakba történı természetes betelepülését támasztja alá, mivel a kontroll fóliasátrakba nem történt betelepítés, a kísérleti fóliasátrakba betelepített vegyes ízeltlábúegyüttesben pedig – akár lucernából, akár csalánból származott – elhanyagolható mértékben fordult elı ez a faj. Az O. majusculus Magyarországon feltételezhetıen a fóliasátrak környezetében lévı kukorica és napraforgó állományokból települtek be, mivel ez a faj az O. niger-rel és O. minutus104

szal ellentétben, amelyek csalánban és lucernában is gyakoriak, inkább a mezıgazdasági táblák hasznos faja (Rácz 1989). 2006-ban és 2007-ben is eltérıen alakult a virágpoloska fajok összetételének idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban. 2006-ban a kontroll fóliasátrakban volt kiegyenlítettebb a leggyakoribb faj, az O. niger aránya, míg 2007-ben ezzel ellentétben a kísérleti fóliasátrakban volt folyamatosan jelen 80-90 %-os elıfordulással, míg a kontroll fóliasátrakban nagyobb ingadozások voltak az egyes Orius fajok megoszlásában. Messzemenı következtetést tehát nem tudtunk levonni a kezelések hatásáról a virágpoloskák fajösszetételének idıbeli alakulását tekintve. Következtetések A hajtatott paprika virágpoloska népességének 71-86 %-át az O. niger adta a vizsgált két évben a kísérleti, illetve a kontroll fóliasátrakban, tehát egyértelmően kijelenthetı, hogy a biológiai védekezésben a Magyarországon ıshonos Orius fajok közül erre a fajra lehet számítani, mint a fóliasátrak környezetébıl betelepülı vagy mesterségesen betelepített ragadozóra. Az O. niger mellett az O. majusculus és az O. minutus is elıfordult, szerepük azonban kisebb arányuknak köszönhetıen valószínőleg kevésbé jelentıs, illetve évjáratonként változó mértékő lehet. Eredményeink alapján a vegyes ízeltlábú-együttesnek a következı hatásai voltak a virágpoloskák fejlıdési alakok, illetve fajok megoszlására: •

a kezelések nem befolyásolták jelentısen a virágpoloska lárvák és imágók arányát, bár a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása bizonyos mértékben emelheti a lárvák arányát a vegyszeres kezeléső sátrakhoz képest

•

a hajtatott paprikában elıforduló virágpoloska fajok arányát befolyásolták a kezelések, a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása során az O. majusculus kisebb arányban tudott megjelenni, mint a kontroll fóliasátrakban

•

kezeléstıl függetlenül a domináns virágpoloska faj az O. niger, amely növényvédelmi szempontból is igen jelentıs mennyiségben fordul elı, mint a paprika kártevıinek természetes ellensége

Tripszek Eredmények értékelése Az imágók és lárvák átlagos megoszlása hasonlóan alakult 2006-ban és 2007-ben is a kísérleti és a kontroll sátrakban, tehát a tripszek fejlettségbeli megoszlására a vegyszeres védekezés és a vegyes ízeltlábú-együttes hatása között nem volt különbég. Feltételezhetı, hogy a vegyes ízeltlábúegyüttes ragadozói a tripsz imágók és lárvák egyedszámát is egyaránt csökkentik. A tripsznépesség fejlettségbeli megoszlásának idıbeli alakulása során jól megfigyelhetı, hogyan követik egymást a tojásrakási periódusok. Ez mind a kísérleti, mind a kontroll sátrakban 105

közel azonos idıszakokban zajlott mindkét évben. A felszaporodott imágók tojásrakása és azok kikelése után a lárvák aránya nıtt meg, majd ezek kifejlett egyeddé válása során ismét az imágók mennyisége lett több. A 2007-es évben jól megfigyelhetı volt, az a többek által is leírt adat (Jenser 1982, Jenser 1998, Seprıs 2001, Czencz et al. 2003, Budai 2006), miszerint az elsı imágók tavasszal, már áprilisban, míg a lárváik májusban jelennek meg. A lárvakolóniák pedig rendszerint május végén, június elején alakulnak ki, s innentıl kezdve egyedszámuk folyamatosan emelkedik. A tripsznépesség több mint 90 %-át három faj alkotta mindkét évben kezeléstıl függetlenül. Ebbıl a három fajból a legnagyobb egyedszámmal a F. occidentalis jelent meg a kísérleti fóliasátrakban megelızve a két ıshonos fajt, a dohánytripszet és a közönséges virágtripszet, amelyek közel hasonló arányban fordultak elı. Ez az eredmény megerısíti Hataláné és Kiss (2001) megfigyeléseit, amely szerint a nyugati virágtripsz 1989-es megjelenése óta a behurcolt faj uralkodóvá vált, így a tripszek elleni védekezés erre a fajra épül a dohánytripsz helyett. Ugyanakkor a dohánytripszet, mint ıshonos fajt, eddig nem tudta kiszorítani a hajtatott paprikából. A kontroll fóliasátrakban 2006-ban ugyanakkora, míg 2007-ben 19 %-kal kisebb arányban fordult elı a nyugati virágtripsz a dohánytripszhez képest. Eredményeink alapján a paprika harmadik domináns faja a Frankliniella intonsa volt, amely 15-29 %-os elıfordulással jelent meg évjárattól és kezeléstıl függıen, ami a vártnál magasabb arány, mivel az eddigi megfigyelések szerint a F. intonsa elsısorban szabadföldi kártevı (Jenser 1982), bár Zrubecz et al. szerint (2004, 2007) a hajtatott paprikában is elıfordul, és ott károkat is okozhat. Vasziné et al. (2006) eredményeivel ellentétben – aki a tripsszel fertızött hajtatások csupán 87 %-án talált F. occidentalist, 20,4 %-án T. tabacit és 5,4 %-án F. intonsát – a vizsgált fóliasátrak mindegyikében, tehát 100 %-án megtaláltuk mindhárom fajt 2006-ban és 2007-ben is (kivéve 2006ban a Boldog 2-es helyszínen nem volt dohánytripsz). Az egyes tripszfajok virágonkénti átlagos egyedszámát vizsgálva egyértelmő különbség mutatkozik a kísérleti és a kontroll fóliasátrak között. 2006-ban és 2007-ben is szignifikánsan több nyugati virágtripsz volt a kísérleti fóliasátrakban, mint a kontrollban. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a kísérleti fóliasátrak tripsz gradációját minden esetben a nyugati virágtripsz okozta, tehát a vegyes ízeltlábú-együttesben levı ragadozó fajok táplálkozásuk során elınyben részesítették az ıshonos dohánytripszet és a közönséges virágtripszet, így a nyugati virágtripsz fel tudott szaporodni. Az egyes tripszfajok arányának idıbeli változását a tripszek egyedszámával összevetve látszódik, hogy akkor nıtt meg jelentısen a tripszek egyedszáma, amikor a nyugati virágtripsz részaránya megemelkedett a többi fajhoz viszonyítva. Ez jól látható annál a már említett négy kísérleti helyszínnél is, ahol kiugróan magas volt a tripszek egyedszáma. Amíg a dohánytripsz és a közönséges virágtripsz együttesen legalább 50 %-os részaránnyal jelen van a fóliasátrakban, addig a 106

nyugati virágtripsz nem képes robbanásszerően felszaporodni. 2007-ben az egész termesztési idıszakot vizsgálva látható, hogy májusban elıször dohánytripsszel fertızıdnek a sátrak, a nyugati virágtripsz csak ezután jelenik meg a fóliasátrakban, amely ott okozhat jelentıs növényvédelmi problémát, ahol képes kiszorítani a dohánytripszet és közönséges virágtripszet. Ahol a termesztés ideje alatt a két ıshonos faj folyamatosan jelen volt, ott a gazdasági kár küszöbérték alatt maradt a tripszek egyedszáma, ami megerısíti Paini et al. (2008) eredményeit, amely szerint az ıshonos tripszfajok képesek lehetnek korlátozni a nyugati virágtripsz túlzott mértékő elszaporodását a fajok közötti versengésnek köszönhetıen. A ragadozó tripszek aránya a fitofág tripszekhez képest 2006-ban elhanyagolható mértékő volt a kártevı kontrollja szempontjából, ugyanakkor 2007-ben a kontroll fóliasátrakban már jelentısebb arányban, több mint 5 %-ban fordultak elı, és a kísérletiben is közel 3 %-os volt az arányuk az összes tripsz imágóhoz viszonyítva. A sávos tripsz egyedszáma tehát 2006-ban is és 2007-ben is nagyobb volt a kontroll fóliasátraknak a kísérletihez képest. Ezt Lévayné és Tóth (2008) megfigyelése is magyarázhatja, amely szerint az Ae. intermedius azokban a fóliasátrakban szaporodik fel leginkább, amelyekben a T. tabaci a domináns kártevı. Mindemellett az is elképzelhetı, hogy a kísérleti fóliasátrakba betelepített vegyes ízeltlábú-együttesben lévı generalista ragadozók (pókok, virágpoloskák) a ragadozó tripszek egyedszámát is csökkentették. Következtetések Eredményeink alapján a vegyes ízeltlábú-együttesnek a következı hatásai voltak a tripszek fejlıdési alakjok, illetve fajok megoszlására: •

a vegyszeres és vegyszermentes védekezési módszerek között jelentıs különbség volt a hajtatott paprika tripsznépességének fajösszetételére gyakorolt hatásban

•

a vegyes ízeltlábú-együttessel védett fóliasátrakban több nyugati virágtripsz volt, mint a vegyszeres védekezéső sátrakban

•

a vegyes ízeltlábú-együttessel védett fóliasátrakban kevesebb ragadozó tripsz volt, mint a kontroll fóliasátrakban

•

a tripszek fejlettségbeli megoszlására gyakorolt hatásban nincs különbség a két védekezési módszer között

•

a nyugati virágtripsz 1989-es magyarországi megjelenése óta ugyanolyan elterjedt fajjá vált a jászsági hajtatókörzetben, mint az ıshonos dohánytripsz

5.4. A vegyes ízeltlábú-együttes lehetséges betelepítési módjai Eredmények értékelése A fitofág tripszek kivételével egyik vizsgált ízeltlábú csoport átlagos virágonkénti egyedszámára sem volt kimutatható hatással a vegyes ízeltlábú-együttes különbözı gyakoriságában 107

és különbözı mennyiségben történı betelepítése. Feltételezhetı, hogy a fitofág tripszek esetében sem a betelepítési mód hatásának köszönhetı a különbség, ugyanis a heti betelepítéső háromszoros dózisnak valószínő azért volt szignifikánsan magasabb az átlagos tripsznépessége a többi kezeléshez viszonyítva, mert nyugati virágtripsszel fertızött palánták is kerültek kiültetésre abba a fóliasátorba, míg a többi fóliasátor tripszmentesen indult. Ez az eredmény megerısíti azt az alapelvet, amely szerint fertızésmentes palánták kiültetése nyújthat csak megfelelı alapot a biológiai növényvédelemhez. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy a nyugati virágtripsz nagy mennyiségben nem terjed a szomszédos fóliasátrak között, mindössze 1-4 %-os arányban jelent meg az induláskor nyugati virágtripsz-mentes állományokban a fertızött állomány 35 %-os elıfordulási arányához képest. Érdekesség, hogy a nagyobb tripsznépesség ellenére a heti betelepítéső háromszoros dózissal védett fóliasátorban volt a legalacsonyabb az Oriusok átlagos egyedszáma, amibıl arra lehet következtetni, hogy a nyugati virágtripsszel fertızött sátorral szemben elınyben részesítették a virágpoloskák az ıshonos fitofág tripszfajokat tartalmazó fóliasátrakat. A virágokban elıforduló sávos tripszek aránya megerısítheti Lévayné és Tóth (2008) megfigyelését, amely szerint a sávos tripsz a dohánytripsszel fertızött fóliasátrakat jobban kedveli a nyugati virágtripsszel szemben, mivel a legkisebb arányban a nyugati virágtripsszel fertızött sátorban fordultak elı ragadozó tripszek. Továbbá megállapíthatjuk, hogy a ragadozó tripszeknek bizonyos körülmények között jelentıs szerepük lehet a fitofág tripszek egyedszámának korlátozásában, mivel a tripszfajok közötti 16-36 %-os jelenlétük már korlátozhatja a kártevık populációját, szemben a 2006-ban és 2007-ben szerzett

tapasztalatainkkal,

ahol

(a

pusztamonostori

helyszínt

kivéve)

a

fóliasátrak

tripsznépességének átlagosan csupán 2-5 %-a volt ragadozó tripsz, amely a védekezés szempontjából még elhanyagolható mértékő volt. Összességében mind a nullkontroll, mind a különbözı módszerrel telepített vegyes ízeltlábúegyüttessel védett fóliasátraknak megfelelı nagyságú volt a virágpoloskák egyedszáma a tripszek elleni védekezés szempontjából. Minden kezelésnél megközelítette, vagy meg is haladta az átlagos fertızésnél szükséges 0,05-ös virágonkénti egyedszámnak a kétszeresét. Feltételezhetıen ennek köszönhetı, hogy az átlagos virágonkénti tripszegyedszám még a nyugati virágtripsszel fertızött fóliasátorban sem haladta meg a gazdasági kár-küszöbértéket jelentı 1 egyed/virág értéket, a többi kezelésnél pedig jóval alatta maradt. Ugyanez elmondható a levéltetvekre is, egyik kezelés esetében sem jelentettek gazdasági veszélyt a paprikaállományokra, ami annak köszönhetı, hogy a májusi, június eleji levéltetőfertızések idején a fertızött növényeken nagy mennyiségben fordultak elı katicabogár imágók és lárvák. Növényenként gyakran négy-öt katicabogár bábot is meg lehetett figyelni, ami a paprikában való sikeres szaporodásukat mutatja.

108

A vegyes ízeltlábú-együttessel védett fóliasátrakhoz hasonló egyedszámértékeket mutató nullkontroll fóliasátor annak a további bizonyítéka lehet, hogy vegyszermentes környezetben a ragadozó ízeltlábúak a sátrakba betelepülve, egyenletes egyedszámmal képesek jelen lenni és korlátozni a kártevıket.

Annak ellenére, hogy sem a ragadozó, sem a fitofág ízeltlábúak egyedszámában nem volt kimutatható különbség az egyes kezelések között, a tripszek által okozott károsított felület nagyságában már jelentısebb eltéréseket tapasztaltunk betelepítési gyakoriság és mennyiség függvényében. Összességében a 0,6-2,6 %-os kártétel elfogadható mértékő, jelentıs gazdasági kártétel a nullkontroll fóliasátorban sem keletkezett, ugyanakkor megállapítható, hogy a sorozatban végzett telepítés kisebb károsított felületet eredményezett a heti betelepítésekhez képest. A nagyobb mennyiségnek a sorozatban végzett telepítéskor nem volt további kártétel csökkentı hatása, viszont a heti betelepítéseknél a háromszoros dózis mellett kisebb volt a károsított felület az egyszeres dózishoz képest. Feltételezhetı, hogy a károsított felületnél adódott különbségeket azok a ragadozó ízeltlábúak okozták, amelyek nem a virágokban tartózkodnak. Valószínősíthetı, hogy a pókoknak is jelentıs szerepe lehetett a kártétel csökkentı hatásban, mivel minél sőrőbben, minél nagyobb mennyiségben történt a betelepítés, annál hatékonyabb volt a vegyes ízeltlábú-együttes. A közönséges karolópókokról saját eredményeink is bizonyítják, hogy egy részük gyorsan elhagyja a fóliasátrakat betelepítés után (Bán 2006, Bán et al. 2007b, Bán et al. 2007c), feltételezhetı, hogy a pókok többsége ugyanígy tesz, ezért lehetett kisebb a hatékonysága a heti betelepítéső egyszeres dózisnak, míg a többszöri betelepítés ezért lehetett sikeresebb, mivel mindig érkezett utánpótlás az elvándorló pókok helyére, így folyamatosan biztosítva lehetett a pókok hatékonyságához nélkülözhetetlen fajgazdagság és egyedszám. A nagyobb dózis pedig feltételezhetıen közvetve is csökkentette a tripszek okozta kárt, mivel a pókok nem csak a zsákmányolásukkal csökkenthetik a károsítás nagyságát, hanem közvetve, jelenlétükkel is a növények elhagyására késztethették a paprikabogyón szívogató tripszeket (Riechert és Lockley 1984, Marc et al. 1999, Sunderland 1999). Ugyanezt a jelenséget katicabogaraknál is megfigyelték (Minoretti és Weisser 2000), így az elsısorban levéltetveket fogyasztó ízeltlábúak is csökkenthették a bogyókon keletkezı károsított felület nagyságát.

109

Következtetések és javaslatok A betelepítési módok vizsgálatából az alábbi következtetéseket vonhatjuk le, és a következı javaslatokat adhatjuk az ízeltlábú-együttes betelepítéséhez: •

érdemes 10 paprikatıre legalább 1 hálócsapásnyi ízeltlábút kijuttatni

•

ugyanakkor a nagyobb mennyiség még kedvezıbb lehet a károsított felület csökkentése szempontjából

•

javasoljuk a sorozatban való telepítést a heti egyszeri telepítéssel szemben

•

a kedvezı begyőjtési idıpontokra koncentrálva (pl.: a lucernában a kaszálások elıtt) egy hét alatt legalább három telepítést érdemes elvégezni

•

az elsı sorozatot a paprikapalánták kiültetése után egy-két héttel javasoljuk elvégezni

•

összesen három sorozatban végzett telepítés elegendı mennyiségő lehet átlagos fertızöttségi viszonyok között

A betelepítési mód vizsgálatánál szerzett tapasztalataink alapján megállapíthatjuk, hogy a ragadozó tripszek a számukra kedvezı körülmények között a fóliasátrak tripsznépességének 1/41/3-ad részét is adhatják, így a virágpoloskák mellett jelentıs szabályozói lehetnek a fitofág tripszeknek, mint ıshonos természetes ellenség. 5.5. A virágpoloskák napszakos aktivitásának vizsgálata Eredmények értékelése Az összesített, az évenkénti és a helyszínenkénti eredményeknél is megegyezik a virágpoloska imágók egyedszám-változási görbéjének lefutása. Általánosan elmondható, hogy 8 és 10 óra között csökken az Orius imágók egyedszáma a fóliasátrakban, míg 10 órától 18 óráig folyamatosan nı. Minimumát minden esetben 10 órakor, a maximumát pedig 18 órakor éri el. A virágpoloskáknak tehát jól meghatározható napszakos aktivitásuk van egyedszámnagyságuktól, évjárattól, helyszíntıl függetlenül. Sigsgaard és Esbjerg (1997) két csúcsot figyelt meg az Orius tantillus táplálkozási aktivitásának vizsgálata során. Megfigyeléseik szerint az állat reggel fél hét és fél tíz, valamint délután négy és nyolc óra között táplálkozott. Ez alapján feltételezhetı, hogyha nem 8 órától kezdtük volna a megfigyelést, hanem a napkeltével egy idıben 5-6 órakor, akkor a kora reggeli virágpoloska egyedszám nagyságrendileg megegyezett volna az esti virágpoloska egyedszámmal, tehát közvetlen napfelkelte után és napnyugta elıtt található a legtöbb Oirus imágó a virágokban. Ez arra enged következtetni, hogy a virágpoloskák az éjszakát a virágokban töltik, majd napközben

110

repüléssel újabb virágokat, újabb növényeket keresnek fel. Az aktivitásuk következtében pedig a fóliasátrakat napközben el is hagyhatják, illetve éjszakára visszatérhetnek oda. Külön vizsgálatot nem végeztünk arra, hogy biztonsággal állíthassuk azt, hogy a virágok virágpoloskák egyedszámának csökkenése egyenes arányban van a fóliasátrakban található összes virágpoloska egyedszámának csökkenésével, de saját megfigyeléseink szerint a vegetatív felületen, tehát a lombozatban sem találhatók meg a virágot elhagyó imágók. Ebbıl arra lehet következtetni, hogy az imágók napközben elhagyják a fóliasátrakat. Ugyanakkor az állat apró termete miatt elıfordulhat, hogy a talajszinten vagy más egyéb helyen – ahol nem vettük észre ıket – tartózkodnak napközben a fóliasátrakon belül. A virágpoloska imágók napszakos egyedszám-változásának mértékét és a növényeken történı elhelyezkedését különbözı abiotikus és biotikus tényezık befolyásolhatják. Sigsgaard és Esbjerg (1997) szerint például a felhıs, borús ég késleltette a reggeli aktivitás kezdetét, míg a délutáninál korábbit eredményezett, valamint megfigyelték, hogy hajnalban az Orius tantillus az izolátoroknak azt a részét részesítette elınyben, ahol legerısebb volt a napfény. Saját tapasztalataink alapján az idıjárási tényezık (fıként a hımérséklet és a csapadék) mint abiotikus tényezık, hatással lehetnek a napszakos ingadozás mértékére. A fóliasátrak külsı környezethez viszonyított hımérséklete befolyásolta legjelentısebben a napszakos aktivitás mértékét az általunk mért hımérsékleti tényezık közül. Összességében elmondható, hogy amikor pozitív irányba nıtt a hımérsékletkülönbség, akkor csökkent az Orius imágók egyedszáma, amikor negatív irányba nıtt a hımérsékletkülönbség, akkor pedig növekedett az egyedszám. Feltehetıen a szélsıségesen meleg helyeket kerülik az imágók. Eredményeink alapján 32 ºC feletti hımérséklet már kedvezıtlen az Oriusok számára, ezért ebben az esetben a hővösebb helyeket keresik. Kérdés tehát, hogy milyen arányban alakul ki a virágpoloska népesség szempontjából az a kedvezı helyzet, hogy a fóliasátorban hővösebb van a külsı hımérséklethez képest. A determinációs együttható alapján a fóliasátrak hımérséklete 80 %-os arányban a külsı hımérsékletnek megfelelıen változik (31. táblázat), ebben az esetben nem alakul ki negatív irányú hımérséklet különbség, így kisebb az esély a virágpoloskák egyedszámnövekedésére. 30 % az esély arra, hogy a külsı hımérséklet növekedésével a fóliasátor külsı környzethez viszonyított hımérséklete csökken, ebben az esetben sokkal nagyobb esély van arra, hogy a paprikavirágok Orius imágó egyedszáma növekszik a fóliasátrakban. Megfigyeléseink alapján a hımérséklet mellett a csapadék is jelentıs befolyásoló tényezı lehet az Orius imágók napszakos egyedszámváltozására nézve. Hajnaltól kora délutánig tartó esı esetén a virágpoloska imágók száma végig egyenletesen nagyon alacsony volt a virágokban. Feltételezhetı, hogy az esı miatt nem hagyták el a fóliasátrakat az imágók, illetve nem vándoroltak 111

be újabbak a sátrakba. A vegyes ízeltlábú-együttes viszgálata során szerzett tpasztalataink szerint a fóliasátorban levı Oriusok egyedszámát jelentısen csökkentette a paprika esıszerő öntözése, feltételezhetıen a virágpoloska imágók nem települnek vissza, illetve be olyan sátrakba, amelyekben „esı” esik. A hımérséklet és a csapadék mellett fontos lehet a zsákmányállatok mennyiségének – mint biotikus tényezınek – a mértéke is, ugyanis VanLaerhoven et al. (2000) megfigyelései alapján feltételezhetı, hogy a kevés zsákmányállattal ellátott paprika állományban kevesebb ideig tartózkodik a virágpoloska, mint egy olyan állományban, ahol a szükségletei maradéktalanul kielégíthetık. Következtetések és javaslatok A 2007-ben és 2008-ban végzett megfigyeléseink alapján a virágpoloskák napszakos aktivitására az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: •

A hajtatott paprika virágaiban lévı Orius imágók egyedszámában 8 és 18 óra között napszakos változás figyelhetı meg, amelynek minimuma 10 órakor, maximuma pedig 18 órakor van.

•

A hımérséklet mint abiotikus környezeti tényezı befolyásolhatja a virágpoloska imágók napszakos

egyedszám-változásának

mértékét.

Tapasztalataink

szerint

alacsony

hımérséklet esetén kevésbé aktívak a virágpoloskák, magasabb hımérsékletnél pedig fontos befolyásoló tényezı lehet a fóliasátrak belsı hımérséklete és a külsı környezet hımérséklete közötti különbség alakulása. Eredményeink szerint a virágpoloskák számára már kedvezıtlenül magas hımérséklet esetén, 32 ºC felett, mindig az alacsonyabb hımérséklető helyet választják. Javaslataink az eredményeink alapján: •

a fóliasátrak virágpoloska népességének felmérésénél figyelembe kell venni, hogy az egyedszámuk napszakonként eltérı lehet, ezért mindig azonos idıpontban kell elvégezni a megfigyelést, így valós adatokat kaphatunk az egyedszám-változásukról

•

figyelembe kell venni, hogy a napközben, fıként délelıtt elvégzett felvételezéseknél kapott értékek a fóliasátrak maximális virágpoloska népességének csak egy részét jelentik (akár 50 %-kal kevesebbet), ezért a kártevık elleni védekezés szempontjából elegendı mennyiségő virágpoloska egyedszám megítéléséhez ezt figyelembe kell venni

Javaslataink további vizsgálatokhoz: •

javasoljuk olyan kísérletek elvégzését, amelyek alapján biztosan állítható, hogy a virágokat elhagyó virágpoloskák a fóliasátrakat is elhagyják

112

•

ha elhagyják, akkor érdemes lenne megvizsgálni az adott virágpoloskák „fóliasátor hőségét”, hogy ugyanoda repülnek-e vissza, ahonnan reggel elrepültek

•

ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása eredményük függvényében újabb kérdéseket vethetne fel a kereskedelmi forgalomban kapható és alkalmazható Orius laevigatus kijuttatásával kapcsolatban, ugyanis ha a virágpoloskák minden nap elhagyják a fóliasátrakat és nem ugyanoda térnek vissza, ahonnan elrepültek, akkor ennek a módszernek az alkalmazása kidobott pénz lenne szemben az ıshonos Orius fajok betelepülésének elısegítésével (ez a gondolat hideg hajtatású paprikára vonatkozik, ahol a vegetációs idı nagy részében a fóliasátrak ajtói nyitva vannak, így a be- és kivándorlás akadálytalanul lehetséges)

5.6. Javaslat a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazásához és továbbfejlesztéséhez A különbözı vizsgálataink során született eredmények összegzéseként javasoljuk a vegyes ízeltlábú-együttes szélesebbkörő alkalmazásának kipróbálását a paprikához hasonló kártevı együttessel rendelkezı hideg hajtatású kultúrákban (pl.: padlizsán, paradicsom). Javasoljuk a módszer továbbfejlesztését, amelyet jelenlegi álláspontunk szerint, a három éves tapsztalataink alapján a következıképpen célszerő alkalmazni hajtatott paprikában: 1. Tripszkártételre kevésbé érzékeny fajtát érdemes választani. 2. Kártevımentes palántát kell kiültetni (a nyugati virágtripsz jelenti a fı kockázati tényezıt). 3. A vegyes ízeltlábú-együttes begyőjtésének és betelepítésének megkezdése a palánták kiültetése után egy-két héttel javasolható, az alábbiak szerint: - a főhálóval történı begyőjtések során 25-30 hálócsapásonként vászonzacskóba helyezzük az ízeltlábúakat, amelyeket egy-két órán belül ki kell juttatni a fóliasátrakba egyenletesen szétszórva - lucernából a kaszálások idıpontja elıtti héten, míg csalánból május végétıl július elejéig érdemes győjteni - egy telepítés alkalmával 10 paprikatıre legalább 1 hálócsapásnyi ízeltlábút juttassunk ki - javasoljuk a sorozatban való telepítést (egy sorozat: egy hét alatt három telepítés) - a sorozatokat két-három hetenként érdemes megismételni - egy hajtatási idıszak alatt három sorozat elvégzése elegendı lehet, ez azonban a kártevı populációk nagyságának függvénye 4. Elengedhetetlen a kártevık és ragadozók jelenlétének heti rendszerességő ellenırzése, amit mindig egy megszokott idıpontban érdemes elvégezni, különben torz adatokat kaphatunk az egyedszám-változásokról.

113

5. A kártevık gyors felszaporodása esetén érdemes környezetkímélı szerrel a gócpontokat foltokban

lekezelni,

ugyanakkor

a

fóliasátrak

vegyszerrel

történı

kezelése

nem

összeegyeztethetı a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazásával. 6. A módszer alkalmazásához javasolható olyan változatos külsı és belsı környezet kialakítása, amely lehetıség szerint az egész vegetációs idıben nagy fajgazdagsággal biztosít virágzó növényállományokat. Minél kevésbé van erre lehetıségünk (fıként belterületi hajtatások esetén), annál nagyobb a kockázati tényezıje a módszer sikerességének. 7. Végül be kell látni, hogy a kártevık elleni védekezés során egyetlen módszertıl – így a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazásától – sem várhatunk csodát, évjárattól függıen lehet sikeres, vagy akár sikertelen is a vegyszermentes védekezés. 5.7. Új tudományos eredmények A kutatás során a következı új tudományos eredményeink születtek: 1. Meghatároztuk a lucerna, a csalán, a zamatos turbolya és a gyalogbodza Orius-, pók-, katicabogár- és tripszegyüttesét, amely alapján megállapítottuk a ragadozó ízeltlábú állatok kedvezı begyőjtési idıpontjait, illetve az egyes idıpontokban begyőjthetı egyedszámukat. 2. Meghatároztuk a lucerna, a csalán és a gyalogbodza vegyes ízetlábú-együttesének hatását a paprikabogyók károsított felületének nagyságára és minıségére nézve egyedileg izolált paprikanövényeken. 3. Meghatároztuk a lucernából és csalánból betelepített vegyes ízeltlábú-együttes hatását a paprikabogyók károsított felületének nagyságára, a terméseredményekre, valamint a paprikavirágok tripsz és virágpoloska népességére nézve üzemi mérető hajtatott paprikában. 4. Meghatároztuk a jászsági, illetve a gödöllıi hajtatott paprika tripsz-együttesét, amely alapján megállapítottuk az állományok nyugati virágtripsz fertızöttségének mértékét. 5. Meghatároztuk a jászsági, illetve a gödöllıi hajtatott paprika Orius-együttesét és meghatároztuk, hogy mely ıshonos fajok jelentısek a tripszek elleni természetes biológiai védelemben. 6. Megállapítottuk a paprikavirágokban található Orius imágók egyedszámának napszakos ingadozását. 7. Kidolgoztunk egy olcsó, környezetkímélı és egyszerő módszert fıként a tripszek és levéltetvek elleni védekezéshez hideg hajtatású paprikában.

114

6. ÖSSZEFOGLALÁS 6.1. Magyar nyelvő Munkánk során a fı célunk olyan alternatív vegyszermentes védekezési módszer kidolgozása volt a hajtatott paprika kártevıi ellen, amely hatékonyságát tekintve versenyképes a kereskedelmi forgalomban kapható természetes ellenségek alkalmazásával, ugyanakkor költsége lényegesen kisebb. A természetes ellenségek szaporításával és tartásával kapcsolatos idı- és költségigényes munkák elkerülhetıek, ha a környezetben elıforduló növényekbıl tömegesen begyőjtött ragadozó ízeltlábú-együttest közvetlenül a győjtés után, válogatás nélkül telepítjük be a hajtatóházakba. A válogatás elhagyása miatt a ragadozók mellett fitofág ízeltlábú állatok is bekerülhetnek a fóliasátrakba, ami növeli a módszer alkalmazásának kockázatát.

Célunk volt tehát megvizsgálni nagy borítottságú, hosszan virágzó növényeket, hogy tartalmaznak-e olyan ragadozó ízeltlábú állatokat, amelyek a hajtatott növények kártevıinek potenciális természetes ellenségei lehetnek, valamint meghatározni azt az idıintervallumot, amikor növényvédelmi szempontból is jelentıs mennyiségő a ragadozók egyedszáma. Vizsgálni kívántuk a különbözı növényekrıl származó vegyes ízeltlábú-együttes betelepítésének – mint lehetséges biológiai védekezési módszernek – hatását egyedi növényizolátoros és üzemi mérető hajtatott paprikában. E módszer kockázati tényezıinek felméréséhez a ragadozó ízeltlábú állatok mellett vizsgáltuk a növények fitofág tripsznépességét is. Közvetett célunk volt felmérni a jászsági hajtatott paprika tripsz faunáját és megállapítani, hogy a nyugati virágtripsz az 1989-es magyarországi megjelenése óta mennyire terjedt el a jászsági fóliasátrakban. Továbbá közvetett célunk volt felmérni a jászsági hajtatott paprika virágpoloskaegyüttesét és meghatározni, hogy mely ıshonos fajok játszhatnak fontos szerepet a természetes biológiai védelemben, valamint megállapítani, hogy napszakonként változik-e a hajtatott paprikában lévı ragadozó virágpoloska imágók (Orius fajok) egyedszáma.

A lucerna, a csalán, a zamtos turbolya és a gyalogbodza ragadozó ízeltlábú-együttesét főhálós mintavéltellel vizsgáltuk. A betelepített vegyes ízeltlábú-együttes hatékonyáságát egyedi növényizolátorban a paprikabogyók károsított felüleltnagysága alapján értékeltük. Üzemi méretben a paprikavirágok Orius, tripsz és levéltetőnépessége, valamint a termésmennyiség és a károsított felületek nagyásga alapján értékeltük a módszert. A virágpoloska imágók napszakonkénti egyedszámváltozásának meghatározásához a paprikavirágokban lévı egyedeket számoltuk meg két óránként 8 órától 18 óráig.

115

A különbözı vizsgálataink során született eredmények összegzéseként javasoljuk a vegyes ízeltlábú-együttes szélesebbkörő alkalmazásának kipróbálását a paprikához hasonló kártevı együttessel rendelkezı hideg hajtatású kultúrákban (pl.: padlizsán, paradicsom kultúrákban). Javasoljuk a módszer továbbfejlesztését, amelyet jelenlegi álláspontunk szerint, a három éves tapsztalataink alapján a következıképpen célszerő alkalmazni hajtatott paprikában: 1. Tripszkártételre kevésbé érzékeny fajtát érdemes választani. 2. Kártevımentes palántát kell kiültetni (a nyugati virágtripsz jelenti a fı kockázati tényezıt). 3. A vegyes ízeltlábú-együttes begyőjtésének és betelepítésének megkezdése a palánták kiültetése után egy-két héttel javasolható, az alábbiak szerint: - a főhálóval történı begyőjtések során 25-30 hálócsapásonként vászonzacskóba helyezzük az ízeltlábúakat, amelyeket egy-két órán belül ki kell juttatni a fóliasátrakba egyenletesen szétszórva - lucernából a kaszálások idıpontja elıtti héten, míg csalánból május végétıl július elejéig érdemes győjteni - egy telepítés alkalmával 10 paprikatıre legalább 1 hálócsapásnyi ízeltlábút juttassunk ki - javasoljuk a sorozatban való telepítést (egy sorozat: egy hét alatt három telepítés) - a sorozatokat két-három hetenként érdemes megismételni - egy hajtatási idıszak alatt három sorozat elvégzése elegendı lehet, ez azonban a kártevı populációk nagyságának függvénye 4. Elengedhetetlen a kártevık és ragadozók jelenlétének heti rendszerességő ellenırzése, amit mindig egy megszokott idıpontban érdemes elvégezni, különben torz adatokat kaphatunk az egyedszám-változásokról. 5. A kártevık gyors felszaporodása esetén érdemes környezetkímélı szerrel a gócpontokat foltokban

lekezelni,

ugyanakkor

a

fóliasátrak

vegyszerrel

történı

kezelése

nem

összeegyeztethetı a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazásával. 6. A módszer alkalmazásához javasolható olyan változatos külsı és belsı környezet kialakítása, amely lehetıség szerint az egész vegetációs idıben nagy fajgazdagsággal biztosít virágzó növényállományokat. Minél kevésbé van erre lehetıségünk (fıként belterületi hajtatások esetén), annál nagyobb a kockázati tényezıje a módszer sikerességének. 7. Végül be kell látni, hogy a kártevık elleni védekezés során egyetlen módszertıl – így a vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazásától – sem várhatunk csodát, évjárattól függıen lehet sikeres, vagy akár sikertelen is a vegyszermentes védekezés.

116

A kutatás során született új tudományos eredményeink: 1. Meghatároztuk a lucerna, a csalán, a zamatos turbolya és a gyalogbodza Orius-, pók-, katicabogár- és tripszegyüttesét, amely alapján megállapítottuk a ragadozó ízeltlábú állatok kedvezı begyőjtési idıpontjait, illetve az egyes idıpontokban begyőjthetı egyedszámukat. 2. Meghatároztuk a lucerna, a csalán és a gyalogbodza vegyes ízetlábú-együttesének hatását a paprikabogyók károsított felületének nagyságára és minıségére nézve egyedileg izolált paprikanövényeken. 3. Meghatároztuk a lucernából és csalánból betelepített vegyes ízeltlábú-együttes hatását a paprikabogyók károsított felületének nagyságára, a terméseredményekre, valamint a paprikavirágok tripsz és virágpoloska népességére nézve üzemi mérető hajtatott paprikában. 4. Meghatároztuk a jászsági, illetve a gödöllıi hajtatott paprika tripsz-együttesét, amely alapján megállapítottuk az állományok nyugati virágtripsz fertızöttségének mértékét. 5. Meghatároztuk a jászsági, illetve a gödöllıi hajtatott paprika Orius-együttesét és meghatároztuk, hogy mely ıshonos fajok jelentısek a tripszek elleni természetes biológiai védelemben. 6. Megállapítottuk a paprikavirágokban található Orius imágók egyedszámának napszakos ingadozását. 7. Kidolgoztunk egy olcsó, környezetkímélı és egyszerő módszert fıként a tripszek és levéltetvek elleni védekezéshez hideg hajtatású paprikában.

6.2. Angol nyelvő With regards to increase the role of biological control in greenhouse production, we aimed to find alternative and chemical-free pest management methods that are reasonably priced and at the same time have the same control potential as the expensive, state-of-the-art methods that are commercially available. Introducing arthropod assemblages into polytunnels without any selection reduces the time needed for collection and storage. The lack of selection, however, implies that besides predators, phytophagous arthropods may also be introduced.

We studied long-flowering, abundant wild plants to find arthropod predators that can act as natural enemies of the pests of greenhouse pepper. We wanted to determine the interval when the number of potential predators is the highest. We examined what controlling effect may the introduction of arthropod assemblages collected from different types of plant communities have in the biological pest management of single plant experiments and in farm-size pepper production. In order to assess the risk of this new approach we studied the phytophagous thrips population of the collected assemblages and arthropod predators alike. 117

Our secondary aim was to investigate the thrips fauna of greenhouse pepper in the Jászság region and to determine the spread of the western flower thrips since its first appearance in Hungary in 1989. Out tertiary aim was to examine the flower bug assemblages of greenhouse pepper and determine the spectrum of endemic predator species that may play a role in the biological pest management of pepper; and to determine the daily range of the number of predatory flower bug (Orius species) adults in greenhouse pepper.

We sampled the arthropod assemblages of alfalfa (Medicago sativa), nettle (Urtica dioica), danewort (Sambucus ebulus) and chervil (Anthriscus cerefolium) with sweepnets. We estimated the size of the area damaged by thrips and other pest to evaluate the effect of mixed arthropod assemblages in isolated single-plant experiments. In farm-size studies we evaluated the potential of mass collected arthropod assemblages against sweet pepper pests by analyzing thrips, aphid and Orius content of pepper flowers and also by the crop yield at the end of the growing season. In order to study the daily activity of flower bugs we counted the number of Orius adults in pepper flowers. There were 20 ‘counting days’, consisting of six countings (we examined 200 pepper flowers per each one done in every two hours between 8 am and 6 pm).

Upon summarizing the various results of our experiments we came to the conclusion that the potential of mixed arthropod assemblages deserves further studying, preferably in a wider range of use of the assemblage. As for crops, we advise plantations in unheated polytunnels with a similar spectrum of pests to that of green pepper (such as peppers, aubergines or tomatoes). In the case of polytunnel pepper growing, on the basis of our three year experience we suggest to make the following adjustments to the method: 1. The tested pepper variety should be less sensitive to thrips damage. 2. Seedlings should be free of pests (especially of western flower thrips). 3. The ideal method to collect and introduce mixed arthropod assemblages includes the following elements: - after 25-30 sweeps, arthropods may be stored in linen bags for a maximum of 1-2 hours before having them evenly distributed inside polytunnels - the best time for sweeping alfalfa is one week prior to mowing and between late May to early July in nettle - collection and introduction should start a week or two after the seedlings have been planted out - the amount of arthropods per introduction should be at least 1 sweeps per 10 pepper individuals 118

- a series of introduction is preferred (one series comprises of three introductions per week) - a series should be repeated in two or three week intervals - three series per growing season might prove sufficient, altough the actual amount of arthropods needed depends on the size and composition of the pest population 4. The number and presence of pests and their predators should be monitored every week. To avoid incorrect data and conclusions, due to the daily fluctuation of the activity of the arthropods, this check-up should be done at the same time of the day. 5. In the case of outbreaks we suggest using environmentally friendly pesticides at hotspots. Chemical treatment however, is not compatible with the introduction of arthropod assemblages. 6. We suggest arranging and maintaining the habitat diverse both inside and outside the polytunnels to provide flowering plant stands for as long as possible, preferably throughout the complete vegetation period. The less this requrement is met (in the case of polytunnels located within a town or willage) the more the success of the method is at risk. 7. Finally, growers and analyzers of production should understand that one method alone – such as introducing arthropod assembleges – can not solve all the problems of pest management; and as no two years are the same, there are yearly fluctuations in the success of organic pest management.

Our research provides the following new results: 1. We determined the Orius, spider, ladybug and thrips assemblages of alfalfa, nettle, danewort and chervil. On gathering these data we set the best suitable time for their collection and the potential number of collected individuals per each collection date. 2. We determined the effect of arthropods collected from alfalfa, nettle and danewort on the size of the damaged area of pepper and on the overall quality of green peppers in single plant isolated plants. 3. We determined the effect of arthropods collected from alfalfa and nettle on the size of the damaged area, on crop yield and on thrips and flower bug populations of farm-size polytunnel green pepper. 4. We determined the thrips assemblage of polytunnel green pepper stands in the Jászság and in the Gödöllı regions, which lead us to determine the status of western flower thrips infection within these stands.

119

5. We determined the Orius assemblages of polytunnel green pepper stands in the Jászság and in the Gödöllı regions. We also have established a list of endemic species that have a siginificant potential in the biological control of phytophagous thrips. 6. We determined the daily fluctuation of the Orious adults dwelling inside pepper flowers. 7. We elaborated a cheap, environmentally friendy and easy method to control thrips and aphids in green pepper in unheated polytunnels.

120

7. MELLÉKLETEK 7.1. Irodalomjegyzék ALBAJES R., ALOMAR O., RIUDAVETS J., CASTANE C., ARNO J., GABARRA R. (1996): The mirid bug Dicyphus tamaninii: an effective predator for vegetable crops. Bulletin OILB/SROP, 19 (1): 1-4. p. ALLEN J.K.M., SCOTT-DUPREE C.D., TOLMAN J.H., HARRIS C.R. (2005): Resistance of Thrips tabaci to pyrethroid and organophosphorus insecticides in Ontario, Canada. Pest Management Science, 61 (8): 809-815. p. ALVARADO P., BALTA O., ALOMAR O. (1997): Efficency of four heteroptera as predators of Aphis gossypii and Macrosiphum euphorbiae (Hom.: Aphididae). Entomophaga, 42 (1/2): 215-226. p. ANDJUS L. (2004): The thrips fauna on wheat and on plants of the spontaneous flora in the bordering belt surrounding it. Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica, 39 (1-3): 255261. p. ANGELI G., BALDESSARI M., MAINES R., DUSO C. (2005): Side-effects of pesticides on the predatory bug Orius laevigatus (Heteroptera: Anthocoridae) in the laboratory. Biocontrol Science and Technology, 15 (7): 745-754. p. ANGELI G., FORTI D. (1997): Side effects of insect growth regulators (IGRs) on the predatory bug Orius laevigatus (Fieber) (Heteroptera: Anthocoridae). Difesa delle Piante, 20 (1/2): 37-44. p. ANGELI G., FORTI D., MAINES R. (2000): Side-effects of eleven insect growth regulators on the predatory bug Orius laevigatus Fieber (Heteroptera: Anthocoridae). Bulletin OILB/SROP, 23 (9): 85-92. p. ANUS L., TRDAN S. (2005): Thrips species on alfalfa. Biljni Lekar (Plant Doctor), Faculty of Agriculture, Department for Environmental and Plant Protection, University of Novi Sad, 33 (5): 541-542. p. ARNO J., RIUDAVETS J., MORIONES E., ARAMBURU J., LAVINA A., GABARRA R. (1995): Monitoring western flower thrips as a tomato spotted wilt virus vector in tomato. Thrips biology and management: Proceeding of the 1993 International Conference on Thysanoptera. Plenum Publishing Co. Ltd., London, USA: 197-200. p. ARNO J., ROIG J., RIUDAVETS J. (2008): Evaluation of Orius majusculus and Orius laevigatus as predators of Bemisia tabaci and estamination of their prey preference. Biological control, 44: 16. p. ARRIECHE N., PAZ R., MONTAGNE A., MORALES J. (2006): Biological studies of Thrips tabaci Lindeman (Thysanoptera: Thripidae) from onion fields, Lara State, Venezuela. Bioagro. 121

Decanto de Agronomia, Universidad Centroccidental Lisandro Alvarado, Barquisimeto, Venezuela 18 (3): 149-154. p. ARTHOURS S., HEINZ K.M. (2002): In vivo Rearing of Thripinema nicklewoodi (Tylenchida: Allantonematidae) and Prospects as a Biological Control Agent of Frankliniella occidentalis (Thysanoptera: Thripidae). Journal of Economic Entomology, 95 (4): 668-674. p. ATAKAN E. (2006): Associations between Frankliniella spp. and Orius niger populations in cotton. Phytoparasitica, 34 (3): 221-234. p. ATAKAN E., OZGUR A.F. (1999): Research on oviposition site of Frankliniella intonsa (Trybom) (Thysanoptera: Thripidae) on cotton. Turkiye Entomoloji Dergisi 23 (2): 135-141. p. AVAR K. (1990): A kaliforniai virágtripsz (Frankliniella occidentalis Pergande) elıfordulása Magyarországon. Növényvédelem, 26 (5): 208. p. AVAR K., DÉRI M. (1989): A kaliforniai virágtripsz (Frankliniella occidentalis Pergande) elıfordulása Magyarországon. Növényvédelem, 25 (12): 561-566. p. BAATRUP E., BAYLEY M. (1993): Effects of the pyrethroid insecticide cypermethrin on the locomotor activity of the wolf spider Pardosa amentata: quantitative analysis employing computerautomated video tracking. Ecotoxicology and Environmental Safety, 26 (2): 138-152. p. BAEZ I., REITZ S.R., FUNDERBURK J.E. (2004): Predation by Orius insidiosus (Heteroptera: Anthocoridae) on life stages and species of Frankliniella flower thrips (Thysanoptera: Thripidae) in pepper flowers. Environmental Entomology, 33 (3): 662-670. p. BALÁZS K., MÉSZÁROS Z. (1998): Lepkék – Lepidoptera. In: Jenser G., Mészáros Z. és Sáringer Gy. (szerk.): A szántóföldi és kertészeti növények kártevıi. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 297-445. p. BALOGH S., ELEKESNÉ KAMINSZKY M., ILOVAI Z. (1991): A biológiai növényvédelem lehetıségei és helyzete Magyarországon. Növényvédelem, 27 (5): 196-201. p. BANIAMERI V., SOLEIMAN-NEJADIAN E., MOHAGHEGH J. (2005): Life table and agedependent reproduction of the predatory bug Orius niger Wolff (Heteroptera: Anthocoridae) at three constant temperatures: a demographic analysis. Applied Entomology and Zoology, 40 (4): 545550. p. BARBETAKI A., LYKOURESSIS D., PERDIKIS D. (1999): Predatory species of the genus Orius recorded in fields of vegetable crops in Greece. Bulletin OILB/SROP, 22 (5): 97-101. p. BASKY ZS. (2005): Levéltetvek. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 264. pp. BAYAR K. (1999a): Thysanoptera species occuring in the flowers of alfalfa. Sixth International Symposium on Thysanoptera, 63-67. p. BAYAR K. (1999b): Flower living thrips in alfalfa swatched for hay in Hungary. Acta Phytopatologica et Entomologica Hungarica, 34 (3): 225-230. p. 122

BAYAR K. (2001): The seasonal dynamics of the Thyanoptera species living on alfalfa in Hungary. Russian Agricultural Science, 10: 16-19. p. BÄHRMANN R. (2000): Gerinctelen állatok határozója. Budapest, Mezıgazda Kiadó, 214-216. p. BÁN G. (2006): A közönséges karolópók (Xysticus kochi Thorell) nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis Pergande) elleni alkalmazása során felmerülı technológiai kérdések (dózis, felülkezelés) vizsgálata hajtatott paprikában. Gödöllı, Szent István Egyetem, Diplomadolgozat, 72. pp. BÁN G., NAGY A., ZRUBECZ P., TÓTH F. (2007a): Elsı tapasztalatok a közönséges karolópók (Xysticus kochi THORELL) nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis PERGARDE) elleni felhasználásáról üzemi mérető hajtatott paprikában. Növényvédelem, 43 (5): 169-174. p. BÁN G., TÓTH F., NAGY A. (2007c): A tripszek elleni védekezés fejlesztése hajtatott paprikában: a közönséges karolópóktól a „mezei vegyesig”. VIII. Magyar Pókász Találkozó, DunaszigetSérfenyısziget, 10-11. p. BÁN G., TÓTH F., OROSZ SZ. (2007b): Elsı tapasztalatok a hajtatott paprika ízeltlábúegyüttesének változatosabbá tételérıl. Növényvédelem, 43 (11): 515-521. p. BERLINGER M.J., LEBIUSH-MORDECHI S., FRIDIJA D., MOR N. (1993): The effect of types of greenhouse screens on the presence of western flower thrips: a preliminary study. IOBC/WPRS Bulletin, 16 (2): 13-16. p. BÉRES S. (2006): A közönséges karolópók (Xysticus kochi Thorell) izolált növényes és blokk izolátoros hatékonyságvizsgálata nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis Pergande) ellen hajtatott paprikában. Gödöllı, Szent István Egyetem, Diplomadolgozat, 63. pp. BIELZA P., QUINTO V., CONTRERAS J., TORNÉ M., MARTIN A., ESPINOSA P.J. (2007a): Resistance to spinosad in western flower thirps, Frankliniella occidentalis (Pergande), in greenhouse of south-eastern Spain. Pest Management Science, 63 (7): 682-687. p. BIELZA P., QUINTO V., FERNANDEZ E., GRAVALOS C., CONTRERAS J. (2007b): Genetics of spinosad resistance in Frankliniella occidentalis (Thysanoptera: Thripidae). Journal of Economic Entomology, 100 (3): 916-920. p. BIRKHOFER K., GAVISCH-REGEV E., ENDLWEBER K., LUBIN Y.D., BERG K. VON, WISE D.H., SCHEU S. (2008): Cursorial spiders retard initial aphid population-growth at low densities in winter wheat. Bulletin of Entomological Research, 98 (3): 249-255. p. BISHOP L., RIECHERT S.E. (1990): Spider colonization of agroecosystems: mode and source. Environmental Entomology, 19 (6): 1738-1745. p. BÍRÓ T. (2005): A közönséges karolópók nyugati virágtripsz fogyasztásának vizsgálata laboratóriumi körülmények között. Gödöllı, Szent István Egyetem, Diplomadolgozat, 66. pp.

123

BLAESER P., SENGONCA C., ZEGULA T. (2004): The potential use of different predatory bug species in the biological control of Frankliniella occidentalis (Pergande) (Thysanoptera: Thripidae). Journal of Pest Science, 77: 211-219. p. BLOM J. VAN DER, RAMOS M.R., RAVENSBERG W. (1997): Biological pest control in sweet pepper in Spain: introduction rates of predators of Frankliniella occidentalis. Bulletin OILB/SROP, 20 (4): 196-201. p. BLÜMEL S., FISCHER-COLBRIE P., HÖBAUS E. (1998): Nützlinge: Helfer im Zeitgemassen Pflanzenschutz. Wien: Verlag Jugend & Volk Ges.m.b.H., 178. p. BOLLER E.F., VOGT H., TERNES P., MALAVOLTA C. (2005): Working document on selectivity of pesticides (2005). IOBC/WPRS Bulletin, 40: 1-9. p. BOGNÁR S., JENSER G. (1996): Atkák - Acariformes. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve 6. Budapest: Akadémiai Kiadó, 13-115. p. BOGYA S., MARKÓ V. (1999): Effect of pest management systems on ground-dwelling spider assemblages in apple orchard in Hungary. Agriculture, Ecosystems & Environment, 73 (1): 7-18. p. BOSCO L., GIACOMETTO E., TAVELLA L. (2008): Colonization and predation of thrips (Thysanoptera: Thripidae) by Orius spp. (Heteroptera: Anthocoridae) in sweet pepper greenhouse in Northwest Italy. Biological Control, 44: 331-340. p. BOSCO L., TAVELLA L. (2008): Collection of Orius species in horticultural areas of northwestern Italy. Bulletin of Insectology, 61 (1): 209-210. p. BOZAI J. (1997): Data to the fauna of predaceous mites of Hungary with the description of four new species (Acari: Phytoseiidae). Folia Entomologia Hungarica, 58: 35-43. p. BOZSIK A. (1997): A dohány kártevıi. In: Glits M., Horváth J., Kuroli G., Petróczi I. (szerk.): Növényvédelem. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 254-256. p. BROADBENT A.B., PREE D.J. (1997): Resistance to insecticides in populations of Frankliniella occidentalis (Pergande) (Thysanoptera: Thripidae) from greenhouses in the Niagara region of Ontario. Canadian Entomologist, 129 (5): 907-913. p. BRODSGAARD H.F. (1993): Coloured sticky traps for thrips (Thsyanoptera: Thripidae) monitoring on glasshouse cucumbers. IOBC/WPRS Bulletin, 16 (8): 29-32. p. BRODSGAARD, H.F. (1994a): Insecticide resistance in European and African strains of western flower thrips (Thysanoptera: Thripidae) tested in a new residue-on-glass test. Journal of Economic Entomology, 87: 1141-1146. p. BRODSGAARD, H.F. (1994b): Effect of photoperiod on the bionomics of Frankliniella occidentalis (Pergande) (Thysanoptera, Thripidae). Journal of Applied Entomology, 117 (5): 498507. p.

124

BRODSGAARD H.F., ENKEGAARD A. (1995): Interactions among polyphagous anthocorid bugs used for thrips control and other beneficials in multi-species biological pest management systems. Mededelingen Faculteit Landbouwkundige en Toegepaste Biologische Wetenschappen, Universiteit Gent, 60 (3a): 893 - 900. p. BUDAI CS. (2002): Növényvédelem a zöldséghajtatásban. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 150. pp. BUDAI CS. (2006): Biológiai növényvédelem hajtató kertészeknek. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 149. pp. BUDAI CS., HATALÁNÉ ZSELLÉR I., FORRAI A., ZENTAI Á. (1998b): Az üvegházi biológiai védekezés és perspektívái Magyarországon. Növényvédelem, 34 (1): 40-43. p. BUDAI CS., HATALÁNÉ ZSELLÉR I., FORRAY A., KAJATI I., TÜSKE M. ÉS ZENTAI Á. (2006): Helyzetkép a hazai üvegházi biológiai növényvédelemrıl. Növényvédelelem, 42 (8): 439446. p. BUDAI CS., HATALÁNÉ ZSELLÉR I., KISS FERENCNÉ, VARGA A. (1998a): Hajtatott zöldségfélék növényvédelme. Növényvédelem, 34 (1): 23-40. p. BUDAI CS., KAJATI I., ILOVAI Z., KISS FERENCNÉ, ZENTAI Á., VARJAS B., HATALÁNÉ ZSELLÉR I., DORMANNSNÉ SIMON E. (1998c): A hajtatott paprika biológiai és integrált növényvédelme. Gyakorlati Agrofórum, 9 (11): 23-24. p. BURGIO G., FERRARI R., BORIANI L., POZZATI M., LENTEREN J. VAN (2006): The role of ecological infrastructures on Coccinellidae (Coleoptera) and other predators in weedy field margins within northtern Italy agroecosystems. Bulletin of Insectology, 59 (1): 59-67. p. BURGIO G., TOMMASINI M.G., LENTEREN J.C. VAN (2004): Population dynamics of Orius laevigatus and Frankliniella occidentalis: a mathematical modelling approach. Bulletin of Insectology, 57 (2): 131-135. p. CARNERO A., PENA M.A., PEREZ-PADRON F., HERNANDEZ-GARCIA M., TORRES DEL CASTILLO R., GARRIDO C. (1994): Preliminary results for biological control of Frankliniella occidentalis on sweet pepper in Canary Islands. IOBC/WPRS Bulletin, 17 (5): 147-152. p. CASTANE C., ALOMAR O., RIUDAVETS J. (1996): Management of western flower thrips on cucumber with Dicyphus tamaninii (Heteroptera: Miridae). Biological Control, 7 (1): 114-120. p. CHAMBERS R.J., LONG S., HEYLER B.L. (1993): Effectiveness of Orius laevigatus (Hem: Anthocoridae) for control of Frankliniella occidentalis on cucumber and pepper in the United Kingdom. Biocontrol Science and Technology, 3: 295-307. p. CHOW A., CHAU A., HEINZ K.M. (2008): Compatibility of Orius insidiosus (Hemiptera: Anthocoridae) with Amblyseius (Iphiseius) degenerans (Acari: Phytoseiidae) for control of Frankliniella occidentalis (Thysanoptera: Thripidae) on greenhouse roses. Biological Control, 44: 259-270. p. 125

CHYZIK R., GLAZER I., KLEIN M. (1996): Virulence and efficacy of different entomopathogenic nematode species against western flower thrips (Frankliniella occidentalis). Phytoparasitica, 24: 103-110. p. CHYZIK R., KLEIN M., BEN-DOV Y. (1995): Reproduction and survival of the predatory bug Orius albidipennis on various arthropod prey. Entomologia Experimentalis et Applicata, 75: 27-31. p. CLOYD R. (2005): Compatibility conflict: is the use of biological control agents with pesticides a viable management strategy? Second International Symposium on Biological Control of Arthropods, 546-554. p. CLOYD R., DICKINSON A. (2006): Effect of insecticides on Mealybug Destroyer (Coleoptera: Coccinellidae) and parasitoid Leptomastix dactylopii (Hymenoptera: Encyrtidae), natural enemies of Citrus Mealybug (Homoptera: Pseudococcidae). Journal of Economic Entomology, 99 (5): 15961604. p. COLL M., SHAKYA S., WEINTRAUB P. (2007): Omnivory and spatial dynamics reduce adverse effect of intraguild predation on herbivore suppression. In: Hopper K.R., Kester K.M., Hoelmer K.A.: XIV. International Entomophagous Insects Workshop. 25 p. Journal of Insect Scinece, 7: 16. p. CZENCZ K., AVAR K., JENSER G. (1992): Zöldséghajtatásnál is számolni kell a nyugati virágtripsz erısödı fellépésével. Gyakorlati Agrofórum, 3 (2): 49-50. p. CZENCZ K., JENSER G., BUDAI CS. (2003): Tripszek. Gyakorlati Agrofórum, 14 (10): 35-40. p. DANCSHÁZY ZS. (1996): A kaliforniai virágtripsz (Frankliniella occidentalis) Spanyolországban. Növényvédelem, 32 (4): 215-217. p. DELBEKE F., VERCRUYSSE P., TIRRY L., DE CLERCQ P., DEGHEELE D. (1997): Toxicity of diflubenzuron, pyriproxyfen, imidacloprid and diafenthiuron to the predatory bug Orius laevigatus (Het.: Anthocoridae). Entomophaga, 42 (3): 349-358. p. DELIGEORGIDIS P.N. (2002): Predatory effect of Orius niger (Wolff) (Hem., Anthocoridae) for the control of Frankliniella occidentalis on cucumber and pepper in the UK. Biocontrol Science and Technology, 3: 295-307. p. DELIGEORGIDIS

P.N.,

GIAKALIS

L.,

SIDIROPOULOS

G.,

VAIOPOULOU

M.,

KALTSOUDAS G., IPSILANDIS C.G. (2006a): Longevity and reproduction of Frankliniella occidentalis and Thrips tabaci on cucumber uder controlled conditions. Journal of Entomology, 3 (1): 61-69. p. DELIGEORGIDIS P.N., IPSILANDIS C.G. (2004): Determination of soil depth inhabited by Frankliniella occidentalis (Pergande) and Thrips tabaci Lindeman (Thyan., Thripidae) under greenhouse cultivation. Journal of Applied Entomology, 128 (2): 108-111. p. 126

DELIGEORGIDIS P.N., IPSILANDIS C.G., KALTSOUDAS G., SIDIROPOULOS G. (2005a): An index model on predatory effect of female adults of Coccinella septempunctata L. on Macrosiphum euphorbiae Thomas. Journal of Applied Entomology, 129 (1): 1-5. p. DELIGEORGIDIS P.N., IPSILANDIS C.G., VAIOPOULOU M., DELIGEORGIDIS N.P., STAVRIDIS D.G, SIDIROPOULOS G. (2006b): The competitive relation between Frankliniella occidentalis and Thrips tabaci: the impact on life-cycle and longevity. Journal of Entomology, 3 (2): 143-148. p. DELIGEORGIDIS

P.N.,

IPSILANDIS

C.G.,

VAIOPOULOU

M.,

KALTSOUDAS

G.,

SIDIROPOULOS G. (2005b): Predatory effect of Coccinella septempunctata on Thrips tabaci and Trialeurodes vaporariorum. Journal of Applied Entomology, 129 (5): 246-249. p. DENG L., XU M., CAO H., DAI J. (2008): Ecotoxicological effects of buprofezin on fecundity, growth, development, and predation of the Wolf Spider Pirate piratoides (Schenkel). Archives of Environmental Contamination and Toxicology, 55: 652-658. p. DINTER A., MAUSCH H., BRAUCKHOFF U. (1998): Risk assessments for the linyphiid spiders Erigone atra and Oedothorax apicatus and the pyrethroid Sumicidin 10 resulting from laboratory dose-response studies. Bulletin OILB/SROP, 21 (6): 77-87. p. DINTER A., POEHLING H.M. (1992): Field and laboratory studies of side-effects of insecticides on epigeic spiders (Araneae) in winter wheat. Mitteilungen der Deutschen Gesellschaft für Allgemeine und Angewandete Entomologie, 8 (1-3): 152-160. p. DINTER A., POEHLING H.M. (1995): Side-effects of insecticides on two erigonid spider species. Entomologia Experimentalis et Aplicata, 74: 151-163. p. DISSELVET M., ALTENA K., RAVENSBERG W.J. (1995): Comparison of different Orius species for the control of Frankliniella occidentalis in glasshouse vegetable crops in the Netherlands. Mededelingen Faculteit Landbouwwetensschappen, Rijksuniversiteit Gent 60: 839845. p. DIXON A.F.G. (2007): Body size and resource partitioning in ladybirds. Population Ecology, 49: 45-50. p. DIXON A.F.G., GUO Y. (1993): Egg and cluster size in ladybird beetles (Coleoptera: Coccinellidae): The direct and indirect effects of aphid abundance. European Journal of Entomology, 90: 457-463. p. DIXON A.F.G., HEMPTINNE J.L., KINDLMANN P. (1997): Effectiveness of ladybirds as biological control agents: patterns and processes. Entomophaga 42 (1/2): 71-83. p. DRIESCHE VAN R.G., HEINZ K.M., LENTEREN VAN J.C., LOOMANS A., WICK R., SMITH T., LOPES P., SANDERSON J.P., DAUGHTERY M., BROWNBRIDGE M. (1998): Western

127

flower thrips in greenhouse: a review of its biological control and other methods. Floral Facts. University of Massachusetts, Amherst, MA, December 14: 31 p. EL HABI M., SEKKAT A., EL JADD L., BOUMEZZOUGH A. (2000): Biology of Hippodamia variegata Goeze (Col., Coccinellidae) and its suitability against Aphis gossypii Glov (Hom., Aphididae) on cucumber under greenhouse conditions. Journal of Applied Entomology, 124 (9-10): 365-374. p. FATHI S.A.A., ASGHARI A., SEDGHI M. (2008): Interaction of Aeolothrips intermedius and Orius niger in controlling Thrips tabaci on potato. International Journal of Agriculture and Biology, 10: 5, 521-525. p. FEBER R.E., BELL J., JOHNSON P.J., FIRBANK L.G., MACDONALD D.W. (1998): The effects of organic farming on surface-active spider (Araneae) assemblages in wheat in southern England, UK. The Journal of Arachnology, 26: 190-202. p. FEJT R., JAROSIK V. (2000): Assessment of interactions between the predatory bug Orius insidiosus and the predatory mite Phytoseiulus pesimilis in biological control on greenhouse cucumber. Plant Protection Science, 36 (3): 85-90. p. FERRAN A., DIXON A.F.G. (1993): Foraging behaviour of ladybird larvae (Coleoptera: Coccinellidae). European Journal of Entomology, 90: 383-402. p. FERY R.L., SCHALK J.M. (1991): Resistance in pepper (Capsicum annuum) to western flower thrips (Frankliniella occidentalis Pergande). Hortscience, 26 (8): 1073-1074. p. FÉLIX S., SOARES A.O. (2004): Intraguild predation between the aphidophagous ladybird beetles Harmonia axyridis and Coccinella undecimpunctata (Coleoptera: Coccinellidae): the role of body weight. European Journal of Entomology, 101: 237-242. p. FRESCATA C., MEXIA A. (1996): Biological control of thrips (Thysanoptera) by Orius laevigatus (Heteroptera: Anthocoridae) in organically-grown strawberries. Biological Agriculture and Horticulture, 13 (2): 141-148. p. FUNDERBURK J., STAVINSKY J., OLSON S. (2000): Predation of Frankliniella occidentalis (Thysanoptera: Thripidae) in field peppers by Orius insidiosus (Hemiptera: Anthocoridae). Environmental Entomology, 29 (2): 376-382. p. GALAMBOS A. (2002): Szabadföldön begyőjtött közönséges karolópók (Xysticus kochi) izolátoros tesztelése nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) ellen hajtatott paprikában. Gödöllı: Szent István Egyetem, Diplomadolgozat, 56. pp. GALVAN T.L., KOCH R.L., HUTCHISON W.D. (2005): Effects of spinosad and indoxocarb on survival, development, and reproduction of multicolored Asian lady beetle (Coleoptera: Coccinellidae). Biological Control, 34: 108-114. p.

128

GAUM W.G., GILIOMEE J.H., PRINGLE K.L. (1994): Life history and life tables of western flower thrips, Frankliniella occidentalis (Thysanoptera: Thripidae), on English cucumber. Bulletin of Entomological Research, 84 (2): 219-224. GAVISH-REGEV E., ROTKOPF R., LUBIN Y., COLL M. (2009): Consumption of aphids by spiders and the effect of additional prey: evidence from microcosm experiments. BioControl, 54 (3): 341-350. p. GERIN C., HANCE T.H., VAN IMPE G. (1994): Demographical parameters of Frankliniella occidentalis (Pergande) (Thysanoptera, Thripidae). Journal of Applied Entomology 118: 370-377. p. GERMAN T.L., ULLMAN D.E., MOYER J.W. (1992): Tospoviruses: diagnosis, molecular biology, phylogeny, and vectoral relationships. Annual Review of Phytopathology, 30: 315-348. p. GILKESON L.A., MOREWOOD W.D., ELLIOT D.E. (1990): Current status of biological control of thrips in Canadian greenhouse with Amblyseius cucumeris and Orius tristicolor. Bull. IOBC/WPRS, 19: 47-50. p. GLITS M., PÉNZES B. (1993): Növényvédelem, Kártevık. In: Túri I. (szerk.): Zöldséghajtatás. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 125-139. p. GREENSTONE M.H. (1990): Meteorological determinants of spider ballooning: the roles of thermals vs. the vertifical windspeed gradient in becoming airborne. Oecologia, 84: 164-168. p. GREENSTONE M.H. (1999): Spider predation: how and why we study it. The Journal of Arachnology, 27 (1): 333-342. p. GREENSTONE M.H. (2001): Spiders in wheat: First quantitative data for North America. BioControl, 46: 439-454. p. GREENSTONE M.H., SUNDERLAND K.D. (1999): Why a symposium on spiders in agroecosystems now? The Journal of Arachnology, 27: 267-269. p. GREZ A.A., ZAVIEZO T., RIOS M. (2005): Ladybird (Coleoptera: Coccinellidae) dispersal in experimental fragmented alfalfa landscapes. European Journal of Entomology, 102: 209-216. p. GUZMAN S.P., SALAZAR P., TROCHEZ P.A., CRUZ J. (1996): Life cycle, habits and behaviour of Thrips tabaci Lindeman in onions (Allium cepa). Revista Colombiana de Entomologia, 22 (2): 93-98. p. HAFEZ M., ABOL-ELA R., ZAKI F.N., SALAMA H.S., RAGAEI M. (1997): The potencial of the predator Orius albidipennis on Agrotis ypsilon as affected by Bacillus thuringiensis. Journal of Pest Science, 70: 127-130. p. HATALÁNÉ ZS. I., KISS F. (2001): Fokozott veszély a hajtatásban: a tripszek és a vírusbetegségek. Gyakorlati Agrofórum, 12 (13): 62-64. p. HEIMER S., NENTWIG W. (1991): Spinnen Mitteleuropas. Blackwell Wissenschaft-Verlag, Parey, 544. pp. 129

HEYLER N., GILL J., BYWATER A., CHAMBERS R. (1992): Elevated humidities for control of chrysantemum pests with Verticillum lecanii. Pesticide Science, 36: 373-378. p. HEMPTINNE J.L., DIXON A.F.G. (1997): Are aphidophagous ladybirds (Coccinellidae) prudent predators? Biological Agriculture & Horticulture, 15 (1-4): 151-159. p. HEMPTINNE J.L., DIXON A.F.G., COFFIN J. (1991): Attack strategy of ladybird beetles (Coccinellidae): factors shaping their numerical response. Oecologia, 90: 238-245. p. HEMPTINNE J.L., DIXON A.F.G., DOUCET J.L., PETERSEN J.E. (1993): Optimal foraging by hoverflies (Diptera: Syrphidae) and ladybirds (Coleoptera: Coccinellidae): Mechanisms. European Journal of Entomology, 90: 451-455. p. HEMPTINNE J.L., DIXON A.F.G., GAUTHIER C. (2000): Nutritive cost of intraguild predation on eggs of Coccinella septempunctata and Adalia bipunctata (Coleoptera: Coccinellidae). European Journal of Entomology, 97: 559-562. p. HERRON G.A., JAMES T.M. (2005): Monitoring insecticide resistance in Australian Frankliniella occidentalis Pergande (Thysanoptera: Thripidae) detects fipronil and spinosad resistance. Australian Journal of Entomology, 44 (3): 299-303. p. HERRON G.A., JAMES T.M. (2007): Insecticide resistance in Australian populations of Western Flower Thrips, Frankliniella occidentalis (Pergande) (Thysanoptera: Thripidae). General and Applied Entomology, 36: 1-5. p. HIGGINS C.J. (1992): Western flower thrips (Thysanoptera: Thripidae) in greenhouses: population dynamics, distribution on plants, and associations with predators. Journal of Economic Entomology, 85 (5): 1891-1903. p. HODEK I., MICHAUD J.P. (2008): Why is Coccinella septempunctata so successful? (A point-ofview). European Journal of Entomology, 105: 1-12. p. HODGE M.A. (1999): The implications of intraguild predation for the role of spiders in biological control. The Journal of Arachnology, 27: 351-362. p. HODGE M.A., UETZ G.W. (1996): Foraging advantages of mixed-species association between solitary and colonial orb-weaving spiders. Oecologia, 107: 578-587. p. HONEK A. (1997): Factors determining winter survival in Coccinella septempunctata (Col.: Coccinellidae). Entomophaga, 42 (1/2): 119-124. p. HONEK A., DIXON A.F.G., MARTINKOVA Z. (2008): Body size and temporal sequence in the reproductive activity of two species of aphidophagous coccinellids exploiting the same resource. European Journal of Entomology, 105 (3): 421-425. p. HONEK A., MARTINKOVÁ Z., PEKÁR S. (2007): Aggregation characteristics of three species of Coccinellidae (Coleoptera) at hibernation sites. European Journal of Entomology, 104: 51-56. p.

130

HORVÁTH R., LENGYEL SZ., SZINETÁR CS., JAKAB L. (2005): The effect of prey availability on spider assemblages on European black pine (Pinus nigra) bark: spatial patterns and guild structure. Canadian Journal of Zoology, 83: 324-335. p. HTTP://WWW.BIOBEST.BE/HOME/3 HTTP://WWW.KOPPERT.COM/ IMMARAJU J.A., PAINE T.D., BETHKE J.A., ROBB K.L., NEWMAN J.P. (1992): Western flower thrips (Thysanoptera: Thripidae) resistance to insecticides in coastal California greenhouses. Journal of Economic Entomology, 85: 9-14. p. JAKOBSEN L., ENKEGAARD A., BRODSGAARD H.F. (2004): Interactions between two polyphagous predators, Orius majusculus (Hemiptera: Anthocoridae) and Macrolophus caliginosus (Heteroptera: Miridae). Biocontrol Science and Technology, 14 (1): 17-24. p. JAMES D.G. (2003): Toxicity of imidacloprid to Galendromus occidentalis, Neoseiulus fallacis and Amblyseius andersoni (Acari: Phytoseiidae) from hops in Washington State, USA. Experimental and Applied Acarology, 31: 275-281. p. JAMES D.G. (2004): Effect of buprofezin on survival of immature stages of Harmonia axyridis, Stethorus

punctum

picipes

(Coleoptera:

Coccinellidae),

Orius

tristicolor

(Hemiptera:

Anthocoridae), and Geocoris spp. (Hemiptera: Geocoridae). Journal of Economic Entomology, 97 (3): 900-904. p. JAROSIK V., LAPCHIN L. (1998): Developmental time of the western flower thrips, Frankliniella occidentalis: consequences in breeding for host plant resistance. Plant Protection Science, 34 (3): 116-119. p. JENSEN S.E. (2000): Insecticide resistance in the western flower thrips, Frankliniella occidentalis. Integrated Pest Management Reviews, 5 (2): 131-146. p. JENSER G. (1969): Hólyagoslábú rovarok – Physopoda. In: Móczár L. (szerk.): Állathatározó I. Budapest: Tankönyvkiadó, 254-259. p. JENSER G. (1973): Observations on the autumn mass flight of Frankliniella intonsa Trybom (Thysanoptera: Thripidae). Acta Phytopathologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 8 (1-2): 227-230. p. JENSER G. (1982): Tripszek V. Thysanoptera V. (In: Magyarország Állatvilága 13.) Budapest: Akadémiai Kiadó, 192. pp. JENSER G. (1988): Tripszek – Thysanoptera. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve 1. Budapest: Akadémiai Kiadó, 283-304. p. JENSER G. (1989): Tripszek – Thysanoptera. In: Balázs K. és Mészáros Z. (szerk.): Biológiai védekezés természetes ellenségekkel. Budapest: Mezıgazdasági Kiadó, 71-72. p.

131

JENSER G. (1998): Tripszek – Thysanoptera. In: Jenser G., Mészáros Z. és Sáringer Gy. (szerk.): A szántóföldi és kertészeti növények kártevıi. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 64-74. p. JENSER G. (2003): Integrált növényvédelem a kártevık ellen. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 197. pp. JENSER G., HATALÁNÉ ZSELLÉR I. (1990): A nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis Pergande) hazai szabadföldi elıfordulása. Növényvédelem, 26 (5): 212. p. JENSER G., TUSNÁDI CS. (1989): A nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis Pergande) megjelenése Magyarországon. Növényvédelem 25 (9): 389-382. p. JENSER G., SZÉNÁSI Á. (2004): Review of the biology and vector capability of Thrips tabaci Lindeman (Thysanoptera: Thripidae). Acta Phytopatologica et Entomologica Hungarica, 39 (1/3): 137-155. p. JENSER G., SZÉNÁSI Á, TÖRJÉK O., GYULAI G., KISS E., HESZKY L., FAIL J. (2001): Molecular polymorphism between population of Thrips tabaci Lindeman (Thysanoptera: Thripidae) propagating on tobacco and onion. Acta Phytopatologica et Entomologica Hungarica, 36 (3/4): 365-368. p. KALUSHKOV P. (1998): Ten aphid species (Stenorrhyncha: Aphididae) as prey for Adalia bipunctata (Coleoptera: Coccinellidae). European Journal of Entomology, 95: 343-349. p. KALUSHKOV P. (1999): The effect of aphid prey quality on searching behaviour of Adalia bipunctata and its susceptibility to insecticides. Entomologia Experimentalis et Applicata, 92: 277282. p. KALUSHKOV P., HODEK I. (2004): The effects of thirteen species of aphids on some life history parameters of the ladybird Coccinella septempunctata. BioControl, 49: 21-32. p. KALUSHKOV P., HODEK I. (2005): The effects of six species of aphids on some life history parameters of the ladybird Propylea quatuordecimpunctata (Coleoptera: Coccinellidae). European Journal of Entomology, 102 (3): 449-452. p. KASSAI T., TORNYAI T., BUJÁKI G. (2000): A biológiai növényvédelem bevezetésének tapasztalatai hajtatott paprikában. Hajtatás, korai termesztés, 31: 15-16. p. KATAYAMA H. (1997): Effect of temperature on development and oviposition of western flower thrips Frankliniella occidentalis (Pergande). Japanese Journal of Applied Entomology and Zoology, 41 (4): 225-231. p. KATSAROU I., MARGARITOPOULOS J.T., TSITSIPIS J.A., PERDIKIS D.CH., ZARPAS K.D. (2005): Effect of temperature on development, growth and feeding of Coccinella septempunctata and Hippodamia convergens reared on the tobacco aphid, Myzus persicae nicotianae. BioControl, 50: 565-588. p.

132

KAVOUSI A., TALEBI K. (2003): Side-effects of three pesticides on the predatory mite, Phytoseiulus persimilis (Acari: Phytoseiidae). Experimental and Applied Acarology, 31: 51-58. p. KINDLMANN P., YASUDA H., KAJITA Y., DIXON A.F.G. (2005): Field test of the effectiveness of ladybirds in controlling aphids. Second International Symposium on Biological Control of Arthropods, 441-447. p. KIRK W.D.J., TERRY L.L. (2003): The spread of the western flower thrips Frankliniella occidentalis (Pegande). Agricultural and Forest Entomology, 5 (4): 301-310. p. KLEIN M., DAVIDOVICH M., SHAKED R., ROSENFELD K., PRESSMAN E. (1999): Laboratory investigation of the damage caused to sweet pepper by the western flower thrips. 16th Conference of the Entomological Society of Israel – Research on Thrips in Israel. Phytoparasitica, 27 (2): 75. p. KOHNO K., KASHIO T. (1998): Development and prey consumption of Orius sauteri (Poppius) and O. minutus (L) (Heteroptera: Anthocoridae) fed on Frankliniella occidentalis (Pergande) (Thysanoptera: Thripidae). Applied Entomology and Zoology, 33 (2): 227-230. p. KONDOROSY E. (1999): Checklist of the Hungarian bug fauna (Heteroptera). Folia Entomologica Hungarica, 60: 125-152. p. KONTODIMAS D.C., MILONAS P.G., STATHAS G.J., PAPANIKOLAOU N.E., SKOURTI A., MATSINOS Y.G. (2008): Life table parameters of the aphid predators Coccinella septempunctata, Ceratomegilla undecimnotata and Propylea quatuordecimpunctata (Coleoptera: Coccinellidae). European Journal of Entomology, 105 (3): 427-430. p. KONTODIMAS D.C., STATHAS G.J. (2005): Phenology, fecundity and life table parameters of the predator Hippodamia variegata reared on Dysaphis crataegi. BioControl, 50: 223-233. p. KONTSEDALOV S., WEINTRAUB P.G., HOROWITZ A.R., ISHAAYA I. (1998): Effects of insecticides on immature and adult western flower thrips (Thysanoptera: Thripidae) in Israel. Journal of Economic Entomology, 91 (5): 1067-1071. p. KRANZ J., TORT N., SENGONCA C. (2002): Effects of three weeds on the populations of predatory coccinellids and aphids in a kohlrabi field. Gesunde Pflanzen, 54 (3/4): 98-104. p. KRAUSE U., PFAFF K., DINTER A., POEHLING H.M. (1993): Side-effects of insecticides, especially pyrethroids, on epigeal spiders in the control of cereal aphids. Agrarökologie, 9: 147. p. KRIVAN V. (2008): Dispersal dynamics: Distribution of lady beetles (Coleoptera: Coccinellidae). European Journal of Entomology, 105: 405-409. p. LACASA A. (1990): Datos de taxonomia, biologia y comportamiento de Frankliniella occidentalis. Cuadernos Phytoma Espana, 4: 9-15. p. LANG A. (2003): Intraguild interference and biocontrol effects of generalist predators in winter wheat field. Oecologia, 134: 144-153. p. 133

LANG A., FILSER J., HENSCHEL J.R. (1999): Predation by ground beetles and wolf spiders on herbivorous insects in a maize crop. Agriculture, Ecosystems and Environment, 72: 189-199. p. LAROCK D.R., MIRDAD Z., ELLINGTON J.J., CARRILLO T., SOUTHWARD M. (2003): Control of green peach aphids Myzus persicae with lady beetles Harmonia axyridis on Chile Capsicum annuum in the greenhouse. Southwestern Entomologist, 28 (4): 249-253. p. LENTEREN VAN J.C. (1999): Biological control of thrips: how far are we? Bulletin OILB/SROP, 22 (1): 141-144. p. LENTEREN VAN J.C. (2000): A greenhouse without pesticides: fact or fantasy? Crop Protection, 19: 375-384. p. LENTEREN VAN J.C., LOOMANS A.J.M. (1998): Is there a natural enemy good enough for biological control of thrips? Brighton Crop Protection Conference: Pest and Diseases, 2: 401-408. p. LEWIS T. (1997): Pest thrips in perspective. In: Lewis T. (ed) Thrips as crop pests. CAB Int, Wallingford, 1-13. p. LÉVAYNÉ OROSZ SZ., TÓTH F. (2008): A ragadozó Aeolothrips intermedius Bagnall (Thysapoptera: Aeolothripidae) elıfordulása paprikahajtató fóliasátrakban és azok környezetében tenyészı gyomnövényeken. 54. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 78. p. LOKSA I. (1989): Pókok - Araneae. In: Balázs K. és Mészáros Z. (szerk.): Biológiai védekezés természetes ellenségekkel. Budapest: Mezıgazdasági Kiadó, 147-155. p. LOOMANS A.J.M. (1991): Collection and first evaluation of hymenopterous parasites of thrips as biological control agents of Frankliniella occidentalis. Bulletin OILB/SROP, 14: 73-82. p. LOOMANS A.J.M., LENTEREN VAN J.C. (1996): Prospects of Ceranisus americensis (Girault) (Hymenoptera: Eulophidae) as a potential biological control agent of thrips pests in protected crops. Bulletin OILB/SROP, 19: 95-98. p. LOUGHNER R.L., WARNOCK D.F., CLOYD R.A. (2005): Resistance of greenhouse, laboratory, and native populations of western flower thrips to spinosad. American Society for Horticultural Science, 40 (1): 146-149. p. LÖVEI G. (1989): Katicabogarak – Coccinellidae. In: Balázs K. és Mészáros Z. (szerk.): Biológiai védekezés természetes ellenségekkel. Budapest: Mezıgazdasági Kiadó, 126-133. p. MAGRO A., HEMPTINNE J.L., CODREANU P., GROSJEAN S., DIXON A.F.G. (2002): Does the satiation hypothesis account for the differences in efficacy of coccidophagous and aphidophagous ladybird beetle in biological control? A test with Adalia bipunctata and Cryptolaemus montrouzieri. BioControl, 47: 537-543. p. MAHMOUD M.F., OSMAN M.A.M. (2007): Relative toxicity of some bio-rational insecticides to second instar larvae and adults of onion thrips (Thrips tabaci Lind.) and their predator Orius 134

albidipennis under laboratory and field conditions. Journal of Plant Protection Research, 47 (4): 391-400. p. MALONEY D., DRUMMOND F.A., ALFORD R. (2003): Spider predation in agroecosystems: can spider effectively control pest populations? Department of Biological Sciences, The University of Maine. Technical Bulletin 190. 32. pp. MANSOUR F., HEIMBACH U., WEHLING A. (1992): Effects of pesticide residue on grounddwelling lycosid and micryphantid spiders in laboratory tests. Phytoparasitica, 20 (3): 195-202. p. MARC P., CANARD A. (1997): Maintaining spider biodiversity in agroecosystems as a tool in pest control. Agriculture, Ecosystems and Environment, 62: 229-235. p. MARC P., CANARD A., YSNEL F. (1999): Spiders (Araneae) useful for pest limitation and bioindication. Agriculture, Ecosystems and Environment, 74: 229-273. p. MARIS P.C. (2004): Evaluation of thrips resistance in pepper to control tomato spotted wilt virus infectation. Wageningen Universiteit, 120. p. MARIS P.C., JOOSTEN N.N., PETERS D. ÉS GOLDBACH R.W. (2003): Thrips resistance in pepper and its consequences for the acquistion and inoculation of Tomato spotted wilt virus by the western flower thrips. Phytopathology, 93 (1): 96-101. p. MARIS P.C., JOOSTEN N.N., GOLDBACH R.W., PTERS D. (2004): Decreased preference and reproduction, and increased mortality of Frankliniella occidentalis on thrips-resistant pepper plants. Etomologia Experimentalis et Applicata, 113 (3): 149-155. p. MARSHALL S.D., RYPSTRA A.L. (1999): Spider competition in structurally simple ecosystems. The Journal of Arachnology, 27: 343-350. p. MEIRACKER R.A.F. VAN DEN, RAMAKERS P.M.J. (1991): Biological control of the western flower thrips Frankliniella occidentalis, in sweet pepper, with the anthocorid predator Orius insidiosus. Mededelingen Faculteit Landbouwwetensschappen, Rijksuniversiteit Gent 56 (2a): 241249. p. MESSELINK G.J., MAANEN R. VAN, STEENPAAL S.E.F. VAN, JANSSEN A. (2008): Biological control of thrips and whiteflies by a shared predator: two pests are better than one. Biological control, 44: 372-379. p. MÉSZÁROS Z., JENSER G., BOGYA S. (1998): A kártevık természetes ellenségei. In: Jenser G., Mészáros Z. és Sáringer Gy. (szerk.): A szántóföldi és kertészeti növények kártevıi. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 525-569. p. MINORETTI N., WEISSER W.W. (2000): The impact of individual ladybirds (Coccinella septempunctata, Coleoptera: Coccinellidae) on aphid colonies. European Journal of Entomology, 97: 475-479. p.

135

MONTSERRAT M., ALBAJES R., CASTANE C. (2000): Functional response of four heteropteran predators preying on greenhouse whitefly (Homoptera: Aleyrodidae) and western flower thrips (Thysanoptera: Thripidae). Environmental Entomology, 29 (5): 1075-1082. p. MONTSERRAT M., ALBAJES R., CASTANE C. (2004): Behavioural responses of three plantinhabiting predators to different prey densities. Biological Control, 30: 256-264. p. MONZÓ C., MOLLÁ Ó., CASTANERA P., URBANEJA A. (2009): Activity-density of Pardosa cribata in Spanish citrus orchards and its predatory capacity on Ceratitis capitata and Myzus persicae. BioControl, 54 (3): 393-402. p. MURAI T. (2000): Effect of temperature on development and reproduction of the onion thrips, Thrips tabaci Lindeman (Thysanoptera: Thripidae), on pollen and honey solution. Applied Entomology and Zoology, 35 (4): 499-504. p. NAGY A. (2002): Biopeszticidként potenciálisan alkalmazható pókok tömegtenyésztése. Gödöllı: Szent István Egyetem, Diplomadolgozat, 68. pp. NAGY A., BÁN G., TÓTH F., ZRUBECZ P., SZEMERÁDY K. (2007): A közönséges karolópók (Xysticus kochi Thorell) dózisának és a felülkezelés szükségességének vizsgálata a nyugati virágtripsz (Frnakliniella occidentalis Pergande) elleni védekezésben. Növényvédelem, 43 (7): 281285. p. NAGY A., SZEMERÁDY K., ZRUBECZ P., TÓTH F. (2003): Közönséges karolópók (Xysticus kochi THORELL) laboratóriumi tartása és tömegtenyésztése során felmerülı kérdések. IV. magyar pókásztalálkozó, Szıce. NICOLI G., LIMONTA L., CAVAZZUTI C., POZZATI M. (1995): The role of hedges in the agroecosystem. I. Initial studies on the coccinellid predators of aphids. Informatore Fitopatologico, 45 (7/8): 58-64. p. NYFFELER M. (1999): Prey selection of the spiders in the field. Jounal of Arachnology, 27: 317324. p. NYFFELER M., BREENE R.G. (1990): Spiders associated with selected European hay meadows, and the effects of habitat disturbance, with the predation ecology of the crab spiders, Xysticus spp. (Araneae, Thomisidae). Journal of Applied Entomology, 110 (2): 149-159. p. NYFFELER M., DEAN D.A., STERLING W.L. (1992): Diets, feeding specialization, and predatory role of two lynx spiders, Oxyopidae salticus and Peucetia viridans (Araneae: Oxyopidae), in a Texas cotton agroecosystem. Environmental Entomology, 21: 1457-1465. p. NYFFELER M., STERLING W.L., DEAN D.A. (1994): How spiders make living. Environmental Entomology, 23: 1357-1367. p.

136

NYFFELER M., SUNDERLAND K.D. (2003): Composition, abundance and pest control potential of spider communities in agroecosystems: a comparison of European and US studies. Agriculture, Ecosystems and Environment, 95: 579-612. p. OCSKÓ Z. (2008): Növényvédı szerek, termésnövelı anyagok I. Budapest: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt., 561. pp. OCSKÓ Z. (2010): Növényvédı szerek, termésnövelı anyagok I. Budapest: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt., 557. pp. OMKAR, SRIVASTAVA S. (2003): Influence of six aphid prey species on development and reproduction of a ladybird beetle, Coccinella septempunctata. BioControl, 48: 379-393. p. PAINI D.R., FUNDERBURK J.E., REITZ S.R. (2008): Competitive exclusion of worldwide invasive pest by a native. Quantifying competition between two phytophagous insects on two host plant species. Journal of Animal Ecology, 77: 184-190. p. PEKÁR S. (1999): Foraging mode: a factor affecting the susceptibility of spiders (Araneae) to insecticide applications. Pest Management Science, 55 (11): 1077-1082. p. PEKÁR S. (2002): Susceptibility of the spider Theridion impressum to 17 pesticides. Anzeiger für Schädlingskunde, 75 (2): 51-55. p. PEKÁR S., HADDAD C.R. (2005): Can agrobiont spiders (Araneae) avoid a surface with pesticide residues? Pest Management Science, 61 (12): 1179-1185. p. PETERS D., WIJKAMP I., WETERING F. VAN DE, GOLDBACH R. (1996): Vector relations in the transmission and epidemiology of tospoviruses. Acta Horticulture, 431: 29-43. p. PÉNZES B. (1993): Növényvédelem, Kártevık. In: Túri I. (szerk.): Zöldséghajtatás. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 125-139. p. PÉNZES B. (1999): Növényvédelem – Kártevık. In: Mártonffy B. (szerk.): Paprika – Hajtatott, szabadföldi és főszerpaprika. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 84-96. p. PÉRICART J. (1972): Hemipterés. Anthocoridae, Cimicidae et Microshisidae de l’ouestpaléarctique. Masson Et C. (Ed.). 401. pp. PIERRE L.S.R., BUENO V.H.P., SAMPAIO M.V., LENTEREN J.C. VAN, CONTI B.F., SILVA M., SILVEIRA L.C.P. (2006): Intraguild predation between Orius insidiosus and Aphidius colemani, and biological control of Aphis gossypii. Bulletin OILB/SROP, 29 (4): 219-222. p. PLATNICK N.I. (2009): The world spider catalog, version 9.5. American Musenum of Natural History, online at http://research.amnh.org/entomology/spiders/catalog/index.html PONS X., NUNEZ E., LUMBIERRES B., ALBAJES R. (2005): Epigeal aphidophagous predators and the role of alfalfa as a reservoir of aphid predators for arable crops. European Journal of Entomology, 102: 519-525. p.

137

PRISCHMANN D.A., JAMES D.G., WRIGHT L.C., TENEYCK R.D., SNYDER W.E. (2005): Effects of chlorpyrifos and sulfur on spider mites (Acari: Tetranychidae) and their natural enemies. Biological Control, 33: 324-334. p. PROVENCHER L., RIECHERT S.E. (1994): Model and field test of prey control effects by spider assemblages. Environmental Entomology, 23 (1): 1-17. p. RAMACHANDRAN S., FUNDERBURK J.E., STAVINSKY J., OLSON S. (2001): Population abundance and movement of Frankliniella species and Orius insidiosus in field pepper. Agricultural and Forest Entomology, 3: 129-137. p. RANA J.S., DIXON A.F.G., JAROSIK V. (2002): Costs and benefits of prey specialization in a generalist insect predator. Journal of Animal Ecology, 71: 15-22. p. RÁCZ V. (1989): Poloskák - Heteroptera. In: Balázs K. és Mészáros Z. (szerk.): Biológiai védekezés természetes ellenségekkel. Budapest: Mezıgazdasági Kiadó, 73-81. p. REIDERNÉ SALY K., RIPKA G. (1990): A Frankliniella occidentalis felderítése Budapest területén. Növényvédelem, 26 (1): 35. p. REITZ S.R., FUNDERBURK J.E., WARING S.M. (2006): Differential predation by the generalist predator Orius insidiosus on congeneric species of thrips that vary in size and behaviour. Entomologia Experimentalis et Applicata, 119 (3): 179-188. p. RICCI C., PONTI L., PIRES A. (2005): Migratory flight and pre-diapause feeding of Coccinella septempunctata (Coleoptera) adults in agricultural and mountain ecosystems of Central Italy. European Journal of Entomology, 102: 531-538. p. RIECHERT S.E. (1999): The hows and whys of successful pest suppression by spiders: insights from case studies. The Journal of Arachnology, 27: 387-396. p. RIECHERT S.E., BISHOP L. (1990): Prey control by an assemblage of generalist predators: spiders in garden test systems. Ecology, 71 (4): 1441-1450. p. RIECHERT S.E., LAWRENCE K. (1997): Test for predation effects of single versus multiple species of generalist predators: spiders and their insect prey. Entomologia Experimentalis et Applicata, 84: 147-155. p. RIECHERT S.E., LOCKLEY T. (1984): Spiders as biological control agents. Annual Review of Entomology, 29: 299-320. p. RIJN P.C.J., MOLLEMA C., STEENHUIS-BROERS G.W. (1995): Comparative life history studies of Frankliniella occidentalis and Thrips tabaci (Thysanoptera: Thripidae) on cucumber. Bulletin of Entomological Research, 85 (2): 285-297. p. RIPA R., RODRIGUEZ F., FUNERBURK J., ESPINOSA F. (2001): Predation of Frankliniella occidentalis by Orius insidiosus on plant host serving as sources of populations infesting fruit

138

orchards. Thrips and tospoviruses: proceedings of the 7th international symposium on Thyanoptera, 129-131. p. RIPKA G. (2006): Checklist of the Phytoseiidae of Hungary (Acari: Mesostigmata). Folia Entomogica Hungarica, 67: 229-260. p. RIUDAVETS J., CASTANE C. (1998): Identification and evaluation of native predators of Frankliniella occidentalis (Thysanoptera: Thripidae) in the Mediterranean. Environmental Entomology, 27 (1): 86-93. p. RIUDAVETS J., CASTANE C., GABARRA R. (1995): Native predators of western flower thrips in horticultural crops. Thrips biology and management: proceedings of the 1993 International Conference on Thysanoptera. Plenum Publishing Co. Ltd, London, USA: 255-258. p. RIUDAVETS J., GABARRA R., CASTANE C. (1992): Frankliniella occidentalis predation by native natural enemies. Bulletin OILB/SROP, 16 (2): 137-140. p. ROBB K.L., NEWMAN J., VIRZI J.K., PARELLA M. (1995): Insecticide resistance in western flower thrips. In: Parker B.L., Skinner M., Lewis T. (eds) Thrips biology and management. Plenum Press, New York, 341-346. p. ROSENHEIM J.A. (1998): Higher-order predators and the regulation of insect herbivore populations. Annual Review of Entomology, 43: 421-447. p. ROSENHEIM J.A., WILHOIT L.R., ARMER C.A. (1993): Influence of intraguild predation among generalist insect predators on the suppression of an herbivore population. Oecologia, 96: 439-449. p. RUBIN A., UCKO O., ORR N., OFFENBACH R. (1996): Efficacy of natural enemies of the western flower thrips, Frankliniella occidentalis, in pepper flower in Arava Valley, Israel. IOBC/WPRS Bulletin, 19: 139-142. p. RUTLEDGE C.E., O’NEIL R.J. (2005): Orius insidiosus (Say) as a predator of the soybean aphid, Aphis glycines Matsumura. Biological Control, 33: 56-64. p. RYPSTRA A.L. (1997): Foraging enhanced by the presence of other predators: prey capture of single- and mixed-species groups of spiders. Bulletin of Ecological Society of America, 76: 383. p. SAKIMURA K. (1961): Field observations ont the thrips vector species of the tomato spotted wilt virus in the San Pablo area, California. Plant Disease Reporter, 45: 772-776. p. SAKIMURA K. (1962a): Frankliniella occidentalis (Thysanoptera: Thripidae), a vector of tomato spotted wilt virus with special reference to the color forms. Annuals of the Entmological Society of America, 55: 387-389. p. SAKIMURA K. (1962b): Present status of thrips borne viruses, 33-40. p. (In editors Biological Transmission of Disease Agents. Academic Press, New York)

139

SAMU F. (2003): Can field-scale habitat diversification enhance the biocontrol of spiders? Pest Management Science, 59: 437-442. p. SAMU F. (2007): Pókok szünbiológiai kutatása az ember által befolyásolt tájban. Budapest: Akadémiai doktori értekezés, 159. pp. SAMU F., SUNDERLAND K.D., SZINETÁR CS. (1999): Scale-dependent dispersal and distribution patterns of spiders in agricultural systems: a review. The Journal of Arachnology, 27: 325-332. p. SAMU F., SZINETÁR CS. (2002): On the nature of agrobiont spiders. The Journal of Arachnology, 30: 389-402. p. SANCHEZ J.A., ALCASAR A., LACASA A., LLAMAS A., BIELLA P. (2000): Integrated pest management strategies in sweet pepper plastic houses in the Southeast of Spain. IOBC/WPRS Bulletin, 23: 21-30. p. SANCHEZ J.A., LACASA A. (2002): Modelling population dynamics of Orius laevigatus and O. albidipennis (Hemiptera: Anthocoridae) to optimize their use as biological control agents of Frankliniella occidentalis (Thyanoptera: Thripidae). Bulletin of Entomological Research, 92 (1): 77-88. p. SÁROSPATAKI M., MARKÓ V. (1995): Flight activity of Coccinella septempunctata (Coleoptera: Coccinellidae) at different strata of a forest in relation to migration to hibernation sites. European Journal of Entomology, 92: 415-419. p. SCHAAF D.A., RAVENSBERG W.A., MALAIS M. (1991): Verticillum lecanii as a microbial insecticide against whitefly. (In Proceedings of the 3rd European Meeting on Microbial Control of Pests. IOBC Working Group on Insect Pathogens and Insect Parasitic Nematodes, 24-27 Feb. 1991.) Netherlands: Wageningen, 120-123. p. SCHALLER M., NENTWIG W. (2000): Olfactory orientation of the seven-spot ladybird beetle, Coccinella septempunctata (Coleoptera: Coccinellidae): Attraction of adults to plants and conspecific females. European Journal of Entomology, 97: 155-159. p. SCHAUSBERGER P., WALZER A. (2001): Combined versus single species release of predaceous mites: predator-predator interactions and pest suppression. Biological Control, 20: 269-278. p. SCHELT J. VAN (1999): Biological control of sweet pepper pests in the Netherlands. Bulletin OILB/SROP, 22 (1): 217-220. p. SCHMID A. (1992): Investigations on the attractiveness of agricultural weeds to aphidophagous ladybirds (Coleoptera, Coccinellidae). Agrarokologie, 5: 122 pp. SCHÜDER I., HOMMES M., LARINK O. (2004): The influence of temperature and food supply on the developement of Adalia bipunctata (Coleoptera: Coccinellidae). European Journal of Entomology, 101: 379-384. p. 140

SENGONCA C., KRANZ J., BLAESER P. (2002): Attractiveness of three weed species to polyphagous predators and their influence on aphid populations in adjacent lettuce cultivation. Anzeiger für Schädlingskunde, 75 (6): 161-165. p. SEPRİS I. (2001): Kártevık elleni védekezés I. Budapest: Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó, 198. p. SHELTON A.M., NAULT B.A., PLATE J., ZHAO J.Z. (2003): Regional and temporal variation in susceptibility to labda-cihalotrin in onion thrips, Thrips tabaci (Thysanoptera: Thripidae), in onion fields in New York. Journal of Economic Entomology, 96 (6): 1843-1848. p. SHELTON A.M., ZHAO J.Z., NAULT B.A., PLATE J., MUSSER F.R., LARENTZAKI E. (2006): Patterns of insecticide resistance in onion thrips (Thysanoptera: Thripidae) in onion fields in New York. Journal of Economic Entomology, 99 (5): 1798-1804. p. SHIPP J.L., BINNS M.R., HAO X., WANG K. (1998): Economic injury levels for Western flower thrips (Thysanoptera: Thripidae) on greenhouse sweet pepper. Journal of Economic Entomology, 91 (3): 671-677. p. SHIPP J.L., WANG K., FERGUSON G. (2000): Residual toxicity of avermectin b1 and pyridaben to eight commercially produced beneficial arthropod species used for control of greenhouse pests. Biological Control, 17: 125-131. p. SHIPP J.L., ZARIFFA N. (1991): Spatial patterns of and sampling methods for western flower thrips (Thysanoptera: Thripidae) on greenhouse sweet pepper. Canadian Entmomologist, 123 (5): 989-1000. p. SHIPP J.L., ZARIFFA N., FERGUSON G. (1992): Spatial patterns of and sampling methods for Orius spp. (Hemiptera: Anthocoridae) on greenhouse sweet pepper. Canadian Entomologist, 124 (5): 887-894. p. SIGSGAARD L., ESBJERG P. (1997): Cage experiments on Orius tantillus predation of Helicoverpa armigera. Entomologica Experimentalis et Applicata, 82: 311-318. p. SNYDER G.B., FINKE D.L., SNYDER W.E. (2008): Predator biodiversity strengthens aphid suppression across single- and multiple-species prey communities. Biological Control, 44: 52-60. p. SNYDER W.E., IVES A.R. (2001): Generalist predators disrupt biological control by a specialist parasitoid. Ecology, 82 (3): 705-716. p. SNYDER W.E., WISE D.H. (1999): Predator interference and the establishment of generalist predator populations for biocontrol. Biological Control, 15: 283-292. p. SNYDER W.E., WISE D.H. (2001): Contrasting trophic cascades generated by a community of generalist predators. Ecology, 82 (6): 1571-1583. p. SORIA C., MOLLEMA C. (1995): Life-history parameters of western flower thrips on susceptible and resistant cucumber genotypes. Entomologia Experimentalis et Applicata, 74 (2): 177-184. p. 141

STERK G., HASSAN S.A., BAILLOD M., BAKKER F., BIGLER F., BLÜMEL S., BOGENSCHÜTZ H., BOLLER E., BROMAND B., BRUN J., CALIS J.N.M., COREMANSPELSENEER J., DUSO C., GARRIDO A., GROVE A., HEIMBACH U., HOKKANEN H., JACAS J., LEWIS G., MORETH L., POLGAR L., ROVERSTI L., SAMSOE-PETERSEN L., SAUPHANOR B., SCHAUB L., STAUBLI A., TUSET J.J., VAINIO A., VEIRE M. VAN DE, VIGGIANI G., VINUELA E., VOGT H. (1999): Results of the seventh joint pesticide testing programme carried out by the IOBC/WPRS-Working Group ’Pesticide and Beneficial Organisms’. BioControl, 44: 99-117. p. STERK G., HEUTS F., MERCK N., BOCK J. (2003): Sensitivity of non-target arthropods and beneficial fungal species to chemical and biological plant protection products: results of laboratory and semi-field trials. First International Symposium on Biological Control of Arthropods, 306-313. p. STRAUB C.S., FINKE D.L., SNYDER W.E. (2008): Are the conservation of natural enemy biodiversity and biological control compatible goals? Biological Control, 45: 225-237. p. STRAUB C.S., SNYDER W.E. (2006): Species identity dominates the relationship between predator biodiversity and herbivore suppression. Ecology, 87 (2): 277-282. p. STRAUB C.S., SNYDER W.E. (2008): Increasing enemy biodiversity strengthens herbivore suppression on two plant species. Ecology, 89 (6): 1605-1615. p. SUNDERLAND K. (1999): Mechanisms underlying the effects of spiders on pest population. The Journal of Arachnology, 27: 308-316. p. SUNDERLAND K., SAMU F. (2000): Effects of agricultural diversification on the abundance, distribution, and pest control potential of spiders: a review. Entomologia Experimentalis et Applicata, 95 (1): 1-13. p. SYMONDSON W.O.C., SUNDERLAND K.D., GREENSTONE M.H. (2002): Can generalist predators be effective biocontrol agents? Annual Review of Entomology, 47: 561-594. p. SZALAY-MARZSÓ L. (1989): Levéltetvek – Aphidoidea. In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve 2. Budapest: Akadémiai Kiadó, 88-192. p. SZALAY-MARZSÓ L. (1998): Levéltetvek – Aphidina. In: Jenser G., Mészáros Z. és Sáringer Gy. (szerk.): A szántóföldi és kertészeti növények kártevıi. Budapest: Mezıgazda Kiadó, 64-74. p. SZINETÁR CS. (2006): Pókok – Keresztespókok, farkaspókok, ugrópókok és rokonaik a Kárpátmedencében. Budapest: Kossuth Kiadó, 112. p. TAVELLA L., ALMA A., ARZONE A. (1994): Predaceous activity of Orius spp. (Athocoridae) on Frankliniella occidentalis (Perg.) (Thripidae) on protected crops of sweet pepper. Informatore Fitopatologico, 44 (1): 40-43. p.

142

TAVELLA L., ALMA A., CONTI A., ARZONE A. (1996): Evaluation of the effectiveness of Orius spp. in controlling Frankliniella occidentalis. Acta Horticulture, 431: 499-506. p. TAVELLA L., ARZONE A., ALMA A. (1991): Researches on Orius laevigatus (Fieb.), a predator of Frankliniella occidentalis (Perg.) in greenhouse. A preliminary note. Bulletin OILB/SROP, 14 (5): 65-72. p. TAVELLA L., BOSCO L., FAURE E. (2003): Distribution and population dynamics of Orius spp. in sweet pepper greenhouses in north-west Italy. Bulletin OILB/SROP, 26 (10): 153-158. p. TAVELLA L., TEDESCHI R., ARZONE A., ALMA A. (2000): Predatory activity of two Orius species on the western flower thrips in protected pepper crops (Ligurian Riviera, Italy). Bulletin OILB/SROP, 23 (1): 231-240. p. TEDESCHI R., CIUFFO M., MASON G., ROGGERO P., TAVELLA L. (2001): Transmissibility of four tospoviruses by a thelytokous population of Thrips tabaci from Liguria, northwestern Italy. Phytoparasitica, 29 (1): 37-45. p. THORBEK P., SUNDERLAND K.D., TOPPING C.J. (2004): Reproductive biology of agrobiont linyphiid spiders in relation to habitat, season and biocontrol potential. Biological Control, 30: 193202. p. TOFT S. (1999): Prey choice and spider fitness. The Journal of Arachnology, 27: 301-307. p. TOFT S., WISE D.H. (1999a): Growth, developement, and survival of a generalist predator fed single- and mixed-species diets of different quality. Oecologia, 119: 191-197. p. TOFT S., WISE D.H. (1999b): Behavioral and ecophysiological responses of a generalist predator to single- and mixed-species diets of different quality. Oecologia, 119: 198-207. p. TOMALEK M. (1991): Selection of a nematode, Steinernema feltiae, for control of Frankliniella occidentalis (Pergande) (Thysanoptera: Thripidae). IOBC/WPRS Bulletin, 12: 29-66. p. TOMALEK M. (1994): Genetic improvement of Steinernema feltiae for integrated control of the western flower thrips, Frankliniella occidentalis. IOBC/WPRS Bulletin, 17: 17-20. p. TOMMASINI M.G. (2003): Evaluation of Orius species for biological control of Frankliniella occidentalis (Pergande) (Thysanoptera: Thripidae). Wageningen University, Wageningen, Netherlands, 214 p. TOMMASINI M.G. (2004): Collection of Orius species in Italy. Bulletin of Insectology, 57 (2): 6572. p. TOMMASINI M.G., BENUZZI M. (1996): Influence of temperature on the development time and adult activity of Orius laevigatus. Bulletin OILB/SROP, 19 (1): 179-182. p. TOMMASINI M.G., BURGIO G., MAZZONI F., MAINI S. (2002): On intra guild predation and cannibalism in Orius insidiosus and Orius laevigatus (Rhynchota Anthocoridae): laboratory experiments. Bulletin of Insectology, 55 (1-2): 49-54. p. 143

TOMMASINI M.G., LENTEREN J.C. VAN, BURGIO G. (2004): Biological traits and predation capacity of four Orius species on two prey species. Bulletin of Insectology, 57 (2): 79-93. p. TOMMASINI M.G., MAINI S. (1995): Frankliniella occidentalis and other thrips harmful to vegetable and ornamental crops in Europe, 1-42. p. (In Loomans A.J.M., van Lenteren J.C., Tommasini G., Maini S., and Riudavets J. (eds.). Biological control of thrips pests. Wageningen Agricultural University Papers 95-1., printed by Veenman Drukkers, Wageningen, The Netherlands.) TOMMASINI M.G., MAINI S. (2001) Thrips control on protected sweet pepper crops: enhancement by means of Orius laevigatus releases. Thrips and tospoviruses: proceedings of the 7th international symposium on Thysanoptera, 249-256. p. TOMMASINI M.G., MAINI S., NICOLI G. (1997): Advances in the integrated pest management in protected-eggplant crops by seasonal inoculative releases of Orius laevigatus. Advances in Horticultural Science, 11 (4): 182-188. p. TÓTH A. (2000): A közönséges karolópók felhasználási lehetıségei a hajtatott paprika kártevıi ellen. Gödöllı: Szent István Egyetem, Diplomadolgozat, 53. pp. TÓTH F., KISS J. (1999): Comparative analyses of epigeic spider assemblages in northern Hungarian winter wheat fields and their adjacent margins. The Journal of Arachnology, 27: 241248. p. TRDAN S., ANDJUS L., RASPUDIC E., KAC M. (2005a): Distribution of Aeolothrips intermedius Bagnall (Thysanoptera: Aeolothripidae) and its potential prey Thysanoptera species on different cultivated host plants. Journal of Pest Science, 78: 217-226. p. TRDAN S., RIFELJ M., VALIC N. (2005b): Population dynamics of banded thrips (Aeolothrips intermedius Bagnall, Thysanoptera, Aeolothripidae) and its potential prey Thysanoptera species on white clover. Communications in Agricultural and Applied Biological Sciences, 70 (4): 753-758. p. TRICHILO P.J., LEIGH T.F. (1988): Influence of resource quality on the reproductive fitness of flower thrips (Thysanoptera: Thripidae). Annuals of the Entomological Society of America, 81 (1): 64-70. p. TRILTSCH H. (1999): Food remains in the guts of Coccinella septempunctata (Coleoptera: Coccinellidae) adults and larvae. European Journal of Entomology, 96: 355-364. p. VACANTE V., GARZIA G.T. (1993): First observation on the functional response of Orius laevigatus (Fiber) for the control of Frankliniella occidentalis (Pergande) on pepper in unheated greenhouses. Colture Protette, 22 (1): 33-36. p. VANCE-CHALCRAFT H.D., ROSENHEIM J.A., VONESH J.R., OSENBERG C.W., SIH A. (2007): The influence of intraguild predation on prey suppression and prey release: a meta-analysis. Ecology, 88 (11): 2689-2696. p. 144

VANLAERHOVEN S., GILLESPIE D.R., MCGREGOR R.R. (2000): Leaf damage and prey type determine search effort in Orius tristicolor. Entomologia Experimentalis et Applicata, 97: 167-174. p. VARJAS B., ZENTAI Á. (1997): A zöldséghajtatás üzemi tapasztalatai az Árpád Szövetkezetben. Gyakorlati Agrofórum, 8 (2): 13-14. p. VASZINÉ KOVÁCS C., KISS FERENCNÉ, LUCZA Z. (2006): Frankliniella occidentalis Pergande és a Thrips palmi Karny elterjedésének felderítése, összekapcsolva a tospovírusok elterjedésének felülvizsgálatával Magyarországon (2002-2004). Növényvédelem, 42 (7): 365-370. p. VEIRE M. VAN DE (1992): Laboratory methods for testing side-effects of pesticides on the predatory bug Orius niger Wolff. Bulletin OILB/SROP, 15 (3): 89-95. p. VEIRE M. VAN DE, DEGHEELE D. (1992): Biological control of the western flower thrips, Frankliniella occidentalis (Pergande) (Thysanoptera: Thripidae), in glasshouse sweet pepper with Orius spp. (Hemiptera: Anthocoridae). A comparative study between O. niger (Wolff) and O. insidiosus (Say). Biological Science and Technology, 2 (4): 281-283. p. VEIRE M. VAN DE, DEGHEELE D. (1997): Predatory bugs and control of thrips. Agricontact, 289: 7-9. p. VEIRE M. VAN DE, SMAGGHE G., DEGHEELE D. (1996): Laboratory test method to evaluate the effect of 31 pesticides on the predatory bug, Orius laevigatus (Het.: Anthocoridae). Entomophaga, 41 (2): 235-243. p. VEIRE M. VAN DE, STERK G., STAAIJ M. VAN DER, RAMAKERS P.M.J., TIRRY L. (2002): Sequential testing scheme for the assessment of the side-effects of plant protection products on the predatory bug Orius laevigatus. BioControl, 47: 101-113. p. VENZON M., JANSSEN A., PALLINI A., SABELIS M.W. (2000): Diet of a polyphagous arthropod predator affects refuge seeking of its thrips prey. Animal behaviour, 60: 369-375. p. VENZON M., JANSSEN A., SABELIS M.W. (1999): Attraction of a generalist predator towards herbivore-infested plants. Entomologia Experimentalis et Applicata, 93: 305-314. p. VESTERGAARD S., GILLESPIE A.T., BUTT T.M., SCHREITER G., EILENBERG J. (1995): Pathogenicity of the hyphomycete fungi Verticillum lecanii and Metarhizium anisopliae to the western flower thrips, Frankliniella occidentalis. Biological Science Technology, 5: 185-192. p. WEHLING A., HEIMBACH U. (1994): Effects of two insecticides (lambda-cyhalothrin and endosulfan) on spiders in laboratory, semi-field and field tests. Bulletin OILB/SROP, 17 (10): 113122. p. WEINTRAUB P.G., KLEITMAN S., ALCHANATIS V., PALEVSKY E. (2007): Factors affecting the distribution of a predatory mite on greenhouse sweet pepper. Experimental and Applied Acarology, 42 (1): 23-35. p. 145

WETERING F. VAN DE, GOLDBACH R., PETERS D. (1996): Transmission of tomato spotted wilt virus by Frankliniella occidentalis after viral acquisition during the first larval stage. Acta Horticulturae, 431: 355-358. p. WETERING F. VAN DE, HOEK M. VAN DER, GOLDBACH R., PETERS D. (1999): Differences in tomato spotted wilt virus vector competency between males and females of Frankliniella occidentalis. Entomologia Experimentalis et Applicata, 93 (1): 105-112. p. WETERING F. VAN DE, HULSHOF J., POSTHUMA K., HARREWIJN P., GOLDBACH R., PETERS D. (1998): Distinct feeding behaviour between sexes of Frankliniella occidentalis result in higher scar production and lower tospovirus transmission by females. Entomologia Experimentalis et Applicata, 88 (1): 9-15. p. WEYMAN G.S. (1995): Laboratory studies of the factors stimulating ballooning behavior by Linyphiid spiders (Araneae, Linyphiidae). The Journal of Arachnology, 23: 75-84. p. WEYMAN G.S., JEPSON P.C., SUNDERLAND K.D. (1995): Do seasonal changes in numbers of aerially dispersing spiders reflect population density on the ground or variation in ballooning motivation? Oecologia, 101: 487-493. p. WEYMAN G.S., SUNDERLAND K.D., JEPSON P.C. (2002): A review of the evolution and mechanisms of ballooning by spiders inhabiting arable farmland. Ethology Ecology & Evolution, 14: 307-326. p. WHITFIELD A.E., ULLMAN D.E., GERMAN T.L. (2005): Tospovirus-thrips interactions. Annual Review of Phytopathology, 43: 459-489. p. WIJKAMP I., LENT J. VAN, KORMELINK R., GOLDBACH R., PETERS D. (1993): Multiplication of tomato spotted wilt virus in its insect vector, Frankliniella occidentalis. Journal of General Virology, 74 (3): 341-349. p. WISE D.H., SNYDER W.E., TUNTIBUNPAKUL P., HALAJ J. (1999): Spiders in decomposition food web of agroecosystems: theory and evidence. The Journal of Arachnology, 27: 363-370. p. WISNIEWSKA J., PROKOPY R.J. (1997): Pesticide effect on faunal composition, abundance, and body length of spider (Aranae) in apple orchards. Environmental Entomology, 26 (4): 763-776. p. WITTMANN E.J., LEATHER S.R. (1997): Compatibility of Orius laevigatus Fiber (Hemiptera: Anthocoridae) with Neoseiulus (Amblyseius) cucumeris Oudemans (Acari: Phytoseiidae) and Iphiseius (Amblyseius) degenerans Berlese (Acari: Phytoseiidae) in the biocontrol of Frankliniella occidentalis Pergande (Thysanoptera: Thripidae). Experimental and Applied Acarology, 21: 523538. p. XU X., BORGERMEISTER C., POEHLING H.M. (2006): Interactions in the biological control of western flower thrips Frankliniella occidentalis (Pergande) and two-spotted spider mite

146

Tetranychus urticae Koch by the predatory bug Orius insidiosus Say on beans. Biological Control, 36: 57-64. p. YARDIM E.N., EDWARDS C.A. (1998): The influence of chemical management of pests, diseases and weeds on pest and predatory arthropods associated with tomatoes. Agriculture, Ecosystems and Environment, 70: 31-48. p. YOUNG O.P., EDWARDS G.B. (1990): Spiders in United States field crops and their potential effect on crop pests. The Journal of Arachnology, 18: 1-27. p. YUDIN L.S., TABAHNIK B.E., MITCHELL W.C., CHO J.J. (1991): Effect of mechanical barriers on distribution of thrips (Thysanoptera: Thripidae) in lettuce. Journal of Economic Entomology, 84 (1): 136-139. p. ZEGULA T., SENGONCA C., BLAESER P. (2003): Development, reproduction and predation by two predatory thrips species Aeolothrips intermedius Bagnall and Franklinothrips vespiformis Crawford (Thysanoptera: Aeolothripidae) by feeding with two prey species. Gesunde Pflanzen, 55 (6): 169-174. p. ZENTAI Á. (2001): Az integrált növényvédelem gyakorlata és kilátásai a zöldséghajtatásban. Gyakorlati Agrofórum, 12 (13): 59-61. p. ZHAO, G.Y., LIU, W., BROWN, J.M., KNOWLES, C.O. (1995): Insecticide resistance in field and laboratory strains of western flower thrips (Thysanoptera: Thripidae). Journal of Economic Entomology, 88: 1164-1170. p. ZHAO G.Y., LIU W., KNOWLES C.O. (1994): Mechanisms associated with diazinon resistance in Western flower thrips. Pesticide Biochemistry and Physiology, 49 (1): 13-23. p. ZHANG S., KONO S., MURAI T., MIYATA T. (2008): Mechanisms of resistance to spinosad in the western flower thrips, Frankliniella occidentalis (Pergande) (Thysanoptera: Thripidae). Insect Science, 15 (2): 125-132. p. ZHOU X., CARTER N. (1992): The ecology of coccinellids on farmland. Aspects of Applied Biology, 31: 133-138. p. ZIBAI K., HATAMI B. (2001): Singular and joint usage of third larval instars of Hippodamia variegata (Goeze) and Chysoperla carnea (Steph.) in biological control of Aphis gossypii Glover in greenhouse. Journal of Science and Technology of Agriculture and Natural Resources, 4 (4): 119128. p. ZRUBECZ P. (2004): Agrobiont pókfajok izolátoros hatékonyságvizsgálata virágtripszek ellen hajtatott paprikában. Gödöllı: Szent István Egyetem, Diplomadolgozat, 64. pp. ZRUBECZ P., TÓTH F., NAGY A. (2004): Pókfajok (Xysticus kochi THORELL; Tibellus oblongus WALCKENAER) lárváinak hatékonyságvizsgálata virágtripszek (Frankliniella spp.) ellen hajtatott paprikában. Növényvédelem, 40 (10): 527-532. p. 147

ZRUBECZ P., TÓTH F., NAGY A. (2007): Is Xysticus kochi (Araneae: Thomisidae) an efficient indigenous biocontrol agent of Frankliniella occidentalis (Thysanoptera: Thripidae)? BioControl, 53 (4): 615-624. p. ZRUBECZ P., TÓTH F. (2008): The effect of pruning on fruit quality composition and on the economic loss caused by Frankliniella occidentalis (Pergande) in greenhouse sweet pepper (Capsicum annuum L.). North-Western Journal of Zoology 4 (2): 282-294. p.

148

7.2. Egyéb mellékletek 7.2.1. Táblázatok 1. melléklet A vegyszeres védekezések káros hatásának mértéke és tartamhatása nem célszervezetekre (nincs káros hatás: 25 %-nál kisebb mortalitás; enyhe káros hatás: 25-50 %-os mortalitás; közepesen káros hatás: 50-75 %-os mortalitás; nagyon káros hatás: 75 %-nál nagyobb mortalitás; n.a.- nincs adat) (http://www.biobest.be/home/3, http://www.koppert.com, Budai 2006) Hatóanyag alifás zsírsav etilalkoholos növényi kivonat fenbutatin-oxid flonikamid indoxokarb lufenuron paraffinolaj pimetrozin pirimikarb propargit repceolaj spinozad

imágóra enyhe* enyhe*

Káros hatás mértéke nem célszervezetre Orius spp. Amblyseius spp. lárvára perzisztencia imágóra lárvára perzisztencia imágóra enyhe* enyhe* enyhe* enyhe* enyhe*

nincs enyhe* n.a. n.a. nincs nincs nincs közepesen enyhe* enyhe* enyhe enyhe enyhe közepesen közepesen enyhe enyhe enyhe

közepesen

3 nap n.a. 4 hét 1 hét 5 nap n.a. 3 nap 1 hét

enyhe*

enyhe*

nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs nincs enyhe* enyhe* nincs nincs közepesen közepesen nagyon nagyon közepesen közepesen nincs

nincs

nagyon

nagyon

abamektin

közepesen közepesen

acetamiprid eszfenvalerát malation** piridaben

n.a. nagyon nagyon közepesen

nagyon nagyon nagyon nagyon

2 hét 8-12 hét n.a. 2 hét

tebufenpirad tiametoxam alfametrin bifentrin cipermetrin deltametrin diklórfosz** dimetoát imidakloprid lambdaciholatrin metomil***

nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon

nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon

2 hét 2 hét n.a. 8-12 hét 8-12 hét 8-12 hét 1 hét n.a. 4-6 hét

nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon

nagyon

nagyon

8-12 hét

nagyon

nagyon

1 hét

közepesen közepesen nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon

Coleoptera lárvára perzisztencia enyhe* -

-

enyhe*

enyhe*

-

3 nap n.a. -

nincs nincs nincs nincs enyhe* nincs nagyon közepesen nincs

enyhe nincs nincs nagyon enyhe* nincs nincs nincs

n.a 1 hét n.a -

-

nincs

nincs

-

közepesen

enyhe

1 hét

1 hét 1 hét 8-12 hét 8-12 hét n.a.

közepesen közepesen nagyon nagyon nagyon közepesen nincs enyhe

n.a 8-12 hét 8-12 hét -

nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon

n.a. n.a. 8-12 hét 8-12 hét 8-12 hét 8-12 hét 3 nap 8-12 hét n.a.

nagyon közepesen nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon közepesen nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon

n.a n.a n.a 8-12 hét 8-12 hét 8-12 hét 3 nap n.a n.a

nagyon

nagyon

8-12 hét

nagyon

nagyon

8-12 hét

nagyon

nagyon

6-8 hét

nagyon

nagyon

n.a

*A hasznos szervezeteket is kiszárítja, de a permetlé felszáradását követıen már veszélytelen. **A növényvédı szer engedély visszavonva, felhasználás 2008.12.06-ig. ***A növényvédı szer engedély visszavonva, felhasználás 2009.03.31-ig.

149

2. melléklet Határozáshoz preparált tripszek listája család Aeolothripidae

nemzetség Aeolothrips

Phlaeothripidae Thripidae

Phlaeothrips Anaphothrips Aptinothrips Chriothrips Frankliniella

Limothrips lucerna

Mycterothrips Neohydatothrips Odontothrips Oxythrips Sericothrips Thrips

összesen Phlaeothripidae

Thripidae

Liothirps Anaphothrips Aptinothrips

csalán

Limothrips Odontothrips Thrips

zamatos turbolya gyalogbodza

összesen Thripidae

2006 ♂ ♀

aculeatus angusticornis spp. obscurus elegans rufus aculeatus intonsa occidentalis tenuicornis consimilis denticornis confusus angusticeps major nigropilosus physapus sambuci tabaci trehernei urticae

Anaphothrips Aptinothrips Frankliniella Thrips

obscurus elegans intonsa minutissimus tabaci

Anaphothrips Frankliniella Thrips

obscurus tenuicornis tabaci urticae

összesen

150

2007 ♂ ♀ 3 1

1

13

19 5

2

5 6

2008 ♂ ♀

18

5

1

2

3 15 13 1 1 2

1 6

1 2 2 2 14 3 1 2 1

7 9 4 1

3 6 1 1

3 1 2 2 10 3 20

1

15 Haplothrips

Chirothrips Frankliniella

összesen Thripidae

faj intermedius melaleucus spp. obscurus rufus manicatus intonsa occidentalis tenuicornis consimilis denticornis albidicornis gracilicornis confusus spp. bicornis angusticeps atratus conferticornis flavus major nigropilosus physapus tabaci urticae

8 2 48

7

117

1

10

1 1 3 1 2 2 1

1 2 1 10 5 56 114 1

3 1 1

1 1 1

3 1 1 1 3 1

1

2 12 1

1 3

1 4 4

65 72

15 16

2 2

42 63 1 1 3 2 1 8 1 1 5 3 10

19 20

20 1 121 163

∑ 3 1 1 21 2 5 49 45 2 1 5 1 12 22 6 5 2 3 2 4 3 21 9 84 2 311 1 1 1 3 1 5 1 4 2 1 3 1 1 1 6 13 1 1 24 1 266 338 1 1 3 2 1 8 1 1 5 5 12

végösszeg

19

120

25

198

30

277

669

3. melléklet A lucerna pókegyüttese főhálós vizsgálat alapján (Jászság és Gödöllı, 2006-2008) család

nemzetség

faj

Agelenidae Araneidae

Agelena Araneus Araniella Cyclosa Hypsosinga

spp. spp. spp. conica pygmea spp. acalypha spp. spp.

Mangora

Clubionidae Dictynidae Gnaphosidae Linyphiidae

Singa n.h. Cheiracanthium Drassylus n.h. Araeonchus Dicymbium Diplostyla Entelecara Erigone Linyphia Meioneta Microlinyphia Oedothorax

Lycosidae

Oxyopidae Philodromidae

Walckenaria n.h. Alopecosa Pardosa

Oxyopes n.h. Philodromus Tibellus

Pisauridae

Pisaura

Salticidae

Dendryphantes Evarcha Heliophanus Salticus Sitticus n.h. Pachygnatha

Tetragnathidae

Tetragnatha

Theriididae

n.h. Enoplognatha Episinus Robertus Theridion

adult ♂ ♀

4

1 6

9

1

szubadult ♂ ♀

4

1 10 1

2

1

6

17 2 5 12 1 1 3

spp.

ko.

ro.

3 1 1 6

1 11 1

5

8

1 6

2 5

2

1

2 1

3

1 16

spp. agrestis prativaga spp. spp. spp. oblongus spp. mirabilis spp. spp. arcuata spp. spp. spp.

spl.

1

spp.

humilis spp. spp. erythropus dentipalpis spp. spp. rurestris spp. pusilla apicatus spp. vigilax

juv.

1 46

13 1

9 1

3

1

55 16 1 39

3

62

4 2 2

1 1 5 1 1 6 1 1 7

degeeri spp. extensa spp.

3

thoracica spp. spp. arundineti spp. bimaculatum

1

3 1 1 8 4 5 1

1

1 2

1

151

1

1

∑ 1 12 1 1 10 2 10 27 2 5 12 1 1 3 3 1 1 1 17 3 1 13 3 3 11 2 3 75 1 12 1 59 18 1 42 1 65 1 5 1 1 6 1 1 7 6 1 1 8 4 1 6 1 2 3 1

impressum spp. Thomisidae

n.h. Diaea Misumena Misumenops Runcinia Synaema Thomisus

spp. spp. tricuspidatus lateralis spp. onustus spp. piger audax cristatus kochi spp.

Tmarus Xysticus

Uloboridae végösszeg

n.h. Uloborus

walckenarius

7 1 5 1 1 8

1

1 2

8 70

7 12 78 1 16 51 1 1 2 2 1 1 1 8 319 2 1 986

2 1

15 42

1 1 1

1 1

1

8

16

295 2

56

77

717

1

2

1 53

1 1 6

66

9

7

1

4. melléklet A csalán pókegyüttese főhálós vizsgálat alapján (Jászság, 2006-2008) család

nemzetség

faj

Agelenidae Araneidae

Agelena Araneus

spp. diadematus spp. spp. bruennichi spp. spp. bituberculata pygmea acalypha spp. hamata

Araniella Argiope Cercidia Gibbaranea Hypsosinga Magora

Clubionidae

Dictynidae

Linyphiidae

Lycosidae Oxyopidae Philodromidae

Singa n.h. Cheiracanthium Clubiona Dictyna

n.h. Dicymbium Erigone Lepthyphantes Meioneta Oedothorax Porrhomma Trichoncoides n.h. Pardosa Oxyopes Philodromus Tibellus

Pisauridae Salticidae

Pisaura Heliophanus

spp. pallidula spp. pusilla uncinata spp. tibiale dentipalpis tenuis spp. rurestris apicatus microphthalmum piscator

adult ♂ ♀ 1

szubadult ♂ ♀ 1

juv.

2

32 9

ko.

5

4

1

1 1 1 3 3

1 1 2 1

2

17

6

4

2 29

2

8

2 2

4

1

3 2

6 4 7

8 1

45

296

19

1

14

3

28

1

1

1

1 3

1 4 1 1 2 1

5 1 2

24

45 39 4

2 4 3

152

ro.

1

2 spp. spp. cespitum spp. oblongus spp. mirabilis spp. cupreus flavipes

spl.

6 7

1

∑ 1 2 44 9 1 1 1 4 1 5 26 1 2 33 1 10 1 4 7 2 1 4 1 1 7 1 1 2 11 12 10 69 399 4 15 9 31 11 3

Tetragnathidae

Theridiidae

Meta Metellina Tetragnatha Enoplognatha

Steatoda Theridion

Thomisidae

n.h. Heriaeus Misumena Misumenops Runcinia Tmarus Xysticus

Zoridae végösszeg

Zora

spp. mengei spp. extensa spp. latimana ovata spp. spp. impressum spp. graminicola vatia spp. tricuspidatus spp. spp. audax cristatus kochi ulmi spp. spp.

1

18

28

1 1 1 2 1 1

5 41 2

7

4

9 1

4

2

7 24

3

1

1 1

2

1

1 3

9 77 6 1

3

1 1 6 1 4 59

148

51

89 1 712

101

1 43

1

6

5. melléklet A zamatos turbolya pókegyüttese főhálós vizsgálat alapján (Jászság, 2007) adult ♂ ♀

család

nemzetség

faj

Araneidae

Araneus Gibbaranea Mangora

spp. bituberculata acalypha spp. spp. spp. cespitum spp. spp. oblongus spp. spp. spp. spp.

Dictynidae Linyphiidae Philodromidae

Dictyna Lepthyphantes Philodromus Thanatus Tibellus

Pisauridae Salticidae Theridiidae Thomisidae

Pisaura Heliophanus Theridion n.h. Misumena Misumenops Runcinia Thomisus Xysticus

vatia spp. tricuspidatus spp. spp. spp.

végösszeg

2

szubadult ♂ ♀ 1

juv.

spl.

∑

1

8

10 1 3 15 1 1 1 50 1 1 1 3 1 1 4 3 3 14 1 1 1 117

1 1 2

4

9 1 1

9

10

31 1

1

1 1 3 1 1 2

2

3 5

3 4

5

1 1 7

12

11

1 27

50

10

6. melléklet A gyalogbodza pókegyüttese főhálós vizsgálat alapján (Jászság, 2007) család

nemzetség

faj

Agelenidae Araneidae

Agelena Araeoncus Araneus Argiope

spp. humilis spp. spp.

adult ♂ ♀

szubadult ♂ ♀

juv. 1

1 3 1

153

18 1

spl.

∑ 1 1 21 2

47 1 1 1 2 6 42 19 1 10 10 27 2 1 9 83 6 1 1 1 6 1 94 1 1121

Clubionidae Linyphiidae

Lycosidae Oxyopidae Philodromidae

Clubiona Erigone Microlinyphia Trichonoides n.h Pardosa Oxyopes Philodromus

Salticidae

Tibellus Heliophanus

Tetragnathidae Theridiidae

Marpissa Tetragnatha Enoplognatha

Thomisidae

Theridion n.h. Misumena Misumenops Runcinia Synaema Xysticus

spp. dentipalpis spp. piscator

3 1 1 1 2

spp. spp. cespitum spp. oblongus flavipes spp. spp. extensa ovata spp. spp.

2

1 1

2

4

1 1 2 2

12 1

1 2 1

1 1 1

3

vatia spp. tricuspidatus spp. spp. spp.

végösszeg

3

2 2

4

1

10

2

12

22

2 94 33 1 10 184

1 11

3 1 1 1 2 1 3 1 6 1 2 14 1 1 2 2 7 1 2 2 109 33 2 10 233

7. melléklet A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos Orius spp. imágó és lárva népessége 2006-ban (az azonos betőjelő sorok között nincs szignifikáns különbség; faktoriális ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 224) (Jászság, 2006) helyszín Jászfényszaru 1. Jászfényszaru 2. Jászfényszaru 3.

fejlettség

imágó lárva imágó lárva imágó lárva imágó Boldog 1. lárva imágó Boldog 2. lárva Pusztamo- imágó nostor lárva Jászfelsı- imágó szentgyörgy lárva

átlag 0,069 0,120 0,029 0,004 0,082 0,129 0,027 0,073 0,007 0,009 0,069 0,089 0,053 0,109

kísérleti ±szórás 0,043 0,074 0,020

abcdef ef abcd

0,009 0,074 0,091 0,024 0,069 0,010 0,015 0,077 0,050 0,020 0,074

154

abcdef ef abcd abcdef a a abcdef abcdef abcdef cdef

átlag 0,007 0,020 0,018 0,018 0,053 0,113 0,009 0,047 0,002 0,000 0,029 0,044 0,107 0,140

kontroll ±szórás 0,010 0,022 0,021 0,029 0,024 0,087 0,015 0,082 0,007 0,000 0,033 0,037 0,060 0,150

a abc ab ab abcde def a abcde a a abcd abcde bcdef f

8. melléklet A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos Orius spp. imágó és lárva népessége 2007-ben (az azonos betőjelő sorok között nincs szignifikáns különbség; faktoriális ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 444) (Jászság és Gödöllı, 2007) helyszín

fejlettség

imágó Gödöllı lárva Jászfény- imágó szaru 2. lárva Jászfény- imágó szaru 3. lárva imágó Boldog 1. lárva imágó Boldog 2. lárva Pusztamo- imágó nostor lárva Jászfelsı- imágó szentgyörgy lárva

átlag 0,176 0,175 0,009 0,005 0,074 0,155 0,060 0,049 0,044 0,057 0,074 0,056 0,005 0,009

kísérleti ±szórás c c a a b c ab ab ab ab b ab a a

0,129 0,106 0,015 0,013 0,086 0,144 0,105 0,073 0,046 0,094 0,071 0,067 0,011 0,018

átlag 0,176 0,152 0,013 0,004 0,174 0,176 0,006 0,004 0,027 0,013 0,075 0,074 0,016 0,006

kontroll ±szórás 0,161 0,130 0,022 0,011 0,156 0,145 0,013 0,014 0,036 0,027 0,085 0,088 0,027 0,013

c c a a c c a a ab a b b a a

9. melléklet A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos Orius spp. (imágók) népessége fajonként 2006-ban (az azonos betőjelő sorok között nincs szignifikáns különbség; faktoriális ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 336) (Jászság, 2006) helyszín

faj

Orius niger Orius minutus Orius majusculus Orius niger JászfényOrius minutus szaru 2. Orius majusculus Orius niger JászfényOrius minutus szaru 3. Orius majusculus Orius niger Boldog 1. Orius minutus Orius majusculus Orius niger Boldog 2. Orius minutus Orius majusculus Orius niger PusztamoOrius minutus nostor Orius majusculus Orius niger JászfelsıOrius minutus szentgyörgy Orius majusculus Jászfényszaru 1.

átlag 0,038 0,029 0,002 0,022 0,002 0,004 0,067 0,013 0,002 0,020 0,000 0,007 0,002 0,002 0,002 0,062 0,004 0,002 0,049 0,000 0,004

kísérleti ±szórás 0,031 0,018 0,007 0,021 0,007 0,009 0,072 0,014 0,007 0,017 0,000 0,010 0,007 0,007 0,007 0,072 0,009 0,007 0,023 0,000 0,009

155

abc ab a ab a a d a a ab a a a a a cd a a bcd a a

átlag 0,002 0,000 0,004 0,013 0,004 0,000 0,047 0,007 0,000 0,002 0,002 0,002 0,000 0,000 0,002 0,024 0,002 0,002 0,096 0,007 0,004

kontroll ±szórás 0,007 0,000 0,009 0,022 0,009 0,000 0,030 0,010 0,000 0,007 0,007 0,007 0,000 0,000 0,007 0,024 0,007 0,007 0,062 0,010 0,009

a a a a a a bcd a a a a a a a a ab a a e a a

10. melléklet A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos Orius spp. (imágók) népessége fajonként 2007-ben (az azonos betőjelő sorok között nincs szignifikáns különbség; faktoriális ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 666) (Jászság és Gödöllı, 2007) helyszín

faj

Orius niger Orius minutus Orius majusculus Orius niger JászfényOrius minutus szaru 2. Orius majusculus Orius niger JászfényOrius minutus szaru 3. Orius majusculus Orius niger Boldog 1. Orius minutus Orius majusculus Orius niger Boldog 2. Orius minutus Orius majusculus Orius niger PusztamoOrius minutus nostor Orius majusculus Orius niger JászfelsıOrius minutus szentgyörgy Orius majusculus Gödöllı

átlag 0,140 0,012 0,024 0,009 0,000 0,000 0,065 0,005 0,004 0,057 0,003 0,000 0,039 0,003 0,003 0,065 0,008 0,001 0,003 0,002 0,000

kísérleti ±szórás 0,118 0,018 0,019 0,015 0,000 0,000 0,079 0,009 0,008 0,105 0,007 0,000 0,040 0,011 0,007 0,067 0,012 0,005 0,010 0,006 0,000

f ac abc ac a a e a a de a a bd a a e a a a a a

átlag 0,125 0,012 0,039 0,012 0,001 0,000 0,119 0,026 0,029 0,005 0,000 0,001 0,021 0,004 0,001 0,071 0,003 0,001 0,012 0,000 0,004

kontroll ±szórás 0,129 0,018 0,037 0,020 0,005 0,000 0,109 0,033 0,036 0,013 0,000 0,005 0,031 0,009 0,005 0,083 0,007 0,005 0,024 0,000 0,011

f abc bc abc a a f abc abc a a a abc a a e a a abc a a

11. melléklet A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos tripsz imágó és lárva népessége 2006-ban (az azonos betőjelő sorok között nincs szignifikáns különbség; faktoriális ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 224) (Jászság, 2006) helyszín Jászfényszaru 1. Jászfényszaru 2. Jászfényszaru 3.

fejlettség

lárva imágó lárva imágó lárva imágó lárva Boldog 1. imágó lárva Boldog 2. imágó Pusztamo- lárva nostor imágó Jászfelsı- lárva szentgyörgy imágó

átlag 0,253 0,387 1,084 1,233 0,169 0,380 0,362 0,504 1,238 0,989 0,138 0,533 0,271 0,260

kísérleti ±szórás 0,275 0,322 0,744 0,645 0,140 0,387 0,641 0,358 1,935 1,762 0,119 0,381 0,377 0,133

156

abcd abcd bcd c ab abcd abcd abcd cd abcd ab abcd abd abd

átlag 0,193 0,247 0,402 0,458 0,229 0,336 0,240 0,393 0,000 0,009 0,164 0,533 0,236 0,233

kontroll ±szórás 0,149 0,116 0,413 0,421 0,385 0,498 0,259 0,432 0,000 0,015 0,103 0,403 0,324 0,165

ab abcd abcd abcd abcd abcd abcd abcd a a ab abcd abcd abcd

12. melléklet A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos tripsz imágó és lárva népessége 2007-ben (az azonos betőjelő sorok között nincs szignifikáns különbség; faktoriális ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 444) (Jászság és Gödöllı, 2007) helyszín

fejlettség

lárva imágó Jászfény- lárva szaru 2. imágó Jászfény- lárva szaru 3. imágó lárva Boldog 1. imágó lárva Boldog 2. imágó Pusztamo- lárva nostor imágó Jászfelsı- lárva szentgyörgy imágó Gödöllı

átlag 0,585 0,536 1,549 1,447 0,268 0,453 0,347 0,472 0,123 0,567 0,431 1,070 2,489 1,938

kísérleti ±szórás ab ab cd cd a ab a ab a ab ab bc e d

0,717 0,687 2,320 1,969 0,251 0,522 0,852 0,958 0,172 0,759 0,372 1,367 3,041 2,088

átlag 0,801 0,705 0,211 0,261 0,308 0,694 0,182 0,335 0,126 0,590 0,490 1,148 1,557 1,101

kontroll ±szórás 1,046 0,940 0,399 0,360 0,381 0,989 0,234 0,381 0,289 0,734 0,739 1,573 1,592 0,705

ab ab a a a ab a a a ab ab bc cd bc

13. melléklet A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos tripsz (imágók) népessége fajonként 2006-ban (az azonos betőjelő sorok között nincs szignifikáns különbség; faktoriális ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 336) (Jászság, 2006) helyszín

faj

F. occidentalis T. tabaci F. intonsa F. occidentalis JászfényT. tabaci szaru 2. F. intonsa F. occidentalis JászfényT. tabaci szaru 3. F. intonsa F. occidentalis Boldog 1. T. tabaci F. intonsa F. occidentalis Boldog 2. T. tabaci F. intonsa F. occidentalis PusztamoT. tabaci nostor F. intonsa F. occidentalis JászfelsıT. tabaci szentgyörgy F. intonsa Jászfényszaru 1.

átlag 0,167 0,147 0,036 0,942 0,096 0,187 0,047 0,187 0,138 0,124 0,104 0,251 0,744 0,171 0,049 0,053 0,213 0,111 0,031 0,087 0,122

kísérleti ±szórás 0,165 0,117 0,054 0,525 0,146 0,316 0,079 0,148 0,188 0,127 0,059 0,224 1,308 0,334 0,081 0,069 0,201 0,124 0,044 0,055 0,080

157

a a a b a a a a a a a a b a a a a a a a a

átlag 0,131 0,076 0,027 0,242 0,040 0,162 0,058 0,067 0,200 0,084 0,087 0,202 0,004 0,000 0,002 0,124 0,213 0,176 0,024 0,104 0,098

kontroll ±szórás 0,059 0,075 0,024 0,225 0,056 0,285 0,137 0,064 0,297 0,119 0,095 0,241 0,009 0,000 0,007 0,222 0,126 0,212 0,031 0,092 0,083

a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a

14. melléklet A kísérleti és a kontroll fóliasátrak virágonkénti átlagos tripsz (imágók) népessége fajonként 2007-ben (az azonos betőjelő sorok között nincs szignifikáns különbség; faktoriális ANOVA, Newman-Keuls teszt, p > 0,05, df = 666) (Jászság és Gödöllı, 2007) helyszín

faj

F. occidentalis T. tabaci F. intonsa F. occidentalis JászfényT. tabaci szaru 2. F. intonsa F. occidentalis JászfényT. tabaci szaru 3. F. intonsa F. occidentalis Boldog 1. T. tabaci F. intonsa F. occidentalis Boldog 2. T. tabaci F. intonsa F. occidentalis PusztamoT. tabaci nostor F. intonsa F. occidentalis JászfelsıT. tabaci szentgyörgy F. intonsa Gödöllı

átlag 0,027 0,351 0,147 1,198 0,089 0,154 0,004 0,408 0,025 0,032 0,220 0,209 0,057 0,277 0,070 0,179 0,664 0,170 1,449 0,198 0,280

kísérleti ±szórás 0,036 0,437 0,234 2,013 0,192 0,277 0,008 0,472 0,039 0,091 0,421 0,567 0,080 0,325 0,078 0,362 0,769 0,270 2,272 0,268 0,305

158

ab abcde abc g ab abc a abcde ab ab abc abc ab abcd ab abc ef abc h abc abcd

átlag 0,053 0,431 0,208 0,073 0,067 0,118 0,016 0,595 0,069 0,029 0,196 0,104 0,126 0,200 0,234 0,135 0,781 0,191 0,525 0,182 0,382

kontroll ±szórás 0,117 0,542 0,323 0,089 0,153 0,205 0,037 0,868 0,129 0,040 0,210 0,188 0,203 0,388 0,388 0,228 1,010 0,366 0,542 0,235 0,418

ab bcde abc ab ab ab ab def ab ab abc ab ab abc abc ab f abc cdef abc abcde

7.2.2. Ábrák 15. melléklet A lucerna mintavételezési helye Gödöllın

16. melléklet A csalán mintavéltelezési helye Vácszentlászlón

159

17. melléklet A paprikavirágokban lévı Orius spp. népesség fejlettségbeli megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban helyszínenként (Jászság, 2006)

Jászfényszaru 1.

100%

kísérleti

kontroll

80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 2.

0% 100% 80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 3.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 1.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 2.

80% 60% 40% 20%

Jászfelsıszentgyörgy

Pusztamonostor

0% 100% 80% 60% 40% 20% 0% 100% 80% 60% 40% 20%

.1 3 06 .0 7. 20 06 .0 7. 27 06 .0 8. 03 06 .0 8. 10 06 .0 8. 17 06 .0 8. 24 06 .0 8. 31 06 .0 9. 07 06 06.09 .0 .1 7. 4 13 06 .0 7. 20 06 .0 7. 27 06 .0 8. 03 06 .0 8. 10 06 .0 8. 17 06 .0 8. 24 06 .0 8. 31 06 .0 9. 07 06 .0 9. 14

0%

06 .0 7

Orius imágók és lárvák megoszlása

0% 100%

imágó

imágó

lárva

160

lárva

18. melléklet A paprikavirágokban lévı Orius spp. népesség fejlettségbeli megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban helyszínenként (Jászság és Gödöllı, 2007) 100%

kontroll

kísérleti

Gödöllı

80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 2.

0% 100%

80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 3.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 1.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 2.

80% 60% 40% 20%

Pusztamonostor

0% 100%

Jászfelsıszentgyörgy

80% 60% 40% 20% 0% 100% 80% 60% 40% 20%

.0 2 07 .0 5. 16 07 .0 5. 30 07 .0 6. 13 07 .0 6. 27 07 .0 7. 11 07 .0 7. 25 07 .0 8. 08 07 .0 8. 22 07 .0 9. 07 05 .0 5. 02 07 .0 5. 16 07 .0 5. 30 07 .0 6. 13 07 .0 6. 27 07 .0 7. 11 07 .0 7. 25 07 .0 8. 08 07 .0 8. 22 07 .0 9. 05

0% 07 .0 5

Orius imágók és lárvák megoszlása

0% 100%

imágó

imágó

lárva

161

lárva

19. melléklet A paprikavirágokban lévı Orius spp. fajok megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban helyszínenként (Jászság, 2006) kísérleti

kontroll

Jászfényszaru 1.

100% 80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 2.

0% 100% 80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 3.

0% 100% 80% 60% 40% 20%

Boldog 1.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 2.

80% 60% 40% 20%

Jászfelsıszentgyörgy

Pusztamonostor

0% 100%

80% 60% 40% 20% 0% 100% 80% 60% 40% 20%

.1 3 06 .0 7. 20 06 .0 7. 27 06 .0 8. 03 06 .0 8. 10 06 .0 8. 17 06 .0 8. 24 06 .0 8. 31 06 .0 9. 07 06 06.09 .0 .1 7. 4 13 06 .0 7. 20 06 .0 7. 27 06 .0 8. 03 06 .0 8. 10 06 .0 8. 17 06 .0 8. 24 06 .0 8. 31 06 .0 9. 07 06 .0 9. 14

0%

06 .0 7

Orius fajok megoszlása

0% 100%

O. niger

O. minutus

O. majusculus

O. niger

162

O. minutus

O. majusculus

20. melléklet A paprikavirágokban lévı Orius spp. fajok megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban helyszínenként (Jászság és Gödöllı, 2007) kísérleti

100%

kontroll

Gödöllı

80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 2.

0% 100% 80% 60% 40% 20%

80% 60% 40% 20%

0% 100%

Boldog 1.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 2.

80% 60% 40% 20%

Pusztamonostor

0% 100%

Jászfelsıszentgyörgy

80% 60% 40% 20% 0% 100% 80% 60% 40% 20%

.0 2 07 .0 5. 16 07 .0 5. 30 07 .0 6. 13 07 .0 6. 27 07 .0 7. 11 07 .0 7. 25 07 .0 8. 08 07 .0 8. 22 07 .0 9. 07 05 .0 5. 02 07 .0 5. 16 07 .0 5. 30 07 .0 6. 13 07 .0 6. 27 07 .0 7. 11 07 .0 7. 25 07 .0 8. 08 07 .0 8. 22 07 .0 9. 05

0%

07 .0 5

Orius fajok megoszlása

Jászfényszaru 3.

0% 100%

O. niger

O. minutus

O. majusculus

163

O. niger

O. minutus

O. majusculus

21. melléklet A paprikavirágokban lévı tripsznépesség fejlettségbeli megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban helyszínenként (Jászság, 2006)

Jászfényszaru 1.

100%

kísérleti

kontroll

80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 2.

0% 100% 80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 3.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 1.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 2.

80% 60% 40% 20%

Pusztamonostor

0% 100% 80% 60% 40% 20% 0% 100% Jászfelsıszentgyörgy

80% 60% 40% 20%

7.

13 06 .0 7. 20 06 .0 7. 27 06 .0 8. 03 06 .0 8. 10 06 .0 8. 17 06 .0 8. 24 06 .0 8. 31 06 .0 9. 07 06 . 0 6 09 . .0 14 7. 13 06 .0 7. 20 06 .0 7. 27 06 .0 8. 03 06 .0 8. 10 06 .0 8. 17 06 .0 8. 24 06 .0 8. 31 06 .0 9. 07 06 .0 9. 14

0%

06 .0

Tripsz imágók és lárvák megoszlása

0% 100%

imágó

lárva

imágó

164

lárva

22. melléklet A paprikavirágokban lévı tripsznépesség fejlettségbeli megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban helyszínenként (Jászság és Gödöllı, 2007) 100%

kontroll

kísérleti

Gödöllı

80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 2.

0% 100%

80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 3.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 1.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 2.

80% 60% 40% 20%

Pusztamonostor

0% 100% 80% 60% 40% 20% 0% 100% 80% 60% 40% 20% 0%

07 .0 5. 02 07 .0 5. 16 07 .0 5. 30 07 .0 6. 13 07 .0 6. 27 07 .0 7. 11 07 .0 7. 25 07 .0 8. 08 07 .0 8. 22 07 .0 9. 07 05 .0 5. 02 07 .0 5. 16 07 .0 5. 30 07 .0 6. 13 07 .0 6. 27 07 .0 7. 11 07 .0 7. 25 07 .0 8. 08 07 .0 8. 22 07 .0 9. 05

Jászfelsıszentgyörgy

Tripsz imágók és lárvák megoszlása

0% 100%

imágó

imágó

lárva

165

lárva

23. melléklet A paprikavirágokban lévı tripszfajok megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban helyszínenként (Jászság, 2006)

kísérleti

Jászfényszaru 1.

100%

kontroll

80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 2.

0% 100% 80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 3.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 1.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 2.

80% 60% 40% 20% 0%

80% 60% 40% 20% 0% 100% 80% 60% 40% 20%

06 .0 7

06 .0 7

.1 3

0% .2 0 06 .0 7. 27 06 .0 8. 03 06 .0 8. 10 06 .0 8. 17 06 .0 8. 24 06 .0 8. 31 06 .0 9. 07 06 06.09 .0 .1 7. 4 13 06 .0 7. 20 06 .0 7. 27 06 .0 8. 03 06 .0 8. 10 06 .0 8. 17 06 .0 8. 24 06 .0 8. 31 06 .0 9. 07 06 .0 9. 14

Pusztamonostor

100%

Jászfelsıszentgyörgy

Tripsz fajok megoszlása

0% 100%

F.occidentalis

T.tabaci

F.occidentalis

F.intonsa

166

T.tabaci

F.intonsa

24. melléklet A paprikavirágokban lévı tripszfajok megoszlásának idıbeli alakulása a kísérleti és a kontroll fóliasátrakban helyszínenként (Jászság és Gödöllı, 2007) 100%

kísérleti

kontroll

Gödöllı

80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 2.

0% 100% 80% 60% 40% 20%

Jászfényszaru 3.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 1.

80% 60% 40% 20% 0% 100%

Boldog 2.

80% 60% 40% 20%

Pusztamonostor

0% 100% 80% 60% 40% 20% 0% 100%

80% 60% 40% 20%

.0 2 07 .0 5. 16 07 .0 5. 30 07 .0 6. 13 07 .0 6. 27 07 .0 7. 11 07 .0 7. 25 07 .0 8. 08 07 .0 8. 22 07 .0 9. 07 05 .0 5. 02 07 .0 5. 16 07 .0 5. 30 07 .0 6. 13 07 .0 6. 27 07 .0 7. 11 07 .0 7. 25 07 .0 8. 08 07 .0 8. 22 07 .0 9. 05

0%

07 .0 5

Jászfelsıszentgyörgy

Tripsz fajok megoszlása

0% 100%

F.occidentalis

T.tabaci

F.occidentalis

F.intonsa

167

T.tabaci

F.intonsa

7.2.3. Az értekezés témakörében megjelent publikációk Lektorált magyar nyelvő cikk: Bán G., Nagy A., Zrubecz P. és Tóth F. (2007): Elsı tapasztalatok a közönséges karolópók (Xyticus kochi Thorell) nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis Pergande) elleni felhasználásáról üzemi mérető hajtatott paprikában. Növényvédelem 43 (5): 169-174. Nagy A., Bán G., Tóth F., Zrubecz P. és Szemerády K. (2007): A közönséges karolópók (Xyticus kochi Thorell) dózisának és a felülkezelés szükségességének vizsgálata a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis Pergande) elleni védekezésben. Növényvédelem 43 (7): 281-285. Bán G., Tóth F. és Orosz Sz. (2007): Elsı tapasztalatok a hajtatott paprika ízeltlábú-együttesének változatosabbá tételérıl. Növényvédelem 43 (11): 515-521. Bán G. és Tóth F. (2009): Tripszek és levéltetvek elleni védekezés vegyes ízeltlábú-együttessel hajtatott paprikában. Növényvédelem 45 (1): 5-14. Bán G., Pintér A., Fetykó K., Orosz Sz., Veres A. és Tóth F. (2010): A betelepített vegyes ízeltlábú-együttes felhasználási lehetısége hajtatott paprika biológiai védelmében. Állattani Közlemények 95 (1): 11-23. Lektorált angol nyelvő cikk: Tóth F., Veres A., Orosz Sz., Fetykó K., Brajda J., Nagy A., Bán G., Zrubecz P., Szénási Á.: (2006) Landscape resources vs. commercial biocontrol agents in protection of greenhouse sweet pepper – a new exploratory project in Hungary. IOBC wprs Bulletin 2006 Vol. 29 (6):129-132. Bán G., Tóth F. és Orosz Sz. (2009): Diversifying arthropod assemblages of greenhouse pepper – preliminary results. Acta Phytopatologica et Entomologica Hungarica 44 (1): 101-110. Nagy A., Bán G., Tóth F., Zrubecz P. és Szemerády K. (2010): Technological questions during the use of Xysticus kochi against Frankliniella occidentalis in greenhouse pepper. Acta Phytopatologica et Entomologica Hungarica Vol. 45 (1): 159-172. Bán G., Fetykó K. és Tóth F. (2010): Predatory arthropod assemblages of alfalfa and stinging nettle as potential biological control agents of greenhouse pests. Acta Phytopatologica et Entomologica Hungarica Vol. 45 (1): 125-134. Bán G., Fetykó K. és Tóth F. (2010): Application of mass-collected, non-selected arthropod assemblages to control pests of greenhouse sweet pepper in Hungary. North Western Journal of Zoology (elfogadott kézirat)

168

Elıadás összefoglalás (magyar nyelvő): Bán G., Nagy A., Tóth F. (2006): A közönséges karolópók (Xysticus kochi) nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) elleni alkalmazása során felmerülı technológiai kérdések (dózis, felülkezelés) vizsgálata hajtatott paprikán. 52. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2006. február 23-24., 10. p. Bán G., Tóth F. és Orosz Sz. (2007): Elsı tapasztalatok a hajtatott paprika ízeltlábú-együttesének változatosabbá tételérıl. 53. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2007. február 20-21., 7. p. Bán G., Tóth F. és Nagy A. (2007): A tripszek elleni védekezés fejlesztése hajtatott paprikában: a közönséges karolópóktól (Xysticus kochi) a „mezei vegyesig”. 8. Magyar Pókász Találkozó, Dunasziget - Sérfenyısziget, 2007. szeptember 21-23., 10-11. Bán G. és Tóth F. (2008): Új eredmények a hajtatott paprika ízeltlábú-együttesének változatosabbá tételérıl. 54. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2008. február 27-28., 15. p. Bán G. és Tóth F. (2009): Tripszek és levéltetvek ellen kijuttatott vegyes ízeltlábú-együttes alkalmazása

során

felmerülı

gyakorlati

kérdések

vizsgálata

hajtatott

Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2009. február 23-24., 16. p.

169

paprikában.

55.

8. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Szeretnék köszönetet mondani Dr. Tóth Ferenc egyetemi docensnek, témavezetımnek, hogy az elmúlt évek során nem csak szakmai segítséget nyújtott a kísérletek elvégzéshez és az eredmények értékeléséhez, hanem világlátásának megismertetésével hozzájárult gondolatvilágom fejlıdéséhez

is.

Köszönettel

tartozom

Nagy

Attila

agrárszakértınek,

volt

egyetemi

konzulensemnek, akinek a munkája és segítsége nélkül valószínőleg nem indultam volna el a kutatói pályán. Köszönettel tartozok Kassai Tamás egyetemi tanársegéd és szaktanácsadónak a kísérlet szervezésében, valamint a termelıkkel való kapcsolattartásban nyújtott segítségéért. Köszönjük a kísérletben résztvevı jászsági paprikatermelıknek – Kollár Ferencnek, Sinkovics Rajmundnak, Török Imrének, Petrovics Istvánnak, Horváth Tihamérnak, Langa Józsefnek és Versegi Lászlónak az együttmőködést és a kísérleti helyszínek biztosítását. Köszönöm a pókok határozásában nyújtott közvetlen segítségét Fetykó Kinga biológusnak, valamint a preparált tripszek határozását Orosz Szilvia rovartani mérnökszakértınek. Köszönöm Veres Andrea Phd hallgatónak a virágpoloskák határozásának kezdeti lépéseinél nyújtott segítségét. Szeretnék köszönetet mondani a Növényvédelmi Intézet minden munkatársának a munkám során nyújtott közvetlen, illetve közvetett segítségükért. Továbbá köszönettel tartozok Tóth Melinda növényvédelmi szakmérnök hallgatónak, Hacsavecz Péter, Krausz Péter és Balás Gergı egyetemi hallgatónak a kísérletek során végzett munkájukért. Köszönettel tartozok a mőhelyvita két opponensének, Dr. Kiss Balázs tudományos fımunkatársnak és Dr. Szénási Ágnes egyetemi adjunktusnak, hogy bírálataikkal, illetve javaslataikkal segítették a munkám tökéletesítését. Köszönöm Tóthné Bogdányi Franciskának az angol fordításokat. Végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani feleségemnek, szüleimnek, nıvéremnek,

valamint

minden

közeli

hozzátartozómnak

támogatásukért.

A kutatást a GAK ALAP 1-00052/2004 pályázat támogatta.

170

és

barátomnak

mindennemő