TRIANON ÉS A REFORMÁTUS EGYHÁZ Köszönetet mondok a megszólalás lehetőségéért a Magyarok Világszövetsége nevében is, amely szervezet minden esztendőben – így a mai napon szintén - demonstrál a versaillesi palota előtt, hogy az ország-világ figyelmét felhívja az 1920-ban, majd 1947-ban ismételten a magyarság sérelmére ránk kényszerített, méltatlan Diktátum igazságtalanságaira. Minden tiszteletem azoké, akik az idejüket a magyarságnak talán ezen legfontosabb sorskérdésére áldozzák. Nagy témába fogunk, nem tudunk egy alkalommal mindent elmondani, amit kellene, de a hallottakról a lehetőségek és igények szerint tovább beszélgethetünk. „A nagy tragédia,1 Merénylet a magyarság ellen,2 A magyarság genocídiuma, Magyar holocaust” 3 –címeken jelentek meg pl. Trianont elemző kötetek. Vecseklői József pedig a könyvében nemzetgyilkossági kísérletnek nevezi a történelmi Magyarország szétdarabolását, magam is ezzel a kifejezéssel azonosulok leginkább. 4 Ma már tudjuk, hogy a béke nem béke volt, hanem fegyverszünet két világégés között, a szerződés pedig valójában nem egyenlő felek között megkötött, valódi szerződés, hanem a győztesek parancsai a legyőzötteknek, röviden: diktátum. Azok a vádak azonban, amelyek alapján Magyarországot elítélték – felelőssége a háború kirobbantásáért és a nemzeti kisebbségek erőszakos elmagyarosítása, stb. – történetileg nem igazolhatóak: ezért mondhatjuk, hogy az ítélet sokkal több, mint igazságtalan: gyalázatos szélhámosságok sorozata. 2020-ban lesz 100 esztendeje ennek, de – Raffay Ernő könyveiből 5 megtudjuk – valójában már most, 2017-ben 100 éve annak, hogy a francia Nagy-Oriens szabadkőműves páholy nemzetközi nagygyűlést tartott,- amire „véletlenül” nem hívták meg a német és a magyar páholyok képviselőit, s amin nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia megdöntéséről határoztak, hanem Magyarország szétdarabolásáról is. Ez ugyancsak „véletlenül” egybeesett azzal az elhibázott francia és szövetséges külpolitikai elgondolással, amely a nagy vetélytárs – Németország - gyengítését a szomszédainkból alakított Kisantant - államok támogatásával kívánta elérni, amelyek fölött tartósan befolyást gyakorolhat. Ez tehát mindazoknak, akik a német szövetségből nem voltak kimozdíthatók, megpecsételte a sorsát. Az Osztrák-Magyar Monarchiának volt kilépési kísérlete, azt azonban Németország gyorsan és határozottan megakadályozta. Az Antant politikai céljainak nemcsak a Monarchia, hanem az egységes Kárpát-medence is útjában állt. Az a külpolitika pedig, amely a magyarság érdekeit nemzetközileg fajsúlyosan képviselte volna, nem létezett sem itthon, sem az emigrációban. Az 1918-as Padovai Fegyverszünet megkötésénél még nincs szó Magyarország szétdarabolásáról, a demarkációs vonalak sem egyeznek a trianoniakkal, mivel közben vált nyilvánvalóvá, hogy érdemi tárgyalás azokról a területekről folyhat, melyeket az egyes országok a saját katonai ellenőrzésük alatt tartanak. Nálunk ezt a Tanácsköztársaság Károlyi-kormányának hadügyminisztere megoldotta: - amíg a Monarchia hadseregéből hazatérő más etnikumúakat azonnal besorozták saját nemzeti hadseregükbe, a hazatérő és az itthoni magyar katonaságot szélnek eresztették. Következésképpen nem maradt haderő a magyarlakta területek védelmezésére. A „patkánylázadás” egyébként is felrúgta a magyar történelmi alkotmányt, megtagadta a válságos időkben kapaszkodót jelentő, hazai közjogot, ezzel is védekezésképtelenné téve az országot. 6 A magyarországi szovjet-köztársaság kizárta Magyarországot a szalonképes tárgyalópartnerek közül és román rablóhadjáratot szabadított az országra. Félve a bolsevizmus további terjedésétől, egy szovjet-magyarországgal akkor egyetlen európai ország sem lett volna hajlandó semmilyen békét kötni. Az óriási elánnal folytatott Kisantant propaganda zöld utat nyitott a nyugati politikusoknak, ahhoz, hogy Magyarországot semmibe vegyék, a magyarságot gyakorlatilag leírták.
1
Padányi Viktor: A nagy tragédia. I-II. Hídfő Baráti Köre Kvk. Nunawading, 1977. Radics Géza: Merénylet a magyarság ellen. Szabad Magyar Református Egyház Kvk. Chicago, 2010. 3 Zétényi Csukás Ferenc: A magyar holokauszt. Bp. 2017. 4 Vecseklőy József: Nemzetgyilkossági kísérlet. Magyar Ház Szkítia Kvk. Bp. 2011. 5 Raffay Ernő: A szabadkőművesség Trianon előtt. Nagy Könyvek Magyarország Kvk. Bp. 2010. – Harcoló szabadkőművesség. Küzdelem a katolikus egyház ellen. Kárpátia Stúdió Kvk. Bp. 2011. 6 Kocsis István: A szentkorona-eszme időszerűsége. Püski Kvk. Bp. 2012. 20. 2
A Közép-Európa sorsáról döntő hatalmak angol, francia, amerikai képviselői botrányos tájékozatlanságról és tudatlanságról tettek tanúságot a kárpát-medencei kérdésekben. A Diktátumot az Antant részéről is sokan kifogásolták, abszurditását az angol és olasz fő tárgyaló még az aláírásakor is szóvá tette, azonban a felülvizsgálatára mégsem került sor. 7 Még Clemenceau is kijelentette, hogy ha jobban ismeri a románokat, nem adták volna nekik a csonka hazánknál nagyobb Erdélyt. Mint ahogy számos európai vezető kimondta a két háború között, hogy a Diktátum méltánytalan és igazságtalan, mégis megismételték 1947-ben brutálisabban, mint 1920-ban, hiszen a szláv, román többség nagyobb politikai hasznot ígért az Antantnak, mint az ott 1.100 éve államalkotó, őslakos 7-9 milliós magyarság. Mivel a nemzetgyilkosság a II. világháborút követően tiltott téma maradt, a megfelelő feldolgozásáról a mai napig nem beszélhetünk. Népünk nem ismerkedhetett meg kimerítően sem az előzményeivel, sem a következményeivel annak, hogy egy jelentős birodalom polgárából egy kis ország polgárává lett 20.886.487 lakosúból egyik napról a másikra 7.599.246 lakosú országban találta magát, aminek a területe 325.000 km2-ről 92.000 km2-re csökkent, kb. 3,5 millió magyar pedig román, jugoszláv, csehszlovák, osztrák állampolgár lett, anélkül, hogy megkérdezték volna a véleményét vagy szavazhatott volna erről. 8 Azóta pedig már részben szlovén, horvát, szerb, ukrán, szlovák állampolgárok is lettek, vagyis a magyarság nyolc féle állampolgárságúvá vált a Kárpátmedencében. A homogenizálás, elüldözés, kipusztítás, beolvasztás révén a nemzetiségi arányok- minden nemzetközi joggal ellentétes - erőszakos megváltoztatása valamennyi utódállamra jellemző. Amíg náluk érvényesült a homogén nemzetállam - egyébként csődöt mondott - francia modellje, amely a kulturális örökség által franciává olvasztott volna minden etnikai kisebbséget, az utódállamokban támogatást nyert, a magyaroknál ugyanezért szankciókkal fenyegettek. Senkinek nem lehetnek olyan illúziói, hogy amennyiben az elszakított nemzetrészek beolvasztása teljes sikerrel jár, akkor ez a folyamat megáll a Csonka-Magyarország számára megállapított határoknál. Nem árt tudatosítani: a maradék ország magyarsága sokkal tartozik a határon túli nemzettestvéreinek. Témánk: - mit jelentett Trianon a magyar keresztyénség, s azon belül első sorban a Magyar Református Egyház számára? A református egyház a Diktátumra Jézus Krisztusnak a kereszten mondott szavával reagált: „elvégeztetett”. Hóhérbárd csonkolta szét a magyar nemzetet – írták vezércikkben – Trianon szitokszó lesz és nemcsak a franciák, hanem egész Európa szégyellni fogja azt, amit elkövettek. Ma már tudjuk, amit azelőtt is tudhattunk volna: - a nyugatiak lelkiismeretleneknek és szégyenteleneknek bizonyultak. Az egyházkormányzat ebben a helyzetben arra törekedett, hogy ha a politikai határok gúnyhatárokká váltak is, az egyházalkotmányt és az egyházi közigazgatás egységét meg kell őrizni a Kárpát-medencében. Ezért nemcsak az utódállamokhoz, hanem egyidejűleg nemzetközi fórumokhoz is fordult legalább az egyház szervezeti egységének a megőrzése érdekében: - eredménytelenül. A döntő szót a Kisantant államok mondták ki, melyek az egyházi közigazgatás megtartásának ürügyén is az újonnan szerzett területeik egységének a megbontására gyanakodtak. Így a hagyományos egyházszervezet megőrzését egyik felekezet esetében sem támogatták, sőt hatalmi szóval kényszerítették ki az új egyházszervezetek kialakítását az elszakított területeken. A Magyarországi Református Egyház Zsinata hozzájárult ahhoz, hogy az elszakított részek egyházi vezetői belátásuk szerint alakítsák újjá egyházszervezetüket. 9 Később, a Horthy - rendszerben az I. és II. Bécsi Döntés nyomán – melyek ugyancsak a trianonihoz hasonló nemzetközi szerződéseknek tekinthetők - a magyarlakta Felvidék és ÉszakErdély visszacsatolása, valamint a magyar csapatok bevonulása Délvidékre és Kárpátaljára újabb egyházi átszervezést követeltek, amit az 1947-es, megismételt Trianon visszarendeződése követett. Ezek az oda-visszaszervezések természetesen nem tettek jót az egyházi életnek. A magyar keresztyén felekezetek lélekszámát – azon túl, hogy egyszerre egy 13 millióval kisebb lélekszámú országban találták magukat - erőteljesen befolyásolta a háborús vérveszteség, az 7
Botos László: Út a trianoni békeparancshoz. Magna Lingua Kvk. Rochester, 2001. 318-329. Magyar katekizmus…Bp. 1927. 24-25. 9 Csohány János: Trianon és a Magyar Református Egyház. In: Csohány J.: Tegnap és tegnapelőtt. Debrecen, 2016. 163173. 8
utódállamok hatóságaitól elszenvedett atrocitások, az emiatt külföldre menekülők és az anyaországba áttelepülők százezrei. veszteség %-ban:
1910:
1920:
Római katolikus egyház Görög katolikus egyház Görög keleti egyház
10.889.000 2.026.000 2.987.000
5.105.375 175.000 50.918
53 91 88
Református egyház Evangélikus egyház Unitárius egyház Protestáns kisegyházak
2.621.000 1.340.000 74.000 17.000
1.671.052 497.126 6.234 10.487
36 63 92 38 10
Izraelita felekezet
932.000
473.355
49
Amint látható, a Budapest-központú unitárius, valamint görög katolikus és görög keleti felekezetek az egyháztesteik 90 %-os többségéből szakadtak ki Trianonnal és hozzá kellett szokniuk a kisebbségi sorshoz. A római katolikus és az evangélikus egyházak lélekszáma kevesebb, mint a felére csökkent, a többi protestáns felekezeté nagyjából harmadával lett kevesebb. A 18 római katolikus egyházmegyéből csak hármat nem csonkított meg Trianon, s a 3,310 plébániából 1,432 maradt, 57 %-os veszteséget okozva a felekezetnek. A katolikusság (római és görög együtt) akkor a népesség 65 %-át, a reformátusság pedig a 21,4 %-át tette ki. Maradék országunkban a határ menti református egyházmegyék valamennyien csonkák lettek. A megmaradt 4 egyházkerület lélekszáma: Tiszántúl Dunamellék Tiszáninnen Dunántúl
Elszakított egyházközségek száma : 1.130.000 924.279 230 484.000 515.957 32 280.000 203.686 140 266.000 177.490 75 2.160.000 1.821.412 477
A maradék országunk négy egyházkerületében az egyházközségek életét a zsinat, az egyházkerületi és egyházmegyei közgyűlések mellett később 4 püspök, 27 esperes, 1310 lelkipásztor és 20.000 presbiter irányította. egyházmegye egyházközség felsőoktatási intézmény középiskola elemi népiskola lelkipásztor gimnáziumi tanár tanító
Trianon előtt: 57 2.086 14 27 1.753 2.063 418 3.215
Trianon után: 27 1.010 8 18 1.118 1.035 274 2.252 11
A Tiszántúli Református Egyházkerület Romániához szakított 8 egyházmegyéjének 153 egyházközségéből alakult meg a Partium, a Bánság és Szatmár területén a Királyhágómelléki Református egyházkerület 1921-ben.
10 11
Makkai Sándor: A magyar reformátusság egyházi élete. = Igazság és Élet Füzetei No. 17. Debrecen, 1940. 17. A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990. Tanulmányok. SRK Teol. Akad. Kvk. Sárospatak, 1999. 27.
Ugyancsak a Tiszántúli és kis részben a Tiszáninneni Református Egyházkerületből Csehszlovákiához (azután a Szovjetunióhoz, majd Ukrajnához) szakított, 77 egyházközségből 65.000 lélekkel alakult meg 1923-tól a későbbi Kárpátaljai Református Egyházkerület. A Felvidéken 1921-ben alakított egyházkerületet a Csehszlovákiai Református Konvent. A Felvidéken a cseh statisztikák már 1921-ben az 1.100.000 magyar lélekszámának a drasztikus csökkenéséről szóltak, 1930-ban pedig megállapították a magyar nemzetiség 15 %-os arányát. A mai Szlovákiai Református Keresztyén Egyház területén Trianon előtt 223.168 reformátust tartottak nyilván, s 1925-ben lelkészképző akadémiát indítottak Losoncon, 1935-ben pedig tanítóképzőt Komáromban. Jelenleg a 9 egyházmegyéből 2 szlovák. A 307 egyházközségben és 59 szórványgyülekezetben kb. 100.000 reformátussal számolhatunk. A 235 lelkipásztorból 200 magyar. Az egyház teológiai akadémiát, kántorképzőt, 2 gimnáziumot, 5 alapiskolát, 1 óvodát működtet. Délen 1918-ban három magyarországi egyházkerületből 58 református gyülekezet szakadt ki, melyekből 37 volt magyar nyelvű. Csupán 1930-ban rendezték az ottani egyház közjogi helyzetét, amikor szervezetileg megalakulhattak, először Jugoszláv Királysági Keresztyén Református Egyház – néven. Az Őrvidéken 1922-ben szakították meg a református gyülekezetek kapcsolatát az anyaországi egyházzal és 1923-ban voltak kénytelenek a Bécsi Református Szuperintendencia kötelékébe csatlakozni, 10.442 lélekkel. A magyar reformátusok lélekszáma: maradék országiak: 2.300.000 erdélyiek: 600.000 királyhágómellékiek: 250.000 kárpátaljaiak: 150.000 felvidékiek: 77.000 vajdaságiak: 50.000 nyugat-európaiak: egyesült államokbeliek:
50.000 170.000 3.647.000
12
A népesség – és benne a református hittestvéreink – számát nagymértékben befolyásolta az utóbbi években a határok megváltozása (Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlásával, Ukrajna megalakításával), a háborús viszonyok (délszláv és ukrajnai), a folyamatos áttelepülés a maradék országba, valamint a gazdasági elvándorlás nyugatra és tengeren túlra. A csökkenő lélekszám tekintetében nem becsülhetjük le az ateista diktatúra 4 évtizedes tevékenységét és káros utóhatásait, mint ahogy napjainkban a liberális demokrácia keresztyén-ellenes tendenciáit sem. Ne feledjük, hogy a kétszer-háromszor akkora felekezetekkel a magyar keresztyénség súlya sokkal jelentősebb volna, mind itthon, mind a nagyvilágban. A lelki értékek mellett sokat jelent a szellemi értékeink megritkulása: - egyházi szervezetek, intézmények, sajtók betiltása. Trianonnal műkincsek, galériák, könyvtárak, emlékhelyek, az épített örökségünk a határon túl részben pusztításra, részben idegen tulajdonba kerültek. Mindenütt történelmi emlékhelyek százai tűntek el, hogy ne emlékeztessenek a magyar időkre, a megmaradtak pedig kiestek a nemzeti emlékezetből, lassan itthon is elfelejtik őket. Nemcsak a területünk és tárgyi emlékeink, hanem a szellemi életünk is csonkolásra került: történelmünk tagadása, hamisítása, eltulajdonítása folyamatos. Históriánkat, művelődéstörténetünket kisajátítják. Trianon feldolgozása nélkül nem érthetjük az elmúlt évszázadok hazájukat szerető íróit, költőit mivel nekik a magyar haza mindig a Kárpát-medence egészét jelentette és sohasem annak egy csonka harmadát. Trianon nemcsak nálunk volt tabu-téma, hanem minden európai országban, mivel nem tanítottak róla az iskolában, s a problémáit nem engedték nemzetközi fórumokon tárgyalni. A külföldi közvéleményben szinte teljes a tudatlanság Trianonról. Nem kívánom különösebben ecsetelni most, hogy mit jelentett a Kárpát-medence minden lakosa és benne a magyarság számára a hazának – egy szinte tökéletes földrajzi egységnek – a 12
1949. évi adat.
feldarabolása, a rokonsági kapcsolatok durva megszakítása, a határokat hermetikusan lezáró és a nemzetrészeket egymástól - főként az anyaországtól – elzáró brutalitása, a fejlődésképtelenné csonkolt, stratégiailag védhetetlenné tett, maradék ország anyagi kifosztása, az évszázadokig egymásra utalt országrészek gazdasági kapcsolatainak felszámolása, korábban központi települések és régiók határszéli perifériává züllesztése, a maradék ország politikai, gazdasági, kulturális elszigetelése hosszú éveken át a külvilágtól, az elcsatolt nemzetrészek erőszakos homogenizálása, melynek során a magyarság egy kulturálisan nálánál primitívebb többség uralma alá került. 13 Hogyan élte ezt meg a mi népünk? Amikor a Diktátumot kihirdették, megállt az élet, gyászba öltözött emberek borultak össze az utcákon, szóltak a harangok és senki sem nyugodott bele és senki nem hitte, hogy mindez így maradhat. Azt, hogy hogyan élték át a nemzetgyilkosságot, jól fejezi ki Tormay Cécilenek június 4-én az elcsatolt magyar nemzetrészek asszonyaihoz írt levele: „Testvéreink! Nem búcsúzni, de esküt tenni jövünk ma hozzátok! Könnyben és fájdalomban, az emberiség örök szégyenének óráján, a ránk erőszakolt béke aláírásakor esküszünk, hogy Rólatok és a földről, melyen éltek, lemondani nem fogunk. A szerződés alá, mely békét nem jelent, csak a konok, vad kényszer csikarhatta ki egyetlen hivatalos kéz aláírását, melyet milliónyi tiltakozó, szabad kéz megtagad. Emberi erő, rabló mohóság, jogtalan zsarnoki szó, sem írott betűvel, sem szuronyok hegyével, sem ásó vasával közénk határokat nem vonhat soha. A férfiak kezéből kicsavarhatta a fegyvert hazaárulók bűne, győztesek erőszakos parancsa – az asszonyok láthatatlan, szent fegyvere érintetlenül a miénk marad. Őrizői leszünk a lángnak az éjszakában! Lelkiismerete leszünk nemzetünknek! És Rólatok fogunk mesélni fiainknak, értetek fogjuk imára kulcsolni Magyarország minden gyermekének kezét, míg nyíltan újra összeforrhat az, amit ezer év közös emléke, hitünk közös templomai, vérünk közös eredő forrása összeköt elválaszthatatlanul. Hiába tépnek szét! Ne feledjétek – megtépetten is egyek vagyunk! Jézus megtörte a kenyeret, kehelybe töltötte a bort, de a megtört kenyér minden darabja, a kiöntött bor minden cseppje azért oszthatatlanul az ő teste, az ő vére marad. Megtört kenyér ma Magyarország földje, szétöntött bor folyóinak vize, de azért minden rögében és minden csepp vizében – miként kenyerében és borában az Úr – megoszthatatlanul jelen van egész Magyarország. Szántóföldetek, kis udvarotok kertje, virágcserepek földje az ablak közén: - Magyarország teste az. Az ér a fűzes alatt, a kút, a kancsótok vize: - Magyarország vére az! Tanítsátok meg erre a vigasztaló, szent titokra gyermekeiteket, hogy vértanúságotokban vélük együtt tudjatok tűrni, bízni, várni a bitorlók között, míg eljön a magyarok nagy órája. Mert eljön az óra! És akkor el fognak menni Hozzátok a magyar férfiak, hogy zászlóikon elvigyék a szabadságot Nektek és nyomukban el fogunk menni, mi asszonyok, hogy elvigyük szívünkben a szeretetet. Isten minket úgy segéljen !” Ma már azt kérdezhetjük: - vannak-e még Istennek, hazának, családnak elkötelezett magyar lányok, asszonyok, édesanyák, akik Tormay Cécile fogadalmához hűségesen nevelik gyermekeiket, unokáikat? Trianon – ahogy négy nemzedék óta, úgy - napjainkban is szedi az áldozatait: az akkor ránk mért vereség ördögi körben, a legkülönbözőbb területeken újra és újra ismétlődik. Akár feldolgoztuk Trianont, akár nem, árnyalja a lelki-szellemi állapotunkat, közvetlenül vagy közvetve hat ránk, öntudatlanul is befolyásolja hétköznapjainkat. Védekeznünk kell a lelki-szellemi- erkölcsi csonkolás következményeivel szemben. Szedi az áldozatait az elszakított országrészekben, ahol hátrányos megkülönböztetést vállalnak a szülőföldjükön maradók és alapvető emberi jogokért kell újra és újra síkra szállniuk, miközben szenvedik a megörökölt kisebbségi tudatot. Szedi az áldozatait az anyaországba áttelepülők között, akiknek el kell szenvedniük azt a megaláztatást, hogy nem ismerik el a magyarságukat azok, akik Trianonnal nincsenek tisztában, mivel itthon sem tanultak, hallottak róla. Szedi az áldozatait az ilyen körülmények miatt külföldre menekülők között, akik pár nemzedéken belül számosan föladják kulturális gyökereiket. A szomszédoknál a rossz lelkiismeret, a sok hazugság, a rágalmazás, a hamisítás trianoni pszichózishoz vezetett, aminek újratermelődő gyümölcse az ellenségkép részévé tett magyarság, a félelem, az agresszív ítélkezés a magyarok irányában és – néhol magyar-verésekkel párosuló – magyargyűlölet. 14 A Kisantant utódállamainak létrehozása nem oldotta meg a nemzetiségi 13 14
Gróf Apponyi Albert trianoni beszéde. Litera Kvk. Székelyudvarhely, 2002. 3-17. Kocsis István: Trianoni pszichózisok. In: Trianon kalendárium. Trianon Társaság Kvk. 1997. Bp.1997. 37-54.
problémákat a térségben, sőt, elmélyítette, s a magyar nemzetrészek elcsatolásának hivatkozott előnyeit sehol, semmilyen területen sem igazolták a mögöttünk hagyott évtizedek. A hivatalos magyar álláspontot az, hogy nincs területi követelésünk, amit szinte minden kormánnyal elismételtetnek a szomszédaink, annak ellenére, hogy a nemzetközi jog az etnikai kisebbségeknek elméletileg megengedi a kiszakadást egy országból. Viszont a magyar tolerancia fejében a határon túli magyarságnak kért alapvető emberi jogokat, autonómiát, önrendelkezést sehol sem biztosították megfelelően a magyar kisebbségeknek. Ezen próbált segíteni társadalmunk egy nemzetnek elkötelezett vékony rétege az elmúlt évtizedek alatt egymás rendszeres meglátogatásával, egyházilag pedig a vendégszolgálatokkal, a testvérgyülekezeti kapcsolatok szervezésével határon innen és túl. 2009-ben az anyaországi Alkotmányozó Zsinat kimondta a szétszakadt református egyháztestek egységét, amihez – legalább formálisan – valamennyien csatlakoztak és egyházunk neve – „magyarországi” helyett - ismét Magyar Református Egyház lett. 15 Miért időszerű kérdés Trianon napjainkban? Azokról, akik azt mondják, hogy miért kell ezekkel az avatag kérdésekkel egyáltalán foglalkozni, kimondhatjuk: - önmagát minősíti az, aki belenyugszik abba, hogy törvényesen háborús bűnösnek nyilvánítható valaki a mai Európában pusztán azért, mert magyarnak született; önmagát minősíti az, aki normálisnak tekinti azt, hogy az új évezred kezdetén szerbek és horvátok vitatkoznak egymással egy színmagyar falu hovatartozásáról, vagy az ukránok és szlovákok a kettévágott magyar településről Szelmencen; aki meg tudja mondani, hogy kinek használ a lemondás a Kárpát-medence egységéről; aki nem szégyelli, hogy a székely csak akkor válik románná, amikor átlépi a csonkamagyar határt, mert itt a saját honfitársai lerománozzák? A magyar társadalom – különösen az ifjúság – egészséges történelmi tudata kizárólag Trianon teljes feldolgozásával, kibeszélésével, tudatosításával állítható helyre. Ennek során nem hallgatható el, hogy mi történt az elmúlt 97 év alatt? (Pl. a visszaadandó horvátországi magyar települések ügye, Kárpátalja felajánlása a szovjet és ukrán időben, a Szlovákia megalakításakor szükséges tárgyalások elmaradása, stb., melyekről a nyilvánosság előtt kevés vagy semennyi szó sem esett.) A Diktátum szövegének korabeli értelmezése (Millerand-levél) időszakos revíziót, akár népszavazást helyezett kilátásba, amikre sohasem került sor. A záradékát, mely tiltja a nemzetiségi arányok megváltoztatását és biztosítja a kisebbségi jogokat, az utódállamok parlamentjei sohasem cikkelyezték be, így valójában a Diktátum sem volt érvényesnek tekinthető. Sokan állítják: - a Diktátum centenáriumán ki kell mondani nemcsak az igazságtalanágát, hanem a semmisségét, vagy nyilatkoznia kell róla a Kárpát-medence országainak és a nemzetközi fórumoknak, nagyhatalmaknak egyaránt. Ha nem hangsúlyozzuk Trianon igazságtalanságát, annak azzal azt üzenjük, hogy a magyarok feladták az elszakított nemzetrészekért folytatott küzdelmet és a végső rendezésnél sem hivatkozhatnak már a Diktátumra. 16 Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy magyarság Trianonjához hasonló veszedelem fenyegeti Európát, melynek iszlámizálása nemcsak a keresztyénségnek, az egyházaknak, hanem egész Európának a gazdasági, társadalmi, kulturális végét jelenti. Ezért a Magyarok Világszövetsége az „Igazságot Magyarországnak!” – jelszó mintájára, Trianon ügyében az „Igazságot Európának !” –című felhívásával fordult az Európai Parlamenthez. Trianon centenáriumára készülve a Magyarok Világszövetsége a mai nappal, a Magyarok Világkongresszusának határozata értelmében felhívást tesz közzé és akciót kezdeményez „Magyar az, akinek fáj Trianon - Tégy Trianon ellen!” –címmel, hogy nemzetközi igazságtételt és érdemi változást követeljen és érjen el. A történelmünkből – akár csupán Trianon feldolgozásából – megtanulhattuk, hogy emberektől, politikai rendszerektől, világhatalmaktól nem várhatunk semmi jót. A magyarság
15 16
Református Generális Konvent nyilatkozata a trianoni döntés 90. évfordulóján. Debrecen, 2009. május 22. Balogh Sándor: Időszerű-e Trianonról beszélni? In: Trianon kalendárium. Trianon Társaság Kvk. Bp. 1998. 66-67.
Nagyhetét és Nagypéntekjét követően a Magyar Húsvét és a Magyar Pünkösd a Mindenható kezében van: - Tőle kérhetjük és kérjük el. Sárospatak, 2017. Pünkösdjén. Kiss Endre József
