trendek és statisztikák elemzése az OECD országokban valamint a

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Gazdálkodás SZAK Levelező tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány

A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK FINANSZÍROZÁSA: trendek és statisztikák elemzése az OECD országokban valamint a Japánban és Magyarországon működő rendszer vizsgálata

Készítette Vargha Márton Gábor Budapest, 2009-05-04

Tartalomjegyzék

1

Bevezetés............................................................................................................................ 5 1.1 A dolgozat célja............................................................................................................ 6 1.2 A dolgozat felépítése .................................................................................................... 7 2 A felsőoktatás finanszírozása az OECD partnerállamokban.............................................. 9 2.1 Felsőoktatási intézmény fogalmának meghatározása .................................................. 9 2.2 Állam vagy magánszféra? ............................................................................................ 9 2.3 Az állami szerepvállalás arányának 3 modellje ......................................................... 12 2.4 Állami finanszírozás................................................................................................... 13 2.4.1 Kereslet, kínálat................................................................................................... 13 2.4.2 Input vagy output?............................................................................................... 14 2.4.3 Intézmény-finanszírozás...................................................................................... 15 2.4.4 Pályázati úton kiosztott támogatások .................................................................. 15 2.4.5 A finanszírozás formái és forrása ........................................................................ 16 2.4.6 Összefoglalás....................................................................................................... 16 2.5 Magán finanszírozás................................................................................................... 17 2.5.1 A tandíjak és a diákoknak nyújtott pénzügyi segítség......................................... 17 2.5.2 Üzleti tevékenységből származó bevételek......................................................... 18 2.5.3 Egyéb................................................................................................................... 18 2.6 Jelenlegi statisztikai trendek a világban ..................................................................... 19 2.7 Összefoglalás.............................................................................................................. 21 3 Finanszírozás Magyarországon ........................................................................................ 22 3.1 Felsőoktatási szervezet fogalma................................................................................. 22 3.2 A rendszer................................................................................................................... 23 3.2.1 Képzési rendszer ................................................................................................. 23 3.2.2 Felsőoktatási intézmények tevékenysége............................................................ 23 3.2.3 Felsőoktatási intézmények autonómiája és gazdálkodása................................... 24 3.3 Fontosabb statisztikai adatok (2005).......................................................................... 24 3.4 Az intézmények költségvetése ................................................................................... 25 3.4.1 Állami források ................................................................................................... 25 3.4.1.1 Normatív finanszírozás ................................................................................ 26 3.4.2 Magán források ................................................................................................... 28 3.5 Felsőoktatási intézmények tevékenységi és forrásstruktúrája.................................... 28 3.6 Egy példa: a Debreceni Egyetem forrásstruktúrája.................................................... 29 3.7 Az országra jellemző trendek ..................................................................................... 32 3.7.1 Statisztika ............................................................................................................ 32 3.7.2 A normatív finanszírozás fejlődése 1990-től napjainkig..................................... 35 3.8 A rendszer problémái ................................................................................................. 37 4 Finanszírozás Japánban .................................................................................................... 38 2

4.1 Felsőoktatási szervezet fogalma................................................................................. 38 4.2 A rendszer................................................................................................................... 38 4.2.1 Képzési rendszer ................................................................................................. 38 4.2.2 Felsőoktatási intézmények tevékenysége............................................................ 39 4.2.3 Felsőoktatási intézmények autonómiája és gazdálkodása................................... 39 4.2.3.1 Az állami intézmények................................................................................. 39 4.2.3.2 A magán intézmények .................................................................................. 40 4.3 Fontosabb statisztikai alapadatok............................................................................... 40 4.4 Az intézmények költségvetése ................................................................................... 41 4.4.1 Állami források ................................................................................................... 41 4.4.2 Magán források ................................................................................................... 42 4.4.3 Források aránya a felsőoktatásban ...................................................................... 43 4.5 Két példa: a Tokyoi Egyetem és a Waseda Egyetem forrásstruktúrája ...................... 44 4.5.1 Tokyoi Egyetem .................................................................................................. 44 4.5.2 Waseda Egyetem ................................................................................................. 47 4.6 Az országra jellemző trendek ..................................................................................... 48 4.6.1 Statisztika ............................................................................................................ 48 4.6.2 A Japán felsőoktatás rövid története finanszírozási szempontból 1990-ig ......... 52 4.6.2.1 Előzmények .................................................................................................. 52 4.6.2.2 Állami intézmények ..................................................................................... 53 4.6.2.3 Magán intézmények ..................................................................................... 54 4.6.3 A 2004-es reformot megelőző finanszírozási rendszer ....................................... 54 4.7 A rendszer problémái ................................................................................................. 55 5 Összefoglalás.................................................................................................................... 56 6 Bibliográfia....................................................................................................................... 59 7 Függelék ........................................................................................................................... 63 7.1 A felsőoktatás előnyei a munkabér vonatkozásában .................................................. 63 7.2 Nemzetközi statisztikai adatok................................................................................... 64 7.3 Felsőoktatási törvény idézetei .................................................................................... 64 7.4 Magyar statisztikai adatok.......................................................................................... 66 7.5 Japán statisztikai adatok ............................................................................................. 67

3

Diagramok és táblázatok

1. diagram 2. diagram 3. diagram 4. diagram 5. diagram 6. diagram 7. diagram 8. diagram 9. diagram 10. diagram 11. diagram 12. diagram 13. diagram 14. diagram

A felsőoktatásba belépők száma a korcsoportjuk arányában 1995-2005-ig ....... 19 A felsőoktatás fontosabb mutatóinak változása 1995-2005-ig............................ 20 A felsőoktatásra való összes ráfordítás százalékos megoszlása 1995-2005........ 20 A felsőoktatás elsőévesei, az összlétszám, és az összlétszám 1990 arányában... 33 Az államilag támogatott létszám alakulása 1997-2008....................................... 33 Az állami támogatás változása, reál- és nominálértéken, a GDP %-ban ............ 34 Egy személyre jutó nominál- és reálértékű támogatás 1991-2007...................... 34 A felsőoktatásban tanulók létszáma és finanszírozás/fő kapcsolata.................... 35 A Japán felsőoktatásban résztvevők összlétszámának változása 1955-2005 ...... 49 A felsőoktatás ráfordításai JPY és a GDP százalékában 1970-2005 ................... 49 A létszám, a reálráfordítás, a ráfordítás/fő, a létszám 1970 %-ban. .................... 50 A létszám, az állami/össz. reál- és nominálráfordítás 1970-2005, bázis 1970.... 50 Létszám, ráfordítás és állami ráfordítás 1989 arányában, 1990-2005................. 51 A össz- és állami ráfordítások és a létszámnövekedés kapcsolata, bázis 1989 ... 51

1. táblázat 2. táblázat 3. táblázat 4. táblázat 5. táblázat 6. táblázat 7. táblázat 8. táblázat 9. táblázat 10. táblázat 11. táblázat 12. táblázat 13. táblázat 14. táblázat 15. táblázat 16. táblázat 17. táblázat 18. táblázat 19. táblázat 20. táblázat 21. táblázat 22. táblázat

A szereplők költségei a felsőoktatásban.............................................................. 10 A szereplők pénzügyi hasznai a felsőoktatásban................................................. 10 A szereplők közvetett hasznai a felsőoktatásban................................................. 11 Ráfordítások a GDP arányában 2005 vagy 2004 ................................................ 12 Az állami finanszírozás csoportosítása ............................................................... 16 Felsőoktatási intézmények tevékenységi és forrásstruktúrája 2007.................... 29 A Debreceni Egyetem forrásai 2007 ................................................................... 30 A Debreceni Egyetem forrásainak, állami-magán forrású csoportosítása 2007.. 30 A Debreceni Egyetem támogatásainak a jogcím szerinti bontása 2007.............. 30 A Debreceni Egyetem állami támogatásainak a bontása, normatív-egyéb 2007 31 A Debreceni Egyetem forrásstruktúrája 2004-2007, eHUF ................................ 31 A Debreceni Egyetem kiadásai mHUF. 2007...................................................... 32 A Debreceni Egyetem forrásstruktúrája 2004-2007, eHUF ................................ 32 Az állami fenntartású intézmények forrásstruktúrája, Japán 2004, Millió JPY.. 43 A magánintézmények forrásstruktúrája, Japán 2003, Millió JPY....................... 44 A Tokyoi Egyetem forrásstruktúrája 2007-ben, Millió JPY................................ 45 A Tokyoi Egyetem forrásai, magán és állami bontásban, 2007Millió JPY......... 45 A Tokyoi Egyetem kiadásai 2007, Millió JPY .................................................... 46 Jogcímek a bevétel és kiadás arányában, Tokyoi Egyetem 2007, Millió JPY .... 46 A Waseda Egyetem forrásstruktúrája, 2007, Millió JPY..................................... 47 A Waseda Egyetem forrásai, magán és állami bontásban, 2007Millió JPY........ 47 A Waseda Egyetem költségei, 2007, Millió JPY................................................. 48

4

1

Bevezetés

Napjainkban az egyik leggyakrabban hallott oktatással kapcsolatos kifejezés a „tudásalapú társadalom”. Ez a fogalom áll, a fejlett és fejlődő országok, sőt a nemzeteken felüli szervezetek (OECD, ENSZ), szociális és kulturális fejlődéssel foglalkozó apparátusai által szentesített stratégiák középpontjában. A tudás, mint eszköz és cél, aminek alapja az oktatás fejlesztése. Az elmúlt két évtizedben a közgazdaságtan sikeresen összekapcsolta a társadalom képzettségi szintjét a gazdasági, kulturális, sőt politikai fejlődés gyorsaságával. 1 Minél nagyobb a tudás, annál gyorsabb a fejlődés. Ez napjainkban már szinte közhelyként ható gondolat, azonban senki nem gondolta 30 évvel ezelőtt, hogy ennyire konkrét összefüggésekről beszélhetünk, főleg nem ennyire széles területen. Fontos kiemelni, hogy nemcsak az elmaradott országokban figyelték meg ezt az összefüggést, hanem az OECD országok között is. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy ezt az összefüggést szem előtt tartva, az oktatáspolitikának minden országban megnőtt a jelentősége az elmúlt évtizedekben. Természetesen az, hogy a oktatás melyik szintjére és formájára koncentráltak a szakpolitikusok és a szakemberek, nagy részben az ország fejlettségétől függött. A fejlődő országokban ahol alacsony szintű az alapfokú oktatásban résztvevő lakosság aránya és a népesség nagy része olvasni sem tud, a leggazdaságosabb oktatáspolitikai befektetés az alapés középfokú oktatás fejlesztése. Ezzel szemben az OECD országokban ahol általános a 14-15 éves korig tartó tankötelezettség, sőt a diákok nagy része 18 éves koráig jár iskolába, a felsőoktatás fejlesztése jóval nagyobb haszonnal kecsegtet mint az azt megelőző szintek. A felsőoktatás növekvő jelentősége figyelhető meg az OECD országokban az emberi erőforrások keresleti oldalán: A kereslet az úgynevezett „képzett munkák” 2 felé történt elmozdulása a „fél-képzett munkák3” felől (1998 és 2006 között 4%-os növekedés az előbbi javára), amelynek eredményeképpen a munkaerőpiacon való elhelyezkedésnek egyre inkább feltétele a felsőfokú képesítés megszerzése. Ezzel párhuzamosan a kínálati oldalon a középiskolát elvégzők aránya a 25-34 éves lakosság körében 2006-ra 80% fölé emelkedett így teremtve meg az alapokat a felsőfokú képzéshez. Jól érzékelteti a fejlődés mértékét, hogy egyes országokban így a legfiatalabb és legidősebb korcsoport közötti különbség akár 25% is lehet. Vagyis egyre általánosabb a középfokú végzettség megszerzése. Ezzel egyidőben a felsőoktatási képesítéssel rendelkezők aránya átlagosan 33%-ra nőtt a 25-34 évesek körében. Láthatjuk, hogy a kereslet és a kínálat a piaci folyamatok szerint egyensúly kialakítására törekszik. Azonban egyelőre a képzett munkák számának a növekedését nem tudja követni a felsőfokú képzettséget szerzők számának a növekedése, így a legtöbb OECD országban több a munkalehetőség, mint a megfelelően képzett munkavállaló.4: A fentiekből levonható következtetés szerint a felsőfokú képzettséggel rendelkező 1 2 3 4

McMahon, Walter W: Education and Development: Measuring the Social Benefits, Oxford University Press 2002 „Skilled job” – felsőoktatási képesítéssel betölthető munkahely „Semi-skilled job” – középiskolai végzettséggel betölthető munkahely A bekezdésben található trendek és adatok forrása: OECD:Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008

5

munkavállalók iránt nőt és a trendek alapján nőni is fog a kereslet tehát: (I)

A közelmúltban nőtt a kereslet a felsőoktatásban és előreláthatóan ez a trend folytatódni fog a közeljövőben is.

A keresletet természetesen ki kell elégíteni, hiszen ahogy azt a közgazdászok bebizonyították, minél magasabb szintű a társadalom képzettsége annál nagyobb a fejlődési potenciál. A kereslet kielégítésére a leggyakrabban használt metódus a felsőoktatási képzést nyújtó intézmények, és az általuk képzett hallgatók számának a növelése. Ez megoldást nyújtana a problémára, azonban megkerülhetetlenné teszi a meglevő felsőoktatási rendszer felülvizsgálatát. Ennek a felülvizsgálatnak az egyik legfontosabb dimenziója a finanszírozási rendszer, vagyis az intézmények fenntartásához és működtetéséhez szükséges források biztosítása. Tradicionálisan az oktatás egésze (alap-, közép- és felsőfok) - országtól függő mértékben ugyan- erős állami finanszírozással támogatott/támogatandó terület. Napjainkban a felsőoktatás esetében ez már ennyire nem egyértelmű. A múltban működő rendszer a legtöbb országban mára már fenntarthatatlan lett mivel a hallgatók számának a bővülése meghaladta a képzésre szánt állami források bővülésének az ütemét. Ezen felül, a fenntartási költségek szintén meghaladták a fenntartásra fordítandó támogatásokat. Ezek a fő okai a rendszer felülvizsgálatának költségvetési szempontból, aminek az eredménye általában a hatékonyságnövelés valamilyen formájú ösztönzése. A költségvetési folyamatokat kiegészítik a piaci folyamatok; az a tény, hogy a kereslet kínálatot indukál. Ez az intézmények számának a bővülésével jár. Az intézmények számának a bővülése egyre nagyobb választási lehetőséget biztosít a leendő hallgatóknak, így az egyes patinás hírnévvel rendelkező felsőoktatási intézmények kivételével, egyre komolyabb verseny folyik az intézmények között a finanszírozásért. Az oktatás szerkezete is változóban van. Ahogy egyre több munkához követeli meg a munkaerőpiac a felsőfokú végzettséget, úgy változik a képzéskínálatban az elméleti és gyakorlati képzések aránya az utóbbi javára. A gyakorlati képzések elvileg közvetlenül a munkaerőpiaci igények alapján alakulnak, amik a jelenlegi globalizációs folyamatok és a technológiai fejlődés hatására sosem látott ütemben változnak. Szinte évente kell új szakokat bevezetni ahhoz, hogy a piaccal lépést lehessen tartani, és ez szintén számottevő forrásokat igényel. A felsőoktatás tehát több szempontból is átmeneti állapotban van, és az egyik legfontosabb terület a finanszírozás kérdése. Egyre több jel mutat arra, hogy a múltban használt finanszírozási struktúra már nem működőképes. Arra pedig, hogy mi a megoldás egyelőre nem született széles körben elfogadott válasz. Bár a finanszírozási modellek választéka széles, a hagyományok és a téma társadalmi jelentősége megnehezíti az elméleti modellek gyakorlati alkalmazását. 1.1

A dolgozat célja

Ebben a dolgozatban a fentiek szellemében kísérletet teszek a fejlett országokban (OECD országok), a közelmúlt és a jelen alapján, az uralkodó finanszírozási trendek és folyamatok 6

feltérképezésére és értelmezésére, valamint a rendszer két példán keresztül történő bemutatására. Az egyik példa adott volt, hiszen a magyar felsőoktatási rendszer szinte konstans válságban volt az elmúlt években és valamilyen szinten magam is érintett vagyok a témában. A másik példához egy gyökeresen különböző országot választottam, Japánt. Az egyik legtöbb vitát kiváltó kérdés a finanszírozással kapcsolatosan - ahogy azt majd részletes tárgyalom a 2.2-es fejezetben-, hogy mekkora legyen az állami szerepvállalás és mekkora részét viselje a magánszféra. Magyarországnak (ahol magas az állami finanszírozás aránya: 78,5%) Japán szinte az antitézise (állami finanszírozás aránya 33,7%)5, így a spektrum két ellentétes oldalán lévő ország elemzésével próbálom szemléltetni a lehetőségeket. Ez a dolgozat a következő kérdéseket állítja a vizsgálata középpontjába: (i) Mik jelenleg a finanszírozási trendek a világban? a) A hallgatók számának a növekedése b) A felsőoktatás ráfordításai c) Az állami ráfordítások aránya az összráfordításokhoz képest d) Az egy főre jutó finanszírozás (állami, össz) (ii) Milyen a jelenlegi finanszírozási rendszer az említett két országban? a) Képzési rendszer b) Fennhatóság c) Intézmények költségvetése (iii) Milyen folyamatok történtek a közelmúltban és ezek milyen hatásokkal jártak? a) Az országra jellemző mutatók b) Az elmúlt két évtized fontosabb történései (iv) Mik a rendszer problémái és milyen megoldás lehetséges? 1.2

A dolgozat felépítése

A dolgozat 3 fő részből áll: (i) A finanszírozással kapcsolatos trendek a világban (ii) Felsőoktatás finanszírozás Magyarországon: a) A jelenlegi rendszer b) Fontosabb statisztikai adatok c) Az intézmények költségvetése d) A c pont egy példán való bemutatása e) A közelmúlt történései és az azonosítható trendek f) A jelenlegi rendszerből fakadó problémák (iii) Felsőoktatás finanszírozás Japánban a) A jelenlegi rendszer b) Fontosabb statisztikai adatok c) Az intézmények költségvetése 5 Forrás OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008, 253. o.

7

d) A c pont egy példán való bemutatása e) A közelmúlt történései és az azonosítható trendek f) A jelenlegi rendszerből fakadó problémák ezeket kiegészíti a Bevezetés, az Összefoglalás, a Függelék és a Bibliográfia.

8

2

A felsőoktatás finanszírozása az OECD partnerállamokban

2.1

Felsőoktatási intézmény fogalmának meghatározása

A felsőoktatási intézmény fogalma nem bonyolult: felsőoktatási képzést nyújtó intézmény. A felsőoktatási képzés meghatározása azonban már sokkal problémásabb. Általában országról országra változik, hogy mit tekintenek felsőoktatásnak. Van ahol csak az egyetemi és főiskolai programokat, van ahol a felsőfokú szakképzést is, sőt van olyan meghatározás is amely minden törvényben megszabott kötelező oktatás után következő képzést felsőoktatásként határoz meg. Az OECD által is használt UNESCO meghatározásban a felsőfokú oktatásnak két válfaja van6:

Felsőfokú A, amely főleg teoretikus alapokról építkezve megfelelő előképesítést biztosít magasabb szintű oktatási vagy kutatási programokban való részvételre. Ennek a képzésnek az időtartalma legalább három év. Felsőfokú B, amely leginkább gyakorlati ismeretek oktatására építve a munkapiaci minél sikeresebb integrációra fókuszál. Ezek a képzési programok legalább két évesek.

Ebben a dolgozatban a Felsőfokú A képzést nyújtó intézmények állnak a vizsgálatok középpontjában. Azonban bizonyos esetekben a statisztikákban nem lehet elkülöníteni a kettőt, hiszen általában ugyanazok az intézmények biztosítják mindkét képzést. Ezekben az esetekben, lábjegyzetben vagy a szövegben jelzem, hogy mindkét képzésfajta benne foglaltatik az adatokban. 2.2

Állam vagy magánszféra?

A felsőoktatás finanszírozásának alapdilemmája a forrás kérdése. Vajon az egyén feladata-e a saját képzését finanszírozni vagy pedig, mint az alap- és középfokú oktatás esetében általános, az állam, tehát áttételesen a teljes társadalom feladata? Elöljáróban elmondhatjuk tehát, hogy 2 fő forrás létezik a képzés finanszírozására:

az állam, ami tulajdonképpen a teljes társadalmat jelenti, hiszen az adóterhekből jut bevételhez a magánszféra, ami magába foglalja a diákokat (családjukkal együtt) és a munkáltatókat, a saját bevételt, ami a felsőoktatási intézmény gazdálkodásából fakad és a vállalati finanszírozást, amely főleg kutatási együttműködéseket és támogatásokat jelent

A két legfontosabb és legtöbb vitát kiváltó szereplőnek, az államnak és a magánszférának, 6 OECD Glossary of Statistical Terms: Tertiary-type A Education: http://stats.oecd.org/glossary/detail.asp?ID=5440 és Tertiary-type B Education http://stats.oecd.org/glossary/detail.asp?ID=5441

9

megvannak a támogatás mellett és a támogatás ellen szóló érvei. A támogatás ellen szóló érvek a szereplők költségei: 1. táblázat

A szereplők költségei a felsőoktatásban

Állam

Magán

Fenntartásra fordított pénzeszközök Diákok támogatása Elveszett termelékenység

Tandíj Elvesztett potenciális bevétel

Táblázat angol nyelvű forrása: Vossensteyn: Fiscal Stress: Worldwide Trends In Higher Education Finance, Nasfaa Journal of Student Financial Aid

Láthatjuk, hogy költségek mindkét oldalon vannak. Az állam támogatja egyrészről az intézményeket a működésükhöz és fenntartásukhoz juttatott támogatással. Másrészről támogatja a diákokat akár közvetlen pénzügyi segítséggel (ösztöndíj), akár juttatásokkal (BKV bérlet). A magánszereplők közvetlen ráfordítása a felsőoktatásra a tandíj megfizetése. A fentieken kívül mindkét szereplőnek elveszik a felsőoktatásban töltött ideje, mint hasznos termelőidőszak, ami az állam oldalán a termelékenység csökkenésében, a magán oldalon pedig az elvesztett potenciális bevételek formájában jelenik meg. A költségekhez azonban közvetlen pénzügyi hasznok is társulnak, miután a hallgató megszerzi a felsőfokú képzettséget: 2. táblázat

A szereplők pénzügyi hasznai a felsőoktatásban

Állam

Magán

Magasabb nemzeti termelékenység Magasabb adóbevétel Magasabb fogyasztás Rugalmasabb munkaerő Kisebb függőség az államtól

Magasabb termelékenység, magasabb munkabér7 Jobb munkalehetőségek Magasabb megtakarítási ráta Személyi és munkavállalói mobilitás Magasabb fogyasztási szint


A pénzügyi hasznok jelentősek mindkét oldalon. Az állam magasabb termelékenységet kap az elvesztett időszakért cserébe, ami magasabb adóbevétellel és magasabb fogyasztással párosul. Ráadásul a munkaerő rugalmasabb lesz, könnyebben helyezkedik el új területeken, ezáltal csökken az esetleges állami transzfer kifizetésektől való függőség. A munkavállaló oldalán a magasabb termelékenység jobb munkalehetőségekkel és magasabb munkabérrel párosul, ami magasabb fogyasztási és megtakarítási szintet jelent. Ráadásul megnő a munkavállalói mobilitás is; egyre könnyebben helyezkedik el az egyén egy másik szakmában és egyre kevésbé van kiszolgáltatva a munkaerőpiaci kereslet változásainak. A közvetlen pénzügyi hasznokon kívül közvetett hasznokat is eredményez a felsőfokú képzettség: 7 Lásd függelék 7.1. Forrás OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008, 253. o.

10

3. táblázat

A szereplők közvetett hasznai a felsőoktatásban

Állam

Magán

Szociális kohézió, szociális diverzió megértése,

Jobb munkakörülmények Magasabb társadalmi státusz

Magasabb társadalmi mobilitás Alacsonyabb bűnözés Több adomány és jótékonykodás Új technológiák jobban adaptálódnak

Magasabb elégedettségi szint Jobb egészség, magasabb várható élettartam Nagyobb választási lehetőség (költségek) Több hobbi és szabadidős tevékenység

Magasabb társadalmi és politikai részvétel

Önmegvalósítás


Ezek a hasznok jóval megfoghatatlanabbak, mint az előzőek azonban józan ésszel is beláthatóan léteznek. Mivel nem közgazdasági kategóriák és elég magától értetődőek, ezért nem fejtem ki őket bővebben. Láthatjuk tehát, hogy mindkét oldalnak megvannak a pro és kontra érvei a felsőoktatás támogatásával kapcsolatosan. Leszögezhetjük, hogy (II)

az államnak komoly érdekei fűződnek ahhoz, hogy minél nagyobb legyen a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya.

valamint (III)

a felsőoktatás résztvevői is komolyan érdekeltek a minél magasabb szintű képzettség megszerzésében.

Elmondtuk, hogy a felsőoktatás, mindkét érdekeltje részére nyújt előnyöket, ám költségekkel is jár. A kérdés ettől a ponttól kezdve nem az, hogy ki finanszírozzon, hanem az, hogy a két szereplő milyen arányban osztozzon a felmerülő költségeken. Nyilván nem lehet ez komoly probléma, hogyha alaposan megvizsgáljuk a helyzetet. Az 1-3 számú táblázatokat megvizsgálva, azokból indikátorokat képezve ki lehet számítani a megfelelő arányt. Sajnos a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Ezekkel az indikátorokkal az a probléma, hogy nagyon nehezen számszerűsíthetők és országról országra változnak. Vagyis (IV)

A felsőfokú oktatás társadalmi hasznával kapcsolatos indikátorok nehezen számszerűsíthetők és konkretizálhatók nehéz megállapítani, a tényleges társadalmi hasznot.

(V)

A múltban a felsőoktatás, főleg Európában, teljesen állami finanszírozási terület volt, amely számottevő autonómiát élvezett. Ez az állapot nagyon is megfelel bizonyos

érdekcsoportoknak,

amelyeknek

változtatásokhoz.

11

nem

fűződik

érdekük

a

2.3

Az állami szerepvállalás arányának 3 modellje

Elmondható, hogy nincs olyan ország a világon ahol pusztán magán forrásokból vannak fenntartva a felsőfokú képzést nyújtó intézmények. Ez a tény az előző fejezetből következően teljesen logikus, hiszen ha a társadalom egésze is élvezi a felsőoktatásból eredő hasznokat, akkor a költségekből is ki kell vennie a részét. Érdekes módon, bár ennek a fordítottja is igaz, (vagyis az egyén is élvezi a hasznokat tehát ki kéne vennie a részét a költségekből) olyan ország létezik, ahol az egyén semmilyen költséget nem visel (az adóterheken kívül). Ennek számos oka van, az egyik, hogy a felsőoktatás a múltban alapvetően állami finanszírozású terület volt és a magas adóterhelésű országokban nehéz elfogadtatni a tandíj bevezetését; a másik legfőbb ok talán az a tény, hogy amikor a felsőoktatást igénybe veszi az egyén, akkor még nincs felhalmozott megtakarítása amiből állhatná a költségeket ami így a családra vagy egy külső finanszírozóra marad. Vagyis a költség képződésének az időpontjában nem a haszonélvező állja azokat. Amennyiben a családnak nincsen megtakarítása vagy nincs igénybe vehető külső finanszírozás, akkor a felsőfokú oktatásból kizárják őket. Ez nem felel meg a legtöbb fejlett országban uralkodó etikai, erkölcsi és gazdasági nézeteknek így ennek a problémának a feloldására jelentek meg több országban a felsőoktatással kapcsolatos pénzügyi konstrukciók (hazánkban a diákhitel), amelyek általában alacsony kamatozású, hosszú futamidejű kölcsönöket jelentenek. A tandíj problematikája nem képezi ezen dolgozat tárgyát, a fogalmat röviden a 2.5.1-es fejezetben vizsgálom. Vizsgáljunk meg egy OECD táblázatot, amelyen a fontosabb országok felsőoktatási ráfordításai láthatóak a GDP százalékában, állami és magánráfordítás szerinti bontásban. 4. táblázat

Ráfordítások a GDP arányában 2005 vagy 2004

Ország

Állam

Magán

Összesen

Csehország Franciaország Németország Magyarország Olaszország

0,8 1,1 0,9 0,9 0,6

0,2 0,2 0,2 0,2 0,3

1,0 1,3 1,1 1,1 0,9

Hollandia Egyesült Királyság Ausztrália

1,0 0,9 0,8

0,3 0,4 0,8

1,3 1,3 1,6

Kanada Egyesült Államok Japán Korea

1,4 1,0 0,5 0,6

1,1 1,9 0,9 1,8

2,6 2,9 1,4 2,4

OECD átlag

1,1

0,4

1,5

Adatok forrása OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008

12

Az adatok alapján a fejlett országokban három jól elkülöníthető finanszírozási mód létezik, makroszinten: az amerikai, az európai és az ázsiai országokban működő finanszírozási rendszer.8 (i) A első esetben a magas, a GDP 1%-át meghaladó állami támogatást magas, a GDP 1%-a körüli magán források egészítenek ki, így megközelítve vagy meghaladva a GDP 2%-át. Ezt láthatjuk az Egyesült Államokban és Kanadában és ez történik Ausztráliában is. (ii) A második esetben a magas, a GDP 1%-a körüli állami finanszírozással szemben szinte elhanyagolható a magán források aránya. Európában ez a jellemző finanszírozási keretrendszer, ahogy azt a példákon láthatjuk (iii) A harmadik eset, az alacsony szintű állami támogatás mellett, magas összegű magán forrás bevonásával működik. Ez jellemző Japánra és Koreára. 2.4

Állami finanszírozás

Miért jelentős a felsőoktatás állami támogatása a legtöbb fejlett országban? Az 1960-as évektől beszélhetünk tömeges felsőoktatásról, 9 akkor nőt meg robbanásszerűen a felsőoktatásba felvett hallgatók száma. Ez pont a jóléti társadalom kialakulásával egy időben történt, aminek eredményeképpen a felsőoktatás állami finanszírozása is együtt bővült a létszámmal. Ezek a centralizált, állami irányítás alatt álló felsőoktatás évei voltak és tartottak is egészen a 70-es évek gazdasági válságáig, amikor az állami költségvetések egymás után fordultak negatívba és a felsőoktatás finanszírozásának a nyakló nélküli kiterjesztése fenntarthatatlanná tette volna az országok gazdálkodását. Ekkor merült fel az elképzelés, hogy elkerülhetetlen a felsőoktatás finanszírozásának a strukturális átalakítása és a szemléletváltás. Ez a felsőoktatási intézmények egyre nagyobb függetlenedését és a felsőoktatási kiadások korlátozását vonta maga után. Az állam az irányító szerepéből a koordinátor szerepére váltott és teljesítménymutatókhoz kötötte a források kiosztását. Ezzel ösztönözve az intézményeket a minél hatékonyabb működésre és külső források bevonására. Melyek hát ezek a folyamatok és mik a jellemzői? Milyen mechanizmusok szerint osztják el a támogatásokat az intézmények között? Ki kapja a támogatást? Mi alapján határozzák meg az intézmények által felhasználható keretet? Mire költhető a támogatás? 2.4.1

Kereslet, kínálat

Az első kérdés ami felmerül, hogy kit támogasson az állam? Az intézményt, aki aztán oktatási szolgáltatást nyújt vagy a hallgatót, aki oktatási szolgáltatást vásárol? A keresleti és kínálati finanszírozásnak több definíciója is ismert a szakirodalomban, de az alapokban minden elmélet megegyezik, pusztán a két kategória közötti határt húzzák meg máshol. 8 Akira Arimoto Estructura y Funcion de la Financinacion de la Education Superior en Asia 9 Polónyi: Az oktatás gazdaságtana, Osiris 2002

13

(i) Kínálati finanszírozás esetén a felsőoktatási intézmények (az oktatás mint szolgáltatás kínálati oldala) közvetlenül kapják meg a pénzeszközöket míg a (ii) Keresleti finanszírozás esetében a hallgatók (az oktatás mint szolgáltatás keresleti oldala) rendelkeznek vele és rajtuk keresztül jut el az intézményekbe. A keresleti finanszírozás mellet érvelők egyik fő érve,10 hogy csak így biztosítható a piaci jellegű működés, hiszen ha a hallgatók egy véges pénzösszeg felett rendelkezhetnek, akkor tisztában vannak vele, hogy az egy személyre jutó finanszírozás véges, ezért azt kritikusabban használják fel, ezáltal csökkentve a pazarlást – az intézmények pedig a hallgatókért versengve növelik a hatékonyságot és a színvonalat. Nevezik még kuponos finanszírozásnak is, ezt a módszer a gyakorlatban még nem vezettek be sehol. Hollandiában a felsőoktatás egy kis részében megvalósult valamint Ausztráliában és Új-Zélandon történtek kísérletek az alkalmazására, azonban a bizonytalanság, hogy pontosan mi fog történni, nem tette lehetővé a bevezetést. A diákok számára biztosított hitelek az állam szempontjából nem minősülnek keresleti finanszírozásnak, hiszen egy ponton ezeket az összegeket vissza kell fizetni, így csak az esetlegesen elmaradó hasznot kell az államnak állnia. A felsőoktatási intézmények szempontjából azonban a hitelekből finanszírozott hallgatók ugyanolyan forrást jelentenek, mint az ösztöndíjat élvezők. Ennek megfelelően ez a dolgozat a tandíjat keresleti finanszírozásnak veszi. Természetesen a hiteleknek az a része, amelyik nem az iskoláknál köt ki (lakhatási támogatás, stb.), nem játszik szerepet ebben a dolgozatban. Egyes szakértők szerint a közvetlenül az intézményeknek nyújtott finanszírozás is lehet keresleti, amennyiben az a felvett diákok számától függ és azzal egyenesen arányos, hiszen így is megvan a diákoknak a lehetőségük, hogy a véleményük szerint jobb iskolánál kössön ki a részükre szóló pénz. Ehhez azonban a következőkre lenne szükség11:

Szabad hozzáférés a piachoz kínálati és keresleti oldalon Piaci transzparencia Ár és minőségalapú piaci mechanizmusok megléte

Ezek a feltételek azonban gyakorlatilag sehol sem adottak, így a gyakorlatban ezt a finanszírozási formát nem nevezzük keresleti finanszírozásnak. Megjegyzendő, hogy a keresleti finanszírozást egyes szakirodalmakban indirekt, míg a kínálatit direkt finanszírozásnak is nevezik. 2.4.2

Input vagy output?

Tehát a finanszírozás nagy részt kínálati finanszírozás. Milyen összegű legyen ez a támogatás? Mi alapján határozzák meg az egyes intézményekre jutó összeget? 10 Astrid Schwarzenberger (Ed.): Public funding of higher education: A comparative study of funding mechanisms in ten countries, CHEPS-Higher education monitor Center for Higher Education Policy Studies (CHEPS) University of Twente 2001 11 Bartlett, W. and J. Le Grand (eds), The Theory of Quasi-Markets:, Quasi-Markets and Social Policy, Macmillan Press Ltd, London, pp.13-34, 1993

14

Az egyik általános módja az egyes felsőoktatási intézmények részére nyújtott támogatás összegének a meghatározására a formula alapú finanszírozás. Ez azt jelenti, hogy meghatározott indikátorok alapján számolják ki intézményenként a támogatás összegét. Tradicionálisan a felsőoktatási intézményeknek juttatott pénzeszközök nagysága attól függött, hogy hány diák nyert felvételt az intézménybe, mekkora az egyetem területe stb. Ezeket input oldali indikátoroknak nevezzük és napjainkban is ezek a meghatározóak a legtöbb országban. Ez annak ellenére így van, hogy már az 1980-as években felmerült, hogy ez nem a leghatékonyabb módja az intézmények finanszírozásának és megfogalmazódott az igény output oldali indikátorok használatára. Az output oldali finanszírozás lényege, hogy a bemeneti indikátorokat kimenetire cseréli, pl. hány kreditet oktatott az intézmény vagy hány diplomát osztott ki. Belátható, hogy az utóbbiak a teljesítmény igazi fokmérői és ezáltal az intézmény hatékonyságának a szintjét kifejező értékek. Mint már említettem általában napjainkban is az input oldali finanszírozás a meghatározó, egy két olyan ország van ahol pusztán output oldali indikátorokat használnak (pl. Dánia) máshol pedig a két oldal keveréke jellemző (Svédország, Hollandia). Ezzel együtt a szakértői konszenzus egyértelműen az output oldali indikátorok mellett foglal állást, így előre láthatóan a jövőben több ország is ebbe az irányba fog elmozdulni. 2.4.3

Intézmény-finanszírozás

A formula alapú finanszírozással szemben a másik elterjedt finanszírozási forma az intézmény-finanszírozás. Ez a módszer az intézmény működéséhez szükséges ráfordításokat számba véve (bér, eszközök stb.), a fenntartóval folytatott alku következtében meghatározott összeget jelent. Tulajdonképpen az előző éves ráfordításokból kiindulva határozzák meg a következő évet. Ez a forma a központosított oktatáspolitikát folytató országokra jellemző és a legnagyobb problémája, hogy a felsőoktatási intézményt nem ösztönzi nagyobb hatékonyságra és takarékosságra. A világon egyre kevésbé jellemző, a centralizált oktatáspolitika felszámolásával párhuzamosan veszti el a jelentőségét. 2.4.4

Pályázati úton kiosztott támogatások

A fenti, - intézmények fenntartására irányuló- finanszírozási módokat kiegészítve, szinte minden országban találkozhatunk olyan pénzeszközökkel, amelyek meghatározott célra lettek elkülönítve a költségvetésből és pályázati úton osztják ki őket. Ezek a pályáztatás tényéből fakadóan a jobban teljesítő intézmények részére hozzáférhetőek és komoly versengés folyik az egyes intézmények között ezekért a forrásokért. A támogatások céljai országtól függően kerülnek meghatározásra és sokféle lehet, például egyes alacsony létszámú szakok fenntartása, kutatási projektek, stb. 15

2.4.5

A finanszírozás formái és forrása

A finanszírozás fajtái között megkülönböztethetünk

Szabadon felhasználható Célzott Egyéb

támogatásokat. A szabadon felhasználható támogatások esetében az intézmény a megkapott pénzeszközöket szabadon felhasználhatja arra a célra, amelyre jónak látja. A célzott támogatást egy bizonyos cél elérésére kapja, tehát ezek a pénzeszközök csak meghatározott célokra fordíthatók. Az egyéb kategóriába esik például az indirekt támogatási rendszer, ahol nem az intézmény kapja közvetlenül a támogatást. A világban általában a 3 forma párhuzamosan működik, tehát az intézmény kap egy bizonyos összegű szabadon felhasználható támogatást és ezen felül még pályázhat célzott támogatásokra. A finanszírozás forrás szerint lehet:

Regionális Állami Vegyes

Ez arra utal, hogy a helyhatóságtól, a központi költségvetéstől vagy pedig mindkettőtől származnak-e a pénzeszközök. 2.4.6

Összefoglalás

Láthatjuk, hogy a felsőoktatás finanszírozását sokféleképpen lehet csoportosítani. A problémát az jelenti, hogy a formák nem különülnek el egymástól, hanem általában együttesen jelennek meg. Tovább bonyolítja a képet, hogy szinte minden finanszírozási formának rengeteg variációja létezik. A következő táblázatban összefoglalom az eddig ismertetett főbb állami finanszírozási formákat és módozatokat. 5. táblázat

Forrása szerint Nemzeti Regionális Vegyes

Az állami finanszírozás csoportosítása

Támogatás formája

Számításának módja

Szabadon felhasználható Célzott Egyéb

Intézményfinanszírozás (történelmi) Szerződés Formula 16

Támogatás címzettje

Formula

Keresleti

Input

Kínálati

Output Vegyes

2.5

Magán finanszírozás

Az elmúlt két évtizedben a magán források fontossága megnőtt a felsőoktatás finanszírozásában. Az eltelt időben az OECD országok legalább felében 5%-kal nőt a magán források aránya, míg több mint az országok felénél ez az arány meghaladja a 20%-ot12. Ezzel együtt az állami támogatás összegileg nem csökkent, hanem nőtt, amiből két következtetést lehet levonni: (VI)

A magán források nem helyettesítik az állami forrásokat hanem kiegészítik azokat

és (VII)

A magán források növekedésének hatására a felsőoktatási intézményeknek több felhasználható forrásuk lett.

Ettől függetlenül van olyan ország ahol a hallgatók számának növekedésével az 1 személyre jutó állami támogatási összeg csökkent, így kényszerítve rá az intézményeket a magán finanszírozás egyre szélesebb körű bevezetésére. Ezekben az esetekben a magán források helyettesítő szerepet játszottak. 2.5.1

A tandíjak és a diákoknak nyújtott pénzügyi segítség

Az egyik nagy bevételi forrása a felsőoktatási intézményeknek a tandíj. A tandíj a képzés pénzbeli ellenszolgáltatása. A hallgató fizeti meg. A tandíjjal és a hallgatóknak nyújtott pénzügyi segítséggel kapcsolatosan is rengeteg rendszer létezik szerte a világon, azonban elmondható, hogy az országok besorolhatóak 4 nagy csoportba:13 (i) Tandíj nincs vagy minimális, széles körű hallgatói támogatások. Ide tartoznak a Skandináv államok, Csehország és Törökország. Ezekben az országokban a felsőfokú képzésbe való belépésnek nincsen akadálya, a tandíj vagy minimális vagy 0 és ráadásul a hallgatók komoly támogatásokat is élveznek ezzel párhuzamosan (a felsőfokú képzéseken résztevők 55%-nak áll rendelkezésére pénzügyi segítség). A Skandináv országokban a részvételi arány jóval az OECD átlag felett van és ezekben az országokban a felsőfokú oktatáshoz szinte joguk van az embereknek. Érdekes megfigyelni, hogy ezzel ellentétben a török és a cseh mutatók már közel sem ilyen jók, bár nőttek az elmúlt 10 évben. Mindkét országban az OECD átlag alatt vannak a költségvetés ráfordításai és az adóterhek.. (ii) Magas tandíj és széles körű hallgatói támogatások Ide tartozik az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, az Egyesült Királyság, Hollandia és Chile. Ezekben az országokban a tandíj magas, azonban számottevő támogatásokat tudnak a hallgatók igénybe venni. A tandíj mindegyik ország 12 Kiira Kärkkäinen: Emergence of Private Higher Education Funding Within The OECD Area, OECD 2006 13 Forrás OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008

17

esetében meghaladja az 1500 USD-t évente és több mint a hallgatók 80%-a élvez valamilyen pénzügyi támogatást. Ezekben az országokban az állami ráfordítások (Kanada kivételével) meghaladják az OECD átlagot, amiből arra a következtetésre juthatunk, hogy itt keresleti oldalú finanszírozás működik. (iii) Magas tandíj és alacsony szintű támogatások Korea és Japán tartozik ebbe a csoportba. Itt magas tandíj mellett (több mint 3500 USD) nincs fejlett hallgatói támogatási rendszer, így a családokra és egyénekre nagy terheket ró. Ezekben az országokban a legalacsonyabbak a GDP-hez viszonyított adóbevételek és a felsőoktatás ráfordításainak az aránya. (iv) Alacsony tandíj és alacsony szintű hallgatói támogatások Ebbe a csoportba tartozik minden olyan Európai ország, amelyet még nem említettem meg egyik csoportnál sem, többek között Magyarország. Itt viszonylag alacsony tandíjak mellett alacsony támogatásokat nyújtanak, amiket általában bizonyos csoportoknak címeznek. Ezekben az országokban a felsőoktatásban résztvevők száma az OECD átlag alatt van, ami arra enged következtetni, hogy az alacsony képzési díj önmagában nem feltétlenül elég a felsőoktatásban való részvétel motivációjához. 2.5.2

Üzleti tevékenységből származó bevételek

Fontos forrás a felsőoktatási intézmények által végzett üzleti tevékenységek valamint a nyújtott szolgáltatások révén befolyó pénz is. Ahogy a felsőoktatási intézmények egyre nagyobb üzleti szabadságot élveznek, úgy nőnek a lehetőségek és a motiváció az üzleti tevékenységekkel kapcsolatosan. Ma már egyáltalán nem számit ritkaságnak, ha egy felsőoktatási intézmény jól menő vállalkozást alapít, és a hasznot visszaforgatja a képzésbe és az intézmény fenntartására. A három fő kategória amely létezik az üzleti tevékenységen belül14: (i) Tudással kapcsolatos szolgáltatások: amely az egyetemen található szellemi kapacitások kihasználására koncentrál (K+F, konzultációs szolgáltatások, stb.) (ii) Felesleges kapacitások értékesítése: Az esetlegesen meglévő felesleges kapacitások piacon való értékesítése (eszközök, épületek bérbeadása, stb.) (iii) Fundraising Külső finanszírozás megszerzésére irányuló tevékenység meghatározott kutatási projektekre, stb. 2.5.3

Egyéb

Megemlíthetőek itt a kölcsönökből származó pénz, az adományokból befolyt összegek, vagyis minden olyan nem állami forrás amely az előző két kategórián kívül esik. 14 OECD: On the Edge: Securing a Sustainable Future for Higher Education, OECD 2004

18

2.6

Jelenlegi statisztikai trendek a világban

Ahogy azt már a bevezetésben említettem az OECD országokban a felsőoktatást igénybevevők száma komolyan megnövekedett az elmúlt két évtizedben. Az országok termelésstruktúrája átalakult és egyre több felsőfokú végzettségű munkavállalót igényelt, a felsőfokú végzettség egyre fontosabbá vált a munkaerőpiacon valamint a pénzügyi haszon is ösztönözte a népességet az egyre nagyobb részvételre. Ezt a növekedést a statisztikai adatok is alátámasztják. A 1. diagramon láthatjuk a nettó beiskolázási arányokat 1995-től 2006-ig. Az arányszám egy bizonyos megfelelő korcsoporton belül a felsőoktatásba belépők számának és a teljes csoport számának a hányadosa. A különböző korcsoportokat összeadva kapjuk meg a társadalomra vonatkozó összeget. A felsőoktatásba belépők száma a korcsoportjuk arányában 1995-2005-ig15

1. diagram

EU19 növ-OECD növ. 75,00

OECD átlag - EU19átlag

OECD átlag

EU 19 átlag 10

8,25

70,00

8

65,00

6 3,43

60,00

4

55,00

2

50,00

0

45,00

-2

40,00 % Év 1995

-4 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

Adatok forrása OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008, függelék 7.2

Látható, hogy a közelmúltban egy erős felfelé haladó tendencia volt a jellemző mind az EU19, mind az OECD adatok szerint is. A trend valamivel hangsúlyosabb volt az EU19-ek között. A világoskék oszlopon láthatjuk a két átlagérték különbségét, a sárga oszlopon pedig az OECD, valamint az EU19 növekedési ütemének a különbségét. Megfigyelhető, hogy az EU19 növekedés minden periódusban meghaladta az OECD értéket, a 2002-es és a 2005-ös évet kivéve. Ennek eredményeképpen a periódus elején még 8,25%-os eltérés az időszak végére 3,34%-ra csökkent. Ebből következik, hogy (VIII)

A felsőoktatásban résztvevők összlétszáma nőt.

A következő kérdés az, hogy vajon a ráfordítások lépést tartottak-e a létszámnövekedéssel, vagy a tömegesedés a ráfordítások csökkenését vonta maga után? A 2. diagramon, 2000-t véve alapul, az összráfordításnak, a hallgatók számának és a ráfordítás/fő értéknek a változását látjuk százalékosan kifejezve 1995 és 2005 között. A 15 Az EU19 a 2004-es bővítés előtti 15 tagállam, valamint Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország együttes csoportját jelenti

19

táblázat mind az OECD, mind az EU19 átlagadatait tartalmazza. Jól megfigyelhető az előző táblázatból levont következtetés, miszerint a hallgatószám mindkét periódusban és csoportban nőtt. Ezzel együtt nőttek a ráfordítások is mindkét vizsgált időszakban, sőt láthatjuk a táblázatról, hogy a hallgatószámot meghaladó mértékben16. Ezt támasztja alá a külön ábrázolt hallgatónkénti ráfordítás oszlopán látható érték. Tehát a diagramon látható adatok szerint 1995-től kezdve az összráfordítások és a személyenkénti ráfordítások nemcsak hogy lépést tartottak a növekedéssel, hanem túl is szárnyalták azt. Vagyis nemcsak több embert képeznek a felsőoktatásban, hanem ezekre a személyekre több forrás is jutott fejenként. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy ezek az adatok minden ráfordítást tartalmaznak, vagyis a hallgatók által igénybevett, de a felsőfokú intézményekhez el nem jutott támogatásokat is. 2. diagram

A felsőoktatás fontosabb mutatóinak változása 1995-2005-ig

OECD átlagráfordítás EU19 átlagráfordítás

OECD hallgatószám EU19 hallgatószám

OECD ráfordítás/fő EU19 ráfordítás/fő

40 20 0 -20 -40 %

Év

1995

2005


Tehát a ráfordítások növekednek. Felmerül a kérdés, hogy vajon ennek a növekedésnek hol található a forrása? Az állam vagy pedig a magánszféra vállalta fel a bővülésnek a finanszírozását? 3. diagram

A felsőoktatásra való összes ráfordítás százalékos megoszlása 1995-2005

OECD átlag privát 28,0 26,0 24,0 22,0 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 % Év 1995

EU19 átlag privát

OECD-EU19 átlag privát 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0

2000

2001

2002

2003

2004

2005


16 2000 évi vásárlóerő parításon

20

0,0 %

Bár tradicionálisan a felsőoktatás állami finanszírozású terület volt17, látható, hogy az OECD területén a privát forrásból származó ráfordítások már 1995-ben alacsonyabbak voltak, mint az EU19 területén. 1995 óta mindkét területen növekedett a magán finanszírozás aránya. A kék vonal az OECD és az EU19 magánráfordítása közötti különbséget rajzolja fel. A különbség hozzávetőlegesen állandó, vagyis azért mert a magánforrások alacsonyabbról indulnak, nem bővülnek nagyobb mértékben. A növekedésnek a legnagyobb, de nem a teljes részét a háztartások viselték18. A következő megállapításokat lehet tenni az elmúlt évtizeddel kapcsolatosan: (IX)

A felsőoktatásban résztvevők száma, a felsőoktatásra fordított ráfordítások és az egy személyre jutó ráfordítások is nőttek az OECD partnerállamokban.

(X)

A felsőoktatásban nőtt a magánszféra ráfordításának az aránya, főleg a háztartásoknak köszönhetően, de még mindig több mint 70%-ban az állam finanszírozza.

2.7

Összefoglalás

Nagyon nehéz a felsőoktatás finanszírozásával kapcsolatosan általános kijelentéseket tenni, hiszen láthattuk eddig, hogy több élesen elkülönülő megközelítés létezik ma a világban, sőt az e csoportokban sorolt országok között is jelentős eltérések állnak fent. Ezzel együtt a fentiek alapján a jelenlegi trendek legfontosabb pontokba összefoglalva a következőek: Szinte minden országban kiemelt jelentőségű a felsőfokú végzettséggel rendelkező állampolgárok arányának növelése a megfelelő korcsoportokban. Ennek eredményeképpen ez a mutató nőtt is az OECD országokban az elmúlt 10 évben. A felsőoktatásra fordított nemzeti erőforrások ennek megfelelően növekedtek. Mivel a költségvetési forrásokban nem volt elég tartalék, ezért megfigyelhető a magán tőke szerepvállalásának a térnyerése az összráfordítások arányában. Ez nem az állami ráfordítások rovására, hanem azokat kiegészítve folyt és folyik napjainkban is. Az állami támogatásokkal kapcsolatban elmondható, hogy a kereslethez mért szűkösségük miatt egyre inkább piaci, verseny alapú elosztásra törekednek az országok többségénél. Ez a bázisfinanszírozás felől való elmozdulást hozta magával. A legtöbb országban egy formula alapú intézményfinanszírozási modellt pályázható pénzalapokból származó támogatások egészítenek ki. A formulafinanszírozás is lassan az input indikátorok felől az output indikátorok felé látszik elmozdulni. Összességében elmondható, hogy az 1970-es évek közepén elkezdődött felsőoktatás racionalizálása és fejlesztése napjainkban is töretlenül folytatódik.

17 Kiira Kärkkäinen: Emergence Of Private Higher Education Funding Within The Oecd Area, Oecd 2006 18 Kiira Kärkkäinen: Emergence Of Private Higher Education Funding Within The Oecd Area, Oecd 2006

21

3

Finanszírozás Magyarországon

3.1

Felsőoktatási szervezet fogalma

Magyarországon a „Felsőoktatási törvény” (2005. évi CXXXIX. Törvény a felsőoktatásról, továbbiakban „FT”) az alábbiak szerint határozza meg a felsőoktatási szervezet fogalmát: 12. § (1) Felsőoktatási intézményként az az intézmény működhet, amelyet az e törvényben meghatározott

felsőoktatási

feladatok

ellátására

létesítettek,

és

a

Magyar

Köztársaság

Országgyűlésétől megkapta az állami elismerést. (2) Állami elismerést az a felsőoktatási intézmény kaphat, amelyik rendelkezik a feladatai ellátásához szükséges feltételekkel, és az a)-d) pontok szerint választható képzési szerkezetben, legalább egy képzési, illetve tudományterületen több szakon a) alapképzést, b) alap- és mesterképzést, c) alap-, valamint mester- és doktori képzést, d) mester- és doktori képzést folytat.

Ezen kívül meghatározza az intézmény fajtáját. 18. § (1) A felsőoktatási intézmény egyetem vagy főiskola lehet.

Továbbá leírja a megkülönböztetés alapját (3) Egyetem az a felsőoktatási intézmény, amelyik legalább két képzési területen jogosult mesterképzésre, valamint legalább egy tudományterületen doktori képzésre és doktori fokozat odaítélésére, feltéve, hogy a felsőoktatási intézmény munkaviszony, illetve közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatott oktatóinak, kutatóinak legalább egyharmada tudományos fokozattal rendelkezik.

Magyarországon tehát a felsőoktatás bináris rendszerben működik, megkülönböztetve egyetemeket és főiskolákat. Felsőoktatási intézményt az állam, egyházi jogi személy, gazdálkodó szervezet, alapítvány valamint önkormányzat alapíthat, amelynek feltétele az Országgyűlés által megadható állami elismerés. Az elismeréshez vizsgálják többek között az intézmény fenntarthatóságát, a rendelkezésre álló eszköz- és munkaerőállományt és a tárgyi feltételek meglétét. Magyarországon jelenleg, az FT szerint 71 felsőoktatási szervezet létezik, amelyek a következő 4 nagy csoportra bonthatók:

Állami egyetem: 18 intézmény Állami főiskola: 12 intézmény 22

Nem állami egyetem: 7 intézmény Nem állami főiskola: 34 intézmény

Minden felsőoktatási intézmény az Oktatási és Kulturális Minisztérium (továbbiakban OM) fennhatósága alá tartozik, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet és a Rendőrtiszti Főiskolát kivéve. 3.2

A rendszer

3.2.1

Képzési rendszer

A magyar felsőoktatásban a következő képzéseket lehet igénybe venni:

Felsőfokú szakképzés Alapképzés Mesterképzés Doktori képzés Szakirányú továbbképzés

Ezek közül az alap-, a mester- és a doktori képzés egymásra épül és egymást követi. Ezenkívül kifutó képzésként még jelen van az 5 éves egyetemi valamint a 3 éves főiskolai képzés. 3.2.2

Felsőoktatási intézmények tevékenysége

A felsőoktatási intézmények kivételes helyzetben vannak a tevékenységük szerint. Mivel komoly emberi és fiskális erőforrásokkal rendelkeznek ezért sok funkció ellátására különösen alkalmasak. A felsőoktatásban a kutatás-fejlesztés hagyományosan fontos, egyes külföldi intézményeknél fontosabb, mint az oktatási funkció, és áttételesen az oktatói kar továbbképzését is jelenti. Ahhoz, hogy az oktatási tevékenységüket el tudják, látni többfajta intézmény fenntartására van szükség. Az orvosi képzéshez kórházat kell fenntartani, az agrárképzéshez mezőgazdasági területeket kell megművelni, az oktatás oktatásához gyakorlóiskolák szükségesek. A hallgatókból eredendően komoly kulturális, szórakoztatási potenciál is van egy ilyen intézményben. Végül pedig az a tény, hogy magas szintű gazdálkodási autonómiát élveznek, lehetőséget nyújt vállalkozások létrehozására. Ezekhez a tevékenységekhez mind köthető bevétel és kiadás, amelyek alapján felmérhető a tevékenységek fontossága az intézmények gazdálkodásában és ezáltal „életében”.

23

3.2.3

Felsőoktatási intézmények autonómiája és gazdálkodása

A felsőoktatási intézmények gazdálkodásukban nagyfokú autonómiát élveznek, más költségvetési szervekhez képest nagyon széleskörű lehetőségei vannak. A Magyar felsőoktatási intézmények hagyományosan állami, önkormányzati vagyonelemeket vesznek át kezelésbe és ezeket hasznosítják a tevékenységükkel. (i) Az első pontja a költségvetési szabadságnak, hogy az államtól kapott támogatásokat, meghatározott kivételekkel (pl. hallgatói normatív támogatás) szabadon átcsoportosíthatja a területek között, vagyis azokkal szabadon gazdálkodhat. (ii) Ezt kiegészíti az a tény, hogy amennyiben az előző pontban említett támogatásokból sikerül megtakarítania valamennyit, akkor ez a maradványérték nem jár visszafizetési kötelezettséggel, hanem az intézményt gazdagítja amely azt szabadon felhasználhatja. (iii) Az átmenetileg felszabaduló pénzeszközeit állampapírba fektetve kamatoztathatja. (iv) Vállalkozási tevékenységet végezhet, vagyis cégeket alapíthat akár gazdasági társulásokkal együtt. A gazdasági társaságokban megtermelt profit, tulajdonosi hányad alapján ráeső részével szintén szabadon gazdálkodhat. (v) A gazdasági társaságokba szabadon apportálhatja a tulajdonában lévő szellemi alkotásokat. Ahogy azt látni fogjuk a magyar felsőoktatás forráshiányos és nem állnak rendelkezésére általában szabadon felhasználható pénzeszközök. Ezzel a lehetőséggel azonban megnyílik a lehetőség a nem pénzügyi, hanem immateriális hozzájárulással szerzett társasági tulajdonrészhez. (vi) A kezelésében lévő vagyonnal szabadon gazdálkodhat és meghatározott esetekben azokat el is idegenítheti. (vii) Végül, az előzőekből következően, azonban a legfontosabb kiváltságként a jog, hogy saját vagyonnal rendelkezhet. Az intézménynek érdeke fűződik a nyereséges gazdálkodáshoz, és a hatékony működéshez, hiszen minden megtakarított forinttal ő gazdálkodhat. Látszólag erre meg is van a lehetősége, azonban egy komoly hiányossága van a gazdálkodási szabadságnak: az egyetemi oktatók közalkalmazotti jogállása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fizethető minimum havi bér meg van határozva. Minden képzés akkreditálhatóságához szükség van egy bizonyos oktatói létszámra, akik tudományos fokozattal rendelkeznek. Ez avval az eredménnyel jár, hogy jelentős számú magasan fizetett munkavállalót kell alkalmazni. Ez nem hangzik annyira komoly problémának, de a 3.6. fejezetben, majd látni fogjuk, hogy a például a Debreceni Egyetem kiadásainak csaknem a 94%-át a működési költségek teszik ki, amelynek legnagyobb részét a munkavállalókkal kapcsolatos ráfordítások teszik ki. 3.3

Fontosabb statisztikai adatok (2005)19

Magyarországon a felsőoktatásban összesen 424 161 hallgató van. Ezek közül a nappali 19 OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008 és OKM: Oktatás-Statisztikai Évkönyv 2007/2008, Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2008

24

képzéseken résztvevők száma 231 482, az elsőévesek száma 122 901, akik közül 66 378-an nappali képzésben vesznek részt. Az államilag támogatott hallgatók keretszámát az adott évben 62,000 főben határozta meg az oktatási hivatal és összesen 216 463 személyt finanszírozott a költségvetés. Magyarországon az OECD adatai szerint a felsőoktatás finanszírozásának a 78,5 %-a állami forrásból származik. Ez abban az évben az OECD átlag(73,1%/74,5%20) felett ám az EU 19-ek átlaga(82,5%/83,8%) alatt volt. A 2.2.3-as fejezetben ismertetett kategóriák szerint hazánkban a komoly állami szerepvállalás mellett lényegesen alacsonyabb összegű magán forrásokról beszélhetünk csak. Ez nyilvánvalóan a 2-ik finanszírozási csoportba való besorolást jelenti. 2005-ben Magyarországon a GDP 1,1%-át fordították a felsőoktatásra, ebből 0,9% volt az állami finanszírozás aránya, míg az OECD átlaga 1,5%, amelyből 1,1% származik állami forrásokból. Az EU 19 átlag 1,3%, amelyből 1,1% az állami finanszírozás aránya. Az egy hallgatóra jutó összeg (amiben benne van minden támogatási forma, pl. közlekedéssel kapcsolatos támogatás, lakhatási támogatás) éves szinten 6244 USD volt 2005-ben, az OECD átlag 11512 USD, az EU19 pedig 10474 USD. A tanulmányok befejezéséig, egy személyre átlagosan 25289 USD jut. Az OECD átlag ebben az esetben is magasabb, szinte a kétszerese. Ezek a számok magukba foglalják mind az állami, mind a magán forrásokból származó pénzösszegeket. Láthatjuk, hogy Magyarországon az állami szerepvállalás nem marad el jelentősen az OECD országokra jellemző összegektől, azonban a GDP alacsonyabb szintjéből eredően a hallgatónkénti összeg nem éri el az OECD átlagát, sem egy évre sem pedig a képzési idő egészére vetítve a költségeket. 3.4

Az intézmények költségvetése

Magyarországon a finanszírozás két nagy csoportra bontható: az állami finanszírozási rendszerre és az egyéb bevételekre. Az állami rendszer 2005-ben a teljes felsőoktatási költségvetés 78,5%-át jelentette21, ami a csaknem a 4/5-e a teljes összegnek. Jelenleg a Kormány a Költségvetési Törvényen keresztül határozza meg a felsőoktatásra fordítandó keretet, amely nem lehet kevesebb, mint az előző évi összeg inflációval növelt összege. Ezt utána a 3.4.1-es fejezetben ismertetett módon osztja ki az intézmények között. Az elosztás alapja a Kormány által a Költségvetési Törvényben évente megszabott normatíva, amely normatíva nem lehet kevesebb, mint az előző évi. 3.4.1

Állami források

Az állami forrásokat három nagy csoportra lehet bontani Magyarországon: (i) Normatív támogatás: 20Az első érték a közvetlen állami finanszírozás, míg a második a támogatott privát forrásokkal kiegészített összeg 21 OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008

25

A normatív finanszírozás a Felsőoktatási Törvényben meghatározott arányok szerint, a Kormány által a költségvetésben meghatározott alapnormatívákból következően jár az intézményeknek. A legfontosabb finanszírozási mód lévén külön fejezetben tárgyalom. (ii) Pályázati támogatás: Beszédes kategória, az egyes célokra elkülönített pénzalapok pályáztatás útján történő elosztása, az FT szerinti meghatározás megtalálható a függelék 7.3 pontja alatt (iii) Megállapodás alapján nyújtott támogatás A felelős miniszter és a felsőoktatási intézmény között kötött megállapodás alapján, meghatározott célok megvalósítása érdekében történő, általában több éves finanszírozás. Az FT szerinti meghatározás megtalálható a függelék 7.3 pontja alatt Amelyeket kiegészítenek a (iv) „támogatásértékű bevételek”: a) Az elkülönített állami alapok forrásaira a felsőoktatási intézmények a profiljuktól függően komoly eséllyel pályázhatnak (pl. Munkaerőpiaci Alap, Nemzeti Kulturális Alap). b) Az esetleges társadalombiztosítási funkciók finanszírozása a társadalombiztosítási alapokból c) Bizonyos területeken működő felsőoktatási intézményeket a felelős minisztériumok is támogathatnak, támogatniuk kell (pl. agrártudományi intézmények) Fontos megemlíteni még az EU-s forrásokat amelyek nem részei a költségvetésnek de állami elosztószervezeteken keresztül érkezve fontos, egyre bővülő szerepet játszhatnak. A költségvetési támogatás megszerzéséért fenntartói megállapodást kell kötni az intézmény és a fenntartó között22. Ez a megállapodás tartalmazza a: (i) Hároméves időszakra vállalt teljesítménykövetelményeket (ii) Állandó jellegű támogatási részeket: a) Fenntartói normatíva (3.4.1.1) b) Beruházásokkal kapcsolatos szolgáltatások beszerzéséhez való hozzájárulás c) Intézményi feladattámogatások (normatívákon kívüli) (iii) Változó jellegű támogatási részeket (évenkénti elszámolási kötelezettséggel): a) A fennmaradó normatívák (kivéve az egyes feladatokhoz nyújtott, 3.4.1.1) b) Közoktatási feladatellátás támogatása c) Speciális feladatokhoz tartozó támogatások 3.4.1.1 Normatív finanszírozás

A legfontosabb állami finanszírozási forma a normatív támogatás, amelynek a következő elemei vannak az FT szerint: 22 FT, lásd függelék 7.3.

26

(3) A normatív költségvetési támogatás lehet a) hallgatói juttatásokhoz nyújtott, b) képzési, c) tudományos célú, d) fenntartói, e) egyes feladatokhoz nyújtott

A törvény szerint a felsőoktatási intézmények között (állami vagy magán) a fentiek tekintetében nincs különbség a d) pont kivételével (ami nem jár a magán intézményeknek). Az e) és az a) pont kivételével szabadon felhasználható támogatások. (i) Hallgatói juttatásokhoz nyújtott támogatások esetében a Kormány határozza meg a normatíva számításnál meghatározandó létszám kiszámítási módját, azonban a támogatás csupán az államilag támogatott hallgatók után jár. Mivel ez címzett támogatás ezért az intézmény nem gazdálkodhat vele, hanem a Kormány által megszabott módon kell elosztania a meghatározott területek között. A megfelelő kategóriákat az FT határozza meg és a függelék 7.3 pontja alatt megtalálhatók (ii) A képzési normatíva az intézmény oktatási szolgáltatásához kapcsolódóan a hallgatói létszám arányában jár. Az egyes képzési területek közötti különbséget a normatíva három csoportra osztja, míg képzési szintekből 5-öt különböztet meg. A képzési területek csoportokba történő besorolása a Kormány hatásköre. A hallgatói létszámba csak az államilag támogatott hallgatók számítanak bele. (iii) A tudományos célú normatíva összege nem lehet kevesebb, mint a képzési normatíva 50%-a. Az ez alapján meghatározott összegnek a felét az elért kutatási eredmények alapján kell elosztani, míg a fennmaradó részt az FT-ben meghatározott számítási módszer szerint számított alkalmazotti létszám alapján osztandó fel az intézmények között. A támogatás szabadon átcsoportosítható az intézményen belül. (iv) A fenntartási normatíva sem lehet kevesebb, mint a képzési 50%-a. Az intézmények között az államilag támogatott hallgatók és a munkaviszonyban illetve közalkalmazotti viszonyban foglalkoztatott létszám alapján osztják fel. (v) Az egyes feladatokhoz nyújtott támogatáshoz tartozik a Hallgatói Önkormányzat fenntartására adott támogatás, amely a hallgatói normatíva 1%-a. Címzett támogatás, amely nem csoportosítható át szabadon. A 3.6-os fejezetben a Debreceni egyetem példáján láthattuk majd, hogy a szűkebb értelemben vett állami finanszírozás oroszlánrészét a normatív finanszírozás teszi ki. A normatív finanszírozás elsősorban két dologtól függ:

Hány hallgatója van az intézménynek Ezek a hallgatók milyen képzésen vesznek részt

27

(XI)

Ahhoz, hogy egy intézmény maximalizálja a forrásait alapvetően két dolgot kell tennie: A képzéseit magas normatíva szorzójú képzésekké kell besorolni Minél több hallgatót felvenni

Ezek alapján elmondható, hogy (XII) 3.4.2

a magyar normatív támogatási rendszer egyértelműen input indikátorokra épül Magán források

Magyarországon az állami finanszírozást kiegészíti, de nem pótolhatja a magán finanszírozás. Az aránya körülbelül az állami finanszírozás 1/4-e és az alábbi kategóriákra osztható: (i) Tandíj A tandíj mint az oktatási szolgáltatás ellentételezéseként jelenik meg. Az államilag támogatott helyeken kívül, a kapacitásának a határáig, minden intézmény felvehet költségtérítéses hallgatókat akiknek tandíjat kell fizetniük. A tandíjnak felső határa nincsen, azonban nem lehet kevesebb mint a képzéssel kapcsolatos költségek egy személyre vetítet összegének az 50%, egyes jogszabályokban meghatározott esetekben 100%-a. (ii) Üzleti tevékenységből származó bevételek Az egyetem által értékesített extra kapacitás, valamint az egyetem birtokában lévő gazdasági társaságok által termelt nyereség tartozik ide. (iii) Egyéb Esetlegesen különálló cég részére végzett oktatási tevékenység, K+F. 3.5

Felsőoktatási intézmények tevékenységi és forrásstruktúrája

Láthattuk a 3.2.2.-es fejezetben, hogy a felsőoktatási intézmények sokféle tevékenységgel foglalkoznak az oktatás mellett. Érdekes kérdés, hogy a tevékenységek bevételei milyen kapcsolatban vannak a ráfordításokkal. Az összes felsőoktatási intézmény tevékenységének a sorrendjét a kiadások alapján a 6. táblázaton láthatjuk

28

6. táblázat

Felsőoktatási intézmények tevékenységi és forrásstruktúrája 2007

a kiadások alapján %

forrásstruktúrája bevétel/kiadás %

Oktatás Egészségügy, szociális ellátás Kutatás-fejlesztés Elhelyezés, étkezés Közoktatás

54 25 9 3 3

31 92 83 52 7

Egyéb oktatás Vállalkozás, gazdasági tevékenységgel kapcs. Szolg. Szórakozás, kultúra, sport Mezőgazdaság, vadgazdálkodás

2 2 1 1

91 90 20 42

Egyéb (kiadói tevékenység, nemzetközi kapcsolatok)

0

54

100

48

Tevékenységek

Összesen Forrás: 2007. évi költségvetési intézményi beszámolók

Messze a legfontosabb - fontosabb, mint az összes többi együttvéve- az oktatási funkció volt, a kiadások alapján 54%-ban ez tette ki az intézmények tevékenységét. Ezt követi 25%-os értékkel az egészségügyi tevékenység, amely OEP finanszírozást kap, hiszen társadalombiztosítási feladat, és emiatt a korházakat működtető intézmények kapják. Ez az arány meglepő, hiszen arra utal, hogy ez a funkció jóval költségesebb, mint az oktatás, hiszen viszonylag kevés azoknak a felsőoktatási intézményeknek a száma, amelyek kórházat működtetnek. A kutatás-fejlesztés, mint hagyományos tevékenység 9%-kal a harmadik, vagyis elmondható, hogy a Magyar felsőoktatási intézmények kutatásra, hozzávetőlegesen az oktatásra fordított pénzösszegek 20%-át költik. A többi funkció elhanyagolható az előző háromhoz képest. A jobboldali oszlopban láthatjuk a tevékenységből származó bevétel és ráfordítás hányadosát %-os formában kifejezve. Ez nem fest túl hízelgő képet a fenntarthatóságról, hiszen a tevékenységek közül sehol sem fedezték a tevékenységből származó bevételek a kiadásokat. A leggazdaságosabban még az egészségügyi (92%), az egyéb oktatás (91%) és a vállalkozási (90%) funkciók működtek. Az összes kiadásnak csupán a 48%-a érkezett be a funkciókhoz kapcsolható bevételként, vagyis a támogatások átcsoportosíthatósága nélkül a rendszer nem működőképes. 3.6

Egy példa: a Debreceni Egyetem forrásstruktúrája

A fentiekben ismertetett makrogazdasági folyamatokat jól szemlélteti a Debreceni Egyetem forrásstruktúrája. A Debreceni Egyetem egyike Magyarország legnagyobb egyetemeinek és széles körű képzési kínálatával jellemző képet ad a magyar felsőoktatási intézmények 29

gazdálkodásáról. 7. táblázat

A Debreceni Egyetem forrásai 2007

Jogcím

2007 (eHUF)

1. Állami támogatás 2. Bevétel (3+4+7) 3. Saját bevétel 4. Támogatás értékű átvett pénzeszköz. (5+6)

19 906 834 32 664 353 7 683 787 24 281 048

5. FVM/EÜM

2 397 896

6. OEP

21 883 152

7. Egyéb átvett pénzeszköz

699 518

Összesen (1+2)

52 571 187

Forrás:Belső Gazdálkodási Költségvetés. Debreceni Egyetem, 2007

A költségvetési forrásokból érkező összegek az 1. és a 4. sorban találhatók. Az állami pénzeszközök arányát ezeket összeadva kaphatjuk meg. Láthatjuk, hogy az állami finanszírozás aránya 84% körüli, ami körülbelül összhangban van a 3.3 fejezetben leírt aránnyal (78.5%). Az eltérések forrása a különböző jogcímeken átvett támogatás értékű átvett pénzeszközökből fakad. 8. táblázat

A Debreceni Egyetem forrásainak, állami-magán forrású csoportosítása 2007

Forrás

Összeg (eHUF)

Arány (%)

1. Állami 2. Magán

44 187 882 8 383 305

84,05 15,94

Állami+Magán

52 571 187

100


Az 1. sorban található állami támogatások bontását (9. táblázat) szemrevételezve, látható, hogy az egyetem 5 kategóriára bontja a finanszírozási forrásokat. 9. táblázat

A Debreceni Egyetem támogatásainak a jogcím szerinti bontása 2007

Támogatás jogcíme

Összeg (eHUF)

1. Hallgatói előirányzat 2. Képzési-tudományos 3. Programfinanszírozás

3 455 052 13 483 802 1 701 375

4. Közoktatási feladatellátás 5. Ösztöndíjak (oktatói, kutatói)

1 260 000 6 605

Összesen

19 906 834


Az 1. és a 2. sor a hagyományos normatív finanszírozás, amely abban különbözik, hogy szabadon átcsoportosítható-e vagy sem (a hallgatói normatíva nem csoportosítható át). A programfinanszírozás soron (3.) címzett támogatások találhatók amelyek vagy 30

megállapodás, vagy pályázati úton elnyertek. A közoktatási feladatellátás alatt a nem felsőoktatási normatíva alatti normatív támogatásból befolyt összeg szerepel, ami a felsőoktatási intézmény által üzemeltetett nem felsőoktatási intézménynek jár. Az 5. soron találhatóak a pályázat útján odaítélt oktatói és kutatói ösztöndíjak, amelyek szintén nem szabadon felhasználható pénzeszközök. Ha összesítjük az adatokat ezek alapján, akkor láthatjuk, hogy a normatív finanszírozás teszi ki az állami támogatás 85%-át, sőt amennyiben a 4. soron lévő közoktatási intézményekhez befolyt normatívát is ideértjük, akkor a 91,42%-át. (XIII)

A felsőoktatási intézmények forrásstruktúrájának a nagy része normatív finanszírozásból származik.

10. táblázat

A Debreceni Egyetem állami támogatásainak a bontása, normatív-egyéb 2007

Finanszírozás formája

Összege (eHUF)

Aránya (%)

Normatív (közoktatással) Egyéb

16 938 854 (18 198 854) 2 967 980

85,09 (91, 42) 14,90 (8,58)

19 906 834

100

Összesen


A támogatás értékű átvett pénzeszközökről elmondható, hogy a 3.4.1-es fejezet (iv) pontjában ismertetett támogatási forma, amelynek a nagy része az egyetem által fenntartott gyógyászati létesítmények fenntartására és működtetésére vonatkozó támogatás. Az elmúlt évek változásait a 11.-ik táblázatban láthatjuk. A finanszírozás növekvő tendenciát mutat, de az egyetlen számottevő növekedés 2005-2006 között következett be, csaknem 10%-os emelkedés. Ez feltehetőleg a 2005-ben bevezetett felsőoktatási törvényben meghatározott változásoknak köszönhető. 11. táblázat

A Debreceni Egyetem forrásstruktúrája 2004-2007, eHUF

Jogcím

2004

2005

2006

2007

1. Állami támogatás

16 651 902

17 151 962

18 641 586

19 906 834

2. Bevétel (3+4+7)

28 830 560

29 802 008

33 351 983

32 664 353

3. Saját bevétel

4 607 692

5 474 155

5 474 155

7 683 787

4. Támogatás értékű átvett pe. (5+6)

21 096 337

21 533 787

24 686 936

24 281 048

500 000

500 000

504 756

2 397 896

6. OEP

20 596 337

21 033 787

24 182 180

21 883 152

7. Egyéb átvett pénzeszköz

3 126 531

2 794 066

3 190 892

699 518

8. Összesen (1+2)

45 482 462

46 953 970

51 993 569

52 571 187

5. FVM/EÜM


A debreceni egyetem kiadásainak a csoportosítását a 12-ik táblázaton láthatjuk. 2 kategóriára bontva szerepelnek az értékek:

31

a működési kiadások amik az összes személyi jellegű kifizetéseket és a dologi kiadásokat jelentik, valamint a felhalmozási kiadások, amelyek az intézményi beruházásokat és a felújításokat takarják.

12. táblázat

A Debreceni Egyetem kiadásai mHUF. 2007

Kiadások

Állami támogatás

%

Saját bevétel

%

Összesen

%

Működési kiadások

18 759 297

94,24

30 460 628

93,25

49 219 925

93,63

Felhalmozás

1 147 537

5,76

2 203 725

6,75

3 351 262

6,37

Összesen

19 906 834

100

32 664 353

100

52 571 187

100


A táblázatból kiderül, hogy elképesztő módon, a működési költségek viszik el az összes ráfordítás csaknem 94%-át! Ez azt jelenti, hogy a felhalmozási kiadásokra, amik pedig hosszú távon a működési költségeket csökkenthetnék, alig jut a költségvetés 6%-nál több forrás. Ez hosszú távon mindenképpen ijesztő adat, főleg, hogyha összevetjük a megelőző 3 év adataival (13. táblázat) és látjuk, hogy nem kivételről van szó, hanem általánosságról. 13. táblázat

A Debreceni Egyetem forrásstruktúrája 2004-2007, eHUF

Jogcím

2004

2005

2006

2007

Működési kiadások Felhalmozási kiadások

41 950 908 3 351 554

44 005 033 2 948 937

48 749 249 3 244 320

49 219 925 3 351 262

Összesen

45 482 462

46 953 970

51 993 569

52 571 187


3.7

Az országra jellemző trendek

3.7.1

Statisztika

A XX. század második felében a következőek szerint alakult a felsőoktatásban résztvevők létszáma. 1960-ban 44 585, 1970-ben 80 536, 1980-ban 101 166 fő volt 1990-ben 108 376. Látható, hogy 1960 és 1980 között bővült ki először, a globális trendeknek megfelelően a felsőfokú oktatást igénybevevők köre, a két évtized alatt durván a 2,5 szeresére nőtt. Ezután azonban 10 éven keresztül stagnálást mutatnak az adatok és csak a rendszerváltozással jött el egy újabb bővülési hullám. Ez a bővülés jóval szélesebb körű és nagyobb arányú volt mint az előző.

32

4. diagram

A felsőoktatás elsőévesei, az összlétszám, és az összlétszám 1990 arányában

1990 százalékában Elsőévesek

Összesen Nappali (elsőéves)

Nappali képzés

500

400 000

400

300 000

300

200 000

200

100 000

100

0

0%

Fő Év

60 /6 1 80 /8 1 91 /9 2 93 /9 4 95 /9 6 97 /9 8 99 /0 0 01 /0 2 03 /0 4 05 /0 6 07 /0 8

500 000

Forrás: OKM Oktatás-statisztikai Évkönyv 2007/2008. Függelék 7.4.

Ekkor hazánkban gyorsan nőtt a felsőoktatást igénybevevők száma, az OECD átlagnövekedést jóval meghaladó ütemben. Ez abból a tényből ered, hogy a fejlett országok nagy részében a hallgatói létszámbővülés már 1990 előtt lezajlott és 1990-től kezdve csak mérsékelt emelkedés volt tapasztalható (2.6 fejezet). Magyarországon a csúcspont a 2005/2006-os év volt, amikor a létszám 424 161 fő volt, ami 1990-en alapul véve (100%) 391,37 százalékos értéket jelent. Ezután csökkenni kezdett a szám és ez a csökkenés várhatóan folytatódik a demográfiai adatok alapján várható belépők egyre alacsonyabb száma miatt. Ennek a folyamatnak a tükörképe az évente államilag támogatott képzésre felvehető személyek száma az elmúlt évtizedben. Látható, hogy a bővülést stagnálás majd visszaesés követi, és a jelenlegi gazdasági helyzetben az újabb emelkedés nem tűnik reális lehetőségnek. 5. diagram

Az államilag támogatott létszám alakulása 1997-2008

Államilag támogatott létszám 64 000 62 000 60 000 58 000 56 000 54 000 52 000 50 000 Fő /Év

97/98 98/99 99/00 00/01 01/02 02/03 03/04 04/05 05/06 06/07 07/08 08/09

Forrás: OKM Oktatás-statisztikai Évkönyv 2007/2008. Függelék 7.4.

Ezzel együtt, ha megnézzük a 6-ik diagramot, láthatjuk, hogy az állami kiadások 1990 eleje 33

óta folyamatosan nőnek, kb. a GDP arányában változva. Látható, hogy a GDP 1 százaléka környékén van a ráfordítás, ami a GDP növekedés miatt megnövekedett ráfordítást jelent. Ezzel együtt, a fogyasztói árindex változásával módosítva az adatokat, stagnálást figyelhetünk meg és láthatjuk, hogy a támogatás reálértéken nem nőtt. 6. diagram

Az állami támogatás változása, reál- és nominálértéken, a GDP %-ban

Nominál éves támogatás

Támogatás reálértéken (1991 bázis)

Állami ráfordítás a GDP százalékában

07

Év

05

0,60

03

M Ft 0

01

0,80

99

100 000

97

1,00

95

200 000

93

1,20

91

300 000

%

Forrás: OKM Oktatás-statisztikai Évkönyv 2007/2008, MNB statisztika. Függelék 7.4.

A fentiek alapján felmerül a kérdés, hogy ha a hallgatók száma nőt, a finanszírozás azonban változatlan maradt, akkor az egy személyre jutó támogatási összeg, hogy változott 1990 óta. 7. diagram

Egy személyre jutó nominál- és reálértékű támogatás 1991-2007

1 személyre jutó támogatás nominálérték Nominálérték támogatás

Reálértékű támogatás (1 személy) Reálértékű támogatás

300 000

1 000 000

250 000

800 000

200 000

600 000

150 000 400 000

100 000

200 000

50 000 Millió Ft 0 Év

0 Ft 91 92 93 94 95 96 97 98 99 00 01 02 03 04 05 06 07

Forrás: OKM Oktatás-statisztikai Évkönyv 2007/2008, MNB. Függelék 7.4.

Az egy főre jutó finanszírozás csökkent, Ezt a tényt alátámasztják a 7. diagramon látható adatok, ahol az egy személyre jutó támogatási összeg csökkenését figyelhetjük meg. Ez az összefüggés a 8. diagramon is megfigyelhető, vagyis hogy a hallgatók létszámának változásával ellentétesen változik az egy hallgatóra jutó finanszírozási érték.

34

8. diagram

A felsőoktatásban tanulók létszáma és finanszírozás/fő kapcsolata.

Év

91 /9 2 92 /9 3 93 /9 4 94 /9 5 95 /9 6 96 /9 7 97 /9 8 98 /9 9 99 /0 0 00 /0 1 01 /0 2 02 /0 3 03 /0 4 04 /0 5 05 /0 6 06 /0 7 07 /0 8

Fels őoktatásban tanulók aránya, 1991=100 1 személyre jutó finanszírozás reálértéken, 1991=100

%0 50 100 150 200 250 300 350 400

120,00 100,00 80,00 60,00 40,00 20,00 0,00%

Forrás: OKM Oktatás-statisztikai Évkönyv 2007/2008 Függelék 7.4.

Kérdés az, hogy hogyan képesek az intézmények folytatni a működésüket; négyszer annyi hallgatót kell ellátni ugyanannyi pénzből? A válasz, hogy ugyanazokkal az erőforrásokkal, a kontaktórák számának csökkentésével és nagyobb csoportot alakításával, valamint minden erőforrást a működésnek alárendelve (ahogy ezt láthattuk a Debreceni Egyetem kiadásainál (3.6 fejezet) tudták csak ezt megoldani. Ezekből az adatokból levonható a következő következtetés. (XIV)

A felsőoktatási intézmények az 1990-es évekhez képest alul vannak finanszírozva.

(XV)

Minél több hallgató van a felsőoktatásban, annál kevesebb forrás jut 1 személyre.

Amennyiben ezt a két megállapítást összevetjük a XI. pont megállapításával akkor az a paradoxon adódik, hogy, (XVI)

A felsőoktatási intézmény annál több pénzhez jut minél több hallgatója van, azonban minél több hallgató van a felsőoktatásban az egy személyre fordítható forrás annál kevesebb lesz globálisan.

Így elmondható, hogy ami jó az intézményeknek, az nem jó a magyar felsőoktatás egészének. 3.7.2

A normatív finanszírozás fejlődése 1990-től napjainkig23

A normatív finanszírozás bevezetése 1991-ben, a Világbank által megfogalmazott ajánlással (a felsőoktatásnak át kell állnia egy fejlettebb finanszírozási modellre a bázis finanszírozásról) lett kormányzati cél A kormány egy eszközt látott benne, amivel sikeresen motiválhatja a felsőoktatási intézményeket arra, hogy növeljék a hallgatói létszámot, amire egyébként nem volt ráhatásuk. Ezzel szemben az intézmények abból kiindulva, hogy a hallgatói létszám bővülni fog, egy lehetőséget láttak arra, hogy több forráshoz jussanak és növeljék a 23Forrás: Polónyi István: Ígéretek és tények a felsőoktatás finanszírozásáról. Educatio 2006 tavasz (55-76. p)

35

befolyásukat. Ezek az érdekeltségek jó alapot teremtettek a normatív finanszírozás bevezetésére, azonban az elkövetkező pár évben felmerültek komoly ellenérdekek is a változással kapcsolatosan24. A kormányzat rádöbbent, hogy pénzügyileg nem lesz képes finanszírozni a hallgatók létszámbővülését, hacsak nem növeli meg komolyan a felsőfokú oktatásra szánt összeget a költségvetésben, erre azonban az adott gazdasági helyzetben nem volt lehetőség. Az egészségügyi és agrárképzést nyújtó létesítmények felismerték, hogy hosszú távon az ő hallgatói létszámuk, és ezáltal a támogatásuk stagnálni fog, ráadásul az aktuális finanszírozási konstrukcióik jóval előnyösebbek voltak, mint a művelődési tárca alá tartozó intézményeknek. A felsőoktatási intézmények éves támogatása a normatív finanszírozás bevezetését megelőzően a minisztériumokkal folytatott háttéralkukon keresztül alakult ki. A hatalomban lévő funkcionáriusok, akiktől függtek az alkuk mindkét szereplőnél attól féltek, hogy a struktúra transzparenciájának növekedésétől az általuk gyakorolt befolyás megszűnik Azok az intézmények is ellenérdekeltek voltak, akik a geográfiai vagy egyéb helyzetükből fakadóan előreláthatóan nem voltak képesek a hallgatói létszámuk növelésére, vagyis akik az új berendezkedés vesztesei lettek volna. Ezeknek az ellenérdekeknek a hatására a finanszírozási rendszer változására csak 1996-ban került sor, amikor egy kettős finanszírozási rendszert vezettek be Magyarországon. A létesítmény fenntartást külön kezelve, meghatároztak 6+2 (egyetemek esetében) valamit 6+1 (főiskoláknál) normatívát, ami alapján a támogatásokat elosztották. 1998-ban egyesítették a fenntartói és képzési normatívákat, összesen 7-re csökkentve a normatívák számát., amit 1999-ben 5-re 2000-ben pedig 4-re csökkentettek. Ezt a 4 normatívát azonban kiegészítették többek között oktatási és gyakorlati normatívákkal, ez utóbbiakat az agrár- és egészségügyi képzések elvesztett támogatása miatt. Ezeknél a képzési területeknél a hallgatói létszámnövekedés elhanyagolható volt, így a normatívákat kellett gyorsabban növelni. 2002-ben a normatívák számát ismét 5-re emelték és az oktatási és gyakorlati normatívákat megháromszorozták. 2003-ban pedig meghatározták a direkt lemorzsolódás elvét, ami a normatíva kiszámításánál figyelembe vehető hallgatói létszámot 10%-kal csökkentette. 2004-ben a rendszert jelentősen átalakították. A normatívák számát 7-re emelték, az oktatási normatívából levették a doktoranduszok számát és az utánuk folyósított normatívát tudományos támogatásnak nevezték el. A gyakorlati normatívákat egy új csoportba, a fenntartási normatívák alá sorolta. Ezek a szinte éves átalakítások azzal az eredménnyel jártak, hogy a rendszer alapelvei már nem feleltek meg a kiinduláskor rögzített alapelveknek. Egyes képzések kiemelt támogatásokat élveztek. Polónyi István szerint a probléma az volt, hogy sohasem létezett normatív finanszírozás25. Az intézményekben előretervezhető dologi és személyes ráfordításokat előrevetítve meghatározza 24 Polónyi István: Ígéretek és tények a felsőoktatás finanszírozásáról. Educatio 2006 tavasz (55-76. p.) 25 Polónyi István: Ígéretek és tények a felsőoktatás finanszírozásáról. Educatio 2006 tavasz (55-76. p.)

36

az aktuális évben járó támogatási összeget és ezután a finanszírozási rendszerben úgy határozza meg a normatívákat, hogy megfeleljen a meghatározott kereteknek. Ez természetesen pont az ellentétje annak, ami a képletszerinti finanszírozás lényege. Nem a normatívákból határozzák meg az összeget, hanem az összegből a normatívát. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy amint láttuk az előző fejezetben a felsőoktatásba nem kerültek extra források, hanem a meglevő keretösszeget módosítgatva osztották fel az intézmények között míg a hallgatószám folyamatosan növekedett. Ezt a helyzetet próbálta orvosolni a 2005-ben bevezetett felsőoktatási törvény. 3.8

A rendszer problémái

A közelmúlt problémáit láthattuk az előző fejezetben. Sikerült-e az új felsőoktatási törvénnyel megoldást találni a múlt problémáira? Azzal, hogy a törvényben meghatározza a normatív finanszírozási csoportokat, valamelyest megnehezíti az intézmények és a fenntartó közötti alkukat, azonban minden intézmény célja az lett, hogy a képzései minél nagyobb szorzót élvező csoportokba kerüljenek. A lobbi tevékenység mellett szól az esetenként adható, normatív rendszeren kívül eső, támogatások nagy száma is. Ez a két tény nem zárja ki a különalkuk létrejöttét, vagyis a jó lobbi pozícióban lévő intézmények továbbra is extra forráshoz juthatnak, míg a kormányzatnak is megmarad a mozgástere. Ráadásul a finanszírozással kapcsolatos összes mutatót a Kormány befolyásolja a Költségvetési Törvényen keresztül, meghatározva minden támogatási forma kereteit. Ezáltal a Kormány úgy játszik a normatívával, ahogy akar, hiszen azáltal, hogy minden változót ő módosíthat, annyi pénzt biztosít amennyit éppen szükségesnek vél. Ez viszont a következő problémákat veti fel: (XVII)

Nincsen motiváció a minőség javítására, hiszen úgyis „fent” dőlnek el a dolgok.

A másik komoly probléma, hogy ha áttekintjük az előző pontban a normatív finanszírozás gyakorlatát akkor megállapíthatjuk, hogy (XVIII)

Nincs tervezhetőség, hiszen a szabályok és a keretrendszer folyamatosan változik

A gazdálkodási szabadság is jelentősen lecsökkent, hiszen amíg nincs éves maradvány amivel gazdálkodni lehet és nincsenek befektethető pénzeszközök és a működési költségek az összes költség 94%-át teszik ki, addig nem sok értelme van a saját vagyonnak és a befektetési szabadságnak.

37

4

Finanszírozás Japánban

4.1

Felsőoktatási szervezet fogalma

A „Japán iskolai nevelési törvény” szerint Japánban 4 féle felsőoktatási intézményfajta létezik: az (1)egyetem, (2)főiskola, (3)főiskolai technikum és (4)professzionális képző főiskolák. Ezek között a különbség a kutatás és az oktatott tudományágak száma és az oktatás alapossága differenciál. A (4) számú kilóg a sorból, mivel poszt-középfokú képzésével leginkább a közép és felsőfokú oktatást nyújtó szervezetek között helyezkedik el. A (3)-as és (4)-es intézményeket, amennyiben az adatok elkülöníthetők, a statisztikai fejezetben (4.6.) nem vizsgálom. A Japán Oktatási Törvény szerint felsőoktatási intézményt három entitás alapíthat: az állam; egyes regionális hatóságok és úgynevezett „Iskolai Jogi Személy” (amelyik minden esetben non profit gazdasági társulás kell, hogy legyen), akik az „Alapító”–ra vonatkozó szabályok szerint kötelesek működni. 4.2

A rendszer

4.2.1

Képzési rendszer

A négy intézményfajta Japánban, legfőképpen a nyújtott képzésekben mélységében, témájában és hosszában különül el egymástól. Az egyetem mint intézményfajta (大学), négyéves bachelor (学士) szintű képzést nyújt, amelyre épülve aztán jön a kétéves master (修士) és a 3 éves Phd (博士) képzés, csakúgy mint hazánkban. A főiskolák (短期大学) két- vagy hároméves képzést nyújtanak, úgynevezett kiegészítő szintű minősítést nyújtanak, ami a magyar rendszer szerint leginkább a felsőfokú szakképzésnek felel meg (準学士). A főiskolai technikumok (専門学校) nem a középiskolát sikeresen befejező hallgatókat képzi tovább, hanem a tanköteles kor utolsó évében befejezett középiskola végzőseiből válogat26. Ezek a 15 éves tanulók ezután 5 éves képzéssel a főiskolákhoz hasonlóan kiegészítő szintű minősítést (準学士) szereznek. A professzionális képző főiskolák (専修学校) a kiegészítő képzés alatti szintű, formális minősítéssel nem járó, gyakorlati tartalmú képzéseket nyújtanak.

26 A japán iskolarendszer a felsőoktatást megelőzően 3 szakaszra bontható: az elemi iskola (小学校)、amely 6 éven keresztül, 6 és 12 éves kor között kötelező; a középiskola (中学校), amely 12 és 15 éves kor között 3 éves időtartamú; majd végül a felsőiskola (高校) ami szintén három éves és 15 éves kortól 18 éves korig tart. A tankötelezettség az első két szinten van csak, de szinte mindenki tovább tanul legalább a felsőiskola szintjéig.

38

4.2.2

Felsőoktatási intézmények tevékenysége

Csakúgy, mint Magyarországon a felsőoktatási intézmények Japánban is kivételes helyzetben vannak a tevékenységük szerint, ugyanazon okok miatt. A tevékenységek részletes ismertetése már a 3.2.2-es fejezetben megtörtént. 4.2.3

Felsőoktatási intézmények autonómiája és gazdálkodása

A fenntartó szempontjából megkülönböztetünk (1) állami, (2) regionális és (3) magán intézményeket. Az (1) és a (2) finanszírozási és igazgatási szempontból megegyezik, úgyhogy bizonyos esetekben nem különböztetem meg őket a továbbiakban. A hallgatói létszámok arányát jól szemléltetik a 2002-es iskolaév kezdetének az adatai, amely szerint az összes hallgató 73,5%-a magán, 4,2%-a regionális és a fennmaradó 22,3% pedig állami intézmények hallgatója volt. A fentiekhez érdekes adalék az a tény, hogy a tanárok csaknem 40%-a állami és regionális intézmények alkalmazottja volt ami szerint adódik a következtetés, hogy az állami intézményekben az egy tanárra jutó hallgatói létszám kisebb mint a privátszektorban. Látható, hogy a magánintézmények komoly szerepet játszanak a Japán felsőoktatásban. Mivel a finanszírozásuk jelentősen különbözik, tehát érdemes őket külön tárgyalni. Az állami támogatású hallgató fogalma nem ismert, minden hallgató az intézmény fenntartójától függetlenül tandíjat fizet. Ezzel kapcsolatosan egy meglehetősen limitált támogatási rendszer működik, amely a rászorultak támogatására szolgál. 4.2.3.1 Az állami intézmények

Alapvetően a Japán állam az állami intézményeket finanszírozza olyan volumenen, amely elég a fenntartáshoz. Ezeknek az intézményeknek kb. a költségvetésük felét az állam nyújtja. A Japán felsőoktatási rendszerben is, mint Magyarországon, komoly változások történtek a közelmúltban az állami fenntartású létesítmények vonatkozásában. Az előzőleg alkalmazott rendszerhez képest a cél a pénzügyi, szerkezeti és emberi erőforrás gazdálkodási autonómia növelése volt.27 Ennek a törekvésnek az eredményeképpen 2004-ben az összes állami fenntartású intézmény ((1) és (2)) le lett választva a költségvetési intézményekről és üzleti alapon működik, amely a következő előnyökkel jár:

Az intézmény legfőbb irányítóját az igazgatót nem korlátozta az Oktatási Minisztérium által kinevezett felügyelőbizottság, vagyis jelentősen megnőtt a döntési autonómiája. Az intézmény által üzemeltetett kutatási és oktatási egységek alapításáról nem rendeletek, hanem maga az intézmény dönt, a költségvetését figyelembe véve. Az alkalmazottaik már nem köztisztviselők, szabadon megállapítható a bérezésük és szabadon választhatók. Ezt megelőzően az Oktatási Minisztérium jelölte ki a tanárokat

27 OECD: Financial Management And Governance In Heis: Japan, OECD Imhe-Hefce Project On International Comparative Higher Education Financial Management And Governance, 2004

39

(bár ez hagyományosan is a kollégák ajánlására történt). A támogatás nagy részét továbbra is egy összegben, nem címzett támogatás formájában kapja meg az intézmény és szabadon dönthet a felhasználásáról Az intézmény önállóan gazdálkodik, az esetleges megtakarításokat átviheti a következő évre. Ezt megelőzően a teljes költségvetést el kellett költeni Az intézmény kezelésében lévő létesítmények az intézmény tulajdonába kerültek (bár még mindig a Minisztérium rendelkezik felettük). Ezt megelőzően az állam tulajdonában voltak a létesítmények Az intézmény egy bizonyos fokú szabadságot élvez a tandíj összegének a megállapításánál. A központilag meghatározott tandíjtól (amely képzési formától független) lehetséges a maximum 10%-kos eltérés (felfelé).

Látható, hogy a fő változások megfelelnek a kitűzött céloknak funkciójukban és hatásukban, tehát elmondható miszerint (XIX)

A Japán felsőoktatás állami fenntartású intézményei piaci alapú átalakításon mentek keresztül.

4.2.3.2 A magán intézmények

A magán intézmények, mint nonprofit szervezetek sokkal kevesebb támogatást kapnak az államtól, hozzávetőlegesen a költségvetésük 1/8-át, viszont a meghatározásukból eredendően jóval nagyobb autonómiát élveznek, mint az állami intézmények. 4.3

Fontosabb statisztikai alapadatok28

Japánban a felsőoktatásban 3,157,159 személy tanult 2005 május 1-ével. Ezek közül 2 389 619-en magánintézményben. A hallgatók 2/3-a tehát nem állami fenntartású intézmény hallgatója. Japánban az OECD adatai szerint, a felsőoktatás finanszírozásának a 33,7%-a állami forrásból származik. Ez Dél Korea után a második legalacsonyabb érték és mind az OECD átlag(73,1%/74,5% 29 ) mind az EU 19-ek átlaga alatti. A 3.2.3-as fejezetben ismertetett kategóriák szerint Japán a 3-ik típusú csoportba tartozik, amelyre a magas magán és az alacsony közfinanszírozás jellemző. 2005-ben Japánban a GDP 1,4%-át fordították a felsőoktatásra, ebből 0,5% volt az állami finanszírozás aránya, míg az OECD átlaga 1,5%, amelyből 1,1% származik állami forrásokból. Az EU 19 átlag 1,3%, amelyből 1,1% az állami finanszírozás aránya. Az egy hallgatóra jutó összeg (amiben benne van minden támogatási forma, pl. közlekedéssel kapcsolatos támogatás, lakhatási támogatás) éves szinten 12326 USD volt 2005-ben, az OECD átlag 11512 USD, az EU19 pedig 10474 USD. A tanulmányok befejezéséig, egy 28 Forrás: OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008 29Az első érték a közvetlen állami finanszírozás, míg a második a támogatott privát forrásokkal kiegészített összeg

40

személyre átlagosan 50167 USD jut. Ez valamivel magasabb, mint az OECD átlagráfordítás. Ezek a számok magukba foglalják mind az állami, mind a magán forrásokból származó pénzösszegeket. Levonható a következtetés, hogy a Japán rendszer az átlagnál többet fordít egy hallgatóra, ezzel együtt az állami támogatások aránya nagyon alacsony és így a magánszféra a finanszírozás fő forrása. Felmerül a kérdés, hogy a magas költségek nem akadályozzák-e meg az anyagilag kevésbé tehetősek továbbtanulását? 4.4

Az intézmények költségvetése

Japánban is a felsőoktatási intézményeknek finanszírozása forrás szerint a következő kategóriákba sorolható be:

Állami támogatások Magán források

A fenntartótól függenek az arányok, azonban az állami (regionális) fenntartású intézményekben is csak 50% körüli az állami finanszírozás (kivéve a technológia főiskolákat, ahol 85%), míg a magán intézményekben csupán 10%. A részletes adatokat és az elemzést a 4.4.3-as fejezetben tárgyaljuk. 4.4.1

Állami források

Az állami források elosztása mint ahogy azt már láttuk az intézmény fajtájától függő. Az állami fenntartású intézmények támogatást kapnak: (i) működési költségekre (ii) létesítményfejlesztése Ezeket a költségeket a 2004-es évi bevételi és kiadási adatok figyelembe vételével egy középtávú terv keretében becsülik meg és meghatározott szorzók segítségével határozzák meg a pontos összeget. Ezeknek egy része konkrét input adatokon alapul, (pl. a diákok száma) más részük pedig az évre vonatkozó becslés (kutatás, létesítmény fenntartás, speciális oktatás, stb). A középtávú terv 6 évre szól. A terv teljesülését ellenőrzi a Nemzeti Egyetemi Vállalat Értékelő Társaság 30 és ennek eredményeképpen módosítja a következő középtávú terv finanszírozását. Mivel a 2004-es reform óta nem telt el elég idő ahhoz, hogy leteljen egy teljes ciklus, ezért az empirikus vizsgálatokat még nem lehet elvégezni, azonban már felmerültek esetleges problémák a jövőre nézve31. Az első és talán legbanálisabb az a tény, hogy a következő ciklus tervét a jelenlegi ciklus kiértékelése előtt le kell majd adni, vagyis a jelenlegi ciklus alapján levonható következtetéseket nem lehet felhasználni a következő ciklus tervezésében. Már a jelenlegi ciklusnál is probléma volt az a tény, hogy az intézmények nem 30 国立大学法人評価委員会 31 Fumihiro Maruyama: The Mid-Term Targets and Plans of Japan’s National Universities and their Evaluation, 国立大学財務経営センター大学財務経営研究第５号 p. 175-183

41

voltak tisztában a keretekkel, ezért általában mindegyik intézmény a Minisztérium által biztosított mintát használt, aminek az lett az eredménye, hogy a legtöbb terv ugyanolyan. Más országokban, például Svédországban ezt úgy küszöbölik ki, hogy a felelős szervezet minden egyetemmel külön leül tárgyalni és közösen dolgozzák ki a megoldást. Ez a rendszer Japánban nem működőképes, az intézmények nagy száma miatt egyszerűen nincs rá idő. Lehet hallani olyan félelmeket, hogy az intézmények csak azzal fognak foglalkozni, ami a tervben megtalálható, úgyhogy defenzív viselkedésformát fognak felvenni és nem lesznek érdekeltek az eredeti tervektől való eltérésben. A regionális intézmények közül azok, amelyek vállaltként működnek, a fentiek szerint kapják a támogatást, a fennmaradók támogatása pedig továbbra is a Speciális Folyószámla32 alól történik. Ennek a rendszernek a működését a 4.6.3-es fejezetben tárgyalom részletesebben A magán intézmények részére törvényben szabályozott összegű támogatást nyújt a Japán állam. 33 Ennek a 70 százaléka egy formula használatával határozandó meg, amely a következő F x [30/100 x α + 20/100 x β + 50/100 x γ] Ahol a szorzókat a következők alapján határozzák meg: F=előre meghatározott alapérték α = Az intézmény kapacitásához viszonyítva a hallgatók száma alapján β = Egy oktatóra jutó hallgató alapján γ = Az összes oktatási, fenntartási és kutatási ráfordítás amelyet a tandíjból fedeznek Ezzel arra ösztönzik az intézményeket, hogy javítsák a hatékonyságukat és fejlesszék az oktatási és kutatási környezetet, hiszen ha az intézmény kapacitása nincs kihasználva, akkor a csökken a támogatás, stb. A specializált képző főiskolák részére nincs központi támogatás, tehát ezek az intézmények esetleg a regionális helyhatóságoktól kaphatnak támogatást. A működési támogatáson kívül fontos forrást jelentenek az egyedi projektek finanszírozására létrejött intézményektől kapott támogatások. Ezek pályázati úton elnyerhető pénzeszközök. Ezeknek a forrásoknak a könyvelése elkülönített projektszámlákon történik tehát az intézmények átfogó könyvelésében való kimutatásuk problémás. Ilyen elnyerhető támogatások fölött rendelkező intézmény például a Tudományos Kutatás Támogatási Alap amely 2004-ben 183 milliárd JPY-t osztott szét, vagy a 2002-ben létrehozott 21. Századi COE Program, amely 46 milliárd JPY-t osztott szét. A pályázatok és a projektek eredménye „peer review” módszerrel kerül értékelésre. 4.4.2

Magán források

Japánban a magán források 5 nagy csoportra oszthatók: 32 国立学校特別会計. 33 私立学校振興助成法., 昭和 50 年法律第 61 号 1975-ös 61-es számú törvény a Magániskolák Állami Támogatásáról

42

4.4.3

Tandíj, a magán intézményeknél a legnagyobb bevételi forrás. Adományok. Japánban elhanyagolható a jelentőségük, felsőoktatási intézmény fajtától függően 1-2% körüli az arányuk. Üzleti tevékenység bevétele. A tandíj után a legfontosabb bevételi forrás, akár 20-30% át is kiteheti a bevételeknek. Széles kategóriát takar, ide tartoznak többek között az egyetemek által üzemeltetett kórházak és egyéb intézmények bevételei. Kölcsönök. Az állami intézményekben nem jelentős az arányuk, azonban a magán intézményeknél akár 5-6% is lehet a jelentőségük. Egyéb Források aránya a felsőoktatásban

A Japán felsőoktatásban az állami és magán finanszírozás aránya a fenntartótól és az iskola fejtájától függ. A legmarkánsabb különbség az államilag fenntartott és a magánintézmények között található. Miben különböznek a finanszírozási források? Az állami intézményekre jellemző arányokat a 14-ik táblázaton láthatjuk. 14. táblázat

Az állami fenntartású intézmények forrásstruktúrája, Japán 2004, Millió JPY

Egyetemek

%

Főiskolai technikumok

%

1 320 451 348 090 49 425 705 594

52,87 13,94 1,98 28,25

82 916 12 177 628 448

85,79 12,60 0,65 0,46

Kölcsönök Egyéb

61 800 12 330

2,47 0,49

0 481

0,00 0,50

Összesen

2 497 690

100

96 650

100

Támogatások Tandíj Adományok Üzleti eredmény

Forrás: OECD: Thematic Review of Tertiary Education, Country Background Report of Japan, OECD 2006

Látható, hogy még az állami egyetemeknél sem haladja meg az állami finanszírozás aránya az 55%-ot. Mivel a finanszírozás pótló jellegű elsősorban, tehát a múltbéli eredményekből kiindulva az előre tervezhető összes ráfordításból kivonják a bevételeket és e fennmaradó összeget kapják meg az államtól. Ebből következik, hogy az egyéb tevékenységből származó bevétel jelentős volt. Láthatjuk, hogy a támogatás után a második legnagyobb forrás az üzleti tevékenység eredménye. Ebbe beletartoznak az oktatási tevékenységen kívül végzett tevékenységekből származó eszközök, például a korházak üzemeltetéséből származó bevétel. A tandíj szintén nem elhanyagolható, a finanszírozás 14%át teszi ki. Az adományok aránya meglepően alacsony értékű, de még így is számottevő összeg. A másik iskolafajta, a főiskolai technikum költségvetésében láthatjuk, hogy a tandíjak jelentősége arányaiban megegyezik, viszont nincs üzleti eredmény, amit egészében az állami finanszírozás csaknem 86%-os aránya pótol. Az üzleti eredmény hiánya a abból a tényből fakad, hogy ezeknek az intézményeknek a tevékenységi köre lényegesen szűkebb mint az egyetemeké, például nem üzemeltetnek kórházakat. 43

A magánintézmények forrásstruktúráját a 15. táblázaton láthatjuk. 15. táblázat

A magánintézmények forrásstruktúrája, Japán 2003, Millió JPY

Támogatások Tandíj Adományok Üzleti eredmény Kölcsönök

Egyetemek (cégforma)

%

Egyetemek

%

Főiskolák és technikumok

%

570 057 3 072 894 93 581 1 224 535 241 871

10,18 54,86 1,67 21,86 4,32

323 886 2 457 238 52 069 52 298 55 701

10,04 76,17 1,61 1,62 1,73

35 328 256 997 2 935 4 895 6 620

10,55 76,76 0,88 1,46 1,98

398 004

7,11

284 708

8,83

28 023

8,37

5 600 942

100

3 225 900

100

334 798

100

Egyéb Összesen

Forrás: OECD: Thematic Review of Tertiary Education, Country Background Report of Japan, OECD 2006

Ahogy arra számítani lehetett az állami finanszírozás aránya lényegesen alacsonyabb, mint az állami fenntartású intézményeknél, de még itt is eléri, iskolaformától függetlenül a források 10%-át. Ha megvizsgáljuk a számokat, akkor látható, hogy azok az egyetemek, amelyek úgy döntöttek, hogy céggé alakulnak, az állami fenntartású intézmények volumenével egyező üzleti eredményeket értek el, míg a többi egyetem és a főiskoláknál ez a tényező nem számottevő. Erre két magyarázat is lehetséges. Az egyik szerint az új rendszer sokkal jobban megfelel a gazdasági hatékonyság elveinek és komoly üzleti eredményt lehet elérni vele. A másik lehetőség ellenben az, hogy csak azok az egyetemek alakultak át céggé, amelyek tudták, hogy ehhez érdekük fűződik. Az állami finanszírozás hiányát (és az üzleti eredménnyel nem rendelkező intézmények esetében az üzleti eredményt) a tandíjból származó források ellensúlyozzák. Ez érthető is annak a ténynek a fényében, hogy a magánintézményekben a tandíj több mint a kétszerese az államinak. 4.5

Két példa: a Tokyoi Egyetem és a Waseda Egyetem forrásstruktúrája

4.5.1

Tokyoi Egyetem

A Tokyoi Egyetem forrásstruktúráját a 16. táblázaton láthatjuk.

44

16. táblázat

A Tokyoi Egyetem forrásstruktúrája 2007-ben, Millió JPY

Forrás

, Összeg

Arány (%)

1. Adminisztratív támogatás

96 769

46,05

2. Létesítményfenntartási támogatás

6 733

3,20

3. Egyéb támogatások

2 973

1,41

179

0,09

5. Saját bevétel (6+7+8+9)

52 610

25,04

6. Tandíj, vizsgadíj, regisztrációs díj

15 567

7,41

7. Egyetemi kórház bevételei

34 196

16,27

8. Eszközök eladása

0

0

9. Egyéb bevételek

2 847

1,35

10. Adományok, kutatási együttműködésből származó bevételek

49 887

23,74

4

0

986

0,47

210 141

100

4. Állami egyetemi pénzügyi-menedzsment központ fenntartása

11. Előző évi maradvány 12. Céltartalékból származó Összesen (1+2+3+4+5+10+11+12) Forrás: A Tokyoi Egyetem pénzügyi jelentése 2008

Az előzetes várakozásainknak megfelelően megállapítható, hogy a legnagyobb összeg az adminisztratív támogatás, amit az egyetemek az általános működési költségeikre kapnak. A második legnagyobb összeg az adományokból és kutatási együttműködésből származó bevételek csoportja. Ezután az egyetem által üzemeltetett kórház bevételei, majd a tandíjak. Az állami és privát források arányát a 17. táblázaton láthatjuk. 17. táblázat

A Tokyoi Egyetem forrásai, magán és állami bontásban, 2007Millió JPY

Forrás

Összeg

Arány (%)

Állami támogatás

106 654

50,75

Magán bevétel

103 487

49,25

Összesen

210 141

100

Forrás: A Tokyoi Egyetem pénzügyi jelentése 2008

A rendszer általános jellemzőinek megfelelően a források több mint a fele az államtól származik. Ha megnézzük az intézmény kiadásait (18. táblázat), akkor azt láthatjuk, hogy a legnagyobb költség az oktatási-kutatási funkció ellátásából adódott, amit követnek a kutatási együttműködéssel kapcsolatos költségek. Ez a két kategória teszi ki az összes ráfordítás több mint 83%-át.

45

18. táblázat

A Tokyoi Egyetem kiadásai 2007, Millió JPY

Kiadások

Összeg

Arány (%)

1. Működési költségek

119 656

60,99

2. Oktatás-kutatás

83 795

42,71

3. Egészségüggyel kapcsolatos

35 861

18,27

4. Általános adminisztratív

14 853

7,57

5. Létesítmény-fenntartás

7 521

3,83

6. Hallgatókkal kapcsolatos

2 973

1,51

7. Adományokkal Kutatási együttműködéssel kapcs.

44 067

22,46

8. Hosszú lejárató kölcsönök

7 115

3,62

8. Összesen (1+4+5+6+7+8)

196 185

100


Egy másik érdekes kérdés amit meg lehet vizsgálni a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy vajon az egyes konkrét célokra átvett pénzeszközök és bevételek mennyire elégítik ki az a célt. Láthattuk ugye Magyarországon, hogy az egyes jogcímek szerinti kiadások és bevétel nem nagyon egyeznek meg egymással. Sajnos a vizsgálatra csak három jogcím áll rendelkezésre az egészségüggyel kapcsolatos, a fenntartási és az adományok, kutatási együttműködésekből származó bevételek és kiadások. Ezt láthatjuk a 19. táblázaton. 19. táblázat

Jogcímek a bevétel és kiadás arányában, Tokyoi Egyetem 2007, Millió JPY

Jogcím

Bevétel

Kiadás

Bevétel-kiadás

B/k

Egészségügyi Fenntartási Adományok, Kutatási együttműködések

34 196 6 733 49 887

35 861 7 521 44 067

-1665 -788 5820

0,95 0,90 1,13


Az adatok szerint Japánban az egyes konkrét célra átvett finanszírozás mértéke, vagy a tevékenységhez kapcsolódó nyereség és a kiadások között nagyon szoros összefüggés van. A bevételek mindhárom esetben fedezik a költségek legalább 90%-át ami rendkívül magas arány egy ennyire sok tevékenységgel foglalkozó intézmény esetében. Végül pedig számoljuk ki, hogy a Tokyoi Egyetem mekkora profitot termelt Bevételek - Kiadások = 210 141 – 196 185 = 13 956 Bevételek arányában 6,64% Vagyis az egyetem a bevételeinek csaknem a 7%-át meg tudta takarítani 2007-ben.

46

4.5.2

Waseda Egyetem

A magán egyetemek közé tartozó Waseda Egyetem bevételei a 20-ik táblázat szerint alakultak 2007-ben. 20. táblázat

A Waseda Egyetem forrásstruktúrája, 2007, Millió JPY

Forrás

Összeg

Arány (%)

Tandíj

62 952

60,36

Egyéb térítések

4 931

4,73

Adományok

6 634

6,36

Támogatások

14 711

14,11

Asset menedzsment

4 513

4,33

0

0

Üzleti tevékenység eredménye

7 745

7,43

Egyéb

2 808

2,69

104 294

100

Eszközök eladása

Összesen Forrás: A Waseda Egyetem pénzügyi jelentése 2007

Láthatjuk, hogy a támogatások aránya itt lényegesen kisebb mint az állami intézményeknél, de még így is a második legfontosabb bevételi forrása az intézménynek a tandíjak után. A tandíjak és egyéb térítések a teljes bevételi forrás 65%-át teszik ki. Az üzleti tevékenység itt látszólag jóval kisebb hangsúlyt kap mint a Tokyoi Egyetemnél, de ha az utóbbi üzleti eredményéből levonjuk a kórház eredményét (a Waseda Egyetemnek nincsen orvosi kara), akkor nagyjából egyező eredményt kapunk. Az adományok fontos szerepet játszanak és az asset menedzsmentből is elég szép bevétele volt az intézménynek. Az állami és a magán források arányát a 21. táblázaton láthatjuk 21. táblázat

A Waseda Egyetem forrásai, magán és állami bontásban, 2007Millió JPY

Forrás

Összeg

Arány (%)

Állami támogatás Magán bevétel

14 711 89 583

14,11 85,89

Összesen

104 294

100,00

Forrás: A Waseda Egyetem pénzügyi jelentése 2007

A költségeken láthatjuk, hogy az egyetem költségeit szinte kizárólag a személyi jellegű és az oktatás, kutatás funkció finanszírozása emészti fel.

47

22. táblázat

A Waseda Egyetem költségei, 2007, Millió JPY

Költségek

Összeg

Arány (%)

Személyi jellegű Oktatás és kutatás Létesítmény-fenntartás Kamatok Egyéb

44544 40 293 4 810 268 167

49,41 44,69 5,34 0,30 0,19

76

0,08

90 158

100

Tartalékba való befizetés Összesen Forrás: A Waseda Egyetem pénzügyi jelentése 2007

Végül pedig számoljuk ki, hogy a Tokyoi Egyetem mekkora profitot termelt Bevételek - Kiadások = 104 294– 90 158 = 14 136 Bevételek arányában 13,55% Vagyis az egyetem a bevételeinek csaknem a 13,55%-át meg tudta takarítani 2007-ben. 4.6

Az országra jellemző trendek

4.6.1

Statisztika

Japánban a felsőoktatásban résztevők létszáma, megfelelően a fejlett országokban megfigyelhető trendeknek enyhén növekvő tendenciát mutatott. Azonban érdemes megfigyelni, hogy míg Magyarországon 2005-ig folyamatos volt a növekedés, addig Japánban 1992-től kezdve egyre csökkent a növekedés intenzitása, míg végül 1999-ben negatívba fordult. Persze nem volt ez egy komoly csökkenés tehát inkább stagnálásnak nevezhető, de tény, hogy Japánban a létszám mát 1995 óta állandónak mondható, a felsőoktatás tömegesedése, ami sok országban csak 1990 után következett be, itt már 1960 és 1990 között lezajlott (9. diagram). A tény, hogy az OECD statisztika szerint is meghaladják az OECD átlagot a beiskolázási mutatók, szintén ezt támasztják alá34.

34 Forrás: OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008

48

9. diagram

A Japán felsőoktatásban résztvevők összlétszámának változása 1955-2005 Létszámnövekedés az előző évhez képest

Létszám az előző év százalékában

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

Év

1998

Fő

1997

0,80 1996

0,90 1995

0 -100 000 1994

1,00

1993

100 000

1992

1,10

1991

200 000

1990

1,20

1989

300 000

1985

1,30

1980

400 000

1975

1,40

1970

1,50

500 000

1965

600 000

1960

1,60

1955

700 000

%

Forrás: Japán Oktatás-, Kultúr-, Sport- és Tudományügyi Minisztérium statisztika., Függelék 7.5.

A Felsőoktatás ráfordításai 1970-től nőttek mind nominál-, mind reálértékben, csakúgy, mint a GDP arányában. Láthatjuk a 10. diagramon, hogy a GDP 1%-ról az 1,6 %-ra nőt. Az állami arány azonban 0,5-ról csaknem 0,7 százalékra nőt. 10. diagram

A felsőoktatás ráfordításai JPY és a GDP százalékában 1970-2005 Nominálráfordítás

Reálráfordítás

GDP százalékában (állami)

GDP százalékában (összes)

9 000 000,00 8 000 000,00 7 000 000,00 6 000 000,00 5 000 000,00 4 000 000,00 3 000 000,00 2 000 000,00 1 000 000,00 M JPY 0,00 19 70 19 75 19 80 19 85 19 89 19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05

Év

1,8 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 %

Forrás: Japán Oktatás-, Kultúr-, Sport- és Tudományügyi Minisztérium statisztika, Japán Statisztikai Hivatal, IMF statisztika. Függelék 7.5.

Látszólag itt ellentmondás van az OECD adatok (amely szerint a Japán felsőoktatás finanszírozásának állami aránya 0,4%), valamint a fentiek között, azonban a Japán minisztérium adataiban benne foglaltatnak az Egyetemek által működtetett gyakorlóiskoláknak juttatott pénzeszközök is, amik torzítják az eredményt, de a trendeket nem befolyásolják. A következő diagramon (11.) látható összefoglalva, hogy a hallgatókkal együtt, hogy nőt az összráfordítás és az egy főre jutó ráfordítás.

49

11. diagram

A létszám, a reálráfordítás, a ráfordítás/fő, a létszám 1970 %-ban.

Hallgatók 1970 százalékában

Reálráfordítás, 1970 alap

Ráfordítás/fő, 1970 alap

Hallgatók száma

3 500 000

4,50 4,00

3 000 000

3,50 2 500 000

3,00

2 000 000

2,50 2,00

1 500 000

1,50

05

04

%

20

03

20

02

20

01

20

00

20

99

20

98

19

97

19

96

19

95

19

94

19

93

19

92

19

91

19

90

19

89

19

85

19

80

19

75

19

19

19

Fő Év

1,00 70

1 000 000

Forrás: Japán Oktatás-, Kultúr-, Sport- és Tudományügyi Minisztérium statisztika. Függelék 7.5.

Jól látható, hogy az egy hallgatóra jutó összeg a hallgatók számával növekedett. Felmerül a kérdés, hogy reálértéken vajon megfelelően finanszírozott-e a felsőoktatás, a magyar példával ellentétben. A 12. diagramon látható, hogy igen; az egy hallgatóra jutó ráfordítás 1990 követően nem változott jelentősen, reál és nominálértéken sem, sem az állami sem a magánforrások vonatkozásában. 12. diagram

A létszám, az állami/össz. reál- és nominálráfordítás 1970-2005, bázis 1970. Hallgatók száma

Nominál ráford/fő

Állami nominál ráford/fő

Reálráford/fő

Állami reálráford/fő

3 000 000

3 500 000

2 500 000

3 000 000 2 500 000

2 000 000

2 000 000 1 500 000 1 500 000 1 000 000

1 000 000

500 000 JPY

500 000 Fő 0

0 Év 1970 1975 1980 1985 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Forrás: Japán Oktatás-, Kultúr-, Sport- és Tudományügyi Minisztérium statisztika, Japán Statisztikai Hivatal, Függelék 7.5..

Kicsit részletesebben, a 12 diagramot kiegészítve láthatjuk a 13 diagramon az összráfordítást, az állami ráfordítást és a létszámnövekedést 1989 arányában

50

13. diagram

Létszám, ráfordítás és állami ráfordítás 1989 arányában, 1990-2005 Összráfordítás

Állami ráfordítás

Létszám

1,60 1,40 1,20 1,00 0,80 0,60 0,40 0,20 0,00 % Év 1989 1990

1991 1992

1993 1994

1995 1996

1997

1998 1999

2000 2001

2002 2003

2004 2005


Megfigyelhető, hogy alapvetően a három érték együtt mozog. A 14. diagramon szemléltetem, hogy éves szinten, hogy alakult az összráfordítás és az állami ráfordítás növekedésének különbsége (amennyiben pozitív az összeg akkor a magánráfordítások jobban nőttek mint az állami ráfordítások), az összes ráfordítás és a hallgatók létszámának a bővülésének a különbsége (amennyiben pozitív akkor a finanszírozás jobban nőtt mint a létszám). Valamint az állami ráfordítások és a hallgatók létszáma növekedésének a különbsége (amennyiben pozitív, úgy az állami ráfordítások erősebben növekedtek mint a hallgatók létszáma). 14. diagram

A össz- és állami ráfordítások és a létszámnövekedés kapcsolata, bázis 1989

Összes-állami ráford növ.

Összes ráford-hallgató létszám növ

Állami ráford-hallgatü létszám növ.

0,25 0,20 0,15 0,10 0,05 0,00 -0,05

05 20

20

04

03 20

02 20

01 20

00 20

99 19

98 19

97 19

96 19

95 19

94 19

93 19

92 19

91 19

90 19

Év

19

%

89

-0,10


Láthatjuk, hogy 1989 óta egy esetben sem volt a ráfordítás növekedés enyhébb mint a létszámbővülés, sőt az állami szerepvállalás növekedése is csak 1 esetben nem haladta meg a létszámbővülést. Az állami ráfordítás 1993 és 2004 között lassabb ütemben bővült mint a magánfinanszírozás 51

4.6.2

A Japán felsőoktatás rövid története finanszírozási szempontból 1990-ig35

4.6.2.1 Előzmények

A modern japán felsőoktatás a Második Világháború után alakult ki. A háború előtti Birodalmi Egyetemek és egyéb felsőoktatási intézmények mind betagozódtak egy egyszerű négy éves képzést nyújtó egyetemi és főiskolai rendszerbe. Voltak olyan szándékok, hogy a regionális kormányzat kezébe adják a finanszírozás nagy részét és így növelik az intézmények autonómiáját, azonban a háború után forráshiányos önkormányzatok ezt nem fogadták el. Így aztán az Oktatásügyi Minisztérium fennhatósága alá kerültek az egyetemek és a főiskolák, mind az adminisztráció, mind a finanszírozás szempontjából. Ennek ellenére a végső döntési jogkőr az intézményeknél maradt, ami skizofrén irányítási formát eredményezett. Az intézményen belüli jellemző gazdálkodási forma a tanszékek költségvetési függetlensége volt. Ez azt jelentette, hogy a források fel voltak osztva a tanszékek között és így nem képződött elegendő tartalék, amelyeket fel lehetett volna használni a nagyobb léptékű kutatásokhoz és fejlesztésekhez. Ebben az időben a nemzeti intézmények költségvetése szinte kizárólag az állami támogatásból állt. 1964-ben a felsőoktatás finanszírozási forrását leválasztották az Általános Számláról és a Speciális Folyószámla nevű elkülönített pénzalapba csoportosították át. Ez makró szinten javította a szektor forráshelyzetét és autonómiáját, azonban nem oldotta meg az irányítás autonómiájának a problémáját. Ez ráadásul egyre komolyabb keréktörő lett, ahogy a globális trendek szerinti felsőoktatási kiszélesedés eredményeképpen az felsőoktatás létszáma és az intézmények költségvetése megtöbbszöröződött. A 60-as évek volt az az időszak amikor a magánintézményekben tanuló hallgatók aránya jelentősen megnőtt az állami intézmények hallgatóinak az arányához képest. Ez a változás abból fakadt, hogy míg az állami intézményekben kvalitatív, addig a magánintézményekben kvantitatív fejlődés következett be36 . A kvalitatív növekedés az ipari fejlődés alatt szükségessé vált magas képzettséget igénylő szakértők képzéséből következett, míg a kvalitatív fejlődés mozgatórugója az egyre nagyobb kereslet volt a felsőfokú oktatás iránt. Ennek eredményeképpen sok magánintézmény jött létre ebben az időszakban és az ezekben az intézményekben tanuló diákok száma a 2,7 szeresére nőtt. Ennek a különbségnek köszönhető az a tény, hogy a két intézményfajta között minőségi különbségek jöttek létre, amit jól szemléltet az adat, hogy míg az állami intézményekben az egy hallgatóra fordított összeg 1963-1970 között az 1,7 szeresére nőtt (reálértéken), addig a magánintézményekben ez a mutató nem változott. Ennek a különbségnek az ellenére, a magánintézmények kénytelenek voltak a tandíj folyamatos emelésére, hogy követni tudják az elszálló ráfordításaikat, amelyek elsősorban a növekedő béreknek köszönhetően emelkedtek. Így míg az állami intézmények esetében csak az infláció mértékében nőttek a tandíjak, addig a magánintézményeknél ezt jóval meghaladó ütemben.

35 Kaneko Motohisa: Financing Higher Education in Japan: Trends and Issues,, RIHE International Publication Series No.4, 1988 36 Kaneko Motohisa: Financing Higher Education in Japan: Trends and Issues,, RIHE International Publication Series No.4, 1988

52

4.6.2.2 Állami intézmények

1970-ben az előző bekezdésben részletezett problémák megoldására elkezdődött a rendszer felülvizsgálata. Japánban 1970 és 1980 között folyamatosan nőt az államháztartás jóléti ráfordításainak az összege (csaknem évi 10%-os reálérték növekedés történt), míg a GDP bővülése lelassult a 70-es évek elején és különösen a 80-as évekre. Ennek a hatására 1980-ban már takarékossági intézkedéseken és az állami ráfordítások visszaszorításán gondolkodtak. Egy kormányzati kutatócsoport 1971-ben nyilvánosságra hozott jelentése szerint „ az állami felsőoktatásnak cég alapúvá kell válnia az irányítási függetlenség érdekében miközben megőrzik a közhasznúságot és a közfinanszírozást. Az egyetemeknek javítaniuk kell az irányításukon, felelős vezetőséget kell kialakítani valamint meg kell egyértelműen határozni a külső szervezetek és csoportok felé való kapcsolataikat.37

A javaslatokból a második megvalósítása történt meg hamarabb, az 1973-ban alapított Tsukuba Egyetemen keresztül. Ebben az intézményben az egyetem vezetőségének lényegesen nagyobb hatalma volt mint a hagyományos intézmények vezetőségeinek. Azonban a kísérlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és nem motiválta a többe egyetemet a példa követésére. Az első javaslat megvalósítására több elképzelés is született, a leginkább meghatározó az az elképzelés volt, hogy az állami intézmények is „különleges jogi személy” státuszába kerüljenek mint a privát intézmények, és az állami támogatást nem címezve hanem egy összegben kapják, valamint az alkalmazottaik is megszűnnek közalkalmazottak lenni. Érdekes megfigyelni, hogy ez a javaslat mennyire hasonlít a 2004-ben bevezetett reformokhoz. Ekkor még azonban a javaslatot elvetették, arra hivatkozva, hogy az intézményforma váltás nem feltétlenül von maga után hatékonyabb és gazdaságosabb működést. A magán és állami intézmények tandíja közötti különbség csökkentése érdekében a kormányzat két úton indult el. Az állami intézmények tandíjának a növelésével és a magán intézményeknek juttatott támogatásokkal csökkentette a különbséget. Egy másik fontos lépés ebben az időszakban, hogy megteremtették a jogi feltételeit a magán cégekkel való együttműködésnek a kutatási adomány és a kutatási szerződés kategóriák megalkotásával. Ezeknek a lépéseknek a hatására lényegesen megváltozott az állami intézmények forrásstruktúrája az 1980-as évek végére. Míg 1970-ben az állami támogatás csaknem 80%-os volt, addig ez az összeg 1987-re 60% köré csökkent, míg a tandíj jelentősége 1-2%-ról 10% köré nőtt. A reálértékben mért állami ráfordítások a 70-es években csaknem a kétszeresére nőttek, azonban az 1980-as években már csökkenés és stagnálás jellemző.

37 MOESC: Basic Guidelines for the Reform of Education, Report of the Central Council of Education, 1972, Chapter 3, p39.

53

4.6.2.3 Magán intézmények

A magán intézmények esetében is meghatározó konfliktusforrásnak bizonyult a két intézménytípus közötti támogatási különbség. A magánintézmények 1970-re jutottak el arra a pontja, hogy a tandíjak emelésével már nem tudták finanszírozni a költségeiket és komoly esélye volt arra, hogy csődbe mennek. Az első állami támogatás amit magánintézmény kapott 1970-ben volt ami egy komoly pénzügyi krízist hárított el az intézmények feje fölül. Ezt követően a támogatást minden évben megkapták és 1975-ben megszületett a Törvény a magániskoláknak nyújtott segítségről. A 70-es években a támogatás összege folyamatosan nőtt és csak a 80-as évek elejével kezdett el stagnálni. Az állami szerepvállalással kapcsolatosan sok vélemény született pro és kontra:38 (i) Az intézmények pénzügyi helyzetével kapcsolatosan. A magánintézmények az állami támogatás és a folyamatosan növekvő tandíjak hatására a feltételezések szerint nyereségesek voltak. Ezt az állítást cáfolja az a tény, hogy a nyilvánosságra hozott pénzügyi jelentések szerint az intézményi deficit nem csökkent. Ez azonban megtévesztő, mert az intézményeknek lehetőségük volt az átvett pénzeszközök egy részét egy alapba fektetni, amelyből a fejlesztéseket és a nagyobb épületek beszerzését finanszírozták többek között. Az ezekbe az alapokba áramoltatott pénz mennyisége megnőtt a szóban forgó időszak alatt. A jelenlegi szakértői konszenzus szerint ezek a támogatások létfontosságúak voltak a hosszú távú pénzügyi stabilitás megszerzése érdekében (ii) Az oktatás kondícióival kapcsolatosan. A makro adatokat nézve a támogatások hatására az egy személyre jutó ráfordítás gyorsan emelkedni kezdett és az 1970-ben meglevő 2.7 szeres ráfordítás adat az állami intézmények javára 1985-re 1.3 ra csökkent. Mélyebb vizsgálok szerint azonban a megnövekedett források nagy részét az intézmények a hallgatók helyett az oktatók és az adminisztratív személyzet díjazására fordították. (iii) A tandíjra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Az állami támogatás egyik alapgondolata az volt, hogy a magán intézményekben felszámított és az állami intézményekben felszámított tandíjak közötti különbség csökkenjen. Ez sikerült is 1975 első felében, mivel míg a magán intézmények csak az infláció mértékében emelték a tandíjat, addig az állami intézmények reálértékben is komolyan emeltek. Ez azonban 1975-től megváltozott és a magán intézmények is komoly emelésekbe kezdtek. Ezért nem lehet kijelenteni, hogy a támogatás csökkentette volna a tandíjak mértékét. 4.6.3

A 2004-es reformot megelőző finanszírozási rendszer

A reformot megelőző japán finanszírozási rendszer a központi intézményfinanszírozás iskolapéldája39. 38 Kaneko Motohisa: Financing Higher Education in Japan: Trends and Issues,, RIHE International Publication Series No.4, 1988 39 OECD: Financial Management And Governance In Heis: Japan, OECD 2004

54

Az állam, mint a finanszírozásért felelős intézmény minden költséget az elkülönített Speciális Folyószámláról utalt. Az éves költségvetés összegét az Oktatási Minisztérium határozta meg az előző évi ráfordításokból. A támogatás címzett volt és a megjelölt kategóriák pénzügyi határait nem lehetett átlépni. Minden év végén a maradványt vissza kellett szolgáltatni a Minisztériumnak. Az intézmények bevételei nem az intézményé voltak, hanem rögtön a Speciális Folyószámla bevételi oldalára folytak be. Az intézményeknek nem volt vagyonuk

Nem nehéz belátni, hogy a jelenlegi rendszer jobban ösztönzi a felelős gazdálkodást és a hatékonyság növelését, mint az előző. 4.7

A rendszer problémái

A japán felsőoktatás nagyot lépett előre a piacosodás útján azáltal, hogy a 2004-es reformmal piaci alapokra helyezte a felsőoktatást. A jelenlegi rendszernek is megvannak a problémái. Az OECD elemzés, amelyet a Japán Oktatási Minisztérium készített szerint (XX)

a legfontosabb teendő az állami szerepvállalás növelése a felsőoktatás finanszírozásában.

Amennyiben sikerülne ezt megfelelő szinten megemelni, akkor Japán beléphetne a 2.3-as fejezetben ismertetett 1-ső típusú államok közé. Mivel Japánban komoly hagyománya van a tandíjnak ezért az esetleges bővülés útja feltehetőleg a keresleti oldal finanszírozásával oldható meg, vagyis a hallgatók és nem az intézmények segítésével. Erre azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben nem látok sok esélyt, hiszen meg kéne duplázni (!) az állami ráfordításokat. Ezzel együtt a romló demográfiai mutatók eredményeképpen a hallgatók számának a visszaesése megkezdődött és pár éven belül a jelentkezők száma a férőhelyek számára csökken. Aztán tovább esik. Hosszútávon ez vagy nagyobb állami támogatásokhoz, vagy intézmények bezárásához fog vezetni. Ezért (XXI)

az egyik legfontosabb politikai célja az Oktatási Minisztériumnak, hogy növelje a felsőfokú hallgatók arányát a megfelelő korcsoportokban.

A 2004-es reformok eredményeiről egyelőre még korai véleményt mondani, de eddig általánosságban az intézmények vezetői elégedettek40.

40 Fumihiro Maruyama: The Mid-Term Targets and Plans of Japan’s National Universities and their Evaluation, 国立大学財務経営センター大学財務経営研究第５号 p. 175-183

55

5

Összefoglalás

Ebben a dolgozatban kísérletet tettem a felsőoktatás világában jelenleg népszerű uralkodó finanszírozási megközelítéseinek és formáinak a meghatározására. Az ebből levont következtetéseket ezután két jelentősen különböző ország, Japán és Magyarország, vizsgálatával konkretizálva vizsgáltam a gyakorlatban. A kiindulópont szerint a felsőfokú végzettség mindkét fő résztvevő, a társadalom és a magánember, részére előnyt jelent. A jelenlegi konszenzus szerint a társadalom számára a felsőfokú végzettséggel rendelkező állampolgárok minél nagyobb aránya a fenntartható fejlődés záloga. A magánemberek pedig konkrét pénzügyi előnyökhöz juthatnak a felsőfokú végzettségből (2.2-es fejezet) Ebből két következtetés adódik (i) Szinte minden ország stratégiai elképzeléseiben kiemelt jelentőségű a felsőfokú végzettséggel rendelkező állampolgárok arányának növelése a megfelelő korcsoportokban. Ezt többek között az állami költségvetés ráfordításainak a növelésével befolyásolják a kormányok. Vagyis mind a hallgatók létszáma, mind az állami ráfordítások növekednek. Ezeket a feltételezéseket az OECD országok statisztikái alá is támasztották. (ii) Az egyén is szeretné kihasználni a felsőoktatásból fakadó előnyöket, viszont a hallgatók létszámbővülésének határt szabnak a költségvetési korlátok. Ebből következik, hogy a létszámbővülés érdekében alternatív forrásokat kellet bevonni az intézmények finanszírozására. Az OECD országok statisztikáiból kiderült, hogy a magán forrásokból származó finanszírozási módok, azok közül is a tandíj, egyre növekvő jelentőségűek. A fentieket kiegészíti az a tény, hogy bár mind az állami, mind a magánráfordítások növekedtek az elmúlt időszakban, a magán források bővülése dinamikusabb volt, ami szintén a jelentőségük növekedésére mutat rá. Sokak elképzelésével ellentétben azonban a magánforrások általában nem helyettesítették, hanem kiegészítették az állami forrásokat. A felsőoktatási intézmények finanszírozásának a racionalizálása és a felsőoktatás hatékonyságának a növelése a 70-es évek közepe óta folyik Az intézményeket költséghatékony működésre próbálják szorítani. A magántőkének általában hatékonyságnövelő szerepet tulajdonítanak, de az állami támogatásokkal kapcsolatban is elmondható, hogy a kereslethez mért szűkösségük miatt egyre inkább piaci, verseny alapú elosztásra törekednek az országok többségénél. Ez a bázisfinanszírozás felől való elmozdulást hozta magával. A legtöbb országban egy formula alapú intézményfinanszírozási modellt, pályázható pénzalapokból származó támogatások egészítenek ki. Az formulafinanszírozás is lassan az input indikátorok felől az output indikátorok felé látszik elmozdulni. Összességében elmondható, hogy az 1970-es évek közepén elkezdődött felsőoktatás racionalizálása és fejlesztése napjainkban is töretlenül folytatódik. 56

Magyarországon a felsőoktatás racionalizálásáról érdemben csak 1990-től kezdődően lehet beszélni. A kormányzat és az intézmények eredendően, Világbanki ajánlásra, a bázisfinanszírozás felöl a formula alapú normatív finanszírozás felé akartak elmozdulni. Ez a különböző ellenérdekekből (3.7.2-es fejezet) kifolyólag csak névleg történt meg és több mérvadó oktatáskutató állítja, hogy valójában a bázisfinanszírozás folyatódott. A 2005-ös Felsőoktatási Törvény ezt az állapotot szerette volna megszüntetni, de még kérdés, hogy ez sikere volt-e. Sok jel mutat arra, hogy a magyar finanszírozási rendszer a jelenlegi állapotában nem fenntartható, és hogyha nem sikerül extra forrást bevonni, akkor a közeljövőben komoly problémákra lehet számítani. A költségvetési korlátok miatt Magyarországra is igaz, hogy az állami ráfordítások érdemi növelésére nem reális, így a magánforrások bővítése jelenthet megoldást a problémára. Különösen annak a fényében igaz ez, hogy a reálértékű állami ráfordítások változatlanok maradtak miközben a hallgatók száma csaknem megnégyszereződött. Azonban a felsőoktatás hagyományos ingyenessége, valamint a magas adóterhelés és az alacsony átlagkeresletek miatt kétséges, hogy a hagyományos magánforrásból, a tandíjak növeléséből finanszírozható lehet a forráshiány. A felsőoktatási intézmények nagyfokú gazdasági autonómiát élveznek ugyan, de a jelenlegi struktúrájuk megnehezíti a gazdaságos működést. Magyarországon az egyes funkciókra jutó megtérülési mutatók nagyon alacsonyak, így bizonyítva, hogy a működés még gazdaságosabbá tehető. Egy másik fontos probléma a konkrét kormányzati koncepció hiánya, ami azzal jár, hogy a felsőoktatási intézmények nagyon nehezen tudnak a jövővel kapcsolatosan tervezni, így lehetetlenítve el a közép- és hosszútávú stratégiák reális megvalósítását. Érdekes tapasztalatokat lehet levonni a Japán felsőoktatás 1970-től kezdődött változásaiból A kormányzat tudatosan a koncepciója közepére állította a felsőoktatásban a magán források növelését. Különleges kedvezményeket léptettek életbe a magántőke ösztönzésére és az állami intézmények emelték a tandíjat. Az évtized végére a 80%-os állami támogatási arányt 60% köré szorították le az állami támogatású egyetemeknél. Ebből az következik, hogy egy hosszú távú programra van szükség, amelyik fokozatosan éri el a kívánt eredményt. Erre nem sok esély látszik, de esetleg a jövőben megvalósítható lesz. A felsőoktatás úgy tűnik, hogy létszámilag 2005-ben érte el a csúcspontját, azóta csökken és ez a tendencia folytatódni látszik a jövőben is. Ez azzal az eredménnyel járhat, hogy a kereslet kisebb lesz, mint a kínálat, ami elkerülhetetlenül a kínálat csökkenésével fog járni. Megoldást jelenthetne a megfelelő korcsoportokban az arányok növelése, de a rövidebb, bachelor képesítés alatti szintű, felsőfokú szakképzések számának a növelése is. Összességében elmondható, hogy amennyiben a fent ismertetett problémákat nem sikerül megnyugtatóan rendezni, akkor a jövő komoly kihívásokat tartogat minden intézmény számára. Egy kicsit jobb fényben tünteti fel a fentieket az a tény, hogy Magyarország jó 30 éves késésből próbált meg felzárkózni a világhoz.

57

A Japán helyzet valamivel jobb, mint a magyar, a felsőoktatási intézmények jó pénzügyi háttérrel, megfelelő hatékonysággal képesek működni. A jelenlegi helyzetet két problémás pont jellemzi: (i) A demográfiai folyamatok, amelyek Japánban is csökkenteni fogják a keresletet a felsőoktatás iránt, megnehezítve az intézmények fenntarthatóságát. (ii) Az állami finanszírozás alacsony aránya, amely egyet jelent Japán esetében a magas tandíjakkal. Ez olyan szintre nőtt napjainkra, hogy komoly veszélybe került a felsőoktatás hozzáférhetősége a szegényebb rétegek számára. Nem szabad elfelejteni, hogy egy olyan országról beszélünk ahol szinte mindenki 18 éves koráig tanul és így potenciális fogyasztó. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a keresletfinanszírozás sem jellemző, tehát nem általános, hogy a diákok pénzügyi segítséget kapjanak. A 2004-es reform alapvetően sikeresnek bizonyult, de még túl korai messzemenő következtetéseket levonni. Azt ki lehet jelenteni, hogy az állami intézmények üzleti alapú átalakítása összhangban van a globális folyamatokban megfigyelt trendekkel. Végezetül elmondható, hogy a felsőoktatás szerepe napjainkban növekszik, kihívások elé állítva a társadalmakat, a kormányokat és az egyént is. Az oktatásügy reformja nem várhat és egyes országokban már évekkel ezelőtt hozzáfogtak. Egy általános érvényű rendszert még nem sikerült kidolgozni, azonban a globalizáció korában nem lehet kétség afelől, hogy a nemzeti sajátosságok lassan visszaszorulva, nemzetközi normák szerint egy ilyen rendszer ki fog alakulni. Egyaránt érdeke a fejlett és fejlődő országoknak, hogy legfontosabb erőforrásuk, az ember, a lehető legnagyobb mértékben kihasználhassa a benne rejlő potenciált.

58

6

Bibliográfia

1) Felsőoktatási TV, 2005. évi CXXXIX. Törvény a felsőoktatásról 2) 学校教育法昭和 22 年 3 月 31 日法律第 26 号、最終改正平成 19 年 6 月 27 日法律第 98 号 (A Japán Felsőoktatási Törvény, utolsó módosítás 2007.06.27) 3) OECD: Financial Management And Governance In Heis: Japan, OECD Imhe-Hefce Project On International Comparative Higher Education Financial Management And Governance, 2004 (Pénzügyi menedzsment és irányítás a felsőoktatásban: Japán) 4) McMahon, Walter W: Education and Development: Measuring the Social Benefits, Oxford University Press 2002 (Oktatás és fejlődés: A társadalmi hasznok mérése) 5) 東京国立大学:平成１９年度決算報告書第４期事業年度平成１９年４月１日-平成２０年３月３１日, 東京国立大学 2008 (A Tokyoi Egyetem Pénzügyi Jelentése, a 4-ik tárgyévben, 2007.04.01-2008.03.31) 6) 総務省統計局、政策統括官（統計基準担当）, http://www.stat.go.jp/index.htm (időpont 2009. 03 24.) (A Japán Belügyminisztérium Statisztikai Hivatalának a honlapja) 7) Waseda University: Income and Expense Statement 2007, Waseda University 2008 (A Waseda Egyetem bevételei és kiadásai) 8) MEXT: 統計情報、http://www.mext.go.jp/b_menu/toukei/main_b8.htm、MEXT (időpont 2009. 03 24.) (A Japán Oktatásügyi Minisztérium statisztikai jelentései) 9) Fumihiro Maruyama: The Mid-Term Targets and Plans of Japan’s National Universities and their Evaluation, 国立大学財務経営センター大学財務経営研究第５号 p. 175-183 (A japán állami egyetemek céljainak és terveinek a középtávú tervei és az értékelésük) 10) OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008 (Oktatái Statisztikák) 11) OECD: On the Edge: Securing a Sustainable Future for Higher Education, OECD 2004 (A cél fenntartható felsőoktatás) 12) Kiira Kärkkäinen: Emergence Of Private Higher Education Funding Within The OECD Area, OECD 2006 (A felsőoktatás magán forrásainak a térnyerése az OECD országokban) 13) Polónyi: Az oktatás gazdaságtana, Osiris 2002 14) Polónyi: Patyomkin Finanszírozás, Felsőoktatási Kutatóintézet, 2004 15) Polónyi István: Ígéretek és tények a felsőoktatás finanszírozásáról. Educatio 2006 tavasz (55-76. p.)

16) Polónyi, Szilágyi: Felsõoktatási privatizáció, felsõoktatási vállalat vagy vállalkozó felsõoktatás?, Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. március (262–277. o.) 17) Lepori, Benninghoff, Jongbloed, Salerno, Slipersaeter: Changing patterns of higher education funding: evidence from CHINC countries, CHINC report, 2005 (A felsőoktatás változó trendjei: a CHINC országok példáján) 18) Japan's Education at a Glance 2006, Ministry of Education, Culture, Sports, Science and Technology, Japan, 2007 (Japán oktatásügyi statisztikák) 19) Japan's Education at a Glance 2005, Ministry of Education, Culture, Sports, Science and Technology, Japan, 2006 (Japán oktatásügyi statisztikák) 20) OKM: Oktatás-Statisztikai Évkönyv 2007/2008, Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2008 21) Akira Arimoto Estructura y Funcion de la Financinacion de la Education Superior en Asia, Informe, La Educación superior en el mundo 2006 : la financiación de las universidades:GUNI 2006 http://upcommons.upc.edu/revistes/handle/2099/7280 (2009-04-07) (Az ázsiai felsőoktatás finanszírozásának a struktúrája és funkciói) 22) Kaneko Motohisa: Financing Higher Education in Japan: Trends and Issues,, RIHE International Publication Series No.4, 1988 (A japán felsőoktatás finanszírozása: trendek és prolémák) 23) MOESC: Basic Guidelines for the Reform of Education, Report of the Central Council of Education, 1972, Chapter 3, p39. (Alapvető keretek az oktatás reformjával kapcsolatosan) 24) The

International

Comparative

Higher

Education

Finance

and

Accessibility

Project,

http://www.gse.buffalo.edu/org/IntHigherEdFinance/ (időpont 2009. 03 24.) University of Buffalo, The State University of New York, (A nemzetközi összehasonlító felsőoktatás finanszírozási és hozzáférhetőségi projekt) 25) Sanyal:

Financing

Higher

Education:

International

Perspective,

upcommons.upc.edu/revistes/bitstream/2099/5942/7/2006-01_eng_sanyal_martin.pdf, 2005 (időpont 2009. 03 24.) (A felsőoktatás finanszírozásának a nemzetközi perspektívái) 26) Higher education policy issues and trends: An update on higher education policy issues in 11 Western countries, 2003, Center for Higher Education Policy Studies (CHEPS) University of Twente 2003 (A felsőoktatás trendjei és problémái: Egy frissített pillantás 11 nyugati ország felsőoktatási politikájára) 27) Issues in higher education policy 2006 An update on higher education policy issues in 2006 in 10 Western countries, Center for Higher Education Policy Studies (CHEPS) University of Twente 2006

60

(A felsőoktatás trendjei és problémái: Egy frissített pillantás 10 nyugati ország felsőoktatási politikájára 2006-ban) 28) Maassen: Models of Financing Higher Education in Europe Center for Higher Education Policy Studies (CHEPS)University of Twente, March 2000 (A felsőoktatás finanszírozási modelljei Közép Európában) 29) Jongbloed: Performance-based Funding in Higher Education: an International Survey Monash University – Acer Centre For The Economics Of Education And Training, March 2001 (Teljesítményalapú felsősoktatás-finanszírozás: egy nemzetközi vizsgálat) 30) Johnstone: Les prets d’études dans une perspective internationale: Promesses et échecs, mythes et vérités partielles. Globalization and Reform in Higher Education. London: Society for Research into Higher Education, 2003 (Az oktatás költségei nemzetközi szemszögből: Ígéretek és kudarcok, mítoszok és részigazságok) 31) Astrid Schwarzenberger (Ed.): Public funding of higher education: A comparative study of funding mechanisms in ten countries, CHEPS-Higher education monitor Center for Higher Education Policy Studies (CHEPS) University of Twente 2001 (A felsőoktatás közfinanszírozása, 10 ország finanszírozási mechanizmusának az összehasonlító elemzése) 32) File, Goedegebuure (Eds.), REAL-TIME SYSTEMS Reflections on Higher Education in the Czech Republic, Hungary, Poland and Slovenia, CHEPS Center for Higher Education Policy Studies, the Netherlands CROSS Bureau CROSS The Hague, the Netherlands Vutium, Brno University of Technology Brno, Czech Republic, 2003 (Valós idejű rendszerek: meglátások a cseh, magyar, lengyel és szlovén felsőoktatásról) 33) Vossensteyn: Sharing the cost of Higher Education in Europe and Australia — Who Pays? http://esreview.soc.cas.cz/upl/archiv/files/238_34john32.pdf (időpont 2009. 03 24.) (A felsőoktatás költségeinek a megosztása Európában és Ausztráliában – Ki fizet?) 34) Jongbloed, Vossensteyn: Keeping up performances:an international survey of performance-based funding in higher education, The RoutledgeFalmer Reader in Higher Education (A teljesítmény növelése: a felsőoktatás teljesítményalapú finanszírozásának nemzetközi vizsgálata) 35) Stein, The Unbearable Lightness of Being: Universities as Performers, Munk Centre for International Studies, (Az egyetemek teljesítménye) 36) Vossensteyn: Fiscal Stress: Worldwide Trends In Higher Education Finance, NASFAA Journal of Student Financial Aid (Pénzügyi nyomás: A felsőoktatás nemzetközi trendjei) 37) Geiger: Politics, Markets, And University Costs: Financing Universities in the Current Era, Penn State University 2000 (Politika, piacok és az egyetemekkel kapcsolatos költségek: Az egyetemek finanszírozása a jelenben)

61

38) OECD: Thematic Review of Tertiary Education, Country Background Report of Japan, OECD 2006 (A felsőoktatás tematikus vizsgálata: Japán jelentés) 39) Strehl, Franz: Funding Systems and their Effects on Higher Education Systems - International Report, OECD Directorate for Education, 2007 (Finanszírozási rendszerek és hatásaik a felsőoktatásra) 40) Bartlett, W. and J. Le Grand (eds), The Theory of Quasi-Markets:, Quasi-Markets and Social Policy, Macmillan Press Ltd, London, pp.13-34, 1993 (A kvázi piacok elmélete: Kvázi piacok és társadalompolitika)

62

63

France

Spain (3) Australia (4) Denmark (4) Korea (2) Norway (4) New Zealand

New Zealand

Italy (3)

Norway (4)

Sweden (4)

Denmark (4)

A felsőoktatás előnyei a munkabér vonatkozásában

Sweden (4)

7.1

Belgium (4)

Függelék

Luxembourg (1)

Switzerland

Canada (4)

Luxembourg (1)

Germany

Spain (3)

0 Belgium (4)

50

Australia (4)

100 Turkey (4)

150 United Kingdom

200

France

Females

Turkey (4)

Finland (3)

Austria

Israel

Finland (3)

Austria

Portugal (4)

Israel

Italy (3)

Ireland (3)

United States

Czech Republic

Poland

Hungary

300

Switzerland

250

Czech Republic

Germany

Poland

Portugal (4)

Canada (4)

United States

Ireland (3)

Hungary

United Kingdom

Korea (2)

7

Relatív kereset az átlagbérhez viszonyítva, iskolázottságtól függően a férfiak(Males) és nők (Femlaes) körében 25-64 éves korig, 2006 vagy a legfrissebb adatok, kék: nincs felsőfokú végzettség, szürke: felsőfokú szakképesítés,

világoskék: felsőfokú végzettség

(1. 2002, 2. 2003, 3. 2004, 4. 2005)

Forrás: OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008

Males

250

200

150

100

50

0

7.2

Nemzetközi statisztikai adatok

A jellemző nemzetközi statisztikai adatok Forrás: OECD: Education at a Glance 2008, OECD indicators, OECD 2008

(2000 %-ban)

1995 83 82

OECD Átlag EU19 Átlag

2005 130 131

1995 84 83

2005 118 118

1 főre jutó ráfordítás 1995 99 101

2005 111 111

Az állami ráfordítások aránya

% OECD Átlag

1995 79,7

2000 78,0

2001 76,6

2002 76,3

2003 76,6

2004 74,3

2005 73,8

EU19 Átlag

86,0

85,0

85,8

85,4

84,3

83,2

81,2

A felsőoktatásban résztvevők létszáma a korcsoportjuk arányában

% OECD átlag EU19 átlag

7.3

Hallgatói létszámváltozás

Ráfordítások

1995 55,34 47,09

2000 62,23 57,24

2001 63,60 59,44

2002 67,49 60,87

2003 69,04 62,47

2004 68,60 64,14

2005 69,49 64,86

2006 71,91 68,47

Felsőoktatási törvény idézetei

Forrás: Felsőoktatási Törvény 128. § (1) A pályázati úton adható támogatás lehet különösen: a) intézményi oktatói és kutatói ösztöndíjak kifizetéséhez, b) kutatási, fejlesztési feladatok végrehajtásához, a kutatási eredmények hasznosításához, c) felhalmozási (beruházási, felújítási) célok megvalósításához, d) a „minőségi díj” nyerteseinek elismeréséhez, e) európai közösségi célok végrehajtásához, nemzetközi oktatási és kutatási kapcsolatokhoz, a Magyar Köztársaság területén költségtérítéses képzésben nem magyar állampolgár részére alap- és mesterképzést, doktori képzést biztosító felsőoktatási intézmény tevékenységének támogatásához, f) a határon túli kihelyezett magyar nyelvű képzéshez, g) az esélyegyenlőség előmozdítására h) a kis létszámú szak indításához, fenntartásához, i) a kiemelkedő költségigényű diplomamunkák elkészítéséhez, j) a felsőoktatási intézmények könyvtári feladatainak ellátásához, k) a szakkollégiumi feladatok ellátásához, l) a tudományos diákköri tevékenységhez,

64

m) a hallgatói (doktorandusz) önkormányzat tevékenységéhez, n) hungarológiai vonatkozású képzéshez, o) tehetséggondozó tevékenységhez

(2) A miniszter megállapodás alapján támogatást adhat különösen a) eseti, speciális intézményi feladathoz, b) fejlesztési célok megvalósításához, c) az Országos Tudományos Diákköri Tanács tevékenységéhez, d) a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának, a Doktoranduszok Országos Szövetségének tevékenységéhez, e) doktori iskolához, beleértve az Országos Doktori Tanács tevékenységét, f) a kiemelkedő oktatói, kutatói, fejlesztői tevékenységet folytató felsőoktatási intézmények támogatásához, g) a nagy értékű berendezések üzemeltetéséhez.

(3) A hallgatói juttatásokhoz nyújtott támogatás a) a hallgatói ösztöndíj-támogatás megállapításához rendelkezésre álló normatíva, b) a kollégiumi, diákotthoni támogatás megállapításához rendelkezésre álló normatíva c) a lakhatási támogatáshoz rendelkezésre álló normatíva d) a doktorandusz ösztöndíj normatívája, e) a tankönyv- és jegyzettámogatásra, sport- és kulturális tevékenységre fordítható normatíva ,f) a köztársasági ösztöndíj megállapításához rendelkezésre álló normatíva.

65

7.4

Magyar statisztikai adatok Hallgatok

Nappali

1 éves

1 éves nappali

Költségvetés oktatási

1 személyre jutó

Fogyasztói

Ráfordítások a

Államilag

létszáma

létszám

létszám

létszám

kiadásai, millió HUF

finanszírozás HUF

árindex

GDP %-ban

támogatott létszám

60/61

44 585

29 344

14 619

8 369

70/71

80 536

53 821

25 435

15 147

80/81

101 166

64 057

29 324

17 886

3 885

0,54

90/91

108 376

76 601

32 067

22 662

16 843

0,81

91/92

114 690

83 191

33 156

25 385

22 001

234 320

1,35000

0,88

92/93

125 874

92 382

39 870

30 192

31 150

308 410

1,23000

1,06

93/94

144 560

105 240

49 615

35 005

37 876

342 865

1,22500

1,07

94/95

169 940

118 847

56 647

37 934

47 165

382 687

1,18800

1,08

95/96

195 586

132 997

65 083

42 433

54 004

387 876

1,28200

0,96

96/97

215 115

145 843

66 695

44 698

58 594

381 822

1,23600

0,85

97/98

254 693

156 904

81 214

45 669

80 378

476 557

1,18300

0,94

53 000

98/99

279 397

168 183

90 175

49 705

91 985

489 787

1,14300

0,91

51 000

99/00

305 702

177 654

98 172

52 618

110 654

546 553

1,10000

0,97

51 000

00/01

327 289

183 876

103 905

54 592

143 239

660 562

1,09800

1,06

52 500

01/02

349 301

192 974

112 933

58 929

155 379

679 886

1,09200

1,02

55 000

02/03

381 560

203 379

124 965

61 210

176 473

729 034

1,05283

1,03

58 500

03/04

409 075

216 296

127 484

62 973

207 604

799 633

1,04667

1,10

62 000

04/05

421 520

225 512

125 051

64 590

205 179

747 097

1,06750

0,99

62 000

05/06

424 161

231 482

122 901

66 378

216 554

766 048

1,03575

0,98

62 000

06/07

416 348

238 674

111 063

65 665

224 544

788 306

1,03917

0,94

62 000

07/08

397 704

242 893

95 960

61 273

242 771

859 520

1,07983

0,96

56 000

Év

Forrás: OKM: Oktatás-statisztikai Évkönyv 2007/2008, Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2008, Magyar Nemzeti Bank

66

7.5

Japán statisztikai adatok Összráfordítás

Állami tám.

Regionális tám.

Magán források

Tandíj

Év

GDP Hallgatók létszáma

JPY, Millió

JPY, Millió

JPY, Millió

JPY, Millió

JPY, Millió

Árindex 1970=1 JPY, Millió

1955

65 352

601 240

8 597 900

1960

123 972,

709 878

16 680 600

1965

368 226

1 107 327

33 765 300

1970

692 293

1 714 054

75 298 500

1,00

1975

1 726 862

2 135 819

152 361 600

1,7

1980

3 144 263

2 252 784

246 266 400

2,4

1985

4 253 469

2 268 081

327 433 200

2,7

1989

5 293 359

2 168 282

338 804

2 786 273

1 804 698

2 580 777

408 534 700

2,81

1990

5 763 540

2 279 626

396 476

3 087 439

1 955 499

2 665 681

440 124 900

2,90

1991

6 203 887

2 369 295

411 407

3 423 184

2 129 288

2 763 301

468 234 300

2,99

1992

6 471 927

2 536 090

453 018

3 482 819

2 309 892

2 872 593

480 492 100

3,04

1993

6 993 864

2 884 719

459 005

3 650 141

2 484 200

2 975 395

484 233 900

3,08

1994

6 993 864

2 884 719

459 005

3 058 381

486 526 300

3,10

1995

7 337 458

3 033 493

581 157

3 722 808

2 737 813

3 101 399

493 271 700

3,10

1996

7 389 649

2 993 431

582 001

3 814 218

2 825 192

3 126 342

502 609 000

3,10

1997

7 469 965

2 960 333

607 449

3 902 183

2 892 948

3 136 834

512 249 000

3,16

1998

7 738 824

3 174 901

677 453

3 886 470

2 929 058

3 141 125

502 972 900

3,18

1999

7 953 167

3 174 901

677 453

3 135 392

495 226 900

3,17

2000

7 750 766

3 222 276

547 795

3 980 695

2 988 609

3 124 417

501 068 100

3,14

2001

7 817 748

3 209 230

550 995

4 057 524

3 009 317

3 111 920

496 776 700

3,12

2002

8 031 058

3 339 621

547 998

4 143 440

3 033 938

3 110 467

489 618 400

3,10

2003

7 964 842

3 317 463

556 782

4 090 596

6 017 064

3 111 917

490 543 600

3,09

67

2004

7 580 945

2 791 627

529 649

4 259 670

3 056 372

3 101 747

496 050 300

3,09

2005

8 218 427

3 342 069

520 627

4 355 732

3 131 209

3 143 566

502 905 400

3,08

Összráfordítás

Állami tám.

Regionális tám.

Magán források

Tandíj

Év

GDP Hallgatók létszáma

JPY, Millió

JPY, Millió

JPY, Millió

JPY, Millió

JPY, Millió

Forrás: MEXT: 統計情報、http://www.mext.go.jp/b_menu/toukei/main_b8.htm、MEXT, IMF statisztikák

総務省統計局、政策統括官（統計基準担当）, A Japán Belügyminisztérium Statisztikai Hivatalának a honlapja: http://www.stat.go.jp/index.htm

68

Árindex 1970=1 JPY, Millió

trendek és statisztikák elemzése az OECD országokban valamint a

Recommend Documents