T(~REKV) SEK A TULAJDONVISZONYOK MEGVÁLTOZTATÁSÁRA HAJDÚ-BIHAR MEGYE IPARÁBAN (1944-1946) Szűcs Ernő
Tervünk most arról írni, hogy megyénkben milyen tőkekorlátozó intézkedések történtek a népi demokratikus forradalom első időszakában, s hogy milyen radikális lépések lettek megtéve a tőkés tulajdon ellen 1946-tal bezárólag, ezzel mintegy megalapozva a szocialista szektor későbbi teljes gy őzelmét . Ennek a nagyszerű tettsorozatnak a végrehajtása - serre okvetlenül utalni kell bevezetőnkben -csakis a politikai harcok során elért eredményekkel párhuzamosan történhetett. Minden, a korszakot ismerő előtt világos, hogy az 1948 márciusi államosításra nem kerülhetett volna sor az 1947-es országgyűlési választások, vagy az 1948 tavaszi politikai sikerek nélkül . Az államosítások további folyamata pedig függvénye volt az 1948-as pártegyesülésnek, a Magyar Dolgozók Pártja megalakulásának, a proletárdiktatúra létrejöttének . A korabeli politikai eredmények tehát kiindulásul szolgáltak a gazdasági téren tett lépéseknek, az ott elért sikerek pedig alapot adtak az újabb politikai haladáshoz . Bár tudatában vagyunk tehát a politika és a gazdaságpólitika szoros összefüggésének, annak, hogy a tőkés körök gazdaságból történő kiszorításának bemutatása a korábeli viszonyok körültekintő elemzését kívánná, mégis a szűkre Szabott terjedelmi keretek most csak azt teszik lehetővé számunkra, hogy csupán a-tőkés körök iparból történő kiszorításának eseményeit, történetét mutassuk be, mégpedig a körülmények részletesebb elemzése nélkül . Az iparon belüli dönt ő tulajdonviszony-változásként az államosítást szokták említeni, s megtörténtét a köznapi szóhasználatban rendszerint az 1948-as évhez kapcsolják, mintegy egyszeri eseményként. Egyszeriségét azzal is kihang súlyozva, hogy végrehajtását - napot is említő dátummal - 1948 . március 25tel jelzik, Más alkalmakkal időpontjaként 1948-1949-et említik. Ez utóbbi esetben már kifejezésre juttatják, hogy folyamatról, s nem egy egyszeri történésről van szó. Ez a változás azonban korántsem egy vagy másfél év politikai, gazdaságpolitikai harcának eredménye volt, hanem a folyamat lejátszódása lényegesen hosszabb időt vett igénybe . Kezdetét 1945-tel, végét 1952-vel keltezhetjük . Állításunk igazolásaként szeretnénk hivatkozni arra, hogy a fasiszta, illetve az elhagyott javak köztulajdonba vétele a felszabadulás után hamar megkezdődött, s mindezt gyorsan követte a bányák és a négy nagy ipari konszern államosítása, ezért jelöltük a köztulajdonbavétel kezdeti évszámaként; 1945-öt. Ugyanakkor csupán 1949-et követően és döntően 1952-vel bezárólag került sor az önálló kis-
17
ipari műhelyek felszámolására, összevonására, nemzeti vállalatokba, vagy egyéb közösségi tulajdonú formákba tömörítésére .i Ha pedig eltekintünk az ipar egészétől, s figyelmünket csupán a nagyiparra fordítjuk, a köztulajdonba vételt akkor is 1945-1949 közötti dátumozással kell jelölnünk. A tulajdonviszony megváltoztatásának legmélyebb gyökerei a felszabadulás évéhez kapcsolódnak . Az akkor létrejövő új államhatalom ugyanis, az addigiaktól merőben eltérő, a nép érdekeit előtérbe helyez ő gazdaságpolitikát igyekezett megvalósítani, A népi demokratikus politikai rend, annak leghaladóbb erői, a ki kit gy őz le" küzdelmei során kezdettől törekedtek a nagytő ke fokozatos háttérbe szorítására. Az új típusú hatalomnak az adott viszonyok között módja nyílt az állami beavatkozás megvalósítására a gazdasági életben. Megállapítható, hogy a magyar nagytőke, amely a századforduló körül tapasztalható rugalmasságát már a Horthy-korszakban elvesztette, a felszabadulást követően képtelen megfelelő gyorsasággal reagálni az új körülményekre? Képtelen önmaga megoldani az újjáépítés rendkívül tőkeigényes feladatát a világrekord gyorsaságú magyar infláció viszonyai között, és ugyancsak képtelen a jóvátételi szállításoknak eleget tenni állami hiteltámogatás nélkül . Következésképpen a tőkések felismerték és igényelték, maguk számára egyre inkább létkérdésnek tekintették az állami beavatkozást, más oldalról az állami beavatkozás szükségessége egybeesett a Magyar Kommunista Párt stratégiai cél jaival. E célok megvalósítását ugyanis megkönnyítette, hogy szükség volt az állami beavatkozásra. A hatalmas feladatok végrehajtása minden létező erő koncentrálását kívánta meg a gazdaságban. A hatalom a háborús pusztítások felszámolása, a nemzetközi kötelezettségeknek való elégtétel érdekében a meglev ő tőkeerőt igyekezett a termelés megindítása, fokozása szolgálatába állítani, ezért a vállalatok segítségére sietett állami hitelekkel, megrendelésekkel. Csakhogy az előzőt engedélyhez kötötte, folyósítását csak a Nemzeti Bankon keresztül eszközölte, néhány esetben ugyan a Nemzeti Bank egy-két nagybankon át bonyolítom to le az ügyletet - de a nagybankok az adott viszonyok között tulajdonképpen nem rendelkeztek más hitelnyújtási lehetőséggel, mint amit ebben a formában az állami banktól kaptak, pedig ezzel a módszerrel kontroll alá jutottak . Végül az állam maga ellenőrizte a hitelek célszerű, rendeltetésszerű -felhasználását . Ezen intézkedésekhez, amelyek nyilvánvalóan magukban hordták a tőkekorlátotó vonásokat, járult az 1945 őszén bevezetett, szűkre szabott anyaggazdálkodás, majd még ehhez társultak az árszabályzó rendelkezések, az adópolitikai intézkedések, amelyek együttesen és egyre inkább mérsékelték a nagytő ke mozgásszabadságát s Látnunk kell azt is, hogy ezekkel a korlátozásokkal jelentős mértékben előkészítést nyertek a későbbi kisajátítások. fgy azután joggal állapíthat to meg a gazdaság legf ő bb államirányítási szerveként 1945-ben létrehozott Gazdasági Főtanács néhány hónapi ténykedés után : . . . a gyáripar bevételeinek 75%-a állami forrásokból származott . A bányászat, a vas-, fém-, és gépipar ugyanis termelését több mint 90%-ban állami megrendelések - újjáépítési és Negyedszázad a városért. H.-bősz. 1977 . 21-25. old, és A hajdúbihari állami sütőipar negyedszázada 1949-1974. (Szerk . : Szű cs Ernő) Db., 1974 . (Továbbiakban Sütőipar . . .) 45-47. old. 2 Berend T. Iván : A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon (1945-1968) . Bp., 1974 . 29 . old. 3 Baranyi Béla : Államosítások Debrecenben, Hajdú-Bihar megyében . TÉF, Db. 1974 . (Szerk . : Farkas Dezs ő) (Továbbiakban : Államosítások . . .) 67-79. old. 1 Kovács Gábor:
18
jóvátételi szállítások - alapján folytatta, a textilipar pedig termelésének mind össze 30%-át értékesíthette szabadon ."~ S mint már utaltunk rá : : . . a korábban mindenható nagybankok a háborút követő infláció során szétolvadt betétállományukkal ugyancsak elveszítették önálló akcióképességüket . Ebben a helyzetben szerepük az állam fedezetlen papírpénz kibocsátó tevékenysége révén előteremtett összegek közvetítésében merült ki. A részvénytársasági nagybankok forrásai 1945 végén is 90, 1946-ban mintegy 76°/°-ban jegybank-hitelekből származtak ."' Mindez sajátos államkapitalista gazdálkodás kialakulásához vezetett, amely egyúttal megteremtette a szocialista gazdálkodás irányába vivő tervszerű gazdálkodás létrejöttét is s Az iparvállalatok legnagyobb része az általános pénzhiány, hitelkorlátozás, kötött árszint és a nagy állami terhek szétfeszíthetetlen gyűrűjébe szorult, s fokozódó mértékben deficitessé vált. A jelent ősebb gyárak egyre nagyobb állami adó- és hiteltartozást halmoztak fel, s egyre szorítóbb kiszolgáltatottságba kerültek az államhatalommal szemben. Ráadásul s kormányintézkedések végrehajtását, de a vállalatvezetés egyéb munkáját is aprólékosan ellenőrző üzemi bizottságok lehetetlenné tették a gyárak leállását, a t őke kivonását a termelésből. Így a felülről" érvényesülő állami beavatkozást az üzemi bizottságok révén még egy alulról" jövő állandó ellenőrzés egészítette ki . Mindez a tőke olyan erőteljes korlátozását jelentette, ami már a tőkekisajátítóst készítette elő. Az üzemi bizottságok felbecsülhetetlenül nagy értékű munkát végeztek . Sokszor az elmenekült tulajdonosok helyett vállalva a szervezés, irányítás munkáját, gyakran a romok alól szabadítva ki a gépeket, nemegyszer a munkásokat az ingyenes munka szükségességéről meggyőzve takarították el a romokat, állították üzembe a gyárakat, rendkíviili életrevalósággal teremtettek elő nyersés alapanyagot, indították meg újból a termelést.' Külön ki kell emelnünk, hogy az ország nagy részében még javában folyt a fegyveres harc, amikor Debrecenben, s megyénkben egymás után jöttek létre az üzemi bizottságok. Egyes források szerint 1944 . október 24-én alakult meg az el ső ilyen szervezet a Járműjavítóban, más források szerint a Weinberger-féle cipőgyár munkásai alakítottak legelőször üzemi bizottságot ~8 Mindenesetre a példát rövid időn belül sorra követték a város, de a megye jelent ősebb üzemei is. fgy a Néplap 1945 . január 6-i száma már arról adhatott hírt, hogy minden nagyobb gyárban dolgozik a munkásság üzemi bizottsága, s ezek következetesen képviselik a dolgozók érdekeit 8 E bizottságok olyan szintjét statuálták a munkásellen őrzésnek, hogy példájuk alapján került kiadásra Debrecenben az Iparügyi Miniszter 50 000/100/1945 . számú rendelete (a kormány ekkor Debrecenben székelt! Sz . E .), amely szentesítette az üzemi bizottsági rendszer már meglev ő gyakorlatát~ Ez esetben a debreceni munkásság által kezdeményezett szervezet létét, amely országosan is a népi demokratikus fejlő dés egyik fontos részévé vált, emelte a kormányzat törvényerőre. Az Iparügyi Minisztérium el őbbiekben említett üzemi bizottságokkal kap4 Berend T. Iván-Ránki György : A magyar gazdaság száz éve. Bp. 1977 . 229. old. 5 Berend-Ránká : i. m. 229-331. old. 6 Berend T. Iván-Ránki György : A magyar ipar fejlődése a felszabadulás után.
In : Húsz év, Tanulmányok a szocialista Magyarország történetéb ől Bp., 1964 . 2627. old. 7 HBmL. XXIX. 6/a. 1. és 2., valamint HBmL. XI. 7/3. 7fa HBmL. XXIX . 6/a. 2. és HBmL. XXIX . 6/a. 9. 8 Néplap, 1945 . január 6. 9 Magyar Közlöny, 1945 . február 18. 19
csolatos rendelete a Magyar Közlöny 1945 . február 18-i számában jelent meg, feladataként fogalmazta meg az üzemen kívül levő gyárak termelésének megindítását, a gazdasági életnek a háború utáni megszervezését. A rendelet előírta azt is, hogy minden olyan vállalatnál, ahol legalább 50 alkalmazottat foglalkoztatnak, üzemi bizottságot kell alakítani. Az ennél kisebb létszámmal dolgozó vállalatnál pedig bizalmiegyéneket kell választani. Az üzemi bizottságok széles körű joggal lettek felruházva . Hatókörük kiterjedt a kérdéses üzemnek a munkaviszonyt illető összes ügyére, nevezetesen a munkabérre, munka- és szabadságidőre, a dolgozóknak a munkaviszonyból ere dő jogainak érvényesítésére, a termel ői közösség gazdasági és jóléti érdekeire, különösen családvédelemre, üzembiztonsági, egészségügyi berendezésekre, kulturális, szociális intézményekre, a balesetek elleni védekezésre. A rendelet a továbbiakban az előzőekben felsoroltakon kívül, vagyis a dolgozók érdekvédelmén túl az üzemi bizottságok feladatává tette az alkalmazottak kötelességeivel való törő dést is. A gyári munkarend és munkafegyelem kialakítását és betartatósát, a jobb és gazdaságosabb termelés előmozdítását . Ez utóbbiakat azonban miként a rendelet szövegezéséb ől érzékelhető - a közösség és nem a tőkés érdekében írták elő. Ráadásul a munkaadók ellenőrzését több szempontból e korai rendelet is lehetővé tette. fgy pl. : . . . a munkaadók tartoznak az üzemi bizottságnak negyedévenként pontos jelentést tenni a vállalat helyzetéről, üzletmenetéről és a munkapiac várható alakulásáról." Bizonyos nagyságrendű vállalatok esetében az üb-nek az is módjában állt- . . . szakértők útján az üzleti könyveket is megvizsgálja" . Lehetősége volt a bizottságnak - részvénytársaságok, szövetkezetek esetében - az igazgatóság, illetve a taggyűlés ülésein való részvételre is, s a bizottság képviselőjét ezeken a fórumokon teljes tanácskozási jog" illette meg. A későbbiekben az üb-ről újabb intézkedés jelent meg, s ez az eredeti rendeletnél radikálisabb gyakorlatra támaszkodva az üzemi bizottságok létrehozását kisebb vállalatoknál is lehetővé tette működési jogkörét pedig tovább szélesítette. Mindenképpen helyén valónak látszik tehát az a megállapítás : . . . a felszabadulás után - még az Ideiglenes Nemzeti Kormány debreceni tartózkodása idején - az üzemi bizottságokat életrehívó és a földreformot megvalósító rendelet volt az a két jelentős történelmi lépés, amely leginkabb kifejezte, hogy Magyarországon alapvető történelmi átalakulás van kibontakozóban . A munkásellenőrzést törvényerőre emel ő rendelet azért volt igen jelentős, mert az üzemi bizottságok következetes tőkekorlátozása végs ő soron már a kisajátítást, a későbbi radikális államosításokat készítette elő ."i° Nem volt még szó róla, de az üzemi bizottságok mű ködésének fontos területe volt a tulajdonosokkal folytatott küzdelem is. Gyakori esetként fordult elő ugyanis, hogy a tőkés elmenekült, magával vitt értékes gépeket, nyersanyagokat. A városba visszatérve üzemét újból saját irányítása alá akarta vonni. Közben azonban a Kommunista Párt több úton-módön, nemegyszer a Néplap hasábjain keresztül felszólította a munkásokat, hogy foglalják el az elhagyott üzemeket, gondoskodjanak a maguk munkalehetőségéről, a társadalom ellátásáról, hozzanak létre kollektív üzemeket .'1 magyar gazdaság . . . i. m. 232. old. és Baranyi Béla : Az ipari termelés megindítása Debrecenben a felszabadulás után . TÉF. Db., 1976 . (Szerk . : Serflek István) 19-20. old. 11 Néplap, 1944 . november 18. 10 Berend-Ránki : A
20
Az 1944 . november 18-i Néplap-cikk a következőképpen biztatott : Nagy vihar vonult át felettünk. Hosszú évek . . . után végre megtermékenyül a föld. ÍTj csírák mozdulnak benne, a jövő csodálatos termésének körvonalai hatalma san bontakoznak ki. A munkásság, a bérrabszolgaság láncra vert serege ébred. Helyes ítélettel, határozott léptekkel megindult a jövő útján, a kollektív tulajdon felé . . . az elhagyott üzemek megtalálják végre az igazi gazdákat . Cselekedhetek munkások! A ti barátotok a gép, csak a ti szavatokra hallgat, ne engedjétek ki a kezetekből! Alakítsatok minél több kollektív üzemet! A fejl ődés ezt követeli . . ."sz Az első hetek forradalmi lendületével megírt cikkben közölt elképzelés ; s kollektív tulajdon gyors elérése, a minél több kollektív üzem létrehozása még nem válhatott ugyan valóra . A népi demokratikus forradalom sajátosságából fakadóan még nem kerülhetett napirendre a magántulajdon teljes felszámolása, csupán korlátozása. Ez utóbbi feladatot azután az üzemi bizottságok jól teljesítették is, sőt csupán látszólagos ellentmondásként az általunk előzőekben a tulajdonviszonnyal kapcsolatban mondottakkal (kollektív üzemek lehetősége) több gyárban, vállalatnál munkaszövetkezetet" hoztak létre a felszabadulást követően már az első hetekben, hónapokban . Ezek a munkaszövetkezetek pedig mint majd a későbbiekben még bővebben szólunk működésükr ől - mondhatni teljes irányítói, vezetői lettek üzemeiknek, és csupán nagyon megkérdőjelezett formában, rendszerint csak névlegesen ismerték el a volt tőkések) tulajdonjogát. Míg a Kommunista Párt helyi lapja a tulajdonviszonyok megváltoztatásának fontosságát ily korán hangsúlyozta, addig a másik munkáspárt, a Szociáldemokrata Párt újságja, a Tiszántúli Népszava riportokban számolt be a már jól működő üzemi bizottságok tevékenységéről, hogy ezáltal követend ő példát mutasson más vállalatok kollektíváinak . A Népszava ilyen irányú tevékenységének jellemző megnyilatkozásaként említhetjük az 1945 . március 2-án megjelent Munkában az üzemi bizottság" című cikket . Eszerint a bombatámadásoktól súlyosan érintett Debreceni Textilgyár RT munkásai az elmenekült igazgatók távollétében hozzáfogtak a romok eltakarításához, s a gyárat üzemképes állapotba helyezték.l3 Már november közepén kötszert szállítottak a Vörös Hadseregnek (1944-ben!). A nyolctagú üzemi bizottság a munkásság teljes bizalmát élvezi, s a termelés megindítása után rendezte a munkabéreket is, majd újabb és újabb munkagépek kijavításával lehetővé tette elsősorban a régi munkások alkalmazását, nagy gonddal ügyelve azonban arra, hogy . . . csak azok az alkalmazottak kerülhessenek vissza a vállalat szolgálatába, akik a múltban nem tanúsítottak munkásellenes magatartást. A cikk további részéb ől kiderül, hogy az iparügyi miniszter rendeletében foglaltakhoz viszonyítva a Textilgyár Rt üzemi bizottsága feladatának tekintette a munkások élelmiszerrel való ellátását, önsegélyző egylet szervezését . Ezeken felül az üzemi bizottság részben a Vörös Hadsereg támogatását felhasználva, részben más forrásokat feltárva, ezer nehézséget leküzdve igyekszik .a: termeléshez szükséges nyersanyagot előteremteni, miközben az üzem munkásai a szénhiány miatt vállalják a fűtetlen helyiségekben való Néplap, 1944 . novembzr 18. és Válogatott dokumentumok Hajdú-Bihar megye munkásmozgalmának felszabadulás utáni történetér ől 1944-1945 . (Szerk . : Fehér András és Tokody Gyula) Db., 1980 . (Továbbiakban : Válogatott dokumentumok L) 105-106, old. 13 TN. 1945 . március 2 . és 1946 . július 7., valamint Válogatott dokumentumok I. i. m. 284. old. 12
21
dolgozást, hogy a rendelkezésre álló kevés szér. mind a munkagépek hajtására használódjon fel. A Népszava beszámolójából nemcsak az üzemi bizottságok sokoldalú munkájáról kaphatunk képet, hanem a munkásság áldozatkészségéről is, hiszen a dolgozók itt, de más üzemekben is heteken, hónapokon át fizetés nélkül, vagy fizetésnek alig nevezhető összegért végezték a romba d őlt üzemek helyreállítását, nem ritkán valóban a tíz körmükkel kaparták ki a törmelék közül a gépeket, s hosszú időn keresztül huzatos, fűtetlen. gyakran ablaküveg nélküli termekben folytatták a termel ő munkát. A cikk további lényeges eleme a korszak egy másik nagy problémájának az említése. Nevezetesen a közlemény szerint ; az egyik ... volt igazgató vissza akar jutni a gyárba . amit azonban az üzemi bizottság . ismerve ennek az úrnak a múltját, visszatérését nem fogja megengedni" i4 Túllépve most már a Textilgyárban történtek ismertetésén - ez a példa azonban döntően általánosnak volt tekinthető - az 1945 . tavaszi események sorában egyre sűrűbben fordult elő a volt tulajdonosok hazatérése, s egykori vál lalataik visszakövetelése . A tőkések elleni harchoz, a velük folytatott jogi vitákhoz, bírósági tárgyalásokhoz, ítéletekhez az üzemi bizottságoknak immár nem' volt elégséges a vállalat dolgozóinak bizalma. Ezt a további plusztámogatást kapták meg az üb-ék részben a két munkáspárttól, részben a népi demokratikus hatalmi szervekt ől. Az előző esetben a két párt politikai súlya, megnyilatkozásaik, az általuk szervezett tömegdemonstrációk, a Néplapban és a Tiszántúli Népszavában közölt hírlapi cikkek sorozatán túl megszervezésre került a Szakszervezeti Termel ő Bizottság" is.
Ez a szervezet 1944 . december 6-án jött létre a szakszervezetek kebelén belül, s feladatának korántsem csupán a munkások érdekeinek védelmét tekintette, hanem az újjáépítésnek, de egyáltalán az élet újból való megindítása céljából a termel ő munka kezdeményezését is. Éppen ezért felhívásában közli a munkássággal : . . . ott, ahol a tulajdonosok és a vezetők elmenekültek, ott elsősorban az üzem munkásai jogosultak átvenni az üzem vezetését, mire a jelen körülmények között megvan a jog, mód és lehetőség."~ Ugyanekkor ismertetésre került az is, hogy a tulajdonos nélkül maradt ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági üzemek továbbvitelére vagy megindítására új iparengedélyt kell kérni . Ennek kiadásáért a polgármesterhez kell folyamodni és az Iparkamara adja ki, de véleményezni a Termelő Bizottság fogja, . . . amely a munkásérdekek alapján fog állni, s a munkások által választott vezetőket ismeri el" az üzemek élén.lc A későbbiekben a Szakszervezeti Termelő Bizottság számtalan módszerrel igyekezett kezdeményező lendületet adni az üzemi munkásságnak, s ennek eredményeként újabb üzemi bizottságok jöttek létre, sorra alakultak a munkaszövet kezetek, majd - a már említett - visszatérő tőkésekkel folyó viták során erőteljes politikai, mozgalmi, közhangulatot formáló támogatást nyújtott a burzsoázia elleni harchoz. Ami pedig az üb-ék részére nyújtott népi demokratikus hatalmi szervek segítségét illeti, meg kell említeni, hogy az árurejtegető, esetleg nyersanyag rejtegető, a megtermelt értéket feketén értékesíteni akaró, a termelést akadályozó, netalán a gyárból tőkét kivonni óhajtó tőkést a hatalmi szervek különböző formában kényszerítenék a rendelkezések betartására. Nem volt ritka az ilyen március 2. és Magyar Újjászületés (Szerk . : Bényei Miklós) Db., 1970 . 116. 15 Néplap, 1944 . december 6: és 17. 16 Uo. 1944 . december 6. i4 TN . 1945 .
old.
22
egyéneknél a gazdasági rendőrség házkutatása, s ha a feltételezés igazolódott ; a letartóztatás, internálás, súlyosabb esetben a népbírósági ítélet .l~ A korai kollektivizálás lényeges erőinek bizonyultak a munkaszövetkezetek. Ezek létrehozásának több formájáról tudunk . Legáltalánosabb volt, amikor az üzem munkásai a magára hagyott vállalatot saját kezelésükbe vették. Így csele kedtek pl. az Egyesült Kefegyár Rt, a Hortobágy Malom Munkaszövetkezet, a Kiss Testvérek Bőrgyára Bőrtermelő Szövetkezete, a Hajlított Bútorgyár Rt-ből alakult Debreceni Faipari Munkaszövetkezet, a három cipőgyár munkásai stb .'g Ezek a munkaszövetkezetek az eredeti tőkés tulajdont képviselő üzemeket teljes tulajdonjoggal vették saját birtokukba, s a későbbiekben kitartóan harcoltak kollektív tulajdonjoguk fönntartásáért az ismét jelentkező tőkésekkel szem ben . Magatartásuk hatással volt a megye, az ország más településeire is. Az általuk mutatott formától némileg, inkább csak látszólag tértek el a Püspökladányban létrehozott téglagyári munkaszövetkezet esetében . Itt a Hitelszövetkezet fentmaradt jegyzőkönyve szerint (1945 . május 17.) a település kommunista párttitkára és szakszervezeti elnöke bejelentette, hogy mivel . . . a gyár bérlője távol van, s a gyár üzembe helyezése iránt sem intézkedett, viszont ezt biztosítani tudják, közérdekből, felel ősségük mellett a téglagyárat üzembe helyezik akként, hogy a Hitelszövetkezet (Ez volt a gyár tulajdonosa Sz . E .) tulajdonjoga alapján megillet ő járandóságát elsősorban a gyárnál szükséges beruházásokra fordítják . . ."'s Véljük, nem kell különösen taglalnunk, hogy az ilyen formájú bérbevétel" csupán névleges elismerését jelentette a tulajdonjognak, hiszen a bérleti díjat" üzemelési költségre fordították, így a munkaszövetkezet tevékenysége, t ő keellenessége, magatartása a valóságban csak látszólagos eltérést mutatott az előzőekt ől. A létrejöttének formáját tekintve külön csoportba sorolhatjuk az Építőipari Munkások Szövetkezetét, valamint a Debreceni Szakszervezeti Sütőüzem Munkaszövetkezetet . Ezek nem egy már meglevő tőkés vállalatot vettek saját kezelésbe, hanem az előzőt 15 állás nélküli kőművessegéd, az utóbbit 8, majd 25 süt őipari dolgozó alapította, s teljesen új, addig nem létező vállalatot hoztak létre. Érdekes, hogy mivel a sütőipari munkaszövetkezet saját műhellyel nem rendelkezett, havi 10 q búzáért bérbe vett a Mester utcán egy műhelyt .° Abban azonban ismét azonos utat járt be a két társulás, hogy taglétszámuk gyorsan nőtt, s mellettük a szakmában még hosszú ideig számtalan magántulajdonú műhely tevékenykedett, és az államosítások csúcspontján egy-egy állami vállalat magjaivá váltak : az Állami Építőipari Vállalatnak, amely ma jelenleg Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat, illetve a Debreceni Kenyérgyár Községi Vállalatának, a mai Hajdú-Bihar megyei Állami Sütőipari Vállalatnak . Ami ezen munkaszövetkezetek működését illeti ; jellemz ő rájuk a szövetkezeti formációjú kollektív gazdálkodás . A dolgozóktól elkívánták, hogy illetményükből üzletrészjegyet vásároljanak . Egyrészt ezáltal is igyekeztek eleget 17 TN. 1945. szeptember 16., október 13., 1946. szeptember i . és 3. Db., 1945. március 30., június 6., július 5. 18 HBmL. XI. 9/1 , és HBmL. XXIX. 41/b., továbbá HBmL XI. 14,~b . 1 . és Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában . DMÉ 1978. (Szerk . : Módy György) Db., 1979. 233. old., valamint Baranyi Béla : A szocialista termelési viszonyok kialakulása és a szocialista építés Debrecen iparában. In : Debrecen iparának története. (Szerk . : Ránki György) Db., 1976. 257-264 . old. 19 Válogatott Dokumentumok I. i. m. 408-409. old. 20 C7j Debrecen született (Szerk . : Taar Ferenc) Db., 1970. 43. old. és Szűcs Ernő: A si~tőipar . . . i. m. 44-45. old. 23
tenni a törvényes előírásoknak. A szövetkezeti típusú vállalatok tő kéjének ugyanis üzletrészekből kellett állnia. Másrészt a működési tőke, a forgót ő ke legminimálisabb szintjét feltétlenül biztosítani kellett, s erre járható útnak bizonyult ez a módszer. Kétségtelen azonban, ez újabb áldozatok vállalását kívánta el a vállalat munkásaitól. Jellemző vonásként emelhetjük ki működésük hatékonyságával kapcsolatban, hogy sikerült vonzóvá tenniük a szövetkezeti gazdálkodást . A Hortobágy Téglagyár Munkaszövetkezet rövidesen magába tömörítette a korabeli legnagyobb szakmabeli üzemet a megyéből, a Debreceni Gőztéglagyár Rt-t is. Még szélesebb körűvé vált a Kiss Testvérek Bőrgyárban létrejött munkaszövetkezet tevékenysége . A szakma különböző üzemeinek fúziója, Előbb 19~46ban az I. számú Bőrgyár (Kiss-féle) egyesült a II. és III. számú cipő gyárral, majd 1947 . januárban az I. számú szövetkezeti bőrgyár most már három cipőgyárral közösen hozta létre a Debreceni Bőr- és Cipőgyár Munkaszövetkezetet, amelyhez azután ugyanezen év szeptemberében csatlakoztatták a II. számú Bőrgyárat is. Így felszámolták a feketepiac körülményei között működő, munkások által vezetett üzemek egymással való vetélkedését, kooperációt hoztak létre a nyersbőrfeldolgozástól a cipőgyártás láncolatában, lehetetlenné tették, hogy a tönkre ment II . számú bőrgyári munkaszövetkezet visszakerülhessen egykori tőkés tulajdonosa kezébe. Oly sikeresen működtették vállalkozásukat, hogy teljesítményük túlszárnyalta a 1938-as szintet, holott az ágazat országosan annak 70%-át sem érte el. E harcok során számtalan elvi kérdés vetődött fel. Először is; mi a munkaszövetkezet? Az erre, de a legtöbb kérdésre adott válasz azért is érdekes lehet számunkra, hogy miképp is látták a dolgokat 1945-1946 során a haladó debreceniek . Nos a munkaszövetkezetet olyan gazdasági célkitűzésű egyesülésnek tekintették, amelyben a tulajdonosok is a munkások, a termel ők is a munkások . A szövetkezet célja a termelt árut közvetlenül juttatni a fogyasztóhoz, a tisztességes hasznon egyenlő mértékben osztozni, a munkásság kizsákmányolását megszüntetni. Eredményét a feketézés leszorításában, a közvetítő spekulánsok kikapcsolásában, tehát a köz javának szolgálatában látták .21 A másik leggyakrabban felvet ődő problémakör ; a magántulajdon, a tulajdon kérdése volt. A két munkáspárt reagálásai ez esetben nagyon közel estek egymáshoz . A Néplap 1945 . augusztus 17-én a következ őket írja : Ne hivatkoz zanak csak az urak és támogatóik a magántulajdon szentségére akik elmenekültek és hónapokig nem törődtek a tulajdonaikkal, sem a munkásaikkal . . . . a munkások építették fel az újjáépítés érdekében az üzemeket . . . a magántulajdon inkább a munkásságot, mintsem azokat az urakat illeti meg, akik nem rég jöttek vissza, vagy még ma is internálva vannak ."'z Szabó István, az MKP megyei titkára - amikor a Magyar Általános Hitelbank támadást indított a Faipari Munkaszövetkezet ellen az érdekeltségébe tartozott Hajlított Bútorgyár Rt visszaszerzéséért, s a városi közgyűlésen az ipar ügyi minisztérium, a bank kívánságának helytadó álláspontja ismertetésre került, így szólott a kérdéshez : . . . nem jogász ugyan (már mint Ó. Sz . E.), de a demokrácia következetes képvisel ője és ennek a szemszögéből akarja megvizsgálni a kérdést. Az igazság az, hogy az Ideiglénes Nemzetgy űlés a magántulajdon alapjára helyezkedett . Ez a szövetkezet azonban, amelyet a munkásság a 21 HBmL . XXI. 101/ b. 3. - 937/1945 . és 22 HBmL . XXI . 101/b. 3. - 937/1945 . és
24
TN. 1945 . augusztus 19 . Néplap, 1945 . augusztus 17 .
romokból, a pusztulásból, a semmib ől épített újjá óriási költségekkel és munkaerővel, tisztán a saját munkaerejére utalva már magántulajdon, a munkásság tulajdona. Ha ez fáj a tisztelt részvénytársasági uraknak, akkor meg kell jobban világítani a kérdést. Akkor, amikor helyre kellett állítani az üzemet, vajon miért nem jöttek és segítettek ezek a részvénytársasági urak . Pusztán csak azért, mert igen messze voltak innen, Németországban! Az újjáépítés csak ott halad jól, ahol a munkások vették kezükbe az üzemet . . . a Magyar Általános Hitelbank legalább kártalanítsa a munkásokat!"Z3 A Tiszántúli Népszava pedig a magántulajdonnal kapcsolatban kifejti : Ez . . . az a szuverén jog, hogy a tulajdonban levő tárggyal a tulajdonos szabadon rendelkezik, s annak használatától bárkit visszatarthat!" - Ezt azonban nem ismerhetjük el - érvel az újság, mert így - akármelyik kereskedő vagy termelő visszatarthatja élelmiszerkészletének használatától éhínség idején a népet jogosan! A magántulajdont csak addig ismerjük el, amíg másoknak kizsákmányolását nem jelenti, tehát csak saját szükségletig ismerjük el a magántulajdont.y Az előzőekben leírtak világosan kifejezésre juttatják, hogy különbséget tettek a munkáspártok a magán- és a személyi tulajdon között, ha még nem is használták külön-külön a két kifejezést, de a tulajdonnak csak azt a formáját vol tak hajlandók már ekkor is elismerni, amelyik nem csorbítja a közösség érdekeit . Érdekes jogi érvelések is hangzottak el a vitában a kollektív tulajdonú munkaszövetkezetek érdekében. Pl. . . . a tulajdonjog megszűnik, ha a tulajdonos lemond, nem tart rá igényt, lehet ez a lemondás passzív is. Vagyis az üzemeket itt hagyó tőkések tulajdonképpen nem is gondolták, hogy visszakapják vállalataikat . . . tehát nem is illeti meg őket a tulajdonjog, sugallja a cikk . Végül azt is kifejezésre juttatják ; . . . a vitát lezártnak tekintjük : mindenkinek tudomásul kell vennie a munkásszövetkezetek megalakultak, dolgoznak és dolgozni is fognak, termelnek és a dolgozók társadalmát fogják szolgálni."~ A korabeli lapok a munkaszövetkezetek még az . előzőeknél szélesebb körű társulásáról is tudósítanak. A debreceni volt Hangya" különböz ő ipari és kereskedelmi telepeit, ecetgyárát, baromfi-feldolgozó és -értékesítő telepét Nép szövetkezetté" nyilvánították 1945 . június 3-án, s ehhez fuzionáltatták a volt Hortobágy Malmot, a Kiss-, Veréb- és Szilágyi-féle bőrgyárakat, a Hajdú-féle hántoló malmot, valamint a Weinberger-, a Kovács- és a Klein-féle cipőgyárat, a Vidoni-féle szalámigyárat, s a volt Hangya Tiszántúl körzetében levő hatvan üzletfiókot. Vagyis a nyersanyag, tőkehiánnyal és több más problémával küzdő munkaszövetkezetek országosan párját ritkító széles körű társulást hoztak létre Debrecenben, hogy nehézségeiken közös erővel hamarabb túljuthassanak, és pl. a rendelkezésre álló, a szükséglethez mérten kis t őke pillanatnyi szükséglet szerinti 'rugalmas átcsoportosításával, a lánckereskedelmet kikapcsolva, a fekete kereskedelmet háttérbe szorítva gondoskodjanak a közellátásról?' Erről a folyamatról több cikket jelentetett meg a Debreczen" újság is. Ürömmel üdvözölte a Horthy korszakban politikai okokból megszüntetett egy23 Néplap, 1945 . augusztus 24 TN. 1945 . augusztus 19.
15.
25 Uo. 26 Uo. 1945 . július 15 . 27 Uo. 1945 . június 3. és Hajdú-Bihar megye és Debrecen eseménynaptára Mikecz Ferenc) Db.; 1970 . (Továbbiakban : Eseménynaptár) 22 . old.
(Szerk. 25
korú szövetkezetek életre keltését, mint volt pl, a Szociáldemokrata Párt által szervezett Áltálános Fogyasztási Szövetkezet" is, de helyesnek ítélte a Hangya", a Futura" és a Mezőgazdák Szövetkezetének" átvételét is azzal, hogy ez utóbbiaknál azonban a világháború alatti szellemet" meg kell változtatni. ÍTgy ítélte meg a lap, hogy ezek a régi szövetkezetek óriási vagyonnal és hálózattal rendelkeznek, amit aránylag könnyű lesz újjáéleszteni, mozgósítani. A Debreczen cikkírója szerint ezek a régi, részben megtisztított, részben csupán ismét életre keltett vállalatok és az új munkásszövetkezetek együttesen sikeresen vehetik fel a harcot a feketepiac ellen.2$ A Tiszántúli Népszava is foglalkozott a régi szövetkezetekből keletkezett új vállalattal. A tisztogató munka során - közli a lap eltávolították a szövetkezetekből a régi reakciós elemeket, eltanácsolták azokat, akik szabotáltak, akik belekötöttek a munkásokba, akik igyekeztek elgáncsolni a vállalat újjáteremtéséért folyó lelkes munkát . Az üzembe helyezett részlegek segítségével pedig rövidesen több fronton (só, burgonya, ecet) valóban sikerült is eredményeket elérni a fekete kereskedelem ellen.'-`' Következésképpen a Népszövetkezet" kifejezést két értelemben is használták ez időben. Jelentette elsőként az egykori kapitalista alapokon álló és tevékenyked ő, főcélként a nyerészkedést szem elő tt tartó, számtalan vonatkozásban jobboldali politikával fert őzött szövetkezeti hagyománytól eltérést, a népi, közösségi alapokra helyezkedést . Másrészt azonban ez a kifejezés magába foglalta azt a sok szakmát átölel ő tömörülést is, amit itt Debrecenben létrehoztak, s amely - mint utaltunk rá - szakmai sovinizmustól mentesen, a szükségletek gyorsabb kielégítéséért, a nehéz idők vámszedői elleni (feketekeresked ők) harcban akart minél előbbi eredményeket elérni . Feltétlenül beszélnünk kell a munkaszövetkezetek politikai jelentőségéről. Ezt a magunk részérő l nemcsak abban látjuk, hogy a népi demokrácia első szakaszában jelent ős szerepet vittek a tőke korlátozásáért folyó harcban, és hogy sajátos tulajdonformát alakítottak ki, hanem abban is, hogy éveken keresztül védelmezték egyszer már megszerzett pozícióikat, s ezzel sok száz és ezer társuk öntudatosulását segítették elő, a tőkét meg újabb frontvonalú harcra kényszerítették, segítettek annak erejét megosztani . Közülük többeket megkíséreltek a volt tulajdonosok visszaperelni . Támadás indult a bőrgyárakban, a Hortobágy Malomban, a likőrgyárban, a téglagyárakban, a textil üzemben létrejött munkaszövetkezetek ellen, s bár a bíróságok nem egyszer visszaítélték az üzemeket az egykori tulajdonosoknak, a munkások kitartottak, s a megszerzett pozíciókat, a vállalatokat általában nem adták fel, legfeljebb időlegesen némi bérleti díjat voltak hajlandók fizetni. Fennmaradásuk, eredményes működésük szép sikere volt a szövetkezeti mozgalomnak.$ Nem óhajtjuk elhallgatni, hogy néhány esetben a szívós ellenállás dacára engedni volt kénytelen a munkásság. Az engedmény megtételének különböz ő okai, de egymástól eltérő következményei is lettek : Amíg ugyanis egy olyan kisebb nagyságrendű üzemnél, mint amilyen az Első Szilágysági Rum- és Likőrgyár" volt, amelynek tulajdonosa ugyan szintén hónapokra elhagyta Debrecent, de 1945 karácsonyára hazatért, s visszakövetelte telephelyét a kocsmájával együtt (Csapó utca 7. sz.). Az ügy a tőkés szempontjából aránylag egyszerű volt, mert üzemében nem jött létre munkaszövetkezet, 28 Debreczen, 1945. június 3-17. 29 TN . 1945 . július 15. 29,-a HBmL. XI . 14jb . 1. és HBmL XI . 14/a. 4, 26
mindössze hat volt munkása működtette az inkább műhely, mint gyár nagyságú üzemet. A harc ennek ellenére itt is folyt, s az ügyészség fel is szólította a tulajdonost, hogy a munkások beinvesztált összegét térítse meg, amitől a tőkés egyébként eredetileg el akart zárkózni~° A textilgyár és a két faipari nagyüzem (Hajlított Bútorgyár Rt és az Egyesült Kefegyár Rt) esetében nem helyi tőkéssel, hanem országos nagy vállalatokkal, a faipari gyárak esetében pedig az ország egyik leghatalmasabb hitelintézetével álltak szemben a debreceni munkások. Ennek ellenére a Textilipari Munkaszövetkezetet nem tudták kicsavarni a dolgozók kezéből. Legfeljebb annyit értek el az egykori tulajdonosok, hogy a munkaszövetkezetet az iparügyi miniszter kötelezte a termelés két és fél százalé kát kitevő bérlet megfizetésére, valamint a megtermelt áru 50%-ónak (előző havi áron) a részvénytársasági központ (Budapest) részére történő átadására. A részvénytársaság urait ez a döntés nem elégítette ki, s különböz ő módszereket alkalmazva törekedtek a munkaszövetkezet megfojtására . fgy pl. húzták, halasztották az átvételek időpontját, hogy az inflációt kihasználva minél olcsóbb áron jussanak az áruhoz . Más alkalmakkal csak egyes árukat akartak átvenni (cipőfűző, szigetelőszalag), míg más árukat nem (lámpabél, vállpánt, köperszalagot), ami azt jelentette volna, hogy ez utóbbiakat gyártó gépeket le kellett volna állítani, és a nagy munkanélküliség idején sok munkást elbocsátani at Megpróbálták azt is elintézni a budapestiek", hogy a debreceni üzemet zárják ki a jóvátételi szállításokból, így óhajtottak anyagi nehézséget előidézni a munkaszövetkezetnél . Kísérleteik azonban kudarcba fulladtak, s bár a bérletfizetéssel tulajdonjoguk némileg elismerést nyert, a Debreceni Textilipari munkaszövetkezet életben maradt Ennél sokkal nehezebb helyzetbe került a két faipari vállalat . Az élet furcsa jelensége volt, hogy a népi demokrácia anyagi stabilizációja, a forint megjelenése pecsételte meg igazán sorsukat . S bár a Gazdasági Főtanácstól, közvetlenül a Ti szántúli Körzeti Hitelszövetkezettől úgynevezett begyújtási hitelt" is kaptak, tőkeszegénységük miatt mégis le kellett állniuk, működésképtelenné váltak, így azok időlegesen visszakerültek a Magyar Általános Hitelbank égisze alá as Ugyanakkor az esetenként évekig elhúzódó küzdelmet sikerrel fejezték be a munkások a Hortobágy Malom, a Hortobágy Téglagyár Munkaszövetkezetek (ez utóbbi magába olvasztotta a Serly-féle, Debreceni Gőztéglagyár Rt-t is), a Kiss-, Veréb-, Szilágyi Bőrgyárak, illetve a már előzőekben említett három cipőgyár kollektívái. Harcukhoz jelent ős segítséget kaptak a szakszervezett ől, a munkáspártoktól, a többi üzem munkásaitól, a város közvéleményétől3' A tulajdonviszonyok megváltoztatásáért menő küzdelem korai szakaszában jelentőségénél, kiterjedtségénél fogva feltétlenül külön kell szólni vármegyénkben a malmok községesítéséért folyó harcról. E kérdés jelentőségét korántsem csupán az aránylag korai, már 1945 végén, 1946 legelején jelentkező köztulajdonba-vételi szándék, rendszerint más iparágakat megelőző követelés adja - nem véve most figyelembe a munkaszövetkeze30 TN. 1946 . február 10. 31 Uo . 1946 . május 8. 32 Uo . 1946 . május 30 . és Baranyi B. : Az ipari termelés . i. m. 5-40 . old. 33 OL. Z. 58 . és 128. és 120 éves a Debreceni Kefegyár (Felel ős kiadó : Tóth József) Db., 1981 . 5-6. old. és Sz űcs Ern ő: Bútorgyártás Debrecenben (Kézirat) 25 . old. 34 HBmL . XXI. 101/b. 3. - 937/145. és Néplap, 1946 . szeptember 15 ., valamint Baranyi B.: Az ipari termelés . . . i. m. 37 . old. 27
teket -, hanem az is, hogy kevésbé iparosodott megyénkben az egyes községekben, de még a hajdú városokban is alig volt található néhány ipari üzem a malmokon kívül. Ugyanakkor ilyen üzem - tekintettel a vármegye nagyarányú gabonatermeléséb ől fakadóan, valamint sajátos településhálózatából ered ő en, mivel a falvak, városok egymástól távol, nem ritkán 15-20 km-re volték, másrészt, itt e tájon nagy létszámú 10-20 ezer lakosú falvak sorakoztak, következésképpen minden településen volt gőzmalom, gyakran kettő-három is . Ezek természetesen kis üzemekként működtek . Alkalmazottaik száma még a tíz főt is kivételes esetekben érték el. Fel kell tenni akkor a kérdést ; miért került előtérbe az országos négy nagy üzem és a bányák államosításának időszakában e kis malmok ügye Nos először is a meginduló új élet szempontjából rendkívül fontos lett a lakosság, de kezdetben a front ellátása, majd a jóvátételi szállítások biztosítása is. Másodszor a malomtulajdonosok kihasználva a szükséget, soronkívüli követelésekkel léptek fel. Rendszeressé tették, hogy az őrletőktől a szokványos vámon felül fát is követeltek, így jogtalan haszonra tettek szert. Ráadásul ezt még olyan üzemek is be akarták szedni, amelyek nem gőz, hanem villanyerőre voltak berendezkedve (Hajdúszoboszló) ~ Az őrletési díjat is rendkívül magasan állapították meg. Egyáltalán nem volt ritka a pocsaji eset, amikor is a tulajdonos dupla dézsmát szedett.3~ Az e téren tapasztalható túlkapásokban - az egykori hírek szerint - a hajdúszoboszlói Tar malom járt az élen. Itt ugyanis 30 kg búzából 10 kg vámot és 5 kg porlást vett ki az üzem tulajdonosa:3s Az őrletési díj problematikájához tartozott, hogy a forint megjelenése után sem akartak pénzért őrölni, csupán vámért, természetesen a már előzőekben körvonalazott díjtételekben~° További panaszként hangzott el ; az üzemek igyekeznek a beszedett vámot elvonni a közellátástól. Ez utóbbira legszéls ő ségesebb példaként a tiszacsegei malmot említi a Néplap .'° Más esetekben azáltal okoztak fennakadást, hogy a dézsmagabonát csak liszt formájában akarták átadni a közellátásnak, de zsákhiányra hivatkozva ezt valójában elszabotálták si Közben a részben jogosan, részben jogtalanul megszerzett lisztkészleteiket pedig a feketekereskedelem útján igyekeztek értékesíteni, sőt előfordult a Néplap 1946 . szeptember 17-i száma szerint, hogy a kismarjai Elza malom Romániába csempészte a kisemberek elpanamázott lisztjét"'~ Nem folytatva a malmok elleni panaszok sorát, holott mérési, elszámolási, értékesítési csalások tömegéről adnak számot a korabeli lapok, inkább arra irányítanánk a figyelmet, hogy a malmok községesítéséért folyó harc éppen azért, mert minden települést érintett (1. előzőekben!j, alkalmas volt a tulajdonviszonyok megváltoztatásáért indított küzdelem tömegbázisának szélesítésére, és e harcnak mozgalmi jelleget adni. Nem lett egyedülálló a böszörményi eset, ahol a népgyűlés egyik főtémája éppen a községesítés követelése volt. Nem véletlen tehát, hogy Böszörményben egyetlen nap alatt 2500 paraszt írta alá a köztulajdonba vételt követelő petíciót . Nyilvánvalóan mozgósítólag hatott a malomtulajdonos tőkések visszaéléseinek napvilágra hozatala a becsapott, elkese35 36 37 38 39 40 41 42
28
Eseménynaptár . . . i. m. 131 . old. Uo. 1946 . január 12 ., szeptember 22 . Uo. 1946 . augusztus 19 . Uo. 1946 . szeptember 22 . Uo: 1946, augusztus 2. Uo. 1946 . szeptember 21 . Uo. 1946 . augusztus 2. Uo. 1946. szeptember 17 .
redett tömegekre, ráadásul az újságok azt is közreadták, melyik malmost tartóztatták le, internálták vagy állították a népbíróság elé. Üzemét pedig köztulajdonba véve, hogyan lett a dézsma - az immár községi tulajdonú üzemben - fele az előbb szedettnek .43 Ezek a cikkek mintegy utat is mutattak a tömegeknek a cselekvés irányában. fgy azután a malmok körül folyó harcok a tőkések leleplezésén túl éppen az érdekeltség révén a parasztság felkészítését is szolgálta az ipar széles körű államosításának végrehajtásához, a munkás-paraszt szövetség érdekazonosságon alapuló összefogásának erősségét is adta. Nem tartjuk érdemtelennek megemlíteni, hogy ez időszak három helybeli napilapja, nevezetesen a Néplap, a Tiszántúli Népszava és a Debreczen újságja pártjuk alapállásának megfelelően egymástól eltérő álláspontra helyezkedett ebben a kérdésben is. ' A Kisgazdapárt 1946 . március 5-én nem vesz részt a már említett hajdúböszörményi ötezres tömeget felvonultató népgyűlésen, amelynek fő követelése a malmok községesítése volt, holott előző este pontosan a Kisgazdapárt helyiségé ben történt meg a helybeli pártszervek közös akciójának egyeztetése. Sőt néhány hónappal későbben, éppen ennek a problémának egyik forrpontján, 1946 . szeptember 6-án azt írja a Debreczen" : A malmok községesítése lehet jól hangzó jelszó, de ellentmond a helyesen értelmezett közérdekeknek." Vagyis a Kisgazdapárt magát kivonta, és a tömegeket is igyekezett visszatartani a köztulajdonba vételért folyó harctól. A malmokban történt visszaélésekr ől, vagy ezzel kapcsolatos felelő sségrevonásokról is csak nagy ritkán írt ez az újság. A Tiszántúli Népszava, a Szociáldemokrata Párt lapja az ügyben legkorábban foglalt állást, de sajátos módon. Már 1945 májusában, majd az azt követő időszakban ír a Hortobágy Malom Munkásszövetkezetr ől, annak az elmenekülés ből visszatérő tőkésekkel való harcát többször is támogatja. Tehát ez újság cikkei a gyári munkásság által végrehajtott köztulajdonba vételt helyesli, támogatja, de a vidéki parasztság érdekében való fellépte inkább csak odáig terjed, hogy nagy ritkán egy-egy tapasztalható visszaélésre hívja fel a figyelmet, így 1945. október 18-án : Fekete molnárok ; nappal nincs liszt, de éjjel idegen bankjegyért, vagy aranyért van autónyi" 'a Ebben az újságban ritka kivételnek számít - igaz már 1945 tavaszán - a kabai malommal kapcsolatos álláspont ; községesíteni kell az üzemet, mert a malomtulajdonosok népellenes tevékenységet folytatnak `~ Ugyanakkor, amikor a Néplap felerősíti támadását a vidéki malmosok ellen 1946 januárjától, de elsősorban az új termés betakarítását követően ugyanez év júliusától, sőt szeptemberben majdnem naponta jelennek meg cikkek a Kommunista Párt lapjában, akkor a Népszava mondhatni hallgatásba burkolódzik, s nem támogatja a másik munkáspárt ez irányú harcát. Nem érezzük mesterkéltnek azt a megállapítást, hogy a Népszava ilyen megnyilatkozása a korabeli Szociáldemokrata Párt politikáját tükrözte : nevezetesen a parasztság problémái iránti nagyfokú érzéketlenség, de fakadt ez a párt sovinizmusból is, féltékenység az általuk vetélytársnak" (azonos osztálybázis!) minősített munkáspárt sikereivel szemben. Mozgalmas napok forradalmi idők eseményeit vizsgáltuk egyetlen szempontból. A tulajdonviszonyok megváltoztatásáért folyó küzdelmet tekintettük át az ipar területén. Véljük, sikerült rávilágítanunk, hogy az üzemi bizottságok ha43 Uo . 1946 . augusztus 19 . 44 TN. 1945 . október 18 . 45 Uo . 1945 . május 4.
29
talmas jelentőség ű munkát végeztek. A nagy gazdasági feladatok mellett (helyreállítás, ipari termelés megindítása, ellátás, nemzetközi kötelezettségeknek való elégtétel stb.) óriási politikai kérdéseket is megoldottak (munkásellenőrzés, tőkekorlátozás) . Mindebb ől kit űnik, hogy a korszak megválaszolandó kérdései ; az ország újjáépítése, a népi demokratikus forradalom előrevitele, győzelme nem kis mértékben az üb-n is múlt. A munkaszövetkezetekkel együtt hozzájárultak a tőkés termelési viszonyok szétfeszítéséhez, megakadályozták a gyárak leállítását, érvényesítették a munkásság beleszólását az üzemek életébe 's Összegezhetjük : Amíg az egykori állami tulajdonú gyárakban (Járműjavító, Dohánygyár) létrejött üb-k feladata csupán" a termelés megindítása, annak segítése, a munkásérdekek képviselete, a reakciós alkalmazottak eltávolítása, addig a magántőkések kezén lev ő gyárakban a munkásellenőrzés bonyolult feladatait is meg kellett oldani, vagy az ennél is nehezebb pensumot jelentő munkaszövetkezetet létrehozni, működtetni, megvédeni 47 Megállapíthatjuk, hogy megyénk dolgozói mindezeket a problémákat jól oldották meg. Tetteik országos mintául szolgáltak. A munkaszövetkezetek révén olyan sajátos tulajdonformát hoztak létre, amelybe a visszatér ő tőkések bele ütköztek, s amelyek jelentős előrehaladást képeztek a szocialista tulajdonviszonyok kialakításának útján. Sikerült a Népszövetkezet" révén új életet lehelni a Horthy korszakban politikai okok miatt megfojtott szövetkezetekbe . De a Népszövetkezet volt az a szerv is, amely több ágazatot összefogva a feketekereskedelem ellen, a lakosság ellátásáért rengeteget tett. Végül áttekintettük a falusi tőkések elleni harc egyik fő területét, a malmok községesítéséért folyó küzdelmet, amely nemcsak a nehéz helyzetben levő dolgozó parasztságon segített (pl . dézsma, vám), hanem a népi demokratikus for radalóm körülményei között kiszélesítette az ipar területén a tulajdonviszonyok megváltoztatásáért küzdők táborát . Endeavours to Change the Property Relations in the Industry of Hajdú-Bihar County, 1944-1946
by Ern ő Szücs The paper is concerned with those measures taken in the first phase of the national democratic revolution (until the end of 1946) which were to abolish the bourgeois property relations. The author points out that the executive power of the state itself restrictive measures such as the mode and control of granting credits, restrictions on material management and price level, tax policy, etc ., against capitalists. All this was complemented "from below" by the supervision exercised directly by factory committees having greater and more extensive authority . Most of the owners havint escaped, in the factories - anumber of which had been restored from ruins - the workers spontaneóusly started manufacturing by making use of the so-called labour-cooperative form. (At that time it was in the national interest to do this so that life could be restored.) The later returnring capitalists were able to reacquire their former properties from the labour-cooperatives in only a few cases. Several concepts (e. g. private property) acquired new meaning in Lhose days. The author devotes a separate section to the discussion of the struggle for taking over the mills to be found all over the county as municipal properties. 46 HBmL. XI. 14/a. 2-7 . 47 OL Z 58. és 128., valamint HBmL. XI. 9/ 1. - 123. 30
