Tóth Péter – Béky Gyuláné Tanulók pályaérdeklődése és pályaattitűdje a szakközépiskolák 9-11. évfolyamán
Bevezetés A Szakképzési Szemle 2009. évi 2. számában (Tóth – Béky: A tanulás eredményességét befolyásoló tényezők vizsgálata középiskolás tanulók körében) ismertettük azokat az első eredményeket, amelyeket a 9. évfolyamos középiskolás tanulók tanulási stílusának vizsgálata során kaptunk. Az első vizsgálatot 42 budapesti középfokú oktatási intézményben (35 középiskolában és 7 gimnáziumban) 2007-ben hajtottuk végre. A Kolb-McCarthy féle kérdőív alkalmazása lehetővé tette annak megállapítását, hogy a tanulóknak mely tanulási részfolyamata, illetve részfolyamatai (konkrét tapasztalatok szerzése; megfigyelés, megértés; fogalomalkotás, gondolkodás; új szituációkban való alkalmazás, kísérletezés, kipróbálás) a meghatározóak. Ennek ismerete nagyban megkönnyíti a tanulási nehézségek felismerését, leküzdését, valamint az erősségek kiaknázását. A folyóirat 2009. évi 4. számában (Tóth – Béky: Környezeti változók hatása a tanulás eredményességére) a tanulás eredményességét befolyásoló olyan további változókat mutattunk be, mint például a tananyag-feldolgozás módja a tanórán, az otthoni tanulás színvonala, a szülő törődése a gyermekkel, a segítő környezet megléte, az információforrások jelenléte a családban, a tanuló metakognitív képességének szintje és a motiváció mértéke. A vizsgálatot évente végrehajtottuk. A 2009. évi mérés során a 9-11. évfolyamos szakközépiskolai tanulók pályaismeretének mélységét és a választott pálya iránti érdeklődésének érősségét kívántuk feltárni. A tanult szakma iránti érdeklődés hiánya, a hiányos vagy irreális pályaismeret motivációra, ezáltal a tanulás eredményességére gyakorolt kedvezőtlen hatása közismert. E miatt került vizsgálódásunk középpontjába e kérdéskör, ami kutatásunk harmadik részét képezi. 1. A vizsgálat elméleti háttere Szilágyi Klára a pályaválasztást úgy értelmezi, hogy az egyén „… a fennálló lehetőségek alapján önállóan, céljának megfelelően kiválaszt egy olyan foglalkozást, tevékenységet, amely lehetővé teszi, hogy a társadalom és/vagy a maga számára értéket tartalmazó munkát végezhessen.” (Szilágyi, 2000) Csirszka János szerint a helyes pályaválasztásról akkor beszélhetünk, ha az egyéni adottságok és érdeklődési körök, valamint a foglalkozási követelmények közel esnek egymáshoz. A foglalkozási követelményeket a foglalkozási profil adja meg. A foglalkozási profil tartalmazza az adott foglalkozás leírását, követelményeit és lehetőségeit, továbbá az alkalmazás feltételeit. (Csirszka, 1966) Sajátos módon ez a megközelítés köszön vissza az új OKJ kompetenciaértelmezésében is. E szerint a kompetencia valamely munkafeladat végrehajtására való alkalmasságként értelmezhető, amely szemlélhető egyrészt a munkakörhöz kapcsolódó kompetenciaigények (feladatprofil), másrészt a munkavállaló személyéhez kötődő kompetenciaszükségletek (tulajdonságprofil) nézőpontjából. A tulajdonságprofil négy kompetenciacsoportot különít el, szakmai(ismeretek, készségek), személyes-, társas és módszerkompetenciák. A pályaorientációnak célja segítséget nyújtani az egyénnek, hogy az adottságait, képességeit és érdeklődési körét figyelembe véve megtalálja a neki leginkább megfelelő foglalkozást, illetve annak eldöntésében, hogy az általa választandó munka végzésére a foglalkozási követelményeket tekintve alkalmas-e. Az egyén döntésén alapuló sikeres pályaválasztás
előfeltétele tehát a kellő önismeret és a választható foglalkozások megfelelő szintű ismerete (pályaismeret). Az adott foglalkozás végzésére való alkalmasság gyakorlatilag a foglalkozási követelmények „találkozását”, egyezését jelenti egy bizonyos valószínűségi szinten az egyéni adottságokkal, képességekkel és érdeklődési körökkel. A fejlett önismeret hiányában a különböző alkalmasságvizsgálatok segítenek annak eldöntésében, hogy az egyén nagy valószínűséggel alkalmas-e az adott munkakör betöltésére, vagy sem. E vizsgálatok három területre, az egészség, a képességek és a személyiség feltérképezésére terjednek ki. Az adott területen alkalmazott mérőeszközök típusát a kompetenciaigények határozzák meg. A pályaismeret tartalmazza azokat az ismérveket, amit „… a munkát végző embernek a pályán a foglalkozástevékenységgel kapcsolatban, mint követelményt, feladatot figyelembe kell vennie.” (Völgyesy, 1995) Csirszka a helyes pályaismeret három fő kritériumát különíti el, miszerint az legyen illúziómentes (ne legyen egyoldalú), reális és valóságszerű. (Csirszka, 1966) A helyes pályaismeret kialakításában fontos szerepet játszik az iskola, a média és a tágabb értelemben vett család. A módszerek között említendő az adott foglalkozás bemutatása (videó, pályaleírás, életszerű beszámoló, előadás, riport) és a munkahely-látogatás. Az egyénben elsősorban a múltbéli tapasztalatok, vélemények alapján egyes szakmákról, foglalkozásokról kialakul egy bizonyos kép, érzelmi viszonyulás, amely mind negatív, mind pedig pozitív szempontból hatással van a pályaválasztási döntés meghozatalára. Ilyen értelemben beszélhetünk pályaattitűdről, amely a személyiség irányultságát fejezi ki bizonyos foglalkozások, munkatevékenységek vonatkozásában. A pozitív viszonyulást a pályaérdeklődés fejezi ki. Kívánatosnak tekinthető, hogy ez a pozitív viszony helyes pályaismereten és önismereten alapuljon. Ezek hiányában pályaérdeklődés-vizsgálatokkal (pl. Irle-Csirszka-féle eljárás) lehet felvázolni az érdeklődési profilt. Csirszka kilenc ilyen érdeklődési irányt (technikai, kereskedői, elméleti, gazdasági, közlekedési, vezetői, humán, adminisztratív, minimalista) különít el (Csirszka, 1966). Nyilván vizsgálatának megjelenése óta a foglalkozások köre és kompetenciaigénye jelentős mértékben megváltozott. Jelzi viszont, hogy a pályaválasztás előtt álló egyének érdeklődési iránya meghatározható, tipizálható. A szakmai alapozó oktatás szakmacsoportjai például már ilyen típusoknak tekinthetők. Nyilván, ha Csirszka megállapításait követjük, akkor itt nagyobb csoportokról, átfogó területekről lehet szó. Ilyen lehet például a humán terület, amely magában foglalja az egészségügyi, szociális szolgáltatás és oktatás szakmacsoportokat. Az érdeklődési irányok elkülönítésére jelen vizsgálat is alkalmasnak ígérkezik. A pályaattitűd és a pályaismeret mellett a pályaérdeklődés iránya alakulhat, változhat a körülmények és tapasztalatok hatására az életpálya során, de különösen jellemző ez a tizenéves korra. Nagy hatással vannak erre a társadalmi tudatban mindig is jelenlévő divatszakmák, illetve a környezet megalapozott, vagy megalapozatlan elvárásai. Csirszka a megfelelő pályaérdeklődés kritériumaként fogalmazza meg a rugalmasságot, a realitásérzéket, az életszerűséget, a fejlődőképességet és a szelektálóképességet. Váriné Szilágyi Ibolya a pályakép, a pályaattitűd és az értékorientáció vizsgálatát állította kutatásai középpontjába. Megállapította, hogy a pályaattitűd tartalmilag megegyezik a választott pálya vagy szakma iránti értékorientációval, viszont különbözik az egyszerű vélemény- és ítéletalkotástól. Az orvosok és építészek körében végzett vizsgálataival két pályaattitűd típust sikerült elkülönítenie, szakmaimunka-centrikust és munkahely-centrikust. Az előbbiek inkább a szakmai fejlődés és a feladatkör, míg az utóbbiak a munkahely presztízse, a fizetés és a munkahelyi körülmények alapján választanak munkahelyet. (Váriné, 2006) Jelen vizsgálatunkban mi nem a munkahely, hanem a szakmacsoport megválasztásának szempontjaira kérdeztünk rá, egy jóval fiatalabb korosztály körében, amikor is a
pályaérdeklődés iránya még nem rögzült annyira, mint a középkorúaknál, valamint az egyes szakterületek közötti átjárhatóság még jóval könnyebb, mint mondjuk egy orvos vagy egy építész esetében. Nyilván a szakmacsoport megválasztása is már előrevetít bizonyos képet arról a munkahelyről, ahol dolgozni kíván a fiatal, de még inkább előtérbe kerül az a foglalkozás, munkakör, amelyet betölteni szeretne, vagy éppen nem szeretne. Ez esetben a pályaattitűd is árnyaltabb értelmezést nyerhet, hiszen e korosztályban is domináns az értékorientáció, de talán kiforratlanabbul és ez által szélesebb spektrumon jelenik meg benne a valamely szakterülethez való pozitív vagy negatív viszony. A pályaattitűd azért fontos számunkra, mert egyrészt következtetni tudunk általa a majdani pályaválasztásra, másrészt pedig befolyásolni tudjuk annak irányát. A szakközépiskola és szakiskola feladata, hogy segítségére legyen a tanulónak a reális és helyes pályaismeret kialakításában, illetve az attitűd formálása révén a pályaérdeklődésnek a választott szakmacsoporthoz való közelítésében, vagyis egy szóval a szakma megszerettetésében. A választott szakmacsoporthoz való negatív viszony kedvezőtlenül hat a motivációra, az pedig a tanuláshoz való viszonyra, ami vizsgálatunk alapvető célkitűzése volt. 2. A mérőeszköz és a vizsgálatban résztvevők köre A mérés könnyű és hatékony végrehajtása végett még 2008-ban Viola Attila, informatikus kolléga (Óbudai Egyetem TMPK) aktív közreműködésével elkészítettük a mérőeszköz online változatát. Célkitűzésünk a tanulók pályaérdeklődésének, pályaattitűdjének feltérképezése volt 9-11. osztályos középiskolai tanulók körében. A kérdőív két részből állt. Az első részben az egyes foglalkozás(munkatevékenység)típusokhoz való viszonyt vizsgáltuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a tanulók milyen jellegű tevékenységeket szeretnének végezni majdani munkavégzésük során, továbbá az adott szakmacsoport 9-11. évfolyamán tanulók mennyire szorosan kötődnek ahhoz a szakmához, amit választottak maguknak. Ezzel elsősorban a tanulók pályaérdeklődésére, illetve annak változására kérdeztünk rá. A kérdőív összeállításakor eléggé direkt állításokat (35 db) fogalmaztunk meg, amelyek mindegyike úgy kezdődött, hogy „Olyan foglalkozást szeretnék, ahol/amelyben …”, majd úgy folytatódott, hogy bizonyos szakmai tevékenységek eléggé konkrétan voltak megfogalmazva, például „… faanyagokkal dolgozhatok.”, vagy „… elszámolásokat, pénzügyi kimutatásokat készíthetek.”, vagy „… méréseket, vizsgálatokat végezhetek.”, „gépeket és berendezéseket kell üzembe helyeznem, működtetnem.” stb. A tanulóknak egy ötfokozatú ún. Likert-skálán kellett értékelniük az egyes állításokat, vagyis mennyire szívesen végeznék az adott tevékenységet majdani munkavégzésük során (1 – egyáltalán nem ért egyet vele, 2 – nem ért egyet vele, 3 – nem tudja eldönteni, 4 – egyetért vele, 5 – teljesen egyetért vele). A kérdőív második részében már inkább az elképzelt munka jellegére, a munkakörülményekre kérdeztünk rá, mellyel a pályaattitűd jellemzőit kívántuk feltérképezni. E kérdőívrész 45, már jóval általánosabb meghatározást tartalmaz, mint az előző rész. A megadott meghatározások itt is úgy kezdődtek, hogy „Olyan munkakört, munkahelyet szeretnék, ahol/amelyben ...”, majd bizonyos munkakörülmények, munkatípusok kerültek megadásra, mint például „…önállóan dönthetek.”, vagy „…szellemileg izgalmas munkát végezhetek.”, vagy „…fejleszthetem, továbbképezhetem magam.”, „…sokrétű tevékenységet végezhetek.”, stb. E kérdőívrész összeállításánál figyelembe vettük a Galambos Katalin által, középiskolás tanulók számára összeállított munkafüzet értékválasztással kapcsolatos részét is. (Galambos, 2003) Itt is ötfokozatú Likert-skálát használtunk. A vizsgálatban 3.542 tanuló vett részt, melyből 3.299-en (93,14%) töltötték ki elfogadható módon a kérdőívet. A fennmaradó közel 7%-nyi tanuló regisztrált és belépett a rendszerbe, de nem fejezte be vagy pedig kellő megfontolás nélkül oldotta meg a kérdőívet. Ez utóbbiakat könnyű volt kiszűrni, hiszen a megoldási időt rögzítette a rendszer, így azok a tanulói
válaszok, amelyek kellő odafigyelés hiányában születtek, töröltük. A minimális és maximális időszükségletet 62 tanuló bevonásával, személyes jelenléttel is ellenőriztük. A 3.299 tanulóból 1.198 volt 9., 1.160 volt 10. és 940 pedig 11. évfolyamos. A tanulók szakmacsoport szerinti megoszlását az 1. ábra mutatja. Mint az ábrából kiderül három szakmacsoportból (SZ2-szociális szolgáltatások, SZ3-oktatás, SZ19-egyéb szolgáltatások), továbbá a 8 évfolyamos gimnáziumból (G03) nem vett részt tanuló a 2009. évi mérésben. A három említett szakmacsoportban Budapesten csak egy-egy önkormányzati fenntartású iskolában folyik oktatás és ott sem minden évfolyamon. 9. évf.
10. évf.
11. évf.
180 160
Abszolút gyakoriság
140 120 100 80 60 40 20 0 SZ01
SZ03
SZ05
SZ07
SZ09
SZ11
SZ13
SZ15
SZ17
SZ19
SZ21
G02
Szakmacsoport - gimnázium típusa
Megjegyzés: SZ1-SZ21: a szakmacsoportok sorszáma; G01: négyosztályos, G02: hatosztályos, G03: nyolcosztályos gimnázium
1. ábra A vizsgálatban részt vett tanulók szakmacsoport szerinti megoszlása 3. A vizsgálat eredményei Az eredmények bemutatása során először a kérdőív első részére kapott eredményeket interpretáljuk. Mint korábban leszögeztük e kérdőívrésszel a tanulók pályaérdeklődését, pályaismeretét, valamint ezek időbeni alakulását kívántuk feltérképezni. Az egyes meghatározások elég direkt módon kérdeztek rá a különböző munkatevékenységhez való viszonyra, amely alapján nagyon egyértelműen beazonosítható volt az egyes foglalkozástípusokról alkotott vélemény is. Ezt pedig már könnyű volt a szakmacsoportokhoz fűződő kapcsolat dimenziójában értelmezni. Elsőként két olyan munkatevékenységhez való viszonyt mutatunk be, amelyek leginkább a műszaki területen jellemzőek. A 2-3. ábrák a 9-10. osztályos tanulók válaszainak megoszlását mutatják a javítási, szerelési és karbantartási műveletek végzése (Á01), illetve a gépek és berendezések üzemeltetése (Á02) kapcsán. A 9. évfolyamon az Á01-es szakmai tevékenységhez (2. ábra) a legpozitívebb hozzáállást a közlekedés (a szakmacsoport sorszáma: 13), a faipar (11), majd az elektrotechnikaelektronika (6) és a mezőgazdaság (20), míg a legnegatívabbat a gimnáziumok (22-23), majd az egészségügy (1), a könnyűipar (10) és a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció
(17) szakmacsoportok tanulói esetében mértünk. Amíg ez utóbbiak érthetőek és reális pályaismeretet tükröznek, addig a gépészet szakmacsoportot választó tanulók esetében már kevésbé érthető a 0,5 körüli pozitív preferencia (Likert-skála 5. és 4. fokozatát figyelembe véve), holott a műszaki pályákon a javítási, szerelési és karbantartási műveletek elég tipikusak.
Jelmagyarázat (jobbra fent): 5 – teljesen egyetért, 4 – egyetért, 3 – nem tudja eldönteni, bizonytalan, 2 – nem ért egyet, 1 – egyáltalán nem ért egyetért. E jelölések megegyeznek a 3-7. ábráéval is.
2. ábra Az egyes munkatevékenységekhez való viszony (9. évfolyam) – javítási, szerelési és karbantartási műveletek végzése (Á01)
3. ábra Az egyes munkatevékenységekhez való viszony (11. évfolyam) – javítási, szerelési és karbantartási műveletek végzése (Á01) Még érdekesebb megállapításokat tehetünk a 11. évfolyamos tanulóknál az Á01-es munkatevékenység kapcsán (3. ábra). Egyrészt megfigyelhető, hogy a közlekedés szakmacsoporttól eltekintve valamennyi műszaki területen csökkent e tevékenység pozitív megítélése, másrészt több olyan is van (élelmiszeripar, környezetvédelem-vízgazdálkodás), ahol e munka elfogadottabbá vált, vagy legalábbis nem változott (informatika) a tanulmányi évek alatt. Az összefüggések feltárása érdekében ellenőrizni kívántuk mindhárom szakmacsoport kerettantervét. Megjegyzendő, hogy a 2/2008. (II. 8.) OKM rendelet módosította a szakközépiskolai kerettanterveket is, ami a felmenő rendszer miatt a vizsgálatban részt vett 9. évfolyamot már érintette. A 10-11. évfolyam esetében még a 17/2004. (V. 20.) OM rendeletben kiadott kerettanterv volt érvényben. Az informatika és a környezetvédelem-vízgazdálkodás a műszaki, míg az élelmiszeripar az agrár területhez tartozik. Mivel a mérést októberben hajtottuk végre, ezért a 11. osztályos tanulóknál is csak a 9-10. évfolyam tananyagát vehettük figyelembe. E két évfolyamon összesen 185 óra fordítható szakmai orientációra. A kerettanterv értelmében a szakmai orientáció és a szakmacsoportos alapozó oktatás többek között lehetőséget nyújt a kiválasztott szakmacsoport közös szakmai elméleti és gyakorlati ismereteinek elsajátítására, a szakmai készségek, illetve képességek fejlesztésére, a pályaválasztási döntés, továbbá az érettségit követő szakképzés megalapozására. A műszaki területen a tanulók megismerkednek a műszaki pályák világával, az anyagismerettel, a műszaki ábrázolás alapjaival, valamint az anyagmegmunkálási és informatikai műveletekkel. Az első tantárgynál hangsúlyos szerepet kap, vagy pontosabban kaphat a műszaki pályák ismerete és a szakmai tanulmányi kirándulások. Már ott, ahol erre kellő hangsúlyt fektetnek, ami nyilván a tanulók megfelelő pályaismeretében, illetve pozitív pályaérdeklődésében nyilvánul meg. Az agrár terület tantervét ellenőrizve nem találtunk konkrét utalást e munkatevékenységre, nyilván ez áll e mérsékelt emelkedés hátterében. A laboratóriumi vizsgálatok is fontos szerepet kapnak a tantervben, aminek pozitív fogadtatását a tanulók is visszaigazolták. Az Á01-es munkatevékenység esetében a 9. évfolyamhoz viszonyított legjelentősebb negatív irányú orientációbeli változás a gépész területen (vö. 2. és 3. ábra) figyelhető meg. A nem túl magas kb. 0,5-es preferenciaszintet is sikerült alulmúlni a 11. évfolyamra (kb. 0,3), ami azt jelenti, hogy a vizsgálatban részvett gépész tanulók 12%-a nyilatkozott úgy, hogy egyértelműen ilyen, míg további 18%-a úgy, hogy ilyen tevékenységet szeretne majdan végezni. A gépész terület orientációs tantárgyait az előbb megadtuk, a pozitív pályaérdeklődéshez szükséges pályaismeret elvileg rendelkezésre áll. Nyilván mélyrehatóbb vizsgálatra van szükség annak kiderítéséhez, hogy mi áll ennek a hátterében. A 3. ábráról az is leolvasható, hogy az elutasítók aránya közel megegyezik elfogadókéval, magas viszont a bizonytalanok aránya. E tendencia még megfordulhat a 11-12. évfolyamon folyó szakmacsoportos alapozó oktatás hatására. Mindenesetre érdekes összevetést jelent a gépész (5) és közlekedés (13) szakmacsoportban tanulók e munkatevékenységhez való hangsúlybeli változása a 11. évfolyamra. A közlekedés szakmacsoportos tanulók esetén – a gépészekkel ellentétben – kis mértékben még növekedett is azok száma, akik szívesen végeznének ilyen irányú tevékenységet. Holott az első két évben a tananyag ugyanaz, hiszen ugyanazt a műszaki területhez tartozó tananyagot tanulják. Egy következő vizsgálat tárgya lehet az okok mélyrehatóbb vizsgálata. A fentiekkel szinte megegyező tendencia figyelhető meg a gépek és berendezések üzembe helyezésével, működtetésével (Á02) kapcsolatban is, ami alátámasztja a fent leírtakat.
Az Á16-os munkatevékenység kapcsán az egyéni vállalkozóként való elhelyezkedésre kérdeztünk rá. A tevékenység iránti érdeklődés változása itt is markánsabb módon a 9. és 11. évfolyam összevetésekor figyelhető meg (4-5. ábra). A 9. évfolyamon e tevékenység iránti pályaérdeklődés hangsúlyosabban a faipari (11), a környezetvédelem-vízgazdálkodás (14) és a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció (17) szakmacsoportokban jelentkezik, míg az elutasítás a vegyipar (8), a mezőgazdaság (20) és az egészségügy (1) szakmacsoportban jelentkezik. A környezetvédelem-vízgazdálkodás területén talán kevésbé jellemző az egyéni vállalkozói lét, míg a mezőgazdaságban talán annál több lehetőség kínálkozik erre. Mindkét eset hiányos pályaismeretről árulkodik, vagy pedig a pályaérdeklődés más irányú.
4. ábra Az egyes munkatevékenységekhez való viszony (9. évfolyam) – egyéni vállalkozóként való munkavégzés (Á16)
5. ábra Az egyes munkatevékenységekhez való viszony (11. évfolyam) – egyéni vállalkozóként való munkavégzés (Á16) Annál érdekesebb, hogy jó néhány olyan szakterület is létezik, ahol komoly lehetőségek kínálkoznának a vállalkozóvá válásra (építészet, vendéglátás-idegenforgalom), viszont a tanulók preferenciái között ez csak mérsékeltebben van jelen. Igaz viszont, hogy e területeken a tevékenység elutasítottsága sem igazán jelentős. Más a helyzet két évvel később, a 11. évfolyamon. Az építészetet (9) tanulók felismerték, milyen lehetőségek rejlenek a vállalkozóként való elhelyezkedésre. A vendéglátásidegenforgalom szakmacsoportban (18) szinte semmi változást nem tapasztaltunk. A környezetvédelem-vízgazdálkodás (14) területen markáns fordulat következett be, a 0,45-os preferencia a felére csökkent. Az okokat kutatva itt is megvizsgáltuk a 9. és a 14. szakmacsoport 9. és 10. évfolyamos tantervét. Mindkét szakmacsoport a műszaki területhez tartozik, így a kerettantervben megfogalmazott tantárgyi követelmények elvileg azonosak. A tantervben szereplő műszaki pályák világa tárgy, nyilván valós képet tár a tanulók elé és rávilágít milyen lehetőségek vannak az egyik, illetve a másik szakmában a vállalkozóként való elhelyezkedésre. E tárgy a 9. osztály tanrendjében szerepel, ezért a változás már a 10. évfolyamon megfigyelhető, de markánsabban a 11. évfolyamon jelentkezhet. Végezetül korunk legnépszerűbb eszközének, a számítógépnek munkaeszközként való alkalmazásához fűződő viszonyra kérdeztünk rá (Á09). Nyilván az nem okoz meglepetést, hogy az informatika (7) szakmacsoportban tanulók kötődnek leginkább a számítógéppel végzett munkatevékenységek iránt (6. ábra), és ez a 11. évfolyamra sem változik meg, holott az első két évfolyamon viszonylag kevés informatikai tárgy van, mert a szakmacsoport a műszaki terülthez van besorolva.
6. ábra Az egyes munkatevékenységekhez való viszony (9. évfolyam) – számítógép segítségével való munkavégzés (Á09) A számítógépet számos munkatevékenység végzése során alkalmazzák. A 9. osztályos tanulók közül meglepő módon olyan szakmacsoportokban mint például a közgazdaság (15), vagy a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció (17), lehetne jelentősebb is a pályaérdeklődés, hiszen e szakmákban fontos munkaeszköz a számítógép. Mind a pénzügyi, mind a számviteli, mind a statisztikai, mind pedig az ügyviteli tevékenységek végzésében fontos szerepet játszik ez az eszköz. A 11. évfolyamra sem változik sokat ez a helyzet. E szakmacsoportok a 9-10. évfolyamon (szakmai orientációs szakasz) a gazdasági-szolgáltatási szakterülethez vannak besorolva, ahol az információkezelés tárgyat leszámítva a tanulók nem igen találkoznak számítástechnikával. E tárgy is inkább a számítógépi íráskészség fejlesztésére, illetve a levélírás eszközeinek elsajátítására koncentrál, mint sem a fent említett alkalmazások számítógéppel támogatott elsajátítására. Ez inkább a 11-12. évfolyam anyagához tartozik. Mivel a mérés 2009 októberében zajlott, ezért annak hatása a 11. évfolyamos tanulók megnyilatkozásaiban még nem érződhetett.
7. ábra Az egyes munkatevékenységekhez való viszony (11. évfolyam) – számítógép segítségével való munkavégzés (Á09) A számítógép általi munkavégzés elutasítottsága az egészségügy (1), a művészet, közművelődés, kommunikáció (4), faipar (11) és a vendéglátás-idegenforgalom (18) szakmacsoportokban a legjelentősebb, ami a 11. évfolyamra kis mértékben ugyan, de csökken. A számítógéppel való munkavégzés (Á09) pályapreferenciája a nyomdaipari szakmában a legmagasabb. Az egyes tevékenységek, mint változók közötti kapcsolat meglétét és erősségét többféleképpen (korrelációszámítás, faktor-, illetve klaszteranalízis) is megvizsgáltuk. Azt már a korrelációszámítással (1. táblázat) is sikerült kimutatni, hogy bizonyos munkatevékenységek választása „együtt járt”, ugyanis például a betegekkel való törődés (Á20) és a rászorultakkal való foglalkozás (Á21); a javítási, szerelési és karbantartási műveletek végzése (Á01), a gépek és berendezések üzembe helyezése, működtetése (Á02) és az alkatrészek, munkadarabok előállítása (Á03) között igen erős pozitív kapcsolatot sikerült kimutatni, p<0,01 szignifikancia szint mellett. Ez azt jelenti, hogy az a tanuló, aki az egyik említett tevékenységről nagyon markáns véleményt nyilvánított, az a vele szoros korrelációs kapcsolatban lévő másik tevékenységet is abszolút-értékben magas Likert-skálaértékkel jelölte meg.
Á01 Á02
Á01 1 0,788
Á02 0,788 1
Á03 0,663 0,658
Á04 0,433 0,493
Á06 Á14 Á15 Á25 Á28 Á29 0,470 0,477 0,404 0,535 0,458 0,359 0,477 0,538 0,447 0,511 0,421 0,356
Á19 Á20
Á19 1 0,639
Á20 0,639 1
Á21 0,571 0,764
Á22 0,421 0,431
Á24 Á32 Á33 0,356 0,377 0,394 0,258 0,422 0,335
Á08 Á09 Á10 Á16 0,408 0,300 0,346 Á09 0,204 1 0,372 p<0,01szignifikanciaszint
Á11 0,263 0,495
Á16 Á17 Á18 Á34 1 0,338 0,215 0,349 0,300 0,259 0,267 0,271
1. táblázat A munkatevékenységek közötti korrelációs kapcsolat (11. évfolyam, részlet) Az ugyanahhoz a szakmacsoporthoz tartozó többféle munkatevékenység szerepeltetése a kérdőívben hangsúlyosabban jeleníti meg a tanulók pályaérdeklődésének irányát, ugyanakkor képesek jelezni pályaismeretük mélységét is. Ugyanakkor az is célunk volt, hogy valamennyi szakmacsoportból szerepeltessünk munkatevékenységet a kérdőívben, ezért az egymástól minél inkább eltérő, vagy másként fogalmazva egymással minél gyengébb korrelációs kapcsolatban lévő tevékenységeket adjunk meg. Ezt az egymásnak ellentmondó szempontrendszert a longitudinális vizsgálataink során majd szakmaspecifikus attitűdvizsgálattal kívánjuk feloldani, melyet differenciált kérdőívek alkalmazásával valósítunk meg. A munkatevékenységekre alkalmazott klaszteranalízis során kapott dendogram jól mutatja a változók közötti kapcsolatok szorosságát, illetve gyengeségét (8. ábra). A kapott eredmények összecsengenek a korrelációszámítással kapottakkal (1. táblázat). A klaszteranalízis révén hat pályaérdeklődési irányt sikerült elkülöníteni, amelyek nagyrészt összecsengenek azokkal a szakterületekkel (műszaki, humán, gazdasági-szolgáltatási, agrár), ahol a tanulók a 9-10. évfolyamon a szakmai orientáció keretében tanulnak: A: műszaki tevékenységek I. javítás, szerelés, karbantartás B: humán tevékenységek I. szociális szolgáltatás (gondozás, ápolás, nevelés) C: gazdasági-szolgáltatási (ügyvitel, vendéglátás, idegenforgalom, kereskedelem, marketing, üzleti adminisztráció) tevékenységek D: humán tevékenységek II. alkotó, művészeti tevékenységek (művészet-kultúra, kézművesség) E: műszaki tevékenységek II. számítógépi termelésirányítás F: szolgáltatási-irányítási (értékesítés, vállalkozás, vezetés) tevékenység Ezt követően megvizsgáltuk, hogy egy bizonyos szakmacsoporton belül a tanulók mely munkatevékenységeket tartják fontosnak, és melyeket kevésbé majdani munkavégzésük során, illetve azt, hogyan változnak e preferenciák a tanulmányi évek során. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a preferált munkatevékenységek mennyire kapcsolódnak szorosan ahhoz a szakterülethez, amit éppen most tanulnak. Így szakmacsoportonként kapunk képet a pályaérdeklődés, illetve a pályaismeret alakulásáról.
8. ábra A munkatevékenységek kapcsolatrendszerét kifejező dendogram A kérdőív három, kifejezetten a humán szakterületre vonatkozó meghatározást tartalmaz: Á19 – gyerekekkel való foglalkozás, Á20 – betegek ápolása, Á21 – rászorultakkal való törődés. Az egészségügyi szakközépiskolában tanuló 9. évfolyamos tanulók a gyerekekkel való törődést és a betegek ápolását jelölték meg legtöbben olyan munkatevékenységként, amelyet legszívesebben végeznének majdani munkájuk során. Vagyis erős kötődés figyelhető meg
választott szakmájuk iránt. Körükben erős az elutasítottsága a műszaki és a gazdaságiszolgáltatási szakterületeknek. Megjelennek viszont, olyan érdeklődési területek is, mint például a számítógép általi munkavégzés (Á09), a művészi tevékenységek végzése (Á24), növénytermesztés-állatgondozás (Á32), emberek munkájának irányítása (Á34), vagyis a humán I. és II. területhez tartozó munkatevékenységek. A 11. évfolyamra jelentős mértékben megváltozik a helyzet. Egyrészt csökken a szakmához szorosan tartozó munkatevékenységek (Á19, Á20) népszerűsége, másrészt emelkedik a rokon munkatevékenységek (Á24, Á23, Á34) iránti érdeklődés. Markánsabban jelennek meg viszont olyan népszerű „területidegen” munkatevékenységek, mint például az eladói tevékenység (Á8), az egyéni vállalkozóként való elhelyezkedés (Á16). Megfigyelhető még az is, hogy a 9. évfolyamhoz képest jelentősen megnövekedett a bizonytalanok aránya. Mi állhat a jelenség hátterében? Nyilván egyrészt az egészségügy helyzetének társadalmi megítélése is sokat romlott az elmúlt időben, de mi elsősorban a tananyagban kerestük a kérdésre a választ. A 9-10. osztályos tanterv (szakmai orientáció a humán szakterületre) két elméleti (tanulásmódszertan, egészségtan) és négy gyakorlati (kommunikáció, környezetkultúra, ön- és társismeret, humán pályák világa) tantárgyat tartalmaz. Az egészségtan is inkább az egészséges életmódra és az elsősegélynyújtásra koncentrál mintsem a pálya alaposabb megismertetésére. Mindenesetre megállapítható, hogy a 9. évfolyam elején még meglévő szakma iránti érdeklődés a 11. osztály elejére csökkent, illetve elbizonytalanodott. A 2010. évi tervezett mérésünk adja meg a választ, hogy a 11. évfolyamon megjelenő szakmacsoportos egészségügyi oktatás képes lesz-e megfordítani ezt a kedvezőtlen folyamatot. 2010 tavaszán a humán szakterületre koncentrálva végeztünk egy olyan mérést is, amellyel e kedvezőtlen folyamat belső összefüggéseit igyekeztünk feltárni. Tapasztalatainkról egy későbbi tanulmányban kívánunk beszámolni.
Jelmagyarázat (fent): 5 – teljesen egyetért, 4 – egyetért, 3 – nem tudja eldönteni, bizonytalan, 2 – nem ért egyet, 1 – egyáltalán nem ért egyetért. E jelölések megegyeznek a 10. ábráéval is.
9. ábra A szakmacsoportok munkatevékenység-preferenciái – egészségügy szakmacsoport (9. évfolyam)
10. ábra A szakmacsoportok munkatevékenység-preferenciái – egészségügy szakmacsoport (11. évfolyam)
11. ábra A szakmacsoportok munkatevékenység-preferenciáinak prioritása – közlekedés szakmacsoport (9-10. évfolyam) Másféle jelenséggel találkozunk a közlekedés szakmacsoportban. Itt már a 10. osztály elejére emelkedik olyan műszaki tevékenységek iránti érdeklődés, mint például a javítási, szerelési és
karbantartási műveletek végzése (Á01), a gépek és berendezések üzemeltetése (Á02), közlekedésijármű-vezetés (Á13), elektromos berendezések szerelése (Á14), közlekedési jármű szerelése (Á25). Ez utóbbinál a legjelentősebb a pályaérdeklődés növekedése (11. ábra). Az ábra függőleges tengelyén a relatív gyakoriságok Likert-skála szerinti súlyozott értékei alapján számolt preferenciaértéket adtuk meg. A súlyozás az alábbiak szerint történt: +2 teljesen egyetért
+1 egyetért
0 nem tudja eldönteni, bizonytalan
-1 nem ért egyet
-2 egyáltalán nem ért egyet
12. ábra A szakmacsoportok munkatevékenység-preferenciáinak prioritása – közgazdaság szakmacsoport (9-11. évfolyam) A közgazdaság szakmacsoportban valamennyi nem szakma-specifikus munkatevékenység tanulók általi elutasítottsága emelkedett a szakmai orientáció két éve alatt. A szakmaspecifikus tevékenységek közül az elszámolások, pénzügyi kimutatások készítése (Á17), a számítógép általi munkavégzés (Á09), egyéni vállalkozói tevékenység (Á16) iránti érdeklődés jelentős mértékben emelkedett, míg az ügyfelekkel való kapcsolattartás (Á08) alig csökkent. Azt lehet tehát mondani, hogy a tanulók pályaérdeklődése e szakmacsoportban jelentős mértékben polarizálódott. A kérdőív második részében a pályaválasztási indítékok alapján a tanulók pályaattitűdjét igyekszünk feltérképezni. Az első résszel ellentétben most sokkal általánosabb módon kérdeztünk rá az elképzelt munka jellegére, illetve körülményeire. Először szakmacsoportonként vizsgáltuk meg a legfontosabb pályaválasztási indítékokat. Például a közgazdaság szakmacsoport 9. évfolyamán alapvetően az egyéni ambíciók és az anyagi javak megszerzése (B3: magas fizetés; B10: önmegvalósítás; B22: annyit keresek, hogy biztosíthatom magamnak a gondtalan életet), továbbá a munkahelyi tényezők (B19:
képességeimnek megfelelő munkát kapok; B34: jól kijövök a munkatársaimmal; B38: szellemileg izgalmas munkát végezhetek; B44: folyamatos önképzés, továbbképzés; B45: szükség van a kreativitásomra) hatása a domináns a pályaválasztás során (13. ábra).
Jelmagyarázat (fent): 5 – teljesen egyetért, 4 – egyetért, 3 – nem tudja eldönteni, bizonytalan, 2 – nem ért egyet, 1 – egyáltalán nem ért egyetért. E jelölések megegyeznek a 14. ábráéval is.
13. ábra Pályaválasztási indítékok – közgazdaság szakmacsoport (9. évfolyam) A 14. ábrán látható grafikont összevetve a 13. ábrával, azonnal megállapítható, hogy a 11. osztályra az előbb említett pályaválasztási indítékok még inkább megerősödnek, illetve kibővülnek. Például a munkahelyi körülmények között dominánssá válnak még olyan tényezők is, mint például a szabadon dönthetek a saját szakterületemen (B05), új elképzeléseim lehetnek (B15), stb. Más jelenség figyelhető meg az egészségügy szakmacsoportban. A 15. ábra egymás mellett mutatja a 9. és 11. osztályos tanulók pályaválasztási indítékainak alakulását. Az ábra függőleges tengelyén a relatív gyakoriságok Likert-skála szerinti súlyozott értékei alapján számolt preferenciaértéket adtuk meg. A súlyozás a korábban leírtak alapján történt. Az első, ami szembeötlő, hogy a két év alatt szinte valamennyi indítéknál csökkenés tapasztalható, kivéve a vezetői szereppel (B14 és B37: mások munkájának irányítása; B24: vezetői képességeimre szükség lehet) és az alkotásvággyal (B15: új elképzeléseim lehetnek; B16: valami újat hozhatok létre) összefüggő tényezőket. A 9. évfolyamon az egészségügy szakmacsoportban tanulók pályaválasztási indítékai nagyrészt megegyeznek az előbb bemutatott közgazdaság szakmacsoportban tanulókéval, egyedül a munka emberekre gyakorolt hatásának (B02: más embereken segíthetek; B30: mások érdekében jót cselekedhetek; B41: valami szépet hozhatok létre) megítélésben van eltérés. Az egészségügy szakmacsoportban a pályaérdeklődésbeli elbizonytalanodáshoz, átrendeződéshez hasonló jelenségekkel találkoztunk a pályaválasztási indítékoknál is. Ezt jelzik a preferenciaértékek jelentős mértékű csökkenése a 11. osztályra.
14. ábra Pályaválasztási indítékok – közgazdaság szakmacsoport (11. évfolyam)
15. ábra Pályaválasztási indítékok összevetése – egészségügy szakmacsoport (9. és 11. évfolyam) Ezt követően az egyes pályaválasztási indítékokat vettük sorra, és vizsgáltuk meg jelentőségüket az egyes szakmacsoportokban. A 9. osztályban a más embereken való segítés (B02) az egészségügy szakmacsoportban és a hatosztályos gimnáziumokban tartozik az erős pályaválasztási indítékok közé, míg a műszaki
területen többnyire nem játszik domináns szerepet a pályaválasztás során (16. ábra). A gépészet (5) és az építészet (9) szakmacsoportban tanulók jeleztek különösen gyenge pályaválasztási indítékot ez irányban. A 11. évfolyamra a fentieken túl további két különbség figyelhető meg. Egyrészt a gazdaságiszolgáltatási területen erősödik kissé az ez irányú pozitív viszony, míg a műszaki pályákon ez további csökkenést mutat.
Jelmagyarázat (jobbra fent): 5 – teljesen egyetért, 4 – egyetért, 3 – nem tudja eldönteni, bizonytalan, 2 – nem ért egyet, 1 – egyáltalán nem ért egyetért. E jelölések megegyeznek a 17-18. ábráéval is.
16. ábra Pályaválasztási indítékok (9. évfolyam) – a más embereken való segítés (B02) Egy másik alapvető pályaválasztási motívum a nyugodt anyagi körülmények (létbiztonság) megteremtése. Ezzel összefüggésben több meghatározást is tartalmazott a kérdőív (B03, B22, B35, B39, B42). Az „anyagias szemlélet” nem is inkább szakterületekhez, mint inkább szakmacsoportokhoz kapcsolható. A 11. osztályban a 17. ábra tanúsága szerint – a 9. évfolyamhoz képest nagyobb jelentőséggel – elsősorban néhány műszaki és gazdasági pályán (gépészet, informatika, közgazdaság) jelenik meg erős motívumként a magasabb fizetés megszerzésének igénye. Ezzel éppen ellentétes szerepet játszik a környezetvédelemvízgazdálkodási (14), az ügyviteli (16) és a mezőgazdasági (20) pályákon. Ez nagyjából összhangban lehet az adott területeken tapasztalt átlagos fizetési viszonyokkal. E tény egyúttal helyes pályaismeretről is tanúskodik.
17. ábra Pályaválasztási indítékok (11. évfolyam) – magas fizetés (B03)
18. ábra Pályaválasztási indítékok (11. évfolyam) – szellemileg izgalmas munkát végezhetek (B38)
A pályaválasztási indítékok között számos olyan tényezőre is rákérdeztünk, amelyek a kívánt munka jellegére (pl. B04: változatos munkát végezhetek; B21: önállóan dönthetek; B32: tevékenységem igen sokrétű), illetve a munkakörülményekre (pl. B12: esztétikus környezet vesz körül; B33: felnéznek rám) vonatkoztak. Ezek közül most a szellemileg izgalmas munkavégzéshez (B38) való viszonyt mutatjuk be. E motívum leginkább a gimnáziumi (22, 23), illetve az építészet (9) és közgazdaság (15) szakmacsoportban tanulók körében volt inspiráló. Érdekes módon a szellemileg izgalmas munkavégzés számos műszaki területen (pl. 6: elektrotechnika-elektronika; 13: közlekedés; 14: környezetvédelem-vízgazdálkodás) nem tartozott a domináns pályaválasztási motívumok közé. A pályaválasztási indítékokat faktor- és klaszteranalízis révén csoportokba soroltuk. Jelen tanulmányunkban a faktoranalízisre kapott eredmények bemutatására szorítkozunk. A klaszteranalízis alátámasztotta a faktoranalízis alapján levont következtetéseket. A faktoranalízis során a nagyszámú változó miatt a főkomponens módszert alkalmaztuk. Mivel az anti-image korrelációs mátrix MSA értékei 0,85 és 0,98 közé esnek, továbbá a KaiserMeyer-Olkin féle érték is 0,947-re adódott, ezért megállapítást nyert, hogy a vizsgálatba vont 45 változó alkalmas a faktoranalízisre. Ezt támasztotta alá a Bartlett-próba is. A faktorok számának meghatározásához számos, az SPSS-ben megtalálható eljárást kipróbáltunk. Végül is három faktort sikerült elkülöníteni, ahol a rotálással kapott faktorsúlyok értékei 0,442 és 0,778 közé estek a faktoroknál figyelembe vett változók vonatkozásában. A faktorok általánosíthatóságához elvégeztük a keresztérvényességvizsgálatot is, és azt tapasztaltuk, hogy mind a faktorok, mind pedig a faktorsúlyok jó egyezést mutatnak a két, véletlenszerűen kiválasztott csoportban. A pályaválasztási indítékok három kategóriába sorolhatók. Az elsőbe tartoznak a munkatevékenység jellegével, hasznosságával (pl. más embereken való segítés, gyakran találkozom megoldandó problémákkal, valami újat hozhatok létre, szükség van a kreativitásomra), a másodikba a munkahelyi légkörrel (pl. jól kijövök a munkatársaimmal, a képességeimnek megfelelő munkát kapok, kényelmes körülmények között dolgozhatok, továbbképezhetem magam), míg a harmadikba a vezetői szerepkörrel (pl. mások irányítása, tekintélyre tehet szert, felnéznek rám) kapcsolatos változók. E faktorok nagyban összecsengenek a Váriné Szilágyi Ibolya által elkülönített pályaattitűd típusokkal (munka-centrikus és munkahely centrikus). (Váriné, 2006) Egyedül a vezetői attitűd jelenik meg önálló tényezőként, ami természetesen komoly hatással van mind a munkatevékenységre, mind pedig a munkahelyi légkörre. 4. Következtetések, javaslatok Az általános iskola 8. osztályát befejező 14-15 éves gyerekek a családi (szülők, idősebb testvérek, rokonok, barátok) és az iskolai (szaktanár, osztályfőnök, pályaválasztási tanácsadó tanár) környezet hatására, valamint saját ambícióik, érdeklődési körük, és nem utolsó sorban tanulmányi eredményeik alapján hozzák meg a pályaválasztás területén az első felelős döntésüket. Ez az iskolaválasztás szintjén elsőként azt jelenti, hogy szellemi vagy fizikai tevékenységet kíván-e leginkább majdani munkája során végezni. Az előbbi foglalkozások inkább fejlettebb intellektuális képességeket, az utóbbiak pedig inkább magas szintű fizikai állóképességet, kézügyességet, kreativitást igényelnek. Az a nyolcadikos tanuló, aki az első területet választja, inkább a gimnáziumokban, aki pedig az utóbbit az inkább a szakiskolákban tanul tovább. A kettő kombinációja is lehetséges, ebben az esetben a tanuló inkább a szakközépiskolában tanul tovább. Sajnos a fizikai és szellemi munka társadalmi megítélése sem egyforma (társadalmi presztízs, vonzerő, fizetés stb.). A gyerekek, ha csak tehetik, az utóbbit preferálják, míg az előbbit csak a gyengébb, sokszor tanulási és/vagy magatartászavarokkal küzdő, nem ritkán alulteljesítő, hátrányos helyzetű tanulók választják.
A szakiskolát vagy szakközépiskolát választó tanulóknak még szakmacsoportot is választaniuk kell. A négy szakterületen (humán, műszaki, gazdasági-szolgáltatási, agrár) 21 szakmacsoportban folyik képzés, mint bemutattuk elég egyenetlen tanulói érdeklődés mellett. Az egyes szakmacsoportok között a döntést követően az átjárás elég korlátozott (pl. elektrotechnika-elektronika – informatika), míg bizonyos szakmacsoportok között nyilvánvalóan lehetetlen (pl. egészségügy – gépészet, vegyipar – faipar), és csak néhány szakmacsoportban oldható meg könnyebben (pl. egészségügy – szociális szolgáltatások, közgazdaság – ügyvitel). Így a pályaválasztás gyakorlatilag már 14-15 éves korban eldől. Ezt követően már pályamódosításról beszélünk. A fentiek úgy is összefoglalhatóak, hogy a nyolcadikos tanulók elsősorban iskolaválasztáson, és csak másodsorban pályaválasztáson esnek át. Tény viszont, hogy a tanulók jelentős része bizonyos mértékben elköteleződik egy adott szakmacsoport mellett, amely hatással lehet pályairányultságára is. A tapasztalatok viszont azt is mutatják, hogy a későbbiek során pályamódosításra már csak korlátozott lehetőségek kínálkozik a mostani rendszerben. Mint láttuk a szakterülettől függő pályaorientáció megjelenik a 9. évfolyamon. A szakmai alapozó oktatás célja többek között a tanulók pályaválasztásának megerősítése és a szakterület sajátosságainak bemutatása. Ezt fontosnak és hasznosnak ítéljük meg, de az iskolatípus, illetve a szakterület megválasztása miatt már az általános iskolában is fontosnak gondoljuk a pályaorientációt. Mint erre rámutattunk, a döntés meghozatalához alapvető szükség lenne átfogó pályaismeretre és önismeretre, továbbá a munkaerő-piac igényeinek és a pályaalkalmasságnak (testi, fizikai, fiziológiai stb.) is meg kellene jelennie a döntési folyamatban. E folyamatban fontos szerepet játszanának az általános iskolákban működő, felkészült pályaválasztási tanácsadó pedagógusok, valamint a pályaorientációs foglalkozások a 7. évfolyam második és a 8. évfolyam első félévében. Az általános iskolai pályaorientációs foglalkozások pályaismeret vonatkozásában bemutatnák a szakterületek legfontosabb tulajdonságait (a megoldandó munkafeladatok jellegét, a munkakörnyezet sajátosságait, a termékek és szolgáltatások jellemzőit, társadalmi hasznosságát, az előmeneteli lehetőségeket stb.) és az azokhoz tartozó legfontosabb szakmák, foglalkozások személyi (szükséges adottságok, képességek, attitűdök, érdeklődési körök) és tárgyi feltételeit, míg az önismeret tekintetében olyan módszereket mutatnának be, melyek alkalmasak a saját adottságok, attitűdök és érdeklődési körök feltérképezésére, az alapvető képességek fejlettségének mérésére. A vizsgálatainkban résztvevő 9. évfolyamos szakközépiskolás tanulók már túl voltak a fent vázolt iskolaválasztási és pályaválasztási döntésen. Mi igazából az önismeretnek azt a komponensét kívántuk vizsgálni, amely a tanulók majdani munkatevékenységével kapcsolatos elképzeléseit, vágyait, vagyis az érdeklődési körét igyekeztek leírni. Ezek az érdeklődési körök, érdeklődési területek a motiváció szempontjából voltak érdekesek számunkra, ugyanis ha azok megegyeznek a választott szakmacsoport legjellemzőbb munkatevékenységeivel, akkor az ösztönző, egyébként pedig visszahúzó, gátló hatású lehet a tanulás eredményessége szempontjából. A tanulók kérdőívre adott válaszaik (Likert-skálaértékek) alapján a faktor- és klaszteranalízis felhasználásával az érdeklődési preferenciák elkülönítésére is mód nyílt. Hat ilyen pályaérdeklődési irányt sikerült elkülöníteni: technológiai tevékenységek; számítógépi tervezés és termelésirányítás; szociális szolgáltatások (gondozás, ápolás, nevelés); művészeti tevékenységek (művészet-kultúra, kézművesség); gazdasági-szolgáltatási (ügyvitel, vendéglátás, idegenforgalom, kereskedelem, marketing, üzleti adminisztráció) tevékenységek; szolgáltatási-irányítási (értékesítés, vállalkozás, vezetés) tevékenységek. Mivel ezek nagyrészt összhangban vannak a szakmai orientációs szakaszban folyó oktatással, ezért a 9-10. évfolyam oktatás célja nem is lehet más, mint a szakiránynak megfelelő attitűd formálása. Ilyen értelemben beszélhetünk humán, gazdasági-szolgáltatási, agrár, vagy pedig
műszaki pályák iránti attitűdről. A vizsgálat során igyekeztünk ezen attitűdök komponenseit is feltárni, azonban ez még további, mélyrehatóbb vizsgálat tárgya kell, hogy legyen. A tanulók által a pályaválasztás során megfogalmazott célok, érdeklődési területek és a választott szakmacsoporthoz tartozó munkatevékenységek közötti relevancia megállapítása érdekében megvizsgáltuk az egyes munkatevékenységekhez való viszonyt a tanulók szakmacsoportjának vonatkozásában, valamint az egyes szakmacsoporthoz tartozó tanulók által preferált és kevésbé preferált munkaterületeket. A tanulók munkatevékenységekhez való viszonya igen változatos képet mutat. Alapvetően három típust tudtunk elkülöníteni: A pályaérdeklődés elsősorban a szakterületre jellemző munkatevékenységekre irányul (pl. közlekedés és közgazdaság szakmacsoportok). Az erős szakterületi kötődés mellett megjelenik néhány „területidegen” munkatevékenység is (pl. egészségügy és nyomdaipar szakmacsoportok a 9. évfolyamon). A pályaérdeklődés fókuszában már többségbe kerülnek a szakterületre nem jellemző tevékenységek (pl. egészségügy és mezőgazdaság szakmacsoportok a 11. évfolyamon). A longitudinális vizsgálatokkal sikerült azt is kimutatnunk, hogy a tanulmányi évek előrehaladtával az egyes pályaérdeklődési irányok fennmaradnak, erősödnek (pl. közlekedés szakmacsoport), polarizálódnak (pl. közgazdaság és építészet szakmacsoportok), vagy pedig átrendeződnek (pl. egészségügy és gépészet szakmacsoportok). Ezek hátterében a munkaerő-piaci inhomogenitások (hiány-, illetve kurrensszakmák) mellett a 9-10. évfolyamon érvényes (szakterületi) pályaorientációs tantárgyak tartalma is meghúzódik, vagyis az, hogy a két tanulmányi év alatt mennyire sikerül bepillantást engedni az adott szakmába, és mennyire sikerül megszerettetni azt, valamint az, hogy az iskola tantárgyi struktúrájában milyen lehetőségeket teremt a pályaorientációra. A vizsgálat második felében sokkal általánosabban megfogalmazott meghatározások minősítése révén igyekeztünk feltérképezni a tanulók pályaválasztási indítékait. Három ilyen kategóriát sikerült elkülöníteni: A munkatevékenység jellegével, társadalmi hasznosságával összefüggő tényezők. A munkahelyi légkörrel, a munkakörnyezettel kapcsolatos változók. A vezetői szerepkörhöz tartozó tényezők. A longitudinális vizsgálatokkal itt is kimutatható volt, hogy a pályaválasztási indítékok hogyan alakulnak (stabilizálódnak, polarizálódnak, átrendeződnek) a tanulmányi évek alatt. Ezek már nem is annyira szakmacsoportok, mint inkább szakterületek szerint differenciálódtak. Itt már markánsabban jelenik meg a tanuló személyiségjegyeinek pályaválasztási indítékokra gyakorolt hatása. Ezek közül is kiemelkedik az értékpreferencia, értékrangsor, vagyis azon tényezők köre, amit a tanuló értéknek tekintenek. Ezen értékpreferenciák iránya határozza meg a tanuló pályaattitűdjét, illetve annak komponenseit, ami a választott szakterülethez, szakmához való viszonyban nyilvánul meg. A tanuló a pályaválasztás során saját értékpreferenciái – aminek alakulására természetesen számtalan tényező hat – alapján választ magának olyan szakmát, amelyben azok elérését, megvalósulását vélelmezi. E szerint realizálódnak valamely munkatevékenység-jegyekben, munkakörnyezeti jellemzőkben, kereseti és előmeneteli lehetőségekben a tanuló értékpreferenciája, értékrangsora és beszélhetünk például humán, műszaki érdeklődésű egyénről. Ilyen értelemben beszélhetünk – a képességekhez hasonlóan – általános (pl. a vezetői vagy a vállalkozói szerep iránti) és specifikus (pl. a technikai vagy a humán pályák iránti) attitűdökről. A pályaválasztási indítékokra, illetve a pályaérdeklődés irányára a pályaismeret is komoly hatást gyakorol. A pályaismeret alakulásában a kerettantervek tartalmi elemei, az iskolai helyi tantervek, illetve a tantárgyakat oktató szakmai tanárok szakmai tapasztalatai meghatározó jelentőséggel bírnak. Itt elsősorban a szerteágazó szakterületeket felölelő műszaki pálya állítja
nehéz helyzet elé a pedagógusokat, gyakorlati oktatókat. A humán területnél viszont azt látjuk, hogy a szakmai orientációs szakasz kevésbé enged bepillantást az egészségügyi pályák világába. Irodalomjegyzék Csirszka János (1966): Pályalélektan. Gondolat Kiadó, Budapest, p271 Galambos Katalin (1996): A humán szakmacsoport pályaorientációs programja. 1. rész. Szakképzési Szemle, XII. évf. 3. sz. p56-74 Galambos Katalin (2003): Pályaorientáció. 3. Milyen vagyok? Munkafüzet középiskolai tanulók számára. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, p52 Ignits Györgyi (2008): Munkaerő-piaci helyzetkép. 2007. évi összefoglaló. Állami Foglalkoztatási Szolgálat Statisztikai és Elemzési Főosztály, Budapest, p42 Ritoók Pálné: Pályalélektan, a pályaválasztás pszichológiája. p50-65 In: Bagdy Emőke – Klein Sándor (szerk.): Alkalmazott pszichológia. SHL könyvek sorozat, Edge2000 Kiadó, Budapest, p451 Szilágyi Klára – Völgyesy Pál (1998): Pályaorientációs foglalkozások tapasztalatai a szakképzésben. Szakképzési Szemle, XIV. évf. 3. sz. p90-95 Szilágyi Klára (1997): A pályák világa. Középfokú végzettséget igénylő pályák leírása. Kollégium Kft., Budapest, p245 Szilágyi Klára (2000): Munka-pályatanácsadás mint professzió, Kollégium Kft., Budapest, p332 Szilágyi Klára (2003): Keressünk együtt pályát: Pályaorientáció a 12-16 éves korosztály számára. Kollégium Kft., Budapest, 2003. p133 Váriné Szilágyi Ibolya (2006): Építészprofilok. Akik a '70-es, '80-as években indultak. Építészet-elmélet sorozat 11. kötet (sorozatszerkesztő: Lévai Kanyó Judit), Terc Kiadó, Budapest, p391 Völgyesy Pál (1995): Pályaismeret. GATE, GTK, Tanárképző Intézet, Gödöllő, p107
