Törekvők és Bódhiszattvák! A BuddhaPest – amint látjátok – igen jelentős változáson ment keresztül, mind tartalmát, mind stílusát illetően a márciusi induláshoz képest. Ez természetesen hosszas munka eredménye volt, de a folyamat az utóbbi egy hónapban igencsak felgyorsult annak köszönhetően, hogy egyrészt személyemben új főszerkesztője lett az újságnak, másrészt pedig igen sok tehetséges új cikk-, vers-, és novellaíró is csatlakozott lelkes csapatunkhoz. A legkedveltebb rovatok továbbra is folytatódnak, sőt számos új kezdeményezésnek is helyet adtunk, tovább színesítve újságunk tartalmát. Többen szemünkre vetettétek tavaly, hogy a cikkeink nagy része bonyolult hangvételű, hosszú, és így igen kimerítő lenne a szünetekben olvasásuk. Ezért mostantól csakis könnyed, de mégis tartalmas olvasmányokkal fogunk benneteket szórakoztatni, helyt adva természetesen a komolyabb hangvételű írásoknak és a Főiskolánkkal kapcsolatos híreknek is. Persze a fenti probléma elkerülése érdekében ezen felül arra kérünk mindenkit, hogy ne csak egyszer lapozza át a BuddhaPestet, hanem az új szám megjelenéséig meglévő egy hónap alatt, ha van rá ideje, vegye kézbe akár többször is! Abban egészen bizonyos vagyok, hogy az ilyen irányú tettek nem hoznak negatív karmát senkinek. Külön szeretném üdvözölni az elsőéves gólyákat, és őszintén remélem, ők is örömüket lelik a most még idegennek tűnő BuddhaPest olvasásában. Szerkesztőségünk kíváncsi a megújult iskolaújság fogadtatására, és természetesen szívesen fogadunk mindenkitől írásokat: cikkeket, verseket, novellákat…Emellett persze egyéb észrevételeket, kritikákat, igényeket és kívánságokat is szívesen veszünk minden Kedves Olvasónktól, és ígérjük, hogy az újság szerkesztésekor ezeket nem hagyjuk figyelmen kívül. Kellemes új tanévet kívánok a szerkesztőség nevében minden régi és új TKBF-es hallgatónak!
TARTALOMJEGYZeK
AZ ANTIKVITÁS MEGELEVENEDIK 3. oldal FELSŐOKTATÁS ROVAT 3. oldal DHARMA ROVAT 5. oldal JAPÁN ROVAT 6. oldal HARCMŰVÉSZET ROVAT 7. oldal KOREA ROVAT 8. oldal RIPORT: Gutási Éva költőnő 9. oldal A CSODÁLATOS ENERGIA 11. oldal VALLÁSTUDOMÁNY ÉS FILOZÓFIA 12. oldal KIÁLLÍTÁS BESZÁMOLÓ 13. oldal AZ EGÉSZSÉG TÜKRE 14. oldal ZÖLD ROVAT 15. oldal METAFIZIKA-MÁSKÉPP 16. oldal AZ ELME FELESLEG-E? 17. oldal KÖLTÉSZET ÉS GONDOLAT 19. oldal VICCEK 20. oldal
Tokai Attila Főszerkesztő
AKTUÁLIS HÍR Szerzetesek vezetik a legnagyobb burmai tiltakozást Tízezer burmai buddhista szerzetes vezeti a tiltakozást a katonai kormányzat ellen Szemtanúk szerint 100 000 ember vonult fel békésen Rangoon utcáin jobb életkörülményeket és nemzeti újjászületést követelve. A kormány az utolsó, 1988-as tiltakozást erőszakkal verte le, 3000 ember halálát okozva. A szerzetesek, akik nagy társadalmi megbecsültségnek örvendenek Burmában, az egész ország lakosságát csatlakozásra szólították, és eddig legalább 25 városban voltak megmozdulások, beleértve Mandalayt, Sittwét és Pakokkut. Szemtanúk szerint Rangoonban olyan hosszú sorban vonultak fel a bhikkhuk, hogy nem is lehetett látni a végét. Civilek, és az ellenzéki Aung San Suu Kyi asszony által vezetett Nemzeti Demokrata Liga
politikusai is csatlakoztak a menethez. Az ismert komikus Zargana és a filmsztár Kyaw Thu is bátorította a tiltakozókat, ételt és vizet kínálva nekik az arany Shwegadon Pagodánál. Kína, Burma legnagyobb kereskedelmi partnere is figyelmeztette a kormányt, hogy legyen óvatos, és próbáljon tárgyalni a tüntetők vezetőivel. Minél tovább tart a tiltakozás, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a kormány tekintélye összeomlik. A szerzetesek arra kérték az embereket, hogy minden este 15 perces virrasztást tartsanak. A tiltakozást vezető Burmai Buddhista Szerzetesek Szövetsége fogadalmat tett, hogy addig folytatja a demonstrációt, ameddig „…el nem töröljük a katonai diktatúrát az országból.”
Az erőszakos kormányzat a könnygáz után már éles lövedét is használt a tüntetők ellen, ezzel több halálos áldozatot követelve. Amint látjátok, van még mit tanulnunk a Kelettől: a társadalmi és nemzeti szolidaritás mindenre képes! Egy népelnyomó katonai junta, de más „puhább” eszközökkel operáló, elveiben azonban mégis hasonló politikai kormányzat is könnyen megbukhat, ha kihúzzák a lába alól a talajt. Azon pedig, hogy buddhista szerzetesek vezetik ezt a felkelést, senki se lepődjön meg, mert bár igaz, hogy a buddhizmus békés vallás, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség az ehhez hasonló helyzetekben az erőszakmentes, de egyben bátor kiállásra! Tokai Attila
IMPRESSZUM – BUDDHAPEST – A Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatói lapja ● Megjelenik: havonta ● Postacímünk: 1098 Budapest, Börzsöny utca 11. ● E-mail:
[email protected] ● Főszerkesztő: Tokai Attila ● Lektor, címlap, nyomdai előkészítés: Németh Beatrix Johanna (Uma) ● Tördelő-szerkesztő: István É.N. József ● A szerkesztőség tagjai: Bartha Rita, Benkucs Angéla (Hikaru), Császár Zsolt, Hegyi Krisztina (Tina), Lengyel Judit, Orosz Kata, Simonics Lívia, Solt Zoltán, Vas Máté
2
AZ ANTIKVITÁS MEGELEVENEDIK Római kori tábor Szolnokon erőltetett menet után, egy éjszaka alatt képesek voltak felhúzni, majd ha elvonultak onnan, felégették. Itt több kisebb-nagyon összecsapást rendeztünk, amelyben lovasok is részt vettek, és mindenki nagyon élvezte. Komolyabb sérülés hála Istennek az öt év alatt egyszer sem történt. A légiósok számára a centurio minden nap tartott ún. alaki gyakorlatokat, amelynek során a római haditechnika alapjait, az alakzatokban való harcot tanulták meg. A legismertebb testudo (teknősbéka) mellett a contra equites, vagyis a lovasroham elleni védelem, az orbis (kör) vagy éppen a contra sagittarios (íjászok elleni védekezés) elsajátítására is sor került. A hét során volt még ókori piac, ahol a nézők az árusok portékái nézegetése közben eredeti latin nyelvű megnyitóbeszédet hallhattak, ahol a propraetor köszöntötte a jelen lévő római polgárokat és szarmatákat. Ennek örömére véres gladiátorviadal következett, ahol a harcosok élete csupán a közönség szeszélyétől függött. Az alaposan túlfűtött indulatokat egy bűvész tűzmutatványai hűtötték le. Az érdeklődők az ún. astragalos játékot, közismertebb nevén a kockázást is kipróbálhatták, amelyhez az eredeti szabályok szerint juhcsigolya csontokat használtak. Zárásként pedig egy rekonstruált római esküvői szertartásnak lehettek szemtanúi a jelenlévők, akik között számos külső vendég is akadt. Az igazi szenzációt azonban minden évben a XXI. Rapax legio és a szarmata-kvád csapatok közötti nagy döntő csata jelentette, amit nem az erődnél, hanem egy nagy nyílt mezőn vívtunk egymással. Azt, hogy melyik fél győzött, döntse el a Kedves Olvasó, ha ellátogat honlapunkra, melynek címe: www.gladius.org.hu Itt a képgalériában található sok fénykép és egy csatavideó, amely alapján el lehet képzelni, hogy milyen is ez a római élet.
Július 2-9. között már az V. Ókortörténeti tábort szerveztük meg a GLADIUS Történelmi Hagyományőrző Egyesülettel Szolnokon a Tiszaligetben, egy gyönyörű zöldövezetben található Turisztikai- és Szabadidő Központban. A lényeg az volt, mint minden eddigi táborunkban, hogy egy hétre visszarepüljünk gondolatban és részben valóságosan is a Római Birodalom idejébe, ami azt jelenti, hogy korhű jelmezekben és fegyverekkel éljük át, milyen volt például egy légiós menetgyakorlat, egy gladiátorviadal, vagy éppen egy kellemes polgári eszmecsere a korabeli római oppidum fórumán. A jelentkezők még az első nap választhattak, hogy „melyik oldalra” állnak: a XXI. Rapax legio katonáiként élnek tábori életet, vagy az ellenséges szarmatákkal és kvádokkal tartanak. Idén érdekes módon a jelentkezők kb. 80 %-a légiós akart lenni, amely így létszámát tekintve eleinte igen jelentősen felülmúlta a barbárokét. Mindkét csapat saját parancsnokkal rendelkezett, a rómaiaké Gonda Attila, alias Cnaeus Cornelius Lentulus centurio, egyben a NOVA ROMA Interneten létező virtuális Új Római Birodalom Pannonia provinciájának propraetora (elöljárója), a szarmata-kvád szövetségé pedig Rausimodus szarmata király volt. A tábor területén építettünk egy korhű, igaz a valódinál jóval kisebb, de őrtoronnyal is felszerelt légiós menettábort. A valóságban egy ilyen cölöperődítményt a légiósok akár napi 40 kilométeres
Tokai Attila
FELSŐOKTATÁS ROVAT BEMUTATKOZIK A BÁRCZI GUSZTÁV GYÓGYPEDAGÓGIAI FŐISKOLAI KAR Mi köze a gyógypedagógiának a buddhizmushoz, és általánosságban főiskolánkhoz? Jogos a kérdés az olvasóban, de hamarosan erre is válaszolni fogok; először azonban bemutatom nagy vonalakban ezt az igen érdekes intézményt. Kezdjük a legelején: a kar 1999-ig önálló főiskolaként működött, és ez volt az első magyar felsőoktatási intézmény, ahol gyógypedagógiát tanítottak. Az intézmény jogelődjét 1900-ban alapították, majd 1906-tól Gyógypedagógiai Tanítóképző lett, 1922-ben Gyógypedagógiai Tanárképző, majd végül 1928-től Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára változott az elnevezése. A képzés négyéves lett, és 1932-től már főiskolai diplomát is adott. Végül, 2000. január 1-től kezdve az intézmény integrálódott az ELTE-be, annak gyógypedagógiai főiskolai karaként. (Ma a hivatalos neve: ELTE-GYFK) De visszatérve a kérdésre, mi köze ennek a buddhizmushoz? A válasz nagyon egyszerű: a Bárczira jelentkezőket, csakúgy, mint a mi hallgatóinkat, nem a profitorientáltság vezérli, hanem sokkal inkább a másokon (és valamennyire az önmagukon) való segítés szándéka. Ez pedig igen sok szempontból érintkezik a buddhizmus azon elvével, hogy egyetlen érző lény szenvedései mellett sem mehetünk el tétlenül. Hiszen mennyire
3
rászorul a segítségre egy hallás-, látás-, vagy logopédiai problémákkal terhelt, tanulásban akadályozott vagy értelmileg sérült gyermek! A segítség mikéntjében lehetnek ugyan lényeges különbségek, de a gyógypedagógia szakmai és a buddhizmus szellemi téren nyújtott támogatása hatékony kombinációt alkothatna minden szenvedő javára. Szóval, ha jobban belegondolunk, nem is áll annyira távol egymástól ez a két dolog. A rehabilitációs folyamatban szintén hatékony segítség lehetne egy szellemi-spirituális téren is képzett gyógypedagógus.
Hol van ez a főiskolai kar, és kik járnak ide? Az intézmény nagyon közel van hozzánk: a metró Ecseri úti megállójából már látszik is a fehér, jellegzetesen lapos tetejű épülettömb. A pontos címe: IX. Ecseri út 3. Nagyon jó a fekvése, a belső kert pedig egyszerűen pompás! El tudom képzelni, hogy tervezőjére hatottak bizonyos buddhista elvek, hiszen mikor először ott jártam, mindenképpen erre asszociáltam, nem is beszélve arról a végtelen nyugalomról, ami belőle árad. Igazán ideális hely lehetne a meditációhoz. Ha itt ülsz, szinte a természettel érezheted magad egynek, lényed összeolvad a fák lombjának suhogásával és a madarak csicsergésével. Talán csak egy kastély parkja áraszt ekkora végtelen nyugalmat. Jó időben kint ül vagy sétál az órák szünetében néhány hallgató, és mindig ez a kert a színhelye a félévente megrendezésre kerülő „Kerti party”-nak, amelyről néhány fotó látható itt. Kik a hallgatók? A fényképek alapján gondolom leszűrtétek, hogy nagyjából 90% feletti itt a szebbik nem aránya, amit a bulikon úgy kompenzálnak, hogy meghívják a „teljesen fiú” Kandót és Neumannt is. Honnan ismerem a Bárczit ennyire? Igaz, hat éve már voltam egy Kandó-Bárczi gólyatáborban Szolnokon, de akkor még fogalmam sem volt a Bárcziról, csak a neve maradt meg az emlékezetemben. Tavaly óta viszont, mióta a TKBF hallgatója vagyok, egyre többet időzök ott, mert egyrészt közel van, másrészt idilli hely a Postás Étteremben elköltött igen kiadós (és olcsó) ebéd után egy kis kikapcsolódásra, kávézgatásra vagy tanulásra. Tehát egyfajta „béke szigete” a számomra, ahova bármikor betérhetek elvonulni a világ zajától, és élvezhetem az ott tapasztalható fenséges nyugalmat. Emellett van még egy érvem a Bárczi mellett: sokan nehezményezték főiskolánkon azt, hogy szakunk, a buddhista tanító NEM PEDAGÓGUSSZAK. A buddhista tanító itt ugyanis nem jelenti azt, mint aki egy általános iskolában okítja a diákokat az írásra-olvasásra és számolásra. A buddhista tanító szak tehát nem pedagógusképzés, hiszen a tantervében sincs benne az előírt tanárképző modul. (Ami alapszak esetében 10 kredit értékű pedagógiai-pszichológiai tárgyakat jelent.) Ha valaki tanár szeretne lenni, ahhoz most már a mesterszakot is el kell végeznie, ahol
a képzés kiteljesedik, és a többi MA-tól eltérően nem 2 év, hanem a tanítási gyakorlat miatt 2 és fél év ezen képzés időtartama. Tehát senki se gondolja, hogy az itt szerzett diplomával hivatalosan taníthat! Ehhez ugyanis a szak akkreditációját módosítani kellene, mert az most hivatalosan teológiának, és nem tanárképzésnek minősül. Erre mondhatják az ellenzők, hogy akkor fel kellene venni legalább még két ilyen képesítéssel rendelkező tanárt a pedagógia és a pszichológia tárgyak oktatására, amire persze Főiskolánknak nincs pénze. De erre is van megoldás! Itt kanyarodok vissza a Bárczihoz. Ott ugyanis rengeteg tanár van, akik pedagógiát és pszichológiát tanítanak, és mivel az intézmény kb.10 perc séta mindössze, a konklúzió nagyon egyszerű, és még az sem biztos, hogy pénzbe kerül. A két intézmény, a TKBF és az ELTE-GYFK – vagyis főiskolánk és a Bárczi –, ha kötne egy hivatalos együttműködési szerződést a tanárképzés közös indításáról, máris meg lenne oldva ez a probléma. Cserébe mi vállalhatnánk, hogy a Bárczisok számára érdekes szabadon választható tárgyakat indítunk (pl. vallástörténet, nyelvi kurzusok stb.), illetve a nálunk oktatott meditációs gyakorlatok (jóga, chi-kung, stb.) is ragyogóan beépíthetők lennének a gyógypedagógiai rehabilitációs programba, vagy a Bárczin folyó különböző drog-prevenciós képzésekbe. Szóval ez a hosszú távú elképzelésem, amelynek megvalósulásához természetesen a mesterképzésnek is be kell indulnia, hiszen anélkül nem lehet szó tanárképzésről, illetve jó lenne egy saját gyakorlóiskola is. Erre is látok lehetőséget! A Tejútiskola egy tervbe vett buddhista szemléletű óvoda, általános- és középiskola, amely a jelek szerint 2008 szeptemberében meg is nyithatja kapuit. Ez tökéletes lenne gyakorlóiskolának… Erről az iskoláról az Egyházi Tájékoztatóban olvashattok. Tehát a három feltételből kettő már megvalósulni látszik, egyedül a legfontosabb, a pedagógiai-pszichológiai képzés az, ami még hiányzik. Vannak azonban állítólag olyanok, akik nem rokonszenveznek az ötlettel, hogy hallgatóinkból egyszer pedagógusok legyenek. Őket tehát minden erőnkkel meg kell győznünk, amelyre jó eszköz lehetne egy aláírás-gyűjtési akció a tanárképzés
4
mellett! Ezzel a közös összefogással lehet ugyanis a legtöbbet elérni Főiskolánkon. Tokai Attila
A SZÍV SZÚTRA LATINUL Sutra Cordis Transcendentis.
Magnae
Sapientiae
Bodhisattva Avalokita, profundam Sapientiam transcendentem excolens, quinque complexuum vacuam naturam conspexit, et hoc modo omnes dolores superavit. - Shariputra, forma dissimilis non est vacuitatis, vacuitas dissimilis formae non est. Forma est vacuitas, vacuitas forma est. Idem accidit sensibus, perceptionibus, propensionibus, conscientiis. - Shariputra, omnia phaenomena natura vacua sunt: non nata neque exstincta, non pura neque impura, non crescentia neque decrescentia. Ideo in vacuitate forma, sensus, perceptio, propensio, conscientia non est; non oculus, auris, nasus, lingua, corpus, mens; non species, sonus, odor, sapor, contactus, notio. Sensus videndi non est, neque alia elementa huius generis usque ad mentis conscientiam. Ignorantia non est, neque finis eius, aliaque huius generis usque ad senectutem et mortem, neque finis eorum est. Labor non est, non causa, non exitus, non Via. Scientia non est, neque adeptio. Cum nihil adipiscendum sit bodhisattva Sapientia transcendente nisus, animo libero ab impedimentis vivit. Impedimentis non obstantibus nulla timet, falsas cogitationes relinquit et summum Nirvana fit. Cum Sapientia transcendente nitantur, omnes Buddha trium temporum perfectam Illuminationem consequuntur. Scito igitur Sapientiam transcendentem sublimem mantra esse, mantra magnum et fulgentem, maximum mantra, mantra sine aequali, quod omnes labores dissolvere potest. Verum est, sine errore. Proinde mantra Sapientiae transcendentis ita pronuntia: GATE GATE PARAGATE PARASAMGATE BODHI SVAHA!
DHARMA ROVAT Tökéletesség azt az egyetlen levegővételnyi „szünetet”, az egyetlen pillanat tökéletes békét. Sokak szerint semmi nem tökéletes, mert az ember sem az. Végső soron nekik is igazuk lehet. Tökéletlenek vagyunk, és mégis képesek egyetlen tökéletes mozdulatra. Tehát a tökéletesség a tökéletlenségben van. Egy kis szelete, vagy a tökéletlenség masszája? Vagy rosszul nézzük? Mikroszkopikus méretben talán minden tökéletes lenne. Vagy ha kívülről néznénk az univerzumot, elénk tárulna egy tökéletes rendszer… vagy a tökéletes káosz? Sok tudományos-fantasztikus könyvet olvastam, amiben a gépek leigázták az embereket. Ezt félelemből írták, és a félelem vezeti a kezünk és a tudatunk, amikor olvassuk. Félünk, hogy egyszer a gépeink tökéletesek lesznek, tehát nálunk jobbak, és akkor fellázadnak és eltiporják tökéletlen teremtőiket. De ez túl emberi. A gép szolgál. Akkor is, ha már nem lesz kit. A gép elvégzi a feladatát, ha törik, ha szakad. Ezért van. Ez a léte értelme. Ha pedig öntudatra, „emberi” tudatra ébred, csodálni fogja, hogy ez a tökéletlen dolog őt, a tökéleteset megalkotta, és nem fog merni lázadni. De mitől tökéletes a gép? Mert nincsenek érzelmei, végtelenül logikus. Szerintem ettől tökéletes. Mert gép, és csak végzi a dolgát, mindig ugyanúgy, tökéletesen, érzelmek nélkül, ambíciók nélkül. Erre mi képtelenek vagyunk, ezért csodáljuk és féljük azt, amit mi magunk alkottunk, a tökéletesség utáni hajszánkban. Tehát egyszerre törekszünk a tökéletességre, és rettegünk is tőle. Furcsa keltősség. Azt olvastam valahol, hogy a perzsák szerint a szőnyegbe bele kell szőni szándékosan egy kis hibát, mert csak az istenük törekedhet a tökéletességre. Ha hiszik, hogy csak ő tökéletes, akkor ez ellentmondás, hiszen ha hinnék, hogy csak az istenük lehet tökéletes, nem aggódnának, mert tudnák, hogy tökéletlen ember nem alkothat tökéleteset. De nincs így – szándékosan rontják el, rettegvén, hogy észreveszik, különbek a saját istenüknél. Milyen a tökéletes világ? Mi Utópia? Jómagam „hiszem”, hogy képesek lennénk utópiát építeni, csak rengeteg áldozat révén, és rengeteg munkával, ez pedig túlontúl sok embernek nincs ínyére. Van aki szerint ez ostobaság, mert a tökéletlen ember nem képes fenntartani a tökéletes rendszert. Ez igaz is, meg nem is. Hisz mindenki máshogy tökéletlen, és ez csak azért látszik, mert nem együtt vagyunk. De ha valaki abban rossz, amiben más remek, aki viszont másban rossz, amiben viszont egy harmadik jó… Tehát ha a föld teljes lakossága, egy élő, tudatosan strukturált hálót alkotna, már meg is lenne a tökéletlenségből született tökéletesség. Egy nap talán képesek leszünk erre. Zárásként egy utolsó gondolat: „A Bölcs ember tudja, mikor nem szabad tökéletességre törekednie.”
Tökéletesség? Egy homályos szó a sok közül, melyeket naponta használunk, de nem értünk igazán. Hallottam már embert felkiáltani, amikor befejezte a munkáját: „Ez így már tökéletes!” Aztán nekiállt javítgatni a végtelenségig. (Ahogy én is tehetném ezzel a kis írással, de nem fogom.) De vajon lehet-e valaki vagy valami tökéletes? A Buddhisták azt mondják, Buddha tökéletes. Talán nekik igazuk lehet, vagy ha nincs is, Ő elég közel került hozzá, hogy értse a teljes tökéletességet. A monoteisták szerint az istenük tökéletes, ők hatalmasat tévednek, mert a világ léte – mint olyan – zárja ezt ki. Mindazonáltal ez az, amire törekszik minden ember. Egyesek szerint nincs tökéletesség. Akkor azonban minek próbálkozni? Minek „Törekedni fáradhatatlanul”? Ez csak vicc volt Buddhától? Az utolsó poén a Nirvána előtt? Erősen kétlem. Szerintem van tökéletesség. Sőt, sok formája van a tökéletességnek. Van teljes, ami tényleg nagyon nehezen elérhető, és van a hétköznapi. Tökéletes az, amivel meg vagyunk elégedve, az, ami nem lehetne jobb, vagy szebb, a hibái ellenére sem. Ez a hétköznapi tökéletesség, ami időleges tökéletesség. Buddha tökéletessége időtlen, de szerintem a hétköznapi tökéletesség átélése is épp ilyen fontos, mert az vezet el a teljes tökéletességhez. Emellett számtalan örömet okoz, ha észrevesszük. Például most, kinézek az ablakon. Ez egy tökéletes éjszaka. A sötétség szinte metsző, még a város tompa fényszennyezésén át is. Pár erősebb csillag dereng csak át e fényszennyezésen, a szél a fákat tépkedi, s én csak nézem, és ha tudnék olyat, sírnék a gyönyörűségtől. Nekem ez tökéletes. Pedig sajog mindenem, fáradt vagyok, és tudom, hogy a világon ebben a pillanatban gyerekek halnak éhen, nőket erőszakolnak meg, ember öl embert. De ettől ez az éjszaka kevésbé tökéletes? Számomra nem. Akkor sem lenne az, ha mindez a szemem előtt történne, ahogy az ezernyi jó dolog is, ami éppen történik. Mindez része eme pillanat tökéletességének, ami bár ebben a pillanatban tökéletesnek tűnik, a következőben szétrobban, mint a buborék. Egyébként a tökéletesség utáni hajsza az emberi természet egyik alapköve. Nem ezért teszünk mindent, legalább részben? Nem ezért festünk, szobrászkodunk, fényképezünk? Meg szeretnénk ragadni egyetlen tökéletes pillanatot, és bele akarjuk fagyasztani az időbe. A maga módján mindenki tökéletes akar lenni. Van aki Buddha akar lenni, van aki egy tökéletes buli szervezéséről álmodik, megint más egy tökéletes párt keres magának. Hétköznapi tökéletességek, és kevésbé hétköznapiak. Ismertem tökéletesen kegyetlen embert. De attól, hogy a kegyetlenséget valaki elítéli, még nem lehet csodálatosan „szép”? Ha valami tökéletes, akkor az gyönyörű, mindegy, hogy egyébként mi az. Lehet tökéletes egy mozdulat is, ha szép, kecses, erőteljes, hasznos. És mi van, ha fordítva van? Ha azt látjuk tökéletesnek, ami szép? Én inkább ezt tartom valószínűnek. Tökéletes az, ami olyannyira megragad, hogy minden más megszűnik körülöttük. A tökéletes az, amivel elérhetjük
Vas Máté
BE-INDUL A MŰ-TÉT ROVAT Sziasztok! Ez egy bevezető, hogy a jövőben működhessen ilyen is, ha van rá igény, mert most még mi jóhiszeműen úgy gondoljuk, hogy talán két magasröptű gondolat és egy pofa sör között érdekelhet benneteket például a művészet... Ezen rovatunk hasábjain elsősorban magyar művészekkel (festő, szobrász, színész, filmes, stb.) készítenénk riportokat, járnánk utána, hogy hogy ’s mint, valamint, ha tudjuk, valamennyire bemutatnánk műveiket...
A következő számainkban szeretnénk kiállításmegnyitók időpontjait is közkézre bocsátani, hogy időben tudjatok róluk és kedvetek szerint részt vehessetek... Hogy mihez kelletek ti "derága joú óvasójim"? Például kikről hallanátok, mikről tudtok... (ilyesmiktől él egy újság...) Előre ennyi, s hogy most is legyen szemetek előtt valami, itt egy számomra nagyon kedve alkotás: "a kép..." műTétre fel! Császár Zsolt
5
JAPÁN ROVAT A SHINTŌ Sziasztok, Hikaru vagyok. Ebben a rovatban a japán kultúrát ismerhetitek meg az én szemszögemből, s remélem, a későbbiekben sok izgalmas percet szerzek nektek. Első éves hallgató vagyok japán szakirányon, hobbijaim közé tartozik minden, ami kapcsolatban áll az elbűvölő Távol-Kelettel, elsősorban Japánnal. Örömmel készítek a jövőben cikket bármiről, ami érdekel benneteket és beletehető ebbe a rovatba, kívánságlistát is küldhettek nekem. Már nyolc éve foglalkozom a felkelő nap országával, kedvelt témáim: tradicionális zene és öltözködés, társadalmi hierarchia, kortárs popkultúra, és Harajuku szubkultúrája. Első számunkban a japánok ősi hitéről, a shintō-ról olvashattok. A szó – shintō – a kínai Shin Tao összetételből származik, ami annyit jelent: az istenek útja. Ez a japánok eredeti, néphitekből és a nemzeti mitológiából származó vallása, mely egészen máig megőrizte hitrendszerének fontosságát a mindennapokban is. Rendkívül összetett, ám mégis egyszerű, a természetvallások közé sorolható. Jellemző rá a termékenységkultusz, a jövendőmondás, a hőskultusz, és megfigyelhető benne a sámánizmus egy árnyalata is. A japánoknak kb. 84%-a egyaránt shintō vallású és buddhista is, bár nehezen is tudnánk elválasztani életükben ezt a két dolgot, mivel mindkét vallásnak megtartják az ünnepeit, ráadásul a temetés csak buddhista lehet, annak következményeképp, hogy a shintō inkább az élettel foglalkozik, a halál utáni világa pedig olyan, mint az evilág, nincs sem pokol benne, sem paradicsom. A kereszténység aránya elenyésző, nem tudott betörni a szigetországba úgy, mint Európába, talán azért sem, mert a Mennybe jutáshoz túlságosan szigorú feltételeket szab. Ezzel szemben a shintō nem rendelkezik tilalmakkal, hogy mit nem szabad tenni, és általában a konfucionizmus erkölcsét követi. A Meiji korban a Császári Rendelet ugyan kimondott pár szabályt, például a szülők tiszteletére, a baráti bizalomra, az ország iránti hűségre vonatkozólag, de ezek alapvetően is olyan értékek voltak, melyeket megkérdőjelezhetetlenül betartottak a shintō tisztelői. A vallásban kiemelt szerepet kap az ősök tisztelete, a hagyományok betartása és a természet szeretete. A legalapvetőbb szertartások egyike az oharae, vagyis a megtisztulás szertartása, melynek során
tiszta víz segítségével szabadulnak meg a bűnöktől. Érdekes kérdés lehet, régen mit tartottak bűnnek. Általánosságban mondhatjuk azt, hogy mindent, ami romlást okoz, vagy az életerő – ki – növekedését gátolja, de bővebben egy X. századi törvénykönyvben lelhetünk választ rá, hogy mi számít tsumi-nak, vagyis bűnnek: rizsföldgátak lerombolása, a tiszta helyek ürülékkel szennyezése, a kelés, a bibircsók, a vérfertőzés és az állatokkal való fajtalankodás. Mint a legtöbb mitológiában, itt is találkozhatunk különleges lényekkel. Ilyenek például a kamik, kiket legjobban talán isteneknek lehetne fordítani, esetleg szellemi lényeknek. Ők az emberekkel együtt élnek, mindenhol jelen lehetnek, egy ételben, egy tárgyban, állatban, bárhol, bármilyen formát ölthetnek. Velünk együtt élnek, ugyanazokat a dolgokat teszik, mint mi, s ugyanúgy ők sem hibátlanok. Bármilyen hely kami jelenlétére utalhat. Általában úgy hívják fel a figyelmünket a szent helyekre, hogy körülkerítik egy kötéllel, amire papírszalagokat illesztenek. Lehet a közelben csengő is, hiszen ha imádkozni szeretne valaki, fel kell ébresztenie a kami figyelmét, akinek akkor a legnagyobb az ereje, ha nem alszik. Erre szolgál a csengő, bár gyakran tapssal helyettesítik a csengő hangját. A hegykultusz követői abban hisznek, hogy a kamivá vált ősök lelkei télen a hegyekben laknak, tavasszal azonban leereszkednek a rizsföldekre, hogy a termést megvédjék minden rossztól. Nem könnyű a shintō hagyományokat megtanulni, ha nem születik az ember bele, mivel még mindig nagyon kevés az írásos forrás (főleg a mi kis országunkban), ami segíthetne a hagyományok megismerésében. Ráadásul úgy tartják, hogy ha nem Japánban él az ember, nem is lehet követője a vallásnak, mivel a shintō istenségek csak Japánban élnek, és mi értelme lenne felajánlásokat tenni, ha nem is látja azokat a kami? De most egy kicsit bővebben a kamikról: A legenda szerint amikor a Föld még csak egy nagy óceán volt, az égen csak a csillagok világítottak, egy-egy istenpár született minden egyes
6
csillagvillanásnál. A legtökéletesebb istenpár Izanami – az istennő – és Izanagi – az isten – volt. Akkoriban még nagyon unatkoztak az istenségek, nem ismerték a gyűlölet, harag, féltékenység kínzó érzéseit, s nem voltak vágyaik, melyek azonnal nem teljesültek volna. Izanami és Izanagi néha lement a nagy óceánt és az eget összekötő hídhoz, habokat kavarva nézték a kies vizet, míg az egyik alkalommal Izanagi lándzsájáról egy csepp víz hullott vissza az óceánba, immár sziklává válva. Újból és újból vízcseppet eresztett az óceánba, melyből újabb sziklák születtek. A legnagyobbra leereszkedtek, s mikor ráléptek, otthagyták nyomukat, mely még ma is látszik. Izanami kihasználta a boldog pillanatot, s megkérdezte Izanagit, akarja-e, hogy összeházasodjanak. Úgy is lett, de gyermekük egy pióca lett. A szülők elkeseredve vízre bocsátották. Második gyermekük egy medúza lett, őt is vízre bocsátották elkeseredve, s az istenek segítségét kérték: mi rosszat tehettek, hogy ilyen szörnyek születnek csak házasságukból? A válasz egyszerű volt: a férfinek kell megkérnie a nőt, hogy házasodjanak össze, ez az ég törvénye. Nem tehettek mást, elváltak. Hosszú ideig bolyongtak külön-külön, míg egy nap Izanami visszament a hídhoz, hogy gondolatban újra átélhesse a boldog időket. Ekkor megpillantotta Izanagi, s soha olyan gyönyörűnek nem találta Izanamit, mint akkor. Ezúttal ő kérte meg Izanami kezét, s immár házasságukból nem szörnyek születtek, hanem Japán gyönyörű tájakkal borított szigetei. A mitológia még nem ér itt véget, sok színes és izgalmas történetről mesélhetnénk. Az én egyik kedvencem az, amikor a ravaszság istene egy szarvas lapockáját tűzbe dobja, megvizsgálja rajta a repedéseket, és elnevezi az így megszületett lényt a nevetés istennőjének. Szerintem a teremtése nagyon bájos, a nevetés pedig fontos – talán az egyik legfontosabb – dolog az életben, ezért is tetszik nekem nagyon. Ám, mint a legtöbb vallásnál, itt is előfordulnak kisebbnagyobb eltérések a vallás értelmezésében, gyakorlásában – ennek most az öt leggyakoribb
változatát mutatnám be. Az első a Szentély Shintō, amely a legrégibb és legelterjedtebb, mindig a történelem részét képezte és alakította a fő ágát. A Szekta Shintō a XIX. században 13 csoportból állt, nem volt szent helyük, de találkozókat szerveztek nagyobb helyeken, ahol gyakorolhatták vallásukat. A Népi Shintō a nagyszámú, de töredezett néphit az istenek és szellemek birodalmában. Ebben az irányzatban a gyógyítás, a szellemi erő birtoklása és a jövendölés fontos részét képezte a mindennapoknak, azonkívül számos hagyományt vett át a taoizmusból, buddhizmusból és a konfucionizmusból is. Végül, talán a legismertebb ezek közül az Állami Shintō, mely a Meiji dinasztia restaurációja alkalmával, a shōgunátus bukásaként született meg. A Meiji dinasztia megpróbálta megtisztítani a shintō-t a sok buddhista és konfucionista elemtől. Miután Japán vereséget szenvedett a második világháborúban, a vallásgyakorlás e formája megszűnt. A szentélyekről is érdemes pár dolgot megemlíteni, ha pontosabban szeretnénk
rávilágítani a témára. Szentélyt bárhol fel lehet állítani, otthonokban sem ritka. A legtöbb családban, ha van elhunyt hozzátartozó, az ő számára, de létezik sok olyan is, amelyekhez bárki elmehet imádkozni a kamikhoz. A nagyobbak általában gondosan kidolgozott szerkezetűek, de a kisebbekre is jellemző a jellegzetes japán építészeti stílus. A bejárat a toriival – szentélykapuval – kezdődik. Ez két függőleges és két keresztrúdból áll, általában cinóbervörös színű és fából készül, bár napjainkban az acélból készült torii sem ritka. Ez választja el egymástól az emberi világot és a kamik világát. Gyakran két Koma-inu (oroszlánkutya) szobor áll a kapu egy-egy oldalán, védelmezve a bejáratot. Alul, a képen láthatjátok az ema-nak nevezett kis tárgyakat. Ezek fából készült táblák, amelyekre az emberek ráírják a kívánságaikat, és felakasztják a szentély oldalára, ahol a kami tudomást szerez róla,
és igyekszik teljesíteni. Eltérően sok vallástól, itt nem csak nagy és magasztos dolgokban kérik az istenség segítségét, hanem jóval általánosabb dolgokban egyaránt. Egyszer a világbékéért imádkoznak, máskor azért, hogy jól sikerüljön a dolgozat a suliban.
Források: Gy. Horváth László: Japán kulturális lexicon Maurice Percheron Japán hősi legendája Hikaru
HARCMŰVÉSZET Kyokushin Karate I. 7 éve karatézom. Számomra többet jelent, mint egyszerű sport: életformát; harcművészetet, amely segít, hogy könnyebben boldoguljak az életben, általa tudatosabbá váljak, ura legyek testemnek, és ami a legfontosabb: lehetőséget ad a folyamatos fejlődésre. Hiszen ez egy egész életen át tartó szuper időtöltés is lehet, amelyben mindig van hova fejlődni. Általa közelebbről is megismerkedtem a keleti kultúrával, hiszen mindig is közel állt hozzám ez a mentalitás, amit igyekszem a mindennapokban is alkalmazni. Ezt szeretném majd továbbadni a leendő tanítványaimnak. Nagyon fontosnak tartom a jó társaságot, hiszen köztudott, hogy ha együtt edzünk, jóval nagyobb teljesítményekre vagyunk képesek, és kialakul egyfajta egészséges versenyhelyzet is. „A Kyokushin Karate művészetének végső célja nem a győzelem vagy a vereség, hanem a benne résztvevők jellemének tökéletesítése.” (Masutatsu Oyama) A karate révén olyan neves személyiségekkel ismerkedhettem meg, akik mindig is nagy hatással voltak rám, tehát ha mindössze „csak” ennyit profitáltam volna belőle, már akkor is megérte volna. Emellett folyamatos pozitív gondolkodásra és állandó célkitűzésekre ösztönöz, mind magában a karatéban, mind az élet sok más egyéb területén. Azt gondolom, hogy örökérvényű dolgokat képvisel és tanít, így biztos vagyok benne, hogy mindenki számára ad egyfajta pluszt, segít tartalmas életet élni, és megtalálni testi-lelki harmóniánkat. „A harci művészetek a harmónia egy pontján kezdődnek, és a harmónia körében fejeződnek be, ezért mindig harmonikusak.” (Masutatsu Oyama) A Kyokushinkai három szó összetételéből áll: Kyoku –jelentése végső Shin – jelentése igazság Kai – jelentése találkozás vagy szervezet A Kyokushin karate jelentése tehát a „Végső Igazság Karatéja” vagy „Találkozás a Végső Igazsággal”. Szimbóluma a Kanku, mely eredetileg a Kanku Dai Katában szerepel, mint égvizsgáló pozíció. Az alsó és felső részen a csúcsok az egységet (összetartozást, szervezeti egységet), az oldalsó tompa részek az erőt, a kör közepe a végtelent, illetve a távoli célt, az egészet összefogó kör pedig a harmóniát és a körkörös mozdulatokat jelképezi. A Kyokushin Karate megalapítója Masutatsu Oyama mester, századunk egyik legnagyobb küzdőegyénisége. Az ő képessége és felfogása tükröződik irányzatában. A Kyokushin karatét úgy is hívják, hogy a „ Legerősebb karate” vagy „Erőkarate” Célját – amely azonos minden Budó irányzat céljával: a zen-féle tudati állapot elérésén keresztül a személyiség fejlesztése – az erőkarate útján kívánja elérni. Lengyel Judit
7
KOREA ROVAT Konfuciánus, buddhista és sámánista elemek a koreai népmesékben A koreai állam, földrajzi helyzetéből következően, a történelem folyamán mindig is erős kínai befolyás alatt állt. A kínai írás átvételével szinte egy időben került át a félszigetre a konfucianizmus is, majd a VI. század körül felveszik Kína közvetítésével a buddhizmust, melyet később továbbadnak Japánba. Elterjednek a buddhista kolostorok, a buddhista papság meghatározó eleme lesz a nép életének. Az ősi néphit azonban továbbra is fennmarad, sőt, mint ahogy azt Japánban is megfigyelhetjük a későbbiekben, az ősi sámánista szellemhit beintegrálódik a buddhizmus rendszerébe. A koreai népmesék sajátos arculatot mutatnak. A szomszédos népek meséi közül legközelebb a kínai népmesékhez állnak, az erőteljes konfuciánus és buddhista arculat miatt, de az animista hatásoknak köszönhetően a mongol mesékkel is sok hasonlóságot mutatnak. A népmesében a boldogság eléréséhez nélkülözhetetlen a csoda, a véletlen fordulat, a természetfeletti képesség. A reális világban nincs semmiféle megoldás egy-egy akadály leküzdéséhez; a védtelen embereket felfalja a tigris, ha csoda nem történik (A nap és a hold), az éhező család kenyér nélkül marad a nagy ünnepen is, ha a szellemek meg nem segítik (A csodás őrlőkő). Ez a természetfeletti segítség némely esetben egészen leegyszerűsödik passzív csodavárássá (A megálmodott királyság), az események puszta elszenvedésévé (Rózsa és Lótusz, a két nővér). Mindezek bizonyítják hogy a konfucianizmus is és buddhizmus is nyomot hagyott a népköltészetben. A természetfölöttinek ilyen jellegű megjelenítése azonban arra is vall, hogy a mesekincsben föllelhető világkép szűkebb, nem annyira változatos, mint a szomszédos népeké. Mindehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy a túlvilág elképzelését a mese kialakulása és virágzása idején inkább az animizmus korlátozta, a természethez és a valósághoz való közelség meghatározza. Kevés a vallásos témájú mese, amelyek a buddhista szerzetesek ballépéseit, ügyetlenségeit karikírozzák; a babona is ritkán kap szerepet. A természeti környezet pedig hangsúlyozottabb azért, mert minden fának, növénynek embernél hatalmasabb szelleme van, akikkel szemben nem lehetnek közömbösek, tisztelni, szeretni kell "őket", vagyis félni "tőlük", így a mesékből
áradó természetszeretet vallásukból következően nagyobb, mint más keleti népeké, ahol a más vallás közvetettebbé, bonyolultabbá tette a naturális kapcsolatot. Az animista elemek előfordulása főleg a korai mesékben nagyon gyakori. Sok mesében fordulnak elő csodás lények, ördögök, manók és szellemek. Általában elmondható ezekre a lényekre, hogy ártó szándékkal lépnek fel az emberek ellen, a főhős csak saját leleményességének köszönheti, ha valahogy mégis nyereségre tesz szert egy ilyen találkozásból. A letépett szemölcs, A pórul járt fösvény és a Milyen ostobák az emberek! c. mesékben közös elem, hogy a szegény és becsületes ember a véletlennek, ill. a fortélyosságának köszönhetően, az ördögöket kihasználva meggazdagszik, majd a hitvány és gazdag ember alaposan ráfázik, amikor ezt meg akarja ismételni. A jelzőzászló c. mesében egy különös ördögűző szertartásba kapunk bepillantást, majd a tragikus végkifejletben a kiűzött ördögfióka bosszút áll a vak sámánon. A sámán és a fiú c. történetben pedig egy ifjú ügyesen leleplez egy mindenki által ünnepelt szelleműzőt, aki valójában csaló. Ugyancsak az ősi hitből fakadó elem a népmesékben az emberáldozat. A három özvegy miniszterben a vihar lecsillapítására áldozzák fel az egyik miniszter feleségét, az Émillé-harangban pedig az emberáldozatot már buddhista köntösbe öltöztetik, a mesében már Buddha követeli a gyermek beolvasztását a harangba. Az ősi mitológia is fennmaradt egyes történetekben. Több mesében is megemlítik az Égi Királyt, aki az ősi panteon feje lehetett egykoron. A Nap és a Hold c. mese kifejti, hogyan született meg ez a két égitest. Miután a buddhizmus elterjedt országszerte, templomok épültek és a szerzetesek száma egyre nőtt, a köznép életében is egyre fontosabb szerepet játszottak. A megálmodott királyságban megfejtik a későbbi király álmát, és nagyban támogatják, amikor még alacsony rangú, ezért a királyi méltóság elnyerése után az ifjú nem feledkezik meg róluk, templomokat építtet, és földadományokkal jutalmazza a szerzeteseket. A Töktábornokban a szerzetesek gondját viselik a főhősnek, aki cserébe fortéllyal megmenti őket a banditáktól. A rizslepényt evő Buddhában az áldozat egy újabb formája
8
jelenik meg, a gazdag asszony ételt áldoz a Buddha-szobornak, hogy kívánságai teljesüljenek. Érdekes, hogy a mese is gúnyt űz az efféle babonákból, mert a Buddhaszobor mögött megbújó ifjú az, aki az ételáldozatot elfogyasztja. Általánosságban elmondható, hogy az egyszerű népre nem volt túl nagy hatással a buddhizmus elvont filozófiája, csak mint a mindennapok szerves része volt számukra fontos. A konfuciánus elvek sok történetben jelennek meg. A Pjak Un és De Hu-ban, a fiatalok rengeteg pozitív erénye között az egyik legjelentősebb, hogy „nem volt náluk engedelmesebb és szüleit jobban tisztelő gyermek”. Az Észak Hét Csillagában a hét testvér, anyjuk iránti mély tiszteletük jutalmául, végül csillagokká válnak és felkerülnek az égboltra. A pórul járt fösvényben a szegény ember az első mogyorót édesanyjának szánja, a másodikat öccsének, és csak a harmadik mogyorónál gondol feleségére, majd a gyermekére és az utolsónál magára. A fösvény pedig éppen ellenkezőleg tesz, legutoljára gondol édesanyjára. A megálmodott királyságban fejeződnek ki legjobban a konfuciánus hiedelmek. A főhős már fiatal korától tanulni és művelődni akar, bár nem nagyon van rá lehetősége. Később a tehetségtelen király megdöntésében kifejeződik az Ég akarata, amikor a nagy szél miatt az immár tábornokká kinevezett főhős megfordul seregével és a főváros ellen indul. Az ő uralkodása alatt pedig mindig jókor esik az eső, a szél mindig jókor fújt. „Minden a legnagyobb rendben ment, és égi gondoskodás tartott távol minden balszerencsét.” A csirke-perben a gazda és a munkás között bíráskodó elöljáró nem felel meg a konfuciánus erényeknek, az egyszerű embernek sikerül is túljárnia az eszén. A feleség és férj közötti viszony jelenik meg A három özvegy miniszter c. mesében, ahol mindhárom esetben rendkívüli hűségről hallhatunk, a férfiak oldaláról is, akik nem hajlandóak újra megházasodni. Ezért is olyan kiváló hivatalnokok, akik jól tudják igazgatni az ország dolgait. A félreértett jelbeszédben hivatkoznak az 5 konfuciánus erkölcsi törvény, és az emberek közötti 3 legfőbb viszony. Solt Zoltán
RIPORT GUTÁSI ÉVA KÖLTŐNŐVEL éppen nincsen tárgya az érzésnek. Pozitív élmény, olyankor nem nagyon tudtam mi ez, inkább csak élveztem, amit érzek. Milyen lelkiállapot kell számodra ahhoz, hogy tudj alkotni, verset írni? Sokan ezt egy fajta megszállottságként, akár szent őrületként emlegetik. Volt-e valamilyen kapcsolatod a buddhizmussal? Valójában a lelkiállapottól való megszabaduláshoz kell az írás, mert ha egy negatív élmény ér, akkor felnagyítom ezt, megpróbálom teljesen átérezni a rosszat, szinte az ereimben érzem ezt az igazán kellemetlen érzést, ami talán több is annál, mint ami valójában engem ért. Ezt kiírom magamból, szinte kiömlik belőlem oldalakon keresztül, úgy is fogalmazhatok, hogy „kifolyik a tollból a vers.” A buddhizmust nem tanulmányoztam részletesen, de vannak olyan tanításai, amelyek összeegyeztethetőek a meggyőződésemmel, hiszen én hiszek a reinkarnációban, és valamilyen „önkényes hívő” vagyok, ha lehet így mondani, mert számos vallásban van olyan elv, amellyel egyetértek. Így összegyúrhatok egy olyan „vallást”, amelyben nincsen közvetítő köztem és a felsőbb hatalom között.
Három éve a Zsiráf diákmagazin közölt Rólad egy riportot. Azért vettem meg akkoriban éppen ezt az újságot, mert éppen a 108. szám volt, ami a kedvenc számom. Így találtalak meg Téged, mint ifjú költő tehetséget. Érdekel egyébként a számmisztika?
Egyébként hiszel Istenben, mint felsőbb hatalomban? Hiszek valamiben, ami több, mint az ember, de hogy ez konkrétan mi, azt nem is szeretném kitalálni vagy megmagyarázni, mert elég az a tudat, hogy létezik.
Sőt, nagyon érdekel! Szüleimmel szoktunk járni a sztúpához Zalaszántóra, és eddig még minden bejött, amit kértem, többek között az, hogy kiadták a verseskötetemet, ezt is annak köszönhetem. 14 éves voltam, mikor ez megjelent, a Duna TV-n és az M1-en is szerepeltem, mint „Magyarország legfiatalabb költője.”
A 2004-es versesköteted címe „A halál hitvese.” Honnan jött ez a sötét cím? Hol lehet hozzájutni?
És a 108-as számhoz egyébként van valami kötődésed?
A címet a kiadó választotta, mert szerinte így jobban el lehet adni. A kötet a Ráday könyvesboltban, az Írók Boltjában és a Líra és Lant kiadó könyvesboltjában volt elérhető. Nem tudom, hogy lehet-e még kapni, de akit érdekelnek a verseim, látogasson el az új netkötetem weboldalára, amelynek címe: www.feketeszuzek.uw.hu
Hát, nem gondolkodtam rajta… 18 éves vagyok, ha közé jön egy nulla, akkor az 108… Szerbiában születtél, három éves korodig ott is éltél, és később is általában ott töltötted a nyaraidat. Milyen emlékek fűződnek ehhez az országhoz?
A verseidet olvasva, különösen a régebbiek esetében elkerülhetetlen, hogy ne Ady Endre költészete jusson eszembe a múlandóság, a sajátos szerelemfelfogás és a sötét hangvételű, de mégis meglehetősen érzékletes és nagyhatású képek kapcsán. Mit jelent számodra Ady?
A gyerekkorom jó volt, viszont maga az ország, hát arról inkább negatív élmények értek, ez a verseimhez is kötődik, mert nagyon sokat ott írtam. Igazából a nagyszüleimnél voltam minden nyáron, és egy itt tapasztalt magányérzés váltotta ki ezt a negatív érzületet belőlem. Nem voltak a környéken korombeliek, kb. tíz éves lehettem akkor.
Adyn nőttem fel, amíg más barátaim játszottak, addig én Szerbiában a nagyszüleim házában egy Ady-kötettel a kezemben üldögéltem, szinte az egészet kiolvastam. Azt hiszem, 13-14 éves lehettem, amikor egy Ady-kötetet kaptam karácsonyra. Ez egy újabb kiadás volt, mert a régi a sok olvasástól már szétesett. A szüleim meglepődtek, hogy ezt kértem, de örültek neki.
Itt lettél tulajdonképpen költő? Igen, és többféle itteni dolog befolyásolta a költészetemet: a szerbiai tájak, ez a tájköltészetet; a túl sok unalmas perc, ez a magányt váltotta ki, amely a halállal kapcsolatos verseket szülte, mert volt időm rajta gondolkodni, és sok idős ember vett körül. A háború utáni politikai helyzet is befolyásolta ezt. A szerelmes verseket pedig az „itthon maradt Nagy Ő” hiánya ihlette. Amikor nem volt senkim, akkor is éreztem a szerelmet.
Mi a véleményed a kortárs költőkről? Ők inkább József Attilát tekintik példaképüknek. Sokan közülük Adyt kicsit ódonnak, már meghaladottnak, vagy érthetetlennek tartják. Mi a véleményed erről, és a kortárs költészetről? Egyrészt a kortárs költők zöme szintén érthetetlen verseket alkot, a szavakból összedobált sorok ugyanúgy nehézségeket okoznak az olvasó számára, mint Ady bonyolult háttértartalommal megalkotott művei. A kortársak „sikerei” abból adódnak, hogy a rohanó világban előbb ér rá az ember a rövid „modern” verseket elolvasni, minthogy olyan köteten rágódjon, amin le kell állni gondolkodni, és Ady fölött nem lehet pár perc alatt elsiklani.
Ezt hogy érted? Lehetséges az, hogy valaki a szerelem érzésébe szerelmes? Volt, hogy kimentem a természetbe, és a boldogságnál valami többet éreztem, amit akár azonosíthatok is a szerelemmel. Csak az érzés volt meg, ugyanolyan, mint amikor szerelmes vagy, csak
9
mostani barátomat pedig úgy ismertem meg, hogy egy nap megfogadtam, hogy nem lesz többé komoly kapcsolatom. Ennek örömére a haverokkal bulizni indultunk, és mivel csak fiúbarátaim vannak, természetesen várni kellett rájuk. Szóval ott álltam a nagyon félelmetes Nyugati aluljáróban este partyruhában, és több kétes alak leszólított, hogy dolgozom-e. A második leszólítás után kétségbeesve kerestem egy normális kinézetű embert, hogy ne szólítsanak le. Ekkor megpillantottam a mostani barátomat, amint öltönyben állt az egyik oszlopnál. Azt mondtam neki: „Szia! Tehetek úgy, mintha a barátnőd lennék?” Soha nem csináltam előtte ilyet, nem tudom melyikünk izgult jobban. Igent mondott, és pár perc múlva megérkeztek a haverok, és úgy üdvözölték, mintha velem érkezett volna, aztán kiderült, hogy én sem tudtam a nevét.
Most a nyolc osztályos Németh László Gimnáziumba jársz, és idén fogsz érettségizni. Hova akarsz továbbtanulni? Kommunikáció és médiatudomány szakra szeretnék járni, lehetőség szerint a Budapest Kommunikációs és Üzleti Főiskolára. Hosszabb távú terveim közé tartozik az újságírás, de természetesen egyértelműen a nyomtatott sajtó mellett teszem le a voksom, ha már így kérdezed, mert én még hiszek benne az elektronikus média világában is. Ha Rád nézek, nem tudok a ’20-as évek Németországától, a Weimari Köztársaság kissé dekadens világától elvonatkoztatni. Talán Marlene Dietrich-re emlékeztetsz, aki természetesen elválaszthatatlan a film világától. Ugye van közöd a filmek világához?
Egyébként csak fiúkkal barátkozol? Mit gondolsz a lányokról úgy általában?
(kezembe ad egy névjegykártyát, amelyen egy ’20as évekbeli német színésznőnek néz ki) Itt egy fénykép, egyébként nem dohányzom, de a fotózáson a kezembe adták. Voltam forgatókönyvíró tanfolyamon, és pár reklámfilmen is szerepeltem, de a rendezést, illetve az operatőri munkát inkább a barátomra hagyom, mert ő ebben a szakmában tanul.
Kizárólag fiú barátaim vannak, csak tőlük lehet igen építő kritikát kapni. Nem taktikáznak, mint a lányok, hanem nyíltan megmondják, hogy mikor, mivel mi a bajuk. A lányok ezzel szemben mindig egymás felülmúlásán mesterkednek, és rejtett iróniával alázzák egymást. Az egész életük csak versengésből áll, nem tudnak igazán jókat beszélgetni, a téma a divatban és az egymás háta mögötti alázásban merül ki. Vannak kivételek, de ők inkább a fiúkkal barátkoznak. Van pár értelmes lány, aki megért, de velük is csak ritkán beszélgetek, mert ők a kapcsolatuk építésével vannak elfoglalva.
Mi a véleményed a párkapcsolatokról? Sok csalódásod volt? Milyen a mostani barátod? Az ember megtalálhatja az igazi párját, ha nem nyugszik bele abba, hogy olyan mellett maradjon, akinél maga is érzi, hogy nem az az ember, akit keresett. Nem szabad hagyni, hogy a megszokás tartsa össze a kapcsolatot, merni kell változtatni. Nem volt sok csalódásom, mert mindig megválasztottam, hogy kit engedek közel magamhoz, valamint ha váltani kellett, azonnal megtettem, mert ha az ember leáll gondolkodni, akkor a másik iránt érzett sajnálatból képes akár egy életre belekényszeríteni magát a nem kívánt kapcsolatba. Volt, hogy nem volt senkim két hónapig, vagy akár egy évig sem, de ilyenkor a barátaim maximálisan mellettem álltak. A
Végezetül, mit üzensz a TKBF hallgatóinak? Fontos az, hogy mindenki írjon akár jegyzeteket, akár egy könyvet, vagy akár egy írást a BuddhaPestbe, mert minden ember egyedi, és csak így hagyhat magáról nyomot a következő korszaknak. Készítette: Tokai Attila Gutási Éva Forró-jég
Gutási Éva Fekete szüzek
Ha szólok, szíved jégcsappá dermed. Tekinteted rideg. Nem fogadtam el forró szerelmed És most engem is átjár a hideg
Szemedben égnek a fekete lángok, Bennük csontokkal játszik a tűz S a hideg fényű máglya körül táncol Fehér ruhában tizenhat szűz. Fekete hajuk éjbe sötétül, Míg óceán-kék szemükben vonaglik a vágy. Lelked angyali démonai ők, Kiknek nem elég a hitvesi ágy… Édes szavaikkal csalogatva hívnak, Erős kötelékkel magukhoz láncolnak, S míg te önmagad tüzében égsz, Ők a lángok körül tovább táncolnak. Csak nézed őket… Alakjuk lassan a semmibe vész… Majd elnyelnek a gyilkos lángnyelvek És üresen ismét a valóságba érsz.
Pokorny Péter : Feketeszüzek
10
A CSODÁLATOS ENERGIA CSAKRÁINK (ÍRTA: OROSZ KATA) Egy induló sorozat bemutatkozó darabját tartjátok most kezetekben, amely egy olyan titokzatos csodáról mesél nekünk, mint az emberi test. Jó, ha tudunk olyan eseményekről, amelyek bennünk születnek; hiszen testünk folyamatos kommunikációban áll mindennel, a körülötte lévő környezettel és velünk. Tájékoztat minket mindenről, ami „ott belül” történik. Csak ismernünk kell a nyelvét. Ha pedig még változtatni is tudunk berögzült „apróságainkon”, akkor máris azon az úton vagyunk, ami közelebb visz minket az önismerethez és fejlődésünkhöz. A rovat címében is szerepel ez a mostanában ’oly sokat használt energia kifejezés. Jelentését megragadni elég nehéz, hiszen olyan fogalomról beszélünk, amit elektromágneses, kémiai, mechanikai, biológiai, kozmikus és spirituális területen is használatos. Olyan hullámok, rezgések, melyek körülvesznek minket, és amelyek minket is táplálnak. Maga a szó a görög ergon (munka) szóból ered, azaz sarkított megfogalmazása a „munkában levés” lehetne. Számos vallás Istent egy mindenek feletti, abszolút Energiaként, Erőként képzeli el, amely folyamatosan jelen van. Az emberi test energiát termel és ad le. Környezetéből „táplálkozik”. Ha egy jót sétálunk a zöld erdőben, feltöltődhetünk, viszont ha az irodában dolgozunk, elfáradunk, energiakészletünk kimerül. Így van ez a kommunikációban is; az emberi kapcsolatokban. Van, aki csak leszívja éltető energiánkat, más pedig jó kedvre derít, feltölt minket. Már az ősidőkben felismertek egy rendszert, amely behálózza egész testünket. Olyan központok ezek, melyek az energiaáramlásért felelősek testünkben. Ezt a csakra-rendszert szeretném bemutatni nektek, a teljesség igénye nélkül, hiszen akár több tucat könyvet is lehetne írni erről a témáról. Én csupán csak azt próbálom összeszedni, amit tényleg érdemes ismerni. A csakra szó szanszkrit eredetű; jelentése: forgó kerék, korong. Az elnevezés a tisztánlátóktól ered, akik felismerik ezeket a testen található energia-örvényeket. Az energia-leadás vagy -felvétel szerint forognak, az óramutató járásával megegyezően. Hasonlóan műkődnek, mint a vízörvény, ciklon, víztölcsér, vagy hurrikán. A hindu hagyomány hét fő csakrát tart számon, amelyek a törzs és a fej meghatározott pontjain találhatóak a test tengelyvonalán. A test mellkasi oldalán lévő minden fő csakrához társul annak kiegészítő párja, a test háti oldalán. A keleti gyógyászatban az aurát és a csakrákat az egészséget meghatározó energiaáramlások közvetítőinek tekintik. Az emberi testet körülölelő fény vagy energiaburok képével majdnem minden őshagyományban találkozhatunk. Számos kifejezés használatos: asztráltest, fénytest, vagy a keresztény tanításokból ismert, a fej ill. a test körül látható fehér fény: a mandorla, glória. A csakra a fizikai test megfelelő testrészének idegeivel áll közvetlen kapcsolatban. Az idegrendszeren keresztül látja el energiával és információval a végtagokat, szerveket, sejteket. Az ősi indiaiak a hét fő csakrát lótusz képében ábrázolták, különböző számú szirommal és más-más színben. Mindegyik más-más frekvencián rezeg, ezért az ábrázolási különbség, valamint ez az oka annak is, hogy a normál emberi szem és agy számára felfoghatatlan, értelmezhetetlen a rezgésük, tehát nem láthatóak. Valamennyi örvény energiacserét folytat. Így amikor azt mondjuk, hogy „nyitottak” vagyunk, ez szó szerint igaz. Minden fő és kisebb csakra, valamint az akupunktúrás pontnyílások az energia számára nyitottak, melyeken át a ki- és beáramlás lehetséges. Olyanok vagyunk, mint a szivacsok a minket körülölelő energiaóceánban. Ha ennek a rendszernek a tagjai megfelelő módon és „sebességgel” működnek, és minél több energiát áramoltatunk át, annál egészségesebbek vagyunk.
A csakrák közti egyensúly a jó működés alapja, az egészséges ember mozgatórugója. Ha túl gyorsan vagy lassan működnek, nincsenek összhangban, akkor energia-blokkok jöhetnek létre. Mint egy folyó, ha megakad a torlaszokban, elkerülhetetlen torzulást eredményezhet formájában. Ezek a blokkok először mentális szinten, majd fizikai szinten is testet öltenek, így utat nyitnak a betegségek kialakulásának. Ha viszont teljes a harmónia, testünk vibrációja magasabb szintet érhet el, így lelkünk a földi testünkben fejlődhet, így elérve egy magasabb szellemi szintet. Első körben bemutatom nektek a hét csakrát, megnevezéséit, kulcsfogalmait, melyek segíthetnek minket a megértésükben. Az elkövetkező számokban bővebben írok majd eme energia-központokról, így ismertetve veletek ezt a rendszert, aminek ha ismereteit beépítjük a hétköznapokba, jóban és jobban lehetünk környezetünkkel és önmagunkkal. Ha pedig valóban minden cselekedetem és megnyilvánulásom energia, amely a körülöttünk lévő gyönyörű Mindenségből táplálkozik, akkor rá kell döbbenünk, hogy azt védenünk és ápolnunk kell! A hét csakra, lentről felfele: KULCSSZAVAK
• • • • • • • • • • • • • • • • • •
Túlélés Ösztön Föld Fejlődés Természet Bizalmasság Nemi kapcsolat Kapcsolatok Megosztás Tudattalan
GYÖKÉR
SVADISTHANA KERESZTCSONTI VAGY NEMI
MANIPURA
NAPFONATI CSAKRA
IV.
ANAHATA
SZÍV
Kreativitás Kommunikáció Önkifejezés Hangok Vibráció
V.
VISSUDHI
TOROK
Intuíció Körültekintés Látomás Felsőbbrendűség
VI.
AJNA
HARMADIKSZEM
Felvilágosultság Beteljesülés Összeszedettség Misztika
VII.
SAHASRARA
KORONA
Együttérzés Feltétel szeretet Végtelenség
11
II.
MULADHARA
III.
Önállóság Szabad akarat Tervek Végzet Akaraterő Prána
• • • • • • • • • • • • • •
CSAKRA
SZANSZKRIT I.
nélküli
VALLÁSTUDOMÁNY ÉS FILOZÓFIA Az etióp kereszténység
Az etióp egyház a Földközi-tenger keleti medencéjének azon orthodox egyházai közé tartozik, amelyek nem ismerték el a Khalkedóni zsinat határozatait, hanem a már korábban igaznak vallott nézeteket követték. A legutóbbi időkig az egyiptomi kopt egyház részét képezte, egyedül az alexandriai pátriárka jogkörébe tartozott az abunának, az etióp egyház legfőbb vezetőjének kinevezése. Ez a szokás egészen Frumentius-ig vezethető vissza, aki szír keresztény volt, és a legelső etiópiai hittérítőnek számított, akit alexandriai Szent Atanáz az ország első püspökévé (abuna) szentelt fel. Az alexandriai pátriárkák által felavatott püspökök nemcsak az amhara köznyelvet, de még a ge’ez egyházi nyelvet sem ismerték, tehát egyáltalán nem tudtak ’etiópul’, és csupán 1959-ben került Basileios abuna személyében etióp származású főpap a püspöki méltóságba. Az etiópok egyházjogi önállósága tehát csak ekkor következett be, amikor is az abuna megkapta a püspökök és az érsekek kinevezésének jogát. Az egyház hierarchiája az általános szokásokkal összhangban épült ki: diakónusok, presbiterek, püspökségek, amely struktúra nagy szerepet játszott abban, hogy az egyház a számos külső fenyegetettség ellenére képes volt megőrizni az egységét. A papok csoportja számos templomban és kolostorban hierarchizált, akiket az aleka, egy legfelsőbb pap vezet. A diakónusok, akik nélkül a gazdag liturgiájú etióp egyház istentisztelete elképzelhetetlen volna, a hierarchia alját képezik. Egy mindennapi liturgiához a celebráló papnak viszont három diakónusra van szüksége. A templomi alkalmazottak és a klérus, mindenek előtt a szerzetesek és az apácák nagy tekintélyt vívtak ki a társadalmon belül. A szerzetesek közösségben, sokszor csak nehezen megközelíthető kolostorokban élnek, de a nagyobb templomi ünnepségeken igen jelentős számban mutatkoznak a hívőkkel elvegyülve. A kereszténység legkorábbi éveitől kezdve elterjedtek a kolostorok Etiópiában. Az ország új hitre térése nagymértékben a különösen olyan karizmatikus szerzetesek és apátok tevékenységének köszönhető, mint Takla Hájmánót vagy Aragavi abuna. Az apácák száma elég csekély, ők a templom negyedek körül található kis kunyhókban élnek, és gyakran Biblia olvasással, koldulással ás alamizsnagyűjtéssel tengetik napjaikat. Új templom alapítása sokszor egy-egy sikeres hadjárat, vagy az etióp uralkodó kedvező tárgyalásai hatására történt. A nemesek esernyők, ruhák, ikonok és keresztek adományozásával járultak hozzá egy új templom építéséhez. Gyakran ezekre a tárgyakra felírták az adományozó nevét és az adakozás idejét, amely értékes támpontként szolgálhat a kutatásokhoz. A nemesek, a királyok és a császár sokszor az egyházra hagyták vagyonukat örökség gyanánt, hogy így biztosítsák a hadjáratokban a szerencséjüket, vagy majd ha meghalnak, ezért hálából tartsanak halotti misét a lelki üdvük érdekében. Ennek hatására több templomban óriási kincsek halmozódtak fel. Nem csak drága tárgyakat, művészi alkotásokat, körmeneti kereszteket és sok mást is adományoztak az előkelők, hanem pompásan díszített ruhák is jutottak így az egyház tulajdonába. Ezeket a papok vallási körmenetek alkalmával viselték. A templomok szerkezete, külsőre kerek formájú, kúp alakú tetővel, amit kereszt díszít, melynek csúcsain hét üres megkoronázott strucctojás van feltűzve. A templom gazdagságától és az adományozók bőkezűségétől függ, hogy keresztje fémből vagy fából készült-e. Fal zárja el a szent templomkörzetet a külvilágtól. Gazdasági épületek, a papok lakóházai és temetkezési helyek vannak ezen falon belül, melynek kerek udvarán a központi templomépület körül jellemzőek a szükséges melléképületek is. Egy ilyen körbefalazott templomterület legtöbbször nyugatról járható be, egyszerű kapunyílásokon vagy szebben épített kapukon is be lehet lépni. A kapu közelében állnak a harangházikók, melyekben az istentiszteletek alatt használt harangok függnek. Mély, kőből készült keresztelőmedencék is találhatóak a kapu közelében, ha a templomkörzetben egy külön keresztelőkápolna található.
Azok az épületek, amelyek a templom kincsét rejtik, a templom északkeleti oldalán találhatóak. Három ’kötelező’ terem van minden etióp templomban: az előcsarnok (qene mahlet), a belső templomtér (kidest) és a szentély (mekdes). Az etióp templomépítészet az ótestamentumi templomok felépítését követi, és a rítus más elemei is a régi zsidó hagyományból merítenek. A kerek templomokban ez a három terem koncentrikus körök módjára van elrendezve. Az előtér az a hely, ahol a napi imákat és istentiszteleteket tartják. Ide minden hívő beléphet, és három részre van felosztva a nők, férfiak és debterák (templomi zenészek és írástudók) számára. A férfiak az előcsarnokba mindhárom ajtón (nyugati, északi, déli) beléphetnek, miközben a nők általában a déli bejáratot használják. Egy kerek templom belső tere mind a négy égtáj irányában nyitott, ahová szabály szerint csak ünnepnapokon léphetnek be a hívők, akik a papoktól az áldozatot itt fogadják el. A legszentebb terem a belső templomtérben helyezkedik, a belépés azonban csak a papok és a diakónusok számára engedélyezett. Itt van az istentisztelet ideje alatt a tabot (frigyláda), egy fából vagy kőből készült oltáron, és drága táblaképek és ikonok láthatóak mellette. A kerek templomok mindig szabály szerint kívül fehérre vannak meszelve, a belső falak pedig bibliai témájú falfestményekkel díszítettek. Ha nem fából készültek a gerendák, a tető tarka szövetcsíkokkal ékesített takarókkal ékesített. A padlóra pedig fonott fűgyékényt terítenek. Nem lehet egy etióp templomot a tabot-ja nélkül elképzelni, amely egy különleges asztalon (oltáron) a szentélyben található. A hagyomány szerint az első tabot-ot Menelik (Salamon király és Sába királynő egyik fia) a jeruzsálemi templomból szállíttatta Axumba. Azt mesélik, hogy Salamon megengedte fiának, hogy egy Mihály tabot-ot Jeruzsálemből magával vigyen, de Menelik ehelyett az eredetit, tehát Mózes frigyládáját hozta magával. Amikor a lopás ténye kiderült, Salamonnak döntenie kellett, hogy a tolvajt elfogassa, és a frigyládát visszavigye-e Jeruzsálembe, de csak abban az esetben, ha Menelik még nem lépett át egy meghatározott határfolyót. Ellenkező esetben a tabot Etiópiába vándorlása Isten akarata volt, és ennelfogva nem fordítható vissza. Ettől kezdve az etióp hagyományok szerint Mózes ősi frigyládáját az axumi Sion-temploban őrzik. Egy tabot tartalmazza Mózes tíz törvényét, és Krisztus új „törvényeit”, úgyanúgy, mint ahogy azok a Mátéevangéliumban le vannak írva. (pl. „Amit a legkisebb testvéremmel tettétek, velem tettétek.” Máté 25.) Ha egy tabot nem egy arkangyalnak, a szentháromságnak, Krisztusnak vagy Máriának van ajánlva, akkor egy szentnek, és ez adja a templom nevét is. Nagyobb templomok vagy kolostorok több tabot-ot is magukénak mondhatnak. Csak a fontosabb ünnepnapokon szokták a frigyládát a templom legszentebb terméből kivinni és körbehordozni. Ezek közül az egyik Epiphanias napja, az etióp Timqat-ünnepség, amely Jézus megkeresztelésének állít emléket. Ilyenkor a tabot egy teljes éjszakát a templomon kívül tölt. Az istentisztelet az európaival összehasonlítva nagyon hosszú, több óra hosszat tart, de egyben sokkal változatosabb is. A hívők a templom kertjében gyülekeznek. A reggeli istentisztelet után kinyitják az ajtókat egészen az esti miséig. Gyakran láthatjuk, ahogy a hívők nagy fehér kendőkkel (shamma) eltakarják a homlokukat vagy a templomfalnak támaszkodnak, és így imádkoznak. A mi fülünk számára szokatlan templomi ének is nagyon fontos a liturgiában. Az evangéliumot művészien egyházi, ge’ez nyelven adják elő. Az ezzel járó tánc, az aquaquam is része lehet az istentiszteletnek. A böjtöt az etióp keresztények nagyon komolyan betartják. Ez a napi egyszeri étkezéstől, a teljes koplalásig terjedhet. Csak a legfiatalabbak mentesülnek a böjt alól.. Egy év leforgása alatt hét fajta böjt van: az 55 napos nagyböjt, az apostolok böjtje, 17 napos böjt a szent szűz ünnepe előtt, 44 napos böjt karácsony előtt, 40 napos böjt a szent kuskam ünnep előtt, Ninive felszabadulásának három napja, és a két szokásos böjtnap minden héten szerdánként és péntekenként. Tokai Attila
12
KIÁLLÍTÁS BESZÁMOLÓ Az igazi da Vinci Felkértek, hogy írjak valamit a BuddhaPestbe. Nem vagyok jártas a keleti filozófiában és más orientalisztikai és ezoterikus tudományokban sem, de szeretek utazni és múzeumba járni. Még sohasem voltam Debrecenben – különben is, a hegyek jobban vonzanak. Már többször eszembe jutott, hogy meg kellene nézni a Nagytemplomot és a Déri Múzeumot, de egészen mostanáig nem tudtam rászánni magam. A nyáron értesültem arról, hogy a modern és kortárs művészeti központban, a Modemben, da Vinci kiállítás látható. Mivel egy ilyen nagyszabású kiállítás nagyon ritka, és nem minden országnak adatik meg ez a lehetőség, elhatároztam, hogy megnézem. Oldalakat írhatnék Leonardo életéről, műveiről, terveiről, de maga a kiállítás is olyan sokoldalú, mint maga a művész. A bemutatott tanulmányok és rajzok több téma köré csoportosulnak, például a természet és az emberi test arányai, a formák egyensúlya, a mozgás, vagy a festészet. Csak két művét szeretném kiemelni, amelyek eredetiben nem is láthatók sehol. A hét méteres ló szobrát Francesco Sforzának szánta, de a franciák elleni háború, majd Milánó eleste meghiúsította a tervet. A
hetven tonna bronzot ágyúk és más tűzfegyverek öntésére használták fel – csak most, ötszáz év elteltével valósult meg Leonardo terve, s állították fel a Baltazár Dezső téren. A monumentális mű elkészítésére külön öntőműhelyt tervezett a mester, amit szintén meg lehet tekinteni a Modemben. A másik „láthatatlan” remekműve az anghiarai csatáról készült falfestmény a firenzei Palazzo Vecchioban, amelyet Vasari freskói takartak be. Vasari leírásai és a Raffaello által a képről készített rajz, valamint a mai technika segítségével sikerült a művet azonosítani. Erről és a lóról dokumentumfilmet is vetítenek a Modem harmadik emeletén. A földszinten lévő kiállításra érdemes legalább két órát szánni. A rengeteg rajz, modell és mozgókép, valamint a sok látogató alaposan kifárasztja az embert. A múzeum után jólesik egy kis séta a városban; a vasútállomás kb. fél órára van. Aki meg szeretné ismerni „az igazi da Vinci”-t, november 16-ig még megteheti. Messala
HÍREK OLCSÓ ÉTKEZÉS A FŐISKOLA KÖZELÉBEN – Az Ecseri úti metrómegállónál, szemben a nagy áruházzal található a Postás Hotel, amelynek étterme, a Postás Étterem olcsón kínál mindenki számára étkezési lehetőséget (a menü ára kb. 420 Ft, de van a la carte választék is.) Hangulatos környezet, gyors kiszolgálás! Nyitva: hétköznap 11.30tól 14.30-ig, a menü azonban 14 óra körül elfogy, úgyhogy siessetek! Az étterem bejáratával szemben pedig büfé üzemel, amely 9-15.30-ig tart nyitva.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI MUNKA (TDK)-A 2007/8-as tanévben ismét folytatódik a tavaly indult Tudományos Diákkör (TDK), amely kéthetente egy alkalommal tartja összejöveteleit. Egy témával alaposabban megismerkedhetsz, és ha kedved van, akár az országos fordulón (2009-ben) is megmérettetheted magad, de ez nem kötelező. Tehát érdeklődő diákokat várunk nem csak buddhista, hanem bármilyen más témakörben (társadalomtudomány, bölcsészettudomány, sporttudomány, művészettudomány, stb.) Keressétek Farkas Attila Mártont (FAM) vagy Mudra Évát!
Marczinka Csaba Előszó a halálhoz Csak ennyi volt létem: Zavaros előszó egy fekete könyvben, melyet gúnyosan méreget a Nagy Olvasó… Végül felsóhajt mérgesen: -Mily fárasztó előszó! Pedig rövidke, csendben elhaló töredék csupán, s végén már olvashatatlan a szó… Oly szürke az egész, oly álmosító!
13
AZ EGÉSZSÉG TÜKRE
A testünknek fontos, hogy komplett fehérjéket fogyasszunk, ezeket találjuk a húsban, a tojásban és a tejben. Nagyon fontos, hogy pótoljuk ezeket a fehérjéket, s bizonyos növények és olajos magvak kombinációjával ezt meg is tehetjük: teljes kiőrlésű gabonafélék + hüvelyesek teljes kiőrlésű gabonafélék + tej + olajos magvak hüvelyesek + olajos magvak zöldségek + diófélék + tojás zöldségek + gabonafélék + tej. Az olajos magvak különösen nagy energiatartalmúak. Nézzünk néhány példát, melyik mag mire jó még: Lenmag: serkenti az agyműködést, jótékonyan hat a gyomorsav termelésére, gyomorfekély gyógyulását segíti; kiváló a cukorbetegeknek, és a székrekedésben szenvedőknek is gyógyír lehet. Szezámmag: hétszer annyi kalciumot tartalmaz, mint a tej; a csontritkulás megelőzésében segít, nagyon jó B- és E-vitaminforrás. Napraforgómag: fontos a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, valamint a daganatos betegségekben szenvedőknek. Fogyasszuk mértékkel! Tökmag: természetes vértisztító és vízhajtó. Magas a cink-, magnézium- és káliumtartalma. A következő alkalommal a szilvát veszem górcső alá, valamint a sóról és a szőlőcukorról írok nektek.
Ebben a számban szeretnék néhány tanáccsal szolgálni azoknak, akik vegetáriánusok. S mivel itt az ősz, itt a gombaszezon ideje, ezért úgy gondoltam, mellékelek egy-két gombás receptet.
Meglepő, hogy a vegetáriánus étrendet reformtáplálkozási irányzatnak tekintik. Ez azt jelenti, hogy rohanó világunkban, ahol elég sok betegséggel kell szembenéznünk (az elhízással, érrendszeri és más betegségekkel) – talán éppen a felgyorsult életvitelnek köszönhetően –, táplálkozáskutatók felismerték az egészségesebb táplálkozás fontosságát. Értjük ez alatt a zsírszegény, gyümölcsökben és zöldségekben gazdagabb étkezést; és kerüljük a fehér cukorral (nádcukor) készült ételeket. Ez a reformkonyha lényege. De lássuk csak a vegetáriánus táplálkozást! Sokan ellenzik, mondván egészségtelen és gyakran felléphetnek hiánybetegségek (például a B-12 vitamin, a vas, stb.). Utóbbi következménye lehet a vérszegénység, fiatal korban testi rendellenességek, kismamáknál pedig nem ajánlott. A körültekintően felállított vegetáriánus étrend azonban megelőzheti a fentebb említett „modern” betegségeket. A vegetarianizmusnak is több változatával találkozhatunk: szemivegetáriánus: tejtermékeket, tojást, halat és esetleg szárnyast is fogyasztó lakto-ovovegetáriánus: tejtermékeket és tojást is fogyasztó vegán táplálkozású: csak növényi eredetű ételeket fogyaszt. Most pedig jöjjenek a receptek: Gombás rizottó Hozzávalók: rizs, gomba, zöldségek (borsó, sárgarépa, kukorica, stb.), tojás (1 vagy 2 darab), reszelt sajt, olaj, fokhagyma és fűszerek Elkészítés: megfőzzük a rizst, a zöldségeket és a tojást. Közben olajon megpirítjuk a hagymát és hozzáadjuk az apóra vágott gombát. A gombát addig sütjük, míg szép aranyszínűre nem pirul, ezután levesszük a tűzről. Majd hozzáöntjük a megfőtt hozzávalókat, és jól elkeverjük. Az egészet belerakjuk jénai tálba és rászórjuk a reszelt sajtot. A sütőben ráolvasztjuk a sajtot. Gombás rakott krumpli Gombás szósz: hozzávalók: gomba, fokhagyma, 2 dl tejszín vagy tej, lágy sajt (pl.: márványsajt, kockasajt), olaj Elkészítés: a fokhagymát olajon megpirítjuk és hozzáadjuk a felszeletelt gombát. Aranybarnára pirítjuk, majd hozzáöntjük a tejet. Amikor forrni kezd, belerakjuk a sajtot, és addig főzzük, míg be nem sűrűsödik. Rakott krumpli: hozzávalók: burgonya, tejföl, zöldségek, esetleg reszelt sajt Elkészítés: a jénai tálat megvajazzuk és egy réteg zöldséget rakunk az aljára. Ezután egy réteg vékonyra szeletelt burgonya következik, majd a gombás szósz felét ráöntjük. Még egy réteg burgonya megkenve egy kis tejföllel. Végezetül az utolsó réteg burgonya és a gombás szósz másik fele. Megszórjuk reszelt sajttal és berakjuk a sütőbe. Tipp: a gombás szószt elkészíthetjük gomba nélkül, több sajttal is. Mindkét szószt tálalhatjuk főtt tésztához vagy akár melegszendvicskrémként is, miután kihűlt. Jó étvágyat kívánok és minden jót az iskolakezdéshez! Tina Szamszára Check Point (beszélgetések É.N.magammal) -Kérem az útlevelét. Neve? -Majtréja az eljövendő. -Foglalkozása? -Buddha. -Üzleti út? -Szabadság. -Meddig kíván maradni? -Három világkorszakon át. -Elvámolni való tudati problémák? -Nincs. -Üdvözöljük szamszárában. Kellemes időtöltést kívánunk.
14
ZÖLD ROVAT
„Ne Ölj” A ne ölj egy régi, 2500 éves buddhista belátásból fakadó elképzelés, amikor még fogalmuk sem volt a buddhistáknak, hogy milyen apró mikroszkopikus élőlények vannak a levegőben és a szervezetünkben, amiknek pusztítását milliárd számra végezzük nap mint nap. Ezt lehetetlen megakadályozni. A kereszténységben egyszerűen oldják meg a dolgot. Nem néznek oda. Elfordítják tekintetüket, mintha nem is lenne. Tették ezt az álltatokkal kapcsolatban is, s teszik ma is. De az, aki együtt érez a szenvedő lényekkel, nem fordíthatja el többé a figyelmét. Nem nézheti tétlenül a sokmillió gyilkosságot. Mind mikro, mind makrokozmológiai értelemben. Ez nem azt jelenti, hogy akadályozza meg ezt a folyamatot, de lássa be, hogy ennek a működése a saját életének alapja. Hogy az ölés az emberi élet alapprincípiuma. Csak egyetlen dolgot lehet ez ellen tenni. Nem ártani. Nem mérgezni és nem elősegíteni a környezet pusztítását. Nem kínozni az élőlényeket, nem kínozni a környezetet. Harmóniát kell teremteni a környezettel, a környezetünkkel. Nem látom az ölést problémának, ha az a természet felesleges részéből van kiszakítva, ha a teljes környezeti harmónia figyelembevételével van előkészítve, és nem feleslegesen van előidézve. Egy állat megölése némely természeti népeknél, de már az őskorban is szakrális jelentésű volt. A barlangrajzok is erről árulkodnak, bár vajmi kevés közöm van eme ősi kultúrához, de úgy gondolom a kutatók is csak találgatnak. Mindenesetre indián sámánok beszámolóiból olvashatunk példákat, hogyan adja egy őz a húsát az indián harcosnak, amikor az elejti az állatot. De Afrikában is kérik az adott állat szellemét, hogy ajándékozzon nekik egyet a fajtájából, hogy a törzs életben maradhasson. Ma a csirke, amit a boltban veszünk, soha nem láthatja a napvilágot. A libákat tömik, hogy nagyobbra nőjenek. A bálnákat pedig számomra nehezen fogyasztható módon ölik le a bálnavadászok. És még sorolhatnám. Egyes pszihológusok, a mai fogyasztói társadalomba beilleszkedett embert már nem tartják természeti lénynek. Mások elképzelhetetlennek tartják, hogy a természeti feleslegből el lehessen látni az emberiséget. Ezért kizsákmányoló életmódot folytat az emberiség. Kizsákmányolja környezetét, kínozza azt, és ez kihat mindenkire, aki hajlandó elfoglalni a helyét ebben a társadalmi struktúrában. Így aki a boltból vesz csirkét, úgy gondolhatja, megóvta lelkiismeretét, de fel sem merül benne, hogy támogatja az állatkínzást. Aki keleten gyártott márkás ruhát vesz, abban fel sem merül, hogy a gyermekrabszolgaságot támogatja. Valójában nem vagyunk tisztában cselekedeteink következményeivel, holott minden cselekedetünk egy oksági láncolat része, egy eseményből születik, és egy másik eseményt idéz elő. A karmánk, már ha van ilyen, úgy gondolom, hogy nem csak az adott cselekedeteink meghatározója, hanem a következmények és előfeltételek is egyben. Így az az ember, aki nem a következmények figyelembevételével cselekszik, hanem csak egy kialakult szituációban valamilyen előre beprogramozott etika szabályai szerint, az kínozza magát. Tudatlanul kínozza lelkét, mert fogalma sincs, hogy cselekedetei milyen következményekkel járnak. Így adott esetben nem látom problémának az ölést. Ha valaki megfelelő felkészültséggel rendelkezik, belátja és mindig a figyelme központjában tartja a természettel való összhangban élést, akkor annak a feleslegét, az ajándékait könnyű szívvel elfogadhatja, mert ő és mi is a természet részei vagyunk.
Valójában már az elgondolkodtató, hogy mi az az etika. Egy olyan írott vagy íratlan szabály, ami bizonyos rétegeket egy csoportba tömörít. Egy viselkedési kódex, ami meghatározza mindennapi cselekedeteinket, befolyásolja tudatunkat, hogy hogyan kell, vagy hogyan érdemes alakítani az életem, vagy más életét. Gondolok itt a gyermeknevelésre, nem feltétlen az irányításra, de azért tisztában kell lennünk vele, hogy az etika általam elgondolt szabályait megszegve jelenleg mások irányítják az életem, vagy legalábbis befolyásolják azt. De hogy mik is ezek a személyes belső szabályok, amikben a legtöbb ember megegyezik? Az általános és egyetemleges etika. Amit csak azok szegnek meg, vagyis inkább hagynak figyelmen kívül, akiknek nincsen lelkiismerete. Ez a „ne ölj”. Az egyik legfontosabb buddhista fogadalom. A pancsa síla része. A legtöbb ember, de még a buddhisták is úgy hiszik, hogy ezt a fogadalmat betartják. Sőt nem csak a buddhizmusban, de a világot átszövő kereszténységben is nagy jelentőséget kapott ez a parancsolat. Valahogy mégsem veszik figyelembe, hogy a ne ölj, az tényleg arra kell, hogy vonatkozzon, amit takar. Nem csak az emberre, de az álltokra is. A kereszténységben lelkiismeret-furdalás nélkül ölnek le állatokat, mert a keresztény etika szerint ezért nem kell lelkiismeret-furdalást érezni. Az ő etikai rendszerük szerint a ne ölj, az azt jelenti, hogy ne ölj embert. A buddhizmusban ez kiterjed az álltokra és akár a növényekre is. De hol a határ, ami meghatározza, hogy mit nem szabad megölni? Vagy mi is valójában az ölés? Az etika húzza meg itt a határokat, a vallás, a hit, és az adott kormányok által szabott szabályok. A humánusabb államokban nincsen például halálbüntetés, míg máshol, az USA egyes államaiban, de a KözelTávol-Keleten vagy akár Afrika egyes országaiban még a mai napig is alkalmazzák ezt a gyakorlatot a büntetés egy módjaként. Ennyire képlékeny egy egyszerű, belső szabály. „Ne ölj!” Mégis, mit ne öljek? Minden egyes pillanatban ölök. Teremtek és Pusztítok. Valahol a dzsainisták állnak ezek szerint a legközelebb, akik még az arcukat is elfedik, hogy a legkisebb élőlényeket se kelljen elpusztítaniuk. De valójában ez lenne a megoldás? Mi határozza meg, hogy hogyan cselekedjünk? A lelkiismeret? De honnan ered ez a lelkiismeret? Kiábrándító, de a lelkiismeret egy elültetett mag. Egy bidzsa az ájala vidzsnyánánkban. A háttértudatunkban. A lelkiismeretet belénk nevelték. A szüleink. Mikor még gyermekek voltunk. Szabályokat alkottak, és nem sok esélyt adtak arra, hogy valójában azt tényleg megtapasztaljuk, hogy eldöntsük, mi mit gondolunk és érzünk erről. A belátás képességétől megfosztva szavakban és olvasmányokban mélyítették el bennünk a keresztény hagyományt, még ha nem is tudatosan, de mivel ők is ezt és így tanulták, így nekünk is így adják át. Én úgy látom, hogy nem a szabályokat kellene átadni, hanem a belátás képességét. Emlékszem életem első komoly belátására a halállal kapcsolatban. Annak ellenére, hogy szüleim arra tanítottak, ne bántsam az állatokat, egy alkalommal megsóztam egy meztelen csigát. Azóta tudom, hogy a legrombolóbb a léleknek a kínzás. A csiga kínzásával megkínoztam lelkemet is, és beláttam, hogy minden ölés pusztítja a lelkem, ezáltal a lelkiismeretem is. Így láttam be, hogy az egyetemleges etikai szabályok közül nem a „ne ölj” a legfontosabb, hanem a ne árts. De ne csak az élőlényeknek, hanem az élettelenekkel kapcsolatban egyaránt. Mert minél többet ártunk, annál jobban kínozzuk magunkat, a lelkünket, annál inkább leszünk lelketlenek és tudatlanok, annál inkább a környezetünk befolyásoltságába kerülünk, annál inkább leszünk olyanok, mint a rabszolgák. Az elme rabszolgái.
É.N.
15
METAFIZIKA,
MÁSKÉPP
Rend és Káosz – I. Írta: Németh Beatrix Johanna („Uma”) Akárcsak eddig, ez alkalommal is egy metafizikai, vagy legalábbis a metafizika bő tárgykörét többé-kevésbé érintő témával fogunk foglalkozni, de elsődleges célunk nem egy mélyreható tárgyalás, hanem néhány kapcsolódó érdekesség, elgondolkodásra érdemes jelenség bemutatása. Választott témánk a „Rend” és a „Káosz”, két olyan fogalom, melyeket – kis, vagy netán nagy kezdőbetűvel – viszonylag gyakran használunk a hétköznapokban, jóllehet olyan „ideákról” van szó, amelyek tényleges jelentése korántsem egyértelmű, vagy – mondhatni – „problémamentes”. Az általános felfogás szerint a Rend és a Káosz egymás kizáró oppozíciói; ha az egyik megvan, a másik nincs, és nem is lehet, amíg csak az egyik fennáll. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy tiszta formájában egyikkel sem túl gyakran találkozunk: bizonyos fokú „rende(ze)tlenség” még a legtisztább szobában is van, és még a legzűrzavarosabb helyzetekben is működni látszik legalább néhány alapelv. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a Káosz a Rend hiánya-e (vagy fordítva), vagy esetleg a „valóságnak” nevezett tartomány eme két abszolút ideából mintegy „keverve” részesül. Ez utóbbi kijelentés ellentétben áll a Rend és Káosz egymást kizáró mivoltát állító felfogással, hacsak nem feltételezzük, hogy a világ egy véges edény, ami ha egyszer teljesen és tisztán megtelt az egyikkel, a másikból már egy cseppet sem enged magába. Ez a modell sajnos elég instabil, lévén feltételez valamiféle erőt, ami néha „leönt” egy keveset a Rendből vagy Káoszból, mint például az megtörtént – tudományos szempontból – az Ősrobbanás után.1 Az első esetben viszont arra kell jutnunk, hogy a Rend és a Káosz mégsem egymással ellentétes abszolút ideák, mivel az egyik nincs, mint „olyan”, csak mint a másik teljes hiánya. Ezen a vonalon továbbmenve kitűnik, hogy amennyiben megengedjük mondjuk a Rend teljes hiányát, úgy a Rendet sem mint a Rendet definiáljuk, hanem mint valami másnak a teljes meglétét. (Egy abszolút létezőnek nem képzelhető el olyan állapota, amikor / hogy nincs – természetesen ezt nem a megnyilvánulás, hanem az esszenciális létezés szempontjából értjük.) Nincs tehát Rend sem. A Rend és a Káosz fogalmak valamiféle mintázat vagy okság különböző mértékű jelenlétét írják le. Az okság, ok-okozatiság, kauzalitás fogalmát nem kell magyarázni. A „mintázat” sem jelent mást: ha az oksági lánc fennáll, az egymásra rákövetkező események követhetőek, és kapcsolati rendszerük nem más, mint egy mintázat. Egy matematikai függvény által kirajzolt kép is csak mintázat, a mintázat mögött álló ok pedig az, hogy az adott képlet – a matematika természetéből fakadóan – csakis egy módon értelmezhető. (Természetesen a függvény képének közvetlen oka maga a függvény képlete.) A mintázatok persze nem korlátozódnak a szó szerinti minták, képek világára. A ritmus például egy időbeli mintázat; az előbb említett képlet (nem a képe, hanem maga a képlet) egy logikai mintázat. És a képek, természetesen, térbeli mintázatok. Érezhető azonban, hogy ez a három kategória nem különül el élesen egymástól. Egy közúthálózat forgalmának például minden adott pillanatban van egy térbeli mintázata, de egy hosszabb időintervallumot tekintve már időbeli mintája is van. Ha pedig tágítjuk a perspektívát, tágul maga a mintázat is: csak néhány percet nézve például a közlekedési lámpák működési rendje lesz az egyik 1
Egyes tudósok szerint az Ősrobbanás pillanatában a világot alkotó anyag olyan sűrű állapotban létezett, hogy zéró volt a részecskék viselkedésének kiszámíthatatlansága (teljes Rend.) Ez azonban vagy azt jelenti, hogy a megfelelő tudás birtokában még mindig ugyanez (lenne) a helyzet (vö. determinizmus), vagy pedig azt, hogy mégis fennállt egy bizonyos „káosz faktor”, ami végül a robbanáshoz vezetett. A „mégis fennállt” elfogadása ez esetben azonban egyet jelentene a „soha semmi nem számítható ki teljesen biztosan”, tehát a Rend illúzió-mivoltának elfogadásával.
16 16
legmeghatározóbb oka a mintázat alakulásának, ámde órák tekintetében, a mintázat nagyobb, durva jellegzetességeit nézve már a napszakok fogják meghatározni, mennyien vannak az utcán, és nagyrészt merre haladnak. Illetőleg vannak látens, logikai mintázatok is: számolhatunk például azzal, hogy egy közúti baleset sajnálatos bekövetkezése esetén a lezárt útszakaszt más útvonalak beiktatásával kerülik majd ki. Olybá tűnik tehát, hogy amennyiben képesek vagyunk föléemelkedni egy adott értelmezési szintnek – amely szinten még „kaotikusnak” tűnt a helyzet, pl. hogy a mentő délután négykor miért egy látszólag hosszabb, de nem a belvároson átvezető utat választott –, azonnal kirajzolódik egy nagyobb léptékű mintázat. Ez önmagában nem nagy felismerés, de annál fontosabb kérdéseket vet föl. Van-e végső szintje a mintázatnak, vagy örökké van egy „nagyobb és nagyobb”? Van-e „abszolút” szint? Van-e olyan tartománya a világnak, amely nem fedhető le semmilyen mintázattal? A modern matematika egy rohamléptekben fejlődő ága, az úgynevezett „káoszelmélet” kimondottan ezzel a kérdéskörrel foglalkozik: dinamikus rendszerekkel. Az ő általuk leírt fraktálok olyan mintázatok, melyek bár bizonyos szinteken megjósolhatatlan viselkedést mutatnak, végső soron mégis önmagukba záródnak, térben és időben is örökké ismétlik a képletük által leírt alapvető rendszert. Talán nem is annyira meglepő módon a „természeti jelenségek” döntő hányada szintén fraktál-természetet mutat, az időjárástól kezdve a falevelek növekedéséig, az állatpopulációk változásáig. (A közúti forgalomról már nem is beszélve.) Az a látszólagos rendezetlenség, ami bizonyos szintről nézve a kaotikus jelleget kölcsönzi nekik, a már régebbi múltra visszatekintő entrópia fogalma. Az entrópia fogalma a klasszikus fizikában és kémiában a részecskék azon tulajdonságát jelöli (elsősorban gázokban), hogy „igyekeznek” egyenletesen kitölteni a rendelkezésükre álló teret – ehhez azonban „kaotikus” ütközéseken át vezet az útjuk, és a rendszer mikro-szinten soha nincs nyugalmi állapotban. És valóban: amíg van bármiféle ok, nyilván van okozat is; „ha meglöknek, meglökődöm.” És ez az okság épp a legnagyobb R betűvel írt Rend esetén a legkényszerítőbb; akárcsak a fraktálok, a rendszer soha nem áll le, és egyben úgy tűnik, soha nem is indult el, hanem örökkön-örökké mozgásban van. A kauzalitás teljes hiánya – a valódi Káosz – esetén ugyanez a helyzet: mivel semminek nincs oka, szó szerint bármi, bármikor megtörténhet – és meg is történik. „Szerencsére” azonban nem ez a jellemző világunkra; mi több, metafizikailag könnyen belátható, hogy a rendszer önmagába zártan működik, különben – egy végtelen előzménysávot tekintve – már „rég” megtörtént volna, hogy „véletlenül” megszűnik. Az ember helyzete tehát entrópikusnak mondható – megpróbálhat mindig a meg nem értett okok mögé látni, de soha nem érhet a láncolat végére – mert nincs olyan. Ez azonban csak a fele igazság. Magának a láncolatnak tényleg nincs vége, de aki feltárja a teljes mintázatot, az bármely tér- vagy időbeli pontját meg tudja határozni. Ez a „világ képlete” jelenség a legtöbb kultúrában megtalálható – hol világtörvénynek, hol Istennek nevezik. (A modern fizikusok egy része pedig abban hisz, hogyha képesek lennének leírni az Ősrobbanás körülményeit, minden fizikai törvényt végleg megértenének.) Aki tehát eljut erre a szintre, az megkeresheti a rendszer úgynevezett nullpontját, azt a pontot, ahol az entrópia zérus. A fizikában az abszolút nulla fok ez a „pont”; ott nincs többé entrópia – igaz, ez tudományosan nem érhető el soha. Ezt a kérdést azonban majd a következő alkalommal vizsgáljuk meg.
Az elme felesleg‐e?
„A vallás giccs” Giccs Bevallom őszintén félve nyúlok a témához, mert a giccs mint fogalom oly szubjektív és sokrétű, hogy külön magyarázatot érdemelne. ʺOly egyszerű mint egy pohár borʺ, mégis azt kell mondanom, hogy olyan kulturális szakadások választják el a föld népességét egymástól, hogy a giccs mint fogalom csupán ezekben a kulturális rétegekben külön‐külön figyelhető csak meg. Ugyanis azt lehet mondani, hogy pont ezek a kulturális rétegek teremtik meg a giccs fogalmát. Képzeljünk csak el egy zárt társadalmat, amiben a generációk az előző generációktól tanulják el a művészeteket, kultúrát, ipart, beszédet, írást, tehát a tudást. Így a tudásunk csak arra terjed ki, amit megtanultunk. Ez nagyon fontos, mert a giccs fogalma nem merül fel bennük, hiszen csak saját kultúrájuk és társadalmukat ismerik, amiben mindazon feleslegek és ízléstelenségek természetesek, amik más kultúrák képviselőinek szemet szúrnak. Így a giccsre, mint szóra és a hozzá tartozó fogalomra leírhatnám azt, amit az értelmező kéziszótár megfogalmaz, de igazándiból mindez csak a különböző kultúrák egymás művészetét kategorizáló kifejezések. Azért mégis kényszert érzek, hogy ezeket a kategóriákat ismertessem. Az idegen szavak szótára ezeket a kifejezéseket, kategóriákat szabta rá a giccs fogalmára: művészietlen, olcsó eszközökkel dolgozó, hatásvadászó, irodalmi vagy művészeti alkotás. Hozzáteszem a giccset csak saját szemszögemből tudom megvizsgálni, mivel én a saját kultúrámban, a saját tudatom kultúrájában élek és látom a világot olyannak amilyen. Giccsesen ʺtatháʺ. Így a giccsről meghatározott vélemény, vagyis bekategorizált közös, sokak által elfogadott egységes kultúrák és gondolatvilágokban megteremtett véleményt nem tudom elfogadni, sőt, hogy stílusos maradjak, egyenesen giccsesnek tartom. A giccs számomra a felesleg. Írhattam volna a tathá helyett egy érthető fogalmat, de a saját tudásomat akartam felértékeltetni általa. Mondhatnám rá hogy, hatásvadászkodtam ezzel a rövidke mondattal, de nem. Egyszerűen csak felesleget közöltem. Hiszen a tathá fogalmát az előző mondatomban már röviden kifejtettem, így semmi értelme nem volt, hogy ezt a kifejezést még utána biggyesszem. Ha tudományosan szerettem volna kifejteni e fogalmi kört, nyilván létjogosultsága lett volna ott, de ez nem a tathá tudományos leírása, így feleslegessé vált. Itt válik nyílvánvalóvá, hogy nem csak a kulturális és társadalmi különbségek, de a stílus és azok stílus béli különbségei alkotnak giccset. Legjobb példa erre Csók István giccsfestő, aki művészetén belül nem giccses. Önmagán keresztül múlja felül a giccset. Giccsesen ő a tökélyharcos. Összefoglalva a giccs egy olyan felesleg, ami csak más stílusok közös megegyezésén alapulhat meg. Önmagában nem létezik. Csak egy tudatfolyamat. Egy közös tudat mindazoknak, akik elhiszik, vagy úgy gondolják, hogy magukban művészi értékekkel rendelkeznek, holott minden művészi értékük csak a tanult fogalmi világukban érvényesül. Így ezek a közös megegyezésen alapuló értékrendek alakítanak ki csoportokat, kategorizálnak be művészeteket és társadalmakat, alkotnak fogalmakat és fogalmi képeket. Pradzsnyá páramitá Itt elérkeztem ahhoz, hogy a fogalom, mint a tudatban leképezett, kifejlesztett és továbbgondolt folyamat, mint ahogy azt már korábban írtam. Így megkérdőjelezem a ʺművészietlenʺ fogalmat a giccs leírása alatt, mert a ʺművészetʺ mint fogalom is csak egyénileg leképezhető,
mégis közösségi érdekeket figyelembe véve, egységes tudatba csoportosuló fogalom. Így viszont kérdésessé vált, hogy mi a művészet? Alapvetően a művészet: alkotó szándék nélkül jött, jöhetett létre. Kulturális háttere a gyakorlatban keresendő. A gyakorlat mesteri szintje a művészet. Művésznek nevezzük mindazokat, akik egy adott gyakorlatban, például: festés, írás, harc stb… mesterit tud alkotni. Tehát a giccs az a művészeti folyamat, amit gyakorlatlansággal hoznak létre. Némi asszociációs készség és máris megkapjuk az ʺolcsó eszközökʺ kifejezést a szótárból, de nem. Mert ez azt jelentené, hogy nem művészeti alkotás. Holott ez csak attól függ, hogy a művésznek mi volt a szándéka. Ugyanis véleményem szerint a szándék nélküli alkotás teremti meg a művészet letisztult formáját, így az a művész, aki mások megfogalmazása szerint giccset tud alkotni, méghozzá művészi szinten, az felülmúlja még a művészeteket is, hiszen nem gyakorlatlanság révén hozta létre művészetének tárgyát, hanem éppen az alkotási szándék nélkül. Így azt kell mondjam, a giccset alkotó folyamat nem lát magára, mert nem ismeri fel giccsességét, azt, hogy direkt alkot. A giccs a direkt alkotás művészete.
Csók István ‐ Sokác temető Zen Igazándiból a direkt itt nem a közvetlen alkotást jelenti, hanem az akarva alkotást. De lehet‐e akaratlanul alkotni, vagy ahogy azt mondják üres tudattal, a nem tudás, nem akarás által. Kinyitni az ujjam nem tudom akarat nélkül, hogyan is tudnék bármit is alkotni így. Az akarat pedig minden esetben az önkifejezés, átadás, megnyilvánulás, önmutogatás vágya. Itt szintén könnyedén tudok asszociálni a ʺhatásvadászʺ szótári kifejezésére. A zen azt mondja: ʺszavak nélküli átadásʺ. Mégis hatalmas hangsúlyt fektet önön megcáfolására. És ezt a cáfolatot a zen, a zen írások által, cáfolja meg. Buddha is azt mondja: ʺne hidd el amit mondokʺ. Vagy Jézus: ʺlegyetek önmagatok templomaiʺ. De mi a zen? Most jutottam el a megmagyarázhatatlanig. Miden egyes szó, mozdulat, tett, cselekedet, amivel magyarázzuk a zen‐t, akaratból születik. Egyszóval giccses. Felesleges. Nem a lényeg, nem a letisztult forma magában. Nem a tathá. Hanem akaratból születő írás, vagy magyarázat.
17
Szív szúrta ʺNem támaszkodni az írásokraʺ, írja le nagyvonalúan a Zen a négy alapelvében. Az írás mint művészeti forma talán a legkézenfekvőbb stílus irányzat, ami megmutatja illetve széles kontrasztot húz a giccs és a nem giccs között. Az idegen nyelvű szótár is az irodalmat külön kiemeli. De miért pont ezt? Ehhez meg kell vizsgálni a magját, a szót. Irodalom: ÍR‐ODA‐LOM, IRODA‐LOM, ÍRÓ‐DALOM. Minden esetben benne van az írni, tehát valamilyen cselekedetet végrehajtó ige. Illetve az első két részben a felesleg gyártására utaló Lom, hulladék kifejezés. Maga az irodalom szóösszetétel utal a rengeteg olyan feleslegre, ami művészetileg nem tartozik az irodalmi stílusba, de mégis mivel le van írva, ide kell hogy soroljuk. Minden leírt dolog irodalom. Így az egyiptomi sírfeliratok ugyanúgy, mint a gazdasági feljegyzések vagy akár a Szív szútra. Itt kitérnék egy momentumra. Különösen a Szív szútrára vonatkozik az irodalom kifejezés élesen meghúzódó értelme. Mint ahogyan ide tartozik az ʺÍRÓ‐DALʺ mint ének recitációnak is behelyettesíthető fogalma. Már csak értelmet kell adni a Szív szútrának. A Szív szútra a Zen legfőbb szútrája. A pradzsnyá páramitá szútrairodalomba sorolják, azaz kategorizálják be. Az egyik legrövidebb mahájána szútra. Ezek a külsőségek azok, amiket meghatároztak és egyezményesen elfogadtak róla különböző emberek, vagy csoportok. De ami belül van azt már mindenki eltérően értelmezi, ezért az én értelmezésem nyílván mereven el fog térni mások véleményétől. Pont ezért oly szép a szépirodalom, többek közt a versek, mert mindenkinek mást nyújt. Értelmezésüket befolyásolja az egyénnek az adott pillanatban lévő lelki állapota, érdeklődési köre, olvasottsága, vagy maga az írott nyelv. De hová is tartoznak mindezek a fogalmak? Honnan jöttek létre, fejlődtek ki és kaptak fejlett fogalmi rendszereket. Mindez a tudat. A tudatom, tudomásom által tudok írni, mert megtanultam. Korlátaim között, mert csak Magyarul tudok ʺschrieb‐olni, vagy write‐olniʺ. Így minden szó amit leírok most, egy képességet tükröz a lapra, méghozzá a gondolkodás képességét. ʺNincs tudati folyamatʺ A tudat teremti meg a környezeti világot, lát a dolgokba olyanságot. A tudat tölti meg tartamokkal, érzésekkel, ízekkel, szagokkal.
Mindezt az érzékszerveink által, mint valami adó‐vevő folyamat. Vesszük az adást, a tudattal fölfogjuk, majd tároljuk, rendezzük és, hogy ne felejtsük el, hogy kinyilvánítsuk a tudatunk tartalmát, leírjuk. Konkrétan ebben az esetben is. A szútra egy tudati folyamat által jött hát létre. És pont ezt magyarázza, hogy mindezek a dolgok úgymond illúziók, mert a tudatban teremtődnek meg, abban a tudatban, amiben mindent, amit éppen tudunk, azt tanultuk, amit pedig észlelni tudunk azt az érzékszerveinkkel és tudásunkkal töltünk meg, úgymond tudattartamokkal ruházunk fel. A Szív szútra a valóságot kívánja lerombolni. Lényegében úgy, hogy nem tudás által, hiszen a buddhaság nem egy tudati állapot, így ezeket a tudati folyamatokat nem egy másik tudati állapottal való felcseréléssel lehet megszüntetni, hanem a gyökérnél elvágva, úgymond a gondolkodás elvágásával valósíthatja meg. Ezt nevezik egyesek üres tudatnak, vagy a tudat kiüresítésének. A szútra pedig ennek a gyakorlati megvalósítására mutat rá. Tehát nem csak akkor lenne giccses a Szív szútra, ha rózsaszínnek írva kis piros szívecskékkel a lap szélén tálalnám, hanem a tartalma miatt, maga az írás, a leírás teszi giccsessé. Epilógus Az összes vallás, beleértve a buddhizmust is, hazugság. És mindegyik közül a legpofátlanabbul hazudik a Zen. Minden, amit mondok, hazugság. Minden szavam. Miden, ami le van írva, egy tudati folyamat leképzése. Minden, amit látok a világból az‐az É.N.‐ ség kivetülése. Buddha arra jött rá, annyi szenvedés, tanulás és tudás‐halmozás után, hogy ʺnem tudʺ megvilágosodni. ʺNem tudásʺ által lehet csak megvilágosodni. Mert nincs olyan, hogy megvilágosodás, mert ez is csak a tudat egy terméke, amit szavakban és írásokban fejezünk ki, és fogalmi rendszereket építünk köré. ʺMondjon valaki egy igaz szótʺ, vagy mozduljon meg akarat nélkül. Mert minden írás, minden kimondott szó: Az elme feleslege. É.N.
Mi lett volna Ha? - "Columbus tudja" (sajtóközlemény 1973-ból) "A Columbiai Egyesült Államok mereven elutasítja az Amerikai drogcsempészetet, ezért az Amerikai állam megsegítésére speciális delta force osztagokat küldünk a térségbe, hogy visszaszorítsuk a drogkartellek tevékenységeit." Richard Nixon az USC elnöke sohasemegnemtörténtezsemÉ.N.
HÓGU AKCIÓKUTATÁS
Viszonylag egyszerű alkalmi munka a HóGu (Hógolyó Gurító) akció, amelynek lényege annyi, hogy kiválasztasz egy iskolát, ahol 20 órát tetszőleges időbeosztással eltöltesz. Azt nézheted meg, amit csak akarsz, erről egy beszámolót kell csupán készíteni maximum 4 oldal terjedelemben. Díjazás: 30.000 Ft. Bővebben: Kováts Judit 70/6118509
18 18
KÖLTÉSZET ÉS GONDOLAT
Ikkjú Szódzsun - ÖT VERS Faludy György fordításai Rjókan Taigu (1758-1831)
1 Tíz évig bordélyokba jártam, hogy szenvedélyemet kiéljem. Most testemet mély szakadékba száműztem e vad hegyvidéken. Hány mérföldre van a sok jó ágy, hol annyi lánnyal rugdalództam! Fenyők. Fülembe jéghideg szél sipít, mint kint a tar bozótban.
Japán versek A csuhás Rjókán el fog tűnni majd Mint a reggeli harmat De a szíve megmarad Az út mentén ibolyát szedtem A fatálkámról megfeledkeztem Szegény kis fatálkám
2 A Tant e gőgös csuhások őriznék? Ők tartanák be, mit Buddha elrendelt, meg fiúik, az elegáns, nagyképű ministránsok a pazar fenekekkel? Háromezer versem van. Poharamban iszapos bor. Ennél több nékem nem kell. Mit szóljak? Fütyülök a Zen-papokra, kik tudnak mit kezdeni a Zennel.
Fatálamról megint megfeledkeztem Remélem nem talál meg senki sem Egyetlen kis fatálkám Fatálamban gyermekláncfű És ibolya Buddha három világát mutatja
3 Sárga köpenybe öltöztem, a Törvényt kontempláltam és szutrákat lapoztam. A Mester ordított. Botjával hányszor verte deszkazsámolyomat laposra! Ma már látom, hogy mégsem a Zen papja voltam, csupán a mocskos szenvedélyé. Az hajtott, hogy lányokkal üzekedjem, fiúkkal nem kevésbé.
Fűpárnára hajtom a fejem Álmodom ezt az álomvilágot megint Magányos, szertelen álom
4 Vak Mori hallgat, én éneklek éjente, s mézes szavakat súgunk egymásnak, két parázna házinyúl a dunyha alatt. Majd ő: – "Veled, míg az Új Buddha megjön egy reggel, madárszóra." Míg én: – "A Régi Buddha nálunk lakik itt ezer tavasz óta"
alacson félfa a fejem-be-vert érzés:= hirtelen harag
5 Sárgult a lomb, később lehullt a fáról, aztán ismét új tavasz érkezett, bimbók fakadtak, s mi elismételtük a sok-sok esküt és ígéretet. Hogyan köszönjem, Mori, amit értem tettél az évek igája alatt? Vadállatnak szülessek mindig újjá, ha elfelejtem tartozásom.
19 19
É.N.
– Érted azt, hogy igazából nem is létezel? – kérdezi a mester a tanítványát. – Kinek is mondod ezt? – kérdez vissza a tanítvány. Vallási megállapítás: Én már előző életemben sem hittem a reinkarnációban! – Hány madhjamika tudós kell egy izzókörte becsavarásához? Négy: – Egy, aki becsavarja. – Egy, aki nem csavarja be. – Egy, aki be is csavarja és nem is csavarja be. – Egy, aki nem csavarja be és sem nem csavarja be. Egy pilóta három embert szállít magángépen: a tibeti lámát, Bill Gates-t (a világ legokosabb emberét) és egy hippy-t. Egyszer csak a pilóta tudatja a három utassal: – Rossz hírem van. A repülő hamarosan lezuhan. Most azonnal ki kell ugranunk. Sajnos csak három ejtőernyőnk van, és mivel én vagyok a pilóta, nem látok okot arra, hogy én haljak meg, tehát egyet elveszek belőlük. Sok szerencsét!- kiáltja, és kiugrik. Bill Gates ezt mondja: – Én vagyok a világ legokosabb embere, érték a civilizáció számára, és elveszek egy ejtőernyőt, hogy megmeneküljek. – És ezzel ő is kiugrik a gépből. A láma ekkor így szól a hippy-hez: – Hosszú és értékes életet éltem, és nincs már rá szükségem, hogy tovább éljek. Ezért nyugodtan vidd az utolsó ejtőernyőt. – Lazíts, ember! – válaszol a hippy, miközben feladja az ejtőernyőt a láma hátára. – A világ legokosabb embere az én turistahátizsákomat vette fel! Egy fiatal fiú beáll buddhista szerzetesnek, ahol némaságot kell fogadnia. Az a szabály, hogy minden tíz évben mondhat két-két szót. 10 év elteltével behívatja kolostor vezetője. – Kemény ágy – mondja a szerzetes. Eltelik 10 év, megint behívatják két szóra: – Rossz étel – mondja ekkor. A 30. év eltelte után ismét behívatják, hogy mondjon két szót. Ekkor váratlanul ezt mondja: – Ezennel felmondok. – Jobb is, ha elmész – mordul rá a főnök. – Amióta itt vagy, nem csinálsz mást, mint panaszkodsz!
E HAVI KEDVENCÜNK KERESZTESI TAMÁS alias Mama Kedvence (MK), akit még hét éve az anyukája is felkísért a zánkai ELTE-BTK gólyatáborba, hogy megágyazzon neki, és figyelmeztesse, hogy csak szóljon, ha a „nagyfiúk” bántanák. A történelem szak legnagyobb lógósa, aki mindig a tanárok jóindulatára apellált, amiért is az egyik mindenkivel barátságos oktatónk, Barta Zsolt sem kedvelte (és most sem kedveli) igazán. Kedvenc időtöltése, hogy a chaten hódítgatja meg a „cuki kislányok” szívét. Sorban állni viszont nem szeret, ezért privilégiuma, hogy ilyen helyzeteben automatikusan elfoglalja az első helyet. Nagy utazó, bejárta egész Európát, sőt Indonézián és Dél-Afrikán kívül az USA-ba is eljutott, a Colosseum nevét mégsem tudta egy levelében leírni. Lehetne akár újságíró is egy bulvárlapnál, annyi naprakész információval rendelkezik mindenkiről. A képen éppen egyik kedvenc időtöltésének, a Fanta ivásának hódol, arcán a reá mindig is jellemző csábos mosolyával.
20 20
