Megjelen minden vasárnap.
Egész évre 20 kor.
Egyes szám 40 fillér.
TM|> Budapest, 1914. október hó 18. <§Mr— Krónika. Lengyelország. — okt. 16. L e n g y e l o r s z á g e g y k o r i szines f ö l d j é n c s ü n g m o s t v a l a m e n n y i ü n k szeme, i n n é t v á r j u k h e t e k ó t a az ó l o m s z á r n y u h i r e k e t , i t t k o p o g , a V i s z t u l a és a
Dnjeper közt,
v a l a m e n n y i ü n k szive. Teli v a n t a r k a eseményekkel
a
Piastok,
b i e s z k i k széles
Jagellók,
h a t á r a , de m a g a
Szoaz
ősi
lengyelség, a p o l á n o k n a g y u t ó d a i , egy-két osztrák-lengyel l é g i ó t ó l e l t e k i n t v e , desek, és v a l l j u k be, a h o l radalmakat
csön-
zivataros
vártunk, ahonnét
tovszkik, vagy legalább a
a
for-
Ponia-
Dembinszkiek
érkezését lest ü k : Orosz-Lengyelország a k é s ő őszi k ö d b e
burkolózik
és
hallgat.
U g y l á t s z i k , az 1863-ik é v , az u t o l s ó forr a d a l o m éve, a lengyel m o z g a l m a k fiumát
epitá-
jelenti.
C s o d á l a t o s egy o r s z á g v o l t . E g y m á sodik Garrick, aki nyerő
orgánum
és száz élet
érdekes szerepet
színpadán ;
meghalt, padon
fölékesítve egy
de
meg
minden előnyével, az
játszott
aktor
másnap
már
á l l t , lelkesedett,
minden újra
a
száz el
az este
szín-
b e s z é l t , cseleke-
d e t t , t i r á d á z o t t , s végül újra a Cavarodossi e l e g á n c z i á j á v a l r o g y o t t össze a s o r t ü z b e n . Nos, abban,
— n a g y színész v o l t , m e r t h i t t
amit
megjelenése
nekünk is
eljátszott.
lebilincselő;
csupa
Már
a
ked-
ves e m b e r i v o n á s b ó l a r a j z a : k ö n n y e l m ű , gyorsan hevülő
és g y o r s a n
csüggedő,
a
h a n g j á b a szerelmes, t ü z e s s z e m ű , az életet kevésre b e c s ü l ő ,
—
a l o v a g i k o r n a k egy
i t t felejtett p é l d á n y a . A fehér a s z t a l n á l ép-
Ullmann
Ferencz.
p e n o l y a n SZÍVÓS, m i n t a c s a t a m e z ő n , egy szép 5 zólamért épp ugy meg t ud halni, mint
Máté
Olga
felvétele.
I
626' egy fehér női keztyüért, a bókjai éppen olyan finomak, mint a dömöczkölt pengéje. És, ah, mily szentimentális, a lengyel himnusz mindenütt a világon, mint egy kótafejes szemrehányás vonul el, és az ember felsóhajt : »Kár volt ezt a nemzetet veszni hagyni, kár, hogy a legszebben sütő nap végül mégis alábukik ; kár, hogy Országos Színész Nyugdijegylet van a világon !« Ilyen volt a lengyel a köztudatban 1863-ig, ilyen volt talán az alakja a valóságban is, és ilyen a történelme : tele pattogással, hősi mazurkákkal, szinekkel és fordulatokkal, de tele egyúttal az emberi végesség megnyilatkozásaival is. A lengyel történelem alapjában csupa előkelő ábrándozás, a világ, a szin túlbecsülése, minden nagyképű tételesség lenézése, a nonputaremek regénye. Nyugvópont, kritika, felelősség, korrektura nincs, a bor sohase forrja ki magát : azt a nyugodt, gyakran nyárspolgári menetet, amely a nagy germán népek előrehaladását jellemzi, mindenkor nélkülöztük Poloniában. A temperamentum vitte a szót, nem a belátás ; a rajongás fölébe kerekedett az államtudománynak, az egyéniség könnyű lovassága a tömeg súlyának és következetességének. Mindez mint olvasmány vagy színdarab igen érdekes és izgató, de mint história egy kicsit veszedelmes, amint hogy a katasztrófa pausáléit egy ország se fizette olyan pontosan, mint a bohém lengyel. A szüntelen próbálkozások szüntelen rázkódtatásokat jelentettek ; az egyén túlbecsülése a slachta oligarchizmusához vezetett, a folytonos jobbra át !-ok végül is letaposták a legzöldebb vetéseket. Ha végiglapozzuk a Miesko és a Boleszláv népének történetét, több szinteret és több szereplőt fogunk találni, mint Shakespeare királydrámáiban ; több cselekményt is. A kereszténység fel-' vételétől II. Henriken, nagy Kázméron, a Jagellókon, Báthoryakon, Valois-kon, Wasákon, sőt Romanovokon keresztül csupa pompás tableau sorakozik elénk ; ha Reinhardt Miksa úristen lenne, igy rendezné a történelmet. De mindez dekorativ hatású, a karzatnak tetsző dolog : az államiság okuláréja, a politika józan mérlege, a kereskedelem főkönyve hiányzik belőle ; a közgazdászok éppen ugy a hajukat tépik a lengyel história olvasásánál, mint a stratégák, vagy a bölcsészek. Egy nap hát aztán csődöt is mondott a nagy lengyel Népopera," a függöny legördül, »und gáhnend wandelt jetzt nach Haus das Publikum«, ahogy a Krapülinszki és Waschlapszki szerzője mondja. És akkor egyszerre bekövetkezik a nagy csömör, a korszakos kiábrándulás, a Czartoryskiak, Potockiak, Lubomirskiek leteszik a ragyogó köntöst, lemossák arczukról. a föstéket, és kinövesztik a bajuszukat. A lengyel álmok véglegesen meghaltak, és eljön a nagy ellentét kora, a lengyel kijózanodás, amelynél nagyobbat még a koaliczió se nemzett; a szinház összedől és romjain Raczinsky Eduárd — immár szalónkabátban, pamut alsóingben — ezt mondja : »Legyünk jobbak, műveltebbek, jómóduabbak, mint legyőzőink és akkor mi vagyunk ujra Lengyelország urai«.
És, furcsa : a nagy aktorok unokái megfogadják a szót, a véres csatamezőkön .gőzeke jár, a történelem tarlójából gyárak hosszú kéményei emelkednek ki, a kardból penna, az ágyutalpból talicska, a parlamentből büró lesz ; az ipar, a kereskedelem, a gazdaság, sőt a művészet is nekilendül és a lengyel annyira beléfekszik a főkönyvbe, az egyszeregybe, a szeszgyártásba és az állattenyésztésbe, hogy megfelejtkezik róla, hogy egyéb dolgok is vannak a világon, hogy künt ágyuk bömbölnek és ma. vödörrel mérik a vért. A szélsőségek országa nem tagadta meg magát és — Orosz-Lengyelország felől ezért fújdogál hűvös szél. Ez talán egy kicsit sok a jóból, de végre : erre is el kellett készülnünk. Mindenki a saját fagonja szerint boldogul és ez a fagon néha szép, néha jó, néha pedig hasznos. Mi talán megleszünk igy is valahogyan, és ha belé tudtunk nyugodni abba, mikor a lengyel busult a hona állapöíján, bele fogunk abba is törődni, ha nem busul a hona álla pótján. Ah, nagy Taddáus, mily igazad volt, amikor tiltakoztál a rád fogott szállóige ellen, hogy : Finis Poloniae ! Mit tudhattad te 1794-ben, hogy mi fog történni 1915-ben? Syrion.
Lord Byron. Bus géniusz! Ismerted Angliát, És undorodtál tőle 1 . . . A helyett Hogy irgalommal nézett volna rád, Sárral dobálta tündöklő fejed. Nem volt elég, hogy félig tönkretett Önnön hibád és aljas rágalom : Illetlenül túlozta vétkedet, Hogy rád törhessen, mint bőszült barom, S földúlja' templomod, mig minden szentje rom 1 Most értjük, hogy háborgó haragod Mily igazán sújtott e népre le 1 Nyilad, amit guny s bánat faragott, Sebzett, talált, hogy följajdult bele. De vessződ még szelíden bánt vele, Mert ahhoz képest, amit érdemel, Nem volt halálos méreggel tele!
/
Akit kaján ördöggé'tett a csel, Annak kevés a guny: azt törni, zúzni kell 1
Világ Shylockja 1 Véres kamatot Élő szivekből vág ki, hogyha más Zálogja nincsen. Kölcsönt igy adott. Ez tette dússá. Száz ilyen fogás. Vallása is csak külszín, vagy szokás, Mert ha falánk önzése ugy kívánja: Szót szeg, jogot tör, gyilkos vermet ás 1 Rablásra gondol, mig keresztjét hányja, Mint a sötét Abruzzók imádkozó zsiványa 1 . • -
627' Hellászért küzdve, szép volt a halálod, Magasztossá vált végső éneked. De Angliád fagyos szemekkel állott, Westminsterét nem tárta föl neked. Vigasztalódj! Akit e sirba tett, Annak dicsőség ott többé nem int. Ha szégyen s düh adhatna életet, Elmenne onnan valamennyi mind, Beszennyezett dicsőség nagy karavánjakint! A Nemezis, akit hivtál, idéztél Rómában, a Colosseum falán, Mikor kipusztult életedre néztél: M e g m o z d u l t ! . . . Jön ! . . . Már itt is van talán ! Nem Krisztus áll a Tartüff oldalán, Hanem a romlás. Holttestekre trónt Többé nem ácsol. Köny, vér-óczeán,. S az átkok átka, mely feléje ront. Bitorlott fönségéből lesöpri Albiont! Ábrányi
Emil.
Öt görög leány. Irta: REMÉNYI JÓZSEF.
A nevük szép volt és hangzatos és olyan csengésű, mintha szerelmesek ajkára termett-volna. Patrasban szálltak fel a nagy kivándorlóhajóra s a másodosztályú fedélzeten csakhamar általános feltűnést keltettek. Ruták voltak s valami komikus hangsúlyozással ejtették ki a franczia szavakat. Egyszínű ruhában, pirosban, rótták végig a -fedélzetet, lassú és kimért léptekkel, úgyszólván geometriai pontossággal emelgették lábukat, mely nagy volt és szélestalpu, mint egy favágóé. Itt-ott nekitámaszkodtak a hajó korlátjának, egyszerre, csodálkozásuk homogén álmélkodásban, mélységes és furcsa sóhajban fejeződött ki, mely elhalkuló kutyavonitásra emlékeztetett. Ha a tenger türelmetlen és megvető .morajjal válaszolt, azon is meglepődtek s közösen megállapították, hogy a tenger rejtélyes, mert szfinxek alusznak benne. Azután elmosolyodtak. A mosolyuk nem szépítette meg himlőhelyes arczukat. Nagy, sárga fogaik ilyenkor ragyogtak, mint lekopott ékkövek a napfényben. Nagyon gyakran mosolyogtak és ez fájdalmas látvány volt. Öregapák és ükapák nyers és brutális vétkeinek emléke rajzolódott ki arczukon s a fogaik, különösen a fogak a fantáziát középkori czellák hűvös rejtelmeibe vezette, ahol csontvázakra lelünk, ép, de otromba, rémületes sárga fogakkal. A többi utastól elkülönödött életet éltek. Valami kifejezetten arisztokratikus távolodással akarták megközelíthetetlenségüket biztosítani, ami fölösleges volt, mert amúgy sem közeledett hozzájuk senkisem. Apró, tömzsi termetükkel, melyen puffadt arcz, szemüveg, komikus fej és kóczos haj trónolt, madárijesztőknek látszottak, melyeknek az a feladatuk, hogy a sirályokra ráijeszszenek. Az ajkukon bajusz pelyhedzett s ez olybá tünt, mintha a természet humoros kedvében ragasztotta volna rá. Minduntalan kapirgáltak rajta, de nem sikerült lekaparniok. • Buja és kéjes mozdulatok kíséretében beszélgettek egymással és szólták meg a többieket.
Minden utason találtak kifogásolni valót. Állandóan elégedetlenkedtek, kikeltek a sors ellen, amiért nem' nekik megfelelő társaságban kénytelenek az utat Amerikába megtenni, s fogadkoztak, hogy soha többé másodosztályra szóló jegyet nem váltanak. A kivándorlóhajó gyermekes öntudattal siklott a tengeren, ami csak Alexandrának jutott eszébe, aki az öt leány közül a legidősebbnek látszott. Erre a másik négy leány — névszerint: Eftalia, Helena, Sofia és Urania — egyszerre jegyezte meg, hogy ők is hasonlóképpen vélekednek a nagyhasu hajóról, amelynek a gyomrában még tizennyolcz napot kell eltölteniük, ami borzasztóbb a legszörnyűbb álomnál. Alexandra helybenhagyta a négy nővére hasonlatát és hozzáfűzte, hogy a hajón az ágyát szereti legjobban, habár nem kényelmes, sőt mindenféle bogarak és hajópatkány zavarták a mult éjjel, mindamellett. — Igen, — mondta Sofia — az .ágy jó, mert abban elfelejtem, hogy kívülünk mások is vannak a hajón. — Az én kajütömben négy ágy van — jegyezte meg Alexandra — s Helenával és Eftaliával attól tartunk, hogy Messinában a negyedik ágyba, amely üres, egy olasz nőt helyeznek el. Borzasztó' lenne idegen nővel végigaludni tizennyolcz. éjszakát. — A mi kajütönkben — mondta Urania — szerencsére csak két ágy fért el. — Ugy gondolom, — szólt Sofia — ha Messinában egy idegen nőt osztának be hozzátok, a parancsnoknál panaszt tehettek ez ellen. Különben is az olasz nők nagyon piszkosak és ki kényszeríthet benneteket arra, hogy elhanyagolt külsejü nővel egy kajütben aludjatok. ' .Mind az öt görög nő egyetértett abban, hogy az olasz nők piszkosak. Már két napja .időztek a hajón s még idegennel szót nem váltottak. ' A tengert nagyon nézték s róla sokat beszélgettek. Kétszer jártak künn Amerikában s magának az útnak semmiféle fontosságot nem tulajdonítottak. Beszélgetésükből kiderült, hogy első utjuk alkalmával az oczeánon halálos veszedelem fenyegette őket,' mert a vihar labdázott a hajóval. Beszélgetésükben a tengeri betegségnek terjedelmes fejezetet szenteltek s a kábulat, szédület és elsápadás legváltozatosabb nüánszait tudták felsorolni. A tengerre rápazarolták a csodálkozásuk kincsét. Arra vesztegették el a legszebb ámulatukat, amely gazdag volt s gyakran az Ezeregyéjszaka pompás színeire emlélkeztető. Csodálkozásukba gyöngédséget, meghatottságot, félelmet és riadozást tudtak belevarázsolni s a tenger hullámaiban olyan különbséget láttak, mint kertben'a virágok sorában. A tengert szerették. ' ' Közben a hajó elért Messinába. Sugárzó, vakitó napsütésben kötött ki s á város romjaiban olyannak látszott, mintha uj erőt, uj életet akarna meríteni a dus napfürdőben. Az öt görög leány kiszállt a hajóról, egész nap benn tartózkodtak a városban s este, csillagvilágitás mellett, amelyből enyhe derű áradt a városra, a hajóra, a messinai temetőről beszélgettek egyfolytában, amelyben temérdek sir a földrengés szomorú emlékét vitte a • lelkükbe. Eftalia megjegyezte, hogy a temetőben — a i sirsereg között — olyan érzéssel járt-kelt, mintha a ter. mészét hússá és vérré vált karikatúrája kapta volna a hóna alá s vezette nyugodtan, biztosan, de rezignáltán-, mert immár a halottak nem kelhetnek fel sírjukból, pedig az élet sok szépséggel tartozik nekik, amit sohasem fog törleszteni.
628' — Ez a kép poétikus — mondta Sofia, és ez a szívből fakadt megjegyzés sem tudta enyhíteni a csúnya, durva vonásokat az arczán. Beszélgetés közben egy fiatalember csatlakozott hozzájuk. Egyszerűen kijelentette, hogy azon a czimen szeretne velük beszélgetni, mert görög, s miután a hajón rajtuk kivül intelligens görög nők nincsenek, egyenesen kitüntetésnek tekinti, hogy társaságukba befogadják. Abban az esetben, ha szívesen látnák, boldognak mondaná magát. Könnyen és ügyesen pergett a nyelve s a mozdulatai közvetlensége elárulta, hogy- egyhamar nem hozható zavarba. Leginkább Uraniára szegezte szemét, aki azonban elfordította tőle a fejét, akaratlanuhe, vagy pedig tudatosan, azt kideríteni vajmi nehéz lett volna. A beszélgetés a nők részéről kínosan indult meg. A fiatalember dobálódzott a közhelyekkel, melyek végül is ugy keringtek az öt nő körül, mint pelyhek, melyek egy hirtelen elszakadt párnából szállnak ki. A fiatalember — erősen Uraniára szegezve tekintetét .— ismételtén hangsúlyozta, hogy ő is szívesebben beszél francziául, mint görögül, az okát azonban nem mondta meg. Mielőtt pihenni tért volna, a négy görög nővel kezet fogott, Uraniának pedig kezet csókolt. Urania hevesen elrántotta tőle nagy formátlan kezét, mintha üszök perzselte volna meg. A kajütben, miközben ágyba tért, halkan átszólt Sofiának, aki már behunyt szemmel feküdt az ágyban, amelyre fáradtan, hullott rá a villamoskörte kétes értékű fénye, hogy a fiatalember megnyerte a rokonszenvét, mert jómodoru. — Igen, — felelte Sofia — Basiios Cuntoriotes rokonszenves. Sofia csakhamar elaludt. Urania valamivel későbben, mint előtte való este. Alexandra még egy ideig kinn járt a fedélzeten, mert az éjszaka szép volt s a tenger csodás fényben tündökölt. Eftalia és Helena a másik kajütben közösen megállapították, hogy a fiatalembernek megtetszett Urauia és finom viselkedéséből következtetve- valószínűleg athéni. Másnap Urania hiányzott nővérei társaságából. A négy görög nő szimbólikus történeteket beszélt el egymásnak, amelyek a szerelmet is érintették. Az egyik történetben a szerelmet egy ezüstkorong jelképezte, ami furcsa és érthetetlen volt; de nekik tetszett. Sofia nevetve mondotta, hogy Basilios Cuntoriotes, aki kétségtelenül athéni, bizonyára már megcsókolta Urániát. Erre a három nővér szintén nevetett, egymáshoz bújtak s az uton először látszottak elégedettnek. Nevetés-közben nagy, húsos ajkuk között a szépség után sóhajtozta.k a sárga-fogak, Következő, rtap — az esti órákban — már csak három nővér sétált a másodosztályú fedélzeten. Ezúttal Eftalia is elmaradt tőlük ; a Marconi-távirdász foglalkozott vele, egy simaképü, szőkehaju angol, akinek az. ajka czitromszinü volt-. Az. angol az anyanyelvén kivül más nyelvet nCm beszélt s gesztusokkal érttette meg magáj:.' Ügyefogyott fiúnak látszott, aki járatlan az udvarlásban. A távirdász a harmadosztályúi utasok között sétáitattá meg Eftaliát s az udvarlásá abban állott; hogy stereoti'p mosolylyal ostromolta és rásegítette papagájszinii sálját, védelmül a keletkező szél ellen. Éjjel vihar volt. A hajó tánczot járt a hullámokon. Sofia felriadt álmából és felkeltette Urániát. Reszkettek, Egyszerre kiriyilt a kajütjük ajtaja s Alexandra lépett be rajta a másik két nővel. Hálóköntösben voltak ; az ágyon egymás mellé kuporodtak és soha olyan
csúnyák, véznák, részvétet keltők és mosolyt fakasztok nem voltak, mint ekkor, a félelemtől kétségbeesve. A vihar a hajnali órákban ért véget, amikor kisimult a tenger és a kajüt ablakából fönséges tükörnek látszott, amelybén az ébredő nap tetszeleg magának. A folyosón tolongtak az utasok s a görög leányok kajütje előtt néhány fiatalember szorongott. Reggel széledtek szét. A hajó délelőtt .Nápolyban kötött ki. A Vezúv bágyadtan pipázott, az ég derült volt és ártatlan, mintha maga alatt sohsem tűrne el felhőket, a parton munkások, tengerészek, kocsisok, kalauzok, sofíőrök, virágárusfiuk, semmittevők lármáztak és beleokvetetlenkedtek sivitó, rikácsoló hangjukkal'a természet harmóniájába. Az öt görög leány, kart-karba öltve állott a másodosztályú -fedélzeten ; álmos szemmel és olyan arczbőrrel, amely a nap szokatlan hevétől kicserzetinek látszott. Csupa gyönyörűség és virulás, tavaszi, mámor és dus remény az élet köiöskörül, az egyik kertből narancsfák hívogatták biztatóan az idegeneket, az enyhe délelőtti szél rózsa-, ibolya- és vanília-illatot hozott a hajóra, amelyen nyüzsögtek az utasok és mindenki azon volt, hogy kiszálljon. Az öt görög nő a hajón maradt. A fedélzeten fürödtek a napfényben és a szerelemről beszélgettek. — Eftalia, boldog vagy ? — Nagyon, nagyon boldog vagyok — felelte Eftalia s-a hangja kellemes vibrálásba esett. Mintha szemében köny csillogott volna. — Megcsókolt, ugy-e, megcsókolt a távirdász ? — kíváncsiskodott Alexandra, Helena és Sofia egyszerre. — Igen. Ajkon csókolt. Háromszor. És . . . —
És?. _
— És éjjel, amikor a vihar először lódított erőset a hajón és ti még aludtatok, hozzám jött, kiemelt az ágyból és ujra megcsókolt. Erre én'átfontam a nyakát és csókot nyomtam a homlokára. Azért jöhetett, mert nem volt szolgálatban. Mi jelekkel beszélünk és már nagyon jól megértjük egymást. Paddy aztán visszatért az állomására, mert hátha szükség lett volna rá. — Boldog vagy, Eftalia, — mondta Alexandra — és mi az, milyen érzés az ? — Amikor a kajütben veletek voltam, akkor is rágondoltam. Ez a boldogság. Azt hihettük, hogy elpusztul a hajó és őrá gondoltam. Ez a boldogság. Ö . .. — Igen, ez a boldogság — mondta Urania s fejét ráhajtotta Eftalia vállára. Basilios Cuntoriotes közölte a nőkkel, hogy ő is megtekinti Nápolyt, de Urániát nem hívta meg. — Minket négyünket nem akart megsérteni, azért ment el Urania nélkül a városba — mondta Eftalia. — Igen, restelt. volna nélkülünk elmenni — hagyták helyben a többiek. A hajó este folytatta útját. Immár Alexandra, Helena és Sofia is meglelték a maguk férfiát. A másodosztályú fedélzeten kevés nő volt s köztük a legcsunyábbak a legfiatalabbak. A fiatalemberek részéről az igények nagyon szerény keretű kielégítésre siklottak le s három erős, izmos, egészséges olasz fiatalember úgyszólván ostrom nélkül, olaszszal kevert franczia nyelven, ferde tréfákkal és kiadós kaczagással hódította meg a három görög nőt. A nők nyivákoltak, mint bábuk, melyeknek a hátán gombot kell megnyomni, hogy létezésükről tanúbizonyságot tegyenek. Lihegtek s a sárga fogakon és himlőhelyes arczon érzéki módon tombolt a csúnyaság. Az egyik olasz derékon kapta Alexandrát, hogy megtánczoltassa és erre olyan harsogó nevetés-tört ki, aminek még a rideg angol hajótisztek sem tudtak ellentállni,
629 u t ó b b i n a p o k b a n beleolvadtak a bőrbe. N e k i d ü l t a h a j ó k o r l á t j á n a k s két k ö n y c s e p p hullott a tengerbe, melybe soká nézett, m i n t h a a két elejtett könycseppet a h u l l á m o k b a n kereste volna. A z u t á n egész testében megremegett s düledező léptekkel vonszolta le magát kajütjébe. K ö v e t k e z ő n a p m á r H e l e n á v a l e g y ü t t sétált a fedélzeten. É s két n a p p a l a h a j ó n a k N e w - Y o r k b a való megérkezése előtt megint együtt volt reggeltől-estig m i n d az öt nő, ú j r a zárt társaságot a l k o t t a k és n e m a k a r t a k t u d n i senkiről a h a j ó n , mely akaratosan és szédülve vergődött keresztül a h u l l á m o k o n .
Przemysl
1616
körül.
a k i k k ö z ü l ketten éppen a m á s o d o s z t á l y ú fedélzeten tartózkodtak. É j j e l a Sofia és U r a n i a k a j ü t j é b e n összegyűlt az öt nő. N e m b i r t a k m a g u k k a l . E g y m á s kezét fogták meg, eszeveszetten henteregtek az á g y b a n , megránc z i g á l t á k a h a j u k a t , megczirógatták az e g y m á s homl o k á t , arczát, csókolództak, ölelkeztek, hirtelen íelkaczagtak és e l n é m u l t a k , egymáshoz dörgölödztek, s a k a j ü t n y i t o t t a b l a k á n bemorajlott a h u l l á m m u zsika, m i n t v a l a m i — E f t a l i a szerint — bölcsődal, a m e l y elaltatja a b á n a t o k a t . — Silvio ! . . . — sóhajtott A l e x a n d r a . — U m b e r t o ! . . . — s ó h a j t o t t Helena. — A n d r e o ! . . . — s ó h a j t o t t Sofia. A h a j ó erősen r i n g o t t . A k ö v e t k e z ő n a p o k o n csak ebédnél és éjjel tal á l k o z o t t az öt görög nő. A h a j ó elhagyta m a g a m ö g ü l G i b r a l t á r t is s olyan erővel i n d u l t neki az Atlantioczeánnak, m i n t h a a h u l l á m o k t ó l , melyek szomjasan n y a l d o s t á k a h á t á t , n e m félt volna. A z i d ő j á r á s kedvezett n e k i ; enyhe és kellemes, a természet napok o n át ü n n e p i kedvében volt. A z öt n ő éjjeli t a l á l k o z á s á n a szerelemnek áldozott szines és p o m p á z ó szavakkal. A z élet gyönyörűségét és szépségét b e h o z t á k a k a j ü t b e és l á g y és gyöngéd s z a v a k k a l v e t t é k k ö r ü l , melyeket p u h á n ejtettek k i és reszkető szeretettel. N e m voltak f á j d a l m a i k és szerelmi m á m o r u k b a n m e g k i v á n t á k . A z eddig ismeretlen ö r ö m v a d erővel n y a l á b o l t a át őket. A szem ü k b e n fény lobogott, a m e l y o l y a n n a k látszott, m i n t h a arezukat m e g v i l á g í t a n á s a himlőhelyet rajta árnyékba hozná.
— A h a j ó f á r a d t , de csalódásunk és bágyadtság u n k súlyát m é g el fogja bírni — m o n d t a E f t a l i a szomorúan és kesernyésen, m i k ö z b e n arcza olyan rémes kifejezést ö l t ö t t , m i n t h a — Miklós n a p j á n — gyermekijesztésre szánta volna a j ó k e d v . A z öt görög n ő termetének és a r c z á n a k csúfsága megint a maga természetességében és őszinteségében jelentkezett. I d é t l e n és esetlen m o z d u l a t a i k , amelyek b i z o n y á r a az élettől v a l ó aggódást a k a r t á k kifejezni, groteszkül has í t o t t á k keresztül a levegőt. — A férfiak!... Alexandra csak e n n y i t m o n d o t t , mire Helena megjegyezte, h o g y soha többé m á s o d o s z t á l y ú jegyet nem váltanak. — Nem, nem, nem — hajtogatta egyfolytában, nyakasan, m i n t h a a t t ó l t a r t a n a , h o g y a k ö v e t k e z ő p i l l a n a t b a n ellentmond neki v a l a k i . — Igen, a f é r f i a k . . . és az élet . . . és m i . . . m i n d e n . . . oh, miért is olyan szomorú a sorsunk ! . . . — kesergett Sofia. Cuntoriotes — a legnagyobb s o p á n k o d á s o k közepette — élénk kaczagásba esett egy m á s i k fiatalemberrel e g y ü t t és az öt görög n ő m é l t á n hihette, h o g y a nevetés éle — h a b á r U r a n i a kedvese a fedélzet t ú l s ó o l d a l á n állott — ellenük i r á n y u l . U r a n i a keze ökölbe szorult s a p a d l ó t fenyegette meg vele, t a l á n szimbolizálva ezzel az élet mélységeit, melyek megsebezhetetlenek, mert kifürkészhetetlenek. A t á v i r d á s z elment m e l l e t t ü k , k u r t a p i p á j á b ó l füst érte E f t a l i á t s ez is f á j t neki. — Az ö n é r z e t ü n k . . . E f t a l i a n e m fejezhette be a mondanivalóját, mert ekkor U m b e r t o — a szalonból kilépve — odaszólt a görög n ő k n e k : — Azért, mert gyönyörűséget n y u j t o t t u n k nektek, m é g n e m j á r ki n e k ü n k megvetés. Igazságtalanok v a g y t o k .
A tenger szeszélyeskedett a h a j ó v a l , a m i t ez a z o n b a n fel sem vett. Delfinek, melyek furcsa szörnyszülöttek m ó d j á r a kisérték a h a j ó t , b u k d á c s o l t a k k i és be a vizbe s valaki elnevezte őket a tenger zsonglőrjeinek. Erre másv a l a k i megjegyezte, hogy bohóezok ők, olvasván ezt r ó l u k valahol. A z öt görög n ő n e m g y ö n g ü l t el a h u l l á m o k k a l v i v o t t harezban. Jobbra-balra t ő l ü k d ü l ö n g t e k az utasok és ők m é g csak el sem s á p a d t a k . A z u t tizennegyedik n a p j á n , a m i k o r az utasok m á r megszokták a tenger h u l l á m z á s á t , sőt megkedvelték, megszerették, g y ö n y ö r k ö d t e k benne, m u l a t t a k r a j t a és harsogva p r ó b á l t á k t u l b ö m b ö l n i morajlását, U r a n i a az ebéd u t á n i időben egyedül sétált a fedélzeten. S z o m o r ú volt. V a l a m i f á r a d t összeomlás ült az arczán s kiélezte a d u r v a és r u t vonásokat, melyek az
iSüeytót'íA
... .<> j
Przemysl az 1890-es
években.
630 E r r e E f t a l i a a l á b á v a l erőset d o b b a n t o t t , a m i u g y h a n g z o t t , m i n t h a a padlóra egy h a t a l m a s t u s k ó esett v o l n a . U m b e r t o visszament a szalonba. A h u l l á m o k a h a j ó v a l veszedelmesen j á t s z o t t a k . A g ö r ö g n ő k összeszorított a j a k k a l s z e m l é l t é k a t e n g e r t . C s a k n e m kerestek t i t k o k a t b e n n e ? . . . N e w - Y o r k b a n u g y s z á l l t a k le a h a j ó r ó l , m i n t fáradt n ő k , akik z á r d á b a készülnek.
alatt
az angol k a t o n á k
Antwerpen
katonái
és
megszökhessenek Antwerpen
a
polgárai
tűzvonalból. életüket
és
v a g y o n u k a t á l d o z t á k azért, hogy az angol k a t o n á k sértetl e n ü l Szökhessenek át
a belga h a t á r o n
Hollandiába.
Igy
vitette A n g l i a mészárszékre saját szövetségeseit. Látszatra Németország ellen harczolt, de a számítása az volt, hogy legrosszabb esetben j ó neki egy elpusztult A n t w e r p e n is. H a Berlint n e m teheti á r t a l m a t l a n n á , beéri Antwerpennel. A belga k a t o n á k későn vették észre, hogy A n g l i a hamisan k á r t y á z i k . A v i l á g k o r á b b a n eszmél és aligha áldozza fel
Ullmann Ferencz.
magát
azért,
hogy a h á b o r u egyetlen győztese az angol
önzés lehessen. A L e x i k o n b a n még nincsen benne a neve. Még nem volt ideje, hogy beleírhatta volna. Mindössze húszéves. Mindössze elsőrangú lovas, a k i a tiszti concours hippique-en negyven p á l y á z ó v a l szemben megnyerte a m á s o d i k nagy d i j a t . Lipcsében és Cambridge-ben t a n u l t . B e v o n u l t a 7. honvédhuszárezreddel.
Gróf
Lubienski ezredparancsnok m i n d j á r t
kinevezte parancsőrtisztjévé. A u g . 17-én megsebesült, orosz fogságba került és a z ó t a hallgat felőle a hir. Nincs m ó d megt u d n i róla, merre v a n ? m i t csinál ? az ég melyik t á j a felől k ü l d i sóvár tekintetét a t á v o l haza felé, kedveseihez, édesa n y j á h o z , a k i t a gond emészt. H á n y család v a n , akincl megi s m é t l ő d i k ez a szomorú történet a hadifogságról, m a é p p u g y m i n t háromszáz évvel ezelőtt a török v i l á g b a n . H i á b a
A KÉT BUXTON e l l e n m e r é n y l e t e t k ö v e t t e k e l , s m o s t rajtunk, czivilizáltakon a sor, h o g y felháborodjunk e gaztett miatt. N e m teszszük, amire m á r c s a k a z é r t is j o g u n k v a n , m e r t A n g l i a , a c z i v i lizált A n g l i a s e m h á b o r o d o t t fel a s z e r a j e v ó i m e rényleten, sőt mintha ennek a merényletnek a fejében megbocsátotta volna Péter királynak, hogy valamikor meggyilkolta S á n d o r k i r á l y t . N e m h á b o r o d u n k fel, m e r t a k é t B u x t o n m e rénylője török alattvaló, s mert épp a merénylő származása okot a d A n g l i á n a k arra, h o g y régi szándékát megvalósítsa é s megmutassa az öklét Törökországnak. Szóval, Anglia kamatoztatni fogja ezt a merényletet, a m i részünkről tehát túlzott erőlködés lenne, ha m e g v e t n é n k , elitélnénk e g y o l y a n törököt, akinek Anglia szobrot fog emelni.
m i n d e n , ez a h á b o r u ! I g a z hogy a m i h a d i f o g l y a i n k m a m á r nem kerülnek a H é t t o r o n y b a . B i z t o n h a z a fognak
jönni,
n e m éri őket s e m m i baj, de a várakozás n a p j a i , hetei, esetleg hónapjai
kinoskeservesek.
Az a fiatal, fess huszár l a p u n k első oldalán
annyira
ismert és kedvelt a társaságban, a n n y i a b a r á t j a , ismerőse, oly élénk az érdeklődés személye i r á n t , hogy g o n d o l t u k : n e m v á r j u k be, m i g n a g y o b b históriai m ú l t j a alakul, tanszéket k a p a kolozsvári egyetemen, esetleg lesz, v a g y
országos
képviselő:
hanem
bankdirektor
kiadjuk a
képét
most fiatalsága teljében, húszéves korában, lexikonmentesen. S z á m í t u n k ismerősei, b a r á t a i elismerésére. A fiatal hadifogoly k ü l ö n b e n j ó családból való. A p j a főrendiházi
t a g és a H i t e l b a n k
vezérigazgatója.
Toll és tőr. — okt. R
E G Y HETE SINCS, s t
-
B5?___J
a
belga
menekültek, társaiknak.
hogy
Antwerpen
katonatisztek,
akik
Hollandiába
már nem szalutálnak Egy
hét —
és a
16.
elesett,
angol baj-
belga
katonák
megismerték az angolokat. Az eszmélésnek ez a folyamata u t a t tör m a g á n a k az egész világon, s mire a h á b o r u befejez ő d i k , az emberiség A n g l i á t azzal a szemmel nézi, melylyel a belga k a t o n á k angol bajtársaikat mérik végig. A n t w e r p e n o s t r o m á n á l az á g y u k és a p u s k á k az angolok aljas önzését ordították
világgá. A n t w e r p e n t
mert az a n t w e r p e n i
romokká
lövette
Anglia,
k i k ö t ő b e n L o n d o n legveszedelmesebb
versenytársát ösmerte m e g A n g l i a . S m i k o r m á r sem lehetett, hogy A n t w e r p e n sikerrel á l l j a . a z
MENNYI HÁBORÚS DRÁMA. Harmadfél hónapja, hogy az első ágyúlövés eldördült s ma már a tizedik háborús dráma premierjéről kapunk beszámolót. Hogy a háboru kellemetlen következményeit ily hamar fogjuk érezni, azt nem hittük harmadfél hónap előtt. De hát majd elszenvedjük ezt is valahogyan. Nagyobb baj, hogy ellenségeink, az ententehatalmak tökét kovácsolnak ebből a hirtelen sarjadzott háborús szinpadi irodalomból. Ausztria-Magyarország és Németország okmányokkal bizonyítják mindennap, hogy az ententehatalmak már a hadüzenet előtt felkészültek a háborúra a felelősség az ententehatalmakat terheli a világháború s igy borzalmaiért. A bizonyítás sikerrel járt idáig. De hirtelen ránk csapott a magyar háborús szinpadi irodalom, s mi attól félünk, hogy ezt a szomorú körülményt a hármasszövetség ellen fogják kihasználni az angolok, oroszok és francziák. Mert, kérem alázattal: hol az a becsületes iró, aki harmadfél hónap alatt meg tud irni egy színdarabot ? Oh, ezek a darabok még a hadüzenet előtt készültek, amiből az entente joggal következtetheti, hogy a mi íróinkat már régen informálták a bekövetkezendökről. Kár volt hát oly nagyon sietni a háborús drámák szinrchozásával. Egy kis várakozás nem ártott volna a hazának és nagyon sokat használt volna a drámáknak.
remélni
ostromot,
a várost t o v á b b kellett b o m b á z t a t n i , hogy az ostrom ideje
A FRANCZIA GLOIRE most m e g g y ú j t h a t j a beteg agyveleje k ö r ü l a glóriát. Francziaország bek o r o n á z t a a dicső tettek sorozatát, amelyet a dum-dum-golyókkal és a reimsi katedrális falainak á r n y é k á b a n fölállított á g y u k k a l ordított világgá : az indiai csapatok, amelyek Francziaországban partraszállottak, behurczolták E u r ó p á b a a pestist. Ázsia szörnyű n y a v a l y á j á t a gloire nemzete i m p o r t á l j a n e k ü n k a franczia k u l t u r a n a g y o b b dicsőségére. A komitácsik állati d ü h e gyerekjáték ehhez az apache-komiszsághoz, amely az egész kontinens veszedelmét jelentheti s amelyért megérdemelné Francziaország, hogy a »barbár« poroszok örökre kitörüljék nevét E u r ó p a térképéről. A d ü h ö n g ő őrült utolsó,
631 kétségbeesett erőfeszítéssel fölgyújtja maga fölött a házat, hogy mindenkit magával rántson a pusztulásba. H a Flaubert élne, most o k á d n a az u n d o r t ó l . . . Anatole Francé pedig fegyvert fog és k a t o n á n a k jelentkezik. Talán mert nem akarja túlélni a szégyent, amelynek sarával Francziaország örökre beszennyezte arczát. A franczia kultura, amely most a pestist szállítja, amint ötszáz esztendő előtt a luest küldte Európa nyakára, a franczia kultura rothadó hulla — hogy m o n d t a hetvenegyben Moltke Páris alatt, mikor meglátta a sánczon a fehér zászlót ? K r e p i e r t ! — és ettől a hullától Anglia kap először vérmérgezést. Ő, milyen undorító, milyen rettenetesen, embertagadóan aljas az az ország, amely az emberiség agyvelejének vallotta magát. Sirni lehetne rajta, ha akadna szem, amely könyet t u d n a ejteni Francziaország sorsán, a gonoszság és butaság szövetséges hadainak megérdemelt sorsán.
az a u t o m o b i l p á r n á i r a , de ezrek és százezrek, vértelen a r c z u k a t o n á k , h a l o t t a k és h a l d o k l ó k , b é n á k és v a k o k , huszárok,
gyalogosok
és t ü z é r e k ,
akiknek
a
karjuk,
a l á b u k , a f e j ü k k i á n y z i k , a h á b o r ú összes hősei, a f ö l d összes szenvedői, az a n y á k , az ö z v e g y e k , az á r v á k végtelen k ö r m e n e t e . Egyszerre százezer v é k o n y u j j m u t a t a szerb d i á k h o m l o k á r a . Te v a g y a z , G a v r i l o P r i n c i p . Minderre a v á d r a pedig csak egy fej v a n , h o g y megértse, egy szem v a n , h o g y lássa, egy v á l l v a n , h o g y elviselje. P o k o l i s u l y lehet ez, az egész f ö l d g o l y ó súlya egyetlen egy e m b e r a g y v e l e j é n . A szuperlativusza.
lelkiismeretfurdalás
Nincs m á s oly b ü n ,
amely
fogható
ehhez. A z az ö n v á d , a m e l y m i n d e n t e r e m t e t t megkínoz,
ha
eltapos egy b o g á r k á t ,
embert
vagy ha
felesel
egy pinczérrel, n e m is felelet erre a pusztításra, n e m is b ű n h ő d é s , ily b ű n é r t . E g y l á n g o l ó dekoráczió, a n é g y
Krónika II.
sarkon f e l g y ú j t o t t v i l á g keretében, a h ö r g ő és j a j g a t ó emberiség k ö z e p e t t e l á t j a m a g á t a czella eszelős gonosztevője, s v i l á g o s a b b perczeiben
A belgrádi baczillus. — okt. 16. P r i n c i p , a gyilkos, éjjel e g y e d ü l v a n . A m i k o r vége a
tárgyalásnak
és rácsozott
ablakára
leereszkedik
a
megmossa a fejét, a j k á b a
r a b - á g y á b a n a s z l á v d i á k , a »volt t a n u l ó « . A r c z a sárga, csomós,
szakálla
torzonborz
keret
fiatal
csak
»volt
tanulók«,
az a n a r c h i z m u s ú t j á r a
nem
végezték
tévedtek,
egy
el
—
h a r a p s azt m o n d j a ,
nem
arcza
Micsoda ennek az e m b e r n e k a genezise ? E l kellene
szintén
m e n n i a h a z á j á b a , h o g y teljesen m e g é r t s ü k ő t . S o k á i g
pályájukat,
darabig
biztosan
t r a g i k u s gesztusokat l á t h a t . Reggel a z o n b a n a v á d l o t t bánja a tettét.
haja
egész
veri a m e l l é t . A b ö r t ö n ő r e éjjel az a j t ó k é m l e l ő l y u k j á n
m é g meleg, délszakias szerajevói éjszaka, felül k e m é n y
k ö r ü l , akárcsak a dosztojevszkyi d i á k o k é , a k i k
—
az ő u j j a is ö n m a g á r a m u t a t , az ő ökle is m e a k u l p á z v a
pálin-
tanyázott
a
belgrádi k a f a n á k b a n .
Belgrád
kávéház-
város, sokkal i n k á b b , m i n t B u d a p e s t . M i n d e n b a l k á n i
k á z t a k , csavarogtak a prospekteken, á s í t o z t a k s a z t á n
d e k a d e n c z i a , a m i most m e g d ö b b e n t i a v i l á g lelkiisme-
gyilkoltak. Macbethet meglátogatja
retét, évek ó t a — t i t k o s a n — a szurtos és rosszul vilá-
Banquo
szelleme.
Micsoda szellemjárás lehet i t t , ebben a c z e l l á b a n . Nem-
gított
csak a fejedelmi alak
tyogott.
hölgy,
aki
halálos
Erzsébet
kisért, m e g a nemes és
golyóitól
herczegnő.
találva
finom
hátrahanyatlott
A z uj r o m á n
Egyik
belgrádi kávécsárdák Itt
találkoztak
a
boszorkányüstjeiben balkörmü
forradalmárok.
a s z t a l n á l m e z i t l á b a s kisbirtokosok
trónörökös.
A R O M Á N KIRÁLY GYERMEKEI.
for-
dominóztak
Mária herczegnő.
632' szerb' vezérkari tisztekkel, a másik asztalnál kicsapott .diákok czigarettáztak, tüdővészes nyomdászok, kalugyérek, arczukon gyanús sebhelyekkel, pópák, akik imakönyvükben uj bombák reczeptjét tartogatták, az ég báránybőrbe bujt ordasai. Később egy öreg »chansonette« is megjelent köztük, a párisi nő, aki jobb idejében — régen, nagyon régen — szobalány volt valamelyik batignoles-i szállóban. Vanilialikört ittak, de zsebükben cziankálit rejtegettek. Dosztojevszkyről, Tolsztojról, Gorkiról vitatkoztak. A fehérlelkü, krisztusi irókat fonákul magyarázták, a félműveltség fölényével fordították le a maguk balkáni idiómájára. Minden szomorú és csempe itten, kezdve a czipők letaposott sarkától, a zöld körmöktől, a moziképektől, amelyek a kávéház falára vetődtek, a lelkesedésükig, a tudományos vitájukig, a műveltségükig, amely a kultura'egyenes karikatúrája. Aki félszemmel benézett ide, az viziószerüen másik képet látott. Oroszország egy tükrös Louis XlV.-szalónban mulatott, ragyogó hölgyek, attasék, diplomaták társaságában, akik tudván tudták, hogy mi folyik előttük és elégedetten dörzsölték a kezüket. Majd a szegény rokonok cselekszenek. Csak hadd nőjjön a nyomor és butaság. Kellett nekik ez a szegényház, ez a kéteshirü lebuj, ez az. éjjeli menedékhely- Itt főzték diákok és betűszedők az európai haladás számába a patkánymérget. Mert a szerajevói pör sok mindent tisztáz. Egykor ezek az akták a történelem vádiratai lesznek az orosz perfidia ellen. Ez tanitotta meg a vádlottakat gyilkolni és mosolyogni, még ott a vádlottak padján is. Nagyszerű látvány, hogy mi most egyszerre teszünk igazát, . a harcztéren és a tárgyalóteremben,'fegyverrel és tudománynyal. A szerajevói birák hidegen ítélkezzenek,' a tudomány paragrafusai szerint. Tudnunk kell, mi tette beteggé a földgolyót.. A jog orvosai majd megtalálják a világepidémia etiológiáját, a terápiát elvégzik katonáink. Azoknak, akik a tárgyalóteremben ülnek, a feszület és a gyertyák mögött, még ma, a világháború idején se lehet sürgősebb dolguk, mint okról-okra haladva feltárni e pör részleteit s megértetni a világgal,' mi idézte elő az 1914-es krízist. Az analizis a kancsukát, a czárizmus szimbólumát s a halálfejet, a Narodna Odbrana jelvényét tünteti fel. Amikor az emberiség epidémiák alatt nyög, a tudós górcsőhöz ül s két összeragasztott üveglap közt felmutatja a pusztulás szemmel nem látható okozóját. A szerajevói birák is ezt mondhatják : ime itt van a világháború baczillusa, a belgrádi baczillus.Punin.
Akitől pénzt kérsz kölcsön, a z többnyire tanácscsal fog s z o l g á l n i ; a z o n b a n a l i g h a fog n e k e d p é n z t a d n i az, akitől t a n á csot kérsz. *
G y a k r a n h a n g o z t a t o t t szólásmód, h o g y v a l a k i a z előnyére változott meg, pedig csak m is z o k t u n k hozzá.
..F, J.
Menekülők. A fenyvesekből hüs kárpáti szél Kozák dsidákról s ágyukról beszél . . . Á szőlőhegyek pirosló bogyóját Darázs sem éri, nemhogy gazdák óvják . . . A városban fehér leányszobában Egy Chopin-valczer tört akkordba' ful, — Egy halk sikoly s a piacz kőkoczkáin járőr dobog vadul . . . Egy sápadt férfi Rembrandt-képét félti, Thórát szorongat s keresztet a pap, A párna, tükör, lábas már szekéren S a bágyadt őszi nap A kalmár boltja fényes mérlegén Utolsót csókol s a kalmár szegény Lakatra zárja s fakó arczczal rohan S az ágyú döng-döng s a szél zug zordonan . . . Egy vén kovács leoldja bőrkötényét Egy törvényszolga szekérrel lohol Fakult irások rajta garmadában S egy dob pörg valahol . . . Az arczokon egy titkos mély ború, A pénzszekrény, a mirtuskoszoru Az ódon brácsa és a palatábla Egy nagy gomolyban indulását várja . . . A malomnál fakardos gyermekek, Papirzászlójuk gyanútlan lebeg . . . Náluk még csak vadgesztenye a gránát, Oh de mi e z ? Hát eltűnt már a Kárpát?! . . . Vonat robog velük nem ismert tájon, Az apjuk, anyjuk szeme réveteg . . . Rohan a gép, ijesztő tüzek gyúlnak, És döngnek a hegyek . . . „
Putnoki
Béla.
A harmadik Róma. Irta: CESARE
CASTELLI.
(14)
Második rész. Mikor . azonban látta, hogy milyen megdöbbent arczot vág Paolo, hirtelen elhallgatott. Mielőtt hazamentek, husz lirát nyomott a kezébe. — Itt van az első heti fizetésed, — mondotta — ez elég lesz pár napra neked meg a családodnak. Paolo egy pillanatig habozott, legszívesebben megszabadult volna ettől az embertől. Másnap este Paolo megint elment a klubba, ahol ugyanazt a társaságot találta együtt. S igy volt ez aztán mindennap. Egy este Anselmo azt indítványozta, hogy adjanak közösen egy bankot s Paolo utolsó két líráját odaadta. Szerencséje volt. Mikor reggel felé hazament, mintegy harmincz lirát adhatott Elisának, akinek azonban nem mondta meg, hogy mi az uj foglalkozása, amely ilyen nagy összegeket jövedelmez. Egy szép napon azonban; mikor Paolo már beleszokott az uj mesterségébe, sőt már meg. is volt elégedve vele, egy kis baj történt, egyik klubtag csúnya körülmények között megszökött,. s mivel a dolog nagy port vert fel, Anselmóék
633' éppen Mariónak akart irni,.de előbb odamentaz ágyhoz, hogy orvosságot adjon be a betegnek, hóltan! találta. A gyász óráiban, a temetés után elhatározták, hogy Ida: Fendiék házába költözik. Paolo tehát magárai maradt, s csak valami kevés jövedelemmel járó foglalkozást kellett volna keresnie, az is elég lett volna számára,, mert hisz már csak saját magáról kellett gondoskodnia. Ida kevéske holmiját elszállította Fendiékhez s átköltö : zött a Piazza Paganicóra. A nagy házban ebben az időben nagy változás történt. Fendi unokaöcscse,, Alberto, aki lovastiszt volt, ezredével visszatért Rómába és nagy báty jáéknál szállt meg. Ennek következtében Fendiék estélyeit fiatal, katonatisztek is .látogatták, ami viszont azzal a következménynyel járt, hogy a szalon egykori komoly társaságába most vidám hölgyek és csinos fiatal leányok is: vegyültek. Pardelli, aki Vittoriát már megunta és akit hivatalos ügyei is nagyon elfoglalták, csak ritkán mutatkozott. Egyébként azonban vidám és hangos volt ez a társaság, sőt a rendes esti. mulatság végén néha tánezra is kerekedett a fiatalság. A- szalont egész újra rendezték be. A tanácsos belátta, hogy ezek a kiadások múlhatatlanul szükségesek voltak. Szükség volt rá egyébként azért is, hogy a hitelét erősítse, mert a bank a nagy krizis óta csak nagyon bizonytalanul állt a lábán és bármikor bekövetkezhetett egy ujabb katasztrófa. A tanácsos tehát nagyon alkalmasnak látta, hogy ragyogó külsőségekkel kápráztassa, el a világot. A társaság pedig, mely házában megfordult, napról-napra szaporodott. Farsang hétfőjén is nagy estélyt adott Vittoria asszony. , Tizenegy órakor megkezdődött a táncz.. Alberto Rocatella • herczegnőnek nyújtotta a karját, Vittoria — Ida, — mondotta türelmetlenül — nem vette asszony pedig visszavonult a kis boudoirba és ott még fel a fizetését ? akarta kipihenni az estély fáradalmait. Di Raspino — Miért kérded? h e r c z e g n ő • m e l l é t e l e p e d e t t l e , a többi hölgyek pedig — Tudni szeretném, mert nem akarom, hogy az az nyomban körülvették, hízelgő bókokkal halmozták el uzsorás Fendi becsapja. Képes rá, hogy egy hónapig is és aztán megindult a beszélgetés. * megvárassa, csak azért, hogy engem boszantson. • — Hogy sikerült az árva gyermekek javára renElisa nem felelt, de Paolo megtudta, amit akart. dezett hangverseny ? — kérdezte di Raspino asszony. — Hosszú hallgatás következett, aztán Paolo újból meg- Sokat jövedelmezett ?. . törte a csendet : — Nem túlságosan sokát, de Ida, aki az elszámolást — Adj nekem harmincz lirát Ida'fizetéséből. készíti; azt mondja, hogy mégis lesz vagy ezer lira. — Minek kell ?• — kérdezte Elisa. — A maga Idája tényleg nagyszerű lány. Láttam — Szükségem van rá. az operában. Valósággal fáradhatatlan. Miért nem — Nem adhatok, mert a legsürgősébb adósságunkat látható ma este ? . ": - kell kifizetnem s egész hónapon át abból kell élnünk. — Gyászban van, meg aztán különben sem szereti — Szükségem van a pénzre. Majd visszaadom. a sok embert és inkább egyedül marad. - . Elisa megértette, hogy minek kell Paolónak a pénz . Vittoria asszony körültekintett. • • s határozottan felelte : —r Hát maga nem tánezol ? — kérdezte a fiatal — Nem adhatok pénzt. Toniettinétől, aki alig néhány hónapos asszony volt, Előbb könyörgésre fogta Paolo a dolgot, mikor — Ó nem, — felelte az asszonyka -mosolyogva— pedig látta, hogy az nem használ, követelődzni kezdett. nem tánezolok, az uramat várom ; igazán nem tudom, Az a pénz az övé, mint minden a házban. Követelte s hol-maradhat ilyen soká. • . " minden áron meg akarta kapni. Fenyegetödzött, mikor — No jöjjön, nézzük meg, talán már itt is van, — pedig Elisa sirva fakadt, egyszerűen elvette tőle a szekrénykulcsot s átment a szomszéd szobába, hogy kivegye mondta Vittoria asszony — nézzük meg kint a' nagy teremben. Azzal felkelt, karonfogta az asszonykát és a pénzt. . a bejáró felé indult vele. Mikor Ida a zajra felébredt, anyját ájultan találta Fendi, miután hosszabb ideig beszélgetett különböző a padlón, kivülről pedig az ajtó becsapódását s atyja emberekkel, végül egy sarokban egyedül maradt Lugnatávozó lépteit hallotta. nival. Szigorúan , majdnem keményen szólította meg ; — Beszélnem kell ö n n e l . . . Az ön atyjának tartozása már nagyon elmérgesedett. Nyolcz esztendő óta II. FEJEZET. . egyre csak meghosszabbították és most aztán a kamatok Elisa ez éjszaka után megbetegedett. Paolo keveset fizetését is beszüntették. törődött vele s gyakran reggel felé jött csak haza, idegesen, • — Tanácsos ur, az idei rossz viszonyok... sőt néha mámorosan is. Ida egyedül ápolta a beteget, — Mégis csak rendezniük kell a dolgot, mert az akinek állápóta egyre rosszabbodott. E g y este, mikor igazgatótanács hallani sem akar . . . . ajánlatosnak látták, hogy a klubot bizonytalan időre becsukják. Az óvatosság okosnak is bizonyult, mert másnap rendőri kirendeltség jelent meg a játékbank helyiségéten, ahol persze zárt ajtókat és üres termeket találtak. Paolo, aki most ugyan megint kenyér nélkül maradt, de már megkóstolta a kártyát, a lefelé-menő ember szenvedélyével szivesen követte Anselmót, aki egy délután valami zugkávéház homályos különszobájába vitte el magával, ahol egy kerek asztal körül mintegy tizenöt játékos szorongott. Nagyon vegyes és demokratikus társaság volt. Zubbonyos, flanellinges emberek voltak nagyrészt, s- csak elvétve került közéjük egy kaputos ember. De épp oly szenvedélylyel játszottak, mint fönt a klubban. Paolo.eleinte csak nézte őket, de Anselmo biztatására ő is résztvett a játékban. Eleinte néhány napig kedvezett neki a szerencse, de aztán hirtelen elfordult tőle. Eleinte naponta tiz-tizenöt lirát adott Elisának, most aztán különböző czimeken naponta ugyanannyit-kért vissza tőle. A mellett szeszélyes, rosszkedvű, sőt durva volt s nem egyszer ríkatta meg a szegény asszonyt. S végül Elisa is, Ida is sejteni kezdték, hogy Poalón úrrá lett a játék szenvedélye. S Paolo tényleg végleg rabja lett a játéknak. Most már akkor sem adott otthon pénzt, ha nyert is, hanem a szenvedélyes játékosok fukarságával spórolta össze, hogy másnap újra megkísértse a szerencsét. Egy napon aztán végleg elkapta a szenvedély s a kártyajárás szeszélye utolsó centesimóját is elvitte. Paolo meggyötörten és izgatottan tért haza. Elisa még ott ült a lámpa mellett s valami sürgős munkán dolgozott. Paolo jóformán köszöntés nélkül telepedett le az asztal másik végére, pipára gyújtott s körültekintett a kietlen szobán, melyben csak a legszükségesebb dolgok maradtak meg. Hosszú hallgatás után egyszerre megszólalt : ,
634' Lu'gnani krétafehér lett ; kétségbeesetteri dadogta : — Igazán nem tudom, hogy szabadulhatnék ebből a csávából; honnan vegyem a pénzt ? — Hát jó, — mondotta Fendi, aki nem sokáig birta el a tirannus szerépét — látogasson meg holnap délelőtt. Majd meglátjuk . . . Fendi magára maradt és figyelmesen hallgatta öt fiatalember beszélgetését, akik ott álltak a közelében. — A művészek álarczosbálja igazi esemény volt, — mondotta a kis di Raspino — Constanza asszonyt sohasem láttam ilyen izgatottnak. Nagyszerű volt ! Aztán mind az öt fiatalember érdekes epizódokban számolt be a nagy bál eseményeiről. A hallgatók között hátul ott állt Alberto is, Fendi unokaöcscse, a gárdatiszt. Belefáradt a tánczba és kiszökött egy czigarettára. Ő is csatlakozott a beszélgető társasághoz és figyelmesen hallgatta a fiatálemberéket, akik a bálon résztvett hölgyek szépségéről meséltek, közben azonban önkéntelenül is eszébe jutott Ida, akit, legalább ebben a pillanatban, minden nőnél szebbnek tartott. Itt élt a leány közelében s szépsége mély hatással volt reá, de mint ilyeri dolgokban tapasztalt ember jól látta, hogy aligha lesz könnyű a játék. Eleinte közömbösséget színlelt, aztán meleg érdeklődést mutatott Ida gyásza iránt, s hogy jobban megismerkedett vele, gyakran hosszabban beszélgetett vele s igy próbálta a bizalmát megnyerni. Ida azonban nem változtatta meg viselkedését vele szemben. Kurtán felelgetett neki, és ahol csak lehetett, elkerülte. Egyébként is, amennyire ez csak lehetséges volt, visszavonultan élt, és ha nem kivánták tőle, hogy a lármás.esti társágokban részt vegyen, inkább a szobájában maradt. Sokkal jobban érezte magát e csendes helyen, mint lent a lármás szalonban, ahol a fiatalemberek tolakodóan udvaroltak neki. Ámbár nyájassága és szeretetreméltó szépsége miatt mindenki nagyon kedvelte. Ma este is, hogy Vittoria asszony befejezte a toalettjét, felmenta szobájába és egy regény olvasásába mélyedt, amelynek tartalmát el kellett mesélnie Yittoria asszonynak, aki lusta volt ahhoz,, hogy olvasson. Albertónak feltűnt ugyan Ida távolléte,. de nem csodálkozott rajta, mert ismerte ezt a szokását. Ellenben most egy vakmerő terve támadt. Miért ne használná ki az alkalmas időt, hogy a család összes tagjai, sőt a szolgaszemélyzet is lenn vannak a termekben, s miért ne keresné föl ? Nyilt támadást akart intézni a lány ellen, s az alkalom sohasem volt ilyen kedvező. Ida egy kis szobában lakott, a komorna szomszédságában. S ebből egyenesen Vittoria asszony szobájába lehetett bejutni. Alberto egy pillanatig gondolkodott, körültekintett, hogy nem látja-e senki, aztán benyitott Ida szobájába. — Szabad ? — Ki az ? Alberto ur ? A. nagyságos asszony hivat ? :— kérdezte Ida és hirtelen fölugrott. — Nem, kedves kisasszony, engedelmével én háborgatom. Olyan egyedül ül itt és olyan magányosan, mig a többiek lent szórakoznak. — Vájjon tehetnék-e jobbat ? Ez a szórakozás igazán nem az én számomra való. — Magam is ugy vagyok vele, s azért menekültem ide. A maga szobájának csendessége százszorta' kedvesebb, mint azok a hangos termek. Nagyon örülnék, ha megengedné, hogy néhány perczet. a társaságában töltsek. Ida zavarában nem tudta, hogy mit feleljen. Néhány lépést hátrált, ugy hogy most az asztal választotta el Albertótól,
— Miért menekül előlem? — kérdezte a tiszt. — Fél tőlem ? Hisz nem kívánok mást, mint hogy lássam és egy kicsit beszélgessek magával. — Alberto ur, nem hallgathatom tovább, — mondotta végül Ida — a látogatása kompromittál engem. — Kompromittálja, miért ? Senki sem látta, hogy idejöttem, mindnyájan lent vannak a teremben. Aztán hirtelem mozdulattal közeledett Ida felé és megragadta a kezét. A leány kitépte magát s az ajtóhoz rohant, fnely a szomszéd szobába vezetett. — Alberto ur, kérem, hagyja el a szobámat. Tudja, hogy a helyzetem nagyon nehéz . . . . . — De hisz bele vagyok bolondulva magába — kiáltotta Alberto szenvedélyesen's utána sietett, hogy megölelje. Mikor Ida látta, hogy kéréssel és jó szóval nem érhet el semmit, mielőtt még elérhette volna, kiszökött a szobából s az orra előtt becsapta az ajtót. — Ida kisasszony, — kiáltotta a fiatal tiszt könyörögve — ok nélkül ijedt meg, engedjen be ! — Teljes erejéből rángatta a kilincset, de az ajtó zárva maradt s könyörgéseire válaszul csak azt hallotta, hogy Ida elreteszeli az ajtót. Húsvét ideje közeledett. Mario irt, hogy néhány nap múlva szabadságot kap és Rómába érkezik. Éppen ezért Ida elhatározta, hogy sem Vittoria asszonynak, sem a tanácsosnak nem szól semmit Alberto viselkedéséről. Mariót akarta; megkérni, hogy keressen számára egy más helyet, hogy igy szabaduljon meg Alberto tolakodásától, Ida és Paolo a pályaudvaron várták Mariót s mindhárfnan elmentek az öreg lakására. Mikor Mario meglátta a szegényes és rendetlen lakást, elszorult a szive. Paolo minden eladhatót eladott már. Az egész berendezés, még az ágyak és edények is áldozatai lettek játékszenvedélyének. Négy rongyos szék, .asztal s egy ágy volt a szoba egész berendezése. - — Hol fog Mario aludni ? — kérdezte Ida. — Az én ágyamban. — És te ? — Én rendesen úgyis csak reggel felé jövök haza és nappal alszom. — S mit csinálsz éjjel ? — kérdezte Mario, aki elől eddig eltitkolták Paolo beteges játékszenvedélyét. Paolo megértette, hogy Mario mit sem tud az ő életéről s kissé szégyenkezve felelte : — Olyan ideges vagyok, álmatlanságban szenvedek. Éjszaka sétálok, vagy a kávéházban ülök ; nappal azonban kitűnően alszom. (Folytatása következik.)
INNEN-ONNAN. K u z m a n e k t á b o r n o k . Ő a p r z e m y s l i v á r p a r a n c s n o k a , és ő küldte Dimitriev R a t k o t á b o r n o k n a k azt a z üzenetet, h o g y méltóságán alólinak tartja a z érdemleges választ a szégyenletes feltevésre. D i m i t r i e v c s o d á l k o z h a t o t t ezen a v á l a s z o n . Mert Dimitriev m a i méltóságát árulásnak köszönheti- s igy n y i l v á n n e m érti, h o g y a k a d n a k o l y a n o k , a k i k n e m a k a r n a k karriért csinálni. D i m i t r i e v R a t k o a z egyik bolgár hadsereg vezére volt a szerb-bolgár háborúban. Dimitriev R a t k o u g y vezette a seregét a s z e r b e k ellen, h o g y a s z e r b e k e l ő b b értek a z ü t k ö z e t színhelyére," m i n t ő é s csapatai. D i m i t r i e v u g y a n i s s z e r b - b a r á t v o l t és m i n t b o l g á r t á b o r n o k a s z e r b e k g y ő z e l m é é r t lelkesedett. S m i n t h o g y ő volt a bolgárok tábornoka, tehát a szerbek győztek. Jutalmul m e g k a p t a az orosz tábornokságot s i g y j u t o t t P r z e m y s l e r ő d j e i elé. M i l y r e t t e n t ő i g a z s á g t a l a n s á g
635' hogy éppen Kuzm;ii,ek tábornok k a p ily ellenfelet. Mily kegyetlenség; hogy éppen K u z m a n e k n e k kell verekedni egy olyan tábornokkal, akit a magánéletben szóra se érdemesitene. V a n még sok igazságtalanság, de vigaszunk, hogy v a n még igazság is. És Dimitriev R a t k ó t elérte Przemyslnél az igazság.
*
*
*
H á n y ó r a ? A z oroszok máramarosi betörése valószínűleg ezzel a czimmel kerül bele a történelem könyvébe, ahol a háborús borzalmak mellett az etnográfiai sajátságok is fel lesznek jegyezve. A szláv közmondások g y ű j t e m é nyében a legjellemzőbb volt eddig az a tizenegyedik századból keltezett kitétel, amely egy jámbor püspöktől ered s amely ekképpen hangzik, hallgassátok czári félelemmel: Tiszteld az a t y u s k á t és ne f o g a d j el tulsok b o r r a v a l ó t ! Most azonban versenytársává lett a halhatatlan mondásnak, a rövidebb, de nem kevésbé jellemző >>hány óra ?« A k i járatos a pesti apacsnyelvben, minden n a g y o b b fejtörés nélkül kitalálja e kissé misztikusan hangzó két szó jelentőségét, amely elhagyott utczákban, éjfél után szokott fölzengeni némely kétes megjelenésű idegen fenyegető baritonján. Igen, igen, helyesen méltóztatik sejteni, arról v a n szó, hogy a barátságos kérdés után a kérdező minden t o v á b b i m a g y a r á z a t nélkül birtokába veszi a kérdezett tulajdonát képező időmérő arany-, v a g y ezüstszerszámot, amely ténykedés a büntetőt ö r v é n y k ö n y v b e n mint útonállás és rablás minősíttetik. A máramarosi f a l v a k b a n kíváncsiskodó k o z á k o k ártatlan kérdése is ilyenfajta birtokbavételnek volt a prológusa, s a szláv lélek misztikumaiból, amelyekről annyi szépet irtak, ezzel egy u j a b b megismerést k a p t a k cserébe a máramarosiak eltűnt ó r á j u k helyébe, amely csere, ha nem is adaequat értékű, arra a n n á l i n k á b b alkalmas, hogy megerősítse a netalán még kételkedőket a b b a n az ősi igazságban, amelynek summáj á t néhai N i k o l á j püspök oly a t y a i intés f o r m á j á b a n h a g y t a hátra az örökkévalóság számára s amely egyszerű prózára lefordítva igy hangzik : a k o z á k n a g y t o l v a j .
= K u k o r i c z a . A medgyesi gimnázium d i á k j a i kukoriczát törnek. A k i k n e k a kukoriczát tulajdonképpen törniök kellene, azok a muszkát törik, meg a szerbet. Kell h o g y v a l a k i itthon elvégezze h e l y e t t ü k az élet betakarítását. A f o n n y a d t szárakat már megcsipte a dér, a sárga csövek górékba kívánkoznak. A z iskolában most történelmet tanítanak, mely holnapra uj fejezettel b ő v ü l ; földrajzot tanítanak, mely már el is a v u l t . A z élet nem nézi most az iskolát, de az iskolának néznie kell az életet. A z iskola most nem várszerű épület, nem a padok szigete, mert a gránátok az iskolát sem kímélik, s a tanár is elesik a csatamezőn. De az iskola mégsem lehet főhadiszállás. Tanítani is kell benne. Elég ha üveggé válnak a falai, melyen besandit a háború, s lépcsőháza a mezőkig ér, ahol érett kukoriczák sárgállanak. U j tanrend kell, fiuk. Nyolcztól kilenczig latin, kilencztől tizig kukoriczatörés.
H Ó l o m k a t o n á k . A dzsiggelő szerecsen, a magától szaladó k ö r v a s ú t és bádogteknősbéka a technika többi ravasz és komplikált v í v m á n y a i v a l e g y ü t t e g y időre kiszorította ő k e t a gyerekszobából s a kékre és pirosra festett k a t o n á k leghátul pihentek e l h a g y a t v a a k i r a k a t o k b a n . De mikor m e g f ú j t á k a t r o m b i t á t és elsütötték az első á g y ú t , ők, a par á n y i kis czinkatonák is megmozdultak a gyaluforgács k ö z ö t t és hosszú sorokban masiroztak vissza régi országukba, a gyer e k e k közé. A z apró ösztön-emberkék megérezték a vihart és kezük az ólomkatonás doboz után n y ú l t . Nincsenek többé
gyerekek, mondogattuk melanchólikus büszkeséggel, mikor hallottuk, hogy az ötéves kisfiú vegyészmérnöki pályáról álmodik s a kis leány feministavezérnek készül. A g y e r e k e k azonban ránkczáfoltak, a h o g y ránkczáfolt az utolsó pár hónap a n n y i hihetetlen momentuma. S a huszadik Század, a gépszázad gyermeke ujra visszatért a csákóhoz és puskához, a kardhoz és az ólomkatonához, amivel n a g y a p j a j á t s z o t t valamikor. A gyerekszobában ma ápolónőt és sebesültet játszik a kisleány és kisfiú, az utczán csattog a muszka és m a g y a r sereg f a k a r d j a s az asztalon farkasszemet néznek egymással a feszes h a p t á k b a n álló, rózsaszinképü, ostoba bajuszu kis ólomvitézek. A z elvénhedt világ a primitívséghez való visszafordulásában születik ujra s ez a rinascimento a g y e r e k s z o b a levegőjén is megérzik. A z ólomkatona, a rettenthetetlen ólomkatona ujra ott áll helyén, a régi v á r t á n , ahonnan egy időre k i t u d t á k s ahova most diadalmas gyer e k k a c z a j , egészséges ujjongás kisérte vissza. K i s katonák, v i g y á z z a t o k a kis fiukra, a k i k tegnap még vegyészmérnökök a k a r t a k l e n n i s a k i k ma ragyogó .szemmel felelnek, ha megkérdik őket : — mi leszel ? — katona.
= V o n a t o k . A közlekedés minden eszközén a hadimenetrend lett az ur. A legkényelmesebb vonatok elmaradtak, a gyorsvonatok döczögőssé v á l t a k . Minden sin a háborúba, v a g y a háborúból vezet. De a belga m o z d o n y o k a t nem az a szén füti, mely engedelmeskedni tudna a menetrend békóinak. A belga mozdonyok k a z á n j a i t a gyűlölet parázsa forralja és siklatja az emberietlenség sínjeire. A belga mozdony e g y t ú l f ű t ö t t katona, melynek f é k j e nincs, összes szelepjei felnyit o t t a k ; e g y ú j f a j t a faltörő kos, mely gyilkolva robog az ellenség sorfalára. Belgiumban gazdátlan vonatok száguldoznak gazdátlan síneken. A z ellenség már ismeri őket. Naplementekor elindulnak, éjszakára megérkeznek. Sötét őrházak mellett f u t n a k el s le nem bocsátott sorompók mellől v i g y o r o g v a szalutál feléjük a halál.
SZÍNHÁZ. A Tündér. Elsőül a Vígszínháznak volt bátorsága hozzá, hogy a háborús alkalmi darabok sorát félbeszakítva, rendes repertoárjával próbáljon szórakozást nyújtani a közönségnek. Sőt a m u l t héten m á r eredeti b e m u t a t ó v a l i s szolgált, egyb e n p e d i g Orbók L ó r á n t n e v ü u j í r ó n a k a l k a l m a t n y ú j t o t t a bemutatkozásra. » Atündér« czimü háromfelvonásos vígj á t é k á v a l . A b e m u t a t k o z á s s z i m p á t i k u s és a s z e r z ő n e k eredményes volt. A közönség szivesen fogadta a kedves é s mulatságos komédiát, mely inkább bohózat, mint v í g játék s minden pretenziózusság nélkül való eszközeiben b i z o n y s á g á t adta, h o g y az u jszinpadi szerző s o k mesterségb e l i k é s z s é g g e l , ötlettel é sfrisseséggel r e n d e l k e z i k . Helyénként kissé v é k o n y s n e m isegészen u jtörténetét sok ügyességgel csoportosítja h á r o m felvonásban s egynémely hatásos s z c z é n á v a l é s m u l a t s á g o s a n friss d i a l ó g u s o k k a l biztosította m a g á n a k a publikum jóindulatát. A Vigszinház művészei sok ambiczióval segitették a zu j embert s n é h á n y sikerült s z i n p a d i a l a k — főleg V a r s á n y i I r é n é és S z e r é m y é nyen áthidalta azokat a helyeket, ahol a szerző tulsok a megtanultság.
könyb e n
' M i h á l y p ó p a l e á n y a . A n a g y v á r a d i Szigligeti-szinház téli s z e z o n j á t vasárnap n y i t o t t a meg E r d é l y i Miklós színigazgató Sas Ede »Mihály pópa leánya« c i m ü háborús d r á m á j á v a l . A szinház zsúfolásig megtelt és a szereplőket és a szerzőt felvonások u t á n számtalanszor kitapsolták.
636 Művészet. Csataképek. Józsefvárosi kis üvegesboltok kirakatában már előbukkantak a viharvert öreg olajnyomásu csataképek. Egyelőre japán-orosz és török-görög katonák gomolyodnak, fetrengenek a fényes papiroson de néhány nap múlva már német, franczia, orosz, angol és magyar katonák vágtatnak árkon-dombon keresztül puskatűzben lovon, ágyún, szekéren a japánok, törökök helyett. Beljebb a körutakon már »eredeti« rajzok, háborús karikatúrák virítanak ki a kirakatokból. Zöld, barna, kék foltok fölött hatalmas czinóber-tócsa dominál, füstölgő bomba, szuronyerdő csődíti oda az utczán járó-kelő embereket. Egyik jónevü festőművészünk pedig megbízást kapott arra; hogy lefesse a nagyszerű jelenetet, ahogy a harczba induló tisztek vállukra emelték a trón fiatal várományosát. Még egy lépés és ismét elérkeztünk a csataképhez. Visszatértünk a harczi époszhoz, csatadalhoz, diadalívhez. Azt hittük, hogy a békés kultura ".utja egyre távolabb vezet a múlttól; már látjuk, hogy egyenesen odatorkol. Még néhány héttel ezelőtt' hihetetlenül idegen csengéssel hangzott ez a szó : csatakép. Közömbösen sétáltunk el a muzeumokban szendergő háborús képek mellett-; ;-kesztümös ábrázolásoknak tartottuk, melyeknek művészi' értéke csak éppen addig terjedt, amennyire a továbbható erejük a mai művészet gyökérszálait táplálta, azontúl csak muzeumtöltelék, felesleges emlék volt, és éppen olyan részvétlenséggel siklott el mellette tekintetünk, mint a versaillesi Galerie des Batailles vászonóriásai mellett. Ma megváltozott mindez. Az évtizedeken keresztül megfékezett energiák felszabadultak,, lángbaboritották Európát, és nem tudhatjuk, melyik pillanatban harapódzik el ez a tüz a legmesszebb eső világrészekre. Államok pusztulhatnak, államok kelhetnek uj életre, a kiömlő vér átfesti az egész Földet, országok határai eltolódnak ; egy őrült kamasz revolvergolyója a világtörténelem kavargó, tajtékozó örvényébe sodorta a népeket. Ebben a szédületes kavarodásban éppen a művészet maradna mozdulatlan ? Folyók mentek, hegyek oldalán, sik lapályon véreink vonulnak fel hosszú, tömött sorokban, karcsú géppuskák, zömök taraczkok fölött féhér füstfelhők kígyóznak, lovak vágtatnak, vörös fény lobban fel. Mennyi szin, forma, mozgás, hang. Kit érdekel, melyik művészt a tájkép tehénnel, gólyával ? A mozdulatlanság, a pihenő emberi test lankadt izmai mennyiben izgatják őt ? Kinek telik öröme petyhüdt szalonok parfümjében, mikor puskapor illata porzik a levegőben. Bárok nyugtalanság, szélsőséges lendület vonul majd be a művészetbe, a kimért szimetriát, lezártságot pezsdülő aktivitás váltja majd fel. A cascinai, anghiari ütközetek hősei, Rubens vértől duzzadó alakjai térnek vissza. Delacroix aktuálisabb.Jesz, mint valaha. Dávid, Gros, Delaroche, Géricault, Vernet elhalványult művészete uj erőre kap, Grottger lengyel szabadságharczsorozata, Verescsagin pikturája eleven valósággá válik. Testünkkel, izmunk feszülésével, agyunk forró zakatolásával éljük át e' képek tartalmát. :' Uj művészek jönnek majd uj Ígéretekkel. Uj művészet sarjad ki a csatamezők talajából. Egészen bizonyos, hogy nem ismétlik a régi formákat, ahogy a hadviselés
Ha fáj a feje
ne tétovázzék, htinem használjon azonnal:
technikája sem az már, ami volt azélőtt. Csillogó paszomántok,- vértek, kosztümök tarkasága letűnt, helyükbe a modern ember czélszerü és minden felesleget kizáró harczi felszerélése került. Az uj művészet — melynek eljövetele bizonyos — nem külsőségekre, pompázó ragyogásra épiti pilléreit, hanem az erők nagyszerű összemérkőzésére, az elszántság, végső leszámolás hatalmas lendületére. E művészet termékeit nemcsak formai értékük, hanem tartalmi jelentőségük szerint is értékelni fogjuk. Mert a mi müvészetünk lesz ez, véresen komoly, lelkünkből lelkedzett művészet; és bölcsőjénél ott állunk mindnyájan, akik fegyverrel, vagy anélkül az uj Magyarország kiépítésében résztveszünk. B.' A.
HETI POSTA. Szakaszvezető. Dehmel tul v a n az ötvenen. N e m volt kat o n a , de a h á b o r ú k i t ö r é s e u t á n b e á l l t ö n k é n t e s n e k és m a m á r a harcztérről küldi fiának a tábori levelezőlapokat. Berukkolása előtt nem czikkezett, n e m szervezett magának önkéntes brigádot. Szóval minden föltünés nélkül berukkolt, mert ezt az elhatározását nem t a r t o t t a oly világrengető eseménynek, h o g y a r r ó l az o r s z á g o t o k v e t l e n ü l értesíteni k e l l . S m o s t , h o g y o t t á l l a f r o n t o n , k a t o n á s k o d á s á r ó l c s a k a n n y i t ir f i á n a k e g y t á b o r i l e v e l e z ő l a p o n : a h a z á é r t és e g y s z é p é l m é n y é r t n e m n a g y á r a h a l á l . U g y - e , ez m é g i s m á s k é p p e n f e s t ? A z s a r u n k büntetése. E l é g r é m e s . • Ferencz. Talán az egyiket. Oszi n a p o k . M e g m e n t j ü k belőle e z t a
négy
Az őszi szántás bennem gyászol, Én bennem fáj a rög, És az ekével bárhol szántol, A szivemet töröd.
szép
sort:
K o l o z s v á r . A p é l d á n y o k e l m e n t e k , de a b a l l a d á r a n e m reflektálunk. V. László. K ö s z ö n j ü k . Jönni fog. Z s o l c z a . N e k ü n k is f e l t ű n t , h o g y a p e s t i k á v é h á z a k b a n u g y a n sok a délczeg fiatalember, akik a hadvezetést kritizálják, a h e l y e t t h o g y k a r d o t k ö t n é n e k és a h a r c z t é r r e s i e t n é n e k . E z után megváltozik majd a k á v é h á z a k képe. összeválogatják a 2 4 — 3 6 é v e s n é p f e l k e l ő k e t és a k r i t i z á l ó k a t e z u t á n a k ö z v e t l e n t a p a s z t a l á s f o g j a m e g t a n í t a n i arra, h o g y a r o s s z k á v é h á z i k i s z o l g á l á s o n k i v ü l is v a n n a k m é g k e l l e m e t l e n d o l g o k a v i l á g o n . Z o m b o r . S. k ö s z ö n j ü k az e l i s m e r é s t . J ó l e s e t t . Feldspital. dr. H. K. I n t é z k e d t ü n k , h o g y a l a p o t a z u j czimre küldjék. A z elismerő sorokat e l j u t t a t t u k azokhoz, akiket megillet. Üdvözlet. W i e n . K. M. A v e r s e t n e m k ö z ö l h e t j ü k . K ö z e p e s m i n ő s é g ű és a z i l y e n f é l é k a l e g r o s s z a b b a k . Felelős s z e r k e s z t ő és k i a d ó t u l a j d o n o s : K I S S J Ó Z S E F .
LOHR •
MÁRIA
(KRONFUSZ)
•
Áfőváros első és legrégibb csipketisztitó, vegytisztitó és kelmefestő gyári intézete
Gyár és főűzlet: VIII., Baross-utcza 85. F I Ó K O K 1 II., Fff-utcza27. IV., ÉskO-ut 6. IV., Kecskemétlu t c z a 14. V., H a r m i n c z a d - u t c z a 4. VI., Teréz-körut 39. VI., Andrássy-ut 16. VIII., Jőzsef-kSrut 2.
Beretvás-pastillát
mely 10 perez alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmu- D n r a t u á e T ü m á C 8* ó 8*" K k n P C t f l l l k a P h a t ó ?! i ! , d e n gyógyszertárban, lasztja. A r a I korona 20 fillér. Orvosok által ajánlva. Készíti D ü l C l f f l O 1011100 szerész M O | l 0 d l 0 l l . 3 doboznál ingyen postai szállítás. Budapest,
1914. —
N y o m a t o t t a z A t h e n a e u m i r o d a l m i és n y o m d a i r . - t á r s . b>-tűivel.
