Titkos birodalmi ügy! 30 példányból a 16. példány Tárgyalási jegyzőkönyv
I. A zsidókérdés végső megoldásáról 1942. január 20-án Berlinben, az Am Großen Wannsee 56-58. szám alatt tartott megbeszélésen az alábbiak vettek részt:
dr. Meyer körzeti vezető és dr. Leibbrandt birodalmi hivatalvezető
a Megszállt Keleti Területek Birodalmi Minisztériumából
dr. Stuckart államtitkár
a Birodalmi Belügyminisztériumból
Neumann államtitkár
a Négyéves Terv Felelőse
dr. Freisler államtitkár
a Birodalmi Igazságügyi Minisztériumból
dr. Bühler államtitkár
a Főkormányzó Hivatalából
Luther államtitkár-helyettes
a Külügyminisztériumból
Klopfer SS-Oberführer
a Pártkancelláriából
Kritzinger miniszteri osztályvezető
a Birodalmi Kancelláriából
–2–
Hofmann SS-Gruppenführer (altábornagy)
a Faji és Települési Főhivataltól
Müller SS-Gruppenführer (altábornagy) a Birodalmi Biztonsági Főhivataltól Eichmann SS-Obersturmbannführer (alezredes) dr. Schöngarth SS-Oberführer a Biztonsági Rendőrségtől és SD-től (a a Biztonsági Rendőrség és az SD parancsnoka a Védőosztagtól) Főkormányzóságban dr. Lange SS-Sturmbannführer (őrnagy) a a Biztonsági Rendőrségtől és SD-től (a Biztonsági Rendőrség és az SD parancsnoka a Védőosztagtól) Lettországi Főkerületben, úgy is, mint a Biztonsági Rendőrség és az SD parancsnokának képviselője a Megszállt Keleti Területek Birodalmi Főbiztosságának ügyeiben
II.
H e y d r i c h SS-Obergruppenführer, a Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke egyrészt
tájékoztatott az európai zsidókérdés végső megoldása előkészítésére szóló, birodalmi marsall általi kinevezéséről, majd utalt arra, hogy a mai tárgyalás összehívásának indoka bizonyos alapvető kérdések tisztázása. A birodalmi marsall kérése, hogy terjesszenek elé egy tervezetet az európai zsidókérdés végső megoldásának szervezeti, tárgyi és anyagi vonatkozásairól. Mindehhez, valamint az összhang megteremtése érdekében szükséges ezekben a kérdésekben a közvetlenül érintett központi hatóságok előzetes tárgyalása.
–3– A zsidókérdés végső megoldásának kivitelezését – tekintet nélkül a földrajzi határokra –, központilag az SS birodalmi vezetője, a Német Rendőrség főnöke (a Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke) irányítja.
A Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke ezután röviden összefoglalta az ellenség ellen eddig folytatott küzdelmet. Ennek leglényegesebb mozzanatai a következők voltak:
a) a zsidók visszaszorítása a német nép életének egyes területeiről, b) a zsidók kiszorítása a német nép életteréből. E törekvések megvalósítása során egyetlen lehetséges átmeneti megoldásként a Birodalomban élő zsidók minél gyorsabb kivándorlását célzó tervszerű intézkedésekre volt szükség.
A birodalmi marsall rendelkezése értelmében 1939 januárjában a zsidók kivándorlására birodalmi központ létesült, amelynek vezetésével a Biztonsági Rendőrség és az SD parancsnokát bízták meg. Az intézmény főként az alábbi feladatokat látta el: a)
megtett minden olyan intézkedést, amely a zsidók minél intenzívebb kivándorlásának előkészítése miatt szükséges volt,
b)
irányította a kivándorlási hullámot,
c)
egyedi esetekben is meggyorsította a kivándorlást.
A kitűzött feladat az volt, hogy a német életteret legális úton tisztítsuk meg a zsidóktól.
–4–
Az efféle kényszerített kivándorlás hátrányait valamennyi hivatal ismerte. Más megoldási lehetőségek hiányában azonban eleinte kénytelenek voltak ehhez a módszerhez folyamodni.
A kivándorlással kapcsolatban felmerülő munkálatok a későbbiekben túlnőtték országunk határait, vagyis már a befogadó országok hatóságai is kénytelenek voltak foglalkozni velük. Pénzügyi nehézségeket többek között az okozott, hogy a különböző külföldi kormányzatok egyre emelték az előlegként, valamint partraszálláskor fizetendő illetékeket. Ezen kívül a férőhelyek hiánya a hajókon, a bevándorlás egyre fokozódó korlátozásai, illetve annak későbbi betiltása rendkívüli módon akadályozták törekvéseinket a kivándoroltatással kapcsolatban. Mindezen nehézségek ellenére a hatalomátvételtől kezdve az 1941. október 31-i határnapig összesen 537. 000 Birodalomban élő zsidót sikerült kivándorlásra kényszeríteni. Közülük 1933. január 30. óta az Altreichból (az Anschluss előtti, vagyis az 1937-es határokkal rendelkező Németországból) 1938. március 15. óta kezdve az Ostmarkból (az Anschluss-szal Németországhoz csatolt Ausztriából) 1939. március 15. óta a Cseh-Morva Protektorátusból
mintegy 360.000 mintegy 147.000 mintegy 30.000
zsidó vándorolt ki.
A kivándorlást a zsidók, illetve a zsidó politikai szervezetek maguk finanszírozták. Proletarizálódott zsidók Birodalomban maradásának elkerülése érdekében azt az elvet kellett követni, hogy a vagyonos zsidók fizették a vagyontalan zsidók kivándorlását. Ezen eljárásban a vagyonnal arányos mértékben növekvő hozzájárulást, illetve kivándorlási illetéket írtunk elő, amely a vagyontalan zsidók kivándorlásával kapcsolatban felmerülő kiadások fedezésére szolgált.
–5–
A birodalmi márkában történő befizetéseken kívül devizát is mozgósítani kellett az előlegként, valamint a partraszálláskor fizetendő illeték fedezésére. A német devizaállomány megóvása érdekében a belföldi zsidó pénzintézetek megtárgyalták a külföldi zsidó pénzintézetekkel, hogy gondoskodjanak megfelelő mennyiségű devizáról. Ennek megfelelően a külföldi zsidók ajándékozás útján 1941. október 30-ig összesen 9.500.000 dollárt bocsátottak az itteni zsidók rendelkezésére.
Időközben az SS birodalmi vezetője, a Német Rendőrség parancsnoka – tekintettel a kivándorolás veszélyeire háború idején, továbbá a keleti területekben rejlő lehetőségekre – megtiltotta a zsidók kivándorlását.
III.
A kivándorlás helyébe mostantól – a Führer ez irányú előzetes hozzájárulásával –
további megoldási lehetőségként a zsidók keletre történő evakuálása lép.
Bár ezen akciók valójában szükségmegoldásoknak tekinthetők, általuk azonban olyan gyakorlati tapasztalatok szerezhetők, amelyek a zsidókérdés elkövetkezendő végső megoldása szempontjából nagy jelentőséggel bírnak.
Az európai zsidókérdés e végső megoldása szempontjából mintegy 11 millió zsidó vehető számításba, az alábbi, országok szerinti megoszlásban:
–6– Ország Altreich (az Anschluss előtti, vagyis az 1937-es határokkal rendelkező (A) Németország) Ostmark (az Anschluss-szal Németországhoz csatolt Ausztria) Keleti Területek Főkormányzóság Bialystok Cseh-Morva Protektorátus Észtország – zsidómentes – Lettország Litvánia Belgium Dánia Franciaország megszállt területe Franciaország meg nem szállt területe Görögország Hollandia Norvégia (B) Bulgária Anglia Finnország Írország Olaszország, beleszámítva Szardíniát Albánia Horvátország Portugália Románia, beleszámítva Besszarábiát Svédország Svájc Szerbia Szlovákia Spanyolország Törökország (európai rész) Magyarország Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Ukrajna Fehér-Oroszország Bialystok kivételével Összesen több mint
Létszám 131.800 43.700 420.700 2.284.000 400.000 74.200 3.500 34.000 43.000 5.600 165.000 700.000 69.600 160.800 1.300 48.000 330.000 2.300 4.000 58.000 200 40.000 3.000 342.000 8.000 18.000 10.000 88.000 6.000 55.500 742.800 5 000.000
2.994.684 446.484 11.000.000
–7– A különböző külföldi államoknál megadott zsidólétszám alatt azonban csak a zsidó vallásúakat kell érteni, mivel az említett országok egy részében még nem történt meg a zsidóság faji alapon történő meghatározása. A probléma megoldása egyes országokban az általános magatartásra és felfogásra való tekintettel némi nehézségbe ütközik majd, különösen Magyarországon és Romániában. Így például Romániában a zsidók pénzért máig szert tehetnek olyan okmányokra, amelyekkel hitelesen igazolhatják idegen állampolgárságukat.
A zsidók szinte minden területen érvényesülő befolyása a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében ismeretes. Az európai területen mintegy 5 millió, az ázsiai térségben legfeljebb 1/4 millió zsidó él.
A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének európai területén lakó zsidók foglalkozásbeli megoszlása nagyjából a következő:
a mezőgazdaságban
9,1 %
városi munkásként
14,8 %
a kereskedelemben
20,0 %
állami alkalmazottként
23,4 %
szabadfoglalkozásúként, például gyógyászatban, sajtóban, színházban, stb.
32,7 %
Megfelelő irányítás mellett a zsidókat mostantól a végső megoldás keretében és arra alkalmas módon keleten kell munkára fogni. A munkaképes zsidókat úgy kell ezekre a területekre vezényelni, hogy közben nemekre bontott nagy egységekben útépítő munkálatokat végezzenek. E munkálatok során nagy részük természetes szelekció útján kétségtelenül elhullik majd.
–8– Végül az ezek után esetlegesen fennmaradó állományt, minthogy ez kétségtelenül a legellenállóképesebb egyedekből áll, megfelelő bánásmódban kell részesíteni, mivel ebből a természetes kiválasztódás útján fennmaradó részből szabadon engedése esetén új zsidó tenyészet sarjadhat (lásd a történelem eddigi tapasztalatait).
A végső megoldás végrehajtása során Európát nyugatról kelet felé haladva kell átfésülni. A birodalom területén, beleértve a Cseh-Morva Protektorátust is, mindezt soron kívül kell intézni – már csak lakáskérdésre és más fontos szociálpolitikai szempontokra tekintettel is.
Az evakuált zsidókat felváltva viszik az úgynevezett átmeneti gettókba, és szállítják onnan tovább keletre.
Az evakuálás végrehajtása szempontjából fontos feltétel – fejtette ki H e y d r i c h SS-Obergruppenführer – a számításba jövő személyek körének pontos meghatározása.
65 éven felüli zsidókat nem szándékozunk evakuálni, hanem őket az Öregek Gettójában helyezzük el; erre a célra Theresienstadtot jelöltük ki.
E korosztályon kívül – 1941. október 31-én az Altreichban (az Anschluss előtti, 1937-es határok szerinti Németországban), valamint az Ostmarkban (a németek által megszállt Ausztriában) élő, körülbelül 280 000 zsidónak mintegy 30 százaléka 65 éven felüli – az Öregek Gettójába kerülnek a súlyosan hadirokkant, valamint a háborús kitüntetésekkel (Vaskereszt – I. osztály) rendelkező zsidók is.
–9–
Ezzel a célszerű megoldással egy csapásra megkímélhetjük magunkat egy sor további beavatkozástól.
Az egyes nagyobb evakuálási akciók megkezdése a továbbiakban messzemenően a háborús helyzet alakulásától függ. Az általunk megszállt valamint a befolyásunk alatt tartott európai területeken megvalósítandó végső megoldással kapcsolatban azt javasoltuk, hogy erről a külügyminisztérium érintett ügyintézői tárgyaljanak a biztonsági rendőrség és az SD illetékes munkatársaival.
Szlovákiában és Horvátországban nem kell túlzott nehézségekre számítani, mert ott az ez irányú kulcsfontosságú kérdésekre találtak már megoldásokat. Romániában a kormányzat időközben szintén nevezett ki zsidóügyi megbízottat. Az ügy magyarországi szabályozása szempontjából azonban szükségessé vált, hogy a magyar kormányra a lehető legrövidebb határidőn belül zsidóügyi tanácsadót kényszerítsünk.
A probléma olaszországi szabályozásának előkészítése érdekében H e y d r i c h SS-Obergruppenführer célszerűnek tartja a kapcsolatfelvételt az ottani rendőrség vezetőjével.
A megszállt és meg nem szállt Franciaországban a zsidók előkészítése az evakuálásra valószínűleg különösebb nehézség nélkül fog lezajlani.
L u t h e r államtitkár-helyettes ezen a ponton megjegyezte, hogy egyes országokban – így például az északi államokban – a fenti probléma alapos tárgyalása során nehézségek adódhatnak, ezért ajánlatos ezeket az országokat egyelőre hátrébb sorolni.
– 10 –
Tekintettel az itt számításba jövő zsidók csekély létszámára, ez a várakozás nem tekinthető jelentős korlátozásnak.
Ezzel szemben a Külügyminisztérium Európa délkeleti és nyugati részén nem tart komolyabb nehézségektől.
H o f m a n n SS-altábornagy kinyilvánítja azon szándékát, hogy a Faji és Telepítési Főhivatal egyik munkatársát is Magyarországra küldjék az általános tájékozódás szándékával, amint erre a Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke elérkezettnek látja az időt. Az érintettek megállapodnak abban, hogy a Faji és Telepítési Főhivatal említett munkatársát, akinek tevőlegesen nem kell részt vennie semmiben, hivatalosan átmenetileg a rendőrattasé segítőjének osztják be.
IV.
A végső megoldás megvalósításához a nürnbergi törvényeket kell a megfelelő módon
alapul venni, figyelembe véve azt, hogy a kérdés teljes körű tisztázásához a vegyes házasságok és a kevert fajúak problémájának rendezése is szükséges.
Az SD és a Biztonsági Rendőrség főnöke ezt követően – a Birodalmi Kancellária főnökének idevágó levelére tekintettel – az alábbi elméleti kérdéseket fejti ki:
1. Az elsőfokú kevert fajúak kezelése.
Elsőfokú kevert fajúak a zsidókérdés végső megoldása szempontjából a zsidókkal azonos megítélés alá esnek.
– 11 –
Kivételt jelentenek ez alól: a) Azok az elsőfokú kevert fajúak, akiknek német vérűek a házastársai, és akiknek házasságából gyermekek (másodfokú kevert fajúak) születtek. Ezek a másodfokú kevert fajúak lényegében a németekkel azonos megítélés alá esnek. b) Azok az első fokú kevert fajúak, akiknek kivételezett státuszát a párt és az állam legfelsőbb hatóságai korábban az élet valamely területén engedélyezték. Minden egyes esetet külön-külön felül kell vizsgálni, és nem lehet kizárni, hogy e revízió során a kevert fajú személy szempontjából kedvezőtlenebb döntés születik.
A kivételezett státusz engedélyezésének előfeltétele minden esetben csak a szóban forgó kevert fajú egyén érdemesültsége lehet (nem pedig a német vérű szülő vagy a házastárs érdemei).
Az evakuálás alól felmentett első fokú kevert fajú egyént – az utódnemzést kizárandó és a kevert fajúak problémáját véglegesen megoldandó – sterilizálásnak kell alávetni. A sterilizálás önkéntes, ugyanakkor előfeltétele annak, hogy az illető a birodalomban maradhasson. A sterilizált „kevert fajú” a továbbiakban kikerül minden, korábban rá vonatkozó szabályozás hatálya alól.
2. A másodfokú kevert fajúak kezelése.
A másodfokú kevert fajúakat alapvetően a németvérűekhez tartozónak kell tekinteni, kivéve az alábbi eseteket, amelyekben a zsidókkal azonos megítélés alá kell, hogy essenek:
– 12 –
a) Ha a másodfokú kevert fajú fattyú (két kevert fajú házasságából született) b) Ha a másodfokú kevert fajú külső megjelenése faji szempontból különösen előnytelen, amely alapján már ránézésre is a zsidók közé sorolandó. c) Ha a másodfokú kevert fajú megítélése rendészeti és politikai szempontból különösen rossz, amiből felismerhető, hogy az illető zsidóként érez és viselkedik. A fenti esetekben még akkor sem lehet kivételt tenni, ha a másodfokú kevert fajú egyén német vérűvel él házasságban.
3. Házasságok tisztán zsidók és német vérűek között.
E kérdésben esetről-esetre kell eldönteni, hogy a zsidó házastárs evakuálandó-e vagy pedig – tekintettel azokra a hatásokra, amelyeket ezen intézkedés a vegyes házassággal érintett német vérű rokonokra gyakorolhat – az illetőt az Öregek Gettójában kell elhelyezni.
4. Házasságok első fokú kevert fajú egyének és német vérűek között.
a) Gyermektelenek:
Amennyiben a házasságból nem születtek gyermekek, akkor az első fokú kevert fajú evakuálandó, illetve az Öregek Gettójába helyezendő (a bánásmód azonos a 3. pontban tárgyaltakkal, a német megítélésével).
vérűekkel házasságban
élő
tisztán
zsidók
– 13 –
b) Ha gyermek született a házasságból: Amennyiben az ilyen házasságból gyermek született (másodfokú kevert fajúak), akkor őket – amennyiben a zsidókkal azonos megítélés alá esnek – evakuálni kell, illetve gettóba helyezni az első fokú kevert fajú szülővel együtt. Ha ezek a gyermekek német vérűekkel azonos megítélés alá esnek (főszabály szerint), az evakuálás alól mentesülnek, ahogyan velük együtt az elsőfokú kevert fajú egyén is.
5. Házasságok első fokú kevert fajú és egy másik elsőfokú kevert fajú vagy zsidó között.
Ilyen házasságok esetében (a gyermekeket is beleértve) minden személy zsidóként kezelendő, ezért evakuálandó, illetve az Öregek gettójába helyezendő.
6. Házasságok első- és másodfokú kevert fajú egyének között.
Mindkét házastárs – tekintet nélkül arra, hogy van-e gyermekük – evakuálandó, illetve az Öregek Gettójába helyezendő, mivel ebben az esetben az esetleges gyermekek faji szempontból általában erősebb zsidó vérvonalat képviselnek, mint a másodfokú kevert fajúak.
H o f m a n n SS-altábornagy álláspontja szerint a sterilizálás meghatározó gyakorlattá kell, hogy váljon, annál is inkább, mert a szabad választás elé állított kevert fajú egyén is inkább veti alá magát a sterilizációnak, mintsem hogy evakuálják.
– 14 –
Dr. S t u c k a r t államtitkár megállapítja, hogy a vegyes házasságok és a kevert fajúak kérdéskörének tisztázására irányuló iménti megoldási javaslatok megvalósítása ebben a formában
végeláthatatlan
igazgatási
procedúrát
vonna
maga
után.
Mindent összevetve és a biológiai törvényszerűségeket feltétlenül szem előtt tartva Dr. S t u c k a r t a kényszersterilizálás bevezetését javasolta.
A vegyes házasságok problémakörének egyszerűsítésére további lehetőségeket kell fontolóra venni, mégpedig annak érdekében, hogy a törvényhozó kimondhassa: „ezek a házasságok felbontattak”.
A zsidók evakuálásának gazdaságra gyakorolt hatásával kapcsolatban N e u m a n n államtitkár úgy nyilatkozott, hogy a hadászati szempontból jelentős üzemekben jelenleg munkaszolgálatot teljesítő zsidókat nem lehet evakuálni mindaddig, amíg utánpótlásról nem gondoskodtunk.
H e y d r i c h SS-Obergruppenführer utalt arra, hogy ezeket a zsidókat egyébként sem evakuálnák – azoknak az általa jóváhagyott irányelveknek az értelmében, amelyek szerint az evakuálások jelenleg is zajlanak.
Dr. B ü h l e r államtitkár megállapította, hogy a Főkormányzóság örömmel venné, ha e kérdés végleges megoldását a Főkormányzóságban kezdenék meg, mivel egyrészt ott a szállítás nem jelent különösebben problémát, ugyanakkor a munkaszolgálat szempontjai nem hátráltatnák ennek az akciónak a lebonyolítását.
– 15 –
A főkormányzóság területéről a lehető legrövidebb időn belül el kell távolítani a zsidókat, mert ott a zsidó vírushordozó különösen nagy veszedelmet jelent, másrészről az általuk folytatott feketekereskedelem folytonosan zavart okoz az ország gazdasági szerkezetében. Ezen kívül a számításba vehető körülbelül két és félmillió zsidó többsége egyébként is munkaképtelen.
Dr. B ü h l e r államtitkár a továbbiakban megállapította, hogy a zsidókérdés megoldását a Főkormányzóságban a Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke irányítja, a munkáját pedig a Főkormányzóság hatóságai támogatják. Mindössze annyi a kérése, hogy a zsidókérdést ezen a területen a lehető leggyorsabban oldják meg.
Végezetül a különböző megoldási lehetőségekről és ezek különféle módjairól esett szó, amely tárgyalás során mind dr. M e y e r körzetvezető, mind pedig dr. B ü h l e r államtitkár azt az álláspontot képviselte, hogy az érintett területeken azonnal meg kell kezdeni a végső megoldás előkészítésének bizonyos munkálatait, mégpedig úgy, hogy a lakosságot ennek során lehetőleg ne nyugtalanítsuk.
Az Biztonsági Rendőrség és az SD vezetője azzal zárta a megbeszélést, hogy a jelenlévők megfelelő támogatását kérte a végső megoldással kapcsolatos feladatok elvégzéséhez.
© Haus der Wannsee-Konferenz, Berlin 2015
