Tisztelt Olvasó! E számunk szerzői :

Tisztelt Olvasó!

Ismét egy újabb évszak, és ismét egy újabb lap a Rímkovácsoktól: a TAVASZ! Míg a TÉL a maga szűzies fehérségével bájolt el, addig a tavasz a maga sokszínűségével, megújuló lehetőségeivel varázsol el. Mert nyit a MÁRCIUS, bolondozik ÁPRILIS, és a szívek eltalálása a MÁJUSÉ! És íme mennyi emlékezni, ünnepelni való! Március 8 a Nők napja, Március- 15-ike a szabadságharc évfordulója. Április a húsvét és a költészet napja, míg Május az anyáké és az amikor Cupidó eltalálja a szíveket—az igaz szerelmeseké. Tehát Rímkovácsok fel kell kötni a nadrágszíjat, mert van és lesz dolog, téma az irodalmi összejövetelek alkalmával. Persze mind ezt nem tehetnénk fő támogatónk a Budaörsi Önkormányzat Kulturális Osztálya segítsége nélkül, melyet ezúton is csak megköszönni tudunk. Újságunk mindig hűen tükrözi munkánk, igyekvésünk állomásait. Most ennél az állomásnál sem torpanunk meg, bemutatjuk a tavaszt az alkotóink munkáján keresztül, melyhez jó olvasást, szórakozást, kikapcsolódást kívánnak a szerkesztők: Salamon Erzsébet és B. Szalay Károly

E számunk szerzői : Bánosi György

11;21

Molnár Piroska

7;13

Bécsi Judit

9

Murár Teréz

5

B. Szalay Károly

11;24

Pintér Fruzsina

7

Bosnyák Mária

11;13

Domokos László Fábián

14;23;25

Prander Éva

14;27

Hitka Anita Dévi

13;18;25

Salamon Erzsébet

3-4;19-20;25

Izsó Zita

20;25

Stancsics Erzsébet

6;8

Jakab Zoltán

27

Sifter István

18

Kállai Eszter

12

Szabó Julianna

5

Kisoroszi Elter Rozi

4

Szántai Sándor

14;16;23

Kreischer Kornélia

7;11;21;26;

Tárkányi Imre

16;17;21

Leányvári József

7;15

Leé József

9

Tiszaörsi Nagy Zoltán 10

2

Az irodalom asztalára... Salamon Erzsébet: Hangosan gondolkodom Mert a csönd a TEREMTŐ és a TEREMTVÉNY párbeszéde... Így gondolkodom... Minden irodalmat kedvelő számára különös ünnep a „KÖLTÉSZET NAPJA.” Kérem engedjék meg, hogy néhány gondolatom megosszam Önökkel. Mindenkinek ismerős a mondás „Aélossatok ünnepet az emberek számára.” Miért is? Mert az ünnepek összébb hozzák az emberek lelkét. A XXI-ik század embere zöme kétfajta magányban él: Az egyik, a „társas magány!” A másik pedig az úgynevezett „szellemi magány.” Mi köze e két fogalomnak az irodalomhoz? – A válasz az, hogy rengeteg! Sorolhatnánk a magyar irodalom nagyjait akik az e-fajta magányokból emelkedtek. Mert mit kap egy irodalom kedvelő az irodalmi protokolon túl? Elsősorban szakértést, kultúrát, illemet, tapintatot, maradandó alkotást. Mert az irodalomkedvelő és az irodalmár is a lelkét táplálja. A legfőbb emberi tulajdonságaink az állandósult hiányérzetekből fakadnak. Az pedig épít. P. VALERY szerint: „A MAGÁNY TEREMT.” A lélek kiszárad. Az irodalomban pedig rengeteg energiák lapulnak. Mind az írók, költők részére, mind pedig az olvasó számára. A költészet napján beszéljünk a költészetről. A vers egyfajta nemesített finom lélek eszencia! Mert lényünknek van privát és nyilvános tartománya. A költő is ember, mégis egyfajta maszkot kell viseljen. Minden érzésünk nem tárhatjuk ki a világ elé. Belső „ÉNÜNK” egy külön világ tele bonyodalmakkal. Lelkünk mélyén egymással viaskodó hatóerők működnek. Ösztöneink és „ÉRZÉSEINK” gyakran egymással ellentétes irányba taszigálnak. Az író — ilyenkor alkot. Mindegy milyen formában. Számára a pillanatnyi alkotás öröme a fontos. Írjon akár értékorientált konzervatív módon vagy magasban szárnyaló ultramodern stílusban. Amikor az ember alkot, teljesen szabad. Megáll az idő, egyesek számára egyfajta terápia. Mert a költészet és az írás nem válik el egymástól.

Csak másként fejezi ki magát a XXI-ik században mint a barok korszak idején. Valljuk be talán csak önmagunknak — az idő olyan mint a pillanat:Ha megosztom másokkal akkor valami megmarad. Valahol így olvastam: A mai irodalomkultúra viszonylat rendszerében, létezik a műveltségnek egy aktuális állapota amelynek társadalmi „rangja” lehangoló és tiltakozásra ingerlő. Ezt nevezzük TÖMEG—KULTÚRÁNAK. Én — csak egy kis „szösz” vagyok egy hímzett kelme gallérján, mert számomra ez az irodalom. De.. még én is látom, az irodalom iránti közönyért sok minden felelõs. Pl: -Az irodalom politikai célokra való kisajátítása. -A piaci érdek totális uralma stb. A mai információ áradatban, rengeteg „ szellemileg” nem nevezhetõ selejt belefér. Ezért csak rutinossá fejlesztett módszerrel kerülhetjük el és jutunk hozzá hasznos tudásanyaghoz. Tehát a „TÖMEG- KULTÚRA” osztozik az igazi szellemi termékkel. Viszont ne feledjük. A „RÍMKOVÁCSOK” alapszabályzata tartalmazza a kezdõ tehetség felkutatását Budaörsön. Teret adunk a megjelenéshez és segítjük a tehetséget ápolni, kibontakozni. Mert az izoláltság nem tesz jót sem a testnek, sem pedig a léleknek. A társadalom számára pedig egyenesen káros. E társaságnak ÉN a szellemi összetartó kapcsa vagyok. Ezek között a maroknyi jóravaló emberek között, számos irodalmi tehetség van jelen. Igazi költõ egyéniségek. Ugyanakkor a protokol listákra és a szokásos antológia szempontokra fittyet hányva — mi a az árnyékban tartott szerzõkre is jótékony fényt bocsátunk. A hangos politikai csatazajban észrevesszük a költészet halk igazmondását. Továbbá mindenkor a költészetben a karaktert a teljesítmény nagyságával mérjük. Ha a kritika, pajzs a költészetért. Hát... nem éppen egy szivárvány - koalíció. A kritika mindenkor fontos. Viszont nem árt ha a kritikus maga is író!

3

József Attila fogalmazott hasonlón: A versírásban ÉN voltam előbb majd jött a kritika s- a szenvedély Bár halkan, merészen lejegyzem kritikusnak nem épült szobor — egy sem! A véleményt osztja ADY is: S életemnek csak nézőik a maiak. ................................................... voltam sem végem nem lehet enyhe szabály. Ha ki király, sorsának a királya, mit bánom én, hogy GOETHE hogy csinálja, hogy tempóz ARANY s PETŐFI hogy istenül. .................................................................... Nekem beszédes, költőpéldák némák, sem a betelt s kikerekített poémát, sem a mutatványos fátum- nem kenyerem. Így hát ezek után — Egyesületünk nyitott mindenfajta értékes irodalomra. Az alkotó gondolkozzon világosan s fogalmazzon homályosan s legyen kitartó, alázatos. Talán ez is a siker titka s kik vagyunk mi, hogy gátat szabjunk e folyamatnak? Egyszerűen nem lehet eldönteni valakinek az út elején, hogy az irodalom bugyraiban hol fog kikötni. „Költő, melyik kikötő felé hajózol -a szelek nem segítenek.” SZENEKA.

Kisoroszi Elter Rozi Lila — Lola ! Lila- Lola szertelen, mint eső a kertemen, hol napsütés, hol borongás, hol meg kegyetlen villámlás. Az imént még gagyogott, mint égen a Nap ragyogott, egyszerre csak nagyot csattan, mint az ostor, úgy felpattan, s elviharzik mérgesen. Békíteni, meddő álom? Mint a pulyka, fújva távoz, s szőke haja úszva, követi a szélben.

4

Murár Teréz Kettőnkért Kettőnkért élek viharok felett óvlak téged szivárvány úton járok érted. Föld és ég közt göröngyös utak könnyedén járom mert látom az utat. Kettőnkért imádkozom szívemben élsz birtoklom szíved tested mindenét. Epedő szomjam téged kíván kettőnkért teljesül minden ezután.

Szabó Julianna Aranyásó

Kettőnkért történik ha föléd hajolok, kettőnkért kettősen idéz ha átkarolsz.

Vártalak, de nem jöttél. Hisz nem kellek már Neked. Gondolatomban ott pihen, kezemben a kezed.

Kezem kezedbe szívem telt meleggel álmom édesebbje társul a lelkeddel.

Ne hidd, hogy meggyűlöllek, mert más kell már Neked. Kívánom, hogy légy boldog, s ő boldog legyen veled!

A lüktetés édes kettőnkért éled tavasz lángja fényes te akarsz s én téged.

Ne hidd, hogy vak vagyok és semmit se látok? Pillantásod elárulja, kívánod és vágyod! Próbáld ki szerencsédet s én félre állok, ha kell? Örülj, mint aranyásó, véletlen aranyra lel! De ne feledd a közmondást. Nem mind arany, ami fénylik! Mire ékszer lesz a rögből, az aranyásó el is vérzik!

5

Stancsics Erzsébet: Férfias nők attitűddel próbálja elfogadtatni elveit, az legalább olyan távol áll tőlünk, mint az ideológiai acsarkodás, amit a mai politika produkál. Nézem férfias tartását, rezzenéstelen arcát. Mondatai hiába jó hangzásúak, erőteljesen szerkesztettek: nincs árama. Kattog, csikorog, belső élet nélkül való. Az emberekhez intézett beszédnek pedig olyan feszültséggel kell rendelkeznie, melynek lendülete van és formája, de egyben kegyelem is kell hozzá, mert belülről, a női lélekből jön, különben csak mondat-fogalmazás. Egyre többen élik meg, hogy elidegenednek önmaguktól, nemük sajátos és elengedhetetlen erényeitől, külső jegyeitől. Milyen más lenne, ha élvezné, hogy a színpadon is nő, aki előre megérez dolgokat, mely sajátja karakterének. Milyen más lenne, ha a világ felett nem ítélkezne, hanem elnézően szemlélné asszonyi aspektusából és képességeivel! Ha mi is éreznénk, hogy nem rosszul felöltött férfi-manír, hanem pillangóküldetés rezeg az értelem fölött. Lelkünk szorongó, düledező állványát segítene megtámasztani szárnyaival.

Ülök a nézőtéren és hallgatom a képviselőasszony beszédét. Teljesen mindegy, hogy hol és milyen alkalomból, a témája is mellékes. Maga a látvány ragad meg, enyhe viszolyogással, amit talán - helytelenül – az előítéleteim hoztak elő. A hölgy az ötvenes éveiben jár, öltözete PR menedzser által összeállított divatmagazinból való. Tetőtől talpig feketében, drága nadrágkosztüm, amit még egy sál sem tör meg rafinált színeivel. Haja rövid, lenyalt, fiús fazon, egy lágyabb hullám sem lazítja a kemény vonalakat. A képviselő hölgy határozottan, mosolytalanul, szinte komoran beszél. Tudja, hogy amit a száján kiejt, nem tűr ellentmondást. Nincs elfogadó és befogadó képessége, uralja a tér azon részét, ahol megnyilvánul. Talán ugyanígy uralja a Hold energiáit, irányítja az információk rezgését, amire hétköznapi elme képtelen. Birtokában van valami férfias erőnek, melyet a külső megjelenésével is aláhúz. Látni rajta, hogy képes egyedül is az anyagi javak megteremtésére, fizikai állóképessége az alvás alól is felmenti. Tesztoszteron háztartása férfiassá, sok diplomája okossá és fölényessé teszi. Kapcsolatai ellenőrzésre épülnek, kontroll által irányítja még a nemi életét is – ha van. Hallgatom a képviselőnőt és elgondolkodom, vajon hogyan tartja a kapcsolatot választóival? Tán megértés és kérdezés helyett számonkérés, a bíztatás, bölcs tanácsok helyett ítélkezés, bizalom helyett ellenőrzés vezényli munkájában? Valami olyan súly áramlik belőle, amely székhez szögezi a hallgatóságot. Pedig tudnia kellene, hogy addig lehet a világról kompetensen beszélni, amíg ambíció mellett van benne egy kis empátia. Minden szóból, amit a pulpitusról kiejt, az a fontos, hogy mit tár fel és mit mutat meg a ráfigyelőknek. Ennek csak akkor van értelme, foganatja, ha képes a mára vonatkoztatva, nőiségén átfiltrálva emberi problémákat felvetni.

6

Molnár Piroska Madár álom

Leányvári József Csak pörögj ...

Árva madár búsongva száll keresi a párját, ringatózik nagy szelíden puha felhő- párnán. Szívecskéje nagyot dobbant, oly csodás az álom, búzatábla közepében páromat találom sokszínű szivárványból, szőttek puha fészket. Fiókájuk a szájukat, hatalmasra tátva égi mannát várva, szárnyaikat bontogatva, röppentek az ágra.

Ne állj, pörögj, mozgasd magad, mert szekered csak úgy halad ha a gyeplőt kézbe fogod s lovad néha ostorozod. A tempóból te ne engedj, a kanyartól sose rettegj, ne ijesszen rémlátomás, messze még a végállomás. Hajtsál bátran, lábad gázon, ne rekedjen meg a százon, ura légy a kormányrúdnak, kerekeid jól gurulnak. Utam ritkán kéjutazás, busz vagy vonat, vagy egyéb más, csak a tempó fontos nekem, haladásban kedvem lelem.

Kreischer Nelly Új remény

E pörgésben társ kell nékem, te légy társam, kérlek szépen, karunk láncok összefonják, hogy viharok szét ne bontsák. Én már pörgök évről évre, talán egyszer révbe érve, bízom benne: megérkezünk, ha mindketten jól evezünk.

Lelkemet már-már eladtam az űrnek, érzékeimre alkudott a semmi. Érzelmeim megölni szándékoztam fásult agyamra ködöt küldtem. Jónak láttam húsz éves fejjel, így töretlenül, büntetlenül, nem lenni.

Mert egyedül fárasztó már, itt a kezem csak téged vár, csapjál bele, egyek vagyunk, ily alkalmat ki ne hagyjunk. Gyere, pörögj, kövess engem, vég nélküli szeretetben, ha nem bírod, ölbe kaplak, cserben soha én nem hagylak.

Hitem már nem volt, sem reményem, sem álmom. Értelmetlennek tűnt, a méla lét. Megvetettem, nevettem a hazug világot. Ma megváltozott minden,-- de nem bánom.Jöttél végtelen időből, megtaláltál. Megváltottál,-- hálás vagyok ezért.

Pintér Fruzsina ​Nagymamám születésnapjára 72 gyertya díszíti a tortát, ékesíti Alinka születés napját. Minden jó, nagyon-nagyon csodás, olyan mint száz kilós embernek a fogyás. Hold virítja kint az eget, a nap se adhat ennyi fényet.

7

Stancsics Erzsébet Zene Ülünk a zsongó nézőtéren, kezünkben műsorfüzettel. Megunhatatlanul izgalmas ez a várakozás, a hangszerek felnyikkanó, trillázó hangzavarában, ahogy egymáshoz hangolódnak. Az emeletről rálátni a készülődőkre, székeket húzogatnak, köszönnek egymásnak, kottalapokat készítenek elő. A kezdés még messzi, de számunkra már elkezdődött a misztérium: a zene magával ragadó csodája. Ott vibrál nekünk is a bőrünkön, a szemünkben, bizsereg a gyomor, élesedik a fül. Lassan elcsendesedik a zenekar, néhány helyezkedő mozdulat, ruhaigazítás, a fúvókák szájhoz illesztése. A zenész és hangszere most némán ülnek. A hangszer engedelmes, mint egy eltévedt, vagy megszelídült vadállat a várakozás, az egyhangú hullámverés, a zene óceánjának partjainál. Ez lenne a hallgatás, amely megőrzi a világűrben a zenét! A világűr is így hallgatott nemrég, mielőtt elhangzott az Úr szava... A hallgatás áhítatos és ősi, csak az erdő és a tenger tud így hallgatni. Most kezdődik az, amit egyszer egy zeneszerző el akart mondani. Ami nem volt játék, élvezet,, hanem az életnél is fontosabb késztetés. A zene különös szövedék, mely könnyebb és puhább, mint a selyem, csillog, mint a harmat, vagy a lányok mosolya, mikor a víztükör fölé hajolnak. Fénylik, mint a haldoklók szobájában a mécses, de harsog és ellenáll, mintha csákányt vágnának a világ anyagába.

A zeneszerző azért művész, hogy magányos beavatottként megőrizzen valamit egy műfaj nemességéből. A csoda csak annyi, hogy az anyagból a lángész emberfelettit és világraszólót alkot. A közönség érzi azt a titokzatos hatást, mellyel a színpadról átadja egyénisége sugárzását, akaratát, a különös áramot és üzenetet, mely nélkül minden hang kóc és csepű maradna. Mindazok, akikhez a zene tartozik, már régen eltűntek az idő süllyesztőjében, mi még ma is áhítattal hallgatjuk komponálásuk hallható és látható eredményét. A nézőtéren, az utolsó másodperceiben úgy érezzük, a világ minden csodája addig érdekes csak, amíg a lélekben, mely a tünemény felé fordul, zúg és zeng az elfogulatlan várakozás, az érzékelés titokzatos árama. A világ addig érdekes, amíg a csodát reméljük. De ismerjük az emberi nyomorúságot: ha kilépünk a hangversenyteremből, már nincs többé csoda. A tülkölő, rohanó utcai zajban úgy gondoljuk, a zene is csak egyszerűen zene: a matematikának valamilyen dallamosított értelme, a végtelen törvényeinek emberesített formája és kifejezése. Mert a számnak és törvénynek is csak akkor van értelme, ha emberi vonatkozást kap. A tenger mindig mély, mint ősidők óta zene mibennünk. De a víz a parton nyelvel és morog, akárcsak egy hasonlat. Ahogy hazafelé nekimegyünk az utcán az ólmos szürkeségnek, érezzük, a szívünkbe kapaszkodott zene már soha többé nem hagy egyedül!

8

Leé József Szakítás után

Bécsi Judit A szemét lírája

Bár tudnék lenni büszke. Találkozunk, ne lásd az életem, ne tud soha, hogy én vagyok a vesztes, ne érezd úgy: tiéd a győzelem.

Beszélnek, az eldobott papírok: papír zsebkendő hajlékony teste. Betaposva veszett csikkek közé. Gyűrésen ott a kéz indulatos lobbanása, hogy szélnek sem adja. S lám a csikken, megül az utolsó parázs hamuja, úgy áll meg röptében sárkupac tetején, hogy őrzi a pillanatot, a filteren, a női száj, ahogyan rátapadt, kesernyésen, maszatrúzsosan.

Bár tudnék lenni tüske körmöd alatt, maga a fájdalom. Találkozunk, szemedbe nézni: vérzek nagyon? Ne titkold, vállalom.

Műanyag butélia halálsikolya, ahogy az utolsó levegőért kiált. Időben eloltott szemetesbe gyömöszölve, mikor már nem fénylettek a sárga műanyagba lobbanó lángok, a használati hullák között. És a jegyek! Az örökké változó BKV jegyek! A mulandóság igazi letéteményesei. Az „örök szemét”! Gyufaszál vékonyra hajtogatva, lazán, begyűrve a nagy egyvelegbe.

Bár tudnék lenni jéghegy. Hideg sivár, akár a sarki szél. Találkozunk, belepni hóval, hogy fázva fázz: ilyen kemény a tél. Bár tudnék lenni kérdés. Számonkérés, a lelkiismeret. Mért gondolod, hogy több volnál a soknál? Parányi vagy, törékeny lettél, s védtelen.

S az esztétikusan gondos! Méretre gyűrt uzsonnás fóliát, behelyezi a padszél gömbölyödő karfadíszének, íveinek üregébe, ahogy illik, konformosan, bármit, amit rámér a hatalom. Ő már kézi vezérléssel működik ez az a rés, ahol a „szabadság” elfér kis félmegoldással, lázad a lélek. S a tavaszban virágzó budai park, buszmegálló előtti padja őrzi, s mondja el, hogy ki vagy!

Bár tudnék lenni bármi, és bárhol is, hol nem találkozunk. Nem látni meg, hogy félre nézel, túllépni rajtad,-nincs többé egy utunk!

Érzem a látvány „ego - kivetüléseit”, ahogy a tárgyakkal bánunk, mint ahogy elbánnak velünk! Használat, és elhasználnak. Kidobni mindent, mindent, mi régi. S fejünkben ott dobol a vásári reklám: Fogyasszuk csak alólunk a Földet! Nincs idő, hogy éljünk. Életünk mókuskerékben. Napi robotban kergetjük önmagunkat. S a ketrecen kívül a Nagy Gazda, súgja fülünkbe az „igét”.

9

Bemutatkozik tagtársunk: Tiszaörsi Nagy Zoltán Az Alföld közepén születtem Tiszaörsön 1937. május 8-án, két nagy tájegység találkozásánál. Az Alföldön Karcag mellett folyik a kis Német-ér, ott kezdődik a Nagykunság, s a Hortobágy véget ér. Ötödikes koromban írtam először verset, mert kérték a „nagyok” a faliújság szerkesztők Azóta kb. 30 versem és novellám jelent meg újságokban, kalendáriumokban, antológiákban. Két könyvem már régebben, az „Ősláng körforgás” című önálló verseskötetem (1996) és a „Kőben az ék” című vegyes versek és novellák (2001), mely a Poly-Art gondozásában jelent meg. A közel múltban, pedig a „Sóba, vízbe krumpli, a „Metálszürke szita” novellás kötetek versekkel díszítve. Utána jelentek meg a „Julcsim - Pulcsim”, és a „Csöppke és Pajti” című mesekönyvek. Majd az „És a nyíl megfordult” című háromkötetes ifjúsági regényem: 1. kötet: A kettétört vezérhajó, 2. kötet: A barlang 3. kötet: Pofon és dicséret címmel. Van egy 15-20 kötetre való kéziratom, remélem, hamarosan kiadásra kerül néhány kötet. Most szinte nyomdakészen van kettő: „Reccsenések” és a „Még nagyobb reccsenések” címmel. Ezenkívül 80%-ban készen van egy kifestőkönyv is „Tiszaörsi képeslapok” a címe. Pályázatokon kaptam III.; II.; és I. díjat is. I.díj: Sopron 1988, felnőtt kategóriában a „Csöppke és Pajti” című meseversem. II.díj: Budapest 2007, „Ne űzzük az időt” című versem. III.díj: Budapest 1997, Anyanyelvápolók Szövetsége Szójáték pályázatán. 1980 óta Érden lakunk. Nyugdíjas koromban már főleg az unokáimban lelem örömömet. Iskolai szavalóversenyeken boldogan mondják a gyerekeknek való verseimet és sok induló közül már voltak elsők is. Elég nehéz itt az élet de, ha kérdezik a távolban élő rokonaim, hogy érzem magamat Érden, röviden azért így válaszolok: Nem tudom kell-e mesélnem, nekem itt kellemes élnem.

A RÖG Őstelevényen zöldül a dús rét messzi határig, szélszita szárnyán illata szállong, mint üde fény, szárszoborállvány tartja a Tündér víg kacagását, mely a ligetben több ezerszínű kincs-tünemény. Halk zene surran csipkelevélen, ághegye végén, kardal is zendül fészkeket őrző hím torokban, kisgida táncol rókakölyökkel, fürge nyuszikkal, erdei vadnép csörtet a csendben, s mind morognak. Mint az ölében jó anya, boldog kis csecsemőjét élteti mindet lent a gyökérnél lágy anyaföld. Ős anyaföldből nőnek a fák is, nő a sok fűszál, s így lesz a rögből jó puha bölcsőágy az a zöld. Mert a kis rög, volt hajdan a kezdet, most is az élet benne csírázik, és öröklétben ő lesz a vég. Én is a röggel jöttem idáig, és vele mászok majd ki a létből, s így leszek majdan kőben az ék. Rög vagyok én már, rögnek a lelkét hirdeti zászlóm boldogan zengve, hogy a kis rögnek semmi sem árt. Tél fagya dermeszt, nyár heve szárít durva keményre, ámde a létben nem teszek önként semmiben kárt. Rögben az ősök, s benne a magvak nyugszanak, nőnek, szkíta elődök kései magvát őrzi a táj! Rémes időben alszik a Mag (!?) „díszlik” a konkoly. Ébredezőnek bánat a díj, ám ősi, ha fáj. Tudd meg: a rög köt! Értsd meg: a rög hív harcba s sikollyal! Vak, süket, szolga – ébren is átvert – szittya utód, ments meg földed, mentsd meg a lelked, mentsd magad végre! Szállj rög a fényben, és követ minden visszafutó!

10

Kreischer Nelly Hol vagy tavasz?

Bosnyák Mária (Ria) Tövis

Az idő borongós, a fák feketék, dara-eső hull, havat fúj a szél. Nem süt Nap, nem mosolyog senki. Hol vagy Tavasz, miért még e tél?

Azt hiszed a napfény mind tenéked ragyog. Hogy a szerelemhez csak neked van jogod.

Fagyos a föld, hideg, csúf idő. Hófedte hegyek, szín nincs sehol. Nem süt a Nap, nem mosolyog senki. Hol vagy már Tavasz, merre, merre hol?

Nyíló virágokat mind letéped sorra. Tövis marad nékem, ahol nyílt a rózsa.

Zöldülni kezdett már az erdő, mező, de lefagyott, elbújt a kíváncsi fű. Nem süt Nap, nem mosolyog senki. Hol vagy Tavasz, mikor jössz elő?

Mindenki oly boldog, csak én vagyok árva. Csak az én szívemnek nincs szerelmes párja.

Februárnak régen vége van, és még nem olvadt el a hó sehol. Nem süt Nap, nem mosolyog senki. Hol vagy Tavasz, merre, merre hol?

Hajnalban a virág, csókot kap az égtől, harmat szűzi csókja szerelemből épül.

B. Szalay Károly Ébredés

Csak énnekem nem hoz senki boldogságot. Kit szerettem, megcsalt, elhagytak az álmok.

Lágy szellő suhan át a réten, rajta hófoltok, lassan ébred minden. Hóvirág himbálja nagy fehér fejét, búcsúztatja a telet, érzi a tavasz ízét. A medve — rejtegeti árnyékát, a szarka és seregély, keresi erdei táplálékát. A rét nyugalmát nem zavarja semmi, írásomnak vége van: a történet csak ennyi...

Elhagytak az álmok, rám már nem találnak, könnyem, mely érted hull, rád úgysem találnak. Cinkosod lett az éj, nekem gyötrő álom, örök sóhaj marad, eltűnt boldogságom.

Bánosi György Március 15 Friss szél dagasztja ingem. Víg vagyok. Múzsám — tűz rá kokárdát...

11

Március 15. re emlékezve. Kállai Eszter: Szépen emberül. Bobula Ida: Ősi sumér himnusz változat. Magyarok hazája, magyarok nemzete, Napkelet s Nyugatnak összekötő fénye, Ez a mi életünk, ez a mi végzetünk, E cél oly magasztos, méltó érte élnünk. Mint a magas menny-ég, szívünk mérhetetlen, Életünk gyökere szent és sérthetetlen, Hegyek, árnyas erdők, alföld sík vidéke -Ez a mi életünk ősi öröksége. Erős, gazdag várként ezt az örök törvényt, Amit a sors ránk mért, vállalnunk kell önként. Így teljesülhet be a mi szép reményünk, Igazsághozóként emeljük fel fejünk. Otthon lenni Kelet és Nyugat között, példát mutatni a két kultúra összhangjában való élésre ez a magyarság feladata a XXI, század elején. (NYUGAT — értjük ezen itt a jelenlegi európai és észak- amerikai kultúrát- az egyén, a személyiség, a polgár jogait, a választás szabadságát tartja elsődlegesnek: KELET-itt az ősi ázsiai kultúrák értendők-a közösségben végzendő kötelességeket, a hagyományok tiszteletéből eredő fegyelmezett életet tartja természetesnek.) A két magatartás összhangjában való emberi élet azt jelenti: „ itt és most ÉN” úgy élek, hogy legszemélyesebb ügyem a közösség ügye Önmegvalósításomat, önigazolásomat, önbecsülésemet a gyermek, az idősek, a természet, a családom, a nemzetem, a hazám, az élet szolgálata adja. Azzal a felelősséggel élek, hogy a teremtés bennem, általam, velem /is/ továbbfolytatódik. S igaza van az öreg székelynek, amikor azt vallja: „AZÉRT VAGYUNK A VILÁGON, HOGY AZ VELÜNK SZEBB LEGYEN, MINT NÉLKÜLÜNK.”

A magyarság legfontosabb feladata a Kárpátmedencében a többi itt élő nemzetbéli megnyerése ahhoz: legyen ez a hely az ANYÁK, a tudásból eredő megértés, a megértésből fakadó szeretet hazája. AZ IGAZSÁGOSSÁG, KÖLCSÖNÖSSÉG, MÉLTÁNYOSSÁG jegyében biztosítsunk itt egy olyan világot remélve, ezzel más tájak más nemzetbéliei számára is példát mutatunk- hogy egészséges testű, lelkű, szellemű fiatalok nőjenek itt fel, ki-ki a maga nemzeti mivoltában: ruszin, román, szerb, horvát, szlovén, osztrák, szlovák, roma, német, zsidó, magyar s más idetévedt. A becsületben megöregedett méltóságban élhesse élete alkonyát. A természet legyen egészséges.A magyarság ezt a feladatát teljesíteni is tudja, ha legfőbb eszközül a jó szándékkal mondott egyértelmű tiszta szót használja. Ősi, keleti származása, a nyugati kultúrában leélt ezer éve megadja ehhez a képességeket, ha feltámad benne hozzá az igény és a hajlam, s ha a Kárpátmedencében ősi helyén lakó és a Földön szétszóródottságban élő magyar- egymásra talál, egymást segítve munkálkodik. Hogyan? Magyarként együtt SZÉPEN EMBERÜL!

12

Molnár Piroska Jó találmány Ó, hogy milyen unalmas volt régen orvoshoz menni. Letéptük a számot, vártuk mikor szólítanak. De mennyivel izgalmasabb most. Pár hónap és kapunk időpontot. Hát nem felemelőbb várni a pillanatra. Addig is tudod, hogy életben kell maradni. Majszolhatod a sokszínű „drazsékat”. De nem kell ám megijedni, meggyógyítani így sem fognak, csak életben tartani. Mert nem lehet, hogy az üggyel, bajjal előállított „cukorkák” megromoljanak. Akkor milyen csemege lenne helyette? De ezek mind eltörpülnek egy csodás találmány mellett, ami egy asszisztensnő zseniális ötlete. Ismerősöm kezelésre ment. Jól elvoltak mint a befőtt. Nővérkéket mégis zavarta a jelenlétük. Fölkérte Őket, hogy legközelebb később menjenek. De ha visznek egy tábla csokit, akkor semmi gond. Ismerősöm gondolkodóba esett és számolt. Ha hármat vinne, lehet, hogy hat órakor már első lehetne a célvonalban.

Hitka Anita Dévi Olvasó lány Fekete- fehérben ül előttem, nyitott könyvvel a kezében: Látszólag itt, de benne a történetben elmerül, olvas átszellemülten: Vajon mit olvas ez a lány? Egy élménydús útikönyvet talán? Arcán ábrándos figyelem, vajon milyen lehet ő színesben? De itt ül előttem fekete- fehéren. Lehet, hogy tudományos — művet tart kezében? Szerelmes regényt is olvashat éppen. Haja hullámhosszán száll a képzelet, a könyv diadala, hogy lebilincselő, olvasmánya rejtély és talány: A külső idő ilyenkor megáll, de a belső időben hullámzik a lét, át meg átjárja e fiatal lány életét.

Bosnyák Mária Boldog vagyok? Elhaltak a szívemben a sóhajok. Most nem tudom, vajon boldog vagyok? Csend van itt belül, némaság honol. Nem fáj, nem tombol, csak hallgat konokul.

13

Domokos László Fábián: Válás válság Még ezen a napon történt. Hazafelé menet. A 66-os busszal megyek, ez visz a kispesti H.É.V. állomásig. Az egyik megállóban felszáll egy pár, két kisgyerekkel, 5—7 évesek lehettek. Mindjárt el is kezdődött a műsor: Nem akarom, hogy apu leszálljon, vele akarok maradni. „Én is” harsogta a másik. Az anyjuk egykedvűen hallgatta, majd rájuk ordított: „ Apátok leszáll, és kész”! Ti velem maradtok! Nem nehéz kitalálni, miről van szó. Elváltak a szülők és az anyukának ítélték a gyerekeket. Mit mondjak, elég szívszorongató látványban volt részem. Végül az apuka velőtrázó zokogások közepette leszállt. Az anyunak meg ennyit mondott: „Megálljatok otthon, úgy elverlek benneteket, hogy örökre elmegy a kedvetek a hisztitől.” Kell ennél szomorúbb, drámaibb sztori? Ami még elszomorított, ez mind a nőnap előestéjén történt. Lehet, hogy ebben közrejátszott lányom szintén válással végződött házassága is, mivel ő is három gyereket nevel egyedül. Legifjabb élettársától meg már van egy 17- hónapos lánya is. Ez se piskóta. Hogy is van az a filmbeli mondás: „Ja kérem az élet nem habos torta.” HÁT NEM!!!

Szántai Sándor Gyönyörűm, tedd a dolgod... Gyönyörűm, tedd a dolgod, a reggeli friss ízek keringő lélegzete járjon át és a hagymát ki ne hagyd! Fénylő szemed átkönnyezi, azt se bánd, ha az asztalhoz ülünk téged dicsér a tányér csörrenése kés, villa ablakunkba nézd, mintha sárga szirmú virág nyílna!

Prander Éva Tavasz

Velem oly türelmes vagy, megértő. Annál is több! Mert inkább a kezemmel s nem úri módon fogom, mit számhoz emelek, a gőzölgő teát is félőn kanalazgatom.

Fütyül a tavaszi szél a gyerekek kacagnak, a Nap fénye még kímél a hűs szelek meghaltak. Kavicsok között a gyíkok gyorsak, szaladnak vidáman, békákra hullnak a szitkok nappal is brekegnek százan. A madarak hancúroznak köszöntik egymást élénken, a csigák is sorakoznak az ágyást átérik éppen. Eljött az üdítő tavasz, jaj, de mosolyt csalogató, játszik a néppel a ravasz, hallik a kiáltás: hahó.

14

Leányvári József Horoszkóp Az előadónak mindig élő kapcsolatban kell lenni a közönséggel. Ha a színész nem érzi, hogy a nézőtéren minden szem reá összpontosul, az igazi siker elmarad. Ha üres a nézőtér, az előadó bukásra van ítélve. A közönséget is meg kell szervezni. Enélkül az előadás olyan, mint a sótlan leves, bárhogyan is igyekszik azt az előadó élvezhetőbbé tenni. Már volt alkalmam a kettő közötti különbséget átélni. A zsúfolt nézőtér feldobja az előadót, az üres, kínba kergeti. Minden előadás egy színpadi mű. Komolyan kell venni a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Mindkét oldalnak meg kell becsülnie a másikat Ha ez nincs meg, az egésznek megszűnik a varázsa. Teljesen mindegy, hogy mi a szereped. Kis szerep nincs, csak kis színész. Az életben is minden szerepet komolyan kell venni. Mindenkinek az a szerepe, ahová az élet állította. Ott kell helyet állnia. Én is játszom a szerepemet. Vigyázok rá, hogy jól játsszam Az élet színpadán is csak akkor fognak a dolgok jól menni, ha mindenki jól akarja tenni a dolgát. Ez a szándék vezérel engem is, és nem akarom, hogy ezt a törekvésemet kudarc érje. Most már csak az a kérdés marad, hogy mi lesz a címe a záró versnek?

A horoszkóp szerint a rák jegyében születtem. Előre kell bocsátani, hogy sose hittem a jóslásainak. Rólam most azt írják: Negatív gondolatok beteggé tehetik. Nincsenek negatív gondolataim. Ha ezt meg ezt teszem, a munkámban sikeresebb leszek. Már közel egy hónapja nem borotválkoztam. A kis párom nehezen viseli. De holnap örömünnep lesz. Megszabadulok a szőrcsomóimtól. Némi haszna azért volt: eddig sem kínoztam érzékeny bőrömet a borotvával és nem kellett óvatoskodni, hogy most fogom bevágni az arcom. Rendszeres fodrászom, Laci meg lesz lepődve, ha ilyen szőrösen beállítok hozzá. De holnaptól új időszak köszönt rám. Vége az ápolatlanságnak. Holnaptól mindenki úgy nézhet rám, ahogy megszokta. Vége a lustaság időszakának. Egy ember biztosan lesz, aki örülni fog neki. Hát érte ilyen apróságot én meg nem tennék? Majd felkelek egy kicsit korábban. A fejezetet a Horoszkóp címmel láttam el, de döntésemnek nincs semmi köze a horoszkóphoz. Ahol gyakrabban megfordulok, (Irkekör, előadások, fellépések) ott jó néven veszik ha az ember megpróbálja a jól ápoltság látszatát kelteni. Egy előadó legalább ennyivel tartozik hallgatóinak és közönségének. A közszereplés kötelez. Egy előadónak a hangja az egyik legféltettebb kincse. Ha a hang elmegy, vagy bereked, csődbe megy az előadás. Én magam is forró teákkal ápolgatom torkomat, hogy a szükséges időpontban megfelelő állapotban legyen. Minden előadásra készülni kell, ugyanúgy mint a színésznek a szerepére. Az ismétlés a tudás anyja. Az önbizalmat az alapozza meg, ha az előadó érzi, hogy jól felkészült. Ha ez nincs meg nála, már a jó fülű hallgatóság észreveszi. Az előadásra felkészülés idejét soha ne próbáljuk meg kispórolni.

15

Tárkányi Imre Kérés és vallomás Ne mondjátok a költeményeim harsogó hanggal, emelvényen. Vátesz nem vagyok, hangom is gyenge s megváltani sem tudok senkit már régen...

Nekem e föld -Radnótival — nem térkép, nem távoli tájék. Szeretek mindent, ami magyar s a hűség számomra nem csupán játék.

Magamnak írom verseimet, s amit másoknak adhatok: egy hangulat vagy eltűnő álom. Zajtól, hangos beszédtől távol maradok.

Ne mondjátok hát költeményeim harsogó hanggal, emelvényen. Vátesz nem vagyok, a hangom gyenge, csak szeretni tudok — s ez nem nagy érdem...

Megihlet mások írása, zenéje... Minden, ami csak szívünkben él. És megrettent egy dübörgő verssorbennem mindig a csend zenél.

hasogó hanggal, emelvényen. Vátesz nem vagyok, a hangom gyenge, csak szeretni tudok — s ez nem nagy érdem...

Ez itt a hazám — magamnak mondom, szívem felett nincsen kokárda. Aranyt, Petőfit, Adyt olvasom — s lábam Kodállyal a Toborzót járja.

Szántai Sándor Virág és lány Virágot szedett, kinyílott már, szívemben muzsikaszó, szép, halk zenéje világgá száll, közben hozzá szóltam: Kedvesem! Csak nézett rám szótlan, hallgatag s virágját nyújtva felém. Az arcáról apró kis árnyakat vitt messzeségbe mosolya. Szeretném tudni, mi a szépség, a virág, vagy a lánynak szemeibe tündöklő kék ég? A virág és lány oly hasonló! Ha tavasz jő, újra kikelet, valami foghatatlan vágy rabságba ejti szívemet a virágot tépő barna lány.

16

Film, színház és... Tárkányi Imre: Darvas Ivánra emlékezve. Ismét évfordulóra emlékezem: Kilencven évvel ezelőtt született Darvas Iván, a háború utáni színjátszás és filmek kedvesen komédiázó, drámai alakításaival is emlékezetes művésze. Darvas Szilárdnak született, de a kitűnő konferanszié kérésére változtatta nevét Ivánra. 1946- ban Várkonyi Zoltán Művész Színházában, Rátkai Márton, a kitűnő színész ajánlására megkapta Orfeusz szerepét az Euridike c. Anouilh- drámában. Partnere Tolnai Klári volt, akivel ezután tizenhárom évig éltek együtt. Cs. Szabó László író írta: „Orfeuszt Darvas Iván játssza ajzott erőfeszítéssel s felzokogó, őszinte szenvedéllyel... még teljesen nyers. Szűzi hitének, s nem tudásának köszönheti, ha mégis fej- fej mellett lépést tart Tolnai Klári félelmetes tudású játékával.” 1949 és 56 között a Madách Színház művésze volt, ezután szomorú szünet következett: testvérének fegyveres kiszabadítása után börtönbe zárták. Tolnay Klári látogatta szorgalmasan... Csak 1963- ban léphetett újra színpadra: Miskolc és a József Attila Színház következett. 1965- től 1989- ig a Vígszínház tagja volt, később szabadfoglalkozású. Szerepeit, felejthetetlen alakításait csak röviden lehet felidézni. A Madách Színházban felejthetetlen Rómeó volt Shakespeare drámájában- Váradi Hédi vagy Tolnai Klári Júliája mellett. Színháztörténeti előadás Victor Hugó A királyasszony lovagja c. drámája. „Elragadó volt Darvas Iván szélhámos, de némi megértést felmutató ellen lovagja.. megjelenése a kandalló- díszletből bravúros.” /Saját jegyzetem/ Játszotta az Éjjeli menedékhely báróját is. A József Attila Színházban az Imádok férjhez menni c. zenés játékban Voith Ágival és Bodrogi Gyulával énekeltek, komédiáztak.

Vígszínházi korszak: kedves figurája volt A testőr c. Molnár Ferenc- vígjáték színésze, volt La Mancha lovagja és a Macska a forró háztetőn c. Williams- drámában a nyomorék, lecsúszott, iszákos férj: Brick. Csehov művekben is ragyogóan alakította szerepeit: a Ványa bácsi Asztorovját, a Cseresznyéskert Firszét, a Három nővér Tuzenbachját és Versinyinjét, vagy a Sirály Trigorinját. A vörös postakocsi Krúdy Gyula regényéből készült. Darvas Iván volt Alvinczi Eduárd. Megformálta Moliére alakját az Őfelsége komédiása c. színműben, élete egyik legmegrázóbb alakítását nyújtva. Dávid Ferenc unitárius püspök és a besúgás története volt Páskándi Géza színműve, a Vendégség. Ebben Socinót, a püspök besúgóját formálta meg elhitetően. Bravúros mono- drámában bűvölte el a nézőket az Egy őrült naplója c. darabban, és nagyszerűen játszotta Felix, a pedáns, asszonyától „elűzött” férfit a Furcsa pár c. komédiában. Peachum is volt, a Koldusopera apa figurája, de kedves bájjal alakította Tarpataki bárót, a Csókos asszony udvarlóját, és énekelte a csábító dalt: Van a Bajza utca sarkán egy kis palota... E felsorolás, emlékezés- természetesen- hiányos. De említsük meg sikeres filmjeit is: mindenek előtt a kedves Liliomfi vándorszínészét, aki megszökik a gazdagság elől: a Bakaruhában hódító újságíróját, a Gázolás megkörnyékezett ügyészét és a Gerolsteni kaland kiskatonáját, akiből tábornokot csinál a hercegnő. Végül a Szerelem börtönből hazatérő férj szerepét, amely alakítás egy kicsit Darvas Iván börtönéveit is idézi...

17

Sifter István Tavaszváró Tavaszt váró hangulatban lelkem megremeg. Fagyos szél zavarja a puha felleget. Csupasz ágak között a fészek, jövevényre vár. Felzeng a házak között az ének, a tél muzsikál. Tavaszt várja már a bimbóba zárt hóvirág, körötte mindent hó lep- el megtisztul máre vén világ.

Hitka Anita Dévi Ravasz tavasz Hét ágra süt a Nap, táltosszekéren jön a tavasz. leveted meleg sáladat, kigombolod kabátodat. Fel sem tételezed róla, hogy bizony a tavasz ravasz. Kicsalja a hóvirágot a földből, patakparton tarka barka nyílik, fák közt fuvolázik a szél. Egyszer csak irányt vált a tavasz, és pár napra visszajön a tél. Aranyesőre fehér hópelyhek ülnek. Ki tudja merre csavarog a tavasz... Benedek zsákjából kiszökik a meleg, helyét elfoglalják fagyos szelek, Sándort, Józsefet korholják az emberek. Sálad, kabátod visszaveszed, ravasz tavasz rajtad nevet. Mire kesztyűdet is újra előkeresed, szövetkezik a Nap-al a tavasz, hirtelen hoz rád izzasztó meleget. Maga előtt kergeti a déli szelet: sálad, kabátod, kesztyűd ismét leveted. Április bolondját járatja veled. Másnap megcsapolja az esőfelleget, csapra veri mint borosgazda a hordót, hű társadat az ernyőt magaddal hordod. Rád küldi a szeszélyes áprilisi szelet, mely kalapoddal kergetőzik egyet. Nézed fejed felett a felleget, közben lábad víztócsában lépked. Többet vársz a tavasztól bohón, iszod a virágillatot mohón. Megbocsátod ravaszságát a tavasznak, méh- zümmögésre kitárod ablakod, mert a reményt, a megújuló életet akarod...

Forró Afrikában gólya kelepel, szárnyait bontogatja, vitorlázva jönne el. A Nap sugara siklik a jégbe zárt tavon, bíbor palástját hagyja, az égi alkonyon.

18

Salamon Erzsébet: NŐ A NŐKRŐL. Feminin eleganciával és Férfi szemmel is! Bár mélyen régre tekintünk vissza, az emberiség múltjában a NŐ folyton jelen volt a férfi mellett. MEZEI ÁRPÁD kritikus szerint: ...a kövek, az anyag számára – az ember számára a nő, az anya ideáljával azonosak. Az ősember a férfit nyíllal a kezében ábrázolja. A nőt kőből, zárt tömbként faragja ki. A WILLENDOR-fi VÉNUSZ a nő mivolta. Jól tudjuk mi nők, hogy a munka, a türelem, a rendíthetetlen hit és remény ősi jelképe, egy művész szavaival —„eszmeileg is fontos, tiszta, egyértelmű, világos, derűs, bátor és szépségeszmény.” A nő a múzsa. A nők családtagok, a közösség tagjai. Úgy gondoltam egy kicsit körbe járom a témát. Fölfegyverkeztem a világirodalom legszebb munkáival... Az eredmény elképesztő. Míg úgy gondoltam nehéz lesz találni anyagot, végül annyira dúskáltam a forrás anyagokban. Végül az egyiket a világirodalom feminizmusi fenegyereke közül GERMAINE GREER nevét péciztem ki magamnak. A modern feminizmus második hőskorában, a hatvanas években robbant be a köztudatba a NŐI EUNUCH c. könyvével. Mazsolázok a különböző nézetek között. Általában úgy tekint a férfi a nőre mint az ihlető múzsára: „Hogyan lehet viszonyulni egy műhöz, melynek alkotója nő? Egy férfi festő ihletének fő forrása, a nőt szépsége passzív szerepe ihlette. A nő mint művész nem úgy küzdött, mint a férfi, hogy megtalálja a tárgyi látomásoknak esztétikus kifejezését, mert ő maga volt a vágy tárgya. A tehetséges fiatal nőkre nem úgy tekint mint művészre, hanem mint múzsára. Műve nem annak volt a bizonyítéka, hogy mit volt képes létrehozni hanem egyszerűen annak, hogy létezett.” Általában véve a XX. sz. női művészetének bemutatása, egy igazi áttörést jelent — írja GREER. Igaz, egy kicsit megtörve, megcsonkítva. Bár a mögöttük meghúzódó álláspontok mind máig éreztetik hatásukat. Jellemző, hogy a női művészek nagylelkű elismerése mögött lapul bizony némi lekezelés.

GREER szerint a férfiak ezzel fejezik ki felsőbbrendűségükbe vetett rendíthetetlen hitüket, miszerint a nők a művészettörténetben egy speciális csoportot képeznek: Korabeli kritikusaik el is marasztalják őket, mert elvetve a múzsák szelíd magatartását, visszahúzódás helyett önmutogató, kihívó szerepet erőltetnek magukra. A XIX-ik sz. egyik magyar írónőinek megjelenését, nevezetesen LESZNAI ANNÁRÓL— ADY E. így nyilatkozik: „Kedves nővérem. Üdvözlöm mint poéta. Férfi költőtársai az örök asszonyt ünnepelték verseiben. Az asszony, bőbeszédű, gyöngéd, öleltető (az ő szavainak, sorainak, rímeinek verekedés helyett is ölelniük muszáj) és érezzük, hogy a többi is benne alszik már a lelkébe, hit, kétség, valóság.” Maga – LESZNAI ANNA magabiztossággal így nyilatkozik a női magatartás lényegéről: „Jól tudjuk mi asszonyok, hogy lényünk titokzatos legmélyének mindegy, bárki legyen aki közelít házunk felé. Mer mi magunk vagyunk csak a nélkülözhetetlenül fontosak — a papnők – a szertartás végzői A kedvesek elmúlnak, de megmaradunk mi és a szerelem. Ez az egyetlen ami nekünk adatott, hogy meglássuk a százarcú létből Ezen az egy kapun járunk. Ki és be az örökkévalóságba. Ez köt össze vérrel és erős szálakkal a mindenséggel. Minden más csak idegen sallang rajtunk.” – Ezek után, már csak azon tűnődöm, női mivoltunk teremtett- e újat, mondott-e valami mást. Érvényesült- e valaha érezhetően a női ízlés és báj a klasszicizmus formaadásában? A női művészetben az érzelmek boldog viharzása volt végeszakadatlanul, miben csak foszló világ volt a férfielv. Mindenesetre az idealizált szerelem inkább csak a valóságban bátortalan költők szüleménye volt. Kutatásaim során rájövök, hogy nyilván SZENDREI JULIA sem véletlenül halt meg „két nappal elsõ házasságának 21. évfordulója előtt” bizonyosan ez volt az Isteni jele a PETÕFIHEZ fűződő szerelem mindenek felettiségének. Tehát ezek az asszonyok bizony nem csak küllemükben voltak tökéletesek, de a férfiuralmi társadalom értékrendje szerint a legmagasztosabb női sorsnak is részesei voltak: nagy költőket alkotásra ihlető múzsák lehettek s ezzel önmaguknak sőt, későbbi férjeiknek, illetve élettársaiknak is, halhatatlanságot szerezhettek (ha csak egy-egy lábjegyzet erejéig is).

19

Mások szerint a női identitás nem más mint a test és az azt beburkoló ruházat. Ami meglep engem személy szerint, az anyaság szentségéről nem, vagy csak kevésbé esik szó. Biztosan írhatom kedves olvasóm, hogy ezt a tényt sem mellőzheti az ellenkező nem képviselője. Hiszen az anyaság egy alázat és lemondás, egy áldozat. Megszűnik számukra az önértékelés. A mai szingli nők, nem vállalják (legtöbbje) az anyaságot. Félnek a társadalmi kitaszítottságtól, mert egy gyesen lévő anyuka nem valami nyerő dolog. Háziasszonynak lenni még úgy sem! Pedig ősidők óta mi őrizzük a házi tűzhely melegét. Nemes egyszerűséggel fűszerezve, minden nemű intellektuális arroganciától mentesen – néhány beszédes pillantással és természetesen a velünk született feminin eleganciával. Olykor mimis rohanunk. Belefeledkezünk a mindennapi ügyes- bajos dolgainkba mégis igyekszünk olykor nevetni. Ez alatt nem serdülőkori figyelemfelkeltő hahotázást értem. Sem pedig a réveteg, értelmetlen „tucat nevetést” csak az egyszerű kedves mosolyt. Ezáltal az együtt érző képességünket fejlesztve rengeteg zárt ajtók nyílnak meg előttünk. Akár egy párbeszéd kezdeményezésekor – de sorolhatnám még az élet számos területét. Minden téren egy mosoly által többek leszünk! (Állítólag nekünk még jól is áll). Mert hát – mennyire egyhangú lenne egy rét virágok nélkül? Kedves uraim – ne gondoljanak semmi rosszra – mi a mosolyunkkal (nem flörtölünk) szeretnénk egy kis melegséget, egy kis fénysugarat, kedvességet vinni az önök nehéz mindennapjaiba. Akárhonnan nézzük is a dolgokat – ahol egy nő megjelenik, ott a monotónia véget ér! Psz. Ui: Mi is szeretjük ha ránk mosolyognak! KÖSZÖNJÜK. A világ olyan, amilyenné tesszük!

Izsó Zita Szkafander Párnáján ott maradt a mélyedés, gyümölcshúsban a kiszedett mag helye. Leverte a vázát, csak a látszat kedvéért, sokkal később szidtuk le érte, a gyerekek közben úgy számoltak, mint máskor villámlás és égdörgés között. Az orvosok megmutatták a röntgenfelvételen, hol fedezték fel az ismeretlen bolygót. és megnyugtattak minket, a gyerekek nem félnek, de apa azt mondta, attól kezdve nem aludt el, hanem feszülten végighallgatott minden mesét, mi pedig közben nyugtatni próbáltuk: a halál nem olyan, mint az a sötét kamra, ahova a múltkor játék közben bezártuk.

20

Kreischer Nelly Áprilisi merengés Április van és a langyos eső csak hull, csak hull, már két hete. Didergek... Ár hömpölyög, borítva falvakat, elmosva hidat, házakat. Didergek... Pár órája, még jég is esett. Mint tört üvegből, ha raknál szőnyeget, ropog lábam alatt. Kopog a tetőn. Leverte az előbújó életet. Didergek... A nyíló bimbók szirom ruhája tépetten tapad haláltusába. Nem döngicsél a dolgos méh- sereg. Didergek... Vulkáni hamu- felhő jön Izland felől, beborítva a magas légteret. Vajon veszélyeztethet ez életet? Didergek... Újra földrengés pusztított az éjjel! Mennyi halott a Földön szerteszéjjel! Megszűnt, felborult, oda lett már a REND! Didergek.

Tárkányi Imre Ne paráználkodj És Éva ott állt az Édenkertben, kezében alma, ruhája semmi. Szőke volt, barna, fekete, vörös? szépségét nem vette észre senki. Csak Ádám nézte a karcsú csípőt. Szemében vad vágyak tüze égett. É soha nem volt, különös érzés: lelkéig ért gyönyörű igézet.

Bánosi György Április—Fonó

A pirosló almát mohón ette... És minden tilalmat elfelejtett. Szerelem, csók és buja ölelésAz Édenkertben történt a kezdet.

Egyedül iszom. Hagyom csábítson bárkit Repülünk együtt.

Kijátszva mindenféle tilalmat, a szerelmet keressük, a csodát! Lehet, hogy elmúlik, s lehet: tilos, mégis neveljük a dús almafát...

Húsvéti locsolás Újul a liget. Kiskutyám szukát kerget. Este lány ajz fel.

21

Hogy is van ez?! -2014.- ben- Turczi István író, költő PRIMA PRIMISZIMA- díjas lett! -„A csönd a teremtő és a teremtvény párbeszéde.” PAUL VALERY -„A költészetnek ereje van, testi, lelki erőt rejt.” PÁLINKÁS IMRE. -„Csak annyiban érték a munkánk, amennyiben a világ versenyében is érték.” MOHAI V. LAJOS. -Osváth nem csak a legnagyobbakat pátyolgatta, éleslátása kiterjedt azokra is akik mai de talán még kortársi szemmel sem tartoztak az élbolyba, mégis fontos szerepük volt a NYUGAT meggyökereztetésében, karakterének kialakításában. „A kismestereknek” irodalmi aprószenteknek. BECK Ö. FÜLÖP (NYUGATOSOK első generáció) -„Lírai szenvedély nélkül üres a vers.” ÁGH ISTVÁN. -Tudjuk, hogy az újszerű modern absztrakt versek a TANDORI DEZSŐ nevéhez fűződtek? A hatvanas évtizedek után kétféle bátorság szerzett magának érvényt a költészetben: a fájdalmat kimondó őszinteség — UTASSY, PETRI, RATKÓ erre a jó példa. De az újszerű modernség hangadójának TANDORIT—TITULÁLJA a— LYUKAS ÓRA (2013-I szám) -Vággyal szeret az ember, vágy nélkül csak ISTEN. RÉFI JÁNOS. -„A MAGYAR Kultúra pedig csak akkor létezhet, ha újra megtaláljuk közös értékeinket. Az a fontos, hogy legyen terv, akarat, tehetség, a művészeket hagyják alkotni s legyen befogadó közönség. S ma mindez meg van a magyar kultúrában.” BALOG ZOLTÁN.

22

Domokos László Fábián Csábítás Tudom a csábítás trükkjét, hiú nőknek a gyöngéjét. Első a jó megjelenés, utána a szövegelés. Édes hölgyem, Kisasszonyom, hallgassa meg most, szózatom. Azért mondom, hogy dicsérjem, udvariasan megkérjem. Nyissa meg már formás ajkát, nézzem, gyönyörű fogsorát. Élces hangját, meghallhatnám? Magamat már, mennyben látnám. Végem van. Láttam kebleit! Ifjúkori ösztön hevít. Csipkés blúzát, kigombolja, agyam meg van már bomolva!

Szántai Sándor Zöldbe szaladt már a tavasz Zöldbe szaladt már a tavasz zengő dallamok sorjáznak hűtött szíveink sem fáznak.

Ha kéjsóvár tekintetem, vadul, tüzesen rá vetem. Bár követné a testem is, ám meglehet, Ön várja is? Nem is érzem hajlott korom, csak hajtogatom:- „Akarom!” Szeretném majd „lázba” hozni, örömet fogok okozni Rossz esetben, mi jöhet más? Esetleg a gyermekáldás! Soroljak tovább érveket, úgy szeretem a hölgyeket!

Fejét dugja apró virág ibolya, árvácska gyöngéden szökken, pompázik az éden. Jókedved szikrázza szemed utad kerülővel járod ki mérges, mogorva, szánod

Ő nélkülük az életem oly sivár és értelmetlen. Nem vitás és nem ámítás, de jó dolog a csábítás!!

Tavaszba érve örömöd belém furakszik, bennem él nincs szebb, nincs a szerelemnél Bólintó fák köszöntenek s figyelő szemekben látod az új változó világod Zöldbe szaladt már a tavasz szívünk, lelkünk ujjong lázad s ájtatos emberek néznek -forognak vissza-utánad.

23

B. Szalay Károly: Végre tavasz! Tényleg tavasz? De! És ismételten illik megemlíteni, hogy a tavasz, az tényleg tavasz? Erre a választ nem nekem, e cikk írójának kell megadnia. Azoknak, és annak, aki – akik elhamarkodott döntéseikkel, nézve a profitot nem törődve embertársaik jövőjével, belenyúltak a természet körforgásába. Hogy mi lesz velünk? Mi lesz a jövő emberével? Nagyon nehezen megválaszolhatók ezek a kérdések. Nem vagyok benne biztos, hogy az a megoldás, hogy újabb bolygót kell keresnie az emberiségnek. De most még bizakodhatunk, hogy a folyamatot meg lehet, és meg kell állítani és minden jóérzésű ember ezt kívánná, kívánja! Ahol lakom, nagyon kicsi a zöld terület lehetősége. De a lakók nagy többsége lesi, várja mikor bújik elő a százszorszép, a krókusz, az ibolya és a tulipán. A tél végén a hóvirág oly szívet melengető érzést nyújtott fehér fejecskéjével. Egy talpalatnyi zöld, egy bokor mely virágzik, más hangulatra gerjeszti az embert! Óvjuk, védjük, a természetet, környezetünket. És akkor nem kérdezve, hanem állítva mondhatjuk, igen: VÉGRE TAVASZ!!

Az egyik tv- interjúban Bálint Gyuri bácsi (az ország Bálint gazdája) mondta, hogy a március olyan mint a fejlődő embrió. Nem véletlenül említette így az első tavaszi hónapot, mert az ókori Rómában az év első hónapja sokaknak a márciussal kezdődik. Lehet fogadalmakat tenni, egy kicsit többet töltődni, és kevesebbet roncsolódni. Futni, biciklizni, veteményest ásni, palántát ültetni. Az egyre hosszabb nappalok természetes fényénél fotózni. Tavasz van gyönyörű! Ezt hirdetik minden kulturális műsor alcímeként mostanában. De! Tényleg tavasz a tavasz? Igaz, a március nyitja a természetet, hogy felébredjen. Az április, kissé bolondos, szeszélyes, néha még fagyot, havat is produkál. A május, Ámor segítségével célozgatja a szíveket. Hogy is van ez? Földünk változó, egyre jobban melegedő légköre kissé felborítja néha a megszokott menetrendet – és az évszakok mást mutatnak, mást produkálnak. Igazi téli időjárás utoljára gyerekkoromban volt! A tél is újabban nem a megszokott arcát mutatja. Sajnos az utóbbi időben még a felnőttek is örülnek – örülnének a hónak, nem csak a gyerekek. Ami egyre ritkábban fordul elő. Mint ahogy az is egyre furcsábban veszi ki magát, hogy májusban afrikai hőség dühöng az országban. De nem is oly rég még a szent ünnep húsvét sem!—maradt ki a megszokottól eltérő időjárás alól. Autók rekedtek a hó fogságában! Az ember is, és minden természetes élőlény is várja a megújulást. A friss, fiatalított életet. Végre tavasz. A hosszú sötétség, szürkeség, hideg és napfénytelen időszak után minden és mindenki várja, óhajtja.

24

Domokos László Fábián Duplázás Délelőtt 10h, készülődök a barátnőmhöz, Pestre. Ma Szentlőrincre megyünk a „TAMA” irodalmi körbe, nőnapot ünnepelni. Na gondolom, még van egy kis időm felteszem a reggel vásárolt kacsaszárnytőt a gázra. (Ez kiskutyám eledele.) Gyorsan, sietve felöltözök, hogy elérjem a buszt és már indulok is. Ebéd után, délután 3- kor indultunk a rendezvényre. Hirtelen, mint a villám, hasított belém a gondolat, úristen, a kutyakaja. Ott felejtettem a gázon. Most mihez kezdjek? Gyors számítás, már kb. 5 órája fő. Este 10- nél hamarabb nem érek haza.

Támadt egy mentő ötletem, felhívom szomszédomat, menjen át, feszítse ki az ajtót, majd zárja le a gázt. Öt perc múlva izgatottan újra telefonálok. Csak nem égett le a házam? Megkönnyebbülve hallom barátom derűs hangját: „Ne izgulj Laci mert elfelejtetted meggyújtani a gázt, nincs semmi baj.”—Hála Isten! Most jut eszembe, nemrég írtam egy novellát a memóriáról, még mondja valaki, hogy feledékeny vagyok...

Izsó Zita Mi kell

Salamon Erzsébet A nulladik órán

májusi eső, sorozatlövés. mindig újratölt és elvérzik a folyam lassan a földre hajtják fejüket a házak. tablettáiból a drogos is félretesz még párat, csak holnapig van vége a világnak.

...golyóstoll kattog a nulladik órán elkezdek írni egy verset táncoló gyertyaláng mellett. Köd ölelte a csillagot a Föld- fele álmodott. Én lettem az őrszem: egy arkangyal ébren őrzöm házam bűvös csendjét hallgatom a szférák zenéjét... édes ez a zsibbadás nem hiányzik semmi más fejemmel játszik a gravitáció -véget ér a meditáció!

ahogy neked is, kapaszkodom, mint gyomrodba a görcs, megszokásból vagy ösztönszerűen, és ha azt vallom, a nincsben is hinni kell, csak a te cipőd talpán vagyok ilyen földhözragadt, bármit elvihetsz, én mindent odaadok, csak ne foglald el előlem a hiányodat.

Hitka Anita Dévi Anyámhoz Felhő – arcodat szétkergeti a szél, de szívemből az élet viharai sem tudnak kitépni.

25

Kreischer Nelly Könnyes szőlőág (Tavasz) Sárga aranyág nyílik meleg szobában. Tavasz a télben.

Szél messze repít tépett sziromlevelet. Elmúlt a tavasz.

Hólé csörgedez. Öreg ág rügyet fakaszt. Tavasz jelzése.

Cseresznyevirág. Remény szirmok hullása. Fehér takaró.

Játszi napsugár. Virágzó ágak, vágyak. Tavaszi zsongás.

Könnyes szőlőág bő termésről álmodik. Új tavaszt élt meg.

Havas hegy ölén völgy fái ébredeznek. Jelez a tavasz.

Tél fagya olvad. Rög alatt élet ébred. Újjászületés. Hó olvadása. Fény, szín kavalkád. Madár dalol. Kikelet.

Duzzadó rügyek, tavasz közeleg lopva. Domboldal havas...

Napfényes hóban csalóka tavaszt élek. Már nem is félek.

Jelez a tavasz. Völgy fái ébredeznek. Hósapka tűnik.

Szirmon pillangó. Szárnyán szerelemittas napsugár táncol.

Tavasz pirkadat. Rög alatt élet ébred. Újjászületés.

Szél messze repít tépett sziromlevelet. Elmúlt tavaszom.

Virág szirmot bont. Dermedt bogár-szárny rezdül. Tavaszébredés.

26

Jakab Zoltán Drága anyám! Lassan harmincon túl lépek, Neked köszönhetem, hogy másképp élek. Hozott rossz döntések tengere, a biztos anya, védő szent keze! Engem tolsz ha kell, védesz anyai páncéllal! Lázadsz, harcolsz, tüzes lobbanó vággyal! Mint tyúkanyó véded csibéidet szívünkben érezzük, az önzetlen szeretetet! Szeretlek, tisztellek, mert vagy nekem a bástya, és nem bánthat engem, a pokol gonosz árja! Ha háború, akkor harcolok, hűség s hitt mellettem! Hősi halált halok Érted, ha kell, hát legyen. Majd lassan közeledik a reál bér hadja — ezért , nekem az év minden perce, maga az ANYÁK NAPJA!

Prander Éva Anyám jó lenne panaszkodni Anyám, mily jó lenne neked panaszkodni, erősen lehetne benned kapaszkodni, nem rángatnám szoknyád, mert véges a széle, nem látom hol van, tengernyi vizek vége. Panaszos sóhajom csendben feléd szállna, havat roppantó lábam is feléd járna. Homályos erdő ölén sosem szorongnék, borzongató viharban sem toporognék. Félelmem repülve szállna, messze, messze, szomorú szívem megerősített lenne. Ha aprót pödör a szél már megrezzenek, ha szilvafaág reccsen már megszeppenek. Nedves szemmel sodor a néma vágy feléd, fényes ragyogással esnék térdre eléd. Homályba vész a kápráztató, csendes arc, hálát adnék, ha élő lenne még e harc.

27

Felelő Felelős Szerkesztő Szerkesztők: Salamon Erzsébet és B.Szalay Károly Tel:.Elnök. Tel:.06-70-214-44-79 Postacím:.1143 Budapest, Ilka u. 6. fsz. 11. Email: [email protected] Tördelő:Salamon Áron Figyelem! A Szerkesztő Szerkesztőség nem vállal felelő felelősséget az újságban megjelent mű művek autentitása miatt.