Kovács Péter Pál szakaszvezető MH. 88. Könnyű Vegyes Zászlóalj
(1980. Király Erzsébet)
Szolnok Tisztelt Katonai Fellebbviteli Ügyészség!
Tárgy: Beadvány Hivatkozással a Katonai Nyomozó Főügyészség 2015. február 18-án kelt értesítésére, mely nem határozat és nem is végzés, iktatószám: 2.Nyom.95/2015, az alábbiakról tájékoztatom Önöket. 2015. január 12-én a 24/2005. (VI. 30.) HM rendelettel (HK 14/2005.) kiadott és a 6/2007. (II.14.) HM rendelettel (HK 3/2007.) módosított Magyar Honvédség Szolgálati szabályzatának (a továbbiakban: Ált/ 23.) 777. pontja alapján beadvánnyal fordultam a Katonai Ügyészséghez, melyben tájékoztattam őket egy, a Magyar Honvédségnél előforduló egyéni érdeksérelmet okozó tényről illetve szintén egy, a szervezetet érintő problémáról. Az érdeksérelmet okozó tény jómagamat érinti, ami abban nyilvánul meg, hogy hivatásomból és beosztásomból adódóan szolgálati kötelességeimnek esetenként nem tudok teljes mértékben eleget tenni azon a Magyar Honvédségnél előforduló körülmények miatt, melyekre a beadványomban részletesen kitértem. Az érdekem pedig, az Alkotmány és más törvények betartásával és betartatásával a Magyar Köztársaság függetlenségének és az állampolgárok jogainak védelme, ahogyan ez az eskümben is szerepel. Egyszerűen fogalmazva az az érdekem, hogy a rám bízott feladatokat mindenkor, minden körülmény között maximálisan el tudjam végezni, ezzel garantálva a magyar állampolgárok biztonsághoz való jogát. A Katonai Ügyészség értesítésében a következő áll, idézem: „Értesítem, hogy a „Katonai Ügyészséghez” címzett 2015. január 12-ei keltezésű beadványát a Magyar Honvédséggel kapcsolatos észrevételeit érintő részben a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokának, míg a devizahitelekkel összefüggő részében a Magyar Nemzeti Bank Fogyasztóvédelmi Központjának küldtem meg.” Tisztelt Katonai Fellebbviteli Ügyészség! A 2015. január 12-én kelt beadványomban nem a Magyar Honvédséggel kapcsolatos észrevételekről tájékoztattam a Katonai Ügyészséget, hanem egy a Magyar Honvédségnél előforduló egyéni érdeksérelmet okozó tényről illetve körülményekről (Ált/ 23. 772.), illetve e tények-, körülmények kialakulásának okáról.
2
Álláspontom szerint a Katonai Ügyészség döntése nem állja meg a helyét, mert a Magyar Nemzeti Bank Fogyasztóvédelmi Központja a Magyar Honvédségnél előforduló érdeksérelmet okozó tények-, körülmények megszüntetésére, orvoslására nem rendelkezik hatáskörrel, eljárásra nem jogosult, mint ahogyan a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoka sem, a deviza alapúnak nevezett kölcsönökkel kapcsolatos problémák, megszüntetésére, orvoslására. Az Ált/23.780. pontjának a beadvány intézésével kapcsolatos része azt írja, hogy „a beadványt a sérelmet okozó személy közvetlen szolgálati elöljárója, ha pedig a beadvány a katonai szervezet tevékenysége (mulasztása) ellen irányul, azt az érintett szerv állományilletékes parancsnoka vizsgálja meg és intézi el.” A beadványom a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoka vizsgálta, azaz az állományilletékes parancsnok, holott nem a katonai szervezet tevékenysége (mulasztása) ellen irányult. A Katonai Ügyészség általam történt megkeresése megalapozott volt, hisz a beadvánnyal megkeresett katonai szervezet jogosult, hatáskörrel rendelkezik az érdeksérelmet okozó tények, körülmények megszüntetésére, orvoslására. Arról pedig nincs tudomásom, hogy a Katonai Ügyészség a beadványom tartalmából mit tárt pontosan az Összhaderőnemi Parancsnok Úr illetve a Magyar Nemzeti Bank Fogyasztóvédelmi Központja elé. Álláspontom az alábbiakkal kívánom alátámasztani. A beadvánnyal megkeresett katonai szervezet hatáskörrel rendelkezik, eljárásra jogosult az 1978. évi IV. törvény Btk. 318. § Csalás, valamint a 2012. évi C. törvény Btk. 374. § (1) bekezdése szerint gazdasági csalás bűntettének gyanújának kivizsgálására. 1978. évi IV. törvény Btk. Csalás 318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el. 2012. évi C. Törvény Btk. Gazdasági csalás 374. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett színlelt gazdasági tevékenységet végez, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, gazdasági csalást követ el. A 2015. január 12-én kelt, illetve a jelenlegi beadványom tartalma, a Magyarországon működő pénzintézetek devizalapú hitelezésnek nevezett törvénytelen tevékenységeit tárja fel, valamint azt, hogy az milyen összefüggésben áll az én érdeksérelmemmel.
3
A pénzintézetek törvénytelen tevékenységének alapja nem más, mint az, hogy a devizaalapúnak nevezett pénzügyi termékkel, a devizaalapú elnevezésre hivatkozva, az adós bankszámláján jóváírt forintösszeg devizában meghatározott folyósításnapi árfolyamon számolt ellenértéke került hitelnyilvántartási számlára, mint az adóssal szembeni követelés. Devizaalapú elnevezésre hivatkozva a szerződésekkel tévedésbe ejtették az adósokat, és tévedésben tartották őket éveken keresztül, hogy a későbbiekben a rendkívül erőteljes árfolyam erősödés következtében, az adósok havi törlesztő részleteit árfolyamkülönbözet követeléssel, s annak kamatával megnövelhessék, azaz vagyoni hátrányt okozzanak. A szerződésekkel devizaalapú kölcsönt lehetett volna nyújtani, de nem valósult meg a deviza konvertálása, hanem forint jóváírása igazolható az adósok bankszámláján "hitelfolyósítás" jogcímen. Nem történt meg a deviza kölcsönbe adása, hanem deviza adásvételhez hasonlatosan, forint ellenében követelik a pénzintézetek kamatokkal együtt a soha át nem adott devizát. Amellett, hogy az adósokat a szerződésekkel tévedésbe ejtették és tévedésben tartották, számviteli csalás is történt, hiszen oly módon lett felkönyvelve a deviza a hitelnyilvántartási számlákra, hogy kölcsön jogcímen történő rendelkezésre bocsátása nem történt meg. Ezért nem nyílt meg a joguk a pénzintézetek arra, hogy kölcsön jogcímen devizaköveteléssel álljanak elő. Mégis, a devizaalapú elnevezésre hivatkozva, ezzel az adósokat tévedésbe ejtve, a pénzintézetek devizakövetelést könyveltek fel a hitelnyilvántartási számláikra - holott a számviteli törvény ide vonatkozó pontja ezt nem teszi lehetővé - színlelt gazdasági tevékenységet végeztek - s ezzel az egyetlen törvénysértő könyvelési tétellel az évezred csalása vette kezdetét. Egyszerűen fogalmazva, hogy a deviza követelhető legyen, a devizaalapú elnevezésre hivatkozva, a folyósított forint helyett a hitelnyilvántartási számláikra a devizát könyvelték fel tartozásként. Az elnevezés volt a csalás alapja. Ez pedig megtévesztés. Megtévesztették az adósokat, majd erre a megtévesztésre alapozva kárt okoztak nekik, és ez a Btk. 318. § (1) pontja szerint csalás. A Kúria hozott két jogegységi határozatot a devizaalapú hitelezéssel kapcsolatban. Ezen határozatok: 6/2013.számú Kúria PJE határozat 2/2014.számú Kúria PJE határozat A Kúria 2/2014.számú PJE határozatára alapozva megszületett a 2014.évi XXXVIII. számú törvény a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről.
Az árfolyamrés felszámításának tisztességtelenségét kimondta a 2/2014. számú Kúria PJE határozat. „3. A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan
4
költséget jelent. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe.” Az elszámolási törvény az árfolyamrés rendezéséről: A 2014. évi XXXVIII. számú törvény 3. Az árfolyamrés rendezése 3. § (1) A fogyasztói kölcsönszerződésben - az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével - semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli. (2) Az (1) bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép. Az elszámolási törvény az egyoldalú szerződésmódosításra alapozott kamat- díjköltségemelést lehetővé tevő szerződéses kikötést tisztességtelennek mondta ki: 4. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötések rendezése 4. § (1) Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződés vonatkozásában vélelmezni kell, hogy tisztességtelen az annak részét képező egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés - az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével -, tekintettel arra, hogy az nem felel meg: a) az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének: annak tartalma a fogyasztó számára nem világos, nem érthető; b) a tételes meghatározás elvének: az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagyis az ok-lista hiányzik, vagy van ok-lista, de az csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz; c) az objektivitás elvének: az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek módja van a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni; d) a ténylegesség és arányosság elvének: az ok-listában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem a körülmények változásának mértékében hatnak a kamatra, költségre illetve díjra; e) az átláthatóság elvének: a fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására; f) a felmondhatóság elvének: a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát vagy g) a szimmetria elvének: kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön.
5
Ezen tételek felszámítása mellett, a 2014. évi LXXVII. törvény hatályba lépése előtt, jogellenesen követelték a pénzintézetek a folyósított forintösszeg folyósításnapi árfolyamon számolt deviza ellenértékének árfolyam különbözetét, és a deviza kamatát, valamint jogellenesen tartották nyilván ebből a devizaösszegből fennálló kölcsöntartozást, mert nem bizonyítja számviteli bizonylat, hogy deviza lett volna az adósok rendelkezésére bocsátva. A 2014. évi LXXVII. törvény a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsönszerződések forintra váltását rendeli el, de mivel a törvény hatályba lépése előtt jogellenes volt a devizakövetelés, ezért nem lehet jogos ennek a devizának a forintosítása. Ebben a jogkérdésben a 2/2014. számú Kúria PJE határozat így rendelkezik: „1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot - a kedvezőbb kamatmérték ellenében - korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor - figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is- nem volt világos, nem volt érthető. Ha a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen." A pénzintézetek nem könyvelték fel a saját teljesítésüket tanúsító banki kivonat szerinti adatokat a könyvviteli nyilvántartásukba, miközben a számviteli törvény előírja, hogy "a gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell." A pénzintézetek nem könyvelték fel hiteltartozásként a folyósított forintösszeget, ezzel a forint folyósítás a valós jogcím, pénzkölcsönnyújtás szerint nem lett rögzítve a könyvviteli nyilvántartásban. 2000. évi C. törvény a számvitelről A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem 165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. (2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak.
6
Ahogy fentebb is említettem, a deviza hitelnyilvántartási számlára történő felkönyvelésére a szerződés elnevezése miatt kerülhetett sor: CHF alapú szerződésnek nevezték a pénzintézetek a kölcsönszerződéseket, és a deviza árfolyamkockázatának adósok általi viseléséről szerződéses rendelkezést íratott alá velük, ellenben bizonyítható, hogy a szerződés alapján az adósok rendelkezésére „hitelfolyósítás” jogcímen forint folyósítása történt. Az adósok banki bizonylatai (folyószámla számlakivonatai), a hitelfolyósítás jóváírásának banki bizonylata tanúsítja a pénzintézetek pénzkölcsönnyújtási szolgáltatását, ezért ennek a bizonylatnak az adatát, a forintösszeget kötelező lett volna a számviteli törvény értelmében hiteltartozás jogcímen rögzíteni. A szerződéskötéseket követően a forint olyan mértékű árfolyamromlása következett be, hogy a felmerülő árfolyam különbözet és a 2014. évi XXXVIII.. számú törvénybe foglalt tisztességtelennek ítélt költségek miatt lényegesen magasabb törlesztő részletet kell, illetve kellett fizetniük az adósoknak az indulóhoz képest, és a tőkehátralékuk a rendszeres befizetések ellenére jelentősen növekedtek. A következő törvények figyelmen kívül hagyása miatt merült fel bennem a gyanú, hogy ismeretlen tettes (ek) súlyos törvénysértéssel, a hatályos törvények megkerülésével tudták az adósoktól követelni a szerződésbe foglalt deviza kölcsönösszeget. Ezen ügyletek felfutási ideje alatt az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) egyetlen törvényhelye rendelkezett a pénzkölcsönnyújtásról. Ptk. 523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. (2) Ha a hitelező pénzintézet, - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).
A Kúria a devizaalapú hitelezésről ezt írja a 6/2013. számú PJE határozatában: III. "Devizakölcsön az, ahol a pénztartozás kirovó pénzneme nem forint. Jogszabályi tilalom hiányában a felek szabadon határozhatják meg a kirovó pénznemet (szabad számolás elve). A deviza alapú kölcsön is devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva, ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. Ez a megoldás tekintendő a Ptk. 231. § (1) bekezdésében tételesen is rögzített főszabálynak, melytől a felek a diszpozitivitás elvéből fakadóan szabadon eltérhetnek, az eltérés lehetőségére e körben a Ptk. 231. § (1) bekezdése kifejezetten utal is. Nincs akadálya ezért annak, hogy a felek úgy állapodjanak meg, miszerint mindkét fél a kötelezettségének a kirovó pénznemben (effektivitási kikötés) köteles eleget tenni, tehát mind a folyósításra, mind a törlesztésre a kirovó pénznemben kerül sor. Ebből következően a devizakölcsönnek két fajtája létezik: az effektivitási kikötéssel el nem látott kölcsön (deviza alapú kölcsön) és az
7
effektivitási kikötéssel ellátott deviza kölcsön. Az előbbi a felek eltérő megállapodásának hiányában érvényesülő főszabály, az utóbbi pedig a felek kifejezett megállapodása esetén érvényesülő kivétel. A Ptk. meghatározza azt is, hogy a kirovó és a lerovó pénznem eltérése esetén hogyan kell kiszámítani, a teljesítéskor mennyit kell az adósnak fizetnie ahhoz, hogy a kirótt tartozását teljesítse. A Ptk. 231. § (2) bekezdése szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez az átszámítás nem jelent pénzváltást, csupán a folyósított összegnek, illetve a törlesztett összegeknek a teljesítéskori árfolyam alapján történő kiszámítását." A Kúria figyelmen kívül hagyta a Ptk. 523.§ - ában foglalt azon banki kötelezettséget, hogy a pénzintézet a pénzkölcsönt az adós rendelkezésére kell bocsássa. Figyelmen kívül hagyta továbbá a számviteli törvény azon rendelkezését (Számv. tv. 165.§), amely előírja a bizonylatok adatainak az elvégzett gazdasági műveletek szerinti rögzítését. Elegendőnek ítélte azt, hogy a felek a szerződésből fakadóan devizában meghatározott pénztartozást adtak meg egymásnak. Ebből következett az, hogy a pénzintézetek szolgáltatás teljesítését tanúsító banki kivonatai szerint forint rendelkezésre bocsátása történt. Nincs devizaalapja a forintfolyósításnak, mert átszámítással lett kiszámolva a devizából az utalt pénzösszeg oly módon, ahogyan azt a Ptk.231.§-a rendeli el, miközben az adósoknak nincs, nem volt olyan bizonylata, amely a pénzintézetekkel szemben fennálló pénztartozásukat tanúsítaná. A szerződés szerinti kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátását azonban nem támaszthatja alá semmilyen más okirat, mint az a számviteli bizonylat, lakossági folyószámla kivonat, amelyen az adósok hozzájutnak a pénzükhöz. A szerződés nem pénzügyi bizonylat, a szerződésbe foglalt kölcsön összegéhez az adósok nem tudnak hozzájutni csak úgy, ha a pénzintézetek pénzügyi tranzakcióval jóváírják a banki kivonatukon a rendelkezésükre bocsátott pénzösszeget, vagy ha átadja azt nekik, kifizetési pénztárbizonylat aláírásával. Ez az a pénzszolgáltatási tevékenység, amelyet a pénzintézetek nyújtanak, ezért ennek a bizonylatoknak az adatai szerinti forintösszeg hiteltartozás jogcímen, forrásszámlán történő rögzítése kellett volna, hogy megtörténjen. Az adósokat ezen összeg visszafizetésére kötelezi a Ptk. 523.§-a és ennek az összegnek a kamatait követelhetik a pénzintézetek. A Ptk. 231.§ - a nem valamely pénzszolgáltatási tevékenységet határoz meg, hanem egy fennálló tartozás megfizetéséről rendelkezik, amely pénztartozás fennállását valamilyen szolgáltatás teljesítését tanúsító számla, egyéb bizonylat tanúsítja. A gazdasági életben minden magánszemélyre, minden cégre vonatkozóan leírja, hogy a pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés idején, helyén érvényben lévő pénznemben kell megfizetni. Pénztartozás megadása nem minősül bejegyzett gazdasági tevékenységnek, bárkire vonatkozik, aki tartozik valamilyen szolgáltatás, vásárlás, számla ellenében. A pénztartozás megadásának, mint gazdasági tevékenységnek nincs száma a szolgáltatások jegyzékében.
8
A Ptk. 231. §-át kizárólag egy más pénznemben fennálló pénztartozás esetében lehet alkalmazni, viszont a kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátási kötelezettséget nem lehet pénztartozásnak átminősíteni. Hiszen pénztartozás megadásából nem fakadhat visszafizetési kötelezettség, tehát a pénzintézetek semmiképp sem adhattak meg pénztartozást, mert akkor az adósoknak nem keletkezne meg visszafizetési kötelezettségük, mint ahogy ezzel ellentétben a kölcsönnyújtás esetében megkeletkezik. A Kúria azon állítása, hogy a pénzintézetek devizában meghatározott pénztartozást adtak meg az adósoknak a Ptk. 231.§ - a szerint, azt eredményezte, hogy az adósok bankszámlájára forint rendelkezésre bocsátása történt. Emiatt az adósok forintot használhattak fel, mint pénzkölcsönt. Ekkor következett be a végzetes hiba. Nevezetesen az, hogy a pénzintézetek figyelmen kívül hagyták az egyetlen pénzügyi bizonylatot, az adósok banki kivonatát, az adósokkal szemben előírandó kölcsöntartozás megállapításakor. Az áfa hatálya alól mentes hitel-és pénzkölcsön szolgáltatás esetén a folyósítást tanúsító banki kivonat az egyetlen számviteli bizonylata a gazdasági tevékenység elvégzésének, mivel, áfa mentes tevékenység lévén, a számla kibocsátási kötelezettség alól mentesülnek a pénzintézetek ezen típusú szolgáltatások esetén. 2007.évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel 86. § (1) Mentes az adó alól: b) a hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás (e § alkalmazásában, a továbbiakban együtt: hitel) nyújtása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése; Számla kibocsátási kötelezettség alóli mentesülés 165. § (1) Mentesül a számla kibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül; Ezzel a pénzintézetek nem tettek eleget annak a követelménynek, hogy a számla kibocsátását helyettesítő bizonylat alapul vételével könyveljék fel az adósoktól jogosan követelhető kölcsöntartozást. Ehelyett a szerződésbe foglalt kölcsönösszeget könyvelték fel, mint követelést a hitelnyilvántartási számlára. A pénzintézetek nem vették figyelembe, hogy milyen szolgáltatásban részesültek az adósok. A követelésének megállapításakor kizárólag a szerződésbe foglalt kölcsönösszegre hagyatkoztak. Azaz: könyvviteli nyilvántartásában nem rögzítették a forint folyósítását, mint hitelfolyósítást, miközben a számviteli törvény minden gazdasági esemény könyvviteli nyilvántartásba történő rögzítését elrendeli.
9
Ezzel felkönyveletlenül maradt a forintfolyósítás, mint hitelfolyósítás, miközben a számviteli törvény azon bizonylatokat tekinti szabályszerűnek, amelyek "a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazzák" (Számviteli törvény 165.§ (2).bek.). A banki kivonaton a Ptk. 523.§ - a szerinti módon szerepel a folyósítás jogcíme: hitelfolyósítás és a folyósított forintösszeg. Az adósok kölcsönszerződést kötöttek, s ebben az esetben a pénzkölcsönnyújtásról rendelkező jogszabály lehet az, amely szerinti adatokat tartalmaznia kell a szolgáltatást tanúsító számviteli bizonylatnak, a banki kivonatnak. Ehelyett nem létező, csak a szerződésben szerepeltetett deviza lett felkönyvelve a hitelnyilvántartási számlára, mint hiteltartozás, miközben deviza rendelkezésre bocsátását alátámasztó bizonylat nincs. 2000. évi C. törvény a számvitelről A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem 165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. (2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak. A számla, vagy a számlát helyettesítő okmány elkészítése kötelező az áfa törvény előírása szerint. A szolgáltatás igénybe vevőjétől e szerint a számviteli bizonylat szerint követelhet a szolgáltató, s nem a szerződésbe foglalt várható teljesítés szerint. A szerződés nem tanúsítja az elvégzett szolgáltatást, csak a várható teljesítést. Bekövetkezett az a képtelen helyzet, hogy a Kúria két fél számára biztosította egy jogügyleten belül, hogy pénztartozást adjanak meg egymásnak, de elfeledkezett arról, hogy a banki pénzkölcsönnyújtási szolgáltatás követelésének jogalapja a teljesítést tanúsító banki kivonat (folyószámla kivonat), mert a valós teljesítés figyelmen kívül hagyása jogos érdekeket sérthet a szerződésbe foglalt kölcsönösszegtől eltérő banki teljesítés esetén. A Kúria az adóst nem tekintette a kölcsönszolgáltatás igénybe vevőjének, mert nem vette figyelembe, hogy milyen szolgáltatást kapott, s így az adós kötelességének megállapításakor megelégedett a szerződésébe foglalt kötelességével. Véleményem szerint jogbizonytalanságot eredményez az is, hogy az adósok bizonylatait figyelmen kívül hagyják a pénzintézetek és a közjegyzők, amikor az adós hátralékos tartozását közokiratba foglalják.
10
Ptk. A tartozáselismerés 242. § (1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. Ez a törvény úgy rendelkezik, hogy a tartozás elismerését követően az adósé a bizonyítási teher, illetve magában a tartozáselismerőkben és a kölcsönszerződésekben is rögzítésre került, hogy az adós banki kivonatai ( folyószámla számlakivonatai ) alapul kell szolgáljanak az adós mindenkor fennálló tartozásának megállapításához a bank nyilvántartásaival együtt. A tartozás elismerésével egyidejűleg törvényi védelmet kellene élveznie az adósoknak a Ptk. 242. §-a rendelkezései értelmében, hiszen ez a törvényhely kimondja azt, hogy „a tartozás elismerésével a tartozás jogcíme nem változik meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn”. Emiatt a kölcsön jogcímen fennálló tartozás megfizetésére vállalt kötelezettség kérhető az adósokon számon. Ennek megállapítása kizárólag az adósok banki kivonatai (lakossági folyószámla számlakivonat) és a pénzintézet nyilvántartásának összevetéséből állapítható meg, hiszen a pénzkölcsön nyújtás következtében a kapott kölcsön és annak kamatainak visszafizetésére kötelezhetőek az adósok. A Magyar Honvédségnél előforduló körülmények és az ebből kifolyólag keletkezett érdeksérelmem, összefüggésben áll a deviza alapúnak nevezett hitelezés néven elhíresült banki tranzakciók Magyarországi történetével, melyet szintén a Katonai Ügyészség elé tártam, és azt is, hogy ez a csalás milyen módon érinti magát a szervezetet.
-
-
-
Közvetlen azért érinti, mert a szervezet által nyújtott lakhatási hozzájárulások, a pénzintézetek csaláson alapuló „deviza alapú” lízing- vagy kölcsönszerződéseinek követelését (részben vagy egészben) elégíti ki. Ez esetben nem a támogatással van gond, hanem a pénzintézetek jogtalan követeléseivel, melyek teljesítésekor, törvénytelenül meghatározott összeg kerül a pénzintézetek birtokába, aminek következtében a Magyar Honvédség költségvetése csorbul. Közvetett pedig azért érinti, mert az országot kifosztó banki csalás következtében, annak gazdasági ereje csökken, ebből kifolyólag a Magyar Honvédség költségvetése csorbul.
A közvetlen okozat bővebben: A honvédség által nyújtott lakhatási hozzájárulások egy része - melyet a saját költségvetéséből fizet a szervezet- törvénytelenül kerül a pénzintézetek birtokába, mert a devizaköveteléseknek nincs illetve nem is volt jogalapja. Mivel a saját költségvetéséből fizeti a lakhatási hozzájárulásokat a szervezet, így esetleg más, fontos kiadásokra nem
11
jut elegendő anyagi fedezet. Itt jönnek szóba azon a Magyar Honvédségnél előforduló körülmények, melyeket a 2015. január 12-én kelt beadványomban leírtam, illetve melyek miatt én a hivatásomból és beosztásomból adódóan szolgálati kötelességeimnek esetenként nem tudok teljes mértékben eleget tenni, ezért az érdekem sérül, azaz az érdeksérelmet okozó tény a mai napig fennáll. A közvetett okozat bővebben: A deviza alapú hitelezés néven elhíresült banki tranzakciók nem csak magánszemélyeket érintenek, hanem vállalkozásokat, cégeket, önkormányzatokat is. Olyan rétegeket, melyek nagyban meghatározzák az ország gazdasági erejét. Ha egy cég, vállalkozás tönkremegy amellett, hogy az alkalmazottjaitól kénytelen megválni - az az ország gazdaságának teljesítményére is hatással van, illetve az elküldött alkalmazottak vásárlóképessége csökken a kiesett anyagi források miatt. A jogalap nélkül kivont tőke nem forog vissza a gazdaságba, ezzel tőkehiányt és válságot generál. Megül a gazdaság, nincs kereslet, nincs munkahely és romlanak a vállalkozások bevételi lehetőségei. A tőkeszegény gazdaságba ezután újabb hiteleket pumpálnak, amelyek az adósságspirál miatt visszafizethetetlenek. Ennek következtében a folyamatos fizetőképesség gyengül, az infláció erősödik. Az erősödő pénzromlás miatt emelkednek az árak, elindul a fogyasztás csökkenése, ami a gazdaság teljesítményének csökkenését vonja maga után. Ha az ország gazdasági teljesítménye csökken, azzal párhuzamosan a honvédelemre fordítható anyagi forrás is. Magyarországot kivéreztetik a kihelyezett pénzügyi csapdákkal, mely megakadályozza azt a gazdasága és a stabilitása fenntartásában, gazdagodásában. Az ország instabil gazdasága negatív hatással van a Magyar Honvédség költségvetésére, melynek következtében alakulnak ki azon körülmények, melyek miatt az érdekem sérül. Kiemelném, hogy a 2015. január 12-én kelt és a jelenlegi beadványom tartalma, nem egy szervezetnél előforduló érdeksérelmet okozó személy illetve katonai szervezet tevékenysége (mulasztása) ellen irányul(t), valamint nem mások nevében terjesztettem terjesztem elő, hanem a fentebb is említett szervezeten kívüli események, történések meglétére világít rá, melyek hatással vannak a Magyar Honvédségre, annak költségvetésére, ebből kifolyólag az ott előforduló körülményekre, így az én érdekemre. Tisztán látható, hogy a pénzintézetek a devizaalapú elnevezésre hivatkozva szerződéskötéskor tévedésbe ejtették, illetve azóta tévedésben tartották az adósokat, valamint az is, hogy számviteli csalás történt, azaz színlelt gazdasági tevékenységet végeztek, hiszen olymódon lett felkönyvelve a deviza a hitelnyilvántartási számlákra, hogy a pénzintézetek figyelmen kívül hagyták az egyetlen pénzügyi bizonylatot, az adósok banki kivonatát és a deviza kölcsön jogcímen történő rendelkezésre bocsátása nem történt meg. Ez év áprilisában és májusában kapták meg az adósok az elszámoló- és forintosításról szóló leveleket a pénzintézetektől, melyekben „tisztességtelenül” felszámított összegként nevezték meg maguk a bankok a csalással elvett összegeket. Ezzel a pénzintézetek elismerték a csalást. Ez a tisztességtelenség embereket hajszolt az öngyilkosságba, sokan emiatt váltak tartós beteggé vagy szociálisan roppantak meg. Tisztességtelenül csakis úgy számítható fel bármilyen összeg, ha az a tevékenység a törvények megkerülésével zajlik. Véletlen nem lehet milliókat-milliárdokat felszámítani. Ha egy kiflit eltulajdonít valaki a boltból, eljárás alá vonhatják. Itt ember életekről és milliárdokról van szó, nyomozás-eljárás mégsem történik.
12
Mindehhez hozzáadódik még a 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet is. 9000/1946. (VII.28.) ME rendelet 12. § (1) Az 1946. évi augusztus 1. napjától kezdve minden közokiratban, ideértve bírói vagy más hatósági határozatokat is, a pénzösszeget forintértékben kell meghatározni, még pedig akkor is, ha a határozat alapjául szolgált beadványt vagy keresetlevelet az 1946. évi augusztus hó 1. napja előtt adták be. Az ennek a rendelkezésnek megfelelően forintértékben meghatározott pénzösszeget azonban a minisztérium rendeletében (7. §) meghatározandó értékarány alapulvételével abban az érmenemben vagy értékben is ki kell fejezni, amelyben az eredetileg is kifejezve volt, vagy amelyben a kötelezettséget eredetileg meghatározták. (2) A fenti bekezdés rendelkezései nem nyernek alkalmazást oly érmenemre vagy értékre szóló pénzösszegekre, amely érmenemek vagy értékek törvényes aránya a forintértékhez nincs megállapítva, vagy amely pénzösszeget a törvényes rendelkezés értelmében valamely meghatározott érmenemben vagy más értékben, mint a törvényesben kell fizetni. Ez a rendelet arról rendelkezik, hogy közokiratokba “a pénzösszeget forintértékben kell meghatározni”. Ez alól kivételt képez, ha az adósnak nem a törvényes fizetőeszközben kell fizetnie. Az adósoknak a tartozás elismerő közokiratokban, - valamint akiknél már a pénzintézet felmondta a szerződést és végrehajtás alá kerültek, a végrehajtási záradék közokiratban devizában van meghatározva a pénzösszeg. Az adósoknak, így a lakhatási támogatási rendszer által segített katonáknak forintban kell fizetniük, emiatt esetükben a tartozáselismerőbe és a földhivatali jelzálogbejegyzés határozatba foglalásakor nem lehetett volna devizában meghatározni a pénzösszeget. Pontosan amiatt nem lehetett közokiratba foglalni a 9000/1946. (VII.28.) ME rendelet 12.§ának (1) bekezdése szerint a devizát, mert forintban kell megfizetni a hitelt, azaz a magyar törvényes fizetőeszközben. Tehát ha forintot kell befizetni, nincs arra lehetőség, hogy a közokiratba devizában határozzák meg a kötelezettséget, ami által egy forintromlás esetén egyre több forintot lehet követelni, mert ezzel Magyarországról kivonják a törvényes fizetőeszközt. Ez a gazdaság totális lefékezéséhez vezet. Tehát az adósságelismerő közjegyzői közokiratokba adósságként nem forint összeg lett beírva (hanem legtöbb esetben svájci frank), illetve a Földhivatal az ingatlanokra jelzálog értéknek nem forint összeget jegyzett be (hanem legtöbb esetben svájci frankot) pedig ezt a forint 1946-ban történt bevezetése óta jogszabály tiltja. Ennek a rendeletnek a betartása úgy a közokiratokat készítő közjegyzőkre, mint a jelzálogot bejegyző földhivatalokra, és a bírósági határozatot készítő bírókra is vonatkozik. Nem tartották be! Mellékesen jegyzem meg ismét, a félreértések elkerülése végett, hogy ezen beadványom nem mások nevében terjesztem elő, hanem a Honvédség költségvetés gyengülésének egy okozójára világítok rá.
13
Tisztelt Katonai Fellebbviteli Ügyészség! A közérdek védelme érdekében így járok el. Tehát, hogy a közérdek és az állampolgárok biztonsághoz való jogai ne sérüljenek /Alaptörvény IV. cikk (1)/, nekem honvédként minden körülmény között maximálisan el kell tudnom végezni a rám bízott feladatokat. A 2015. január 12-én kelt beadványom elbírálva nem lett, nem érkezett határozat, sem végzés, ezért kérem Önöket vizsgálják ki, -
hogy a Katonai Ügyészség miért választotta külön a szorosan összefüggő tényeket, holott látható, hogy az érdeksérelmem a pénzintézetek a Magyar Honvédséget is közvetlen és közvetett érintő törvénytelen tevékenységéből ered.
-
miért nem értesített a beadvány más szervhez történő megküldésének okáról
-
miért nem vizsgálta meg a beadványom, holott az Ált/ 23. 786. pontja leírja, hogy „a beadványt az ügy elbírálására jogosult katonai szervezet parancsnoka köteles megvizsgálni (megvizsgáltatni) és a megállapított tények alapján elintézni. Ehhez fel kell használni: a rendelkezésre álló okmányokat, szakértők véleményét, a beadvány benyújtója által adott vagy tőle kért adatokat, a helyszíni szemle és ellenőrzés adatait, valamint a meghallgatott tanúk vallomását. Szükség esetén a beadványt benyújtót is meg kell hallgatni.”
-
miért nem vette észre hivatalból azt, hogy magát a Magyar Honvédséget is a lakhatási támogatási rendszeren keresztül a pénzintézetek tevékenysége által törvénytelenség éri, melynek következtében a költségvetése csorbul, ezért nem tudja egyes feladatait megfelelően ellátni, emiatt a közérdek sérül, ez pedig a napjainkban Magyarország déli határán zajló események miatt elég aktuális
valamint
-
kérem Önöket, hogy a közérdek védelmében indítsanak büntető eljárást vagy emeljenek vádat és állapítsák meg a csalás bűncselekményét, az 1978. évi IV. törvény Btk. 318. § Csalás, valamint a 2012. évi C. törvény Btk. 374. § (1) pontjának bekezdése szerint gazdasági csalás bűntettének gyanújának kivizsgálására ismeretlen tettes, tettesek ellen.
Tőlem a Katonai Ügyészség nem kért adatokat, nem hallgatott meg, nem vizsgálta, hogy egyáltalán van-e valóságalapja az érdeksérelmemnek.
14
Magyarország Alaptörvénye NEMZETI HITVALLÁS - Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. - Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét. - Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.
ALAPVETÉS R) cikk (2)Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
XXXI. cikk (1)Minden magyar állampolgár köteles a haza védelmére.
A csalás megállapításához a bizonyíték rendelkezésre áll, kérem értesítsenek, ha szükség van rá.
Isten engem úgy segéljen! Abony, 2015. szeptember 3. Köszönettel és Tisztelettel:
Kovács Péter Pál szakaszvezető
