Kun Miklós Jenő: FELÉBREDHET-E VÉGRE PÓSA LAJOS? * – Cigánynak szobrot? Hát akkor mit emeljünk neked? – Pósa készen volt a válasszal: – Nekem sohasem lesz szobrom, özvegy feleségemről is mint az égi madárról csak a jó Isten fog gondoskodni, mert nekem nem lesz: mint Dankónak Pósa Lajosom! 1 Szobra ugyan neki is lett (kettő is**), jóslata mégis betelt. Özvegye vagyonkáit, közös életük emlékeit eladogatva tengette életét, őt pedig – az 1945 utáni megfelelési kényszer következményeként – elfeledték, művelődéstörténeti jelentőségével együtt. 2 A magyar halottak valóban mélyebben vannak eltemetve. 3 Pósa Lajos sokat nyomorogva szerezte meg tanári diplomáját (tanított is), ám útját a sors, a hírlapírás tövises pályáján, a költészet felé terelte. Előbb fővárosi lapokba írt, majd 1881-ben – volt katonabajtársa, Kulinyi Zsigmond ajánlására – Enyedi Lukács hívására, Mikszáth Kálmán utódaként, a Szegedi Napló munkatársa lett. Szegeden borult virágba költészete; itt ismerte meg Dankó Pistát, akinek első és legjobb szövegírója volt, s mindvégig igaz pártfogója maradt. A nagy nótaköltő halála után országos gyűjtést kezdett, és ellenállást, közömbösséget leküzdve, márványszobrot emeltetett az emlékére. Egykori iskolatársa, Mikszáth baráti ösztönzésére fordult a gyermekköltészet felé. Ez irányú, költői alkatának inkább megfelelő tevékenysége a jó szemű kiadók figyelmét sem kerülte el (irodalmi működésének jelentőségét Tömörkény István már 1888 elején hangsúlyozta, aki Pósában – pályatársai közül elsőként – az ifjúsági irodalomnak mint új műfajnak a megteremtőjét látta 4), mi több, Wolfner Józsefék újonnan indítandó gyermeklapjuk szerkesztésével is megbízták. 5 Visszaköltözött a fővárosba, és 1889. december 15.-én Benedek Elekkel megindította Az Én Újságom című, első irodalmi értékű, hazafias szellemű és európai színvonalú gyermeklapunkat, amelyet haláláig szerkesztett. 1890 decemberében a Magyar Salonban ismertette a szegedi közönségtől történt búcsúja során már vázolt törekvéseivel összhangban álló gyermekköltői hitvallását, melyet 1893-ban az első komolyan számba vehető – ám válogatási elvei miatt alaposan megbírált – óvodás-antológiánk szerkesztői előszavában lényegében megismételt: 6 „Az ébredező gyermeki szív, a bontakozó gyermeki lélek csakúgy megkívánja a magáét, mint a test a tiszta levegőt, a szabad mozgást, az erősítő táplálékot. A gyermeki szív és lélek tiszta levegője, szabad mozgása és erősítő tápláléka nem, mint eddig: száraz, moralizáló, tantételes költészet, hanem üde virágokkal, aranyos pillangókkal ékeskedő mezőnek friss tavaszi fuvalma. Ha valahol szükséges a lehetőleg tökéletes színvonal: az irodalom ezen ágának föltétlenül megkívántató kelléke. Tartalmi tisztaság, formai kerekdedség, nyelvi egyszerűség és magyarosság, irodalmi és pedagógiai legmagasabb szempontok határozzák meg a gyermekköltő hivatását. Aki nem tud mesterkéletlenül írni, aki nem tud az élet tapasztalatainak sötét légköréből kibontakozni, aki nem tud az alkalmas anyagnak megfelelő alakot adni, aki nem tud nemzetének hamisítatlan nyelvén zengeni: az ezen a téren nem arathat sikert (…) A kisdedóvókban elhangzott versek alapvető befolyást gyakorolnak, a zsenge szívvel, lélekkel beszívott hatások kiterjednek a kisdedek egész jövőjére. A felületes, üres költészet felületes, lazaságra hajlandó nemzedéket nevel a hazának… A német, a francia, az angol gyermek ismerje meg a maga éghajlatát, szívja be nemzetének erkölcseit, szokásait: a magyar gyermek legyen testestül-lelkestül magyar, ne növekedjék a ma oly divatos nemzetközi szellem fertőző légkörében, hogy idővel hazájának tántoríthatatlan hű fia és leánya lehessen. A magyar gyermekköltőnek teljesen szét kell tördelnie az idegen bilincseket, s felszabadítania a magyar gyermekvilágot azon benyomásoktól, melyek hazafiságát, nemzeti érzelmét megtámadják. Csak akkor lesz belőle igaz, ragaszkodó tagja a nemzetnek, csak akkor fogja majd nagy korában a költővel szent lelkesedéssel énekelni: „Tied vagyok, tied, hazám! E szív, e lélek; Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek!”
Gyermekirodalmunk teremtő munkájába korának rangos íróit, festőit és grafikusait, valamint a tanügy és a tudományos élet élenjáró képviselőit – Herman Ottó, Hermann Antal, Hetyei Gábor, Dr. Kiss Áron, Kőrösi Henrik (Lantos Sebestyén), Peres Sándor, Sebestyén Gyula, Sebestyénné Stetina Ilona, Strausz Adolf, Vass Mátyás – vonta be. Az új műfaj fáradhatatlan ösztönzőjeként fiatal írók hadát indította útjára; Gyarmathy Zsigáné, Lengyel Laura, Tutsek Anna, Bársony István, Bródy Sándor, Garády Viktor, Gaál Mózes, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Lampérth Géza, Lőrinczy György, Sas Ede, Sebők Zsigmond, Tábori Róbert, és még sokan mások is, az ő lapjában lettek elsőrangú ifjúsági íróvá; elévülhetetlen érdeme, hogy a műfaj számára felfedezte Móra Ferencet, aki őt apjaként tisztelte. Ezáltal – igazi kultúrhivatást teljesítve –, magasba lendítette az eredeti, magyar szellemiségű gyermekirodalmat.7 Ez Pósa Lajos igazi életműve, amely költői és irodalomtörténeti rangját is adja. Az Orient Szálló vendéglőjének olykor szerkesztőséggé is alakult legendás Pósa-asztalánál 8 a korszak legnagyobbjai is megfordultak, köztük Bródy Sándor, aki kellően ma sem becsült írásában igen érzékletesen fogalmazta meg költőnk küldetésének a lényegét: „Csak a föld népe között akad még ilyen egész ember, ilyen teli, tízzel is fölérő. A költők között oly ritka, szinte furcsa. Ahol áll, ott Pest szürkesége, gyári melankóliája meg is van törve, kivirít belőle messzire – Pósa Lajos, a nagymellű, a nagyszívű boldog ember, akihez csaknem mindnyájan iskolába járnak. Igen boldogtalan volt az írói harc, mielőtt ő feljött volna ide Budapestre. Kávéházban ültünk egész éjszakákon által, és savanyúan bölcselkedtünk az édes kávé mellett. Radnót szülötte, Szeged tápláltja, vendéglőbe szoktatott, ahol savanyú bor mellett édesen folyik a filozofálás, a veszekedés is. Már-már úgy fejlődtünk, abszintot ittunk hangulatos kávéházban, ópiumpipákról álmodoztunk, Baudelaire majmai, Páris rabjai lettünk, amikor jött a barnapiros arcú költő és anélkül, hogy mondta volna: a magyar és vidám irányba terelt mindnyájunkat. – Bátya, bátya, ezért magát megáldja az isten, és igen megemlegeti a magyar irodalomtörténet, meglássa!” 9 De nem csak művészbarátai becsülték Pósa Lajost. Gyermekirodalmi munkássága iránti elismerésük jeléül a Kisdednevelők Országos Egyesülete 1896-ban tiszteletbeli tagjául fogadta – rangos folyóiratuk, a Kisdednevelés tág teret biztosított gyermekverseinek, és az azokra épülő óvodai gyakorlatoknak is. „Pósa gyermekversei rendkívüli és jótékony hatást gyakorolnak a kisdedek nevelésének módjára. Ahová ezek a versek eljutottak, ott természetesebbé, szabadabbá, elevenebbé, játékszerűbbé teszik a foglalkozásokat. A költőileg és pedagógiailag kifogástalan anyag pedig csodás varázzsal mélyíti bennünk a gyermeknek szeretetét és ülteti be a kicsinyek szívébe a szépnek, igaznak és jónak magvait.” – jelentette ki Peres Sándor, a korszak jeles óvópedagógusa és tanügyi írója, aki Újfalussy Sándor néven maga is számos gyermekvers szerzője volt. 1900 Húsvétján, Szegeden, a KOE évi rendes közgyűlésén bensőséges ünnepség keretében köszöntötték az ötvenéves költőt. A kisdednevelők nagyra becsült mentora, György Aladár művelődéstörténész, Pósa Lajost üdvözlő gondolatait idézem: “Szeresd a gyermeket… Nem az emberbarátok és piétisták jelszava ez többé. Az a század, mely megteremté az általános népművelés eszméjét, mely köztudattá emelte, hogy a nagy néptömeg művelődése és jóléte nemcsak erkölcsi követelmény, hanem a messzelátó kultúrpolitikáé is, ugyanaz a század teremtette meg a gyármunkásokat védő törvényeket, a népkönyvtárakat és a szabad lyceumokat sok más intézménnyel együtt, melyek egytől-egyig annak az ébredező köztudatnak eredménye, hogy a nemzetek vagyonában legbecsesebb az ember. Ez a köztudat változtatta át a gyermekszeretet ösztönét öntudatos céllá. Szeressük a gyermeket, nemcsak azért, mert gyámoltalanságában megkövetelheti, hanem mivel a szeretett gyermekek alkotják meg a nemzetek szebb jövőjét. Hasztalan azonban az okoskodó szó, ha nem lelkesít a szív melege. A korszellemet azok az apostolok viszik leginkább a magaslatra, kik szívverésükön is tudnak beszélni. Szerencsés végzetünk, hogy a gyermekszeretet emelkedő köztudata nálunk is teremtett ily apostolt. Éljen Pósa Lajos!” *** Mintegy ötvenkötetnyi gyermekverse jelent meg. Gondozta az 1895-ben megindult – több száz kötetes – Filléres Könyvtárat; Kiss Áronnal, Péterfy Sándorral és Luttenberger /Tihanyi/ Ágosttal szerkesztette a kisdedóvóképzés kézikönyveit; Irmei Ferenccel és Vass Mátyással, majd Havas Istvánnal és Peres Sándorral közös munkája az elemi népiskolák alsóbb osztályai számára összeállított olvasókönyvek. Sok száz versét zenésítették meg, a legtöbbet Dankó Pista, Lányi Géza, Vágvölgyi Béla és Zsadányi Armand; hatot-hatot Ábrányi Kornél, ill. a Juhász Gyula első kötetét kiadó hódmezővásárhelyi ügyvéd és hírlapíró, Balassa Ármin; négyet Bartók; a Petőfi címűt Lányi Ernő; A kis gyűrűs legényt Serly Lajos; a 2
Kossuth néphimnuszt Csanády Virgil; a magyarnóta „himnuszává” lett, Eltörött a Dankó Pista nótás hegedűje címűt a felejthetetlen Jákó Vera. Számos gyermekverse épült be az óvodai foglalkoztatók anyagába Bán Lajos, Csánki Mariska, Grillné Wohlfahrt Anna, Erődi Ernő, Exner Leo, Kacsoh Pongrác, Késmárki Árpád, Kohányi Sámuel, Sebők Erzsi, Luttenberger /Tihanyi/ Ágost és mások dallamaival. Negyvenéves írói jubileumán – 1914. június 7.-én – több tízezer gyermek köszöntötte a városligeti Millenárison. A már életében is zajló, és az összeomlást követő szellemi csatározások őt sem kímélték. A főként hazafias-költészetét illető józan kritikák mellett nemtelen támadások is érték. Ezek éppúgy magyarázhatók a szecessziós századforduló környékén megváltozott irodalmi ízléssel, mint a nemzeti érdekeinkkel szemben álló körök lankadatlan tevékenységével. Művei újrakiadásai 1920 után megritkultak, de nemzeti társadalmunkban szellemisége töretlenül hatott, és gyermekköltészetét még értékén kezelték. A következő gondolatokat az első európai hírű magyar gyermekpszichológus – Nagy László – munkásságának folytatója, a fiatalon elhunyt Kenyeres Elemér 1926-ban közzétett tanulmányából idézem: „Aggodalom nélkül, bátran járhatunk Pósa mezején, utunk nem visz vad vizekre, sem hínárba; sem mérges büröktől, sem bolondító beléndektől nem kell féltenünk gyermekeinket. Pósa mezején aranyos nap mosolyog és enyhe szellő hajtogatja a karcsú virágok illatos fejét. (…) Pósa versei közül – eddigelé a legtökéletesebb gyermekversek közül – kell választanunk, mikor gyermekeink a négy éves kor körül, beszédjüknek fő vonásokban való kifejlődése után, mind mohóbban vágynak különböző célú és tárgyú versikékre és verses elbeszélésekre és mind nagyobb élvezettel tanulnak meg ilyeneket, különösen képpel és játékokkal kapcsolatban. Kívánatos, hogy a képeskönyvek készítői is Pósából merítsenek tárgyat és Pósa verseit használják a képek kísérő szövegének. Ekkor nem kerülnek olyan esetlen, teljesen érthetetlen és formátlan sorok a gyermekek ajkára, mint amilyeneket manapság sok képeskönyv tartalmaz. (…) Pósa költészete bőven adja tehát – az eddigi fejlődést tekintve a legszebb és legnemesebb formában – mindazt, mit gyermekeink mint irodalmi anyagot kívánnak tőlünk. Kötelességünk, hogy a legjobbat és legtökéletesebbet adjuk fogékony szellemüknek, mert ízlésüket csak így fejleszthetjük, a szépet és nemeset csak így kedveltethetjük meg velük. Pósának nekik való tiszta, magyar szövegeivel örvendeztessük meg őket, hogy mint a méh a nemes gyönyör mézét szívják belőlük.” 10 Tíz évvel később Tóth Laura ekképp összegezte költészetét: 11 „Verseinek alaphangja, a büszke öntudat, mellyel rajongva állította: Magyarország tündérország, legszebb a világon, az itteni élet a Kánaán élete; a magyar katona, a magyar hős párjanélküli stb. – halála után alig pár napra elveszítette az időszerűségét a fegyverzörej túlkijózanító morajában. S vele Pósa világa is elmerült. Verseinek hazafias optimizmusa lekopott, s ami ott maradt, nem jelentett többet olvasója számára csilingelő, mosolygó cifraságnál. S ettől kezdve Pósa versei jórészt feledésbe mentek. Pedig verseinek igen nagy részéért kár. Sajnálni lehet meséinek üde szépségét, gyermekmondáinak naiv frissességét. A mai gyermekirodalom túlságos józansága mellett nem tudom, nem tudna-e gyönyörködtetést szerezni, pl. a Bandi álma c. meséje. 12 Mert meséinek mindenkor meg lesz az értéke. Ezenfelül meséinek pedagógiai értéke is van, kerül minden sötét motívumot, minden gyerekijesztő szereplő fölléptetését. Meséinek tartalma hasonlóan derűs, mint feldolgozásuk, s versíró modora, melyre az utolsó fejezetben utaltunk, ritka szerencsés módon jelenik meg. Legértékesebbek mégis állatmeséi. Ezek jelentőségéről már szóltunk, s ha a mai gyermekkönyvek különböző nem emberi szereplőire gondolunk, a rajzos mozifilmek egyenesebbnek látszó hatása mellett talán sokkal mélyebben jelöljük meg ösztönző forrásukat Pósa emberi viselkedésű állathőseiben, vagy az ő ösztönzésére keletkezett Mackó bácsikban. 13 Egészében véve ritka tiszta és harmonikus világ az ő világa. A maga korának nyugodtsága határozta meg. Versei teljesen ennek a mosolygó, jókedvű világnak szóltak, s ha ez a világ el is múlt már, költészetében mindig marad megbecsülendő érték.” 1945 után költészetéről többnyire politikai megközelítésű értékelések születtek. Nemzeti eszményeink totális tagadásának a legsötétebb időszakában nacionalistának minősítették, műveit száműzték könyvtárainkból. 14 Ha ezekben az években egy befolyásos irodalmár akadt volna, aki a töredékét teszi a csupa szív poéta érdemeinek folytatólagos elismeréséért, mint amennyit ő tett Dankó Pistáért – óvodáink ma is zengenének a verseitől. 3
1956 utáni értékelői inkább felnőtt-költészetén és hazafias versikéin élcelődtek 15 (a „proletár internacionalizmus” jegyében természetesen gondosan kerülték egészséges nemzeti érzését és öntudatos magyarságát tanúsító verseit 16); igazi műfajának örökbecsű értékei mellett elsiklottak; a gyermekantológiák és a kisiskolás-olvasókönyvek szerkesztői szinte tudomást sem vettek róla. 17 Évtizedek óta közkézen forgó óvódás-antológiánk, a Cini-cini muzsika, mindössze egy versét közli: Hintóka-ringóka. A Hóc, hóc, katona, a Kóc, kóc és a Nagy felolvasókönyv szintén egyet (ugyanazt): Cirmos cica dorombol. A „választékot” a Röpülj madárka és a Doromboló c. válogatások árnyalják: Tavaszkor; Iluska és a cicuska. Az óvónőképzést segítő szöveggyűjteményekben a Dongóvári Péter, a Mese a cipős és csizmás nyulakról, a Tarisznya, botocska és A Kis Peti találhatók. Az 1990 utáni, Március idusa c. iskolai segédanyagban három hazafias verse olvasható: A márciusi ifjúság, A honvéd búcsúja, A magyar huszár. Meixner Ildikó képes olvasókönyve, a Játékház, az Óra, óra c. verse mellett egy locsolóverset, valamint a Labda, labda és az Indul három vadász című feldolgozásokat közli. Ezeket egészíti ki a NT 2009-es olvasókönyve, a Cicaiskolával. Gyermekirodalmunk gondozói nagyjából ennyit tartottak érdemesnek átmenteni legalább félszáz remekléséből. A rossz emlékű Hét évszázad magyar verseit követő, Hét évszázad magyar költői c. gyűjtemény szerkesztői sem bíbelődtek sokat Pósával; négy versét egyszerűen átemelték a majd’ negyven évvel korábbi, Századvégi költők című antológiából. A sors fintora – pironkodhatunk –, hogy a szocializmus időszakában gyermekverseinek reprezentatív válogatását Ceausescu Romániájában adták ki. A csatolt bibliográfiából kitűnik, hogy egyes kisebb hazai műhelyek, valamint az elszakított országrészek és a nyugati emigráció irodalmárai, tanügyi munkásai mostohább körülmények között is többet tettek az egykor legszeretettebb költő hagyatékának megőrzése érdekében, mint „nagy” kiadóink és Aczél György kengyelfutói, akik csak költői korlátai mellett időztek és ordas csúsztatásoktól sem visszariadva, rendre előnytelen színben tüntették fel (akár a Herman Ottó által Nobel-díjra történt jelöléséről, akár a gyermekirodalomban betöltött szerepének súlyáról vélekedtek).18 Míg Benedek Elek sajtója kis jóindulattal már megfelelőnek mondható, Pósáról a legfrissebb lexikonokból sem lehet kielégítő információkhoz jutni (már amennyiben megemlítik őt). 19 Jelzem, nem csak Pósa Lajos szeplőtlen címeréről van itt szó. Az 1990 után is céltalan oktatási-és kultúrpolitikának köszönhetően több, a „progresszív” népboldogító törekvéseket elutasító nézetei miatt mellőzött, jobbára már csak irodalmi körökben ismert klasszikusunk rehabilitációja is várat magára – sokan buzgólkodnak eljelentéktelenítésük érdekében napjainkban is. (Tehetik, mert ösztönzés híján a legfőbb – és legveszélytelenebb – tájékozódási pontokat még mindig az aczéli-kultúrpolitika haszonélvezőinek munkái képezik).20 Irodalomtörténészeink máig adósak nemzeti szellemű irodalmunk a kiegyezéstől Trianon traumájáig ívelő szakaszának objektív, közoktatásunkban is hasznosítható értékelésével. A magyar gyermekirodalom története sincs még megírva! 21 E munkák hiányában a Pósa gyermekverseiben szunnyadó értékekre nem irányul kellő figyelem, miként arra sem, hogy „költői és lapszerkesztői munkássága milyen nagy jelentőségű a magyar irodalmi élet, a tömegek költészetre kaphatása és olvasásra nevelése szempontjából”. Pósa Lajos ébredéséhez gyökeres szemléletváltozásra van szükség. E folyamatban nem számíthatunk a gyermekeinknek drogot kínáló liberális széplelkekre, és azokra sem, akiknek tevékenységét sokáig a marxizmus határozta meg. A siker kulcsa fiatalabb irodalmáraink, tanügyi íróink, valamint az önképzésre hajlandó óvónők, tanítók és szülők kezében van. Főként nekik ajánlom a fentebb idézett jeles sárospataki pszicho-pedagógus- és közíró, Harsányi István, Pósa versművészetének értékeiről és az ő modern gyermekköltészetünkre gyakorolt hatásáról egyedülállóan eredeti megközelítésben kifejtett gondolatait: „Pósa Lajos nagyon is megérdemli az ébresztést! (…) A lehető legmagasabb művészi fokon találjuk meg Pósa verseiben mindazokat a formai és tartalmi elemeket, amelyek mai gyermekvers-költészetünk legjobb termését is jellemzik. Elsősorban Weöres Sándor gyermekverseire – Bóbita – gondolok itt. Mozgás, akció, zenei hangzás, ritmus, rím, alliteráció, ismétlések, variációs ismétlések, megannyi nélkülözhetetlen formai kellékei a gyermekversnek. És hadd mondjam meg: meggyőződésem az, hogy Pósa nélkül nincs Weöres Sándor. Tartalmi szempontból különösen a gazdag érzelmi töltést, az idealizmust, az optimizmust, a derűt, harmóniát, a természet-, a család-és hazaszeretetet, az erkölcsi jóságot értékelhetjük a gyermekekkel együtt igen gazdag változatban Pósa gyermekverseiben. (…) S ha ehhez hozzátesszük még, hogy gyermekversei egy pozitív, fejlett, kongruens erkölcsi világot tárnak fel az igazság győzelmével, akkor azt kell mondanunk, hogy ma is nagyon-nagyon időszerű a Pósa ébresztgetése. (…) 4
S akkor még nem esett szó gazdag, ízig-vérig magyar nyelvéről, s arról, hogy milyen bámulni valóan nagy volt, mint a hazai gyermeksajtó igazi megalapítója, mindezideig legjobb gyermekújságunk, Az Én Újságom szerkesztője… Döbbenetesen nagy koncepciójú gyermekújság-szerkesztő volt. Lapja rovatai, amelyek kiállták évtizedek kemény próbáit, önmagukért beszélnek. Elbeszélések, mesék, mondák, színdarabok és leírások, versek és verses mesék, ismeretterjesztő közlemények és vegyesek, játékok, aranykalászok, közmondások, nagyapó tréfái, egy kis fejtörő, a szerkesztő bácsi postája. Magamról tudom, milyen élmény volt a gyermekolvasóknak, ha a valamennyi számban közölt rejtvényfejtők hosszú névsorában rátaláltak a saját nevükre. Az Én Újságom szinte az egész akkori magyar gyermeksereget megmozgatta. Mennyi mindent tanulhatnának tőle mai gyermeklap-szerkesztőink,gyermekirodalom-gondozóink.”22 Nem kerülhető meg a kérdés: akad-e hazánkban olyan széles népi műveltséggel rendelkező, gyermekien tiszta lelkű költő és/ vagy lapszerkesztő, aki képes lenne kortársirodalmunk agyonajnározott „sztárjait” és megtűrt „páriáit”, valamint a művészeti-, és a tudományos élet jeleseit közös asztalhoz ültetni, rábírva őket: írjanak gyermekeinknek színvonalas meséket, verseket és színdarabokat, fejtörőket, népszerű tudományos ismertetéseket – a jövőnk érdekében (nem szólva a kiadókról23)? Bármi legyen is finnyás esztétáink véleménye Pósa Lajosról, gondoljanak mindig a feltett kérdésre, mielőtt beletörölnék a lábukat. S ha lenne végre valóban korszerű, a magyar nyelvet-, és irodalmat, továbbá dicsőséges történelmünket nem folyvást csökkenő óraszámban csepegtető közoktatásunk, valamint a kulturális kormányzatok által támogatott, a világra is ablakot táró hazafias szellemű gyermeksajtónk, egy későbbi felmérés során talán szociológusaink sem jutnának a mostani állapotot rögzítő riasztó felismerésekre.24 Ideje lenne Benedek Elek parlamenti beszédét kötelező olvasmánnyá tenni minden, a kultúra területére tévedt képviselő és a gyermekirodalomban ma is csak üzleti lehetőséget látó könyvkiadó számára. Adamikné Jászó Annával szólva: „Elkelne egy ilyen beszéd manapság is”. Budapest, 2007.01.31./2008.01.23./09.22./2009.01.12./11.04./2010.03.05.
* Eredetileg a Magyarország Tündérország – Pósa Lajos ébresztése című kötet (Kairosz Kiadó, 2005) záró tanulmánya. Itt a Gömörország című folyóirat 2006. tavaszi számában csekély módosítással megjelent eredeti szöveg javított, egyes közlésekkel kiegészített, bővebb jegyzetanyaggal-, és aktualizált bibliográfiákkal ellátott változata olvasható. ** Immár három. Pósa első szobrát Budapesten avatták fel 1930-ban, a másodikat Nemesradnóton 1934-ben; mindkettő a Dankó Pista szegedi márványszobrát is készítő Margó Ede munkája. A költő harmadik szobrát születésének 160. évfordulója tiszteletére avattuk fel Hódmezővásárhelyen 2010. április 16.-án; alkotója Gábor Emese. A Hódmezővásárhelyi Németh László Könyvtár Gyermekkönyvtára egyidejűleg felvette Pósa Lajos nevét. (2010. 06. 10.) *** Peres Sándor és György Aladár nyilatkozatait a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárában őrzött újságkivágatokból másoltam ki (Kt.d. 3127-3131.17.), közlésük helye és kelte a kivágatokon nem került feljegyzésre. Helyi lapokban, az 1900-as szegedi Pósa-ünnepélyhez köthetően jelenhettek meg, de az sem zárható ki, hogy korábban hangzottak el, pl. Pósa a Kisdednevelők Országos Egyesületének tiszteletbeli tagjául történt megválasztásakor, 1896-ban. – KMJ
5
JEGYZETEK: 1) Fadrusz János és Pósa párbeszédét idézi: Gyöngyösy László: Pósa Lajos életrajza. 2) Születése 150. évfordulóján sem tartották érdemesnek arra, hogy legalább a Cicaiskola újrakiadásával megtiszteljék az emlékét. Csak a Dankó Pista Emlékéért Alapítvány tiszteletreméltó kezdeményezésének és áldozatvállalásának köszönhető, hogy e jeles alkalomra elkészült a költő domborművű emléktáblája. Fritz Mihály alkotása a Szegedi Nemzeti Színház előcsarnokában tekinthető meg. 3) Kosztolányi Dezső: Lenni vagy nem lenni; Nyugat, 1930. február 16. 4) Tömörkény István írását – ld. még a 18. 3 jegyzet alatt is – (Szegedi Híradó, 1888. február 16.) Pósa későbbi értékelői közül egyedül Madácsy László említi 1957-es, Móra szempontú tanulmányában: „Ha áll az a mondás, hogy egy nemzet jövője az iskolamesterek kezébe van letéve, akkor az is áll, hogy a jövendő iskolásfiúknak szükségük van a gyermekversekre. Azok a régi történetek pedig, hogy „Bort iszik a magyar ember nem pediglen vizet”, nem igen nevelték az iskolamesterek keze alá a fiukat… És ebbe az állapotba, mely voltaképp nem is volt állapot, vágtak bele egyszerre a Pósa üde, szívből fakadt versei. A költő fölszállt a gyermekek derült, aranyos világába, s néz az ő szemükkel, érez az ő szívükkel, s beszél az ő nyelvükön… Az idegenből magyarba ojtott efajta dolgok után valóságos aranyversek voltak ezek… Pósa igazán a gyermekek nyelvén beszél, a gyermekek észjárásához szól, de nem száll le arról a nívóról, amelyen alól megszűnnének azok irodalmi termékek lenni. Nekik való könnyed költői formában, a tiszta magyar népköltészet alapján tölti be azt a nemes hivatást a költő, amely méltó arra, hogy benne munkát találjon egy emberélet ideje alatt.” Azaz: – mondja Madácsy László –, Tömörkény Pósa Lajosban az ifjúsági irodalomnak mint új műfajnak a megteremtőjét látja. Irodalmi működésének jelentőségét éppen ezért hangsúlyozza. Madácsy foglalkozott azzal a kérdéssel is: vajon mi volt az oka nagy írónk, Móra Ferenc Pósa költészete iránti csodálatának s miért: hálaérzetének magas foka Pósáról szóló írásaiban. Ő vetette fel, hogy a Pósáról írt korábbi értékelések éppenhogy érintik szegedi tartózkodásának idejét egy-két anekdota ízű adattal. Kiemelik Dankó Pistához való barátságát, de teljesen megfeledkeznek arról, hogy Pósa írói munkásságát Tömörkény méltatatta először helyesen, s hogy Gárdonyi Géza is szerette, megbecsülte. Hosszan idéz Pósának a tőle nehéz szívvel búcsúzó szegedi közönséghez intézett beszédéből is, megemlítve, hogy az hű kifejezése volt a költő tiszta és szerény egyéniségének. Nem értékelte túl önmagát, ismerte a maga emberi és írói értékeit. Irodalom. 5) Az új gyermeklap indítását Wolfner József már 1885 körül tervbe vette, s hogy Pósát is szerkesztőül hívta, abban a neki korábban, még Szegeden tett ígérete is szerepet játszott. 6) Pósa ünnepély; Hogyan kell írni a gyermekeknek?; Kiss–Péterffy–Pósa–Tihanyi: Verses könyv – Kisdedóvó intézetek, menedékházak és családok számára. Irodalom 7) az ÉNU szerzői, a teljesség igénye nélkül: Abonyi Árpád, P. Ábrahám Ernő, Ábrányi Emil, Baja Mihály, Balla Ignác, Barta Irén, Bársony István, Bársony Istvánné, Benedek Elek, Beniczkyné Bajza Lenke, Békefi Antal, Béla Henrik, Biró Lajos, Bodon József, Bodonyi Nándor, Böngérfi János, Bródy Sándor, Cholnoky László, Czakó Elemér, Czóbel Minka, Dingha Béla, Donászy Ferenc, Egri György, Endrődi Sándor és fia, Béla, Enyedi Lukács, Eötvös Károly, Erdős Renée, Faragó Jenő, Farkas Imre, Farkas Pál, Gaál Mózes, Gaál Mózesné, Gabányi Árpád, Gauss /Garády/ Viktor (régi olasz patríciuscsaládból származott író, zoológus; első munkáit olaszul, a továbbiakat magyarul írta; olasz nyelvre fordította a Bánk bánt), Gárdonyi Géza (Dongó bácsi, Géza bácsi, Nagyapó, Mindentudó Gergely), Gegus Ida, Gelsei Bíró Zoltán, Gracza János; Erdély egyik nagyasszonya, a kalotaszegi varróasszonyok művészetét a nemzeti önismeret szintjére emelő Gyarmathy Zsigáné, Gyökössy Endre (1924-től h. szerk. is), Gyulai Pál, Havas István, Heltai Jenő, Fáyné Hentaller Mariska, Herczeg Ferenc, Herman Ottóné, Hevesy József, Hock János, Jakab Ödön, Jókai Mór, Józsa Antal, Kada Elek, Kóbor Tamás, Komócsy József, Kozma Andor, Kövér Ilma, Krúdy Gyula, Kulinyi Zsigmond, Kürthy Emil, Lampérth Géza, Dánielné Lengyel Laura, Lovik Károly, Lőrinczy György, Lux Terka, Madarassy László, Makai Emil, Makróczy János, Malonyai Dezső, Margitay Dezső; a Bob herceg librettójának írója, Martos Ferenc, Mauks Kornélia (Mikszáth sógornője), Márkus Miksa, Mendelényi Béla, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Móra Ferenc (Madácsy László szerint 1905-től Pósa haláláig mintegy 500 írása jelent meg a lapban – a legtöbb álnéven: Árgus Benedek, Barna Boldizsár, Bodor Iván, Bodor Barna, Csabai László, Csókai Pál, Feri bácsi, Ferkó bácsi, Kun Barna, Mák Máté, Mór Márton, Öregdiák, Palánki Pál, Szegedi Lőrinc, Tanyai Tamás, Vőneki Vince), Móra István (Ferenc bátyja), Móricz Pál, Móricz Zsigmond, Muray Károly, Szabóné Nogáll Janka, Nógrádi Pap Gyula, Palotás Fausztin, Pásztor József, Perényi Lajos, Porzsolt Kálmán, Pósa Lajos (Ambrus diák, Kócsag vitéz, Lajos bácsi), Prónai (Czeczkó) Antal, Radó Vilmos, Rákosi Viktor, Rubenescu Auguszta, Rudnyánszky Gyula, Sajó Sándor, Sas Ede (Bocs Bálint, Edus bácsi), Scossa Dezső; a Móricz egyik előfutárának tartott Sebesi Samu, Sebők Zsigmond (Zsiga bácsi, Nádi Hegedűs) és öccse, Gyula, V. Sipos Ida, Somlay Károly, Szarvas Zoltán, Szabolcska Mihály, P. Szathmáry Károly, Szathmáry György, Szávay Gyula, Szép Ernő, Sz. Szigethy Vilmos, Sziklay János, Szini Péter, Szomaházy István, Tábori Róbert és (fiatalon elhunyt) első felesége, Tábori Róbertné, Telekes Béla, Thirring Gusztávné, Thury Zoltán, Tolnai Lajos, Torkos László, Tóth Béla, Tóth József, Tömörkény István, Tutsek Anna, Vajda Czeczil, Váradi Antal, Versényi György, Zalár József, Zöldi Márton. Gaál Mózes idejéből (1914-1936): Babay József, Babits Mihály, Báthory Gábor, Benedek Rózsi, Benes Klára, Büky György, Falu Tamás, Fazekas Ernő, Fábián Gyula, Fehér Lídia, ifj. Gaál Mózes, Hárs László, Hegyaljai Kiss Géza, Innocent Vincze Ernő, Jászai-Horváth Elemér, Kertész Mihály, Kosáryné Réz Lola, Laczkó Géza, Majthényi György, B. Molnár Mária, Móra László (István fia), Nagy Endre, Orbók Attila, Ölbey Irén, Peterdi Andor, Pajzs Elemér, Pálosy Éva, Pogány Elza, B. Radó Lili, Reichard Piroska, Ritoók Emma, Somlyó Zoltán, Szánthó Dénes, Székely Nuszbek Sándor, Szinetár György, Szondy György, Tábori
6
Kornél, Tábori Pál, Z. Tábori Piroska (Tutsek Anna és Tábori Róbert lánya; Závodszky Zoltán operaénekes felesége), TrencsényiWaldapfel Imre, Vályi Nagy Géza és a Mary Poppins első magyar fordítója: Wiesner Juliska. Gaál Mózes halála után a kiadó Az Én Újságomat egyesítette az Altay Margit kiadásában megjelent Tündérvásár című lappal. Szerkesztői: Altay Margit, majd Farkas István (Wolfner József fia, 1932-től utóda – európai ismertségű festőművész), végül Zsigray Julianna és Ölbey Irén voltak. Az Én Újságom – Tündérvásár a nyilas hatalomátvételkor, 1944. október 15.-én szűnt meg. Szerzői közül – irodalmi vonatkozásban – Bálint Ágnes, Dékány András, Dömötör Tekla, Fekete István, K. Tóth Lenke (Móra Ferenc keresztlánya), Számadó Ernő és Törökné Kovács Hermin nevét említhetjük. A lap eredeti fejléce Vágó Pál és Morelli Gusztáv fametsző munkája (az első szám címlapját is Vágó rajzolta); legjobb illusztrátorai: a gyermekeket és a gyermekirodalmat is szerető királyi táblabíró, Ballagó (Balogh Károly), aki Ballagó bácsi néven meséket is írt), Kiss Lajos, Szobonya Mihály, Góró Lajos, Mühlbeck Károly (az 1890-es évek közepétől szinte haláláig), Róna Emy és Benedek Kata voltak. A maga nemében a legjobb és a leghosszabb életű irodalmi folyóiratunkkal kapcsolatos érdemi irodalmat Gyöngyösy László, Rubinyi Mózes, Harsányi István, Szabó Magda, Balogh Lídia, Pintér Szilvia–Török Andrea, Dombi Alice–Pukánszky Béla, Kocsy Anikó és Pintér Szilvia jegyzi irodalom; az 1919-es bolsevik rémuralom alatti történetéhez Vörös Boldizsár szolgált adalékokkal: Az Én Ujságom a Tanácsköztársaság alatt – előadás A gyermekirodalom kutatásának elméleti és gyakorlati kérdéseiről címmel rendezett konferencián, Sárospatak, 2001. április 27-28., valamint: Árpád helyett Marx, József főherceg helyett Lenin. Történelmi személyiségek elutasítása és méltatása a Magyarországi Tanácsköztársaság hivatalos jellegű anyagaiban – tanulmány; Történelmi Szemle, 1999/3-4.) 8) A korabeli kulturális- és társadalmi élet jeleseit vonzó asztaltársasághoz tartozott: Abonyi Lajos, Ambrozovics Dezső, Ambrus Zoltán, Andreánszky Jenő, Bába Sándor, Bársony István, Benczik Árpád, Beöthy László, Békefi Antal, Béla Henrik, Blaha Lujza, Bródy Ernő, Bródy Sándor, Csongori Mariska, Csók István, Dankó Pista, Dingha Béla, Ditrói Mór, Dudits Andor, Endrődi Sándor, Enyedy Lukács, Eötvös Károly, Evva Lajos, Faragó József, Fadrusz János, Feszty Árpád, Gárdonyi Géza, Gyökössy Endre, Heltai Jenő, Hentaller Lajos, Herczeg Ferenc, Herman Ottó, Hollósy Simon, Horváth Gyula, Ignotus, Jendrassik Jenő, Kacziány Ödön, Kada Elek, Kassai Vidor, Kemechey Jenő, Kiss József, Komáromi Mariska, Kovács Dénes, Küry Klára, Lampérth Géza, Lányi Géza, Lázár György, Linek Lajos, Lipcsey Ádám, Lőrinczy György, Makai Emil, Márkus Miksa, Mesterházy Kálmán, Mühlbeck Károly, Nagy Ibolya, Nagy Sándor (Senex), Nógrádi Pap Gyula, Papp Henrik, Porzsolt Kálmán, Rákosi Viktor, Relle István, Roskovics Ignác, Sas Ede, Sebők Zsigmond, Szabó Endre, Szávay Gyula, Szigeti József, Szirmai Endre, Szobonya Mihály, Szomaházy István, Tábori Róbert, Thorma János, Tuba János, Ujváry Ignác, Vasskó Elemér, Vágó Pál, Zala György és még sokan mások. Rendezvényeik közül kiemelkedik Jókai ötvenéves írói jubileumának megünneplése, 1894 tavaszán és a Kuruc-est, 1896. november 25.-én, amelyen a Kuruc nóták megjelentetéséért nemzeti színű szalagokkal ékesített ezüsttárogató átadásával tisztelték meg Endrődi Sándort. A Pósa-asztal történetét Gárdonyi József, Gyöngyössy László, valamint Lőrinczy György ismerteti; gazdag irodalmát, mások mellett: Báthory Andor, Bársony István, Krúdy Gyula, Szomaházy István munkái színesítik. Irodalom. 9) Pósa Lajos költeményei, 1897. Egyes cinikus marxista irodalmárok úgy tálalták, hogy Pósa azért tudta csak maga köré gyűjteni az igazi nagyokat is, mert azok nem láttak benne vetélytársat. Bródy Sándor írása (amellett, hogy megfricskázta a nyugati dekadens líra túlzott bűvöletében lévő irodalmi közvéleményt is), e méltatlanul lekicsinylő vélekedések cáfolata, s mint ilyen: nem illett bele az általuk kreált Pósa-képbe, ezért elbagatellizálták azt. 10) Pósa Lajos a gyermekszobában és a kisdedóvóban, 1926 11) Pósa Lajos (Bölcsészetdoktori Értekezés), 1936 12) Vidám verses-mese (a „Bogarak bálja”- c. részletét a Pesti Hírlap is közölte). 13) Mackó Muki – Mackó Úr (Sebők Zsigmond) és Tányértalpú koma (Sas Ede) 14) E sorsra jutott Bendek Elek 69, Gaál Mózes 100 műve, Sebők Zsigmond és a Filléres Könyvtár valamennyi kötete és Bródy Sándor, Az egri diákok című regénye is. 15) Nemeskürty István – kétes értékű irodalomtörténetében – fajvédőnek is beállította! „Szabó Dezsőben fogalmazódnak meg elvi síkon a Pósa Lajos versikéi: Mi leszel te, hogyha megnősz, Drága fiacskám? Beállok majd katonának Aranymentés gyöngyhuszárnak Édes jó anyám.
Mit csinálsz majd, eszemadta Gyöngyhuszárocskám? Ki magyart bánt, mind levágom, Egy se legyen a világon, Édes jó anyám.
Nem restelltük éppen a Szabó Dezsőről szóló sorainkba iktatni ezt az amilyen primitív, annyira rémületes és veszedelmes Pósa-verset, mert tényleg meggyőződésünk, hogy ami Szabó Dezső ideológiáját, pontosabban ideológiáit illeti, az nem több mint ennek a gyermeteg fajelméletnek egy nagyon tehetséges és ezért hatásos író szavaival történő átfogalmazása. „Ki magyart bánt, mind levágom / Egy se legyen a világon“. Ezek az eszemadták negyvennégyben neki is láttak, hogy levágják nem ugyan a németek, de a zsidók fejét.” – Sanda politikai célokat szolgáló, Nemeskürty tisztes életútjához is méltatlan vád ez a vándorló gyűrűs zsidófiút és az árva moldvai cigánylányt meleg szeretettel megverselő, a lapjában bolgár, cigány és cseremisz népmeséket közlő, a Kiss József barátságát is bíró költővel szemben! Az eredetileg négy szakos, A kis honfi ugyanis, mint általában hazafias lírája (melyet épp’ Szabó Dezső illetett epés kritikával), Pósa öntudatos magyarságából eredeztethető – nem vélt faji alapú idegengyűlöletéből! Íme, a hiányzó két versszak (In: Dalok, regék az ifjúság számára, 1884):
7
Hátha téged is levágnak, Vitéz katonám? – Te mesélted az apámról… Én se félek a haláltól, Édes jó anyám!
De ki lesz majd, ha te meghalsz, Az én fiacskám? – Hát én leszek, én maradok, Hisz most is a tied vagyok, Édes jó anyám!
Egyébként az inkriminált versike a György Aladár által a kisdednevelők körében kezdeményezett országos közvélemény-kutatás eredményeképpen a Mocskos Pali-val párban az első helyen végzett. A szavazást értékelő Peres Sándor szerint: A kis honfit védi naivsága, tüzes bátorsága, mely mind gyermekhez való és védi a hazaszeretet nemes érzelme” (Kisdednevelés, 1897/20); Kobány Mihály a verset bírálatában óvodába valónak tartotta (vö. Mennyiben használható a Kiss–Péterfy– Pósa–Tihanyi által szerkesztett Verseskönyv óvodáinkban! uo. 1894/21); míg Tóthné Várady Ida feldolgozása (Verstanítás, uo. 1898/ 18-19) elnyerte a Kisdednevelők Országos Egyesületének pályadíját. Pósa talán annyiban hibáztatható, hogy egyes újraközlések csak az első két szakot tartalmazták (vélhetően a könnyebb betanítás érdekében más versei is terjedtek rövidebb változatban), a csonka szöveg pedig idővel, kivált alantas felfogásban, az öntudatos haza- és fajtaszeretetre való nevelés nemes céljának szolgálata helyett a más emberek iránti gyűlöletkeltés eszközévé válhatott; a világháborús években Hankovics Ödönné (Fábián Irma) már kerülendőnek tartotta (vö. Neveljünk békeszeretetre, uo. 1918/4). Szavam se lenne, ha Nemeskürty A kis honfi előéletét ismertetve a Pósának szentelt sorai között fejti ki a verssel kapcsolatos ellenérzését – akár Hankovicsné álláspontjára jutva –, s nem „rúzs”-ként: Szabó Dezső „ideológiái” feletti eszmefuttatásához, amivel szerencsétlenségére csupán a költői küzdelmeit teljesen más terepen vívó Pósa működésének a kereteit illető totális tájékozatlanságát bizonyítja. Ha ugyanis a magát más munkáiban a korszak avatott ismerőjének mutató Nemeskürty levezetését elfogadjuk, meg kell barátkoznunk azzal a nem kevésbé rémületes és veszedelmes gondolattal is, hogy a boldog békeidők liberális Magyarországának kisdedóvói és tanügyi írói – a Marxszal rokonszenvező György Aladárral együtt –, gyermeteg fajelmélet népszerűsítésében segédkeztek! Tudnivaló, hogy a KOE tisztségviselőinek, tagjainak, rangos folyóiratuk szerkesztőinek és szerzőinek szellemiségét a kezdetektől P. Szathmáry Károly alapvetése határozta meg. Idézzünk egy részletet az Országos Kisdednevelő Egyesület 1873. január 26.-i alakuló gyűlésén elmondott beszédéből (Peres Sándor nyomán): „Nem azt óhajtom én, hogy propagandával elnyomjuk a közöttünk vagy közelünkben levő nemzetiségek érzelmeit; erre én nem törekszem. Hanem azt, hogy akár az emberiségnek, akár a politikának föladata lehetne egy oktalan fajgyűlöletet felszítani és fenntartani: sohasem fogom elismerni és megengedni. E vérző seb főforrását az általános műveltség hiányán kívül hazánk területén abban keresem, mert egymás nyelvét nem értjük.” (In: A Kisdednevelés huszonöt évfolyama, 1870-1896 – Egy lap a hazai pedagógiai irodalom történetéből, uo. 1898. évf. Függelék.) Ami pedig Szabó Dezső ideológiáinak átfogalmazásra alkalmas lehetséges előképeit illeti – nem kisebb bravúrral –, akár Ady Zikcene, Zakcene, Satöbbi-jét is említhetnők, persze „elvi síkon”. S hogy Pósa milyen őszintén kívánta az „új magyarok”-nak a nemzetbe olvadását, tanúsítja A szegedi zengő szobor című, Kossuth Lajos szobrának 1902-es avatására írt ódája, amelyet ő maga adott elő, tomboló sikerrel. A költemény 6. versszakát idézem: „Dalold be lelked’ bűvölő varázsban Az idegen komor, zárt ablakán: Hadd forrjon egybe már velünk, ahány van, Testvérekül egy új kor hajnalán! Legyen magyar, akinek a pacsirta Itt hirdeti a tavasz mosolyát, Akire csak a mi egünk borítja Napsugaras vagy felhős sátorát!” Kétlem, hogy az ő költészetén felnőttek soraiból kerültek volna ki a zsidószármazású honfitársainkat gyilkoló „almagyarok”. Elmélyültebb értékelői (mint a felnőtt- és dalköltészetét elutasító, ám gyermekköltői erényeit jól látó Komlós Aladár is), kerülték a vele kapcsolatos efféle szemantikai mutatványokat! Félreértés ne essék, nem feltétlenül a verset védem. Az ősz mester véleménye viszont sokak számára mértékadó napjainkban is, ezért szükséges módszerének hangsúlyos bírálata mellett, felületes ítélkezésének tarthatatlanságára is utalni – Pósa és az egykor élt kisdedóvók szeplőtlen címerének érdekében. S ha Szabó Magda másfél évtizeddel később keletkezett esszéjét (A Pósa-szindróma: a fordított alakváltozás anatómiája) tárgyalták volna már azok a gyermekirodalommal hivatásszerűen foglalkozó szakírók, akiknek ez lenne a dolguk, e kényszerű jegyzet bizonyára elmaradhatott volna. Nem Szabó Magda talentumát kérem számon Nemeskürtyn, azt nem lehet, csak a lényeglátását – ha már irodalomtörténetében Pósa Lajost szóbahozta. Irodalom 16) pl. A magyar nép kesergője, 1921. Benne: a Bécs mohóságát panaszoló Kesergő, a nemzetbomlasztó nézeteket elítélő, Verje meg az Isten és A nemzetköziekhez, a kommunistáknak címzett, A nemzet átka, valamint a hazánk feldarabolását vizionáló miniatűr remeke, a Magyarország szénaboglya. Az ellenzéki napilapokban közölt versek többsége kötetben csak Pósa halála után jelenhetett meg. Bár esztétikai értékük általában csekély, éles Habsburg-ellenességük miatt megjelenésük idején nagy hatást gyakoroltak nemzeti társadalmunkra. 17) Madácsy László, Harsányi István, Bettes István, Mács József, Péter László, Pósa Zoltán, Dombi Alice–Pukánszky Béla írásai; Szabó Magda remeklése (a költő Lajos lapszerkesztő Pósa bácsivá alakulásának lírai elemzése); Tarbay Ede és
8
Praznovszky Mihály könyvei, valamint az Aranyos pillangó című antológia képezik az üdítő kivételeket. Kár, hogy a Pósa irodalomtörténeti érdemeit példás körültekintéssel ismertető Rigó Béla is átvette (Nemeskürty nyomán) Végh György paneljét, miszerint: érthetetlen, hogy még Kosztolányi is „mentegeti” gyermekköltészetét. Végh, nem éppen hízelgő véleménye ellenére, Pósa tíz pompás gyermekversét válogatta be abba az antológiába, amelynek szerkesztője, Csanádi Imre, mértéktartóbban nyilatkozott a gyermekköltőről, mi több: becsületesen megírta azt is, hogy Móricz Zsigmond a gyermekek körében oly kedvelt Iciri-piciri-je valósággal az Icinke-picinke plagizálása. S ha Móricz lett volna az egyetlen! Névsor helyett: három mondat Bettes Istvántól: „Háttérbe szorításával, az újrakiadások megszűntével a gyermekvers-irodalom törzsanyagát alkotó versek a későbbi szerzők szabad prédájává, „Csáki szalmájává” váltak. Vitte belőle készen-félkészen, ötletszerűen az anyagot boldog-boldogtalan. Az irodalomban persze ez még nem lenne olyan nagy baj, csupán az kelt némi visszatetszést, hogy az eredetieskedő pózban tetszelgők unalmasan gügyögő ismétléseik közben szinte ügyet sem vetnek a tiszteletreméltó népi-nemzeti hagyomány klasszikusára.” Irodalom 18. 1) 2006-ban megindult a költő legszebb meséit kínáló, Gábor Emese festményeivel díszített, tematikus sorozat, majd Sepsiszentgyörgyön adták ki válogatott meséit (2007), melyeket 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben is újabb hazai kiadványok követtek – igazolva, hogy a mondott kiadói körben Pósa Lajos gyermekirodalmi hagyatéka iránt töretlen az érdeklődés. Bibliográfia 18. 2) Pósa jó szándékú értékelői is tévesen terjesztik, hogy Herman Ottó az ő verseit Nobel-díjra javasolta. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb magyar természettudós indoklásában egyebek mellett azt írja, hogy a Nobel irodalmi díj azért illeti Pósa Lajost, mert ő teremtette meg a magyar nemzet számára a gyermekirodalmat. Úgy vélte: ha ez nem érdem a Nobel vagy más díjra, akkor nincs érdem ezen a világon. Irodalom 18. 3) 1945 utáni értékelői gyermekvers-költészetének jelentőségét általában relativizálják. A magyar gyermekirodalom terén kifejtett úttörő szerepét és az új hangvételű gyermeksajtó megalapításában játszott elsőségét azonban a műfajjal elmélyülten foglalkozó szerzők már jó ideje tényként kezelik. Nem így Fülöp Géza, aki a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján, Olvasók, könyvek, könyvtárak c. írásának 81-82. fejezetében (Ifjúsági és gyermekirodalom; Ifjúsági és gyermeksajtó), Benedek Eleket tüntette fel úttörőként, Pósát pedig, a nevét éppen csak megemlítve, az ő követőjének mondta! A tisztánlátás érdekében újfent Tömörkény írásához folyamodom (vö. 4. jegyz.): „Miután tizenöt évig írt, kiadott tizenkét könyvet, amelyek mindannyiát méltó elismeréssel fogadta a kritika, s miután a könyveiben megteremtette a magyar gyermekirodalmat, most már kezd divatba jönni s kezdenek róla sűrűn beszélni. Országgyűlésen, lapok hasábjain, vezércikkben, tárcában, a fővárosban és vidéken. Kicsit későn, mert korábban is lehetett volna. Mialatt a Pósa „Apró történetei” föltünést keltettek, mialatt dalait hét zeneszerző rakta le kottára, hogy énekeljék, hegedüljék, zongorázzák azokat országszerte, s mialatt a gyermekversek szétrepültek az apró emberkék naiv világába, Pósa az alatt itt volt Szegeden s nem tartozván semmiféle fővárosi irodalmi klikkhez, csak akkor került a neve a laphasábokba, mikor érdemes kötetei közül egy-egy napvilágot látott. Akkor mindig elismeréssel szólt a bírálat róluk, s mikor az „Apró történetek” diadala után egy ideig a fővárosban időzött a költő, ünnepelték őt. Mikor visszajött, távol esvén megint a központtól, megmaradt a régiben. Nem beszéltek róla a lapok hasábjai. Most azonban, hogy Benedek fölvetette a törvényhozás előtt a gyermekirodalom elhanyagolt állapotát, eszükbe jut az embereknek, még a hírlapíróknak is, hogy van valahol Szegeden egy költő, aki már foglalkozott a gyermekirodalommal és összeírt hat olyan kötetet, amelyhez hasonlót e b b e n a f a j b a n az összes magyar költő műveiből nem lehetne összeállítani, még csak egy vékonyka kötetet sem.” (Kiemelések tőlem – KMJ.) Fülöpöt és első könyvtárunk illetékeseit nem zavarta, hogy nemcsak pályatársai, de a tanügy vele kortárs főalakjai (György Aladár, Peres Sándor, Péterffy Sándor) is Pósában látták az új műfaj megteremtőjét, aki Benedek parlamenti beszédének idején húszegynéhány kötetes, bizonyos fokig a gyermekek körében is népszerű költőként belekóstolt már a gyermeklapszerkesztés tudományába is (1882 nyarán az ő kiadásában jelent meg első irodalmi igényű gyermeklapunk, a Jó barát, amely anyagiak híján sajnos csak 17 számot élt meg). A Szegedi Naplóban ifjúsági rovata volt, „amelyért (a lapot) a kisgyermekek szülői országszerte vásárolták. Jól tudta felismerni a megfelelő fiatal munkatársakat. Ennek az ifjúsági rovatnak a színvonalát jelzi, hogy ott indult írói útjára Gárdonyi Géza, Benedek Elek, Sebők Zsigmond. Később mindhárman nemcsak mint idősebb barátjukra, de mint nevelőjükre is néztek Pósa Lajosra.” Az idézett sorokat az elfogultsággal bajosan vádolható Hegedűs Géza vetette papírra, írását bárki elolvashatja – láss csodát! –, a MEK honlapján is. Nem célom Benedek Elek érdemeit kisebbíteni, de tény, hogy a Millennium tiszteletére megjelent, A Pallas Nagy Lexikona hosszú szócikket szentelt Pósának, ellenben az olvasóközönség előtt akkor még kevésbé ismert székely mesemondót meg sem említette. Szinnyeinél pedig, addigi munkássága alapján, Gaál Mózestől is terjedelmesebb bibliográfia szerepel, nemhogy Pósától. S az is a történeti hűséghez tartozik, hogy Benedek 1891-ben megvált Az Én Újságomtól, tehát helyesebb azt, amint régen is tették (és dokumentálták is), Pósa lapjának nevezni. Elek apa akkor is a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom élesztő óriásainak egyike marad, ha – Tömörkényre is fittyet hányva! – nem füllentenek a javára, s jó száz esztendővel később a korszak gyermekirodalmi tablójának fő helyéről nem retusálják ki Pósa Lajost. 19) A Révai Új Lexikona (Babits Kiadó, 2005; főszerkesztő: Kollega Tarsoly István) önállóan nem említi; neve (születésének és halálának évszámával), kizárólag a Pósa-asztal szócikkben fordul elő. Talán szerencsésebb lett volna a régit újranyomni, az ugyanis (A Pallas Nagy Lexikona folyományaként), még róla is önálló szócikket tartalmazott. Az MTA ajánlásával és támogatásával jelent meg „A XXI. század alapműveltsége” címszóval hirdetett kétkötetes Általános Kislexikon (Magyar Nagylexikon Kiadó, 2005; szerk.: Bárány Lászlóné et al.), kell-e mondanom: Pósa nélkül. Érthető, hogy egy kislexikon, ha mégoly vaskos is, szűkebben merít a megjelenésre érdemesek köréből, de fel nem foghatom: ha Benedeknek jutott benne hely, Pósát miért hagyták ki? Az ő gyermekköltői és lapszerkesztői érdemei irodalomtörténeti jelentőségűek;
9
XXI. századi alapműveltségünkhöz éppúgy hozzátartozik az ő ismerete is, mint Benedeké, Gaál Mózesé és Sebők Zsigmondé. Vele kezdődött, és vele ért virágkorához az új hangvételű magyar gyermekirodalom, tehát az alapműveltség megszerzését általános ismeretek közvetítésével segítő kislexikonokban (nem szólva nagy-, és irodalmi lexikonokról), bizony Pósa Lajosnak is ott (lenne) a helye! A mondott gyártmányokkal szemben kifejezetten üdítő a „Moszkva dalos-ajkú ügynökei”-vel (© Cs. Szabó László) már jócskán teletűzdelt Hungária Irodalmi Lexikon, Hungária Hírlapnyomda Rt., Bp., 1947; szerk.: Révay József és Kőhalmi Béla, amely még tényszerű tájékoztatást nyújt nem csak Pósáról, de több, a magyar irodalomból azóta vele együtt kiírt pályatársáról is. Nézzük az őt-, és a Benedeket illető szócikkeket: „Pósa Lajos 18501914. Reáliskolai tanár volt Budapesten, majd Szegeden újságíró lett, gyermeklapot indított. Nem sokkal utóbb visszaköltözött a fővárosba, s 1889. megindította Az én ujságom c. gyermeklapot. A gyermekirodalomban korszakos működésével írógárdát nevelt, saját írásaival pedig a korábbi száraz oktató célzatú művek helyett a gyermekek érzelemvilágához simuló irodalmat kezdeményezett. Gyermekirodalmi működésén túl is kedvelt költő volt; kb. ezer népdalt írt. Összegyűjtött költeményei 1913. jelentek meg. Életrajzát megírta Gyöngyössy László és Rubinyi Mózes. A Városligetben szobor hirdeti emlékét.” „Benedek Elek 1859-1929. Író, szerkesztő Budapesten. 1921. visszaköltözött székely szülőföldjére és az elszakított magyarság irodalmi és szellemi életének szentelte munkáját. Nagyhatású és termékeny ifjúsági író. Az Én újságom c. népszerű gyermeklap szerkesztője. Cimbora c. ifj. lapja az erdélyi magyarság egyik erőssége volt a román megszállás idején. Felnőtteknek szánt írásait is mélyen átélt tiszta idealizmus jellemzi. Nagy érdemei vannak a magyar népmesekincs gyűjtése körül (Magyar mese-és mondavilág, 5 kötet). Édes anyaföldem c. emlékezéseiben a századforduló körül: Magyarország érdekes képét rajzolja meg. Egyéb fontos munkái: Testamentum és hat levél, Huszár Anna, Uzoni Margit, Két gazdag ifjú története, A magyar nép múltja és jelene” (kiemelések tőlem – KMJ). A szócikk író (alighanem Komlós Aladár) tömör, lényegre törő fogalmazása példaértékű! S hogy pozitív példával is szolgáljak, az inkriminált kiadványoknál kissé korábbi Új Magyar Életrajzi Lexikon (Magyar Könyvklub, 2000; főszerkesztő: Markó László), Pósa rangjának megfelelő tájékoztatást nyújt. Hátránya, hogy a bibliográfia nem említi – az addig – egyetlen 1945 után hazánkban kiadott kötetét (Cicaiskola), és a Romániában megjelentet sem (Tulipántos Láda). Ne csodálkozzunk hát, ha a Pósa Lajos munkásságához jó szándékkal közelítő sajtóközlemények is bibliográfiai tévedéseket tartalmaznak! 20) pl. Bárd Miklós, Kozma Andor és Vargha Gyula. Őket, esztétikai szempontból is jelentős költészetük ellenére, általában csak mint Ady (és elvbarátai) szemléletbeli korlátokkal küzdő elutasítóit, a Tiszák „bűnös politikájának” megcsontosodott támogatóit láttatják. (S vajon miért ítélték feledésre az egyéni hangú Czóbel Minka költészetét?) Míg a magyar költészetbe új Petőfiként berobbant Erdélyi Józsefnek a parasztság megnyerése érdekében megbocsátott a bolsevik kultúrpolitika (vö. Standeisky Éva: Bűnbocsánat, 2000; 2001/6.), egyik legnagyobb versművészünknek, a szélsőségek irányába soha el nem mozdult, „a minden oltárt, Hitet, hazát” romlással fenyegető vörös rém keltét Vörösmarty és Madách látnoki erejével meg jövendölő Vargha Gyulának nem. 21) Erre már Tóth Laura is utalt. Évtizedek múltán ugyanott tartunk. Joggal mondhatta Adamikné Jászó Anna, hogy: „Nincs még egy olyan ország a földkerekségen, amely oly keveset törődne a gyermekirodalommal, mint hazánk.” – Gyermekirodalom és nemzeti azonosságtudat; Könyv és nevelés, 2001/2. 22) Pósa Lajos ébresztése, 1984 Irodalom, In: Czenthe 23. 1) Csépe Krisztina: A jelenkori gyermeksajtóról; Édes Anyanyelvünk, 1998, június. 23. 2) „Ha egy kicsit az egészen közelmúltra is visszatekintünk, sajnos észre kell vennünk, hogy az 1980-as és még inkább a ’90-es évektől (kiemelés tőlem – KMJ) nagy változásokon mentek át képeslapjaink, ezzel együtt gyermeklapjaink is. A szórakoztatás központi szerepe, a profit-, az extraprofit- és a még extrább profit-szerzés leküzdhetetlen vágya nem hagyják nyom nélkül az újságkészítést, az újságolvasást és ezen keresztül az emberi, a gyermeki kultúrát sem.” (Kocsy Anikó, OSzK, hírlapkönyvtáros, sajtóbibliográfus) Irodalom. 24. 1) „Magyarországon az általános iskolát elvégzettek 50%-a nem képes sem önálló olvasásra, sem önálló tanulásra.” (Szilágyi Gyula, szociológus: Megbukott az iskola? – Osiris Kiadó, 2004) 24. 2) „Magyarországon a lakosság 60 %-a egyetlen könyvet sem olvas el egy évben és még ennél is ijesztőbb, hogy a 18-29 évesek egyharmada még sohasem járt könyvtárban.” (Nagy Attila, OSzK, olvasásszociológus – 2006; sajtóközlemény) 2007.01.31./2008.01.23./03.27./04.30./09.22./2009.01.12./03.09./11.09./2010.03.05./06.10.
10
PÓSA LAJOS MUNKÁIBÓL – MEGZENÉSÍTETT VERSEIBŐL: Költemények Újabb költemények Pósa Lajos költeményei Két mese (kézirat gyanánt) Kaczor király: állatmese / írta Pósa Lajos Dalos király: embermese / írta Zajgó Dalok, regék az ifjúság számára. Előszó: Mikszáth Kálmán; ill. Jankó János Kis bokréta – Költemények jó gyermekek számára Gyermekversek – Bloch Gyula illusztrációival Arany kert – Gyermekversek, hazai művészek rajzaival Tíz év alatt Szegedi új nóták Dalaim Négy mese a gyermek-ifjúság számára Kis aranykert 140 dal. Kossuth-versek Ibolya Dankó Pista–Molnár György–Pósa Lajos: A zsöllérlány Daloskönyv Az aranytollú madár nótái – Elischer Lajos illusztrációival ABC színes képekkel és versecskékkel Népdalok Pillangók Dankó Pista–Müller Ottó–Nikolits Döme–Pósa Lajos: Leányrablás Virághullás – Újabb Költemények Gyermekkert Apró történetek [Magyar mesemondó sorozat, 28. sz. szerk.: Ferenczy József] Virágok – Képeskönyv jó gyermekek számára Vass Mátyás–Irmei Ferenc–Pósa Lajos: Magyar Olvasókönyv az elemi népiskolák II.-III.-IV. osztálya számára (3 kötet) Nyolc eredeti magyar dal [Kotta] / zenéjét szerzé Dankó Pista; szövegét írták Petőfi Sándor, Pósa Lajos ; zongorára alk. Erdélyi Sándor Szögedi Endre: Három kardal az 1889. évi szegedi országos dalárdaünnepély emlékére [Kotta]; Petőfi Sándor és Pósa Lajos költeményeire Kiss Áron–Pósa Lajos: Apró emberek könyve Reggeltől estélig Hogyan kell írni a gyermekeknek? Ábrányi Kornél: Hat eredeti magyar dal (Pósa Lajos költemény szövegeire) Arany napok Arany napok, tündérórák Rózsabokor – Elischer Lajos illusztrációival Tihanyi Ágost–Pósa Lajos: Zengő arany-abc – dalok gyermekek számára A nagymama meséi Csingilingi Weiss Miklós–Pósa Lajos: Egy szőke kislányhoz (zenemelléklet) Kiss Áron–Péterffy Sándor–Pósa Lajos–Tihanyi Ágost: Dalos könyv – Kisdedóvó intézetek, menedékházak és családok számára Kiss–Péterffy–Pósa–Tihanyi: Verses könyv… Kiss Áron–Pósa Lajos: Meséskönyv… Virágok könyve Állatok könyve Arany napsugár Pósa Lajos meséskönyve Arany ABC – Ujváry Ignác illusztrációival Pünkösdi rózsák a gyermekek számára – Mühlbeck Károly rajzaival Kossuth Lajos diadalútja (vers Kossuth temetése alkalmából) Kossuth Lajos sírja: emléklap... Kossuth Lajos sírjánál 1894. május hó 12-én Serly Lajos–Pósa Lajos: A kis gyűrűs legény Dankó Pista: 76 eredeti magyar dal; szöveg: Pósa Lajos
11
Szerző, 1878 Szerző, 1881 Szerző, 1883 Endrényi L., Szeged, 1884 Szerző, 1884 Singer és Wolfner, 1885 Szerző, 1886 Szerző?, Budapest, 1886 Szerző, 1886 Méhner Vilmos, 1886? Bába Sándor, 1887 Traub és Társa, Szeged 1887 Singer és Wolfner, 1887 Traub és Társa?, Szeged, 1887 Traub és Társa?, Szeged, 1887 Molnár György, 1887 ?, Szeged, 1887 Légrády Testvérek, 1888 Lampel Róbert, 1888 ?, Szeged, 1888 Singer és Wolfner, 1888 Réthy és fiai, 1889 Endrényi és Társa, 1889 ifj. Nágel Ottó, 1889 Méhner Vilmos, 1889 Singer és Wolfner?, 1889 Traub B. és Társa, Szeged, 1889 Várnai, Szeged, 1889? Czapik, Szeged, 1890 Singer és Wolfner, 1890 Singer és Wolfner, 1890 Magyar Salon, 1890/12. Deutsch Zsigmond, Budapest, 1891 ifj. Nágel Ottó, 1891 ifj. Nágel Ottó, 1891 Légrády Testvérek, 1891 Singer és Wolfner, 1892 Singer és Wolfner, 1892 Singer és Wolfner, 1892 Pesti Hírlap, 1892. szeptember 27. Singer és Wolfner, 1893 Singer és Wolfner, 1893 Singer és Wolfner, 1893 Rigler József Ede, 1894 Rigler József Ede, 1894 Lampel Róbert, 1894 Singer és Wolfner, 1894 Singer és Wolfner, 1894 Lampel Róbert, 1894 Hazánk, 1894. április 1. Népnevelők Budapesti Egyesülete, 1894 Zenélő Magyarország, 1894. nov.15. Rózsavölgyi és Társa, 1895 körül
Zachariásné Kallós Ilona–Dankó Pista: A Titok (dalszövegek: Pósa Lajos et al.) Balatoni nóták – Pósa Lajos öt költeményére (Dankó Pista, Lányi Géza et al.) Dankó Pista–Pósa Lajos et al.: Tavasz 6 eredeti magyar dal Dankó Pista–Pósa Lajos, Békefi Antal et al: Erdélyi nóták Lányi Géza–Pósa Lajos, Lampérth Géza, Gárdonyi Géza: 9 magyar dal Haza és szabadság Hinta-Katinka és Fabó Matyi. 12 pajkos történet tanulságul kicsiknek Világszép nádszál kisasszony – mese képekkel Nagyapó meséskönyve Imádságok gyermekek számára Cini-Cini – Tull Ödön illusztrációival Dankó Pista–Pósa Lajos: A magyar nép kesergője ° Édes Anyám Lányi Géza: Öt eredeti magyar dal Pósa Lajos szövegére A szabadság hősei – Mühlbeck Károly illusztrációival Száll az ének Harangvirágok Dankó Pista–Pósa Lajos: Szegedi rózsák eredeti magyar dalok; zongorára alkalmazta Tisza Aladár [Partitúra] Hazafias versek – Mühlbeck Károly rajzaival Arany Lant – Mühlbeck Károly rajzaival Bartók Béla: Négy dal Pósa Lajos szövegeire Pósa Lajos Munkái I-V. – Mühlbeck Károly illusztrációival Mesék I-II; Apró történetek és életképek; Aranyládika I-II Havas István–Peres Sándor–Pósa Lajos: Olvasókönyv az elemi népiskolák II.-III.-IV. és V-VI. osztálya számára – Mühlbeck Károly illusztrációival Havas István–Peres Sándor–Pósa Lajos. Olvasókönyv fővárosi isk. II. o. Havas István–Peres Sándor–Pósa Lajos: Olvasókönyv a csongrádmegyei elemi népiskolák III. osztálya számára Muzsikál a rajkó és más történetek Mese a kis kanászról és más történetek Bandi álma; Abroszka, bárányka, botocska Babatörténetek Csali mese Marci vitéz Imádságok és köszöntők – Mühlbeck Károly illusztrációival Cini-Cini – Mühlbeck Károly illusztrációival [Filléres könyvtár. 241-242.] Hegedűszóban szép mese Gyöngyszemek Pósa bácsi: Verses Könyvei [Virágok I-II-III.] Dankó Pista–Pósa L: Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagy harangja Előadó: Rózsa S. Lajos; Sovánka Nándor cigányzenekara Dankó Pista–Pósa Lajos: Ne gyónj nekem Előadó: Rózsa S. Lajos; Sovánka Nándor cigányzenekara Lányi Géza–Pósa Lajos: Csókolom a kis kezedet Előadó: Király Ernő; Berkes Béla cigányzenekara Grill Richardné Wohlfahrt Anna: Dalok az ifjúság számára; Pósa Lajos et al. verseire Ezüst hárfa daloskönyv I – gyermek és női karénekek gyűjteménye iskolai használatra – Pósa Lajos et al. [kotta] Szerkesztő: Erődi Ernő Aranyliget Figurás mesék – Mühlbeck Károly illusztrációival Dal a dalról [4 szól. férfikar] / zenéjét szerzé Dr. Angyal Armand; szövegét írta Pósa Lajos. [kéziratos partitúra] Játékos könyv – Játékok, tréfák, találós mesék, közmondások [szerk.] Kis tükör – Elbeszélések az ifjúság számára Pósa Lajos költeményei (válogatott), Bródy Sándor előszavával Gyermekversek (válogatott), Herczeg Ferenc előszavával Mariska mesél – ismeretlen művész rajzaival Kacsoh Pongrác – Dalok kisgyermekeknek [Csánki Mariska, PL et al. verseire]
12
Schunda V. József, é. n. Méry Béla, 1895 Schunda Vencel József, é. n. Schunda. Vencel József, é. n. Kunosy Vilmos és fia, Bp., é. n. Singer és Wolfner, 1895 Singer és Wolfner, 1895 Légrády, 1895 Singer és Wolfner, 1895 Singer és Wolfner, 1895 Lampel Róbert, 1896 Schunda Vencel József, 1896? Singer és Wolfner, 1897 Rózsavölgyi és társa, 1897 Singer és Wolfner, 1898 Singer és Wolfner, 1899 Singer és Wolfner, 1899 Zipser és König, Budapest, 1900? Singer és Wolfner, é. n. (1900 körül) Singer és Wolfner, é. n. (1900 körül) Bárd Ferenc és Testvére, 1904 [1902] Singer és Wolfner, 1905-1907 Singer és Wolfner, 1906 Singer és Wolfner, 1906 Singer és Wolfner, 1906 Singer és Wolfner, 1907 Singer és Wolfner, 1907 Singer és Wolfner, 1907 Singer és Wolfner, 1907 Singer és Wolfner, 1907 Singer és Wolfner, 1907 Singer és Wolfner, 1907 Singer és Wolfner, 1907 Pósa Lajosné, 1908 M. Ker. Közl. Hírlap- és Kvk.?, 1908? M. Ker. Közl. Hírlap- és Kvk.?, 1908? Első Magyar Hanglemezgyár, 1908 körül Első Magyar Hanglemezgyár, 1908 körül Első Magyar Hanglemezgyár, 1909 körül Hornyánszky Viktor, 1909 Lampel Róbert, 1910. Wellisch Béla, Szentgotthárd, 1911 Hungária, 1912 Az Országos Dalosszövetség 1914. évi Királydíj-pályázatára készült mű Singer és Wolfner, 1914 Budapesti Hírlap Nyomda, 1914 Singer és Wolfner, 1914 Singer és Wolfner, 1914 M. Ker. Közl. Hírlap- és Kvk., 1917 Rózsavölgyi és társa, 1918
Lidike A magyar nép kesergője ° Pósa bácsi meséi – ismeretlen művész rajzaival Arany ABC – Kőszegi Bella illusztrációival Édes anyám II – Lőrinczy György előszavával Lányi Ernő: Petőfi. Szövege Pósa Lajostól. Vegyes karra alkalmazta Tárcza Bertalan [Partitúra, szoprán, alt, tenor, basszus. Kőnyomatos] Pósa bácsi nagy meséskönyve – Benedek Kata illusztrációival Madaras Könyv – ismeretlen művész színes festményeivel Cicaiskola – válogatta: Fazekas Anna; F. Győrffy Anna rajzaival Tulipántos láda – szerkesztő: Vita Zsigmond; T. Blaier Klára rajzaival Tavaszkor; Iluska és a cicuska (dia) – rajzolta: Rákosy Anikó Egyszer egy királyfi. (A világszép nádszálkisasszony [Légrády] reprintje) Tülökvár – összeállította: Bettes István; Benedek Kata rajzaival Arany ABC (hasonmás, Ujváry Ignác rajzaival) szerkesztő: Csipka Rozália Zlatá abeceda (Arany ABC – szlovák; fordította: Mária Krajicková) Magyarország Tündérország – Pósa Lajos ébresztése / válogatás Pósa Lajos verseiből; szemelvények Az Én Ujságomból; Benedek Elek képviselőházi beszédével (1888), Nagy László tanulmányával (1906), Lőrinczy György ünnepi beszédével (1914). Szerkesztő: Kun Miklós Jenő Pósa bácsi legszebb verses meséi – Állatmesék °° illusztrálta: Gábor Emese Pósa bácsi legszebb gyermekversei; illusztrálta: Gábor Emese Pósa bácsi legszebb téli versei Karácsonyra °° illusztrálta: Gábor Emese Pósa Lajos válogatott meséi Pósa bácsi ringatók, altatók, tipegők a legkisebbeknek; ill.: Gábor Emese Pósa bácsi: Hahó! Hahó! Esik a hó; illusztrálta: Gábor Emese Pósa bácsi: Mondókák, készségfejlesztő versikék; ill.: Gábor Emese Pósa bácsi: Tanítómesék Mátyás Királyról °°; illusztrálta: Gábor Emese Pósa Lajos – Sirkó Attila (rajz): A kisbalta Pósa Lajos: Hol van Lackó? Pósa Lajos: Három szép pillangó; illusztrálta: Gábor Emese Pósa Lajos: Cica-iskola Altató – Pósa bácsi verse; illusztrálta: Gábor Emese Pósa bácsi: Tréfás versek, mulatságos mesék; illusztrálta: Gábor Emese Pósa bácsi: Ezüst mesekönyv – Gábor Emese festményeivel °°° Pósa bácsi: Arany mesekönyv – Gábor Emese festményeivel °°° Azt dalolja a kismadár… Pósa Lajos énekelt versei Dinnyés József előadásában, nem csak kicsiknek – Bán Lajos, Dankó Pista, Dinnyés József, Grill Richárdné Wohlfahrt Anna, Kohányi Sámuel, Sebők Erzsi és Tihanyi Ágost dallamaival – zömmel kisdiákok rajzaival. [könyv + audio CD] Előszó: Kun Miklós Jenő; Könyvterv: Perjés Bernadett; Művészeti vezető: Dénes Krisztina
Pósa Lajosné, 1920 Légrády Testvérek, 1921 AFRA Könyvforgalmi Rt., é.n. (1923-1926 között) Singer és Wolfner, 1928 Pósa Lajosné, 1929 Kolozsvár, 1932 Singer és Wolfner, 1937 Rigler József Ede Papírnemügyár Rt., é.n. (1943?) Móra Ferenc Kiadó, 1960 Ion Creanga, Bukarest, 1981 Magyar Diafilmgyártó V., 1989 Hunikum, Budapest, 1991 Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2002 Sikerx Bt., Budapest, 2004 Sikerx Bt., Budapest, 2004
Kairosz Kiadó, 2005 Táltoskönyvek Kiadó, 2006 Táltoskönyvek Kiadó, 2006 Táltoskönyvek Kiadó, 2006 Társ Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2007 Táltoskönyvek Kiadó, 2007 Táltoskönyvek Kiadó, 2007 Táltoskönyvek Kiadó, 2008 Táltoskönyvek Kiadó, 2008 Comenius Kiadó, 2008 Pro Junior Könyvkiadó, 2008 Táltoskönyvek Kiadó, 2009 Pro Junior Könyvkiadó, 2009 Táltoskönyvek Kiadó, 2009 Táltoskönyvek Kiadó, 2009 Táltoskönyvek Kiadó, 2009 Táltoskönyvek Kiadó, 2009
Reintegráció Alapítvány, 2010
°
A két kiadvány csak annyiban azonos, amennyiben az 1921-es tartalmazza azokat a verseket is, amelyeket Dankó Pista zenésített meg, és Schunda Vencel József tett közzé, A magyar nép kesergője című kottafüzetben, 1896 körül. °° Audio CD-n is, 2007-2008; előadó: Pálfy Margit °°° Audio CD-melléklettel. A kötetben szereplő verseket előadja: Ferenczy Csongor ANTOLÓGIÁKBAN, OLVASÓKÖNYVEKBEN, KOTTÁKBAN, AUDIO CD-n – 1945 UTÁN Betűbokréta – Olvasókönyv katolikus népiskolák II. o. számára Óvódások verseskönyve – szerkesztő: T. Aszódi Éva Dankó Pista nótáskönyve Századvégi költők – válogatta: Végh György; szerkesztő: Csanádi Imre „Mindenki új utakra készül” – Az 1918/19-es forradalmak irodalma (szöveggyűjtemény) szerkesztő: Ács Klára et al. Március – Iskolások verseskönyve – szerkesztette: Seres József Szöveggyűjtemény a 19. sz. második felének irodalmából; szerk.: Bóka László Hegedűs András: Gyermek-és ifjúsági irodalom – szöveggyűjtemény Röpülj madárka – szerkesztő: Balogh Beatrix
13
Szent István Társulat, 1945 Ifjúsági Kiadó, 1955 Zeneműkiadó Vállalat, Bp., 1957 Magvető, 1959 MTA Irodalomtörténeti Intézet, 1959 Móra Ferenc Könyvkiadó, 1960 Tankönyvkiadó V, 1961 Tankönyvkiadó V., 1966 Népművelési és Propaganda Iroda, 1966
Meseország kapuja (versek, mesék); szerkesztő: Bodrits István Bauer Tiborné: Gyermekirodalom – Tankönyv, óvónőképzők számára Kincses láda (Magyar olvasókönyv); szerkesztő: Magyar József Virágos kert (Olvasókönyv); szerkesztők: G. Kassai Anna, Horváth Ferenc Cini-cini muzsika – szerkesztő: T. Aszódi Éva Eltörött a hegedűm. Dankó Album; válogatta: Vas Gábor, közli: Simon Jenő Három veréb hat szemmel – szerkesztő: Weöres Sándor Templomablak – istenes versek és műfordítások; szerkesztő: Fükő Dezső Hóc, hóc, katona, 3. kiadás – szerkesztő: Moldoványi Zsuzsa Tiritarka madárka. Nyelvi játékok, fejtörők, tréfák kisiskolásoknak Szerkesztő: Baka Judit, Péterfy Emília Nagymama képeskönyve (Mühlbeck Károly emlékére); szerk: Bodor Ferenc Gyermek és ifjúsági irodalom. Szöveggyűjtemény. Szerk.: Cs. Nagy István Új aranyhárfa (keresztyén szempontú antológia), szerk.: Tenke Sándor Mustármagok – szerkesztő: Somogyi Barnabás A strázsa dicsérete – Versek Monorról (Monori Füzetek sorozat) Egymaga egy hazát: Kölcsey Ferenc a magyar költészetben – gyűjtötte, válogatta, szerkesztette és a jegyzeteket készítette: Bényei József Magyar szivárvány – Antológia; szerkesztő: Beke Imre Az Én Újságom – válogatás Benedek Elek és Pósa Lajos gyermeklapjából Szerkesztette: Csokonai Attila Meixner Ildikó: Játékház. Képes olvasókönyv, I. osztály Aranyos pillangó. Válogatta Csetriné Lingvay Klára; Soó-Zöld Margit rajzaival; könyvszerkesztők:Vofkori Mária és Jakab Márta Tarka lepke, kis mese (szöveggy; versek, mesék) szerk.: Kóka Rozália Nagy felolvasókönyv (mesék, versek); szerkesztő: Kováts Ildikó Irodalmi szöveggyűjtemény (cigány tárgyú); középiskolák I-IV. o. Ha majd hatéves leszek – szerkesztő: Szele Ágnes Madarak és fák – iskolai segédanyag: Versek, dalok, jelenetek Szerkesztő: Diósi Katalin Budapesti negyed, 1896-I; szerkesztő: Gerő András et al. Hét évszázad magyar költői – szerkesztő: Lakatos István et al. A kőtáblák üzenete – olvasókönyv a tízparancshoz; szerk.: György Attila Katolikus Kalendárium 1997; szerkesztő: Czoborczy Bence Milyen volt szőkesége – válogatta: Köves József A századforduló költészete – szerkesztő: Pozsvai Györgyi Válogatás Dankó Pista dalaiból a korabeli kiadások alapján Csongor Győző gyűjtéséből Március idusa. (Versek, dalok, jelenetek) szerkesztő: dr. Lengyel János Öt évszázad dalai. Audio CD Árpád népe (az 1896-os kötet hasonmás kiadása) Drótmesék. A MATÁV telefonos meseszolgálatának archívumából – CD melléklettel. Szerkesztő: Liska Dénes; illusztrátor: Keresztes Dóra Ezer esztendő. Millenniumi olvasókönyv Magyar költők antológiája; szerkesztő: Kapcsándi József Örök Pátria – Verses magyar történelem; szerkesztő: Bartha Zoltán Ki is írta…? – Elfelejtett versek; szerkesztő: Havas Katalin Gyermekversek – szerkesztő: Ambrus Judit Szavalókönyv – válogatta: Margócsy István Kóc, kóc; válogatta Lengyel Anna; ill.: Bródy Vera, Győrfi András, Urai Erika Elindultam szép hazámból... Zsóry György dalgyűjteményéből + CD A múlt idők nótás könyve [kotta]. Szerk: Károssy Csaba Doromboló – Macskamesék, cicaversek, Füzesi Zsuzsa rajzaival Jákó Vera–Pósa Lajos: Eltörött a Dankó Pista nótás hegedűje. In. Szól a nóta színe-java 5. Csabay Katalin: Lexi Betűországban II. A nagy mesemondó 2 – Szabó Gyula [audio CD] „Kit ringat a bölcső, Janikát…” (audio CD) †Kaszás Attila és barátai Téli meseünnep (audio CD) Pogány Judit, Kálid Artúr, Alma együttes Történelmünkhöz magyarul. Szerkesztő: Szondi Miklós
14
Fórum Lap- és Kkv., Újvidék, 1966 Tankönyvkiadó V., 1967 Magyar Írás, Buenos Aires, 1968 Magyar Iskolabizottság, München, 1969 Móra Kiadó, 1969-2008-ig, 19 kiad. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1975 Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977 Református Zsinat Sajtó Osztálya, 1980 Móra Ferenc Kiadó, 1982 Dacia, Kolozsvár, 1984 Minerva, 1985 Tankönyvkiadó, 1985 Mo.-i Ref. Egyház Zsinati Iroda, 1987 Mo.-i Baptista Gyülekezet, Győr, 1987 Monori Helytörténeti Kör, 1989 Szabolcs-Szatmár-Bereg m.-i Tanács. 1991 Amerikai Magyar Szövetség, 1992 Skíz Könyv-és Lapkiadó, Bp., 1992 Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993; 1995 Kriterion, Bukarest, 1994; 2002 Márton Áron Kiadó, Bp., 1994 Pesti Szalon Könyvkiadó, 1994 Konsept Kiadó, 1994 Sziget, Kaposvár, 1995 UNIO Lap-és Könyvkiadó Kft., 1995 Budapest Főváros Levéltára, 1995 Tevan, Békéscsaba, 1996 Szent Gellért Egyházi Kiadó, é.n. Szent Maximilián Lap-és Könyvkiadó, 1997 K. U. K, 1999 Unikornis Kiadó, 1999 Dankó P. Emlékéért Alapítv.– Magyarnótaszerzők és Énekesek Dél-moi. Ö. Szerv., 1999 UNIO Lap-és Könyvkiadó Kft., é. n. Hungaroton Records Ltd., 2000 Barnaföldi G. Archívum, Bp., 2000 Szabad Tér Kft, 2000 Dinasztia Kiadó, Budapest, 2000 Tevan Kiadó, Békéscsaba, 2001 Tinivár, Kolozsvár, 2001 Fekete Sas Kiadó, 2001 Unikornis, 2001 Unikornis, 2001 Holnap Kiadó, 2002 Magánkiadás / Co-Print Kft, 2003 Oskar, Szombathely, 2003 Urbis Kiadó, 2004 EMB Bp., 2004 Nemzeti Tankönykiadó, 2005 MusiCDome, 2006 Magneoton, 2007 Retro Media, 2007 Szondi Miklós, Solt, 2008
A magyar huszár a magyar irodalomban; szerk. Szentgyörgyvölgyi Péter Hargitai Katalin–Koór Márta: Színes olvasókönyv II. Szerkesztő: Boldizsárné Kovács Gizella „Hogyan történhetett!?” – Kiáltvány Trianon 90. évfordulóján (Audio CD) [Művészeti vezető:] rendező: Tomanek Gábor; zenei szerkesztő: Bátkai József
Huszár Múzeum Baráti Kör, 2008 Nemzeti Tankönyvkiadó, 2009 Magyarok Világszövetsége, 2010
A jegyzék nem teljes; a közlések körülményeit illető bizonytalanságokat jeleztem. Pósa Lajos kötetekben, napilapokban és folyóiratokban elszórva megjelent, ill. mások által feldolgozott munkáinak átfogó számbavétele még nem történt meg. Életében könyv alakban kiadott műveinek jegyzékét Petrik Géza: Magyar könyvészet és Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái című kútfői jórészt tartalmazzák. A két világháború közötti időszak bibliográfiájában csak posztumusz, ill. az illusztrátorok személye miatt eredetinek tekinthető kiadásokat ismertettem, utánnyomásokat nem. Idegen nyelveken 1945-ig megjelent verseit Demeter Tibor, Dankó Pista által megzenésített dalait Csongor Győző gyűjtötte össze. – KMJ, 2007.01.31./05.31./2008.01.23./ 04.30./06.07./09.22./2009.01.12./03.09./11.09./2010.03.05./06.10./09.10.
IRODALOM: [Pósa Lajos. Költemények, 1878 – névtelen recenzió] dr. – i – za: [Pósa Lajos. Költemények – recenzió] [Pósa Lajos. Újabb költemények, 1881 – névtelen recenzió] Kovács János: [Pósa Lajos Költeményei, 1883 – recenzió] Scarron (Mikszáth Kálmán): Egy jó fiatal poéta Mikszáth Kálmán: Előszó Szana Tamás: [Dalok, regék az ifjúság számára, 1884 - recenzió] Kiss Áron: Pósa Lajos: Dalok, regék az ifjúság számára [Pósa Lajos. Kis bokréta, 1885 – névtelen recenzió] S-n (Mikszáth Kálmán): Pósa és a gyermekek [Névtelen:] Pósa Lajos: Gyermekversek Versényi György: [Pósa Lajos. Gyermekversek, 1886 - recenzió] Plautus (Sebők Zsigmond): [Pósa Lajos. Arany kert, 1886 - recenzió] I. D. (Irányi Dezső): Pósa Lajos [Pósa Lajosról és Dalaim című kötetéről] Rupp Kornél: A modern költészet és az újabb nemzedék Tömörkény István: Pósa Lajos Szeged költője [tudósítás – Pósa Lajos irodalmi díjat és arany tollat kapott] Lionel (Lóránt Dezső): Nem jó mindig, minden este – Esküdtszéki nóta [Pósa Lajos. Aranytollú madár nótái, névtelen recenzió] Don Vigole (Gárdonyi Géza): A Pósa-bucsuzáshoz [Névtelen:] A magyar népoktatás haladása – Három új olvasókönyv Szerkesztették: Vass Mátyás, Irmei Ferenc és Pósa Lajos [Névtelen:] Pósa ünnepély Az én újságom: pikáns gyermeklap: 24-60 év közötti gyermekek számára: megjelenik Pósa Lajos visszavonhatatlanul utolsó búcsúzásakor „Hogyan kell a gyermekeknek írni?” (Pósa Lajos előadásának ismertetése) S. I. (Sebestyénné Stetina Ilona): [P. L. Virágok, 1889 - recenzió] [Névtelen:] Új gyermeklap B. M.: Magyar Olvasókönyv az elemi népiskolák II. III. és IV. o számára. Szerkesztette Vass Mátyás, Irmei Ferenc és Pósa Lajos Cunctator (Kaszás Ferenc): Képek a IV.egyetemes tanítógyűlés tanszerkiállításáról Boga Károly: Gyermekújságok Dr. Kiss Áron: Még valami a gyermekújságokról Vass Mátyás: A magyar gyermekköltészet korszakalkotója Komáromi Lajos: Pillangók [recenzió] Sztankó Béla: Apró emberek könyve [recenzió] Hetyei Gábor: Ifjúsági iratok, gyermekújságok Cunctator(Kaszás Ferenc): Ifjúsági iratok, gyermekújságok x (Kóbor Tamás): Pósa Lajos [Névtelen:] Apró emberek könyve [könyvismertetés] Sebestyénné Stetina Ilona: Pósa Lajos és a gyermekirodalom
15
Vasárnapi Újság, 1878. március 17. Közvélemény, 1878. április 13. 100. sz. 2. Vasárnapi Újság, 1881. március 13. Szegedi Híradó, 1883. május 16. Pesti Hírlap, 1883. május 28. Dalok, regék az ifjúság számára, 1884 Nemzet, 1884. március 31. 90. sz. 1. Néptanítók Lapja, 1884. április 12. Fővárosi Lapok, 1885. december 20. Pesti Napló, 1886. május 21. Vasárnapi Újág, 1886. június 20. Fővárosi Lapok, 1886. július 3. Szegedi Napló, 1886. december 15. Vásárhely és Vidéke, 1887. augusztus 11. ?, Szombathely, 1887. Szegedi Híradó, 1888. február 16. Főváros Lapok, 1888. május 4. Magyar Figaro, 1889. február 24. Pesti Hírlap, 1889/347 Szegedi Híradó, 1889. december 1. Szegedi Híradó, 1889. december 1. Szegedi Híradó, 1889. december 3. Bába Sándor, Szeged, 1889 Fővárosi Lapok, 1889. október 15. 283. sz Nemzeti Nőnevelés, 1890. január Nemzeti Nőnevelés, 1890. január Nemzeti Nőnevelés, 1890. február Néptanoda, Pécs, 1890. október 18. Néptanítók Lapja, 1890. október 29. Néptanítók Lapja, 1890. november 5. Magyar Pedagógiai Szemle, 1890/4. Nemzeti Nőnevelés, 1890/43. Néptanítók Lapja, 1890. nov. 12. 790-791. Néptanítók Lapja, 1891.január 10; január 14. Néptanoda, Pécs, 1891. február 7; február 14. A Hét, 1891. április 12. Ethnographia, 1891. 268. Nemzeti Nőnevelés, 1892/ XII.
Láng Mihály: Pósa Lajos a nemzeti nőnevelés szolgálatában Dömötör Géza: Az óvodai mondókák és szavalmányok ismertetése Láng Mihály: Ünnepi beszéd az Eperjesi Állami Kisdedóvónő-képző megnyitóján Dankó Pista: Előszó [A pataki leányok című színműhöz] Láng Mihály: A kisdednevelés jelene – Pósa pedagógiája °°°° Zachariás Gégény Emma: A régi és új módszer Molnár Mária: Társalgások [I-V; Pósa verseire épülő gyakorlatok] Kobány Mihály: Kisdedóvodai beszéd-és értelemgyakorlatok kézikönyve (Írta: Molnár Mária, az eperjesi áll. kisdedóvónőképző mintaóvónője) Molnár Mária: Válasz Kobány M. úrnak, társalgási kézikönyvem bírálatára Omikron (Kobány Mihály): Mennyiben használható a Kiss–Péterfy–Pósa– Tihanyi által szerkesztett verseskönyv óvodáinkban! Gárdonyi Géza: Kingyes Bársony István: Kirándulás az istenháta mögé Bródy Sándor: Egy parasztasszony meg a fia [az Édes Anyám-ról] (Pósa Lajos költeményei címen újraközli Bettes István Lőrinczy György: Édes anyám Róna Béla: Édes anyám – Pósa Lajos verseskönyvéről Barabás Ábel: Édes anyám – Pósa Lajos legújabb költeményei Feleki Sándor: Pósa Lajoshoz – „Édes anyám” könyve megjelenésére Benedek Elek: Édes anyám Sas Ede: Édes anyám Peres Sándor: Pósa Lajos Császár Elemér: Édes anyám Lévay Mihály: Édes anyám [Névtelen:] A költő édesanyja Lyka Károly: Édes anyám –ó –s: Édesanyám [Névtelen:] Pósa Lajos: Édes anyám p.m. (Palágyi Menyhért): Édes anyám – Pósa Lajos verseskönyvéről Salgó Ernő: Édes anyám Tabódy Ida: Édes anyám Lévay Mihály: Édes anyám Lázár Béla: Édes anyám Móra István: Pósa anyjának [Tárca, benne Móra István azonos című verse] Barna Pál (Peres Sándor): Szavazás R–i: A gyermek-újságról Zachariásné Gégény Emma: Rólunk Váczy István: A gyermeklapokról Börtsök Lajosné: Verstanítás [kisebb gyermekek részére. P.L. verseire alapul] Tóthné Várady Ida: Verstanítás [nagyobb gyermeke részére. A kis honfi] [Névtelen:] A svábhegyi vincellér [Névtelen:] Jó könyvek [Pósa Lajos úttörő munkásságáról] Lőrinczy György: Radnót. In: A magam földjén [Pósa Lajos. Száll az ének, névtelen recenzió] [Pósa Lajos. Száll az ének, névtelen recenzió] [Pósa Lajos. Száll az ének, névtelen recenzió] Fábián Irma: Baba-ozsonna [Verstanítást megelőző játék] Spitz Jónásné: Társalgás Pósa bácsiról Peres Sándor: Luttenberger Ágost Fábián Irma: Esti ima Tíz esztendő. Emléklapok Az Én Újságom tíz éves fennállása alkalmából (Gárdonyi Géza, Lőrinczy György, Sebők Zsigmond et al.) Peres Sándor: Ünnepen Kulinyi Zsigmond: Pósa Lajosról Pósa Ünnep – Pósa Lajos köszöntése. (Enyedi Lukács, Eötvös Károly, Lampérth Géza, Tömörkény István, Ágai Adolf, Rákosi Viktor, Peres Sándor, Dankó Pista, Tutsek Anna, Lyka Károly, Sas Ede, Lányi Géza, Nagy Sándor et al.) Sebők Zsigmond: Pósa Lajos
16
Népnevelők Lapja, 1893 (825-828 p.) Kisdednevelés, 1893. október 15. Kisdednevelés, 1893. december 15. Traub és társa, 1893 Kisdednevelés, 1894. február 1. Kisdednevelés, 1894. március 1. Kisdednevelés, 1894. március 1. Kisdednevelés, 1894. szeptember 15. Kisdednevelés, 1894. október 1. Kisdednevelés, 1894. november 1. Magyar Hírlap, 1895. május 12. Uj Idők, 1895. május 26. Új Idők, 1897/14; 1914 (In. P.L. Költeményei) Tülökvár, 2002) Budapesti Hírlap, 1897. március 30. Pécsi Napló, 1897. április 1? Ellenzék?, 1897. április 1. Ország-Világ, 1897/26. (vers) Nemzeti Iskola, 1897. április 3. Magyar Géniusz, 1897. április 11. 235. sz. Kisdednevelés, 1897. április 15. Politikai Heti Szemle, 1897. 16. sz. Fővárosi Lapok, 1897/147. sz. Magyar Hírlap, 1897/87 Budapesti Napló, 1897/97. sz. Budapesti Szemle, 1897/XC. Magyar Szemle, 1897/19. Jelenkor, 1897. április 24. Egyetértés, 1897/168. sz. Ung, 1897/15. sz. Alkotmány, 1897. július 23. 175. sz. 10. Nemzet, 1897/176. Szegedi Híradó, 1897?, ? Kisdednevelés, 1897. október 15. Tiszántúl, Nagyvárad, 1897. november 4. Kisdednevelés, 1898. január 1. Népnevelő, 1898. május 22. Kisdednevelés, 1898. augusztus 1; 15. Kisdednevelés, 1898. szept. 15; okt.1. Új Idők, 1898. október 9. Új Idők, 1898. december 11. 50. sz. Singer és Wolfner, 1898 Vasárnapi Újság, 1899/27. Magyar Hírlap, 1899/166. Magyarország, 1899/177. Kisdednevelés, 1899. február 15. Kisdednevelés, 1899. május 15. Kisdednevelés, 1899. szeptember 1. Kisdednevelés, 1899. november 1. Singer és Wolfner, 1900 Kisdednevelés, 1900. április 15. Szegedi Napló, 1900. április 15.
Szegedi Napló, 1900. április 15. Új Idők, 1900. április 15.
Igric (Tábori Róbert): Pósa Lajos Lőrinczy György: Pósa Lajos [Névtelen:] Pósa Lajos ünneplése Móricz Pál: Az óvókisasszonyokról (És a Pósa Lajos költészete) Fábián Irma: Közgyűlésünk és a Pósa-ünnep Molnár Mária: Pósa Lajos méltatása Gaál Lajos: Óvodai versek, dalok Dingha Béla: Filléres könyvtár Tömörkény István: Dankó Pista Móra Ferenc: Dankó Pista [Móra Ferenc:] Dankó Pista temetése [Névtelen:] Pósa Lajos köszönete Peres Sándor: A magyar kisdednevelés irodalma A Szegedi Napló Huszonöt Éve (1878-1903) Lőrinczy György: Pósa és munkái [Névtelen:] Pósa Lajos munkái Benedek Elek: Pósa Lajos 8 megjelenő kötetéről Csuka Ferenc: Pósa Lajos munkái Havas István: Pósa Lajos munkái Móra István: Pósa Lajosról L. I.:[Lázár Irén?; Legányi Ilona?] Látogatás Pósa bácsinál [Névtelen:] Abszolút népdalok Nagy László: Pósa Lajos gyermekvers-költészete Keve (Sebők Zsigmond): [Pósa Lajos Munkái] B. E. (Benedek Elek): [Pósa Lajos Munkái] Bársony István: Négyen a „Pósák” közül. In: Súgok valamit Pákéi Sándor József: Az E. M. K. E. megalapítása és negyedszázados működése (1885-1910) Babits Mihály: Boldog világ (vagy értekezés a népies költészetről) Kisteleki Ede: Dalnok-ünnepen. Pósa Lajoshoz – kézirat [a SZN levélpapírján] Móricz Pál: A szegedi cigányszobor [Névtelen:] A cigány-szobor leleplezési ünnepségei Szabolcska Mihály: [Pósa Lajost ajánlja a Kisfaludy-Társaság rendes tagjául] Lőrinczy György: Bodon József; Szent nyomokon. In: Utitársaim [Kisteleki Ede?:] Lázár György és Pósa Lajos Keleti Adolf: Pósa Lajos Herman Ottó: Pósa Lajosért [Móra Ferenc:] Pósa Lajos Váradi István: A gyermekek poétája Gaál Mózes: Pósa bácsiról Lőrinczy György: Dobsina előtt – Pósa Lajos Kosztolányi Dezső: Pósa bácsi reggelije Szabó Mózes: Pósa Lajos Móra Ferenc: Mese, mese, mátka… Móra Ferenc: Pósa Lajos Gyöngyösy László: Pósa Lajos [Névtelen:] Harmincezer gyermek ünnepli a költőt [Kőrősi Henrik?:] A gyermekek költője [Névtelen:] Pósa Lajos [Névtelen:] Pósa Lajos ünneplése [Névtelen:] A költő ünnepe Nagy László: Pósa Lajos Báthory Andor: Pósa Lajosról Lőrinczy György: Pósa Lajos [Névtelen:] Pósa hónapja Móra Ferenc: Pósa Lajos meghalt a. j. (Andor József): Pósa Lajos [Névtelen:] Pósa Lajosról S. E. (Sas Ede): Pósa Lajos [Móra Ferenc:] Pósa Lajos
17
Pesti Napló, 1900. április 15. 104. sz. 29. Magyar Lányok, 1900. április 15. 262-263. Szegedi Napló, 1900. április 17. Szegedi Napló, 1900. április 17 Kisdednevelés, 1900. május 1. Kisdednevelés, 1900. május 1. Kisdednevelés, 1900. november 15. Új Idők: 1902. június 15. 25. sz. 550-551. Szegedi Napló, 1903. március 31. Szegedi Napló, 1903. március 31. Szegedi Napló, 1903. április 1. Szegedi Napló, 1903. április 3. A Kisdednevelők Országos Egyesülete, Bp., 1900 Engel Lajos, 1904 Új Idők, 1905. december 5. Vasárnapi Újság 1905/ 48. Nemzeti Iskola, 1905/50. Torontál, 1905/291. Budapesti Hírlap, 1905/311. Gömöri Hírlap, 1906. január 28. 5. sz. 1. Kisdednevelés, 1906. március 1. Népszava, 1906. március 1. 51. sz. 6-7. Magyar Tanítóképző, 1906. december Új Idők, 1907. december 1. Néptanítók Lapja, 1907. december 19. M. Ker. Közl. és Hírlapk. V., 1908 E. M. K. E., Kolozsvár, 1910. 183. Nyugat, 1912/6. Szeged,1912. október 18. – vers Egyetértés, 1912. október 20. Szegedi Napló, 1912. október 22. Kisfaludy T. évk. 1911-12. 1912. 46.köt. 382. Singer és Wolfner, 1912 Szegedi Napló, 1913. október 28. Új Élet, 1914. 2. sz. 192-193 Budapesti Hírlap, 1914. február 15. Szegedi Napló, 1914. február 17. Nagyvárad, 1914. február 21. 42. sz. 2. Érdekes Ujság, 1914, március 15. Kisdednevelés, 1914. III. 15; IV. 15. A Toll, 1914. május 24. Tanító, 1914. 23. sz. Új Idők, 1914. május 31. (vers) Új Idők, 1914. június 7. Magyarország, 1914. június 7. 134. sz. 10-11. Új Élet, 1914/VI.555 Néptanítók lapja, 1914, június 11. Pesti Napló, 1914/16. Vasárnapi Újság, 1914/24. Új Idők, 1914. június 14. A Gyermek, 1914 (448-450. p.) Késmárki Ev. Liceum Értesítő, 1914 Kisdednevelés, 1914. július 1. Kisdednevelés, 1914. július 1. Szegedi Napló, 1914. július 9. Élet, 1914. július 19. Közműveltség, 1914. 201-204. p Nagyvárad, 1914. július 10. 155. sz. 1-2. Szegedi Napló, 1914. július 10.
[Névtelen:] Pósa Lajos a ravatalon [Névtelen:] Pósa Lajos temetése Radácsy György: Pósa Lajos 1850-1914 [Névtelen:] Pósa Lajos temetése [Névtelen:] Pósa Lajos halálára Kisteleki Ede: Eltemették Pósa Lajost… C.: Pósa Lajos halálára Herczeg Ferenc: Pósa Lajost temetjük… Dingha Béla: Pósa életéből Fabó Bertalan: Reminiscentiák a. j. (Andor József): Pósa Lajos Budaváry László: Pósa Lajos † [Névtelen:] Pósa Lajos meghalt Follinus Ervin: Meghalt Pósa bácsi [Névtelen:] Pósa Lajos emléke és szobra Hamvai Kovács Zsigmond: Apróságok Pósáról Hajdu Miklós: Pósa bácsi Jakabja (a vers bibliai motívumairól) Gracza János: Virágok egy sírra Gyöngyösy László: Régi újságírók [Névtelen:] Pósa Lajos eljött Dankó Pistához Gaál Mózes: Pósa bácsi emlékezete Gyöngyösy László: A Pósa-asztal krónikájából Móra Ferenc: A költő Gyöngyösy László: Pósa Lajos Móra Ferenc: Pósa Lajos sírjára (1916) – In: Könyes Könyv [Névtelen:] A költő emléke Kosztolányi Dezső: Pósa Lajos Szomaházy István: A bóbiskoló oroszlán – In: Barátaim, a halottak Gyöngyösy László: Pósa Lajos életrajza Lambrecht Kálmán: Hermann Ottó Szabó Dezső: Szabadság és keresztény politika [Rákosi Jenő:] Költők, költészet, magyarság Gyöngyösy László: Pósa gyalázás [Névtelen:] Pósa Lajos emléke Gyöngyösy László: A magyar költő sorsa Gyöngyösy László: A magyar nép kesergője. Írta: Pósa Lajos [Névtelen:] Pósa Lajos: A magyar nép kesergője [Névtelen:] A magyar nép kesergője Gyöngyösy László: Ki viseli a költő gondját? Lőrinczy György: A Pósa asztal Móra Ferenc: Pósa Lajos Dr. Alszeghy Zsolt: A XIX. század magyar irodalma Molnár Endre: Szomorú látogatás egy magyar író özvegyénél Gyökössy Endre: Jókai és Az Én Újságom Szabó Lajos: Pósa Lajos emléke [Névtelen:] Pósa Lajos emlékének Lőrinczy György: A gyermek Pósa Császár Elemér: Pósa Lajos – In: Magyar írómesterek – Költemények Kenyeres Elemér: Pósa Lajos a gyermekszobában és a kisdedóvóban A pataki diákvilág anekdotakincse. Komáromy János közreműködésével szerkesztette: dr. Panka Károly Pintér Jenő magyar irodalomtörténete – képes kiadás Várkonyi Nándor: A modern magyar irodalom (1882-1928) Londesz Elek: Hegedűszóban szép mese Juhász Gyula: Dankó Pista Sz. Szigethy Vilmos: Pósa bácsi és Dankó Pista Feszty Árpádné: Pósa Lajos és asztala Lőrinczy György: Az anyai szív és a gyermeki szív – In: Édes Anyám (II) [Névtelen:] Hegedűszóban szép mese Radó Richárd: Pósa szobra
18
Szegedi Napló, 1914. július 11. Szegedi Napló, 1914. július 12. Sárospataki Református Lapok, 1914. júl.12. Újság, Kolozsvár, 1914. július 12. Magyar Figyelő, 1914/IV. 148. p. Szegedi Napló, 1914. július 14. (vers) Magyar Figyelő, 1914. július 16. 14. sz. 148. Új Idők, 1914. július 19. Új Idők, 1914. július 19. Egyenlőség, 1914. július 19. 29. sz. Élet, 1914. július 19. 29. sz. 921. Néptanítók lapja, 1914. július 23. 30. sz. 11-12. Érdekes Ujság, 1914, július 26. Kisdednevelés, 1914. augusztus 1. (vers) Kisdednevelés, 1914. augusztus 1.; 15. Ország Világ, 1915. február 14. Múlt és Jövő, 1915. április (137-138 p.) Kisdednevelés, 1916. július 15. (vers) Magyarország, 1916. július 17. 197 sz. 7-8. Szegedi Napló, 1917. április 15. Az Én Ujságom, 1917. július 8. Magyarország, 1918. január 9. (8. sz. 3-5 p) Szegedi Napló, 1918. május 19. Irodalomtörténet, 1919 (23-33,177-217. p) Engel L., 1920 (vers) Új Idők, 1920/17. Új Magyar Szemle, 1920. július Kultúra Kvk., Budapest, 1920 Pósa Lajosné, Budapest, 1920 Bíró Miklós, 1920. Virradat, 1921. március 10. Budapesti Hírlap, 1921. március 11. Irodalomtörténet, 1921 (83-86. p.) Őrálló, 1921/4. április 24 Őrálló, 1921/7. Őrálló, 1921/15 (22.) július 10. 1-2 p. Szegedi? Napló, 1921. október 2. Irodalomtörténet, 1921/159. p Szózat, 1922. június 4. Singer és Wolfner, 1922 Világ, 1923. 4. sz. Szent István Társulat, 1923. Szózat, 1924. január 5. Az Én Újságom, 1925. január 20. Debreceni Protestáns Lapok, 1925/10. Pestvidéki Hírek, 1925. december 20. Szegedi Napló, 1925. december 25. Singer és Wolfner, 1926 Kisdednevelés, 1926. október A Sárospataki Diákok Orsz. Szövetsége, Bp., 1927 Franklin Társulat, 1928 Danubia Könyvkiadó, Pécs, 1928 Pesti Napló, 1928. okt. 27. Délmagyarország, 1928. december 25. Bácsmegyei Napló, 1929. február 3. Literatura, 1929/2. Pósa Lajosné, 1929 Pesti Hírlap, 1929/82. Budapesti Hírlap, 1930/242.
Rubinyi Mózes: Pósa Lajos Rubinyi Mózes: Pósa Lajos – a magyar ifjúság számára Gonda Ferenc: Emlékezés Pósa Lajosról Babits Mihály: Könyvről könyvre. Népköltészet és népies irány Hofbauer Aladár: Emlékezés Pósa Lajosra Herke Mihály: Dankó Pista 1858-1903. Gergely Boriska: A mesefa (Mese Pósa Lajosról) In: Nagyokról – kicsinyeknek Herczeg Ferenc: A gótikus ház (H. F. Visszaemlékezései II.) Pintér Jenő magyar irodalom története: tudományos rendszerezés. VII kötet Győry Dezső: Pósa-szobor Gömörben b.b [Boross Béla?]: Pósa Lajos szobra Szombathy Viktor: A tanító, aki ölben hozta a Pósa-szobrot Kemény István: Pósa Lajos. Halála 20. évfordulóján szülőfaluja szobrot állít Pósa Lajosnak (Sz. v.) [Szombathy Viktor] Pósa-szobor és a többiek [Névtelen:] Pósa Lajos szobra Radnóton [Névtelen:] Egy szál virág a Pósa szobor alá Vass László: Gömörország szép ünnepe. „Pósa bácsi” szobrának leleplezése Darkó István: Magyar optimizmust hirdet Nemesradnót terén Pósa Lajosnak, a „legkisebb” magyarok nagy költőjének szobra Darkó István: Egy kisebbségi szobor talapzatára [Névtelen:] A felvidéki magyarság szobrot emelt Pósa Lajos költőnek [Névtelen:] A nemesradnóti ünnep Nyíresi-Tichy Kálmán: „Az ige testet öltött” Emlékezés a radnóti Pósa-szobor avatásáról. Máté Károly: Arany ABC - 1894 Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi Gárdonyi József: Dankó Pista – Gárdonyi hegedűse Lőrinczy György: Dalok árnyéka; A négyszáz éves pataki diák; A liba; Táncol az apostol; A nótafa – In: Magyar csodák Gárdonyi Géza: Aranymorzsák Móra Ferenc: Pósa bácsi; Dankó Pista II. In: Szegedi tulipános láda Móra Ferenc: A költő; Énisz-tenöm, jóisz-tenöm, avagy: magánvélemény az irodalomról; A halhatatlanság körül. In: Napok, holdak, elmúlt csillagok Tóth Laura: Pósa Lajos – Bölcsészetdoktori Értekezés Lakatos Emília: Beszélgetés Pósa Lajosról Palágyi Lajos: Pósa Lajos Jászayné Holczer Magda: Pósa Lajos gyermekirodalmi munkássága [Névtelen:] Óvónők a 70 éves Pósa Lajosnénál Kemény István: Pósa bácsi szobra Gyökössy Endre: Pósa Lajos és a magyar mese megnemesítése; A halhatatlan költő – In: Vasárnapok – Hétköznapok Kristóf György: Az első magyarországi ifjúsági folyóirat. Magyar Gyermekbarát (1843-44) Nagymihály Sándor: Jókai Mór és Dankó Pista. r. m.: A gyermekvilág királya. Pintér Jenő beszél Pósa Lajosról, aki 50 éve alapította „Az Én Ujságomat” Baja Mihály: Pósa Lajos ébresztése (1934) In: Nagy Magyarországért versantológia, II. szerk.: Vollai Ferenc Tutsek Anna: Ötvenéves Az Én Újságom Nagymihály Sándor: A Pósa-asztal legendája Gárdonyi József: Az Én Újságom születése Pósa Lajosné: Pósa Lajos szülőfalujának zászlóavató ünnepe Lakatos Lajos: Rimaszombati öregdiákok Pósa Lajosné: Pósa Lajos születésének kilencvenedik évfordulójára Galló Pál: Gyöngyszemek Pósa dalaiból és költeményeiből Galló Pál: Pósa Lajos Gárdonyi József: A mesélő toll (regényes Pósa életrajz) Sz. Szigethy Vilmos: A Dankó-kultusz vámszedői Vajthó László: Halhatatlan magyar irodalom
19
Magyar Hírlap, 1930/244.. Singer és Wolfner, 1931 Magyar Protestánsok Lapok, 1931. júl. 1. Nyugat, 1933/2. Néptanítók Lapja, 1933. november 2. Ablaka György Könyvnyomda, Szeged, 1933 Jugoszláviai Magyar Könyvtár, 1933 Singer és Wolfner, 1933 Stephaneum Nyomda, Budapest, 1934 Magyar Újság, Pozsony, 1934. február 3. Magyar Tanító, 1934. május 1. Prágai Magyar Hírlap, 1934. május 16. Magyar Hírlap, 1934. 123. sz. Magyar Írás, 1934. 6. sz. Koszorú, 1934.(?) 6. Magyar Újság, Pozsony, 1934. július 1. Sajóvölgyi Szemle, 1934. július 2. Prágai Magyar Hírlap, 1934. július 4. Prágai Magyar Hírlap, 1934. július 5. Vendéglősök Lapja, 1934. július 5. Gömör, Rimaszombat, 1934. július 8. ?, 1934.?; újraközli B. Kovács István Gömörország, 2004. ősz Magyar Könyvbarátok Diár. 1934. 192. Dante Könyvkiadó, 1934 Dante Könyvkiadó, 1935 Singer és Wolfner, 1935 Dante Könyvkiadó, 1936? Révai, 1936 Révai, 1936 Szerző, 1936 Kisdednevelés, 1936. november Libanon, 1937/1. Magyar Gyermeknevelés, 1937/ V. Kisdednevelés, 1937/6. Pesti Napló, 1937. augusztus 1. Singer és Wolfner, 1937 Magyar Paedagógia, 1938 Új Idők, 1938. 534. Magyar Nemzet, 1938. december 25. Vollai Ferenc, Debrecen, 1938. ÉNU–Tündérvásár, 1939. Újév (Pósa emlékszám) Budapest Hírlap, 1939. január 22. (18. sz. 15 p) Magyar Gyermeknevelés, 1939/ V. ÉNU–Tündérvásár, 1939. július. 2 Új Idők, 1939/II. 643-644.p Új Idők, 1940/I. 440. Magyar Lélek, 1940. június Néptanítók Lapja, 1940/9. Dante Könyvkiadó, 1941 Délmagyarország, 1941. augusztus 1. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1941?
Kodály Zoltán: Zene az ovodában [Különnyomatként is megjelent] Utóirattal bővített II. kiadás Szombathy Viktor: A kis iskolától a János vitézig Gárdonyi József: Szabolcska Vass László: A jó palócok földjén [megemlékezés Pósa Lajos halálának 30.évf.] Havas István: A magyar ifjúsági irodalomról (1923) In: Akikkel találkoztam Dezsényi Béla–Nemes György: A magyar sajtó 250 éve Madácsy László: Pósa Lajos ismeretlen levelei Móra Ferenchez Csongor Győző: Dankó Pista 1858-1958. Emlékkoszorú születésének centenáriumára Juhász Gyula: Dankó Pista – In: Örökség, szerk.: Péter László D. Szemző Piroska: Gyermek- és ifjúsági lapjaink története. Az Orsz. Kvtárügyi T. és a Főv. Szabó E. Kvtár gyermekkönyvtárosi tanfolyamán tartott előadás Hegedűs Géza: A költői mesterség. Bevezetés a magyar verstanba Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig Csanádi Imre – Végh György: Századvégi költők Huszthy Károly: Pósa-emlékek nyomában Huszthy Károly: Egy látogatásról Bán Imre–Klaniczay Tibor–Pándi Pál: A magyar irodalom története 1849-1905 Tabi László: Pardon egy percre Csongor Győző: Szárnyak – Dankó Pistának A magyar irodalom története, főszerkesztő: Sőtér István Illés Endre: Bartók Béla esete Pósa Lajossal Bogner Gyula: Pósa Lajos lányánál Bauer Tiborné: Gyermekirodalom Krúdy Gyula: Irodalmi Kalendárium – In: Régi pesti históriák Bisztray Gyula: Jókedvű magyar irodalom Scheiber Sándor–Zsoldos Jenő: Kiadatlan Mikszáth-levelek az OSZK-ban Gömöri Kovács István: Pósa Lajos emlékére (vers) [Névtelen:] 120 éve született Pósa Lajos Lakatos Éva: Az Én Újságom [magyar irodalmi folyóiratok] Vargha Balázs: Könyvek – kicsiknek Móra Ferenc ismeretlen levelei Pósáékhoz – közli: Hegedűs András Szepesi Hajnal: Adalékok Az Én Ujságom és a Jó Pajtás című gyermeklapok történetéhez Szabadfalvi József: Herman Ottó levele Pósa Lajosékhoz Földes Anna: Így élt Móra Ferenc Szalai Z. Sándor: Gárdonyi Géza alkotásai és vallomásai tükrében Rejtő István: Mikszáth és Pósa Lajos. [jegyzet] In. Mikszáth Kálmán Összes Művei, 72. kötet Móra Ferenc levelezéséből. Sar. Kőhegyi Mihály és Lengyel András Csanádi Imre: A magyar gyermekvers története és a népi hatás Dénes?: Pósa Lajos, a rimaszombati diák Zika Klára: Pósa Lajos és a gyerekek Nemeskürty István: Diák, írj magyar éneket! Műferdítések és poétikai rugamok – XIX. századi élclapjaink paródiái és travesztiái; válogatta: Buzinkay Géza [Névtelen:] Harsányi István: Pósa Lajos ébresztése (tudósítás) Mács József: Mi van a Ládafiában? Péter László: A szerette város Szabadfalvi József: Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz. In: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról. Borsodi Kismonográfiák, 25. Szombathy Viktor: A Pósa-had és a többi gömöri „hadak” Vészits Andrea: Apapa regénye Farkas Ottó: A nótás kedvű mesemondó Apró Ferenc: Paródia-parádé Egy szegedi lapalapítási kísérlet 1881-ben – Csongor Győző gyűjteményéből közli: Lengyel András Hegedűs Géza: Magyar írók arcképcsarnoka
20
Magyar Zenei Szemle, 1941/2. Zenem kiadó Vállalat, 1958. Magyar Lélek, 1942. október Dante Könyvkiadó, 1943 Magyarország, 1944. július 9. Új Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner), 1944 Művelt Nép Könyvkiadó, 1954 Szegedi Pedagógiai Főisk. Évkönyv I., 1957 HNF szegedi Dankó Pista Emlékbizottság, 1958 Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958 Országos Könyvtárügyi Tanács, 1958, Bp. Jegyzetsoksz. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1959 Gondolat, 1959 Magvető, 1959 Monor és Vidéke, 1961. augusztus 24. Monor és Vidéke, 1961. november 3. Gondolat, 1963 Népszabadság, 1964. május 24. Dél-Magyarország, 1964. június 6. Akadémiai Kiadó, 1965 Népszabadság, 1965. október 31. Siketek és Nagyothallók, 1967/8. Tankönyvkiadó, 1967 Magvető, 1967 Gondolat, 1968 Az OSZK Kiadványai, Budapest, 1969 Sajógömör, 1969. IV. 15-16; Gömörország, 2010, tavasz Gömöri Hírlap, 1970. április 5. Petőfi Irod. Múzeum, 1972, A/1sor Élet és Irodalom, 1973. III. 10. Szegedi Tanárképző Főisk. Évk., 1974 Könyv és Nevelés, 1976/1. Herman Ottó Múz. Közl., 1976/5. Móra Ferenc Kvk., 1977 Szépirodalmi Kvk., 1977 Akadémiai Kiadó, 1978. 288-289. Bács-Kiskun m.-i Múzeumig., 1979 Műhely, 1979/7. HÉT (a Csemadok képes hetilapja), 1983. X. 14. Magyar Nemzet, 1983. XII. 28. Gondolat, 1983 Magvető, 1983 (Magyar Hírmondó sorozat) Reformátusok Lapja, 1984. II. 5. HÉT, 1984. XII. 7. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986
Herman Ottó Múzeum, 1987 Honismeret, 1987/4. Szépirodalmi Kvk., 1989 Szabad Földműves, Pozsony, 1990. V. 4. Reggeli Délvilág, 1990.szeptember 22. Magyar Könyvszemle 106.évfolyam, 1990. 3-4. szám Interpopulart, 1991
Ködöböcz József: Sárospatak a magyar művelődés töténetében, Széles Klára: Vajda János és Pósa Lajos – Egy líratörténeti epizód Soponyai Rita: Tallózás régi gyermekújságokban – előadás In. Múzeumi Kutatások Bács-Kiskun Megyében, 1990. A Bács-Kiskun megyei Múzeumi Szervezet 1990. december 13-14.-én rendezett tudományok ülésszakán elhangzott előadások. Szerk.: dr. Sztrinkó István Faggyas István: A cigányzene Gömörben Farkas Ottó: A Pósa család felvidéki ereklyéjét a falu lelkésze őrizte [Névtelen:] Emlékezzünk! Kerek nyolcvan éve halt meg Pósa Lajos Labancz Mónika: Pósa Lajos és Az Én Újságom – Szakdolgozat; Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Kertész Noémi: Itt lengette a szél Árpád kacagányát Csongor Győző: Hulló levél, sárga levél – Regényes emlékezés egy magyar dalköltőre Mikszáth Szegediekről – Szegediek Mikszáthról; szerkesztő: Apró Ferenc Tarbay Ede: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz Danyi Márta: Pósa Lajos gyermekirodalmi munkássága – Szakdolgozat; Comenius Tanítóképző Főiskola Balogh Lídia: „A szerkesztő bácsi postája” A „jó gyermek” képe Az Én Ujságom című gyermeklapban a századfordulón. Szakdolgozat; JATE Bttk. Szabolcs András: Keszthely óvodáinak története 1870-1995-ig Komáromi Gabriella: A gyermekkönyvek titkos kertje Devecsery László: Mesélő irodalmi kislexikon N. Kósa Judit: Pósa bácsi olvasókönyve Balogh Lídia: Pósa bácsi postája Rigó Béla: A magyar gyermekköltészet krónikája – In: Gyermekirodalom (szerkesztő: Komáromi Gabriella) Szabó Magda: A Pósa-szindróma: a fordított alakváltozás anatómiája In: A csekei monológ Tömörkény István levele Pósa Lajosnak. 1903. 01. 11. [midőn Dankó Pista már haldoklott]. Közli: Lengyel András In: Tömörkény István hatvannyolc levele [Névtelen:] Pósa Lajos emlékünnepély Radnótban Vaskői Károly: Pósa Lajosra emlékeztünk Polgárdy Géza: A gyermekek Pósa bácsija Gömöri Kovács István: Hitünk erősítésére, lelkünk épülésére Mács József: Pósa Lajos gazdag hagyatéka Péter László: Pósa Lajos helye Orémus György: Százötven éve született Pósa Lajos Pósa Zoltán: Meghonosította Budapesten a magyar nyelvet – Pósa Lajosemlékkiállítás a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárában [Névtelen:] Blaha Lujza és a Pósa Asztal Hollósi Zsolt beszélgetése Baranyai Zsolttal: Ki volt Pósa Lajos? – Domborművet kap Dankó Pista szövegírója Baranyai Zsolt: A Pósa-dombormű avatására – Ünnepi beszéd H. Zs. (Hollósi Zsolt): Újra szólt a hegedű Dlusztus Imre: A tisztelgés ideje Bettes István: Pósa-paradoxon, avagy fürdővízzel a gyereket is? Mács József: Pósa bácsi ma is él (A PL gazdag hagyatéka c. beszéd rövidített, jegyzetekkel ellátott változata) Móra Ferenc négy levele Pósa Lajoshoz – közli: Szállási Árpád M. Csízy Jolán: Nagyapám iskolája Sándor Attila: „A Művész, a Költő és a Nótafa”, avagy a szegedi János vitéz története Pintér Szilvia–Török Andrea: Az Én Újságom és a Magyar Lányok című gyermekfolyóiratok az 1910-es és az 1920-as években Dombi Alice–Pukánszky Béla: Pósa Lajos, a magyar gyermekvilág ábrázolója és “Az Én Újságom” – In: Pedagógiai célkitűzések a XIX. század magyar pedagógiájában (A XIX. sz. jelesei)
21
Sárospatak, Városi Polgármesteri hivatal, 1991 Acta historiae litterarum Hungaricarum, 1992
Házi Nyomda GMK, Kecskemét, 1992. Kossuth Lajos Tud. Egy. Néprajzi Tanszék, 1993 Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július 27. Gömöri Hírlap, 1994. november 23. 1994. Esztergom Új Holnap, 1997. május Dankó Pista Emlékéért Alapítvány, 1997 Dugonics Társaság, 1997 Szent István Társulat, 1997 Sárospatak, 1997
1998, Szeged Czupi Kiadó, Nagykanizsa, 1998. Pannonica Kiadó, 1998 Tóth Könyvk. És Kiadó Kft., Debrecen, 1998 Népszabadság (onl.), 1999. január 8. Iskolakultúra, 1999. 12. sz. Helikon, 1999 Európa Kiadó, 1999
Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, 1999 Gömöri Hírlap, 2000. 12. sz. Gömöri Hírlap, 2000. 13. sz. Új Idők, 2000. április 15. Gömöri Hírlap Plusz, 2000. április (19.?) Gömöri Hírlap, 2000, 25, 26, 27. sz. Tiszatáj, 2000. április Kálvinista Szemle, Komárom, 2000. IV. Kis Ujság, 2000, július 21. Gömöri Hírlap, 2000. IX. 23. Délmagyarország, 2000. szeptember 30. Szegedi Nemzeti Színház, 2000. szept.30. Délmagyarország, 2000. október 2. Délmagyarország, 2000. október 2. Gömörország, 2000, ősz Protestáns Híradó, Köln – A Rajna-Vesztfáliai Magyar Gyülekezet Lapja, 2000. 11-12. sz. Szegedi Műhely, 2000/3-4. Gömörország, 2000/3-4. Szeged, 2000/4. Könyv és Nevelés, 2000/4.
APC Stúdió, Gyula, 2000
Csemer Géza: Szögény Dankó Pista – álomregény Bognár Tas: A magyar gyermekvers Szabó Katalin: Radnót szülötte, Pósa Lajos – Szakdolgozat; Nyugat Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főisk. Kar Farkas Ottó: Kutyabőrre festett címer Takács Ferenc: Csonk, csat, test, korona Kocsy Anikó: Forgó bácsi, Benedek apó meg a többiek – a gyermek- és ifjúsági lapokról röviden Harsányi István: Pósa Lajos ébresztése (1984) In. Czenthe Zoltán: Harsányi István (1908-2002) Szászi Zoltán: Egy majdnem elfelejtett költő Szombathy Viktor: Szellemidézés – A költő özvegye Komáromy Sándor: Költők és művek a XX. század magyar gyermeklírájából Csordásné Bölcsics Márta: Budapesti Krúdy-kalauz Apró Ferenc: Amikor Dankó húzta Bodnár Mónika: Pósa Lajos: Tülökvár Samu Levente: Önképzőköri tevékenység a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumban Balogh Lídia: Egy századfordulós gyermeklap, Az Én Újságom illusztrációi In: Két évszázad gyermekei. A tizenkilencedik-huszadik század gyermekkorának története. Szerk.: Pukánszky Béla Pintér Szilvia: A szerkesztői üzenetek ereje Az Én Ujságom és a Magyar Lányok c. gyermekfolyóiratokban. In: A XIX. sz.-i magyar pedagógusok a polgárosodásért. (A XIX. sz. jelesei) Szerk.: Dombi Alice–Oláh János Kovács Ákos: Árpád-ünnep, Szent Istvánkor – Egy kultikus emlékhely genealógiája I-II [Névtelen:] Regélő kingyesi gerendák [Névtelen:] Pósa Lajos szobrának avatására emlékezünk Szászi Zoltán: 90 éve hunyt el Pósa Lajos László Ferenc: Bartók „sovén” elragadtatása 1903-ban – „Pósa-dalok – Elza dalok”! Vasadi Péter: Tehetséges - azaz személy [Jegyzetlap] Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom Dr. Szénássy Zoltán: Jókai-emlékhelyek (2. rész) Kovács Ákos: Musica Pannonica – Nemzeti hangszerünk: a tárogató Lampert Vera: Bartók és a népies műdal: egy korai dalciklus forrásairól Kun Miklós Jenő: Felébredhet-e végre Pósa Lajos? Praznovszky Mihály: Pósa Lajos, a szelíd költő B. Kovács István: Bartók Béla hét találkozása Gömörrel Barta Boglárka: A legendás Pósa bácsi – Újra olvashatók Pósa bácsi legszebb versei, meséi Kun Miklós Jenő: Praznovszky Mihály: Pósa Lajos, a szelíd költő Nagyváradi Szűcs Mihály: A cigányzene helye a magyar kultúrában Kun Miklós Jenő: Megkésett elégtétel. A dalok és mesék fehérszakállú, aranykoronás királyáról, Praznovszky Mihály: Pósa Lajos, a szelíd költő című könyve kapcsán Danis Tamás: Visszapillantások Pósa Zoltán: Sírnak a Négyszögletű Kerek Erdő tündérei és a pomogácsok – Ma temettük Lázár Ervin Kossuth-díjas írót Pósa Zoltán: Pósa bácsi megőrizte a magyar nyelvet Rokob Tibor: Vaktáblák a Mexikói úton Batta Csabáné: Pósa Lajos gyermekirodalmi munkássága. Szakdolgozat; a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kara B. Kovács István: Árpád nagyfejedelem és népe; Főhajtás Budapesten Bíró-Balogh Tamás: Juhász Gyula szegedi székfoglalója Nyilas Péter: Százötven éve született Dankó Pista – A nótakirály legendája Pósa Lajos Emlékezetei – Emléktár, DVD-melléklettel. összeállította: Homoly Erzsébet Apró Ferenc: Dankó – Száz éve, 1903. március 29-én hallgatott el a pacsirta In: Muzsikaszó a régi Szegeden
22
PolgART – Bába és Társa, 2001. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt, 2001. Győr, 2001 Új Szó (onl.), Pozsony, 2001. augusztus 8. Mozgó Világ (onl.), 2002. január OSZK Könyvt. Int. Honlap, 2002/3. Gömörország, 2002, ősz Új Szó (onl.), Pozsony, 2002. december 10 Gömörország, 2002. tél Eötvös József Kiadó, Budapest, 2002 Helikon, 2002 Nótás Újság, Szeged, 2003. április Gömörország, 2003, tavasz Gömörország, 2003, tél
Eötvös József Kiadó, Bp., 2003.
APC Stúdió, Gyula, 2003 Mozgó Világ (onl.), 2004/6-7. Irodalmi Szemle (onl.), Pozsony, 2004. IV. Gömöri Hírlap, 2004. július 6. Új Szó (onl.), Pozsony, 2004. július 13. Muzsika, 2004. október Új Ember, 2004. október 10. Móra Könyvkiadó, 2005 Múltunk Emlékei, Komárom, 2005. február 2000 (irod. és társ. havilap), 2005/6. Muzsika, 2006. március Gömörország, 2006, tavasz Sikerx Bt., 2006 Gömörország, 2006. ősz Magyar Demokrata, 2006. nov. 16. Lyukasóra, 2006. december ROM SOM (onl.), 2006. december
Gömörország, 2006, tél Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület, 2006 . Magyar Nemzet (onl.), 2007. I. 10 Magyar Nemzet (onl.), 2007. IV. 2. Budapest, 2007. 5. Sárospatak, 2007 Gömörország, 2007, tél (1; 75.o.) Forrás, 2008. május Délmagyar (onl.), Szeged, 2008. 06. 14. Rákóczi Szöv. Balogvölgyi Helyi sz. Bástya Egy., Rimaszombat, 2008 Szeged, 2008, 80-82 p..
Dankó Pista Emlékkönyv Születésének 150. évfordulójára. Szerkesztette: Apró Ferenc Kun Miklós Jenő: Pósa Lajos, a nemzetnevelő – In: SZÉPHALOM 18. – szerk.: Dr. Kováts Dániel Mács József: A rossz folyamatot megállítani sohasem késõ, és sohasem reménytelen [beszéd, 2009. március 15.-én] Adorjáni Ildikó [Babes-Bolyai, BTK]: A gyermekirodalom létrejötte és politikai kisajátításai a XIX. század végének magyar irodalmában [a XII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián bemutatott dolgozat] Dávid Márta: Pósa Lajos, „Az Én Újságom” szerkesztője. Szakdolgozat – Konstantin Egyetem Kőházi-Kis Margit: Pósa Lajos: A kiszurkált kecske [meseelemzés] [kézirat] Kun Miklós Jenő: Pósa Lajos eredeti olvasókönyveiről és Az Én Ujságomról In: Maradjon meg emlékezetünkben. Emlékek a porteleki iskoláról. Szerkesztő: Fózer Vendel °°°°° Siklósi András: „Én vetem a búzát, mégis más aratja…” Kun Miklós Jenő: Pósa Lajos eredeti olvasókönyveiről és Az Én Ujságomról In. SZÉPHALOM 19. – szerkesztő: Dr. Kováts Dániel Kun Miklós Jenő: A félreismert Pósa Lajos Tóth Ildikó: Gyerek és ifjúkori olvasmányaimról Apró Ferenc: Nagyon szívesen fogadott, csak éppen meg akart ösmerni… Hogyan ismerkedett meg Pósa és Móra? Kövesdi Károly: Pósa bácsi köpönyege Bettes István: Pósáról és a nyelv nemességéről Juhász Dósa János: Pósa Lajosra emlékeztek Pósa Zoltán: Pósa Lajos költő, Az Én Újságom szerkesztője divatba hozta Pesten a magyar nyelvet Kun Miklós Jenő: Pósa Lajos a kisdednevelés szolgálatában Mikola Gyöngyi: Az olvasó gyermek – Pósa Lajos és Kosztolányi gyermek-képe Kőházi-Kis Margit: Pósa Lajos pedagógiai időszerűsége Apró Ferenc: Pósa Lajos Móra Ferenc tollán Mács József: A szülőföld üdvözlete – Szoboravató ünnepi beszéd °°°°°° [Pósa szoboravató - tudósítás] A. Marton Gyula: Pósa-szobrot avattak Hódmezővásárhelyen Farkas Ottó: Pósa Lajosra emlékeztek Radnóton [Pósa szoboravató - tudósítás] Angyal László: A Tompa Mihály Alapiskola Pósa Lajos nyomában [Névtelen:] Pósa-jubileum [tudósítás a hódmezővásárhelyi szoboravatásról] Bencsik László: A Háryban nem hazudnak! Beszélgetés Dinnyés József daltulajdonossal Kedves Pósa Lajos! – Részletek Mács József hódmezővásárhelyi beszédéből [2010. április 16.] Barta Boglárka: Tökéletes egység. Pósa Pácsi: Arany mesekönyv, Ezüst Mesekönyv – Táltoskönyvek, 2009 [könyvismertetés] Kun Miklós Jenő: Pósa Lajos, a magyar lélek dalnoka In: Azt dalolja a kismadár… Pósa Lajos énekelt versei, nem csak kicsiknek [Névtelen:] Rendhagyó irodalomóra [tudósítás] Kövesdi Károly: Kánoncsinálók – Pósa Lajos és utódai aktualitása Benák Katalin: A szülőföld üzenete. A paraszt Párizstól – Pósa Lajosig
Bába Kiadó, Szeged, 2008 a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, Sátoraljaújhely, 2008 www.balogvolgy.polgarinfo.hu, 2009.03.16.
Kolozsvár, 2009. május 15-17 Nyitra, 2009 Nagykőrös, 2009
Portelek, 2009, Ad Librum Kft.; Soós Gábor PhD, Bp. Árkád, Szépirod. és művészeti foly irat, 2009/1 (onl.) a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, Sátoraljaújhely, 2009 Magyar Református Nevelés, X. évf. 3. sz.(2009/12) Ághegy, skandináviai irod. és műv. lapf., 28-29. sz. 2010 Szegedi Szépírás, 2010. április 1. Gömörország, 2010, tavasz Gömörország, 2010, tavasz Gömöri Hírlap, 2010. április 12. Magyar Nemzet (onl.), 2010.április 16. Hódmezővásárhely, 2010. április 16. – előadás Hódmezővásárhely, 2010. április 16. – előadás Hódmezővásárhely, 2010. április 16. – előadás Hódmezővásárhely, 2010. április 16. – előadás Hódmezővásárhely, 2010. április 16. Délvilág, 2010. április 17. Gömöri Hírlap, 2010. április 26. Szabad Újság, Galánta, 2010. április 28. Új Hódmezővásárhely, 2010, április Gömöri Hírlap, 2010. május 3. Magyar Demokrata, 2010. május 12. Kárpátia, 2010. május Itthon, Pozsony, 2010. 5. szám. 7-9. Magyar Demokrata, 2010. június 2. Reintegratio Alapítvány, 2010 Hídlap, Esztergom, 2010. június 5. Új Szó, Pozsony, 2010. június 5. Vásárhelyi Látóhatár, Hódmezővásárhely, 2010/2 (aug.)
°°°° Az egészséges nemzeti érzéstől áthatott írás főként a Benedek Elek és Pósa munkásságának gyermeklélektani jelentőségét taglaló részlete miatt érdemel figyelmet. Láng Dömötör Gézát ért támadását hosszas vita követte. E közvetve Pósát is érintő közleményeket a bibliográfiában nem szerepeltetem; megtalálhatók a Kisdednevelés 1893/94-es évfolyamaiban, összegzésük pedig Peres Sándor: A Kisdednevelés huszonöt évfolyama, 1870-1896 – Egy lap a hazai pedagógiai irodalom történetéből című munkájában (In. Kisdednevelés, 1898; függelék). °°°°° Kereskedelmi forgalomba korlátozott példányszámban került magánkiadás; a SZÉPHALOM 19. évkönyvben megjelent eredeti szövegtől némileg eltérő, az emlékkönyv számára aktualizált változat, bővebb jegyzetekkel. °°°°°° A Pósa Lajos gazdag hagyatéka című beszéd aktualizált változata
23
A Pósa Lajossal kapcsolatban keletkezett alapvető és kiegészítő irodalom átfogó számbavétele még nem történt meg – e jegyzék sem teljes. A közlések körülményeit illető bizonytalanságokat jeleztem. Kutatásaim eredményei mellett Szinnyei József: Magyar írók élete és Tódor Ildikó: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 4. 1849-1905 Személyi rész II. H-Zs c. kútfőire támaszkodtam (sajtóbibliográfiai adatok a sorozat 3. kötetében is Általános rész. Sajtó, sajtótörténet), valamint felhasználtam Havas István, Tóth Laura, Gulyás Pál, Madácsy László, Csongor Győző, Balogh Lídia, Dombi Alice–Pukánszky Béla, Kocsy Anikó, Praznovszky Mihály, Pósa Dezső, Kováts Dániel, Sebők Valéria, Szabó Ágnes, Apró Ferenc, Baranyai Zsolt, Vígh Pósa Judit és Dávid Márta egyes közléseit. Móra Ferenc verse felolvastatott az író Petőfi-társasági székfoglalóján, 1916. március 12.-én. Baja Mihály versének első közlését nem találtam; legutóbbi újraközlését (Magyarország Tündérország–Pósa Lajos ébresztése; Kairosz Kiadó, 2005) megelőzően 1945-ben jelent meg, a Visszhang–Irodalmunk nagyjai a költészet tükrében c. antológiában; szerkesztő: Bácsyné dr. Kósa Szabó Erzsébet, Otthon Kiadó, Budapest – KMJ, 2007.01.31./05.31./ 2008.01.23./ 04.30./06.07./09.22./ 2009.01.12./03.09./11.09./ 2010.03.05./06.10./09.10.
24
