THEATRUM 1963
SZÍNHÁZTUDOMÁNYI ÉRTESÍTŐ II.
SZÍNHÁZTUDOMÁNYI Budapest,
INTÉZET
1963
A szerkesztésért és kiadásért felelős dr. Hont Ferenc, a Színháztudományi Intézet igazgatója Szerkesztette: Kovács Tivadar Készült a KÖZDOK Rotaüzemében K-3209/S számon Műszaki vezető: Rubányi Vilmos
1958-ban dr. Hont Ferenc, a Színháztudományi Intézet igazgatója részt vett a Szovjet Tudományos Akadémia Színháztudományi Konferenciáján Moszkvában és javaslatára a Szovjetunió és a népi demokráciák- képviselői egyhangúan elfogadták egy Keleteurópai Színháztudományi Bizottság alakításának tervezetét.* Ugy határoztak, hogy a Bizottság központja Budapesten legyen és megbizták a Színháztudományi Intézetet a szervezésre irányuló munkák elvégzésével. Az Intézetben az erre vonatkozó adminisztrációs tevékenység mellett, különböző tudományos felmérő, kutató éa rendszerező munkák is folytak. E munkák eredményeiről és következő feladatairól A kelet-európai azin.játék cimrnel a MTA felolvasó termében 1963. április 2-án tartott tudományos értekezleten számoltak be a különböző területeken dolgozó kutatók. Az előadók összetételéből világosan látszik a Színháztudományi Intézetnek az a törekvése, hogy a színháztudomány feladatainak megoldásába aktivan bevonja más tudományágak kutatóit is. A közös munka lehetőségei nagyok éa eredményei biztatóak. Az értekezlet anyaga amelyet e kötet közöl - ezt tanusitja.
x
A tervezet szövegét lásd: Theatrum 1962. Bp. 1963. Színháztudományi Intézet. 331-334.p.
Székely György elnöki megnyitója Tisztelt Értekezlet! Kedves Vendégeink! Minienekelőtt engedjék meg, hogy szeretettel üdvözölJLik Önöket a Színháztudományi Intézetnek A keleteurópai azin.játék cimmel tartott tudományos értekezletén. Üdvözöljtik vendégeink között a Német Demokratikus Köztársaság kulturattaséját és üdvözöljük a többi megjelent vendégeinket. Erről a témakörről az Intézet mult év decemberében rendezett akadémiai előadássorozatán belül már volt egyszer szá.* Az volt a tapasztalatunk, hogy ez olyan jellegű téma, amely az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet igényel, és sokkal több gondot kell rá fordítanunk mint eddig; alkalmakat kell teremtenünk, hogy azok az egyébként is folyó kutatások, amelyek a színháztól egy kicsit távolabb eső, de
h
Lásd: Theatrum 1963. I. Bp. 1963. Színháztudományi Intézet.
- 5-
még mindig rokonteriileteken f olynak, végre tudjanak egymásról éa mindaz, amit ők maguk már elértek, közkinccaé válhaaaék. Ennek a mai, ebben a témakörben tehát már második összejövetelünknek az a célja, hogy ez a közös munka, egymás megismerése és az eredmények iamertetéae egy lépéssel előbbre kerüljön. A bevezető előadáara felkérem dr. Hont Ferenc kandidátuat, a Színháztudományi Intézet igazgatóját.
- 6-
ELŐADÁSOK Hont Ferenc bevezető előadása Igen tisztelt Értekezlet! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy egy részletet felolvassak a Kelet-európai Színháztudományi Bizottság alapitó okmányából : Hat kelet-európai ország, Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szovjetunió, Csehszlovákia színháztudományának képviselői, akik 1958 áprilisában a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Művészettörténeti Intézete által összehivott színházi kérdésekkel foglalkozó tudományos konferencia munkájában részt vettek, nemzetközi tudományos kutatóközpont megalakítását határozták el a kelet-európai népek szinházi kulturája fő problémáit kutató munka koordinálására. Ezek a problémák a következők» a/ Az összes kelet-európai népek szinházi kultúrájának közös problémái. b/ A kelet-európai országok többségének vagy egy részének szinházi kulturája közös problémái. c/ Egyes vagy néhány kelet-európai nép szinházi kulturájára vonatkozó speciális problémák .
- 7-
Kelet-Európa népeinek társadalmi-politikai története és ennek következtében színházi kulturájuk története, egy sor sajátos közös törvényszerűséggel és vonással bir, amelyek sokban megkülönböztetik mind a nyugat-európai, mind az ázsiai népek színháztörténetétől, bár ugyanakkor több hasonló momentum is van. Ezzel kapcsolatban azt javasoljuk, hogy a kelet-eurÓDai országok színháztudományi intézeteinek koordinálására alakítandó bizottság elsősorban a következő problémakörök feldolgozásával foglalkozzék: 1. A szinházi kultura tanulmányozásának elméleti és módszertani kérdései a színháztudomány általános alapjainak kidolgozása céljából. 2. Kelet-Európa országai színháztörténetének aktuális problémái. 3. Az összes vagy néhány kelet-európai nép színháztörténetének közös problémái. 4. Kelet-Európa egyes vagy néhány országa szinházkulturája közötti kölcsönös kapcsolatok. 5. Egyes kelet-európai országok szinházi kultúrájának specifikus vonásai. 6. Egyes kelet-európai országok és a nyugateurópai népek szinházi művészetének kapcsolatai és kölcsönhatásai. 7. A kelet-európai népek és Ázsia népei szinházi kultúrájának kapcsolatai és kölcsönhatásai . A Bizottság lehetségesnek és^ célszerűnek tartja a nyugat-európai országok és Kelet-Ázsia országai színháztudományi intézetei munkatársainak részvételét munkájában, ha azok érdeklődnek és foglalkoznak azzal a problémával, amelyet a Bizottság a kelet-európai országok színháztudományi munkájának koordinálásával tevekenysége programjának vall. A kelet-európai országok színháztudományi munkáját koordináló bizottság tagjai lehetnek
- 8 -
ezeknek az országoknak azok a színháztudományi intézetei, amelyek állandó képviselőt jelölnek a bizottságba, úgyszintén a nyugat-európai országok és kelet-ázsiai orjzágok tudományos intézetei is. A kelet-európai országok szinhrfztudományi munkáját koordináló bizottság állandó xudományosinformációa központot létesit, amelynek székhelye Budapest /Magyarország/. Mi indokolta, hogy ezelőtt öt esztendővel a Szovjetunió és több kelet-európai ország színháztudományának képviselői ugy találták, hogy a kelet-európai szinházkultura közös tanulmányozásának tevékenységét meg kell inditani? Az indokolta, hogy a kelet-európai társadalmi-történelmi fejlődés, ezen belül az egyes kelet-európai népek kultúrájának fejlődése és különösen színjátékának, színházi kultúrájának fejlődése sajátos kö.zös törvényszerűségeket mutat föl és sajátos közös feladatokat tűz minden kelet-európai nép színháztudományi tevékenysége elé. Ez a sajátos törvényszerűség, amely különbözik mind az ázsiaitól, mind a nyugat-európaitól, nem azt jelenti, hogy mi azért óhajtjuk tanulmányozni a kelet-európai színházi kultura sajátosságait, hogy elválasszuk a világ azinházi kultúrájának egyetemétől, elválasszuk akár a nyugati akár a kelet-ázsiai színházi kultúrától. Sőt, azért forditunk rá nagy figyelmet, hogy ezeknek a sajátosságoknak tanulmányozásával olyan eredményekre törekedjünk, amelyekkel az egész világ szinházi kulturáját gazdagíthatjuk.
- 9-
A kelet-európai terUlet, megnevezésében, földrajzi fogalom ugyan, de tartalmában nemcsak az, hanem társadalmi-történelmi fogalom is, hiszen bizonyos országok a történelmi fejlődés folyamán bekapcsolódnak vagy kikapcsolódnak ebből a folyamatból. Példának emlitem, hogy j elenleg a Német Demokratikus Köztársaság szinházi kulturája beletart tozik a kelet-európai szinházi kultura tanulmányozásának tárgykörébe, de nagyon sokáig a közép-eu-» rópai, illetőleg a nyugati kultura törvényszerüsét gei szerint fejlődött. Tehát ezek a sajátságok, amelyeket itt tanulmányoznunk kell, az egész szinházi kultura, a világ egyetemes szinházi kulturát jának gazdagítását szolgálják és nem jelentenek bizonyos szeparatizmust. Ezen a társadalmi-törtét nelmi sávon a kelet-ázsiai és nyugat-európai hatások találkoznak, ellentétekbe kerülnek és egyesült nek, és a helyi társadalmi-történelmi adottságokt kai együtt alakitják ki a sajátos törvényszerűségeket, a fejlődés sajátos törvényszerűségeit is* Ez korántsem jelenti, hogy visszatérést próbálunk végrehajtani ahhoz az elvhez, hogy Kelet-Európa Nyugat-Európa pajzsa, vagy pedig az un. hid-elmélethez. A kelet-európai kultura nem összekötő láncszem a két kultura között, hanem sajátos tört vényszerüségekkel rendelkező kultura, amely saját tos törvényszerűségei szerint fogadja be a különböző keleti, vagy nyugati hatásokat. E terUlet kö-
- 10 -
fsöa tanulmányozásának szükségességét az is indokolja, hogy jó néhány olyan tudományos és gyakorlati probléma van, amelyet az egyes kelet-európai hemzetek önmagukban, saját erejükből nem tudnak megoldani. És ennek a mai megbeszélésnek, egyik bélja, hogy hosszabb előkészitő munkálatok után fölv-essünk néhány olyan tudományos éa gyakorlati] iproblémát, amelyek megoldásához közös erőfeszítésire van szükség, mind az egyes kelet-európai országokon belül, mind pedig a kelet-európai országok között. Amikor a kelet-európai kulturának közös tan nulmányozását kitüztük a színjáték területén, azonnal láttuk, hogy nem szűkíthetjük le a vizsgálatokat csak a színjáték kérdéseire, mert a szin-1 játék mint komplex művészet, minden más művészettel kapcsolatot tart és egyesíti őket magában, és minden más tudománnyal kapcsolatot tart éa egyesíti őket magában. Nincs olyan müvéazet, nincs olyan tudományág, amely a azinjáték területén ne kapna azerepet. Engedjék meg, hogy felvessem a szinjátéktudo-i imány kutatáaának azokat a fő problémáit, amelyek tisztázásának szükségességébe már most beleütköz-i tünk, amelyek önmagukban is arra mutatnak, hog# rajtuk kivül számos tudományos és gyakorlati prob-t léma van, amelyek megoldása nélkül nem léphetünk tovább. Itt, egekben a kutatásokban is szem előtt
- 11 -
tartottuk a magyar Színháztudományi Intézetnek azt az alapelvét, hogy a színháztudomány célja az élő színházművészet fejlesztése tudományos módszerekkel és eszközökkel. Tehát: akár történelmi, akár elméleti problémáról van szó, a kutatás végső cél^a, a fundamentális kutatásoknak is a végső célja, 6z élő, fejlődő színházművészet, a legszélesebb értelemben vett szinjátékos művészetek fejlesztése. A vizsgálódások, a magyar színházi kultura tanulmányozása ugyanugy, mint a kelet-európai Bzinházi kulturák tanulmányozása három oldalról történik. Az első, és nem akarok rangsort fölállítani, de elaő olyan szempontból, hogy a legégetőbb: a színház, a színjáték, a művészet elméleti kérdéseinek, közös elméleti kérdéseinek a tisztázása, a máaik a történeti kérdések tisztázása, a közöa történeti kérdéseknek a tisztázása, éa a harmadik, amelyet mi müködéstanl kutatásoknak ne^ vezűnk, a színjáték komplexusának nem esztétikai oldalról való megközelítése, hanem gazdasági, technikai, szervezeti, jogi stb. oldalról. Moat ezek közül, minthogy nem lehet egyetlen egy problémához sem hozzányúlni, amelyet ne fejlődésében és összefüggéseiben szemléljünk, néhány olyan történeti problémát ragadok ki, vagy pontosabban: néhány olyan történeti problémakört ragadok ki, amelyeknek a tisztázása sürgető és amelyek már moat, az előmunkálatok közben is bizonyitják, hogy a
- 12 -
kelet-európai kulturának sajátos törvényszerűségei vannak. Az első ilyen vizsgálandó problémakör a kelet-európai szinjáték eredete. És mindjárt szeretném fölhivni a figyelmet egy meglehetősen kevéssé tisztázott kérdésre, amely arra mutat, hogy itt ott sajátosságokat találhatunk, amely sajátosságoknak a tisztázása igen termékeny lehet a szinjáték általános eredetének tisztázása szempontjából, akár Nyugaton, akár Keleten is vizsgáljuk. És e sajátos jelenség az, hogy a kelet-európai országok többségében a szinjáték nem a letelepedés után, nem a földművelés kezdetekor jelentkezik, hanem az ősközösség legfölső fokának sajátos, Ázaiára és Kelet-Európára jellemző formájában, a lovas-nomád társadalmi és kulturális formában. Akárhová nyúljunk, a kelet-európai országok, sőt a nyugati országok egy részének kultúrájában, mindenütt ott találjuk az eddig eléggé nem tanulmányozott lovas-nomád kultura nyomait és sajátosságait. A szinjáték történetében meglehetősen nagy hiányosság mutatkozott a kutatók előtt a primitiv népek kórus-drámája és a kifejlett görög dráma között. Hiányzott az a láncszem, amely ezt a két fejlődési fokozatot összekapcsolta. Minden okunk megvan rá - már az eddigi hiányos adatok tanulmányozása alapján is -, hogy az összekötő láncszemet a lovas-nomád kultura egyszemélyes sámán- vagy ma-
- 13
gyar azóvalr táltos-szinjáték tipuaában láaauk. Az az egyszemélyes, kórusos színjáték, amelyről a görög források beszélnek, és amelyek megelőzték a kifejlett görög szinjátékot éa görög drámát, formájában mint tipuaforma, meg kell, hogy egyezzék a lovas-nomád kulturáknak egyszemélyes táltos színjátékával. Ennek a táltos színjátéknak a nyomalt, alakító hatását, nemcsak itt, a görög drámát, a görög szinjátékot megelőző korszakban látjuk, hanem találkozunk vele a kelet-európai országok népi színjátékának különböző teriileteken fölbukkanó jelenségeiben is. Akár a moldvai lovasjátékokat nézzük, akár másfajta játékokat, a letelepedett népek szinjátékos szokásainak és a lovas-nomád egyszemélyes táltos színjátéknak ellentéteire, összeolvadására és sajátos továbbfejlődésére következtethetünk. Mi ezeket a problémákat mint tovább tisztázandó problémákat vetjük föl és nem mint kész eredményeket, noha -bizonyos pontokon már meggyőző eredményekre, adatokra támaszkodhatunk. A másik kiragadott problémakör, amellyel érdemes foglalkozni: a kelet-európai társadalmi fejlődés elmaradt a nyugat-európai fejlődés mögött, pl. a polgárság fejlődésében. A város és falu különválása nálunk sokkal később és sokkal lassabban történt meg, mint Nyugat-Európában. Ennek következményeképpen az összes kelet-európai országokban a népi jelleg sokkal erőaebb. Nem mondom,
- 14 -
hogy Nyugat-Európában ninos, ott is érvényesül, de Kelet-Európában sokkal erőaebb, napjainkban is, mint bármely nyugat-európai országban. Tehát akkor, amikor a mai művészet népiségéről beszélünk, meg kell vizsgálnunk, hogy a történelmi fejlődés folyamán milyen vonásokat, milyen jellegszerüségeket alakított ki pontosan az a körülmény, hogy város és falu, polgárság és parasztság nem vált külön már akkor, amikor ez Nyugat-Európában megtörtént. A harmadik problémakört a kelet-ázsiai, tatár és török támadások következtében Kelet-Európában a központi hatalom a polgárság kialakulása előtt jön létre, nem ugy mint Nyugat-Európában, ahol a központi hatalom és a polgárság kialakulása egy ütemben történik. A központi hatalom előbbi kialakulása, ugyanakKor a város éa falu együttmaradása vagy közelsége rendkivül érdekes jegyeket termel ki, amelyek a kelet-európai országok udvari színjátékának jellegzetességeit határozzák meg és amelyek közös tanulmányozásra érdemesek éa szükségesek. A következő problémakör: a kelet-európai országok többsége nemzeti önállóságát a XX. században nyerte el vagy nyerte vissza. A kultura és a szinházi kultura fejlődése tehát évszázadokon keresztül kettős elnyomás alatt történt. Nem ugy, mint Nyugat-Európában, ahol csak hazai kizsákmányolás volt, tehát csak egyfajta elnyomás alatt
- 15 -
fejlődött a kultura. A kelet-európai országok többségében a kettős elnyomás elleni küzdelem jellemzi a szinházkulturát is. Ez magyarázza,hogy a kelet-európai országokban a nemzeti színjátszás, a nemzeti szinház, a nemzeti opera föllépése elválaszthatatlan az illető ország függetlenségi harcától. Ez magyarázza azt is, hogy a kelet-európai országokban az ilyen értelemben vett politikai jelleg sokkal nyilvánvalóbb, sokkal élesebb, mint a nyugat-európai országokban. Ez magyarázza azt is, hogy a kelet-európai országok szinjátékos stílusában nálunk Magyarországon is sokat támadott harsányság nem kitalált, rögtönzött stílusjegy, hanem történelmi hagyományokon alapszik. Rendkívül fontos épp a polgári fejlődés elkésése szempontjából az is, hogy a kelet-európai országokban még határozottabban fölismerhető a különböző műfajok és különböző művészeti ágak egymásbajátszása. A kelet-európai színházi kultura tanulmányozása és összehasonlítása megdönthetetlen adatokat szolgáltat arra, hogy helyes az a színháztudományi kutatási irányzat, amely nem szükiti le a vizsgálódás területét a színpadon, az intézményes színházakban előadott színdarabokra, hanem kiterjeszti vizsgálódási körét a más műfajokban, más műformákban jelentkező dramatikus törvényszerűségekre is, Nyugaton is, de Kelet-Európában nyilvánvalóan az egybeéneklett monódiából
- 16 -
lesz a dialógusoa ének éa megfordítva; a szónoklat drámai formában történik, vagy a dráma szónoklat formában. Tehát a azinjátéknak törvényazerii, sajátos jegyeit nemcsak a azinházban, hanem a művészetek területén általában és a mindennapi életben is keresnünk kell. Végül a kiragadott problémakörök közül legfontoaabb az a táraadalmi-történelmi jelenaég, hogy nemcsak nemzeti függetlenségüket nyerték el a kelet-európai országok a XX. században, hanem a kelet-európai országok többsége a szocializmus útját választotta, éa ezáltal eddigi közöa problémáik, tudományos, müvéazeti és gyakorlati problémáik ia megaokazorozódtak. Éa a szocialista szinházkultura tartalmában és formájában olyan kérdést vet föl, amely a kelet-európai területhez tartozó nem szocialista országoknak is lényeges elvi-gyakorlati kérdése, és ez: a szinházi kultura népisége, demokratizmusa. A kelet-európai államoknak a szocializmus útját választott többsége elérkezett odáig, hogy gyakorlatilag valósította meg azt a célkitűzést, amelyet igy foglalhatunk össze: a szinjáték a népből jött, a szinjáték a néphez szól, és a szinjáték a nép érdekében történik. Ha a legújabb, legaktuálisabb kérdésekhez érünk, akkor már nemcsak történeti kérdések vetődnek fel, hanem elméleti és gyakorlati kérdések is. Ezeknek az elméleti, történeti és gyakorlati kér-
- 17 -
déseknek a megoldásához az szükséges, hogy olyan uton haladjunk tovább, amely uton elindultunk. Lehetetlenség orazágaink közöa problémáit megoldani, ha saját országainkban nem teremtjük meg az együttműködést. Nem lehet Magyarország és a Szovjetunió, Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság, vagy Magyarország és Ausztria közös problémáit megoldani, ha Magyarországon, Ausztriában, a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban azoknak a müvéazeti éa tudományágaknak képviselői, amelyek a azinjátékban résztvesznek, nem működnek öasze. És aajnoa az a helyzet, hogy mind a mai napig a színháztudomány, a zenetudomány, az irodalomtudomány, a képzőművészet tudománya, a technikai tudományok, amelyek szintén szükségesek a iazinháztudomány tanulmányozásához, nem vettek eléggé tudomást egymásról éa a közös problémáikat sem együttes erőfeazitéaekkel oldották meg, hanem egymáa mellett éa gyakran egymás ellen. Ezért a mai megbeszélésnek inditékot kell adnia arra, hogy komplex problémáink megoldásához létrehozzuk az eleven együttműködést a különböző művészeti ágak és különböző tudományágak képviselői között. Az elméleti és gyakorlati kérdések közös tanulmányozása áll az első helyen. A mai drámának, a szocialista drámának a kérdése a keleteurópai országok többségében életkérdés. A dramaturgiai, drámaelméleti kérdések tisztázása szin-
- 18 -
tén egymástól elszakadva történik és nem olyan módon, hogy egymást támogassa. Ezért gyakorlati föladat az, hogy a kelet-európai drámák kicserélésének, megismerésének, a drámaelméleti tevékenység eredményei kicserélésének valamilyen központi tevékenysége alakuljon ki, valamilyen szervezeti formában. Erre vonatkozóan az első lépések meg is történtek. Legutóbb, 1963 januárjában a Szovjetunióban, a Szovjetunió Művészettörténeti Intézete a maihoz hasonló értekezleten beszélte meg a kelet-európai országok színházi kultúrájának közös problémáit. Ilyen nemzeti keretekben folytatott értekezletek sora indul meg a kelet-európai országokban, amelyeknek a jegyzőkönyveit egymással kicserélik. Ezeknek a jegyzőkönyveknek és egyéb dokumentumoknak az alapján, közös kutatási programot kivánunk kidolgozni. A közös kutatási program megállapítaná a közös föladatokat, de ugyanakkor a föladatok szétosztását is, a munkamegosztást a színháztudomány területén. Gyakorlati tevékenységünk következő lépése, hogy ebben az esztendőben a kelet-európai elméleti-esztétikai-szinháztudományi folyóiratokban lépcsőzetesen megindulnak a közös viták, elsőül a szovjet Tyeatr c. színháztudományi folyóiratban rendezünk vitát, amelyben az öaazes kelet-európai országok képviselői résztvesznek és amelynek tárgya az, ami mai összejövetelünknek is tárgyas
- 19 -
melyek a kelet-európai országok közös sajátosságai, és közös feladatai a színházművészet, a színháztudomány területén.A következő a román leatrul c. folyóirat ankétja lesz, amely a színházi fiatalság helyzetével kiván foglalkozni, mind az alkotó műhelyekben, mind pedig a nézőtéren. Az együttműködés fontos tényezőjét vállalta magára a magyar Színháztudományi Intézet azzal, hogy egy információs dokumentációs központot épit ki. Most érkeztünk el odáig, hogy ez a dokumentációs központ képes hatékonyan működni. Olyan felvilágosításokat tudunk adni már a kelet-európai országoknak, amelyeket az illető országokban, a kutatás mai állapotában nem tudnak megszerezni. A ml kis dokumentációs részlegünkben e pillanatban 9000 szerző minden darabjáról találhatunk dokumentációt, azonkívül minden ország szinházi életéről, minden jelentős színházról, legyenek azok KeletEurópában, Nyugat-Európában, Amerikában vagy Ázsiában. S ma már megindult ez&knek a dokumentációs ismereteknek a kicserélése, közlése is. Megállapodások létesülnek a kelet-európai országokkal, hogy a saját országuk gyakorlati azinházi életére vonatkozó dokumentációik mellett, tudományos munkájukra vonatkozó dokumentációikat" is küldjék el ide a központba, ahonnan mi sugározzuk szét, küldjük szét a többi országba. Elengedhetetlenül szükséges az is, hogy ezeket a megbeszélése-
- 20 -
ket, amelyeket nemzeti keretekben kezdtünk meg, mo3t már kiazéleaitaük nemzetköziekké. Ilyen alkalom ado'dott moat januárban, Moszkvában a Sztanyiazlavszkij-ünnepségek alkalmával, amelyen a kelet-európai orazágok nagy réaze képviselve volt, éa ahol jó néhány elméleti és szervezeti problémát ia megbeazéltünk. Ilyen alkalom kinálkozik moat tavasszal, amikor Magyarországon a Magyar Dráma ünnepségét rendezik meg,Ä amelyen a kelet-európai országokból a szocialista országok képviselői mind jelen leaznek és közös ügyeinket megtárgyalhatjuk. Ilyen alkalom lesz idén nyáron Varsóban, ahol a Nemzetközi Szinházi Intézet kongresszusát tartja, ahol megint találkozunk a kelet-európai országok képviselőivel. Ezeket a találkozásokat rendszeressé kell tennünk, de caak ugy tudjuk rendszeressé tenni, ha nagyon alapos kutatási programot, együttműködési programot dolgozunk ki. Magyarországon a tudományos intézetek 15 éves kutatási terv alapján dolgoznak. Ebben a 15 éves kutatási tervben, amely a szinházi területre is vonatkozik, szerepel a kelet-európai orazágok szinházi kultúrájának tanulmányozása. Ezt kell nekünk részekre bontani és ezzel a megbeszélésünkkel ia azt sze-
ä
1963. május 7-13.
- 21 -
retnénk elérni, hogy minél nagyobb számban merüljenek fel a azinjáték éa a azinjátékkal kapcsolatoa művészetek olyan nagyobb éa kiaebb problémái, amelyeknek közöa tanulmányozását meg kell szerveznünk. Szerényen akarunk elindulni, reálisan felmérve erőnket, mert nincs ugyan nagy erőnk, de mégis van erőnk, és ez az erő pontosan az együttműködésben rejlik. Teremtsük meg tehát országon belül és a kelet-európai országok között is a termékeny, alkotó, rendszeres és következetes együttműködést.
Székely György Megköszönöm Hont Ferenc bevezető előadását, amelyben azoknak a feladatoknak rendkívül széles skáláját vázolta fel, amelyek a kelet-európai szinjáték kutatása körében elvégezhetők, illetve, amelyeket el kellene végezni. És amikor a szinjátékjelenaégnek a komolex voltáról beszélt, emiitette a zenét, azt az elemet, amely talán nem csak réaz a szinjátékjelenaégek aorában, hanem - talán hivebbek vagyunk a történeti valóaághoz, ha azt mondjuk - a prózai színjátszás az énekes-zenés színjátszásnak egy határesete, amikor már nem énekelnek és nem táncolnak, nem muzsikálnak. Egészen természetes, hogy egy ilyen konferencián a zenés
- 22 -
színpad, a zenével összekötött színpad problémáiról első helyen kell beszélni, ezért következő előadónak tisztelettel felkérjük dr. Szabolcsi Bence akadémikust, a Bartók Archívum igazgatóját.
- 23 -
Szabolcsi Bence akadémikus, a Bartók Archivum igazgatója Tisztelt Hallgatóim! Elnézésüket kérem, amiért itt Hont Ferenc elvtárs rendkivül érdekes programszabó előadásához csatlakozva, egypár olyan zenei problémát vázolok fel, amelyet egy zenei kongresszus tézisgyűjteménye számára állítottam össze, mely tehát távolról sem teljes, amely nem ad kimeritő képet, még vázlatnak is csak túlságosan vázlatosnak nevezhető. E tézisgyűjteménynek egypár gondolatát szeretném felolvasni, mert bizonyára szinháztörténész kollégáim sokkal gazdagabban és sokkal szélesebb skálán tudják majd kibontani az evvel kapcsolatos közös és részben nem közös problémákat. A tézisgyűjteménynek a feladata az volt, hogy a kelet-európai daljáték és opera keletkezési problémáit foglalja össze. A feladat természetesen nem szorítkozhatott csak egynéhány kelet-európai országra, lehetetlen volt ezt a feladatot még váz-
- 24 -
latosan Is ugy megoldani, hogy legalább ki ne tekintsen a korabeli nyugat-európai problémákra. Főleg azokra az országokra, ahol rokon helyzet alakult ki még akkor is, hogyha nem kelet-európai országról van szó. Ilyen pl. Olaszország, amelynek a risorgimento idején egy csomó velünk közös kérdése volt, főleg az, ami Kelet-Európára annyira jellemző s amit Hont Ferenc kitűnően jellemzett: a polgári haladás és a nemzeti függetlenség kettősen egy vezérgondolata, ami a kelet-európai színházakat, a kelet-európai irodalmat, a kelet-európai zenét és elsősorban a zenésszinházat áthatotta, mozgatta, ez sokban közös volt a kelet-európai országokban és a risorgimento Itáliájábn. De a kelet-európai országoknak bizonyos közös problémái voltak a korabeli Németországgal is, amely mindaddig még nem tudott egységes állammá egyesülni« Az egyesülni nem tudott Olaszország, az egyesülni nem tudott Németország egy csomó hasonló kérdéssel viaskodott, mint a kelet-európai országok. Ezekről ez az áttekintés is ad majd valami képet. Az első tézis pont azzal kezdi,hogy a XVIII. sz. végén megélénkül európa zenei színpada azzal, hogy Kelet-Európa országai kezdenek belépni a zenekultúra körébe. Nem véletlen az, hogy ez a belépés elsősorban a zenés szinpad jegyében történik. Ugy képzeljék el, mintha fénypontok gyulladnának fel egy képzeletbeli térképen: először Szentpéter-
- 25 -
várott jelentkezik a nemzeti azinjáték az 1750-ea években, utána megjelenik Varaóban, majd Moszkvában, majd Pesten, majd Ljubljanában, majd Prágában, majd Bukarestben, majd Zágrábban. 1750 és 1850 a két terminus, amely alatt ez a fejlődés végbemegy. Ezalatt megjelent az orosz, a lengyel, a magyar, a cseh, a román, a jugoszláv nemzeti daljáték, többé-kevésbé fejlett formában. Ezekben az országokban, ezekben a műfajokban, ezekben a daljátékokban jelentkezik egy csomó közös probléma. A közös problémákat rögtön meg fogjuk érteni történeti szempontból. Mindezek az országok Csehország kivételével, mért Csehország a legpolgáribb fejlődést vallhatta magának -, tehát az egy Csehország kivételével valamennyire áll, hogy mindegyikük egy megkésett feudalizmusban, egy meghosszabbodott középkorban élt. Mindegyik nemesi és parasztország, olyasvalami, ahol a polgárság vagy még egyáltalán nem, vagy rendkivül töredékesen, lassan és nagyon sokszor jövevény elemekből alakult ki, amelynek tehát különleges problémái vannak éppen a polgári fejlődés szempontjából. Ezzel a problémával függ össze mindezeknek az országoknak az elkésettsége. Ez az elkésettség, a későnjövés rendkivül tudatos mindezekben az országokban, mert hiszen itt a színjáték körül, az opera körül nagyon hamar készen van az elméleti, a kritikai, az esztétikai irodalom, amely azon panaszkodik,
- 26 -
hogy későn kezdünk, amely azt sürgeti, hogy hamar, hamar, pótoljuk mindazt, amit elmulasztottunk. Hogy csak egy példát emlitsek Önöknek: ez a gyors pótlásra való törekvés közös vonása az orosz, a lengyel, és a magyar daljátékok irodalmának. A mohóság, hogy ti. hamar pótolni és egyszerre pótolni mindent, mert mire pótoljuk, már uj dolgok történtek Európában - ez a türelmetlenség ugyancsak közös ezekben az országokban. Rendkívül jellemző erre a magyar zenekritika, amelyben 1830 és 1860 között ismételten bukkanunk olyan rémült és meghökkent hangokra, hogy nem tudtunk pontosan helytállni ebben a fejlődésben, hogy elébevágtunk a természetes fejlődésnek. Hogyan lenne ma magyar opera - kérdezi az egyik irónk 1859-ben,tehát a Bánk bán bemutatójának a küszöbén -, hogyan lenne ma operánk. amikor nem teremtettük meg a magyar dalt, a magyar népszínművet, a magyar énekesjáték egyszerűbb formáit, amikor nincsen magyar zongoradarab, nincsen magyar ének, kantátairodalom, nem mentünk végig azon a normális zenei fejlődésen, ami az operához elvezette a nyugati népeket. Hogyan számi thatnánk arra, hogy Erkel ur vagy Mosonyi ur megteremti nekünk a nagy magyar operát, hogyan számithatnánk arra, hogy Liszt Ferenc világjáró hazánk fia megteremti a magyar szimfonikus költeményt? Ez a megdöbbent hang, mondom, 1830 és 60 között újra meg újra jelentkezik a magyar zenekri-
- 27 -
tikában. Nem fogjuk tudni megcsinálni - irták -, amit eddig tettünk, csak félig tettük, rosszul sikerült . Meg kell említeni, hogy a drámai elemek mindenütt olyan korszakban jelentkeznek, ahol a konfliktusok, az emberi, a társadalmi konfliktusok élesen, kirívóan előtérben állnak. Ilyen szempontból talán egyetlen olyan korszak sincs, ami a ZIX. századdal rokonabb volna, mint a XVII. A XVII. század pedig éppen az opera megszületésének ideje. Az az 1600 körüli olasz és francia ée német világ, a kialakulatlan polgári társadalom, vissza-visszatérő feudális reakció, visszanyomott polgári fejlődés, közben ugyanakkor - és éppen ezért - a nemzeti szabadságproblémák - a nemzeti függetlenség problémája olyan helyeken, mint Németország, amely 35 fejedelemségre van szétszabdalva és részben idegen uralom alatt áll, a szétszabdalt Olaszország, amelynek a déli részén ott terpeszkedik a spanyol uralom, a közepén az egyházi állam, északon Habsburg és francia érdekek és minden inkább, mint nemzeti összefogás, minden inkább, mint nemzeti öntudat - ez az összeütközéssel terhes társadalmi helyzet hozza létre a nagy olasz zenés tragédiát, ebben a korban jelentkezik az első nagy világméretű német zeneszerző, akinek az első alkotásai drámák, drámatöredékek, drámai vázlatok.
- 28 -
Monteverdire gondolok éa Schütz Henrikre, a XVII. század két nagy lángeszű drámaírójára, akik már egyúttal világméretű zeneszerzők, olyan problémákat hoznak, amelyek az egész világ zenei fejlődése számára alapvetőek. Nos, a XIX. század hasonlóképpen a nagy, kiélezett konfliktusok, az emberi és társadalmi konfliktusok, a nemzeti konfliktusok ideje. íme itt van 1830 és itt van 1840 és itt van 1848, csupa égő probléma, egész Európa lángban áll és egészen 1850-ig, a nagy meghőkölésig, a reakció győzelméig, fölfelé emelkedik a nemzeti fejlődésnek, a polgári fejlődésnek, a függetlenségnek és a oivilizáció fejlődésénele a hulláma egész Európában, Kelet-Európában is. így jelenik meg, ennek a hullámnak a hátán a nemzeti daljáték, a nemzeti operairodalom is egész Kelet-Európában. És ami ezzel szorosan összefügg, a nemzeti opera is valóban nemzeti ügy, politikai ügy. Semmi sem ártatlan magánproblémák sorozata. Még annyira aem, mint a XVIII. század olasz operája volt. Szó sinca róla! A nemzeti ügy mellett minden eltörpül, annál is inkább, mert hiszen a színpad a zenés szinpad az a fórum, amely a legszélesebb tömegekre képes hatni. Amikor Erkel nemzeti operát ir, amikor Glinka megírja az első nagy orosz operát, tisztában vannak vele, hogy a hangjuk rögtön kihat az orosz tömegekre, a magyar tömegekre. A legelső hatáa, a legelső visszhang, hogy az első operák népszerű dal-
- 29 -
lamai tömegdalokká válnak, politikai tüntetések zenei kíséretévé. Nem véletlen az, hogy 1848-ban a Meghalt a cselszövő dallamára irt Metternich-ellenes szöveggel tüntetnek a pesti utcán. Nem véletlen az, hogy Glinkát azzal támadják már 1836-ban Moszkvában és Szentpétervárott, hogy az Ivan Szuazanyin nem más, mint a kocsisok zenéje. Hitvány, vulgáris zene, amivel a zeneszerző legföljebb a szemtelen tömeget akarja megmozgatni. Legföljebb a galériának, é s nem a földszintnek szóJá» Ez a politikai háttér. Emiitettem, hogy ezzel Kelet-Európa nem áll egymagában, mert ugyanez a politikai háttér szembetűnő a risorgimento Olaszországában is, és egy ideig a német opera területén, még Wagner ifjúkorában is igy volt. 1850 derékba töri nemcsak a Jungdeutschland mozgalmát, hanem bizonyos értelemben az öntudatos, a nemzeti német operának a kibontakozását is. Wagnernek a nagy problematikája, amelyen napjainkban annyira vitatkoznak Európa legkülönbözőbb részeiben, épp ezzel függ össze. Mennyiben magányos és filozófiai kezdeményezés a nagy wagneri zenedráma, mennyiben kapcsolódik össze a német nép életével. Erről most itt nem beszélhetünk, de a problémák ide vezetnek. A negyedik pontja ennek a tézisgyűjteménynek a külföldi forrásoknak, az előzményeknek rövid áttekintése. Az első kutatási kísérletek azt a benyomást keltik, hogy a kelet-európai zenedráma
- 30 -
külföldi munkáknak, külföldi áramlatoknak egyszerű letéteményese. Mert itt van már a Wiener Singspiel, itt van az olasz opera buffa, a párizsi opera comique, vagy a vaudeville, amelyek mind jönnek élő példaként Pestre éppúgy, mint Prágába, vagy jugoszláv, orosz és lengyel városokba. Itt vannak ezek a legkülönbözőbb minták, amelyeket először valóban szomjasan, érdeklődéssel, tanítványi szorgalommal fognak fel azok az első komponisták, akik 1750-60-70-80-90-ben megjelennek Itt-ott, hol magyar, hol oseh, vagy lengyel városokban és meg akarják teremteni az első lengyel, az első magyar, az első orosz daljátékot. Sokáig ugy tűnik, mintha ezeknek az egész gondolatvilága is átjönne ide, a rousseau-i problematika: a falusi ártatlanság dicsérete, a pásztorjáték, a vaudeville. A gunyoros ábrázolás, a felkapaszkodott polgárnak a kifigurázása azonban már egy lépés előre és a példákban talált tipusokkal egyidőben megjelennek a hazai típusok ezen a szinpadon és ami még ennél sokkal fontoaabb, hazai nyelven, hazai dallamokkal, hazai táncokkal^és akkor már nem is tehetnek mást, mint hogy a hazai tipusokat keltik életre. Egy kitűnő szovjet zenetörténész jellemezte ugy az első orosz daljátékot, a Furfangos molnár c. daljátékot, hogy ebben a darabban, amely különben rousaeau-i mintát követ, csodálatos módon egyszerre színpadra léptek azok a figurák, melyeket az egyszerű orosz opera-
- 31 -
hallgató is a magáénak ismerhetett föl. A falusi ember, a kisvárosi ember, a kereskedő, a molnár, az udvaronc, a parasztlány, a furfangos szolga nemzetközi tipusok és mégis már nemzeti tipusok. Ez az összemosódás alig 20-30 évig tart, utána a vegyüléknek. vége. Eltűnnek az idegen hangok, eltűnik az idegen stilusminta és már ott van a nemzeti hang, amely elég erős arra, hogy mint uj intonációknak a sorozata bevezesse az orosz, magyar, cseh, stb. nemzeti daljátékot. Itt még valamiről nem szabad megfeledkeznünk, ezek a nemzeti gyökerek igen sok országban nagyon mélyek. Oroszországban már régen emlegetik a jobbágy-szinjátékot, a jobbágyoperát. Glinkának, az első nagy orosz operaszerzőnek az életéből tudjuk, hogy az ő legfőbb első inspirátora az apai házban látott jobbágyszinjáték, jobbágy-daljáték volt. öreg parasztoknak a dallamait tanulta otthon, ezeket hangszerelte először, ezek szinpadra állításával próbálkozott legelőször. Neki nem kellett olyan mély rétegbe áttörni, oda expediciót szervezni, mint Bartóknak és Kodálynak 80 évvel később. Szinte elevenen, közvetlen valósággal ott élt körülötte a régi orosz népzene. De azért mellé állithatjuk azokat az első cseh daljátékszérzőkét, akiket szintén a hazai dallamoknak a hangja vitt arra és bátoritott fel, hogy megpróbálják megteremteni a cseh nemzeti daljátékot 1820 körül. És megemlitjük
- 32 -
itt azt, hogy Magyarországon, ha nem is voltak mindjárt ilyen jelentékeny nemzeti kísérletek, de azért nálunk sem hiányzottak olyan előzmények, amelyeket éppen uj szinháztörténész kutatóink, uj drámatörténész kutatóink deritettek föl: nem hiányoztak azok az iskolai azinjátékok, azok a vásártéri játékok, amelyek nálunk is éltek, nálunk is megvoltak, a megjátszott paszkvillusok, a megjátszott trufák, amelyekkel a magyar XVI-XVII. század már büszkélkedhetett, amelyek melegágyai voltak az elkövetkező magyar daljátéknak is. A XVIII. század közepén már tudjuk, hogy különböző iskolai játékdarabok, iskolai drámák, amelyeket latin nyelven adtak elő jezsuita, piarista, sőt a református kollégiumok diákjai, már számítottak zenére ia, a zenéről pedig tudjuk - szerencsére maradt 5-6 följegyzésünk -, hogy régi népi dallamokon alapult, hogy a Molnár Anna balladáját éa a Kállai-kettős dallamát először olyan diákok jegyzik föl, akik latin szövegre alkalmazva játszanak velük valami szimbolikua vagy allegorikua játékot a piarista iskolában vagy a református kollégiumban. Tehát a lépcsők lassan épültek Így ki. De még mélyebbre kell mennünk, mert minden országban a legdöntőbb, a leglényegesebb az volt, hogy a születő opera, a születő nemzeti daljáték megtalálja a kapcsolatot a legmélyebb népi emlékekkel, a legmélyebb népi gyökerekkel. Tehát pl. Franciaországban csak ugy
- 33 -
lehetett megteremteni a francia operát, hogy a francia vigopera közvetlenül csatlakozott a vásártéri játékszínhez, a theatre de la foire-hoz, vagy Olaszországban vissza kellett emlékezni a nagy olasz operának a commedia dell'arte zenés jeleneteire, vagy azokra a tragédiakisérletekre, amelyeket humanista körökben próbáltak, de népi előadás keretében, a XV. századtól kezdve megeleveníteni. Épp ugy kellett, épp ugy szükség volt rá KeletEurópában, hogy ez a kapcsolat akár villámszerűén, akár lassú munka révén létrejöjjön. Hosszú idő mult el addig, amig magyar zeneköltők rájöttek arra, hogy vannak magyar előzmények, hogy pl. székely fonókban kell keresni a magyar szinjáték ősi gyökereit, egyáltalán, hogy meg kell keresni a magyar alakoskodásoknak a zenéjét, hogy a legmélyebbig kell elmenni és nem folytathatjuk ott, ahol az olasz, vagy francia minták tartanak. Dehát lassanként eljutottunk ide Magyarországon is. Az orosz és lengyel és cseh területen, sőt jugoszláv területen ez a felismerés már korábban elkövetkezett. Bizonyos merészséggel, bizonyos általánosítással azt merem mondani, hogy ez a régi, a népi elemekre való visszaemlékezés minden operatörténeti virágkorra jellemző. Amikor a legnagyobb remekmüvek megszületnek, valamiképpen emlékeznek rá, hogy milyen népi elemekből jöttek létre.A Varázsfuvola valamiképpen emlékszik rá, hogy egy külvárosi nép-
- 34 -
azinmli volt. A Parsifal valamiképpen emlékszik rá, hogy a misztériumdrámákat a középkorban a templom előtt a vásártéren adták elő és az egész nép részt vett benne. A nagy francia opera emlékszik rá, hogy a középkori német városi előadások táncjátékokkal voltak összekötve. Az angol opera emlékszik rá, hogy az angol maszkok, amelyek a XVI. században virágzottak, az ének, a kórus, a tánc valamiféle összekapcsolásával jöttek létre a XVI. század első felében már. Tehát a nagy angol opera visszaemlékezett az angol népi szinjátékra. A francia, az orosz ugyanigy. Kelet-Európában ez különösen jellemző maradt. A nagy magyar zene, amikor a XX. században létrejött, vissza kellett, hogy emlékezzen ugyanigy a maga népi elődeire,a maga népi gyökereire. És az előzményei, az előfutárai ott voltak már Erkel, Liszt és Mosonyi korában, ezért olyan jelentékeny a mi nemzeti romantikánk a XIX. században. Rendkivül jellemző az, ismétlem, hogy milyen hamar átszineződnek az idegen elemek, amelyek egy ideig a szárnyukon viszik, a vállukon viszik az uj műfajt. Rendkivül jellemző az, hogy mekkora pl. a legnépszerűbb formáknak a szerepe ebben az uj színjátékban: hogy Oroszországban 1810-ben már megjelenik a népies kórusdal, kórusének mint az uj operának egyik talpköve, hogy Magyarországon a verbunkos viszi a vállán az uj magyar zenét, mint
- 35 -
drámai zenét ia. Következő lépéa az, hogy önálló formavilág jön létre az uj intonációk nyomán. Tehát a verbunkoa aegitette kialakitani az elaő azinpadi formákat éa a következő korazak - az Erkel-korszak, a Glinka-korszak, a Smetana-korazak egéaz Kelet-Európában létrehozza már a nagy nemzeti zenei, operái formákat. Hozzájárul a fejlődéahez az ia, amit eddig nem emlegettünk: a romantika. A romantika, amelynek külön értelme van, külön hatása, külön kiaugárzáaa Kelet-Európában. Itt érdemea volna megvizsgálni - még nem vizsgáltuk meg - hogyan színeződik át az általános európai romantika, amig eljut hozzánk, és amig Itt - hogy mondjam? - Byronból Puskin lesz éa Petőfi, vagy Belliniből éa Meyerbeerből Erkel leaz és Glinka, tehát amig a nyugati inspiráció itt átalakul nagy nemzeti géniuszoknak az önálló termésévé. Mi az, ami közös marad? Egy bizonyos fajtájú szabadságvágy, egy bizonyos fajtájú oldottság, egy bizonyos fajtájú klasszicizmusnak a hiánya. Klasszika és klasszicizmus: ezek egy ideig ugy jelentkeznek, mint ideál. Nagyon hamar szembefordul azonban velük az egész kelet-európai közvélemény. Rendkívül érdekes, hogy ugyanakkor, amikor Mozartot, Beethovent imádattal határos tisztelet övezi mindezekben az országokban, ugyanakkor feltűnik az a hang, hogy nem utánozzuk őket, hagyjuk az epigonságot. Nekünk valami ujabb kell, valami szabadabb, valami
- 36 -
nemzeti. Éa
éppen
emiatt valahogy a klasszikának
í
olyan igénye itt nincs éa nem is lehet, mint volt a klasszikusoknak a hazájában vagy a hazáiban. Nagyon érdekes a risorgimento Olaazországáx * az a páratlan visszhangja Magyarországon, ahoj már Verdi előtt jönnek tulajdonképpen az első szabadság-operák. 1930 táján létrejön a francia forradalmi operának egy olyan fajta olasz-francia tipusu vegyüléke, ami főleg Párizsból kiindulva meghódítja az egész világot, Kelet-Európát is. Két ilyen szabadság-operát szeretnék megemliteni Önöknek. Az egyik 1829-ben született, ez Rossini Tell Vilmosa. Ennek rendkivül gyújtó hatása van egész Kelet-Európában is, szinte példátlan diadalmenet. Aztán két évvel később születik Bellini Puritánok c. operája, amiben bújtatottan, vagy nem bújtatottan, ugyanez a szabadság hang, ez a risorgimentohang uralkodik, annak a nagy szabadságeskünek a hangja, amely Verdit késő öregkoráig elkiaéri, mert Verdi munkásságát - még a Traviatát.a Trubadurt, a Rigolettót is jellemzi, tehát a romantikus forulaton tul, az un. magánügyek operáján tul is - mindvégig bujkálva elkiséri legvégső, utolsó korszakáig az a szabadság induló hang, az a azabadságeskü hang, amelyet a fiatalkori, a patrióta operáiban megütött. Közvetve, vagy közvetlenül még egy műfajjal van kapcsolata ennek a nemzeti operának és ez nem más, mint a francia forradalomnak a
- 37 -
szabadság-operája,un. szabadulás darab, szabadulási opera, amelynek leghíresebb, legklasszikusabb példája Beethoven Pideliója. A börtönből való kitörés, a börtönből való szabadulás, az ártatlan, üldözött ember szabadulása, közös motivum, ami rendkivül jellemző módon Franciaországban 1760 táján kezd megjelenni, a tetőpontját a francia forradalom körül éri el s a végső kifutásaiban még a XIX. század 20-as, 30-as, 40-es éveiben is jelentkezik, 1850 után, rendkivül jellemző módon, majd mindig tragikus megoldással. Gondoljanak olyasvalamire, Kedves Hallgatóim, mint a Tosca, Puccini hires operája, amely tulajdonképpen nem más, mint egy negativ megoldású szabadság-opera.a szabadságopera összes vonásai megvannak benne, csak éppen tragikus megoldással. Vagy Smetana Dalibor c. operája is ilyen, sőt ha végiggondoljuk, tulajdonképpen a Hunyadi László is ilyen tragikus fordulatu szabadulás-opera. Ez az egy fonal, amely végighúzódik a francia forradalom előtti évtizedektől kezdve 1900-ig, nagyon sok gondolkodni valót adhat mind az operatörténésznek, mind a drámatörténésznek a maga pozitiv és diadalmas, vagy a lehangoló és tragikus befejezésével egyaránt. Ezzel a tragikusra való átfordulással egyidejű a realizmusra való definitiv átfordulás. Ennek az igénye főleg Oroszországban nagyon erős már az 1850-es évektől kezdve és ennek a mozgalomnak a
- 38 -
beteljesedése a legnagyobb kelet-európai remekmű, Muszorgszkijnak a drámai szinpada. Itt ér el a tetőpontjára ez az uj drámaiság, az embernek ez az uj látásmódja, amely uj konfliktusokban, uj megoldással, uj intonációkkal állítja szinpadra nemcsak az egyes embert, nemcsak az egyes emberi lelket, hanem a tömeget is, amelyet ugy fel tud bontani, hogy a maguk külön embervoltában, a sok embervoltában jelennek meg, ami példátlan az egész opera történeté ben. Ez az uj kelet-európai zenedráma, a maga uj látásmódjával együtt elhozza a maga példátlanul uj zenei eszközeit, a disszonanciának ezt az uj , szabadabb használatát, a fényakkordokat és szinakordokat, az emberi hangnak azt a zenévé való átplántálását, amellyel a nagy nemzeti mozgalom megkezdődött, de amely sehol nem lett ennyire éles, enynyire jellemző, mint éppen Oroszországban, e korban, Muszorgszkij színpadán. Tehát az, hogy viszszaadni az emberi beszédet - mert maga a zene sem más, mint az emberekhez való beszéd, mint az emberekről való beszéd, az emberek sorsának az elbeszélése -, tipikusan Muszorgszkij körének nagy drámai gondolata. De tulajdonképpen ez a nagy drámai színpadnak az éltetője minden országban. Ebben a jegyben indult meg az olasz opera: beszéltetni az embereket. Ebben a jegyben született meg Weber és Wagner minden operája,visszaadni a Sprechgesang-
- 39 -
ot, tehát énekelni és beszélni. Ebben a jegyben született meg a francia nagyopera, amely végtelen gonddal kottázta Racine hanglejtését, hogy hallatlan, öntudatos, példátlan erőfeszítéssel valamiképpen zenévé tudja átbüvölni, átvarázsolni a francia beszédet. És igy született meg az angol opera, ez is a XVII. században, azzal, hogy az angol beszédet, az angol szót visszaadja a zenében, dallamban. De talán sehol ennyire éles, ennyire életprobléma, ennyire életkérdés nem vo\t a zene és a beszéd kapcsolata, mint éppen Oroszországban ebben a korban és ahogy - most már hozzátehetjük, hisz látjuk - szinte az orosz mozgalom folytatásaként 1910-ben ilyenné lett a magyar zene Bartók, és Kodály kezében. Visszaadni a magyar beszédnek, a magyar szónak, a magyar mondatnak a legmélyebb zenei lejtését: ez a kulcsa a magyar zenének. Ez Bartók és Kodály korszakos felismerése volt, ezért kezdődik velük egy uj és lényeges fejezete - eddig leglényegesebb fejezete - a magyar zene történetének . És végül egy utolsó pont Kedves Hallgatóim: az irodalommal való szoros szövetség. Ez semmire sem annyira jellemző, mint éppen a kelet-európai operára, amelynek kezdettől fogva a legfőbb szövetségese, mozgatója, szárnya az Írókkal és a dramaturgokkal való szerves együttműködés volt. Az a
- 40 -
legmeglepőbb, hogy ugyanabban a korban, amikor Webernek és Wagnernek véresen kell kínlódniuk a maguk szövegkönyvei miatt Németországban, Oroszországban szinte a föld alól jönnek egyniás után az első nagy opera-szövegkönyvek, amelyek mind központi problémákat tárgyalnak, akár mesei elemeket, akár nemzeti-történelmi tárgyat dolgoznak fel. Tehát majdnem mindig ott van az első dalszerzők mögött a korabeli irodalom, pl. Puskin, de már a XIX, század közepére a legktílönbözöbb irók, politikusok, dramaturgok. Csehországban ugyanugy a nemzeti megújhodás drámairól, Tyl.Neruda vagy Sabina, szövetségesei Smetanánsk, a megszülető cseh nemzeti operának. Lengyelországban elképzelhetetlen Moniuskónak, a lengyel nemzeti opera megteremtőjének munkássága Mickiewicz nélkül. És elképzelhető-e nálunk Erkel és Mosonyi munkássága anélkül, hogy a Bánk bánnak Katona sugallta szövegkönyve vagy a Dózsának Jókai sugallta szövegkönyve ott lenne mögöttük? Még akkor is, ha nem közvetlenül a drámaírók irják a szövöget, állandóan ők sugalmazzák a legfőbb témákat. Tehát a nngy irodalom, a nagy drámairodalom, a politikai törekvések éa a nemzeti színjáték, a nemzeti opera szoros szövetsége talán néhol eem annyira jellemző, mint a kelet-európai országokban, éppen mert tömegekhez szóló, tömegekre kiható műfajról van szó, amelynek meg kell aokazoroznia, meg kell hatványoznia a ma-
- 41 -
ga hatását, középponti problémákat kell felvetnie, ha az emberekhez akar beszélni, a tömegekre akar hatni, ha nemzeti Ugy akar lenni. És ezen cul mindjárt ott van az emberiség szószólója, az opera, amely már ezzel a programmal lép fel 1860-70 táján: egy újfajta társadalomnak a kovácsa akar lenni az a kör, az a törekvés, az a drámaiság, amely ezen a szinpadon most rendkivül élesen, soha nem látott élességgel kibontakozik. Kedves Hallgatóim, elnézésüket kérem, hogy - bár kivonatosan csak egyes pontokat ismertettem, mégis - ilyen hosszura nyúlt az expozém. Nagyon boldog leszek, ha a szinháztörténész kollégák használhatónak találják és szervesen ki tudják bontani ezeket a gondolatokat.
- 42 -
Baróti Dezgő kandidátus, a Petőfi Irodalmi Muzeum tudományos munkatársa Tisztelt Értekezlet! Azt hiszem reménytelen feladat volna versenyre kelnem Szabolcsi akadémikussal, aki az opera történetére szoritkozva hallatlanul szines és minden vonatkozásában lenyűgöző módon mutatta be a kelet-európai összehasonlító módszerek termékenységét. De ha én jóval vázlatosabb leszek mint ő, engem talán az is ment, hogy az irodalomtudomány, épp a kelet-európai irodalomtudomány, nemrégiben összehasonlító irodalomtörténeti kongresszuson foglalkozott az idetartozó kérdésekkel, és szintén nagyon értékes előadások seregével bizonyitotta be a módszerek termékenységét. Én inkább arra szeretnék szorítkozni, hogy az irodalomtörténet eddigi eredményeiből kiemeljek néhány olyan szempontot, amely meggyőződésem szerint a szinházkutatások számára is hasznosnak Ígérkezne .
- 43 -
Ugy látszik, hogy a kelet-európai irodalmakat, ideértve a színházat is és talán bizonyos mértékben még a zenét ia, általában jellemzi a folklorisztikus elemek állandó ösztönös, vagy egyenesen tudatos jelenléte. Ez közismert tézis. Csaknem minden irodalomtudomány, a szomszédunkban, földolgozta az irodalmi népiesség problémáját. Azt hiszem legkevésbé a színháztudomány végezte el ezt, de meggyőződésem, hogy az irodalomtudomány szempontjából nézve is a kérdést, még mindig végtelenül érdekes ós fontos, mert az, ami ennek a problémának a végső magyarázatát adná meg - épp az összehasonlító vizsgálat -, nem történt meg eddig. Ha szétnézünk a szakirodalomban, világos képeink vannak. A magyar irodalmi népiesség sereg felvetett és megoldott problémájára gondolok itt, pl. Horváth János klasszikus könyvére, és idézhetnénk megfelelő román, szerb, lengyel müveket is, de egy komparativ szintézisben a kérdést még nem foglaltuk öasze. Talán az az oka ennek, hogy még a marxista inspirációju kutatók ia nem egyszer egyik országban egészen másképpen értékelik ugyanazt a jelenséget, mint egy másik országban, aiiol szintén megfigyelték. Előfordul, hogy egy-egy népies tendencia - egy kiaaé elnagyolt példát mondok - Bukarestben, vagy máshol már egészen más megitélés alá esik, mint teszem felj Budapesten. Tehát a probléma végtelenül fontos lenne, érzésem szerint
- 44 -
színháztudományi szempontból is, sőt nem lehetetlen, hogy éppen a kérdésnek a színháztörténeti vonatkozásai segithetik az irodalomtörténeti kutatást is. Hogy csak kiragadott problémákat emlitsek tovább is, szeretnék utalni a kelet-európai felvilágosodás sajátos arcára és ezen belül is csak egyetlenegy problémára. Ugy látszik, hogy csaknem minden kelet-európai irodalomban a felvilágosodásnak egyik központi problémája a nemzeti nyelvért való küzdelem, akár az irodalmi nyelv megteremtésének a szándékával, akár pedig egyéb vonatkozásokban is. Nos ez a probléma, azt hiszem szintén közelről érdekli a színháztörténetet. Hiszen a nemzeti nyelvért való küzdelemnek éppen a szinház volt egyik eszköze nálunk is, másutt is, és meggyőződésem, hogy az a körülmény, hogy a színháznak egy ideig, egy kis túlzással mondom, szinte az volt az egyetlen nemeslevele, hogy a nemzeti nyelvet művelte, kihatott a színjátszás stilusára éa kihatott az egész nemzeti szinház jövőjére. Esett szó Szabolcsi akadémikus előadásában a kelet-európai romantika sajátos természetéről. Ennek a sajátos természetét emlegetni szinte közhelyszerű, de azok közé a problémák közé tartozik, amelyeket közelről nem vizsgáltunk meg. Én nem vagyok egészen bizonyos abban, hogyha valaki megkérdezne, puaztán a magyar romantika problémájáról
- 45 -
tudnék-e egy teljes mértékben korszerű szintézisre utalni. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyon sok olyan vonással találkozunk, amely e problémakörben is közelről érdekelheti a szinháztörténetet. Engedjék meg, hogy felvessek egy-két sajátos színháztörténeti szempontot is. A színháztörténet egyik fontos területe a müködéstan, a szót kissé furcsának tartom, dehát igy nevezik, ami - a definició szerint - a szinháznak az esztétikumon kivül eső része. Azt hiszem, hogy ebben a vonatkozásban is végtelen sok sajátos kelet-európai jelenséggel találkozhatunk. Hogy csak a vándorszinészetre utaljak például: vándorszínészek természetesen mindenütt voltak. A francia színháztörténet is számon tartja a vándorszínészek szerepét, de teljesen indokoltan kisebb mértékben, mint mi'. Ugyanis ugy látszik, hogy nálunk és valamennyi keleteurópai országban a vándorszinész-truppok, ha művészi szempontból nem is, ugy mondhatnám, etikai szempontból magasabb szinten álltak, mint általában a nyugati tipusu vándorszínész csoportok, amelyeknek pusztán olcsó szórakoztatás volt az esetek többségében a céljuk. A magyar színháztörténet pedig gyönyörű példákat tud arra mondani, hogy a magyar vándorszínészek legkisebb truppját is áthatotta valamilyen sajátos nemzeti romantika és egészen bizonyos, hogy ennek a közelebbi megvizsgálása egy sajátos szinpad- és szinháztörténe-
- 46 -
ti megnyilatkozás felfedezéséhez vezethet. Az idetartozó problémák azonban végtelenül nehezek. Nem is merek arról beszélni, hogy vajon Hont kollégám által felvetett Kelet-Európa olyan egyszerű fogalom-e, hogy minden további és alaposabb analízis nélkül elfogadható egy bizonyos szintézis alapjának, különösen ha a kérdést történeti szempontból vizsgáljuk. Végtelenül megneheziti az egész problémát az, hogy az idevonatkozó történeti kutatások még szintén gyerekcipőben járnak, ami egyébként teljesen érthető, pedig akár az irodalomtörténet, akár a színháztörténet itt csak komplex kutatásokkal boldogulhat és nagymértékben számolni kellene az idevonatkozó összehasonlító történeti kutatásokkal, vagy mondhatnám ugy, ezeket inspirálni is kellene, mert nemcsak az irodalomtörténetnek, hanem a színháztörténetnek is nagyon nagy szüksége lenne a történeti alátámasztásra, mert egyébként - és ez az irodalomtörténeti kongresszuson is helyenként látszott - a konstrukciók területére tévedünk. Szerény mondataimnak nem akart egyéb célja lenni, mint az együttműködés fontosságának a hangsúlyozása és néhány olyan problémának a felvetése, ahol az együttműködés az irodalomtörténet és a színháztörténet között első átgondolásra talán a legtermékenyebbnek látszanék.
- 47 -
Dömötör Tekla kandidátus, a Színháztudományi Intézet osztályvezetője Tisztelt Hallgatóság! Néhány hónappal ezelőtt alkalmam volt a kelet-európai szinházak újkori történetének, főként kialakulásának és kezdeti szakaszának néhány problémáját részletesebben ismertetni. Akkor már kifejtettem azt a meggyőződésemet, hogy hamis képet kapunk, ha a kelet-európai szini fejlődést a nyugat-európaihoz hasonlitva értékeljük. Kifejtettem azt a véleményemet is, hogy a kibontakozás a hasonló történelmi-társadalmi viszonyok szerint fejlődő kelet-európai országokban törvényszerűen párhuzamosan megy végbe, tehát a kelet-európai nemzetek színjátszásának összehasonlító vizsgálatát helyes célkitűzésnek és tudományos programnak tartom. Minthogy hallgatóink közül jó egynéhányan jelen voltak ezen az előadáson, mely nyomtatásban is meg fog jelenni,* nem szeret-
je
L.: Theatrum 1963. I.
- 48 -
ném idejüket a már tárgyalt kérdések ismétlésével igénybe venni. Abban az előadásban - hogy vázlatosan összefoglaljam -, először a kutatás módszereiről szóltam, tehát azoknak a jelenségeknek a vizsgálatáról, amelyek eredetükben közösek, majd azokról a jelenségekről, ahol történeti-tipologiai egyezésről van szó, harmadszor pedig az átadás és átvétel törvényszerűségeiről. Szóltam továbbá arról a kérdésről, hogy miért fejlődött ki KeletEurópában sokkal előbb a nemzeti nydvü drámairodalom, mint a hivatásos színjátszás. Végül pedig szűkebb szakterületemen belül összehasonlítottam a nyugati és keleti népi betyárdrámákat, továbbá emiitettem a betlehemesjátékok néhány problémáját. De mint mondtam, ez az előadás nemsokára meg fog jelenni, és ehelyett a kelet-európai hivatásos szinpad kialakulásának egy olyan részletkérdésével foglalkozom, amelyre akkori előadásomban egy mondatban utaltam. Meggondolkoztató jelenség, hogy mig a keleteurópai országok jelentős részében, igy a magyaroknál, cseheknél, románoknál, szerbeknél és még másutt, egy évszázad óta vagy még régebben működő un. nemzeti szinházakat, vagyis államilag fenntartott, tudatos művelődéspolitikát szolgáló intézményeket találunk, addig egy sor nyugati ország a mai napig sem rendelkezett ilyen intézménnyel, hanem szinházai tőkés magánvállalkozások, melyek
- 49 -
persze állami támogatást is élvezhetnek és sok esetben élveznek, esetleg városi, regionális, egyetemek, egyházak által fenntartott intézmények. Azok közé az országok közé, amelyeknek nincs állandó un. nemzeti szinháza, tartozik Anglia, Olaszország, Spanyolország és Hollandia, hogy csak ennyit emlitsek. Olyan országokról van tehát szó, melyekben az újkori hivatásos színjátszás igen régi múltra tekint vissza s azt is mondhatnánk, hogy az újkori szinház bölcsője éppen ezekben az országokban ringott. Ez a helyzet természetesen nem a mostani politikai viszonyok között feltűnő, amikor a keleteurópai országok jórésze szocialista átalakuláson ment keresztül s a szinház, mint tőkés magánvállalkozás, természetszerűleg megszűnt. Ez a helyzet azonban fennáll századunk első felében is. Ennek az érdekes jelenségnek oka az, hogy más történelmi-társadalmi körülmények között alakult ki a hivatásos színjátszás a nyugat- és kelet-európai országokban. A XVI. századi nyugat-európai hivatalos szinjáték kialakulásának előfeltételei természetesen igen összetettek és nincs lehetőség itt, hogy ezeket bővebben tárgyaljam. Hazánkban pl. Kardos Tibor A régi magyar drámai emlékek cimü mű bevezetésében és más müveiben is kitűnő marxista elemzést adott erről a kérdésről. Én csak néhány fo-
- 50 -
galmat emlitek itt, például a korakapitalizmus kibontakozását, a városi polgárság gazdasági, kulturális és politikai szerepét, amelyek egyáltalán megteremtették a nyilvános hivatásos polgári szinpad és társulatok anyagi létfeltételeit, továbbá a klasszikus antikvitás szini hagyományának felfedezése s a nemzeti nyelvű reneszánsz drámairodalom és reneszánsz drámaelmélet kialakulása. De hiányzik ebből az inditásból néhány olyan mozzanat, amely a mintegy két évszázaddal később meginduló kelet-európai hivatásos színjátszást jellemzi. Ez a nemzettéválás gondolata, a nemzeti nyelv művelésének, a felvilágosodás és a polgárosodás eszméinek tudatos hangsúlyozása. Ezekről Hont Ferenc is és Baróti Dezső is részletesen szóltak, tehát engedjék meg, hogy a kérdés részletes kibontását mellőzzem. Annyit azonban meg kell emlitenem, hogy a szinjátszás Kelet-Európában nem a szórakoztatást szolgálta elsősorban s nem spontán indult meg, hanem valamely magasabb cél érdekében, amely lehet államérdek, az általános műveltség emelése, mint az oroszoknál, vagy a nemzeti nyelv művelésének és ezzel karöltve a nemzeti függetlenségnek ügye, mint a magyaroknál, cseheknél, délszlávoknál, és csaknem minden kelet-európai országban a polgárosodás gondolat. Emiitett előadásomban szóltam arról is, hogy pl. a török hódoltsági területek népeinek hivatá-
- 51 -
303 3zinjátszása, gyakran külföldön élő emigráns csoportok körében, kimondottan politikai célzattal indul meg, 3 hogy a nemzeti nyelven játszó szini társaságok a nemzeti ellenállás fontos tényezői voltak. A görög azinjátszás pl. Ciprus szigetén, majd később romániai emigránsoknál talál otthonra, a szerb szinjátszás Magyarországon, a szlovén szinjátszás Ausztriában és igy tovább. Az is jellemző a kelet-európai fejlődésre, hogy a nemzeti nyelvű színjátszásnak gyakran idegen nyelvű hivatásos társulatokkal kell felvenni a versenyt, mely egyaránt zajlik gazdasági és politikai területen. Hazánkban, a cseheknél és még más országokban is a németül játszó színtársulatokkal, másutt francia és olaaz társulatokkal folyik ez a versengés. Az idevonatkozó magyar példák nagyon is ismertek, úgyhogy a párhuzam kedvéért inkább egy német nyelvű cseh beadványból idézek, amelyet talán kevésbé ismernek, mint a magyar példákat. így pl. 1784.augusztus 10-én Franz Gerschick prágai lakos német levélben fordul a városi tanácshoz a caeh szinjátszás érdekében, majdnem ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel a magyarok követelik a magyar nyelvű szinjátszáat ugyanabban az időben:
- 52 -
Löblicher Stadtrath! Unterzeichneter bittet untertänigst um die Erlaubnis ein böhmisch-deutsches Theater auf der Neustadt aufrichten zu dürfen und glaubt seine Bitte mit folgenden Gründen unterstützen zu können. 1. Da man schon öfters mehrere Theater zugleich in der Stadt Prag hatte und man die Erlaubnis zu spielen unbekannter Fremden gestattet, so schmeichelt sich der Bittsteller um so mehr der Gewährung seiner Bitte, da er nicht nur ein Innländer, sondern auch Bürger der Hauptstadt Prag ist, der sich viele Jahre mit seiner ganzen Familie ehrlich und untadelhaft genähret und sich immer so betragen, dass man keine Klage, dessen der ganze gewesene löbliche Magistrat selbst Zeuge ist, wider ihn anstellen kann. 2. Wählet er zu Gliedern seiner Trupp meist Nazionalisten, die nicht nur ihres wissenschaftlichen, sondern auch sittlichen Betragens die besten Zeugnisse aufweisen können, woran nach seiner Meinung nicht wenig beruht, denn er glaubt, es müsse viel stärkern Eindruck machen, wenn selbst auch der, welcher Moral predigt, moralisch ist. 3. Jedermann von Verstände und Kenner der Geschichte weis, dass die Schauspielkunst auch Einfluss auf die Sitten des Staats gehabt und habe, dass sie in vielen Fällen die Begriffe läutere und den Menschen bilde. A kialakuló színházaknak a társadalmi bázisa egész más Nyugat- és Kelet-Európában. A polgári színpadot elsősorban természetszerűleg mindenütt a polgárság hozza létre, de szövetségesei helyenként és időben is különböznek egymástól. Itt most nem akarok szólni a XVI. századi hivatásos szinház kialakulásánál a nemesség szerepéről vagy pedig a
- 53 -
XVII-XVIII. század nemesi szinházpártolásáról vagy a főúri azinházakról, mert ez a azerep országonként változott, hol haladó, hol pedig visazahuzó volt. Annyit azonban megemlítünk, hogy a keleteurópai országokban a XVIII. azázadban a polgáraág mellett a nemeaaég haladottabb elemei ia pozitiv azerepet játazanak ebben az inditáaban, éppen a közös nemzeti eszme érdekében. Nemesember volt Felvinczi György, aki a XVII. században első Ízben akart Magyarországon hivatásos társulatot létesíteni. De a XVIII. század fordulóján, a XIX. század elején a kelet-európai országokban, azt mondhatnánk, hogy a társadalom legkülönbözöbb rétegei vállvetve fáradoznak a nemzeti szinpad létrehozásán. Ilyen kezdetek után indul meg a caehek, a magyarok, a szerbek, a horvátok, a románok, az oroszok nemzeti szinháza, mely mint intézmény, azután továbbra is fennmarad a változó politikai és művelődési körülmények között is, általában a mindenkori hivatalos politikai irányt követve, de változatlanul a nemzeti művelődés jelszavát hirdetve. Amikor az un. nemzeti szinházak mellett a keleteurópai országokban a tőkés magánvállalkozásu szinházak is megindultak, e nemzeti szinházak szerepe hol haladó lesz, hol pedig visszahúzó, a mindenkori politikai helyzetnek megfelelően. A XIX. század végétől, amikor a munkásság szava és a
- 54 -
szocialista eszmék is utat találnak egyes színpadokra, a nemzeti szinházak szerepe visszahúzó is lehet. Másrészt azt is mondhatnánk, hogy napjainkban a bulvárszínházakkal szemben, a kapitalista országokban a nemzeti szinházak szerepe néhol haladó, de ez olyan kérdés, amelyet minden esetben és minden alkalommal külön kell elemezni. A nyugat-európai eltérő fejlődés azonban a mai napig is kihat, és a nemzeti szinház hiányának súlyos gazdasági, műsorpolitikai s egyéb hátránya is van, melyről ezeknek az országoknak sajtójában igen bőségesen olvashatunk. Különösen sokat értekeznek erről pl. az Egyesült Államokban, amelynek ugyancsak nincs nemzeti szinháza. E kérdés különösen az operára s általában a technikailag igényes zenei szinházak gazdaság- és müsorpolitikájára van komoly következménnyel. Itt emiitjük meg végezetül, hogy néhány hónappal ezelőtt nyert végleges formát a gondolat, hogy hosszú évszázadok után Angliának is lesz nemzeti szinháza. A színháznak van már művészeti és gazdasági igazgatója, van programja, de az épületét még most tervezik. Tehát Anglia egészen más fejlődés után jutott el a nemzeti szinház megvalósításához, amely a kelet-európai országokban több mind egy évszázada működik már. E nemzeti szinházak működésének elemzése azonban már nem tartozik e megbeszélés keretei közé.
- 55 -
•
HOZZÁSZÓLÁSOK Kardoa Tibor akadémikus^ egyetemi tanár Igen tisztelt Közönség! Nagyon nehéz a mai értekezlet előadásaihoz és hivatalos hozzászólásaihoz hozzáfűzni a magam véleményét, mert az ankét rádiusza rendkivül széles, Így csak marginális megjegyzéseket lehet tenni. Mindenekelőtt néhány olyan megjegyzést szeretnék hozzáfűzni az elhangzottakhoz, amelyek elsősorban Hont Ferenc barátom bevezető előadását érintik. Rendkívüli izgalmat okozott bennem néhány kérdés, amit ő felvetett. Elsősorban a kelet-európai színháznak mint önálló zónának a kérdése, hiszen ez önálló kulturát jelent, legalábbis feltételezi az önálló kulturát. A z a másik kijelentése, hogy egy országon belül kell tisztázni a kultura kérdéseit és a színháztudomány összefüggéseit a többi tudománnyal és az irodalommal, illetve az irodalomtörténettel, erre az eaetre különösképpen
- 57 -
áll. Ugyanis azok, akik az irodalomtörténeti öszszehaaonlitó kongreaazuanak nemrég itt Budapeaten elhangzott előadásait figyelték, tudják, hogy ott az önálló kelet-európai kulturák létrejöttét egyes előadók a XIX. azázadtól számitották, legfeljebb a XVII.-tői, mintha korábban nem lettek volna itt önálló, mind Kelettől, mind Nyugattól élesen, vagy többé-kevésbé éleaen elkülöníthető kulturális megnyilvánulások. Hogy csak néhány nevet emlitsek és csak nálunk: a XV. században Janus Pannonius, a XVI.-ban Balassi, a XVII.-ben Zrinyi áll a legmagasabb európai szinvonalon. Ha pedig már a XV. században ide emelkedett az akkori magyar kultura, jogos a kezdetektől számitani ennek a kibontakozásnak az ismérveit. Ez nagymértékben megkapott és helyeslem is. Természetesen itt a részletkutatások, a dolgok konkrét elemzése fogja a történeti evolúciót kibontani. Ugyanis a Kelet éa KeletEurópa kapcsolata, valamint Nyugat- és Kelet—Európa kapcsolata nem egyenértékű és korok szerint változik. Hont Ferenc mondotta és én teljes mértékben egyetértek vele abban, hogy a magyar szinház nem Szt. Istvánnal kezdődik. Ez roppant jellemző a Kelet és Kelet-Európa kapcsolatára. Ugyanis Kelet-Európára Bizánc sziniélete és szinitipusai az V. századtól a XI. századig lehettek igen jelentékeny befolyáasal. A Xl-től pontosan a Nyugat befolyása erősödik szakadatlanul és tart egé-
- 58 -
szen a XIX. századig, éa az utolsó 80-100 év az, amikor az orosz kulturának, majd a szovjet kultúrának hihetetlenül erőteljes kibontakozása iámét a Keletet teszi döntő tényezővé. Nyiltan meg kell mondani, hogy ez nem teljesen egyensúlyban lévő tényező, de történetileg világosan nyomon követhető és feltétlenül elfogadható. A következő kérdés» a szinház, a szinház keletkezésének kötése a földművelő kulturához, vagy pedig az ősközösségi fejlődés legmagasabb fokához. Én, egy polemikus cikkemben, ugyanerre az eredményre jutottam A régi magyar drámai emlékek bevezetője körül támadt vitában, amire Hont Ferenc barátom. Én legfeljebb azt mondanám, hogy a Hont Ferenc által fölismert éa igen korán megjel ent táltosszinjáték szinte jelképesen fejezi ki ezt a fokozatot, de korántsem áll egyedül. Nem ia vagyok benne biztos, hogy végül is én e mellett a név mellett kötnék ki. Elismerem, hogy ez jellemző, leirt, hogy ugy mondjam: letagadhatatlan mozzanata ennek a színjátszásnak. Jteexiett még a totemiaztikus színjátszásra,az exogémiának éa az akkori vallási éa rituális képzeteknek megfelelő színjátszásra ia kell gondolni. Hogy ez a lovas-nomád népekkel kapcsolatoa-e: nem tudom. Feltételezhető, hogy a görögök, akxk ugyancsak lótenyésztő nép voltak, földművelés előtti fokukon, tehát mielőtt letelepedtek volna éa áttértek volna a földművelő
- 59 -
életmódra, ugyancsak rendelkeztek ugyanugy drámai játékokkal, monológokkal, talán dialógusokkal, korális drámai alkotásokkal, mint ahogy rendelkeztek az úgynevezett lovas-nomád népek. Miért jellemző ez Kelet-Európára? Azért, amit Hont Ferenc a következő pontban mondott: a polgári fejlődés késése miatt, falu és város együttfejlődése, együttléte miatt, tehát bizonyos élőszóbeli kulturának rendkivül makacs továbbélése miatt. Ebben a helyzetben ez ugy bontakozik ki, mint kelet-európai jellemző tulaj donság. Következő igen fontos mozzanat, amit Hont Ferenc kiemelt, az, hogy a centralizáció megelőzte a nemzeti fejlődést, ugyanakkor igen erőteljesen élt a népies szinjátszás, ami az udvari színjáték szempontjából nem elhanyagolható. Legyen szabad hozzáfűznöm, hogy a trufának, mint Mátyás király korabeli és udvarában is feltűnő formának, epikus avagy drámai formának a ténye maga is ezt látszik igazolni. A továbbiakban már a megjegyzéseim nemcsak Hont Ferenc előadását érintik, hanem a hozzászólások közül kettőt is, éspedig Dömötör Tekláét, akinek a nemzeti színházakat illető gondolata elsőrangú és Baróti Dezsőét, akinek a vándorszínészekre vonatkozó gondolata igen termékeny. Abból a körülményből, hogv Magyarországon a centralizáció megelőzte a nemzjt kifejlődését, de ez a centrali-
- 60 -
záci6 felbomlott és megszűnt, Illetve egy idegen hatalom centralizációs törekvéseivé vált, az következett, hogy egyeB főúri udvarok alkalmi színjátékain kivtil nem jöhetett létre a stabil szinház, a koszlnház, amely annyira jellemző Olaszország és Anglia városaira. Ellenben mi vette át a szerepét? Az iskola. A kollégium. Ha van kelet-európai jellemző sajátság, akkor az iskolai szinjáték, a kollégiumi szinjátszáa a jellemző sajátság. Ez pótolja a kőszinházakat, a polgári kőazinházakat. Éa ehhez kapcsolódik a nemzeti szinház gondolata. Hát, ha van a drámának társadalmi funkciója, mi nagyobb funkciója van, mint egy egész közösség létezésének, létezési tudatának a megerősitéae. Már pedig ez történik. Jól tudják az elvtársak, hogy mit jelent a nemzeti nyelv ebben az időben. Azt jelenti, hogy a nemzet él. Amikor megjósolják, hogy ki fog pusztulni, hogy a nyelvét száz év múlva senki nem fogja beszélni, akkor az az intézmény, amelyik a nemzeti nyelv művelését tűzi zászlójára, az megmenti a nemzetet, vagy eegit megmenteni a nemzetet. Tehát ez a Kelet-Európára jellemző vonáa, hogy a nemzeti szinház a nemzeti megmaradás ügyét szolgálja, valóban klasszikus példája annak, hogy egy zónán belül milyen tanulságos és összetéveszthetetlen jelenségek tűnnek fel. Éppen ilyen ós evvel függ össze a vándorszínészet. Ha előveszik azokat a szinéaz naplókat,
- 61 -
amelyeket sorra adtak ki az utolaó 20-30 évben, a amelyek még kiadatlanul vannak, főleg Erdélyben, ós feldolgozzák egyszer azt a hatalmas anyagot, amely a XVIII. század második felében és a XIX. első felében a vándorszínészek repertoárját alkotta, akkor fog kiderülni, hogy ez a munka az apostolok működéséhez hasonlít a történelemben. Az a hivatástudat, amellyel ezek a szegény emberek jártak, döntő dolog. Nem lehet erre konkrétabban példát mondani, minthogy vándorazinész volt Petőfi, és vándorszínész volt Arany János. Hát hol fordul az elő, hcrgy vándorszínész a nemzet két legnagyobb költője? Ezután egy kérdés, amely igen közelről foglalkoztatott és foglalkoztat, azt lehet mondani tiz éve már, tanulmányról tanulmányra és végül A régi magyar drámai emlékekben is. A színháztörténeti kutatás megelégedhetik-e a színpadon előadott müvekkel, vagy pedig még szorosabbra véve: a drámatörténeti kutatás csak azokkal a müvekkel foglalkozzék-e, amelyeket élesen és határozottan ugy alkottak mqg, mint drámai müveket? Önök tudják, hogy Budapest színházaiban ma is rengeteg olyat adnak elő, nem értékmérőként mondom, amely nem dráma. Lényegében nem dráma, és sorozatban ötvenes, százas szériákban adják elő mint szinházi anyagot, szinházi tárgyat. Ha valaki a mai magyar színháztörténettel foglalkozik, kihagyhatja-e
- 62 -
ezeket? Én azt hiazem, hogy nem. Sem az izléstörténet nem nyerne vele, aem pedig a magyar társadalom fejlődéaének az elemzéae. Még bizonytalanabb ez a múltban, akkor, amikor a műfajok nem voltak éleaen elválasztva. Az élea müfaju kategóriákat a humanizmus hozta. Amig azok bevonultak az ország tudatába, évazázadok teltek el. Kezdődik a XVI. azázad elején a mire valóban átjárja a müveitek gondolkodáaát, beletelik két évazázad. Tehát lehetetlenaég úgynevezett azinlappal járó éa ujságkritikával kisért drámát keresni bizonyos századokban. Aki ilyet keres, teljesen anakroniaztikuaan jár el. A továbbiakban egy-két egészen apró kiegészítést akarok mondani.Engedje meg Szabolcsi Bence, hogy megköszönjem az előadást, amelyből ezúttal is tanultam. Egy más vonatkozásban a magyar újjászületés, megujulás korának olasz olvasmányaival foglalkozom, s amit ő itt mondott Belliniről, Roaainiről az hallatlanul izgalmas, legszorosabban a témámba vág, és felhivta rá a figyelmem. Közben gondoltam arra, hogy az újjászületés, a risorgimento és opera történetének legklasszikusabb példáját kihagyta, nyilván mert annyira természetesnek vet£e, de talán mégis emliteni kell. Ez a római forradalom kitörése 1848-ban, amely Verdi Nabuccójának a Va, pensiero sull'ali dorante
- 63 -
/Szállj gondolat aranyló szárnyakon/ éneklésekor kezdődött el. Ha a magyar forradalomra, 1848-ban, a Talpra magyar a jellemző, az olaszra a Va, penslero. Hát kell-e ennél eklatánsabb példa nemzeti opera, függetlenség és forradalom összefüggésére? A másik szerény megjegyzés, hogy a Teli Vilmos valójában példátlan sikerű, de ne feledkezzünk meg a nem induló jellegű, mindazáltal robbantó operáról, a Sevillai borbélyról. Hát kell-e ennél a gyilkos nevetésnél, egész Európában és nálunk is, bomlaaztóbb valami, mint éppen a Sevillai borbély? Végül még annyit akarok mondani, hogy a Színháztudományi Intézetnek és Hont Ferencnek a keleteurópai összehasonlító színháztudomány megteremtésére való igyekezetét remélhetőleg alapos és részletes munka követi. Ezt kivánom és ezzel zárom is hozzászólásomat.
Taródi Nagy Béla, a Színháztudományi Intézet tudományos munkatársa A Kelet-európai Színháztudományi Bizottság, az a munkaközösség, amely a szinházkultura sorsát Európának ebben a térségében vizsgálja, méltatla-
- 64 -
nul él sokak tudatéban ugy, hogy "történeti" bizottság, amely tehát a kelet-európai szinházi kultúrának csak múltjával foglalkozik. A "történeti" fogalma alatt azt az oknyomozó szemléletmódot értjük, amely vizsgált jelenségét az idő teljes /mult-jelen-jövő/ dinamikájában vizsgálja. A mult ebből a szempontból részben a jelen oka és ezzel együtt a jövőé is. A tudomány a jelent akarja a leghatásosabb uton jövővé alakítani. A jelent és a multat nem azért tanulmányozza, hogy pusztán megismerje, hanem azért, hogy a jövő alakításában, ennek megtervezésében felhasználja azt, amit felderitett. A Kelet-európai Színháztudományi Bizottság eddig a történeti dinamika mult ágának kutatási szempontjait dolgozta ki. Az elhangzott előadások mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a tények feltárásában, elméleti és módszertani téren - a munkában eddig részt vett kutatóktól, neves előadóktól várhatóan - máris figyelemreméltó megállapítások hangzottak el. A ma színházával foglalkozók számára nagyon tanulságos az a program, amely a kelet-európai szinházi kultura sajátos formáinak leirása és sajátos kialakító okai feltárása tekintetében kirajzolódott. A hasonlóságokon belül is vizsgálják az eltéréseket s ezzel eddig ismeretlen összehasonlítási lehetőségeket teremtenek meg.
- 65 -
Különösebb érdeklődésre tartanak számot azok a kutatások, amelyek az európai és a világszinházzal való kapcsolat, hasonlóságok és eltérések felderítésére irányulnak. A mai értekezlet bevezető előadásában Hont Ferenc ezt a már eddig is jelentős programot szélesítette ki, amikor utalt azokra a munkálatokra és kutatásokra, amelyek a jelen és jövőkori keleteurópai szinházi kultura fokozatos leirására, a kutatások kialakítására, megtervezésére irányulnak. E munkálatok között emiitette a müködéstani vizsgálatokat is. A müködéstani vizsgálatokról már volt szó. Maga az elnevezés, a szinjáték mint társadalmi jelenség működésére, funkciójára utal. Itt, most csak arra mutatunk rá, hogy nem egyszerűen a szinház építészeti, gépészeti, technikai, gazdasági, jogi, statisztikai, szervezeti stb. problémáiról van szó, hanem arról az anyagcseréről, amely ember, társadalom és környezete között fennáll, s amelynek a szinház jelentős eszköze és terméke egyszerre. Annak a csak egyszerűsítés okából használt rövidítésnek, amely a müködéstani tárgyakat úgyis meg szokta határozni, hogy a szinházból "minden, ami nem esztétikai", semmi esetre sem szabad ugy csengenie, hogy a művészeten,az esztétikán kivüli.
- 66 -
A müködéstani vizagálatok tárgyukat, a színjátékot, ember alkotta, emberi szükségleteket kielégítő, társadalmi terméknek tekintik. Elaőaorban haaználati érték /egyéni éa táraadalmi szempontból egyaránt/. Ez a jellege aktcor ia megvolt éa meglesz, amikor csereérték viazonylata még nem volt vagy már nem lesz. A használati érték az, amire az egyén, illetve a társadalom használja vagy használhatja a szinjátékot. Ez pedig magában foglalja azt is, amit esztétikumnak neveznek. A működéstant tehát nem tekinthetjük extramüvészeti vagy éppen extrakulturális vizsgálódásnak. Megfordítva, célja éppen az, hogy a körébe tartozó természetés társadalomtudományokat igénybe vegye, meghonosítsa a szinházi működés, a szinház, a színjátékművészet társadalmi érvényesülésének vizsgálata során. A müködéstani vizsgálatok legtöbb vonatkozásban azonosak, vagy hasonlóak lesznek a Kelet-európai Színháztudományi Bizottság munkájában eddig megismert kutatásokkal. Ugyanannak a jelenségnek más oldalról való vizsgálatát jelentik. Nem ellentétes, hanem kiegészítő vizsgálatok lesznek nemcsak a tárgyban, hanem az időben is, amennyiben az esztétikai és a szorosan vett történeti mult kutatásaiból kiindulva a jelen analízisével a szinházkultura jövő viszonyainak egyes tényezőit igyek-
- 67 -
szik felderitoni. Mindig szinházkultura kifejezést használunk, mert nemcsak a színházat, hanem miliőjét, amelyben él, fejlődik, tehát a társadalom egész szinházkultúráját értjük ezen. A kelet-európai szinházkultura müködéstani kutatásainak rövid programját talán a következőkben vázolhatnánk. Nem ténymegállapítás ez, hanem vitaalapnak szánt előterjesztés. 1. Meg kellene állapítani azokat a mérőszámokat, értékmérőket, amelyekkel a viszonyokat, kutatásunk tárgyát, pontosan és egyezményesen .leirni, jellemezni akarjuk. Fogalom meghatározó feladatok. Ide tartoznak: a/ A szinjátékformák és fajtái /műfajai/, b/ A szinjátékformák előadására szolgáló létesítmények meghatározása, technikai színvonaluk specifikus leirása, szabványai, c/ A bemutatók és műsoron lévő darabok, előadások száma az a/ alatti részletezésben, d/ Ellátottság, szinházi kínálat, bemutatók, műsoron lévő darabok, épületek, intézmények, előadások, a területi, települési, népsürüségi, nemzeti jövedelemmel összefüggő viszonyokkal kapcsolatban, e/ Szinjáték csereérték viszonyai. Helyárak, átlaghelyár, szinházi típusonként, reálbérrel való viszonya.
- 68 -
f/ A szinjáték termelési /=érték/ viszonyai. Költségelemzés, támogatás, szervezés, bér-• let. g/ A szinjátékfogyasztás: a nézők száma /tömeg/, a látogatás gyakoriaága /intenzitás/, a teljes népességgel, népsűrűséggel való arányok. A reális és potencionális szinházi közönség. A szinházi kereslet, h/ A szinjáték az összkulturális, társadalmi' képben. Összehasonlító kulturális elemzés. 2. Országonkénti leirás az 1. a-b/ pontokban kidolgozott fogalmakkal. Minden kelet-európai ország jellemző viszonyait fel kellene dolgozni-. Ennek a munkának szakaszai: a/ összegyűjteni valamennyi ország jelenlegi, • bármilyen rendszerben és fogalmak szerint meglévő, adatait, b/ Megállapítani az 1. alatt tervezett fogalmi nómenklatúrával való hasonlóságát és rögziteni a számszerűen kifejezhető értékviszonyokat, c/ Javasolni az egységes nómenklatúrát keleteurópai általános bevezetésre. Megjegyzem, hogy a KGST-országok statisztikai fogalmakat, közöttük néhány szinházit ia, most rögzitenek, természetesen az 1. alatti részletezésnél soKkal szűkebb körben.
- 69 -
d/ Az egységes fogalmak alapján a közös nevezőjű összehasonlítás elkészítendő. 3. A kelet-európai országok szinházi kultúrájának ösazehasonlitó elemzése az 1. alatti fogalmak és szempontok szerints a/ Elemzés. b/ Következtetések. 4. A kelet-európai országok szinházi kultúrájának az előző pontban foglalt, 3. a-b/ alatti leírásának a kapitalista országok hasonló viszonyaival való összehasonlítása. Ezekből a feladatokból valamennyit már elvégeztünk, amint arra Hont elvtárs is utalt. 1. Összegyűjtöttük országunk meglévő hivatalos nómenklatúrájában szereplő adatait. Ebből két kötetet publikáltunk. 2. Összegyűjtöttük a többi kelet-európai ország jelenlegi nyilvántartási rendszerében feldolgozott adatokat, néhány évtizedre visszamenően is. 3. Összegyűjtöttük a jelentősebb kapitalista országok szinházi és kulturális adatait az általuk államilag vezetett nómenklaturális rendszerben /állami statisztikai évkönyvek/. Megállapítottuk, hogy az igy összegyűjtött adatok még kelet-európai viszonylatban is kevéssé
- 70 -
összehasonlíthatók és mindenekelőtt hiányosak. Ez a tapasztalatunk indokolta a 1-4-ig előterjesztett javaslatainkat. A fogalmi leirás, annak nen^etközi egységesítése és összegezése, a jelenlegi helyzet dokumentációja az, amiből ki kell indulnunk. Amivel folytathatnánk: a kiegészítés és az összehasonlító feldolgozás. Nagyon örülnénk, ha a feladatok elvégzésével némi segitséget tudnánk nyújtani a kelet-európai színháztudományi kutatásnak. Befejezésül talán még annyit, hogy mindezzel nem valami "alkalmi" felajánlást akartunk tenni. Népünk szinházi kultúrájának megítélése, szinházkulturális'Viszonyainkat jellemző adatok értékelése ugyanis csak többféle összehasonlításban, dimenzióban lehetséges: 1. Időbeli /történeti/: mult-jelen-jövő; 2. Térbeli, országonkénti; 3. Társadalmi,a társadalmi berendezkedések és fokozataik szerinti viszonyok összehasonlítása. Ez utóbbi bizonyos értelemben a tér-időbeli összehasonlítás kombinációja. Mindebből talán látható, hogy a müködéstani vizsgálatokhoz milyen nagy segitséget adhatnak a Kelet-európai Szinháztuő.ományi Bizottság munkálatai és máris Ígérkező eredményei.
- 71 -
Vajda György Mihály kandidátus, a MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa Igen tisztelt Értekezlet! Nagyon hálás vagyok a meghivásért és szeretném elmondani mindjárt, hogy mikor az előadásokat hallgattam, szomszédom •megjegyezte, hogy mennyivel előbbre vannak a szinháztörténészek nálunk, irödalomtörténészeknél, még olyanoknál is, akik, mint én, már belekontárkodnak a 4ráma, sőt olykor a szinház területebe is, mert sokKal szervezettebben folyik a színháztörténeti kutatás Kelet-Európában, sőt kutatási központjuk iä van, amelynek a szervezettségét éppen a napokban volt alkalmam közelről is megcsodálni. Éppen ezért nagyon hatottak rám Hont Ferencnek azok a bevezető szavai, amelyek a kelet-európai színházat és drámát, mint egy különálló harmadikat, a nyuga.ti és a távol-keleti szinház és drámatipus között émlegették, és igen meggyőzően támogatták azt a bennem is régen élő gondolatot, hogy KeletEurópában egy önállóbb- fejlődéssel van dolgunk, mint ahftgy §z a polgári kutatásban megmutatkozott, amely Kelet-Európát gyakorlatilag a nyugati fejlődés függvényének, leszármazottjának és követőjének tekintette. A hozzászólásokban azonban sajnálatos módon egy példát sem tudtam felfedezni, amely a kelet-európai szinháznak ezt a nyugati és a távolkeleti kultura közötti közbülállását bizonyította
- 72 -
volna. Inkább olyan megnyilvánulásokat hallottunk, amelyek továbbra is viszonyították a kelet-európai szinházi kulturát az általunk sokkal jobban és közelebbről ismert nyugatiakhoz. Ez volna az első gondolat és probléma, amelyet szeretnék felvetni és amellyel azt szeretném mondani, hogy egy valóban kelet-európai szinházkutatásnak ki kellene terjeszkednie a távol-keleti szinházi kulturának a megismerésére és megismertetésére is és igy határolhatná el magát a távol-keletitől és a nyugatitól is; a távol-keletitől, amellyel az utolsó évtizedekben, ha áttételesen Í3, de vannak kapcsolatai, hogy régebbi kapcsolatai vannak-e, nem tudom, mindenesetre azt hiszem nem igen, de lehet,, elképzelhető, hogy esetleg török vagy arab közvetítéssel még igen ősi kapcsolatok is kimutathatók. Mindenesetre olyan terület, amelyet véleményem szerint érdemes lenne közelebbről is megvizsgálni, éppen a Kelet-Európa önálló fejlődésének a világossá tétele érdekében. Egy másik ilyen probléma, ami felmerült bennem a hozzászólások folyamán, az a tétel volt, amelyet szintén Hont Ferenc mondott ki először a mai konferencián, hogy mennyire változik KelétEurópa fogalma a történelem folyamán. Nem ugyanazt jelenti Kelet-Európa a XX. század hetedik évtizedében és a XIX. század első évtizedében és még
- 73 -
kevésbé, mondjuk a XVI. vagy XV. azázadban, hanem hol ez, hol az tartozik hozzá éa különböző tipuaok alakulnak ki Kelet-Európa bizonyoa alapvonásaiban egyaégea fejlődéaében la. Szeretnék mindjárt egy példát mondani. A politikai helyzet folytán ma a Német Demokratikus Köztársaság kelethez tartozik, speciálisan a német irodalomban, vagy a német színháztörténetben vannak olyan jelenségek, amelyeket határozottéin inkább a keleti tipusu fejlődéshez sorolhatnánk, mint a nyugatihoz. Dömötör Tekla által olyan klasszikusan kifejtett nemzeti színháznak az esetében is ez a helyzet. Köztudomású, hogy a német nemzeti szinház első harcosai, Elias. Schlegel és Lessing, nemzeti szinházon olyan színházat értettek, amely független az udvartól, független a fejedelemtől, amelyet polgárok alapítanak, ezért német, tehát nemzeti nyelvű, tehát nemzeti szinház. Ez az egész nemzeti szinházi gondolat, amely részben közvetlenül, részben schilleri közvetítéssel eljut, azt hiszem kivétel nélkül, minden kelet-európai néphez, tulajdonképpen nem sok késéssel ugyanazt a problémát veti fel, ti. olyan nemzeti színházat létrehozni és azt tekinteni nemzeti színháznak, amely független az udvartól. A magyeir Nemzeti Szinház a legékesebb példa rá, amelynek megnyitójára, ha jól tudom nem hívták meg az udvarhoz közel álló nádort sem, tehát a Habsburgoktól távoltartották magukat. Azért, mert
- 74 -
nemzeti szinház, ne legyen az udvarhoz semmi köze. így azután az ia nagyon világossá válik, hogy a nemzeti szinház miként eszköze a polgárosodásnak, mert hiszen polgári erők és polgári ideológia hozza létre akkor is, ha a pénzt a nemesség adja hozzá legnagyobbrészt, mint ahogy a magyar Nemzeti Szinházhoz és ugy tudom a csehhez is. Szeretném itt mindjárt azt is megmondani, hogy a nemzeti szinházak keletkezésében, elsősorban a magyar, román, cseh, délszláv nemzeti színházra és főleg a horvátra, de talán a lengyelre is vonatkozik, bizonyos szerepe van az Osztrák-Magyar Monarchia létének is, vagy mondjuk inkább ugy, a Habsburg-birodalom létének is, amelyben ezek a népek egyaránt szemben álltak a bécsi udvariszinház típussal. A politika és szinház összefüggésének tehát ez is ékes példája. A kelet-európai szinházi problémák tisztázásához helyes lenne, ha történetileg igy látnánk ezt a fejlődést és nem tisztán ugy, hogy a nemzeti szinházak keletkezése, mondjuk, ideológiai függvénye a német nemzeti szinház gondolatának. Mert nemcsak erről van szó, hanem az azonos, vagy hasonló társadalmi helyzetről is, amelynek hasonló következményei vannak. A harmadik, amit szeretnék kiragadni az elhangzottak közül, a népiség fogalma, az hogy mit jelent a szinház szempontjából a népiség. Ezt a
- 75 -
szót éa ezt a fogalmat rendkivül aokazor, rendkívül régen éa rendkivül fontoa hangsúllyal használjuk éa nem ia vonható kétaégbe, hogy a népiaég, a kulturak kifejlődésének, a miénknek ia, a távolkeletinek ia éa a nyugatinak ia olyan összetevője, amely nélkül egyáltalában nem Képzelhető el. Mit jelent a azinházban a népiaég? Ezt kellene, gondolom, azinháztörténetileg egyazer nagyon világoaaá tennünk. Bizonyára nem ugyanazt jelenti, mint, mondjuk, a Dea Knaben Wunderhorn népdalgyujteményében, vagy Erdélyi Jánoaék, Kriza Jánoaék népdalgyüjteményében, népdalgyűjtésében éa a népballadákban, hanem valami mást. Azok a kutatáaok, amelyeket Kardos Tibor, Dömötör Tekla és mások folytatnak és amelyek a magyar szinházat is, legalább történeti perspektívában megkísérlik kapcsolatba hozni a theätre de la foire-nak egy változatával, rendkivül megkapóak éa ha sikerül a rendelkezésre álló adatok alapján megtalálni a kapcsolatot a magyar szinház közvetlen kezdete - tehát Kelemenék - és a színháznak ezek között az ősi formái között, akkor azt kellene mondanom, hogy megoldódott a magyar színháztörténet problémája. Természetesen nem oldódik meg pillanatok alatt, de megoldódhat. Viszont mindjárt a feltett kérdésre is adna bizonyos feletet, arra ti. hogy a népiaég értelmezése a azinházban talán nem egéazen azonoa az irodalmi népieaaég érteimezéaével. Teasék meg-
- 76 -
gondolni azt, hogy a parasztkulturában meglévő drámai elemek, hogy kerültek bele a magyar drámairodalomba, mert benne vannak. Bizonyos műfajokban megjelennek a népi költészet elemei. Hogy kerülnek bele? Nem a bécsi Volksstück ihletésére, ahogy ez a magyar drámatörténetben eddig elfogadott volt hogy a bécsi Volksstück műfaját átvettük és lett belőle magyar népszinmü -, hanem egy olyan közös - nem tudom én, nevezzük európainak vagy emberinek, mert azt hiszem a távol-keletieknél is ez a helyzet - mimus hatására, amely valahonnan egész az ősi múltból származik és c mimusnak, ennek a színjátszó rendnek, fajtának, embernek, vásárosnak a játéka folytán kerülnek be a népi elemek, anélkül, hogy útjaik, mindenütt biztosan nyomon követhetők lennének, abba a drámai kulturába, amely, mint nemzeti drámakultura és nemzeti szinházkultura,az egyes nemzeteknél kialakul. A kelet-európaiak közül a legkézzelfoghatóbban, tudtommal, az oroszoknál követhető a népi elem utja, ahol a jobbágyszinházak közvetlen kapcsolatot tartanak a vásári népi színjátszás, sőt a paraszt-szinjátszás vagy parasztjátékok és az orosz dráma között, noha tudjuk, hogy a jobbágy színjátszók jelentékeny része egy ideig nem orosz nyelven játszott, hanem megtaníttatták velük az idegen nyelvű szöveget, s csax később változott a fejlődés ugy, hogy orosz nyelven is előadtak. Mindenesetre szabadjon bevetnei%
- 77 -
azt a szót, amelyet kerülgetek, ti. a népiség mellé a népiségnek a plebejus változatát, a városokhoz, a külvárosokhoz, a szinházat fenntartani tudó társadalmi alakulathoz csatlakozó népi elemek fogalmát, amelyet én a színházban döntő jelentőségűnek érzek. Ha megnézzük Shakespeare-t, vagy Moli^re-t, mindkettőnél a plebejus elemek jelenlétével találkozunk, a vígjátékban leginkább, de nemcsak a vígjátékban, hanem még Shakespeare tragédiáiban is. Ha az osztrák és délnémet fejlődést nézzük, a plebejus elemek ott is benyomulnak a színházba és a német klasszikus drámairás legfontosabb szegénysége az, hogy ezek a plebejus elemek nem hatolnak bele. A legújabb nagy német drámaírónak, a szocialista realista Brechtnek a drámairásán keresztül visszahatnak ezek a plebejus elemek, igy belekerülnek a német drámairásba és művészileg is uj magasságot adnak neki. Nagyon helyes volt Székely György megjegyzése, hogy a prózai szinház caak határesete a színjátszásnak . Valóban határesete, a legkevésbé természetes határesete, ti. a szinház természetéhez az ének és tánc sokkal erősebben hozzátartozik, mint a jól érthető és rendkivül ravaszul kieszelt próza, amely a színháznak ma valahogy a leginkább megbecsült fajtájához tartozik, legalábbis az irodalomkritika részéről, mert ez áll legközelebb az
- 78 -
irodalomhoz. Éppen azért nagyon felemelő volt annak, a Szabolcsi Bence akadémikus által tartott gondolatmenetnek a meghallgatása, amely bemutatta, hogy a zenés szinház milyen mélységes kapcsolatban van a kor politikai eseményeivel, a társadalmi fejlődéssel és mennyire rejtetten adja tulajdonképpen a szinház fő vonalát. S ha azt keresnénk meg, hogy hol hatolnak a népi elemek a szinházba, azt hiszem a zene volna az a vonal, ahol a legerősebben, a legakadálytalanabbul és a legtisztábban képesek. Itt a paraszti elemek éppúgy be tudnak hatolni, mint a plebejus elemek, szóval a népi elemek általában. Érdemes lenne ezzel a kérdéssel részletesebben is foglalkozni. Végül szeretnék Baróti Dezsőhöz csatlakozni. Az egész kelet-európai irodalmi, színháztörténeti, drámatörténeti kutatásnak az alapja a történeti kutatás. A történészek ebben nem járnak egyelőre olyan mértékben előttünk, hogy egészen világosan felvázolták volna Kelet-Európa történetét. Inkább államok, vagy pedig államalakulatok, korszakok történetét látjuk. Egy ilyen összehasonlító és egységes kelet-európai történelem óriási mértékben fellendíthetné mindazokat a tudományokat, amelyek a kelet-európai kulturális fejlődés különböző ágaival foglalkoznak.
- 79 -
Staud Géza, a Színháztudományi Intézet osztályvezetője Az elhangzott előadásokhoz kapcsolódva, magam is meg vagyok győződve arról, hogy vannak a keleteurópai népek színháztörténetének olyan kérdései, amelyek nem oldhatók meg a nemzeti történelem keretei, nyelvi határai és nacionalista korlátai között. Ezekkel kapcsolatban csak egy szélesebb horizontú, a társadalmi fejlődésre alapozott szemlélet vezethet eredményre, s olyan módszeres eljárás, amely a kelet-európai népek és országok társadalmi életének analógiáit, párhuzamait és kölcsönhatásait figyelemmel tudja kisérni. Közép-Európában, a kíilönböző politikai integrálódások következtében - Mátyás birodalma, Báthory látván királysága,a török hódoltság, a Habsburg-birodalom-, az itt élő népek között azonoa társadalmi viszonyok alakultak ki, s ennek következtében az egyes nemzetek színházi jelenségei azonos feltételek mellett, azonos vonásokat mutatnak. A Haydn-év során közzétett publikációk tudományos alapossággal tárták fel az Esterházy hercegek kismartoni és eszterházai színházainak életét, s különösen Haydn 30 éves magyarországi működésére deritettek fényt. Érthető, hogy a kutatások középpontjában Haydn művészete állt, de ugyanakkor Ho-
- 80 -
rányi Mátyás kitűnő munkája, az Eszterházi vigasságok. az Esterházyak kastélyainak egész szinházi életéről is hiteles képet tudott nyújtani. Az Esterházy-szinházakra vonatkozó kutatás - amely azóta is változatlan lendülettel folyik -, azonban bizonyos szempontból némi hiányérzetet is támaszt. Valamennyi tanulmány - zene- és színháztörténeti egyaránt - az Esterházy-szinházak működését ugyanis mint a korszak valami különlegességét, magányos jelenségét tárgyalja. Holott a főúri szinház a hanyatló feudalizmusnak távolról sem egyedi és esetleges, hanem nagyon is általánosan elterjedt törvényszerű jelensége, amelynek - éppen Haydn személye miatt — az Esterházy-szinházak csak kiemelkedő példái Közép-Európában. Osztrák területen a császári ház schönbrunni, laxemburgi, schlosshofi kastélyszínházaiban, a Liechtenstein hercegek feldsbergi és eisgrubi, a Thurn-Taxis hercegek regensburgi színházaiban, Schwarzenberg hervagy Cseh- és Morvaországban a cegek, Chotek grófok és más arisztokraták kastélyaiban folyó színielőadások ékes bizonyságai a rokokó főúri szinház divatjának. A csehországi Krumlov, Litomi^l, Jaromerice nad Rokitnou, Karina, Kuks, Mnichovo Radiste, Náchod, Veltrusy, a prágai Traun és Waldstein kastélyok szinházai mellett más értelmet kapnak a magyarországi kastélyszínházak is.
- 81 -
Mostani munkám során módomtan volt megismerkedni ezeknek az osztrák és cseh kastélyszinházaknak magyar megfelelőivel. Az Esterházy hercegek kismartoni és eszterházai, valamint a többé-kevésbé ismert Patachich-féle nagyváradi és Erdődy-féle pozsonyi szinházakon kivül 26 magyarországi kastélyszinházat sikerült eddig felderíteni, s működésűket többé-kevésbé tisztázni«Igy G a lgóc, Gödöllő, Holies, Pozsonyivánka, Rohonc , Körmend, Nagycenk, Sopronhorpács, Pécel, Nagykároly, Tótmegyer, Martonvásár, Alsókorompa, Vöröskő, Csákvár, Pápa, Egyed, Gyula kastélyszinházáról, valamint Pozsonyban több egyidőben működő kastélyszinházról van tudomásunk. Már mennyiségük is mutatja, hogy nem egyea főurak ötletszerű vállalkozásairól, egyéni szeszélyeiről van itt szó, hanem általános társadalmi jelenségről, amely a magyarországi kastélyszinházakat szoros egységbe fűzi a hasonló feltételek között született és működő cseh és osztrák kastélyszinházakkal. Egymás nélkül nem érthetők és nem értékelhetők, és erre a korszakra vonatkozóan is indokolják egy közép-európai integráló szempont érvényesítését.
- 82 -
Székely György, a Színháztudományi Intézet igazgatóhelyettese Két rövid megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik arra vonatkozik, hogy a magyar színháztörténetben nem eléggé vesszük és vettük figyelembe a török hódoltsági korszak hatását és lehetőségeit. Igaz, hogy teljesen el van temetve, de hogy valamilyen fajta hatások érhették a magyar társadalmat, az egy következtetésből talán világossá válik. Egy magyar kutató, Kunos Ignác, a mult század végén nagyon részletesen irt egy török szinjátéktipusról az orta ojunuról. Ebben többek között leközli Evlija Oselebinek, a nagy utazónak azt a leírását, amely a török hódoltsági területeken az egyes szultánokkal, basákkal és emirekkel járó állandó népszórakoztató csoportokra vonatkozik. Örmény, cigány, zsidó csoportok járnak együtt 10-300-as létszámig és még ha nincs is egyelőre adatunk, de nyilvánvaló hogy a 150 év alatt Magyarországon ezek vagy ezekhez hasonló népszórakoztató, a török hódoltság területén mindenfelé járó csoportok megfordultak éa valamiképpen hatottak, ha másképpen nem, akkor ugy, hogy közvetítői voltak a Bizáncban még fennmaradt mimos-hagyománynak. Vannak ezek között hangutánzók, állathangutánzók, különböző nemzetiségeket utánzó szóló-mimikus szinészek. Minden bizonnyal egy bi-
- 83 -
zonyos játékkészletet, egy "bizonyos eljátszható anekdota-készletet hordoztak magukkal és hagytak az emlékekben. Ha az olyan nagyon jól nyilvántartott helyekről, mint egy főúri kastély számadásai, vagy a királyi iratok, kerülnek elő nap mint nap ujabb adatok, talán nem teljesen reménytelen, hogy ezekről a hatásokról többet is tudunk majd. Szeretném megemliteni azt, hogy ha arra gondolunk, hogy ebben az orta ojunuban van egy Pesekjár nevll szereplő, aki főszereplője Kavutkuval együtt ennek a páros, komikus dialógnak és ha megfigyeljük, hogy ez a Pesekjár a román népi színjátszásban szintén jelentkező figura, egy bizonyos funkcióval, és ennek a funkciónak valamilyen fajta megfelelőjét meg lehet találni az erdélyi román területen is, akkor egy másik vonalon kapcsolatokat lehet találni ezek között a kelet-európai népek között* amelyek par excellence kelet-európaiak és tényleg semmi közük sincs a Nyugat-Európából átszüremlett, vagy átvett anyagokhoz. És a másik megjegyzés: Margarete Bieber könyvében* különböző régi vázaképek bemutatásával a görög tragédia legkorábbi korszakának ábrázolásait, a szatir kórusoknak az ábrázolásait közli.
*
History of the Greek and Roman Theater
- 84 -
Ezek a kórusok ló fülekkel és ló farkakkal ellátva jelennek meg és semmi adat sincs pillanatnyilag arra, hogyan lett ezekből bak-kórus. Mivel Görögország is beletartozik Kelet-Európába, érdemes lenne ennek a kelet-európai kutatásnak, többek között e láncszem felderítése érdekében, még egyszer átvizsgálni a teljes görög szinjátszás történetét is.
Cenner Mihály, a Színháztudományi Intézet osztályvezet őhelyettese A történettudományon belül a színháztörténet még fiatal tudományág. akár a vele kapcsolatos tudományokkal együtt, akár önálló kutatási területként műveljék, bár a színháztörténet az európai országok legtöbbjében évszázados hagyományokra tekinthet vissza. Az évszázadok alatt azonban a színháztörténet tudományszámba való vételét elhanyagolták /nem is szólva a szinháztudományról/. De még a történettudományok között sem volt sokáig helye. Ebből következőleg hanyagolták el évszázadokon keresztül a szinházi emlékek gyűjtését, mint a színháztörténet kiegészítő részét, sőt bizonyos fokig alapját. Rendszertelenül, nem tudományos
- 85 -
szempontok szerint, egyes nagy színházakban meghonosították ~az úgynevezett emlékgyüjteményeket, vagy házi muzeumot. Jobb hiján ezek is támpontot nyújthattak a történeti fehér foltok kitöltésére, de nem képezhették alapját a rendszeres, komoly, tudományos feldolgozásnak. A két világháború között eltelt negyedszázad politikájának vezetése a béke és a barátság helyett ellentéteket szitott a nemzetek között, nacionalista jelszavakkal dobálózott a tettekben mutatkozó igaz hazafiság helyett, soviniszta uszítással mételyezte elsősorban az ifjúságot, de a hivatalos politika rányomta bélyegét az irodalomra, a művészetekre és a tudományra is. Ennek a negyedszázados szembeállásnak és a megelőző korok elszigetelődésének hátrányait számolta fel a fasizmus alól felszabadult kelet-európai államok 18 éves, következetes békepolitikája. A szomszéd népek, a kelet-európai országok között ma nem az a lényeges, ami művészetben, tudományban elválasztja őket egymástól, hanem ami történetükben közös, ami közelebb hozza egymáshoz őket, ami összekapcsolja irodalmukat, művészetüket, tudományukat. Hasonló gazdasági és társadalmi feltételek között a kultura is hasonló módon fejlődik. Tekintve, hogy a kelet-európai nemzetek történetében a kettős elnyomás, a gazdasági berendezkedés,
- 86 -
az osztálytársadalmi tagozódáa több-keveaebb eltéréaael haaonlóaágot mutat, kézenfekvő, hogy kulturájuk fejlődése ia aok haaonlatoaaágot árul el. Feladatunk ezeknek a haaonlóaágoknak alapján a közöa vonáaokat kutatni a kelet-európai nemzetek kulturália történetében, jelen eaetben a színháztörténetben. Számoa orazágban "'működik már a színháztudománnyal, aőt a színháztörténeti emlékek gyűjtésével is foglalkozó intézmény. Van, ahol a azinházi kutatáat az egyetem történettudományi kutatáaához csatolták, van, ahol önálló színháztudományi intézet működik, illetve vannak fővárosok, ahol léteznek azinházi gyűjtemények, muzeumazerűen, függetlenül a azinháztörténeti vagy a színháztudományi kutatásoktól, vagy azokkal csak laza kapcsolatban. Nálunk a Színháztudományi Intézet magában foglalja a szinházi emlékek muzeumát is, s egyaránt foglalkozunk mind a mult feltárásával, mind a jelen szinházi élet alakításával. Tudomásunk szerint hasonlóképpen működik Varsóban a lengyel színháztudományi intézet. Prágában, Be'grádban, Bukarestben még nincs ilyen összevont intézmény a mult és a jelen feldolgozására, illetve kialakítására. Az intézetek ás a gyűjtemények külön-külön működnek. Gyűjteményünk még fiatal, mindössze 10 éves. Ezalatt a tiz év alatt azonban sikerült adatban éa
- 87 -
dokumentációban a világ színházairól és előadott drámairól jól használható, több tizezret számláló anyagot összegyűjteni. Gyüjteményünk e téren még nemhogy nem teljes, az nem is lesz és nem is lehet soha, hisz en állandóan fejlődik a szinház és a dráma, tehát ujabb és ujabb adatok éa dokumentációk kerülnek a gyűjteménybe, de még azt sem mondhatjuk, hogy a szomszéd népek, vagy a kelet-európai államok szinházi anyagáról a lehetőséghez mérten teljes adat- és dokumentációs anyagunk lenne. Szükséges, hogy e téren is felvegyük mielőbb a kapcsolatot. A látogatások és tapasztalatcserék mindig hasznosaknak bizonyulnak. Magyarországon először, most állitjuk össze a világ színjátszásának történetét. Ezt a munkát a Színháztudományi Intézet vállalta magára. Milyen nagy könnyebbség lenne, ha már ehhez a munkához rendelkezésünkre állnának mindazok az adatok és dokumentumok, amelyeket ennél a munkánál felhasználhatnánk,Sajnos, ezek még nincsenek meg, s fáradságos munkával kell innen-onnan összegyűjteni a szükséges anyagot. Meg kellene inditani a közös adatgyűjtést, kicserélni az adatokat, kölcsönösen bőviteni és állandóan fejleszteni a dokumentációs anyagot: szinlapokkal, fényképekkel, kritikákkal, leírásokkal, diszlet- és jelmeztervekkel stb. Természetesen nem egységes a feldolgozás, a nyilvántartás rendszere sem. Ezt is közös nevezőre
- 88 -
kellene hozni. A gyűjtés szempontjai sem egységesek mindenütt: van hely, ahol más intézmény gyűjti a szinlapokat, megint más az ábrázolásokat, ismét más a képzőművészeti anyagot. Vajon hogyan állunk az egyik legújabb gyűjtendővel, a szinházi, illetve a szinéazi hanggal? Intézetünkben ez is hozzátartozik a gyűjtéshez, s a gyakori felhasználás, illusztrációs és egyéb célokra, bizonyítják, hogy gyűjtésünkkel helyes uton járunk. Milyen jó lenne például akár egyes nagy színészek szerep- vagy versmondásáról, vagy egyes szinházi produkcióról nemzetközi "hangcsere". Ma, a magnetofon általános elterjedtsége idején ez sem maradhat puszta vágyálom. Itt moat csak néhány, az adat- éa anyaggyűjtés körébe vágó gondolatot vetettünk fel; remélhető megvalósításuk esetén tárgyról tárgyra, pontról pontra kidolgozandók, s természetesen a kölcsönös adat- éa dokumentumcsere alkalmából figyelembe veendők egyes nemzeti azinjátéki aajátoaságok, mégis a fő irányvonal ne a különbözőségek, hanem az azonosságok feltárása legyen, s ezen az alapon remélhető ennek a fiatal tudományágnak felvirágoztatása.
- 89 -
Hont Ferenc záróazava Igen tisztelt Értekezlet! A mai ülésünk felszólalásaira nem kívánok részletesen reflektálni, sem összefoglalót adni. Azt mondhatom, hogy a magam részéről nagy örömmel hallgattam a hozzászólásokat és ezekkel mindenben egyetértek. Köszönöm Vajda György Mihálynak, hogy pontosabban megfogalmazta, hogy a történelem folyamán a német terület is hol kelet-európai, hol nem teljesen, vagy inkább a nyugati területhez tartozik. Ahelyett, hogy a felszólalások ismétlésébe, vagy összefoglalásába bocsátkoznék, szeretném igen tömören összefoglalni azt a négy tanulságot, amelyet a mi számunkra ez az értekezlet adott. Az első tanulság, hogy ez a gazdag anyag, kutatásokról való töredékes beszámolás, problémák fölvetése, javaslatok, azt bizonyitják, hogy a kelet-európai szinjátékos terület kutatása szükséges, aktuális és nekünk kötelességünk, hogy a kelet-európai országok illetékes intézményeivel még szorosabbra füzzük a kapcsolatot és segítsük ezeknek a kutatásoknak a rendszeressé tételét a program kidolgozásával. A második, amelyben az értekezlet folyamán megerősödtünk, hogy sokkal több a kezdeményezés, a kutatás a magyar művészetek, a művészettudományok és más tudományok területén, mint amennyit értéke-
- 90 -
sitünk. És azért nem értékesítjük, mert ezek egymástól függetlenül, egymás mellett, vagy amint a bevezetőben mondtam, néha egymás ellen folynak. Kötelességünkké teszi ez, hogy minél előbb megszervezzük azokat a komplex munkaközösségeket, amelyek a kidolgozandó programban feltüntetett fő problémákat itt orazágon belül megoldják. Ez a két pozitivum, ami ebből az értekezletből mint tanulaág azolgál számunkra. Most szeretnék két negatívumot említeni. Az egyik nem is annyira negatívum, inkább hiányosság. Az anyag nagysága,gazdagsága és kidolgozatlansága eredményezte, hogy ezen az értekezleten elsősorban a történeti problémák vetődtek föl, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a mai problémáink tisztázásához, de önmagukban nem elegendők. És ezért azt a következtetést kell levonnunk, hogy össze kell hivnunk egy olyan speciális megbeszélést, amelyen a kelet-európai azinházmüvéazet éa szinházelmélet mai problémáit beazéljük meg éa amelyen ugyanugv felvetődnek majd különböző megoldandó feladató^, uint ahogy moat felvetődtek. Az utolaó éa valóságos negativum az, hogy számunkra nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a különböző tudományágak képviselői itt megjelentek, hozzászóltak és támogatták azt a munkát, amit mi közös munkának tekintünk, ugyanakkor azonban az élő szinházi gyakorlat képviselői közül édeskeve-
- 91 -
aen jelentek meg. És ez azért elgondolkoztató, mert e mögött helytelen elvi éa gyakorlati álláspont van. Egész társadalmunkat tudományos rendszerességgel épitjük föl. A szocializmus megvalósítása tudományos módszerrel történő társadalmi tevékenység. Ha pedig ez az egészre vonatkozik, akkor vonatkozik a társadalom részterületeire ia, igy az élő szinházi gyakorlatra is. Állitom, hogy a mi helyes tudományos működésűnkhöz elengedhetetlenül szükséges, hogy élő kapcsolatban legyünk a szinházi gyakorlattal, viszont a mai szinházi életünk számos hibája arra vezethető vissza, hogy rögtönzés, szubjektivitás, a tudományos tapasztalattól való elfordulás tapasztalható. Nem lehet szocialista színházművészetet szocialista színháztudomány nélkül alkotni, ahogy szocialista színháztudományt sem lehet szocialista színházművészet nélkül művelni. Ez a kettő öaazetartozík éa mi nem vagyunk hajlandók arra, hogy mint fanatikuaok és őrültek bezárkózzunk a tudományos spekulációnak zárt területére, terméketlen területére, hanem mindent el fogunk követni, hogy a színházművészet gyakorlatába minden eszközzel bevigyük azokat a tudományos eredményeket, amelyeket más művészetekkel és más tudományágakkal együtt el tudunk érni. Azzal szeretném végezni mai értekezletünket, hogy ez a megbeszélés nem befejezés, hanem annak a rendszeres, következetes és alapos részletmunkák
- 92 -
kidolgozásának a kezdete, amelyet a többi művészeti ágak és tudományok képviselőivel és a többi kelet-európai országok kutatóival együtt végzünk.
FÜGGELÉK
A KELET-EURÓPAI NÉPEK SZÍNMÜVEI MAGYARORSZÁGON A kelet-európai népek színháztörténeti kapcsolatait, egymásra hatását, hasonló és eltérő vonásait vizsgáló összehasonlító kutatás munkájának megkönnyítése céljából összeállítottuk mindazokat a kelet-európai színmüveket, amelyeket Magyarországon magyar nyelven játszottak. A szinházi előadások kronologikus jegyzékéhez kiegészítésképpen csatoltuk a drámaforditások magyarországi kiadásainak bibliográfiáját is. Végül összeállításunk végén a kelet-európai dráma- és színháztörténettel foglalkozó legfontosabb magyar tanulmányokat is felsoroltuk. Hiányoznak összeállításunkból az orosz és szovjet színmüvek magyarországi előadásainak és kiadásainak adatai. Ezek ugyanis különálló kiadványokban megközelíthetők a kutatók számára. Az orosz és szovjet színmüvek valamennyi magyarországi előadását tartalmazza Staud Géza Orosz éa szovjet színmüvek a magyar azinpadon c. munkája
- 97 -
/Bp. 1960./, a drámaszövegek magyar kiadásait, valamint
az
szinházi
oroaz
és
szovjet drámairodalomról éa
kérdésekről szóló magyar nyelvti elméleti
szakirodalmat
pedig
Kozooaa
Györgynek
orosz
és
az
bibliográfiáját
Sándornak
azovjet
felölelő
éa
Radó
irodalom magyar
munkáiban találja meg
az olvaaó.
BOLGÁR SZÍNMÜVEK 1938.
Javorov, Pe.1u: Zivatar .Színpadra alk. Mell M. Siamanov. Ford. Török lóra. Nemzeti Szinház, 1938. II. 25. /Bem./
1946.
Rodinov. Nicolai A győztes. Szm. 3 fv. Magyar Szinház, 1946. VI. 30. /Bem./
1951.
Koralov. Emili Sorsdöntő napok. Szm. 3 fv. Ford. Nagypál Magda és Bóka Imre. Rendi Komor István. Ifjúsági Szinház, 1951. IV. 11. /Bem./
1959.
Vapcárov, Nicolai A legnagyobb hullám,. Szm. 3 fv. Ford. Bödey József. Rend. Both Béla. Madách Kamara Szinház, 1959. XI. 13. /Bem./
CSEH ÉS SZLOVÁK SZÍNMÜVEK 1893.
Smetana. Bedrichi Az eladott menyasszony 0. 3 fv. Szöveg: K. Sabina. Ford. Ábrányi Emil. Operaház, 1893. IX. 21. /Bem./
- 98 -
Smetana. Bedrich: Az eladott menyagazony. 0. 3 fv. Szöveg: K. Sabina. Ford. Ábrányi Emil. Operaház, 1913. IV. 5. /Uj bet./ Smetana, Bedrich: Az eladott menyaaazony. 0. 3 fv. Szöveg: K. Sabina. Ford. Ábrányi Emil. Szegedi Nemzeti Szinház, 1949. V. 27. /Bem./ Smetana. Bedrich: Az eladott menyaaazony. 0. 3 fv. Szöveg: K. Sabina. Ford. Ábrányi Emil. Operaház, 1949. XII. 15. /Uj bet./ Smetana. Bedrich: Az eladott menyaaazony. 0. 3 fv. Szöveg: K. Sabina, Ford. Blum Tamás. Rend. Oroaz György. Miakolci Nemzeti Szinház, 1954. VII. 16. /Bem./ 1924.
éapek. Karel: R. U. R. Szm. 4 fv. Ford. Kosztolányi Dezaő. Rend. Jób Dániel. Vigazinház, 1924. II. 16. /Bem./
1927.
Langer, Franti^eki Külváros /Peripherie/. Dr. i rv. T2 kép. Ford. Surányi Miklóa. Magyar Szinház, 1927. XI. 11. /Bem./
1950.
Skalka, Jan: Kecaketej, Vj. 3 fv. Ford. N. N. Rend. Székely György. Kecskeméti Katona József Szinház, táj, 1950. d. n. /Bem./
1951.
Cach. Vojtech: Viadukt. Szj. 4 fv. Ford. Egri Viktor. Rend. Marton Endre. Katona József Szinház, 1951. X. 12. /Bem./
1952.
Zrotal. Jyoslav: A tyúk és a harangozó Ze. Eol 3 fv. Ford. Dobozi László.Atd.
- 99 -
Székely György. Rend. Luttor Mária. Szolnoki Szigligeti Szinház, táj, 1952. IV. 27. /Bem./ Zrotal. Jaroslav: A tyúk éa a harangozó. ZeT koi 3 fv. Pord. Dobozi László, Átd. Székely György. Rend. Gál látván. Állami Déryné Szinház, Bakonyazentláazló, 1952. IX. 14. /Bem./ 1952.
Klima, Jaroalav: A azerencae nem pottyan äz égből. YJ7 3 fv. Pord. Pándy Lajos. Rend. Bozóky István. Miakoloi Nemzeti Szinház, 1952. XII. 5. /Bem./ Klima, Jaroalav: A azerencae nem pottyan äz égből. Szm. 3 fv. Rend. Apáthi Imre. Ifjuaági Szinház, 1952. XII. 11. /Bem./ KIima. Jaroa1avi A szerencse nem pottyan az égből. Vj. 3 fv. Pord. Pándy Lajos. Rend. Nagy Ernő. Pécai Nemzeti Szinház. 1953. IV. 18. /Bem./ Klima, Jaroalav; A szerencse nem pottyan az oTI Vj. 3 fv. Pord. Pándy Lajos. Rend. Dobai Vilmos. Kecskeméti Katona József Szinház, 1953. IV. 24. /Bem./
1953.
Karvas. Peter: Mi történt a mi utcánkban. Vidám tört. 3 fv. Pord. Pándy Lajos. Rend. Várady György. Szolnoki Szigligeti Szinház, 1953. VI. 6. /Bem./
1956.
Capek. Karel: Piáim. J. 3 fv. Pord. Pándy Lajos. Rend. Ajtai Andor. A Magyar Néphadsereg Szinháza. 1956. IV. 12. /Bem./
- 100 -
Capek. Karel: Édesanyám /Fiaim/. Dr. 3 fv. Ford. Pandy Lajos. Rend. Földes Gábor. Győri Kisfaludy Szinház, 1956. V. 4. /BemJ 1956.
Tesarova. Marie és Radok, Alfreds A jégeső sem akadály. Ze. vj. 3 fv. Ford. Alexander Kosmar és Mészöly Dezső. Rend. Mensáros László. Debreceni Csokonai Szinház, 1956. IX. 18. /Bem./ Tesarova. Marie és Radok. Alfred; A jégeső sem akadály. ZeT vj. 3 fv. Atd. Mészöly Dezső. Rend. Marton Frigyes. Pécsi Nemzeti Szinház, 1958. II. 11. /Bem./ Tesarova, Marie é s Radok. Alfreds A jégeső sem ^akadály. vj. 3 fv. Atd. Mészöly Dezső. Rend. Versényi Ida. Szegedi Nemzeti Szinház, 1958. V. 2. /Bem./ Tesarova, Marie és Radok. Alfred: A .léeeső sem akadály. Ze. vj. 3 fv. Ford. és átd. Mészöly Dezső. Rend. Marton Frigyes. Bartók-terem. 1959. XII. 14. /Bem./ Tesarova, Marie és Radok, Alfred: A jégeső sem akadály. Ze. vj. 3 f v. Ford. és átd. Mészöly Dezső. Országos Rend. Iroda, Szombathely, I960. I. 18. /Bem./
1953.
Hasek. Jaroslavi Svejk. Szabálytalan ko. 3 fv. 11 kep. E.F. Burian dramatizálása nyomán magyar szinpadra alk. Pándy Lajos. Rend. Kamarás Gyula. Petőfi Szinház, 1958. I. 28. /Bem./ Hasek. Jaroslav: Svejk. Szabálytalan ko. 3 fv. Dram. Burian. Átd. Pándy Lajos. Rend.
- 101 -
Oroaz György. Miskolci 1958. X. 3. /Bem./
Nemzeti Szinház,
Haaek, Jaroslav: Svejk. Szabálytalan ko. 3 fv. Dram. Surian. Átd. Pándy Lajos. Rend. Horvai István. Szegedi Nemzeti Szinház, 1958. X. 3. /Bem./ 1958.
Stehllh, Miroslav» Ketten a veremben. Tj. 3 fv. f ord. Fellegi István. Rend. Szilágyi Albert. Győri Kisfaludy Szinház, 1958. I. 31. /Bem./ Stehlihf Miroslav; Ketten a veremben. Vj. 3 fv. Ford. Fellegi István. Rend. Marton Mária. Pécsi Nemzeti Szinház, táj, 1958. II. 14. /Bem./ Stehlih, Miroslav; Ketten a veremben. Vj. 3 fv. Ford. Dobos István, Rend. Szilágyi Albert. Békésmegyei Jókai Szinház, táj, 1953. d. n. /Bem./
1958.
Kohout. Paveli Ilyen nagy szerelem. J. 2. fv.Ford. Pándy Lajos. Rend. Kazán István. A Magyar Néphadsereg Szinháza, 1958. Y. 14 /Bem./ Kohout.Pavel: Ilyen nagy szerelem. Szm. 3 fv. Ford. Pándy Lajos. Rend. Pethea György. Debreceni Csokonai Szinház, 1958. X. 31. /Bem./ Kohout. Pavel: Ilyen nagy szerelem.J.2.r. Ford. Pandy Lajoa. Rend. Seregi Láazló. Kecakeméti Katona József Szinház, 1958. XII. 4. /Bem./
- 102 -
Kohout. Pavel; Ilyen nagy szerelem.Szm.3 fv. Pord. Pandy Lajoa. Rend. Katona Perenc. Pécai Nemzeti Szinház, 1958. XII. 12. /Bem./ Kohout. Pavel: Ilyen nagy azerelem. J. 2 r. Pord. Pándy Lajoa. Rend. Békéa Andráa. Szegedi Nemzeti Szinház, 1959. I. 14. Kohout, Pavel| Ilyen nagy azerelem. J. 2 r. Pord. Fandy Lajoa. Rend. Egri látván. Győri Kiafaludy Szinház, 1959. III. 1. /Bem./ Kohout, Pavel» Ilyen nagy azerelem. J. 2 r. Ford. Pándy Lajoa. Rend. Szilágyi Albert. Békéamegyei Jókai Szinház, 1959. III. 6. /Bem./ Kohout, Pavel» Ilyen nagy szerelem. J. 2 fv. Ford. Pandy Lajos. Rend. Vasa Károly. Egri Gárdonyi Géza Szinház, 1959. III. 13. /Bem./ Kohout. Pavel» Ilyen nagy azerelem. J. 2 r. Pord. Pándy Lajoa. Rend. Nyilaaay Judit. Miskolci Nemzeti Szinház, 1959. III. 21. /Bem./ Kohout.Pavel» Ilyen nagy azerelem. J. 2 n Pord. Pándy Lajoa. Rend. Nógrádi Róbert. Szolnoki Szigligeti Szinház, 1959. V. 1. /Bem./ 1958.
Capek. Kareli Emilia Marty titka /A Makropolua ügy/ Ko. 3 fv. 4 kép. Ford. Pándy Lajos. Rend. Békés András. Józaef Attila Szinház, 1958. V. 21. /Bem./
- 103 -
Bla£ek, Vratislavs Mesébe illik. Zenés j. 3 fv. Ford. Kótzián Katalin és Kosnár Sándor. Rend. Makai Péter. Petőfi Szinház, 1959. V. 31. /Bem./ Bla%ek. Vratislav: Mesébe illik. Ze. vj . 3 fv. Ford. Kotzián Katalin és Kosnár Sándor. Rend. Mezei Éva. Békésmegyei Jókai Szinház, I960. II. 26. /Bem./ Bla£ek, Vratislav: Mesébe illik. Ze. v j. 3 fv. Ford. Kotzián Katalin és Kosnár Sándor. Zene: Polgár Tibor. Rend. Bálint György. Győri Kisfaludy Szinház, I960. III. 11. /Bem./ Danek. Oldrich: Szemtől szembe. Szm. 2 fv. Ford. Donáth Margit és Berencz Anna. Rend. Vass Károly. Egri Gárdonyi Géza Szinház, 1960. XI. 6. /Bem./ Danék, Oldfichi Szemtől szembe. Szm. 3 fv. Ford. Donáth Margit és Berencz Anna. Rend. Pethes György. Madách Kamara Szinház, I960. XI. 12. /Bem./ Danek, Oldrich: Szemtől szembe. Szm. 3 fv. Donath Margit. Rend. Komor István. Ford. Szegedi Nemzeti Szinház, 1961. IV. 29. /Bem./ Burian, Emil Frantiüíek: Születésnap. Szm. 3 fv. Ford. Donáth Sargit. Átd. Fehér István, Rend. Kalmár Tibor. Déryné Szinház, Bonyhád, I960. XII. 15. /Bem./ Őapek, Kareli Fehér kór. Dr. 3 fv. Ford. Egri Viktor. Rend. Udvaros Béla.Kecskeméti
- 104 -
Katona /Bem./
Józaef
Szinház,
1961.
II.
24.
1961.
Janacek. Leos: Katja Kabanova. 0. 3 fv. % FI Szöveg: Alekszandr Oaztrovszkij "Vihar" c. dr. alapján Vincent Cervinsky. Ford. Huszár Klára, Rend.Keneaaey Ferenc, Operaház, 1961. III. 5./Bem./
1961.
Karvaő. Peter: Éjféli miae. Szm. 3 fv. Ford. Tóth Tibor. Rend. Ondrej Rajniak. Győri Kisfaludy Szinház, 1961. VI. 8. /Bem./ Karvaá. Peter: Éjféli mise. Dr. 3 fv. Ford. Tóth Tibor. Rend. Horváth Zoltán. Debreceni Csokonai Szinház, 1961. XII. 8. /Bem./ KarvaS. Peter: Éjféli mise. Dr. 3 fv. Ford. Tóth Tibor. Rend. Rakovszky Tibor m. v. Madách Kamara Szinház, 1962. II. 2. /Bem./ Karvas. Peter: Éjféli mise. Dr. 3 fv. elő- és utój. Ford.^ Tóth Tibor. Rend. Beleznay István. Bél:éamegyei Jókai Szinház, 1962. IV. 13. /Bem./
1962.
Trlnner. Rudolf: Nem angyal a feleségem. TT. 3 rv. Ford,. Tabi László. Rend. Tatár Eszter. Pécsi Nemzeti Szinház, 1962. II. 3. /Bem./ Trlnner, Rudolf: Nem angyal a feleségem. Ze. vj. 3 fv. Ford. Tabi László. 3 z o lnoki Szigligeti Szinház, 1962. IV. 29. /Bem./
- 105 -
1962.
BrdeSka. Jlft» Limonádé Joe. Ze. bo. 2 r. Ford. Kosnár Sándor. Átd. Szendrő Józaef éa Zsigó Károly. Rend. Solti Bertalan. Békéamegyei Jókai Szinház, 1962. IV. 13. /Bem./
1962.
Bla^ek. Vratialavi Karácsonyi vőlegény. Szatirikus v j. 2 r. Ford. Koanár Sándor éa Mészöly Dezső. Rend. Kozaróczy József. Egri Gárdonyi Géza Szinház, 1962. XI. 23. /Bem./
1962.
Banfe. Oldrlch» A házasságszédelgő esküvője. Vj. 3 77. Ford. Aczél János. Rend. Ondrej Rajniak. Győri Kisfaludy Szinház, 1962. XII. 20. /Bem./
1962.
Bukovy. Híjam» Paranoa. Balett 5 tételben. Szöveg favel Vasút. Koreogr. Eok Imre. Pécsi Nemzeti Szinház, 1962. XII. 21. /Bem./
1963.
KarvaS. Peter» Antigone éa a többlek. Tr. 3 f v . F o r d . Tóth Tibor. Rend. Hortobágyi Margit, Kaposvári Caiky Gergely Szinház, 1963. II. 1. /Bem./
1963.
Cikker. Jani Bajazid bég. Opera 3 fv. Szöv eg; Jan Smrek. Ford. Szabó Miklóa. Rend. Makai Péter, Szegedi Nemzeti Szinház, 1963. II. 9. /Bem./
1963.
Y Oapek. Karel» A rabló. Lirai vj. 2 r. Ford. Pándy Lajos. Rend. Vámoa László. Madách Szinház, 1963. IV. 28. /Bem./ Capek. Karel» A rabló. Ko. 2 r. Ford. Pándy Lajos. Rend. Frias Péter. Szegedi Nemzeti Szinház, 1963. V. 4. /Bem./
- 106 -
1963.
Kundéra. Milánt Kulcsok, Szm. 2 r. Ford. Balogh Géza. Send. Kapás Dezső. Miskolci Nemzeti Szinház, 1963. VI. 21. /Bem./
K I A D Á S O K : Capek. Karel; Az anya. Szm. 3 fv. Ford. Szeberényl",Lehel. Bp. 1959. Európa 9° P* /Világirodalmi Kiskönyvtár./ Smetana Frigyes; Az eladott menyasszony. Komikua opera 3 felvonásban. Szöveget irta Sabina K. Magyarra ford. Id. Ábrányi Kornél. Bp. 1893. Müller ny. 50 p. Smetana Frigyesi Dalibor. Opera. Szövegét' irta Wenzig József. Ford. Vidor Dezső. Ifc» 1909. Operaház. 36 p. Smetana. Bedriohi Eladott menyasszony. Szövegét irta K. Sabina. Ford. Blum Tamás. Bp. I960. Zeneműkiadó 42 p. /Operaszövegkönyvek 36./
FINN SZÍNMÜVEK 1937.
K.yöati, Larin; Csillagok felé. Szm. 3 fv. 6 kép. Ford. Orbók Attila. Játékm. Both Béla. Nemzeti Szinház, 1937. IV. 17. /Bem./
1940.
Järv11uoma. Ar11urx Északiak. Dr. 3 fv. Ford. Végh Istvánné. Rend. Szilassy Gyula. Nemzeti Szinház, 1940. III. 30. /Bem./
- 107 -
1941.
Vuolljokl. Hella; Niakavuori aaazonyok. Szm. 3 fv. Ford. Marchia György. Rend. Nagy Adorján. Nemzeti Szinház, 1941. II. 8. /Bem./
1942.
Yuolljokl Heilax Niakavuori kenyér. Szm. 3 felv. Ford. Marchia György. Rend. Nagy Adorján. Nemzeti Szinház. 1942. I. 24. /Bem./
LENGYEL SZÍNMÜVEK 1835.
Fredro. Alekaandr gróf, id.i Huszárok éa dámák. Vj. Zimmermann némát fordításából förd. Kis János. Budai Szinház, 1835. 12. 3. /Bem./ Fredro,. Alekaandr gróf, id.: Huazárok éa Járnák. Vj. Zimmermann német forditáaából ford. Kis János. Nemzeti Szinház, 1837. XI. 7. /Bem./ Fredro, Alekaandr ft^áf id.: Huazárok és dámák. Vj. Zimmermann fordításából ford. Kia János, Pécsi Nemzeti Szinház, 1940. II. 6. /Bem./
1847.
Slowacky. Julius: Mazeppa. Szom. 5 fv. Ford. Nagy Ignác. Nemzeti Szinház, 1847. XII. 13. /Bem./
1868.
Fredro, Jan Aleksandr gróf, ifj.: Reggeli előtt. Drámai játék 1 fv. Nemetbői Ford. Radnótfáy Sámuel. Nemzeti Szinház, 1868. II. 7. /Bem./
- 108 -
1863.
FrecLro. Jan Alekaandr gróf, if .i.: Egyetlen leány. Vj. 1 fv. Ford. Radnó"bfáy Sámuel. Nemzeti Szinház, 1868. III. 14. /Bem./
1873.
Fredro, Jan Alekaandr Rróff if.1. i A mentor. Vj. 4 rv. Ford. Caepregi Uajta. Nemzeti Szinház, 1873. H I . 21. /Bem./
1875.
Fredro. Alekaandr gróf,id.> Vidor»ur. Vj. 4 fv. Ford. Töra Kálmán. Nemzeti Szinház, 1875. I. 27. /Bem./
1908.
Zapolaka. Gabriela: Hanka /Dulazka aaazoiy erkölcae. /Ko. 3 fv. Ford. Mikea Lajoa. Magyar Szinház, 1908. IV. 24. /Bem./ Zapolaka. Gabriela; Dulazka asazony erkölcae. Tragiko. 3 fv. Ford. FUai Józaef. Rend. Both Béla. Állami Déryné Szinház, Gánt, 1955. II. 16. /Bem./ Zapolaka, Gabriela: Dulazka aaazony erkölcae /Hanka/. Vj. 3 fv. Ford. Berezeli A. Károly. Rend. Horvai látván. Madách Szinház, 1955. III. 4. /Bem./ Zapolaka. Gabriela: Dulazka aaazony erkölcae, Vj. 3 fv. Ford. Berezeli A. Károly. Rend. Velenczei látván éa Cservény Judit. Szolnoki Szigligeti Szinház, táj, 1955. VII. 1. /Bem./ Zapolaka. Gabriela: Dulazka aaazony erkölcse. Vj. 3 fv. Ford. Fiiai Józaef. Reni Marton Mária. Pécsi Nemzeti Szinház, táj, 1956. II. 7. /Bem./
- 109 -
Zapolaka. Gabriela: Dulazka aaazony erkölcse. Vj. 3 f v. Pord. Piiai József, Rend. Both Béla, Szegedi Nemzeti Szinház, 1957. IV. 27. /Bem./ Zapolska, Gabriela: Dulazka aaazony erkölcse. Vi. 3 fv. Pord. Püai Józaef. Rend. Horváth Árpád. Békéamégyei Jókai Szinház, táj, 1957. d. n. /Bem./ Zapolaka. Gabriela: Dulazka aaazony erkölcse. Vj. 3 fv.Ford.Füsi József.Rend. Nyilaaay Judit. Miskolci Nemzeti Szinház, 1958. X. 31. /Bem./ Zapolaka. Gabriela: Dulazka aaazony er— kölese. Tragiko. 3 fv. Pord. PLisi Józsefc Rend. Kozaróczy Józaef. Egri Gárdonyi Géza Szinház, 1961. I. 21. /Bem./ 1913.
Blrinsky. Leo» Bolondok tánca. Tragiko. 3 fv. Ford. Herozeg Ferenc. Rend. Gál Gyula. Nemzeti Szinház, 1913. IX. 19. /Bem./
1917.
Zapolaka, Gabriela: A varaói oitadella. Dr. 5 fv. Ford. Vajda Láazló. Magyar Szinház, 1917. IV. 14. 7Bem./
1921.
Zapolaka, Gabriela: a cárevics. Dr. 3 fv. Ford. Vajda László. Magyar Szinház, 1921. V. 23. /Bem./
1933.
Goetel. Ferdynandt Báthory országgyűlése. A "Zborovazky Samuel" cimii darab epilógusa, Ford. Tomcsányi János. Rend. Rádai Dénes. Nemzeti Szinház, 1933. IX. 16. /Bem./
- 110 -
1936.
Kraslnsky. Zlgmunt» Pokoli szinjáték. Drámai költ. 3 r l szben Pranz Theodor Csokor szinpadi átiráaában. Ford. Szabó Lőrino, Bend. Németh Antal. Nemzeti Szinház, 1936, XII. 18. /Bem./
1948.
Zewieyakl. Györgyi Válaszút. Szm. 3 fv. P o r d . C s o r b a Tibor. Rend. Galamb Sándor. Kis Szinház, 1948. XII. 10. /Bem./
1951.
Wydrzynakl. Andrzey» Klementina asszony szalonja. Szatira 3 fv. Pord. Gádor Béla. Rend. Kamarás Gyula. Vidám Szinház, 1951. V. 25. /Bem./ Wydrzynakl, Andrzey; Klementina asszony szalonja, vj. 3 rv. Pord. Gádor Béla. Rend. Pöldes Gábor. Győri Kisfaludy Szinház, 1952. I. 18. /Bem./ Wydrzynakl.Andrzeyi Klementina asazony szalonja. Vj. 3 ~ f v . Pord. Gádor Béla. Rend. Várady György. Péoai Nemzeti Szinház, 1952. I. 31. /Bem./
1951.
Rajewskl. Jant Ezer bátor harcos. Sz. 3 fv. Pord. Saternay Béla, Rend. Székely György. Szolfioki Szigligeti Szinház, Békéscsabán, 1951. XI. 24. /Bem./
1952.
Moniusko. Stanlalav» Halka. 0. 4 fv. Szöveg: Wlodzinierz Wolski. Pord. Lányi Viktor. Operaház, 1952. I. 10. /Bem./ Moniusko. Stanlalavi Halka. 0. 4 fv. SzövegsWlodzinierz Wolski. Pord. Lányi Viktor. Operaház, 1958. III. 1. /Uj bet./
- 111 -
1955.
Skowronskl. Zdzislav és Slotwlnskl. Joaef: Az igazgató ur nevenapja. V j . 3 fv. Ford. Tabi Láazló. Rend. Kamarás Gyula. Jókai Szinház, 1955. XI. 25. /Bem./ Skowronskl. Zdzialav éa Slotwlnskl. Josef: Az igazgató ur nevenapja, Vj. 3 f v. Ford. Tabi Laazló. Rend. Déri Éva. Kecskeméti Katona József Szinház, 1956. II. 3. /Bem./
1959.
Jurandot. Jerzy: Harmadik csengetés. Szm. 3 fv. Ford. D. Szabó Ilona. Rend. Both Béla. Madách Kamara Szinház, 1959- V. 15. /Bem./
1960.
Kruczkowakl. Leon: A szabadság első napja. SzmT 3 fv. Ford. Kerényi Grácia. Rend. Apáthi Imre. Katona József Szinház, I960. I. 17. /Bem./
1962.
Jurandot. Jerzy: Sportol az asszony. Ze. v j. 3 fvT I M . Tabi László. Rend. Makai Péter. Orsz. Rendező Iroda Szolnok, 1962. VII. 16. /Bem./ Jurandot. Jerzyt Sportol az asszony. Ze. vj. 3 fv. Atd. Tabi László. Rend. Erdődy Kálmán. Kecskeméti Katona József Szinház, 1962. XII. 22. /Bem./
K I A D Á S O K : Fredro Sándor gr. id.: Vidor ur. Vigjá~tek~. "Pan Jovialaky" lengyel eredetije után magyarosította Törs Kálmán. Bp. 1875. Pfeifer. 63, /3/ p. /A Nemzeti Szinház Könyvtára 74./
- 112 -
Fredro. Alekaandr gr., id.: Életjáradék. Verses vj. 3 fv. /Ford, és az utószót irta Kerényi Grácia./ Bp. I960. Európa 110 /2/ p. /Világirodalmi Kiskönyvtár./ Fredro J. Sándor gróf, lf .1.: A mentor. Vigjáték. Ford. Cserregi Lajos. Bp. 1875. Pfeifer. 72 p. /A Nemzeti Szinház Könyvtára 56./ Fredro. Jan Alekaandr ifj.: A mentor. Vigjáték 4 fv. Ford. Caepregi Lajos. Szinre alk. Lukácsy Miklós. Arad 1877. Gyulai István.56 p. Fredro. Jan Alekaandr: Az egyetlen leány. Vigjáték. Ford. Eadnótfáy Sámuel. Bp. /1883./ Pfeifer. 47, /'l/ p. /A Nemzeti Szinház Könyvtára 144./ Fredro Sándor gr.: Az egyetlen leány. Vigjáték. Ford. Radnótfáy Sámuel. Bp. /1901./ Pfeifer. 47, /l/ p. / Nemzeti Szinház Könyvtára 144./ Slowackl, Julluaz: Mazepa. Tragédia. Ford. Pákozdy Ferenc. Bp. I960, ^urópa. 91 p. /Világirodalmi Kiskönyvtár/. Wydrz.ynski, Andrzej: Klementina asszony szalonja. Vj. 3 fv. Lengyelből Ford. Baternay Béla. /Bp./ 1951. Szépirod. Kiadó. 100 p. Zapolska, Gabriela: Dulszka aaazony erkölcse. Tragiko. "3 fv. Ford. Püsi József. /Bp. 1955./ Népszava 88 p., 1 t. /Színjátszók Könyvtára 113-114./
- 113 -
ROMÁN
SZÍNMÜVEK
1931
Eftlmlu. Victor» Prometheus. Tr. Pord. Kádár Imre. Rend. Bársony Aladár. Fővárosi Operettszínház, 1931. IV. 23. /Bem./
1947.
Musatescu. T.t Titanic keringő. Vj. 3 fv. Ford. Peter György. Rend. Balint György. Madách Szinház, 1947. V. 4. /Bem./ Musatescu. T.» Titanic keringő. Vj. 3 fv. Peter György. Rend. Hegedűs Tibor. Ford. Szegedi Nemzeti Szinház, 1947. V. 4. /Bem,/
1949.
Caraglale, Ion Luca» Az elveszett levél. Vj. 4 fv. Ford. Nagy Elek. Rend. Gellért Endre. Nemzeti Szinház, 1949. III. 4. /Bem./ Caragiale. Ion Luca» Az elveszett levél. Vj . 4 TvT Ford. Kádár Imre.Rend. Makai Péter. Miskolci Nemzeti Szinház, 1957. IV. 21. /Bem../ Caragiale, Ion Luca» Az elveszett levél. Ko. 3 fv., 4 képben. Ford. Na§y Elek. Rend. Simon Zsuzsa. Petőfi Szinház, 1958. X. 24. /Uj bet./
1950.
Davidoglu. Mihail» Bányászok. Szm. 3 fv. Pord. Janosházi György. Rend. Várkonyi Zoltán. Magyar Szinház, 1950. IV. 13. /Bem./ Davidoglu. Mihail: Bányászok:Szm.3 fv.Ford. Jánoaházi György- R e nd. Téry Árpád. Debreceni Csokonai Szinház, 1951. I. 8, /Bem./
- 114 -
PavidoKlu. Mihail; Bányászok. Szm. 3 fv. Pord. Janoaházi György. Rend. Vaaa Károly. Miakoloi Nemzeti Szinház, 1951. II. 1. /Bem./ Caragiale, Ion Luca:^ Ziirzavaroa éjszaka. Ko. 2 réazben. Az előjátékot Alexandrescu Sioa irta. Pord. Gera György. Rend. Nádasdy Kálmán éa Kamaráa Gyula. Vidám Szinház, 1951. I. 19. /Bem./ Caraglale. Ion Lucát Ziirzavaroa éjazaka. Ko. 2 reazben. Pord. Gera György. Rend. Lovaa Edit. Debreceni Csokonai Szinház, Nyíregyháza, 1953. X. 17. /Bem./ aragiale. Ion Lucát Ziirzavaroa éjszaka, e. k o . 5 részben. Pord. Gera György. Rend. Léner Péter. Miskolci Nemzeti Szinház, 1962. X. 19. /Bem./ Pavldoglu. Mihailt Vas és acél. Szm. 3 fv. Atdolg. Földes Mihály. Rend. Szilágyi Albert. Szegedi Nemzeti Szinház, 1952. IV. 18. /Bem./ Ounca, Mihailt Mi történt Gracsevkában. VJI I fv. Pord. Magos László. Rend. Bálint György. Szegedi Nemzeti Szinház, táj, 1953. III. 31. /Bem./ Caragiale. Ion Lucát Leonida Naccságos ur és a reakció. Ko. 1 fv. Ford. Kiss Jenő. Rend. a Szigligeti Szinház munkaközössége. Szolnoki Szigligeti Szinház, táj, 1953. IV. 28. /Bem./ Kirculescu. N.t Hegyen-völgyön lakodalom. Op. 5 fv. 5 képben. Szöveg! H. Nicolaide
- 115 -
éa H. Negrin. Pord. J5emsei Jenő éa Török Sándor. Rend. Äik2" András. Fővárosi Operett Szinház, 1953. V. 5. /Bem./ 1953.
Lovinescu, Horiat Rombadőlt fellegvár. Szm. 3 rv. Pord. Gréda József. Rend. Orosz György. Miskolci Nemzeti Szinház, T 1956. IY. 10. /Bem./
1958.
Sebastian. Mihailt Névtelen csillag. Szm, 3 W. Pord. Sdám Ottó. Rend. Versénvi Ida. Szegedi Nemzeti Szinház, 1958. III. 21. /Bem./ Sebastian. Mihail» Névtelen csillag. Vj. 3 Fv"I Pord. Hí rend. Ádám Ottó. Madách. Kamara Szinház, 1958. IX. 18. /Bem./
1959.
Sebastian. Mihailt Vakációsdi /Mégis legszebb a nyár/. Vj. 3 fv. Pord. Ádám Ottó. Rend. Horváth Zoltán. Debreceni Csokonai Szinház, 1959. X. 10. /Bem./
1961.
Eftlmiu, Victort A csavargó. Ko. 3 fv. Pord. Ádám Öttó. Rend. Kalmár Tibor. Déryné Szinház, Székesfehérvár, 1961. YI. 5. /Bem./
1962.
Caragiale. Ion Luca» Farsang. Vj. 3 fv. Pord. Gera György. Rend. Both Béla. Madáoh Kamara Szinház, 1962. V. 11. /Bem./ Kiritescu. Alexandrut Szarkaféazek. Ko, 3~fv. Pord. Gréda József. Rend. Vass Károly. Egri' Gárdonyi Géza Szinház, 1962. VI. 6. /Bem./
- 116 -
K I A D Á S O K : Caragiale. I. L.: Az elveszett levél. Vigjáték.Ford. Kádár Imre. /Budapest, 1934. Révai./ 108 p. /Román Drámaírók Könyvtára 1./ Caragiale. Ion Luca: Az elveszett levél. VJT 4 fv. Ford. Nagy Elek. Rádiószínház. Bp. 1957. Magyar Rádió és Televizió. 16° 151-236. p. Caragiale. I. L.i leónida naccságos ur és a reakció. /Vigjáték./ Ford. Kiss Jenő. /Bp./ 1952. Müveit Nép 17 p. /Szinjátszo'k Könyvtára 18./ Davidoglu, Mihail: Bányászok /Minerii/. Szinmü.Ford. Jánosházy György. Bp. 1950. Révai. 105 p. /Révai Könyvtár 36./ Eftimiu, Victor: Prometheus. Tragédia. Ford. Kádár Imre. /Bp. 1934./ Révai. 96 p. /Román Drámaírók Könyvtára 3./ Goga. Ootavian: Manole mester. Szm. Ford. Kádár Imre. /Bp. 1934./ Révai. 100 p. /Román Drámairók Könyvtára 2./ Mlnulescu, l o m A szerelmes próbababa» Kiállitás 3 kirakatban. Szm. Pord. Kádár Imre. /Bp. 1934./ Révai. 72 p. /Román Drámairók Könyvtára 4./ Riulet. Constantin: Szenvedő szivek. Dr. 4 fv. Ford. Janovics Jenő. Bp. /1925./
- 117 -
Szinházi Élet cim alatt is./
24 1.
/Ua. Vergődő szivek
Sadoveanu. Ion Marin: A métely. Dráma, Ford. Kádár Imre. /Bp. 1934./ Révai. 80 jv /Román Drámaírók Könyvtára 5./ 5ion. Gheorghe: Plevnánál /Grivicza bevéBoldis János. tele/ . Dr. 1 fv. Ford. Arad 1883. Gyulai István. 50 p.
SZERB ÉS HORVÁT SZÍNMÜVEK 1882.
Trifkovics Szilárd: A szerelmes levél. Vj. 1 fv. Ford. Lowy Miklós és Dimítrievics Sándor. Nemzeti Szinház, 1882. I. 22. /Bem./
1907.
Voinovic Ivo gróf: Őszi vihar. Dr. 4 fv. Magyar szinre alkalmazta Zsedényi Aladár. Nemzeti Szinház, 1907. VI. 15./Bem./
1912.
Voinovic Ivo: A napraforgós hölgy. Velencei álom 3 képben. Ford. Márkus László. Magyar Szinház, 1912. X.8'. /Bem./
1935.
Nuaic, Branislav: A miniszterné. Vj. 3 fv. Ford. Tarjan György. Rend. Darvas Ernő. Bethlen téri Szinház. 1935. X. 26. /Bem./
1940.
Begovic, Milan: Ki a narmadik? Szm. 3 fv." F o r d . O r b ő k A t t i l a . Rend. Táray Ferenc. Nemzeti Kamara Szinház, 1940. V. 8. /Bem./ Begovic. Milan: A harmadik. Szm. 3 fv. F o r d . O r b ó k Attila. Rend. Lehotay Árpád. Szegedi Nemzeti Szinház, 1946. X. 29. /Bem./
- 118 -
Begovic, Milan» Ketten a viharban /Ki a harmadik?/. Dr. 3 fv. Pord. Garami Ferenc. Rend. Árva János. Állami Taluszinház, Tordaa, 1958. III. 29. /Bem./ 1956.
NuSic. Branialav; A kegyelmes asszony. Szat. vj\ 3 Tv. Ford. Szabó Lajos. Rend. Bálint György. Pécai Nemzeti Szinház, 1956. I. 7. /Bem./
1956.
Nugic. Branialav: Dr. Pepike. Bo. 3 fv. Ford. Achim András. Rend. Várady György. Állami Faluszinház, Bp. 1956. IX. 29. /Bem./
1957.
Strozzi. Tito: Játék éa valóság. Szm. 3 fv. Ford. Garami Ferenc. Átd. Kardoa György. Rend. Földea Gábor. Győri Kisfaludy Szinház, 1957. III. 8. /Bem./
1957.
Nu&ic. Branislav: Az analfabéta. Vj. 1 fv. Rend. Horváth Tibor. A Magyar Néphadsereg Müvéazegyütteae, 1957. V. 3. /Bem./
1958.
Krleza. Miroslav: A Glembay Ltd. Dr. 3 fv. Ford. Dudás Kálmán. Rend. Bóján Sztupica. Nemzeti Szinház, 1958. I. 29. /Bem./
1961.
Marinkovic. Rankot Gloria Mirakulum. 6 kép. Ford. Vujicsics D. Sztoján és Csuka Zoltán. Rend. Lendvay Ferenc. Pécsi Nemzeti Szinház, 1961. X. 13. /Bem./
K I A D Á S O K : KrleSa. Miroslav: A Glembay^Ltd /Gospoda Glembajevi/. Dráma. Ford. és az utószót
- 119 -
irta Dudáa Kálmán. Bp. 1958. Európa. 141, p. /Világirodalmi Könyvtár./ Trifkovics. Kosta; A szerelmes levél. Vígjáték. Pord. Kalcsok Leó. Veszprém 1908. Pósa ny. 42 p. /Legényegyesületi Szinmiitár 20./ Voinovich Ivo gróf; A napraforgós hölgy. Pord. Márkus Láazló. Bp. /1913./ Athenaeum . 96 p. /Modern Könyvtár 198-200/ Voinovlc, Ivani Őszi vihar /Ekvinocij/. Drama. Pord. Liposcak, Biondic Maria. Magyar szixlre alk. Zsedényi Aladár. Bp. 1907. ny. n. 128 p.
TÖRÖK SZÍNMÜVEK 1956.
Hikmet« Nazim; Az ünnep első napja. Tragiko. 2 reszben. Pord. Nikodémusz Elli. Rend. Horvai István és Pártos Géza. Madách Kamara Szinház^ 1956. III. 20. /Bem./
1957.
Hikmet. Nazim; Legenda a szerelemről. Szm. 3 fv. Pord. Somlyó György. Rend. Both Béla. Debreceni Csokonai Szinház. 1957. 21. 2. /Bem./
I960.
Hikmet. Nazim; Damoklész kardja. Szm. 2 r. Pord. Hársing Lajos és Horváth Magda.. Rend. Komor István. Szegedi Nemzeti Szinház, 1ST50. X. 1. /Bem./
K I A D Á S O K Kunos Ignác 1 Karagöz./Három Karagöz-játék. Török szöveg fordítással. Nyelvtudományi Közlemények 1886-87. 1-72., 161-188., 321-379. p.
- 120 -
Hikmet. Nazimi Kihallgatás. A béke arovonalán. Három jelenet. Bp. 1952. Müveit Nép 48 p. /Színjátszók Könyvtára 31./ Hlkmet. Nazlmt Legenda a szerelemről /Az ünnep első napja. - A csodabogár/. Színmüvek. /Oroszból/ ford. Nlkodémusz Elli, Somlyó György. Bp. 1956. UJ M. Kiadó. 213 P. Hikmet, Nazimt Yolt-e hát Ivan Ivanovlcs? /Oroszból/ Ford. Horváth László. I: /Bp. 1958./ Európa 121 p. /Modern Könyvtár 7./
BIBLIOGRÁFIA Angyal Endrei Lengyelországi jegyzetek. Alföld I960. 2. sz. 129-137. p. Barsan, Ardeal. 2 t.
Zaharle: Impresii de teatru din Arad 1908. George Nichin 144. p.,
Bella Éva: A lengyel szinház. Szinház- és Filmművészet 1956. 467-470. p. Bor Kálmán» szinjátszás. 352-357. p.
Joakim Vujifc és a pest-budai FII. Közi. 1958. 2. sz.
Bory István: Szerb Nemzeti Szinházi törekvések Magyarországon. Kalangya 1944. 163-168. p.
- 121 -
Branisce. Pr. Valerlm Societatea teatrala G. A. Petculeacu. Adus la istoria prime! aocietati teatrale romane ambulante din Tranailvania, Ungarla gi Banat. Braaov 1902. A. Muresianu. 31 p. Doboaay László: Gondolat. 98. p. könyvtár./
Carel éapek. Bp. 1961. /Irodalomtörténeti Kis-
Domokos Sámuel1 Az uj román azooialiata dráma. Világirodalmi Évkönyv. Bp. 1953. Tankönyvkiadó. Elbert Janoar Leon Kruczkowski. Élet éa Irodalom 1962. 32. az. 6 p. Felkai Lászlói Uj vonások Karel íapek Írói arcképén. TTlágirodalmi Figyelő 1962. 3. az. 398-405. p. Hadzsica Antal: A szerb színészet Magyarországon. Fjv. Lapok 1891. 82., 83. az. Kerjnyi Grácia: A polgári dráma a varsói pozitivizmus Sorában. Irodalmi Figyelő 1956. 2. az. 43-47. p. Köpeczl Béla: Ion Luca Caragiale születéaének 100. évfordulójára. Csillag 1952. 3. az. Köpeczi Béla: Caragiale. Élet és 1962. 23. sz. 5 p.
Irodalom
Kunos. Ignác: Ueber türkische Schattenspiele ./Karagöa./Ung.Revue 1887.425-435.p. Kunos, dr. Ignac:Das türkische Volksschauspiel. Orta ojnu. Gesammelt, mit Einlei-
- 122 -
tung versehen, ina deutsche Ubertragen und mit Illustrationen herausgegeben von-» Leipzig 1908. 142 p. Póth István; Ivo Vojnovifc drámái a budapesti színpadokon. Pil. Közl. 1358. 2. sz. 357-361. p. Póth. látván: Madzarake drame na srpskim pozornicama.Srpsko narodno pozoriste » NoroM S ^ ' o J p 0 m e n i c a i9ol. 229-250. p.
1861
"1961. NoVf Sad
Póth Istvánt Obernyik-Egressyi Brankovics György c. tragédiája a szerb színpadon. Pil. Közl. 1958. 1. sz. 133-138. p. Póth, látván: Szigligeti'a Schauapiele auf den serbischen Bühnen. Studia Slavica. Bp. 1957.363-378.p. Sleroazewakl. Andrze.]» Julius Slowacki alkotásainak fogadtataaa Magyarorazágon. Fii. Közl. I960. 2. az. 185-196. p. /Különlenyomat ia./ Sulica Szilárd: Román azinjátazáa. Bp. 1931. 11. p. 7Klny. a Szinéazeti Lexikonból./ Váll Béla: A magyarországi azerb azinéazet azázadéve. Hazánk 1888. Váll Bélai Die aerbiache Schauapielkunst in Ungarn. Ungariache Revue 1889. 30-33.p.
- 123 -
Waldapfel József» Balogh látván egykorú Karagyörgye drámája éa a azerb azineszet kezdete. EPHK. 1932. áa 1933. A bríinni oaeh opera-társulat által előadandó dalművek tartalomjegyzéke.Pozsony 1905. Angermayer Károly. 47. p.
összeállítottal Staud Gáza
1
- 124 -
THEATRU1I 1963. II. /Summary/ In 1958 dr Fereno Hont Kossuth-prize laureate, candidate in arta, director of the Hungarian Institute of Theatrical Sciences tcok part in a conference organized by the Soviet Acaflemy of Scienoes in Moscow. There hia suggestion to organize an East-European Comittee for Theatrical Scienoes was unanimously accepted by the delegates of the Soviet Union and of the socialist countries. It was decided that the centre of the Comittee would be in Budapest /Hungary/, and the Hungarian Institute for Theatrical Sciences was invited to do the organising. Beside these administrative preparations of the Institute, different scientific surveys, research and systematizing activitiee were also started. On the 2 nd of April, 1963 representatives of different disciplines reported
- 125 -
on the results of this preparations as well as on future tasks at a scientific conference held at the Hungarian Academy of Sciences with the title: "The East-European Theatre". The diversity of the lectures clearly shows that the Institute of Theatrical Scienoes strives to encourage the active co-operation of researchers of different disciplines in solving the problems of the theatrical scienoes. In his lecture dr Ferenc Hont emphasized the importance of creating common East-European theatrical sciences. Eastern Europe is a geographical denomination, but it has social and historical notions as well. The social and historical development of this territory and consequently ita culture, especially the theatrical culture have common characteristic features. Defining these featureB would mean an important contribution to the aolution of the probléma of the theatrical aclenesa in general. The organization of thia co-operation was found necessary also because there are several scientific and practical problems which cannot be aolved by the individual East-European countries relying on their own recourses only. Let ua aee some probléma the Bast-European researchers have to solve:
- 126 -
1. The origins of the East-European theatre. In this territory the beginnings of the drama are not contemporary with the beginnings of agriculture, but can be traced back to the moa+. developed atage of primitive community, to the horseback nomadic social and cultural system characteristic of Asia and Eastern Europe, ^his had reaulted in the development of a particular popular drama. 2. Social development in Eastern Europe was much slower than in the West. Thia waa the caae with bourgeois development as well. The separation between town and country was much slower and took place in a later period than in Western Europe. Therefore in each of the East-European countries the popular features of the drama are more pronounced. 3. In Eastern Europe the central power of the monarchy is of an earlier origin than the development of the bourgeoisie as a consequence of the Mongol and Turkish raids. This resulted in the birth of a particular court drama in these countries. 4. Most of the East-Buropean countries gained or regained their independence in the 20th century. That is why the beginnings of the national drama, the national theatre and the national opera of these countries are in a close connexion with
- 127 -
their struggle for independence. This fact explains not only the peculiarities of subject and genrebut alsó those of the style. 5. Most of the East-European countries have chosen socialism in the 2oth century. Socialist theatre raises - both in its contents and form - a problem concerning even the nonsocialist countries in Eastern Europe: popular trends and democratic spirit in the drama. Naturally several other problems oould be mentioned here, the solution of which can be attained through the common work of East-European countries. Organization of this work is going on. Dr Benoe Szaboloai Kosauth-prize laureate^ fellow of the Hungarian Aoademy of Sciences, director of the Bartók Archives, delivered a lecture on the problems of East-European music. He stated that the countries of Eastern Europe entered the sphere of cultured music between 1750 and 1850. During this period the Russian, the Hungarian, the Czech, the Rumanian, the Jugoslavian national opera was born. This late date can be explained by the fact, that in all these countries feudalism had still been prevailing during these years. The small stratum of the bourgeois intelligentsia recognised the significance of the opera at once, and eagerly demanded the making up for this debt. This
- 128 -
eagerness is also similar in all the above mentioned countries. The 19th century in Europe is a period of important social, national and human conflicts and is similar to the period of the birth of the WestEuropean musical tragedy. The development of the independent nations in Europe, the waves of which overflooded the whole of Europe brought about the national opera in Eastern Europe. The first attempts at a research on the East-European opera proved that it is the reflexion of foreing tendencies. Indeed, we can find the elements of different foreign models/Wiener Singspiel, the Italian opera buffa, the opera comique of Paris and the vaudeville etc/ in Hungary,but together with these types -contemporary national types also appear, and what is even more important they are in the vernecular characterized by national tunes and dances. This mingling lasted for only 20-30 years and then the mixture came to an end. Foreign tone, and stylistic models disappeared and the national tone - a series of new intonations - proved strong enough to constitute the basis of the Russian, Hungarian, Czech etc national opera. Than the lecturer described the results of the popular trends,, the romanticism and the literary connexions of the East European opera.
- 129 -
Dr Dezső Baróti candidate in arta, researcher of the Petőfi Literary Museum analyzed the relations between the East-European comparative history of literature and the history of the theatre. He stated that a constant presence - conscious of instinctive - of elements of the folklore is characteristic of the East-European literature, theatre and to a certain extent of its music. In our and in the neighbouring countries the popular trends in literature have been described, but a comparative synthesis of these is still laoking. Perhaps that is why researchers of different countries interpret the same phenomana in different ways. The definition of the distinctive features of the popular trends in the theatre and drama would add a great deal to the solving of many problems. The accurate definition of the particular features of the East-European enlightment is equally in the interest of the theatrical and literary sciences. Here the central problem of enlightment had been the creation of a national language. How did the theatre contribute to the creating of a national literary language? It is very important for all East- European countries to solve thia problem. The
lecturer
romanticism,
also delt with the question of
then he analyzed the problems of the
- 130 -
V
particular ethics of the East- European strolling companies, that of the accurate definition of Eastern Europe, and emphasized the importance of an active continuation of basic historical research. Dr Tekla Dömötör, candidate in arts, department chief of the Institute of Theatrical Sciences delt with the formation of the national theatres in Eastern Europe. She mentioned an interesting phenomenon, namely that while in many western countries which had been the birthplaces of the modern professional theatre today there is no national theatre /e.g. in Italy, Spain, the Netherlands: in England it is just being organized/ most of the East European countries have had it for a century or even longer. How can this be explained? First of all by the fact, that professional acting developed in the West and in the East under different historical and social conditions The prerequisite of the development of the 16th century professional theatre in Western Europe were, naturally, very complex, but this start is wanting some motives characteristic of the professional acting of Eastern Europe born about two centuries later. These are: the idea of becoming an independent nation, the conscious emphasizing of the importance of the vernecular and of the bourgeois ideology. The theatre in Eastern ^urope was called forth,first of all, not for entertain-
- 131 -
ment, but it served always some noble purpose as e.g. national interests and raising of the cultural standards in Russia, of the cultivating of the national language and through this the struggle for national independence with the Hungarians, Czechs and Southern Slavs. The central idea in almost all East-European countries was that of the bourgeois development. Moreover, the theatre of the territories under Turkish rule was started by emigrant groups. Thus it is understandable that while in the West the theatre was born with governmental support, in court and municipal theatres in Eastern Europe it was created by a certain stratum of the nation in opposition with the often foreign goverment. Dr. Tibor Kardos fellow of the Hungarian Academy of Soiences, dr. György Mihály Vajda candidate in arts, dr. Géza Staud, dr. Béla Taródi-Nagy, dr. György Székely researchers of the Institute of Theatrical Sciences made some remarks on the lectures. They analyzed the common problems of the theatrical and other artistic sciences as well as the common trends in the arts of the EastEuropean peoples. Other subjects of the discussion were:- the independent East-European culture, why is the origin of the theatre in close connexion with the highest stage of primitive community and
- 132 -
that the research on the history of theatre cannot restrict its activity to works produced on the stage. It was mentioned, that East-European research has to be extended to the Par East; that the notion of Eastern Europe has changed many times in the course of history; that the idea of German national theatre has common roots with those of Eastern Europe; that the theatre of the aristocracy /baronial theatre/ is a generel phenomenon of the declining feudalism and that it played an important part before the beginning of the professional theatre in the vernecular etc. Dr. Ferenc Hont in his concluding words stated that the lectures and remarks had proved that an active research ofi the East-European theatre is going on in Hungary. The most important task of the future will be to make this research more intense and versatile and to turn from the history of theatre to present problems. The Appendix contains an index of the East European dramas produced and published in Hungary and a list of the concerning articles. Russian and Soviet plays are not included here, because they can be found in a separate publication.35 x
Géza Staud: Orosz és szovjet színmüvek magyar szinpadon — Adattár. /Russian and Soviet plays on Hungarian Stage — An Index/ Budapest I960. Institute of Theatrical Sciences 53 p.
- 133 -
Austrian dramas are not enliated either, as they are under sorting. It would be of a great help if the researchers of other East European countries would make an index of the plays produced and published in their countries, which could constitute the basis of future research.
- 134 -
THEATRUM 1963. II. /Résumé/ En 1958 le docteur Ferenc Hont, candidat es sciences littéraires, lauréat du prix Kossuth, directeur de l'Institut des Sciences du Théátre en Hongrie, participa au congres de la recherche théátrale organisé a Moscou par l'Académie Soviétique des Sciences. Suivant sa proposition, les représentants de 1'Union Soviétique et des pays socialistes accepterent a l'unanimité le projet de la formation d'un Comité Est-Européen pour la Recherche Théátrale. Quant au siége de ce comité, on se décida pour Budapest /Hongrie/ et c'est l'Institut des Sciences du Théátre en Hongrie qui fut chargé des travaux d'organisation. Parallelement a l'activité administrative que ces travaux ont comportée, on mit également en oeuvre de différents travaux scientifiques sur le plan de l'évaluation de l'état présent, ainsi que sur célul des íecherches ultérieures et de la systémati-
- 135 -
gátion. C'eat des réaultats achevés jusqu'á présent.de mérne que dea objectifs futurs de cea travaux que rendirent compte lea représentants des branches scientifiquea différentes a 1'occasion d'une conference scientifique, organiaée aous le titre L'art du spectacle en Europe Orientale, le 2 avril 1963, dana le bátiment de l'Académie Hongroiae dea Sciences. La composition du corpa dea rapporteurs démontre nettement 1'aspiration de 1'Institut des Sciences du ThéStre, ce dernier ayant pour but d'intéresaer les rechercheurs de différentes branches scientifiques a la solution des problemes de la recherche théátrale. Dana sa conférence d'introduction, le docteur Ferenc Hont mit l'accent sur l'importance d'accorder lea travaux de la recherche théátrale dans toute l'Europe de l'Est. La dénomination: Europe de l'Eat comporte un caractere géographique, mais dans le fond il s'y agit également d'une notion sociale et historique. L'évolution sociale et historique des peuples est-européens, et au sein de ce processus aussi celle de la culture et en particulier celle de la culture théátrale, est régié par certaines lois communes. En définisaant ces régularités, on pourra contribuer d'une facon
- 136 -
efficace a la solution des problemes de la culture théátrale universelle. Le fait que maints problemes scientifiques et pratiques ne peuvent point etre résolus par les peuples de l'Euroje de l'Est, si ceux-ci agissent d'une maniere isolée, indépendamment l'un de l'autre, constitue un autre aspect de la nécessité qui impose 1'organisation d'un travail en commun. Enumérons quelques-uns des complexes qui se posent a la recherche du théatre en Europe Orientale . 1. L'origine du spectacle en Europe Orientale.Sur ces lieux le spectacle, au lieu de surgir seulement apres 1'ótablissement des peuples, lors des débuts de 1*agriculture, se présente déja dans le cadre de cette Variante du degré supérieur de la communauté primitive qui est caractéristique pour l'Asie et pour l'Europe de l'Est, notamment dans le cadre de la société équeatro-nomade et de la culture que celle-ci comporte; fait qui explique l'évolution spéciale des spectacles populaires. 2. L'évolution sociale en Europe Orientale fut en retard derriere celle de l'Europe Occidentale, par exemple en ce qui concerne la formation de la bourgeoisie. Sur ces lieux la séparation de la ville et du village s'accomplit beaucoup
- 137 -
plus tard. et dana un rythme bien plua lent qu'en Europe Occidentale. C'eat la raiaon pour laquelle dans toua lea paya eat-européena le caractere populalre du théátre et de la littérature dramatique eat beaucoup plua prononcé. 3. En aulte dea attaques tartares et turques, l'autorité centrale de la royauté en Europe de l'Est ae développe encore avant la formation de la bourgeoisie, ce qui conduit, entre autrea, a la naissance d'une forme particuliere du spectacle aulique dans tous les pays concernés. 4. La majorité des pays est-européens gagna ou rega^na son indépendance nationale au coura du X X e m e aiecle; voila porquoi dans cea pays l'apparition du spectacle, du théátre, de l'art lyrique nationaux est inséparable des luttes pour 1'indépendance nationale du pays en question. Ce fait explique non seulement des particularités du thématisme et des genres, mais aussi celles ayant trait aux problemes stylistiques. 5. Au cours du X X e m e siecle la majorité des pays est-européens choisit la voie^ du socialisme. Pour le fond et pour la forme, la culture théátrale aocialiste poae un probleme eaaentiel ausai pour lea pays non-socialistes du territoire en question, notamment celui du démocratiame, du caractere populalre de la culture théátrale.
- 138 -
On pourrait encore multiplier le nombre des complexes dont l'élaboration et la solution peuvent étre assurées par la collaboration étroite des pays est-européens - collaboration qui, déja, est en train d'etre effectuée. Le docteur Bence Szabolcsi, académicien, lauréat du prix Kossuth, directeur des archives Béla Bartók, traita, dans sa oonférence, de problemes musicaux. II précisa que c'est entre 1750 et 1850 que les pays est-européens se sont joint-^. au cercle de la culture musicale; au cours de cette époque on put assister a la naissance du théátre et du drame lyrique russes, hongrois, polonais, tcheques, roumains et yougoslaves.Le retard fut dö au fait que ces pays vivaient toujours dans une société féodale. Cependant la couche mince des intellectuels bourgeois découvrit aussitot l'importance du théátre lyrique et exigea, avec une avidité extraordinaire, qu'on rattrape le temps perdu. Cette avidité est d'ailleurs un autre trait commun des pays en question. En Europe le XIX e m e siecle est l'époque de grands conflits sociaux, nationaux et humains, pareils a ceux qui accompagnerent le temps de la naissance de la tragédie lyrique en Europe Occidentale. Les vagues d'un grand essor national envahissent l'Europe entiere, et c'est sur les
- 139 -
crétes de cea vagues-la qu'apparáit en Europe Orientale le drame lyrique national. Lea premieres tentativea de recherche éveillent une impression aelon laquelle le drame lyrique est-européen n'eat qu'un simple depositaire dea couranta étrangers. Et c'est un fait que par exemple en Hongrie on peut également retrouver lea élóments des modeles les plus différents /le 'Singspiel*viennoia, l'opéra buffa italien, l'opéra comique et le vaudeville de Paria etc./; cependant,simultanément et cités, paraissent les parallelement aux types types nationaux qui, ce qui est encore plus important, utilisent la langue nationale et sont accompagnés de mélodies et de danses nationales. Oet etat de confusion dure a peine 20-30 années, et déja l'amalgame ae diaaout. Disparaissent lea voix étrangeres, disparalt le modele de style étranger, et reste, dans un etat pur, la voix nationale qui dispose de force süffisante pour servir de base, en offrant une série d'intonations nouvelles, au drame lyrique national rusae, hongrois, tcheque etc. Le rapporteur s'étendit dans la suite sur le caractere populaire du drame lyrique de l'Europe Orientale, sur son romantisme ainsi que sur les fruits de sea contacts avec la littérature. Le docteur Dezső Baróti, candidat es sciences littéraires, collaborateur scientifique du Musóe
- 140 -
Littéraire Petőfi, traita dea rapporta entre l«t la acience du théátre comparées littérature et dana les paya eat-européena. II aignale cette préaence constants, instinctive ou conaciente,dea élémenta folkloriquea qui caractérise d'une fa^on générale la littérature, le théátre et, dana une certaine meaure, auaai la muaique dana l'Europe de l'Eat. Ohez nous, comme dans lea paya voi8ins lea marquea diatinctivea du caractere populaire dans la littérature aont déja en général fixées, mais le probleme ne trouva pas encore son réaumé dans un syntheae comparé, et voila peut-étre la raison pour laquelle les rechercheurs des pays dlfférents apprécient parfois le mérne phénomene d'une fa^on différente. Pour que cea queationa aoient miaea au point, il serait tres important de définir lea marques distinctivea du caractere populaire au théátre et dans la littérature dramatique. La définition de la nature particuliere de l'áge dea lumierea en Europe Orientale aervirait également un intérét commun de la acience littéraire et de celle du théátre. Dana lea paya en queation le probleme central de l'age dea lumierea fut la création de la langue nationale. Comment le théátre contribua-t-il a la formation de la langue nationale littéraire - voila une queation dont la
- 141 -
solution aerait d'une importance extraordinaire pour tous les pays est-européens. Le docteur Baróti de son c6té posa lui aussi celui de le probleme du romantisme, ainsi que l'éthique caractéristique pour les compagnies théátralea ambulantes en Europe Orientale. Pour terminer, il souligna 1'importance de la définition exacte de la notion de l'Europe Orientale et le grand intérét de la poursuite énérgique des recherches hiatoriquea fondamentales. La conférence du docteur Tekla Dömtör, candidate es sciences littéraires, chef de section de 1»Institut des Sciences du Théátre, porta sur la formation du théátre national en tant qu'établiasement permanent, en Europe Orientale., Elle releva un phénomene intéressant, notamment le fait que plusieurs pays occidentaux qui ont, pour ainsi dire, servi de foyers au théátre professionnel de l'áge moderne, ne possedent pas de théátre national /par exemple l'ltalie, l'Espagne, lea Pays-Bas ou l'Angleterre ou on vient seulement d'en jeter les Dases/t tandis que dana la majorité des pays est-européens les théátres nationaux fonctionnent déja depuis.plusieurs siecles.Quelle peut en etre la raison? Une réponse s'impose de fagon abaolue: les conditions hiatoriques et sociales qui virent la naissance du théátre professionnel, n'étaient
- 142 -
pas pareilles en ce qui concerns l'Est et l'Ouest de 1*Europe. Les conditions premieres de la naissance du théátre professionnel en Europe Ocoiden— tale sont, bien entendu, d'une grandé oomplexltéj cependant il manque a ce départ quelques-uns ces éléments qui justement caractérisent le théátre professionnel est-européen, lorsque celui-ci, apres un retard d'environ deux siecles, commenca a se cristalliser. II s'agit notamment de l'idée de l'union nationale, de l'accent mis consciamment sur la cultivation de la langue nationale et sur les idées de l'évolution bourgeoise. En Europe Orientale le théátre ne fut pas mis en premier lieu au service de l'amusement et ne surgit pas d'ailleurs d'une maniere spontanée; il se développa au contraire en fonction de quelque but supérieur, qu'il s'agisse d'un intéret de l'État, du rehaussement de la culture générale comme chez les Russes, ou de la cultivation de la langue nationale et en meine temps de la cause de l'indépendence nationale, comme chez les Hongrois, les "Tcheques, les slaves méridionaux, ou bien de l'idée de I n volution bourgeoise, comme dans presque tous les pays est-européens. Méme 11 arriva que le théátre des peuples assujettis a la domination turque se mit a naitre au sein de troupes d'émigrés. Conséquemment done, tandis qu'en Occident le théátre
- 143 -
naít avec l'appul dea claaaea dlrigeantea - et c'est pourquoi les théátrea appartiennent a la Cour ou aux municipalités en Europe Orientale le théátre surgit oontre l'intention et la volontá dea claaaea dirigeantea - qui ae oompoaent souvent d'étrangers -, soutenu par oertaines oouches de la nation. Dana la discusaion prirent parole l'académicien le docteur Tibor Kardos, le docteur György Mihály Vgjda, candidat ea aoiencea littérairea, ainBi que le docteur Géza Staud.lé dooteur Béla Taródi-Nagy, le docteur György Székely, le docteur Mihály Cenner, toua reohercheura de l'Inatitut des Scienoes du Théátre. Dana cea rapports chacun mit l'accent sur les problemes commune de la acience du théátre et dea aciencea ayant trait h d'autrea activités artistiques, ainai que aur lea élémenta communa de l'art des peuples eat-européena. On parla de la notion d'une oulture eat-européenne indépendante, du rapport entre les origines du théátre et le degré supérieur de la communauté primitive, et on souligna le fait que lea recherchea de l'hiatoire du théátre ne peuvent ae contenter de l'examen des oeuvres présentéea aur la scene. Lea rapporteurs préciserent une des táohes des recherohes concernant l'Europe Orientale qui consiste a s'étendre aur l'examen dea phénomenes
- 144 -
,
jK-
de 1*Extreme-Orient. On signala le fait que la notion de l'Europe de l'Eat changea pluaieura foia au coura de l'Hiatoire; que l'idée du théátre national allemand ae fonde aur dea principea identiquea a ceux de l'Europe Orientale; que le théáre aeigneurial eat un phénomene univeraellement répandu du féodaliame en décadence,qui joua un role important en Europe Orientale avant la naisaanoe du théátre profeaaionnel en langue nationale, etc. Dana aon diacoura de cloture, le docteur Ferenc Hont conatata le fait que, comme le prouvenü lea rapporta de chaque participant de la conférence, en Hongrie lea recherchea concernant le théátre eat-européen aont déja miaea en oeuvre. La táche la plua importante du proche avenir aera d'approfondir et d'élargir cea recherchea, et aurtout de ae tourner de l'hiatoire du théátre vera lea problemea de l'actualité. Dana l'appendice noua publiona la liate nominative dea pieces dramatiquea eat-européennea jouées et impriméea en Hongrie,ainai que le repertoire dea articlea apéciaux ayant trait á cea mémea piecea. Dana ce régiatre ne figurent pas lea piecea ruasea et eoviétiques, puiaque leur liste
- 145 -
est déja parue dans une publication speciale8, ainsi que les pieces autrichiennes, dont le classement est justement en train d'etre acheve. II serait désirable que les rechercheurs de théátre des pays est-européens dressent de leur c6té également le régistre des pieces dramatiques esteuropéennes jouées et imprimées dans leur pays; la connaissance de cette matiere pourrait servir dans l'avenir de base a de nouveaux travaux communs.
s
Géza Staud: Pieces dramatiques russes et soviétiques sur les scenes hongroises. /Editions d'archives/ Budapest I960. Institut des Sciences du Théátre. 53. p.
- 146 -
TARTALOM Oldal Bevezetés Székely György elnöki megnyitója
3 5
Előadások: Hon~t Ferenc Szabolcsi Bence Baróti Dezső Dömötör Tekla
7 24 43 48
Hozzászólások: Kardos Tibor Taródi-Nagy Béla Vajda György Mihály Staud Géza Székely György Cenner Mihály Hont Ferenc zárószava
57 64 72 80 83 85 90
Függelék: A kelet-európai népek színmüvei Magyarországon •Idegen nyelvű ismertetések: Angol Francia
- 147 -
97 125 135
