The Registrar European Court of Human Rights Council of Europe F STRASBOURG CEDEX. Tisztelt Bíróság!

The Registrar European Court of Human Rights Council of Europe F-67075 STRASBOURG CEDEX.

Tisztelt Bíróság! A különösen jelentős kárt okozó üzletszerűen, társtettesként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Gál György és társai ellen folyamatban lévő bűnügyben a II.r. Hunvald György (aki, Budapesten, 1965. július 7-én született, magyar állampolgár, anyja neve: Gábor Mária Terézia, 1076 Budapest, Péterfy Sándor u. 44. IV. em. 2. szám alatti lakos, jelenleg előzetes letartóztatását tölti a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben, melynek címe: 1108 Budapest, Maglódi u. 24.) vádlott képviseletében a Sebes Ügyvédi Iroda és dr. Sebes Péter ügyvéd részére adott és jelen keresethez mellékelt ügyvédi meghatalmazás alapján keresetet nyújtok be a Magyar Köztársaság ellen. Hunvald György ellen a Nemzeti Nyomozó Iroda előtt indult eljárás a Központi Nyomozó Főügyészség Budapesten, 2010. október 29. napján emelt vádat. I. Hunvald György ellen a fenti számokon folyamatban lévő büntetőügyben a Magyar Köztársaság megsértette a Rómában 1950. november 4-én kelt, Magyarországon az 1993. évi XXXI. tv-el kihirdetett az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 5. Cikk 1. c) pont, 4., 6. Cikk 1., 3. a), b) pont, 13. Cikk, valamint az (Első) Kiegészítő Jegyzőkönyv 3. Cikket azáltal, hogy - bíróság nem értékelte a védelem bizonyítékait az előzetes letartóztatás különös feltételei fennállásának kérdésében, továbbá nem tett eleget indoklási kötelezettségének, amikor konkrét adatokra, tényekre való hivatkozás nélkül állapította meg azt, - az ügyészség a bizonyítékokkal alátámasztott indítványaink ellenére sem módosította a tényállást és minősítést, holott erről tudomása volt, csak jóval később minősítette át a befejezett bűncselekményt kísérletté, - a büntetés-végrehajtási intézet csupán 1 héten 3-szor és csak 10 percet engedélyezett telefonos beszélgetésre, melybe a védővel, valamint családdal, hozzátartozókkal folytatott beszélgetés is beletartozik,

2

- a büntetés-végrehajtási intézet kifejezett kérelem ellenére megtagadta, hogy az önkormányzati választásokon szavazhasson, holott erre az országgyűlési választásokon joga volt és biztosították számára, - a fellebbviteli bíróság jogorvoslati lehetőségétől megfosztotta azzal, hogy a jogorvoslatra nyitva álló határidő kezdőnapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, - az ügyészség többszöri kérelmünkre sem tett eleget a szakértő kirendelésére vonatkozó indítványunknak, holott az ingatlanok értéke olyan bizonyítandó tény, melyhez szakértelemre van szükség, amellyel az ügyészség nem rendelkezik, - a bíróság és az ügyészség jogszabályi hivatkozása az önkormányzati rendeletre hibás volt, nem a gyanúsítással érintett időszakban hatályban volt jogszabályszöveget vett figyelembe, és a tényállás valamint a gyanúsítást módosító kérelmeinknek csak jóval később, részben tett eleget.

II. 1) A bíróság eljárása során nem értékelte a védelem bizonyítékait az előzetes letartóztatás különös feltételeinek fennállása körében, nem tett továbbá eleget indoklási kötelezettségének sem, amikor konkrét adatokra, tényekre való hivatkozás nélkül állapította meg az előzetes letartóztatás különös feltételeinek fennállását, sértve ezzel a szabadsághoz, a tisztességes, pártatlan eljáráshoz, valamint az ésszerű időn belül való tárgyaláshoz fűződő jogokat. Az egyezmény 6. cikkének 1. pontja szerint „mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően”. A 6. cikk 3. pontja szerint „minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van – legalább – arra, hogy a.) a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vádak természetéről és indokairól; b.) rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel; c.) személyesen, vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék…;” Álláspontom szerint az egyezmény 6. cikkének megsértése mind a nyomozási eljárás során, mind a bírósági eljárás során megfigyelhető. Bár az egyezmény 6. cikkének fő célja a „fair trial”, ebből azonban nem következik, hogy a tárgyalást megelőző eljárás során a 6. cikk rendelkezését nem kell alkalmazni.

H-1055 Budapest, V. Szent István körút 19. I. emelet 2. T e l e f o n / t e l e f a x : (3 6 1 ) 3 1 2 - 0 6 3 3 , e - m a i l : s e b e s p t r @ a x e l e r o . h u

3 A Tisztelt Bíróság már több ítéletében kimondta, hogy a tisztességesség megkívánja a nemzeti hatóságoktól, hogy a legrövidebb időn belül a legrészletesebb módon tájékoztassák a terheltet az ellene felhozott vád indokairól, azaz a vádbeli bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúját megalapozó tényállásról és a vád természetéről, azaz a vádbeli bűncselekmény jogi minősítéséről. (Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete 2000. július 25. Mattochia – Olaszország) Ebből következően nemcsak a vádra, hanem a gyanúsításra is alkalmazni kell. Az Alkotmánybíróság a tisztességes eljáráshoz való jog lényegéről kialakított álláspontját elvi jelentőséggel a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban foglalta össze, amelyet később több határozatban is megerősített. Az Alkotmánybíróság 6/1998 AB határozatában megállapította, hogy „Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat, vagy valamely perben jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A “tisztességes eljárás” (fair trial) követelménye nem egyszerűen egy a bíróságnak és az eljárásnak itt megkövetelt tulajdonságai közül (ti. mint “igazságos tárgyalás”), hanem az idézett alkotmányi rendelkezésben foglalt követelményeken túl - különösen a büntetőjogra és -eljárásra vonatkozóan - az 57. § többi garanciájának teljesedését is átfogja. Sőt, az Egyezségokmánynak és az Emberi Jogok Európai Egyezményének - az Alkotmány 57. §-a tartalmához és szerkezetéhez mintát adó eljárási garanciákat tartalmazó cikkei általában elfogadott értelmezése szerint a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás “méltánytalan” vagy “igazságtalan”, avagy “nem tisztességes”.” Az Alkotmánybíróság a 17/2001 AB határozatban leszögezte azt, „hogy a bírónak nem csak pártatlannak kell lennie, hanem pártatlannak is kell látszania” Így a bíróságnak az előzetes letartóztatás feltételeinek fennállását, vagy azok megszűnését nem csak az ügyészség által előadottak, vagy benyújtott bizonyítékok alapján kell értékelnie, hanem a fegyveregyenlőség értelmében a védelem előadásait, bizonyítékait is értékelnie, döntését pedig indokolnia kell. Ha ezt nem teszi, olyan lényeges eljárási szabálysértést követ el, amely a védelem jogait csorbítja, és felveti a pártatlanság kérdését. A tárgyaláson ugyan mind a bíró, mind az ügyész eltérő részcélok mentén dolgozik. A főcél, a perbeli igazság megtalálása azonban általában intézményileg közös. Már az eljárás kezdete óta szélmalomharcként próbáljuk elérni, hogy a minden kétséget kizáró és a bíróság a számára becsatolt bizonyítékaink értékelje, abban a körben, hogy Hunvald György esetében a Be. 129. § (2) bekezdése, mint az előzetes letartóztatás különös okai, nem állapíthatók meg. Ebben a körben is számos indítványt és jogorvoslati jogunkkal élve fellebbezést nyújtottunk be. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2009. február 12. napján végzésével a Be. 129. § (2) bekezdés c.) és d.) pontjaira hivatkozással rendelte el Hunvald György előzetes letartóztatását, a b) pontra nem hivatkozott. A Fővárosi Bíróság – mint ahogy az elsőfokon eljárt bíróság sem – tartotta megalapozottnak Hunvald György vonatkozásában a Be. 129. § b.) pontjában írt szökés, elrejtőzés, veszélyét,


4 mint ahogy ez a főügyészségi indítványban sem szerepel, hanem arra az álláspontra helyezkedett, hogy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél jelenléte másképpen nem biztosítható. Azt állapította meg továbbá, hogy a c.) pont tekintetében, hogy fennáll a lehetősége annak, hogy „más módon” veszélyeztetné a bizonyítási eljárást. A 2009. február 4-10. közötti rejtőzködésre vonatkozó állításait az ügyészség már a 6 hónapos hosszabbítás iránti előterjesztésébe is belefoglalta, az akkori elsőfokú végzés említés nélkül hagyta. A védői fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság 25.Bnf. 1929/2009/2. számú másodfokú végzésében reflektált a fellebbezésben foglaltakra. Leírta, hogy „a védő által a gyanúsított rejtőzködésére vonatkozó sérelmezett ügyészi álláspontot az elsőfokú bíróság nyilvánvalóan nem osztotta, az a kerületi bíróság végzésében sem szerepel. A fellebbezés indokolásában rögzített adatok mellett Hunvald György február 4-i jelzése, hogy a nyomozó hatóság rendelkezésére áll, illetve február 10-én a hajnali órákban történt keresése, majd 11 óra 30 perckor történ őrizetbe vétele a rendelkezésre álló adatok alapján tényszerű.” Az ügyészég a 9 hónapos meghallgatásra tett indítványában ismét előadta a korábbi állítását. Minthogy ez nem volt váratlan a védelem számára, a meghallgatáson, a kifejezetten csak erre a témára irányuló bírói kérdésekre okirati bizonyítékokat nyújtottunk be arra nézve, hogy a 2009. február 4-10 közötti időszakban Hunvald György munkanapokon rendszeresen munkahelyén – állítólagos „rejtőzködési helyén” – a Budapest VII. kerületi Polgármesteri Hivatalban tartózkodott, bizonyítottuk, hogy sem az ügyészség, sem más hatóság a fenti időszakban sem otthonában, sem munkahelyén nem kereste, sem személyesen, sem telefonon, sem más módon. Ezt mind az akkor eljáró elsőfokú, mind pedig a másodfokú bíróság elfogadta – ezt onnan tudni, hogy nem tettek említést az ezzel kapcsolatos ügyészi és védői érvekről (a védői érvelés elfogadásakor ez szokott történni, a védői érvek elvetését szokás kiemelni). Majd ezt követően, mindezek és a bizonyítékok ellenére a kerületi bíróság 9. Bny.44.649/2009/2. számú végzésében ismét hivatkozott a b) pontra, melynek okai fennállnak… Ezt követően mind az elsőfokú, mind a másodfokú végzések ismét hivatkoznak a Be. 129.§ (2) bekezdés b) pontjára. A Fővárosi Bíróság 2010. február 10-i végzésének szóbeli indokolása szerint elfogadta az ügyészi érvelést, a szóbeli indokolásban a bíróság előadta, hogy Hunvald György február 4. és 10. között bujkált, szállókba jelentkezett be álnéven és a hatóság folyamatosan kereste. Hunvald Gy. ekkor már előzetesben volt, visszamenőleg pedig nyilvánvalóan nem tehetett olyat, ami ezt megalapozta, és ilyet ezután sem tett. Ennek alapján nem tehettünk mást, mint ismét benyújtottuk azokat az okiratokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Hunvald György a fenti időszak alatt munkahelyén tartózkodott, dolgozott, és ezen időszak alatt a hatóságok részéről senki sem kereste. Ezzel szemben tény, hogy 2009. február 4-én írt levelében tájékoztatta az ügyészséget, hogy az Önkormányzati képviselőtestület milyen lépésre készül, felajánlotta, hogy az ügyészség rendelkezésére áll, ha kérdezni akarják. Az is tény, hogy miután február 10-én lakásán hajnalban keresték az ügyészek néhány rendőr kíséretében – vajon miért (?) –, délelőtt bement az ügyészségre, ahol is őrizetbe vették. Mindezek alátámasztására később a bíróság a végzéseiben arra hivatkozott, hogy a szóban forgó bűncselekmény rendkívül szerteágazó, bonyolult személyi és tárgyi összefüggésekkel


5 rendelkezik, jelentős pénzügyi hátteret feltételez és ebből következően felderítése, leleplezése szervezett alvilági érdeket sért. Mindez csupán logikai következtetés. Sem a végzés – sem pedig az e tekintetben szó szerinti átvétellel készített ügyészi indítvány –, nem jelöli meg, konkrétan mi lenne az a „más ok” vagy „más mód”, amely indokolná az előzetes letartóztatást. Nem tartalmaz semmiféle konkrét adatot arra vonatkozóan, hogy mit „rónak” Hunvald György terhére-e tekintetben. Nem nevezi meg, hogy a cselekmények mely része feltételez jelentős pénzügyi hátteret, hol bukkant fel az alvilági érdek, mely sértve lesz vagy lett a bűncselekmények felderítése és leplezése által. Ugyanis pusztán a fentiekre való hivatkozás nem elég, a végzés pedig nem tartalmaz semmilyen konkrét terhelő adatra, vagy tényre való hivatkozást, amely alapján akárcsak feltehető lenne a Be. 129. (2) bekezdése bármely pontjának megállapíthatósága. Hunvald Györgyöt az ügyészség semmilyen olyan tevékenységgel nem gyanúsította, vagy vádolja azóta, amely a felhozott indokokhoz köthető lenne. Az, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény nagy tárgyi súlyú az nem vitatható. Önmagában azonban csak ebből az a következtetés, hogy a jelenlét az eljárási cselekménynél másképp nem biztosítható, csak az immár hosszú ideje tartó – majd két éve - előzetes letartóztatással – még nem vonható le. A 2/2009 BH az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén is rámutatott arra, hogy a tárgyi súly édeskevés ahhoz, hogy a szökés, elrejtőzés veszélyéről egyáltalán beszélhessünk. A Legfelsőbb Bíróság számos esetben rámutatott erre (2007.403 BH, 2009.7 BH) Az Emberi Jogok Európai Bírósága is számtalanszor rámutatott arra, hogy annak mechanikus ismétlésérére, hogy „a tárgyi súlyra való figyelemmel fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye” nem lehet hivatkozni. Az előzetes letartóztatás fenntartása egy adott ügyben csak abban az esetben lehet indokolt, ha a közérdek valódi követelményének specifikus jelei állnak fenn, amelyek az ártatlanság vélelme ellenére nagyobb súllyal esnek latba, mint az egyezmény 5. cikkében lefektetett egyén szabadságának tiszteletben tartását előíró szabály. Számos alkalommal kifejtette továbbá, hogy az hogy a vádlott bűncselekményt követett el – az előzetes letartóztatás törvényességének elengedhetetlen, de bizonyos időn túl nem elegendő feltétele. Ilyenkor a nemzeti hatóságoknak „különös gondosságot” kell az eljárás lefolytatása során alkalmazniuk. Az 5. cikkben foglalt szabálytól való eltérést igazoló, a közérdek fenntartása mellett szóló érveket bele kell foglalni az ügyben hozott határozatokba illetve végzésekbe. (Müller vs. France, 17. march. 1997., Imre kontra Magyarország, Bárkányi kontra Magyarország, Labita vs. Italy) Az elmúlt 22 hónapban ez nem történt meg sem a határozatokban, sem a végzésekben. Vizsgálni kell továbbá az előzetes letartóztatás kapcsán, hogy a bűncselekmény gyanúját megalapozó bizonyítékok összegyűjtése folytán a gyanú erősödött vagy gyengült-e. (305.1992 BH) Ez azonban a vádemelést követően sem történt meg. Az elsőfokú, tárgyaló bíróság 2010. november 22. napján 15.B.1492/2010/6. számú végzésében az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatáig hosszabbította meg Hunvald György előzetes letartóztatását, amit 2010. december 3. napján megfellebbeztünk.


6 A másodfokú bíróság azonban fellebbezésünk ügyében mind a mai napig (2011. január 11.) nem döntött. Az ügyészi indítvány abban a tárgykörben egy indokot hoz fel, mely szerint a bűnismétlés veszélyét az alapozza meg, hogy Hunvald György társaival hosszabb időn keresztül részben bűnszervezet tagjaként valósította meg a cselekményeket és ezért az eljárás során feltárt körülmények alapján fennáll annak megalapozott veszélye, hogy ezt a tevékenységet polgármesteri pozícióját is kihasználva folytatja. A jogszabály-hely maga, de az alkalmazott, (legalább is az elvi jellegű és eseti döntésekben deklarált) bírói gyakorlat is elvárja, hogy a letartóztatás különös okainak fennállását egyedi érvekre, megalapozott feltételezésekre alapozza a bíróság. Hunvald György volt, Budapest VII. kerületi polgármester. Éppen a konkrét esetben, a konkrét pozíció felhasználásával elkövetett bűncselekmények folytatása, befejezése, megismétlése képtelenség. Gyakorlatilag fizikai képtelenség. A Hunvald György és a Polgármesteri Hivatal kapcsolata egy éve megszakadt, hogy így fogalmazzak. Az ügyészség azóta gyakorlatilag az Önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal összes ügyiratát átvizsgálta, napjainktól visszamenőleg az elévülési idő kezdetéig. A Hunvald György terhére rótt bűncselekmények kivétel nélkül közmegbízatásához kötődnek, s nem merült fel annak gyanúja, hogy ettől eltérően fennáll élet elleni, vagy emberiség elleni bűntett elkövetésének veszélye. Az évek óta (2006. augusztus 3.!!!) folyó büntetőeljárás során nyilván minden bizonyítási eszköz beszerzésre került, de amennyiben nem, a házi őrizet megakadályozná Hunvald Györgyöt abban, hogy az Önkormányzat, vagy a képviselőtestület anyagaihoz hozzáférjem, vagy polgármesteri jogaival visszaélve az esetleg még be nem gyűjtött bizonyítási eszközökben kárt tegyen. Azzal, hogy a bíróság hiábavaló próbálkozásaink ellenére sem – vagy csak egy előzetes letartóztatásban lévő számára súlyos késedelemmel – vette figyelembe a védelem bizonyítékait, megsértette az egyezmény 5. cikk 1. c) és 4. pontját, mégpedig hogy: „szabadságától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, a törvényes letartóztatást abból a célból, hogy e bűncselekmény elkövetés alapos gyanúja miatt az illetékes hatóság elé állítsák, vagy amikor ésszerű oknál fogva szükséges, hogy megakadályozzák bűncselekmény elkövetésében, vagy annak elkövetése után a szökésben, valamint szabadságától előzetes letartóztatás folytán megfosztott minden személynek joga van olyan eljáráshoz, melynek során a letartóztatás törvényességéről a bíróság rövid határidőn belül dönt, és a törvényellenes letartóztatása esetén szabadlábra helyezését rendeli el.” Ez jól látszik abból is, hogy helyenként a bíróság végzéseiben nem csak szó szerint vette át, hanem helyesírási hibákkal együtt az ügyészi indítványt. Továbbá nem tett eleget a bíróság indoklási kötelezettségének sem, megsértve ezzel a 6. cikk 1., ill. 3. a) pontját, mégpedig, hogy „…mindenkinek joga van, hogy független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot…„ 2) Az ügyészség a sorozatos, bizonyítékokkal alátámasztott indítványaink ellenére sem szüntette meg a nyomozást egyes vád tárgyává tett cselekmények tekintetében, vagy minősítette befejezett bűncselekmény helyett azt kísérletnek. Sérült ezzel a pártatlan


7 tisztességes eljáráshoz és az ésszerű határidőn belül történő határozathozatalhoz fűződő, valamint a lehető legrövidebb időn belül a felhozott vád természetéről és indokairól a lehető legrészletesebb tájékoztatáshoz fűződő jog. A magyar büntető eljárásjog rendelkezései lehetőséget adnak az ésszerű határidő kitolására, mert amíg nyomozás van folyamatban, addig a gyanúsított védekezésben való jogai gyakorlatilag megszűnnek a magyar bírói gyakorlat szerint. A nyomozási bíró ugyanis nem veheti figyelembe a gyanúsított védekezését, nem mérlegelheti az egymásnak ellentmondó bizonyítékokat. Ezzel a gyanú megalapozottságát kevéssé tudja megítélni. A nyomozási bírói előzetes letartóztatást meghosszabbító végzések is ezt az indoklást tartalmazzák. A Be. szerint az adott bűnügyben az első gyanúsítotti meghallgatástól számítva két évig lehet a gyanúsítottnak az érdemi védekezését gátolni és utána hat hónapon belül kell kitűzni az érdemi tárgyalását a büntetőügynek. A Be. 176. § (1) bekezdése szerint a nyomozást a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, és az elrendelésétől, illetve megindulásától számított két hónapon belül be kell fejezni. Ha az ügy bonyolultsága vagy elháríthatatlan akadály indokolja, a nyomozás határidejét az ügyész két hónappal, ha ez a határidő letelt, a főügyész legfeljebb a büntetőeljárás megindításától számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. (2) Egy éven túl a legfőbb ügyész jogosult a nyomozás határidejének meghosszabbítására. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a meghosszabbítás legfeljebb a gyanúsítottnak a 179. § (1) bekezdése szerinti kihallgatásától számított két évig terjedhet, kivéve, ha a legfőbb ügyész a 193. § (3) bekezdése alapján a nyomozás időtartamát az engedélyben meghatározott időpontig meghosszabbította. (3) Ha az ügyész nyomoz, a nyomozás határidejét az ügyészség vezetője két hónappal, a felettes ügyész legfeljebb a nyomozás elrendelésétől számított egy év elteltéig, azt követően a (2) bekezdésben meghatározott határidőig a legfőbb ügyész hosszabbíthatja meg. (4) A nyomozás határidejének meghosszabbításáról rendelkező határozat ellen nincs helye panasznak.

Ebben az esetben a nyomozóhatóság, a Központi Nyomozó Főügyészség kihasználta ezt a két évet, hiszen 2008. október 28-án volt az első letartóztatás és 2010. október 3-ig nyomozott. A magyar büntetőeljárás fentieknek megfelelő szabályozása sérti az egyezmény 6. cikk 1. bekezdésében foglaltakat, mivel ha a jelen esetben legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett gyanúsítások nem megalapozottak, és ez csak a tárgyaló bíróságon derülhet ki, a jelen esetben letöltött 22 hónapos előzetes letartóztatás előrehozott büntetésként funkcionálna. Az ügyészség a védelem által felhozott mentő körülményeket, bizonyítékaink nem vette figyelembe, bizonyítási indítványaink nem teljesítette. Így tett az eljáró bíróság is, amikor 2009. augusztus 18. napján hozott végzésében kiemelte, hogy az ügyészség indítványban a megalapozott gyanú 2. pontjában részletezett Dob u. 14. szám alatti ingatlant érintően sem rögzíthető, hogy a megalapozott gyanú megállapíthatósága oly mértékben csökkent, ami a kényszerintézkedés ún. általános okának fennálltát érintené, e szempontból jelentőséggel bírna. Az ingatlan értékesítésének körülményeire, a pénzmozgásokra vonatkozóan tanúvallomás, illetve okirati bizonyítékok is rendelkezésre állnak. Ha ez így lett volna – mint ahogy az azóta be is bizonyosodott, nincs így – nem történik meg jóval később az ügyészség részéről a tényállás és a gyanúsítás módosítása. Ezzel az ügyészség tisztában volt, a bíróságnak pedig, ha elolvasta volna az okirati bizonyítékokat – nem csak az ügyészi indítványt – tisztában kellett volna lennie. Azonban úgy, ahogy más mentő körülményt, vagy bizonyítékot, ezt sem értékelte kellő időben sem a bíróság, sem pedig az ügyészség. Az ügyészi indítványokban (2. pont), már az őrizetbe vételt elrendelő határozat óta (2009. február 10.!) sorozatosan a valóságnak nem megfelelő adat szerepelt arra nézve, hogy a gyanú H-1055 Budapest, V. Szent István körút 19. I. emelet 2. T e l e f o n / t e l e f a x : (3 6 1 ) 3 1 2 - 0 6 3 3 , e - m a i l : s e b e s p t r @ a x e l e r o . h u

8 szerint áron alul adták el a Dob u. 14. szám alatti ingatlant, mely eladással 115 millió forint kárt okoztak az Önkormányzatnak. Ez nem igaz! Már a 2009. augusztus 11. napján megtartott előzetes letartóztatásról döntő ülés alkalmával előadtuk és egyúttal becsatoltuk az aznap kiváltott tulajdoni lapot, amely alapján a Dob u. 14. szám alatti ingatlan az Önkormányzat tulajdonában van, nem került értékesítésre. Így ebben az esetben legfeljebb csalás kísérlete állapítható meg. Fentieket a végzés elleni 2009. augusztus 12. napján kelt fellebbezésünkben is előadtuk. Ez azonban a nyomozást folytató ügyészség figyelmét valamilyen okból elkerülte… Ez már önmagában is hiba ugyan, az azonban már súlyos eljárási szabálysértés, hogy ezt követően az ügyészség csak jóval később 2010. február 3. napján kelt beadványában módosította gyanúsításbeli tényállást és minősítést, azt is visszamenőlegesen az indítványához fűzött egy mondattal: „tényállás és kapcsolódó minősítés módosítva 2009. november 5. napján”. Erről természetesen csak jóval később, az indítványból szereztünk tudomást. Ezzel mind az ügyészség, mind pedig a bíróság megsértette Hunvald Györgynek az egyezményben biztosított pártatlan, tisztességes eljáráshoz és az eljárás ésszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jogát. (6. cikk 1.) 3) A büntetés-végrehajtási intézet csupán 1 héten 3-szor és csak 10 percet engedélyezett telefonos beszélgetésre, melybe az összes kapcsolattartóval, a védővel, valamint a családjával folytatott beszélgetések, azaz minden beletartozik. A védekezésre felkészülés ezen módjára és idejére, valamint ezzel együtt a családdal történő kapcsolattartásra ez az idő nem elégséges. Ezzel sérült azon joga, hogy a védekezésének előkészítéséhez szükséges idő és eszköz álljon rendelkezésére. A fogvatartása helyszínén 1 héten 3-szor 10 perc engedélyezett a családdal történő telefonos kapcsolattartásra és a védekezéshez szükséges jogainak, a védővel történő telefonos beszélgetésre egyaránt. A háromszor 10 perc azt jelenti, hogy a hét három napján, amely tetszés szerint választható, naponta 10 percet lehet beszélni összesen. Így 4 gyermekes családapaként kényszerül választásra, természetesen ezt az időt családjára fordítja. Ezen idő még leosztva sem elegendő, még a családdal történő kapcsolattartásra sem. Egy beszélő alkalomával ugyanis a 10 percnek 5 fő (a négy gyermek és a feleség) között kellene ugyanis megoszlania, ami fejenként szűk két perc lenne. Nem beszélve arról, hogy ebbe még az ügyvéddel történő kapcsolattartásnak is bele kéne férnie, ami fizikai képtelenség. Arról már nem is beszélve, hogy az is előfordul, hogy a sok telefonkérelem esetén az idő szűke miatt lemarad. Ezzel a gyakorlattal a büntetés-végrehajtási intézet megsérti az egyezmény 6. cikk 3. b.) pontját, mégpedig, hogy „minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van – legalább arra, hogy – rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközzel.”

4) A büntetés-végrehajtási intézet kifejezett kérelem ellenére megtagadta, hogy az önkormányzati választásokon szavazhasson, holott erre az országgyűlési választásokon joga volt és biztosították számára, ezzel a büntetés-végrehajtási


9 intézet megsértette az első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkét a szabad választáshoz való jogot. Az ekkor már előzetes letartóztatásban lévő Hunvald György a 2010. áprilisi országgyűlési választásokon választhatott, a büntetés-végrehajtási intézet ezt minden probléma nélkül lehetővé tette számára. Majd 2010. szeptember 28. napján kifejezett kérelemmel fordult a büntetés-végrehajtási intézethez, hogy a 2010. október 3-ai önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán részt vehessen, jogait gyakorolhassa. Hunvald Gy. jelenleg sincs elítélve és eltiltva a közügyektől, így a szavazástól sem. Ezt a jogát a 2010. október 3-ai helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásakor valamilyen oknál fogva az országgyűlési választásokkal ellentétben mégsem gyakorolhatta. Véleményem szerint a büntetés-végrehajtási szervezet félreértelmezte a törvényt, ha nem akkor a törvény, alkotmányellenes. Arra hivatkozott, hogy a 2010. június 16-a előtt létesített tartózkodási helyen lehet szavazni – jelenleg is a Venyige utcai BV épülete a tartózkodási helye. Ez volt 2010. június 16-a előtt is. Ezért szavazhatott 2010. áprilisában az országgyűlési választásokon. Lakcím bejelentése egyetlen fogvatartott esetében sem lehet a büntetésvégrehajtási intézet címére. A szavazás némileg ad absurdum hasonlóságot mutat azzal, hogy a hajléktalanok is egy kijelölt szavazókörben szavazhatnak kerületenként, városonként, mert a tartózkodási helyük az adott településen van, lakcímbejelentés nélkül. Mindezek ellenére a Fővárosi büntetés-végrehajtási intézet az országgyűlés választásokkal ellentétben arra hivatkozással utasította el kérelmét, hogy a 2010. évi L. törvény 1. § (2) bekezdés, illetve az 1997. évi C. törvény 104. §-ában foglaltak alapján nem élhet választójogával, mert nem rendelkezik sem állandó, sem pedig 2010. június 15-e előtt bejelentett tartózkodási hellyel a fogvatartás helye szerinti szavazókörben. Ezen elv alapján csak azok szavazhatnának, akiknek lakhelye vagy tartózkodási helye éppen a fogva tartó intézet helyén van – ez pedig teljességgel diszkriminatív lenne. Ha ez így van, akkor a törvény alkotmányellenes, mert sérti a szabad választáshoz való jogot. Fenti határozatával a büntetés-végrehajtási intézet megsértette az első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkét, a szabad választáshoz való jogot. 5) A fellebbviteli bíróság jogorvoslati lehetőségétől megfosztotta azzal, hogy a jogorvoslatra nyitva álló határidő kezdőnapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, megsértve ezzel az egyezmény 13. cikkét, a hatékony jogorvoslathoz való jogot. A Fővárosi Bíróság 2010. július 23. napján az előzetes letartóztatást 2010. október 12. napjáig meghosszabbította. Ez egy pénteki nap volt. Mind jómagam, mint jogi képviselő, mind pedig a gyanúsított az ülésen fellebbezést jelentettünk be. A Fővárosi Bíróság végzése irodánkba „csak” 2010. augusztus 2. napján érkezett, és amit ennek ellenére 2010. július 28. napján megfellebbeztem. Hunvald György 2010. július 28. napján kapta kézhez a Fővárosi Bíróság hosszabbító végzését. Fellebbezését még a kézhezvétel napján megírta, melyet 2010. július 30. napján a Fővárosi Ítélőtáblára benyújtottunk. Fellebbezéseink ellenére a Fővárosi Ítélőtábla 2010. július 28. napján tanácsülésen meghozta végzését, mellyel a Fővárosi Bíróság előzetes letartóztatást meghosszabbító végzését helyben hagyta. A gyanúsított ezen a napon kapta kézhez a végzést, a védő pedig csak jóval ezután… Ezen végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.


10 Védencem a Legfelsőbb Bíróság elnökének, Baka Andrásnak írt ezügyben 2010. augusztus 3án levelet arról, hogy a fellebbezési jogát nem tudta így érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának vezetője megbízásából Váci Istvántól egy semmitmondó választ kapott, mely szerint: „…A legfelsőbb Bíróság hatáskörébe az eljárási szabályok által meghatározott körben benyújtott jogorvoslati kérelmek elbírálása tartozik, de nem tartozik feladatkörébe az egyedi ügyekben való állásfoglalás, illetve a bírósági eljárástól független általános jellegű véleménynyilvánítás.” Így beadványával a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozik. Ezek alapján további jogorvoslati lehetősége nincs a magyar jogszabályok alapján. 6) Az ügyészség többszöri kérelmünkre sem tett eleget a szakértő kirendelésére vonatkozó indítványunknak, holott az ingatlanok értéke, olyan bizonyítandó tény, melyhez szakértelemre van szükség, és amellyel az ügyészség nem rendelkezik. A kár, mint tényállási elem az ingatlanok piaci értéke kapcsán olyan bizonyítandó tény, amelynek megállapításához vagy megítéléséhez szintén különleges szakértelemre van szükséges. zzel megsértve a tisztességes eljáráshoz való jogot. A korábbi megalapozott gyanú és a vád szempontjából is döntő jelentőségű azon állásfoglalás, mely szerint az ingatlanok nem valós piaci értékükön kerültek értékesítésre, álláspontunk szerint ennek alátámasztására egyedül alkalmas bizonyítási eszköz, azaz az igazságügyi szakértő által készített szakvélemény hiányában teljességgel megalapozatlan. Semmiképpen sem lehetnek alkalmasak ezen különleges szakértelem pótlására olyan vételi ajánlatok, amelyek komolyságát, megalapozottságát az ajánlattevő teljesítési képességét, teljesítési készségét illetően sincsenek információk, valamint hogy a vételi ajánlatot tevő vajon reális információk alapján, a tények és körülmények pontos ismeretében tette-e meg az ajánlatát. Így, még ha ezek rendelkezésre is állnának, bőven kevesek lennének a reális piaci érték meghatározására. Azzal, hogy az ügyészség az Önkormányzat belső vizsgálatának eredményét, így az ingatlanok piaci értéke felülvizsgálata céljából elkészült szakértői véleményben foglaltakat vitatja, nem ismeri el, megerősíti azon álláspontunk, mely szerint az ügyben nélkülözhetetlen igazságügyi szakértő kirendelése. Ha pedig az egyes ingatlanok értékére vonatkozó, rendelkezésre álló szakértői véleményt vitatja, felmerül a kérdés, mire alapozza az ingatlanok forgalmi értékét. Az ügyészség nem ingatlanszakértő, a szükséges szakértelemmel nem rendelkezik. Ha pedig nincs az ingatlanok piaci értékére hitelt érdemlő bizonyíték, szakvélemény, úgy felmerül a kérdés, hogy az ügyészség miből számolta és hogyan az okozott kárt? Hogy az ingatlanok valós értéke hitelt érdemlő bizonyítást nyerjen – az ügyészség érdeke is ez lett volna, mivel nincs olyan hivatalos adat erre nézve, amit elfogadna – bár a gyanúsítás óta folyamatosan szorgalmaztuk, indítványoztuk az ügyészség azonban a szakértő kirendelésére vonatkozó kérelmünknek nem tett eleget. Ezzel a védelem jogai csorbultak. Sőt az ügyészség nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének sem, aminek még akkor is eleget kell tennie, ha azzal esetleg a megalapozott gyanút enyhíti, vagy az eljárás megszüntetését vonja maga után. Úgy ahogy az eljárás során végig ennek az indítványunknak sem tett eleget. Elképzelhető, hogy az ügyészség rendelkezik olyan szakértelemmel, amely többlakásos ingatlanok értékének megbecslésére jogosítja fel? Vagy bárki a tanúk és gyanúsítottak közül? Nem hiszem. Vagy attól tartott az ügyészség, hogy egy megkért szakértői vélemény alapján esetlegesen az ingatlanok valós érteke közeli lesz, vagy azonos abban, az általa vitatott egyes ingatlanokra vonatkozó értékbecslésekben foglaltakkal, melyeket nem ismer el? Ha ezektől nem tartott, vajon miért nem rendelt ki rég szakértőt, hogy


11 hitelt érdemlően bizonyítsa álláspontját az általa a gyanúsításban foglalt értékekről és a kár összegéről? Ez is egy megválaszolatlan kérdés, amire csak a bírsági eljárás során kapunk majd választ. Mindezt túl későn. Hunvald György mindaddig előzetes letartóztatásban marad. Fentiek alapján az ügyészség megsértette a 6. cikkben foglaltakat a tisztességes eljáráshoz való jogot – hogy az eljárás ésszerű időn belül befejeződhessen 7) A bíróság és az ügyészség jogszabályi hivatkozása az önkormányzati rendeletre hibás volt, nem a gyanúsítással érintett időszakban hatályban volt jogszabályszöveget vett figyelembe, és a tényállás valamint a gyanúsítást módosító kérelmeinknek csak jóval később, részben tett eleget ezzel megsértette az egyezményben foglalat ésszerű határidőn belül történő határozathozatal követelményét, valamint hogy a gyanúsított Az ügyészség ismét tévedett. A Pesti Központi Kerületi Bíróság – a 2009. március 5. napján kelt ügyészi indítványból hibásan átvéve – a Bny.40.999/2009/2 számú 2009. március 11. napján kelt végzésében a 29/2000. (XII.23.) számú VII. kerületi önkormányzati rendelet 3. § (2) bekezdésének a) –j) pontjai szerinti rendelkezésekre hivatkozott, holott az nem a gyanúsítással érintett időszakban hatályban volt jogszabályszöveg. Ezt még a gyanúsítás előtt két rendelet is módosította: a 27/2004. (XII.1) VII. kerületi önkormányzati rendelet, valamint 21/2005. (V.23.) VII. kerületi önkormányzati rendelet, így a gyanúsítással érintett időszakban a jogszabály már a)-m) pontig sorolta fel az önkormányzati ingatlanok bérbeadásának jogcímeit, melyek alapján immár megtalálható Hunvald György mint polgármester eljárásának vitatott jogszabályi alapja. Ezt követően a nyomozási bíró rendelkezésére bocsátottunk két jogszabály-kivonatot, mely bizonyítja, hogy az ügyészség tévedett, amikor az indítványa 10-12. pontjaiban azt írja, hogy a hatályos rendelet szerinti jogcím nem volt a lakások kiutalására. Ugyanis az ügyészség nem a hatályos szöveget értékelte. Ez csupán ismét egy hiba lenne, ami igen elkeserítő, de előfordul, azonban az, hogy ügyészség a tudomásszerzést követően több mint egy évvel később, 2010. július 16. napján korrigált, már eljárási szabálysértést valósít meg. Ekkor is csak a vádirati tényállást módosította, a többi munka, a bizonyítékok értékelésre továbbra is a bíróságra vár. A védelemhez való jog a terhelt és a védő jogaiban együttesen ölt testet, s ennek összeségének kell egyensúlyban állnia a vád jogaival, hogy a vád és a védelem egyenlő eséllyel, és lehetőséggel tudja mind a tény-, mind a jogkérdéseket tisztázni. Ez a fegyverek egyenlősége, mely a bírótól megköveteli a semleges pozíciójának megtartását. A Be. 28. § (1) bekezdése alapján „Az ügyész a közvádló. Az ügyész kötelessége, hogy mind a terheltet terhelő és mentő, mind a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás minden szakaszában figyelembe vegye.” Ez konkrétan azt is megkövetelte volna az ügyészségtől, hogy, hogy a terhelő körülményeken túl a mentő körülményeket is igyekezzen aktívan feltárni, ami azonban teljes munkájából kimaradt. Sőt, még az általunk felajánlott bizonyítékokat sem értékelte, vagy ha értékelte is súlyos késedelemmel. A fentiekre tekintettel, mégpedig hogy mind az ügyészség, mind pedig a bíróság hatálytalan jogszabályra hivatkozott a gyanúsítással kapcsolatban, valamint hogy az ügyészség többszörikérelmünk ellenére a tényállást, illetve a gyanúsítást csak több mint egy év után módosította megsértette az egyezmény 6. cikk 1., 3. a) pontját, a tisztességes eljáráshoz és az


12 ésszerű időn belül történő tárgyaláshoz és határozathozatalhoz fűződő jogot, valamint hogy a gyanúsítottat ésszerű időn belül tájékoztassák az ellen felhozott vádak természetéről és indokáról.

Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy mivel védencem előzetes letartóztatásban van soron kívül járjon el kérelmünk elbírálása során. Tegye ezt már csak azért is, mert Hunvald György betegsége a büntetés-végrehajtási intézet keretein belül nem gyógyítható. Ennek igazolására csatolom az orvosi dokumentációt és kérelmet. Mindezek alapján kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy állapítsa meg, hogy a Magyar Köztársaság megsértette a Rómában 1950. november 4-én kelt, Magyarországon az 1993. évi XXXI. tv-el kihirdetett az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 5. Cikk 1. c) pont, 4., 6. Cikk 1., 3. a), b) pont, 13. Cikk, valamint az (Első) Kiegészítő Jegyzőkönyv 3. Cikket, és azért marasztalja el. Hunvald György részére pedig előzetes letartóztatásának idejére járó fizetésével arányos bruttó összeget, valamint erkölcsi kártérítést, összesen ….. euró összegű kártérítést fizessen meg. Budapest, 2011. január 11.

Tisztelettel:

Hunvald György képviseletében

Dr. Sebes Péter, ügyvéd


The Registrar European Court of Human Rights Council of Europe F STRASBOURG CEDEX. Tisztelt Bíróság!

Recommend Documents