Tézisfüzet Doktori (PhD) disszertáció tézisei
Téglás Zsolt Gábor A hagyományápolás szerepe az óvodai és az iskolai nevelésben
Témavezető: Dr. Schaffhauser Franz, egyetemi docens Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola Vezető: Prof. Dr. Bábosik István DSc.
Budapest 2009
1
Bevezetés A téma iránti motiváció és elhivatottság kapcsán elsősorban a bodrogközi Cigándról magammal hozott családi örökséget említeném meg, mely elsődleges táptalaját jelentette, hogy a hagyományok életem fontos részévé váljanak. Óvónő édesanyám (szövések, népszokások, tárgyi emlékek gyűjtése) és tanár, iskolaigazgató édesapám (néptánc, népzene – citera az énekórán, testnevelés órán, hagyományápoló szakkörök, stb.) révén nagyon közel kerültem a pedagógiához. A gyakorlatban megtapasztaltam, hogyan lehet a hagyományápolás motiváló hatása által nemes nevelési célokat elérni. Ez a szemléletmód kisgyermekkortól kezdve végigkísért és szerves része lett a saját pedagógiai gyakorlatomnak is. Családi vonatkozású indíttatásom kapcsán egyetértek az amerikai szociológus-kutató, Lee Harris „The Future of Tradition” 1 című munkájában megfogalmazott azon véleményével, hogy a család intézménye elsődleges szerepet játszik a kulturális hagyományok megőrzése, ápolása és továbbadása szempontjából. Dolgozatom fő alappillére a hagyományok jövőben betöltendő lehetséges funkcióinak feltérképezése, amihez azonban elengedhetetlen a tradíciók világának múltbeli és jelenkori szerves kapcsolatrendszerének vizsgálata. A 1
Lee Harris: The Future of Tradition. Policy Review, Stanford, 2005. 4. o.
2
hagyományok múltbeli alábbiakban látom: -
és
jelenbeli
funkcióit
az
A hagyomány a múltban a közösség önmegtartó erejeként működött Biztosította az identitást a csoport és az egyén számára egyaránt Egyik legfőbb jellemzője a folytonosság volt Átörökítette a nemzedékek közös tapasztalatát
Joggal kérdezhetjük, hogy a viszonylagos állandóságot sugárzó hagyományok és társadalmunkban betöltött szerepük változnak-e a jövőben? Ha igen, miben mutatkozhat ez meg? Úgy gondolom, hogy túlfeszített életünk, a gazdasági válság, az emberi teljesítőképesség végtartalékainak kihasználása mind-mind olyan új jelenségek, melyek újrafogalmazzák a hagyományok szerepét. Modern korunk elmagányosodott emberében egyre erőteljesebben jelentkezik az élhetőbb élet, a közösség, az emberi kapcsolatok utáni vágyakozás igénye, mely úgy is fogalmazhatnék, hogy genetikailag van belekódolva minden emberbe. Hisz ahogyan Dewey is fogalmaz: „A nevelés folyamata már a születés pillanatában megkezdődik, folyamatosan fejleszti az egyén szellemi erőit, átitatja az ember öntudatát, alakítja szokásait és nézeteit, felkelti érzéseit és érzelmeit. Az egyén ezen az öntudatlan nevelési folyamaton keresztül fokozatosan részesül az emberiség által eddig felhalmozott szellemi és erkölcsi javakból. Örököse lesz
3
a civilizáció befektetett tőkéjének.” 2 Személyes meggyőződésem és kutatásaim alapján úgy gondolom, hogy az önmagunkhoz való visszatalálás és egy mindenkit megillető emberibb élet lehetősége a hagyományok megismerésében, újratanulásában a legszembetűnőbb. Ennek egyik leghatékonyabb helyszíne lehet az óvoda és az iskola. Szilárd meggyőződésem továbbá, hogy a nevelés folyamatában a hagyományok ápolása kiemelkedő szereppel bír egy a saját igényeken túlmutató szilárd belső értékrendszer megteremtésében, a nemzeti öntudat kialakításában és az egyén konstruktív életvezetésének létrejöttében. Az pedig napjainkban fontosabb szerepet játszik, mint eddig valaha, hogy a globalizálódó világunkban a felnövekvő nemzedék magyarságtudatát megteremtsük és megerősítsük. Véleményem szerint a jó hagyományokból nagyon sokat tanulhatunk, a rossz, gátló vonásokat azonban el kell hagynunk és ha a múlt igazi értékeit akarjuk megmenteni, akkor illúziómentesen kell rátalálnunk a számunkra valóban megszívlelendő, jó hagyományra, mely jelenünket és jövőnket gazdagíthatja és tartalmasabbá, jobbá teheti.
2
John Dewey: A nevelés jellege és folyamata, (szerk. Vág Ottó), Tankönyvkiadó, Budapest, 1976, 97.o.
4
A kutatás hipotézisei Doktori tanulmányaim alatt a hagyományápolás szerepét vizsgáltam az óvodai és az iskolai nevelésben. Kutatásaim során a hagyományok valódi jelentőségére szerettem volna rávilágítani és megvizsgálni a „jelenné tétel” folyamatát. Azt, hogy a múlt értékeinek megismerésével és magunkévá tételével, miben és mennyiben változik meg életünk, milyen kihatással lesznek a hagyományok a jövő konstruktív formálásában. Ezen folyamatok vizsgálatát konkrét gyakorlati megfigyeléseken és helyzetelemzéseken keresztül valósítottam meg, melyek rámutattak, hogy a társadalmi csoportok, mikroközösségek vagy az egyén életében mikor, miként és miért kerülnek felszínre a családban, óvodában vagy iskolában megismert hagyományok és hogyan tudja ezt napjaink embere hasznosítani.
Kutatásaim alaphipotézise: Globalizálódó világunkban a hagyományok gyermekekkel való megismertetése és „újjáélesztése” nem egyfajta diszfunkcionális folyamat, hanem kiemelkedő szereppel bír egy a saját igényeken túlmutató szilárd belső értékrendszer megteremtésében, a nemzeti öntudat kialakításában, a valahová-tartozás tudatának megerősítésében és az egyén konstruktív életvezetésének létrejöttében.
5
Származtatott hipotéziseim: 1. A hagyományápolás jó hatást gyakorol a gyermek jellemfejlődésére és elősegíti személyiségformálását. 2. A népi kultúra irodalmi anyagainak életszerű, természetes játék során való elsajátítása elősegíti és biztos alapokra helyezi a magyar nyelv választékos használatát, valamint pozitívan hat a szövegértés folyamatára és a verbális kommunikáció eszközeinek helyes, magabiztos, szabatos használatára. 3. A korai idegennyelv-tanulás tekintetében több generáció bevonásával történő nemzetiségi hagyományok ápolása megkönnyíti a nyelvoktatást és megfelelő motivációt biztosít az idegen nyelv megismerésére. 4. A néptánc foglalkozások kiemelt szereppel bírnak a motoros képességek fejlesztésében és nagymértékben elősegítik a nemek közti közeledést, a társas kapcsolatok kialakítását. 5. Bármely mozgásos tevékenységgel összekapcsolt énektanulás eredményesebb a zenei nevelésben, mint a mozgásos formákat nélkülöző zeneoktatás. 6. A népi praktikák megismerése és a gyakorlatban történő alkalmazása segíti a problémamegoldások leegyszerűsítését, egy gyakorlatiasabb életvezetés kialakítását és nagymértékben fejleszti a kreativitást és a találékonyságot.
6
A kutatás módszerei Kérdőív Tanórai megfigyelés Családlátogatás Interjúk
A kutatás eredményei A hipotézisek igazolását az egyes hipotézisekhez kapcsolódó kutatási eredmények elemzésével párhuzamosan végeztem. 1. A cigándi Napköziotthonos Óvodában a „Vásározás” nevet viselő hagyományápoló tevékenységet elemezve és a cigándi Kántor Mihály Általános Iskolában a Ludas Matyi c. magyar népmese feldolgozásával kapcsolatos vizsgálatomból egyértelműen kiderült, hogy a nyelvi-irodalmi eszközöknek nem csak a nyelvhasználati képességekre van pozitív hatása, hanem fontos szerepet játszanak a tanulók személyiségének a fejlesztésében is. Ezáltal beigazolódott azon feltevésem, mely szerint a népi kultúra irodalmi anyagai elősegítik és biztos alapokra helyezik a magyar nyelv választékos használatát, továbbá pozitívan hatnak a verbális kommunikáció eszközeinek helyes és magabiztos használatára.
7
2. A hercegkúti Gyöngyszem Német Nemzetiségi Napköziotthonos Óvodában közel egyéves időtartamot felölelő, korai idegennyelv-tanulásra irányuló kutatásom igazolta, hogy több generáció bevonásával történő nemzetiségi hagyományok ápolása megkönnyíti a nyelvoktatást és megfelelő motivációt biztosít az idegen nyelv megismerésére. 3. A néptánc és a motoros képességfejlesztés kapcsolatát vizsgálva (cigándi Kántor Mihály Általános Iskola) és Román Sándorral (ExperiDance) folytatott interjúm tartalomelemzése kapcsán beigazolódott azon feltevésem, mely szerint a néptánc foglalkozások kiemelt szereppel bírnak a koordinációs és kondicionális képességek fejlesztésében, továbbá nagymértékben elősegítik a nemek közti közeledést, a társas kapcsolatok kialakítását. 4. Pál Istvánnal, a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezetőjével készített interjúm és egy népzenei kísérettel történő, szabadtéri sportbemutatóra való felkészülés elemzése igazolta, hogy a népzenére végzett mozgásos tevékenységek szoros kapcsolatban állnak a zenei képességek fejlesztésének tartalmi kérdéseivel. 5. Újlaki Csabával, a Sárospataki Református Cserkészcsapat vezetőjével folytatott interjú elemzése és a népi játék gyermeki fejlődésre irányuló hatásainak vizsgálata igazolta, hogy a
8
népi praktikák megismerése és a gyakorlatban történő alkalmazása segíti a problémamegoldások leegyszerűsítését, egy gyakorlatiasabb életvezetés kialakítását és nagymértékben fejleszti a kreativitást és a találékonyságot. 6. Részkutatásaim eredményei, valamint egy vidéki és egy városi iskolában végzett, hagyományokhoz kapcsolódó kérdőíves kutatásom, továbbá egy 4 országban végzett nemzetközi kitekintés bizonyították, hogy a hagyományok gyermekekkel való megismertetése és „újjáélesztése” nem egyfajta diszfunkcionális folyamat, hanem kiemelkedő szereppel bír egy a saját igényeken túlmutató szilárd belső értékrendszer megteremtésében, a nemzeti öntudat kialakításában, a valahová-tartozás tudatának megerősítésében és az egyén konstruktív életvezetésének létrejöttében.
Összegzés Manapság egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy társadalmunkban és személyes életünkben áttevődik a hangsúly a „mi”-ről az „én”-re, a közösségi integrációról az egyéni jellemfejlődésre, a csoportszellemről (család, iskolai osztályközösség, munkahelyi közösség) az önmegvalósításra. Sajnos a kutatás eredményei is azt mutatják, hogy a lendületesen modernizálódó világunkban gyorsan felejtünk és egyre halványulnak
9
hagyományaink. Míg a minket körülvevő országok büszkén vállalják nemzeti múltjukat, kellő identitástudattal vértezik fel fiataljaikat, úgy, mint az elszakított területeken élő magyarok is példát mutatnak a nemzeti hagyományaink megőrzése terén és más népekkel való együttélés vonatkozásában, addig hazánkban jelenleg nem áll méltó helyen a hagyományaink jelentőségének felismerése. Erről a helyzetről nem elsősorban diákjaink tehetnek, az okok inkább a társadalomban keresendők. Csak akkor tudunk gyermekeink hagyományokhoz fűződő kapcsolatán változtatni, ha saját hozzáállásunk is példamutató és hiteles. Az intézményes formában történő nevelésnek, különös tekintettel az óvodai és általános iskolai időszakra, egyre inkább rendkívül fontos szerepe lesz a tradíciók megismertetésének és ápolásának területén, mely tevékenység kulturális folyamatosságot biztosít valamennyi nemzedéknek. Míg a régi időkben a „belenevelődés” segítette a fiatalokat a hagyományok megismerésében, addig napjainkban ez a felelősségteljes feladat az oktatási intézményeinkre, a bennük munkálkodó pedagógusokra és a délutáni szabadidős tevékenységeket, szakköröket, tánccsoportokat, énekkarokat, stb. szervező kollégákra hárul, hogy élményszerű, motiváló módon megszerettessék gyermekeinkkel a tradíciók változatos világát. A hagyományok, míg ember él a Földön, életünk szerves részét fogják alkotni, mint ahogyan azt évezredeken keresztül eddig is tették. Azonban a hagyományok, miként a minket körülvevő világ, éppúgy változnak és változtathatóak. Épp ezért nagy a személyes
10
felelősségünk, hogy mivé formáljuk őket. A neveléstudománynak állandóan megújuló, önmagára reflektáló közegében a hagyományok, a hagyományápoló tevékenységek kreatív felhasználása azonban még nagy jövő előtt állhat, ha megtanuljuk, miként fordíthatjuk hasznunkra őket.
Köszönetnyilvánítás Köszönet illeti témavezetőmet, Dr. Schaffhauser Franz, Professzor Urat, hogy mindig rendelkezésemre állt és szívesen segített doktori kutatásom során, továbbá hálás vagyok, hogy sokat tanulhattam tőle és az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájának oktatóitól a PhD képzés során. További külön köszönettel tartozom még családomnak, munkatársaimnak és a kutatásban résztvevő kollégáknak, akik önzetlenül pártfogoltak a doktori tanulmányhoz kapcsolódó munkám valamennyi területén.
11
Irodalomjegyzék Andrásfalvy Bertalan: Néprajzi alapismeretek. Múzsák Közművelődési Kiadó, Bp., 1985. Antal László: Néptánc az iskolában. Szombathely, 1994. Ágh Zsófia: Útmutató a tárgyi és szellemi néprajz tanításához. Tárogató Kiadó, Budapest, 1993. Baloghné Zsoldos Julianna: A néphagyomány az iskolában. Pedellus Kiadó, Debrecen, 2002. Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Bp., 1938. Bábosik István – Mezei Gyula: Neveléstan. Telosz Kiadó, Budapest, 1994. Barsi Ernő: Néprajz az általános iskola kezdő szakaszában. Bp., 1992. Bartók Béla: Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? Budapest, 1936. Bausinger, Hermann: Népi kultúra a technika korszakában. Osiris, Bp., 1995. Benkő Samu: Lengyel István kolozsvári tanár önéletrajza, Őrszavak. Bukarest, 1984. 199. o. Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Bp., 1985. Biernaczky Szilárd: Közösségformálás és városi népzene. In: Társadalmi Szemle, 1973/4. 93-94.o. Boulez, Pierre: "History in the Present Tense." CD Review, December 1990, 23. Braun Miklós: A tánctanítás lehetőségei és módszerei. In.: Művészeti nevelés tánccal és drámával (Módszertani gyűjtemény tanítóknak, tanároknak). B-A-Z Megyei Pedagógiai Intézet, Miskolc, 1999. 23.o.
12
Brednich, Rolf W. (Hg.): Grundriss der Volkskunde. Einführung in die Forschungsfelder der Europäischen Ethnologie. Berlin, 1988. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció sajátszerűségei. Budapest, 1974. Buda Béla: Empátia a beleélés lélektana, Ego School Bt., Budapest, 1993. Czeizel Endre: Sors és tehetség, Budapest, 1997. Csókos Varga Györgyi: Szövés. Csináld velünk sorozat. Móra Kiadó, Bp., 1978. Danckert, Werner: Das europäische Volkslied. Berlin, 1939. DeMause, Lloyd: The history of Childhood. New York, 1974. Dewey, John: A nevelés jellege és folyamata, (szerk. Vág Ottó), Tankönyvkiadó, Budapest, 1976, 97.o. Dobszay László: Kodály után, Tűnődések a zenepedagógiáról. In.: Népzenei olvasókönyv (szerk.: Sebő Ferenc), Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1994., 248-250.o. Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Corvina Kiadó, Gyomaendrőd, 1983. Falus Iván: Az oktatás stratégiái és módszerei. In.: Didaktika, Budapest, 1998. Falvay Károly: Ritmikus mozgás, énekes játék, OPI, Budapest, 1990. Foltin Jolán – Karcagi Gyuláné – Neuwirth Annamária – Salamon Ferencné: Motívumfűzések. Játék és tánc az iskolában I-IV. oszt. Budapest, 1991. Gadamer, Hans-Georg: Wahrheit und Methode: Grundzüge einer philosophischen Hermeneutik, Tübingen, 1986, 379.
13
Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken, Bukarest, 1980. Gehlen, Arnold: Az ember. Bp., 1976. Gráfik Imre: Jel és hagyomány. Etnoszemiotikai tanulmányok. Debrecen, 1992. Győrffy István: A néphagyomány és a nemzeti művelődés. Debrecen, 1993., 9.o. Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Bp., 1971. Hankiss Elemér: Ezerarcú én, Bp., 2005. Hankiss Elemér: A népdaltól az abszurd drámáig. Tanulmányok. Budapest, 1969. Harsányi László: Edzéstudomány I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2000. 177. o. Harris, Lee: The Future of Tradition. Policy Review, Stanford, 2005. 4. o. Hernádiné Hámorszky Zsuzsanna - T. Aszódi Éva Tarbay Ede: ABC-ház - Mese és valóság - Olvasókönyv 3. osztály, Mozaik Kiadó, Szeged, 1999. 18. o. Hoffmann-Krayer, Eduard: Kleine Schriften zur Volkskunde. Basel, 1946. Honti János: Az ismeretlen népmese. Budapest, 1945. Hoppál Mihály: Egy falu kommunikációs rendszere. Budapest, 1970. Hoppál Mihály: Folklór és közösség. Széphalom Könyvműhely, Bp., 1998. 160.o. Imre Sándor: Hagyomány és nevelés, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt., Szeged, 1933., 15. o. Jordan, Diana: The Dance as Education. Oxford, 1938. Kaposi Edit – Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások. Budapest, 1958.
14
Katona Imre: A magyar népi líra tartalmi-tematikai tagolódása. Ethnographia, 1970. Kiss Áron: Magyar népi játékok gyűjteménye. Budapest, 1891. Kodály Zoltán: Visszatekintés, Összegyűjtött iratok, beszédek, nyilatkozatok. Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1964. Kokas Klára: Képességfejlesztés zenei neveléssel. Zeneműkiadó, Bp., 1972. Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Századvég Kiadó, Bp., 1992. Lajtha László: Népi játékok és táncok Magyarországon. In Az 1928. évi prágai nemzetközi népművészeti kongresszuson benyújtott jelentések a magyar népművészetről. Budapest, 1929. Lányi Ágoston: Néptánc olvasókönyv. Bp., 1980. Lázár Katalin: Énekes, táncos népi gyermekjátékok. Budapest, 1996. Lehmann, Albrecht – Kuntz, Andreas (Hrsg.): Sichtweisen der Volkskunde. Zur Geschichte und Forschungspraxis einer Disziplin. Berlin-Hamburg, 1988. Martin György – Pesovár Ernő: A magyar néptánc szerkezeti elemzése. In: Tánctudományi Tanulmányok, Budapest, 1960. Meinl, K.: Bewegungslehre. Volk und Wissen Verlag, Berlin, 1977. M. Nádasi Mária: Egységesség és differenciáltság a tanítási órán. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986. Molnár István: Magyar tánchagyományok, Budapest, 1947.
15
Mühlmann, Wilhelm E. – Müller, Ernst W.: Kulturanthropologie. Köln, 1966. Nagy Mari – Vidák István: Fűben, fában játék. Planétás Kiadó, Budapest, 1998. Nagy Olga: Hősök, csalókák, ördögök. Esszé a népmeséről. Bukarest, 1974. Nagy Ödön: Tavaszi néphagyományaink. Kolozsvár, 1939. Nagy István: Cigánd öröksége, Cigánd, 2004. 18. o. Németh László: A jó tanár, Pedagógiai írások. Bukarest, 1980. 252-253. o. Németh K. – Téglás D.: A cigándi bokréta legzsengébb ága, Cigánd, 2005., 8. o. Nemzeti Alaptanterv. OKM. 1995. Nyíri Kristóf: A hagyomány filozófiája, Bp., 1994. O. Nagy Gábor: Mi a szólás? Budapest, 1954. Ortutay Gyula: A nép művészete. Bp., 1981. Ortutay Gyula (szerk.): A magyar folklór. Bp., 1979. Pál levele a Galatákhoz, Szent Biblia, Kálvin Kiadó, Budapest, 1997., 217.o. Pálfi Csaba: A Gyöngyösbokréta története. In: Tánctudományi Tanulmányok 1969-1970. Bp., 1970. Pesovár Ernő – Lányi Ágoston: A magyar nép táncművészete. 1-2. Budapest, 1974. Piaget, Jean: Hat pszichológiai tanulmány. Bp., 1990. Plessner, H.: Zwischen Philosophie und Gesellschaft. Ausgewählte Abhandlungen und Vorträge, Bern, 1953, 27. o. Propp, V.J.: A mese morfológiája. Budapest, 1975. Rácz Zoltán: Családi és társadalmi ünnepek. Budapest, 1970.
16
Ranschburg J.(szerk.): Tehetséggondozás az iskolában. Bp., 1988. Rauch, Karl: Rätsel aus aller Welt. Köln, 1965. Réthy Endréné: A tanulási motívum, motiváció, motiválás. In: Új pedagógiai Közlemények. Bp., 1995. Rozgonyiné Molnár Emma: A szólások és közmondások nyelvi és nyelvhasználati arculata. Szeged, 1984. Röhrich, Lutz: Sage und Märchen. Freiburg, 1976. Sárosi Bálint: Zenei anyanyelvünk. Bp., 1973. Schaffhauser Franz: A nevelés alanyi feltételei, Telosz Kiadó, Budapest, 2000, 13. o. Schweizer, Thomas – Schweizer, Margarete – Kokot, Waltraut: Handbuch der Ethnologie. Berlin, 1993. Sebő Ferenc: Népzenei olvasókönyv, Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1994. Sebő Ferenc (szerk.): A táncház sajtója. Timp Kiadó, Bp., 2007. Summer, William Graham: Népszokások. Szokások, erkölcsök, viselkedésmódok szociológiai jelentősége. Bp., 1978. Tarján Gábor: Fölnevelő hagyomány. Magyar Médiapedagógiai Műhely, Budapest, 1995. Tarján Gábor: Mindennapi hagyomány. Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1997. Tátrai Zsuzsanna: Leányélet. Budapest, 1994. Trencsényi László: Pedagógusszerepek az általános iskolában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. Turner, Victor: A rituális folyamat, Osiris, Budapest, 1969/2002., 107-108.o. Van Gennep, Arnold: The Rites of Passage, University of Chicago, 1960. Vargyas Lajos: A magyar vers ritmusa. Budapest, 1952.
17
Vargyas Lajos: A népdal helye közművelődésünkben. In: Tiszatáj, 1974. Vári Fábián László: Vannak ringó bölcsők. UngvárBudapest, 1992. Vasas Samu – Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek. Budapest, 1986. Vass Miklós: A gyermek mozgásfejlődése. In: Nádori L. – Szigeti L. – Vass M.: A motoros képességek és a mozgásos cselekvéstanulás, Bp., 1986. Vitányi Iván: A népdal jövője. In: Közösség-közönség. Bp., 1972. 106-108.o. Voigt Vilmos: Folklorisztika és őstörténet. In Bartha Antal – Czeglédy Károly – Róna-Tas András (szerk.): Magyar őstörténeti tanulmányok. 305-318.o., Budapest, 1977. Waldapfel János: Tanár és tudós. In. Balogh László (szerk.): Pedagógiai olvasókönyv. OPKM, Bp., 1993. 161-162. o. Weber-Kellermann, Ingeborg-Bimmer, Andreas C.: Einführung in die Volkskunde/Europäische Ethnologie. Stuttgart, 1985. Wolfram, Richard: Prinzipien und Probleme der Brauchtumsforschung. Wien, 1972. Zrinszky László: Neveléselmélet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2002. Zsolnai Anikó: Szociális kompetencia. Gondolat Kiadó, Budapest, 2003.
18
Az értekezés publikációim
témakörében
megjelent
1. Téglás Zsolt Gábor: Hagyományok és népszokások a német nyelv tanításában. Előadás. Családpedagógiai konferencia, Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar, Sárospatak, 2006. 05. 22. 2. Téglás Zsolt Gábor: Auf den Spuren von Comenius Traditionspflege in Ungarns Bildungssystem. (Unsere Kinder, Österreich) 2005. május, Ausztria 3. Téglás Zsolt Gábor: Kultur und Tradition. (német nyelvű pedagógiai kézikönyv) Sárospatak, 2005. 4. Téglás Zsolt Gábor: Hagyomány és nevelés, Sárospataki Pedagógiai Füzetek, Sárospatak, 2005. 5. Téglás Zsolt Gábor: Iskolai zajártalmak. Új pedagógiai szemle, LIV.évfolyam, 2004. II.szám, OKI, Bp., 2004. december 6. Német nyelvű pedagógiai előadás tartása az Oktatási Minisztérium szervezésében „A jó gyakorlat” című pedagógiai konferencián Budapesten. (Kulturelemente im Sprachunterricht, 2004. május 15.) 7. Münsterländische Tageszeitung, Németország, 2002. január 24. („Viel Beifall für Zsolt Téglás”) 19
8. Schwäbische Zeitung, Németország, 1999. május 22. („Musik und Tanz verbindet Menschen”) 9. Reutlinger Nachrichten, Németország, 1997. november 28.(„Pädagogik-Studenten aus Sárospatak sammeln Erfahrungen im Unterricht”)
20
EÖTVÖS LORÁND UNIVERSITY FACULTY OF EDUCATION AND PSYCHOLOGY DOCTORAL PROGRAM OF THE INSTITUTE OF EDUCATION
Zsolt Gábor Téglás
Traditionalism in nursery and primary school Supervisor: Professor Dr. Franz Schaffhauser
THESES 2009
21
Introduction Apropos of my motivation and vocation on this topic firstly I would mention my familial heritage brought from Cigánd what was the basis of the fact that the traditions became an important part of my life. Through my kindergarten teacher mother (collecting homespuns, popoular costum, souvenirs) and teacher - school master father (folk music and dance) I got soon in touch with pedagogy. I have noticed in my practice the way we can reach gentle educational aims by the help of the motivational role of tradition holding. Based on my family background I can agree with the opinion of Lee Harris, American socilologyst, written in his work ‘The Future of tradition’ 3 : family has a primary role in holding, keeping and passing on the traditions. The basis of my essay is finding out the possible functions of the traditions in the future, but to do this we have to examine the world of traditions according to their relationship between the past and the present. In my oppinion the functions of the traditon in the past and present are: 3
the tradition was the force of observing the community it ensured the identity for the individual person and for the community
HARRIS 2005: 4.
22
-
one of its main features was continuity it transmitted the common experiences of the generations
We could ask if the relatively stable traditions and their roles in our society might change in the future. If yes, how would it become. I think our overstrung life, economical crisis, the exploitation of the human stores are such new phenomena what can redefinition the role of the traditions. The lonely man of our modern society crave the for a more livable life and for closer relationship between the members of the community. It is genetically coded in the human beings, as it is read in Dewey : ‘The procedure of nursing begins at the moment of birth, develops constantly the human spirit, saturates his consciousness, formes his habits and ideas, rises his emotions. Throuht this nursing act the man gradually reaches the accumulated moral and intelectual goods. He becomes a successor of the investal capital of the civilisation.’ 4 On the basis of my own experiences and researches I think the way to find ourselves and the possibility to living in humanized world is in recognising and restudying the traditions. the nursury and primary school can be its most effective site. Furthermore my firm belief is that the holding and keeping of traditions have an outstanding role in the 4
DEWEY 1976: 97.
23
nursing procedure to establishing a deep inner asset, creating our national consciousness and constructive individual lifestyle. Establishing and affirming the patriotism of the growing up generation is more and more important in our globalising world than ever. In my oppinion we can learn a lot from the right traditions, but we have to omit the obstructive ones, and if we would like to save the real values of the past we must find the right and heedable traditions without illusions what can enriche and make better our present and future life.
Hypothesis of the research During my Phd studies I examined the role of the cultivate of tradition in the nursery and school education. In the course of my researches I would have liked to investigate the real significance of traditions: how to change our life if we recognise the values of the past. These analysis pointed at rising to the surface in the family, nursery school or school and the main question is: how to utilize it the people of nowadays.
Basic hypotheses of my research In our globalising world the traditions acquaint with children manage an outstanding role on evolving national feeling.
24
1. The cultivate of tradition practises a good effect the child’s character development and furthers the farming of the personality. 2. The folk culture and its literature materials help on using Hungarian language in literary usage as well as it has a positive effect on the course of interpretation of the text and using of verbal communication correctly. 3. Early foreign language learning unburdens the language teaching thereby more generations are initiated. What is more, it initiates motivation. 4. The folk dance lessons have an outstanding role in the development of the motor abilities and help on forming of social relations as well. 5. The music learning which is contacted with activities is more successful than music teahing without it. 6. Folk stratagems help on simlifying problem solving and develop creativity and inventiveness.
Methods of the research 1. 2. 3. 4.
Questionnaire Lesson monitoring Family meeting Interview
25
Results of the research The verifying of hypothesis is made in parallel with the analyzing of the research. 1. First, in the nursery school in Cigánd I examined the activity of ’’Marketing’’. Next, I investigated the folk-tale Ludas Matyi in the Mihály Kántor Primary school in Cigánd. It appeared that the language literature appliances have an important role in the development of the students’ personality as well. My conjecture is verified because the materials of folk culture help on using well-chosen Hungarian words as well as it impresses positively for the verbal communication. 2. In Hercegkút in the Gyöngyszem German Nationality nursery school I have examined nearly for one year in connection with early language teaching. It turned out that if we initiate more generations in the nationality cultivation of tradition it facilitates the language teaching and insures the respective motivation. 3. Examining the folk dance and motor abilities in the Mihály Kántor primary school and interviewing Sándor Román (ExperiDance) proved true the outstanding role of folk dance lessons in the expansion of coordination and condition abilities. In addition, they help on forming social relations. 4. Interviewing István Pál, who is the leader of the Hungarian State Folk Ensemble, as well as the preparing for the open-air sport demonstration 26
verified the fact that the folk music movement activity is close contact with the questions of the development of music abilities. 5. The cognition and practical application of folk stratagems help the problem solving in addition it develops the creativity and inventiveness. The above mentioned facts are veryfied on the basis of the interview with Csaba Újlaki (the leader of Sárospatak Reformat Troop of Boy Scouts). 6. My results of research and questionnaries in a village scool and four town schools and glancing at four countries establish the truth of the fact that it manages an outstanding role evolving national feeling.
Summary It is more and more usual nowadays both in the society and in the private life to emphasis „me” instead of „we”. It moves from the social integration towards the development of the personal character and from the team spirit (family, collective in a class or at a workplace) to self-fulfilment. Unfortunately, the results of the survey show that in our dinamically changing world we forget quickly and our traditions are fading. Our neighbourous countries are proud of their national past and give their youth an adequate national identity. Hungarians living outside the national borders conserve national traditions and show us how to live together with 27
other nations in contrast in Hungary the importance of the traditions is not emphasised enough. It is not the students to be blamed rather the society. The only way to change our children’s connection to traditions is to show them an exemplary and trustworthy example. The institutional education and upbringing has a more and more important role in the introduction and conservation of these traditions with especial regard to the years in the nursery and primary schools. This activity provides cultural continuity for all the generations. While in the past the „acquisition” helped the children to get acquainted with the traditions, nowadays it is the role of education to make it enjoyable and to motivate the children to get to know the world of traditions during the lessons and out of class activities like choirs, dance groups and study circles. Traditions will be part of our lives over the ages as they have been during the centuries. Though the traditions are changing and are changeable like the world surrounding us. That is why we have an important responsibility in their formation. In the continually renewed and self-reflective pedagogy the use of creative and tradition-conserving activities can have a hopeful future if we know how to make them beneficient.
28
Acknowledgements I would like to express my gratitude to my consultant, Prof. Dr. Franz Schaffhauser, who was always ready to help me during my doctoral survey. I am also grateful to him and the instructors at the ELTE Doctoral Programme in Education for the knowledge they provided me during the PhD course. I would also say thank you to my family, collegues and those who helped me in all spheres of my survey.
29
Bibliography Andrásfalvy, Bertalan: Néprajzi alapismeretek. Múzsák Közművelődési Kiadó, Bp., 1985. Antal, László: Néptánc az iskolában. Szombathely, 1994. Ágh, Zsófia: Útmutató a tárgyi és szellemi néprajz tanításához. Tárogató Kiadó, Budapest, 1993. Baloghné, Zsoldos Julianna: A néphagyomány az iskolában. Pedellus Kiadó, Debrecen, 2002. Bálint, Sándor: Népünk ünnepei. Bp., 1938. Bábosik, István – Mezei Gyula: Neveléstan. Telosz Kiadó, Budapest, 1994. Barsi, Ernő: Néprajz az általános iskola kezdő szakaszában. Bp., 1992. Bartók, Béla: Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? Budapest, 1936. Bausinger, Hermann: Népi kultúra a technika korszakában. Osiris, Bp., 1995. Benkő, Samu: Lengyel István kolozsvári tanár önéletrajza, Őrszavak. Bukarest, 1984. 199. p. Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Bp., 1985. Biernaczky, Szilárd: Közösségformálás és városi népzene. In: Társadalmi Szemle, 1973/4. 93-94.p. Boulez, Pierre: "History in the Present Tense." CD Review, December 1990, 23.p. Braun, Miklós: A tánctanítás lehetőségei és módszerei. In.: Művészeti nevelés tánccal és drámával (Módszertani gyűjtemény tanítóknak, tanároknak). B-A-Z Megyei Pedagógiai Intézet, Miskolc, 1999. 23.p.
30
Brednich, Rolf W. (Hg.): Grundriss der Volkskunde. Einführung in die Forschungsfelder der Europäischen Ethnologie. Berlin, 1988. Buda, Béla: A közvetlen emberi kommunikáció sajátszerűségei. Budapest, 1974. Buda, Béla: Empátia a beleélés lélektana, Ego School Bt., Budapest, 1993. Czeizel, Endre: Sors és tehetség, Budapest, 1997. Csókos Varga, Györgyi: Szövés. Csináld velünk sorozat. Móra Kiadó, Bp., 1978. Danckert, Werner: Das europäische Volkslied. Berlin, 1939. DeMause, Lloyd: The history of Childhood. New York, 1974. Dewey, John: A nevelés jellege és folyamata, (szerk. Vág Ottó), Tankönyvkiadó, Budapest, 1976, 97.p. Dobszay, László: Kodály után, Tűnődések a zenepedagógiáról. In.: Népzenei olvasókönyv (szerk.: Sebő Ferenc), Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1994., 248-250.p. Dömötör, Tekla: Magyar népszokások. Corvina Kiadó, Gyomaendrőd, 1983. Falus, Iván: Az oktatás stratégiái és módszerei. In.: Didaktika, Budapest, 1998. Falvay, Károly: Ritmikus mozgás, énekes játék, OPI, Budapest, 1990. Foltin Jolán – Karcagi Gyuláné – Neuwirth Annamária – Salamon Ferencné: Motívumfűzések. Játék és tánc az iskolában I-IV. oszt. Budapest, 1991. Gadamer, Hans-Georg: Wahrheit und Methode: Grundzüge einer philosophischen Hermeneutik, Tübingen, 1986, 379.p.
31
Gazda, Klára: Gyermekvilág Esztelneken, Bukarest, 1980. Gehlen, Arnold: Az ember. Bp., 1976. Gráfik, Imre: Jel és hagyomány. Etnoszemiotikai tanulmányok. Debrecen, 1992. Győrffy, István: A néphagyomány és a nemzeti művelődés. Debrecen, 1993., 9.p. Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Bp., 1971. Hankiss, Elemér: Ezerarcú én, Bp., 2005. Hankiss, Elemér: A népdaltól az abszurd drámáig. Tanulmányok. Budapest, 1969. Harsányi, László: Edzéstudomány I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2000. 177. p. Harris, Lee: The Future of Tradition. Policy Review, Stanford, 2005. 4. p. Hernádiné, Hámorszky Zsuzsanna - T. Aszódi Éva – Tarbay, Ede: ABC-ház - Mese és valóság - Olvasókönyv 3. osztály, Mozaik Kiadó, Szeged, 1999. 18. p. Hoffmann-Krayer, Eduard: Kleine Schriften zur Volkskunde. Basel, 1946. Honti, János: Az ismeretlen népmese. Budapest, 1945. Hoppál, Mihály: Egy falu kommunikációs rendszere. Budapest, 1970. Hoppál, Mihály: Folklór és közösség. Széphalom Könyvműhely, Bp., 1998. 160.p. Imre Sándor: Hagyomány és nevelés, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt., Szeged, 1933., 15. p. Jordan, Diana: The Dance as Education. Oxford, 1938. Kaposi Edit – Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások. Budapest, 1958.
32
Katona, Imre: A magyar népi líra tartalmi-tematikai tagolódása. Ethnographia, 1970. Kiss, Áron: Magyar népi játékok gyűjteménye. Budapest, 1891. Kodály, Zoltán: Visszatekintés, Összegyűjtött iratok, beszédek, nyilatkozatok. Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1964. Kokas, Klára: Képességfejlesztés zenei neveléssel. Zeneműkiadó, Bp., 1972. Komoróczy, Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Századvég Kiadó, Bp., 1992. Lajtha László: Népi játékok és táncok Magyarországon. In Az 1928. évi prágai nemzetközi népművészeti kongresszuson benyújtott jelentések a magyar népművészetről. Budapest, 1929. Lányi, Ágoston: Néptánc olvasókönyv. Bp., 1980. Lázár, Katalin: Énekes, táncos népi gyermekjátékok. Budapest, 1996. Lehmann, Albrecht – Kuntz, Andreas (Hrsg.): Sichtweisen der Volkskunde. Zur Geschichte und Forschungspraxis einer Disziplin. Berlin-Hamburg, 1988. Martin, György – Pesovár Ernő: A magyar néptánc szerkezeti elemzése. In: Tánctudományi Tanulmányok, Budapest, 1960. Meinl, K.: Bewegungslehre. Volk und Wissen Verlag, Berlin, 1977. M. Nádasi, Mária: Egységesség és differenciáltság a tanítási órán. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986. Molnár, István: Magyar tánchagyományok, Budapest, 1947.
33
Mühlmann, Wilhelm E. – Müller, Ernst W.: Kulturanthropologie. Köln, 1966. Nagy, Mari – Vidák István: Fűben, fában játék. Planétás Kiadó, Budapest, 1998. Nagy, Olga: Hősök, csalókák, ördögök. Esszé a népmeséről. Bukarest, 1974. Nagy, Ödön: Tavaszi néphagyományaink. Kolozsvár, 1939. Nagy, István: Cigánd öröksége, Cigánd, 2004. 18. p. Németh László: A jó tanár, Pedagógiai írások. Bukarest, 1980. 252-253. p. Németh K. – Téglás D.: A cigándi bokréta legzsengébb ága, Cigánd, 2005., 8. p. Nemzeti Alaptanterv. OKM. 1995. Nyíri, Kristóf: A hagyomány filozófiája, Bp., 1994. O. Nagy, Gábor: Mi a szólás? Budapest, 1954. Ortutay, Gyula: A nép művészete. Bp., 1981. Ortutay, Gyula (szerk.): A magyar folklór. Bp., 1979. Pál levele a Galatákhoz, Szent Biblia, Kálvin Kiadó, Budapest, 1997., 217.p. Pálfi, Csaba: A Gyöngyösbokréta története. In: Tánctudományi Tanulmányok 1969-1970. Bp., 1970. Pesovár, Ernő – Lányi Ágoston: A magyar nép táncművészete. 1-2. Budapest, 1974. Piaget, Jean: Hat pszichológiai tanulmány. Bp., 1990. Plessner, H.: Zwischen Philosophie und Gesellschaft. Ausgewählte Abhandlungen und Vorträge, Bern, 1953, 27. p. Propp, V.J.: A mese morfológiája. Budapest, 1975. Rácz, Zoltán: Családi és társadalmi ünnepek. Budapest, 1970.
34
Ranschburg, J.(szerk.): Tehetséggondozás az iskolában. Bp., 1988. Rauch, Karl: Rätsel aus aller Welt. Köln, 1965. Réthy, Endréné: A tanulási motívum, motiváció, motiválás. In: Új pedagógiai Közlemények. Bp., 1995. Rozgonyiné Molnár, Emma: A szólások és közmondások nyelvi és nyelvhasználati arculata. Szeged, 1984. Röhrich, Lutz: Sage und Märchen. Freiburg, 1976. Sárosi, Bálint: Zenei anyanyelvünk. Bp., 1973. Schaffhauser, Franz: A nevelés alanyi feltételei, Telosz Kiadó, Budapest, 2000, 13. p. Schweizer, Thomas – Schweizer, Margarete – Kokot, Waltraut: Handbuch der Ethnologie. Berlin, 1993. Sebő, Ferenc: Népzenei olvasókönyv, Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1994. Sebő, Ferenc (szerk.): A táncház sajtója. Timp Kiadó, Bp., 2007. Summer, William Graham: Népszokások. Szokások, erkölcsök, viselkedésmódok szociológiai jelentősége. Bp., 1978. Tarján, Gábor: Fölnevelő hagyomány. Magyar Médiapedagógiai Műhely, Budapest, 1995. Tarján, Gábor: Mindennapi hagyomány. Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1997. Tátrai, Zsuzsanna: Leányélet. Budapest, 1994. Trencsényi, László: Pedagógusszerepek az általános iskolában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. Turner, Victor: A rituális folyamat, Osiris, Budapest, 1969/2002., 107-108.p. Van Gennep, Arnold: The Rites of Passage, University of Chicago, 1960. Vargyas, Lajos: A magyar vers ritmusa. Budapest, 1952.
35
Vargyas, Lajos: A népdal helye közművelődésünkben. In: Tiszatáj, 1974. Vári Fábián, László: Vannak ringó bölcsők. UngvárBudapest, 1992. Vasas, Samu – Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek. Budapest, 1986. Vass, Miklós: A gyermek mozgásfejlődése. In: Nádori L. – Szigeti L. – Vass M.: A motoros képességek és a mozgásos cselekvéstanulás, Bp., 1986. Vitányi, Iván: A népdal jövője. In: Közösség-közönség. Bp., 1972. 106-108.p. Voigt, Vilmos: Folklorisztika és őstörténet. In Bartha Antal – Czeglédy Károly – Róna-Tas András (szerk.): Magyar őstörténeti tanulmányok. 305-318.o., Budapest, 1977. Waldapfel, János: Tanár és tudós. In. Balogh László (szerk.): Pedagógiai olvasókönyv. OPKM, Bp., 1993. 161-162. p. Weber-Kellermann, Ingeborg-Bimmer, Andreas C.: Einführung in die Volkskunde/Europäische Ethnologie. Stuttgart, 1985. Wolfram, Richard: Prinzipien und Probleme der Brauchtumsforschung. Wien, 1972. Zrinszky, László: Neveléselmélet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2002. Zsolnai, Anikó: Szociális kompetencia. Gondolat Kiadó, Budapest, 2003.
36
My publications related to theses 1. Téglás Zsolt Gábor: Hagyományok és népszokások a német nyelv tanításában. Előadás. Családpedagógiai konferencia, Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar, Sárospatak, 2006. 05. 22. 2. Téglás Zsolt Gábor: Auf den Spuren von Comenius - Traditionspflege in Ungarns Bildungssystem. (Unsere Kinder, Österreich) 2005. május, Ausztria 3. Téglás Zsolt Gábor: Kultur und Tradition. (német nyelvű pedagógiai kézikönyv) Sárospatak, 2005. 4. Téglás Zsolt Gábor: Hagyomány és nevelés, Sárospataki Pedagógiai Füzetek, Sárospatak, 2005. 5. Téglás Zsolt Gábor: Iskolai zajártalmak. Új pedagógiai szemle, LIV.évfolyam, 2004. II.szám, OKI, Bp., 2004. december 6. Német nyelvű pedagógiai előadás tartása az Oktatási Minisztérium szervezésében „A jó gyakorlat” című pedagógiai konferencián Budapesten. (Kulturelemente im Sprachunterricht, 2004. május 15.) 7. Münsterländische Tageszeitung, Németország, 2002.január 24. („Viel Beifall für Zsolt Téglás”) 8. Schwäbische Zeitung, Németország, 1999. május 22.(„Musik und Tanz verbindet Menschen”) 9. Reutlinger Nachrichten, Németország, 1997. november 28.(„Pädagogik-Studenten aus Sárospatak sammeln Erfahrungen im Unterricht”)
37
38
