Testséma fejlesztéseVáltozatos megoldások az emberábrázolás ösztönzésére
Pszichológiai és pedagógiai vizsgálódások során a gyermekek jobb megismerésére különböző rajzteszteket alkalmaznak a szakemberek. A vizsgálatok szerves része az emberrajz, amely jól mutatja annak az érési szakasznak a jellemzőit, ahol a gyermek éppen tart, ahová eljutott. Ezekre, a vizsgálatokra általában a beiskolázásakor kerül sor, amikor az iskolaérettségről kell dönteni. A pillanatnyi állapotról készült feljegyzések segítenek, mert jelzik, hogy a 6-7 éves életkortól elvárható átlagos szintet elérve gyermekünk helytáll-e kortársai között, megfelelően, helyes tartással és nyomatékkal használja a ceruzát, és sikeres lehet-e az írástanulás, eredményes az iskolakezdés. Az egy alkalmas vizsgálathoz képest sokkal jobb helyzetben vannak az óvónők, akik figyelemmel kísérhetik ennek a beiskolázási szintnek az elérését, alakulását, az utat, ami idáig elvezet. Szemük előtt bontakozik ki a fej-láb emberből pálcikaember, majd a kettős vonalú séma és végül a differenciált realisztikus emberrajz. Az érési folyamatot nem csak követni lehet, hanem szerető odafigyeléssel irányítani, terelgetni és segíteni is. Miért fontos a gazdag részletekkel tarkított emberrajz? • Mert tükrözi a gyermeknek saját testéről kialakult belső képét, az információkat, amelyeket tud magáról. Ezeket sokáig akkor is rárajzolja a képre, ha épp nem látszik: bár van cipője, de azért ott láthatók a lábujjak, ruha alatt is van köldöke. • A pontos testkép segíti elhelyezni magát a világban, téri viszonylatait kiteljesíteni, testtudatát megélni és testsémáját megjeleníteni, ábrázolni. A gyermek fejlődésében három hónap egy érési szakasz. Így negyedévente lehet összehasonlítani rajzait: megjelent-e új elem, van-e változás, vagy ugyanúgy állunk? Az igazi mérföldkövek hat hónap elteltével láthatók, amikor különbségekben realizálódik az a tudás, aminek birtokába jutottak gyermekeink. Én szerencsésnek érzem magam, és sok örömömet lelem abban, hogy ennek a kiteljesedő folyamatnak részese és segítője lehetek.
Esetelemzés-öt meg egy rajz szemléltetésével Viktória 4, 5 évesen került óvodánkba, speciális bölcsődei csoportból. Meglassúbbodott beszédtempó, megkésett beszédfejlődés diagnózisával, intenzív logopédiai terápia javaslattal. Ezt kiegészítve vett részt óvodánkban egyéb mozgás terápiákon, amely a lovaglást, görkorcsolyát és úszást ölelte fel. Azért beszélek külön ezekről a nagymozgást fejlesztő foglalkozásokról, mert jelentősége a saját test környezetben való elhelyezésében, testséma, testérzet kialakulásában jelentős. Alkalmazott eljárások sorában kiemelkedő helyen szerepelnek a mindennapos vizuális játékok, amelyek a finommozgás, a szem-kéz koordináció fejlesztését is célozzák. Művészetterápiás foglalkozásaink hatására Viki görcsei oldódtak, felszabadultabb lett, biztonságban és jól érezte magát. A sikerélmény miatt önbizalma nőt, kreatív gondolkodási sémája először az ábrázolás, később más területen is megnyilvánult. Egyre szívesebben rajzolt, rajzai szinte napról napra lettek részletgazdagabbak, formái érettebbek, színhasználata adekvát. Félévenkénti nyomon követési vizsgálatát mutatják emberrajzai. A részképesség gyengesége melletti normál intellektusát használva Viki pálcikaemberéből fokozatosan kialakuló, mozgásban ábrázolt kislány alakja jól mutatja a megsegítő munka hatékonyságát. Szabadrajza a kiegyensúlyozottságát, szín és részletgazdagságot és az önfeledt rajzolási örömét tükrözi. Művészetterápiás munkámban a folyamat, az alkotás létrehozása hordozza magában a terápiás elemeket. „Az alkotó folyamatban a cselekvés, az együttalkotás, a művészi megoldásokon keresztül kommunikációt létrehozó erővé válik.” (Németh László) E gondolat mentén került Logopédiai Óvodánk programjának kiemelt helyére vizuális terápia. Összegyűjtöttem több olyan tervezhető „témát”, amelynek fejlesztő értéke elsősorban nem az élményrajz, hanem az, hogy jártasságot szerezzenek az anyagok és eszközök használatában, megismerjék a technikai kivitelezés lépéseit. Mindamellett nem tilos, hogy a tanulási folyamatba az ember ábrázolására is ösztönözve belopjuk a színesebb testséma fejlesztés játékos megoldásait, és minél több alkalmat teremtsünk a továbbfejlődésére.
Ebben a folyamatban fontos a pedagógus kreativitása, ami segíti a gyermekek egyedi megoldásainak kibontakoztatását. Cél a változatos lehetőségeket, mindig újat felkínáló gyakorlás.
• Festés-testrészek, szivacsnyomdával A játék lényege, hogy fiú és lánybábút raknak össze a gyerekek úgy, hogy a maroknyomda elemeit festékbe mártják, majd egymás alá építve a részeket, emberformát állítanak össze. Először az egész test összes elemét használhatják, ahol a ruhadarabok kapcsolódása segíti a gyerekeket a testrészek összeillesztésesben. Így kezdődik! Aztán a pedagógus csak egyes elemeket készít oda, vagy kitalálós játékként azt mondja: Mi hiányzik? Oda tudjátok festeni? És a rövidnadrág-cipő közötti láb elképzelésében, megrajtolásában a gyerekek a képzeletükre hagyatkoznak. Aztán egyre jobban élvezik a kitalálást, majd egész jelmezeket alkotnak: katonát, királylányt. És a hozzáfestett részletekből munkájuk egyedi, különleges lesz. A nyomda nem, mint séma, hanem a gondolatok elindítójaként szerepel. De kell hozzá a pedagógus alkotó kreativitása, aki végigvezeti a gyerekeket ezen az úton.
• Ragasztás, hajtogatás Füstöl a kémény, kész a ház.. A vizuális játékokban az a jó, hogy lehet hozzájuk dalokat, verseket kötni, amelyeket a rajzos mozdulatok közben szívesen ismételgetnek a gyerekek. A nyelvi és vizuális tevékenység együttes alkalmazása igazi játékká teszi a próbálkozásokat.
Bár a fejlesztés célja mindig más, de mindenhol megjelenik, megjelenhet az emberforma, és a komplett kép kialakításának lehetősége, később igénye. A „kincses ládának” nevezett maradék papírtárolóban található elemekből házat építünk. Szabad a válogatás, keresgélés. Ha kell, az ollót is használhatják gyerekek, mindenki képességei és igényei szerint. Ennél a feladatnál elsődleges célom a ragasztás technikájának gyakorlása: A kenőfej kitekerése, felvitele a forma hátoldalára, egyenletes elterítés, megfordítva a pontos helyre illesztés és lesimító rögzítés. Közben a dalocska éneklése: „Füstöl a kémény, kész a ház, Látogass meg kispajtás.” és a végére a lapon lesz a ház. Aztán csak egy kérdés a pedagógustól: Ki lakik a házba? Ha szerencsénk van, már ott is egy emberforma, aki lehet én, anyu, tündér, bárki, aki a gyerek gondolatait épp foglalkoztatja. És indulhat a mese, amit rajzban, aztán szóban is kiteljesítenek a gyerekek. Ez a játék azokat is segítheti, akik az üres lap láttán megtorpannak, kevés élménnyel, önbizalommal rendelkeznek. Egyszerűen lesz a papíron egy ház, amit már könnyebb folytatni, egyedivé varázsolni, gazdagítani.
Papírhajtogatás, a motoros szekvencia gyakorlásának legjobb eszköze. A fenti játékot vegyes csoportban a nagyobbak úgy is megoldhatják, hogy a papírházat hajtogatják. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a hajtogatást mindig a gyerekek között ülve végezze a pedagógus úgy, hogy a saját mintadarabján mutatja a lépéseket. Nagy módszertani hiba, ha a gyerekekét kapkodja el, és ő készíti el szinte az összes lépést. Így nem okoz a gyerekeknek sikerélmény ez a tevékenység, amely a két kéz összehangolását, a motoros sorrendiséget remekül tanítja. A hajtogatott házat felragasztják, és a képet hozzárajzolással teszik teljessé. A felnőtt kérdez, de kérdései inspirálóak, segítik a rajzolás elindítását. Ki lakik a házban? Egyedül, vagy van barátja? Mit csinálnak a ház mellett?
• Barkácsolás és festés, rajzolás Őszi barkácsolások kedvelt témája a gesztenye emberke, a Kipp-kopp. Miközben elkészítjük a bábot, alkalmazzák a gyerekek a meglévő ismereteiket a testükről, a testrészek kapcsolódásairól: feje, a pálca összeilleszti a testtel, kezek, és lábak.
Számtalan ilyen barkácsolási megoldás adódik testséma fejlesztő ember összeépítésére. Robotok dobozból, huszár lóval papírhengerből, húsvéti nyuszi és hóember sajtos dobozból. A kezek és lábak mozdulatait is könnyebb szemléltetni, ha hajlékony zsenília drótból készítjük azokat. Az így szerzett tapasztalatokat használjuk fel más ábrázolási technikáknál: fessünk Kipp-koppot! A felkínált színekkel segítsük a választást, de keverjék ki ők a gesztenye barna színét. A próbálkozás, a zöld és piros szín megtalálása és az árnyalatok különbsége remek tapasztalatszerzési lehetőség az észleléshez és a tanuláshoz. A bábu alkotórészei az emberi testformát mutatják, ezért változatos gyakorló, fejlesztő lehetőséggé válik. A nagyobbak, vágás-ragasztással karton és egy kis spárga segítségével készítik el a Kipp-kopp bábút a lap sírjára. Más így elkészített és összeállított bábút is szívesen lerajzolnak, lefestenek a gyerekek, mert a tárgy síkban való elgondolása érdekes, mesekönyvbe illő feladat.
• Nyomatok és rajzolás Több foglalkozás összekapcsolásával kiteljesíthetjük az alkotási folyamatot. Lufi nyomdával festjük be egy papírt, amire száradás után rárajzolunk őszi leveleket. A körbevágott levélforma lehet teremdísz, de készíthetünk belőle levélszoknyás Őszi tündért. Ilyenkor segítheti a gyerekeket, ha különböző nagyságú köröket ajánlunk fejnek, mert az arányok megítélésének tanulását később nagyban elősegíthetjük. Részekből állítunk össze egész emberformát. És ez már egy igazi alkotó folyamat: felhasználja a korábbi festett és kivágott levélformáját, ragaszt, rajzol, lyukaszt, kollázs képet állít össze. Az elkészült bábú emberforma, ami egy új szempont szerinti testséma építés is. A részekből történő összeállítás számtalan lehetőséget kínál az emberi test elemeinek összeállítására, a szabad játékra. Miközben az év ünnepköreire készülünk, gondoljunk ezekre. Csak a sokadik játék után lesz világos, hogy a kar egyre pontosabban illeszkedik a vállhoz, és a lábak száma is helyes, lassan kialakulnak az arányok és letisztul a testkép. Néhány ilyen ötlet: • Igazi alkalom az emberalak ábrázolásához a Télapó látogatása! Az ecsetkész festékek segítségével szép tiszta színekkel tudnak még a legkisebbek is dolgozni, mert ezek rövid száradási időt igényelnek, és nem
futnak oly könnyen össze. Az ecset vastagsága, a festett vonal teltsége miatt könnyű látványosat alkotni, ami mindig nagy sikerélményt okoz a gyerekeknek. Magától kialakul a ruha, a kétdimenziós vonalakkal látszik a láb és kar vastagsága, a „nem „átlátszó ember. • A szépen lefestett Mikulás után megjelennek a rajzoltak is. Mivel ösztönözhető ez? A gyönyörű mintás csomagolópapírokkal, miből egyegy elemet kivágnak, és a papírra ragaszthatnak. Lehet ez karácsonyfa, vagy szán csomagokkal, vagy csak csillagok, ajándékdobozok. A képalkotás a feladat, amit rajzukkal tesznek teljessé. Mellékletemen látható, hogy a rajzolt emberalak, a Télapó tökéletes! A kép többi eleme nem mindig adekvát, mert az óvodás érzelmeit elragadva azt is rárajzolja, amit nagyon szeret, ami számára fontos: téli képbe virágokat. De ettől tudjuk, hogy Viki finom kis lelkivilága rendben van, alkotása bár megsegített, de nem irányított.
A gyermek kéz és lábnyoma fontos része a magáról alakuló képnek, és mindig nagy örömet is okoz az elkészítése. A legnagyobb értéke a visszajelzés, hogy így néz ki a kezem, ez én vagyok. Megtanítja az ujjak számát és neveit, segítségével könnyen kialakul a kétdimenziós ujj megjelenése a gyermek szabadrajzain. Általában szívesen rajzolják körbe, díszítik ki az ujjak körvonalait szabadidőben is. Én azt a játékot gyakran szoktam játszani a gyerekekkel, hogy a különböző ujjtartású kezet részekre felosztják, és mintákkal vagy színekkel egyedien betöltik, kiszínezik, egyszerű mintákkal díszítik a kis részeket. • A karácsonyváró angyalok úgy születtek, hogy papírtányérra vékony rétegben festéket terítettünk, és ebbe mártották a tenyerüket. Erről a rétegről két nyomat is készülhetett. Megszámoltuk, megneveztük az ujjakat, megnéztük a tenyér mintázatait. Majd kreatív feladatként emberformát alakítottunk ki belőle. A kivágott fejforma segített az eligazodásban, a testforma felépítésében. A kiegészítéshez felhasználtunk ragasztást, filctoll nyomatokat és hozzá rajzolt elemeket is.
A testünk és az érzékszervek környezet foglalkozás komplex feldolgozásához többféle vizuális megoldás is párosítható. Mindenki használja a csomagoló papírra fektetett gyerekek körberajzolását és kifestését. Az így kapott képmásokra térbeli papírruha is barkácsolható, de felöltöztethetjük őket
komplett jelmezekbe is. Ezek a hasonmás bábok nagyban segítik a tükörkép mellett, hogy szembesüljenek saját tettükkel, annak lenyomatával. A tükörben megfigyelhetik arcukat és a mimikák különböző használatával, az arc részletek változásait. Ezek az alkotások sok vidámságot lophatnak napjainkba. A vidám, szomorú, mérges, bizonytalan, sírós, nevetős karakterek elkészítéséhez, meg kell figyelni egymás arcát, és saját érzéseikkel kiváltott arcvonásaikat. Amikor ezt lefestettük úgy gondoltuk, hogy egy bohócorrot ragasztunk a képre, ami emlékeztet a sok nevetésre. A tanév során számtalan lehetőség nyílik a testséma ábrázolására játékosan. Így készülhet huszár lován ülve, tavasztündér virágszoknyában. A ragasztott vonatba mozdonyvezető, a hajtogatott hajóba kapitány, a babakocsiban kisbaba, a várban katona, a vízben búvár, az erdőben törpe, a ház mellé óriás, a cirkuszba bohóc, a farsangi bálon királylány jelmezben, a rakéta mellé űrsétáló űrhajós. Az élmények forrása elsősorban a gyerekekkel történt események, a közösen átélt dolgok. De a mesék, versek, dalok, bábdarabok és sok ötletet adhatnak. A változatosságot a témák sokszínűsége mellett a felhasznált eszközökkel tudjuk biztosítani. Sokszor egy drótdarab, ami kissé kiemeli a térből a szereplőt, egy hajtás a papíron, ami megosztja a teret, egy különleges papír is elindíthat az új megoldásokat. És a sokféle rajzeszköz, ami a tapasztalatszerzés gazdag tárháza! Mivel készítettünk emberformát ebben az évben a teljesség igénye nélkül? Olajpasztell krétával, akvarell és porpasztell ceruzával, tintába mártott bottal, vízfestékkel és ecsetkész festékkel papírra, akrill festékkel falapra, selyem festékkel bélésanyagra, textil festékkel vászonra. Ember lett a gyertyacseppből és a betűformából, és a papírfűzött foltból. Ötlet, kreativitás, játék, ábrázolás. És megszületik a csoda, a virágszoknyás, mosolygó, palotája előtt álló királylány!
