Szolnoki Tudományos Közlemények XIV. Szolnok, 2010.
Dr. habil. Örsi Julianna1
A CSONKA CSALÁD GYERMEKEI A XVIII-XIX. SZÁZADBAN (Árvák, félárvák) A család napjainkban a figyelem középpontjába került, ami mögött elsősorban a család intézményének válsága áll. Ennek súlyos, a jövőt is meghatározó következménye a a népesség fogyása, amely mellett nem mehet el szótlanul a magyar társadalom politikai vezetése. Jelen írásomnak azonban nem feladata a mai folyamatok elemzése. Úgy gondolom azonban, hogy a család működésének bemutatásával hozzájárulhatok az előzmények megértéséhez. Különösen hasznos lehet a feltáró munka, ha az az eddig alig kutatott csonka családokra vonatkozik. Írásom tárgya tehát a csonka család működésének bemutatására vonatkozik. Mit is értünk csonka család alatt?
TERMINOLÓGIÁK A család „a társadalom életének egyik alapegysége, a legközelebbi rokonok kapcsolatainak történelmileg változó formája.” - határozza meg a fogalmat az Új Magyar Lexikon.2 Ennél pontosabb meghatározást ad Tárkány-Szűcs Ernő, mely szerint „A család fogalmán a társadalom zárt, vérségi alapon és házasság (nemi kapcsolat útján létrejött, társadalmilag elismert és szabályozott, jogilag önálló, elkülönített vagyonnal bíró, tartósan együtt élő csoportját érjük, amelynek végső célja utódok létrehozása, és a felnevelésükhöz szükséges feltételek huzamos biztosítása.”3 Családtípusokként a kiscsaládot, a törzscsaládot és a nagycsaládot különíti el. Kitér ugyan helyenként az özvegyekre, (főleg az özvegyasszonyokra), az árvákra és a vadházasságra, de nem szerepelteti önálló családtípusként. A néprajzi szakirodalom a szülőkből és gyermekekből álló család és a nagycsalád fogalmával dolgozik leggyakrabban.4 Szabó László bevezetett egy harmadik fogalmat a különélő nagycsalád formációt, amelyet azonban nem fogad el mindenki.5 A MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület,
[email protected] A cikket lektorálta: Dr. Székely Péter Szolnoki Főiskola, főiskolai tanár, CsC. 2 Új Magyar Lexikon I. k. Bp. 1961. 478.p. 3 Tárkány-Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások Bp. 1981. 407.p. 4 Fél Edit: Mporvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban, Penavin Olga: Szabó László: 5 Szabó László: Társadalomnéprajz . Debrecen, 1993 1
legtöbb tanulmány e közösségek vizsgálatán belül elsősorban a család gazdasági funkcióit elemzi.6 A demográfiai szakirodalomban nagyobb figyelmet fordítanak a családtípusok árnyaltabb megrajzolására és az azt alkotó egyénekre. E szaktudományban nagy szerepet kapnak a különböző statisztikai felmérések értékeléséből kialakított típusok bemutatása. „A családot lényegében a rokon személyek különböző összetétele alkotja. Ha ez az összetétel csak a házasfelekre vagy a házaspárra és nem házas gyermekeikre korlátozódik, ’családmag’, ’szűk család’ vagy ’kis család’; ha a családmaggal együtt élő házas gyermekekre és a családból kikerült gyermekekre is kiterjed, ’biológiai család’ az általánosan használt megnevezés. Nem változtat az összetétel ’családmag’ jellegén az sem, ha nem házas gyermekkel halálozás, válás vagy egyéb ok miatt csak az egyik szülő él együtt. Az ilyen családmagot ’töredék’ családnak is nevezik. Ez a megnevezés azonban nem megfelelő, mert használata félreértésre adhat okot. ’Családtöredék’ a gyűjtőneve ugyanis a magyar terminológia szerint mindazoknak a személyeknek, akik családi kapcsolat nélkül élnek, mint például az egyedülálló vagy az olyan rokon személyeknek, akik nem alkotnak családmagot (pl. testvérek); az utóbbiakra a ’részcsalád’ megjelölést használjuk. Figyelembe véve a család alkotó elemeiről eddig elmondottakat, a család fogalmának többféle meghatározása általában az alábbi csoportokba osztható: 1) Család csak az ún. családmag vagy szűk család. Ebben az esetben a családmag három típusa különböztethető meg.: a) gyermektelen házaspár, b) házaspár nem házas gyermekkel (gyermekekkel), c) egy szülő (apa vagy anya) nem házas gyermekkel (gyermekekkel). 2) A családhoz tartozik minden együtt élő rokon, ezen belül a) egy családnak tekintve a közösséget akkor is, ha több - egymással rokoni kapcsolatban levő - családmag él együtt; b) csak a családmagból és a hozzátartozó - külön családmagot nem alkotó – rokonokból áll a család. 3) A családhoz tartoznak a már felnőtt, a családból kikerült és a családtól távol élő családtagok is (Ez lényegében a már említett biológiai család.)”7 A demográfiai szakirodalom különbséget tesz a család és a háztartás között. „A háztartás fogalma lényegében abban különbözik a család fogalmától, hogy a család rokon személyek társadalmi közössége, a háztartás pedig - függetlenül a rokoni kapcsolatoktól - az együtt lakó személyek gazdasági közössége. A háztartási kapcsolat fennforgásának két alapfeltétele tehát az együttlakás és a közös gazdálkodás, közös háztartásvezetés.”8 A demográfiai szakirodalom ismeri a megözvegyülés és az újraházasodás jelenségét.9 Ezek a fogalmak már elvezetnek Faragó Tamásnak ahhoz a megállapításához, hogy a családot, a Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században. Szolnok, 1968 7 Tamásy József: Család - háztartás In:Bevezetés a demográfiába (szerk.: Szabady Egon). Bp. 1964. 217.p. 8 Tamásy József: család - háztartás In: Bevezetés a demográfiába (szerk.: Szabady Egon). Bp. 1964. 218.p. 9 Vukovics György: Házasság - család in: Bevezetés a demográfiába (szerk.: Szabady Egon). Bp. 1964. 204206., 183-185.p. 6
2
családi háztartásokat egyszerre jellemzi az állandó változás és a stabilitásra való törekvés.10 Úgy gondolom, hogy e két irányú mozgás különösen fontos szerepet játszik a csonka családok életében. Az egyén társadalmi presztízsének alakulására döntő befolyással van, ha a csonka család állapot huzamosabb ideig fennáll, illetve nem sikerül a társadalom által a legelfogadottabb teljes családdá alakulnia. Én most ennek bemutatására teszek kísérletet. Csonka családnak nevezem azt a közösséget, amikor az egyik szülő él együtt kiskorú gyermekével/gyermekeivel vagy gyermekek nevelkednek szülők nélkül, illetve nem vér szerinti szülővel, gondozóval. A csonka család keretében foglalkozom a törvényes házasság mellőzésével létrejövő családi közösséggel is, mivel az utód szempontjából itt is több a bizonytalansági tényező, amely a gyermek életét befolyásolja. Tény, hogy a csonka család egy olyan társadalmi intézmény, amely megszüntetéséért mindenkor igyekszik a lehető legtöbbet megtenni a társadalom. Jogszabályokon alapuló külső beavatkozások (pl. árvák vagyonának kezelése), konkrét segítségek (pl. özvegyasszony és gyermekeinek élelemhez juttatása) elsősorban az utódok életfeltételeinek biztosítása érdekében történnek. A társadalom és a helyi közvélemény egyaránt arra készteti az egyént, hogy az átmeneti állapotnak tekintett csonka családban élést minél hamarabb szüntesse meg és (újabb) házasságkötéssel hozzon létre házasságon alapuló családi közösséget. Hozzá kell azonban azt is tennem, hogy a csonka család a hagyományos paraszti társadalomban (minél inkább visszamegyünk az időben) nem is olyannyira csonka, hiszen rendszerint valamelyik törzscsaládnak a része marad. Ismert az is, hogy az özvegyasszony gyermekeivel a nagycsaládban maradhat, míg az elhunyt férfi nevét viseli, azaz nem köt újabb házasságot. A csonkacsalád létrejöttében elsősorban külső tényezők játszottak szerepet. Ezek közül az első helyen az egyik házasfél halála áll. A XVIII-XIX. században a fiatal nő halálát elsősorban a gyermekágyi láz okozta. Bár a járványok elsősorban a gyermekek között pusztítottak, de felnőtt áldozatai is voltak. A pestis és a kolera sok házat tett néptelenné országszerte. Feljegyzések őrizték meg ezen eseményeket. (Kisújszállás: Ducza Lajos írása a Kalendáriumban vagy a Kisbíróban, Őri család pusztulása Túrkevén, kihalásokról Kiskunhalason, Hódmezővásárhelyen is van adat). Véletlen baleset folytán, férfiak esetében nagy háborúk idején (1848/49, I. és II. világháború) harcokban is elhalhatott a család felnőtt tagja. Maga a katonáskodás és a külhoni háborúkban való részvétel a korábbi évszázadokban a családok életét viszonylag kisebb mértékben befolyásolta, mivel a hadkötelezettség szabályaival még a XIX. században is igyekezett az állam és az egyház a házasságkötési kort kitolni. A XVIII. században országos törvények szigorúan védik a házasság intézményét. A helyi közösségek őrködnek családok békés élete felett. A családját elhagyó nőt és férfit egyaránt kerestetik, a hűtlen asszony legszigorúbb büntetése a halál, amely alól azonban ekkor már a férj legtöbbször feloldást ad. A XIX. század elején kezdődik az a folyamat, amikor már a különélést bírósági per, majd válás követ. A XIX. század első feléből ismerünk olyan dokumentumokat, amely azt mutatja, hogy az egyházak igyekeznek a házasság megmentése érdekében a családi békét helyreállítani. (Nagyajta - unitárius, Ómoravicza – református 10
Faragó Tamás: Család és háztartás a 18. században. In: Kovacsics József szerk): Magyarország történeti demográfiája 896-1995. Bp. 1997. 217-239.
3
egyház döntései bizonyítják ezt.). Hogy e válások hány gyermeket érintettek azt nem tudjuk, de az bizonyosnak látszik, hogy ekkor még az elvált felek egy-két éven belül újabb házasságot kötöttek. Megindult a válások számának emelkedése a XIX. század második felében, de tömeges jelenségként a XX. század második felétől számolhatunk a válások következtében csonkává lett családokkal. A csonkacsalád harmadik típusába sorolom a gyermekét egyedül vállaló szülőt. Valószínűleg e csoportba tartozik a legkevesebb gyermek, de az ő helyzetüket is célszerű megvizsgálni. Jelen írásomban azonban csak az árvákkal, félárvákkal foglalkozom.
ÁRVÁK, FÉLÁRVÁK Az első alcsoportba a megözvegyülés folytán félárvává vagy mindkét szülő elvesztése révén árvává vált gyerekek helyzetét célszerű felvázolni. Az árvák sorsát a helyi közösségek mindenkor figyelemmel kísérték. A Helytartó Tanács rendeletével összhangban számos kerületi és helyi intézkedés született. 1764-ben például teljes körű összeírást hajtottak végbe a Jászkun-kerületekben. A Nagykunságon ekkor 36 csonkacsaládot vettek számba, ami azt jelentette, hogy 110 gyermek nevelkedett úgy, hogy édesapja meghalt, több esetben arra is utalás történt, hogy az édesanya sem élt az összeírás idején.11 11 esetben az édesanya egyedül nevelte a gyermekeket. A gyerekek (főleg a fiúk) szolgálnak, hogy a megélhetés előteremtésébe besegítsenek. Kunmadarason Sallai Mihály halála után 5 gyermek maradt. A fiúk 21, 19, 17 és 13 esztendősek, a leány 11 éves. A két kisebb még tanul, a nagyobbak szolgálnak. A túrkevei három Kornis gyerek közül a 16 éves Mihály Túrkeviben, a 14 éves Péter Kisújszálláson szolgál. A legidősebb a lány, aki már férjhez ment Kenderesre. Tapasztalhatjuk, hogy az árvalányok elég korán férjhez mennek, hogy a teher így is csökkenjen az özvegy édesanya vállán. Egy esetben még az is előfordul Kunmadarason, hogy az árva lány testvérének férje lesz a gyám. Az özvegy édesanya és árvái számára azonban azonban a csonkacsalád kiscsaláddá való kiegészülése látszik az egyik járható útnak. 8 esetben mostohaapa kerül a gyerekekhez. Ez általában akkor fordul elő, ha a gyerekek még kisebbek és munkájukkal nem tudnak besegíteni az anyának a kenyérkeresetbe. Ilyenkor aztán előbb-utóbb újabb gyermekek születnek, akik féltestvérei lesznek az első házasságból hozottaknak. Az újabb halálesettel, házassággal tovább bonyolódhatnak a testvéri kapcsolatok. Kisújszálláson 1762-ben állt elő a következő eset: „Deme Mihálynak maradtak három Gyermekei János 17, István 14, Sára 11 esztendősök. Kálvinisták. Ezeknek Tutorságát viselte vala Mester Ilona Mostoha Annyok, Kiis János nevű mostoha fiával paráználkodván terehbe esett, és szült is János nevű fijút és a Tutorságtúl elmaradott mivel Die 10-ma January Anni Currentis fővétellel execuáltatott, Deme János pedig a Királyi Kegyelmes felségtűl Gratiat nyervén három esztendei rabsággal büntettetett. Ugyan ezen exequalt Aszszonynak Nagy Péter nevezetű első Férjétől maradtak három Gyermekei: Ersébeth 15, Rebeka 9, László 13 esztendősök, Kálvinisták. Második férjétől Deme Mihálytól Kata 6 esztendős Leány. Mostoha fijától pedig János nevű 5 Holnapi gyermek, kiis Dajka által tartatik. A fent nevezett 11
Jászkun ker. közig. ir. D Capsa V Fasc. 4. No 6. 1764. febr. 15. SZÁL
4
Árváknak Tutorsága bízatott Mészáros János nevű, vérszerént való Attyokfiára ugyan, de a Bíráknak Különös Inspectiojok vagyon rajta.” A csonkacsaládok gyermekei számára tehát a harmadik lehetséges út, hogy felkarolja őket a törzscsalád, a família. A nagyszülők vagy a nagybácsik vállalják fel a gyámságot. A 36 családból 9-ben találkozunk ezzel a stratégiával. Mindössze három esetben találunk idegen nevet gyámként, bár azt sem zárhatjuk ki teljesen a rokoni körből családfa kutatás nélkül. A vérszerinti rokonok belépése a csonkacsalád életébe nem azt jelenti, hogy például egy nagybácsi minden gyermeket felvállal, inkább azt, hogy a rokonságból több személy magához vesz egy-egy árva kiskorút. Így például a Juhász András árvái - miután édesanyjuk is meghalt -, a rokonságban maradtak, de más-más helyen nevelkedtek. A 13 éves Jánosnak Juhász Mihály nevű Báttya lett a tutora, a 7 éves Mihálynak a Nagy Anyja Fazekas Pálné a gondviselője, míg az 5 éves András édes annyoknak Attyához Somlyai Istvánhoz került.Valószínűleg apai és anyai nagyszülők egyaránt bekapcsolódnak a gondozói körbe. A kisújszállási Vég gyerekek (ugyancsak meghalt apjuk, anyjuk) útja bár ugyancsak nagybácsikhoz kerültek, de más-más településre. A 14 éves Máriát Vég Mihály (testvérBáttyok) vette magához, a 12 éves János a kunhegyesi nótárius testvérbáttyokhoz Vég Józsefhez került. A 9 esztendős Katalin tútora Nagy András nevű báttya lett, aki a nevéről ítélve valószínűleg anyai nagybácsi.
csonka családok száma Karcag 10 Kisújszállás 4 Kunhegyes 3 Kunmadaras 14 Túrkeve* 3 Kunszentmárton 3 * önálló: 2 férjnél van:1
Kimutatás a nagykunsági árvákról (1764. évi állapot) (gyermek a tutor (gyám) személye státusz 5 6 7 8 anya anya+ felnőtt nagybácsi/ nagyszülő idegen árva félárva mostoha gyerek nagynéni
családnagyság létszám) 1 2 3
4
2
1
4
2
0
0 0 1 4
17
1
5+2
2
13
18
0
0
2
2
0
0
0 0 0 0
4
0
5
0
1
6
4
2
1
0
0
0
0 0 0 1
3
0
0
0
0
0
4
1
3
5
1
3
1 0 0
1
0
2
0
0
0 0 0 0
0
0
1
1
0
5
2
1
0
1
0
0
0 1 0 10
0
0
0
0
1
1
10
Már az előzőekből is kiderült, hogy a félárvákkal való törődés elsősorban az életben maradt szülőre hárult. Amennyiben kiskorú gyermekei voltak a megélhetés/ a fenntartás érdekében minél hamarabb újabb házasságot kellett kötnie. A gyermek gondozása szempontjából az özvegyemberek igyekeztek korábban párt választani. 1895-ben a homokmégyi plébános előterjesztése szerint indokolt, hogy Szabó Mihály, Tamás Ilona özvegye, 31 éves róm. katolikus vallású, alsómégyi illetőségű egy hirdetés alól felmentést kapjon, hogy minél hamarabb feleségül vehesse Katos Terézt, Öreg-csertő, 18 éves hajadon leányt, mivel „a férfi jegyesnek két kis árvája maradt kik az anyai gondozást sürgősen szükséglik; másrészt ily szorgos munkaidőben kukoriczatörés, szüret ... gondos, megbízható háziasszonyt egy perczig alig nélkülözhet...”12 András Péter 35 éves hillyei tanító 1887 február 4-ikén maradt özvegyen öt kiskorú gyermekkel, 12 Homokmégy róm. kath. egyházközség iratai Kalocsai Érseki Levéltár. 1895. szept. 21.
5
kik közül a legidősebb 11 éves. Már március 5-ikén arról értesülünk, hogy eljegyezte magának leendő hitestársul Rázsó Mária 28 éves kalocsai hajadont és engedélyt kér „a szent böjti napok alatt, zaj és pompa nélküli házassági szövetség kötésére.” A plébános az engedély megadását javasolja többek között azért, mert „a férfijegyes magára hagyattatva sem magáról gondoskodni, sem öt kiskorú árváját gondozni sőt a mindennapi szükségesekkel ellátni, sem pedig hivatalos állását a túlsok anyagi dolgok és atyai gondok miatt betölteni nem képes...”13 Nem ritka az sem, hogy két özvegy állapotú, gyermekes kerül össze. Két csonkacsalád egyesüléséről kapunk hírt például Szabó István 30 éves özvegy hillyei lakos és Szabadi Erzsébet 34 éves özvegy homokmégyi lakos házassági kérelmek benyújtása kapcsán. A plébános a következőket írja az érseki hatósághoz 1886. december 28-án: „1. Eltekintve a férfijegyesnek egy, a nőjegyesnek két kiskorú gyermeke sürgősen követeli az apai és anyai ápolást, a sürgősséget leginkább indokolja hogy 2. A férfijegyes jelenleg szolgálatban lévén, gazdája házában lakik, új évre letelvén szolgálati ideje, kénytelen onnét kiköltözni. De lakást egy hétre sehol sem kaphat vagy csak nagy áldozat árán; hozzá még a kétszeri hurczolkodás sok költséggel és valószínűleg tetemes kárral járna. Így azonban, miután ugy is jelenlegi jegyese és leendő hitvese házába fog költözködni, az alázattal kért kegy elnyerése által mindezektől megmentettnék....”14 Az özvegyasszonyok akkor szánták rá magukat leghamarabb az újabb házasságra, ha olyan gazdaságuk volt, amelyhez férfi munkaerő volt szükséges. Ez elsősorban a föld megművelését jelentette. Ez azonban ritkábban fordult elő, hiszen a nőknek általában ingatlan tulajdonuk nem volt. A félárvák ugyan örökösei voltak megholt apjuk vagyonának, de fiatalkorban még nemigen rendelkezett apjuk sem saját tulajdonnal, hanem vagy együtt dolgoztak a törzscsalád vagyonában vagy használatra kaptak földet a szülőktől. Így csonka család idegen személlyel való bővítése nem igazán volt érdeke a törzscsaládnak, a rokoncsaládnak. A vagyonnal rendelkező törzscsalád rendszerint vállalta az unokák, a meny eltartását addig, míg újabb házasságot nem kötött az özvegyasszony. E társadalmi réteg magatartásában lelhető fel leginkább az a szokás, hogy a rokonság valamely férfi tagja lépjen az elhunyt helyére családfőként, mostohaapaként. Ezt teljesen természetesnek tartja a szűkebb és a tágabb környezet is, csakúgy, mint mikor az elhunyt családanya helyébe annak nőtestvére lép. A vér szerinti kötődést első helyre emelik az árvák, félárvák nevelésének biztosítása szempontjából. „Alulírott ezennel kinyilatkoztatom miszerént a kiskorú fiamnak Tabajdi Lukácsnak Ilyés Lídia menyemmel, mint elhunyt fiam Tabajdi Imre özvegyével czélzott házassága ellen semmi kifogásom nincs, sőt ezen szövetség beleegyezésem és óhajom folytán czéloztatik.” - jelenti ki Tabajdi Imre Kunszentmiklóson 1881-ben.15 A monografikus kutatások, egy-egy település házasságainak vizsgálata igazolja, hogy bár számszerint nem olyan gyakori ez a magatartás, de kétségtelen, hogy szinte mindenütt megtalálható. A néprajzi adatgyűjtések mellett az anyakönyvek alapján is kimutatható ez a jelenség, hiszen a házassági szabályok szerint tiltott volt, de legalábbis engedélyhez kötött a sógorságban lévők házasságkötése. Homokmégyen 1878-1900 között a sógorság akadálya alól (I., I/II., II. fok) 9-en kértek felmentést a házasodni 13 Homokmégy róm. kath. egyházközség iratai Kalocsai Érseki Levéltár. 1887. márc. 5. 14 Homokmégy róm. kath. egyházközség iratai Kalocsai Érseki Levéltár. 1886. dec. 28. 15 Keresztlevelek, áttérések. 1881. március 11. Régi egyházi kéziratos anyag Baksay Sándor püspök iratai. Kunszentmiklósi Református Gimnázium kéziratos anyaga 11. doboz.
6
szándékozók közül. (Megjegyezzük, hogy ugyanebben az időszakban 8 pár között vérrokoni kapcsolat (I/II., II., II/III., III., IV. fok) volt kimutatható.) A XX. században számuk az I. világháború idején különösen megemelkedett.16 Az olyan özvegyasszonyok számára, ahol nem volt ilyen rokoni háttér, komoly gondot is jelenthetett a félárván maradt gyerekek ellátása. „öreg Kováts Mihályné nyomorult árvái számára egy köböl Lisztért és ahoz szükséges soért Instál, minthogy magának sints semmije.” - olvashatjuk a karcagi tanácsi jegyzőkönyvben 1787-ben.17 Különösen nagy szükség van a külső segítségre, ha maga az özvegyasszony is keresőképtelen. „Özv. Vajó Gáborné mint nyomorult s gyámoltalan asszony nem tudván 2. neveletlen árváit miből tartani: kéri magát a közönségesből valamivel segíttetni.”18 A helyi tanácsok segítenek is az özvegyeknek és az árváknak. Az árvák sorsának figyelemmel kisérése a szülő vagy szülők elvesztésétől kezdve a tanács kötelezettsége is. Erre sarkallják a helytartótanácstól érkező rendeletek, körlevelek is. Az inventáriumok egy része éppen azért készült, hogy az árvák vagyonát felmérjék. Ime egy példa a tanács intézkedésére: „Néhai Bézi Istvánnak és ennek még életben Levő Feleségének Kováts Ersébethnek, aki második Férjhez Vincze Mihályhoz kötelezvén magát, maradtak 2 árvái, úgymint: Bézi Sára 10. és Ferentz 7 esztendősök. Ezek/ne/k édes Attyokrúl maradtt Ingó és Ingatlan javai Bézi Mihály Uram Senator reginsiiójára, fent irtt mostoha Attyok/na/k Vintze Mihály/na/k és édes Annyok/na/k Kovátts Erzsébethnek jelen tételekben a Felséges parantsolatok, és a T. N. Districtusok/na/k K. Determinatióji szerént ekképpen inventáltattak. 1-o Háza és Portája, s rajta lévő hitván Istállóval egyűtt vagyon Tótth Mihály és Cseppentő Mihály szomszédságokban; Szántó, és Kaszáló Földje 80 öll Szőllő Földjök fél nyilas, az első újj kertben Tóth Gáspár és Bézy András szomszédságokban 2-o Lábas Jószágai, mellyek meg nem tarthattak, kész pénzen el adattak és azon kész pénz ezen személyek/ne/k ki adatott interesre illy formán: Vintze Mihállynak = h. fl. 84 Király Jánosnak = 55 Tóth Mihálynak = 30 öz. Tótth Andrásnénak = 25 Simon Mihálynak = 20 Kováts Mihálynak = 13 Kováts Jánosnak = 07. 2 d.nár -----------------------------------------------234. 2 dénár 3-o Vagyon 3 Lántz, 4 Hám. Az édes Annyok/na/k keze alatt hagyatik a fekvő Jószágnak haszna, az árvák intertentiójára, ruházattyokra, és tanításokra.”19 Az árvák tőkepénze egy-egy városban jelentős összeget tett ki, amelyet rendszeresen kölcsön adtak egy-egy gazdának megfelelő kamatra. 1852-ben a Nagykun Kerületben
16 Ld. Örsi Julianna: Homokmégy társadalma 491.p. in: Romsics Imre (szerk.) Homokmégy. Tanulmányok Homokmégy történetéből és néprajzából. Homokmégy 1998. 449-502. p. 17 Karcag város tanácsi jegyzőkönyve 1787. 158.p. 18 Karcag város tanácsi jegyzőkönyve 1849. 51. p. 19 Karcag város tanácsi jegyzőkönyve 1786. 34.p.
7
(Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszentmárton) 46032 lakos él. Ekkor 210 atyától 315 árvát tartanak nyilván, akinek 59703 forint értékű vagyona van.20 Igaz az árvák száma ekkor magasabb, mint egy háborúmentes időszakban, - hiszen még nemrég zajlott le az 1848/49-es szabadságharc - de a számok mutatják, hogy a helyi társadalomban az árvák ügyével igenis foglalkozni kellett. A helyi tanácsokban az árvák inspektora ellenőrizte, rendszeresen beszámoltatta az árvák vagyonát kezelő özvegyet, gyámot. Fennmaradt például Dallo István tutorális számadása Ferencz György árva jószága jövedelméről. „Jött kezem alá 132 for. után járandó Redemetionális föld, Ház mellette lévő épületekkel, harmintzhét borozdából álló szőllő, két borjas Tehén, két 3-adfű üsző és 2 tavali üsző borjuk, egy kotsis Ló, 3 egy eszt. süldők 25 f. készpénz.” - szögezik le a tényállást Ezután évenként történik annak kimutatása, hogy milyen bevételek és milyen kiadások keletkeztek. A bevételben szerepelnek a megtermelt javak: búza, zab, széna, bor. Időnként egy-egy állatot vagy annak szaporulatát is pénzzé tesz a mostohaapa. A kiadások között elsősorban az árvák ruházatának pótlására történt vásárlások szerepelnek, de kiadást jelent a taníttatás, az adózás és esetleges külső munkaerő bevonása a gazdálkodásba. Így 1785-ben a gyám azt nyilatkozza, hogy az árvák jószágai továbbra is megvannak. Termett 24 vontató széna , de azt az állatokkal megetette. A szántót pedig ekkor ugarnak hagyta. A szőllőből 8 akó borért 8 forint kaptak. Az összeget a két gyerekre költötte. „1-o János/na/k vettem egy Subát mellyért adt. 3 f. 00 xr. egy pár csizmát fizettem érte 1 f. egy szűr dolmányért 1 f. egy belső Lajbliért - 42 xr. egy nyakravalóért 8 xr. 2-o Susánnának vettem egy keszkenőt - 20 xr. egy kötént - 25 xr. egy historás könyvet 8 xr. egy pár csizmát - 51 xr. taníttatásáért fizettem - 26 xr.” A helyi tanács a számadást 1787-ben a következőképpen összegzi: "Megvizsgáltatván a fent irt számadásokat és calculusra vévén a Perceptio amint minden esztendőben a Tutor kitészi mengyen 128 fra s 24 xra. Az erog. p/edi/g 67 fr 38 xr. és így a Convictis lenne 60 fr 46 xr. De mivel in A/nn/o 778 a Tutor eladva magáét egy harmadfű Tinot 18 f. in 779 Ao 779 egy Tehenet 16 fton in Ao. 782 ismét magáét 2 Tehenet 32 fton. in Ao 784. ismét magáét egy meddő Tehenet 16 fton, mellyekért egyben számlálván mengyen 82 frtokra, mellyeken a Tutor a 128 ft 24 xr percept. inducalt: azért ezen 82 ft mint maga jószágának árát a 128 ft és 24 xr Perceptioból kihuzván, világos hogy a Tutor magáét különösen költött az árvákra és respective az Árvák Aconvtitutiojának feltartására 21 ft 14 xrt. E szerént tehát mivel az Inventárium szerént néki által adatott joszág mind /me/g vagyon, melyeketis már Ferencz János Árvá/na/k kezére által adott. Számadása helyben hagyattatott.”21 20 Palugyay Imre: Jász-kun Kerületek s Külső Szolnok vármegye leírása. Pest 1854. 197, 203, 210, 216, 220 p alapján 21 Árvaszáamdások, 1787. január 15. H 2 No. 38. Kiskunhalasi levéltár
8
ÖSSZEGZÉS A csonka család gyermekei tehát az árvák, félárvák. A XVIII-XIX. században elsősorban az özvegyre (legtöbbször anyára) hárult a félárva gyermekek felnevelése. Ebben azonban a család segített. Az özvegy férfi kiskorú gyermekei nevelése végett hamarabb kötött újabb házasságot, mint a nő. Az árvák, félárvák vagyonának kezelését a helyi közösség (tanács) rendszeresen ellenőrizte. Általában az előljáróságban egy személy ki volt nevezve erre a feladatra. Az árvák vagyonukhoz házasságkötésük után jutottak hozzá. Addig ezt a pénzt a tanács forgatta (kamatra kölcsönt adott belőle). Rendszerint a gazdagabbak éltek ezzel a lehetőséggel. A legnehezebb helyzetben a szegény özvegyasszonyok voltak, akiknek gyermekei táplálására élelemért többször kellett fordulnia a tanácshoz. Az árvák, félárvák iskoláztatását gyakran az egyházak vállalták fel. Az árvákra, félárvákra tehát mindig gondja volt a helyi közösségnek, legyen az vérségi vagy lokális. A kiskorú gyermekek sorsát azonban legbiztosabbnak akkor látták, ha az özvegy újabb házasságot köt. Ezt szorgalmazta a közösség. Az újabb házasság tehát stabilitást jelentett mind az özvegy, mind gyermekei számára. Ezen intézmény segítette az egyén helyének biztosítását a helyi társadalomban.
9
