TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK
A TÁRSADALMI GAZDASÁGI FÖLDRAJZ ALAPFOGALMAI
Geográfia 1.természeti földrajz (amely természettudomány)
2.társadalmi-gazdasági földrajz (amely társadalomtudomány) népességföldrajz településföldrajz iparföldrajz agrárföldrajz a tercier ágazatok földrajza, illetve az infrastruktúra földrajza, ezen belül a közlekedésföldrajz elkülönül a kereskedelem a fogyasztás és idegenforgalom földrajza
A társadalmi-gazdasági földrajz felosztható: - általános - ágazati és - regionális rész Általános gazdasági földrajz általános törvényszerűségekkel ágazati gazdasági földrajz a termelés ágazatainak térbeli elhelyezkedésével, regionális gazdaság földrajz egy terület gazdasági földrajzával foglalkozik.
A TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁS Társadalmi termelés: A különböző egyre specializálódó munka eredményeinek folyamatos és szervezett cseréje. Az újratermelés során a társadalom egyes csoportjai különböző munkát végeznek, bizonyos munka elvégzésére specializálódtak. Az első társadalmi munkamegosztás a növénytermesztés és az állattenyésztés szétválása, a második, pedig a kézműipar kiválása a mezőgazdaságból. Később különböző nemzetgazdasági ágak (nehéz, könnyű, élelmiszeripar) is elkülönültek. Célja az volt, hogy nőjön a hatékonyság és a jövedelmezőség és a szükségletek kielégítettségi szintje. A termelés tömegesítése azért fontos, mert a termelés gazdaságos legyen, csökkennek a fajlagos költségek, munkaidő is csökken.
Földrajzi munkamegosztás A földrajzi munkamegosztás a társadalmi munkamegosztás egy része, annak térbeli formája Létrejöttének feltételei: a különböző területek más-más tevékenységre specializálódnak egymással cserekapcsolatban állnak a termelés és fogyasztás helye területileg elválik
Létrejöttének két esete lehetséges: azért kell az adott terméket más országból, területről beszerezni, mert A,a természeti viszonyok nem teszik lehetővé a termelést B,lehetne termelni, de az eltérő természeti és gazdasági feltételek miatt a termelés nem egyformán gazdaságos
Történelmi fejlődése A KEZDETEK: Eltérő földrajzi környezetben élő gyűjtögető és termelő közösségek cserekapcsolatba kerültek egymással cserére felhasználható feleslegek gyűltek össze AZ ÓKORBAN a Földközi-tenger vidékén elő népek között volt rendszeres árucsere, amelyet – hosszú időn át – a föníciaiak és Karthágó közvetített. A KÖZÉPKORBAN a földrajzi munkamegosztás alacsony fokon állt. Majdnem autarkia volt. A feudalizmus későbbi időszakában a mezőgazdaság és az ipar határozottabb különválása valósult meg. Létrejött a város és falu közti munkamegosztás.
A cserére termelt áruk körének bővülésével a kapitalizmus viszonyainak fejlődésével kiszélesedett a földrajzi munkamegosztás is
A földrajzi munkamegosztás igazán nagymértékben az utóbb 300-350 évben fejlődött, a kapitalizmus kialakulásával. A fejlett árutermelés és az árukapcsolatok rendszeressége megteremtette a nemzeti piacot és az árak az értéket tükrözték.
Termelés vándorlása: a kohászat elvándorolt az eredeti helyéről→ a kohók a vasérc kitermelésének helyén voltak a hegyekben, de a technológia változásával már nem kellett. → Koksz feltalálása. A tőke vándorlása a mezőgazdaságba is megindult, itt is megkezdődött kapitalizálódás, kialakultak az árukörzetek és ezek szabták meg a fejlődés ütemét.
Kelet-közép Európában már 15. századtól inkább agrártermelés volt jellemző, míg Nyugat-Európára inkább az iparosodás indult meg. A térség ezen megosztottsága a XIX. század második felére vált igen nagymértékűvé. A világkereskedelem a XX. század 20-as éveiben majd különösen a második világháború után igen gyors növekedést mutatott. Fejlődésének fő motorja mindenkor az ipari terelés, a kitermelő és a feldolgozóipar volt. A földrészek között polarizálódás indul meg. Az elmaradottak inkább erőforrás-szolgáltatókká váltak a fejlett országok számára. Kb. a ’40-es évek végig ilyen elmaradott volt Kelet –Közép - Európa (kivéve Németország keleti fele és Csehország egyes körzeteinek kivételével). Az említett országok szovjet mintára – döntő mértékben – az állami tulajdon alapján nyugvó direkt, tervutasításos, centralizált gazdaságirányítási rendszert alakítottak ki.
Létrehozták a világgazdaságtól többé-kevésbé elzárt – gazdasági integrációjukat a KGST-t. A hatalmas szovjet piac megnyílt a gazdaságtalan és korszerűtlen – ipari termékek tömeges exportja előtt. Ez elehetetlenné tette az árutermelő-piacgazdaság törvényszerűségeinek érvényesülését és a másutt kipróbált, bevált fejlettebb technika és technológia átvételét. Ezek s országok fokozatosan felélték saját külső és belső tartalékaikat. Így egyes országok – főleg a nyitottabb gazdasággal rendelkezők – jelentős mértékben eladósodtak. A helyzet a ’90-es évektől változott meg. Kinyíltak a Világpiac felé és így kénytelenek lesznek ipari struktúrájukat megváltoztatni.
