TERÜLETHASZNÁLAT IDŐBELI VÁLTOZÁSAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI EGY TOKAJ-HEGYALJAI TELEPÜLÉSEN. Nyizsalovszki Rita Virók Viktor 1

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.

TERÜLETHASZNÁLAT IDŐBELI VÁLTOZÁSAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI EGY TOKAJ-HEGYALJAI TELEPÜLÉSEN Nyizsalovszki Rita – Virók Viktor1 Tokaj-Hegyalja Magyarország egyik legjelentősebb borvidéke, a belső-kárpáti vulkáni vonulathoz tartozó Tokaji-hegység hegylábfelszínén helyezkedik el. Kiterjedése 890 km2. Természetföldrajzi adottságai lehetővé tették, hogy amikor a török hódítás elszakította az ország addig vezető borvidékét a Szerémséget, Tokaj-Hegyalja váljon a megmaradt országrész szőlészeti, borászati központjává. Az általam vizsgált terület Tokaj-Hegyalja délnyugati részén helyezkedik el, Tállya község környezetét az ún. Tállyai-félmedencét foglalja magába (1-2 kép). A területet morfológiai, természetföldrajzi adottságai különösen alkalmassá teszik a szőlő termesztésére. A felszínen szarmata vulkáni képződmények dominálnak. A hegység peremét keményebb andezit illetve riolit építi fel, míg a félmedencében különböző típusú riolittufák találhatók. A pleisztocén során a terület emelkedése, illetve az erózióbázis süllyedése miatt a félmedence területéről a vízfolyások segítségével nagy mennyiségű riolittufa szállítódott ki és enyhe lejtésű félsíkok (krioglacisok) alakultak ki, amelyek később erőteljesen feldarabolódtak. A tagolt domborzat következtében a mikroklimatikus adottságok is igen változatosak. A talaja (Raman bet, erodált erdőtalaj, lejtőhordalék talaj) jórészt kötött, ami szintén kedvez a szőlőtermesztésnek.

1. kép. A Tállyai-félmedence ÉNY-i része.

1

Nyizsalovszky Rita doktorandusz Debreceni Egyetem Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék; E-mail: [email protected] Virók Viktor MBmr koordinátor Aggteleki Nemzeti Park; E-mail: [email protected]

1

Nyizsalovszky Rita: Területhasználat időbeli változásai…

2. kép. A Tállyai-félmedence DK-i része.

A területhasználati ágak pontos megoszlásáról a XVIII. sz. előtti időszakból kevés adat áll rendelkezésre. Mint a mezőgazdaság legfontosabb ágazata, a szőlőtermesztés területi becslésére is történtek próbálkozások már a XVIII. század előtt. Dézsmaösszeírási jegyzékek alapján R. Péter Katalin a XVII. század közepén a szőlőterületek nagyságát 230 katasztrális holdra (132,34 ha) becsülte, ami jóval elmarad a mai területtől, mégis ekkorra tehető Hegyalja fénykora. Óriási erdő-és bozótirtások folytak, helyükre szőlőket telepítettek, majd főleg extraneusok (külső tulajdonosok) felé értékesítették. Tállyán különösen erős volt ez a folyamat. Az első (XVIII. sz. vége) és a második (XIX. sz.) katonai felmérés térképei mellett a területhasználatot tekintve, az első számszerű adattal Fényes Elek 1851-ben megjelent „Magyarország geographiai szótára” című munkája szolgál. „Tállya, magyar mezőváros, Zemplén vmegyében, Abaúj szélén, a tokaj-kassai postaútban... Határa 6362 hold, um. 3041 h. erdő, 370 h. legelő, 1227 h.szántó, 1324 h. szőlő, 400 h. rét.” Az ország, ezen belül Tokaj-Hegyalja településeiről az 1865. évi helytartótanácsi adatfelvételezések előtti időről nincsenek összesíthető statisztikai adatok. A múlt század második felében a szőlőültetvények területe jelentősebb volt (1873-ban 922 ha) és elhelyezkedésük is eltért a maitól. Az első drasztikus változást a szőlőterületek kiterjedésében és elhelyezkedésében a filoxéravész hozta, amely Magyarországon először 1875-ben Pancsován jelent meg, Tokaj-Hegyalján 1885-ben, Tállyán pedig 1886-ban ütötte fel a fejét. A történelmi Zemplén vármegye 8901 ha szőlőjéből 7401 ha pusztult el, ami 83,1 %kos veszteséget jelent. Tállyán a filoxéravész előtt 1873-ban még 922 ha az ültetvények területe. 1895-re a filoxéra óriási pusztítást végez: ekkor a szőlő terület 614 ha-ra csökken, ebből beültetett 294 ha, parlag ill. kiirtott 320 ha. Az első rekonstrukció 1903-07 között zajlott, amelyben Bártfai Szabó Gyula segítségével Tállya élenjárt. (Szabó Gyula az amerikai vad alanyra történő oltást vezette be.) De változás következett be az ültetvények területi 2


elhelyezkedésében is. A rekonstrukció előtt a szőlők a magasabb, nagyobb lejtőszögű térrészeket foglalták el. Ezek emlékei ma az egykori szőlőteraszok maradványai és a parcallák szélén húzódó kősáncok (obalák), melyek jól jelzik számunkra a szőlőterületek egykori határát. A rekonstrukció során a jobban megközelíthető, kisebb lejtőszögű, alacsonyabb tengerszint feletti magasságú térrészeket részesítették előnyben. Ugyanis a telepítéshez szükséges mély talajforgatást, rigolírozást főleg gőzekével az alacsonyabb, enyhébb lejtésű területeken könnyebben elvégezhették Ez viszont a termés minőségének romlásához vezetett. A két világháború között a földhasznosításban nem voltak jelentős változások. A 2. világháború után itt is megtörtént a földosztás, de ez nem növelte meg drasztikusan a birtokosok számát, mivel Tállyán egyébként is a kisbirtokosi rendszer dominált (Fényes Elek már 1851-ben is 1200 birtokost említ) és 1945-ben csak 3 család rendelkezett 100 ha-nál nagyobb földbirtokkal. A földosztás során kb. 50 igénylő jutott birtokhoz. Az 50-es években kisbirtokos szőlőgazdákra nehezedő gazdasági-politikai nyomás hatására többen felhagyták a szőlőiket, ismét elsősorban a kedvezőbb adottságokkal rendelkező területeken. TokajHegyalján 1935-65 között 11 %-os veszeteség érte a szőlőültetvényeket, ráadásul a korösszetétel is kedvezőtlenné vált. Tállyán ezzel szemben a területi kiterjedésben lassú növekedés mutatható ki, de a korösszetétel ugyanolyan kedvezőtlenül alakult mint Hegyalja egészét tekintve. Az 50-es években nemzetgazdasági szinten a rekonstrukció kérdése került előtérbe, és több figyelmet fordítottak az újrahasznosítható területekre. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt-és kormányhatározat (1953) szerint a szőlőtermesztésünk fokozott fejlesztése érdekében 1959-ig országosan 70-75000 ha új szőlőt kell telepíteni. Ez nemcsak új területek művelésbe való bevonását jelentette, hanem az eddig művelt területek rekonstrukcióját is. A világpiaci veseny, a magas termelési költségek, a munkaerőhiány arra kényszerítette a gazdaságokat, hogy teljes gépesítéssel műveljék a szőlőt, így ezeket az új táblákat csak enyhe lejtőkre telepítették. A régi szólás - „ A szőlővel a hegyre, a réttel és a földdel a lapályra kell igyekezni.”- érvényét vesztette. Az 50-es évek második fele, 60-as évek első fele lassú növekedést eredményezett és a korösszetétel is javult. 1966-ban a szőlőterületek 43,2 %-a jó, 35,9 %-a közepes, 12,1 %-a gyenge, 8,8 %-a pusztuló volt. Ezzel a korösszetétellel Tállya előkelő helyen állt. Olyan településeket előzött meg, mint a névadó Tokaj, Mád, Sárospatak. A 2. rekonstrukció tehát az első tendenciáit követve szintén az alacsonyabban elhelyezkedő, kisebb lejtőszögű területeket (az ún. szoknya) részesítette előnyben, ahol a természetföldrajzi adottságok kedvezőtlenebbek voltak (kisebb a besugárzás, nő a fagyveszély stb.) A minőségi szemléletet a mennyiségi szemlélet váltotta fel. A művelésmód is ennek megfelelően változott, a hagyományos bakművelés helyett a kordonos művelést részesítették előnyben. A mai művelési viszonyokat a 2. táblázat mutatja be. A hegylábi területekre telepített kordonos szőlők nagyobb termést adnak (7-9 tonna/ha), de minőségük akár 2-5 cukorfokkal is elmaradhat a magasabban elhelyezkedő, nagyobb lejtőszögű hagyományos szőlők mögött. A 19-20. századi folyamatok tehát változást hoztak nemcsak a művelési ágak arányának egymáshoz való viszonyában, hanem a területhasználat hagyományos vertikális elrendeződésében is (1. ábra). A korábban szabályos övezetességet mutató vertikális szerkezet felbomlott, mozaikossá vált.

3


1a. ábra. Tállya földhasznosításának művelési ágak szerinti százalékos megoszlása 1895, 1999. Művelés alól kivett 4%

1895

Nádas 0%

Szántó 30%

Erdő 38%

Rét Legelő 10%

Szőlő 17%

Kert Gyümölcsös 1%

1999 Művelés alól kivett 13% Nádas 1%

Erdő 36%

4

Szántó 14%

Kert Gyümölcsös 3% Szőlő 15%

Rét Legelő 18%


1b. ábra. Tállya környékének területhasználati térképe (1999).

A szántóterületek aránya 1851 és 1895 között növekedést, majd 1895 és 1999 között 16 %-os csökkenést mutat. Bár szintén jelentős az erdőterületek csökkenése is (1851-hez képest 12%-kal lett kevesebb), aránya még mindíg meghatározó a település területhasználatát tekintve. (3. táblázat) Ez nem meglepő hiszen a település közigazgatási határa benyúlik a hegység belsejébe. A szőlőterületek aránya kisebb mértékben csökkent (5,8 %). Ezzel szemben a kertekgyümölcsösök aránya 1895 óta háromszorosára nőtt. A rét-legelő kategória aránya is megnövekedett (8 %-kal). Arányát tekintve viszont a legjelentősebb, ugyanakkor 5


legsajnálatosabb jelenség a művelés alól kivett területek arányának több mint háromszorosára való emelkedése. A hagyományos vertikális szerkezet is módosult. Az erdők alatti felső régiókban a szőlők helyett megnőtt a parlagterületek aránya, illetve a parlagterületek egy része átkerült a rétlegelő kategóriába. Tehát részben a nagyfokú parlagosodás okozhatta e műveléságnak a megerősödését. Ugyanakkor a szőlőterületeknek az alacsonyabb térszínekre történő lehúzódása a szántóföldek arányát csökkentette. A 90-es évek elejétől újabb lassú változások indultak meg (1. táblázat). A szőlők területe csökkent, főleg az alacsonyabb térszíneken. Helyüket ismét szántóföldek, gyümölcsösök vették át. Ugyanakkor a parlagterületek aránya évről-évre növekszik. Néhány évvel ezelőttigaz lassú ütemben- de újabb szőlőtelepítések indultak meg, méghozzá a kedvező adottságú parlagterületeken. Így egyre fontosabbá válik a terület egészét tekintve legkevezőbb adottságokkal rendelkező parlagterületek visszatelepítési lehetőségeinek vizsgálata. 1. táblázat. Tállya település területhasználata 1851-1999 között (ha). Szántó

Kert Gyümölcsös

Szőlő

Rét Legelő

1851 1865

706 660,2

-

762 807,7

443 350,4

1895 1913 1935 1962 1991 1999

1109 955 931 882 498 549

52 60 66 121 93 104

608 612 624 648 649 570

370 378 422 305 667 671

Erdő

Nádas

1750 1257, 6 1373 1381 1355 1360 1395 1396

-

Művelés alól kivett

Összesen

? ? 833,5 140 392 381 462 475 481

18 26

3661 3688 3652 3778 3779 3778 3795 3796

2. táblázat. A szőlőterület művelési mód szerinti megoszlása Tállya községben. Művelési mód

Terület (%)

Bakművelés Alacsony kordon (70 cm>) Középmagas kordon (80-110 cm) Moser kordon (120-140 cm) Ernyő művelés (100-140 cm) Egyenesfüggöny művelés

51,5 % 3,7 % 40 % 3,3 % 0,1 % 1,4 %

3. táblázat. Tállya földhasznosításának művelési ágak szerinti %-os megoszlása (1851-1999).

6

Szántó

Kert Gyümölcsös

Szőlő

Rét Legelő

Erdő

Nádas

Művelés alól kivett

1851

19,3 %

-

12,1 %

47,8 %

-

-

1895 1999

30 % 14 %

1% 3%

20,8 % 17 % 15 %

10 % 18 %

38 % 36 %

1%

4% 13 %


Munkámat a parlagterületek növényzetének vizsgálatával kezdtem, mert ez sokat elárul az adott lejtő ökológiai viszonyairól. Hegyalja növényzetének florisztikai feltárásában KISS ÁRPÁD kémia professzor nagy szerepet játszott, aki részletesen jellemezte a terület flóráját. Számos kiegészítést és helyreigazítást tesz SOÓ és HARGITAI az előbbi cikkel kapcsolatban. A felhagyott szőlők növényzetét vizsgálja BARÁTH és TERPÓ, majd később BARÁTH és a kialakult szukcessziós viszonyokat is ábrázolja. A későbbiek során Tállya környékével ritkán foglalkoztak, a kutatások elsősorban Tokaj környékére tevődtek át. Egy adott terület szukcessziós állapota – a folyamatok iránya és sebessége – a domborzati-, relief-, mezo- és mikroklimatikus tényezőktől, az alapkőzettől és talajtól, illetve a környék propagulum forrásaitól függ. Ezekhez csatlakoznak az antropogén tényezők, mint a felhagyás időpontja és a különböző kezelések (égetés, kaszálás, legeltetés). A vizsgálat elindítása azzal a céllal történt, hogy megállapítsuk, hogy a felhagyás után az élettelen elemek változásával párhuzamosan hogyan változik a növényzet, illetve hogyan hat vissza az előbbire. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az eredmények provizórikusak, hisz egyetlen év felvételeiből nehéz bármilyen következtetést levonni. A parcellákat négy időcsoportba osztottuk: A: 1-10, B: 11-20, C: 21-30, D: több mint 30 éve felhagyott (3-4. kép). A felhagyás időpontjának kiderítése a legtöbb esetben nehéz volt. A földhivatalokban csak ritkán vezették be a változást, a helyiek pedig csak nagy intervallummal tudták megmondani a felhagyás időpontját. Ezért az időcsoportok kisebb léptékű felbontása (pl.: 5 évente) bizonytalan lett volna. A cönológiai felvételekhez 10x10 méteres kvadrátokat alkalmaztunk. A közel 400 kijelölt parcella közül randomizálással jelöltünk ki csoportonként 10-et, és ezeken belül helyeztük el a 100 m2-es kvadrátot. A felvételezések 3 alkalommal végeztük el: 2000. áprilisában, júniusában és augusztusában. 3. kép. Parlagterület A kategória (0-10 év).

7


4. kép. Parlagterület D kategória (0-30 év).

A területen ritkán fordul elő, hogy a fiatal felhagyások között idősebbek vannak. Általános az, hogy a felhagyások kora a hegyláb és a települések felé csökken. Így a magasabban elhelyezkedő parcellák állandóan propagulum forrásai az alsóbb területeknek. A szukcesszió a hegylábi mélyebb termőrétegű területeken gyepesedéssel indul. A kezdeti stádium után az egy- és kétéves gyomfajokat felváltják a tarackos fajok: Agropyron repens, Aristolochia clematitis, Cirsium arvense, Convolvulus arvensis. Ezután leggyakrabban a Calamagrostis epigeios és nedvesebb részeken az Arrhenatherum elatius válik uralkodóvá. Míg az utóbbi hamar kiszorul, vagy sokszor meg sem jelenik, a Calamagrostis epigeios mélyebb termőrétegen még a 20-30 év közötti gyepekben is domináns lehet. Ezekben a gyepekben nagyon lelassul a szukcesszió, csak szálanként találhatóak erdőssztyepp fajok. Ezután jelennek meg egyes cserje fajok nagyobb tömegben, és lassan megkezdődik a környező propagulum forrásokról a fajok betelepülése. A cserjésedés hamar megindul a parcellákat elválasztó obalákról. Kevésbé lejtős kevésbé száraz területeken gyakori, hogy zárt Pruno spinosae-Crataegetum cserjés alakul ki, főleg akkor, ha obalák zárnak közre egy-egy kis területet. Mindig ezeken a kőhalmokon kezdődik el a cserjésedés. A magasabb területeken a hegytetőn megmaradt erdők közelében az erdősülés fafajokkal kezdődik, elsősorban Quercus fajokkal. Ezt segíti, hogy a parcellák között, az obalák mentén gyakran találni feltehetően eredeti- fás sávokat. Ezeket elsősorban a Quercus petraea, Q. pubescens, Acer tatarica, Cornus sanguinea, Prunus spinosa, Crataegus fajok alkotják. Ezeknek a sávoknak az aljnövényzetében gyakran találni tölgyes fajokat. 20 év után erőssé válik a beerdősülés, illetve folyamatosan kialakul az erdőssztyepp társulás. A korábban jellemzően zárt foltokban betelepedő évelő fajok fokozatosan diszpergálnak. A szárazabb, vagy meredekebb területeken a Festuca fajok, illetve a Poa pannonica subsp. scabra válik uralkodóvá, majd a Stipa fajok. Ezeket a köztes stádiumokat rendkívül nehéz cönológiailag megfogni.

8


A legidősebb felhagyásokban száraz körülmények között a gyepesedés végstádiumaként (30 évtől) Campanulo-Stipetum tirsae társulás alakul ki, mely általában molyhos tölgyes foltokkal mozaikol. A sokszor csak szobányi parcellákon, ahol mind a négy oldalán erdősáv található, 30-40 év alatt sem indult meg a beerdősülés, attól függetlenül, hogy nem kezelték a területet. Ezek az erősen zárt gyepek nem teszik lehetővé a beerdősülést. Természetesen ez egy általános vonal, melyet a korábban említett tényezők lelassíthatnak vagy kerülő útra terelhetik. Tehát nagy vonalakban elmondható, hogy végstádiumként egy mozaikos erdőssztyepp alakul ki, ahol a gazdag cserjeszinttel rendelkező molyhos tölgyessel mozaikol a korábban említett erdőspuszta-rét. A rendszeresen égetett területeken egy fajszegényebb Stipa domináns gyep alakul ki. Más esetekben, gyakran a zárt kocsánytalan tölgyesek közelében, a tövises cserjések zárodnak és kisebb-nagyobb foltot alkotnak az egykori parcellán. Helyenként megfigyelhetőek Prunetum tenellae szerű társulások is, de ezek sokall inkább tűnnek az egykori Aceri tatarici-Quercetum roboris társulások maradványainak. A következőkben a növényzet elemzésével próbáljuk megvilágítani a különböző folyamatokat. Az 2. ábrán az egyes csoportok életformaspektumát ábrázoltuk. Jól látható, hogy az évelők aránya fokozatosan nő, és a legidősebb, legzártabb gyepekben majdnem eléri a 80 %-ot. A geofitonok csökkenése a tarackoló gyomnövények egyedszámának csökkenésével magyarázható. Fontos, hogy az egy-, kétéves, elsősorban gyomnövények idővel szinte teljesen eltűnnek. 2. ábra. A növényzet életformaspektruma.

Annak érdekében, hogy a növényzet változását követni tudjuk, a növényeket 7 élőhelykategóriába soroltuk. Ezek a következőek voltak: 1=gyom fajok, 2=sziklagyepek, sztyepplejtők, 3=mezofil gyepek, 4=xerotherm cserjés, 5=erdős-sztyepp, sztyeppcserjés, 6=xerotherm erdő, 7= mezofil lombos erdő fajok. Ezek arányát az egyes csoportokban a 3. ábra mutatja. A vártaknak megfelelően csökkent a gyom fajok aránya (65 %-ról 8 %-ra). Ugyanakkor egyértelműen nőtt a sztyepplejtők, sztyeppcserjések és erdei fajok aránya. Az is látszik, hogy a legidősebb kvadrátokban sztyepplejtők fajai voltak a legnagyobb mennyiségben és egyre kevesebb a sztyepcserjések, xerotherm, majd mezifil erdők fajai. Ez a sor megfelel annak is, hogy a területek fejlődése arányaiban hová vezet. 3. ábra. Az élőhely-kategóriák szerinti megoszlás.

9


A következő ábrán (4. ábra) a fajszám és a diverzitás alakulását lehet látni. A kvadrátonkénti átlagos fajszám kis mértékben folyamatosan emelkedik. A kezdetben zavarástűrő gyomnövények mellé a 10. év körül telepednek be a környező propagulum források fajai. A második fajszám növekedést a 30. év körül az erdei fajok megjelenése okozza. 10 és 30 év között fajszám nem változik. Ugyanakkor a diverziáson jól lehet látni, hogy a növényzet struktúrájában erősen átalakuló stádiumban van. A C csoport magas diverztitás emelkedését az magyarázhatja, hogy a kezdetben csak szálanként vagy kis foltokban megjelenő sztyepp fajok egyedszáma megnő, és eloszlásuk heterogén lesz. Ugyanakkor a fajszám nem változik, de a gyomfajokat fokozatosan, elsősorban dominanciában felcserélik a sztyepp fajok. Érdekes a legidősebb kategória diverzitáscsökkenése. A korábbiakban láttuk, hogy a vizsgálati területen a legtöbb gyep erdősztyepp társulásokká alakul. Ezekben a kvadrátokban az erdei fajok csak szálanként jelennek meg. Ez okozhatja a diverzitás csökkenését. 4. ábra. A fajszám és a diverzitás alakulása.

Felvetődik a kérdés, hogy a fajszám növekedésével csökken-e a degradáció tűrő fajok aránya és nő-e a természetessége a parcellának. Az 5. ábrán a fajok természetességi és degradációtűrési értékszámát ábrázoltuk csoport bontásban. Mivel az értékeket átlagoltam a számok csak tendenciát mutatnak. A természetességi értékszám folyamatosan nő az idő előrehaladtával, míg a degradációtűrés folyamatosan csökken. Így megállapítható, hogy az idő előrehaladtával a degradációtűrő fajok kiszorulnak a növényzetből és egyre inkább természetes kompetítor és specialista fajok jelennek meg. 5. ábra. A növényzet természetességi értékszáma és degradáció tűrése.

10


A parlag területeken számos védett növényt találtunk. Ezek a következőek.: Pulsatilla grandis, Pulsatilla pratensis subsp. nigricans, Adonis vernalis, Cotoneaster niger, Amygdalus nana, Sempervivum marmoreum, Lathyrus pannonicum, Dictamnus albus, Linum flavum, Vinca herbacea, Onosma arenaria, Asyneuma canescens, Aster amellus, Carduus collinus, Dianthus collinus, Androsace maxima, Iris aphylla subsp. hungarica, Iris variegata, Iris pumila, Stipa dasyphylla, Stipa joannis, Stipa tirsa, Poa pannonica subsp. scabra. Vizsgálataink több fontos eredménnyel is jártak, melyek mezőgazdasági jelentőségük mellett természetvédelmi célokat is szolgálnak. Bármennyire is kedvezőek egyes parlagterületek termőhelyi adottságai, természetvédelmi szempontokat is figyelembevéve mégsem ajánlottak visszatelepítésre, mivel felhagyásuk óta számos védett növénynek nyújtanak otthont (5-6 kép). Ezért igen fontossá válik e területeknek további botanikai vizsgálata és ezek után természetvédelmi értékként történő kezelése.

5. kép. Parlagterület D kategória (0-30 év).

11


6a. kép. Hegyvidéki árvalányhajas gyep.

6b. kép. Hegyvidéki félszáraz gyep (Iris aphylla subsp. hungarica, Iris variegata, Iris pumila).

Ugyanakkor a visszatelepítések miatt szükséges a parlagterületek további komplex vizsgálata, különös tekintettel a termőhelyi adottságokra. Ez annál is sürgetőbb, hiszen

12


Magyarország hamarosan csatlakozik az Európai Unióhoz és a jelenlegi állapotok sok évre előre meghatározhatják a szőlőterületek jövőbeni kiterjedését. Irodalom [1] BOROS,L.- DOBÁNY, Z.-HORVÁTH, K.: Tállya gazdasági élete. In: Tállya Tállya, 1994. [2] BOROS, L.: Tokaj-Hegyalja szőlő-és borgazdaságának földrajzi alapjai és jellemzői. Miskolc-Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pedagógiai Intézet, 1996. [3] BARÁTH, Z.: Növénytakaró vizsgálatok felhagyott szőlőkben. Földrajzi Értesítő 1963/12 [4] BARÁTH, Z.–TERPÓ, A.: Növénytakaró vizsgálatok felhagyott szőlőkben. Bot. Közl. 1956/ 46. [5] KISS, Á.: Adatok a Hegyalja flórájához. Bot. Közl. 1939/36. σ6υ R. PÉTER, K.: Szabad és dézsmás szőlők Zemplénben a XVII. században. Agrártörténeti Szemle 1964/ 1-2 σ6υ TAKÁCS, P.: Tállya 100 magyar falu sorozat szerk. Porkoláb Albert Bp. 2000. [7] SOÓ, R.–HARGITAI, Z.: A Sátorhegység flórájáról. Bot. Közl. 1940/37.

13

TERÜLETHASZNÁLAT IDŐBELI VÁLTOZÁSAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI EGY TOKAJ-HEGYALJAI TELEPÜLÉSEN. Nyizsalovszki Rita Virók Viktor 1

Recommend Documents