ki ad ás ! O nl in e
ÉRDEKVÉDELEM JOGVÉDELEM FÜGGETLENSÉG SZOLIDARÍTÁS SZOLGÁLTATÁS
www.pdsz.hu
1085 Budapest, Somogyi Béla u. 20.
PDSZ ÉVÉRTÉKELÕ
TÉMÁINK KESERÛ KÉRDÉSEK 3. OLDAL
ÉRTÉKELTÜK A KÖZOKTATÁST 4-5. oldal
IRODAI NYITVA TARTÁS ÉS A JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT FOGADÓNAPJAI Szakszervezetünk központi irodája (Budapest, Somogyi Béla u. 20.) július elsejétõl augusztus 14-ig ügyeletet tart minden hétköznap 9-13 óráig. Augusztus 17-tõl újra teljes munkaidõben várjuk tagjainkat. Jogsegélyszolgálatunk pedig július 13-án, hétfõn várja ügyfeleit, idõpont-egyeztetés a 06/1-214-5842-es telefonszámon, ügyeleti idõben lehetséges.
ESÕISTEN SIRATJA A KÖZOKTATÁST
6-7. OLDAL
AKIK MÁR NEM AKARNAK EGYETEMRE MENNI... 10-13. OLDAL
DEMONSTRÁCIÓ 16-19. OLDAL
19. oldal
2015. július
AKTUÁLIS
PDSZ: EL A KEZEKKEL A NYÁRI VAKÁCIÓTÓL! Az elmúlt idõszak jellemzõje volt, hogy a nyári szünet alatt vezettek/vezetnek be olyan változtatásokat, melyek meghatározzák az iskolák mindennapjait. Elég, ha csak a pedagógus életpályamodell bevezetésére, vagy a szakképzés átalakításának kérdésére gondolunk. Régóta visszatérõ kérdés az oktatási irányítóinak kommunikációjában a nyári vakáció kérdése. Jól felépített kampányok születtek arra hivatkozva, hogy a hosszú nyári szünet problémát okoz a szülõknek, hisz nincs elég szabadságuk arra, hogy azt gyermekeikkel töltsék. A politikusi megnyilatkozások szívesen hivatkoztak – általuk egyeztetésnek nevezett – beszélgetésekre, melyek során, „mindössze” a három legfontosabb érdekeltet nem kérdezték meg, a diákokat, szülõket és a pedagógusokat. Hiteles forrásból származó információ szerint a tárca a tanév szorgalmi idõszakát, június 30-ig!!! kívánja kitolni. A PDSZ a leghatározottabban tiltakozik az ésszerûtlen, kontraproduktív ötlet ellen, mely tovább növeli az egyébként is túlterhelt diákok terheit, s energiájuk utolsó cseppjeit is ki akarja csavarni a végletekig kizsigerelt pedagógusokból. Az ésszerûtlen elgondolás tovább fokozza a közoktatás résztvevõinek gondjait, mert:
A tanítási szünetek átstruktúrálása nem oldja meg – sõt fokozza - a szülõk problémáját, hisz szabadság napjaik száma nem nõ, ellenben azt több részletben kell kivenni. Így a „vágyott cél” megvalósítása, mely szerint a család többet legyen együtt – abszolút ellehetetlenül. Az õszi, téli, tavaszi szünetek megnyújtása többlet kiadással jár, hisz az iskoláknak akkor is biztosítani kell a gyerekek felügyeletét, az épületeket fûteni, világítani kell, a felügyelõ pedagógusokat pedig fizetni kell. A júniusi idõszakban az iskolaépületek túlnyomó része – fizikailag sem - alkalmas feladatának ellátására. A magas hõmérséklet veszélyeztet(he)ti mind a diákok, mind pedig pedagógusaik egészségét. A tankerületi rendszer súlyos alulfinanszírozottsága nem teszi lehetõvé, hogy megnyújtott idõszakban a diákokkal iskolán kívüli programot hajtsanak végre a pedagógusok. A pedagógusok szabadságának átszervezése egyeztetési kérdés. Ezért azonnali egyeztetéseket kezdeményezünk az államtitkársággal. Felszólítjuk az oktatás irányítóit, hogy az egyeztetések befejezõdéséig ne tegyenek lépéseket ebben az ügyben! Mendrey László
A KUTYA UGAT, A KARAVÁN HALAD… Napjaink leggyakrabban alkalmazott szólása volt a vezérmotívum a fõváros XV. kerületében, az illetékes tankerületben, a Klik-ben, s a minisztériumban akkor, mikor egy prosperáló általános iskola megszüntetésérõl döntöttek érzelem – s tegyük hozzá – értelem mentesen. A történet áprilisban kezdõdött, mikor is Európa legnagyobb munkáltatójára hivatkozva tájékoztatták a Neptun Általános Iskola tantestületét, hogy „döntés született!!” A Neptunt megszüntetik, diákjait és munkatársait átzsuppolják a Kontyfa utcai iskolába. Valahogy úgy, mint a csomaggal szokás, nem erre a címre, hanem a másikra megy ezentúl. Indokként, egy kínai – magyar két tannyelvû iskola kérését hozták fel, mert terjeszkednének, kellene nekik egy épület… A „döntést” világra segítõket egy pillanatig sem zavarta a tény, hogy az említetteknek van saját tulajdonú épületük, melynek emeletét bérbe adják. Ha valóban terjeszkedni akarnának, ezt bármikor megtehetnék, hisz birtokon belül vannak. Ezt ki is jelentették, de ez nem befolyásolta az elõterjesztõt, hamarjában két új érvet is elõkapott, hogy miért is kell megszüntetni a Neptunt. Olyanokat tudott mondani, hogy: kevés a gyerek az iskolában, vagy például az Unió tehet mindenrõl, mert ha nem töltik fel a Kontyfát, akkor vissza kell fizetni némi kis készpénzt… tehát nincs mirõl beszélni. Az „okvetetlenkedõk” azonban másként gondolták. Elvégre mégis csak demokráciában élünk, vagy mifene… Érdeklõdtek olyanokról, hogy: - hol maradtak a döntést megelõzõ, jogszabály által elõírt - szülõk, pedagógusok, érdekvédelem, közalkalmazotti tanács - egyeztetések? (nem voltak) - mikor történt meg a Neptun iskola körzethatárának módosítása? (a mai napig nem volt ilyen) - mikor és hogyan dolgozták össze a két iskola pedagógiai programját, ki és mikor fogadta el azt? (senki, semmikor) - a törvény által elõírt határideig megtörtént-e a miniszteri ellenjegyzés az összevonásról? (nem) - ismerik-e az érintettek sorsukat meghatározó dokumentumokat? (nem) - eleget tett-e a tankerület vezetése törvényszabta kötelességének, s átadta e a PDSZ képviselõjének ezeket az iratokat, aki törvény adta jogával élve írásban kérte azokat? (nem)
Nem, nem és nem. Csak azért sem… s szokás szerint ismét csak összekeverték a tájékoztatást az egyeztetéssel. S mikor ez ellen a bajban lévõk szót emeltek, akkor megsértõdtek mondván: nem lehet érdemi párbeszédet folytatni… Kinek az – minden elõírást megsértõ, minden érdeket félresöprõ, abszolút prioritást élvezõ - érdeke, hogy tûzön - vízen keresztülgázolva bár- de megszüntessen egy prosperáló iskolát, egy mûhelyt? Nem számít se a pénz, sem a paripa, sem pedig a fegyver. Lényegtelen, hogy a befogadó iskolát több tízmillió forintért, röpke néhány hét alatt fel kell újítani. Ki foglalkozik azzal, amit egyébként mindenki sejt, hogy az nem fog elkészülni a tanévkezdésre… Indifferens, hogy a kényszerköltöztetett hetedikesek továbbtanulási esélyei – várhatóan - jelentõsen romlani fognak. Szakképzõkbe így is jók lesznek?? S ki törõdik azzal, hogy nyilvánvaló szemfényvesztés az, hogy minden pedagógusnak (a nem pedagógusokról szó sincs!!) lesz állása, ha azt teszik, amit a hatalom elvár? Ha nem, akkor magukra vessenek!!! A hatalom fura urai - most is, mint mindig – biztosra mentek. Eddig is bármit megtehettek, miért ne próbálkoznának ismét? Azonban tévedtek. Nem kicsit, nagyon. Pont azt nem vették figyelembe, ami egy iskolában evidencia, az emberi tényezõt. Hogy van az a határ, amit már nem lehet átlépni. Hogy nem lehet mindig mindenkit levegõnek nézni. Hogy elég volt. A szülõk, a pedagógusok, összefogtak iskolájukért, a gyerekekért. Nyilvánosságot kerestek, és találtak. Érdekképviselet kellett, hát PDSZ csoportot hoztak létre. Performanszot szerveztek, mûvészeti fesztivált rendeztek, tüntetést szerveztek szeretett intézményükért. Tisztelet érte!. A hatalom azonban nem hátrál (egyelõre). Most van szükség azokra az eszközökre, melyeket a PDSZ tud biztosítani. Megkerestük az ombudsmant- kérve, hogy állíttassa le folyamatot. Jogászunk segítségével bírósági úton akarjuk kiperelni azokat az iratokat, melyekbõl kiderül, hogy mik az okai a Neptun felszámolásának. S természetesen minden munkajogi védelmet megadunk azoknak, akik hozzánk fordulnak segítségért. A kutya ugat, a karaván halad. Mert a kutyaugatás nem hallatszik az égig. De a kutya harapni is tud… M. L.
2
VEZÉRCIKK
KESERÛ KÉRDÉSEK Tulajdonképpen szóra sem érdemes az egész. A közoktatás egészpályás kivégzése akadálytalanul, s gátlástalanul folyik tovább. A választások óta eltelt több mint egy év, a régi rapszöveg aktualitását bizonyította: „Lesz még rosszabb”… és lett, és lesz. Mivel tudom ezt alátámasztani? Nos, csak néhány hír, az elmúlt napok termésébõl: • még mindig nem tudni, hogy hány helyen szûnik meg a gimnáziumi képzés, • még mindig nem tudni, hogy hogyan képzelik a szakképzési központok kialakítását, finanszírozását, • még mindig nem tudni, hogy hány pedagógus veszti el állását a nyáron, • még mindig nem tudni, hogy milyen – valós – okok miatt szüntetnek meg prosperáló intézményeket a fõvárosban, és szerte az országban, • még mindig nem tudni, hogy kik és miért, mire alapozva akarják megrövidíteni a nyári szünetet, • még mindig nem tudni meddig lehet nem kifizetni az elvégzett munkát, • s még mindig nem tudni, meddig hagyják agonizálni az állami gólemet – a Klik-et, • mint ahogy azt sem lehet tudni, hogy azok – pont azok, akik alig néhány éve élõláncot szerveztek megmentésükért – miért akarják megszüntetni a kistelepüléseken az alapfokú oktatást, • úgy az sem világos, hogy hogyan „sikerült” negyedmilliárdos nyereségbõl a Kellónak 140 milliós veszteséget termelni,
• és azt sem tudjuk, hogy az ezért felelõs felelõtlent, mikor, hol, és melyik általunk fizetett állami vállalkozás menedzsmentjében láthatjuk viszont ismét? S azt sem tudjuk, hogy miért és meddig hallgatunk még, mi a nagyon nagy többség, és miért hagyjuk, hogy megosszanak bennünket, s a megoszthatók, miért hagyják, hogy így legyen… Tulajdonképpen szóra sem érdemes az egész. Mert senkit sem érdekel, hogy belátható idõn belül nem lesz orvos, nem lesz szakképzett ápoló, nem lesz szociális munkás (szociális háló már úgy sincs), nem lesz pedagógus, mert nem lesz közoktatás.
NINCS PÉNZE A KLIKNEK: TÖBB HETET KÉSIK EGYES TANÁROK FIZETÉSE Bár a köznevelési államtitkárság és a Klik azt mondja: prioritásként kezelik a személyi kifizetéseket és folyamatosan rendezik a tartozásokat, így is több tanár fut országszerte a fizetése után. Olyan is van, akinek még a májusi bére sem érkezett meg. Még májusi fizetését sem kapta meg egy közgazdasági ismereteket a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) egyik intézményében – határozott idejû szerzõdéssel – tanító tanár, aki az RTL Klub Híradójának nyilatkozott. Azt mondta, a tanév eleje óta tapasztalható, hogy több hetet késnek a fizetések,
több tanárról is tud, akik ugyanígy jártak. Megpróbált utánajárni, hogy miért késnek a bérek, azt a választ kapta, hogy a Kliknek annyira nincsen pénze, hogy még határidõt sem tudnak megadni a teljesítésre. A Híradónak Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke megerõsítette, hogy országszerte többen futnak a pénzük után, ennek oka pedig a pénzhiány a Kliknél. A köznevelési államtitkárság és a Klik a Híradóval azt közölte: prioritásként kezelik a személyi kifizetéseket és folyamatosan rendezik a tartozásokat.
Ráció-online – a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének lapja A lap ingyenes, a befizetett tagdíjakból készül Felelõs kiadó: Mendrey László, a PDSZ elnöke Fõszerkesztõ: Szita Róbert Képszerkesztõ: Kiséri-Nagy Ferenc Szerkesztõbizottság: A PDSZ elnöksége Kiadja: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Országos Választmánya 1085 Somogyi Béla u. 20. ISSN: 1586-7056 Lapterv, tipográfia: Kiss Csaba Nyomdai munkálatok: TRADEORG nyomda, Fûzfõgyártelep Felelõs vezetõ: Tóth Zoltán
3
AKTUÁLIS
PDSZ ÉVÉRTÉKELÕ: A TANÉV RENDJÉNEK ÁTALAKÍTÁSÁT ÖSSZE KELL KÖTNI A TANANYAGMENNYISÉG CSÖKKENTÉSÉVEL
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint a tanév rendjének átstrukturálása indokolt felvetés, de szigorúan össze kell kötni a tananyag mennyiségének, így a tanítási napok számának csökkentésével. Mendrey László PDSZ-elnök az MTI-hez június végén eljuttatott közleményében azt írta, ebben az esetben látja növelhetõnek az õszi, a téli és a tavaszi szünet napjainak számát. A PDSZ szerint nem kell hozzányúlni a nyári szünethez sem. Már csak azért sem, mert június második felében és augusztus végén az idõjárási körülmények nem teszik lehetõvé a hatékony tanítást az iskolákban – jegyezte meg. Hozzátette: ha az évközi szünetek hossza változatlan marad, akkor sem indokolt a nyári szünet megkurtítása, még a szülõkre való hivatkozással sem, hiszen minden iskolai tanítási szünet kiemelt feladatot ró a szülõkre, legyen szó bármelyik évszakról. A szakszervezeti vezetõ a kilenc évfolyamos képzés bevezetésének felvetését is mindenképpen indokoltnak tartja, hiszen a romló eredményességi mutatók egyértelmûen jelzik: lépéskényszer van. Az átalakítás kidolgozása nem nélkülözheti a széleskörû szakmai egyeztetést, az ott kialakuló többségi álláspont figyelembevételét - közölte. Mendrey László kiemelte: a kilenc évfolyamos szisztéma bevezetése felveti az egész oktatási rendszer átalakításának szükségességét, a tankötelezettségi korhatártól kezdve a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok kérdésén át a pedagógusképzés átalakításáig bezárólag. Bár az idõ sürget, kapkodni nem szabad. A finneknél negyven, a lengyeleknél kilenc évet vettek igénybe az elõkészületek – jegyezte meg.
Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár egy budapesti háttérbeszélgetésen azt mondta: szakmai konszenzus látszik kialakulni abban, hogy meg kell erõsíteni az iskolák alsó tagozatait és az alapkompetenciák minden szintjét, és ezt segítheti elõ az áttérés a kilencedik évfolyamos iskolaszerkezetre a köznevelésben. Az elmúlt hónapokban többek között a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Pedagógus Kar és a szakszervezetek bevonásával tekintették át a lehetséges megoldásokat, és abban egységes vélemény rajzolódott ki, hogy meg kell erõsíteni az alsó tagozatban az alapkompetenciák – írás, olvasás, szövegértés, matematikai gondolkodás – minden szintjét. Az az elvárás is megfogalmazódott, hogy az elsõ négy évben a tartalmak átgondolására van szükség – mondta a köznevelési államtitkár.
Háttér A 2014/2015-ös tanév végén, most a szakma szempontjából vette górcsõ alá a PDSZ az elmúlt tanévet. Mi a helyzet a tankönyvek, a megtanítandó tananyag mennyisége és minõsége, a mindennapi testnevelés, az egész napos iskola, a szakképzés átalakítása, a gimnáziumi képzés csökkentése, az intézmények összevonása és az iskolai szegregáció ismételt megjelenése kérdésében – mindezekrõl is beszélt június 18-án Mendrey László. Hogyan „teljesít” a pedagógus életpályamodell? Indokolt-e a tanév rendjének átstrukturálása? Az EMMI államtitkársága és a kormánypárti politikusok sikerpropagandája jellemzi az ez ügyben elhangzó „hivatalos” nyilatkozatokat. Mit gondolunk mi – akik napi szinten vagyunk részesei a köz(nevelés)oktatás mindennapjainak – ezekrõl?
4
AKTUÁLIS Fenti kérdésekre válaszolt a PDSZ elnöke. Tankönyvek: a tankönyvpiac monopolizálása után a forgalomba került tankönyvek számos hibával kerültek a felhasználók kezébe. A kísérleti tankönyvek mellett olyanok is a diákokhoz juthattak, melyek ideológiai szempontból minimum vitathatók voltak. Tavasszal úgy tûnt ismét van lehetõség a szabad tankönyvrendelésre, azonban ez az esély gyorsan elszállt. Marad a jelenlegi kínálat, illetve annak felmenõ részei. Tananyag: minden szakmai vélemény kiemelt része, hogy indokolatlanul nagy az elsajátítandó tananyag mennyisége. Szakmailag különösen kifogásolható pl. a történelemmel kapcsolatos tananyag koncentráció, melynek következtében három évbe zsúfolták össze azt, amit eddig három és egy háromnegyed év alatt tanítottunk meg. Mindennek oka, hogy az utolsó évben kizárólag a 2. világháború utáni eseményekkel kell(ene) foglalkozni, ami szakmai szempontból is erõsen vitatott. A mindennapi testnevelés rendszere a következõ tanévben teljessé válik. Ugyanakkor még ma is számos azon iskolák száma, ahol még tornaszoba sincs, ami nem jelenti azt, hogy máshol minden rendben lenne. A feltételek megléte nélküli voluntarista törekvés több kárt okoz, mint hasznot. Az iskolakör futások rendszere pl. kimondottan vitatott, mert egyrészt balesetveszélyes, másrészt a betonon (aszfalton) történõ futás káros a diákok ízületeire. Egész napos iskola: feltételek nélküli bevezetés, sem az eszközök, sem a feltételek nem alkalmasak a cél teljesítésére, ami egyébként támogatható. Így azonban arra készteti az érintett diákokat és szüleiket, hogy a kötelesség elkerülés újabb és újabb formáit magas szintre fejlesztve (a gyerekek érdekében) – kvázi – csaljanak. Szakképzés: július elsejétõl az NGM veszi át az ágazatot. Nem világos, hogy milyen módon kívánják fenntartani, mûködtetni, nem tisztázottak (a szakma elõtt), hogy melyik szakmát preferálják, és melyiket nem, és miért? A szakiskola, szakközépiskola, szakgimnázium kérdése egyelõre válasz nélkül marad. Az érettségivel kapcsolatos elképzelésekrõl mindenki (az elõterjesztõ is) tudja, hogy nem más, mint hagymázas álom. Gimnáziumok: az ún. profiltisztítás csökkenti a gimnáziumi férõhelyek számát, csökken az érettségihez jutók száma, s így a felsõoktatásba bekerülõk mennyisége is. Kedvezményezett helyzetben vannak az egyre nagyobb számban egyházi fenntartásba kerülõ intézmények a Klik-hez tartozókkal szemben, mind tanügyi, tankönyvi, mind pedig financiális szempontból. Érezhetõ egyfajta „elit” átcsoportosítási szándék.
Szegregáció: újra megjelent az intézményesített elkülönítés gyakorlata (alkotmánysértõ!), melyet maga a miniszter harcolt ki a bíróságon. Jellemzõen egyházi „lepel” mögött megvalósulva. Óvodák centralizálása, intézmények összevonása: egyeztetések nélkül, az érintetteket – jó esetben – tájékoztatják, de véleményüket figyelmen kívül hagyják. Valószínûsíthetõ a politikai és/vagy gazdasági érdekek prioritása. A pedagógus életpálya modell: átverés. A hozzá csatolt minõsítési rendszer nem alkalmas arra, hogy megállapítsa azt, hogy ki a jó pedagógus és ki nem. A mester és kutatótanári besorolás megszerzése a pedagógusok túlnyomó többségének elérhetetlen, ráadásul az ide bekerülni szándékozók számát adminisztratív módon is erõteljesen szabályozzák. Az életpályához tartozó béremelés mértékét eliminálja a súlyosan megnövekedett munkateher növekedés. A tanév rendjének átstrukturálása: indokolt felvetés, azonban szigorúan összekötendõ a tananyag mennyiségének csökkentésével, s így a tanítási napok számának csökkentésével. Ebben az esetben növelhetõ az õszi, téli és a tavaszi szünet napjainak a száma, s nem kell hozzányúlni a nyári szünethez sem. Ez már csak azért is indokolt, mert június második felében, és augusztus végén olyanok az idõjárási körülmények, melyek nem teszik lehetõvé a hatékony tanítást az iskolákban. Ha az évközi szünetek hossza változatlan marad, akkor sem indokolt a nyári szünet megkurtítása, még a szülõkre való hivatkozással sem, hiszen minden iskolai tanítási szünet kiemelt feladatot ró a szülõkre, legyen szó bármelyik évszakról. Kilenc évfolyamos képzés bevezetése: a kérdés felvetése mindenképpen indokolt, hisz a romló eredményességi mutatók egyértelmûen jelzik – lépéskényszerben vagyunk. Az átalakítás kidolgozása nem nélkülözheti a széleskörû szakmai egyeztetést, s az ott kialakuló többségi álláspont figyelembe vételét. A kilenc évfolyamos szisztéma bevezetése felveti az egész oktatási rendszer átalakításának szükségességét, a tankötelezettségi korhatártól kezdve a hat és nyolcosztályos gimnáziumok kérdésén át, a pedagógus képzés átalakításáig bezárólag. Bár az idõ sürget, kapkodni nem szabad. A finneknél 40, a lengyeleknél 9-évet vettek igénybe az elõkészületek. Mi nem „úszhatjuk meg” hat héttel… Az oktatási kormányzat sikerekrõl beszél, s nem vesz tudomást az ágazatot körülvevõ növekvõ elégedetlenségrõl. A megnövelt terhelés az iskolai kontraproduktivitás záloga, úgy a diákok, mint a pedagógusok tekintetében egyaránt. A Patyomkin falu, még épül. Mindannyian tudjuk, mi rejlik a díszletek mögött. A falakat támasztó gerendák súlyosak. Csak ránk ne szakadjanak…
PDSZ: A SZAKKÉPZÉS ÁTALAKÍTÁSÁVAL CSÖKKENNI FOG A GIMNÁZIUMI KÉPZÉSEK SZÁMA A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint a szakképzés nemzetgazdasági tárcához kerülésével, a profiltisztítással jelentõsen csökkenni fog a jövõben a gimnázium képzések száma, és sok pedagógusnak kell majd új állást keresnie. Mendrey László, a PDSZ elnöke errõl Budapesten, sajtótájékoztatón beszélt. Az érdekvédelmi vezetõ kiemelte: az intézkedés következményeként számtalan, közismereti tárgyat oktató pedagógus lesz kénytelen állás után nézni. Csökken az érettségihez jutók száma is, elõfordulhat, hogy megyei szinten nem lesz gimnáziumi képzés. Hozzátette, a létrejövõ szakgimnáziumokban végzõ tanulók felsõfokú tanulmányi lehetõségei súlyosan korlátozottak lesznek, a szakközépiskolában végzõ diákok számára az érettségi megszerzése és a továbbtanulás gyakorlatilag lehetetlenné válik. Nem tudni azt sem, hogy a közismereti tárgyak oktatását
a nemzetgazdasági tárca vagy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) finanszírozza majd, eközben van három és fél hét az új rendszer életbelépéséhez - közölte a PDSZ elnöke. Mendrey László - közlése szerint a kormány bevándorlókkal kapcsolatos plakátkampányának minõsítésére vonatkozó szándék nélkül - kitért arra is, hogy a pártpolitikának nincs helye a munkahelyeken, különösen az iskolákban. Felszólított arra, hogy vigyék el az óriásplakátok elhelyezésére alkalmas szerkezeteket az iskolák udvaráról, és ezeken a helyeken plakátokat ne rakjanak ki. Nyitrai Károly, a PDSZ jogásza azt mondta: bár az országos, tankerületi pedagóguslétszám változásaihoz nem jutnak hozzá, a jogsegélyszolgálat adataiból az látszik, hogy elbocsátások, felmentések szép számmal történtek a Kliknél. A tájékoztatási és együttmûködési kötelezettség megsértése miatt a PDSZ bírósághoz fordult – jelezte.
5
KÖZOKTATÁS
„ÚJRA VAN BESÚGÁS, FELJELENTÉS. A KÁDÁR-KORT ÉLJÜK ÚJRA” - ÉRTÉKELTÜK A KÖZOKTATÁST Balog Zoltán szerint a pedagógusi hivatásnak egyre inkább presztízse van, és úgy véli, az eddigi reformok a minõségi magyar iskolát alapozták meg. Az általunk megkérdezett tanárok azonban nem osztják a sikerjelentést. „Hülyének néztek, ingyen dolgoztattak”, „A helyzet egyelõre kilátástalan” – írták többek között kérdõívünkre. A szülõk szerint a gyerekek túlterheltek, nekik pedig egyre többet kell fizetniük az „ingyenes oktatásért”. Június elsõ vasárnapja a Pedagógusnap, ugyanakkor évek óta nincs mit ünnepelniük a tanároknak, nem véletlen, hogy az elmúlt idõszakban többször is épp ilyenkor tüntettek a közoktatási átalakítások ellen. Idén sincs pénz jutalomra, a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ (Klik) idén a jeles nap alkalmából az iskoláknak azt ajánlotta fel, hogy a pedagógusoknak egy szál virágot adnak, illetve oklevelet kaphatnak azok, akiknek tanítványa a jelentõsebb tanulmányi versenyeken kiválóan szerepelt. Az ajánlatot több iskola is megalázónak tartotta és visszautasította.
követelményeket támasztottak velük szemben a heti 32 órás iskolában eltöltendõ munkaidõvel. Átalakították az alaptantervet, bevezették (a feltételek hiánya ellenére) a mindennapos testnevelést és az erkölcstan/hittan oktatást, valamint az egész nap az iskolában tartózkodás kötelezettségét (ami mellesleg ebben a formában annyira életszerûtlen, hogy egyfajta polgári engedetlenségként sok iskola talált kiskaput ennek kijátszására ), és még hosszasan lehetne sorolni a megújítás elemeit a tankönyvpiac bedarálásától az iskolavezetõi kinevezések abszurdjáig.
Százból ketten mondják, hogy jobb lett Olvasóinkat arra kértük, hogy egy kérdõív kitöltésével segítsenek értékelni a most véget érõ tanévet, számoljanak be arról, hogy tanárként, szülõként vagy diákként hogyan látják a magyar iskolát 2015-ben. A nem reprezentatív, ám sokezer olvasónk (40 százalékuk pedagógus, majdnem ennyi szülõ, és 17 százalék diák) által megválaszolt felmérésünkbõl elkeserítõ kép bontakozik ki. Olvasóink döntõ többsége szerint ugyanis nagyon rossz irányba haladnak a dolgok: mintegy 82 százalékuk szerint az elõzõ, decentralizált, az önkormányzati fenntartásra épülõ rendszer jobban mûködött, mint a mai, központosított, Klik által vezényelt utóda. A válaszadók alig 2 százaléka gondolja ennek az ellenkezõjét, 16 százalék szerint semmi nem változott e téren.
Kimûvelt emberfõk Balog Zoltán humánminiszter azt fejtegette, „azt várjuk el magunktól, hogy a magyar oktatás versenyképes és minõségi legyen, és a hazaszeretetre neveljen”, továbbá, hogy „kimûvelt emberfõ nélkül egy ország nem tud sikeres lenni, és azok maradnak talpon, akiknél az oktatás és a nevelés középpontban van”. Ezekkel a mondatokkal természetesen mindenki egyetért - megtalálhatók voltak valószínûleg évtizedek óta minden oktatáspolitikusi köszöntõben. Más kérdés azonban az oktatáspolitikai gyakorlat. Balog szerint mindennek eléréséhez a szakmai kontroll, és a hatékony oktatásszervezés szükséges. Nyilván ennek érdekében központosították az egész közoktatást, létrehozva egy mamutintézményt, ami egyre inkább mutatja a mûködésképtelenségét. (Erre egyébként elvileg már az oktatásvezetés is rájött, és némileg próbálják visszabillenteni a rendszert a helyi, vagy legalább tankerületi döntések felé.)
Hosszabb iskola, rövidebb tanév? Az utóbbi idõben két újabb oktatás-megújítási elképzelésrõl lángolt fel vita. Egyrészt, Pokorni Zoltán javaslatára felmerült, hogy jó lenne 9 évfolyamosra kihúzni az általános iskola idõtartamát, hogy legyen elég idõ az alapkészségek kifejlesztésére, elsõsorban a kezdõ (1-6. évfolyam) szakaszban. Másrészt arról is vita folyt, hogy a tanévet kellene meghosszabbítani a nyári szünet terhére, hiszen így a szülõknek kevesebb gondja lenne a nyári gyerekelhelyezéssel. Rákérdeztünk mindkét témára a kérdõívben. Olvasóink 83 százaléka nem szeretne rövidebb szünetet. Ami a 9 osztályos általános iskolát illeti, ott nem ilyen erõs az elutasítás: a válaszadók mintegy fele szerint így jó, ahogy van, nagyjából a harmada szerint viszont ennek igenis lenne létjogosultsága.
Több pénz, sokkal több munka A pedagógusok 44 százaléka csekély méretû bérnövekedésrõl számolt be, 22 százalék írta azt, hogy érezhetõen nõtt a nettó keresete a pedagógus életpályamodell bevezetésével (õk jellemzõen a mesterpedagógus kategóriába soroltak). A többieknek nem nõtt, sõt minden tízedik pedagógusnak még csökkent is a bére. A bércsökkenés okait egy tanár így foglalta össze: „Elvették a nyelvpótlékot, egyéb pótlékokat, cafeteriát, jutalmat, így bár a bérem papíron nõtt, összességében kevesebb jut.” Más ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a nettó bére kevesebb lett, és „az egész rendszer igazságtalan, megalázó, figyelmen kívül hagyja a szakvizsgát, több diplomát”. A bérnövekedést azonban jelentõsen árnyalja, hogy ezzel együtt a tanárok közel 90 százalékának jelentõsen nõtt a munkaterhelése is, 10 százalékuk mondta csak, hogy nem változott. A két dolog ráadásul közel sincs egálban: a munkaterhek növekedése a pedagógusok 93 százaléka szerint nincs arányban a
Balog Zoltán beszéde a pedagógusnap alkalmából rendezett díjátadó ünnepségen az ELTE Egyetemi Kongresszusi Központjának Gömb-aulájában 2015. június 4-én Fotó: MTI / Bruzák Noémi Beindult továbbá a pedagógus-életpályamodell, amivel átlagban valamivel nõtt ugyan a tanárok bére, ám cserébe irreális
6
KÖZOKTATÁS „Kiélezte a hívõ és ateista kérdést”
fizetésemeléssel. Ahogy egyikõjük írta „hiába növekedett némileg a fizetés, az ingyenes helyettesítések (kb. évi 60 óra), és a megnövelt óraszám miatt az órabér jelentõsen csökkent”. Ezt egy kollégája számszerûsíti is: „az óraszám 50%-kal nõtt, a fizetés meg 30%-kal... akkor mirõl beszélünk?”
A szülõk és a diákok egyébként is azt gondolják többségében, hogy hiba volt bevezetni a mindennapos testnevelést (hiszen megnöveli a gyerekek óraszámát, ugyanakkor nincs elég tornaterem, ahol normálisan meg lehetne tartani a testnevelésórákat), és nem értenek egyet ebben a formában az erkölcstan/hittan bevezetésével sem, hiszen – mint többen írták - anélkül is lehet – például népmesével, beszélgetésekkel - jóra nevelni. A legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy ha nem volna kötelezõ, akkor semmi kivetnivalót nem találnának egy ilyen tárgyban. „Akinek eddig is volt igénye a hittan és az erkölcstan iránt, az megtalálta a módját, hogy a gyermeke részt vehessen az ilyen irányú foglakozásokon” – írták. De jellemzõ vélemény volt az is, hogy „inkább a fontosabb tantárgyak oktatására kellene fordítani az idõt, például idegen nyelvekre.” Azt is sokan megjegyezték, hogy a két tárgy közötti választás kiélezte a hívõ és ateista kérdést a gyerekek között.
„Gyilkos légkör” A kérdõív egyik legaggasztóbb tapasztalata, hogy a pedagógusok döntõ többsége (közel 90 százaléka) úgy nyilatkozott: sokkal rosszabb lett a légkör a tanáriban, az iskolában, jelentõsen romlott az iskolai klíma. Ijesztõ leírásokat küldtek többen is: „Gyilkos a légkör, megszûntek még az addig jól mûködõ együttmûködések is.” „2011 óta a tantestület megosztott, aki szólni mer a jelen rossz tanügyi hatások ellen, azt a kormányszimpatizánsok lehurrogják. A többi néma csend. Újra van folyosói kézszorítás, besúgás, feljelentés… A Kádár-kort éljük újra. Némi horthysta stichhel.” „ Nagyon rossz a hangulat. A Klik lassítja és akadályozza a dolgokat, csak egy pénznyelõ intézmény. A pedagógust minõsítõ rendszer megosztja a pedagógusokat, bérfeszültséget okoz.”
„Nem alhat, mint a parlamentben a felnõttek” A Balog Zoltán által emlegetett „hatékony oktatásszervezés” egyes következményeire is rákérdeztünk. A válaszadók háromnegyede szerint például az új tanórák és a túlzsúfolt alaptanterv következménye az lett, hogy iszonyúan túlterheltek lettek a diákok. (Egyhatoduk véli úgy, hogy pont a megfelelõ terhelést kapják, és van 7 százalék, aki szerint még keményebb követelményeket kellene támasztania az iskoláknak.) „Tragikus! Én tanító néniként, majd sírva fakadok, hogy a 6 éves gyermeket még a 6. órában kell korrepetálnom, mert minden nap 5, idõnként 6 tanítási órája van! Egy alsós gyermeknek nem szabadna napi 4 óránál többet tartani! Bûn! Fél 2-kor megebédel, majd 2-kor ül be a napközibe. Ja, és nem alhat, mint a parlamentben a felnõttek” – jegyzi meg egy olvasónk. „Túlterheltek - a jövõjük, a boldogulásuk, a közösség, a társadalom szempontjából irreleváns tudás megszerzése miatt. Meg persze a magas óraszám miatt, amit a hittan, kötelezõ heti öt testnevelés stb. eredményez” – írja egy másik.
Ami pedig a „hatékonyabb iskolaszervezés” másik oldalát, a tárgyi feltételeket illeti, ott is elkeserítõ adatokat kaptunk. A szülõk 80 százaléka fizetett valamilyen formában az iskolának, hogy legyen elég papír, kréta, filctoll a tanításhoz. Azaz a legalapvetõbb oktatási feltételek csak akkor teljesülnek, ha a szülõk külön pénzzel hozzájárulnak az iskola büdzséjéhez. A magyar közoktatás deklaráltan „ingyenes” (ha nem számítjuk azt, hogy az adónkból fizetjük), mégis ezek szerint, valamilyen úton-módon pénzbe kerül. A mûködéshez elengedhetetlen különpénzek beszedése egyébként számos jogszabályt sért, ezért az iskolákat jobb esetben kiskapuk megtalálására (például „alapítványi hozzájárulás”), rosszabb esetben törvénytelenségekre kényszeríti a rendszer. Egy sok éve dolgozó pedagógus részletesen, hosszan leírva sorolta a panaszait az oktatási rendszerrel, a pedagógusok munkakörülményivel kapcsolatban. Így zárta sorait: „Ha most lenne kisgyerekem, nem engedném ebbe a rendszerbe. Mert ez a rendszer a diákot megkínozza – a tanár legjobb akarata ellenére is. A helyzet egyelõre kilátástalan. A tanár vagy megszokik vagy megszökik. Én az utóbbit tervezem.” Arra is kértük, hogy osztályzattal értékeljék az olvasóink a 2014-2015-ös tanévet. A legtöbben (37 százalék) elégségest, 30 százalék közepest, 19 százalék elégtelent adott. 100-ból három olvasónk szerint megérdemli a jelest.
Fotó: Fazekas István A legtöbben úgy vélik, hogy másfajta követelményekre lenne szükség, nem magolásra, hanem használható tudásra, kompetenciára, önbizalomra, önállóságra, logikus gondolkodásra nevelésre. ”Az egész napos iskola rendszere meg teljes mértékben megköti a kezünket. A gyerek lopott idõben,- míg a többi játszik- megy zeneiskolába, 16 óra után fáradtan megy sportolni, táncolni, egyéb elfoglaltságokra. Összességében túlterheltek és borzasztóan fáradtak.”
B. I. Átvétel a HVG.hu-ról
7
KÖZNEVELÉS
A KÖZNEVELÉS HELYZETE A 2016-OS KÖLTSÉGVETÉSBEN A köznevelés a jövõ szempontjából A gyermekek, tanulók 70-90 százaléka állami óvodába és iskolába jár, állami kollégiumban lakik. Az önkormányzati intézményrendszer állami fenntartásba vételének egyik indoka az volt, hogy így biztosítható minden gyereknek a személyisége legteljesebb mértékû kibontakoztatásához szükséges ellátás. Fontos kérdés ezért, hogy a 2016. évi költségvetés megfelelõ forrást biztosít-e a magas szintû oktatáshoz és a köznevelés esélyteremtéssel kapcsolatos feladataihoz.1 Ezen túlmenõen a köznevelési feladat ellátásában résztvevõ minden fenntartónál érdemes vizsgálni a 2016. évi költségvetési törvény-javaslat elõirányzatainak alakulását. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik), amely az önkormányzattól átvette az iskolák jelentõs részének fenntartását, illetve munkáltatója az állami iskolákban dolgozó pedagógusoknak, már 2013-ban is finanszírozási gondokkal küszködött. Ezt mutatja, hogy a 412 milliárd forintos elõirányzat helyett a zárszámadásban már 490 milliárd forint kiadást szerepeltetett. 2014-re az alulfinanszírozás csak nõtt.
fenntartója, a saját tankerületi rendszerét is mûködteti, valamint a különbözõ pedagógiai szakszolgálatokért (például logopédus) is felel. Egy ilyen sokrétû szervezet esetén elvárható lenne, hogy bemutassa, hogy mely feladatra mennyit költ, látható legyen például, hogy a költségvetésbõl mennyit vesznek el a Klik központi és tankerületi apparátusának kiadásai. A Klik kincstári adatszolgáltatása szintén hiányos, hiszen az egyes tevékenységeihez kapcsolódó feladatmutatókból megállapíthatónak kellene lennie, hogy hány gyerek nevelését végzi el, de a 2013-as ûrlapokban még ezt sem töltötte ki az intézmény.4 A feladatok szerint bontott költségvetés hiánya azért is fájó, mert így nem tudható, hogy a Klik mekkora összeget fordít azokra az intézményekre, ahol hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetû tanulókat látnak el, nem ismert a felzárkóztató programokra (mint például az Integrációs Pedagógiai Rendszer, Útravaló ösztöndíj, Arany János Tehetséggondozó Program) fordított összeg. A fontosabb programok közül továbbra is külön soron található a hátrányos helyzetû, elsõsorban roma hallgatók tanulmányait támogató Útravaló Ösztöndíjprogram, ennek elõirányzata azonban évrõl évre csökkent, ahogy a kormány EU-s forrásokkal váltotta ki a hazai támogatást.
1. táblázat A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ kiadásai Klik 2013. 2014. 2015. 2016. Tervezési alap --446,921 496,244 544,716 Eredeti elõirányzat 411,931 496,244 544,716 561,536 Tény 489,937 593,931 ----Eltérés 78,007 97,687 ----forrás: az adott év költségvetési törvénye, 2016 esetében törvényjavaslat, míg a tényszámok esetében a zárszámadás, illetve a kincstártól kapott adatok
A köznevelés a pedagógusok szempontjából Esélyegyenlõséget hallva elsõ gondolatként a gyermekek oktatása ötlik fel, hogy senki ne szakadjon le kortársaitól eltérõ szociális helyzete miatt. A Klik létrejöttével azonban az állam képessé vált, hogy a pedagógusok helyzetében is esélyegyenlõséget biztosítson, vagyis ne fordulhasson elõ, hogy egy budapesti általános iskolában a törvény által elõírt minimum óraszámot kelljen csak teljesítenie egy pedagógusnak, míg a vidéki középiskolában a törvényi felsõ határt jelentõ 26 óránál is többet kell dolgozniuk. Mivel a gyermekek oktatásáért a pedagógusok felelnek, illõ, hogy számukra is egyenlõ feltételeket biztosítson az állam, akár a törvényi elõírások betartásával, akár a túlóra kifizetésével. A nemzeti köznevelésrõl szóló törvény elõírása szerint a tanárok neveléssel- oktatással lekötött munkaideje heti 22-26 óra, és az intézményvezetõ felelõssége az egyenletes feladatmegosztás. Ez a feladatmegosztás az óratervben testesül meg (ez mutatja, hogy a tanár mikor, hol tart órát, korrepetálást, szakkört). A gyakorlat szerint az óraterv egész évre érvényes és az érintett tankerület-felügyelõnek kell jóváhagyni. Heti 32 óráig az intézményben kell más típusú feladatoknak eleget tenniük a tanároknak, míg az esetlegesen több lekötött tanórát túlóradíjjal kellene honorálni. Az adott héten ledolgozott órákról az intézményvezetõnek kellene heti munkaidõ nyilvántartást vezetni, de ezen feladat is a pedagógusokra hárul. Ezen túl a PDSZ információi alapján általánossá vált a gyakorlat, hogy 32 óránál többet nem lehet beírni a ledolgozott órákra, ezzel igyekszik elkerülni a Klik, hogy túlóradíjat kelljen fizetnie. Ráadásul már a törvényi elõírás, a 22 és 26 tanóra közötti különbség is sérti az „egyenlõ munkáért, egyenlõ bért” elvét, mert van, akinek hetente 4-gyel több órát kell megtartania ugyanazért a bérért. A PDSZ ezen ügyben a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság közremûködésével jutott adatokhoz, amelyek szerint Budapest I. kerületében 22,07 óra a heti átlagos lekötött munkaidõ, míg Püspökladány és Törökszentmiklós iskoláiban heti 26 óra. Ráadásul ez a többletterhelés az álláshelyek számát is korlátozza. A nemzeti köznevelési törvény módosítása értelmében egy álláshelyre heti 22 órával kell számolni, így ott ahol heti 26 óra a lekötött munkaidõ, 5 és fél tanáronként egy új tanárt kellene felvenni. Ez a nagyobb tantestületeknél 7-8 álláshelyet is jelentene.
A 2013-as alulfinanszírozás magában hordozta a 2014-es alulfinanszírozást is, hiszen a 2014-es költségvetési év megtervezésekor még nem támaszkodhatott a kormány a 2013-as tényadatokra. A korrekció lehetõsége a 2015-ös költségvetés elõkészítésekor nyílt meg. Ekkor lehetõség lett volna arra, hogy a 2013-ban mutatkozó alulfinanszírozást megszüntesse a kormány, azaz az adott év növekményét ne a tervezési alap, hanem a tényszám figyelembevételével oldja meg. Mit jelentene ez a gyakorlatban? A kormány 2013-ról 2014-re mintegy 50 milliárd forint növekménnyel számolt, míg 2014-rõl 2015-re 48 milliárd forinttal. Ezen összeget azonban nem a 2013-as tényszámhoz adta hozzá, hanem a 2014-es tervezési alaphoz. Így 2015re 544 milliárd forint helyett 587 milliárd forintos elõirányzatot kellene látnunk, ahhoz hogy elmondhassuk, hogy 2015-ben korrigálták a 2013-as év alulfinanszírozását. A teljes kép érdekében megemlítendõ, hogy a 2015-ös elõirányzat levezetésében megjelenik 26 milliárd forintos növekmény a mûködési kiadásokkal kapcsolatban, amely akár az alulfinanszírozás egy részének korrekcióját is takarhatja, hiszen többletfeladatot nem említ hozzá a szöveges magyarázat.2 2016-tal kapcsolatban ugyanezen logika mentén kiindulhatunk a 2014-es 594 milliárd forintos kiadási tényszámból. Az eltelt évek növekménye 65 milliárd forint, így a 2016-os elõirányzatot 658 milliárd forintra várnánk, illetve ha a 2015-ös növekmény egy része valóban az alulfinanszírozás korrekciója, akkor 630 milliárd környékére. Ehhez képest az 561 milliárd forintos összeg erõs alultervezésre utal, amit egyébként megerõsít az Állami Számvevõszék is a költségvetési törvényjavaslatról alkotott véleményében.3 Az alultervezés mellett a feladatok szerinti bontás is elégtelen. A Klik, mint átfogó szervezet egyszerre több feladatot is ellát, hiszen a pedagógusok munkáltatója, az intézmények 8
KÖZNEVELÉS a Nemzeti Foglalkoztatási Alap szakképzéssel kapcsolatos kiadásait, azonban az ott megjelenõ 13,8 milliárd forintos elõirányzat céljai között nincs megemlítve a szakképzéshez kapcsolódó intézmények fenntartása, az elõirányzat az iskolák fejlesztési kiadásait szolgálja. A szükséges pénz átcsoportosítása technikailag egy kormányhatározattal is megoldható, a fõ kérdést az jelenti, hogy a kormány egyáltalán tudja-e mekkora forrást szükséges átcsoportosítani a szakiskolák megfelelõ szintû mûködéséhez. Erõs a gyanúnk, hogy a kormány a szakiskolák pénzét azért nem tette át még mindig az NGM-hez, mert – használható Klik-adatok hiányában – nem tudja, hogy mennyit kellene áttennie. Mivel elõzõleg már lehetett arról sejtésünk, hogy a Klik költségvetése ezúttal is alul van tervezve, pótlólagos finanszírozás nélkül az alultervezési probléma vagy átkerül a szakiskolákkal együtt az NGM-hez, vagy a Klik-nél marad, esetleg mindkét helyen hiány lép fel. Ez persze többletforrások nélkül is megoldható, de ekkor nem szabad meglepõdni, ha iskolákat zárnak be költségcsökkentésre hivatkozva vagy a szakképzésben a tanulóknak szerszámok, anyagok hiányában kell megtanulniuk szakmájukat. Megítélésünk szerint egyik eset sem tekinthetõ felelõs gazdálkodásnak, míg ezen folyamat egyáltalán nem a gondos költségvetési tervezés jeleit mutatja.
A túlóradíjakról ugyancsak kevés információ áll rendelkezésre. A 2014-es évrõl szóló kincstári adatszolgáltatás szerint 2,1 milliárd forintot terveztek túlóradíjak kifizetésére, amelybõl a Klik könyvvezetése szerint 2,2 milliárd, a kincstári jelentések szerint 39 millió forint teljesült. A PDSZ-szel kapcsolatban álló pedagógusok nem részesültek jelentõs kifizetésben, így ezen összeg vélhetõen az intézményvezetõkhöz került, akik közül havi 60-70 ezer forint túlóradíjat kaphatott az, aki nem heti 2 órás tárgyat tanít. A Klik alá tartozó közel 3600 intézmény alapján elképzelhetõ, hogy volt ennyi érintett intézményvezetõ. Egyúttal fontos megjegyezni, hogy 2015 márciusában a Klik megszüntette ezen díj kifizetését is. Az életpályamodell keretében 2016-ban Balog Zoltán miniszter közleménye4 szerint legfeljebb 30 000 pedagógust minõsítenek és a minõsítés után átsorolják õket Pedagógus II, illetve Mester pedagógus fokozatba, illetve ugyanezen keretszámba tartozik a gyakornokok minõsítési eljárása. A nettó bérük – végzettségük és minõsítésük szerint különbözõ mértékben, pedagógus II. fokozatba lépve átlagosan havi 16 ezer, mesterfokozatba lépve 55-60 ezer forinttal növekszik.5 A Klik elõirányzatának levezetése a pedagógus-életpálya bevezetésének aktuális részére 19 milliárd forintot biztosít, míg az átsorolásokra 1,8 milliárd forintot, amely viszont kizárólag a (gyakornokból) Pedagógus I. fokozatba lépõk béremelkedését fedezi. A mostani átminõsítés fedezete nem jelenik meg elkülönítve a javaslatban. Amennyiben a 30 ezer minõsített pedagógus évi 400 ezer forintos6 többletköltséget igényel, az 12 milliárd forintos kiadást jelentene. A bérekrõl szólva szintén megemlíthetõ, hogy a pedagógus bértábla alapját korábban a minimálbér jelentette, 2015-tõl viszont a költségvetési törvény határozza meg. Miközben 2016-ban a vetítési alap 101,5 ezer forintos szinten marad (a 2014-es minimálbér szintjén), a minimálbér idén már 105 ezer forint, amely 2016-ra tovább emelkedhet. Ezzel a kormány nem teljesíti korábbi ígéretét, hogy a pedagógusbérek a versenyszektor béremelkedését követve megõrzik értéküket, ráadásul megalapozta annak lehetõségét, hogy az életpályamodell bevezetését követõen ismét korlátozza a pedagógusok béremelését. A hátrányos helyzetû gyermekek felzárkóztatásával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a Klik létrehozásával együtt megszûntek azok a pótlékok, amelyekkel 2013 szeptemberéig elismerték a pedagógusok többletmunkáját a különbözõ felzárkóztató programok keretében ellátott feladatokért. Az Arany János Tehetségprogramhoz az állami intézmények esetében a Klik, a nem állami fenntartók esetében a köznevelési célú humánszolgáltatás és mûködési támogatás elõirányzata kell, hogy biztosítsa a programok többlettámogatását. A 2016. évi törvényjavaslat szerint a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékban részesülõk körének kiterjesztésével (nemcsak infrastrukturális szempontból, hanem a munkanélküliségi mutatók szerint is hátrányos helyzetû településeken dolgozókra is kiterjed) összefüggõ többlet viszont beépült mind az állami, mind a humán fenntartók költségvetési elõirányzataiba. Ezek a számadatok viszont nem olvashatóak ki a törvényjavaslatból.
Költségvetés 2016 A 2016-os törvényjavaslat nem oszlatta el aggályainkat az állam oktatási feladataival kapcsolatban. Több szempontból is erõs a gyanú, hogy 2016-ban újfent alulfinanszírozott a közoktatási rendszer, ezért a mûködõképesség megõrzésének problémája háttérbe fogja szorítani az esélyegyenlõségi kérdéseket. Az alultervezett források mellett a pedagógusok leterheltsége tankerületenként változhat, megsértve ezzel az „egyenlõ munkáért, egyenlõ bért” elvét. Ráadásul nem látszik biztosítottnak, hogy a kormány megalapozottan döntsön, amikor a szakképzõ intézményeket új fenntartó alá helyezi, a feladattal együtt éppen a megfelelõ pénzösszeget sikerült-e átcsoportosítani. E felvetések mentén az alábbi kérdéseket tesszük fel az illetékes miniszternek: 1. Hogyan kívánja a kormány csökkenteni a pedagógusok munkaterhelésében ma számottevõ különbségeket? 2. Hol és mennyi fedezetet tartalmaz a 2016-os költségvetés a szakképzõ intézmények fenntartására? 3. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ részletes költségvetése hogyan oszlik meg tankerületenként? Ezt a témát lapunk 28-29. oldalán folytatjuk. 1
Az adatok forrása: Emberi Erõforrások Minisztériuma: Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2013/2014, Budapest, 2015; 2 2015-ös költségvetési törvényjavaslat, 853. o.; 3 Állami Számvevõszék: Vélemény a 2016. évi költségvetésrõl, 61.o.; 4 Ezen adatok szerencsére megtudhatóak a 2015-ben EMMI által kiadott Oktatási Statisztikai Évkönyvbõl is. 5 A bérnövekményt a törvényjavaslat nem állami fenntartóknak nyújtott támogatásai alapján becsültük, mivel ott egyértelmûen meghatározott, hogy az átminõsítéshez kapcsolódóan mennyi többlettámogatást nyújt a kormány. Lásd például a törvényjavaslat 7. melléklet I.3.d pontját. 6 Ez havi 16 ezer forint nettó bérnövekedés éves költsége a 27%-os szociális hozzájárulási adóval együtt. 7 120/2015 (V.21) Korm. rendelet. A szakképzési törvény módosítása szerint megyénként maximum három, a fõvárosban tíz szakképzési centrum alakulhat és valamennyi intézmény ennek a centrumnak a tagintézményévé válik.
Mi történik a szakképzéssel? A szakképzési rendszer átalakítása keretében 2015. július 1tõl 557, 2016. január 1-tõl további 152 feladat ellátási hely a Klik-tõl a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM) kerül.7 A szükséges források jelenleg sem a 2015-ös törvényben, sem a 2016-os javaslatban (még annak összegzõ módosító javaslatában sem) nem kerültek át az NGM fejezetébe. A 2016-os törvényjavaslatban az NGM fejezetben a Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Hivatal 1,3 milliárd forintos elõirányzata található, valamint 1 milliárd forint a „Szakképzési rendszer átalakításával kapcsolatos kiadásokra”. Ugyancsak az NGM kezeli
9
OKTATÁSPOLITIKA
AKIK MÁR NEM AKARNAK EGYETEMRE MENNI, AKIK MÁR NEM FEJEZIK BE A KÖZÉPISKOLÁT Általában a világ felfogása nem az, hogy a nagyobb tudás megnehezíti az illetõ számára a létért való küzdelmet - így is lehet érvelni a gimnáziumok bezárása vagy az egyetemi férõhelyek csökkentése ellen. Mármint nem ma, illetve nem csak ma. Ez, a közoktatás szûkítése elleni szöveg nem egy HaHa-s tüntetésrõl van, hanem a Pesti Napló nevû újságban jelent meg. 1930-ban. Klebelsberg Kuno írta. A Horthy-rendszer legismertebb oktatáspolitikusa, akit az elmúlt 5 évben szinte fetisizált a kormányzat, akirõl a legfontosabb új közoktatási intézmény, a Klik a nevét kapta. És akinek valószínûleg egyáltalán nem tetszenének az átalakítások, amiket a nevében hajtanak végre. Cikkünkben megpróbáljuk összeszedni a közoktatás elmúlt 5 évének félrecsúszott vagy kockázatos átalakításait, a változások mögött meghúzódó politikai-, ágazati- és magánérdekeket, a Magyar Tudományos Akadémia friss kutatásának segítségével a már látható következményeket, illetve azt, hogy mit csinálnak másképpen a nálunk sikeresebb országok.
Még ha a harvardi könyv megállapításait nem is lehet egyaz-egyben a 2010-es évek Magyarországára vetíteni, az egyértelmû, hogy az oktatási rendszer problémáinak súlyos gazdasági hatásai lehetnek.
Édes fiam, veled én nem tudok mit csinálni Több oktatási szakértõvel, döntéshozóval beszélgettünk a tanköteles kor leszállításáról, aminek hatásai az MTA kutatásának köszönhetõen ma már mindenki számára láthatóak. A dologról Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkár 2011 tavaszán jóval õszintébben beszélt, mint Orbán Viktor a Széll Kálmán Tervben. Hoffmann akkor az Inforádiónak azt mondta, hogy „nem kevés az olyan gyerek, akik nem boldogulnak és nem is akarnak boldogulni a tanulással, és visszavetik a többieket.” Ez volt az egyik érv, ami a mi beszélgetéseinken is többször elõkerült. A Magyar Bálint-féle oktatási minisztérium vezette be a 18 éves korig tartó tankötelezettséget, aminek a hatása 2007-2009re ért be. Ezt azt jelenti, hogy ekkor az iskolákban, a felsõbb évfolyamokon „hirtelen” megjelentek halmozottan hátrányos helyzetû, gyakran tanulási problémákkal küzdõ gyerekek. Mivel a magyar rendszer erõsen szelektál, ezért ezek a diákok leginkább a szakiskolákba (szakmunkásképzõkbe) kerültek. A szelekció viszont nem csak a gyerekek oldalán létezik, a legjobb, legfelkészültebb pedagógusok nem ezekben az intézményekben tanítanak.
Az idõsebb testvér még kijárhatta a középsulit, a fiatalabb már nem Az elmúlt évek egyik legvitatottabb intézkedése a tankötelezettség korhatárának leszállítása volt. Feleslegesen hosszan, és sokszor rossz irányba képezzük gyermekeinket. Az oktatási kötelezettséget a jelenlegi 18-ról 15 éves korra szállítjuk le. A fiatalok választhassanak: folytatják tanulmányaikat, vagy inkább munkába állnak. Ez az Orbán Viktor jegyezte kvázi-kormányprogramban, a Széll Kálmán Tervben szerepel. 2012-ben végül 16 évre szállították le a korhatárt. Az azóta kialakult gyakorlat sokszor nem a fiatalok választási lehetõségeirõl szól, hanem arról, hogy a jellemzõen hátrányos helyzetû, a középiskolában küszködõ gyerekeket a lehetõ leghamarabb kitegyék a rendszerbõl. Ha az idõsebb testvér 1994 elõtt született, akkor õ még kijárhatta a középiskolát, két évvel fiatalabb öccse / húga már nem biztos, hogy ilyen szerencsés volt. Akivel 16 éves kora után nagyon sok probléma van, de ne adj isten megbukik, azt eltanácsolják. A Magyar Tudományos Akadémia legújabb kutatásából látszik, hogy 2011 után milyen látványosan romlik a helyzet. A 16 éves vagy annál idõsebb gyerekek száma az iskolákban csökkenni kezdett, miután õket már nem kötelezõ tanítani. Az MTA adatai szerint ezzel egy idõben (bár nyilván más okokból) az egyetemre jelentkezõ fiatalok száma is meredeken csökken. Ezen a két adatsoron az mindentõl függetlenül látszik, hogy 2011. után nem a Klebesberg által is emlegetett „nagyobb tudást” szerezte meg a diákok egy része a magyar közoktatásban. Ennek az egyébként nagyon is súlyos, személyes tragédiákon túl is van jelentõsége. A modern amerikai közoktatás egyik bibliájának tartott The Race between Education and Technology címû könyvben két harvardi közgazdász, Claudia Goldin és Lawrence Katz azt járják körbe, hogy milyen haszna van az egyén iskolázottságának az egész ország gazdaságának szempontjából. Azt állítják, hogy az USA 20. századi vezetõ szerepének éppen az ország korszerû, nyitott oktatási rendszere volt a titka, ami nagyban hozzájárult a gazdasági növekedésükhöz.
A sulik sem szakmailag, sem anyagilag nem voltak rá felkészülve, hogy ezekkel a fiatalokkal megfelelõen foglalkozzanak. Nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, és az intézmények elkezdtek könyörögni a politikának, hogy szüntesse meg a problémát. A reakció nem az volt, hogy az érintett iskolák pedagógiai segítséget, pluszforrást kaptak, hogy így birkózzanak meg az „új” feladattal. Ehelyett a sulik lehetõséget kaptak, hogy kiszórják a 16 év feletti diákok egy részét, amivel láthatóan sokszor élnek is. De nem ez volt az egyetlen körülmény, ami a most történõ változásokat katalizálta.
Bárkit, csak a Klik-et ne Valószínûleg nem nagyon találni olyan komolyan vehetõ embert ma Magyarországon, aki a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozását és mûködését sikeresnek értékeli. Jó, az tényleg egy szar - még a kormányzati oktatáspolitikához közelebb álló szereplõk is így beszélnek a Klik-rõl. Még ha eredetileg lett is volna értelme a központosításnak, amit a Klebelsberg Központ csinált, az szinte minden szempontból tragikus volt.
10
OKTATÁSPOLITIKA Talán az alábbi két történet megmutatja, hogy mit hozott a Klik, és ennek milyen következménye lett. A rontott tértivevény nyilvántartások rendszerérõl 2013. novemberében írtunk. Ennek az volt a lényege, hogy a Klik elõírta, hogy az iskolák csak tértivevényes leveleken kommunikálhattak, akár csak a szülõkkel, az osztálykirándulásról is. Az ehhez szükséges tértivevényekrõl, illetve arról, ha valaki elírt a papíron valamit, minden iskolának nyilvántartást kellett vezetnie, a Klebelsberg Központ pedig a rontott tértivevények nyilvántartásának ellenõrzését ígérte be.
Az MKIK-t, illetve a miniszterelnök egyik bizalmasának számító Parraghot több forrásunk is a közelmúlt oktatási átalakításainak kulcsszereplõjeként írta le, akinek a stratégiaalkotásra jóval nagyobb befolyása volt, mint bárkinek, aki az oktatási területet törvény szerint felügyeli. Az MKIK belépésével egyértelmû gazdasági érdekek jelennek meg a közoktatásban, de a Kamaránál emellett õszintén hisznek is benne, hogy jó hatásuk van / lesz a diákok életére. „Az országnak nem közepes gimnazistákra, hanem jó szakemberekre van szüksége.” Ezt Orbán Viktor miniszterelnök mondta tavaly õsszel. Pontosan azt, amit az MKIK is hosszú ideje ismételget. A célként kitûzött duális szakképzési rendszer lényege, hogy a diákok elméleti képzése az iskolákban zajlik, de az eddiginél jóval hangsúlyosabb gyakorlati oktatás cégeknél történik. Bár a szakképzésen résztvevõ diák messze van egy teljes értékû munkatárstól, de mégiscsak arról van szó, hogy a vállalkozásokhoz friss munkaerõ kerül, ráadásul az oktatott gyerekek után állami támogatás is jár. Ezek miatt az egyes cégeknek erõs gazdasági érdeke fûzõdhet hozzá, hogy pörgessék ezt a programot. Ezekkel egyébként önmagukban a világon semmi baj sincsen, hasonló rendszer mûködik például Németországban is. Vita Magyarországon abból van, hogy a szakképzés átalakítása miatt egyrészt csökkenne a gimnáziumok és így valószínûleg az érettségit szerezõ diákok száma, másrészt a szakképzésben résztvevõ fiatalok szinte alig tanulnának közismereti tárgyakat, mint a matek, a magyar vagy a történelem.
Az iskolákat, a tanárokat és a diákokat támogató intézmény helyett ilyen pöffeteg, bürokratikus vízfejet sikerült létrehozni. A Klik-et tényleg szinte mindenki utálja, minden intézmény lázasan kereste a módját, hogy kikerüljön a csinovnyikok befolyása alól. A mezõgazdasági szakképzõ iskolákat különösen érzékenyen érintette a Klik lehetetlenül lassú, bürokratikus ügymenete. Ha hirtelen kell venni még 20 zsák mûtrágyát, akkor ebben a mûfajban nincs mindig 2 hónap, hogy megvárják, míg a rendelés átfut a rendszeren. Emiatt a mezõgazdasági szakiskolák nem sokkal azután, hogy a Klik alá helyezték õket elkezdtek könyörögni a Vidékfejlesztési Minisztériumnak, hogy mentsék õket ki onnan, és hadd legyenek õk inkább közvetlenül Fazekas Sándor és a VM irányítása alatt. A legenda úgy szól, hogy eredetileg kb. 30 mezõgazdasági szakiskola mûködött Magyarországon, de miután kiderült, hogy ezek kikerülhetnek a Klik alól, minden olyan intézmény, aminek bármilyen, akár csak távoli köze volt a területhez, elkezdett a minisztériumban kilincselni. Így rövid idõ alatt az ilyen szakképzõk száma, legalább is „papíron“, duplájára emelkedett Magyarországon. A végén az eredeti 30 helyett már 64 suli lobbizott az áthelyezésért Fazekas Sándor miniszternél. Ez a „menekülési” folyamat az MTA 2013-ig tartó statisztikái között nem érhetõ tetten, de maga az államosítás (és az egyházi fenntartású általános és középiskolák arányának növekedése) igen.
A francia forradalomról nem kell mindenkinek tudnia A szakiskolai rendszerbe bekerülõ gyerekek tanulmányi átlaga 2,1. El kell dönteni, hogy ezeket a gyereket a francia forradalomról akarjuk tanítani, vagy inkább megpróbáljuk megmutatni nekik, hogy milyen egy rendes munkahely, és olyan szakmát és tudást adni, amire tényleg szükség van a munkaerõpiacon - az MKIK vezetése nagyjából így fogalmazza meg a közismereti tárgyak ügyét. Arról is beszélnek, hogy amikor valaki fõiskolai diplomával olyan munkát végez, amit szakmunkás végzettséggel is meg tudna csinálni, mondjuk elmegy eladónak, mert nem talál más állást, akkor ott pazarol a rendszer, mert a fõiskolai oktatás több pénzébe kerül az államnak, mint a szakiskolai. Szerintük többek között ezek miatt kell változtatni. Meg azért, mert a piacon munkaerõhiány van szakmunkásból. Ha egy szerszámkészítõ könnyebben talál magának munkát a szakmájában, mint az, aki kijön egy gimnáziumból érettségivel, akkor ezt az oktatási rendszernek sem árt tükröznie. Ezzel szemben az MTA „Az érettségi védelmében” címmel jelentetett meg egy esszét januárban.
Minek neked érettségi? Bemutattuk, hogy egyes iskolák hogyan nem voltak felkészülve a rendszerben megjelenõ hátrányos helyzetû diákokra, és hogy ez miért okozott feszültséget. Azt is, hogy a központosítás, a Klik feltûnése milyen nyomás alá helyezte közoktatást. Ebben a feszült helyzetben lépett elõtérbe a Parragh László vezette Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara (MKIK), ami a problémák egy részére megoldást ígért. Nem csoda, hogy sok helyen tárt karokkal fogadták õket. Már önmagában az is óriási hír volt a szakiskoláknak, hogy kiszabadulhattak a Klik szorításából, és mehettek a gazdasági minisztérium alá.
11
OKTATÁSPOLITIKA A szakiskolába (sötéttel) és „normál” középiskolába járó 1519 éves diákok aránya világszerte 1955-56-ban, „Amerika évszázadának” közepén. (Forrás: The Race between Education and Technology)
Magyarország, 2015: titokban tanítanak szamizdat tankönyvekbõl Az eddig bemutatott 3 területet, – a tanköteles korhatár leszállítását, a Klik mûködését és a szakképzés átalakítását – bõven lehet kritizálni. Közben az látszik, hogy többnyire követhetõ ágazati logikák, intézményi érdekek és vélt gazdasági szükségszerûségek alapján hozott döntések születtek, még ha van is közöttük nagyon vitatható. Ehhez képest a következõ pár bekezdésben tárgyalt tankönyves átalakítás ettõl minõségileg tér el, itt már erõsebben jelennek meg a politikai, népszerûségi szempontok, sõt a területen dolgozó szakemberek szerint a hátterében bizonyos magánérdekek munkája is felmerülhet. Hogy ennek a területnek, a tankönyvrendszernek az átalakításával milyen páratlan eredményeketért el a kormány, azt jól mutatja, hogy 2015-ben Magyarországon több olyan iskoláról is tudunk, ahol titokban, kvázi-szamizdat tankönyvekbõl tanítanak bizonyos tárgyakat a tanárok. Az államosítás után ugyanis sokszor olyan silány minõségû könyveket próbáltak a döntéshozók az iskolákra erõltetni, hogy ahol a suli és a szülõk megengedhették maguknak, ott az államilag támogatott, akár ingyenes tankönyvek helyett is, a hivatalos elosztórendszert megkerülve, „feketén” szerezték be a jobb minõségû kiadványokat. A Kelló és a tankönyvpiac államosításának elmúlt 3 éve lassan látványosabb kudarc lesz, mint amit a Klik-kel hozott öszsze az embermisztérium.
Ebben azt írják, hogy ha kevesebb a gimnázium, kevesebb az érettségizett, kevesebben mennek a felsõoktatásba, akkor az „a többre és jobbra törekvõ családok százezreit fosztaná meg az anyagi boldogulás és a munkában való kiteljesedés lehetõségétõl.” Õk azzal érvelnek, hogy a statisztikák szerint érettségivel sokkal könnyebb munkát találni, mint szakmunkás végzettséggel, diplomával pedig könnyebb, mint csak érettségivel. Az egyik fontos kérdés, hogy a cégek valóban szívesen dolgoznak-e olyanokkal, akiknek csak szakmunkás papírja van, vagy inkább az érettségizett fiatalokat keresik, mert õket tudják jól megtanítani arra, amit aztán a napi munkában várnak tõlük. Az Auditól szereztünk adatokat, amik azt mutatják, hogy az adminisztratív területen szinte alapkövetelmény az érettségi, sõt a felsõfokú végzettség, és még a fizikai munkát végzõ dolgozók között is majdnem felének van magasabb végzettsége a szakiskolainál, de azért ott sokan el tudnak helyezkedni „csak” szakmunkás papírral is. Az is fontos szempont, hogy a kutatások szerint ugyanabban a fizikai munkakörben is többet fizetnek az érettségizetteknek, mint a szakiskolai végzettségûeknek, ha foglalkoztatják is az utóbbi csoportot. Nyilván azért fizetnek nekik többet, mert megéri a cégeknek, mert azok az emberek hatékonyabban, jobban tudnak dolgozni. A közismereti tárgyak, mint a matek vagy a magyar ügyében az MTA kutatói szerint az a helyzet, hogy az állam nem engedheti el a szakiskolai rendszerbe bekerülõ gyerekek kezét. Õket nem a francia forradalomra, hanem írni-olvasni, számolni kell alapszinten megtanítani, és erre a most javasolt heti pár óra, és az eddigi 4 helyett 3 éves képzés nem lesz elegendõ. A már említett amerikai könyv szerzõi is inkább az MTA álláspontját osztják. Pont a közismereti tárgyak jelentõségét hangsúlyozzák a szakiskolai oktatással szemben, és azt, hogy minden oktatásban töltött év javít a diák késõbbi pozícióján a munkaerõpiacon.
Az állami nonprofit, ami szarul mûködik, és százmilliós nyereséget csinál A tankönyvek elosztásával megbízott állami cég, a Könyvtárellátó Nonprofit Kft., a Kelló. „A Könyvtárellátó különleges kultúra- és értékközvetítõ, minden Magyarországon megjelent tankönyv és könyv terjesztése mellett vállalja az iskolák, könyvtárak teljes körû felszerelését (…) Alapító Okiratában foglalt küldetése, a társadalom kulturális célú közös szükségleteinek kielégítését, nyereség és vagyonszerzési cél nélkül szolgálja.” Ilyen szép dolgokat ír magáról saját honlapján a cég. Az ember azt gondolná, hogy az általuk nyújtott szolgáltatás minõségét ismerve a nyereségesség elkerülése nem okozhat nekik problémát, de ez tévedés. 2013-ban, amikor a cégnek például 38 ezer tankönyvet nem sikerült az iskolakezdésre eljuttatni a sulikba, 259 millió forint nyereséget csináltak. Ez azért érdekes, mert a róluk szóló emberminisztériumi rendelet szerint az állami „nonprofit” cég a „költségei levonását követõen fennmaradó összeget az iskolai tanulólétszámok arányában átadja az iskoláknak“. Már tavaly nyáron is próbáltuk kideríteni, hogy pontosan hova és mennyi pénz került a 259 milliós nyereségbõl. A cég akkor csak annyit közölt, hogy 115 millió forintot adtak át az „iskoláknak”, de azt nem tudták részletezni, hogy milyen arányban, vagy kikhez jutott az összeg. Erre, mármint a másfél évvel ezelõtti nyereség visszaosztására pár napja újra rákérdeztünk, de most sem érkezett érdemi válasz. A nonprofitság és a közhasznúság sajátos értelmezését máshol is tetten lehet érni. A Kelló például saját domainje alatt online magazint jelentet meg, amiben 50 ezer forintért PR cikkeket, 20 ezer forintért a cikkekben reklámcélú linkeket lehet elhelyezni. Talán nem kell sokat magyarázni, hogy egy állami tulajdonú, közhasznú, nonprofit, bizonyos szempontból néha hatósági jelleggel is mûködõ szervezetnél ez miért lehet problémás.
12
OKTATÁSPOLITIKA Poznañból nézve az a bezzegország. Azt mondta, hogy a PISA teszten elért jó lengyel eredmény megtévesztõ, az az oktatási rendszer hatékonyságának csak kis részét mutatja. Közben azért az sem lehet véletlen, hogy mindhárom kategóriában (szövegértés, matematika, természettudományok) a lengyelek 20-25 helyezéssel elõttünk, az élbolyban végeztek. Pozitívumként 2 dolgot emelt ki. Lengyelországban az elmúlt években érdemben tudott emelkedni a tanárok bére, most nettó 750 euró (227 ezer forint) a kezdõfizetés, amibõl már meg lehet élni. Itthon elvileg emelték a pedagógusok fizetését (ez a gyakorlatban a pótlékok megszüntetése, és a fizetésemeléssel párhuzamos óraszám emelések miatt nagyon ellenmondásosra sikerült), és van ösztöndíj azoknak, akik vállalják, hogy tanárnak mennek a diploma után, de egyelõre nem látszanak a jelei, hogy a fiatalokat érdekelné a pálya, a tanári kar elöregedése folytatódik. A másik nagy vívmányuk a korai szelekció tiltása. A gyerekek a teljesítményüktõl függetlenül viszonylag sokáig (15-16 éves korukig) együtt tanulnak. Az, hogy ilyen sokáig nincs felvételi, hogy az iskolák nem válogathatnak a gyerekek között, nagyon sokat segít abban, hogy az oktatási rendszer csökkentse a diákok otthoni körülményeibõl adódó különbségeket. Ha mindenki kb. ugyanazt, és ugyanúgy tanulja 16 éves koráig, akkor szegényebb családok gyerekeinek is van esélyük behozni valamit a lemaradásukból. Ezzel szemben amikor itthon 6 meg 8 osztályos gimnáziumba felvételizhetnek a diákok, akkor a jobb hátérrel rendelkezõ családok gyerekei, ahol van pénz külön tanárra, meg elõkészítõre, már korán elhúznak, a hátrányos helyzetûek felzárkózására pedig esély sincs. Ezt a rossz, a társadalmi különbségeket konzerváló rendszert itthon más is erõsíti. Az EU és az OECD országok közül az elsõ 10 osztályban (a gyerek 16 éves koráig) Magyarországon a legalacsonyabb, a kötelezõ, államilag támogatott, minimálisan elõírt tanórák száma. Nálunk 10 év alatt 5304 órát oktatják a gyereket, az OECD átlaga 7475 az EU országoké 7209. A relatív alacsony államilag támogatott, kötelezõ óraszámnak az az eredménye, hogy akinek van rá pénze, az különórára, magántanárhoz járatja még a gyerekét iskola után. És akkor közoktatás így sem csökkenteni, hanem konzerválja a társadalmi különbségeket. (A hosszú magyar nyári szünet miatt kevesebb tanítási napon oszlanak el az órák; az OECD országok 195 tanítási napos átlagos iskolaévéhez képest Magyarországon csak ~180 napot van tanítás; nálunk a napközbeni szünetek is valamivel hosszabbak.)
Persze vannak ezen a vonalon is lehetõségek, a Nemzeti Bank honlapján futó Quaestor hirdetést én például órákig tudnám vigyorogva nézegetni.
Ha csak politikai érdekbõl verték szét a rendszert, az a jobbik eset A Kelló helyzetbe hozása, és a tankönyvpiac államosítása mögött egyértelmû politikai érdekek húzódnak. Amikor Hoffmann Rózsa 2013-ban azt mondta, hogy „a kevesebb választék olcsóbbságot is eredményez”, akkor az úgy értette, hogy a kiadók és a terjesztés államosítása teremti meg a lehetõséget a politikának, hogy a piaci viszonyoktól függetlenül csökkentse a tankönyvek árát, vagy tegye õket akár ingyenessé. Az egyébként, hogy minél több rászoruló kaphasson ingyen tankönyvet önmagában aligha ellenezhetõ törekvés, és amiatt is képmutató dolog volna csak a jelenlegi kormányra mutogatni, hogy politikai haszonszerzésre próbálja a tankönyvek árcsökkenését felhasználni. Ilyesmivel simán bármelyik párt próbálkozik. Az már sokkal fájdalmasabb, hogy ennek a folyamatnak az az ára, hogy a legjobb tankönyveket és a kiadóikat az állam erõszakosan megpróbálja kiszorítani a piacról. És itt már egy kicsit borulhat a kizárólag politikai érdekek mentén összerakott logika. Ha ugyanis „csak” annyi a cél, hogy minél több diáknak jusson ingyen tankönyv, akkor ehhez elég államosítani néhány kiadót, központosítani a terjesztést. Az ingyenességet, annak valós pozitív hatását, és a learatható politikai hasznot semmiben sem befolyásolja, ha a piacon egyébként marad magánkézben kiadó. Nyilván gyengülne a pozíciója, de az iskolák, tanárok egy része lehet, hogy néha az ingyenes helyett a valamilyen szempontból jobbnak gondolt másik kiadványt választaná, és akkor fizetne érte. Ehhez képest most elõfordul, hogy a magánkézben maradt kiadókkal szemben adminisztratív eszközökkel lépnek fel, nem engedik, hogy a könyveiket az állami kerettantervnek megfelelõen minõsíttessék, megakadályozzák, hogy az iskolák a már minõsített könyveikbõl rendeljenek. Az ilyen, nagyon egyértelmûen kiszorításra játszó viselkedésnek viszont csak politikai szempontból nincs értelme. Akkor viszont nagyon is lenne, ha a mostani államosító, központosító idõszakot egy reprivatizáció, esetleg liberalizáció követné. Ha a mostanában államosított, és helyzetbe hozott kiadók néhány év múlva újra magánkézbe kerülnének, akkor a jövõbeli tulajdonosoknak számíthatna, ha addigra nem maradna komoly szereplõ a piacon.
A magyar közoktatás egyetlen grafikonon A lengyel professzor önkritikusan arról is beszélt, hogy bár vannak náluk izgalmas digitális programok, amiket az Európai Unió is támogat, de az informatika oktatására túl kevés idõt szánnak náluk, iskolatípustól függõen heti 1-2 kötelezõ óra van. Az MTA magyar felmérésébõl az látszik, hogy ezen a fronton itthon vannak jó jelek. Az iskolák internet-hozzáférésének aránya javul, az egy iskolai számírógépre jutó diákok száma még magas (10-20), de az arány többnyire csökken. Ezért is borzasztó ránézni a kerettanterv kötelezõ óraszámaira, amibõl csak egyet, a „hagyományos” 4 osztályos gimnáziumokra vonatkozót teszem ide, de a többi is hasonlóan alakul. Egyébként a cikkben eddig felsorolt, félresikerült intézkedések közül, talán tornaóraszám emelése az egyetlen, amivel Klebesberg 100 százalékig tudott volna azonosulni. A testnevelési intézményekbõl a szellemi, erkölcsi és fizikai kultúra éltetõ áramai sugároznak majd szét az országban (…) a Trianon utáni magyar kultúrpolitikának a testnevelés sokkal fontosabb és lényegesebb eleme, mint korábban volt - errõl a témáról sokszor, lelkesen írt Horthy oktatási minisztere. Az is elmond valamit a magyar közoktatás tetején ülõ döntéshozókról, hogy nem a tehetséges, szegényebb gyerekek, a gimnáziumok és az egyetemek védelmében írt tanácsait fogadták meg, hanem ezt erdelyip
Bezzeg a lengyelek A közoktatási problémás területei után érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy a térségben hol mûködik a magyarnál sikeresebben ez a rendszer. Nagyon divatos a magyar közoktatás elmúlt éveinek kudarcait összehasonlítani a például Lengyelországban elért sikerekkel. Hogy náluk mi, és miért történt, abban Daria HejwoszGromkowska, az Adam Mickiewicz University professzora segített eligazodni. Mindjárt azzal kezdte, hogy õ bizony a lengyel közoktatást sem éli meg népünnepélynek, ami innen nagy sikernek tûnik, az ott nagyon is vitatott. Az azért elmond valamit a viszonyokról, hogy míg a magyar szakértõk Lengyelországra tekintenek példaként, addig Daria levezésünkben a finnekhez mérte magukat. 13
FELSÕOKTATÁS
AZ OKTATÓI HÁLÓZAT NYILATKOZATA AZ EGYETEMI AUTONÓMIA MARADÉKÁNAK VÉDELMÉBEN Az elmúlt napokban a kormány felsõoktatás-politikai ámokfutásának újabb fejezetéhez értünk. Néhány népszerû egyetemi szak bezárásának híre a 2012-eshez hasonló tiltakozási hullámot váltott ki a hallgatók és az oktatók körében. A 2012-es átmeneti meghátrálás után a kormány a diákmozgalom követeléseit csak részben és látszólagosan teljesítette, a tiltakozást az intézményi szereplõk megosztásával, megzsarolásával és lekenyerezésével pacifikálta. Az oktatási kormányzat azóta sem volt képes távlatos és megalapozott felsõoktatási stratégia kidolgozására, viszont igen kreatívnak mutatkozott a magyar felsõoktatás megalázásában és megnyomorításában. Az eleve alulfinanszírozott felsõoktatás költségvetését 5 éve botrányosan alacsony szinten tartja, autonómiáját folyamatosan megnyirbálja, miközben városi legendákkal és boszorkányüldözéssel igyekszik a közvéleményt az egyetemek és az értelmiségiek ellen hangolni. A szakbezárások miatt kipattant botrány most ismét ráirányítja a figyelmet arra, hogy a kormányzat felsõoktatás-politikája nem a fejlesztés, hanem a visszafejlesztés irányába hat. Ez a politika kisebb, olcsóbb, központilag irányított felsõoktatást akar, és ezt a célt gazdasági, jogi, adminisztratív és kommunikációs eszközökkel éri el. Adminisztratív eszközökkel szûkíti a keresletet, vagyis a továbbtanuló diákok számát (kevesebb gimnáziumi férõhellyel, a felvételi megnehezítésével, a pontszámok felemelésével, a nyelvvizsga, az emelt szintû érettségi megkövetelésével stb.), és csökkenti a kínálatot, vagyis a választható szakok számát, valamint az egyes szakok befogadóképességét. A kormány már korábbi intézkedéseivel leszállította a felsõoktatásban résztvevõk korosztályon belüli arányát, és kü-
lönösen megnehezítette a hátrányosabb helyzetbõl indulók továbbtanulását. Az új jogszabályok ezeket a folyamatokat még tovább erõsítenék. A felsõoktatás tudatos szûkítésének eszköze az egyetemi autonómia további korlátozása is. A kancellár köré a kormány most egy új testületet akarna növeszteni. Az ú.n. konzisztóriumok az egyetemek kormányzati kézi vezérlésének újabb eszközeiként mûködnének, ezzel a rektor és a szenátus szerepe továbbcsökkenne az egyetemek irányításában. Egyetemeinken folyamatosan romlanak az oktatás személyi és tárgyi feltételei, egyre zsugorodik és elöregszik az oktatói állomány. A túlterhelt, ugyanakkor megalázóan és méltatlanul alulfizetett oktatók béremelését a kormányzat tovább halogatja. Az elsorvasztott, meggyengített egyetemek mellett a kormányzat már korábban létrehozott és most tovább erõsít egy olyan intézményt, amely közvetlen miniszteri irányítás alatt áll, és amelyre nem vonatkoznak a felsõoktatás egészére vonatkozó jogszabályok, minõségi követelmények. A felsõoktatási versenybõl és a felsõoktatás minõségbiztosítási rendszerének hatálya alól kivont Nemzeti Közszolgálati Egyetem állami monopóliumként mûködik és jelenlegi formájában jól mutatja, milyen irányba szeretné ez a kormányzat átalakítani a magyar felsõoktatást. Az oktatási kormányzat nem folytat érdemi párbeszédet az érintettekkel és lekezeli társadalmi partnereit. A minisztérium egyeztetésnek mondott, rajtaütésszerû eligazításokat tart, nem hagy idõt a tervezetek átgondolására, kollektív vélemények kimunkálására, a rektorokat, a hallgatói képviseletet, a szakszervezetet a szõnyeg szélére állítja. Ugyanakkor ezek a helyzetek mindkét félen múlnak. Elvárjuk, hogy képviselõink bátran és határozottan álljanak ellen minden zsarolási és megfélemlítési kísérletnek, ne bocsátkozzanak elvtelen különalkukba, képviseljenek következetes, elvi álláspontot az egész felsõoktatás érdekében! Ne hagyják magukat tettestársként bevonni olyan döntésekbe, amelyek az egyetemi autonómiát, a tanulás és a tanítás szabadságát, a hallgatói képviselet jogait korlátozzák, vagy az egyetemi dolgozókat hozzák még kiszolgáltatottabb helyzetbe. Az Oktatói Hálózat véleménye szerint a szakok létesítése és indítása nem a kormány, hanem a felsõoktatási intézmények joga, természetesen megfelelõ minõségbiztosítás, szigorú akkreditációs ellenõrzés mellett. Az akkreditáció függetlenségének biztosításához helyre kell állítani a MAB autonómiáját. A felsõoktatási törvénynek egyúttal garantálnia kell, hogy szakmai akkreditáció birtokában ne lehessen semmilyen felsõoktatási
14
FELSÕOKTATÁS intézménytõl elvonni az adott szak oktatására való jogosultságot. A diákoknak pedig biztosítani kell a jogot ahhoz, hogy saját belátásuk szerint válasszák ki a széles szakkínálatból a nekik megfelelõt. Mindezek alapján az Oktatói Hálózat visszautasítja a felsõoktatásra vonatkozó új kormányzati elõterjesztéseket, mert azok tovább korlátozzák a tanszabadságot, a felsõoktatáshoz való
hozzáférést, és gyakorlatilag felszámolják az egyetemi autonómiát. Tiltakozunk az antidemokratikus, erõszakos eljárásrend, a centralizáló és monopóliumteremtõ törekvések ellen. Szolidaritásunkról biztosítjuk és segítjük a szakok védelmében indult hallgatói és oktatói kezdeményezéseket, és felhívjuk a széles közvéleményt a tiltakozó akciók támogatására.
A TANÁROK NEM OSZTJÁK A KORMÁNY POZITÍV SZEMLÉLETÉT Egy vidéki város általános iskolájában dolgozó tanárnõ elképesztõ állapotokat vázolt a magyar közoktatás jelenlegi helyzetérõl. A femina.hu riportalanya – nevezzük Beának – a béremelésrõl is beszélt, amiben õ is részesült ugyan, de nem elégedett a helyzetével. Valamivel többen jelentkeztek az idén pedagógiai szakokra – a felsõoktatási jelentkezés összesítése után ez derült ki. Maruzsa Zoltán államtitkár ezt többek közt az életpályamodell bevezetésével indokolta. De tényleg ennyire jobb helyzetet teremtett a kormány az életpályamodell bevezetésével az oktatásban? Egy általunk megkérdezett tanár elkeseredetten mesélt arról, milyen problémákkal néznek szembe napról napra az államosítás és az életpályamodell után. „Innen kellett volna indítani az életpályamodellt” „A bér valóban megnövekedett, korábban kereken 100 ezer forintról ugrott egy „hatalmasat” 160 ezer forintra. Mondjuk én évekig kimaradtam a pedagógus bértáblákból, de az általános volt, hogy korombeliek 100 ezer forint nettót kerestek, arra ez a pénz eléggé jólesett” – fogalmazott. A nettó 160 ezer forintos bérbõl kellene Beának eltartani kamasz gyerekét, megvenni bérletét – a fenntartó azt nem állja –, de gyerek nélkül még kevesebbet keresne. „Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezzel mindenki felhagy a korrepetálásokkal és – konkrétan nálunk – a takarítással. Én egyedül nevelem a kamasz fiamat, szóval ez a pénz édeskevés ahhoz, hogy mondjuk havonta egy könyvet megvegyek, beleférjen esetleg egy színház vagy egy mozi. A kollégáim szerint évek óta nem volt béremelés, ez csak egy kis morzsa, innen kellett volna indítani az életpályamodellt.” A bérrel kapcsolatban Bea szerint az is érdekes, hogy van olyan önkormányzat, amelyik korábban adott béren felül juttatást, étkezési jegyet a pedagógusainak. Az állami mamutvállalat, a Klebelsberg Intézményfenntartó létrejöttével ez megszûnt.
végre el van kapva a frakkunk, és dolgozni kell nekünk is” mondta. Amellett, hogy egy elsõs tanító egy nap akár 65-70 füzetet is hazavisz javítani, elõírt szakkörök és adminisztrációra szánt órák is vannak, amiket táblázatban kell vezetni. Azt azonban meghatározzák, hogy mennyi plusz munkát lehet bevallani, ugyanis túlóra nincs, azért nem fizetnek. Iszonyatos hajtás a gyerekeknél A hangulat Bea iskolájában a fentiek miatt is pocsék, de ez még nem minden. „Mindig van valami apróság vagy nagyobb dolog, ami borzolja a kedélyeket. Például ingyen tankönyv: az elsõsök „tartós tankönyvet” kaptak a könyvtárból, amit tavaly már használtak a tavalyi elsõsök, mivel a könyvben nem egy olyan feladat van, hogy húzd alá, kösd össze – ezeket tavaly már aláhúzták, összekötötték. A mostani elsõs utálja, hogy a szép kis könyve már össze van firkálva, a tanítónéni meg igyekszik kreatívan áthidalni a problémát” – mondta Bea. Szerinte a gyerekek is túlterheltek a délutáni oktatás bevezetése óta. „Az elsõsök nem egyszer hatodik óra után tudnak ebédelni, ami egy hatévesnek eléggé késõi, a fél évvel korábbi déli evés-alvás kombó után. Szinte nincs idejük egy játékra sem, hiszen 2 órától már kezdõdik a délutáni tanóra. Iszonyatos hajtásban vannak. Ez a rendszer egy dolgot hagy számításon kívül: a gyereket.” Hányást pucol a tanár délelõtt, délután már plusz munkában takarít Beáék iskolájában a Klik létrejötte óta rendszeres, hogy „balesetek” után a tanároknak például hányást kell takarítani, mivel az önkormányzat felel a takarításért, azonban õk csak délutánra küldenek munkaerõt, tehát a feladatok nincsenek összehangolva. Az eszközök beszerzésénél is hasonlót hozott a Klik: „minden tanár fogadja el, hogy jobb, ha megveszi a színes papírt, amibõl dolgozik, mert mire lefuttatja a közbeszerzést a Klikben, addigra érettségi elõtt áll az osztálya. Legyen jóban a szülõkkel, mert úgyis mindent tõlük kunyerálunk, hogy egyáltalán valahogy eldöcögjön a tanév. És mi egy kvázi elit iskola vagyunk.” Bea kollégái közül többen külföldre mentek az utóbbi idõben. Aki maradt, annak plusz munkát kell vállalnia: „aki nem ment ki dolgozni, az kijár takarítani. Aki nem jár ki takarítani, az rogyásig korrepetál, de úgy, hogy hétköznap este 9-ig és szombaton 12 órán át” – mondta.
Túlóra nincs – hivatalosan Amikor az életpályamodellel megnövekedett munkaidõvel kapcsolatban kérdeztük Beát, elmondta, eddig nem nézték a munkaidõt, csak a feladatokat. Ahogy fogalmazott: „ha elhúzódott egy szülõi értekezlet, akkor nyilván másnap nem maradt el a matekóra”. „Most munkaidõt kell nézni. Az egész rendszer olyan, ami azt sugallja nekünk, hogy megbízhatatlan, lógós banda vagyunk, és ugyanezt sugallja a társadalomnak is, hogy most ugye sír a szánk, pedig
15
DEMONSTRÁCIÓ
TUCATNYI PROBLÉMA, MELY NEM TÛR HALASZTÁST: A PDSZ 12 PONTJA A PDSZ megnyugvással értesült arról, hogy az elmúlt idõszak demonstrációinak hatására az EMMI nyitottnak mutatkozik a felmerült kérdések tárgyalásos rendezésére. Szakszervezetünk már számtalan alkalommal jelezte, hogy készen áll az egyeztetésekre, most is ezt teszi, hiszen van mirõl beszélni. A kezdeményezést a PDSZ eljuttatta az illetékesekhez, most a visszajelzést várja – a többi között ezt hangsúlyozta Mendrey László azon a sajtótájékoztatón, ahol a PDSZ 12 pontját megfogalmazva sorolta fel a tucatnyi problémát, melyek megoldása nem tûr halasztást. A PDSZ elnöke bejelentette, hogy május 21-én demonstrációt tartanak, melyet több együttmûködõvel közösen szerveznek.
látszategyezetések rendszere folytatható, folytatandó. A PDSZ érdekelt a valódi, minden érdekeltet bevonó érdekegyeztetési folyamatban. A sajtótájékoztató két apropója között a diákmegmozdulásokat és az azt követõ EMMI kommunikációt említette Mendrey László. Az egyetemi fiatalok a legérzékenyebbek, õk az igazi barométerei az átalakításoknak – mondta, majd hozzátette: További demonstrációk is készülnek, a PDSZ május 21-re tervezi a tiltakozását, melyet több, más együttmûködõ szervezettel együtt bonyolítanak majd le. Ezt követõen felsorolta a PDSZ által megfogalmazott, halasztást nem tûrõ problémákat, a szakszervezet 12 pontját. A tucatnyi probléma között sorolta fel Mendrey László az iskolabezárásokat, az óvoda összevonásokat, a szakképzõ intézmények átalakítását, az érettségihez jutás lehetõségének csökkentését, a 9 évfolyamos alapképzés bevezetésének következményeit, a pedagógusok munkaterhelésének felmérését, az életpályamodell felülvizsgálatát, a minõsítések rendszerének átalakítását, a tankönyvek kérdését, a NAT felülvizsgálatát, a kerettantervek felülvizsgálatát, a Klik tevékenységének értékelését, valamint a felsõoktatás átalakítását is. Mendrey László, a PDSZ elnöke minden problémakörhöz megoldási javaslatot is vázolt. A PDSZ vezetõje ráadásként önálló közoktatási minisztérium létrehozatalát is javasolta. Az EMMI és a Klik kommunikációja szerint minden rendben van, ugyanakkor mi, katedrán álló tanárok szerint ez nem így van – tette hozzá a PDSZ elnöke. Mendrey azt is megemlítette, hogy a munkaterhelés csökkentése érdekében nemzetközi szakszervezeti támogatást kért a PDSZ. Nincsenek illúziók, de nagyon muszáj lenne elkezdeni a közös gondolkodást, a kezdeményezõ leveleket még a héten postára adjuk – hangsúlyozta a sajtótájékoztató végén Mendrey László.
Az EMMI jelezte, hogy ,,mint eddig is, készen áll az egyeztetésre.” Ez a mondat mindent elmond az EMMI helyzetértékelésének realitásáról. Nincs olyan szereplõje az oktatásnak, kivéve a minisztériumot, amely azt gondolná, hogy a
A MÁJUS 21-I DEMONSTRÁCIÓRA KÉSZÜLVE Május 21-i demonstrációnkkal kapcsolatban tájékoztattunk számos szakszervezetet, támogatásukat, együttmûködésüket kérve. Most a közoktatásban érintett érdekképviseletek vezetõinek elküldött levelünket olvashatják...
cióját, melyre tisztelettel hívunk mindenkit, aki felelõsséget érez országunk jövõjéért. Értelemszerûen számítunk Rátok is! A rendezvény május 21-én 18 órakor a Blaha Lujza térrõl indul, s az EMMI Szalay utcai épülete elõtt ér véget, várhatóan 20 órakor. A demonstráción biztosan felszólal: Wittinghof Tamás Vajda Zoltán Mendrey László, további felszólalók kérdésében folyik az egyeztetés. Kedves Kollégák! Az oktatás nemzetstratégiai ágazat. Jövõjét nem veszélyeztetheti pártpolitikai önkény, civil megosztottság. Számítunk együttmûködésetekre, magatok és tagjaitok részvételére, szolidáris támogatásotokra!
Tisztelt Elnök Asszonyok, tisztelt Elnök Urak! Az elmúlt hetek egyeztetetlen, átgondolatlan, szakmaiatlan iskolabezárási kezdeményezései, óvoda összevonási akciói, a felsõoktatásban megnyilvánuló kapkodó, az érintettek álláspontját figyelmen kívül hagyó reformpánik minden eddiginél világosabban mutatta meg, hazánk oktatása soha nem látott válságban van. A diákok és szüleik, közösen a civilekkel – összefogva a pedagógusokkal - közös demonstráción kívánnak nemet mondani az oktatás tönkretételére, mert „Nem adjuk a jövõt!”. Ezzel a címmel rendezzük meg a civilek és a PDSZ közös demonstrá-
Üdvözlettel: Mendrey László Budapest, 2015. május 11.
16
DEMONSTRÁCIÓ
PDSZ-PETÍCIÓ AZ OKTATÁS HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁÉRT Petíció Magyarország Miniszterelnökének
A tankötelezettség korhatárának 18 évre történõ visszaállítását, a felsõoktatási törvény visszavonását, az egyetemi autonómia helyreállítását és önálló oktatási minisztériumot követel a többi között a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete abban a tízpontos petícióban, amelyet a kormányfõnek címeztek. A május 21-i demonstrációjuk követeléseit összefoglaló petíciót 20-án délután adták át a Miniszterelnökség képviselõinek, a Kossuth téren.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hazánk közoktatásának ügye hosszú évek óta permanens válságban van. Romlanak eredményeink úgy a nemzetközi vizsgálatok, mind pedig a hazai eredmények beható vizsgálatának tükrében. Különösen szembeötlõ a negatív tendencia a 2011-ben elfogadott – a szakma által soha nem legitimált – nemzeti köznevelési törvény bevezetése óta. A közoktatásban érintettek folyamatos tiltakozása ellenére olyan változások történtek, melyek a tönk szélére sodorják hazánkat. E folyamat megállítása össznemzeti érdek. A május 21-ei demonstráción résztvevõ civil és érdekvédelmi szervezetek egyértelmûen megfogalmazták követeléseiket. Ezek a következõk: Olyan oktatási rendszert akarunk, ahol: • a munkavállalókat erkölcsi és szakmai értelemben valóban megbecsülik! • a színvonalas oktatást nem csökkenõ költségvetési támogatás mellett akarják megvalósítani! • érvényesül a tanszabadság, tilos mindenféle szegregáció, a kitörést biztosító valódi integráció feltételi biztosítottak! • a felsõoktatási intézmények autonómiáját nem korlátozza rövidlátó politikai és gazdasági akarat! • a hibás döntések megelõzése érdekében a szakma és az érintettek érdemben részt vesznek a döntésekben! A pedagógus életpályamodell bevezetését követõen a fizetések növekedését lenullázta a munkaterhelés - a minõségi oktatást tehetetlenné tevõ - megnövelése. A nem-pedagógus oktatási dolgozók fizetését nem rendezte a kormányzat. Veszélyben az oktatás minõsége, veszélyben a jövõ! A közszférában dolgozók bérét 2008 óta egy forinttal sem emelték, ez elfogadhatatlan! Szolidárisak vagyunk a közszféra dolgozóival, a demonstráló egészségügyi dolgozókkal, a becsapott szociális, bölcsõdei, valamint a közmûvelõdési- és közgyûjteményi dolgozókkal... az egész éhbéren tartott közszférával! Az a kormány, melynek valóban fontosak a nemzeti érdekek, megbecsüli a köz érdekeiért dolgozókat! Ezért követeljük: 1. Ne hagyhassa el senki az iskolarendszert hasznosítható végzettség nélkül! Állítsák vissza a tankötelezettségi korhatárt 18 évrei 2. Az Alaptörvény tilt mindenféle megkülönböztetést. A szegregáció tilalma alól senki ne kaphasson felmentést! 3. Teremtsék meg a valódi feltételeit annak, hogy a munkavállalók itthon tudják megteremteni azt az egzisztenciális biztonságot, mely mindenkinek jár! Propaganda-életpályamodell helyett valódi elõrelépést biztosító feltételeket! Azonnali és értékálló bérintézkedéseket az oktatási rendszer robotosainak! 4. Tegyék lehetõvé a sokszor bizonyított – méltán népszerû – tankönyvek ismételt rendelhetõségét! 5. Állítsák helyre az egyetemek autonómiáját! 6. Vonják vissza a Parlamenthez benyújtott felsõoktatási törvénymódosítási javaslatot! 7. Érdemi és nyílt párbeszédet az oktatási szakmával, résztvevõivel, intézményeivel! 8. Ne bocsássanak el dolgozókat, hogy azután közmunkásként visszafoglalkoztatva lényegesen kevesebb bérért kelljen dolgozniuk! Ez becstelenség! 9. Ne korlátozzák súlyosan etikátlanul az alapvetõ munkavállalói jogok, így a sztrájkjog gyakorlását! 10. Az oktatás nem kapja meg fontosságát megilletõ – valódi – törõdést. Önálló oktatási minisztériumot!
Mendrey László, a PDSZ elnöke újságírók elõtt ezt azzal indokolta, hogy a demonstráció várhatóan estébe nyúlik majd és nem kívánják, hogy akkor kelljen a dokumentumot az illetékeseknek átvenniük. Rámutatott: felszólítják a kormányt és a szaktárca vezetõjét, tegyenek radikális lépéseket annak érdekében, hogy a közoktatás eredményes pályára álljon. Szólt arról, hogy a jövõ évi költségvetés tervezetében a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ plusz 17 milliárdos forrással számolhat, de ez arra nem elég, hogy a pedagógusok soros béremelése megvalósuljon. A nem pedagógus dolgozók 2008 óta egy árva fillér béremelést nem kaptak – fogalmazott. Levelükben arra is felhívják a miniszterelnök figyelmét, hogy a pedagógus életpálya bevezetése óta a fizetések növekedését lenullázta a munkaterhelés. Kitért arra is, hogy a sztrájktárgyalások eredménytelenek voltak és hónapok óta nem kapnak választ arra, hogy a közoktatásban milyen feltételek mellett lehet munkabeszüntetést megvalósítani. A demonstráció nem kizárólag az oktatásról és a pedagógusokról szól, szolidaritásukat kívánják kifejezni a közszféra, azon belül is az egészségügy és a szociális ágazat dolgozóival is. Az „Emmi-sújtotta övezetben“ az oktatás, az egészségügy és a szociális szféra dolgozói összefognak – mondta. A petícióban többi között követelik még, hogy valósuljon meg érdemi és nyílt párbeszéd az oktatás résztvevõivel, ne bocsássanak el dolgozókat, hogy azután közmunkásként lényegesen kevesebb bérért foglalkoztassák vissza õket. Elvárják továbbá, hogy legyen lehetõség a sokszor bizonyított – méltán népszerû – tankönyvek ismételt rendelésére, és, hogy senki ne hagyhassa el az iskolapadot hasznosítható végzettség nélkül. Az Emberi Erõforrások Minisztériumánál záruló vonulásos tüntetést a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete kezdeményezte, partnerei civilek, a Humán Platform, az Oktatói Hálózat, és a Hálózat a Tanszabadságért szervezetek.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Várjuk érdemi válaszát! Budapest, 2015. május 20. A demonstráció szervezésében együttmûködõk nevében Mendrey László elnök
17
DEMONSTRÁCIÓ
PEDAGÓGUSOK TÜNTETTEK A FÕVÁROSBAN A PDSZ ÉS A CIVILEK VONULÁSOS DEMONSTRÁCIÓJÁN TÖRTÉNT
megtartott demonstráción úgy vélekedett, hogy az elmúlt években a kormányzat a szociális ágazat és az egészségügy mellett kivéreztette az oktatást is. Kényük-kedvük szerint szüntetnek meg, szerveznek át iskolákat, egyetemeket, miközben egyre inkább szembeállítják egymással a társadalmi csoportokat. Ebben a helyzetben cselekedni kell, vissza kell foglalni az iskolákat és vissza kell adni azokat az oktatóknak, szülõknek és gyerekeknek - mondta az érdekképviseleti vezetõ. Vajda Zoltán, a "rendszerbontó népszavazás" társkezdeményezõje azt hangsúlyozta, hogy az iskola élet-halál kérdése, mert ezen múlik a jövõnk, gyermekeink jövõje. Hozzátette: éppen azért kezdeményezték a népszavazást, mert Orbán Viktor "féktelen rombolása" az oktatást sem kíméli. A nemzeti együttmûködés rendszere se nem nemzeti, se nem együttmûködés, csupán rendszer, a lenyúlás rendszere - mondta Vajda Zoltán. Wittinghoff Tamás, Budaörs független polgármestere szerint a kormányzat olyan diákokat szeretne látni, akik keveset kérdeznek, és nem fertõzik magukat társadalomtudományokkal. "Kiskorú, sunyi, gyáva alattvalókká akar változtatni mindenkit ez a rendszer" mondta a városvezetõ. A PDSZ vezetése a követeléseiket tartalmazó, Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett petíciót már május 20-án átadta a miniszterelnökségen. Ebben követelik még, hogy legyen érdemi és nyílt párbeszéd az oktatás résztvevõivel, ne bocsássanak el dolgozókat, hogy azután közmunkásként lényegesen kevesebb bérért foglalkoztassák vissza õket. Elvárják továbbá, hogy legyen lehetõség a sokszor bizonyított, népszerû tankönyvek ismételt rendelésére, és senki ne hagyhassa el az iskolapadot hasznosítható végzettség nélkül. Szita Róbert - MTI - Kiséri-Nagy Ferenc
A felsõoktatási törvény visszavonását, a tankötelezettség korhatárának 18 évre emelését és egy önálló oktatási minisztérium létrehozását követelték a többi között annak a május 21-i demonstrációnak a résztvevõi, amelyet a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és több civil szervezet tartott a fõvárosban. A tiltakozók a Blaha Lujza téren gyülekeztek, itt szólalt fel Sándor Mária, a fekete ruhás nõvérként ismertté vált ápolónõ is. A demonstrálók, a "Nem adjuk a jövõt" feliratú transzparens mögött, a Rákóczi úton és a Károly korúton keresztül vonultak a Szalay utcába. A résztvevõk a többi között a "demokráciát", "Fidesz-maffia" jelszavakat skandálták. Mendrey László, a PDSZ elnöke az Emberi Erõforrások Minisztériumának Szalay utcai épülete elõtt, 150-200 tüntetõ részvételével
18
DEMONSTRÁCIÓ
ESÕISTEN SIRATJA A KÖZOKTATÁST
Nem várt irányból kapott támogatást az oktatást bitorló – a közoktatást közneveléssé alázó – minisztérium vezetése május 21-én, csütörtökön. A honi kereszténydemokráciától minden bizonnyal idegenkedõ Esõisten szállt szembe az oktatás tönkretételének megakadályozását megállítani akaró tüntetõkkel. Rég látott özönvíz szakadt azok nyakába, akik a PDSZ és a civilek kezdeményezésére vonulásos demonstráción akarták a kormányzat tudtára adni, hogy nem adjuk a jövõt! Az elmúlt évek oktatáspolitikai változásai mára egyértelmûsítették, hogy rossz az az irány, melyet kijelöltek a magyar iskolák, egyetemek számára. Hosszú idõ óta nincs olyan szakember - aki nevét, arcát felvállalva venné védelmébe a nemzeti köznevelés rendszerét. Tucatjával található viszont olyan, aki kritikáját megfogalmazva bátran vállalja véleményét. Legyen akár kormánypárti, ellenzéki, vagy éppen civil oktatási szakember. A nemzetközi trendek és összehasonlítások, az uniós vizsgálatok, a hazai felmérések eredményei (eredménytelenségei) jelzik, a változás elodázhatatlan. Érzékeli ennek égetõ szükségét a kormány is. A fejetlen (bár lehet, hogy politikai alapon nagyon is átgondolt) mindenesetre az egyeztetés demokratikus minimumát sem teljesítõ reformpánik azonban csak ront az egyébként is aggasztó helyzeten. Ezért szervezõdött a tiltakozó demonstráció. Az EMMI sújtotta övezet ágazatai is képviseltették magukat (mínusz sport) – jelezve, hogy elfogyott a türelmük. Nem véletlen, hogy egymást érik a tiltakozó felvonulások. Számos szervezet fejezte ki aktív szolidaritását, képviselõi ott voltak velünk. Akadtak azonban olyanok is, akik ezt nem tartották fontosnak. Õk tudják miért. Ennél már csak az nagyobb baj, hogy mi is tudjuk. Lelkük rajta.
Aznap kevesen értünk a el a Szalay utcába. Esõisten aznap siratta a magyar közoktatást. Oka volt (van) rá. A kormányzat – akár – legyinthet is, ezek csak ennyien vannak. Pedig az igazság nem létszámfüggõ. Nem befolyásolja a megszólalók száma, hangereje, csak a tények izgatják. S ebbõl az aspektusból nézve, az oktatási kormányzat nagy bajban van. Ez lehetne az õ bajuk. Sajnos azonban nemcsak az övék. Az egész országé, a jövõé.
19
OKTATÁSPOLITIKA
A PEDAGÓGUSPORTFÓLIÓ ATYJA KITÁLALT: Õ NEM ÍGY AKARTA Falus Iván oktatáskutató szerint a pedagógusértékelési rendszer nagyon fontos lenne, de ahogy azt bevezették, káros, és nem szolgálja az eredeti célt. A szakember javaslatokkal is elõállt, hogy lehetne a mostani szabályokat korrigálni... Falus Iván a Taní-tani címû folyóiratban írt egy hosszabb cikket öninterjú formában az álláspontjáról. Ebben leírja, hogy már 2005-ben javasolta az elõmeneteli rendszer kidolgozását, és 2008ban hozzá is láttak e munkának. Az alapgondolatot ma is idõszerûnek gondolja, mint írja, a pedagóguskompetenciák alkalmazása jelentõsen hozzájárulhatna a pedagóguspálya presztízsének növeléséhez, a pedagógusok szakmai fejlõdésének elõmozdításához, motiválásához, az elõmenetel támogatásához és az iskolában hasznosuló magasabb szintû tudás, felkészültség honorálásához. A bevezetés körülményei azonban – véli – nagyon sokat ártottak az alapvetõen elõremutató rendszernek. A tanárok kivívott presztízsének megvonása például rendkívül sérelmes. A portfóliót ma is nagyon hasznos eszköznek tartja, ebben a tanárok összegyûjtik a munkájukra vonatkozó dokumentumokat. Õ azonban nem visszamenõleg, hanem a munkával párhuzamosan tartotta volna célszerûnek azok készítését, továbbá nem írna elõ kötelezõen meghatározott dokumentumokat. „Nem kell Michelangelót arra kényszeríteni, hogy kompetenciáit széklábfaragással bizonyítsa” – írja. Falus szerint nagy baj az is, hogy a tisztán szakmai kérdéseket erõteljesen átszövi a politika. Pedig az életpályamodell nem a pedagógusok ellen irányul. Meggyõzõdése, hogy egy viszonylag objektív kritériumokat tartalmazó minõsítési rendszer védelmet nyújt a pedagógusoknak mind az igazgató,
mind pedig a mindenkori hatalom szubjektív, esetleg politikai indíttatású megnyilvánulásaival szemben. A jelenlegi helyzetben Falus szerint az alábbi lépéseket lenne célszerû megtenni: - A nem több mint öt évvel a nyugdíj elõtt álló pedagógusokat, amennyiben nincs jogosultságuk magasabb szintre kerülésre, automatikusan be kellene sorolni a Pedagógus II. fokozatba. - A szakvizsgázott pedagógusokat minõsítés nélkül át kellene engedni Pedagógus II. fokozatba, és három év türelmi idõt kellene adni arra, hogy elkészítsék a portfóliójukat, bizonyítsák erre való alkalmasságukat. - Azoktól a pedagógusoktól, akik eddigi tevékenységük dokumentálásával egyértelmûen bizonyítják, hogy megfelelnek a mesterpedagógusi szintnek, átmenetileg csak egy dokumentumot, az értelmezett, reflektált, tényekkel alátámasztott életutat kellene kérni. Három év türelmi idõ után – amennyiben a munkára, a teljesítményekre vonatkozó dokumentumok nem bizonyítják kétséget kizáróan a kompetenciák elvárt szintjének meglétét – itt is elvárás lenne a rendes minõsítést. - Ennek a két rétegnek a rendelkezésre álló bérfejlesztési összegébõl, például az évenkénti tízszázalékos indexálás összegének differenciált felhasználása útján, meg kellene elõlegezni a megfelelõ fokozathoz tartozó bért. - Ésszerûsíteni kellene a minõsítési rendszert. Ennek során széles körû konzultációt kellene folytatni a pedagógusok különbözõ rétegeivel. - A kutatópedagógus fokozatba (melybõl a tanítókat nem zárnák ki) ugyancsak egyszerûsített elõrejutást biztosítana azok számára, akik tudományos minõsítéssel rendelkeznek.
MEGDÖBBENTÕ: MINDENFÉLE EGYEZTETÉS NÉLKÜL MEGSZÛNHET EGY ISKOLA? A Klik váratlanul, egy levélben jelentette be a Neptun Általános Iskola vezetõségének, hogy szeptembertõl már nem létezik az iskola, jogutód nélkül megszûnik. Az épületet ugyanis átadják a kínai kéttannyelvû iskolának, amelyik bejelentette bõvülési igényét. A kínai iskola most ugyanis szintén általános iskolaként mûködik, de gimnáziumi tagozatot akarnak a jövõben indítani. Azt, hogy miért zárják be már szeptembertõl az iskolát, a tanári kar sem tudja, hiszen a középiskolai felvételik már lezárultak. A Neptun utcai iskola bezárásról és átszervezésrõl elõzetesen semmilyen esettanulmány vagy felmérés nem készült, senki sem kérdezte meg a szülõket, tudják-e vállalni, hogy egy távolabbi iskolába kell elvinniük a gyerekeiket. „Jött egy levél, hogy szeptembertõl már nincs iskola. A szülõket, tanárokat senki sem kérdezte meg és ennek már megint a gyerekek isszák meg a levét” - nyilatkozta lapunknak egy tanár. A pedagógusi kart úgy tájékoztatta a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és Tyukász Tamás, a tankerületi vezetõ, hogy megpróbálnak gondoskodni róluk, átmehetnek a Kontyfa Középiskola, Szakiskola és Általános Iskolába, bár a vezetõk azt sem tartották kizártnak, hogy egy messzebbi, nem a kerületben lévõ iskolába helyezik át õket, ahova akár több órát is utazniuk kell majd. Ha az áthelyezést nem fogadják el, kirúgják õket és még végkielégítés sem illeti meg a tanárokat. Arra a Klik és a tankerületi vezetõ sem tudott választ adni, minden gyerek és tanár átmehet-e az új iskolába, vagy szétszedik
A Klik úgy szüntette meg a 15. kerületben lévõ általános iskolát, hogy arról hivatalosan nem értesítette a szülõket, a pedagógusi kar pedig egy levélbõl tudta meg: szeptembertõl már talán nem lesz állásuk. Eddig tehát „csak” az óvodák központosításáról, most már iskolabezárásokra is szólnak a hírek. A Klik-rendszer kimutatja foga fehérjét. Mindenféle egyeztetés, nyilvánosságra hozott hatástanulmány nélkül – egyik napról a másikra – tényként jelenti be egy budapesti tankerület vezetése, hogy a következõ tanév szeptemberétõl megszüntet egy mûködõ általános iskolát – hangzott el a PDSZ elnökének április 13-i sajtótájékoztatóján.
20
OKTATÁSPOLITIKA a tanulócsoportokat, ugyanis egyelõre nem tudni, van-e elég hely a közel 300 diáknak és a pedagógusoknak, valamint a pedagógus munkáját segítõ személyzetnek. Az Eduline-nak nyilatkozó tanárok nem is saját magukért, sokkal inkább a diákokért aggódnak. Az iskolának német nemzetiségi osztályai is voltak, õk már biztos, hogy nem maradnak együtt. A hetedikes osztálynak is egy másik helyen kell elkezdeni a végzõs évét, mely kihatással lehet a jegyeikre, így közvetve a felvételijükre is. Egyelõre azt sem lehet tudni, mi lesz a Neptun Általános Iskola pedagógiai programjaival, hiszen az engedélyezés már márciusban lezárult, tehát az új iskolában hivatalosan már nem mûködhet a program. „Ezzel megkezdõdött az iskola kivéreztetése, hiszen a szülõket kész tények elé állították, hogy bár a Neptun iskolát ismerik és ezt akarták, ezt nem kaphatják meg, hanem egy másik iskolába kell járatniuk a gyereküket. Ilyen bizonytalan helyzetben pedig egyik szülõ sem jó szájízzel íratja
be a gyerekét. Ugyanakkor ha nem fogadják el, megeshet, hogy lemaradnak és csak egy sokkal távolabbi iskolában kapnak helyet”– mondta el egy tanár. A PDSZ április 13-i sajtótájékoztatóján az is elhangzott, hogy gyerekét odaviszi a szülõ ahová akarja, a közalkalmazott munkavállalók és a pedagógusok meg menjenek oda dolgozni - ahová a tankerület akarja. Ha az nem megfelelõ számukra, akkor úgy szüntetik meg munkaviszonyukat, hogy még végkielégítést sem kapnak… a nemzeti együttmûködés nagyobb dicsõségére. Egyértelmûen felszínre kerülnek a köznevelési primátusok: a minden józan érvvel szembemenõ központosítás, a demokratikus minimumok látványos negligálása, a diák, szülõi és munkavállalói jogok semmibevétele – a többi között errõl beszélt Mendrey László PDSZ elnök, aki a civiltársadalom, a szakma, és az érdekvédelem tennivalóiról is szólt.
MENDREY: EGY ISKOLA SEM LEHET KÖLTSÉGHATÉKONY! Szülõi értekezleten tájékoztatták a XV. kerületi Neptun Általános Iskolába járó gyerekek szüleit, hogy szeptembertõl bezárják az intézményt. Az eseményen elhangzott, hogy a tankerület szerint más kerületi iskolákhoz képest alacsony a Neptun utcai intézmény kihasználtsága, ezért nem éri meg a fenntartása. A felszólalók között volt Mendrey László PDSZ elnök is, aki miután az érintett pedagógusoknak és szülõknek is felajánlotta a szakszervezet szakmai és jogi segítségét, azt is kiemelte, hogy egy iskola soha nem lehet költséghatékony. Beszédét többször is taps szakította meg.
Neptun utcai csak 44 százalékos. A gyerekeket a Kontyfa utcai iskolába vezényelhetik át. Ugyanakkor az iskola cáfolta a kihasználtsági statisztikát, ugyanis a létszámban mindenkit egy fõnek vettek, miközben a sajátos nevelési igényû gyerekek 2 vagy 3 fõnek számítanak, így valójában az osztálylétszámok 1527 fõ között mozognak. A bezárás ellen a szülõk is tiltakoztak, petíciójukat már több mint ezren írták alá. A kerületi lap tudósítása szerint a fórumon felszólaló Monostori Zsolt jobbikos önkormányzati képviselõ azt mondta, hogy nem a Neptun az egyetlen, amit hivatalos nevén szólva átszerveznek. Megszûnhet a Czabán és a Száraznád is, a Kontyfa utcaiban pedig felmenõ rendszerben megszûnik a szakközépiskolai és gimnáziumi tagozat. Mendrey László PDSZ elnök hozzászólásában elmondta, hogy a gyerekeinkrõl van szó, és nemcsak a mi, a kerület, de az ország jövõjérõl is szól ez a döntés. Nem mindegy, hogy hol, hogyan, milyen körülmények között nevelõdnek és milyen képzett pedagógusok nevelik gyermekeinket - folytatta, majd hozzátette: az sem biztos, hogy a befogadó iskolaközösség valamennyi pedagógust fogadni tudja. Biztosan lesznek, akiket nem. Felajánlanak majd állásokat, de, ha a kollégák nem fogadják el, akkor még a végkielégítés sem biztos. A PDSZ elnöke kiemelte: Egy iskola soha nem gazdaságos, akkor sem, ha 44%-os, de akkor sem, ha 125%-os kihasználtsággal mûködik, mert ugyanannyi rezsit (távfûtést, vizet, stb.) kell fizetni. Az iskola mindig nagyon sokba pénzbe került és a jövõben is így lesz. Minden kormányzat ezen igyekszik spórolni, és ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Egyszer végre a gyerekek érdekeit és azok érdekeit kell nézni, akik a pénzt adják az iskola mûködtetésére, azok pedig most itt ülnek. Miután nagy taps fogadta Mendrey László szavait, a szakszervezet elnöke azt is nyomatékosította, hogy ,,az iskola olyan különleges épület a magyar közigazgatás rendszerében, melyet nem lehet másra használni. Vagy elbontják, vagy csak oktatási célokra lehet használni, itt könyvtár, múzeum, de még színház sem mûködhet, itt csak tanítani lehet. Elfogadom, hogy a fenntartónak oda kell figyelni, hogy mire megy el a pénz, de így nem lehet sem átszervezni, sem bezárni egy iskolát. Ha helyzet van, akkor hallgassanak meg bennünket, de ne csak négy évenként, hanem most is – zárta hozzászólását Mendrey László.
Az értekezleten részt vett a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) kerületi vezetõje, aki bejelentette, hogy az iskola jogutód nélkül szûnik meg. A tanulókat a kerület más iskolái veszik át, ahogy a tanárokat is. Egyes források szerint az épületbe egy kínai két tannyelvû középiskola költözik, mert a pár utcával arrébb lévõ szintén kínai általános iskola bõvülne. Az Index hírportál ugyanakkor úgy értesült, hogy a Neptun utcai általánosba nagyjából 300 gyerek jár, nekik kell majd új iskolát találni a kerületben. Az új kínai–magyar iskola megnyitásának pedig az lehet az indoka, hogy a kerületben sok kínai él, és jó néhány magyar is úgy gondolja, hogy érdemes kínai iskolába járatni a gyermekét, mert ez lehet a jövõ világnyelve. A 15.kerulet.ittlakunk.hu szerint a szülõi értekezleten elhangzott az is, hogy a tankerület azért döntött az iskola bezárása mellett, mert alacsony a kihasználtsága, ezért nem éri meg a fenntartása. A kerületi iskolák 73 százalékos kihasználtságához képest a
21
DEMONSTRÁCIÓ AZ ÓVODÁKÉRT
PDSZ AZ ÓVODÁK ÖSSZEVONÁSÁRÓL A PDSZ növekvõ figyelemmel és fokozódó értetlenséggel figyeli azt, ami Budapesten az óvodákkal történik. Egymásután érkeznek a jelzések a különbözõ kerületekbõl az óvodák összevonásának szándékáról/tényérõl. A közoktatás közneveléssé torzításának szerves részét képezte az oktatási intézmények autonómiájának megszüntetése, az egyéni – a gyermekek érdekeit figyelembe vevõ – képzési rendszer uniformizálása. Az azóta eltelt idõ egyértelmûen bizonyította, hogy a klikkes rendszer zsákutca, fenntartása mind gazdasági, mind pedagógiai szempontok szerint indokolatlan. A fõvárosi óvoda összevonások gyakorlata, célja és módszertana kísértetiesen hasonlít az iskolák államosításának folyamatára. Elmaradtak a hatásvizsgálatok, vagy ha mégis készültek
ilyenek, azok megállapításait figyelmen kívül hagyják. Az óvodavezetõk tagintézmény vezetõvé történõ lefokozása nem hoz sem politikai, sem pedig mérhetõ gazdasági hasznot – viszont joggal vívja ki az érintett szülõi csoportok értetlenségét és haragját. Gyermekeikkel kísérleteznek, s ezt teljes joggal utasítják vissza. Az átalakítások következtében létrejövõ „óvodai Klikek” nem jelentenek megtakarítást, ellenben a várható létszámcsökkentések - jelentõs feszültséget okozva - kihatnak mind a munkavállalók, mind pedig a gyermekek mindennapjaira. A PDSZ felhívja a döntéshozók figyelmét, hogy az átszervezések végrehajtása során maximálisan vegyék figyelembe az abban érdekeltek érdekeit és álláspontját!
DEMONSTRÁCIÓ A CSEPELI ÓVODÁKÉRT: NINCS ÉRV, NINCS PÁRBESZÉD, DE VAN 650 ALÁÍRÁS! csoportösszevonásnak, intézménybezárásnak. Ezt kívánják most tenni Csepelen is. Céljuk az volt, hogy minél több emberhez jusson el az erõszakos és értelmetlen átalakítás híre, s a nyilvánosság erejével késztessék együttmûködésre az önkormányzat korifeusait. A demonstrációt a fõváros XXI. kerületében, a Szent Imre téren tartották. Fazakas Gergely, a tiltakozás szervezõje a helyi és az országgyûlési képviselõk figyelmét hívta fel arra, hogy mire tették le esküjüket. Kiemelte: Csepelen 11 önálló óvoda mûködik. Most azt tervezi a csepeli önkormányzat, hogy egy intézménybe szervezi ezeket, és a tizenegy vezetõ helyett lesz egy vezetõ, aki 3 helyettessel és 11 tagóvoda-vezetõvel fog együttmûködni. Hozzátette: Szent meggyõzõdésem, hogy a vezetõn múlik, hogy milyen a nevelés. Egy tagóvoda-vezetõ már csak szinte óvónõként mûködik, csak így még egy púpot tesznek a hátára. Az új rendszerben túlterheltek lesznek a vezetõk. Emellett azt is nyomatékosította,
Az érintettek megkerülésével olyan átalakításba kezdenek, mely a köznevelés rendszerében egyszer már csúfos kudarcot vallott. Az intézményrendszer racionalizálásának ürügyén központosítanak. Ezt kívánják most tenni Csepelen is – hangzott el április 14-én, a XXI. kerületi Városháza elõtt. A szülõk összefogtak. Szervezkednek, interpellálnak, tiltakoznak és közös demonstrációt szerveztek a csepeli Városháza elé. Fazakas Gergely szervezõ megfogalmazta, hogy nincs érv, nincs párbeszéd, de van 650 tiltakozó aláírás. Az ugyancsak felszólaló Mendrey László PDSZ elnök pedig azt hangsúlyozta, hogy mindig a pedagógusok, a szülõk és a gyermekek oldalán kell állni. A nemzeti köznevelési rendszer legkevésbé vitatott eleme az óvodáztatás gyakorlata volt. A szülõk támogatták, a szakemberek egyetértettek a célokkal, eszközökkel. Az eredmények õket igazolták. Ebbe a helyzetbe rondít bele ismét a politika. Az érintettek megkerülésével olyan átalakításba kezdenek, mely egyszer már csúfos kudarcot vallott. Az intézményrendszer racionalizálásának ürügyén központosítanak. Az már magyar unicum, hogy ezek a kifejezések szinonímájává váltak az elbocsájtásnak,
22
DEMONSTRÁCIÓ AZ ÓVODÁKÉRT is felhívta arra a résztvevõk és a döntéshozó figyelmét, hogy nincs a világon költséghatékony iskola és egészségügy sem, így hazánkban se várja ezt el senki. Az a minimum, hogy megkérdezzenek bennünket – tette hozzá, majd arról beszélt, hogy a szülõ nem épületet, hanem óvónénit választ, mert ismeri. Beszéde végén arra hívta fel a tiltakozókat, hogy kényszerítsék rá az önkormányzatot, hogy a csepeli ügyben is valódi érdekegyeztetés történjen, majd ,,nem szívesen, de tiszta szívvel” felajánlotta a PDSZ szakmai és jogi segítségét a csepelieknek. hogy meg kell védeni a saját óvodapedagógusokat ezektõl az egyre rosszabb körülményektõl. Ez a rendszer immár nem lesz mûködõképes. Beszéde végén aláhúzta, hogy a döntés mellett nincs érv, nincs párbeszéd, viszont már most van 650 tiltakozó aláírás. A demonstráció második felszólalója Mendrey László, a PDSZ elnöke volt, aki beszéde elején elmondta: mi mindig a pedagógusok, a szülõk és a gyermekek oldalán állunk. A szakszervezeti vezetõ szerint a Klik, mint munkáltató egy hatalmas gólem, mely nem tud jól mûködni. Ez alkalommal
MEGSZORÍTÁSOK, BEZÁRÁSOK Nem új ez a jelenség, mégis megszokhatatlan, és elfogadhatatlan. Nem véletlen az érintettek elemi felháborodása, összefognak a szülõk – gyermekeik óvodái és iskolái érdekében, demonstrálnak a középiskoláért, s a hírek szerint sztrájkot fontolgatnak az egyetemi hallgatók. A PDSZ elutasítja az oktatást sújtó, tudásellenes, s végleges leszakadást jelentõ permanens forráskivonás gyakorlatát. Szolidárisak vagyunk a tiltakozókkal. Nem adjuk a jövõt! Azt mondják, a bölcs ember más kárán tanul, az ostoba a sajátján. Úgy tûnik a kormány, azon sem… Budapest, 2015. április 20.
Az elmúlt idõszakban egymást követik az oktatást sújtó megszorítások. Fõvárosi óvoda összevonásokról, kerületi általános iskola bezárásáról, frissen felújított szakképzõ intézmény megszüntetésérõl szólnak a hírek. Nem kíméli hatalom a felsõoktatást sem, egyetemi szakok megszüntetésérõl, a tandíjbevételek jelentõs mértékû kurtításáról hallunk aggasztó híreket. Érdemi egyeztetés „természetesen” ezúttal sem volt, a kormány képviselõi mindössze a Magyar Rektori Konferencia szakbizottságaival tárgyaltak az átalakításokról, de annak javaslatait – végül is – nem vették figyelembe.
23
TANFELÜGYELET
TANFELÜGYELET 6. November 30-ig intézményellenõrzés esetében az intézményvezetõ köteles feltölteni az informatikai rendszerbe a az ellenõrzést megelõzõ két tanév munkatervét és éves beszámolóját, az intézmény legutóbbi továbbképzési programját és az ahhoz kapcsolódó beiskolázási terveket, valamint az intézményi eredményeket, ide értve az ellenõrzés évét megelõzõ öt évben lebonyolított, az intézményre vonatkozóan kötelezõ országos mérések eredményeit bemutató dokumentumokat. 7. Az ellenõrzés idõpontja elõtt legalább tizenöt nappal az ellenõrzést vezetõ szakértõ felveszi a kapcsolatot az érintett intézmény vezetõjével és egyeztetik az ellenõrzés ütemezésével és tartalmával kapcsolatos részleteket. 8. Az Oktatási Hivatal által kitûzött idõpontban sor kerül a pedagógus, az intézményvezetõ vagy az intézmény tanfelügyeleti ellenõrzésére. 9. Az ellenõrzést követõ tizenöt napon belül az ellenõrzést vezetõ szakértõ elkészíti az ellenõrzés tapasztalatait összegzõ szakértõi dokumentumot, és rögzíti azt az informatikai támogató rendszerben. Az ellenõrzésben érintett személy, az intézményellenõrzés esetén az intézményvezetõ számára az ellenõrzés eredménye ettõl az idõponttól az informatikai támogató rendszer útján elérhetõ válik. 10. A szakértõi dokumentum rögzítését követõ tizenöt napon belül az ellenõrzésben érintett személy, továbbá intézményellenõrzés esetén az intézmény vezetõje a nevelõtestülettel egyeztetve értékelõlapot tölthet ki a szakértõkrõl az Oktatási Hivatal által mûködtetett informatikai támogató rendszerben. 11. Az intézményellenõrzés lezárását követõ 45 napon belül az intézményvezetõ öt évre szóló intézkedési tervet készít, amelyet a nevelõtestület az ellenõrzést követõ 75 napon belül hagy jóvá. 12. Az intézkedési terv jóváhagyását követõen haladéktalanul az intézményvezetõ feltölti az Oktatási Hivatal által mûködtetett informatikai támogató rendszerbe, amely azt elérhetõvé teszi az intézmény fenntartója, valamint az OH számára. Figyelem! 2016. január 1-jétõl a 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet 48.§ (1) bekezdése a 4. pontban leírtak szerint így rendelkezik: 48. § (1) Pedagógus ellenõrzése esetén az ellenõrzésben érintett pedagógus az ellenõrzési terv elkészítése évének november 30-áig feltölti a … 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdésében meghatározott portfólióból a) a szakmai önéletrajzot, b) a pedagógust foglalkoztató intézmény intézményi környezetének rövid bemutatását, c) a szakmai életút értékelését a hivatal által mûködtetett informatikai támogató rendszerbe.
2015. április 22-i hatállyal lényegesen megváltozott a nevelési-oktatási intézmények mûködésének szabályait meghatározó 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet, amely a szóban forgó naptól részletesen meghatározza a pedagógusok és intézmények külsõ ellenõrzésének szabályait. Tanulmányozzuk át, hogy milyen új (vagy néhány esetben részben új) szabályokat vezetett be 2015. április 22-tõl a 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet az intézmények külsõ ellenõrzési rendszerének mûködtetésére! Cikkünkben elõször a legszükségesebb feladatok, lépések idõrendi bemutatására, és a pedagógusok és intézményvezetõk számára legfontosabb teendõk kiemelésére törekszünk, majd a késõbbiekben idézzük a tanfelügyeleti ellenõrzés lebonyolításának részletes szabályait. A cikkben szereplõ jogszabályokat a 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendeletbõl idézzük.
1. A tanfelügyeleti ellenõrzés legfontosabb lépéseinek ütemezése a következõ: 1. Július 20-ig az Oktatási Hivatal elkészíti a következõ naptári évre szóló ellenõrzési tervet. 2. Július 31-ig az Oktatási Hivatal az informatikai rendszer révén értesíti az ellenõrzési tervbe fölvett pedagógusokat, intézményvezetõket és intézményeket. 3. November 30-ig az Oktatási Hivatal kijelöli az ellenõrzés idõpontját és az ellenõrzésben résztvevõ szakértõket (tanfelügyelõket), valamint értesíti az érintett intézmények vezetõit. 4. 2015. november 30-ig az ellenõrzésben érintett pedagógus köteles feltölteni portfólióját az Oktatási Hivatal által mûködtetett informatikai felületre (ez a szabályozás 2015. december 31ig van hatályban). 2016-ban és az azt követõ években november 30-ig az ellenõrzésben érintett pedagógus a portfóliós felületre csak a szakmai önéletrajzot, az intézmény rövid bemutatását és a szakmai életút értékelését köteles feltölteni, a teljes portfóliót tehát nem. Figyelem: olvasson tovább, késõbb megtalálja a magyarázatot is! 5. November 30-ig az intézményvezetõ ellenõrzésekor az intézményvezetõ köteles feltölteni az informatikai rendszerbe a vezetõi pályázatát (annak hiányában vezetõi programját), az intézmény pedagógiai programját, az ellenõrzést megelõzõ két tanév munkatervét és éves beszámolóját, valamint az intézmény szervezeti és mûködési szabályzatát.
2. Az Oktatási Hivatal minden év július 20-ig ellenõrzési tervet készít a következõ naptári évre 146. § (1) Az országos pedagógiai-szakmai ellenõrzés fajtái: a) a pedagógus ellenõrzése, b) az intézményvezetõ ellenõrzése, c) az intézményellenõrzés. 147. § (1) A hivatal minden év július 20-ig a következõ évre szóló országos pedagógiai-szakmai ellenõrzési tervet (a továbbiakban: ellenõrzési terv) készít megyei bontásban. A hivatal az ellenõrzési tervet úgy állítja össze, hogy az ellenõrzés ötévente egy alkalommal minden intézmény minden pedagógusára kiterjedjen.
24
TANFELÜGYELET A hivatal július 31-ig az általa mûködtetett informatikai támogató rendszer útján értesíti az ellenõrzési tervben szereplõ pedagógusokat, intézményvezetõket és intézményeket. (3) A hivatal az intézménytípus és az ellenõrzés helyszínének figyelembevételével választja ki az ellenõrzésekben részt vevõ szakértõket. (4) A hivatal a kiválasztásról, valamint az ellenõrzési tervben foglalt szervezési szabályokról július 31-ig az informatikai támogató rendszer útján értesíti a kiválasztott szakértõket és az õket foglalkoztató intézmények vezetõit. (6) A hivatal november 30-ig kijelöli az ellenõrzési tervben szereplõ ellenõrzések idõpontját, az ellenõrzésben részt vevõ szakértõket és a vezetõ szakértõt, majd az informatikai támogató rendszer útján értesíti az ellenõrzésben érintett pedagógusokat, szakértõket, valamint az érintett intézmények vezetõit.
Figyelem, lényegesen változó szabályok a pedagógusok tanfelügyeleti ellenõrzésében: A 2016-ban esedékes tanfelügyeleti ellenõrzésre kijelölt pedagógusoknak 2015. november 30-ig teljes portfóliót kell feltölteniük. A 2016-ban elkészítendõ, 2017. évre vonatkozó ellenõrzési tervben szereplõ pedagógusoknak 2016. november 30-ig azonban már nem kell portfóliót feltölteniük, hanem a számukra megnyitott portfóliós felületre csupán a szakmai önéletrajzot, a pedagógust foglalkoztató intézmény intézményi környezetének rövid bemutatását és a szakmai életút értékelését kell feltölteniük. Magyarázat: A látszólag indokolatlan különbségtétel vélhetõen azt jelenti, hogy a 2016-ra vonatkozó (a 2015. július 20-ig kiadandó) ellenõrzési tervben csupa olyan pedagógust fog kijelölni a Hivatal tanfelügyeleti ellenõrzésre, akiknek minõsítésére 2016-ban sor fog kerülni. A 326/2013. (VIII.30.) Kormányrendelet 1. sz. melléklete ugyanis elõírja, hogy 2016-ban már minden minõsítési eljárást a pedagógus munkáját érintõ tanfelügyeleti ellenõrzésnek („az országos pedagógiai, szakmai ellenõrzés összegzõ értékelése”) kell megelõznie, hogy annak eredményét át lehessen emelni a minõsítés célját képezõ értékelési folyamatba. A 2016. július 20-ig kiadandó, tehát 2017-re vonatkozó ellenõrzési tervbe már olyan pedagógusok is bekerülhetnek, akiknek a minõsítésére csak 2017 után kerül sor. Az õ esetükben nem követelmény a portfólió feltöltése (hiszen közvetlenül nem vár rájuk minõsítés), csupán a portfólió korábban említett három elemét kell feltölteniük annak érdekében, hogy a tanfelügyelet tájékozódhasson szakmai életútjukról és intézményükrõl.
3. A pedagógusok ellenõrzésének szabályai 148. § (1) Pedagógus ellenõrzése esetén az ellenõrzésben érintett pedagógus az ellenõrzési terv elkészítése évének november 30-áig feltölti a pedagógusok elõmeneteli rendszerérõl és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történõ végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdésében meghatározott portfólióját a hivatal által mûködtetett informatikai támogató rendszerbe. Ha az ellenõrzés kijelölt idõpontja a következõ tanévre esik, a pedagógus az adott tanítási év végéig módosíthatja portfólióját. (2) A pedagógust egyidejûleg két szakértõ látogatja meg. Ha a pedagógus munkakörének részét képezi tanítási óra, foglalkozás megtartása, a szakértõk egy nap alatt a pedagógus két tanítási óráját, foglalkozását látogatják meg. 146. § (2) A pedagógus ellenõrzése általános pedagógiai szempontok szerint történik, célja az ellenõrzött pedagógus pedagógiai kompetenciáinak fejlesztése, módszere - ha a pedagógus munkakörének részét képezi - a foglalkozások, tanítási órák egységes szempontok szerinti megfigyelése, a pedagógus mindennapi nevelõ-oktató munkáját megalapozó pedagógiai tervezés dokumentumainak vizsgálata, interjú felvétele, valamint az intézményi önértékelés pedagógusra vonatkozó eredményeinek elemzése. (3) A pedagógus ellenõrzése a pedagógus munkájának alábbi területeit vizsgálja: a) pedagógiai módszertani felkészültség, b) pedagógiai folyamatok, tevékenységek tervezése és a megvalósításukhoz kapcsolódó önreflexiók, c) a tanulás támogatása, d) a tanuló személyiségének fejlesztése, az egyéni bánásmód érvényesülése, a hátrányos helyzetû, sajátos nevelési igényû vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdõ gyermek, tanuló többi gyermekkel, tanulóval együtt történõ sikeres neveléséhez, oktatásához szükséges megfelelõ módszertani felkészültség, e) a tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése, esélyteremtés, nyitottság a különbözõ társadalmikulturális sokféleségre, integrációs tevékenység, osztályfõnöki tevékenység, f) pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlõdésének folyamatos értékelése, elemzése, g) kommunikáció és szakmai együttmûködés, problémamegoldás, valamint h) elkötelezettség és szakmai felelõsségvállalás a szakmai fejlõdésért.
4. Az intézményvezetõ ellenõrzésének szabályai 146. § (6) Az intézményvezetõ ellenõrzésére legkorábban az intézményvezetõi megbízás második, legkésõbb negyedik évében kerülhet sor. (7) Az intézményvezetõ ellenõrzése az alábbi területekre terjed ki: a) az intézményi pedagógiai folyamatok - nevelési, tanulási, tanítási, fejlesztési, diagnosztikai - stratégiai vezetése és irányítása, b) az intézmény szervezetének és mûködésének stratégiai vezetése és operatív irányítása, c) az intézményi változások stratégiai vezetése és operatív irányítása, d) az intézményben foglalkoztatottak stratégiai vezetése és operatív irányítása, e) a vezetõi kompetenciák fejlesztése. 149. § (1) Intézményvezetõ ellenõrzése esetén az érintett intézményvezetõ legkésõbb az ellenõrzési terv elkészítése évének november 30-áig feltölti a hivatal által mûködtetett informatikai támogató rendszerbe a vezetõi tevékenységet bemutató alábbi dokumentumokat: a) a vezetõi pályázatát, vagy annak hiányában vezetõi programját, b) az intézmény pedagógiai programját, c) az ellenõrzést megelõzõ két tanév munkatervét és éves beszámolóját, valamint d) az intézmény szervezeti és mûködési szabályzatát. (2) Az intézményvezetõt egyidejûleg két szakértõ látogatja meg.
25
TANFELÜGYELET 5. Az intézmény ellenõrzésének szabályai 146. § (8) Az intézményellenõrzés célja, hogy iránymutatást adjon az intézmény pedagógiai-szakmai munkájának fejlesztéséhez annak feltárása által, hogy a köznevelési intézmény hogyan valósította meg a pedagógiai programjában és a munkatervében, valamint a 150. § (3) bekezdése szerinti intézkedési tervben foglaltakat. Módszere az interjúkészítés és dokumentumelemzés, a pedagógiai munkához szükséges infrastruktúra megfigyeléssel történõ vizsgálata, valamint az intézmény feladatellátásával kapcsolatos kérdõíves felmérések és az intézményi önértékelés eredményeinek elemzése. (9) Intézményellenõrzésre abban az esetben kerülhet sor, ha az intézmény vezetõjét értékelték az országos pedagógiaiszakmai ellenõrzés keretében vagy az intézményellenõrzés során kerül sor az intézményvezetõ ellenõrzésére is. (10) Az intézményellenõrzés az alábbi területekre terjed ki: a) pedagógiai folyamatok, b) személyiség- és közösségfejlesztés, c) az intézményben folyó pedagógiai munkával összefüggõ eredmények, d) belsõ kapcsolatok, együttmûködés, kommunikáció, e) az intézmény külsõ kapcsolatai, f) a pedagógiai mûködés feltételei, valamint g) az intézménytípusra vonatkozó nevelési, nevelési-oktatási irányelvet megállapító jogszabályban meghatározott országos szakmai elvárásoknak és az intézményi céloknak való megfelelés. 150. § (1) A köznevelési intézmény ellenõrzése esetén az érintett intézmény vezetõje legkésõbb az ellenõrzési terv elkészítése évének november 30-áig feltölti a hivatal által mûködtetett informatikai támogató rendszerbe a) az ellenõrzést megelõzõ két tanév munkatervét és éves beszámolóját, b) a legutóbbi továbbképzési programot és az ahhoz kapcsolódó beiskolázási terveket, valamint c) az intézményi eredményeket, ide értve az ellenõrzés évét megelõzõ öt évben lebonyolított, az intézményre vonatkozóan kötelezõ országos mérések eredményeit bemutató dokumentumokat. (2) A köznevelési intézményt egyidejûleg az intézményben nevelt, oktatott gyermekek, tanulók és az intézmény által ellátott feladatok számától függõen legalább három, legfeljebb öt szakértõ látogatja meg. (3) Az intézményvezetõ az intézményellenõrzés lezárását követõ negyvenöt napon belül, az összegzõ szakértõi dokumentuma alapján öt évre szóló intézkedési tervet készít, amelyben kijelöli az intézmény pedagógiai-szakmai munkája fejlesztésének feladatait. Az intézkedési tervet a nevelõtestület az intézményellenõrzés összegzõ szakértõi dokumentumának 147. § (8) bekezdése szerinti rögzítésétõl számított hatvan napon belül hagyja jóvá. Az intézkedési tervet az érintett intézmény vezetõje a jóváhagyást követõen haladéktalanul feltölti a hivatal által mûködtetett informatikai támogató rendszerbe, amely azt elérhetõvé teszi az intézmény fenntartója, valamint a hivatal számára. 151. § A hivatal által mûködtetett informatikai támogató rendszer biztosítja a benne rögzített ellenõrzési jegyzõkönyvek és összegzõ szakértõi dokumentumok ellenõrzést követõ ötödik év december 31-éig történõ elektronikus tárolását, és a hivatal, valamint az ellenõrzött személyek, intézmények és az érintett fenntartók számára az azokhoz való hozzáférés lehetõségét.
6. Mely szakértõk vehetnek részt a tanfelügyeleti ellenõrzésben 153. § Az országos pedagógiai-szakmai ellenõrzésben olyan köznevelési szakértõ vehet részt, aki a) pedagógiai-szakmai ellenõrzés és pedagógusminõsítés szakterületen szerepel az Országos szakértõi névjegyzékben, valamint b) az országos pedagógiai-szakmai ellenõrzéshez szükséges szakmai ismereteket a hivatal által szervezett hatvanórás továbbképzés keretében elsajátította.
154. § (1) A pedagógus ellenõrzésében az érintett pedagógussal azonos munkakörben és intézménytípusban szerzett legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezõ pedagógus vehet részt. (2) Az intézményvezetõ ellenõrzésében az érintett intézményvezetõvel azonos intézménytípusban szerzett legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezõ pedagógus vehet részt. Az intézményvezetõ vezetõi ellenõrzésében részt vevõ szakértõk közül legalább az egyiknek szintén intézményvezetõnek vagy korábban intézményvezetõi feladatot ellátó személynek kell lennie. (3) Az intézményellenõrzést az adott intézménytípusban szerzett legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezõ szakértõ végzi. Ha az intézményvezetõ ellenõrzésére a 146. § (9) bekezdése alapján kerül sor, a szakértõk közül legalább egynek intézményvezetõnek vagy korábban intézményvezetõi feladatot ellátó személynek kell lennie. 155. § (1) Az országos pedagógiai-szakmai ellenõrzésben részt vevõ szakértõt a hivatal jelöli ki. Nem jelölhetõ ki a szakértõ az ellenõrzésre abba az intézménybe, ahol õt vagy a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozóját pedagógusként alkalmazzák, továbbá olyan intézménybe, ahol az ellenõrzést megelõzõ két évben õt vagy a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozóját pedagógusként alkalmazták. (3) Ha az egyházi intézményfenntartó az oktatásért felelõs miniszterrel köznevelési szerzõdést kötött az általa fenntartott pedagógiai-szakmai szolgáltató intézményre vonatkozóan, akkor az általa fenntartott intézményekben az ellenõrzéseket végzõ szakértõket az egyházi intézményfenntartó által fenntartott pedagógiai-szakmai szolgáltató intézmény javaslatára a hivatal kéri fel és jelöli ki. (4) A felsõoktatási intézmények által fenntartott gyakorló nevelési-oktatási intézmények, valamint ezek intézményvezetõinek ellenõrzésébe be kell vonni gyakorló nevelési-oktatási intézményben töltött ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezõ szakértõt.
26
OKTATÁSPOLITIKA
MIÉRT ÉPPEN AZ OKTATÁSRA KÖLTÜNK KEVESEBBET? Magyarország jóval kevesebbet költ az oktatásra, mint a régió és az EU legtöbb országa. Pedig sokkal többet kéne. Ha egyáltalán valaha fel akarunk zárkózni. Megjelent A közoktatás indikátorrendszere 2015 címû kiadvány az MTA Közgazdaságtudományi Intézete gondozásában, rengeteg érdekes ábrával az oktatásról. Ez (sok más mellett) újra bemutatja, hogy Magyarország nemzetközi összehasonlításban nagyon keveset költ oktatásra. Az utóbbi pár évben egyre kevesebbet. És ez nem azért van, mert annyival kevesebb nálunk a gyerek. Tartanak az érettségik, nézzük elõször a középiskolai közoktatásra fordított összeget. Az alábbi két ábra az egy diákra jutó közoktatási kiadások alakulását mutatják az egy fõre jutó GDP százalékában. Tehát ezek korrigálnak az iskoláskorú gyerekek számával. Magyarországon ez a mutató 2011-ben nem érte el a 20%-ot, míg az európai országok jó részében 25-30% körüliek, az (egyszerû, súlyozatlan) átlag 25% feletti.
A következõ ábra az oktatásra fordított összeget mutatja a GDP százalékában. Nem csak keveset fordítunk az oktatásra, de az is durván csökken.
Egészen elborzasztó, hogy egy egyetemi végzettségû pedagógus már a felét sem keresi, mint a hasonló végzettségûek. (A pályakezdõknél is csak 57% ez az arány.) Mit okoz mindez? Talán a legnagyobb baj, hogy egyre kevesebben mennek tanárnak. Ezért elöregedik a tanári kar. A lányom bölcsõdei gondozói többször teljesen lecserélõdtek, a fiatalok inkább elmentek más munkahelyre és/vagy külföldre. Több olyan középiskolai tanáromról tudok, aki azóta abbahagyta a tanítást. Mindenki tud a környezetébõl is példát mondani. De ez az átlagos tendencia is. Ezek a tényezõk csak igen lassan hatnak az országos átlagos eredményekre. Az, hogy jelenleg nem, vagy nem nagyon roszszabbak Magyarország mutatói például a PISA-teszteken, nem azt jelenti, hogy minden rendben van. A „pedagógus-életpálya modellnek” nevezett béremelés valamelyest növelte/növelheti ugyan a béreket, de még messze elmarad majd így is az oktatásra fordított összeg az európai átlagtól. És épp a 2002-2003-as béremelés mutatja, hogy az egyszeri változtatások hatása nem feltétlenül hosszú életû. A több száz oldalas indikátorrendszer azt is jól példázza, hogy az oktatás egy bonyolult rendszer, aminek nem biztos, hogy érdemes kalapáccsal nekiesni (fõleg úgy nem, ha nem figyelünk az indikátorokra, tényekre, számokra). Egy példa: nem biztos, hogy a jelenlegi formában a szakiskolákat érdemes nyomni. Miért fontos mindez? Ahogy Zsopi írta múltkor, a Láthatatlan plafon a relatív GDP felett: felzárkózik valaha Magyarország? címû posztban: […] a viszonylag jó minõségû és széles körû oktatás legalábbis szükséges feltétele a közepes jövedelmi szintbõl való kitörésnek. Egy ideig mûködhet az olcsó, nem túl képzett munkaerõre épülõ növekedési modell, de a magas életszínvonal eléréséhez az kell, hogy a munkaerõ drága legyen, de mégis megérje alkalmazni.
Így változtak a kiadások a 2000-es évek eleje óta. Látszik, hogy a pedagógus-béremelés a 2000-es évek elejénközepén jelentõsen megdobta a kiadásokat, de ennek hatása nem tartott sokáig. Hasonlóan elmarad Magyarország az általános iskolai oktatásra költött kiadásokban is, elsõsorban a felsõ tagozatokra fordított forrásokban, ahol alig 20%-ot meghaladó a költés nálunk, míg az európai átlag 27,5%. Meglepõ módon még az óvodai oktatás van ebben a mutatóban legközelebb az európai átlaghoz, igaz, ott is volt csökkenés az elmúlt években.
27
AKTUÁLIS
AMIT KUTATVA SEM TALÁLUNK VÉGLEGES KÖLTSÉGVETÉSBEN Nem látni, mibõl jön ki a Klik jövõre, nem tudni, miért csökken a lakhatás támogatása, és nincs pénz a korrupció elleni küzdelemre. Csak néhány példa azok közül, amelyeket a civil szervezetek hiányolnak a zárószavazás elõtt álló költségvetési törvénybõl. Az iskolák jövõre sem lehetnek biztosak abban, hogy lesz majd festék a nyomtatókban, vagy kijavítják-e a csõrepedés okozta károkat. Az állami kézben lévõ iskolák Klebelsberg Intézményfenntartó Központja (Klik) ugyanis 2013 óta több 10 milliárd forint hiánnyal gazdálkodik, a költségvetési törvények nem tisztázzák, hogy a bõ 500 milliárd forintból mire mennyi pénzt szántak, így most sem tudni, mire lesz elég az idei évhez képest 25 milliárd forinttal megemelt keret. Egy biztos, 2014 második felében, tehát nem is olyan nagyon régen, kétszer is tûzoltást kellett végezni az állami iskolák fenntartójánál, összesen 40 milliárd forint értékben. Egyebek között ezt kifogásolták azok a civil szervezetek, amelyek a Költségvetési Felelõsségi Intézettel összefogva arra vállalkoztak, hogy megvizsgálják, mennyiben ad választ az idén a szokásosnál jóval hamarabb elkészülõ következõ évi költségvetés. A jogszabály már csak a Költségvetési Tanács véleményére vár, és az Országgyûlés június 22-én elfogadta az immár módosító indítványokkal egybeszerkesztett változatot. A Roma Oktatási Alap azt is kifogásolja, hogy bár a Klik támogatása valamelyest növekszik, hiszen a pedagógusok életpályamodellje miatt némileg emelkedik a tanárok bére, ám évek óta nem kaptak béremelést azok a közalkalmazottak, akik ugyan iskolában dolgoznak, de nem részesei a modellnek.
Azt már az Esély Labor Egyesület tette hozzá, hogy ráadásul elharapózott az a gyakorlat, hogy ezeket a munkaköröket közfoglalkoztatottakkal töltik fel.
A középiskolák újabb átszervezésének járulékos költségeire sincs pénz – állapította meg a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. A Nemzetgazdasági Minisztérium több mint 500 intézményt vesz át, a szakképzés immár oda fog tartozni, ám ebbõl mindössze annyi látszik, hogy a gazdasági tárca kap 1 milliárd forintot az átszervezésre, de hogy idén és jövõre az átvett pedagógusok bérére mibõl mennyi jut, arra nincs válasz sem az idei, sem a jövõ évi büdzsében. A kormány arra sem gondolt, hogy a megszûnésre ítélt 30 olyan gimnázium esetében, amely a tankerületben egyedüliként mûködött, ki és mibõl finanszírozza majd az ingázásra kényszerülõ nebulók költségeit.
ROMLIK AZ ESÉLYEGYENLÕSÉG Az ingyenes bölcsõdei és óvodai étkeztetés, valamint a rászoruló gyermekek nyári étkeztetésének a költségeivel addig zsonglõrködött a kormány, míg egyetlen összegben elbújtatta ezeknek a támogatását. A Gyermekesély Egyesület számításai szerint azonban ebbõl úgy tûnik, hogy a nyári étkeztetésre valójában nem különítettek el pénzt. Mintegy 10 milliárd forint hiányzik ahhoz, hogy a vakáció idején is kaphassanak enni az iskolában a gyermekvédelmi támogatásban részesülõ diákok. A lakhatás állami támogatása 2016-ban már 70 milliárd forinttal lesz kevesebb, mint 2013-ban. Egy bõ 20 milliárd forintos összeget még érthetõnek tart az emberhez méltó lakhatásért küzdõ Habitat for Humanity magyarországi szervezete, a devizahitelesek megmentésére született jogszabályok ugyanis enynyivel kevesebb támogatást tesznek indokolttá. Az ennél nagyobb forráskivonás azonban elsõsorban a szociális segélyezési rendszer megváltoztatásának a következménye. Az állam 2015 márciusától már nem juttat automatikusan támogatást az önkormányzatoknak, hogy segítsék azoknak az életét, akiknek a lakhatás költségei megfizethetetlenek. A településeknek az idei évtõl saját rendeletben kell ezt szabályozniuk, és a korábbi évekhez képest több 10 milliárd forinttal kevesebb forrás áll rendelkezésre. A Habitat különösen aggályosnak tartja, hogy a jövõ évi költségvetési keretet anélkül határozzák meg, hogy az idei tapasztalatokat figyelembe vennék.
Jövõre fele annyi pénz, mindössze 15,5 milliárd forint jut annak az állami cégnek, a Nemzeti Eszközkezelõnek az ingatlanvásárlására is, amely a fizetésképtelenné vált devizahiteleseket tudja megmenteni az utcára kerüléstõl. Az eszközkezelõ ilyenkor megvásárolja a banktól az ingatlant, amelyben a család bérleti díj fejében továbbra is élhet. Márpedig a forintosítás ellenére nagyon sokan szembesültek azzal, hogy még mindig elviselhetetlen a törlesztõrészletük, és szeptemberben lejár a kilakoltatási moratórium is. Nem véletlenül került a parlament elé az éveken át tartó vajúdás után a családi csõdvédelemrõl szóló törvény. Ennek a jogszabálynak a hatására további ingatlanvásárlások lehetnek esedékesek a Nemzeti Eszközkezelõ számára, csakhogy nem látszik ennek a forrása.
Csapdahelyzet a munkában A Magyar Szegénységellenes Hálózat a jövõ felélésének tartja, hogy az idei 270 milliárd forinttal szemben jövõre már 340 milliárd forintot fordítanak a közfoglalkoztatásra. Minden kutatás azt bizonyítja, hogy az úgynevezett aktív munkaerõ-piaci eszközökkel, amelyek a piaci viszonyokat veszik figyelembe, sokkal hatékonyabban lehet újból valódi munkát adni az embereknek. Míg a közfoglalkoztatottaknak csak 11,6 százaléka tud elhelyezkedni, addig a többi program részvevõinek átlagosan 57,2 százaléka jut valódi álláshoz.
28
AKTUÁLIS hozzájutnak, egyre nagyobb arányban természetben kapják meg. A közfoglalkoztatást jövõre annak ellenére bõvítik, hogy nem tanulmányozzák a hatásait. A Belügyminisztériumban felállítottak ugyan egy monitoring osztályt, amely össze is gyûjtötte, melyek azok a mutatók, amelyekkel vizsgálni lehetne az eredményeket. Egy szakmai konferencián azonban elárulták, hogy nem kaptak pénzt a folytatásra, így mérni már nem tudják sem a kiinduló állapotot, sem a hatásokat. Erre a jövõ évi költségvetés sem ad pénzt.
Ilyenek például az uniós pénzbõl finanszírozott át- és továbbképzések, valamint a munkahelyvédelmi akcióterv. Ez utóbbi programban 2016-ban 105 milliárd forintot osztanak szét olyan cégek között, amelyek hátrányos helyzetû (25 év alatt, 55 év felett, kisgyermekes stb.) munkavállalókat tartanak meg vagy vesznek fel. Ennek a kerete közel sem bõvült olyan mértékben, mint a közfoglalkoztatásé, hiszen az akciótervre már idén is 100 milliárd forint van. A kisebb településeken a közfoglalkoztatással egyenesen az ottani kisvállalkozói réteget szorítják ki. Akik eddig nyáron az iskolafelújításban vagy más intézményi megbízásokkal festõ vagy lakatos vállalkozóként kaptak munkát, azok most sokszor közmunkásként végzik el ugyanazt a tevékenységet – számolt be a piactorzító hatásokról az Esély Labor. Ugyanez igaz az agrártevékenységekre is. Az önkormányzati közfoglalkoztatás keretében a támogatott munkaerõvel elõállított sertéshús vagy zöldség a nyomott áraival kiszorítja a kistermelõket a helyi piacról. Ráadásul a szegényeknél gyakorlatilag megszûnik a pénzforgalom, mert azt a keveset, amihez
Ellenõrizetlenül folyhat el a pénz A civilek azt is fájlalják, hogy hiába készül a 2015 és 2018 közötti nemzeti korrupcióellenes program, nem lesz több pénz a közpénzek elherdálása elleni küzdelemre. A korrupció elleni fellépés feladatát néhány éve a Nemzeti Védelmi Szolgálatra (NVSZ) testálták, de a jövõ évi költségvetésbõl is csak annyi látszik, hogy több ember lesz a szervezetnél, és emiatt 4 milliárd helyett 6,1 milliárd forint lesz a támogatása. Ám hogy az NVSZ mitõl lesz hatékonyabb, az már nem derül ki.
AZ UTOLSÓ PILLANATBAN MÉGIS MEGAKADÁLYOZZÁK, HOGY A TANÁROK A LEGJOBBNAK TARTOTT KÖNYVEKET RENDELJÉK MEG Tavaly legalább beleálltak, õk mondták meg, hogy mit lehet rendelni, és kész. Idén viszont az átverés megy, április elején azt ígérték, hogy nem lesz javasolt tankönyvlista, erre pár napja kiderül, hogy adminisztratív eszközökkel gyakorlatilag mégis korlátozzák a tanárok tankönyvválasztási jogát – ezt egy tankönyves ügyekben jártas szakember mondta az elmúlt napok változásairól.
a könyvek körül a kavarás, folyton változtak a keretek. A legdurvább húzás a mostani, utolsó hétre maradt. A Kello rendszerében kis „sapkával” jelölik azokat a könyveket, amik egyrészt megfeleltek az alaptanterv követelményeinek, másrészt olyan sorozatban jelentek meg, aminek felmenõ rendszerben minden évfolyamon van folytatása. Tehát nem volt elég, hogy egy kiadó mondjuk 9. osztályos irodalomkönyve NAT 2012 kompatibilis, a jelzést csak akkor kapta meg, ha a tankönyvsorozatnak van 10., 11. és 12. évfolyamon tanítható NAT kompatibilis folytatása is. Ez eleinte ajánlott szempontként jelent meg a rendszerben, tehát április közepén más dolgokkal együtt azt ajánlották az iskoláknak, hogy ilyen könyveket rendeljenek. Ehhez képest pár napja több iskolát is arról tájékoztattak, hogy az „ajánlást” úgy értették, hogy kötelezõ ilyen könyveket használni, és visszadobták a korábbi rendeléseket, amik nem ennek megfelelõen készültek. Ez nagyságrendileg azt jelenti, hogy például a Mozaik kiadó NAT kompatibilis, tehát a törvény szerint rendelhetõ 112 kiadványából csak 15-öt enged az iskoláknak a Klik. Ráadásul nem látszik, hogy most milyen jogszabály alapján korlátozzák a tanárok és az iskolák tankönyvválasztását, a rendeletek csak a NAT 2012 minõsítést írják elõ, azt nem, hogy a könyvnek sorozatban kéne lennie. A dolog azért is abszurd, mert azok a tankönyvkiadók, amiket nem államosítottak, az elmúlt években hiába próbáltak könyveiknek megfelelõ minõsítést szerezni, nekik nem lehetett. Amik 2014 elõtt megkapták a jóváhagyást, azok mostanáig maradhattak, de azóta egy könyvüket sem minõsíttethették. Tehát a példánál maradva ha egy mozaikos könyvsorozatból nincs minden évfolyam könyvének minõsítése, az nem a kiadón múlt, hanem inkább az oktatási kormányzaton. Az is furcsa, hogy tavaly, a tankönyvlista bevezetésekor egy csomó olyan kiadványt kiszórtak, amikbõl éppen folyt a tanítás, akkor egyáltalán nem látszott, hogy zavarná a döntéshozókat, hogy egy osztály emiatt nem tud „végigtanulni” egy tankönyvsorozatot, és váltaniuk kell. A mostani, önkényesnek látszó változás megint az államosított kiadók és a kísérleti tankönyvek felé lökdösi az iskolákat, egyre távolabb a magánkézben maradt cégek egyébként szakmailag sokkal jobb minõségûnek gondolt könyveitõl.
A területen sokakat megdöbbentett a most behozott, bizonytalan jogi hátterû változás, amivel megpróbálják korlátozni a szabad tankönyvválasztást. A kormány eddig is többféle eszközzel próbálta rávenni az iskolákat, hogy a nekik kedves tankönyvekbõl rendeljenek. Tavaly volt „javasolt tankönyvlista”, a Klik csak azokat a rendeléseket hagyta jóvá, amikben innen válogatott tankönyvek szerepeltek. Idén ugye Czunyiné Bertalan Judit, köznevelési államtitkár ígérte meg, hogy ilyen nem lesz: „javasolt tankönyvlista nincs, a Könyvtárellátó (Kello) honlapján azok a könyvek kapnak jelölést, amelyek a nemzeti alaptantervvel kompatibilisek.” Ezt a sulikban úgy értelmezték, hogy ha egy könyv fent van az állami tankönyves cég, a Kello listáján, és van érvényes NAT 2012-es minõsítése, tehát megfelel a nemzeti alaptantervnek, akkor az rendelhetõ. Más olvasata ennek a szövegnek nehezen képzelhetõ el. Az iskolák ennek megfelelõen állították össze a rendelést, amire ugyan egy hónapjuk lett volna, de egész áprilisban ment
29
ÉLETPÁLYA, JOGI ESETEK
FELÜLVIZSGÁLJÁK A PEDAGÓGUS-ÉLETPÁLYAMODELLT Még az idén felülvizsgálná a kormány a pedagógus-életpályamodellt, hogy kiderítsék, megfelelõen honorálja-e az elõmeneteli rendszer a hátrányos helyzetû diákok nevelésében és a tehetséggondozásban végzett erõfeszítéseket – derül ki a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia II. intézkedési tervébõl. A következõ idõszakban számos lépés célozza a nehéz sorsú, fõként roma diákok támogatását, és kiemelten kezelik a diplomaszerzési esélyek javítását is – írja a Magyar Nemzet. Fõként a hátrányos helyzetû diákok iskolai sikerességének elõsegítésére koncentrál az oktatás területén a kormány a következõ két évben. A felzárkózási stratégia 2015–2017. évekre szóló intézkedési tervébõl kiderül, hogy a hátránykompenzálás az óvodától a felsõoktatásig fontos pillére lesz az oktatáspolitika tevékenységének. Egyebek mellett javítanák a hátrányos helyzetû gyermekek hároméves kori óvodáztatásának infrastrukturális és személyi feltételeit, különös tekintettel a rászorulók óvodába való eljutására. Célzott intézkedéseket dolgoznak ki a végzettség nélküli iskolaelhagyás, a lemorzsolódás megelõzésére, kiemelt figyelmet fordítva a roma lányok leszakadásának megelõzésére. – A hátrányos helyzetû, halmozottan hátrányos helyzetû és roma tanulók iskolai sikerességének elõsegítése érdekében szükség van az egyéni és komplex támogatást nyújtó programok folytatására, felülvizsgálatára és továbbfejlesztésére is – szögezi le a dokumentum, utalva az Útravaló Ösztöndíjprogram, az Arany János Tehetséggondozó program és a Második esély program fejlesztésére. A végzettség nélküli iskolaelhagyók számának csökkentése érdekében célként tûzik ki azt is, hogy 2016. március 31-ig ágazatközi, intézményközi együttmûködések alakuljanak ki, és megerõsödjön az intézmények gyermekvédelmi jelzõrendszerben betöltött szerepe. Jól járhatnak a tanárok is, ugyanis még az idén felülvizsgálja a kormány a pedagógus-életpályamodellt. December 31-ig megvizsgálják, hogy a jelenlegi elõmeneteli rendszer kellõképpen elismeri-e a hátrányos helyzetû tanulók
nevelése és a tehetséggondozás terén végzett munkát. A rászoruló fiatalok támogatása a felsõoktatásban is folytatódik. Mint írták, a hátrányos helyzetû, ezen belül a romák diplomaszerzésének támogatása érdekében bõvítik a roma szakkollégiumokat, és kiterjesztik a Hallgatói Mentorprogramot. – A szociokulturális hátrányokkal induló hallgatók diplomaszerzési esélyeinek javítása érdekében szükséges a jelenlegi felsõoktatási ösztöndíj- és hallgatói juttatásrendszer reformja is – húzza alá a stratégia, amely az átalakításra 2016. szeptember 1jéig ad idõt az emberi erõforrások miniszterének. – A felzárkózási stratégiához készült intézkedési terv nem más, mint álmok és óhajok gyûjteménye, amely valójában megfoghatatlan, hiszen konkrét feladatokat nem jelöl meg – véleményezte lapunknak a kormányzati elképzeléseket a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) elnöke. Galló Istvánné szerint fontos lenne, hogy egy ilyen típusú dokumentum már ne általános célkitûzéseket tartalmazzon, hanem részletesen jelölje ki, hogy mikor, milyen finanszírozással és ütemezéssel valósítják meg az egyes lépéseket. – Valóban szépen hangzik, hogy az óvodákat fel kell készíteni a háromévesek minõségi nevelésére, de ez mit jelent pontosan? Egy intézkedési tervben azt kellene felsorolni, hogyan bõvítik a csoportszobákat, hány pedagógust kell pluszban felvenni, ennek milyen költségvonzata van. Nem beszélhetünk még mindig általánosságokban, amikor szeptemberben hatályba lép az óvodáztatási korhatár leszállítása – fogalmazott az elnök, aki szerint a gyermekvédelmi jelzõrendszer megerõsítése szintén indokolt, de a mikéntje nem olvasható ki a tervezetbõl. Az életpályamodell felülvizsgálatára vonatkozó passzus a szakszervezeti vezetõ egyértelmû beismerése annak, hogy a jelenlegi bértábla nem ismeri el a többletmunkát és a minõségi munkát. – Üdvözlendõ, hogy az elõmeneteli rendszer hiányosságaira végre ráébredtek a döntéshozók, ám egy következmények nélküli felülvizsgálat „belebegtetésével” nem vagyunk elõrébb – tette hozzá Galló Istvánné. Forrás: Magyar Nemzet
KÖZMUNKAPROGRAM ÉS A MUNKANÉLKÜLISÉG CSÖKKENTÉSE Elképesztõ információ jutott a birtokunkba a mai napon. melybõl kiderült, hogy a Klik által fenntartott intézményekben az elmúlt négy hónapban 86(!!!) százalékkal nõtt a közmunka programban alkalmazott munkavállalók száma. Mindez örvendetes is lehetne, ha valódi létszámnövekedésrõl, a munkanélküliség csökkentésérõl lenne szó. Ez azonban egyáltalán nincs így. A korábban elbocsátott közalkalmazottakkal – jellemzõen a pedagógusmunkát segítõ, nem pedagógus végzettségûekrõl van szó – ûznek gusztustalan, és etikátlan „játékot”. Azokkal a rendkívül nehéz helyzetben lévõ kollégáinkkal, akik nélkül megállna az élet az iskolában, s akik 2008 óta egy fillér béremelést sem kaptak. Most még
kevesebb fizetésért kénytelenek elvégezni feladatukat. Megfosztva a közalkalmazottsággal járó relatív biztonságtól, kitéve a nyári szabadság alatti munkanélküliség veszélyének - méltatlanul kizsigerelik és megalázzák õket. Mindezt egy olyan minisztérium intézményeként, melynek vezetõje lelkész. A keresztény etika, és erkölcsiség nagyobb dicsõségére. A PDSZ felszólítja az Emberi Erõforrás Minisztérium vezetõjét, hogy haladéktalanul állítsa le ezt a visszataszító gyakorlatot, s tegyen intézkedéseket a közmunkás létbe kényszerítettek eredeti foglalkoztatási viszonyának helyreállítása érdekében!
JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT (PDSZ Iroda 1085 Bp. Somogyi Béla u. 20.) Személyes ügyfélfogadás: szorgalmi idõben kedden 17-19 óra, csütörtökön 16-18 óra Elõzetes bejelentkezés szükséges: 1/214-5842, 1/266-3464. 30
SZOLGÁLTATÁS
31
PDSZ AKADÉMIA 2015. július 6. – július 10. Pedagógus Üdülõ Balatonalmádi Dózsa Gy. u. 13. 2015. július 6. hétfõ 10.30–12.30 Érkezés, szállás elfoglalása 12.30–13.30 Ebéd 13.45–14.15 Az akadémia megnyitása – Mendrey László a PDSZ elnöke 14.15–15.15 Aktuális tudnivalók, technikai teendõk, bemutatkozások – Tollner József 15.30–18.30 Radó Péter: A közoktatás jelenlegi helyzete Nahalka István: Esélyegyenlõség 18.45 Vacsora 2015. július 7. kedd 6.30–7.30 Reggeli 8.00–12.30 Szabad program 12.30–13.15 Ebéd 13.30–18.15 Dr. Nyitrai Károly a PDSZ munkajogásza: A Pedagógus Életpályamodell és a Klik mûködése a tények tükrében 1. Szakszervezeti jogok és lehetõségek (kollektív jogok gyakorlása) 2. Besorolás, kinevezés módosítás, átsorolás, illetménypótlékok, egyéb juttatások 3. Munkáltató személyében bekövetkezõ változás, fenntartó váltás, munkáltatói jogkörgyakorlás 4. Érdekesebb jogesetek bemutatása az elmúlt évrõl 18.30 Vacsora
2015. július 8. szerda 6.30–7.30 Reggeli 8.00–13.00 Tréning: tagtoborzás, a PDSZ megerõsítése – Molnár Lajos 13.15–14.00 Ebéd 14.00–19.30 Szabad program 19.30 Vacsora 2015. július 9. csütörtök 6.30–7.30 Reggeli 8.00–9.30 Fügedi Beatrix: Változások a szakképzésben 9.45–10.15 Mire jó a Makasz kártya? 10.30 – 13.00 Nagy Kálmán: Mitõl leszek garantáltan sikeres a pedagógus elõmeneteli rendszerben? Lendvai Ani: Minõsítés, ellenõrzés 13.15-14.00 Ebéd 14.00-19.30 Szabad program 19.30 Bográcsozás 2015. július 10. péntek 6.30–7.30 Reggeli 8.00–9.15 Beszéljük meg! Merre tovább PDSZ? (Mendrey-Tollner) 9.30–10.45 Pongrácz Tibor: A közalkalmazotti jogviszony létesítése, megszûnése és megszüntetése. Nyugdíjazás elõtti lehetõségek a közoktatásban 10.45 -11.15 Zárás, értékelés (Mendrey-Tollner) 11.30-12.15 Ebéd
