telep néhány pillanattal késõbb életre kelt, hogy aztán lakói a rájuk jellemzõ vidám nyugalommal töltsék mindennapjaik

I.

Jeffrey Holland az Orchard Roadon nézelõdött a szingapúri piac ezerszín kavargásában, és újfent megállapította, hogy a kikötõ a lehetõ legjobb választás volt kényszerszabadsága eltöltéséhez. A százféle nációból összekeveredett nép hangosan hullámzott körülötte, miközben õ ámulva figyelte a szokatlanul sokszínû és tarka kínálatot. Ha csak körbenézett, tucatnyi sosem látott tengeri állat tekergett szemei elõtt, és nem kellett sokat keresgélnie akkor sem, ha valami igazán különlegesre vágyott. Polipok, aprócska cápák, megannyi rákféle és sosem látott fajtájú halak feküdtek jégbefagyottan. A Maláj-félsziget déli pontján elterülõ milliós kikötõváros - az elõtte végigfutó, alig tizenöt kilométer széles természetes csatornán - egyedül bonyolította le Nyugat és Kelet teljes hajóforgalmát. így hát a jogász cseppet sem volt meglepõdve az utca grandiózus méretein, de mivel pihenni és csodát látni jött, hagyta, hogy a színpompás világ elvarázsolja. Már egy hete volt Szingapúrban, a Malajzia szívébe beékelõdõ városállamban, ám még mindig nem tudott betelni a csodáival. Elsõként persze Kuala Lumpurba érkezett, és mint lelkiismeretes turista, azzal a szándékkal szállt le a repülõrõl, hogy elsõ dolga lesz felkeresni az ikertornyokat, amelyek a világ egyik legmagasabb ép ületei közé tartoznak, és a Briliáns Csapda címû filmnek is forgatási helyszínéül szolgáltak. Az elsõ meglepetésre azonban nem kellett addig várnia. Még ki sem tette a lábát, a minden elõkelõség nélkül piszkos víznek elnevezett fõváros légkondicionált repterének épületébõl, amikor máris megérkezett értük a vezetõ nélküli elektromos vasút, és elszállította õket a vad rendezetlenséggel rohanó liftek és mozgólépcsõk világába. Miután Jeffrey mindkét

szállítóeszköz szolgáltatásait kiélvezte és eljutott a szabadfelszínre, megcsapta a forró, párás, nehéz levegõ, amely oly jellemzõ a trópusi éghajlatra, és amely az európai ember számára csak nehezen elviselhetõ. Ám ezúttal mindehhez hozzácsapódott még valami kellemes, azonnal ható, nyugalmat keltõ tespedt gyönyörûség is, és ahogy Jeffrey lábát a meleg betonra tette, mosolyogva hallgatta a mellette haladó turistacsoport idegenvezetõjének szavait: "Just calm down! No stress, people! No huny!" A Petronas Twin Towers 452 méter magas épülete, középtájon a két tornyot öszszekötõ vékony híddal, mind valószínûtlenebb méreteket öltött, ahogy Jeffrey busza, az õrült forgalomban utat törve magának közeledett hozzá. Amikor aztán mellette állva, egészen közelrõl megnézhette magának a fém szörnyeteg oldalát, az elsõ dolog, ami feltûnt neki, az acélszerkezeten pihenõ gekkók serege, melyek a fényre és a melegre vágyva elözönlötték az épület külsõ felszínét. A monumentális tornyok oldalában állva Jeffrey elõbb elámult az emberi építészet és erõfeszítés eme nagyszerûségén, majd néhány pillanattal késõbb elborzadt saját kicsinységébe belegondolva, és egy pillanatra megértette a középkori Európa egyszerû vazallusait, ahogy a templomok hajóiba lépve kénytelen-kelletlen rádöbbentek saját maguk por mivoltára. A szédítõ magasságban tett kirándulás közben Jeffrey mindent megtett, hogy "rendes" turistához méltón a lehetõ legtöbbet kamatoztassa a rendelkezésére álló lehetõségekbõl. Megnézte magának Malajzia fõvárosának csodás látképét, végigsétált a két épületet összekötõ vékony hídon, és kimeredt szemekkel leste a filmbõl ismerõsnek tûnõ momentumokat, különös tekintettel a szellõzõnyílásokra. Amikor a friss élményektõl halálfáradtan ágyba bújt a szállodában, semmi másra nem vágyott, csak hogy zavartalanul aludhassa végig az éjszakát, és némi öniróniával tekintett a tükörbõl visszanézõ gyûrött arcú képmására. A látvány egyértelmûvé tette, hogy szabadságon lenni legalább akkora megterhelést jelentett számára, mint életeket menteni az afrikai dzsungelben, vagy beépített ügynökként tevékenykedni Argentínában.

A reggel aztán újabb meglepetéssel várta. Az ötcsillagos hotel közvetlen szomszédságában deszkákból összeeszkábált, bádogtetõs építmények egész telepe állt. Az idõeltolódás miatt korán kelt, és a luxusszálloda ablakából lehetõsége nyílt rá, hogy végignézze, miként ébred a város. Elsõként a gyerekek jelentek meg, amikor a nap fénye még nem vágott utat magának az eget borító vastag felhõrétegen, de a varázslatos fénytörésnek köszönhetõen már mindenütt lassan világosodott. Õket követték a vödrökkel és lavórokkal felszerelkezett asszonyok, majd nem sokkal késõbb a mezítlábas férfiak is megjelentek viskóik ajtajában. A telep néhány pillanattal késõbb életre kelt, hogy aztán lakói a rájuk jellemzõ vidám nyugalommal töltsék mindennapjaik.

Jeffrey ezt követõen megjárta a kínai negyedet, felmászott a híres hindu szentéjhez, a Batu barlanghoz, - megmászva mind a kétszázhetvenkét lépcsõfokot végighallgatta a rikítószínû ruhákba öltözött asszonyok hangos imáit, élvezte a mezítlábas, meztelen felsõtetû férfiak kínálta tej és gyümölcs mézédes zamatát, és ha egy pillanatra becsukta a szemét, hogy ne lássa hol van, az illatok akkor is megsúgták neki, hogy Ázsia varázslatosan idegen világában tölti jól megérdemelt szabadságát. Végigjárta az egy hektár kiterjedésû virágparadicsomot, megcsodálta az orchideákat, amelyekbõl - lévén az ország nemzeti virága - ötszáz különbözõ fajtát neveltek. A legszebb élménye mégis ahhoz a pillanathoz fûzõdött, amikor a számtalan parkok egyikében járva, csodálta az ott szabadon élõ pávák, flamingók és gólyák csoportjait. Hirtelen egy óriáspillangó szállt a kézfejére, és megörvendeztette kitárt szárnyainak gyönyörû mintázatával, ami leginkább egy hatalmas, vadul tekergõ kígyóra emlékeztette Jeffreyt. Ami eztán következet, az maga volt a hamisítatlan paradicsom, amit az ember álmaiban ugyan képes felidézni, de amikor személyesen találkozik vele, be kell látnia, milyen szegényes marad a fantázia a valóság gyönyörûségeivel szemben. A szigetet Langwai-nak nevezték, és elég közel volt az egyenlítõhöz, hogy annak forrongó vitalitását minden apró darabkájában magában hordozza. A szállót Sheraton Perdana névre keresztelték, és a meseszép kertben álló, teraszos épülete a második varázslatos meglepetés volt, amely a reptérrõl kilépve érte õt. Az elsõ az Andamán-tenger verõfényes partvidéke, a hihetetlenül kék tenger látványa, és a megszámlálhatatlan, kicsi, mégis magas sziget látványa, amely zöld szeplõként pettyezte be a végeláthatatlan kiterjedésû, óriás víztömeget. A szállodába érve a személyzet nedves, hûsítõ kendõkkel várta õket, egy kellemesen enyhe trópusi koktél társaságában. Ahogy Jeffrey végignézett a vászontetõvel fedett, hatalmas ventillátoroktól kavart levegõjû terasz öblös bambuszfotelein, egyetlen pillanat alatt elkapta a fülledt trópusi hangulat, amely arra kényszerítette, hogy a szobájába rohanjon, mihamarabb ruhát váltson, majd mielõtt még a sürgetõ érzés tovább fokozódhatott volna, átvágjon a kerten a pálmafák és a kristálykék tükrû medencék között, ki a hófehér homokra. Törülközõjét csak futtában dobta a földre, és már rohant is egyenesen a vízbe. A tenger szokatlanul meleg volt, és kellett néhány pillanat, mire Jeffrey megértette, hogy ott, ahol minden százszázalékos erõbedobással üzemel egész évben, az élet forrása sem lehet kivé tel ez alól. Néhány pillanattal késõbb elfogta valamiféle varázslatos nyugalom, és megérezte, hogy minden jó, úgy ahogy van.

Maga sem tudta mennyi idõvel késõbb azon kapta magát, hogy a parton fekszik a homokban, a tengert és a pálmafákat nézi, kezét egy kagylón nyugtatja, és várja, hogy hullámok lágyan körbeöleljék a testét.

Ha itt az Orchard Road-on állva visszagondolt azokra a feledhetetlen pillanatokra, maga sem tudta igazán, hogy valóság vagy álom volt az a néhány felejthetetlen nap, amit a szigeten töltött. Aztán csak elég volt körülnéznie a körülötte kavargó ezerarcú, ezerszínû embertömegen, beleszagolnia a levegõbe, hogy tudja, alig néhány száz kilométer választja el a paradicsomtól. Már most biztos volt benne, hogy szingapúri kirándulását követõen visszatér még a csodás szigetre. Nem mintha a világ ötödik legnagyobb kikötõvárosa nem nyûgözte volna le a maga csodáival.

Az elsõ napokon hamar túlesett a "kötelezõ" turistalátványosságok végigjárásán. Kezdte a Parlament épületével, következett a Városhá za, majd a helyi kínai negyed, a Sri Mariamman Templom, a Faber hegy, és az elmaradhatatlan Orchidea Kert, ahol ismét rácsodálkozhatott a természet végtelen sokszínûségére. Ami a sok csoda után mégis egy másfajta élménnyel örvendeztette meg, az a Sentosa-szigetre tett kirándulás volt. A libegõ magasából az alatta elterülõ város a csoportosan, gombamód égbeszökõ toronyházaival, és hatalmas öbleivel, hídjaival, valamint a kikötõnegyed végeérhetetlen dokkjaival maga volt számára a kibogozhatatlan káosz. Bármerre tekintett az új és a régi keveredését látta, a szegénység és a mérhetetlen gazdagság egymás mellett élésével együtt. A sziget azonban, az ott álló Sentosa Történeti Múzeummal együtt, valóban feledhetetlen élmény volt. A maláj, angol, indiai és kínai kul túra ilyen fokú keveredése sehol máshol a Földön nem tapasztalható, nem is beszélve a Második Világháborúban itt uralkodó japánok behatásáról. Jeffrey zúgó fejjel, kavargó gondolatokkal, ám tapasztalatokkal gazdagon tért vissza a Baharu névre keresztelt szállodájába, hogy aztán az egyik recepciós ajánlatának engedve biciklitaxit béreljen, és azzal járja be a Kis-India nevû kerületet. Templomok, piacok, bevásárlóközpontok képe szökött a szemei elé, ahogy a kavargó tömegben lassan haladtak elõre. Idõvel önmagukat kínáló lányok tûntek fel az utcák mellett, akikrõl sofõré idõvel elárulta, hogy egytõl egyig fiúk. Az élményt megelégelve Jeffrey takarodót fújt, és intett az élõ motornak, hogy vegye az irányt a szálloda felé. Megittasulva az élmények sokaságától a jogász álomba merült, és dacára az idõeltolódásból adódó megvadult érzékeinek, kis híján átaludta az elkövetkezõ napot. A délután azonban már itt találta az Orchard Road-on, és az árusok közt állva egy pillanatig sem bánta, hogy déli ébredését követõen nem engedett a csábításnak, hogy visszabújjon az ágyba. Az illatok a meleg, a mindent kitöltõ kavargás ismét megrészegítet-te, és egyszer csak azon kapta magát, hogy lázas ügybuzgalommal veti bele magát a körülötte hullámzó színrengetegbe, és meg sem áll, amíg az utolsó bódé csábítónál-csábítóbb portékáit szemügyre nem vette. Mire kifújt a benne tomboló vásárlási láz, nemcsak a saját, de az idõközben felfogadott kísérõjének a karjai is tömve voltak mindenféle egzotikus gyönyörûségekkel. Holland élvezettel gondolt a pillanatra, amikor szállodai szobájába érve, egyesével veheti majd szemügyre újonnan szerzett kincseit.

A történet azonban, - ahogy az már csak lenni szokott - nem az elképzelései szerint, folytatódott tovább. Az elsõ kellemetlen jel a Baharu szálloda recepcióján tûnt fel. A szolgálatot teljesítõ alkalmazott a szobakulcsa mellé egy aprócska üzenetet továbbított felé. Jeffrey, optimista hangulatára jellemzõ módon, elõbb nem gyanakodott, és vendéglátóinak újabb kedvességét sejtette a diszkréten összeha jtogatott fejléces lapocska mögött. A homloka csak akkor komorodott el valamelyest, amikor a papírt kinyitva egy aprócska üzenet bontakozott ki a szemei elõtt. Dr. Holland kérem, bocsássa meg, hogy ismeretlenül megzavarom a vakációját! Tudom, milyen kellemetlen, amikor a kikapcsolódásra szánt idõnket megrövidítik, ám Ön az egyetlen, akihez kényes helyzetemben érdemben fordulhatok. A bárban várom. Kérem, ne utasítsa el a találkozót! Tisztelettel: prof. Matt Byrne Holland végzett a levéllel, és a portás felé fordult. - Mikor hozták az üzenetet? - Úgy két órája járt itt egy idõs úriember. Õ hagyta itt önnek - felelte a szokásos készségességgel, és mosollyal az arcán a recepciós. - Látta elmenni? - A bár felé távozott, uram, azóta nem vettem észre, hogy kijött volna onnan. - Köszönöm! - biccentett a mesztic férfi felé Holland, aztán intett a szálloda hordárának, hogy vegye át a kísérõjétõl a csomagokat, és vigye a szobájába. Az elsõ londinernek végül még két segítõje érkezett, ám miután mindent összeszedtek, Jeffrey elégedetten állapította meg, hogy új szerzeményei hiánytalanul elindultak rendeltetési céljuk felé. Igazából nem bízott benne, hogy az üzenet küldõjét még a bárban találja, sõt, nem kevéssé reménykedett abban, hogy megunva a várakozást odébb állt. Ám hogy lelkiismerete megnyugodhasson elindult az üzenetben megjelölt helyszín felé. Csalódnia kellett. Alig lépett be a bár hûvös félhomályába, az egyik bokszban felállt egy õsz hajú, kissé esettnek tûnõ idõs férfi, és felé intett

a kezével. Jeffrey elindult az irányába, és fogadta a felé lépõ alak meleg, kissé reszketeg kézfogását. -Annyira örülök, hogy találkoztunk Dr. Holland! - Találkoztunk már? - nézett rá csodálkozva a jogász. - Személyesen még nem, de Dr. Mary Stedman annyi jót mesélt már magáról, hogy biztos voltam benne, csak is maga lehet az! - Hát persze, Dr. Mary Stedman! - gondolta magában bosszúsan Jeffrey, ahogy fõnöke szigorú arcvonásai megjelentek az arca elõtt, de hangosan csak annyit mondott: - Professzor Byrne, részemrõl a megtiszteltetés! A plusz kilókkal küszködõ, feje tetején teljesen kopasz és májfoltos férfi szemmel láthatólag zavarban volt, ám a jogász kellõképp neheztelt a világra megszakított szabadsága miatt, és nem próbálta meg oldani a feszültséget. - Kérem, üljön le! - mondta a professzor néhány másodpercnyi kínos hallgatást követõen, és hogy jó példával járjon elõl, azonnal helyet is foglalt a hangulatos, elzárt bokszban. Jeffrey követte a férfit, és még meg sem gyûrõdhetett alatta rendesen a finom bõrborítású szék, máris megjelent mellette a pultból kilépõ bárpincér. A szakértõ rendelt, és látta, hogy a kis közjáték mennyire jó idõben érkezett a gondolataival bajlódó õsz embernek. Végül mégis õ volt az, akinek a szíve megesett a határozatlanságában is kedves férfin, és megtörte a kettejük között feszülõ csendet. - Tehát milyen ügyben keresett meg, Dr. Byrne? - A feleségem tegnap délután meghalt - kezdett bele a professzor, aztán abban a pillanatban el is akadt a hangja, és a könnyeivel küszködve képtelen volt tovább folytatni a mondandóját. - Sajnálom! - nyögte Jeffrey Holland megilletõdve, és már most a pokolba kívánta Mary Stedmant, amiért hozzá küldte a fájdalommal teli embert. - Mit tehetnék önért? - Egy egyszerû epekõmûtéten esett át - szedte össze magát valamelyest a professzor, és kezdett hozzá története elmeséléséhez. - A beavatkozás közben minden a legnagyobb rendben ment, és akkor sem jeleztek semmi rendellenességet, amikor visszakerült a kórterembe. Aztán néhány óra elteltével egyszerûen elaludt az én Mohdám. Az orvosa szerint, álmában megállt a szíve. Egészséges életerõs asszony volt, és én természetesen azonnali, teljes felülvizsgálatot kértem, amit nem tagadhattak meg tõlem, már csak azért sem, mert tanszékvezetõ vagyok a George Machesfield Tudományos Egyetemen, és a kórházigazgató valamikor a tanítványom volt - állt meg a szeme sarkában meggyûlõ könnyeit kitörölni a professzor. - És találtak valamit? - kérdezte együttérzõn Jeffrey, aki már rengeteg hasonló történettel találkozott, amikor egy-egy egészségügyi dolgozó nem tudott beletörõdni

valamely közeli hozzátartozója halálába, és minden egyes apró kis részletbe belekötve megpróbált felelõst találni a történtekért. Pedig nekik kellett volna a legjobban tudniuk, hogy olykor vannak olyan esetek, amikor az egyedüli felelõs csak a természet. - Ami azt illeti, a boncolás szörnyû eredménnyel zárult - biccentett elkeseredetten Dr. Byrne. - Szegény feleségem vérében olyan mennyiségben találtak túladagolt fájdalomcsillapítókat, hogy még egy elefántot is leterítettek volna a lábukról. - Ezek szerint emberi mulasztás történt? - döbbent meg Jeffrey a nem várt fordulat hallatán. - Eleinte mi is így gondoltuk, ám amikor a boncolás eredményét összevetettük a lázlapon található eredményekkel, rájöttünk, hogy gyilkosság történt. Valaki nemcsak átírta a lázlapon a morfiumszármazékok dózisát, de hogy kizárja az éber nõvérek közbeavatkozását, hatalmas mennyiségû morfint injektált vénásan szegény Mohdám testébe - tört össze a professzor, és magába roskadva sírni kezdett. Jeffrey jó néhány megroppant embert látott már életében, ám ahogy az ültében, lehajtott fejjel hangtalanul síró idõs embert nézte, minden élettapasztalata csõdöt mondott, és megrendülten figyelte a kiszolgáltatott ember szenvedését. - Gyilkosság történt? - kérdezte végül döbbenten, amikor a torkát fojtogató keserû íz szólni engedte. - Biztosak vagyunk benne! - biccentett fáradtan Dr. Byrne. - A lázlapon a morfin adagolási utasítása mellett egy elsõre olvashatatlannak tûnõ aláírást találtunk, amit a történtek fényében ismét megvizsgáltunk, és ekkor már sikerült rájönnünk a jelentésére. - Mi állt a lázlapon? - Csupán egyetlen szó, MEDIKUS! - mondta fájdalomtól rekedtes hangon az idõs egyetemi tanár. - MEDIKUS? - süppedt még mélyebben a székébe a jogász. - Talán ismer valakit ilyen gúnynévvel? - Sohasem hallottam még senkivel kapcsolatban sem - rázta a fejét csüggedten az õsz férfi, aki most a legkevésbé sem tûnt a katedra túlsó oldalán álló rendíthetetlen tudósnak, akinek emberi sorsok nyugodtak a kezében. - Megengedi, hogy megkérdezzem, honnan ismeri Dr. Mary Stedmant? kérdezte rövid hallgatás után Jeffrey. - Bocsásson meg! - törölte ki a könnyeit vöröslõ szemébõl Dr. Byrne. - Dr. Stedman évfolyamtársam volt az Oxford Egyetemen. Onnan az ismeretség. Évekkel korábban hallottam, hogy a WHO-nál helyezkedett el, és amikor megtörtént a katasztrófa,

felhívtam, hogy tanácsot kérjek tõle, hogy mit tegyek. Õ ajánlotta önt, mint azt az embert, akinél a legjobb kezekben lehet a dolog. Azt mondta, hivatalosan vajmi keveset tehet, ám ha sikerül elnyernem a maga támogatását, nincs ember a földön, aki többet tehetne az ügy megoldásának érdekében. - Nem tisztem, hogy ilyeneket gondoljanak rólam - nyögte rosszkedvûen Jeffrey, mert Mary Stedman szavaiból megérezte mennyire fontos a s zigorú arcú irodavezetõnek, hogy a probléma megoldást nyerjen. -Mindenesetre utánanézek, hogy tehetek-e valamit az ön érdekében. - Hálásan köszönöm! - szorította meg a kezét a férfi. Jeffrey bosszúsan gondolt a fõnökére, és maga sem tudta miért, de kezdte nagyon rosszul érezni magát. - Ez nem azt jelenti, hogy gyógyírt találok önnek a fájdalmaira, mindössze annyit, hogy meglátom mit tehetek! - figyelmeztette a professzort. - Természetesen, Dr. Holland, ennél többet hogyan is kívánhatnék öntõl! -Járt már a rendõrség a helyszínen? - kérdezte a jogász valamelyest megnyugodva. - Igen, amint kiderült, hogy nem mûhiba, hanem szándékos visszaélés történt, azonnal értesítettük a hatóságokat, akik rögvest kivonultak a helyszínre. Személyesen is találkoztam a nyomozást vezetõ felügyelõvel, a neve Mahathir Azzman. Ha a megérzéseim nem csalnak kínai szülõk leszármazottja lehet, ami errefelé meglehetõsen elfogadott tekintve az ázsiai kényszerbevándorlók magas számát. - Talán nem bízik a munkájában, azért mert nem maláj, vagy európai? - Szó sincs ilyesmirõl, egyszerûen csak az ázsiaiak hajlamosak arra, hogy az európai, amerikai, bárki, aki nem ázsiai, problémáját kevésbé vegyék tragikusan. - Azért csak lefolytatták a kihallgatást? - Természetesen, de ha jól tudom, nem sok eredménnyel. - Mit sikerült megállapítaniuk? - A teljes jelentést nem adták a kezembe. Annyit mégis sikerült megtudnom az egyik maláj rendõrtiszttõl, hogy a szolgálatban lévõ rezidens tagadja, hogy bármi köze lenne a történtekhez. Idõvel kiderült, hogy a mûtétet követõen nem is járhatott a feleségemnél, és mivel a boncolást végzõ orvos megtalálta a tûszúrás okozta sebet a karján, kiesett a lehetséges gyanúsítottak listájáról. - Kihallgatták a szolgálatban lévõ személyzetet?

- Gondolom igen, de mint ahogy azt mondtam, Mr. Azzman nem engedett betekintést a lapjaiba. - Valamit nem értek. Ha a gyilkos vénásan olyan mennyiségû morfint juttatott a felesége testébe, hogy az már magában is halálos volt, akkor mi szüksége volt rá, hogy a lázlapon is megerõsítse a sze r további adagolását? - Nem ön az egyetlen, akiben felmerült a kérdés - csóválta meg a fejét az idõs ember. - Nem ígérek semmit, de meglátom, mit tehetek - állt fel az asztaltól Jeffrey. - A szállodában mindig elér, de arra az esetre, ha valami sürgõs közlendõje akad, itt a névjegykártyám, megtalálja rajta a mobilszámomat. - Már van helyi telefonja? - tette el Jeffrey lapocskáját a professzor, és nyújtotta át a sajátját a jogásznak. - Munkahelyi ártalom! - legyintett bosszúsan Jeffrey, és egy rövid kézfogást követõen magára hagyta Dr. Byrnet.

A szobájába ment, és mielõtt még nekilátott volna, hogy szétszortírozza az ágyra pakolt ajándékok tömegét, felemelte a telefont, és tárcsázta a recepciót. - Igen, Dr. Holland! -jelentkezett a korábbi készséges hang ga zdája. - Kérem, hívjon fel nekem egy New York-i számot, és ha felvették kérje Andreou Phelan felügyelõt! - diktálta le gyorsan telefonja kijelzõjérõl a számsort. - Amint vonalban van, azonnal kapcsolhatja! - hagyta meg utoljára, és egy fáradt mosollyal az arcán nekilátott, hogy rendbe tegye a halmokban álló bevásárló táskákat.

II.

- Doktor úr! - köszönt felé egy ismeretlen arc a testén feszülõ fehér orvosi köpenyt látva, és kitért az útjából, hogy helyet engedjen a nálánál sokkal fontosabb személyiségnek. Egy pillanatig eltûnõdve nézte a nálánál alacsonyabb emberi kategóriába tartozó egyedet, aztán megállapította, hogy a viselkedésével minden rendben van, és megelégedve haladt tovább a folyosón. - Uram - engedte maga elé a liftnél várakozó idõs férfi, és õ hanyag eleganciával vette tudomásul az újabb figyelmességet. Beszállt az elöregedett elevátorba, és megnyomta a második emelet gombját. A régi fémszerkezet halk nyikorgással vette tudomásul a parancsot, majd a tõle telhetõ készségességgel vágott neki a magasságnak.

A MEDIKUS eltûnõdve figyelte a fülkében utazó betegek és ápolók gyülekezetét. Egyértelmûen õ volt közöttük a legértékesebb. Malájok, meszticek, kínaiak és néhány, a második világháborúból itt maradt japán õskövület leszármazottai. Egyedül az õ ereiben folyt tisztán amerikai vér. Egyedül az õ mûveltsége jött a kultúra bölcsõjébõl, Európából, és egyedül õ lehetett letéteményese azoknak a felfedezéseknek, és ezeréves tapasztalatoknak, melyek a fehér ember kútfõjébõl származtak. A többi szemét, akik a liftben igyekeztek a lehetõ legnagyobb kényelmet biztosítani neki, és még csak véletlenül sem érinteni makulátlan orvosi köpenyét, csak arra volt jó, hogy õ segíthessen rajtuk. Hogy leereszkedhessen hozzájuk, és megédesíthesse nyomorgó mindennapjaikat. Különben még annyit sem érnének, mint a kuka, amelyikbe dobják õket, miután véget ért nyomorúságos kis életük. A lift megállt, az ajtó kinyílt, és õ barátságosan rábiccentett a neki utat nyitó emberek arctalan masszájára. Tudta, hogy megérdemli a felõlük á radó tiszteletet, elvégre az életük múlik rajta, hogy miként dönt majd a mûtõben, vagy az ágyuk mellett állva. Kilépett a kórház folyosójára, és egy pillanaton belül körülvette a halk zsibongás, a fertõtlenítõ csípõs, semmivel össze nem téveszthetõ illata, és a rá szegezõdõ ámuló tekintetek kereszttüze. Ezekben a pillanatokban tudta, hogy megérte. A fáradozás, a küszködés az egyetemi évek alatt, az embert próbáló erõfeszítések amíg a gyakorlatban is beletanult mindabba, amit a professzorai kértek tõle számo n a katedráról, és az azóta is tartó folyamatos feszültség, amivel napról-napra kellett megfelelnie az elõtte álló szakmai és emberi kihívásoknak. De õ magasan vett minden akadályt. Megállta a helyét a kollégák árgus, kutató szemei elõtt, a betegek aggódó pillantásainak kereszttüzében, és az osztály mindennapjaiban is. Sõt talán nem volt már olyan messze a pillanat, amikor végre a várva-várt mûtõ is az övé lesz, és ezúttal felügyelet nélkül vezetheti le az operációt. Kimondhatatlanul várta már a pillanatot! Amikor végre egyedül áll majd élet és halál között, amikor szikével a kezében nem lesz senki, aki beleszólna hogyan, és hol ejtse meg az elsõ vágást, amikor élõ ember fekszik elõtte, aki õt találja méltónak a bizalmára, hogy beletekintsen a legszentebb szentségbe, ami embernek megadatott: a saját testébe. Elborzadó gyönyörûséggel és fájdalomig kéjes várakozással gondolt bele az eljövendõ izgalomba, amit a hús szakadásának hangja okoz majd. Addig azonban várnia kell még, és jól teljesíteni, hogy a körülötte nyüzsgõ, furakodó embertömeg alkalmasnak találja a feladat elvégzésére. És mindenek elõtt rejtõzködnie! A kívülállók nem láthatják meg a benne rejtezõ valódi szépséget, amit csakis a magánbetegeinek tart fenn. Mint amilyen Mohd Byrne is volt. Ó, hogy az a nõ,

mennyire megbízott benne! Hogy itta a szavait! Talán még a férjénél, az öreg professzornál is jobban! Pedig õ csak azt súgta a fülébe, amit a maláj nõ hallani akart. Nem halandzsált rutinmûtétekrõl, minimális kockázatról, vagy hogy mióta végzik már ezt a fajta beavatkozást, egyszerûen csak megígérte neki, hogy mindenre odafigyel majd a mûtõben, és megkereste neki az orvos nevét, aki elvégzi majd az operációt. Talán a név, talán a figyelem, vagy csak a köztük kialakult személyes kapcsolat volt az, ami meggyõzte róla az idõs asz-szonyt, hogy jó kezekben lesz, nem tudhatta, de amikor túladagolta neki a morfint, mindennél jobban gyûlölte a professzort. Egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy visszakozik a tervétõl, és más módon keres enyhülést a sebeire, de elég volt egyetlen pillanatra megérez-nie magában a fájdalmat, hogy tudja, miféle kínokat fog kiállni az ostoba vénember. Ekkor megacélozta akaratát, és további kétkedés nélkül szúrta a tût Mohd karjába. Az asszony hálásan mosolygott rá, és a MEDIKUS lágyan megsimogatta az arcát. - Most már jobb lesz! - ígérte, és hagyta, hogy az utolsó arc, amit a nõ életében látni fog, az övé legyen. Közel egy hetet töltött a II. Erzsébet klinikán, hogy feltûnés nélkül bevégezhesse, amit eltervezett. A belvárosi, központi kórház biztonsági és személyi felelõsség tekintetében is messze elõtte járt a nyomornegyedben álló, nemzetközi segélyekbõl üzemelõ, kicsinyke intézménynél. Ha Mohd Byrne ide kerül, aminek az esélyei persze a nullával voltak egyenlõk, akkor egyetlen napot sem kellett volna vesztegetnie rá, hogy a halálos dózist beadhassa. Az emberi élet itt korántsem bírt olyan értékkel, mint a gazdag negyedek elitjének számító II. Erzsébetben. Náluk úgy haltak az emberek gyógyszer, vagy elegendõ orvos hiányában, mint máshol az elfekvõben. Az életük persze kevesebbet is ért azokénál, akik megfelelõ ellátást kaptak. De mégiscsak emberek voltak mind, egytõl-egyig, és õ orvos, akit arra kötelezett az esküje, hogy megmentse az életüket. Ráadásul a nyomornegyed kórházaiban töltött évek nem számítottak rossz referenciának a késõbbiekre vonatkozóan. Ha nem is kapkodtak két kézzel az innen jövõ szakemberek után, de mindenképpen tisztelettel kezelték az erõfeszítéseket, amelyeket itt, a lehetetlen körülmények között tettek. Pedig profán adatokban kifejezve, alig néhány kilométer lehetett a távolság élet és halál között. Elhessegette magától az õrült gondolatot. Megvolt a saját baja, és nem ért rá morális kérdéseken elmélkedni.

- Jó reggelt, doktor úr! Örülök, hogy visszatért hozzánk! - mosolygott rá a kellemes megjelenésû ügyeletes nõvér, és a MEDIKUS elégedetten vette tudomásul a szemében látható kihívó szikrát, ami nem is annyira a megjelenésének szólt, mint sokkal inkább a koponyája mögött lévõ tudásnak és a társadalmi pozíciónak, amit betöltött.

-Jó reggelt, Seri! - fogadta a köszönést, és ismét megnyugodva vette tudomásul, hogy a "kezes, kis maláj jószág" elvörösödik. Végigment a repedezett falú folyosón, egészen az ügyeleti szobáig, és belépett, hogy átöltözzék. Odabent az egyik rezidens állt félbehagyva a köpeny felvevésének mozdulatát. - Doktor - biccentett felé, mielõtt folytatta volna. - Ayad - szólította a nevén a férfit, és annak ellenére, hogy tisztában volt vele, a rezidenseket már megilleti a doktor megszólítás, mégsem csinált problémát magának az ügybõl. Elvégre õ már szakvizsgázott orvos volt, míg a másik ilyen szempontból csak a gyakornoki éveit töltötte. Tegyen ellene, ha tud! - Hogy állnak a betegeim? - kérdezte, amikor a rezidens az ajtó felé indult, és távozni akart. - Remélem, mindent a legnagyobb rendben talál majd! Igyekeztem mindent a lehetõ legjobban intézni, amíg távol volt. Nem is kérdeztem még, hogy sikerült a kirándulás? - Minden rendben volt - biccentett, és maga is nekilátott az átöltözésnek. A rezidens néhány pillanatig még zavartan téblábolt az ajtóban, aztán megunva a várakozást távozott. A MEDIKUS fanyarul elmosolyodott, amikor magára maradt. Intellektusával ismét sikerült lehetetlen helyzetbe kényszerítenie a nála alacsonyabb rendû maláj férfit, könyvelte el magának. Magára húzta a fehér köpenyt, nyakába tette a sztetosz-kópját és érezte, ahogy hatalmának jelvényei új erõvel ruházzák fel. Kivette a szekrényébõl a kitûzõjét, és egy ünnepélyes mozdulattal a mellére csíptette. Egy pillanatra patetikus hangulat uralkodott el rajta, és ismét átélte az orvossá válás mennyei élményét. Szerette; nem, imádta ezeket a pillanatokat. Fõként akkor, ha egyedül volt a váróban. Ilyenkor a maga teljességében élhette meg ezeknek a perceknek a gyönyörûségét. Ekkor vált igazán azzá, ami egész életében lenni akart! MEDIKUS lett! Ura életnek és halálnak, az elnyomottak segítõje, a rászorulók gyámolítója, különleges erõ birtokosa, akibe az emberek elsõ látásra a bizalmukat helyezik, és akinek önszántukból fedik fel minden titkukat. Valószínûtlenül kéjes volt a beteljesülés! Mint egy ezerszeres erõvel megélt orgazmus, mint egy tökéletes éjszakán rárontó, brutális endorfin hullám. Mindez egyetlen pillanat alatt, minden egyes napon! Mint ma. Mint egy héttel ezelõtt. Mint minden áldott reggel, amikor magára ölti a köpenyt. Itt és bárhol máshol, ahová bejárása van. Lüktetett a halántéka a gyönyörûségtõl, ahogy kilépett az ajtón a betegektõl, ápolónõktõl és orvosoktól nyüzsgõ folyosóra. Köszönt az elõtte elrobogó osztályvezetõ fõorvosnak, és fogadta az üdvözlõ szavakat. Míg másoknak maga a gyötrelem volt a kórházi hierarchia, az egymást követõ lépcsõfokokkal, õ csak az

elõrelépés lehetõségét látta benne, és a felettesei felé tanúsított mindennapi megfelelést is mindössze álcája részeként élte meg. "Az álcája részeként". Magában csak nevetett az õt körülvevõ bolondokon. Nem is sejtették ki õ valójában! Nem tudták, milyen gyönyörû elme rejtezik az agyát körülvevõ csontok és szövetek mögött! Nem láttak mást csak az orvos arcát , az orvos szakértõ kezeit, és nem tudhatták, hogy mindezt a MEDIKUS irányítja odabentrõl.

Belépett a felügyelete alá tartozó kórtermek egyikébe. Betege az ablak melletti harmadik ágyon feküdt. Érkeztére mosoly ült ki az idõs mesztic nõ arcára, és nehézkesen ülõ helyzetbe tornázta magát. - Neya - lépett hozzá, és megsimogatta a felé nyújtott májfoltos kezet. - Doktor úr, már nagyon hiányzott nekem! - simultak hálásan a tenyerébe a puffadt ujjak. - Sokat gondoltam ám magára! - Maga olyan aranyos, egy ilyen vén öregasszonyhoz, mint én, hogy meg sem érdemlem! Sokszor járt maga is a fejemben, elhiheti! - De azért ugye, meg volt elégedve a helyettesemmel? - Kedves kis orvoska persze, de a nyomába sem érhet magának! Nagyon örülök, hogy megint itt van! - Van valami panasza, Neya? - Olyan duzzadtak a kezeim, meg a lábaim - mutogatta felpuffadt ujjait a beteg. Az orvos végignézett a töpörödött kis nõn, és biccentett. Neya öregkori csontritkulással volt náluk. A folyamat sajnos nagyon elõrehaladott állapotban volt, és az itteni felszerelésekkel csak nehezen tudta lassítani a leépülés folyamatát. Ennek ellenére minden tõle telhetõt megtett. A mesztic asszony egy ideje már infúzión volt, mert egy korábbi mûtét következtében eltávolították a fél gyomrát, és õ nem akarta kockára tenni a maradék emésztõszerveket. Sok mindennel próbálkozott, noha tisztában volt vele, hogy a legjobb esetben is csak lassítani tudja a nõ szenvedéseit. A felpuffadt végtagok azonban egyértelmûen nem tartoztak a betegség tüneteihez. A hosszas infúziós kezelés következtében megbomlott vér és nyirok ionkoncentrációjának volt köszönhetõ, ami persze az elgyengült vese mûködési funkcióinak zavarára vezethetõ vissza. - Estére már jobban lesz, Neya! - ígérte és az ágy végén lévõ lázlapra feljegyezte az infúzióba adagolandó nátrium ionok és vízhajtó mennyiségét. A biztonság kedvéért persze nem ártott volna elvégeznie egy vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy vajon

víztúlterhelésre, vagy megnövekedett vértérfogatra utalnak a tünetek, ám õ e nélkül is meg volt gyõzõdve diagnózisa helyességérõl, és hogy a mostani esetben mindkét ok jelen van. - Köszönöm, doktor úr! - mosolyodott el megnyugodva a beteg, és egyértelmûen látszott rajta, hogy készpénznek veszi az imént hallottakat. - Most már nincs más dolga, minthogy pihenjen! - Tudtam, hogy maga képes lesz meggyógyítani! - dõlt hátra elégedetten a mesztic asszony. - Az én doktorom, mindenre képes! - Ez sajnos nem igaz, csak igyekszem minden tõlem telhetõt elkövetni! - simogatta meg a beteg haját az orvos, és az ajtó felé indult. Lám, nem olyan nagy ördöngösség meglátni a nagyra hivatottságot! - gondolta belül elégedetten a MEDIKUS, miközben a folyosón haladt a következõ kórterem felé. Csak akarat és szem kell. hozzá. Csak tiszta tudat, hogy hagyja beszivárog ni a bennem élõ színtiszta erõt! Jogos büszkeség töltötte el, ahogy az imént elvégzett feladatra gondolt. Ha nem avatkozik közbe, idõvel a felbomlott vízháztartás végeredményeképpen a folyadék meggyûlhetett volna a mellkasban, a hasüregben és a lábszár alsó részein, sõt extrém esetben akár az agysejtek alkalmazkodóképességén túlmutató behatást is okozhatott volna, ami tudatzavart, izomgörcsöket, vagy akár kómát is eredményezhet. Ám mindezekre már biztosan nem kerül sor, hála neki. Még idõben képes volt felismerni a fenyegetõ veszélyt, megelõzni a bajt, és ezzel megmentette egy emberi lény életét. Olyan volt akár az isten. Már a létezésével jelenlétével életet adott azoknak, akiknek megadatott a szerencse, hogy a közelében élhettek. Hogyan is nem látták mindezt azok az ostobák? Szándékos vakságukban becsukták szemük, befogták fülük, hogy semmiképp se érezhessék meg nagyságát! Elveszejtették tehetségét, vagy feláldozták volna begyepesedett gondolkodásuk védelmében! De õ nem hagyta. Sõt, tegnapi tettével visszavágott nekik. Ráadásul nem is akármilyet. A vénemberbõl már sohasem lesz újra egész férfi! A nõ, Mohd; nos, igen, õ tartotta a lelket abban a szánalmas emberi roncsban, aki saját erkölcsi téveszméinek rabságában élt, és aki képtelenné vált a tisztánlátásra. A fájdalma mindennél tisztább gyönyörûséggel kényeztette a lelkét. Mindannak a földi rettenetnek a beteljesülése volt, amit a kín éveiben kívánt neki. Csak az asszonyt sajnálta. Õ nem érdemelte meg, amit kapott. Elsõ pillantásra meglátta benne a szépséget, és nem volt elvakult, hogy elfordítsa fejét a fényesség elõl. Kár, hogy meg kellett halnia! Kár, hogy rossz társat választott magának! Kár, hogy arra a férfira áldozta az életét, aki nem érdemelte meg õt!

Az õ halála is felkerül a benyújtandó számlára, a mellé a rengeteg szenvedés mellé, amit a fájdalom éveiben neki kellett átélnie! És a számláknak az a rendeltetése, hogy elõbb, vagy utóbb benyújtják õket. A tulajdonosoknak pedig fizetniük kell, ha tetszik nekik, ha nem! Õ mindent feljegyzett. Nem felejte tt ki semmit sem. Egy napon pedig mindegyiküket felkeresi, ahogyan azt tegnap tette, és visszaadja nekik mindazt a szenvedést, amit tõlük kapott. Ez a nap pedig minden egyes perccel közelebb került.

III.

A boncolási jegyzõkönyv meglehetõsen alapos volt. Jeffrey biztosra vette, hogy nincs az az igazgató, legyen az a világ legeldugottabb szegletében is, aki örömmel venné, ha efféle botrány történne a kórházában. A II. Erzsébet pedig nagyon is központi helyen volt ahhoz, hogy ilyesmi észrevétlenül történjen a falai között. - Morfin túladagolás orálisan, és vénásan - olvasta fel motyogva a jegyzõkönyv tartalmát a jogász. A gyilkosság idején szolgálatot teljesítõ ügyeletes fõnõvérre várt, és hogy ne unatkozzon, míg az ideér, a meglévõ anyagok áttekintésével múlatta az idõt. Andreou felügyelõ révén, aki egy ideje a nemzetközi kapcsolatokért felelõs rendõrtiszt szerepét töltötte be a New York-i irodában, komoly támogatásra talált a helyi karhatalmi szerveknél. Az igazat megvallva, korábban nem is számított rá, hogy a világ különbözõ felén dolgozó rendfenntartó szervezetek között ilyen jó a kapcsolat. A helyi felügyelõ, valami kimondhatatlan nevû alak, akinek az ereiben jócskán folyt a kínai bevándorlók vérébõl, a létezõ összes rendõrségi eredményt a rendelkezésére bocsátotta, sõt, ha Jeffrey megérzései nem tévedtek, még valamelyest hálás is volt a kívülrõl jött segítségért. - ...orális, és vénás formában - rágta át újból a szavakat, hátha valami újabb ötlete támad. Annyit már most látott, hogy a nõ halála semmiképp sem lehetett véletlen, sõt, talán valamiféle jelzésnek szánták. Már csak arra kellett rájönnie, hogy kinek és mit akartak a tudomására hozni ezzel a gyilkossággal. A lista kellõképpen hosszú volt. A kórház vezetése, és ezzel együtt mindaz, amit létezésével képviselt, a professzor családja, vagy az ezer más felmerülõ lehetõség között akár a beteg kezelõorvosa is szerepelhetett okként. Jeffrey semmiben sem lehetett biztos, kivéve azt, hogy az áldozat megbízott a gyilkosában. Hisz nemcsak elfogadta tõle a gyógyszereket, de hagyta, hogy a halálos anyagot a szervezetébe pumpálják.

Mindez persze felvetett egy másik kérdést is. Vajon milyen érzelmi, értelmi állapotban volt a gyilkos, amikor nem egyszer, de legalább háromszor ítélte halálra a mûtét után lévõ, tehetetlen, beteg asszonyt? A jogász érezte, hogy nem volt közömbös számára a nõ halála. Szóba sem jöhetett a hideg profizmus, vagy a bérgyilkosság. A tettesnek saját indítékai voltak a nõvel szemben, vagy azzal, akinek a halálával üzenni kívánt. Hogy a tett végcélja nem feltétlenül Mohd Byrne volt, mindössze halvány megérzésként motoszkált Jeffrey agyában. A gyilkosság módja szerinte erre utalt. Amennyire a halál módja kíméletes volt, a végrehajtás legalább annyira üzenet értékû. Ráadásul a jogász a nyakát tette volna rá, hogy egy orvosnak szólt. Talán épp a boncolást végzõ Dr. Alatasnak, vagy professzor Byrnenek, esetleg a kórházigazgató Dr. Bedinek. Mintha csak a hozzáértõk számára olvasható tintával lett volna felírva a halott homlokára: "Lám, itt voltam,, és meglettem azt, ami a legszörnyûbb rémálmotok!". Ráadásul a gyilkosnak igaza volt. Elvégre misem lehet szörnyûbb egy jó hírére vigyázó orvosnak, minthogy a tudást, amivel rendelkezik, a saját kórházában használják fel a betegei ellen? A következõ felismerés, ugyanebbõl a gondolatból származott. A gyilkos értett a gyógyszerek adagolásához, beadásához, sõt olyan kapcsolatokkal rendelkezett a kórház személyzetében, ami lehetõvé tette az ápoltakkal való jó kapcsolat kialakítását. A gyanúsítottnak tehát vagy orvosnak, vagy egészségügyi végzettséggel rendelkezõ személynek kellett lennie. Jeffrey belelapozott a rendõrségi aktákba. Elég volt egyetlen pillantást vetnie a sorrendbe állított fejléces papírokra, hogy tudja, Azzman felügyelõ meglehetõsen alapos ember. A jelentés ennek ellenére meglehetõsen kevés konkrétumot tartalmazott. A jogásznak volt alkalma beszélni a rendõrtiszttel, és egy cseppet sem csodálkozott a mutatkozó hiányosságokon. A kínai vonásokkal rendelkezõ maláj nevû férfi némi távolságtartással szemlélte a kórházban lejátszódó eseményeket. Jeffrey egyelõre nem tudta eldönteni, hogy mindez, a Byrne professzor által emlegetett antiszemitizmusnak, vagy egyszerûen csak az egészségügy iránt érzett idegenkedésének köszönhetõ. Mindenesetre a jegyzõkönyvek tanúsága szerint, a hivatalos utasításoknak teljes mértékben eleget tett, ám ezt követõen a kisujját sem mozdította. Amikor a jogász beszélt vele, nehezen megmagyarázható idegenkedés töltötte el. Benyomásai leginkább egy kígyót juttattak eszébe, azonban hogy a hideg szemek mögött a bölcs nyugalom szülte megfontolás várakozik-e, vagy esetleg a számító ragadozó kíméletlensége, nem tudta eldönteni. A kihallgatott nõvérek vallomásaiból kiviláglott, hogy a gyilkost tovább már hiába keresi a kórházban. Eleinte elgondolkodott rajta, hogy ismételten behívja az osztályon dolgozó összes ápolót, és orvost, hogy mégegyszer kihallgassa õket, ám mivel tekintettel kellett lennie a töré-

keny bizalomra, amire Andreou felügyelõ segítségével tett szert, inkább lemondott a közel negyven ember újbóli abajgatásáról. Helyette azt akarta elõvenni, akinek hivatalból mindenrõl tudnia kellett, ami az osztályon történik.

Tengku Datuk fõnõvér, kétgyerekes családanya, több mint hét éve dolgozott a kórháznak, és ezidáig teljes elkötelezettségérõl tett tanúbizonyságot. Fõnökei maximálisan meg voltak elégedve vele, és lelkiismeretes munkájával. Jeffrey remélte, hogy a nõ néhány hasznos benyomással tudja majd gazdagítani az elõtte fekvõ papírok száraz anyagát. Azon tényekét, melyek egy fiatal rezidensrõl számoltak be, aki alig egy héttel korábban tûnt fel a belgyógyászaton, és aki a halál beálltának felfedezésével egy idõben tûnt el onnan. Egy férfi, aki orvosnak vallotta magát, aki beépült az osztály életébe, és aki soha egyetlen nyilvántartásban sem szerepelt. Olyan volt, mint egy fantom. A semmibõl bukkant fel, majd dolga végeztével nyom nélkül eltûnt ugyanott. A nõvérek és orvosok beszámolójából kitûnt, hogy mind víg kedélyû, kellemes embernek ismerték meg, aki az elsõ naptól fogva színfoltja volt a kórház egyébként komor egyhangúságának. Jeffrey olvasta a személyzeti osztály vezetõjének vallomását, és a férfi nehezen értelmezhetõ megnyilvánulásaiból arra következtetett, hogy a hivatalnok még ma sem tudja pontosan, hogy vajon adminisztrációs zavarból adódik-e a papírok hiányossága, vagy tényleg nincs mit keresgélnie. "- Tudják milyenek ezek az orvosok? Reménytelen õket pontos munkára szorítani, ha ''nem a gyógyításról van szó! Ráadásul fõleg nem fognak elfogadni utasításokat egy olyan embertõl, aki nem végzett orvosi egyetemet! Én már régóta mondogatom, hogy nem lesz jó vége ennek, és most, tessék, megvan a baj! Persze ilyenkor ujjal mutogatnak rám, hogy én vagyok a felelõs, de hát mit tehettem volna egymagam?!" olvasta Jeffrey az asztalon fekvõ jegyzõkönyvben.

Az ajtó kinyílt és egy makulátlanul fehér, térdig érõ köpenyben a fõ-nõvér lépett be a szobába. Az arcán szándékolt nyugalom ült, de a szemeit izgatottan jártatta körbe, amikor aztán csak a jogászt fedezte fel az elterülõ íróasztal másik oldalán, Jeffrey mintha egy kis megkönnyebbülést vélt volna kiolvasni belõlük. "Nálam rosszabbra számított, ennek ellenére még mindig tart tõlem,." - gondolta magában Holland, miközben hellyel kínálta a nõt. Törékeny rendõrségi kapcsolata mellett, Jeffrey nemcsak Byrne professzor támogatását élvezte, de rajta keresztül a kórház vezetésének bizalmát is. Nem csoda hát, hogy Miss Tengku Datuk megijedt, amikor egyedül õt kérte fel személyes beszélgetésre. Fordított esetben talán õ is így érez.

- Köszönöm, hogy idõt szakított rám! - ült le Jeffrey is, miután a vele szemben lévõ asszony helyet foglalt. - Néhány kérdést akarok feltenni önnek a kórházban történt incidenssel kapcsolatban, és már most megnyugtathatom, hogy mindössze néhány személyes benyomást szeretnék szerezni arról az emberrõl, aki az önök kórházában dolgozott néhány napig. - Szívesen állok a rendelkezésére, de meg kell jegyeznem, hogy rengeteg munkát ró rám a kijelölt feladatköröm, és nem sok idõm van komolyabb figyelmet szentelni az újonnan érkezõkre - kezdett bele azonnal a védekezésbe a fõnõvér, és a jogászban felmerült a gondolat, hogy aki ilyen hevesen védekezik, annak talán valóban van takargatni valója. - Csak néhány egyszerû kérdés Miss Datuk - próbálta oldani a feszültséget a férfi, láthatólag nem sok sikerrel. -A tanúvallomásokban az áll, hogy az idegen, alig néhány nappal a gyilkosságot megelõzõen jelentkezett az osztályukon. Hogyan kerülhetett valaki önökhöz anélkül, hogy igazolnia kellett volna a kilétét? - Ami azt illeti, nem érkezett minden elõrejelzés nélkül - kezdett bele egy ideges nyelés után a fõnõvér. - Az érkezésének reggelén kaptam egy e-mailt Dr. Beditõl, a kórházigazgatótól - tette hozzá Jeffrey értetlen képét látva. - A levél tájékoztatott róla, hogy egy új rezidens érkezik még aznap az osztályunkra a patológiáról. Tudja, kicsit furcsálltam a dolgot, mert Dr. Bedi nem szokott e-mailben érintkezni velünk, de mivel a patológiát elég sûrûn hagyják el a rezidensek, ráadásul sürgõsen, nem gyanakodtam semmi rosszra. Azt hittem, a szokatlan forma a sietségnek szól. Néhány órával késõbb aztán jelentkezett egy John Martens nevû rezidens, annak rendje szerint, és megerõsítette a levélben írottakat. Tudja, hétfõ reggel minden a feje tetején áll! A nagyvizit elõtt az összes orvos feszült, mindenkinek meg van a saját dolga, és senki sem szeret ilyenkor az újoncokkal foglalkozni. Nekem is meg volt a magam dolga, és a hátam közepére sem kívántam a jövevény pesztrálá-sát, de ez a fiatalember nagyon könnyen feltalálta magát. Rögtön keresett magának feladatot, és olyan könnyen illeszkedett be a rendbe, hogy délutánra, már majdnem õ mutatott be az osztályvezetõ orvosnak! - De a patológiáról származó hivatalos papírjait ugye nem adta le magának? - Nem, tényleg nem - csücsörített idegesen az ajkaival a fõnõvér, olyan hatást keltve ezzel Jeffreyben, mintha mindjárt átvetné magát az asztalon, hogy szájon csókolja. Tudom, hogy hibáztam, de valamit meg kell értenie! Dr. Alatas, a patológia vezetõ orvosa hírhedt arról, hogy mindenféle papírmunkát mé lységesen megvet, és ezzel együtt azokat is, akik efféle hivatással keresik a kenyerüket. Ez a John nevû férfi olyan hihetõen adta elõ, hogy a hivatalos dokumentumai még az alagsori osztályon vannak, hogy egy pillanatig sem jutott eszembe gyanakodni. Minden olyan szépen összevágott! A fiú kedves, és figyelmes volt, elsõ látásra lerítt róla, hogy nem való boncorvosnak. A papírok késése megszokott volt arról az osztályról, hétfõn reggel érkezett a legnagyobb hajtásban, és hát az igazgató levele is megerõsítette a

történetét. Persze egy-két héten belül mindenképpen lebukott volna, de amikor szerdán rákérdeztem, hogy hol késnek az akták, még könnyen megnyugtatott azzal, hogy az ügyelet után személyesen megy le a patológiára, és addig nem lesz hajlandó eljönni onnan, amíg meg nem kapja az aktákat. - Meg se próbálta felkeresni õket? - Személyesen nem, ami pedig a nõvéreket illeti..., senki sem szeret lemenni a patológiára. A halottak látványát nagyon nehéz megszokni, és hát az ottani hangulat nem éppen mesés, szóval, ha nem muszáj, nem küldök oda senkit. - És a telefon? -Jobbára csak szerencse kérdése, hogy felveszik-e, de többnyire nem. Az pedig, hogy Dr. Alatast el lehessen érni, csak a kiválasztott keveseknek lehetséges. Szóval jobbnak láttam, ha a rezidens egyedül intézi a papírjait. - És másnap reggel? - Odajött hozzám a mûtétek elõtt, és megkérdezte, hogy mikor hozhatja be a papírjait. Persze én már a bemosakodás elõtt voltam, és nagyon siettem, úgyhogy azt mondtam neki, délután ráér. Azután találkoztunk még a folyosón, a mûtétek után, és megkérdeztem, hogy sikerült-e hozzájutni az aktáihoz, mire azt mondta, hogy keményen küzdött értük, akár egy oroszlán. Erre mind a ketten nevettünk, és mentünk a dolgunkra - engedtek fel akaratlanul is az élmény hatására a fõ nõvér fagyos vonásai. - Néhány órával késõbb aztán megölte Mohd Byrnet - summázta a történteket Jeffrey. - Igen, - keményedett meg ismét a barna maláj arc - néhány órával késõbb megölte azt a szerencsétlen asszonyt. Érthetetlen! Magas, vékony, szõke fiatalember volt, olyan érzelmes kék szemekkel, hogy ha felidézem az arcát, még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyesmit tett volna. - Pedig a tények ellene vallanak. - Igen. Egyszerûen csak olyan megnyerõ volt, hogy egy pillanatig sem gyanakodtam. Eszembe sem jutott, hogy hazudhat. Ráadásul láttam, hogy máris milyen jó viszonyt alakított ki a betegekkel, különösképpen Mohd Byrnet-vel. - Az õ betege volt? - Szó sincs róla! Kezdõk semmiképp sem kaphatnak beteget az elsõ héten, sõt utána is az osztályvezetõ felelõssége eldönteni, hogy érettnek tartja-e õket a feladatra. - Mit gondol, - emelte fel a tekintetét a papírokból Jeffrey - õ megkapta volna az engedélyt?

- Mindenképpen. Rezidens létére kiválóan végezte a munkáját, és komoly gyakorlati tapasztalatai voltak. Meg is kérdeztem tõle, hogy miért választotta a patológiát, amikor ilyen kiváló érzéke van a gyógyításhoz, mire azt felelte, meg akarta elõzni, hogy a következõ ember is ugyanabban haljon meg, mint az elõzõ. - Hihetetlenül humanista szemlélet egy boncolóorvostól! - Csak látnia kellett volna azokat a meggyõzõ szemeket, ahogy rám meredtek, és kigyúlt bennük a lelkesedés fénye! - Talán az õrületé volt - vonta fel a szemöldökét a jogász. - Talán. Nem vagyok pszichiáter, nem tisztem eldönteni mit is kellett volna látnom vonta meg a vállát a fõnõvér. - Mikor találkozott vele utoljára? - Akkor, a mûtétek után. Még mondott valamit az egyik frissen érkezett betegünkrõl, és utána elment a dolgára. - Mit mondott arról a betegrõl? - Csak figyelmeztetett, hogy a hosszas otthoni ápolástól felfekvések alakultak ki az idõs férfi lapockája körül, amit eltakar a mellkasi kötés, és ha nem alkalmazunk speciális masszázst, akkor könnyen elveszíthetjük a beteget. - Igaza volt? - Teljesen - biccentett egy fanyar grimasz kíséretében az ápolónõ. -A gyenge vérkeringés már nem tudta vérrel ellátni az ágyhoz támaszkodó szöveteket, és lassan megindult a szövetek elhalása. - Mennyire volt veszélyes a dolog? - Egy legyengült szervezetnél akár halállal is végzõdhet. - Mennyire volt legyengülve a beteg? - Nagyon. Hosszas betegség után esett át egy komoly mûtéten. - Akkor, ha szigorúan nézem, megmentette a beteg életét? - Sarkítva a tényeket, elképzelhetõ - biccentett a fõnõvér. - Köszönöm, hogy rám szánta az idejét! - állt fel a székérõl Jeffrey, jelezve, hogy részérõl véget ért a beszélgetés. Tengku Datuk egy pillanatig még habozni látszott. Talán mondana még valamit? - igyekezett megkönnyíteni a nõ dolgát a jogász. - Csak annyit, hogy az a férfi, biztosan nem volt kókler! Úgy ismerte

a kórházi szokásokat, mint aki egy ideje már ilyen helyen dolgozik. Ha nem így lett volna, valószínûleg már az elsõ órában lebukik. - Magam is így gondoltam - mosolyodott el megnyugtatóan Holland, és a kezét nyújtotta a nõ felé. - Ne aggódjon, mindent elkövetünk, hogy megtaláljuk ezt a férfit, és hogy ugyanez még egyszer ne fordulhasson elõ! A fõnõvér elfogadta a felé nyújtott kezet, aztán csendesen távozott. A jogász megvárta, míg becsukódik mögötte az ajtó, aztán a telefonkagylóért nyúlt, és tárcsázni kezdte a Szingapúri Központi Rendõrséget.

- Mahathir Azzmannal szeretnék beszélni! - mondta, amikor a túloldalon felvették. Felügyelõ úr? Üdvözlöm. Azért hívom, mert végeztem a kórházbeli kihallgatásokkal, és szeretnék kérni öntõl valamit. A kérésem a következõ: küldje körbe a II. Erzsébetben dolgozók személyleírásai alapján elkészült fantomképet az összes városbeli kórházba azzal, hogy nézzék át minden náluk dolgozó orvos, ápoló és minden egészségügyi személyzethez tartozó munkatárs hivatalos dokumentumait, különös figyelemmel azokra nézve, akiknek bármilyen köze lehet a belgyógyászatok munkájához!... Igen, tudom, hogy ez rengeteg ember, de egyelõre nincs más nyom, amin elindulhatnánk, sõt, hogy az igazat megvalljam, más ötletem nincs is. A személyi fájlok átvizsgálása talán hoz majd valamilyen eredményt.... Igen, felügyelõ úr, köszönöm a segítségét! - tette le a kagylót Jeffrey.

Pillantása végigsiklott az elõtte fekvõ vallomások, hivatalos megjegyzések, és boncolási jegyzõkönyvek kupacán. Belegondolt, hogy mindössze alig egy napja történt a gyilkosság, és máris mekkora halom iratot termelt ki magából az ügyön dolgozó apparátus. A dolog szépséghibája mindössze annyi volt, hogy a töménytelen iratmennyiség azon kívül, hogy dokumentálta a gyilkos tetteit, egy fikarcnyival sem vitte közelebb a személyéhez. A jogász fáradtan fújt egyet, aztán belegondolt, hogy tegnap délben még gondtalanul töltötte szabadságát az Orchard Road-on, most pedig egy hivatalos rendõrségi vizsgálat kellõs közepében ül. Csipetnyi kedve sem volt hozzá, hogy részt vegyen az itt folyó munkában, hadakozzon a pozíciójukat és tekintélyüket féltõ rendõrségi vezetõkkel, és elvesszen a bürokrácia álltal gyártott iszonyatos papírtömegben, ahelyett, hogy Langwai hófehér homokjában feküdve süttetné bronz barnára a hasát. Mindössze egyetlen dolog volt, ami itt tartotta: az a kötözni való bolond lelkiismerete.

IV.

A csattanás egy háztömbnyivel messzebbrõl, valahonnan elõle érkezett. Az orvos esküdni mert volna rá, hogy még az ütközés elõtti utolsó másodpercben felhangzó sikolyokat is hallani vélte. Mire odaért, már bénultan sikítozó, fejüket fogó, tétován botorkáló emberekkel volt tele a környék, akik dermedten bámulták a kávézó oldalába ékelõdött iskolabuszt, ahogy oldalán fekve, még mindig iszonyú sebességgel pörgõ kerekeivel, lassan kibontakozik a faltörmelékek között leülepedõ portengerbõl. Megállította a kocsit, feltépte az ajtót. A semmiben vízhangzó lárma, és a kihaltan üres utca hirtelen szürrealisztikusnak tûnt a késõ délutáni, langymeleg napsütésben. Egy autóduda szünet nélkül ordított, miközben a közeli vasoszlopnak ütközött, ronccsá gyûrõdött Hondából egy vérzõ fejû férfi nyomakodott keresztül a szilánkokra robbant szélvédõ helyén. Egy nõ vérzõ szemét markolászva, hol sírva, hol sikítva rohant el mellette, egyenesen a közeli buszmegálló plexijének. Feje elõbb keményen nekicsapódott az átlátszó mûanyagnak, majd visszapattanva róla eszméletlenül zuhant az út melletti virágágyásba. Valahol õrülten felvijjogott egy sziréna. A megszokott hang kiszakította a döbbenet okozta sokkból, és cselekvésre kényszerítette. Elsõ gondolata a buszmegállónak ütközött nõ volt. Mellé rohant, lehajolt hozzá, és megvizsgálta a fejét. Az asszony szemét szerencsére nem érte súlyos sérülés, ám a homloka egy korábbi traumától keresztirányban hosszan felrepedt, és a belõle kiömlõ vér teljesen elvakította. A plexivel történt újabb ütközés nyomán gyorsan növekvõ vérömleny kezdett dagadni a szemöldök magasságában. Egyetlen pillantás elég volt hozzá, hogy lássa, nincs életveszély, és hogy röntgen készülék nélkül itt semmit sem tehet. Magára hagyta az eszméletlen, de stabil állapotban lévõ sérültet, és máris kereste, hol segíthetne a legnagyobb hatékonysággal. Az oldalára fordult busz felé futott, ahonnan gyereksírás és rémült kiáltások hallatszottak a még mindig kavargó porfüggöny mögül. Átvágott a négysávos aszfalton, átugrotta az útszéli sövényt, ám mielõtt elérhette volna a járdát, felbotlott a füvön fekvõ eszméletlen alakban. Elesett, és a tenyerét felhorzsolta, a betonszegélyben. Magában átkozó-dott egy sort, aztán felpattant, hogy megnézze a lábainál fekvõ alakot. A férfi mellkasa vörösen csillogott. Vére átáztatta a rajta lévõ zakót és az alatta viselt inget. Lehajolt mellé, ujját beledugta a sérült nyakán felszakadt artériába. Ujjbegye alatt érezte, ahogy a gyengén lüktetõ szív tovább próbálja préselni a testet éltetõ folyadékot. -Jöjjön ide! - ordította egy közelben tébláboló negyvenes, szõke asz-szonynak, aki görnyedt tartással, erõtlen, leengedett karokkal, hol elõre, hol hátra támolyogva tett egy-két lépést. - Gyerünk, mozduljon meg! - kiáltott ismét, amikor nagy nehezen megszerezte magának az asszony figyelmét. - Adja az ujját, és tartsa erõsen ott,

ahová teszem! -húzta magához szabad kezével a tántorgót, amint az elég közel ért hozzá. A nõ úgy tûnt, még mindig a sokk hatása alatt van, és csak monoton tette, amit mondott neki. Széttépte a sebesült lábán a nadrágot, és amíg az asszony csendben sírni kezdett mellette, nyomókötést rögtönzött az anyagból. Ellátta a sebesültet, megragadta a pánikba esett szõke negyvenes vállát, és megpróbált valamiféle értelmet felfedezni az eszelõsen villanó tekintetben. - Maradjon itt vele, és ha orvos érkezik, mondja meg neki, hogy artériás vérzése van! - próbált bármiféle hatást gyakorolni a magáról alig tudó emberre. Fogalma sem volt róla, hogy vajon az asszony meghallotta-e, amit mondott neki, de nem mert több idõt vesztegetni. Faképnél hagyta a két alakot, és ismét a busz felé kezdett rohanni. Mire odaért, már tucatnyi alak állta körül az oldalán fekvõ jármûvet és a kitört hátsó ablakon keresztül próbálták kimenekíteni az utastérbe szorult sérülteket.

- Orvos vagyok, engedjenek közelebb! - kiáltotta az elõtte tébláboló alakok csoportjára. Azok automatikusan szétváltak elõtte, és utat nyitottak a virágágyásba fektetett sebesültek felé. - Ide, doktor úr! - intett felé egy nagydarab, kövér, fekete bajuszos maláj férfi, aki az áldozatok egyike mellett térdelve, próbált mesterséges légzést adni egy eszméletlenül fekvõ, barna bõrû kislánynak. Az orvos mellé lépett, karjával helyet csinált magának, és lehajolt a sebesülthöz. - Hagyja! - mondta egy pillanattal késõbb. - Halott. Eltört a nyaka, semmit sem tehetünk érte - morogta a fogai között, és továbblépett a következõ áldozathoz. Értesítette már valaki a mentõket?! - kiáltotta közbe, és látta, hogy néhányan azonnal a telefonjukhoz nyúlnak. A gyerek falfehéren, könnyezõ szemekkel feküdt a füvön, és egyenletesen emelkedõ, süllyedõ mellkasán kívül semmilyen jel nem utalt rá, hogy életben van. Lehajolt hozzá, nekilátott, hogy megvizsgálja, miközben feltett neki néhány rutinkérdést, amire semmiféle választ sem kapott. A leány kulcscsonttörést szenvedett, ám ezen kívül nem látta nyomát, hogy mi okozhatta a sokkos állapotot. - Maradjon mellette, és beszéljen hozzá! - utasította a kövér férfit, aki továbbra is megállíthatatlanul sündörgött körülötte. A fickó nehézkesen letérdelt, és hatalmas tenyerébe véve a leányka apró kezét kérdezgetni kezdte, ahogy a doktortól látta. Az orvos ekkorra már megszállottan dolgozott. Embereket helyezett stabil oldalfekvésbe, semmibõl rögtönzött kötszert a sebek ellátásához, és eszméletlen emberek nyelvét húzta ki a torkukból, mielõtt megfulladtak volna. Idõvel mind több segítõje akadt, és néhány hihetetlenül hosszú perccel késõbb meghallotta az elsõ

mentõ vinnyogó szirénáját is. Innentõl kezdve lett steril géz, nyakmerevítõ, rögzítõ sín és fájdalomcsillapító. Az ellátandók száma azonban még mindig messze meghaladta a helyszínen lévõ orvosokét. Szerencsére egyre futottak be egymás után a mentõkocsik, és a helyzet lassan, de biztosan mind áttekinthetõbbé vált.

- Maga kicsoda? - állt meg mellette egy fehér köpenyes mentõorvos. - Dr. Gregg Edler, Faberhegyi Kórház, belgyógyász - adta meg a választ, miközben könyékig véresen próbált megtalálni egy nyitott alkarban elszabadult szakadt artériát. A beteg, egy rettenetesen kövér negyvenen túli nõ volt. Hájas végtagja ernyedten feküdt a fekete földdel feltöltött virágágyás melletti füvön. - Szerencse, hogy erre járt! - térdelt le mellé a köpenyes ismeretlen, és két sebkampóval azonnal hozzákezdett, hogy a segítségére siessen. - Tartsa mereven! - utasította a fehérköpenyest, és rátérdelt az eszméletlen nõ felkarjára, hogy stabilizálja a pozícióját. - Ez az, húzza szét jobban! Semmit sem lehet látni ettõl a rengeteg zsírtól! - mordult fel bosszúsan, és újabb tampont nyomott a sebbe, hogy felitassa vele a mindent elöntõ vért. - Reménytelen, vigyük a kocsiba! - Csak tartsa! - robbant ki az indulat és a felgyülemlett feszültség az orvosból, és egy határozott mozdulattal ráfogott a kezében lévõ csipte-tõvel a szétnyílt érdarabra. Azonnal összenyomta és ösztönösen intett az asszisztenciának fonálért. Az újonnan érkezett szerencsére kapcsolt, és szempillantással késõbb már rögzítette is a fém szétnyíló szárait az orvosi táskából elõvarázsolt steril fonállal. - Törlést! - mondta, és az érszorítót letámasztotta a seb szélére, miközben egy pillanatra átvette a kampózást. A köpenyes kitörölte a sebet, és az orvos a kampók segítségével tüzetesebben megvizsgálta a trauma helyét. - A fene esne bele! Van itt még egy áteresztõ artéria! Olyan gyengék az érfalai, hogy bármelyik pillanatban átszakadhatnak! - Vigyük a mentõhöz! Azonnali kórházi ellátásra van szüksége! - Nézzen rá! - mutatott a hatalmas kövér asszonyra. - Kerítsen segítséget, ketten semmiképp sem boldogulunk!

Az orvos három perccel késõbb már azon kapta magát, hogy egy vijjogva szirénázó mentõben kuporogva száguldozik a legközelebbi kórház felé, miközben igyekszik stabilan tartani az elõtte fekvõ sérült karjából kiálló érszorítót.

- Elvégre a maga betege! - csukta rá a kocsiajtót a fehérköpenyes alak, mielõtt a kocsi nekilendült volna. Az út alig néhány percig tartott, és a városközpontban álló Uluna Machita kórház baleseti sebészetén ért véget. A hatalmas termetû nõ beszállításához többen is kirohantak a zsúfolt váróból, ám a feladat még így sem volt egyszerû. -Stabilizált alkari, artériás vérzés, szivárgó érfalak... - darálta a helyszínre érkezõ orvosnak, akinek karikás, táskás szemein egyértelmûen látszott, hogy ügyeletének utolsó óráit töltötte a délutános váltás elõtt. - A fene essen bele! - nyögte a fiatalember, és a MEDIKUS azonnal rájött, hogy egy zöldfülû gyakornokkal van dolga. - Hívott már segítséget a másik osztályokról? - Még nem - rázta a fejét. - Már csak félórám lett volna hátra az ügyeletbõl! - Akkor igyekezzen és kerítsen elõ mindenkit, aki él és mozog a kórházban! A baleset alig kétsaroknyira innét történt. Ez a kórház kapja majd elsõ körben az áldást, és mire kettõt pislant, már sérültekkel lesz tele a váró! - Miért nem tudtak fél órát várni! - siránkozott a gyakornok, de elindult, hogy teljesítse a kérést.

- Ez mindig ilyen? - kérdezte az orvos a mellette haladó asszisztenst. - Még csak három hónapja van itt, és alig két hete helyezték át a belgyógyászatról a baleseti sebészetre - mondta a férfi, akinek a névtábláján a Pillai felírás volt olvasható. - Merre van a sürgõsségi mûtõ? - Csak itt a sarkon túl, mindjárt ott vagyunk! - mondta az asszisztens, és néhány pillanattal késõbb egy erõteljes mozdulattal elfordította a gurulóágyat a jelzett irányba. Az eszméletlen, kövér nõ egyik hájas sonkája a lendülettõl lecsúszott az ágyról, és szakadt szoknyája alól kilátszott <» fél combja. - Ezekkel aztán lehet szorítani! - jegyezte meg gusztustalanul vigyorogva Pillai, miközben mindkét kezével azon igyekezett, hogy a lábat visszategye az asztalra. - Gyerünk már! - lett elege az orvosnak a fickó magánszámából. - Már indulok is - érezte meg az orvos hangulatváltozását az asszisztens, és nekifeszült a kocsinak.

A kicsinyke mûtõ jól felszereltnek mutatkozott, és Pillai, eltekintve a korábbi profán megjegyzésétõl, mindenben kielégítõ tudással rendelkezett ahhoz, hogy jó asszisztencia lehessen. Az öreg rókák szakmai rutinjával dolgozott a keze alá, és néha az orvosnak olyan érzése támadt, talán nélküle is képes lett volna stabilizálni a beteg állapotát. Gyorsan dolgozott, ám mire végeztek, már két sürgõs beteg várakozott kint a folyosón.

- Hol a mentõ, amivel jöttem? - szegezte a kérdését a folyosón álló gyakornoknak, aki visszatért a telefonálásból, hogy segítsen az érkezõ betegek stabilizálásában. - Elmentek - vont vállat a férfi, miközben egy vérzõ homlokú gyereket vizsgált. - Ha akar leléphet, de ha bírja még, akad itt munka bõven, tegye hasznossá magát! Pillai remek szakember, majd eligazítja helyismeret dolgában. - Hány orvost tudott értesíteni? - Felhívtam a szóba jöhetõ osztályokat, de pontos számot nem tudok mondani, jobbára csak nõvérekkel beszéltem. Az biztos, hogy egyelõre csak négyen vagyunk, és ebben már maga is benne van. - Meggyõzött - biccentett a gyakornok felé, aztán intett a mögötte várakozó Pillainak, és elindult a kijárat irányába, ahol azok a betegek várakoztak, akiket még nem sikerült megvizsgálni.

Amikor megállt a bejáratot követõ, világoszöld csempés fogadóteremben, egy pillanatig nem akart hinni a szemének. Mindenfelé betegkocsik álltak, telis tele sérültekkel, és a padlót nagy foltokban vér borította. Azonnal nekifogott a befejezhetetlennek tûnõ feladatnak. A munka csak jó félórával késõbb vált monotonná, ám addig az orvosnak alkalma nyílt rá, hogy megtapasztalja a poklok poklát. A mentõsök valószínûleg elérték az oldalára fordult iskolabusz áldozatait, mert a váró vérzõ gyerekekkel volt tele. Szemei elõtt egész életre megnyomorított sorsok peregtek le, ahogy betegrõl betegre járt. Dühöt érzett, féktelen vágyat arra, hogy felelõsségre vonja mindazokat, akik okozhatták ezt a katasztrófát. Eszeveszett megszállottsággal dolgozott, hogy megmentse a kezei közé kerülõ embereket. Rövid, szakszerû mozdulatokkal végezte a munkáját, hogy minél gyorsabban haladjon, és mit sem törõdött a homlokán meggyûlõ izzadságcseppekkel. Idõvel a hosz-szas koncentrálás okozta fáradtságtól összemosódott szemei elõtt a látvány, és mind gyakrabban kellett hosszasan összeszorítania a szemhéját, hogy kitisztuljon a kép.

- Kész - lépett el egy bepólyált vállú kislány mellõl, akinek sápadt arcán semmiféle érzelem nem tükrözõdött. - Hol a következõ? -Várjon, doktorúr! Ideje lenne pihennie. Nézzen magára! Már a második köpenyt áztatja lucskosra! - Fogja be a száját! - lépett elõre a következõ betegkocsi irányába, de félúton meg kellett kapaszkodnia, hogy megõrizze az egyensúlyát. - Pihenjen egy keveset! - kérte az asszisztens. - Csak a padló csúszik! - nyögte, és ahogy végignézett a várón, tudta, hogy bármelyik részében igaz lenne a mondat. A csempét vékony rétegben szinte már mindenhol iszamós vér borította. - Kerítse elõ sürgõsen a takarítókat! Pillai kapott a lehetõségen, hogy eltûnhessen a felbõszült doktor közelébõl, és hátat fordítva a kapaszkodó férfinak, elindult a terem másik végének irányába. Az orvos becsukta a szemét, és egy pillanat alatt ösz-szeszedte magát. Kezei, lábai remegtek a fáradtságtól és a felhalmozódott feszültségtõl. A feje kavargott a felvillanó rettenetes képektõl, szemei elõtt csillagok járták követhetetlen táncukat, miközben gyomra összeszûkült a lelkében lakozó indulattól.

- Istenem, hogy tehettem...- rázta fel merengésébõl a mellette fekvõ alak. - Mit mond? - fordult felé csodálkozva. - Én vezettem a vörös Musztángot! - zokogta a húszas évei elején járó férfi. - Én szaladtam bele a busz oldalába, mielõtt áttért a másik sávba, és összeütközött a szembejövõ kocsival... - Maga okozta a balesetet? -jutott el a tudatáig a sebesült siránkozá-sának értelme. - Én vezettem a Ford Musztángot - emelte meg a fejét a férfi, és a szemei könnyekben úsztak. - Maga miatt van ez az egész? - nézett körbe szédülõ fejjel az orvos, a körülötte terpeszkedõ mészárszéken. - Maga nyomorította meg ezeket a gyerekeket! A fiatal férfi eszelõs sírásba kezdett. - Sosem tettem ilyet, nem tudom mi történt velem! Még csak gyorsan sem szoktam hajtani! Mintha nem is én lettem volna. Csak ültem ott a lámpánál a kocsiban, és semmi másra nem vágytam jobban, minthogy tövig nyomhassam a pedált, és a gyorsulás belepréseljen az ülésbe. Amikor aztán a lámpa zöldre váltott, nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Éreztem, hogy válik valóra az álmom, és még többet akartam -magyarázta a férfi, mintha csak egy kávézóban ülne, és a barátaival osztana meg

egy különleges élményt. - Aztán jött az az enyhe kanyar... Megcsúszott a gumim, pedig nem szabadott volna neki! Talán piszkos volt az aszfalt, és azért... Fékezni kezdtem, de nem tudtam megállni. Nekicsapódtam a padkának, aztán a korlátnak, és elvesztettem az uralmamat a kocsi felett. Felengedtem a féket, hogy tudjak kormányozni, de még mindig nagyon gyorsan mentem. Egyszer csak minden út lezárult elõttem, és én nem tudtam hová kitörni... Belevágódtam a busz oldalába... Rettenetes volt, én nem akartam, higgye el még sosem tettem ilyet, mintha nem is én lettem volna! A MEDIKUS lenézett az elõtte vinnyogó alakra. A férfi mindkét lába rettenetes állapotban volt. Ahogy elnézte, térden felül, a combcsontjánál amputálják majd a fickó végtagjait, egy életre tolókocsiba kényszerítve. Egy különleges ortopéd mûtét talán még megmenthette volna õket, de jelen körülmények között ez elérhetetlennek látszott. A fickó rengeteg vért veszített, mire a mentõsök elzárták a fõ artériákat. Az arca fehér, a szemei fókuszálatlanok, és még az sem volt tiszta, hogy vajon értelemszerûen válaszolt-e a kérdésekre, vagy csak a véletlen adott a szájába kerek mondatokat. A férfi vállára tette a kezét, a füle közelébe hajolt, és belesúgott. - Már halott vagy, te szemét! Megdöglesz, és én hozzásegítelek, hogy még egyszer ne tehesd meg ugyanezt! A sérült szemei kimeredtek, úgy tûnt, mégiscsak megértett valamit abból, ami körülötte történt. - De maga orvos... - hörögte. - Teszem a dolgom, életeket mentek meg! - biccentett a MEDIKUS a férfire, és a másik kezét is a vállára helyezte. - Bárcsak megadatott volna, hogy egy órával ezelõtt találkozzunk! Ott helyben elvágtam volna a torkodat, te csótány! - Kérem,... ! - nyöszörögte a fickó, ahogy a felette álló alak kezei lassan feljebb csúszva megszorultak a torkán.

- Hogy áll, doktor? Hátrafordult, és Pillait látta feltûnni a háta mögött. - Elharapta a nyelvét a karambolnál. Nagyon sok vért vesztett, hihetetlenül gyenge a pulzusa, hozzon adrenalint és szulfátot a hajszáleres vérzésre! - mondta, gondolkodás nélkül, de egy pillanatra sem engedte el a beteg nyakát. - Mi a fenére vár, maga mamlasz! - rivallt rá a késlekedõ, megzavarodott asszisztensre. - Azt akarja, hogy itt vérezzen el a kezeim között!? Mozduljon már meg, a tohonya szentségit magának!

A hideg hangszín, az utasító kemény modor azonnal hatott. Az ápoló megfordult, és berohant a közeli betegellátóba. A MEDIKUS késlekedés nélkül, megnyomta az állkapocs izületénél lévõ idegpontot, és újabb féktelen fájdalmat okozva ezzel a betegnek, arra kényszerítette, hogy kinyissa a száját. Fél kézzel hátranyúlt a mögötte álló szertálcára, felvett egy szikét, aztán gondolkodás nélkül belenyúlt a nyitott szájba, és átvágta a férfi nyelvét. A beteg szûkölni kezdett, de a MEDIKUS továbbra is erõs kézzel tartotta az álkapcsánál fogva. A szikét elhajította az egyik közeli beteg kocsi alá, aztán tampont vett a kezébe, és nekilátott felitatni a fickó szájából bõséggel kifolyó vért. Csak miután mindezzel megvolt nézett körül a váróban, hogy akadt-e valaki, aki felfigyelt a történtekre. Ahogy körbepillantott, rögtön belátta, milyen nevetséges volt a félelme. A csempézett falú teremben mindenkinek megvolt a maga dolga, és senkinek sem volt ideje rá, hogy a máséval törõdjön. Ki a saját életéért küzdött, ki a máséért, de abban mind megegyeztek, hogy a maguk világa töltötte ki a gondolataikat.

Pillai ért vissza néhány pillanattal késõbb. Lélekszakadva hozta a kért adrenalint és szulfátot. A szemén egyértelmûen látszott, hogy mennyire szégyenli magát az elõbbi megingásáért. - Segítsen a szájánál! Itassa fel a maradék vért, és ne hagyja, hogy a darabizom belecsússzon a torkába! - utasította a MEDIKUS az asszisztenst, aztán nekilátott, hogy finomítsa a mentõsök munkáját a lábakon. Mire végzett, a beteg nyöszörgése, és vergõdése is abba maradt. - Mi a helyzet, doktor úr? - kérdezte Pilláit. - A vérzés elállt, de attól tartok ezt már csak az alacsony vérnyomásnak köszönhetjük. Vérátömlesztésre lett volna szüksége, de amíg nyitott artériák voltak a testében, addig csak átfolyattuk volna rajta a plazmát - rázta meg a fejét az orvos. - Hol van egy kevésbé forgalmas hely, ahol beállíthatom az átfolyást? - Vigyük a kettes kezelõbe, ha szerencsénk van, még üres - ragadta meg a végénél az ágyat Pillai, és már robogtak is az orvosi szoba irányába.

A kezelõ kihalt volt. Útközben az asszisztens kerített egy plasztik cso-; mag konzervált vért. Az ágyat egy pillanat alatt stabilizálták az infúziós; állvány mellett, és az orvos már hozzá is kezdett a transzfúzió elõkészítéséhez.

- Ezzel most elleszek egy darabig - mondta Pillai felé fordítva a fejét, miközben a kezei szinte maguktól végezték a megszokott mozdulatokat. - Addig menjen, és találjon dolgot magának! Ahogy végeztem, a bejárati ajtó melletti váróban fogom keresni. - Rendben van, doktor úr! - biccentett az asszisztens, és már száguldott is kifelé. A férfi kezei meglassúdva nyugtázták a becsukódó ajtó finoman kattanó zaját.

- Végre megint kettesben! - fordult a sérült felé, és az ajkai széles mosolyba húzódtak szét. - Most már senki sem zavarhat meg minket - lépett az ajtóhoz, és ráfordította a benne lévõ kulcsot. Visszafordult és szemeiben kigyúltak a láz fényei, amitõl az ágyon fekvõ férfi minden fájdalma ellenére, ismét vergõdni kezdett. - Most már késõ - csóválta meg a fejét elnézõen a MEDIKUS. - Most már túl késõ.

V.

Hirtelen felült az ágyban, és egy hosszú érthetetlen pillanatig der -medten figyelte a vele szemben felemelkedõ képmását. Idõbe tellett, mire ráébredt, hogy hol van, és hogy miért ébredt meg az éjszaka közepén. A telefon veszettül kolompolt az ágy mellett álló éjjeliszekrényen. Hagyott magának még egy csörgésnyi idõt az eszmélésre, majd felemelte a kagylót, és rekedten beleszólt. -Jeffrey Holland. - Kabil Andaya õrmester vagyok a Szingapúri rendõrségtõl. Azzman felügyelõ kért meg rá, hogy értesítsem, ha valami egészségüggyel kapcsolatos bûneset történik a városban. - Milyen szerencse! - jegyezte meg szarkasztikusan a jogász, és az évek óta beléivódott automatizmusának engedelmeskedve, máris lefordult az ágyról, hogy felöltözzék. - Mégis mennyi az idõ, õrmester? - Még csak hat óra, Dr. Holland - felelte a magabiztos, kissé bosszús hang. - Úgy érti hajnal hat? - Úgy értem, délután hat - lett jól hallhatóan elege a beszélgetésbõl a rendõrtisztnek.

Jeffrey egy pillanatig értetlenkedve bámult maga elé, aztán eszébe jutott a recepciós ajánlatára ismét elkövetett délelõtti kirándulása az Indiai negyedben, és máris tudta, hogy miért választotta a szokatlanul korai lefekvést a mai napon. - Értem. Mi történt? - próbálta a jogász ismét felvenni a beszélgetés eredeti fonalát, miközben igyekezett kiûzni fejébõl a mögötte maradt keserû álom utóízét. Mint egy ideje rendesen, ismét õt látta lecsukott szemhéja mögött. A barnahajú szépség, aki varázsával megérintette leg-belül, és akit lelõtt, mielõtt még kapcsolatuk kiteljesedhetett volna. Akaratlanul is kirázta a hideg, és összerezzent. - Anita Stos nyögte a szavakat. - Tessék? - szakította félbe ismételten a mondandóját a rendõrtiszt. - Meg tudná ismételni egy kicsit hangosabban, rettenetesen rossz a vonal? - szedte össze magát Jeffrey. - Azt mondtam, - nyomatékosította szavait az õrmester - hogy gyilkosság történt a Szent Margit Közkórházban. - Gyógyszer túladagolás? - kapta fel a fejét a jogász. - Közel sem. -Akkor? - A felügyelõ utasított, hogy minden kórházakkal vagy más egészségügyi intézményekkel kapcsolatos bûnesetrõl tájékoztassam magát. - Értem. Merre találom a kórházat? - A szegénynegyedben van, nem messze az Indiai Piactól. - Azt a részt ismerem. Mégis honnan tudják biztosan, hogy gyilkosság történt? merült fel a kérdés Jeffreyben. - Én még senkit sem láttam, aki képes lett volna saját magát agyonverni a hivatali telefonjával - mondta utoljára az õrmester, és megszakította a vonalat. - Búcsúlevél nélkül, tényleg nehezen bizonyítható, hogy öngyilkos-,] ság -jegyezte meg, inkább csak magának Holland mielõtt lerakta volna a kagylót.

Felállt az ágyból, és elbotorkált a mosdóig. A feje még mindig zavart volt az indiai mulató nehézkes füstjétõl. Szíve szerint hagyta volna az ostoba telefonhívást az idegen õrmesterrel együtt, de tudta, hogy ez is csak ugyanolyan sosem felejthetõ emlék maradna benne, mint Anita

Stos legyezõ alakban szétterülõ agyvelejének képe, ahogy lassú darabokban csúszik alá a labor faláról. A gyomra megint görcsbe rándult, és õt ismét hatalmába kerítette a reménytelenség és a céltalanság képe. - Egy férfit igazán csak egy nõ tehet naggyá és nyomorulttá! -jutottak eszébe apja szavai. Az öreg Federic J. Holland, aki évtizedeken át elnökölt bíróságokon, és aki vette magának a fáradságot, hogy egyes ügyeivel lejártuk után is tovább foglalkozzon. Szilárd erkölcsi elvek alapján élte az életét, ám liberális szellemiségébõl kifolyólag teret engedett fia másságának. Õ és Jeffrey anyja nagyszerû párost alkottak, s minden alkalommal, amikor ez a mondat elhangzott a szájából, büszkén nézett feleségére, mint aki a példa pozitív oldalát látja benne. - Azt hiszem, nekem nem lesz ilyen szerencsém - nézett a tükörbe Jeffrey, miután az elsõ maréknyi vizet az arcához emelte. - Ehhez több kell, mint puszta szerencse. Az állhatatosság hiányzik belõled! - mondta a véres szemfehérjéjû, markáns, borostás arcnak, amelyik visszanézett rá. - Mindig csak a lehetõségek érdekeltek, és sosem akartad elveszteni a szabadságot, hogy egyik pillanatról a másikra, felelõsségvállalás nélkül dönthess az életed alakításáról! A törölközõért nyúlt, és magára hagyta néma beszélgetõpartnerét. A mosdás nem sokat segített, és továbbra is álmatag mozdulatokkal tért vissza a há lószobába, öltötte magára a ruháit, és indult el a recepció felé, hogy kocsit béreljen. Odalent az egyik kedves arcú, mesztic nõ várta a pult túloldalán, akiket jobbára csak a mellényükre tûzött névtábla alapján tudott megkülönböztetni egymástól.

- Egy taxit szeretnék - mondta álmosan, ahogy megállt a recepció elõtt. - Azonnal hívok egyet - készségeskedett a Liuna táblácskát viselõ nõ. - Itt megvárom - mormolta a fogai között Jeffrey. - Lehet, hogy hosszabb idõbe fog telni Dr. Holland, de addig nyugodtan foglaljon helyet a bárban. - Csak egy taxit kértem, nem egy limuzint, miért kell várnom rá? - Ó, - kerekedtek el alázatos grimaszban a nõ ajkai - nagyon sajnálom Dr. Holland, de közlekedési baleset történt a városközpontban, és ilyenkor a forgalom akadozik - kért elnézést a recepciós, mintha tehetett volna a történtekrõl. - Egyetlen baleset miatt? - Ha jól tudom, egy gyerekeket szállító busz ütközött össze több autóval, és végül belerohant egy kávézóba. Rengeteg a sérült, és a környéken lezárták a forgalma t, hogy a mentõk és tûzoltóautók gyorsabban közlekedhessenek.

Jeffreyt kirázta a hideg, ahogy belegondolt a hallottakba, aztán mégis értetlenül nézett a recepciós nõre. - De hát mi köze van ehhez az én taximnak? A nõ kelletlenül elmosolyodott, de aztán mégis belefogott a magyarázatba. - A taxisok között van egy megállapodás, hogy részekre osztják a várost, és valamilyen szinten felelõsséget éreznek a saját területeikért. Ezért, ha történik valami a körzetükben, egy részük azonnal odasiet, hogy segítségére legyen a karhatalmi szerveknek. - Értem - biccentett a jogász beletörõdve a megváltoztathatatlanba. - Ha mégis megérkezik a kocsi, küldjön értem a bárba.

A mélybarna, árnyékokkal szabdalt ivó nyugtatólag hatott a szabadságát töltõ exügynök lelkivilágára, ám mégis óvakodott tõle, hogy elmélyült kapcsolatukat bármiféle szeszesitallal tegye még meghittebbé. A várakozás percei végül majd fertályórára nyúltak, és Holland már a második ásványvizét iszogatta, amikor az egyik londiner tiszteletteljesen jelezte neki, hogy indulhat. A szálloda elõtt álló modern taxi átvágott a városközponton, Jeffrey kérésére elkerülte a balesetnek még a környékét is, és majd félórányi kocsikázást követõen megállt egy bádogból és deszkákból felépített külsõvárosban. A jogász egy ideig hitetlenkedve nézett körül a környéken, aztán fizetett a sofõrnek és elindult az egyetlen valamire való épület felé. A háromszintes ház frontján, kicsinyke tábla hirdette, hogy a látogató épp a Szent Margit Kórházba készül; belépni. Az elõtérben rendõrök , és helyszíni szemlézõk csoportja fogadta. Jeffrey feléjük vette az irányt, aztán megállt, ahogy az eléje lépõ rendõr feltartott karral útját állta.

- Sajnálom, de nem mehet fel az emeltre! - mondta tökéletes angolkiejtéssel a barna bõrû maláj. -Jeffrey Holland vagyok, Mahathir Azzman kérésére jöttem - mondta, még mindig álmatagon. - Kabil Andaya õrmester már várja, Mr. Holland - lépett félre a rendõr, és intett az egyik kollégájának, hogy kísérje fel az emeletre a jogászt. - Mire várnak a helyszínelõk? - kérdezte Jeffrey, újdonsült kísérõjét, miközben felfelé haladtak a rettenetesen nyikorgó lifttel. - Az õrmester azt mondta, nem vihetik el a hullát, és nem rendezhetik át a helyszínt, míg maga meg nem érkezik - felelte a fiatal rendõr.

- Ez igen megtisztelõ - csodálkozott Jeffrey. Nem volt hozzászokva, hogy a rendõrség ilyen kitüntetett figyelemmel kezelje a személyét. - Nálunk minden fehér embert nagy becsben tartanak - közölte mindenféle érzelmi felhang nélkül a kísérõ. Jeffrey ránézett, de miután látta, hogy a férfi arcán nyoma sincs semmiféle érzelemnek, egyszerû tényként könyvelte el a hallottakat. A liftajtó fájdalmas nyikkanással nyílt ki a másodikon, és Holland, oldalán a kísérõjével, kilépett a fertõtlenítõszagú folyosóra. - Merre van? - A T-elágazásnál forduljon jobbra, és onnan már nem tudja eltéveszteni - mutatott a rendõr a jelzett irányba, és visszaszállt a fülkébe, mielõtt még az ajtó becsukódhatott volna.

Jeffrey végigment a folyosón, elfordult jobbra, és meglátta a feléje forduló falfehér arcokat. - Andaya õrmestert keresem - mondta a legközelebb álló rendõrnek. - Õ az - emelte fel a kezét a férfi, és egy alacsony, bajuszos, keményarcú alakra mutatott, aki meredten nézett befelé az egyik nyitott ajtón keresztül. Jeffreyn ekkor kezdett eluralkodni a nyomott hangulatát tetézõ bizonytalan rosszérzés. Tett néhány lépést a mutatott férfi felé, aztán megcsapta az orrát az eltéveszthetetlen vérszag. Bódult érzékei ellenére tökéletesen érzékelte a félelem különös szagát a mellette állókból. Pillanatnyi megingás után, az õrmester felé fordult, és a szikár arcban a jogász féktelen dühöt vélt felfedezni.

- Kabil Andaya? - állt meg mellette az ex-ügynök. - Jeffrey Holland, ha nem tévedek - rázott kezet a férfivel a rendõrtiszt. - Örülök, hogy itt van, már nem sokáig tudtam volna feltartani a helyszínelõket. - Bocs a késésért, de egy balesett miatt megbénult a szálloda körüli városrész forgalma és lehetetlen volt taxit fogni a környéken. - Lényeg, hogy itt van - ejtette a témát az õrmester. - Nézzen körül odabent, hogy engedhessem dolgozni az embereimet! Remélem, erõs a gyomra! - Az igazat megvallva, még azt sem tudom, pontosan mi történt - indult el a nyitott ajtó felé Jeffrey, és a folyosón állók szemébõl mély együttérzést vélt kiolvasni.

Az elsõ, amit meglátott, a mindent elborító vér volt. Megtapadt a falakon, összekente az asztalt, szétfolyt a szõnyegen, és nyomokban ott volt minden bútoron. Jeffrey ösztönösen visszalépett a folyosóra. Az õrmester felé fordult, és egy együttérzõ fintorral fogadta a reakcióját. Holland összeszedte magát, aztán ismét elindult befelé, ám csak két lépést juthatott elõre. A benti látvány ismét megállásra kényszerítette. - Ez megmagyarázhatatlan! - mondta az õrmester, amint a jogász mellé ért. - Senki sem vette észre? - Abszolút senki - rázta a fejét Kabil Andaya. - Az iroda a folyosó eldugott végében van, csak az adminisztráció, a toalett és a szemétszállító fülkéje van ezen a szakaszon. A gyilkosság idején már senki sem tartózkodott itt. - Kivéve az áldozatot, és a gyilkost - mondta Jeffrey. A nõ az asztal mögött feküdt egy felborult szék, és egy összetört, vérmocskos telefonkészülék társaságában. Arca, feje a felismerhetetlenségig szét volt roncsolódva, és Holland csak találgatni tudott, hogy mi lehetett a hajszíne. A ruhái szétszaggatva, mocskosan lógtak, szabadon hagyva hasát, derekát, mellét. Szürke térdszoknyája felcsúszott egészen a csípõcsontjáig, szabad rálátást engedve a halott nõ combjaira. - Nemi erõszak? - tette fel a logikus kérdést. - Kizárt, mint ahogy az elõre megfontolt szándék is - hallotta Holland a háta mögül az õrmester hangját. - A gyilkosnak leginkább szerencséje volt, hogy senki sem vette észre. Hiába elhagyatott a hely, könnyen elõfordulhatott volna, hogy valaki erre jár. -Jézusom! - sápadt el a jogász, ahogy a földön heverõ halott szõnyegen fekvõ kivert fogait figyelte. - Csak egy õrült lehet képes ilyesmire! - Az elõzetes vizsgálatok is ezt támasztják alá - értett vele egyet a rendõr. - Az elsõ ütést még a széken ülve kapta. A gyilkos egyszerûen felkapta az íróasztalon lévõ telefont, és addig ütötte vele a fejét, amíg az áldozat mocorgott. Sõt, ahogy elnézem, talán tovább is. Nézze, a székrõl valószínûleg ide eshetett! - mutatott a szõnyeg egy véres pontjára. - Látja ezeket a mûanyagdarabokat? A telefonból valók, és az áldozat arcából estek ide, amikor a feje a talajnak ütközött. Képzelje el, hogy mi maradhatott a koponyacsontokból, ha a készülék széttört rajtuk. Sajnos mindez nem volt elég ennek az állatnak. Látja azokat a fogdarabokat a halott mellett? Az a rohadék addig ütötte a nõt, amíg annak már semmi sem maradt az arcából. - Ki az áldozat? - küzdött Jeffrey a rosszullét ellen.

- A kórház személyzetise, a neve Hanna Moreira. - Egy irodai alkalmazott? - nézett a rendõrre Jeffrey - Igen, miért? - Nem is tudom, csak így még kevésbé értem, miért hívtak ide, vagy hogy mi köze lehet ennek az esetnek a II. Erzsébet Kórházban történt gyilkossághoz? - Egyrészt határozott utasítást kaptam arra vonatkozóan, hogy tájékoztassam önt minden hasonló esetrõl, másrészt az elkövetés módja miatt kerestem meg magát. - Úgy érzi, hogy a gyógyszer túladagolás és szétverni valakinek a fejét egy telefonnal, ugyan abba a mûfajba tartozik? - Egyértelmûen nem, de azért van valami mind a két esetben, a hasonlatos. - Éspedig? - keltette fel a jogász érdeklõdését a rendõr fejtegetése. ! - Csak arra gondoltam, hogy Mohd Byrne meggyilkolásánál is ma radtak olyan felderítetlen fehér foltok, amelyek továbbra is magyarázatra szorulnak, mint amilyen az a kérdés is, hogy vajon miért mérgezte meg többszörösen az áldozatát a tettes, és hogy miért vállalta olyan teátrálisan magára a felelõsséget a lázlapon hagyott aláírással? Szerintem itt is van egynéhány olyan kérdés, ami megválaszolásra vár. Az áldozata és a gyilkosa valószínûleg ismerték egymást, hiszen a személyzetis a széken ült, amikor a támadás érte, mint ahogy a támadónak az asztal túlsó oldalán kellett állnia. Nem emlékezteti ez magát valamire? - Mint egy hivatalos megbeszélés? - Pontosan. Talán nem egyeztek, és amikor a vita odáig jutott, hogy az ellentét megoldhatatlannak tûnt, a gyilkos a gyorsabb megoldást vá lasztotta. Érvek helyett a telefonnal gyõzte meg a partnerét. Igen ám de nem elégedett meg az elsõ ütés okozta elõnnyel, hanem, mint aki örömét leli a pusztításban, addig püfölte a másikat, ameddig bírta. - Maga szerint elmebeteggel van dolgunk? - Maga szerint, épeszû ember képes lenne ilyesmit tenni? végignézett a szoba falát borító véres nyomokon, és magában

, Jeffrey

igazat kellett adnia a felügyelõnek. A hétköznapi fogalmak szerint normális ember aligha tehette. - Igaza van - vallotta be végül. - Ezt csak valami megszállott tehette. Sajnos a pszichológia meglehetõsen távol áll tõlem! - Indíték?

- Ránézésre, hirtelen felindulásból elkövetett emberöléssel van dolgunk, úgyhogy jobbára bármi, ami idegesíthette a gyilkost. Az sem kizárt, hogy egy pszichopatával van dolgunk, akinek nem volt szüksége semmiféle indítékra ahhoz, hogy szétverje egy másik ember fejét. Annyi bizonyos, hogy rettenetes indulat vezette a kezét, amihez talán nem is elég mindössze egyetlen, másik lény iránt érzett gyûlölet. - Több célpontot is beleképzelt az áldozatba? - Ki tudja, de jó lenne, ha kerítene egy pszichológust, és elkészítetné vele az elkövetõ személyiségrajzát. Talán tudna valami érdekeset mondani nekünk. - Feltéve, ha lesz olyan lélektúrkász, aki hajlandó lesz másodszor is belépni a szobába. - Szerintem ne erõltesse a dolgot, és hagyja fényképfelvételek után dolgozni õket. Õrület, mintha nem is csak elpusztítani akarta volna, de egyenesen elsöpörni a föld felszínérõl - állt meg a szoba túlsó oldalán fekvõ, vér és agyvelõ darabokkal borított, törött telefon mellett a jogász. - Még itt is csurom véres a fal! Vajon mekkora erõvel kellett újból és újból meglendítenie a karját, hogy a vér idáig csapódjon? - Tudja mit? Nem is akarom tudni - fintorodott el az õrmester. - Beszélt már valakivel a személyzet tagjai közül? - Majdnem mindenkit kihallgattunk, akit érdemesnek találtunk rá, csak néhány orvos hiányzik a leltárból, akik akkor voltak szolgálatban. - Behívták már õket? - Igen, mindegyikkel beszéltünk, de sokan közülük a belvárosi balesetnél segédkeznek. - Mi történt? - Pontosan nem tudom, csak annyit hallottam, hogy egy iskolabusz beleborult az egyik kávéház kirakatába, nem messze az Orchard Roadtól. - A forgalmas belvárosban? - emlékezett vissza Jeffrey a gyalogosoktól tömött járdákra. - Nem csoda, hogy még mindig van olyan közöttük, aki nem ért ide. - Megmutatták a személyzetnek a II. Erzsébetben készített fantomképet a szõke, kékszemû rezidensrõl? - Persze, lassan már minden alkalmazott kapott egyet - sóhajtott fel az õrmester. - Na és?

- Még soha senki sem látta. Sõt még csak hasonlóra sem emlékeznek, aki valaha megfordult volna náluk. - Akkor ez vakvágány - legyintett lemondóan Jeffrey. - Átnézte már az asztalon lévõ holmikat? - Nem akartam széttúrni semmit, amíg meg nem érkezik. Csak a fényképészeket és a halottkémet engedtem be. Tudni akartam, hogy mikor állt be a halál. - Na és? - Dr. Shariffadeen szerint, a gyilkosságot öt óra körül követték el plusz-mínusz fél óra eltéréssel. - Ki találta meg a holttestet? - Az egyik ápolónõ. Saját bevallása szerint barátnõk voltak az áldozattal. Csak beszélni akart vele, miután lejárt a szolgálata. - Õ értesítette a rendõrséget? - Nem. Miután meglátta a halottat, teljesen elvesztette a kontrollt, és csak sikítozni volt képes. A kiabálásra szerencsére idejöttek a takarítók, és õk szóltak nekünk oldalazott kifelé a szobából az õrmester, mint akinek már kezd elege lenni a borzalom élõ közvetítésébõl. - Mikor találtak rá a holttestre? - Nem sokkal hat után, közvetlenül a váltás érkezése elõtt. - Mikor jár le az adminisztrátorok munkaideje? - Négykor. - És a többi egészségügyi dolgozóé? - Beosztástól függõ, de megközelítõleg négy körül. Miért? - Csak eszembe jutott, hogy talán ezzel a módszerrel leszûkíthetjük az elkövetés idõpontját - lépett az íróasztalhoz Jeffrey. - Arra alapoz, hogy valaki olyan követte el a gyilkosságot, aki végzett a mûszakkal? - Logikus lenne, nem gondolja? Elvégre senki sem látott véres ruhában rohangáló embereket az épületben. Pedig a helyszínbõl egyértelmûen kitûnik, hogy a gyilkos nem úszhatta meg makulátlanul tisztán. Emiatt gondoltam, hogy a tettes, miután gyilkolt, rövid úton elhagyta a kórházat - vizsgálta továbbra is elmélyülten az asztalt a jogász. - Valószínûen hangzik - ismerte el az õrmester.

- Azt mondja, nem nyúltak semmihez az asztalon? - Nem, megvártuk, míg ideér. Talált valamit? - Talán. Nézze csak, látja ezt a vérfoltot itt az aktákon? - mutatott a fenyõfa asztal egyik pontjára Jeffrey. - Úgy tûnik, mintha megszakadna - lépett vissza kelletlenül a szobába a rendõr, és hajolt közelebb. - Igen, és itt lejjebb is pont ugyanígy érnek véget. Ha a kettõt összehasonlítja, láthatja, hogy egy egyenesbe esnek a pontok. - Valamit eltávolítottak az asztalról! - biccentett elismerõen a detektív. - Igazán jó szeme van hozzá. - Aha, szóval volt itt valami - engedte el a füle mellett a dicsérõ szavakat Holland. - Gondolom, a gyilkos. - Lehet, de ha nem õ, akkor felvetõdik a kérdés, hogy kinek állt érdekében akkora rizikót vállalni, hogy akár gyanúsítottá is válhat egy gyilkosságban.

- Õrmester úr, megjött az egyik orvos, akit várt - lépett a szobába a folyosón várakozó rendõrök egyike. -Van kedve beszélni vele? - fordult Kabil Andaya a jogász felé. - Ha nem zavarja - emelkedett fel az asztallap vizsgálatából Jeffrey. - Ellenkezõleg, szívesen venném, ha ott lenne. - Vezessék az orvost a pihenõváróba! - adta ki az utasítást az õrmester a még mindig várakozó rendõrnek. - Talált még valamit? - Azt hiszem több lapból állt, amit elvittek, vagy akár akták is lehettek egymásra pakolva, ha ki voltak nyitva. Bizonyos helyeken egész tisztán látszik a nyom, amit maguk után hagytak, vagy helyesebben, amit kitakartak a vér elõl. - Bárcsak tudnánk, mi lehetett ott! - Biztos vagyok benne, hogy sokat jelentene az ügy megoldásának szempontjából helyeselt Jeffrey, és oldalt hajolva még egy pillantást vetett az asztallapra. - Mi legyen az orvossal? Van kedve jönni? - Persze, mehetünk - egyenesedett fel a jogász.

Kiléptek a folyosóra, és Andaya õrmester intett a rendõröknek, hogy befejezhetik a helyszínelést. - Hová viszik a holttestet? - Normál esetben az Uluna Machitában mûködik a rendõrségi halottkém, de most a baleset miatt a II. Erzsébetben végzik majd a vizsgálatot. - Ki végzi a boncolást? - Gondolom Dr. Shariffadeen, mint rendesen - vonta meg a vállát az õrmester, és megállt az egyik ajtó elõtt. - Ez itt a pihenõváró. Holland lépett elsõként a szobába. Bent, az asztal másik oldalán egy magas, fáradt tekintetû, könyékig véres férfi ült. Fekete haja vastag keretben ölelte körbe középen kopasz fejét. Zöld szemeit a belépõkre emelte, és Jeffreyre olyan benyomást tett a pillanat, hogy azonnal elnézést szeretett volna kérni a férfitõl, amiért valamilyen fontos dologban megzavarta.

- Jeffrey Holland - lépett közelebb az orvoshoz, és kezet rázott vele. - Dr. Tomas M. Graven - állt fel a doktor a közeledõket látva. - Kérem, bocsásson meg nekünk Dr. Graven, hogy idekérettük, de gyilkosság történt a kórházukban, és minden egyes tanúvallomás hatalmas segítségünkre lehet, hogy megtaláljuk a gyilkost. - Nincs miért elnézést kérnie. Nagyon megdöbbentett, és ugyanakkor felháborított az eset. Jöttem, ahogy tudtam. Amint a helyzet rendezõdni látszott az Uluna Machitában, azonnal elindultam. - Ha megengedi, feltennék néhány kérdést a ma délutánnal kapcsolatban. - Állok rendelkezésére - biccentett a kopasz doktor, és a feje tetején megcsillant a lámpa fénye. Jeffrey legalább negyvennek saccolta volna, ha az elõtte fekvõ papírokból nem látja, hogy a férfi alig múlt harmincöt éves. Hogy a fáradtságtól táskás szemek, vagy épp a vékony ráncos kezek öregítették-e, Holland nem tudta eldönteni. - Mióta dolgozik a Szent Margit Kórházban? - Úgy három éve. Elõtte egy vidéki magánklinikán dolgoztam hat évet. - Hogy került kapcsolatba ezzel a munkahellyel? - A magánklinikát is ugyanaz a nemzetközi pénzügyi csoport dotálta, mint a Szent Margitot. Tulajdonképpen a fizetésemet még mindig ugyanonnan kapom.

- Miért jött át ide? Nem sûrûn hagyják ott az emberek az ilyen magánklinikákat. - Épp ezért, már ha érti mire akarok kilyukadni. Egy ilyen magánklinikán a szakmai kihívás a nullával egyenlõ. Mindig ugyanazok az arcok, ugyanazok a problémák, ráadásul az egész olyan nyugodt, hogy az ember idõvel azon kezd el tûnõdni, hogy vajon nem egy-e õ is a beutaltak közül. - Ezért jött ide? - Lehet, hogy furcsán hangzik, de szükségét éreztem annak, hogy éljem az életem, és történjen körülöttem valami. - Megtalálta a számítását? - Teljes mértékben. Tudja, ez itt mindenben pont az ellenkezõje annak, ahonnan jöttem. Itt mindennapi szükségleteket elégítünk ki, valóban gyógyítunk, mint ahogyan azt az egyetemi éveimben képzeltem. - És a fizetés? - kérdezte puszta kíváncsiságból Holland. - Egyértelmûen kevesebb, mint amit meghunyászkodó orvos koromban kerestem, de legalább itt megkapom a tiszteletet, ami a jól végzett munkáért jár. No, persze még mindig nem kell attól tartanom, hogy bárki éhen hal a családban - mosolyodott el szerényen a férfi. - Ezek szerint a helybéliek respektálják az önök erõfeszítéseit. - Nyugodtan állíthatom, hogy igen. Épp ezért döbbentett meg, amit a telefonáló rendõrtõl hallottam. Tudja, az itteniek annyira hálásak a munkánkért, hogy amikor legutóbb néhány tolvaj betört a Szent Margitba, a rendõrséget megelõzve, õk kerítették elõ a zsiványokat, és adtak vissza mindent, amit meg tudtak menteni. - A mostani áldozat nem orvos, de még csak nem is nõvér. - Nem hiszem, hogy ez számítana. Ahogy én láttam, a hála és megbecsülés az intézmény minden dolgozójára kiterjedt, nem csak azokra, akik tevõlegesen vesznek részt a gyógyításban. - Akkor maga szerint kizárhatjuk a helybélieket?

|

- Ezt nem mondanám, de ha valamelyik bûnözõ tette a szegényne | gyedbõl, akkor hamarosan meglincselve szállítják nekünk a környékei lakók - mondta mély meggyõzõdéssel az orvos. - Elképzelhetõnek tartja, hogy valamelyik alkalmazott végzett Moreiraval? - Az itt dolgozók is csak emberek - vonta meg a vállát az orvos. - Értelmét ugyan nem látom, de hát a munkahelye alapján miért is lehetne kizárni valakit. - Ismerte az áldozatot?

- Mint mindenkit a kórházban, engem is õ vett fel annak idején. Azóta csak elvétve találkoztam vele, fõként akkor, ha ügyeletes voltam, és valami személyi ügyekkel kapcsolatos problémát kellett megvitatnunk. - Ez milyen sûrûn fordult elõ? - Az elmúlt években talán háromszor, ha a felvételemet is beleszámítjuk. - Hol tartózkodott a gyilkosság elkövetésének pillanatában? - Ehhez tudnom kellene, hogy mikor követték el a bûntényt. Kérem, ne haragudjon a tájékozatlanságomért, de épp csak az imént estem be| a kórházba, és még nem volt idõm kérdezõsködni! - Hol volt fél öt és fél hat között? - pontosított a kérdésen Jeffrey. - Nézzük csak, ötig az osztályon voltam, aztán amikor lejárt az ügyeleti idõm, és átadtam a szolgálatot, lementem a parkolóba, felvettem a kocsimat, és hazahajtottam. Pontosabban elindultam hazafelé, de belefutottam a balesetbe és megálltam elsõsegélyt nyújtani. Aztán az Uluna Machitában kötöttem ki, ahol is utolért az üzenetük. Azt, hogy pontosan mikor értem a baleset színhelyére nem tudom, de az' út innen a központig úgy negyed és félóra között van a forgalomtól függõen. - Köszönöm, hogy befáradt! - állt fel Jeffrey az asztaltól. - Kötelességemnek éreztem. Ha jól tudom, ez példa nélkül álló eset a kórház életében, de legalábbis amióta én itt vagyok még csak hasonló sem történt. Eddig mindenki tiszteletben tartotta a kórházban dolgozókat, és kõkeményen büntették azokat, akik megszegték ezt az íratlan szabályt. Remélem, most sem lesz másként! - emelkedett fel az orvos is. Holland búcsúzóul kezet rázott a doktorral, aztán az õrmester kíséretében kilépett a folyosóra.

- Mit gondol, helybéli, vagy itteni dolgozó követte el? - kérdezte Andaya, miután maguk mögött hagyták az elsõ sarkot. - Egyiket sem zárhatjuk ki. Az hogy az elsõ ütés ültében érte a nõt, mindenképpen arra utalna, hogy ismerte az elkövetõt. Ami azonban az elkövetés módját illeti, azt inkább tudnám feltételezni egy alacsony iskolázottságú, érzelmei által irányított emberrõl. Gondoljon csak bele például a doktor esetébe! Elõbb agyonveri a személyzetist, aztán hazafelé megment egy csomó életet? - Nem hangzik túl valószínûen - ismerte el az õrmester. - Mint ahogy az sem, hogy aki elkövette a gyilkosságot, az helyismeret nélkül úgy tudott véresen távozni az épületbõl, hogy senki sem vette észre.

- Használhatta az ablakot - merült fel a lehetõség a rendõrben. - Csak akkor, ha utána belülrõl bezárta - csóválta meg a fejét Jeffrey. - Amíg odabent voltunk, megnéztem a nyílászárókat. Az ajtó kivételével mind csukva volt. - Oké, akkor ez kilõhetjük - ismerte el a rendõrtiszt. - Mit gondol, milyen nyomon kellene elindulnunk? - Az igazság az, hogy van egy gondolat, ami azóta nem hagy nyugodni, amióta meghallottam, hogy az áldozat a személyzeti osztályon dolgozott. - Mi lenne az? - Néhány nappal ezelõtt, éppen mi voltunk azok, akik szétküldtek egy felhívást a város kórházainak, hogy nézzék át a dolgozók papírjait, hátha találnak közöttük kékszemû, szõke orvostanhallgatót, akinek gondok vannak a papírjaival. - Arra gondol, hogy Hanna Moreira talált valamit, és ahelyett, hogy minket értesített volna elõször, megpróbálta megbeszélni a dolgokat az emberünkkel?

- Talán volt közöttük valamiféle szorosabb kapcsolat - találgatott Jeffrey. - Lehet, hogy szeretõk voltak, vagy csak a nõ akart valamit a férfitõl, ki tudhatja, de annyi bizonyos, hogy a dolog nem éppen olyan befejezést ért, mint amilyenre számított. Mindenesetre nem ártana utánanézni, hogy dolgozik-e a kórházban szõke, kékszemû alkalmazott. - Megtörtént - biccentett az õrmester. - Eredmény? - Nulla. Nem sok európai rasszba tartozó ember dolgozik ezen a környéken, és még csak véletlenül sem volt közöttük hasonló a keresett személyhez. - És a betegek? - Ugyanaz. Ezen a környéken feltûnõ lett volna egy fehér idegen, már csak azért is, mert elképesztõen kevés nem malájt ápolnak az intézményben. - Akkor nem kizárt, hogy véletlenrõl van szó - emelte fel a kezeit Jeffrey, mint aki megadja magát a tényeknek. - Ha más nem is, legalább ennyi összefüggés van a két eset között. - Ha az idõ és térbeli egybeeséseket nem számoljuk, igen. Azért érdekes lehet, ha átnézik a dolgozók iratait, és megpróbálnak rájönni, hogy hiányzik-e valakié! Ha lesz ilyen, megnyerték a fõnyereményt, mert neki lehet leginkább köze a gyilkossághoz. - Azt hiszi, a saját személyi fájljait vitte magával az elkövetõ?

- Vagy bármi értékeset, amit az asztalon talált - vont vállat Holland. - De van itt még valami, ami akkor jutott az eszembe, amikor az aktákat nézegettem. Talán nem lenne haszontalan dolog utánanézni az orvosi egyetemek frissen végzett gyakornokainak és rezidenseinek. A II. Erzsébet fõnõvére szerint a gyilkosnak kiváló belgyógyász ismeretei voltak. Ez nem lehet a vé letlen mûve. Az emberünknek mindenképpen beható orvosi ismeretekkel kellett rendelkeznie, azt pedig nem osztják ingyen errefelé sem. Szóval nincs más dolgunk, mint ráállítani valakit a kutatásra, hogy nézze át az elmúlt öt év végzõs orvostanhallgatóinak az aktáit. Hátha akad közöttük szõke, kékszemû európai rasszhoz tartozó. - Nem hinném, hogy nehéz dolgunk lesz -jegyezte meg somolyog-va az õrmester. - Mibõl gondolja? - Hozzánk nem sok külföldi jön orvosi egyetemet végezni, ami pedig a saját fiainkat illeti, nem tolonganak közöttük a szõke, kékszemû prototípusok. - Azért csak állítson a dologra olyasvalakit, aki alapos munkát végez, és ne felejtse el felszerelni egy fantomképpel! Ha pedig találnának valamit ott, vagy itt a helyszínen, kérem, értesítsenek! - Számíthat rám! - intett búcsút a felügyelõ. Jeffrey biccentett, aztán nekivágott a folyosónak, és a lift helyett a lépcsõházat választva kiment az épület elé. Taxi után nézett, de már nyomát sem látta a kocsinak, amivel érkezett.

- Dr. Holland? - lépett mellé a kint ácsorgó rendõrök egyike. - Igen? - Andaya õrmester megkért, hogy vigyem vissza a szállodájába -mondta mosolyogva a rendõr. - Köszönöm! - gondolt hálásan a rendõrtisztre Jeffrey, és beült a kocsi elsõ ülésére. Útközben az elmúlt napok eseményei jártak a fejében. Még magának is alig merte bevallani, hogy talán valahol a lelke legmélyén hiányzott neki az izgalom, és a hozzá tartozó figyelem, ami körülvette. Arról elképzelése sem volt, hogy vajon van-e köze a most meglátogatott esetnek a II. Erzsébet kórházban történthez, de az adrenalin löket, ami ilyen esetekben érte, megszokott ismerõsként száguldott végig az erein.

A kocsi a szálloda elõtt tette ki. Jeffrey néma fejbólintással köszönte meg a sofõrnek a fuvart, mielõtt kiszállt. A recepción felvette a kulcsát, ébresztõt kért reggel kilencre, és halálfáradtan vánszorgott el a szobájáig. A vérében kerengõ serkentõ, és bódító

anyagok ekkorára megvívták a maguk harcát, és a küzdelem, ez utóbbiak fényes gyõzelmével végzõdött. Bezárta maga mögött az ajtót, eltántorgott az ágyig, és az elnagyolt vetkõzést követõen bebújt a friss ágynemû alá. Ahogy letette a fejét már aludt is.

Álmában régi emlékek és friss szörnyûségek keveredtek. Ismét látta a szétroncsolt testû személyzetis nõ holttestét a széles asztallap takarásában, ám ezúttal a holttest nem volt olyan nyugodt, mint korábban. Az idegek rettenetes játéka még nem hagyott alább a felismerhetetlenségig összeroncsolódott testben, és a még mûködni képes izomszövetek akaratlanul rázták a félig lemeztelenített combokat, a blúz alól kilátszó véres mellkast. Jeffrey megpróbált kitörni, felébredni, de a szörnyû álom fogva tartotta. Átlépett az asztalon, hogy távolabb kerüljön az önálló , életre kelt holttesttõl, ám ezzel csak annyit ért el, hogy az iroda bejára- ¦ ti ajtajában Dr. Anita Stost látta feltûnni. A gyönyörû nõ, ugyanazt a biovédelmi ruhát viselte, mint amiben Jeffrey utoljára látta, és a homlokán ugyanúgy ott éktelenkedett a colt lövedékének bemeneti nyílása. A jogász megpróbált nem nézni a szemébe, de a gyönyörû, mélybarna tekintet fogságba ejtette, és képtelen volt szabadulni tõle. Akárcsak az életben. Oldalt mozdult, hogy szabaduljon a mágikus tekintettõl, de hiába volt minden, a vörös hajú, teltidomú gyönyörûség továbbra is szorosan ; tartotta. Az íriszébe tekintett, és olyan mélyen nyúlt le benne, hogy ' Jeffrey érezni vélte, hogy valaki az agytekervényei között matat. Aztán könnyedén szabadjára engedte, de akkor õ már nem akart szabad lenni. Megszállottan bámulta a kibomlott, dús hajjal keretezet t bájos arcot, és tovább ragaszkodott hozzá akkor is, amikor az levette róla a tekintetét, és lassan körbefordult a szobában. Elõbb a szétszakadt maszk hátuljját pillantotta meg, majd a kegyetlen monotonitással tovább mozgó nõnek köszönhetõen a lövedék kimeneti nyílását is. A doktornõ feje szinte hiányzott hátulról. A Walther-Jeffreyvé vált jogász gyomra görcsbe rándult, és hevesen ; küzdött a feltörekvõ hányinger ellen. Az elölrõl szinte sértetlen arc egy ; végletekig összeroncsolt koponyában végzõdött. A tépett seb szélén elszabadult koponyacsontszilánkok csüngtek alá az alvadt vértõl a hajba '¦ ragadva, és a cseppfolyóssá vált, majd megszilárdult agyvelõ a szétterülõ lyuk alján rászáradt a finomívelésû, barnára sült, törékeny nyakra. Jeffrey levegõért kapkodva dobta fel magát az ágyban. Néhány másodpercig még megfeszülõ izmokkal, hátban meghajolva küzdött az emlékképek ellen az elsõ korty levegõért, aztán tudatára ébredt, hogy ébren van, és ellazulva zuhant vissza az ágyra. Mint egy hosz-szan fuldokló ember, aki a szenvedés után végre mélyet kortyolhat az éltetõ oxigénbõl. Érezte, ahogy szíve sebesen verve, majd kiugrik a mellkasából, és homlokában ott feszül az elõbbi álom szörnyûsége. Lélegzett még néhány mélyet, aztán elõregörnyedve fejét a tenyerébe haj totta.

Nem volt kedve visszafeküdni. Felállt az ágyról, kisétált a trópusi éjszaka félhomályában a fürdõszobába, megnyitotta a csapot, és lehajolt a mosdókagylóhoz, hogy felfrissítse magát. A langyos víz simogató érintése az arcán nyugtatólag hatott minden porcikájára. Érezte, ahogy a szíve lassan megnyugszik a mellüregében, lábából elillan a remegés, és már nem szedi olyan kapkodva a levegõt. - Istenem! - súgta a tükörben feltûnõ arcképének. - Vége lesz ennek valamikor? kérdezte, és mozdulni képtelen dermedt meg az ablakon beszûrõdõ holdfényben. A visszatükrözõdõ üvegdarabon meglátta a háta mögött mozdulatlanul várakozó alakot. Dr. Anita Stos volt az! A nõ kezében Jeffrey tartalék pisztolya volt, ugyanaz, amivel nyakon lõtte õt Kongóban. Ez nem lehet igaz! Nagyon lassan fordult meg, mindvégig ügyelve rá, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatot. A nõ továbbra is ráemelte a fegyverét, és mire Jeffrey szembefordult vele, a csövével már egyenesen a férfi homlokára mutatott. A jogász megpróbált megszólalni, de nem jött ki hang a torkán. Helyette elrévedt a delejes erõvel rátekintõ szemekben. - Csak úgy, ahogyan te tetted azt velem...- súgta a szépséges doktornõ gyönyörû ajka, és Jeffrey inkább csak a nõ szájáról olvasta le a szavak jelentését, ahelyett, hogy valóban hallotta volna. Dr. Anita Stos kezében egy pillanatra megremegett a pisztoly, aztán hatalmas csattanás töltötte be a szobát. Az ex-ügynök még látta, ahogy a fegyver csövében felvillan a szétrobbanó puskapor, aztán már érezte is, ahogy valami megrántja a testét.

Úgy dobta fel magát a telefon sípolására, mint aki az életéért küzd. Ha jobban belegondolt, valahol tényleg azt tette. A kagylóért nyúlt, és felvette. - Köszönöm az ébresztést! - szólt bele azonnal, tisztuló tudattal. - Nagyon szívesen, Dr. Holland! - felelte a recepciós nõ, és letette a kagylót. Jeffrey kinézett az ablakon, és megnyugodva látta, hogy odakint ezer ágra süt a nap. A teraszhoz sétált, és kitárta az ajtót. A légkondicionált szobába beõmlõ melegbõl megérezte, hogy a városban tombol a trópusi nyár. Megdörzsölte a halántékát, és

hogy szabaduljon a rémálom utolsó mozzanatától is, a fürdõbe ment, és felfrissítette magát. Amikor végzett a törülközéssel, félve nézett az arca elõtt álló tükörbe. Szerencsére senki sem állt mögötte. Felöltözött, lement a recepcióra, és kért magának egy taxit. A fiatal nõ azonnal intézkedett. Mire Jeffrey kiért az ajtón, már ott állt elõtte az autó.

- Vigyen a temetõbe, az északi bejárathoz! - utasította a sofõrt, majd hátradõlt és a gondolataiba merülve figyelte a várost. A mai rémálma nem az elsõ volt, mióta az a szerencsétlen eset történt a doktornõvel, ám mégis megviselte, mint ahogy az összes többi. Tudta, érezte, hogy sosem fog tudni hozzászokni ehhez a szörnyûséghez. Valami megszakadt benne, abban a dzsungelbéli kórházban, amit sem a trópusi sziget forró homokja, sem pedig az ázsiai világváros kaotikusan terjengõ zsivaja nem tudott újból egésszé varázsolni. A nõ varázsa olyan mélyen ivódott belé, hogy még hónapok távlatából sem hagyta megnyugodni. Talán ha közelebb engedett volna magához valakit, talán ha hagyta volna, hogy a neki rendelt nõ a magasba emelje, vagy a mélybe taszítsa, akkor változhattak volna benne az összezavarodott érzései. De õ nem mert megnyílni senkinek. Nem merte beavatni lelke titkaiba a jelentkezõket, akiket érdekelt volna, hogy ki is õ valójában. Lehet, hogy mindez nem is csak az õ hibája volt. Hiszen a rejtõzködés már annyira részévé vált a személyiségének, hogy talán nem is lett volna képes megnyílni már senkinek. Emberi arcok szaladtak el a szemei elõtt, és õ rádöbbent, hogy noha mindegyiküket ismeri, alig vannak közöttük olyanok, akiket valóban közelállónak érez magához. A régi igazság jutott eszébe: "Ha érzel, fáj!", ám be kellett látnia, ha nem érez, akkor a magány lesz az, ami körülöleli élete mindennapjait, és végül olyan egyedül marad, hogy már önmagára sem számíthat majd. Ezt mindenképpen el akarta kerülni. Érezte, ahogy a szíve közepére bekúszik a jeges hidegség, és lassan megfagyaszt mindent maga körül. Maradék érzékeny énjének minden darabja tiltakozott ellene, és valahol tudatos magabiztosságában is képes volt felismerni, ha minden meghal odabent, azzal õ maga is kifakul a világból.

- Az északi kapu, uram - szólt hátra a sofõr, és leparkolt a várakozó Mercédeszek és BMW-k között. - Tartsa meg az aprót! - olvasta le az óráról a menetdíjat Jeffrey, és kiszállt a kocsi mesterséges hûsébõl a forró trópusi melegbe. Átment a kitárt kapun a temetõbe, és egészen a ravatalozóig sétált. Mire odaért, már átázott rajta az ing a könnyû nyári zakó alatt.

A Mohd Byrne temetésére várakozók közül ki halk beszélgetéssel, ki néma kegyelettel várta a lelkész érkezését. Jeffrey észrevette Dr. Byrnet, de a koporsó mellett álló férfi olyan öregnek és olyan esetlennek tûnt, hogy jobbnak látta nem megzavarni. A mellette figyelõ, középkorú mesztic férfi vonásai nyomokban emlékeztették Jeffreyt a professzorra. A jogász körbenézett a temetésre összegyûltek között, és a siratófal mellett észrevette Kabil Andaya õrmestert, egy feltûnõen magas kínai férfi tá rsaságában, akiben Mahathir Azzman felügyelõre ismert. Az idõsebb rendõrtiszt intett felé, és Holland lassan átvágott a tömegen.

- Minden áldozat temetésére elmennek? - kérdezte halkan a jogász, miután kezet rázott a két férfival. - A professzor miatt van az egész - rázta meg a fejét alig észrevehetõen a felügyelõ, akinek a jelenlétében az õrmester szokatlanul szótlan-nak tûnt. - Az egészségügyi miniszter annak idején a tanítványa volt. így hát hivatalból kaptunk felkérést rá, hogy jelenjünk meg a szertartáson. Remélem, maga puszta kegyeletbõl van itt! - Engem tényleg nem utasított senki - biccentett Jeffrey, és elnézett a finoman gõzölgõ ravatalozó felé. A lecsapódó pára meggyült a belépõk lábainál, és misztikus szõnyegbe vonta az ajtó környékét. - Lerótták már a kegyeletüket? - szólalt meg valamivel késõbb. A választ ezúttal az õrmestertõl kapta meg, aki fõnöke hallgatását látva átvette annak szerepét. - Errefelé csak annak szokás részvétet kívánni, akit külön megkérnek erre. - Értem, - tûnõdött el a jogász - és hogy kérik meg rá? - Nem fogja eltéveszteni - nyugtatta meg az õrmester.

!

- Kösz - lett hasonlóképp szûkszavú Jeffrey.

A pap nemsokára megérkezett, ám szavaiból a jogász mit sem értett, mert valószínûleg az elhunytra való tekintettel a szentbeszéd malájul hangzott. Mire a pap a szöveg végére ért, Holland ismét magába mé-lyedve állt a gyászolók között, és ezúttal az elmúlásról elmélkedett. A ' miértek és a célok, mint már annyiszor ismét összekeveredni látszottak, ; s a halál közeli pillanatok tisztánlátása ismét semmivé lett. Professzor Matt Byrnére nézett, és a férfi könnyekben úszó szemeit figyelte. Maga sem tudta igazán, hogy mit keresett bennük, de amikor ráakadt a tiszta és

õszinte fájdalomra, ami egy szeretett személy elvesztésével jár, ismét megérintette a gondolat: Aki érez, annak fáj!"

A beszédet követõen, a sírhoz vezetõ úton a jogász továbbra is az özvegyet figyelte. A professzor mintha éveket öregedett volna az elmúlt két napban, mióta nem látta. Tartása meggörnyedt, szemei gyulladásba jöttek az állandó sírástól, és a mellette lépdelõ, szintén könnyes arcú mesztic férfi támogatására szorult járás közben. Az idõs ember egész megjelenésébõl sütött a fájdalom. Idõvel Jeffrey felhagyott a haszontalan bámulással, és az özvegyember háta helyett a saját lábát kezdte el figyelni, és vele együtt az alatta futó köves utat. Furcsa módon szégyent érzett, amiért eljött a temetésre. Kavargó gondolatai között fel-felbukkant a vád, hogy talán csak a szeretett személy elvesztése felett érzett fájdalmat akarta látni azokban az öreg, meggyötört szemekben. Talán õ sem más, mint egy asztrális vámpír, aki mások érzelmeinek látványából él, és ebbõl építi fel a saját világát. Pont úgy, mint ahogyan azt Anita Stos tette. Ahogy lényével megbûvölte, kisugárzásával elvarázsolta, és ahogy mindezt kihasználva az életére tört. A kevlár mellény mögött maradt lila folt a mellkasáról csak hetekkel késõbb lett semmivé. Jeffrey örült volna, ha a lelkét ért sérülés is ugyanilyen gyorsan távozik, ám nem volt ilyen szerencséje.

- Dr. Jeffrey Holland? - állt meg mellette a mesztic férfi, aki eddig a professzort kísérte. - Igen? - emelte fel a tekintetét a kövekrõl. - Az édesapám szeretné látni, ha önnek is megfelel. - Indulhatunk - biccentett a jogász, és a behantolt sír felé tartó férfi nyomába eredt. - Dr. Holland! Igazán megtisztel, hogy eljött! - emelte üdvözlésre a kezét a professzor, amint a közelébe értek. - Kérem, fogadja õszinte részvétemet, Dr. Byrne! - Nagyon kedves Öntõl! - fogadta el az idõs ember a felé nyújtott kezet. - Maradjon mellettem egy kicsit, ha engedi az ideje! - mondta a professzor. Jeffrey biccentett, és a botra támaszkodó idõs férfi mellé állt. Egy ideig némán bámulták a koporsóra hullott földhalmot, és a jogásznak jutott ideje rá, hogy eltûnõdjék az élet múlandóságán. Furcsa módon nem Anita Stos képe ugrott be elsõként a halott ismerõsök közül, hanem Robert Mc'Gregoré, akit élõben sosem látott, és csak fotókról ismerhetett. A férfi Angelica Mc'Gregor testvére volt. Évekkel

korábban áldozta fel magát Beninben, miután halálos kórt hurcolt fel egy luxustengerjáró fedélzetére. Jeffrey a nõvérével rendkívül jó viszonyba került az elmúlt években. A nõ az õ felkérésére lépett be a World Health Organisation nemzetközi szervezet kötelékébe, és a kezdeti nehézségeket követõen remekül funkcionált a csapatban. Idõvel pedig elnyerte a New York-i részleg osztályvezetõjének bizalmát, más külsõs politikusokéval együtt. - Sokat imádkoztam az elmúlt napokban, Dr. Holland. - törte meg a csendet a professzor. - Korábban nem is gondoltam volna magamról, hogy képes lehetek ilyen mély, vallásos áhítatra, de az élet olykor hihetetlen fordulatokat produkál. Az elmúlt napokban meginogtam a hitemben, mely szerint éltem eddigi életem. - Nagyon sokat jelenthetett Önnek a felesége, Dr. Byrne - tette az idõs ember vállára a kezét Jeffrey. - Talán nem is hinné, hogy milyen sokat. Valahol az egész életem körülötte forgott attól a pillanattól kezdve, hogy megismertem - hallgatott el az özvegy. Jeffrey megindultan nézett az egyetemi tanárra. Az elhangzottak talán túlzásnak tûntek, de a könnyek, melyek egyre gyülekeztek a ráncos szemek körül, kétséget sem hagytak a háttérben lappangó valós érzelmekrõl. - Oxfordban végeztem - közölte a professzor a tényt, mintha csak valami hatalmas titkot árulna el magáról. - Huszonöt voltam, amikor elõször Szingapúrba érkeztem. Tudja, Dr. Holland, akkor még egészen másfajta jövõt képzeltem el magamnak. Fiatal orvosként, a hátam mögött egy hatalmas országgal, úgy éreztem, az egész világ a lábaim elõtt hever. Ifjú voltam és tetterõs, nem láttam akadályt, ami az utamba állhatott volna, hogy meghódítsam a csúcsokat. Aztán találkoztam Mohddal, és minden megváltozott. Rájöttem, hogy a világ megmentése nemes feladat, nagyot alkotni sokak által csodált és irigyelt dolog, de a saját életemet feláldozni másokért, nem más, mint önámítás, amibõl csak érzelmi vesztesként kerülhetek ki. - A látványos karrier magányossá teszi az embert, és könnyen megeshet, hogy egy reggel arra ébred a milliókat érõ házában, hogy egyedül kell beülnie a Mercédeszébe, és elhajtania a közeli étterembe, megenni a vasárnapi ebédet biccentett Jeffrey. - Én nem a magánytól féltem - csóválta meg a fejét a professzor. -Már az egyetemi évek alatt megértettem, hogy jól megvagyok magammal, és a kutatási eredmények képesek kárpótolni az elmaradt péntek esti bulizások miatt. Amikor a többiek feldobva készülõdtek a partira, nekem ugyanolyan izgalmat okozott, hogy tovább folytathatom a kísérleteimet a laborban. - Akkor hát?

- A kulcs a találkozásunkat követõen mindvégig Mohd maradt. Õ volt a tengely, ami körül forogtak a dolgok, és õ volt a motor, ami hajtotta õket. Rádöbbentett arra, amit korábban sosem értettem meg. Az élet egyetlen ajándék, amit ki-ki saját vérmérséklete szerint használhat fel, de a lehetõséget, hogy élje, csak egyszer kapja meg. - Képes lehet egyetlen ember teljessé tenni a mindennapjainkat? - Az ember maga kevés, de van vele valaki, aki olyan szépséget tehet hozzá kettõjük kapcsolatához, ami teljességet alkot a harmónia világában. - Istenrõl beszél? - Az Úrról, aki megalkotta a Földet, aki megérint mindannyiunkat a maga követhetetlen módján, és aki kiegészíti azt, amit az ember gyarlósága miatt nem tehet teljessé. Jeffrey elgondolkodva hallgatta az idõs férfi kifakadását. - Mohd megmutatta nekem, milyen csodák várnak ránk az életben. Ismerõssé tette az idegent, és biztonságot adott a mindennapok közönyében - hallgatott el a professzor egy pillanatra. - És tudja mi volt a szép az egészben? - szólalt meg ismét. - Nem, fogalmam sincs - rázta a fejét eltöprengve a jogász. - Hogy a döntés nem szenvedve, kényszerpályán haladva született meg, hanem egy izzón forrongó hét alatt, amelynek minden pillanata az életrõl és a lehetõségekrõl szólt. - Ezért maradt Szingapúrban? - Eszembe sem jutott, hogy Mohdot kitépjem ebbõl a környezetbõl, mint ahogy magamnak sem esett nehezemre itt maradni. Rettenetesen szerettem õt, és szeretem mind a mai napig! A halála elviselhetetlen súllyal telepedik a mellemre! Életemben nem éreztem még magam ilyen magányosnak és elhagyatottnak, annak ellenére, hogy a rokonaim kitüntetõ figyelemmel halmoznak el. - És a hétköznapok? - Maga még nem ismeri a maláj nõket! Az élete mellettük nem lehet egyhangú. Tele vannak vitalitással, és feltétlen szerete ttel! Körülveszi õket egyfajta varázs, amit a kedvességük és a titokzatosságuk soha ki nem ismerhetõ elegye alkot. Ha a közelükben van, maga is feltöltõdik. Persze ez is csak olyan, mint minden más ebben a világban. A választás rajtunk áll, hogy hagyjuk-e bejönni a felõlük érkezõ meleg sugárzást, és engedjük-e, hogy felfûtse kihûlt bensõnket. Mohd elcsavarta a fejemet, és miután testestõl-lelkestõl az övé lettem, vigyázott rám, nehogy bajom essék. Én a teljességet választottam a világhír helyett, és mind a mai napig nem volt az életemnek olyan pillanata, amikor megbántam volna a döntésemet.

- Azt hiszem, Ön szerencsés ember, Dr. Byrne -jegyezte meg halkan Jeffrey. - Igen, valóban az vagyok. Negyvenévnyi csodálatos élet áll a hátam mögött, amit egy olyan varázslatos lény társaságában tölthettem, aki boldogsággal töltötte meg a mindennapjaimat. A vonzalom, amit iránta éreztem, több volt, mint hormonok szülte vágy, ami az évek múlásával semmivé válik. Egymás közös tiszteletén és megbecsülésén alapult, amit hiába tettek próbára a fejünk felett elmúló évek, szilárd várként tartott ki.

- Ideje indulnunk, apám - szólalt meg csendesen a mellettük álló mesztic férfi, és felkínálta segítõ karját a professzornak. - Sandobril mindig aggódik értem - fordult a fia felé Dr. Byrne, és kezét a férfi karjába helyezte. - Úgy gondolja, a túl sok napfény megárt a fejemnek, és bizony magam vagyok a megmondhatója, hogy milyen igaza van. -Jó, hogy a családja törõdik Önnel! - Mindaz, ami Mohd után maradt, továbbra is véd engem, óv attól, hogy baj érjen. A rokonok, egytõl-egyig igyekeznek a kedvemben járni, és máris több meghívást kaptam, mint aminek egy év alatt eleget tudnék tenni. Õt mindenki nagyon szerette. Érthetetlen számomra, hogy miként volt képes az az ember ártani neki. - Azt hiszem, egy szellemileg sérült alakkal van dolgunk. - Ez sok mindent megmagyaráz - biccentett a professzor. - A gyilkosságok végrehajtása nem szokványos. - Hogy érti azt, hogy gyilkosságok? - indult el a sírok közötti ösvényen Dr. Byrne, miután egy utolsó búcsúpillantást vetett a felesége hantjára. - Sajnálom, magam sem értem az okát, de egy tegnap történt gyilkosság ügyében is értesítettek, és rejtélyes módon, összekapcsoltam magamban a kettõt - szegõdött a páros nyomába a jogász. -Ne vesse el azonnal a lehetõséget! Ha talál benne valami logikus alapot, rágja át rajta magát még egyszer! - Nem tudtam, hogy a pszichológia is a szakterületei közé tartozik. - Amit hallott az nem volt más, mint egy öregember bölcsessége, aki már eleget tapasztalt ahhoz, hogy kellõképp bolond legyen a tanácsok osztogatásához. - Maga nem bolond, csak egy kicsit fáradt és törõdött. - Talán igaza van, Bendil is ezt mondja.

- A fia? - Nem, - csóválta meg a fejét a professzor - csak egy ápoló a szanatóriumban. - Miféle szanatórium? - Az utóbbi két napban visszavonultam a Sentosa-szigetre. Némiképp nyugodtabb, mint a város, és ott van idõm, lehetõségem rá, hogy magam maradjak. - Megértem. - Igen, maga talán tényleg megérti. Az a fájdalom a szemében, amit akkor fedeztem fel, amikor elõször találkoztunk, legalábbis ezt súgja. - Sok mindent meglát - ismerte el Jeffrey. - Csak ami feltûnõ - rázta meg a fejét a professzor. - Maga ugyanúgy gyászol valakit, mint ahogy én gyászolom a feleségemet. - Ki ez a Bendil? - váltott gyorsan témát Jeffrey. - Csak egy fiú, aki elég értelmes hozzá, hogy végig tudja hallgatni egy öregember fecsegéseit. A délutáni mûszakban dolgozik. Sûrûn megáll nálam, ha beszélgetni támad kedvem. Sokat segít, már csak azzal is, ha ott van velem. - Szívesen meglátogatnám, ha nem zavarom! - állt meg a temetõ kapujában a jogász, alig néhány lépésnyire a professzor kocsijától. - Dehogyis zavar! Kérem, jöjjön el! Odaát közel kerül hozzá az ember, hogy olyan oldaláról ismerje meg ezt a vidéket, ami rejtve marad az átutazók elõl. Ha szerencséje lesz, talán megmutathatom magának a napfelkeltét a szigetek felett mosolyodott el a professzor, és szorította meg a férfi karját. - A napokban felkeresem! - ígérte Jeffrey. - A libegõzés amúgy is mély nyomokat hagyott bennem. - Nem fogja megbánni! - indult el a kocsi felé Dr. Byrne. - Legalább meghálálhatom, hogy feláldozza értem a szabadságát. - Vigyázzon magára! - intett búcsút Jeffrey, és elindult az utca végén várakozó taxik felé.

Átvágott a temetés után ottmaradt tömegen, majd miután elérte az utca vonalát, rálépett a forró aszfaltra. A bitumenbõl áradó hõhullám megcsapta az arcát, és furcsa módon, ez valószínûtlen életörömmel töltötte el.

- Mondtam, hogy nem fogja eltéveszteni - lépett mellé Kabil Andaya õrmester a tömegbõl. - Igaza volt, persze ilyen bevezetés után valamivel misztikusabb meghívásra számítottam. - Malajzia, és vele együtt Szingapúr a meglepetések országa. Néha a legegyszerûbb dolgok mögött lapul a legnagyobb rejtély. - Mire akar ezzel célozni? - Pusztán arra, hogy maga volt az egyetlen, akit a professzor a sír mellé invitált. - Ez szokatlan? - Ha az egyszülött fiáról lett volna szó, akkor nem, de a maga esetében... - De hát a fia is ott volt! - Sandobril nem törvényes gyermeke a professzornak. A felesége testvérének a fia, akit, miután árva lett, adoptáltak. Dr. Byrnenek és Mohdnak sosem született közös gyermeke. - Olyan furcsa volt az a mesztic. - Az apja szintén félvér volt. Az õ vonásai ütköztek ki rajta. - Miért érdekes mindez? - Mert a professzor, és Mohd eget-földet megmozgattak azért, hogy lehessen közös gyerekük, de sosem sikerült nekik. - Még mindig nem értem, miért fontos ez. - A prof az évek múlásával mind elnézõbbé vált az egyetemen tanuló maláj tanulókkal szemben, és voltak olyanok, akik ezt nem nézték jó szemmel. - Azt hiszi, hogy valami radikális fajvédõ csoport áll a történtek hátterében? - Nem tartom kizártnak, noha a város lakosságának legnagyobb részét kínaiak teszik ki, akik pont azért váltak ki a Maláj Államszövetségbõl, mert a faji ellentétek több száz ember halálát követelték rövid tagságuk alatt. - Tehát volt már rá precedens, hogy maláj kínait ölt - gondolkodott hangosan Jeffrey. - Mint ahogy fordítva is - tette hozzá az õrmester. - Úgy gondolja, hogy a fogadott fiú, Sandobril veszélyben van? - Amennyiben az elméletem helyes, és nem a kórház vezetése, hanem a professzor volt a támadás lélektani áldozata, akkor elképzelhetõ. Ha egy fajgyûlölõ megpróbál

hatást gyakorolni a szingapúri kormányra, akkor az egészségügyön keresztül könnyen a szívéig hatolhat. - Terroristákra gyanakszik? - Fanatikusokra. - Nem bírja a fõnökét, igaz Kabil? - Szerintem õ az, aki nagyon ügyel a távolságtartásra a nem árja vérû embereivel szemben. - Ezért kapta meg maga ezt az ügyet, hogy a saját rasszának szennyesét takarítsa? - Talán, - vont vállat az õrmester - bár nem feladatom minõsíteni a felettesem utasításait. - Nem hinném, hogy terroristákról, vagy fanatikusokról lenne szó -csóválta meg a fejét Jeffrey. - Pedig ez megmagyarázná azt a vak indulatot, amivel a Szent Margit Kórházban végeztek a személyzetis nõvel. - Abban az esetben talán, de mi a helyzet a II. Erzsébet Kórházzal? Oda komoly szakmai hozzáértés kellett, és gyakorlati tapasztalatok, hogy a gyilkos feltûnés nélkül el tudjon vegyülni a személyzet között. - Talán egy orvos is van a terroristák táborában - vetett ellent a rendõrtiszt. - Talán - ismerte el a lehetõséget Jeffrey. - Mi a maga elmélete? - Még túl képlékeny ahhoz, hogy formába tudnám önteni, de már dolgozom rajta. Talált valamit az orvosi egyetemen frissen végzett hallgatókról? - A temetés elõtt kaptam a telefont, hogy végeztek a kutatással. - Odaküldött már valakit az eredményekért? - Még nem - csóválta meg a fejét az õrmester. - Rengeteg a dolgunk mostanában, és mindezek tetejére, még reprezentációs díszként is szolgálnom kell a fejesek rokonainak temetésén! - Ha akarja, szívesen beszélek az emberével - ajánlkozott a jogász. - Ha csak udvariaskodni akart, most ráfaragott, mert szaván fogom -nevetett fel Andaya. - Szó sincs róla, tényleg szívesen megyek!

- Az anyagok a George Machesfield Tudományos Egyetem irattárában vannak, de ha megkeresi a tanulmányi osztályon Sundari munkatársat, akkor õ mindenben eligazítja. - Sundari? - Igen. - Ez nem egy nõi név? - De. A hölgy az egyetem hallgatója, de hogy keressen egy kis pénzt, besegít a tanulmányi osztályon. Legalábbis, ha jól hallottam. - Azt hittem, saját embert állított az ügyre. - Ha annyi emberem lenne, mint amennyit feltételez, talán még rendet is tudnék tartani a városban. - Megkeresem a hölgyet - szakította félbe az önsajnálat hullámait Jeffrey. - Akarja, hogy bevigyük az egyetemig? - Kösz, de inkább fogok egy taxit. - Ahogy gondolja - vont vállat az õrmester, és elindult a kocsija irányába.

Holland elfordult, és a temetõ mellett várakozó bérautók felé vette az irányt. - Kösz, hogy megvárt! - szállt be ugyanabba a kocsiba, amivel érkezett. - Nem olyannak tûnt, mint aki más autójával megy majd tovább -mosolyodott el a taxisofõr, és sebességbe tette a kocsit. - Hová menjünk? - George Machesfield Tudományos Egyetem, ha tudja, hol van a tanulmányi osztály, akkor oda. - Fõbejárat? - Legyen - biccentett Jeffrey. A taxi nekilódult, és a jogász gondolatai rövid nézelõdés után, visszakanyarodtak Dr. Byrnehoz. Az idõs professzort szemmel láthatólag nagyon meg viselte felesége elvesztése, és Holland gyanította, a férfi hit felé fordulása is ennek volt köszönhetõ. Aggódott a férfiért. Az öreg magára maradva, társa elvesztésétõl megrokkanva, könnyû prédájává válhatott a depressziónak. Remélte, hogy az említett mesztic ápoló segítségére lesz majd a nehéz napok átvészelésében. A taxi csak több mint félóra múltán állt meg a széles lépcsõsorral és oszlopokkal díszített egyetem fõbejáratánál. Jeffrey kifizette a sofõrt, és némi elszántságot

merítve magának iskolai éveinek tapasztalatából, elindult a tudomány fellegvára felé. A három hatalmas kétszárnyas ajtó egyikén belépve egy monumentális elõtérbe jutott, amelybõl tucatnyi folyosó, ajtó és lépcsõsor vezetett mindenfelé. A padlót kopottas márvány borította, nemkülönben az emeleti karzat korlátját, ahol közönyös hallgatók haladtak útjukon, pillantást sem vetve az alattuk belépõkre.

Jeffrey segélykérõn tekintett körbe, és szerencsére tekintete megállapodott az elõcsarnok bal oldalában megbúvó információs fülkén. A jogás z az ablakhoz lépett, és figyelmét egy pillanattal késõbb már az odabent megbúvó aprócska lény kötötte le. A sörtés bajuszt viselõ, manószerû férfi alkatában volt valami megmagyarázhatatlanul visszataszító, ami az elsõ pillanattól fogva riasztotta az exügynököt, aki csak utólag döbbent rá, hogy az alak elõre görnyedõ vállai voltak azok, amelyek annyira gnómszerû külsõt kölcsönöztek neki. - A tanulmányi hivatalt keresem - szólt be az üvegablakon, ám szavai szemmel láthatólag semmiféle hatással sem voltak a férfire. - Merre találom a tanulmányi hivatalt? - kérdezte ismét. - Maga hallgató? - nézett fel csodálkozva a türelmetlen hangvételtõl a portás. - Nem. A rendõrségnek dolgozom, és lekötelezne, ha útba igazítana! - Menjen fel azon a lépcsõn, - mutatott a terem másik oldalában lévõ néhány márványfok felé a fickó - és a második ajtó jobbra. - Köszönöm! - mondta Jeffrey és még egyszer utoljára végigmérte a furcsa alakot. A férfirõl lerítt, hogy rendkívüli hatalommal bíró személynek képzeli magát, aki ezúttal kivételt tett vele. Holland hátat fordított az alaknak, és a jelzett irányba indult. Az ajtó, amelyhez irányították, méltó párja volt a bejárati kapuknak. Hatalmas kilincse valamivel mellmagasság felett várakozott Jeffrey re, és ha arányaiban vizsgálta az egész szerkezetet, meg kellett állapítania, hogy a zárat még így is jóval a megszokott magasság alá helyezték. Elõbb halkan kopogott, és miután nem kapott választ, benyitott az ajtón. Ujabb ajtóval találta magát szemközt, és mire nagy nehezen átverekedte magát a zsilipszerû bejáraton, korábbi magabiztossága gyorsan elpárolgott.

-Jó napot! - mondta csendesen az odabent dolgozó hat nõnek, maga sem tudva igazából, hogy kinek címezte köszönését. A munkájukba mélyedt alakok közül csupán egy maláj származású fi-

atal lány emelte fel a fejét. Az arca lágy vonalú, a szeme fekete, érdeklõdõ. Ahogy Jeffrey re nézett, a jogásznak azonnal eszébe jutottak a professzor szavai, melyekben a maláj nõk titokzatos varázsáról beszélt. - Melyik évfolyamhoz tartozik? - mosolyodott rá a törékeny lány a hatalmas íróasztal mögül, ahol leckekönyvek, iratok és fénymásolatok feküdtek hatalmas kupacokban. Rajta kívül, még mindig senki sem figyelt a belépõre. - Nem hallgató vagyok - nyögte Holland, és kis híján szégyellni kezdte magát, amiért jelentéktelen problémájával fontos munkájukban zavarja meg a dolgozókat. - Andaya õrmester a szingapúri rendõrségtõl kért meg rá, hogy keressem meg az egyik munkatársukat. -Azt hiszem, már meg is találta! - állt fel az asztal mögül a fiatal lány, és elindult a jogász felé. A szobában dolgozó többi nõ továbbra sem emelte fel a fejét, mintha a beszélgetés el sem jutott volna a fülükig. Az adminisztrátor megkerülte az asztalt, és Jeffrey nem tudta eltéveszteni a mozdulataiban, járásában rejlõ lágy harmó niát. A közeledõ lány maga volt a víz felszínén végigfutó hullám, a szoba rideg, angol stílusú légkörében. Hosszú, fekete haját dús kontyban viselte, amelybõl csak néhány kósza tincs bújt elõ, minden mesterkéltség nélkül. Alakja törékeny, szinte légies, ám csípõje mégis nõies, kerek. A legnagyobb benyomást mégis a felõle sugárzó lágyság tette a férfire.

- Sundari Idano - állt meg a férfi elõtt a nõ. -Jeffrey Holland, örülök, hogy megismerhetem - rázta meg a jogász a felé nyújtott kezet. - Ön japán? - nézett csodálkozva a barna bõrû, barna szemû lányra. - Mibõl gondolja? - mosolyodott el a lány a nyilvánvaló tévedés láttán. - A neve miatt. - Anyai ágon az egyik elõdöm véghez vitt egy hõsi tettet a japán háború idején. Azóta kegyeletbõl a család minden nõi tagja lánykoráig felveszi az õ nevét. Mifelénk komolyan veszik az õsök tiszteletét. - Ezek szerint? - Maláj vagyok, amennyire azt ebben a kevert vérû világban tudni lehet. Miért olyan fontos ez? - Egy közeli ismerõsöm, épp csak néhány órával korábban beszélt nekem a helybéli szokásokról. - Az ismerõse nem véletlenül Andaya õrmester?

- Nem jár rossz nyomon, de az informátorom valószínûleg sosem járt még a rendõrségen. - Miben lehetek a segítségére Mr. Holland? - hagyott fel a találgatással a lány. - A végzett hallgatók közt folytatott kutatás eredményeiért jöttem. - A kékszemû, szõke férfit keresi? - Talált valamit? - Sajnos ki kell, hogy ábrándítsam. Végigböngésztem öt évvel korábbra visszamenõen az aktákat, és egyetlen olyan alannyal sem találkoztam, akire i llene a személy leírás. - Talán azóta befestette a haját. - A kékszemûek között ugyanolyan reménytelen az eset, mint a szõkék között csóválta meg a fejét az adminisztrátor. - Mindössze két hallgatónk volt az elmúlt öt évben, akikre illene a szín, de mind a ketten lányok. - És mi a helyzet a névvel? - Az iskolának sosem volt John Martens nevû hallgatója, de még csak hasonló hangzású sem. - Tudja, sokat gondolkodtam ezen, és az jutott az eszembe, hogy ez a név talán csak egy szinonima, egy betûrím, vagy valamilyen fejtörõ, aminek az eredménye a fickó valódi neve. - Mint egy kirakós játék? - Legalábbis valami hasonló. Úgy értem, talán ha a John Martens név mögé tekintünk, vagy esetleg felcseréljük a betûit, egy hangzásában eltérõ, mégis ehhez kapcsolódó nevet kapunk. - Érdekes elmélet, de mit tehetnék én önért? - Megtenné nekem, hogy kigyûjti az elmúlt évek végzõs férfihallgatóinak az aktáit? - Ez meglehetõsen vaskos kupac lesz - mosolyodott el szerényen Sundari. -Jobban járna, ha szûkítene valamelyest a lehetõségeken. - Mit szól az európai rasszhoz tartozókhoz? - Nem rossz gondolat! - biccentett a lány, és egy rakoncátlan fürt a hajából az arcába hullott. - A kupaca máris a töredékére csökkent, Mr. Holland. - Megtenné, hogy Jeffreynek szólít? - kérdezte a jogász, és maga sem tudta miért, úgy érezte, a nyakától a homlokáig elönti az arcpír.

- Természetesen, ha ön is megteszi, hogy kerüli az angol formaságokat mosolyodott el a lány. Rajtakapott, mint egy iskolás fiút! - dünnyögte magában a jogász bosszúsan, de nem adott hangot a zavarának. - Körülbelül hány külföldi hallgató végez az egyetemen évente? - Talán tíz-tizenöt. A számuk töredéke csupán a nálunk tanulóknak. Az ázsiai iskolák nem annyira kedveltek a külföldiek körében, mivel az egyéni tanítási módszereink nem mindig aratnak osztatlan elismerést az idelátogatókban. Meg aztán az eredményeinket sem tartják sokra az angolszász országokban. - Andaya õrmester említette, hogy Ön is hallgató. - Igen, a tandíjam kiegészítésére gyûjtök az olyan alkalmakkor, amikor a tanulmányi osztályon dolgozom. - Hogy tudja mindezt az iskola mellett csinálni? - A tanáraim nagyon megértõek, nem különben a fõnökeim. Ráadásul az egyik professzorom közbenjárt már néhányszor az érdekemben. - Csak nem Matt Byrne professzor? - De igen, honnan tudja? - Kicsi a világ! - legyintett fölényesen Jeffrey. -Azóta sajnos nem láttam, mióta az a tragédia megtörtént a feleségével a II. Erzsébetben. - A temetésrõl jövök - biccentett hallgatagon Jeffrey. - A professzor úr kérte, hogy a tanítványai ne menjenek ki. Én is ezért maradtam idebent - nézett félre Sundari. - Talán csak nem akarta, hogy olyan állapotban lássák. - Biztos vagyok benne! - Lát esélyt arra, hogy sikerrel járunk, ha ismét átnézzük az új módszer szerint a hallgatói anyagokat? -váltott témát Jeffrey. - Az igazat megvallva nem sokat, de szívesen a segítségére leszek, ha ezzel segíthetem a munkáját! - Kérhetnék még valamit? - Igen?

- Az jutott eszembe, hogy talán a régebbi anyagok között is keresgélhetnénk. Elvégre az életkor meghatározása annyira szubjektív. Az emberünk talán csak lassan öregszik, és már évekkel korábban elhagyta az épület falait. - Mit gondol, meddig érdemes visszatekintenünk? - Ha további kettõt hozzátennénk az eddig vizsgált évekhez, nem terhelnénk túl a kapacitását? - Legyen öt, csak hogy biztosak legyünk - mosolyodott el Sundari, és Jeffrey megroggyanni érezte lábait a gyönyörû gesztus láttán. - De ezt már csak nem kérhetem ingyen, kérem, engedje meg, hogy meghívjam vacsorázni! - Maga randevúra hív engem, Jeffrey? - futott szét a nevetés a lány arcán. Ráadásul milyen rafinált módon! Nem lesz ez egyszerre egy kicsit sok? - nézett mélyen a férfi szemeibe, amitõl a jogász úgy érezte, menten vöröslõ arccal lesz kénytelen elhagyni a szobát. - Csak egy kérés volt, sajnálom, ha megbántottam vele! - fújt azonnal visszavonulót Jeffrey. - Szó sincs róla, csak errefelé kicsit lassabb a tempó. - Akkor hát? - Mit szól a holnap estéhez? - Tökéletes. Hol vegyem fel? - Tudja hol van a kínai piac fõbejárata? - Azokra a hatalmas vörös fakeretekre gondol az aranyszín feliratokkal? - Látom, már megnézte, amit érdemes! - nevetett fel Sundari. - Nyolc óra megfelel? - Ott leszek! - biccentett magabiztosan Jeffrey, és még egyszer utoljára körbenézett a teremben. - A kolléganõi azért ilyen szótlanok, mert nem beszélnek angolul? kérdezte nevetve. - Mindenkinél, aki az egyetemen akar dolgozni, alapvetõ követelmény az angol nyelv felsõfokú ismerete. A tanulmányi osztályon dolgozóknál pedig külön részét képezi a felvételnek. - Akkor? - Mindenkinek megvan a saját dolga. Senki sem ér rá a másikéval törõdni. - És maga?

- Nekem az a feladatom, hogy mindazokat, akik akadályoznák õket, távol tartsam tõlük. - Én is ilyen vagyok? - Igen, még ha nem is a megszokott fajtából - ismerte el Sundari. - Akkor a holnap esti viszontlátásra - köszönt el a férfi. - Ott leszek - ígérte a lány.

Holland belépett a zsilipkamrára emlékeztetõ ajtók közé, és ahogy visszafordult, hogy becsukja maga mögött az ajtót, még utoljára megpillantotta a lehajtott fejjel dolgozó Sundarit. A lány szépsége ismét megidézte, ahogy az ablakok irányából érkezõ fény átvilágított a hajszálai között, és glóriát vont a feje köré. Professzor Matt Byrne, önnek minden bizonnyal igaza volt a varázst illetõen, dünnyögte a fogai között, miután kiért a folyosóra. Leszaladt a földszintet a belépõteremtõl elválasztó néhány lépcsõfokon, aztán átvágott a márvánnyal borított padlón, és kilépett a kinti napsütésbe. A fény még melegebben, a színek még gazdagabban, a szellõ még illatosabban érintette meg minden porcikáját. Az esti rémálom nyomott hangulata egyszerre semmivé lett, és Jeffrey Holland, a pihenését töltõ ex-WHO ügynök ismét szabadnak érezte magát. Hirtelen meghallotta a csiripelõ madarak hangját, meglátta a parkban gyerekeikkel sétáló anyákat, és a sarkok rejtekében csókolózó szerelmeseket. Kedve támadt sétálni egyet, s miután megcélozta a közeli parkot, ráérõsen leült a pálmák árnyékában megbúvó egyik padra. Milyen kevés kell a boldogsághoz!, futott rajta végig a gondolat. Egy szép szempár, egy kedves mosoly, némi endorfin a vérben, és máris gyönyörû a délután! Hosszan maradt, és nyugodtan élvezte a frissen megtalált békességet.

- Vigyen a Baharu Hotelbe! - szállt be az elsõ útjába akadó taxiba, miután az üldögélést megunva visszatért a zajos életbe. A kocsi nekilendült, és õ az ablakot lehúzva elgyönyörködött a trópusi világ mindent elárasztó életszeretetében. A Sundarival történt találkozást követõen, valahogy minden annyira megváltozott körülötte. A város, ami eddig riasztotta zsúfolt utcáival, hirtelen az élet forrongó olvasztókelyhévé vált, s a meleg, mely eddig csak könnyû zakója alatt viselt ingét tapasztotta a bõrére, most friss illatokkal és simogató szellõvel teli kellemes közeggé változott. A hosszan elnyúló kellemes hangulatból telefonja csörgése szakította ki.

- Jeffrey Holland - vette fel a készüléket.

- Kabil Andaya - hallotta meg a rendõrtiszt fáradt hangját a túloldalon. - Parancsoljon, õrmester! - mosolyodott el magában a férfi Andaya fanyar arcát maga elé képzelve, aki szemmel láthatólag nem kedvelte az efféle kedélyeskedést. - Azért zavarom, mert értesítettek, hogy Matt Byrne professzor, nem sokkal azután, hogy visszaért a szanatóriumba, meghalt. - Az lehetetlen! - hördült fel a jogász. A bejelentés úgy érte, mintha egy vödör hideg vízzel öntötték volna nyakon. - Amikor a temetés után beszéltem vele, még semmi baja sem volt! - Én sem tudok semmit, épp most indultam a hivatalból, de gondoltam, szeretne tudni a dologról. - Köszönöm õrmester! - felelte Jeffrey, miután magához tért az elsõ meglepetésbõl. - Ha akarja, felvehetem valahol a város szélén. - Én is kocsival vagyok. - De én nem. Sürgõs ügyeknél, ha a Sentosa-szigeten van dolgunk, helikopterrel megyünk. A libegõ kicsit lassú, ha az ember siet. - Rendben, mondja hol, és én várni fogom! -Találkozzunk a Faber-hegyi klinika helikopter leszállójánál! Mennyi idõ míg odaér? -Tartsa! - mondta Jeffrey, és szólt a sofõrnek, hogy merre menjenek, miután megkérdezte mennyi idõbe telik az út. - Tíz percen belül ott vagyunk - felelte azután, hogy ismét a füléhez emelte a telefont. - Tíz perc - szakította meg a kapcsolatot az õrmester.

Mire elérték a kórházat, a helikopter már a leszállópályán várakozott rájuk. Jeffrey fizetett a sofõrnek, és a rotor lapátjai alatt lehajolva, zakóját erõsen magához szorítva a fülkéig futott. Andaya kinyitotta elõtte az ajtót, és a jogász késlekedés nélkül beszállt a hátsó ülések egyikére. A bent ülõ egyik technikus fülhallgatót nyomott a fejére, és némi potméter állítást követõen az éter életre kelt a fülében. A rotorok zúgá-sa tovább erõsödött, és a helikopter néhány pillanattal késõbb elrugaszkodott a földrõl.

- Mióta várnak? - kérdezte Jeffrey a mellette ülõ õrmestert. - Nincs öt perce, hogy megérkeztünk - biccentett felé a rendõrtiszt.

- Mikor találták meg a holttestet? - Alig néhány perccel korábban, hogy hívtam. Miután szóltam a pilótának, hogy szükségem van rá, következõként magát hívtam. - Ez igazán rendes magától! - Szigorúan utasításra cselekedtem. Legutóbbi jelenése a Szent Margit Kórházban tovább növelte a felügyelõ úr magába helyezett bizalmát. Parancsba kaptam, hogy bármiféle egészségügyhöz kapcsolódó bûntény esetén, az elsõk között értesítsem magát. - De hát miért? - Van valami amerikai felügyelõ, aki sûrûn érdeklõdik maga után nálunk, ráadásul az Egészségügyi Minisztériumból is kaptunk egy telefont, hogy ahol tudjuk, segítsük a munkáját. - Nem is tudtam, hogy ilyen sok barátom van! - mondta csodálkozva Jeffrey. - Mit tudott meg azóta? - Csak annyit, hogy egy levélnyi erõs nyugtatót találtak a holttest mellett. - Mérgezés? - Nem tudom - csóválta meg a fejét a rendõr. - Olyan rövid idõ telt el! - Nem sokkal a szanatóriumba érkezését követõen be kellett vennie a gyógyszereket - értett egyet vele Andaya. Jeffrey nem válaszolt. Kinézett az ablakon és az elsuhanó tájat figyelte. A szigetet a várostól elválasztó kicsinyke öblöt, és a fölötte végighúzódó acélpályán fityegõ libegõk sorát. Mintha gyenge szellõben utazó pitypangok vonulását figyelte volna. A helikopter néhány perccel késõbb megérkezett a sziget fölé, csökkenteni kezdte a magasságát, végül leszállt egy gyönyörû parkkal körülvett lapos épületkomplexum kertjében. A fogadásukra érkezõ fehérköpenyesek zavartan húzták össze magukat a rotorok által keltett erõs szélben. Andaya intett Jeffreynek, hogy vegye le a fejérõl a fülhallgatót, és nyissa ki az ajtót. - A fehér bejárat felé induljon! - igyekezett túlkiabálni a lassuló pro -pellerek hangját az õrmester, miközben egy világoszöld falú épület felé mutatott. A jogász kinyitotta az ajtót, kiugrott a gépbõl, és nyakát a vállai közé húzva, átvágott a rotorok alatti betonleszállón.

- Andaya õrmester? - lépett hozzá a fogadóbizottság vezetõje, egy õsz hajú, negyvenen túli férfi, aki megnyerõ arccal, és bizalmat gerjesztõ tekintettel nézett rá. - Nem, - rázta a fejét Jeffrey, és igyekezett hangosabb lenni a helikopternél - õ Andaya õrmester - mutatott a fülkébõl harmadikként kiszálló férfi felé. - Akkor maga mit keres itt? - vált ellenségessé az elõbb szóló. -Velem van, Dr. Ambrosa - ért a közelükbe a rendõrtiszt. - Õ a nemzetközi kapcsolatokért felelõs megfigyelõnk a csapatban. Mivel itt kettõs állampolgárságú sérelmére elkövetett bûntett gyanújáról van szó, a szabályzat lehetõvé teszi a jelenlétét. Biztosíthatom róla, hogy Dr. Holland diszkréciója alkalmassá teszi a feladata ellátására. - Tudja jól, hogy milyen kínos nekünk ez az eset! Semmiképp sem szeretném, hogy valamelyik firkász megszagolja a dolgot, és világgá kürtölje. Ezért kértem, hogy a lehetõ legnagyobb körültekintéssel kezelje az ügyet! tört ki a doktorból a felgyülemlett feszültség. - Mint ahogy azt már mondtam, Dr. Holland személye minden szempontból a bizalmamat élvezi! Magam kezeskedem érte, hogy semmiféle információ sem fog kiszivárogni általa. - Remélem, hogy így is lesz õrmester, különben nem leszek rest egészen a legmagasabb körökig elmenni, hogy érvényt szerezzek az igazamnak! - Nem lesz rá szükség - kelt a rendõrtiszt segítségére Jeffrey. - A halott személyes jó barátom volt. Már csak az iránta érzet kegyelet sem engedné, hogy üzletet csináljak a halálából. Dr. Ambrosa fejcsóválva hallgatta a szavait, végül további szócséplés nélkül hátat fordított nekik, és elindult a zöldfalú épület felé. - Kedves ember -jegyezte meg Jeffrey félhangosan. - Csak ideges. A szanatórium arról híres, hogy nagyon jó eredménynyel gyógyítják az idekerülõ kedélybetegeket. Ez a mostani eset nem kedvez a statisztikáiknak. - Remélem, ennél több empátiával viseltetik a betegei iránt! - mondta a jogász, és a gyors iramban távolodó fehérköpenyes után indult.

A professzort egy elkülönített kórteremben találták az ágyban fekve. Az arca még élõnek tûnt, nyoma sem volt rajta a halottakra jellemzõ maszknak. - Mikor találták meg? - kérdezte Andaya õrmester a velük tartó Dr. Ambrosát.

- Körülbelül egy órája. Nem sokkal azután, hogy a halál bekövetkezett. A nõvér, majd az õt követõ orvosok megpróbálkoztak az újraélesztéssel, de az agypályák már olyan súlyosan roncsolódtak, hogy nem tudták visszahozni az életbe - felelt az orvos, és Jeffrey most elõször látta rajta, hogy valóban emberként sajnálja a történteket. Beljebb nyomakodott a szobába, és miközben a helyszínelõk hozzákezdtek a munkájukhoz, õ is körülnézett. Elsõ pillantása akaratlanul is a holttestre esett. Dr. Byrne lecsukott szemekkel, elõl nyitott pizsamában feküdt az ágyon, mellkasán a defibrillátor nyomaival, oldalán a vezetõzselével. Jeffreynek elég volt becsuknia a szemét, hogy maga elõtt lássa a magatehetetlen testet, ahogy az áram okozta energia ismét meg- >. feszíti az irányításukat vesztett izmokat. Elborzadt a gondolatra, hogy egyszer talán õ maga fekszik így kiterítve egy klinika betegágyán, testén ugyanilyen nyomokkal. A betegszoba, a halott ellenére, nyugalmat árasztott magából. A hatalmas, széles ablakok kiváló kilátást engedtek a Sentosa-sziget > rendszeresen karbantartott gazdag növényparkjára. A halványzöld tapétával borított falak, a puhatapintású szõnyegek, mind ugyanazt a pozitív hangulatot idézték fel Jeffreyben, mint amit a délután folyamán az egyetem épületébõl kilépve érzett. Nehezen tudta elképzelni, hogy bárki is képes legyen öngyilkosságot elkövetni ezen a varázslatos helyen, fõként nem egy ilyen gyönyörû napon. Ismét végignézett a kórtermen, és pillantása elidõzött az ágy mellett álló asztalon, és a rajta álló vizespohár melletti üres gyógyszeres levélen. Mindkét tárgynak kitüntetett figyelmet tulajdonítottak az idebent dolgozó . helyszínelõk. - Na, mit szól? - lépett mellé az õrmester, faképnél hagyva a még mindig aggódó orvost. - Öngyilkosságnak tûnik - vont vállat a jogász. - Igen, annak tûnik - biccentett a rendõrtiszt. - Nekem mégsem áll össze teljesen a kép. - Akárcsak nekem. A temetõben még nem úgy tûnt, hogy ilyesmire készülne. A nõkrõl beszélt, és a jövõrõl, ami egyelõre kibogozhatatlanul áll elõtte. Az ember nem gondolkodik a jövõjérõl, amikor el akarja dobni magától az életet. Különben is, ez az egész nagyon nem stimmel! Miért kért meg rá, hogy nyomozzak a felesége halálának az ügyében, ha nem érdekelte az eredmény? - Látta a poharat? - Szerintem, akárhogy is lesz, csak az õ ujjlenyomatait fogjuk megtalálni rajta, ahogy a gyógyszeres levélen is. - Volt itt egy fickó - ugrott be hirtelen Hollandnak. - Egy mesztic

ápoló, aki gondját viselte a professzornak a klinikán. Még a neve is itt van a nyelvemen... valami Bendilnek hívják a fickót. - Gondolja érdemes beszélni vele? - Feltétlenül! - mondta mély meggyõzõdéssel a jogász. - Mindenképpen a segítségünkre lehet a professzor lelkiállapotát illetõen! - Várjon egy pillanatot, mindjárt intézkedem! - emelte fel az egyik ujját az õrmester, és a közelben álldogáló Dr. Ambrosához lépett. Jeffrey közelebb ment a halotthoz, és próbálta némi távolságtartással figyelni az ismerõs arcot. Dr. Byrne halálában nyugodtnak, sorsával megbékéltnek tûnt. Lezárt szemei, ellazult vonásai csak méginkább elmélyítették az érzést Hollandban. - A doktor szerint nem dolgozik itt Bendil nevû ápoló, de elment, hogy utánakérdezzen az osztályos orvostól. - Pedig most már biztos vagyok a névben. Mint ahogy abban is, hogy egy mesztic ápolóhoz tartozik, aki különös figyelmet fordított a profesz-szorra - mondta Holland, aztán abban a pillanatban el is akadt a szava. Andaya õrmester szintén felkapta a fejét a mondatra. - Csak nem? - adott hangot a félelmeinek a rendõr. - A MEDIKUS! - fejezte be Jeffrey. - Hagyják a holttestet és nézzenek körül a szobában! - utasította az embereit Andaya egy pillanattal késõbb. - Bármilyen orvosi papír, lázlap, lelet, vagy vizsgálati eredmény gyanús lehet. Ha olyasmit találnak, amit nem tudnak kiolvasni, hozzák ide nekem. Ha aláírást találnak az különösképp érdekel, nem baj, ha csak firka az egész. A helyszínelõk azonnal hozzáláttak, hogy végrehajtsák a parancsot. Holland az õrmesterrel karöltve szintén csatlakozott a kutatók csapatához. Az eredmény mégis egész máshonnan érkezett, és a visszatérõ Dr. Ambrosa hordozta a megoldás kulcsát.

- Nincs ilyen nevû ápolónk ezen az osztályon, sõt utánanézettem, és az egész intézményben sem. Talán a kollégája rosszul emlékszik a névre - állt meg az igazgató az õrmester mellett. - Az emlékekkel nem lesz semmi baj, sokkal inkább a névvel és annak viselõjével - vélekedett a rendõrtiszt. - Hol tartják a betegekkel kapcsolatos orvosi feljegyzéseket?

- Mindenkinek külön aktája van nálunk. Oda gyûjtjük az összes kapcsolódó feljegyzéseket - felelte atyáskodó hangnemben az orvos. - Hol van Byrne professzor mappája? - csapott le a válaszra az õrmester. - Miután az újraélesztés sikertelen volt, átvittük az osztály referáló szobájába. Ez a szokás, a késõbbi módszeralakítás miatt. - Kérem, hozassa ide a mappát! - Dehát az csak orvosi szakvéleményeket és vizsgálati eredményeket tartalmaz, meg a kezelõorvos megjegyzéseit a beteg hangulati változásait illetõen! - tiltakozott az orvos, mint aki nem szívesen adja ki az intézmény titkait. - Pont ezért van szükségünk rá. - Talán valamelyikük orvos? - Reményeink szerint, nem kell értenünk az orvostudományhoz, hogy olvasni tudjunk a sorok között - vágott közbe Jeffrey. - Ahogy gondolják - adta be a derekát az orvos, és a folyosón álldogáló egyik ápolót elküldte az iratokért. A férfi alig egy percen belül visz-szaért, és a rendõrök egy emberként vetették rá magukat a kezében hozott mappára. - Azt hiszem, ez lesz az - emelt ki egy vényt az orvosi jelentések kupacából az õrmester. - Nem értem! - rázta a fejét Dr. Ambrosa. - Itt nem használunk vényeket. Minden gyógyszer a belsõ elosztón keresztül érkezik az osztályokra, aztán az ügyeletes orvos a nõvérek segítségével osztja szét a betegek között. Valaki utólag kellett, hogy belecsempéssze az aktába! - Lám, ezért mondtuk, hogy nem kell egyetemet végezni ahhoz, hogy megtaláljuk az ide nem illõ nyomot - mondta fellengzõsen az õrmester. - Mi áll rajta? - lépett közelebb Jeffrey. - Egy doboznyi Xanaxot írtak fel rá, pont ugyanolyan nulla ötveneset, mint amilyen a beteg asztalán van. - Az aláírás? - kérdezett közbe türelmetlenül Holland. - Ugyanaz, mint legutóbb, - biccentett rá Andaya õrmester. - a MEDIKUS tette ezt is. - Gyilkos vadállat! - szûrte a szót a fogai között Jeffrey. - Képes volt hagyni, hogy eltemesse a feleségét, aztán volt képe idejönni, és végezni a professzorral! Komolyan mondom, ez talán már nem is ember, de hogy õrült, arról egy cseppnyi kétségem sincsen! -fortyant fel a rendõrtiszt.

Andaya egy ideig még feszülten hallgatott, aztán intett az embereinek, hogy folytassák tovább a munkát. Holland némán állt a halott ágya mellett, és elmerült a gondolataiban. Tekintete olykor a mind sápadtab -bá váló Dr. Ambrosára esett, aki láthatólag most kezdte el felfogni, hogy a klinikáján gyilkosság történt. Mellette ott állt Andaya õrmester, kezében a prominens irattal, szemében ugyanazzal a dühhel, amit a jogász érzett a bensõjében forrongani. - Nyilvánvaló, hogy már az elsõ gyilkosságnál is Dr. Byrne volt a célpont, - szólalt meg, amikor sikerült valahogy megnyugodnia - tehát a II. Erzsébetben dolgozó kezelõorvosoknak szóló támadás lehetõségét elvethetjük. - Dehát mi baja lehetett valakinek egy nyugdíjazás elõtt álló egyetemi tanárral? - tette fel a logikus kérdést a helyszínelõk egyike. - Az elkövetés módszerét megvizsgálva, az indíték személyes bosszú - mondta lassan, mintegy hangosan gondolkodva az õrmester. - Az áldozat mégsem tomboló õrült, hiszen a két gyilkosságot kiszámított sorrendben követte el, és minden alkalommal hosszas elõkészítõ munkálatokat tett - fûzte hozzá Jeffrey az elmélethez. - És nem szabad elfeledkeznünk a szakértelemrõl, amivel az elkövetõ rendelkezett! - Igen, de a személyleírások két teljesen különbözõ személyrõl szólnak. - Igaza van, nem egy elkövetõvel kell számolnunk. Talán két régi haragos találkozott egymással, és addig fûtötték a bennük lévõ indulatokat, amíg elhatározták, hogy közösen kivitelezik a bosszút. - Talán - hallgatott egy sort a jogász. Az õrmester szavai ugyan nem nélkülöztek minden logikát, de az elmélet ezzel együtt is meredek volt. Megpróbálta elképzelni, ahogy a szõke, kékszemû európai, a mesztic ápolóval karöltve egy asztalnál ül, és a bosszújukat tervezik, ám a kép sehogy sem akart hitelessé válni. Végül hagyta a fejében kavargó lehetetlen gondolatokat, és inkább oda próbált visszakanyarodni, ahonnan lehetséges alapokat remélhetett egy jó elmélethez. - Hogy is állunk ezzel az indítékkal? - Egy, illetve két õrült személyes bosszúja egy vélt vagy valós sérelemért - felelt Andaya, és rajta is látszott, hogy egyelõre nem elégedett a felvetésé vel. - A professzor, munkája révén, sajnos remek helyzetben volt ahhoz, hogy begyûjthesse az ellenségeket, - gondolkodott hangosan Jeffrey -ám az elmúlt öt év aktáiban nyoma sincs kékszemû, szõke hallgatónak. Ami pedig a mesztic barátunkat illeti, róla nagyon keveset tudunk ahhoz, hogy utánanézhessünk. - Mióta volt Byrne professzor az intézetben? - kérdezte az õrmester Dr. Ambrosát.

- Két nappal korábban költözött be, és rögtön utána el is ment, hogy elintézzen valami fontos dolgot. Csak késõ este jött viss za megint. - Az idõ tájt keresett meg engem - biccentett a jogász, mint aki igazolni akarja a halott alibijét. - Utána már csak a temetés idejére távozott. - Látogatók? - A volt feleségének a rokonai, már amire én emlékszem, és néhány tanítványa az egyetemrõl - vonta fel a vállait az orvos. - Valamint egy mesztic férfi is rémlik, aki délutánonként gyakran itt ült az ágyánál. Ha többet akarnak tudni, idehívom Dr. Byrne kezelõorvosát. Neki hivatalból is tudnia kell a válaszokat a kérdéseikre. - Igen, az jó lenne, - biccentett az õrmester - már csak annyit, hogy milyen látogatási szabályok vannak az intézményükben? - Nos, ez egy jómódúaknak épült szanatórium, melynek meglehetõsen magasak a fenntartási költségei. Ezt a pénzt az itt ápoltak fizetik meg, így gondolom, nem lepõdnek meg rajta, ha azt mondom, meglehetõsen szabad bejárást biztosítunk vendégeink ismerõseinek. - Pontosabban? - Reggel hattól este tízig bárki nyugodtan látogathatja a betegeket, utána engedélyre van szüksége az ápolt kezelõorvosától, ha tovább is maradni akar. - Gondolom, nem jegyzik fel a látogatók adatait belépéskor -jegyezte meg letörten a rendõrtiszt. - Eszünkbe sem jut ilyesmi. Ez nem egy katonai kaszárnya. A mi célunk a minél gördülékenyebb ügyintézés. Ennek okán semmiféle akadályt nem kívánunk az itt élõk kényelme elé gördíteni. - Idehívná nekünk Dr. Byrne kezelõorvosát? Hátha kaphatunk tõle valami pontos személy leírást a mesztic férfirõl, aki itt járt a betegnél. - Biztosak benne, hogy nem öngyilkosság történt? - kérdezte reménykedve Dr. Ambrosa. - Kizárt, hogy az legyen - mondta Andaya, és hagyta, hogy az orvos elmenjen a kezelõorvosért. - Õ az elsõ ember, aki örül neki, hogy a kórházában gyilkosság, és nem öngyilkosság történt - csóválta meg a fejét Jeffrey. - Már csak az ilyen érdekességek miatt is megéri ezt a szakmát választani bólogatott lelkesen Andaya.

- Ha mindez csak mellékesen indok, akkor megértem. Ha nem, kicsit kevés bíztatásnak tûnik pályaválasztási tanácsnak. - Vannak még más szépségei is - mutatott a halott irányába Andaya. - Jut eszembe, nem ártana azonnali boncolást kérni. Szerintem, a professzor nem önszántából vette be azokat a gyógyszereket. Hátha találnak valamit a szervezetében. - Mit keres? - Tudatgyengítõ szereket, ami elpusztítja a saját akaratot, és köny-nyebbé teszi, hogy engedelmeskedjünk másoknak. - Tehát mégis a professzor vette be azokat a gyógyszereket! - Inkább azt mondanám, engedelmeskedett egy hipnotikus erejû parancsnak. Legalábbis, szerintem ez fér bele az elõzõ gyilkosság módszerébe. Olyan érzésem van, mintha a gyilkosnak egyfajta kielégülést okozna, hogy az áldozatai az õ kezébõl fogadják el a halált, miközben a teljes bizalmukat élvezi. Akárcsak egy istenkomplexus külsõ kivetüléseit látnám, amikor végignézek a halottakon. Olyan mintha nem megölné, hanem meggyógyítaná õket. Mindkét áldozatnak nyugodt volt az arca. A vonásaikra kiült az elégedettség. Egyiküknek sem jutott fájdalmas halál, de akinek kellett, az mégis megszenvedett a maga módján. - Nem mondhatnám, hogy értem. - Igazán én sem, leginkább csak valamiféle halvány megérzés az egész. Egyfajta empatikus sugallat, ami segít beleélni magamat a gyilkos helyzetébe, és gondolatvilágába. - Gyógyszerek befolyása alatt áll? - Folyamatos ellenõrzés alatt vagyok - értette meg Holland, hogy az õrmesternek vajmi kevés érzéke van a kézzel megfoghatatlan dolgok iránt. - Egyébként ezután hivatalosan is kérni fogjuk a WHO támogatását az ügyben. Szükségünk van egy olyan szakemberre, aki segítségünkre lehet a szakmai részletek elemzésénél. - Ha nem tévedek, rám gondolt. - Remélem, elvállalja! - Most már, ha kérne se hagynám abba! Mindössze annyit kérek, hogy értesítse Mary Stedmant a New York-i irodában, és tegye hivatalossá a dolgot! Ha már pihenni jöttem ide, legalább ne kelljen ezzel töltenem az egész szabadságomat.

- Természetesen. Az elsõ dolgom lesz felhívni Azzman felügyelõt, ahogy visszaéltem a kapitányságra. Õ majd elintézi a kötelezõ papírmunkákat. -Jól látom, hogy nem annyira kedvelik egymást? - Nem - nézett csodálkozva a jogászra az õrmester. - Õ mindent megtesz, amivel nekem nem kell foglalkoznom, és így csinálhatom azt, amihez értek. Mióta a keze alatt dolgozom, alig van gondom az adminisztrációval. Van saját titkárnõm, akinek akár telefonon keresztül is lediktálhatom a jegyzõkönyveket, ráadásul kaptam egy számítógépet otthonra internet eléréssel, hogy onnan is bármikor feltölthessem az adatbázis hiányzó részeit. - Akkor maga a gyakorlati szakember, míg neki inkább az elméleti rész jut? - Azzman felügyelõ mindkettõben kiváló. Évekig dolgozott nyomozóként, mielõtt megkapta az osztályvezetõi feladatokat. Azóta ott kamatoztatja a tudását, és akképpen, ahogyan arra a legnagyobb szüksége van az országunknak. - Hú, ez nagyon öntudatosan hangzott! - Egyszerûen csak becsülöm benne, hogy képes feláldozni a saját érdekeit, és talán valamelyest a boldogságát is, hogy másoknak a lehetõ legjobbat adhassa. Mióta õ van az osztály élén, közel tíz százalékkal nõtt a hatékonyságunk. Ez azoknak az újításoknak tudható be, amiket õ vezetett be. - A gyakorlatban szerzett tapasztalatait elméletire váltotta? - Pontosan, és mindezt úgy, hogy nem kért érte glóriát a feje fölé. Tulajdonképpen mi a foglalkozása? - Ha jobban belegondolok, nemzetközi jogász vagyok egy világszervezet megbízásában. - Akkor mégis mit keres itt? Úgy értem, nem Szingapúrban, hanem ennek a gyilkosságnak a helyszínén. - Byrne professzor kért meg rá, hogy járjak utána a felesége halálának, de azt hiszem, ezt eddig is tudta. - De miért éppen magát kereste fel, Dr. Byrne? Honnan tudta egyáltalán, hogy itt van? - A fõnököm intézte a dolgot. - Még mindig nem értem. Maga jogász, nem rendõr! - A WHO-nál nehéz megmondani, hogy milyen végzettségû embereket alkalmazzunk, fõként azon az osztályon, ahol én dolgozom. Az orvosok persze

nálunk is többségben vannak, de a százalékos arányuk még a negyvenet sem éri el. Vannak ott számítógépes szakemberek, hivatásos környezetvédõk, és jogászok is persze, mint én. Amikor terepmunkára kell menni, nem könnyû végzettség szerint választani. Hogy ki a leginkább alkalmas a feladatra, azt gyakran az elõélet dönti el. Én lehúztam néhány évet az FBI-nál mielõtt a World Health Organisation-hoz kerültem, ezért gyakran bíznak meg olyan munkákkal, amelyek lehetnek veszélyesek is. - Innen vannak a jó kapcsolatai a New York-i rendõrséggel? - Nem - nevetett fel Jeffrey. - Igazság szerint, Andreou Phelan felügyelõt már csak akkor ismertem meg, amikor elkezdtem a szervezetnek dolgozni. Õ volt az egyetlen rendõr, akit éjfél után még a helyszínen lehetett találni, és aki képes volt a jobb nyomozati eredményért végignézni egy boncolást. Bár ez utóbbi gyakran megfeküdte a gyomrát. - Gyakran dolgozik New Yorkban? - Eleinte mindenki söprögessen a saját háza tájékán, és ha az már tiszta, csak akkor lásson hozzá, hogy kitisztítsa a másét is - vont vállat a jogász.

- Kabil Andaya õrmestert keresem - szakította meg a beszélgetésüket a szobába lépõ fiatalos, harmincas férfi. Rövid, vörös, tusi hajat viselt, orrán vékony keretes, egészen apró szemüveg feküdt mereven. Fehér köpenyére a Dr. Niole kárt yácska volt tûzve. A férfi pici volt és törékeny, mégis erõteljes dinamizmus áradt minden porcikájából. -A kezelõorvos? - lépett közelebb hozzá a rendõrtiszt, és kezet rázott vele. - Igen. Dr. Ambrosa utasított, hogy keressem fel magát, és legyek mindenben a segítségére. - Köszönöm, hogy ilyen gyorsan érkezett! - Az épülethez tartozik egy személyzeti szálló. Holnap én leszek az ügyeletes, így ma bent aludtam. - Azért zavartuk, Dr. Niole, mert szükségünk lenne egy személyleírásra arról a férfirõl, aki az utóbbi napokban sûrûn látogatta Dr. Byrnet. - A fiára kíváncsiak? - A fogadott fiára, ha nem tévedek? - kérdezett vissza az õrmester. - A pontos családi állapotokról nincs tudomásom, de mind a két fia rendszeresen látogatta a professzor urat.

- Hogy érti azt, hogy mindkét? - Nézze, alig három hónapja érkeztem a trópusokra, és meg kell, hogy mondjam, még nem sikerült kiismernem magamat az etnikai csoportok között. Szóval volt itt egy csomó maláj rokon, akiket ha kényszerítenének se tudnék megkülönböztetni egymástól, aztán a két mesztic fiú, valamint egy tucatnyi orvostanhallgató tegnap délután, akik kis híján felborították a szanatórium délutáni rendjét - sorolta egy szuszra az orvos. - Gondolom, nem nagy öröm, hogy egy ilyen problémás, ráadásul nagyhírû beteget kap annak ellenére, hogy még meg sem melegedet itt - szólt bele a beszélgetésbe Jeffrey. - Fõleg nem úgy, hogy az ápolt alig két nap alatt meghal! - Hát persze, nem nagy öröm - biccentett az orvos. - Dr. Ambrosa amikor meghallotta, hogy mi történt, azonnal ki akart rúgni, mielõtt még a hivatalos vizsgálatot lefolytatták volna. Szerencsére most, amikor beszélt velem, már nem volt ennyire határozott, és kilátásba helyezte, hogy esetleg mégis maradhatok. - Akkor maga is jobban örülne a szándékos gyilkosság nak? - nézett jelentõségteljesen Andaya Jeffreyre, és alig láthatóan felmutatta két ujját a teste takarásában. - Naná, ha holnap mennem kell, akkor még a pénzt sem tudom ösz-szegyûjteni a továbbutazáshoz. -Le tudná írni, hogy hogyan nézett ki az a második fiú? - Hát, ugye nem tudom, melyik a második, de a két fickó közel azonos magasságú volt. Mind a ketten meszticek, és az, amelyik fõleg délutánonkéntjárt be, soványabb volt, mint a másik. - Õ lesz a mi emberünk! - csapott le a félmondatra az õrmester. -Tudna róla valamivel részletesebb leírást adni? - Mindenképpen vékony testalkatú, és az arcuk sem hasonlított igazán egymásra merengett el egy pillanatra az orvos. - A vonásai sokkal inkább emlékeztettek európai emberére, mint a testvérének. Tudja, szabályosabb metszésû, vékonyabb orr, keskenyebb fejforma, és az arca sem volt olyan húsos. - A szeme? Milyen színû volt a szeme? - sejlett fel egy halvány gyanú Hollandban. - Mélybarna, mint a legtöbb maláj származéknak, akárcsak a haja, dús, vastag szálú és fekete, mint az éjszaka. - Köszönjük a segítségét, Dr. Niole! A fantomképesünk még ma felkeresi önt, ha nincs ellene kifogása.

- Csak jöjjön nyugodtan, nem szándékozom elmenni, az éber alvást pedig már amúgy is megszoktam gyakornok koromból - mondta végezetül az orvos, és kilépett az ajtón.

- Õ nem számít, elvégre nem az övé az intézmény - mondta minden magyarázat nélkül Jeffrey. - Oké, ebben igaza van, és mit szól a második testvér történetéhez? - Azt már értem, hogyan altatta el az alkalmazottak gyanakvását, de arról még fogalmam sincs, hogy miként férkõzött a professzor bizalmába. - Egy ápolót említett az imént -jegyezte meg Andaya. - Talán elõadott valami mesét arról, hogy miért nem kell köpenyt viselnie. Aztán már csak annyi dolga volt, hogy rábírja Dr. B yrnet a gyógyszerek bevételére. - Nem lehetett könnyû dolga, a professzor értett az adagoláshoz. - Talán pont ezért választotta a temetés utáni órákat. Ilyenkor az ember hajlamos rá, hogy ne figyeljen oda, mit adnak be neki. Talán nem is adta oda neki egys zerre az egész levelet, de azért eleget ahhoz, hogy utána már beadhassa neki az összeset ám mindez feltételez valamit! - Mi lenne az? -A gyilkosnak nagyon jól kellett ismernie Dr. Byrnet. Nemcsak haragot táplált iránta, de még azt is tudta, miféle emberekben bízik. - Talán az egyetemrõl valaki - tárta szét a kezeit tanácstalanul Andaya. - Egyelõre zsákutca, de Miss Sundari már dolgozik az ügyön. Megkértem rá, hogy még két évre visszamenõleg gyûjtse ki nekem az aktákat, és õ elvállalta, hogy át is nézi õket. - Nagyon rendes lány, ráadásul úgy szerette a professzort, mintha az apja lett volna mosolyodott el az õrmester. - Maga honnan tud ennyit róla? - Rendõrtiszt vagyok, az a dolgom, hogy tudjak az ilyesmirõl - felelte Andaya, és kacsintott. - Már azt hittem, hogy a nagybátyja. - Én beszéltem vele elõször. Akkor említette, mennyire megérintette a professzor feleségének a halála.

- Kedves lánynak tûnt, - értett egyet vele Holland, és nem érezte szükségét, hogy megemlítse a holnapra tervezett randevút - kár, hogy mit sem tehetett Dr. Byrneért! - Még mindig nem tudom, hogy egy ilyen képzett ember miként vehette be ezeket a gyógyszereket. Tisztában kellett lennie vele, hogy halálos adagról van szó! - Bizonyos labilis lelkiállapotokban, egy bizalmunkat élvezõ személy, némi pszichológiai ismerettel megáldva könnyebben vehet rá minket szokatlan cselekedetekre. Akár olyanokra is, amelyeket normális körülmények között sosem tennénk meg. Byrne professzor a felesége temetését követõen mély vallási elhivatottságot említett, melyre, saját bevallása szerint, nem is gondolta volna, hogy valaha is képes lehet. Utóbb említette újdonsült barátját a szanatóriumban, de akkor még nem gondoltam semmi rosszra. Ha idõben kapcsolok, nemcsak a professzort menthettük volna meg, de kézre keríthettük volna a gyilkosok egyikét is. - Akkor hát többen voltak? - A személyleírások szerint mindenképpen. Mindenesetre kíváncsi leszek az új fantomképre. - Amint meglesz, elküldöm magának! - ígérte az õrmester. - És nem ártana egy jegyzõkönyv a helyszínelés eredményeirõl - tette hozzá Jeffrey. - Amint megkapom az engedélyt Azzman felügyelõtõl, maga tulajdonképpen a csapat tagjává válik. - Addig is, nem ártana szétszórni a II. Erzsébetben készített fantomképet az itteni dolgozók között. Hátha szerencsénk lesz, és látta valaki. Ja, és jut eszembe, ha kész a fantomkép, vigyenek belõle egy tucatnyit az elsõ gyilkosság helyszínére, sõt oda is, ahol a személyzetist megölték. - Akkor mégis összefügghet a három gyilkosság? - Ki tudja? Mindenesetre veszteni nem veszthetünk vele, ha próbát teszünk. Ha pedig bármi történne kórházügyekben, állok a rendelkezésére - vetett egy utolsó pillantást a holttestre a jogász. - Ha azt akarja, hogy a helikopter visszavigye a városba, még várnia kell - mondta a rendõrtiszt. - Hagyja csak! Szeretem a libegõt, úgy legalább lesz egy kis idõm, hogy átgondoljam a történteket a visszaúton - vett búcsút Holland az õrmestertõl.

VI.

Az éjszakai város fényei, emberi zsivajtól hangos táncukat járták a szemei elõtt, ahogy céltalanul vezetve kocsikázott körbe Szingapúr utcáin. Hotelek neonjai, kaszinók rikító táblái, éjszakai klubok hívogató kirakatai villantak szemei elé, ahogy ki tudja, hányadszor rótta köreit a központban. A város, amely gyermekkora óta az otthona volt, ismét ezernyi arcát mutatta felé, és õ megint csak a megszokott undorral gondolt minden egyes aspektusára, legyenek azok bármennyire is különbözõek egymástól. Lefordult a kõrútról, mielõtt az elérhette volna az Orchard Road vonalát, és ráfordult a Kínai Negyed felé vezetõ utcák egyikére. Lassan vezetett, és hagyott idõt magának, hogy szemügyre vehesse az út szélén álldogáló prostituáltak hosszú sorát. Maláj, félvér és kínai örömlányok egész serege várakozott arra, hogy valaki megálljon mellettük, és vérmérséklete szerint ki hangos ki csendesebb bíztatással szólt utána. Fura érzés volt tudni, hogy a lányoknak legalább a fele fiú, és hogy az AIDS-esek száma közel huszonöt százalék körül van. Az itt strichelõk között nem egy akadt, akit maga kezelt a kórházban, és akikrõl biztosan tudta, hogy a gyerekük is ugyanabban a betegségben szenved. Az ilyeneknek legszívesebben azonnal megmutattatta volna a fájdalom legmélyebb bugyrait, hogy nem adva könnyen a megváltó halált, amiért egy ártatlan, születendõ élet elõl vágták el a teljesség lehetõségét! Ám hatalmának korlátjai voltak, és ha egy-egy kivételes esetben át is hághatta õket, jobbára be kellett érnie azzal, hogy különös gondot fordított az ártatlanok védelmére. Nagy árat kellett fizetnie a felsõbbrendûségéért, és ide tartozott az örökös rejtõzködés is. Szépségét csak a kiválasztottaknak mutathatta meg, s közülük is csak kevesen láthatták meg, hogy milyen is az igazi énje. Persze õk is csak az utolsó percekben. Egyszer megállt itt, és felvett egy lányt, akit a kórházban ismert meg. Tudta róla, hogy a kórt átragasztotta a kisfiára. Elvitte egy távolabbi motelbe, ahol kézpénzzel fizetett a szobáért, és megbüntette a vétkeiért. Ám, amit tett, nem járt feloldozással. A halál pusztán halál maradt ebben a formájában, és õ szég yenkezve, megdöbbenve távozott a helyszínrõl, maga mögött hagyva a megcsonkolt lány holttestét. Még most is látta maga elõtt a földre hullott szõke parókát, a vérrel bemocskolt ágynemût, és a félelemtõl elkerekedett szemeket, amelyek dermedten néztek rá. Nem volt semmi vádló abban a pillantásban, õ mégis, most elõször bûnösnek érezte magát. Olyan volt, mint azok a brutális állatok, akik szexuális aktus közben végeznek áldozatukkal, hogy ezzel elégítsék ki felerõsödött állati vágyaikat. Piszkosnak, mocskosnak érezte magát. Egyszerû bûnözõnek, aki anyagi érdekek vagy egyéb elfogadhatatlan célok érdekében öl. Hazament, ám hiába mosta le a vért a kezérõl, csak hónapokkal késõbb tudta megnyugtatni forrongó lelkiismeretét, hogy amit tett, nem volt más, mint egy hiba, amit, mint gyarló ember, ezúttal õ követett el. Azóta soha többé nem próbálkozott efféle igazságtétellel, s ha a kórházban nehezen tudta türtõztetni magát, elég volt visszagondolnia arra az éjszakára, hogy megnyugodjon a sorsában.

Mindennek persze köze volt a megvilágosodásához, és ezzel együtt szerves részét képezte az útnak, amin járt. Behajtott a kínai negyedbe, elkerült egy gyalog taxit, és az utcákon kavargó tömegben lassan araszolva haladt elõre. Feltûnt elõtte egy álarcot viselõ hihetetlenül vékony férfi, akinek mezítelen felsõteste olyan volt, akár egy deszkára erõsített fél görögdinnye. Még inkább lassított a tempón, ahogy a gyalogosok áradata körbefogta, egy pillanatig eltûnõdött rajta, hogy leparkol valahová, kiszáll a kocsiból, és úgy folytatja az útját, aztán elég volt egyetlen pillantást vetnie a körülötte lévõk nemzetiségére, és máris tudta, hogy sosem lenne képes ezt megtenni. A kórházban valahogy jobb, másabb volt a helyzet. Ott ezek a vakarcsok egészen másképp néztek rá. Ott mindannyia n tudták, hogy szükségük van rá, hogy függnek a tudásától, és emiatt épp elegendõ teret adtak neki. Ott csak akkor kellett hozzájuk érnie, ha õ akarta, és még csak véletlenül sem ütközött neki senki a vállának anélkül, hogy ne kért volna azonnal bocsánatot tõle. Ellentétben az ilyen helyekkel. Már így a kocsiban ülve is borzasztónak rémlett a környezet fojtogató ereje. A közeg, amelyben sosem volt hajlandó elmerülni, és ami apja döntése révén életteréül adatott. Mindig is félte az apját. Azóta persze, mióta orvos lett, megváltozott a közöttük lévõ viszony, ám a tisztelettel vegyes félelem még mindig ott bujkált a zsigereiben, ha szemtõl szembe kerültek egymással. Egyszerûen volt valami a férfi tekintetében, ami az õsi rettegést keltette életre azokban, akik elég közel kerültek hozzá. Az apja nagy és erõs ember volt. A szava szentnek számított a házban, akarata acélos marokként fogta össze õket. Éppen ezért sosem lehetett másnak önálló véleménye. Hogy mégis mûködni tudott a család, az mindennél hívebben bizonyította apja nagyságát. Az egyetlen akaratot, amely képes volt mozgatni mindhármójuk életét. Belõle hiányzott ugyan ez a nagyság. Az élete kusza volt, és gyakran találta magát szembe elõre nem látott akadályokkal, amelyeken nem tudta úgy keresztülvágni magát. Õ szívesebben hátrált meg, amikor erõsebbel találkozott, és inkább kerülõ úton vitte véghez a terveit. A módszerjobbára mûködöt, ám alkalmanként a kerülõk hálója olyan szövevényesre váltott, hogy saját maga sem látta a belõlük kivezetõ utat. Akárcsak most. A szanatóriumban nagyon közel állt hozzá, hogy az álcája leleplezõdjék. Csak a szerencsén, és még inkább gyors felismerõ képességén múlott, hogy nem lett egy ostoba véletlen áldozata. Márpedig ha felfigyelnek rá, az igen könnyen végzetessé is válhatott volna. A professzort meglepõ könnyedséggel tudta félrevezetni. A történet, hogy õ a szanatórium beépített pszichológusa, aki barátként és nem orvosként fordul a betegekhez, mûködött. Persze az "inkognitóját" azonnal felfedte elõtte, arra hivatkozva, hogy egy ilyen képzett ember esetében aligha mûködne az álca. A

bolond vénember, még ötletesnek is találta a módszert, és teljesen érthetõnek, hogy a nõvérek és orvosok kötelezõ jelleggel nem vesznek tudomást a közöttük ügyködõ kollégájukról. Vérforraló volt arra gondolni, hogy ez az ember találta õt selejtnek! Hiszen õ erre a pályára született! A vérében van a gyógyítás, és kiforrott szelleme képes rá, hogy elviselje a döntéseibõl származó felelõsség súlyát. Akár egyedül is képes lett volna az egész világ terhét hordani a hátán! A keze ökölbe szorult a kormányon, és dühös dudálásba kezdett, hogy végre szabadulhasson a tömeg szorításától. Az arra járkálók felkapták a fejüket, és amikor a motor vad túráztatásába kezdett, lassan megnyílt körülötte az út. Végigtúrta magát a Kínai Negyed szélén, levágott az elsõ tisztának tûnõ utcán, végighajtott rajta, hogy már csak nem messze a Faber hegytõl kanyarodjon ki az elsõ fõútra. Õrült gumicsikorgással gyorsult fel a megengedett maximális sebességre, majd néhány hajmeresztõ sávváltást követõen legbelülre furakodott, és a kocsi erõforrásait végletekig igénybe véve fejvesztett tempóra kapcsolt. Mesés érzés volt maga mögött hagyni a dugót, a levegõjét elszívó ferdeszemû ázsiaiak poklát, és szabad emberként távolodni mindattól, ami taszította. Nem elõször járta végig ezt az utat, és mint mindig, most is a pillanat mámorító érzését kereste. A kiteljesedõ gyõzelemét, amely a sárgák és feketék, mély barnák és meszticek feletti felsõbbrendûségérõl szólt. Intelligenciájával ismét legyûrte õket, s mint már annyiszor, most is bebizonyította neki hatalmát. Néha tudta magáról, hogy beteg. Voltak egészen tiszta pillanatai, amikor aggódó értetlenséggel figyelte saját tetteit. A fájdalomkeresését, amely minden egyes Kínai Negyedben tett látogatását jellemezte, majd a vad száguldást, ami olyan gyönyörédes volt a megaláztatottság pillanatai után. De ez a mostani nem tudta teljesen betölteni a funkcióját. A sokszoros gyõzelem hídjának pillérei alatt ezúttal ott tátongott a lehetséges vereség szakadéka, s míg a hídon többször is át lehetett jutni, a mélységbe mindig csak egyszer zuhanhatott alá. A bajt az idegen férfi jelentette, aki az õ fajtájából származott, aki természetes intellektusával veszélyt jelentett rá. Eddig minden egyes gyilkosság helyszínén feltûnt. Amikor a szemébe nézett, hasonló hidegséget látott benne, mint apjáéban a haragvó órákon. Az idegen erõs akaratú volt, és ez veszélyessé tette. A lelkében várakozó finoman ragyogó szépség, dermedten húzódott vissza a kelyhébe, amikor beszélt vele. Még csak véletlenül sem mutatta volna meg neki soha, micsoda mélységek rejtõznek benne a külsõ álcája mögött. Az a férfi nem kímélné meg. Legázolná a virágát, és a gyökerére is sót vetne, hogy ott többé ne nõjön semmi. A nevét is tudta. Az idegent Jeffrey Hollandnak hívták, s mint ahogy a végzet játékában ez oly sûrûn lenni szokott, véletlenül érkezett ide. A MEDIKUS mindent megadott volna érte, hogy máshol lássa.

A férfi olyan volt neki, mint éjszakai pilléknek a lámpás fénye. Természetfeletti erõ vel vonzotta, ugyanakkor találkozásuk a halált jelentette számára. Félte és csodálta, mint ahogyan az apját is. Vagy ahogyan egykor a professzort: gyûlölte. "A vállai nem elég erõsek hozzá, hogy elviseljék a rájuk nehezedõ felelõsség súlyát! Nem engedhetem, hogy orvos legyen magából! Ebben a szakmában egyetlen hiba is végzetes lehet." Márpedig a hibát elkövették, és ahogy Dr. Matt Byrne megjósolta, az eredmény valóban halál lett. Kiválóan emlékezett az utolsó vizsgájára, ahogy remegõ tagokkal állt a váróban, és noha elõzõ este úgy érezte, hogy mindent tud, akkor üres fejjel, zavartan nézett a szivacsborítású ajtóra. Fogalma sem volt róla, mit kell majd tennie, ha belép. A professzorról köztudomású volt, hogy a többi tanárral ellentétben elnézõ a helybeliekkel, és hogy az elõny, ami a más rasszba tartozókat a többi helyen megillette, itt ellenkezõjére fordulhat. Ám õ úgy érezte, mindazt, amit eddig kapott az iskolától, Dr. Byrne egyszerre akarja elvenni tõle. Koncentrálni képtelen fejjel lépett be az ajtón, és elég volt egyetlen pillantást vetnie a szakállas arcra, hogy tudja, a döntés már azelõtt megszületett, mielõtt belépett volna a terembe. Remegõ kezekkel húzott tételt, és alig tudta elvonszolni magát a padig, hogy kidolgozza. Izzadó homlokkal fókuszálni p róbált az elõtte fekvõ papírra, ám, még a címet is csak nehézkesen tudta kibogozni. Persze elég lett volna egyetlen bátorító szó, egyetlen apró bíztató gondolat, hogy talpra álljon, de helyette hidegen vizsgáló szempár tekintett rá, ami mintha egész a lelke mélyéig látott. Dühös volt magára, amiért semmi sem jut eszébe, ugyanakkor a lelkében izzó fájdalom és megaláztatottság gyönyörteli kielégülésre talált. A kettõs állapot tökéletesen blokkolta tudatos énjét, és õ, mint egy láncra vert, ostorral csépelt kutya, maga alá vizelve kucorodott gazdája lábaihoz. Mindez már a dékáni engedély után történt. Többé nem próbálkozhatott. Az egyetemrõl elutasították, és neki nem volt bátorsága hozzá, hogy ismét a professzor elé kerüljön. Egészen addig a napig, amíg rá nem ébredt saját nagyságának szépségére, és meg nem értette létezésének értelmét. Azóta felülrõl nézte ifjúkori botlásait, elmélázva emlékezett vissza az õt ért sérelmekre, és minden esetben csak egyvalamiben volt biztos: mindenért bosszút áll! Legyen az saját, vagy másokon esett sérelem. A felkoncolt szajha után már tudta, hogy pusztán a gyilkolás nem okoz megkönnyebbülést, és hogy a felé sugárzó félelmen túl szüksége van az erkölcsi elismerésre is, amit az áldozat, az õ döntése felett érzett csodálatából szül meg. De a professzor esetében más is kellett. Gyõzedelmeskedni akart felette. Látni akarta, ahogy a férfi meghajlik elõtte, ahogy beismeri vereségét, mielõtt eléri a halált a kezébõl. Ezért akarta megölni az asszonyt, a feleségét, aki a maga módján a

legkedvesebb teremtések egyike volt, akivel találkozott. Talán, ha õt is olyan szerencse éri, hogy megismerkedik egy ilyen társsal, akkor nem így alakul az élete. Lehet, hogy õ is családot alapít, mint hallgatótársai, és boldog apaként neveli gyerekeit. Az asszony halála után úgy hitte, Matt Byrne nem tudta, micsoda kincs került a kezébe, amikor a sors összehozta Mohddal. A professzorral folytatott utolsó beszélgetéseikbõl persze kiderült, hogy felesége halálával mégiscsak sikerült megrendítõ erejû csapást mérnie a férfi szellemére. A hangjából kiérzõdõ fájdalom vad gyönyörûséggel töltötte el, különösen akkor, amikor az idõs férfi az õ szájából fogadta el a bátorító szavakat. A találkozás olyan jól sikerült, hogy talán meg sem várta volna a temetés napját, és o tt helyben szolgáltat igazságot, ám az érkezõ hallgatók megzavarták, s neki idõ elõtt távoznia kellett. Máig kellett várni, hogy belássa, a sors ismét a segítségére sietett. A boldogság, amit a temetõbõl visszatérõ, összetört férfi látványa adott, semmi máshoz nem volt hasonlítható. Betegesen remegõ bensõje, évek óta most elõször teljesen megnyugodott, és a sebek végre gyógyulásnak indultak. És ehhez mindössze egyetlen ember szenvedését kellett látnia. Matt Byrne kocsonyaként zokogott elõtte, és õ külsõ szemlélõként figyelte magát, ahogy vigasztaló szavakkal kísérten adja át neki a gyógyszereket. Elõbb a tudat, és akaratgyengítõk cseréltek gazdát, majd lassan adagolva a hangulatjavítók. A végén, az elhomályosodó szempár mögött, mintha látni vélte volna a felismerés szikráit, ám akkorra a kémiai vegyületek megtették hatásukat, és a test már nem engedelmeskedett az agy utasításainak. Az utolsó levél Xanaxot, végül otthagyta nekik, hogy a nyomozóknak nagyszerû tette felismeréséig ne kelljen várniuk a boncolás befejezéséig. Remélte, a feljegyzések átvizsgálásával azonnal megtudják, kinek köszönhetõ az újabb remekmû. Egyelõre persze tanácstalanok, keresik az összefüggéseket a két bûneset és az elkövetõk között, de õ bízott az idegen tisztánlátásában, akinek ítélõképességét még nem homályosíthatta el az itt található rengeteg emberi hulladék. Ahogy az elnémuló értelmû professzort nézte, a lelkében határozottan felfedezte az örömét megzavaró halvány hiányérzet motoszkálását. Amikor a baleseti sebészeten végzett a kocsi sofõrével, az elégedettsége teljes volt, hiszen ott, egyszer és mindenkorra lezárta az ügyet. A bûnös vétett a szabályok ellen, és õ, mint orvos járhatott végére a történetnek. A férfi azt kapta, amit megérdemelt. A megölt ártatlan gyerek szüleit persze mindez nem kárpótolhatta, de õ minden tõle telhetõt megtett, hogy az eset többé ne ismétlõdhessen meg, s ezért elégtételt érzett. Ám a professzor megbüntetése betetõzése volt egy nagyszerû mûnek, ami az életét jelentette, és amire a két gyilkosság tette fe l a koronát. Ez a csodálatos alkotás megérdemelte volna, hogy széles nyilvánosságot kapjon. A visszaúton döbbent rá, hogy a munkának még koránt sincs vége. Sajnos a bûnösök még számosan voltak a világban, s neki fogadalmához híven be kell

teljesítenie a sorsát. Nem adhatja át a felelõsséget, a hatalmat, amit azért kapott, hogy véghezvigye a feladatát, pusztán azért, hogy az emberek megismerhessék a tökéletességét! Dolga volt még a földön. Mindenekelõtt azoknak kell pusztulniuk, akik megakadályozhatták külde tése végrehajtását. Hiába is legyenek õk azok, akik leginkább megérdemlik az életet. Levette a lábát a gázról, lassított, és az elsõ leágazásnál lefordult az autópályáról a közeli kórház felé.

VII.

-A MEDIKUS már másodszor csapott le a városban! - olvasta Jeffrey az asztalán fekvõ reggeli újság címlapját. - A kórházakban eluralkodott a pánik, senki sem tudja hol csap le legközelebb a rejtélyes gyilkos. A semmibõl tûnik fel és a rendõrség egyelõre nem hajlandó nyilatkozni róla, mi alapján választja ki az áldozatait. Vajon újabb elmebeteg sorozatgyilkossal állunk szemben, mint két évvel ezelõtt? A hivatalos szervek hallgatása legalábbis ezt engedi sejtetni - dünnyögött félhangosan, miközben a tejes csokoládét szürcsölte. - Szóval, mégsem volt alaptalan Dr. Ambrosa aggodalma a diszkréciót illetõen - tette le az újságot, és megdörzsölte a halántékát, hogy elûzze a nehézre sikeredett ébredés utolsó foszlányait is. Egyedül reggelizett a szobájához tartozó nappaliban, a csodaszép kárpitok, és dús szõnyegek között. Az ablakon keresztül ezer ágra sütött be a nap, és a nyitva hagyott ajtón beáramló langymeleg hõhullámokkal csak nehezen tudott megküzdeni a falba épített légkondicionáló. Az asztal átlátszó üveg, a függönyök fehér selymek, a falon a képek mind a trópusi paradicsom részei. Jeffrey tudta, hogy nem engedhetné meg magának mindezt a luxust, de amikor bejelentkezett a szállodába, a bõrén még ott érezte Langwai homokjának melegét, és ennél kevesebbel nem érhette be. Azóta még csak egy futó gondolatban sem bánta meg a döntését. A naponként tisztába tett szoba, a mindig friss ágynemû illata, és a személyét körülvevõ állandó figyelmesség bõségesen kárpótolta azért a fejfájásért, amit majd akkor fog érezni, amikor megkapja a számlát. Már erõsen dél felé járt az idõ, de õ a tegnapi szigeten tett kirándulását követõen, a szállodába érve csak nehezen tudott elaludni a fejében kavargó kusza gondolatok tengerétõl. Lehetséges és lehetetlen megoldások fordultak meg benne, ám valahol mindegyiket hiányosnak, hibásnak érezte. A libegõben utazva - alatta a háborgó tengerrel - kirajzolódott elõtte egy halvány sejtésektõl övezett elképzelés, amely

egyelõre túl sok ponton csüngött kapaszkodó nélkül a realitás felett. Akárcsak a fém kocsi, amiben utazott. Érezte, túl sok minden törté nt az elmúlt napokban ahhoz, hogy mindezt hiba nélkül lehessen elkövetni, s hogy minél több idõt tölt az események vizsgálatával, annál nagyobb eséllyel talált logikai bukfencet. A másik álláspont szerint egy egész szervezettel van dolga, amely rendkívül összehangoltan dolgozik. Az elsõ gyilkosság, a mai napon elkövetettel együtt, egyetlen nagyobb terv részének tûnt. Az események olyan kiszámított rendben következtek egymás után, ami hosszas elõkészületeket sejtetett. Ugyanakkor a személyleírások alapján különbözõ tettesekkel kellett számolnia. A szétküldött fantomképekhez nem fûzött igazán nagy reményeket. Ha a tettesek egyike ott is járt a helyszínek valamelyikén, igen kevés esély volt rá, hogy valaki észrevegye a kórházakra jellemzõ hatalmas forgalomban. Mindezek mellett nem hagyta nyugodni az összevert személyzetis esete. Egyik oldalról sehogy sem illett az elkövetések módszerének rendjébe, a másik oldalon viszont az az elfojtott düh, ami a brutális megnyilvánulásban jutott a felszínre, nagyon is emlékeztette egy elmebetegben bujkáló erõszak levezetésére. Ám a másik két végrehajtási módszer sokkal inkább vallott intelligens elkövetõre, aki kerüli a nyers erõszakot, és így már maga sem volt biztos benne, hogy vajon összefügg-e a másik két esettel. Aztán ott volt az indíték kérdése. Ha mindent egybetett, legalább ezen a téren értek el hatalmas elõrelépést. Most már biztosan tudták, hogy a bûncselekmények célja mindkét esetben Dr. Byrne volt. Az elsõ gyilkosság idején, valószínûleg neki szólt a teátrális végrehajtási mód, és az alig burkolt szándék, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzon az idõs férfinek. A második bûntény alkalmával, miután megismerte a szenvedést, végleg eltörölték a föld felszínérõl. A végrehajtó pedig kiélvezhette az idõs professzor lelki fájdalmait. Van tehát két fantomképük, két gyilkosságuk és egy többmilliós nagyvárosuk, ahol annyiféle náció keveredik egymással, hogy már csak az összefüggõ kapcsolatrendszerek miatt a szálak kibogozása magában is hatalmas feladat elé állítja õket. A kilátások nem tûntek bíztatónak. Jeffrey ismét az újságra nézett, és a címlapon álló vezércikk rögtön a szemébe ötlött: "CSAPATNYI ORVOSI KÖPENYBE ÖLTÖZÖTT ÕRÜLT SZEDI ÁLDOZATAIT VÁROSSZERTE!" Érdekes volt, hogy a sajtó milyen gyorsan, és milyen hevesen reagálta le az ügyet. Ráadásul a tájékozottságuk is példa nélkül állónak tûnt. A cikk közölte az ügy minden részletét, beleértve azokat a momentumokat is, amelyeket Jeffrey csak azért tudhatott, mert jelen volt a helyszínen. A jogász a hír aljára nézett, és kiböngészte a szerzõ, Yba Mohamad nevét. Felötlött benne a gondolat, hogy nem ártana utána nézni a férfi

rendõrségi kapcsolatainak, aztán vállat vont, hiszen be kellett látnia; egymaga nem oldhatja meg a város összes gondját. Amellett már a cikk felvetése is megért egy rövidebb kitérõt. A jogásznak nem esett nehezére visszaemlékezni a fél évvel korábban történt egyiptomi eseményekre, amikor egy vallási fanatikus mohamedán szervezet halálos járványt terjesztett el Kairó utcáin. A történet tehát nem hangzott képtele nségnek, ám az érzései azt súgták, ezúttal valami másról van szó. Sem a körülmények, sem pedig az áldozatok kiválasztása nem utalt csoportos akcióra. Az egész személyes bosszúnak tûnt, amibe nem fért bele a feladatok elosztása.

Felállt az asztaltól, és átment a hálóba. Mezítlábas talpátjárás közben végigcsiklandozta a dús, puha szõnyeg. Leheveredett a legalább négyszemélyesre tervezett franciaágy közepére, és egy ideig csak a makulátlanul tiszta, hófehér plafont bámulta, és a halkan zümmögõ légkondicionálót hallgatta. Minden olyan békés volt körülötte, hogy rémálmai, melyek Afrika óta kísértették, pusztán zavaros, régi emléknek tûntek ebben a pillanatban. Pedig ma éjszaka is megjelent szemei elõtt a vörös hajú doktornõ. Az arca ezúttal sértetlen volt. Az ajkai ugyanolyan megigézõen mosolyogtak rá, mint megérkezése órájában a kórház melletti reptéren, ahogy kilépett a magángépbõl, és elindult lefelé a grádicson. Vörös haját becézte a szél, szemei az övét kutatták, és mindez olyan igézõ volt, hogy Jeffrey idõvel már azt sem vette észre, hogy az arc megváltozott, és már nyoma sem volt benne a telt európai formának, helyettük Sundari Idano fitos orra, fekete szemei, és törékeny arca jelent meg. A lány elmosolyodott, és Jeffrey annyira természetesnek érezte a gesztust, hogy hirtelen biztonságban érezte magát a nõ mellett. Ekkor a lány elszaladt elõle, és a férfi máris azon kapta magát, hogy Langwai hófehér tengerpartján üldözi, miközben lábai a fövényre csapódó hullámokat tapossák. A férfi egy ideig csak a vékony törékeny alakot, a nõies csípõt és a hosszú fekete hajzuhatagot látta maga elõtt, miközben boldogan rohant. A fövény végén a lankák oldalában érte utol, s miközben lágyan utána nyúlt, gyengéden a homokba fektette. A lány végre felé fordult, és igézõ szemei magukhoz vonzották Jeffrey pillantását. A férfi átkarolta a lányt, és kezével beletúrt a hajába. Az ujjai valami puha és nedveset érintettek. Furcsálkodva húzta el a kezét, és rémülten nézte a körmérõl lehulló vörös vércseppeket. Sundari elmosolyodott, és amikor meglátta Jeffrey döbbent arcát, csodálkozva megszólalt. - De hiszen te öltél meg, drágám! Vagy már nem emlékszel? - kérdezte, és az arca ismét Anita Stosé volt. A jogász izzadtan ébredt az éjszaka közepén, és mielõtt

kiment volna a mosdóba, többször is megcsipkedte magát, hogy biztos legyen benne, többé már nem álmodik.

A korábbi pillanat varázsa tovaszállt, és most ismét megborzongott az emlék hatására. Felállt az ágyról, és kisétált a virágokkal és napozóágyakkal otthonosabbá tett hatalmas balkonra. A széléig ment, megtámaszkodott a korláton, és végignézett az alatta elterülõ hatalmas városon. A napfény ízeire bomlott a központot ékesítõ toronyházak csupa üveg oldalain, és milliárdnyi szivárványmintájával tovább színesítette a világ ötödik legnagyobb kikötõvárosát. Jeffreynek az esti randevú villant az eszébe. Sundari Idano, a maga furcsaságával elsõ pillantásra megmozgatott benne valamit, aminek létezésérõl Anita Stos halála óta nem volt tudomása. A szíve hevesebben kezdett el lüktetni, gondolatai folytonfolyvást õrültségek körül jártak, és szájában összegubancolódtak a szavak, mielõtt még kimondhatta volna azokat. Maga sem tudta, hogy pusztán zavarodott volt -e, vagy teljesen eszement. Mindazonáltal remélte, hogy a lány nem vett rajta észre semmit. Körülnézett a délelõtti város szépségén. Egy ilyen helyen egyszerûen nem történhetnek rossz dolgok, tagadta minden idegszálával a tegnapi és az elõtte lezajlott szörnyûségeket, és ebben a pillanatban nem tudta felidézni magában a személyzeti iroda vérmocskos helyiségét. - Rettenet a Trópusi Mennyországban! - nevette el magát, a korlátnál állva. - Micsoda irrealisztikus megközelítése ez a valóságnak! Ezen a környéken nem szabadna rossz embereknek születnie! Ellökte magát a korláttól, és a zöld alapon fehér virágmintás napozóágy mellett elhaladva - micsoda furcsa játéka a belsõépítésznek, gondolta visszament a meleggel mind zajosabban küszködõ légkondicionáló világába. Megállt az asztalon fekvõ újság mellett, vetett még egy pillantást a cikk alján szereplõ névre, és már nem is találta olyan rossz ötletnek utánakérdezni, honnan származik a szerzõ jól informáltsága. Fõként mikor a hír utolsó mondatát, másodjára olvasva, elkerekedtek a szemei. "Meg nem erõsített források szerint, mindkét gyilkosság ugyanazon személy, professzor Matt Byrne ellen irányult, ám hogy halálával lezárulnak -e a gyilkosságok, egyelõre senki sem tudhatja." Rajta, Andaya õrmesteren és a gyilkosokon kívül ezt senki sem tudta. Hogy az õrmesternek járt volna el a szája, azonnal elvetette. Maradt tehát két másik verzió. Vagy egy szemfüles helyszínelõ csípte el valamelyikük felismerését, vagy a szerzõ beszélt a gyilkosok valamelyikével.

Az asztalon álló telefon ebben a pillanatban csörrent meg.

- Jeffrey Holland - vette fel a kagylót. - A recepcióról keresem, uram. Egy újságíró várakozik idelent önre. Szeretne beszélni magával, amennyiben az idõpont alkalmas. - Ki ez az ember? - Az úr Yba Mohamad néven mutatkozott be, a Szingapúr Héráidnak dolgozik. - Kicsi a világ - nevette el magát Jeffrey. - Kérem, engedje fel az urat! - Parancsol még valamit? - Igen, vitesse el a reggeli romjait - rendelkezett Holland. - Máris küldök valakit - szakította meg a vonalat a recepciós.

A jogász átment a hálószobába, ledobta a szálloda emblémáját viselõ hálóköntöst, és a szekrénybõl villámgyorsan magára kapkodott néhány kényelmes ruhadarabot. Egy fehér szövetnadrágot választott, mellé egy színében elütõ, ám szabásában hozzá passzoló kék pólóval, ami vékony, nedvszívó anyagával jó viseletnek bizonyult az elmúlt hetekben. Lábbelinek, azt a kényelmes szandált választotta, amit az elsõ napokban vásárolt Kuala Lumpurban, lábára izzadó bakancsa és félcipõi helyett. Amikor végzett, megnézte magát az ággyal szemben lévõ hatalmas tükörben, és elégedetten nyugtázta, hogy pontosan úgy fest, mint egy európai turista, akinek semmi más dolga nincs a világon, minthogy elköltse a nála lévõ keményvalutát. Hogy a hatást még jobban kiemelje, kiengedte vállig érõ, hollófekete, egyenes szálú haját, amitõl arcának markáns vonásai némileg meglágyultak.

Az újságírót, aki a szobapincérrel együtt érkezett, a nappaliban fogadta, miután a reggeli lapokat taktikusan áthelyezte a hálóba. Intett a szállodai alkalmazottnak, hogy merre találja a piszkos edényeket, majd hellyel kínálta az alacsony, pocakos, enyhén izzadságszagú férfit. Az alak leginkább egy kolumbiai drogkartell ügyintézõjére hasonlított, és Jeffreynek kedve támadt kinézni a folyosóra, hogy vajon jól nevelt bérgyilkoshoz méltón, nem támasztotta-e le kedvenc gépfegyverét az ajtó me llé. Az arcbõre barna és himlõhelyes, jobb pofacsontjától hosszú, rosszul összeforrt vágás húzódott egészen a felsõ ajkáig, ahol szemlátomást nem állt meg a kés, vagy a törött üveg használója. Haja félhosszú, ápolatlan, csapzott a kinti melegtõl, ruhája gyûrött, helyenként

pecsétes. Arcát, talán a vágás helyét leplezendõ hiányos bajusz fedte terjedelmes, krumpli formájú orra alatt. A férfi erõsen fujtatott, noha a jogász biztos volt benne, hogy lifttel jött. Mindent összevetve, meglehetõsen kellemetlen benyomást tett Hollandra.

- Kérem, helyezze magát kényelembe! - mondta Jeffrey némi szarkasztikus éllel a hangjában, miután a férfi belezuhant az asztalnál álló székek egyikébe, és leemelt egyet a szobapincér tálcáján távozni készülõ reggeli sütemények közül. - Kösz! - nevette nem minden célzatosság nélkül az újságíró, és nagyot harapott a porcukros tetejû süteménybe. A mozdulat nyomán pörgõ, forgó fehér porszemekkel lett teli a levegõ, és a bajsza rövidesen úgy nézett ki, minta napokra tejbe áztatta volna. - Remélem, nem csak azért látogatott meg, hogy ebédeljen egy jót! -szólalt meg Jeffrey, miután az újságíró lenyelte az elsõ falatot. - Gondoltam, köthetnénk üzletet - kocogtatta a sütemény szélét az üvegasztal lapjához a férfi, és a mozdulat nyomában a "hó" lebegni látszott a kristálytiszta felületen. - Miért, mit tud felajánlani, ami engem is érdekelhet? - kérdezte faarccal a jogász. - "Érdekelhet?" Azt hiszem, nagy tévedésben van. A pontos megfogalmazás inkább az, hogy "kellhet"! - harapott ismét a süteménybe a "maffiózó". - Mondja hát, mim van nekem, amire magának szüksége lehet? -ment bele a játékba a jogász. - Olvasta a reggeli lapokat? - Nem szokásom nyaralás közben helyi újságokat olvasni - hazudta szemrebbenés nélkül Holland. - Akkor elmulasztotta, hogy anyagot gyûjtsön a nyomozáshoz, amiben éppen nyakig benne van. - Nem értem, mirõl beszél. - Hát arról a kétszeres gyilkosságról, amiben Kabil Andaya õrmesterrel együtt dolgozik, és amibe Mahathir Azzman felügyelõ felkérésére került bele. Õt egyébként egy New York-i rendõrtiszt kereste meg, akit - állt meg egy pillanatra a férfi, majd a zsebébe nyúlt, elõvett egy zsír-maszatos papír cetlit, és elolvasta a rajta lévõ irományt - Andreou Phelan felügyelõnek hívnak...

- ... és, aki a nemzetközi kapcsolatokért felelõs tiszt posztját látja el újabban a központi hivatalban - egészítette ki az újságíró mondanivalóját Jeffrey. - Mit akar tudni ezzel a bûnesettel kapcsolatban? - Tudni, semmit! - vágta rá azonnal, felháborodottan a jövevény. -Tudnivalóval én szolgálhatok magának, ami nekem kell, az az, hogy elsõnek érjek oda, amikor a fickót elkapják, vagy ha ismét lecsapna valahol. - Á, értem - mosolyodott el elégedetten Holland. -Andaya õrmester túl kemény falatnak bizonyult, és egy pillanat alatt kitette a szûrét mielõtt még elõhozakodhatott volna az üzleti ajánlatával. - Idetelefonált? - húzódott fintorba a kövér ember arca. - Nem volt rá szükség. Elég csak magára néznem, hogy tudjam, egy hasonló beszélgetés kettejük között, másként nem végzõdhetett. - Ebben sajnos, igaza van, pedig sokkal egyszerûbb lett volna a dolog - harapott rá az utolsó csücsökre az újságíró. - Na és, mit tud cserébe felmutatni? - Hát, körülbelül azt, amit a lapokban olvashatott. - Azért elég, ha kiadok néhány érmét, és még csak nem is kell szívességet kérnem senkitõl. -Tudja jól, hogy nem jöttem üres kézzel. Adja a szavát, hogy elintézi nekem, hogy mindig idõben érjek a megfelelõ helyre, és én elmondok mindent, amit tudok. - A gyilkosok egyik embere felhívta magát tegnap este, és kipakolt arról, amit az elmúlt napokban mûveltek a cimboráikkal. Erre maga tollat ragadott, és még lapzárta elõtt kerekített belõle egy jópofa cikket -mondta tettetett flegmasággal az ex-ügynök. - Ügyesen blöfföl, de ez még nem elég ahhoz, hogy a fejembe lásson - ült ki az elégedett disznóvigyor Yba Mohamad arcára. - Sokkal jobban tenné, ha megfontolná az ajánlatomat, és nem próbálna meg még egyszer találgatásokba bonyolódni. - Mondja el mit tud, és megmondom mennyit ér a sztorija! - Várjon egy pillanatot, ennyire a zért nem rossz a helyzetem, akad még néhány rendõr a városba, akihez elmehetek! - Igaza van, ha tovább akar házalni, már indulhat is, - adta tovább a flegmát a jogász - persze minél lejjebb megy a ranglétrán, annál kevesebbet remélhet majd. Tõlem akár még hivatalos engedélyt is szerezhet, amivel legálisan is mozoghat a helyszíneken, ha tényleg értékes, amit mondani akar, de a sorban utánam következõtõl már csak egy korábban érkezõ telefonhívásra, vagy néhány helyszínen készült felvétel másolatára futhatja.

- Mondja csak, nem volt maga rendõr elõzõ életében? - csóválta a fejét bosszúsan az újságíró. - Valami hasonló - hagyta rá Jeffrey. - Szóval? - A fickó, aki hívott, tuti, hogy teljesen elmebeteg! - kezdett bele a sztoriba Yba Mohamad, néhány pillanatnyi elmélyült töprengést követõen. - Tényleg tegnap este keresett meg, de még csak véletlenül sem említette, hogy egy csoport nevében beszél. Ellenkezõleg; mintha minden egyes mondatával azt akarta volna hangsúlyozni, hogy egyedül tette az egészet. Persze eleinte nem hittem neki, erre elkezdte citálni a tényeket a gyilkosságokkal kapcsolatban, és én alig tudtam elég gyors lenni, hogy idõben feljegyezzek mindent a papírra. - A diktafon már nem divat manapság? - kérdezett közbe Jeffrey. - Volt némi anyagi jellegû problémám a közelmúltban, és hát kénytelen voltam megválni egy-két kacattól - hessegette el a zavaró gondolatokat néhány kézmozdulattal a férfi. - Egy gép amúgy sem tudja úgy visszaadni az emberi érzéseket, mint az ember saját kezûleg készített jegyzetei. - Akkor gondolom, hogyha megszedi magát ebbõl a cikksorozatból, ugyanúgy a zaciban hagyja azt a lélektelen masinát, mint ahogyan a többi értéktelen kacatot mosolyodott el gonoszul Jeffrey. - Szóval egyetlen pasassal beszéltem - tért vissza egy fáradt sóhaj kíséretében a történetéhez Mohamad. - Ahogy kivettem a szavaiból, igazán nem akart mást, minthogy, a saját szavait használva, "az õ fantasztikus remekmûve napvilágra kerüljön". - Ezek szerint, befejezettként gondol az eseményekre? - Ahogy õ mondta, az õ története ezzel részben lezárult, de a világé csak most kezdõdik. A bosszú szerinte szent fogalom, amely lendületbe hozza a világot, és a pályáján tartja. Mit gondol, ez úgy hangzik, mint aki abba akarja hagyni? - Nem egészen. Mindenesetre a korábbi gyilkosságokat igen hosszan tervezgette. Alaposan elõkészített minden mozzanatot, úgyhogy a közeljövõben ne számítson újabb érdekes történetre! - Ennyit érne, amit mondtam? - háborodott fel Mohamad. - Egy homályos ígéretet, hogy esetleg ne is reménykedjek semmiben! -Tudom, hogy ennyivel nem jött volna ide, és hogy van valami más is a tarsolyában unta el Jeffrey a játékot. Az újságíró elhallgatott. - Maga tényleg nem semmi figura. Figyelmeztettek magára, de mégis majdnem csõbe húzott - biccentett elismerõen a fickó. - Tudja mit,

igaza van. Tényleg van itt más is - mondta, és elõrehajolt. Holland egy ideig bírta a feszültséget, majd akaratlanul maga is közelebb húzódott a férfihez. - Az az alak azt mondta, hogy maguk ketten már találkoztak, sõt, Andaya õrmesterrel is összefutott már! És hogy mindez ne legyen elég, még azt is hozzátette, abból a rövid beszélgetésbõl leszûrte, hogy magával különösképpen vigyáznia kell. - Tehát maga megfogadta a tanácsát, és eljött hozzám - szûrte le a lényeget Jeffrey. - A fickó komplett idióta! - dõlt hátra elégedetten Yba Mohamad, mint aki világmegváltó felfedezést tett. Holland elgondolkodva nézte az elõtte terpeszkedõ felfuvalkodott hólyagot, és azon tûnõdött, hogy vajon a fickónak lehet-e sejtése róla, hogy milyen egyszerûen használták fel. Túl sokáig persze nem kellett elmélkednie, hogy rájöjjön, a legkevésbé sem. - Szóval a maga kapcsolatait kihasználva megtudta hol lakom, ráadásul azt is megüzente nekem, hogy ezen túl nyomon követi minden lépésemet - mondta az újságírónak. Mohamad egy ideig elkerekedett szemekkel figyelte Jeffreyt, aztán lassan értelem csillant a homályos tekintet mögött. - A francba, úgy rohantam, hogy még csak meg se néztem követnek-e! - robbant ki belõle az imént megszületett felismerés. - Pedig a rendõrségnél könnyen rám akaszkodhatott. A tegnapi hívása után tudta, hogy ma reggel az elsõ utam ide fog vezetni. Utóbb nem volt más dolga, minthogy beszállt egy másik taxiba, és utánam jött egészen a szállodáig. - A MEDIKUS tudta, hogy jó kapcsolatai vannak a rendõrségen, és hogy ami másnak kivitelezhetetlen feladat, azt maga ujjgyakorlatként viszi végbe. Szépen beetette magát azzal, amit a rendõrségi jegyzõkönyvekbõl amúgy is megtudhatott volna, meghintette az egészet egy kis porcukorral, hogy ízletesebbnek tûnjön, aztán letömte az egészet a torkán - vezette le az eseményeket a jogász. - Én meg megkajáltam, és még boldog is voltam vele. De mi a fenének küldött elõször Andaya õrmesterhez? - Egyrészt, hogy a rendõrségen legyen, és fel tudja csípni magát, másrészt, hogy megtapasztalja, mennyivel jobban jár, ha velem próbálkozik, és nem vele. - Azért szól, ha megint lecsap a fickó? - látta be Yba Mohamad, hogy ezúttal nem neki kedvezett a szerencse kereke, és lassan szedelõzködni kezdett. - A körülmények figyelembevételével nem kizárt, hogy én leszek a következõ áldozat, úgyhogy biztosan nem ígérhetem - állt fel Jeffrey jelezve, hogy részérõl véget ért a beszélgetés.

- Azért sajnálom! - mondta búcsúzóul az újságíró az ajtóban állva. -Akarja, hogy felhívjam valamelyik ismerõsömet a rendõrségnél és védõõrizetet kérjek maga mellé? - Azt hiszem, boldogulok magam is - köszönte meg a felajánlást a jogász, és búcsút intett a riporternek.

Amint az ajtó becsukódott a férfi mögött, Holland a telefonhoz ment, és tárcsázta az õrmestert. - Kabil Andaya - reccsent a határozott hang a kagylóban. -Jó napot! Jeffrey Holland, ráér egy pillanatra? - Magának igen. Most kaptam meg a faxot New Yorkból, hogy ettõl a pillanattól fogva hivatalosan is nekünk dolgozik. - Kész szerencse - mosolyodott el Holland, majd belekezdett a mondanivalójába. Tudott beszélni törvényszéki pszichiáterrel tegnap óta? - Igen, persze nem sokra haladtunk, de azért vetett egy pillantást a helyszíneken készült felvételekre. - Megmutatta neki a városszéli kórházban történt gyilkosság felvételeit? - Sokáig gondolkodtam rajta, mert nem akartam összezavarni, vagy megosztani a figyelmét, de végül mégiscsak odaadtam neki. - Mondott már valamit? - Csak az elsõ benyomásairól nyilatkozott. Szerinte a három gyilkosságból kettõ összefügghet, ám a harmadikat egy másik személy követte el. A végrehajtás annyira brutális és embertelen, hogy szerinte a finom módszerekkel dolgozó elkövetõk nem nyúlnak ilyen eszközökhöz, hogy megoldják a problémáikat. - Mi volt a véleménye a "pszichopata elkövetõ" elméletrõl? - Elképzelhetõnek tartotta, de azt mondta, hosszabb vizsgálódásra lesz szüksége, hogy képes legyen teljes személyiségrajzot adni a kezünkbe. - Végül is hány elkövetõre voksolt? - Legkevesebb kettõre. Véleménye szerint, a kórházban i lletve a szanatóriumban elkövetett gyógyszer túladagolás nagyban hasonlít ugyan egymásra, de míg az elsõnél megszúrta az áldozatot, tehát fizikai értelemben is megsértette a testét, addig a második esetben rendkívül fontos volt számára, hogy az áldozat önként hajtsa fejét a bakóra.

- Az volt a fõ attrakció, az elsõ csak elõkészítette a második beteljesülését. Olyan volt ez nekik, mintha megérkeztek volna vágyaik végállomására. - Valami ilyesmit mondott a pszichiáterünk is. - Mi a helyzet a fantomképekkel? Végzett a grafikusuk a szanatóriumban a kezelõorvossal? - Dr. Niole szerint nem is lett olyan rossz. - Összehasonlította a II. Erzsébetben készítettel? -Természetesen. Nos, nem igazán hasonlít rá. Hajszín, hajforma, az orr karaktere, mind eltérnek egymástól, ha olyan apróságtól, mint a bõrszín el is tekintünk. - Pedig lennie kell valamiféle kapcsolatnak a kettõ között, csak arra kell rájönnünk, hogy hol keressük! Szétküldte az eredményeket a kórházakba? - Igen. - Érkezett már visszajelzés? - Senki sem ismerte fel õket egyik helyen sem. - Ezek szerint, három különbözõ elkövetõnk van - sóhajtott fel Jeffrey. - Hallom ott járt magánál Yba Mohamad, a Szingapúr Héráidtól. - Honnan tudja? - Nincs egy perce, hogy kilépett az ajtómon. - Nekem ennyibe sem tellett, hogy kitegyem a szûrét. Ki nem állhatom az efféle alakokat! Nyerészkedni akarnak azon, amit kötelességük lenne a tudomásunkra hozni. - Az igazat megvallva, én meghallgattam. - Honnan tudta ez a disznó, hogy hol keresse magát? - Ezt leginkább a saját embereitõl kellene megkérdeznie. - Azt mondja, valaki innen a kapitányságról kiadta neki a maga címét? - Ki más tudhatná Szingapúrban, hogy hol lakom? - Oké, értem. Mit mondott magának? - A gyilkosok egyike felhívta tegnap este, és mesélt neki. A lényeget megtalálja a mai Szingapúr Héráidban, ami viszont kimaradt a cikkbõl, hogy a fickó úgy állította be az

egészet, mintha egymaga követte volna el mind a két gyilkosságot, ráadásul azt mondta, hogy már beszélt mind a kettõnkkel. -Valami elmebeteg, hírnevet keresõ suhanc lehetett, aki így akart felkerülni a címlapra. - A mi disznóképû barátunk is így gondolta, de a fickó néhány aprósággal pillanatok alatt meggyõzte a személyazonosságáról. - Egyetlen ember, aki ráadásul már beszélt is velünk? - gondolkodott hangosan a rendõrtiszt. - Lehet, hogy külön-külön találkozott velünk, lehetett akárcsak egy futó szóváltás is az egész. - Tényleg elég nagy a lehetõségek tárháza - ismerte el Jeffrey. - Aztán van itt még valami. Lehet, hogy a fickó egyike volt a végrehajtók nak, de ez még nem feltétlenül jelenti, hogy igazat mond. Lehet, hogy csak össze akarja zavarni a rendõrséget, hogy aztán a zavarosban úszkálva a társaival együtt könnyebben érhessék el a céljaikat. - Vajon mit akarhatnak? - Yba Mohamad valamiféle bosszúállás szentségérõl beszélt, de én nem igazán hiszek a dologban, szerintem, ez is csak része a ködösítésnek. - Még mindig nem értem, hogy hogyan került maga képbe az újságírónál. A rendõrség munkatársain kívül szinte senki sem tudja, hogy velünk dolgozik ezen az ügyön. - Érdekes kérdés - tért ki a válasz elõl Jeffrey. - Hogy állnak a boncolási eredmények? - Magának volt igaza. A Xanaxon túl további kémiai vegyületeket találtak a halott vérében. Tudatgyengítõnek ezúttal is ópiumot használtak, mint az elsõ esetben. - Halálos volt az adag? - A boncolási jegyzõkönyv szerint nem. - Csak arra kellett neki, hogy elhódítsa, és utána szemrõl-szemre végezzen vele. - Nem értem mi volt ezzel a szándéka. - Nem vagyok sem pszichiáter, sem pszichológus, de azt hiszem, a lényeg valahol ott gyökerezik, hogy az áldozat legalább látszólag szabad akaratából fogadja el a gyilkos szándékát. - Ez elég vadul hangzott.

- Mert meglehetõsen vad is - ismerte el Jeffrey. - Találtak bármiféle külsérelmi nyomot? - Csak a defibrillátor használatából származókat. - Tehát nem sértette meg a testét, és az õ szempontjából, vagy szempontjukból nézve a dolgot, valóban tökéleteset alkotott. - Csak nem tiszteli? - Ellenkezõleg, rettenetes szörnyetegnek tartom, akit minden eszközzel megpróbálok befogni, és ketrecbe zárni, hogy soha többé ne véthessen az emberiség ellen. Olyan ez a fenevad, mint a csirkeólba beszabadult farkas. Ösztöneitõl vezérelve minden élõt megöl maga körül, és csak akkor hagy fel a vérengzéssel, ha már semmi sem mozdul körülötte. - Mifelénk az ilyen állatokat lelövik, mielõtt még több kárt okozhatnának. - Azt hiszem, megváltás nekik a halál, mert még õk maguk is szenvednek saját létezésüktõl. - Mit akar tenni? - Azon túl, hogy mindenben segítem a munkáját, semmi különöset. Ma este elmegyek egy találkozóra, jól érzem magam, és mindent elkövetek, hogy megismerjem csodaszép városuk legszebb arcát. - Miss Sundari Idano? - kérdezte nevetve Andaya. - Honnan tudja? - csodálkozott állal leesve Jeffrey. - Nem emlékszik? Rendõrtiszt vagyok, az a dolgom, hogy tudjak az ilyesmirõl nevetett tovább. - Egyébként csak magára kellett nézni, amikor róla beszéltünk, az arca azonnal megtelt vérrel, és ha akarta volna sem tagadhatta volna le, hogy tetszik magának az a lány - kegyelmezett meg az õrmester a jogásznak. - Remélem, õ nem látja rajtam ilyen egyértelmûen! - mondta Jeffrey, és már érezte is miként önti el arcát a melegség. - Ugyan hagyja csak, hiszen elfogadta a meghívását! - Na ja - lépett túl a témán Holland, mint aki tudja, hogy ennél többre egyelõre amúgy sem számíthat. - Akkor érezze jól magát este, és holnap jelentkezzen a kapitányságon eligazításra! adta ki az utasítást az õrmester és lerakta a kagylót, mielõtt még a jogász bármit mondhatott volna. Jeffrey egy ideig még döbbenten tartogatta a süket kagylót a kezében, aztán lassan feleszmélt, és hozzáfogott a saját dolgához.

A délután hátralévõ része gyorsan telt, tekintve, hogy az ex-ügynökbõl, hirtelen ismét ügynökké visszavedlett férfi a legjobb oldalát akarta nyújtani az esti randevún. Elõbb idõ elõtt fürdõt vett, s miközben kényelmesen elhelyezkedett a hatalmas kádban, próbált minél kevesebbet gondolni az elõtte álló megmérettetésre. Az erõfeszítései meglehetõsen nehézre sikeredtek mivel szemei elõtt, akarva-akaratlanul mindig felvillant Sundari Idano igézõ, fekete tekintete. Hajat mosott, végigsuvickolta testének minden egyes porcikáját, és sorba vette a bõrét borító sebhelyeket. Utoljára automatikusan megérintette a nyakán végighúzódó új keletû sérülést, amirõl azonnal Anita Stos jutott az eszébe. Ez némiképp kedvét szegte, és az elnyúló fürdõzésnek gyors vége szakadt. Kilépett az illatosított vízbõl, és a szárítkozást követõen nekifogott az utolsó fázisnak. Ma este nem szerette volna, ha ugyanazt az olykor kakastaréjos, máskor kibogozhatatlanul összekuszálódott frizurát kellene viselnie, mint amit általában kényszerült. Az eredmény, szokás szerint kiábrándító volt, és mielõtt még a katasztrófa beteljesedhetett volna, a szorosan hátracopfozott viselet mellett döntött. Ám még ez is kevés volt hozzá, hogy lelombozódjon, és amikor rátért, hogy valami emberi formát kölcsönözzön a ruházatának, tele volt lelkesedéssel. Csak a második kudarc után vesztette el a türelmét, amikor a megszokott darabok egyébként jól funkcionáló részei, most minden igyekezete ellenére is úgy lógtak rajta, mintha egy testi torzszülött lenne alájuk rejtve. - Lehetnének súlyosabb problémáid is - mondta a tükör túloldalán álló képmásának. Egy elmebeteg gyilkos vadászik rád, akinek a legnagyobb örömet az okozná, ha olyan formátlan lennél, mint amilyennek látod magad! Andaya elõl szándékosan hallgatta el, hogy a gyilkos vadászik rá. A rendõrtisztet ismerve, az õrmester azonnal védõõrizetet állított volna köré, ezzel messzire elriasztva az elkövetõket. Márpedig Jeffrey tervei között szerepelt, hogy eljátszva az élõ csalétket, igyekszik közel engedni magához a gyilkosokat, hogy aztán az utolsó pillanatban meglepje õket. Mindehhez csak annyi hiányzott, hogy a megfelelõ pillanatban felismerje õket, és tudjon cselekedni. - Apró momentum csupán - dünnyögte csak úgy magának, amikor gondolataiban idáig jutott. -A gondot csak az okozhatja, ha õk is elég felkészültek lesznek az én fogadásomra. Miután a harmadik ruhacsere is kudarcot vallott, az ügynök belátta a helyzet reménytelenségét, visszaöltözött az elsõként kiválasztott darabokba, és a tükröt messze elkerülve ment az ajtó felé. Ugyanaz a fehér szövetnadrág volt rajta, mint amit reggeli után vett fel, fölé egy világos vajszínû, gyûrött, laza szabású inget húzott, aminek felsõ gombjait szabadon hagyta. Utoljára, minden-mindegy alapon elgondolkodott kényelmes szandálja mellett, de végezetül megemberelte magát, és felhúzta a szintén Kuala Lumpurban vásárolt halványbarna szövetcipõjét.

Ezt követõen már végképp nem akart többé tükröt látni, és rohanvást hagyta el a szobáját, anélkül, hogy magához vette volna a hitelkártyáját. A mulasztásra persze csak a taxiban ülve döbbent rá, és egy háztömb-nyi autókázást követõen kénytelen volt visszafordítani a kocsit. Megkérte a sofõrt, hogy várja meg odalent, aztán szélsebesen keresztülviharzott az elõtéren, és a lift elõtt türelmetlenül várakozva saját feledékenységét szidta. Az elsõ érkezõ felvonóval felment a negyedik emeletre, berontott a lakosztály ajtaján, és az elõszobában, a szék karfáján hagyott kabátjá-ból elõhalászta az iratait és a hitelkártyát.

A szoba feltúrása még félúton sem járt. A nyitva maradt ajtórésen át mindössze saját szétdobált személyes holmiját látta meg a háló szõnyegén feküdni. Egy pillanat alatt megmerevedett, majd ugya nilyen gyorsan ismét tovább mozdult, mint aki semmit sem vett észre az egészbõl. A fürdõszobához ment, fennhangon morgolódott egy sort, majd megnyitotta a vizet, és folyni hagyta. A szándékosan nyitva hagyott ajtón keresztül aztán visszaosont az elõszobába, és hang nélkül a háló mellé surrant. Egy pillanatig meglapult, hallgatózott egy sort, majd miután semmiféle zaj sem szûrõdött ki oda-bentrõl. A szoba elsõ látásra üresnek tetszett. A képet csak a sötétítõ függönyök alól kikandikáló két lábfej rontotta le. Jeffrey adrenalin szintje hirtelen megemelkedett, vére felforrósodott, és anélkül, hogy tovább latolgatta volna az esélyeit, belépett a hálóba. Két határozott lépéssel áthidalta a behatoló és a közte lévõ távolságot, majd mielõtt annak eszmélni lett volna érkezése, öklével keményen eltalálta a sötétítõt abban a magasságban, ahol cipõk gazdájának fejét sejtette. A keze valami keménynek ütközött, a kárpit hangos reccsenéssel leszakadt a karnisról, és egy magatehetetlen test a falnak ütközött. Jeffrey megeresztett még két erõteljes rúgást a függönybe gabalyodott alak felé, aztán a fájdalmas nyögésektõl hangos szövetdarabot ismét a falnak lendítette. Valami koppant, és a betörõ egy halk sóhajjal elcsendesedett a franciaágy tövében. Az ügynök csak ekkor látott neki, hogy némi bontási munkálatot követõen megbizonyosodjék róla, ki a behatoló. A betört orr, és a felrepedt szemöldök ugyan nem segítettek, de a hatalmas pocak felett szortyogó himlõhelyes arc, a csapzott fekete haj, és ritkás bajusz ellensúlyozták a nehézségeket. - Maga meg mi a fenét keresett itt?! - nézett Jeffrey döbbenten Yba Mohamad vérzõ arcába. - Ezt elmondtam volna azelõtt is, mielõtt ronggyá vert - nyögte az újságíró, miközben azon próbálkozott, hogy az ágy oldalára támaszkodva ülõ helyzetbe to rnázza magát. -Jelen körülmények között ne számítson elnézõbb fogadtatásra. Betört a szobámba. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy ennyivel megúszta! - fordított a helyzeten az

ügynök, de azért a faliszekrénybõl kivett néhány papírzsebkendõt, és a férfinak dobta, hogy felitathassa vele az orrából csöpögõ vért. - Nehogy összevérezzen nekem mindent! -vette élét a gesztusnak, mielõtt még a férfi elbízhatta volna magát. - Kösz! - vette használatba a törlõket Mohamad, és mint aki feladta a játékot, szép kényelmesen nekiállt, hogy elállítsa a vérzést. - Ugye nem akar itt megöregedni? Vagy már hívhatom is a rendõrséget, meg sem próbál alkudozni a szabadságáért? - szólalt meg Holland egy percnyi várakozást követõen, amikor már azt hitte, ott helyben lerogy ekkora pofátlanság láttán. - Gondoltam megvárom, míg szóba hozza - vont vállat a kövér ember. - Tudja, minek elébe szaladni a kellemetlen dolgoknak? - Akkor lásson hozzá, vagy a kellemetlen dolgok, mindjárt maguktól szaladnak ide! - Mire kíváncsi? - Mindenre, és azonnal! Sem kedvem, sem idõm ostoba találgatós játékot játszani magával! - Ahogy akarja. Szóval a tegnap esti beszélgetésem azzal az úrral, nem egészen úgy zajlott le, mint ahogyan azt magának egyszer már elmeséltem - kezdett bele gyorsan az újságíró. - Miután felhívott és biztosított a kilétérõl, rövid úton munkát ajánlott. Azt mondta, maga okos ember, de szüksége van némi támaszra, hogy az igazság megvilágosodhasson az elméjében. Mint ahogyan azt már mondtam, a fickóról elsõ hallásra kitûnt, hogy totál elmebeteg, de mivel rettenetesen le voltam égve, és nagyon nagy szükségem volt pénzre, elfogadtam az ajánlatát. Elõbb eljátszottam a mese elejét a rendõrségen, nehogy maga gyanút fogjon, aztán néhány ismerõsöm révén megtudtam, hol lakik a titokzatos idegen, aki mindig feltûnik a bûntettek helyszínén. Erre fogtam magam, és eljöttem ide, azzal a mesével, amit elõadtam magának. Nekem úgy tûnt, be is vette. Arra számítottam, hogy a rendõrségre fut, és onnan kér segítséget, de hiába ültem órákon keresztül a bár bejáratánál, nem ment el. Már kezdtem arra gondolni, hogy olyan szinten átvert, ami már tisztességtelen, és vagy másik kijáraton keresztül lépett le, vagy fent ül a szobájában, egy monitoron keresztül bámul engem, és hülyére röhögi magát, ahogy ott ülök a körmömet rágva. Szóval már majdnem feladtam, amikor megjelent úgy öltözve, mint egy elsõ randis iskolásfiú, és végre megértettem, hogy ebben a játszmában nekem kell röhögnöm, és nem engem nevetnek. Szóval úgy tûnt, bejön a terv, még ha nem is egészen úgy, ahogyan azt elsõként gondoltam, de hát az, hogy itt van, az ellenkezõjét bizonyítja. Elképzelni sem tudom, hogy hol szúrhatott ki! A bárban biztosan nem, vagy már elõre tudta, hogy visszajön, és csak tett egy kört, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból? hagyott fel az orrából szivárgó vér további maszatolásával Yba Mohamad. - Mit keresett? - hagyta figyelmen kívül a kérdést Jeffrey.

- A jegyzeteit - vont vállat az újságíró. - Le kellett volna fényképeznem õket. Az a bolond mindenképpen látni akarta hogyan gondolkodik, meg aztán, talán lett volna benne néhány olyan eddig ki nem derült adat, amit megírhattam volna a következõ cikkben. - Amiért megint csak szép summát húzott volna le - gondolkodott hangosan Holland. - Egy ilyen hírnél nem annyira az elsõ cikk hozza a nagy pénzt, mint sokkal inkább a második, amikor az emberek már tudják, mirõl van szó, és várják a folytatást. A szerkesztõk pénztárcája is könnyebben megnyílik ilyenkor - folytatta tovább Mohamad, de Jeffrey már nem figyelt rá. Gondolatban továbbpörgette az események fonalát, és azon töprengett, hogyan húzhatna hasznot a véletlen fordulatból. - Hogyan adta volna át a filmeket, és hol kapta volna meg a jutalékát? - kérdezte, alig fél perccel késõbb. - Az Indiai Piacnál kellett volna találkoznunk holnap este a Ghandi parkban, a tó felett átvezetõ hídnál. - El tudja érni valahogy? - Nem, a kapcsolatunk abszolút egyoldalú. - És mi van akkor, ha nem sikerül megszereznie a fotókat? - Azt mondta, akkor ne sok jóra számítsak, mert a bosszúja ott súlyt majd le rám, ahol a legkevésbé számítok rá.' - Miért vállalta el? Ennyire le volt égve? - Nem sok lehetõségem volt, tudta a telefonszámomat, hogy hol lakom, és hát a pénzre is nagy szükségem volt. - Gondolom, szemernyi lelkiismeretfurdalást sem érzett volna, ha néhány nap múlva az én halálomról kellett volna írnia egy jól fizetõ cikket az újságának. - Nyugi, nem eszik azért olyan forrón a kását! Miután megkaptam volna tõle a pénzemet, elsõ dolgom lett volna a rendõrségre menni, és elmondani mindent Andaya õrmesternek - villantotta ki sárga fogsorát Mohamad, és ettõl véres arca még gusztustalanabbá változott. - Hát persze - legyintett lemondó hangsúllyal Jeffrey. - Fel sem merült a fejében, hogy pénz helyett inkább egy golyót kap a hasába? - Fegyverem nekem is van. Ha úgy adódik a helyzet, képes vagyok megvédeni magam! - felelte az újságíró megkeményítve a vonásait. - Mint most - hagyta rá a jogász, és néhány pillanatot a további gondolkodásnak szentelt. - Beszélni fogok Andaya õrmesterrel - közölte aztán nyugodtan. - Elmondom

neki mindazt, amit most megtudtam magától. Megkérem rá, hogy egyelõre ne vágja sittre magát gyilkosságban való bûnrészességért és a rendõrség munkájának akadályozásáért. Cserébe maga mindent megtesz amire megkérem, anélkül, hogy azokról bármi is megjelenne az újságokban. - Nanana! Álljon csak meg a menet egy pillanatra! - próbált feltá-pászkodni Mohamad a szõnyegrõl. - Ismerem a jogaimat, ezt egyáltalán nem lesz könnyû bizonyítani! Ennél elõnyösebb alku jár nekem! - Rendben, akkor tegyük hozzá, hogy betört a szobámba, és megtámadott, miután felfedeztem. Ez már rablás, azért börtönben letöltendõ éveket lehet kapni. Ez hogy hangzik? - De én vérzem, nem maga! - Mit gondol, mennyibõl tart megsebeznem magam? - mutatott Jeffrey a nyakán lévõ, vörös szélû hegre. - Akkor pedig kinek fog hinni a bíróság? A kétes elõéletû, jobbára munkanélküli ex-újságírónak, vagy a jó rendõrségi kapcsolatokkal rendelkezõ tisztességes turistának, aki ráadásul azért van itt, hogy segítsen egy nyomozást? Innentõl kezdve ez akár már hivatalos személy elleni erõszak is lehet, amit sosem büntettek kesztyûs kézzel! - Ki akar nyíratni? - kérdezte elszürkülõ arccal az újságíró. - Csak meg akarom világítani, hogy milyen helyzetbe került a saját ostobasága miatt, és hogy milyen elõnyös alkut ajánlok - felelte nyugodtan Jeffrey. - Rendben, megértettem -jutott lélegzethez a rosszarcú maláj. - Ez az alku egészen jól hangzik ebbõl a megvilágításból. - Örömömre szolgálna, ha végül mégiscsak meg tudnánk egyezni! - Mit kell tennem? - tért a lényegre az újságíró. - Teljes együttmûködésre számítok. Mindenben tartja magát a megbeszélt megállapodáshoz, miközben folyamatosan tájékoztat bennünket az események alakulásáról. A találka elõtt nem sokkal felkeresi magát a rendõrség néhány szakembere, akik mindent megtesznek majd, hogy a randevú tökéletes körülmények között folyjék le. - Szóval, én leszek a csali - fintorodott el a férfi. - Ne legyen túl szigorú, - mosolyodott el Jeffrey - elvégre magától is megtette volna, de most ott leszünk néhányan, akik vigyázunk, nehogy baj érje. - Megható ez a gondoskodás! - Ha rendesen végzi a munkáját, számíthat rá, hogy intézek magának valami nyomravezetõi jutalmat - adta be a derekát az ügynök.

Az újságíró elégedetten elmosolyodott, és álló helyzetbe tornázta magát. - Használhatom a fürdõszobáját, hogy egy kicsit rendbe tegyem magam? - Csak igyekezzen, mennem kell! - intett Jeffrey a mosdó felé. - Akkor mégiscsak randira készül? - Akkor most akar mosdani, vagy sem? -Jól van na, nem kell rögtön úgy felkapni a vizet - kacsázott el a fürdõ felé a kövér férfi.

Holland távoztában, öt perccel késõbb lépte át a szobája küszöbét. Még egyszer ellenõrizte, hogy a zár sértetlen-e, aztán bezárta maga mögött az ajtót, és elindult a szálloda bejárata felé. Csak amikor kiért vette észre, hogy a taxi még mindig vár rá, és õ egy fanyar mosoly kíséretében szállt be a jármûbe. Megfordult benne a gondolat, hogy mibe fog ez neki kerülni, aztán az, hogy mindezt kinek köszönheti, és magában újfent elátkozta Yba Mohamadot. - A Kínai Piac fõbejáratához - mondta a taxisnak aztán, és hagyta, hogy a kocsi ringatása lenyugtassa az idegeit. Érdekes volt belegondolni, hogy a szerencse maga hozza elé az ügy megoldását. Ha minden jól megy, holnap este nem lesz más dolguk Andaya õrmesterrel karon öltve, minthogy jól elõkészítsék a találkozáshoz a terepet, és amikor a madárkájuk belefut a csapdába, csak be kell hajtaniuk a kalitka ajtaját. Õ, biztos, ami biztos, nem csak behajtja azt a rácsos ajtót, de jó erõsen rá is zárja, mielõtt még a dalos pacsirta átváltozna tomboló fenevaddá, és nekik rontana. Ha minden jól megy, dünnyögte a fogai között, és a szíve mélyén nagyon is szerette volna, ha az ügy nem bonyolódik tovább. Hiszen most csak egy kis létszámú csoporttal vagy épp egyetlen emberrel van dolga, akik, vagy aki mögött nem állnak dollármilliók, nem támogatják világszervezetek, és nem képes valamelyik eldugott leányvállalata zsebébõl hirtelen jól képzett, állig felfegyverzett terroristákat elõkapni, hogy végezzenek vele. A gondolat valamelyest megnyugtatta, és amikor megérkezett a Kínai Piac pirosra festett, aranybetûkkel díszített hatalmas kapujához, már a kedve is derûsebb volt valamelyest.

Még negyed órája volt a találkáig, amikor kiszállt a kocsiból. Korábban úgy tervezte, körbenéz a környéken, mielõtt összefut a lánnyal, de a kényszerû találkozó a szállodában erõteljesen leredukálta az idejét. Kifizette a sofõrt, megnyugodott az emberséges várakozási díjszabásokat illetõen, és miután a kocsi elhajtott, körbenézett a körülötte nyüzs-gõ embertömegen. Várakozásával ellentétben, meglepõen sok kínai arcot látott errefelé, sõt a fent említett náció aránya,

alig haladta meg a városban megszokottét. Ámde a nyüzsgés sokszorosa volt még a központban megszokotténak is. Mindenfelé neonok, kirakatok és ve ndégcsalogatók hirdették magukat és árujukat, miközben a képbe furcsamód egységesen passzoló tarka turisták csoportjai meghatározott áramlási vonalak mentén özönlötték el a negyedet. Jeffrey szeme azonnal megakadt a mindenfelé ott lézengõ, testüket áruba bocsátó nõk és fiatal férfiak sziluettjén, akik olyan természetességgel illeszkedtek a környezetükbe, mintha csak egyek lennének a sétálóutakat díszítõ lampionok közül. Noha a látvány gondtalan szórakozást ígért az erre vágyóknak, az ügynök tisztában volt vele, hogy ugyanezek az éjszakai pillangók napközben nyomortanyákon élnek, és hajnalban olyan körülmények közt hajtják álomra a fejüket, amit "használóik" elképzelni sem tudnak. Jeffrey valami egészen másfajta kapcsolatot remélt a ma esti találkozótól. Byrne professzor szavai még a fejében visszhangoztak, és örömmel vette volna, ha az általa említett varázs ismét eléri õt Sundari Idano személyében. Hogy a lány megbabonázta, ahhoz egy pillanatig sem fért kétség. A férfinek elég volt a fekete szempárra gondolnia, hogy tudja, a lány fejében valami olyasmi lapul a törékeny koponyacsont mögött, amelyet még soha életében nem volt szerencséje megtapasztalni. Egyelõre maga sem tudta, hogy csak az újdonság varázsa -e az, ami hajtja a lány felé, vagy valódi érzéki kisugárzás, ám minden porcikájával azon volt, hogy a kérdésre mihamarabb fényt derítsen. No, persze volt még valami, amit remélt ettõl a találkozótól, azon túl, hogy a lány a megbeszéltek szerint átnézte az elõzõ évfolyamok végzõseinek névsorát is. Jeffrey Holland a kõkemény ügynök, aki számtalan alkalommal került már életveszélybe, és akinek a testét több helyen borították forradások, mint amennyit szeretett volna, ezúttal felejteni szeretett volna. Kitörölni emlékezetébõl mindazt a szörnyûséget, amit az elmúlt években látnia adatott, elfeledni a vér látványát, ami emberi életek kioltásához fûzõdik, és megnyugodni valamely békebeli öbölben, ami nem tartogat számára szörnyekkel terhes meglepetéseket. Kívánságnak talán mindez kicsit sok volt, ám õ készen állt rá, hogy minden erejével feledje a múltat.

A lány egy vadítóan szexis, fekete egyrészes ruhában jelent meg, -aminek kihívó kisugárzását egy derekára kötött fehér pulcsival tompította - amit olyan méltósággal viselt, hogy még csak véletlenül sem akadt férfi, aki összetévesztette volna a körülötte ácsorgó prostituáltakkal. Jeffrey, ahogy észrevette rögtön megindult felé, s miközben egyik ámulatból a másikba esett, a lány fantasztikus formái láttán, fejében lázasan kavarogtak a félénken rebbenõ gondolatok. Vajo n tényleg neki szól az öltözet legkevésbé sem visszafogott jelentése, vagy félreismerte a lányt, és mindössze futó kalandnak gondolja megismerkedésüket.

- Sundari, örülök, hogy láthatom! - lépett a lány mellé, és miközben megérintette a vállát, biccentett felé. - Dr. Holland, részemrõl a szerencse! - tett egy színpadias mozdulatot a lány. - Lenne kedve egy sétához? - Miért is ne, ha már így összefutottunk - mosolyodott el csalafin-tán Sundari, és karját nyújtva a férfi felé, elindult a Kínai Piac bejárata felé. - Hogy telt a napja? - kérdezte Jeffrey, hogy oldja a kínos hallgatást. - Csak a szokásos délelõtt órák, délután némi munka az adminisztráción - legyintett a lány. - Igazán nem nagy ügy az egész. Az viszont jobban érdekelne, hogy magával mi történt, mióta nem láttam. - Gondolom a professzor haláláról hallott már? - nézett a lányra Jeffrey. - Igen, még tegnap este felhívott az egyik kolléganõm, és elmesélte mi történt, aztán olvastam a reggeli lapokat, és elszörnyülködtem. Hogy lehetnek képesek azok az emberek ilyen módon gyilkolni? A munkásságukat az életek megmentésére tették fel! Rettenetes, ami történt, és nem találok épeszû magyarázatot rá, hogy mi lehetett a szándékuk. Remélem, megbocsát, de amikor hírül vettem a történteket, eszembe jutott, hog y lemondom a találkánkat. Bár túlzottan nem volt mély kapcsolatom a professzor úrral, nagyon jól tudom, hogy nem egy alkalommal emelte fel értem a szavát, és ezért sosem tudok majd elég hálás lenni neki. - Végül miért nem tette? - Nos, az indok meglehetõsen profán természetû - billentette félre a fejét a lány. - Nem tudta a telefonszámomat - találgatott Jeffrey. - Az igazat megvallva szerettem volna találkozni magával - nevette el magát a lány. Mielõtt elbízná magát, kizárólag hivatalos indokból! -emelte fel az ujját, és játékosan komoly arcot öltött. - Ha már ennyit dolgoztam az akták átnézésével, legalább személyesen mondhassam el, hogy semmit sem találtam. - Ennyire sikertelen volt a próbálkozás? - Sajnos, abszolút eredménytelen voltam! - Pedig érzem, hogy a válasznak valahol azok között az akták között kell lennie! sóhajtott nagyot a jogász.

-Akkor nálam képzettebb munkaerõt kell kerítenie a munkára, mert én semmire sem mentem. - Kizárt, hogy a hiba magában legyen - csóválta meg a fejét Jeffrey, és egy elegáns manõverrel elkerült egy figyelmetlen párocskát. - Azt hiszem, valamilyen lehetõséget nem vettünk figyelembe, s emiatt csúszott félre a keresés. -Jókor mondja - intette meg játékosan a lány Jeffreyt. - Ha elõre tudom, talán nem vetem bele magam, ilyen vehemenciával. - Ha tudtam volna, a világért sem dolgoztatom hiába! - nevette el magát a férfi. - Reméltem, hogy így lesz! Van kedve vacsorázni egyet? - Természetesen - intett igent a fejével is Jeffrey. - Van valami elképzelése, vagy bízzuk magunkat a véletlenre? - Ismeri a Libertyt? - Nem hangzik olyan: "Ide gyertek, itt igazi helyi specialitásokat kaphattok!" helynek gyanakodott Holland. - Igaza van, de én pont az európai ízei miatt kedvelem. - Ha maga ajánlja, akkor hogyan is mondhatnék nemet. Messze van? - Attól függ szeret-e sétálni? - Kellemes a levegõ - tért ki a konkrét válasz elõl a férfi, és hagyta, hogy a nõ vezesse keresztül a zegzugos utcák árkádjai között.

Az út meglepõen kellemesen telt, annak ellenére, hogy nem sok szó esett közöttük. Elõbb átvágtak a Kínai Piacon, keresztülmentek egy gyönyörû, egzotikus növényekkel beültetett kerten, majd röviden elidõztek egy kicsinyke mesterséges patak partján, elnézegetve a vízfelszín közelében úszkáló aranyhalakat, végül egy rövid sétát követõen, tricikli taxit béreltek a negyed szélén, és a Libertyhez vitették magukat. Jeffrey az elmélyült beszélgetés helyett, hagyta magát elvarázsolni a mesés környezettõl, az újszerû benyomásoktól és partnernõje halk megjegyzéseitõl, amelyek csak nagyon ritkán törték meg az elmélkedés pillanatait. A férfi csak az étteremhez érkezve döbbent rá, hogy az elmúlt idõben elkerülték a sötét gondolatok. Magában hálát adott érte Sundarinak, és meleg szeretettel nézett a lányra.

- Tudja, olyan furcsa a tekintete - mondta a lány, miután mindketten helyet foglaltak az asztalnál, és a pincér eltávozott a rendelés elsõ felével. - Talán zavarja benne valami?

- Fogalmazhatunk így is, bár én inkább azt mondanám, nehezen tudnék ez alapján eligazodni magán. - Hogy érti? - Néha mély fájdalmat és rejtett félelmeket látok benne, máskor viszont megtelik élettel, és olyankor nyoma sincs benne mindannak a feszültségnek, amit elõtte éreztem. - Olykor én sem vagyok biztos benne, hogy csak egymagam vagyok-e idebent érintette meg a fejét Jeffrey. - Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, fölém kerekedik mindaz az emlékanyag, ami az elmúlt évek ben történt meg velem, és ilyenkor elbizonytalanodom, hogy ki is az a Jeffrey Holland. - Ez elég fennkölten, és legalább ennyire nagyképûen hangzott -mosolyodott el kajánul a lány. - Nos, talán egy kicsit túllõttem a célon - eresztette el magát a férfi. A pincér megérkezett, felszolgálta az italokat, majd miután a vendégek idõt kértek még a rendelés befejezéséhez, ugyanolyan gyorsan távozott, mint ahog yan megérkezett. - Nem irigylem azokért az emlékekért, legyenek bármennyire színesek is - szólalt meg Sundari. - Velem is történt néhány olyan dolog, amit sosem szeretnék újraélni, és ha nem is küzdök ellenük nap, mint nap, olykor felbukkannak bennem a legváratlanabb pillanatokban. - Akkor pedig elrontják a kedvét, legyen az bármilyen jó is elõtte -bólintott a férfi. Ismerem az érzést. - Két nappal korábban láttam utoljára a professzort - emelte szájához az üvegpoharat a lány, mintha csak valamiféle õsi szokásnak hódolna, amivel bort áldoz a halott emlékének. - Néhány tankör társammal úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a szanatóriumban, és kifejezzük együttérzésünket. Tudja, ahogy ott feküdt az ágyon, és rám nézett, végtelen ürességet láttam a szemében. Olyan volt, mintha már nem is ezen a világon lenne, hanem valahol máshol kalandozna az elméje. A legkevesebb, amit elmondhatok, hogy idegen volt és furcsa. - Érdekes, amikor a temetõben beszéltem vele, még az életrõl beszélt, a hitrõl és mindazon dolgok szeretetérõl, amelyek szerinte fontosak a földön. - Minket óvatosságra intett, és arra, hogy ne feledjük, isten hatalma mindazok igazsága felett áll, akik bennünket tanítanak a katedra magasából. - Nem látott ott valakit a szobájában, amikor megérkeztek? - kerekedett felül a nyomozó Hollandon.

- De, igen. Furcsa, hogy említi. Volt ott egy fickó, aki szemet szúrt. - Meséljen! - élénkült meg Jeffrey. A lány egy pillanatig érdeklõdve nézett a férfire, aztán függõben hagyta feltörni készülõ kérdéseit, és inkább a válaszadás mellett döntött. - Egy idegen alak volt. Azt hiszem, maláj. Tudom, hülyén hangzik, de olyan ismerõs volt, pedig biztosra veszem, hogy még soha életemben nem láttam! Volt benne valami, ami emlékeztetett valakire, de az egész annyira zavaros, hogy ha egy kicsit is belegondolok, kiderül, hogy nincs semmi értelme az egésznek. - A kedvemért mégis megpróbálná körülírni a gondolatait? - kérdezte Holland, és undorodva vette észre magán, hogy máris azt a hangszínt használja, amivel a tanúkat szokta kikérdezni. - Nagyon távolról emlékeztetett egy srácra, aki az egyetemre járt évekkel korábban. Én akkoriban még csak elsõéves voltam, õ pedig már majdnem végzett. Afféle csendes fiú volt, aki senkinek sem a barátja, mindig a sarokba húzódik, és ott várja ki, hogy órára kelljen mennie. - Szõke, kékszemû? - Távolról sem, és igazából jóképûnek sem mondanám. - Olvasta a tanúvallomásokat? - Andaya õrmester nekem adott minden anyagot, amit szükségesnek vélt a kutatáshoz. - Akkor nagyon pontosan tudja, hogy mit keresünk. Lehetett köze ahhoz a férfihoz, akit látott odabent? - Körülbelül annyi, mint bárki másnak. A vallomásban egy magas szõke, kékszemû, megnyerõ külsejû, fehér férfi szerepel. Akit én láttam, az egy vékony testalkatú, fekete hajú és szemû, maláj származású alak volt. Nem mondhatnám, hogy a leírás passzolna rá. - Igaza van, na és mi a helyzet azzal a fiúval, akit említett? - Hát vele is valami hasonló. Az a srác szintén fehér bõrû volt, és nem is igazán hasonlított ahhoz, akit a szanatóriumban láttam, de történt egyszer valami kettõnk között, ami miatt a hallgatagsága ellenére is emlékeztem rá. Még elsõéves koromban, az egyetemen az étkezõ felé mentünk a barátnõimmel, de én leszakadtam róluk, mert dolgom akadt, és így egyedül érkeztem a menza bejárati ajtajához. Az a fiú pont velem egyidõben akart belépni ugyanott. Általában megszoktam, hogy elõre

engednek a férfiak, de láttam rajta, hogy nincs szándékában ilyesmi, így aztán megálltam, hogy elõre engedjem. Õ észrevett, belépett az ajtón, felém fordult, és közölte velem, hogy "Nagyon helyes!", aztán végigmért egy rút pillantással. Persze nem álltam meg szó nélkül a pökhen-diségét, és rövidúton kiosztottam. Meglepõ módon nem szólt egy szót sem, de amíg az egyetemre járt, mindvégig olyan gyilkos pillantásokkal méregetett, hogy a hideg futkározott a hátamon - fejezte be Sundari a történetet, és hátradõlt a székében. - És miért mondta ezt most el nekem? - kérdezte értetlenül Jeffrey. -Ja bocs! - riadt fel az emlékezés okozta révületbõl Sundari. -Amikor a szanatóriumban jártunk, és láttam azt a férfit, megint történt valami. A professzor szobájában találtuk, de az érkezésünkre felállt, és elindult kifelé. Én az ajtóban futottam össze vele. Biztos vagyok benne, hogy egy másik ember volt, de tudja, amikor találkoztunk ott az ajtóban, és rám nézett, a felismerés szikráját láttam csillanni a szemében, engem pedig ugyanaz az érzés öntött el, mint amikor vagy egy éven keresztül az a másik alak stírolgatott az egyetemen. Mindez azért olyan furcsa, mert idõvel elkezdtem félni tõle, és mindent elkövettem, hogy kerüljem a srácot. De az érzés csak akkor múlt el teljesen, amikor az év végével távozott a karról. Addigra persze már akkor is tudtam, hogy néz, ha a szememmel nem is láttam - hallgatott egy sort Sundari. - Szóval csak ezért hoztam szóba, mert rögtön ez az érzés kerített hatalmába, ahogy elment mellettem az a másik fickó. Talán a féltestvére, vagy én nem is tudom, de mondom, olyan fura volt az egész - vált feszültté a lány. - Nyugalom! - fogta meg a kezét Jeffrey. - Itt nem kell tartania semmitõl! - Bocs, csak még mindig a hideg futkározik a hátamon, ha rá gondolok! Olyan kimért volt a tekintete. Mintha egyenesen a bensõmbe látna, és onnan olvasná ki a legrejtettebb félelmeimet. - Õ is csak egy volt a diákok közül, akinek ugyanúgy meg kellett felelnie a követelményeknek, mint ahogy a többieknek. Nem hiszem, hogy bármi különleges lett volna benne. - Igen, igaza van, de maga sosem látta, hogyan tudott nézni. Egyébként, idõvel a paranoia teljesen eluralkodott rajtam, és utánakérdeztem néhány embertõl, hogy ki is az a srác. A nevére még mindig emlékszem, Mark Ormandynak hívták. A tanárai egyáltalán nem szerették, még azok sem, akik hírhedtek voltak róla, hogy elõnyben részesítik a külföldi diákokat. A tankör társai szerint széts zórt volt, és lelkileg rendkívül instabil. Mindent összevéve nem volt egyszerû eset, és emiatt jó néhány rémtörténet keringett róla a suliban. Szóval, nekem pont õt kellett kifognom. Mondhatom nem voltam elkeseredve, amikor meghallottam, hogy eltanácsolták. - Az utolsó évben? - Ha jól emlékszem, nem ment át valami pszichológiai vizsgálaton, és emiatt alkalmatlanná nyilvánították a pályára. Igazából persze nem emlékszem a

részletekre, mert olyan boldog voltam, hogy a lehetõ leghamarabb el akartam felejteni az egészet. - Azt mondja, hogy akkor õ nem volt a végzõsök között? - A szokásos módon természetesen nem, de gondolom, a mögötte álló öt évre való tekintettel engedték záróvizsgázni. - Hogy nézett ki? - Magas vékony fiú volt fekete hajjal, és fekete, idegesen rángatózó szemekkel. Sajnos akkor egyenesben tudta tartani õket, amikor engem bámult. - Nem tudja véletlenül, hogy professzor Byrne tanította-e azt a diákot? - Tudni nem tudom, de valószínû, hogy az öt év alatt összefutottak egy szemeszter erejéig. Csak valami különös véletlen folytán kerülhette volna el bárki is, hogy legalább egy tárgyat ne vegyen fel tõle. - Utána tudna nézni? Hátha ezen az úton jutunk valamire. - Persze, akár már holnap sort keríthetünk rá. - Gondolja, hogy ez a két ember összeütközésbe kerülhetett? - Fogalmam sincs. Mondjuk a professzor nem az a fajta volt, akit meghatott, ha valaki nem ebben az országban jött a világra. - Miért, a többi tanárára igen? - Mondjuk úgy, akadnak olyanok, akiknél a bõrszín is számít a jegy odaítélésében. - Érdekes ország! - És ez még csak a kezdet, ha van kedve, a vacsora után ellátogathatunk a kedvenc színházamba. - Valami egyéni ízzel akar meglepni? - csillant fel a jogász szeme. - Biztos lehet benne! - ígérte csalafinta mosollyal az arcán Sundari. - Akkor állok elébe a kihívásnak! - biccentett felé a jogász, mint aki máris készen áll az indulásra.

VIII.

Az utcán állva figyelte õket. Körülötte forrongott az esti forgalom, és õ úgy érezte magát, mint egy moccanatlan sziget a fényudvaroktól csíkozott gyorsított felvételen,

amely örök és bizonyos a mindenben változó világgal ellentétben. Azok ketten, úgy ültek egymással szemben, mint egy szerelmespár, akik csak azt várják, hogy véget érjen a vacsora, és egyedül maradhassanak. Rettenetesen gyûlölte mindkettõt, de még a közöttük kialakult kapcsolatot is! Nem értette miért kellett méltónak tartott ellenfelének ilyen gyorsan meghasonlania önmagával. Egyszerre sajnálta, és vetette meg ezért. Az idegesítõ maláj nõ persze úgy csillogott, ahogyan az csak kígyó fajtá jától tellett. Azon volt, hogy elbolondítsa munkájától az õ emberét. Legszívesebben bement volna, hogy képen sújtsa szemérmetlenségéért. Egészen idáig követte õket, és közben alig tudta legyûrni magában a körülötte tolongó kínaiak iránt érzett gyûlöletét. Egyedül a parkban talált rövid megnyugvásra, ahol ellenfele megállt, hogy a folyó vízében gyönyörködjék. Az amerikait, még mindig nem tudta teljesen leírni. Noha meglehetõsen gyanútlanul viselkedett, néhányszor még így is majdnem sikerült meglepnie õt. A legváratlanabb pillanatokban fordult meg, és nézett körül, mindezt ügyesen álcázva. Idõvel nem bírta tovább a feszültséget, óvatosabbá vált, és még távolabbról követte õket. Azok ketten most odabent ültek, és csak hosszas beszélgetést követõen rendeltek a várakozó pincértõl. A MEDIKUS már tudta, hogy hibázott, amikor a lányt az egyetemrõl nem tette elõkelõbb helyre a listán. Elvégre az a maláj megsértette õt, és ezzel a szabályok szerint aláírta a halálos ítéletét. Márpedig szabályokra szükség van ebben az õrült világban, különben mi más teremthetne rendet a kaotikus kavarodásban, nyugtázta magában. És az õ feladatai között szerepelt, hogy érvényt szerezzen nekik. A lányt persze azonnal felismerte. Egyetemi éveinek utolsó évében rendkívüli örömöt okozott neki a félelem, amit a szemében látott, ha végigmérte. Borzongató gyönyörûség volt felismerni, hogy puszta jelenléte miféle érzéseket vált ki az alacsonyabb rendû lényekbõl. A rabszolgasorból feltörekvõ asszonyi személy persze a maga módján egyszer megpróbálta bizonygatni felé hamis igazságait, de hangja megremegett a mondatok közben, s elég volt a szemébe néznie, hogy tudja, az elnyomottak vére még mindig munkál odabent. A vele egy légtérben töltött pillanatok aztán bearanyozták mindennapjait. Akkor azt hitte, elég volt neki a büntetés, de most már látta, hogy tévedett, és a hibájáért valamikor fizetnie kell. Az idõ pedig egyre kevésbé dolgozott neki. Figyelte õket, és ahogy az idõ egyre inkább elõrehaladt, õ mind mélyebben merült el kettejük kontúrjainak vizsgálatában. Mind inkább hallani vélte a kettejük között lezajló beszélgetés szavait. Most már tudta, hogy róla beszélnek, és hogy álcája, ha lassan is, de lehullik róla. Elégedettséget érzett. Lám, jól választotta meg ellenfelét. Az amerikai férfi néhány nap leforgása alatt olyan messzire jutott, mint ahová a helyi rendõrség évek alatt sem

volt képes. Nem hiába voltak egyvérbõl valók. A kettejük játszmájába halandó pornépnek nem lehetett beleszólása. Végre olyan kihívással találta szembe magát, ami valódi megmérettetést jelentett. Akárcsak az orvosi pálya. Isten teremtményeit javítani nap, mint nap, hasonlóan felemelõ feladatnak tûnt. Méltónak rá, hogy az életét szentelje neki. Nem úgy ez a mostani probléma. Ha sikerül idõben kiiktatnia a külföldi férfit, a szingapúri rendõrség ismét évekig elrágódhat majd a nekik vetett csontokon. De vele szemben semmiképp sem akarta elkövetni ugyanazt a hibát, mint a prostituált esetében. Ha most ismét kudarcot vallana valamiféle brutális megoldással, mint ahogyan akkor tet te, azt sokkal nehezebben bocsátaná meg magának. Az idegen nyomozót a saját módszereivel kell rádöbbentenie törékenységére és sebezhetõségére. A gyengék felkarolása nyûgöt jelent az erõseknek, és nemhogy tovább növelné kiemelkedettségüket, de csak visszahúzza õket ugyanabba a homályba, amelybõl vétettek. Ellenfele máris hibázott, és õ a magasabb rendû értelem nevében ki kell, hogy használja gyengeségeit. Gyõzelmének példaértékûnek kell lennie, pont úgy, ahogyan azt apjától tanulta. Még annyi év távlatából is emlékezett az elsõ leckére, amikor gyerekként elfelejtve hovatartozását, leállt néhány maláj fiúval játszani nem messze a házuktól. Az apja észrevétlen jelent meg közöttük, anélkül, hogy õ az utolsó pillanatig észrevette volna. Amikor meglátta, már tudta, hogy vetkezett. A megaláztatás, amit akkor kapott, örök életére beleivódott, ám mindenekelõtt a két barna bõrû fiú hangos nevetése, ahogy rajta gúnyolódtak, miközben õ meztelen, véresre vert fenékkel menekült a szobája felé. Az öreg végignézte, ahogy bevonult a házba, s noha egyetlen ujjal sem ért a maláj kölykökhöz, azok soha többé nem jelentek meg a környékükön, sõt soha többé nem látta õket. Késõbb, amikor utánaolvasott az akkoriban történt váratlan eseményeknek, megtalálta napra pontosan azt az éjszakát, amikor a két fiú, a szüleikkel együtt porrá égett saját házukban, egy gondatlanságból feltámadt tûz következtében. A lecke akkor újabb tanulságot nyert, és a családfõ általa megmutatta neki az utat, hogy miként orvosolja az õt ért sérelmeket. Apja, aki most is otthon várja anyjával együtt. Mindketten nagyon büszkék rá, hogy annyi év küzdelmei után elérte, amire mindannyian vágytak, és megszerezte az orvosi diplomát. A keménykezû bevándorló férfi mindig rettenetesen szigorú volt vele, és õ idõvel hálás volt neki ezért. Lassan megvilágosodott elõtte a világ rejtett felépítése, a nagy tömegek elõtt láthatatlanul húzódó mozgatószálak rendje és azon emberek képei, akik a kezükben tartották az irányítást. Õk voltak a kiemelkedettek, akik átlátva a káoszt, utat vágtak a dzsungelen keresztül a fény felé. Csak kemény munkával és neveléssel válhatott eggyé közülük.

Apja harmincévesen érkezett az országba, az anyjával együtt. Mióta csak vissza tudott emlékezni, a szülõi házat látta maga elõtt, pontosabban szobája ablakát, ahogy kifelé nézett a kertjükön túli világra. "Sose feledd el, hogy mi amerikaiak vagyunk! Többet érünk az itteni seszínû népségnél! Már születésünk jogán többre hivatottak vagyunk náluk! Soha, de soha ne keveredj velük!", mondta az apja nap nap után, és õ idõvel megtanulta másként látni az utcán sétáló embereket. Bõrük, másságuk idõvel undorral töltötte el, s ha néha magányában nem tudott kihez fordulni, õket kezdte el gyûlölni saját sorsa miatt. Az iskolában kötelezõ volt jól teljesítenie. A család (mindenekelõtt az apja) nem tûrhette volna a szégyent, hogy az alacsonyabb rendûek közül bárki is jobb legyen nála. A magány pillanataiban tehát mind gyakrabban fordult a könyvei felé, és a sorok közt próbált társat találni magának. A tanulás terén nyújtott teljesítményéért persze fizetnie kellett, s az évek során vékony testalkatával, erõtlen fizikumával jelölte meg a sors. A problémák elsõ jelei ugyan már a gimnáziumban megjelentek, de akkor egy-egy futó összeomlása után anyjánál talált menedékre. A gyen-geakaratú asszony, akitõl szellemi instabilitását örökölte, mindig hálásan fogadta közeledését, és csak akkor tolta el magától, ha a férje megérkezett a házba. Õ egyszerre imádta, és gyûlölte õt ezért. Boldog volt, ha a karjába bújhatott, és érezhette a testébõl áradó melegséget, ugyanakkor kést forgattak a szívében, amikor az asszony hirtelen, minden érzelem nélkül eltaszította magától. Szorgalma és kitartása mindenkit meglepett, még saját szüleit is, így amikor eléjük tárta elhatározását az orvosi egye temet illetõen, nem ütközött különösebb ellenállásba. Apja mindössze annyit mondott neki: "Ez a hivatás nem csak a gyógyításról szól! Meg kell tanulnod igazságot tenni a hatalommal, amit a tudás rád ruház!" Akkor azt hitte, érti a szavak értelmét, és csak újabb fájdalmas leckék hosszú során keresztül világosodott meg elõtte az igazság, hogy pontosan mit is vár tõle a szigorú tekintetû bevándorló. Ráadásul az egyetemi évek nemcsak efféle fájdalmat és kudarcot tartogattak a számára. A válogatott kínai és maláj tanulók között szorgalma mind gyakrabban tûnt kevésnek, és a korábban jeles bizonyítványok emlékei gyorsan feledésbe merültek a szemesztereket lezáró vizsgák kínkeservesen görbülõ jegyeit követõen. A megaláztatottság érzését egy egészen újfajta aspektusból volt kénytelen megismerni. Olykor elbizonytalanodott, s idõvel már azt is kétségbe vonta, hogy vajon õ tartozhat e majd egykor a kiemelkedettek közé. Mindaz, amit otthonról hozott, most kevésnek, de legalábbis bizonytalannak mutatkozott. Szorgalommal és kõkemény magolással már nehéz volt feljebb emelkedni, de még csak megfelelni is, ráadásul a halmozódó

kudarcok eredményeképpen anyja mind ritkábban engedte magához, attól félve, hogy méltatlanná vált fiával együtt õ is fejére vonja apja haragját. Pedig bizonyítani õ mindig is az apjának akart. Minden egyes mosolyát, vagy elismerõ pillantását a szívében õrizte. Szavait feljegyezte, s ha már senki sem volt hajlandó meghallgatni bánatát, újból és újból felidézte azokat. A szorgalom, a küzdelem és minden erõfeszítés ennek szólt, s lám, végezetül apja megbékélt a világgal és azzal együtt vele is. Kár, hogy mindez ilyen sokáig tartott. Kár, hogy mire ide értek, mindketten mások lettek. Ki jobban, ki kevésbé változott meg, ám az eredmény mindenképpen valami egészen más volt, mint amit annak idején reméltek. Azon a távoli, szerencsétlen napon, amikor a professzor szemébe nézett, és ugyanazt a jéghideg szigort látta odabent, mint amit apja szemeibõl ismert, ereje elszállt, tudata kiürült, és mindaz, ami hosszú napok küzdelmeként került a fejébe, egy pillanat alatt lett semmivé. "Ha a puszta látványom ilyen hatással van magára, gondolja meg mi lesz, ha egy összetört emberrel találkozik! Kérem, fogadja meg a tanácsom, és keressen más pályát! Még fiatal, hagyja veszni ezeket az éveket, ahelyett, hogy az egész életét veszejtené el egy korán meghozott rossz döntéssel!", mondta neki az elsõ vizsgáján, és õ nem tudta szavakba önteni, hogy számára nincs visz-szaút. Ha maga mögé néz; ott egy szuronyként felé meredõ tekintetet lát, amely tovább kényszeríti a megkezdett úton. Még háromszor próbálta meg, de már a felkészülés ideje alatt tudta, hogy felesleges elmennie, és csak újabb megaláztatásban lesz része. Ezerszer átgondolta hogyan változtathatná meg a feléje közelítõ rettenetes jövõt, de sosem jutott tovább az elõtte emelkedõ falaknál. - Pedig megmutattam neki, hogy elég jó vagyok! - tört ki az emlékek hatása alól, és magára hagyva az étteremben vacsorázó párt, elindult a kocsija felé. - Még jobb is annál, mint amilyennek lennem kellene, hogy elkapjalak titeket! - mondta olyan hangosan, hogy a körülötte sétálók felkapták rá a fejüket. - Igen, és utána nektek is kinyilatkoztatom, hogy elég jó vagyok! - fújtatott dühösen a döbbenten feléje bámulókra, mielõtt tömegiszonya futásra sarkalta.

IX.

Jeffrey az olvasóteremben ücsörögve lapozta az elõtte nyitva lévõ hatalmas névjegyzéket a hozzájuk tartozó tantárgyak, vizsgák, szigorlatok és záróvizsgák eredményeivel. Már a negyedik könyvnél járt, és még mindig nem találta meg, amit keresett. A jól sikerült tegnap esti éjszaka után úgy határozott, inkább személyesen

néz utána a rejtélyes hallgatónak, akit egyetlen végzõs névsorban sem sikerült megtalálniuk. - Talán, az a pszichológiai vélemény olyan rosszra sikerült, hogy nem engedték záróvizsgázni sem. Ugyan nem túl gyakran tesz ilyesmit az egyetem vezetése, de azt sem állíthatom, hogy példa nélkül való lenne - vélekedett Sundari. - Mit gondol, hol találhatnék a nyomára? - simította meg a lány kezét a férfi. - Nyittatok neked egy olvasótermet, és bevitetek minden megfelelõ évfolyamra vonatkozó átiratot. - Miért nem kaphatom meg ennek a Marknak a leckekönyvét? - Jogászként tudhatnád, hogy ez titkos adat, amit a személyi jogok intézménye véd! cirógatta meg a férfi arcát a kézfejével Sundari, és Jeffrey szíve erõsebben kezdett el dobogni. - Akkor marad a cipekedés és olvasgatás - nyugodott bele az elkerülhetetlenbe a férfi, és átvonult a számára kirendelt cellába. Négy könyv, négy évfolyam anyaga, ám Mark Ormandy egyetlen egyszer sem kerül t kapcsolatba a professzorral. Jeffrey mostanára már egyáltalán nem találta olyan jó ötletnek a keresgélést, mint egy nappal korábban. Mindez persze nem téríthette el tõle, hogy az utolsó könyvet is vizsgálat tárgyává tegye. - Az utolsó év utolsó félévében megvágni valakit... - csóválta a fejét, miközben átlapozta az elsõ félév anyagát, és megint csak nem talált értékelhetõ kapcsolatot a két ember között. - Ráadásul a fényképe sem hasonlít egyik fantomképre sem motyogta az orra alatt, miközben a nehéz, széles lapokat pörgette az ujjai között. Aztán megállt az egyik oldalnál, és kisimította maga elõtt a könyvet. - Ez meg hogy lehetséges? - tette fel hangosan a kérdést, és még egyszer megnézte az elõtte heverõ beírást. A papír tanúsága szerint az utolsó félé v egyik szigorlatának tanára Byrne professzor volt. Jeffrey eddig úgy tudta, hogy csak olyan tantárgyból lehet szigorlatozni, amit több mint egy féléven keresztül tanult a hallgató. A másik döntõ momentum a vizsgajegynél felírt többszöri feljegyzés volt. Mark Ormandyt négyszer egymás után buktatták meg ugyanabból a tárgyból, és minden egyes mellett a halott professzor szignója volt. Holland joggal érezte úgy, hogy ez volt az a momentum, amit keresett. Kimásolta a névhez tartozó lakcímet a leckekönyvátiratból, néhány további információt, amit hasznosnak vélt, aztán átment a tanulmányi hivatalba.

Sundarit nem találta ott, és csak hosszas próbálkozás után sikerült magára vonnia az elmerülten dolgozó adminisztrátorok egyikének fi-

gyelmét. A középkorú, szemüveges nõ, aki életkorban körülbelül Sundari után következhetett, szemmel láthatóan nem volt boldog, amiért abba kellett hagynia a munkáját. A legkevésbé sem készségesen intett a jogász felé, hogy menjen közelebb, és nagyon lényegretörõen kezdett bele a beszélgetésbe. - Mondja, miben segíthetek! - igazított egyet macskaszemkeretes szemüvegén. - Sundari Idanot keresem, meg tudná mondani, hogy merre találom? - Délelõttönként órán van - változott meg egy pillanat alatt a nõ Jeffreyhez való hozzáállása. - Maga az amerikai fiú, aki tegnap randizni volt vele? - Igen - mosolyodott el szélesen Holland, látva saját népszerûségét. - Sajnos nem tudom, hogy épp merre jár, de ha akarja, kikereshetem a számítógépbõl a tanrendjét. - Talán ön is tudna nekem segíteni, ha nem tartom fel nagyon a munkájában. - Ugyan már, mondja csak nyugodtan, elvégre azért vagyunk itt, hogy segítsünk! fordult ki korábbi önmagából az adminisztrátor. - Mindössze egyetlen kérdés. Hogy lehet az, hogy egy tanár, aki még sosem tanított valakit, egyetlen félév után szigorlatoztassa a hallgatót? - Normál körülmények között sehogy sem - csóválta meg a fejét az adminisztrátornõ, és automatikusan megigazította a frizuráját, miközben gondolkodott. - Valószínûleg az történhetett, hogy idõközben tanárváltás történt azon a szemináriumon, és a vizsgáztató egy korábbi kollégája munkáját vette át az új csoporttal. - Mi történhet egy tanárral? - gondolkodott hangosan a jogász. - Bármi. Betegség, hosszabb tanulmányút, külföldi munka, vagy egyszerûen csak profilt váltott a kolléga, és elhelyezkedett valamelyik helyi multinál - vonta fel kövérkés vállait a nõ. - Túl nagy kérés lenne, ha azt szeretném, hogy utána nézzen? - Dehogy is! Csak mondja a nevet és a kérdéses idõszakot! Jeffrey a jegyzeteibe nézett, és megadta a kérdéses adatokat. - Ó igen, már emlékszem! - sóhajtott fel a nõ, miután a keresett adatok megjelentek a monitoron. - Nagyon sajnálatos eset volt, néhány évvel azután történt, hogy ide kerültem. - Megosztaná velem? - tördelte a kezeit Jeffrey, miközben a nõ so-pánkodását figyelte. - Ó hogyne, bocsánat! Dr. Mendoza szerencsétlenség áldozata lett. Az egyetemrõl hazafelé menet elgázolta egy õrült sebességgel száguldozó ámokfutó. A tanár úr

azonnal szörnyet halt, még a mentõk érkezése elõtt. A helyi körülményekre jellemzõ módon, azóta sem sikerült megtalálniuk azt a vandált! - Ezek szerint egy baleset miatt került professzor Byrne ahhoz a csoporthoz? - Igen, és annak az évfolyamnak már nem is volt lehetõsége, hogy másik tanárt válasszon, mert csak a professzor úrnak voltak meg a szükséges tudományos elõtanulmányai. Ha jól emlékszem, volt is egy elég hírhedt incidens abban az évfolyamban. - Mi történt? - Csak homályos emlékeim vannak, de mintha egy hallgató az utolsó félévben kényszerült volna pont e miatt a vizsga miatt elhagyni az intézményt. Azt hiszem, kihasználta az összes pótvizsgázási lehetõségét, de amikor megjelent a vizsgákon egyetlen szót sem tudott kinyögni. A professzornak meglehetõsen komoly lelkiismereti problémát okozott a dolog. Néhányszor nálunk is bent járt, hogy utánanézzen annak a hallgatónak. - Nem tudja véletlenül a nevét annak a fiúnak? - Sajnos nem emlékszem tisztán! - rázta meg a fejét a nõ. - De úgy emlékszem külföldi hallgató volt. - Ha mondanám a nevét az segítene? - Próbáljuk meg! - Mark Ormandy - olvasta fel a jegyzeteibõl Jeffrey. - Igen, õ volt az, most már biztosan emlékszem - biccentett a nõ. -Találtam egy címet ehhez a névhez a leckekönyvek átirati jegyzékében, mit gondol, élhet még ez a hely? - Aligha hinném. Mindez már több, mint négy éve történt, ennyi idõ után még mi magunk is alig tudjuk utolérni a volt hallgatóinkat. Ráadásul a bejegyzés idõtartamához nyugodtan hozzáadhat még öt évet ebben az esetben, hiszen a hallgató már majdnem végzett, és az értesítési címet csak az elsõ évben kérjük el. Nekünk persze nem érdekünk, hogy õk megkapják a hivatalos anyagokat, de azért el kell mondjam, hogy furcsa emberek járnak ide. Mindenki azt hihetné, hogy aki itt tanul, az már teljesített egy bizonyos szintet, és ennek megfelelõen értelmesebb a nagyátlagnál, de nekünk nap mint nap bebizonyítják, hogy nem így van. Képtelenek megérteni, hogy a saját jól felfogott érdekükben be kell jelenteniük a lakcímváltoztatásokat. Rendre elmulasztják, és emiatt jócskán éri õket meglepetés! - Köszönöm a segítségét! - búcsúzott Holland az adminisztrátortól, mielõtt az még problémáinak további tengerét zúdította volna rá.

- Igazán nincs mit! Örülök, ha segíthettem! - felelt a nõ, és mire Jeffrey az ajtóhoz ért, már ugyanúgy görnyedt a munkája fölé, mint a szobában tartózkodó többi asszony.

A folyosóra érve a jogász elgondolkodva nézett a kezében tartott jegyzetre. Korábban arra gondolt, hogy az információkat átadja a helyi rendõrségnek, és kivárja egy elnyúló megfigyelés eredményeit, de az adminisztráción történt beszélgetést követõen, már nem volt olyan biztos a tervében. Elvégre négy év valóban hosszú idõ egy ember életében, fõként, ha hozzáveszi azt az ötöt, amit a bent dolgozó asszonytól hallott. Kilenc év, nos, ez elég idõnek tûnt ahhoz, hogy elévülhessenek az adatok. Mindenesetre érdemesnek találta utánanézni a helyszínnek, hátha van ott valami nyom, amin továbbindulhat Mark Ormandy után. Persze egyelõre még az is kétséges volt, hogy vajon nem csak vesztegeti-e az idejét a dologgal. Hiszen az egykori hallgatónak mindössze annyi volt a bûne, hogy megbukott az egyik vizsgáján. Ezért pedig még senkit sem zártak börtönbe. Sajnálta, hogy az olvasóban töltött idõ után nem találkozhatott Sundarival. Jó lett volna még egyszer összebújni a selymes bõrû, friss illatú lánnyal, mielõtt végleg visszamerül a szürke hétköznapok világába. A másik oldalról pedig ott állt az ígérete, amit reggel tett Andaya õrmesternek, hogy a korábbi telefonbeszélgetésükkel ellentétben távol marad ma délelõtt a kapitányságtól, de az idejét hasznosan tölti majd. Magában elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a rendõrtiszt hangja, miközben a kérését hallgatta. Az õrmester a legkevésbé sem volt boldog az új hírektõl.

Jeffrey kisétált az épületbõl, leintett magának egy taxit, és bemondta az egyetem olvasójában összeszedett címet. A taxis kérdezett valamit, hogy melyik környéken keresse, de miután a jogász csak széttárt kezekkel tudott válaszolni a kérdésre, elindult és rádión hívta a központot. Holland elmélyülten gondolkodott a kocsi hátsó ülésén. Ismét a Mark Ormandyról készült fénykép jutott az eszébe. A fiatal, európai rasszhoz tartozó férfiarcmás furcsamódon ismerõsnek tûnt neki. Felidézte magában a korábban elkészült fantomképeket, de még a tanult elemzési módszerekkel sem talált között ük markáns hasonlóságot. A dolog persze csak még inkább elbizonytalanította, egy pillanatra felötlött benne, hogy megállítja a taxit, és inkább a kapitányságra viteti magát, de végül ellenállt a kísértésnek. Igazából persze maga sem tudta, hogy mit is keres azon a helyen, de ha mást nem is, legalább újabb benyomásokat gyûjthet a professzor személyérõl, ezúttal diákszemmel nézve. A következõ gondolata Sundari volt. A fiatal maláj lánnyal töltött elõzõ este mély nyomokat hagyott benne. Az étterembõl egy fura kis teá-zóba mentek, ahol majd

minden órában különbözõ elõadások kezdõdtek az asztalokkal szemben felállított színpadon. Jeffreyt megérintette az idegen kultúrkörbõl származó darab furán, esetlenül elmondott tartalma, a szemmel látható amatõr színészek lelkesedése, és a történet számára lényegtelennek tûnõ mozzanatainak kihangsúlyozása. Amikor aztán kijöttek a teázóból, sokáig nem is tudta szavakba foglalni az érzéseit, és inkább hallgatott. Sundari megérezte rajta az állapotváltozást, és ahelyett, hogy kérdésekkel bombázta volna, inkább tapintatosan hallgatott, és kivárta, míg a férfi magától kezd el beszélni. Jeffrey végtelenül hálás volt neki ezért. Mire aztán szóhoz jutott, végre saját hangján tudott beszélni a korábban benne lezajlott katartikus folya matokról, a szerelmi történet tragikus végérõl, és a rá gyakorolt erõteljes hatásról. Amikor mondanivalója végére ért, rejtélyes módon - vagy talán éppen Sundari óvatos irányításának köszönhetõen egy parkban álltak, egy kicsinyke patakon átívelõ aprócska fahídon. Az elsõ csók itt esett közöttük, amit aztán követett még néhány óvatos, szelíd közeledés. Az éjszakát követõen, miután Sundari kiszállt a taxiból, Jeffrey ismét egész embernek érezte magát. A szállodába ment, de mert hiába próbálkozott alvással, egy ideig olvasással, majd minden trükk halálát követõen tévénézéssel csapta agyon az idõt. A gondolat, hogy másnap (vagy talán akkor már aznap) személyesen nézzen utána a beszélgetésük elején szóba került hallgatónak, ekkor fogalmazódott meg benne. Az elhatározást tett követte, és reggeli ébredése után elsõ dolga volt felhívni Andaya õrmestert, hogy tájékoztassa a programváltozásról. A rendõrtiszt, ha nem is fogadta kitörõ örömmel a bejelentését, hajlandó volt beleegyezni, és ezzel Jeffrey teljesen elégedett volt. így alkalma nyílt rá, hogy kora reggel félhivatalos látogatást tegyen Sundarinál. A lány örömmel fogadta, és mosolya mindennél többet jelentett a fáradtan ébredõ férfinek.

A taxi lassított, és néhány méternyi óvatos gurulást követõen megállt az út szélére húzódva. Holland kinézett az ablakon, és lerobbant házakat, poros, piszkos utcákat látott, ahol korcs kutyák játszottak a kidobott szeméttel. - Biztos, hogy jó helyre jöttünk? - fordult a taxisofõr felé. - Az a ház az! - mutatott az út túloldalán álló, a többi épülethez képest jó karban lévõ falak felé a fickó. - A diszpécser szerint nincs több ilyen nevû utca a városban. Szóval, tévedés kizárva. - Lehet, hogy rossz helyre jöttem, megtenné nekem, hogy megvárja, amíg körbenézek? - nyúlt a kilincs felé a jogász.

- Ugyan már, ember! Nézzen körül! Dehogy is várom meg! Fizessen, aztán használja a telefonját, ha el akar húzni innen! Annyit ígérhetek, hogy nem megyek túl messze! fordult meg a sofõr. Jeffrey vállat vont, fizetett és kiszállt a taxiból. A kocsi néhány másodpercnyi késlekedést követõen gyorsütemben távolodni kezdett. A jogász ellépett a porfelhõ mellõl, és ismét körbenézett, különös tekintettel a mutatott épületre. Az egyszintes házat európai típusú, betonaljzatú acélkerítés vette körül, aminek a tetején tíz centis acélhegyek meredtek a levegõbe, távoltartandó a nemkívánatos látogatókat. Odabent, elszáradt ágú gyümölcsfák és kikopott füvû udvar porosodott a mindent belepõ piszokban. Néhány helyen Jeffrey házilag eszkábált egyszerû gépeket, és néhány hasonló eredetû szerszámot vett észre. A ház vakolata néhol lehullott, és a hibákat - jól láthatóan - hozzá nem értõ kezek javították ki. A jogász biztos volt benne, hogy a mostani tulajdonost nem veti fel a pénz, ám a környék más épületei még ennél is jóval lerobbantabb állapotban voltak.

Holland megnyomta a kapucsengõ gombját, és amíg várakozott, körbenézett a ház mögötti udvarra nyíló részen. Néhány elkorhadt, fából összetákolt ól, és egy kidõlt vaskapu maradványait látta még egy még zöldellõ g yümölcsfa oldalának támasztva. Jeffrey ismét rátenyerelt a csengõ gombjára, és miután percek múltával sem kapott semmiféle választ, óvatosan lenyomta a kilincset. A zár engedett, és a vasszerkezet hangos nyikorgással adott utat. A jogász várt, hátha megjelenik valaki a ház ajtajában a zajra, de miután semmi sem történt, tovább óvatoskodott a ház irányába. A repedezett szélû járda tiszta volt, ám mellette számtalan falevél tanúskodott róla, hogy ha a házat lakják is, az udvart semmi esetre sem gondozzák olya n buzgalommal, mint ahogyan azt régi lakói tették. A leromlott külsõ is ugyanezt támasztotta alá. Az egykor jól megépített ház mára alig volt különb állapotban, mint a környékbeli rozoga viskók. A jogász nem sok reményt fûzött az új tulajdonosokkal való találkozáshoz. Elsétált a barnára festett fa ajtóig, és hangosan bekopogott rajta. A két lépcsõnyi magasságban elhelyezkedõ bejárat melletti ablakban virágcserepek álltak a párkányon. A földben teljesen elszáradt muskátlik árválkodtak, jobbára csak szárak és csonkok. Miután a kopogtatásra sem érkezett válasz, a jogász úgy döntött, inkább máskor tesz próbát, és elindult a kerti kapu felé.

Épp csak elindult, amikor a háta mögül zaj hallatszott. Megfordult, hogy beazonosítsa a forrását, de a ház takarásában sejtette a kiindulási pontot. Az egész olyan érzést keltett benne, mintha valaki kinyitott volna egy ajtót, és most szavakat suttogna odakint. Az ügynök megfordult, elkerülte az avarral borított részeket, és elindult körbe, a ház fala mentén. Alig haladt el a z elsõ sarok mögött, amikor a beszéd

megszûnt, és ismét meghallotta az ajtócsukódásra emlékeztetõ zajt. Fény villant a mellette lévõ ablak mögött, és a zsalu résein benézve egy árnyalak suhant át a benti szoba sötétjén. Óvatosan végighaladt a ház oldala mentén, egészen addig, amíg el nem érte az épület túlsó sarkát. Ott megállt, és amilyen óvatosan csak tellett tõle, kilesett a hátsó udvar felé. A vele szemben álló hatalmas dobermann fogait vicsorgatva éppen ugrásra készült. Jeffreynek pillanatnyi ideje sem volt, hogy felkészülhessen. A kutya hátsó lábai megfeszültek, és egy másodperccel késõbb a negyvenkilónyi színtiszta izom máris a levegõben úszva repült a torka felé. A férfi az elsõ döbbenet múltával az egyetlen dolgot tette, amire esélyt látott. Testét kilencven fokban elfordítva visszapördült a sarok mögé, miközben jobbjával megragadta az állat torkát, és messzire lökte magától. A dobermann majd öt méterrel odébb landolt a földön, és a jogász szerencséjére, lábai összeakadva megbotlott a poros, szürkeszín fûben. Jeffrey ellökte magát a faltól, és a töredéknyi nyugalmi idõt arra használta ki, hogy nagyobb mozgásteret nyerjen magának. A kutya villámgyorsan felpattant a földrõl, és mielõtt még ellenfele megállapodhatott volna, újabb rohamra lendült. Ezúttal az ügynök altestét célozta meg, és a vad vágta végén fogaival a lábikrája felé kapott. A mozdulat olyan gyors volt, hogy Jeffrey igazából csak ösztöneinek engedelmeskedve cselekedett, amikor keményen felé rúgott. A cipõ orra a szügyén találta el az állato t, és az a levegõben megfordulva a hátára zuhant. A férfi elõrelendült, és mielõtt még a dobermannak esélye lett volna újból talpra kecmeregni, rávetette magát. Baljával torkon ragadta, miközben jobbjával sikerült megmarkolnia a tarkója feletti vastag bõrt. A kutya lábaival vad kapálózásba kezdett, és körmével felhasította Jeffrey ingét az alkarján, vért serkentve a csíkok nyomában. Az ügynök felállt, megemelte a negyvenkilós, izgõmozgó állatot, és amilyen gyorsan csak ingatag pozíciójától tellett, a ker ítés felé rohant vele. A kapu szerencsére nyitva maradt mögötte, így amikor elérte az utca szélét, csak egy erõteljes lendítésre volt szüksége, hogy a házõrzõt olyan messzire tegye le, ahonnét még biztonságosan be tudta csukni maga mögött a fém nyílászárót . A dobermann ahogy a földre ért, azonmód talpra is ugrott, ám mielõtt még fogait Holland karjába vághatta volna, az ügynök ellépett a kaputól. A fenevad hatalmas erõvel vágódott a rácsoknak, és az egész kerítés beleremegett, ahogy újból és újból, lábait feltéve egészen a tetejéig, rugaszkodott. Szerencsére a kilincs és a zárnyelv kitartott, így az állat odakint, Jeffrey pedig bent maradt.

- Kellemes kis felfordulás az elsõ látogatáson, és még csak nem is találkoztam senkivel! - szûrte a szavakat a fogai közt az ügynök, és ismét elindult a ház felé,

hogy a kert hátsó végénél távozva végképp lerázza magáról a feldühödött állatot. Végigfutott a járdán, bekanyarodott a sarkon, majd döbbenten megállt az ablak elõtt, ahol az imént az árnyékot látta végigfutni a szobán. A keret mögött egy õsz hajú, törékeny termetû, európai rasszhoz tartozó asszony bámult rá elkerekedett szemekkel, miközben orrát egészen hozzányomta az üveghez, mint ahogyan azt óvodások szokták, miközben távolodó szüleiket figyelik a gyerekmegõrzõ termébõl. A nõ szemei nagyok és félénkek voltak. Jeffrey úgy érezte, gazdájuk néhány pillanat múlva elszalad. - Kérem, ne féljen tõlem, csak beszélni szeretnék magával! - mondta az ablaknak, és fogalma sem volt róla, hogy vajon a házban lévõ asz-szony érti-e a szavait. A nõ továbbra is ugyanolyan merev tekintettel bámult rá, mint korábban, és ha Holland nem tudja, hogy csak az utóbbi percekben lépett oda, azt sem tartotta volna kizártnak, hogy egy jól elkészített bábuval van dolga. - Asszonyom, hallja, amit mondok? - lépett közelebb az üveghez, és megpróbált valamiféle életjelet észrevenni a nõ tekintetében. - Ha hall engem, kérem, adja tudtomra! - mondta utoljára, amikor kezdte megunni a hasztalan várakozást. A nõ szemében lassan megjelent az értelem, és némi vívódást követõen szemével az ügynökre fókuszált. - A nevem Jeffrey Holland. Csak beszélni szeretnék magával, ha lenne rám néhány percnyi ideje - szólalt meg újból az ügynök, miután a merev tekintet megállapodott rajta. - Ha kinyitná az ablakot, vagy az ajtót, hogy jobban halljuk egymást, azt nagyon megköszönném! - próbálkozott türelmesen. A nõ hirtelen egy játékos mozdulattal felemelte a mutatóujját, és ráncos ajkai elé emelte. Elmosolyodott, mint a csínytevésre készülõ kölykök, aztán intett Hollandnak a ház hátsó fertályának irányába, és eltûnt az ablakkeretbõl. Az ügynök hirtelen maga sem tudta, hogy mit tegyen. A nõ irányából érkezõ gesztus annyira valószerûtlen volt, hogy egy pillanatig csak bámulta az üres üveget, mielõtt rászánta magát az indulásra. A ház mögül ismét felhangzott az ismerõs nyikorgás, és Jeffrey sietõsebb tempóra kapcsolt. A sarok mögött, az épület hátsó oldalában álló nyitott ajtóban az õsz hajú asszony várta. A nõ ismét elmosolyodott, mutatóujját a szája elé emelte, majd intett a férfinek, hogy jöjjön közelebb.

- Brian épp alszik, de ha csendben leszünk, és nem ébresztjük fel, akkor beszélgethetünk egy kicsit - vonta fel a szemöldökét, mintha egy kérdésre várna választ.

- Ahogy akarja - egyezett bele Jeffrey, és engedett a ház belseje felé irányuló hívásnak. Odabent dohszag fogadta, s hozzá formalinnal keveredett molyirtó csapódott. - Bocsásson meg a rendetlenségért, - mutatott körbe a makulátlan tisztaságú, rendezett szobán az idõs nõ - de nem számítottam vendégekre! - Én kérek elnézést, hogy hívatlanul állítottam be, mindössze csak néhány kérdést szeretnék feltenni egy bizonyos Mark Ormandy nevû fiatalemberrel kapcsolatban. A nõ szemei elkerekedtek, és egy pillanatra a félelem szikrái gyulladtak fel bennük. - Ismeri ezt az urat? - kérdezte Jeffrey a megrettent nõt. - Arra gondoltam, hogy talán korábban itt lakott ebben a házban, és esetleg megtudná mondani, hová költözött nézett a jogász az asszonyra. A nõbe csak néhány másodperc múlva tért vissza az élet, ám akkor az arca ugyanolyan hirtelenséggel elevenedett meg, mint ahogyan korábban kiszökött belõle a pír. - Mark a fiam, itt lakik velünk. Most épp nincsen itthon, mert dolgozni ment, de nemsokára hazajön, és akkor tud beszélni vele - terült szét egy újabb mosoly az arcán. - Maga biztosan az egyik hálás paciense, ugye? - Nos, nem egészen, én csak szeretnék kérdezni tõle néhány dolgot, az egyik volt egyetemi tanárával kapcsolatban - állt meg az elõszobában Jeffrey. - Ó, Mark nagyon kedves fiú, biztosan szívesen válaszol majd magának - nyugtatta a nõ a jogászt. - Nem olyan sokára meg kell, hogy érkezzen, tudja, éjszakai ügyeletes volt a kórházban, ahol dolgozik. Az én fiam orvos, aki megmenti más emberek életét! - Akkor minden bizonnyal nagyon büszke rá - csodálkozott Jeffrey. -Melyik kórházban dolgozik? - Az én fiam egyszerre több helyre is bejár, hogy ahol tud, segítsen! Nagyon lelkiismeretesen végzi a munkáját, és soha egy napot sem hagy ki betegség miatt. Különben sem szereti a lógósokat, úgy van vele, hogy mindenkinek azt a munkát kell végeznie a legjobban, amihez ért. Ha pedig eltékozolja a helyet, ahol teljesítenie kell, azzal az egész társadalmat károsítja meg! - Nagyon lelkiismeretes fiú - mondta Jeffrey, és kezdett rádöbbenni, hogy a nõ nem csak egyszerûen furcsa, de valószínûleg több problémája is van ennél. - Mit gondol, mikor ér haza? - Nemsokára itt kell lennie, munka után mindig egyenesen haza jön, hogy megnézze, hogy vagyunk. - Nincs egyedül a házban?

- Persze, hogy nem vagyok egyedül, különben be sem engedtem volna! Itt van a férjem is velem, nehogy valamelyik színes bõrû idegen kárt tegyen bennem. A nagyszobában van, épp alszik, de õ is bármelyik pillanatban felébredhet. - A kutyát maga engedte el az udvaron? - fogott gyanút Jeffrey. - Az a fekete förtelem mindig szabadon van - legyintett a nõ. - Hiába mondom ennek a két férfinek, hogy kössék meg, mert egyszer úgy megharap valakit, hogy idejön érte a rendõrség, de nem hallgatnak rám. Mark nem szereti a csukott ajtókat, azt pedig nem akarja, hogy a ház védelem nélkül maradjon ezen a környéken, fõleg azóta, hogy szegény Brianem gyengélkedik. - Mi baja a férjének? - Néhány éve meggyengült az egészsége, azóta csak egész nap ül a kedvenc foteljében, és a tévét bámulja. Alig eszik, és ha szólok hozzá, sokszor egyáltalán nem hajlandó válaszolni - panaszkodott elkeseredetten a nõ. - Néha azt hiszem, már meg sem ismer! - A fia mit mond az apja egészségügyi állapotáról? - Csak annyit, hogy egy kicsit lelassultak a gondolatai, és hogy több idõre van szüksége, mire válaszol nekünk, meg hogy türelmesnek kell lennünk hozzá. Én türelmes is vagyok, de nagyon elkeserít, hogy olyan keveset eszik szegénykém! Már magam sem tudom, hogy mit készítsek neki, ami a fogára való lenne. - Esetleg megnézhetném a férjét? - kérdezte ártatlan arccal Holland. - Maga talán orvos? - Nem egészen, de van némi elõképzettségem a témában. Ha vethetnék rá egy pillantást, vagy beszélhetnék vele, esetleg segíthetnék. - Hát nem is tudom - ráncolta a homlokát az idõs nõ. - Mark nem mondta, hogy beengedhetek idegeneket a házba, azt pedig semmiképp sem akarta, hogy helybeliek bejöjjenek! - Akkor semmi gond! - mondta tettetett megkönnyebbüléssel a jogász. - Én nem vagyok helybeli, ami pedig az idegenséget illeti, arról az egyetemrõl jövök, ahol Mark az iskolai éveit töltötte. - Talán lehet benne valami - esett gondolkodóba a nõ. - Honnan származik? -Amerikai vagyok- felelte Jeffrey, miután néhány pillanatig a helyes válasz kitalálásának szentelte az idejét, majd végül ötlet hiányában megmaradt az igazságnál.

- Az egészen más, az én Brianem is amerikai, meg az egész család is az. Olyan ritkán találkozunk hazánkból valóval ezen a környéken, és hát nem árt az óvatosság! Ezek a kevert népek annyi furcsaságra képesek, hogy csak a gond van velük! - Még szerencse, hogy mi amerikaiak így összetartunk - értett egyet Jeffrey, és hagyta, hogy az asszony belékaroljon, és a nappali felé vezesse. - Bizony, nagy szükség van az összetartásra, amikor idegen helyre vetõdik az ember. Maga is kivándorló, mint mi vagyunk? - Csak látogatóba érkeztem, néhány nap múlva tovább utazom - vallotta be a jogász. - Ó, hát utazni én is nagyon szeretnék, de mióta Brian egészsége megrendült, szóba se jöhet - állt meg a nappalit uraló hatalmas bõrfotel elõtt a nõ.

Jeffrey dermedten nézte a székben ülõ, gondos munkával kipreparált halottat. A valamikori férfi üvegszemei szokatlan élethûséggel néztek vissza rá. - Hát nézze meg, ugye milyen sovány lett az én drágám! - sopánkodott az asszony Hollandnak. - Hiába hordom neki az ételt, alig eszik belõle egy keveset, de van olyan nap is, hogy egyáltalán hozzá sem nyúl a tányérokhoz. Nem csoda, hogy egyre sápadtabb az arca. Mondja, mit lehetne tenni? - fordult tanácsot kérõn a jogász felé. - Mióta van a férje ilyen állapotban Miss Ormandy? - Mióta visszajött a kórházból, ahol a fiam kezelte. - Elõtte is voltak rosszullétei? - Dehogy is! - legyintett a nõ, mintha valamiféle iszonyatos nagy butaságot hallott volna. - Brian olyan erõs volt, mint egy oroszlán! Még Marknál is erõsebb, pedig mióta a férjem legyengült, õ lett a család feje. Persze ezt is ugyanolyan jól csinálja, mint minden mást az életben! A másik oldalról pedig még mindig olyan, mint egy kisgyerek, idekucoro-dik az ölembe, és kéri, hogy simogassam a fejét. - Megengedi, hogy megvizsgáljam a férjét Miss Ormandy? - Hát persze, ha már itt van, csak arra vigyázzon, fel ne ébressze, mert olyankor nagyon mérges tud lenni! - halkította le a hangját az asz-szony, mintha elõre tartana a várható szidalmaktól. Jeffrey a halotthoz lépett, hogy kitapintsa a nyaki pulzusát, ám mielõtt még megtehette volna, megcsapta orrát a tartósítószerek átható szaga. - Maga nem érzi ezt az illatot? - fordult a mögötte lévõ nõhöz.

- Az csak a gyógyszerektõl van, amit Mark szokott beadni neki, hogy megerõsödjön tõle - legyintett az asszonyka, és mindkét tenyerét az arcához emelve ingatni kezdte a fejét. A mozdulat esetlensége, és színleltsége teljesen nyilvánvalóvá tette Jeffrey elõtt, hogy a nõ súlyos elmebeteg, ezért aztán magára hagyta si-rámaival, és minden figyelmét a halottra koncentrálta. Az elsõ pillantásra egyértelmû volt, hogy az arc, a fej és a nyak, ruha alól kilátszó részei nagy hozzáértéssel voltak mumifikálva. Ilyen precíz munkát, csak gondos elõkészületek után, aprólékos odafigyeléssel lehet elvégezni. Jeffrey még közelebb hajolt, és hátulról is megnézte a halott koponyáját. A hajas fejbõr között egy jól leplezett, utólag elplasztikázott sérülésnyomot vett észre. - Megengedi? - kérdezte Jeffrey a nõ felé fordulva, és az étkezõkocsin lévõ villák egyikére mutatott. - Hogyne, vegyen csak! - intett a nõ a fejével, és közelebb tolt hozzá egyet a tányérok közül. - Brian úgysem evett egy falatot sem belõle. Jeffrey már meg sem döbbent a válaszon, egyszerûen csak felvett egy villát, és a végével lejjebb húzta az inget a férfi nyakánál. A bõr tovább folytatódott, a hasonló precizitással mumifikált törzsben. A jogász lehajolt, és feljebb húzta a nadrágot a férfi zoknija fölé. A lábak sértetlen állapotban pihentek a kopottas házi papucsokban. Aztán felállt, és megnyomogatta a koponya hátsó felén talált összevarrt sérülést. A csont hiányzott azon a részen, és a villa ágai könnyûszerrel süppedtek el a bõrben és a kitömésre használt anyagban. - Megengedi, hogy telefonáljak egyet? - állt fel Holland a halott mellõl, és kedvesen a nõre mosolygott. - Hát persze! Sikerült megállapítania valamit? - A férjének gyors segítségre van szüksége, ha megengedi, idehívom a szükséges szakembereket, akik intézkedni tudnak az ügyben. - Hogyne, csak siessen, nehogy szegénykémnek valami baja essék! -intett Jeffreynek a nõ. - Milyen jó, hogy éppen itt járt! - jegyezte meg, miközben a férfi már a telefon gombjait nyomogatta.

A készülék kicsörgött, majd néhány bugás után Andaya felügyelõ dörmögõ hangja szólalt meg. - Azt hittem, csak a délelõttjét tölti távo l az irodától!

- Mielõtt ugyanazt tenné velem, mint amit a fõnököm szokott, itt állok a gyilkosok egyikének a lakásában, az elmebeteg anya, és a mumifi-kált apa társaságában. A fiú perceken belül várható haza, szóval, ha itt akarja érni, ideje indulnia. - Mit beszél? - Sundari kisasszony segítségével, az egyetem nyilvántartásában megtaláltam a volt diákot, akinek oka lehetett a bosszúra. Eljöttem az iratok közt szereplõ címre, ami barátok között is legalább kilenc évvel korábbi, hátha találok itt valami szomszédot, aki tudja hová költöztek a háziak; de úgy tûnik sehová. - Mi a fenének ment be? - robbant ki az õrmesterbõl a feszültség. - Csak a fiú anyja volt itthon. - Miért nem tájékoztatott, és figyeltük meg az épületet? - Azért, mert a diákot évekkel korábban megbuktatta a professzora? A kép, amit róla találtam, még csak nem is hasonlít a fantomképeket szerelõ arcokra. - Akkor meg honnan tudja, hogy valamelyik gyilkos lakásában van? - Az apát megölték, valószínûleg hátulról ütötték fejbe egy súlyos tárggyal, aztán elvitték itthonról, és valahol másutt mumifikálták. A sérülést ügyesen kiplasztikázták, aztán visszahozták a holttestet, és az anyának azt mondták, hogy minden rendben van, csak a férjének egy kis pihenésre van szüksége. Maga szerint ez nem furcsa? - Azonnal indulok, adja meg a címet! Jeffrey bediktálta a házszámot, aztán lerakta a telefont, és az idõs nõhöz fordult.

- A barátaim mindjárt itt lesznek, szeretném, ha beengedné õket a lakásba, ahogy engem is! - próbálta Holland megelõzni a késõbbi jogi hercehurcákkal járó megpróbáltatásokat. - Persze, jöjjenek csak! - állt ott kezeit tördelve az asszony, és Jeffrey rettenetesen megsajnálta, ahogy észrevette rajta az õszinte aggodalmat. - Nyugodjon meg Miss Ormandy, a férjét elviszik egy olyan helyre, ahol jó kezekben lesz. Ami pedig magát illeti, ezen a vidéken hemzsegnek az olyan szanatóriumok, ahol boldogan töltheti majd a napjait. Az asszony megenyhült egy kicsit, aztán összerezzent, és a szemei félve húzódtak össze. - És a fiam? Vele mi lesz?

- A kollégáik, akik idejönnek, gondoskodni fognak róla is. Nyugodjon meg, többé nem bánthatja magát! - látott a kulisszák mögé Jeffrey. - Akkor jó! - engedett le az asszony. - Meg tudja mondani, hogy mióta van a férje ilyen állapotban? - Már nagyon régóta, de a fiam mégis elégedett a javulással. Jeffrey ismét megsajnálta a nõt. - Asszonyom, lehet, hogy fájó lesz, amit mondani készülök, de a férje láthatólag már évek óta halott. Ha a jogász összeomlást, vagy hisztériát várt a hír hallatára, csalódnia kellett. Az asszony ugyanolyan érzelemmentes tekintettel figyelte tovább a világot, mint eddig. - Furcsa volt, hogy nem szólt semmit - bólintott egy idõ után, mint aki most döbbent rá a történtek értelmére. - Valaki megölte. Hátulról fejbe vágta egy nagy, nehéz tárggyal. Aztán a holttestet mumifikálta, és visszahozta a házba. - Akkor halott volt végig? - Legalábbis évek óta - biccentett Holland. A nõt, mintha valamiféle hatalmas nyugalom szállta volna meg. A szemei fátyolba borultak, arca elernyedt, és a gondolatai szemmel láthatólag máshol jártak. Az épület frontjának irányából fékcsikorgás hallatszott. Jeffrey az ablakhoz ment, és látta, amint egy kocsi lassít a ház elõtt. Résnyire megnyitotta a zsalugátereket, és kikukucskált a lyukon. Egy barnaszín, öreg Ford állt odakint. A férfi, aki ki szállt belõle, azonos volt a leckekönyvbõl kimásolt arckép gazdájával. - Maradjon ott, ahol van, és akkor nem lesz semmi probléma! - utasította a mögötte álló nõt.

Mark Ormandy becsukta maga mögött a kocsi ajtaját, aztán hirtelen megállt, ahogy észrevette a kert oldala felõl feléje közelítõ kutyát. Az állat odaszaladt hozzá, és farkát csóválva üdvözölte gazdáját. A férfi szó-rakozottan megsimogatta a házõrzõ fejét, aztán tett néhány tétova lépést a kertkapu irányába, miközben fejét forgatva figyelte a környéket. Jeffrey magában hálát adott a taxisnak, hogy nem volt hajlandó megvárni, aztán közelebb húzódott a bejárati ajtóhoz, ahonnan a legkönnyebben elérhette a kint álló alakot. A férfi kinyitotta a kinti kaput, mire a kutya berontott a résen és vad tempóban a ház felé rohant, és hangos csaholásba kezdett a fõbejárat elõtt. Ormandy ismét megállt, és mielõtt belépett volna a kertbe, az állatot figyelte.

- Nincs itt semmi, csak megbolondult az ostoba dög - hipnotizálta a jogász a fickót. Mark Ormandy azonban nem bizonyult jó alanynak, mert a következõ pillanatban hátat fordított a háznak, visszaugrott a kocsijába, és õrült tempóban elhajtott. Jeffreyt egy pillanatra hatalmába kerítette az érzés, hogy utána rohanjon, és megpróbálja elkapni, mielõtt a Fordhoz ér, de gyorsan belátta a helyzet reménytelenségét. Átverekedni magát a kutyán, aztán ledolgozni több méternyi hátrányt a hazai terepen mozgó férfivel szemben, abszolút reménytelennek tûnt. így hát maradt a helyén, és abban reménykedett, hogy ha a fickó senkit sem lát, talán késõbb visszatér. Némi bosszankodás után elõvette a telefonját, és felhívta Andaya õrmestert.

- Mondja, Jeffrey! - szólt bele a rendõrtiszt. - A gyanúsított most hajtott el a ház elõl, egy barna Ford Sedanban, ha útközben szembe kapják, ne hagyják elmenni. Az épület elõtt pedig van egy fekete dobermann, szóval jobb, ha szereznek egy sintért is, ha nem akarják lelõni az állatot. - Ha megtámadja az intézkedõ rendõrtisztet... - hagyta befejezetlenül a mondatot Andaya. - Ahogy gondolja - szakította meg a vonalat a jogász.

Eltette a telefont, körbenézett a szobán, és a barnaszín árnyalatok közt ismét felismerte az épület rettenetes hangulatát. Ahogy ott állt elõtte a mumifikált halottat nézõ nõ, arcán egy új keletû halvány mosollyal, már nem tudta, ki is az igazi bûnös az itt történtekért. Vajon a fiú volt az, aki anyját elnyomva rákényszerítette a szerencsétlen asszonyt az abnormális szituáció elfogadására, vagy az apa, aki mellett a szemmel láthatóan gyenge idegzetû anya egy ilyen gyermeket hozott a világra.

A rendõrök negyedóra múltán érkeztek meg, és néhány percre rá befutottak a sintérek is, akik pillanatok alatt ártalmatlanná tették a kutyát. Jeffrey csak ezt követõen merészkedett ki a házból, és üdvözölte a faarccal kint várakozó õrmestert. - Van valami hír a barna Fordról? - kérdezte azonnal. - Semmi, - rázta a fejét a rendõrtiszt - pedig sokat nem adtam volna érte, ha elkapjuk azt a férfit. - Megértem, ha hibáztat, nem kellett volna bejönnöm! - ismerte el Jeffrey. - Hagyja csak, ha én vagyok itt, talán magam is bemegyek! - legyintett Andaya. Különben hogyan tudott elbánni azzal a fenevaddal? -mutatott a háta mögé, ahol a

kutyagondozók épp a puttonyos kocsiba próbálták bekényszeríteni a hatalmas dobermannt. - Puszta kézzel, gondolhatja, hogy nem volt egyszerû! Majdnem szétszedett a bestia - emelte feljebb véres alkarját a jogász. - Gondolom, nem hozott magával fegyvert. - biccentett beleérzõen az õrmester. - Kirándulni jöttem, nem lövöldözni. - Ma reggeltõl hivatalosan tagja a rendõrség állományának, szóval, joga van fegyvert viselni - vette elõ a tartalék pisztolyát Andaya, és a bokatokkal együtt átnyújtotta Hollandnak. - Reméljük, nem lesz rá szüksége! - Kösz, de ez sem segített volna, hogy elkapjam a fickót - tette el fejcsóválva a hatlövetû police specialt a férfi. - Mielõtt még elérhettem volna, beugrott a kocsijába, és elhajtott, mint aki biztosan tudja, hogy lebukott. - A lényeg, hogy most legalább már van konkrét gyanúsítottunk! -mondta a rendõrtiszt. - Maga szerint, mit fog tenni? - Felkeresi a bûntársait, és tõlük kér menedéket - vont vállat a rendõr, mint akit nem nagyon érdekel a dolog. - Ennek ellenére jó lenne, ha nem a tenger vizében találnánk rá, félig szétcsipegetve az öbölbéli halaktól! - Gondolja, hogy megölik? - Én azt tenném. Egy nyom, amin a rendõrség könnyen elindulhat, és amit nagyon gyorsan lehet rövidre vágni azzal, ha kiiktatják a szükségtelen személyt. Ha eddig hitt is a cimboráiban, most gyorsan megtanulja majd, hogy a bajban milyen könnyen lesznek az ellenségei. - Akkor? - Ha szerencsénk van, elég okos hozzá, hogy rájöjjön, egyedül van, és akkor kapcsolatok nélkül gyorsan a kezünkbe kerül, a másik megoldás persze mindenkinek kedvezõtlenebb. Kivéve persze a bûntársakat. - Hozott házkutatási engedélyt? - Ennyi idõ alatt? Ne legyen nevetséges, még a kerületi ügyészig sem jutott volna a beadvány! - Beszéltem az asszonnyal, valószínûleg önszántából is beenged minket - hagyta magára a forrongó rendõrt Jeffrey.

Az óvatos házkutatás meglehetõse n érdekes eredménnyel zárult. A lakás pincéjében az egyik rendõr észrevett egy elkülönített kis szobát, ahol egy egész kis maszkmesteri mûhely volt berendezve. Miután Jeffrey lement, és körülnézett odabent, már nem volt benne biztos, hogy több elkövetõt kell keresniük. Mûhajak, testfestékek, plasztik orrok és kész maszkok álltak ott sorrendben, olyan precizitással, mintha csak egy orvosi mûtõben elõkészített szerszámok sorakoznának. Ahogy belépett és túltette magát a káprázatos látványon, a szoba szemközti falára erõsített tükör ragadta meg elsõként a figyelmét. A síkfelület elektromos égõkkel volt körbevéve, pont úgy, mint ahogy a színészek öltözõiben lenni szokott. Elõtte egy mindennel felszerelt pipereasztalka állt, amin megszámlálhatatlanul sorakoztak a mesterség elengedhetetlenül szükséges speciális eszközei. Mellette fogasok különbözõ parókákkal, amelyekkel az egészen kopasz embertõl, a hosszú, szõke hajú nõig mindenné varázsolhatta magát a hozzáértõ. - A mindenit neki, tudja, mit jelent ez? - fordult felé a szobába belépõ õrmester. - Talán, hogy egyetlen ember követte el a gyilkosságokat, ugyanakkor pedig, hogy az az öntelt Yba Mohamad mégis igazat beszélt, amikor azt mondta, hogy a gyilkos már beszélt velünk. - Igaza van, akárki lehetett, - gondolt bele mélyebben a szavak jelentésébe az õrmester - bárki, akivel a gyilkosságok miatt kapcsolatba kerültünk. - Az a fickó már látott minket, beszélt velünk, és gond nélkül elaltatta a gyanúnkat! Annyi bizonyos, hogy nem egy hétköznapi elkövetõvel van dolgunk . - Fickó legkevesebb pszichopata! Látta azt a mumifikált hullát, ahogy a tévé elõtt ülve bámult az üvegszemeivel? Ha megkérdeznének, én biztos azt mondanám, hogy a kölyök nyírta ki egy ásóval a fatert, aztán fogta a holttestet, és addig ügyeskedett, amíg szépen ki nem preparálta. Utána pedig rávette az elmebeteg anyját, hogy kezelje élõként a testet, és már mehetett is tovább a békés családi élet. - Beszélt azzal a pszichológussal, akit említett? - Még a képek elemzésénél jár, de gondolom az új tények fényében valamivel közelebbi képet is kaphat a gyilkosról. - Mindenképp beszéljen Mark Ormandy anyjával! A nõ segítségével teljes személyiségrajzot kaphatunk az elkövetõrõl. - Ennyire biztos benne, hogy õ követte el a gyilkosságokat? - Az indítéka megvolt rá, mint ahogy az elmeállapota is, ami az elkövetéshez kellett. Ráadásul az érzéseim is ezt súgják, és Yba Mohamad vallomása is erre utal. - Mit mondott magának az a tohonya szemétkupac?

- Csak annyit, hogy személyesen is beszélt az emberünkkel, és olyan érzése volt, hogy a fickó egymaga követte el a bûncselekményeket. Plusz megkérte rá, hogy a rendõrségi forrásait felhasználva találja meg, hogy hol lakom. - Ezt eddig miért nem említette? - Attól tartottam, hogy ha megtudja, akkor azonnal védõõrizetet akaszt a nyakamba, amit még egy gyerek is észrevehet. - Szóval csapdát akart állítani neki, és maga lett volna benne az élõ csalétek summázta a gondolatait Andaya õrmester. - Valahogy úgy - ismerte el Jeffrey. - Úgy gondolja, ennyire jó? - Legalábbis adtam egy sanszot a szerencsémnek. - Egy ilyen fickó esetében sosem lehet biztos a dolgában! - rázta meg a fejét a rendõr. - Ezek pontosan megérzik, hogy hol van a gyenge pontja, és ott csapnak le magára, ahol a leginkább fáj. Aztán egy idõ után azon kapja magát, hogy önként hajtja a fejét a bakó bárdja alá, mert az élete már nem is olyan értékes, mint ahogyan azt korábban képzelte. - Ez most valamiféle szónoklatféle akart lenni? - próbálta élét venni az elhangzottaknak Jeffrey. - Maradjunk annyiban, hogy tudom, mit beszélek. - Volt már dolga hozzá hasonlókkal? - Azért maradtam a szakmában, hogy az efféle emberkinézetû démonoktól megóvjam a világban lakókat. - Nem lehetett könnyû döntés. - Tényleg nem volt az - biccentett Andaya, és faképnél hagyta az öltöztetõ szobának berendezett helyiségben Jeffreyt. A jogász elgondolkodva nézett a távolodó férfi gondoktól meggörnyedt hátára, aztán néhány pillanatnyi merengést követõen elfordult az ajtó irányából, és visz-szatért a helyiség vizsgálatához. A különleges sminkek kellékein túl, jó néhány ruhát, cipõt, kifordítható kabátokat és egyéb eltûnéshez szükséges kellékeket talált. Már éppen végére ért a kutatásnak, amikor az egyik helybéli rendõr jelent meg az ajtóban. - Az orvos talált valamit, és Andaya õrmester szeretné, ha maga is megnézné szólalt meg az egyenruhás. - Köszönöm! - biccentett Jeffrey, és elindult felfelé a lépcsõn. A helyszínelõk nagy többségére a nappaliban akadt rá. A rendõrök körbeállták a vizsgálatot végzõ orvost,

és falfehér arccal figyelték az eseményeket. Holland megállt az õrmester mellett, és csatlakozott a csoporthoz.

- Gondoltam, jobb, ha látja - vonta meg a vállát Andaya, majd egy percnyi hallgatás után. - Mondott már valamit? - kérdezte a jogász, miközben egy pillanatra sem vette el a szemét a munkálkodó orvosról. - Csak, hogy a halál beállta évekkel korábbra tehetõ, és hogy a pre -parátor igen kiváló munkát végzett. - Még annál is jobbat! - nézett fel a munkájából a halottkém. - Ha képes lett volna rá, szerintem még a lágy részeket is tartósítja. Bárki is végezte a mumifikációt, rendkívüli aprólékossággal járt el! Az egész olyan, mintha teljes egészében szerette volna megõrizni az elhunytat az utókor számára. - A halál idõpontjáról tud már valami pontosabbat mondani? - Úgy három évvel ezelõtt történhetett. Persze biztosat csak a laborvizsgálatok után tudok majd mondani. A preparálás pontossága miatt is nehéz megállapítani a konkrét idõpontot. - Tehát bizonyos benne, hogy gyilkosság történt? - Igen. A koponyát hátulról szakította át a halálos ütés, és az agyba hatolva végzett a férfivel. - Mikor kaphatunk végleges laboreredményt? - Mivel felettébb érdekes az eset, még ma nekilátok a vizsgálatoknak. Ha minden rendben megy, holnap reggelre akár az asztalán lehet a jelentés - nézett a korboncnok Andaya õrmesterre. - Kösz, doki! - intett a rendõrtiszt, és nyomában Jeffreyvel a kijárat felé indult. - Mit gondol? - kérdezte a jogászt, amikor kiértek az udvarra.

- A halál lehetséges beállta nagyon közel esik a fickó egyetemi távozásának idõpontjához. Nem kizárt, hogy a két esetnek köze van egymáshoz. - Úgy képzeli, hogy a fiú hazajött az elbocsátó intézkedéssel a kezében, kihívta aput a fészerbe, és szétverte a fejét egy csákánnyal? - Ha nem is ennyire sarkosan, de ennek a Marknak mind a lelkiállapota, mind pedig az idegi instabilitása megvolt a dologhoz.

- Akkor nagy bajban vagyunk - jelentette ki a lehetõ legnagyobb nyugalommal a rendõr. - Hogy érti? - Van ugyebár egy õrültünk, aki már eddig is több gyilkosságot követett el; aztán van egy halott apánk, akirõl kiderülni látszik, hogy a saját fia ölte meg; végezetül pedig elvettük tõle az egyetlen dolgot, ami eleddig visszatarthatta attól, hogy eszement tombolásba kezdjen: a családját. Ráadásul még csak azt sem tudom, hogy milyen fantomképet küldjek ki a repterekre, vasúti állomásokra. Ez a fickó úgy váltogatja az arcait, mint más a ruháit. Még ha a leckekönyvben lévõ fotó alapján készíttetek is róla egy tucatnyi fantomképet, még mindig nem lehetek biztos benne, hogy valóban fenn akad az ellenõrzõ hálón. - Nem túl bíztató kilátások - értett egyet a jogász. - Itt az ideje, hogy körbetelefonáljuk az egészségügyi intézményeket, hogy szigorítsák meg az épületek biztonsági intézkedéseit - intett Andaya õrmester Jeffreynek, aztán faképnél hagyta a férfit, és beszállt az egyik várakozó járõrkocsiba.

Holland egy ideig döbbenten bámult utána, aztán megfordult, és utat engedett a halottszállítóknak. A fekete zsákban heverõ holttestet az idõs asszony kísérte a hordasztal bal oldalán. - Nyugodj meg, Brian! Csak egy egyszerû kivizsgálásról van szó, néhány hét és máris kint leszel megint! - fogta az asszony a test kezét, és beszélt az üvegszemekhez. - Csak az étvágyad miatt van az egész. Mikor visszajössz, megint annyit eszel majd, mint egy farkas! Jeffrey hosszan figyelte a furcsa csoportot, és csak akkor hagyott fel a vizsgálódással, amikor a teherkocsi az utca végére érve eltûnt a sarok mögött. Félreállt egy hangosan közeledõ rendõrcsoport elõl, fáradtan megdörzsölte a halántékát, aztán megkérte a tébláboló helyszínelõk egyikét, hogy vigye vissza a szállodába.

X.

- Meg tudom csinálni, nem hagyhatom, hogy egy ilyen eszement sehonnai elrontsa az egészet! - meredt az elõtte álló kicsinyke tükörre Mark Ormandy. - Csak egy kicsit többet kell adagolni nekik a gyógyszerbõl, hogy elérjük a reakcióküszöböt! - nevetett fel, és szemében megcsillant az õrület fénye.

Miután veszett tempóban elmenekült a háztól, elsõ dolga volt, hogy a "menedékbe" jöjjön, és ellenõrizze, hogy a lány még a helyén van-e. Amit otthon tapasztalt, annyira megdöbbentette, hogy még azt sem tartotta kizártnak, hogy az idegen nyomozó ezt a helyet is megtalálta, és tucatnyi rendõr vár rá. Szerencsére nem így történt, és miután körbejárt az épületben, megnyugodva tapasztalta, hogy szokás szerint, egy lélek sincs odabent. Amikor megnyugodott, és megpróbálta kitalálni, hogy a rendõrség miként találhatott rá szülei lakására, akaratlanul is a megalázó egyetemi évek jutottak eszébe. Az egyetlen valós nyom, ami összekötötte Mark Ormandy nevét és személyét a látható világgal, az az iskolában töltött évekkel kapcsolódott össze. Néhányszor már megpróbálta megszerezni az ottani papírjait a levéltárából, de akárhányszor csak a komor épület közelébe ért, az erõ kifutott a lábából, gyomrát görcsös remegés fogta el, és félelmeit legyõzni képtelenül fordult vissza. Szemei elõtt ismét feltûnt a haldokló professzor arca, ahogy a szanatóriumi ágyon fekve õt figyelte. Úgy nézett rá, mintha a saját fiát látná maga elõtt. Kezei a kezét simogatták, és tekintetében nyoma sem volt annak a keménységnek, amellyel az egyetemen találkozott. Ehhez a hatalmas változáshoz mindössze annyi kellett, hogy a férfi ne ismerje meg, és az egykori diák helyett a maláj pszichológust lássa benne. Felötlött fejében a gondolat, hogy vajon a külföldi alak hogyan reagálna rá, ha máskor, másmilyen körülmények között találkoznak. A kórházban lezajlott beszélgetésük során persze kapcsolatba kerültek egymással, ám az elsõ benyomás gyakran félrevezetõ lehet, mint ahogyan azt a mostani körülmények is igazolták. - Gyorsabban kellett volna végeznem veled Jeffrey Holland, mint ahogy Dr. Byrnevel tettem! - súgta ismét a tükörnek. - Nem érdemled meg a jóságomat, de a fájdalmakkal teli halál épp úgy kijár neked is, mint ahogy mindenkinek, aki rászolgált a büntetésre. Itt az ideje egy kis rendrakásnak, és hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, te leszel az elsõ, akit sorba veszek - igazította meg a fején a parókáját, és az utolsó mozdulat eredményeképpen a megszokott orvosi arc nézett vissza rá, amely már annyiszor kiállta a mi ndennapok próbáját. - Lám, így már minden rendben! - intett oda utoljára a tükörnek, és az ajtó felé indult. A küszöbön megállt egy pillanatra, visszafordult, és a sarokban ülõ lányra pillantott. - Hidd el, nem szívesen hagylak itt, de a barátod már vár rám, és én nem akarok csalódást okozni neki! - búcsúzott az összekötözött alaktól, mielõtt becsukta maga mögött az ajtót. Sundari moccanni képtelenül, könnyes szemekkel meredt az üresen maradt, ablaktalan szobára. A szájába tuszkolt kendõ kis híján megfojtotta, a kezeit elszorító kötéltõl pedig már alig érezte a csuklóját.

XI.

A rendõr a szálloda elõtt tette ki Jeffreyt a járõrkocsiból, és a jogász hálás volt, amiért megspórolta neki a taxi fogás fáradalmait. Bement a szálloda fõbejáratán, rendelt egy új inget a portástól, és ahelyett, hogy felment volna a szobájába, a bár felé vette az irányt. A déli órákban kihalt helyen leült a bár elõtt sorakozó székek egyikére, és kért egy Gin Martinit a poharakat tisztogató csapostól. Miközben a jéghideg, citromos ital t iszogatta, végiggondolta az elmúlt napok eseményeit. Volt valami, amirõl érezte, hogy kezdetektõl fogva zavarja, csak éppen nem tudta megmondani, hogy mi az. A gyilkosságok a frissen megszerzett ismeretek fényében egészen új megvilágításba kerültek. Azt, hogy az elkövetõ elmeállapota hagy némi kívánnivalót maga után, eddig is tudta, ám hogy komplett elmebeteggel van dolguk, csak a házban tett látogatás után vált egyértelmûvé. Ismét átfutotta magában a folyamatot, ahogy az események egymást követték, és amikor gondolatban a városszéli kórházban elkövetett brutális gyilkosságig jutott, hirtelen nagyot dobbant a szíve. Egészen mostanáig abban a hitben éltek, hogy egy pszichopata sorozatgyilkossal van dolguk, aki jól meghatározott szempontok szerint választja ki áldozatait, ráadásul a brutális kegyetlenséggel elkövetett tett, nem passzolt a korábban alkalmazott finom módszerhez. A szanatóriumban történtek pedig csak megerõsítették benne a gondolatot, hogy a két ügy nem függ össze. Ám most a kép, mintha csak apró szilánkokból állna össze hirtelen, kibontakozni látszott elõtte. Látva a családi házban uralkodó állapotokat, az apa, hasonlóan állati kíméletlenséggel kivégzett holttestét, már nem is tûnt olyan lehetetlennek, hogy a gyilkos nemcsak pszichopata, de skizofrén is egyben. Erre utalt az anya különös magatartása, és az álságos családi hangulat fenntartására tett erõfeszítések. Mintha csak a gyilkos mindent elkövetett volna, hogy még saját maga számára is meg nem történtté tegye a múlt eseményeit. Ebbe a képbe már könnyen bele lehetett illeszteni a szerencsétlen sorsú személyzetis tragédiáját. Talán a nõ talált valamit az intézmény papírjai között, ami a rendõrségi felhívás alapján felkeltette az érdeklõdését, de volt olyan gyanútlan, hogy a probléma forrásától kérdezzen rá a miértekre. A gyilkos miután megérezte, hogy inkognitója veszélyben forog, hirtelen elhatározásra ragadtatta magát, és a kezébe esõ elsõ tárggyal agyonverte az útjában álló akadályt. Ugyanúgy, ahogy az apját ölte meg azon az évekkel korábbi napon. Amikor aztán végzett, felkapta az asztalon heverõ papírokat, és hogy a nyomokat eltüntesse, magával vitte õket. Ezért maradtak fehérek az íróasztalon fekvõ felsõ akták. így viszont, a kórház személyzeti anyaga hiányos kell, hogy legyen. Akinek pedig nincsenek rendben a papírjai, az a hunyó.

Emlékei szerint Andaya õrmester ráállított valakit a helyszínelõk közül a dokumentumok átvizsgálására, ám mostanára elérkezettnek látta az idõt, hogy személyesen vegye kézbe a dolgokat. Lebonyolított néhány gyors telefonhívást, hogy kiderítse miként haladt az elmúlt napokban a Szent Margit kórházban történt gyilkosság nyomozása, és bosszúsan állapította meg, hogy a helyszínelés eredményeinek begyûjtésétõl eltekintve az ügyet a sorozatgyilkosság körüli bonyodalmak miatt jobbára pihentették. Andaya õrmestertõl rákérdezett, hogy a személyzeti anyagok felülvizsgálatát ki végzi, de a rendõr csak annyit tudott mondani, hogy a munkával a kórház egyik feddhetetlen elõéletû alkalmazottját bízták meg. Végül, némi erõszakoskodást követõen Jeffrey kapott egy nevet, akit kereshetett az intézményben. Felhajtotta az italát, fizetett a pultosnak, és a recepción magához vette a vadonatúj, nejloncsomagolású, kék selyeminget. További késlekedés nélkül a szálloda elõtt várakozó taxik felé indult. Mialatt átvágott a hallon, végiggondolta, vajon mit tenne a gyilkos helyében. Mivel a szülei házának felfedezésével elvágták mindattól, ami még a törvényes világhoz kötötte, mostanára nem maradt semmi, ami korlátokat szabhatott volna a cselekedeteinek. Jeffrey, Andayával ellentétben nem hitte, hogy a férfi megpróbálja elhagyni a várost. Ahogy felidézte emlékeiben az elmúlt napokban történteket, az a benyomás alakult ki benne, hogy Mark Ormandy, aki egész életét ezen a helyen töltötte, nem tudna elszakadni a megszokott környezetétõl. Amikor belekezdett egyszemélyes bosszúhadjáratába, tudta, hogy örökké nem bujkálhat a hatóságok elõl. Az otthonuk mégis nyugalmas idillt tükrözött, és apja holteste olyan precizitással volt kikészítve, mintha mindkettõ az örökkévalóságnak készült volna. Jeffrey elképzeléseiben a férfirõl kialakult kép folyamatosan azt sugallta, hogy a gyilkos egyszerre élte a hétköznapok megszokott életét, a magában bosszúját dédelgetõ elmebetegével. Magas intelligenciája képessé tette rá, hogy a figyelmetlen szemlélõ tekintete elõl elrejtse elvakult oldalát, és az átlagos honpolgár képet nyújtsa. És épp ez a szellemi fejlettség volt az, ami különösen veszélyessé tette mindannyijuk számára. Holland a nyakát tette volna rá, hogy a házában történtek után Ormandy gyors cselekvésre szánja el magát, és nekik csak akkor van esélyük az újabb tragédia megakadályozására, ha teljes erõbedobással küzdenek ellene.

Beült a taxiba, amit a portás intett le neki, aztán megadta a Szent Mária Kórház címét, és nekilátott, hogy lecserélje véres ingét. Miközben a kocsi kikanyarodott a szálloda elõtti sugárútra, gondolatai máris az elõtte álló feladat körül jártak. Szerette volna megelõzni a kicsapott diák következõ lépését, és nem tehetetlen szemlélõként követni a nyomát. Ehhez minél hamarabb tisztába kellett jönni vele, hogy igazából ki is az, akit keres.

A taxi negyedóra multával fékezett a kórház bejárata elõtt. Jeffrey fizetett a sofõrnek, és elindult a leromlott homlokzatú épület kapuja felé. Az érzés, hogy, mintha egy másik városban lenne, lépésrõl lépésre erõsödött meg benne. A környék lepusztult, bádogtetejû kunyhói közt nyüzsgõ, félig meztelen gyerekek látványa sehogyan sem illett össze a belváros felhõkarcolóinak csillogó-villogó képével. Belépett a mállott vakolatú falak közé, és a hasonlóképpen penészes oldalú folyosóra jutott. A portásfülkében unottan újságot olvasó malájhoz lépett, elmondta neki mi járatban van, mire a férfi egy méla mozdulattal a liftek irányába intett, aztán ismét elmerült a hírek között. Jeffrey átvágott a várón, s mire a felvonóhoz ért, magában rezignál-

tan vette tudomásul, hogy a gyilkosság és Andaya õrmester figyelmeztetése ellenére is, a biztonsági követelményeket ugyanolyan félvállról veszik, mint korábban. A liftajtó fájdalmas nyikorgással engedett utat, és a fülke elõtt tolongókkal együtt Holland is bepréselte magát a szûk dobozba. Mire felért az elsõ emeletre, többet tudott meg a Szingapúrban élõ átlagos városlakók mindennapi problémáiról, mint amennyit itteni tartózkodása alatt összesen. A felvonóban egy pillanatra sem állt meg a duruzsolás, és ha a nyelvet nem is minden esetben értette a jogász, a gesztusok olyannyira kifejezõk voltak, hogy szinte lehetetlenség volt eltéveszteni az értelmüket. Amikor aztán kilépett az emeleti folyosóra, megkönnyebbülve fogadta az ottani káoszt. Mindenfelé nõvérek, betegek és orvosok nyüzsögtek, mûtétre várakozókat toltak az ápolók, de a rendezetlen összevisszaságban még a külsõ szemlélõ számára is egyértelmûen felfedezhetõ volt a mélyben megbújó rendszer. Holland balra fordult, végigment a zsúfolt közlekedõn, és befordult a lezárt irodához vezetõ átjáróra. A sárga rendõrségi szalagok pókháló módjára fonták körbe a csukott ajtót. Jeffrey megállt a tiltott terület elõtt, egy pillanatig gondolkodóba esett, hogy a helyszínelõk után vajon mit találhat még odabent, aztán letépte az akadályokat, és benyitott a szobába.

Az elsõ szembeötlõ dolog az volt, hogy a mindent betakaró vért és meghatározatlan eredetû foltokat feltakarították. A viszonylagos rend ellenére az asztalon lévõ tárgyakat nem vitték el, sõt, ahogy azt a jogász látta, nem is igazán mozgatták. Jeffrey beljebb lépett, és a holttest egykori helyét jelzõ fehér vonalhoz ment. Megállt, magában felidézte a szoba képét a gyilkosság napján, aztán nekilátott, hogy az íróasztalon lévõ tárgyakat tüzetesebben szemügyre vegye. Ha jól emlékezett, még mindig ugyanazok a papírok feküdtek legfölül, mint amikor elõször itt volt. - Hogyan vizsgálták meg az anyagokat, ha nem nyúltak hozzájuk? -tette fel a kérdést önmagának, ám merengését egy maláj asszisztensnõ belépése zavarta meg.

- Maga mit keres itt? - nézett rá gyanakodva a nõvér. - A rendõrségnek dolgozom - biccentett a belépõ felé a jogász. - Egy bizonyos Fadeen nevû adminisztrátorral szeretnék beszélni. - Egy pillanat, szólok neki - tûnt el a nõi fej ugyanolyan gyorsan, mint ahogy az elõbb megjelent.

Holland egy ideig még meglepve figyelte az ajtónyílást, aztán vállat vont, és tovább folytatta a kutatást. A gyilkos elsõ felindulásból, hosszas tervezgetés nélkül cselekedett. A tett helyszínén nem találtak szándékosan hátrahagyott nyomot, ami a MEDIKUSRA utalt volna. Mégis a másik két esettel ellentétben, Jeffrey itt látta a legnagyobb esélyt rá, hogy valóban értékes nyomot találjon.

- Ön keresett engem? -jelent meg a nyitott ajtóban egy hosszú, göndör hajú férfi, mellkasig kigombolt fehér ingben és szürke vászonnadrágban. - Mr. Fadeen? - nézett fel Jeffrey. - Igen - biccentett a frissen érkezett. - Andaya õrmester adta meg a nevét, azt mondta, maga foglalkozik a néhai személyzetis helyett a személyi aktákkal. - Én foglalkoznék vele, de amíg a rendõrség nem nyitja meg az irodát, nem férek hozzá az itteni anyagokhoz. - Akkor ezek szerint még nem volt lehetõsége rá, hogy megnézze, kinek az aktái hiányoznak? - kérdezte kétségbeesetten Holland. - Természetesen nem - rázta a fejét a férfi. - De ha jól tudom, az õrmester megkérte rá, hogy végezze el a munkát! - Igen, de lehetõséget nem adott - tárta szét a kezeit az adminisztrátor. - Miért nem szólt neki? - Tudja, megvan itt a magam baja, ráadásul most, hogy a munkának egy másik része is a nyakamba hullott, azt sem látom, hogy merre van a dolog vége! Mindennek tetejébe kapok egy kérést, amit rajtam kívül álló okok miatt, még csak teljesíteni sem tudok... Gondolja, hogy kezem tördelve rohanni fogok? - Akkor még semmit sem tett, ha jól gondolom?

- Azért nem hagytam figyelmen kívül az õrmester kérését. A meglévõ nyilvános adatbázisból összeállítottam egy listát, hogy kinek vannak homályos részletek a múltjában - csóválta meg a fejét a férfi. - Milyen hosszú a lista? - Ha jól emlékszem, öt név van rajta - vonta meg a vállát a hivatalnok, mint akit már nem érdekel a dolog. - Nagy dolgokra persze ne számítson! Fõleg a társadalombiztosítás számára nélkülözhetetlen bevallásokkal kapcsolatos félreértésekbõl adódhatnak a homályos pontok. - Azért, ha nem bánja, vetnék rá egy pillantást. - Ha már megcsináltam, el is várom! - fordított hátat a szobának az adminisztrátor, és egy pillanattal késõbb a jogász már csak a távolodó lépteit hallhatta.

- Öt ember - dünnyögte a fogai közt Holland, és ahogy kimondta, megerõsödött benne az érzés, hogy a gyilkost a kórház dolgozói között kell keresnie. Elvégre minden emellett szólt. A hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság, a hiányzó személyi lapok az íróasztalról, és az idõpont, amely egybeesett a rendõrség felkérésével.

- Mr. Holland, de örülök, hogy látom! - lépett be az ajtón keresztül Dr. Graven. - Örülök, ha örül! - mosolyodott el Jeffrey a kopaszodó férfit látva. -Remélem, nem megint ügyeletes! - De igen - legyintett beletörõdõn a férfi. - Miben segíthetek? - Épp a folyosón jártam, amikor az egyik nõvértõl hallottam, hogy a rendõrség megint kint van. Azt ugyan remélni sem mertem, hogy maga az, de így legalább megspórolhatunk némi idõ kiesést. - Történt valami, amit szeretne elmondani? - Pont ezért vagyok itt - biccentett az orvos, és beljebb lépett az ajtóból. - Miközben az osztályon dolgoztam, különös dologra lettem figyelmes, és úgy gondoltam, jobb, ha maguk is tudnak róla. A számukat sajnos nem írtam fel, amikor itt jártak, de így, hogy találkoztunk, a probléma megoldódott. - Meséljen, mit talált! - A kimutatások között bukkantam rá néhány apróságra, amik felkeltették az érdeklõdésemet, és amikor utánanéztem a dolgoknak, meglepõ dologra lettem

figyelmes. Tudja, így nehéz szavakba önteni, de ha megnézi a kimutatásokat, szerintem könnyen megérti mirõl van szó. Talán jobb lenne, ha a saját szemével nézné meg! - csóválta meg a fejét az orvos. - Igen, ez olyasmi, amit látnia kell! - Persze, menjünk! - hagyott fel Jeffrey az asztalon fekvõ iratok vizsgálatával, és indult az ajtó felé.

- Az egész akkor tûnt fel, amikor átnéztem az osztályon dolgozó kollégák gyógyszerigénylési jegyzékét - kezdett bele a történetbe Dr. Graven, miközben a lépcsõk felé haladtak a zsúfolt közlekedõben. -Tudja, én vagyok az elosztásért felelõs orvos, ami általában azt jelenti, hogy van egy papír, amit az adminisztráción dolgozóktól kapok, és azt alá kell írnom. De most, hogy megkaptuk a kérést a rendõrségtõl, hogy nézzük meg, minden a biztonsági elõírásoknak megfelelõen történik-e, a lelkiismeretfurdalástól hajtva én is nekikezdtem, hogy átnézzem a hivatalos anyagokat. - Gondolom, talált valamit. - Ahogy mondja. A tegnapi újságok egyikében olvastam, hogy a gyilkos, aki a II. Erzsébet Kórházban azt a szörnyûséget tette, morfint használt. Nálunk a belgyógyászaton sem ritka ez az anyag, és ahogy elolvastam a cikket, rögtön elkapott a késztetés, hogy utánanézzek a dolognak. Ugye nem zavarja, ha nem a liftet használjuk, néha annyira nyomaszt az a szûk, túlzsúfolt doboz? - indult el lefelé a lépcsõn az orvos. - Szóval, elsõként az tûnt fel, hogy az osztályunknak a morfin felhasználása hirtelen megemelkedett az elõzõ hónapban. A mennyiség persze nem olyan nagy, de mégis jelentõs, és nehezen lenne magyarázható egy krónikus fejfájás hullámmal. Fogtam hát magamat, és átnéztem a kimutatásokat, hogy vajon honnan ered ez a fokozott igény. Elõbb a mûtõk felhasználási terveit néztem át, de ott nem találtam semmit, így hát nekiláttam, hogy megvizsgáljam az osztályon dolgozó kollégák igényléseit -hallgatott el egy pillanatra az orvos, mint aki szemmel láthatólag mondandójának kellemetlen részéhez ért. - Valamelyik orvosra terelõdött a gyanúja? - kérdezte Jeffrey, hogy segítsen, miközben továbbhaladtak lefelé a lépcsõn az alagsor irányába. - Igen, illetve nem - csóválta meg a fejét Dr. Graven. - Tudja, egyetlen orvos sem vállalja fel szívesen, hogy rosszat mondjon bármelyik szaktársára - magyarázkodott a férfi, - de most mégis úgy érzem, hogy bûnt követnék el, ha magamban tartanám, amit mondanom kell. - Az egyik kollégája a szokásos adag sokszorosát igényelte az elmúlt hónapban? próbálta dûlõre vinni Dr. Graven vívódását Jeffrey. - Nem egészen, azt hiszem, akkor érti majd meg, ha a saját szemével látja! gyorsította meg a lépteit az orvos, és az alagsor folyosóin kanyarogva a

boncteremhez vezette a jogászt. A fojtogató légkör, és az elhagyott közlekedõk látványa borzongással töltötte el Hollandot.

- Mit akar itt mutatni? - nézett gyanakodva Dr. Graven felé. - Elõször azt hittem, hogy a kimutatásokban fogom megtalálni a helyzet kulcsát, magyarázta kipirult arccal az orvos - de amikor lejöttem ide, hogy ellenõrizzem a hûtõkamrák tartalmát, rájöttem, hogy mindaz, amit a pap írokban olvastam, semmiség a valósághoz képest. Van itt egy boncterem, amit már évek óta nem használ senki, és aminek a szanálása, vagy felújítása ugyanilyen régóta okoz gondot a kórház vezetésének. Amikor rájöttem, hogy valami nincs rendben az anyagigénylések körül, mert hát nemcsak morfin került túlzott mennyiségben a falak közé, rögtön eszembe jutott ez a hely. Gondoltam, ideális raktár egy olyan intézményben, ahol mindent vizsgálat alatt tartanak. Amikor aztán lejöttem, a megérzéseim engem igazoltak - állt meg diadalittas arccal az egyik lerobbant ajtó elõtt az orvos. Jeffrey kissé bizonytalanul nézett a belgyógyászra, és sehogy sem aka-ródzott elsõként belépnie. - Azt persze elõre szeretném lekötni, nem akarom, hogy a nevemet az üggyel kapcsolatban nyilvánosságra hozza a rendõrség. Szakmai körökben az effajta eseteknek meglehetõsen kétes a megítélése, és nem szeretném kockára tenni az elõmenetelemet bizalmatlansági félreértések miatt - folytatta az okfejtését Dr. Graven, mintha észre sem vette volna a jogász pillanatnyi megingását. - De ha a szükség úgy hozza, hajlandó vagyok tanúvallomást tenni a bíróságon. - Mi van odabent? - kérdezte Holland, figyelmen kívül hagyva a doktor monológját. - Egy egész raktár, mindenféle összeharácsolt holmikból - nyúlt a kilincsért az orvos, és belépett a sötét terembe. - Képzelje, még parókákat is találtam, meg egy tükröt pipereasztallal, mintha csak egy színházban lennénk! Vigyázzon, ha bejön, mert a kapcsoló elromlott, és csak a terem túlsó felében lévõ fõkapcsolóval tudok fényt gyújtani. Idõbe telik, mire megint ráakadok! - figyelmeztette a jogászt az orvos, és eltûnt a boncteremben megsûrûsödõ árnyékban. - Köszönöm! - lépett be a sötétbe Jeffrey is, és óvatosan haladt Dr. Graven nyomában. - Már meg is van - hallotta valahonnan a homályból az orvos hangját a jogász egy fémesen surrogó hang kíséretében. - Már csak a biztosítékot kell felkapcsolnom, és máris látni fogunk! - ígérte, és a hangok alapján Holland felé tartott. Furcsa bizsergés indult meg a jogász tarkóján felfelé, és a szíve hirtelen sebesebben kezdett el verni. Magában felidézte az imént hallott furcsa hangot, és lelki szemei

elõtt egy kés pengéje jelent meg, ahogy vé-gigsiklik a boncasztal fémmel borított szélén. Valami felszisszent a levegõben, és Jeffrey ösztönösen oldalt vetette magát. Még a levegõben volt, amikor a fájdalom belehasított a vállába, hogy aztán oldalával valami keménynek ütközve leérkezzen a földre. Saját vérének melege azonnal szétterült a karján, s miközben szúró tüdõvel feltápászkodott a csempékrõl, érezte, miként folyik el az éltetõ erõ a tagjaiból. Hátralépett egy semmibõl felé suhanó hang elõl, a gyors mozdulattól megcsúszott, és karját eltartva testétõl, belezuhant egy puha és selymes anyaggal bélelt papírdobozba. - Tönkre teszi a kellékeimet! - érkezett Dr. Graven hangja a fekete-ségbõl. - Nem mintha nem érteném meg a próbálkozásának mozgatórugóit - szisszent fel ismét a levegõ, és ahogy Holland kifordult a testét fogva tartó doboz maradékából, valami iszonyatos erõvel vágódott be mögötte. Feje nekiütõdött valami keménynek, egy pillanatra ismét megszédült, és talán ennek köszönhette az életét, mert feje felett ismét elszáguldott a késpenge. A küzdõtermek tartalmán belénevelt ösztönöknek engedelmeskedve vakon hátrarúgott, és lába elakadt valami lágy anyagon. Mögötte feljajdult Dr. Graven, és végre nem Jeffrey volt az, aki csörömpölve levert valamit. Villámgyorsan megkerülte az elõtte ter-peszkedõ mûtõasztalt, és mielõtt még ellenfele felállhatott volna, a másik oldalán a nyitott ajtón bevi lágító fény felé rohant. Valami kegyetlen erõvel a combjának ütközött, és õ a lendülettõl hajtva átzuhant felette. - Mindjárt ott vagyok! - ígérte kéjesen nevetve Dr. Graven, és Holland a zajokból tisztán kivette, hogy támadója már talpon van. Vad, kiszámíthatatlan és minden gondolkodástól mentes rugdalózás -ba kezdett, miközben azon igyekezett, hogy a fénykör felé csúszkáljon. - Kár lenne itt hagynia a bulit, most, hogy már egészen forró a hangulat! - tûnt fel az orvos sziluettje egy pillanatra Jeffrey feje felett, és a jogász, jobb ötlete nem lévén, behengeredett a boncasztal alá. - Mit akar tõlem? Nem ártottam magának! - kiáltotta, miközben a csempék közül kiálló fémhengert elkerülve átvergõdött a másik oldalra. Mögötte ismét felszisszent a kés, belekapott a lábába, de szerencséjére a vágás elakadt cipõje kemény sarkán. - Mind ezt mondjátok, amikor eljön az elszámolás pillanata! - robbant a harag a sötétben. - Én csak ezt akartam, én csak azt akartam! -utánozta Dr. Graven egy nõ hangját. - Nem úgy gondoltam az egészet! - váltott át basszusra a doktor. - Ezt az apja mondta magának, mielõtt szétverte a fejét? - kászálódott talpra Jeffrey, és belefülelve a sötétbe, megpróbálta kiszûrni merre lehet a másik.

- Az apámat ne merje még egyszer a szájára venni! - dörrent fel a férfi a saját hangján, és a szavaiból csak úgy sütött az indulat. - Miért, akkor kétszer öl meg? - ingerelte tovább ellenfelét Holland, miközben folyamatosan változtatta a helyét, hogy kikerülje a felé közeledõ hangok forrását. - Mert akkor a halál százszor fájdalmasabb formáját mutatom meg magának, mint amire eddig volt esélye! - ígérte Dr. Graven, és a zajokból ítélve megkerülte az asztalt. Jeffrey ezt a pillanatot választotta arra, hogy ujjait a gyilkos és a közte lévõ akadály fém peremén futtatva az ajtó felé iramodjon. Tett néhány villámgyors lépést a cél felé, aztán hirtelen megállt, és hátrálni kezdett. Az orvos képtelen gyorsasággal reagált a kísérletére, és még félúton sem járt, mikor elállta a menekülése útját. Hollandot csak a boncasztalnak ütközõ kés zaja mentette meg tõle, hogy menthetetlenül felnyársaltassa magát. A kezdeti gondolat azonban, most már kristálytiszta bizonyossággal erõsödött meg benne: ellenfele lát a sötétben. - Nem igazán ad esélyt! - merevedett meg ismét, és hallgatózott bele a feketeségbe. - Ahogy én sem kaptam! - lopta magát közelebb az orvos, és a gyilkos hangjában olyan eltökéltség uralkodott, hogy Jeffrey úgy érezte, nincs miért tovább várnia. Hirtelen nagy lendületet vett, ellökte magát az asztal oldalától, és vakon abba az irányba rúgott, amerre ellenfelét sejtette. Újabb szisszenés hallatszott, aztán a jogász lába elakadt valamiben, és fojtott nyögés tört fel az orvos torkából. Holland a földre zuhant, a könyökét beverte a csempézett padlóba, lába beakadt az eldõlõ Dr. Graven testébe. Fájdalom hasított a vállába, szemei elõtt vörös karikák kezdtek el ugrálni, miközben lerázta magáról ellenfele tehetetlen testét, és az ajtónyílás irányába vetõdött. Háta mögött elkeseredett erõfeszítéssel szökkent talpra üldö zõje. Elérte a folyosó határát, és ahelyett, hogy életét mentve kirohant volna a boncterembõl, lecsapott a falra, oda, ahol ösztönösen is a kapcsolót sejtette. A mozdulat nyomán éles fény áradt szét a teremben, Jeffrey a szeméhez kapott, ahogy pupillái fájó igyekezettel próbáltak meg alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, ám a mögötte felhangzó fájdalmas kiáltás meggyõzte róla, hogy õ járt jobban. Visszafordult, résnyire nyitotta a szemét, és az éjjellátót fejérõl letépni készülõ alakhoz lépett. Mire odaért Dr. Graven, már az elektronikus berendezés nélkül állt, ám ez mit sem segített látásán. Szemei könnyben úszva, pupillái leragadva próbálták menteni a menthetõt.

Holland közelebb lépett hozzá, egy erõteljes mozdulattal kicsavarta a kezébõl a véres pengéjû kést, aztán a boncteremben álló egyik székhez lökte a magatehetetlen férfit, és a szíjával hátrakötözte a kezét. Mikor úgy látta, hogy biztonságban van, megvizsgálta a vállsebét, és megnyugodva állapította meg, hogy mindössze felszíni sérülésrõl van szó. A penge széthasította a ruháját, és egy hosszú, de szerencsére nem túl mély sebet ejtett a vállán. Kilépett a folyosóra, átment a közeli raktárba, és kötszert keresett a terem fala mellett álló polcokon. A szerencse mellé szegõdött, és nemcsak gézt sikerült találnia, de némi fertõtlenítõt, és pár sebösszehúzó tapaszt is. Átment a boncterembe, ellátta a sebet, és mire végzett, a doktor szemébe is kezdett visszatérni az élet.

- Miért? - tárta szét a kezeit Jeffrey, amikor végül sikerült elnyernie a férfi figyelmét. Az orvos nem szólt egy szót sem, csak nevetve könnyezett, miközben fejét lehajtva hevesen zihált. - Nem tettem semmit maga ellen. - Ellenem nem, de Mark Ormandyt rendesen felmérgesítette - szólalt meg gunyoros hangon Dr. Graven. - Õ bujtotta fel? - kérdezte a jogász, de legbelül nagyon is jól tudta a választ. - Nem volt nehéz dolga, meglehetõsen közeli kapcsolatban állunk -felelte gúnyosan a megkötözött alak. - Mi történt Dr. Gravennel? - hagyott fel a játszadozással a szakértõ. - Évekkel korábban ismertem meg egy véletlen folytán. Bõbeszédû alak volt. Néhány percnyi ismeretség után már majdnem mindent tudtam róla. Azért a biztonság kedvéért még hónapokig életben hagytam mielõtt eltakarítottam volna, mint szükségtelen hulladékot. - Hogyan ismerte meg? - Egy bárban találkoztunk a belvárosban. - Gondolom kizárólag fehérek ihatnak ott. - Sajnos nem lehet kitiltani onnan a más rasszba tartozókat, de maradjunk annyiban, hogy kínaiak és malájok nagyon ritkán látogatnak oda. - Megölte az orvost? - Egy szánalmas roncs volt csupán, akinek megkönnyebbülés volt a halál. - Kíváncsi lennék, hogy saját magáról mi a véleménye.

- Én egy egészen más kategória vagyok. - Maga homoszexuális? - A kérdésre ugyan igen a válasz, de most nem erre gondoltam - mo-solyodott el nagyvonalúan a doktor. - Akkor mire akart kilyukadni? - Arra, hogy õ csak mellékterméke volt ennek a hivatásnak. Egy olyasvalaki, aki nem érdemli meg, hogy fehér köpenyt viseljen. Az az alak csak használta az orvosi pályát, de sosem lett volna képes élni érte. Az egész élete silány és szánalomra méltó volt, pont olyan, mint amilyen a halála. De legalább utolsó tettével a jó ügyet szolgálta. - Bejuttatta magát a Szent Margit kórház belgyógyászatára - találta ki az elmebeteg gondolatait Jeffrey. - Pontosan! Azzal, hogy helyet teremtett nekem, annyi ember életét mentette meg, amennyit soha életében nem lett volna képes. - Ki volt valójában a néhai Dr. Graven? - Egy értéktelen selejt, egy saját kétségeivel szembeszállni képtelen roncshalmaz, aki az egyetem elvégzése után a világ végére menekült a kihívások elõl, de még a szanatórium nyugodt élete is túl komoly erõpróbának bizonyult neki. Azért jött a városba, mert azt hitte, itt könnyebben eltussolhatja szakmai alkalmatlanságát a peremkerületekben. - Ezt mind tõle tudta meg? - Elbeszélgettünk pár alkalommal, mielõtt megadtam neki a kegyelemdöfést biccentett az elmebeteg. - Pont olyan silány társalkodó volt, mint amilyen életet élt. - Azt hiszi, maga jobban látta el a feladatait, mint õ? - Ez a legkevesebb, ahogyan minõsíthetjük a munkámat. - Mark, térjen észre, még csak nem is orvos! Képtelen volt elvégezni az egyetemet, nem tudta lerakni a vizsgáit, az államvizsga elõtt eltanácsolták, mert képtelen volt megfelelni az elvárásoknak! Ormandy hevesen összerázkódott. - Magának fogalma sincs, hogy mi történt velem abban a szobában! Az a férfi, professzor Byrne, egyszerûen letaglózott az erõszakosságával! Rám tornyosult, lenyomott és térdre lökött azzal, ahogy látszólagos sajnálatba burkolta a megvetését. - Akkor hát, maga alulmaradt vele szemben, ahogyan Dr. Graven maradt alul az élet kihívásaival küzdve.

- Maga ostoba, beképzelt, szerencsétlen marha! - emelte Jeffreyre szomorú, sajnálkozó tekintetét Mark Ormandy. - Fogalma sincs, hogy mi történt. Abban a szobában mindaz, amit korábban egy tanult emberrõl képzeltem, megdõlt egy pillanat leforgása alatt. A professzort senki sem kényszerítette, hogy megalkudjon az alacsonyabb rendû fajokkal, õ mégis megtette. Sõt, nem csak, hogy önként vállalta a megaláztatást, de még örömét is lelte benne, hogy segítheti az arra érdemteleneket! - És ezzel elvette a magafajta emberek elõl a lehetõséget - fejezte be a férfi gondolatait Jeffrey. - Ha nem tudnám, hogy gúny bujkál a szavai mögött, még becsülném is a tisztánlátásáért. Igen, az a férfi a saját fajtája ellen fordult, és ezzel vetkezett a kiemelkedettekkel szemben. - Maga pedig sehogy sem tudta felfogni, hogy miként lehetett rá képes. - Amikor elõször hallottam róla, hogy van az egyetemen egy tanár, aki megkülönböztetett figyelemmel kezeli a helyieket, azt hittem, csupán egy legenda az egész, amit a malájok és a kínaiak találtak ki maguknak. Amikor aztán szembesültem vele, képtelen voltam elhinni, hogy igaz, amit látok. Nem tudtam megemészteni ilyenfajta elkorcsosu-lását az európai rassznak. - De ugye nem ezért tanácsolták el, Mark? - Tudom, mire akar kilyukadni, de ne higgye, hogy igaza van! Nem akartam megalázkodni az elõtt az ember elõtt, akit nem tekinthettem tanáromnak! - Akkor azért kellett kimaradnia az egyetemrõl, mert nem volt hajlandó egy olyan tanárnál vizsgázni, aki nem felelt meg a maga mércéinek? - Mi másért? A jegyeim kiválóak voltak, mindig magasan a mérce felett teljesítettem, és nem akadt olyan erõpróba, ami elõl meghátráltam volna. - Én láttam a leckekönyvét, Mark. Amirõl most beszél az finoman szólva is költõi túlzás. Az átlaga olykor még a közepes szintnél is alig volt jobb. - Mert az olyanok, mint Dr. Byrne nem voltak képesek elfogadni az igazságot, és mindent elkövettek, hogy a hozzám hasonlók ne mutathassák meg az aljanépnek, mennyivel többet érnek náluk! - Ugyan már, Mark, ez már csak egy kisfiú sírása: "Jaj, anyu, az a gonosz tanár nem csíp, ezért kaptam egyest a dolgozatomra!" - csóválta meg a fejét Jeffrey. - Valóban azt hiszi? Akkor magyarázza meg nekem, hogyan lehettem ennyire sikeres a munkámban, ha nem vagyok alkalmas erre a szakmára! Mondja el, hogyan állhattam egy sokéves szakmai tapasztalattal rendelkezõ orvos helyére anélkül, hogy bárki is észrevette volna a cserét!

- Talán mégsem volt olyan jó, elvégre én most itt vagyok, maga pedig abba a székbe kötözve ül. - Ennek semmi köze a munkához, amit itt végeztem! Elégedettek voltak velem! Mindent a lehetõ legjobban tettem, és a körülményekhez képest annyi ember életét mentettem meg, amennyire csak erõmbõl tellett, sõt, ha jobb felszereléssel dolgozhattunk volna, messze az országos átlag alá nyomjuk a halálozási arányt! közölte lelkesen, csillogó szemmel Ormandy. - És ha egy igazi orvos van a helyén, Mark? Mit gondol, akkor mennyien élték volna túl, hogy a kórházba kerültek? - Nehogy azt higgye, hogy többen! Az eredeti Dr. Graven kezei között legalábbis biztosan nem! Az a tehetetlen alak évekig ellavírozott volna a kórházban, miközben tucatnyi embert segít a túlvilágra szakmai alkalmatlansága miatt. Ha utánakérdez, rájön, hogy az osztályvezetõnõ milyen pozitívan nyilatkozott a teljesítményemrõl. Már többször utalt rá, hogy a részlegnek milyen nagy szüksége van az ilyen fiatal, tehetséges orvosokra, mint amilyen én is vagyok. Már azt is rebesgették, hogy idõvel átvehetem az osztályvezetõi munkakört hallgatott el egy pillanatra és lehajtotta a fejét, mint akire most szakadt rá a tudat, hogy mindazt, amit az imént felsorolt, épp ebben a pillanatban vesztette el. - Mondja, maga szerint, képes lettem volna ilyen jó benyomást tenni, ha nem vagyok alkalmas orvosnak? - Nem tudom - rázta a fejét Holland. - De amit tett, amellett, hogy gyógyított, mindenképpen Byrne professzor helyes döntését igazolja. - Ha nem tanácsol el az egyetemrõl, nincs szükség rá, hogy bosszút álljak rajta! - Talán igaza van, talán nem. Egy hasonló törés bármikor bekövetkezhetett volna az életében. - Már miért következett volna be? Boldog voltam ebben a kórházban! Nem voltak ellenségeim, sem haragosaim. Remekül végeztem a munkámat, mi ndenki elégedett volt velem. - És mi történt volna akkor, ha nem maga kapja meg az osztályvezetõ-helyettesi állást? Felgyülemlik magában a nélkülözöttség jogos haragja, és félreállítja az útból érdemtelen ellenfelét? - Ha valóban érdemtelen, mindenképpen - bólintott rá határozottan Ormandy. - Látja, ezért van az, hogy minden szakmai kompetenciája ellenére sem alkalmas erre a pályára. Tegye a szívére a kezét, és mondja meg, hány betege volt, akiknek a kezelése közben elgondolkodott rajta, hogy mit kellene te nnie! Hány alkalommal fordult elõ, hogy nem volt biztos benne, valóban meg akarja gyógyítani a betegét?

Az alorvos gúnyosan felnevetett. - Maga ezt nem értheti meg, Jeffrey! Még sosem állt valaki felett azzal a tudattal, hogy a másik élete a kezében van, és azt tesz vele, amit csak akar. Még sosem volt szikével a kezében egyetlen mûtõben sem, és ejtette meg az elsõ bemetszést. Az nem evilági érzés! Olyan mintha részesülne a teremtés mûvébõl, mintha munkása lenne az építõ, gyógyító természetnek, és ezzel együtt egy lenne az úr szolgái közül. Élet és halál ura vagyok, amikor felveszem a fehér köpenyt! Az hatalmat ad nekem, hogy döntsek az elém kerülõ emberek további sorsa felõl. - Tudta, hogy amit most elmondott, az kis híján egybeesik az "istenkomplexus" tudományos meghatározásával? - Ez csak azt bizonyítja, hogy nem vagyok egyedül, és rajtam kívül más is megérezte a hatalom rezdülését a lelkében. - De õk, magával ellentétben, képesek voltak ellenállni a kísértésnek. - Honnan tudja? A határ olyan keskeny, hogy még szakmabeli sem mindig képes megállapítani a különbséget! - Gondolom, a munkája során rendszeresen gyakorolta a döntés hatalmát? - Csak azokban az esetekben, amikor az ítélet egyértelmû volt. - És ki tárta fel a tényeket maga elõtt? - A betegek. - És ki hozta meg a döntéseket? - A lelkiismeretem - felelte mély meggyõzõdéssel Ormandy. - Akkor ki kell, hogy ábrándítsam, mert a társadalomtól magára ruházott bizalom nem jogosítja fel arra, hogy bárki felett pálcát törjön, vagy ítéletet hozzon. - Ugyan már, mit számít, hogy maga mit gondol! - mosolyodott el lekezelõen a székben ülõ férfi. - Csak annyit, hogy miattam, és az elvek miatt, amelyeket képviselek, nemsokára élete végéig rács mögé kerül. - adta meg a triviális választ a jogász. - De hát, Jeffrey! Mind a ketten tudjuk, hogy sosem jutott volna a nyomomra, ha a személyzetis, akit korábban sosem láttam, nem veszi észre azt az apró hibácskát a papírjaim között. - Felette is ítéletet hozott?

-Az utamban állt, el kellett törölnöm a föld felszínérõl. Nem e ngedhettem meg, hogy olyan közel a sikerhez bárki is megakadályozzon a cél elérésében. Az ostoba magához hívatott, mert, hogy az õ szavaival éljek: "Tisztázni akart egy félreértést". Amikor aztán rájöttem, hogy mi történt, gondolatban azon nyomban gratuláltam magának, igaz, akkor még személyesen nem ismertem. Zseniális ötlet volt leellenõriztetni a kórházi dolgozók adatait. Amikor elhatároztam, hogy gyakornokként lopom be magamat Mohd Byrne bizalmába, eszembe sem jutott, hogy milyen könnyen ellenem lehet fordítani a saját stratégiámat. A felelõtlenségemért komoly árat kellett fizetnem. Amint szembesültem az iratokban lévõ ellentmondással, azonnal tudtam, hogy mindezt nem intézhetem el egy könnyed szóviccel. Borzasztó mérges lettem arra a libára, amiért el akarta rontani azt a finoman, hosszú évek munkájával felépített tervet, amely végre igazságot szolgáltathatott nekem. - Erre felkapta a telefont, és aprófémet készített belõle a fején? - Általában nem vagyok ilyen! - tiltakozott az alorvos. - Nem szeretem, ki nem állhatom az erõszakot. Sõt, még azoktól is irtózom, akik ilyesmit mûvelnek, de ott, abban a pillanatban olyan dühös voltam, és nem láttam más megoldást. Amikor aztán a szemeim elõl eltûnt a vörös köd, és körbenéztem a pusztításon, amit mûveltem, egy pillanatra megállt bennem az ütõ. Nem gondoltam volna, hogy ilyen vadállati indulatok vannak bennem. Alig tudtam észrevétlenül eljutni az irodámig, és megsemmisíteni a véres ruháimat. Persze utólag belegondolva, felesleges erõfeszítés volt, mert a baleset miatt megint csak csupa vér lett mindenem. - Elõbb megölte a személyzetist, aztán útban hazafelé menet megmentett egy tucatnyi életet? - kérdezte hitetlenkedve Holland. - Én orvos vagyok! A kötelességem volt, hogy segítséget nyújtsak a rászorulóknak, és mindent elkövessek az érdekükben. Ha nem így cselekszem, nem lettem volna méltó a fehér köpenyre. - Maga nem egyszerû eset! - sóhajtott fel Holland. - Fõleg, ha tudná, hogy más kórházakban is dolgoztam közben! - nevetett fel a férfi. - Más kórházakban? - Nagy balesetek alkalmával mindig elkel a segítõ kéz az ilyen helye ken, és ha a szerencsétlenség okozóját nem sikerül megmenteni az életnek, nem szoktak komoly vizsgálatot indítani az ügyben. - Megölt másokat is? - Maradjunk annyiban, hogy nem Dr. Byrne fe lesége volt az elsõ, aki sorra került.

- Mindez azért, mert a férje végezte a munkáját a lehetõ legjobb tudása szerint, pont úgy, ahogy maga is tette. - Elvette tõlem egy élet lehetõségét, én is csak ugyanezt tettem vele! Amikor az eltanácsolás után hazamentem, nem volt erõm hozzá, hogy tovább folytassam a régi életem. Muszáj volt kitörnöm a bilincsbõl, ami megkötötte minden mozdulatomat! Meg kellett változnom, ha életben akartam maradni, és a változás fájdalmakkal jár. Amikor végeztem Mohd Byrnevel, nem tettem mást, csak juttattam a fájdalmamból annak, aki megérdemelte, hogy szenvedjen tõle. Látnia kellett volna a professzort, hogy mennyire összetört! Egy pillanat alatt semmivé vált a kemény ember, és helyette nem maradt más, mint az a megfáradt öreg, aki mindig is volt. Kis híján a karjaimban roppant össze a szanatóriumi ágyon. Amikor saját bõrünkön tapasztaljuk meg a fájdalmat, amit mi okoztunk másoknak, már sokkal lélektelenebbnek tûnik a korábbi cselekedetünk. - Ezért kellett meghalnia egy ártatlan embernek? Azért, hogy bizonyítani tudja vele az elméletét? - Mohd Byrne azért halt meg, mert rossz férfit választott. Õ volt az egyetlen maláj, akiben láttam a kiválasztottság fényét égni, és nagyon nehéz volt meghoznom a döntést, mielõtt lecsuktam a szemeit. A halála azonban nem volt értelmetlen. A segítségével rádöbbentettem Dr. Byrnet, hogy mennyire rossz döntést hozott, amikor kizáratott az egyetemrõl. Az öreg ugyanúgy szenvedett, mint ahogyan én szenvedtem. Csodás beteljesülés volt látni, hogy amit felépítettem, miként válik valóra a szemeim elõtt. - Mondja, miért csinálja ezt az egészet? Egy régi sérelem miatt, amit egy volt professzora követett el maga ellen, aki már el is felejtette? Nem érezte, hogy ezzel semmit sem ér el? - Ne legyen ennyire egoista, Jeffrey! - nevetett a férfi, és most elõször nézett fel, mióta felgyulladt a villany. Az arca olyan volt, mintha egészben akarna lehámlani az arcáról. Orra elgörbült, félrecsúszott, szemei új udvart növesztettek maguknak, bõre meggyûrõdött a feje bal oldalán. - Nem azért tettem, hogy egyetlen emberrel szemben kiéljem a bosszúvágyamat. Persze nem tagadhatom, hogy ott volt az indítékaim között, de volt ott valami más is, ami sokkal nagyobb súllyal nyomott a latban. - Figyelemmel hallgatom - tett egy lépést hátra a jogász, ahogy meglátta az õrület fényeit a maszk alatti szemekben. - A szeretet vezetett, Jeffrey! - nevetett fel a doktor. - Az, hogy mással ne történhessen meg az a szörnyûség, ami velem. Segíteni akartam azoknak, akik utánam következtek volna. Nekik most már nem kell végig elszenvedniük mindazt, amit nekem igen. - Ezért ölte meg a saját apját?

A férfi egy pillanatra elhallgatott, és csak heves lélegzetvételei, viharosan háborgó szemei tudatták Hollanddal, hogy nagyon is életben van. -Járt a házunkban - szögezte le aztán, hogy ismét megszólalt. -Tudja, miként bánt az az ember az anyámmal. Abban a szerencsétlen sorsú nõben már alig maradt önálló gondolat. Az apám ügyelt rá, hogy még a csíráját is kiirtsa belõle. Míg élt, rendszeresen megalázta, szavakkal és tettekkel egyaránt. Én pedig csak néztem, hogy mit mûvel vele, és képtelen voltam bármit tenni ellene. Elképzelni sem tudja, hogy hányféleképpen képzeltem el a halálát annak a kegyetlen embernek! Amit velünk tett, arra nincsen mentség, sem elfogadható magyarázat! - Ezért, amikor alkalma nyílt rá, végzett vele - vett erõt magán a jogász, és lépett közelebb. - Igen, megöltem, de tudnia kell, hogy töredék annyit sem szenvedett, mint amennyit megérdemelt volna! Amikor hazaértem, azután, hogy eltanácsoltak nem tudtam elmondani neki az igazat. De õ átlátott rajtam, és amikor a csûrben voltam beszorított, és addig erõszakoskodott, amíg ki nem szedte belõlem, hogy mi történt. Akkor közölte velem, hogy nem vagyok a fia, és hogy egy "aljanépre" vesztegette az életét, a munkáját, az erõfeszítéseit. Azt mondta, többé nem léphetek be a házba, és nem láthatom az anyámat. Végül magamra hagyott, de mielõtt kilépett volna az ajtón még hátraszólt, hogy a fészerben az állatok között még maradhatok, úgysem vagyok különb náluk. Akkor utána mentem, és egy szerszámkulccsal fejbe vágtam! Nem tudtam visszafogni magam, pedig többet érdemelt volna a gyors halálnál. A legkevesebb, hogy megérezze mindazt a fájdalmat és megaláztatást, amit nekünk okozott. Azokért a bûnökért, amit elkövetett ellenünk, nincs annyi büntetés a világon, ami ne járt volna ki! Az anyám valósággal rettegett tõle, én pedig kicsi gyerekkoromtól ki voltam téve az erõszakosságának. -Az anyja magától is retteg. Láttam a szemén, micsoda megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy soha többé nem kell félnie magától. - Mert ostoba! - csattant fel a férfi. - Nem tud különbséget tenni köztem és az apám között! Csak a férfit látja mind a kettõnkben, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy nem vagyunk ugyanolyanok! - Tõlem nem tartott, sõt be is hívott a házba - feszítette tovább a húrt a jogász. - Pedig megtiltottam neki, hogy bárkit beengedjen! - remegett az indulattól a székre kötözött alak hangja. - Tucatnyi alkalommal megmondtam neki, hogy a büdös malájoktól semmi jóra nem számíthat, sem az olyan magafajta idegenektõl, akik eladták magukat ezeknek a senkiháziaknak! - Talán az anyja nem értett egyet magával - tárta szét a kezeit Jeffrey.

- Nem ismerte a világot! Muszáj volt megmutatnom neki, hogy mi különbözteti meg a jót a rossztól! Ha magára hagytam volna, áldozatául esik az elsõ gonosztevõnek. Én csak meg akartam védeni õt saját magától! - magyarázta lázasan a Dr. Gravenbõl Mark Ormandyvá vissza-vedlett férfi. - Lehet, hogy nem lett volna szüksége rá, és boldogult volna egyedül is. - Maga nem ismeri õt. Mióta kijöttek Szingapúrba, egyetlen egyszer sem hagyta el a házat. Az apám nem engedte, hogy kilépjen az utcára. Örökké a négy fal közé kényszerítette, és nem hagyta, hogy megtanuljon alkalmazkodni az új környezethez. - Ahogy elnéztem, maga sem bánt vele nyitottabban. Az áldoktor összeroppanni látszott, és hangja akaratlanul is védekezõ felhangot kapott. - Annyi dolgom volt, egyszerûen nem értem rá, hogy segítsek neki megtenni a kezdõ lépéseket! - Ezért mumifikálta az apját, és hagyta, hogy ugyanúgy menjenek tovább a dolgok, mint korábban - elõlegezte meg a folytatás összegzését Jeffrey. A székben ülõ férfi nem válaszolt azonnal. - Attól féltem, hogy nem értené meg mi történt, hogy nem tudna mihez kezdeni a semmibõl jött szabadsággal, és hogy elvesztegetné mindenét, engedve az elsõ szélhámosnak. - Ezért inkább bezárva tartotta, nehogy megérezhesse milyen lehetõségeket tartogat számára az élet. - Talán tévedtem, - csóválta meg a fejét Mark Ormandy - de abban biztos lehet, hogy mindig a legjobbat akartam neki! - Én szívesen hinnék magának, de amit a házukban láttam, engem egészen másról gyõzött meg - felelte Jeffrey. A férfi felkapta a fejét. - Milyen kevély most, hogy látszólag nincs mit vesztenie, Dr. Holland! Milyen könnyedén ítéli meg az embereket! Vajon ugyanilyen szigorú és következetes tudna maradni, ha kiderülne, nincs minden ütõkártya a kezében? - mosolyodott el gúnyosan a doktor. - Mirõl beszél maga eszelõs? - hûlt meg a vér Jeffrey ereiben.

- Nocsak, - mondta tettetett meglepõdéssel a férfi - hová lett a hidegvére, Dr. Holland? Csak nem félelmet érzek a hangjában? Mégsem olyan könnyû bírálatot hozni jó és rossz felett? A jogász közelebb lépett Mark Ormandyhoz, lehúzta az arcáról a félrecsúszott maszkot, és a szemeibe nézett. - Ne kerülgesse tovább, mondja el, amibe belekezdett! - Nem érez valamit odabent? Egy pontot, ahol sebezhetõ, és ahol bármikor megtámadhatják? - hagyta figyelmen kívül a férfi kérését a székbe szíjazott. - Mirõl beszél? - lépett hátra Jeffrey, mint akit nem érdekel a téma. - Ha blöffölni próbál, nem csinálja valami jól. - Valóban? - próbált utána mozdulni Mark Ormandy, de csak annyit ért el vele, hogy felbotlott, és székestül a csempékre zuhant. Holland megfordult, és végignézett a földön heverõn. A férfi még esetlenségében is veszedelmet sugárzott magából. Lehajolt hozzá, megragadta a vállánál fogva, és felállította. - Ha mondani akar valamit, itt az ideje, hogy tegye! - nyúlt a belsõ zsebéhez, és elõvette a telefonját. - A rendõrséget hívja? - csillant érdeklõdés a férfi szemében. - És ha igen, mit számít az magának? - Nekem már, gondolom, semmit, de magának talán még igen - nevetett az alorvos. - Nem hallgatom tovább a zagyvaságait! - vont vállat Jeffrey, és tárcsázni kezdte a kapitányság hívószámát. - Pedig, ha nem teszi le a telefont, akkor még a jó öreg Andaya õrmester sem segíthet majd, szerencsétlen Sundari Idanón. - Mit tett vele, maga állat! - dermedt meg a jogász, és letette a telefont. - Egyelõre semmit, de ha belekeveri az ügybe a re ndõrséget, megnyugodhat, hogy a szóban forgó hölgy rettenetes halállal fog meghalni. - Csak blöfföl! - csóválta meg a fejét a szakértõ. - Akkor miért nem hívja fel, hogy megnyugodjon attól az édes hangocskájától, mint tegnap este? - Ha bármi bántódása esik, megnyugodhat, olyan fájdalmat okozok magának, amilyet még nem tapasztalt! - lépett a férfihez Holland, és egészen közelhajolt hozzá.

- Mit tudhat maga a fájdalomról? - nevetett a szemébe a fogoly. - Engem az apám nyolcéves koromban megsütött egy vasalóval, mert rajtakapott, hogy segítek az anyámnak a háztartásban. Ezek után akar még nekem újat mutatni? Nincs elég fantáziája hozzá, hogy el tudja képzelni, min mentem keresztül, mire idáig jutottam! - Ez még nem menti meg attól, ami ezután következik! - ígérte Jeffrey és felhívta Sundari számát. A készülék hosszan kicsöngött, majd idõvel kikapcsolt. A második próbálkozásra, már egyáltalán nem lehetett elérni.

- Érzi, hogyan kúszik fel az aggodalom a szívében? - sütött az élvezet a doktor hangjából. - Én nagyon jól ismerem, ezt a fajta fájdalmat. Felénk tart elkerülhetetlenül, és mi tehetetlenül figyeljük, ahogy mind közelebb kerül hozzánk. - Fogja be a száját, pszichopata állat! Az, hogy nem veszi fel, nem jelent semmit! - Hát persze, és ugye, ugyanezt fogja gondolni két nap múlva is? Jeffrey közelebb lépett, és beleöklözött a férfi kajánul vigyorgó képébe. Valami halkan reccsent, vér öntötte el Mark Ormandy arcát. Az ál-doktor koponyája hátrabillent, majd lehajtott fejjel elhallgatott. Egy pillanattal késõbb a jogász azt hitte nem hall jól, amikor halk kuncogás érkezett az eltakart arc irányából. - Tehát tudja, hogy igazam van. - Ezért élete végéig a börtönben fog rohadni! -Velem ellentétben a kis barátnõjének sokkal rövidebb szenvedés jut majd. Ha ennyivel megelégszik, akkor vegye a telefont, és jöjjön Andaya õrmester! - Mondja, hogy mit akar! - rázta meg a magatehetetlen alakot Holland. - Én semmit, inkább tegyük fel úgy a kérdést, hogy maga mit akar? - Ne játsszon velem, Mark! - emelte fel a hangját Jeffrey. - Különben? - mosolyodott el gúnyosan a férfi. - Csak nem megint megüt? meresztette ki a szemeit, megjátszva a félelmét. - Észrevehette volna már, hogy nem félek a fájdalomtól. Ha próbálkozni akar, persze csak tegye, de ne érje meglepetésként, ha élvezni fogom a dolgot! - Mi maga? - nézett undorodva az elõtte ülõ alakra Jeffrey. - Az, ami magából is válhatott volna, ha olyan apa mellett nõ fel, mint amilyen nekem volt. Köztünk csak annyi a különbség, Dr. Holland, hogy míg magának megadatott a biztos családi környezet, addig nekem elérhetetlen álom

maradt. Amit én kaptam, az egy erõszakos, rasszista, hatalomféltõ apa volt, és egy akaratgyenge, önálló döntésre képtelen, gerinctelenné tett anya, aki sosem volt képes kiállni sem a saját, sem a gyereke érdekeiért. Nézzen magába Jeffrey, a körülményekhez képest nagyon is szép pályát jártam be. Mások a helyemben tömeggyilkosokká váltak volna, vagy terroristákká, akik ilyen módon elégítik ki féktelen gyilkolási vágyukat. Ezzel szemben nézzen rám! Én életeket mentek meg minden nap, sõt még a hétvégéken is dolgozom, hogy minél nagyobb hasznára legyek a társadalomnak. Sokkal többet adok, mint amennyit elveszek. Csupán megszûröm a kezem közé kerülõket, és elválasztom a korpát az értékes búzától. - Gondolom, ez a lehetõ legkevésbé sem vigasztalja azokat, akik a maga megítélése szerint a korpa tartományba esnek. Mondja, mit vétett Sundari Idano? Mit tett, amivel rászolgált arra, hogy halálra ítélje? Csak nem az a baja vele, hogy õ is orvos akart lenni, mint maga? Vagy, hogy neki még nehezebb körülmények között kellett felnõnie? Talán attól tart, hogy egy nõ hátrányosabb helyzetbõl indulva többre viszi, mint maga? - Elég! - kiáltott fel habzó szájjal Mark Ormandy. - Fogalma sincs, mirõl beszél! Az a maláj sosem lenne képes fele olyan jó orvos lenni, mint amilyen én vagyok! - Hát persze, kétségem sincs felõle! - mosolyodott el gúnyosan a jogász. A fehérköpenyes látva a másik megnyilvánulását, lecsendesedett, és most rajta volt a sor, hogy hangot adjon elégedettségének. - Csak ugye, mindez jottányit sem változtat a tényen, hogy a nõ nálam van, és ha nem teszi azt, amit mondok szomjan hal. - Hallgatom - mondta csendesen Jeffrey. - Azt akarom, hogy maga és én együtt menjünk megkeresni a barátnõjét. Semmi bilincs, semmi rendõrség, semmi megalázó jelenet, amivel tönkretenné a renomémat a kórházban. Mi ketten barátként sétálunk ki innen, és cserébe elvezetem magát oda, ahol a lányt tartom. - Mi a biztosíték rá, hogy Sundari sértetlen? - Az, hogy akkor semmiféle fájdalmat nem tudtam volna okozni magának, miután legyõzöm, és kicsempészem innen az ájult testét. Sundari Idanónak ugyanúgy kellett volna végeznie, mint Mohd Byrnenek. A szerelme szemei elõtt távozott volna a világból. - Maga elképesztõen gusztustalan alak! - vonta fel a szemöldökét Holland. - Nem is akarom tudni, hogy képes ennyi elképesztõen undorító dolog megszületni a fejében!

- Számít ez? Minden perc, amit itt töltünk, egy örökkévalóságnak tûnik Sundari szemében. Nem akarom sürgetni, de akaratlanul is felmerül bennem a kérdés, hogy akkor most kettõnk közül ki is az igazán kegyetlen? Jeffrey belátta, hogy minden további próbálkozás értelmetlen. Sorozatos kísérletei, hogy indulatba kergesse a gyenge idegzetû férfit, amit az már képtelen kontrollálni, rendre kudarcba fulladtak. Az áldoktor túlságosan intelligens volt hozzá, hogy egy véletlen elszólással eláruljon valami fontosat. Az elõtte álló döntés szörnyen nehéznek ígérkezett. Amit a pszichopata kért, ellentmondott a józan észnek, ám a másik oldalon ott áll t a dilemma, hogy vajon képes lesz-e feláldozni Sundari életét. Akarva-akaratlanul is Angelica Mc'Gregor jutott az eszébe, és az a döntés, amit évekkel korábban egy mexikói magánklinika folyosóján hozott. A lány felvállalta az elvet, mely szerint, az élet védelme mindenek felett fontos, és ahelyett, hogy ésszerû lépésre szánta volna el magát, emocionális megoldásra jutott. Az eredmény: kis híján elbocsátották a WHO-tól, de õ, azóta sem adott alább az elveibõl. Jeffrey magában nagyon is jól tudta, hogy személy szerint, õ mennyi mindent köszönhet a vörös hajú, vadócnak. A doktornõ, a maga szenvedélyes elveivel visszaadta neki a hitét abban, hogy amit tesz, azzal képes változtatni a világon, és a munkájával jobbá teheti azt. Logikus énje mégis tiltakozott a lépés ellen, amit érzelmi oldalról megtenni készült. Ha most szabadjára engedi az elõtte ülõ többszörös gyilkost, azzal újabb lehetséges áldozatokat sodorhat veszélybe, arról nem is beszélve, hogy az elmebeteg szavain kívül semmiféle bizonyítéka sem volt rá , hogy Sundari még életben van.

Elõvette a telefonját, és ismét megcsörgette a lány mobilját. A válasz ismételten a mechanikus nõi hang volt, ami elõbb malájul, majd kínaiul, végül angolul közölte vele, hogy a hívott készülék nem elérhetõ. Lenyomta a megszakítás gombját, és a magatehetetlen férfire nézett. Érzelemmentes arc bámult vissza rá. Elfordította a tekintetét, de a maláj lány szemeit látta maga elõtt, ahogy tegnap este, az étteremben táncoló fények között a szemébe nézett. Annyi életöröm, és vitalitás sugárzott abból a szempárból, hogy a férfi elképzelni sem tudta, miként festhetne fénytelenül, üresen az a tekintet. Jeffrey lehajolt a földre hullott bonckésért. - Remélem, tisztában van vele, hogy ha megpróbál átverni, gondolkodás nélkül megölöm! - mondta, és mielõtt a kést elrejtette a ruhája ujjában, elvágta a Mark Ormandyt fogva tartó szíjat. - Ha csak egyetlen rendõrkocsit is meglátok, amelyik nem úgy viselkedik, ahogy én szeretném, azonnal elfelejtheti az alkut, és élete végéig bánhatja, hogy maga miatt halt meg az a gyönyörû, fiatal teremtés! - viszonozta a fenyegetést az alorvos.

- Menjünk! - intett a fejével Jeffrey, és az ajtó felé tessékelte a férfit. - Ne feledje, úgy megyünk ki innen, mintha semmi sem történt volna. Ha csak egy ujjal is hozzám nyúl odakint, már el is felejtheti az alkut! - Térjen észre Mark, már régen nem úgy néz ki, mint a néhai Dr. Graven! - mutatott a földre esett maszkra a jogász. - Ez mit sem változtat azon, hogy ki vagyok! - nevetett az õrült. - Azt akarom, hogy lássák az itteni kollégák, hogy kivel dolgoztak együtt éveken keresztül! Hadd tudják csak meg, hogy Mark Ormandy képes volt kétszer olyan nehéz körülmények között is messze felettük teljesíteni! - Oké, csak menjünk - mondta fáradtan Holland. A "doktor" megigazította magán a ruháját, helyrebillentette elcsúszott kártyáját, lemosta vérmaszatos arcát, aztán kihúzta magát, és elindult az ajtó felé. Mire végzett, pont úgy nézett ki, mint aki valójában volt. Egy mindenre elszánt elmebeteg, aki õrültsége miatt veszé lyesebb és kiszámíthatatlanabb volt, mint egy tucatnyi másik gonosztevõ.

- Taxival megyünk. Én beszélek a sofõrrel. Csak akkor mondom meg a pontos címet, amikor biztos vagyok benne, hogy minden rendben van. Ne próbálkozzon semmiféle trükkel, mert biztosan észreveszem, és akkor a lány halála a maga lelkén szárad! mondta utoljára, mielõtt kilépett volna az alagsori folyosóra. Jeffrey jobbnak látta, ha nem szól semmit. Átvágtak az alagsor csempézett labirintusán, elhaladtak néhány üzemben lévõ boncterem mellett, aztán beléptek a lépcsõházba, és a mind hangosabbá váló közlekedõn felmentek a földszintre. Amint kiléptek az épület elõterébe, Jeffrey rádöbbent, micsoda lehetõséget adott foglyának a szökésre. Az elõcsarnok, szokás szerint tele volt emberekkel, akik hangos zsivajjal kavarogtak a szûk területen, és tolongva próbáltak eljutni céljukig. Alig néhány pillanattal azután, hogy maguk is elkeveredtek a tömegben, máris egy nagydarab, kövér férfi furakodott kettejük közé, kis híján teljesen elzárva a kilátást Jeffrey elõl. Ormandy azonnal észrevette a lehetõséget, és ellökdösve az elõtte állókat, az ajtó irányába kezdett el nyomakodni. Holland, magában átkozva könnyelmûségét, utána vetette magát. Félretolta maga elõl a méltatlankodó hájas alakot, átpréselte magát két idõsebb nõ között, aztán tovább kerülgetve a betegeket, tovább csusszant a központi kijárat felé. Kis híján egyszerre érték el a forgóajtót, és a jogásznak már csak éppen annyi ideje maradt, hogy elkapja a fickó köpenyének libbenõ szélét. Nagyot rántott a fehér vászondarabon, és sikerült kibillentenie a menekülõt egyensúlyából, hogy az csak

megkésve tudjon belépni a körbeforduló szárnyak közé. Ormandy lába az utolsó pillanatban beakadt a körforgó peremébe, és megrekedt a továbbforduló ajtó útjában. Jeffrey utánalépett a hevesen szabadulni próbálkozó alaknak, karjával átnyúlt a vékony résen, és megragadta a férfi vállát. A fickó megrándult az érintéstõl, és felhagyott a további meneküléssel. A jogász hátra kényszerítette az ajtót egészen addig, hogy õ is bejuthasson a fülkébe, aztán együtt léptek ki az épületbõl.

- Legközelebb már meg se próbálja! Belegondolni is szörnyû, hogy mi történt volna, ha véletlenül megcsúszik a köveken, és beüti a fejét. Akkor aztán, legfeljebb a boncorvos olvashatná ki az agyából, hogy mi történt - figyelmeztette Jeffrey a férfit. - Ne fenyegessen, kár a próbálkozásért! Ha velem bármi történik, maga sosem találja meg a lányt! - De ha eltûnik a szemem elõl, mindezt megtetézi azzal, hogy még az éhhalálnál is rosszabb dolog történik vele. Megnyugodhat, még csak véletlenül sem fogok kockáztatni! Amint nem látok más megoldást, azonnal végzek magával - intett magához egy taxit Jeffrey a kórház elõtt várakozók közül. Ormandy nem szólt egy szót sem, csak lehajtott fejjel, némán beszállt az érkezõ kocsi hátsó ülésére és hagyta, hogy Holland befurakodjon mellé. Amikor aztán mindketten bent ültek, a sofõr várakozásteljesen fordult hátra. - Hová lesz a fuvar? - kérdezte gyatra angolossággal. A jogász az orvosra nézett, mire az kelletlenül megszólalt. - Hajtson a temetõ felé! Addig is húzza fel az elválasztó ablakot! -utasította a vezetõt, és hátradõlt az ülésben.

A taxi nekilódult az úton, a kórházat elhagyva balra kanyarodott, és néhány percen belül felhajtott az autópályára. - Ha ez csak valami ostoba próbálkozás, biztos lehet benne, hogy nem fogom díjazni! - mondta Jeffrey a férfinak, miután az abbahagyta az ablakon való kitekintgetést, és kényelmesen elhelyezkedett. - Csak akkor tudhatja meg, hogy jó helyre vittem-e, amikor meglátja a lányt - fordult felé Ormandy. - Ha korábban megpróbálja értesíteni a rendõrséget, sosem találja meg, olyan jól elrejtettem. - Hát persze - hagyta rá Jeffrey, és saját maga is hátradõlt az ülésben. Némán száguldottak át a várost kettészelõ autópályán. Holland a

gondolataiba merült, és csak nagy ritkán nézett a mellette ülõ férfi felé. Ilyenkor mindig eszébe jutott, hogy a nyugodt vonásokhoz tartozó arcél egy többszörös gyilkost rejt maga mögött. Elképzelni sem tudta, vajon milyen gondolatok forognak most ebben a megbomlott elmében. A férfi talán épp azt tervezgeti, hogy miként végez, vele, amikor a megfelelõ helyre értek. Talán az járt a fejében, hogyan okozhatna neki, és Sundarinak a lehetõ legnagyobb fájdalmat, mielõtt mind a kettejüket a halálba küldi. Na, persze ott lesz õ is, és elõbb vele kell elszámolnia, ha bármivel próbálkozik. Szánalmasan ostobának érezte magát, amiért belement az alkuba, de nem talált más megoldást, amit szíve szerint választhatott volna. Ha nemet mond, Sundari meghal. És ezt a döntést képtelen lett volna meghozni. Noha tudta elõre, hogy nincs az az épeszû magyarázat, amit fõnökei hajlandóak lesznek elfogadni, nem lett volna képes meghátrálni. Kinézett az ablakon és a villámgyorsan elsuhanó táj vonalai között felfedezte magának a Sentosa-sziget egzotikus alakját. Langwai hófehér homokkal borított tengerpartja jutott az eszébe. Egyszer csak minden problémája távol került tõle, és egy pillanatra idegennek érezte magát a bõrében. Mintha csak kívülrõl figyelte volna saját magát. Gondjai, fájdalmai egyszerre érthetetlennek tûntek, és õ megint ott feküdt, hullámoktól övezetten, a homokban. Megint képes volt örülni a puszta létezés gyönyömségének, és megint nem vágyott másra, minthogy másnap reggel ismét felkeljen a nap. Oldalt fordította a fejét, tekintete elakadt az arcán sejtelmes mosollyal üldögélõ elmebeteg sorozatgyilkos arcán. A különbség olyan bántóan éles volt, mintha nem is egy világba, nem is egy emberhez tartoznának ezek az élmények. Alig néhány nap alatt hogyan jutottam megint idáig? - tette fel magának a kérdést. Megint csak Angelica jutott az eszébe. Az önfejû, vörös hajú szépségnek látszólag sosem voltak kétségei. Mindig tette, amit helyesnek érzett, és Jeffrey biztosan tudta, hogy ha ismét hasonló döntés elé kényszerülne, mi nt amilyet Mexikóban kényszerült meghozni, megint habozás nélkül választaná ugyanazt a lehetõséget. Volt valami a lányban, ami erõt adott környezetének a mindennapok kihívásaihoz, és hozzátette a pluszt, amit évekkel korábban kiégni érzett magából.

- Forduljon a kikötõ felé! - zökkentette ki Mark Ormandy hangja az elmélázásból. A sofõr lassított, és a következõ kijáratnál lefordult az autópályáról, hogy a kisutcák sûrûbb forgalmában meglassúdva nehézkesebb tempóban haladjon tovább. - A dokkok melyik részénél tegyem ki magukat? - fordult hátra a vezetõ az egyik keresztezõdésben állva.

- A régi rakodótelepnél, a szigettel szemközti jobb oldalon - felelte tétovázás nélkül Ormandy, és Jeffreynek olyan érzése támadt, hogy hozzá hasonlóan a férfi is végére ért valaminek. - Itt jó lesz - szólalt meg néhány perccel késõbb az orvos. - Csak húzódjon le az út jobb oldalára, innen gyalog megyünk tovább! A kocsi megállt, Jeffrey fizetett, aztán várakozva a másik férfire nézett. - Merre tovább? - bukott ki belõle a kérdés. - Közel vagyunk. Végig kell mennünk a kerítés mellett, aztán az elhagyott raktárak egyikében már megtalálhatja szíve hercegnõjét - nevetett fel kajánul Ormandy. - Kár erõlködnie, a próbálkozásai leperegnek rólam. Tudom, hogy milyen elmebeteg gondolatok lapulnak a fejében, és még csak meg sem próbálom megérteni, hogy mit miért tesz. Megelégszem azzal, ha egy életre a rács mögé juttatom - indult el a dokksor mellett a jogász.

- Akkor ne is vesztegessük az idõt tovább, igaz-e? - készségeskedett a férfi, és befordult a legközelebbi, rozsdás kapun. Hatalmas nyílt területre jutottak. Végeláthatatlan sorokban egymás mellett húzódó raktárépületek álltak, melyek fölé óriás daruk és emelõszerkezetek emelkedtek, látszólag a felhõk alját karcolva. A több ezer négyzetméteres területet repedezett beton, és rengeteg, hatalmas kupacokban felhalmozott szemét borította. Mindenfelé elrozsdállt, magára hagyott munkagépek várakoztak, jobbára kibelezve, lecsupaszítva egészen a már mozdíthatatlan vázig. Egyedül a tenger felõl érkezõ, só szagú szellõ hozott volna némi életet a kihalt képbe, ha nincs tele apró homokszemekkel, amelyek belevágtak mindenbe, ami az útjukba került. Kezdve az épületek kopottas oldalától, az itt lévõk szeméig. A jogász nekilátott, hogy terepszemlét tartson, de alig fogott hozzá, amikor rádöbbent, hogy semmire sem juthat. Minden egyes bádogkunyhó, elhagyott épület, remek lehetõséget nyújtott az áldozata elrejtésére. Ormandy, szemmel láthatóan, otthonosan mozgott ebben a környezetben. Tudta hol lehet átjutni a megroppant, elrozsdásodott drótkerítéseken, merre vezet a leginkább járható út a szemétrakások között, és melyik épületet használhatják átjáróháznak, hogy levágják a feleslegesnek ígérkezõ kanyarokat.

- Tudom, mi jár a fejében! - szólalt meg a gyilkos, miután már majd tíz perce haladtak céljuk felé. - Azt latolgatja, biztosan ide rejtettem-e el a lányt, és már nincs szüksége rám. - Maga bizonytalan, Mark. Hiába próbálja elrejteni elõlem a félelmeit, átlátok rajtuk. Mutassa meg, hol van Sundari Idano, aztán beviszem a börtönbe, pontosan úgy, ahogy legelõször kellett volna tennem! - És nekem mi hasznom van mindebbõl, Jeffrey? - lépett át egy halom elrozsdállt vascsõ elõtt Ormandy. - Remélem, semmi, de ha megpróbálkozik valamivel, számítania kell rá, hogy én is ott leszek, és nem fogom hagyni, hogy jól jöjjön ki ebbõl a kirándulásból! - Meg akar ölni? - kérdezte tettetett félelemmel az alorvos. - Kezd elegem lenni magából! Jobb lesz, ha nem húzza tovább az idõt! Vezessen el a raktárhoz! Azt hiszi nem vettem észre, hogy lassan már bejártuk az egész telepet? Láthatja jól, hogy egy fia rendõr sincs a környéken. Kár tovább halogatnia az elkerülhetetlent. - Azt, hogy mi történik meg és mi nem, én határozom meg. Ha valami nem tetszik, most azonnal mehetünk a rendõrségre. Nem nekem fontos ez a séta - állt meg Ormandy az egyik kétemeletes téglaépület oldalában. - Sundari nincs itt, igaz? - döbbent rá a férfi magabiztosságára Jeffrey. - Hát persze, hogy nincs! - nevetett fel boldogan az õrült, mint aki hatalmas nyomás alól szabadult fel. - Csak nem képzeli, hogy azzal az egy szál ruhaujjba rejtett késsel sakkban tudna tartani, ha nem akarom, vagy hogy hagyom magam elfogni a kórházban, ahol már négy éve dolgozom, és minden zugát úgy ismerem, mint a tenyeremet! A fogadóteremben is csak azért próbáltam megszökni, nehogy gyanút fogjon. Az elejétõl kezdve én irányítottam ezt a játékot, Jeffrey, és maga pontosan úgy táncolt, ahogyan én fütyültem. Egyébként dicséret illeti, sosem vétette el a ritmust. - És most mit akar tenni? - fordult a férfi felé a jogász. - Továbbjátszani, mint ahogy eddig is, maga pedig kénytelen lesz táncolni, ha nem akarja elveszteni a lányt, akit annyira szeret - fejezte be a nevetést Mark Ormandy, és a lábával odébb rúgott egy faéket, ami a mellettük álló, felhalmozott vascsöveket tartotta egyben. A fémkupac megrogyott, és iszonyú nyikorgás közepette elindult Holland irányába, ugyanekkor a "doktor" a semmibõl elõvarázsolt egy szikét, és a mellkasa felé sújtott. Jeffrey kénytelen volt kitérni a támadás útjából, de ezzel még beljebb került a lezúduló csövek leghangosabban ropogó közepe felé. Ormandy szintén hátraugrott,

aztán elmélyült figyelemmel vizsgálta a lehetetlen helyzetbe került ügynök küzdelmét az életben maradásért. Holland a szemközti falig rohant, talpát megtámasztotta a salétro-mos felületen, és erejét megfeszítve olyan magasra ugrott, amilyenre az adott szituációban képes volt. Még így is csak ujjai hegyével érte el az elsõ emeleti ablak párkányát. Ahogy megkapaszkodott, bõrébe éles fájdalom nyilalt, miközben alatta pusztító erõvel csapódtak be a tehetetlenségüktõl hajtott rudak. Talán egy másodperc volt csupán, amíg képes volt fent tartani magát. A következõ pillanatban már zuhant is lefelé a téglákat szilánkokra hasító vasak irányába. Utolsó ésszerû cselekedeteként még elrúgta magát a faltól, aztán fejét karjaival védve, valamivel távolabb az épület oldalától rázuhant a leomló csövekre. Azonnal elesett. Az ingatag talaj úgy hullott ki a lábai alól, mintha jégen próbált volna állóhelybõl sprintet futni. Valami nekicsapódott a fejét védõ karjának, és vállsebe azonnal jelezte, hogy a rövid nyugalom kevés volt, és egyelõre nem képes elviselni az efféle megpróbáltatásokat. Maga alá rántotta a lábát, mielõtt az még elcsavarodhatott volna, és izmait megfeszítve készült az újabb megérkezésre a fal tövébe. Szerencséje volt. A tehetetlen testek második hulláma már korántsem csapódott akkora lendülettel a tégláknak, mint a korábban érkezõk. Az ütközés eredménye még így is kis híján végzetes befejezést nyert. Csak görcsösen összeszorított testének köszönhette, hogy nem roppant el a dereka. Fejét ölelõ karjai tucatnyi ütést szenvedtek, és az eszméletén maradó jogász maga sem tudta, hogy nem tört-e csontja. Testét megcsavarták az egymáson elmozduló csövek, miközben nekipréselõdött a raktár oldalának. Furcsa módon nem ájult el, amiért maga sem tudta, hálás legyen-e a sorsának.

- Él még, Jeffrey? - kérdezte feje felett egy hang, amikor a vasak megálltak. Egyelõre jobbnak látta nem szólni. - Bocs az üvegszilánkokért a párkányon, de nem kockáztathattam meg, hogy sérülés nélkül megússza. Jól képzett rendõrtisztként túl kemény ellenfél lenne, ezért inkább vállaltam a kockázatát, hogy belehal a csapdába. A jogász résnyire kinyitotta a szemét, és körülnézett. Félig eltemetve feküdt a szétgurult vasrakás tetején, megszámlálhatatlan mennyiségû csõtõl körülvéve. Szétszakadozott felsõjének ujja alól kilátszott a meghajlott pengéjû bonckés pengéje, és Hollandban felmerült a lehetõség, hogy talán ennek a véletlennek köszönheti karja épségét. Óvatosan mozdulni próbált, és legnagyobb meglepetésére sikerrel járt. A teste ugyan tucatnyi újabb fájdalomtól sajgott, de nem érezte, hogy bármilye is eltört volna.

- Szóval él - hangzott fel felette Ormandy hangja. - Akkor itt az ideje, hogy ne lazsáljon tovább, hanem folytassuk a játékot! El sem tudja képzelni, mennyi meglepetést tartogatok még a számára. - Képtelen vagyok egyedül kimászni - nyögte Holland, és tett egy elkeseredett mozdulatot annak érdekében, hogy kijusson a kupacból. - Ugyan már! Megnéztem a csöveket, mielõtt magára borítottam õket. Nem elég nehezek hozzá, hogy komolyabb sérülést okozzanak egy olyan képzett embernek, mint maga. - Ha ennyire biztos volt a dolgában, miért nem próbálta ki? - igyekezett Jeffrey a testét elcsavarva kikászálódni. Amint valamelyest sikerrel járt, a hajlott pengéjû bonckést azonnyomban a rakás szélén õt figyelõ alak felé hajította. A súlyos acél süvítve szelte át a levegõt, és célt tévesztve nekicsapódott a férfi csuklójának. Ormandy a kezéhez kapott, felkiáltott és kiejtette a jobbjában szorongatott szikét. - Már megyek is - ígérte Holland, és az útjában álló egyik csövet egy színpadias mozdulattal lelökte magáról. A hangzavartól és a hirtelen mozdulattól megriadt Ormandy azonnyomban futásnak eredt, és az ereje végén járó jogász holtfáradtan terült ki a csövek tetején.

Percek teltek el, mire képes volt annyira összeszedni magát, hogy újból nekilásson kibányászni altestét a romok közül. Amikor végzett, és végignézett magán, megnyugodva tapasztalta, hogy noha több ujja ki-ficamodott, bokája rettenetesen sajgott és sérült válla átvérezte a kötést, nem szenvedett súlyosabb sérülést a mázsányi vasak alatt. Nagy nehezen lekászálódott a két raktárépület között futó folyosó egészét beborító fémtömegrõl, és átcsúszott arra a részre, ahol percekkel korábban még Ormandy állt. Felvette a betonról a lehullott bonckést, és a mellette heverõ szikét, aztán a férfi kézfejébõl csepegõ vérpöttyök nyomába indult. A foltok egy nem is olyan távoli, elhagyatottnak tûnõ épülethez vezettek. A raktár ablakait kitörték, kétszárnyas kapuját valószínûleg ellopták, míg kisebb ajtói sarkukból kifordultan hevertek a földön. Jeffrey megállt az épület falánál, és mielõtt még belépett volna, rosz-szat sejtve körbekémlelt a benti félhomályban. Poros betontalapzat, levert sarkú oszlopok és összeroppant, megrothadt fajú raklapok fogadták. Annak, hogy az épületet az elmúlt években bárki is használta volna, még erõlködve sem lehetett nyomát találni. A jogász még egyszer alaposan körülnézett, aztán óvakodva belépett a kihalt épületbe. Megvárta, míg szeme hozzászokik a benti homályhoz, és ismét nekilátott, hogy felkutassa a nyomokat. Lassan, lépésrõl-lépésre haladt, megvizs-

gált minden lehetséges veszélyforrást, minden gyanús jelet. A nyomok végül a raktár oldalából nyíló lemezajtóhoz vezettek, amely félig nyitva állt. Jeffrey óvatosan közelebb lépett és beleselkedett a nyíláson. A bejárat mögött keskeny lépcsõsor vezetett lefelé, aminek folytatása, alig hat lépéssel lejjebb, egy darab, csupasz égõtõl kivilágított fordulóban tûnt el a szemei elõl. Ellenõrizte az ajtót, hogy nincs -e valami kellemetlen meglepetés odakészítve számára, majd a lépcsõt is, mielõtt elindult volna lefelé a foltok nyomában. Három fordulónyit kellett lefelé haladnia, míg végre véget ért a közlekedõ. A végén újabb nyitott ajtó állt. Jeffrey kinézett a keret mögül, és egy betonból kiöntött folyosórendszert látott a túloldalon. Az egész úgy nézett ki, mint egy világháborús óvóhely, amit a szingapúri katasztrófaelhárítás elfelejtett felszámolni a japán uralom után. A falakon rácsokkal védett égõk világítottak, a helyiségeket vastag acélból készített nyílászárók választották el egymástól. A terep ideálisnak tûnt egy õrült játszma végsõ helyszínének. Jeffrey elõrelépett, és behallgatózott az elsõ, szoba nagyságú, ujjnyi vastag acéllappal elzárható ajtajú fülkébe. Valahonnan egészen távolról, emberi sikítást vélt kihallani a falakon ezerszer megtörõ vízhangok között. A kiáltásban, bármilyen fájdalmas is volt számára, Sundari hangját fedezte fel. Elõrelendült, és korábbi óvatosságát feledve belevetette magát a kazamaták felfoghatatlanul szerteágazó folyosóinak útvesztõjébe. Húszlépésnyit futott elõre, amikor meglapult, és hogy ismét irányra találjon hallgatózni kényszerült. A fájdalmas sikolyok nem hagytak alább, és elég volt egyetlen pillanatot elvesztegetnie, hogy tudja, merre haladjon tovább. Belépett egy transzformátorállomásnak tûnõ, zümmögõ gépektõl zajos terembe, majd tovább folytatta útját a mindkét oldalról zsili pszerûen lezárható terem másik oldalán. A következõ fájdalomkiáltást már tisztán hallotta. Csupán néhány szobányira sejtette a forrását. A zajok közé Ormandy fejhangú nevetése keveredett. Jeffrey elõrelendült, és átszáguldott a hangok forrása, és a közte lévõ távolságon. Útközben jobbjába vette a hajlott pengéjû bonckést, míg baljába az áldoktortól zsákmányolt szikét szorongatta. Mint a sivatagi vihar rontott be az utolsó helyiségbe. A látványt régimódi paraván takarta el a szemei elõl. Egyetlen határozott mozdulattal félrerántotta és az elsõ megdöbbenés után, a terem egyetlen ajtaja felé ugrott. Csak egy pillanatot késett, mielõtt a mázsányi súlyú acélszerkezet becsapódott az orra elõtt. A szobában nem volt semmi más, csak a ledön-tött paraván, egy üres szék és egy asztal, rajta egy lélektelenül sikoltozó magnóval.

- Mit szól? - húzódott félre az acéllapon lévõ aprócska nyílás és megjelent mögötte Ormandy szeme. - Már másodszor tette pontosan azt, amit elõre elterveztem! Be kell látnia, hogy sokkalta okosabb vagyok magánál! Tudta, hogy mire számíthat, és mégis befutott a csapdámba! Ez bizony büntetõpontot érdemel, Jeffrey - csóválta meg a fejét a férfi, mint a jólelkû tanár, aki akarata ellenére megbüntetni kényszerül a tanítványát. -Jöjjön csak közelebb, azt hiszem, ezt a hölgyet kereste, itt a másik székben - lépett el a kijárattól a férfi, és adott helyet Hollandnak, hogy rálásson az elõzõ szobára. A jogász közelebb ment, és benézett a kicsiny nyíláson. Odaát az ál-orvos épp Sundarit vonszolta elõ egy szomszédos terembõl. A lányt tucatnyi kötéllel rögzítették a görgõs ülõalkalmatossághoz. Száját bekötözték, az arca tele volt friss sérülésnyomokkal, bizonyítva, hogy a Jeffrey háta mögött szóló felvétel nem hamisítvány. A maláj orvostanhallgató rémült szemekkel, dermedten tekintgetett körbe a teremben, és látszólag még annyi fogalma sem volt a történések miértjérõl mint a jogásznak. - Te elmebeteg szörnyeteg, ne merj hozzá nyúlni! - tört ki az elfojtott düh Hollandból. - Bókokkal tudhatná, hogy nem fog levenni a lábamról - csóválta meg a fejét játékosan Ormandy, és tettetett jó kedvvel az egyik szekrényhez ment. Színpadias mozdulatokkal kinyitotta az ajtaját, aztán teljes lelki nyugalommal nekilátott, hogy néhány orvosi mûszert helyezzen a mögötte lévõ, zöld vászonnal letakart asztalra. Tudja, Jeffrey, már régóta szerettem volna úgy operálni, hogy nem szól bele senki, hogy mit milyen sorrendben végezzek el, vagy hogy mikor, milyen mélységig nyissam meg a szöveteket. Kezdetben pont emiatt vonzott olyan nagyon a patológia, de aztán rájöttem, hogy mégsem nekem való, és utóbb arra is, hogy miért nem. Hiányzott az érzés, hogy sok minden függ attól, amit teszek. Elvégre, ha elrontom az Y bemetszést a holttesten, hát senki sem fogja számon kérni rajtam, bezzeg, ha eg y élõ betegen teszem meg ugyanazt, az már a beteg életébe kerülhet. Érti ugye, hogy mirõl beszélek? Egyszerûen muszáj, hogy súlya legyen annak, amit teszek, különben nincs értelme az egésznek. Az alorvos monológja alatt Jeffrey Sundarit figyelte. A lány õt nézte, és úgy tûnt magánál van, de egyelõre nem fogta fel, hogy milyen megpróbáltatásoknak néz elébe. Az ajtó túloldalán Holland tehetetlenül nézte a pszichopata elõkészületeit.

- Mire készül, Mark? - szorította össze az aggodalom a jogász szívét. - Megpróbálom kombinálni a két legjobban szeretett dolgot, amire a legjobban vágytam...

- Térjen észhez, Mark, maga nem ilyen! Nem azért tanult annyit az emberi testrõl, hogy ártson vele! Maga kiváló orvos, és ezt senki sem tagadja, álljon meg, amíg nem késõ! - Attól tartok, errõl már egy kicsit lecsúsztunk, Jeffrey - állt meg pakolás közben Ormandy. - Azzal, hogy ellátogatott az anyámhoz, és végérvényesen lehetetlenné tette az életemet, a karrieremet, a további szakmai fejlõdésemet, nagyon-nagyon felbosszantott! - fordult meg mind vörösebbé váló fejjel, és remegõ tagokkal a férfi. Ezek után ne várja tõlem, hogy kedves legyek a barátnõjéhez, akit épp annyira utálok, mint magát! És ha kérhetem, legközelebb ne szakítson félbe! - fordult vissza a szekrényhez, és tovább folytatta a pakolást. -Tehát, ott jártam, hogy azt a két dolgot fogom most összekötni egyetlen boldog, gyönyörteli élményben, amit a világon mindig is a legjobban szerettem csinálni. Az egyik, hogy végre a magam ura lehessek a mûtõben, a másik pedig, hogy egy patológus önfeledtségével végezhessem a munkámat. Mi sem mutatkozik egyszerûbbnek eme két vágy egyidejû kielégítésére, minthogy élve felboncoljam az itt található pompás fizikai tulajdonságokkal megáldott alanyt. És hogy a hírnév se szenvedjen csorbát, két szemtanúja is lesz majd ennek a varázslatos eseménynek! - fordult diadalittasan a jogász felé Ormandy. -Az egyik természetesen maga, a másik pedig... Kíváncsi vagyok, hogy ki fogja-e találni! Mit gondol, kit választottam a másik szerencsésnek? - Menjen a fenébe, maga állat! - üvöltötte undorodva Jeffrey. - Nana, Mr. Holland! Ne legyen ilyen udvariatlan, vagy a végén elfelejtem beadni a fájdalomcsillapítót a kedves hölgyikének, és akkor ugyancsak csúnya mészárszék marad majd utánunk! - fenyegette meg játékosan a mutatóujjával Ormandy a tehetetlenül gyûlölködõ jogászt. A kábult Sundari ebben a pillanatban érthette meg, hogy milyen veszély fenyegeti, és esztelen vergõdésbe kezdett a széken, majd néhány pillanattal késõbb a földre zuhant. - Nézze meg, milyen rémült szegényke! Ugye nem akarja, hogy valóra váljanak a legrémisztõbb rémálmai? Legalább az esélyt adja meg neki, hogy viszonylagos könnyebbséggel jusson a túlvilágra! - Mit akar tõlem? - Hogy használja a fejét. Tippelje meg ki a másik nézõnk, találja el, és én megígérem, hogy a lány megkapja a fájdalomcsillapítókat a mûtét kezdete elõtt. - De hát fogalmam sincs! - Ugyan már, Jeffrey, ennél sokkal többre képes. Gyerünk, erõltesse meg az agyát!

Holland belenézett a férfi eszelõsen villogó tekintetébe, és a válasz magától rajzolódott ki a fejében. Megérezte, hogy Mark Ormandy az apja megbecsülésénél csak egyetlen dologra vágyott jobban ezen a világon, az pedig a hírnév volt. - Yba Mohamad -jött szájára a név. - Tudtam én, hogy nem kell csalódnom magában! - kacsintott rá az elmebeteg, és felhagyva a pakolással, a másik szobából elõtolta a szintén székre kötözött kövér újságírót. - Már itt is van a mi tudósítónk, aki kétes alvilági ellenségei mellett, torzíthatatlan és megalkuvást nem tûrõ igazságszeretetérõl híres! - Mohamad, maga hülyébb, mint gondoltam! - köszöntötte Holland a begördülõt.

- Hello, Jeffrey! - intett felé egyetlen szabad kezével az újságíró. -Kár, hogy itt kell viszontlátnunk egymást! - Hogy lehet ennyire öntelt? Eszébe sem jut, hogy ezúttal nem kapja meg a sztoriját? - Ne legyen vele ennyire szigorú - intette le a jogászt Ormandy. -Nem saját elhatározásából van itt a mi kövér barátunk. Valaki aljas módon elkábította, amikor magányosan sétált hazafelé a kietlen utcákon. Amikor aztán felébredt, már nem sok választása volt. - Azt hiszi, elengedi magát, amikor mindenkivel végzett? - szegezte a kérdést a kövér embernek a jogász. - Szüksége van rám, hogy eljuttassam a szalagot a megfelelõ embernek - vélekedett az újságíró. - Csak pont annyira, mintha feladja az elsõ postán. Ne legyen ostoba, csak addig kell neki, amíg felveszi a szükséges anyagokat! - Talán igaza van, de ha most megtagadom a kérését, lehet, hogy maga elõtt kerülök a boncasztalra. Meg aztán az újságíró szakma szeszélyes, ha velem is végez, visszatartják a szalagot, hogy ezzel elvegyék a kedvét a szenzációhajhászoknak az efféle cselekedetektõl. - Szép remények, Mohamad, csak nehogy csalódnia keljen bennük!

- Befejezték? - nézett elképedve a beszélgetõ kettõsre Ormandy. - A munkához áhítatos szemlélõkre, és nem egymást közt civakodó bolondokra van szükségem. Ha nem koncentrálnak kellõképpen, még rosszul ejtek meg egy bemetszést, és akkor fájdalomcsillapító ide vagy oda, szörnyû fájdalmakat okozok a páciensnek. - Neki is morfint fog adni, mint Mohd Byrnenek?

- Tudom, Jeffrey, hogy okos ember, nem kell felhívnia a figyelmemet rá, hogy mennyire! Épp csak annyit adok majd neki, hogy tompuljanak az érzékei, de azért még tudatánál maradjon - indult el a terembe vezetõ negyedik szoba ajtaja felé az elmebeteg orvos. Holland megvárta, míg a férfi eltûnik az ajtónyílásban, aztán a kimeredt szemû, sokkos állapot határán lévõ Sundarihoz fordult.

- Nézze meg, hogy rendesen megkötözte-e magát! Ha képes rá, próbálja meg kiszabadítani a karját! Minden apró lehetõség a segítségünkre lehet - utasította a lányt az ajtó mögül. - Maga szerint, még van remény? - kérdezte döbbenten a székbe rögzített Mohamad, miközben Sundari mocorogni kezdett, hogy ellenõrizze a köteleket, de nem sok sikerrel. - Mindig van - vette elõ Jeffrey az Andayától kapott pisztolyt, és a vasajtó takarásában megvizsgálta, hogy meg van-e töltve. Ahogy sejtette, a fegyver tökéletes állapotban, hat golyóval a forgótárban várakozott. Kibiztosította a fegyvert, és úgy helyezkedett, hogy az aprócska résen keresztül egy gyors mozdulattal kilõhessen a szomszédos terembe. Szívesebben emelte volna a pisztolyt egészen az ablak magasságáig, hogy biztosabb körülmények között adhassa le a lövést, de nem tudta mennyire bízhat meg Mohamad reális helyzetértékelésében, így inkább rejtve tartotta a police specialt.

- Már itt is vagyok! -jelent meg Mark Ormandy az oldalsó ajtónyílásban, maga elõtt egy kerekeken gördülõ, zöld lepellel letakart asztalt tolva. - A fertõtlenítéssel persze lesz majd egy kis probléma, de tekintve a beavatkozás célját, azt hiszem, ettõl a problémától eltekinthetünk. Már olyan kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen fiatal, látszólag életerõs nõben, mint Sundari, vajon milyen elõre programozott elváltozások várakoznak készen rá, hogy évek múlva a halálát okozzák! Pont emiatt vagyok olyan mérges a halálos autóbalesetek okozóira. Annyi munkát, és lehetséges probléma elhárítást tesznek tönkre egyetlen drasztikus közbeavatkozással, ami egyszerûen megengedhetetlen pazarlása a felhalmozott készleteknek - folytatta a monológját a férfi, aki maga is zöld köpenybe öltözött az alkalomra.

Jeffrey megvárta, amíg az alorvos a helyére igazítja a görgõs asztalt, aztán amikor Ormandy közé és az asztal közé került, elsütötte a fegyverét.

A lövés fülsiketítõ döreje belerobbant a bunker belsõ csendjébe, és szilánkokra zúzta a korábbi groteszk idillt. A másik teremben lévõk mindannyian megdermedtek, és lélegzetvisszafojtva keresték, honnan jött a lövés. A golyó milliméterekkel süvített el a boncolni készülõ elmebeteg feje mellett, és a nyitva hagyott ajtón keresztül a szomszéd szobában csapódott a falnak. - Jöjjön közelebb, és nyissa ki az ajtót! - mondta Jeffrey olyan nyugodtan és halkan, amennyire azt csak felbolydultan zakatoló szíve engedte. Ormandy nem mozdult. A helyzetben beállt váratlan fordulat nem engedte, hogy képes legyen azonnal reagálni. Lassan megfordult, és hitetlenkedve nézett az ablakrésben füstölgõ pisztolycsõre.

- Hogyan? - nyögte ki nagy nehezen. - Egyszerûen csak kihasználtam, hogy milyen öntelt - adta meg a választ Holland. Tudtam, hogy nem éri be annyival, hogy csupán csak velem végezzen. Amikor eszembe jutott az, ami Mohd Byrnevel történt, sejtettem, hogy nekem, nekünk is valami hasonló dolgot készített elõ. Nem illett volna magához az egyszerû megoldás. így aztán megvártam, amíg beteljesíti a megalomániája szülte kényszereket, és idehoz. Persze nem minden alakult százszázalékosan úgy, ahogy terveztem, de hát az ember érje be annyival, ami jutott neki. Most pedig nyomatékosan megkérem, hogy nyissa ki az ajtót, vagy úgy lelövöm, mint egy veszett kutyát szokás!

Ormandy még mindig nem mozdult. Csak nézett maga elé, és látszott rajta, hogy a lehetõségeit latolgatja. - Ha kiengedem, akkor börtönbe zárnak egy életre, igazam van? -kérdezte néhány másodpercnyi hallgatás után. - Amilyen mázlija van, aligha hinném. Noha pontosan nem ismerem a szingapúri törvények ide vonatkozó paragrafusait, abban biztos vagyok, hogy orvosszakértõkkel ellenõriztetik majd az elmeállapotát, és miután megállapítják, hogy a nehéz gyerekkor hatására milyen mentális sérüléseket szenvedett, beutalják valami trópusi szanatóriumba -igyekezett elbagatellizálni a dolgot Holland. - Tehát életfogytiglan tartó büntetés a bolondokházában - szûrte le a konzekvenciát az alorvos, és villámgyorsan oldalra vetette magát. Jeffrey tüzelt. A golyó a mellkasán találta Ormandyt, aki azonnal a földre zuhant. Néhány pillanattal késõbb az alorvos mozdulatlanul feküdt az alatta egyre növekvõ vértócsában. A dörej

után visszamaradó vízhangok elültével a három életben maradtra lassan rátelepedett a súlyos csend.

- A mindenségit neki, majdnem végem volt, úgy megijedtem! - törték meg a pillanatszerû állóképet Mohamad rekedtes szavai. - Gyerünk ember, ne lazsáljon, próbálja meg kiszabadítani magát! -rázta le magáról Jeffrey is a kábulatot. - Már megtörtént - rázta meg a fejét lemondóan az újságíró. - Ez az állat, olyan rafináltan kötözött meg, hogy még csak véletlenül se férhessek hozzá a kötelekhez. Épp csak annyira vagyok képes mozgatni a karom, hogy a kamerát kezelni tudjam. - Akkor próbálja meg a lányt! - Hát persze! - nyögte a hájas férfi, és irányba fordította a székét, hogy Sundarihoz hátrálhasson vele. - Nyugalom kislány, máris ott vagyok! - mondta valamivel tetterõsebb hangon, és lekötözött lábainak egy erõteljes lökésével nekiindult.

Sundarit kiszabadítani az újságíró szabad keze ellenére is, több mint öt percbe tellett. A szorosan meghúzott köteleket, a gubancos csomókat csak nagy nehezen tudta a szokatlan szögbõl próbálkozó Mohamad kioldani. Amikor aztán sikerrel járt, a kötelek szorításától elerõtlenedett lány úgy esett a padlóra, mintha ájult lenne. - Próbálja meg megdörzsölni a csuklóit! - adta kéretlenül is a tanácsot Jeffrey, a vasajtó mögül. - Könnyû azt mondani! - horkant fel az újságíró, de ennek ellenére nekilátott, hogy felborítsa a saját székét, és úgy próbáljon meg közelebb kerülni a betonon fekvõ lányhoz. Holland Ormandyra nézett, és megnyugodva konstatálta, hogy a férfi vérzése elállt. - Menni fog? - kérdezte Mohamadot, aki ügyetlenül kapadozva próbált közelebb kerülni Sundarihoz. -Jó lenne, csak úgy érzem, mindjárt eltöröm a saját csuklómat! - fújtatott hangosan Mohamad, de közben férfiasan küzdötte magát elõre. - Gyerünk kislány, ne hagyja el magát, próbáljon megmozdulni!

Az orvostanhallgató megemelte a fejét, Hollandra nézett, és a jogász látta, hogy könnyek csillognak a szemében, miközben alig észrevehetõen megmoccant a keze. Szerencsére Mohamad néhány pillanattal késõbb odaért, és hozzálátott, hogy életet

masszírozzon az elernyedt tagokba. Ahogy a friss vér elkezdett keringeni a fájó tagokban, Sundari szemmel láthatóan felélénkült, és alig pár perccel késõbb már saját maga vette le a szájára ragasztott tapaszt. - Azt hittem, itt fogok elpusztulni! - mondta még mindig aléltan, és néhány pillanattal késõbb nekilátott, hogy az újságírót is kiszabadítsa szorult helyzetébõl.

Hogy Ormandy hogyan került közéjük, Jeffrey késõbb sem tudta megmondani. Egyszer csak feltûnt a boncasztal takarásából, egy kegyetlenül precíz mozdulattal átvágta Yba Mohamad torkát, és mielõtt még bármelyiküknek mozdulni lett volna érkezése, maga elé húzta a lányt, és élõ páncélként tartotta a jogász felé. - Hát, nem minden alakult pontosan úgy, ahogyan elterveztem, de az ember elégedjen meg annyival, amennyi jut neki! - idézte a jogász szavait a férfi, miközben a tehetetlen Sundarit magával vonszolva megpróbált eltávolodni a rettenetesen vergõdõ, torkából mindenfelé vért fröcs-kölõ újságíró mellõl. Holland célzásra emelte a fegyverét. - Engedje el, vagy lelövöm! - fenyegette meg Ormandyt. - Ugyan már, Jeffrey, mind a ketten tudjuk, hogy nem sodorná veszélybe a lányt! - Nem engedhetem, hogy elmenjen! Ha még egy lépést tesz, meghúzom a ravaszt. - És mi lesz, ha Sundarit találja el? Csak nem akarja megölni? - Õ már mindenképpen halott, ha kivitte innen, tudom, hogy nem fogja megkímélni az életét. - Márpedig nem fogja lelõni, és ezzel mind a ketten tisztában vagyunk. A szabályzat nem teszi lehetõvé, hogy egy rendõrtiszt életveszélyes helyzetbe hozzon egy túszt - mondta Ormandy, és kényesen ügyelve rá, hogy a haldokló Mohamad ne mocskolhassa össze a nadrágját, újabb lépést tett az ajtó irányába.

Jeffrey habozás nélkül lõtt. A kicsapódó golyó torkolattüze és az azt követõ füst egy pillanatra elhomályosíto tta a látását, majd a következõ másodpercben két döbbenten rámeredõ szempárral találkozott a tekintete. Sundari és Ormandy egyszerre rogytak össze, és terültek el tehetetlenül a földön. A jogász elrántotta a pisztolyt az ablak elõl, és arcát a kemény vaskerethez préselte.

- Sundari, jól van? - kérdezte kétségbeesetten, miközben reménykedve a csupa vér hármasra meredt.

XII.

Angelica Mc'Gregor idegesen szemlélte magát a reptér várójának falára függesztett hatalmas tükörben. Kedvenc halványzöld kosztümje volt rajta, ami jól kiemelte hajának és szemének színét. A New Yorkban uralkodó idõjárás talán egy kicsit hûvös volt a könnyû ruhához, de ma reggel, amikor megkapta feladatát, semmi pénzért sem állt volna el tõle. Emlékezett rá, hogy Jeffrey Holland szerette rajta ezt a ruhát. Már csak az emlékek miatt is tartozott ennyivel ennek az alkalomnak. Két apró mozdulattal igazított egyet a már egyébként is tökéletesen álló ruhadarabon, aztán az eredménnyel elégedetlenül, ellépett a tükör elõl a váró hatalmas ablakai felé. A Hong-Kongból indult repülõ ezekben a pillanatokban landolt a reptér leszállópályáján. Angelica tudta, hogy még hosszú percek vannak hátra, mielõtt bármi, vagy bárki is lekerül a géprõl. Amit egy héttel korábban az irodában hallott, egy cseppet sem nyugtatta meg. Jeffrey pihenésnek tervezett kiruccanása sok szempontból sikertelen volt a trópusi Malajziában, pedig, amikor a férfi elhagyta az országot, már akkor is nagy szüksége lett volna a kikapcsolódásra. Angelica aggódott érte. Az elmúlt évek esemé nyei megviselték a jogász kikezdhetetlennek tûnõ idegzetét, és a hónapokkal korábbi afrikai események olyan lökést adtak a folyamatnak, ami a lejtõ felé vezetett. Tudott a nõkrõl, akikkel Jeffrey kapcsolatot alakított ki útjai során, és döbbenten szemlélte önmagát, amikor fájdalmat érzett a történtekkel kapcsolatban. Rajongókban neki sem volt hiánya, ám alkalomról-alkalomra elutasította a próbálkozókat. Mindig talált kivetnivalót az esélyesekben. Megmagyarázni saját magának sem tudta, miért tért ki a kapcsolatok elõl. Talán csak várt valamire, de hogy mi volt az, azt magának sem merte bevallani. Azonban amikor hírét vette, hogy Jeffrey megsérült Afrikában, annyira felkavarták a hallottak, hogy nem tudott elszámolni az érzéseivel. Idejét látta egy számvetésnek, hogy lerendezze magában az érzéseit. Azt hitte, sikerült dûlõre jutnia önmagával, és megoldást találni a problémáira, de amikor a férfi visszatért, az alkalom nem kedvezett a közös beszélgetésnek. Jeffrey szörnyû állapotban volt. Kerülte az embereket, beleértve õt is, és Angelica végül boldogan vette tudomásul, hogy a kiégett, önmagával meghasonlott jogász nyaralni megy a trópusokra. A döntés mindkettejük számára idõt hagyott az érzéseik letisztulására. Az eltelt idõ jót tett neki. A korábban meghozott hirtelen döntése leülepedett az elmúlt

hetek alatt, és a belõle kitörni készülõ vulkán átadta helyét a csendes, de makacs elhatározásnak, ami sokkal inkább közelebb állt saját énjéhez. A múlt, az együtt töltött órák más megközelítést nyertek, és ma már biztosan tudta, hogy a beszélgetés, amely évek óta késik közöttük, tovább már nem halogatható. Ma már tudta, hogy a vonzalom, amit érez, nem puszta fellángolás, és azzal is tisztába jött, hogy ér annyit neki, hogy vállalja érte a visszautasítás lehetõségét. Ha akképpen alakul a találkozásuk, ma már remélte, hogy képes lesz elfogadni a másik döntését. Ám, ha a férfiben is megvan az érdeklõdés, õ készen állt kockára tenni a hosz-szú évek munkakapcsolata alatt született barátságot, azért a másik érzésért.

- Felhívjuk tisztelt várakozó vendégeink figyelmét, hogy a Koreán Airlines Hong-Kongi járatának utasai a négyes kapuhoz érkeznek - szakította ki gondolatai közül a hangosbemondó hangja. Maga is meglepõdött rajta, hogy milyen nagyot dobbant a szíve, amikor rájött, hogy a felhívás neki szól. Már lassan két éve dolgoztak együtt a férfivel. Néha úgy érezte, nem többek jó kollégáknál, majdnem barátoknál, máskor elképzelni sem tudta volna a további munkáját a WHO-nál a férfi megnyugtató jelenléte nélkül. Ahogy visszagondolt az elmúlt idõszakra, kezdett elege lenni a furcsa játékból, ami kettejük között zajlott, és ami egyiküket sem hagyta érintetlenül. A meghatározhatatlan kettõsség, ami mindennapi munkájukat jellemezte, lassan felõrölte Angelica tûrõképességét. - Végre elé kell állnod, és elmondanod neki, hogy mit érzel, mit gondolsz! - korholta magát, miközben a négyes kapu felé tartott. - Elvégre nem játszhatunk a végtelenségig! Ideje tiszta vizet önteni abban a bizonyos pohárba - bíztatta magát, hogy megeddze lassan összeomlani készülõ eltökéltségét. Mint mindig, az effajta találkozások elõtt, most is bizonytalanul állt meg a székekkel körülvett teremnyi szobában. Még nem tudta, hol engedjen a stabil kolléga szerepébõl, akire mindig számíthatott a másik, és hol hagyjon nagyobb teret annak az óvatos kacérságnak, amivel, szemmel láthatólag, hatással tudott lenni a férfira.

A kilépõkapun keresztül lassan megindult az utasok sora, és Angelica, mint egy felbolydult lelkületû tini lány kutatta Jeffreyt az érkezõk között. Amikor aztán meglátta a férfit, minden korábbi gondolata azonnal semmivé foszlott. A jogász beesett, karikás szemekkel lépett el a mosolyogva búcsúzkodó légikísérõ mellett. Mindazok a gondolatok, melyek eddig a fejében pörögtek, hirtelen kicsusszantak az agyából, és átadták helyüket az aggodalomnak. Tett néhány határozatlan lépést a férfi irányába, aztán megállt, és megvárta, míg a fáradt utazó odaér hozzá.

- De jó, hogy látlak! - sóhajtott fel a férfi, és mielõtt még a lánynak esélye lett volna bármit is szólni, poggyászát a földre tette, és szorosan átölelte a lányt. Angelica eleinte moccanni képtelenül fogadta a heves érzelmi kitörést, aztán maga is viszonozta a gesztust, és karjaival bátorítólag megsimogatta a jogász hátát. - Ahogy elnézem, bõven van mit mesélned - mondta, amikor végül kiszabadult Jeffrey karjai közül, és néhány lépésrõl ismét megnézte magának. Az eredmény még lesújtóbb volt, mint távolabbról. - Bár ne lenne! - biccentett elködösülõ tekintettel a férfi. - A lány? Hogy van? - próbált már az elején túlesni a nehezén. - Súlyos idegösszeroppanással szállították a kórházba. A teste ugyan nem sérült, de látnod kellett volna a szemeit, ahogy rám meredt, miután megérkeztek a rendõrök. Olyan érzés volt a szemeibe nézni, mintha feneketlen kútba tekintene az ember. A lány mintha kiürült volna belülrõl, és csak a váz maradt meg. Az orvosok szerint az állapota javul, de egy ideig még nem fogadhat látogatót. Angelica legbelül a féltékenység tüzét vélte fellobbanni magában. Erre aztán mélységesen elszégyellte magát, közelebb húzta magához a férfit, és most rajta volt a sor, hogy megölelje. Jeffrey hálásan viszonozta a gesztust. - Olvastam a jelentésedet, azt tetted, amit tenned kellett. Még Marsha Carver is egyet értett veled. Pedig tudod, hogy a politikus asz-szony milyen hideg fejjel képes az ilyesmikrõl gondolkodni. -Jó, hogy ilyen sok barátod van. Úgy érzem, hiába tettem mindent helyesen, az eredmény akkor is rettenetes. - Ormandy? - érezte meg a lány, hogy valami még nyomja a másik lelkét. - Meghalt. Az utolsó golyót egyenesen a homloka közepébe kapta. Már az elsõ lövés is életveszélyes sérüléseket okozott, csak épp az agya nem hagyta, hogy eljusson hozzá az információ. A sokk blokkolta a fájdalomközpontját, és nem engedte szenvedni. - Talán jobb így neki - tette Angelica nyugtatólag a kezét a jogász vállára. - Igen, nem hiszem, hogy kibírta volna összeomlás nélkül a szanatóriumot, és köszönöm! - emelte fel lehajtott fejét a férfi. - Mit? - nézett a bús szemekbe a lány.

- Hogy mellettem állsz. Már régóta szeretnék neked mondani valamit, csak sosem volt hozzá elég erõm, hogy kituszkoljam magamból, és ahogy elnézem, egy ideig még nem is lesz. A lány elmosolyodott, és a tenyerébe vette a férfi kezét. - Majd ha egyszer eljön az a pillanat, én is szeretnék mondani neked valamit, ha nem bánod! - mondta, és miközben beszélt, érezte miként önti el a pír forró hullámokban az arcát.

Mindketten hallgattak. Angelica nem tudta, vajon nem lõtt-e túl a célon, de boldog volt, hogy végül mégiscsak belekezdett, és nem hagyta, hogy a körülmények ismét tovább odázhassák a beszélgetést. Végül Holland törte meg a köztük kialakult csendet. - Amikor leléptem a géprõl, és téged megláttalak, otthon, biztonságban éreztem magam. Eddig is mindig valami hasonlót éreztem, csak még nem jöttem rá, hogy te teszed ezt velem. Az egész, olyan természetes volt. A lány szemei elé hirtelen fátyol borult, és csak az utolsó pillanatban vette észre magát. Pillantott pár mélyet, aztán megszólalt. -Jeffrey, mi lenne, ha most egyszerûen csak hagynád a szomorú gondolatokat, és néhány napra átengednéd magad a gondok nélküli pihenésnek? Tudok egy nyugodt kis helyet a tengerparton. Mary Stedmannel már megbeszéltem a dolgot, elengedett téged. - Hogy tudtad rábeszélni? - Nem is gondolnád, hogy milyen könnye n belement a dologba. Annak a nõnek nagyon is érzõ szíve van, csak éppen nem engedheti meg magának a luxust, hogy ezt a világ tudomására hozza. - Az ötlet remek, de hogy fogok odatalálni? Ha már egyszer itthon vagyok, nem akarok olyan lenni megint, mint eg y turista, aki egy lépést sem tud tenni a térképe nélkül. Egy életre elegem van a keresgélésbõl. Jól jönne egy idegenvezetõ. - Ha van kedved a társaságomhoz, szívesen veled tartok - értette meg a célzást a lány. - Nincs semmi más ezen a földön, amire szívesebben vágynék, mint elmenni veled a világ végére! - engedett le megkönnyebbülten a férfi, és miután belekarolt a lányba, könnyû léptekkel indult a kijárat elõtt várakozó taxik felé. Vége!