tele Mi a pálya? Szalagavató Projektnapok Bordalverseny Színház Gyárlátogatás Versenyek

Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Egressy Gábor Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskolája 1149 Budapest, Egressy út 71. OM azonosító: 203058

2015-16 tele Mi a pálya? Szalagavató Projektnapok Bordalverseny Színház Gyárlátogatás Versenyek

Felelős szerkesztő: Szalayné Kelemen Ildikó Szerkesztő: F. Juhász Márta Az újság készítésében részt vettek: Tani Sándor, Szlávik Marcell, Nyári Róbert, Pádár Ferenc, Gere Kristóf, Szikora Viktor, Auer Ákos, Pásztor Dominik, Fodor Dániel, Jankovics Attila, Mucsalov Dávid

1


Mi a pálya? A fenti cím egy olyan rendezvényt takart, ahová több műszaki iskolát, céget hívtak meg, hogy bemutathassák a tanulóknak, érdeklődő szülőknek a műszaki pálya előnyeit, szépségeit, érdekessé téve azt a diáksereg számára. Mivel mi is ezen ágazatot képviselő iskola vagyunk, természetesen mi is jelen voltunk a végzős osztályokkal, osztályfőnökeikkel éppúgy, mint 3 standdal előadóként is. Esőben indultunk. Talán egy kicsit korán is, mert a fesztivál helyszíne előtt sokat kellett várnunk.

Először

óvatosan

becsorogtunk

az

épületbe, majd a pultnál lévő hölggyel igyekeztünk dűlőre jutni, hogy mihamarabb bejuthassunk. Kaptunk is egy tábla csokit. De nem mehettünk be, csak miután az előző csoport végzett. Ez nem jelentette azt, hogy hárman az osztályból nem lógtak be már az elején. A drónt azonnal kiszúrták, egyszerűen muszáj volt közelről is megszemlélni! A rendezvény elején egy „stage pass” kártyát kaptunk, amelyre pecséteket kellett volna gyűjtenünk a kiállítóktól. A kártya leadásával FORMA 1 szimulátor vezetést nyerhettünk volna. nem láttunk rá sok esélyt, hogy nyerhetnénk. Inkább lelkesen körbenéztünk mindent, ami érdekelt bennünket. Több ágazat mutatkozott be egyetlen rendezvény alatt. Érthető okokból kifolyólag bennünket leginkább az elektronika, a gépészet és az informatika érdekelt. Így

talán

kicsit

türelmetlenebbül

hallgattuk

Szujó

Zoli

bemutatkozó szavait, előadását. Szujó a későbbiekben is igyekezett barátságos lenni a diákokkal, pörgősebbé, élvezhetőbbé tenni a fesztivált. A gépészetnél elbeszélgettünk Csiki tanár úrral és a 10. c-sekkel, akik valóban lelkesen reszeltek. Ilyenkor mindig az jut eszünkbe, hogy hányan is akartunk mi eredetileg gépészetre menni, s kötöttünk ki az elektro mellett. 2


Mucsalov Dávid tízedikesként vett részt a rendezvényen: „ A 10. c osztályból 4 fő Csiki tanár úr mellett mutatta be a gépészet szakmának alapjait. Sokak számára rejtély, hogy ez mit jelent. Szujó Zoltán, a műsorvezető is odafáradt a standunkhoz

kíváncsiskodni.

Forrasztottak

diákjaink, fúrtak-faragtak… a faragás az túlzás!... Viszont reszeltek és lelkesen kalapáltak a tanár úr útmutatása szerint. Infósaink a robotok mozgását prezentálták a lelkes közönség előtt. Sallai tanár úr felügyelete mellett sok érdekességet ismertettek a kérdező tanulók számára. Réz Ricsi segítségével a Petőfi TV szimpatikus műsorvezető hölgye is legyártott egy kulcstartót a mi standunknál. Csiki tanár úr nagy lelkesedéssel avatta be a gépészet „gyönyöreibe „Katát,a Petőfi Tv műsorvezetőjét. Alig, hogy megkérdezte a hölgy, hogy megégettük –e magunkat már valakinek rögtön sikerült is ezt bemutatni... (Miközben Ujvárosi Sanyi és Rizmayer Bence zavartan kacagtak a mutatvány alatt.) Rengeteg olyan dolog volt a bokszutcákban, ami összeköthető volt a Forma 1-gyel. Pl. akár a kémiai kísérletek esetében is: gumit égettek. A Forma 1 minden fiúdiákot izgat, már csak az autók miatt is. A padlón szaladgált pl. egy kétütemű, nitrogénnel meghajtott távirányítós autó. Néha találkoztak a szórólapot osztogató R2-D2, ismertebb nevén ARTUDITU-val. Elektrotechnikából a legérdekesebb mutatványnak a LED- technikát is bevető korong számított. 22 LED- soros csík forgott a tengelye körül és adatokat, szavakat írtak ki így fénnyel. A robotoknál Szép Balázs és Tóth Kovács

Gellért

számolt

be

tartott az

bemutatót,

s

érdekességekről.

Számunkra úgy tűnt, ez sok idegen iskolást érdekelt. Közülünk jó néhányan az elektroval kapcsolatos OKJ-képzéseket indító iskolák standjai felé vették az irányt. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem interjúvoltuk meg a Forma 1-es autót tervező iskola képviselőjét, vagy nem beszélgettünk el Szujó Zolival, a rendezvény házigazdájával. A 3


Kecskeméti Főiskola Formula Student „istállójának” a képviselőjével hosszan tárgyalták páran, hogy a csudába építenek diákok egy versenyautót. Tulajdonképpen jó koncepció volt, hogy a Forma 1-re fűzték fel az esemény bemutatkozó szövegét is. Ez több diákot is érdeklődésre ösztönzött. Mivel szabott időnk volt, az érdekesebb helyeken hosszabban időztek diáktársaink is. Ahol lehetett kipróbáltunk mindent. Kérdezősködtünk az

előadóktól,

demonstrátoroktól. 30 kiállító mutatta be, hogy ha a műszaki pályát választják,

milyen

feladatok várnak rájuk. Úgy érezhettük teljesült a szervezők

azon

kijelentése,

hogy

„ne

csak

szórólapot, hanem élményt is vigyenek haza a gyerekek”. A 6 műszaki ágazat bemutatkozása választ adhatott azokra a kérdésekre, melyeket a diákok a továbbtanulással kapcsolatban feszegettek, ill. segíthetett megismerni az ágazattal kapcsolatos cégek gyakornoki programját, diákokat segítő tevékenységét.

4


Szalagavató A szalagavatók története a régi időkre nyúlik vissza: a 19. sz. elején, Selmecbányán rendeztek először ilyen jellegű bált. Régen a bál szalagszenteléssel kezdődött, azután a diákok maguknak tűzték fel a szalagot. Azokban az időkben még kétféle szalag létezett erre a célra: egy aranyrojtos karszalag, és egy monogrammal ellátott évszámos szalag, amit a diákok a vállukon viseltek. A mi szalagunk bordó színű, melynek egyik szárán az Egressy, másik szárán az évszámok szerepelnek, mettől meddig voltunk büszke látogatói ennek az iskolának. A mi iskolánk is ragaszkodik a hagyományokhoz, minden évben az ősz végén vagy a tél elején szalagavató ünnepséget rendezünk végzős diákjainknak. Bár ma már nincs bál, a kibérelt művelődési házban, illetve az utóbbi években a mátyásföldi Erzsébetligeti Színházban tartjuk ünnepségünket. A régi szokás főbb elemei napjainkban is élnek. A végzős diákok büszkén fogják hordani a vörös egressys szalagot. Napjainkban már szeptemberben elkezdenek készülődni a végzősök a műsorukra. A táncok kitalálása és a kiválasztása, a jelmezek megbeszélése mindig vita tárgyát képezik. S komoly munkát igényel a kisfilmek elkészítése is. Sokan már kilencediktől gyűjtik erre a célra a közös képeket, hogy aztán majd a vetítés során jókat mosolyogjanak, hogy tényleg mennyit is változtak az itt töltött 4 év alatt. Szalagavató 13. i-módra Az

mindenki

számára

egyértelmű

volt,

a

mi

végzőseinknél is, hogy táncolni KELL!!!!. De azt nem tudtuk, hogy mit, hogyan, hányan, milyen tánctanárral, és az is kérdés volt, hogy mennyiért. Az elején még ötletünk sem volt, így nagy segítségünkre volt osztályfőnökünk, aki a legfontosabbal kezdte a felkészülésünket: bemutatott egy tánctanárt. Legalább egy óra minden osztály számára, mire sikerül eldönteni a stílust. Az utóbbi években szinte minden osztály valami modernt, aerobikosat adott elő, nem egy számra, hanem egy válogatásra táncoltak. Mi úgy gondoltuk, hogy ebből a tömegből ki kell tűnnünk, egyedit 5


akartunk. Így a sörtánc mellett döntöttünk a hip-hoppal szemben. Azért is nyerő volt ez a formáció, mivel osztályfőnökünk is némettanár. Másrészt humoros egyéniségünknek leginkább megfelelő volt. A kosztüm is egyértelmű volt, bajor sörtánchoz bajoros ruha illik. Egyik osztálytársunk megjelennünk

a

anyukája ajánlotta a kölcsönzőt. Mindössze kétszer kellett kölcsönzőnél:

Kiválasztás,

méretvétel, ruha-elhozatal. Már a megjelenésünk is poénossá vált így. Heti egy próbával épp hogy csak sikerült elsajátítani a koreográfiát. Úgy éreztük, hogy a sikerünk garantált… Az előadás végén a taps mindenképp ezt bizonyította. Végre egyszer igazán büszkék lehettek ránk a tanáraink és a szüleink is!  Egy 12. c-s így látta: A

szalagavatón

résztvevők

felkészülésének

nehézségeit a saját bőrömön érezhettem meg, de az ehhez tartozó elismerést is. A több hónapnyi kemény készülődés fáradtságát felváltotta a felhőtlen öröm és az elmúlt évek örökké megmaradó boldog emlékei: a sok közös iskolai program, az együtt töltött órák, az évek alatt szövődött barátságok, a tanárokkal való olykor családias kapcsolatok és élmények. A szalagtűzés sokunknak majdnem könnyeket csalt a szemébe. Osztályfőnökünk jókívánsága és felhőtlen mosolya egyszerre hozta fel bennünk a szép emlékek örömét és a búcsúzás szomorúságát: míg egyik szemünk sírt, a másik mosolygott. A megtérült munka gyümölcsét élvezve néztük osztályunk válogatott képeit és táncoltuk el a több hónap alatt összeállított osztálytáncot, amely kezdetektől kisebb - nagyobb nehézségekkel, de meg nem törve bontakozott ki a szalagavatóig, ahol szüleink könnyes szemekkel nézték gyermekeiket, akik egyik pillanatról a másikra már a felnőtté válás kapujában állnak és hatalmas tervekkel büszkén tekintenek a jövő felé. A felkészülés a végzős osztályok közötti kapcsolatokat elmélyítette, sőt még új barátságok is szövődtek.

6


Az idei évben a szalagavatót Simon Gabriella tanárnő rendezte, konferanszé-társa a 10. k osztályos Német Natália volt. iskolánk hajdani diákjai

táncoltak

palotást,

s

az

Egressy

épületében

próbáló

zeneiskolások adtak színvonalas műsort az osztályok fellépései között. Valamint iskolánkból zongorázott Parma Robin, s fellépett Rácz István és zenekara pár kellemesen rockos művel. Idén is nagy sikere volt a negyedikesek táncainak, éppúgy, mint a kisfilmeknek. Különösen kedves dolog volt, hogy valamennyi osztály igyekezett kiemelni táncában, hogy mihez is kötődnek leginkább: Így a H az aerobikos jellegű koreográfiájával, az A kicsit militarista kezdéssel vagy a C a világító ruhával. A szalagavató idén is a végzősök keringőjével ért véget, majd utána tovább szólt a zene, hogy mindenki felkérhesse családtagjait, vagy akár egy kedves tanárát egy-egy keringőre.

Weöres Sándor szavai évek óta kísérik szalagavatóinkat, most ezekkel a szavakkal gratulálunk végzőseink színvonalas műsorához, s sok sikert kívánunk a továbbiakhoz, hisz még csak most jön a java… „Fogalmam sincs, hogy mi lesz az élethivatásom,; az ember csak akkor ember, ha másoknak él és nem saját magának. Érzem nem nagy embernek teremtődtem, hanem arra születtem, hogy jó emberré gyúrjam magam. …”

7


Projektnapok Az idei első projektnap az utolsó decemberi tanítási napra esett. Csütörtökön még felkészültünk osztályonként

a

műsorokra,

és

pénteken

valamennyien

bemutatkoztunk

a

megadott

témában. A 2015-ös év témája a népek zenéje volt. Minden osztály magának választott feladatot, az adott

nemzetet

pedig

húzták

az

osztályok

képviselői. A vállalt feladatok között szerepelt a Zenetörténeti Múzeum meglátogatása a Várban. A múzeum tárlatai főként a magyar zene történetével foglalkoztak, s kevés segítséget jelentettek a projektek elkészítéséhez. Viszont adhatott némi támpontot azoknak az osztályoknak, akik a plakátkészítést vállalták. A plakátok háttere mindenképpen adott volt: a kisorsolt nemzet zászlója-pl.: a francia trikolor színei. Szerencsére majdnem minden osztályban akad zenei tehetség, aki kisegítette osztályát egy kellemes zenei produkcióval, így hallhattunk az ebédlőben amerikai rappet vagy olasz klasszikust. De a 10. k osztály inkább a táncos produkciót választotta: valamiféle orosz kalinkára ropták. Valamennyi osztály készített ppt-t vagy prezit a nemzetek zenéjéről. Ezek vagy történeti bemutatók voltak vagy a zenei stílusokról készült ismertetők. Az ebédlőben adhatták elő az osztályok ezeket a bemutatókat. valamennyin látszott, hogy sokat készültek rá a diákok, s nem kevés munka feküdt bennük. Ám az is feltűnő volt, hogy az olvasó, előadó diákok mennyire nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy idegenek előtt, hogy sok ember előtt lépjenek fel munkáik bemutatásával. Igaz, a francia nevek kiejtése valóban nem lehetett könnyű! A délelőtti bemutatókat a hangosban bejátszott zenék felismerése és a kvíz zárta. Minden osztályból

voltak

valamennyien

csapatok,

vidáman

így

szaladhattak

szinte az

osztályukhoz a pár héttel később átvett, megnyert csokikkal, tortákkal.

8


Bordal-verseny „Borozgatnék apámmal, de nem iszik az öreg, a versenyre sem ártott volna jó pár boros üveg.” Mert igen, mindenki izgul, mormolja a versét, először az első és aztán a második köröset, és azutáni utánit. Gondolja: lesz csak az valahogy… hogy mondjuk: boroznék egyet, majd eszem pár falatot. Nem voltunk sokan, szóval lehet mondani, hogy családias volt a környezet. Se mikrofon, se hangfalak,

csak

előadó hangereje és tehetsége

az

volt a színpadon. (Ott

lett volna a nyugalom is, de

az

sokaknak

nem adatott meg kísérőül,

köztük nekem sem). A

már sokat látott versmondók,

akik több éve vannak a

dologban,

voltak. Egy verset ilyen

sok és különböző módon

sajnos

hallani,

vagy

épp

fantasztikusak

teljesen

átszellemülni,

pusztán a versmondó

hangjától

lehengerlő élmény volt.

„Persze” maga a verseny

kimenetele

tűnt,

adottnak

és tudtuk

stílusától, ki

jött

ágyútölteléknek, és tudtuk, hogy ki az, aki csak meglobogtatja az iskolája címerét, és már mehet is iszogatni a győztes serlegből. Mindazonáltal rengeteg tehetséges ifjú mutatkozott meg, és egy leírhatatlan időtöltés volt látni egymást a színpadon, ahogy gürcölünk, dadogunk, ripacskodunk, vagy egyszerűen csak jól csinálunk mindent. Az idei bordal-versenyen a Horánszky utcában ismét két tanulónk vett részt. Ezúttal a 11. c osztályból Auer Ákos és Gere Kristóf, valamint drukkerként elkísért bennünket Peitzinger Bálint is,(nem árt, ha más is látja-hallja, hogy milyen tehetséges osztálytársai vannak). A programot idősek bordalai nyitották, talán kicsit túl hosszan is, de legalább lelkileg felkészültebbek lettek a versenyzők, őket hallgatva. A zsűri: Liszt-díjas Dévai Nagy Kamilla, Kaiser László egy könyvkiadó 9


„gazdája”, valamint Siposhegyi Zoltán az MTV szerkesztő riportere, aki szarkasztikus humorral igyekezett lestandupolni (ő mondta!) a versenyt. Jelezte, hogy mindannyian a versek szeretete miatt vagyunk itt, de azért mindenki nyugodtan hajoljon meg a színpadon, ne siessen, élvezze legalább egy percig a sztárságot. Különben is- hangsúlyozták többször is-mi egy nagy szeretetközösség vagyunk, hisz ilyen versínséges időben, mint a mai, ennyien összejöttünk, ez igen nagy pozitívum. Linku Ágnes –a fő szervező nagyon kedvesen méltatott mindenkit, ő nyújtotta át a végén az ajándékkönyveket is. Kaiser úr sok idézettel fitogtatta műveltségét, öröm volt hallgatni, ahogy pl. Arisztotelészt citálta: a vers megízesített beszéd. Bár viccesen ütötte el egy Nagy László – poénnal az egész bordal-verseny létrejöttét is: „Rossz költő dolgozik, jó költő iszik.”Kiemelte, hogy a tehetség kényes portéka, Isten ajándéka, tulajdonképpen. valami megfoghatatlan. Csoóri is azt mondta, hogy versben lehet angyalok nyelvén beszélni, de a kritika nyelvén ugyanez nem megy,- kezdte meg végül a valódi értékelést. Megfontolandó mindaz, amiket felsorolt: - anélkül nem fog menni egyetlen előadás sem, hogy ha az előadó nem markolja meg a verset - ha felmegy a színpadra, tanuljon meg „játszani „a közönséggel - ha valaki kiáll szerepelni, adjon annak méltóságot -ne siessen, ne legyen monoton, halk, kerülje a beszédhibákat,(ez utóbbinál megjegyezte, hogy a beszédhibák korunkban rendszeresen kisebb-nagyobb mértékben felütik a fejüket,mert keveset beszélgetünk manapság ) A hozott verseink nagy sikert arattak, kortárs –mivoltuk az újdonság erejével hatott a zsűri számára. Dévai Nagy Kamilla művésznő különösen megdicsérte a srácok választását, talán épp neki köszönhettük az ajándékba kapott könyveket, jóllehet helyezést nem értünk el… (természetesen valóban nem esélytelen, hogy nyerő bónusz volt számunkra Gere neve is egy boros programon:) A jövő? Már csak az élmények miatt is érdemes minden évben megpróbálnunk. Egyre több tapasztalatot szerzünk a témában, s lassan megkedveli formabontó egyéniségeinket a zsűri is.

10


Hogy egyik kedves bordalunkat idézzem, itt lesz az ideje, hogy az Egressy is helyt álljon „józanul ebben az illuminált univerzumban „.(Utassy: Ragyogjon a bordal) Gazdag este volt. Látszott, hogy a diákok nagyon akartak. Az más kérdés, hogy vajon mindannyian elmentek –e a tehetségük végéig.

Kaiser László: Korszak Nappalok üszkösödnek fények éjszakához szöknek sötétben dorbézolnak kelő nyugvó vaksi holdak Dérré dermed a parázs?

Színház Az ősz nagy szenzációjának ígérkezett az Operettben

a

Fame

musical.

Történetét,

bemutatóját megtekintve úgy éreztük muszáj megmutatnunk

a

bejövő

kilencedikes

évfolyamnak, milyen a kortárs musicalek világa, ami igazán a mai fiataloknak szól. Olyan problémákat vet fel. olyan dolgokat feszeget, melyek mellett nehéz elmennünk szó nélkül. A musical egy művészeti iskolában játszódik, ahol szerelmek szövődnek, versenyeznek a tanárok jóindulatáért, a leendő szerepekért. Bár az Egressy világa messze áll egy ilyen iskolától, mégis néhány jelent olyan ismerősnek tűnt. A különböző helyről érkező diákok összeszokása, a szlengek, sőt argók röpködése a levegőben, a tanárok hozzáállása itt-ott igencsak hasonló volt. Jó, jó, a dogok vagy a tehetségkutatók világa az 11


már inkább egzotikum mi számunkra. Még a kritika is azt írja, hogy sok tehetséges diák válik aggódóvá, frusztrálttá, komplexusossá az elvárások miatt. Sokat dolgoznak, hogy elérjenek valamit, jó munkahelyük legyen majd, hogy aztán ott majd még többet dolgozhassanak. Hogy is mondja az egyik szereplő: Na, az élet az biz’ nem egy Big Mac! A szereplők közül néhányan nem véletlenül voltak ismerősek, szinte magukat alakították, az X faktorból tűntek fel v. ki. Voltak erősebb és nagyon gyenge alakítások a színpadon, de a koreográfia nagyon látványos volt, s az egész rendkívül színesre sikeredett. Nekünk az a vékony fekete dzsekis színész volt a kedvencünk, kicsit idősebbnek is tűnt a többieknél. Ő volt az osztály bohóca, de mégis elérte a végén a céljait. A végén megérti, hogy miért kell bizonyos dolgokért hajnalban kelnie, látszólag felesleges dolgokat magolnia, belátja, hogy nem mindenre elég a puszta tehetség és népszerűség.

Toldi-2x

Az idei tanév elején a 11. évfolyamon elérkeztünk irodalomból az Arany –tananyaghoz. Ezen alkalomból a 11. c osztályból 2 csoport vágott neki a pesti színházi életnek levadászni egyegy darabot Aranyhoz. Ebben az évadban két színház is műsorra tűzött egy-egy Toldifeldolgozást: a Thália és a Pesti. . Az első előadás a Thália Színházban egy alternatív

csoport alkotása volt, itt 12 fő vett részt közülünk. Az előadás minden tekintetben megfelelt az alternatív jelzőnek. A színdarab kezdetén a tér sötétségbe borult, mindenütt fekete falak, szurkos háttér előtt vergődtek a színészek. „Égett a napmelegtől a kopár szík sarja”, s a színészek volt a tikkadt szöcskenyáj… A közönség döbbenten várta a folytatást. A színészek eszköztárában az ablakkeret és a festékhenger, valamint a pemzli is komoly szerepet kapott.

12


Klasszikus, veretes művet átadni a kortárs színház nyelvén túl merész vállalkozásnak bizonyult a társulat számára… vagy mi vagyunk túl konzervatívak?! … mindenesetre beletelt egy kis időbe, mire rájöttünk, hogy lehet azért kaptunk jegyár-kedvezményt, mert erre a darabra tényleg csak a magyar 5-ösért megy el valaki. Néhol úgy találtuk, legközelebb ezért kevés lesz az az egy ötös is! Talán túltágították az asszociációs teret, vagy a zene és a tánc elvitte a hangsúlyt, de nekünk aligha a tikkadt szöcskenyájak jutottak eszünkbe az első jelenetből. Új megközelítés, szokatlan feldolgozás,lehet, hogy a festő pemzlik vagy az ablakkeretek voltak túl zavaróak. A tánc/mozgás, az ének/zene és a szövegmondás nem vált szét, hanem egymást éppen nem segítette számunkra. Mi csak azoknak javasoljuk, akik nagyon elvontnak, alternatívnak érzik magukat, s imádnak elvonatkoztatni. A másik Toldi- előadás a Pesti Színházban volt, melyről Auer Ákos készített rövid összefoglalót: Megérkeztünk: sokan, hangosak és kicsik voltak. Gondoltuk, semmi gond, úgy sem ezzel a seregnyi 6.-ossal leszünk egy előadáson. Szépen követve egy felnőtt csoportot bevergődtünk és elfoglaltuk helyeinket. Látva, miként az a kis csoport felnőtt azt a garmadányi kisgyermeket hozta magával kicsit megtorpantunk. Mi lesz itt? Matiné vagy egy óvódásoknak szánt kiscsoportos feldolgozása a Toldinak?... Nem. Ez minden volt, csak komolytan gyerekfülnek és szemnek szánt lebutítása az eredeti történetnek nem. Abszolút

13


élvezhető volt minden perce mind a kölyköknek, mind a kísérő pedagógusoknak, mind a mi kis csoportunknak. Érdekes volt, hogy bár az egész előadáson jókat lehetett mosolyogni sokszor a nevetés hol tőlünk, hol a felnőttektől, hol pedig csak a gyerekektől hallatszott. A korosztálynak megfelelő poénok és a zenei aláfestés jól balanszolva vitte végig az egész darabot. A darab az előző Toldiról hallottak alapján a legpozitívabb csalódása ennek az évnek. Mindemellett Csőre Gábor egy szál maga nem csak elszavalta a Toldit gőgösen, egy enervált és unalmas atmoszférát teremtve, hanem előadta olykor zenés kísérettel, gyors jelmezváltással és sok-sok színpadi interakcióval fűszerezve. Összegezve: remek élmény volt, és ha jó pár év múlva mondjuk, Csőre úr ismét előadná ezt, vagy valaki más továbbviszi ezt a szálat, nem leszek rest a gyermekemmel együtt beülni erre a kifejezetten furcsa, de szórakoztató élményre. A zenével és animációval gazdagított produkció közelebb hozza a fiatalokhoz az 1846-os Toldi üzenetét. Arany János örökérvényű remekműve a mai fiatalok számára is a hősiesség és a bátorság, a kitartás és a hűség, a becsület és az emberség példaképeként mutatja be Toldi Miklóst. Úgy tűnik az előadás alkotói elérték céljukat: az értő tolmácsolás ilyen köntösben valóban népszerűvé tudja tenni a kötelező olvasmányt is. A rendező színpadra állítása segíti értelmezni

és

befogadni

a

művet.

Az

előadásban-noha

egyszemélyes-valóban

megelevenednek az elbeszélő költemény jellegzetes karakterei a rókalelkű bátyától kezdve a szerető édesanyáig, a hű, öreg szolgát, Bencét is beleértve színpadra varázsolódik valamennyi jellem. Csőre Gábor előadásában plasztikusabbá, elképzelhetőbbé váltak a feszültséggel teli jelenetek is. Ez a darab pedagógusok és diákok számára is hasznos oktatási segédanyag lehet!

14


Gyárlátogatás Golgovszky tanárnő és Csiki tanár úr vezetésével látogattuk meg a hatvani Bosch gyárat. Több csoportban indultunk, volt, aki kocsival ment, volt, aki busszal. Az egyik csoportot a tanárnő vezette, ők a Stadionoktól rajtoltak. A gyár a város határán van, tehát tk. egy buszmegállónyit mentünk csak Hatvanban. Kb. 10 percnyi séta után érkeztünk a gyár elé, ahol már vártak bennünket a kocsival érkező társaink. Szokás szerint volt, aki késett. : ( A tanárnő megbeszélte a portás nénivel, hogy megérkezett az egressys csoport, azután megérkezett a biztonsági főnök, aki elmagyarázta a szabályokat. Alá kellett írnunk egy papírt a fényképkészítés szabályairól, valamint a videó készítés következményeiről. Kaptunk egy kártyát, amire rá volt írva, hogy látogató. bementünk egy terembe, ahová két hölgy vezetett be bennünket. Megvártuk az oktatót, aki ismertette a gyár történetét, és ő mondta el, hogy mi az, amit megtekinthetünk. Kaptunk „zoknit”, meg köpenyt, és fülhallgatót, hogy amikor az ismertető beszél, ne kelljen ordítania, hanem mindenki hallhassa az infókat. A „zokni” a földeléshez kellett, amikor Faraday-kalitkát készítettünk. Ezt az elektrosok biztos tudják már micsoda. A köpeny is a súrlódást akadályozza. Megtekintettük a gépsorokat, a modern gyár egy részlegét. Bár már 30 éve használják ezt a technológiát,- bár csak itt létezik, állítólag. Azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy nagyon kedvesek voltak a fogadóink: finom volt az üdvözlő falatsor, pl. a sütikék. A kedvesség egyik oka lehetett az is, hogy növelni akarták annak esélyét, hogy érdekelni fog bennünket a gyár, mert van a helynek egy duális képzése, melyben akár mi is részt vehetnénk. A duális képzés az elektrotechnikával kapcsolatos, ami tulajdonképpen ugyanaz, mint a miénk, csak komolyabb technikai felszereltséggel. A duális képzés lényege, hogy az elmélet és a gyakorlat összefügg, azaz a gyár biztosítja a gyakorlatot, s ehhez kapcsolódóan kapnak a diákok elméleti képzést, melyet a gyár anyagilag is támogat. Sokak szerint ez a szakoktatás jövője. Mindenképpen érdekes élmény volt betekinteni egy ilyen gyár életébe, s hasznos információkat szerezni erről a képzésről. A hatvani gyárlátogatást hasznosabbnak tekintettük, mint az előző P&G-látogatás, ahol szinte semmit sem hallottunk a gépekről. (Bár a szponzori ajándékok aranyosak voltak: iránytű, toll, bitfejes csavarhúzó-készletet…)

15


Eredményeink Iskolánkban rendezett helyesírási versenyünk eredményei a következők: 1. helyezett Wimetál Noémi, 2. Berkovics Nándor, s a későbbiekben megírta Vadász Bence is szép eredményt ért el. Wimetál Noémi Azóta az országos versenyen is eredményesen szerepelt, így 17. helyezést ért el. A Szép Magyar Beszéd verseny 1. helyezettje Tóth Levente a 10. k osztályból, 2. helyezett Szabó Márk, 3. helyezést ért el Auer Ákos. Tóth levente fog a fővárosi versenyen bennünket képviselni. A könyvtárban továbbra is zajlik a szövegértési, könyvtárhasználati és olvasási verseny, amire sok szertetettel vár minden diákot Jónás tanárnő. Történelemtanáraitoktól pedig már mindannyian hallhattatok a honismereti versenyről, melyre szeretettel készítenek fel benneteket továbbra is. Az Országos Idegennyelvű Könyvtár versenyén iskolánk csapata 1. helyezést ért el. Gratulálunk a csapattagoknak, Major Gergelynek, Salamon Péternek, Schreier Tamásnak és Wimetal Noéminek, és köszönjük a felkészítést Göbölösné Czank Ildikó tanárnőnek! A Földért verseny linkjét pedig innen érhetitek el: https://www.youtube.com/watch?v=OtKatD3eE_g&feature=youtu.be A féléves eredményeink a következőek: Osztályátlagok: 9. ny-4,03 9.k - 3,36 9. a - 2,95 10. a – 2,8

10. c – 3,31 10. k – 3,8

11. a – 3,09 11. c – 3,31 11. k - 3,39 12. a – 2,85 12. c - 3,44

13. i – 3,36

16

tele Mi a pálya? Szalagavató Projektnapok Bordalverseny Színház Gyárlátogatás Versenyek

Recommend Documents