tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., és 31. cikkére,

P7_TA-PROV(2010)0446 Vállalati és szociális felelısség a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban Az Európai Parlament 2010. november 25-i állásfoglalása a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelısségvállalásról (2009/2201(INI)) Az Európai Parlament, –

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29. 30. és 31. cikkére,

–

tekintettel az Európai Unióról szóló szerzıdés 2., 3. és 6. cikkére,

–

tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 9., 10., 48., 138., 139., 153., 156., 191., 207. és 218. cikkére,

–

tekintettel az OECD multinacionális vállalatokról szóló iránymutatásaira, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú nyilatkozatára, valamint a nemzetközi szervezetek, mint például a FAO, a WHO és a Világbank égisze alatt elfogadott magatartási kódexekre, illetve az UNCTAD támogatását élvezı erıfeszítésekre a vállalkozások fejlıdı országokban végzett tevékenysége vonatkozásában,

–

tekintettel az Egyesült Nemzetek által 2000 szeptemberében indított „Globális Megállapodás” elnevezéső kezdeményezésre és az ENSZ fıtitkárának „Út a globális partnerséghez – Fokozott együttmőködés az ENSZ és az összes érintett partner, különösen a magánszféra között” címő 2005. augusztus 10-i jelentésére (05-45706 (E) 020905), az ENSZ Globális Megállapodásáról és Globális Jelentéstételi Kezdeményezésérıl tett 2006. október 9-i bejelentésre, valamint a felelısségteljes befektetésre vonatkozó, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának Pénzügyi Kezdeményezése és az ENSZ „Globális Megállapodás” elnevezéső kezdeményezése által koordinált, az ENSZ által 2006 januárjában közzétett elvekre,

–

tekintettel az ENSZ által 2003 decemberében elfogadott , a transznacionális társaságokra és egyéb vállalkozásokra vonatkozó emberi jogi normákra1,

–

tekintettel az 1997-ben indított Globális Jelentéstételi Kezdeményezésre (GRI)2, a fenntarthatósági jelentésekre vonatkozó, 2006. október 5-én közzétett felülvizsgált harmadik generációs irányelvekre és a GRI keretében jelenleg elıkészítés alatt álló negyedik generációs irányelvekre,

–

tekintettel az ENSZ 2002. évi, fenntartható fejlıdésrıl tartott johannesburgi csúcstalálkozójának kimenetelére, különösen a vállalati társadalmi felelısségvállalás területén indítandó kezdeményezések szorgalmazására, illetve a Tanács 2002.

1 2

Az ENSZ E/CN.4/Sub.2/2003/12/Rev.2 (2003). számú dokumentuma. www.globalreporting.org.

december 3-i következtetéseire a csúcstalálkozó nyomon követésérıl1, –

tekintettel az ENSZ emberi jogi fıbiztosának a transznacionális vállalatok és a kapcsolódó üzleti vállalkozások emberi jogok tekintetében fennálló felelısségérıl szóló, 2005. február 15-i jelentésére (E/CN.4/2005/91, 2005),

–

tekintettel az „emberi jogok az üzleti életben” területért felelıs ENSZ-különmegbízott 2008. április 7-i, „Minden emberi, civil, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális jog, köztük a fejlıdéshez való jog támogatása és védelme” címő jelentésére (A/HRC/8/5 2008), és a 2011-re tervezett következı jelentésével kapcsolatos jelenlegi munkálatokra,

–

tekintettel John Ruggie-nak, az ENSZ-fıtitkár „emberi jogok az üzleti életben” területért felelıs különmegbízottjának „Az üzleti vállalkozások és az emberi jogok: További lépések a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó keretrendszer mőködıképessé tétele irányába” címő 2010. április 9-i jelentésére (A/HRC/14/27),

–

tekintettel azokra a referenciákra és tanúsítási és címkézési mechanizmusokra, melyek a vállalkozások magatartásával foglalkoznak a fenntartható fejlıdés, az éghajlatváltozás vagy a szegénység csökkentése területén, mint például a gyermekmunka tilalmát érintı SA 8000 szabványra, valamint a fenntartható fejlıdésre vonatkozó AFNOR és ISO szabványra,

–

tekintettel a nyers gyémántokkal való kereskedést ellenırzı kimberley-i folyamatra,

–

tekintettel a vállalati társadalmi felelısségvállalás (CSR) elımozdítására irányuló különbözı tagállami kezdeményezésekre, és különösen a Dániában létrehozott kormányzati CSR-központra, amely a CSR-t ösztönzı kormányzati jogalkotási kezdeményezéseket koordinálja, és gyakorlati eszközöket dolgoz ki a vállalkozások számára2,

–

tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi egyezményre, a nıkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésérıl szóló, 1979. évi egyezményre, az ıslakosok jogairól szóló, az ENSZközgyőlés 2007. szeptember 13-i 61/295. sz. határozata által elfogadott ENSZnyilatkozatra és a gyermekek jogairól szóló, 1989. évi ENSZ-egyezményre,

–

tekintettel az olyan, környezettel kapcsolatos nemzetközi egyezményekre, mint az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 1987. évi montreali jegyzıkönyv, a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra történı szállításának és elhelyezésének ellenırzésérıl szóló, 1999. évi bázeli egyezmény, a biológiai biztonságról szóló, 2000. évi Cartagena Jegyzıkönyv és az 1997. évi Kiotói Jegyzıkönyv,

–

tekintettel a Régiók Bizottságának 2003. március 14-i véleményére a vállalati társadalmi felelısségvállalás európai keretének elımozdításáról szóló bizottsági zöld könyvrıl,

1 2

http://daccess-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/N08/636/94/PDF/N0866694.pdf?OpenElement http://www.csrgov.dk.

–

tekintettel a vállalati társadalmi felelısségvállalással foglalkozó európai egyeztetı fórum 2004. június 29-i zárójelentésére és ajánlásaira, beleértve a megfelelı jogi keretrendszer felállítását célzó intézkedések támogatásáról szóló hetedik ajánlást,

–

tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismerésérıl és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletben egységes szerkezetbe foglalt 1968. évi Brüsszeli Egyezményre1, és a 44/2001/EK rendelet felülvizsgálatára vonatkozó 2009. április 21-bizottsági zöld könyvre,

–

tekintettel a vállalati társadalmi felelısségvállalás európai keretének elımozdításáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2001)0366), amelyet késıbb beépítettek „A vállalatok társadalmi felelıssége: a vállalatok hozzájárulása a fenntartható fejlıdéshez” címő bizottsági közleményrıl szóló fehér könyvbe (COM(2002)0347),

–

tekintettel a környezetvédelmi témák elismerésérıl, felmérésérıl és a vállalatok éves beszámolóiban és éves jelentéseiben való közzétételérıl szóló, 2001. május 30-i bizottsági ajánlásra (az értesítés a C(2001)1495. számú dokumentummal történt)2,

–

tekintettel a Bizottságnak „A globalizáció szociális dimenziója – Az EU-politika hozzájárulása ahhoz, hogy az elınyök mindenki számára érezhetık legyenek” címő, 2004. május 18-i közleményére (COM(2004)0383),

–

tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, „A növekedési és munkahely-teremtési partnerség megvalósítása: Európa mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelıssége terén” címő, 2006. március 22-i bizottsági közleményére (COM(2006)0136),

–

tekintettel a Bizottságnak a „Tisztességes munka mindenki számára – Az Európai Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” címő, 2006. május 24-i közleményére (COM(2006)0249),

–

tekintettel a 2006. január 1-je óta hatályban lévı általános preferenciarendszerre (GSP), amely egyre több terméknek biztosít vámmentes hozzáférést vagy vámcsökkentést, és amely egy új ösztönzıt is tartalmaz a sérülékeny helyzető országok számára, amelyeknek különleges kereskedelmi, pénzügyi és a fejlıdésbeli igényeik vannak,

–

tekintettel az Európai Unió és Dél-Korea között 2009 októberében aláírt szabadkereskedelmi megállapodás 13. fejezetére, amely szerint „a felek törekednek arra, hogy megkönnyítsék és elımozdítsák az olyan áruk kereskedelmét, amelyek hozzájárulnak a fenntartható fejlıdéshez, beleértve azokat az árukat, amelyek a tisztességes és etikus kereskedelembe illeszkednek, és azokat, melyek a vállalatok társadalmi felelısségéhez és elszámoltathatóságához kapcsolódnak”,

–

tekintettel az Európai Unió és Kolumbia és Peru között 2010 márciusában aláírt szabadkereskedelmi egyezmény 270. cikkének (3) bekezdésére, amely szerint „a felek megállapodnak abban, hogy a vállalati társadalmi felelısségvállaláshoz kapcsolódó

1 2

HL L 12., 2001.1.16., 1. o. HL L 156., 2001.6.13., 33. o.

bevált gyakorlatokat támogatják”, valamint 270. cikkének (4) bekezdésére, amely szerint a felek „felismerik, hogy a rugalmas, önkéntes, és ösztönzı erejő mechanizmusok hozzájárulhatnak a kereskedelmi gyakorlatok és a fenntartható fejlıdés céljai közötti összhanghoz”, –

tekintettel a vállalati társadalmi felelısségvállalásról szóló zöld könyv nyomon követésére vonatkozó, 2001. december 3-i tanácsi állásfoglalásra1,

–

tekintettel a Tanács vállalati társadalmi felelısségvállalásról szóló 2003. január 10-i állásfoglalására2,

–

tekintettel a Tanács vállalati társadalmi felelısségvállalásról szóló 2003. február 6-i állásfoglalására3,

–

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2005. július 12-i 2005/600/EK tanácsi határozatra4, amely javasolja a tagállamoknak, hogy ösztönözzék a vállalkozásokat a vállalati társadalmi felelısségvállalás fejlesztésére,

–

tekintettel a Tanácsnak a gyermekmunkára vonatkozó, 2010. június 14-i következtetéseire5,

–

tekintettel a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetıvé tételérıl szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre6,

–

tekintettel a meghatározott jogi formájú társaságok, a bankok és más pénzügyi intézmények, illetve biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló, 2003. június 18-i 2003/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre7,

–

tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerzıdések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre8,

–

tekintettel „A fejlıdı országokban tevékenykedı európai vállalatok számára felállítandó közösségi normák: egy európai magatartási kódex felé” címő, 1999. január 15-i állásfoglalására9, amely javasolja egy európai végrehajtási mechanizmussal támogatott magatartásikódex-minta létrehozását,

–

tekintettel a nemzetközi kereskedelmet érintı nyitásról és demokráciáról szóló, 2001.

1 2 3 4 5 6 7 8 9

HL C 86., 2002.4.10., 3. o. HL C 39., 2003.2.18., 3. o. HL C 39., 2003.2.18., 3. o. HL L 205., 2005.8.6., 21. o. 10937/1/10. HL L 114., 2001.4.24., 1. o.; jelenlegi változat: 2001R0761— EN— 01.01.2007. HL L 178., 2003.7.17., 16.o. HL L 134., 2004.4.30., 114. o. HL C 104., 1999.4.14., 180. o.

október 25-i állásfoglalására1, amelyben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvetı munkaügyi normáinak WTO általi tiszteletben tartását, és az ILO határozatainak WTO általi elfogadását kéri, beleértve az alapvetı munkaügyi normák súlyos megsértéséhez kapcsolódó szankciókra való felhívásokat, –

tekintettel a Bizottságnak „Az alapvetı munkaügyi normák és a szociális kormányzás javítása a globalizáció összefüggésében” címmel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett közleményérıl szóló, 2002. július 4-i állásfoglalására2,

–

tekintettel „A vállalatok társadalmi felelıssége: a vállalatok hozzájárulása a fenntartható fejlıdéshez” címő bizottsági közleményrıl szóló, 2003. május 13-i állásfoglalására3,,

–

tekintettel a „Gyermekek fejlıdı országokban történı kizsákmányolása, különös tekintettel a gyermekmunkára” címő, 2005. július 5-i állásfoglalására4,

–

tekintettel a globalizáció szociális dimenziójáról szóló, 2005. november 15-i állásfoglalására5,

–

tekintettel a tisztességes kereskedelemrıl és fejlesztésrıl szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására6,

–

tekintettel „A vállalatok társadalmi felelıssége: új partnerség” címő, 2007. március 13i állásfoglalására7,

–

tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzésérıl szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására8, amelyben a tisztességes munka elımozdítása érdekében kéri a társadalmi normák belefoglalását az Európai Unió kereskedelmi megállapodásaiba, különösen a kétoldalú megállapodásokba,

–

tekintettel az Európai Parlament „A vállalkozások társadalmi felelıssége a nemzetközi kereskedelemben” címő, 2010. február 23-i meghallgatására,

–

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0317/2010),

A.

mivel a vállalatok és leányvállalataik a gazdasági globalizáció és a nemzetközi kereskedelem fı szereplıi közé tartoznak,

B.

mivel az OECD multinacionális vállalatokhoz intézett 2000-es irányelvei és ezen

1 2 3 4 5 6 7 8

HL C 112. E, 2002.5.9., 326. o. HL C 271. E, 2003.11.12., 598. o. HL C 67. E, 2004.3.17., 73. o. HL C 157. E, 2006.7.6., 84. o. HL C 280 E, 2006.11.18., 65. o. E napon elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0320. HL C 301. E, 2007.12.13., 45. o. HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o.

ajánlások 2010-es frissítése, melyeket a kormányok a vállalkozásokhoz intéznek, az alkalmazandó jogszabályok figyelembevételével a felelısségteljes magatartás önkéntes normáit állítják fel, különösen a foglalkoztatás, a szociális partnerekkel való kapcsolatok, az emberi jogok, a környezetvédelem, a fogyasztók érdekei, valamint a korrupció és az adókikerülés elleni küzdelem tekintetében, C.

mivel az ILO multinacionális vállalatokról szóló háromoldalú nyilatkozatának célja, hogy útmutatást nyújtson a kormányok, a multinacionális vállalatok, valamint a foglalkoztatás, képzés, munkakörülmények és szakmai kapcsolatok területén dolgozók számára, és e nyilatkozat része egy kötelezettségvállalás az államok részérıl arra, hogy tiszteletben tartják és elımozdítják a négy alapvetı munkaügyi normát: az egyesülés szabadsága és a kollektív tárgyaláshoz való jog; a kényszermunka minden formájának eltörlése; a gyermekmunka megszüntetése; valamint a foglalkoztatás területén a hátrányos megkülönböztetés megszüntetése,

D.

mivel az ENSZ Globális Megállapodása tíz olyan elvet foglal magában, amelyeket a vállalkozásoknak fel kell karolniuk, támogatniuk kell, és saját befolyási övezetükben olyan alapvetı értékekként kell megvalósítaniuk az emberi jogok, az alapvetı munkaügyi normák, a környezetvédelem, valamint a korrupció elleni küzdelem terén, amelyekre nézve a vállalatok kötelezettséget vállalnak, és amelyeket önkéntes alapon belefoglalnak üzleti tevékenységeikbe,

E.

mivel folyamatban van az OECD multinacionális vállalatokhoz intézett 2000-es irányelveinek frissítése, különös tekintettel a nemzeti kapcsolattartó pontok javításására és az ellátási láncok szereplıire vonatkozó felelısségi rendszerre,

F.

mivel a nemzetközi hivatkozási rendszerek – mint például a Globális Jelentéstételi Kezdeményezés, valamint a tanúsítási és címkézési mechanizmusok, mint az ISO 14 001 és különösen a legutóbbi ISO 26 000 szabvány, amely összesíti az összes szervezettípusra vonatkozó irányvonalakat – a fenntartható fejlıdés eszméjét szem elıtt tartva segítik a vállalatokat tevékenységeik gazdaságra, társadalomra és környezetre gyakorolt hatásainak értékelésében, ám csak akkor lehetnek hatékonyak, amennyiben ténylegesen alkalmazzák és ellenırzik ıket,

G.

mivel a vállalati társadalmi felelısségvállalás az ISO 26 000 szabványban meghatározott definíciója szerint „egy szervezet felelısségvállalása döntéseinek és tevékenységeinek a társadalomra és a környezetre gyakorolt hatásaira vonatkozóan, ami átlátható és etikus magatartásban nyilvánul meg, mely: hozzájárul a fenntartható fejlıdéshez és egyúttal a társadalom egészségéhez és jólétéhez; figyelembe veszi az érdekelt felek elvárásait; tiszteletben tartja a hatályos törvényeket és összhangban van a nemzetközi normákkal; valamint az egész szervezeten belül és annak kapcsolataiban is megnyilvánul”, és mivel e fogalommeghatározást a civil társadalom és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom nagy része támogatta,

H.

mivel az Európai Bizottság 2006. évi közleménye célul tőzi ki, hogy az Európai Unió kiválósági központtá váljék a vállalatok társadalmi felelıssége terén, a vállalati társadalmi felelısségvállalást pedig az európai szociális modell egyik aspektusának tekinti, amely a szolidaritás, a kohézió és az esélyegyenlıség védelmének egyik eszköze a fokozódó globális verseny közepette,

I.

mivel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális

Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a kereskedelem és forgalmazás piacának felügyeletérıl szóló, „A kereskedelem és forgalmazás hatékonyabb és tisztességesebb belsı piacáért 2020-ra” címő jelentés (COM(2010)0355), illetve annak melléklete hangsúlyozza, hogy „a fogyasztó gyakran kevés információval rendelkezik a kereskedı társadalmi felelısségvállalását illetıen. Nincs tehát módja arra, hogy a különbözı vásárlási lehetıségek között a megfelelı tájékozottság birtokában döntsön”, J.

mivel a Szerzıdések értelmében a kereskedelmpolitikát az Európai Unió összes céljával összhangban kell folytatni, ideértve a szociális, környezeti és fejlesztéstámogatási célokat is,

K.

mivel az Európai Unió bizonyos kereskedelmi kedvezményeket jó ideje ahhoz a feltételhez köt, hogy partnerei ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet fıbb egyezményeit, és 2006 óta azt is vállalja, hogy külpolitikájának teljes spektrumában – ideértve a kereskedelempolitikát is – elımozdítja a tisztességes munka tiszteletben tartását,

L.

mivel az Európai Unió kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásai egy ideje külön fejezetet tartalmaznak a fenntartható fejlıdésre vonatkozóan, amely kiterjed számos környezeti és társadalmi célra, valamint a szabályok betartására ezeken a területeken,

M.

mivel a vállalati társadalmi felelısségvállalás elveinek be nem tartása egyfajta szociális és környezeti dömpinget jelent, amely különösen az európai vállalkozásokat és munkavállalókat érinti hátrányosan, akiknek szigorúbb társadalmi, környezeti és adóügyi elıírásoknak kell megfelelniük;

N.

mivel normális lenne, ha azok az európai vállalatok, amelyek olyan, alacsonyabb bérszínvonalú országokba helyezik át gyártásukat, ahol kevésbé szigorúak a környezetvédelmi elıírások, az illetékes bíróságok elıtt felelısségre vonhatóak lennének bármely környezeti és szociális kárért, vagy más, a helyi közösségek által tapasztalt negatív külsı hatásért, amelyet leányvállalataik okoztak ezekben az országokban,

O.

mivel rendkívül sokféle kapcsolatok állhatnak fenn egyrészrıl az anyavállalat és annak leányvállalatai, másrészrıl egy vállalat és annak beszállítói között; és mivel nemzetközi szinten pontosítani kell a befolyási övezet, valamint a „kellı gondosság” fogalmát,

P.

mivel a vállalatok nem tartoznak közvetlenül a nemzetközi jog hatálya alá, és bár a nemzetközi egyezmények, különösen az emberi jogokkal, a munkajogokkal és a környezetvédelemmel kapcsolatosak az aláíró országokra kötelezı érvényőek, a szóban forgó országokban székhellyel rendelkezı vállalatokra nézve közvetlenül nem kötelezıek; mivel ugyanakkor a szóban forgó országoknak biztosítaniuk kell, hogy a területükön székhellyel rendelkezı vállalatok tiszteletben tartják jogi kötelezettségeiket és kellı gondossággal járnak el, az ezzel ellenkezı esetekre pedig megfelelı szankciókról kell rendelkezniük,

Q.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 8. cikke megerısíti a hatékony jogorvoslathoz, illetve a semleges és független bírósági eljáráshoz főzıdı alapvetı jogokat,

R.

mivel a Brüsszeli Egyezmény és a 44/2001 rendelet által megerısített igazságügyi együttmőködés alapelve alapján felszólítják a Bizottságot, hogy kövesse a zöld könyv által tett elırelépéseket, amely a területenkívüliség kapcsán tesz javaslatokat, mégpedig a harmadik országok alperesei ellen irányuló perekre vonatkozó szabályozás hatályának kiterjesztése érdekében,

S.

mivel az Európai Unió és Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás 13. fejezete, és az Európai Unió és Kolumbia és Peru közötti többoldalú szabadkereskedelmi megállapodás 270. cikke (3) bekezdése ugyan említést tesz a vállalati társadalmi felelısségvállalásról, ez nem és nem teljes mértékben veszi figyelembe a környezet és a szociális, valamint emberi jogok védelmének európai célját, és mivel az ezzel ellentétes célkitőzésekkel szemben a gyakorlatban még az emberi jogok, a munkaügyi normák vagy környezetvédelmi rendelkezések vállalatok általi folyamatos megszegése sem befolyásolja az ilyen kereskedelmi megállapodások fennmaradását,

T.

mivel az eddig létrejött CSR-megállapodások különösen a bányászati szektorban elégtelennek bizonyulnak,

U.

mivel már léteznek közösségi jogszabályok a mikro-, kis- és középvállalkozásokról, mégpedig a 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlás, valamint a 2008. júniusban elfogadott, európai „small business act” (európai kisvállalkozói intézkedéscsomag) formájában,

V.

mivel a vállalati társadalmi felelısségvállalás olyan koncepció, amelynek révén a vállalatok önkéntesen társadalmi és környezetvédelmi problémákat is üzleti stratégiájuk részévé tesznek az érdekelt felek átfogó jóléte érdekében azáltal, hogy aktív módon részt vesznek a közpolitika alakításában, amely az értékvezérelt társadalmi változás egyik fontos aspektusa,

W.

mivel a CSR az európai szociális modell egyik alapvetı fontosságú összetevıje, amelyet az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés hatálybalépése, valamint annak horizontális szociális záradéka erısít, és mivel a CSR elısegítésének szükségességét az Európai Bizottság Európa 2020 stratégiáról szóló közleménye a hosszú távú foglalkoztatás és fogyasztói bizalom biztosításának fontos elemeként ismerte el,

X.

mivel a CSR-nak jelentıs befolyása van az emberi jogok fejlıdı országokban meglévı helyzetére,

Y.

mivel a CSR-nak nem szabad átvennie az államok alapvetı közszolgáltatások nyújtása terén fennálló felelısségét, , illetve nem mentesítheti az államokat ez alól,

Z.

mivel a CSR kulcsszerepet játszhat a hátrányos helyzető közösségek életszínvonalának javításában,

AA.

mivel a szakszervezeteknek fontos szerepük van a CSR elısegítésében, mivel a munkavállalók jól fel tudják mérni az ıket foglalkoztató vállalatok valós helyzetét,

AB.

mivel a CSR-t a vállalatirányítási reformok mellett, illetve azokkal összhangban meg kell vizsgálni,

AC.

mivel jelentıs a kkv-k szerepe az egységes európai piacon és a Bizottság által finanszírozott projektek eredményei terén a CSR gyakorlatának különösen a kkv-k által történı elfogadásának elımozdítása érdekében,

AD.

mivel egyfelıl a vállalati társadalmi felelısségvállalás, másfelıl a kereskedelmi megállapodásokba épített szociális és környezetvédelmi záradékok ugyanazokat a célokat szolgálják: olyan gazdaság létrehozását, amely tiszteletben tartja az emberi és a környezeti szükségleteket, egy igazságosabb, szociálisan kiegyensúlyozottabb, emberibb globalizáció híve, és a fenntartható fejlıdést hatékonyan szolgálja,

AE.

mivel az eddig a kereskedelmi szabályok és a vállalatok szociális felelıssége nem vagy csak kevéssé kapcsolódtak össze, de sokat profitálhatnának abból, ha sikerülne összeegyeztetni a kereskedelem szabályait a vállalati társadalmi felelısségvállalás célkitőzéseivel,

1.

megállapítja, hogy a gazdasági válság és annak társadalmi következményei fokozták a globális kihívásokat, és világszerte vitához vezetettek a világgazdaság, és azon belül a nemzetközi kereskedelem új szabályozási megközelítésével és irányítási kérdéseivel kapcsolatosan; úgy véli, hogy az új, hatékonyabb és jobban betartott szabályoknak hozzá kell járulniuk a társadalmi és környezeti kérdéseket is valóban szem elıtt tartó, fenntarthatóbb politikák kialakításához;

2.

megállapítja továbbá, hogy a globalizáció növelte a külföldi befektetıkért zajló versenynyomást az országok között, amely néha az emberi és munkajogok súlyos sérelmének, valamint a környezeti károkhoz vezetett a kereskedelem és a befektetık vonzása érdekében;

3.

emlékeztet arra, hogy a vállalati társadalmi felelısségvállalás meghatározó elvei, amelyeket nemzetközi szinten teljes mértékben elismernek, akár az OECD által, akár az ILO vagy az ENSZ által, a vállalkozások felelısségteljes magatartására vonatkoznak, és elsıdlegesen feltételezik a hatályos jogszabályok tiszteletben tartását a foglalkoztatás, társadalmi kapcsolatok, az emberi jogok, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem és a fogyasztók számára biztosított átláthatóság, valamint a korrupció és az adókikerülés elleni küzdelem tekintetében;

4.

emlékeztet arra, hogy a vállalati társadalmi felelısségvállalás elımozdítása az Európai Unió által támogatott cél, és az Európai Bizottság véleménye szerint az Uniónak biztosítania kell, hogy az általa végrehajtott külsı politikák hatékonyan hozzájáruljanak a fenntartható fejlıdéshez és a társadalmi fejlıdéshez ezekben az országokban, valamint hogy az európai vállalatok tevékenysége – bárhol is ruháznak be, illetve mőködnek – összhangban álljon az európai értékekkel és a nemzetközileg elfogadott normákkal;

5.

emlékeztet arra, hogy a kereskedelempolitika célkitőzéseit teljes mértékben össze kell hangolni az Európai Unió globális céljaival, és az EUMSz. 207. cikke értelmében a közös kereskedelempolitikát „az Unió külsı tevékenységének elvei és célkitőzései által meghatározott keretek között kell folytatni”, és az Európai Unióról szóló szerzıdés 3. cikke értelmében többek között hozzá kell járulnia „a Föld fenntartható fejlıdéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú

betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”; 6.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak mérlegelnie kell az úgynevezett anyavállalat és a vele függıségben levı vállalatok – akár leányvállalat, akár beszállítók vagy alvállalkozók – közötti viszonyok harmonizált meghatározásának lehetıségét, hogy ezáltal könnyebben meghatározható lehessen az egyes vállalatok jogi felelıssége;

7.

annak fényében, hogy a nagyvállalatok, leányvállalataik és ellátási láncaik vezetı szerepet töltenek be a nemzetközi kereskedelemben, úgy véli, hogy a vállalkozások társadalmi és környezetvédelmi felelısségvállalása szerves része kell, hogy legyen az Európai Unió kereskedelmi megállapodásainak;

8.

úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodások szociális záradékait ki kell egészíteni a vállalati társadalmi felelısségvállalás fogalmával, mely a vállalkozások magatartását érinti, miközben a kereskedelmi megállapodásoknak azon rendelkezései, melyek az elvek végrehajtásának ellenırzésére vonatkoznak, a vállalati társadalmi felelısségvállalást támogatják meg;

9.

kéri, hogy a vállalati társadalmi felelısségvállalással kapcsolatos elveket és kötelességeket vegyék figyelembe és integrálják a Bizottság „Új európai kereskedelempolitika az Európa 2020 stratégia keretében” címő jövıbeli közleményébe, a vállalati társadalmi felelısségvállalásról szóló, 2011-re tervezett bizottsági közleménybe, illetve a kereskedelempolitika megvalósítása során;

10.

úgy véli, hogy a CSR hatékony eszköz a versenyképesség, a készségek és a képzési lehetıségek, valamint a munkahelyi biztonság és a munkakörnyezet javítására, illetve a munkavállalók, illetve a helyi és bennszülött közösségek jogainak védelmére, a fenntartható környezetvédelmi politika elımozdítására, illetve a jó gyakorlatok helyi, nemzeti, európai és világszinten történı kicserélésének elımozdítására, noha egyértelmően nem helyettesítheti a munkajogi szabályozásokat, illetve az általános vagy szektoriális kollektív megállapodásokat;

11.

felszólítja a vállalatokat, hogy alkalmazzák a CSR-t a fizikai integritás és biztonság, valamint a lelki jólét, a munkavállalói jogok és mind a saját, mind más munkavállalók emberi jogainak biztosítása érdekében azon befolyás révén, amelyet a szélesebb környezetükben lévı vállalatokra gyakorolnak; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy támogatni és ösztönözni kell az ilyen gyakorlatok elterjedését a kkv-k körében a költségek és a következésképpen megnövekedett bürokrácia korlátozása mellett;

12.

rámutat arra, hogy a CSR-nak olyan új területeket kell érintenie, mint a munkaszervezés, az esélyegyenlıség és a szociális integráció, a diszkriminációellenes intézkedések, az egész életen át tartó tanulás és a képzés fejlesztése; hangsúlyozza, hogy a CSR-nak ki kell terjednie például a munka minısége, a fizetések egyenlısége és a karrierkilátások, valamint az innovatív projektek elımozdítására annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a fenntartható gazdaság irányába történı elmozdulásban;

13.

nyomatékos ajánlás tesz arra, hogy a tagállamok és az Unió mozdítsák elı a jó CSRgyakorlatokat minden cég révén függetlenül azok mőködési helyétıl, és hogy ösztönözzék a CSR-kezdeményezéseken alapuló jó gyakorlatok terjesztését, mégpedig azáltal, hogy az ilyen kezdeményezéseket szélesebb körben teszik ismertté;

14.

megjegyzi, hogy a CSR-ra irányuló napirendet hozzá kell igazítani a régiók és az egyes országok sajátos szükségleteihez annak érdekében, hogy hozzá lehessen járulni a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlıdéshez;

15.

úgy véli, hogy az önkéntes CSR-kezdeményezések hitelessége azon múlik, hogyan építenek be nemzetközileg elfogadott szabványokat és elveket, mint például a globális jelentési kezdeményezés III-at, valamint attól függ, hogy a vállalati érdekelt felektıl független monitoring és átlátható hitelesítés alá tartoznak-e;

16.

úgy véli, hogy hangsúlyt kell fektetni a vállalaton belüli minden érdekelt fél aktív bevonására, a vezetık képzésére, valamint a civil társadalom fejlesztésére, különös tekintettel a fogyasztói tudatosságra;

17.

fontosnak véli a CSR kultúrájának elısegítését és terjesztését a képzésen és a tudatosság növelésén keresztül egy üzleti megoldás keretében, valamint a felsıfokú és egyetemi oktatás azon ágaiban, amelyek elsısorban az igazgatás tanulmányozására koncentrálnak;

18.

úgy véli, hogy a társadalmi párbeszéd és az európai üzemi tanácsok konstruktív szerepet játszottak a jó gyakorlatok kialakításában a CSR terén;

19.

határozottan úgy véli, hogy több figyelmet kell fordítani a CSR-nak az európai foglalkoztatási iránymutatásokban;

A vállalati társadalmi felelısségvállalás beépítése az általános preferenciarendszerekbe (GSP és GSP+) 20.

kéri, hogy az általános preferenciarendszerek rendeletének (GSP és GSP+) következı felülvizsgálatakor építsék be a rendeletbe a vállalati társadalmi felelısségvállalás alapelveit; kéri, hogy a Bizottság ügyeljen arra, hogy azok a transznacionális vállalkozások – akár az Unióban van a bejelentett székhelyük, akár nem –, amelyek leányvállalatai vagy ellátási láncai a GSP-ben, és különösen a GSP+-ban részt vevı országokban találhatóak, tegyenek eleget nemzeti és nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiknek, valamint a szociális és környezetvédelmi szabályoknak; reméli, hogy az Európai Uniónak és az általános preferenciarendszer részes feleinek és kedvezményezettjeinek mint államoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a vállalatok megfelelnek ezeknek a kötelezettségeknek; kéri, hogy a GSP legyen kötelezı erejő;

21.

úgy véli, hogy egy megújított GSP+ rendszernek a „host country agreements”-féle megállapodásokat, azaz az egyes multinacionális vállalatok és olyan, a GSP+ rendszer kedvezményezett országaihoz tartozó befogadó országok közötti titkos megállapodásokat (melyek célja kikerülni ezen országok jogszabályi követelményeit) is meg kell tiltania, mivel azok egyértelmően ellenkeznek a CSR elveivel;

Új hatástanulmányok 22.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy szükség esetén javítson fenntarthatósági hatásvizsgálati modelljén annak érdekében, hogy a kereskedelmi tárgyalások gazdasági, társadalmi, emberi jogi és környezeti hatásait, köztük az éghajlat változási célokat megfelelıen tudja értékelni; kéri a Bizottságot, hogy az egyes kereskedelmi megállapodások aláírása elıtt és után hatásvizsgálati tanulmányok elkészítésén

keresztül kövesse nyomon az EU partnerországaival kötött kereskedelmi megállapodásokat, különös tekintettel a sérülékeny ágazatokra; 23.

hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerzıdés hatálybalépése után a Parlamentet teljes körően tájékoztatni kell arról, hogy hogyan foglalják bele a tárgyalásokba a megállapodásokra vonatkozó fenntarthatósági hatásvizsgálatok eredményeit azok lezárása elıtt, és hogy e megállapodások mely fejezetein változtattak a fenntarthatósági hatásvizsgálatok során azonosított negatív hatások elkerülése érdekében;

24.

kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen hatástanulmányokat a kereskedelmi megállapodások európai kkv-kra gyakorolt hatásainak értékelésére („kkv-teszt”), különös tekintettel a vállalati társadalmi felelısségvállalásra, a kisvállalkozói intézkedéscsomaggal összhangban;

Vállalati társadalmi felelısségvállalásra vonatkozó záradékok az Európai Unió által kötött valamennyi kereskedelmi megállapodásban 25.

általánosabban javasolja, hogy az Unió által megtárgyalandó jövıbeli kereskedelmi megállapodások tartalmazzanak külön fejezetet a fenntartható fejlıdésrıl, az OECD multinacionális vállalatokhoz intézett iránymutatásának részben a 2010-es frissített kiadásán alapuló vállalati társadalmi felelısségvállalás elveire támaszkodva;

26.

javasolja, hogy ez a „vállalati társadalmi felelısségvállalásról szóló záradék” a következıkre terjedjen ki: a)

a két fél kölcsönös kötelezettségvállalása arra, hogy a megállapodás, valamint a köztük folyó kereskedelem keretében elımozdítják a vállalati társadalmi felelısségvállalás nemzetközileg elfogadott eszközeit;

b)

annak ösztönzése, hogy a vállalkozásokat buzdítsák a vállalati társadalmi felelısségvállalásra irányuló kötelezettségvállalásokra, amelyek megtárgyalásában a vállalkozás valamennyi érdekelt fele részt vesz, ideértve a szakszervezeteket, a fogyasztói szervezeteket és az érintett helyi közösségeket és civil társadalmi szervezeteket is;

c)

az OECD keretén belül létrehozottakhoz hasonló „kapcsolattartó pontok” megnyitása a vállalati társadalmi felelısségvállalásról való tájékoztatás és az átláthatóság elısegítésére, valamint a vállalati társadalmi felelısségvállalás be nem tartásának eseteire vonatkozó esetleges panaszok befogadására, a civil társadalommal együttmőködve, valamint ezeknek az illetékes hatóságok számára történı továbbítása;

d)

legalább két vagy háromévente CSR beszámoló közzétételi kötelezettség a cégek számára, amely figyelembe veszi a kkv-k sajátos helyzetét és képességeit a 2003. májusi 2003/361/EK ajánlás keretén belül és a „induljunk el az alapoktól” alapelv szerint; úgy véli, hogy ez a követelmény meg fogja erısíteni az átláthatóságot és a jelentéstételt valamint ösztönözni fogja a gyakorlatban megvalósuló vállalati társadalmi felelısségvállalás láthatóságát és hitelességét a vállalati társadalmi felelısségvállalással kapcsolatos információk valamennyi érdekelt fél – köztük a fogyasztók, a befektetık és a nagyközönség – részére történı célzott rendelkezésre bocsátása révén;

27.

e)

a vállalkozásokra és a vállalatcsoportokra vonatkozóan a körültekintı magatartásra vonatkozó kötelezettség elıírása, azaz megelızı intézkedéseket kell hozniuk az emberi jogok és a környezeti jogok megsértésének, a korrupciónak és az adókikerülésnek az észlelésére és megelızésére, leányvállalataikat és ellátási láncaikat, azaz teljes befolyási övezetüket is beleértve;

f)

azon kötelezettségvállalás elıírása a vállalatok számára, hogy a valamely helyi közösséget érintı projektek megkezdése elıtt folytassanak szabad, nyílt, és tájékoztatáson alapuló elızetes konzultációt a helyi és független érdekelt felekkel;

g)

külön figyelem összpontosítása a gyermekek alkalmazása, illetve a gyermekmunka hatásaira;

úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelısségvállalásról szóló záradékot egyéb rendelkezéseknek is kísérniük kellene; megítélése szerint a)

a vállalati társadalmi felelısségvállalással kapcsolatos kötelezettségvállalások bizonyított megsértésének esetén lehetıvé kell tenni, hogy az illetékes hatóságok vizsgálatokat folytassanak, és a kötelezettségvállalások súlyos megsértése esetén a felek megnevezhessék és pellengérre állíthassák a felelısöket;

b)

a két félnek vállalnia kell a határokon átnyúló igazságügyi együttmőködés elımozdítását, a vállalkozások üzelmeinek befolyási szférájukban áldozatul esett személyek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének megkönnyítését, valamint ennek érdekében a megfelelı igazságügyi eljárások és bíróságon kívüli jogorvoslati mechanizmusok kialakításának támogatását és a társaságok által okozott jogsértések szankcionálását;

28.

javasolja, hogy a kétoldalú uniós megállapodások részeként az igazságügy megerısítésére irányuló programok keretében rendelkezzenek a kereskedelmi joggal foglalkozó bírók és törvényszékek emberi jogokkal, a nemzetközi munkaügyi egyezményeknek való megfeleléssel és a környezetvédelemmel kapcsolatos képzésérıl;

29.

javasolja, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokban rögzítettek mintájára valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás számára hozzanak létre egy közös parlamenti monitoring bizottságot, amely az Európai Parlament és a partnerország képviselıinek tájékoztatási és vitafóruma lenne; hozzáfőzi, hogy e monitoring bizottságok a fenntartható fejlıdésrıl szóló fejezet és a vállalati társadalmi felelısségvállalásra vonatkozó záradék végrehajtását is megvizsgálhatnák, továbbá – elsısorban a hatástanulmányokra vonatkozóan, valamint az emberi jogok, a munkajogok és a környezetvédelmi egyezmények bizonyított be nem tartása esetén – ajánlásokat fogalmazhatna meg a szabadkereskedelmi megállapodás vegyes bizottsága számára;

30.

javasolja egy összehasonlítást célzó rendszeres fórum létrehozását az ENSZ Globális Megállapodásának aláírói számára, ahol a nyilvánosság általi vizsgálat céljából bemutathatják a vállalati társadalmi felelısségvállalással kapcsolatos programjaikat, összehasonlításra szolgáló eszközt biztosítva a fogyasztók számára, és megteremtve a

magas minıség és a szakértıi értékelés kultúráját; az ilyen átláthatóság ösztönözné a vállalatokat arra, hogy önként magasabb szintre lépjenek a vállalati társadalmi felelısségvállalás terén, vagy pedig vállalják a média és a nyilvánosság általi vizsgálat költségeit; A vállalati társadalmi felelısségvállalás multilaterális szintő elımozdítása a kereskedelempolitikában 31.

kéri a Bizottságot, hogy segítse elı a vállalati társadalmi felelısségvállalás figyelembevételét a multilaterális szintő kereskedelempolitikában a vállalati társadalmi felelısségvállalást támogató nemzetközi fórumokon, különösen az OECD-n és az ILOn belül, valamint a WTO Doha utáni idıszakára való tekintettel;

32.

kéri, hogy a fenti fórumok keretében szorgalmazza egy nemzetközi egyezmény kidolgozását – amelyben meghatározzák a „befogadó országok”1 és a „származási országok”2 felelısségi körét, és amely beleilleszkedik az emberi jogok multinacionális vállalatok általi megsértése elleni küzdelembe –, valamint a területenkívüliség elvének alkalmazását;

33.

kéri a Bizottságot, hogy támogassa a szociális és környezetvédelmi normákkal foglalkozó multilaterális ügynökségek és a WTO közötti új kapcsolatok létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy nemzetközi szinten nagyobb összhang legyen a kereskedelempolitika és a fenntartható fejlıdés célkitőzései között;

34.

ismételten támogatja, hogy a WTO-n belül a Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottság mintájára létrejöjjön egy kereskedelemmel és tisztességes munkával foglalkozó bizottság, amelyben a nemzetközi kereskedelemmel összefüggésben megvitathatnák különösen a munkaügyi normákkal, elsısorban azok gyermekmunkát érintı vonatkozásaival és a vállalati társadalmi felelısségvállalással kapcsolatos kérdéseket; újfent javasolja a vitarendezési eljárás kiigazítását annak lehetıvé tétele érdekében, hogy azon esetekben, amikor a nemzetközi egyezményekkel összefüggı környezetvédelmi vagy szociális kérdések vetıdnek fel, a különleges testületek (panelek) vagy a fellebbviteli testület kikérjék az illetékes nemzetközi szervezetek véleményét, és e véleményt nyilvánosságra hozzák; o o

35.

1

2

o

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az Európai Unió nemzeti parlamentjeinek, a WTO parlamenti közgyőlésének és a Nemzetközi Munkaügyi Konferenciának.

Azon államok, amelyekben az anyavállalattal függıségi viszonyban álló vállalatok székhelye található. Azon államok, ahol az anyavállalatok találhatók.