INNOVÁCIÓMENEDZSMENT Technológiaorientált vállalatalapítások, innovációs társulási modellek Tárgyszavak: innovációs társulási modell; „spin-off” vállalat; campus company; K+F.
Az egyetemi gazdasági társaságok (campus companies) eredményes működése és hozzájárulása a gazdasági szerkezetváltáshoz az innovációs folyamatok dinamikájától függ. A technológiaorientált új vállalatok az alapítóktól magas szakmai kvalitásokat igényelnek. Az USA-ban az egyetemi részvétellel alapított ún. „spin-off”* vállalatok munkáját új innovációs társulási modell segíti. Németországban a főiskolák és kutatóintézetek az új tudományos eredmények gyakorlati hasznosítása érdekében differenciált, iparorientált szervezeti formákat alakítottak ki. Az egyetemek gazdasági vállalkozásai, a kutatóintézetek és főiskolák közös vállalatai a legújabb K+F eredmények megvalósításával és értékesítésével nagymértékben segítik a műszaki fejlődést. Új piacokat tárnak fel és nyitnak meg a csúcstechnikai termékek és szolgáltatások számára. Az USA-ban évente mintegy 2500 „spin-off” vállalatot alapítanak. Legtöbbjük mindössze 3– 5 főt foglalkoztat és csak szerény mértékben járul hozzá a munkaerő-piaci feszültségek csökkentéséhez. Mégis, mint nagy növekedési potenciállal rendelkező „kristályosodási pontok” reménykeltő tényezőknek számítanak a strukturális változások szempontjából. Gyors ütemben bővítik működési körüket, és válnak világpiaci vezetőkké több termelési ágazatban. A Szilícium-völgyben az 50 millió EUR éves forgalmat elérő vállalatok több mint 70%-át 1985 után alapították. Németországban, a müncheni és stuttgarti high-tech régiókban lényegesen kisebb az ilyen új cégalapítások részaránya (<20%). Az innovációs rendszerek eltérő hatékonyságával magyarázhatók az eredmények. A gyors technológiai változások veszélyeztetik az elért technológiai előnyöket, egyre élesebb a globális innovációs verseny.
*
Spin-off vállalat = a felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek kutatási eredményeire alapozott vállalkozás.
Történelmi visszapillantás Németországban a főiskolák és kutatóintézetek környezetében, az új tudományos eredmények gyakorlati hasznosítása érdekében differenciált, iparorientált szervezeti formák alakultak ki, amelyek munkamegosztásos alapon fedik le az innovációs folyamat részterületeit. Ezeknek a vállalkozásoknak a tevékenységi spektruma az ismeretek átadásától a főiskolák és kutatóintézetek közös K+F-tervein, a tudományos–technikai szolgáltatásokon keresztül egészen az új műszaki termékek önálló előállításáig és olyan új eljárások alkalmazásáig terjed, amelyek a főiskoláktól és kutatóintézetektől származnak. A tudományhoz és a gazdasághoz egyaránt szorosan kapcsolódva jelentősen hozzájárulnak a technológiai és strukturális változásokhoz (1. táblázat). 1. táblázat A Campus Company és piacai A Campus Company tevékenysége
Piacok/megrendelők
– tanácsadás
– részben vagy teljesen az állam által finanszírozott K+F intézmények
– szolgáltatások – alkalmazásorientált K+F – high-tech termékek előállítása
– gazdasági vállalkozások – az állam – végfelhasználók
A Campus Company gazdaságilag autonóm módon működő, önálló jogi státusszal rendelkező szervezet, amely közvetlen területi és/vagy szakmai kapcsolatban áll főiskolákkal és kutatóintézetekkel. Verseny- és piacorientált teljesítményeit a legszélesebb értelemben vett, tehát az állami szektorra is kiterjedő piac igényli és finanszírozza. A technológiára alapozott cégalapítások szerepe meghatározó a strukturális változásokban. A vállalatalapításokat a '70-es évektől kezdődően a mindenkori kormányok által finanszírozott programok segítik. A két legsikeresebb projekt a technológiaorientált vállalatok alapításának támogatása (Förderung technologieorientierter Unternehmensgründungen = TOU) és az egzisztenciaalapítási program (Existenzgründung = EXIST). A '80-as években az a feladat állt az előtérben, hogy hogyan tudnák a saját tőkével csak elégtelenül ellátott vállalatok alapításának a problémáját megoldani. A támogatások súlypontja később egyre inkább a fiatal technológiai vállalatokat támogató (Beteiligungskapital für junge Technologieunternehmen = BJTU) projektre helyeződött át. Kiegyensúlyozottabbá vált a kockázatelosztás, az új vállalkozások sikerlehetőségeinek feltárása érdekében szakértői csoportokat állítottak fel.
Elméleti alapok és modellek Az innovációs folyamat sikerét több tényező határozza meg. Ezek a következők: – a jogi, technikai, szociális, gazdasági és kulturális környezet, – azok a keretfeltételek, amelyek mellett az innovációs folyamat lejátszódik, – az innovációs menedzsment, – a humán erőforrások, – a K+F szakemberek kreativitása és munkaereje, – az alkalmazott technológia, – a műszaki infrastruktúra és a pénzügyi források. Az ipari termelési és az innovációs folyamatok között messzemenő párhuzamosság tapasztalható. Az innovációs folyamat eredménye az új technológia, amelyet piacképes termékké kell továbbfejleszteni.
tőke
humán erőforrások
technológia
műszaki infrastruktúra
tudás
regionális környezet
nemzeti környezet
nemzetközi környezet
1. ábra Az innovációs tényezők együttműködése a regionális, nemzeti és nemzetközi környezettel
Az innovációs folyamatot egy előzetes „tudásakkumuláció” indítja el. A tudományos műszaki ismeretek a gazdasági, szociális, jogi és piaci keretfeltételekre vonatkozó ismeretekkel egy olyan üzleti elképzeléssé („innovációs tojássá”) alakulnak, amelyből termék vagy egy technológiaorientált vállalat születik. A technológiaorientált vállalatok alapításának többrétegű modellje (1. ábra) értelmezi az eddigi fejlődést, az elért eredményeket és új javaslatok alapjául is szolgál. Az innovációs folyamatban külső információs forrásokat és piaci kapcsolatokat vesznek igénybe (2. ábra). A közös innovációs projektekben a kockázatok elosztása, a piacra lépési idő lerövidítése, a költségek csökkentése, valamint a folyamatdinamika növelése érdekében együtt kell működni a külső partnerekkel. Ha egy szervezetnek valamennyi innovációs tényező a rendelkezésére áll, és ezeket egy képzett innovációs menedzsmenttel tudja összekapcsolni, gyorsul az innovációs folyamat. Ez jellemzi az innováció-orientált ipari vállalatokat, amelyeknek pontos elképzelésük van a piacra lépés idejéről (time to market). Ezeknél a vállalatoknál „innovációs teamek” valósítják meg a terveket. A menedzsment irányítja a folyamatban részt vevő szakterületek együttműködését, és gondoskodik a szakterületek integrációjáról. Megfelelő az innovációs terv, ha pontosan fel lehet mérni a piaci igényeket, a fejlesztéshez szükséges erőforrásokat és a kockázatokat. A „spin-off” vállalatok alapításának kedvez, ha az öt innovációs tényező, azaz a tudás, a technikai infrastruktúra, a technológiák, a humán erőforrások és az adott piaci igények közül legalább négy a rendelkezésükre áll. A kezdeti tőkehiányt piacorientált szolgáltatások biztosításával viszonylag gyorsan felszámolták. Alkalmazkodtak az ipar igényeihez: annak érdekében, hogy eleget tegyenek a „time to market” előírásainak, összhangba hozták gazdasági és tudományos értékrendszerüket, professzionális szintre emelték az innovációs folyamatok irányítását. Különösen sikeresnek bizonyult az 1986-ban alapított Gyógyászati Lézertechnológiai Intézet (Institut für Lasertechnologien in der Medizin = ILM) és az Ulmi Egyetemen 1987-ben létesített Alkalmazásorientált Ismeretfeldolgozási Kutatóintézet (Forschungsinstitut für anwendungsorientierte Wissenverarbeitung = FAW).
Technológiaorientált vállalatok alapítása Az Egyesült Államokban az egyetemek és főiskolák, a részvételükkel alapított vállalatok és a gazdaság többi szereplői közötti kapcsolatok átláthatók és eredményesek. Kihasználják az egyetemek és főiskolák technológiai infrastruktúráját, az új cégekben a főiskolák és a vállalatok közvetlenül részt
vesznek. A technológiaorientált vállalatalapításoknál a több szakmára kiterjedő együttműködés már kezdettől fogva sokkal intenzívebb. Az alapításokat olyan teamek hajtják végre, amelyek lefedik az új termékek létrehozásának és értékesítésének valamennyi aspektusát. Az innovációs tényezők összevonása a korai fázisban, és az, hogy valamennyi résztvevő közvetlen felelősséget érez vállalatáért, nem csak a technológiai fejlesztés dinamikájának kedvez. Az államnak a megbízások kiadásával kapcsolatos politikája is segíti ezt, a fiatal vállalatok támogatása érdekében tudatosan vállalva a kockázatokat is.
Az EU és az USA gyakorlata Lényeges eltérés van az európai és az USA-beli gyakorlat között: az új technológiák és szolgáltatások piacának a mérete. Az EU csak a fogyasztási cikkek, a bevezetett termékek és szolgáltatások területén működik hatékonyan. Az innováció terén, az európai támogatási programok kibővítése ellenére, különösen azokon a területeken, ahol a tagállamok úgy gondolják, hogy egyedül is meg tudják valósítani terveiket, továbbra is a nemzeti egoizmus uralkodik. Az innovációs termékek és szolgáltatások egész Európára kiterjedő marketingjét, különösen az újonnan alapított cégek esetében, nem utolsósorban a meglevő nyelvi akadályok és a sűrűn elfoglalt nemzeti piacok miatt keletkezett költségek következtében csak nehezen lehet megvalósítani. Ezért az európai piac előnyei a dinamikus innovációs növekedési folyamat esetében csak korlátozottan érvényesülnek. Lényeges különbség van a nemzeti környezetben és a részt vevő szereplők beállítottságában is. Az USA megőrizte pionírszellemét, amely az egész nemzet fejlődésére rányomja bélyegét. Ez a szellem mindig széles szabad területeket követel és tart fenn a cselekvés számára, amelyet egy pionírcsapatnak egy közös célra irányuló tevékenysége jellemez. A közös haszon reményében az ilyen csoportnak a tagjai − azonnali gazdasági sikerek nélkül is − jelentős mértékű munkát invesztálnak és kockázatokat is vállalnak magukra. Ezt a munkát nem gátolják sem differenciált szabályok, sem rendelkezések. Ezért egy úttörő szellemű társadalomban az „innovációs csoportok” kialakítása is viszonylag egyszerű. Európában más útra léptek: a jogi szabályozás útjára. Elhatárolták egymástól a tevékenységeket, ill. érdekszférákat, konfliktusmentességre törekedtek. Ezek a belső szabályok nem csak a társadalom messzemenő determináltságához vezettek, hanem gátolták, sőt gyakran meg is akadályozták az intézményeken és tevékenységeken túllépő „innovációs csoportok” kialakulását.
Innovációs telephelyek A tudásbeli, infrastrukturális és tőkeelőnyök átmenetileg kompenzálni tudják az innovációs rendszer gyengeségeit. A globális, tudásközpontú társada-
lom nem teszi lehetővé az uralkodó tudás konzerválását, a tudományos– műszaki infrastruktúrák színvonala kiegyenlítődik, az innovációs verseny új minősége jön létre. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a termelés számára jobb telephelyi feltételekkel rendelkező országokba telepítik át a munkahelyeket, az intenzívebbé váló innovációs verseny és a felgyorsult technológiai változások is olyan versenyt eredményeznek, amely az innovációs telephelyekért folyik. Ez egyrészt olyan globális kompetencia-központok kialakulásának kedvez, amelyeknél az akkumulált tudás és infrastrukturális előny versenyelőnyt biztosít a vállalatalapítások számára, másrészt azonban az ipari K+F áthelyezését is eredményezi olyan telephelyekre, amelyeken nem csak „innovációs szorgalmi feladat” esetében lehet viszonylag alacsony bérekkel nagy munkaerőkapacitásokat alkalmazni. A globális innovációs verseny miatt az innovációs folyamatok egyre inkább a számukra kedvezőbb telephelyeket keresik. Kevésbé kedvező feltételek mellett az innovációs ráta csökken, a cégek nem tudnak megfelelni a technológiai elvárásoknak és nem tudják megőrizni versenyképességüket. Csak a magas innovációs rátákkal rendelkező régiók vonzzák magukhoz a tőkét és a beruházókat, ez gyengíti a kevésbé dinamikus régiók pozícióit, és tovább növeli a gazdasági különbségeket. Az innovációs telephely és a vállalatalapítók szempontjából egyaránt döntő, hogy mekkora a potenciális piac és milyen hozzáférési lehetőségek léteznek. Jó példa erre India világméretű szoftverfejlesztő hálózata vagy az USA géntechnológiai kompetencia-centrumainak kialakítása. Németországban az innovációs folyamatok és a technológiaorientált vállalatalapítások dinamikájának növelése a még széles körben elterjedt taylorizmus leküzdését követeli meg. Analóg azokkal az ipari termelési folyamatokkal, amelyeknél szükség van a termelési tényezők hatékony alkalmazására, és amelyeket egyre inkább magasan kvalifikált dolgozók végeznek autonóm munkaszigetekben. Mindez az innovációs tényezők összevonását és hatékony felhasználását jelenti. Ez gyakran csak olyan, több intézményre és tevékenységre kiterjedő, új „innovációs társulások” révén lehetséges, amelyek egy innovációs feladatnak megfelelően jönnek létre. Ezek a társulások olyan főiskolákból, újonnan alapított vagy már régóta működő vállalatokból állhatnak, amelyek megfelelő értékesítési utakkal rendelkeznek.
Innovációs társulások Az innovációs társulás (Innovative Partnerschaft) az innovációs folyamatban részt vevők érdekeltségére támaszkodik. A modell abból indul ki, hogy a jövőben több munkát (és természetesen kreativitást) kell az innovációs folyamatokba beruházni. Az innovációs üzleti elképzelés megvalósítására egy kockázatokat vállaló közösség, egy „innovációs társulás” alakulhat ki, amelynél a résztvevők az üzleti elképzelés továbbfejlesztése érdekében külön-külön
rendelkezésre bocsátják erőforrásaikat. A partnerek szerződéses alapon az általuk szolgáltatott teljesítményeknek megfelelően állapodnak meg az innovációs eredményekből való részesedésben. Az újonnan alapított technológiaorientált vállalatok fejlődése az USA-ban dinamikusabb, mint Európában. Az innovációs folyamatok dinamikájának a növelése lényeges a struktúraváltozás szempontjából is. A nagyfokú folyamatdinamika elérése érdekében célszerű innovációs társulásokba egyesíteni és összevonni az innovációs tényezőket. Az innovációs folyamatokban a pionírszellem erősödése, az innovációs társulások kialakítása, az innovációs tényezők és erőforrások összevonása jobb keretfeltételek mellett hozzá fog járulni a vállalatalapítási folyamatok élénküléséhez. Innovációs globális társulások alakulnak ki, amelyek készek arra, hogy elfoglalják a versenypozíciókat. (Kovács Géczi Judit) Heidrich, V.: Wachstumsimpulse für technologieorientierte Unternehmensgründungen − Innovative Partnerschaftsmodelle mit hoher Prozessdynamik. = Betriebswirtschaftliche Forschung und Praxis (BFuP), 2002. 4. sz. júl./aug. p. 355–372. Beilitz, H.: Innonet – Ein neuer Ansatz zur Förderung der Kooperation von öffentlichen Forschungseinrichtungen mit kleinen und mittleren Unternehmen. = Wochenbericht des DIW Berlin, 70. k. 6. sz. 2003. febr. p. 96–102. Miotti, L.; Sachwald, F.: Co-operative R&D: why and with whom?: An integrated framework of analysis. = Research Policy, 32. k. 8. sz. 2003. p. 1481–1499.
Röviden… A sivatagi szél munkára fogása Az ásványi erőforrások hiánya és a biztonságos energiaellátás igénye arra készteti az izraeli kormányt, hogy felhasználja az ország száraz sivatagi területein adódó lehetőségeket. A napelemek már évenként 620 M kWh energiát termelnek, azonban az energiaigény és a hagyományos energiatermelésbe irányuló beruházások igen gyorsan nőnek, és a helyzet nyomasztóvá vált. Energiatorony, avagy aero-hidroelektromos áramfejlesztő (aero-hydro electric power station) a neve az alternatív energiatermelési tervnek, amelyet először a Lockheed cég fizikusai javasoltak az USA-ban és most Izraelben valósítják meg első ízben. Az alapelv meleg sivatagi időjárás mellett alkalmazható, az ötletet az 1980-as években elevenítették fel az izraeli tudósok, Izraelben sivatagi széltorony néven ismert. A hosszú elméleti fejlesztés során Haifában készítettek egy kiviteli tervet, az izraeli műszaki egyetemen
(Technion), ahol a fejlesztés folyik az indiai kormánnyal való együttműködés keretében. Az energiatorony egy szélkeltő gép, külső megjelenésében hasonlít az Ausztráliában fejlesztett naptoronyra – egy magas cső, amelynek alján turbinák helyezkednek el. A működési elv azonban ellentétes. A forró, száraz levegő lehűl a hatalmas függőleges csatornában, amely egy nagy átmérőjű kéményre emlékeztet. A felső bemeneti nyíláson keresztül finom vízpermetet vezetnek a csatornába. A víz elpárolog, és lehűti a levegőt, ami az alsó rész felé áramlik. Sebessége eléri a 80 km/h-t. A jelenség az amerikai meteorológusok szerint megfelel a lefelé irányuló légáramlásnak, amely a rövid sivatagi zivatarok idején lép fel. Ezt szélnyírásnak hívják. Az erős lefelé áramlás kiváltásában a vízpermetcseppek méretének kritikus szerepe van, ennek figyelemmel kísérésére egy speciális monitort használnak. A levegő, mielőtt a torony alján kilépne, turbinákat hajt meg, amelyek áramfejlesztő generátort működtetnek. A fejlesztők végül 1,2 km magas, 400 m átmérőjű tornyot javasolnak, amelynek súlya több mint 330 000 t. Ha megvalósul, ez lesz az ember által készített legmagasabb építmény. A prototípus mérete: 400 m magas és 100 m átmérőjű. A működése többé-kevésbé független a napsütéstől. Akkor képes energiát termelni, ha környezetében száraz forró levegő van, környezetkárosító hatása nem ismert.
forró száraz levegő vízpermet
1. ábra Az energiatorony felépítése
Az energiaügyi minisztérium jelentése szerint a leghatásosabb energiatermeléshez hatalmas torony és nagy hőmérsékletesés szükséges. A prototípus és a végleges torony együttes ára 1,2 Mrd USD, viszont Izrael évi áramszükségletének 15–17%-át fedezheti, ami kb. 30 M MWh/év. A működéshez szükséges vizet a néhány km-re lévő tengerből fogják szivattyúzni. Az elpárolgás után a torony alján lecsapódó vizet hasznosítani lehet. Ezáltal új, nagyobb hatásfokú tengervíz-sótalanítási módszer jött létre, amely révén esetleg halastavak létesítése is megoldható. (Modern Power Systems, 23. k. 3. sz. 2003. p. 39.)
