TDK-dolgozat
Kónya Franciska BA
2011
Munka vagy család? – A nők helyzete napjainkban Carrier or family? – The situation of women nowadays
Kézirat lezárása: 2011.november 13.
Kónya Franciska Munka vagy család? – A nők helyzete napjainkban Az ember születésétől fogva egyenlőnek teremtetett, de sajnos ebben a mai rohanó, kapitalista világban nem mindenhol adottak az egyenlő feltételek. A munkaerőpiacon folyó kiélezett versenyben sokszor a férfiak jobban tudnak érvényesülni, a nők háttérbe szorulnak. Egy nő nem mindig kapja meg a megfelelő elbírálást, gyakran kevésbé honorálják az elvégzett munkáját, mint egy férfiét. Dolgozatomban bővebben kifejtem a mai magyarországi helyzetet, milyen lehetőségei vannak, milyen feltételekkel indulnak a nők a piacon. Továbbá fontos megemlíteni egy nő esélyeit a családalapításra és a karrierépítésre. Egy nő nehezebben tud érvényesülni, mert ha fiatal, akkor családalapítás előtt áll és ezt nem tekinti a munkaadó pozitívnak, hiszen bármikor elmehet gyes-re. Ha pedig már családja van, akkor azért (főleg, ha kisgyermekről van szó) mert ha beteg lesz, szabadságot szeretne kivenni, hogy orvoshoz vigye. Azonban ha letelt a maximális 3 év, amit otthon tölthet gyermeknevelés céljából, akkor nehéz visszarázódni és több időt igényel a visszaállás, ami sose lesz olyan, mint előtte. A nő számára előtérbe kerül a család. Ezzel kapcsolatban végeztem egy kutatást is, melyben két generáció véleményét, gondolatait vizsgálva szerettem volna tisztább képet kapni a mai helyzetről. A kutatásban résztvevők egyik fele a korombeli fiatalok, akik néhány éven belül vezető szerephez jutnak a nagyvilágban és lehetőségük nyílik a változtatásra. A másik csoport, mely a kutatásban részt vett, az 55 év feletti idős emberek csoportja, akiknek a válaszaiból a nők helyzetéről a múlt században kaphatunk teljesebb képet. Az esetleges vélemények közti differenciák rávilágíthatnak a mai és a néhány évtizeddel ezelőtti lehetőségekre.
Franciska Kónya Carrier or family? – The situation of women nowadays People are created equal from birth, but unfortunately in today’s fast-moving capitalist world the equal terms are not always given. In the competitive race which is going in the labor market, for the men it is easily to get on, the women are played down. A woman does not always get the proper consideration, they are often less remunerated than men for the same job. In my work I will explain more the current situation in Hungary, what kind of possibilities the women have and what kind of conditions they start with in the market. Moreover it is important to mention a woman’s chance to start a family and to develop her carrier. It is also more difficult for a woman to get on, because if she is young, she is about to start a family and the employer does not consider it positively, because she can go anytime for the so-called Child Medical Aid (GYES). And if she already has a family (especially a small baby), it is not treated well, because if the baby gets ill, the woman has to be on leave, to take the baby to the doctor. However if the maximum of three years expire which she can spend at home in order to bring up her child, it is difficult to get back into the labor market again and to feel comfortable again can take more time and it will never be like it was before. For the woman the family will have priority. In connection with this topic I have also done a survey, in which I studied the opinions and thoughts of two different generations to get a clearer image of the situation nowadays. The young people of my age were those who took part in the survey, they will have leading position in the world and they will have the chance to change. The other half, took part in the survey, were the group of the 55 years old and older people, whose answers can give clearer image about the situation of the women in the past century. The differences between the answers and opinions may reveal the possibilities now and a few decades ago.
Tartalomjegyzék BEVEZETÉS ...................................................................................................................... 8 1. A NŐK HELYZETE A MÚLTBAN ............................................................................ 9 1.1. A nők iskolázottságának alakulása ........................................................................ 9 1.2. Szabadság, szerelem ............................................................................................ 10 1.3. Mindennapi élet ................................................................................................... 11 1.4. A nők háborúkban betöltött szerepei ................................................................... 12 2. CSALÁDMODELLEK............................................................................................... 14 3. HELYZETFELTÁRÁS .............................................................................................. 19 ÖSSZEGZÉS .................................................................................................................... 23 MELLÉKLET ................................................................................................................... 26 1. melléklet: A múlt .......................................................................................................... 26 2. melléklet: 1956-os tevékenységeikért kivégzett nők .................................................... 27 3. melléklet: A kérdőív ..................................................................................................... 31
Táblázat- és ábrajegyzék 1. ábra: A családalapítás tervezett ideje
BEVEZETÉS Az ember születésétől fogva egyenlőnek teremtetett, azonban a mai rohanó, kapitalista világban nem mindenhol adottak az egyenlő feltételek. Az esélyegyenlőség egy olyan általános alapelv, amelynek leglényegesebb szempontjai az Európai Közösség alapító egyezményének 6. cikkelyében (tilalom nemzeti hovatartozás miatti diszkriminációról) valamint a 119. cikkelyében („egyenlő munkáért egyenlő bér elve”) vannak lefektetve. Ezek az alapelvek minden területen alkalmazandók, különös tekintettel a gazdasági, társadalmi, kulturális és családi életre. Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség elve a gyakorlatban is érvényesülhessen, szükség lehet pozitív megkülönböztető intézkedésekre is. Az Amszterdami szerződés hatálybalépésével egy új, a diszkrimináció tilalmáról szóló 6/A cikkely erősíti meg az esélyegyenlőség elvét. Ezen új cikkely célja, hogy a Tanács megtehesse a szükséges intézkedéseket mindennemű, a nembeli, a faji, az etnikai hovatartozáson, a koron, a vallási, a lelkiismereti, és a szexuális érdeklődésen alapuló diszkrimináció leküzdése érdekében. Az esélyegyenlőség egy rendkívül aktuális és sokat vitatott téma, amely mióta belépett Magyarország az Európai Unióba még inkább előtérbe került. Az egyenlő bánásmód elve a diszkrimináció tilalmát, vagyis a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jog garantálását jelenti. Ez az elv több csoportra vonatkozik, hiszen megkülönböztetés nem csak a nemek között létezik, hanem faji, vallási, etnikai vagy akár kor alapján. Ezen témák közül a nők helyzetével kapcsolatos problémákkal, kérdésekkel fogok foglalkozni, mely az életüket nagyban meghatározó dilemma körül forog: Munka vagy család?
1
1. A NŐK HELYZETE A MÚLTBAN 1.1 A nők iskolázottságának alakulása A nők és férfiak mindig különbözőek voltak, mind biológiailag, mint természetüket tekintve, azonban a legtöbb hátránya a nőknek származott ebből. Rengeteg áldozat és harc árán sikerült egyenjogúságot szereznie a nőnek, társadalmi elismerésre szert tenni. Már a 18. században találhatunk ezekre utaló példákat 1789. II. József tanügyi rendelete, melyben előírja, hogy a 6-12 éves lányoknak is kötelező tanulni, valamint különböző leánynevelő intézetek jöttek létre. A leányiskolákkal kapcsolatos jogi szabályozások Mária Terézia uralkodása alatt jöttek létre, melyben a királynő elrendelte, hogy az apácazárdákban és leánynevelő intézetekben is ugyanazt kell tanítani, mint a fiúiskolákban, de a követelmény enyhébb. Ekkoriban nagyobb hangsúlyt fektettek a lányiskolákban a zenére, történelemre, irodalomra, kézimunkázásra, miniatúrafestésre, hittanra. A kiegyezést követően született meg a népoktatásról szóló tanügyi rendelet, mely előírja, hogy 6-12 éves kor között a fiúknak és lányoknak kötelező iskolába járni, ha nem akkor a gyámja büntetésre számíthat. Az 1870-es évektől egyre több szak- és tanítónő képző jött létre a lányok számára. Azonban a felsőbb oktatásban való részvétel még mindig nem volt lehetséges számukra. Rengeteg harc árán 1895-ben Wlassics Gyula engedélyezte a nőknek nem az érettségi lehetőségét, hanem az egyetemekre való bejutást, eleinte csak a bölcsész, orvosi és gyógyszerészeti karokon, majd a következő évben már egyes leánygimnáziumokban lehetővé vált az érettségire való felkészülés is. A következő mérföldkő a nők egyenjogúságában az I. világháború után volt, Klebersberg Kunó vallásés közoktatásügyi miniszter mondatának köszönhető: „A magyar nőnek vannak egészen speciális szellemi tulajdonságai, amelyeknek kiképzéséről nem mondhatunk le, különösen most(…), amikor csak a magyarságban rejlő összes erkölcsi, szellemi és fizikai erők teljes kihasználása és megfeszítése esetén menthetjük meg(…) hazánkat.”(Pető[2008]61.o.) Eme gondolat vezetett az 1923-os tanügyi rendelethez, melyben elismerik, hogy a leánygimnáziumokban tett érettségi ugyanolyan tudást tükröz, mint a fiúiskolában szerzett, azaz egyenlő értékű, valamint az egyetemeknek nincs joguk megszorításokat alkalmazni a nőkkel vagy az érettségijükkel szemben. 1930-as évektől kezdve az egységes koncepciójú középiskolák mellett döntöttek. A tanulás lehetőségének megteremtése és az új gazdasági viszonyok teljesen átalakították az emberek életét. Átalakult a szerelem fogalma, a házasság. A házasodási életkor elkezdett kitolódni, 2
ugyanis a munka vállalás és tanulás miatt és nem csak a férfiak esetében. Egyre gyakoribbá vált, hogy a nőknek is munkát kellett vállalniuk, különben nem tudtak volna megélni, az egykeresős családmodell eltűnőben volt, hiszen az új gazdasági viszonyok miatt, ahhoz hogy egy fiatal otthont teremtsen muszáj volt munkát vállalnia, mert a férfiak már nem mindig (sőt egyre ritkábban) számíthattak a családi támogatásra, örökölhető vagyonra.
1.2 Szabadság, szerelem Korábban szigorú erkölcsi szabályok vonatkoztak a nemek kapcsolatteremtésére, így nem volt lehetőség igazán megismerkedni a házasság előtt. Egyes helyeken volt lehetőségük kapcsolatba kerülni a különböző nemeknek például egy lakodalom, családi látogatások esetén, péknél vagy városi boltokban, bálokban, azonban mindig ott kellett legyen az anya vagy egy férjezett rokon a társalgáskor, nem lehetett egyedül hagyni az ifjakat. Azonban a nők fokozott munkavállalásával enyhültek ezek a normák, a fiatalok feltalálták magukat, különböző eszközöket kerestek, melyekkel vágyaikat, érzéseiket a másik tudtára adhatták, például verseket írtak, kapóra jött a szerelmi jeleneteket ábrázoló képeslapok vagy egy szerelmes regényből, filmből vett fordulat. A szerelem is átalakulóban volt, korábban csak a gazdag családokban volt ismert a szerelem fogalma, a szerelmi házasság, de még ott se mindenhol. Több idejük volt megismerkedni, kitolódott a házasság előtti udvarlás időszaka. Egyre értékesebbé vált a szerelem érzése és érzelmesebb lett a szerelmesek egymáshoz fűződő viszonya. Szabadidejükben több időt töltöttek már barátaik körében, mint a családban moziba jártak, kirándulni vagy sétálni. Az 1880-as évek első felében kezdett elterjedni a kerékpár nem csak a férfi nem képviselői között, hanem mindenki számára elérhető lett. A hölgyek eleinte a szokásos utcai viseletükben kerékpároztak, azonban hamar rádöbbentek ez nem alkalmas a sportoláshoz. A bátrabbak levették a fűzőt és a szoknyát lecserélték bőven szabott térdnadrágra. Nem túl pozitív visszhangja volt a társadalomban, így csak kevesen merték felvállalni ezt, sokan inkább küszködtek szoknyában, ami nem csak kényelmetlen volt, de veszélyes is, hiszen a szoknya könnyen a küllők közé szorult és a borulás ráadásul a gyönyörű ruhakölteményeket is tönkretette. A kisvárosokban hatalmas port kavart a női kerékpározó látványa akár szoknyában akár nadrágban tette, ugyanis a férfiak figyelmét felkeltette a női combok erőteljesebb mozgása. Azonban a társadalomnak nem csak a megváltozott öltözködési szokások nem tetszettek, sokan a kerékpározást a női 3
emancipációs mozgalom törekvéseivel kapcsolták össze. 10-15 éven belül megszokottá vált a női kerékpáros látványa. Természetesen a kor szabályaihoz illően kerékpározni sem mehetett egyedül egy hölgy, így szabadidős tevékenységgé nőtte ki magát, mely akár férj fogására is alkalmas volt.
1.3 Mindennapi élet Az orvostudomány és genetika fejlődött. Az állam elkezdte nyilvántartásba venni az adatokat
a
házasságokról,
születésekről,
gyermekhalálokról.
Valamint
szigorú
egészségügyi előírások szabályozták a gyermekgondozást és nevelést. A szülések és vetélések már a kórházban, orvosi felügyelet mellett történtek, így nem csak a gyerekeknek, de az anyáknak is nagyobb volt az esélye a túlélésre. Az állam támogatni kezdte egyre inkább a gyermekvállalást. Társadalombiztosítási törvény a fizetett anyasági szabadságot kiegészítette egészségügyi és anyagi támogatásokkal. Elkezdett csökkeni a gyermekek száma a családban kettő-négyre. Ezekre az utódokra úgy kezdtek tekinteni, mint a „nemzet jövő reménységeire”. Megváltoztak a családon belül a viszonyok. A szülők megválogatták a játékokat, ruhákat, iskolákat, sőt még gyermekeik barátait is. Egyre inkább elkezdték tisztelni a gyermek személyiségét, a szülőkkel való kapcsolatuk pedig érzelmesebbé vált, jobban kötődtek egymáshoz. Azonban a családi gondoskodás növekedésével a költségek is nőttek, a kispolgári családok egyre függetlenedtek a feudális-patriarchális rokoni pártfogástól. Az utódlás célja is megváltozott, már a családi boldogság és jó nevelés vette a helyét az eddigi elveknek, nevezetesen a férj családjának és nevének fenntartása. Miután a nők bekapcsolódtak a fizetett munkavállalásba meggyorsította emancipációjukat, valamint hivatásszerű munkavállalásukat. Lehetőségük nyílt nem csak anyaként, feleségként megállni a helyüket, hanem a társadalom tagjaiként, egy-egy hivatás művelőjeként is érvényesülni. Voltak egészen kivételes esetek is, akik egész életüket szakmájuknak, hivatásuknak vagy a nemzetnek szentelték, manapság őket karrierista nőként emlegetnénk, azonban a társadalom ezt nem nézte jó szemmel. Úgy tartották, hogy a nők vállalhatnak munkát, azonban mindig a család maradjon számukra az első. A legtöbb nőnek a munka megkétszereződését jelentette ez, hiszen nem csak a munkahelyen kellett helyt állniuk, hanem a családi fészekben is. A gyermeknevelés, az idősek és betegek gondozása, és a család ellátása továbbra is a nők feladata volt. Ezek az otthonukban fellelhető feladatok az úgynevezett nem fizetett munkák közé tartoznak. Sajnos nem csak múltban, de napjainkban sem jár érte fizetés, ha egy asszony az otthonát 4
kitakarítja, főz, mos, takarít a családjára. Erkölcsi kategóriákban beszéltek róla, úgy emlegették ezeket a tevékenységeket, mint gondoskodás, kötelesség, a családszeretet kifejeződése
vagy
a
háziasszony
öröme.
Ráadásul
kezdetben
nem
voltak
munkatörvények, így még nehezebb volt összeegyeztetni a családról való gondoskodást és a házon kívüli munkát. A nők helyzete egyre nehezebb lett, hiszen a munkaerőpiacon rengeteg harcot kellett megvívniuk ahhoz, hogy elismerjék őket és nem volt olyan munka mely egyetemi végzettségű nőknek nyújtott állást. Azonban a 20. században kezdett jobbá fordulni a helyzet, a nők is lassan elkezdhettek egyetemre járni, munkaügyi törvényeket hoztak, melyekben szabályozták a munkaidőt a nők és gyermekek számára, könnyítettek a terhes vagy szoptatós anyáknak is. Sok nem fizetett munkából alakult ki egy-egy szakma, például: takarítónő, mosónő, szakács, bába, orvos, gyógyító, dada, óvónő, kertész, varrónő, ezekben a már számukra ismert és kipróbált munkakörökben próbált elhelyezkedni.
1.3 A nők háborúkban betöltött szerepei A nők mindig meghatározóak voltak a történelem alakulásában is, igaz a forradalmak és háborúk kapcsán nem tesznek róluk említést, pedig ha jobban utána jár az ember megdöbbentő dolgokat olvashat. Azonban, hogy érzékelhető legyen a nők háborúkban betöltött szerepe, Elisabeth Minnich történész írását idézném: „A nők harcoltak, és megkísérelték megállítani az öldöklést, a nők ott voltak a frontvonalon, mint ellátók, mint ápolónők, mint kémek, és a frontvonalak mögött dolgoztak, mint szakácsok, titkárnők, varrónők, sofőrök, fordítók, hogy az országban tovább menjen az élet.”(Pető[2008]109. o.) Az 1848-49-es szabadságharcban is találkozhatunk velük. Szendrey Júlia 1849-ben „testvéri szózatot” intézett nőtársaihoz, melyben felszólít mindenkit, hogy buzdítsák harcra kedveseiket, férjeiket, fiaikat. Kiemelhető még a nemzet ügyének szószólói közül a két Zichy-nővér, Kossuth Zsuzsanna, Karacs Teréz, Teleki Blanka. Azonban nem csak buzdítóként találkozhatunk a nőkkel, hanem voltak, akik a frontvonalakon harcoltak, minden századot 2-4 „tápnő” vagy más néven markotányosnő kísért, akik gyakran egyenesen a harctérre mentek, hiszen a katonáknak frissítőre mindig szükségük volt. Azonban voltak olyan nők is, akik szakítani kívántak a sztereotípiákkal és honleánynak álltak, azaz honvédnek. Például Lebstück Mária Karl néven állt be a bécsi egyetemi légióba, Bányai Júlia Bányai Gyula néven csatlakozott a nagyváradi honvédzászlóaljhoz és az erdélyi harcokban vett részt, később elérte a főhadnagyi rangot. Pfiffner Paula 5
színésznői pályáját hagyta maga mögött és beállt a bécsi légióhoz a szabadságharc végére eléri a hadnagyi rangot. A szabadságharcban résztvevő nők pontos számát nem lehet tudni, ugyanis többségük álruhában, férfiként lépett be. A nők és a hadsereg viszonyát két részben értelmezhetjük, egyik a gondoskodás. Ha gondoskodásról beszélünk, megkülönböztethetünk négy félét, mely mind a nők különböző szerepei. Egyrészt anyai gondoskodásként értelmezhetjük, amikor is az állam elvárja, hogy a nők biztosítsák a megfelelő és elegendő hazafiasággal felnevelt katonákat a honvédelem számára, cserébe erkölcsi megbecsülést kapnak. A II. világháború alatt bevezették német és olasz példára, hogy azt az asszonyt, aki ötnél több gyermeket szült, kitüntessék. A másik ilyen női szerep, a feleség szerepe, aki megvédi és ellátja családját, miközben a férje a frontvonalon harcol. A harmadik ilyesfajta szerep, a gyászoló anyák, feleségek, nők, akik elvesztették szeretteiket és a háborús emlékműveknél gyászolnak. A negyedik pedig az ápolónők ugyanis, ha egy nőre valóban szükség volt a frontvonalon általában ilyen szerepeket kaptak, ahol a gondoskodás kifejezésre jut, ebből kifolyólag egészségügyi vagy más ellátó szervekhez osztották be őket. A másik része e viszonynak az egyenlő jogok. Az I. világháborút követően sok női megmozdulás volt az általános választójog megszerzéséért. Több szempontból e nagy esemény volt a választóvonal, ugyanis a háborús áldozatvállalást a kormány választójoggal hálálta meg. Azonban a nőket érintő legnagyobb változás nem politikai jellegű volt, hanem gazdasági. Mindkét világháború alatt kénytelen voltak munkába állni és akár a nehéziparban is dolgozni. Családfenntartókká léptek elő a férfiak helyére, rengeteg feladatuk volt, ráadásul a helyzet az évekig elhúzódó háború alatt egyre rosszabb lett. A következő nevezetes esemény az 1956-os forradalom volt, melyet a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, valamint az „állami feminizmus” ellen vívtak. A jól ismert követelések mellett: szovjet csapatok visszavonása, a helyi forradalom férfi tagjai követelték a „laza” abortusz megszigorítását és ezzel a II. világháborút követő emancipációs folyamat visszaszorítását. Nem kérték különösebben a nők részvételét a forradalomban, de azok a nők, akik börtönbüntetést kaptak vagy kivégezték őket, az érdeklődés középpontjába kerültek valamennyire. A leghíresebb harcoló nő Wittner Mária, aki legjobb barátnőjével Sticker Katival együtt került a siralomházba, Katit kivégezték, míg Máriát életfogytiglanra ítélték. A harmadik kiemelkedő alak Márton Erzsébet volt, a Széna téri csoport tagja, őt is halálra ítélték, de másodfokon életfogytiglanra változtatták. Ezek a nők benzinesüvegeket vagy tárat töltöttek, 6
járőröztek, rendet tartottak, mikor mire volt szükség. De voltak segítőtársak is, akik a táplálás, buzdítás, ápolás ősi női feladatait látták el. Az értelmiségek feleségei többnyire otthon maradtak, mert általában kisgyermek volt a családban és a rádióból értesültek a hírekről, valamint a telefonokat várták valami megnyugtató hír reményében. Az 1956-os tevékenységéért hat nőt végeztek ki: Angyal Józsefné, Friedl Valéria; Bakos Gyuláné, Salabert Erzsébet; Havrila Béláné, Sticker Katalin; Magori Mária; Mági Erzsébet; Tóth Ilona. A kommunista korszakban elítélték a polgári család intézményét. Ez a törvényekben nyilvánult meg leginkább, megkönnyítették a válást, abortuszt és elismerték a házasságon kívül született gyermek öröklési jogát. Fellazult a család, könnyebben ellenőrizhetővé vált, valamint a kommunista pedagógusok elutasították azt az elvet, hogy csak a nő biztosíthatja a gyermek nevelését. A gyermekgondozás átfogó intézményesítésére teljes kampány indult, ingyenes kórházi ellátást biztosítottak, óvodákat, bölcsődéket nyitottak, nyári táborokat indítottak. Ezzel a szülők válláról terheket vettek le, másfelől viszont a gyermekek nevelése az állam kezébe került, olyanná formálta a gyerekeket amilyenné akarták. Ilyen céllal jöttek létre az úttörő és kisdobos gyermekmozgalmak. Azonban az emancipációs propaganda sem könnyített a nők helyzetén. A szolgáltatások alacsony színvonala és az alapvető árucikkek mindennapi hiánya megnehezítette a dolgukat. A kommunista jóléti szolgáltatások ára a teljes politikai ellenőrzés volt.
2. CSALÁDMODELLEK A történelem során nagyon sok változás történt mind a családon belül, a nők helyzetét tekintve. Magyarországon szinte már csak a kétkeresős családmodell a jellemző, mert a legtöbb család nem engedheti meg magának, hogy csak a férfi dolgozzon. Ez a nők helyzetét bonyolítja igazán, hiszen így választani kényszerülnek: család vagy karrier. A nők életpálya- és karrierstratégiájának három típusát különböztetjük meg: a munkaerőpiactól távolmaradók, a munkaerő-piaci karrier elsődlegességét preferálók és a munkaerőpiaci karriert a családi kötelezettséggel megosztók. Az egyes típusokhoz tartozó nők aránya jól mutatja az adott országban a nők kereső munkához való viszonyát. Magyarországon is megtalálható mind a három karrierút. Egy 1991-ben, kisgyermekes anyák körében végzett felmérés szerint a kereső munka kizárólagosságát senki sem tartotta fontosnak, a megkérdezettek nagy hányada a kereső munkát másodlagosnak 7
tekintette. A felmérésben résztvevők négyötöde a családot tartotta fontosabbnak és 19%-a mindkettőt. A megkérdezettek elégedettek a családi és munkahelyi feladatok összehangolásával, de többségük nem vágyik munkahelyi előmenetelre. 1994-2002 között végzet felmérés szerint a legtöbb nő szerint: „Állásban lenni is fontos, de a nőnek igazi vágya, hogy otthona és gyermeke legyen.” A megkérdezettek nagy hányada szerint a férj feladata a pénzkeresés, a feleség feladata a család ellátása, és ha a szerepek felcserélődnek, az nem vezet jóra. A hagyományos egykeresős családmodellben jellemzően a férfiak a családfenntartók, a nők feladata pedig a családról való gondoskodás. Azok a nők, akik a munkaerő-piactól távolmaradók típusába tartoznak a családi karriert választják, életüket a gyermekeiknek, a családnak szentelik. Könnyebb helyzetet teremt számukra az időkorlát hiánya, valamint távol maradnak a munkahelyi stressztől és egész életüket a családnak szentelhetik. Azonban aki ezt az életmódot választja jelentős hátránnyal is számolnia kell, hiszen önálló jövedelem hiányában kiszolgáltatottá válhatnak, valamint társadalmi elismerést nem igazán remélhetnek. Ezen felül információs társadalomban élünk, a technikák rohamos ütemben fejlődnek, mind a munka terén és a világban. Ha ezektől az újításoktól távol marad, és nem képzi magát, jelentős hátrányra tehet szert a későbbiekben és ahhoz, hogy visszatérhessen vagy elkezdjen dolgozni sok tanulásra lesz szüksége. Jelenleg egy gyorsan fejlődő, modernizálódó társadalomban élünk, az emberek mégis a konzervatív családmodell mellett teszik le a voksukat. Egy felmérés szerint, melyben a megkérdezettek egyharmada otthon maradna, ha elég lenne a férj keresete a család fenntartásához, míg több mint a felük csak részmunkaidős állást vállalna, csupán a gyermekes anyák egytizede gondolja, hogy teljes munkaidőt preferálná. Lassan változott azonban a háziasszony szerep megítélése, megjelent egy gazdag réteg, ahol a háztartásbeli lét nem kényszerből alakult ki, hanem mert megengedhették maguknak. Ráadásul egy 2005-ben készült felmérés szerint egy nő a háziasszonyi teendőkben ugyanolyan önmegvalósításra lehet képes, mintha fizetett munkát vállalt volna. Magyarországon jelenleg nem lehet pontos adatokat tudni a háztartásbeli nők számáról, azonban sajnos ez nem csak választás kérdése. Vannak nők, akik nem találnak munkát vagy megszűnik a munkaviszonyuk és így kerülnek a háziasszony szerepébe. A munkaerő-piaci karriert előnyben részesítő nőkre a folyamatos, megszakítás nélküli munkaviszony jellemző. Főként a felsőfokú végzettséget szerzett vagy a magas beosztásban dolgozó nők választják ezt a típust. Életük során a család elé helyezik 8
karrierjüket, többnyire egyedülálló, gyermektelen nőkről beszélünk vagy olyanokról akik gyermek esetén sem szakítják meg munkájukat. Az előző csoporthoz képest teljes függetlenségről beszélhetünk, mert önálló jövedelemmel rendelkeznek, így saját maguknak biztosíthatják az életüket, valamint további előnyök számukra, hogy a társadalom elismert tagjaivá válhatnak, presztízsszimbólumokat birtokolhatnak, széles társadalmi körökben mozoghatnak és az önmegvalósítás lehetőségét biztosítja a munka számukra. Hátránya is van ennek a karriertípusnak, hiszen kedvezőtlen munkaerő-piaci viszonyok mellett elhelyezkedési nehézségek, a munkanélküliség fenyegetettsége, kitolódó gyermekvállalás bonyolítja tovább az életüket. Egyedülállóként félelem a magányosságtól. Ha pedig már van gyermeke, akkor szorongással töltheti el a tudat, hogy esetleg nem tudnak megfelelni az anyai szerepeknek, a család hiányt szenved az anyai gondoskodás terén a feszített munkatempó miatt. Nehézségeik nem csak a magánéletben akadnak, hanem a munkában is. Nőként sokkal nehezebb érvényesülni, mert az esélyegyenlőség hiánya rendkívül megnehezíti a munkában való előrejutást, mivel a foglalkoztatási nehézségeken túl, a férfiakénál gyengébb pozíciókban jut kifejezésre, karrieresélyeik a férfiakénál rosszabb. Napjainkban a sikeres karrierhez nagyfokú mobilitás és rugalmasság szükséges, azonban a nők kevésbé mobilak, mint a férfiak. Ez gyakran a szerkezeti holtpont eléréséhez vezethet. A szerkezeti holtpont, ha az ember egy „üvegplafonba” ütközik, tehát az előmenetel végéhez ért, a szervezet nem tud továbbjutást biztosítani a ranglétrán strukturális okok miatt, jellemzően az alsó és középszintű női vezetőknél találkozhatunk ezzel a problémával. Jelen felsorolt okok és a női létből fakadó indokok miatt (például fiatal nő gyermeket vállalhat bármikor, ha gyermeke van próbál több időt a családjának szentelni) előmenetelük nehezebb a munkában, sőt elhelyezkedni is nehezebb, főleg a mai világban, amikor a munkahelyek száma egyre csak csökken. Magyarország az Uniós átlagtól elmarad foglalkoztatás terén. Mindig is hátrányosabb helyzetben voltak a nők, ráadásul előrejutásuk sem mondható könnyűnek, kénytelenek lemondani a családról, érvényesülésük érdekében, de néha még ez sem elég. A harmadik női karrierstratégia a kettős kötődésű karrier. Ez a legelterjedtebb a nők körében, hiszen nem egyoldalú, több helyen is kipróbálhatja magát. Ez egyben előny és hátrány is, hiszen lehet karrierje és csodálatos családja, de mind a kettőnek meg is kell felelnie. Nehéz összeegyeztetni a kettőt, főleg kisgyermekes családok esetén, gyakran kétszer annyi munkához vezet, mintha az előző két stratégia közül választana. Jellemzően 9
őket nevezzük „akrobatáknak”, hiszen ha belegondolunk, a munka és család összeegyeztetését művészi fokon végzik. Napjainkban a magyar családokat ez jellemzi, mert kevesen engedhetik meg maguknak, hogy lemondjanak a második keresetről. Azonban a gyermeknevelés, gondozás mellett a háztartási munkák nagy része is rájuk marad, hogy az idősek vagy betegek gondozásáról már ne is szóljunk. Nagyszerű amit e nők nap mint nap véghez visznek. Karrierjüket tekintve a megszakítottság a jellemző, gyermekvállalás esetén otthon marad részlegesen vagy véglegesen feladják karrierjüket. „Kétmaximumpontos” foglalkoztatásban a munkaerő-piaci előrejutást felváltja a család dominanciája, azonban ez akadályozza a karrierben való előrejutást és állandósulhatnak a keresetkülönbségek. A nők így két helyen képesek az önmegvalósítást véghez vinni, ilyen szempontból könnyebb nekik, mint a férfiaknak, hiszen ha egy nő számára megszűnik a munkahely, ott a család, minden idejét rájuk szánja, azonban egy férfi számára a munkahely megszűnése nagy vihart kavar, mert ő a családfenntartó. Mint mindennek, ennek a karriertípusnak is vannak hátrányai többek között a kevés szabadidő, a kapcsolatépítés korlátozottsága. Az iskolázottság mértékével egyre nő a kettős karrierű családok száma. Manapság az a jellemző, hogy előbb tanulnak az emberek, a karrierüket építik és csak miután van egy biztos anyagi hátterük, akkor alapítanak családot. Ez azonban rendkívül veszélyes, főleg a nők esetében, hiszen gyakran a szülőképes kor legvégső határán vállalják az első gyermeket. Vizsgálatok kimutatták, hogy a férfiak tanulmányaikat követően karrierjük gyorsan ível fel, míg a nőké, főként gyermekvállalás esetén megszakad vagy stagnál. Másrészt azt is kimutatták, hogy az iskolázott családokban a férj támogatja a nőt a karrierjében is, nagyobb részt vállal a házkörüli munkákban, hogy könnyítsen a felesége helyzetén, így könnyebb előrejutnia a ranglétrán a visszatérést követően. A nemek esélyegyenlőségére vonatkozóan létrejött egy átfogó politika, a gender mainstraiming, ami a nőkérdéssel kapcsolatban elsőként Pekingben a Nők IV. Világkonferenciáján merült fel. Ez az elgondolás azt az igényt határozza meg, hogy a politikai döntéshozatali szervek minden politikai döntésüket, akciójuk során figyelembe vegyék az esélyegyenlőséget. Eme konferencia hatása napjainkban is érvényesül, a nemzetközi ajánlások mind ezt a nézetet tükrözik. A gender mainstraiming mára már meghatározó lett, elvárják az Európai Unió tagállamaitól, hogy döntésük és programjaik során figyelembe vegyék. Ez az elv a hosszútávú stratégia szempontjából az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség megközelítésére alapoz, ennek létrejöttéhez három 10
alapelvet fogalmaz meg: A különbözőség, a sokszínűség elismerése, az egyének személyiségük teljességében történő kezelése; A demokrácia érvényesítése, a demokratikus részvétel biztosítása; Fair, igazságos és egyenlő bánásmód. Azonban a teljes esélyegyenlőségi politika megvalósításának vannak társadalmi feltételei. Nagyon fontos szerephez jut a törvénykezési szint, ahol olyan akcióprogramokat, törvényeket kell hozni, ami támogatja a különböző nemek egyenlőségét, az eddigi gyakorlat megváltoztatását, valamint egy hatékonyan működő intézményrendszer, mely a törvényeket és döntéseket áttudja ültetni a gyakorlatba, megfelelő hatáskörrel és hatalommal rendelkezik a gyakorlati megvalósításhoz. A harmadik elengedhetetlen feltétel a kulturális környezet, mely a társadalom hozzáállásától függ, ugyanis ha konzervatív értékekkel bír az adott ország és nem tartja fontosnak az esélyegyenlőség kérdést, a jelenlegi helyzetet megfelelőnek ítéli, akkor hiába hoz a felsőbb hatalom törvényeket, senki sem fogja betartani és nem lesz aki betartassa. Magyarország konzervatív nézeteket vall, a többség a nők esélyegyenlőségének hiányát sem kifogásolja. Az Európai Unió egységesen próbálja a tagországokat más irányba terelni, hogy fontosnak tartsák a nemek esélyegyenlőségét, erre a célra három jogi alapelvet hoztak létre: irányelv, ezek olyan intézkedések, melyeket a tagországoknak kötelező beépíteni a törvénykezésbe; a döntés, csak az adott országokban kötelező, be nem tartása pénzügyi következményeket von maga után; ajánlások, nem kötelezőek, azonban a bíróságok a döntésnél figyelembe veszik. A hazai kormányzati politika döntéseit nem hatja át a nemek közötti esélyegyenlőség szempontja, nem tesznek említést a férfiak a hivatás és család összeegyeztethetőségének megerősítésének szükségességéről. A másik nagy probléma, amire nem fordítanak kellő figyelmet a nők és férfiak keresetére, nem kap kellő figyelmet az egyenlő munkáért egyenlő bér elve, így ugyanazon pozíció esetén egy férfi, többet keres, mint a nő. A nők munkavállalását általában a gyermekek száma határozza meg, ugyanis több gyermek esetén, akik ráadásul még iskolás kor előtt vannak, sokkal több feladatot adnak, nagyobb odafigyelésre van szükségük, ezért nem lehet teljes munkaidős állást vállalni, mert komoly nehézségeket okoz. A részmunkaidős állás a nőknél a teljes munkaidős állást helyettesíti, könnyebben összeegyeztethető a család és a munka, de megfelelő pénzügyi háttérrel kell ehhez rendelkezni. Azonban nem csak az utódok száma befolyásolja a munka vállalását, ugyanis egyre többen kényszerülnek részmunkaidőben dolgozni, mert a munkaerő-piac viszonyai kedvezőtlenebbek lettek. Egy felmérés szerint az Európai Unió több tagállamában is több férfi vállal kényszerből 11
részmunkaidős állást, mint nő és e családok általában a szegényebb rétegből kerülnek ki. Az Európai Unióban lévő poszt szocialista országokban a részmunkaidősök aránya csekély volt a rendszerváltás előtt és napjainkban sem változott sokat. Napjainkban a részmunkaidős foglalkoztatás messze elmarad az Európai Unió fejlettebb tagállamaitól. Jelentősek az országok közötti különbségek, ráadásul a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nők részmunkaidő foglalkoztatása magasabb szintű a férfiakénál. Ez feltehetőleg annak is köszönhető, hogy míg egy nő vállal ilyen munkát azt a családért teszi és általában a férje állandó jövedelemmel rendelkezik, teljes állásban dolgozik, tehát a megfelelő anyagi háttér megvan a csökkentett munkához, addig egy férfi, ha ilyen munkát vállal főként, ha kényszerből azt azért teszi, hogy megpróbálja fenntartani a családját. Hazánkban a nők foglalkoztatását tekintve rugalmatlan, mert nem teszi lehetővé a munkavállalói stratégiák érvényesítését sem rövid, sem hosszú távon, valamint a teljes munkaidős foglalkoztatás kényszere továbbra is érvényesül. Egy felmérés szerint a magyar részmunkaidős állást vállalók aránya jelentősen az Európai Uniós átlag alatt marad, feltehetőleg anyagi megfontolásból. Ezek a tényezők mind-mind befolyásolják a nők helyzetét, döntéseiket nagyban meghatározzák.
3. HELYZETFELTÁRÁS Ezzel a témával kapcsolatban készítettem egy kérdőívet is, melyet két célcsoporttal kitöltettem, az egyik csoport tagjai a Miskolci Egyetem első éves hallgatói, a másik pedig a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának levelezős hallgatói. Szerettem volna teljesebb képet kapni, hogy a korombeliek miként vélekednek a családról, az esélyegyenlőségről, valamint ezt összehasonlítani egy idősebb korosztállyal. A két vizsgált csoport a 25 év alattiak és felettiek. Az első kérdésben a családalapításról kérdeztem a kitöltőket, mikorra tervezik.
12
Korosztály (év)
40 év felett
0
1 1
35-40 éves korban
2
30-35 éves korban
16
18 24
25-30 éves korban 2
20-25 éves korban 0 Nő
Férfi
37
14 5
10
15
20
25
30
35
40
Kitöltők száma (fő)
1. ábra: A családalapítás tervezett ideje Forrás: Kérdőívek alapján, saját készítés Az első éves hallgató fiúk és lányok tekintetében nem akadt jelentős különbség. A legtöbben 25-30 éves korukban tervezik, ami teljesen reális, hiszen az egyetem befejeztével, 1-2 év munka után már normális a család tervezése, nem is túl késő a nők szempontjából sem, hiszen a 30 év még nem a szülési kor végső határa. Azonban a 25 év feletti levelezős hallgatóknál már nem ilyen nagy az egyetértés. A nők és férfiak tekintetében nagy különbségekkel szembesülhetünk. Míg a nőknél szinte megoszlott a vélemény, hiszen a nagyon fiatal kortól, egészen a 35 éves korig is kitolnák. Addig a férfiaknak több, mint a 60%-a azt mondta, hogy 30-35 éves korban tervezi/vagy alapított családot. Ezek az adatok is mutatják, hogy egyre inkább kitolódik a szülés, gyakran terv szerint. Ez nem csak veszélyes a nők számára, hanem később nagy problémákat okozhat a családokban is. Hiszen ha idősebben vállal gyermeket, akkor fennáll a veszélye, hogy hamar elveszítheti a szülőjét, magára marad hamar a világban, ráadásul a nagy korkülönbségek a kommunikációs problémákhoz is vezethetnek, hiszen a szülők gyakran nehezebben értik meg , a fiatalok, mit miért tesznek, valószínű kevésbé fogják tolerálni a viselkedését, mert már idősek lesznek akkora, ami a családokat alapjaiban rengetné meg, hiszen a sok vita akár elhidegüléshez is vezethet. Pedig az ember életében a család volt és lesz a legfontosabb. Mindig kell valaki, akire lehet számítani, aki segít és velünk van. Az ember társas lény, nem az egyedüllétre született, hogy csak a munkának éljen. Nagyon fontos a munka is az ember életében, hiszen anélkül nem tudnánk a megélhetést biztosítani szeretteink és önmagunk számára, de önmagában a pénz nem boldogít. A második kérdés a tervezett gyermekek számára kíváncsi. Ennél a kérdésnél egyformán 13
gondolkodnak a hallgatók, általában 1-2 gyermeket szeretnének, de a döntő többség, a megkérdezettek 50-60%-a azt válaszolta két gyermeket terveznek. Magyarország elöregedő társadalom, egyre csökkenő népességgel, azonban az arány nagysága meglepett. Úgy gondoltam a jelenlegi felnövekvő nemzedék nagy része a munkának akar élni, karrierre, társadalmi elismerésre és egzisztenciára vágynak. És majd egyszer talán családra,
maximum
egy
gyermekkel.
A harmadik kérdés nem a családdal kapcsolatos, hanem a nők és férfiak közti különbségekkel van kapcsolatban. A hazai kormányzati politika ugyanis nem foglalkozik kiemelten az „egyenlő értékű munkáért egyenlő bér” elvével, így gyakran egy férfi ugyanolyan beosztás esetén több pénzt kap, mint egy nő. Arra voltam kíváncsi, hogy mit gondolnak a fiatalok, jó ez így vagy változtatnának rajta. A válaszok jól tükrözik a mai magyarországi helyzetet. Megmutatkozik, hogy konzervatív értékeket képvisel az ország az esélyegyenlőség témájában, főként a férfiak. A nők több mint 80%-a változtatna ezen a helyzeten, de a 25 év alatti férfiak 51%-a nem változtatna, azonban a levelezős férfihallgatóknak már 60%-a változtatna ezen a helyzeten. Magyarország csak lassan kezd bekapcsolódni az esélyegyenlőségi programokba, lassan „nyílik fel a szemünk”. Néhányan javaslatokat is írtak, hogy miként változtatnának ezen, ezekből szeretnék néhány példát megosztani. A legtöbben úgy gondolták, hogy a fizetés egyenlő arányban legyen az elvégzett munkával és ne a nem döntse el, ki mennyit keres. Ezt akár a kormány jogszabályokban is rögzíthetné, valamint kötelezhetnék a munkaadókat, hogy ne tegyenek különbséget nő és férfi között. Ezek az intézkedések nem csak a családon belüli keresetkülönbségeket csökkentenék, hanem a női nem elismerését is jelentené, egyenlővé válhatnának a férfiakkal. Ráadásul a karrierista nők számára is könnyebb lenne, hiszen megszűnne számukra az „üvegplafon”, vezetői beosztásokba is kerülhetnének, ha bizonyították rátermettségüket, a megélhetés is könnyebb lenne mindenki számára, akár párkapcsolatban él az illető, akár családja van és őket szeretné támogatni. A negyedik kérdés visszatér a család körüli kérdésekhez, egész pontosan a kisgyermekes nők helyzetéhez. Mi az ideális egy kisgyermekes nő/család számára? A megkérdezettek, több mint 60%-a azt tartotta a legideálisabbnak, ha otthon maradnak és gondoskodnak a családról. Azonban a 25 év feletti nők 74%-a szerint: dolgozni, de csak 4-6 órát. Mind a kettőben van igazság. Véleményem szerint, ha a család megengedheti magának, akkor maradjon otthon, amíg iskoláskorú nem lesz a gyermek, de legalább addig amíg bölcsődébe nem lehet adni. Vagy ha dolgozik is, csak részmunkaidős állást vállaljon, az 14
könnyebben összeegyeztethető a családdal, a kisgyermekkel. Akik azt válaszolták, hogy dolgozni, de csak 4-6 órát, valószínűleg már tapasztaltból írták ezt. Igaz sokat segítene az anyák helyzetén, ha családbarát munkahelyekből több lenne, és tényleg tennének is ezért, nem csak szlogen lenne. Valamint megfizethető színvonalú és ellátású bölcsődék és óvodák jöhetnének létre. Ha nagyobb teret kapna a részmunkaidős állás, könnyebb lenne a visszaállás, nem kellene annyit kihagynia a nőknek, így nagyobb eséllyel tudnának ugyanabba a pozícióba visszakerülni, mint amikor elmentek szülni. Vagy akár olyan törvényeket is hozhatnának, melyek lehetővé tennék, hogy a férfiak is otthon maradhassanak fizetett gyermekgondozási szabadságon, de legalább a hivatást és a családot jobban összeegyeztessék. Sok mindennel lehetne könnyíteni a kisgyermekes anyákon, hogy kevesebb teher legyen a vállukon. Az ötödik kérdés a család és gyermeknevelési szokások, tradíciókhoz köthető leginkább. Az
ősi
férfi-női
szerepekhez.
Vajon
a
férfi
is
otthon maradhatna
fizetett
gyermekgondozási szabadságon? Nagy meglepetést okozott számomra az eredmény. Az első éves nappali tagozatos hallgatók közül a férfiak 64%-a szerint igen, otthon maradhatna ő is gyermeket nevelni, azonban a nők 74%-a szerint ez a nő feladata. A 25 év felettiek ugyanazon a véleményen voltak, otthon maradhat a férfi is. Igaz a kérdés maga nem ilyen egyszerű… Kellenek bizonyos feltételek ehhez, hiszen ha egykeresős családmodellről beszélünk, ahol a férfin múlik a megélhetés, akkor bizonyára senki nem várja el, hogy otthon maradjon. De megfelelő körülmények között, ha a nő jól keres és a férfi a családcentrikusabb, ráadásul támogatni szeretné a feleségét a karrierjében, akkor lehetséges. Érdekes, itt nem mutatkozik meg a konzervatív látásmód, ami a magyarokat jellemzi. Meglehetősen pozitívan állnak a gyermeknevelés témájához a hallgatók, főként a férfihallgatók. A jövő reménységeinek tartott fiatalok képesek lennének szakítani a hagyományos női-férfi szerepekkel és változtatni. A hatodik kérdés a munkavállalás, vagy a munkába való visszatéréssel kapcsolatos. Vajon egy szülést követően az ember 2-3 év után visszamehet-e ugyanoda dolgozni? A megkérdezettek véleménye nagyon megoszlik. A férfiak szerint igen, azonban a nők véleménye szerint nem. A kérdés: Miért? A mai rohanó, egyre gyorsabban fejlődő világban 2-3 év sok időnek számít. Ez alatt a technikák rengeteget változnak, ha nem képzi magát az otthonlét alatt, akkor nincs is esélye visszakerülni ugyanoda, hiszen elképzelhető, hogy már hozzá sem tudna kezdeni a munkához a változások miatt. Kiesik a mindennapi ritmusból, ráadásul a család fontosabbá válik számára, mint a munkahelyén 15
való előrejutás. Másképp is állnak hozzá emiatt, hiszen ha lebetegszik a gyerek vagy szülői értekezlet van, akkor szabadságra akar menni vagy elkéredzkedni. Megváltozik számára a fontossági sorrend. Azonban találkozhatunk pozitív példákkal is. Vannak cégek, akik segítik a fiatal anyukáknak a munkába való visszaállást, különböző támogatásokat biztosít, lehetővé teszi, hogy csökkentett munkaidőben dolgozzon, csak 46 órát. Sajnos azonban nem ez a meghatározó a cégeknél, főként nem a kisvállalatoknál. A hetedik kérdés a gyermekneveléssel kapcsolatos. Vajon meddig célszerű otthon maradni? A megkérdezettek egyformán vélekedtek, a maximális 3 évig célszerű otthon maradni gyermeknevelés céljából. A GYES időtartama (gyermekgondozási segély) a családtörvény módosításakor újra 3 év lett. Így a nők maguk dönthetik el, mikor érzik késznek magukat visszaállni a munkába. Több időt tudnak a kicsivel lenni, tovább nevelhetik saját maguk, nem kell olyan korán bölcsödébe adni gyermeküket. A nyolcadik és egyben utolsó kérdés pedig, arra volt kíváncsi, hogy mi a fontosabb: karrier vagy család? Igaz, volt egy harmadik alternatíva is, a mindkettő. A megkérdezettek többsége kortól és nemtől függetlenül ezt választotta, mindkettőt fontosnak tartja. Igaz, akadtak, akik fontosabbnak tartották a családot, meglehetősen szép számmal, de a döntő többség az „arany középutat” választotta.
ÖSSZEGZÉS Munka vagy család? Nehéz a kérdés, mint láthatjuk a kérdőívből is, egy egész életet befolyásoló döntés, főleg nőként. Viszont örömmel és büszkeséggel tölt el a tudat, hogy a felnövekvő fiatalság nem a karriert, nem csak a karriert részesíti előnyben. Nagyban hozzájárult igaz a döntéshez a neveltetés, a szülők hozzáállása, milyen példát mutattak. Ha valaki szerető és gondoskodó családban nőtt fel, nagy eséllyel maga is erre vágyik, hogy legyen egy saját családja, ahol legalább annyi szeretet adhat, mint amennyit ő kapott. Megtaníthassa a gyermekeinek a legfőbb értékeket, melyeket képvisel, és életerős fiatalt neveljen, aki az egyre rohanó világban is képes lesz megállni a lábán egyedül is és józanul gondolkodik. Nem könnyű feladat a gyermeknevelés, döntések sokaságát kell meghoznia egy embernek. Hol éljek? Mit dolgozzak? Mikor alapítsak családot? Család esetén pedig, mit válasszak? Munka vagy család? Nehéz eldönteni. Bár a legtöbb embert 16
kötelezik a körülmények, nincs igazán választása. A legtöbb nő, ha már családja van, nekik szentelné az életét, hogy gondoskodjon róluk, felnevelje tisztességesen a gyermekeit, jövőt biztosítson neki. Az ősi anyai ösztönökön sosem fogunk tudni felülkerekedni, hiába is kényszerítenek minket a körülmények. Dolgozni fognak a nők a jobb megélhetésért, akár erejükön felül is, ha másért nem, hát azért, hogy jobb és szebb jövőt, könnyebb életet biztosítson gyermekének, ne kelljen semmiben sem hiányt szenvednie. Kevesek azok a nők Magyarországon, akik megengedhetik maguknak ezt a dilemmát… Dolgozzak, ne dolgozzak? Ráadásul teljes munkaidős munkát jelent, amit még összeegyeztetni a családdal és a háztartási feladatokkal nehéz. Ezen minden nőnek át kell esnie. Választania kell, mit tart fontosabbnak… Igaz, ha a kormány könnyítene a helyzeten törvényekkel és megszüntetné a nemek közötti különbségeket, egyszerűsödne a helyzet.
17
Irodalomjegyzék Koncz Katalin [2008]: Nők a munkaerő-piacon. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest Pető Andrea [2008]: A nők és férfiak története Magyarországon a hosszú 20. században. Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Budapest http://www.gyes-info.net/ (letöltve: 2011. október 31.), http://www.mszp007.hu/modules.php?name=Encyclopedia&op=content&tid=832 (letöltve: 2011. november 9.)
18
MELLÉKLET 1. melléklet: A múlt
Polgári család http://www.google.hu/imgres?q=polg%C3%A1ri+csal%C3%A1d&um=1&hl=hu&sa=N&biw=11 38&bih=519&tbm=isch&tbnid=zIEuAYHy2jC4QM:&imgrefurl=http://www.sulinet.hu/oroksegt ar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_3/012_gyerekjatekok.ht m&docid=eqlwUL1TNql1M&imgurl=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/ Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_3/images/012_gyerekjatekok_clip_image002_0009 .jpg&w=567&h=368&ei=1kfATuueHYzcsga5pI35Ag&zoom=1&iact=rc&dur=264&sig=110686 749370195434114&page=1&tbnh=152&tbnw=229&start=0&ndsp=9&ved=1t:429,r:0,s:0&tx=19 6&ty=33 (letöltve: 2011. november 9.)
Kerékpározó hölgyek http://www.google.hu/imgres?q=ker%C3%A9kp%C3%A1roz%C3%B3+n%C5%91&um=1&hl= hu&biw=1138&bih=519&tbm=isch&tbnid=wBCMqxau1eiO_M:&imgrefurl=http://hirnokenciklopedia.blogspot.com/2009/11/noi-kerekparozas19
hoskora.html&docid=vxBSRZvAdcMCVM&imgurl=http://img10.indafoto.hu/7/9/77349_cc7855 7cbad9fa1968a244bd68faaca0/6052683_583dc7bd37901bf91b02a1180d16dc79_m.jpg&w=560& h=398&ei=xEHATuvoGs3Hswaj_qH6Ag&zoom=1&iact=rc&dur=227&sig=1106867493701954 34114&page=3&tbnh=138&tbnw=171&start=20&ndsp=11&ved=1t:429,r:2,s:20&tx=122&ty=56 (letöltve: 2011. november 9.)
2.melléklet: 1956-os tevékenységeikért kivégzett nők
Foglalkozásaik:
fordító
„prostituált”
„csavargó és prostituált”
Havrila Béláné, Sticker Katalin 20
textilmunkás
Tóth Ilona (1935-1959) szigorló orvos Képek forrásai: 1. kép http://www.google.hu/imgres?q=friedl+val%C3%A9ria&um=1&hl=hu&sa=N&biw=1138&bih= 519&tbm=isch&tbnid=_zfYe04XMFFYCM:&imgrefurl=http://www.magyarforradalom1956.hu/i ndex.php%3Fpid%3D105%26hos_id%3D6%26cv_ver%3Dshort&docid=YE4Zz0wdsXyF4M&i mgurl=http://www.magyarforradalom1956.hu/gallery/hosokfala/006.jpg&w=350&h=469&ei=1j7 ATveHJMTOswbGqaC3BQ&zoom=1&iact=rc&dur=340&sig=110686749370195434114&page =1&tbnh=143&tbnw=107&start=0&ndsp=13&ved=1t:429,r:3,s:0&tx=74&ty=98 (letöltve: 2011. november 9.)
2. kép http://www.google.hu/imgres?q=salabert+erzs%C3%A9bet&um=1&hl=hu&sa=N&biw=1138&bi h=519&tbm=isch&tbnid=6xPp7L1EccrPcM:&imgrefurl=http://www.magyarforradalom1956.hu/i ndex.php%3Fpid%3D105%26hos_id%3D9%26cv_ver%3Dshort&docid=jX4h2e6FB8lE6M&im gurl=http://www.magyarforradalom1956.hu/gallery/hosokfala/009.jpg&w=350&h=469&ei=Sz_A TqbfIojSsgbzhPDPAw&zoom=1&iact=rc&dur=303&sig=110686749370195434114&page=1&tb nh=147&tbnw=110&start=0&ndsp=12&ved=1t:429,r:2,s:0&tx=75&ty=76 (letöltve: 2011. november 9.)
3. kép 21
http://www.google.hu/imgres?q=magori+m%C3%A1ria&um=1&hl=hu&sa=N&biw=113 8&bih=519&tbm=isch&tbnid=gwwOq2Jx2Ec2kM:&imgrefurl=http://www.magyarforra dalom1956.hu/index.php%3Fpid%3D105%26hos_id%3D128%26cv_ver%3Dshort&doci d=zQjb_btwGlU7M&itg=1&imgurl=http://www.magyarforradalom1956.hu/gallery/hosokfala/126.jpg &w=350&h=469&ei=s0DATq6EKojvsgbXoXFAw&zoom=1&iact=rc&dur=585&sig=110686749370195434114&page=1&tbnh=15 9&tbnw=119&start=0&ndsp=10&ved=1t:429,r:4,s:0&tx=21&ty=96 (letöltve: 2011. november 9.)
4. kép http://www.google.hu/imgres?q=sticker+katalin&um=1&hl=hu&sa=N&biw=1138&bih= 519&tbm=isch&tbnid=g44lxMcdT7cv4M:&imgrefurl=http://www.magyarforradalom195 6.hu/forradalom_105.html&docid=VhZu3m08R98TKM&imgurl=http://www.magyarforr adalom1956.hu/gallery/hosokfala/tn_081.jpg&w=120&h=120&ei=1T_AToy8I4TIsgaL_ 7GuBg&zoom=1&iact=rc&dur=392&sig=110686749370195434114&page=1&tbnh=96 &tbnw=96&start=0&ndsp=10&ved=1t:429,r:3,s:0&tx=17&ty=30 (letöltve: 2011. november 9.)
5. kép http://www.google.hu/imgres?q=t%C3%B3th+ilona&num=10&um=1&hl=hu&biw=1138 &bih=519&tbm=isch&tbnid=7aKCjxsS3SGoHM:&imgrefurl=http://sziakomarom.sk/201 1/10/12/komaromban-adtak-at-a-toth-ilonadijakat/&docid=KjOWzsQR1M6tIM&imgurl=http://sziakomarom.sk/wpcontent/uploads/2011/10/toth_ilona.jpg&w=400&h=525&ei=EEHATvWHD8SewbE1O2DBQ&zoom=1&iact=rc&dur=339&sig=110686749370195434114&sqi=2&pag e=1&tbnh=154&tbnw=117&start=0&ndsp=11&ved=1t:429,r:0,s:0&tx=83&ty=85 (letöltve: 2011. november 9.)
22
3. melléklet: A kérdőív Neme:
Kor:
Esélyegyenlőség: A nők helyzete napjainkban 1.
Mikorra tervezi a családalapítást? a)
20-25 éves korban
b) 25-30 éves korban c)
30-35 éves korban
d) 35-40 éves korban e)
2.
40 év felett
Hány gyermeket tervez? a)
nem szeretnék gyereket
b) csak 1 gyereket szeretnék c)
2 gyereket szeretnék
d) 3 vagy több gyereket szeretnék
3.
A hazai kormányzati politika nem foglalkozik kiemelten "az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér" elv érvényesítésének gyakorlati megvalósításával, így egy férfi gyakran magasabb fizetést kap egy nőnél ugyanolyan beosztás esetén. Ha tehetné változtatna ezen vagy jónak tartja a jelenlegi helyzetet? a)
Nem, megfelelő a helyzet.
b) Igen. Hogyan?
4.
Ön szerint mi az ideális egy kisgyermekes nő számára? a)
Otthon marad és gondoskodik a családról.
b) Dolgozik, de csak 4-6 órát. c)
5.
Teljes állásban dolgozik.
Ha a férfinak is lehetősége lenne otthon maradni fizetett gyermekgondozás céljából, otthon maradnae/elvárná-e, hogy otthon maradjon a nő karrierjének előmenetele érdekében? a)
Igen, a férfi is otthon maradhat gyermeket nevelni.
b) Nem, a gyermeknevelés a nő feladata.
6.
Ön szerint, ha egy nő gyermeket vállal és pár év múlva visszatér dolgozni, ugyanott folytathatja-e a karrierjét? a)
Igen. 23
b) Nem. Miből gondolja?
7.
Mit gondol, meddig célszerű egy nőnek otthon maradni gyermeknevelés céljából? a)
1-2 hónap
b) 6-12 hónap c)
max. 3 év
d) amíg fel nem nő
8.
Mit tart fontosabbnak? a)
Karrier
b) Család c)
Mindkettő
24
