Mezőnagymihály település lakóinak lapja. Kiadja A MI FALUNKÉRT Alapítvány.
Krónikás 2006. I. évfolyam, 2. szám
Ára: 70 Ft.
Tavaszi Parádé Sokat tanakodtunk, hogy mivel tehetnénk emlékezetessé a falu lakóinak egy szép tavaszi napot, ezért a Mi Falunkért Alapítvány április 30-án megtartotta első nyilvános rendezvényét a Tavaszi Parádét. Érdekes, új és tartalmas programot állítottunk össze, ahol kicsik és nagyok jól szórakozhattak. A Vaga Banda tagjai gólyalábakra állva, zenészeik segítségével szórakoztatták az embereket és csalogatták őket településünk néhány utcáján át a Bitumen pályáig. Örömünkre nagyon sok érdeklődő csatlakozott a zenés, táncos felvonuláshoz. A Bitumen pályán következett - szintén a Vaga Banda előadásában - a Hetvenkedő katona című zenés vásári komédia, ahol a nézők is aktív szereplői lehettek az előadásnak, a gyerekek nagy örömére. A komédiát követően 4 csapat vetélkedett egymással, sok szórakoztató és játékos feladatban mérhették össze ügyességüket, talpraesettségüket. A feladatok közül a karaoke nyerte el a legjobban a nézők tetA MI FALUNKÉRT ALAPÍTVÁNY köszönetét fejezi ki BOGÁRDI FERENCNEK, amiért anyagi támogatásával elősegítette az újság megjelenését. Ebben a számban olvashatnak az iskoláról egy vita indító cikket, az 5-6. oldalon folytatódik Szabó József volt mezőnagymihyáli református lekipásztor történeti munkája a településről, és egyéb dol-
szését. A győztes csapat tagjai egy – egy pendrivevel lettek gazdagabbak, aminek jelen modern világunkban nagy hasznát vehetik. De a versengésben részt vevők egyike sem tért haza üres kézzel! A Tavaszi Parádét a Vaga Banda tagjainak tűzzsonglőr produkciója zárta, a tűznyelőket mindenki nagy érdeklődéssel és talán egyesek egy kicsit aggódva is figyelték. A tüzes produkciók titkát sajnos nem tudhattuk meg, de a látvány gyönyörű és érdekes volt, nyugodtan állíthatjuk „fényt vitt az éjszakába”! Az Alapítvány anyagi lehetőségei még egyelőre csak 3-4 órás műsort tettek lehetővé, de jövőre bővíteni szeretnénk a Parádé programjait és egyben ezzel hagyományt is teremteni. Reméljük mindenki jól szórakozott, és az elkövetkezőkben is megtisztelik rendezvényeinket, hiszen mindent Önökért és kis falunkért teszünk! Cselényi Dóra A MIFA Alapítvány Kuratóriumi Tagja gokról amikre büszkék lehetünk, és amikre nem. Bízunk benne, hogy a 2. számunk is legalább olyan érdekes lett mint az első, és elnyeri a település lakóinak tetszését. Az első szám 192 példányban fogyott el! Ilku Imre A MIFA Alapítvány Elnöke
Krónikás
Vita az iskoláról
Mezőnagymihály Községi Önkormányzat Képviselő-testülete 2006 március 27.-i ülésén megtárgyalta oktatási intézményeinek társulásos formában történő működtetésének lehetőségeit. A képviselőtestület felkérése alapján a témáról Kiss László, a Mezőkövesdi Kistérségi Társulás Vezetője készített írásos előterjesztést. Az előterjesztésben Kiss László azt a véleményét fogalmazta meg, hogy mind az óvoda, mind az általános iskola működtetését- szakmai és gazdasági szempontok alapján- más oktatási intézményhez csatoltan tagintézményi formában célszerű folytatni. Nem vitatva az előterjesztésben bemutatott tényállást és véleményt, más szempontok és következmények felvetésével a témában ellentétes véleményt fogalmaztam meg és ajánlottam megfontolásra képviselő társaimnak. Mind az óvoda, mind az általános iskola működtetését továbbra is önálló intézményi formában tartom célszerűnek, az alábbi gondolatok és érvek alapján. Mezőnagymihályon a helyben szervezett és folytatott intézményes oktatásnak közel 500 éves múltja van. A még belátható közelmúltban is sikeresen és eredményesen tevékenykedett az önálló iskola, olyan tekintélyes és Karakteres iskolavezetők irányításával, mint Takács Lajos igazgató úr, Jakcsi Erzsébet igazgató asszony és Tóth Béla igazgató úr. A mezőnagymihályi iskolából sokaknak vezetett az útja sikeres mérnöki, tanári, közgazdasági, jogászi, orvosi és művészi pályára. A gyermeklétszám a demográfiai folyamatoktól meghatározottan 100-200 fő között változott. Az iskolások száma jelenleg 140-050 fő körül alakul, de a jövőben a gyermek létszám folyamatos csökkenésével kell számolni. Mezőnagymihályon érvényesül egy sajátos demográfiai arány, ami megnyilvánul az iskoláskorú népesség átlagot és a közvetlen környezetünket magasan meghaladó arányban. A mai létszám mintegy 20-30%-al meghaladja a 90-es évek átlagát, vagyis nem a létszám változás ténye az ami az intézménytársulás ügyét aktuálissá teszi. Az általános iskolában az önálló működéshez szükséges személyi, tárgyi és szervezeti feltételek megvannak. Nincsen olyan konkrét korlátozó tényező, ami kizárná a színvonalas oktatás megvalósulását.
Az elmúlt években bevezetésre került az oktatás színvonalát objektíven értékelő minőség ellenőrzési rendszer. Egy már megnyert pályázat alapján a következő tanévben számítógéppel és számítógéphez csatlakoztatható technikai eszközök igénybevételével támogatott, új oktatási módszer kerül bevezetésre. Az oktatáson túl jelentkezik az intézményhez kapcsolódó egyéb, elsődlegesen érzelmi jellegű kötődés és ragaszkodás a gyermekek, a szülők, a tanárok és általában a helyi lakosok részéről. A gyerekeknek a tanulás mellett az iskola nyújt szervezett keretet egyéb kulturális, társadalmi és sport tevékenységek végzésére, lehetővé téve személyiségük egészséges fejlődését más a közösséghez tartozás élményének megélését. A gyerekeink örömmel és sikerrel vesznek részt az iskolák között rendezett tanulmányi, sport és egyéb kulturális versenyeken és vetélkedőkön, ahol sokszor érnek el olyan kimagasló eredményeket, ami magasan meghaladja egy kis falu által meghatározott lehetőségeket. Az iskola léte a faluban nem csak közvetlenül az oktatás helyben történő megvalósulását jelenti, de áttételesen hatással van a falusi élet más vonatkozásaira is. Az iskolában munkát találó 10 fő helyben lakótanár és családja a falu kulturális és közösségi életében meghatározó szerepet vállal. Nélkülük szegényebb és üresebbé válna a falu. Az iskola és a falusi értelmiség hiánya számszerűen nem meghatározható további kedvezőtlen folyamatokat indíthat el. Fiatal, gyermeket nevelő családok elköltözésére, a demográfia összetétel visszafordíthatatlan, kedvezőtlen változást indíthatja meg, ami a népesség csökkenés felgyorsulását, a gazdasági források további gyors csökkenését eredményezheti, Az önálló intézmény fenntartása mellett felsorolt érvelést a témakör egy sajátos megközelítésének tekintem, tudva azt hogy az általam kiemelt tényezők a problémakörnek csak részét képezik. Mindezek után adódnak az alábbi kérdések: - Miért kellett a témát napirendre tűzni? - Milyen lehetőségek vannak intézményeink fenntartására vonatkozóan a jövőben?
Az első kérdés aktualitását az adta, hogy a Mezőkövesdi Kistérségben 2005 év nyarán az oktatási intézmények, két intézmény kivételével társulást alakítottak. Nem leértékelve a társulási cél egyéb szempontjait, a társulások alapvetően abból a célból alakultak, hogy a társulás részére biztosított 45-60 ezer Ft/ fő gyermeklétszám utáni többlet állami támogatást igénybe vegyék, ami az intézményfenntartók terheinek viselését jelentősen megkönnyítette. Ezen a külső körülmények ismeretében képviselő társaim egy része arra a következtetésre jutott, hogy vizsgáljuk meg Mezőnagymihályon is az intézményi társulás lehetőségét. A társulás mellett érvelők ama véleményre jutottak, hogy a társulás csak formai szervezeti változást jelent a vezetés vonatkozásában, miközben az oktatás helyben marad, jelentősen megnő az állami támogatás és javul az oktatás szakmai színvonala. Számomra ez az érvelés azért volt elfogadhatatlan, mert annak megvalósítására az ismert intézményi társulás nem biztosít garanciát. A helyben maradás lehetőségeiről: - A tagintézmény a székhely iskolával szemben alárendelt. A tagintézményben fenntartott oktatásról az ott foglalkoztatottakról a székhely község iskolavezetője dönt. Az erre vonatkozó döntési jogában a társulási szerződésben nem korlátozható. Ebből adódóan az oktatás helyben maradása, a helyben foglalkoztatásra nincs garancia a jövőben, vagyis a társulás melletti legfőbb érv jogilag megalapozatlan. - Magasabb állami támogatásra való jogosultság: Támogatásra a székhely község jogosult. Az iskola működtetése, költség elszámolása kikerül a helyi önkormányzat hatásköréből. A társult intézmény fenntartásához történő hozzájárulást a székhely község önkormányzata állapítja meg, mintegy „megüzeni” a fizetnivalót. Meg kell jegyeznem, hogy a társulás magasabb színtű állami támogatását diszkriminatívnak tartom, mert ez hátrányosan különbözteti meg az önálló kisiskolák fenntartóit. Ezt a támogatási formát az alkotmányjog vitathatósága révén, valamint azon indokoltsági elven, miszerint az egyébként hatékonyabbnak tartott társult iskolák külön támogatást kapnak, hosszabb távon nem látom fenntarthatónak.
Krónikás
- Az oktatási színvonal javulásáról: Kétségtelen, hogy léteznek olyan oktatási követelmények, melyek megvalósítása bizonyos méret meglétét követelik meg. Nem látom akadályát annak, hogy a kisiskola lehetőségeit meghaladó feladatok kistérségi szinten történő közös szervezésben valósuljanak meg. Véleményem szerint a helyi kötődésből adódnak olyan sajátos, érzelmileg befolyásolt motivációk, melyek a szakmai színvonalra vonatkozóan egyéb előnyt adhatnak. A színvonal javulása önmagában nem a szervezeti forma függvénye. Mindezek alapján a társulás melletti érvekben megjelölt előnyös tényezők megvalósulását nem látom biztosítottnak, illetve az előnyök megvalósulásának nem az ajánlott intézmény társulás az egyetlen lehetséges útja. A képviselő testület az intézménytársulásra vonatkozó írásos előterjesztés és a fentebb bemutatott érvelés megismerése és az ez alapján kibontakozó vita után úgy döntött, hogy az oktatási intézmények társulására vonatkozóan ez évben nem hoz döntést, vagyis az oktatási intézményeit továbbra is önálló intéz-
ményként tartja fenn. Ehhez a szükséges finanszírozás megoldhatónak tűnik. Felvetődik a kérdés, hogy a képviselő testület ezen döntését követően megnyugtatóan megoldott-e az oktatási intézmények sorsa. Biztosítható lesz-e azok jövőbeni biztonságos működtetése? A kérdésre ma nem adható egyértelmű, minden ellentmondást kizáró biztos válasz. A jövőben számolni kell a gyermeklétszám további csökkenésével és számolni kell az oktatás állami finanszírozásának racionálisabbá tételével. Mind ez számomra azt jelenti, hogy az oktatási intézmények működtetésével kapcsolatos kérdésekkel a jövőben is foglalkozni kell. Nem zárható ki a jövőben az oktatás területén társulás létrehozása, de ahhoz, hogy a társulásban a helyileg létfontosságú érdekeink érvényesíthetők legyenek szükséges, hogy azt megalapozott szakmai és jogi előkészítés előzze meg. Ebben az előkészítő munkába be kell vonni az érintett intézményvezetőket, az intézmény dolgozóit, a szülői érdekképviseletet és végső soron a falu lakosságát. Keresni kell a lehetőséget a kistérségben
megvalósuló oktatási társulásokkal és társintézményekkel történő együttműködésre. Olyan társulási formát kellene keresni, ahol az intézmény fenntartók egy önálló társulási intézményt hoznak létre és az alapvető működési feltételek meghatározásában az alapítókat egyenlő jogok illetik meg. Az önálló intézmény működtetéséhez a fenntartási hozzájárulást, a szolgáltatás igénybevétele alapján biztosítanák az alapítók, miközben a tevékenység gazdasági folyamatai és költség elszámolása, átláthatóan és ellenőrizhetően valósulnak meg. Ebben a társulásban, egy magasabb, helyben maradási aránnyal és egy erősebb helyi kötődéssel, az önálló intézmény megszüntetéséhez kapcsolódó hátrányok hatása mérsékelhető volna. Alapvetően meghatározó kérdés került megtárgyalásra, ezért szeretném, ha írásom egy vitaindító írás lehetne és a témában mások is leírnák véleményüket.
A védőnői munka
ventív munka jelenti. Egyezményként részt vesz a védőnő a védőoltások megszervezésében, illetve lebonyolításában. 2004 nyarán Dr. Sedlák Mária, megyei tisztifőorvos köszönetét és elismerését fejezte ki a védőnőknek a több évtizedes felelősségteljes, odaadó munkájukért, amelyet a védőoltások gyakorlati végrehajtása terén nyújtottak. (A WHO Magyarországot kiemelt, első helyen emlegeti a védőoltási rendszer viszonylatában.) A védőoltási rendszer 2006. 01. 01.-től megváltozott, korszerűbb vakcinák kerültek alkalmazásra. Ugyanazon betegségek ellen oltunk (diftéria, tetanusz, szamárköhögés, kanyaró, járványos gyermekbénulás pl.), de a szülőknek kevesebb szúrással, oltási reakciókkal kell számolniuk, mint korábban. Az új oltási rend tehát 2005. okt. 31. után született gyermekekre vonatkozik. Az előző évekhez hasonlóan történik az iskolások védőoltása (ősszel, szept. okt.) a 6. osztályosok kanyaró, mumpsz, rózsahimlő illetve diftéria-tetanusz, a 8. osztályosok a fertőző májgyulladás ellen kapnak védőoltást. Az, hogy néhány súlyos fertőző betegséget napjainkban már nem ismerünk, éppen annak köszönhető, hogy a védőoltások hatására eltűntek. A védőoltások szükségessége tehát nem kérdés, hanem alapvető tényező a meg-
előzésben. A szülők felelőssége, hogy megadjanak mindent, amit szükséges egészséges fejlődésükhöz. Ebben nagy segítségünkre van az egészségügy, illetve a védőnő a háziorvossal. A védőnői munka számok tükrében Mezőnagymihály, illetve Gelej községben. Összesen 217 gondozott család: 10 fő várandós 0-11hó 12 fő 12-35hó 37 fő 3-6 éves 71 fő 218 fő jár oktatási intézményekben Mezőnagymihályon: 8 fő várandós 0-11hó 7 fő 12-35hó 17 fő 3-6 éves 39 fő 184 fő jár oktatási intézményekbe
A védőnői szolgáltatás megalapításának 90. évfordulóját ünnepeltük az elmúlt években. A védőnői munka nem szakma inkább hivatás. Nemes és szép hivatás az anyaságra készülő kismamák felkészítése, a családok felvilágosítása, a folyamatos látogatás, nyomon követés. Sokszor igen kemény és nehéz, felelősségteljes munka ez. A települési önkormányzat által fenntartott védőnői szolgálatcélja az egészségügyi alapellátás részeként a családok egészségének a megőrzése, segítésére irányuló preventív tevékenység, valamint a betegség kialakulásának, az egészségromlásnak a megelőzése érdekében végzett egészségnevelés. A védőnő gondozati tevékenységét azon családok körében végzi ahol várandós és gyermekágyas anya, illetve 0-16 éves korú gyermek él. Feladataim közé tartozik: - nővédelem - várandós anyák gondozása - gyermekágyas anyák gondozása - 0-16 éves korú gyermekek gondozása - tanköteles gyermekek gondozása Védőnőként munkám jelentős részét a tanácsadás, a családtámogatás illetve oktatási intézményekben történő pre-
Bogárdi Ferenc Mezőnagymihályi Önkormányzati Képviselő
Az adatok 2006 márciusiak. A tevékenységem során, együttműködöm, segítségemre van a háziorvos, illetve a havonta kijáró szakorvos, illetve nőgyógyász- szülész szakorvos. A védőnő tehát komplex feladatcsoportot lát el. Cél a gondozás illetve a prevenciós munka mellett a gondozott családokban előforduló egészségi, mentális és környezeti veszélyezettség megelőzése felismerése. Gyenes Lászlóné, védőnő
Krónikás Sajnos évről évre egyre kevesebb gyerek születik településünkön. Míg 1995-ben 19, addig 2005-ben már csak 7.(A miértre biztosan mindenkinek megvan a saját válasza.) Pedig egy kisbaba világrajötte az élet legcsodálatosabb ajándéka. Gyermeket nevelni-, figyelni, hogyan ügyesedik, okosodik, a sok munka ellenére is életünk legszebb feladata. Boldogság látni, ahogyan a tehetetlen apróságból az évek során értelmes lény válik. Várnai Zseni így ír erről: Piciny kezecskét, Lábacskát csudálni Ébredést lesni, Aluvást várni Be szép. Gyermekmosollyal Bút hessegetni Kereső szácskát Gyermekmosolyban Kebelre tenni Gyermekként feredni, Bánatot elvetni, Édeset nevetni, Gyermekmosolyban Gyermekké lenni Be szép. Nagyon fontos döntés az, hogy szülők legyünk: egy egész életre szól és egy egész életet határoz meg! Az pedig, hogy milyen szülő válik belőlünk, csak rajtunk múlik. Óriási a felelősségünk, hiszen mi leszünk gyermekeink első és talán legjobb barátja, tanítója, játszótársa, tanácsadója, nevelője, de fegyel-mezője is. „Mindegy, hogy fiú vagy lány, csak egészséges legyen.” Valószínűleg ezt a mondatot hallja legtöbbször egy kismama terhességének kilenc hónapja alatt. Éppen ezért számolja izgatottan szülés után minden édesanya kisbabája ujjait, s vizsgálgatja tetőtől talpig minden porcikáját. S ha az egészséggel minden rendben, akkor kezdődhet életünk legnagyobb és leghosszabb kalandja: a gyermeknevelés. Ehhez pedig nem kell más „csak” szeretet, figyelem és türelem, türelem, türelem....! A gyermekvárás időszakában az öröm érzése mellett a leendő szülőkben ott bujkál a természetes aggoda-lom is. Az első baba érkezésekor ez különösen erős. Nemcsak az
ÉLETÜNK ÉRTELME egészségéért aggódunk, hanem amiatt is, hogy mint szülők meg tudunk-e birkózni a ránk váró feladatokkal. Néha arra gondolunk, talán alkalmatlanok vagyunk az új szerepre, de aztán azzal nyugtatjuk magunkat, hogy sok gyakorlással minden szerep megtanulható. Segíthetnek az ismerőseink, családtagjaink egy-két jó tanáccsal, hasznos lehet az is, ha van a polcunkon a témához kapcsolódó könyv - persze csak „vész-helyzetre”. Legtöbbször azonban bízzunk saját józan eszünkben! Hiszen könyvekből nem tudhatjuk meg, hogy a mi gyerekünk milyen. Nekünk kell felfedeznünk lépésről lépésre. Nagyon sok új tapasztalatot szerzünk, s hogy ebben mennyire voltunk sikeresek, az a hétköznapokban méretik meg. Több hét is beletelik, mire megtanuljuk a baba összes tulajdonságát, megértjük jelzéseit. Ez legtöbbször nem megy zökkenőmentesen. A szülők munkaideje napi 24 óra! Az addigi gondtalan életvitelünket ez-után az újszülött belső „ébresztőórájához” kell igazítanunk, ami mindig a legváratlanabb időpontokban „csörög” eléggé hangosan. A nappal vagy az éjszaka bármely percében készen kell állnunk, hogy etessük, pelenkázzuk vagy csak egyszerűen mellette legyünk .Szülővé válni tehát azt is jelenti, hogy elveszítjük szabadságunkat és ezentúl gyermekünk igényei élveznek majd elsőséget. Vigaszt csak az jelenthet, hogy amint a baba megszokja a számára idegen új világot, a nappalok egyre nyugodtabbá, az éjszakák egyre zavartalanabbá válnak. Növekedésével pedig nemcsak a mi szabadságunk nő újra, hanem az az öröm is, amelyben ő részesít minket. Hány grammot szopott? Mennyit nőtt egy hónap alatt? Mikor jön az első foga? Miért sír? Mikor indul el? Mikor lesz szobatiszta? Mi lesz az első szó, amit kimond?..... Rengeteg kérdés foglalkoztatja nap ,mint nap az édesanyákat és az édesapákat, és ezek megválaszolása mindennél fontosabb számukra. Ha hasonló cipőben járó szülőkkel beszélgetünk, akkor pár perc múlva már biztosan a pelenkázás, a szoptatás, az öltöz-
Akinek nem inge … Elmúlt a tél, megérkezett végre a várva várt tavasz, melynek együtt örült a falu apraja-nagyja. Sajnos ebbe az örömbe egy kis keserűség és bosszankodás is vegyült. A hótakaró eltűnése után a falut járva, megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyi szemét / műanyag flakonok, zacskók, építési törmelék, száraz gaz, és sorolhatnám még kitudja mi minden / látható minden felé. Ennek a szemétnek nagy része mostanra nem azért tűnt el, mert valakinek szúrta a szemét, hanem azért, mert a nagyra nőtt fű eltakarta. Tisztelet jár mindazoknak, akik rendben tartják portájukat, az előttük húzódó árkokat, nagyobb füves területeket. Köszönjük
tetés, a betegség a téma. Pár évig a legtöbb kismamának e körül forog minden gondolata, így aztán joggal érezheti, hogy az élete egyhangúvá vált. Számára nincs különbség a hét napjai között és az is teljesen mindegy, hogy hányadikát mutat a naptár. Éppen ezért nagyon fontos, hogy találjon magának legalább egy olyan elfoglaltságot, amely időnként kizökkenti a szürke hétköznapokból. Jó lehetőség erre a rendszeres testmozgás. Egy kis futás, kerékpározás vagy egy kiadós séta is csodákra képes (és így legalább olyan helyeket is bejárhat a faluban, ahová csak ritkán jut el). Ha pedig nincs elég akaratereje valakinek ahhoz, hogy otthon egyedül tornázzon, akkor ezt társaságban is bátran megteheti . Hetente kétszer zenés tornán vehet részt a tornateremben vagy a kézilabdázásban is kipróbálhatja magát. Sajnos kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, pedig testünk átmozgatása oldja a bennünk lévő feszültséget, feltölt energiával, hozzájárul egészségünk megőrzéséhez, s egy rövid időre családanyai, háziasszonyi teendőinket, gondjainkat is háttérbe szorítja. Másik egyszerű, de nagyszerű dolog, ha egy jó könyvbe temetkezünk. Amellett, hogy kizárhatjuk vele a külvilágot, elfelejthetjük általa a problémáinkat, még a szellemünket is építhetjük, persze, ha jól választottunk. Kertészkedhetünk, kézimunkázhatunk, rejtvényt fejthetünk, zenét hallgathatunk, nézhetjük kedvenc soro-zatunkat vagy írhatunk cikket a helyi újságba. A lényeg, hogy közben jól érezzük magunkat, és kedvvel végezzük a választott tevékenységet! Ha pedig kellően kipihentük magunkat, akkor újult erővel, még több türelemmel és odaadással tudjuk folytatni szülői szerepünket. Közben soha ne feledjük: a gyermekünktől olyasvalamit kapunk, amit senki mástól.. Százszorosan térül meg minden, amit befektetünk. És ha mindent jól csináltunk, akkor a szülői ház lesz az a menedék, ahová gyermekünk mindig visszatérhet, ha nehézségei támadnak, ha tanácstalan, ha elbizonytalanodik, ha örö-mét meg szeretné osztani valakivel vagy csak egyszerűen szülői szeretetre vágyik. Barta Andrea
nekik, hogy törődnek környezetükkel. Sokan biztosan azt gondolják, hogy a házuk előtti terület rendben tartása nem az ő dolguk, hanem önkormányzati feladat / inkább elnézik egész évben az egyre gyűlő szemetet, az őszre derékig érő gazt/. Részben, bizonyos földterületekkel kapcsolatban igazuk is van, de tudomásul kell venni, hogy mindenhová nem jut ember és pénz. Ezért kell akár a szomszéddal közösen, akár egyedül megtennünk, hogy odafigyelünk a saját, közvetlen környezetünkre. Nagyobb szemétkupacok felszámolásához kérjük bátran az önkormányzat segítségét. Higgyék el nekem, egy kis odafigyeléssel tisztábbá, gondozottabbá tehetjük falunkat, és egy rendezett környezetben mindenki szívesebben éli mindennapjait. Ilku Imre
Krónikás
Cikk címe? Még a „régi” templom idejében, 1773-ban épült a fatorony, s az új templom felépülése után is, külön állva tőle, 46 esztendőn át szolgált. Az idő vasfoga kezdte-e ki, vagy szégyenkeztek-e miatta, nem tudom!! Az bizonyos, hogy az 1821. évben a templomhoz hozzáépített kőtorony emelését határozza el a gyülekezet, természetesen közadakozásból. Szalóky György a prédikátor 1802-től 1826-ig. A templom belső berendezése az ő vállaira nehezedett, a torony építés bajaiból a kezdet őt terhelte. Szép gyöngyszem betűit élvezettel olvashatjuk az anyakönyvben. Az ő elporladt csontjai fölé is a mezőnagymihályi temető akácfái hullatják leveleiket. 1821 május 16-án tették le a torony fundamentum kövét Dobi István kurátorsága, és Kovács Mihály főbírósága idejében. A vállalkozó, a már ismert nevű Butz Mihály. Minden felrakott „kvadrát” ölért kap 10 R. forintot, és ha az egész tornyot felépítette, még kap 4 köböl gabonát. Bizony nem építette fel! Különösen nem sikerült a templom, és toronyfal összeépítése. Különféle hiányok és gátoló körülmények miatt csak 9 év múlva 1830-ban gondolhattak a folytatásra, de a befejezés ekkor sem történt meg. A templom belsejében azonban van haladás! Katona János sályi kőmíves 1830-ban a templom földjét-padsorok aljának kivételével-„Jóféle, veres sályi kővel kipadimentumozza”, és egy és fél „sukk” magas perselytartó kő „oszlopocskákat” készít, összesen 120 váltóforintért. A toronyépítés befejezését az 1834. év hozza meg. Mile János kőmíves, és Stankovics Ignác ácsmesterek bevégzik, mégpedig az írás szerint „Gomb és csillag feltételével 1834 év szeptember hónapban „becsületesen” 1500 r. forintért. Ezekben az években predikátor Kiss József, kurátor Ns. Sinka Miklós. Alig hogy bevégződött a toronyépítés régóta húzódó munkája, 1834 október 15-én újabb veszedelem riasztja fel a lakosságot. Nagy erejű földrengés, mely a szépen elkészített templom és torony mennyezetét és falát megrepesztgeti / A templom dél felé néző oldalán, kívülről, ez a repedés minden újabb renoválás után, újra meg újra látható! A templom, és a toronyépítés lehető folytatólagosságát megszakítani nem akarva térek vissza az 1831. év országos nagy veszedelmére, mely Nagy-Mihályt is nagy erővel sújtotta, az 1831. évi kolerára! Ebben az évben az anyakönyvbe beírott református vallású halottak száma 146. Meg van jegyezve, hogy voltak kiket szertartás nélkül temettek el, mert nem jutott reá idő! Pl. július 28-án a prédikátor tízet temetett. Isten kegyelméből prédikátor is, oskolamester is életben maradtak.
Kiss József 7 évet töltött Nagy-Mihályon s előttem ismeretlen egyházba távozott. Az utána következő Juhász József itt hat évet töltve Ábrányba távozott, utódja Várady János 5 év elteltével Igricibe vitetett. E két utóbbi életében vagy semmi említésre méltó esemény nem történt, vagy pedig feleslegesnek tartották azok megörökítését. 1847 április 24-től 1873 december 13-ig Warga János a lelkész / már nem prédikátor az aláírás, hanem lelkész, valamint az oskolamester is már tanító /. Mint édesapámtól hallottam „Nagy műveltségű, halk szavú, de zárkózott modorú férfiú volt”. Egynehány bejegyzése olvasható. Az 1848/49-es évekről sehol sem találok bejegyzést, pedig ha egyéb nem, hát 1849-ben is jártak Nagy-Mihályon orosz katonák! 1854 július 19-én, este 8-9 óra között újra nagy szerencsétlenség éri az egyházközséget. Villámcsapás sújtja a tornyot, melynek építését csak 20 évvel ezelőtt fejezték be! A villám a toronysüveget teljesen ledönti, károkat tesz a templom belsejében, s a kathedra melletti ablakon kiütve egy üvegkarikát, eltávozott. És a gyülekezet újra hozzáfog a helyrehozáshoz! 1885 június 10-re Hanák Fábián ácsmester 1600 v. forintért új süveget készít, s mindent kijavít. A kurátor ekkor Tóth György. Az 1859/60 évek nagy változást, mégpedig örömteljes változást hoznak az egyházközség, és lelkésze, tanítója életébe! Ez évben történt Nagy-Mihályon a tagosítás. Eddig lelkész, tanító csak a hívektől kapott „Párbér”-ből, „Fajárandóság”-ból, „Stókából” éltek, az „Egyházfenntartás” kizárólag az egyháztagok terhe volt. A tagosítás folytán: Lelkészi javadalom=50 hold, tanítói javadalom=25 hold, iskolai javadalom=8 hold és 1056 öl. Lelkészi és tanítói földek jó minőségűek folytán „osztályozott” holdakban, 1100 ölével holdanként lettek kimérve. És megmaradt a régi párbér járandóság, a fa járandóság, s még hozzájárult a politikai községtől nyert széna járandóság is. Nagy esemény ez, egyszeribe a jó javadalmú egyházközségek közé emelkedett Nagy-Mihály! 1862-ben felépül a templomudvaron, hol az iskolaépület is áll, az új „oktató” lakás /szívesebben használta a gyülekezet ezt a címezést, mint a „tanító” új nevezést, egészen 1910-ig! /. Fájdalom, ugyanez év október 9-én, este leég a parokhia. Mint bebizonyosodott, gyújtogatás folytán. A régi ütem szerint, a következő évben rendbe lett hozva ez is. A sok keserűség mellett akadt egy-két örömteljes nap is! Ilyen az 1868. év Június 14. mikor orgonát állítanak a templomba, s avatnak fel. Gaál Imre miskolci orgonakészítő alkotta 750 o.é. Forintért. A létesítésben nagy érdeme van Hatházi Márton kurátor-
nak. Ez az orgona van meg ma is. Warga János is a Nagy-Mihályhoz élete végéig hű lelkipásztorok közé tartozik. A portest itt tért a por közé! 1875-től Szabó József, /előbb sályi lelkész/. 33 esztendőt töltött itt el egyházáért, gyülekezetéért való hűséges munkálkodásban. Édesapám! Kihez való megbecsülését, ragaszkodását a gyülekezet azzal mutatta meg, hogy halála után, fiát, engem, hívott vissza a tiszavalki egyház lelkészségéből. Édesapám nagymihályi lelkészsége alatt csendesebb idők jártak úgy a haza, mint az Egyház területén. Nagy veszedelmek, szerencsétlenségek nem érték az egyházközséget, s így nagyobb zökkenések nélkül haladt a fejlődés útján előre. Az 1887. évben, a toronysüveg időtől elkorhadt fazsindely fedőanyagát, cinezett bádoglemezzel cserélték le. Ez évben Walser Ferenc budapesti harangöntő által egy három mázsa súlyú, új haranggal cserélték le a régi megromlottat. Ma is meg van, ez ma a kisebb harang. Gondnok, kurátor: Kiss László. 1896! Ezer éves Magyar Hazánk nagynagy ünnepi esztendeje! Ünnepelte minden város, minden falu, minden egyházközség. Mindenik igyekezett emlék gyanánt, valami maradandót, vagy legalább is hosszú évtizedeken át megállót alkotni. A nagymihályi református egyház, a templom fazsindely tetőfedő anyagát cserélte le terméspala tetőre. A templomi padok alja deszkapadlózattal lett ellátva. Templom és torony, kívül és belől, átjavítva, újra festve. Istennek tetsző hálaadás volt az ezer esztendős megtartásért! Gondnok ekkor Hatházi József. 1908-ban új iskolát, s tanító lakást magában foglaló épület készült el. Gondnok ekkor Bogárdi Ferenc. Mint segédlelkész magam is tanultam: Egyházat vezetni! Az egyházközség anyagi ügyeire nézve nagy segítséget jelentett a már említett „Tagosítás” folytán nyert, 9 magyar holdnak nevezhető „Iskolaföld”. Ez szaporodott 1887. évtől kezdve 6 magyar holddal, melyet Oláh Andrásné, szül. Bagoly Juliánna hagyatékolt az Egyház részére. Nem jelentéktelen összeget jelentett az 1870-es években alakult „Egyházi Magtár” sem, a kölcsönre kihelyezett évenkénti kamat termények pénzértéke folytán. És amikor öreg Szabó József 1908 november 2-án, 76 esztendő terhével vállain, 33 évi mezőnagymihályi, eredményekben bővölködő szolgálat után, az Úr rendelkezése szerint nyugovóra tért a mezőnagymihályi temetőbe, egy templomos, egyházához hű, erkölcsben megfelelő gyülekezetet, anyagiakban jól álló egyházközséget hagyott, szent örökség gyanánt, fiára ifj. Szabó József lelkipásztorra. Ifj. Szabó József a kötelező kétévi segédlelkészi szolgálatot Mezőnagymihályon töltötte el, s választhatóságának első napján,
Krónikás 1908 október 18-án a tiszavalki gyülekezet egyhangúlag lelkipásztorául hívta, mit ő elfogadott. Öreg Szabó József november 2-án történt halálával a mezőnagymihályi lelkipásztori állás megüresedett, s a gyülekezet, ugyancsak egyhangú meghívás útján, ifj. Szabó Józsefet hívta vissza lelkipásztora gyanánt 1908 december 13-án. Az Egyházkerület vezetősége ezt, az apa érdemeire való tekintettel, megengedte, azzal a kikötéssel, hogy nevezett köteles egy évet Tiszavalkon lelkipásztor gyanánt eltölteni. Ezt nem hivalkodásból írom le, hanem magyarázatul az egy év múlva történt állás elfoglalásnak, mely 1909 október 24-én megtörtént. Az 1904-1908 évi zsinat segíteni akarva a teherviselő gyülekezeti tagokon, új adózási rendszert állapított meg, az eddigi, nagyon sok esetben valóban túl terhes, párbér, illetve terményfizetési rendszer helyett. Neve: Adócsökkentési rendszer. Ez állt; állami egyenes adó 10%-ból, személyi adóból, mely az állami egyenes adó nagysága szerint nagyobbodott / pl. teljesen szegény ember összes rendes egyházi adója 2 korona volt, ugyan akkor egy nagyobb földes úr, e címen 170-200 koronát fizetett /. Ha az egyházközség összes bevétele az összes kiadást / személyi fizetésekkel együtt / nem fedezte, az államtól nyert „Adócsökkentési segély”-ben részesült. Okos dolog volt ez, valóban segített a szegény emberen! De azért is mivel a „Párbér” folytán, gyülekezet és egyházi hivatalt viselők között, sok helyen éles ellentét, sőt gyűlölködés állott elő. Ez most elmúlt. Sajnos csak rövid időre. Az elvesztett háborúval elveszett a korona értéke is, a kormányzat nem emelhette, mert nem volt miből, az ugyazon összeg, mely valameddig érkezett, csekély, semmit érővé zsugorodott, s aztán megszűnt. Vissza kellet térni a párbér újra életbe léptetéséhez. Nehéz, nagyon nehéz eset volt. Egyetlen, mikor köztem s gyülekezetem között komoly ellentét támadt! Mert Mezőnagymihályon is életbe lépett az új rendszer 1911-ben, s 1922-ben visszatértünk ismét, nem a régire, noha ezt az egyházmegyei bíróság érvénybe helyezte, hanem egymás között, keservesen megállapított töredékére a réginek. Zabkenyér a régi kalács helyett, de elmúlt az ellentét s ez megízesítette! Ez az egyházi hivatalnokokat fizető megegyezés, s a pénzben történt egyházfenntartó járulék fizetése 1949 évig tartott. Mikor a „Párbér” meghalt, s jött az egyetlen helyes módozat 1950 évben, az „Önkéntes egyházfenntartás” életbelépése! 1913. évben új lelkészlakás és melléképület építését határozza el a gyülekezet. A tervelés munkáját, s az építés vezetését, Polgáry István budapesti építészmérnök vállalja el, a felépítést Fügedi János egri építőmester. A két épület elkészítési díja 25.000 korona, tervelő mérnök díja 1000 korona. 1914 tavaszán kezdődött a munka, s augusztus elsején mind két épület, falak és rajtuk tetőzet,
kész, de semmi egyéb, és negyedikén vittük lovainkat oda, hova a megelőző május havi lósorozó katonabizottság betű szerinti pontossággal megparancsolta: „Augusztus 4-én Miskolcon a tüzérlaktanya udvarán, reggel 7 órakor a lovakkal jelentkezzék!” Lángba borult a világ, kitört az első világháború! A háború a maga céljára foglalt le mindent, embert, anyagot, vasúti forgalmat … mindent! Pl. Az ablaküvegeket Budapestről, vasúti teherszállítás hiánya folytán, lovas szekér hozta Mezőnagymihályra. Ez a távolság 155 km.! Öreg, illetve még be nem vonult kőmíveseket, s egyéb mesterembereket szedtünk össze Egerből, Gyöngyösről, Mezőkövesdről. Tenger bajlódás, ide-oda futkosás, vesződség, küzdelem árán 1915 május közepén, Isten nagy-nagy segedelmével, befejeztük, elsőrendű anyagból, kifogástalanul, jól! Szegény Fügedi János vállalkozó, nem láthatta meg megkezdett, s félig elkészített munkája kész voltát. Bevonult ő is, s oda maradt. Isten nyugtassa meg! Itthon kevés a férfi, ami van, nagytöbbségben deres fejű öreg. Asszonyok, leányok veszik kézbe a kaszát, lóval bánnak, aratnak. Boldog család, hol 14-17 éves fiú van, ő áll az apa helyére. Hősköltemény, amit az asszonyok, leányok teljesítettek! Nem csupán Montecuccolinak kellett a háborúhoz „pénz, és pénz, és pénz”! Szükség volt erre ebben a háborúban is. Hadi kölcsön jegyzés, illetve fizetés indul meg, s tart végig. Mi lelkipásztorok nagy részben lettünk ennek szervezői, lebonyolítói. Általam 65.000 korona lett e célra gyűjtve. Mivel más egyének is meg voltak bízva a gyűjtéssel, bátran teszem a mezőnagymihályi összes befizetést 100.000 koronára. Bizony a visszafizetés alig valamivel több a semminél! Aztán jönnek a szomorú hírek: ez is elesett, az is eltűnt! A templomi gyülekezet síró, zokogó asszonyokból áll, a lelkipásztor igyekszik kemény maradni, nem egyszer hiába! 1917 január 13-án elment a 115 kg-os kisharang. Sírva búcsúztunk el tőle. Fizettek érte 460 koronát. Bevonultak az orgonasípok is, csak annyi maradt meg belőlük, hogy még is legyen orgonavezetés. 597 koronatérítést kapott az egyházközség. 1918. Az összeomlás, a szétszaggatás! Annyi drága magyar vér elfolyásának, annyi dicsőséges, hősi helytállásnak eredménye, hogy széttépettünk! S ami a legundorítóbb, a fegyvertárs a szintén vesztes Ausztria is beáll az igénylők közé, hogy kiharapjon egy jó nyeletet Magyarország testéből! „Katona gúnyámat az osztrák letépte, amért a két karom a hazáját védte. Így fizetett érte!” /Somogyvári/ A haza széttépésébe beletörődni, felette napirendre térni nem lehet, sem akkor, sem soha! A keserű száj ízt némileg enyhíti, hogy az Ausztriával való vadházasságnak örökre vége! Több kimutatást olvastam Magyarország
háborús emberveszteségéről, ahány annyi féle. Íme egy: „Bevonult 3.437.776 egyén. Harctéren esett el 286.000, sebesülésben, itthon, kórházban meghalt 180.000, összes halott 466.000. Hadifogságban oda maradt 120.000, összes veszteség= 586.000. Megsebesült 1.230.000, rokkant lett 250.000. Minden 6. elesett, illetve meghalt, közel minden harmadik megsebesült” Mezőnagymihályról /2000 lélekszám/ elesett, illetve meghalt református 29, katolikus 28, összes=57. Az életben maradt, s nem fogságban lévő férfiak lassanként haza érkeznek. Tél van. Tüzelőanyag kevés, sok helyen nincs is. Minden szükséget látó katonacsalád kap, reformátusok a református, katolikusok a katolikus temetőkből egy-egy számottevő akácfát. Zavar, baj nincs. Budapesten november 16-án kikiáltják a népköztársaságot. Mezőnagymihályon is megalakul a direktórium. 1919 március 21-én Kun Béla vezetésével a „Tanácsköztársaság” intézi az ország ügyeit augusztus1-ig. 1920 március 1-én a nemzetgyűlés választása folytán, Nagybányai Horthy Miklós kormányzó személyében, magyar vérből származó államfő kezébe jut az, az államfői vezetés, melyet 400 éven keresztül mindig a magyarság és protestáns hit végleges megtörésére, Magyarországnak az ausztriai császárságba történő bekebelezésére akart felhasználni a Habsburg uralkodóház, kisebb vagy nagyobb mértékben, minden egyes tagja. Rettenetes nagy áron, de ez is egyik, évszázadokon át óhajtott, és várva várt, következménye lett a világháború bevégződésének. A Habsburg uralom meghalt! Hisszük, s akarjuk hinni, hogy a feltámadás reménysége nélkül! 1920 június 4-én a „Trianoni békediktátum” megerősítette Magyarország szétdarabolását! Vajjon ma, mikor ugyanám dörög felettük az ég, nem gondol-e egyik-másik hatalmasság arra, hogy Isten nem ver bottal, de megfizet kinek-kinek, amint arra reá szolgált?! 1923 évben közadakozás útján egy 440 kg-os harangot öntet a gyülekezet, Valser Ferenc budapesti harang öntő cég által. /A fiak találkoznak! 1887 évben apáink, most mi: fiak./ Nagy ünnepséggel szenteltük fel november 18-án. Ugyan ez évben szerveztük meg a második tanítói állást, államsegélyes fizetéssel. 1924 évben templom és torony kívül és belőli nagy megújítási munkáját teljesítettük, s viselte a gyülekezet zúgolódás nélkül, sőt készségesen a 245 mázsa búza költséget. Oláh János, és főképpen felesége Gyurkó Erzsébet gyülekezeti tagok 26.000 korona költséggel toronyórát szereltettek, s ajándékoztak az egyházközség részére. Kun András földbirtokos 20 q cementet ajándékozott, s az összes állásoláshoz szükséges faanyagot bocsátotta az egyházközség rendelkezésére. (folytatjuk)
Krónikás
A záróbál 2006. április 11-e egy emlékezetes nap, számunkra. A záróbál előtti 6 hét tanulással teli időszak volt, de emlékezetes dolgok is voltak a fárasztó munka mellett. Mikor megkezdtük a tanórákat, az első ingatag lépések után egyre biztosabban lépegettünk, végül már alig akartuk abbahagyni. Először mindenki megijedt, hogy milyen nehéz és bonyolult táncfajtákat kell megtanulni, de utána már azon veszekedtünk, hogy melyiket a könnyebb végigtáncolni. Voltak olyan órák, amiket élveztünk és volt, amit kifejezetten mulatságosnak tartottunk. Ilyen pillanatokra emlékszem, mikor a CD felmondta a szolgálatot és megakadt, vagy amikor két gyerek összeütközött és utána nem tudta, hogy mit kell tenni. De voltak olyan pillanatok is, amikor Tanár úr berakott egy CD-t és azt táncolunk rá, amit akartunk, csak úgy kikapcsolódásból. Elérkezett a várva várt nap. Most megmutathattuk a közönségnek, hogy mit tanultunk 6 hét alatt. Mindenki ideges, de Tanár úr tudta, hogy nem kell aggódni, minden simán fog menni, mert rengeteget gyakoroltunk, és igaza is lett. A tornaterem megtelt büszke szülőkkel és kíváncsi barátokkal, barátnőkkel. Mindenki izgatottan várta, hogy milyen táncokat fogunk előadni. Az ünnepséget Bogárdi Ferencné igazgatónéni beszéde nyitotta meg, utána Tanár úr mondott köszönetet a gyerekeknek és a szülőknek is egyaránt. Elmondta, hogy először standard táncfajtákat mutatunk be, utána pedig latin táncokat táncolunk a „nagy” közönség előtt.
Angol keringővel nyitottunk, amit nagyon szerettünk és az ment a legjobban, utána a foxtrott-t roptuk szakadatlanul. A bécsi keringővel és bogival zártuk a standard táncokat. Gyorsan leöntöttünk a torkunkon egy kis ásványvizet, kifújtuk magunkat, és utána jöhetett a latin táncok. Ezek közül a chachacha-t szerettük a legjobban és a szambát. Miután mosolyogva kimasíroztunk a teremből, nekikészülődtünk a rumbához, ami kicsit szokatlan volt, mert azt tanultuk legutoljára. Végül, mikor eltáncoltunk minden számot, bevonult mindenki és meghajoltunk. Mindenki ámulattal nézett és tapsolt. Tanár úr is büszkén nézett ránk. Csodálkoztunk hogy ilyen hamar vége lett, mert nem voltunk annyira kifáradva, és még szívesen lejtettünk volna még egy kis „ráadást”. Az ünnepség végeztével a tánciskolás gyerekeket, Tanár urat és néhány szülőt átinvitáltak az iskolába egy kis frissítő és süti elfogyasztásához. Itt a szülők megköszönték Tanár úrnak a munkáját, türelmét, és hogy foglalkozott velünk, ő pedig szóhoz se jutott örömében. Koccintottunk egy kis üdítővel a sikerre, és utána mindenki csipegetett a pogácsákból, sütikből. Mindenki, aki ott volt a tornateremben, büszkeséggel gondol a tánciskolás gyermekekre, akik 6 héten át tanultak szakadatlanul, hogy elsajátítsák az alapokat. Nekem nagyon sokat segített a tánciskola, és remélem a jövőben is sok hasznát veszem a megtanult alapoknak. Sánta Emese, 8. osztály
Iskolai Eredmények A 2oo5/o6-os tanév április és május hónapban elért eredményei azt mutatják, hogy tanulóink és tanáraik mindent elkövettek annak érdekében, hogy iskolánk régi hírneve fennmaradjon, valamint azt is, hogy Mezőnagymihály általános iskoláskorú ifjúsága méltó maradjon elődeik elért eredményeihez. Ezt bizonyítja a mezőkeresztesi „Mesevetélkedő”-n elért néhány „dobogós” helyezés is. A 2. osztályosok III.helyezést, a 3.osztályosok IV.helyezést, a 4.osztályosok pedig II. helyezést értek el. Felkészítő tanítóik:Kissné Dudás Ilona, Ilkuné Urbán Ágnes, Ficsórné Szenyita Ibolya voltak. Úgy gondolom,a gyerekek is megérdemlik, hogy nevüket megemlítsük: Ficsór Henrietta, Holló Boglárka, Németh Fanni 2. o., Újhelyi Ádám, Leskó Dávid, Ruszkai Enikő 3. o. Ilku Dorottya, Koncz Kamilla, Holló Endre 4. o. Az –István király Napok- Szentistvánon megrendezett vetélkedőjén, a történelem versenyen szintén dobogósok lettünk, illetve a dobogó legfelső fokára állhattunk. E megmérettetés résztvevői voltak: Bana Gabriella 6.o., Vajtó Miklós 6.o., Kiss Bence 7.o. tanulók Cselényi Dóra tanárnő vezetésével. Remekül szerepeltek tanítványaink a Szederkényi Anna Szépkiejtési versenyen Mezőnyárádon is. A 2. osztályos Holló Boglárka 2., Németh Fanni 4. helyezést , a 3. osztályos Újhelyi Ádám 6., Ruszkai Enikő 5., Leskó Dávid szintén 5.helyezést ért el. A 4. osztályos tanulók szintén sikert arattak, Ilku Dorottya az olvasási versenyben 1., Koncz Kamilla a prózamondásban 3., Lőrincz Angelika pedig a versmondásban 4. helyezést ért el. A Miskolcon megrendezett megyei biológia versenyen Kiss Benjámin 8. o. tanuló az előkelő 2. helyet szerezte meg, felkészítő tanára Ragó Tiborné volt. A Vattán megrendezésre kerülő „Madarak és fák napja”versenyen az iskola csapata /Kiss Benjamin, Hímer László, Tóth Ádám, Molnár Kristóf/ szintén első lett. Az ő felkészítésüket is Ragó Tiborné végezte.
Krónikás Ahhoz, hogy tanulóinkat segíthessük a különböző versenyekre való felkészülésben, biztosíthassuk esélyegyenlőségüket, az önkormányzat erőn felüli támogatásán kívül szükség van még minden lehetséges anyagi forrás felderítésére. Ezt csak pályázatok írásával, illetve ezek, megnyerésével lehet elérni. Ebben a tanévben sikeresen pályáztunk a „Nyitott tornaterem „ akcióban/ több kosár,kézi, - és futball labda volt a jutalom/ A Kisiskolák versenyében 3o.oooFtkaptunk melyet a lány kézilabda-csapat új mezére fordítottunk.1oo.oooFt-ot nyertünk az Alkotónap pályázatunkkal, 552.ooo Ft-ot új sporteszközökre, 8oo. ooo Ft-ot az egészséges életmódra ,betegségek megelőzésére kiírt pályamunkánkkal. Rengeteg munkát vállaltunk és vállalunk az „Esélyegyenlőség” biztosítása érdekében kiírt pályázat elnyerése érdekében, mely közel 18 millió Ft-ot jelent fejlesztésre a következő években az általános iskolának. A tanulók érdekeinek biztosítását szolgálja az Iskola a Gyermekekért alapítvány, amely anyagilag támogatta az iskolai könyvtárat, a mazsorett csoportot, az iskolai futballcsapatot, az informatikai oktatást, valamint átvállalta a zenei térítési díj fizetésére kötelezett tanulók anyagi terheit is. Bízunk abban, hogy gyermekeink szülei egyetértenek célkitűzéseinkkel, s a jövőben is támogatják iskolánkat. Mindehhez az alábbi idézet mondanivalójának elsajátítása szükséges:
Színjátszás Mezőnagymihályon A Kulipintyó Színjátszócsoport 2001ben alakult. Ebben a tanévben került bevezetésre az általános iskolában a tánc és dráma modul az 5-6. évfolyamon. A szakkör az akkori 5.-esekből verbuválódott, mintegy kiegészítve a drámaoktatást. Az „alapító tagok” egészen nyolcadikos korukig lelkesen kitartottak, bizonyítva ezzel is a drámajáték fontosságát. A színjátszás ugyanis többek között oldja a feszültséget és segít az önkifejezés megvalósulásában. Legelső színdarabunk /2003/ A pap és a kántor c. népmesefeldolgozás volt, aminek kicsit morbid humora nagyon tetszett mindenkinek. Nem tudom azért-e, mert ez volt az első közös szerepünk, de számomra máig is ez a legkedvesebb. Ezzel a darabbal felléptünk az Országos Weöres Sándor Színjátszó Találkozón Miskolcon, ahol óriási meglepetésünkre arany minősítést kaptunk. 2003-ban elnyertük a Mezőkeresztesi Színjátszó Találkozó vándorserlegét. Csoportunk az iskolai rendezvényeken kívül több környező településen is fellépett népszerűsítve a nagymihályi színjátszást. Következő évben a Bolondos királyság c. mesejátékot mutattuk be, amelyet Miskolcon ezüstminősítéssel jutalmaztak. Meghívást kaptunk a térségi pedagógusnapra is, ahol szintén nagy tetszést arattunk. Rendszeres résztvevői voltunk a bükkábrányi iskola különféle rendezvényeinek is. Később új tagokkal is bővültünk. Voltak közöttük nagyon tehetségesek és kevésbé tehetségesek is, ugyanakkor igen szorgalmasak. Egy közös volt mindnyájukban, a színjátszás
iránti szeretet. Ez ugyanis egy nagyon idő-és munkaigényes szakköri forma, ami nem kevés fáradságot és kitartást igényel. Szerencsére a legtöbben állták a sarat rendesen. Tulajdonképpen olyanok vagyunk, mint egy összetartó kis család. A kezdetektől fogva nagy segítséget kapunk Ilku Imrétől, aki időt nem kímélve fáradozik azon, hogy előadásaink színvonalasabbak legyenek. Ha kell, mint rendező, ha kell, mint sofőr, vagy éppen jelmez- vagy díszlettervező. Köszönet neki éppúgy, mint Lőrincz Mártonné Annának is, aki igazi szakértelemmel és önzetlenséggel készítette jelmezeinket. Ha már a köszöneteknél tartunk, szeretnék köszönetet mondani Áfra Lajosnak is, aki felajánlásból készíttetett nekünk egy mobil, összerakható színpadot. Időközben az alapító tagok /Gávai Anita, Zsipi Ivett, Baradnai Barnabás, Bogár Gyula, Lőrincz Tamás, Ilku Máté Márk és Ipacs Balázs/ elballagtak, de helyükre újak léptek, akik hasonlóan lelkesek és tehetségesek. Ettől a tanévtől kezdve már második osztálytól lehetett jelentkezni a szakkörbe. Mivel több gyerekünk van, néha két darabot is tanulunk egyszerre, ami cseppet sem könnyű, de meghozza gyümölcsét. 2006-ban második alkalommal nyertük el a Mezőkeresztesi Színjátszó Találkozó vándorserlegét, aminek azért is külön örültünk, mert a mostani egy teljesen kezdő, fiatal gárda, akik előtt még sok lehetőség áll. Remélem, sokszor és sokat hallunk még a színjátszó gyerekekről, és szeretném, ha sok örömet csalnának még dolgos hétköznapjainkba! Kissné Dudás Ilona
„Kicsit több békesség, jóság, szelídség, Kevesebb viszály, irigység, Kicsit több igazság úton, útfélen, Kicsit több segítség bajban, veszélyben, Kicsit több mi és kevesebb én, Kicsit több erő és remény, És sokkal több virág az élet útjára, mert a sírokon már hiába” Ficsórné Szenyita Ibolya Eladó: 1db szőlőprés, 1db szőlődaráló, mustfokoló, 25 literes szódásballon, 5-ös kályha, 10 és 20 literes műanyag kannák. Érdeklődni lehet a 06 46 321-239-es telefonon. Koncz Kamilla, Molnár Lilla, Ilku Dorottya, Ruszkai Enikő, Szöghy Dóra, Holló Endre, Hímer Flóra
Krónikás
A mezőnagymihályi gyermekfoci Szeretném először is azzal kezdeni, hogy mostanság milyen felemelő érzés mezőnagymihályinak lenni. Közlöm ezt annak tudatában, hogy az utóbbi versenyeken és főleg a kisiskolák megyei döntőjében az egekig magasztalták a szakemberek a fiú focistáinkat és leány kézilabdásainkat. A cikk címéből is kiderül én elsősorban, csak a focival szeretnék és kell, hogy foglalkozzak. 2004. augusztus környékén kértek föl arra, hogy az általános iskolás gyermekeknek korcsoportokra lebontva tartsak labdarúgó foglalkozást. Minden közhiedelemmel ellentétben volt és van némi közöm a focihoz, ugyanis magam is aktív labdarúgó voltam valamint egyszeres serdülő Magyar Vá-
logatott a Diósgyőr csapatából. A teljesség kedvéért tagja voltam a mezőnagymihályi bajnokcsapatnak, amely négyszer nyert bajnokságot. Nagy lelkesedéssel kezdtem el a gyerekekkel foglalkozni, de rá kellett jönnöm, hogy nem olyan egyszerű, mint hittem. Különböző „politikai ˝problémákkal is meg kellett küzdeni az elején. Ezekre egy megoldás volt elfogadható, elvégezni az MLSZ edzőképző központja által kiírt „D” szintű labdarúgó edzői tanfolyamot. Szakmai dolgokba nem szeretnék belemenni, mert több oldalon lehetne taglalni, de volt és van egy jelmondatunk: Becsület, Motiváltság, Fegyelem, Csapategység. Mindenképpen megpróbáltam hasznosítani azt, amit az edzőképzésen tanítottak. A gyerekekhez a lelkükön keresztül vezet az út. Ennek érdekében kiűztük a vezetékneveket a csapatból, a Bogárból-Dénes lett, a Hímerből-Gyula, a Pappból- Attila és így tovább. A csapat sikerének érdekében mindenkihez más kulcsot kellett találni, valamint építő jellegű kritikával felnyitni a szemüket az egyéni képzés szükségességére. Úgy érzem játékban a sok gyakorlásnak egyénileg és csapatként is meglett az eredménye. A rövidpasszos játék valamint a sok üresbemozgás gyakorlása meghozta gyümölcsét. A taktikai dolgok folyamatos sulykolásának az lett az eredménye, hogy a pályán a srácok futball IQ-ja is emelkedett
és visszaköszönt mérkőzés közben a teljesítményükön. Edzőmeccseket vettünk fel videóra, és együtt elemeztük a jó és javítandó dolgokat. Láthatták saját játékukat külső szemüvegen keresztül, és együtt vitattuk, hogy milyen döntéseket kellett volna hozni az adott szituációkban. Be kell vallanom az első évben, ha hajszállakkal is, de lecsúsztunk a dobogók legfelső fokáról. Nem szeretném felsorolni a második helyeket, mert mi mindig győzni szerettünk volna, mert tudni kell a fociban, a munka csak később érik be. A mostani tanévben már jöttek az eredmények is. Nyitás képen a II. korcsoporttal nyertünk Mezőkeresztesen a Palatics Emlék Tornán. Majd Mezőnagymihályon a téli kupán, ami megadta az alaphangot a folytatáshoz. A csapat tagjai: Nagy Levente, Németh Márk, Papp Richárd, Boldizsár Dénes, Fónagy Martin, Újhelyi Ádám, Galya Róbert. A két kupagyőzelmet összefoglalva, hatalmas elszántsággal és önfeledt játékkedvvel hódították el a gyerekek a tornagyőzelmet. A földön való játék, az egymás kisegítése, az üresbe mozgás és a ziccer helyzet felismerése mind-mind felismerhető volt. Ez a csapat volt, ami az irányításom alatt először kupa győzelmet aratott. A torna legjobb játékosának Nagy Levente lett választva. Következett a Petőfi Kupa a IV. korcsoporttal, amit hatalmas készülődés előzött meg. Mind részemről mind a gyerekek részéről. Először is átálltunk a heti három edzésre. Ami megalapozta a gyerekek erőnlétét is. Edző meccseket kötöttünk le és folyamatosan hangoltuk magunkat a tornagyőzelem fontosságára. A tornán hat csapatból végeztünk az élen, ami nagy dicsőséget és kellő önbizalmat adott a srácoknak. A legjobb kapus Áfra Gábor lett. Németh Szabolcs, pedig épp, hogy lemaradt a gól királyi címről. Értékelve a tornát, voltak arcok akik megállapították, hogy nemcsak jól, de szépen is
játszott a csapat. Következett a nyékládházi Kossuth Kupa, ahová úgymond –töltelék csapatnak hívtak minket, a létszám megléte céljából. Mi ezt -és hangsúlyoztam a játékosoknak is felkészülés képen fogtuk föl a kisiskolák versenyére. Az egy évvel idősebb lengyeleket nagy csatában sikerült legyőznünk, és be kell vallanom eljött a pillanat, hogy egy jobb csapat ellen is eredményesek voltunk. A döntőben a nyékládházi csapat is kemény diónak ígérkezett, és voltunk olyan csibészek, ha már oda kerültünk –hát nem adjuk olcsón a bőrünket - Nyertünk! Ezen a tornán az esélytelenek nyugalmával, a pozitív hozzáállással és helyzetek kihasználásával nyertünk. Előrelépésként könyvelhető el Németh Szabolcs gól királyi címe. A következő állomás a szentistváni kupa volt a csapat életében. Ide már úgy utaztunk, hogy mindenképpen nyernünk kell, és csak rajtunk múlik, hogy mi lesz a végkimenetele a sorrendnek. A mezőkeresztessel való döntetlen után valószínű volt, hogy a gólarány dönti el az elsőséget, és ennek tudatában Borsodivánkát 16-0 győztük le. Sajnálom, hogy kevés mezőnagymihályi látta ezt a mérkőzést. Gyerekeknél ilyen motivációt, amit 12-0–nál is látni lehetett, eléggé ritkaság számba megy. Mi ezt is meg tudtuk tenni! Látni kellett volna a mezőkeresztesieket. Sorozatban a 4. tornán előztük meg őket és ez nem semmi, csak az iskolák létszámából kiindulva sem. Németh Szabolcs ismét gól király lett. Valamint Kiss Benjamin, majdnem a torna legjobb játékosa. Végtére is nehogy már mindent Mezőnagymihály nyerjen!! Eljött a várva várt nap, a kisiskolák megyei döntője 17 csapat részvételével. Hat csoportot sorsoltak, és csak az elsők juthattak tovább a másnapi döntőre. Ezért győzelmi kényszer volt a fiúkon, amit úgy tűnik jól viseltek, mert az első mérkőzésen eldöntöttük a továbbjutó kilétét. Ároktő ellen 9-0 nyertünk. A következő mérkőzésen már 5-0–ra is kikaphattunk volna, de nem tettük, hoztuk a kötelezőt. Ezzel jogot szereztünk az elődöntőben való indu-
Krónikás
10
lásra. Az első mérkőzésen jó játékkal nyertünk Szomolya csapata ellen 4-1–re,de lehetett volna 10-1 is. Ami azért volt bosszantó, mert a Hidasnémeti elleni mérkőzésünk 00-ra végződött. Izgulnunk kellett, hogy Hidasnémeti ne nyerjen 4-0–ra Szomolya ellen- nem tette, kikapott 2-1-re és így, mi lettünk a csoport győztesek! Az erőviszonyokból és a sorsolás fortélyából adódóan a döntőben 6-0-ra nyertünk Bánhorváti csapata ellen. Így Mezőnagymihály először nyert kisiskolák megyei döntőjét, és ez által jogot szerzett az országos versenyen való indulásra. Elemezve a döntőt: iskolajátékot mutatva simán, és megérdemelve nyertünk. A Kazincbarcikai edzők az egész csapatot kiemelve elismerően gratuláltak. Volt olyan edző kolléga aki utólag beismerte: „látszott a csapatodon a rombusz játék minden előnye„. Ez már szakmailag is egy elismerés aminek nagyon lehet örülni. Így most átgondolva egy dolog, ami bebizonyosodott, az a négy jelmondat nagyon ki jött a csapatból (becsület, motiváltság, fegyelem, csapategység). A foci pedig egy külön sportág, amit lehet jól vagy rosszul is csinálni. Remélem legközelebb az országos döntőről is, ilyen eredményekről számolhatunk be, de nekünk, ennek a községnek, ennek az iskolának már ez is nagy dicsőség. A csapat tagjai: Tari Norbert, Bogár Dénes, Papp Attila, Soltész N Norbert, Hímer Gyula, Tari Róbert, Nagy Márk, Kiss Benjamin, Áfra Gábor, Németh Szabolcs, Nagy Levente.
Külön köszönet a csapat nevében - a szülőknek, - a tantestületnek, - az Önkormányzatnak, - azoknak a szülőknek, akik segítettek a futballkapuk elkészítésében (Horváth János, Németh János, Balázs Bertalan), - köszönet Nagy Ferencéknek a videózásért, - köszönet Áfra Lajosnak (mindenért!), - köszönet Vályi Lászlónak ( mindenért!)
ÉS KÖSZÖNÖM A CSALÁDOMNAK!!!
Eredmények:
Mezőnagymihály - Mezőnyárád
3-0
Mezőnagymihály - Szentistván 4-1 Mezőnagymihály - Tibolddaróc 5-0 Mezőnagymihály - Mezőkeresztes 1-1 2-2 2-0 Mezőnagymihály - Hejőkeresztúr 1-1 Mezőnagymihály - Chrzanow 3-2 Mezőnagymihály - Nyéklátháza 2-0 Mezőnagymihály - Szentistván 2-1 Mezőnagymihály - Mezőkeresztes 0-0 Mezőnagymihály - Borsodivánka 16-0 Mezőnagymihály - Ároktő 9-0 Mezőnagymihály - Újcsanálos 1-0 Mezőnagymihály - Szomolya 4-1 Mezőnagymihály - Hidasnémeti 0-0 Mezőnagymihály - Bánhorváti 6-0
Holló Ferenc
Az iskola kézilabda csapata, akik megnyerték a kisiskolák versenyének megyei döntőjét és így, jogot szereztek az országos döntőben való részvételre. Ennek időpontja június 21-23 között Kazincbarcikán! Gedai Dorottya, Nagy Alexandra, Balázs Nikoletta, Balázs Bernadett, Tóth Szilvia, Vígh Márta, Czirkusz Violetta, Gulyás Lilla, Hajdú Dorottya és Molnár Vivien
Krónikás Kiadó: MIFA Alapítvány Mezőnagymihály, Kossuth út 95. Felelős kiadó: Ilku Imre Szerkesztők: Balla József, Cselényi Dóra, Molnár Valéria, Szabó Andrea Tördelés, nyomdai munkák: Pető Nyomda Mezőkövesd. Tel.: 49/414-000
A VILÁG VB LÁZBAN ÉG! Mint, ahogy a 2004-es Európa Bajnokság is mutatja sosem lehet tudni, hogy melyik ország válogatottja nyeri meg az adott tornát.2004-ben meglepetésre a görög válogatott győzedelmeskedett „sztárcsapatok” fölött. Az a görög együttes, amely selejtező-csoportjából tovább sem jutott, így nem vehet részt a 2006-os viadalon. Tippelgethetünk,szorozhatunk,oszthatu nk…akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy melyik csapat diadalmaskodik a németországi rendezvényen. LEG, LEG, LEG…Rekordok, számok és tények a vébékről (néhány érdekesség) A legnagyobb arányú győzelem a magyarok nevéhez fűződik, amikor 1982-ben,10-1 arányban legyőzték Salvador csapatát. Egy mérkőzésen a legtöbb gólt Oleg Szalenko szerezte, 1994-ben Kamerun ellen volt ötször eredményes. Rigobert Song kapott egyedül két piros lapot a vb-történelemben. A legtöbb gólt egy vb során a francia Just Fontaine szerezte1958-ban. Szám szerint 13-at jegyzett. A kameruni Roger Milla a legidősebb vbszereplő.1994-ben 42 évesen játszott. A leggyorsabban Hakan Sükür talált a hálóba. Dél-Korea ellen 2002-ben a kezdés után 11 másodperccel szerzett vezetést a török válogatottnak. Lothar Matthaus játszotta a legtöbb mérkőzést a vb-k során.1982 és 1998 között 25 alkalommal lépett pályára a német nemzeti tizenegyben. VB-TÖRTÉNELEM Korábbi győztesek: 1930-Uruguay 1934-Olaszország 1938-Olaszország 1950-Uruguay 1954-NSZK 1958-Brazília 1962-Brazília 1966-Anglia 1970-Brazília 1974-NSZK 1978-Argentína 1982-Olaszország 1986-Argentína 1990-NSZK 1994-Brazília 1998-Franciaország 2002-Brazília CSAPATOK JELENTKEZÉSÉT VÁRJUK A NYÁRI KISPÁLYÁS LABDARÚGÓ BAJNOKSÁGRA!!!
[email protected] ,Ficsór Dávidnál, Balla Józsefnél, Ilku imrénél! MINÉL TÖBB HELYI ÉRDEKELTSÉGŰ CSAPAT JELENTKEZÉSÉT VÁRJUK! Üdvözlettel a sportszerkesztő: Ficsór Dávid
