TARTALOMJEGYZÉKE A TERMÉSZET" XVIII. évfolyam I-XXIV. szám

„A TERMÉSZET"

TARTALOMJEGYZÉKE XVIII. évfolyam

KÖZLEMÉNYEK: B E S S E N Y E I ISTVÁN : A kuvik (Glaucidium noctuum Retz) fogságban DUDICH E N D R E dr.: F e l h í v á s a tolltetvek gyűjtésére . E S T E R H Á Z Y M I K L Ó S MÓRIC gr.: S é t a közben . . . F O D O R P Á L : Országos kanárikiállítás Budapesten . . — Az állat- és növényszeretet ünnepe — Nemzetközi kanáriverseny Budapesten . . . . . HOSSZÚ FERENC: Kövessetek — Aldunai emlékek - K A D O C S A G Y U L A : Férges őrölt paprika K A R L J Á N O S dr. : Az állatok lelki életéről K E L L E R O S Z K Á R dr. : A Balaton téli madárfaunája 40, K o d á c s o l ó d o l m á n y o s varjú — Néhány rendellenes színeződésű m a d á r a keszthelyi természetrajzi gyűjteményekben K E L L N E R J E N Ő : Az új aquarium — A szobaaquarium 111, 125, 137, K1RNER D E Z S Ő : Stromboli 2, 17, 3 1 , K I T T E N B E R G E R K Á L M Á N : A gepárdról K U T A S S Y E N D R E dr.: A barlangok állatvilága . . . L Y S E R O N : Termeljünk s z ó j a b a b o t M O R U L A ANDOR : A termeszállam berendezéséről . P É N Z E S A N T A L : Kirándulás B e r l i n - H a m b u r g állat­ kertjeibe 114, R A I T S I T S E M I L : Mindent a magyar k u l t ú r á é r t . . . . — A s z a r v a s m a r h a az ókorban — Állatkertünk és a képzőművészet — chernelházi Chernél István — A kártevő rágcsálókat irtó állatok — Az összetartásban él az erő . . . . — Az állat- és növényszeretet napja — A magyar vizslák bírálata — V a d á l l a t o k lépfenéje — A ló a z ókorban — A megváltóvárás SCHÖNV1SZKY L Á S Z L Ó : Régi irodalmi adatok a magyar juhászkutyákról. '- • • S Z E M E R E L Á S Z L Ó : A kócsag n y o m a t é k o s a b b v é d e l m e S Z L Á V I K O R N É L dr. : Küzdelem a Leviathónnal . . . TURCHÁNYI T I H A M É R dr.: A kertészet és a magyarság V A R G A F E R E N C dr.: Mitől döglik a légy V A S V Á R I M I K L Ó S : A madárrepülés m a g a s s á g a . . . — Az állatszerete,tről W A R G A K Á L M Á N : A kipusztuló magyar kócsagok v é d e l m e érdekében — A Circaétus gallicus vetélő ujjáról

1922.

I - X X I V . szám

Oldal

Oldal 45 113 4 9 84 138 67 100 81 105 49 88 98 79 147 42 108 93 57 62 126 1 5 16 25 28 37 61 89 122 129 141

W I N D I S C H R I K Á R D dr.: A s z é n s a v a s bárium hatása patkányokkal s z e m b e n — Különféle szerekkel végzett kísérletek eredményei a csirkék telvei és a kutyák bolhái ellen — Néhány alig ismert gyógynövényünk ZÁDOR J Ó Z S E F : A jégárak hazájából ZIMMERMANN Á G O S T O N dr.: A nyúl és a kérődzés . • - A kopasz kutyákról ZOLTÁN V I L M O S : T a v a s z — Szüret

20 34 149 134 27 120 44 110

VADÁSZAT: B Á R S O N Y ISTVÁN : Züllik a vadászatunk . . . . . . — „Állatvédelem" a vadászat terén HANGOS : A ragadozó szárnyasok mérgezése foszfor­ szörppel H O S S Z Ú F E R E N C : Egy titkos kirándulás KIRNER D E Z S Ő : Züllik a v a d á s z a t — Itáliában is . . Ö T V Ö S B A L Á Z S : Hogyan lelt egy kipusztult vadász­ területből Eldorádó S Z E M E R E L Á S Z L Ó : Az új olasz vadász-törvényjavaslat S Z L Á V I K O R N É L dr. : V a d á s z a t — természetvédelem .

135 74 73

VERSEK: D Ö R R E J E N Ő : Turáni átok — A magvar föld F O D O R P Á L : Dalok — Elmúlás — Gárdonyi G E G U S D Á N I E L : Virágélel K A D O C S A G Y U L A : L e g s z e b b a természettudomány . — Tépett szárnyú pille — Höltv : S z é p világ K I S S D E Z S Ő : Oh mint szeretnék — Szózat a z e m b e r h e z — L e g s z e b b vagy — E b b e n a városban — Égy kis faluban j á r t a m — Várni — Petőfi • • • V É K O N Y P Á L : A pacsirta

26 85 85 130 144 69 50 94 106 38 62 82 94 106 118 142 69

.

14

144 21 54 87 142 ZOLTÁN V I L M O S : Erdélyi magyar é n e k e 1922-ben 56 I TÁRCÁK: 68 F É L I X E N D R E : A csivogó F O D O R P Á L : Asszonyára talált 32 — Az ezüst róka 124

13 70 57 145 117

19 69 95

Oldal

K E R P E L Y B É L A : Péter — A póruljárt s z a r v a s • KISS D E Z S Ő : Mesék L Á Z Á R ISTVÁN : E n y é m vagy — Gyíkocska — F e h é r csillag N É M E T H Y T I H A M É R : Napkeleti rege — K e k e l i k - k a k a s és a khüzmatgor kunguz de S G A R D E L L I C A E S A R : „ B a n d i " a sebesült hős . . Z O L T Á N V I L M O S : A ravasz Nebi — Az árvíz — A korhely fáraó VEGYES: Állat- és növényszeretet napja Állatkert vízvezetéke Állatkertek t a n u l m á n y o z á s a Állatkertünk és a képzőművészet Állatszeretet Aquarium Aquila B o a constrictor Bölény Chloropicrin Csimpánz Denevér Fürj Galambkiállítás Halászó kutya Jegesmedve „A jó szív n e v e l é s e " Keselyű Kloropikrin rovarölő Kócsagvédelem Korcsok Könyvismertetés Kutyák szobatisztasága Legyek elterjedése Lómentőkocsi

76,

•

5 8 , 101,

103,

38 82 2 14 51 65 106 131 142 27 97 118

91 139 91 21 76 79 114 99 102 22 9 103 102 114 22 139 76 102 149 77 102 138 114 150 126

Madarak éneke M a d a r a k és fák ünnepe • Madárcsapatok Magyar tudósok világsikere Mesedélután Nyúl Puli Rigó R o v a r ó l c á k és b á b o k tartóssá tétel Trioxymethilen Túzok Termékenyítés Tiszafa Tollhullés Trópusi h a l a k V a d á s z - és v a d v é d ő t á r s a s á g Viziló Ml Ú J S Á G A Z Á L L A T K E R T B E N : Ajándék Állatkertünk jubilál Állatkertünk 10 é v e s évfordulója Állatszeretet n a p j a B a s e l i állatkert Európai bölény Foxterrier kennel Hunyadi-indulót fütyülő kanárik Juhászkutya K o r o n á s majom Lómentőkocsi Madárház Majomház Müncheni állatkert Őszi hangulat a z állatkertben Patkányirtás az állatkertben R á g c s á l ó k gyűjtése Tevecsikó Téli kép az állatkertben . .

•

INTeZCTXÖKYVTÁRA Leltár! szám; CAnyvtJuAm XVIII. ÉVFOLYAM

I . - I I . SZÁM

Wai •!_' ' >

~

'

.

-

•

AZ ÁLLAT- É S N Ö V É N Y K E R T IGAZGATÓSÁGÁNAK K Ö Z R E M Ű K Ö D É S É V E L SZERKESZTI

: RAITSITS EMIL

KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE E L Ő F I Z E T É S I Á R A E G Y É V R E 180 K O R O N A , F É L É V R E 9 0 K O R O N A

„Mindent a magyar kultúráért." A vészterhes, szomorú napokon, amidőn szeretett hazánk az úgynevezett kultúrnépek jóvoltából gúzsba­ kötve vergődik és küzd a megélhetés nehézségeiért, minden igaz magyar szívében csak egy érzés, egy akarat élhet: Mindent a magyar kultúráért! A régi gazdag Nagy-Magyarországnak módjában volt minden áldozatot megadni a magyar kultúráért. A múltban megadta-e a magyar a kultúrájáért a kellő áldozatot? — más kérdés. Számos példát lehetne az utóbbi kérdés megvilágítására felsorolni, mely vétkes mulasztások szomorú eredményét éppen most érezzük a legjobban, a legfájóbban. Amit a magyar kultúrájának terjesztésénél a múltban elmulasztott, azt kettőzött erővel helyre kell pótolni a jelenben. Nemcsak fölösleges filléreinket, hanem mindent-mindent fel kell áldoznunk a magyar kultúra fejlesztéseért. Magyar nemzeti kultúránk fentartására a múltban Nagy-Magyarország kincsesháza szolgált s ennek a kultúrának nem szabad vissza­ fejlődnie, elmaradnia, hanem továbbfejlődnie, hogy a többi nemzetek kultúrversengésében a megfelelő tudás hatalmával felvegyük a harcot. Az egyharmad­ részére megkisebbített hazánknak át kell venni a Nagy-Magyarország egész nemzeti kultúrájának párt­ fogását s így mindenkinek háromszor annyi áldozatot kell hozni a kultúráért, mint amennyit a múltban áldozott.

.

.

.

.

Az államhatalom, a köz megadja remélhetőleg e súlyos tehernek látszó áldozatot, amelynek gyümölcse a későbbi boldogabb utódok részére a sérthetetlen Nagy-Magyarország lesz.' A magyar kultúra szolgálatában a megfelelő részt szerény lapunk is ki akarja venni és hogy kiveheti részét a magyar természetszeretet terjesztésében, azt elsősorban a hivatásának magaslatán álló Budapest törvényhatósági bizottságának és a főváros tanácsa áldozatos pártfogásának köszönheti. A magyar kultúra terjesztésénél ily módon elsősorban kivette a részét a közhatalom és ennek fentartása, fejlesztése most csak a magyar olvasóközönségen múlik, kiknek hathatós pártfogására a jövőben nemcsak támaszkodni óhajtunk, de el is várjuk a magyar társadalom létfentartását szolgáló áldozatkészségét, mely a magyar kultúrát nem hagyhatja cserben e válságos időben. Az „A Természet" szerkesztősége kötelesség­ szerűen mindent elkövet a jövőben, mint a múltban is, hogy kivegye részét a magyar nemzeti kultúra szolgálatában, csupán egy kéréssel fordul olvasó­ közönségéhez : pártfogolják, támogassák, terjesszék a már megkedvelt és szívük érzelméhez nőtt lapjukat. Jusson eszükbe a mondás: „Mindent a magyar kultúráért", mert ez az egyedüli út, amely a boldo­ gabb Nagy-Magyarország megalkotásához vezet. Ha a magyar társadalom nem fogja meghozni a meg­ kívánt áldozatot a magyar kultúra fejlesztéséért,

akkor nem lesz író, aki írjon, nem lesz könyv, amelyből tanulni s tanítani lehet, nem lesz tanító, aki tanítson, nem lesz egyszóval magyar tudomány és ha lesz is e honnak magyar szívvel érző gyermeke, nem lesz annak kellő tudása s akkor már késő lesz, amidőn azt vesszük észre, hogy az igazi kultúrát és annak termékeit a külföldről kell importálni. Ne fél­ jünk a szellemi túlprodukciótól, mert csak az a nemzet nagyra hivatott, amely még szellemi termékeiből is exportképes. Ha az a jelszó: „Aranyat vasért" nem is vezette a magyar nemzetet az igazi győzelemre, ha azonban „Mindent a magyar kultúráért" áldoz, beteljesedik nagy Széchenyink mondása: „Magyarország nem volt, hanem leszi' Raitsits Emil. 1

Stromboli. Irta : Kimer

Dezső,

a m. kir. keresk. múzeum palermói levelezője.

M e s s z e a tenger látókörének c s a k n e m karimáján, mint vén pipás, örökös füstgomolyokat pöfögve, a Stromboli sötét nagy kúpja e m e l k e d i k ki a tengerből. Ez a folyton tüzethányó sziget­ hegy 4 5 kilométerre esik Lipari szigetétől s a körülbelül 5 óráig tartó u t a z á s odáig, a mérsékelten h a l a d ó kis gőzösökön, egyike a l e g s z e b b és l e g é r d e k e s e b b tengeri kirándulásoknak. A S z i c í l i á n a k m i n d i n k á b b háttérbe szoruló tengerparti vidékei é s a legváltozatosb alakulatú nagy h e g y l á n c a i dél felé, az egész Calábriai tengerpart fehér sávos, hosszú hegyláncolattal bekerített vidékei kelet felé gyönyörű tájképeket nyújtanak a kis hajó fedél­ zetén lézengő u t a s o k n a k ; k ö z e l e b b j o b b r a - b a l r a a z Eoli sziget­ csoport sok k i s e b b - n a g y o b b szigetei mind m á s formában és szín­ ben tűnnek fel é s m a r a d o z n a k el, de a fő, a szigetcsoport örökké

Mesék. Irta : K i s s D e z s ő . I. A toronyban. A k k o r i b a n én egy toronyban laktam, v a l a m i h ú s z emelet magasságban. Szakítottam mindennel, mikor ide költöztem. Nem h o z t a m m a g a m m a l s e m m i t s e . Ami rajtam volt, azt is levetettem, n e m maradt s e m m i m , c s a k egy j ó , hosszú gyapjú ingem, melyet m a g a m r a öltöttem é s a m e l y lágyan, é d e s e n be­ takart, körülölelt engem . . . Egy nagy, kerek s z o b á m volt, nagy a b l a k o k k a l , nagy, s z é l e s á g y a m , mely kerekeken járt és ahol oly é d e s volt hevernem, pihennem . . . Szakítottam mindennel, engem az élethez, melyet otthagytam, amellyel szakítottam, m á r semmi sem kötött, c s a k egy vékonyka szál, mégis e n n e m , n é h a innom is kellett. Az ételeimet, italomat a vén toronyőr hozta fel, akit s o h a s e láttam. A s z o b á m előtt kint volt egy asztal, arra tette a tiszta eledelt, a kristályvizet. H a okvetlen s z ü k s é g e m volt ezekre, m a g a m h o z vettem belőlük akkor, a m i k o r tetszett. A hiányt a z őr pontosan pótolta. Én nem tettem semmit, nem is gondolkodtam. Nagyszerűen pihentem. Nem is éreztem semmit. L e g a l á b b azt hittem, hogy nem érzek. Alig tudom, aludtam, vagy ébren voltam. Nem ismer­ tem a napokat, egyszer napfény özönlött át rajtam, m á s k o r sötét volt, n é h a k é k e s z ö l d v i l á g o s s á g b a n úsztam, nem vágytam s e m m i r e , n e m érdekelt s e m m i . A z á g y a m odagördült, a h o v á a k a r t a m . Az a b l a k o m o n át, fölfelé különböző színeket láttam, lefelé ködöt, meg n é h a különböző foltokat, mik voltak, n e m érdekeltek . . . Z a j n e m hallatszott h o z z á m , c s a k n é h a , ritkán, ha a z a b l a k o k megzörrenlek é s s e l y m e s zuhogás, amitől a z a b l a k o k nedvesek, s i m á b b a k lettek.

füstölő é s dörmögő réme, a Stromboli, mintha d e l e j e s erővel szögezte volna m a g á r a a z utasok szemeit, m i n d j o b b a n köti le a figyelmet és izgatja a képzeletet, minél i n k á b b fejlődik ki a tenger színe fölött méltóságos, h a t a l m a s a l a k j a . Végre a kis postahajó eljut a Stromboli szigetének szomszéd­ vizeibe, kb. egy kilométernyire a parttól s ott megállapodik, mert s z e m b e n , a z öböl m é l y é b e n elrejtett S a n V i n c e n z o kis helységnek nincsen kikötője, de még hajók kikötésére a l k a l m a s révpartja sem. A postazsákot, a kikötőnek szánt kevés árút a hajóra kint a tengeren várakozó b á r k á b a d o b j á k s a S a n V i n c e n z ó b a igyekvő n é h á n y utas is a b b a száll be és a b á r k a a két h i á n y o s a n öltö­ zött, m e z í t l á b a s , izmoskarú e v e z ő i é n e k erős l a p á t o l á s á r a rövid idő múlva a partra ér, hol a sziget életének e g y h a n g ú s á g á b a n egy pár idegen é r k e z é s e e s e m é n y s z á m b a megy és a parton tén­ fergők között, kik a kikötőkben s o h a s e m h i á n y o z n a k , nagy kíván­ csiságot k e l t ; a nézők s z ó r a k o z á s a különösen akkor nagy, mikor — rossz időben — a b á r k á k nem j ö h e t v é n egészen a parthoz, a b á r k á s o k a vízben gázolva, a hátukon hozzák a z utasokat a partra. S a n V i n c e n z ó n a k többnyire h a l á s z a t t a l foglalkozó, alig két­ ezer l a k o s a v a n ; nagyon c s i n o s , tiszta, eltérőleg a fölötte el­ hanyagolt, nagyobbrészt nyers s z i k l a k ö v e k b ő l vagy agyagtéglókból összetákolt, v a k o l a t l a n h á z a k b ó l álló szicíliai faluktól, j ó l épült, szép vagy l e g a l á b b tiszta külsejű, fehérre meszelt házakkal bíró kis falu. Vendéglőt persze h i á b a keresünk a z idegenektől ritkán láto­ gatott, elszigetelt helységben, de a k a d egy gondviselésszerű, az idegeneket kedélyes eredetiséggel, fölötte szíves udvariassággal fogadó özvegyasszony, ki egy-két egyszerű, de szokatlan tiszta, k é n y e l m e s v e n d é g s z o b á t tart rendelkezésre ; szerény áron, egy­ szerű, de erős, jól tápláló é l e l m e z é s r ő l és a szigeten termő hamisítatlan, a m i m o s t a n á b a n a déli vidékeken nagy kivétel­ képpen említendő, j ó borról is gondoskodik. Ezen a félreeső á r k á d i k u s helyen ütötte fel tanyáját n é h á n y év előtt két ízben egy, a vulkánikus e l e m e k b e h a t ó b b meg­ ismerésére vágyódó, P a l e r m ó b a n összeverődött vállalkozó fiatal Én nem törődtem már semmivel, n e m éreztem semmit, nem a k a r t a m tudni mi van u t á n a m , mi van előttem. Nem gyűlöltem, n e m szerettem. Nem tudtam mi a b a j . mi a gond. Nem tudtam mi a z öröm. Nem tudjam mi a z e m b e r . Elfeledtem mindent. Élet, halál, mi a z I ? É s mi az é n ! ? S e m m i , vagy v a l a m i ! ? Nekem s e m m i h e z s e m volt közöm. Nem tudtam, nem is tudhattam mi van, hogy van, mióta vagyok itt, — idő ! ? — mi közöm nekem ehhez, egyáltalán mi az a v a l a m i és mi az, a m i engem valamivel közössé tehetne ! ? . . . Azt sem tudom, mi a z a gondolat, azt sem tudom, hogy vagyok, n e m tudok semmit, azt sem tudom, hogy élek, vagyok. E g y á l t a l á n mi közöm a h h o z , hogy — l e n n i ! ? . . . É s azt hittem sikerült. Erős, e g é s z s é g e s voltam, nem tudtam mi a test, a lélek . . . Minden így lett volna, mikor egyszer nagyon s i m á k voltak a z a b l a k o k é s én azokon át semmit s e láttam. Az időt nem tudom, m á r a hideget, meleget se éreztem, nem fájt semmi, nem is örültem. Nem tudom miért, éreztem, vagy láttam, amint az a b l a k h o z c s a p ó d i k v a l a m i , a z t á n lecsúszik rajta a párkányra. Ott aztán k e s e r v e s h a n g o k a t hallat. Egy kis fekete pötty, egy kis valami, vagy s e m m i , egy pirinyó m a d á r . . . Széttárta ázott, nedves szárnyacskáit, kitárta sárga csőrét, melyen belül rózsaszín torka látszott és kétségbe­ esetten kopogott az a b l a k t á b l á n . S á r g a l á b a c s k á i csúszkáltak ide-oda, egy pillanat és lezuhan, vége lesz örökre . . . Hirtelen kirántottam a z ablakot, ő pedig h á l á s c s i c s e r g é s s e l ugrott b e h o z z á m . Megfogtam, gyapjú t a k a r ó m b a c s a v a r t a m , ráleheltem, megszárítottam, m e g c s ó k o l t a m és szaladtam kenyér­ morzsáért . . . ő ott ült nyugodtan a j ó puha meleg fészekben, rám meresz­ tette fekete gyöngy szemeit és kitátotta c s ő r ö c s k é j é t a morzsákra . . . L e b o r u l t a m mellé, étetgettem, csókolgattam, örültem és sírtam. E m b e r lettem újra ! É s eltávoztam a toronyból . . .

e m b e r e k b ő l álló kis társaság. Eleinte — 1913 s z e p t e m b e r h a v á ­ ban — c s a k h á r m a n v a l á n a k ők : egy a külföldön nevelkedett,

tönzött hajlék nyílásain behatoló nyomasztóan meleg levegő­ r o h a m o k a félelmes e l l e n s é g : a z erős sirokkó beálltát jelezték.

tanulmányait olt végzett, m a g y a r c s a l á d b ó l való mérnök, e n n e k barátja, egy szintén P a l e r m ó b a n élő, francia svájci c s a l á d b ó l való

Ez megzavarta, vagy l e g a l á b b is késleltette a v á l l a l k o z á s kivitelét; a sirokkó kiváltképpen kellemetlenül érezteti magát, hatványozottan súlyosodik az emberi szervezetre és lankasztja a testi és lelki erőt, h a ősszel dühöng, mikor a délvidéki hosszú, gyakran nagy hőséggel j á r ó nyártól az e m b e r már el van csigázva é s áhitozza a végre beálló, eleintén c s a k n e m tropikusán sűrű pásztés záporesők után rendesen bekövetkező felfrissített, üde levegőt hozó j ó időjárást. De ott fent a lávasivatagon, a meleg, sok helyütt forró, sőt h a az imént hullottak le tüzes tömbök, kődarabok, lapillik, a h a m u - és lávaporrétegek fölött tombolva, a sirokkó a pokol v a l ó s á g o s t o r n á c á v á változtatja a tűzhányó felületét; kínossá, sokszor elviselhetetlenné teszi az otttartózkodást. A levegőt n e m c s a k a sirokkó fullasztó á r a m a i , h a n e m a felvert h a m u és lávapor, sőt a szél erőszakosságától felkapott és a h a m u b a é s porba keveredetten táncoló l á v a s z i l á n k o k nehezítik, gyakran lehetetlenné teszik a lélegzést s kendők, zsebkendők, vagy m á s óvószerek h a s z n á l á s á r a kényszerítik azokat a fentartózkodókat, kik elég elszántsággal bírnak* hogy a h e v e s forró déli szél m a k a c s s á g á v a l birokra keljenek.

fiatal sportember és a palermói révkapitányságnak fiatal tisztje. E z e k n e k a fejében a z a gondolat támadt s addig zsibon­ gott, míg c s a k u g y a n tetté nem vált, hogy ők a Stromboli tűz­ hányó m a g a s l a t é t n e m c s a k m e g m á s s z a k é s átkutatják, h a n e m le is „ k i n e m á z z á k " . A fiatal magyar mérnök már serdülő korától nagy kedvvel űzte a rajzolást, a p a m a c s o l é s t s k é s ő b b a fény­ képezést é s a mozgófényképek felvételét; különösen a természeti j e l e n s é g e k felvételét nagy buzgósággal gyakorolta, ezekben hosszú t a n u l m á n y o z á s o k és fáradtságos gyakorlatok után művészi tökéle­ tességre tett szert. D e a tűzhányó körül nyilvánuló j e l e n s é g e k n e k a kényes lemezeken való megörökítésében a mozgófényképszés műszerei á l t a l á b a n még fogyatékosak s ezt a mérnök tudományos kirán­ d u l á s a a s a j á t kárán

tapasztalta.

Kötelekkel, műszerekkel és gépekkel felszerelve mászott fel a három vállalkozó fiatal e m b e r a hol füstölgő, hol tüzethányó, hol izzó lávaköveket, sőt nagy l á v a t ö m b ö k e t kiröpítő Stromboli o r m á n a k körülete a l á . E l ő b b jeleztük már, hogy a Stromboli a z a kivételes,

talán

egyetlen tűzhányó, mely s o h a s e m p i h e n ; az elemi erők szün­ telenül, majd h o s s z a b b , majd rövidebb időközökben dübörögnek, zúgnak, hajigálják ki a hegy háborgó b e l s e j é n e k izzó, forrongó anyagát, a sűrű füstfelhőkbe burkolt kéngázokat, klórsavas gőzöket, a kicsi lapilliket, vagy nagy tüzes lávadarabokat. S a j á t s á g o s az, hogy ha a kitörés lávakövek kivetésével is j á r , a z azt kísérő zaj a r á n y l a g c s e k é l y s úgylátszik i n k á b b a kráter fenekének kútjai alatt lévő szűk belsőrészekből v a l ó k i s z a b a d u ­ lástól ered, míg h a — ami gyakran megesik — c s a k a kéngázak, a vakító fehéren izzó k l ó r s a v a s gőzoszlopokkal keverve, vagy külön-külön törnek k i : a kráter töbör mélyében, a fenéken lévő kútszerű nyílásokból való k i s z a b a d u l á s u k rémületes, az ágyúk sokszoros dörgését, vagy a legerősebben megrakott d i n a m i t a k n a r o b b a n á s á t felülmúló siketítő robajjal és z ú g á s s a l j á r . A kráter belsejéből kiszabaduló tüzes anyagok, a füst és a gózoszlopok oly erővel röpülnek ki a hegy ormán felül, hogy 3 0 0 - 4 0 0 méter m a g a s s á g r a is feljutnak. A

San

Vincenzóból néhány

szigetbeli e m b e r

kíséretében

elindult három fiatal kutató útja a 9 5 0 méter m a g a s Stromboli kúpjáig nagyon küzdelmes v o l t ; a f e l m á s z á s kb. 2 0 0 méterig, a m e d d i g a vulkánikus talajt az idők folyamán arra felhalmozó­ dott termőföld, vagy a régóta megkövesedett lávarétegek födik, elég

könnyű, de

azontúl a süppedő, porhanyós láva, a rendet­

lenül, igen nagymennyiségben elszóródott l á v a t ö m b ö k , láva­ darabok, vagy gömbölyded d a r a b o c s k á k — a lapiliik — nagyon fárasztóvá, a szeptemberi déli vidéki melegben izzasztóvá teszi a tűzhányó m e g m á s z á s á t , ami közben nagy kerülők, botorkálésok, ugrándozások mellőzhetetlenek erélyét is próbára teszik.

s

az

edzeti

turista

erejét

és

Végre délfelé, három órai m á s z k á l á s és botorkálás után, a kráter nyílása alatt kb. 7 0 méternyire megállapodtak é s a láva­ h a m u r a letelepedtek. De a t a n y á z á s u l kiszemelt helyen, a s z a b a d ég alatt c s a k egy é s z a k felé e m e l k e d ő sziklától o l t a l m a z v a , nem védekezhettek a szeszélyes változatossággal hol innen, hol

A kirándulás három tagja, gyermekkoruk óta a déli vidéken élvén, jól ismerte a sirokkó sajátságait, a z o k h o z alkalmazkodott, számítva arra, hogy a z rendes szokásaként körülbelül három napig fogja kísértésbe hozni türelmüket, amit álhatatosan gyako­ rolva, remélték, hogy a m a k a c s déli szélen mégis kifoghatnak, de h a a világ minden ügyes-bajos d o l g á b a n áll az, hogy a s z a b á l y megengedi a kivételt, sőt e n n e k meg van az a kiváltsága, hogy megerősíti az előbbit, miért tegyen ez alól kivételt éppen a sirokkó ? B i z o n y o s a n ezt az elvitázhatatlan jogot akarta meg­ erősíteni Sirokkó őkegyelmessége, a most már láthatóan rossz csillagtól kísért kis e x p e d í c i ó n a k is, mert a negyedik napon reggel, miután n é h á n y éjjeli órán át c s a k n e m teljesen elült, az előbbinél még d ü h ö s e b b e n újra kitört s őrült kavarodással röpí­ tette b e a h a j l é k b a a hamut, port s a sivatag mindenféle ter­ mékét. A tűzhányó vállalkozóinak szívóssága még akkor sem lohadt le, nagy á l d o z a t o k b a került a vállalat és s e m m i szín alatt nem akarták, hogy az a b b a beleölt szellemi és erkölcsi tőke veszen­ dőbe menjen, még a most már kétségtelenül megállapítható „forza maggiore" e s e t é b e n sem, más, déli vérmérsékletű e m b e ­ reket nagyon valószerűen a legszilárdabb e l h a t á r o z á s s a l való megalkuvásra, vagyis a természettől a Sirokkó a l a k j á b a n , ravasz konoksággal előretolt á t h á g h a t a t l a n n a k látszó a k a d á l y elől való meghátrálásra bírta volna. Ok a z o n b a n a s z e n v e d é s e k k e l , nélkülözésekkel, — az élelmi­ szerek elfogytak, a S a n V i n c e n z ó b a leküldött emberek a rossz idő miatt nem hozhattak fel újabbakat és a fent várakozók napokig száraz kenyéren éltek, — álmatlansággal kitartottak 9 — 10 napig s a z á d á z szél a tizedik napon c s a k u g y a n a l á b b hagyott, de mégsem annyira, hogy a levegő a láva finom hamuporától megtisztult volna, hogy a sirokkóval j á r ó nehéz párák, melyeket ott a lávasivatagon a h a m u és por fátyolszerűen sűrít, a levegő­ ből kitakarodjanak, erős nyugati vagy északi szél kell, hogy átjárja azt, pedig e z e k egyike sem állt b e * aminthogy az ősz elején azok fölötte lassan szoktak beállni.

ahogy berendezkedtek és a magukkal hozott élelmiszerekből elkészített turistaebédjüket, melynek legjobb konyhamestere az elvégzett nagy munkától keltelt kitűnő étvágy volt, a három

A mi fiatal barátaink felhasználták a sirokkó szüneteléséi és kikészítve műszereiket a Stromboli kráterén alul és nyílásának belső szélén, gyorsan l e k i n e m á z l á k a rövid időközökben foly­ tatódó kitörések t ü n e m é n y e i t ; jól is tették, hogy nem vesztegették tovább idejüket a teljes j ó időre v á r a k o z á s s a l , mert a sirokkó akkor n e m c s a k azon a vidéken, h a n e m Szicília egész északi és nyugati részén nagyon rövid megszakításokká] teljes 18 napig tartott.

fiatal ember, akik bizony a lerótt munka kárpótlásául nem voltak kákabélűek, jóízűen elköltötték, egyszerre nagy sivítás s a rög­

Mikor a z o n b a n hazajöttek és a mozgófényképlemezek fej­ lesztéséhez fogtak, rémülve győződtek meg, hogy ezek a rend-

onnan fújdogáló szél é s a z éjjeli hűvös, nedves levegő ellen. Mikor aztán a magukkal hozott holmikkal, fáradságos mun­ kával az

olyan

ellenzőféle hajlékot

elkészítették, a b b a n

úgy,

kívül kényes kérlyák tele voltak fátyolos foltokkal és nagyon finomszálú, s z a b a d s z e m m e l alig észrevehető karcolásokkal, melyek a z o n b a n a kifejlesztett filmekről visszavetve, úgy kidomborodtak és kivastagodtak, hogy a mozgófényképeket szörnyűségesen meg­ rongálták s így kisült, hogy az álnok sirokkó végre mégis ki­ fogott a tűzhányón vele merészen d a c o l ó magyar nyakszirtesen. De ez elég magyar volt arra, hogy m é g s e m adta meg magát, újra készült és szervezkedett egy második expedícióra, sőt azt s z é l e s e b b a l a p r a fektette, j o b b a n felszerelte é s m á s s z a k m á b a ­ vágó tényezőkkel kikerekítette. A következő év (1914 március) első felében indult el P a l e r m ó ból a Stromboli v a l ó s á g o s e x p e d í c i ó j a s ezúttal nem hárman, h a n e m négyen v a l á n a k ő k : a fiatal magyar mérnök, svájci barátja, a s p o r t e m b e r s a vállalathoz tartozott két új t a g : egy c a t á n i a i bárói c s a l á d b ó l s z á r m a z ó fiatal szaktudós, a nápolyi nemzetközi vulkánologikus intézet segédtanára és egy a palermói egyetemnek egyik fiatal vegyésztudora. Ez a kis nemzetközi tudományos társaság érkezett a Milazzó kikötőjéből rendesen kiinduló postahajóval Stromboli szigetére, az ennek partján összeverődött b á m é s z k o d ó k nagy riadalmára, amit nem annyira m a g u k a fiatal kutatók, mint a magukkal hozott sok mindenféle szokatlan holmi, a furcsának látszó készülékek és felszerelések okoztak, melyek az utasok podgyászaival együtt oly nagy mennyiségűek és olyan súlyosak voltak, — több mint négy m é t e r m á z s á t nyomtak — hogy ez a z imponáló bagázsi nagyobb figyelmet és respektust keltett, mint az idegenek. A nagy m u n k a m á r a nagysúlyú, b e n d ő s holmiknak a tűz­ h á n y ó 9 5 0 méter m a g a s , több mint fele útjától süppedékes, rossz úton való felhurcolásával kezdődött s ezt a sziget facshinái és h a l á s z a i közt toborzott 14 e m b e r segítségével bírták c s a k nagy kínnal véghezvinni. Mint mondtuk, az út felfelé a hegyoldalon délkeletről é s z a k felé, c s a k n e m fele részén, addig, ameddig a tűzhányó tövének növényvilága ér, tehát körülbelül 2 0 0 méterig enyhén emelkedik, h a b á r a z útirány erre is nehéz ; a z északi oldalhoz érve, a láva" lerakodások hamurétegeitől fölötte nehezen g á z o l h a t ó s ü p p e d é k e s volta rendkívül megnehezíti a felhaladást, a h a m u b a n elvesző meredek, rövid zegzugos fordulatokban kanyarodik fel; a vastag hamuréteges út tekervényes volta a z e g y e n e s v o n a l b a n még hátralevő körülbelül 750 méternyi távolságot c s a k n e m meg­ kétszerezte s n e m c s a k az idegen turistákat, h a n e m az őket kísérő benszülötteket is nagy erőfeszítésre kényszerítette, csurgó izzad á s b a h o z t a ; az ilyen úton a teherhordáshoz törődött izmosvállú e m b e r is rendesen 15—20 kiló súlyú terhet bír e l : az expedíció kísérőinek némelyike 3 0 - 4 0 kilót cipelt, a m i lényegesen súlyosbította a tűzhányó m e g m á s z á s á n a k k e m é n y munkáját. A körülbelül 2 0 0 méter m a g a s s á g i g l a n k á s útirány a Strom­ boli északi o l d a l á n a k kezdetén levő régi szemaforéllomástól még j ó v a l e l ő b b , a növényvilág z ó n á j á n a k szé.lén hirtelen kanya­ rodik felfelé. A L a b b r o n z o nevű szemafortelep s z á m á r a a ható­ ságok a z adott körülmények között tűrhető utat létesítettek, mely S a n Vincenzótól a tengerparttal p á r h u z a m o s a n , c s e k é l y m a g a s ­ s á g b a n húzódik el és c s a k a végén kanyarodik fel Labbronzóig. Ezt a z optikai j e l z ő á l l o m á s t a z utóbbi é v e k b e n feladták s helyette a délkeleti oldalon, körülbelül h a s o n l ó m a g a s s á g b a n új szemafor­ telepet létesítettek, mely éjjel-nappal nagyon h a s z n o s szolgálatokat teljesít a Stromboli vizeiben e l h a l a d ó hadi és kereskedelmi hajóknak, különösen viharos időben, mikor a z o k a felbőszült hullámokkal küzdenek. A j e l z é s e k e t a telepről a szolgálattevő haditengerészeti személyzet nappal színes zászlókkal, éjjel színes világossággal eszközli s a hajókról feladott sürgönyöket vagy a szemafor látókörében levő hajó esetleges veszélybenforgásét távirati úton adja tudtára az illetékes tengerészeti kikötőható­ s á g n a k , mely ily módon gyorsan küldhet ki segítséget, a z o n b a n a tengeralatti táviróhuzal viharos időben n é h a megrongálódik, amiről a szemafor kábelvezetékét ellenőrző nápolyi Capo Cavo

fokon levő megfigyelő á l l o m á s v i l l a m o s l á m p a automatikus kigyulásával rögtön értesül. A Stromboli délkeleti oldalán körülbelül 2 0 0 méter magas­ s á g b a n álló új szemaforállomástól, melyhez S a n V i n c e n z ó b ó l egyenes, tehát a m á s i k n á l sokkal m e r e d e k e b b útnyom visz fel, a l á v a h a m u n keresztül szintén, de e g y e n e s irányban j á r n a k fel egészen a tűzhányó k ú p j á i g ; ez a feljárat s o k k a l rövidebb, de mint jeleztük, egészen e g y e n e s lévén, olyan m e r e d e k és nehezen, sőt veszéllyel járható, hogy c s a k kivételes esetekben, a tűzhányó m e g m á s z á s á b a n nagyon gyakorlott, edzett e m b e r e k használják. A régi szemafortól folytatódó szintén elég meredek s a szám­ talan k a n y a r o d á s a miatt fölötle fárasztó, kétségbeejtően hosszú úton a mi vállalkozóink több mint három órát jártak és izzadtak, míg végre magukból kikelve, zihálva, a tűzhányó nyílásén alul, — e g y e n e s v o n a l b a n 3 0 — 4 0 , kanyarulatokban 7 0 — 8 0 méternyire — arra a helyre érkeztek, melyen az első kirándulás t á r s a s á g a ütött tanyát s itt mindjárt a palermói Club Alpino Siciliano egyik ponyvasátorának felállításával foglalkoztak. Az a hely, egy mögötte levő sziklára támaszkodva, a szél ellen némiképpen meg volt védve, ezért választották, de viszont a sátortól 2 — 3 méternyire 2 0 0 méternyi mélység tátongott. A sátor felállítása után a vállalkozók a z a b b a n való elrendezkedéssel s a hely­ színen, a tűzhányó külső peremején és a kráter belső n y í l á s á n a k felületén v a l ó t á j é k o z ó d á s s a l töltötték a z időt. A hely, ahol le­ telepedtek, régi kráterszikla falazattól körülbelül 150 méternyire esik távol. Ez a sziklafalazat régebben a kráter töbör n y í l á s á n a k kezdete volt, de a szüntelenül folyó k i s e b b - n a g y o b b kilörések roppant mennyiségű a n y a g a a közvetlenül a falazatnál kezdő­ dött üreget lassankint betöltötték s a z így keletkezett kajla mélye­ désen kis sík hely t á m a d t : a P i a n o delle Croci (a keresztek mezője), mely egészen a másik, nyugati oldal szélének elejéig terjed s rövid lévén, körülbelül tíz perc alatt könnyen átjárható. A P i a n o delle Croci lávasíkjára érnek, illetőleg azon visznek t o v á b b az e l ő b b említett nyugati lejtőre a régi és a z új szema­ foroktól a Stromboli tetejére irányuló útirányok; a régi szemafor útiránya k e v é s b é nehéz és k e v é s b é veszélyes, de azért ez is elég meredek, különösen az utolsó része nehezen járható, több helyütt veszélyes. A mindkét utat bejárók felérve a P i a n o delle Crocira, régi szokásból a k a p a s z k o d á s u k r a markukban tartott olajfából vagy vastag, erős nádból vágott nyers botjukat ketté­ törik é s a b b ó l keresztet c s i n á l v a , beleszúrják a l á v a m e z ő hamu­ j á b a , h á l á b ó l a s z e r e n c s é s felkapaszkodásért. A l á v a m e z ő tele van ilyen h e g y m á s z ó b o t o k b ó l röglönzölt keresztekkel s innen vette nevét a Keresztek mezője. (Folytatása következik)

Séta közben. Csak h a b o z v a é s erős l á m p a l á z z a l küzdve, küldöm a tisztelt szerkesztőségnek ez igénytelen feljegyzéseimet, mert, hogy a z á l t a l a m annyira megkedvelt a z „A T e r m é s z e t " hivatatlan munka­ t á r s á n a k m a g a m a t feltoljam, a h h o z v a l ó b a n a merészség igen m a g a s foka feltételezhető. A természettudomány terén egyáltalán, de főleg a z állattan körében, még sok megfejtetlen rejtvény m e g o l d á s á h o z c s a k úgy lehet reményünk, ha mindegyikünk a s z a b a d természetben tett meg­ figyeléseit egy oly tudós c o r o n á v a l közli, a m i n ő az „A T e r m é s z e t " cikkírói. E jegyzeteinket a z o n b a n minden írói hiúság nélkül küldjük be és azért kérem a tisztelt szerkesztőséget, ihogy ezen soraimat sem a szépirodalom, s e m a tudomány szempontjából meg ne bírálja, amint én sem követelek szónoki gyakorlatot a n á l a m rapportra j e l e n t k e z ő kerülőimtől. E z e k után végre betoppanok a nagy ú j s á g g a l : Egyik erdészem ugyanis, községünk egyik udvarén levő fáról, d e c e m b e r 6-ón egy örvös-galambot lelőtt, a m i a n n á l feltűnőbb, mert tájunkon már j ó három hét óta, egyévi nélkülözés után, k e m é n y fagyos időt élvezünk és m á r jeget is hordunk. Hogy é s miképp került ide e szegény örvös-galamb, amikor társai m á r szeptember h a v á b a n innen elköltöztek, ez a m a d á r h ú z ó s egyik titkát képezi. De úgylátszik, hogy ezen m a g á n y o s g a l a m b m e g j e l e n é s e nem vezet­ hető vissza a n n a k egyéni h a j l a m a i r a , vagy v a l a m i egyéni téve-

désére, mert feleségem n o v e m b e r derekán, tehát szintén j ó későn, egy erős k é k - g a l a m b csapatot látott erdei fék ágain pihenni, mint későre elhalasztott vándorútjuk egyik k ö z b e e s ő á l l o m á s á n . Én nekem — úgy e m l é k s z e m — c s a k egyszer volt a l k a l m a m a g a l a m b o k elindulását megelőző gyülekezésükben gyönyörködhetni, - amint mi ezt a fecskék t á v o z á s a a l k a l m á ­ val mindannyiszor egy bizonyos m e l a n c h o l i á v a l nézzük, — holott tavasszal g y a k r a b b a n c s a p a t o s megérkezésüket megfigyel­ hettem. S z e p t e m b e r 15-e körül volt, sok évvel ezelőtt, mikor egyik pagonyom egyik gyönyörű b ü k k ö s é b e n óvatosan az ottlevő för­ téshez közeledtem, remélve, hogy az este v a l a m e l y i k jó szarvas bőgését meghallani vagy pedig a förtéshez igyekező vaddisznó süldőt meglőni nekem sikerülni fog. De alig érkeztem volt a förtéshez, egy rendkívül erősen hangzó, különös szárnycsattogást é s madár- „csevegést" hallottam, hogy majdnem elképedve felte­ kintettem a bükkfák ormaira. E zaj, jól e m l é k s z e m , mér akkor is azon pillanatban engem arra emlékeztetett, a m i k o r sok év­ tizeddel ezelőtt a W a g n e r - o p e r a első e l ő a d á s a i n a W a g n e r é r t rajongó közönségnek mindegyik tagja m a g á v a l hozta a zenemű szövegét é s mivel mindegyik természetesen ugyanazon percben a füzetek lapjait megforgatta, a színig megtelt teremben ilyen különösen hangzó suhogós észlelhető volt. Hát igen, ott ültek l e g a l á b b is kétszázan ezen kedves v á n d o r m a d a r a i n k , egy ágról a másikra röpdösvén, egymást hangosan szidván, vagy talán e g y m á s n a k bókolván, míg az alkonyat e l ő r e h a l a d á s á v a l mind­ j o b b a n megbékültek, e l c s e n d e s e d t e k é s én is egy h a l k : „Szeren­ c s é s utat és a viszontlátásra" köszöntéssel l a s s a n ellopództam. Engedje a t. olvasó, hogy most e kedves vendégeink m a g a s és gyönyörű nyugvó-helyükről őt levezessem a föld m é h é b e , a sötétszínű é s a nép felfogása szerint vak é s süket vakond o d ú j á b a . M a g á n y o s s é t á i m b a n elkísérni szokott kedves kis Scotch-terrierem ezen év őszén, m a j d n e m minden séta alkal­ m á v a l , a földszínén domborodó alagútszerű rejtekhelyéből kifo­ gott egy-két vakondot. Ide s oda szaladgálván, m e g s z a g l á s z t a ezen földalatti folyosókat, hirtelen kaparászni kezdett é s a vakond é l e s füttyszerű j a j g a t á s a közt a kis állatot apporlirozta és agyonharapta, á m b á r a szegény vakond h a l á l t u s á j á b a n éles körmeivel hősiesen védekezett t á m a d ó j a ellen. Lehet, hogy tévedek és roppant érdekelne, ha v a l a k i a z „A T e r m é s z e t " h a s á b j a i b a n engem tévedésemről felvilágosítana, de én úgy vélem, hogy a kedves „Dáridó" kutyámnak c s a k azért sikerült ez idén oly könnyen és m á s é v e k b e n s o h a nem tapasztalt gazdag z s á k m á n y r a szert tenni, mert a nyáron és a z ősz elején hosszantartó pusztító szárazság következtében a vakondok a föld b e l s e j é b e n életfentartásukhoz szükséges nedvességet nél­ külözni kényteleníttetvén, rendes tartózkodási helyükről e l m e n e ­ külni iparkodtak. Mert ime, amidőn végre egy n y o l c n a p o s e s ő z é s bekövetkezett, a m e l y — fájdalom — i n k á b b c s a k v a l a m i e r ő s e b b harmat, minthogy tisztességes eső h a t á s á v a l bírt, vége­ szakadt a kis társam ügyességének é s „ W a i d m a n n s H e i l " - j á n a k . Nagy élvezettel o l v a s o m Vasvári Miklós ur „Hazai kis emlőseinkről" írt cikkét, amely engem is arra ösztönöz, hogy a patkányokról egyet-móst írjak. De előrebocsájtom, hogy természet­ búvár nem vagyok, c s a k efféle kontár udvarlója az általam mindenfeléit megszeretett természetnek. Majorjaimban, sajnos, sok a patkány és V a s v á r i ur leírása szerint a z o k vándorpatká­ nyok és igazat kell a d n o m a cikkíró úrnak, hogy v a l a m e n n y i patkány megérdemli a „vándor" jelzőt, mert sokszor egyszerre c s a k megérkeznek és n é h a hirtelenül, b á r ritkán, el is távoznak, nesztelenül nyomtalanul, még titkosabban, mint ahogy a vándor­ m a d á r eltűnik. Ki ne ismerné a német gyermekmesék irodal­ m á n a k a „Rattenfánger von H a m e n I " rejtélyes alakját, aki tilinkójóval elszólítja é s m a g á h o z c s a l j a egy v á r o s patkányseregét és azt tovább viszi. Egy a l k a l o m m a l birkaistállómba ellátogatván, tanuja voltam, amint béresgazdám kis kutyája, dühös ugatással, egy patkányt a trágya alól kikapart é s a g y o n h a r a p o t t ; mellesleg említem, hogy ez a kis kutya — g a z d á j a á l l í t á s a szerint — 5 3 patkányt ölt meg — mondjunk — három-négy héten belül. Egész hihetet­ len, milyen pusztítást végeztek a birkaistállóban, melynek aljét terméskő és téglafal képezi. J á r á s u k a t a falon keresztül átrágni nekik, úgylátszik, megszokott szórakozásuk lehetett. Elbeszélgetvén a z e m b e r e i m m e l , az egyik öreg j u h á s z o m nagy sajnálattal emlegette, hogy 15 - 2 0 évvel ezelőtt akkor is mennyi patkány volt ezen major b i r k a i s l á l l ó j á b a n , de őneki akkor v a l a m i isme­ rőse volt, aki a patkányirtáshoz értett, hogyan csinálta, ő azt nem tudja, de a z eljött, bezárkózott a birkaistállóba é s pár nap múlva m á r nem volt patkány. Hozzátette (de hát azt most a juhász meséli a tisztelt olvasónak, nem én), hogy ő hallotta a patkányok sivífósát, ahogy eliramodtak a sötét é j s z a k á b a n . Az ismerőse a z o n b a n meghalt és azóta ismét itt v a n n a k a patká­

nyok. Ezen sokszor elgondolkodtam és tisztában voltam vele, hogy ezen v á n d o r l á s n a k valami természetes oka kell, hogy legyen. G y a k r a b b a n v i s s z a m e n t e m a birkaistállóba, és elbeszél­ getvén a z e m b e r e i m m e l , c s a k u g y a n arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezen rejtélyes ismerőse a j u h á s z o m n a k valami egészen természetes eljárást követett el, a m e l y n e k h a t á s a követ­ keztében a patkányok ösztöne őket a z elvándorlásra kényszerí­ tette. Elhatároztam, hogy felcsapok „Rattenfánger von H a m m e l n " féle romantikus a l a k n a k é s elhozattam a Standard-társaság (Kossuth Lajos-u. 14.) Radikál patkányirtószerét. (Kérem, ne higyje senki, hogy én a társaságtól s z á z a l é k o k a t igényelek ezen cikkemért) Pontosan a z előírás szerint a l k a l m a z t a m a c s o d a ­ s z e r t ; b e b ú j t a m a b é r e s a s s z o n y o k b á m u l a t á r a a sertésólakba, hogy a csodaszerrel áztatott kenyérkockákat elhelyezhessem és megnyugtattam a z asszonyokat, hogy a m a l a c o k n a k ezáltal b a j u k nem lesz és megkértem őket, — mert én m a g a m sem ismertem akkor még a „ c s o d a s z e r " hatását, — figyeljék meg egynéhány napig, találnak-e döglött patkányt, vagy éreznek-e v a l a m i dögszagot és hogy észleléseiket velem közöljék. Első napon, mikor visszatértem, nem lehetett észrevenni semmit, nem b i z o n y ! H a r m a d n a p r a ismét v i s s z a m e n t e m : „Hát mondták, mintha k e v e s e b b volna, de dögöt nem találtunk. De itt ni, a n n a k az a s s z o n y n a k egy m a l a c a , mondja a béresgazda, agyon­ harapott egy patkányt, amint a patkányok szokásuk szerint a z etető vályúból az árpát ették. Hát bizonyára beteg volt ez a patkány é s mivelhogy elgyengült a betegség folytán,, a m a l a c őt agyonharapta." Na, jól van, gondoltam m a g a m b a n . Ötödnapra visszatértem, nagyon hűvösen fogadtak, g y a n a k o d v a rám néztek, mint valami bűvészre : „Kérem, n i n c s patkány, hogy h o v á lettek, nem tudjuk, dögöt nem találtunk, a szagát sem é r e z n i ; tessék meggyőződni" — é s egy k e c s e s kézmozdulattal meginvitált a béresasszony, hogy b e b ú j j a k a sertésólba s z a g l á s z n i . Na, most népgyűlést tartottam és megmagyaráztam nekik, hogy a z öreg j u h á s z o m n a k ismerőse u g y a n c s a k azt cselekedte, amit én tettem, c s a k h o g y ő titokban, én pedig a nép s z e m e láttára, hogy t. i. nem csodaszert, de v a l a m i , a patkány e g é s z s é g é n e k ártalmas „kórokozót" hintett el, a m i r e kiütött a betegség és a patkányok ösztönüknél fogva e g é s z s é g e s e b b tájékra elutaztak üdülni. Ha visszajönnek a patkányok, jelenteni fogom az „A T e r m é s z e t " nek é s ismét elhozatom a csodaszert. Engedelmet kérek h o s s z a d a l m a s e m b e r n e k ez a s z o k á s a . Csékvár. 1921. d e c e m b e r 9.

fecsegésemért, dehát öreg

Gróf

Esterházy

Miklós

Móric.

A szarvasmarha az ókorban.* Irta : Raitsits

Emil.

Az emberiség egyik legrégibb és legfontosabb h a s z n o s házi­ állata a s z a r v a s m a r h a , miért is nem érdektelen, ha betekintünk a s z a r v a s m a r h a ókori történetébe. Ügy, mint a mai nap, h a s o n l ó ­ képpen az ókori népek szarvasmarhái négyféle fajtára oszthatók, így hosszúszarvúakra, rövidszarvúakra, szarvtalan é s púpos s z a r v a s m a r h á k r a (zebuk). Nagy S á n d o r idejében Á z s i á b a n n a g y s z á m b a n tenyésztettek púposhátú indiai s z a r v a s m a r h á t . Már e b b e n a korban a tej fontos tápláléka volt a z e m b e r e k n e k . A királyok részére kirótt adót a n é p s z a r v a s m a r h á v a l egyenlítette ki. Az a d ó z á s o n kívül a s z a r v a s m a r h a az a j á n d é k o z á s tárgyát is képezte, így R a d s c h a T a x i l e s Nagy S á n d o r n a k 3 0 0 0 d a r a b s z a r v a s m a r h á t ajándékozott. Az ókori Assyriában n e h e z e b b é s e r ő s e b b testű fajtát tenyész­ tettek, melynek hátán k i s e b b zsírpúp helyeződött és a fejét előrehajló szarvak ékesítették. A kutatók szerint e s z a r v a s m a r h a azért is nevezetes, mert a z Eufrátesz o r s z á g a i b a n ezt a fajtát h a s z n á l t á k legelőször a földek s z á n t á s á n á l . A Z e n d a v e s t a . az assyrok szentírása bűnnek minősítette, ha a gulyát pontosan élnem látták takarmánnyal, ivóvízzel. A z assyrok bizonyos előí­ rásos imájukkal a s z a r v a s m a r h á k s z a p o r a s á g á n a k fokozását óhajtották. A syriai s z a r v a s m a r h a b a r n á s s é r g a , nagyszarvú és k e v é s b é soványodó volt és igavonó á l l a t n a k is használták. A legrégibb zsidók nagy b e c s b e n tartották a szarvasmarhát, amelyet a G e n e s i s könyve is megerősít, hiszen a jólét legfőbb j e l k é p e a szarvas­ m a r h á k s z á m a volt. Az a r a b o k , mint n o m á d életet folytató nép, nagymértékben tenyésztettek s z a r v a s m a r h á t . A z utókorra v i s s z a m a r a d t ékírás * Keller Ottó; Die Antiké Tierwelt^nyornén.

szerint c s u p á n egy beduin királynő 2 0 . 0 0 0 s z a r v a s m a r h á v a l adózott. A régi egyiptomiak a Nílus partjain lantalakú és félhold­ a l a k ú szarvval biró s z a r v a s m a r h ó k a t tenyésztettek é s a pásztor­ n é p közül adódott a s z a r v a s m a r h a b é l y e g z ő , aki a szarvakat beégetett bélyegekkel látta el. A e t h i o p i á b a n szarvtalan és lelógó, c s u p á n a bőrrel ö s s z e ­ függő és mozgékonyszarvú s z a r v a s m a r h á k tenyésztek. A leg­ j e l e s e b b szarvasmarhatenyésztőt választották királyul. Az aethiópiai hercegnők tehénfogatokon utazlak. Híres volt szarvasmarhatenyészetéről K y r e n a i k a , T h r á c i a . M a c e d ó n i a , Moesia, lllyria, D a l m á c i a . Kitűnő s z a r v a s m a r h á k a t tenyésztettek Epirusban az ókori idők alatt. Az igen h a t a l m a s szarvú, erős, neheztestű s z a r v a s m a r h á k s z a r v a i b ó l ivóedényeket készítettek. Aristoteles szerint minden tehénből naponta egy amfora (26'2 liter) tejet fejtek. Az epirusi s z a r v a s m a r h á k k a l a r ó m a i a k is javították tenyészetüket. A s z a r v a s m a r h a t e n y é s z t é s irányítá­ s á n á l Pyrrhus királynak volt nagy érdeme, ő rendelte el, hogy a z üszők c s a k i s negyedik életévükben vezethetők a bikához. Epirus kitűnő legelőin a s z a r v a s m a r h á k s z a b a d o n legeltek és a szarvasmarhatenyésztést okszerűen folytatták, úgyhogy a római h a l a ­ lom fénykorában is igen nevezetesek voltak a z epirusi szarvas­ marhák. Az ókori Görögország minden részén tenyésztettek szarvas­ marhát, amelyet főleg tejtermelésre és i g a v o n á s r a , mezei mun­ kára h a s z n á l t a k . Itáliában a rómaiak uralma előtt, már az ő s k o r b a n tenyész­ tettek szarvasmarhát. Varró szerint a z itáliai s z a r v a s m a r h a sötét­ vagy vörösesszínű és vastagnyakú volt. amelyet a z epirusi fajtával nemesítetlek. Az alpesi, egyébként kistermetű s z a r v a s m a r h a m á r a z ókor­ ban is nevezetes volt j ó tejelő képessége miatt. B r i t a n n i ó b a n és S p a n y o l o r s z á g b a n nagyfontosságú volt már az ókorban a szarvas­ m a r h a tenyésztése. A nagy német nemzet őseinek, a g e r m á n o k n a k s z a r v a s m a r h á i kistermetűek és szarvtalanok voltak, a m e l y e k b ő l nem egyszer bőséges z s á k m á n y t ejtettek a hódító rómaiak. A k é s ő b b i korban a g e r m á n o k a b b a h a g y t á k a szarvtalan s z a r v a s m a r h a tenyész­ tését és tért hódított a szarvakkal ékesített é s h a t a l m a s a b b ter­ metű szarvasmarhafajta. A s z a r v a s m a r h a t e n y é s z t é s n a g y s á g a a jólétet, a gazdagságot jelezte, m a g a M ó z e s is nyájat őrzött é s hogy a pásztorkodás n e m volt megvetendő hivatás, jelzi a z is, hogy Krisztus Urunkat is az új testamentum „ J ó p á s z f o r " - n a k mondja. Az ókori görög m o n d ó k b a n az istenek kedveltjei és hercegek a pásztorok sorából kerültek ki, így Paris, Endymion, Adonis és Attis. A pásztordaloknak egy szicíliai pásztor a felfedezője. A h a t a l m a s Herkules is m a r h á k a t legeltetett. Az idő v á l t o z á s á v a l változnak az e m b e r e k . S e n e c a mondja, amidőn Marius meg­ buktatta a római arisztokráciát, nem egy szenátor fiából pásztor lett. A főpásztor (magister pecoris) egyébként e l ő k e l ő á l l á s volt, amit a legjobban bizonyít, hogy P e r g a m u m b a n a pásztorok főpásztoruknak emlékére szobrot állítottak. Á l t a l á b a n a z o n b a n nem volt a pásztorkodás v a l a m i fényes hivatás. Egyiptomban egy kasztot s e m vetettek meg annyira, mint a pásztorokét. A pásztor­ ságra kiválasztották az erősnövésű és bátor legényeket, akik a kimerítő m a r h a j á r á s r a és vándoréletre termetlek. A pásztornak j ó futónak, teherbírónak kellett lenni és n e m k ü l ö n b e n jól kellett értenie a fegyverforgatóshoz, hogy a reábízott gulyát, nyájat a rablók é s farkasok ellen m e g v é d h e s s e . S z i c í l i á b a n a marha­ á l l o m á n y gazdája n e m igen küldött é l e l m e t pásztorainak, így azok életüket r a b l á s s a l és vadászattal tartották fenn, a gulya pedig pótolta tejjel és sajttal élelmüket. A s z a b a d természetben élő pásztornép durva é s m a k r a n c o s természetű, ezek az egész év folyamán tetőt nem láttak, c s u p á n a z o r d a b b időjárás ide­ j é b e n keresték fel a szükségkunyhókat. A napbarnította színű testüket a fejüktől kezdve lábukig szőrme fedte, mely még i n k á b b félelmetes külsőt kölcsönzött vad mivoltuknak. Fegyverük h a t a l m a s botból, buzogányból, l á n d z s á b ó l állott és kíséretük a pásztor­ kutyák serege, a m e l y e k segítségükre s z o l g á l l a k a farkasokkal szemben. Ezek a félelmetes külsejű pásztorok őrizték a z ókoriak nagyrabecsült marhacsordáit. A földmívelésre h a s z n á l t ökröket különös v é d e l e m m e l látták el. Constantin megtiltotta a jármas ökrök zálogolását az adósság fejében. Itáliában á l t a l á n o s a n (Vergilius szerint) a s z a r v a s m a r h á v a l nyomtatták ki a gabonát, mely használati módot már a régi zsidók eltanulták a z egyip­ tomiaktól, a zsidók a z o n b a n a m a r h a száját bekötötték, m á s o k ezzel s z e m b e n trágyával kenték b e a nyomtató ökör száját és ezzel, akarták a g a b o n a e v é s t ő l elriasztani. Ügy keleten, mint nyugaton a szarvasmarhát főleg a z eke

h ú z á s á r a h a s z n á l t á k . Indiában nagyobb m u n k a b í r á s elérése miatt a b i k á k a t ivartalanították, mely müveletet a Nyugat o r s z á g a i b a n is á l t a l á n o s a n a l k a l m a z t á k . A z igavonó marhónál a vörös- vagy feketeszínűeket kedvelték. Az ökröt k i l e n c é v e s k o r á b a n a legjobb m u n k a b í r á s ú n a k tartották. Általób an a szarvasmarha l e s z á r m a z á s á r a sokkal többet adtak, mint a külső m e g j e l e n é s é r e . A jármot Itália egyes részein a s z a r v a s m a r h a szarvához erősítették, á l t a l á n o s a n a z o n b a n mégis az állat nyakára helyez­ ték. A köves talaj m e g m u n k á l á s á n á l az e k e elé négypár ökröt fogtak. A s z e g é n y e b b gazdák a marhát öszvérrel vagy lóval fogták össze. Odysseus m a g a m e s é l i : „hogy b o l o n d n a k gondolják, lova mellé bikát fogott". Eiő-Ázsia középső részén, ahol l e g e l é b b szántottak s z a r v a s ­ m a r h á k k a l , a szántóökröt szentnek tartottók. A phrygiaiaknál h a l á l o s bűn volt a j á r m o s m a r h a megölése, a tűzimádó parsok még a mai napon is tartózkodnak a s z a r v a s m a r h a h ú s á n a k elfogyasztásától. Az indusok és egyiptomiak kivételes a l k a l m a k ­ kor vágtak le s z a r v a s m a r h ó t . A borjúhúst c s a k i s az egyiptomi király fogyaszthatta. V a l e n s c s á s z á r idejében a római birodalom keleti részein megtiltották a borjúhús fogyasztást. A görögöknél a pythagoreusoknak meg volt tiltva az igésökör h ú s á n a k fogyasz­ tása, a legrégibb görögök a z utóbbit b ű n n e k tarlottók. A leg­ régibb r ó m a i a k a j á r m o s m a r h a megölőjét számkivetéssel bűn­ tették. Numa törvényeinek volt egy paragrafusa, mely a j é r m o s b i k a leölését elrendeli, ugyanis h a v a l a k i a határkövön túlszántolt, úgy átkozottak voltak a j á r m o s b a r m o k is. Görög monda szerint éhínség idejében, amidőn mindenki a saját j ó s z á g á t volt kénytelen levágni, akkor elsősorban a juhokat, majd a kecskéket vágták le é s c s a k azután került a sor a j á r m o s j ó s z á g r a . A e s o p u s m e s é j é b e n kimondja, ha m á r ily kétségbeejtő a helyzet, a k k o r a kutyák is életüket féltve eliszkolnak. Görög­ o r s z á g b a n a tehervonó ökröket is c s a k a legvégső szükség esetén, amidőn m á s állatot nem tudtak előkeríteni, áldozták fel. Itáliában, mint G ö r ö g o r s z á g b a n a teherszállító kocsik elé rendszerint szarvas­ marhákat fogtak. A görög m e n y a s s z o n y kocsiját, valamint a katonák municiós szekereit b a r m o k húzták. A T i b e r i s e n a hajókat a kikötő­ ből R ó m á b a s z a r v a s m a r h ó k vontatták. A legrégibb korban c s u p á n a z isteneknek áldozatul vágták le a s z a r v a s m a r h á k a t , k é s ő b b m á r mint vágóállat bírt fontossággal. A t h é n b e n a hízott ökör á r a 3 0 0 attikai d r a c h m a . Solon evvel s z e m b e n egy bikáért 5 d r a c h m á t fizetett. A t h é n b e n a liszt­ kereskedők hizlalták a felnőtt s z a r v a s m a r h á k a t és a borjakat. Az ókoriak a nagy állattisztelet mellett nem riadtak vissza a következő állatkínzástól s e m : a m a r h a bőrét felmetszelték és levegőt fújtak a l á j a . Homeros a m a r h a hátirészének húsát a legjobbnak tartja. A hippokraticus iskola tanítása szerint a m a r h a h ú s túlerős, n e h e z e n emészthető é s eldugulást okoz. Az atléták erejüknek fokozására sertéshús mellett m a r h a h ú s s a l éltek. A borjúhúsnak, mint Ínyencfalatnak volt értéke, hasonlóképpen az ínyencek a fiatal tehenek tőgyét, vulváját é s máját fogyasztották. R ó m á b a n a m a r h a h ú s á r a igen változó volt. Igen gyakran magának az államnak kellett beavatkoznia, hogy meggátolja a hús árának túlemelkedését. Ilyenkor a z á l l a m m a g a vásárolt vágóállatokat, m e l y e k n e k húsát mérsékelt áron árusította a népnek. Diocletianus idejében egy kiló marhahúst l / koronáért mérték. R ó m á b a és A t h é n b e igen sok hízott marhahúst importáltak. Az importra a n n á l i n k á b b nagy szükség volt, mert a gyakran fellépett marha­ v é s z e k a s z a r v a s m a r h a á l l o m á n y t megtizedelték. A régi orvosok közül Cassius Félix a z e p i l e p s z i á b a n betegnek megtiltotta a m a r h a h ú s elfogyasztását, m á s o k pedig, így Celsus a beteget a disznóhústól óvták. N e m c s a k a m a r h a húsét, de a bőrét is érté­ kelték. A m a r h a bőrén ültek P é n e l o p é kérői é s Theokritos említi, hogy a fehér borjú bőrét szőnyegül h a s z n á l t á k . A H a n n i b á l elleni h á b o r ú b a n a sátrakat m a r h a b ő r b ő l készítették s még ezelőtt m a r h a b ő r b ő l készültek Nagy S á n d o r sátrai is. A b a r b á r népek b o r z a l m a s módon a h a l á l r a Ítéltet a m a r h á b a varrták, úgyhogy a z á l d o z a t n a k csupán a feje maradt s z a b a d o n . A borzasztó halálra ítélt áldozat a marha feloszlásóval fokozatosan ment tönkre. 1

2

A bőrből cipőt, pajzsot, Iábszárvédőt, bortömlőket stb. készí­ tettek. A s z a r v a k a t a germán és m á s b a r b á r nép fejük ékesítésére h a s z n á l t a . A K e n t a u r o k fejét szarvazott bikafejsisak díszí­ tette. R ó m á b a n a szarvat lámpaüveg helyett használták. Az élő s z a r v a s m a r h a legfontosabb terménye épúgy, mint mai nap, a tej és a trágya volt. M é r Odysseus ithakai udvarén nagy h a l o m b a n volt összegyűjtve a „mezőgazdaság lelke". A polgóriasult ókorban is j e l e n t ő s szerepe volt a trágyának, c s u p á n Egyiptomban volt szükségtelen és nem h a s z n á l a t o s , mert a Nílus termékeny iszap­ j á v a l m a g a végezte el a művelete . A régi latinok a mezőgazda­ ság h a t a l m a s istenének, Saturnusnak, a paradicsomi aranykorszak 1

uralkodójának, Stercutus melléknevet adták, a m e l y ulóbbi név stercus = trágya származik. A mythosbeli isteni királynak, P i c u m n u s n a k m a g a Herkules tanította a trágyázás módjait. Az ókorban tüzelőfa helyett a szarvasmarhatrógyát a galatiak használták. A tej minden fölött nagy fontossággal bírt az ókori népek­ nél, a m e l y k e d v e n c táplálékul szolgélt az indusoknál, zsidóknál, görögöknél és r ó m a i a k n á l . Az egyiptomiak állítólag a tejet c s u p á n á l d o z á s r a h a s z n á l t á k ; így a z egyiptomi papok Osiris sírjánál naponta 3 6 0 edényt töltöttek meg tejjel. A mai napon is Hindost a n b a n é s K í n á b a n milliószómra él e m b e r , kik tejet nem isznak. A fejés műveletét á b r á z o l ó kép az egyiptomi falfestményekből maradt vissza a z utókorra, a m e l y e n látható, hogy a tehén lábait fejés közben összekötözték. A kép azt bizonyítja, hogy a tehe­ nek eléggé szilajak lehettek. R ó m á b a n éhgyomorra a z első reggelizésnél (ientaculum) itták a tejet. A homéroszi korszakban a tehéntejet emberi élvezetre n e m használták, evvel s z e m b e n a j u h - és kecsketejet tavasszal a z elletés idejében fogyasztották. A tehenet Görögországban Eustathios szerint kora reggel és k é s ő este fejték. A tejet forralva vagy nyersen é t k e z é s után itták. Különösen j ó italnak tartották a l e b o r j a z á s után a z o n n a l kifejt töcstejet. A tejszint, valamint a tejsavót is jól ismerték. Az aludtejet is ismerték és a z alvadóst ecet h o z z á a d á s á v a l segítették elő. N e m c s a k az egyiptomiak h a s z n á l t á k a tejet v a l l á s o s szer­ tartásoknál, h a n e m a görögök is szeretettjeik sírjánál tejjel adóz­ tak, hogy a z á r n y é k v i l á g b e l i e k erőt nyerjenek tejes é l e l e m b ő l . A tejet mint orvosszert is h a s z n á l t á k . Tej'ef adtak a sorvadásos betegeknek, g y e r m e k á g y a s a s s z o n y o k n a k s t a v a s s z a l has­ hajlóul h a s z n á l t á k . Plinius megemlíti, hogy a melegebb időjárás beálltával némelyek at alpesi vidékekre utaztak, hogy a z ízletes tejet a helyszínen fogyasszák. Sostratos egész életén át tejjel táplálkozott. A római birodalom v á r o s a i b a n nem ment ritkaság s z á m b a a tejnek vizzel való hamisítása sem és a hamisítás megállapításának a módját is ismerték. Míg a tejet á l t a l á n o s a n h a s z n á l t á k , addig az ókori klasszikus népek a vajat nem ismerték. A vajat náluk az olaj helyettesítette. A római k a t o n á k a z a r a b hadjáraton arról panaszkodtak, hogy olaj h i á n y á b a n v a j j a l készült ételből kellett táplálkozniok. Plinius szerint a vaj, vagy h e l y e s e b b e n sajt a b a r b á r o k étele. A tehén­ tejből készült sajt a k e c s k e s a j t mellett c s a k igen alárendelt szerepet játszolt. S o k b a b o n a is fűződik a s z a r v a s m a r h á h o z . így a régiek hiedelme szerint a z agyonvert ökör feloszló testéből m é h e k keletkeznek. A m é h e k k e l e t k e z é s é n e k elősegítésére a m a r h a bendőjét a trágyába ásták. A m á s i k nagyon megrögzött b a b o n a szerint a bika vére mérgező hatású. Aristoteles a bika véréről csupán azt említi, hogy a z élőiszülő állatok között a bika vére a legsűrűbb és legfeketébb. Plutarch é s Aristophanes szerint T h e m i s t o k l e s a z áldozati b i k a vérét megitta s azután a z o n n a l szörnyethalt. Az elterjedt tévhit eredete Keletről és Délkeletről származik, hol á l t a l á n o s a n el volt terjedve, hogy P s a m m e n i t , K a m b y s e s testvére T a n y o x a r k e s , Midas, J a s o n a p j a A e s o n , sőt H a n n i b á l is b i k a vérétől lelte halálát. Plinius a bika friss vérét méregnek mondja. Nem z á r h a t ó ki, ha tényleg haláleset fordult elő friss m a r h a v é r élvezete után, hogy azt lépfenés s z a r v a s ­ m a r h a vére idézte elő. Az ókori n é p e k n é l a v a l l á s o s szertartás legfőbb kelléke a s z a r v a s m a r h a volt. A l e g h a t a l m a s a b b istennek, Z e u s n a k c s a k i s a bikaáldozat járta és pedig a l e g s z e b b bikapéldányok. Az ókori v a l l á s o s felfogás szerint, mint m á r előrebocsájtottam, a s z á n t ó b i k a leölése a l e g n a g y o b b elvetemedettség közé tartozott. Ezért a z áldozatnál szereplő v á g ó l e g é n y n e k a z áldozati b i k a l e v á g á s a után sebtiben kereket kellett o l d a n i a és nyomtalanul eltűnni a tömegben a nép h a r a g j a elől. Ugyanekkor a z o n n a l for­ m á l i s törvényszéket ültek a gyilkos fölött. T e r m é s z e t e s e n ily esetben c s a k i s a visszahagyott v á g ó b á r d fölött mondták ki a z ítéletet, amelyet ünnepélyesen a tenger fenekére sülyesztettek. Zeuson kívül a t ö b b e k között Apolló, Poseidon és Dyonysos tiszteletére bikát áldoztak. A m e z ő g a z d a s á g fő istennője, D e m e t e r tiszteletére úgy bikákat, mint teheneket áldoztak. A fekete bikák Pluto és Proserpina engeszteléseül szolgáltak. A n a g y o b b véres h a r c o k e m l é k é r e az alvilág kiengeszteléséül fekete b i k á k a t áldoz­ tak. A m e d d ő teheneket Odysseus ideje óta a görögök, a s a b i n o k é s rómaiak feláldozták a z alvilági istenek tiszteletére. R ó m á b a n Jupiter tiszteletére fehér b i k á k a t ajánlottak föl. így a konzulok h i v a t a l b a l é p é s ü k napján, j a n u á r 1-én fehér lovon jelentek ' meg a Kapitoliumon, ahol fehér bikát föláldoztak. Hasonlóképpen a győzelmes h a r c o k utón a diadalmenet a l k a l ­ m á v a l fehér bikákat öltek le a z áldozati oltárnál. Publius S c i p i o a hispániai hadjárat után egyszerre nem k e v e s e b b , mint 100 s z a r v a s m a r h á t áldozott.

A görögök Hera és Aphrodité tetszésére főleg teheneket és üszőket áldoztak, az e l ő b b i részére a m a r h á k h e k a t o m b á i t ölték le, a z utóbbit h e k a t o m b a - ü n n e p é l y n e k nevezték. Az áldozati s z a r v a s m a r h á n a k kifogástalannak kellett lenni é s szarvaikat úgy a görögök, mint a rómaiak megaranyozták. Az érintetlen istennők, így P a l l a s A t h e n e részére üszőket áldoztak, ezzel s z e m b e n vem­ hes teheneket a termékeny földistennő, T e l l u s áldozati á l l a t a i v á szentelték. Minden évben április 3-én a praetor urbánus egy fiatal tehenet az ifjúság példányképeül állított herosnak, Hercules Victor temploma előtt áldozott. A k i s e b b áldozatoknál elegendő volt egy-egy b o r j a c s k a . A m e z ő g a z d a s á g és a kertészkedés istene Priapus egy borjúval is megelégedett, a z újszülött borjú B a c c h u s áldozati á l l a t a . Némelykor v a l ó s á g o s s z a r v a s m a r h a helyett szarvalakúra formált'sütemény vagy ugorka, a m e l y b e négy f a l ó b a c s k á t tűzdeltek, szolgált áldozatul. Innen származik a kifli, szarvas- sütemény. A z áldozati állat l e v á g á s a nagy c e r e m ó n i a között ment végbe, amelynél legalább is négy s z e m é l y működött közre, így az áldozatot végző pap, mellette a z áldozatnál szereplő szolga a tömjéntartóval segédkezett, t o v á b b á a végólegény, ki balta segélyével a z áldozati s z a r v a s m a r h á t lesújtotta, végül a fuvolázó. A fuvola h a n g j a az áldozati állat halálhörgését leplezte, nehogy az megzavarja a szent szertartást. Az áldozati szarvas­ m a r h a levágását az áldozat s z é t d a r a b o l á s a kövelte, a m e l y előírt szertartás mellett ment végbe. Az egyes testrészeket elégették é s ezt követte a z áldozati l a k o m a . A z áldozati s z a r v a s m a r h á k s z á m a 1 0 — 1 0 0 között igen változó s z á m ú volt. Már H o m e r o s a 100 s z a r v a s m a r h á s áldozatot h e k a t o m b e n a k nevezte. Athénben nem volt r i t k a s á g s z á m b a m e n ő , amidőn 3 0 0 s z a r v a s m a r h á t áldoztak. A s z a r v a s m a r h á k k a l egy­ idejűleg disznót és juhot áldoztak, amelyet a r ó m a i a k suovetauralia-nak neveztek. Az áldozati állat véréből és az elégetett testrészek h a m u j á b ó l oltárokat építettek és a s z a r v a s m a r h á k koponyáival a z oltárokat és a templomok homlokzatát ékesítették. Rossz előjelnek tartották, ha a z áldozati m a r h a a z oltár mellől eliramodott vagy ha a taglóval megsértett m a r h a vére a körülállókat beszennyezte. Az elvadult és eliramodott marhót minden körülmények között elkellett fogni és megölni. Ilyen esetekről az ókori irodalom gyakran e m l é k s z i k meg. E g y e s e k szerint P o m p e i u s b u k á s á t egy ilyen e s e m é n y előre jelezte. Még arról is m e g e m l é k e z n e k a z egykori írók, hogy a P h a r s a l u s n á l lefolyt h a r c előtt, valamit C a e s a r meggyilkolásakor a z áldozati s z a r v a s m a r h a beszélt. Á l t a l á n o s a n mesélik egyébként, hogy s z á m t a l a n tehén és b i k a latinul tudott beszélni. Ilyen a z áldozati s z a r v a s m a r h a s z á j á b ó l eredő m o n d á s a „ R o m a c a v e t i b i ! " (Róma vigyázz I) v i s s z a m a r a d t az utókorra. S o k k a l egyszerűbb a következő görög k ö z m o n d á s : „egy b e s z é l ő ökör épp o l y a n n a k tartható, mint egy repülő tehén". A c s o d a s z a r v a s m a r h á k a t é s torzszülött állatokat a főpap hivatalból megörökítette, amint ilyen c s o d á s szüleményről j e l e n t é s érkezett, a világot uraló szent t a n á c s n a k a s z a b a d ég alatt összekellett gyűlni, mert ily e s e t e k b e n mindig azt hitték, hogy az a római birodalom sorsára vonatkozik. A z e l ő b b i b a b o n á k k a l k a p c s o l a t b a n kifejlődött az áldozati állat belsőrészeinek rendszeres vizsgálata. A belek m o z g á s á b ó l az erre hivatott j ó s o k j ö v e n d ő t mondtak. N e m c s a k a v a l l á s o s á l d o z a t o k n á l volt nagy szerepe a szarvas­ m a r h á n a k , h a n e m a versenyeknél is. A verseny díja igen gyakran s z a r v a s m a r h a volt. Az olympusi versenyeken a versenyfutásban győztes szüzek Hera részére áldozatul szánt s z a r v a s m a r h á k egy részét kapták. A z olympiai versenyen a dithyrambos nyertese egy bikát, míg a győztes lantos é n e k e s csupán egy borját nyert. A versenyeken díjul kitűzött s z a r v a s m a r h á k a t e g y e s városok a d o m á n y o z t á k , a m e l y e k n e k d a r a b j a 3 0 0 attikai d r a c h m á t is megért. Ily módon ezzel is Görögország s z a r v a s m a r h a t e n y é s z t é s é t elősegítették. Eddigiekben a s z a r v a s m a r h a a z ókori történetben a köz­ m e g b e c s ü l é s tárgyét képezte, s a j n o s a z o n b a n a mai eléggé el nem ítélhető spanyol b i k a v i a d a l o k eredete visszanyúlik a z ókori népek történetébe. M á r M e n p h i s b e n az egyptomiak bikaviadalt rendeztek, a m e l y n é l két bikát bocsájtottak a porondra s ezeket e g y m á s ellen izgatták. A régi görögök és a r ó m a i a k nem igen utánozták ezt az állatkínzáson alapuló lelketlen látványosságot, c s u p á n Kréta szigetén talált lelelek mutatják, hogy ott lefolytak olyan bikaviedalok, a m e l y e k e n e m b e r e k a b i k a h á t á r a ugrottak s e közben nem egyszer megesett, hogy a bőszült állat az incsel­ kedő embert s z a r v á v a l felspékelte. Görögország j ó öreg klasszikus koróban a z athéniek bika­ v i a d a l a c s u p á n ártatlan vallási c e r e m ó n i a s z a b á l y a i szerint folyt le, amidőn meztelen, de testben i z m o s ifjak az áldozati marhót lefogták és nyugodtan a z áldozati oltár elé vezették. Az ifjak izomerejét a mai kor szemével n e m is vagyunk eléggé képesek

elbírálni, meri a b b a n a korban nem kezes és istállózott barmok elővezetéséről volt szó, h a n e m a mi magyar pusztáinkon nevelt szilaj gulyabeli bikáinkhoz hasonló m a k r a n c o s elvadult s z a r v a s ­ marhók elővezetéséről. Míg az athéniek a m a g a s a b b kultúra szerint nem ragadtatták el magukat, addig T h e s s a l i a b a n v a l ó s á g o s bikaviadalokat rendeztek, a m e l y e k e t taurokapthasia-nak (bika­ lefogás) neveztek é s a bikaviador n e v e taurocathapta (latinul taurocapta) neve alatt szerepelt. T h e s s a l i a b a n Poseidon T a n k e o s ünnepén nemes ifjak meztelenül jelentek meg az arénán és a bikát felizgatták, kimerítették s végül a legyengült állatot szarvainál fogva a földre rántották s c s a k azután a d t á k meg a kegyelemdöfést. A hatalom birtoklásában tobzódó rómaiak az elfajult cirkuszi j á t é k a i k b a n természetesen a taurokathapsiat h a m a r o s a n műsoruk közé vették. Caesar diktátornak e b b e n főérdeme volt. A bikát vörös kendőkkel a dühöngésig felizgatták és a nézőközönség öröme akkor volt teljes, ha a bika szarvával lovat lovastul, vagy a gyalogost a levegőbe röpített. A b i k a a h a t a l m a s s á g j e l k é p e , s mint ilyen, a z ókori népek képzeletében az istenek á b r á z o l á s é u l szolgált, így a föníciaiak B a a l istent bika formában tisztelték e l s ő s o r b a n . Kréta szigetén, a Minotaurus a labyrintus belsejében, mint bika formájú ször­ nyeteg e m b e r e v ő szerepet töltött be. A z ókori mitológiában se szeri, sem s z á m a a z o k n a k a följegyzéseknek, a m e l y e k a szarvas­ marhával v o n a l k o z á s b a n v a n n a k . Z e u s , hogy e l c s á b í t s a Európát, fehérszőrű b i k á v á változott, mely j e l k é p sok ókori é s k é s ő b b i művész m ű r e m e k é n e k témája volt. Hera istenasszony pedig az istenek menekülésekor fehér tehén külsejét vette fel. A görögök a fehér bikává változott Z e u s b a n , aki l e g é k e s e b b z s á k m á n y é t , Európát Kréta szigetére hurcolja, nem lót egyebet, mint a termé­ keny tavasz jelképét. A z egyiptomiak a legfelségesebb istent bikával, a z Apis bikával jelképezték s azt tisztelték. Az ókori fantázia a napot bikával és a holdat tehenekkel jelképezte. Az ég felhőiben bőgő tehéncsordákat láttak képzeletükben. Az ókori képzeletből kiragadott példák között a bika és a tehén a legelsősorban a m e z ő g a z d a s á g és a civilizáció j e l k é p e volt. A kultúra érthető módon az első szántómarha csapása után indult meg. A m e z ő g a z d a s á g istene, Demeter, Dyonisos nem képzelhetők el s z a r v a s m a r h a nélkül. Az ókori népeknél a letelepedés, vagy a városalapítós helyét a z útközben feltűnő módon megálló tehén vagy bika jelezte, sőt a középkori alpesi m o n d á k is megemlítik, hogy a helyéről el nem mozduló tehén a templom építésének helyét jelezte. Didó, Karthágó építésére annyi földet kapott, amelyen egy m a r h a b ő r kifeszíthető, ezt a marhabőrt fondorlatos parasztésszel vékony szalagokra vágta s így nem kis területet volt képes avval a marhabőrrel körül­ vonni. Az Orion csillagot az ókori limárok kifeszített marha­ bőrnek nézték. A tímár mesterség keletkezéséről is megemlék­ szik a mitológia. Hyrieus ugyanis vendégszeretettel fogadta egy a l k a l o m m a l Zeust, Hermest és Poseidont, akik a vendégbarátság fejében a vendéglátó k í v á n s á g á n a k beteljesedését vállalták. Hyrieus gyermeket óhajtott, mire a z istenek a következőt mon­ dották : Töltsön meg egy marhabőrt a vendégistenek felséges vizeletével, amelyet úgy egészében ásson a földbe és kilenc h ó n a p elteltével a bőrt nyissa föl. Ahogy a kimondott időpont elteilett, a bőrben egy fiúcskát talált. Az egész történetke a leg­ n a g y o b b valószerűség szerint a c s e r z é s műveletére vonatkozhatik. A bika n e m c s a k bizonyos csillagkép jelzője, h a n e m az ókoriak a tavaszt is b i k á v a l jelképezték. A legnagyobb megtiszteltetésnek örvendett a s z a r v a s m a r h a a Nílus partjának lakóinál. Mindnyájan hallottunk már eleget az A p i s bikáról, a m e l y előtt az egyiptomi nők levetkőztek, hogy a z isteni állat á l d á s o s tekintetétől termékenységre legyenek hivatottak. Az Apis bikára j e l l e m z ő , hogy egész teste fekete, csupán homlokán volt egy fehér folt, m á s egyéb n e m feltétle­ nül megkívánt jelek mellett állítólag a nyelve alatt egy féreg­ szerű nyúlvány foglalt helyet. Az isteni A p i s bika lakosztályául M e m p h i s b e n palotát építettek, a m e l y e t díszes park vett körül. A legjobb takarmányt, meleg fürdőt és felséges ivóvizet, mely nem a Nílusból származott, nyújtottak az isteni bikának. Tartóz­ kodási helyét pedig k e l l e m e s illatokkal árasztották el. H á r e m e is volt természetesen a fenséges bikának, mely a legszebb t e h e n e k b ő l állott. H a a z A p i s természetes halállal el n e m pusztult, úgy 25-ik életéve után a papok egy titkos helyen vízbe fojtották, az Apis múmiáját pedig p o m p á s és felette drága szer­ tartások között S e r a p e u m b a n eltemették. Amidőn a királyt felkenték, felszentelték, akkor az A p i s bika nyakára jármot helyeztek és a király a bikát a szántóföld egy darabján végig vezette. Ez utóbbi szertartás a legszebb jel­ képe a s z a r v a s m a r h a nagy j e l e n t ő s é g é n e k a földmívelés és mező­ g a z d a s á g terén. Az A p i s bikát érthetően a z ókori népek j ö v e n d ő m o n d á s r a is felhasználták és személye minden fölött, a szó legszigorúbb

értelmében véve, szent és sérthetetlen volt. Aki az Apist meg­ sértette vagy esetleg megölte, azt a l e g b o r z a l m a s a b b kínzósok között agyonverték. Csupán két perzsa király, K a m b y s e s és Artaxerxes O c h u s sérthette meg az Apist, elkerülve a nép ítéletét, de mindkettő tettéért korai halállal vezekelt. A római hódítók tiszteletben tartották a nép v a l l á s o s érzését. Augustus nem vezet­ tette m a g a elé a szent bikát, m o n d v á n : „En csak isteneket imádok, nem pedig marhákat". Az Apison kívül az egyiptomiak, mint szent bikát a Mneuisf is tisztelték, melynek kultusza idővel az Apis tisztelete mellett elenyészel. A Mneuis a nappali napot jelképezte s némelyek szerint az Apis a p j a volt. Még k e v e s e b b feljegyzés olvasható a h a r m a d i k szent bikáról, a borzaltszőrű Onupfiis-ról, mely minden ó r á b a n színét változtatta. Az ókori népek szarvasmarhatisztelete érthető módon az ókori művészeket a s z a r v a s m a r h a megörökítésére késztette. S z ó m o s ókori pénzen látható a bika, tehén d o m b o r m ű v e s hogy c s a k n a g y o b b szobrószmestereket említsek, így Phidias és Skopas után m a r a d t a k ránk szarvasmarha-szobrok é s a festők közül Pausias tűnt ki fekete bika képével. A s z a r v a s m a r h a ókori szerepéről, az ismertetésem keretét véve szemügyre, c s a k ennyit óhajtottam felsorolni, mely semmi­ esetre sem lehet érdeklődés nélküli a mai kor kultúrembere előtt, aki valószerűleg talán lemosolyogja az ókori népek naiv fel­ fogását. Az ismertetés o l v a s á s a közben a z o n b a n el-el gondolkodhatik a kedves o l v a s ó és párhuzamot vonhat a mai kor szemüvegén keresztül a régi ókori s z a r v a s m a r h a - i m é d é s és a mai s z a r v a s m a r h a - m e g b e c s ü l é s között.

* A régi ókori népek szarvasmarhatisztelete a l a p j a a mai modern é s nagy nemzetgazdasági értéket képviselő, okszerű szarvasmarhatenyésztésnek, mely éppen szeretett hazánkban annyira összeforrott megélhetésünkkel, létjogosultságunkkal. A s z a r v a s m a r h á k tisztelete, m e g b e c s ü l é s e magyar népünk jellem­ v o n á s a . Csak igen naiv felfogású e m b e r botránkozhatik meg azon, ha a magyar földmívesgazda féltő gondossággal talán túl­ becsüli s z a r v a s m a r h á j á t . A hatökrös büszke gazda fogalma ne haljon ki, h a n e m a n n a k s z á m a szaporodjék, gyarapodjék. Mert gondoljunk a z ókori népek j e l l e m z ő és elvitathatatlanul igaz fefogásóral, mely azt mondja, hogy a z e m b e r i s é g kultúrája a z első szántóökör b a r á z d á j á b ó l fakadt. É v e z r e d e s h a z á n k kultú­ ráját is a szántó-vető magyar gazdák alapozták meg, kiknek „verejtékes munkájából fakadt a jólét", a m e l y b ő l , ha s o k nem is, de mindenesetre elegendő jutott a mai kor nézőpontjából vett kultúrának fejlesztésére. Minden m a g y a r n a k kötelessége tisztelni, szeretni hazáját é s a n n a k népét s így e l s ő s o r b a n h a z á n k alkotó elemét, azt a z ős­ termelőt, akinek a hajnali pirkadás előtt első útja a szarvas­ m a r h a i s t á l l ó b a vezet, hogy ellássa Z e n d a v e s t a ókori p a r a n c s a szerint j ó takarmánnyal, ivóvízzel létfentartásához okvetlen szükséges négylábú munkatársait. Amint az áldástosztó napisten fénykorongja a z égboltot piros színnel elönti, a munkától kérgessé vált gazda keze az e k e szarvát szorítja s hol b e c é z ő , hol dorgáló szóval nógatja k e d v e n c ökreit, hogy a kultúrát fakasztó baráz­ dákat verejtékes munkával a termőföldben végigszántsa. Ügy a gazda, mint dolgos négylábú munkatársai a forró delelő napig s ezután kis. pihenőt tartva, napestig a kultúra a. b. c.-jének irányvonalait v o n a l o z z á k az anyaföld hátára. Ezeket a lelketlen négylábú szorgalmas munkatársakat szíve egész melegével és ragaszkodással megbecsüli a m a g y a r gazda, éppúgy, mint a z ókori népek. Míg az ókori fantázia bizonyos v a l l á s o s szertartások tömjénfüsljével érzékeltette a h a s z n o s állatok közmegbecsültetését, addig a z utókor a tiszlultabb felfogás nézőpontjából szintén hódol e négylábas j ó s z á g n a k igazi szeretetből és m e g b e c s ü l é s b ő l fakadó állatvédelemmel, okszerű állattenyésztéssel és célirányosan fejlett állategészségüggyel. A magyar gazda m a r h a á l l o m á n y a pedig gyarapodjék és szaporodjék a tudományos állattenyésztés és állategészségügy segítségével. Állatállományunk gyarapodása nem kis mértékben elősegíti nemzeti megerősödésünket, mert szarvasmarhatenyész­ tésünk felvirágozása egyúttal nemzeti kultúránk továbbfejlődésére megadja a jólétet é s így a megfelelő anyagi eszközöket. Az Apis bika tisztelete, míg e m b e r él a földön, nem halhat ki s o h a s e m , mert az isteni gondviselés n e m c s a k teremtette a négy­ lábú állatokat az e m b e r i s é g szolgálatára, h a n e m meg is kívánja saját jól felfogott érdekünkben, hogy ezeket a négylábú munka­ társakat kultúráltságunk h a l a d á s á v a l a megfelelő módon meg­ védjük, megóvjuk minden bajtól, veszedelemtől és okszerű tenyésztésükkel szolgáljuk az isteni természet magasztos hiva­ t á s á n a k fejlődését.

Országos kanári kiállítás Budapesten. A versennyel egybekötött kiállítás eredménye. Egyik novemberi

számunkban

megemlékeztünk

a

magyar

n e m e s k a n á r i tenyésztés idei eredményéről. Megállapítottuk, hogy úgy

az

anyag

minősége,

mint

a

tenyésztés

számbeli

ered­

ménye szempontjából, szinte nemzetgazdasági jelentőségűvé lett hazánkban

is e

kedves

c s a k kedvtelésből

házi

sport, amellyel

foglalkoznak, h a n e m

ma

akárhány

már

nem­

szegénysorsú

rokkant, nyugdíjas özvegy és menekült c s a l á d j á n a k megélhetését biztosítja. A kanári tenyésztés Nemeskanári

e

Tenyésztők

fellendülésének Országos

tudható be, hogy a

Egylete

által,

a

mult

év

d e c e m b e r 23., 24., 2 5 . és 26-ik napjain, az állatorvosi főiskolában megtartott, versennyel

egybekötött VI. Országos kanári kiállítás,

úgy anyagilag, mint erkölcsileg is, a

legteljesebb

eredménnyel

végződött. A hozzáértő stilszerűséggel megrendezett és állandó lődés közepette lezajlott kiállítást Lueff Sándor, elnöke nyitotta mívelésügyi

meg. A kiállítás f ő v é d n ö k e :

miniszter;

polgármestere

és

védnökei:

Hutyra

Ferenc

az

Mayer J á n o s föld­

Sipőcz Jenő dr.,

az

érdek­

egylet dísz­

dr.,

Budapest

állatorvosi

főiskola

rektora : e l n ö k e i : Horváth F e r e n c dr., egyetemi tanár és lapunk s z e r k e s z i ő j e ; előkészítő elnöke pedig Fodor P á l hírlapíró voltak. A kiállításra kerülő négyszáz m a d á r közül, első kerültek

a

sajáttenyésztésű,

csoportba

számozott lábgyűrűvel ellátott idei

madarak. A 27 kollekcióból álló csoportban az egyesületi arany­ érmet K o c s Lajos és Horváth J á n o s nyerték el. A n e m e s k a n á r í tenyésztők

és

madérkedvelők

Németországban

székelő

világ­

szövetségének nagy érmét pedig özv. W e r t h e i m e r S á m u e l n é n a k ítélte oda a bírálóbizottság. Az egylet ezüstérmét ifj. W e r t h e i m e r

Vegyesefe C s i m p á n z o k s z ü l e t é s e f o g s á g b a n . A berlini állatkertben 1921 tavaszán nagy e s e m é n y történt. Az egyik c s i m p á n z élet­ erős fiat hozott a világra. Az a n y a m á s négy társával együtt a Teneriffa szigeti anthropoid-majomkísérleli á l l o m á s r ó l került B e r l i n b e . Tekintettel a c s i m p á n z o k társas életére, az a n y a ­ csimpánzot n e m különiteiték e l ; a többiek igen érdeklődtek a kicsiny iránt, gondosan megszemlélték, amit az a n y a c s i m p é n z minden félelem é s a g g ó d á s nélkül megengedett. A h a b a n a i egyetem állatkertjében ( K u b a szigetén) 1915-ben, a newyorki állatkertben pedig 1920-ban szintén született c s i m p á n z ; utóbbi esetben a z o n b a n h a m a r o s a n elpusztult. A berlini c s e m e t e azon­ ban szép reményekre jogosít. V. A t ö r p e v í z i l ó r ó l . A nílusi víziló (Hippopotamus amphibius L.) nyugatafrikai fajtestvére, a iörpe víziló (Choeropsis liberiensis Mórion) még m ú z e u m o k b a n is nagy ritkaság volt 1912-ig. Ez év j ú n i u s á b a n Schomburgk, H a g e n b e c k utazója h o z t a e l ő s z ö r e l e v e n e n E u r ó p á b a öt p é l d á n y b a n . K é s ő b b még két d a r a b került Stelling e n b e . Míg a nagy nílusi víziló 4 m. hosszú és 1 '50 m. m a g a s , a súlya pedig 2 6 0 0 kg. is lehet, addig a törpe víziló h o s s z a 1 '80 m., m a g a s s á g a 0 ' 9 0 m. é s súlya 1 8 0 — 2 0 0 kg. Eltérőleg nagy rokonától i n k á b b erdei életmódot folytat Libéria v a d o n j a i b a n , hol a nappalt sertésekhez h a s o n l ó a n v a c o k b a n tölti. 1914-ben a berlini állatkertben is volt egy példány, kettőt pedig a bedfordi herceg, a londoni állattani társulat e l n ö k e a Iondoni állatkertnek ajándékozott. V.

S á n d o r é s Izsó S á n d o r kapták meg. A világszövetség kis éremét pedig Molnár S á n d o r

nyerte

el. Bronzérmet kaptak

Patricska

Guidó és S z a b ó G é z a tenyésztők. A második csoport, a z á l t a l á n o s osztály, részben egy é v e s n é l idősebb

madarakból

vagy

lábgyűrű nélküli és a A

nem

12 kollekciót kitevő

idei

sajáttenyésztésű,

de számozott

sajáttenyésztésű m a d a r a k b ó l állott.

csoportban

az

egyesületi

aranyérmet

Karnits Gyulának ítélték oda. A z ezüstérmet R e h á k István nyerte el,

Bronzérmet

kaptak

Vesztergál

György

és

Irmuk

Márton

tenyésztők, Különös figyelmet és elismerést érdemel Tóth J ó z s e f „Hunyadi­ indulót" éneklő külön csoportja, a m e l y a kiállítás tartama

alatt

szinte páratlan érdeklődés központjában állott. E ritka törekvésű tenyésztőt

— kiről

külön

is m e g e m l é k e z ü n k — díszoklevéllel

tüntette ki a n e m e s k a n á r i tenyésztők egylete. A kiállítás harmadik csoportjába kerültek az e l a d á s r a szánt m a d a r a k . A hímek ára ezer koronánál kezdődött, de a k i v á l ó b b énekesekért

szívesen

fizetlek kétezer

indulót" éneklő m a d a r a k eladási é r a között

mozgott. Az

előbb

koronát is. A „Hunyadi­ hat-

és húszezer

említett é n e k e s e k

korona

tenyésznőstényeit

h á r o m s z á z koronájával vették. A sikerült kiállítás rendezéseért

különös

elismerés illeti

a

Nemeskanári Tenyésztők Országos Egyletét, a m e l y szorgalmával é s áldozatkészségével a legfejlettebb németországi tenyésztésnek is méltó versenytársa lett Európa keletén, Külön elismerés illeti meg Hutyra F e r e n c dr.-t, a z állatorvosi főiskola tudós rektorát is, ki n e m e s

készségével

lehetővé

tette,

hogy a kiállítás a főiskola kiválóan a l k a l m a s helyiségében meg­ tartassák.

H e l y r e i g a z í t á s . Mult évi d e c e m b e r i s z á m u n k b a n A kanalas gém c í m ű közlemény írója Keller Oszkár dr., a keszthelyi gazda­ sági a k a d é m i a rendes tanára, lapunk lelkes munkatársa, nem pedig Keller Ottó dr.

F. P.

Előfizetési felhívás. Új évfolyamunk kezdetén azzal a kéréssel fordulunk lelkes előfizetőinkhez, hogy előfizetési díjukat mielőbb küldjék be kiadó­ hivatalunk címére (Budapest, Állatkert), nehogy a lapunk szétküldése fennakadjon. A természetkedvelést terjesztő lapunka magyar kultúra szolgálatában csakis úgy töltheti be igazi hivatását, ha olvasótáborunk gyarapodik. Ezért megkérünk mindenkit, akinek lapunk iránya és tartalma tetszését megnyerte, terjessze, ajánlja az A Termeszei folyóiratunkat. A Budapest főváros Tanácsa a folyóiratunk megjelenését nagy áldozat­ készséggel elősegíti és hogy az A Természet meg­ erősödjék, előfizetőink lelkes támogatásán és párt­ fogásán múlik. Aki 15 egy évre szóló előfizetőt gyűjt, annak a folyóiratot díjtalanul küldjük meg. Az „A Természet" előfizetési díja egy negyedévre 45 K, félévre 90 K, egy egész évre 180 K. Fizessen elő minden magyar család az „A Természet"-re. A

szerkesztőség.

BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI Budapest, 1922. KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE

IX. évfolyam. 1—2. szám. A z állat- é s n ö v é n y k e r t i g a z g a t ó s á g á n a k közreműködésével szerkeszti:

RAITSITS EMIL

A „Hunyadi-indulót" fütyülő kanárik. A mult év k a r á c s o n y á n az Állatorvosi fő­ iskolán lezajlott Nemes K a n á r i - M a d á r Kiállí­ táson szereplő igen s z á m o s , b á j o s hangú k a n á r i m a d á r k a közül rövid ismertetésemben csupán az emberi szorgalom és kitartás leg­ s z e b b eredményével óhajtok foglalkozni. Ezek a „Hunyadi-indulót" fütyülő k a n á r i m a d a r a k . B á r m e n n y i r e hihetetlenül is hangzik, ezek az

A Babits-féle törzszsel kezdte a tenyészetet, amelyet k é s ő b b a Seifert-törzszsel javított. Nyolc évvel ezelőtt már megunta Tőffi József a kanárimadarainak természetüktől adta nótáit és magyar lelke nagyot gondolt. Miért legyen c s a k angolul, franciául vagy németül fütyülő kanári, miért ne legyen egy magyarul csicsergő madárka is e világon. A magyar

Január 1—15. Megjelen mint az „A TERMÉSZET" :o: :o: :o: melléklapja :o: :o: :o: fütyölje, a m e l y e t minden magyar megért és étérez s a m e l y dal a külföldön is megszerzi a m a g y a r szorgalom, kitartás és a hazafias­ ságon alapuló kultúráltság igazi hírnevét. Nyolc é v előtt a kiválasztott hím kitartó szor­ g a l m a s tanítás után eltanulta a „Hunyadi­ indulót", a m e l y n e k fészektestvéreivel együtt megalapozta a ,,Hunyadi-törzset". Azóta tisztavérben t o v á b b tenyészti a törzset, úgy­ hogy a karácsonyi kanárikiállításon 2 3 d a r a b hím kanárival szerepelt, amelyek ritmusosan zengik nemzetünk dicsőségére a „Hunyadi­ indulót", oly tisztán, oly tökéletes futamokkal, amely a zeneértőt is c s a k á m u l a t b a ejtheti. Akinek hihetetlenül hangzik ismertetésem, az e c s o d á s valóságról, nemzetünk egyik c s o d á ­ latos alkotásóról mindenkor meggyőződhetik, ha felkeresi ez egyszerű, de a n n á l h a z a f i a ­ s a b b a n érző é s gondolkodó Tóth József haj­ lékát (Erzsébetfalva, Pacsirta-telep, Kuruc-u. 12. sz.), hol meghallhatja a z idegenből szár­ mazott kanárimadárka zengzetes magyar dalát, a „Hunyadi-indulót". A kis művészekről mindezideig, sajnos, mit sem hallottunk. H i á b a , senkisem próféta a saját h o n á b a n . Ez áll ezekre a c s o d á s ma­ dárkákra is, a lelkes magyar tanítómesterre és tenyésztőre is.

TÓTH JÓZSEF, a ..Hunyadi-indulót" fütyülő kanárimadaraival. (Raitsits Emil felvétele.)

apró kis szárnyas állatkák egy egyszerű, de annál m a g y a r a b b gondolkozású kanárimadár­ tenyésztő sok évi s z o r g a l m a s tanítása és ok­ szerű tenyésztése folytén, tökéletesen meg­ tanulták a „Hunyadi-indulót". A külföldi s z á r m a z á s ú m a d a r a k a t a mi anyanyelvünkre Tóífi József magyar n e m e s „Hunyadi" kanáritenyésztő tanította meg, ki 1870-ben Felsőoszkón ( V a s m e g y e ) születelt é s 25 éve foglalkozik a n e m e s kanóritenyésztéssel. A b o l d o g a b b és o l c s ó b b időben 5 0 0 — 6 0 0 darab kanáriból állott á l l o m á n y a .

h a z a f i a s gondolatot a telt követte. Tófh József s z á m o s hím madarai közül kiválasztott egy hímet, a m e l y n e k síp- és füttyhangja a leg­ megfelelőbbnek bizonyult, hogy a,, Hunyadi­ induló" fütyülésére kiképezze. Amikor az est beállt, a z énekkalitkából kiemelte az erre ki­ jelölt hím kalitkáját és a hosszú estéken át lámpafénynél kezdte a z emberfölötti füttytanítást. Tófh Józsefet hazafiasán érző szívé­ ben c s a k egy végy sarkalta, hogy oly madárkát képezzen ki, mely a z egész világ c s o d á j á r a és főleg nemzetünk dicsőségére, azt az indulót

Az állatkert igazgatósága e sorok írójónak felkérésére elhatározta, hogy a kanárilársadalom e magyar nótásait a nyár folyamán többízben az állatkert területén vendégszere­ pelteti, hogy á m u l j a és c s o d á l j a a közönség a magyar kitartó lelkes munka é s tanítás legszebb és e r e d m é n y e s példáját. B á r c s a k sok ily Tóth Józsefünk volna, akik minden tettükben c s a k a m a g y a r nemzeti dicsőség e m e l é s é t tartanák életcélul. Ezalatt Tófh József azon ábrándozik, hogy lenne c s a k megfelelő l a k á s a , helyisége, hol ezeket a „Hunyadi" madarakat a magyer nemzet dicsőségére nagyban tenyészthetné. Raitsits

Emil.

A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL

„ R ó k a v á r " vadószfoxterrier telepen (Bárdos á l l a n d ó a n kaphatók pedigrés foxterrierek.

K . G. A beküldött cikket nem

Iván,

Kalocsa)

E l s ő r e n d ű S e i f e r t k a n á r i m a d a r a k Rehák B u d a p e s t VII., Klauzál-u. 2 9 . kaphatók.

István

tenyésztőnél,

N e m e s k a n á r i é n e k l ő k kaphatók Simon B u d a p e s t VIII., T i s z a K á l m á n - t é r 2.

Bálint

tenyésztőnél,

M a g y a r c s a l á d o k fizessenek elő az „A Természet" folyóiratunkra, előfizetési á r a félévre 9 0 korona. K i a d ó h i v a t a l : Budapest VI Állatkert.

közölhetjük.

M u n k a t á r s a k n a k . Folyó é v b e n az írói tiszteletdíjakat a köz­ l e m é n y e k m e g j e l e n é s e után a z o n n a l szétküldjük. A t o v á b b i a k b a n is szíves pártfogásukat kérjük.

S z a r v a s - , d á m - é s ő z a g a n c s o k a t (vetetett vagy koponyás) vesz Skaba és Plökl, B u d a p e s t VI., V i l m o s császár-út 3 3 .

K . 0 . dr. Keszthely. A beküldött cikket köszönettel fogadtuk és a februári s z á m b a n közölni fogjuk.

E r e d e t i S e i f e r t k a n á r i é n e k e s e k K o c s Lajos tenyésztő, B u d a p e s t VII., Elemér-u. 22., földszint 1. c í m e n kaphatók.

B o r b é l y B é l a a „Városmajori Diák Turista Egyesület" elnöke. 1. A gyűjtött m o h á k idővel s á p a d t a b b színűek lesznek. Vs éven belül visszafejlődnek. 2. A sziklákról szedett m o h a c s a k sziklán növekedik tovább. 3. L e g h e l y e s e b b ha gyüjtődobozt előbb termőfölddel töltjük rneg. 4. Forduljanak Győrffy István dr. egyetemi tanárhoz (Szeged) e kérdésben, úgy tudjuk ily irányú könyvet is kiadott. Ráde Károly kertészeti igazgató úr a következő könvveket ajánlja : Der Führer in der fvlooskunde v. Paul Kummer. Die L a u b m o o s e v. K. G. Limpricht, Die F l e c h t e n D e u t s c h l a n d s v. P. Sydow, Anleitung zum S a m m e l n der Kryptogamen v. P. Sydow és L e h r b ú c h der niederen Cryptogamen v. Dr. Friedrich Ludwig, a m e l y e k nagyobb könyvkereskedő útján megrendelhetők. A m o h a gyüjtemény bennünket is érdekelne, ha a gyűjtemény teljes, úgy esetleg a z Állatkert p á l m a h á z á b a n lehetne kiállítani.

N e m e s , kitüntetett k a n á r i k Izsó Sándor tenyésztőnél, B u d a p e s t IX., Soroksóri-út 32., földszint 2 3 . kaphatók. N e m e s k a n á r i m a d a r a k Tóth Ferenc tenyésztőnél, B u d a p e s t IX., Üllői-út 69., 2. udvar, II. em. 10. kaphatók. E l s ő r e n d ű é n e k e s k a n á r i m a d a r a k özv. Wertheimer Sámuelné tenyésztőnél, B u d a p e s t VII., Thököly-út 12. kaphatók. M a g y a r n e m e s ( h a z a i ) k a n á r i kapható Tamás Mihály tenyésztő­ nél, Rákospalota-Újfalu, M á v . telep, W e s s e l é n y i - u . 3., I. em. A l e g n a g y o b b s z e n z á c i ó ! „ H u n y a d i i n d u l ó t " fütyülő k a n á r i ­ m a d a r a k kaphatók Tőfh József magyar n e m e s „ H u n y a d i " kanáritenyésztőnél, E r z s é b e t f a i v a , Pacsirta-telep, Kuruc-u. 12 E r e d e t i S e i f e r t k a n á r i é n e k e s e k k a p h a t ó k Csizmás tenyésztőnél, B u d a p e s t I., Üri-u. 37., I. em. 7. N e m e s é n e k l ő k a n á r i k k a p h a t ó k Horváth János B u d a p e s t VII., Nefelejts-u. 27., III. em. 8 3 .

Oktáv

tenyésztőnél

T ö b b s z ö r ö s e n kitüntetett tenyészetből s z á r m a z ó n e m e s k a n á r i ­ m a d a r a k k a p h a t ó k ifj. Wertheimer Sándor tenyésztőnél, B u d a ­ pest 111., Apát-u. 86., földszint 2. A kétsoros apróhirdetés

egyszeri megjelenése 50 korona

T e r m é s z e t t u d o m á n y i K ö z l ö n y . S z e r k e s z t i : Ilosvay Lajos közre­ működésével Gorka Sándor. S z e r k e s z t ő s é g és k i a d ó h i v a t a l : B u d a p e s t VIII., Eszterházy-u. 16. T u r i s t a s á g é s A l p i n i z m u s . S z e r k e s z t i k : Komarnicki Gyula dr. és V i g y á z ó János dr. Előfizetési díj egyévre 3 0 0 korona. Szerkesztőség és k i a d ó h i v a t a l : B u d a p e s t II., Hunyadi J ó n o s - u . 8., II. e m . 6. B u d a p e s t i A q u a r i u m é s T e r r a r i u m E g y e s ü l e t magyar természet­ barátok t á r s a s á g a 1922. II. 1., 1 5 . ; III. 1., 15., 2 0 . ; IV. 12., 2 6 . ; V. 10., 2 4 . ; VI. 7., 2 1 . ; VII. 5., 1 9 . ; VIII. 2 „ 16., 3 0 . ; I X . 13., 2 7 . ; X . 11., 2 5 . ; X I . 8., 2 2 . ; X I I . 6., 2 0 . tartja meg összejöveteleit a Schmidhofer-íé\e vendéglő (II., Fő-u. 8.) külön termében.

N e m e s h a r z i k a n á r i k a p h a t ó Hahn pest VI.. Petőti-u. 10., földszint 2.

Károly

tenyésztőnél, B u d a ­

N e m e s ( h a r z i ) k a n á r i é n e k e s e k kaphatók Juhász Tibor tenyésztő­ nél, B u d a p e s t VIII., Bezerédi-u. 8., II. em. 3 4 . c í m e n . K a l i t k á k , é n e k s z e k r é n y e k , röpkalitkák, tenyésztőberendezések, elsőrendű k a n á r i k kaphatók Czagala Mihály tenyésztőnél, B u d a p e s t VIII., Dugonics-u. 15., II. em. 3. I - s ő o s z t á l y ú „ I d e á l " k a n á r i m a d a r a k kaphatók Weininger tenyésztőnél, B u d a p e s t II., Mecset-u. 19. c í m e n . N e m e s S e i f e r t k a n á r i m a d a r a k kaphatók Jurák nél, Erzsébetfalva, István-u. 3., földszint 2.

József

Károly

tenyésztő

Állatkerti bérletjegyet váltsunk ! Á l l a t b a r á t o k lépjenek b e az Állatvédő Ernő-u. 13.

egyesületbe,

B u d a p e s t IX., M a g y a r puli k ö l y k e k kaphatók Bakos Károly B u d a p e s t V., Hold-u. 4., főkapu c í m e n .

M a g y a r k o m o n d o r - é s k u v a s z t e n y é s z t é s érdekében kérjük hazai tenyésztőinket, a d o m á n y o z z a n a k a z állatkerti á l l o m á n y vér­ frissítése miatt n é h á n y fajta tiszta magyar j á h é s z k u t y á t állat­ kertünknek. N é h á n y t e l i v é r v i z s l á t elfogad betanításra Ötvös B a l á z s , Magyar­ szombathely, Feketevizpuszta, V e s z p r é m m . K u t y a i d o m í t á s t g a z d a s á g i és önvédelmi Endre, Z e b e g é n y (Hontmegye). Pedigrés német juhászkutya VIL, Ilka-utca 12. c í m e n .

kölykök

célokra

elvállal

Félix

kaphatók

Szó'cs

János,

„ C z o b o r " n é m e t j u h á s z e b k e n n e l . T u l a j d o n o s : Klein J á k ó , B u d a p e s t VII., Czobor-utca 3. T e l e f o n : J ó z s e f 9 6 — 1 1 . Törzs­ könyvezett pedigrees kölykök kaphatók.

rendőrellenőrnél

Kitüntetett k a n á r i m a d a r a k kaphatók Keresztény Lajos nél, B u d a p e s t IX., Tűzoltó-u. 5 9 . , földszint 9. N e m e s k a n á r i m a d a r a k kaphatók Szabó B u d a p e s t VIII., Práter-u. 82., II. em. 2 5 .

Géza

tenyésztő­

tenyésztőnél,

E l s ő r e n d ű S e i f e r t é n e k e s k a n á r i k k a p h a t ó k P r é s József nél, B u d a p e s t VIII., Szigony-u. 37., II. em. 2 1 .

tenyésztő­

N e m e s k a n á r i m a d a r a k kaphatók W e s í e r g t í ! György B u d a p e s t VIL, W e s s e l é n y i - u . 27.

tenyésztőnél,

N e m e s k a n á r i m a d a r a k kaphatók B u d a p e s t I X . , Bokréta-u. 3 8 .

tenyésztőnél,

Szmufe Márton

annnd A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL. nnnnn

A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLATKERT HELYSZÍNRAJZA

JELMAGYARÁZAT: 1. 2. 3. 8., 25., 33., 3 5 . 4. F. J . földalatti villa­ 5. 6. mos vasút. Omnibusz. 7. A térképen l á t h a t d g7.am.ik az 8. útmutató szövegére utalnak. 9. > AB i, i n. II Tilt ' • I' l r H ., I i i 10. kOvetett rttlrtuiy 11. 12. KI. — klozet. Az állatkertbe vezető villamosok számai:

Főkapu Igazgatóság Dohányárusítás Majmok Rágcsálók Mókusház Erszényesek Szarvasok Juhok Tejcsarnok Antilopok Bölények

13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

Cukorknárusítás Kapu Néprajzi gyűjtemény Vastagbőrűek Zsiráfok Turista-út Vendéglő Tevefélék Disznófélék Gyermekek játszóhelye 23. Sport-pálya

24. Lovagló- és kocsikázópálya Zebraisfálló Muflonok Zergék Kecskék Kőszáli bakok Kis medvék Nagy medvék Kutyák Süteményárusítás Átjáró az oroszlénhézon át

25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34.

35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45.

Tigrisbarlang 46. Rénszarvasok Oroszlánbarlang 47. Norvég ház Kis ragadozók 48. Jegesrókák Hűsítő italok 49. Alagút-átjáró árusítása 50. Bejárat a mozgófénykéVidrató pékhez Vérrom 51. Uszómadarak Fókató 52. Gázlók, kacsák Jegesmedvék 53. Fácános Turista-út 54. Sasok Rozsomák 55. Strucok Nyest félék 56. Kisebb tóparti madarak

57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68.

Madarak háza Dohányárusítás Falusi gazdaság Rovarok Akvárium Terrarium Vendéglő Zenepavillon Kávéház Terrasz kávéház Pálmaház bejárata Aréna úti kapu ;

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

KYNOLOGIAI

MAGYAR NÉP Képes hetilap. Politikai, gazdasági és szépirodalmi újság. Megjelen minden v a s á r n a p . Szerkeszti R Á K O S Y G Y U L A . :: Szerkesztőség és k i a d ó h i v a t a l :: Budapest, V I I I . , Szentkirályi-utca 30.

FROMMER-LILIPUT MELLÉNYZSEBPISZTOLY 6'35 mm.

kapható

S K A B A ÉS P L Ö K L

ÉVKÖNYV

Ebtenyésztők é s Kutyabarátok Zsebnaptára I. Évfolyam. 1922-IK É V R E Bolti á r a 70 K. Azonban a lap előfizetőinek 60 K beküldése esetén ajánlott küldeményként bérmentve küldi meg a kiadóhivatal. S z e r k e s z t i : I l o s v a i L a j o s K á r o l y , a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete ügyvezető titkára. Nélkülöz­ hetetlen kézikönyv é s útmutató a telivér ebtenyésztés é s ebkedvelés hívei számára. Szerkesztőség é s kiadóhivatal: Budapest I., Horthy Miklós-út 58.

SZOBA-AQUARIUMOKAT díszhalakat, aquarium-kellékeket, vízi növényeket szállít az

AMATÖRÖK FORGALMI SZÖVETKEZETE Budapest, IV. ker., Magyar-utca 1. sz. A z a q u a r i s z t i k a a legszebb amatőr kedvtelések egyike Tanít, s z ó r a k o z t a t és a z otthon d í s z e !

fegyver- és l ő s z e r r a k t á r á b a n V* term. nagyság

nagyban é s kicsinyben

Budapest, V., Vilmos császár-út 3 3 . sz. Á r a 2400 k o r o n a és 10% l u x u s a d ó Szállítás vásárlási engedély ellenében

HUNGARIA-FURDO GÖZ-

VII. KER., DOHÁNY-U. 44., NYÁR-U. 7.

M A G Y A R E B T E N Y É S Z T Ő K O R S Z Á G O S EGYESÜLETE felkarolja az ebtenyésztő sport ö s s z e s érdekeit, vezeti é s kiadja a h a z á n k b a n e g y e d ü l á l l ó

M a g y a r Ebtörzsköny vet és a M a g y a r V a d á s z e b - T ö r z s k ö n y v e t

É S KÁDFÜRDŐI

V A D Á S Z O K ! F i z e s s e n e k elő

a

NIMRÓD-VADÁSZLAP"-ra

Hivatalos lapja . A KUTYA". Előfizetési díja évi 200 K, tagoknak 150 K. Belépési díj 20 K, tagsági díj 50 K . Felvilágosítást nyújt: ILOSVAI LAJOS KÁROLY ügyvezető titkár, Budapest 112 Székesfővárosi házinyomda 1922.

K i a d ó h i v a t a l : Budapest, IV., Egyetem-u. 4. E L Ő F I Z E T É S I Á R A F É L É V R E 50 K O R O N A