Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ......................................................................................................................... 1 1. Az egészségtervezés és társadalmi egészségfejlesztés néhány elméleti összefüggése (Girán János) ............................................................................................................................ 4 1.1. Az egészségfejlesztési tervezés módszere....................................................................... 9 1.1.1. Az egészségfejlesztési tervezés módszerének kialakulása ........................... 9 1.1.2. Az egészségfejlesztési tervezés értékei és irányelvei ................................. 10 1.1.3. Az egészségfejlesztési tervezés módszerének munkaszakaszai ................. 13 1.2.1. A társadalmi egészségfejlesztés elméleti keretei ........................................ 14 1.2.2. A társadalmi egészségfejlesztés egy lehetséges modellje .......................... 17 2. Társadalmi –gazdasági háttér bemutatása (Nadrai Lászlóné) ...................................... 21 2.1. Bevezetés ....................................................................................................................... 21 2.2. Zalaegerszeg Többcélú Kistérségi Társulás lakosságának egészségi állapotot befolyásoló néhány demográfiai mutatója ........................................................................... 23 2.3. A Zalaegerszegi (és a Pacsai) kistérség lakónépességének változása ........................... 24 2.4. A településszerkezet változása ...................................................................................... 27 2.5. Környezet, lakásállomány nagysága és minĘsége ......................................................... 29 2.6. Gazdasági aktivitás, foglalkoztatottság, munkanélküliség ............................................ 32 2.7. Hátrányos helyzetĦ társadalmi csoportok...................................................................... 39 2.8. A fiatalok „veszélyeztetettsége” .................................................................................... 44 2.9. Társadalmi-gazdasági helyzet – összefoglaló ............................................................... 48 2.9.1. KedvezĘ, a kistérségekben élĘ lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezĘk ........................................................................................................................... 49 2.9.2. KedvezĘtlen társadalmi-gazdasági tényezĘk .............................................. 50 2.10. Javaslatok .................................................................................................................... 53 3. Népegészségügy-A Zalaegerszegi és a Pacsai Kistérségben élĘ lakosság egészségi állapotmutatói, befolyásoló tényezĘi, a hátrányos lakossági csoportok jellemzĘi, problémák, lehetĘségek, megoldási irányok (Dr. Menyhárt Ildikó).................................. 55 3.1. A leggyakrabban elĘforduló és befolyásolható kockázati tényezĘkre ható társadalmi tényezĘk ............................................................................................................................... 56 3.2. A korai halandóság területi egyenlĘtlenségei férfiak és nĘk körében a Nyugat-dunántúli régió kistérségeiben és településein, 2002-2006 (SHH)573.2.1
KedvezĘ
jelenségek
a
kistérségekben élĘ lakosság egészségi állapotára vonatkozóan: .......................................... 62
1
3.2.2. KedvezĘtlen jelenségek .............................................................................. 63 3.3. Javaslatok ....................................................................................................................... 64 3.3.1. Megyei, kistérségi szinten egyes szakágazatok véleményeinek kikérése javasolt témák ................................................................................................................... 64 3.3.2. Mikrotérségek, helyi önkormányzatok számára javaslatok........................ 64 4. Az egészségnevelés és az egészségfejlesztés a közoktatási intézményekben (Prenner Zsuzsanna) .............................................................................................................................. 65 4.1. Helyzetelemzés.............................................................................................................. 66 4.1.1. A közoktatási intézmények szakmai munkáját meghatározó dokumentumok .......................................................................................................................................... 66 4.1.2. Dokumentumelemzés – az iskolák pedagógiai programjának kötelezĘ részét képezĘ egészségnevelési programok elemzése ...................................................... 71 4.1.3. VezetĘi kérdĘívek ....................................................................................... 81 4.1.4. KérdĘíves felmérés az iskolahasználók körében ........................................ 85 5. A munkahelyi egészségfejlesztés lehetĘségei (Dr. Vargáné Dr.Papp Éva) ................... 96 5.1. Munkahelyi Egészség és Biztonság, mint vállalati kultúra ........................................... 96 5.1.1.Munkafeltételek Magyarországon ............................................................... 97 5.2. A gazdasági szféra szerepe a munkaerĘ-vagyon megĘrzésében ................................. 104 5.2.1. A munkahelyi egészségkárosodások költsége .......................................... 105 5.3. A munka világa a kistérségben.................................................................................... 110 5.3.1. Hogyan gondolkodnak munkavállalóik egészségével kapcsolatban a gazdasági szféra illetve a munkahelyi vezetĘk? ............................................................. 110 5.3.2. Mit tapasztalhatunk a munkavállalók munkakörülményeiben, egészségi állapot mutatóiban? ........................................................................................................ 115 5.3.3. A munkaegészségügyben jelentĘs megelĘzĘ szerepet betöltĘ foglalkozásegészségügyi szolgálatok tevékenységében rejlĘ lehetĘségek bemutatása. ................... 118 5.4 Munkahelyi egészségfejlesztés lehetĘségei ................................................................. 122 5.4.1. Az egészségbarát munkahely hazai kritériumrendszere ........................... 125 5.5. Megállapítások és javaslatok ....................................................................................... 127 5.5.1. Kistérségi Partner Program: ..................................................................... 127 5.5.2. Stratégiai cél ............................................................................................. 128 5.5.3. Eredmények, fenntarthatóság ................................................................... 128 6. Lakossági szükségletek és vélemények az egészségterv kidolgozásához (Girán János) ........................................................................................................................ 129
2
6.1. A lakossági vélemény-elemzés eredményei ................................................................ 130 6.1.1. Lakóhellyel kapcsolatos vélemények és problémák................................. 130 6.1.2. Helyi döntéshozatallal való viszonyrendszer ........................................... 131 6.1.3. Az egyéni egészségi helyzettel és kockázatokkal kapcsolatos vélemények ........................................................................................................................................ 132 6.1.4. A kistérségi egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos vélemények ..... 134 6.1.5. Helyi sportolási lehetĘségekkel kapcsolatos vélemények ........................ 135 6.1.6. Az egészségmegĘrzés- és fejlesztés helyi lehetĘségeire vonatkozó ismeretek ........................................................................................................................ 136 6.2. Összegzés és javaslatok ............................................................................................... 137 7. A döntéshozatali gyakorlat és az egészségfejlesztés összefüggései (Girán János) ...... 139 7.1. Elméleti keretek........................................................................................................... 139 7.2. Zalaegerszeg és térsége Többcélú Kistérségi Társulás aktuálisan érvényes koncepcióinak dokumentumelemzése ................................................................................ 144 7.2.1. A dokumentumelemzés módszertani vonatkozásai .................................. 144 7.2.2. A dokumentumelemzés eredményei......................................................... 146 7.2.3. A dokumentumelemzés kritikai összegzése és javaslatok........................ 150 7.3. Zalaegerszeg és térsége Többcélú Kistérségi Társulás településeinek polgármesterei körében végzett adatgyĦjtés elemzése................................................................................ 152 7.3.1. A Kistérség polgármesterei körében végzett adatgyĦjtés módszertani vonatkozásai ................................................................................................................... 152 7.3.2. A Kistérség polgármesterei körében végzett adatgyĦjtés elemzés ........... 153 7.4. Összegzés, javaslatok .................................................................................................. 155 8. Egészségfejlesztési cselekvési terv javaslatai ................................................................. 157 8.1 Szocio-kulturális, társadalmi-gazdasági és népegészségügyi színtér…………………157 8.2 Oktatási-nevelési intézmények színtér……………………………………………….. 160 8.3.Munkahelyi színtér…………………………………………………………………… 163 8.4 Döntéshozatali színtér………………………………………………………………... 164 8.5 Egészségfejlesztési terv prioritásai…………………………………………………... 166 8.6 IdĘterv……………………………………………………………………………….. 168 Felhasznált irodalom……………………………………………………………………… 169 Mellékletek………………………………………………………………………………….170
3
1.
Az egészségtervezés és társadalmi egészségfejlesztés néhány elméleti összefüggése Az EGT/ Norvég Finanszírozási Mechanizmus által támogatott az „Útlevél az Egészséghez” projekt egyik meghatározó célkitĦzése, hogy a kezdeményezésben résztvevĘ városok és községek számára olyan egészségfejlesztési tervet dolgozzon ki, amely hozzásegíti a helyi döntéshozókat ahhoz, hogy települési környezetüket – mint a mindennapi élet egy meghatározó színterét – minél inkább az egészséget támogató közeggé alakíthassák, és
az
egészségi
állapotbeli
egyenlĘtlenségeket
csökkenthessék.
E folyamat egyik lényegi eleme, hogy a helyi közösségen belül, az egészségi állapotot meghatározó társadalmi tényezĘk pozitív irányba változzanak. Mindehhez egy tervszerĦen felépített, legalább középtávra érvényes cselekvési elképzelés – pl. egészségfejlesztési terv – szükséges,
hogy
a
korszerĦ
multiszektoriális
egészségfejlesztés
és
prevenció
megvalósulhasson. E szemlélet alapjait elĘször az „Egészséget Mindenkinek 2000-re” stratégia1 fogalmazta meg azáltal, hogy az egészségmegĘrzés és egészségfejlesztés feladatait a klasszikus népegészségügy medikalizáló-gyógyító kontextusából egyértelmĦen áthelyezte a társadalmi-gazdasági-politikai összefüggések rendszerébe, és így jelentĘsen hozzájárult annak a folyamatnak a kiteljesedéséhez, amely eredményeként az egészség társadalmi meghatározó tényezĘi2 az alábbiak szerint definiálásra kerültek: 1. társadalmi lejtĘ;
6. munkanélküliség;
2. stressz;
7. társadalmi támogatás – helyi közösség;
3. gyermekkor;
8. szenvedélybetegségek;
4. társadalmi kirekesztettség;
9. táplálkozás;
5. munka;
10. közlekedés.
Az egészség társadalmi meghatározói önmagukban is egyértelmĦsítik, hogy ezeknek a tényezĘknek a kezelése messze túlmutat az egészségügyi ellátórendszer kompetenciáján, sokkal inkább olyan, a társadalom- és szociálpolitika területeihez kapcsolódó beavatkozásokat igényel, amelynek alapját a mindennapi életfeltételek milyenségét meghatározó szakterületek közötti multiszektorális együttmĦködés kell, hogy jelentse. Ez a megközelítés az egészséget 1
Global Strategy for Health for All by the Year 2000, (1981): World Health Organization. Geneva, 1981. Wilkinson, R.-Marmot, M. (szerk.) (1999): Tagadhatatlan tények. Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége, Pécs 2
4
rendszerszemléletben értelmezi, és lehetĘséget teremt a komplex megelĘzési módszerek alkalmazására, amelyben már az egészségnevelés és ismeretátadás, az egészségfejlesztés, valamint az egészségvédelem, mint a három alapvetĘ népegészségügyi tevékenység egymást kiegészítĘ módon jelenik meg. Mindez azért is érdemel kiemelt figyelmet, mivel az emberek születésüktĘl fogva számos tekintetben egyenlĘtlen helyzetben vannak. Ezek között az egyenlĘtlenségek között vannak olyanok, amelyek elkerülhetetlenek, amelyek elfogadhatóak és vannak olyanok, amelyek igazságtalanok. Az egészségi állapot vonatkozásában elkerülhetetlenek a genetikai adottságok által kialakuló különbségek. Elfogadhatóak azok, amelyek azonos társadalmi-gazdasági helyzetben lévĘ egyének eltérĘ egyéni választásai alapján keletkeznek. Igazságtalanok azok a különbségek, amelyek a társadalmi-gazdasági helyzet különbségeibĘl adódnak3. Az egészségi állapot igazságtalan különbségeit a települések nagyon jól tükrözik: az alacsony társadalmi státuszú csoportok lakókörnyezetét általában a slumosodás, a települési szegregáció, a természeti környezet pusztuló állapota, valamint az egészségtelen lakáskörülmények
jellemzik.
E
problémákhoz
járul
még,
hogy
az
ezekben
a
településrészekben élĘ emberek általában alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek, az átlagos jövedelmekhez képest jóval kevesebb pénzbĘl élnek, rendszerint szĦkösebbek a lehetĘségeik a rekreációs tevékenységek és a különbözĘ – akár az alapszintĦ – szolgáltatások igénybevételére, mint a település más részein élĘknek. A hátrányos helyzetĦ csoportok tagjai tehát fokozottan ki vannak téve azoknak az egészségi kockázatoknak, amelyek – ahogy arra számos publikáció4 felhívja a figyelmet – elsĘsorban az alacsony társadalmi státuszra vezethetĘek vissza. Erre a tényre hívja fel a figyelmet a „Tagadhatatlan tények” címĦ publikáció is, amelynek szerzĘi szerint „a világ leggazdagabb országaira is az a jellemzĘ, hogy a módos emberek évekkel tovább élnek és kevesebb betegségben szenvednek, mint a szegények. Ezek az egészségi állapotbeli különbségek igen jelentĘs társadalmi igazságtalanságot fejeznek ki, és jól tükrözik a mai modern világ egészségre gyakorolt legalapvetĘbb hatásait. Az egészségügyi ellátás ugyan lehetĘvé teszi számos súlyos betegség kezelését és túlélését, de a társadalom egészét tekintve az egészség javítása szempontjából sokkal fontosabbak azok a társadalmi és gazdasági
3
Orosz, É. (2001): Félúton vagy tévúton? Egészségügyünk félmúltja és az egészségpolitika alternatívái. Egészséges Magyarországért Egyesület, Budapest pp.256 4 pl.: Towsend, P.-Davidson, N (ed) (1982): Inequalities in health. The Black Report. http://www.sochealth.co.uk/history/black.htm (letöltve: 2009.08.21.); Whitehead, M. (1991): The concepts and principles of equity and health. = Health promotion International. Vol.6. No.3 217-228.; Marmot, M. (2006): Health in an unequal world. Royal College of Physicians, London; Wilkinson-Marmot, 1999; stb.
5
feltételek, amelyek azt határozzák meg, hogy az emberek megbetegednek-e vagy sem”5. Ezek a feltételek a már korábbiakban említett egészség társadalmi meghatározói, amelyek pozitív irányú befolyásolásához a komplex egészségfejlesztés nyújthat segítséget. A gyakorlati tevékenységek ez irányú megalapozásához az Ottawai Chartában6 foglaltak nyújtanak segítséget, többek között az egészségfejlesztés fogalmának a következĘk szerinti meghatározásával: „az egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek, közösségeknek egészségük fokozott kézbentartására és tökéletesítésére. A teljes fizikai, szellemi és szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy csoportnak képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza és megvalósítsa vágyait, kielégítse szükségleteit és környezetével változzék vagy alkalmazkodjon ahhoz. Az egészséget tehát mint a mindennapi élet erĘforrását, nem pedig mint életcélt kell értelmezni. Az egészség pozitív fogalom, amely a társadalmi és egyéni erĘforrásokat, valamint a testi képességeket hangsúlyozza. Az egészségfejlesztés következésképpen nem csupán az egészségügyi ágazat kötelezettsége”. Az egészségi állapot javítása érdekében a Charta három alapvetĘ egészségfejlesztési stratégiai területet határoz meg: a politikai döntéshozatali mechanizmusok befolyásolása, a társadalmi egyenlĘtlenségek leküzdése és a legteljesebb egészségi potenciál elérése, összehangolt cselevés a társadalom minden szektora között. Ezek az irányvonalak ugyanakkor a multiszektorális egészségpolitika alapjait is értelmezik. A multiszektorális egészségpolitika fĘ jellemzĘje, hogy az állam, a helyi közösségek és az egyének közös felelĘsséget viselnek a társadalom, az egyének egészségének megĘrzésében,
egészségi
állapotának
javításában.
Ennek
érdekében
a
különbözĘ,
egészségügyön kívüli szektorok és szakterületek döntéseik során az egészség szempontjait figyelembe veszik, megsértésüket hatékonyan szankcionálják. Ezáltal megvalósulhat az egészségi kockázatok csökkentése és az egészséget támogató környezet kialakulása és mĦködése7. A multiszektorális együttmĦködés feladatához kapcsolódóan szintén a Charta fogalmazza meg elĘször, hogy az egészségfejlesztés nem kizárólag az egészségügyi
5
Wilkinson, R.-Marmot, M. (szerk.) (1999): Tagadhatatlan tények. Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége, Pécs pp.3-4. 6 Ottawa Charter for Health Promotion. First International Conference on Health Promotion. Ottawa, 21 November 1986 - WHO/HPR/HEP/95.1 7 Orosz, É. (2001): Félúton vagy tévúton? Egészségügyünk félmúltja és az egészségpolitika alternatívái. Egészséges Magyarországért Egyesület, Budapest, pp.299; Orosz, É. (2006): Egészségügy: kihívások és lehetséges válaszok. In Stratégiai kutatások - Magyarország 2015. Társadalmi kohézió erĘsítése. (szerk. Tausz, K.) Új Mondátum Kiadó, Budapest pp.214.
6
ellátórendszer feladata, hanem „az egészségfejlesztés túlmegy az egészségügyi ellátás keretein: az egészséget a politikát alakítók napirendjére tĦzi valamennyi ágazatban és valamennyi szinten, tudatosítva bennük, hogy döntéseiknek milyen következményei lehetnek az egészségre
nézve,
és
elfogadtatva
velük
felelĘsségüket
az
egészségért.
[…]
Az
egészségfejlesztési közpolitika megkívánja azoknak a nehézségeknek a felmérését, amelyek az egészség szempontjából kedvezĘ állami politika és intézkedések elfogadását gátolják a nem egészségügyi ágazatokban. A cél az legyen, hogy az egészséges választás váljék a könnyebb választássá a döntéshozók számára is”. A Charta a multiszektorális egészségpolitika szükségességének kinyilvánításán túlmenĘen meghatározza még, hogy az egészségfejlesztési tevékenység az egészséget támogató közpolitikát, a kedvezĘ környezet kialakítását, a közösségi tevékenységek erĘsítését, az egyéni képességek fejlesztését és az egészségügyi ellátás átszervezését jelenti. E tevékenységek kiteljesedése érdekében a gyakorlati feladatok megvalósítása olyan közegben kell, hogy realizálódjon, amelyek a mindennapi élet színtereit jelentik. Ez a szakmaimódszertani
felfogás
egészségfejlesztésben
jelenti a
mind
a
mai
napig
színtér-megközelítés,
és
az
az
egészségpolitikában
arra
épülĘ
és
az
színtérprogramok
koncepcionális alapját. Az
egészségfejlesztés
színtereire
vonatkozó
meghatározás
az
Egészségügyi
Világszervezet (WHO) által a következĘk szerint került megfogalmazásra: „színtérként tekinthetĘ minden olyan hely, ahol az ott élĘk aktívan alakítják a környezetüket annak érdekében, hogy egészségi állapotukkal kapcsolatos problémáikat megoldják. A színterek általában térben jól lehatárolhatóak, stabil szervezeti struktúrával rendelkeznek, amelyhez meghatározott szerepeket betöltĘ személyek csoportjai tartoznak. A színterek az egészség védelme érdekében is használhatóak azáltal, hogy elérik az ott tartózkodó/dolgozó embereket, biztosítják a megfelelĘ szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint a színterek közötti kapcsolat révén a helyi közösség egészét képesek bevonni az egészségmegĘrzĘ kezdeményezésekbe”8. Ennek megfelelĘen színtérként tekinthetĘ az iskola, a munkahely, a település, a piac, és minden olyan helyszín, amely meghatározó szerepet játszik a mindennapi élet történéseiben. E színterek teremtik meg az egészség elĘfeltételeit, azonban számos esetben az egészség nem szerepel e színterek mĦködési és fejlesztési terveinek, koncepcióinak prioritásai között. Ennek oka az lehet, hogy egyrészt a színtereknek nem elsĘdleges feladata az egészség
8
WHO, (1998): Health Promotion Glossary, Geneva, pp.19.
7
védelme, így általában nem is fordul külön figyelem az egészség, mint érték hangsúlyozására; másrészt, általában egy adott szervezet különbözĘ, jól definiálható problémák megoldására jön létre9. Az egészség védelme azonban nem problémaként jelenik meg, mivel a problémát az egészség elvesztése, a betegség kialakulása jelenti, de ennek kezelésére rendelkezésre áll az egészségügyi ellátórendszer. Az egészségfejlesztés önálló intézményrendszerének létrejöttét nehezíti továbbá az a helyzet is, hogy az egészségfejlesztési tevékenység egyszerre több társadalmi alrendszert céloz meg annak érdekében, hogy minden területen a legmegfelelĘbb kapcsolódási pontot találja meg, mivel közvetlenül vagy közvetve minden döntésnek, cselekvésnek van/lehet hatása az egészségi állapot alakulására. Az „Útlevél az Egészséghez” projekt mindezen elméleti háttérösszefüggések alapján az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek csökkentése érdekében a színtér megközelítést és a multiszektorális együttmĦködés kialakítását célozza a helyi közösség meghatározó színterein, amelyek a következĘk: ¾ helyi döntéshozatal, mint színtér; ¾ oktatási-nevelési tevékenység helyszíne, mint színtér; ¾ munkahely, mint színtér; ¾ család/háztartás, mint színtér. Alkalmazott módszerként az egészségfejlesztési tervezés került kiválasztásra, mint a nemzetközi és hazai gyakorlatban elismert olyan stratégiai tervezési eszköz, amely a legeredményesebben képes támogatni a színtérszemlélet és a multiszektorális együttmĦködés helyi szintĦ kialakulását. A projektben résztvevĘ településeken megvalósuló hatékony és eredményes munkavégzés
érdekében
a
jelen
bevezetĘ
fejezet
további
részében
elĘször
az
egészségfejlesztési tervezés módszerének ismertetése, majd az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek csökkentését célzó színtér-szemléletĦ tevékenységek meghatározásához alkalmazható elméleti keretrendszer bemutatása következik. Mindezen módszertani információk reményeink szerint megkönnyítik a helyzetelemzés eredményeinek értékelését, továbbá az erre épülĘ egészségfejlesztési tervben foglalt javaslatok és kezdeményezések értelmezését.
9
Grossmann, R.-Scala, K. (2004): Egészségfejlesztés és szervezetfejlesztés. Juhász Gyula FelsĘoktatási Kiadó, Szeged, pp.9.
8
1.1. Az egészségfejlesztési tervezés módszere 1.1.1. Az egészségfejlesztési tervezés módszerének kialakulása Az egészségfejlesztési tervezés módszerének kidolgozása az Egészséges Városok mozgalom egyik legfontosabb szakmai eredményeként tekinthetĘ. A korábban egységes módszer nélkül végzett települési egészségiállapot-becslések helyett e módszerrel egységes szakmai keretként szolgál egy adott településen élĘ lakosok egészségi állapotának szakszerĦ, és megismételhetĘ adatgyĦjtést lehetĘvé tévĘ feltérképezéséhez. A tervezési folyamatot megelĘzi az egészségkép-nek nevezett elemzés elkészítése, amely az adott településre vonatkozóan az egészségi állapotot meghatározó tényezĘkrĘl összegyĦjtött adatokat és információkat összegzi. Az elemzés eredményei az egészségpolitika alakítása érdekében a közösség tagjai és a döntéshozók számára ¾ információval szolgál a városban (vagy egyéb színtéren) élĘk egészségi állapotáról, az azt befolyásolni képes tényezĘkrĘl és kockázatokról; ¾ azonosítja az egészségi állapotuk miatt fokozottan veszélyeztetett csoportokat és azok speciális igényeit; ¾ elĘsegíti az egészségfejlesztési terv prioritásainak megfogalmazását, továbbá az azok érvényesítéséhez szükséges források allokációjának és a szolgáltatások körének, valamint fejlesztési irányainak kijelölését; ¾ alapot biztosít a multiszektorális cselekvéshez10. Az egészségkép adatai alapján kidolgozott egészségfejlesztési terv – szakítva a korábban általánosan jellemzĘ „ha egészség, akkor egészségügy” szemlélettel – széles körĦ települési együttmĦködésen alapul és integrálja a helyi közösség tagjainak egészségfejlesztése érdekében folyó tevékenységeket. Ennek megfelelĘen kitért többek között az oktatás, a szociális ellátások, a közbiztonság, a foglalkoztatás és az egészségügyi ellátórendszer és egyéb területek feladatvállalásainak összehangolására, amelyekhez a városi döntéshozatal támogatása is elengedhetetlen tényezĘ. Az egészségfejlesztési terv eszközként, és nem célként tekintendĘ, hiszen a helyi közösség egészségi állapotával kapcsolatos közös víziót fogalmaz meg. FĘ érdeme, hogy mind a szakmai, mind a politikai-döntéshozói területek számára egyértelmĦsíti, hogy a helyi egészségfejlesztési feladatok egyrészt nem elsĘsorban az egészségügyi ellátórendszerhez és az abban dolgozó szakemberekhez köthetĘk, másrészt, hogy csakis multiszektorális megközelítés
10
WHO (1997): Twenty steps for developing a Healthy Cities project. 3rd edition, WHO Regional Office for Europe
9
alkalmazásával érhetĘek el olyan eredmények, amelyek hosszú távon fenntarthatóak, és az egyedi, alkalomszerĦ akciók – általában – rövidtávú hatásain túlmutató eredményeket produkálnak. Az egészségfejlesztési tervezés szakmai alapvetése, hogy az egyes színtereken mĦködĘ döntéshozatal alapját azok a szakmai koncepciók, fejlesztési tervek, akcióprogramok képezik, amelyek közép- és hosszú távra meghatározzák az adott színtér tevékenységének irányvonalait, jövĘképét. EbbĘl következĘen, ha minden az adott színtér tekintetében lényeges szakterületen a koncepcionális célok az egészségi állapot támogatása, mint prioritás figyelembevételével kerülnek megfogalmazásra, akkor lényegesen nagyobb az esély arra, hogy az adott színtér – a koncepciókra alapozott operatív döntések révén – az egészséget támogató módon mĦködik. Az egészségfejlesztési tervezés lényege, hogy az egészségfejlesztéssel kapcsolatos aktuális értékek és alapelvek már a koncepcionális tervezés során eljuthatnak a döntéshozói szintekre, ezáltal prioritásokként jelenhetnek meg a különbözĘ cselekvési területek koncepcióiban, távlati terveiben, jövĘképében. Ennek eredményeként a multiszektorális együttmĦködés alapján a különbözĘ területeken mĦködĘ döntéshozók és szakemberek már koncepcionális szinten is összehangoltan, azonos értékek, alapelvek és prioritások mentén tehetnek meg mindent az egészségi állapotot befolyásoló társadalmi tényezĘk javítása és az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek csökkentése érdekében. Megteremtve ezáltal a feltételeket az egészség-központú multiszektorális egészségpolitika mĦködéséhez.
1.1.2. Az egészségfejlesztési tervezés értékei és irányelvei Az helyi szintĦ egészségtervezési munka egyik meghatározó iránymutatója – a nemzeti egészségfejlesztési dokumentumokban foglaltak mellett – az Egészségügyi Világszervezet adott idĘszakra aktuálisan érvényes értékpreferenciája és az ehhez kapcsolódó irányelvek összessége. Az e tekintetben jelenleg aktuális értékpreferenciák és irányelvek a Health For All in the 21st Century11 deklarációjában fogalmazódtak meg a következĘk szerint: ¾ Az egészség alapvetĘ emberi jog; ¾ esélyegyenlĘség az egészségvédelem terén és szolidaritás az ehhez kapcsolódó programok esetében, az országok között és az egyes országokon belül egyaránt; ¾ részvétvevĘ felelĘsségvállalás az egyének, a csoportok, az intézmények és közösségek részérĘl az egészségfejlesztés érdekében.
11
Health 21 – Health for all in the 21st Century. WHO Regional Office for Europe, Copenhagen. 2000 pp. 3-4.
10
A felsorolt három értékre épül négy alapelv, amelyek a helyi közösségek egészségfejlesztésre fókuszáló stratégiai tervezési folyamataiban kell, hogy meghatározó szerephez jussanak: ¾ Az egészségi kockázatok kezelésére irányuló programok során megkülönböztetett figyelem forduljon a fizikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és nemek közötti eltérésekbĘl adódó sajátosságokra, a multiszektorialitás elvének hangsúlyozására, az egészségi állapotról képet adó felmérések eredményeinek felhasználására; ¾ az egészségre gyakorolt hatások által vezérelt programok és beruházások az egészségfejlesztés és a kórházi ellátás területén; ¾ integrált család-, és közösség-orientált egészségügyi ellátórendszer mĦködtetése, rugalmas és felelĘsségteljes kórházi háttér biztosítása; ¾ részvételen alapuló egészségfejlesztési folyamat, amelyben partnerként jelennek meg a családok, iskolák, munkahelyek és a helyi közösség képviselĘi, és amely egyben támogatja a döntéshozatali és megvalósítási folyamatokat, ezzel is erĘsítve a közös célokért való felelĘsségvállalást. A nemzetközi fórumokon megfogalmazott értékekkel és elvekkel állnak összhangban a hazai egészségfejlesztési irányelvek, amelyek aktuális változata az „Egészség Évtizedének Nemzeti Programja” által kijelölt célok megvalósítása érdekében a következĘket hangsúlyozza: „Az egészség fejlesztése csakis hatékony ágazatközi együttmĦködésben valósítható meg. Ennek fĘbb vonásai a következĘk: ¾ Az együttmĦködés az egészség társadalmi-gazdasági meghatározóinak kedvezĘ befolyásolását célozza. ¾ Az ágazatközi együttmĦködés országos, regionális és helyi szinten egyaránt elengedhetetlen. Hazánk uniós csatlakozásával meghatározóvá válik a nemzetközi koordináció jelentĘsége. ¾ Az ágazatközi együttmĦködés ki kell terjedjen az egyes tárcákra, önkormányzatokra, közintézményekre, a magánszektorra, a civil szférára és a médiára. ¾ Folyamatosan figyelemmel kell kísérni az egyes politikai döntések, a társadalmigazdasági változások hatását a lakosság egészségi állapotára, különös tekintettel az egyes lakossági csoportok eltérĘ, egyenlĘtlen helyzetére.” Az egészségfejlesztéssel kapcsolatos stratégiákat meghatározó alapelvek tehát különös hangsúlyt helyeznek a multiszektorialitás, a széles körĦ és többszintĦ partnerségen alapuló feladat-, és felelĘsségvállalás, valamint az esélyegyenlĘség biztosítása tényezĘkre, mint az eredményes tervezés és tevékenység ismérveire.
11
Az eddigiekben említett értékek, elvek és prioritások alapján az Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége szakértĘi az egészségfejlesztési módszerének hazai adaptációja során olyan alapelveket határoztak meg, amelyek beépítése az adott színtér minden készülĘ vagy átdolgozásra kerülĘ koncepciójába beépítésre javasolt annak érdekében, hogy az minél inkább az egészséget támogató módon mĦködhessen. Az egészségfejlesztési tervezés alapelveiként a következĘk kerültek meghatározásra: ¾ Multiszektorialitás: minden koncepcióban jelenjen meg a több szakmai terület, szervezet, intézmény közös feladatvállalásának, együttmĦködésének meghatározása a koncepcionális célok elérése érdekében illetve azzal összefüggésben. ¾ Kimenet oldali vezérlés – általában: a koncepcionális célok megfogalmazása minden koncepció esetén az érintett célcsoportok (pl.: lakosság) igényeinek figyelembe vételével történjen12. ¾ Az egészségre gyakorolt hatások általi vezérlés: minden koncepcióban jelenjen meg a koncepcionális célok egészségvédelemmel, egészségfejlesztéssel való kapcsolatának értelmezése. ¾ Közösségi részvétel: minden koncepcióban jelenjen meg, hogy a különbözĘ közösségi szintek és csoportok (pl. civil szervezetek, üzleti szektor, egyházak, informális szervezĘdések, stb.) miként vehetnek részt vagy miként érintettek a koncepcionális célok megvalósításában. ¾ EsélyegyenlĘség biztosítása: minden koncepcióban jelenjen meg a koncepcionális célokkal összefüggésben a speciális csoport (nĘk, nemzeti kisebbségek, fogyatékosok, megváltozott munkaképességĦek, szociálisan hátrányos helyzetben lévĘk, stb.) sajátos igényeinek nevesítése. ¾ Környezeti, és környezet-egészségi kockázatok csökkentése: minden koncepcióban jelenjenek meg a koncepcionális célokkal összefüggésben a környezeti, és környezetegészségi kockázatok csökkentését segítĘ intézkedések. Az egészségfejlesztési tervezés során elsĘdleges cél, hogy minden színtér koncepciójában minden egyes alapelv explicit módon legyen jelen, így minden színtér a maga lehetĘségeit aktivizálva támogathatja az egészségfejlesztés feladatait. Ily módon az egészségfejlesztési terv nem egyetlen színtérhez (pl. iskola, önkormányzat, stb.) vagy szakterülethez (egészségügy, oktatás, stb.) köthetĘen készül, hanem egyes elemei lesznek szakterületekhez köthetĘk. Ezáltal elkerülhetĘ lehet, hogy ugyanaz a feladat egymástól
12
Ennek az alapelvnek a megfogalmazását az indokolja, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor a felhasználói igények figyelembevétele nélkül is megtörténhet a koncepcionális célok megfogalmazása, pl. ha azok objektív feltételekhez és elvárásokhoz igazodnak (törvényi elĘírás, EU elvárások, pénzügyi korlátok, stb.) és így nem a valós helyi igényeket szolgálják ki.
12
függetlenül több különbözĘ koncepcióban is megjelenjen, illetve csökkenthetĘ annak kockázata, hogy bizonyos területeken a szükséges teendĘk elmaradjanak. A helyi szintĦ egészségtervezési gyakorlat új alapokra helyezése, a lokális erĘforrások hatékonyabb kihasználása területén is változásokat indukálhat, mivel egyrészt a multiszektorialitást jelentĘ együttmĦködéseken alapuló „kapcsolati tĘkében” rejlĘ erĘforrások válhatnak optimálisan kihasználhatóvá, másrészt az egyes színtereken az egyébként is fejlesztésre szánt anyagi források fedezhetik a koncepciókban foglaltak megvalósítását. EbbĘl következĘen az egészségi kockázatok csökkentése nem igényel jelentĘs plusz forrásokat, mivel a már tervezett fejlesztések és az azok fedezetére szánt anyagi eszközök felhasználása egységes egészségközpontú tervezés alapján történik meg. Ezáltal az egészségfejlesztési tervezés a legegyszerĦbben, mint a már meglévĘ – szellemi és anyagi – erĘforrások új allokációja értelmezhetĘ, ami egyben e tevékenység fenntarthatóságának az alapját is jelentheti.
1.1.3. Az egészségfejlesztési tervezés módszerének munkaszakaszai 1. Dokumentumelemzés: az egészségfejlesztési tervezést jelentĘ munka elsĘ elemeként megtörténik az adott színtér aktuálisan érvényes koncepcióinak, terveinek, szabályzatainak
stb.
dokumentumelemzése
–
attribúció-analízis
–
annak
megállapítására, hogy mely dokumentumban melyik alapelv jelentéstartalma található már meg, és melyeket kell a késĘbbiek során beépíteni13. Az elemzés során az alapelvek jelentéstartalmának mind implicit, mind explicit megjelenési formáját szükséges keresni a koncepciók szövegében. 2. Strukturált interjúk készítése: az egyes színterek kulcsszereplĘi körében végzendĘ adatgyĦjtés a strukturált interjú alkalmazásával végezhetĘ el a leghatékonyabban. Az interjú kérdései arra vonatkozóan fogalmazódnak meg, hogy az adott színtéren folyó tevékenységével kapcsolatosan az egészség, mint prioritás miként érvényesíthetĘ a koncepcionális célok meghatározásakor, és hogyan építhetĘ be az egészségközpontú döntés elĘkészítés az egyes szakterületek munkájába. Az ezúton gyĦjtött információk
13
Ez az elemzés természetesen nem jelent minĘsítést, mivel nyilvánvaló, hogy a koncepciókat kidolgozó szakemberek számára a koncepció készítésekor nem jelent meg elvárásként, hogy a dokumentumelemzés során vizsgált alapelveket azokba beépítsék. A elemzés eredménye azonban kiindulópontként szolgálhat az átdolgozáshoz, amely idĘrĘl-idĘre egyébként is feladata az adott szakterületért felelĘs bizottságnak.
13
hatékonyan egészíthetik ki a dokumentumelemzés elvégzése után rendelkezésre álló információ-bázist és segíthetik elĘ a multiszektorális feladatmegosztás tervezését. 3. Helyzetelemzés: a dokumentumelemzés és az interjúk és egyéb adatforrások elemzésének eredménye egy helyzetértékelést eredményez, amelybĘl kiderül, hogy az egyes színterek különbözĘ koncepcióiban és más meghatározó dokumentumaiban, valamint a kulcsszereplĘk jövĘképében hol jelentek vagy jelenhetnek meg hasonló elképzelések a helyi közösség egészségi állapotának javítása érdekében, illetve hol hiányoznak a kapcsolódási lehetĘségek. 4. Stratégiai tervezés: a helyzetértékelésre alapozva határozható meg az a stratégia és cselekvési terv, amely tulajdonképpen az egészségfejlesztési terv, mind a koncepcionális tervezés, mind az operatív szintĦ cselekvés területein. Meghatározó azonban, hogy minden adott cél elérésére megfelelĘ szintĦ és irányultságú cselekvés irányuljon. Az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek csökkentéséhez szükséges megfelelĘ cselekvési szint és irányultság eldöntését a társadalmi egészségfejlesztés, mint keretrendszer segítheti.
1. 2. A társadalmi egészségfejlesztés, mint az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek csökkentését célzó színtér-szemléletĦ tevékenységek meghatározásához alkalmazható elméleti keretrendszer
1.2.1. A társadalmi egészségfejlesztés elméleti keretei A társadalmi egészségfejlesztés az egészégi állapot alakulását tekintve elsĘsorban a társadalmi tényezĘk szerepét hangsúlyozza. Az e területhez sorolható tevékenységek fĘként azokra a kölcsönhatásokra koncentrálnak, amelyeket a modern ipari társadalmakban bĘségesen rendelkezésre álló fogyasztási javak és az egészségi állapot; az oktatási rendszer és az egészségtudatosság alakulása; a szociális helyzet és az egészségi állapot; a helyi közpolitika és az egészség társadalmi meghatározó tényezĘi befolyásolásának lehetĘségei és egyéb, ezekhez hasonló összefüggések jelentenek. Az egészség és az egészségi állapot különbségeinek kérdése tehát sokkal inkább társadalmi kérdés, mintsem kizárólag az egészségügy, az egészségügyi ellátórendszer
14
kompetenciájába tartozó probléma. Ezt a megközelítést erĘsítik azok a vélemények14 is, amelyek a társadalmi szolidaritás értelmezésébĘl kiindulva azt állítják, hogy az egészségi állapotbeli különbségekben számos egyéb társadalmi dezintegrációs hatás is megjelenik. Ezért az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek csökkentése egyrészt a társadalmi kohézió erĘsítésének meghatározó feltétele, másrészt az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek a leghatékonyabban oly módon csökkenthetĘek, ha a társadalom szegény és a gazdag csoportjai között jelenleg meglévĘ szakadék szĦkül15. Az emberi jogok felĘl közelítve, az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek arra is felhívják a figyelmet, hogy ha a társadalom bizonyos csoportjai akadályoztatva vannak, hogy elérjék a teljes egészségi potenciáljukat, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy akadályoztatva vannak más egyéb alapvetĘ emberi joguk kiteljesítésében is. EbbĘl következĘen a társadalmaknak úgy kell megszervezniük és felhasználniuk az egészségi állapotbeli egyenlĘség elérésére rendelkezésre álló erĘforrásaikat, hogy azok mindenki számára azonos módon legyenek hozzáférhetĘek16. Nem minden egészségi állapotbeli egyenlĘtlenség jelenti azonban a teljes egészségpotenciál elérése esélyeinek egyenlĘtlenségét, mivel e problémáról akkor beszélhetünk, ha az egészségi állapotot befolyásoló erĘforrások és körülmények igazságtalan eloszlása a jellemzĘ. Az egészség vonatkozásában az esélyek egyenlĘsége azt jelenti, hogy minden társadalmi csoport tagjának azonos lehetĘsége van egészségesen élnie17. Amennyiben ezek a lehetĘségek nem állnak rendelkezésre, egy bizonyos ponton túl, „csorbítják két alapvetĘ emberi-társadalmi érték, az élet és a szabadság összértékét”18. A szabadság ugyanakkor az egészségi állapot különbségei tekintetében különösen meghatározó jelentĘségĦ, mivel Sen nézetei alapján Orosz Éva megállapítja, hogy az egyén szabadságát azok a képességei alkotják, hogy különbözĘ típusú életvitelek/életutak közül
14
pl. Whitehead.M-Dahlgren G. (2004): Revisiting the concepts and principles equity in health in the 21st Century (manuscript); Whitehead.M-Dahlgren G.-Evans, T. (2001): Equity and health sector reforms: can lowincome countries escape the medical poverty trap? = The Lancet. vol.358, Issue 9284, 833 – 836.; Mackenbach, J.P.-Howden-Chapman,P. (2003): New Perspectives on Socioeconomic Inequalities in Health. = Perspectives in Biology and Medicine, vol.46. no.3; WHO (2005): Health and the Millennium Development Goals. World Health Organization 2005. http://www.who.int/hdp/publications/mdg_en.pdf (letöltve 2009. 08. 22.); stb. 15 Whitehead, M. (1991): The concepts and principles of equity and health. = Health promotion International. Vol.6. No.3 217-228 16 WHO (1999/d): Reducing inequalities in health – proposals for health promotion policy and action. Consensus Statement. WHO Regional Office for Europe. Copenhagen 17 Braveman, P.-Gruskin (2003): Defining equity in health. = Journal of Epidemiology and Community Health. 57. 254-258 18 Ferge, Zs. (2005): Ellenálló egyenlĘtlenségek. (A mai egyenlĘtlenségek természetrajzához). = Esély, 2005/4, 341
15
választhat19. Ehhez kapcsolódik még Stern megállapításai alapján Marmot azon véleménye, hogy a lehetĘségek felismerését és kihasználását segítĘ egyéni képességek fejlesztése nélkül a gazdasági növekedés önmagában nem hoz fejlĘdést sem az egészségi állapot, sem az iskolázottság, sem a szegénységbĘl való kitörés tekintetében20. Ezáltal azon képességek egyenlĘségei – illetve meglétei vagy hiányai – tekinthetĘk az egészségi állapot egyenlĘtlenségeit meghatározó tényezĘkként, amelyek befolyásolhatják a ténylegesen megvalósított egészségi állapotot. Ezek lehetnek például az egészséges lakókörnyezet, és/vagy az egészséget nem károsító munkahely választásának lehetĘségei, továbbá a megfelelĘ ismeretek birtoklása az egészséges táplálkozás, az egészségtudatos életvitel kialakítása, az egészségfejlesztési és rekreációs lehetĘségek, valamint a megfelelĘ egészségügyi szolgáltatások választása21. A választás szabadságát kihasználni képes társadalmi rétegbe tartozók száma jelenleg azonban még meglehetĘsen alacsony, mivel „az egészségre figyelés igen szĦk körre korlátozódik. Azokra, akik megfelelĘ információval bírnak, s akad idejük az önmagukra figyelésre, van módjuk sportolásra, egészséges táplálkozásra, kikapcsolódásra, kiegészítĘ biztosítások befizetésére és fĘként a kárt okozó megterhelések és a stressz elkerülésére”22. A jobb egészségi állapot elérése érdekében tehát szükséges az objektív feltételek (szabadidĘ, anyagi háttér, infrastruktúra, stb.) rendelkezésre állása, az egészségtudatos szemlélet, valamint olyan információkhoz és tudásokhoz történĘ hozzájutás egyenlĘ esélyeinek megteremtése, amely a legjobb egészségi állapot megszerzését és megtartását tehetik lehetĘvé. E háttér-feltételek kialakítása, illetve az egészségfejlesztés területén rendelkezésre álló lehetĘségek kihasználása a hátrányos helyzetĦ társadalmi csoportok esetén kizárólag az önérdek felismerésére alapozottan általában csak nagyon gyengén mĦködik, mivel a társadalmi kirekesztettségbĘl következĘen az önérdek felismeréséhez szükséges tudás valamint a lehetĘségek kihasználásához szükséges tudatosság hiányzik23. Az okok egyrészt, az alacsony iskolai végzettségre vezethetĘk vissza, amely következtében az írott ismeretterjesztĘ anyagok befogadása esetenként megértési nehézségekbe ütközik. Másrészt sem a hazai sem a nemzetközi gyakorlatban nem jellemzĘ, hogy a marginalizálódott
19
Orosz É. (2001) i.m. pp273. Marmot (2006) i.m. pp1. 21 Orosz (2001) i.m. 22 Ferge, Zs. (2006): A Zöld könyv és a társadalmi tények. = EgyenlítĘ, 2006/4. 24-27 pp.25 23 v.ö. Ambrus, P. (1988): A Dzsumbuj. MagvetĘ Kiadó. Budapest; Gyukits, Gy. (2000): A romák egészségügyi ellátásának szociális háttere. In Cigánynak születni (szerk. Horváth, Á.; Landau E.; Szalai, J.) Aktív Társadalom Alapítvány – Új Mondátum Kiadó, Budapest; Labonte, R. (2004): Social inclusion/exclusion: dancing the dialectic = Health Promotion International. vol.19.no.1 115-121 20
16
társadalmi
csoport
tagjai
számára
olyan
speciális
egészségfejlesztési
programok
szervezĘdnének, amelyek figyelembe veszik e csoportok sajátos helyzetét és problémáit. Harmadrészt nagyon komoly kihívást jelent a kirekesztett csoportok tagjaira jellemzĘ jövĘkép-nélküliség, a napról-napra élés, amely életvezetési stratégiában az egészségmegĘrzés vagy az egészségfejlesztés, mint hosszú távú szempont nem igazán értelmezhetĘ24. Ugyanakkor, ha a kirekesztett csoport tagjai rendelkeznek a kellĘ tudatossággal az egészségfejlesztés területén, akkor sem aufklerista felvilágosító programokra van szükség, hanem olyan komplex megoldásokra, amelyek a valós segítséget nyújthatnak egyrészt az egészségtudatos életvitel megvalósításához szükséges ismeretek megszerzéséhez, másrészt a társadalmi kirekesztettség helyzetébĘl való kitöréshez25. E célok szükségszerĦen kapcsolják össze az egészségfejlesztési és a szociálpolitikai erĘfeszítéseket, kialakítva így a „társadalmi egészségfejlesztés” tevékenységét. E feladatvállalás abban különbözik a „medikalizáló egészségfejlesztéstĘl”, hogy míg az utóbbi kategóriába tartozó tevékenységek jellemzĘen az egészség-magatartáshoz
kapcsolódó
tényezĘk
és
az
egyéni
egészségkockázatok
befolyásolására fókuszálnak, addig a társadalmi egészségfejlesztés során a társadalmi környezet megváltoztatása a cél annak érdekében, hogy azok az igazságtalanságok, amelyek az egészségi állapotbeli egyenlĘségeket okozzák csökkenjenek26.
1.2.2. A társadalmi egészségfejlesztés egy lehetséges modellje A társadalmi egészségfejlesztés egy lehetséges modellje27 szerint az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek csökkentése érdekében négy különbözĘ támogató magatartás különíthetĘ el, attól függĘen, hogy azok az okok vagy a következmények kezelésére irányulnak: (1) érdekképviselet, (2) közösségfejlesztés, (3) közösségi kezdeményezések, (4) szociálpolitikai/társadalompolitikai reformok. E lehetĘségek közül az érdekképviselet és a szociálpolitikai/társadalompolitikai reformok a normatív eszközöket használó protektív támogatásokat jelentik, míg a közösségfejlesztés és a közösségi tevékenység a kölcsönös
24
Gyukits (2000) i.m. A szerzĘ ugyan a magyarországi romák körében végzett Budapesten és Borsod-AbaújZemplén megyében vizsgálatot, én mégis általános érvényĦnek tekintem az egészségvédelem és egészségmegĘrzés vonatkozásában tett megállapításait a nem roma alacsony társadalmi helyzetben élĘ csoportok tagjaira is, mivel véleményem szerint a tárgyalt jellemzĘk elsĘsorban a társadalmi helyzet és nem az etnikai kissebséghez való tartozás által meghatározottak. 25 Babusik F. (2005): Az esélyegyenlĘség korlátai Magyarországon. L' HARMATTAN Kiadó Budapest pp.94 26 Seedhouse, 1997, idézi Carlisle, (2000): Health promotion, advocacy and health inequalities: a conceptual framework = Health Promotion International. vol. 15. no.4. 369-375 27 Carlisle (2000). i.m.
17
együttmĦködésre építĘ, facilitatív támogatást biztosítják. A modell összefüggésrendszerét az 1. ábra mutatja. Az érdekképviseleti támogatás az egészségi állapot milyenségét elsĘsorban, mint következményt értelmezi. A pozitív átalakulás érdekében az egészségfejlesztĘk célja a hagyományos normatív támogatás biztosítása, amely a magatartásváltozást célzó oktatás és felvilágosítás révén segíti az egyének és csoportok egészségfejlesztését, ily módon próbálva meg csökkenteni az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségeket. ElsĘsorban azoknak a gondjait próbálják kezelni, akik nem képesek a saját jogaik kiteljesítése érdekében egészségi igényeiket
megfogalmazni,
kommunikálni
és
a
különbözĘ
fórumokon
(hivatalok,
intézmények, stb.) érvényesíteni. Ez a fajta támogatás a segítĘ részérĘl mindenképpen igényel egy olyan szakértelmet, amely révén a hátrányos helyzetĦ csoportok tagjainak érdekérvényesítĘ képessége fokozható, így a segítĘ, mint szakértĘ jelenik meg a segítĘ kapcsolatban. Abban az esetben célszerĦ ezt a támogatást alkalmazni, ha az egyén, vagy egy csoport illetve az egész közösség nem képes részt venni az egészségi állapotot befolyásoló tényezĘk és folyamatok megtervezésében, befolyásolásában még abban az esetben sem, ha erre egyébként minden objektív lehetĘsége adott. Ugyanakkor az e támogatási formát biztosító szakemberek számára az is feladat kell, hogy legyen, hogy a szemléletformálás során fejlesszék a kliensek azon igényét, hogy, az egészségi állapotuk javítása érdekében a késĘbbiek során a facilitációs támogatásokat is igénybe vegyék. A közösségfejlesztés, mint az egészségi állapot javítását és az e területen tapasztalható egyenlĘtlenségek csökkentését célzó támogatás elsĘsorban a cselekvési képesség fejlesztését segíti és nem a védelmet biztosító megelĘzés körébe tartozó feladatokat vállalja fel. Ennek érdekében az egészségfejlesztĘ szakember együttmĦködĘ segítĘként vesz részt a folyamatban. Ily módon a közösségek tagjaival való együttmĦködés egyben a közösségek tagjaiért való tevékenységet is jelenti. A közösségfejlesztési támogatás az érdekképviseleti támogatáshoz hasonlóan szintén az egészségi állapot, mint következmény befolyásolására irányul azáltal, hogy egyrészt a kisebb csoport illetve a közösség egésze esetén elĘsegíti az egészségszükségletek felismerését és pontos meghatározását, másrészt módszerek, eszközök, kapcsolati tĘke és egyéb szükséges támogatási formák biztosításával katalizálja azoknak a közösségi kezdeményezéseknek a kidolgozását és megvalósítását, amelyek a helyi viszonyok egészséget támogató irányú változtatásait eredményezhetik.
18
1. ábra: A társadalmi egészségfejlesztés konceptuális modellje
Forrás: Carlisle, 2000:372 Fig.1. alapján saját szerkesztés.
A közösségi tevékenység, mint társadalmi egészségfejlesztési támogatási forma elsĘsorban az egészségi állapotot meghatározó okok befolyásolására fókuszál. Ennek érdekében az egészségfejlesztĘ szakember a közösségi cselekvések facilitálásával a helyi döntéshozatal és a közpolitika mĦködésének egészséget támogató irányba való befolyásolását célozza. Módszerei közé tartozik a közösségi csoportok, kulcsszereplĘk és a potenciálisan érintett érdekszférák képviselĘi közötti kapcsolatteremtés, az egészségi állapot javulását és a különbségek
csökkentését
eredményezĘ
eredményezĘ
konszenzusépítés,
és
a
döntések
és
demokratikus
intézkedések
meghatározását
érdekérvényesítés
eszközeinek
felhasználásával a közösségi érdekérvényesítés és nyomásgyakorlás. E módszerek alkalmazása során a segítĘ szorosan együttmĦködik a közösség tagjaival és elsĘsorban, mint partner és nem, mint kívülálló szakértĘ vesz részt a változtatások realizálásában. Az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenség csökkentését célzó közösségi tevékenység kiteljesedésének elĘfeltétele, hogy az adott közösség rendelkezzen cselekvési szabadsággal, tehát az egészségi állapot javításán kívül esĘ érdekei miatt ne legyen kiszolgáltatottja a közpolitikát is számos tekintetben meghatározó pártpolitikai vagy egyéb érdekek kényszerĦ elfogadásának. A szociálpolitikai/társadalompolitikai reform, mint egészségfejlesztési támogatás magába foglal minden olyan szociálpolitikai kezdeményezést, amely a társadalmi struktúra
19
bármely szintjén az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek kezelését célozza. E támogatási forma abból indul ki, hogy az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek a társadalomban adottan meglévĘ egyenlĘtlenségekre vezethetĘek vissza, azok oksági következményei. Amennyiben sikerül a gazdasági, társadalmi, kulturális egyenlĘtlenségeket csökkenteni és a társadalmi igazságosságot fokozni, az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek is önmaguktól csökkennek. EbbĘl következĘen a szociálpolitikai reform az egészségi állapot befolyásolását és az egyenlĘtlenségek csökkentését az azt meghatározó társadalmi okok és tényezĘk alakításán keresztül kívánja megvalósítani. Annál is inkább reális e célkitĦzés, mivel ezen okok nagy része a leghatékonyabban a szociálpolitika eszközrendszerével és kompetenciáival befolyásolható. Az e területen való segítségnyújtás megköveteli egyrészt a szak- és közpolitikai, a pártpolitikai valamint a szociálpolitikai rendszerek alapos ismeretét, másrészt a szakértĘi tudás meglétét. A segítĘnek élveznie kell, továbbá a közösség tagjainak bizalmát és szükséges még, hogy a döntéshozók is hiteles partnerként fogadják el. EbbĘl következĘen ezt a fajta egészségfejlesztési támogatást rendszerint nem egy-egy önállóan tevékenykedĘ egészségfejlesztĘ szakember végzi, hanem az e feladatra specializálódott szervezetek szakértĘi csoportjai. Az esetek többségében azonban szükség van további szakterületekkel való együttmĦködésre is, így az egészségfejlesztés ezen szintjén a multidiszciplinális és multiszektorális együttmĦködés elengedhetetlen. A társadalmi egészségfejlesztés, mint komplex feladatvállalás tehát olyan közösségi és egyéni kezdeményezéseket foglal magába, amelyek, a hátrányos helyzetĦ társadalmi csoportok tagjai számára az egészségi állapotuk javítását a politikai kötelezettségvállalás, a szakpolitikai támogatás, továbbá a közösségi akciók és programok tekintetében egyaránt segítik. Lényeges azonban, hogy az egészségfejlesztési tervezés alapjaként megfogalmazódó helyzetelemzés problémafelvetéseire készülĘ stratégia és cselekvési terv szakszerĦen kezelje az adott cél eléréséhez szükséges tevékenység meghatározását, amihez a fenti összefoglalás is segítségül szolgálhat.
*** Az „Útlevél az Egészséghez” projekt szakértĘiként a projektterületen érintett települések számára kidolgozandó egészségfejlesztési terv és cselekvési program megfogalmazása során az eddigiekben ismertetett elméleti összefüggéseket tekintjük irányadónak. A következĘkben a projektterületen mĦködĘ négy vizsgált színtérrel kapcsolatos helyzetértékelés, majd a stratégiai javaslatok ismertetése következik.
20
2. Társadalmi-gazdasági háttér bemutatása 2.1. Bevezetés Az „Útlevél az egészséghez” komplex egészségfejlesztési és életminĘség javítást célzó program kialakítását, megvalósítását a Zalaegerszegi kistérség 65 és a Pacsai kistérség 14 településén jelentĘs mértékben befolyásolja a magyarországi és kistérségekre jellemzĘ társadalmi-gazdasági környezet, amely feltételrendszert az elemzés során figyelembe kell vennünk. Az egészségi állapot alakulására hatása van a területen élĘ népesség demográfiai összetételének, kiemelten a felnĘtt lakosság iskolázottsági-foglalkoztatottsági helyzetének, fizikai és mentális egészségi állapotának, életmódjának, saját és a helyi közösség sorsát alakító társadalmi aktivitásának. A döntéshozóknak, a foglalkoztatóknak, a szolgáltatóknak és a lakosságnak együttesen van szerepe abban, hogy az egészség megĘrzése, védelme, visszaszerzése valóban központi értékké váljon, és ehhez aktív közremĦködĘként kell csatlakoznia minden társadalmi szereplĘnek és cselekvési színtérnek az eredményesség érdekében. A nemzetközi és hazai dokumentumok, ajánlások, kutatások szerint ezt a társadalmi szerepet csak akkor képes megfelelĘen teljesíteni a szervezetrendszer és a lakosság, ha az egészségfejlesztésben
partneri
szerepre
vállalkozik.
DöntĘ
jelentĘségĦ,
hogy
a
szervezetrendszer biztosítani tudja-e a lakosság megfelelĘ szociális életfeltételeit, a kedvezĘ környezetet, amelynek eredményeként a gyermekek tanulásra, a felnĘttek pedig munkára képes egészségi (testi és lelki) állapotban élhetnek, lehetĘségük és esélyük van egy elfogadható, az adott társadalomban átlagos életminĘség elérésére. A lakosság különbözĘ csoportjainak
ugyanakkor
kiemelkedĘ
szerepe
van
az
életmód
megválasztásában,
gyakorlatának alakításában, az adott keretek között az egészségtudatos magatartás követelményeinek elfogadásában. Kutatások sora igazolja, hogy az emberek egészségi állapotát jelentĘsen befolyásolják az életfeltételek, ezen belül kiemelten az elérhetĘ jövedelem, az egészséges lakás, a biztonságos munka, a tiszta környezet, az oktatási és kulturális lehetĘségek, a megfelelĘ egészségügyi és közegészségügyi szolgáltatások, összességében a szociális (társadalmi-gazdasági) feltételrendszer, amiben élnek. Ugyanakkor az egyén életmódja 40-50%-ban „felelĘs” az egészségi állapot minĘségéért, azaz sok múlik az emberek mindennapi tevékenységén, tanult és választott szokásrendszerén, társas kapcsolatain. Fontosak tehát mindazon „színterek”, amelyek befolyásolhatják az egészséges életmód-
21
minták terjesztését, elĘsegítik az egészségesebb életmód megvalósítását, a káros szokások leküzdését, az egészség-prevenciót. A jelenleginél lényegesen többet kell foglalkozni a mentális egészség védelmével, a megküzdĘ képesség fejlesztésével, és segíteni a rászorulóknak. Mind a magyarországi, mind pedig a Zala megyében és a kistérségben végzett vizsgálatok kimutatták, hogy jelentĘs eltérések vannak a népesség különbözĘ csoportjai között a fizikai és mentális egészségi állapotban. EltérĘek a környezeti feltételeik, azok a rizikótényezĘk, amelyek erĘsen hatnak életmódjukra, behatárolják élet-esélyeiket. A lakosság 10-15%-a számára a „szegénység-kultúra” nyújt olyan mintát, ami „túlélhetĘvé” teszi a mindennapokat, de az egészséget károsító szokások, magatartások sokasága jelenik meg ebben az életmódban, amit utódaikra is átörökítenek. Az egészségbeli egyenlĘtlenségeket a szociális egyenlĘtlenségek mérséklésén keresztül lehet alapvetĘen befolyásolni, ezért az egyének, illetve egyes kisebb társadalmi csoportok egyéni cselekedeteinek, szokásainak, aktivitásának bírálata, a „felelĘsség áthárítása” elĘtt át kell tekinteni a társadalmi-gazdasági feltételrendszert, amiben a térség lakói, köztük a hátrányokkal küzdĘ csoportok, családok, egyének élnek. A
fenntartható
és
hatékony
életmódbeli
változások
elérésének,
az
egészségtudatosságnak elĘfeltétele a szociális biztonság, valamint a pozitív jövĘkép elfogadtatása („érdemes egészségesen élni”), a felgyorsult változásokhoz alkalmazkodás képességének fejlesztése, az urbanizálódás negatív hatásainak kivédéséhez a hatékony segítségnyújtás is. A nemzetközi és hazai vizsgálatok alapján az egészségi állapotot meghatározó tényezĘk: ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾
Életkor, nem, genetika Iskolázottság Szociális biztonság (foglalkoztatottság, jövedelem, szociális védelem) Környezet, ökológia Munkahelyi környezet (munkafeltételek, munkabiztonság, munkaegészségügy) A közegészségügy, valamint az egészségügyi szolgáltató rendszer fejlettsége (prevenció, gyógyítás, rehabilitáció) ¾ Élelmiszer- és egyéb társadalmilag garantált biztonság ¾ Általános higiénia, egészségtudatosság szintje (szĦrĘvizsgálatokon részvétel, orvoshoz fordulási szokások, orvosi utasítások, ajánlások betartása) ¾ Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés területi egyenlĘtlenségei
22
¾ Egyéni életmód (ezen belül kiemelten a szenvedélybetegségek, valamint az egészségtelen magatartásformák – étkezés, fizikai inaktivitás)
2.2. Zalaegerszegi Kistérség lakosságának egészségi állapotát befolyásoló néhány demográfiai mutató Magyarországon a kedvezĘtlen demográfiai folyamatok, kiemelten a népesség csökkenése az 1980-as években kezdĘdtek, ami évtizedünkben is folytatódott. Az európai viszonylatban alacsony születési ráta, az elöregedĘ népesség jelentĘs problémákat okoz mind a gazdaságban (munkaerĘ utánpótlása), mind a társadalompolitikai szolgáltatások, juttatások szükségleteinek növekedésében, ezek anyagi forrásainak és intézményes szolgáltatásainak biztosításában (kiemelten a nyugdíj és a szociális, egészségügyi ellátások esetében). Az országban tapasztalt negatív jelenségek, tendenciák a Zalaegerszegi kistérségre is jellemzĘek,
bár
mérsékeltebben
jelentkeznek.
A
kistérség
egésze
az
országos
összehasonlításokban összességében elĘnyösebb helyzetĦ, ami döntĘen a megyeszékhely, Zalaegerszeg, valamint az agglomerációba tartozó községek többségének viszonylag kedvezĘ demográfiai mutatóinak köszönhetĘ. A nagyszámú települést magában foglaló kistérségben azonban kialakultak azok a hátrányos mikro-régiók, perifériák, amelyekre az elöregedés, az erĘteljes népességfogyás, a lakosság elszegényedése, a társadalmi-szociális juttatásokra, gondoskodásra szorulása a jellemzĘ. Nagyon jelentĘs tényezĘvé vált a település fekvése, konkrétan Zalaegerszeghez közelsége, az úthálózat minĘsége és a tömegközlekedési lehetĘségek, a helyi lakóközösség aktivitása, ami lélekszámot növelĘ vagy csökkentĘ is lehet. Megállíthatatlannak tĦnik egyes mikro-térségekben és csaknem általánosan a törpe- és aprófalvakban az elöregedés, de a nagyobb településeken, a városokban is egyre növekszik a 60 év feletti népesség száma, a születések száma kritikusan alacsony, és a fiatalok kistelepülésekrĘl, de a térségbĘl történĘ elvándorlására is fel kell figyelni. Tovább emelkedett a 70 év feletti, többségében nĘi népesség száma, ami egyrészt jelzi a magasabb átlagos élettartamot, ugyanakkor a fokozottabb egészségügyi és szociális szükségletek települési, bizonyos esetekben kistérségi szintĦ kielégítése nagyobb teher a szervezetek számára. A kedvezĘtlen korfa, a növekvĘ átlagos várható élettartam a kistérségben elĘre vetíti az egészségi állapotban a kedvezĘtlen mutatókat, amit csak az idĘben elkezdett egészségtudatosabb magatartás, életmódváltozás, illetve az ezt elĘsegítĘ környezeti feltételrendszer ellensúlyozhat. A helyzetelemzésben az egészségterv, egészségfejlesztés megalapozása, a kistérségben élĘk szociális helyzetének megismerése szempontjából fontos mutatókat -
23
lakónépesség
változása
és
a
településszerkezet
összefüggései,
a
népesség
korösszetételének alakulása, lakáshelyzet, gazdasági aktivitás, foglalkoztatottság emeljük ki.
2.3. A Zalaegerszegi (és a Pacsai) kistérség lakónépességének változása A Zalaegerszegi kistérség a Nyugat-dunántúli Régióban, a megyeszékhely, a gazdasági és közigazgatási központ szerepkört betöltĘ Zalaegerszeg, valamint északon ZalalövĘ város közvetlen vonzáskörzetében helyezkedik el. 2007 Ęszén jelentĘs változások következtek be a kistérség helyzetében, mert a korábban 79 települést magában foglaló statisztikai körzetbĘl 14 község kivált, és az új Pacsai kistérségbe került át 3 nagykanizsai és 3 keszthelyi kistérségi községgel együtt. 2007. szeptember 25-étĘl mĦködik a megye legkisebb lélekszámú új kistérsége 20 településsel és 10701 lakossal. (Pacsa nagyközség 2009. szeptember 1-jétĘl nyerte el a városi rangot.) A helyzetelemzést ez a változás megnehezíti, mert a tendenciák bemutatásakor, az összehasonlításkor egyrészt a Zalaegerszegi kistérség (65 település), másrészt a Pacsai kistérség 20 településébĘl csak 14 adatait vehetjük figyelembe, így csak egyedi számítások elvégzésével használható a Zala megye Statisztikai Évkönyv 2007 kistérségekre vonatkozó adatsora. Az elemzésben a 2004. és a 2007. év végi hivatalos statisztikai adatokat használjuk fel a tendenciák bemutatására, amelyek alapján jelezzük a demográfiai változásokat. 2004-ben a Zalaegerszegi kistérség területe 993 km2, Zala megye területének 26%-a. Ez a területnagyság 2007-ben sem változott a 79 település esetében. NépsĦrĦsége 2004-ben 107 fĘ/km2, amelybĘl a városoké 428, a falvaké pedig 49. Mindhárom érték magasabb, mint a Zala megyei átlag (78 - 275 - 41). JellemzĘen a megyeszékhelyhez közelebb levĘ települések népességszáma és népsĦrĦsége magasabb, míg a távolabbi községek és az aprófalvak többsége a községi átlagnál is alacsonyabb mutatókkal rendelkezik. Zalaegerszegi kistérség 2004
Lakosság száma
Terület km²
NépsĦrĦség km²/fĘ
Természetes szaporodás/ fogyás
Vándorlási különbözet
Zalaegerszegi kistérség ebbĘl városok községek Zala megye ebbĘl városok községek
106099 65226 40873 295197 164572 130625
992,7 152,5 840,2 3784,1 599,5 3184,6
107 428 49 78 275 41
-428 -170 -258 -1678 -640 -1038
163 -6 169 129 -192 321
Forrás: Zala megye Statisztikai Évkönyve 2004.
24
A 79 településen 2004 és 2007 között a lakónépesség száma 957 fĘvel csökkent, ami 0,9%-kal kevesebb, mint három évvel korábban. A hivatalosan, kiadványban még nem közölt statisztikai adatok is azt mutatják, hogy 2008-2009-ben tovább folytatódott a népesség csökkenése, elsĘsorban a városoktól távolabbi kistelepüléseken alacsony az élveszületés, magasabb a halálozási mutató és az elvándorlás. A Zalaegerszegi kistérség falvaiban az élveszületési ráta mindössze 6,9, ugyanakkor a városokban 8,7. A halálozási ráta szintén a községekben magasabb. A Pacsai kistérség lényegesen kedvezĘtlenebb helyzetĦ, mint a zalaegerszegi, mert ugyan magasabb volt az élveszületési ráta (9,3) 2007-ben, de annak több mint másfélszerese a halálozási arányszám (16,4), amit a viszonylag alacsony vándorlási különbözet (-2,4) sem tud ellensúlyozni. A természetes szaporodás/fogyás 1000 lakosra számított mutatója összefoglalóan fejezi ki ezt a tendenciát. 2004-ben –4,0 volt az érték, 2007-ben már –4,2. Nagyon magas a Pacsai kistérségbe tartozó 14 község lakosságának természetes fogyása (-7,0) a 79 település mutatójához, különösen pedig a Zalaegerszegi kistérségéhez (-3,6) képest. 2007 Zalaegerszegi kistérség ebbĘl városok (2) községek (63) Pacsai kistérség 14 település Összesen (79 település) Zala megye ebbĘl városok községek
Lakosság száma
Terület km²
NépsĦrĦség km²/fĘ
Természetes szaporodás/ fogyás
Vándorlási különbözet
96773 64804 31969 8369 105142 291678 163024 128654
788,6 152,5 636,1 204,1 992,7 3784,0 599,5 3184,5
123 425 50 41 106 77 272 40
-378 -170 -208 -59 -437 -1454 -521 -933
-185 -116 -25 -20 -205 -707 -308 -399
Forrás: Zala megye Statisztikai Évkönyve 2007. saját feldolgozás
A népsĦrĦség-mutató szintén a mérsékelt népességcsökkenést jelzi. 2004-ben a 79 település átlagos népsĦrĦsége 107 fĘ/km², 2007-ben 106. A városokban nagyobb arányú a csökkenés, mert 428-ról 425 fĘ/km²-re, míg a községekben 49-rĘl 48 fĘ/km²-re változott az érték. A belföldi vándorlási különbözet 2004-ben még pozitív egyenleget mutatott (kistérségi szinten 163 fĘ), 1000 lakosra számítva a mutató értéke 1,5. 2007-ben viszont már negatív elĘjelĦ a vándorlási különbözet (-205 fĘ, 1000 lakosra számítva –2,0).
25
2007. évi adatok a korábbi Zalaegerszegi kistérség 79 településére számítva
Település, illetve kistérségek
Zalaegerszeg ZalalövĘ városok összesen községek összesen Zalaegerszegi kistérség 65 település Pacsai kistérség 14 település 79 település összesen
Természetes Belföldi Lakó1000 szaporodás, vándorlási Élve1000 Halálozás népesség lakosra fogyás (-) különbözet születés lakosra az év végén 1000 lakosra 1000 lakosra
61 717 3 087 64 804 31 969
536 28 564 221
8,7 9,1 8,7 6,9
696 38 734 429
11,3 12,3 11,3 13,4
-2,6 -3,2 -2,6 -6,5
-1,9 -8,1 -2,2 -1,4
96 773
785
8,1
1 163
12,0
-3,6
-1,9
8 369 105 142
78 863
9,3 8,2
137 1 300
16,4 12,4
-7,0 -4,2
-2,4 -2,0
Forrás: Zala megye Statisztikai Évkönyve 2007, településsoros adatokból saját feldolgozás
Az adatok azt mutatják, hogy folytatódott a városokból kiköltözés a városkörnyéki agglomerációba, vagy más magyarországi városokba. A községek összesített adatai szerint a vándorlási különbözet a városokénál lényegesen kisebb mértékĦ a Zalaegerszegi kistérségben (-1,4), magasabb az elvándorlás viszont a Pacsai kistérség falvaiban (-2,4). Kistérségek 2007
Lakónépesség az év végén fĘ
Hévízi Keszthelyi Lenti Letenyei Nagykanizsai Pacsai Zalaegerszegi Zalakarosi Zalaszentgróti Zala megye összesen
12 550 34 744 22 007 17 147 66 585 10 701 96 773 13 082 18 089 291 678
változása a 2001. év végéhez, % 5,8 -0,5 -6,4 -7,3 -3,9 -3,8 -0,9 -2,2 -4,2 -2,5
Városok Települések átlagos népessége népessége az év végén, fĘ 4 370 21 201 8 383 4 243 50 744 – 64 804 1 786 7 493 163 024
1 569 2 172 432 635 2 466 535 1 489 689 754 1 135
Forrás: Zala megye Statisztikai Évkönyve 2007.
Összességében a 79 települést magában foglaló, a pályázatban résztvevĘ térség településein élĘ lakónépesség 2001 óta is mérsékelten, de folyamatosan csökken. Zala megyében csak a Hévízi kistérség mutat pozitív egyenleget.
26
A Keszthelyi kistérség után a Zalaegerszegi lakónépességének vesztesége a „legkedvezĘbb”, ami azt jelzi, hogy a folyamat lefékezhetĘ, elsĘsorban megfelelĘ környezeti feltételekkel, a fiatalok számára kedvezĘ foglalkoztatási kínálattal, a gyermekek nevelésétoktatását szolgáló intézményekkel és egyéb személyes szolgáltatások biztosításával. A természetes szaporodás/fogyás mutatója Zala megyében a 2000/2007 évek átlagában -5,2. A Zalaegerszegi kistérség 65 településén a mutató -3,6, míg az új Pacsai kistérség esetében 20 településre számolva -6,3, ennél csak kismértékben kedvezĘbb a helyzet, ha a pályázati programban szereplĘ 14 települést vesszük figyelembe. A belföldi vándorlási különbözet esetében mind a megyei helyzetet (a 2000. és 2007. évi átlag 1000 lakosra -0,3), mind a Pacsai kistérséget (-0,7) tekintve a Zalaegerszegi kistérségnek kedvezĘbb a mutatója (0,9), ami azonban így is figyelmeztet arra, hogy több erĘfeszítést kell tennie a döntéshozóknak elsĘsorban a fiatalok megtartására, letelepítésére. A megye kistérségei közül a Nagykanizsai (21,1%) mellett a Zalaegerszegi (21,2%) rendelkezett 2007 év végén a legkedvezĘbb mutatóval az állandó népességbĘl a 60 éves és idĘsebb népesség arányát tekintve. (A Zala megyei átlag 22,4%.)
2.4. A településszerkezet változása 2001 óta a kistérség településszerkezetében kedvezĘtlen változás, hogy a legkisebb települések, a "törpefalvak" száma növekedett, a legjelentĘsebb változás az aprófalvak körében tapasztalható. EbbĘl a körbĘl 2007-re 6 falu „lecsúszott” a népességvesztés miatt a törpefalvak kategóriájába, kettĘ viszont kismértékĦ lakosságszám növekedéssel javított helyzetén és a kisfalvak közé került, bár ez a helyzet számukra bizonytalan. Ugyanígy évente változhat egy-egy község helyzete a magasabb népességszámú kategóriákban is, ha emelkedik a halálozások száma, és nem költöznek fiatalok a településre. A törpefalvak számának növekedésével az elöregedés folyamata is felgyorsult. Már a 2001. évi népszámlálás korcsoportos adatai is mutatták, hogy a törpefalvakban a lakosságon belül a 60 év felettiek aránya 27,8%, az aprófalvakban 25,4%, miközben a kistérségi átlag 20,0% volt. Ez a folyamat tartósnak bizonyul, mert térségi szinten több mint 1%-kal növekedett az idĘskorú népesség aránya 2007-re, és az egészségmegĘrzés, az életminĘség szempontjából kiemelten fontos, hogy különösen a kistelepüléseken élĘ idĘskorúaknak milyen szolgáltatásokat, aktivitási lehetĘséget, közösségi részvételt tud nyújtani a település és a kistérségi szolgáltató rendszer.
27
Település csoportok Törpefalvak -199 Aprófalvak 200-499 Kisfalvak 500-999 Közepes falvak 1000-1999 Falvak összesen
Települések száma 2004 2007 15 18 34 29 16 19 12 11 77 77
2001 12 37 17 11 77
2007/2001 +6 -8 +2 -
Forrás: 2001. évi Népszámlálás, Zala megyei Statisztikai Évkönyv 2004. és 2007. - saját feldolgozás
A kistérség 79 településébĘl a 2004. év végi lakónépességi adatok szerint már 15 az úgynevezett "törpefalu", amelyekben a lakosság száma nem éri el a 200 fĘt, közülük 6 községben 100 fĘ alatti a lélekszám. További 34 az aprófalu kategóriájába tartozik, amelyekben 200-499 fĘ közötti a lakónépesség száma. 500 és 999 fĘ közötti "kistelepülés" 16 község, és 1000 fĘ feletti lakosságszámú, "közepes" falu 12 van a kistérségben, míg 2000 fĘ feletti nincs. Településszerkezet 2004
14%
16%
törpefalvak aprófalvak kisfalvak
22%
közepes falvak
48%
Településszerkezet 2007
14%
23%
törpefalvak aprófalvak kis falvak
25%
közepes
38%
A legszembetĦnĘbb átrendezĘdést jól mutatják a településszerkezetben a százalékos arányok. A törpefalvak aránya 16-ról 23%-ra növekedett, ezzel csökkent az aprófalvak aránya 48%-ról 38%-ra, bár ez a kategória felfelé is „kibocsátó”, növelve a kis falvak arányát 23%ról 25-re. A legstabilabb körnek a közepes nagyságú, 1000 fĘnél nagyobb lakónépességĦ
28
falvak mutatkoznak hosszabb idĘtávon is. 2004-ben a nagyközségbĘl várossá vált ZalalövĘ lakónépessége 3197 fĘ volt, Zalaegerszegé 62029 fĘ, mindkét városban csökkent a lakónépesség a 2007. év végi adatok szerint (3087 fĘ, illetve 61717 fĘ). A Zalaegerszegi kistérség 65 településével a megye összes településének 25%-át teszi ki, a pályázatban résztvevĘ 79 település esetében pedig ez az arány 31%. Zala megye lakónépességének 33%-a él a Zalaegerszegi kistérségben, a 79 települést figyelembe véve pedig 34%. 2004-ben a kistérség lakónépességének mindössze 1,7%-a élt a fogyó népességĦ, elöregedĘ törpefalvakban, 2007-ben növekvĘ számuk miatt már 2,2% (2296 fĘ). A szintén számos hátránnyal küzdĘ aprófalvakban 2007-ben a lakónépesség 9,8%-a (10289 fĘ) lakott. A kistérség népességének egyharmadát kitevĘ 500
és
1000
fĘ
közötti
lakosságszámú
települések
között
vannak
fejlĘdĘk,
népességszámukat tekintve növekvĘk, és vannak folyamatosan fogyók is. ElsĘsorban a Zalaegerszeg közvetlen agglomerációjában levĘ települések fejlĘdnek dinamikusan, de ez sem jellemzĘ minden községre. Települések Kistérség (77 község) Kistérségi 77 községbĘl 500 fĘ alatti összes lakosságából itt települések lakónépesség lakosságszámú száma száma száma Zala megyében élĘk - %-ban települések 2004 2007
156 157
12,0 12,0
49 47
13851 12585
Forrás: Zala Megye Statisztikai Évkönyve 2004. és 2007. – saját feldolgozás
A vizsgált térség községeinek 61%-át kitevĘ 500 lélekszám alatti településekre kiemelt figyelmet kell fordítani az egészségfejlesztési tervezés során is, mert alapvetĘen hátrányosabb helyzetĦek az itt élĘ emberek, magas az idĘs személyek aránya a népességben, és többségük egészségi állapota, szociális helyzete miatt többletszolgáltatásokra lennének jogosultak. Ugyanakkor számukra, de minden kistelepülésen élĘ személy számára is a szolgáltatásokhoz hozzáférés esélye lényegesen kedvezĘtlenebb a városi lakosokéhoz képest (például orvosi rendelés, járóbeteg ellátás igénybevétele, fizikoterápia, fogorvos, szĦrĘvizsgálatok, önsegítĘ csoportok, civil szervezetek stb.).
2.5. Környezet, lakásállomány nagysága és minĘsége A vizsgált kistérségek a földrajzi lakókörnyezet, a komfort számos kedvezĘ mutatójával Zala megye egyik legelĘnyösebb adottságokkal rendelkezĘ vidékének tekinthetĘk, ahol az életminĘség tárgyi, közegészségügyi feltételei a lakónépesség számára
29
megteremthetik az egészséges élet keretét. A háztartási villamosenergia fogyasztók száma a 79 településen összesen 55701 egység volt 2007-ben, ami azt mutatja, hogy a 42922 lakáson belül több fogyasztó van, azaz egy lakásban több háztartás él együtt. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások száma 39763, az összes lakás 92,6%-a. A közüzemi szennyvízcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások száma 28180, a lakásállomány 65,7%-a, ami kedvezĘtlenebb a vízhálózati adatoknál, de így is a lakások kétharmada már rákapcsolódott a folyamatosan kiépített
szennyvízhálózatra,
ami
az
egészséges
környezet
közösségi
biztosítása
szempontjából kiemelt jelentĘségĦ. Hasonló jelentĘsége van a szemétszállításnak is, a rendszeres hulladékgyĦjtésbe bevont lakások száma 40258, az összes lakás 93,8%-a, ami feltétlenül jó eredménynek tekinthetĘ. A háztartási vezetékes gáz fogyasztók száma 34579, ebbĘl a fĦtési fogyasztó 29950 (ebbĘl Zalaegerszegen 20040), arányuk az összes lakásból 80,6%, illetve 69,8%. A háztartási vezetékes gáz fogyasztók közül a fĦtési fogyasztók döntĘ többsége, kétharmada a zalaegerszegi háztartásokból kerül ki (66,9%), tehát ez a fĦtési mód inkább a városokra, a városhoz közeli,
illetve az 1000 lakos körüli, nagyobb, városias
településekre jellemzĘ. A lakásállomány komfortfokozata a városokban és a nagyobb településeken, a városi agglomerációban kedvezĘ, míg a kistelepüléseken inkább jellemzĘ a hagyományos fĦtési mód, a szennyvíz esetében a derítĘ használata, a hulladék elégetése. A vizsgált térség 79 településén volt 2004-ben a Zala megyei lakásállomány 34,3%-a, 2007-ben pedig 34,5%-a, a kismértékĦ növekedés az új lakások építése mellett a megszĦnések pótlását szolgálja, illetve korszerĦsítést jelez. 2004-ben a tárgyévben épített lakások a megyeinek 43%-át tették ki, 2007-ben már csak 38% volt az arány, ami részben arra utal, hogy lakástúlkínálat van a térségben a lakónépesség csökkenése miatt, másrészt a lakosság anyagi helyzete, a hitelezési gyakorlat folyamatos változtatása nehezebbé tette mind a vállalkozói, mind pedig a magánerĘs lakásépítést. A térségben összességében a megyei átlagnál kedvezĘbb az egy lakásban együtt élĘk száma (2004-ben 2,55 fĘ, 2007-ben pedig 2,45 fĘ), ami azt mutatja, hogy az egyedülálló háztartások aránya kisebb, és kevesebb a többgenerációs háztartás, de a magasabb gyermeklétszámú családok száma is. Míg 2004-ben nem volt különbség a városok és a falvak egy lakásra jutó népessége esetében, 2007-ben már a városi háztartásoknál kismértékĦ csökkenés, a községieknél növekedés tapasztalható az együtt élĘk számában, azaz a falvakban kisebb mértékben csökkent az egy lakásban lakók száma. Településenként jelentĘs
30
különbségek vannak, jellemzĘen az elnéptelenedĘ településeken találhatók nagyobb arányban az idĘs, egyedülálló személyek, de létszámukból adódóan Zalaegerszegen is kiemelt problémaként kezelendĘ a 70 év feletti egyszemélyes háztartásban élĘ népesség. Zalaegerszegi kistérség 2004 Zalaegerszegi kistérség ebbĘl városok községek Zala megye ebbĘl városok községek
Lakónépesség 106099 65226 40873 295197 164572 130625
Lakások száma 41665 25629 16036 121557 68244 53313
Épített lakások 1 lakásra száma jutók száma 574 2,55 416 2,55 158 2,55 1349 2,43 861 2,41 488 2,45
Zalaegerszegi kistérség 65 és Pacsai kistérség 14 települése 2007 79 település ebbĘl városok községek Zala megye ebbĘl városok községek
Lakónépesség
Lakások száma
Épített lakások 1 lakásra száma jutók száma
105142 64804 40338 291678 163024 128654
42922 26571 16351 124390 70044 54346
338 241 97 889 517 372
2,45 2,44 2,47 2,35 2,33 2,37
A Zalaegerszegen és a Zala megyében végzett szociológiai kutatások az 1990-es évektĘl kezdĘdĘen a népesség, a háztartások „atomizálódását” mutatják, aminek következményeként a hagyományos családi, rokoni segítségnyújtás sokak számára nem elérhetĘ részben a fizikai távolság, másrészt az aktív korúakat átmenetileg vagy tartósan sújtó szegénység, munkanélküliség miatt. Az idĘsek, középkorúak és a fiatalok emiatt mind nagyobb számban igénylik a társadalom támogatását a tanulásban, munkavállalásban, a megélhetésben, ápolásban-gondozásban, ami a szociális segélyezés, a gyermekjóléti ellátások, a munkanélküli szolgáltatások, ápolási-gondozási feladatok helyi, társadalmi szükségleteinek növekedésében nyilvánul meg. Minderre a helyi szolgáltatók, önkormányzatok csak részben készültek fel, anyagi lehetĘségeik korlátozottak. Az elmúlt közel másfél év pénzügyi-gazdasági válságának következményei olyan családokat, háztartásokat is elértek, akik a korábbi idĘszakban nem jelentek meg egyik támogatást igénylĘ társadalmi csoportban sem. Növekedett a szakmával és hosszú alkalmazotti munkában töltött idĘvel rendelkezĘk száma az álláskeresĘk között, és ebbĘl a
31
körbĘl is sokan közelednek a tartós munkanélküli státuszához, felélték tartalékaikat, esetleg már nem tudják fizetni a hitelek részleteit, nem tudják megfelelĘen értékesíteni ingatlanjukat, ingóságaikat, sodródnak a szegénység felé. Ezek a problémák a háztartások 20-30%-át érinthetik valamilyen formában és súllyal, emiatt a mentális betegségek növekedésére, a feszültségoldó káros szokások felerĘsödésére lehet számítani. Ugyanakkor annak jelei is láthatók a kereskedelmi, pénzintézeti adatokból, a célzott felmérésekbĘl, hogy a lakosság jelentĘsebb része az öngondoskodásra nagyobb figyelmet fordítva megkezdte a pénztartalék képzését, és ismét felértékelĘdött családi, rokoni, települési-kisközösségi szinteken a kölcsönös segítségnyújtás, „az egymás segítése”.
2.6. Gazdasági aktivitás, foglalkoztatottság, munkanélküliség A gazdasági aktivitásra vonatkozóan a legteljesebb körĦ adatok a 2001. évi népszámlálásból állnak rendelkezésre, ezért az arányok bemutatására kiindulásként ezt használjuk. A Zalaegerszegi kistérség mutatói minden területen kedvezĘbbek a Zala megyei átlagnál, de mint más esetekben is, ez elsĘsorban Zalaegerszegnek köszönhetĘ. A foglalkoztatottak aránya a Keszthely-Hévízi kistérségben a megyei átlagnak megfelelĘ, kedvezĘtlen azonban a helyzet a Zalaszentgróti térségben, ez utóbbi tehát nem képes segíteni a Zalaegerszegi kistérségbe sorolt falvaknak, ha Zalaszentgrót közelében helyezkednek el, és a munkába járás is megoldható lenne. Kistérség megnevezése Zalaegerszegi % Zalaszentgróti % Keszthely-hévízi % Megye összesen %
Népesség száma 105560 35,5 18687 6,3 47561 16,0 297404
A népesség száma gazdasági aktivitás szerint (2001) foglalkoztatott munkanélküli inaktív keresĘ eltartott 44450 2753 30590 27767 42,1 2,6 29,0 26,3 6801 560 6432 4894 36,4 3,0 34,4 26,2 18560 1487 14631 12883 39,0 3,1 30,8 27,1 117614 10117 91953 77720 39,5 3,4 30,9 26,1
Forrás: Zala megye Statisztikai évkönyve 2002 (328. oldal) saját feldolgozás
A foglalkoztatottsági mutatók 2001-ben a legkedvezĘbbek a Zalaegerszegi kistérségben voltak, emiatt az elmúlt 8 évben tapasztalt kedvezĘtlen demográfiai, gazdasági folyamatok ellenére még mindig a megyei átlagnál (és az ország legtöbb régiójánál) elĘnyösebb a munkavállalás esélye az itt élĘk számára.
32
MegfigyelhetĘ azonban, hogy az állandó lakos szakképzett, különösen a felsĘfokú végzettséggel rendelkezĘ fiatalok mind nagyobb arányban Budapesten és más nagyvárosban dolgoznak. 2005-ben
mutatkozott
érzékelhetĘ
mértékben
a
gazdasági
aktivitásban
a
foglalkoztatottság csökkenése az iparban az üzemek bezárása (Ruhagyár, Zalahús, késĘbb a Zalabaromfi, vagy a megrendelések csökkenése Flextronics, Tungsram), illetve a közszférában (oktatás, kultúra, egészségügy) az intézmények megszüntetése, összevonása, létszám-elvonás miatt. Mindezek következményeként a munkanélküliség és egyéb inaktivitás (idĘ elĘtti nyugdíjazás, rokkantsági nyugdíjazás, pályakezdĘk álláskeresése, háztartásbeli státuszúak) növekedett a városban és térségében, és ez különösen negatívan hatott a környezĘ települések bejáró lakosságára. Ezek a kedvezĘtlen folyamatok a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság következtében újabb foglalkoztatókat és egyéni vállalkozókat is elértek, növelve a gazdasági aktivitási problémákat. A foglalkoztatásban döntĘen az egyközpontúság hátrányát tapasztalhatjuk, fĘként azért, mert kiugró fejlĘdés, foglalkoztatottság bĘvülés (a kereskedelmi egységeket kivéve) nem történt sem Zalaegerszegen, sem pedig abban a két közeli kistérségben, ami számos település lakosának szintén megoldást jelenthetne a munkavállalásra. A gazdasági aktivitást tekintve régiós és megyei arányok állnak rendelkezésünkre a 2007-2009 évek bizonyos idĘszakaira vonatkozóan, de ezek is jól mutatják a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatottság csökkenését és a munkanélküliség jelentĘs növekedését, amely folyamat napjainkban is jellemzĘ, és a kistérséget erĘteljesen érinti.
IdĘszak 2007. év 2008. I. negyedév IV. negyedév 2009. I. negyedév
Aktivitási arány NyugatZala Dunántúl megye 58,8 58,9 57,3 57,1 57,9 57,8 57,4 56,6
Foglalkoztatási arány Munkanélküliségi ráta NyugatZala NyugatZala Dunántúl megye Dunántúl megye 55,8 55,7 5,0 5,3 54,5 53,4 4,8 6,6 54,8 53,8 5,4 7,0 53,2 51,4 7,4 9,2
Az adatok kifejezĘen mutatják a gazdasági válság hatását az országosan legjobb helyzetĦek közé tartozó - a Közép-Magyarország régió után 2. helyen szereplĘ - NyugatDunántúl régióban is. (Magyarországon a 2009. I. negyedévi aktivitási arány 54,1%, a foglalkoztatási arány 48,9%, a munkanélküliségi ráta pedig 9,7% volt.) A régió három megyéje közül a legkevésbé fejlett Zala megye mutatói a régiós átlagnál is rosszabbak, jelentĘsen csökkent a foglalkoztatási arány és növekedett a
33
munkanélküliségi ráta. 2007-ben a gazdaságilag aktív népesség száma 134,6 ezer fĘ volt, 2009. I. negyedévében már csak 127,8 ezer fĘ, ugyanígy jelentĘs csökkenés volt a foglalkoztatottak számában is 127,4 ezer fĘrĘl 116 ezer fĘre. A munka nélkül levĘk száma a 2007. évi 7,2 ezerrĘl 11,8 ezerre növekedett, ami 2009. júliusára az idénymunkáknak köszönhetĘen is csak kis mértékben csökkent 11,6 ezer fĘre, majd ismét emelkedett az augusztusi adatok alapján 18,6 ezer fĘre, feltehetĘen a pályakezdĘk bejelentkezése miatt, ami már 13%-os munkanélküliségi rátát mutat. A megyében a korábbi idĘszakhoz képest a legkevésbé változott számszerĦen a Zalaegerszegi kirendeltség adatsora, ugyanis a Zala megyei Statisztikai Évkönyv szerint 2007-ben a Zalaegerszegi és a Pacsai kistérségek 79 településén összesen 3864 nyilvántartott álláskeresĘ volt, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ honlapján közzétett adat 2009. júliusára a Zalaegerszegi kirendeltség területén 3865 fĘt jelzett. A nyilvántartott álláskeresĘk 83%-a fizikai dolgozó, 55,2%-uk férfi, 16,2% 25 éves és fiatalabb, többségük, 60,1% a 26-50 éves korcsoportokba tartozik és 23,7%-uk 50 év feletti. A 38,1%-os alacsony iskolázottságú álláskeresĘ mellett jelentĘs arányt képviselnek 35,9%-kal a szakmunkás és szakiskolai végzettségĦek, de figyelemre érdemes a 21,7%-os érettségizett munkanélkülisége is. Tovább növekedett az elĘnye azoknak, akik fĘiskolával vagy egyetemi szakképzettséggel rendelkeznek, az összes álláskeresĘ között arányuk 4,2%, tehát a trend a válságosabb idĘszakokban is érvényesül, bár az adatok azt nem tartalmazzák, hogy szakképzettségüknek megfelelĘ munkát találnak-e maguknak. Kritikus a helyzete a tartós munkanélkülieknek, a nyilvántartott álláskeresĘk 11,1%-a egy éven túl, további 11,4% viszont már 2 éven túl nem tudott elhelyezkedni a megyei munkaerĘ-piacon. További probléma, hogy 100 álláskeresĘre mindössze 7-8 álláshely jut a megyében, így az elhelyezkedés esélye a fiatalok és a tartós munkanélküliek számára is minimálisra szĦkült. A Zalaegerszegen jellemzĘ folyamatok erĘsen befolyásolják nem csak a városi, hanem a környezetében élĘk foglalkoztatási és vállalkozási lehetĘségeit, munkavállalási esélyeit. Zalaegerszegen 2001-ig dinamikusan csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, ezt követĘen azonban emelkedĘ tendenciát mutatott, és 2005. áprilisában megközelítette az 1990es évek elején mért legmagasabb értéket. Ennek oka elsĘsorban a nagy ipari foglalkoztatók megszĦnése vagy megrendeléseik csökkenése miatt a munkaerĘ elbocsátása. Ezt a jelentĘs változást a kisvállalkozások nem voltak képesek „felszívni”, és újabb nagy foglalkoztatók belépésének hiánya miatt az átképzések is csak részleges eredményt hoztak.
34
Bár a munka nélkül levĘ népesség számát nem fedi teljes mértékben a regisztrált munkanélküliek hivatalosan megadott száma (szociológiai kutatásaink általában 2%-kal magasabb értéket mértek), az adatok ismeretében a munkanélküliségi ráta jól kifejezi az egyes kistérségek lakosságának hátrányait a munkaerĘ-piacon, mutatja az eltérĘ foglalkoztatási, munkavállalási esélyeket. A megye és a kistérségek foglalkoztatottsági és munkanélküliségi mutatóit befolyásolja a településszerkezet, így kialakulnak hátrányos helyzetĦ települések, amelyek a foglalkoztatást biztosító gazdasági központoktól távol vannak, kis lakosságszámúak, a helyi vállalkozások kis számúak vagy teljesen hiányoznak. Gondot jelent, hogy a városokon kívül nincs 2000 lakos feletti nagyobb község, ami jelentĘsebb foglalkoztatóként is megjelenik a rendkívül nagy számú település gazdasági központjaként. A kistérségek legnagyobb települései, így Pacsa, Bak, Gellénháza, Söjtör vagy Bagod a környezĘ településeken élĘ népesség számára kevés munkalehetĘséget tud biztosítani, a termelĘ tevékenységben kisebb a jelentĘsége a szükségesnél. A szolgáltatások (közigazgatás, oktatás, egészségügy, kultúra, kereskedelem, vendéglátás, egyéb személyes szolgáltatások) biztosításában igyekeznek megĘrizni körzetközponti szerepüket, és ezzel munkahelyeket biztosítanak, ami elsĘsorban a nĘk helyben foglalkoztatása szempontjából kiemelkedĘ fontosságú tényezĘ, de nagyobb létszámú elhelyezkedést nem képesek nyújtani. Számos kutatás és munkaügyi felmérés, valamint az álláskeresĘk aktuális demográfiai adatai is igazolják, hogy az egyének esetében a munkaerĘ-piaci „nyertesek és a vesztesek” elsĘsorban az iskolázottság és a települési státusz mentén találhatók meg. A Zalaegerszegi kistérség lakossága összességében kedvezĘ helyzetben van, amit az egyetlen hiteles adatsor, a 2001. évi népszámlálás is mutat. A népesség iskolai végzettsége 2001. Kistérség megnevezése Keszthely-Hévízi Lenti Letenyei Nagykanizsai Zalaegerszegi Zalaszentgróti Megye összesen
%
Elvégzett átlagos osztály (évf.) szám
10-x éves általános iskola elsĘ évfolyamát sem végezte el
15-x éves, legalább általános iskola 8. évfolyamát végezte el
18-x éves, legalább középiskolai érettségivel
25-x éves, egyetemi, fĘiskolai oklevéllel
10 9 8 9 10 9 9
1,6 0,6 1,4 0,7 0,7 0,7 0,8
88,4 84,2 79,8 88,0 89,5 83,5 87,5
39,2 26,8 18,5 32,8 37,7 24,3 33,6
12,9 6,5 4,0 9,5 12,2 5,7 10,1
Forrás: Zala megye Statisztikai évkönyve 2002 (329. oldal) – Népszámlálás adatai, 2001
35
A fiatal nemzedék fokozatosan kialakuló magasabb iskolázottságával elsĘsorban azok a települések (térségek) voltak az elmúlt évtized nyertesei, ahol magasabb a fiatalok száma, és munkavállalóként is helyben tudtak maradni. Zalaegerszegi kistérség – elsĘsorban Zalaegerszeg miatt – jelenleg is kedvezĘ pozícióban van, de a munkaposztok nagyon korlátozott számban tudnak megfelelĘ állást kínálni a magasan képzett fiatal népességnek, ezért elvándorlásuk a térségbĘl megkezdĘdött. Az egészség szempontjából ez azért figyelemre méltó, mert a magasabb iskolázottságú népesség egészségi állapotának összességében kedvezĘbbek a mutatói. A megyében és a kistérségben végzett szociológiai vizsgálatok (például az alacsony iskolázottságú nĘi népesség munkaerĘ-piaci helyzete és esélyei, illetve a cigány/roma lakosság iskolai végzettsége, szakképzettsége, foglalkoztatottsága) egyértelmĦen mutatják az alacsony iskolai végzettség, szakképzetlenség hátrányait. A kutatások szerint egyfajta munkaerĘ-piaci „szegregáltságban” élik életüket azok a személyek (már a fiatalok is), akiknek nincs valamilyen piac-képes szakképzettsége vagy munkatapasztalata, problémás a munkahelyi beilleszkedése, viselkedése, nem tartják be a helyben érvényes normákat, továbbá valamilyen mentális betegségük van. A lakosság gazdasági pozíciója bemutatásának egyrészt az egészségi állapotot is befolyásoló anyagi-jövedelmi helyzet megismerése, másrészt a szociális ellátási szükséglet prognosztizálása miatt van jelentĘsége. Kistérség
Ezer lakosra jutó adózók száma
megnevezése
2004
Hévízi
2007 471
Keszthelyi
459
470
Lenti
435
454
Letenyei
391
410
Nagykanizsai
450
488
Zalaegerszegi
482
497
Pacsai
-
417
Zalakarosi
-
379
Zalaszentgróti
424
441
Zala megye összesen
456
470
Forrás:saját feldolgozás (Nadrai Lászlóné)
A Zalaegerszegi kistérség összességében tartja a megye kistérségei között az elsĘ helyet, 2007-ben is a megyei átlagot lényegesen meghaladó (497 fĘ) volt az ezer lakosra jutó
36
szja fizetĘk száma, ami a nagyobb létszámú aktív korú lakosságra és a magasabb foglalkoztatottságra utal. A Pacsai kistérség településein azonban lényegesen kedvezĘtlenebb a helyzet (417 fĘ), emiatt a vizsgált térségben összességében a megyei átlaghoz közeli a mutató, a kistelepüléseken magas az inaktív lakosság. Ezt erĘsíti meg a nyugdíjban részesülĘk száma, illetve a saját jogon nyugdíjasok aránya a vizsgált térségben. A legmagasabb a nyugdíjasok aránya ZalalövĘn, és a térségi átlagnál kismértékben magasabb a Zalaegerszegi kistérség községeiben is. Ugyanakkor a mutató kedvezĘbb a Pacsai kistérség 14 településén, döntĘen annak köszönhetĘen, hogy egyes községekben magasabb a gyermeklétszám, fiatalabb a népesség. A saját jogú öregségi nyugdíjas viszont a Pacsai kistérségben a legkevesebb a nyugdíjban részesülĘ népességbĘl, ami az özvegyi vagy rokkant nyugdíjas státusz miatt az idĘskorúak egy részénél kedvezĘtlen szociális helyzetet jelez. Hasonló problémák tapasztalhatók a Zalaegerszegi kistérség egyes községeiben is, amit jól mutat a 79 település átlagától lényegesen elmaradó arány (79,4%). Zalaegerszegi kistérség és Pacsai kistérség Nyugdíjasok Népesség száma %-a 2007 Zalaegerszeg 16963 27,5 ZalalövĘ 917 29,7 Városok összesen 17880 27,6 Községek összesen 8891 27,8 Zalaegerszeg kistérség (65 település) összesen 26771 27,7 Pacsai kistérség (14 település) összesen 2295 27,4 79 település összesen 29066 27,6
ebbĘl saját jogon
Nyugdíjasok %-a
14995 742 15737 7061 22798 1734 24532
88,4 80,9 88,0 79,4 85,2 75,6 84,4
Forrás:saját feldolgozás (Nadrai Lászlóné)
Az egészségi állapotot befolyásoló szociális háttér a térségi népesség 28%-át kitevĘ nyugdíjasok esetében differenciált, a megélhetés anyagi alapja elsĘsorban a saját jogon öregségi nyugdíjra jogosultak esetében biztosított, míg 15%-uk esetében az alacsony ellátás valószínĦsíti a további szociális támogatás igénylését (közgyógyellátás, segélyek, lakásfenntartási támogatás, étkeztetés stb.). A magasabb munkanélküliségi ráta a szociális szférára is hatással van. Az elégtelen munkajövedelemmel, vagy jövedelmet pótló juttatásokkal rendelkezĘ népesség arányának növekedésével nagyobb a nyomás a szociális ellátások biztosítására (felnĘttek, gyermekek szociális támogatása). Gondot okoz, hogy a szakmával rendelkezĘk közül kevesen vállalkoznak átképzésre, önfoglalkoztatóvá válásra, helyette arra várnak, hogy szakmájukkal új (jelenleg nem létezĘ) munkahelyen tudnak majd elhelyezkedni.
37
A térség becsült gazdaságilag aktív (16-62 éves) népessége: 50-55 ezer fĘ. A 2004. évi adatok még a kistérségek között a legmagasabb foglalkoztatást jelzik, ugyanis a nagyarányú gazdaságilag aktív népességben alacsony a munkanélküliség. Súlyos gond azonban, hogy a tartós munkanélküliek aránya magas (41,5%). Kistérség
Munkanélküli
Tartós munkanélküli
Tartós munkanélküli a munkanélküliek
%
%-ában
megnevezése
%
Keszthely-Hévízi
5,3
1,4
26,4
Lenti
6,9
3,2
46,1
Letenyei
7,4
3,9
47,0
Nagykanizsai
6,2
2,6
42,7
Zalaegerszegi
4,6
1,9
41,5
Zalaszentgróti
7,7
2,8
36,5
Zala megye összesen
5,7
2,3
40,1
Forrás: Zala Megye Statisztikai Évkönyve 2004.
2005-tĘl a Zalaegerszegi kistérségbe tartozó településeken a regisztrált munkanélküliek számáról készített kimutatás, és a munkavállalási korú népesség számához viszonyított területi mutató kedvezĘtlen munkaerĘ-piaci folyamatokat jelez. Az 500 lélekszám alatti, nem városkörnyéki településeken a munkanélküliségi ráta ebben a kistérségben is kedvezĘtlenül alakul, kiemelten hátrányos helyzetĦek fĘként a ZalaegerszegtĘl távolabbi községek, illetve Vas megyével határos északi területen levĘk. A korábban nagyon kedvezĘ foglalkoztatási arány tehát jelentĘsen megváltozott 2005re a Zalaegerszegi kistérségben a megyeszékhelyen történt tömeges elbocsátások és gyárbezárás miatt, de növelte a munkanélküliek számát a középfokú (és felsĘfokú) oktatási intézmények által kibocsátott nagy létszámú pályakezdĘ fiatal is. Az üzemekbĘl munkanélkülivé válók fĘként betanított, illetve szakmunkát végeztek, míg a pályakezdĘk között rajtuk kívül nagyobb számban találhatók a középszintĦ szellemi-irodai foglalkozásra képesítettek, vagy gimnáziumban érettségizettek, de növekedett a fĘiskolai végzettségĦek aránya is. Mind a fizikai, mind a szellemi munkanélküliek között nagy arányú a nĘi népesség. Általános érvényĦ, hogy minél kisebb lélekszámú és minél távolabb van a község a gazdasági, szolgáltatási központoktól, minél alacsonyabb a népesség iskolázottsága, a foglalkoztatottság és a munkanélküliség mutatói annál kedvezĘtlenebbül alakulnak.
38
Zalaegerszeg kistérség helyzete határozottabb munkahelyteremtĘ intézkedések megtételét sürgeti a városban, illetve a kisebb körzeti központokban, mert az adatok szerint tartós foglalkoztatási problémák jellemzĘk az egész megyében. A foglalkoztatottság növelése országos és megyei szociológiai kutatások sora bizonyítja - hat legerĘsebben a családok és az egyének életszínvonalára, a nyugdíj elĘtt álló nagy létszámú korosztály jövĘbeni jövedelmi helyzetére, ebbĘl következĘen az egészségi állapotra, a szociális szükségletek növekedésére vagy csökkenésére.
2.7. Hátrányos helyzetĦ társadalmi csoportok A szociális ellátás szempontjából jelentĘséggel bír az adott településen, illetve a kistérségben is, hogy milyen arányú a népességen belül a többségében szociális szempontból hátrányos helyzetĦ cigány lakosság. Erre vonatkozóan csak a 2001. évi népszámlálásból vannak önbesoroláson alapuló, hivatalos adatok, ami azonban a tapasztalatok szerint esetenként kevesebb a valós számnál és aránynál. (Településenkénti adatok az 1 mellékletben) A Zalaegerszegi kistérségben 39 településen voltak olyan személyek, akik magukat cigánynak, vagy romaninak, vagy beásnak tartották, összesen 1357 fĘ, a kistérségben élĘ lakosság 1,49%-a. (A jelenlegi kistérségi besorolás szerint ezek közül a zalaegerszegihez tartozik 32, a pacsaihoz pedig 7 település.) A 2005-ben végzett Zala megyei kutatás adatbázisa alapján becsült arányuk 2-3%. (A cigány lakosság életkörülményei, foglalkoztatási helyzete - Nadrai Lászlóné Lippai Mária szociológus 533 háztartásban végzett vizsgálata a Hálózat az Integrációért Alapítvány és a TESZ Zala Megyei Szövetsége megbízásából.) A 2001. évi Népszámlálás adatai szerint a Zalaegerszegi kistérségben a legnagyobb létszámú cigány lakosság Zalaegerszegen él (627 fĘ), ugyanakkor mindössze a lakosság 1,02%-át teszik ki. (2009-ben arányuk már 2% körülire becsülhetĘ). ZalalövĘn nagyobb számú cigány populáció él a tapasztalati adatok szerint az önbevallás alapján regisztrált 37 fĘnél. A községek közül a legtöbb cigány lakos Szentpéterúron él (199 fĘ), ami megyei szinten is kiugróan magas, a lakosság 19,1%-a, és a Zala megyei kutatás is megerĘsítette koncentrált jelenlétüket, a háztartások kétharmadának többszörösen hátrányos helyzetét (felnĘttek iskolázatlansága, munkanélkülisége, magas gyermekszám, rossz lakáskörülmények, alacsony életszínvonal). A másik kritikus helyzetĦ település Baktüttös, ahol a 47 cigány lakos a kistelepülés lakosságának 13%-a. JelentĘs feladat az önkormányzatok számára a családok
39
szociális helyzete miatti segítségnyújtás szükségessége Kustánszegen (47 fĘ), Nemesapátiban (44 fĘ), Becsvölgyén (27 fĘ), PethĘhenyén (26 fĘ). Keménfán a 11 fĘ a lakosság közel 10%-át jelenti. Bocfölde esetében 65 fĘ vallotta magát cigánynak, a lakosság 6%-a, Sárhidán 52 fĘ (6,6%), de ezeken a településen a többihez képest heterogénabb összetételĦ a cigány populáció, több közöttük az átlagos szinten élĘ és a jómódú is. Vannak tehát olyan kisebb körzetek, ahol nagyobb létszámú cigány populáció él, míg más mikro-térségekben egyáltalán nem élnek cigány családok. Ez a helyzet néhány települési önkormányzatra nagy terhet és felelĘsséget ró, és számos hatékony segítségnyújtási forma (képzés, óvodai és iskolai fejlesztés, családsegítés) gyakran csak kistérségi programok, szervezés révén valósíthatók meg. Az egészségfejlesztési stratégiában is kiemelt szerepet kell kapnia a cigány népesség szociális helyzetének javítását, az esélyek növekedését szolgáló, a felnĘtteket is aktívan bevonó programoknak. Erre vannak sikeres projektek Zalaegerszegen, ZalalövĘn és megyei civil szervezetek innovatív kezdeményezései eredményeként a kistérség falvaiban is. A Zala megyei kutatás bizonyította, hogy a cigány népesség háztartásai is csökkenĘ létszámúak, a korábbi évekhez képest kevéssé jellemzĘ a több generáció együttélése, növekedett az idĘs egyszemélyes háztartások száma (döntĘen nĘk maradnak eredeti lakóhelyükön), és egészségi állapotuk ismeretében számolni kell mind nagyobb arányban ellátásukra az idĘsgondozás keretében. Tapasztalható a korábbi magas fokú háztartásba "befogadó" magatartás csökkenése, így a rokkant, fogyatékos, magát ellátni képtelen cigány személy is mind nagyobb számban az állami (önkormányzati) ellátórendszerre számít. Hasonló problémákat jeleznek a nĘi munkaképes korú álláskeresĘk, kiemelten az alacsony iskolázottságú, tartós munkanélküli nĘi népesség körében a kistérségben végzett vizsgálatok. Például: A nĘk munkaerĘ-piaci helyzetének, reintegrációjának vizsgálata a Zalaegerszegi statisztikai kistérségben, 2005 (Nadrai Lászlóné szociológus kézirata, megrendelĘ West Hungary Humán Szolgáltató Kht); Munkanélküli nĘk és vállalkozó nĘk munkavállalási esélyei – 100-100 fĘs minta alapján kérdĘíves adatfelvétel; 2005. A kutatás megrendelĘje TESZ Zala Megyei Szövetsége és a Zala Megyei Munkaügyi Központ, valamint a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (Equal projekt Nė az ESÉLY keretében Pályaorientációs program alprojekt, valamint Sikeres nĘk – sikeres vállalkozások alprojekt); „SegítĘ kezek” A hátrányos helyzetĦ nĘk tanulási és foglalkoztatási (munkavállalási) készsége, igényei, 2006 (Nadrai Lászlóné szociológus kézirata, megrendelĘ a Hálózat az Integrációért Alapítvány).
40
Társadalmi szintĦ problémák, amelyek erĘsen befolyásolják Zalaegerszeg kistérség nĘi munkavállalóinak jelenlegi és jövĘbeni munka-esélyeit, következményeként pedig testi és mentális egészségét: ¾ Még a magasabban iskolázott nĘket is a foglalkozási hierarchia alsóbb szintjeire szorítva képes csak nagyobb számban befogadni a gazdaság mind az iparban, mind pedig a szolgáltatási ágazatokban, amivel együtt jár a kisebb jövedelem, a kevesebb munkanélküli ellátás, vagy táppénz, illetve nyugdíj. Különösen hátrányos helyzetben vannak az alacsony iskolázottságúak, szakképzetlenek vagy nem piacképes szakképesítéssel rendelkezĘ nĘk az álláshoz jutáskor, mert az egyszerĦ fizikai foglalkozások kínálata jelentĘsen lecsökkent. ¾ A közelmúlt és a jelen kedvezĘtlen foglalkoztatási pozíciójából következĘen a korai inaktívvá válás és a nĘk hosszabb átlagos élettartama újratermeli azt a korosztályt, amelyik egyedül maradva képtelen megbirkózni alacsony jövedelmébĘl, szociális juttatásból vagy nyugdíjából a megélhetés növekvĘ terheivel. ¾ Különösen nehéz a helyzete azoknak a nĘi csoportoknak, akik ma – kényszerbĘl vagy önkéntes döntéssel – háztartásbeliként nem szereznek saját jogon nyugellátásra jogosító szolgálati idĘt, visszatérésük a munkaerĘpiacra 40 év felett pedig csaknem reménytelen. ¾ A családosok és a gyermeküket egyedül nevelĘ nĘk speciális foglalkoztatási lehetĘségei nincsenek szinkronban az adott élethelyzetben domináns szükségletekkel (4 vagy 6 órás foglalkoztatás, távmunka, bedolgozás megfelelĘ jövedelemmel). ¾ A 40 év feletti életkorú nĘk, mint „öregek”, képezhetetlennek minĘsülnek sok munkáltató szemében. Empirikus kutatások igazolják ugyanakkor, hogy az átképzés elhelyezkedést segítĘ hatása a korral arányosan nĘ, és a 40 év feletti nĘk körében a legeredményesebb. Az is bebizonyosodik, hogy terhelhetĘ, megbízható, pontos munkaerĘ az idĘsebb nĘi népesség, és munkahelyéhez ragaszkodik, „hĦséges”, elkötelezett, hiszen munkanélkülivé válva esélye az elhelyezkedésre rendkívül rossz, és még 15-25 évet dolgoznia kellene a nyugdíjkorhatár eléréséig. ¾ A szigorodó szabályozás, a munkanélküli ellátások összegének és idĘtartamának szĦkítése a munka nélkül levĘ nĘket is sújtja, a közhasznú munkák között rendkívül kevés a nĘk számára elfogadható foglalkoztatás a kommunális munkák túlsúlya miatt.
41
¾ A mentális és szociális, pályaválasztási és pálya-váltási tanácsadás, segítségnyújtása a tartós munkanélküliek munkavállalási esélyeit kiemelten javíthatja. A tartós munkanélküliséget – a kutatás eredményei szerint - a társadalmi-gazdasági tényezĘkön túl egyéni, személyiségi jellemzĘk is erĘsen befolyásolják. Igazolódott a kutatásokban, hogy a munkanélküliként regisztrált nĘi népesség egy része nem „valóságos” munkanélküli, mert nem képes két héten belül munkába állni, és nem keres munkát. Kevesen fogadják el azonban a „háztartásbeli” vagy „anya” státuszát, annak ellenére, hogy háztartásban elvégzik és vállalják ezeket a feladatokat, de szükségük van jövedelemre a megélhetéshez, ami motiválja Ęket a munkavállalásban. Az akadályozó tényezĘk többsége tipikusan a nĘi munkavállalóknál megjelenĘ indok, és összefüggnek a társadalmi (családi) elvárásokkal, amelyeknek a nĘk szeretnének megfelelni, jórészt azonban a munkavégzés mellett. Átmenetileg vagy idĘszakosan azonban erĘsebb lehet a családi elvárás (kényszer), és ez befolyásolja a nĘk munkavállalási aktivitását, "keresési intenzitását". A „reményvesztettek”, a passzív munkanélküliek magasabb aránya jellemzĘ a nĘk körében, aminek hátterében a magas háztartási leterheltség, a munkakeresést kísérĘ kudarc élmények, az alacsony fokú önbecsülés, a csökkenĘ számú munkaposzt-kínálat áll, különösen az egyszerĦ foglalkozások és a középszintĦ szellemi (irodai) munkák esetében. Nem tapasztalható az a felismerés sem, hogy a munka-keresésben, munkavállalásban a kudarc, elutasítás oka éppen a nem megfelelĘ iskolai végzettség (ami lehet közép- vagy felsĘfokú is), fĘként pedig a szakképzetlenség. A vizsgálat igazolta, hogy munkavállalás a legtöbb nĘ számára az önálló jövedelem megszerzésével az önállóság megteremtését is jelenti, önbecsülést és függetlenséget ad. Bár átmenetileg, bizonyos élethelyzetekben elfogadják, hogy a háztartás vezetése, a kisgyermekek gondozása, betegek ápolása a nĘk feladata, egy idĘ után már szeretnének visszatérni a munka világába, de ez nem mindig könnyĦ számukra. Ennek alapvetĘ oka, hogy a felkínált munkalehetĘségek (csaknem kizárólag 8 órás munka) közül a kisgyermeket nevelĘ nĘk elsĘsorban az egymĦszakos munkarendet biztosító munkahelyet keresik, ezt is a lakóhely közelében. A munka "kényszer" jellege csak áttételesen és kis mértékben tapasztalható. A megkérdezettek fĘként az elsĘdleges munkaerĘ-piacon szeretnének elhelyezkedni, de a segítségnyújtás egy hangsúlyosabb formáját kínálja fel, hogy 54%-uk vállalná közhasznú munka végzését is a lakóhelyén. Csak részben tapasztalható a fiatal, gyermeket (gyermekeket) nevelĘ, és falvakban élĘ nĘk alacsonyabb motiváltsága a munkavállalásra. Önértékelésük szerint néhány tényezĘ
42
valóban hátráltatja munkavállalásukat (több mĦszakos munkarend, hosszú utazási idĘ, gyermekintézmények hiánya a kistelepüléseken vagy a nyitva tartási idĘ rugalmatlansága, munkaadói diszkrimináció), de mindez kisebb jelentĘségĦ, mint azt feltételeztük. A munkavállalási kudarcok fĘ okai, hogy egy mĦszakban szeretnének dolgozni, nincs számítógépes ismeretük, elutasítás vagy sikertelenség után nem próbálkoznak újra a munkakereséssel, nincs határozott fellépésük, nincs megfelelĘ szakképzettségük és nincs jogosítványuk, a kudarcélmények lemondóvá tették, gyermekük van. Ez a sorrend fontos információkkal szolgálhat a segítségnyújtási szolgáltatások megszervezéséhez. A legjobban rászoruló alacsony iskolázottságúak többsége elzárkózik a felkészítĘ tréningeken, tanfolyamokon és a képzésen való részvételtĘl, emiatt számukra speciális és egyéb szolgáltatásokkal kiegészített, gyakorlati jellegĦ képzések szervezésére lenne szükség. Esetükben lenne nagyobb szükség a férjek, partnerek, szülĘk meggyĘzésére is a nĘk szakképzettségének hosszú távon megtérülĘ elĘnyeirĘl. Igazolódott, hogy a válaszadó nĘk 20-30%-ának (szakképzetlenek, vagy nem keresett szakképzettségĦek, bizonytalanok) feltétlenül segítségre lenne szüksége, hogy megismerjék a munkaposzt kínálatot, a gazdasági folyamatokat, a képzési lehetĘségeket, felismerjék saját képességeiket, irányultságukat. ėk azok a személyek, akik a pályaválasztási tanácsadás, a pálya-váltást segítĘ szakemberek tevékenységének lehetséges célcsoportjai. A vizsgálatban résztvevĘk eltérĘ mértékben, de igénylik a személyre (családra) szabott tanácsadást és a helyi munkaügyi, szociális szolgáltatásokat. DöntĘ többségük támogatást, segítséget vár munkaügyi szervezetektĘl, és hajlandóságot mutatnak az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök igénybevételére, ami esélyeiket növelheti az elhelyezkedésben. A vizsgálatban résztvevĘ munkanélküli nĘknek szüksége van a segítségnyújtásra, csaknem minden lehetséges munkaerĘ-piaci eszköznek, szolgáltatásnak jelentĘséget tulajdonítanak, ami hozzájárul helyzetük megoldásához, a számukra is megfelelĘ munkavállaláshoz. Ha az egészséget az Ottawai Charta ajánlása szerint a mindennapi élet erĘforrásának tekintjük, akkor kiemelten kell törekedni a kistérségben a társadalmigazdasági helyzet különbségeibĘl adódó „igazságtalan” egyenlĘtlenségek mérséklésére. Lényeges feladat a hátrányos helyzetĦ társadalmi csoportokhoz tartozó népességre vonatkozóan ajánlásokat tenni az egészségfejlesztési koncepcióban, amelyek egyrészt a létfeltételek javítására, másrészt a „megvalósítható” életmód-változtatás egyénileg is szükséges vállalására hívják fel a helyi döntéshozók és az érintettek figyelmét.
43
2.8. A fiatalok „veszélyeztetettsége” Az országos, sĘt a nemzetközi trendnek megfelelĘen a Zalaegerszegen élĘ, tanuló, dolgozó fiatalokra is elmondható, hogy tovább nyílt a biológiai és a társadalmi érettség közötti olló, amely a szülĘk és a fiatalok számára is megterhelĘ. Nehezebb a családok szocializációs, ellenĘrzĘ, érzelmi stabilitást nyújtó funkciójának teljesítése, mert a gazdálkodási feladat (munkavégzés, a családi lét anyagi feltételeinek megteremtése a szülĘk részérĘl) az optimálisnál jóval több energiát köt le. Az elemzések alapján kialakult kép szerint a helyi ifjúság 25–30 %-a, tehát közel egyharmada számára létkérdés mindennapi élete és jövĘje szempontjából a kiemelt törĘdés és figyelem, a mentális és/vagy anyagi támogatás különbözĘ formái, az egyéni bánásmód pedagógiai módszere. A háttérben meghúzódó problémák egyike a nehéz szociális helyzetĦ családi környezet; anyagi gondokról közel 30% tesz említést. A családok 21%-ában fellelhetĘ a munkanélküliség, közel 20%-ban tapasztalható kedvezĘtlen, feszült családi légkör, a rokoni és baráti kapcsolatok hiánya, illetve azok elhanyagolása, amelyek rendre a gyermek és a fiatal szorongásához és elmagányosodásához vezetnek. A szociális hátrányok mellett jelentĘs egészségi állapotot befolyásoló tényezĘ a fiatalok életmódja, amelynek lényeges eleme a napi iskolai elfoglaltság, a tanulási követelmények, és az ezekbĘl következĘ „mozgás-gazdag” vagy „mozgásszegény” életmód, az étkezési kultúra, a rendszeres vagy rendszertelen étkezés, az ingázás feltételrendszere, a szabadidĘ eltöltési módok (tv nézés vagy sportolás), a káros szokások kipróbálása, a függĘség enyhébb formáinak kialakulása. A fiatalok legalább egyharmada: ¾ nem tagja semmiféle közösségnek, sportkörnek, szervezetnek, ¾ nem látogatói kulturális intézményeknek, közösségi tereknek ¾ egyáltalán nem jelölnek meg a tanulást, munkavállalást segítĘ, támogató, értelmes szabadidĘs tevékenységet, ¾ nem motiváltak a piacképes tudás elsajátítására ¾ ellenben minimum kipróbált, és alkalomszerĦen fogyaszt egészségre ártalmas legális, sĘt tiltott szereket (dohányzik, fogyaszt alkoholt, drogot). A 2006/2007-ben, a Zalaegerszegen tanuló vagy dolgozó fiatalok körében végzett ifjúságkutatás részben azt próbálta kideríteni, hogy a különbözĘ életkori csoportba tartozók
44
kipróbáltak-e már egészségre káros szereket, és milyen életkorban jellemzĘ ez a kipróbálás. Másrészt a dohányzás, alkoholfogyasztás gyakoriságára vonatkozóan gyĦjtött adatokat. A válaszok alapján megállapítható, hogy az általános iskolások csoportja egyelĘre a legvédettebb, feltehetĘen nagyobb a szülĘi felügyelet, de a kamaszok (13-15 évesek) nagyon kedvezĘtlen példákat látva maguk elĘtt, már nagy arányban kipróbálnak egészségre ártalmas szereket. A rendszeres fogyasztók kis aránya még „megnyugtató” lehet (kivéve a gyógyszerfogyasztást), a kipróbálást azonban még hatékonyabb prevenciós munkával mérsékelni szükséges körükben. A fiatalok szer-fogyasztási gyakorisága jól mutatja, hogy a középiskolások és a fiatal felnĘttek korcsoportjában az életkor elĘrehaladásával egyre kedvezĘtlenebbé válnak a mutatók. Míg a középiskolások 62%-a nyilatkozott arról, hogy soha nem dohányzik, a 18 év felettieknek már csak 35%-a, mindkét esetben 5% körüli fiatal már leszokott, azaz Ęk jelenleg dohányzás-mentesek. FeltehetĘen ide sorolhatók a korábban kipróbálók is, így összességében a középiskolások 78%-a nem dohányzik, míg a 18 év felettieknek 51%-a. Viszonylag kedvezĘ a leszoktatás szempontjából az alkalmi (havonta, hetente) dohányos fiatalok köre, akik feltehetĘen társaságban, bulikon gyújtanak csak rá. Hasonló a tendencia az alkoholfogyasztás esetében azzal a különbséggel, hogy a soha nem dohányzókhoz képest sokkal kisebb az önmérséklet, mert mindössze a középiskolások 40, a 18 év felettiek 18%-a nem ivott még szeszesitalt, és kevés a „leszokó” is. „KedvezĘnek” tekinthetĘ, hogy a napi rendszerességgel alkoholt fogyasztó (a fiatalok 4,5%-a) egyharmada a dohányzóknak, és inkább az alkalomhoz kötĘdĘ ivás a jellemzĘ. Sajnos a fiatalok az alkalmi alkoholfogyasztás során lerészegednek, „berúgnak”. ErrĘl közel 50%-uk számolt be, elsĘsorban a középiskolás és kiemelkedĘen nagy arányban a 18 év felettiek. Önbevallásuk szerint mindössze 2%-ukra jellemzĘ a gyakori berúgás. A kulturált alkoholfogyasztás szokásának megtanításában, megfelelĘ társadalmi-társas minták nyújtásában tehát vannak még feladatok. Kávét a 18 év felettiek közel egyharmada már naponta fogyaszt. Mindkét csoportban a fiatalok 13-18%-ánál „divat” az energiaital, a többség azonban nem él vele, ha kipróbálta is. A fogyasztószerek, izomnövelĘ szerek kipróbálása, a „leszokás” is alacsony arányú, nagymértékĦ elutasítást mutatnak az adatok ezen szerek esetében, ami feltétlenül pozitívnak minĘsíthetĘ.
45
A kábítószerek kipróbálása és használata a 7003 fĘ 9-12. évfolyamos tanulót megkérdezĘ drogfelmérés alapján (Kiút Drogellenes Alapítvány szakmai irányításával) a fiatalok egyharmadára jellemzĘ. A fiatalok 29,5%-a nyilatkozott arról, hogy van olyan fiatallal kapcsolata, aki kábítószerezik.
Az
általános
iskolai
csoportban
13%
említett
ilyen
ismerĘst,
a
középiskolásoknál már 33%, a 18 év felettieknél pedig 29%. A középiskolások és a fiatal felnĘttek a szórakozóhelyeken, társaságban nagyobb arányban találkozhatnak kábítószeres fiatalokkal, velük szemben nagyobb a toleranciájuk, mint például az általános iskolásoknak (mindössze 4%-ukat nem zavarná, ha iskolatársa, padtársa kábítószer fogyasztó lenne, ez a középiskolásoknál már 17,5%, a 18 év felettieknél munkatárs esetén szintén jobban elutasítanák - 8,4%). A drogprobléma kezelésére a fiatalok által adott megoldási javaslatok meglehetĘsen szélsĘségesek. Többségben vannak ugyan a társadalmi segítségnyújtás szükségességét vallók (például önismereti és segítĘ csoportok, terápiák, pszichológus és orvos segítsége, drogambulancia), de sokan nagyon drasztikus módszereket tartanának hatékonynak (például kötelezĘ elvonókúra, „kivonni a társadalomból”, különbözĘ szintĦ büntetések). A fiatalok testi-lelki egészsége a társadalom összességéhez viszonyítva kedvezĘ, számos késĘbbi egészségi probléma azonban a fiatalkori életmódban gyökerezik, ezért kiemelten fontos egyrészt arra az egyharmadra figyelni, akik az egészségre káros szereket gyermekként, ifjúként kipróbálják, és akár csak alkalmi fogyasztókká válnak, másrészt további életmód-elemeket a helyzet megítélése során számba venni. A fiatalok egészségi állapotának alakulásához és én-képéhez jelentĘsen hozzájárul, hogy küszködik-e testsúly problémával. A kóros soványság, illetve a kövérség egyaránt jelentĘs probléma lehet számukra. A vizsgálatban résztvevĘk 15,4%-a inkább soványnak tartotta magát, de a nagyon sovány minĘsítést csak 2,5% vállalta. Kissé nagyobb arányú a túlsúlyosak köre (18%), köztük enyhén túlsúlyos 16,3%, míg nagyon kövér 1,7%. A fiatalok kétharmada tehát ideálisnak tartotta saját testsúlyát. Adataink közel állnak az országos felmérések mutatóihoz, azaz a fiatalok közel 5%-a jelentĘs problémákkal küszködik, de összességében egyharmaduknak szüksége van táplálkozási tanácsokra, akár orvosi segítségre is. Az ideális testsúlyúak, valamint a kicsit soványak és az enyhén túlsúlyosak aránya az életkor növekedésével kedvezĘtlenebbé válik, ami az önértékelés „kritikusságának” növekedését is jelezheti, nem csupán a valós testsúlyváltozási folyamat eredménye.
46
A
fiatalok
körében
az
egészségszociológiai
kutatások
növekvĘ
stressz-
veszélyeztetettséget mutatnak ki. A fiatalok betegség-struktúrája lényegesen kedvezĘbb a felnĘtt korosztályénál, a fiatalok egészségesebbek, ugyanakkor számos társadalmi helyzetben, így például a tanulási versenyhelyzetben, a szülĘi vagy kortársi elvárásoknak megfelelésben, az álláskeresésben számtalan feszültséget élnek át, ami stresszt okoz viszonylag fiatal korban is. A fiatal korosztályban is – bár nem rendszeresen – nagyarányú azon tünetek gyakorisága, amelyek a feszültséghelyzetek velejárói, a megoldatlan problémák miatti aggodalom jelei. *1 – soha, 2 – ritkán, 3 – gyakran
Tünetek gyakorisága %-ban idegesség fejfájás kedvetlenség tenyérizzadás gyomorfájás, hasfájás alvási nehézségek hányinger
általános iskolás cs. 1* 2 3 13,8 58,5 27,7 18,1 60,6 21,3 19,1 59,6 21,3 33,0 45,7 21,3 27,6 56,4 16,0 53,2 36,2 10,6 61,7 36,2 2,1
középiskolás csoport 1 2 3 6,7 57,2 36,1 22,6 52,8 24,5 13,0 60,8 25,2 34,2 49,5 16,3 33,5 49,7 16,8 45,1 40,7 13,2 63,1 30,8 6,1
18 év felettiek cs. 1 2 3 18,7 69,0 12,3 20,6 63,9 15,5 18,7 73,5 7,7 40,6 40,6 18,7 44,5 42,6 12,9 34,2 63,9 1,9 72,9 26,5 0,6
Forrás:saját kutatás 2007 (Nadrai Lászlóné)
Az egészségi állapot és az egészségvédĘ magatartás jellemzĘ mutatói az orvoshoz fordulás szokásrendszere, annak gyakorisága. A háziorvos, iskolaorvos felkeresése nagyon magas arányú (76 és 67%), feltehetĘen a többség esetében inkább csak a leggyakoribb fertĘzéses megbetegedések miatt történt a vizsgált körben. A fogorvos felkeresése (65%) már tudatos magatartást tételez, ennek a „jó eredménynek” a hátterében azonban részben az iskolák által szervezett szĦrések állhatnak, a 18 év felettieknél kiemelkedĘen magas az arány (74%, már túlzottan is kedvezĘ). A szakrendeléseken megjelenés (37%) az általános iskolások esetében az országosan is átlagosan jellemzĘ 22% körül alakul, a középiskolások (41%) és a fiatal felnĘttek (47%) magasabb aránya részben a kismértékben növekvĘ betegségek, másrészt viszont feltehetĘen a nĘgyógyászati rendelések, esetleg magasabb számú baleset „eredménye”. A kórházi kezelés (19%) mind az általános iskolások (24%), mint pedig a középiskolások (22%) körében magasabb arányú, mint azt más vizsgálatokban tapasztaltuk, itt a 18 év felettiek válaszai tükröznek reálisabb helyzetet (13%). A tüdĘszĦrést a 18 év alattiak inkább betegség esetén, beutalás alapján veszik igénybe, az idĘsebbek már 60%-ban részt vesznek a szĦrĘvizsgálaton (40%-uk viszont kimarad a szĦrésbĘl).
47
A fiatal korosztály esetében az általános szĦrĘvizsgálatokat nagyrészt az iskolaorvos, a sportorvos, illetve a háziorvos, foglalkozás-egészségügyi orvos végzi el, ami a szakrendeléseken megjelenéssel együtt az orvoshoz fordulásban kiterjedt védelmet jelenthet a betegségek idĘben történĘ felfedezéséhez, kezeléséhez. A helyi felmérések adatai azt jelzik, hogy fiatalok kétharmadának testi-lelki egészsége kedvezĘen alakul. Ennek ellenére minden korcsoportjára kiemelt figyelem szükséges, mert a mozgásszegény életmód, a rendszertelen és egészségtelen étkezés, a stressz, a kortárs csoportok – gyakran negatív – hatása a kockázatvállalásban, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a kábítószerek kipróbálásában jelentĘsen veszélyezteti a fiatalok egészségét, és korai egészségkárosodáshoz vezethet. Az életmód (szokásrendszer) a társadalmi-gazdasági feltételek által behatárolt mozgástérben ugyan, de befolyásolható. Vannak lehetĘségeink az életmód feltételeinek alakításában, és az „élet élésének” tudatosságán is változtathatunk. Ezért fontos, hogy a gyermekek, fiatalok, családok és a legkülönbözĘbb szervezetek közösen cselekedjenek.
2.9. Társadalmi-gazdasági helyzet – összefoglaló A Zalaegerszegi kistérség 65 és a Pacsai kistérség 14 településén élĘ népesség egészségi állapotának alakulására hatása van a társadalmi-gazdasági környezetnek, mint feltételrendszernek. Ezen belül alapvetĘen a demográfiai összetételnek, kiemelten a felnĘtt lakosság iskolázottsági-foglalkoztatottsági helyzetének, továbbá az életmódot befolyásoló jövedelemnek, az egészséges lakásnak, a biztonságnak, a tiszta környezetnek, az oktatási és kulturális lehetĘségeknek, a megfelelĘ egészségügyi és közegészségügyi szolgáltatásoknak. Sok múlik az emberek mindennapi tevékenységén, tanult és választott szokásrendszerén, társas kapcsolatain, saját és a helyi közösség sorsát alakító társadalmi aktivitásán. Az eltérĘ környezeti feltételek, rizikótényezĘk következtében jelentĘs eltérések vannak a népesség különbözĘ csoportjai között a fizikai és mentális egészségi állapotban, az élet-esélyekben. A lakosság 10-15%-a számára a „szegénység-kultúra” nyújt olyan mintát, ami „túlélhetĘvé” teszi a mindennapokat, de az egészséget károsító szokások, magatartások sokasága jelenik meg ebben az életmódban, amit utódaikra is átörökítenek.
48
2.9.1. KedvezĘ, a kistérségekben élĘ lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezĘk ¾ A Magyarországon tapasztalt kedvezĘtlen demográfiai folyamatok (népesség csökkenése, alacsony születési ráta, elöregedĘ népesség) a térségre is jellemzĘek, bár mérsékeltebben jelentkeznek, az országos összehasonlításokban elĘnyösebb helyzetet mutatnak. ¾ A térség a földrajzi lakókörnyezet, a komfort számos kedvezĘ mutatójával Zala megye egyik legelĘnyösebb adottságokkal rendelkezĘ vidéke, ahol az életminĘség tárgyi, közegészségügyi feltételei a lakónépesség számára megteremthetik az egészséges élet keretét (háztartási villamos energia és vezetékes gáz fogyasztók, közüzemi vízhálózatba,
szennyvízcsatorna
hálózatba
bekapcsolt,
illetve
a
rendszeres
hulladékgyĦjtésbe bevont lakások aránya). A lakásállomány komfortfokozata a városokban és a nagyobb településeken, a városi agglomerációban kedvezĘbb. ¾ A térségben összességében a megyei átlagnál kedvezĘbb az egy lakásban együtt élĘk száma (2004-ben 2,55 fĘ, 2007-ben pedig 2,45 fĘ), ami azt mutatja, hogy az egyedülálló háztartások aránya kisebb, és kevesebb a többgenerációs háztartás, de a magasabb gyermeklétszámú családok száma is. ¾ A gazdasági aktivitási mutatói minden területen kedvezĘbbek a Zala megyei átlagnál, de ez elsĘsorban Zalaegerszegnek köszönhetĘ. Az elmúlt 8 évben tapasztalt kedvezĘtlen demográfiai, gazdasági folyamatok ellenére még mindig a megyei átlagnál (és az ország legtöbb régiójánál) elĘnyösebb a munkavállalás esélye az itt élĘk számára. ¾ A munkaerĘ-piaci „nyertesek és a vesztesek” elsĘsorban az iskolázottság és a települési státusz mentén találhatók meg. A fiatal nemzedék fokozatosan kialakuló magasabb iskolázottságával a térség jelenleg is kedvezĘ pozícióban van, de a munkaposztok csak korlátozott számban tudnak megfelelĘ állást kínálni a magasan képzett, egészségesebb fiatal népességnek, ezért elvándorlásuk a térségbĘl megkezdĘdött. ¾ A jövedelmi viszonyokat tekintve a Zalaegerszegi kistérség a megyében az elsĘ, 2007ben is a megyei átlagot lényegesen meghaladó (497 fĘ) volt az ezer lakosra jutó szja fizetĘk száma, ami a nagyobb létszámú aktív korú lakosságra és a magasabb foglalkoztatottságra utal. Az egészségi állapotot befolyásoló szociális háttér a térségi népesség 28%-át kitevĘ nyugdíjasok (öregségi, rokkant, özvegyi) esetében
49
differenciált, a megélhetés anyagi alapja elsĘsorban a saját jogon öregségi nyugdíjra jogosultak esetében biztosított. ¾ A „kijózanító” pénzügyi-gazdasági válság pozitív hozadéka a reálisabb gazdálkodás a háztartásokban. A lakosság legalább kétharmada az öngondoskodásra nagyobb figyelmet fordítva megkezdte a pénztartalék képzését, és ismét felértékelĘdött családi, rokoni, települési-kisközösségi szinteken a kölcsönös segítségnyújtás, „az egymás segítése”.
2.9.2. KedvezĘtlen társadalmi-gazdasági tényezĘk ¾ A negatív demográfiai tendenciák problémákat okoznak mind a gazdaságban (munkaerĘ utánpótlása), mind a társadalompolitikai szolgáltatások, juttatások szükségleteinek
növekedésében,
ezek
anyagi
forrásainak
és
intézményes
szolgáltatásainak biztosításában. A térségben is kialakultak azok a hátrányos mikrorégiók, perifériák, amelyekre az elöregedés, az erĘteljes népességfogyás, a lakosság elszegényedése, a társadalmi-szociális juttatásokra, gondoskodásra szorulása a jellemzĘ.
Nagyon
jelentĘs
tényezĘvé
vált
a
település
fekvése,
konkrétan
Zalaegerszeghez közelsége, az úthálózat minĘsége és a tömegközlekedési lehetĘségek, a helyi lakóközösség aktivitása, ami lélekszámot növelĘ vagy csökkentĘ is lehet. ¾ 2001 óta a kistérség településszerkezetében kedvezĘtlen változás, hogy a legkisebb települések, a "törpefalvak" száma növekedett, a legjelentĘsebb változás az aprófalvak körében tapasztalható, 6 falu „lecsúszott” a népességvesztés miatt a törpefalvak kategóriájába. Megállíthatatlannak tĦnik egyes mikro-térségekben és csaknem általánosan a törpe- és aprófalvakban az elöregedés, de a nagyobb településeken, a városokban is egyre növekszik a 60 év feletti népesség száma, a születések száma kritikusan alacsony, és a fiatalok kistelepülésekrĘl, de a térségbĘl történĘ elvándorlására is fel kell figyelni. Tovább emelkedett a 70 év feletti, többségében nĘi népesség száma. A kedvezĘtlen korfa, a növekvĘ átlagos várható élettartam a térségben elĘre vetíti az egészségi állapotban a kedvezĘtlen mutatókat, amit csak az idĘben elkezdett egészségtudatosabb magatartás, életmódváltozás, illetve az ezt elĘsegítĘ környezeti feltételrendszer ellensúlyozhat. ¾ A térség községeinek 61%-át kitevĘ 500 lélekszám alatti településeken élĘk alapvetĘen hátrányosabb helyzetĦek, magas az idĘs személyek aránya a népességben, többségük egészségi állapota, szociális helyzete miatt többletszolgáltatásokra lennének
50
jogosultak, és a szolgáltatásokhoz hozzáférés esélye lényegesen kedvezĘtlenebb a városi lakosokéhoz képest (például orvosi rendelés, járóbeteg ellátás igénybevétele, fizikoterápia, fogorvos, szĦrĘvizsgálatok, önsegítĘ csoportok, civil szervezetek mĦködése, elérhetĘsége). ¾ Az 1990-es évektĘl kezdĘdĘen a háztartások „atomizálódását” mutatják az adatok, aminek következményeként a hagyományos családi, rokoni segítségnyújtás sokak számára nem elérhetĘ részben a fizikai távolság, másrészt az aktív korúakat átmenetileg vagy tartósan sújtó szegénység, munkanélküliség miatt. Az idĘsek, középkorúak és a fiatalok emiatt mind nagyobb számban igénylik a társadalom támogatását
a
tanulásban,
munkavállalásban,
a
megélhetésben,
ápolásban-
gondozásban, ami a szociális segélyezés, a gyermekjóléti ellátások, a munkanélküli szolgáltatások,
ápolási-gondozási
feladatok
helyi,
társadalmi
szükségleteinek
növekedésében nyilvánul meg. Minderre a helyi szolgáltatók, önkormányzatok csak részben készültek fel, anyagi lehetĘségeik korlátozottak. Településenként jelentĘs különbségek vannak az egy lakásban élĘk számát tekintve, de jellemzĘen az elnéptelenedĘ településeken találhatók nagyobb arányban az idĘs, egyedülálló személyek. Létszámukból adódóan Zalaegerszegen is kiemelt problémaként kezelendĘ a 70 év feletti, egyszemélyes háztartásban élĘ népesség. ¾ 2005-tĘl a foglalkoztatottság csökkenése (üzemek bezárása, a közszférában intézmények megszüntetése, összevonása, létszám-elvonás) következményeként a munkanélküliség és egyéb inaktivitás (idĘ elĘtti nyugdíjazás, rokkantsági nyugdíjazás, pályakezdĘk álláskeresése, háztartásbeli státuszúak) növekedett a városban és térségében, és ez különösen negatívan hatott a térségben élĘ bejáró lakosságra. A 2008-as pénzügyi és gazdasági válság következtében újabb foglalkoztatók csökkentették dolgozóik létszámát, csökkent az egyéni vállalkozók száma is, növelve a gazdasági aktivitási problémákat. A foglalkoztatásban döntĘen az egyközpontúság hátrányát tapasztalhatjuk. JelentĘsebb foglalkoztatottság bĘvülés (a kereskedelmi egységeket kivéve) nem történt sem Zalaegerszegen, sem pedig a községekben, emiatt 2009-ben a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatottság csökkenése és a munkanélküliség jelentĘs növekedése a térséget is erĘteljesen érinti. ¾ Általános érvényĦ, hogy minél kisebb lélekszámú és minél távolabb van a község a gazdasági, szolgáltatási központoktól, minél alacsonyabb a népesség iskolázottsága, annál kedvezĘtlenebbül alakulnak a foglalkoztatottság és a munkanélküliség mutatói, kiemelten magas a munkanélküliségi ráta az 500 lélekszám alatti, nem városkörnyéki
51
településeken. MunkaerĘ-piaci „szegregáltságban” élik életüket azok a személyek (már a fiatalok is), akiknek nincs valamilyen piac-képes szakképzettsége vagy munkatapasztalata, problémás a munkahelyi beilleszkedése, viselkedése, nem tartják be a helyben érvényes normákat, továbbá valamilyen mentális betegségük van. ¾ A
Zalaegerszegi
Kistérség
kistelepülésein,
valamint
a
Pacsai
kistérségben
összességében kedvezĘtlen a lakosság jövedelmi helyzete (417 fĘ szja fizetĘ ezer lakosra), a megyei átlaghoz közeli a mutató, magas az inaktív lakosság aránya. ¾ Az elmúlt közel másfél év pénzügyi-gazdasági válságának következményeként növekedett a szakmával és hosszú alkalmazotti munkában töltött idĘvel rendelkezĘk száma az álláskeresĘk között, és ebbĘl a körbĘl is sokan közelednek a tartós munkanélküli státuszához, felélték tartalékaikat, esetleg már nem tudják fizetni a hitelek részleteit, vagy megfelelĘen értékesíteni ingatlanjukat, ingóságaikat, sodródnak a szegénység felé. Ezek a problémák a háztartások 20-30%-át érinthetik valamilyen formában és súllyal, emiatt a mentális betegségek növekedésére, a feszültségoldó káros szokások felerĘsödésére lehet számítani. ¾ A nyugdíjasok 15%-a esetében az alacsony ellátás valószínĦsíti a további szociális támogatás
igénylését
(közgyógyellátás,
segélyek,
lakásfenntartási
támogatás,
étkeztetés). ¾ A szociális ellátás szempontjából jelentĘséggel bír az adott településen, illetve a térségben is, hogy milyen arányú a népességen belül a többségében szociális szempontból hátrányos helyzetĦ cigány/roma lakosság. A Zalaegerszegi kistérségben 39 településen voltak olyan személyek, akik magukat cigánynak, vagy romaninak, vagy beásnak tartották a 2001. évi népszámláláskor, összesen 1357 fĘ, a kistérségben élĘ lakosság 1,49%-a. A 2005-ben végzett Zala megyei kutatás adatbázisa alapján becsült arányuk 2-3%. A Zalaegerszegi kistérségben a legnagyobb létszámú cigány lakosság Zalaegerszegen él, arányuk már 2%-ra becsülhetĘ. A Pacsai kistérségben Szentpéterúr a legjelentĘsebb „befogadó” település. Vannak kisebb körzetek, ahol nagyobb létszámú cigány populáció él, míg más mikro-térségekben egyáltalán nem élnek cigány családok. Hatékony segítésük az önkormányzatokkal együtt csak kistérségi programok, szervezés révén valósítható meg. Az egészségfejlesztési stratégiában is kiemelt szerepet kell kapnia a cigány népesség szociális helyzetének, egészségmagatartásának javítását, az esélyek növekedését szolgáló, a felnĘtteket is aktívan bevonó programoknak.
52
¾ Nehéz helyzetben vannak a munkaképes korú álláskeresĘk, kiemelten az alacsony iskolázottságú, tartós munkanélküli nĘi népesség és a fiatalok, részben a fokozatosan emelkedĘ nyugdíjba vonulási életkor, részben pedig a szĦkös munkaposzt kínálat miatt. A „reményvesztettek”, a passzív munkanélküliek magasabb aránya jellemzĘ a nĘk körében, ami növeli a mentális problémákat. ¾ Az országos, sĘt a nemzetközi trendnek megfelelĘen a Zalaegerszegen élĘ, tanuló, dolgozó fiatalokra is elmondható, hogy tovább nyílt a biológiai és a társadalmi érettség közötti olló, amely a szülĘk és a fiatalok számára is megterhelĘ. Az ifjúság 25–30%-a, tehát közel egyharmada számára létkérdés a kiemelt figyelem, a mentális és/vagy anyagi támogatás különbözĘ formái. A szociális hátrányok mellett jelentĘs egészségi állapotot befolyásoló tényezĘ a fiatalok életmódja, amelynek lényeges eleme a napi iskolai elfoglaltság, a tanulási követelmények, és az ezekbĘl következĘ „mozgásgazdag” vagy „mozgásszegény” életvitel, az étkezési kultúra, az ingázás feltételrendszere, a szabadidĘ eltöltési módok, a káros szokások kipróbálása, a függĘség enyhébb formáinak kialakulása. Az életmódot azonban a családok, a fiatalok és a különbözĘ szervezetek közösen „egészségesebbé” alakíthatják.
2.10. Javaslatok A helyzetelemzésben bemutatott társadalmi-demográfiai folyamatok, mutatók alapján jól látható, hogy kedvezĘ változás a lakosság szociális helyzetében és ennek következményeként az egészségi állapotában, egészségtudatosabb magatartásában csak összehangolt, egymásra építkezĘ fejlesztési programokkal, prioritások kijelölésével, a lakosság mind szélesebb körének aktív részvételével érhetĘ el. A társadalmi-gazdasági feltételek megteremtésében együtt kell mĦködni a gazdaságpolitika, a területfejlesztés, a foglalkoztatáspolitika, az egészségpolitika és a szociálpolitika szakembereinek, döntéshozó testületeinek. Kiemelten szükséges kezelni a partnerséget a szolgáltatások kialakítása és bĘvítése, korszerĦsítése érdekében. ¾ Az egészségbeli egyenlĘtlenségeket a szociális egyenlĘtlenségek mérséklésén keresztül lehet alapvetĘen befolyásolni. A fenntartható és hatékony életmódbeli változások elérésének, az egészségtudatosságnak elĘfeltétele a szociális biztonság, valamint a pozitív
jövĘkép elfogadtatása
(„érdemes
egészségesen
élni”),
a
felgyorsult
változásokhoz alkalmazkodás képességének fejlesztése, az urbanizálódás negatív hatásainak kivédéséhez a hatékony segítségnyújtás is.
53
¾ Az egészséget az Ottawai Charta ajánlása szerint a mindennapi élet erĘforrásának tekintjük, ezért kiemelten kell törekedni a kistérségben a társadalmi-gazdasági helyzet különbségeibĘl adódó „igazságtalan” egyenlĘtlenségek mérséklésére. Lényeges feladat a hátrányos helyzetĦ társadalmi csoportokhoz tartozó népességre vonatkozóan ajánlásokat tenni az egészségfejlesztési koncepcióban, amelyek egyrészt a létfeltételek javítására, másrészt a „megvalósítható” életmód-változtatás egyénileg szükséges vállalására hívják fel a helyi döntéshozók és az érintettek figyelmét. ¾ A 79 települést magában foglaló, a pályázatban résztvevĘ térség településein élĘ lakónépesség csökkenésének folyamata lefékezhetĘ, elsĘsorban megfelelĘ környezeti feltételekkel, a fiatalok számára kedvezĘ foglalkoztatási kínálattal, a gyermekek nevelését-oktatását szolgáló intézmények és egyéb személyes szolgáltatások biztosításával valamennyi településen. ¾ Kiemelt jelentĘsége van a „színtereknek”, amelyek befolyásolhatják az egészséges életmód-minták terjesztését, elĘsegítik az egészségesebb életmód megvalósítását, a káros szokások leküzdését, az egészség-prevenciót. ¾ A jelenleginél lényegesen többet kell foglalkozni a mentális egészség védelmével, a megküzdĘ képesség fejlesztésével, és segíteni a rászorulóknak. ¾ Az egészségmegĘrzés, az életminĘség szempontjából kiemelten fontos, hogy különösen a kistelepüléseken élĘk és az idĘskorúak számára is elérhetĘvé váljanak a szolgáltatások, megfelelĘ aktivitási lehetĘséget, közösségi részvételt nyújtson számukra a települési és a kistérségi szolgáltató rendszer. ¾ Zalaegerszeg kistérség helyzete határozottabb munkahelyteremtĘ intézkedések megtételét sürgeti a városban, illetve a kisebb körzeti központokban. A foglalkoztatottság növelése - országos és megyei szociológiai kutatások sora bizonyítja - hat legerĘsebben a családok és az egyének életszínvonalára, a nyugdíj elĘtt álló nagy létszámú korosztály jövĘbeni jövedelmi helyzetére, ebbĘl következĘen az egészségi állapotra, az egészségben megélt életévek számára, a szociális szükségletek növekedésére vagy csökkenésére.
54
3. Népegészségügy- A Zalaegerszegi és a Pacsai Kistérségben élĘ lakosság egészségi állapotmutatói, befolyásoló tényezĘi, a hátrányos lakossági csoportok jellemzĘi, problémák, lehetĘségek, megoldási irányok
Az „Útlevél az egészséghez” projekt olyan egészségfejlesztési terv elkészítésére vállalkozott, amely a helyi döntéshozók számára ad információkat a társadalmi-gazdasági helyzetkülönbségekbĘl adódó egészségi állapotbeli eltérésekre, a jobbítás lehetĘségeire. Az egészségfejlesztési terv egyik célja, hogy a népegészségügyi jelentĘséggel bíró betegségek csökkentésével járuljon hozzá a lakosság egészségi állapotának javításához. Ehhez nem csak a betegségeket szükséges megismerni, hanem azok kiváltó okait, befolyásoló tényezĘit is, ugyanis kiküszöbölésükkel vagy mérséklésükkel a betegségek kialakulásának csökkenése érhetĘ el, hosszútávon több egészségben eltöltött életévek várhatók. Általánosan elmondható, hogy a leggyakoribb betegségek a „civilizációs betegségek, ártalmak”, más megnevezéssel a „nem fertĘzĘ betegségek”. Kiváltó okaik többnyire nem ismertek, általában több kockázati tényezĘ együttesen segíti elĘ kialakulásukat. A kockázati tényezĘk egy része nem vagy alig befolyásolható, például a nem, életkor, veleszületett betegségek, hajlamok, tulajdonságok, ezért ezekre ez a tanulmány részletesen nem tér ki. A befolyásolható kockázati tényezĘk nagy része egyéni szinten javítható, ide tartozik a megfelelĘ szintĦ egészségismeret, egészségtudatos magatartás, életmód. (2. melléklet: Az országos átlag feletti halálozást okozó betegségek és leggyakoribb kockázati tényezĘi a Zalaegerszegi Kistérségben;) Az egyén által befolyásolható kockázati tényezĘkre nagy hatással vannak az egészséget befolyásoló társadalmi tényezĘk (társadalmi lejtĘ, stressz, gyermekkor, társadalmi kirekesztettség, munka, munkanélküliség, társadalmi támogatottság, szenvedélybetegségek, táplálkozás, közlekedés). Mind a kockázati tényezĘk, mind az egészséget befolyásoló társadalmi tényezĘk egymás hatását is erĘsítik. (lásd: A leggyakrabban elĘforduló és befolyásolható kockázati tényezĘkre ható társadalmi tényezĘk)
55
3.1. A leggyakrabban elĘforduló és befolyásolható kockázati tényezĘkre ható társadalmi tényezĘk
Közlekedés
Táplálkozás
Szenvedélybetegségek
Társadalmi támogatottság hiánya
Munkanélküliség
Társadalmi kirekesztettség
Munka
Gyermekkor
Fokozott stressz terhelés
Társadalmi lejtĘ
Hiányos egészségismeret Magas vérnyomás Cukorbetegség
+
-
+
+
+
+
+
+
+
-
+ +
+ +
+ +
+ +
+ +
+ +
+ +
+ +
+ +
+ -
Dohányzás
+
+
+
+
+
+
+
+
+
-
Egészségtelen táplálkozás Testsúlyfelesleg Túlzott alkoholfogyasztás Mozgáshiány Életvezetési problémák Fokozott stresszterhelés Egészségügyi ellátás hiányos elérhetĘsége és hozzáférhetĘsége
+
+
+
+
+
+
+
-
+
-
+ +
+ +
+ +
+ +
+ +
+ +
+ +
+
+ +
-
+
-
+ +
+
+
+ +
+ +
+
+ -
+ -
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
+
-
-
+
+
+
+
+
-
+
Befolyásolható kockázati tényezĘk/egészségre ható társadalmi tényezĘk
Forrás: saját feldolgozás (Dr. Menyhárt Ildikó)
A fentiek ismeretében egyértelmĦ, hogy fĘleg az egyéni szinten befolyásolható kockázati tényezĘk csökkentésére közvetlenül irányuló egészségfejlesztési programokra van szükség, azonban ezek csak akkor lehetnek igazán sikeresek, ha párhuzamosan bevezetésre kerülnek az adott közösség társadalmi szükségleteit támogató programok, lehetĘségek is. Az egészségi állapotmutatók közül a halandósági adatok tükrözik legpontosabban a lakosság betegségterhét. A rendelkezésre álló megbetegedésekre, kockázati tényezĘkre, lakossági szükségletekre vonatkozó adatok pontatlanok és hiányosak, ezért részletes elemzésükre nem vállalkozunk.
56
Népegészségügyi fontosságuk miatt kiemelt figyelmet a vezetĘ haláloki csoportok jelentenek. Tekintve, hogy az összhalandóság legalább 95%-át teszik ki, így a lakosság életesélyét, életminĘségét, társadalmi és gazdasági terhét döntĘen befolyásolják. A haláloki szempontból történĘ áttekintés segítségével kideríthetĘk azok a betegségek, amelyek csökkenése esetén a lakosság körében egészségi állapotban, egyben életminĘségben javulás várható. További kiemelt figyelmet azok a betegségek érdemelnek, amelyek halálozása a két kistérségben az országos átlagnál magasabb értéket mutat valamelyik nem vagy korcsoport vonatkozásában. A kiemelés azért fontos, hogy egyrészt ráirányítsa a figyelmet ezekre a betegségekre, másrészt háttérben meghúzódó, a lakosságot, illetve egyes csoportjait fokozottan terhelĘ, egyben hátrányos helyzetet teremtĘ kockázati tényezĘkre vagy az egészséget negatívan befolyásoló társadalmi tényezĘkre. A kistérségek általános halandósága (összhalandósága) az országos szintnél kedvezĘbb és csökkenĘ trendet mutat. A korai halandóság (64 éves és fiatalabbak halandósága) hasonlóan alakul, azonban településenként az értékelés nagyon nagy eltéréseket mutat, mely a mellékelt térképen jól látható. Eszerint a Zalaegerszegen élĘk kedvezĘ, a kis településen élĘk pedig hátrányos helyzetben élnek. 3.2. A korai halandóság területi egyenlĘtlenségei férfiak és nĘk körében a Nyugatdunántúli régió településein, 2002-2006 (SHH) NĘk
Férfiak
Jelmagyarázat Stand. Halálozási Hányados
SmRR Országosnál jóval kedvezĘbb Országosnál kedvezĘbb Országosnak megfelelĘ Országosnál kedvezĘtlenebb Országosnál jóval kedvezĘtlenebb
Forrás: ÁNTSZ Nyugat-dunántúli Regionális Intézete
57
A vezetĘ haláloki csoportok közé a halálok súlyozottsága sorrendjében ¾ a keringési rendszer betegségei, ¾ a daganatok, ¾ az emésztĘ rendszer betegségei, ¾ a külsĘ okokra visszavezethetĘ halálozások ¾ és a légzĘrendszer betegségei tartoznak. A keringési rendszer betegségei miatti halálozás az országos szintet meghaladja, azonban a csökkenĘ trend eredményeképpen az utolsó vizsgált évben (2006.) már az országos szintet érte el. A magasabb halandóság hátterében az idĘs korosztály, elsĘsorban férfiak szív-, és agyér betegségek miatti többlethalálozása áll. A 65 éves és afeletti lakosság hypertónia és agyér betegségei miatti halálozása Zala megyében és ezen belül a Zalaegerszegi Kistérség és a Pacsai Kistérség településeink többnyire kifejezetten magasabb az országos átlagnál. Ez a megállapítás csaknem valamennyi településen élĘ idĘsre, még a Zalaegerszegiekre is érvényes. A hypertónia és agyérbetegségek miatti halálozás a 65-X éves férfiak és nĘk körében a Zalaegerszegi és a Pacsai kistérség településein, 2002-2006 Férfiak
NĘk
Jelmagyarázat Stand. Halálozási Hányados
SmRR Országosnál jóval kedvezĘbb Országosnál kedvezĘbb Országosnak megfelelĘ Országosnál kedvezĘtlenebb Országosnál jóval kedvezĘtlenebb
Forrás: ÁNTSZ Nyugat-dunántúli Regionális Intézete
58
A betegség kialakulásában az egészségismeretek szintje, életmód, az egészségügyi ellátás elérhetĘsége és hozzáférése játszik szerepet. Minden kockázati tényezĘre nagy hatással vannak az egészséget befolyásoló társadalmi tényezĘk. A két kistérségre jellemzĘ az elöregedĘ társadalom, mely kiemelten érvényes a ZalaegerszegtĘl távol esĘ kistelepülésekre.
A hátrányos mikrotérségeken, perifériákon,
Zalaegerszeghez távoli kistelepüléseken élĘ emberek - különösen az idĘsek - egészségére kedvezĘtlen hatással vannak a földrajzi elhelyezkedésbĘl és településszerkezetbĘl adódó, fokozottan érvényre jutó egészséget negatívan befolyásoló társadalmi tényezĘk, az egészségügyi ellátás különbözĘ szintjeihez, valamint a szociális ellátáshoz történĘ nehézkes hozzáférés és a hiányos egészséginformáció. További hátrányt jelent a létminimum alatti bevételi forrás, a magára maradottság. A daganatok miatti halálozás az aktív korosztály esetében az országos átlagnál kedvezĘbb, az idĘsek körében annak megfelelĘ. Daganattípusonként
azonban
eltérĘek
az
eredmények,
egyes
esetekben
többlethalálozást lehet kimutatni, ezek: ¾ a 25-45 éves férfiak között ajak- szájüreg és garat rosszindulatú daganatai, ¾ minden korosztályban a vastagbél-, és végbél rosszindulatú daganatai, ¾ az idĘs nĘk között emlĘ rosszindulatú daganata, ¾ minden korosztályú nĘk körében méhnyak rosszindulatú daganata, ¾ az idĘs korú lakosság között gyomor rosszindulatú daganata, ¾ az idĘs férfiak körében prosztata rosszindulatú daganata, Valamennyi daganat kialakulásában az egyén és környezet által befolyásolható kockázati tényezĘk, valamint az egészséget befolyásoló társadalmi tényezĘk hatással vannak. A gyomor rosszindulatú daganata kivételével valamennyi daganattípus a szĦrhetĘ daganatok közé tartozik. A fentiek értelmében hatékony prevenció csak akkor képzelhetĘ el, ha a lakosság széleskörĦ tájékoztatása, egészségfejlesztĘ programok szervezésével és az egészségügyi szempontból fokozott kockázati csoportba tartozó egyének szĦrésével párhuzamosan az alacsony társadalmi státuszban élĘ csoportok segítése, felzárkózatásának támogatása is megtörténik. Az emésztĘrendszer betegségei miatti halandóság csökken. A halandóság alakulását nagyfokban befolyásolja az ebbe a betegségcsoportba tartozó alkoholos májzsugor és májbetegségek okozta halálozás. A férfiak vonatkozásában bár a halandóság határozottan
59
javuló, az országos szint felett marad. A nĘi halandóság lassan csökken, és az országos átlag körüli érték szerint alakul. Az alkoholos májbetegség közvetlen oka a túlzott alkoholfogyasztás. Javulás olyan komplex programtól várható, amelybe belekerül egy jogszabályi környezetbe épített alkoholpolitika, a lakosság egészségtudatos magatartásának fejlesztése, társadalmi, kulturális, gazdasági okok csökkentése vagy felszámolása. KülsĘ okokra visszavezethetĘ halálozások gyakorisága mindkét nem vonatkozásában az ezredforduló óta emelkedik, és elérte az országos szintet. Ennek hátterében a 15-64 év közötti lakosság körében kimutatható motoros jármĦbalesetek miatt megnövekedett halálozás áll. A háttérben emberi hibákra és közlekedésbiztonsági tényezĘkre visszavezethetĘ okok egyaránt lehetnek. Az emberi hibák hátterében az ismerethiány mellett társadalmi problémákkal összefüggĘ magatartásproblémák és társadalmi tényezĘk is állhatnak, ezért hatékony prevenciós program csak ezek figyelembe vételével képzelhetĘ el. A
légzĘrendszer
betegségei
miatt
bekövetkezett
halálozás
mindkét
nem
vonatkozásában az országos szintnek megfelelĘ. Kialakulásában elsĘsorban a levegĘ szennyezettsége, pollenterheltsége és a dohányzás játszik szerepet, ezért hatékony beavatkozás is csak ezen tényezĘk csökkentése esetén várható. A megbetegedési adatok közül magas elĘfordulásuk és életminĘséget rontó hatásuk miatt a népegészségügyi jelentĘséggel bíró háziorvosi gondozási betegségeket ismertetjük. Ide tartoznak a magasvérnyomás betegség (gondozottak száma: 27700), a cukorbetegség (gondozottak száma: 8400 fĘ), lipoprotein-anyagcsere rendellenességei (gondozottak száma: 8500 fĘ), egyes mozgásszervi betegségek (gondozottak száma: 11900 fĘ), szíverek betegségei (gondozottak száma: 11640 fĘ) és az agyi erek betegségei (gondozottak száma: 4999 fĘ). (3. melléklet tartalmazza a részletes táblázatot). A magasvérnyomás betegség, cukorbetegség és lipoprotein anyagcsere rendellenességei egyben a szívér betegségek és az agyér betegségek legfontosabb rizikófaktorai is.
Ezért kiemelten fontos feladat ezeknek a betegségeknek
prevenciója, kialakulásuk esetén egyensúlyban tartása. Az iskolavédĘnĘi szĦrések szerint a gyermekek 15%-a fénytörési hibák, 30%-a csont és izomrendszer elváltozásai,
9%-a elhízás, 2%-a kóros soványság, 8%-a allergiás
megbetegedések miatt kerül kiemelésre. A lakosság körében fellelhetĘ leggyakoribb kockázati tényezĘkrĘl a területi védĘnĘi jelentések adnak információt.
60
Tapasztalataik szerint gyakori probléma az egészségtelen táplálkozás, dohányzás, rendszeres és nagymértékĦ alkoholfogyasztás, a tisztasági és higiénés szabályok betartása, fiatalok körében drog használat. Jelentéseik kitérnek arra, hogy a gondozott családok közel 30%-ában valamelyik családtag dohányzik, emiatt a gyermek passzív dohányosnak számít. A várandós anyák 1013%-a dohányzik. A
veszélyeztetettként
gondozott
0-6
évesek
egyre
nagyobb
százaléka
környezeti/szociális ok miatt igényel fokozott odafigyelést. Az abortuszt kérĘ fiatal nĘk (14-19 év) aránya évek óta 10% körüli. A fentiek alapján kiemelt fontosságúnak tartják dohányzás, alkohol, drog, táplálkozás, mozgás, egészségtudatos választás elĘsegítése, fogamzásgátlás és higiéné témakörben szervezett iskolai prevenciós programok, lakossági tájékoztatók megvalósítását. A vezetĘ halálokok és a leggyakoribb megbetegedések közös jellemzĘje hogy a betegség kialakulásában az egyén által befolyásolható tényezĘk, (egészségismeret, életmód) az egészségügyi ellátás elérhetĘsége és hozzáférése valamint az egészséget befolyásoló társadalmi tényezĘk bírnak a legnagyobb szereppel. A védĘnĘi jelentésekben jelzett kockázati tényezĘk megegyeznek a leggyakoribb betegségek kockázati tényezĘivel. Tehát a különbözĘ helyrĘl származó információk egybehangzóan ugyanazokra a problémákra mutatnak rá. Az egészségügyi ellátó rendszer jól kiépítet., Minden ellátó szinten teljesül a jogszabályok által elĘírt ellátás, és minden településen biztosított az alapellátás. A gondozottak óriási száma alapján azonban feltételezhetĘ, hogy az egészségügyi alapellátásra nagyon nagy teher hárul. Felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi kapacitás elegendĘ-e a gyógyító tevékenység mellett a prevenciós és a gondozói feladatok ellátására. (4. melléklet
Fontosabb
adatok a Zalaegerszegi és a Pacsai Kistérség egészségügyi ellátásáról 2009-ben;) A gondozottak magas száma a megnövekedett idĘs lakosságszámmal erĘsen összefügg, ugyanis a kor elĘrehaladtával nĘ a krónikus, gondozást igénylĘ betegségek elĘfordulása, ami növekvĘ egészségügyi ellátási igényt von maga után. Ez az igény elsĘsorban az alapellátásnak jelent óriási terhet. A kis lélekszámú falvakban igen magas az idĘs lakosság aránya, ugyanakkor itt az egészségügyi ellátás hozzáférése többnyire csak heti néhány órára korlátozódik. Tehát pontosan azokon a településeken rosszabbak az orvoshoz fordulási lehetĘségek, ahol sok idĘs és gondozásra szoruló beteg él.
61
A szakellátást a Zala megyei Kórház és RendelĘintézet biztosítja. Ez a kórház un. súlyponti kórház besorolásba tartozik, itt - néhány különleges betegség kivételével mindenféle szakellátás jó minĘségben rendelkezésre áll.
3.2.1 KedvezĘ jelenségek a kistérségekben élĘ lakosság egészségi állapotára vonatkozóan: ¾ A keringési rendszer betegségei miatti halálozás az országos szinthez képest magas volt, azonban nagymértékĦ csökkenés alakult ki, melynek eredményeképpen ez a hátrány az utolsó vizsgált évben (2006.) megszĦnt. A változás elsĘsorban az aktív korúak javuló szíverek okozta halandósági adataival magyarázható. A pozitív jelenség az akut betegellátás fejlesztésével (zalaegerszegi szívcentrum mĦködtetésével) hozható
összefüggésbe.
További
javulás
egészségfejlesztĘ
programok
és
kardiovaszkuláris szĦrések rendszeres szervezésétĘl várható. ¾ A daganatok közül a leggyakoribbnak számító légcsĘ, hörgĘ, tüdĘ rosszindulatú daganatai miatti halálozás az országos szintnél kedvezĘbb, és ez a térség egészséges környezetének és tiszta levegĘjének köszönhetĘ. Azonban figyelmet érdemel, hogy romló tendencia mutatható ki mindkét nem esetében, nĘknél kifejezettebben, ami a dohányzási szokások elterjedését valószínĦsíti. Ezért a prevenciós programokba a dohányzás elleni feladatokat feltétlenül be kell építeni. ¾ Az emlĘ rosszindulatú daganatai miatti halálozás az aktív korú nĘk körében jelentĘsen csökkent a szervezett szĦrésnek köszönhetĘen. A behívott nĘk megjelenési aránya azonban nagyon alacsony, mindössze 40% körüli, az optimális 70% helyett. További javulást a nagyobb arányú átszĦrtség, és a kiemeltek idĘben történĘ kezelése eredményezhet. ¾ Éveken át igen magas volt az alkoholos májzsugor és májbetegség okozta halálozás. Ez az adat még mindig magas, de erĘteljesen csökkenĘ trend mutatkozik, ami azt a reményt kelti, hogy a lakosság körében az alkoholfogyasztási szokások pozitív irányban változnak. ¾ Egészségügyi szolgáltatás a jogi elĘírásoknak megfelelĘ feltételek szerint biztosítja a lakosság ellátását. Minden településen biztosított az alapellátás, és néhány különleges betegség kivételével mindenféle szakellátás jó minĘségben rendelkezésre áll.
62
3.2.2. KedvezĘtlen jelenségek ¾ A lakosság egészségi állapota általánosságban közepesnek mondható, azonban néhány betegségcsoportban a halandósági és háziorvosi gondozási adatok alapján rossznak ítélhetĘ meg. ElsĘsorban a 65 év felettieket sújtja a magas vérnyomás betegség, cukorbetegség, a szíverek betegségei, az agyi erek betegségei, mozgásszervi betegségek. E betegségek és/vagy kockázati tényezĘik már az iskolások körében is nagyobb arányban kimutathatók, mint például az elhízás és mozgásszervi rendellenességek. ElĘfordulásuk a prevenció széles eszközeinek bevezetésével csökkenthetĘk. Az elöregedés és a rossz egészségi állapot miatt az egészségügyi ellátás iránti igény megnövekedett, és várhatóan tovább növekszik. Magas az egyes, gondozást igénylĘ betegségek száma, amely nagy terhet ró az egészségügyi ellátásra. A magas betegségszám alapján felmerül az a kérdés, hogy az egészségügyi szolgáltatás különbözĘ szintjein milyen minĘségĦ ellátást lehet biztosítani, szükség van-e fejlesztésre. Tekintve, hogy ezek a betegségek az idĘs korosztály körében gyakoriak, a lakosság idĘsödésével és az életkor meghosszabbodásával számuk növekszik, egyben az egészségügy többletteher tovább nĘ. Magas az agyér betegségek száma, és az emiatt bekövetkezett idĘskori halálozás, ugyanakkor a neurorehabilitáció területén hiányos az egészségügyi ellátó rendszer. ¾ A lakosságot hiányos egészségismeret és egészségtelen életmód jellemzi. ¾ A fiatalok körében a drog, az alkohol és a dohányzás, az idĘsebb korosztályokban az alkoholfogyasztás és a dohányzás gyakori egészségkárosító tényezĘ. ¾ A hátrányos földrajzi elhelyezkedésĦ és településszerkezetĦ falvakban az egészségre kedvezĘtlen társadalmi tényezĘk halmozottan vannak jelen. ¾ Hátrányos helyzetĦ településeken atomizálódó, elöregedĘ lakosság él. ¾ Az elmagányosodás gyakori oka mentális betegségek, depresszió kialakulásának, melyek újabb betegségek – pszichoszomatikus betegségek - kiváltó okai lehetnek. ¾ A hátrányos helyzetĦ településeken élĘk az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés miatt is hátrányos helyzetben vannak. ¾ Hiányoznak az átfogó, komplex prevenciós tervek és programok.
63
3.3. Javaslatok 3.3.1. Megyei, kistérségi szinten egyes szakágazatok véleményeinek kikérése javasolt témák: ¾ Az egészségügyi ágazatban az egészségügyi alapellátás kapacitásának felmérése praxisonként a prevenció és a gondozás területén, szükség esetén kapacitásfejlesztés javasolt. Fontos felmérni, hogy szakellátási igény növekedett-e, pl. helyi szakellátás fejlesztése segítené-e a gondozottak hatékonyabb ellátását. A szakellátás területén a neurorehabilitáció bĘvítésének lehetĘsét szükséges áttekinteni. ¾ Megyei, kistérségi szintĦ ágazati operatív tervek készítése javasolt. A tervek elkészítéséhez az ÁNTSZ illetékes intézeteitĘl szakmai adatok, információ, ajánlások kérhetĘk. ¾ Az oktatási és mĦvelĘdésügyi ágazatban az iskolai, óvodai prevenciós programok, egészségtan oktatás bevezetésének lehetĘségeinek és rendszeres alkalmazásának megtervezése javasolt. A mĦvelĘdési házak programjaiba fontosnak tartjuk beépíteni egészségnapi nagyrendezvények, egészségfejlesztĘ programok szervezését. ¾ Települések közötti közlekedési utakról, úthálózat fejlesztésérĘl, tömegközlekedésrĘl és a közutak közlekedésbiztonságáról, fejlesztési javaslatokról a közútkezelĘk, közlekedési vállalatok, rendĘrség véleményét lehetne kikérni. ¾ MunkaerĘpiacról, felnĘttképzésrĘl Munkaügyi Központ adhat felvilágosítást.
3.3.2. Javaslatok mikrotérségek, helyi önkormányzatok számára : ¾ Mikrotérségi, helyi egészségtervek készítése javasolt, hogy kimutatásra kerülhessenek az egészségbeli területi egyenlĘtlenségek, a lakossági szükségletek, a kapott eredményekre épített stratégiák, feladatok és programok. Az egészségtervekben érdemes külön kitérni a keringési rendszer betegségeit megelĘzĘ programokra és alkoholellenes tervekre is. ¾ A helyi társadalom atomizálódásának meggátolása, közösségek fejlesztése és az egészséget befolyásoló társadalmi tényezĘk javítása érdekében minden eszköz megragadása javasolt: például helyi közösségek támogatása, közösségi kezdeményezések erĘsítése, helyi szóvivĘk, kulcsszemélyek, animátorok támogatása, munkahelyteremtés támogatása, közmunkaprogramok vállalása, helyi oktatási intézményekben egészségfejlesztési ismeretek oktatásának valamint prevenciós programok támogatása.
64
4. Az egészségnevelés és az egészségfejlesztés helyzete a közoktatási intézményekben A közoktatási intézmények egészségfejlesztéssel, egészségneveléssel kapcsolatos stratégiai tervezése során – a bevezetĘben részletezett elvekkel és értékekkel összefüggésben – a következĘ tényezĘk figyelembe vételével kell alakulnia: ¾ Az egészség társadalmi meghatározói önmagukban is egyértelmĦen mutatják, hogy ezeknek a tényezĘknek a kezelése túlmutat az egészségügyi ellátórendszer kompetenciáján. ¾ Az egészségfejlesztés következésképpen nem csupán az egészségügyi ágazat kötelezettsége. ¾ A közoktatási intézmények a színtér megközelítésben az egyik legvilágosabban és legpontosabban körülhatárolható, meghatározható hely. ¾ A közoktatási intézmények egészségfejlesztéssel, egészségneveléssel kapcsolatos tevékenysége ebben a megközelítésben az alábbi lehetĘségeket hordozza: ¾ komplex megelĘzési módszerek alkalmazása, amelyben már az egészségnevelés és ismeretátadás, az egészségfejlesztés, valamint az egészségvédelem, mint a három alapvetĘ népegészségügyi tevékenység egymást kiegészítĘ módon jelenik meg ¾ információkhoz és tudáshoz történĘ hozzájutás egyenlĘ esélyeinek megteremtése, amely a legjobb egészségi állapot megszerzését és megtartását tehetik lehetĘvé. ¾ a kedvezĘ környezet kialakítása, a közösségi tevékenységek erĘsítése, az egyéni képességek fejlesztése ¾ ágazatközi együttmĦködések megvalósítása, multiszektorialitás elvének érvényesítése A gyermek és ifjúsági korosztály számára kidolgozandó egészségfejlesztési programok legfĘbb céljaként a szakemberek az alábbiakat jelölik meg: ¾ Növekedjen a születéskor várható idĘtartam, valamint a betegségtĘl mentes életszakasz hossza, és javuljon az életminĘség ¾ A család mellett az iskola váljék az egészségfejlesztés kiemelkedĘ színterévé ¾ KedvezĘ irányban változzék a közoktatás intézményrendszerének légköre
65
4.1. Helyzetelemzés A Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás területén mĦködĘ közoktatási intézményekben az iskolai egészségfejlesztés, egészséges életmódra nevelés jelenlegi helyzetének feltárását az alábbi vizsgálatok alapján végeztük el: 1. Jogszabályi háttér áttekintése a közoktatási intézmények egészségfejlesztési tevékenységérĘl 2. Dokumentumelemzés, melynek során az iskolák pedagógiai programjának kötelezĘ részét képezĘ egészségnevelési programokat elemeztük 3. KérdĘíves felmérést végeztünk az iskolahasználók körében (diákok, szülĘk, pedagógusok)
az
Minisztériumnak
ún. az
PARSONS iskolai
kérdĘív
segítségével,
egészségnevelési
mely
programok
az
kialakítását
Oktatási segítĘ
módszertani útmutatójában is ajánlásként szerepel 4. KérdĘíves felmérés az intézményvezetĘk körében az iskolai egészségfejlesztĘ tevékenység gyakorlatáról A dokumentumelemzés és a kérdĘíves felmérés lehetĘséget kínált az egészségterv készítĘinek, hogy összevessék a programokban megfogalmazottakat az intézményeknek az egészségfejlesztés területén végzett tényleges tevékenységével, valamint az ezzel kapcsolatos iskolahasználói véleményekkel.
4.1.1. A közoktatási dokumentumok
intézmények
szakmai
munkáját
meghatározó
A közoktatási törvény 44. – 49. §-ai fogalmazzák meg a közoktatási intézményekben zajló nevelĘ-oktató
munka
szabályozásának
tartalmi
kritériumait.
A
nevelési-oktatási
intézményben a nevelĘ és oktató munka nevelési, illetve pedagógiai program szerint folyik. A nevelési, illetve pedagógiai programot a nevelĘtestület fogadja el, és a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé. A nevelési, illetve pedagógiai programot a nevelésioktatási intézmény honlapján, annak hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hozni. Az óvodák az Óvodai nevelés országos alapprogramja alapján készítik el helyi nevelési programjukat. Az alapprogram az óvodai nevelés általános feladatai között elsĘként említi az egészséges életmód kialakítását, melyet az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása, majd az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása követ. A sorrendet a következĘkkel indokolja az alapprogram: „Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges
66
életvitel igényének alakítása ebben az életkorban (melyet az erĘteljes testi fejlĘdés jellemez) kiemelt jelentĘségĦ. Az óvodai nevelés feladata a gyermek testi fejlĘdésének elĘsegítése.” Az általános feladatokon belül az alábbi konkrét feladat-meghatározást adja az alapprogram: ¾ a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése ¾ a harmonikus, összerendezett mozgás fejlĘdésének elĘsegítése ¾ a gyermek testi képességei fejlĘdésének segítése ¾ a gyermek egészségének védelme, edzése ¾ az egészséges életmód, a testápolás, az egészségmegĘrzés szokásainak alakítása ¾ a gyermek fejlĘdéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása ¾ ha szükséges, megfelelĘ szakemberek bevonásával speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi nevelési feladatok ellátása. A fentiekbĘl láthatóan az óvodai nevelés tartalmi szabályozóiban nagy hangsúlyt kap az egészséges életmódra nevelés, melyhez konkrét feladatok, elvárások kapcsolódnak. Az általános-és középiskolák nevelĘ-oktató munkáját szabályozó helyi pedagógiai programok elkészítésekor 1998-ban nem szerepelt a programok kötelezĘ tartalmi elemei között az egészséges életmódra nevelés feladata. A NAT (Nemzeti Alaptanterv) kötelezĘen megvalósítandó tananyagtartalmai között viszont a korábbi tartalmi szabályozáshoz képest új elemként jelent meg többek között az „egészségtan”, mint tantárgy a hozzá kapcsolódó tartalmakkal, követelményekkel, tantárgyi minimumkövetelményekkel. A NAT (Nemzeti Alaptanterv) bevezetésekor az iskoláknak nem állt rendelkezésre megfelelĘen szakképzett humán erĘforrás az új tartalmak oktatására, így legtöbb iskola a biológia szakos pedagógust bízta meg az egészségtan tantárgy oktatásával, illetve Ęk lettek azok, akik átképzéseken, továbbképzéseken vettek részt, hogy a tantárgy oktatásához szükséges képzettséget megszerezzék. A NAT bevezetését megelĘzĘen képzések sem álltak rendelkezésre az új tananyagtartalmak - így az egészségtan, hon és népismeret, tánc és dráma, médiaismeret – oktatására. Ez nagymértékben csökkentette azok oktatásának hatékonyságát, hiszen tulajdonképpen nem volt szakos tanár. Sokan szereztek egészségfejlesztĘ-mentálhigiénikus szakirányú szakképzettséget a NAT bevezetését követĘ években. A közoktatási törvény módosításáról szóló 2003. évi LXI. törvény az iskolai egészségnevelés, egészségfejlesztés feladatait a közoktatási törvény szabályozása alá vonta
67
oly módon, hogy a közoktatási intézmények pedagógiai programja kötelezĘ tartalmi elemévé tette az egészségnevelési programot. („48. § (3) Az iskola nevelési programjának részeként el kell készíteni az iskola egészségnevelési és környezeti nevelési programját. Az iskolai egészségnevelési programnak tartalmaznia kell az egészségfejlesztéssel összefüggĘ iskolai feladatokat, beleértve a mindennapi testedzés feladatainak végrehajtását szolgáló programot is. Az iskolai egészségnevelési program elkészítéséhez be kell szerezni az iskola-egészségügyi szolgálat véleményét.”) A változás szükségességét, alapját a megelĘzĘ évek népegészségügyi adatai, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) nemzetközi illetve hazánkat érintĘ vizsgálatai, felmérései, valamint a szaktárcák (egészségügyi, szociális, népjóléti) elemzései adták. Az intézmények programalkotó munkáját segítendĘ az Oktatási Minisztérium ajánlást tett közzé honlapján, mely egyrészt az egészségnevelési programok készítésének lehetséges módszertanát, másrészt a program javasolt minimális tartalmát mutatta be. Az ajánlás kitér: 1. A legfontosabb jogszabályi háttérre 2. Az elméleti, szakmai háttérre x
egészség, egészségfejlesztés, egészségnevelés fogalma
x
Az
egészséges
életmód
kialakítására
irányuló
módszerekre,
megközelítésmódokra (pl.: színtér program) 3. Programkészítés lépéseire – gyakorlati megfontolások A programkészítés ajánlott lépéseit, módszereit az útmutató a következĘkben határozza meg 1. EgészségfejlesztĘ team létrehozása, melynek ajánlott csoportösszetételére is javaslatot tesz. Kiemeli a szakmai team együttmĦködésének jelentĘségét az intézmény pedagógusaival, melynek célja a folyamatos szakmai tájékoztatás, hogy a közös problémakezelés, egységes viszonyulás létrejöhessen a tantestületen belül. A program szélesítése érdekében elengedhetetlen a külsĘ kapcsolatok feltérképezése ¾ SzülĘk, szülĘi szervezetek ¾ Iskolaorvos, védĘnĘ, iskolapszichológus ¾ CsaládsegítĘ és gyermekjóléti szolgálatok ¾ Szakszolgálatok ¾ ÁNTSZ ¾ Rendvédelmi szervek
68
2. Helyzetkép és feltételrendszer elemzése Tájékozódás az érintettek körében – interjúk, kérdĘíves felmérések 3. A programalkotás Garanciák a hatékony sikeres megvalósításhoz ¾ Konkrét, reális célok – idĘtávokban tervezve: rövid, közép és hosszútávú célok ¾ A célcsoport életkori sajátosságainak figyelembe vétele ¾ Tantestület által elfogadott ¾ Feladatok tagolt rögzítése ¾ Módszertani ajánlásokat fogalmaz meg ¾ Megjelöli a szükséges forrásokat ¾ Meghatározza a végrehajtás felelĘseit és határidejét ¾ Az egészséges életmód szempontjából kiemelt területeket a következĘkben jelöli meg: ¾ Önmagunk és egészségi állapotunk ismerete ¾ A mozgás szerepe ¾ Értékek ismerete ¾ Az étkezés, táplálkozás egészséget befolyásoló szerepe ¾ Betegségek kialakulása, gyógyulási folyamat ¾ Barátság, párkapcsolatok, szexualitás szerepe az egészség megĘrzésében ¾ Személyes krízishelyzetek felismerése, kezelésük ¾ Tanulás és tanulási technikák, tanulási környezet kialakítása ¾ IdĘvel való gazdálkodás ¾ Rizikóvállalás és határai ¾ Szenvedélybetegségek elkerülése ¾ Természethez való viszony, az egészséges környezet jelentĘsége ¾ Lényeges témák: ¾ Egészséges táplálkozás ¾ Szenvedélybetegségekkel való foglakozás ¾ Szexuális felvilágosítás, családtervezés ¾ A betegség és a gyógyulást segítĘ magatartás ¾ Testi higiénia ¾ Környezeti ártalmak ¾ Személyes biztonság ¾ Testedzés, mozgás, helyes testtartás
69
Iskolai programok: Tanórai foglalkozások: a szaktárgyi órák témafeldolgozása Tanórán kívüli foglalkozások ¾ Napközi ¾ Délutáni szabadidĘs foglakozások ¾ Egészségnap ¾ Hétvégi iskolai programok ¾ Kirándulások, erdei iskolák, túrák, sportprogramok Tájékoztató fórumok, iskolán kívüli rendezvények Módszertani ajánlások az egyes témákhoz, célokhoz, feladatokhoz 4. Ajánlás a mindennapi testedzési program elkészítéséhez 5. Ajánlás az elkészült egészségnevelési programok mérésére, értékelésére, minĘségbiztosítására A minisztérium ajánlásán kívül az iskoláknak rendelkezésére álltak azok a már kész egészségfejlesztési, egészségnevelési programok, melyeket azok az intézmények dolgoztak ki, akik a jogszabályi kötelezést megelĘzĘen „saját fejlesztésként”, belsĘ igénybĘl fakadóan készítették el azt. Egyetemi, fĘiskolai képzések indultak ezzel párhuzamosan az intézményekben szükséges
személyi
feltételek
kialakítására
(graduális
és
posztgraduális
képzés):
mentálhigiénikus, egészségfejlesztĘ, szabadidĘszervezĘ, egészségtan tanár. Az akkreditált egészségfejlesztési tartalmú pedagógusképzések a pedagógusok módszertani megújulását voltak hivatottak segíteni. (korszerĦ oktatási technikák) Mivel a közoktatási törvény a programok tekintetében – a mindennapi testedzés kivételével – kötelezĘ tartalmi elemeket nem határozott meg, így az intézmények szabadon dönthettek programalkotási metódusukról. A pedagógiai programok elkészítése kapcsán a közoktatási intézmények már szert tettek programalkotási gyakorlatra, ismertek módszereket, technikákat, (saját fejlesztés helyzetelemzésre alapozva, adaptálás, külsĘ szolgáltatóval való elkészíttetés, stb.) melyeket felhasználhattak az egészségnevelési programok megalkotásakor is.
70
4.1.2. Dokumentumelemzés – az iskolák pedagógiai programjának kötelezĘ részét képezĘ egészségnevelési programok elemzése
4.1.2.1. A Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás területén mĦködĘ általános iskolák egészségfejlesztési programjainak sajátosságai. A Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás területén mĦködĘ 23 általános iskolából öt városi és két kistelepülési intézmény egészségnevelési programjának vizsgálatára volt lehetĘségünk. A dokumentumok elemzése kapcsán az alábbi megállításokat tesszük: Nem derült ki a programokból, hogy ¾ azok már meglévĘ egészségnevelési programok adaptációi ¾ az intézmény saját belsĘ fejlesztĘ munkájának eredményei ¾ vagy az OM ajánlás módszertanát követik. JellemzĘen az intézmények az Oktatási Minisztérium módszertani ajánlásának bizonyos elemeit figyelembe vették, míg több lényeges eleme figyelmen kívül hagyásával készítették el programjaikat. A programalkotás módszertana szempontjából ennek a megoldásnak a választása aggályos, ugyanis ezáltal az ajánlás – ami a tartalmi és módszertani elemeket egységes egészként mutatja be – teljes belsĘ kohéziója sérül. Érdekességként figyelhetĘ meg, hogy a programok közül 2-2 városi iskola, egy városi és egy kistelepülési iskola programja teljes egyezést mutat, míg egy kistelepülési iskola a többiekétĘl
teljesen
eltérĘ
metódust
alkalmazott
programalkotása
során.
Így
a
dokumentumelemzés tulajdonképpen 4 program sajátosságait mutatja be. A programok terjedelme, így kidolgozottságuk, részletezettségük jelentĘs eltéréseket mutat: 3 és 18 oldal között mozog. A programok közös jellemzĘje, hogy bár más-más megfogalmazásban, de deklarálják az egészségfejlesztésben az iskola szerepvállalásának fontosságát. „Az iskolában folyó egészségfejlesztés elsĘ és legfontosabb feladata, hogy megtanítsuk diákjainkat – több más értékhez hasonlóan – az egészséges életrĘl gondolkozni: tehát az okoktól a célokig, a felelĘs döntésektĘl a vállalt következményekig eljutni.” „Az iskolára nagy feladat és felelĘsség hárul a felnövekvĘ nemzedékek egészséges életmódra nevelésében. Minden tevékenységével szolgálnia kell a tanulók egészséges testi, lelki és szociális fejlĘdését. Személyi és tárgyi környezetével az iskola segítse azoknak a
71
pozitív beállítódásoknak, magatartásoknak és szokásoknak a kialakulását, amelyek a gyerekek, a fiatalok egészségi állapotát javítják.”
„A környezet-és az egészség egymástól el nem választható fogalmak. A természetkörnyezet óvása, védelme nélkül nem beszélhetünk egészséges emberi életr l sem, mivel az ember a természet része. Az általa okozott természeti-környezeti szennyez dések károsan hatnak vissza a saját szervezete m ködésére. Ennek szellemében kívánjuk nevelni a ránk bízott gyermekeket és programjainkkal a szül k és a környék lakóinak környezet-és egészségtudatos magatartását is fejleszteni kívánjuk.’’ Két általános iskola programja egybe szerkesztve tartalmazza az egészségnevelési és a környezeti nevelési programot. (14-18 oldal terjedelemben). A két terület szoros, sok esetben szerves kapcsolódása indokolhatja ezt a fajta megközelítést, és elfogadható, ha a tartalmak egyensúlyban vannak benne. Ám a vizsgált két programban a környezeti nevelési tartalmak lényegesen nagyobb hangsúlyt kaptak. A programok célcsoportjai: gyerekek, szülĘk, iskola környezetében élĘk. „Ennek
szellemében kívánjuk nevelni a ránk bízott gyermekeket és programjainkkal a szül k és a környék lakóinak környezet-és egészségtudatos magatartását is fejleszteni kívánjuk.’’ A jogszabályi háttér feltérképezésében a hivatkozott 15 jogszabályból 11 környezeti, környezetvédelmi tartalmú. A helyzetkép az iskola épületének, környezetének bemutatása, melynek tartalma a környezeti nevelési programhoz közelebb áll. Része a helyzetképnek a személyi erĘforrások feltárása: belsĘ erĘforrások, külsĘ kapcsolatok felsorolása. Az alapelvek, jövĘkép célok tekintetében az egészségfejlesztés területén egyet említ: „testi-lelki egészség megĘrzése”. Hosszú távú pedagógiai céljaikban leginkább készség, képességfejlesztés, attitüd és szemléletformálás, kompetenciafejlesztés jelennek meg. A két program közül csak az egyik tér ki arra, hogy az egyes környezeti és egészségnevelési tartalmak, elvárások, követelmények mely tantárgy keretei között jelennek meg az iskola tantervében. Ebben a fejezetben is arányaiban lényegesen kevesebb egészségnevelési tartalom jelenik meg, kevesebb tantárgy keretein belül a környezeti neveléshez viszonyítva (6 oldalnyi összterjedelembĘl kb.: 1 oldalnyi az egészségnevelési tartalom). Konkrét egészségfejlesztési tartalom jelenik meg: a környezetismeret, a kémia, biológia, egészségtan, technika és életvitel, testnevelés, valamint az osztályfĘnöki órák keretei között.
72
Tanórán kívüli lehetĘségek részletes felsorolásához nem kapcsolódnak konkrét tartalmak Kitérnek még ún.: egyéb programokra is (Iskolai zöld médiumok, tanulmányi kirándulás, túrák, vetélkedĘk, tanulmányi versenyek) melyek tartalmukat tekintve inkább környezeti neveléshez állnak közel. Az egyéb programok esetében a gyermek, és sportnap azok, melyeknél egészségnevelési tartalom megjelenik. Módszerek részletes taglalása csupán felsorolás. Kitér a programok megvalósításához szükséges taneszközökre is az alábbi bontásban: ¾ Környezetvédelmi vizsgálódásokhoz ¾ ElsĘsegélykészlet alapvetĘ anyagai Általánosságban említik a továbbképzéseken való részvételt. Két másik városi általános iskola egészségnevelési programja nagyon nagy vonalakban, általánosságok szintjén fogalmazza meg tennivalóit az egészségfejlesztés területén (5 oldalnyi terjedelemben). Célok és feladatok rövid, általánosító megfogalmazásán túl megfogalmazza az egészségnevelés alapelveit. A célok megvalósításához szükséges forrásként a külsĘ és belsĘ humán erĘforrást és a célcsoportot jelöli meg: ¾ „Igazgató és pedagógus kollégák, ¾ Iskola-egészségügyi szolgálat. ¾ SzülĘk, diákok aktív részvétele. ¾ Rendvédelmi szervek. ¾ Kiszolgáló tevékenységet végzĘk köre (étkezés, tisztaság). ¾ Az egészséges feltételrendszer biztosítói köre (önkormányzat, alapítványok, civil szervezetek).” Az egészségfejlesztés színtereit tanórai és tanórán kívüli foglalkozások köré szervezi. A tanórai keretek közötti tartalmakat évfolyamonkénti bontásban jeleníti meg, majd külön felsorolja az egyes tantárgyakhoz kapcsolható tartalmakat a következĘ felvezetéssel: "Amennyiben a szaktanár fontosnak, értékesnek találja az egészséget, alkalmat fog találni, hogy tantárgyába az egészségfejlesztés kognitív feladatait is belefoglalja.” A tanórán kívüli lehetĘségek között a következĘket említi: napközi, osztálykirándulás, tábor, erdei iskola, egészségnap vagy – hét. Ebben a fejezetben megemlíti még az iskolai büfét, a közétkeztetést az egészséges táplálkozás vonatkozásában, valamint a higiénét. Mindennapi testedzés biztosításának programja részletesen pontosan kidolgozott. A választható órakeretbĘl biztosítják a heti 3 óra testnevelést minden évfolyamon.
73
Egy városi és egy kistelepülési iskola egészségnevelési programja rendkívül szĦkszavúan fejti ki egészségnevelési programját. A célok, feladatok általános megfogalmazásán túl, kiemelt feladatként nevesítik a következĘket: ¾ „az egészségfejlesztés holisztikus (egész-szerĦ) modelljének alkalmazása, ¾ elsĘdleges prevenció megvalósítása, melynek keretében tanulóinknak bemutatjuk és gyakoroltatjuk velük ¾ a tanulók korszerĦ ismeretekkel és az azok gyakorlásához szükséges készségekkel és jártasságokkal rendelkezzenek egészségük megĘrzése és védelme érdekében; ¾ tanulóinknak bemutatjuk és gyakoroltatjuk velük az egészséges életmód gyakorlását szolgáló tevékenységi formákat, az egészségbarát viselkedésformákat; ¾ a
tanulók
az
életkoruknak
megfelelĘ
szinten
–
a
tudatos
egészségmagatartás/egészségkultúra formálása érdekében – a tanórai és a tanórán kívüli
foglalkozások
keretében
–
foglalkoznak
az
egészség
megĘrzésének
szempontjából legfontosabb ismeretekkel, ¾ segítségnyújtás, elfogadó attitĦd alkalmazása a tanulók és szülĘk irányába” A résztvevĘ szakemberek – megvalósítók körét az alábbiakban jelölik meg: ¾ az intézményvezetĘ ¾ a szaktanárok (biológia, egészségtan), ¾ az iskolaorvos, védĘnĘ, fogorvos, ¾ a testnevelĘk, ¾ a szabadidĘ-szervezĘ ¾ a diákönkormányzatot segítĘ pedagógusok, ¾ a gyermek- és ifjúságvédelmi felelĘsök, ¾ az osztályfĘnökök, ¾ munkaközösség-vezetĘk ¾ drogügyi koordinátor ¾ SZM képviselĘje A dĘlt betĦvel jelöltek egyben az egészségfejlesztési – drogprevenciós team tagjai. Megnevezésükön kívül feladat és hatáskörük nem került kifejtésre a programban. Az egészségmegĘrzés szempontjából legfontosabb témaként az alábbiakat jelöli meg: ¾ önmagunk és egészségi állapotunk ismerete
74
¾ az egészséges táplálkozás témái ¾ a szenvedélybetegségekkel való foglalkozás – alkohol, dohányzás, kábítószer ¾ a szexuális felvilágosítás-nevelés, a családtervezés alapjai, az AIDS prevenció ¾ a betegség és a gyógyulást segítĘ magatartás (elsĘsegélynyújtás, gyógyszerhasználat) ¾ a testi higiénia ¾ a környezeti ártalmak (zaj, légszennyezés, hulladékkezelés) ¾ a személyes biztonság (közlekedés, rizikóvállalás) ¾ a testedzés, a mozgás, a helyes testtartás A tevékenységek színterei tanórai és tanórán kívüli csoportosításban jelennek meg. A tanórai keretek között – bár „minden tantárgynak van csatlakozási pontja az egészségfejlesztéshez” – kiemelt szerepet szán ezen a területen az osztályfĘnöki, az egészségtan és a testnevelés óráknak. Egy külön fejezet foglalkozik az iskolai egészségügyi szolgálat tevékenységével, ami tulajdonképpen törvény által elĘírt feladataik felsorolása (14db), melyekbĘl két tevékenység kapcsolható a programhoz: ¾ egészségnevelĘ és felvilágosító elĘadások tartása igény szerint ¾ igény esetén osztályfĘnöki óra megtartása Egy kistelepülési iskola egészségnevelési programja a téma megközelítésében teljesen eltér az összes vizsgált programtól. A programként megjelölt dokumentum az intézménynek
az
egészségnevelési
program
alkotásakor
folytatott
nevelési-oktatási
gyakorlatát gondolja végig az egészségfejlesztés feladatának szĦrĘjén. Felfogható helyzetelemzésnek, hiszen minden elemzett témakör végén kitér a további feladatokra. ElsĘként az egészségnevelési programnak az iskola alapdokumentumaihoz való viszonyát gondolja végig, biztosítva ezzel a Pedagógiai Programja belsĘ kohézióját. Ezen a területen további feladatként jelöli meg: „Fel kell tárnunk, hogy jelenleg mely tevékenységeink, folyamataink szolgálják az egészségnevelés mentén megfogalmazott céljaink elérését, milyen struktúrában és milyen tartalmakkal jelennek meg ezek az intézmény életében.” Vizsgálja a rendelkezésre álló humán erĘforrást, és mivel speciálisan képzett szakember nem áll rendelkezésre a tantestületben, a megoldást külsĘ erĘforrások bevonásában, meglévĘ kapcsolataik szélesítésében látják. Egészség-meghatározásként a WHO (Egészségügyi Világszervezet) fogalom meghatározásával fogadják el („Önmagával és környezetével harmóniában lévĘ ember, aki a
75
testi, lelki, szociális jólét állapotában él.”), mivel ez összhangban áll pedagógiai programjuk értékmeghatározásával. Céljaik megfogalmazását az általuk tanulóik körében tapasztalati úton érzékelt problémák összegyĦjtése segíti. Az egészségnevelési program lehetséges tartalmai „a kognitív és az affektív szférára egyaránt kiterjednek, ezért törekedni kell mindkét területen kihasználni ezeket. A feldolgozandó tartalmak a problémák felsorolásában már megjelentek. Ez a felsorolás olyan tág körét adja a nevelési feladatoknak, amelynek feldolgozásához az iskola minden dolgozójának és a külsĘ szakembereknek összehangolt, tudatos tevékenységére van szükség.” Rendkívül szemléletes ábrán jelenítik meg a megvalósítás színtereit, a várható hatások típusát, célcsoportokat. A megvalósítás színtereiként a személyes példát és a direkt nevelést – az érzékelt problémák tartalommá fordítását nevesítik. A várható hatások típusa: kognitív és affektív. A célcsoportok: ¾ tanulók ¾ szülĘk ¾ pedagógusok Részletesen feltárják az egészségnevelés feladatrendszerének és folyamatainak jelenlegi megjelenését az intézmény tevékenységrendszerében. Ezen vizsgálat kapcsán nagy hangsúlyt fektetnek kompetencia határaikra, ill. a pedagógiai programjukban meghatározott alapcélokkal, feladatokkal való összhangra – a program belsĘ kohéziójára. A tanórai és tanórán kívüli foglakozásokon a programalkotáskor már megvalósuló egészségnevelési tartalmakat pontosan beazonosítják: tantárgy, tartalom és közvetítĘ bontásban. Ennek kapcsán fontosnak tartják, hogy „nevelĘ szándékunk azonos célok irányában hasson, jól érzékelhetĘ és azonos tartalmú elvárásokat közvetítsünk.” Hiányterületként
azonosítja
program:
a
szülĘk
érdeklĘdésének
felkeltése,
tájékoztatása, a gyermekek egészséges életmódra irányuló igényének megteremtése. Erre a program elsĘ ciklusában (2 év) stratégiát és eljárásrendet terveznek kidolgozni. További fontos feladatként jelöli meg: ¾ a felsorolt tartalmak konkrét megjelenési helyeinek felkutatását ¾ a ténylegesen megjelenĘ ismeretek rendszerezését
76
¾ egy tartalmi háló összeállítását, amely pontosan összegzi, mely tananyag mely részeket érinti, mely évfolyamon kerül feldolgozásra, hol erĘsíthetik egymást a különbözĘ tantárgyak. ¾ Ezt az összegzĘ tartalmi rendszert módszertani leírással kell kiegészíteni. A feladathoz felelĘst és határidĘt határoz meg. A program az egészségnevelési program megvalósulásának értékeléseként az alábbiakat jelöli meg: ¾ folyamatos megfigyelést végzünk, amelynek célja, hogy az észlelhetĘ változásokat (akár pozitív, akár negatív irányú) nyomon kövessük. ¾ A nem tanórai tevékenységeinkhez kapcsolódóan a szülĘk és tanulók igényeit kell megismerni, ez hozzásegít bennünket olyan foglalkozások szervezéséhez, amelyen szívesen és nagy számban vesznek részt tanulóink. ¾ Kétévenként összegzĘ értékelést készítünk az elért eredményekrĘl, illetve további feladat-meghatározást végzünk.
4.1.2.2. A Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás területén mĦködĘ középiskolák egészségfejlesztési programjainak sajátosságai. Négy középiskolai egészségnevelési program vizsgálatára volt lehetĘség. A programok tartalmukban, kidolgozottságukban, több hasonló elemmel rendelkeznek, ám jelentĘs eltéréseket is mutatnak. Az Oktatási Minisztérium szakmai ajánlását a négy iskola közül egy követte teljes egészében, míg a többi intézmény az ajánlás bizonyos elemeinek figyelembe vételével, mások figyelmen kívül hagyásával dolgozta ki programját. (A programok kidolgozottsága közötti eltéréseket jól mutatja, hogy terjedelmük 5 és 35 oldal között mozog.) Közös jellemzĘje a programoknak, hogy elismerik, deklarálják a közoktatási színtérnek az egészségfejlesztésben betöltött szerepét. „Az egészségfejlesztés szemléletében az egészség eszköz az egyén boldogulásához. Az egészségfejlesztés nemcsak az egészségügyi szektor feladata, hanem értelemszerĦen az oktatási szektor feladata is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megfogalmazása szerint az egészségfejlesztĘ iskola folyamatosan fejleszti környezetét, ami elĘsegíti azt, hogy az iskola az élet, a tanulás, a munka egészséges színtere legyen.” „Az iskolának mint az intézményes szocializáció kiemelkedĘ fontosságú színterének elsĘdleges szerepet kell játszania a felnövekvĘ generációk egészségmegtartásának
77
formálásában. Az egészségnevelés intézményi keretek közt a leghatékonyabb, és erre a legjobb az iskolai környezet, ahol a gyerekek életük jelentĘs részét eltöltik, és személyiségük nagyban formálódik. Az itt folyó egészségnevelést a család már gyakran nem tudja helyettesíteni, egyrészt, mert a szülĘknek kevesebb idejük jut a gyermekükre a szükségesnél, másrészt, mert általában nem rendelkeznek a szükséges szakismeretekkel.” Mindössze egy intézmény nyilatkozott korlátozott lehetĘségeirĘl ebben a tekintetben: „Azt, hogy a diákok mit tartanak értéknek elsĘsorban a családtól függ, ezt az iskola csak közvetve és csekély mértékben tudja befolyásolni.” A négy középiskola közül egyben alakult egészségfejlesztési szakmai team a programkészítésre, melyben kijelölték a program koordinátorát is. Két intézmény esetében derül ki a programból, hogy célcsoportja nem csak a diákok, hanem egy esetben a szülĘk is, egy esetben pedig a szülĘk és a pedagógusok is. Három program tartalmaz helyzetelemzést, helyzetfeltárást, helyzetképet, de ¾ Egy esetben csupán felsorolásban tartalmazza az adatok, tények, információk forrását – azok tartalmi elemzésére, a programalkotást befolyásoló eredményeire nem tér ki ¾ Egy esetben a diákok életmódjával kapcsolatos problémákat sorol fel a helyzetkép, mely mögött a hétköznapi tapasztalatokon túl megalapozott adatok, források nem állnak ¾ Egy esetben jelöl meg a helyzetelemzés számszerĦsíthetĘ adatforrást (diákok és pedagógusok egészségi állapotáról iskolaorvosi szĦrés és hiányzási statisztikai adatok), majd ezek elemzésére is kitér Egy intézmény programja elemzi a rendelkezésre álló forrásokat, feltételeket a program megvalósításához ¾ iskolai személyi feltételek ¾ iskolán kívüli személyi feltételek – kapcsolatok ¾ tárgyi feltételek Ugyanezen intézmény egészségnevelési programja tér ki a program megvalósításának színtereire: kibontja a tanórai keretek lehetĘségeit, a tanórán kívüli programok lehetĘségeit, valamint az egyéb lehetĘségeket (pl: iskola-egészségügyi szolgálat – iskolaorvos, védĘnĘ). A célok és feladatok meghatározásában a négy program meglehetĘsen eltérĘ képet mutat. Két intézmény programja követi az Oktatási Minisztérium ajánlásában szereplĘ lényeges területeket és kiemelt témákat. Az egyik részletesen taglalja, hogy az egyes területek
78
és témák milyen szervezeti keretekhez kapcsolódóan, mely évfolyamokon kerülnek feldolgozásra. Külön mellékleteket szentel tantárgyanként a tanórai keretek közötti feldolgozás részletes tartalmi kidolgozásának évfolyamonkénti bontásban. A másik a tartalmak évfolyamonkénti bontásán túl a feladatokat osztályfĘnöki órák, illetve a biológia (elnevezése a tantárgyi struktúrában: biológia/egészségtan) és kémia órák keretei között javasolja megvalósítani úgy, hogy erre „minden lehetĘséget meg kell ragadni”. Egy intézmény konkrét tartalmak nélkül feladatokat jelöl meg az iskola-egészségügyi ellátás és a közétkeztetés számára. Ezeken túl a különbözĘ területeken végzett méréseket, teszteket és azok eredményeinek évenkénti feldolgozását, vizsgálatát, elemzését, nevelési értekezleten, szülĘi értekezleten, osztályfĘnöki órán való megtárgyalását jelöli meg feladatául. Egy intézmény négy területen határozott meg feladatokat magának (1.iskolai étkeztetés,közétkeztetés, büfé; 2.mindennapos
testmozgás
3.személyiségfejlesztés
–
általában
testnevelés a
órák,
tanórákon;
tanórán
kívüli
4.drogpervenció)
lehetĘségek; Feladatainak
megfogalmazása általános, lehetĘségek felsorolása csupán. Feladat, felelĘs, határidĘ bontásban leggyakrabban az osztályfĘnök és a folyamatos jelenik meg. A tanulók fizikai állapotának mérése konkrétan, pontosan kidolgozott mind a négy programban a testnevelés órák keretei között a mérési módszerek megnevezésével. Mindennapos testnevelés lehetĘségét az intézmények a testnevelés órák és a diák sportkörök keretei között biztosítják. Az alkalmazott módszerekre két intézmény tér ki, ám közöttük a korszerĦ, a szemlélet és attitüdformálásra legalkalmasabb, azt leghatékonyabban segítĘ módszerek nem szerepelnek (kooperatív technikák, drámapedagógia, projekt-módszer, stb.) Leggyakoribbak a beszélgetés, ismeretátadás, elĘadás, szaktárgyi órák témafeldolgozása. A programok megvalósításában résztvevĘk körét – vagyis a végrehajtásért felelĘsöket az alábbiakban határozza meg három intézmény programja: ¾ az iskola igazgatója vagy megbízottja ¾ a tantestület valamennyi tagja ¾ iskolaorvos ¾ védĘnĘ ¾ szabadidĘ-szervezĘ Egy intézmény nevezi meg konkrétan a megvalósításért felelĘs személyeket, valamint alakított szakmai teamet a programalkotásra, program koordinátor kinevezésével, akiknek feladatai közé tartozik többet között
79
¾ Az egészségnevelés területén a tantestület tagjaival való folyamatos kapcsolattartás, tájékoztatás, egyeztetés. ¾ Az éves munkatervekben rögzített módon szervezi az egészségnevelést segítĘ programokat, rendezvényeket. ¾ ElĘkészíti, bonyolítja, kiértékeli a programhoz kapcsolódó méréseket és kijelöli a fejlesztési területeket. ¾ Tartja a kapcsolatot a programban felsorolt szervekkel. Az egészségnevelési program értékelése, eredményeinek mérése egy intézmény programjának részét képezi. Az Oktatási Minisztérium szakmai ajánlásából a SWOT-SMART analízist választotta. A programokról összegezve megállapítható, hogy: ¾ Helyzetelemzések szakmailag nem teljes körĦek, nem térnek ki a meglévĘ erĘforrások feltérképezésére, a rendelkezésre álló humán erĘforrásra, vagy annak hiányára, valamint egy intézmény kivételével nem adnak tényekre, adatokra támaszkodó képet a diákok egészségi állapotáról ¾
EbbĘl fakadóan ezeken a területen nem tudnak konkrét, problémákra, hiányokra alapozott feladatokat megjelölni (pl: képzési, továbbképzési igényeket a humán erĘforrás területén)
¾ Nem jelölnek meg az egészségfejlesztésért felelĘs (szakképzett) pedagógust, vagy szakmai csoportot ¾ Több esetben feladataik meghatározását nem az igényelt konkrétsággal teszik meg, nem rendelnek hozzá felelĘst, és nem jelölik meg a megvalósítás határidejét – így a programok cselekvéssé, konkrét tevékenységgé alakulása meglehetĘsen esetleges ¾ Összefüggésben
a
programok
értékelésével
kapcsolatos
hiányosságokkal,
a
tevékenységek mérhetĘ eredményei, a sikerkritériumok (indikátorok) sem jelennek meg a programokban, ¾ Nem fordítottak kellĘ figyelmet az egészségfejlesztés területén az iskolán kívülrĘl bevonható, lehetséges együttmĦködĘ partnerek feltérképezésére, a szakmaiság növelése céljából Nem térnek ki a programok – a felsoroláson túl – arra, hogy hogyan, milyen területeken kapcsolódnak más, az egészségfejlesztés területén meglévĘ stratégiai tervekhez, mint például: a város egészségfejlesztési terve, vagy a város ifjúsági koncepciójára.
80
4.1.3. VezetĘi kérdĘívek Az intézményekben zajló egészségfejlesztĘ tevékenység feltárására kérdĘívet juttatunk el az intézményvezetĘkhöz. A 31 intézménybe kiküldött kérdĘívet 9 intézményvezetĘ töltötte ki – mindannyian általános iskolai intézményvezetĘk, négyen városi, öten pedig kistelepülési iskolát vezetnek. Az egyes kérdésekre, kérdéscsoportokra adott válaszok összesítésével arra adódik így lehetĘség, hogy megvizsgáljuk az általános iskolák, illetve a kistelepülési és a városi iskolák közötti különbségeket, hasonlóságokat, valamint az ezen a területen zajló iskolai munkát, annak feltételrendszerét. Az elsĘ kérdésre adott válaszok alapján a négy városi és két falusi iskolában jelöltek ki egészségfejlesztési, egészségnevelési kérdésekben koordinátort (az egészségnevelési programok szerint csak egyben). EgészségfejlesztĘt, mentálhigiénikust a 4 városi iskola közül 1 foglalkoztat részmunkaidĘben (a legalacsonyabb tanuló és nevelĘtestületi létszámmal rendelkezĘ iskola), az öt falusi iskola közül szintén egyben van ilyen szakképzettségĦ pedagógus. A következĘ kérdéscsoport az egészségfejlesztéssel kapcsolatos iskolai programokra kérdezett. Komplex egészségfejlesztési program-tervezetet tanévenként 9 iskola közül 2 készít – egy városi és egy kistelepülési. Az iskolában zajló egészségmegĘrzĘ programokat jellegük és hatókörük szerint próbálta meg felmérni a kérdĘív, de válaszokat hatókör tekintetében nem tartalmaztak a visszaküldött kérdĘívek. Alkalmi programok minden intézményben zajlanak (egészségnapok, egészséghét, sportnapok, gyümölcsnap) évi 1-2 alkalommal, konkrét témájukról, hatókörükrĘl a kérdĘívek nem adtak tájékoztatást. Mivel több iskola egészségnevelési programjában vagy célcsoportként, vagy aktív résztvevĘként jelölték meg a szülĘket is, itt felmérhetĘ lett volna bevonásuk mértéke a programokba. A mindennapi testedzésre – az egészségfejlesztési programok kötelezĘ eleme – vonatkozó kérdésre 2 intézmény nem jelölt meg a választható szervezeti keretek közül (mindennapi egészségfejlesztĘ testedzés; egész évben futó, rendszeres, pl. mindennapi testnevelés) egyet sem.
81
Egy városi iskola nyilatkozott arról, hogy adaptált egészségfejlesztĘ programot mĦködtet
(bár
ez
egészségnevelési
programjában
nem
szerepelt
(Csendes
Éva
egészségfejlesztési programja), valamint egy városi és egy kistelepülési iskolában mĦködik a Porci Berci program. A tanórán kívüli foglalkozások, szakkörök tekintetében valamennyi válaszadó iskola a testmozgással kapcsolatos választható foglalkozásait sorolta fel, elképzelhetĘ, hogy az egészségfejlesztés területén más jellegĦ válaszható foglalkozás nincs is az iskolákban. Minden iskola széles kínálattal rendelkezik mind az egyéni, mind a csapatsportágak tekintetében a választható foglalkozások területén. A kérdĘív a résztvevĘk létszámára is rákérdezett – erre 3 intézménybĘl nem érkezett válasz. Több válaszadó iskola az úszást is a választható foglalkozások között sorolta föl olyan magas részvevĘi létszámmal, ami arra enged következtetni, hogy ez a részvételi arány a testnevelési órák keretei között a tantárgyi követelmények teljesítésére szervezett úszásoktatásban való részvételt takarja. Ugyanígy a rendkívül magas részvételi arányt felmutató választható foglalkozások (a tanulók 25-60 %-a) az emelt szintĦ testnevelés oktatásban érintetteket mutathatja – bár az iskolák errĘl nem nyilatkoztak. JellemzĘen 5 és 25% között mozognak a ténylegesen választható foglalkozásokon a diákok részvételi arányai, egy-két kivételtĘl eltekintve, pl.: tömegsport 50 és 100%-os aránya, illetve labdarúgás 40%-os aránya egy-egy intézményben. A tanórai egészségnevelés – a NAT kerettantervei szerint – egységes képet mutat a válaszadó intézményekben: hat iskola a 6. és 8. évfolyamot jelölte meg, 0,5 és 1 órányi heti óraszámmal. Ezek az óraszámok az egészségtan tantárgyat takarják, néhol a biológia tantárgyba integráltan. Egy városi iskola 1-8. évfolyamon heti 3 órát jelölt meg válaszában tanórára vonatkozó konkrétumok nélkül. Két kistelepülési iskola nem válaszolt a kérdésre. A kérdĘív további kérdései az iskolai feltételrendszert vizsgálták. A személyi feltételek között vizsgálat tárgya volt, hogy iskola pedagógusai milyen arányban vettek már részt életvezetési, egészség-megĘrzési témájú képzéseken. A városi iskolákban ¾ két intézmény esetében: 5-7 %-os arányban ¾ a másik két intézmény esetében: 25 illetve 30 %-os arányban ¾ A kistelepülési iskolákban
82
¾ három intézménybĘl még nem vettek részt ilyen témájú képzésen ¾ két kistelepülési iskola esetében 7 illetve 27 % -os arányban Bár a kérdĘív a képzések és a megszerzett szakképesítések konkrét tartalmára nem kérdezett rá, így nem tudhatjuk, hogy magas részvételi arányszámok milyen képzéseket takarnak, megállapítható, hogy jelentĘs eltérések mutatkoznak ezen a területen az iskolák között. A nevelés személyiségfejlesztĘ hatását segítĘ módszerek alkalmazására kérdezett rá a kérdĘív, illetve, hogy az egyes módszerek alkalmazását a tantestület milyen aránya sajátította el akkreditált pedagógus-továbbképzésen. A kérdésekre a kérdĘívet visszaküldĘ iskolák fele válaszolt: két kistelepülési és három városi iskola. A városi iskolák az alábbi módszereket alkalmazzák: ¾ kooperatív nevelés, prevenció (?) – a tantestület kb. 30-40 %-a sajátította el ¾ iskola: drámapedagógia, páros és csoportjátékok, csoportmunka; beszélgetés, vita; önvizsgálat, szerepjáték, rajzos feladat – a tantestület kb. 20 %-a sajátította el ¾ drámapedagógia, differenciált oktatás – a tantestület kb. 20 %-a sajátította el ¾ A két kistelepülési iskola a következĘ módszereket alkalmazza: ¾ kompetencia-alapú oktatás – a tantestület kb. 70 %-a sajátította el ¾ kooperatív tanulás, projektoktatás, vita, irányított képalkotás– a tantestület kb. 25 %-a sajátította el Összességében nézve a válaszadó iskolák minden olyan lehetséges módszert felsoroltak, melyek az egészségnevelés területén a hagyományos frontális módszereknél hatékonyabban alkalmazhatók. A módszereket a tantestületeken belül elsajátítók aránya is viszonylag kedvezĘ képet mutat, azzal a kitétellel, hogy ezek összesített százalékok, az egyes módszerek közötti megoszlásuk nem ismert (kivéve egy kistelepülési iskolát, ahol egy módszer 70%-ban elsajátított a tantestületben). Az iskolák képzési igényei a következĘképpen alakulnak: ¾ ismeretterjesztĘ elĘadásokra tart igényt a 9 iskolából 6 iskola (4 városi, 2 falusi), ¾ audiovizuális anyagokra van szüksége 7 iskolának (3 városi, 4 falusi) ¾ Szóróanyagokra 3 iskola tart igényt (2 városi, 1 falusi) ¾ EgészségfejlesztĘ tréningen venne részt 4 iskola (3 városi, 1 falusi) A kérdĘív a válaszhatókon kívül lehetĘséget adott egyéb igények megjelenítésére, de a válaszadó iskolák ezzel a lehetĘséggel nem éltek.
83
A következĘ kérdéscsoport a külsĘ erĘforrások bevonását volt hivatott vizsgálni az iskolák egészségfejlesztĘ tevékenységében. Jelenleg az iskolai egészségmegĘrzĘ programjaikba támogatást kapnak, várhatnak: Kistelepülési iskolák:
Városi iskolák: iskolavezetés
2
iskolavezetés 2
iskolaszék
0
iskolaszék
0
iskolaorvos
3
iskolaorvos
1
iskolavédĘnĘ
4
iskolavédĘnĘ 5
ÁNTSZ
1
ÁNTSZ
önkormányzat
0
önkormányzat 0
civil szervezetek
3
civil szervezetek
foglalkozás-egészségügy
1
3 2
foglalkozás-egészségügy
1
Figyelemre méltó, hogy az iskolák jelenleg egészségmegĘrzĘ programjaik megvalósításához maradéktalanul számíthatnak a védĘnĘkre. Az intézmények fele kap külsĘ segítséget az iskolaorvostól és civil szervezetektĘl (a Vöröskereszt és a Gerincgyógyászati Társaság név szerint említĘdik) Az ÁNTSZ támogatására inkább a kistelepülési iskolák számítanak. Az önkormányzatok támogatására sem a városi, sem a falusi iskolák nem számíthatnak. Külön kitér a kérdĘív az iskolaorvosok és az iskolai védĘnĘk egészségfejlesztĘ tevékenységének tartalmára. A városi iskolákban az iskolaorvosok a serdülĘkor (évi 5 óra) kérdéseivel kapcsolatosan, valamint védĘoltások, vizsgálatok körében, míg a kistelepülési iskolákban (évi 4-5 óra) az egészségvédelem és az állapotfelmérés területén nyújt segítséget. Az iskolai védĘnĘk által végzett egészségfejlesztési tevékenység rendkívül széleskörĦ tartalmát tekintve. Iskolánként eltérĘ éves óraszámban (témánként 2 és 5 óra között) a következĘ témakörökben nyújtanak segítséget: ¾ Fogápolás, tisztálkodás ¾ Egészséges táplálkozás ¾ Dohányzás káros hatásai ¾ SerdülĘkori változások ¾ Nemi felvilágosítás
84
¾ ElsĘsegélynyújtás ( 20 óra!) (Megj.: több válaszban az iskolai védĘnĘk és orvosok munkaköri feladatai keverednek az egészségfejlesztĘ tevékenységben való szerepvállalással)
SzülĘk felé egészségmegĘrzĘ programokat közvetít mind a négy városi és két kistelepülési iskola: drogprevenció, egészséges táplálkozás, egészséges életmód, fogápolás, helyes testtartás(Porci Berci), felvilágosítás, véradás, járványok témakörökben. A kérdĘív utolsó kérdésében arra kértük az intézményvezetĘket, hogy mutassák be, hogy az egészségfejlesztési ismeretek oktatása (más néven: egészségtan oktatása) mely évfolyamokon, heti hány órában, mely órák keretén belül történik, valamint a tanórákat megtartó elĘadók beosztását (egészségfejlesztĘ, védĘnĘ, stb.) (az összesített válaszok mellékelten) Összesítve
megállapítható,
hogy
a
négy
városi
iskolából
háromban
az
egészségfejlesztési ismeretek oktatása túlnyomórészt egészségtan órákon (6. és 8. évfolyamokon), illetve biológia, testnevelés, mozgóképkultúra, valamint egy iskola esetében osztályfĘnöki órán történik. Az ismeretek átadásában kizárólag pedagógusok vesznek részt. Egy városi iskola esetében szélesebb körĦ a tantárgyak szerepvállalása az egészségfejlesztési ismeretek oktatásában. Ugyanígy az ismeretek átadásában résztvevĘk köre is bĘvebb: a tanárok mellett szerepet kapnak a védĘnĘ, iskolaorvos, fogorvos, kortárssegítĘk.
4.1.4. KérdĘíves felmérés az iskolahasználók körében Több szempontból is szükségesnek, fontosnak ítéltük meg, hogy valamilyen formában visszajelzést kapjunk, mérhetĘ módon megjelenítsük az iskolákban zajló egészségfejlesztĘ tevékenység eredményességét. Különös tekintettel arra, hogy ezek a programok 5 éve kötelezĘ elemei az intézmények pedagógiai programjainak. Egyrészt a vizsgált iskolai egészségnevelési programok nem tartalmaztak erre vonatkozó elemeket – vagyis nem került kidolgozásra a programok értékelésének módszertana. VélhetĘen ebbĘl következĘleg a programok felülvizsgálata sem történt meg elkészítésük óta. Bár az iskolák komoly ismeretekkel, tudással, tapasztalatokkal rendelkeznek az intézményben zajló munka mérése, értékelése területén – minden intézménynek van minĘségirányítási programja – ez az egészségnevelési programok esetén nem mĦködik. Pedig ezen a területen a mérés, értékelés ugyanazokat a célokat szolgálja, mint az iskolai életnek a minĘségirányítási programok hatókörébe bevont elemeiben.
85
Vagyis: ¾ Megtudjuk, hogy az adott program a kívánt hatásokat érte-e el ¾ Visszajelzést ad a munkánkról – segíti a program megvalósítását, menedzsmentjét ¾ Képet ad arról, hogy a programban megfogalmazott célok milyen mértékben valósulnak/valósultak meg ¾ Segít abban, hogy a lehetĘ legjobb programokat hozzuk létre (szükségletek és források tekintetében) ¾ Hozzájárul tudásanyagunk növeléséhez (mind a saját, mind a szakma számára) ¾ Segíti a különbözĘ kezdeményezések tökéletesítését, javítását ¾ A program támogatóinak igazolja a költségeket Szakemberek szerint az egészségfejlesztési munkában az eredmények megjelenítése kiemelt jelentĘséggel bír: ¾ Hozzájárul az egészségfejlesztési munka legitimációjának növekedéséhez, a folyamatos „láthatóságához” ¾ Az egészségfejlesztésnek „kemény” eredményeket kell felmutatnia a források megszerzése céljából ¾ Egyre nagyobb a „nyomás” – Valóban hatékony-e az egészségfejlesztési munka? Vane hatása az egészségi állapotra? KérdĘíves felmérést végeztünk az iskolahasználók körében (diákok, szülĘk, pedagógusok) az ún. PARSONS kérdĘív segítségével, mely az Oktatási Minisztériumnak az iskolai egészségnevelési programok kialakítását segítĘ módszertani útmutatójában is ajánlásként szerepel. A kérdĘívet a 90-es évek közepén két angol kutató Carl Parsons és David Stears (Christ Church College) alakította ki az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodájával együttmĦködésben. Azóta már több országban (Írország, Wales, Dánia) használták az iskola egészségfejlesztési munkájának megtervezése és az eredmények, az elĘrehaladás ellenĘrzése érdekében. Maga a kérdĘív annak megállapítására szolgál, hogy az iskola mennyiben tesz eleget az egészségfejlesztés kritériumainak. A kérdĘív kitöltése semmilyen speciális szakértelmet nem igényel, hiszen az iskola mindennapjairól tájékozódik. Ez az eszköz nem valamilyen standardhoz méri a válaszokat, célja az együttes gondolkodás elĘsegítése. Ezért értékeléséhez nincs szükség semmilyen speciális szakértelemre. A különbözĘ válaszadók (válaszadói csoportok) eltérĘen láthatják ugyanazokat az eseményeket, eltérĘen ítélhetik meg a helyzetet. A késĘbbi cselekvés
86
szempontjából nemcsak azt fontos tudni, hogy miként alakulnak a megítélések, hanem azt is, hogy mely területeken van eltérés ezekben, ez ugyanis segíthet abban, hogy a fejlesztések késĘbbi irányát meg lehessen határozni. Ez a megoldás elsĘsorban a párbeszédet segítheti elĘ az iskolai szereplĘk között. A párbeszéd a leglényegesebb eszköz a hatékony egészségfejlesztési tevékenység megtervezése és kivitelezése szempontjából, hiszen az iskola atmoszféráját befolyásolja a kívánatos irányba. A kérdĘív kitöltése minimális mintán történt, iskolánként az alábbiak véleményének kikérésével: ¾ az egészségmegĘrzésért / egészségnevelésért felelĘs koordinátor, ¾ iskolai védĘnĘ, ¾ iskolaorvos ¾ végzĘs osztály osztályfĘnöke ¾ végzĘs osztályokból 1 diák. ¾ egy kompetensebb szülĘ A kérdĘívek az alábbi táblázatban bemutatott számban kerültek kitöltésre az intézmények részérĘl:
általános iskolák középiskolák összesen
Zalaegerszeg Zalaegerszeg kistérség Zalaegerszeg
Iskolák száma
KérdĘívet kitöltötte
9 14 8 31
4 6 0 10
A kérdĘívek eredményeit összesítve mutatjuk be az iskolák megnevezése nélkül. A kapott eredmények kérdésenkénti elemzésére egyrészt terjedelmi okokból nem vállalkozunk, másrészt a korrekt elemzéshez lényegesen több információra lenne szükségünk. A kérdésenkénti feldolgozások visszakerülnek a beküldĘ intézményekhez azzal az ajánlással, hogy egészségnevelési programjaik felülvizsgálata során használják fel az itt született eredményeket, esetleg újabb mérések készüljenek ne csak a minimális mintán, hanem szélesebb körben is.
87
Az összesítéseket városi és kistelepülési iskolák csoportosításában jelenítjük meg. Az alábbi táblázatokban az egyes kérdéskörökben született eredmények az intézmények közötti összehasonlítást teszik lehetĘvé Az egyes területek vizsgálatakor nemcsak azt figyeltük, hogy miként alakulnak a megítélések, hanem azt is, hogy mely területeken vannak jelentĘs (0,5-et meghaladó) eltérések a válaszadói csoportok értékelésében, ez ugyanis segítheti az intézményeket abban, hogy a fejlesztések késĘbbi irányát meg lehessen határozni. Az egyes területek megítélésének mikéntje összehasonlítható intézményi szinten, településtípusok szerint, de hangsúlyozzuk, hogy a kérdĘív nem valamilyen standardhoz méri a válaszokat. Az intézményeknek saját adottságaik figyelembe vételével kell a kapott eredményekkel továbbdolgozniuk. Az eredményeket jelentĘsen befolyásolta ¾ a válaszadók száma – különösen a kistelepülési iskolák esetében a diák válaszadók alacsony száma – bár volt olyan intézmény, ahol talán pont ebbĘl adódóan a kértnél több diákkal töltették ki a kérdĘívet. ¾ Láthatólag vannak olyan kérdésblokkok, amelyekben az iskolahasználók egy csoportja nagyobb kompetenciával, rálátással bír, míg más tárgykörben alig vannak ismeretei. Ennek ellenére azt tartjuk helyesnek, ha minden kitöltésre felkért szereplĘ minden blokkra megkísérel ismeretei alapján válaszolni. A kérdĘívek intézményi feldolgozásakor megítélésünk szerint sok esetben információértéke van annak is, hogy az egyes válaszadói csoportok mely területekrĘl nem rendelkeznek információval.
88
3,9 4,1 3,9 3,8 3,9 3,7 4,4 4,2 4,2
A társas szabályok kialakítása az iskolában
Oktatás - tanítás
Az iskolai környezet
Változás a környezetben
Az otthon és az iskola kapcsolata
Az egészségnevelési tanterv
Az iskola, mint egészségmegĘrzĘ munkahely
Az iskola pp-ja és az eg. fejl.-i tanterv összhangja
Partneri viszony külsĘ szervezetekkel és egyénekkel
Az iskolai közösség tagjainak önértékelése Kapcsolatok alakulása az iskolában A társas szabályok kialakítása az iskolában Oktatás - tanítás Az iskolai környezet Változás a környezetben Az otthon és az iskola kapcsolata Az egészségnevelési tanterv Az iskola, mint egészségmegĘrzĘ munkahely Az iskola pp-ja és az eg.fejl.-i tanterv összhangja Partneri viszony külsĘ szervezetekkel és egyénekkel 4,6
3,9 4,6 4,6 4,4
3,8 4,2 3,9 3,9 3,3 3,9 4,2 4,3 4,2 3,9
4,3 4,9 4,7 3,7 4,1 3,9 5,0 4,8 5,0 4,9
4,6
3,7
3,8
4,3
4,1
3,7 4,0
iskola
4,2
felnĘtt
1. iskola
3,8
Kapcsolatok alakulása az iskolában
diák
3,4
Zalaegerszeg kistérség iskolái
1. iskola
3,3
4,4
4
4,3
4
3,7
3,7
4,6
4,1
4,3
4,4
diák
4
4,6
4,2
4,1
3,8
3,8
3,9
4,1
3,9
3,8
4,1
diák felnĘtt
Az iskolai közösség tagjainak önértékelése
Zalaegerszegi iskolák
3,4
4,2
4,3
4
3,4
3,5
3,9
3,8
4
3,7
3,9
felnĘtt
2. iskola
4,1
4,4
4,3
3,9
3,9
3,8
3,9
4,1
3,9
3,8
3,8
89
3,4
4,3
4,2
4,2
3,7
3,6
3,8
4,2
4,1
4,0
4,2
iskola
4
4,1
3,9
3,7
3,5
3,7
3,9
4
3,9
3,8
3,4
4,3
4
3
3,7
4
3,4
3,4
4
3,5
3,2
diák
3. iskola
3,5
4,1
4,3
3,6
3,7
3,4
3,9
3,9
3,8
3,7
3,7
felnĘtt
3,5
4,2
4,2
3,3
3,7
3,7
3,7
3,7
3,9
3,6
3,5
iskola
3,6
4,0
3,9
3,5
3,6
3,6
3,9
4,0
4,0
3,7
3,5
3,3
3,6
4,2
3,7
3,2
4,3
3,9
3,8
3,8
3,6
3,6
diák
3,8
3,5
4,6
3,5
3,9
3,8
3,9
4,1
4,1
3,8
3,5
2,8
4,4
4,2
4,4
4,3
4,4
4,2
4,4
4,7
4,5
4,5
felnĘtt
4. iskola
3,3
3,9
4,3
3,1
3,5
3,9
4,2
3,9
4,2
3,7
3,6
iskola diák felnĘtt
3. iskola
3,2
3,8
3,9
3,3
3,6
3,5
3,8
3,9
4
3,5
3,5
iskola diák felnĘtt
2. iskola
3,1
4,0
4,2
4,1
3,8
4,4
4,1
4,1
4,3
4,1
4,1
iskola
5. iskola
2,2
2,8
2,0
2,2
2,5
2,1
2
2,5
2,3
3,1
2,9
4
4,2
5
4,6
3,6
4,8
4,6
4,4
4,9
4,7
3,9
3
3,6
4,6
3,4
3,6
2,9
4,5
4,6
4,1
4,2
4,1
diák felnĘtt
3,6
3,7
4,5
3,3
3,7
3,9
4,1
4,0
4,2
3,8
3,6
3,5
3,9
4,8
4,0
3,6
3,9
4,6
4,5
4,5
4,5
4,0
iskola
4,2
4,2
4,4
3,7
3,9
3,8
3,9
4,1
3,9
3,8
3,4
iskola diák felnĘtt
4. iskola
4
4,2
4,6
4,2
3,9
2,8
3,9
4,3
4,3
4,2
4,3
d. felnĘtt
4,0
4,2
4,6
4,2
3,9
2,8
3,9
4,3
4,3
4,2
4,3
iskola
6. iskola
4
4,6
4,2
4,1
3,8
3,8
3,9
4,1
3,9
3,8
4,1
iskola
A kérdĘívek kiértékelése kapcsán megfogalmazható általános megállapítások: A városi iskolák esetében a kérdéscsoportonkénti legmagasabb átlag: 4,6 a leggyengébb pedig 2,0 volt. A kistelepülési iskolák esetében a kérdéscsoportonkénti legmagasabb átlag: 5,0 volt (több esetben 4, 9) a leggyengébb pedig 2,8. A válaszadói csoportok közötti legnagyobb eltérés a városi iskoláknál: 1,8 a kistelepülési iskoláknál ez az érték 1,9. Hogy az egyes kérdéscsoportok tekintetében a válaszadók közül ki bizonyult kritikusabbnak, a számok a következĘket mutatják: ¾ Városi iskolák esetében a 44 válaszadási lehetĘségbĘl 24 alkalommal a diákok, 16 alkalommal a felnĘttek bizonyultak kritikusabbnak – azzal a kitétellel, hogy egy városi iskola esetében a diákok minden kérdéscsoportban jelentĘsen alacsonyabbra értékelték az ott megjelenített tartalmakat (ez magában 11 alkalom) ¾ Kistelepülési iskolák esetében az 55 válaszadási lehetĘségbĘl 21 alkalommal a diákok, 29 alkalommal a felnĘttek bizonyultak kritikusabbnak Az iskolai közösség tagjainak önértékelése ¾ a legtöbb iskola esetében a felnĘttek és diákok értékelése közel áll egymáshoz ¾ két kistelepülési iskola kivételével a felnĘttek értékelései jellemzĘen kedvezĘbbek Kapcsolatok alakulása az iskolában ¾ az értékelésben a városi iskolák esetén nem mutatkoznak jelentĘs eltérések ¾ a kistelepülési iskolákban vegyes a kép, az eltérések szinte mindenütt jelentĘsnek mondhatóak, bár az értékek egységesen kedvezĘbbek a városi iskolákénál A társas szabályok kialakítása az iskolában ¾ két iskola kivételével jelentĘs (kedvezĘtlen) eltérés nem mutatkozik Oktatás – tanítás ¾ a tíz iskolából hat esetében mutatkozik jelentĘs eltérés, azzal, hogy két esetben a diákok értékelése jóval kedvezĘbb értéket mutat Az iskolai környezet ¾ ennek a kérdéscsoportnak az értékelése a válaszadói csoportok között – egy kivételével – egységes képet mutat, nincsenek jelentĘs eltérések
90
¾ a kérdéscsoporton belül kiemelendĘ, hogy az iskolai étkeztetés formája és minĘsége, valamint a mosdóhelyiségek állapota általánosan az egyik leggyengébb értékelést kapta Változás a környezetben ¾ ezen a területen a kistelepülési iskolák esetében a felnĘttek tĦntek kritikusabbnak (elĘfordult, hogy közel két egész jeggyel értékelték kedvezĘtlenebbül ezt a kérdéskört a diákoknál) ¾ a városi iskolák esetében a válaszadói csoportok értékelései – egy kivétellel – közel állnak egymáshoz Az otthon és az iskola kapcsolata ¾ a tíz megkérdezett intézménybĘl háromban mutatkozik jelentĘs eltérés – 1 városi és két kistelepülési intézmény esetében Az egészségnevelési tanterv ¾ az egészségnevelési tantervvel kapcsolatos kérdéscsoportban 0,4 tizednyi eltérés mutatkozik a városi iskolákban, egyben 1,2 ¾ a kistelepülési iskolákban változatosabb a kép: három intézményben a diákok értékelése lényegesen kedvezĘbb a felnĘttekénél, két esetben a helyzet fordított Az iskola, mint egészségmegĘrzĘ munkahely ¾ ebben a kérdéscsoportban a válaszadói csoportok véleménye – egy városi iskola kivételével – nem mutat jelentĘs eltéréseket Az iskola pedagógiai programja és az egészségfejlesztési tanterv összhangja ¾ a városi iskolákban az eredmények egy kivételével jelentĘs eltérést nem mutatnak ¾ három kistelepülési iskolában jelentĘs eltérés mutatkozik a válaszadói csoportok értékelésében (bár ezek közül az egyikben az eltérés 4,2 és 5 között van) Partneri viszony külsĘ szervezetekkel és egyénekkel ¾ településtípustól függetlenül mutatkoznak jelentĘs eltérések az eredményekben is, és abban is, hogy melyik válaszadói csoport értékelte ezt a területet kedvezĘbben ¾ ebben a kérdéscsoportban született a legtöbb „nem tudom” válasz Települések típusa szerinti összesítés Az iskolai közösség tagjainak önértékelése Kapcsolatok alakulása az iskolában A társas szabályok kialakítása az iskolában Oktatás - tanítás Az iskolai környezet Változás a környezetben Az otthon és az iskola kapcsolata Az egészségnevelési tanterv Az iskola mint egészségmegĘrzĘ munkahely Az iskola pp-ja és az eg.fejl.-i tanterv összhangja Partneri viszony külsĘ szervezetekkel és egyénekkel
91
városi iskolák 3,5 3,6 3,9 3,7 3,6 3,4 3,6 3,4 3,9 3,9 3,5
kistelepülési iskolák 4,0 4,1 4,3 4,2 4,0 3,7 3,8 4,1 4,4 4,2 3,3
Az iskolák településtípus szerinti összesített eredményei egy kérdéskör kivételével kedvezĘbb képet mutatnak a kistelepülések iskoláiban, kiemelve, hogy a legnagyobb eltérés az egészségnevelési tanterv kérdéscsoportban mutatkozik.
AJÁNLÁS
AZ
ISKOLÁKNAK
EGÉSZSÉGNEVELÉSI
PROGRAMJAIK
FELÜLVIZSGÁLATÁHOZ Az iskolai egészségnevelési programok, a vezetĘi kérdĘívek és a Parsons kérdĘív eredményei kapcsán a következĘ javaslatokat, ajánlásokat tesszük az iskoláknak. A programalkotáshoz jól bevált gyakorlat az egészségfejlesztĘ team létrehozása, melynek javasolt összetétele a következĘ: x
az intézményvezetĘ
x
a témában speciális képzettséggel rendelkezĘ pedagógus
x
az iskolaorvos, védĘnĘ,
x
a testnevelĘk,
x
a szabadidĘ-szervezĘ
x
a diákönkormányzatot segítĘ pedagógusok,
x
a gyermek- és ifjúságvédelmi felelĘsök,
x
drogügyi koordinátor
Szerepük kiemelt a tantestületen belüli egységes viszonyulás kialakításában. Három programban is megjelent a team létrehozásának szükségessége, ám csak egyben határozták meg számukra feladataikat, hatáskörüket. Enélkül a felhatalmazás nélkül munkájuk súlya, jelentĘsége elveszik. Minimális feladataik közé tartozhat: x
Az éves munkatervekben rögzített módon szervezi az egészségnevelést segítĘ programokat, rendezvényeket.
x
ElĘkészíti, bonyolítja, kiértékeli a programhoz kapcsolódó méréseket és kijelöli a fejlesztési területeket.
x
Tartja a kapcsolatot a programban felsorolt szervekkel.
x
Munkájáról folyamatosan tájékoztatja a nevelĘtestületet
92
Egy ilyen átfogó program megalkotásához, megalapozásához nélkülözhetetlen egy alapos helyzetelemzés. (ezt mindössze egy program tartalmazta). Fontos, hogy többek között korrekt adatokra, szakmai forrásokra alapozva készüljön ez el. A helyzetelemzésnek ajánlott kitérnie: x
az iskola környezetére
x
az egészségfejlesztés beazonosítására.
x
A rendelkezésre álló belsĘ humán erĘforrásokra – az itt megfogalmazott hiányokból lehet konkrét továbbképzési célokat megfogalmazni
x
Az iskola-egészségügyi szolgálatnak a tanulók egészségi állapotára vonatkozó összesített adataira – egy vizsgált egészségnevelési programban erre láthattunk példát
területén
folytatott
jelenlegi
tevékenységek
A helyzetelemzéshez felhasználhatóak még: x
Mindazok az iskola által ismert módszerek (pedagógiai programok készítése során elsajátított, az intézményi minĘségirányítási programokban szereplĘ), melyek általában helyzetelemzések készítésekor használhatóak
x
Az Oktatási Minisztérium segédlete konkrét módszereket is ajánl, melyek közül pl. a az általunk használt Parsons kérdĘív a szükségletfeltárást is segítheti, hiszen ez többlet információkkal szolgálhat a programalkotáskor, illetve a késĘbbi folyamatos után követésre is megfelelĘ eszköz
x
Bármilyen az adott település, vagy térség egészségi állapotát leíró, elemzĘ szakmai dokumentum
A helyzetelemzés a feltételrendszer elemzése alapján kerülhet sor a célok meghatározására – erre mindössze egy egészségnevelési programban láttunk példát. A programok megvalósíthatóságának garanciális eleme a jó célmeghatározás. Fontos, hogy a célok: x
Konkrétak, reálisak legyenek
x
IdĘtávokban kerüljenek tervezésre: rövid, közép és hosszútávú célok
x
Tantestület által elfogadottak legyenek – ebben az egészségfejlesztĘ teamnek komoly szerepe lehet
Kevés program azonosítja be a célcsoportját: a legtöbb esetben a program tartalmából derül ki, hogy az kizárólag a tanulókra szorítkozik. De láthattunk példát ennél szélesebb körben meghatározott célcsoportra, de kevés esetben jelentek meg a pedagógusokkal, vagy akár a szülĘkkel, mint célcsoporttal kapcsolatos cél és feladat-meghatározások. A kellĘ konkrétsággal megfogalmazott célokból kifejthetĘ a feladatok tagolt rögzítése, ami x
Módszertani ajánlásokat fogalmaz meg
93
x
Megjelöli a szükséges forrásokat
x
Meghatározza a végrehajtás felelĘseit és határidejét
x
A sikeres megvalósítás kritériumai (indikátorok)
Az indikátor (mutató) feladata, hogy a program cél megvalósulását számszerĦsítve szemléltesse – erre egyik programban sem láttunk példát. Az általunk vizsgált egészségnevelési programok cél és feladat meghatározásait túl általánosnak, elnagyoltnak találtuk, ami gátolja a sikeres, hatékony megvalósítást. A feladatokat a programok tanórai, tanórán kívüli és egyéb színterek csoportosításban fogalmazták meg, legtöbb esetben ajánlásként. Ebben a formában a megvalósulás, végrehajtás rendkívül esetleges. Nem láttunk példát a programokban az elĘbbi hagyományos színterektĘl, szervezeti formáktól eltérĘ módon megvalósuló tevékenységekre.(kivéve az erdei iskola – bár itt sem azonosították be a konkrét egészségnevelési feladatokat, tevékenységeket.) A feladatokhoz kapcsolódó módszertani ajánlások tekintetében fontos hangsúlyozni, hogy a személyiségfejlesztés, az attitĦd és szemléletformálás, a kompetenciafejlesztés (ami egyébként célként majdnem minden programban szerepel) korszerĦ, hatékony pedagógiai módszerek alkalmazása nélkül elképzelhetetlen. A kérdĘívek tanúságai szerint még nem abban a mértékben nyertek teret a pedagógiai gyakorlatban, ahogy a szakmai dokumentumokban leírt célok megkívánnák. SegítĘ kapcsolatok partneri csatornáinak feltérképezése elengedhetetlen a programok szakmaiságának
növelése
egészségfejlesztési
érdekében,
tevékenységekhez
valamint, kapcsolódó
hogy
a
bevezetĘben
legfontosabb
említett
alapelvek
az
érvényre
juthassanak (multiszektorialitás, a széles körĦ és többszintĦ partnerségen alapuló feladat-, és felelĘsségvállalás). Több vizsgált program a felsorolás erejéig tér ki erre, ám az együttmĦködés tartalmát, a pontos feladat és felelĘsség-megosztást (kompetenciahatárok figyelembe vétele) már nem határozzák meg. Nagy hiányossága a programoknak, hogy azok monitorozása, minĘségbiztosítási rendszereik kialakítása, a mérés-értékelés rendszere nem jelenik meg bennük. Így a megvalósulás egy másik garanciális eleme veszik el. Több lehetĘség közül is választhatnak az iskolák ezen a területen: ¾ Vagy önállóan az egészségnevelési programokra dolgoznak egy minĘségirányítási rendszert ¾ Vagy az intézmény meglévĘ minĘségirányítási programjába dolgozzák bele ennek a területnek a mérési értékelési eljárásrendjét, illetve a minĘségbiztosítási rendszerbe beépülnek az egészségfejlesztési szempontok
94
Erre vonatkozóan az Oktatási Minisztérium módszertani segédlete szintén tartalmaz konkrét ajánlásokat. Egy vizsgált egészségnevelési program elemezte, gondolta végig a pedagógiai programhoz való illeszkedését, megteremtve ezzel a lehetĘségét annak, hogy az egészségnevelési program pedagógiai szakmai szempontból koherens módon illeszkedjen a nagyobb szakmai programhoz. További konkrét kapcsolódási pontok kereshetĘek az intézmények
egyéb
belsĘ
szabályozóihoz
is,
ez
az
intézményi
mĦködés
belsĘ
egységességének megtereméséhez járul hozzá. Véleményünk szerint megkönnyítené az intézmények programalkotó munkáját, ha a programalkotást megelĘzĘen, vagy a felülvizsgálatok során megismernék a nemzeti, regionális, települési szintĦ stratégiákat, megkeresnék a lehetséges kapcsolódási pontokat az erĘforrások hatékonyabb felhasználása céljából.
95
5. A munkahelyi egészségfejlesztés lehetĘségei A fejünkben, a gondolatainkban ott rejlik az egészség értéke, az üzenet, amely az élet fenntartásának, az élet továbbadásának a kulcsa. Mindennapjainkban, életmódunkban, életvitelünkben, munkavégzésünk során, munkahelyi döntéseinkben vajon hol és milyen mértékben lelhetĘ fel az egészség védelme, megóvása? Az egészség és biztonság nem élvez prioritást sokak gondolkodás módjában. Háttérbe szorul. „Fontosabb” szempontok irányítják cselekedeteinket.
5. 1. Munkahelyi Egészség és Biztonság, mint vállalati kultúra Az ember élete jelentĘs részét a munkahelyen, munkavégzéssel tölti. Természetes az Alkotmány által is elismert igény, hogy ez az idĘ egészséges és biztonságos munkakörülmények között teljen el. Tudatában annak, hogy a munkakörnyezet az egyik legveszélyesebb emberi környezet- melynek egészségkárosító kockázata 1-3 nagyságrenddel nagyobb más környezeteknél- kiemelkedĘ fontosságú, hogy a munka világának minden elemét átfogóbb kapcsolataiban értékeljük. Az Európai Tanács 2000. évi lisszaboni és 2002. évi barcelonai ülése után az európai foglalkoztatási stratégia egyforma hangsúlyt helyezett a munkahelyteremtés mennyiségi és minĘségi elemeire, az európai foglalkoztatási stratégia mottójaként elfogadta a „több és jobb munkahely” koncepciót. Ez az alapvetĘ üzenete az Európai Bizottság 2005 és 2006 évi európai versenyképességi és fenntartható fejlĘdési politikájának is. A munkahelyi egészségvédelem és biztonság a foglalkoztatási és szociális ügyekkel kapcsolatos EU politikák jelenleg egyik legfontosabb szakterülete. A tagállamok felismerték, hogy a munkahelyi minĘség és teljesítmény biztosítása nagymértékben hozzájárulhat a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás elĘmozdításához. Az Európai Bizottság korábban rámutatott arra, hogy a halálozást es a várható élettartamot alapvetĘen a gazdasági trendek, különösen a foglalkoztatottak es munkanélküliek aránya, valamint a gazdasági növekedés befolyásoljak. Statisztikai módszerekkel igazoltak, hogy a munkához való hozzáférés biztonságának csökkenése, a munka átmeneti vagy tartós elvesztése, a jövedelem csökkenése, a szociális kirekesztĘdés es a várható élettartam csökkenése, valamint bizonyos betegségek gyakoriságának (morbiditás) és az összes halálozásnak (mortalitás) a növekedése között jelentĘs ok–okozati összefüggés van. Ezért a munka világában realizálódó változások,
96
tényezĘk hatásai az egyik legfontosabb közegészségügyi-népegészségügyi meghatározók közé tartoznak, kiemelt színtérként kezelendĘ. A munkahely különösen ideális fóruma a megelĘzésnek és az egészség elĘsegítését célzó intézkedéseknek. A foglalkoztatás politikában jelentĘs szerepet játszó gazdasági szférának (munkáltató), mint társadalom-politikai és környezeti meghatározó tényezĘnek a közszférával együtt kell felelĘsséget vállalnia a humán tĘke, s annak részeként a munkaerĘ, mint emberi tĘke megĘrzésében illetve gyarapításában. A kistérség alapvetĘ kérdésnek tartja, hogy a „foglalkoztatási probléma” meghatározásában, a munkahelyek hiánya mellett szerepeljen a munkahelyek minĘségének javítása, megĘrzése is. A piacgazdaságokban a közös, hosszú távú érdekek képviselete a munkaképesség megĘrzésében és fejlesztésében elsĘsorban a mindenkori döntéshozók illetékességi körébe tartozik, mert a munkáltatók és a munkavállalók különbözĘ rövid távú érdekei gyakran ütköznek az emberi erĘforrások kihasználásában. Ezért a kiépült és funkcionáló piacgazdaság körülményei között is megmarad a döntéshozó felelĘssége a munkafeltételek alakításában.
A munkafeltételek javítása alapvetĘ, hosszú távú
nemzetgazdasági érdek. Ennek érvényre juttatására viszont csak akkor képes, ha nyomon tudja követni a munka világában zajló folyamatokat és megfelelĘ koncepcióval, valamint a befolyásolás különféle lehetĘségeivel rendelkezik a munkafeltételek alakítása terén is.
5.1.1.Munkafeltételek Magyarországon A szükséges döntések megalapozásához bizonyos idĘszakonként fontos számba venni a munkafeltételek helyzetét, azaz mindazon körülmények összességét, amelyek között a lakosság a munkáját végzi: ¾ A munkakörülmények színvonala ¾ A munkatartalom minĘsége ¾ A munkaidĘ és a munkarend ¾ Bérezés (a munkakövetelmények, a teljesítmények és a bérek közötti kapcsolatok alakulása); ¾ Az elĘmeneteli és fejlĘdési lehetĘségek ¾ A foglalkoztatási rehabilitáció színvonala ¾ A foglalkoztatás biztonsága ¾ A participáció mértéke
97
A 4. Európai Munkakörülmények felmérést (Fourth European Working Conditions Survey) 2005 Ęszén 31 országban végezték, köztük a 25 uniós tagországban. Ezen felmérésben Magyarországon 1001 munkavállalót kérdeztek meg személyes interjú felvételének módszerével. A felmérésben elemezték: ¾ a foglalkoztatás szerkezetét és összefüggéseit ¾ a munkaidĘt ¾ a kockázati tényezĘket ¾ a munkahelyi erĘszakot, zaklatást, diszkriminációt ¾ a munka jellegét, adottságait ¾ a munkaszervezetet, -szervezést ¾ a munkavégzés egészségre gyakorolt hatását ¾ a vezetési és kommunikációs rendszereket ¾ a munka- és a magánélet egyensúlyát ¾ a munkakörülményekkel való elégedettséget ¾ a jövedelmi rendszert, helyzetet
A Magyarországra vonatkozó fontosabb megállapítások: ¾ A foglalkoztatás szerkezete: a foglalkoztatottság 57%!!, amíg 12 országban minden harmadik nĘ részmunkaidĘben dolgozik, addig Magyarországon csak minden tizedik. ¾ A fizetett heti munkaidĘ: kb. 42 órát dolgoznak, 50%-uknak 40 és 48 óra közötti a munkaideje, 5%-uk dolgozik kevesebb, mint 20 órát és 5%-uk több mint 62 órát. ¾ A kockázati tényezĘk: - az ismétlĘdĘ kar- és kézmozgások mellett szerepelt a dohányfüst és a fertĘzĘ anyagok hatása, valamint a „tartós állás-járkálás” témaköre. A pszichológiai problémák elĘfordulása növekvĘ tendenciát mutat és a problémákat elĘidézĘ okok között a munkával kapcsolatos egészségi kockázatok is kimutathatók. ¾ Hatással van-e a munkájuk az egészségükre kérdésre a munkavállalók 45 %-a válaszolt igennel. A válaszadók közül legtöbben a mozgásszervi tüneteket jelölték meg (hátfájás 24,7%, izomfájdalom 22,8%), de elég jelentĘs a stresszt (22,3%), a fáradtságot (22,6%) és a fejfájást (15,5%) megjelölĘk aránya is. ¾ A munkaszervezéssel kapcsolatos fejezetben vizsgálták a vezetĘi pozíciókat, a munkaidĘ és jövedelem alakulását, a nĘk részvételét a vezetésben, a kommunikáció és konzultáció lehetĘségeit:
98
vezetĘk aránya a munkavállalók között és a konzultációs lehetĘség közelít az EU átlaghoz, 28%;
a nĘi vezetĘk aránya Magyarországon magasabb (31%); a munka – magánélet egyensúly témakörben adatokat gyĦjtöttek a munkaidĘben és a munkaidĘn kívül végzett, nem munkával töltött tevékenységekrĘl (háztartási munka, gyereknevelés, idĘsgondozás, szabadidĘs-, önkéntes vagy politikai tevékenység), valamint arról, szerintük mennyire egyeztethetĘ össze munkájuk családi és szociális kötelezettségeikkel: a magyarok jellemzĘen rosszul ítélik meg a munka-magánélet egyensúlyát. Arra a kérdésre, összeegyeztethetĘ-e a munkában töltött ideje a családi és szociális kötelezettségekkel, a magyarok közel 20%-a „nem túl jól”-lal, kb. 8 %-a „egyáltalán nem”-mel válaszolt, igaz, hogy heti munkaidejük is az egyik leghosszabb Európában.
¾ A munkával, a munkakörnyezettel való megelégedettségre irányuló kérdéskörben a magyarok 75%-a elégedett a munkakörülményeivel. ¾ Értékelték a jövedelem- és fizetési rendszereket: az önfoglalkoztatók az alkalmazottaknál sokkal polarizáltabbak, többen helyezik el magukat a legalacsonyabb illetve a legmagasabb jövedelmi tizedbe. A nĘk és férfiak relatív jövedelmét elemezve (alacsony, közepes, magas) a nĘk fele az alsó jövedelmi harmadba tartozik, ugyanakkor a férfiaknak csak 20%-a. A férfiak jócskán felülreprezentáltak a felsĘ harmadban. Az
OMMF
(Országos
Munkavédelmi
és
Munkaügyi
FĘfelügyelĘség)
tapasztalatai, megállapításai a munkafeltételek munkabiztonsági és munkaegészségügyi vonatkozásában: Összességében a munkafeltételek biztosításának megítélése viszonylagos, az a munkáltató jogkövetĘ magatartásának és gazdasági helyzetének függvénye. Az alább megjelenĘ jellemzések és statisztikai adatok egyelĘre csak országos szintĦ bemutatást tesznek lehetĘvé, mivel a térségi szintĦ leválogatásokra még nem nyílt lehetĘség. A munkavégzés tárgyi feltételei: A munkaeszközök mĦszaki színvonala nagyon változó, az eszközállományban évrĘlévre kevés változás történik. Megállapítható viszont, hogy a veszélyesnek ítélt munkaeszközök, amelyeknél a biztonsági felülvizsgálatot rendszeresen elvégzik, kedvezĘbb képet mutatnak.
99
Azon korszerĦ üzemekben viszont, ahol továbbra is magas az élĘ munka igénye, továbbá ahol a képernyĘ elĘtti tevékenység gyakorisága megnĘ, megjelennek az ehhez kapcsolódó újszerĦ egészségkárosító kockázatok. A védĘeszközök használatának megkövetelésében, ellenĘrzésében hiányosságok tapasztalhatók. A rendszeres kockázatértékelést jogszabály a munkáltató kötelezettségeként írja elĘ. A teljes körĦ és szakszerĦ kockázatértékelés lehet a biztos alapja a helyes munkáltatói megelĘzĘ intézkedéseknek. A kockázatértékelés elmulasztása vagy hiánya - ami az ellenĘrzések tapasztalatai szerint gyakran elĘfordul ̄ a helyi szintĦ megelĘzés hatékonyságát veszélyezteti. A munkavégzés személyi tényezĘi: A személyi feltételek alakulásában az elmúlt évekhez képest lényeges változás nem következett be. Egyes szakmákban, munkakörökben szakmunkáshiány tapasztalható. A munkavédelmi oktatás színvonala a gazdálkodó szervezetek nagyobb részénél alacsony. Sok esetben az oktatások formálisak. JelentĘs számban kerül sor a munkavállalók elĘzetes és idĘszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatának elmulasztására az építĘipar, a mezĘgazdaság területén, valamint a kisvállalkozóknál. A foglalkoztatottak között a nĘk aránya egyre nagyobb. Ez a tény új feladatokat ró a munkabiztonságra és a munkaegészségügyre. Különösen erĘteljesen nĘtt az idénymunka aránya. A kockázatot növeli a részmunkaidĘ és a nem hagyományos munkaidĘ-beosztás (váltott és éjszakai mĦszak), valamint a munkaerĘ-kölcsönzés bizonytalanságot okozó terhelĘ tényezĘi. Ezt a jelenséget a megfelelĘ képzés hiányával, a mĦszakban történĘ munkavégzéssel járó pszichoszociális problémákkal, a vállalatok, gazdasági társaságok vezetĘi tudatosságának hiányával és a munkavállalók alacsony motivációjával lehet magyarázni. A stressz, a depresszió, az idegesség, a munkahelyi erĘszak, a zaklatás és a megfélemlítés ugyanakkor a munkahelyi problémák 18%-áért felelĘsek. Kevésbé függnek egy konkrét kockázattól, inkább a munkaszervezéstĘl, a munkaidĘ-beosztástól, a hierarchikus viszonyoktól, a közlekedés okozta fáradtságtól, valamint a cégen belül az etikai és kulturális eltérések elfogadottságának mértékétĘl. A munkavállalók többsége munkaügyi problémában kér segítséget a saját egészségét, biztonságát érintĘ rossz munkakörülmények miatt. Egyre több a szakma nélkül, rövid idĘtartamban foglalkoztatott. A kétkezi ember kiszolgáltatott a foglalkoztatóval szemben. A munkavállalók
100
egyes csoportjai (fĘleg a fiatal munkavállalók, az alkalmi munkát végzĘk, az idĘsebb és a migráns munkavállalók) jobban ki vannak téve a foglalkozási kockázatoknak. A munkaadók annak ellenére, hogy a bekövetkezett balesetet követĘen a munkaerĘ munkából való kiesése, annak pótlása, egy új dolgozó betanítása, annak esetleges járatlanságából és gyakorlatlanságából adódóan a termelés visszaesése, a piacgazdaságban sürgĘs határidĘk esetleges csúszása, a munkáltatói mulasztásból adódó kártérítések fizetése mind a munkáltatói oldalt ért hátrányos következmények, a cégek vezetĘinek sokszor nehéz felismernie a munkavédelmi beruházások költséghatékonyságát, nehéz ugyanis objektíve kimutatni a beruházással megelĘzhetĘ balesetek és megbetegedések számát. A magyarországi munkáltatók a szociális ellátó rendszerek átláthatatlansága következtében nem kényszerülnek szembesülni azzal a ténnyel, hogy a munkabalesetek, a munkából
eredĘ
egészségkárosodások
milyen
összeget
jelentenek
az
adózó
állampolgároknak, mennyit költött az állam baleseti ellátásra, a rehabilitációra, kártalanításra. ValószínĦleg ezek nagyságát soha nem is becsülték meg, de nemcsak a munkáltatok, hanem a társadalom sincs tisztában a balesetek, megbetegedések okozta gazdasági hátrányokkal. Megállapítható továbbá, hogy a magyarországi vállalkozások jelentĘs részénél nem alakult ki a menedzsment munkavédelmi szemlélete. Egyes vállalkozástípusok - mikro-, kis és közép – sebezhetĘbbek, mivel kevesebb forrással rendelkeznek ahhoz, hogy a munkavállalók védelmét szolgáló komplex rendszereket hozzanak létre, ugyanakkor az egészségügyi és biztonsági problémák negatív hatása jobban sújtja Ęket. Mindezek arra utalnak, hogy szükség van a munkavédelmi szemlélet megváltoztatására, a munkahelyi megelĘzés társadalmi jelentĘségének felismerésére. Az ellenĘrzések rövid áttekintĘ jellemzĘi illetve mutatói 2008 óta a munkáltatói ellenĘrzések már az egységes munkavédelem jegyében valósulnak meg, azaz munkabiztonsági és munkaegészségügyi tartalmú munkáltatói kötelezettségek betartására egyaránt kiterjednek. Az intézkedéseken belül fokozatosan megjelentek azok, amelyek munkaegészségügyi szabálytalansággal kapcsolatban születtek, sĘt 2009 elsĘ félévében gyakoriságuk az összes intézkedéseken belül az elĘzĘ évi 24%-s arányt is meghaladja.
101
Év
EllenĘrzött munkáltatók száma (db)
2007. 2008. 2009. I. félév
25 610 25 171 11 132
Összes Egy intézkedésen belül Összes ellenĘrzött ellenĘrzött a munkaegészmunkáltató közül a munkáltatóra ségügyi szabálytalansággal esĘ szabálytalanérintett intézkedések sággal összefüggĘ munkáltatók aránya száma intézkedések (%) (db) aránya (%) 83 3,0 13,0 84 4,0 24,0 87 5,0 29,0
Forrás:Grosszmann Mária OMMF munkavédelmi elnökhelyettes 2009.
Összes ellenĘrzött Összes munkavédelmi Szabálytalansággal munkavállaló bírsághatározaton érintett és súlyos közül a súlyos belül a munkaegészszabálytalansággal szabálytalansággal ségügyi indok alapján Megnevezés érintett érintett kiadott munkavállalók munkavállalók bírsághatározatok aránya aránya aránya (%) (%) (%) 2006. 5,0 21,0 * 2007. 17,0 27,0 ** 2008. 15,0 25,0 22,0 2009. I. 19,0 30,0 31,0 félév Forrás:Grosszmann Mária OMMF munkavédelmi elnökhelyettes 2009.
Eddigi tapasztalatok szerint, tárgykör alapján, 2008-ban és 2009 elsĘ félévében összesen, a munkaegészségügy területén a munkaköri alkalmassági vizsgálatokra és a foglalkozás-egészségügyi ellátásra vonatkozó munkáltatói szabályszegések indokolják leggyakrabban az intézkedéseket, de gyakori a kémiai kóroki tényezĘkre vonatkozó elĘírások megszegése is. A munkabiztonsági intézkedések között leggyakoribbak a munkaeszközök biztonságával, a munkahely, üzem biztonságos kialakításával kapcsolatos elĘírások terén történĘ munkáltatói mulasztások miatti intézkedések, míg nagyságrendileg ritkábbak, jóllehet gyakoriság szempontjából a negyedik helyen állnak a személyi feltételek hiánya, meg nem felelĘ volta miatti intézkedések .
102
Az elĘforduló leggyakoribb intézkedést igénylĘ munkáltatói mulasztások munkabiztonsági, munkaegészségügyi szakterület szerinti bontásban2008. év és 2009. I. félév együttesen Munkabiztonsági Munkaegészségügyi Sorrend %-os arány az összes %-os arány az összes Mulasztás munkabizMulasztás munkaegészségügyi témaköre tonsági témaköre intézkedéshez képest intézkedéshez képest 1 Munkaeszközök 44,2 Munkaköri 27,8 alkalmassági vizsgálat, foglalkoztatási tilalmak 2 Munkahely, 19,8 Foglalkozás15,3 üzem kialakítása egészségügyi ellátás (szolgáltatás) 3 Munkabiztonsági 13,3 Kémiai kóroki 15,0 szempontból tényezĘk fontos munkáltatói feladatok elmulasztása (pl: üzembe helyezés, felülvizsgálat, ellenĘrzés, stb..) 4 Személyi 3,5 ElsĘsegélynyújtás 10,8 feltételek megszervezésének, elsĘsegélyhelyek kialakításának, felszerelésének, jelölésének szabályai megszegése Forrás: Grosszmann Mária OMMF munkavédelmi elnökhelyettes 2009.
Az ellenĘrzések, panaszügyek kivizsgálásán túl, a munkavédelmi hatóság új feladatként látja el a jogszabály alapján bejelentett foglalkozási megbetegedések gyanújával kapcsolatos bejelentéseket és a fokozott expozíciós eseteket. Az adatok alapján a foglalkozási betegség gyanúja miatt jelentett esetek aránya emelkedĘben van.
103
Munkavédelmi hatóság által kivizsgált - foglalkozási betegség gyanúja, és fokozott expozíció miatt bejelentett - esetek alakulása 2008-ban és 2009. I.-IX. hó között Kivizsgált összes Foglalkozási Fokozott expozíciós eset bejelentett eset betegség gyanúja (összes jelentett eset %(db) (összes jelentett ban) eset %-ban) Év n.a. n.a. 2007.IV.256 XII. hó között 2008. 543 74 26 2009.I.-IX. 343 75 25 hó Forrás: Grosszmann Mária OMMF munkavédelmi elnökhelyettes 2009
5. 2. A gazdasági szféra szerepe a munkaerĘ-vagyon megĘrzésében A vállalatra, mint a társadalom egyik fontos szereplĘjére, közvetlenül hatással van az Ęt körülvevĘ közösség, illetve az össztársadalom általános lelki- és egészségi-állapota, munkaképessége, családi viszonyai, vásárlóereje, fogyasztói szokásai stb. A felelĘsen gondolkodó piaci szervezetnek ezért, mint kulcsfontosságú érintettjét kell figyelembe vennie azt a társadalmat, amelyben gazdálkodik, amely munkaerejét és fogyasztóit is adja. A vállalatok olyan társadalomban érdekeltek, amely produktív, sikeres, egészséges, hosszútávon dolgozni és fogyasztani képes emberekbĘl áll. A kialakuló egészségkárosodások azonban olyan negatív következményekkel járhatnak, mely megakadályozhatja a „fenntartható” társadalom kialakulását és létezését.
Forrás:Kapás Zsolt Egészségesebb Munkahelyekért Egyesület 2006
104
5.2.1. A munkahelyi egészségkárosodások költsége A munkabalesetekkel, foglalkozási megbetegedésekkel járó táppénzes napok megterhelik az egészségbiztosítási pénztár kiadási oldalát. (Az OEP –tĘl származó adatok szerint az Egészségbiztosítási Alap 2008. évi költségvetésének 102 621 millió Ft-os táppénzes kiadásából a baleseti táppénzre esĘ kifizetés 6 931 millió Ft volt, ami az összes táppénzes kiadás 6,75 %-a.) A baleseti ellátás kifizetési körében megtalálhatóak az úti balesetek, foglalkozási megbetegedések, a vállalkozókat ért balesetek es munkabalesetek. Nemzetgazdasági
szinten
további
kiadást
jelentenek
a
megváltozott
munkaképességĦek munkaerĘpiaci problémái, a rehabilitációs foglalkoztatási rendszerek korlátozott lehetĘségei, a halált, illetve maradandó egészségkárosodást okozó esetek, amikor a munkavállaló már soha több nem tud visszatérni a munka világába. Az Európai Munka- és Egészségbiztonsági Hivatal jelentése (2000. október) szerint az Európai Unió tagországaiban évente közel: x
5500 ember hal meg munkahelyi balesetben,
x
4.5 millió olyan baleset történik, amely 3 vagy több nap kiesést okoz,
x
146 millió munkanap vész el. A
146
millió
munkanap
közel
15.000
egészséges
ember
pályakezdéstĘl
nyugállományig terjedĘ teljes munkaideje. (a szakirodalomban 80200 óra szerepel egy átlag ember munkában eltöltött idĘtartamára) Az egészségnek és a biztonságnak tehát nem nehéz feltárni a gazdasági értékeit. Az egészségügyi kiadások csökkentésének jelentékeny forrása lehetne a munkáltatókat a helyes megelĘzĘ gyakorlatra ösztönzĘ intézkedések bevezetése. Ennek értelmében úgy gondoljuk, hogy egy a foglalkoztatás körülményeit meghatározó, több szereplĘs együttmĦködésnek figyelembe kell vennie a munkavédelem - munkabiztonság és munkaegészségügy aspektusait is, az egészséget nem veszélyeztetĘ és biztonságos munkavégzés feltételeit képviselĘ átfogó stratégiát. A Vállalati Szociális FelelĘsségvállalás (CSR) keretében az Európai Zöld Könyv 2001. évi üzenetében meghatározottak alapján: ¾ a vállalatok a törvényi követelmények teljesítésén túlmenĘen önkéntesen szociális és környezeti szempontokat építenek be üzleti tevékenységeikbe és az érdekelt felekkel fenntartott kapcsolataikba;
105
¾ a munkahelyi biztonság és egészségvédelem, ennek egyik alapvetĘ eleme; ¾ lehetĘséget biztosít a vállalatoknak arra, hogy növeljék a munkavédelem iránti elkötelezettségüket; ¾ jobb társadalmi és gazdasági
irányítást eredményez, egyaránt javítja az élet és
munkafeltételeket és ezen keresztül a vállalatok versenyképességét!
A munkavédelem és a munkaegészségügy összefüggései Alkotmányos jog az egészséget nem veszélyeztetĘ és biztonságos munkavégzéshez
Munkavédelmi törvény 1993. évi XCIII. Törvény foglalkoztatás minĘsége
EgészségügyrĘl szóló törvény 1997. évi CLIV. Törvény Népegészségügyi feladatok
Munkabiztonság
Munkaegészségügy
Munkahigiéne
Az Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programja 46/2003.(IV.16.) OGY határozat
Foglalkozás-egészségügy 27/1995. (VII.25.) NM. Rendelet ElsĘdleges megelĘzés Munkahelyi egészségfejlesztés HumánerĘforrás fejlesztés Szociális érzékenység Társadalmi támogatottság Képzés
Magyarországon az Alkotmány rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság területén munkát végzĘknek joguk van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez. Az állam, a munkáltatók és munkavállalók általános munkavédelmi kötelezettségeit az 1993. évi XCIII. törvény (a munkavédelemrĘl) keretjelleggel határozza meg.
106
A törvény a munkavédelmi feladatokat munkabiztonsági és munkaegészségügyi tevékenységekre bontja, amelyeknek azonban egységesen és egymással együttmĦködve kell, hogy érvényesüljenek a gazdasági szervezet rendszerében. A munkaegészségügyi tevékenység két szakterületet foglal magába, a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi vonatkozásokat. E két terület az EgészségügyrĘl szóló 1997. évi CLIV. törvényben átfogóan népegészségügyi feladatként került meghatározásra, mely feltételezi a hangsúlyosabb elsĘdleges megelĘzésben való részvételt. A foglalkozásegészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII.25.) NM. rendelet, a tevékenységek és közremĦködések feladataiban nevesíti a krónikus megbetegedések megelĘzĘ gondozását a munkahelyi egészségfejlesztésben való aktív közremĦködést. A munkahelyi egészség és biztonság tehát felépített és strukturált jogszabályi háttérrel rendelkezik. A hatékony munkavédelem egy rendkívül összetett és több szereplĘs rendszer eredménye lehet csak. A kérdés bonyolultságát jól bizonyítja a fenti ábra , hiszen több szakma integrációja
a
munkavédelem.
Több
speciális
ismerettel
rendelkezĘ
szakember
együttmĦködése eredményezheti a hatékony munkavédelem alapját. Hangsúlyozni kell, hogy nem a hatékony munkavédelmi tevékenységet, hanem csak az alapját eredményezheti ez az együttmĦködés. A vezetés elkötelezett szerepvállalása, a munkavállalók folyamatos és kellĘ mélységĦ bevonása, az érdekképviselet egészséggel és biztonsággal kapcsolatos törekvései és tettei is kellenek ahhoz, hogy az egészség és biztonság munkahelyi garanciáit megteremtsük. A munkavédelem, tehát a munka világát érintĘ, a foglalkoztatásban az egészséget és biztonságot egyszerre érintĘ elsĘdleges megelĘzési átfogó stratégiai tevékenység, melyben a technológiai folyamatok és a munkát végzĘ ember egységesen képviselve kell hogy érvényesüljenek. Egy vállalat életében számtalan döntés születik. Ezeknek a döntéseknek van egy közös jellemzĘjük: minden esetben gazdaságossági elemzés elĘzi meg Ęket. Ha mindennapi döntéseinket a gazdaságosság határozza meg, akkor talán célszerĦ lenne megvizsgálni az egészség és biztonság gazdaságossági szempontjait az egyén, és a munkáltató szempontjából. A munkaerĘ értékét - munkaerĘ-vagyon - három tényezĘ határozza meg: ¾ A megszerzett tudás ¾ Képességek, készségek ¾ Egészségi állapot A fenti értékek közül legtöbbet az elsĘrĘl beszélünk. Az oktatás, képzés fontosságát valóban nem lehet elégszer és elég helyen hangsúlyozni. A tanulás az a tevékenység, amely
107
egész életünket végig kíséri, amely folyamatosan életünk része. Pénzbe, idĘbe kerül, de erre általában sem az egyén, sem a vállalat, sem a társadalom nem sajnálja, hiszen ez a „jövĘnk alapja”. Olyan befektetés, amely megtérülésében hiszünk. A képességek és készségek fejlesztése szintén életünk velejárója. Gyakorlatra teszünk szert, tapasztalatokat szerzünk, amelyek hasznosításával egyre jobbak és jobbak lehetünk. IdĘt és pénzt fektetünk be a fejlesztésre, és biztosak vagyunk a megtérülésben. A harmadik elem ebben a rendszerben az egészségi állapot , mely alapvetĘen szabja meg a befektetett tĘke megtérülését. SzélsĘséges esetben teljesen megakadályozza a megtérülést. S ez súlyos gazdasági veszteséget jelent az egyén, a munkáltató, és a társadalom számára egyaránt. Az egészség hosszabb ideig tartó nem megfelelĘssége – akár betegség, akár baleset következménye - egzisztenciális válságba sodorhatja a munkavállalót. Bizonytalanná válhat a munkahelye, akár el is veszítheti, a hosszú betegállomány alapvetĘen csökkenti bevételeit, súlyosabb esetben pedig akár a munkavégzĘ képességét is elveszítheti. Az eddigi munkaköréhez szükséges tudás, képesség, készség nem hoz létre új értéket, holt tĘkévé válik. A munkavédelmi tevékenységet a gazdaság szereplĘinek zöme nem befektetésnek, megtérülĘ beruházásnak tekinti, hanem a jogszabályoknak való kényszerĦ és kötelezĘ megfelelésként. Olyan kényszernek, amely ráadásul „viszi is a pénzt”. A vállalkozásoknak három, egymástól jól megkülönböztethetĘ, a munkavédelmi tevékenységét jellemzĘ magatartásformáját figyelhetjük meg: ¾ A „kényszer” indokú munkavédelem. A munkavédelmi tevékenység pusztán a törvények, rendeletek feszítésének köszönhetĘ. Egy kiemelkedĘen fontos szempont vezérli: a büntetés elkerülése. Jellemzi: A munkavédelmi tevékenység tartalmával, minĘségével szemben nincsenek konkrét elvárásai. LehetĘség szerint minimalizálni kívánja az erre fordítandó pénzt. Reszort feladatnak tekinti, valakit megbíz ezzel a területtel, s különösebben nem kíván többet ezzel foglalkozni. ¾ A „kényszert hasznosító” munkavédelem. A munkavédelemi tevékenységüket alapvetĘen a törvények, rendeletek feszítése indukálja, de „ha már úgyis kötelezĘ, fordítsuk hasznunkra” gondolat is megjelent náluk. Jellemzi: Megjelennek a munkavédelemmel kapcsolatos tartalmi, minĘségi igénypontok. A költségeket az elvárt eredmények viszonylataiban elemzi, döntéseket ezt követĘen hoz. Célokat tĦz ki, melyeket a munkavédelem területén el kíván érni.
108
¾ A „rendszerszemléletĦ” munkavédelem. A vezetés a humánerĘforrás-gazdálkodás, a hatékony munkavállalói teljesítés, az alkalmazotti megelégedettség elérését szolgáló stratégiába illeszti a munkavédelmet. Nem reszort feladatként kezeli, hanem vezetĘi feladatként. Jellemzi:
Konkrétan
megfogalmazott
munkavédelmi
célokkal
rendelkezik.
A
munkavédelmet befektetésként kezeli, ennek megfelelĘen tervezi, ellenĘrzi és fejleszti. Integrált irányítási rendszerben gondolkodik. Ezek a kategóriák a mai állapotot írják le. Ezeknek a tipizált magatartásformának a hátterében kemény okszerĦség húzódik. A szemléletet, cselekedetet, gondolkodásmódot alakító, meghatározó körülményekrĘl egy pillanatra sem szabad megfeledkezni. „A munkáltatókra és a munkavállalókra súlyos gazdasági terhek nehezednek a tĘkehiány, a munkanélküliség fenyegetése, a kényszerĦen magas társadalombiztosítási és adóterhek miatt. Vonzó a fekete gazdaság, ahol a munkavédelmi garanciák még kevésbé érvényesülhetnek. Fennáll a veszély, hogy a munkavállalók nem egészséges és biztonságos munkakörülményeket, hanem elsĘsorban magasabb béreket akarnak; munkáltatók és munkavállalók között rossz érdekközösség alakulhat ki, amely a munkavédelmet a gazdaságosság kerékkötĘjének tekinti.” (Munkavédelem Országos Programja) Milyen elĘnyökkel járhat a munkáltatók szempontjából , ha a munkahelyi egészséget és biztonságot - mint társadalmilag felelĘs gazdasági szereplĘ- humánerĘforrás befektetésként képviseli és kezeli? ¾ a vállalat szociális és környezetvédelmi téren szerzett hírneve befolyásolja a vásárlókat és üzletfeleket, ¾ a munkaerĘpiacon erĘs a verseny és a jó munkaerĘ olyan vállalatnál akar dolgozni és megmaradni, amely törĘdik alkalmazottaival, ¾ a szociális téren nyújtott teljesítmény egyre inkább befolyásolja a befektetĘk döntéseit, minthogy az etikus befektetések piaca rohamosan bĘvül, ¾ lehetĘvé teszi a külsĘ és belsĘ kockázatok stratégiai kezelését, ¾ a szociálisan felelĘs tevékenységek látványosabbá és kommunikálhatóbbá válnak, ¾ bizonyított tény, hogy a szociális és környezeti felelĘsség csökkenti a mĦködési költségeket.
109
5.3 A munka világa a kistérségben Az eddig bemutatott munkavédelmen belül a népegészségügyi tevékenységnek minĘsülĘ munkaegészségügyi szempontokból kívánjuk a munka világának szereplĘit a továbbiakban bemutatni. x
Hogyan gondolkodnak a munkavállalóik egészségével kapcsolatban a gazdasági szféra szereplĘi illetve a munkahelyi vezetĘk?
x
Mit tapasztalhatunk a munkavállalók munkakörülményeiben, egészségi állapot mutatóiban?
x
A munkaegészségügyben jelentĘs megelĘzĘ szerepet betöltĘ foglalkozásegészségügyi szolgálatok tevékenységében rejlĘ lehetĘségek bemutatása.
5.3.1. Hogyan gondolkodnak a munkavállalóik egészségével kapcsolatban a gazdasági szféra szereplĘi illetve a munkahelyi vezetĘk? „Az Útlevél az Egészséghez” program keretében a kistérség területén mĦködĘ munkáltatói szféra megkeresésével tájékozódtunk a mindennapos munkavédelmimunkaegészségügyi gyakorlatról . Próbáltuk a figyelmet felhívni az egészségtudatos vállalati magatartással kapcsolatos tevékenységekre, egyben felajánlva a lehetséges szakmai partnerséget a vállalatok ez irányú tevékenységének segítésére, támogatására. A
80
megkeresett vállalat (ipar, kereskedelem, szolgáltatás, közszolgáltatás) közül- mely érintette a nagy vállalati és a KKV szférát egyaránt- 16% küldte vissza értékeléseit, melynek 60%-a nagy vállalati (250 fĘ felett foglalkoztató) és 40% kis-és középvállalkozás volt. További bontásban 46% ipar, 46% szolgáltatás és 8 % kereskedelmi ágazathoz tartozott. A válaszolók között a költségvetési szervhez kötĘdĘ tevékenységet végzĘk aránya 31 % volt. Ahhoz, hogy a munkahelyi színtéren történĘ egészségfejlesztést, mindegy hogy egyéni vagy a gazdálkodó szervezetet átfogóan érintĘ tevékenységekben szándékozzuk megvalósítani az alábbiakban bemutatandó tapasztalatok és vélemények jelentĘsen meghatározzák:
110
A munkáltatók egyértelmĦen elismerik , hogy jelenlegi munkavállalóik illetve a felvehetĘ munkaerĘ egészségi állapota, munkaképessége nagyon meghatározó hatással (NMH) van gazdasági teljesítményükre. Azonban már azon túl kevesebb jelentĘséggel minĘsítik a munkavállalók másik mikrokörnyezeti állapotát (család egyéb társas kapcsolatok), mely azonban elválaszthatatlan az egyént érintĘ szociális biztonság és így a munkaképesség szempontjából. A társadalom vásárlóereje, fogyasztási szokásai illetve a versenytársak háttérbe szorulnak a gazdasági teljesítmény meghatározó tényezĘiben. Ennek érdekében mit képviselnek a munkáltatók a saját szervezeti kultúrájukban, tevékenységeikben a munkaegészségügy és egészségfejlesztés területén?
A
jogszabályokban
meghatározott
munkavédelmi
(munkabiztonsági
és
munkaegészségügyi) tevékenységekhez a személyi állomány , szakemeberek biztosítottak. Közöttük az együttmĦködések alapvetĘen mĦködnek. A megelĘzést szolgáló , a munkahelyi terhelĘ tényezĘket feltáró kockázatértékelési gyakorlat mĦködik és annak megállapításai már megjelennek a tudatos munkakörülmény fejlesztésekben. Azonban az elmaradás még így is
111
10-15 %-os és ha azt vesszük, hogy a válaszadók éppen a motivált munkáltatók közül kerültek ki, akkor ez az eredmény kissé torzíthat is.
Ezen tudatos tevékenység gyakorlati megvalósítását tükrözi a fenti grafikon, amelybĘl jól látható, hogy a preventív típusú tevékenységek elsĘsorban munkakörnyezeti-technológiai elemeket érintenek és ott, ahol már a munkavállaló szempontjainak is érvényesülni kellene (ergonómia, munkaszervezési kérdések, pszicho-szociális terhelések) lényeges elmaradások vannak. Tehát beigazolódik , hogy a munkaegészségügyi, humán kérdések háttérbe szorulnak a munkáltató mindennapi gondolkodásában, a mĦszaki megelĘzésen van a hangsúly. Természetesen ezt nem lehet egyoldalúan minĘsíteni, hanem tudatosítani kell a gazdasági szereplĘket abban, hogy a technológiai feltételek mellett munkaképes munkaerĘ nélkül nem lesz termelékenység.
A válaszadók a munkaerĘ-vagyon egészsége megĘrzése érdekében három kiemelkedĘ meghatározó tényezĘt említenek, melyre lépéseket tennének: jogszabályi elvárások (75%JMF), munkaerĘ termelékenységének megĘrzése, növelése (METMN-70%), magas
112
hiányzások (MH-52%). Ezt követik a dolgozói elégedettség, a minĘségi munkaerĘ beszĦkülése és a munkaerĘ piaci megítélés. Ez a „rangsor” is részben igazolja, hogy elsĘsorban a munkáltatót gazdaságossági szempontból érintĘ és a leghamarabb megérezhetĘ változók befolyásolják. Úgy gondolják, hogy van még tartalék a munkaerĘ piacban és az egyéb minĘségi elvárások még nem jelennek meg számottevĘen. Ez a kör azonban egyre inkább szĦkül, mind az egészséges, mind a minĘségi munkaerĘ szempontjából.
Érdekes megállapítás azonban, hogy a dolgozókra kiterjedĘ felmérések az egészségi állapoton kívül - mely tevékenység a munkaalkalmassági vizsgálatok során realizálódik- a szubjektív munkafeltétel elégedettség mérés jelenik meg. Az egyén szintjét érintĘ egészségmagatartás, szenvedélybetegségek - mely lehet a munkahelyi tényezĘk illetve a foglalkoztatás bizonytalanságából eredĘ következmény is- és a dolgozói szükségletek vizsgálata elmarad. MeglepĘ és talán ez a magyarázata a fenti megállapításnak, hogy ezen tevékenységek kezdeményezĘje 75%-ban a munkáltató és kevésbé az ezt a szakterületet képviselĘ foglalkozás-egészségügyi szolgálat. Az érdekképviseletek szintjén sem realizálódik ennek a szükségessége illetve fontossága.
113
Abban az esetben, ha túllépünk a tisztán jogszabályi megfelelĘsségeken , az aktív gazdasági szférát, mint a társadalom felelĘs együttmĦködĘ szereplĘjeként kívánjuk kezelni, akkor már a bevezetĘben utalt Vállalati Szociális FelelĘsségvállalás témakörénél járunk. Annak ellenére, hogy a CSR, mint vállalati politikának széles nemzetközi és hazai bázisa és aktív szereplĘi vannak még jelentĘs a lemaradás a munkáltatók körében . Az is feltételezhetĘ és érthetĘ, hogy a jelenlegi magyarországi viszonyok és a gazdaság aktuális helyzete miatt a munkáltatók szeretnének a jogszabályi megfelelĘsségek keretein belül maradni és annál többet egyelĘre nem vállalni. Azonban igen jól ítélik meg a vállalatok társadalomban betöltött szerepüket, mely biztató lehet a jövĘben tervezett egészségfejlesztési törekvések szempontjából.
A gazdasági szereplĘk egyértelmĦen nem a szponzoráció és külsĘségek, PR megjelenítésekben gondolkodnak, hanem a vállalatok belsĘ életét befolyásoló tényezĘkben: tisztességesség, jogkövetĘ magatartás, alkalmazottakkal való bánásmód, hozzájárulás a nemzetgazdasághoz szempontokat emelték ki.
114
5.3.2.Mit tapasztalhatunk a munkavállalók munkakörülményeiben, egészségi állapot mutatóiban? Az egészségügyi alapellátás egyik legjelentĘsebb preventív tevékenységét képviselĘ foglalkozás-egészségügyi szolgálatok statisztikai jelentései alapján kívánjuk bemutatni, tájékoztató szándékkal a munkakörnyezet világát. Elemzésünkben országos illetve Zala megyei adatokat tudtunk figyelembe venni, mivel a munkáltatók ellátásában ezen a területen jelentĘs átfedések vannak. (Országos Munkahigiénés-és Foglalkozás-egészségügyi Intézet, Budapest halmozott adatai alapján) Országosan a szolgálatok mintegy 2.6 millió aktív munkavállaló rendszeres ellátását biztosítják, a lefedettség 86%-os, tehát a bejelentett szervezett szerĦ munkavégzésben foglalkoztatottak körében is van még 13%-os elmaradás. Az orvosi alkalmassági vizsgálatokon való megjelenés feltétele a munkavégzésnek, tehát az egyetlen olyan kötelezĘ és jól nyomon követhetĘ tevékenység, melyben a társadalom aktív szereplĘi elérhetĘk, körükben a megelĘzési gyakorlat hatékonyan érvényesülhet. A gazdálkodó egységek megoszlásában és az abban foglalkoztatottak számában egyértelmĦen látható, hogy a magyar gazdaságot meghatározó kis –és középvállalkozások aránya 95-98% , a nagyvállalatok illetve multinacionális foglalkoztatók aránya területenként változóan 1-5 %-ra tehetĘ, azonban ez utóbbiak foglalkoztatják a munkavállalók 34-37%-át.
Forrás: Országos Munkahigiénés-és Foglalkozás-egészségügyi Intézet
115
MunkakörnyezetbĘl és a munkatevékenységbĘl adódó terhelések megoszlását Zala megyében a következĘkben kívánjuk bemutatni, mellette a szolgálatok által ellátott krónikus megbetegedési gondozási adatok láthatók, mely jól reprezentálja az aktív korúak népegészségügyi mutatókban is visszaigazolt egészségi állapotát.
KiemelkedĘ a szív-érrendszeri , mozgásszervi, anyagcsere megbetegedések aránya és ha ezeket összevetjük a rehabilitációs eljárásokban megállapított egészségkárosodások , munkaképesség csökkenések, rokkantságok okaival, akkor ott is ezen eltérések állnak a vezetĘ helyeken az idegrendszeri és mentális megbetegedésekkel együtt.
Együttesen
megállapítható, hogy a lakosság egészségi állapotát az egészségmagatartási szokásokon kívül a mindennapi tevékenységünkbĘl származó környezeti és egyéni terhelések határozzák meg. Azt, hogy elĘnyös vagy hátrányos változások indulnak-e el ezen tényezĘk hatására ,az egyén
116
megküzdési mechanizmusai és társadalmi szocio-kultúrális kapcsolatai (társas támogatottság) határozzák meg. A krónikus stressz a hazai – elsĘsorban a középkorú férfiakat sújtó – idĘ elĘtti halálozás egyik legfontosabb befolyásolható pszicho-szociális háttértényezĘje (Kopp, Réthelyi 2004). Az életkilátásokat befolyásoló stresszorok hasonló élettani reakciókat váltanak függetlenül a stresszor pontos jellegétĘl. Ezen változások sokáig visszafordíthatók, azonban a stresszel való megküzdési kapacitás kimerülésével pszichés és testi tünetek alakulnak ki. Egyre több bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a munkavégzés körülményei: ¾ munkakörnyezet; ¾ munkatevékenység; ¾ munkatársi kapcsolatok; ¾ motiváció (bérezés, munkaviszony bizonytalansága, elĘmeneteli lehetĘségek) is hozzájárulnak a krónikus stressz kialakulásához. Ezt az összefüggést az országosan reprezentatív Hungarostudy Egészség Panel 2006-os vizsgálat eredményei is alátámasztják. 2007-2008-ban profitorientált munkakörnyezetben végzett felmérés, kutatás, mely több mint 1000 munkavállalót érintett, átlag 34 éves életkorral, közel 50-50% férfi és nĘi aránnyal, 89%-ban Zala megyei munkaerĘpiacon szereplĘkkel az alábbi megállapításokat eredményezte: ¾ az egyén társadalmi mikrokörnyezetében a felelĘs tartós kapcsolat, család modell jelentĘsen háttérbe szorul , a megkérdezettek 31%-a él csak házasságban ; ¾ a családi élet a leginkább terhelt, majd a munkahely, a személyes és szociális változások a legjellemzĘbbek ; ¾ Leggyakrabban elĘforduló betegségek: 1. Légúti betegségek, mozgásszervi problémák, 2. Gyomor-bélrendszeri problémák, 3. Idegrendszeri problémák ¾ Figyelemre méltó, hogy a dolgozók körében, noha az átlag életkor 34 év, az elmúlt egy évben elĘforduló egészségi problémák gyakorisága az aggodalomra okot adó szintet érte el! ¾ igazán aggodalomra okot adó pszichés terheltség volt tapasztalható, magas a szorongás és depresszió aránya; A magatartás és érzelmek feltárása kapcsán aggodalomra okot adó stressz mutatókat produkáltak az alanyok. Amit leginkább terhelĘnek megéltek a: 1. Társas kapcsolatok
117
(munkatársak!), 2. Tempó („felgyorsult világ”), 3. Munkahelyi teljesítmény kényszer, 4. Érzelmek elfojtása. A negatív életszemlélet és a magabiztosság hiánya is dominál. Érdekes, hogy egyaránt fellelhetĘk az ún. A-típusú személyiség egyes jellemezĘi (felgyorsult életritmus, kifejezett munkahelyi teljesítmény kényszer), ami ha uralkodóvá válik, szív-érrendszeri megbetegedésekre hajlamosít (Magyarországon a vezetĘ halálok), és az ún. C-típusú személyiség egyes jegyei is (az érzelmek nem megfelelĘ kifejezési képessége, ebbĘl adódóan a társas kapcsolatok problematikus kezelése). A szakirodalom szerint ez utóbbi személyiségtípus a daganatos megbetegedésekre hajlamosít (a halálokok között a 2. helyet foglalják el Magyarországon). ¾ Egészséggel kapcsolatos szokások: Káros szenvedélyek: jellemzĘen a dohányzás gyakori, az alkoholfogyasztás elĘfordul. Étrend: nem egészségtudatos . Testmozgás: nem rendszeres, nem intenzív. Életritmus: nincs vagy egyre kevesebb a tartalék energia. ¾ Társas támogatottság, elégedettség az élettel, életcél és kapcsolatok: a társas támogatottság hiánya, ami különösen aggodalomra okot adó mértéket ölt a fizikai dolgozók körében. Elégedettség az élettel, életcél elégséges szintĦ. A terhelt gyermekkor átlagban maga után vonta, hogy a család a késĘbbi életkorban is inkább stresszforrás, mint védĘ háló. SzembetĦnĘ az összetartás és a vezetĘi stílussal való szimpatizálás hiánya (a dolgozók 60%-70%-a éli ezt meg jelentĘs problémának). ¾ Egyéni motivációkból adódó stresszorok mérése : bérezéssel való elégedetlenség mellett 40%-os relatív gyakorisággal fordul elĘ a munkahelyi bizonytalanságból, a munkaviszony megszĦnésének fenyegetésébĘl származó terhelés. A munkahelyi terhelĘ tényezĘk csökkentésében a munkahelyek humán menedzsmentjének egészségének
alapvetĘ szerepe és érdeke kell, hogy legyen ,munkavállalóik
védelme
,nem
is
beszélve
e
problémakör
kezelésének
népegészségügyi/társadalmi vonzatáról.
5.3.3. A munkaegészségügyben jelentĘs megelĘzĘ szerepet betöltĘ foglalkozásegészségügyi szolgálatok tevékenységében rejlĘ lehetĘségek bemutatása. A munkáltatók és munkavállalók egészségtudatos magatartásának kialakításában és támogatásában a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok tevékenységének jelentĘs szerepe kell, hogy
legyen.
A
munkavédelem
átfogó
stratégiájába
és
szabályozásába
beépített
munkaegészségügyi feladatokkal egyszerre érvényesül a munkavégzés technológiai és humán oldala. A rendszer átalakításával nagyobb hangsúlyt szándékoztak adni
118
a szolgálatok
megelĘzĘ, szĦrĘ és egészségnevelĘ tevékenységének, háttérbe szorítva a klinikai (betegellátási folyamatokat) feladatokat, mely elsĘsorban a háziorvosi rendszer része. Azonban ez az elgondolás és átalakulási folyamat, csak nagyon lassan halad és hoz eredményeket, melynek néhány jellemzĘjét az alábbiakban szeretnénk bemutatni.
Klinikai tevékenység 4500 4000 3500 3000 ezer 2500 2000 1500 1000 500 0
Munkaegészségügyi tevékenység Esetszám
EgészségfejlesztĘ tevékenység
Forrás: Országos Munkahigiénés –és Foglalkozás-egészségügyi Intézet
A feladat ellátás jelentĘs része elsĘsorban klinikai és a munkavégzéssel összefüggĘ munkaegészségügyi tevékenység, mely feltételezi a területen végzett rendszeres munkát, a munkafeltételekkel való ismerkedést és felmérést, a változások nyomon követését, a szakmai partnerekkel
(munkabiztonsági)
való
kapcsolattartást.
Sajnos
az
egészségfejlesztĘ
tevékenység elenyészĘ arányú és így nem is lehet hatékony. Mi lehet ennek az oka? ¾ a gazdálkodó egységek elsĘsorban a KKV kategóriába tartoznak, így több apró vállalkozás közös, ezen irányú összefogása egyedüli foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók által szinte lehetetlen; ¾ az alapszolgáltató orvosok jelentĘs része nem fĘállású , így egyéb klinikai tevékenysége mellett gyakorolja ezen feladatát; (FE: fĘállású üzemorvos; ET:egyéb tevékenységet végzĘ orvos)
119
¾ kevésbé tudatosult a munka világában résztvevĘk körében ezen tevékenység kifejezett elĘnye a gazdasági szféra vonatkozásában; ¾ kevés az olyan munkahelyi egészségfejlesztĘ szakember, akik segítve az alapszolgáltatók tevékenységét a munkáltatóknál aktívan képviselnék a folyamatokat, foglalkoztatásuk sem megoldott az alacsony finanszírozási lehetĘségek miatt; ¾ alacsony forrásbevonási lehetĘség a humánerĘforrás fejlesztésre szánt pályázati összegekbĘl, szakképzési alapokból, hiszen a tudás, képességek, készségek fejlesztése az egészség érdekében, ugyanúgy minĘsülhetne támogatott célként a munkavállalók belsĘ képzésében, mint a szakmai terület;
A Zala megyei statisztikai adatok is azt igazolják, hogy a napi tevékenységben elsĘsorban a rendelĘben végzett feladatok valósulnak meg- 85%. A területi munka és a kimondottan prevenciós tevékenységek összesen 14-15%-ban képviseltetik magukat. Rehabilitációban a szolgálatok és
a munkáltatók sem vesznek részt gyakorlatilag. A
120
megváltozott munkaképességĦek célszervezeten kívüli foglalkoztatása, visszajuttatása az aktív gazdasági szférába nem tudott megerĘsödni.
Napjainkban minden munkavállalót törvényesen is megillet a foglalkozásegészségügyi ellátás, ez azonban inkább csak az egészség szomatikus oldalát érinti, vagyis
121
önmagában nem elegendĘ a munkavállalók egészségének fejlesztéséhez. Emiatt is szükség van olyan komplex kezdeményezésekre, amelyek a dolgozók egészségi állapotának minden aspektusát felölelik.
5. 4 Munkahelyi egészségfejlesztés lehetĘségei 1996-ban jött létre a Munkahelyi Egészségfejlesztés Európai Hálózata (ENWHP), az Európai Bizottság támogatásával, az „egészséges munkavállaló az egészséges munkahelyen” víziójával. Az ENWHP nemzetközi szakértĘgárdájának konszenzusával jött létre a munkahelyi egészségfejlesztés legelterjedtebb és legátfogóbb definíciója, amely az 1997-es Luxemburgi Deklarációjában került publikálásra. A definíció szerint „a munkahelyi egészségfejlesztés a munkaadók, a munkavállalók, és a társadalom valamennyi olyan együttes tevékenységét jelenti, amely a munkahelyi egészség és jól-lét javítására irányul. A munkahelyi egészségfejlesztés koncepciójának alapgondolata, egy olyan folyamatos és tervezett tevékenység, amelynek során egészségesebbé alakítjuk a munka- és életkörülményeket, illetve a munkavállalókat megtanítjuk arra, hogyan vegyenek részt saját egészségük fejlesztésében. A munkahelyi egészségfejlesztés elsĘdleges célja a munkavállalók fizikai, szellemi és szociális közérzetének javítása-fejlesztése, az elkerülhetĘ megbetegedések és balesetek megelĘzése munkahelyi egészségfejlesztési programok formájában, a munkavállalók aktív részvételére alapozva. A munkahelyi egészségfejlesztés olyan modern vállalati stratégia, amely megcélozza, hogy a betegségeket a munkahelyen elĘzzék meg, növeljék az egészségesség lehetĘségeit és a munkahelyi jól-létet. E célok elérése érdekében szélesebb eszköztárat kell bevetnie, mint a hagyományos munkavédelemnek, nevezetesen a munkaszervezet ez irányba történĘ orientálását és a személyiségfejlesztést. A munkahelyi egészségfejlesztés magában foglalja az összes olyan, az alkalmazottak, a munkaadók és a civil szervezetek által közösen hozott intézkedést, amelyek a dolgozó emberek egészségét és jólétét szolgálják. A munkahelyen, mint egészségfejlesztési színtéren baleseteket és betegségeket lehet megelĘzni, egészséges és biztonságos munkakörülményeket lehet kialakítani, terjeszteni lehet olyan ismereteket és módszereket, amelyek az egészségtudatos magatartást és életmódot segítik megvalósítani. Egyesíti
az
életmód-alapú
egészségfejlesztési
tevékenységeket
azokkal
az
egészséggel kapcsolatos kérdéskörökkel, amelyek a vállalati egészségpolitikának is részét képezik. A munkahelyi egészségfejlesztés olyan program, projekt vagy eszköz, amely a
122
munkahelyi egészség védelmére és fejlesztésére irányul, különös tekintettel az olyan egészség vonatkozású, munkahelyeken is felmerülĘ problémák csökkentésére, mint az elöregedés, munkaképtelenség, alkoholfüggĘség, dohányzás, egészségtelen táplálkozási szokások, stressz, mozgás szegény életmód stb. A munkahelyi egészségfejlesztés érdeklĘdésének középpontjában a munkának az egészségre gyakorolt hatása van. A szakirodalomból is jól ismert, hogy ez a hatás egyaránt lehet kedvezĘ és káros (Naidoo és Wills, 1999) a munkavállalók egészségére. A munkahely kitüntetett helyszíne lehet az egészségfejlesztési programoknak, mivel a célcsoport itt könnyen elérhetĘ, másrészt a munkavállalók a hagyományos egészségügy által a legnehezebben elérhetĘk, ugyanakkor több súlyos betegség szempontjából a legveszélyeztetettebbek. A részvétel valószínĦségét az is növeli, hogy munkaidĘben és helyben zajlanak a programok. Az ilyen programok hatékonyságát tovább fokozza, hogy a szervezéshez felhasználhatóak a munkahelyen már mĦködĘ, létezĘ kommunikációs csatornák, a munkatársak közti kapcsolatok (Pencak, 1991.). A megelĘzĘ fejezetekben bemutatott munkáltatói és munkavállalói felmérésekben többek között rákérdeztünk arra is , hogy hogyan vélekednek a munkahelyi egészségfejlesztés lehetĘségeirĘl és melyek azok a programok, amelyekben szívesen részt vennének vagy igényelnének együttmĦködési lehetĘséget. Jól látható, hogy még mindig nehezen megközelíthetĘként kezelik a lelki egészség védelmét, a
szenvedélybetegségek problémakörét és nem érdeklĘdnek a vállalatok a
rehabilitáció irányába sem. A különbözĘ szĦrĘprogramokra való igény , azonban jelzi azt a szükségletet, hogy az egyébként biztosítotti jogviszony alapján is igénybevehetĘ vizsgálatokhoz az aktív munkavállalói illetve munkáltatói réteg is csak a munkahelyérĘl való távollét esetén tud hozzájutni.
123
A munkahelyi egészségfejlesztés megvalósításának több módját is jelzik, már 45%-ban megjelenik a hosszútávú fenntarthatóság igénye , alkalmanként megerĘsítve egy-két aktuális munkavállalói, családi programokkal, belsĘ kommunikációval és érzékenyítĘ tréningekkel a munkáltató vezetĘk felé. Több mint 55%-ban szakértĘi segítséget is kérnek az egészségfejlesztĘ tevékenységhez a vállalatok. Támogatásukat illetve a forrásbevonás lehetĘségét Ęk is a pályázatokon megszerezhetĘ forrásokban és a szakképzési hozzájárulás ezen a téren való felhasználhatóságában látnák. Jelenleg és a késĘbbiek folyamán sem gondolkodnak plussz költségeket erre a területre áldozni, sem számlázott, sem a cafeteria rendszerében. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) Regional Office for the Western Pacific (WHO-WPR) 1999-ben dolgozta ki az egészséges munkahelyekre vonatkozó alapelveit, amelyek alapján az egészséges munkahelyet: 1.) átfogó szemlélet, 2.) részvétel és felhatalmazás 3.) multiszektoriális és multidiszciplináris kooperáció, 4.) szociális igazságosság és 5.) fenntarthatóság jellemzi.
124
Munkahelyi egészségfejlesztés kapcsolódási pontjai
Munkaadók
Adópolitika, pozitív ösztönzŋ rendszer Országos egészségpolitika
Munkavállalók
Prevenció (szťrések, tanácsadás, egészségfejlesztési társadalmi programok
Munkabiztonsági szakemberek Munkaegészségügyi szakemberek Minŋségirányítási, környezetirányítási, Munkahelyi egészségvédelmi és biztonságtechnikai rendszerek
Hatóságok Térségi egészségpolitika
Egészségügyi ellátórendszer
Egészségpénztárak
Forrás: Kapás Zsolt Egészségesebb Munkahelyekért Egyesület (2006)
5. 4. 1. Az egészségbarát munkahely hazai kritériumrendszere A szempontrendszer összeállításánál kiemelt hangsúlyt kapott a következetes végrehajtás igénye és a vállalati integráció foka, a hazai munkavédelmi törvény, a rendeletek betartása, a munkavédelem helyzete, továbbá az egészségügyi és a szociálpolitikai szolgáltatásokhoz való hozzáférés. A szempontrendszer tartalmazza mindazon intézkedéseket, lépéseket, amelyek a munkahelyi egészségfejlesztés sikeres megvalósulásához elengedhetetlenül szükségesek. A kritériumrendszer alapján a munkahelyi egészségfejlesztés érdekében hozható intézkedések a következĘk: ¾ Munkahelyi egészségterv: egészségtudatos vállalati filozófia alapján fejlesztési programok kiépítése, a megvalósítás tervezésénél a dolgozók aktív közremĦködésére építve. Az intézkedéseknek összhangban kell állniuk a szervezeti struktúrával, a munkafolyamatokkal. ¾ Egészségtudatos humánpolitika: a vállalat vezetésének tisztában kell lennie munkavállalóinak képességeivel, az elvárásokat megfelelĘen kell kommunikálja valamint tekintetbe veszi az egyéni igényeket, s a vállalatpolitika közvetíti az egészségfejlesztéssel kapcsolatos információkat.
125
¾ A munkahelyi egészségfejlesztés tervezése: egyértelmĦ koncepciókra épülĘ tervek, melyek a munkavállalók folyamatos közremĦködésére számítva, a változó igények figyelembevételével alakulnak. A kivitelezésnél az eljárást rendszeres idĘközönként értékelik, minĘsítik, továbbfejlesztik. ¾ Társadalmi felelĘsségvállalás: az egészségfejlesztési tervezés folyamata során a vállalat
felelĘsen
bánik
a
természeti
erĘforrásokkal
(pl.
környezetkímélĘ
vállalatirányítási rendszer). A vállalat aktívan támogatja a társadalommal, kultúrával, hátrányos helyzetbe kerültekkel kapcsolatos kezdeményezéseket. ¾ A munkahelyi egészségfejlesztés gyakorlata: a hatékony intézkedések, kampányok bevezetéséhez a vállalatnak rendelkeznie kell erre szakosodott munkacsoporttal. Elengedhetetlen továbbá a megfelelĘ külsĘ-belsĘ kommunikáció, a foglalkozásegészségügyi szolgálat, az egészségkímélĘ munkaszervezés valamint az intézkedések rendszeres ellenĘrzése. ¾ A munkahelyi egészségfejlesztés eredményei: annak érdekében, hogy az egészségfejlesztési intézkedések valóban a munkavállalók érdekeit szolgálják, rendszeres elemzésre, értékelésre van szükség. A változások nyomon követése az elkövetkezĘ
intézkedések
hatékonyságához,
végsĘ
soron
a
dolgozók
megelégedettségét eredményezĘ vállalati egészségfejlesztési politika fenntartásához járul hozzá. Az egészségesebb munkahelyek felé vezetĘ út fokozatai
Egyéni próbálkozások Részrendszerek létrehozása és mĦködtetése
Akciók az egészségesebb munkahelyekért
A jogszabályoknak való maradéktalan megfelelés
A vezetés elkötelezettségén alapuló, a vállalat, a társadalom egészség- és biztonság kultúráját a hatékonyság irányába megváltoztató, együttmĦködésen alapuló, folyamatosan fejlĘdĘ rendszer mĦködtetése
Kistérségi együttmĦködés az egészségért
Forrás: Kapás Zsolt Egészségesebb Munkahelyekért Egyesület (2006)
126
5. 5. Megállapítások és javaslatok ¾ A munkahely ideális helyszíne a képzésnek és oktatásnak ¾ A munkaegészségügyi tevékenységben megvalósuló szĦrések és vizsgálatok az egyetlen potenciális lehetĘség, melyben az aktív korú lakosság , a foglalkoztatás kötelezĘ feltételeként elérhetĘ ¾ A munkahely hatékony helyszín a felnĘttek egészséges életmódra való nevelésének ¾ Átfogó és integrált megközelítés szükséges a hatékony megvalósításhoz ¾ A munkavédelem és a népegészségügy együttmĦködése elengedhetetlen ¾ Az érintettek érdeklĘdését fel kell kelteni és az ismereteket el kell hozzájuk juttatni ¾ HozzáférhetĘvé kell tenni a módszereket, eszközöket és tapasztalatokat ¾ Támogatni kell a kutatást ¾ Evidenciákat kell szolgáltatni a döntéshozók számára
5.5.1. Kistérségi Partner Program: 1. Átfogó munkafeltétel kutatás-helyzetfeltárás folytatása illetve elvégzése a kistérség vonatkozásában (KKV, közintézmények), folyamatos értékelés 2. A már rendelkezésre álló programok , lehetĘségek feltárása, folyamatos nyomon követése, együttmĦködĘ partnerek feltételeinek feltérképezése 3. Modul programok kidolgozása céljából kistérségi szakmai csoport létrehozása 4. Interjú sorozat munkaadókkal illetve kérdĘív a szakmai (munkabiztonság és foglalkozás-egészségügy, személyzeti munkatárs) és munkavállalói érdekképviselet szereplĘivel fókusz csoportos megoldásban, elsĘsorban azokkal, akik aktív közremĦködésüket felajánlják, szervezetük belsĘ értékelése érdekében 5. ÉrzékenyítĘ tréning az alakuló partner program támogató csoport tagjainakdöntéshozó,
gazdasági
szféra,
munkabiztonság,
munkaegészségügy,
oktatás,
munkavállalói érdekképviselet, szakmai civil szervezet- tervezetten Ęk képviselnék és segítenék az építkezĘ folyamat hátterét, mellyel szélesítése.
127
szerepük az együttmĦködĘk
5.5.2. Stratégiai cél A munkahelyi egészségfejlesztés gyakorlatának , színtér programként való elindítása. A NFTII TÁMOP programjaiban megjelenik, mint humán-erĘforrás fejlesztĘ tényezĘ. További forrás bevonási lehetĘség a foglalkoztatás-politikába, azonban csak azok számára, akik stratégiai programként saját rendszerüket felépítve és képviselve próbálják azt mĦködtetni. Fontos tehát a szereplĘk felkészítése, a szakmai együttmĦködések kialakítása illetve elmélyítése.
5.5.3. Eredmények, fenntarthatóság Egészségtudatos vállalatirányítás, mint a szervezetfejlesztés és humán- erĘforrás fejlesztés
egy
eszközének
megteremtése.
Ezen
tevékenységbe
történt
szellemi
(gondolkodásbeli) és részben anyagi beruházás kedvezĘen befolyásolja a szereplĘk motiváltságát,
munkaerĘ
megtartó
képessége
a
vállalkozásoknak
növekszik.
A
fenntarthatóságot a létrejött program támogató team folyamatos mĦködésében, tanácsadó, koordináló, elĘkészítĘ feladatában látjuk.
„Kerüld a henyeséget, s munkátlan életet. Ha ifjúságodban a munkát megszokod: életednek szebb örömeit, s édesebb gyönyöreit a munkában fogod találni. Csak a munka fejti ki, csak az tartja fel a testnek és a léleknek erejét, csak a munka tesz hasznossá magunk és polgártársainkra nézve.” (Deák Ferenc, 1803-1876.)
128
6. Lakossági szükségletek és vélemények az egészségterv kidolgozásához Az „Útlevél az Egészséghez” projekt keretében készülĘ kerülĘ egészségterv kidolgozásához a különbözĘ színterekkel kapcsolatos információgyĦjtésen túl, a lakossági vélemények megismerése szintén prioritásként fogalmazódott meg. Ily módon 2009. nyarán és Ęszén a Zalaegerszeg és térsége Többcélú Kistérségi Társulás azon településein, amelyeken Egészség vásár programok kerültek megrendezésre lakossági adatfelvétel zajlott. A kistérségben élĘk egészség-témákkal kapcsolatos véleményeinek összegyĦjtéséhez önkitöltĘs kérdĘív szolgált segítségül28. A válaszadás önkéntes és anoním módon zajlott. A kérdĘív az alábbi témakörökre vonatkozóan tartalmazott operacionalizált kérdéseket: 1. lakóhellyel kapcsolatos vélemények és problémák; 2. helyi döntéshozatallal való viszonyrendszer; 3. az egyéni egészségi helyzettel és kockázatokkal kapcsolatos vélemények; 4. a kistérségi egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos vélemények; 5. helyi sportolási lehetĘségekkel kapcsolatos vélemények; 6. az egészségmegĘrzés- és fejlesztés helyi lehetĘségeire vonatkozó ismeretek. Az adatfelvétel lezárását követĘen összesen 193 értékelhetĘ kérdĘív állt rendelkezésre az elemzéshez29. Ez az elemszám – valamint a válaszadók demográfiai és egyéb háttérváltozók szerinti megoszlása, amely véletlenszerĦen alakult és nem egy koncepcionált mintavételen alapult – nem teszi lehetĘvé, hogy az eredmények a vizsgált kistérség teljes állandó lakosságára, mint alapsokaságra vonatkozó véleményt reprezentáló adatokként kerüljenek tárgyalásra30. Ily módon az elemzés – a módszertani vonatkozásait tekintve – csakis a gyakorisági táblák vizsgálatára szorítkozik, mivel a statisztikailag szignifikáns különbségek feltárására a rendelkezésre álló adatok nem alkalmasak. Ugyanakkor a kitöltött kérdĘívek szolgáltatta információk alapján felvázolhatóak bizonyos lakossági véleménystruktúrák, amelyek az egészségterv elkészítésekor nem hagyhatóak figyelmen kívül.
28
A kérdezĘbiztos általi lekérdezéshez szükséges anyagi források nem álltak rendelkezésre. Azon települések listáját, ahol a válaszadók élnek a részfejezet melléklete tartalmazza. 30 A társadalomkutatás módszertana által ismert mintavételi technikák – pl. többlépcsĘs rétegzett mintavétel – alkalmazásához, avagy a reprezentativitás érdekében a súlyozással történĘ minta-korrekcióhoz nem állt rendelkezésre a viszonyítási alap kialakításához szükséges háttérinformációk beszerzését lehetĘvé tevĘ anyagi forrás. Ezen ok miatt nem történhetett meg a reprezentativitást biztosító mintaválasztás és így az alapsokaság egészére érvényesíthetĘ eredmények megfogalmazás sem. 29
129
6.1. A lakossági vélemény-elemzés eredményei A lakossági vélemény-elemzés eredményeinek ismertetéseként, a válaszadóktól nyert információk lényeges tendenciáit az alábbiakban a kérdĘív fĘ témakörei szerint foglaltuk össze.
6.1.1. Lakóhellyel kapcsolatos vélemények és problémák A kérdĘív elsĘ kérdése a lakóhellyel kapcsolatos pozitív és negatív tényezĘk megismerésére vonatkozott. A válaszadók felsorolás formájában említhettek három pozitív és három negatív tényezĘt a lakóhelyükkel kapcsolatban. Ez a kérdés azt a célt szolgálta, hogy feltérképezhetĘ legyen, vajon az egészségi állapothoz és annak befolyásolásához kapcsolódó említések megjelennek-e a mindennapi környezettel kapcsolatos érzelem-vezértelt válaszok között. Abban az esetben, ha a spontán felsorolások esetén ezek jelen vannak, akkor az az egészségrĘl való gondolkodás és problémaérzékelés aktív, a napi történések során érzékelhetĘ jelenlétét tükrözi, míg ennek hiánya a problémaérzékelés hiányát jelenti. A lakóhellyel kapcsolatos pozitív véleményekként a következĘ említések jelentek meg öt említésnél nagyobb gyakorisággal: szép környezet, jó levegĘ, nyugalom, csend, folyamatos fejlĘdés, zöldövezet, sportlehetĘségek. A lakóhellyel kapcsolatos negatív véleményekként a következĘ említések jelentek meg öt említésnél nagyobb gyakorisággal: munkahelyek hiánya, növekvĘ közlekedési problémák (zaj, légszennyezés, biztonság), rossz utak, járdák hiánya, kerékpárutak hiánya, sportolási lehetĘségek hiánya. A jellemzĘ vélemények alapján megállapíthatjuk, hogy a lakóhellyel kapcsolatos spontán vélemények között az egészséggel kapcsolatos említések explicit módon nem jelennek meg, azonban implicit módon mind a pozitív, mind a negatív tényezĘként történt említések az egészség társadalmi meghatározó tényezĘi közé tartoznak. A kérdéskör második kérdéseként arra kértük a válaszadókat, hogy az elĘre meghatározott problémák közül válasszák ki azt az öt problémát, amelyek lakóhelyükön megoldandó gondokat okoznak. Az említések gyakorisága alapján az alábbi probléma sorrend alakult ki: 1. Szolgáltató egységek (bolt, orvosi rendelĘ, óvoda, iskola, stb.) nehezen elérhetĘek 2. Szolgáltató egységek (bolt, orvosi rendelĘ, óvoda, iskola, stb.) alacsony színvonala 3. Szelektív hulladékgyĦjtés nem megoldott 3. Rossz helyközi közlekedés
130
3. Rendetlen, gondozatlan közterületek 4. Jószomszédi viszony hiánya 5. Zöldfelületek hiánya, gondozatlan túraútvonalak 6. Nagy zaj 7. Kerékpáros közlekedés hiányosságai 8. Légszennyezettség 9. Rossz tömegközlekedés 10. Helyi közösségi élet hiánya 11. Rossz közbiztonsági helyzet 12. Rossz minĘségĦ utak és járdák Az elĘre meghatározott problémák közül a válaszadók elsĘsorban a szolgáltatásokkal kapcsolatos problémáikat jelezték, majd a környezet-egészségi kockázatok és közösségikapcsolatrendszerbeli nehézségek következtek. MindebbĘl következĘen a lakosság számára elsĘsorban a mindennapi életük körülményeinek könnyebbsége jelent prioritást.
6.1.2. Helyi döntéshozatallal való viszonyrendszer A lakosság helyi döntéshozatallal kapcsolatos viszonyrendszerének megismeréséhez három kérdés került megfogalmazásra. A kérdéskombinációt megválaszolók elĘször a különbözĘ
intézményekkel
kapcsolatos
bizalmukra
vonatkozóan
nyilatkoztak.
A
válaszlehetĘségek között a különbözĘ bizalmi szintek megjelenítése érdekében a következĘ kategóriák szerepeltek: nagyon megbízok, eléggé megbízok, nem nagyon bízok, egyáltalán nem bízok meg, nem tudom eldönteni. Az alábbiakban a különbözĘ intézményekkel kapcsolatos vélemények modális kategóriáját közöljük: Mennyire bízik Ön meg … … az önkormányzatban?
eléggé megbízok
… a civil szervezetekben?
eléggé megbízok
… az egyházi intézményekben?
eléggé megbízok
… a rendĘrségben?
nem nagyon bízok
… a közintézményekben? (oktatás, egészségügyi és szociális ellátás, stb.)
eléggé megbízok
Amint az a válaszokból kiderül, a legmagasabb fokú bizalmi szintet kifejezĘ nagyon megbízok és a legalacsonyabb bizalmi szintet kifejezĘ egyáltalán nem bízok meg kategóriák nem jelennek meg egyetlen intézmény esetében sem, mint a leggyakrabban elĘforduló válasz.
131
Ugyanakkor a rendĘrség esetén jellemzĘ a többi intézményhez képest alacsonyabb bizalmi szint. A második kérdés az önérdek-érvényesítés lehetĘségének megítélését célozta, mégpedig oly módon, hogy a válaszadónak értékelnie kellett, hogy képes-e valamilyen befolyással lenni a lakóhelyét érintĘ döntésekre. A lehetséges válaszkategóriák31 közül a nem nagyon válaszkategória jelent meg a legnagyobb gyakorisággal. A harmadik kérdés az önérdek-érvényesítési hajlandóságot vizsgálta annak megválaszolásán keresztül, hogy a megkérdezett az elmúlt egy évben megpróbálta-e a helyi döntés(ek) befolyásolását az alábbi területeken: igen (%)
nem (%)
környezetvédelem (n=190)
55,7
44,3
sport, kultúra (n=190)
53,1
46,9
közösségi aktivitás serkentése, programok szervezése (n=192)
47,9
52,1
ifjúsággal kapcsolatos dolgok (n=192)
47,9
51,6
idĘsekkel kapcsolatos dolgok (n=192)
37,0
67,0
egészségügy (n=192)
35,4
64,6
infrastruktúra (n=192)
27,1
72,9
oktatás (n=191)
26,6
73,4
szociális helyzet (n=192)
26,6
73,4
közbiztonság (n=192)
23,4
76,6
politikai dolgok hatalmi kérdések (n=192)
11,5
88,5
cigányok, etnikumi kérdések (n=186)
10,9
89,1
A válaszok alapján kiderül, hogy a megkérdezettek a környezetvédelem, a sport és kultúra területein kezdeményezték leginkább, és a politikai dolgok hatalmi kérdések valamint a cigányok, etnikumi kérdések területein a legkevésbé a lakóhelyüket érintĘ döntések befolyásolását az elmúlt egy évben.
6.1.3. Az egyéni egészségi helyzettel és kockázatokkal kapcsolatos vélemények A kérdĘív következĘ három kérdése az egyéni egészségi helyzettel és kockázatokkal kapcsolatos vélemények megismerését célozta. ElĘször egy ötfokozatú skála segítségével arra
31
A megkérdezettek a határozottan úgy gondolom, a valamennyire úgy gondolom, a nem nagyon, az egyáltalán nem és a nem tudok erre válaszolni kategóriák közül választhattak.
132
kértük a válaszadókat, hogy értékeljék32, hogy a mennyire veszélyezteti az egészségi állapotát a következĘ hatások: átlagérték
stresszes, túlhajszolt életvitel mindennapos problémák miatti idegeskedés táplálkozási szokásai munkahelyi körülményei a környezeti ártalmak anyagi helyzete a sportolás és az aktív testmozgás hiánya meglévĘ betegsége(i) családi körülményei munkája a munkanélküliség, vagy annak lehetĘsége a rossz közbiztonság lakáskörülményei az érzelmi, párkapcsolati problémái dohányzási szokásai alkoholfogyasztási szokásai
3,65 3,62 3,51 3,31 3,27 3,17 3,06 2,92 2,78 2,66 2,63 2,43 2,31 2,29 2,07 1,68
A megkérdezettek önértékelése alapján a leginkább veszélyt jelentĘ kockázatként a stresszt és a mindennapos problémák miatti idegeskedést, valamint a táplálkozási szokásokat, munkahelyi körülményeiket – azaz az életmódhoz szorosan kapcsolódó vonatkozásokat – értékelték az egészségüket veszélyeztetĘ kockázatként, míg az általában a „káros szenvedélyek” jelzĘvel illetett dohányzást és alkoholfogyasztást a legkevésbé kockázatot jelentĘ tényezĘként. Érdemes mindazonáltal figyelmet fordítani az átlagértékek alakulására is: a legmagasabb érték 3,65 ami a maximálisan lehetséges – és így a legnagyobb kockázatot jelentĘ – 5,00 értékkel záruló skálán inkább középen helyezkedik el, tehát a legerĘteljesebb kockázat is meglehetĘsen távol van attól a megítéléstĘl, amikor a válaszadók már úgy éreznék, hogy az adott kockázat meghatározó módon veszélyeztetné az egészségi állapotukat. Hasonló a helyzet a kismértékĦ kockázatok megítélése esetén, ahol viszont a társadalomban egyébként általában jelentĘs kockázatként tekintett tényezĘket szinte a veszélyt egyáltalán nem jelentĘ megítéléssel illették. Mindezen eredmények alapján érdemes lehet egy önálló kutatás keretében vizsgálni az egészségkockázatok érzékelésének hajlandóságát – vagy éppen annak tagadását –, valamint az egészségkockázatokkal kapcsolatos ismeretek milyenségét annak érdekében, hogy ledönthetĘ legyen: a válaszadók valós válaszokat adtak, vagy egy elképzelt „jó válasz” kényszernek próbáltak csupán megfelelni.
32
Az értékelés során a skála 1-es értéke az egyáltalán nem veszélyezteti, míg az 5-ös értéke a meghatározó módon veszélyezteti válaszkategóriákat jelentette.
133
A kérdéscsoport második kérdése a saját egészségi állapotuknak a kortárscsoportjuk többi tagjához képest történĘ értékelésére kérte a válaszadókat33. A válaszok alapján a leggyakrabban elĘforduló – modális – érték a 4 volt, amely eredmény azt a véleményt tükrözi, miszerint a válaszadók saját életmódjukat a kortársaikéhoz képest egészségesebbnek ítélték. Az utolsó kérdés a saját egészségi állapot önértékelésére vonatkozott. A megkérdezettek az elĘbbi kérdéshez hasonlóan egy ötfokozatú skála34 segítségével értékelhették, hogy megítélésük szerint mennyire élnek egészségesen. Az értékelés eredményeként a modális érték a 3 volt, ami azt a véleményt tükrözi, miszerint a válaszadók saját életmódjukat általában nem ítélték sem kirívóan egészségesnek, sem egészségtelennek.
6.1.4. A kistérségi egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos vélemények A kistérségi egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos vélemények megismeréséhez az elsĘ kérdés az ellátás igénybevételének gyakoriságára vonatkozott. A válaszok alapján az egyes ellátások igénybevételének jellemzĘ gyakorisága35 az alábbiak szerint alakul: háziorvosi ellátás
hetente
fogorvosi ellátás
hetente
magánpraxisban történĘ ellátás
hetente
szakorvosi ellátás hetente A válaszok alapján vagy egy rendkívül egészségtudatos és az egészségi állapotára messzemenĘen odafigyelĘ, avagy egy meglehetĘsen beteges válaszadói csoport képe rajzolódik ki, mivel az orvoshoz fordulás gyakorisága meglehetĘsen magas. Különösen elgondolkodtató ez az adat az Országos Lakossági Egészségfelmérés36 adatait figyelembe véve, miszerint a lakosság hozzávetĘlegesen egynegyede az adatfelvételt megelĘzĘ több mint egy évben egyáltalán nem járt semmilyen orvosi rendelésen. Ezért az orvoshoz fordulás gyakoriságát vizsgáló kérdésre adott válaszok inkább arra engednek következtetni, hogy a megkérdezettek inkább az „igen-kényszer” mĦködött, miszerinti az emberek „jó választ” akartak adni a kérdésre, és a „jó válaszról” alkotott elképzelésük feltehetĘen az volt, hogy akkor válaszolnak jól a kérdésre, ha azt mondják, hogy hetente járnak a különbözĘ orvosi
33
A kérdés a következĘ módon került megfogalmazásra: Milyennek ítéli a saját egészségi állapotát a településén élĘ Önnel azonos korú lakosokhoz képest? Értékeljen, ahogy az iskolában szokás: az 1-es értékelés a „sokkal rosszabb”, míg 5-ös értékelés a „sokkal jobb” véleményt jelenti. 34 A skála 1-es értéke az egyáltalán nem, míg az 5-ös értéke a teljes mértékben választ jelentette. 35 A kérdés megfogalmazása: Milyen gyakran veszi Ön igénybe az alábbi egészségügyi szolgáltatásokat? A lehetséges válaszkategóriák: hetente, havonta, ritkábban, mint havonta. 36 OLEF 2000
134
rendelésekre. Ugyanakkor ezt a feltételezést – a megfelelĘ elemszám hiányában – statisztikai próbák segítségével sem igazolni, sem cáfolni nem tudjuk, így még tendencia szintjén is rendkívül óvatosan szükséges kezelni. Az egészségügyi ellátás minĘségével kapcsolatos második kérdés az ellátás minĘségével való elégedettségre irányult. A válaszadók ismét egy ötfokozatú skála segítségével értékelhették37, a településükön/kistérségükben a következĘkkel: átlagérték
háziorvosi ellátás minĘsége
3,51
háziorvosi ellátás hozzáférhetĘsége (rendelési idĘ, megközelíthetĘség, stb.)
3,51
fogorvosi ellátás minĘsége
3,38
fogorvosi ellátás hozzáférhetĘsége (rendelési idĘ, megközelíthetĘség, stb.)
3,33
szakorvosi ellátás minĘsége
3,15
szakorvosi ellátás hozzáférhetĘsége (rendelési idĘ, megközelíthetĘség, stb.)
3,12
Az egészségügyi ellátás minĘségének értékelését tükrözĘ átlagértékek javarészt a közepestĘl valamivel magasabb elégedettséget tükrözik. A válaszadók leginkább a háziorvosi ellátás minĘségével és elérhetĘségével elégedettek, míg legkevésbé a szakorvosi ellátás minĘségével és hozzáférhetĘségével.
6.1.5. Helyi sportolási lehetĘségekkel kapcsolatos vélemények A helyi sportolási lehetĘségekkel kapcsolatos vélemények megismerése a válaszadók sportolási hajlandóságának feltérképezésével indult, amely kérdésre adott válaszok az alábbiak szerint összegezhetĘek: %
hetente többször
45,8
hetente egyszer
10,4
havonta többször
16,1
nem sportolok rendszeresen
26,6
Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a megkérdezettek több mint fele legalább hetente egyszer sportol rendszeresen, ami rendkívül jó eredménynek értékelhetĘ – mindazonáltal érdemes lehet a korábban már ismertetett „igen-kényszer” hatását is figyelembe venni. 37
Az értékelés során a skála 1-es értéke az egyáltalán nem elégedett, míg az 5-ös értéke a teljes mértékben elégedett válaszkategóriákat jelentette.
135
A témához kapcsolódó második kérdés a sportlehetĘségekkel való elégedettségre38 vonatkozott és a következĘ eredményeket hozta: átlagérték
egyesületi sportolási lehetĘségek a gyerekek számára
3,21
egyesületen kívüli sportolási lehetĘségek a gyerekek számára
3,18
egyesületen kívüli sportolási lehetĘségek a felnĘttek számára
3,06
egyesületi sportolási lehetĘségek a felnĘttek számára
2,81
tömegsport lehetĘségek
2,79
A válaszadók a gyerekek számára rendelkezésre álló egyesületi sportlehetĘségekkel elégedettebben a leginkább, míg a tömegsport lehetĘségekkel a legkevésbé. Ugyanakkor az értékelés egészére vonatkozóan érdemes figyelembe venni azt az eredményt is, hogy a relatív elégedettség legmagasabb átlagértéke a 3,21 volt, tehát a sportlehetĘségekkel való általános elégedettség alig magasabb a közepesnél. Mindezt figyelembe véve, a sportolás gyakoriságával kapcsolatos kérdés esetén jelzett „igen-kényszer” mĦködése erĘsebben valószínĦsíthetĘ, mivel ha nem túl magas a sportlehetĘségekkel való elégedettség, akkor vajon hol, milyen körülmények történik a heti többszöri gyakoriságú sportolás.
6.1.6. Az egészségmegĘrzés- és fejlesztés helyi lehetĘségeire vonatkozó ismeretek Az adatgyĦjtés utolsó kérdéskörének elsĘ kérdése az egészség-kockázatokkal, továbbá az életmód-betegségekkel kapcsolatos tájékozottságot – valamint azok következményeinek ismeretét – vizsgálta39 és a következĘ képet mutatja: átlagérték
dohányzás veszélyei, következményei
4,31
elhízás, túlsúlyosság veszélyei, következményei
4,15
túlzott mértékĦ alkoholfogyasztás veszélyei, következményei
4,13
drogfogyasztás és más szenvedélybetegségek jellemzĘi és veszélyei
4,08
magas vérnyomás veszélyei, következményei
3,99
cukorbetegség veszélyei, következményei
3,92
egészséges táplálkozásra vonatkozó ismeretek
3,84
38
Az elégedettség értékeléséhez ismét egy ötfokozatú skála került alkalmazásra, amelynek 1-es értéke az egyáltalán nem elégedett, míg az 5-ös értéke a teljes mértékben elégedett válaszkategóriákat jelentette. 39 Az adott kockázattal kapcsolatos tájékozottság értékeléséhez ismét egy ötfokozatú skála került alkalmazásra, amelynek 1-es értéke az egyáltalán nem tájékozott, míg az 5-ös értéke a teljes mértékben tájékozott válaszkategóriákat jelentette.
136
A válaszadók a dohányzás, az elhízás valamint a túlzott mértékĦ alkoholfogyasztás veszélyeivel és következményeivel kapcsolatosan ítélték tájékozottságukat a legmagasabbnak, miközben a cukorbetegséggel és az egészséges táplálkozással kapcsolatos ismereteiket a legkevésbé megfelelĘnek. Ugyanakkor a korábbi értékelésekhez képest az e kérdésre adott értékelés alapján számított átlagértékek legalacsonyabbika a 3,84 volt, ami a vizsgált egészség-kockázatokkal kapcsolatos tájékozottság összességében viszonylag magas szintjét mutatja. A kérdĘív utolsó kérdése azt vizsgálta, hogy a válaszadók szükségesnek érzik-e, hogy az egészségvédelemmel, egészséges életmóddal kapcsolatban több információt kapjanak. Azzal együtt, hogy az egészségkockázatokkal kapcsolatos tájékozottság önértékelése meglehetĘsen magas tájékozottságot mutatott, a válaszadók 82,2%-a akként nyilatkozott, szükségesnek érzi, hogy az egészségvédelemmel, egészséges életmóddal kapcsolatban több információt kapjon. A két kérdésre adott válaszok együttesen feltehetĘen az egészségtémákkal kapcsolatos fokozott érdeklĘdésre utalnak, mert amellett, hogy a megkérdezettek jelenlegi ismereteiket javarészt megfelelĘnek ítélik, mégis jelentĘs érdeklĘdést mutatnak további ismeretek megszerzésére.
6. 2. Összegzés és javaslatok Az „Útlevél az Egészséghez” projekt keretében a Zalaegerszeg és térsége Többcélú Kistérségi Társulás számára készülĘ egészségterv kidolgozásához végzett lakossági adatgyĦjtés összegzéseként a következĘ megállapítások tehetĘek: ¾ A lakóhellyel kapcsolatos spontán vélemények alapján megállapítható, hogy az életminĘség szempontjából a megkérdezettek fontosnak tartják azokat a problémákat, amelyek közvetlenül vagy közvetve az egészségi állapotukat befolyásolják, bár az adott problémák ezirányú vonatkozásait nem kapcsolják a jelenséghez. Ugyanakkor, ha módjukban áll választani egy elĘre meghatározott problémasorból, elsĘsorban az életvitelükkel összefüggĘ szolgáltatásokkal kapcsolatos problémák kerülnek elĘtérbe. Javasoljuk, hogy induljanak olyan projektek, amelyek elsĘsorban az egészségi állapotra ható tényezĘk tudatosítását segítik, és megalapozhatják az ezirányú öntevékeny kezdeményezések megfogalmazását és megvalósítását. ¾ A helyi döntéshozatallal kapcsolatos viszonyrendszer az egyéni vagy közösségi érdekérvényesítés
meglehetĘsen
alacsony
intenzitását
tükrözi.
E
helyzet
megváltoztatásához a közösségfejlesztés lehetĘségeit kihasználva a helyi demokrácia
137
fejlesztése szükséges, miáltal az egészség-témákhoz kapcsolódó érdekérvényesítés szintje is fokozható. ¾ Az egyéni egészségi helyzettel kapcsolatos kockázatok ismeretével kapcsolatos vélemények azt tükrözik, hogy a megkérdezettek talán inkább az „elvártan jónak” ítélt válaszokat jelölték, és igyekeztek minél pozitívabb összképet közvetíteni a saját egészségi állapotukról. Ez a helyzet – akár valós, akár „idealizált” – mindenképpen fokozott odafigyelést igényel az önértékelés pontosságára, ami a kockázatok pontos felismerését is segíti. ¾ Az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos információk szintén kettĘs képet mutatnak, miszerint a lakosság heti rendszerességgel igénybe veszi az orvosi ellátásokat, ugyanakkor annak színvonalával és hozzáférhetĘségével nem teljesen elégedett. Ebben a helyzetben a szolgáltatás színvonalának fejlesztése nyilvánvalóan szükséges, de ennek alapja, hogy a szolgáltatást igénybe vevĘk Ęszintén és pontosan és megalapozottan fejezzék ki problémáikat és igényeiket, valamint legyenek képesek érdekeik érvényesítésére. Mindezek megvalósításához azok a már korábbiakban is javasolt közösségfejlesztési kezdeményezések lehetnek eredményesek, amelyek az önérdek
felismerését
és
érvényesítését
a
helyi
demokrácia
fejlesztésének
kontextusában segítik. ¾ A rendelkezésre álló sportlehetĘségekkel kapcsolatos véleményekbĘl kitĦnik, hogy alapvetĘen nem elégedettek a helyi közösség tagjai a jelenlegi sportlehetĘségekkel, de mégis vagy megtalálják, hogy többségükben miként tudnak heti több alkalommal is sportolni, vagy megelégednek az adott lehetĘségekkel. Bármely opció is a valós, egy tudatos, probléma-fókuszát közösségi kezdeményezés javíthatja a szolgáltatás színvonalát és az azzal való elégedettséget. ¾ Az egészséges életmóddal és az egészségkockázatokkal kapcsolatos ismeretek és vélemények viszonylag magas fokú tájékozottságot mutatnak, ugyanakkor a további információ- és tudásszerzéssel kapcsolatos igény is megfogalmazódik. Mindent összevetve, a lakossági vélemények elemzésének záró gondolataként fogalmazható meg, hogy az egészségfejlesztéssel kapcsolatos közösségi kezdeményezések a korábbi hagyományos egészségnevelĘ-felvilágosító tevékenység mellett – vagy éppen helyett – hatékonyabbak lehetnek, ha inkább a közösségfejlesztés eszközeit alkalmazva és a képessé tétel, az önérdek-érvényesítés fokozását célozva kerülnek megvalósításra. Ezáltal az egészség központú közpolitika hosszú távú mĦködtethetĘsége érdekében a helyi
138
demokrácia funkcionális szintje emelhetĘ, és így a települési-kistérségi szinten komplex módon válnak kezelhetĘvé az egészséggel kapcsolatos problémák.
7. A döntéshozatali gyakorlat és az egészségfejlesztés összefüggései
7.1. Elméleti keretek A helyi közösségek vezetését jellemzĘ döntéshozatali gyakorlat az összes fejlesztés tekintetében mind a koncepcionális alapok, mind az idĘtáv vonatkozásában meghatározó fontossággal bír. A többcélú kistérségi társulások esetében a koncepciók meghatározó szerepe ha lehet, még fokozottabban érvényesül, mivel elengedhetetlen, hogy ne egyetlen települési közösség, hanem számos, adott esetben egymáshoz képest többé-kevésbé eltérĘ adottságokkal, lehetĘségekkel, érdekekkel rendelkezĘ település döntései során szolgáljanak iránymutatással. Az egészségfejlesztés szempontjából ez a feladat és felelĘsség fokozottan megjelenik, mivel elĘfeltétele e helyi közösség mindennapi egészséges életfeltételeinek kialakításának, amely keretrendszer az egészségközpontú közpolitika mĦködése révén valósulhat meg optimálisan. Az egészséget támogató közpolitika kialakításának szükségességét elĘször az Ottawai Charta tárgyalta azzal a feladattal összefüggésben, hogy az egészségfejlesztési tevékenység során el kell érni, hogy az egészség kérdését a politikát alakítók valamennyi ágazatban és valamennyi szinten figyelembe vegyék, mivel döntéseik mindenképpen – vagy pozitív, vagy negatív módon – hatás gyakorolnak az egészségi állapotra: „összehangolt tevékenységrĘl van szó, amely egészséghez vezet, továbbá jövedelem- és szociálpolitikáról, amely elĘmozdítja a nagyobb esélyegyenlĘséget (Ottawai Charta, 1986:11) Az Adelaide-ben megrendezett második nemzetközi egészségfejlesztési konferencia ajánlásai között már konkrétan megfogalmazódik, hogy az egészséget támogató közpolitika oly módon alakítható ki, hogyha egyrészt minden szakpolitika a maga területén kiemelt figyelmet fordít az egészség és az esélyegyenlĘség érdekeinek érvényesítésére, másrészt, hogy ha felelĘsséget vállal a döntéseinek egészségre gyakorolt hatásaiért. A korábbi szemléletmód átalakítását is sürgeti az ajánlás azon része, amely azt hangsúlyozza, hogy „a
139
döntéshozóknak legalább annyi figyelmet kellene fordítani a döntéseik egészségre gyakorolt hatásaira, mint amennyit azok pénzügyi-gazdasági vonatkozásaira fordítanak” (WHO, 1988:1). Az egészséget támogató közpolitika kialakításának elĘsegítése érdekében a helyi közösség számára a WHO (Egészségügyi Világszervezet) szakértĘi – az Egészséges Városok kezdeményezés keretében (WHO, 1997:53) – a következĘ öt területre vonatkozóan fogalmaztak meg javaslatot: 1. Egészségtudatosság: az erĘteljes és hosszú távú politikai támogatottság eléréséhez olyan kezdeményezések szükségesek, amelyek fokozzák az egészségtudatosságot és segítenek megérteni az egészséggel kapcsolatos problémákat és feladatokat. Ily módon alapozható meg, hogy a közösség tagjai megfogalmazzák igényüket az egészséget támogató közpolitika mĦködése és arra késztessék a döntéshozókat, hogy tegyenek meg mindent annak kialakítása érdekében. 2. Stratégiai tervezés: a városi politikusok, és az önkormányzati szakapparátus vezetĘ tisztviselĘi felé határozottan kell képviselni azt a nézetet, miszerint az egészségi állapot javításához kapcsolódó érdekek kielégítését és az ehhez kapcsolódó feladatokat be kell építeni a stratégiai tervezés folyamatába. Ezáltal megteremthetĘ az a helyzet, amelyben a döntéshozók egyrészt figyelmet fordíthatnak és rátalálhatnak azokra a megoldásokra, ahogy az egészség kérdése a különbözĘ szakpolitikák közép- és hosszútávú terveibe beépíthetĘ, másrészt felismerhetik és elfogadhatják azt a tényt, hogy bizonyos esetekben az egészségfejlesztéshez kapcsolódó intézkedések és erĘfeszítések eredménye csak hónapok, vagy akár évek múlva realizálódik. 3. Interszektorális
együttmĦködés:
elĘ
kell
segíteni
az
interszektoriális
együttmĦködés kialakulását, mivel ez tekinthetĘ az egészséget támogató közpolitika alapfeltételének és hajtóerejének. Az interszektoriális együttmĦködés keretet ad azoknak a hivatali fĘosztályoknak és egyéb szervezeteknek az összefogására, amelyek erĘforrásai ahhoz szükségesek, hogy a város az egészséges életvitelt támogató színtérré válhasson. 4. Közösségi részvétel: lehetĘséget kell teremteni a városlakók részére, hogy alakíthassák
a
szakpolitikák
tartalmát,
és
részt
vehessenek
annak
megvalósításában. Ezért törekedni kell a közösségi részvétel minél hatékonyabb biztosítására, mivel ennek segítségével lehet valós kapcsolatot teremteni a helyben élĘ emberek és az egészséget támogató közpolitika között. Ez lehet a csatorna,
140
amelyen keresztül a lakossági igényekkel kapcsolatban információk gyĦjthetĘk, illetve amely lehetĘséget teremt a testületi döntésekkel és azok végrehajtásával kapcsolatos vélemények megismerésére. 5. Újítás: a lehetĘségek kihasználásának fokozása és a változás kockázatainak csökkentése érdekében meg kell vizsgálni az aktuális szakpolitikák mĦködését, hogy az így szerzett ismeretekre és tapasztalatokra alapozva lehessen innovatív megoldásokat alkalmazó egészséget támogató szakpolitikát létrehozni. MindebbĘl következĘen az egészséget támogató közpolitika kialakításához nyilvánvalóan a változtatások sora szükséges. Lényeges szempont azonban, hogy a hatásai alapján, a változásnak legalább két típusa különböztethetĘ meg: elsĘfokú változás és másodfokú változás. Az elsĘfokú változás eredményeként a rendszer alapvetĘ struktúrája nem változik, hanem a korábbi tevékenység válik hatékonyabbá (Ramaprasad, 1982). Ilyen változást képes elĘidézni egy projekt40 vagy egy program41 hatása (Levy-Merry 1986; Bartunek-Moch, 1987 idézi Goumans-Springett, 1997). A másodfokú változás eredményeként azonban paradigmaváltás következik be, így a rendszer alapjait érintĘ átalakulás történik, amely kiterjed a korábbi szemlélet, a szervezeti struktúra és a mĦködési rend, illetve ezek kombinációjának újraértelmezésére (Ramaprasad, 1982). A közpolitika egészséget támogató célzatú átalakításához tehát másodfokú változás szükséges, amelynek megvalósításához nem elegendĘ egy-egy projekt vagy egy adott idĘtartamra szervezett program hatása. Ennek érdekében azonban szakítani kell a közpolitika alakításának hagyományos lineáris megközelítésével, miszerint a változtatás folyamata számos iteratív lépést foglal magába, amelyek a „probléma meghatározásával” kezdĘdnek, és fokozatosan elvezetnek a „megoldásig”.
40
A projekt meghatározott ideig - rendszerint nem hosszú ideig - tartó tevékenység, amely megvalósításához önálló pénzügyi keret áll rendelkezésre. A projekt megjelenhet, mint önálló kezdeményezés, de gyakran valamely átfogó problémamegoldási stratégia megvalósításának részét képezi. LehetĘséget teremt egy olyan idĘszakos csapatmunka megvalósítására, amely egy adott probléma megoldására multidiszciplinális alapon szervezĘdik, lehetĘség szerint innovatív megközelítéseket alkalmaz, feladat- és felelĘsség-megosztás jellemzi, így képes rugalmasan reagálni a változó helyzetekre, ezért eredményességét tekintve hatékony (Handy, 1986). 41 A program olyan szándékolt normatív cselekvési terv, amely feladatorientáció szerint strukturált, felvázolja a lehetséges szereplĘket, pénzügyi forrásokat, az érintettek körét, a várható eredményeket, a végrehajtásért felelĘsöket, valamint a határidĘket. A programok egyének, csoportok érdekeit szolgálják, így elfogadtatásuk politikai-hatalmi kérdés (Kovács, Zs.-Bartáné Pataki, V. Pázmándyné Keller, E.-Szalai, J. (2003); és Faragó, L (2005) alapján.)
141
Ehhez képest az e témával foglalkozó egyik meghatározó elmélet szerint (Kingdon, 2003) a közpolitika-alkotás olyan folyamat, ahol a problémák, a szakpolitikák (policies42) prioritásai, és a pártpolitikai érdekek folyamatosan versenyeznek a döntéshozók figyelméért. EbbĘl következĘen nem egyértelmĦ, hogy a közpolitika változása csakis oly módon történhet, hogy felmerül egy aktuális probléma, amelyek megoldása érdekében a közpolitika változik, hanem meghatározó az említett területek szereplĘinek érdekérvényesítĘ képessége. Annál is inkább, mivel ¾ a problémák csak az eredményekkel állnak összefüggésben, és a közpolitika alakítása során a kulcsszereplĘk az eredményesség érdekében megpróbálják az általuk elĘnyben részesített megoldásokat egy már létezĘ problémával összekapcsolni; ¾ a szakpolitikák prioritásai azokat a témákat jelentik, amelyekre a közigazgatásban tevékenykedĘ hivatalnokok és a környezetükben lévĘ szakértĘk komoly figyelmet fordítanak. Ezek tehát önmagukban is egy dinamikus rendszert alkotnak, amelynek dinamikája követi a hivatalnokok és szakértĘk által fontosnak tartott témák változását; ¾ a pártpolitikai környezet állandóan változik, de nem csak a rendszeres idĘközönként bekövetkezĘ választások miatt, hanem meghatározó alakító tényezĘt jelent az a folyamatos küzdelem is, amely során az kerül eldöntésre, hogy ki, mikor, mit kapjon. A pártpolitika szereplĘit csakis a középtávú túlélés motiválja így elsĘsorban a kulcsszereplĘk érdekei, a szakpolitikai prioritások, valamint a problémák változása közötti manĘverezésben érdekeltek. A problémák, a szakpolitikák és a pártpolitikák területein számos olyan szereplĘ aktivizálja magát, amelyek egy része a nyilvánosság által ismert, egy másik része azonban a háttérben tevékenykedik és a nyilvánosság számára rendszerint nem látható. A nyilvánosság elĘtt szereplĘk jellemzĘen a pártpolitikai élet prominensei, a döntéshozatal tagjai vagy ezek megbízottai, esetleg a média képviselĘi. A nyilvánosság számára kevésbé látható csoport tagjai többnyire a szakértĘk, a tudományos élet képviselĘi és a hivatali szakapparátus tagjai közül kerülnek ki. Ezek a szereplĘk a saját területükön általában komoly befolyással bírnak, de a közpolitika alakulására, önmagukban általában nem képesek jelentĘs, illetve maradandó 42
A „policy” kifejezés meghatározásához külön figyelmet kell fordítani a „policy” szó magyarításával kapcsolatos nehézségekre. A legtöbb fordító ezt az angol kifejezést általában, mint „politika” fordítja. Ugyanakkor ez rendkívül félrevezetĘ lehet, mivel ily módon magyarul nem különül el egymástól a policy és a politics kifejezések jelentése, mivel mindkét angol kifejezés „politika”-ként kerül fordításra annak ellenére, hogy tartalmilag nem ugyan azt jelentik (Jenei, 2008). Erre a problémára több publikáció is kitér (Urbán, 1995; Gulyás-Jenei, 1998; Jenei, 2008, stb.). A magam részérĘl a „policy”-t a szakpolitika kifejezés megfelelĘjeként tekintem, amely egy adott szakterület közcélú cselekvéseinek irányát határozza meg (Urbán, 1995), létrehozva így a különbözĘ szakpolitikákat. A szakpolitikák összessége pedig értelmezésemben a közpolitikát (public policy) alkotja, amely így a közérdek racionális érvényesítéseként határozható meg (Jenei, 2007).
142
befolyást gyakorolni. Ennek oka, hogy egy-egy problémához vagy egy társadalmi kérdéshez különbözĘ érdekrendszerek mentén kapcsolódnak: egyeseknek elĘnyös fenntartani az aktuális status quot, mások adott problémák szószólóiként vannak jelen, megint mások kész megoldásokat vagy pártpolitikai elĘnyöket kínálnak, így azonban nem képesek egységes és ezáltal erĘteljes érdekérvényesítésre. Mindazonáltal, ha bármely csoport képes is lenne erĘteljes érdekérvényesítésre, tartós változás eléréshez az sem lenne elegendĘ. Ennek okaként Kingdon azt állapítja meg, hogy a közpolitika alakítása összetett folyamat, és soha nem egyetlen tényezĘ dominanciájára, vagy egy jól definiálható területen bekövetkezett változássorozatra, mint elĘzményre vezethetĘ vissza. Egy társadalmi kérdés csakis akkor jelenhet meg a közpolitikát alakító tényezĘként, ha az ahhoz kapcsolódó probléma, a szakpolitika prioritásai valamint a pártpolitika érdekei egy közös pontban találkoznak. Ezáltal megnyílik a „lehetĘségek ablaka” amelyen keresztül az adott társadalmi kérdés a teljes támogatottsága okán a közpolitikába bekerülhet, miáltal a közpolitika megváltozhat. A helyi közösségek vezetĘinek kezdeményezései az egészséget támogató közpolitika hosszútávon sikeres alakítása érdekében tehát folyamatosan figyelemmel kell kísérni az aktuális problémák alakulását, ennek megfelelĘen kell a szakpolitikai prioritások alakulására hatást gyakorolni és mindezt a megfelelĘ pártpolitikai támogatások révén érvényesíteni. Ez a kihívás az egészségfejlesztési tervezés alkalmazásával viszonylag hatékonyan kezelhetĘ, mivel az egészségfejlesztési tervezés lényege, hogy az egészségfejlesztéssel kapcsolatos aktuális értékek és alapelvek már a koncepcionális tervezés során eljuthatnak a döntéshozói szintekre, ezáltal prioritásokként jelenhetnek meg a különbözĘ cselekvési területek koncepcióiban, távlati terveiben, jövĘképében. Ennek eredményeként a multiszektorális együttmĦködés alapján a különbözĘ területeken mĦködĘ döntéshozók és szakemberek már koncepcionális szinten is összehangoltan, azonos értékek, alapelvek és prioritások mentén tehetnek meg mindent az egészségi állapotot befolyásoló társadalmi tényezĘk javítása és az egészségi állapotbeli egyenlĘtlenségek csökkentése érdekében. Megteremtve ezáltal az alapfeltételeket az egészség-központú multiszektorális egészségpolitika mĦködéséhez. A Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás egészségfejlesztési tervének kidolgozásához a következĘkben a döntéshozatal kontextusában feltérképezzük a jelenlegi közpolitikai gyakorlat mĦködését. Ennek módja, hogy egyrészt a dokumentumelemzés módszerével vizsgáljuk a kistérség aktuálisan érvényes koncepcióit és középtávú terveit, másrészt elemezzük a települések polgármestereivel felvett strukturált interjúk információit. Végül a rendelkezésre álló információk alapján – amennyiben szükséges – javaslatokat fogalmazunk meg a változtatásra vonatkozóan annak érdekében, hogy a kistérség döntéshozói
143
minél hatékonyabban legyenek képesek támogatni településeiken az egészségközpontú közpolitika mĦködését.
7. 2. Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás aktuálisan érvényes koncepcióinak dokumentumelemzése 7.2.1. A dokumentumelemzés módszertani vonatkozásai A Zalaegerszeg és térsége Többcélú Kistérségi Társulás jelenleg érvényes koncepcióinak vizsgálatához a dokumentumelemzés – ezen belül is a szemantikus tartalomelemzés, attribúció-analízis (Krippendorff, 1995) – módszerét alkalmaztuk. Azért döntöttünk a kistérségi szintĦ dokumentumok elemzése mellett, mivel a települési szintĦ dokumentumok vizsgálata révén nem körvonalazhatóak azok a szándékok, amelyeket a Kistérség egészére vonatkozóan a koncepcióalkotók és a döntéshozók meghatározónak tartanak. Mindazonáltal vizsgálható lenne a települési koncepciók kistérségi koncepciókkal való viszonya, de ez az elemzés önálló kutatás tárgyát kell, hogy képezze. Az attribúció-analízis során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a koncepciók alapelvei és céljai – és esetlegesen egyéb szövegrészei – között szerepelnek-e bevezetĘ részben már említett, az egészségfejlesztési tervezés alapelveiként meghatározott elvek, amelyek a következĘk: ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾
multiszektorialitás; kimenet oldali vezérlés – általában; az egészségre gyakorolt hatások általi vezérlés; közösségi részvétel; esélyegyenlĘség biztosítása; környezeti és környezet-egészségi kockázatok csökkentése. A felsorolt alapelvek attribútumainak mind implicit, mind explicit megjelenési
formáját kerestük a koncepciók szövegében. Abban az esetben tekintettük az adott alapelv megjelenését explicitnek, ha szövegszerĦ, konkrét utalás történt a vizsgált dokumentum
szövegében a keresett alapelvre – vagy annak értelmezésére. Abba az esetben, ha bizonyos szövegrészek konkrétan nem tartalmazták a keresett alapelvet – vagy annak értelmezését –, de lényegét tekintve magukban foglalták azt, implicit megjelenésként tekintettük. A
dokumentum-elemzés során
eldöntéséhez a következĘ kritérium-rendszert:
144
az
egyes
alapelvek
meglétének
x
Multiszektorialitás: a koncepcionális célok elérése érdekében illetve azzal összefüggésben megjelenik-e több szakmai terület (pl. hivatali fĘosztályok), szervezet, intézmény közös feladatvállalására, együttmĦködésére utaló szándék, elvárás, vagy már meglévĘ gyakorlat.
x
Kimenet oldali vezérlés: a koncepcionális célok a felhasználói (pl.: lakosság) igények figyelembe vételével kerültek-e megfogalmazásra43.
x
Az egészségre gyakorolt hatások általi vezérlés: egészségvédelemmel, egészségfejlesztéssel kapcsolatos koncepcionális célok megjelennek-e a koncepcionális célok között, vagy azokkal összefüggésben.
x
Közösségi részvétel: a különbözĘ közösségi szintek és csoportok (pl. civil szervezetek, üzleti szektor, egyházak, informális szervezĘdések, stb.) részvétele megjelenik-e a koncepcionális célok között, vagy azokkal összefüggésben.
x
EsélyegyenlĘség biztosítása: megjelenik-e a speciális csoport (nĘk, nemzeti kisebbségek, fogyatékosok, megváltozott munkaképességĦek, szociálisan hátrányos helyzetben lévĘk, stb.) sajátos igényeinek nevesítése a koncepcionális célok között, vagy azokkal összefüggésben.
x
Környezeti, és környezet-egészségi kockázatok csökkentése: környezeti, és környezetegészségi kockázatok csökkentését segítĘ intézkedések megjelennek-e a koncepcionális célok között, vagy azokkal összefüggésben. Az elemzésbe bevont dokumentumok Zalaegerszeg és térsége Többcélú Kistérségi
Társulás jelenleg érvényben lévĘ koncepciói és középtávú tervei voltak, amelyek – információink szerint – a következĘk: x
Zalaegerszegi Kistérség Közfoglalkoztatási terve
x
Zalaegerszegi Kistérség Vidékfejlesztési program
x
Zalaegerszegi Kistérség Szociális koncepció
x
Zalaegerszegi Kistérség Közoktatási Intézkedési Terve44
x
Zalaegerszegi Kistérség Területfejlesztési stratégiája
x
Szociális Stratégiák - Ágazati Stratégiai Terv45 Ezen koncepciókon és terveken kívül további két dokumentum vizsgálata történt meg
a dokumentumelemzés keretében. Tekintettel azonban e dokumentumok sajátos funkciójára
43
A felhasználói igények figyelembevétele nélkül is megtörténhet a koncepcionális célok megfogalmazása, pl. ha azok objektív feltételekhez és elvárásokhoz igazodnak (törvényi elĘírás, EU direktívák, pénzügyi korlátok, stb.) és így nem a valós helyi igényeket szolgálják ki. 44 A Zalaegerszegi Kistérség Közoktatási Intézkedési Tervéhez kapcsolódóan kerültek még elemzésre a Közoktatási szakértĘi vélemény, alternatívákkal, valamint a Közoktatási terv felülvizsgálata és a Közoktatási esélyterv 2008 címĦ dokumentumok is. 45 A Szociális Stratégiák körében kerültek még elemzésre az Ágazati Stratégiai Terven alapuló Operatív Programok, és a Szociális Operatív Terv anyagának kiegészítése címĦ dokumentumok is.
145
és tartalmára, ezek elemzésekor nem az egészségfejlesztés alapelveinek megjelenése szerepelt a vizsgálat fókuszában, hanem a tartalmak egészségfejlesztési feladatokkal való potenciális kapcsolatainak feltárására helyezĘdött a figyelem. Ezek a dokumentumok a következĘk: x
Terra Stúdió Integrált tervek 2005. 2007-2013
x
Zalaegerszegi kistérségi projektgyĦjtés 2007-2013 A módszertani vonatkozások áttekintése után, a továbbiakban a dokumentumelemzés
eredményeinek ismertetése következik.
7.2.2. A dokumentumelemzés eredményei A dokumentumelemzés eredményeinek értékelésekor már elöljáróban szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a vizsgált koncepciók és középtávú tervek megfogalmazásakor, kidolgozásakor az e munkákat végzĘ szakembere felé nem jelent meg elvárásként az a feladat, hogy az egészségfejlesztés meghatározott alapelveit a dokumentumok célrendszerében vagy prioritásai közé beépítsék. EbbĘl következĘen nem értékelhetjük szakmaiatlanságként vagy hiányosságként azokat az eredményeket, ha valamely alapelv jelenleg nem található adott dokumentumban. Az eredmények a továbblépéshez szolgálhatnak kiindulásként, és így a koncepciók, középtávú tervek egészségi állapot javulását segítĘ aktualizálásához és/vagy átdolgozásához jelenthetnek segítséget, ezáltal is támogatva az egészségközpontú közpolitika kistérségi szintĦ mĦködését. A vizsgálat egyik meghatározó eredménye, hogy az elemzett dokumentumok között már jelenleg is van egy olyan, amelyben mind a hat alapelv elĘfordulása megtalálható. További fontos eredmény, hogy nincs olyan dokumentum, amely a vizsgált alapelvek közül legalább kettĘt már jelenleg is ne tartalmazna. A vizsgált koncepciókban a keresett alapelvek megjelenése az alábbi eloszlásban volt regisztrálható:
146
Az egyes alaplevek koncepciókon belüli megjelenésének gyakoriságának sorrendje az alábbiak szerint alakult: 1. esélyegyenlĘség biztosítása 6 koncepció 1. kimenet oldali vezérlés
6 koncepció
2. közösségi részvétel
4 koncepció
3. egészségre gyakorolt hatások általi vezérlés
3 koncepció
3. multiszektorialitás
3 koncepció
4. környezeti kockázatok csökkentése
2 koncepció
A vizsgált hat alapelv közül az esélyegyenlĘség biztosítása és a kimenet oldali vezérlés alapelvek minden koncepcióban megjelennek. Az esélyegyenlĘség biztosítása alapelv meghatározó érvényesülése feltehetĘen egyrészt azzal magyarázható, hogy a vizsgált koncepciók megfogalmazói érzékelték a kirekesztĘdés, a társadalom egyre gyorsuló ütemĦ és jelentĘsebb mértékĦ széttagolódása, mint kezelendĘ probléma fontosságát, másrészt, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozást követĘen a legtöbb pályázat és tervezési módszertan az esélyegyenlĘség biztosítását horizontális prioritásként várja el. E bíztató helyzetre alapozva jelen elemzés egy lehetséges feladata, hogy tovább erĘsíti a koncepcióalkotó szakemberek felé az esélyegyenlĘség, mint alapelv minden területen történĘ deklarálásának fontosságát, ezzel is segítve, hogy ez az alapelv a koncepcionális célok között explicit módon is megfogalmazódjon. A kimeneti oldali vezérlés alapelv szintén domináns megjelenése mindenképpen olyan koncepció-alkotói – és ebbĘl valószínĦsíthetĘen döntéshozatali – gyakorlatot tükröz, amely a valós lakossági igényekre alapozva mĦködik, tehát a helyi közösséget érintĘ döntések alapvetĘen nem rendelĘdnek alá az objektív lehetĘségeknek, vagy a szabályozó jogforrások kiszolgálásának. Ugyanakkor ennek az elvnek a magas gyakoriságú megjelenése azt is jelenti, hogy az egyes szakterületeken tevékenykedĘ döntéshozók, bizottságok, szakemberek pontosan ismerik és betartják az adott jogszabályi elĘírásokat és az ebben foglalt kötelezettségeket az egyes területek munkáját meghatározó stratégiai tervezési feladatokkal kapcsolatban. A közösségi részvétel alapelv négy dokumentumban volt megtalálható. Ez az eredmény azt jelentheti, hogy a döntéshozatal fontosnak tartja ugyan, hogy valós kapcsolat mĦködjön a helyi közösség különbözĘ szintĦ és formájú képviseleteivel, azonban a különbözĘ szakmai és civil szervezetekkel, szervezet-csoportokkal történĘ konkrét együttmĦködés
147
szándéka, szükségessége nem minden esetben fogalmazódik meg a koncepciókban. A minél hatékonyabb és szélesebb körĦ közösségi részvétel biztosítása érdekében célszerĦ lehet minden egyes szakterületen pontosan számba venni, hogy melyek azok a közösségi szervezĘdések, amelyekkel kapcsolatot kíván tartani a kistérség vezetĘ testülete, valamint célszerĦ lehet az egyes szervezetekkel történĘ kapcsolattartás minĘségét (pl. tájékoztatás, programokba történĘ bevonás, közös pályázás, stb.) is meghatározni, hiszen a különbözĘ szervezetekkel történĘ kapcsolattartásnak nem szükségszerĦen kell ugyanolyannak lennie. A közösségi részvétel alaplevének minél hatékonyabb gyakorlati megvalósítása érdekében tehát, a koncepciók szövegében is célszerĦ lenne deklarálni, hogy az egyes szakterületek koncepcionális céljainak elérése érdekében milyen közösségi együttmĦködések segíthetik a közös gondolkodást és tevékenykedést. Az egészségre gyakorolt hatások általi vezérlés a vizsgált koncepciók felében jelenik meg. Ez az eredmény jelzés értékĦ arra vonatkozóan, hogy, az egészségfejlesztési célok és az egészség, mint érték megjelenik ugyan a koncepcióalkotók probléma-horizontján, azonban nem mĦködik olyan prioritásként, amelyre fokozott figyelem fordulna. Különösen fontos mindez akkor, ha a koncepcionális célok közül a közfoglalkoztatás, a szociális ellátás és az oktatás területei nélkülözik az egészségi állapottal kapcsolatos elképzelések megfogalmazását, illetve a tervezett intézkedések ezirányú vonatkozásaira való fokozott odafigyelés szándékának kinyilvánítását. Mindazonáltal a jelenlegi koncepcionális gondolkodás és a tudatos értékválasztás erĘsítése érdekében elvárásként fogalmazódhat meg minden egyes koncepció esetében, hogy a koncepcióalkotók dolgozzák ki, találják meg azokat a lehetséges egészségcélokat, amelyek eléréséhez az adott szakterület tevékenysége – a koncepcionális célok megvalósításán keresztül – hozzájárulhat. Ezáltal az eddig is spontán módon való egészségfejlesztés iránti lekötelezĘdés tudatos koncepcionális tervezési szempontként erĘsödhet. A multiszektorialitás alapelv szintén a koncepciók felében jelenik meg. Ez az eredmény egy olyan helyi döntéshozatali gyakorlatra enged következtetni, amely során az egyes szakterületek képviselĘi közötti szükséges lehet az együttmĦködések fejlesztése. Különösen fontos lehet mindez a közösségi részvétel alapelv viszonylag magas elĘfordulásának tükrében, mivel az azt az önkormányzati szándékot tükrözheti, hogy a döntéshozók fontosnak tartják, hogy megismerjék a helyi közösség tagjainak véleményét és azt beépítését a döntési folyamatba. E szándékkal párhuzamosan kell tehát értékelni a multiszektorialitás érvényesülésére vonatkozó információkat is, amelyek a döntéshozatali folyamatokban résztvevĘk közötti belsĘ információ- és munkamegosztás fontosságét
148
tükrözik. Az adatok alapján feltételezhetĘ az, hogy a koncepcióalkotók és /vagy a döntéshozók a külsĘ visszajelzésekre fokozott hangsúlyt fektetnek, míg a belsĘ együttmĦködésre kevesebb figyelem fordul. A kiegyensúlyozott mĦködés érdekében célszerĦ lehet a különbözĘ szakterületek, bizottságok közötti együttmĦködést is erĘsíteni, mivel a helyi közösséget érintĘ döntések meghozatala esetén nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egy kistérségben nem az önálló szakterületek, feladatcsoportok egymásmellettisége mĦködik, hanem minden részterület szükségszerĦen kapcsolatban áll más részterületekkel is. Ugyanakkor a multiszektorialitás jelenleginél erĘsebb megjelenítése az egészségfejlesztési terv javasolt metódusának megvalósításához is elengedhetetlen. Ennek érdekében hatásos megoldásként kínálkozik, ha már a koncepcióban nevesítve is megjelölésre kerülnek azok az szakmai fórumok, bizottságok, társszervek, amelyek a koncepcionális célok megvalósításakor szükségszerĦen együtt kell, hogy mĦködjenek. Ezt a feladatot ugyanakkor megkönnyíti az a helyzet, hogy azokban a jelenlegi koncepciókban is ahol még nem jelenik meg explicit módon a különbözĘ területek közötti együttmĦködés megfogalmazódása, érzékelhetĘ az a szándék, miszerint a koncepcióalkotó számít a más területekkel történĘ együttmĦködésre, csak ez nincs egyértelmĦen leírva. CélszerĦ lenne tehát minden dokumentum esetében pontosan megjelölni, hogy mely területekkel milyen típusú együttmĦködés – egyeztetés, véleményeztetés, részek közös kidolgozása, stb – kialakítása vagy mĦködtetése segíthetné a koncepcionális célok megvalósítását, és jelenthetné az együttmĦködés optimumát. A környezeti és környezet-egészségi kockázatok csökkentése alapelv legalacsonyabb megjelenési gyakorisága feltehetĘen abból következik, hogy a környezettudatos gondolkodás csak a közelmúltban jelent meg a köztudatban, mint meghatározó eszmerendszer. Napjainkban azonban ez a felfogás – különösen a fenntartható fejlĘdés igényének a közösségek minden szintjén való fokozódása révén – egyre inkább jelentĘséget nyer az élet minden területén, és alakítja át a korábbi közgondolkodást is. EbbĘl következĘen a koncepciók átdolgozása során nyilván spontán módon is ez az alapelv egyre inkább beépítésre kerülne, míg ha tudatos törekvés, elvárás fogalmazódik meg ezirányba, akkor jelentĘs változás valószínĦsíthetĘ e területen is. Különös tekintettel az egészségfejlesztés területén, hiszen a jelenlegi felfogás szerint az egészségi helyzet milyensége szoros összefüggésben van a környezet-egészségi kockázatokkal. A gondolkodásmód – valamint a célzott koncepcionális tervezés – remélhetĘ változása feltehetĘen egyre inkább a környezet-egészségi kockázatok csökkentésének irányába hat, különösen akkor, ha a koncepcióalkotók felé ez elvárásként jelenik meg. Az egészségfejlesztési alapelvek koncepciókban és középtávú tervekben történĘ
149
megjelenésének elemzése után a figyelmet kell, még fordítani az ezeken kívül vizsgált dokumentumokra is. A Zalaegerszegi kistérségi projektgyĦjtés 2007-2013 címĦ dokumentum vizsgálatát azért tartottuk fontosnak, mivel az egészségi állapotról, egészségfejlesztésrĘl és prevencióval kapcsolatos elképzelésekrĘl komoly jelzésként szolgál az az információ, hogy a különbözĘ települések milyen projekttervekkel rendelkeznek, vagy éppen nem rendelkeznek e témák vonatkozásában. A projektgyĦjtemény a kistérség települései által javasolt összesen 876 projektet tartalmazza. Az egészségfejlesztéssel és egészségmegĘrzéssel kapcsolatos projektek arány összességében 5%-ot tesz ki. Ezek az elképzelések két csoportra oszthatóak: intézményi és/vagy infrastrukturális beruházások, amelyek jellemzĘen játszótér, sportpálya, szabadidĘ központ, és egyéb sporthoz vagy aktív pihenéshez kapcsolódó beruházások. A projektek ezen csoportja az összes javasolt projekt 4,79%-át teszi ki. Az egészségfejlesztéssel és egészségmegĘrzéssel kapcsolatos projektötletek másik része rendezvények finanszírozását célozza, azonban ezen elképzelések az összes projektötlet mindössze 0,21%-át teszik ki. Megállapítható, hogy a települési szintĦ fejlesztési elképzelések között egészségfejlesztéssel és egészségmegĘrzéssel kapcsolatos projektek nem jelennek meg meghatározó súllyal. A projektgyĦjtemény vizsgálatához hasonlóan történt a Terra Stúdió Integrált tervek 2005. és 2007-2013 címĦ dokumentum elemzése is. Az integrált terv fontos érdeme, hogy elsĘsorban a kistérség területen lévĘ erdĘk hasznosítását célozza, és ennek egyik fontos pilléreként
az
„erdĘ
egészségfejlesztési
és
tervezés
turizmus” valamint
elnevezéssel az
illetett
egészségközpontú
elképzelést közpolitika
tekinti.
Az
kialakítása
tekintetében szintén jelentĘséggel bír, mivel azzal együtt, hogy a turisztikai attrakció a térségbe látogató turistáknak kínál lehetĘségeket, természetesen a szabadidĘs infrastruktúra a helyben élĘk számára is rendelkezésre áll, ami az egészségmegĘrzés tekintetében bĘvíti a lehetĘségeket.
7.2.3. A dokumentumelemzés kritikai összegzése és javaslatok A kritikai összegzés során mindenek elĘtt szükségesnek tartunk néhány általános észrevételt megfogalmazni a vizsgált dokumentumokkal kapcsolatban. A koncepciók elemzése során kitĦnt, hogy hiányzik egy olyan egységes, a kistérségi koncepcióalkotást támogató elvárásrendszer, amely mind tartalmi alapvetések (alapelvek), mind szerkezeti elemek (pl. helyzetelemzés, koncepcionális célok meghatározása, idĘtáv, stb.) tekintetében iránymutatásul szolgálna a koncepcióalkotók számára, megkönnyítve ezzel a szöveg kidolgozását, valamint a kész dokumentumok felhasználását. Ez a változtatás egyben
150
erĘsítheti az egészségközpontú közpolitika kialakításának folyamatát, azáltal, hogy az egyeztetési-együttmĦködési rendszer – mint a multiszektoriális együttmĦködés alapja – már a koncepciók egységesebb formai-tartalmi alapvetéseinek kidolgozáskor kialakulhat. A vizsgált koncepciókkal kapcsolatos elemzés fĘbb átfogó megállapításai a következĘk: ¾ A koncepciók szövegében a vizsgált egészségfejlesztési alapelveket túlnyomórészt implicit megjelenési formában találtuk. Javasoljuk, hogy a koncepciók aktualizálása során a koncepció-alkotók törekedjenek az egészségi helyzetet javító konkrét célkitĦzések explicit megjelenítésére. ¾ Explicit megjelenésnek tekinthetjük a távlati célok oly módon történĘ megfogalmazását, ahol az elérendĘ célállapot „kemény” indikátorok, lehetĘség szerint számszerĦsített fejlesztési elképzelések mentén határozódik meg. ¾ A számszerĦsíthetĘ indikátorokkal mérhetĘ célmeghatározás egyértelmĦvé, és egyben egzakt módon kontrollálhatóvá teszi a koncepcióban foglaltak megvalósulását. A konkrét célok ismeretében minden szakmai terület pontosan el tudja dönteni, hogy milyen módon és mértékben tud hozzájárulni a célállapotot eléréséhez. ¾ Az egyes területeken alkalmazandó indikátorok, mérĘszámok kidolgozása, kiválasztása szintén a koncepció-alkotó feladat kell, hogy legyen. Ezek segítségével mind a kiinduló állapot, mind a célállapot könnyen rögzíthetĘ, továbbá leegyszerĦsödik a változások nyomon követése. ¾ Az indikátor-rendszer használatát az a további aktuális igény is sürgeti, miszerint a projektek, akciók megvalósításához készítendĘ pályázatok is kérik olyan indikátorok megjelölést, amellyel a projekt hatékonysága kimutatható. EbbĘl következĘen a tervezés és a megvalósítás során leegyszerĦsödik a helyzet, ha a koncepciók már eleve tartalmazzák ezeket az indikátorokat. Az elemzés eredményei azt mutatják, hogy már jelenleg is vannak olyan koncepciók, amelyekben minden vizsgált alapelv fellelhetĘ. Ez a helyzet mindenképpen bíztató a jövĘ tekintetében, hogy abban az esetben, ha a hat alapelv beépítése elvárásként fogalmazódik meg a koncepcióalkotók felé, sikerül minden koncepciónak megfelelnie ennek az igénynek. Mindezek megvalósulása érdekében javasoljuk, hogy a koncepcióalkotók értesüljenek az alapelvekrĘl, és arról az elvárásról, hogy ezek kerüljenek beépítésre a koncepciók aktualizálása során. Az alapelvek mellett hangsúlyt kell fektetni az indikátor-rendszer kialakítására, és használatára, már a koncepcionális tervezés, a koncepciókészítés szakaszában. Abban az esetben, ha sikerül elérni, hogy a jelenlegi koncepciók átdolgozása, és az új koncepciók alkotása során a tárgyalt alapelvek és indikátorok beépüljenek a dokumentumokba, megalapozható az a paradigmaváltás, amely az egészséget támogató közpolitika kialakulását és mĦködését eredményezheti.
151
7. 3. Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás településeinek polgármesterei körében végzett adatgyĦjtés elemzése 7.3.1. A Kistérség polgármesterei körében végzett adatgyĦjtés módszertani vonatkozásai A Kistérség településeire jellemzĘ helyi egészségpolitika megismeréséhez a települések polgármestereivel strukturált interjúk felvétele történt meg. Az adatgyĦjtés során összesen a 22 település vezetĘje válaszolt a kérdésekre. Ezen települések nevét az alábbi táblázatban dĘltbetĦvel jeleztük:
Alibánfa
Babosdöbréte
Bagod
SalomvárZalaháshágyZalalövĘ T.T.Ö. Társulás Csöde
Alsónemesapáti
Becsvölgye
Boncodfölde
Kávás
Baktüttös
Egervár
Böde
Hagyárosbörönd
Keménfa
Bocfölde
GĘsfa
Csonkahegyhát
Kisbucsa
Salomvár
Csatár
GyĦrĦs
Dobronhegy
Nemeshetés
Zalacséb
Pusztaederics
Kemendollár
Gellénháza
Ozmánbük
Zalaháshágy
Pusztaszentlászló
Kiskutas
Gombosszeg
Teskánd
ZalalövĘ
Sárhida
Kispáli
Hottó
Vaspör
Söjtör
Lakhegy
Iborfia
Zalaboldogfa
Szentkozmadombja
Nagykutas
Kustánszeg
Zalaegerszeg
Tófej
Nagypáli
Lickóvadamos
Zalaszentgyörgy
Zalatárnok
Nemesapáti
Milejszeg
PethĘhenye
Nagylengyel
Pókaszepetk
Németfalu
Vasboldogasszony
Ormándlak
Vöckönd
Pálfiszeg
Zalaistvánd
Petrikeresztúr
Észak–Nyugat Zalai Társulás
46
Göcsej Társulás
Észak Zalai Ter-i Önk. Társulás
Zalaszentiván ZalaszentlĘrinc
46
A társulás tagjai: Göcsej, FelsĘ Göcsej, Gellénháza és Térsége Társulások
152
Válicka-völgye Társulás Bak
Az interjúvázlat összesen 12 kérdést tartalmazott, amely a következĘ 3 fĘ témakör különbözĘ vonatkozásaival kapcsolatos adatgyĦjtést szolgálták: 1. Egészségi állapot és a helyi döntéshozatali feladatok 2. Egészségi állapot és a helyi döntéshozatalai struktúra 3. Helyi közösségi kezdeményezések és az egészségvédelem A következĘkben e témakörök szerint foglaljuk össze a kérdĘíves adatgyĦjtés eredményeit.
7.3.2. A Kistérség polgármesterei körében végzett adatgyĦjtés elemzés 7.3.2.1. Egészségi állapot és a helyi döntéshozatali feladatok Az egészségi állapot és a helyi döntéshozatali gyakorlat témakörér vonatkozó kérdések elsĘsorban arra irányultak, hogy a helyi döntéshozók feladatuknak tekintik-e a lakosság egészségi állapotát javító intézkedések meghozatalát, és van-e információjuk a közösség tagjainak egészségi állapotára, egészségi kockázataira vonatkozóan, annak érdekében, hogy amennyiben feladatként tekintik az egészségi állapot javítását, azt minél hatékonyabban tehessék. Az válaszadók közül mindenki szerint feladata a helyi vezetésnek, hogy foglalkozzon a településen élĘk egészségi állapotának javításával, azonban egyetlen válaszadó sem említette, hogy ez a feladat nem önként vállalt feladat, hanem a tulajdonképpen törvényi kötelezettség, mivel az 1990. LXV. törvény a helyi önkormányzatokról II. fejezet 8.§. (1) bekezdése szerint a települési önkormányzatok feladata az egészségfejlesztési feladatok ellátása, hiszen úgy rendelkezik, hogy „a települési önkormányzat feladata többek között: településfejlesztés, településrendezés >…@ az egészséges életmód közösségi feltételeinek elĘsegítése”. Ugyanakkor minden településen egyértelmĦ törekvések vannak a minél egészségesebb életfeltételek kialakítására, elsĘsorban az egészséges ivóvíz szolgáltatás, a szennyvíz- és hulladékkezelés szakszerĦ biztosítása, valamint a természeti környezet és zöldfelületek megfelelĘ gondozása révén. Az helyi közösség tagjainak egészségi állapotára vonatkozó információk tekintetében a válaszadók akként nyilatkoztak, hogy nem rendelkeznek ugyan települési szintĦ elemzésekkel vagy statisztikai adatokkal, de megfelelĘ ismeretekkel rendelkeznek a lakosság egészségi állapotát illetĘen. Az információk forrásaként elsĘsorban a háziorvostól és a házi segítségnyújtás területén dolgozó szakemberektĘl származó visszajelzések és tájékoztatások szolgálnak, valamint a lakossággal való személyes kapcsolattartás került említésre. Az e területre vonatkozó információk meglétét a polgármesterek meghatározó fontosságúnak
153
ítélték, mivel azokat egyrészt a költségvetés tervezésekor veszik figyelembe, mert így elĘre számíthatnak közgyógyellátási, mozgáskorlátozotti és egyéb támogatási igényekre, illetve számolhatnak azzal, mennyi állami támogatást kaphatnak e célra. Ezen túlmenĘen a legtöbb településen
a
házi
segítségnyújtás
ill.
gondoskodás
tervezésének
és
hatékony
megvalósításának alapját is ezek az információk képezik. 7.3.2.2. Egészségi állapot és a helyi döntéshozatalai struktúra Az egészségi állapot és a helyi döntéshozatalai struktúra összefüggésében arra kerestük a választ, hogy a tervszerĦ mĦködés érdekében rendelkeznek-e a települések különbözĘ ágazati koncepciókkal, fejlesztési tervekkel, valamint, hogy milyen szervezeti struktúra, igazgatási egységek segítik a döntéshozatali munkát. Amint az a megkérdezett polgármesterek válaszaiból kiderült, a települések jellemzĘen nem rendelkeznek ágazati koncepciókkal, vagy fejlesztési tervekkel. A koncepciók hiánya okán nyilvánvalóan az egészségfejlesztési célok sem jelenhetnek meg írott, deklarált formában a település jövĘképében. Rendszerint a választási ciklus elején fogalmazódnak meg olyan célok, amelyek megvalósítását a képviselĘk maguk elé tĦzik a mandátumuk idejére. Ahogy ez számos interjúhelyzetben elhangzott, a testületek és a polgármesterek döntéseik során a „közjót” tartják szem elĘtt, és természetesen az anyagi lehetĘségeiket is mérlegelik, mivel számos döntés – minden jó szándék, vagy innovatív elképzelés ellenére – gyakran a pénzügyi korlátok jelentette kényszer hatására formálódik. A lakosságot közvetlenül érintĘ kérdésekben a személyes ismeretség a döntĘ, mivel általában kis létszámú, viszonylag zárt közösségek a jellemzĘk: mindenkit ismer valaki a képviselĘtestületbĘl, így életmódra, anyagi helyzetre, családi szokásokra vonatkozó információk nem maradnak rejtve. A hivatali struktúrára jellemzĘ, hogy nincsenek sem osztály(ok), sem csoport(ok) a hivatalban, így az egészségügy és/vagy az egészségvédelem feladataival kapcsolatosan nem mĦködik önálló igazgatási alrendszer. A leggyakrabban az adó, a pénzügy, és a szociális feladatok területein történik önálló ügyintézĘ alkalmazása, vagy a körjegyzĘség gondoskodik e szakfeladatok ellátásáról. 7.3.2.3. Helyi közösségi kezdeményezések és az egészségvédelem A helyi közösségi kezdeményezések és az egészségvédelem összefüggésének vizsgálatakor a fókuszban a helyi lakosok véleménynyilvánítási és önérdek-érvényesítési formái és rutinjai, valamint a döntések elĘkészítésében való közremĦködése állt. Ezen
154
túlmenĘen a helyi civil kezdeményezések is vizsgálat tárgyát képezték. Mindez annak érdekében történt, hogy feltárható legyen megjelenik-e az egészség mint prioritás a közösségi önszervezĘdések területén. Általános tapasztalatként összegezhetĘ, hogy a vizsgált települések lakossága alapvetĘen passzív a helyi döntéshozatal befolyásolását illetĘen. A véleménynyilvánítás törvény adta formáit – lakossági fórumok, közmeghallgatások – rendszerint alacsony részvétel (40% alatti) jellemzi. A legtöbb visszajelzés talán a kifüggesztett hirdetményekkel kapcsolatosan regisztrálható. Számos vélemény utal azonban arra a tényre is, hogy nincs is igazán szükség a formális érdekérvényesítésre vagy érdekartikulációra, mivel a polgármester és a képviselĘk az emberek között élve a mindennapokból is ismeri az emberek véleményét. Általában csak azokban az esetekben szervezĘdik spontán lakossági érdekcsoport és próbál meg szervezettebben érdeket érvényesíteni, ha valami érdeksérelem vagy annak lehetĘsége áll elĘ.
Ezáltal
megállapítható,
hogy
az
egészségi
állapot
alakításához
kapcsolódó
érdekérvényesítés gyakorlatilag nincs jelen a helyi közösségek életében. A helyi civil szervezetek alakulása sem jellemzĘ a vizsgált közösségekre. Amennyiben mégis mĦködik ilyen szervezet egy településen, az rendszerint sportklub, vagy polgárĘrség esetleg kultúrkör. Az egészségfejlesztés vagy egészségvédelem területén mĦködĘ szervezetek közül csakis a Vöröskereszt említése történt néhány esetben. Ugyanakkor a legtöbb település vezetĘje elmondta, hogy évente egy-két alkalommal falunapot szerveznek, ahol egészségmegĘrzĘ elĘadások is elhangzanak, sportrendezvények zajlanak, és egyébként a sportpályákat mindenki az év egésze során szabadon használhatja.
7.4. Összegzés, javaslatok A Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulást alkotó települések döntéshozatali gyakorlatának az egészségfejlesztéssel való összefüggése vizsgálata során elsĘsorban az egészségközpontú közpolitika kialakításának próbáltuk meg feltérképezni. E tekintetben a következĘ megállapításokat tehetjük: ¾ a Kistérség különbözĘ szakpolitikai területeken való tevékenységét meghatározó koncepciók és középtávú fejlesztési tervek már jelen is több olyan alaplevet tartalmaznak, amelyek elĘsegítik, hogy az egészség mint horizontális prioritás jelenhessen meg a helyi közpolitikában;
155
¾ erĘsíteni szükséges azonban az alapelvek koncepciókon belüli megjelenését, és dokumentumok átdolgozás, aktualizálása, valamint új koncepciók kidolgozása során elvárásként kell megfogalmazni az egészségfejlesztés alapelveinek beépítését; ¾ a mindennapi operatív tevékenységek során is fokozott figyelmet kell fordítani a koncepciókban megjelenĘ irányvonalak és jövĘkép megvalósulására, különösen a döntés-elĘkészítés
területén,
amely
szándék
hatékony
segítsége
lehet
az
egészséghatás-vizsgálat módszerének beépítése a döntés-elĘkészítés folyamatába; ¾ a helyi döntéshozók számára jelenleg még nem tudatosult a megfelelĘ mértékben az a felelĘsség, hogy döntéseikkel miként alakíthatják a településen, Kistérségben élĘk egészségi állapotát befolyásoló tényezĘket; ¾ a helyi hivatali struktúrákban az egészség kérdése nem szerepel meghatározó területként; ¾ a helyi szintĦ önérdek-felismerés és érdekérvényesítés meglehetĘsen alacsony szinten áll; ¾ a helyi egészségvédelmi kezdeményezések meglehetĘsen esetlegesek és nem épülnek koncepcionális alapra. Mindezen megállapítások olyan helyzetet tükröznek, amelyek az egészségközpontú közpolitika kialakításának nem kedveznek, elsĘsorban azért, mert az egészségtudatosság, a stratégiai tervezés, az interszektorális együttmĦködés, a közösségi részvétel, és az újítás – mint az egészséget támogató közpolitika kialakítását segítĘ tényezĘk – javarészt hiányoznak a döntéshozatali folyamatokból. Ezért nem jelenhet meg a szakpolitikák szintjén (policy) értelmezĘdĘ másodfokú változás sem, amely paradigmaváltás-szerĦen alakíthatná át a jelenlegi döntéshozatali gyakorlatot. Hiányzik ugyanakkor a helyi közösség tagjai körében az a tudatosság is, amely az egészségtudatos magatartás és az ehhez kapcsolódó önérdek felismerést és érdekérvényesítést megalapozhatná, és az önálló cselekvés – pl. civil kezdeményezés – motorjaként mĦködne. Mindezen helyzetek megváltoztatása érdekében a tudatosság szintjének fokozását javasoljuk: ¾
a döntéshozók számára tréningek, továbbképzések, workshopok szervezése, amely során megismerhetik a multiszektorális egészségközpontú közpolitika és a társadalmi egészségfejlesztés összefüggéseit, módszereit,
¾
Kistérségi szintĦ szakértĘi háttér kialakítása, amely támogatást nyújt a fejlesztési elképzelések, koncepciók kidolgozása során az egészség, mint horizontális prioritás érvényesüléséhez, valamint ezzel összefüggésben;
156
¾
Kistérségi szintĦ szakértĘi háttér kialakítása, amely támogatást nyújt az egészséghatásvizsgálat módszernek a döntéshozatali gyakorlatba történĘ integrálásához;
¾
közösségi programok szervezése a lakosság számára, amelyek keretében képessé válhatnak az egészségi állapotukkal kapcsolatos helyzeteik, önérdekük felismerésére, és igényeik megfogalmazására;
¾
közösségi programok szervezése a lakosság számára, amelyek keretében képessé válhatnak önérdekük érvényesítésére, különös tekintettel az egészségi állapotukat befolyásoló döntések, tényezĘk, kockázatokkal kapcsolatban,
¾
közösségi programok szervezése a lakosság számára, amelyek keretében képessé válhatnak az önszervezĘdés technikáinak elsajátítására. Mindezen változtatások jelentĘsen növelhetik annak esélyét, hogy mind települési,
mind Kistérségi szinten a helyi döntéshozatali gyakorlat az egészségközpontú közpolitika mĦködését segítse elĘ.
8. Egészségfejlesztési cselekvési terv javaslatai Javaslatok összegzése színterenként A koncepció zárásaként az egyes színterek jellemzĘit bemutató fejezetek végén található adott területre vonatkozó javaslatokat rendszerezzük.
8.1 Szocio-kulturális, társadalmi-gazdasági és népegészségügyi színtér A helyzetelemzésben bemutatott társadalmi-demográfiai folyamatok, mutatók alapján jól látható, hogy kedvezĘ változás a lakosság szociális helyzetében és ennek következményeként az egészségi állapotában, egészségtudatosabb magatartásában csak összehangolt, egymásra építkezĘ fejlesztési programokkal, prioritások kijelölésével, a lakosság mind szélesebb körének aktív részvételével érhetĘ el. A társadalmi-gazdasági feltételek megteremtésében együtt kell mĦködni a gazdaságpolitika, a területfejlesztés, a foglalkoztatáspolitika, az egészségpolitika és a szociálpolitika szakembereinek, döntéshozó testületeinek. Kiemelten szükséges kezelni a partnerséget a szolgáltatások kialakítása és bĘvítése, korszerĦsítése érdekében.
157
¾ Az egészségbeli egyenlĘtlenségeket a szociális egyenlĘtlenségek mérséklésén keresztül lehet alapvetĘen befolyásolni. A fenntartható és hatékony életmódbeli változások elérésének, az egészségtudatosságnak elĘfeltétele a szociális biztonság, valamint a pozitív jövĘkép elfogadtatása („érdemes egészségesen élni”), a felgyorsult változásokhoz alkalmazkodás képességének fejlesztése, az urbanizálódás negatív hatásainak kivédéséhez a hatékony segítségnyújtás is. ¾ Az egészséget az Ottawai Charta ajánlása szerint a mindennapi élet erĘforrásának tekintjük, ezért kiemelten kell törekedni a kistérségben a társadalmi-gazdasági helyzet különbségeibĘl adódó „igazságtalan” egyenlĘtlenségek mérséklésére. Lényeges feladat a hátrányos helyzetĦ társadalmi csoportokhoz tartozó népességre vonatkozóan ajánlásokat tenni az egészségfejlesztési koncepcióban, amelyek egyrészt a létfeltételek javítására, másrészt a „megvalósítható” életmód-változtatás egyénileg szükséges vállalására hívják fel a helyi döntéshozók és az érintettek figyelmét. ¾ A 79 települést magában foglaló, a pályázatban résztvevĘ térség településein élĘ lakónépesség csökkenésének folyamata lefékezhetĘ, elsĘsorban megfelelĘ környezeti feltételekkel, a fiatalok számára kedvezĘ foglalkoztatási kínálattal, a gyermekek nevelését-oktatását szolgáló intézmények és egyéb személyes szolgáltatások biztosításával valamennyi településen. ¾ Kiemelt jelentĘsége van a „színtereknek”, amelyek befolyásolhatják az egészséges életmód-minták terjesztését, elĘsegítik az egészségesebb életmód megvalósítását, a káros szokások leküzdését, az egészség-prevenciót. ¾ A jelenleginél lényegesen többet kell foglalkozni a mentális egészség védelmével, a megküzdĘ képesség fejlesztésével, és segíteni a rászorulóknak. ¾ Az egészségmegĘrzés, az életminĘség szempontjából kiemelten fontos, hogy különösen a kistelepüléseken élĘk és az idĘskorúak számára is elérhetĘvé váljanak a szolgáltatások, megfelelĘ aktivitási lehetĘséget, közösségi részvételt nyújtson számukra a települési és a kistérségi szolgáltató rendszer. ¾ Zalaegerszeg kistérség helyzete határozottabb munkahelyteremtĘ intézkedések megtételét sürgeti a városban, illetve a kisebb körzeti központokban. A foglalkoztatottság növelése - országos és megyei szociológiai kutatások sora bizonyítja - hat legerĘsebben a családok és az egyének életszínvonalára, a nyugdíj
158
elĘtt álló nagy létszámú korosztály jövĘbeni jövedelmi helyzetére, ebbĘl következĘen az egészségi állapotra, az egészségben megélt életévek számára, a szociális szükségletek növekedésére vagy csökkenésére.
8.1.1. Megyei, kistérségi szinten egyes szakágazatok véleményeinek kikérése, javasolt témák: ¾ Az egészségügyi ágazatban az egészségügyi alapellátás kapacitásának felmérése praxisonként a prevenció és a gondozás területén, szükség esetén kapacitásfejlesztés javasolt. Fontos felmérni, hogy szakellátási igény növekedett-e, pl. helyi szakellátás fejlesztése segítené-e a gondozottak hatékonyabb ellátását. A szakellátás területén a neurorehabilitáció bĘvítésének lehetĘségét szükséges áttekinteni. ¾ ElsĘsorban az oktatási intézményekben szükséges az egészségkultúrát fejlesztĘ és az egészségmagatartást támogató programok bevezetése. A programokat a komplexitás, a rendszeresség, szakmai megfelelĘsség, a hatékonyság és a mérhetĘség figyelembevételével érdemes megtervezni. A mĦvelĘdési házak programjaiba fontosnak tartjuk beépíteni egészségnapi nagyrendezvények, egészségfejlesztĘ programok szervezését. ¾ Települések közötti közlekedési utakról, úthálózat fejlesztésérĘl, tömegközlekedésrĘl és a közutak közlekedésbiztonságáról, fejlesztési javaslatokról a közútkezelĘk, közlekedési vállalatok, rendĘrség véleményét lehetne kikérni. ¾ MunkaerĘpiacról, felnĘttképzésrĘl Munkaügyi Központ adhat felvilágosítást.
8.1.2. Mikrotérségek, helyi önkormányzatok számára javaslatok: ¾ Mikrotérségi, helyi egészségtervek készítése javasolt, hogy kimutatásra kerülhessenek az egészségbeli területi egyenlĘtlenségek, a lakossági szükségletek, a kapott eredményekre épített stratégiák, feladatok és programok. Az egészségtervekben érdemes külön kitérni a keringési rendszer betegségeit megelĘzĘ programokra és alkoholellenes tervekre is. ¾ A helyi társadalom atomizálódásának meggátolása, közösségek fejlesztése és az egészséget befolyásoló társadalmi tényezĘk javítása érdekében minden eszköz megragadása javasolt: például helyi közösségek támogatása, közösségi kezdeményezések erĘsítése, helyi szóvivĘk, kulcsszemélyek, animátorok támogatása, munkahelyteremtés támogatása, közmunkaprogramok vállalása, helyi oktatási
159
intézményekben egészségfejlesztési ismeretek oktatásának valamint prevenciós programok támogatása.
8. 2 Oktatási-nevelési intézmények színtér AJÁNLÁS AZ ISKOLÁKNAK EGÉSZSÉGNEVELÉSI PROGRAMJAIK FELÜLVIZSGÁLATÁHOZ Az iskolai egészségnevelési programok, a vezetĘi kérdĘívek és a Parsons kérdĘív eredményei kapcsán a következĘ javaslatokat, ajánlásokat tesszük az iskoláknak. 1. A programalkotáshoz jól bevált gyakorlat az egészségfejlesztĘ team létrehozása, melynek javasolt összetétele a következĘ: ¾ az intézményvezetĘ ¾ a témában speciális képzettséggel rendelkezĘ pedagógus ¾ az iskolaorvos, védĘnĘ, ¾ a testnevelĘk, ¾ a szabadidĘ-szervezĘ ¾ a diákönkormányzatot segítĘ pedagógusok, ¾ a gyermek- és ifjúságvédelmi felelĘsök, ¾ drogügyi koordinátor Szerepük kiemelt a tantestületen belüli egységes viszonyulás kialakításában. Javasoljuk meghatározni számukra feladataikat, hatáskörüket. E nélkül a felhatalmazás nélkül munkájuk súlya, jelentĘsége elveszik. Minimális feladataik közé tartozhat: ¾ Az éves munkatervekben rögzített módon szervezi az egészségnevelést segítĘ programokat, rendezvényeket. ¾ ElĘkészíti, bonyolítja, kiértékeli a programhoz kapcsolódó méréseket és kijelöli a fejlesztési területeket. ¾ Tartja a kapcsolatot a programban felsorolt szervekkel. ¾ Munkájáról folyamatosan tájékoztatja a nevelĘtestületet 2. Egy ilyen átfogó program megalkotásához, megalapozásához nélkülözhetetlen egy alapos helyzetelemzés. Fontos, hogy többek között korrekt adatokra, szakmai forrásokra alapozva készüljön ez el.
160
A helyzetelemzésnek ajánlott kitérnie: ¾ az iskola környezetére ¾ az egészségfejlesztés területén folytatott jelenlegi tevékenységek beazonosítására. ¾ a rendelkezésre álló belsĘ humán erĘforrásokra – az itt megfogalmazott hiányokból lehet konkrét továbbképzési célokat megfogalmazni ¾ az iskola-egészségügyi szolgálatnak a tanulók egészségi állapotára vonatkozó összesített adataira – egy vizsgált egészségnevelési programban erre láthattunk példát A helyzetelemzéshez felhasználhatóak még: ¾ Mindazok az iskola által ismert módszerek (pedagógiai programok készítése során elsajátított, az intézményi minĘségirányítási programokban szereplĘ), melyek általában helyzetelemzések készítésekor használhatóak ¾ Az Oktatási Minisztérium segédlete konkrét módszereket is ajánl, melyek közül pl. a az általunk használt Parsons kérdĘív a szükségletfeltárást is segítheti, hiszen ez többlet információkkal szolgálhat a programalkotáskor, illetve a késĘbbi folyamatos után követésre is megfelelĘ eszköz ¾ Bármilyen az adott település, vagy térség egészségi állapotát leíró, elemzĘ szakmai dokumentum 3. A helyzetelemzés a feltételrendszer elemzése alapján kerülhet sor a célok meghatározására.
A
programok
megvalósíthatóságának
garanciális
eleme
a
jó
célmeghatározás. Fontos, hogy a célok: ¾ Konkrétak, reálisak legyenek ¾ IdĘtávokban kerüljenek tervezésre: rövid, közép és hosszútávú célok ¾ Tantestület által elfogadottak legyenek – ebben az egészségfejlesztĘ teamnek komoly szerepe lehet 4. Javasoljuk beazonosítani a program célcsoportját: a legtöbb esetben a program tartalmából derül ki, hogy az kizárólag a tanulókra szorítkozik. De láthattunk példát ennél szélesebb körben meghatározott célcsoportra, de kevés esetben jelentek meg a pedagógusokkal, vagy akár a szülĘkkel, mint célcsoporttal kapcsolatos cél és feladat-meghatározások. 5. A kellĘ konkrétsággal megfogalmazott célokból kifejthetĘ a feladatok tagolt rögzítése, ami ¾ Módszertani ajánlásokat fogalmaz meg ¾ Megjelöli a szükséges forrásokat ¾ Meghatározza a végrehajtás felelĘseit és határidejét ¾ A sikeres megvalósítás kritériumai (indikátorok)
161
Az indikátor (mutató) feladata, hogy a program cél megvalósulását számszerĦsítve szemléltesse. Az általunk vizsgált egészségnevelési programok cél és feladat meghatározásait túl általánosnak, elnagyoltnak találtuk, ami gátolja a sikeres, hatékony megvalósítást. A feladatokat a programok tanórai, tanórán kívüli és egyéb színterek csoportosításban fogalmazták meg, legtöbb esetben ajánlásként. Ebben a formában a megvalósulás, végrehajtás rendkívül esetleges. Javasoljuk, hogy a programokban a hagyományos színterektĘl, szervezeti formáktól eltérĘ módon megvalósuló egyéb tevékenységekre is építkezzenek. 6. A feladatokhoz kapcsolódó módszertani ajánlások tekintetében fontos hangsúlyozni, hogy a személyiségfejlesztés, az attitĦd és szemléletformálás, a kompetenciafejlesztés (ami egyébként célként majdnem minden programban szerepel) korszerĦ, hatékony pedagógiai módszerek alkalmazása nélkül elképzelhetetlen. A kérdĘívek tanúságai szerint még nem abban a mértékben nyertek teret a pedagógiai gyakorlatban, ahogy a szakmai dokumentumokban leírt célok megkívánnák. 7. SegítĘ kapcsolatok partneri csatornáinak feltérképezése elengedhetetlen a programok szakmaiságának
növelése
egészségfejlesztési
érdekében,
tevékenységekhez
valamint, kapcsolódó
hogy
a
bevezetĘben
legfontosabb
említett
alapelvek
az
érvényre
juthassanak (multiszektorialitás, a széles körĦ és többszintĦ partnerségen alapuló feladat-, és felelĘsségvállalás). Több vizsgált program a felsorolás erejéig tér ki erre, ám az Javasolt meghatározni az együttmĦködés tartalmát, a pontos feladat és felelĘsség-megosztást kompetenciahatárok figyelembe vételével. 8. Nagy hiányossága a programoknak, hogy azok monitorozása, minĘségbiztosítási rendszereik kialakítása, a mérés-értékelés rendszere nem jelenik meg bennük. Így a megvalósulás egy másik garanciális eleme veszik el. Több lehetĘség közül is választhatnak az iskolák ezen a területen: ¾ Vagy önállóan az egészségnevelési programokra dolgoznak egy minĘségirányítási rendszert ¾ Vagy az intézmény meglévĘ minĘségirányítási programjába dolgozzák bele ennek a területnek a mérési értékelési eljárásrendjét, illetve a minĘségbiztosítási rendszerbe beépülnek az egészségfejlesztési szempontok Erre vonatkozóan az Oktatási Minisztérium módszertani segédlete szintén tartalmaz konkrét ajánlásokat. Egy vizsgált egészségnevelési program elemezte, gondolta végig a pedagógiai programhoz való illeszkedését, megteremtve ezzel a lehetĘségét annak, hogy az
162
egészségnevelési program pedagógiai szakmai szempontból koherens módon illeszkedjen a nagyobb szakmai programhoz. További konkrét kapcsolódási pontok kereshetĘek az intézmények
egyéb
belsĘ
szabályozóihoz
is,
ez
az
intézményi
mĦködés
belsĘ
egységességének megtereméséhez járul hozzá. Véleményünk szerint megkönnyítené az intézmények programalkotó munkáját, ha a programalkotást megelĘzĘen, vagy a felülvizsgálatok során megismernék a nemzeti, regionális, települési szintĦ stratégiákat, megkeresnék a lehetséges kapcsolódási pontokat az erĘforrások hatékonyabb felhasználása céljából.
8. 3 Munkahelyi színtér 8.3.1. Stratégiai cél A munkahelyi egészségfejlesztés gyakorlatának , színtér programként való elindítása. A NFTII TÁMOP programjaiban megjelenik, mint humán-erĘforrás fejlesztĘ tényezĘ. További forrás bevonási lehetĘség a foglalkoztatás-politikába, azonban csak azok számára, akik stratégiai programként saját rendszerüket felépítve és képviselve próbálják azt mĦködtetni. Fontos tehát a szereplĘk felkészítése, a szakmai együttmĦködések kialakítása illetve elmélyítése.
8.3.2. Megállapítások ¾ A munkahely ideális helyszíne a képzésnek és oktatásnak ¾ A munkaegészségügyi tevékenységben megvalósuló szĦrések és vizsgálatok az egyetlen potenciális lehetĘség, melyben az aktív korú lakosság , a foglalkoztatás kötelezĘ feltételeként elérhetĘ ¾ A munkahely hatékony helyszín a felnĘttek egészséges életmódra való nevelésének ¾ Átfogó és integrált megközelítés szükséges a hatékony megvalósításhoz ¾ A munkavédelem és a népegészségügy együttmĦködése elengedhetetlen ¾ Az érintettek érdeklĘdését fel kell kelteni és az ismereteket el kell hozzájuk juttatni ¾ HozzáférhetĘvé kell tenni a módszereket, eszközöket és tapasztalatokat ¾ Támogatni kell a kutatást ¾ Evidenciákat kell szolgáltatni a döntéshozók számára
163
8.3.3. Kistérségi Partner Program: ¾ Átfogó munkafeltétel kutatás-helyzetfeltárás folytatása illetve elvégzése a kistérség vonatkozásában (KKV, közintézmények), folyamatos értékelés ¾ A már rendelkezésre álló programok , lehetĘségek feltárása, folyamatos nyomon követése, együttmĦködĘ partnerek feltételeinek feltérképezése ¾ Modul programok kidolgozása céljából kistérségi szakmai csoport létrehozása ¾ Interjú sorozat munkaadókkal illetve kérdĘív a szakmai (munkabiztonság és foglalkozás-egészségügy, személyzeti munkatárs) és munkavállalói érdekképviselet szereplĘivel fókusz csoportos megoldásban, elsĘsorban azokkal, akik aktív közremĦködésüket felajánlják, szervezetük belsĘ értékelése érdekében ¾ ÉrzékenyítĘ tréning az alakuló partner program támogató csoport tagjainakdöntéshozó,
gazdasági
szféra,
munkabiztonság,
munkaegészségügy,
oktatás,
munkavállalói érdekképviselet, szakmai civil szervezet- tervezetten Ęk képviselnék és segítenék az építkezĘ folyamat hátterét, mellyel
szerepük az együttmĦködĘk
szélesítése.
8.3.4. Eredmények, fenntarthatóság: Egészségtudatos vállalatirányítás, mint a szervezetfejlesztés és humán- erĘforrás fejlesztés
egy
eszközének
megteremtése.
Ezen
tevékenységbe
történt
szellemi
(gondolkodásbeli) és részben anyagi beruházás kedvezĘen befolyásolja a szereplĘk motiváltságát,
munkaerĘ
megtartó
képessége
a
vállalkozásoknak
növekszik.
A
fenntarthatóságot a létrejött program támogató team folyamatos mĦködésében, tanácsadó, koordináló, elĘkészítĘ feladatában látjuk.
8. 4 Döntéshozatali színtér Javasoljuk, hogy a koncepcióalkotók értesüljenek a társadalmi egészségfejlesztés alapelveirĘl, és arról az elvárásról, hogy ezek kerüljenek beépítésre a koncepciók aktualizálása során. Az alapelvek mellett hangsúlyt kell fektetni az indikátor-rendszer kialakítására, és használatára, már a koncepcionális tervezés, a koncepciókészítés szakaszában. Abban az esetben, ha sikerül elérni, hogy a jelenlegi koncepciók átdolgozása, és az új koncepciók alkotása során a tárgyalt alapelvek és indikátorok beépüljenek a
164
dokumentumokba, megalapozható az a paradigmaváltás, amely az egészséget támogató közpolitika kialakulását és mĦködését eredményezheti. Mindezen helyzetek megváltoztatása érdekében a tudatosság szintjének fokozását javasoljuk: ¾ a mindennapi operatív tevékenységek során is fokozott figyelmet kell fordítani a koncepciókban megjelenĘ irányvonalak és jövĘkép megvalósulására, különösen a döntés-elĘkészítés területén, amely szándék hatékony segítsége lehet az egészséghatás-vizsgálat módszerének beépítése a döntés-elĘkészítés folyamatába; ¾ a döntéshozók számára tréningek, továbbképzések, workshopok szervezése, amely során megismerhetik a multiszektorális egészségközpontú közpolitika és a társadalmi egészségfejlesztés összefüggéseit, módszereit, ¾ Kistérségi szintĦ szakértĘi háttér kialakítása, amely támogatást nyújt a fejlesztési elképzelések, koncepciók kidolgozása során az egészség, mint horizontális prioritás érvényesüléséhez, valamint ezzel összefüggésben; ¾ Kistérségi szintĦ szakértĘi háttér kialakítása, amely támogatást nyújt az egészséghatásvizsgálat módszernek a döntéshozatali gyakorlatba történĘ integrálásához; ¾ közösségi programok szervezése a lakosság számára, amelyek keretében képessé válhatnak az egészségi állapotukkal kapcsolatos helyzeteik, önérdekük felismerésére, és igényeik megfogalmazására; ¾ közösségi programok szervezése a lakosság számára, amelyek keretében képessé válhatnak önérdekük érvényesítésére, különös tekintettel az egészségi állapotukat befolyásoló döntések, tényezĘk, kockázatokkal kapcsolatban, ¾ közösségi programok szervezése a lakosság számára, amelyek keretében képessé válhatnak az önszervezĘdés technikáinak elsajátítására. Mindezen változtatások jelentĘsen növelhetik annak esélyét, hogy mind települési, mind Kistérségi szinten a helyi döntéshozatali gyakorlat az egészségközpontú közpolitika mĦködését segítse elĘ.
165
8. 5 Egészségfejlesztési terv prioritásai A bevezetésben ismertetett, a társadalmi egészségfejlesztés összefüggésrendszerét bemutató ábrának megfelelĘen helyezzük el a prioritásként meghatározott feladatokat. A gyakorlati hasznosíthatóságot szem elĘtt tartva az ábra kategóriáit megtartottuk, de a formát táblázattá alakítottuk át. KÖZÖSSÉGI TEVÉKENYSÉG x
x
A döntéshozatali folyamatokkal kapcsolatos közösségi részvétel fokozását célzó kezdeményezések kidolgozása és megvalósítása. Döntéshozók és stakeholderek számára tréningek, továbbképzések, workshopok szervezése, amely során megismerhetik a multiszektorális egészségközpontú közpolitika és a társadalmi egészségfejlesztés összefüggéseit, módszereit.
SZOCIÁLPOLITIKAI/TÁRSADALOMPOLIT IKAI REFORM x
x x
Az egzisztenciális biztonság fokozása céljából a bevételi források, munkahelyek száma növekedjen. A fejlesztési tervek (pl. Zalaegerszeg és kistérsége Stratégiai és Operatív Programja) alapelvei között kiemelt hangsúlyt kapjon a humán erĘforrás értéke, azaz az emberi egészség értéke, annak megĘrzése és fejlesztése. Ezek figyelembe vételével egészüljenek ki a már elkészült tervek, és készüljenek az újak. Egészséghatás-vizsgálat módszerének integrálása a döntéselĘkészítési folyamatba. ErĘsíteni szükséges azonban az alapelvek koncepciókon belüli megjelenését, és dokumentumok átdolgozás, aktualizálása, valamint új koncepciók kidolgozása során elvárásként kell megfogalmazni az egészségfejlesztés alapelveinek beépítését.
KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS x
x
x
Legyen kiemelt feladat a civil szervezetek x kialakulásának és fejlesztésének támogatása. Közösségi programok szervezése a lakosság számára, amelyek keretében képessé válhatnak önérdekük x érvényesítésére, különös tekintettel az egészségi állapotukat befolyásoló döntések, tényezĘk, kockázatokkal kapcsolatban. Közösségi programok szervezése a x lakosság számára, amelyek keretében képessé válhatnak az önszervezĘdés technikáinak elsajátítására.
ÉRDEKKÉPVISELET
A lakosság egészségkultúrájának fejlesztése, az egészséginformáció megszerzésének lehetĘsége komplex módon épüljön be az oktatásba, a lakossági rendezvények programjaiba, a helyi kommunikációs csatornák üzeneteibe. A jelenleginél lényegesen többet kell foglalkozni a mentális egészség védelmével, a megküzdĘ képesség fejlesztésével, és segíteni a rászorulóknak. Kistérségi szintĦ szakértĘi háttér kialakítása, amely támogatást nyújt a fejlesztési elképzelések, koncepciók kidolgozása során az egészség, mint horizontális prioritás érvényesüléséhez, valamint ezzel összefüggésben.
166
Mindezen javaslatokon túlmenĘen a Zalaegerszeg és kistérsége Stratégiai és Operatív Programja által felállított prioritások alá csatlakozzanak az egészséget támogató stratégiák és feladatok, és egészüljenek ki új prioritásokkal: 1. KörnyezetminĘség, egészségvédelem prioritáshoz tartozó intézkedések terjedjenek ki a lakosság egészségkultúrájának fejlesztésére, valamint az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése mellett a népbetegségek csökkentését célzó prevenciós és rehabilitációs tevékenységekre is. 2. Megújuló ember, megújuló közösség és kultúra prioritáshoz tartozó intézkedések terjedjenek ki a hátrányos helyzetĦ kistérségben élĘk foglalkoztatottságának fejlesztésére valamint a közoktatásba bevezetésre kerülĘ komplex egészségtan oktatására. 3. Kiemelt fontosságú, zászlóshajó projektek közül a Települési közlekedési struktúra- és szolgáltatásfejlesztés terjedjen ki a földrajzi és települési adottságokból eredĘ egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésbĘl adódó különbségek elemzésére és fejlesztési javaslatokra. 4. Kapjon önálló prioritást a helyi közösségek fejlesztése és támogatása. 5. Jelenjen meg az egészség kérdése és az egészséget befolyásoló társadalmi tényezĘk horizontális prioritásként történĘ kezelése minden döntéshozatali folyamatban.
167
8.6 IdĘterv az egészségfejlesztési stratégia megvalósításához szükséges operatív cselevési terv és akciók kidolgozásához és lebonyolításához Tevékenységek
Hónapok 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24
Lehetséges együttmĦködĘ partnerek feltérképezése Kapcsolatfelvétel a lehetséges partnerekkel Részletes, átfogó helyzetfeltárás elĘkészítése Részletes, átfogó helyzetfeltárás adatfelvétele Részletes, átfogó helyzetfeltárás értékelése Kistérségi szakmai csoportok létrehozása a modulprogramok kidolgozásához A helyzetfeltárás eredményeire építve modulprogramok kidolgozása ÉrzékenyítĘ tréning döntéshozók számára ÉrzékenyítĘ tréning stakeholderek számára Operatív cselekvési terv kidolgozása IsmeretfejlesztĘ tréningek lebonyolítása Projektek, programok megvalósítása Értékelés, visszacsatolás
168
Felhasznált irodalom Bartunek, J.M.- Moch, M.K. (1987): First-Order, Second-Order, and Third-Order Change and Organization Development Interventions: A Cognitive Approach. The Journal of Applied Behavioral Science, Vol.23, No. 4. Faragó, L. (2005): A jövĘalkotás társadalomtechnikája. Dialóg Campus Kiadó, BudapestPécs Goumans, M.-Springett, J. (1997): From project to policy: „Healthy Cities” as a mechanism for policy change of health? Health Promotion International. Vol 12. No. 4. Gulyás, Gy.-Jenei, Gy. (1998): Bevezetés a közpolitikába. Budapest, Parlamenti Módszertani Iroda Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Közszolgálati Tanulmányi Központ Handy, B. C. (1986): Szervezetek irányítása a változó világban. Budapest, MezĘgazdasági Könyvkiadó Kingdon, J.W. (2003): Agendas, Alternatives, and Public Policies. Longman Classics in Political Sciences. New York. Kovács, Zs.-Bartáné Pataki, V. Pázmándyné Keller, E.-Szalai, J. (2003): Segédletet a „Módszertani útmutató a szolgáltatástervezési koncepció összeállításához”. Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Budapest Krippendorff, K. [1995]: A tartalomelemzés módszertanának alapjai. Balassi Kiadó, Budapest. Levy, A.-Merry U. (1986): Organisational Transformation. Praeger, New York. Ottawai Charta (1986): In: Kishegyi, J.-Makara, P. (szerk.) (2004): Az egészségfejlesztés alapelvei. Az egészségfejlesztés alapvetĘ nemzetközi dokumentumai. Egészségfejlesztési Módszertani füzetek. OEFI. Budapest. Ramaprasad, A. (1982): Revolutionary Change and Strategic Management = Behavioral Science, vol.27. no.4. Urbán, L. (1995): Közcélú szabályozás hatáselemzése (Public policy elemzés) = Közgazdasági Szemle, XLII. évf., 1995. 3. sz. 270-278. WHO (1997): Twenty steps for developing a Healthy Cities project. 3rd edition, WHO Regional Office for Europe WHO, 1988: Adelaide Recommendations on Healthy Public Policy. http://www.who.int/healthpromotion/conferences/previous/adelaide/en/print.html (letöltve: 2008.03.12)
169
Alibánfa
Bagod
Bak
Baktüttös
Becsvölgye
Bocfölde
Böde
Búcsúszentlászló
Csonkahegyhát
Dobronhegy
Gellénháza
GĘsfa
Hagyárosbörönd
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
Település
1.
Sor-szám
Zalaegerszegi kistérség
1. MELLÉKLET
2
1
4
9
6
1
10
65
27
47
35
5
11
170
népesség száma
cigány, romani, beás
MELLÉKLETEK
310
367
1707
168
334
885
301
1038
880
360
1767
1318
474
száma
lakónépesség
Népszámlálás 2001.
0,65
0,27
0,23
5,36
1,80
0,11
3,32
6,26
3,07
13,06
1,98
0,38
2,32
a lakosságban %
cigány népesség
Keménfa
Kustánszeg
Nagykapornak
Nagykutas
Nemesapáti
Ormándlak
Pacsa
PethĘhenye
Pókaszepetk
Pölöske
Pusztaszentlászló
Sárhida
Söjtör
Szentkozmadombja
Szentpéterúr
Vasboldogasszony
Zalaboldogfa
Zalacséb
Zalaegerszeg
14.
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.
27.
28.
29.
30.
31.
32.
627
4
7
8
199
5
6
52
7
8
7
26
6
2
44
5
14
47
11
171
61654
575
361
656
1041
112
1646
782
686
889
1024
394
1883
121
501
450
975
584
113
1,02
0,70
1,94
1,22
19,12
4,46
0,36
6,65
1,02
0,90
0,68
6,60
0,32
1,65
8,78
1,11
1,44
8,05
9,73
Zalaistvánd
ZalalövĘ
Zalaszentiván
ZalaszentlĘrinc
Zalaszentmihály
Zalatárnok
34.
35.
36.
37.
38.
39.
Kistérség összesen
Zalaigrice
33.
1357
5
2
1
1
37
2
1
172
91338
793
1037
294
1063
3236
423
136
1,49
0,63
0,19
0,34
0,09
1,14
0,47
0,74
67
Ápolási szakellátás
2 5
Kézi-gyógyszertárak száma
Futó mentĘk száma
Járóbeteg szakellátást biztosító rendelĘintézet
1
1 061
8
Fiók-gyógyszertárak száma
MĦködĘ kórházi ágyszám
22
Közforgalmú gyógyszertárak száma
10 633
21
VédĘnĘk száma
Egy háziorvosra jutó összes megjelent és meglátogatott beteg, eset
23
Fogorvosok száma
1 792
12
Gyermek háziorvosok száma
Egy háziorvosra és házi gyermekorvosra jutó lakos
46
FelnĘtt és vegyes háziorvosi praxisok száma
173
Zalaegerszegi Kistérség
Forrásadatok: KSH és ÁNTSZ Nyugat-dunántúli Regionális Intézetének adatbázisa
0
0
2
1
1
1
10 696
1 529
7
5
2
0
5
Pacsai Kistérség
6
2 148
25
7
30
73
10 492
1 577
132
35
38
153
Zala megyei összes
4. MELLÉKLET FONTOSABB ADATOK A ZALAEGERSZEGI ÉS A PACSAI KISTÉRSÉG EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSÁRÓL 2009-BEN
10,4 10,5
31,8 14, 6,1 3,1 4,7 14,6
6017
6075
18408
8073
3535
1809
2692
8416
57820
Diabetes mellitus
Lipoprotein-anyagcsere rendellenességei és egyéb lipidaemiák
Magasvérnyomás betegségek
Ischaemiás szívbetegségek
Cerebrovaszkuláris betegségek
Idült alsólégúti betegségek
Gyomor-nyombél, gastrojejunális fekély
Leggyakoribb mozgásszervi bet. (deformáló hátgerincvált, spondylopathiák, csontsĦrĦség rendell.)
Összes
100
4,8
2795
20942
2882
707
1040
1093
3132
7174
2172
1887
855
174
100
13,8
3,4
5,
5,2
14,9
34,2
10,4
9,
4,1
%-os megoszlása
Összes betegségszám
Összes betegségszám
%-os megoszlása
Zalaegerszeg környéke
Zalaegerszeg város
Rosszindulatú daganatok
Leggyakoribb gondozott betegségek
4880
581
200
241
371
435
2137
249
481
185
Összes betegségszám
Pacsa és környéke
100
11,9
4,1
4,9
7,6
8,9
43,8
5,1
9,9
3,8
%-os megoszlása
83642
11879
3599
3090
4999
11640
27719
8496
8385
3835
Összes betegségszám
100
14,2
4,3
3,7
6,
13,9
33,1
10,2
10,
4,6
%-os megoszlása
Zalaegerszegi kistérség mindösszesen
3. MELLÉKLET AZ EGÉSZSÉGÜGYI ALAPELLÁTÁSBAN LEGGYAKRABBAN GONDOZOTT BETEGSÉGEK A ZALAEGERSZEGI ÉS A PACSAI KISTÉRSÉGBEN, 2007. Forrásadatok: ÁNTSZ Nyugat-dunántúli Regionális Intézetének adatbázisa
X X X X X X 8
Vastagbél-, végbélrák
EmlĘrák
Méhnyakrák
Prosztatarák
Alkoholos májkárosodás
Motoros balesetek
Kockázati tényezĘk elĘfordulási gyakorisága
egészségismeret
Gyomorrák
Magas vérnyomás 1
-
-
-
-
-
-
-
-
Cukorbetegség
X
2
-
-
-
-
X
-
-
6
-
-
X
X
X
X
X
Dohányzás 175
táplálkozás 5
-
-
X
X
X
X
-
X
3
-
-
-
-
X
X
-
-
X
Testsúlyfelesleg
Ajak-szájüregi daganatok
X
6
X
X
-
-
-
X
X
X
X
alkoholfogyasztás
X
3
-
-
-
-
X
X
-
X
Mozgáshiány
X
4
X
X
-
X
-
-
-
X
-
problémák
X
3
X
-
-
-
-
-
X
-
X
terhelés
Agyérbetegségek
Halálozások/Kockázati tényezĘik
2. MELLÉKLET AZ ORSZÁGOS ÁTLAG FELETTI HALÁLOZÁST OKOZÓ BETEGSÉGEK ÉS LEGGYAKORIBB KOCKÁZATI TÉNYEZėI A ZALAEGERSZEGI KISTÉRSÉGBEN (Forrásadatok: saját feldolgozás- Dr.Menyhárt Ildikó)
8
-
X
X
X
X
X
X
X
X
Eü.-i ellátás hiányos elérhetĘsége és hozzáférhetĘsége
Fokozott stressz-
Életvezetési
Túlzott
Egészségtelen
Hiányos
eg.tan. biológia biológia eg.tan. eg.tan.
Lelki eredetĦ táplálkozási zavarok
A beteg ember táplálásának sajátosságai
A testmozgás és az egészség, betegség kapcsolata
Az egészséghez szükséges testmozgás
eg.tan., biol.
Az egészséges táplálkozás – helyi termelés, helyi fogyasztás összekapcsolása
A táplálkozás és az egészség, betegség kapcsolata
biológia
eg.tan., biol.
A betegség fogalma
MegelĘzhetĘ betegségek
eg.tan., biol.
A jó egészségi állapot megĘrzése
eg.tan.
Az egészséget befolyásoló tényezĘk eg.tan., biol.
eg.tan.
A környezet egészsége
Szájhigiénia
eg.tan.
Az egyén és az Ęt körülvevĘ közösség egészsége: felelĘsségünk
eg.tan., biol.
eg.tan.
Az egészség fogalma
A krónikus beteg egészsége
Tantárgy
Témakör
6.
6.
8.
8.
6.
6. 8.
8.
6. 8.
6. 8.
6. 8.
6.
6.
6.
6. 8.
6.
évf.
tanár tanár tanár tanár
eg.tan. eg.tan. eg.tan. eg.tan. eg.tan. eg.tan. eg.tan. eg.tan.
5-8. 5-8. 5-8. 6-8.
tem,ism., biológia tem,ism., biológia tem,ism., biológia tem,ism., biológia
176
eg.tan.
eg.tan.
-
-
eg.tan., biol.,tech.
tanár
eg.tan.
8.
5-8.
6. 8.
5-7.
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
biológia
6. 8.
eg.tan.
6.
ElĘadó beosztása
term.ism
évf.
1-3. iskola
Tantárgy
3.isk. évf.
2. isk. Tantárgy
természetismeret, biológia, osztályfĘnöki, testnevelés
1. isk.
5. MELLÉKLET EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI ISMERETEK OKTATÁSA – VÁROSI ISKOLÁK
5-8.
testnev.
testnev.
biológia
biológia
eg.tan., tech.
biológia
biológia
eg.tan.
eg.tan., ofĘi
eg.tan., ofĘi
eg.tan.
eg.tan., földrajz
eg.tan.
eg.tan., biol.
eg.tan.
Tantárgy
5-8.
5-8.
8.
8.
5. 6.
8.
8.
6.
5. 6.
5. 6.
6. 8.
6.
6. 8.
6. 8.
6.
évf.
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár, védĘnĘ
tanár, védĘnĘ
tanár
tanár
tanár, fogorvos
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
ElĘadó beosztása
4.isk.
biológia biológia
A gyermekáldás
A várandósság alatti hatások a gyermek fejlĘdésére
A szenvedélybetegségek és megelĘzésük (dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, játék-szenvedély, internet- és TV függés)
eg.tan., biol.
-
eg.tan.
A családi élet – kapcsolat a család tagjai között; közös tevékenységek
A gyermek fejlĘdését elĘsegítĘ viszonyulás a gyermekhez – családban, iskolában
eg.tan.
A társadalom élete, a társadalmi együttélés normái
-
Az érett, autonóm személyiség jellemzĘi
eg.tan.
biológia
A két agyfélteke harmonikus fejlĘdése
A férfi szerepei
eg.tan.
Önismeret, önértékelés, a másikat tiszteletben tartó kommunikáció módjai, ennek szerepe a másik önértékelésének segítésében
eg.tan.
eg.tan.
A lelki egészség
A nĘ szerepei
eg.tan.
Balesetek, baleset-megelĘzés, elsĘsegélynyújtás
eg.tan.
eg.tan.
Gerincvédelem, gerinckímélet
A társas kapcsolatok
biológia
A szervezet fejlĘdése testmozgással és annak hiányában, a felnĘtt szervezet mĦködése testmozgással és annak hiányában
6. 8.
-
8.
8.
6.
6.
6.
6.
6.
8.
6.
6.
6.
6. 8.
8.
177
eg.tan.
-
eg.tan.
eg.tan.
eg.tan.
-
eg.tan.
eg.tan.
eg.tan.
-
biológia
eg.tan.
eg.tan.
eg.tan.
eg.tan.
eg.tan.
6. 8.
6. 8.
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
ofĘi
környezetism.
-
biológia, ofĘi
ofĘi
ofĘi, dráma
eg.tan., dráma
eg.tan., dráma
eg.tan.
eg.tan.
biológia
ofĘi, dráma
ofĘi
ofĘi
testnev.
biológia
6. 7.
2-4.
-
8.
5-8.
5-8.
5-8.
5-8.
6. 8.
6. 8.
8.
5-8.
5-8.
1-8.
2-8.
8.
meghívott elĘadó, kortárs segítĘ
tanár
védĘnĘ
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
-
Iskolaegészségügy igénybevétele
Az egészségügyi ellátórendszer többi elemének igénybevétele
Otthoni betegápolás
eg.tan.
Tartós egészségkárosodással élĘ társakkal együttélés, a segítségre szorulók segítése
Az idĘ és az egészség, bioritmus, idĘbeosztás
-
mozgóképkultúra
A média-fogyasztás egészségvédĘ módja
Fogyasztóvédelem
mozgóképkultúra
-
A média egészséget befolyásoló szerepe
MĦvészeti és sporttevékenységek lelki egészséget, egészséges személyiségfejlĘdést és tanulási eredményességet elĘsegítĘ hatásai
-
-
-
-
6.
-
8.
8.
-
178
-
-
-
eg.tan.
eg.tan.
-
-
eg.tan.
-
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
folyamatos
környezetism., eg.tan
ofĘi
média ismeretek
média ismeretek
rajz, technika, testnev.
-
1-8.
1-8.
1-8.
2-6.
8.
6. 8.
6. 8.
1-8.
-
orvos, védĘnĘ
orvos, védĘnĘ
tanár, védĘnĘ
tanár
tanár
tanár, meghívott elĘadó
tanár, meghívott elĘadó
tanár
term.ism. term.ism. term.ism. term.ism. term.ism. term.ism. term.ism. term.ism. term.ism. term.ism. term.ism. term.ism.
A krónikus beteg egészsége
Az egyén és az Ęt körülvevĘ közösség egészsége: felelĘsségünk
A környezet egészsége
Az egészséget befolyásoló tényezĘk
Szájhigiénia
A jó egészségi állapot megĘrzése
A betegség fogalma
MegelĘzhetĘ betegségek
A táplálkozás és az egészség, betegség kapcsolata
Az egészséges táplálkozás – helyi termelés, helyi fogyasztás összekapcsolása
Lelki eredetĦ táplálkozási zavarok
A beteg ember táplálásának sajátosságai
6
6
6.
6.
6.
6.
6.
6.
6.
6.
6.
6.
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
term.ism.
Az egészség fogalma
6.
Tantárgy évf. ElĘadó
Témakör
1. iskola
eg.tan
eg.tan
eg.tan, biol.
eg.tan, biol.
eg.tan
eg.tan
testn., ofĘi
ofĘi,eg.tan
ofĘi, biol.
ofĘi,
eg.tan
eg.tan
eg.tan
Tantárgy
179
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
védĘnĘ
tanár
tanár
tanár
tanár
6.
évf. ElĘadó
2. iskola
eg.tan.,
eg.tan.bio
biol.
eg.tan.
biol.
eg.tan.
eg.tan.
eg.tan.
4.iskola
6.
8.
8.
6.
8.
6.
6.
6.
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
6.7.
18.
18.
18.
18.
18.
7.
18.
tanár
tanár
tanár
8.
6.és 8.
évf.
eg.tan
biol.
eg.tan
eg.tan,biol
eg.tan
eg.tan
8.
6. és 8.
8.
8.
6.és 8.
6. és 8.
8.
ofĘi,eg.tan 5. és 8.
biol.
eg.tan
Tantárgy
5. iskola
tanár, védĘnĘ eg.tan,biol
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
évf. ElĘadó Tantárgy évf. ElĘadó
3.iskola Tantárgy
6. MELLÉKLET EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI ISMERETEK OKTATÁSA – KISTELEPÜLÉSI ISKOLÁK
ofĘi, környezet, gyakorlat, technika-életvitel, természetismeret, testnevelés, etika, egészségtan biológia, kémia
ElĘadó
biol.
biológia biológia biológia biológia biológia biológia biológia biológia biológia
A két agyfélteke harmonikus fejlĘdése
Az érett, autonóm személyiség jellemzĘi
A társas kapcsolatok
A nĘ szerepei
A férfi szerepei
A társadalom élete, a társadalmi együttélés normái
A családi élet – kapcsolat a család tagjai között; közös tevékenységek
A gyermekáldás
A várandósság alatti hatások a gyermek fejlĘdésére
8.
8.
8
8
8
8
8
8
8.
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
biológia
biológia
ofĘi
ofĘi
ofĘi, biol.
ofĘi, biol.
ofĘi
ofĘi
biol.
ofĘi, magyar
180
ofĘi
6.
ofĘi
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
biol.
eg.tan
8.
6.
tanár
tanár
tanár
term.ism.
tanár
tanár
6.
Önismeret, önértékelés, a másikat tiszteletben tartó kommunikáció módjai, ennek szerepe a másik önértékelésének segítésében
6.
minden órán
eg.tan.
term.ism.
tanár
tanár
18.
18.
18.
18.
18.
18.
12.
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár 6. és 8.
6. és 8.
6. és 8.
bio,eg.tan
biol.
techn.
eg.tan
eg.tan
ofĘi
ofĘi
eg.tan
eg.tan,fiz.
8.
8.
5.6.7.8.
8.
8.
5.6.7.8.
5.6.7.8.
8.
5.6.7.8.
8.
5.6.7.8.
eg.tan,testn 5.6.7.8.
eg.tan
eg.tan
eg.tan
A lelki egészség
6.
testn.
1-8
tanár
tanár
term.ism.
tanár
tanár
18.
18.
Balesetek, baleset-megelĘzés, elsĘsegélynyújtás
6
testn. eg.tan
tanár
term.ism.
tanár
tanár
8.
Gerincvédelem, gerinckímélet
6
testn.,
eg.tan.bio
term.ism.
tanár
tanár
A szervezet fejlĘdése testmozgással és annak hiányában, a felnĘtt szervezet mĦködése testmozgással és annak hiányában
6.
eg.tan, tes
term.ism.
tanár
Az egészséghez szükséges testmozgás
6.
term.ism.
A testmozgás és az egészség, betegség kapcsolata
biológia biológia
biológia
biológia biológia biológia biológia biológia biológia biológia biológia
A gyermek fejlĘdését elĘsegítĘ viszonyulás a gyermekhez – családban, iskolában
A szenvedélybetegségek és megelĘzésük (dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, játék-szenvedély, internetés TV függés)
MĦvészeti és sporttevékenységek lelki egészséget, egészséges személyiségfejlĘdést és tanulási eredményességet elĘsegítĘ hatásai
A média egészséget befolyásoló szerepe
A média-fogyasztás egészségvédĘ módja
Fogyasztóvédelem
Az idĘ és az egészség, bioritmus, idĘbeosztás
Tartós egészségkárosodással élĘ társakkal együttélés, a segítségre szorulók segítése
Iskolaegészségügy igénybevétele
Az egészségügyi ellátórendszer többi elemének igénybevétele
Otthoni betegápolás
8
8
8
8
8
8
8.
8.
8
8
8
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
eg.tan
ofĘi
ofĘi
ofĘi
ofĘi
ofĘi
média
média
testn.
ofĘi
ofĘi
181
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár, orvos
tanár eg.tan,biol
8.
tanár
18.
18.
18.
18.
18.
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
tanár
eg.tan
ofĘi
techn.
ofĘi
6.
5.6.7.8.
8.
5.6.7.8
ofĘi,eg.tan 5.6.7.8.
9. Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
8. Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú MĦvészetoktatási Intézmény
182
7. Béke Ligeti Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
6. Öveges József ÁMK
5. Izsák Imre ÁMK
4. Landorhegyi és Pais DezsĘ Általános Iskola
3. Kertvárosi Általános Iskola
2. Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási NyelvĦ Általános Iskola
1. Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú MĦvészetoktatási Intézmény
Általános iskolák
Zalaegerszeg
7. MELLÉKLET KÖZOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK A KISTÉRSÉGI TÁRSULÁS TERÜLETÉN
8. Városi Középiskolai Kollégium
7. Páterdombi SzakképzĘ Iskola
183
6. Ganz Ábrahám és Munkácsy Mihály Szakközépiskola és Szakiskola
5. Deák Ferenc és Széchenyi István Szakközép- és Szakiskola, Sportiskola
4. Csány László Közgazdasági Szakközépiskola
3. Zrínyi Miklós Gimnázium
2. Kölcsey Ferenc Gimnázium
1. Apáczai Csere János ÁMK
Középfokú oktatási intézmények
7. Szent Család Óvoda
6. Izsák ÁMK Óvoda
5. Öveges ÁMK Óvoda
4. Landorhegyi Integrált Óvoda
3. Kertvárosi Integrált Óvoda
2. Belvárosi II. sz. Integrált Óvoda
1. Belvárosi I. sz. Integrált Óvoda
Óvodák
Alsónemesapáti
Bagod
Bak
Becsvölgye
Bocfölde
Csonkahegyhát
10. Csertán Sándor Általános Iskola és Óvoda
11. Fekete István Általános Iskola és Óvoda
12. Göcsej Kapuja ÁMK
13. Szegi Suli és Nyitnikék Óvoda
14. Általános Iskola Bocfölde
15. Gárdonyi Géza Általános Iskola és Napk. O. Óvoda
184
Székhely
Intézmény neve
Zalaegerszegi kistérség Általános iskolai feladatellátásra szervezĘdött társulások:
Csonkahegyhát
Csatár
Bocfölde
Kustánszeg
Becsvölgye
Zalatárnok
Sárhida
Bak
Zalaszentgyörgy
Zalaboldogfa
Vaspör
Ozmánbük
Kávás
Hagyárosbörönd
Bagod
Nemesapáti
Alsónemesapáti
Társult települések
Gellénháza
17. Dr. Papp Simon Általános Iskola
185
Egervár
16.Egervári László Általános Iskola és Napk. O. Óvoda
Ormándlak
Nagylengyel
Lickóvadamos
Iborfia
Gombosszeg
Gellénháza
ZalaszentlĘrinc
Zalaszentiván
Vasboldogasszony
Nagypáli
Lakhegy
Kispáli
GĘsfa
Alibánfa
Egervár
Pálfiszeg
Nénetfalu
Milejszeg
Dobronhegy
Salomvár
Söjtör
Teskánd
19. Általános Iskola
20. Deák Ferenc Általános Iskola és Napk. O. Óvoda
21. Csukás István ÁMK
186
Pókaszepetk
18. Festetics Kristóf ÁMK és Pakodi Tagintézménye
Boncodfölde
Babosdöbréte
Teskánd
Pusztaszentlászló
Söjtör
Zalaháshágy
Zalacséb
Vaspör
Keménfa
Salomvár
Zalaistvánd
Vöckönd
Pakod
Kemendollár
GyĦrĦs
Dötk
Pókaszepetk
Szentkozmadombja
Petrikeresztúr
ZalalövĘ
23. Általános Iskola
187
Tófej
22. Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvoda
SzĘce
Szaknyér
ėrimagyarósd
Hegyhátszentjakab
FelsĘjánosfa
Csöde
ZalalövĘ
Pusztaederics
Baktüttös
Tófej
Hottó
Böde
Bagod
Bak
Becsvölgye
Bocfölde
Csonkahegyhát
9. Fekete István Általános Iskola és Óvoda
10. Göcsej Kapuja ÁMK
11. Szegi Suli és Nyitnikék Óvoda
12. Általános Iskola Bocfölde
13. Gárdonyi Géza Általános Iskola és Napk. O. Óvoda
188
Alsónemesapáti
Székhely
8. Csertán Sándor Általános Iskola és Óvoda
Intézmény neve
Óvodai feladatellátásra szervezĘdött társulások, valamint települések által önállóan fenntartott óvodák:
Csonkahegyhát
Csatár
Bocfölde
Kustánszeg
Becsvölgye
Zalatárnok
Sárhida
Bak
Zalaszentgyörgy
Zalaboldogfa
Vaspör
Ozmánbük
Kávás
Hagyárosbörönd
Bagod
Nemesapáti
Alsónemesapáti
Társult települések
Gellénháza
15. Napközi Ótthonos Óvoda
189
Egervár
14.Egervári László Általános Iskola és Napk. O. Óvoda
Ormándlak
Nagylengyel
Lickóvadamos
Iborfia
Gombosszeg
Gellénháza
ZalaszentlĘrinc
Zalaszentiván
Vasboldogasszony
Nagypáli
Lakhegy
Kispáli
GĘsfa
Alibánfa
Egervár
Pálfiszeg
Nénetfalu
Milejszeg
Dobronhegy
Nagykutas
Nagylengyel Pókaszepetk
Söjtör
Teskánd
17. Nagykutasi Napközi Otthonos Óvoda
18. Napközi Ótthonos Óvoda
19. Festetics Kristóf ÁMK és Pakodi Tagintézménye
20. Deák Ferenc Általános Iskola és Napk. O. Óvoda
21. Csukás István ÁMK
190
Lakhegy
16. Napközi Ótthonos Óvoda
Hottó
Böde
Boncodfölde
Babosdöbréte
Teskánd
Pusztaszentlászló
Söjtör
Zalaistvánd
Vöckönd
Pakod
Kemendollár
GyĦrĦs
Dötk
Pókaszepetk
Nagylengyel
Kiskutas
Nagykutas
Lakhegy
Petrikeresztúr
Zalacséb
Zalaszentgyörgy
Zalatárnok
23. Napközi Ótthonos Óvoda
24. Napközi Ótthonos Óvoda
25. Napközi Otthonos Óvoda
191
Tófej
22. Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvoda
Szentkozmadombja
Zalatárnok
Kávás
Zalaszentgyörgy
Zalaháshágy
Zalacséb
Vaspör
Keménfa
Salomvár
Pusztaederics
Baktüttös
Tófej
TELEPÜLÉSEK
Alsónemesapáti Bak Becsvölgye Bezeréd Bucsuszentlászló Egervár Gellénháza GĘsfa Kávás Kustánszeg Lakhegy Misefa Nagykapornak Nagylengyel Nemesrádó
192
Orbányosfa Petrikersztúr Salomvár Sárhida Söjtör Teskánd Tófej Vasboldogasszony Zalaegerszeg Zalaháshágy ZalalövĘ Zalaszentmihály Zalatárnok
8. MELLÉKLET A LAKOSSÁGI SZÜKSÉGLETEK ÉS VÉLEMÉNYEK VIZSGÁLATÁHOZ VÉGZETT VÉLEMÉNYFELMÉRÉS VÁLASZADÓI ÁLTAL LAKOTT
