Tartalomjegyzék. A pontosan elég nagy lépés. első szám - pikkász. Impresszum. pikkász. a főszerk szól

nemrég...

a főszerk szól

A pontosan elég nagy lépés Impresszum

pikkász

a BME TTK Hallgatói Önkormányzatának lapja 1. évfolyam, első szám. 2007. december Szerkesztőség: 1117 Budapest, Dombóvári út 3. B402-es szoba Felelős kiadó: Domján Dániel Főszerkesztő: Horváth Miklós Kari lap felelős: Hudáky Zsuzsanna E számunk szerzői: Bodor Ágnes, Cseh Ágnes, DD, andris, htom, zsu, san, Papp Gergely, Karácsony József Sándor, Komjáthy Julcsi, Nagy Viktor, Dr. Orosz László, eszter, Reiss Tibor, Szabó Áron, micu, utyi, szaki, Szántó Ádám, Szepesi Gábor, mber A borítón lévő rajz Zsóka képzőművészeti kvalitásának köszönhető. Köszönet a Wigner Fotókörnek (utyi, Melcsi) a fényképekért. Kártyák minden mennyiségben: Melcsi Tördelés: vaker, micu Korrektor: Hudáky Zsuzsanna A szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet bármelyik itt megjelent cikkben, rajzban közölt véleménnyel. web: http://pikkasz.wigner.bme.hu e-mail: [email protected]

Nem lehet, hogy elsiklottál volna a következő tény mellett, ha máshol nem, akkor gimiben vagy akárhol máshol, mikor kiosztották a tankönyveket, bele kellett botlanod, igen, a frissen nyomtatott könyv remek illatába. Ez bizony elég közhelyes. Nem igazán tudom, mit is kéne mondanom, ha nem közhelyet. Mert nem mondod, hogy Te elhiszed, hogy amikor Amstrong a Holdra éppen kilépni készült, nem vette elő az űrruha zsebéből a kis cetlit. A többi: világhíres közhely. Ilyennel én sajnos nem készültem. Persze, nem jelenti ez azt, hogy nem kell „megadnunk a módját”. És azt sem jelenti, hogy a közhelyeknek ne lenne óriási szerepük ebben az egész ünnepélyességben. Mert ünnepeknek, ugye, lenniük kell. Elmondom, én milyen illúzióba ringattam magam az imént. Tehát azokban a pillanatokban, amikor ezt a pár mondatot írtam, arra gondoltam, hogy én vagyok az első, aki erre a negyvenakárhány oldalra a tollát teszi. Ez egy rendkívüli kiváltság. Ezek a lapok ugyanis nem a fiókba kerülnek, vagy az újságos kosárba, esetleg a wc mellé, hanem a Te kezedbe. Ha tényleg én lennék ez a nem szokványos conquistador, nemigen adhatnék tanácsokat a továbbiakkal kapcsolatban. Furcsamód, ez az első oldal azonban valójában az újság utolsó oldala. Én már tudom, mit találsz a többin, én már tudom, hogy érdemes-e innen továbbmenned. Én üzenetet hozok a jövőből, ami nemsokára Neked jelenné válik. Egy kis lépés nekem, a karakterek furcsa kis talpain és tetőin. És ugyanekkora lépés Neked is. Nincsenek különbségek. Pontosan ez az, ami olyan szép ebben: a papírra sütött jelekben, amiken mindannyian ugyanazt értjük. Csámborgunk az ismert, a régről ismert kibetűmacskakövezett téren, az ismeretlenben. Nem lehet tudni, mibe botlunk, hiszen ismert szimbólumokat látunk csupán magunk körül. Ebben a világban az utat mutatni, és követni ugyanolyan izgalmas. Ebben a világban mindnyájan tudunk tájékozódni, másodikas korunk óta. Útban ebbe a világba pontosan a következő betűig kell már csak eljutnod. Rajta.

Tartalomjegyzék

-micu

hivatalos 2 HK-tükör, Mafihe világjáró 4 Szaki jelent, a franciáktól jegyzet 6 Orosz László tanár úr tollából mate-fizika 8 TDK-beszámolók interjú 10 Dr. Moson Péterrel beszélgettünk tér-idő 16 a gólyabálról, karácsonyi vásárról karácsonyi oldalak 18 népszokások, karácsony itthon és Európában, ajándékötletek

1

rejtvény 26 több is, bizony körök 28 kórus, zöldkör, fotókör beszámolnak, mesélnek, figyelmeztetnek öregdiák nem vén diák 32 Simon Ferenc mesélt sajátérték 37 írogattok, kinyomtatjuk lazíts! 38 salsa szabad paraméter 40 bográcsozunk kicsit

Ja, és persze a színes borító: ragaszd falra, használd egéralátétnek, vagy terítőnek, takarózz vele.

első szám - pikkász

hivatalos

HK - tükör http://hk.wigner.bme.hu Gondoltad volna, hogy eljön az idő mikor TTK-s újságot foghatsz a kezedben? Sokat változott a kar az elmúlt időben, a Hallgatói Képviselet pedig igyekezett követni a változásokat, megtartva mellette a régi, fontos és hasznos dolgokat is. A tavalyi évfolyam volt az első, amely gigantikus létszámúnak számít az előtte lévőkhöz viszonyítva. Persze még a mostani 140 felvett elsős száma is eltörpül a többi kar gólyáinak létszámához képest. A többi karon hallgató diákok számára elképzelhetetlen ilyen kicsi létszám. Menj csak oda egy VIKeshez vagy egy gépészhez és mondd el neki, hogy kb. 500 főből áll a karunk, garantáltan eláll a szava! Karunk kilenc évvel ezelőtt vált ki a Természetés Társadalomtudományi Karból. Egyre sokasodunk, nőnek az évfolyamok, önállósodik a kar. Leginkább ezeknek köszönhető az elmúlt időszakban megvalósult két -valószínűleg legszembetűnőbb eredményünk, az önálló gólyabál és a kari lap. Előbbiről eddig sok pozitív visszajelzést kaptunk. Reméljük, valóban minden résztvevőnek tetszett, és azok, akik nem voltak, jövőre a hallottak alapján nagy kedvvel társulnak a többiekhez, egy kis tánchoz, bulizáshoz. Akit nem győz meg mások elbeszélése, járjon utána a fotokor.wigner.bme.hu honlapon, ahol mindennél beszédesebb képeket talál a báli hangulatról. A másik szembetűnő újdonság - ami szó szerint kézzelfogható- a kar új újságának első, karácsonyi kiadása. A Pikk Ász honlapján már eddig is olvashattátok cikkeket, és most nyomtatott formátumban is találkozhattok velük. Más karokon már sok éves hagyományok vannak, mi most teremtjük meg sajátjainkat, hisz kilenc év alatt nehéz lett volna több tíz éves múltú rendezvényekre szert tenni. Amiről talán kevesebben hallottatok, az a szintén először megrendezett, önálló gyűrűavatónk volt. A rendezvényen az öregdiákok, és az idén végzettek együtt elevenítették fel az egyetemi éveket, és egy pohár bor eliminálása után húzhatták az ujjukra a gyűrűt, mely jelképezi az összetartozást és a szép emlékeket. A program megálmodásában és kivitelezésében oroszlánrészt vállalt Szilva Attila, akinek munkáját itt is szeretnénk megköszönni. Az idei késő nyár és kora ősz folyamán sikeresen lezajlottak a hagyományos gólyaprogramok is:

m r e észe T · tt E G

ányi Kar m o · d u

t ele

BM

pikkász - első szám

llgatói Képv i s Ha

gólyatábor és felkészítő hét, melyben a szervezőgárda segítségére számíthattunk. Mindkét eseményen szép számban vettek részt a gólyák, a legnépszerűbbek a gólyahajó és a TDK-król szóló előadások voltak, utóbbit megtartandó programnak gondoljuk, hiszen nagyon hasznosnak és érdekesnek bizonyult. Ezen látványos eredmények mellett sok kevésbé szembetűnő, de nagyon fontos munkát is végzett a Hallgatói Képviselet. Természetesnek tekintjük, hogy a kollégiumi helyek birtokosra találnak, és a szobabeosztás is elkészül, miközben mindenki óhaja-sóhaja megvalósul a lehetőségek korlátain belül. A szociális támogatás kifizetései némileg elhúzódtak, hiszem az idén egységes elbírálási rendszer került bevezetésre az egyetemen, így két azonos szociális helyzetű hallgató azonos pontszámot, és ezáltal azonos támogatást kap. Szintén újdonságnak könyvelhető el a Kari Közösségi Ösztöndíj bevezetése. Egy közösség életében fontos, hogy minél többen vállalkozzanak olyan feladatokra, melyek kifejezetten a közösség, és nem a közvetlen saját érdekeit szolgálják. Ennek motiválására vezettük be az imént említett ösztöndíjat, mely a Kari BME Ösztöndíjjal együtt a közösségi, sport és egyéb hallgatói tevékenység honorálását szolgálja. A kar felépítése is változásokon ment keresztül. A Kari Tanács létszáma kisebb lett, de a Hallgatói Képviselet ugyanúgy egyharmados arányban van jelen, melynek köszönhetően érdemben is részt tudunk venni a döntéshozatalban. A Dékáni Tanács hetente ül össze. Ezeken az üléseken a dékán, a dékán helyettesek és a Dékáni Hivatal vezetői mellett a Hallgatói Képviselet elnöke is jelen van. Képviselőink a KT albizottságaiban, mint pl. az Akkreditációs Bizottság, vagy a matematikus és fizikus Szakbizottságok is reprezentálják a hallgatók érdekeit. Végül szeretném felhívni a figyelmeteket a választások óta történt változásokra. A Kollégiumi Bizottságból Tóth Sándor mondott le, és helyére Berczédi Balázs, addigi póttag került. Az elnöki poszton is változás történt, november 26-a óta Bácsi Ádám helyét Domján Dániel vette át. Sikeres vizsgaidőszakot és Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk mindenkinek! Bodor Ágnes

2

hivatalos

Őszi munka, tavaszi tervek

avagy nem tétlenkedik az MFHB sem

http://mfhb.wigner.bme.hu

Nagy megtiszteltetés a BME TTK önálló kari lapjának az első számába publikálni. Különösen egy, a szívemhez közel álló dologról, a Magyar Fizikushallgatók Egyesülete Mérnök-fizikus Helyi Bizottságáról (Mafihe-MFHB). Ez a kis lelkes helyi csapat mit is tesz, mit tervez, ill. a hozzá köthető nagy egyesület mit csinál éppen, vagy egyáltalán? Hát ezt mondom el Nektek, kedves Olvasók. Honnan is kezdjem? Talán onnan, hogy az országos és a helyi tisztújításokkal kezdődött a tanév, ahogy mindig, rendesen. Nagyon tömören vázolom, amit már a Mafigyelőben olvashattatok. Gillemot Katalin Andrea személyében újra MFHB-s elnöke van a Mafihének. Az országos elnökségben dolgozik már második éve Tóth Bálint és az új Mafigyelő főszerkesztő Bojtos István Péter. Az átvezetést az országos és a helyi rész között két ember jelenti, akiknek mindkét szinten dolgozniuk kell: az MFHB-nak a Mafihe Nemzeti Bizottságba delegált tagja, aki Klujber Gergely és az Ellenőrző Bizottságba delegált tag, aki jómagam vagyok. Helyi szinten az elnök Matulik Gábor, titkár Balogh Zoltán, gazdasági felelős Klujber Gergely, programfelelős Csajbók Viktória, tájékoztatási felelős Farkas István, számítástechnikai felelős Lukács Péter lett, aki számíthat Nagy Viktor és Papp Gergely hathatós segítségére is. Most már látjátok kis csapatunkat. Nézzük mit tettünk eddig az idén! A tanévet elég jól kezdtük, hiszen átvettük a vezetést az MFHB-EHB (ELTE Helyi Bizottság) számháborúk történetében először. Tizenkettedik alkalomra sikerült. Aztán jött az országos közgyűlés, amin elég kevesen voltunk, majd meghirdettük a saját taggyűlésünket egy előadással egybekötve, ami kb. hatvan embert mozgatott meg. Amerikából, a Princeton University Közgazdaságtan Tanszékéről sikerült egy 2003ban diplomázott mérnök-fizikust hazacsalogatni. Zawadowski Ádám gazadaságfizikáról tartott egy

kiváló előadást. Igen, ő a Fizikai Intézet alapító igazgatójának, Zawadowski Alfréd professzor úrnak a fia. Még ezen a héten volt a FiVe, azaz a Fizika Verseny, amit hagyományosan az SZHB, azaz a Szegedi Helyi Bizottság szervez. Örülünk, hogy képviseltettük magunkat, de reméljük jövőre azért többen vesznek részt tőlünk rajta. A következő országosan meghirdetett, de inkább EHB-s program a TDK-hétvége, ami az idén Pécsett volt. A hirdetés szerint az I., a II. és a III. évfolyamnak ajánlották inkább, mivel arról szól a dolog, hogy azok a tanárok, akiknek van TDKdolgozat formájában esetlegesen kidolgozható témája, azok tartanak előadást a munkájukról, a csoportról, ahol dolgoznak és természetesen az adott témáról. A rendezvényen az EHB-n kívül csak mi képviseltettük magunkat egy lelkes, csupa elsősökből álló különítménnyel. Alig telt el pár nap és jött a brutálprobléma-megoldó Ortvay Rudolf Fizika Verseny, melyre egy hét állt a versenyzők rendelkezésére. Sajnos, az eltéseknek annyi előnye volt, hogy nekik akkor őszi szünetük volt, de az idén ez csak három nap előnyt jelentett. Eredményhirdetés a Fiziqs Mikulással egybekötve, december 6-án lesz az ELTE-n. Megint aludtunk pár napot és az őszi közgyűlés óta az első NB-ülést az elnök Debrecenbe hívta össze, amit összekötöttünk kutatóintézet-látogatással, esti kocsmázással. Természetesen mindeközben zajlanak a megbeszélések országos és helyi szinten is. Elnökségik, HB-ülések, vagy spontán egyeztetések szüntelenül. A közeljövőben, azaz december 7-9-ig tervezünk egy budapesti hétvégét, amit annak örömére rendezünk, hogy a debreceni NB-s hétvége nagyon megtetszett az ottaniaknak és egy hasonlót átélnének az anyaintézményüktől távolabb is. Így hát lesz kutatóintézet-látogatás, korcsolyázás a jégen, két buli és talán egyéb meglepetés is. Erre bíztatok mindenkit, hogy jöjjön, mert jó dolog

3


világjáró

Szaki jelenti

megismerkedni az ország többi részében tanuló fizikuspalántákkal, miközben a szakma és a jókedv is előtérbe kerül. A másik folyamatában zajló dolog a CERN-túra. Egyszer mindenkinek el kell mennie CERN-be, azaz az Európai Nukleáris Kutatási Egyesületbe, ami Európa legnagyobb részecskegyorsító gyűrűje: 27 km a kerülete. A kirándulás 2008. február 27. és március 2. között lesz és több kutatóintézet meglátogatását is tartalmazza, genfi városnézéssel. A többi országos programról majd később, most nézzük a helyi mozgolódást! Jelenleg a HB a promóciós anyagainak újratermelésén dolgozik, azaz lehet újra pólót rendelni és lesznek új bögréink is, hovatovább egyéb extrém ruhadarabokra (zokni, top, …) is lehet majd kérni a szokásos ábrákat. Már tervezgetjük a tavaszi Előadássorozatunkat, a SZAK7-et, a MOEV-et (Mafihe Országos Előadói Verseny) és új MFHB-s programokkal is előrukkolunk. A lényeg, hogy figyeljétek a levlistákat és a faliújságokat az itt nem részletezett infókért. Addig is ajánlom a honlapjainkat: http://mafihe.hu, http://mfhb.wigner.bme.hu. Kérdéseitekkel bátran forduljatok hozzánk a [email protected] címen.

http://szak1.freeblog.hu Közvetlen vizsgaidőszak után ketten jöttünk ki Franciaországba, majd két hónapot töltöttünk egy Vichy-beli nyelviskolában, kicsit felturbózni a franciatudásunkat. Egy eseménydús nyár után (1200 diák a világ több, mint 100 országából, barátkozások, kirándulások, borkóstolók, stb.) után helyzetjelentés a Párizs közeli Ecole Centraleból, ahol a következő két év telik majd, a tervek szerint. Az iskoláról: a képzés három éves, ebből mi az első kettőn veszünk részt, összesen 1500 diákkal. A többség a campuson lakik, ami egy ronda szocreál épületegyüttes, cserébe három perc a szobából az órára jutni. Mi, külföldiek kétszázötvenen lehetünk, a többség kínai, brazil, svéd és német, összesen úgy harmic országból. Négyen vagyunk magyarok. Néhány Párizs-beavatás, csapatépítés, majd az egy héttel később érkező franciákkal való találkozás után a gólyatáborral fejeztük be a nyarat, ami jellegében hasonlít az otthonira, bár sokkal többen voltunk, és hiába diákok dolgoztak a bárpult mögött, a részegeket nem igazán szolgálták ki... azért ez Lellén máshogy volt. Aztán szeptember közepe táján belevágtunk, az elején csak unalmas konferenciákkal, környezetvédelmi bemutatókkal, aztán az Ariane nevű projekt bemutatásával, ami az itteni oktatási reform része, és keretében egy cégnek kell egy tanulmányt elkészíteni az év végéig a csoportunkkal. Eleinte nagy semminek tűnt az egész, most, amikor már piszok sokat kell dolgozni vele, és a határidők szorítanak, sokkal kézzelfoghatóbb. Az iskola sajátossága, hogy itt egyetlen szak létezik: az évfolyam mintegy ötszáz diákjának ugyanakkor van órája, zhja és beadandója – ez lelkileg jó (nem csak te kelsz aznap reggel hétkor), másrészt így a diákélet is ehhez igazodhat. Maga a szak (ingénieur généralist) az otthoni műszaki menedzserhez áll talán a legközelebb, nagyon sok mindent tanítanak, de az elméletet szinte sosem kérik számon. Amúgy a suli elég neves, és ennek megfelelően kemény is – talán úgy lehetne

Karácsonyi József Sándor Mafihe-MFHB


4

világjáró jellemezni, hogy a tárgyak könnyebbek, mint otthon, viszont sok van belőlük, és piszok sokat kell projekteken és beadandókon dolgozni. A francia diákok általában elég lazák, ezt a gólyatábortól kezdve a hivatalos megjelenéseken át az élet minden apró területén bizonyítják, és szerencsére sokkal toleránsabbak és befogadóbbak velünk, külföldiekkel szemben, mint azt hittem volna. Más kérdés, hogy ha kettőnél többel vagy egy társaságban, és egymás közt karattyolnak bődületes sebességgel és elharapott vagy szleng szavakkal, abból továbbra sem lehet érteni egy szót sem. Az iskola sajátossága, hogy viszonylag messzebb esik Párizstól (negyed óra gyaloglás, fél óra hévezés a központig). Ennek nyilvánvaló hátránya, hogy a városba utazás inkább a hétvégékre marad, és itt egy viszonylag unalmas városkában lakunk. Előnye, hogy az elzártság miatt a campus eléggé önellátó: például van esténként nyitvatartó, diákok által üzemeltetett vegyesbolt, reggelente a „bár”ban reggelizhetsz jelképes árért, egy croissantal, kávéval és egy álmos beszélgetéssel indítva a napot, hetente egyszer a campusra jön a három legnagyobb francia bank az ügyeket intézni, van zöldséges, menza, ami nem is rossz, orvosi rendelő, színház, konditerem, stb. És, mivel a szórakozást itt, magunknak kell megszerveznünk, ezért nagyon aktívak az emberek, mintegy kétszáz diákkör létezik (a tánctól a robotépítésen és a hőlégballonozáson át a kambodzsai humanitáriusakció szervezésig minden. És itt tényleg kihasználják a dolgokat: hiába lepukkantabb a koli, mint akár a Wigner vagy a Góliát, a folyosón fociznak vagy gurulós székekkel versenyeznek, szinte minden este felváltva főzve együtt vacsoráznak, a közös helységek lefoglalásáért egymással harcolnak, és ennek eredményeként túl sok dolgot is lehet csinálni, nehéz idővel bírni. Külön szerencse, hogy itt sokmindenhez lehet szponzort találni, így nagyon sok diákkörnek sikerül elég durva pénzeket összekunyerálni, és például egy síút vagy vidámpark-látogatás a valós ár néha harmadába kerül. Az itt tanulókról még annyit, hogy eléggé megbecsülik, hogy felvették ide őket, most, november végén is majdnem 80% bent van előadáson, illetve sokan három nyelvet is tanulnak, ami elég durva heti óraszámot jelent. Meglepően népszerű a kínai és a japán nyelv, vagy százötvenen tanulják valamelyiket. Párizst a fentiek miatt még messze nem sikerült felfedeznem, úgyhogy nem is lenne túl releváns

írni róla, viszont az az előnye megvan, hogy nagyon sok európai nagyváros közel van, és a gyors vonatoknak és az olcsó repülőjegyeknek köszönhetően nem nehéz egy-egy hétvégére mondjuk Londont vagy Nizzát meglátogatni. De akár egy kocsit bérelve, ötfelé osztva a költségeket is megjátszható az út, a brazilokat például nemrég fényképezték le 189-el az autópályán, siettek haza Luxemburgból... Szubjektív. Amikor hosszabb ideig távol van az ember, akaratlanul is összehasonlítgatja tapasztalatait az otthoniakkal. Becsüljétek meg a fizikus szakot: itt akár a franciákkal, akár a svéd-japán-brazil-olasz-mindenféle diákokkal összemérve talán mi vagyunk a legjobban nyeregben az eddig tanultakat nézve: gyakorlatilag a funkanalt, valszámot és a mechanikát tanuljuk éppen, de a matmódszerek se jött rosszul, másrészt nem nézünk tágra nyílt szemekkel az olyan kifejezésekre, hogy konvolúció vagy fouriertranszformáció. Ezeket otthon borzasztó szívás megtanulni, és sokszor nem is érezzük, hogy ez tényleg kellene, aztán látva, hogy az egész világ mérnökei ezekkel nyűglődnek, utólag belátom, megérte. Másik: akár csak egy szemeszternyit külföldön töltve behozhatatlan élményeket lehet szerezni, és ezek képesek az ember világképét akár havonta újraformálni. Mindenkinek érdemes egy picit külföldön is kipróbálnia magát: a lehetőség megvan, a sajnos elég drága Erasmuson kívül tényleg sok BME-s ösztöndíj van, akár Szingapúrba vagy Japánba is, és legalább egy próbát megér az ügy, egy pályázat erejéig. Erre a programra másod- vagy harmadév elején lehet jelentkezni, és mivel a franciák minden évben felvesznek néhány magyart, elég esélyes megkapni az ösztöndíjat! A pályázáshoz elég egy pici francia vagy angol nyelvtudás, és a jegyek és a motivációs levél alapján döntenek. Ha meg ez nem jönne össze, vagy csak a kaland része érdekelne, akkor ott vannak a BEST kurzusok, amik otthon nem nagyon ismertek, itt viszont minden francia ezzel járja be Európát: az utazási költség és egy minimális részvételi díj ellenében egy hetet lehet tölteni az egész Európából jött diákokkal. Akár a BME-n, vagy itt, az Ecole Centraleban is. És a pénz tényleg nem lehet akadály: nem muszáj nyugatra menni, ugyanakkora élmény Montenegróban, Jekatyerinburgban, Krakkóban vagy Bukaresten tölteni egy hetet a bábeli forgatag közepette. -szaki

5


jegyzet

„Fricskanyitogató”

Orosz László (BME TTK Fizika Tanszék) jegyzete Nos ezen „hangulati aláfestés” után térjünk viszsza a „főcsapásra”! Sajnos nem csak hazai jelenségről van szó. A probléma Európa szerte fontos kérdése a közoktatásnak. Mindenesetre elgondolkodtató az is, hogy Japán, Kína, India éppen az ellentétes utat követi. Az USA-ban már felismerték a helyzet társadalmi súlyosságát és az tavalyi Elnöki beszéd már megfogalmazta a kívánandó irányt. (G.W.Bush: State of the Union Address, 2006:”… a fiataljainkat arra kell bátorítanunk, hogy több matematikát és több természettudományt tanuljanak…”) Mégis mi lehet az oka ennek az ellentmondásos „társadalomlélektani” helyzetnek? Mi lehet annak az oka, hogy miközben életünket átformálják a Természettudomány eredményeinek legújabb technikai vívmányai, ugyanakkor a jelenségek mélyén működő természeti törvények ismerete és az azokon alapuló „természettudományos világszemlélet” elfogadása heves ellenzésre talál a közgondolkodásban? A Média minden fórumon („földön, vízen, levegőben” azaz) „nyomtatott és elektronikus” úton egyaránt a Természettudományoktól alapvetően idegen Világszemléletet sugall. Az emberi „psyiche” ősi indulatai és érzelmi mélységei jutnak „társadalmi nyilvánossághoz” és kapnak kollektív megerősítést. Mindez pedig egy a Természettudományos szemlélettel szöges ellentétben álló közgondolkodásban „manifesztálódik” (ölt testet). Az „Ok” valószínű, hogy sokkal banálisabb, mint első pillanatra gondolnánk. A Világ ugyanis nagyon bonyolult! De a véghetetlen bonyolultsága mögött valamiféle „Rend”, „Szabályosság” uralkodik. Nos, a kíváncsiság hajtotta emberi intelligencia éppen ezt a „szabályos hátteret” próbálja felderíteni. Mindez azonban nem könnyű feladat egy olyan „agyvelő számára”, amely a sok millió éves evolúciós fejlődése során a „túlélésért” folytatott küzdelmében az „ösztönös, gyors és adekvát” reagálások sikeres technikáját fejlesztette ki. Az „absztrakt, logikus gondolkodás” csak az emberi faj sajátja. Gondolkozni csak lassan és nehezen tudunk. Ez érthető, hiszen az „evolúciós nyomás” nem a logikus gondolkodásra hatott.

A hír egészen friss. Az OM honlapján is megtekinthető. Ismét csökken a kötelező Fizika órák száma a középiskolákban. Az első pillanatban „felhorgadó” negatív indulatok csillapodtával (hiszen mindenki a maga tudását hiszi fontosnak) próbáljuk higgadt logikával megfejteni a közoktatási rendszerünkben kifejlődő áramlatoknak imént említett (minket is érintő) vonulatát. Üdvözlet a most induló „π-k ász” lelkes Olvasóinak! A BME kari lapok kínálatában egy, már régen aktuális „periodika” első számát köszönthetjük ezen újság oldalait forgatva. Két alapvetően különböző világlátást tanuló hallgatóság olvasótábora válik most ketté. A Társadalomtudományok és a Természettudományok alapjaival ismerkedő BME-es fiatalok a jövőben külön sajtó fórumot kapnak. Jól van ez így! Régi adósság törlesztetik. Hiába udvariaskodnánk, a „víz és az olaj nem keveredik”. A szóban forgó, közérdekű kérdésre ugyanis (m.m., hogy helyes tendencia-e az, hogy a középiskolás órarendben csökken a Fizika órák száma, miközben a „Tánc és dráma” és „Médiaismeret” képviselete növekszik) a GTK és a TTK hallgatói nyilvánvalóan ellentétes választ adnának. Legjobb esetben az „Igen, de…” vagy a „Nem, de …” fordulatok enyhítenék az ellentéteket.


6

jegyzet A gond a Fizika tanítása (taníthatósága) körül azonban ennél sokkalta nagyobb. Ugyanis a mai aktív fizikai ismereteink (képletesen szólva) 90%-ban a „Modern Fizikát” jelentik, amely a XX.-század elejei fizikai forradalom szülöttje. Galilei (1564-1642 ) fogalmazta meg először azt, hogy a „Természet könyve a Matematika nyelvén íródott” és aki azt a szöveget érteni akarja, annak tisztában kell lennie evvel a nyelvvel. Tudomásul kell vennünk, hogy a középszintű matematikai ismeretek nem elegendőek a modern fizika precíz megértéséhez. Tehát pl. a Kvantummechanika kellő matematikai tudás és készség hiányában nem érthető meg. Legfeljebb csak félreérthető, mint azt a mai magyar „szabad” (áltudományos) könyvpiac ékesen bizonyítja. Fizika és Matematika. Ez az a két fundamentum, amelyen az Emberiség mai modern technikai civilizációja nyugszik. Mindkettő az analitikus gondolkodás (görögök által felismert) gyökereihez nyúlik vissza. A Fizika és a Matematika oktatása a BME TTK célja, feladata és hívatása. Olyan fiatal BSc-s és MSc-s diplomásokat kell a magyar társadalom sűrűjébe engedni, akik meggyőződéssel és kellő tudással képviselik a természettudományos szemléletmód sikerességét és össztársadalmi szükségességét. Aztán, ha már mindez a közgondolkodásba is beszivárgott és egy „média sztár” nem a „mat-fizbéli” tudatlanságával kérkedik és nyilvánvaló természeti képtelenségek „híresztelésekor” nem „ájuldozó lelkesedésben olvadozik”, hanem csak legyint egyet annak hallatán, akkor már beszélhetünk a „Média és Kommunikáció” tantárgyak hangsúlyának növeléséről az oktatásban. És mi van addig? Nos addig joggal kesereghetünk a középiskolás Fizika órák csökkenésén de próbáljuk elérni azt, hogy azt a kevesebbet legalább igényesebben és másképpen próbáljunk megtanítani Reménykedjünk továbbá abban, hogy a BME TTK hallgatói közül egyre többen felismerik egyéni felelősségüket (is) a társadalmi közgondolkodás formálásában. A családban az iskolákban és azon kívül is az egzakt természettudományos gondolkodás hivatásszerű terjesztői lesznek.

A gondolkodás „Nagy Luxus” bármilyen élő egyed számára, amelyik egy olyan ellenséges környezetben akar „túlélni” amely állandó változásaival potenciális életveszélyt jelent a számára. Az Emberi társadalmak szervezettsége és munkamegosztása az, amely lehetővé tette néhány kiválasztott egyede számár a „gondolkodás” luxusát és így az Emberiség újabb és igen hatékony fegyverhez jutott a „Struggle for Life” kegyetlen színpadán. A Fizika tudománya az Emberi Kultúra történetének több mint nyolcezer éves múltjában gyökerezik. Az ősi naptárkészítés volt az első jele a Természetben tapasztalható egyfajta ”időbeli szabályosságok” felismerésének. Ezt követték a (a földi és égi) távolságok, valamint az „idő”-mérésre kifejlesztett elvek és eszközök sokasága. Mindezt ma már a modern GPS rendszerré fejlesztette ki a „természettudományos-technikai” kultúrát követő, „egyetlen globalizált világba” egységesülő Emberiség. Mindeközben az „emberi lélek” mit sem változott az írott történelem elmúlt ezredévei alatt. Az ellentmondás nyilvánvaló. Az Ember mint „egyén” az önmaga által megváltoztatott technikai és társadalmi környezetében ugyanazzal az ősi stratégiával akar „túlélni”, mint amelyik egyszer már sikeresnek bizonyult a sokmillió éves küzdelme során. Mindez az emberi „lélekbe kódolva” (érzelmek, ösztönös indulatok és megérzések, stb.. formájában) ott lapul az „agytekervényeink rejtett zugaiban”. Ez tör felszínre a közgondolkodásban és hat vissza önmagára a Média által átszőtt mindennapjainkban. A „megoldás” nem biztos, hogy az, ha „megismertetjük” az ifjúsággal a Média működésének a mechanizmusát (lásd „Kommunikáció és Média” szakok divatja). Talán mégis csak az lenne a célravezető, ha a „természettudományos gondolkodásra” tanítanánk meg a jövő nemzedékét. Arra, amely már sikeresen bizonyította hatékonyságát a Természet (objektív) törvényeinek felismerésében és alkalmazásában. Ennek elsajátítása után ugyanis a „Média és Kommunikáció titka” már mindenki számára világossá fog válni. A Fizika tantárgy célja tehát nem az, hogy a mindenkori diák ki tudja számítani a „lejtőn lecsúszó test időfüggvényét”, ez ugyanis az égvilágon senkit nem érdekel. A cél egyfajta modellalkotó, analitikus gondolkodásmód elsajátítása, melynek „meglétét vagy hiányát” a lejtő példáján lehet ellenőrizni. Ez tehát nem cél, hanem csak egy „eszköz”.

A hír egészen friss. Az OM honlapján is megtekinthető. Ismét csökken a kötelező Fizika órák száma a középiskolákban.

7


mate-fizika

TDK konferencia 2007 http://tdk.ttk.bme.hu Megkértük az idei TDK konferencia néhány helyezettjét, írjanak pár sort Nektek témáikról, tapasztalataikról, hiszen Tőlük kaphattok képet igazán elsőkézből erről. Ők ennek örömmel tettek eleget, az eredményt itt olvashatjátok!

Papp Gergely

Reiss Tibor

Az idei TTK TDK-n a következő témával indultam: Csatolt neutronfizikai-termohidraulikai programrendszer a HPLWR reaktortípus tanulmányozására. A témával már több, mint 1,5 éve intenzíven foglalkozom Dr. Fehér Sándor és Dr. Czifrus Szabolcs útmutatásai alapján, jelenleg ebben a témában írom diplomamunkámat is. A Nukleáris Technika Intézetben két fő irányzat van: a reaktorfizika és a termohidraulika. Innen jött az ötlet, hogy nem lehetne-e ezt a két területet valahogy összekapcsolni: a 4. generációs HPLWR (HighPerformance Light Water Reactor) adta magát, mivel az aktív zónában a szuperkritikus nyomású víz sűrűségében bekövetkező drasztikus csökkenés kihat a neutronok moderálására, ami a teljesítményben okoz változást, ez pedig visszahat a víz hőmérsékletén keresztül a sűrűségére. A kifejlesztett programrendszer reaktorfizikai moduljához tehát szükség volt valamilyen neutronfizikai kódra: itt a választás nem volt nehéz, mivel Czifrus tanár úr elismert szakértője az MCNP kódnak. A programrendszer termohidraulikai részénél pedig pont jól jött, hogy hallgattam az Atomreaktorok termohidraulikája című tantárgyat (szintén a Nukleáris Technika Intézetben), ami alapján össze tudtam rakni egy megfelelő termohidraulikai modult. Azt nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyi időt szántam az egészre, de úgy gondolom, hogy ha az embert érdekli valami, akkor azzal érdemes többet is foglalkozni; főleg akkor, ha az itt szerzett tapasztalatok a későbbi pályafutásnál felhasználhatóak. A sikeres TDK-szereplés (2006-ban 2. díj, 2007-ben 1. díj), a magyar illetve nemzetközi publikációk pedig hab a tortán. Ezek biztosan bónusz pontot is jelentenek egy esetleges PhD jelentkezéskor, továbbá külföldi ösztöndíjaknál. Még két megjegyzés, amiért érdemes belekezdeni a TDK-ba (amiből valószínűleg aztán később a diploma is lesz): a szakirodalom angol nyelvű volta miatt az ember akaratlanul is megtanulja ezt a nyelvet és a területhez kapcsolódó szakszavakat; másrészt az elvégzett munka leírása nagyban fejleszti az ember fogalmazási és nyelvtani/nyelvhelyességi képességeit (itt köszönettel tartozom Fehér tanár úrnak, aki a legapróbb nyelvhelyességi hibákra is mindig felhívja a figyelmemet).

TDK. A harmadik... Már teljesen magától értetődő kis őszi elfoglaltság. Persze ahogy az ember vénül, úgy gondolja hogy ezzel arányosan egyre okosabb, és ezért egyre rövidebb idő elég megírni azt az ordó ötven oldalt. Aztán persze a finishben, mikor már 4-5 napja szinte szó szerint nem aludtál, akkor újragondolod hogy jó ötlet volt- e egyáltalán... Ó hányszor jutott eszembe a híres mondat: “Mehr licht!” De azért ha már erőt öltünk bele, csak be kell fejezni. Merthát, (def. szer.) “TDK-zni jó”. És a ledöbbentő benne – hogy tényleg az! Pedighát az ember közben elolvas ezer oldalt. Aztán számol százat. Majd programoz orrvérzésig. Közben folyamatosan ír mint az őrült... éjszakákba nyúlóan vitázik a témavezetőjével – majd sírva tépi szét a majdnem kész dolgozatot, hogy kezdje elölről... tövig rágott körömmel előadást ír, piszmog az ábrákkal meg a pontos szöveggel - majd földhöz vágja a stoppert, mikor kiderül hogy még fél órát vágni kell az előadásból... tövig rágja a körmét mielőtt előad, aztán kilép a világot jelentő deszka elé, és remegő térddel előadja, hogy ő a világon a legokosabb - majd persze infarkrtust kap a nem várt kérdésektől... Beleőrül az izgalomba az eredményhirdetésen.... de mégis, mégis jó dolog ez! Mert segít átvészelni az egész mehaházival és vele izomorf szörnyűségekkel terhelt éveket. Mert látod hogy lesz ez jobb, izgalmasabb is. Mert jó érezni hogy csináltál valamit. Mert megélheted a felfedezés és az alkotás örömét! És ha a végén ott mindenki előtt, a díjkiosztón kiderül hogy idén te is az egyik szerencsés vagy... nos, akkor az emberben szétterül a balzsamos nyugalom és azt mondja: Igenis érdemes volt megint nekivágni! Mi, hogy jövőre? Még szép, hogy itt leszek!


8

mate-fizika

Szepesi Gábor

Szabó Áron

A témám optikai adatátvitel volt, amin belül egy elterjedőben lévő, kis távolságok között (belvárosi, városok közötti hálózatok, tehát 100-150km) használt szabvánnyal, a CWDM rendszerekkel foglalkoztam. Eddig nem végeztek olyan számítást, ami számszerű végeredményt adott arra, hogy hogyan változik a jelminőség a fizikai hatások miatt ezekben a rendszerekben. Egy ilyen számítás elkészítését és elemzését választottam célomnak. A témaválasztás úgy történt, hogy az informális modultájékoztatón megjelent többek között Zsigmond Szilárd, elmondta, hogy mivel lehet nála foglalkozni, én pedig néhány nap múlva megkerestem. Innentől minden ment, mint a karikacsapás, ő adott irodalmat meg feladatokat, én pedig dolgoztam. Úgy érzem, megérte a befektetett munka. Az elért eredménynek is örülök (a Zsűri különdíját kaptam), de főleg azt emelném ki, hogy sok tapasztalatot sikerült szereznem abban, hogy hogyan lehet embertelen nagy mennyiségű anyagból (publikációból vagy könyvből) gyorsan kiemelni azokat a részeket, amik használhatók. És persze szoktam az önálló munkát. Ezek miatt ajánlom a TDK-t mindenkinek, szerintem elég jó felkészülés a diplomára. Annyira van vele sok munka, amennyire komolyan veszi valaki. Én nyáron foglalkoztam vele egy hónapot, majd október elejétől vettem ismét elég komolyan, emiatt többször nem mentem be előadásokra sem (bár ennél sokkal szomorúbb, hogy szórakozni meg barátnőzni se nagyon volt idő...). Viszont mindenképpen jó dolog megtapasztalni, hogy milyen nagyon belemélyedni egy témába.

A diplomamunkám a KFKI-RMKI Plazmafizikai Főosztályán csinálom, ennek megfelelően fúziós plazmafizikához kötődik. A tdk-ban is egy ehhez kapcsolódó témát dolgoztam fel, pontosabban egy tokamakokban is (és még nagyon sok máshol) előforduló instabilitási jelenséget vizsgáltam. A munka remekül illeszkedik abba a folyamatba, amit tavaly kezdtem, és aminek végeredménye majd a diplomamunkám is lesz. Elsősorban azért vágtam bele ebbe a megmérettetésbe, hogy legyen valami jó motiváció, hogy gyorsab-. ban dolgozzak. Ebből az állításból persze kiérződik, hogy erre a speciális részre olyan nagyon sok időt nem szántam (október elején tudtam elkezdeni, szal kb. másfél hónap), és ez persze meg is látszik az eredményen. Az előbb említett szempontból viszont így is abszolúte elértem a célom. Feladatom elsősorban programozás volt. MATLAB-ban írtam egy olyan kódot, ami ennek az instabil helyzetnek a növekedési rátáját számolja ki a tórusz különböző pontjaiban bizonyos közelításek mellett. Ezután pedig a kapott eredményeket interpretáltam először egy kb. 30 oldalas dolgozat, majd egy kb. 20 perces előadás formájában. Én ugyan jövőre nem megyek, mert remélhetőleg addigra végzek az egyetemmel, de egyébként valószínűleg részt vennék megint. Szerintem ugyanis mindenképpen megéri, ill. megérte tdk-zni. Nem akarok jól ismert közhelyeket emlegetni, de, ha csak a tavalyi és az ideji tdk munkámat veszem figyelembe, akkor azt látom, hogy az idei sokkal jobban sikerült (az elért helyezéstől függetlenül). Ez pedig ilyen rövid távon is a fejlődés útját jelzi.

Nagy Viktor

Anno egy sugkörvéd laboron ismertem meg témavezetőmet. Elmondta, hogy több a munka, mint az ember, és mondta ha érdekel, akkor egyszer-kétszer nézzek ki a KFKI AEKI-ba. Pár apróbb feladat teljesítése után felajánlották, hogy dolgozzak ott egy hónapot nyáron. Munkám során a TriTel-t vizsgáltam LED-ekkel, ebből írtam a TDK dolgozatomat is. A TriTel a SSETI nemzetközi program keretében készülő űrdozimetriai teleszkóp. A SSETI az ESA keretében indult, célja az, hogy mérnökök koordinálásával diákok hozzanak létre egy teljes műholdat. Én is ebbe a programba kapcsolódtam be az MTA KFKI AEKI űrdozimetriai csapat tagjaként. Szerintem hasznos volt mind a dolgozat, mind az előadás összehozása. A jelenlegi terveim szerint ezt a projectet viszem tovább és lehet,hogy ebből fogok diplomázni is a kesőbbiekben. A dolgozat létrehozásával egyrészt van egy alap a szakdolgozathoz, másrészt a konzulensek elláttak rengeteg tanáccsal, amire nem is gondoltam volna, de amik sokat számítanak a diplomamunkánál. Az előadás összehozása is fontos, hisz később lehet, hogy konferenciákon kell előadnom valamit. Szóval a TDK a jövőbeli tudományos életre készít fel minket, és segít, hogy minél sikeresebbek legyünk ott. Sok időt elvett, 3 hónap aktív munkája volt benne, de szerintem megérte, mindenkinek ajánlom, hogy fogjon hozzá.

Köszönjük a beszámolókat: Reiss Tibor - nukleáris technika szekció 1. díj, SIF alapítvány 1. díj, rektorikülöndíjra felterjesztve; Papp Gergely - nukleáris technika szekció 2. díj; Szabó Áron - kísérleti fizika szekció, a zsűri különdíja; Szepesi Gábor - nukleáris technika szekció, SIF alapítvány 2. díj; Nagy Viktor - nukleáris technika szekció, SIF alapítvány 2. díj. A zsűri mindannyiójuknak javasolta az országos TDK konferencián való részvételt. Gratulálunk!

9


intrejú

Beszélgetés Dr. Moson Péterrel Kabátban, kalapban érkezik a Dékáni Hivatal ajtajához, órán volt. Miután bent hellyel kínál, és beszélgetni kezdünk, egyetlen kérdés fölött sem siklunk el precíz, ám lényegretörő magyarázata nélkül. Dr. Moson Péter vérbeli oktató. Az, hogy miként profitál ebből dékánként, hogy hogyan kerülnek a vizsgarenddel párhuzamba a kanadai mosógépek, és hogy mi az, amit Napóleon feltétlenül magával cipelt, nemsokára kiderülnek. A dékán úr jogosítvány-prognózisa és tanácsai szintúgy a következő hasábokban.

“

Milyen gyerek volt? Olvasgatós-szemüveges? Vagy inkább szószóló? Éppen itt van ez a henger, ezt „Az egyik megmutatom Önöknek. (A vitrines emlékem az szekrényből vörös, bársonyborítású első osztályból, hengert vesz elő, aminek tartalma hogy levertem egy nagy papiros, amit az asztalra a tolltartót, terít.) Én egy nagyon jó tanuló voltam. Ez magyarul azt jelenti, ezért nem hogy kitűnő tanuló, gyakorlatilag kaptam jó általános iskolától kezdve a doktori pontot, és disszertációig. Ezért avattak fel „sub ez erősen auspiciis rei publicae Popularis”-szá megviselt.” az ELTE-n. Ez körülbelül már felel a kérdésére. (Nevet.) A mai eszemmel nézve túlságosan is lelkiismeretes voltam. Az egyik emlékem az első osztályból, hogy levertem a tolltartót, ezért nem kaptam jó pontot, és ez erősen megviselt. Inspirálták a szülei? Igen. Persze nem úgy, hogyha valami nem jól ment, akkor megbüntettek, megpróbálták kihozni azt belőlem, ami esetleg bennem volt. Amellett hogy tanultam, jártam vívni, focizni, bár be kell vallanom, hogy most már sokkal jobban focizom, mint régen. (Minden nap sportolok valamit, focizom, úszom, vagy kosárlabdázom – jegyzi meg.) Zenélni nem tanultam, lévén, hogy botfülem van. Érdeklődött már a matematika iránt gyerekkorában? Úgy tudom, középiskolában jó eredménnyel kömalozott például. Milyenek voltak ezek az évek? A Lajos utcai Általános Iskolában (Óbudán) kedvelt a matematika-tanárnőm, úgy gondolta, hogy valamekkora tehetségem is van ehhez a tárgyhoz. Aztán egy véletlen folytán kerültem a Fazekas


10

Gimnáziumba, ami akkoriban még nem volt olyan ismert hely, én a harmadikként induló évfolyamba jártam. Az első évfolyamból megemlíteném Lovász László nevét, róla már talán hallottak, ő egy nagyon elismert matematikus. De emlékszem, hogy amikor a villamossal mentünk haza egy osztálytársammal, többen mondták, hogy „szegények, biztosan nem vették fel őket az Árpádba, ezért kell olyan hosszan villamosozniuk”. De közben az Árpád Gimnázium is nagyon jó hírű lett. Egy fizikatanárnőm hívta fel a figyelmemet, hogy van egy matematikaosztály a Fazekas Gimnáziumban. Egyébként a Rákóczi Gimnázium idegen nyelvi tagozatára mentem volna, merthogy oroszból is valahanyadik lettem a budapesti versenyen. A Fazekasban meg elég természetes volt már az érdeklődés, az az osztály egyértelműen valamilyen versenyszellemmel megáldott „matematikusokat” csoportosított. És annak az egyik része volt, hogy a tanulás mellett ezeket a KöMal példákat oldottuk meg, meg versenyekre jártunk, ott ez természetes volt. Hogyan került a Leningrádi Egyetemre? Ez is egy érdekes dolog. Az akkori Szovjetúnióban hagyományosan erős volt a matematika akkor is, meg egyébként most is, különösen bizonyos területei, persze akkor még azt nem tudtam, mely területei. Másik oldalról megvolt bennem az igény, a vágy arra, hogy idegen környezetben tanuljak, az orosz nyelvtudásom miatt is. De azt nem tudnám megmondani, hogy én találtam-e ki. Az osztályunkban öten jelentkeztünk egy olyan helyre, ahova négy főt vettek föl. Mind az ötünket fölvették, de nem tudtuk pontosan, hogy hová jelentkezünk. Végül is Leningrádba jutottunk, kezdetben egy kicsit szomorkodtunk is emiatt, de mostanra már nagy szentpétervári patriótává váltam. Nagyon szép az a város, és kultúrálisan is nagyon vonzó. Ha rajtam múlna, én mindenkinek inkább a szentpétervári utazást javasolnám a moszkvai helyett, ha választani kell. Egyébként a Központi Statisztikai Hivatal ösztöndíjasaként tanultam ott, nyilván úgy gondolták, ha az embert az állam külföldön taníttatja, találjon valami állást is. Végül négyen végeztük el ott az egyetemet, egyikünk hazajött, és nem fejezte be ott a tanulmányait. Ő egyébként a későbbi feleségem volt, és nem

intrejú nyek között levizsgáztam. Kezdetben egy általános bevezetést, közös képzést kaptunk, aztán jött a specializáció, annak az volt a lényege, hogy voltak közös, és szabadon megválasztott órák. Én leginkább a differenciálegyenletek kvalitatív elméletével foglalkoztam. Ebben a témakörben a differenciálegyenletek megoldása nélkül kívánunk információkat szerezni, pl. stabilitásvizsgálat, bifurkációk, ami ilyen formában akkor még nemlétező fogalom volt. Egyébként a kar pontos neve matematika-mechanika volt. Ami még különleges volt az az, hogy ebben az időben kezdett elterjedni a számítógép. Még először gimnazistaként találkoztunk az Ural2-vel, az olyan kétszobányi volt. Aztán az egyetemen lyukkártyával programoztuk a számítógépeket. Miután öt év alatt elvégeztük az elméleti matematikus-képzést, a tizenegyedik félévben kellett írnunk egy numerikusabb jellegű disszertációt is, amiben felhasználtunk számítógépet. Ön TDK-zott, helyezést is ért el, másodikat. Ez akkoriban is ugyanúgy zajlott? Ebben nincsen új a Nap alatt, abban az időben is volt ilyen lehetőség, annyiban volt az én helyzetem könnyebb, hogy én gyakorlatilag a diplomamunkámmal TDK-ztam. A dolgozatom a centrum és a fókusz témával foglalkozott.

azért jött haza, mert megbukott volna, akkor éppen összevesztünk. (Aztán később itthon újra megismerkedtünk, két közös gyerekünk van.) Maradtak ismeretségek, barátságok ebből az időből? Igen, most a nyáron is ott töltöttem több mint egy hetet, volt osztálytársaimmal, tankör társakkal, ráadásul találkoztam egy volt professzorommal is, ő egy világhíres matematikus, Plissnek hívják, most 75 éves. Miért kezdett differenciálegyenletekkel foglalkozni? Az elég logikus volt, hogy olyan témát válasszunk, ami nálunk nem nagyon volt. Ha már egyszer az ember kimegy tanulni, akkor valami olyan témával szeretne foglalkozni, ami specialitása annak az országnak, annak az egyetemnek. Akik végeztünk, mind a négyen matematikusok, abból ketten érdemben is matematikusok vagyunk, ketten pedig számítástechnikai szakemberként, az alkalmazási területen helyezkedtek el. A legismertebb közülünk Szűcs András, ő akadémikus lett, az ELTE-n tanít. Az oktatóink közül még Mihail (Misha) Gromovot említeném, ő 2005-ben kapott Bolyaidíjat. Na, ő minket topológiára tanított. Hogyan vette az akadályokat? Én egy jó tanuló voltam, tehát én mindent megtanultam, és mindenből megfelelő körülmé-

A fényképeket Szabó Áron készítette

11


intrejú Milyen volt az egyetemi élet ott? Hát, az akkori magyar viszonylatokhoz képest nem tudom. A maihoz képest más volt, úgy lehetne mondani, hogy valamivel zordabb. Öten laktunk egy szobában a kollégiumban, ami nem volt igazán kitakarítva, amikor megérkeztünk. Úgy éreztük akkor, hogy bedobtak minket a mélyvízbe, az itthoni helyzethez képest, mint egyedüli, kicsit elkényeztetett gyereket. Nem volt melegvíz, hetente egyszer egy gőzfürdőbe jártunk. De végül sokat fejlődött: öt év alatt már az alagsorban kialakítottak zuhanyzókat. A közösségi életről azt tudom mondani, az most is ilyen lehet, bár én itthon nem laktam sosem kollégiumban. A kollégiumnak van egy különleges hangulata, ott együtt élnek az emberek, vannak mindenféle közös programok. Sok emlékem maradt például koncertekről, volt ott ugyanis egy zongora, amin egyszer egy Liszt-rapszódiát is eljátszottak, nagyon különös hangulata volt. Meg hát – ami gondolom most is így van - , a hétvégén mindenféle szórakoztató programok, bár én ezzel nem nagyon foglalkoztam. Elkezdtünk ott sportolni, nyelvet tanulni, a képzésen kívül. Tornatermet béreltünk a saját pénzünkből. Hogy került a BME-re? Amikor visszajöttem Magyarországra, és körülnéztem, állás után, valakinek a véleményét ki kellett kérnem, hol kérdezősködjek. Géher Károly professzor adott tanácsokat: a Műegyetemen Csáki professzort kerestem fel, aki szabályozástechnikával foglalkozott, aztán Farkas Miklóst, akinek a Gépészkari Matematikai Tanszékén a differenciálegyenletek volt a szakterülete, ezen túl beszéltem Recski Andrással, aki most a villamos-mérnöki karon tanít. Végül is a gépészkart választottam. Többször járt Kanadában. Igen, de az már később volt, a nyolcvanas évek végén.


12

De oda rendszeresen jártam évekig. Már több konferenciát szerveztem addigra, sok matematikust ismertem, így kerültem kapcsolatba kanadaiakkal is. Ez egy kutatói ösztöndíj volt, egy kanadai állami ösztöndíj. A keleti parton, több helyen is, a Guelphi Egyetemen, a Waterlooi Egyetemen is tartottam előadást. Hozott az ottani egyetemekről valami módszertani mintát? Sokat, de még nagy részüket nem sikerült keresztülvinnem. Egy nem idevágó példa: Ott az a bevett szokás, hogy nem túl nagy társasházakban közös mosó- és szárítógép van. Mi is egy lakótelepi házban lakunk, és amikor hazajöttem, javasoltam, ezt a rendszert, mondván, hogy így a fürdőszobák kevésbé zsúfoltak lennének, de nem tetszett az ott lakóknak, pedig még hely is lett volna. Picit így van a kanadai matematikaoktatással is: nagyon sokan hallgatták ugyanazt a tárgyat – ez nem a matematikus- vagy fizikusképzésre vonatkozik-, de csak egy vizsgát tartanak. Így mindenki ugyanazokat a példákat írja, a dolgozatokat nem a saját oktatója javítja ki, így ez egy korrektebb rendszer a hallgatók számára. Az oktatók szemszögéből is az, őket sem köti le olyan sokáig a vizsgáztatás. Aztán ottani bevett szokás, ami már jobban elterjedt nálunk is, hogy az oktató, amellett, hogy tanít, házi feladatokat is ad fel, amit demonstrátorok javítanak ki. Hogy került Franciaországba? A rendszerváltás után elkezdtem az egyetemen menedzsment-tevékenységet folytatni: részben egyetemi típusút, tehát a gépészkarnak voltam nemzetközi és tudományos dékán helyettese 1994 és 96 között, részben hagyományos értelemben. Ez ugyanis egy nehéz időszaka volt a Műegyetemnek, talán el sem hiszik, de akkoriban nagyon kevesen jelentkeztek ide. Mindenki gazdasági szakokon akart továbbtanulni, vagy jogász akart lenni, és a Műegyetemnek valahogy túl kellett élnie ezt az időszakot. Ezért, többek között, az egyetem alapított egy angol tannyelvű gimnáziumot is, annak voltam én a projekt-menedzsere. Ez abban az időben jelentett valamit az egyetem túlélése szempontjából. Közben kiképződtem távoktatási menedzserré is, és egy ideig én voltam a műegyetemi távoktatás felelőse. Ehhez kapcsolódóan lettem a francia nyelven folyó oktatás vezetője, most már tíz éve. Igazából ez a negyedik nyelvem, először oroszul és olaszul tanultam, még gimnáziumban, majd angolul. Magánszorgalomból tanultam meg franciául. A

intrejú Az idei gólyatáborban, amikor köszöntötte Műegyetem francia tagozatának lettem akkor a a gólyákat, felolvasott pár mondatot egy vezetője, ehhez kapcsolódtak aztán a különböző mérnöketika könyvből. Arról szólt, hogy mi a francia programok. Egészen ezektől az egy hejó mérnök összetétele. Mit gondol, a mérnöktesektől a két éves, két diplomás képzésig, mind fizikus hallgatók hogy illenek bele ebbe a kapcsolódtak ehhez a dologhoz. mérnök-kategóriába? Meghát Franciaország aztán később egy kulturáKicsit messzebbről indulnék el. Amikor én lis élmény volt. 1974-ben idekerültem, akkor indult a matematikusSokat utazott: Oroszország, Franciaország, mérnök képzés. Ez nagyon sikeres volt, például az Kanada. Biztosan van bevett módszere arra, itt végzettek közül a vállalkozói szférában sokan hogyan ismerjen meg egy idegen helyet. nagyon jól szerepelnek. Például a Graphisoft sok Ebben fejlődik az ember. Egyetemista koromban munkatársa is innen került ki, vagy a Morganez kevésbé tudatosan működött. Mostanra valahogy Stanley tudományos igazgatója, Haller György. úgy vagyok ezzel, hogy igyekszem a múltat, a Kovács Kálmán, volt informatikai miniszter is ezen jelent és a jövőt összekapcsolni. Ez azt jelenti, hogy a szakon végzett. Vagy az éppen e héten (november mindig, ha megyek valahová, szeretek valami újat 28., a szerk.) akadémiai székfoglalóját tartó Stémegnézni, de ha olyan helyen járok, ahol valami pán Gábor. Aztán a rendszerváltás után divat lett a régebbit és szebbet már láttam, azt képzések homogenizálása, hogy először „Például a Herszívesen megnézem még egyszer. Ezt például elmondhatom a múzeumokkal mitageban vagy tanulják meg a hallgatók az általános dolgokat, majd aztán mélyedjenek kapcsolatban. Például a Hermitageban a Louvre-ban csak el a matematikában. Persze ennek vagy a Louvre-ban már lassan úgy va- már lassan úgy semmi értelme nem volt, pont fordítva gyok, hogy ha nem is minden termet, vagyok, hogy ha érdemes csinálni. de bizonyos részeit fejből ismerem. A mérnök-fizikus szakkal kapcsonem is minden Szívesen ismerkedik meg más latban is mindig kérdés, hogy melyik termet, de bizokultúrák gasztronómiájával? Van a jelző, és melyik a jelzett. Ennek a esetleg kedvenc bora, kedvenc sajt- nyos részeit fejképzésnek a legnagyobb előnyét és ja, vagy valami más különlegesből ismerem.” hasznát abban látom, hogy a hallgatók ség? komoly természettudományos alapokat Nehéz dolog megmondani, mi az, hogy kedvenc. szereznek. Tehát azt tartom fontosnak, hogy Ehhez egyrészt nyilván valamekkora minőség az elején meg kell tanulni a komoly dolgokat, kell. Hogy ezen belül melyik lesz a kedvenc, az a aztán eltekintve azoktól, akikből nagy tudós véletlenen is múlhat, hogy hol volt az embernek lesz, a többieknek meg kell tanulni a gazdasági olyan élménye, ami különösen emlékezetes. A boismereteket is, de ezt sokkal könnyebb ezek után. rok, a burgundi borok közül például a Chablis-t Tehát a mérnökiség és a fizikusság a képzés szeretem. Ha fehérbort kéne ajánlani, ez lenne az, egészét tekintve van egyensúlyban? bár Burgundia inkább a vörösborairól híres. Elég Hát ezt már nem én mondom, de teljesen sokszor voltam Champagne-ban, az ottaniak közül egyetértek vele. A mostani nyílt napon, amikor a Moët et Chandon pezsgőt szeretem, valahogy a szóba került, hogy hogyan viszonyul a fizikus a pezsgőgyártás hagyománya, emlékei miatt, Napómérnökhöz, a válasz olyasmi volt, hogy manapság leon is ezt cipelte magával. És hát a vörösbor is! Ha inkább már fizikust, mint mérnököt keresnek. Tehát megkérdezné, hogy mi a világ legjobb bora, én azt aki elméletileg képzettebb. mondanám, hogy a Bordeaux-i borok. Nem gondolja, hogy a karnak komolyabb És egyáltalán nem kell itt ilyen gourmand-dolgokra marketingre lenne szüksége? gondolni, nagyon drága borokat én soha életemben De, ezt mindenképp fontosnak tartom, ráadásul nem ittam. De az íz és az ár viszonyát nézve én azt most mondhatjuk, hogy az időpont is kedvező, mondanám, hogy egy üveg Bordeaux-i bor olcsóbb, ugyanis tíz évesek leszünk. Erre készülünk, nem mint egy üveg magyar bor, de jobb. csak az ünneplés szempontjából, hanem hogy vaHa minden áron ételt kellene ajánlanom, javalamilyen módon jobban megmutassuk magunkat solnám a kagylót, ami egy különlegesség. Van is a külvilágnak. Történnek lépések, kiadványokat egy belga „kagylós” ételhálózat, a Léon. Amit még nem szoktam kihagyni, az a kecskesajt (fromage de készítünk, de ez nagyjából természetesen is adódott. Amit én szépnek gondolok ebben az az, chèvre). hogy nem csak az oktatók, hanem a hallgatók is

“ 13


intrejú

Petrus dékán úr igen jó tanuló volt

tesznek ezért, és ez a két folyamat összetalálkozott. Gondolok itt több hallgatói kezdeményezésre, így jött létre például a gyűrűavató, vagy a kar első saját gólyabálja. Azt lehet mondani, hogy ügyesen kiegészítik egymást az oktatói és a hallgatói törekvések is. Mit gondol a hallgatói életről a karon? Hát erről nem tudok kiterjedten nyilatkozni. Amit látok, az egyértelműen bíztató. A standard dolgokat szépen megszervezték, a hallgatói képviselőkkel is többször találkoztam. Az az örvendetes, hogy vannak hallgatók, akik ténylegesen felvállalták ezeket a feladatokat. Azzal, hogy foglalkoznak ezekkel a dolgokkal, magukkal is foglalkoznak, na de persze azzal, hogy hasznot hajtanak maguknak, hasznot hajtanak a többieknek is. Sokkal izgalmasabb egy ilyen közönségi élet: tehát úgy tanulni, hogy az együtt jár valamilyenfajta barátsággal, közelséggel. Azt nem tudom igazából követni, hogy a későbbiekben mennyire tartanak össze, mert a matematikaoktatás, amiben részt veszek, az elejére koncentrálódik a képzésnek. Később általában nemzetközi programok keretében találkozom a felsőéves hallgatókkal, ott ezt annyira nem lehet leszűrni. Ön aktívan oktat. Mit gondol a hallgatók hozzáállásáról? Én erről csak jót tudok mondani. Mondhatjuk úgy is, hogy szerencsém van ezzel, hogy Önöket kell oktatnom, ugyanis nem biztos hogy országos,


14

vagy akár nemzetközi szinten el lehet mondani, hogy a hallgatók érdeklődőek. Az a tapasztalatom, hogy Önök érdeklődőek és komolyan veszik az oktatást. Nem gondolja, hogy a karunknak nagyobb szerepet kellene vállalni a természettudományos gondolkodásmód népszerűsítésében? Egyáltalán hogy érzi, milyen szerepet vállal? Nem csak a népszerűsítés a feladat, hanem egyfajta harc az áltudományokkal szemben. Ennek a BME-n van egy hagyománya. Részben a fizikuskollégák között, pl. Makai Mihály tanár úr, aki most tudományos és nemzetközi dékán helyettes, könyveket is írt ilyen témában. Aztán itt van a Szkeptikus Konferencia. Tehát én szeretném, és már eddig is voltak lépések ezzel kapcsolatban, de igazából ezt pl. egy országos program részeként lehetne jól csinálni. Egyébként ez az áltudomány-dolog a kornak egy hibája, legalábbis az én véleményem szerint. A különböző sajtótermékekben nagy publicitást kapnak a mindenféle hülyeségek. Meg más médiában is, reggelente többször hallottam már pl. a Kossuth rádióban ilyesmit, hogy valaki megitta a nemtudommit, és ez mennyire jó hatású, tegyük mi is ezt. Vagy például, hogy a friss fenyőrügy mennyire egészséges, de azért óvatosan együk, mert alapjában véve mérgező. Vagy itt vannak ezek a zöld mozgalmak, amiknek az alapgondolatával az ember egyetért, hogy figyelni kell a környezeti hatásokra, de időnként ez

“ intrejú

a hozzá nem értő embereknek a félismereteiből szül olyan félelmeket, amik viszont kárt okoznak. Ez is kár, ha feleslegesen sokat költünk valamire, csak az akadékoskodások miatt. Nem akarok a példákban elmélyedni, az a helyzet, hogy a jelenkor tele van ilyenekkel. Sok áltudományos véleményt hallani az atomenergiával kapcsolatban is. Gondolja, hogy lehet olyan fórumot létrehozni, ami hatékonyan szembe tud szállni az áltudomány „presztízsével”? Mekkora ezeknek a kezdeményezéseknek a hatása? Azt nem tudom, hogy mekkora a hatásuk. Ha mint magánembert kérdez, azt tudom mondani, hogy a másik oldalt sokkal gyakrabban lehet látni. Ugye onnan indultunk, hogy a Műegyetem építi a saját hagyományait. De például ezen a területen is nagyon sokat jelenthet, ha a hallgatóságnak vannak elképzelései. Nem gondolja, hogy a természettudósoknak vagy a természettudomány egyéb képviselőinek szorosabban kéne együttműködni társadalomtudósokkal vagy marketing-szakemberekkel, vagy gondolja, hogy ez visszásságokhoz vezetne? Nem gondolom, hogy visszás lenne, egyébként sem idegen, hogy tudományos kérdésekben együtt működjenek ilyen szakemberek. Azt, hogy ebben nekem mit kéne tennem, azt egyelőre nem tudom. Ez a következő lépcső lesz. Üzen esetleg valamit a hallgatóknak? Már elhangzott, de én szerintem Önök jól választottak azzal, hogy ilyen komoly tudományokat tanulnak. Mások szoktak azzal piszkálni, hogy ehhez általában hozzáteszem: vélhetőleg az Önök jelentős részéből nem lesz sohasem matematikus, sem fizikus. Ennek ellenére, amit itt megtanulnak, az egy olyan alap lesz az egész későbbi életükhöz, ami nagyon hasznos. A másik, amit mindig el szoktam mondani, és egyébként a saját gyerekeimet is ebben a szellemben neveltem: van három olyan dolog, amit mindenképpen tudnia kell valakinek a mai korban, aki valamit csinálni akar. Az egyik a nyelvtudás, idegen nyelveket kell tudni. A másik a számítógépes alapismeretek, a harmadik pedig a jogosítvány: előbb-utóbb már lehet, hogy repülőgépre vagy helikopterre, de a lényege ugyanaz. A nyelvtudással kapcsolatban szoktak minket támadni, hogy mi a külföldnek gyártunk, de ez nem igaz. A legtöbb program olyasmi típusú, hogy két kultúrában jártas embereket képeznek ki. Igazából akkor versenyképes valaki, ha megmarad

15

a két kultúrában. Ha valaki elvégzi ezt az intézményt, „Mások szoktak aztán valahol külföldön ragad, akkor ott egy közép- azzal piszkálni, szerű ember lesz. Ha a két hogy ehhez kultú-rában marad, akkor általában egy kiemelkedő. Bár nem hozzáteszem: számoltam ennek utána, vélhetőleg az de vélhetőleg az életem nem elhanyagolható részét Önök jelentős külföldön töltöttem, de ez részéből nem nem jelentette azt, hogy én lesz sohasem innen végleg el is fogok matematikus, menni.

sem fizikus. Ennek ellenére, amit itt A K-épületből kifelé jövet kezdtem el godolkodni megtanulnak, azon, mivel köríthetném a az egy olyan válaszokat, milyen konklúzalap lesz az iót vonhatnék én magam. Aztán most, hogy az interjú egész későbbi végére értem, igencsak meg- életükhöz, szorítva érzem magam. Nem ami nagyon baj, gondoltam, meghallga- hasznos.”

tom még egyszer a beszélgetés hanganyagát.Aztán konstatálnom kellett, hogy á igen, ez tetszett, meg hogy, ez is érdekes, de már mind leírtam őket. Nincs mit hozzátennem, ez így kerek. Még egy valamit, mely nem kimaradt tanács vagy pontosító magyarázat, hanem egy üzenet: a dékán úr mindenkinek kellemes ünnepeket kíván. Ennyit csak, hiszen a fontos dolgokat épp’ az előbb mondta el. - micu A dékán úr elérhető: Helye: K épület I. emelet 56. ajtó Levélcím: 1111 Budapest Műegyetem rkp. 3 tel: (06-1) 463-3561 fax: (06-1) 463-3560 email: [email protected] Nyitva: Hétfő - Csütörtök: 8:00-16:00, Péntek: 8:00-13:30 A Dékáni Hivatal félfogadási ideje PhD hallgatók számára: Hétfő, Kedd: 12:00-16:00 Szerda, Péntek: 8:00-12:00 Csütörtök: -


tér-idő

Gólyabál a fedélzeten November hatodikán került sor az első TTK-s gólyabálra. És mint tudjuk, az első mindig emlékezetes marad. Hát igen, szépen növekedünk, idén 143 elsős hallgató kezdte meg az egyetemi tanulmányait a karon; elegen ahhoz, hogy saját bállal ünnepeljük ezt az alkalmat. Már októberben megkezdődtek a táncpróbák a Góliátban, nyolc pár részvételével és Nojci vezényletével. November első napjaiban a jegyeket is megszerezhettük, mégpedig igen szolid áron, mivelhogy a Hallgatói Önkormányzat rendesen megtámogatta a rendezvényt, nemcsak a szervezés, hanem anyagiak tekintetében is. Az utolsó két napra már minden lány gondosan begyûjtötte az információkat a többiek ruhájáról, hajáról, egyéb páratlanul fontos ismereteket szerzett, és persze várta a keddet. Az A38-as hajón már délután megkezdődött a teremdíszítés, hangosítás, fél hattól próbáltunk, vártuk a többieket. Hét órára megtelt a terem, elfoglaltuk az asztalokat. Először Dr. Moson Péter dékán úr köszöntött minket, felfedve a gólya szó használatának okát, majd sok sikert kívánt további tanulmányainkhoz. A szót Bácsi Ádám HK elnök vette át, ő a bál jelentőségéről beszélt. A gólyaesküt Csajbók Viki vezényletével tette le minden jelen lévő gólya, megfogadtuk például, hogy „gólya mivoltunkhoz méltóan minden itt található ûrmértéket a teljesség igényével eliminálunk, de a bál egy szép, időrendezett, folytonos emlékként él majd bennünk”. A svédasztalos vacsora remek volt, salátákból és süteményekből válogathattunk minden mennyiségben. Közben pezsgőzés, beszélgetés az évfolyamtársakkal… szóval a csendes, ünnepi hangulat. Nyolctól a vendégek is bebocsátást nyertek, sokan a párjukhoz jöttek, és szerencsére több felsőbbéves is ott volt.

Fél kilenckor Kovács Mária (Maya) Puccinit énekelt nekünk, zongorán Noll Fruzsina kísérte. Gyönyörû, igazán magas színvonalú előadást hallhattunk. Utánuk bemutattuk a gólyatáncot, mindenféle emeléssel, forgással, és persze a helyenként mindegyikünk arcán egyszerre megjelenő cinkos kis mosollyal, mert hát ugye a próbák… emlékezetesek voltak. A legvégén a párunktól kapott rózsa igazán váratlanul ért minket, lányokat; egyikünk sem tudta, hogy ilyesmi is lesz. A harmadik produkcióval a patrónusaink kedveskedtek nekünk, fogkefés-macis tánccal, mókásak voltak. Továbbá kaptunk tőlük az este során puszira, táncra, egyéb felbecsülhetetlen fontosságú dolgokra beváltható bónokat. A szűk félórás keringőzés volt az utolsó momentuma a báli szakasznak, mert utána kezdődött Jamie Winchester és Hrutka Róbert fergeteges koncertje. Másfél órán keresztül tartott saját, eredeti stílusú élő előadásuk, aminek a végén persze mindenki sajnálta, hogy már vége, de nem sokáig, mert dj csizi zenéivel könnyen feledtette ezt, és hozta az igazi pörgős bulihangulatot. Tánc, bárpult, kis levegőzés, beszélgetés, majd vissza a terembe, és elölről az egészet. Hajnali háromig tartottak ki a legszívósabbak. Úgy gondolom, ezen a bálon pontosan megfelelő arányban oszlott meg az ünnepi hangulat és a buli, ami ritkaság és persze igen nehéz eltalálni ezt a pontot. A meghívott zenészek a mai magyar könnyûzenei élet legjobbjai közé tartoznak, a menü, az itallap és a kiszolgálás ellen sem lehetett semmi kifogásunk. A felsőbbévesek velünk együtt szórakoztak, együtt voltunk, mi, TTK-sok, és csak mi. Ez számomra nagyon sokat jelentett. Egy olyan alkalom, ami mulaszthatatlan s felejthetetlen. Jövőre is ott leszünk. De azért mégiscsak az első az igazi… Cseh Ágnes matematika szakos gólya

16

fotó: Wigner Fotókör


tér-idő

Karácsonyi vásár

http://www.budapestinfo.hu

Az idén immáron kilencedik alkalommal rendezik meg a Budapesti Karácsony nevet viselő eseménysorozatot a Vörösmarty téren november 29. és december 24. között. A vásár célja ezúttal is a különleges és egyedi portékák népszerûsítése. Színes programok tárháza várja majd a látogatókat: kiállítások, kézmûves sátrak, zenés színpadi előadások. A szervezők a kötetlen szórakozás mellett a komolyzenében nagy jelentőséggel bíró Kodály Emlékévet is szeretnék a figyelem középpontjába állítani. Az idei év december 16-án ünnepeli az ország Kodály Zoltán születésének 125. évfordulóját (Kodály Zoltán 1886. december 16-án született Kecskeméten). Ez alkalomból a zeneszerző kórusmûvei csendülnek fel. Lesz minden, ami a karácsonyi hangulat elengedhetetlen kelléke: mézeskalács, forralt bor, népi ételek, mosolygós emberek, harangjáték koncert az Akadémián, az igazi Mikulás Finnországból, és persze az elmaradhatatlan Adventi Kalendárium a Gerbeaud-ház homlokzatán. Bevallom, az elmúlt nyolc alkalmat kihagytam, de az idén el szeretnék látogatni a Vörösmarty térre. Gyere el te is! Biztosan találsz kedvedre való programot vagy esetleg karácsonyi ajándékot szüleidnek, testvéreidnek, barátaidnak, kedvesednek! -eszter

17


pályázat

MűSajt alkotói pályázat 2008 A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen működő Műegyetemi Sajtóklub alkotói pályázatot hirdet a Műegyetem polgárai számára. Az alkotói pályázat tervezett díjazása: 180000 Ft. A pályázat célja Az előző tanévekben zajlott alkotói pályázatokhoz hasonlóan a 2007/2008-as tanévben a Műegyetemi Sajtóklub azért, hogy lehetőséget teremtsen a hallgatói alkotói készség megnyilvánulására és népszerűsítse az újságírást, az irodalmi művészetet, a fényképezést, a környezettudatosságot valamint a kari lapokat a Műegyetemen, alkotói pályázatot hirdet a Műegyetem polgárai számára.

A pályázat témája: Fejlődés A pályázat díjazása A pályázatra benyújtott alkotások hat kategóriában (próza, vers, természetfotó, fotó, grafika, rövidfilm és animáció) kerülnek értékelésre, valamint további egy nevesített különdíjat (Zöld-különdíj) nyerhetnek el. A nyertesek jutalomban részesülnek. Terveink szerint mindegyik kategóriában az első helyezett 15000Ft, a második 10000 Ft, a harmadik helyezett pályázó 5000 Ft értékű jutalmat kap. A Zöld-különdíjban részesített alkotások maximum 15000 Ft értékű jutalomban részesülnek. A pályázat kategóriái Próza Terjedelmi kötöttségek nélküli írást várunk a Fejlődés témában. A beadandó pályázat lehet novella, interjú, riport, publicisztika vagy bármilyen egyéb írásmű, kivéve vers. Vers Terjedelmi kötöttségek nélküli verset várunk a Fejlődés témában. Természetfotó A Fejlődés témába tartozó természetfotókat várunk. A fotók stílusa és technikája szabadon választható. Fotó A Fejlődés témába tartozó fotókat várunk, kivéve a természetfotókat. A fotók stílusa és technikája szabadon választható. Grafika A Fejlődés témába tartozó grafikákat várunk. A grafika technikája szabadon választható: lehet kézirajz, festmény, számítógépes grafika vagy egyéb grafikai alkotás. Rövidfilm és animácíó A Fejlődés témába tartozó rövidfilmeket és/vagy animációkat várunk. Az alkotás tetszőleges technikával készülhet, a maximális hossza 5 perc. A pályázatokat elektronikus formátumban kérjük eljuttatni hozzánk (e-mailben vagy elektronikus adathordozón: CD, DVD), papírképek esetén pedig a postai címünkre. E-mail cím: [email protected] Postacím: Műegyetemi Sajtóklub, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3., Diákközpont

A beadás határideje: 2008. március 20. A pályázat részletes kiírását itt elolvashatod:


www.musajt.hu 18

19


karácsonyi

FALUSI KARÁCSONYI NÉPSZOKÁSOK /Lágymányoson és környékén/ EBEDOLÁS. Ezt a hagyományt a falu legtöbb lakója egész évben híven őrzi. Természetesen itt is jellemző az újabb generációra a régi értékek elhanyagolása, az ebedolást például az ifjúság egy része a sokkal rövidebb ideig tartó ebüfolás formájában őrzi. Ebüfolni szinte a falu bármelyik házában lehet, ebedolásra azonban a falu területén belül a két neves ebedolóhelyen van lehetőség. A legtöbb ebedoló mindennap déltájban gyûlik össze errefelé és tálcákkal, poharakkal a kezükben, hajlongva, tolakodva felolvassák egymásnak az ebedolótáblán található aznapi verset mely többnyire modern ételnevekből és számokból áll. A számoknak fontos jelentősége van: minél nagyobb számot választ az ebedoló, ez annál inkább kifejezi az aznapi ebedolási kedvét. HALOGOTÁS. Tipikusan decemberi hagyomány. A halogotó általában magányosan halogotik, de gyakran megesik, hogy az össznépi halogotást látva a falu egyszeri lakójának kedve támad részt venni a mulatságban. A halogotás elsősorban szóban fejeződik ki, de vannak látványosabb elemei is némelyik halogotásnak. Az egyik ilyen a hosszúlámpázás. Ez éjféltájban kezdődik és hajnali kettő és hét óra körül ér véget. A kicsiny házakból szerteáradó fényekből a népszokásokban jártas ember egyből felismeri a lelkes halogotót. A hosszúlámpázás végére érő halogotó rendszerint papírhozással, esetleg papírírással, majd órányi mélyalvatással fejezi be szép szokását. Ez utóbbi az egyik legcsendesebb népszokás ezen a vidéken, melyet csak az előadó monoton hangja ellensúlyoz.

BEKÉSZÜLÉS - Két szakasza van, az első, rávezető szakasz általában 1-3 napig tart, ekkor nyomtatott és kézzel írott papirosok felett görbülnek és hadonásznak a bekészülők. Ünnepi ruhát öltenek, bemennek a faluba, és sorsot húznak. Majd hazamennek és jön a levezető szakasz, melynek során az italkészlet helyzetét mérik fel. KALANDOZÁS - a bekészülés része, mely az egyik legkreatívabb időszakot jelenti a bekészülő számára. Csak éppen sosem a készüléssel kapcsolatos ez a kreativitás. A legszebb pillanatokat akkor éri meg az ember, amikor eszébe jut, hogy utána milyen jó lesz. VÁROSOLÁS - egyesek szerint a legújabb keletû hagyomány, melynek során a falu lakói, emlékezvén a Betlehembe igyekvő pásztorok gyalogútjára, maguk is felkerekednek a messzi Pestre, és meglátogatnak egy két helyet, melyek szerencsére jobban vannak fûtve, mint annak idején. A legkedveltebb úticélok forralt bort és karácsonyi ajándékokat árulnak. A legutóbbi időben kezd egyre nagyobb teret hódítani a virtuális városolás, olyan falulakók körében, akik egész decemberüket készüléssel töltötték és ilyenkor rövidebb idő alatt, modern segédeszközök használatával városolják az ajándékaikat. Befejezésül halljunk egy regölést. A zeneértő érdeklődőknek, akik esetleg nem ismernék a dallamot, mondom, hogy tipikusan ti-ti ti-ti tá tá, ti-ti ti-ti tá tá, ami dallamban szó-dó’ ti-dó’ szó lá, szó-dó’ ti-dó’ szó lá kétszer, valamint a legvége tá ti-ti ti-ti tá, azaz fá mi-ré dó-mi szó ismételve és variálva háromszor, végül pedig ti-ti ti-ti tá tá, ami pedig mi-szó mi-ré dó dó, ha már a Kodály-módszer országa vagyunk.

ELŐADÁS. A téli évszak közeledtével egyre kevesebben hódolnak ez ősi játéknak. Pedig talán ebben van elrejtve a legtöbb finom, népi humor. Tájegységenként eltérő szokások a jellemzőek, a község északi részein az előadásokat aktív fatologatás kíséri, hangos, gépi nyenyerézéssel. A déli vidékeken ugyanennek a halkabb változata szól. És most lássunk néhány kifejezetten az évszakra jellemző népszokást!


20

Karácsonyi sztori 1914-ben Szenteste éjszakáján éjfélkor hirtelen megszûntek a lövések a német lövészárkokból. Egy német rézfúvós zenekar karácsonyi énekeket kezdett játszani. Korábban, karácsony reggelén a német katonák kimásztak az árkokból, közeledtek a szövetséges vonalakhoz, miközben ezt kiabálták: Merry Christmas! (Boldog Karácsonyt!). A szövetséges katonák először trükknek vélték az eseményt, de hamarosan ők is előjöttek az árkokból és kezet ráztak a németekkel. A tûzszünet néhány napig tartott, a katonák cigarettát és karácsonyi pudingot osztogattak ajándékul egymásnak, énekeltek, sőt még fociztak is.

“Kelj föl gazda, kelj föl, Indul már az időszak Szóbeli vizsgával Beugró vizsgával Haj regő rejtem, Régi rege renden, Azt is megadhassa Az a nagy Úristen. Amott másolódik Előadásjegyzet Amott készülődik Pótzéháidőszak Pótzéhaidőszakban Ezer szerencsével A vizsgaidőszakban Sikeres nevével Haj regő rejtem, Régi rege renden, Azt is megadhassa Az a nagy Úristen.” ferdítette a Szántó Ádám

Ünnepek más országokban I. Lettország A lettek szerint a Mikulás a szentestétől számított 12 napon át hozza az ajándékot a gyerekeknek! Az ünnepi menü barna borsó, rétes, káposzta és kolbász.

Svájc Zürichben ilyenkor mesevillamos jár, amely körbeviszi a gyerekeket a városon. A srácok karácsonyi dalokat énekelnek, közben pedig édességeket osztogatnak nekik.

Finnország A Mikulás érkezése előtt a finnek szaunáztak egyet. Karácsony napján a legtöbb ember elmegy a templomba és elhunyt szeretteinek sírjához, hogy gyertyát gyújtson emlékükre.

Norvégia Karácsony este csészényi zabkását hagynak a pajtában, így akarják a rossz szellemeket távol tartani a háztól. A feldíszitett fenyőfát a családok kéz a kézben körültáncolják, miközben karácsonyi dalokat énekelnek.

21


karácsonyi

Karácsonyi szokások Európában és Európán kívül is „...pillantsunk most Európán kívülre. A célpont legyen az Arab Emírségek... Bár az államszövetség lakóinak 96 %-a muszlim vallású és nincs is a hagyományos értelemben vett karácsony, mégis megemlékeznek Jézus születéséről...”

A Karácsony a Húsvét mellett legjelentősebb ünnepeink közé tartozik, bár évszázadokkal ezelőtt az utóbbi volt a fontosabb. Európában csak a XIX. sz.-ra vált fokozatosan családi eseménnyé. A karácsonyfa állítás hagyománya Németországból indult és innen terjedt el Európa, majd a világ más részein is. Megjegyezném, hogy hazánkban a XIX. sz. közepén még csak a városokban volt szokás, falun csak a XX. sz. elején honosodott meg. A Karácsony megünneplésének módja és hagyománya nemzetről nemzetre változik, akárcsak az ünnepi asztalokon felsorakozó ételek. Íme egy kis adalék, a teljesség igénye nélkül. Kezdjük az Egyesült Királysággal. Nagy-Britannia és az egyéb „csatolt fájlok” együttesen kb. 60 millió lakost számlálnak, amelynek zöme az anglikán egyház tagja. Az ajándékozás napja december 24.-e, amikor Santa Claus a kéményen keresztül leereszkedve, a jól ismert piros zoknikba rejti az ajándékokat. A családok, azon túl, hogy részt vesznek az éjféli misén, meghallgatják nagy tiszteletnek örvendő királynőjük, II. Erzsébet ünnepi beszédét is. Az ajándékok kibontása december 25-én történik. Tudjuk, hogy az angolok, nem állnak jó szakácsok hírében, de a karácsony az karácsony: a legtöbb asztalra leves és gesztenyével töltött pulyka kerül krumplival és párolt zöldséggel, ami általában brokkoli vagy karfiol. Desszertként az elmaradhatatlan karácsonyi pudingot szolgálják fel, sajt és keksz társaságában. Mindezt brandyvel öblítik le. Az igen fejlett kocsmakultúrával rendelkező írek odáig is elmerészkednek, hogy karácsony éjszakáján piros gyertyát, egy darab karácsonyi süteményt és egy pohár jófajta whiskey-t tesznek


az ablakba, a Szent Család részére. A téli ünnepkör jelentős figurája a Télapó, akinek Finnország a hazája. A finn gyerekeket nem akkor látogatja meg, amikor azok alszanak, hanem házról házra jár, és mindenütt megkérdezi, hogy lakik-e ott jó gyermek. Igenlő válasz esetén szétosztja ajándékait. Svédországban Karácsony közeledtével, főként Szentestén, a manók tevékenykednek: a ház lakóit szeretnék bosszantani. Engesztelésükre a padlásokon rizskását szoktak elhelyezni, amelyből e parányi lények falatozhatnak. A svéd karácsony jellegzetes itala a forralt bor, amelyet mandulával és mazsolával kínálnak. A karácsonyi asztal hagyományos fogása a sós- ecetes lében pácolt hering, de fogyasztanak főtt húst, kocsonyát, májpástétomot is. Ezután sonkát tálalnak fel, amelyet előzőleg sóval, cukorral ízesítettek. Köretként fehér- vagy vöröskáposztát adnak hozzá. A család együtt bontja ki az ajándékokat, miután a skandináv tradícióhoz híven körbetáncolják a karácsonyfát. A svédeknél szokás a fa elé szalmakecskét állítani, mert ez szerencsét hoz a családnak. Ez a karácsonyi szimbólum egészen a középkorig terjedő múltra tekint vissza, de a manapság is találkozhatunk vele, akár nagyobb városok főterein is. Kontinensünk déli részén nem Szenteste vagy Karácsony napján kerül sor az ajándékozásra, hanem Vízkeresztkor. A gyermekek ugyanis a napkeleti bölcsektől kapják ajándékaikat, akiknek tiszteletére a spanyolok még felvonulásokat is rendeznek. Spanyolországban és Portugáliában a régi hagyomány mellett az angoloktól átvett szokások egyre nagyobb teret hódítanak. Pillantsunk most Európán kívülre. A célpont legyen az Arab Emírségek,

22

amelyről a következő érdekességet olvastam. Bár az államszövetség lakóinak 96 %-a muszlim vallású és nincs is a hagyományos értelemben vett karácsony, mégis megemlékeznek Jézus születéséről. A gyermekek még betlehemes játékokat is adnak elő, az iskolák karácsonyi koncerteket szerveznek, és a városok karácsonyi díszbe öltöznek. Az Emirátusban sokfajta nemzet él együtt, idegenforgalma ugyanis jelentős (Dubairól gondolom már mindenki hallott.) A legtöbb nemzet ilyenkor valamelyik szállodában vacsorát ad, ahol nemzeti viseletben, nemzeti karácsonyi ételek szolgálnak fel. Az ünneplés csak akkor marad el, ha a mohamedán böjt, a Ramadan erre az időszakra esik. Ugyanis az isz-lám naptár jóval rövidebb az Európában elfogadott Gergely-naptárnál, ezért a mi naptárunkhoz képest a mohamedán ünnepek mindig vándorolnak. Lesz-e 2007-ben karácsony az Arab Emirátusokban? A válasz: lesz. Ugyanis ebben az évben a Ramadan szeptember 13. és október 14. közé esett. Szóval, ha valaki éppen náluk tölti a karácsonyi szünidőt, amit mi vizsgaidőszak néven ismerünk, térjen be egy szállodába... Mivel a teljesség igényének hiányát ígértem fentebb, most befejezném a világkörüli utat. Pedig a java csak most jönne. Én például nem is gondoltam, hogy Hawaii-ra a Mikulás csónakkal vagy hajóval érkezik, Kaliforniában pedig szörfözik… - eszter Két macska ül a ház- megkapják a képes tetőn. Megszólal az egyik Bibliát. Nézegetik, “Te mit kérsz karácsony- nézegetik, a Madonna a ra?” Mire a másik: “Jó Kisjézussal című képnél sok kismacskát. És te?” megkérdezi Ferike a “Én is.” Erre megszólal testvérét:”Hol van Jézus hátul a kandúr: “Hahó, apukája?”Katika elgonmegjött a Mikulás!” ● dolkozva nézi a képet: Ferike és Katika ka- “Biztos Ő fényképezett.” rácsonyra ajándékba

Viccek

Ünnepek más országokban II. Kenya Még a templomokat is feldíszitik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel, zöld növényekkel. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tűzön. Ilyenkor a távol élő családtagok is hazautaznak, ha csak tehetik. Írország Karácsonykor a gyerekek egy zsákot raknak ki, hogy a Mikulás abba tegye az ajándékokat. De hogy ő is kapjon valamit cserébe: az asztalra süteményt, és egy üveg sört helyeznek el. Ausztrália A Mikulás szánját itt nem a rénszarvasok vontatják, hanem nyolc fehér kenguru. A karácsonyi vacsorát a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, vagy krikettet játszanak. Új-Zéland Mivel a karácsony a nyári szünidő kellős közepébe esik, így sokan a strandon fogyasztják el az ünnepi lakomát. Általában hideg sonkát és jégbe hütött sört fogyasztanak. Izland Ha az izlandi gyerekek jól viselkednek, csizmájukba ajándékot kapnak, ám ha rosszak voltak, csak krumpli kerül a cipőbe.

23


karácsonyi

Luca-napi boszorkányságok

„Luca...a Lúcia magyar alakváltozata. A Lúcia név jelentése: hajnalban...született. ... „lux=fény” latin szóhoz van köze eme jelentésnek...”

Téli ünnepeink közül minden bizonnyal a karácsony a legismertebb és a legnépszerűbb. Az ezt megelőző négyhetes időszakot adventnek nevezzük, amely a karácsonyra készülés és a várakozás időszaka. De a téli ünnepkör nem merül ki pusztán e két eseményben. Régi idők emberei, akiknek életét az őszi betakarításokon kívül a vallásosság, de a babonák és a misztikum is meghatározták, decembernek szinten minden hetében emlékeztek valamire (ld. Aprószentek, Ádám és Éva), vagy éppen misztikus erők és teremtmények ártó és gonosz tevékenységeit szerették volna kiküszöbölni, még a karácsony beköszönte előtt. Egy olyan napról szeretnék írni, amelyen fő szerep jutott a boszorkányságnak, és ezért nemcsak a reális gondolkodásnak, de a régebben elfogadott vallásos életszemléletnek is gyökerest ellentmondott. Nem másról beszélek, mint Luca napjáról, amely az idén is, mint általában szokott, december 13.-ára esik. A népi hiedelemvilág Luca nevét a boszorkánysággal azonosította, vajon mi okból kifolyólag? Ugyanakkor Lúciát, akit Diocletianus császár keresztényüldözéseinek áldozataként tartunk számon, szentként tisztelték. Miért vált kettőssé ez a névnap? Lássuk az előzményeket. A Luca hivatalos vélemény és az utónévtár szerint a Lúcia magyar alakváltozata. A Lúcia név jelentése: hajnalban, virradatkor született. Elárulom azt is, hogy a „lux=fény” latin szóhoz van köze eme jelentésnek. De ez amolyan lábjegyzet, ahogyan az is, hogy Lucák és Lúciák egy napon ünnepelnek, mégpedig december 13-án. A naptárreform előtt ez volt a leghosszabb éjszaka és a legrövidebb nappal ideje (Az időbeli elhelyezés kedvéért: a naptárreformot XIII. Gergely pápa 1582-ben hajtatta végre.). A sötétségben, pedig gondolták régen élt elődeink, megnő a boszorkányok hatalma, ezért van szükség a Luca-székre, amelyen állva megpillanthatók a boszorkányok. Így keletkezett összefüggés a név jelentése, a fény és a „sötét erők” között. Az „igazi” Lúcia azonban nem volt gonosz és ártó. Ki volt ő? Egy fiatal leány, aki 304 körül halt vértanúhalált, éppen december 13-án,


legjobb értesülésem szerint Szicíliában. Később szentként tisztelték: Szent Lúcia a vakok védője és a szembetegségek gyógyítója lett. A szent attribútuma rendkívül érdekes: különböző ábrázolásokon saját szemeit tartja egy tányéron. A hagyomány szerint ugyanis kiszúrta őket, csakhogy ne kelljen férjhez mennie pogány kérőjéhez, hanem egész életét Istennek szentelhesse. Ezért kapcsolják őt össze a látással és a fénnyel. Egyébként ehhez az ábrázoláshoz kapcsolódik a „szemmel verés”, amely szintén komoly szerepet kapott a babonák és ráolvasások körében. A népi hiedelem azonban függetlenül a szentéletű lánytól, de összefüggésben a fény szimbolikájával, létrehozott egyfajta boszorkányképet. De mi is történt nagyon régen Luca napján a magyar falvakban? Az asszonyoknak ezen a napon tilos volt dolgozni, leginkább a fonást és a varrást tiltották a legjobban. Ekkor ugyanis Luca összekócolja a fonalat, elhajítja az orsót, sőt megigézi a tyúkokat, így azok nem „szolgáltatnak” elegendő tojást a ház népének. Az ország egyes részein szokás volt az ún. „alakoskodás”. Ilyenkor valaki fehér leplet terített magára arcát szitával elfedte, és sorra járta a házakat, ahol azt vizsgálta, hogy lusták-e a gyermekek és a fiatal lányok. A lustákat jól megszidta, a szorgalmasakat jutalmazta. Ezen a napon kellett hozzá látni a Luca-szék elkészítésének. (Megjegyzés: még bárki nekiláthat a szék elkészítésének.) A széken minden nap dolgozni kellett valamit, de pont annyit, hogy az karácsonyra elkészüljön. Ekkor ugyanis, ha valaki az éjféli misén felállt rá, megpillanthatta a falu boszorkányait, akik ekkor, de csak ekkor szarvat viseltek. Ilyenkor tanácsos volt előlük rögtön menekülni, közben a „menekülési útvonalon” mákot szórni; ezt ugyanis egy magára kicsit is adó boszorkánynak kötelessége volt felszedni. Ezzel lehetett bosszújukat elkerülni. Főleg a Dunántúlon elterjedt szokás volt az ún. „kotyolás”. Luca-nap hajnalán a kisebb fiúgyermekek meglátogatták az ismerősök, rokonok házát. Magukkal szalmát vagy fadarabot vittek

24

(hatásosabb volt, ha ezeket úgy lopták), amelyre térdelve mondókákat és jókívánságokat mondtak. A mondókáknak volt visszatérő refrénje a „kitykoty” kifejezés, innen ered a szokás neve. Ezután ajándékot kaptak vendéglátóiktól, sőt még kukoricával és búzával is megszórták őket. Azon túl, hogy sok szokás és babona kapcsolódott Luca napjához, ez a nap volt az, amikor a boszorkányságot jól meg lehetett tanulni. A tavaszi ünnepkörben (Szent) György napja felel meg a Luca-napnak. Remélem, nem sikerült nagyon „okkultra” az írásom. Tudom, tudom: ez TTK-s kari lap. Itt tényeknek kell szerepelniük, nem hiedelmeknek. Mindenesetre bízom benne, hogy a nyomdafesték nem pattogzik majd le gyöngybetűimről.

Ünnepek más országban III. Németország Aki járt már ott karácsony idején, tudhatja, hogy a városok az ünnepek idején fényárban úsznak. Nemcsak a házakat, de az udvarban álló fákat is feldíszítik. A lakások többségében apró Betlehemet is elhelyeznek. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistát az ablakpárkányra helyezik, s cukornehezéket raknak rá.

Olaszország

- eszter -

Az olaszoknál nem a kis jézus, de még csak nem is Télapó, vagy Mikulás viszi az ajándékokat, hanem egy Strega Buffana nevű boszorkány, aki a jókat mindenféle szép ajándékkal, a rosszakat pedig szénnel lepi meg. Bevett szokás, hogy lencsét ajándékoznak egymásnak, majd újév első napján megfőzik, hogy szerencsét és pénzt hozzon a háznak.

Anglia

“Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betûkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betûs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.” /Márai Sándor /

A gyerekek levelet írnak a Mikulásnak, s megemlítik milyen ajándékokat szeretnének. A levelet bedobják a kandallóba, hogy egészen az Északisarkig elrepüljön. Karácsonykor mazsolás pudingot készítenek, amibe egy apró ajándékot rejtenek. Aki az ajándékot megtalálja, annak nagy szerencséje lesz.

Izland Ha az izlandi gyerekek jól viselkednek, csizmájukba ajándékot kapnak, ám ha rosszak voltak, csak krumpli kerül a cipőbe. Az ünnepi hagyományokat ma már sok országban nem követik. Az amerikai divatot (pulykasütés, kandallóra akasztott zokni) a filmeknek köszönhetően ma már nagyon sok család átvette. Egy azonban minden nép karácsonyában közös: a szeretet ünnepéről van szó, amikor a család és a barátok együtt ünnepelnek, és ajándékokkal lepik meg egymást.

25

- zsu -


karácsonyi

Ha semmi ötleted sincs…

„ ...Egyszerű üvegmécsest vagy gyertyatartót üvegfestékkel dekorálhatsz, sőt vannak alapanyagok, amelyekből magad készíthetsz gyertyát...”

Karácsonykor sokat tépelődik az ember, hogy mi lenne a legalkalmasabb ajándék a családtagoknak, barátoknak, csajoknak/pasiknak… Ennek persze az lesz az eredménye, hogy azt veszi meg, amit az előző években is szokott: zoknit, kesztyűt, ga-tyát, kenyérpirítót, ritkább esetben társasjátékot (ami persze szerintem hasznos is lehet) vagy parfümöt. „Mert ezekre szükség van”- mindig ezzel nyugtatjuk magunkat. Ilyet már én is csináltam… Most azonban néhány ötletet szeretnék adni, hogy hogyan lehet mutatós és egyedi ajándékokat készíteni. Biztosan lesz, aki azt gondolja, hogy „milyen égő már cserepekre szalvétát ragasztgatni, és azt odaadni az anyunak”- mert az nem is igazi ajándék, csak mi szerencsétlenkedtük össze. Ha te is, aki most az én firkámat olvasod, ezt gondolod, akkor lapozz! Ha itt jársz az olvasásban, azt jelenti, érdekel, miről lesz itt szó. Néhány ötletet szeretnék adni, hogy készíts magad ajándékot, abban az esetben, ha a boltokban nem találsz jó darabot, vagy egyszerűen csak nem akarod „zokni-ajándékozók” táborát erősíteni. Beszéljünk az „anyuról”. A legtöbb anyu rajong a virágokért. Jellegzetes téli virágok például a mikulásvirág (nemcsak piros színben), a majomfa, az amarilisz és a karácsonyi kaktusz. Ezeket beszerezheted a virágboltban. Szebbé tenni úgy tudod, hogy készítesz hozzá egy nagyon „csinos” kis cserepet. Nem kell más hozzá, mint agyagcserép, ragasztó- és repesztőlakk, patinaoldat, szalvéta (pl. virágos), hobbifesték. Először be kell festened a cserepet. Száradás után vigyél fel rá egy réteg repesztőlakkot. Miután megszáradt, át kell festened világosabb színű hobbifestékkel. Ha ez a réteg is megszáradt, a szalvétából kivágott virágmotívumokat ragasztólakkal rögzítsd a cserépen. Erre patinaoldatot vigyél fel, ha antik hatást szeretnél elérni. Végezetül a cserepet kend át színtelen lakkal, de a teljes felületét, hogy fagyálló legyen! „Totális” száradás után tedd bele a virágot és boldog karácsonyt! Hasonló technikával lehet egyszerű agyagvázákat feldobni, vagy éppen szép fatálca-szettet és ékszeres dobozt készíteni. A


hobbiboltokban kaphatók porcelánból készült fűszertartó készletek is. Porcelán festékkel, de a fent leírt decoupage-zsal is csinosíthatók. Ne feledkezzünk meg az „apuról” akinek mindig nehezebb ajándékot venni, mint az „anyunak”. (Ez úgy általában igaz a fiúkra és férfiakra.) Szintén hobbiboltokban fellelhető faáruk tömegében néha megbúvik egy bortartónak nevezett tárgy. Persze csak úgy magában. Mert decoupage-olni neked kell! Végül, de nem utolsó sorban karácsonyi dekorációk következnek. Szalvétatechnikával gyertyákat is széppé lehet tenni. Egyszerű üvegmécsest vagy gyertyatartót üvegfestékkel dekorálhatsz, sőt vannak alapanyagok, amelyekből magad készíthetsz gyertyát. Búcsúzóul következik az irodalomjegyzék: Stephanie Feghelm-Silke Reichardt: Szalvétatechnika (Cser Kiadó, Budapest, 2004) (innen van a cserépdíszítés „receptje is”, de sok más ötlet is van benne) Azt még hozzá kell tennem, hogy véleményem szerint több ötletet kaphat az ember, ha nem olvas ezekről a kreatív ajándékkészítési ötletekről, hanem felkeresi a nem feltétlenül legközelebbi hobbiboltot. Aztán jön az ihlet…

- eszter -

Decoupage: Ezzel a technikával elsősorban sík felületre készíthetők sima, gyűrődésmentes applikációk. Bővebben: http://decoupage.lap.hu/ (A szerk.)

26

rejtvény

Könnyű, egyszünetes

[mínusz egy idézet]

Helyezd el az alábbi szavakat és betűcsoportokat az ábrában! A színes mezőkkel jelölt sorok szavait nem találod a felsoroltak között, ám az ide eső szavak sorban összeolvasva ízes, őszutói, az Amorf Ördögöktől származó idézetté állnak össze végső megfejtésképp. Néhány betűt segítségül előre beírtunk az ábrába. 8 betűsek: ÁTÖRÖKÖL, CANDEREL, CSIPERKE, EGRI JENŐ, ELŐZETES, ERREFELE, GRILLÁZS, LIZARAZU, NEKICSAP, ODAESETT, OSZTRIGA, UTAZGATÓ;

S E

6 betűsek: ADÁSZI, ÉK ALAK, ELŐDKE, ÉP ELME, ÉTKEZŐ, IBÉREK, IRVINE, LAKATÓ, LAVINA, RÁCSEN, REMETE, SATINI, SZILFA, TEXASI, TÓCSNI, TÓDULT;

N S

4 betűsek: ERŐD, IRIS, IZÉS, KLUB, KÖKI, KRIS, MEYR, NAKE, NEKI, NIAS, OSZT, ÖTIG, PUKK, RECE, SIEN, SZÉF; 3 betűsek: ATE, BOO, EMS, GRN, IPE, LIP, LSZ, SIR, NGE, NGR, NIE, REÁ, TRE, UKK, ZEN, ZUG; 2 betűsek: AR, EC, FZ, IÖ, KA, ÖN, ŐX, PÖ, RD, RR, SR, SZ.


28

5 betűsek: ADIOS, ÁTALL, ATLAS, ÁTTÖR, AZIRA, BARAK, CAINA, ELEAI, ELIZA, ETELE, ILYES, INARI, KAIRÓ, ÖSSZE, RÁRAK, RIADT, SÉTÁL, SZENC, SZENV, TELCS, VIRIL.

rejtvény

Nehéz, egészelőadásos

[olasz módra]

Az ábra két, egymástól cikkcakkban haladó vonallal elválasztott rejtvényt és 21 fekete négyzetet tartalmaz, ezeknek megfelelő helyre illesztése is a rejtvényfejtő feladata a soronként közölt meghatározások alapján. Helyes megfejtés esetén a színes „átló” betűi értelemszerűen (mindig csak egyet lépve) összeolvasva egy rockbanda nevét, s egyik legismertebb daluk címét adja. 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

12

13

14

15

16

17 18

19

20

21

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

VÍZSZINTES 1) … alatt – hamar, rögtön ● a két legelterjedtebb töltésű karácsonyi élesztős sütemény összefonásából keletkező gasztronómiai költemény; 2) a Mikroszkóp Színpad humoristája ● főként építőipari termékeket gyártó osztrák cég ● teljesen fed; 3) titkon szemlélő ● … Guggenheim – Bilbao képtára ● Miskolc hegye ● korunk egyik vírusa ● Kassák Lajos folyóirata volt; 4) annál lejjebb levő ● Charles Bronson A nagy bunyós című 1975-ös filmjének eredeti angol címe ● iráni tó; 5) többek közt kulcsmásolással is foglalkozó cég ● numero, röv. ● lyuk tátong rajta; 6) egy csepp konyak! ● Szentpétervár képtárának névváltozata ● melyik, angolul ● biztatás, régies szóval; 7) a magasabbik részesrag ● … Ce-tung- a „nagy kormányos” ● hold, angolul ● ivóedény ● fizikai mértékegységrendszer; 8) privát üzenet, bizalmasan ● a kalifornium vegyjele ● kábítószer ● en … - nagyban; 9) szálkamentes, ízletes tengeri hal ● ennivaló ● a legkisebb értékű ultibemondás; 10) cseh autójel ●névtelenség ●elkent paca (gyermek kedveskedő megszólítása is); 11) Sir Julian … Huxley – angol biológus ● tánclépés, gyakran szerepel csárdásban ● a Nyomorultak írója; 12) kedvtelésből dalolászó ● a katari főváros lakója ● mene mene … ufarszin – megszámláltattál (szállóige Dániel könyvéből); 13) papírlapot pecsétekkel teljesen befedető ● a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költőnője. FÜGGŐLEGES 1) fehér virágú gyógynövény (Polygonatum odoratum); 2) szemkihúzó, ismert angol szóval ● eredeti zóna!; 3) férfi, bizalmas szóval ● … Basinger – modell és színésznő ● relatív, rövidítve;

29

4) korábban nála ● szántóeszköz; 5) helyrag ● a siklóernyősök által is kihasznált meleg felszél ● rostnövény; 6) a lutécium vegyjele ● Frédi neje ● az autós csillagtúra angol eredetije; 7) tál, angolul ● földtörténeti kor, a Kainozoikum része ● fél gomb!; 8) Intelligent Energy Executive Agency (az EU egy végrehajtó szerve), rövidítve ● belső vita! ● Suscipe, flos, … - a Carmina Burana dalainak egyike; 9) tavalyi nedű a pincéből ● Namíbia sportjele ● hazai popénekesnő; 10) narancshéjdarabka! ● Veszprém megyei település ● … nyer – előnyre tesz szert; 11) … Moaf – rockénekes ● Pier Paolo Pasolini legismertebb filmje (1968); 12) Árvácska, becézve ● … me tangere – ne illess engem! ● a vagyok szó rövidüléséből kialakult egészen új kori kifejezés, szleng; 13) a legismertebb kortárs orosz sakknagymester (Vladimir Borisovich) nevének nemzetközi írásmódja ● a magasabbik gyakorító igeképző ● intelligens hívásátirányítás (telefonos szolgáltatás), rövidítve; 14) hangot ad ki a fog alatti kemény tárgy ● éneklő szócska ● kocsi, angolul; 15) az antimon vegyjele ● Chevrolet-modell ● az einsteinium vegyjele ● tíz, svédül (kén jelenlétét jelölő kémiai előtag is); 16) lóbetegség ● … ipso – magától értetődően ● középen homorú!; 17) Mike Leigh 1977-es filmjének eredeti címe (magyar címe: Abigél bulija); 18) Veszprém mártírja, középiskolájának névadója (László) ● Juniperus … a boróka rendszertani neve; 19) ellenérték ● fél tucat ● 1972-es olasz francia film Catherine Deneuve-vel a főszerepben; 20) regényírás fázisa ● mobiltelefon-készülék márkája; 21) atlétikaversenyeken használt jeladó eszköz.

-andris


körök

Wigner - kórus Igen, ez egy felkérésre írt cikk. Minden kollégiumi kör megkapja a lehetőséget, hogy a kari lap hasábjain népszerűsítse magát, s embereket toborozzon. Én pedig ehelyett arra vállalkozom, hogy bemutassam a Kórust és hétköznapjait (érintőlegesen ismertessem múltját, jelenét és lehetséges jövőképeit). Van ugyanis egy alapvető különbség a Kórus és egy átlagos kör között. Vegyük példának a fiktív Jégkockákat Hajszárítóval Megsemmisítő Kört [JHMK]: szükségük van jégkockára és hajszárítóra, így a JHMK évente pályázik jégkockára meg hajszárítóra, hogy aki ebben jó, az kamatoztathassa tudását, hosszabb távon pedig tervbe veszik, hogy egyszer majd hívnak egy jégszobrászt, és az ő szobrát is megsemmisítik. A különbség ott van, hogy egy kórus pedig énekelni vágyó és tudó fiatalokból állítja elő azt az értéket, melyet kinyerni hivatott. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt állítom, hogy ez nem is kis munka. Szó sincs arról, hogy bárkit is le kívánnék beszélni arról, hogy a Kórushoz csatlakozzon; ám mindenképp felhívnám a figyelmét arra, hogy nagy munkát vállal, mely előbb sok vesződséggel, s mindennek eredményeképp mérhetetlen örömmel jár. Azt hiszem, a Kórus életének fénypontja mindmáig az a pillanat volt, amikor Pipek tanár úr az egyik felkérés alkalmával úgy konferált fel minket (szó szerint már nem emlékszem), hogy azt alkalom fényét hívtak meg bennünket, mert kiderült, hogy a Karra nem csak kis Einsteinek meg kis Gaussok járnak, hanem kis Mozartok is. De nem is kell ilyen kiragadott példát keresnünk arra, hogy mi is az élvezet ebben az egészben. Persze, minden szólam hisztizik, hogy ez túl magas, amazt meg nem lehet leénekelni, de titkon már rég várja a tenor, hogy sajnáltathassa magát a kiadandó kappanhangok okán, az alt meg tudja, hogy kulimász, amit énekelni kell, de amikor majd a négy szólam egyszerre megszólal, az milyen szép lesz együtt. Együtt. Azt hiszem, ez lesz a kulcsszó. Jó együtt énekelni, jó egymásra találni. Soha, egyetlen kórusomat sem éreztem ennyire magaménak, mint ezt. Persze, lehet, attól van csak, hogy a többség kockul meg monitort bámul és méreget vagy melózik egész héten, és jó néha visszatérni valami egész más mellé; de szerintem a tavalyi mag nagyon


30

jól megtalálta egymást. És persze semmire sem mennénk néha sarkára álló karnagy nélkül. Merthogy ez úgy működik, hogy van a karnagy [Zsuzsi], aki nélkül ez az egész már rég szétesett volna. Szinte mindenkinek van kórusmúltja, mindenki hozza a régi kottáit, Zsuzsi válogat, szolmizál, betanít, gyakoroltat, zenét csinál belőle, s majd levezényli. Ha nekünk, szimpla kórustagoknak heti 3-4 óra a ráfordított idő, neki úgy 5-6 óra (és ezúton is szeretném megköszönni munkáját). Pedig azt hiszem nem is ez a legnagyobb terhe a Kórussal. Sokkal inkább az az idő a próbákból, amit nem énekléssel töltünk [én biztos nem tűrném ilyen példásan]. Kezdődik a próba, beénekléssel indul, már javában csavarog a csúf csiga a csövön, ekkor újabb három ember érkezik, pár épp elalélna Lali, a lila ló, de ekkor is becaplat még valaki, mamemimemő, hopp még egy ember, ókárámiamadre, és már csak a basszus fele hiányzik, sebaj, majd megjön; áténekeljük az előző próbán tanultakat, az alt már elfelejtette, nópara, újraénekeljük, akkor most mindenki egészen halkan, mert a basszus úgy zuhant bele a kényelmes regiszterbe, hogy az altatódal közben fölébredt a kisjézuska, jó, megvolt; következő darab, blattolás és brusztolás, a szoprán könnyedén végiglallázza, mert dallamos, az alt szenved, leénekli a leénekelhetetlent, a tenor nyávog, mint mindig, a basszus szépem lelépegeti, kész is lenne, de a megállások közepette nekiálltunk viccelődni, hogy Csonka András meg Ave Maria, és hihihi meg hahaha, az alt ismét megpróbálkozik szólamával, s mivel épp ráérek, azon röhögünk a szomszédommal, hogy az alt igazából nem is töltelékszólamot, hanem egy ork népdalt énekel le, hehehe meg huhuhu, de aztán a röhögés elállta után mi jövünk, gúvvad a szemünk, hogy kipréseljük magunkból azt az f-et, már azt se tudjuk, hova tűrjük a herénk, sebaj, kijött valahogy, össze lehet énekelni a négy szólamot, és lám, Bárdosnak lett igaza, együtt már tényleg jól hangzik, na akkor még két vicc és négy nevetés, a figyelem már sehol. Nehéz lehet karnagyként meghúzni, mennyi viccet enged meg, mennyi késést: hisz haladni akar, miközben tudja, hogy a próbák nevetések nélkül pedig elviselhetetlenül szárazak lennének. És Zsuzsi tényleg kiválóan csinálja, le a kalappal

körök előtte.Pedig neki sincs nagy rutinja. Tavaly február óta vezeti a Kórust, akkor vette át Sepsi Örstől,a Kórus valahai megalapítójától [2005. okt. (Sepsi Örs, Bácsi Ádám, Édes János)], és azt hiszem, mindent elért, amit ennyi idő alatt lehetett. 2006 karácsonyán mintegy 150 kollégista és külsős vonult le a nagyterembe, hogy tényleg hallgató legyen, s részese a karácsonyi műsornak; a Kórus eleget tett egy szakközépiskola karácsonyi koncertjére való felkérésnek, és meghívást nyert a TTK „dékánbúcsúztató” Kari Tanácsára és

Diplomaosztójára, Gyűrűavató Szakestjére is. A tavalyi tizenöt fős létszámról pedig közel harmincra nőtt az énekelni vágyók száma. Folyamatban van egy zongora szerződtetése is, mely új távlatokat nyit: nagyban színesíti a műsort, fontos szereplője lesz a félévzáró karácsonyi koncertnek [dec. 13.], mely már mintegy másfél óra együtt zenélés lesz – remélem, mindannyiunk örömére. -andris

Angela Merkel kísérlete Németország, Kassel, délelőtt 10 óra - Kurt Rohrig lelkesen figyeli a számítógép képernyőjén lassan felfelé kúszó piros vonalat. A kasseli Napenergia Ellátó Intézetben (ISET) lévő képernyőn kígyózó görbe 11740 ember áramfogyasztását ábrázolja. 5,5 megawattra van szükségük jelenleg. Kora reggel 6-kor csak 3,62 MW-ot igényelnek, a maximális 6 MW-ot pedig délután éri el fogyasztásuk. Az áramigény folyton ingadozik. Rohrig, az ISET energiagazdálkodási vezetője gondoskodik arról, hogy az áramfogyasztás és –termelés mindig egyensúlyban legyen. Ugyanez történik a nagy energiaellátó cégek hálózatain is. Csakhogy Rohrig nem szén-, gáz- vagy atomerőmûveket irányít, hanem egész Németországban elszórt különböző megújuló energia-parkok összességét. Van egy szélmalom park nem messze az Északi-tenger partjaitól, a holland határ közelében, egy Berlinnél és egy Aachen közelében. A 18 napelemes generátor Freiberg mellett Sachsenben, illetve Baden-Württenbergben és Bajorországban található, a biogázerőmûvek Bajorországban, Nordrhein-Westfalenben és Hessenben elszórva helyezkednek el. Energiatárolóként szolgál egy szivattyús víztároló – vízerőmû Thüringennél. Kasselben futnak össze a fő vezetékek. A kísérlet megrendelője a kancellárasszony maga. A megújuló energiaforrásokkal szemben felmerült a vád ugyanis, hogy nem alkalmasak arra, hogy az áramot az igényeknek megfelelően termeljék és szállítsák: vagyis pontosan a Rohrig képernyőjén megjelenő piros görbének mefelelően. Angela Merkel asszony ezért az első energiacsúcson arra szólította fel a szakma képviselőit, hogy cáfolják meg ezt a vádat. Így már három hónapja zajlik a kísérlet.

31

Egyetemi Zöld Kör

„Németországot 100%-ban el tudnánk látni megújuló energiaforrásokból” – mondja Rohrig. Ha a szél nagyon erősen fúj, a felesleges árammal feltölti a magasan fekvő víztározót. Ha szélcsend van, az áramellátás nagy részét a nap ill. biogáz erőmûvek vállalják át, és ha ez nem elegendő, rázúdítja a vizet a vízerőmû turbináira, mely visszafolyik a mélyebben fekvő tározóba. Rohrig, a biogázal foglalkozó Schmack Vállalat, a szélenergiás Enercon, a napenergiás Solarworld és a Vattenfall vízenergia felhasználásra szakosodott cég szeretné bebizonyítani, hogy a különböző megújuló energiaforrások együtt kisimítják az egyes energiahordozók felhasználásának gyengeségeit. „Szinte minden menetrendet be tudunk tartani.” – állítja Rohrig. Amit a kísérlet képviselői nem szívesen hangoztatnak, hogy a rendszer nem teljesen önellátó. Egy csekély áramimport és -export a rendszer határain keresztül megengedett. De Németország határain keresztül is állandó energia-kereskedelem figyelhető meg, hangzik a magyarázat. Természetesen ahhoz, hogy az 1:10000 léptékû modellből egész Németországot ellátó hálózat jöjjön létre, még rengeteget kell beruházni, építeni. A szélenergiának a mai, egyelőre csak szárazföldön lévő 20 ezer megawattos teljesítményéről fel kell növekednie szárazföldön 60 ezer, tengeren 30 ezer MW-ra. A tenger feletti szélerőmûvek építése a jövő év tavaszán kezdődik meg. De 2050-ig, a kitûzött cél elérésének idejéig még sok idő van. A Financial Times, Deutschland 2007. november 7-ei számában található cikk alapján írta Komjáthy Júlia, az EZK németországi tudósítója Komjáthy Julcsi


körök

Lencsén innen,... A Fotókör ötlete nagyon messzire nyúlik vissza. Egyszer régen, pár lelkes kollégista úgy gondolta jó lenne fényképeket készíteni, és csináltak egy ilyen kört. Akkoriban még a szobában hívtak elő, és a száradó képek alatt aludtak. Talán sokatok-nak furcsának tűnik ez a hozzáállás, mégis mu-tatja az elhivatottságot Szóval ezek a fiatalok borzasztóan élvezték a dolgot. Még a diára is rákaptak a végén. Hamarosan lett egy külön sötétszobájuk is. Ez ma a B108. Ahogy az évek múltak, változtak az emberek is, és a kezdeti lendület alább hagyott. Meg kellett házasodni, gyereket kellett csinálni, és min-den nap munkába kellett menni. Mire én körvezető lettem hárman maradtunk a körben. Gyakorlatilag a nulláról kellett kezdeni a dolgot. Mivel én is hasonló helyzetbe jutottam, egy év után átadtam a körvezetőséget Fábián Zsuzsának, aki később más jeles élmunkások segítségével a mai dicső állapotba jutatta a Kört. Röviden ez a mese a Fotókörről. A lényeg persze ma sem változott. Olyan emberek vannak itt akik szeretnek fotózni, szeretik a képeiket megmutatni. Ma a tagok részére több lehetőség is kínálkozik a kibontakozásra. Egyrészt van egy normálisan felszerelt sötétszoba, a labor. Itt fekete-fehér filmeket lehet előhívni, és meg lehet tanulni a hagyományos, analóg fekete-fehér technika alapjait. Ez kézzel fogható konkrét alkotómunkát jelent, másrészt meg sötét van. A másik lehetőség a digitális technika alapjainak elsajátítása. Sikeres kollégiumi köri pályázatunkból ebben az évben vettünk egy Nikon D70 típusú digitális fényképezőgépet. Ha valakinek ez nem mond semmit, elárulom, nem véletlenül írtam, hogy fényképezőgép. Az említett géppel mindent meg lehet csinálni, amit egy hasonló kategóriás analóg géptől elvár az ember. Éppen ezért a


32

Fotókör kezelése sem triviális, meg kell tanulni. Hosszú távú, értékteremtő eszköznek szántuk. Utómunka nélkül persze egyik digitális kamera sem ér semmit, ezért a tagok számára lehetőség van egy nagyteljesítményű PC használatára is. Eddig a horizontális irányról, a múltról és a high-tech jelenről beszéltem. A vertikális irány az, amit a munkáinkban láttok. Bár a felosztás önkényes mégsem akarok alá-fölérendeltséget sugallni. Mindegyik rész ugyan olyan fontos, csak én szeretem, ha rendben vannak a dolgok. Alul vannak a rendezvényfotózások. Alul, bár az egyik legnehezebb műfaj, egylövetű, csípőből kell tüzelni, pont mint az újságszerkesztés. Nagyon sok tapasztalat kell hozzá. A tagoknak ezért lehetőségük van a Karok rendezvényeire elmenni, és ott a D70s-sel és a hozzá tartozó vakuval képeket készíteni. Megfelelő előkészítés után ezek a képek kerülnek fel a Kör honlapjának galériájába. A 2007-es Kolimpia óta minden nagyobb rendezvényen résztvettünk és fotóztunk. Felül vannak a művészi ihletésű alkotások. Önmagukért, mert szépek. Ezekből a képekből általában kiállításokat szervezünk, ennek kapcsán meg lehet tanulni, hogyan kell embereket összeszervezni, meghírdetni valamit. Hogyan kell képeket ízlésesen kartonra ragasztani, és elhelyezni a kiállítótérként szolgáló folyosón, és hogy hogyan kell a megvilágítást hozzáilleszteni. Eddigi munkáinkat a Fotókör galériájában láthatjátok a következő címen: fkgallery.wigner.bme.hu. Honlapunkon, a fotokor.wigner.bme.hu-n a Körrel kapcsolatos aktuális információkat ill. pályázatokat találjátok meg. Kellemes böngészést kívánunk, és várunk minden érdeklődőt a Fotókörbe. [email protected] - htom

sajátérték

Szembesítés Mondjuk, hogy diétázol. Változtatnál az alakodon, mert úgy gondolod, kövér vagy. És akkor jön valaki, jövök én, és ott van a kezében, ott van a kezemben az a fánk, vagy szelet torta, csokoládé, krémesen, hívogatón, édesen. Ott körözök vele, mosolyogva. Egyre közelebb, Te nem ellenkezel, már majdnem a szádhoz érintem, mire kikapod a kezemből. Nevetek rajtad. Nem kárörömből. Nem élvezem, hogy szenvedsz, hogy vívódsz. Az igazamnak örülök. Minden ember esendő. Á, nem hiszek Istenben. Sem egyben, se többen. Semmi személyes, egyszerűen nem győzött meg erről senki sem, még régebben. Most meg már nehéz lenne. Mert engem folyton magunk foglalkoztat. De akkor miért lenne nehéz meggyőzni engem a teremtő létéről? Valószínűleg az egoizmus miatt. Én nem mással akarok szembenézni. Én magammal akarok szembenézni. A felelősséget én teremtem a számomra, és én vállalom értem. Talán istenkomplexusom lenne? Eldöntöd, hogy tanulni fogsz. Eddig mást csináltál. Jól van, értem, kellett a kikapcsolódás. Sok a stressz, a követelmény, állandóan csak koncentrálni, értem én. Szóval mindennel előkészültél, éppen belemélyednél a jegyzetekbe, és akkor betoppannak a többiek. Ők már jól érzik magukat. Tompák a gátlásaik. Ők önfeledten vidámak. Az egyikük kérés nélkül tesz az asztalodra egy korsó sört, persze, az ő kezében is marad egy. Meg mindenki máséban is, de látod, gondoltak rád. Ők a barátaid. Egy rövid ideig vacillálsz, kicsit szabadkozol, hátha sikerül tudatosítanod a helyzetedet, majd koccintotok. Nevettek mindannyian. Nem, senki sem mondott viccet. Nem, nem azért, mert ők mégis emlékeznek arra, hogy névnapod van. Egyszerűen azért, mert minden ember esendő. És gondold el ezt az aktust valami egyszerű kliséként. Például mint egy buta bűnügyi filmben:

a gyanúsítottak egymás mellé állítva, akár egy kiárusításon, mindenféle színben és méretben. Most viszont csak te állsz ott. Felismeri? – kérdik. Felismered magadat. Válaszolsz, és hazaindulsz. Pontosabban hazaindultok, mert vinned kell magadat is. És hallgatnod kell a szemrehányásaidat, a duzzogásodat, és el kell viselned a sértettségedet. Tudnod kell, hogy bosszúra éhezel, amiért feldobtad magad. Alig várod, hogy viszonozhasd. Alig várod, hogy szembesülj veled. Egymás mellett ébredtek. Nem, semmi „úristen, ez kicsoda?”, vagy „hogy kerültem én ide?” Ismered őt, ismer téged. Persze megbeszéltétek, hogy ez úgyse működne. Persze, gondoltátok, ezzel el van intézve. De emlékszel, még elalvás előtt miért ért fülig a szátok? Mert mindketten így nyugtáztátok: minden ember esendő.

- mber

33


öregdiák nem vén diák

Simon Ferenc mesélt Az az ötlet támadt, hogy kellene csinálni BME-s fizikusos-öregdiákos interjúkat, meséljenek kicsit a szak kezdeti időszakáról, a tanárokról, az egyetemről, és hogy végülis mire vitték a diplomájukkal, van-e élet az öt év után? Ennek az agyszüleménynek az első termékét olvashatjátok most el, ha elég kitartóak vagytok. De megéri. A célszemély dr.Simon Ferenc, nemrégiben kinevezett docens, a Kísérleti Fizika Tanszék munkatársa, számos fiatal kutatói díj nyertese, akivel néhányan megismerkedhettetek már némileg, ha bejártatok kisfiz gyakra… Na, hát először is arról szeretnélek megkérdezni, hogy most éppen mivel foglalkozol? Hát most ide neveztek ki docensnek, ami azt jelenti, hogy az időm jó észe elmegy oktatásra, de hát emellett kutatok, mégpedig azt a munkát, amit Bécsben kezdtem el két évvel ezelőtt, tehát ilyen nanoszerkezetű anyagok vizsgálatával foglalkozom. Szén nanocsövekkek ezen belül. Amikor elkezdted az egyetemet, tudtad-e már, hogy mivel akarsz majd foglalkozni, vagy ez úgy menet közben alakulgatott? Hát, igazából amikor az ember alsóbb éves, akkor az inspirálja elsősorban, hogy megfeleljen az alaptárgyaknak. Én kitűnő tanuló voltam, két félévet leszámítva. Ebből az egyik az volt, amikor az elektronikát és a méréselméletet kellett hallgatnunk, a másik meg az volt, hogy a külföldön hallgatott tárgyaimat máshogy számították be. Igyekeztem mindig jól megfelelni az alaptárgyaknak, és végül nyitott voltam mindenre. Másodévesen TDK-ztam, tiszta matematikai alapkutatásból, és országos harmadik helyezett lettem, de utána nem is foglalkoztam többet matematikával. Emellett részt vettem az Ortvay versenyen, ahol negyed évesen első helyezett lettem, harmadévesen meg különdíjas. Tehát én azt tudom mondani mindenkinek, hogy az első három évben az embernek az alaptárgyakra kell koncentrálnia. Az embernek akkor még nem jut rá túl sok energiája, hogy egyéb érdeklődéseit kielégítse. Legalábbis ez volt az én benyomásom. Pláne, hogyha kitűnő akarsz lenni. Nagyon nagy élvezetemet leltem például abban, hogy amikor tanultuk a matematikai módszereket c. tárgyat, a tanárnak a hibáit a táblánál felfedezzem, és


34

Szabó Áronnak

kijavítsam, meg ilyen jellegű dolgok... Akkor ezek szerint többször váltottál kutatási témát? Hát lényegében ez volt az egyetlen egy mellékút, hogy matematikával foglalkoztam, azóta konkrétan szilárdtest fizikával foglalkozom. De most mit is jelent az, hogy váltani? Ugye már azóta foglalkozom kisérleti szilárdtest kutatással - már abból csináltam a diploma munkámat itt Jánossy András professzornál - témát természetesen azóta váltottam azon belül, de hát az semmiképpen sem egy olyan nagyobb váltás, vagy hogy mondjam? Ugye mi itt úgynevezett erősen korrelált anyagokat vizsgálunk, és ezeknek az anyagoknak különböző családjai léteznek: szupravezetők, anti-ferromágnesek, és egyéb ilyen egzotikus alapállapottal rendelkező anyagok, és ezen belül elég sok mindennel foglalkoztam. Akkor olyan negyed év környékén alakult ki a szilárdtest fizika iránti vonzalmad? Úgy van. Bár inkább azt mondanám, hogy a legnagyobb motíváló erő az volt, hogy a szilárdtest fizika itt a fizika intézetben a legerősebb. Ez egész egyszerűen azért van, mert azok az emberek, akik itt a legnagyobb kvalitásúak és legmagasabb beosztásokban vannak - itt például a három akadémikusunkra kell gondolni - azok szilárdtest fizikával foglalkoznak. Tehát szerintem ha valaki itt akar maradni a Műegyetemen, és itt akar diploma után doktorálni, annak szilárdtest fizikával kell foglalkoznia. Ez egy autómatikus választás, hogy úgy mondjam. Én negyed évesen voltam külföldön az ugye 12 éve volt, ‘95-ben, akkor még ezeknek az Erasmus dolgoknak nagyon az elején voltunk, tehát én voltam az egyik első ilyen erasmusos diák, aki innen Magyarországról el tudott menni, egy évet, és ott is már szilárdtest irányultságú dolgokkal foglalkoztam, azért mert tudtam, hogy ha hazajövök majd, akkor itthon azzal fogok foglalkozni. De a dipomamunkámat csak ötöd évesen kezdtem el itt, tehát én egy fél év hátrányban voltam azokhoz képest, akik közben itthon már csinálták a dipomájukat. És nem fordult meg a fejedben, hogy inkább elméleti fizikus legyél, ha a matekot ennyire szeretted? Igen, ez egy jó kérdés, hogy elmélet vagy nem elmélet... én ugye az Ortvay versenyen elméletből

öregdiák nem vén diák is igen sikeres voltam. Zawadowski Frédi volt az a mentor, aki azóta is egyengeti az utamat, és ő azt mondta, hogy én kísérleti fizikusnak való vagyok. Bővebben nem fejtette ezt ki, csak azt mondta, hogy te fiam, legyél kísérleti fizikus, és ezt azzal támasztotta alá, hogy neki nagyon jó orra van a kísérleti fizikusokhoz, mert lám, akiket ő 20-30 éve kísérleti fizikai pályára irányított Mihály György, Forró László -, ezek most neves egyetemeken professzorok, a New York-in, illetve a lausannein, tehát úgy tűnik, hogy tényleg jó orra van az emberekhez. És azt tette még hozzá, hogy az elmélet csak azoknak való, akiken látszik, hogy nagyon szeretik. Aki csak számolni szeret, és a közelébe se szeretne menni a gyakorlati dolgoknak. A kisérlet meg azoknak való, akiknek nagyon erősek az elméleti alapjaik, tehát ott is stabilan megállják a helyüket, de nem csak azzal akarnak foglalkozni. De nem bántam meg. És akkor ezek szerint a szilárdtest fizikát sem bántad meg. Azt sem. Én szerintem egyébként úgy van ez az összes ilyen dologgal, az ilyen témaválasztás és egyebek, hogy a legtöbb az mind esetleges dolog. Tehát véletlenszerűen odacsapódunk valahova majdhogynem a párválasztásban is így van, ugye hát... na, nem akarok obszcén lenni itt, de hát ugye sok embert kipróbálna szívesen az ember, de hát ugye ezt nem lehet, az időnk és az életünk korlátos. Mindent nem lehet kipróbálni, esetlegesen valamit választ az ember, valahová kerül, és ott kell kihoznia a maximumot. Szóval azt mondod, hogy első három évben ne nagyon agyaljunk azon, hogy mivel is foglalkozzunk majd, csak teljesítsük jól az alaptárgyakat? Igen. A legfontosabb, hogy az eldint, a kvantumot, a mechanikát, a nukleáris fizikát, a kisérleti fizikát, matematikát, ezeket jól megtanuljuk, ezekben egy nagyon stabil alapnak kell lennie, mert ezek utána nélkülözhetetlenek. A megdöbbentő az az a fizikában, és ez az, amivel az ember nap, mint nap szembesül, hogy nagyon különböző fizikai területeken ugyanazok a dolgok köszönnek vissza. Tehát az ember amit megtanul, mondjuk, mondok egy példat: a Lagrange polinomokat, megtanulja, mert annak idején szükség van rá az eldinben, ez ugyanúgy vissza fog köszönni, amikor kisérleti fizikában fog valamilyen problémával foglalkozni. Hasonló tudást hasonló egyenletek írják le. Hát természet csak egy van. Ezért nagyon fontos, hogy az ebmer az elején jól tanuljon. Másrészt - és ez most fokozottan érvényes a BSc-

35

sekre - ez követelmény. Tehát aki nem teljesít jól az alapképzésben, az később nem kerül jó témavezetőhöz diplomamunkára, aki nem jó témavezetőhöz kerül diplomatémára, utána nem kerül jó témavezetőhöz doktori munkára, és így tovább. Én mindenkinek azt szoktam mondani, hogy a mi korosztályunkban úgy alakult ki a kutatói életpálya, hogy nagyon rövid időszakonként, aránylag sűrűn kell beszámolnia az embernek a teljesítményéről. Az én konkrét esetemben az van, hog két-három évente felülvizsgálják a munkámat, úgy, hogy azt mondják mondjuk, hogy “Na fiam, te most akkor nem kapsz kutatási pénzt, mert az előző három évben nem tettél le eleget az asztalra”. Ha el akarsz menni külföldre, akkor nem kapsz egy jó állást, mert nem kapod meg azt az ösztöndíjat, amire szükséged lenne. Nem az van már, hogy az ember leül egy íróasztal mögé, és akkor nyugdíjig ott marad, és be van betonozva, hanem rövid időn belül számot kell adnia a teljesítményéről. Most van aki ennek meg tud felelni, és van, aki nem. De ez nem csak a tudományban van így, hiszen ha egy céghez mész el dolgozni, ott mondjuk havonta felülvizsgálja valaki a munkádat. Ilyen értelemben persze a kutatás kicsit még liberális, de a rendszer maga az nagyon szigorú és kegyetlen. Kiveti magából azokat, akik nem teljesítenek. Nekem itt például szerencsém volt, hogy fel tudtam venni ezt a ritmust, főleg azért, mert egy olyan helyen voltam külföldön, Ausztriában, ahol szintén ez a nagyon szigorú rendszer van, és ott sikerült ebbe beleilleszkednem. Tehát én a koromhoz képest nagyon fiatalon lettem itt docens például. 33 évesen ez eléggé ritka dolog. De ez a rendszer Magyarországon még mindig sokkal lazább, mint külföldön. Mi ettől az egésztől a rendszerváltozás előtt meg lettünk védve. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézet-hálózatának (KFKI, SZFKI, KKKI, stb.) még mindig van egyfajta védettsége, tehát nem annyira cél- és teljesítmény orientáltak. De akár még itt az egyetem is. Épp most kell kitöltenem egy ilyen kimutatást az egyetemen, arról, hogy hány órát tanítok, mennyit kutatok, satöbbi. De a kutatásról csak olyan nagy vonalakban kell beszámolni, hogy én mit gondolok, hány órát vesz el a kutatás? Én azért alapvetően kutató vagyok. De semmi olyan konkrét kritériumrendszer nincs itt az egyetemen, ami alapján mérik a tudományos teljesítményt, amire egyébként léteznek mérőszámok, úgynevezett impakt faktorok, független hivatkozások, nemzetközi közleményekben megjelent cikkek száma, és így tovább. Én a bécsi egyetemen ehhez hozzászoktam,


öregdiák nem vén diák hogy ott félévente, vagy évente jelentéseket írtunk, amiben fekete-fehéren megvolt, hogy ez a csoport ezt csinálta, ez a csoport meg semmit nem csinált, stb. Most ezt nem azért mondom, hogy bárkit itt piszkáljak a kollégáim közül, hanem maga a rendszer nem alakult még itt ki. Persze kérdezheted erre azt, az idealista, fiatal kutató szemével, aki így ránéz az egészre, hogy Úr Isten! Ha ilyen szar ez az egész kutatás, hogy csak erről szól, hogy teljesítmény, meg rövid táv, meg ilyenek, akkor ez engem inkább nem is érdekel. A dolog úgy van, hogy ebbe a rendszerbe bele kell illesztenie az embernek a saját érdeklődését, kiváncsiságát, és emellett nagyon kell vigyázni arra, hogy ezeknek a számoknak, az objektív tudománymetriai mérőszámoknak megfeleljen. Tehát pont emiatt egy fiatal kutatónak úgy néz ki az élepályája - én is ezen az úton mozgom -, hogy negyven éves koráig dolgozik, mint az állat, ezeknek a számoknak igyekszik megfelelni,elsősorban a mennyiséget kénytelen a minőséggel szemben előrehelyezni, és majd negyven, vagy akárhány évesen, amikor professzor lesz, és kap egy állást, ahol azt mondják neki, hogy innentől kezdve nem piszkálunk téged, azt csinálsz, amit akarsz, onnantól kezdve fogja elkezdeni megvalósítani a nagy elveit, meg álmait. Egyszerűen nincs más mód. Lehetett olvasni az interneten, hogy a matematikus megfejtette a Fermat-sejtést, ugye 10 évet dolgozott rajta, addig nem publikált semmit, de utána ő lett a nagy matematikus, aki megoldotta a Fermat-sejtést. De ehhez kellett valamilyen háttér. Én most nem lettem volna docens, hogyha az elmúlt 10 évben egy nagy Nobel-díjas problémán dolgoztam volna, amit ki tudja, hogy sikerül-e megoldani. És hogy volt ez a bécsi munka? Diploma után nem maradtál végig itt a tanszéknél ezek szerint? Nem, hát ez úgy volt, hogy itt diplomáztam, aztán négy év alatt csináltam meg a doktorimat, utána még egy évet itthon maradtam, mint tudományos munkatárs, és akkor utána mentem ki Bécsbe. Három évet voltam egy EU-s ösztöndíjjal, a Marie Curie-vel kint, és utána jöttem vissza, tehát két éve vagyok újra itthon. Ha megnézed az interneten, akkor azóta, szóval én szoktam ilyen... szoktam?! Na, szóval két éve kaptam egy nagyobb akadémia díjat, a Talentum díjat, erről elég sokat cikkeztek akkoriban. Hát ez egy elég nagy elismerés szakmailag is, anyagilag is, merthogy 20 ezer euros díj. Az élettelen tudományokkal foglalkozó, fiatal kutatót kaphatják ezt meg, 35 év alatt. Én 31 évesen megkaptam, tehát még itt is elég


36

fiatalnak számítottam. Az embert tehát az ilyenek inspirálják a rövid távó megfelelési kényszer közepette, hogy kap ilyen visszajelzéseket, hogy jól van, jó az amit csinálsz. Visszakérdezhetek kicsit a manchesteri évedre? Mondtad, hogy nagyon az elején voltatok az erasmusos dolgoknak. Mennyire tudod ajánlani másoknak a külföldi diákcsereprogramokban való részvételt? Nekem mindenképpen nagyon pozitív élmény volt az egész. Pedig nagyon döcögős volt még, főleg az adminisztráció. Akkor még vízum kellett Angliába, meg ilyenek. De minden más nagyon pozitív volt, hogy utazhatsz, önállóan élhetsz én a szüleimmel laktam itt Budapesten azelőtt -, az ösztöndíj segített fedezni a kiadásokat, én akkor ültem életemben először repülőn, amikor kimentem oda. És hát tudományosan is: én akkor nyertem meg az Ortvayt, amikor kint voltam Manchesterben. Az angol rendszer is olyan, hogy nagyon szabadon állítja magának össze az ember az órarendjét, és amikor az Ortvay volt, akkor én egy hétre bezárkóztam a könyvtárba - egy nagyon csodálatos könyvtára volt az egyetemnek ott - és akkor egy hétig dolgoztam ezeken a feladatokon, aztán hazaküldtem postán, aztán megnyertem. És amellett, hogy nagyon nagy szabadság volt, én nagyon sikeresen tudtam ott tölteni az időmet. Nem volt nagyon nehéz elkezdeni idegen nyelven tanulni? De, persze, minden kezdet nehéz. De hát én azt szoktam mondani, hogy nem ez volt igazán a mélyvíz, hanem a hétköznapi élettel kapcsolatos dolgok. De hát az angol társadalom eléggé befogadó, és Manchester is egy eléggé multikultúrális környezet, szóval ebből a szempontból nem volt probléma. Nekem előtte volt egy középszintű nyelvvizsgám, de nyílván egy anyanyelvi környezet az egészen más. Én azt tudom mondani mindenkinek, hogy egy nyelvet megtanulni azt csakis anyanyelvi környezetben lehet. És ha már itt tartunk, a mélyvíznél, én ezt utána még kétszer átéltem az életemben. Kimentem Párizsba fél évre, úgy hogy nagyon keveset tudtam előtte franciául, ugyanúgy lakást kellett keresni, satöbbi, mélyvíz. Kimentem Bécsbe három évvel ezelőtt, úgy, hogy előtte egy intenzív német nyelvtanfolyamot csináltam. Eltelt három év, és most a bécsi egyetemen tanítok németül. Én ezekre a dolgokra úgy tekintettem, mint kihívásokra, és egy idő után már kerestem az ilyen kihívásokat. Hát én még ahhoz a generációhoz tartozom, akik középiskola végén egy nyelvet, az angolt tudták.

öregdiák nem vén diák Akik most jönnek ki ugyanabból a középiskolából - én a Fazekas gimnáziumba jártam - azok úgy jönnek el, hogy van két-három nyelvvizsgájuk. Mert egyszerűen hozzáférnek a némethez, a fran. ciához, az angolhoz... Nekem a szüleim nem beszélnek egy nyelvet sem, tehát otthonról nem hoztam azt, amit sokan mások, akik értelmiségi családból származnak, hogy rögtön beszélnek egykét nyelvet, tehát semmi ilyen előnyöm nem volt. Akartam kérdezni, de már valamennyire válaszoltál is rá azzal, hogy Bécsben tanítasz, hogy mennyire használod még ezeket a nyelveket? Persze, hát most beszéltem fél órát egy bécsi kollégámmal, tehát napi szinten. Múlt héten volt itt egy svájci vendégprofesszor, azzal is sokat kellett beszélnem. De hát nem is bánom ezt, mert hát nagyon hasznos, ha a nyelvtudás nem kopik el, Kéthavonta járok ki Bécsbe, a hónap elején voltam Pozsonyban, ahol felváltva németül és angolul kellett beszélnem a kollégákkal, szóval ez teljesen ilyen napi szinten megy. Meg hát sokat kell levelezni főleg. Hadd kérdezősködjek kicsit még az egyetemről. Mennyire voltál előadásra járó típus? Minden előadáson ott voltam. Hacsak nem volt valami nagyon különleges oka, például vakbélműtétem volt másodéves koromban, és akkor amiatt egy darabig nem voltam, de amúgy mindig. Mivel Budapesten laktam, az sem jelenthetett kifogást, hogy hajnalig söröztem volna a haverokkal a koliban. Meg hát szerintem - és azt mondom a saját hallgatóimnak is, akiket most tanítok, hogy járjanak be, mert - annál jobban, nem fogják tudni megtanulni. Épp most hallottam az egyik hallgatómtól - én most első éveseknek tartottam kisfiz gyakorlatot -, egymással ott beszélgettek, és azt mondták, hogy a középiskola az olyan, hogy egy egy napi anyagot egy óra alatt átveszel. Az egyetemen pont fordítva van. Tehát már önmagában az nagyon nehéz, hogy amit az órán elmond a tanár, ha te magad jegyzetelted le, akkor is, felfogni azt, hogy mi hangzott ott el, mert olyan szintű és töménységű az ismeretanyag, pláne, hogyha valaki másnak a jegyzetéből kell kihámozni, vagy könyvekből összeszedni, ugye... Hát szerintem az egyetemnek épp az a lényege, és nem arról szól, hogy az egyetemi docensek, tanárok és adjunktusok kapjanak egy kis fizetést, és jártassák a szájukat, hanem ez egy hatékony módja a tudásátadásnak. Akkor ugye fontosnak tartod, hogy a tanár jó pedagógus is legyen? Persze, maximálisan. Én magamat egyenlőre

37

nem tartom túl jó pedagógusnak. Ennek elsősorban az az oka, hogy a kutatás nekem mégis csak elég nagy súllyal esik latba az elfoglaltságaimban. Ennek ellenére, akik ismernek, azt mondják, hogy jó pedagógus vagyok, de hát én ennél jobb szeretnék lenni. Visszatérnék kicsit a képzésre. Az embernek ugye már a PhD alatt tanítani kell, ami szerintem nagyon jó. Akkor persze utáltam, mert sok időt elvett. De én tanítottam termodinamikát, mechanikát - gyakorlat szintjén -, most kezdtem előadást is tartani. Szerintem nagyon jó, ha az ember sok mindent kipróbál. Egyrészt a pedagógiai készségei is fejlődnek, annak ellenére, hogy sohasem tanul egyébként pedagógiát, de hát a kutató ott is kénytelen pedagógiát tanulni, hogy amikor tudományos előadást tartasz a többi tudósnak, akkor nem mindig csak a saját területeden levőknek tartod. Tehát meg kell tanulni hatékonyan átadni az ismereteket. És erre egy nagyon jó mérő, hogy egy ilyen húsz perces konferencia-előadáson mi jön át a hallgatóknak. Voltak esetleg olyan tanáraid, akikkel különösen rosszban, vagy különösen jóban voltatok? Meg voltak-e meghatározó tanár-egyéniségek az életedben? Igen, voltak, de azok pont olyanokat tanítottak, ami engem nem érdekelt. Most utólag kicsit bánom, minthogy kisérleti szilárdtest fizikus lettem, illett volna jobban tudni az elektronikát. De annakidején azt kollektíven utálta az egész évfolyam. Műszaki mechanikát kellett tanulnunk, elektronikát, meg mérés feldolgozást. Olyan villamosmérnököket eresztettek ránk, akiknek foglamuk sem volt arról, hogy mi fizikusok vagyunk. Egyrészt hülyének néztek minket, másrészt azt a fajta mérnöki szemléletet akarták ránkerőltetni, amit egy fizikus nem alkalmaz. Egy fizikus úgy áll hozzá a dolgokhoz, mint az a klasszikus anekdóta, hogy mindent vezessünk le a Maxwell-egyenletekből. Ők meg azt a fajta mérnöki szemléletet tanították, hogy mindez nem érdekel minket. Az elektron az nem létezik, van valami áram, ami úgy folyik, hogy ellentétes az elektronokkal, tehát ami a fizikai szemlélettel teljesen ellentétes, és ezzel a szemlélettel oldjuk meg az ilyen-olyan áramköri problémákat, ami ugye egy fizikus számára egyáltalán nem fontos. Majd megtanulja, ha kell a munkájához. És ezekkel a tanárokkal kifejezetten rosszba voltam. Az egyiknél ott hármast kaptam. Ez volt az egyetlen hármasom az egyetem alatt. Van esetleg valami történet, vagy vicc tőlük, vagy róluk, ami nagyon megmaradt benned? Hát igen, volt az egyik elektrotechnika tanárom


öregdiák nem vén diák - elfelejtettem a nevét -, aki a “kucu” törvényén mindig nagyokat derült. Ugye Q=CU, és nagyon jókat derült a saját poénján, mi meg csak néztünk, hogy ezt most tényleg poénosnak gondolja-e, vagy ennyire hülye, hogy nem látja át, és szerinte tényleg így kell megjegyezni. A fizikus az nem így áll a dologhoz hozzá, hogy a kucu segítségével tanulja meg a dolgokat. Milyen volt az évfolyamod? Kötöttél esetleg olyan barátságokat, amiket még mindig tartotok? Mély barátságokat nem kötöttem. Vannak akikkel tartom valamilyen szinten a kapcsolatot, de hát mi 14-en diplomáztunk, és ez jóval kisebb, mint a mostani évfolyamok. Körülbelül húszan kezdtünk. Úgy gondolom, hogy ez kisebb a kritikus tömegnél, ami ahhoz kell, hogy egy ilyen évfolyamot összekovácsoljon. Milyen volt a fiú/lány arány? Egyetlen egy lány volt diplomázáskor. Előtte még voltak páran, de ők eltűntek. Mondom, nem volt meg egy kritikus tömeg. Mivel ilyen kevesen voltunk, nem is voltak nagy bulik. Ebből a 14 emberből négyen voltunk... igen, pontosan emlékszem, négyen voltunk, akik nem voltunk vidékiek, mert az a négy ember járt be az előadásokra. A kolisok mind buliztak hajnalig, mi négyen jegyzeteltünk. Tudom nagyjából, hogy mi van a másik hárommal, követem valamennyire, de nem mondanám, hogy szoros barátságok lettek volna. Inkább még előtte, a középiskolai barátaimmal tartottam szorosabban a kapcsolatot. Dehát ez így alakult. És azért egyetértesz azzal, hogy az egyetemi évek az ember életének a „legszebb évei”? Persze, mindenképpen. Főleg azért, mert fiatal, és szabad.

Mondjuk én még a középiskola utolsó évét is hozzácsapnám. Egy szép, munkás időszak, amikor az ember mindent megkap, mert a család, a társadalom, az támogatja, hogy tanuljon - akkor még ugye ilyenekről, hogy tandíj, szó sem volt. Én dolgoztam végig az egyetem mellett, egy diszkóban, mint ruhatáros, meg pultos, hogy zsebpénzem legyen, szóval szabadidőm nem sok volt. Magánéletem azért volt, volt barátnőm is végig. Szerintem mindenképpen egy nagyon szép időszak. Hát köszönöm szépen! Esetleg van valami amit üzennél még a hallgatóknak? Azt, hogy szerintem mindenki találja meg a szépséget abban, amit csinál. Meg talán... vagy valami rövid, frappánsa gondolsz? Nem, csak egyszerűen, hogy... ...Jó, akkor azt, hogy az alapképzésre kell nagyon rágyúrni, aztán meg nagyon jól nézzük meg magunknak, hogy milyen témavezetőt választunk. Láttam már pályát félresiklani a rossz témavezető választás miatt. És a szilárdtestfizikát mindenkinek ajánlod? Nem, csak annak, akit ez érdekel. És a harmad éves szilfizes tárgyakból jól teljesít. Most nem fogok egy modultájékoztatós, hívogatós előadást tartani, mert azt megtartják a modulfelelősök, de nekem ez bejött. És az is egy fontos üzenet, hogy ne dőljünk be a hamis prófétáknak! Tehát ha valaki nagyon nyomatja, hogy de márpedig csak ez, és ezen kívül semmi sem létezik... De, létezik! Én is lehettem volna csillagász, vagy nagyenergiájú fizikus, de ezt választottam. Az ember így találja meg, azt, ami neki való, de ne gondolja, hogy azon kívül nincs más a világon! - utyi -

fotó: Szabó Áron


38

sajátérték

Ami igazán fontos Szeretet: családom és barátaim, kedvesem szeretete. Mert szeretet nélkül élni lehetetlen. Egészség, az enyém és a szeretteimé. Mert látom, mekkora tragédia betegként, vagy beteggel élni. Becsület és tisztesség, mindenáron. Mert anélkül nem vagyok ember. Őszinteség, magammal és másokkal szemben, és mások őszintesége velem szemben. Mert amit nem tudok, az ellen nem tudok védekezni, és amit eltitkolok, azzal falat emelek magam és a másik közé. Őszintének lenni nagy felelősség és teher, de máshogy nem érdemes. Hit, bizalom és remény- Istenben, magamban, a világban. Mert mindenki hisz valamiben, egyszerűen muszáj kapaszkodni valamibe. Kitartás, és az újrakezdés képessége. Mert mindig jöhet valami, akár a legnagyobb boldogság közepette is, ami romba dönti addigi világunkat, és nem lehet feladni. Ártatlanság, gyermeki tisztaság. Mert jó néha rácsodálkozni a környezetünkre, kérdezni és kutatni a titkokat, mint egy kisgyerek, telve fantáziával és lelkesedéssel. Az örülni tudás képessége. Mert mi értelme mindig negatívumokat keresni, fanyalogni, mikor akár észre is vehetnénk az apró jó dolgokat, és töltekezhetnénk belőlük? Emlékek- már elhunyt nagyszüleimé, gyerekkorom kalandjaié, álmok foszlányai, kamaszkorom minden öröme és fájdalma- mert ezek formáltak, ezek rejtik személyiségem lényegét és miértjeit. A jelen feladatai, amiket el kell végezni, hogy tovább léphessek. A terveim és céljaim: hogy lássam, merre tartok. Van egy mondás, miszerint Isten nem azt várja az embertől, hogy célba érjen- hanem azt, hogy út közben találja. Végezetül, alázat, megalázkodás nélkül. Mert nem szabad elfelejtenünk, kik vagyunk: “különlegesek- épp úgy, mint bármelyikünk“. Tudni kell a helyünk a világban, és elfogadni. És az emberek, akik életem során körülvesznek. A családom, mindenek felett: szeretett édesanyám és édesapám, akik létrehoztak és azzá neveltek, aki vagyok, valamint testvéreim, akikkel együtt cseperedtem és fonódtunk össze felbonthatatlanul. A kedvesem, életem része, örömöm és bánatom, aki alázatra és megértésre tanít, és arra, hogy értékeljem az apró dolgokat is- aki mellett felébredni az élet egyik csodája. A barátaim, akik támaszaim, és társaim munkában és szórakozásban, bánatban és felhőtlen vidámságban. Mindezek az emberek alkotják életem magzatburkát, ami megvéd és táplál, bármi is jöjjön. Értük érdemes élni. - san -

Fejjel lefelé Na, úgy bizony nehéz lehet, például élni. A világban, ahol az amúgy is leginkább a lába elé bámuló többség nem csikkeket, meg egyéb szemetet bámulna, hanem például a csillagokat. Vagy a felhőket. Például az eső is felfelé esne, a fejünktől a lábunk felé. Ha kézen állva nem kéne megküzdeni a fejünkbe tóduló vérrel, sőt, kapaszkodni kéne az égboltba, nehogy felessünk. Vagy le, akárhogy is nevezzük. Ha kapaszkodni kéne, hogy ne repüljünk szét, mint az a sok buta galamb, vajon mi lenne akkor? Ha önszántunkból kéne maradni. Minket csak a gravitáció tart itt. - mber -

39


lazíts!

Salsa November vége, rideg koli, körülöttem feltornyozott füzetek és könyvek. Zh, házi, ezer feladat... tanulni kéne, de folyton elkalandozik a figyelmem. Arról ábrándozok, mennyi mindent csinálnék inkább!! “Na de majd szerda délután, a sulinak hamar vége, megnézem azt a kiállítást, vagy egy jó filmet, vagy...” Vég nélkül jönnek az ötletek... persze a tizedére sem lesz időm, de ez nem akadályoz meg a tervezgetésben. ... És Te mivel töltöd a kevéske szabadidőd, nehéz sorsú, TTK-s társam? A legújabb mozifilmek, alvás, vagy sörözés...? Hadd ajánljak a figyelmedbe, lapszámról lapszámra, néhány érdekes kikapcsolódási lehetőséget, a lehető legkülönbözőbb tevékenységeket- remélem, találsz majd néhány jó tippet! Kevés dolog lazít el és dob fel annyira, mint a tánc. Ki a lazább műfajokat, ki a hagyománytisztelő néptáncot, a táncházakat preferálja. Részemről a latinos, forró ritmusok a nyerők, ezen belül is jelenleg: a salsa! Így a sorozat első részében ezt a táncstílust mutatom be röviden Nektek.

“A salsa, az valami büszke, vad és érzéki. Olyan, mint a szerelem túl sok szenvedéllyel...” (Izzy Sanabria) Származási helye: Kuba, Karib-térség A „salsa” szó jelentése: „íz, szósz, fűszer” A salsa egy általános szó különböző táncritmusokra, amely a spanyol nyelvű Karib-térségből származik. A jelenkori nagyvárosok zenei jelensége, hasonlóan a jazzhez, vagy a rockzenéhez. Zene, amely a kezdetektől fogva táncra teremtetett, amelynek fejlődése során szeretet és gyűlölet, szatíra és történelem, forradalom és tekintély olvadt egybe. Kialakulásának rövid története Eredetileg a salsa azt a rendkívül összetett, sokrétű zenei stílust jelentette, melynek kialakulása a XVI. századra nyúlik vissza. Arra az időszakra, mikor megkezdődött az afrikai feketék (szklávék) behurcolása Latin-Amerikába. A kemény rabszolgaéletben az egyetlen szórakozást a közös éneklés és tánc jelentette, mellyel meg tudták őrizni múltjukat, felidézhették otthonukat, őseik földjét, és keserű sorsukat táncban tudták kifejezni. Hangszereiket hím- és nőneműnek tekintették, s tisztelték testüket, lelküket. Legjellemzőbb és legfontosabb zeneszerszámuk a dob volt, annak az életszemléletnek képviselője, melyet őseik földjén hagytak. A mindennapi kínok közepette a dobszóból merítettek erőt a túléléshez, a megújuláshoz. Az idők során a kubai zenébe beépült a spanyol vándorok vásári éneke, melyet a szklávék átvettek és átültettek saját gondolkodás- és kifejezésmódjukra. Nagy szerepet játszott a zene alakulásában az 1791-ben St. Domingue szigetén (mai Haiti területe) kitört rabszolgafelkelés is. A forradalom


40

elől menekülő franciákkal együtt a nyugat-európai zene is beszivárgott az országba, mely aztán belopta magát a kubai népzenébe és kreolosodott. Így keletkezett több új ritmus is, pl. a bolero, a contradanza és a guajira. Az első világháború idején jutott el a városokba a himnuszként tisztelt, gúnyos, tiszteletlen hangvételű son, mely a sziget feketék alkotta keleti részéből terjedt, s mely a fejlődés egy új impulzusává vált az egész kontinens tánczenéjében. A 30-as évekre annyira megnőtt népszerűsége, hogy minden kubai dalt befolyása alá vont. Így alakult ki a guajira-son. A ‘20-as években az USA-ból a szigetre látogató fekete zenészek hatására a jazz ritmusvilága is keveredett a kubai zenével, ami többek között a mambo és a cha-cha-cha születését eredményezte. Amit ma salsaként ismerünk, az a konfliktusokkal teli ‘60-as években született. Ebben az időszakban rengeteg kubai és puerto ricói emigráns érkezett New Yorkba, ahol a társadalom kitaszított és kizsákmányolt rétegévé váltak, ám igyekeztek megőrizni hagyományaikat, kultúrájukat. Dalaik a közösség sajátos küzdelmeiről, nyomoráról, problémáiról szóltak. A Beatles-mánia elhatalmasodásával és a popzene fellendülésével a karib zene egy időre háttérbe szorult, ám a ‘60-as évek végére új hangzások és ötletek fejlődtek ki, melyet a latinók és más bevándorlók is átvettek, s ötvözték a kubai és fekete zenével, a rockzenével, valamint a karib és afrikai folklórral. További újítás volt, hogy olyan hangszereket is felvettek, melyek eltértek a karib hagyományoktól, így a zene elvesztette eredeti tisztaságát, viszont egy durva, lázadó, lüktető hangzást kapott. A ma ismert salsa tehát több évszázados zenei és kulturális lerakódás eredménye, melynek rohamosan hódít teret a világban

lazíts!

Salsázz! …Ez tehát a salsa röviden összefoglalva. De hogy mennyire semmitmondóak önmagukban a történeti adalékok és a száraz tények, azonnal megtapasztalod, ha rászánod magad, és ténylegesen ellátogatsz, akár egyedül, akár a kedveseddel, vagy épp a haverjaiddal/barátnőiddel egy táncórára. Forró, pörgős zene, mosolygós, segítőkész, profi tánctanárok, és egy színes társaság: tíz-húszharminc fő, mind kezdők, mint Te, de éppoly lelkesek, és a kezdeti bátortalanság hamar ismerkedéssé „fajul”. Néhány óra, és kialakul az a frenetikus hangulat, hogy már szinte fegyelmezni kell a társaságot, különben végigbohóckodnátok az egészet, hol a saját mozdulataitokon, hol a tanárok beszólásain nevetve.

Az pedig egyenesen leírhatatlan érzés, ahogy az együtt csetlés-botlásból néhány alkalom alatt rendezett mozgás, valódi tánc alakul ki. Mind párban, mind körben, azaz ruedában is folyik a gyakorlás: utóbbi nagyon hasznos, hiszen így lehet megtanulni nem csak a partnerünkhöz igazodva, hanem tetszőleges stílusú partnerrel táncolni, miközben nem mellékesen, még jobban összehaverkodtok a többiekkel. És páros táncban, ahogy a másik szemébe nézel, és egyszerre, harmóniában pörögtökforogtok, a lányok egyre kecsesebbek, a srácokból pedig lassan előbújik a macsó férfi…azt muszáj kipróbálnod! Ha a párkapcsolatod némi felfrissítésre szorul, erre kiváló módszer lehet a táncegészen új dimenziókat ismerhettek meg együtt, ideális közös program. De mint már említettem, haverokkal is jó poén eljárni táncolni, hiszen nincs is jobb, mint jó társaságban, jó zenére táncolni heti pár órát! Nos, meggyőztelek? Végezetül egy mondat elvonatkoztatva a salsától, a tánc bármelyik formáját, stílusát választod, a lényeg, hogy testhezálló legyen: a Te stílusod. Amint ezt megtaláltad, indulhat a buli, és a kilókon kívül a mindennapi feszültségtől is megszabadulsz.

- zsu -

http://salsa.lap.hu 41


szabad paraméter

Pincepörkölt a’la Patca Hozzávalók: 2 rész krumpli; 1 rész hagyma; 0,5 rész paprika; 0,5 rész paradicsom; 1 rész marhahús (hentesnél lehet kérni gulyáshúsként); 1 rész disznóhús (pl. csülök); 0,25 rész füstölt szalonna; zsír; egy üveg száraz vörösbor; fűszerek: só, bors, őrölt pirospaprika, őrölt kömény, babérlevél, Piros Arany (ízlés szerint csemege vagy csípős) Feldaraboljuk a hozzávalókat, ez 35 fős adag esetén 7-8 ember egy órás megfeszített munkáját igényli. A húsokat és a krumplit korábbi gasztronómiai élményeinkre visszagondolva gulyásban látott méretűre, a hagymát fél, a szalonnát egy, a paprikát és a paradicsomot kb. másfél-két centis kockákra (vagy tetsző. leges térbeli idom alakúra) vágjuk.

1

2

Kiválasztunk egy megfelelő űrtartalmú edényt / bográcsot és feltesszük a tűzre / fellógatjuk a tűz fölé melegedni

Elsőként a szalonnát rakjuk az edénybe (mehet vele a bőre is, attól csak finomabb lesz). Lassú tűzön kevergetve megvárjuk, amíg kiolvad a zsírja, és szépen megpirul.

Ezután jöhet a hagyma és némi zsír (ez sajnos legutóbb a koliban maradt, így kénytelen voltam margarinnal pótolni, de ilyen elvetemültséget csak végszükség esetén szabad elkövetni). Időnként kevergetve addig pároljuk a hagymát, amíg üveges nem lesz, véletlenül sem szabad barnulásig pirítani!

Következőnek a paprika kerüljön az edénybe, kb. negyed órányi párolásra, majd a paradicsom (ha itt befejeznénk, lecsót főznénk), újabb negyed óra múlva pedig szórjuk meg pirospaprikával, és mehet bele a marhahús, valamint annyi víz, amennyi éppen ellepi. A fűszerek pontos arányát mindenkinek a saját ízlésére bízom. Ne felejtsük ki a sót és a borsot sem.

3


4 42

szabad paraméter

5

A disznóhús fél óra után követheti a marhát. Ebben a szakaszban mehet bele a többi fűszer érzés szerint, csak arra ügyeljünk, hogy legalább 10 percet várjunk a fűszerezés és a kóstolás között. Várjuk meg, amíg a hús majdnem kész (a szűk keresztmetszet a marhahús, ezt érdemes ellenőrizni), és mehet az utolsó előtti hozzávaló, a krumpli, megint csak annyi vízzel, ami éppen ellepje.

Mikor a krumpli már majdnem megpuhult, öntsük az edénybe a vörösbort, de ne vigyük túlzásba, 10 emberre kb. 2-3 dl-nyit szánjunk, a maradék a szakács jól megérdemelt jutalma. Itt még ellenőrizzük, hogy kellően sós-e az étel (ha túl sós, azon nem nagyon tudunk segíteni…). Amint a krumpli is megfőtt, lehet találni, a legjobb frissen sült házi kenyérrel (ezzel remekül fel lehet itatni a szaftot is) és savanyú uborkával.

Jó étvágyat!

Mi (vagy ki) az a Patca? Nos, Patca egy kis zsákfalu Kaposvár alatt, ahol immár harmadik alkalommal töltöttünk el egy hétvégét 35-en a karról. A sors keserű fintoraként a település csupán egy folt (vagy inkább paca, nomen est omen…) a Google Maps műholdképén. Szállásunk a Katica tanyához tartozó turistaházban volt (további infók a http://www.kalandpark.hu/main.html címen). A faluban nincs lehetőség bevásárolni, ezért magunknak kellett az étkezésről gondoskodni. Eme nemes feladat egy részét hagyományosan én szoktam magamra vállalni egy szerényebb adag pincepörkölt elkészítésével. A pincepörkölt kétféle irányból közelíthető meg: vagy úgy képzeljük el, mint pörköltet, aminek a levébe belefőzzük a krumplit, vagy pedig mint gulyást zöldségek nélkül, kevés lével. recept és patcológia: DD

43


Ke z e db en

egy

összeszedett lap Rejtvények megoldásai


44

Tartalomjegyzék. A pontosan elég nagy lépés. első szám - pikkász. Impresszum. pikkász. a főszerk szól

Recommend Documents