Tartalomjegyzék. A Filozófia világnapjának ünnepe. A gondolkodás. Ankor, Atlantisz utolsó hercege Regény a történelem egyik legvitatottabb korszakáról

fotó: Szalai Péter

Ta r t a l o m j e g y z é k Filozófia világnapjának 3 Aünnepe

4 A gondolkodás Atlantisz utolsó 6 Ankor, hercege Regény a történelem egyik legvitatottabb korszakáról

dobozban 8 Illúziók Premier előtti magyar filmadaptáció Richard Bach műveiből

Filozófia világnapjának 10 Ahazai rendezvényei Kulturális és művészeti programok Budapesten, Egerben, Győrött, Pécsett, Szegeden és Székesfehérváron

fonala – a filozófia 14 Ariadné útja a filozófia? 16 Mi – kvíz nyereményjáték!

„A bölcsesség iránti szeretet mozgatja az embereket, felnyitja a szemüket, felrázza õket önző elkülönültségükbõl, felkelti mély vágyukat arra, hogy megkeressék és megtalálják az életükben alkalmazható igazságokat. A szeretet hatalmas hajtóerő, és amikor a szeretet bölcsességre serkent, számos kapu nyílik ki bennünk, amelyek korábban rejtettek és ismeretlenek voltak elõttünk.” (Delia Steinberg Guzmán)

ARIADNÉ fonala készítette: Az Új Akropolisz szerkesztősége [email protected] Tel./fax: 1/334-2756

3

A Filozófia világnapját először 2002. november 21-én ünnepelték meg, az UNESCO főigazgatója, Macura Koicsiro kezdeményezésére. Ekkor jelölték ki a Filozófia világnapjának minden esztendő novemberének harmadik csütörtökjét. 2007 novemberétől a filozófiai gondolkodást serkentő programjaival az Új Akropolisz Filozófiai Iskola is csatlakozott a nemzetközi kezdeményezéshez.

Macura Koicsiro akkori nyilatkozatából idézzük: „Sokan megkérdezik, hogy miért terjeszti az UNESCO a filozófiát? Erre a következő a válaszom: hogyan is tudna az UNESCO, az ENSZ intellektuális és etikai jobbkeze úgy működni, ha nem ösztönözné a filozófiai elgondolkodást, amely a demokrácia, az emberi jogok és az igazságos társadalom alapja? Hogy is lehetne másként megerősíteni a békés együttélés stabil alapját? A filozófia, mint azt a szóösszetétel is jelzi, a bölcsesség szeretetét jelenti. Bár más-más kultúrákban a kifejezés sajátos árnyalatot ölthet magára, például tecugaku japánul a bölcsesség tantárgya, falsafa arabul a bölcsesség tudománya, a gondolkodásról való elgondolkodás a különbségek ellenére is az egyéni és kollektív létezéssel kapcsolatos fő témák és fogalmak körül forog. A filozófiai gondolkodás a filozófia éltető eleme.

Éppen ezt az elgondolkodást, elemzést, kérdezést – legyen szó olyan fogalmakról, amelyeket biztosra veszünk, olyan nézetekről, amelyeket megőrölt az idő vasfoga, vagy az akár már megkövesedett mintákról – szeretném támogatni és terjeszteni a filozófia első világnapja alkalmából, amelyet az UNESCO szervezésében több mint 50 országban előadásokkal, vitafórumokkal és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységekkel ünneplünk meg. […] Manapság nagyobb szükségünk van arra, mint valaha, hogy világszerte kölcsönösen megismerjük és megértsük a szellemi hagyományokat, hogy ezzel megszülessen a párbeszéd és a kölcsönös tisztelet a világ népei között. Fordítsunk időt arra, hogy ezen a napon megünnepeljük a filozófia egyetemességét. A bölcsesség szeretete minden kultúrához hozzátartozik, és része az emberiség szellemi örökségének. A Filozófia világnapjának megünneplésével az UNESCO-ban is fel szeretném hívni a figyelmet a filozófia fontosságára és társadalmi jelentőségére. Fordítsuk ezt a napot arra, hogy elgondolkodjunk mindarról, amit teszünk; hogyan járunk el dolgokban, és miért nem cselekszünk másképpen. Vizsgáljuk meg mindennapi szokásainkat, figyeljük meg jól azt a férfit vagy azt a nőt, akivé lettünk. Világítsuk meg elménkben a „másokról” alkotott képünk sötét foltjait. Itt az idő, hogy elgondolkodjunk tetteink erkölcsi következményeiről és döntéseink akaratlan hatásairól. Ösztönözzük a fiatalokat arra, hogy bátran keressenek új válaszokat világunk kihívásaira, és tárják fel a jog- és igazságszolgáltató rendszereink hiányosságait. Gondolkodjunk ma filozófusként. A mai világban, ahol a tetteket nem feltétlenül előzi meg a gondolat, fordítsuk ezt a napot a gondolkodásra, kérdezésre és keresésre, túlszárnyalva feltételezett tudásunk határait.”

4

A GONDOLKODÁS Részlet Delia Steinberg Guzmán Mája játékai című könyvéből Lénye legmélyén – ahol oly ritkán tartózkodik – az ember egyedül érzi magát, és csillapíthatatlan vágy ébred benne, hogy kapcsolatba lépjen mindazzal, ami körülveszi. Ezt azonban úgy teszi, mint egy gyermek. Úgy teremt kapcsolatot, hogy mindent magához ragad, mert birtokolni, érinteni, nézegetni szeretné… De ennek a kapcsolatnak a világ és a benne létezők felé irányított finomabb szálai mentális anyagból való szálak, olyanok, akár a csápok, amelyek foglyul ejtenek, és magukhoz rántanak mindent. […] A gondolkodás gépezetét különleges egységek működtetik, melyeket gondolatoknak nevezünk. Jönnek és mennek, keresztül-kasul szövik szálaikat a mentális szövőszéken, s mindezt azért, hogy egyre többet kapjanak. A gondolatok ugyanúgy élnek az elménkben, mint ahogy mi, emberek a Földön. Pihenőidejükben összegyűlnek, amikor intellektuális uruk nem kényszeríti őket munkára, azaz arra, hogy csápszerűen kinyúlva összegyűjtsenek valami újabb, elemzésre váró anyagot. A gondolatok rokoni alapon kapcsolódnak össze, a hasonlók vonzzák egymást, az ellentétesek pedig taszítják. Így igazi gondolatcsaládok jönnek létre, amelyek annál erősebbek, minél népesebbek, és minél több családtagból állnak. Ezért a gondolkodás sokszor meg van kötve, amikor meg akar ismerni valamit, hiszen szembe kell néznie ezekkel az összesereglett gondolatokkal, amelyek ráerőszakolják magukat, és más irányba terelik a megismerést.

Néha nem azt ismerjük meg, amit valójában szeretnénk, hanem azt, amit mentális folyamataink és gondolattársításaink megengednek nekünk. Ez tehát az oka a gondolkodás eltorzulásának, azaz annak, hogy „helyettünk gondolkodnak”. És ami az egészben a legrosszabb: nemcsak, hogy saját mentális családjaink gondolkodnak helyettünk, de még az a veszély is fenyeget, hogy a természeti erők, más emberek, illetve nálunk fejlettebb és jobban szervezett elmék is helyettünk gondolkodnak – mindezt Mája játékai szüntelenül támogatják. Ha a természeti erőket követjük, akkor ők fognak helyettünk gondolkodni, de ez legalább egészséges és természetes lesz. Ha a miénknél erősebb elméket követünk, akik jó szándékúak, a veszély megszűnik, és hatásuk jótékonnyá válik. Ha azonban az erősebb elmék a gyengébbek feletti uralomra törnek, jaj azoknak, akik helyett gondolkodnak. Nem marad már számukra semmi, ami valódi lenne, életük a rabságba süllyedt elme oltára előtti végleges behódolássá válik. Ezért nem lehet elég figyelmet szentelni elménk működési formáinak. Muszáj megértenünk ennek a folyamatnak a törvényszerűségét, hogy közbeléphessünk, amikor gondolkodásunk meggyengül. Ha a gondolatok törvénye az, hogy egyesülnek, akkor igyekeznünk kell jó, erős és pozitív gondolatokat egyesíteni. De ha engedjük, hogy az ártó gondolatok csatlakozzanak egymáshoz, sőt kapcsolatot létesítsenek a külvilágban meglévő hasonszőrű formákkal is, akkor elveszítjük emberi mivoltunkat, a gondolkodó embert. […]

5

fotó: Gáspár Ildikó

Az elmét nem könnyű használni, mivel változékony és rendkívül gyors... Könnyebb összekötni valamit zsineggel, mint gondolattal, és könnyebb meghódítani egy magas hegyet, mint saját belső világunkat...

Bölcs dolog lenne, ha megtanulnánk megkülönböztetni azokat a gondolatokat, amelyek tényleg bennünk születnek – nem szükséges, hogy ezek vadonatújak legyenek, elég, ha bennünk újak –, azoktól a gondolatoktól, amelyek ránk ragadnak, mint az út sara. Ahogyan a sár megszárad és megkeményedik, úgy rakódnak le az elménkben ezek az előre gyártott, kölcsönkapott gondolatok, és ugyanolyan bajt okozhatnak, mint minden beépült idegen test. Ha a beépülőt mentális testünk elfogadja, minden rendben lesz, de ha elutasítja, akkor valódi mentális rákról beszélhetünk. […] Ahogy megtanultuk kellemesebbé tenni életterünket, úgy tudnunk kell azt is, hogy a gondolkodás és a belőle származó gondolatok is fontos és meghatározó környezetet alakíthatnak ki, hasonlóan ahhoz, amikor egy napfényes és tiszta szobát szép bútorokkal és ízléses dísztárgyakkal rendezünk be. Ha egyetértünk abban, hogy a szép tárgyak szebbé és harmonikusabbá teszik a környezetet, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a harmonikus gondolatok is kedvező és kellemes környezetet alakítanak ki. Ez egyetlen emberre éppúgy igaz, mint egész közösségekre, akik együtt élnek, és megosztják egymással közös és hasznos javaikat. Ezek olyan helyek, ahol jól érzi magát az ember, amikor belép, bár maga sem tudja pontosan megmagyarázni, hogy miért. Az ártó gondolatok tömkelege viszont visszatetsző benyomást kelt, ami menekülési vágyat idéz elő bennünk. Ilyenkor sem tudjuk megmagyarázni, hogy mi az, ami nem tetszik, de érezzük, hogy van valami a levegőben, valami negatív, valami rossz, ami akár ártalmas is lehet… Ma, amikor a világ igyekszik megerősíteni az ökológiai szemléletmódot, és a természet tisztaságának megőrzésére törekszik, el kellene sajátítani ezt a másik törekvést is, amely nemcsak a fizikai szintre vonatkozik, hanem az anyaginál jóval fontosabb mentális szintet is meg akarja tisztítani. Testünket és gondolatainkat is megfelelően kell táplálni, mert ebből a kettőből születik az egészséges ember. […] Magasan, a gondolatok világában, a hétköznapi gondolatok fölött az eszmék és a magasabb rendű fogalmak honolnak, amelyek a lét felsőbb, valamint az emberiségnek a jelenlegiekhez képest tökéletesebb fejlettségi szintjeihez kapcsolódnak. Itt már nem szokványos fájdalmakkal, örömökkel és hétköznapi gondokkal vagyunk elfoglalva, mert a nagy „miértek”, a nagy „hogyanok” és a „honnan és hová” válik fontossá. Nem csupán kicsinyes életünk lesz fontos, hanem minden ember; nem csak a saját, személyes érdekeinket fogjuk keresni, hanem az egyetemes érvényű megoldásokat. Ezek az eszmék a nagy hajtóerők, ők éltetik a mindennapi jó gondolatokat és a helyes nézeteket, és ők ösztönöznek nemesebb érzelmekre és tettekre is.

6

ANKOR „Minden ősi nép özönvizekről és elsüllyedt kontinensekről mesél. Platón erről nagyon pontos leírást hagyott ránk. Az atlantiszi kontinens utolsó szigetmaradványán követhetjük nyomon Ankor, a herceg, a filozófus, az ember történetét. Az események mintegy 11 500 évvel ezelőtt játszódnak. Olykor mégis az olvasóban zajlanak, hiszen a kérdés, hogy honnan jövünk és merre tartunk, mindannyiunkat foglalkoztat. Igen, mindnyájan hordozunk egy „Ankort” magunkban, s ez a történet hozzásegíthet ahhoz, hogy rátaláljunk.” A történelem előtti idők egyik legvitatottabb és legnagyobb érdeklődést kiváltó kérdésének lebilincselő feldolgozása ez a regény. Létezett-e az Atlantisz néven ismert ősi civilizáció és a neki otthont adó földrész? A kérdéses atlantiszi kontinens nem csupán írói fantázia szüleménye, mint Tolkien Középföldéje, Lovecraft Necronomiconja, Arthur Avalonja, Eldorádó, a Grál vagy a Don Quijotéban szereplő Barataria szigete. Egyiptomi papok is beszámoltak róla, majd a mítosz Görögországba is eljutott Szolón és Platón közvetítésével (az utóbbinak Timaiosz és Kritiasz című párbeszédei tanúskodnak erről), ahonnan futótűzként terjedt szét a híre. Geológusok, biológusok és történészek egyaránt sokan az elmélet mellé álltak, dacolva a makacsul tagadó hivatalos állásponttal. Mindkét oldal tudományos és geológiai bizonyítékok egész sorát vonultatja fel állításai alátámasztására. A vita a kor divatjától és hangulatától függően néha felerősödni, néha elcsitulni látszik, de nem ül el, és a kérdés valószínűleg még sokáig foglalkoztatja majd az embereket. Atlantisz nem az egyetlen olyan szárazföld, amelyről feltételezik, hogy elsüllyedt, és hogy olyan ősi népek lakták, akiknek nagyravágyásában és elbizakodottságában saját korunk vonásaira ismerhetünk. A mítoszokban és a hagyományokban további földrészek is felbukkannak, mint például Mu, Lemuria vagy Poszeidónisz – de kétségtelenül Atlantisz neve idézi fel bennünk leginkább ezt az idő múlásával dacoló régi legendát. Ez arról a hajdani emberiségről szól, amely áldozatul esett az anyagi világ felett szerzett hatalmának, és ezért összeomlott saját nagyságának súlya alatt.

Egyszerre van jelen tündöklés és hanyatlás, dicsőség és nyomorúság, hősiesség és állatiasság. Ki tudja, talán akkoriban ugyanilyen vagy ehhez hasonló esztelen cselekedeteknek tettük ki bolygónkat, mint manapság. Lehet, hogy a Föld válasza, amelyet ma még csak modellezünk és sejtünk, a régi időkben már megtörtént. Civilizációnk haladási irányát látva ez a feltevés már nem is tűnik annyira légből kapottnak. Legalább az vigasztalhat bennünket, hogy voltak túlélők és képesek voltunk újrakezdeni. Igaz, kínos szembenézni azzal a lesújtó gondolattal, hogy mintha nem tanultunk volna semmit a régi hibáinkból és – hogy csak egyet emeljünk ki – a környezetünk pusztításából. Ez a mű történelmi regény, egyfajta fikció. Mivel nem tudjuk eldönteni ezt a szenvedélyes létezett-nem létezett vitát – ami teljesen átalakítaná az emberiség és talán bolygónk múltjáról alkotott elképzeléseinket –, nehéz pontos jelzőkkel illetni ezt az irodalmi alkotást. Nevezhetjük történelminek? Megesküdhetne-e rá bárki is, hogy az események nem a leírtakhoz hasonló módon zajlottak? Jóllehet nyilvánvaló, hogy minden, ami a szereplőkkel kapcsolatos, a szerző gazdag és termékeny képzeletében született. Mindez fikció volna? Igen, természetesen, legalábbis a részletekben biztosan. Vagy mindkettő? De mi lenne, ha ezt a kategorizálást inkább a kritikusokra bíznánk? Végül is Sziszüphosz is hiábavalóan görgeti a kövét... Vannak hasztalan munkák, amelyekre csak valamilyen felfoghatatlan osztályozási kényszer képes rávenni az embert. A szerző, Jorge Angel Livraga 1930-ban született Buenos Airesben. Filozófus, történész, művészettörténész, Argentína költészeti versenyének 1950-es győztese, a Sorbonne Párizsi-keresztjének kitüntetettje, a spanyolországi Rodrigo Caro régészeti múzeum igazgatója, és még egy sor cím és titulus birtokosa, amelyekkel nem untatnánk az olvasót. Ezeket is csupán azért említettük, hogy felvázoljuk széleskörű irodalmi és filozófiai munkásságát. Gazdag kulturális és humanista tevékenysége során számos művet, esszét, cikket írt, előadásokat és szemináriumokat tartott. Művei közül kiemeljük Az alkimista, Lótuszok, Théba, A természet elemi szellemei, A görög misztériumszínház: Tragédia című könyveit. Írásai számos nyelven megjelentek: többek között angolul, németül, olaszul és franciául. Az adatfelsoroláson túl, mi, akik ismertük és szerettük, csak szegényesen tudnánk tolmácsolni az őt nem ismerő olvasóknak lelke nemességét, nagylelkűségét és a tudomány, a kultúra, a szellemiség és az emberi kérdések iránti végtelen nyitottságát. De mindez hiábavaló lenne. Lehetetlen átadni Livraga professzor sugárzó lényét, tanító jelenlétét, szívének melegét. A regény élénken és tanulságosan festi le az atlantiszi kontinens utolsó napjait, amelyekre a fény és a sötétség képviselői közötti háború árnyéka vetül. Ankor, a Nap nemzetség utolsó hercege kíséri végig képzeletbeli utazásunkat egy olyan világon át, amelyet nemsokára örökre elnyel a tenger. A szereplők emberi nagysága, az elbeszélés magával ragadó stílusa és a benne foglalt filozófiai tanítások önmagukért beszélnek. Aki végigköveti ezt a történetet, örökre megőrzi emlékezetében Ankort és Fenurt, és egy távoli kor emlékképét, amely talán mégsem fantázia szülötte, hanem az idő múlásától kissé elhalványult, valódi visszaemlékezés. José Ramón Naranjo

„A szavak értékét nem az határozza meg, ami bennük rejlik, hanem amit felszabadítanak…”

8

„Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed,

Illúziók d

mert szükséged van ajándékaikra.”

Filmajánló (ajándék)dobozban – Hány élet van a világegyetemben? – Micsoda kérdés!... Egy. Az Illúziók című magyar játékfilm előzetesében (www.illuziok.hu) hangzik el ez a párbeszéd a két pilótát alakító főszereplő, Gáspár Tibor és Karalyos Gábor között. S hogy az előzetest mikor fogja követni maga a filmvetítés? Ezt sajnos még nem tudjuk… A Richard Bach Illúziók – Egy vonakodó messiás története (Illusions: The Adventures of a Reluctant Messiah) regénye alapján továbbgondolt mozi ötletét már régóta vászonra álmodta a rendező, Bernáth Zsolt és gyerekkori barátja, Váczy Károly producer. 2009re valóság lett az álomból: sikerült önerőből elkészíteniük a „színes szélesvásznút”, állami támogatás nélkül. Bár a film nem konkrétan a regény adaptációja – Bach más műveiből is átvesz motívumokat, ráadásul hamisítatlan kelet-európai környezetben játszódik –, az amerikai jogtulajdonos mégsem engedélyezte a forgalmazását. Kifogása nem magával az alkotással volt, hanem kiderült, hogy elvileg már forgatják a regény hollywoodi változatát, amelyet előbb vagy utóbb be is mutatnak. Így a magyar film premierje egyelőre illúzió csupán. A tekercs a dobozban marad, pedig: „…nem a szórakoztatásról, nem a munkáról, nem a művészetről szól elsősorban. Ez egy olyan alapanyag, amihez csak alázattal és odaadással lehet hozzányúlni” – vallja a rendező a producerrel karöltve, hisz mindketten hű rajongói az amerikai írónak. Alkotásukat főként a tiszteletadás vezérelte: mind Bach személye, mind művei iránt. Ez a jelenleg „láthatatlan” filmnek bizonyára minden mozzanatát áthatja… az előzetesre mindenesetre igaz. Bernáth Zsolt ezért is ragaszkodott hozzá, hogy a stáb lehetőleg ne tapasztalt, profi filmesekből álljon, hanem olyan olvasókból, akik lelkesednek az író könyveiért, és „képesek egyfajta családként harmóniában dolgozni”. Gáspár Ildikó fotók: www.illuziok.hu

Az Illúziók modern me egy idősödő „légivagány delű repülőgépével. Min vándorolva, egyetlen be embereket visz sétarepü hogy egész élete menek ami előbb-utóbb utoléri. mel vegyes kíváncsiságga sétareptetővel találkozik zik az eddig megismert meretség barátsággá, kapcsolattá válik. Mindö együtt, ám ez gyökeresen

dobozban

essiástörténet… Főhőse, y” a kék eget rója kétfendenkitől távol él, örökké evételi forrása az, hogy ülésre. Lelke mélyén érzi, külés valami olyasmi elől, . Ezért is tölti el félelemal, amikor egy nap olyan k, aki sokban különböpilótáktól. A kezdeti ismajd mester-tanítvány össze hat napot töltenek n megváltoztatja életét…

Szárnyaló szerző

9

Richard Bach, a fizikai és szellemi repülés szerelmese Illinois államban született 1936-ban. Az egyik – leendő feleségével folytatott – párbeszédében játékosan „Johann Sebastian Bach ük-ük-ükunokájának” nevezi magát, bár tudjuk, hogy Bach utolsó egyenes ági leszármazottja 1871-ben meghalt. Önéletrajzi regényében így ír szüleiről: „Kiskoromban otthon mindenféle könyveket láttam. Német, latin, görög, angol és spanyol könyvek voltak. Az apám pap volt… németül olvasott nekem, és nyomban lefordította a történeteket angolra; mama spanyolul beszélt velem, nem zavarta, hogy eleinte egy kukkot sem értek. Tarka szózuhatagban nőttem fel.” Az amerikai légierőnél képezték ki vadászpilótának, de tanulmányait nem fejezte be. Leszerelése után pilótaoktatóként dolgozott, légibemutatókon szerepelt, repülőkkel és repüléssel foglalkozó magazinokban publikált – bármit elvállalt, aminek köze volt a repüléshez. Első, saját bevallása szerint „filmszerűen lepergő látomások” alapján íródott regénye hozta meg számára a világsikert. Az 1973-ban megjelenő többmilliós példányszámban fogyott el. Bach ebben a könyvében – ahogy további műveiben is – különös belső világot tár elénk, melynek elemei létünk alapvető kérdéseire épülnek: ragaszkodás és elrugaszkodás, közösségi vagy egyéni lét, szabadság és döntés. Létidők, dimenziók, párhuzamos világok kavalkádjában kalauzolva felhozza a reinkarnáció gondolatát is: „El tudod képzelni, hány életet kellett megélnünk, mire először felötlött bennünk a gondolat, hogy az élet nem csak táplálkozás, harc vagy Fészekben szerzett hatalom? Ezer élet, Jon, tízezer! És akkor még száz élet, míg meg nem sejtettük, hogy létezik valami, ami maga a tökéletesség és újból száz élet, míg rádöbbentünk, hogy életünk lényege megtalálni és megmutatni ezt a tökéletességet.” Bach ereje az általa teremtett atmoszférában rejlik. Súlyos és elgondolkodtató mondatoktól hemzsegő írásait mindig átjárja egyfajta légies könnyedség is. Egyszerre tettre késztető és megnyugtató. Bachot olvasva talán az egyik legfontosabb instrukció lehet, hogy „hagyjuk hatni pár percig”.

Nagy Ildikó

„...ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk... akkor el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk tőlünk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.”

10

2010

A Filozófia világnapjának rendezvényei

A filozófia, Ariadné fonala – kiállítás

11

neves filozófusok életéről, munkásságáról, világképéről Kiállításunkkal néhány bölcsességszerető óriás életét, munkásságát, világképét és hatását mutatjuk be. Megismerhetjük többek között Szókratészt, a filozófia atyját, Marcus Aureliust, a filozófus császárt, Konfuciuszt, aki megreformálta a kínai oktatási rendszert, és Helena Petrovna Blavatskyt, akinek tanításai felébresztették mély álmukból a 19. század gondolkodóit, tudósait, művészeit és humanistáit. A tárlat az alábbi helyszíneken és időpontokban tekinthető meg: GYŐR 2010. november 18. 18.00–21.00 Babits Mihály u. 16. BUDAPEST Az Új Akropolisz Központja: 2010. november 20. – december 3. 18.00–21.00 VIII. kerület, Rigó u. 6–8. Az Új Akropolisz „Hunyadi” központja: 2010. november 20. 16.00–21.00 I. kerület, Attila út 29. I/7. EGER 2010. november 18–25. H–Szo: 10.00–20.00, V: 10.00–19.00 Agria Park – Vásártér, Törvényház u. 4.

PÉCS 2010. november 22–28. Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Dialóg könyvesbolt (a Kaptár mellett) SZEGED 2010. november 25. 15.00–24.00 Grand Café, Deák Ferenc u. 18. SZÉKESFEHÉRVÁR 2010. november 22–28. 8.00–21.00 Helyőrségi Klub, aula

Budapest, Az Új Akropolisz Központja 2010. november 20., szombat, 16.00

A filozófia mint „Ariadné fonala”: útmutató az élet labirintusában – előadás A filozófia nyújtotta értékrend és fejlődési irányvonal választ ad korunk válságára: • az ember gondolkodó természetének megerősítése • a megértés és a cselekvés közti összhang megvalósítása • az egyén és a közösség megbomlott viszonyának helyreállítása Előadó: Deák Szilvia

Ariadné fonala – színjáték

Ariadné és Thészeusz mítosza modern köntösben Bemutatja: az Új Akropolisz színjátszó csoportja A programokra a belépés díjtalan. További részletek: www.ujakropolisz.hu/bp_program Elérhetőség: 1085 Bp., Rigó u. 6–8. • Tel.: 334-2756 • E-mail: [email protected]

12 BUDAPEST, Az Új Akropolisz „Hunyadi” központja 2010. november 20. szombat, 16.00 • Helyszín: I. ker., Attila út 29. I/7.

Új budapesti „Hunyadi” központunk megnyitója Kamarazenével és állófogadással egybekötött ünnepélyes megnyitónkon vendégeink a filozófusokat bemutató kiállításunkat is megtekinthetik. Az est kötetlen beszélgetéssel folytatódik a filozófia időszerűségéről, a bemutatott filozófusok tanításaiból merített ma is időszerű tanítások felidézésével. Milyen szellemi örökséget hagyott ránk Szókratész és Platón, hogyan viszonyult a válságos időkhöz Marcus Aurelius, a filozófus császár, mire építette civilizációalkotó elképzeléseit Konfuciusz, miért égették meg Giordano Brunót, aki a gondolat és szellem szabadságát hirdette, milyen hatása volt Helena Petrovna Blavatskynak a XIX. században és azt követően... Mit jelent ma filozófusnak lenni, filozófusként élni... A belépés díjtalan.



További részletek: www.ujakropolisz.hu/bp_hunyadi

Elérhetőség: 1013 Budapest, I. ker., Attila út 29. I/7. (kaputel: 24) • E-mail: [email protected]

Eger 2010. november 18. csütörtök, 18.00 • Helyszín: Agria Park, Vásártér, Törvényház u. 4. A belépés díjtalan. Mit is jelent a filozófia, és hogyan lehet szeretni, sőt, gyakorolni a mindennapi életben? Mit tanított Platón a lélekről és a szerelemről? Vajon hogyan látta Epiktétosz a sors és a szabad akarat összefüggését? A november 18. és 25. között nyitva tartó kiállításunkon a filozófusok műveiből beszélgetésindító idézetek is elhangzanak. Aki kötetlenebb formában szeretne a filozófiával találkozni, kipróbálhatja a szenetet, egy ókori egyiptomi táblás játékot. A vállalkozó szelleműek pedig az erénykeréken pörgethetnek ki maguknak egy-egy jó tulajdonságot, amelyet aznap gyakorolhatnak, és amely mellé egy filozófustól származó idézetet vihetnek haza gondolatébresztőként. További részletek: www.ujakropolisz.hu/eger_program Elérhetőség: 3300 Eger, Gyóni Géza u. 30. • Tel.: (20) 4722-003 • E-mail: [email protected]

Győr 2010. november 18. csütörtök, 18.00-21.00 • Helyszín: Babits Mihály u. 16.

Lélekfrissítő bögölycsípés – avagy miért akartak olyan sokan Szókratész tanítványai lenni? Előadás és beszélgetés jelenetekkel, kvízjátékkal. A belépés díjtalan.

• Miért tartotta olyan fontosnak az erények gyakorlását Szókratész? • Életelvei, mint bátorságának záloga • Lélektől lélekig, avagy hogyan tanított Szókratész? • Jelenetek Szókratész életéből – közvetítés az ókori Athénből „…az ember számára éppen ez a legfőbb jó: hogy naponként az erényről és más olyan dolgokról beszélgethet, amilyenekről engem hallottatok társalogni, mikor magamat és másokat vizsgáltam, és hogy a vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet.” (Platón) További részletek: www.ujakropolisz.hu/gyor_program Elérhetőség: 9024 Győr, Babits Mihály u. 16. • Tel.: (96) 311-727 • E-mail: [email protected]

Pécs 2010. november 18. csütörtök, 18.00

Ankor, Atlantisz utolsó hercege című könyv bemutatója

A belépés díjtalan. Sokan vitatják, és sokan állítják, hogy létezett az atlantiszi kontinens. Mindenesetre elgondolkodtató, ha abból a szempontból közelítjük meg, hogy az emberiség, történelme során már többször jutott technikai és szellemi magaslatokba, és zuhant is onnan nagyon mélyre. Miért ismétlődik ez a keserű tapasztalat? Tapasztalat-e vagy újra és újra vis�szatérő szenvedés, amelyből mit sem okulunk? Filozófiai szempontból közelítve nézzük meg, milyen üzenete lehet egy egykor talán virágzó, majd elpusztult szárazföldnek a mai kor morális, gazdasági és ökológiai válságával küzdő embere számára. További részletek: www.ujakropolisz.hu/pecs_program Elérhetőség: 7624 Pécs, Tábor u. 12 • Tel.: (20) 320-9294 • E-mail: [email protected]

Szeged 2010. november 25. csütörtök, 19.00–23.00 Helyszín: Grand Café, Deák F. u. 18. A belépés díjtalan. 19.00 A Konfuciusz című film vetítése a moziteremben 21.00 „Ami a filmből kimaradt”: szemelvények Konfuciusz tanításaiból • Az öt elem és a hozzájuk kapcsolódó erények • Konfuciusz Ji King-kommentárjai A program napján megtekinthető a Konfuciusz életéről és tanításairól készült kiállítás – részlet a nagy filozófusokat bemutató sorozatunkból. További részletek: www.ujakropolisz.hu/szeged_program Elérhetőség: 6725 Szeged, Szivárvány u. 3/A • Tel.: (62) 452-183 • E-mail: [email protected]

Székesfehérvár 2010. november 18. csütörtök, 18.00 • Helyszín: Ribillió kávézó és söröző, Rózsa u. 1.

A filozófia kizárja a gyűlöletet

Előadás és beszélgetés a gyűlölet jelenségéről, okairól és arról, hogy mit tehetünk ellene. A belépés díjtalan. Az emberek életében fontos szerepet töltenek be az emberi kapcsolatok. Fontos, hogy legyen kivel megosztanunk örömünket, bánatunkat, legyen, akitől segítséget kérhetünk, és akinek segíthetünk. Mégis, egyre erősebben mérgezi hétköznapjainkat a gyűlölet, és az ebből fakadó félelem. Mi az oka ennek a társadalmi jelenségnek? Az önzés és a tudatlanság. Azért kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, mert a tanulás megszünteti a tudatlanságot, és azért kell cselekednünk, mert a nemeslelkű tett a legjobb orvosság az önzéssel szemben. További részletek: [email protected] / 20-353-1466 vagy személyesen hétfőtől csütörtökig 18.00-tól 21.00-ig az Új Akropolisz székesfehérvári központjában, a Helyőrségi Klub épületében Elérhetőség: 8000 Székesfehérvár, Malom u. 2. • Tel.: (20) 353-1466 • E-mail: [email protected]

14

Ariadné fonala kép: Klebercz Orsolya

a filozófia útja „Ariadné ajándéka belső vezérfonállá válik, amely segít helyesen dönteni és tartást ad az út minden lépésénél.”

A görög mítosz szerint Athén városát kemény adó sújtja: kilenc évenként hét ifjút és hét szüzet kell Krétára küldenie, ahol a labirintusban biztos halál vár rájuk. Thészeusz, athéni ifjú, önként jelentkezik, hogy átvegye helyüket, és szembeszálljon a labirintusban lesben várakozó szörnnyel, a Minótaurosszal. A legmélyebb igazságok a mesék köntösébe bújva ellenállnak a feledésnek, szájról szájra járnak, hisz a mitikus történet mindenkihez szól: ahhoz is, akit magával ragad a különös elbeszélés szövevénye, és ahhoz is, aki a mögöttes értelmét kutatja. Filozófiai értelmezés szerint a labirintus – maga az élet. Thészeusz eltökélten, világos céllal lép be: mások segítésének vágya indítja erre. Ariadnétól, a krétai király lányától kap egy bűvös gombolyagot, amely a lába előtt gurulva biztosan vezeti lépteit egyre beljebb, egészen labirintus középpontjáig. Ki érdemel ilyen segítséget az életútján? A mítosz szerint az, aki mások miatt vállalja a veszélyt, vagyis akit nem csak a saját boldogulása ösztönöz cselekvésre. Nemcsak a saját fájdalmát érzi át, hanem másokkal is együtt érez. Az önzetlenség és a jóság készteti tettekre. Thészeusz meg akar menteni másokat, de valójában önmagát menti meg. Célt, és hozzá utat talált, amelyen elérheti. Nem kételkedik és nem bolyong többé, mint azok, akik úgy igyekeznek eligazodni az útvesztőben, hogy közben minél jobban kihasználják saját maguknak a kínálkozó lehetőségeket. Ezért aztán sem kezet nyújtani, sem másokét elfogadni nem tudják. Gyanakvóan méregetik a többi bolyongót, hisz magukból kiindulva csak önző szándékot vélnek felfedezni mások tettei mögött. Az életben csupán útvesztőt látni, amelyben a legfőbb cél, hogy minél tovább és minél nagyobb kényelemben éljünk, megfosztja az embert emberségétől.

Ki Ariadné? Minósz király lánya, aki Thészeuszt meglátva szerelemre lobban iránta, ezért a különleges fonállal az ifjú vezetőjévé válik a sötétségben. Mint oly sok mesében és mítoszban, a királylány a lélek. Hangjára csak akkor leszünk figyelmesek, ha megszűnik a feltétlen azonosulás az anyagi részünkkel, a testtel. Ő más értékekről beszél: olyanokról, amelyekben másokkal is osztozhatunk és minél inkább így teszünk, annál gazdagabbá válunk. A tettekkel bizonyított önzetlenség segít meghallani a belső hangot. Ettől kezdve Ariadné ajándéka belső vezérfonállá válik, amely segít helyesen dönteni és tartást ad az út minden lépésénél. A nemeslelkű tettek gyakorlásával az ember egyre fogékonyabbá válik más erkölcsi és szellemi értékekre is: egyre érzékenyebb a szépségre, az igazságosságra, és egyre igényesebb az érzelmek és gondolatok terén. Merre vezet ez a fonál? A labirintus középpontjába, az ismeretlenhez, amelytől rettegve nem egy ember elhallgattatja magában a jóság hangját, és az egyéni boldogulás jól ismert biztonságát választja, mert azt gondolja: „csak saját magamat sodornám veszélybe”. De gondoljunk csak bele! A jóság elindít az úton és elkísér mindvégig; a lélek egyre finomodik, ahogy megszabadul az anyaghoz láncoló érzékszervek zsarnokságától, akkor miféle szörny lehet az, aki ránk vár az élet szívében?! A központ titka a megszabadulás titka. Kénytelenek vagyunk végigjárni a labirintus tekervényes útjait, de hatalmas különbség van az áldozatként belépő ifjak és az utat mutató fonalat kiérdemlő hős között. Aki a központot keresi, az nem nyugszik bele az élet felületes magyarázataiba. Egyre teljesebb válaszokat igényel, amelyek aztán már arra vezetik, hogy a tetteit is hozzájuk igazítsa. Ez a filozófia, a bölcsesség szeretetének útja, amely az önzetlenség felébredésével kezdődik. Örömet ad az önkéntes cselekvés, örömet ad, ha megosztjuk a tudásunkat és energiánkat a többi emberrel. Aki így cselekszik, nem ragad le a fogyasztói társadalom útvesztőjében. A legdrágább terméknél is többet ér neki, ha egy virágot megérinthet, ha szemlélheti a természet örök körforgását. Lelke tisztul és finomodik, és egyre magabiztosabban meg tudja különböztetni a mulandót a maradandótól. Ezért tartjuk a filozófiát Ariadné fonalának, mert irányt és elveket adhat korunk válságában, hogy megtisztulva és emberi értékekben megerősödve kerülhessünk ki belőle.

Deák Szilvia Az Új Akropolisz magyarországi elnöke

Mi a filozófia? 1. „ Bölcs vagy, Püthagorasz!” – mondták a híres filozófusnak, mire ő így válaszolt. „Nem vagyok bölcs (szophosz), csupán a bölcsesség szerelmese (philo-szophosz).” Kit neveztek az ókorban filozófusnak? A) Filozófusnak az számított, aki ideje nagy részét olvasással töltötte.

Magának Püthagorasznak is több mint tízezer tekercsre rúgó könyvtára volt. B) A  ki mindenkit meg tudott győzni a saját igazáról, így a filozófia hamar a meggyőzés eszközévé vált. C) A filozófus az volt, aki szerette és kutatta a bölcsességet, hogy a felismert igazságokat alkalmazhassa a saját életében. A filozófia ugyanis életmód volt. D) R angtól függött. A filozófia doktora cím megszerzése után kapta meg a filo­zófusok köpenyét és botját.

2. Mire használták az ókorban és a középkorban a labirintust? A) Bikatenyésztésre. Thészeusz mítosza is egy szerencsétlen istállói balesettel kezdődött. B) Ö  nismereti út szimbólumaként, ahol minden egyes lépéssel önmagunkhoz jutunk közelebb.

C) R endkívül népszerű volt egyes logikai feladványokban, társasjátékokban, például Argosz és Téthosz városában.

D) A  z ellenség megtévesztésére, gondoljunk csak a mai útvesztőkre vagy sövénylabirintusokra.

3. Mi a sztoikus filozófus, Seneca szerint az egyik legnagyobb kincsünk az életben? „Ritka az olyan nap, amikor előre elgondolt terv szerint élünk. Miért? Mert félünk, mivel halandónak hisszük magunkat, és nem ismerjük az érzékelhetőn túli örök mivoltunkat. Pedig ha ezt tudnánk, nem hagynánk elveszni legdrágább kincsünket, ………… Mi mégis úgy pazaroljuk, mintha feneketlen zsákkal lenne belőle. Állandóan úgy tűnik számunkra, hogy ráérünk még jó életet élni.”

A) a vagyonunkat C) a céljainkat

B) az időnket D) az emlékeinket

Tippjeidet

küldd el nekünk postán vagy e-mailben szerkesztőségünk címére (2. oldal). A helyes megfejtők között jegyeket sorsolunk ki egy tetszés szerinti programunkra, vagy választhatnak egyet Fortuna füzeteink közül. Részletek a honlapon: www.ujakropolisz.hu/ariadne

Támogatóink: