2
TARTALOMJEGYZÉK
TARTALOMJEGYZÉK KARÁCSONYI BARKOCHBA ...............................................................3 MÁK FERENC ATYÁRA EMLÉKEZÜNK............................................5 HÚSVÉT ÖRÖME UTÁN........................................................................6 BEMUTATJUK ÚJ PLÉBÁNOSUNKAT................................................7 ÉLMÉNYEK A BAKONYBAN...............................................................10 BRÜSSZEL ÉS A VÁROSMISSZIÓ .......................................................11 VALLANAK A SZENTSÉGET FELVEVŐK .........................................14 Húsvéti keresztelés ............................................................................14 Bérmálás ............................................................................................15 Elsőáldozás ........................................................................................17 VÍZITÚRA VAGY VALAMI MÁS .........................................................18 EURÓPA VÁROSAINAK ÚJ LENDÜLETRE VAN SZÜKSÉGE ........24 BICIKLIS TÚRA ......................................................................................26 ŐSZI BUSZOS ZARÁNDOKUTUNK ....................................................28 REJTVÉNY...............................................................................................29 KERÍTÉSÉPÍTÉS......................................................................................30 PINCE........................................................................................................31 HÍREK ......................................................................................................32 SZENTMISÉK ÉS HITTANÓRÁK RENDJE .........................................34 HÁLA ........................................................................................................35
ÜNNEP KARÁCSONYI BARKOCHBA
3
Bizonyára mindenki számára ismerős a barkochba játék. A két játékos közül az egyik kigondol valamit, a másiknak meg kérdések segítségével ki kell találnia azt. Alább egy karácsonyi barkochba található, annyi módosítással, hogy válaszok nem csak igen vagy nem feleletekből állnak, hanem bővebben vannak kifejtve. – Tárgy? – Nem, de az is lehetne, mert annyira lealacsonyodik. – Anyag? – Nem fogható, de megtapasztalható. – Élőlény? – Sőt Ő az aki leginkább él. Annyira, hogy a létet is Ő adja. – Személy? – De még mennyire. Valóságos ember. – De más is lehetne? – Igen, mert nem csak ember. – Itt is megtalálható? – Előfordul a tiszta szívekben, az áldozatokban, a közösségben és templomainkban. – Közöttünk van? – Sőt nem csak közöttünk, hanem bennünk is. – Ajándék? – Naná, de nem csak a tiéd. – Drága? – Nagyon, sőt megfizethetetlen. – Elérhető? – Neked nem, de Ő rád talál. – Titok? – A legnagyobb, pedig nem titkolódzik. – Hol és mikor lelhető meg? – Itt és most. Éppen ezekben a pillanatokban tárja fel önmagát… – Mikor található? – A kezdetektől fogva, mégis időről időre. – Csak alkalmanként van közöttünk? – Nem; A jelenléte szüntelen, de karácsonykor különösen is megtalálható számunkra. – Egy kis gyermek? – Igen. – Jézus? – Igen.
Karácsonykor Őt ünnepeljük. Az Istent, aki annyira szeretett, hogy levetette Isteni méltóságát, és egészen lealacsonyítva önmagát csecsemőként közénk született. Ezt a csöppnyi kisdedet kezelhetjük tárgyként, de megláthatjuk benne azt is, aki minket meg akar váltani. Egészen kicsi, de mégis óriási. Megfogni, érzékszerveinkkel megfigyelni nem tudjuk, de megtapasztalni igen, és bizonyára már mindannyian meg is tapasztaltuk Őt az életünkben. Ő, aki láthatatlanul mindenütt jelen van, de elsősorban a szívünkben kell felfedeznünk. Mérhetetlen ajándék az Úristen részéről, hogy emberré lett, mindenben hasonlóvá lett hozzánk. Ő valóságos Isten és valóságos ember és újból és újból kinyilatkoztatja magát nekünk, annak ellenére, hogy gyakran nem akarjuk elfogadni, hogy itt van közöttünk. Lenyűgöző az Isten. Egy régi angol vers a „Nyolc óra” című jut az eszembe. Nem ismerem keletkezésének körülményeit, csak a Szabó Lőrinc bravúrját, ahogy az eredetit visszaadta nyelvünkre, hozzátéve a magyarok indulatát: „Virradt. Ő állt. Kint a torony kongatta a negyedeket. Egy, kettő, három , négy. A piacon gyűlt a tömeg. Percét várva, nehéz bilincsben, csak állt, s számolt. Szívében vad dühök. Aztán az óra összeszedte minden erejét, és ütött. (A. E. Housman: Eight o’ clock) A karácsony azt jelenti, Isten megelégelte a tőlünk tönkretett világot, összeszedte minden erejét és szeretett! Tamás atya
Nagyon boldog új esztendőt kívánunk a plébánia papsága és munkatársai nevében.
EMLÉKEZÉS
5
MÁK FERENC ATYÁRA EMLÉKEZÜNK: Előző plébánosunk Mák Ferenc atya hat hét kórházi ápolás után 2006. június 13-án meghalt. Végső búcsút végakaratának megfelelően Patakon vettünk tőle június 22-én. Az alábbi pár sorban megpróbálunk felidézni néhány eseményt és élményt amelyet kifejezetten neki köszönhetünk. • Szentbeszédeire nagy gonddal készült. Tökéletesen felépítette és adta elő igehirdetéseit. Prédikációiból tanulni lehetett. • A buszos zarándoklatok. Külön érzéke volt a zarándoklatok szervezéséhez. Így jutottunk el a legfontosabb kegyhelyekre. Változatos programokat kínált, amelyek szebbnél szebb élményeket hagytak bennünk. • Gyönyörű vetítéseket szervezett templomunkban. Nagy szeretettel válogatta össze nekünk világhíres szerzők műveit. • Az 1956-os forradalom emléknapjára valahányszor az akkori időket átélt személyeket hívott meg, hogy bátorítsanak minket. • Templomunk búcsúünnepére, a nagyböjtre vendégpapokat kért fel, hogy háromnapos lelkigyakorlatot tartsanak. • Karácsonykor, újévkor a templomunkat ábrázoló kis kártyanaptárral kedveskedett mindannyiunknak; Húsvétkor szentelt kalácsot osztott a templom kijáratánál. • Ha jellemezni kellene, akkor ki kell emelni, hogy hallatlan pontos volt. Hihetetlen precízség jellemezte. Nem szerette a konfliktusokat, igyekezett mindent békésen minél hamarabb elrendezni. Keveset beszélt, de szavainak súlya volt. Amit kimondott azt mindig megtartotta.
Értesítjük kedves Olvasóinkat, hogy Budapest kórházaiban a SÜRGŐSSÉGI LELKIPÁSZTORI SZOLGÁLAT működik. Éjjel nappal hívható TELEFONSZÁMA: 213-9620 A súlyos beteg vagy haldokló emberhez kérésre ezen a számon katolikus pap hívható. A telefonálástól számítva egy órán belül bármely kórházba kiérkezik a lelkipásztor, hogy a beteget szentségekkel elássa.
6
EMLÉKEZÉS HÚSVÉT ÖRÖME UTÁN…
Még mindanyiunknak a fülébe csengett a húsvéti örömöt hirdető alleluja, amikor Feri atyát már nem üdvözölhettük körünkben. Később azt hallottuk, hogy beteg, hogy kórházban van. Többet senki nem tudott mondani. Most már tudjuk, hogy csendben szenvedett. Méltósággal várta Isten akaratának beteljesedését. Példát mutatott a szenvedésben is. Ezzel egyidejűleg azt tapasztaltunk egy másik példát is. Tamás atya mosolyogva, szeretettel dolgozott Ferenc atya helyett is, annak ellenére, hogy szívében eddigi életének talán legnagyobb gyászával kellett megbirkóznia. Bizonyára pár héttel korábban nem ilyennek képzelte el a húsvéti öröm útját. És Ő tette minden nap azt, amit a Jóisten rábízott: misézés, gyóntatás, hitoktatás, első áldozásra, bérmálásra való felkészítés, stb.— senki nem látta rajta, hogy mekkora terhet hordoz. Ezt a helytállást és példamutatást szeretnénk megköszönni. Nem csak szavaival, hanem hitével, szeretetével, áldozatvállalásával, lelki erősségével, türelmével, alázatával, a jelenlétével tanított. Fiatalok és idősebbek adjunk hálát minden nap a Jóistennek, hogy ilyen példaképeket adott nekünk papjaink személyében, akikre mindig felnézhetünk. R-né Varsányi Kornélia
KÖZLEMÉNY Az újság szerkesztősége templomunk utóbbi években történt eseményein készült fényképekből gyűjteményt szeretne összeállítani. Minden program fontos számunkra. Legyen az farsang, ifjúsági program, elsőáldozás vagy bérmálás, gyerekmarosi találkozó, kirándulás szombathelyi családos- vagy nyári tábor, illetve bármi más. A fentiek alapján tisztelettel kérjük kedves Olvasóinkat, hogy aki templomunk, közösségeink bármilyen eseményéről digitális vagy hagyományos képanyaggal rendelkezik az a válogatás teljesebbé tételéhez (kölcsönbe) juttassa el a sekrestyébe vagy az irodába.
BEMUTATKOZÁS
7
BEMUTATJUK ÚJ PLÉBÁNOSUNKAT Erdő Péter bíboros úr plébániánk vezetésére augusztus 1-től Várnai Péter egyetemi lelkészt nevezte ki. Plébános atyát életéről, eddigi szolgálatáról kérdeztem. Először a családi hátteréről érdeklődtem. Hol született? Pesti vagyok. Szüleim mind a ketten Szlovákiából, Pozsony mellől kitelepített magyarok. Ezért családomban a magyarság élmény állandóan fájdalommal teli lelkesedés volt. A kettő egyszerre jelenik meg. Milyen légkörben nőtt fel? Alapvetően katolikus légkörben nevelkedtem. Édesanyámék 3-an voltak testvérek. 3 kitűnő asszony. Édesapámék meg 12-en voltak testvérek, 5 éves koruktól 18 éves korukig minden reggel 6-kor ministráltak. Mivel töltötte a papság előtti éveket? A XIII. kerületi Berzsenyi Gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően 10 évig dolgoztam építészként. Budapesten épületeim állnak. Például a VII. kerületi Rendőrkapitányság, vagy az Árpád híd budai hídfőjénél álló Aquincum szálloda. Érdekes, hogy nem vonz ez a munka. Egyik épületemben sem jártam. Milyen indíttatásból lett pap? A papi hivatás vállalására nehezen, és lassan jutottam el. Pesten kezdtem a teológiát, majd Esztergomba kerültem. Ott évfolyamtársaimmal volt egy hallgatólagos megállapodás, hogy mindenki beleveti magát a tanulásba. Nagyon jó volt a közösség. Azonban nem volt könnyű 31 évesen bemenni a szemináriumba a 20-22 éves fiúk közé. Van-e papi jelmondata? Két mondat, két üzenet áll közel hozzám. Az egyik a 26. zsoltárból való. „Megvéd az Úr sátrának oltalmában, és sziklára állít engem.” Gyakran élem meg egyszerre a két állapotot. A másikat én találtam ki: „Tedd amit Isten tett, légy valóban emberré.” Ez egy karácsonykor született köszöntő volt, amiből magam és mások számára program született. Úgy szeretni az Urat, hogy nagyon ember legyek. Úgy élni, ahogyan a Mennyei Atya várja tőlünk. Az élet egy szent titok. Jézus is ezt az emberséget vállalta. Szentelése után milyen feladatokat kapott? 1994-től 3 évet töltöttem Szentendrén káplánként. 1997 tavaszán Paskai bíboros úr megbízott az ifjúsági referatúra vezetésével. Ez a budapesti ifjúság koordinációját, jelenti plébániai, egyházmegyei, országos szinten. Pl. Karizmák Ünnepe, ifjúsági világtalálkozók. 1997-től voltam egyetemi lelkész a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
8
BEMUTATKOZÁS
Mit jelent egyetemi lelkésznek lenni? Ez egy rétegpasztoráció. Az egyetemi világban felmutatni a keresztény Krisztusi értékeket. A katolikus egyetem az egyház szívéből született. Ez nem csak egy intézmény. Izgalmas dolog katolikusként a tudományok műhelyében felfedezéseket tenni és ennek eredményét felkínálni a civil világ számára, mint párbeszédes formát, hogy tudják rólunk, hogy mi a bölcseletet, a kutatásokat katolikus hittel műveljük. Erkölcsileg, tudományos szempontból, etikailag. Milyen konkrét feladatokkal járt ez? Misék a campuson (az egyetemen belül) és a kollégiumokban. Katekézis (hitoktatás), fórumok, nyári táborok, beszélgetések, konferenciák jelentették a szolgálat gerincét. Milyen fogadtatása volt ezeknek a kezdeményezéseknek? Az egyetemet az emberek munkahelynek tekintik, ezért itt különös módon lehet kapcsolatot építeni. A legtöbb találkozás a folyosókon és a büfé előterében jött létre. A hallgatóknak ezek a természetes közegei. A lelkészségi szobában sokkal kisebb volt a forgalom. Az nem a hatékonyság kérdése, hogy nyolcvan, vagy kétszáz fő vesz részt a szentmisén, hanem hogy van akiket sikerül lelkileg megérinteni. Megértettek, megéltek valami lényegbe vágót az Egyház titkából. Hogyan fogadta a felkérést plébániánk vezetésére? 2006. június végéig, pontosan kilenc évet voltam egyetemi lelkész, amikor felhívtak, hogy a bíboros úr nagyon szeretné, hogy elvállaljam a plébániát. Lehetőséget adott egy személyes beszélgetésre is. Nemcsak nehéz átállni egy megszokott, bejáratott életmódból, hanem a plébánia egy más, az eddigiektől eltérő terep, mondhatnám egy más „szakma”. Egy-két embert ismertem innen, a Szentiványi Imrét, és Tamás atyát. Nem egyszerű elfogadni, hogy nem én választom meg az életutamat, hanem a szolgálatomon keresztül a Szentlélek tűzi ki az irányt. Ha emberileg nem is könnyű a helyzet, mégis biztonsággal bízom rá magam. Az Úr jobban tudja az én életem menetét, mint ahogy azt én képes vagyok kitalálni. Milyennek érezte a plébániai fogadtatást? Alapvetően azt láttam, hogy már nagyon vártatok. Nemcsak hogy kedvesen, meg szívesen fogadtatok, hanem hogy idekerül egy pap, körülnéz, látja maga körül azt, amit lát, egy telefon ide, egy telefon oda, és mindenki jött, fogta, ugrott, csinálta. Nagy köszönet érte.
BEMUTATKOZÁS
9
Milyen egyéb tevékenységekben vesz részt a plébánia vezetésén kívül? Az egyházmegyei ifjúsági referatúra munkáját folytatom. Ezzel együtt jár a pünkösdhétfői Karizmák Ünnepe és néhány országos ügy gondozása a KIM-mel (Katolikus Ifjúsági Mozgalom) karöltve. Ezen kívül a közeljövő legnagyobb programja a 2007. szeptemberi városmisszió lesz. Mennyire fogják a városmisszió programjai érinteni a mi plébániánkat? Remélem, hogy abszolúte és nyakig benne leszünk az előkészületben és a fő programokban is. Milyen megvalósítandó tervek voltak, vannak előkészületben? Alapvetően legalább a első félévet szeretném a folyamatok feltárására, a személyek megismerésére fordítani. Eddig lényegi változás nem történt. Méltó és örömteli módon történt templomunkban az október 23-i megemlékezés a négy állomásos keresztúttal. A másik dolog, amiben lépni kellett, a kerítés építés. A kivitelezés majdnem teljesen megvalósult. A kertrendezés, faültetés remélhetőleg tavasszal megtörténik. Az adventi időszakban is szép volt a közösség jelenléte. Az eddigi jó hagyományokat igyekszünk továbbra is megtartani, de erkölcsi kérdésben meg kell tartani a Jézusi mércét. Morus Szent Tamás mondta, hogy inkább kerüljek egy fejjel rövidebben a mennyországba, mint teljes embermagasságban a pokolra. Egyébként ő az egyik kedvenc szentem. A kinevezése óta mit tapasztalt közösségeink működése terét? Minden közösségnek csak akkor van létjogosultsága, ha az alapvetően imádságos és nem akcióközpontú. Team munkában csinálunk mindent, hogy sokan érezzék, hogy a tevékenységük fontos az egyház számára. Nagyon sok embert konkrét tevékenységen keresztül lehetett az egyházhoz közelebb hozni, aminek mindig volt egy nagyon erős spiritualitása, imádságos légköre, és egy komoly katekézis, tanító jellege. A katekézis adja meg az összetartozást, a vasárnapi szentmise meg tisztázza, hogy mi közünk van az Úrhoz, és egymáshoz. A szellemi és a lelki dolgok itt kerülnek egymás mellé. Én ezt tartom fontosnak. Tamás atya évek óta szolgál itt a plébánián. Milyen a kapcsolatuk? Mindig érdekes dolog, hogy különböző korosztályú, kultúrájú, érdeklődésű és mentalitású (gondolkodású) emberek, papok hogyan tudnak egymás mellett élni. Az együtt munkálkodás önmagában is jel. Nálunk ez megvalósul. Tamás atyával próbálunk minden este együtt vacsorázni. Ilyenkor végigbeszéljük a hivatali ügyeket és egyéb dolgainkat is. Ezt követően este együtt imádkozunk. Köszönöm a beszélgetést. Miklós Mariann
10
TÁBOR
ÉLMÉNYEK A BAKONYBAN Egy nyári tábor képei Augusztus 1-én, 37-en gyűltünk össze, hogy a Bakony felé vegyük az irányt. Vonattal érkeztünk Várpalotára, ahol hosszas gyalogút vette kezdetét. A táborhelyre busszal illetve további gyaloglással jutottunk el. Megkönnyebbülten dobtuk le hátunkról táskáinkat, amikor végre megérkeztünk. Az ebédet követően felvertük a sátrakat, majd egész délután játszottunk. Este a tábortűznél fogyasztottuk el a vacsorát, imádkoztunk, sokáig énekeltünk. Persze sosem hagytuk ki a repertoárból az „Elment Sambo Afrikába” c. kedvenc dalunkat. Reggel a fiúkat és a lányokat is más-más feladat várta. Mi, lányok az oltár díszítésére vállalkoztunk, a másik csapat a szabad ég alatti fürdő- és illemhelyeket alakította ki.
közös tábori program
Sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe minket, mert egész héten hűvös volt és sokat esett az eső. A jó hangulatot azonban semmi sem tudta elrontani. Sokat kirándultunk, métáztunk, lovagi tornán vettünk részt. Egyik délelőtt még számháborúzásra is jutott időnk. A legizgalmasabbnak az a feladat bizonyult, amikor párosan kellett az úton haladnunk, egyikünknek azonban be volt kötve a szeme, így mindenkit a társa vezetett. A séta szokatlan és megdöbbentő élményt jelentett számunkra. Más alkalommal szép Mária kegyhelyre valamint egy közeli fürdőhelyre úgynevezett Rómaifürdő (patak) látogattunk. A sziklák alatti csúszás-mászás, a vízben való rohangálás, sőt a sárcsata nagyon jól sikerült. Persze a sok móka mellett dolgunk is akadt bőven: vízhordás, fagyűjtés, segédkezés a főzésben és utána is, habár ez nem volt mindenkinek a kedvenc időtöltése, azonban mindig volt önként jelentkező. Olyan jól telt az időnk, hogy egy naposnak tűnt az egy heti táborozás. A vonaton még utoljára közös éneklésbe fogtunk, amikor hazaérkeztünk közös imásággal zártuk a hetet. Machalik Krisztina
VÁROSMISSZIÓ
11
BRÜSSZEL ÉS A VÁROSMISSZIÓ Milyen város lehet az, amelyiknek a jelképe egy pisilő kisfiú és egy atommag? Szép! De ha a kedves olvasó kicsit többet szeretne megtudni Brüsszelről, illetve a Városmisszióról, semmiképpen se lapozzon tovább. Vasárnap este, 8 óra körül érkeztünk Brüsszelbe, ahol a Koekelberg bazilika mellett felállított „Welcome area”-ba (a „fogadó csapat karjaiba”) vezetett első utunk. Sátorban fogadták a zarándokokat. Itt kaptuk meg a heti bérletet, térképet, azonosítót, a Városmisszió logójával (pecsétszöveg, embléma) ellátott táskát és sálat. Már akkor ízelítőt kaptunk abból a gördülékenységből és kiszámíthatóságból, ami az egész szervezést jellemezte. A vacsorát már szállásadóinknál fogyasztottuk. Nagyon kedvesek voltak velünk. Beszélgettünk, mesélték hogy jártak már Magyarországon. Ábrándos tekintettel elevenítették föl a Balatont –„mert jó olcsó”- és a Tokaji Aszút. Az előbbivel nem szolgálhattunk, az utóbbival viszont igen, mert az említett borból vittünk nekik egy üveggel. Mondanom sem kell: volt nagy öröm. Szállásadóink egy többemeletes lakótelepi házban laktak. A húgom és én is külön szobát kaptunk. A reggeli programok 9-kor kezdődtek. Aki nem volt pontos, az bizony könnyen hely nélkül maradt, mivel a bazilika minden nap megtelt. A közös imádság segítette a ráhangolódást a délelőttre. Ezt követően minden nap két előadó, saját nyelvén beszélt a hitéről. Felszólalt többek között két bíboros is. De volt olyan is, amikor egy 5 gyerekes család tanúságtételét hallgathattuk meg. Bizonyára már felmerül az olvasóban, mégis, mennyit érthettem meg az elhangzottakból. A szervezők tolmácsgépek segítségével orvosolták a problémát. Szükség is volt rá, hiszen a magyarok mellett, franciák, portugálok, osztrákok is részt vettek a heti eseményeken. Ha már a nyelvekről szóltunk; a legtöbb belga 4 nyelven tud. Lakosai a hollandul beszélő flamandok, és a franciául beszélő vallonok, így ez a kettő a hivatalos nyelv. Emellett beszélik a németet, és az angolt is, — szerencsére, így tudtunk velük mi is kommunikálni. A délelőtt zárásaként szentmisén vettünk részt. A 150 pap és püspök perceken keresztül vonult a szentélybe. A zenekar „tevékenységéről” is meg kell emlékeznem. Az idősebbekből álló kórus, magas színvonalon adta elő a dalokat. Hasonló zenét játszottak, mint a mi ifjúsági zenekarunk, de valahogy mégis másképp hangzott. Nem volt ritka jelenség, hogy a hívek tapssal kísérték a dalokat, miközben hangosan énekeltek.
12
VÁROSMISSZIÓ
A szentmise után a bazilika előtt gyülekeztünk, egy horgászbotra tűzött zászló alatt. Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy tarthattam. Itt meg is jegyezném, hogy jó eséllyel indulhattam volna a „Brüsszel legnépszerűbb magyarja” címért, mivel ha a lobogó a kezemben volt, mindig megszólított valaki; magyarok köszöntek rám, mások a nemzetiségünk után érdeklődtek, egy belga úr a színek elsorolását kérte tőlem magyarul, míg valakit egész egyszerűen a zászlórúd hozott lázba, és azt tudakolta, milyen típusú is ez. Az ebédre a környező iskolákban került sor. Az étkekre nem lehetett panasz, csak hát a mennyiség… Elég, ha annyit mondok, hogy a lányok sem laktak jól. Fél 3-tól 4-ig tartottak a műhelymunkák. Ezeken a foglalkozáson, az egyházat érintő dolgokról folyt beszélgetés, kis csoportokban. Mindenki arra az előadásra ült be, amelyiket érdekesnek tartotta. Volt választék bőven. Délután kötetlenebb programok várták az érdeklődőket. A templomokban előadások, színdarabok, koncertek kezdődtek. „Gyógyító ima”-n is részt lehetett venni. A legnagyobb érdeklődés a Taizéi Közösség imaestjét kísérte. Mivel már nem lehetett beférni a katedrálisba, sokan, az utcán elhelyezett kivetítőkön figyelték a bent történteket. Az egyik templom előtt felállított színpadon ifjúsági programokat láthattak az arra járók. Ennek segítségével próbálták megszólítani az embereket. A kis tér mentén sátrakat állítottak fel, ahol kávézásra nyílt lehetőség, megkönnyítve a kommunikációt az érdeklődőkkel. Jó volt látni az utcákon, a Városmisszió táskájával a vállukon sétáló embereket. Ez még jobban kiemelte összetartozásunkat, és mindenkit büszkeséggel töltött el, hogy rengetegen vagyunk. A Brüsszelben élők mondták, hogy végre élet költözött a városba. Ebben semmi túlzás nincs, mivel este 9 után, alig lézengett az utcákon valaki, szinte még a főtér is kiürült. A sűrű programok közepette azért városnézésre is jutott idő. Szerdán, egy helyi magyar idegenvezető kalauzolt végig minket. A túra fáradalmait egy kávézóban pihentük ki. Voltak, akik a forró csoki mellett döntöttek, míg mások, a szintén nagy népszerűségnek örvendő gofrit választották. Végül útba ejtettük a pisilő kisfiú szobrát, hogy elkészítsünk néhány fényképet a” társaságában”.
VÁROSMISSZIÓ
13
A város építészetét a változatosság jellemzi, szinte nem látni két egyforma házat. Ennek oka, a belga lakosok közötti rivalizálás. Nem építenek olyan házat, amilyen a szomszédnak van. A másik fő nevezetesség, az Atonium, a kilátóként szolgáló, a molekulát alkotó atomokat jelképező, az 1958-as Világkiállításra készített épület, amit szintén sikerült megtekintenünk. Idén újították föl, nem rég nyitotta meg ismét a kapuit. Kicsit aggódtam, hogy sokat kell majd lépcsőzni, de az építménybe lépve örömmel nyugtáztam, hogy mozgólépcsők kötik össze a(z atomokat jelképező) gömböket. Mivel a legmagasabb szintre, egy 20 főre méretezett lift szállította a látogatókat, a feljutás viszonylag lassú volt. De megérte várni, mert csodálatos kilátás nyílt a városra. Pénteken a magyar delegáció Erdő Péter bíboros úr társaságában tölthetett el egy szűk órácskát. A megbeszélésen megosztottuk egymással a Városmisszió addigi élményeit, összegezve a tapasztalatokat, majd már kicsit tervezgettük a budapesti találkozót. A bíboros úr végig nagyon közvetlen, és barátságos volt. A szombat, a Kongresszus zárásának jegyében telt. Délelőtt az öt város (Bécs, Budapest, Brüsszel Lisszabon, Párizs) főpásztora kerekasztalbeszélgetés során értékelte az eseményeket és eredményeket, a bazilikában. Az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros úr mutatta be. A szertartás végén Danneels bíboros úr adta át neki, a rendezvény logóját formázó szentségtartót, ami jövő szeptemberig „járja” körbe a Városmisszióban résztvevő magyar plébániákat. Estére egy nagyszabású ifjúsági koncertet szerveztek, ahol (általunk kevésbé) ismert belga előadók léptek fel. Elszántan mentünk oda; úgy terveztük, hogy végig maradunk. Jó volt a hangulat és a zene sem volt rossz, de a hideg keresztülhúzta számításunkat, így (jég)kockává fagyva, idő előtt távoztunk. Vasárnap délután volt az utolsó program. A város több pontjáról indult gyertyás körmenet a Szent Mihály-katedrálishoz. Ennek végeztével mentünk a bazilikához, ahonnan egy busz vitt ki minket a reptérre. Végül —de nem utolsó sorban,— szeretnék köszönetet mondani Péter atyának, hogy lehetőséget kaptunk, hogy eljussunk Brüsszelbe és örülünk, hogy felejthetetlen élményekkel tértünk haza. ifj. Miklós László
14
SZENTSÉGEK
VALLANAK A SZENTSÉGET FELVEVŐK: Templomunkban az elmúlt tanév végén egymást követték a beavató szentség kiszolgáltatásának időpontjai. Húsvét vigiliáján 9 felnőtt testvérünk lett megkeresztelve. Néhány héttel később május 21-én a 9 órás családi mise keretében a 20 gyerek lett elsőáldozó, majd a rákövetkező vasárnap este május 28-án bérmálás volt. Közösségünkből 19 fiatal vette fel a felnőttség szentségét, amelyet Vigyázó Miklós esperes, kanonok atya szolgáltatott ki. A szentséget felvevők számolnak be néhány sorban arról, hogy hogyan élték meg annak felvételét, milyen változás ment végbe bennük, mi fogta meg őket, mi tetszett nekik. Húsvéti felnőtt keresztelés Már napokkal a keresztelés előtt izgultam, de a szertartás alatt mégis nyugalom és boldogság árasztott el. Az érzéseimet nagyon nehéz leírni, mert szavakkkal nem lehet visszaadni azt, amit éreztem. Örülök, hogy mindezt felnőttként éltem át, mert így sokkal nagyobb jelentősége van számomra. * * * Felemelő érzés volt, amikor Tamás atya olajjal keresztet rajzolt a homlokomra. A vízzel történő kereszteléskor teljesen megnyugodtam, mert tudtam, hogy az Úristen kezébe kerültem. * * * A nagycsütörtöki lecsupaszított oltár után szombat estéjén gyönyörűen felvirágozott templom tárult a szemem elé. A nagyszombati szertartás Krisztus feltámadásának ünneplése, de nekünk életünk egyik legfontosabb pillanata is. Amikor meghajtott fejemet Tamás atya háromszor öntötte le vízzel felemelő és magasztos érzés töltött el. Majd felvettük az ártatlanságot jelképező fehér ruhát, és átnyújtották nekünk a szentelt tűzzel gyújtott gyertyát. Amint fehér ruhában, égő gyertyával a kezemben társaimmal ott álltam a hívekkel szemben, úgy éreztem magamat, mint egy angyal. A szentáldozás után bensőséges nyugodt érzés töltött el és azt kívántam, bárcsak sohase érne véget ez az este.
SZENTSÉGEK
15
* * * 12 éves fiammal együtt nagyon vártuk ezt a napot. A keresztelő előtt két héttel még keresztszülőm sem akadt, és már csaknem feladtuk, amikor a templom közösségéből egy kedves házaspár kezességet vállalt értünk. Akkor gondoltam először, hogy az események nem véletlenül történnek. Nagyon hálás vagyok azóta is e családapának és családanyának, akik nem kérdezősködtek, nem faggattak, hanem szeretetből vállaltak bennünket. … Lenyűgöző volt a szertartás, de ami leginkább megragadott az az emberek pillantása, bíztató szemvillanása, bátorító kéznyújtása. … Boldognak és felszabadultnak éreztem magam. S mikor kisfiamat kérdeztem, hogy mit nyújtott számára, igen szűkszavúan válaszolt, de elég volt ránézni látszott rajta, hogy sugárzik az örömtől.
Bérmálás: A hosszú szentbeszédek alatt általában elkalandozik a gondolatom. Viszont ha valami érdekes szónoklatot hallok, arra mindig odafigyelek. Ez a mostani is tetszett. A szertartás alatt azonban izgultam, nehogy elfelejtsem, amit mondani és tenni kell. Nem éreztem semmi különlegeset, de miután az áldozásból visszatérve letérdeltem a helyemre, valami megmozdult bennem. Úgy éreztem, minden olyan szép a világon és nekem sokat kell tenni, hogy még szebb legyen. * * * Eddigi életem folyamán talán soha sem éreztem ennyire közel az Istent magamhoz. Nem tudom sem leírni, sem elmondani mit éreztem, és mit éltem át. Remélem erőt ad nekem a szentség, hogy továbbra is kövessem Istent és soha el ne szakadjak tőle. * * * Amikor a kanonok atya elkezdte kiszolgáltatni a bérmálás szentségét, az elsőként sorra kerülők hangosan, a mikrofonba válaszoltak a püspök kérdésére. Reméltem, hogy amikor én is odakerülök akkor az egész templomi közösség hallatára vallhatom meg felnőtt hitemet és ígéretemet. Sajnos azonban ez nem így történt. A többiekkel folytatott beszélgetéseim alapján ez sokunk számára érthetetlen volt. Egyébként azzal, hogy bérmálkoztam, most egy kicsit felnőttebbnek érzem magam. * * *
16
SZENTSÉGEK
A bérmálkozást megelőző tanévben mindegyikünknek valamilyen feladatot kellett vállalni az egyházközség életében. Nem értettem miért jó ez. Ma amikor visszagondolok ezekre az időkre: az adventi rorate szentmisékre, a hajnali ébredésekre, a havasesőben, a sötétben való rohanásra, tudom, hogy mindez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a szentség kiszolgáltatásának napjára felkészültnek érezzem magam. …. Ünnepélyes volt a szentmise a keresztségi fogadás megújítása, a krizmával való megkenés. Valahogy ilyennek képzeltem el. Számomra a bérmálkozás a keresztény hitem és értékrendem melletti kiállást jelenti. … Úgy érzem, hogy ez a nap többet jelent számomra a keresztelésnél és az elsőáldozásnál – bár ezek nagyon fontosak – de itt a felnőttség szentségében a saját elhatározásomból és akaratomból részesülhettem. * * * A bérmálás pillanatában semmit sem éreztem, de amikor hazafelé mentem rádöbbentem, most már felnőtt katolikusnak számítok. A könyörgés felolvasásánál és az áldozásnál öröm járta át szívemet. Büszke voltam szüleimre, hogy ott voltak a templomban és a keresztmamámra, aki a bérmaszülő szerepet is vállalta. * * * Szeretem ezt a templomot: itt kereszteltek, itt voltam elsőáldozó, most itt bérmálkoztam. Gyönyörű volt a szentmise nagyon tetszett a tisztelendő atya prédikációja is. Hálás vagyok családomnak, hogy mellettem állnak, és bérmaszülőmnek, hogy oly sokat segített. * * * Sokáig kétségeim voltak, vajon nem méltatlanul veszem-e föl a bérmálás szentségét. Hitemet és szeretetemet sokszor elég kicsinek éreztem és érzem olykor ma is. Felmerült bennem a gondolat, nem kellene várni még két évet? Ugyanakkor kitől is várhatnám hitem és szeretetem nagyobb gyarapodását, mint a Szentlélektől, melyet a bérmálás alkalmával veszünk magunkhoz. … Végül nagy örömmel készültem a bérmálásra. … Meggyőződésem, hogy a bérmálás óta már jobban munkálkodik bennem a Szentlélek, hisz az utóbbi időben megnövekedtek a kétségbe esésre alkalmat adó helyzetek, melyeket bizton állíthatom, hogy sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem tudnék elviselni. Bízom abban, hogy tovább növekedhetünk hitben, reményben és szeretetben. * * *
SZENTSÉGEK
17
Már a pénteki napon nagyon izgatott voltam, amikor barátnőmmel és leendő bérmaszülőmmel elmentünk elvégezni a szentgyónásunkat. … Tamás atya szombaton délelőtt a templomban elmondta a tudnivalókat. Örültem, hogy rokonaim közül sokan messziről is ide látogattak e jeles eseményre, nagymamám Pécsről, illetve pap nagybátyám szintén vidékről. Nagybátyám a szentmisén koncelebrált is, aminek nagyon örültem. Amikor eljött a bérmálkozás ideje egyesével kivonultunk és mikrofonba majd anélkül mondtuk a válaszokat. Szerintem mindannyiunknak a mikrofonba kellett volna beszélni. Igazából alkalmasabb lett volna a délelőtti szentmisén tartani a bérmálást, akkor utána lehetőségünk lett volna a bérmálkozókkal, bérmaszülőkkel egy közös hálaadást tartani a plébánián. Persze az örömteli ünneplés a családi körben az igazi. Mi végül vasárnap délelőttre szerveztünk egy kis rokoni összejövetelt. Gyermekek elsőáldozása: Nagyon örülök, hogy meggyónhattam bűneimet és magamhoz vehettem Jézust. Már nagyon vártam ezt a napot. * * * Sokat gondolkoztam miért is áldozok. Végül rájöttem, hogyha nem áldozok „nem élek”. Hiszen Jézus mondta, hogy Ő a feltámadás és az élet. Az első áldozáskor úgy éreztem teljesen megújultam belülről. Már várom a következő találkozást. * * * Bánom, hogy eddig sok bűnömmel megbántottam Jézust. Hálás vagyok, hogy megszabadulhattam terheimtől és szívembe költözött az Isten. * * * Szép volt az elsőáldozás. Összebarátkoztam egy lánnyal, aki elfogadta barátságomat. Nagyon jó volt, hogy fehér ruhában lehettünk ott. * * * A szentgyónástól igen féltem. Amikor azonban elvégeztem, nagyon örültem, hogy megtisztultam. Örülök, hogy mostantól minden vasárnap magamhoz vehetem a szentostyát.
18
TÁBOR
VIZÍTÚRA AVAGY VALAMI MÁS… Az ifjúsági élet újabb jeles eseményét tudjuk magunk mögött: egy újabb tábort, amely a Duna vizén lett lebonyolítva. Tizennégy lelkes fiatal érkezett a dunakiliti kempingbe, ahol rögtön az első napon négy hajó összesen ötször borult, csupán egyetlen hajó legénysége maradt szárazon, akik ezen sikerüket egészen a tábor utolsó napjáig őrizni tudták, de akkor elveszítették. A kempingben három napot töltöttünk, ahol remek lehetőségek adódtak a kikapcsolódásra: esőben röplabdáztunk, megtanultunk hajót kormányozni, magaslati kötélpályán ügyeskedtünk. Megtekintettük a Dunakiliti Duzzasztóművet, ahol betekintést nyertünk abba a roppant bonyolult folyamatba, amellyel szabályozzák, és felügyelik a szigetköz vízjárását. A kempingben létszámilag kiegészültünk, megfogyatkoztunk végül tizenhárman vágtunk neki a szigetköz szövevényes ágrendszerének. A hullámtérből áttértünk a Zátonyi-Dunára, amely leginkább átemeléseiről maradt emlékezetes. Az átemelés az a folyamat, amikor a hajóból kiszedjük az összes csomagot, hogy a kenukat — a leküzdhetetlen akadályon — a szárazföldön áthúzva tíz méterrel arrébb ismét vízre bocsássuk és telepakolhassuk a felszerelésünkkel. A Zátonyi-Duna-ág utolsó átemelése a Nováki-csatornára juttatott minket, amely később igencsak vendégmarasztaló helyszínnek bizonyult, ugyanis az élővilága és növényzete (vagy ahogy mi neveztük: a susnyás) oly sűrűre nőtt, hogy végül áthatolhatatlannak ítéltük, és csak külső segítséggel jutottunk át rajta. Természetesen nem adtuk fel azonnal, hősies (és reménytelen) küzdelmünk hosszú órái alatt egymást érték a dalátköltések, amelyek mindegyike tökéletesen illeszkedett a szituációhoz. A tábor hatodik napján többen is átmeneti rosszulléttel és napszúrással küszködtek, de ez sem hátráltathatott minket abban, hogy remekül érezzük magunkat. Jellemző haladási módszerünk volt, hogy a négy hajót összefogva, evezés nélkül csorogtunk, miközben novellákat, anekdotákat hallgattunk.
TÁBOR
19
Minden este máshol vertük fel sátrainkat, és minden táborhelynek megvolt a maga varázsa. Volt olyan, ahol a fát egy hosszú kukoricatáblán keresztül kellett magunkkal vonszolnunk, hogy legyen meleg ételünk, és volt olyan helyszín is, ahol kb. négy méter magas szénakazalról ugrálhattunk. Az utolsó szakaszt a Mosoni-Dunán tettük meg, amely a legtöbb mókát és kalandot tartogatta számunkra. Ezek közül az első volt a hétnek a legkülönlegesebb szentmiséje, amit Tamás atya a négy összefogott, vízen csorgó kenu hátsó üléséről mondott. Még aznap várt ránk a legnagyobb kaland: az éjszakai csorgás. A gyengélkedők szerencsésen felépültek, így mindenki nagy örömmel vágott bele ebbe mókába amikor stabilan összekötöttük a hajókat, és énekelve csorogtunk az éjszakában nagyjából éjfélig. E különleges eseményhez különleges vacsora is tartozott: a két középső hajó orrára egy nagy deszkát rögzítettünk, és ezen a deszkán gyújtottunk tüzet a vacsorafőzéshez. A hangulat ettől a tetőfokra hágott, amit csak fokozni tudott a felnőttek által költött tábori himnusz. Mivel a sötétség miatt az orrunkig is alig láttunk, nehéz volt eldönteni, merre is haladunk. Az előzetes számítások pedig semmit sem értek, mert a folyó sodrása sokkal gyorsabb volt a vártnál – amint ez később kiderült. Több sikertelen kikötési kísérletet követően, fél egy után valamivel, sikerült nagy ujjongással partot érnünk a – helyi horgászok igencsak nagy bosszúságára. Szombatra nem sok kilométer maradt hátra, így Győrben volt időnk játékra, hajós- és lovascsatára, gúlaépítésre, röplabdára. A hajók átadása után, ha kicsit nehézkesen is, de elértük a megfelelő vonatot, amellyel este Budapestre érkeztünk, majd a templom előtt megalkottuk az elmaradhatatlan kört, és elmondtuk a táborzáró Miatyánkot. Ez a túra valószínűleg mindenkinek örökre emlékezetes marad, nemcsak a gyönyörű tájak miatt, hanem az összetartó közösség miatt is, amely itt kialakult.
20
TÁBOR
Valamennyi táborozó nevében szeretnék még egyszer külön köszönetet mondani: az összes hölgynek, akik végig kitartottak velünk, Auffenberg Antalnak a tábor poénjáért, és azért, hogy gitárjával minden közös éneklésünk és misénk színvonalát emelni tudta, Ludányi Béla bá'nak kiemelkedő minőségű, ízletes főztjéért, Udvardy Miklósnak novelláiért, és természetesen Tamás atyának azért, hogy megszervezte nekünk ezt a túrát. Károlyházy Gyula Az alábbi néhány sorban a résztvevők visszaemlékezéseiből olvashatunk töredékeket. A túrázók közül sokan ugyanazokra az élményekre gondolnak vissza legszívesebben, ezért előfordulnak ismétlések. Eleinte kissé lehangolónak tűnt az esős, borult idő, melynek hatása társaságunk tagjain is érződött, de mire elhagytuk első szálláshelyünket, összekovácsolódtunk. A Zátonyi-Duna-ág elérésétől villámgyorsan kezdtek peregni az események: a Majomhintánál a merészebb vállalkozók lendültek, képek is készültek a levegőben. Uzsonna — a műanyag hordó tetejére öntött lekvár keksszel kanalazva. Bekaptuk egykettőre. Kikötőhelyünk egy hatalmas szénaboglya mellett volt, ugráltunk róla. A következő napok sem teltek izgalmak nélkül. Először utat kellett vágnunk a nádas dzsungelében. Pókok ezrei, kezünkön vágások. Egy házikónál vertünk sátrat ahol egész éjjel énekeltünk. A hajók kiemelése és néhány méterrel később visszahelyezése a vízre, majd a második susnyás. … Vízen volt a szentmisénk, ennek nagy hangulata volt. Sötétedéskor a „vízen tüzet gyújtottunk”, ahol virslit főztünk. Fergeteges élmény volt az egész vízitúra. * * *
TÁBOR
21
A tábor első részében rengeteg pihenés, játék röplabda jellemezte táborunkat. A negyedik naptól kezdődött meg az igazi Tamás atya-féle kenutúra! Rengeteg kenuzás, átemelések, igazi tábortüzek és kevés érintkezés a mesterséges élővilággal. A ráadás az áthatolhatatlan nádas, az éjszakai csorgás és a vízi szentmise volt! … Így lehetne jellemezni a 2006os kenutúrát, hozzátéve azt, hogy én nagyon-nagyon élveztem!!! * * * Az egész vízitúra igencsak különleges volt. A legelső perctől az utolsóig nem várt izgalmakban volt részünk. Megrakott kisteherautó tetején utaztunk, csomagok alatt és felett, oldalán csimpaszkodva, a vezetőfülke tetején egyensúlyozva; négy hajóval hatszor borultunk; hat méterre a föld felett egy magassági pályán kötélen himbálóztunk; két napig áztunk; sötét csatornában iszapkúrát vettünk; öt napon keresztül melegedtünk; átemeltünk; hajóban miséztünk; éjszaka csorogtunk; hajók között a vízen tüzet gyújtottunk. Talán így lehetne jellemezni kalandjainkat. … Táborunk legszebb és a legküzdelmesebb napjai a Zátonyi-Duna-ágban és a Novákicsatornán voltak. A víz kristálytiszta, a folyómeder alja is látható. A csatorna küzdelmeinkről lett híres. A 3 méter széles csatornában túlságosan is gazdag, vendégmarasztaló növényvilággal találkoztunk. Az áthatolhatatlan nádasban igyekeztünk utat törni magunknak egyre kevesebb sikerrel, miközben haladásunkkal hihetetlen mennyiségű pók és bögöly lakóhelyét bolygattuk meg. A szövevényes náddzsungelben, ahol az egy méterrel előttünk ülő társainkat sem láttuk, egyre csökkenő eséllyel törtettünk előre. Végül vállalkozásunk kudarcba fulladt, a határtalan vízinövényáradatban teljesen megrekedtünk: sem előre sem oldalra, nem tudtunk mozdulni. Ekkor telefonon a hajó bérbeadóitól segítséget kértünk. Így némi autós fuvarozással juthattunk el a Mosoni-Duna-ágra. * * *
22
TÁBOR
Eleinte egy kicsit merész vállalkozásnak tűnt jelentkezni egy olyan táborba ahol még senkit nem ismerek. Mégsem bántam meg döntésemet. … Legszívesebben a péntek estére gondolok vissza, amikor az éjszaka sötétjében végre megtaláltuk a sátorozóhelyet. A sátorverésbe már annyira belejöttünk, hogy fény nélkül is ment. Ezen az este mindenki remek hangulatban volt, és az álló sátrak ellenére a legtöbben úgy döntöttek, hogy az éjszakát a szabad ég alatt töltik. Érdekes vállalkozás volt, hiszen reggel nem tudtam pontosan milyen látvány fogad majd. * * * Emlékezetes volt az első napunk, mikor rövid kis túrából, két órásnak ígért evezgetésből, eltévedés miatt, öt órás tortúra lett, nem beszélve a sok borulásról. Véleményem szerint kicsit kemény volt kezdésnek…. , de hát eltévedtünk. Felejthetetlen volt a Novákicsatorna nádasa. Két napot töltöttünk itt. Második nap déltájára elértük a nádas azon részét, amiben a továbbhaladás fizikai képtelenség volt. … A túrából a kedvenc vízi kalandjaim: „Vízi”mise, majd esti tábortűz szintén a vízen összekötött kenukkal, lassan csordogálva. Sajnos nem találom a megfelelő szavakat, amikkel azt a hangulatot körül lehetne írni. Őszintén remélem, egyszer minden fiatal, és aki magát elég fiatalnak érzi, egyszer átélheti ezt a felemelő érzést. * * * Ígéretesnek tűnt, de ki tudta azt előre, hogy milyen lesz az idei vizitura? Sebes vadvíz, borulások, küzdelmek hideg széllel, alul víz – felül víz– kenuban víz, átemelések, áttörhetetlen nádas, hordó cipelés !!? Mégis egész nyárra való élménnyel térhetünk haza: magaslati kötélpálya, röplapda mérkőzések, lenyűgöző tájak, evezés-csurgás, tábortüzek, egyre
TÁBOR
23
jobb hangulat,, vízi-mise, végül utolsó esti tábortűz a hajókban éjszakai csurgás közben (virsli főzéssel), és búcsúzóul lovas- és hajóscsata. Akik ott voltak, azoknak ezek a szavak fergeteges élményeket jelentenek, akik pedig idén kihagyták, jövőre gondolják meg jobban és jöjjenek velünk! * * * Amikor a Zátonyi-Duna-ágon áthaladva elértük a Nováki-csatornát, két lehetőségünk volt továbbhaladni. Az egyik út visszavezetett az ÖregDuna-ágaira, a másik keskeny, a hajósok által egyáltalán nem járt Novákicsatorna. Tamás atya vállalkozó kedvét ismerve az olvasó kitalálhatja, hogy az ismeretlen Nováki-ágat választottuk. Már nem fiatal emberként némi kétely volt bennem, hogy miképpen tudunk ismét járt vizekre – a MosoniDunára – evezni. De végigjártuk, illetve pár kilométert leszámítva végigcsináltuk! … Ekkor következett az a néhány nap, amely hiszem, hogy kivétel nélkül mindegyik résztvevő számára örökké emlékezetes marad. … Volt ezekben a napokban izmokat megfeszítő nehéz átemelés, izzó napsütésben evezés, nádtengerben viaskodás minden centiméterért, csalánosban partraszállás, szürke gémmel két méterről farkasszem-nézés, kristálytiszta vízben evezés, haladás közben poharazás a vízből, fürdés, majomhintázás, szentmise a vízen összekötött négy hajón, novella olvasás, hordó tetejére öntött lekvárból nyalakodás. … A ráadás a sötétedés utáni csurgással kezdődött és folytatódott a négy kenu elejére erősített fatörzsön gyújtott tábortűzzel, amivel nem csak virslit melegítettünk, hanem fényével a résztvevők szívébe is emléktüzet raktunk.
24
VÁROSMISSZIÓ
EURÓPA NAGYVÁROSAINAK ÚJ LENDÜLETRE VAN SZÜKSÉGE „REMÉNYT ÉS JÖVŐT ADOK NEKTEK” (Jer. 29,11) ”2007-ben Budapest városmissziót tart. A város tartja? Inkább úgy mondanám, a városban élő katolikusok közössége, de az egész városért és az egész város számára. A korábbi évek tapasztalata hogy egy ilyen városmissziós megújulás nem teszi egy csapásra hívővé egy mai világváros lakosságát. Ha közelebb kerülünk Krisztushoz, közelebb kerülünk a saját emberségünkhöz is. Ha mi magunk Krisztus hiteles tanúivá válunk, ezzel emberségesebbé tesszük az egész közösség életét.” - írja Erdő Péter bíboros úr a 2007. szeptember 16 és 22 közötti városmisszióról. Napjainkban sokan élnek meg lelki vihart, és kimerülni látszanak a szellemi-lelki tartalékok. Környezetünkben egyre többen élnek lelki hátország nélkül. Az Egyház élete Európa nagyvárosaiban immár ötven éve folyamatos és radikális változáson megy keresztül. Korunk embere az a „pásztor nélküli nyáj”, akihez Krisztus küld minket. Az átalakulás arra ösztönöz minket, hogy megújítsuk a hitünkről szóló tanúságtételünket. Négy európai főváros – Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel – főpásztorainak közös elhatározásával, valamint az Emmanuel Közösség támogatásával fogalmazódott meg a terv. Az első városmissziót 2003 májusában Bécsben szervezték meg. Ezen év Pünkösdjén hirdette meg Erdő Péter bíboros úr a Főegyházmegye 2003-2005 közötti missziós programját, majd novemberben nyilvánosságra hozta a 2007-es városmissziós tervet. A „városmisszió”-ként ismert rendezvény alapvetően két nagy programcsomagot ölel fel. Az egyik a „Nemzetközi Kongresszus az Új Evangelizációért”. Ez egy néhány napon át a Szent István Bazilikában megtartott, evangelizációs nagyprogram lesz. Hozzá csatlakozik többféle műfajú találkozó és rendezvény, teret engedve a találékonyságnak és ötleteknek (liturgia, tudományos konferencia, tanúságtétel, kerekasztal, bemutatkozás, stb.). Célja az evangelizáció legkülönfélébb köreiben élők tapasztalatainak megosztása, valamint a katolikus értékrend és életmód felkínálása. A másik csomagban a szűkebb értelemben vett „városmisszió” van, melynek gerincét a plébániák helyi evangelizációs tevékenységei adják. Jellemzésére leginkább a „szabadon választott” jelző alkalmazható. A legszélesebb módon épít a plébániai adottságokra és lehetőségekre. Utcamisszió, művészeti fesztivál, liturgikus alkalom, szociális misszió, prédikációsorozat, sport, koncert, vitaest mellett sok hívó program jöhet szóba.
VÁROSMISSZIÓ
25
A szervezők gerincét a plébániák, a katolikus intézmények, valamint a lelkiségi mozgalmak alkotják. A hangsúly a Krisztussal való személyes találkozáson és a Vele való kapcsolat megújításán van. Plébániánkon már több körben is beszámoltunk a legutóbbi, brüsszeli programokról. Ezzel párhuzamosan indult be egy missziós csoport együttgondolkodása, tervezése. Az első utcamissziónk advent utolsó hetében volt. Egyelőre a Lehel téri piac előterében jelentünk meg a Karácsony örömhírével és a templomunkat ábrázoló kártyanaptárral. Kapcsolódva a főegyházmegyei előkészületekhez pedig részt veszünk a február 17-i és 18-i valamint a március 24-i és 25-i esztergomi lelkigyakorlaton. Folyamatosan frissített információkat a www.varosmisszio.hu honlap tartalmaz. Végezetül pedig álljon itt II. János Pál pápának „Az Egyház Európában” kezdetű enciklikájában olvasható bátorítás: „Emlékezzünk meg az Egyház számos gyermekéről, aki Európa története folyamán a családi, hivatásbeli és társadalmi élet rejtettségében éltek nagylelkű és hiteles, szent életet. Az „öreg” kontinensen is széles társadalmi és kulturális rétegek vannak, melyekben a szó szoros értelmében vett pogányokhoz szóló missziót kell teljesíteni. Európa nagyvárosainak új lendületre van szüksége, hogy új életre keltsék a keresztény lelkületet” Várnai Péter plébános
Felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy plébániánk honlapja a következő címen érhető el: www.margitos.hu elektronikus levelet, e-mailt az alábbi címre küldhetnek nekünk:
[email protected] ifjúsági programjaink iránt az alábbi címen tudsz érdeklődni, ill. véleményedet, ötletedet is ide várjuk:
[email protected]
26
KIRÁNDULÁS
BICIKLIS TÚRA Május 13-án egy szép tavaszi napon néhány lelkes fiatal gyülekezett a templom előtt, hogy biciklivel meghódítsa a Pilis gyönyörű tájait. Ezen a napon találkoztak a családi kirándulásra indulók is. A kerékpártúrára félelemmel vegyes izgalommal készültem, mert 11 éve nem ültem biciklin. De többen megnyugtattak, hogy csak 30 km-t kell tekerni. Hát a 30 km egy kicsit több lett… „csupán” 20 km-rel. Végcélunknak a Pilisborosjenő mellett lévő „egri” vár romjait választottuk. Útvonalunkat néhány kisebb emelkedő tarkította. Ezeket az emelkedőket közösen, egymást segítve győztük le. Akik gyorsabban tudtak hajtani, bevárták a többieket. Szóval… Megérkeztünk az „egri” vár romjaihoz. Itt megebédeltünk, majd előkészültünk a számháborúhoz. A két csapat 8-8 küzdője lelkesen fogadta a játék ötletét. Már javában folyt a versengés, mikor Tamás atya is megérkezett. Ő sajnos papi kötelezettségei miatt nem tudott előbb jönni, azonban örömmel kapcsolódott be a játékba. A mi csapatunk nyert 2:1-re. Az egyik menet nagyon rövidre sikerült, mivel mi, mint védők még nem álltunk készen a játékra, s mire felocsúdtunk, Feri — a támadók egyik lelkes játékosa — megszerezte a zászlót. Hát így jártunk. Hazafelé megálltunk a Teve szikláknál, ahol többen félelmet nem ismerve másztak fel a legkiemelkedőbb magaslatokra. Visszafelé néhány szerelési probléma is adódott, de türelemmel vártunk amíg megjavították a rossz bringákat. Ez alatt lehetőségünk nyílt megismerni a csengőfoci rejtelmeit. A játék lényege, hogy egy biciklicsengőt kellett kerékpárral minél távolabb pöckölni. Nagyon fáradtan, de vidáman értünk haza. Én csak bíztatni tudom az ifjúság minden tagját, hogy jöjjön el akár a gyalogos, akár a kerékpáros megmozdulásokra, mivel nagyon szép élményekkel lehet gazdagodni, s nem utolsó sorban a közös élményeink által egy igazi csapat, közösség tagjaivá válhatunk. Molnár Zsóka
ZARÁNDOKLAT
27
AZ ŐSZI BUSZOS ZARÁNDOK UTUNK A BALATON-FELVIDÉKRE Plébániánk október 14-én, mint ahogy azt előzetesen meghirdetettük, zarándoklatra hívta közösségét. A jelentkezési lista hamarosan betelt.
Szép napra ébredtünk, gyönyörű időjárásnak örvendhettünk, ami még szebbé tette az utunkat azon a szombaton. A Plébános atya és a Tamás atya is elkísérte a Balatonfelvidékre induló kis csoportot. Budapestet elhagyva reggeli imádságba fogtunk. Később előkerült a magunkkal hozott reggeli, sütemény, sőt kávé is. Először Tihanyba érkeztünk. Első állomáshelyünkön megtekintettük a bencés apátságot. Idegenvezetőnktől megtudtuk a templom történetét, meghallgattuk,
hogy kiket ábrázolnak a templomot díszítő freskók, szobrok és oltárok. Majd az altemplomban láthattuk az eredeti román stílusban fennmaradt díszkő borítású királyi sírhelyet, I. András sírját. Ezt követően tárlatvezetéssel egybekötött kiállításban is gyönyörködhettünk. Az egyik emlékszoba őrzi IV. Károly utolsó koronás királyunk és Zita királyné emlékét, akik itt töltötték utolsó magyarországi napjukat, miután 1916. októberében el kellett hagyniuk hazánkat. Kis sétát tettünk a Világörökség részét képező csodaszép Tihany kis utcáin. Majd a Kálvária-dombon, az apátság közelében, imádkoztunk hazánkért, szeretteinkért a kommunista időkben szétdúlt és lerombolt, de ma már szépen helyreállított keresztút stációinál, megemlékezve az elmúlt évtizedekben sokat szenvedő honfitársainkról, atyákról és a
28 közelgő október 23-a kapcsán a Magyarország szabadságáért vérüket ontó, életüket feláldozó bátor magyar forradalmárokról. Dél közeledtével —a plébánia kontójára— a közeli Örvényesen, a Huszár vendéglőben ebédeltünk. Kihagyhatatlan volt a finom felvidéki bor, és az ebéd is mindenkinek ízlett. Ezúttal is nagyon köszönjük. Buszunkba ismét beszállva Sümeg felé vettük az irányt. 3 órakor már a kegytemplomban bemutatott szentmisét hallgattuk. Előtte még rövid ismertető hangzott el az ott működő néhány ferences szerzetes életéről, valamint a templomról, amely csodás gyógyulások színhelye volt. Számos egyházi személy tanúságtételével hitelesített csodák történtek itt, bizonyítva a Szeplőtelen Szűz segítségének erejét. A napnyugta közeledtével, fél 6 körül búcsúztunk az atyáktól és a rendháztól. Mivel a hazafelé utunk
ZARÁNDOKLAT amúgy is Tapolca felé vezetett, ezért ott egy rövid séta erejéig megálltunk a vízimalomnál.
a tapolcai tó Aztán ismét útra keltünk és búcsút intve a tájnak, hálát adtunk a jó Istennek e szép nap ajándékaiért. A buszban a magunkkal hozott ennivalóból megvacsoráztunk, aztán még éneklésre is maradt energiánk… Röviddel 21 óra után, kissé fáradtan, de szívünkben sok szép emlékkel térhettünk vissza Budapestre. Reméljük, a következő zarándokúton már e sorok olvasójával is találkozunk! Kurinszky Ildikó
Nagy örömünkre szolgál, hogy kedves Olvasóink többsége elégedett újságunk cikkeivel. A továbbiakban is szeretnénk Híveink teljes körű tájékoztatását szolgálni, ezért kérjük, hogy javaslataikkal ötleteikkel az eddiginél nagyobb aktivitással segítsék a szerkesztőség munkáját. Nagy szeretettel kérünk mindenkit, hogy ossza meg velünk örömét, vagy bánatát, akár kérés nélkül is egy-egy cikk erejéig. (Ha kell a megszövegezésben szívesen segítünk.) A szerkesztőséghez érkező ötletek hozzászólások, és kérések alapján olvasói rovatot is szeretnénk indítani. Ehhez kérjük Mindannyiatok közreműködését.
GYEREKOLDAL
29
REJTVÉNY Rejtvényünkben az Úr angyalának szent Józsefhez intézett utasítását fejtheted meg, ha a megadott szavakat kihúzod a rejtvényből. Megfejtés: ................................................................................ A megadott szavak: EVANGÉLIUM, MÁTÉ, BÖLCSEK, ANGYAL, JÓZSEF, ÁLOM, HERÓDES, ÉJJEL, NÁZÁRET, FIAM, MÁRIA
M Á
T
É
V
E
B
D
A
U
G
Y
J
E
R
Ö M E
K
I
E
T
J
É
Á
L
O M
S
L
L
A
E
N
N
C
Y
J
S
É
A
Á
L
Á
T
S
É
S
E
G
Y
J
Ó
Z
S
E
F
M D
N
G
E
N
Á
E
K
I
K
Ó
A
N M Á
R
I
A
A
Ü
R
V
A
L
J
E
E
G M Y
E
E
I
P
T
T
O M B
Tájékoztatjuk az internet hozzáféréssel rendelkező olvasóinkat, hogy a Katolikus Egyház naponta frissített hírei és eseménynaptára a www.katolikus.hu oldalon található.
D
A
H
30
ÉPÍTKEZÉS
KERÍTÉSÉPÍTÉS Hosszú, évekig tartó telekkialakítási majd engedélyeztetési eljárás után október végén kezdődhetett meg a templomunk körül a kerítésépítési munka. A plébánia meghívásos pályázattal döntött a jelentkezők között. A kivitelezésre egy pomázi céget kért fel. A vállalkozó nagy erővel kezdett neki a munkáknak. A szakemberek az épület körüli elöregedett járdák, lépcsők bontását továbbá a szentély mögötti és sekrestye előtti támfal levésését végezték el először. Ezután a kerítés nyomvonalának kijelölése és kiásása következett, amit beton alapozás követett. Ebbe a szilárd aljzatba állították be egymástól 180 cm-re a kerítésoszlopokat. A munkák során a vízórát a telekhatáron belülre, a tűzcsapot a kerítésen kívülre kellett áthelyezni. Miközben a kivitelező a templom körül az alépítmények kialakításán dolgozott, addig a lakatos alvállalkozó elkészítette a kerítéselemeket. Érdekesség, hogy a vasalkatrészeket nem hegesztéssel, henem szegecseléssel és rögzítette egymáshoz. Ez a megoldás időt-állóbb és esztétikailag is szebb. Ezen kívül minden második kerítéselem gótikus díszítést is kapott. Az alapozó festést és helyszínre szállítást követően a kerítésközöket hegesztéssel rögzítették az oszlopokhoz. Utolsó mozzanatként készültek el a templom homlokzatánál és a sekrestyénél lévő kapuk. Összességében véve a plébánia elégedett volt a vállalkozóval; az időközben felmerült pótmunkákkal együtt határidőre befejezte az építkezést. Az új esztendőben a kerítéssel körbezárt területre a díszvilágítást teljessé tevő lámpatestek is kihelyezhetők lesznek. Remélhetőleg az építkezés folytatódni fog a templom homlokzata előtti járda és tér bekerítésével, amire eddig nem kaptunk engedélyt.
ÉPÍTKEZÉS
31
PINCE Mint arról a legutóbbi számunkban (2006 húsvét) beszámoltunk állandó helyszűkével küszködünk és templomunk pincéjét szemeltük ki közösségi helyiségünk számára. A felújítási munkák májusban a 8 m3-es! olajtartály kitisztításával kezdődtek. Közösségünk egyik tagja nagynyomású mosóval súrolta le belülről a hatalmas acélhordót, majd egy másik hívünk lángvágóval felaprította és elszállította a súlyos vashulladékokat. A látványos munka ezután kezdődhetett. A falak elbontását illetve más falak
ez volt
felhúzását és egyéb kőműves munkákat templomunkba járó építési vállalkozó végezte végeztette el barátságból teljesen ingyen!!! Hálás köszönet érte. A vakolást megelőzően új villanyhálózatot építettünk ki teljesen házilagosan. A nyár végén a pince aljzata hőszigetelő réteget kapott, és erre fektettük le a fűtéscsöveket, amire betonréteg került. A falak egyenetlenségeinek javítását és festését templomunk fiataljai végezték el tökéletes minőségben. A lépcsők felületét szintén saját munkával hoztuk
rendbe, végül műgyanta réteggel láttuk el. A lejárat alá építettük be a parányi konyhahelyiséget. Utolsó fázisként a padlóburkolat lerakását viszont szakemberre bíztuk. A pincehelyiség a karácsony előtti napokban lett teljesen készen, amit ifjúságunk azonnal használatba is vett. A kialakítás a felajánlott munkáknak köszönhetően az előzetes becsléseknél lényegesen olcsóbban kb. 600.000 Ft-ért készült el. Szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki akár keze munkájával, akár anyagilag járult hozzá a új klubhelyiség kialakításához.
ez lett
32 HÍREINK:
HÍREK
December 24. Vasárnap; 16 órakor karácsonyi misztériumjáték December 25. Hétfő; Karácsony napján a ½ 11-kor kezdődő nagymisén zene- és énekkar közreműködésével ünnepeljük a Megváltó születését. December 26. Kedd; Karácsony másnapja vasárnapi miserendet tartunk templomunkban December 27. Kedd; Szent János apostol ünnepe, minden szentmise után boráldás lesz. December 28-29. Csütörtök - Péntek; Téli játék napok gyerekek és fiatalok számára Nagybörzsönyben. December 31. Vasárnap; Szent Család Ünnepe; a 9-es szentmise végén megáldjuk a családokat. Ezen a napon, Szilveszter napján az év végi hálaadás 18 órakor kezdődik. Ekkor tartjuk a szokásos beszámolót a mögöttünk hagyott esztendőről. Január 7-én Vasárnap; Vízkereszt ünnepe. A családok 9-es és a ½ 11-es nagymisén vízszentelést végzünk. Aki híveink közül kéri, ahhoz házszentelésre szívesen kimegyünk. Január 15-20 között, tartjuk meg az esti szentmise keretében Triduumot, azaz három napos előkészületet Templomunk búcsújára készülve. A templombúcsú ünnepi szentmiséjét január 21-én Vasárnap a ½ 11-kor kezdődő nagymise keretében tartjuk. Január 25. Csütörtök; Az esti hat órás szentmisén vendégünk lesz a párizsi segédpüspök és titkára. Az imádság után városmissziós beszélgetést vezetnek templomunkban. Január 27. Szombat; A családok közös téli kirándulása. Minden gyereket, szülőt, sőt nagyszülőt is szeretettel várunk. Találkozó a templom előtt 9 órakor. Február 3. Szombat; 9 órakor plébániai missziós munkatársak találkozója a Városmajori plébánián a Bíboros Atyával. Február 3-án Szent Balázs püspök és vértanú emléknapján és az ezt követő vasárnapon (február 4-én) a szentmisék után balázsáldásban részesítjük híveinket. Február 11. Vasárnap; A ½ 11-es nagymisén lesz a betegek kenetének ünnepélyes kiszolgáltatása. A szentség felvétele előtt feltétlen végezzük el szentgyónásunkat.
HÍREK
33
Február 17-18 Szombat - Vasárnap; Városmissziós lelkigyakorlat és képzés Esztergomban. 1. turnus Február 21. Hamvazószerda; A nagyböjt kezdete. Ezen a napon és azt ezt követő vasárnapon (február 25.) a szentmisék után hamvazkodás lesz. Március 10. Szombat; A családok kora tavaszi közös kirándulása. Minden gyereket, szülőt, sőt nagyszülőt is szeretettel várunk. Találkozó a templom előtt 9 órakor. Március 16-18 Péntek délutántól vasárnap estig; „72 óra kompromisszumok nélkül” – fiatalok karitatív szolgálata az Egyházban. Munka a templom körül. Március 24-25 Szombat - Vasárnap; Városmissziós lelkigyakorlat és képzés Esztergomban. 2. turnus. Április 5-9 között: a szent három napon és a húsvét utáni héten nem tartunk a templomban hittanórákat. Április 5-én 6-án, 7-én a szent három napon Nagycsütörtökön, Nagypénteken, és Nagyszombaton reggelenként nincsen szentmise, reggel 7-9 óráig gyóntatni fogunk. Nagycsütörtökön és nagypénteken esti szertartások 6 órakor kezdődnek. Ezen a két napon a ministránsok számára délután ½ 5-kor kezdődnek a liturgia próbái. Nagyszombaton sötétedés után kezdjük a húsvéti vigiliát. Április 5. Nagycsütörtök; Az utolsó vacsora emlékmiséje este hat órakor kezdődik. Április 6. Nagypéntek; Délután 15 órakor keresztút, majd 18 órakor az Úr szenvedéséről való megemlékezés és kereszthódolat az ún. „csonka”misében. Április 7. Nagyszombat; sötétedés utáni kezdettel a húsvéti vigília ünneplése: tűzszentelés, igeliturgia, keresztségi fogadás megújítása és felnőttek keresztelése majd áldozati liturgia és körmenet. A szertartások 19-20 órakor, a körmenet kb.:-kor kezdődik. Április 8-án Húsvétvasárnap; minden szentmise után ételáldás, majd ezt követően a plébánia papsága szentelt kaláccsal kedveskedik a híveknek. Krisztus feltámadását a ½ 11-kor kezdődő nagymisén énekés zenekar közreműködésével ünnepeljük.
34
PLÉBÁNIA
Árpád-házi Szent Margit Templom (Lehel tér) Miserend: Hétköznaponként reggel 7 és 8, este 6 órakor (nyári időszakban a reggeli 8-as mise elmarad) Vasárnap délelőtt ½ 8; 9 családok miséje; ½ 11 nagymise; 12; este 6 órakor. Gyóntatás: hétköznaponként a szentmisék előtt vasárnaponként a szentmisék alatt Árpád-házi Szent Margit Plébánia Budapest, 1132 Váci út 34. I. em. 6. Tel.: 329-4893 Irodai idő: H-Cs: 10:00-11:45, 16:00-17:45 P: 10:00-13:45 A Templomi hittanórák rendje: Óra
½5
Hétfő
Kedd
ÓVODÁSOK
1-2. OSZTÁLY
Hittanterem
Hittanterem
Kovács Bernadett
½6
KÖZÉPISKOLÁSOK
I. - IV. osztály Hittanterem Várnai Péter atya
½7
Szerda 4-5-6. OSZTÁLY
Hittanterem
Péntek MINISTRÁNSOK
Hittanterem Udvardy Tamás atya
Udvardy Tamás atya Udvardy Tamás atyaa
ELSŐÁLDOZÓK
3. osztály Hittanterem
7-8. OSZTÁLY
Hittanterem
Udvardy Tamás atya Udvardy Tamás atya
FELNŐTT HALADÓK
FELNŐTT KEZDŐK
FELNŐTT KATEKÉZIS
Hittanterem
Katekumenek Hittanterem
Templom
Várnai Péter atya
Csütörtök
Udvardy Tamás atya
Takáts Ervin atya
IFJÚSÁG
ÉNEKKAR
Hittan, énekkar Plébánia Udvardy Tamás atya
Plébánia
Hittan terem Gy. T. Tamás karnagy
HÁLA
35
AMIÉRT HÁLÁT ADHATUNK: Templomunkkal kapcsolatos események felújítások: • A templom körüli kerítés megépítése • A templom pincéjében gyönyörűen kialakított közösségi terem. • hittanterem, sekrestye, pince fűtésének korszerűsítése • A templom beázásának megszüntetése és belső fal javítása Különböző családi, gyerek és ifjúsági programok szervezése: • Táborok a gyerekeknek, ifjúságnak, felnőtteknek és családoknak • Kirándulások: családi- és ifjúsági túrák, zarándoklatok, programok, • Ifjúságunk közös megmozdulása a templompince kialakításának munkálataiban, festés, mázolás.
Szentségi életünkkel kapcsolatos esemény: • • •
Ministránsok gyarapodása Bérmálkozás az elmúlt tanév végén Húsvétkor megkeresztelt 9 felnőtt testvérünk
LÁNCSZEM Az Árpád-házi Szent Margit (Lehel téri) Templom időszakosan megjelenő lapja Felelős kiadó: Várnai Péter plébános atya Főszerkesztő: Udvardy Tamás káplán atya Szerkesztőség: 329-4893; 239-9287; Drótposta:
[email protected] Várunk és szívesen fogadunk minden írást, cikket, beszámolót, mely közösségi életünkkel, vagy templomunkkal kapcsolatos. Egyben kérünk is Benneteket, hogy ily módon osszátok meg velünk élményeiteket. A jelen kiadványban található írások, cikkek más sajtóorgánumban, vagy médiában való felhasználása kizárólag a plébánia engedélyével lehetséges! A szerkesztésnél egyes cikkeket – értelmüket meghagyva – a szükséges mértékben átalakítottunk, megrövidítettünk. Kiadványunk terjedelme nem tette lehetővé minden írás közlését. Az érintettek megértését kérjük. Köszönjük. Címlapterv: Olexa József: Árpád-házi Szent Margit Templom
