Tartalom. Table of Contents. Vendégfejezet Guest Chapter

Tartalom

Tartalom Table of Contents Vendégfejezet Guest Chapter

Miskolci Egyetem Világ-és Regionális Gazdaságtan Intézet: University of Miskolc, World and Regional Economics Institute

Kocziszky György: Fenntartható-e a világgazdaság fejlődése?

3

Kocziszky, György: Can the Development of the World Economy be Sustained?

Tóthné Szita Klára: Életciklus-határértékelés és fenntarthatóság

6

Tóthné Szita, Klára: Life Cycle Assessment and Sustainability

Roncz Judit: A fenntartható fejlődés mérése – alkalmazott módszerek és indikátorok vizsgálata

19

Roncz, Judit: Measuring Sustainable Development – Methods Applied and Indicators

Kuttor Dániel: Az ipari szerkezetváltás környezeti és területi hatásai a visegrádi országokban

31

Kuttor, Dániel: The Environmental and the Spatial Effects of Industrial Restructuring in the Visegrád Countries

Szép Tekla: Kilátások a visszapattanó hatás kiküszöbölésére, különös tekintettel az energiaadókra

45

Szép, Tekla: The Elimination Potentials of the Rebound Effect, with Special Regard to Energy Taxes

Gazdaságtudományok Economic Sciences

Gáspár Andrea-Takácsné György Katalin: Tíz kulcstól az egy kulcsig

53

Gáspár, Andrea – Takácsné György, Katalin: From ten tax brackets to a single tax bracket to the single key – Some Changes of the Hungarian Personal Income Tax System

Nagy Rózsa- Fazekas Tamás: Az államadósság elméletben és a gyakorlatban

62

Nagy, Rózsa – Fazekas, Tamás: Public Debt in Theory and Practice

Földi Katalin: A nők élelmiszer-vásárlási magatartása

73

Földi, Katalin: Women’s Food Purchasing Behaviour

Pólya Éva: A családon belüli vásárlási-döntési folyamatok modellezése (1. rész)

82

Pólya, Éva: The Modelling of Purchase Decision Processes within the Family (1st Part)

Maciej Abram: The Development and the Distribucion of the Tourism Product

94

A turisztikai termék fejlesztése és értékesítése

Műszaki- és agrártudományok Engineering and Agronomics

Szűcs Sándor: A szükséges „rossz” mint jó befektetés

106

Szűcs, Sándor: The Necessary ’bad’ as a Good Investment. The Quality Assurance Tasks of Maintenance

(Folytatás a 2. oldalon) ECONOMICA 2011/10

1

Tartalom

Társadalomtudományok Social Sciences

Huff Endre Béla: A társadalomtudományok identitásáról - Ajánló sorok Menyhay Imre általános szociológiájához és gazdaságelméletéhez

116

Huff, Endre Béla: On the Identity of Social Sciences

Mészáros Marcell: Görgey becsületharca az emigrációban

121

Mészáros, Marcell: Görgey’s Struggle for Honour in Emigration

Bálint Sándor: Emberi tényező, változó értékrend (esszé)

128

Bálint, Sándor: Human Factors, a Changing Scale of Values

TDK Műhely The Workshop of the Scienific Circle of Students

Jön a tavasz, jön a verseny

137

Spring is approaching, the contest is coming near

Király, Nóra –Vincze, Éva: The Role of Foreign Language Slogans in Hungarian Marketing

138

Király Nóra –Vincze Éva: Az idegen nyelvű szlogenek szerepe a magyar marketingben

Zsadányi Éva: Az e-kereskedelem logisztikai kihívásai

147

Zsadányi, Éva: The Logistic Challenges of E-commerce.

Török Erika: Hegyen-völgyön zakatol a vonat

152

Török, Erika: The Train is Rattling between Mountain and Valleys (this is the first line of a Hungarian song).

Hably Dóra: Élet a diploma után

158

Hably, Dóra: Life after Graduation

Hírek, információk, recenzió

162

News, Information, Review

Szűcs Róbert Sándor recenziója A review by Szűcs, Róbert Sándor

164

Szerzőink

165

Our Authors

Ajánlás a szerzőknek

166

A Recommendation to Authors

2

ECONOMICA 2011/10

Vendégfejezet - Miskolci Egyetem Világ-és Regionális Gazdaságtan Intézet

Kocziszky György

Fenntartható-e a világgazdaság növekedése? Kocziszky, György: Can the Development of the World Economy be Sustained? Professor dr. György Kocziszky, University Professor, the Dean of the Faculty of Economic Sciences of the University of Miskolc, Institute Director, Head of the World and Regional Economics Department. “The Responsibility of Higher Education. The scope of Easter-European transitional economics for action is not identical, but highly restricted.The differences basically may be due to fiscal processes (the structure of the debt stock, the efficiency and the control of allocation mechanisms) on the one hand, to real processes (the efficiency of technological transfers, the amount of local capital, etc) on the other hand, as well as to the ‘moral prostration’ of the country. Unfortunately, especially in respect to the latter (in consequence of the economic and social policies of the last couple of years) our country belongs to the European stragglers. For this reason the Hungarian higher education has a special responsibility: for what and with what kind of attitute and moral foundations we educate the professional generations of the future, and in what proportion they become independently thinking, responsible intelligentsia. On the following pages the reader can get an insight into the efforts that form the basis of the research work towards this aim at the World and Regional Economics Institute of the Faculty of Economics of the University of Miskolc.” Keywords: sustainable development, higher education, moral prostraction, intelligentsia. Ma már aligha vitatható, hogy a 2007-es esztendő több szempontból is változást indított el a világgazdaságban, illetve a gazdaságtudományok művelőinek gondolkodásában. Amíg az elemzők 2006 őszén még arról cikkeztek, hogy a 2003-2006 között tapasztalt dinamikus gazdasági növekedési ütem várhatóan megtörik, lassú tendencia változására kell felkészülni, addig alig fél évvel később már globális gazdasági válságot vizionáltak, gazdaságpolitikai paradigmaváltást sürgettek a korábban üdvözítőnek tartott neoliberális (monetáris) gazdaságpolitika helyett. Az évtized végén mind az okokról, mind pedig az eddigi és a várható következményekről természetesen többet tudunk. A statisztikai adatok tükrében látjuk, hogy (számunkra sovány vigasz) a pénzpiaci válság a világgazdaság szereplőit eltérő mértékben sújtotta. Különösen azok az országok a kárvallottak, ahol a pénzügyi piacok szabályozatlansága, az ingatlanpiaci luftballon kidurranása, a hitelintézeti kihelyezések értékvesztése miatt az ipari (ezen belül különösen az építő- és az autóipari) termelés drasztikusan visszaesett; ahol a strukturális hiátusokat a morális- és a társadalmi problémák felerősítették. Ma már az is látható, hogy a gazdasági egyensúlytalanság az elmúlt két évben tovább növelte a gazdasági különbségeket a világgazdaságban. Az újonnan formálódó erőcentrumok (Kína, India) növekedési üteme töretlen (változatECONOMICA 2011/10

3

Kocziszky György: Fenntartható-e a világgazdaság fejlődése?

lanul két számjegy körüli); a kőolajtermelő országok (az ismételten növekvő kőolaj árak miatt felhalmozódott olajbevételekből) változatlanul USA állampapírokat vásárolnak, miközben az Európai Unió, különösen az átmeneti gazdaságok közé sorolható tagállamok növekedési üteme megtorpant, néhányuk külső adósságállománya olyan mértékben megnőtt, ami gazdasági függetlenségüket (az euró fenntarthatóságát) is megkérdőjelezi. A világgazdaság eredőjét (némi egyszerűsítéssel) a változatlanul dinamikusan növekvő (mindent, széles ár- és minőségi intervallumon előállítani tudó) felemelkedő Ázsia, másrészt az USA, továbbá a gyengélkedő EU gazdasági teljesítménye határozza meg. Különösen nehéz helyzetben vannak a szerény teljesítményű átmeneti gazdaságok. Ezek közé sorolható hazánk is, ahol az elmúlt években folytatott hibás gazdaságpolitika, a változatlan strukturális gondok, az alacsony foglalkoztatottság miatt az adósságállomány ugrásszerűen megnőtt, ami különösen veszélyes, mert ennek döntő hányada külső adósság állomány! Ennek csökkentése csak az állami reallokáció hatékonyságának növelésével és mértékének csökkentésével érhető el, ami minden bizonnyal negatívan hat a lakossági fogyasztásra és megtakarításokra is. Fogyasztás és (főleg) megtakarítás nélkül aligha indítható el egy gazdaság növekedése. A várható következmények A fentiek ismeretében joggal vethető fel a címben megfogalmazott kérdés: ökonómiai- és ökológiai szempontból fenntartható-e a világgazdaság növekedése? Rövid távon aligha. A világgazdaságot dinamizáló ázsiai országok környezettudatossága több mint kétséges. Némi változás ugyan felsejlik a távoli „szmogban”, de alapvető fordulat aligha várható a közeli jövőben. Ezek a gazdaságok ugyanis ellenérdekeltek abban mindaddig, amíg a gazdasági növekedés üteme jóval fontosabb számukra, mint a környezeti terhelésből származó negatív hatások. Változatlanul Janus-arcú az USA hozzáállása. Verbálisan ugyan megjelennek az erre utaló törekvések, de a gyakorlatban ezek többsége tudatosan erőtlen. Az EU környezetpolitikájának hatékonyságáról megoszlanak a vélemények. A környezeti lábnyom látványos csökkentése (a szép számú bíráló szerint) rendkívül sokba, nem egy esetben az európai termékek versenyképességébe kerül; a brüsszeli bürokrácia költségei felemésztik a fejlesztési források jelentős hányadát; a meghosszabbított futószalag végén lévő kelet-európai beszállítók (árpozícióik fenntartása miatt) ellenérdekeltek. A konklúzió többé-kevésbé egyértelmű: amennyiben belátható időn belül nem indul meg a környezeti fenntarthatóság konvergenciája, aligha lehet a világgazdaság fenntartható növekedésével, illetve a Közép-Kelet-európai átmeneti gazdaságok gyors felzárkózásával számolni. Ebben az esetben változatlanul fennmarad a nettó tőkeáramlás a perifériális térségekből a centrumok irányába, miközben a környezeti lábnyomunk tovább romlik. A felsőoktatás felelőssége A kelet-európai átmeneti gazdaságok mozgástere bár nem azonos, de erősen korlátozott. Az eltérések alapvetően egyrészt fiskális (az adósságállomány szerkezetére, az allokációs mechanizmusok hatékonyságára és kontroláltságára), másrészt a reálfolyamatokra (a technológiai transzferek hatékonyágára, a helyi tőke nagyságára, stb.), valamint az adott ország „morális elesettségére” vezethető vissza. Sajnos, különösen ez utóbbi vonatkozásában (az elmúlt évek gazdaság- és társadalompo4

ECONOMICA 2011/10


litikájának következtében) hazánk az európai sereghajtók közé tartozik. Ezért is különös felelőssége van a hazai felsőoktatásnak: mire, milyen szemlélettel, milyen morális megalapozottsággal készítjük fel a jövő diplomás generációit, milyen arányban válnak közülük önállóan gondolkodó, felelős értelmiségiekké? A következő oldalon az olvasó azokba a törekvésekbe nyerhet betekintést, amelyek a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet ez irányú törekvéseit erősítő kutatómunka alapjául szolgálnak.

HAZAI TUDÁSFORRÁSBÓL

Az új Economica céljainak egyike – és ebben a törekvésben is támogatta a Szolnoki Főiskola Szenátusának határozata -, hogy a társintézmények közreműködésével időközönként kitekintsen Magyarország egyes régióinak gazdasági, társadalmi környezeti problémáira, ezek regionális és világgazdasági összefüggéseire. E nyitottság révén Olvasóink, tanáraink, diákjaink újabb és újabb itthoni tudásforrásból is „hörpinthetnek”, és - reményeink szerint - részeseivé válnak a tudományos műhelyek és különböző tudományterületek közötti oly’ kívánatos kommunikációnak is. Felkérésünkre elsőként és önzetlenül a Miskolci Egyetem Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet oktatói tisztelték meg folyóiratunkat tanulmányaikkal. Szellemi támogatásukért ezúton mondunk köszönetet.

ECONOMICA 2011/10

(A szerkesztőség.)

5

Tóthné Szita Klára: Életciklus-hatásértékelés és fenntarthatóság

Tóthné Szita Klára

Életciklus-hatásértékelés és fenntarthatóság1 Szita Tóthné, Klára: Life Cycle Assessment and Sustainability This paper gives a short overview of Life Cycle Assessment (LCA), life cycle thinking, sustainability LCA, and the evaluation method of sustainability, and finally it introduces a method for measuring regional sustainability. Today sustainability forms an organic part of the policy of the European Union, and that of regional policy within it. The regional assessment of sustainable development is becoming a more and more important research field. The ISO 14040 and 14044 standards form the basis of the analysis, but it is completed by economic and social elements since our analysis is a sustainability analysis based on three pillars. On developing the method we considered various models so that with their help we could define a measurable, relatively simplified, transparent, and coherent model that can be applied to our region (at NUTS 2 level) that represents an underdeveloped, a former heavy-industry centre. Keywords: life cycle assessment, sustainability, regional level. Áttekintés. A tanulmány röviden áttekinti az életciklus-elemzés, életciklus gondolkodás, a fenntarthatósági LCA és a fenntarthatóság értékelési módszereit és végül bemutat egy koncepciót a regionális fenntarthatóság mérésére. Ma a fenntarthatóság szerves része az európai politikának és benne regionális politikának is. A fenntartható fejlődés regionális értékelése egyre fontosabb kutatási terület. Az elemzés alapja az ISO 14040 és 14044 szabvány, de kiegészül gazdasági és társadalmi elemekkel is, mivel az elemzésünk három pillérre épülő fenntarthatósági értékelés. A koncepció kiépítésénél figyelembe vettünk különböző modelleket, hogy segítségükkel meghatározzunk egy mérhető, relatíve egyszerű, átlátható és koherens modellt, amely a mi elmaradott, korábbi nehézipari központként működő régiónkra alkalmazható. Kulcsszavak: életciklus hatásértékelés, fenntarthatóság, regionális szint Bevezetés Az életciklus fogalma a közgazdaságtanban a mikrogazdaság ciklikusságához, illetve az innovációhoz kapcsolódó fogalom, amely Schumpeter (1939) munkássága alapján került be a közhasználatba. Eredetileg termékre vonatkoztatva értelmezték, azt az időtartamot értve alatta, amely valamely termék, termékcsoport előállításának kezdetétől, illetve piacon való megjelenésétől a gyártás befejezéséig,

illetve a piacról való kikerüléséig tart. Később kiterjesztették a technológiákra, sőt a szervezetekre, mindenekelőtt a vállalkozásokra, öszszefüggésben a vállalatok stratégiai tevékenységével, a beruházásokkal, illetve a vállalatok küldetésének, hosszú távú céljainak változásaival. Az életciklus vizsgálatának, elemzésének értelmét az adja, hogy minden szándékolt vagy megvalósult innováció (termék, technológiai és szervezeti) eredményességének mércéje a befektetés megtérülése. A szándékolt innováció

1

Készült az NKTH Baross Gábor Programja által támogatott „Regionális teljesítményértékelési és optimalizálási szolgáltatások fejlesztése az Észak-magyarországi régióban” c. LCA –NORRIA, valamint az OTKA K 76870 sz. projekt keretében.

6

ECONOMICA 2011/10


egyik legfontosabb döntési kritériuma, a megvalósított beruházás értékelésének az alapja a megtérülési időnek és az elért profittöbbletnek az ismerete. A termék-életciklust leíró görbe az idő függvényében mutatja az eladott (eladható) termékmennyiséget vagy termelési értéket, és általában logisztikus, telítődési tendenciát jelez. A technológiai és bizonyos értelemben a szervezeti életciklus görbén - amely több termék életciklust is magában foglalhat - viszont az idő függvényében az egységnyi termékköltséget ábrázoljuk, ami az esetek többségében a költséggörbék általános, “U” alakú képét mutatja. A gazdasági értelemben vett életciklus természetszerűleg mindig valamely adott ciklusban előállított teljes termékmennyiségre, meghatározott ideig működő technológiára és létező szervezetre vonatkoztatható. A környezetgazdálkodásban használatos életciklus fogalom az előbbinél sokkal újabb keletű, mintegy 20 évvel ezelőtt, az 1990-es évtized elején jelent meg. A fogalom kialakulását és használatának elterjedését a környezettudományok fejlődése által indukált, a környezettel összefüggő felfogás generális megváltozása idézte elő. E változási folyamat lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy a gondolkodás, a cselekvési programok, feladatok megfogalmazása a környezetvédelemről a környezetgazdálkodásra, a keletkezett károk elhárításáról, hulladékok “eltűntetéséről” azok megelőzésére, a környezeti szempontból fenntartható fejlődés lényegének meghatározására tevődött át. Ebben az értelemben az életciklus valamely termékre, technológiára vagy szervezetre úgy vonatkoztatható, hogy a ”megszületésétől a haláláig”, a “bölcsőtől a koporsóig” terjedő időszakot öleli fel. Az életciklus vizsgálata az erre az időtartamra eső teljes, környezetre gyakorolt hatásra kiterjed. Input oldalon a meg nem újítható, illetve korlátozottan megújítható erőforrások felhasználását, output oldalon a környezet károsítást, károkozást vizsgálja a gyártás és a használat, valamint a megsemmisítés láncolatában, vagyis a teljes életciklusban, mennyiségileg (naturáliákban és/vagy pénzben) meghatározva ezeket. ECONOMICA 2011/10

Az életciklus hatásvizsgálat (LCA - Life Cycle Assessment) értelmét és célját éppen az adja, hogy megkeressük azokat a termékeket, technológiákat és szervezeteket, amelyek egy adott szükséglet kielégítésére az adott feltételek között egységnyi időtartam alatt (általában egy évre számítva) a legkedvezőbb, optimális környezeti összhatást, tehát a lehető legkisebb környezetterhelést adják. Az elemzés a környezeti hatások ismeretében elősegítheti a meglévő korszerűsítését, fejlesztését csakúgy, mint annak kicserélését, újjal való felváltását. A két felfogás szerinti életciklus és azok elemzése tehát más-más tőről fakad, tartalmuk egymástól eltér, ezért egyik a másikat nem helyettesíti. Ugyanakkor meg is férnek egymással, bizonyos tekintetben kiegészítik egymást, hiszen mindkettő az innovációhoz kötődik, az innováció értékelésére szolgál. A fenntarthatóság fogalma mint terminológia a témával foglalkozók körében általánosan ismert és elfogadott, talán egy kicsit divatossá is vált, anélkül, hogy mögötte látványos teljesítmények lennének. Esetenként az elméletek csak eszközül szolgálnak különböző politikai irányzatok számára cselekedeteik indoklására, politikájuk propagálására (Simai, 2005). Bár ennek némileg ellentmond az a felmérés, amit a Jövőkereső dokumentum bemutatásánál Gyulai (2009) említett, hogy a kutatások szerint a megkérdezettek körében pusztán néhány százalék értelmezte helyesen a fenntarthatóság fogalmát. A kezdetekben a fenntarthatóság értelmezésében számos nézet csak a gazdasági növekedés fenntarthatóságára szűkítette le a fogalmat. Ma, és főként a környezetgazdászok által használt értelemben egy három pilléren nyugvó stratégiai előretekintésről van szó, amely során úgy fejlődik a gazdaság, hogy tiszteletben tartja a környezeti szempontokat, az ökológia egyensúly megmarad az ökoszisztémában, és a fejlődés a társadalmi elvárásokat is kielégíti. Ezt ugyan vitatják is, mivel a gazdaság növekedése mind több és több erőforrást igényel, és így különösen a kimerülő erőforrások túlfogyasztásával találjuk magunkat szemben, output oldalon pedig a hulladékok növekvő aránya jelenik meg (Tóthné, 2007). 7


A kutatások igazolták, hogy az életciklusszemléletű problémakezelés nemcsak a környezeti hatások, a környezeti teljesítmény, az élelmiszerbiztonság meghatározásában fontos, de lehetőséget teremt öko-hatékonysági mérésekhez is. Sőt az IO-LCA továbbfejlesztésével, ha az anyag- és energiaáramok dinamikus mozgását összekapcsoljuk a gazdasági adatokkal, az LCA lehetőséget teremt a gazdasági teljesítmények különböző szintre vetített, komplexebb, újfajta ökonometriai megítéléséhez is (Tóthné Szita, 2007). Ha elfogadjuk azt, hogy a fejlődés nem feltétlenül az anyagi növekedést és az emberiség számbeli növekedését jelenti, hanem inkább az emberiség szellemi fejlődésére gondolunk, akkor elvileg lehetséges a Föld élővilága állapotának megőrzése, és a fenntartható fejlődés. Az ökológiai közgazdaságtan neves képviselője szerint: “a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartóképességet meghaladó módon növekednénk”(Daly,1996). Az életciklus elemzés, életciklus gondolkodás fejlődése A környezeti életciklus-elemzés (az angol név rövidítése nyomán LCA) a termékekkel, szolgáltatásokkal vagy folyamatokkal kapcsolatos környezeti terhelések értékelésének módszertana. Alapelve, hogy a környezeti hatásokat nem csak egyetlen fázisban - például a termelés vagy a fogyasztás során -, hanem a “bölcsőtől a sírig”, azaz a termékek és szolgáltatások összes életszakaszában figyelembe kell venni, és azokat környezeti hatáskategóriákhoz rendelve lehet számszerűsíteni. Az 1990-es évek második felétől a teljesítmények értékelésében egyre szélesebb körben kezdték alkalmazni az életciklus elemzést a fenntarthatósági kritériumok meghatározásában, amely egyaránt használható a mezőgazdaságra, az iparra, az elosztásra, a fogyasztásra, sőt a hulladékok kezelésére is, amennyiben a megfelelő adatok rendelkezésre állnak. Az életciklus gondolkodásban már a kilencvenes évek közepén kialakult egy új irány, 8

amely egy olyan gyakorlat meghonosodását is jeleneti, amely a termékek fejlesztésénél is folyamatosan életciklus szemlélet alapján választja ki a megfelelő alternatívákat. Az életciklus gondolkodás kiterjesztése erőteljesebben csak a Johannesburgi Föld csúcs után 2002-től jelent meg, az AGENDA 21 hatékonyabb megvalósítása érdekében. Az életciklus gondolkodás a teljes életciklushoz kapcsolt hatások többoldalú vizsgálatára irányul, az életciklus értékelés (LCA), az életciklus menedzsment (LCM), az életciklus költségszámítás (LCC) vagy éppen a környezeti design (DfE) segítségével. A legfontosabb változás a korábbi gyakorlathoz képest az LCA módszertani kérdéseinek egységesítése, a viták tisztázása, hogy a fogyasztás és termelés kritikus kérdései jobban felszínre kerüljenek. Ez a fajta életciklus gondolkodás az ENSZ Környezet és Fejlesztés Programja (UNEP) és a Toxikus Környezeti Kémiai Anyagok Társasága (SETAC) által elindított életciklus kezdeményezés egyik fókuszpontját jelenti (Fava et al., 2008). A fenntartható termelést segítő eszközök mint például az életciklus elemzés és a környezettudatos terméktervezés (DfE) - elsődleges célja, hogy segítséget nyújtsanak a termelők számára a környezetbarát termékek tervezésében és előállításában (Karlsson, Ruttropp, 2006). Az öko-dizájn (eco-design) a hagyományos terméktervezéssel ellentétben egy tágabb, a környezeti elemeket és hatásokat (toxicitás, lebomlási sebesség, újrahasznosíthatóság) is tekintetbe vevő terméktervezési folyamatot jelent. Így a tervezők nemcsak a klasszikus termelési és használati életciklusokat veszik figyelembe, hanem a termék (vagy szolgáltatás) előállításához szükséges nyersanyagok kitermelésének, feldolgozásának, az előállítási helyre történő szállításnak, a termék használatának, valamint az életút végi hulladék kezelésének fázisait és környezeti hatásait is. Az új gondolkodás segítségével nemcsak a termék környezeti hatásai csökkennek, hanem a költségek is, ami a hatékonyság és a versenyképesség növelését is eredményezheti. Ebben a tervezési folyamatban az életciklushoz kapcsolódó leltár ECONOMICA 2011/10


és elemzés a költségszámítást, az ökológia, illetve szénlábnyom és a vízlábnyom számítását is megalapozza. Ezzel sokkal komplexebb öszszefüggéseiben értékelhető az adott eset, ami megkönnyítheti a döntést. Az életciklus elemzés mint környezeti menedzsment eszköz egyaránt képes termékek, folyamatok vagy bármely emberi tevékenység bölcsőtől a sírig, illetve a nyersanyag kitermeléstől a végső lerakásig tartó környezeti hatásának azonosítására és számbavételére. Az életciklus elemzést különböző ipari területeken, a kutatásban és a politikák alakításában is széleskörűen alkalmazzák (Allwood et al., 2008). Néhány LCA alkalmazás környezeti fenntarthatósági indikátorokat is magába foglal, méri a termékek és technológiák fenntarthatósági teljesítményét, képes azonosítani a legdominánsabb vagy legkritikusabb életszakaszt, amely a fejlesztési folyamatok kiindulópontját jelentheti. Az életciklus értelmezése termék, technológia szolgáltatás környezeti hatásértékelésénél egyaránt hasznos.

módszer kialakítása végett. Mindez közelebb visz bennünket a fenntartható fejlődés méréséhez és megvalósíthatóságához is, különösen, ha emellett újfajta öko-hatékonysági mutatókat is számításba veszünk. Az életciklus gondolkodás utal arra, hogy egy termék életciklusának teljes láncában - a bölcsőtől a sírig - mindenki felelős szerepet játszik abban, hogy a tárgyhoz tartozó külső hatásokat hogyan veszi számításba (Klöpffer, 2008). Az LCA és más eszközök együttes használata jó a fenntarthatóság elősegítésére, az MFA, DfE (Weak & Walter, 2009), LCC, LCM alkalmazásokra, integrált erőforrás és hulladékgazdálkodásra stb. Különös hasznos eszköz sokszektorú és sok érintettel történő párbeszéd esetében (Thabrew, Ries, 2008). A UNEP/SETAC/EU LCA program célja a sikeres LCA alkalmazások összegyűjtése és elterjesztése (Jensen & Remmen (ed), 2005, 2006). A legjobb módszerek meghatározott indikátorok alapján történő azonosítása alapot nyújt a régiók beépítéséhez, világszerte kiterjeszti a

1. ábra: Az életciklus értelmezése

Forrás: saját szerkesztés

Az életciklus elemzés módszertani fejlődéséhez az elmúlt 15 évben számos kutatási projekt járult hozzá, az értékelési módszerek finomodását, bővülését és a szabványosítási folyamat elindítását mozdítva elő. Bár ezek alapvetően természettudományos megközelítésű vizsgálatok voltak, számos elemzésben a társadalmi kontextus is megjelent. Az utóbbi években a fenntarthatóság kérdésének hangsúlyosabbá válásával elterjedt a három pillér (gazdasági, társadalmi, környezeti) együttes vizsgálata. Így kézenfekvő az életciklus elemzés összekapcsolása a gazdasági és társadalmi indikátorokkal egy multidimenzionális mérési ECONOMICA 2011/10

megbízható LCA adatok és módszerek elérhetőségét, segíti az LCA-ra alapozott módszerek és eszközök bevezetését. A fenntartható fogyasztás/termelés elősegítése érdekében számos kezdeményezéssel találkozhatunk (SETAC 2010): • Nemzetközi LC Panel (a megfelelő érintettek bevonásával); • Életciklus Menedzsment az életciklus szemlélet integrálása a döntésekbe; • Életciklus leltár - pontos adatok felhasználókhoz való eljuttatása; • Életciklus értékelés a legjobb indikátorokat biztosítja. 9


• Regionális életciklus tevékenység a régiók kapacitásának erősítése. Talán az építőipar és a hulladékok újrafeldolgozása az a területet, ahol az életciklusban történő gondolkodás meghonosodni látszik. Ma már sok építészeti iroda a CAD rendszerű életciklus szemléletű tervező munkát helyezi előtérbe. Az EU termékpolitikájának gyakorlatba való átültetése arra ösztönöz, hogy termelés kapcsolódjon össze a funkcionális gondolkodással, a használatot követő hulladékgazdálkodás szakaszának behatóbb vizsgálatával, ami nehezen képzelhető el a termékek objektív életciklus elemzése nélkül. Az ipari ökológia módszereinek alkalmazása, mint például a dematerializáció, a termékek életciklus elemzése, az öko-dizájn, új feltételeket teremt KKV-k vagy vállalatcsoportok számára, ha az életciklusban gondolkodás meghonosodik körükben. Az életciklus gondolkodás hozadékaként értékelhető a nanotechnológia komplex megítélését segítő holisztikus megközelítés elterjedése (Klöpffer ed., 2007). Bauer et al., (2008) olyan módszertani keretet vázoltak fel, amely a kutató-fejlesztő szakembereket legalább olyan mértékben segíti, mint azokat, akik a kockázatok elemzésével foglalkoznak. A nyugat európai piacokon ma versenyelőnyt élveznek azok a termékek, amelyek gyártása során a környezet terhelése a lehető legkisebb, illetve a termékek a környezetet kevésbé szenynyezik. E célok teljesítése a hazai ipar számára új kihívásokat és akadályokat jelenthet, ha nem honosodnak meg olyan szennyezés és hulladékcsökkentési programok, amelyek a termék teljes életciklusát lefedik a tervezéstől a hulladékhasznosításig. A jelenlegi gyakorlat szerint a hazai kis-, középvállalatok (KKV-k) a környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelésben és általában a környezetvédelem terén elmaradnak a nagy, esetenként multinacionális vállalatoktól. A hátrány abban rejlik, hogy hiányzik a környezeti problémákkal, hatásokkal és kockázatokkal kapcsolatos tudatosságuk és ismeretük; nincsenek tisztában a környezetvédelmi vezetés 10

és az életciklus-alapú gondolkodás lehetséges előnyeivel. Az LCA módszertana Az elemzések a nemzetközi szabványban megállapított alapelvek és keretek (ISO 14040 :2006) szerint történnek. Az LCA környezeti szempontok elemzésének és egy termékhez kapcsolódó potenciális környezeti hatás becslésének az eszköze az által, hogy: • meghatározza a célt és a rendszer határokat, • leltárt készít a termékrendszer fontosabb inés outputjairól, • értékeli az adatokhoz kapcsolódó potenciális környezeti hatásokat, • a leltár és a hatásbecslési fázis eredményeit a tanulmány céljának tükrében értelmezi. Az életciklus leltár értékelés szakasza több elemzési lépést tartalmaz, melynek vannak kötelező és ajánlott elemei. A hatáskategóriák (pl. üvegházhatás, savas eső, ózonkárosítás, eutrofizáció, stb), kategória indikátorok (CO2 ekvivalens, SO2 ekvialens, stb.) és jellemző modellek kiválasztása kötelező. Ugyancsak kötelező a leltár eredmények összesítése és osztályozása, valamint a kategória eredmény kiszámítása. Ezt követően további elemzési lépések lehetségesek: az eredmények viszonyítása referencia értékekhez, normalizáció és súlyozás. Ezek segítségével akár egyetlen számmal ökopont értékben meghatározható valamely termék, technológia vagy folyamat környezetterhelése. (2. ábra. Lásd 11. o.) Az LCA módszertana a kezdetektől sokat fejlődött és ma már egyre hitelesebb eszközként fogadják el, úgy is, mint a fenntarthatóság megvalósításának egyik eszközét (Weidema, 2000). Szerte a világon széleskörűen alkalmazzák az élelmiszerektől kezdve a legkülönbözőbb termékekre, feltörekvő technológiákra, az integrált láncmenedzsmenttel összefüggésben (CEUTERICK, 1998). A tisztább termeléssel való összekapcsolása elsősorban az ausztrál kutatásokban jelenik meg, míg Európában, Amerikában és Japánban is az integrált termékpoliECONOMICA 2011/10


• LCA: Környezeti életciklus hatásértékelés (Environmental Life Cycle Assessment) • LCC: LCA típusú életciklus költség (LCA-type Life Cycle Costing) • SLCA: Társadalmi életciklus elemzés Social Life Cycle Assessment Ezek közül az LCC az utóbbi időben válik hangsúlyossá, mely mintegy kitörési pontként is értelmezhető, a hazai tudományos műhelyek számára is, ugyanis eddig az LCC lehetőségeit nem használták ki. Az életciklus-költség elemzés a fenntarthatóság gazdasági dimenziójának becslésére szolgál, amely során, a termékkel összefüggő pénzáramlásokat vesszük figyelembe. Ez az elemzés azért fontos, mert az ár gyakran nem tükrözi a valós, felmerült költségeket. Az LCC önmagában azonban nem alkalmas a fenntarthatóság elemzésére, a másik két elemzéssel együtt alkalmazható. Az LCC elemzés az egy termék életciklusához kapcsolódó azon költségeket összegzi, amelyeket a termék életciklusa során egy, vagy több gazdasági szereplő (szállító, termelő, fogyasztó / felhasználó, életciklus végén megjelenő szereplő) fedez. Az LCA céljai többek között: • alternatív termékek életciklus-költségeinek összehasonlítása, • direkt és indirekt / rejtett költségek kimutatása, • kimutatni egy cég által valamely terméken végrehajtott javításokat. Az LCC-t a hagyományos költségszámításoktól az különbözteti meg, hogy a hulladék eltávolítás, illetve az újrahasznosítás költségei, valamint a rejtett, kevésbé kézzelfogható költségek a hagyományos költségszámításban nem jelennek meg, vagy ha meg is jelennek, nincsenek hozzárendelve a termékrendszerek-

2. ábra: Az életciklus hatás értékelés fázisainak elemei

Forrás:ISO 14040 : 2006 (E)

tikához és az elérhető legjobb technikákhoz is kapcsolódik az életciklus elemzés. A SETAC és a UNEP a nemzetközi szabványosítási folyamatban az elérhető legjobb gyakorlatot szeretné elősegíteni, ennek érdekében nemzetközi konferenciákat és workshopokat rendeznek a módszerek tökéletesítése érdekében. LCA és a fenntarthatóság A fenntarthatóság életciklus-szemléletben való elemzése először 2006-ban került napirendre. Napjainkban a SETAC kutatómunkájában az életciklus hatásértékelés már szervesen kapcsolódik a fenntarthatóság elemzéshez, és az életciklus költségelemzés valamint a társadalmi életciklus vizsgálatok kiegészítik a környezeti életciklus elemzést. (Klöpfer, 2008): SustAss= LCA + LCC + SLCA ECONOMICA 2011/10

11


hez. Ez a hozzárendelés azért lényeges, mert így lehetővé válik olyan termékek költségeinek összehasonlítása, melyek ugyanolyan funkciót töltenek be. Az összehasonlítás alapjai tehát ugyanazok, mint az LCA esetén. A hagyományos módszerekkel szemben az LCC a környezetvédelemnek nemcsak a költségeit veszi számba – amelybe belekalkulálja az esetleges jövőbeni károk költségeit is -, hanem a hasznát is. Az LCC elemzés is meghatározott lépések alapján számolandó, azonban jelenleg még nem létezik szabványosított eljárás kiszámítására. Az LCC számítás javasolt lépései: 1. Célok meghatározása 2. Gazdasági életciklus leltár / Költség-elszámolás 3. Az eredmények értékelése 4. Beszámolás és felülvizsgálat. Az LCC a döntéshozói gyakorlatban még kevésbé elterjedt, aminek több oka is van: a fogalmak és a módszertan standardizáltságának hiánya, az adatok elérhetősége és pontossága, a jövőbeli költségek azonosításában és számszerűsíthetőségében rejlő bizonytalanság, és az LCC elemzés előnyeinek észre nem vétele. Szintén problémákat vethet fel az externális hatások pénzben való kifejezése, mivel az eltérő kultúrák eltérő fontosságot tulajdonítanak bizonyos tényezőknek. A jövőbeni hasznosítás kulcsa tehát az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék megszüntetése. Emellett az LCC fejlődéséhez nélkülözhetetlen, hogy az elemzés a döntéshozók számára értékes információkat tudjon biztosítani. A termékekre irányuló fejlesztések általában a környezeti profil javítását tűzik ki célul, amely anyag- és energiacsökkentést ugyanúgy magába foglal, mint az emissziók, vagy a toxikus anyagok redukálását (termékek, termékrendszerek, alternatív megoldások keresése esetén). A „zöld termék” vitathatatlan környezeti előnyökkel rendelkezik (a termék környezetre gyakorolt hatása kisebb, mint a hagyományos riválisaié). A fejlesztések a fenntarthatóság hármas követelménye alapján minimálisra szo12

rítják a kimerülő erőforrások használatát, minimalizálják az energia-, és vízfogyasztást, illetve a szennyező anyagok használatát, valamint elkerülik a veszélyes anyagok felhasználását a termék előállítása során. Emellett a termék hosszabb hasznos élettartammal rendelkezik; reciklálása biztosított; és legalább olyan jó minőségű, mint a nem környezetbarát konkurens termék. Fontos kritérium az is, hogy széles körben hozzáférhető (elérhető) legyen, versenyképes ár mellett. A környezetbarát termékeknél nagyon megfontolt árképzési mechanizmust (lefölözés, árdiszkrimináció, vegyes árképzés) kell választani, amely alapvetően a fogyasztók környezettudatosságától, fizetési hajlandóságától és a versenypozíciótól is függ. Az árdiszkrimináció esetén a vállalat a vásárlók fizetési hajlandósága szerint szegmentálja a piacot és ennek megfelelően különböző árakon pozícionálja a terméket. De ha a fogyasztók környezeti tudatosságának alacsony a szintje, akkor a vállalat inkább vegyes kalkulációt alkalmaz, a többletköltségek egy részét más termékeinek árába kalkulálhatja be. A környezetbarát fejlesztések LCA alapú megközelítése az energiafogyasztás elemzésére fókuszál (EUP directíva), vagy más esetben a toxikus anyagok helyettesítésére, vagy a csomagolóeszközök jobb kiválasztását segíti. A fenntartható fejlődés és értékelése A fenntartható fejlődés az emberiség globális, hosszú távú programja. Ennek megvalósulása csak akkor lesz realitás, ha minden szintnek, és minden időtávnak megtaláljuk a fenntarthatósági feladatait. A társadalom működése főként gazdasági céloknak van alárendelve, a cél a gazdasági növekedés, jelenleg ez alakítja az ember és a természeti tényezők közötti kapcsolatot. A fenntartható társadalom megteremtése a fenntarthatóság szigorú értelmezésével, a természeti tőke tiszteletben tartásával lehetséges. Az elmúlt évek változásai nemcsak fenyegetést jelentenek a fenntartható fejlődés számára: a közúti forgalom, a zajterhelés, a beépített területek növekedése, a közúti gépjárműálloECONOMICA 2011/10


mány igen rossz minősége, a növekvő, néhol már pazarló fogyasztás, a fogyasztási szerkezet megváltozása. Emellett növekedett az egyenlőtlenség, a szegénység, a hátrányos helyzetű rétegek létrejötte, és fokozódott a társadalmi egyenlőtlenség is. A természet és az ember közötti fenntartható viszony megköveteli, hogy a figyelmet az ökológiai rugalmasságra helyezzük, mert stabilizálás és destabilizálás közötti mozgástér a központi problémája: a mai fejlődésnek, a globális környezetváltozásnak, a biodiverzitáscsökkenésnek, az ökoszisztémák degradálódásának és a fenntartható fejlődésnek. A fenntarthatóság céljainak megvalósításában komoly szerepe van a helyi, lokális és regionális szintnek. Csak úgy valósulhat meg a fenntartható fejlődés, ha a globális hosszú távú célok megoldását levisszük az egyének, a háztartások, a vállalatok, a szakpolitikák szintjére. A világ fenntartható fejlődésének kulcskérdése az energia, az iparfejlesztés, a légkör és a légszennyezés, valamint az éghajlatváltozás, és különös figyelmet szentelnek a fejlődő világ gazdasági növekedésére. Az energiafogyasztás az utóbbi években a fejlődő világban jelentősen megnőtt, ezért az energiahatékonyság és a megújuló erőforrások használati arányának növelése alapvető követelmény. A fenntartható fejlődés filozófiája mentén született meg a zöld gazdaság koncepció, amely win-win módszerek bevezetésének támogatása mellett érheti el a környezettel harmóniában megvalósuló gazdasági fejlődést. A zöld fejlesztési tervek a pénzügyi-gazdasági válságból való kilábalás lehetséges útjának tűnnek az USA-ban és Európában egyaránt. A zöld gazdaság felé való elmozdulásban az állam koordináló szerepe hangsúlyosan jelenik meg. Ezzel szemben a G. Pauli (2010) által javasolt kék gazdaság modell a fenntarthatóság megvalósításában paradigmaváltást igényel, amikor a természet vezérelte gazdaság megteremtését javasolja. A kék gazdaságban a környezet és gazdasági növekedés mellett a humán tőke felértékelődése jellemző. A pótlólagos erőforrás-felhasználás mellőzésével, zéro emisszióval jellemezhető az öko-innovatív megECONOMICA 2011/10

oldások új munkahelyek teremtésével járulnak hozzá az életminőség javításához. A kérdés az, hogy a fenntarthatóság érdekében történő erőfeszítések milyen eredményekkel jártak vagy járnak. Hogyan lehet mérni, értékelni a megtett utat. Ezek a kérdések az utóbbi években ugyanúgy a kutatók érdeklődésének középpontjába kerültek, mint korábban a fenntarthatóság koncepciójának kezelése, és elméletének közgazdasági megalapozása. A fenntarthatóság értékelése jelenlegi ismereteink szerint történhet: • globális regionális és lokális szinten, • egy-egy ágazat tevékenységének megítélésével összefüggésben (közlekedés, energia, földhasználat, hulladékkezelés, ipar, szolgáltatás, turizmus, háztartás) • termelés és fogyasztás vonatkozásában, • termék vagy termékrendszerekre fókuszálva, • komplexen a három pillér teljesítményét elemezve (környezet, gazdaság, társadalom), • egy-egy pillér fenntarthatóságának vizsgálatára koncentrálva (gazdaság, pénzügyi fenntarthatóság; nyugdíjrendszer fenntarthatósága, fenntartható energiagazdálkodás, fenntartható foglalkoztatás, környezeti fenntarthatóság). A sokféle szinten és eltérő megközelítések miatt nincs egységesen kialakult modell vagy módszer a fenntarthatóság értékelésére, a fenntarthatóság mérése sokszínű és az alkalmazott módszerek is jelentős diverzifikációt mutatnak. Amikor a fenntarthatóság dimenziónak meghatározására kísérletet teszünk, persze az alapvető kérdés, hogy a fenntarthatóság értelmezésében milyen álláspontot vallunk. A gyenge és erős fenntarthatóság koncepciót illetően is megoszlott a szakmai képviselet, de emellett újabb és újabb kérdések merülnek fel, mint például a rugalmas alkalmazkodóképesség, öko-hatékonyság kontra „rebound” hatás. A jövőt illetően abban valamennyien egyetértenek, hogy a „jól lenni, vagy ahogy gyakran említett „jóllét” egy életminőségben bekövetkező változás jelent, és nem feltétlenül az anyagi jólét alapján. A fenntarthatóság multidimenzionális határokkal rendelkezik. Az a rendszer, amelyik 13


egyik dimenziójában fenntarthatatlan, általában nem fenntartható. A több komponensű indikátorok minden dimenziót mérnek, és ha egy aggregálással egy indexbe tömörítjük, az egy általános pozíciót ad a rendszer állapotára. Mivel a fenntarthatóságról csak jövőorientáltan beszélhetünk, annak megítélése nem nélkülözheti a jövőszcenáriók, előrejelzések technikáit legyen az statisztikai alapon történő trendelemzés, vagy a szcenárió alkotás új módszere. A múlt, a hosszú távú idősorok alapján történő elemzés a változás dinamikájának egy múltra épített meghosszabbított trendvonalát jelenti, viszont számos hatás, ma még nem észlelt esemény eltérítheti a jelen fejlődési útját, és egészen más pályára terelheti (Tóthné Szita, Roncz, 2010).

terhelés jut, mint az országos átlag esetében, bár az egyes globális problémákhoz való hozzájárulás mértékében nincs lényeges eltérés. A legnagyobb környezeti hatást a savasodás mutatott. Az elemzés a környezeti hatások gazdasági elszámolásához is új adalékot ad, így az ökonometriai mérések kiterjesztésének elősegítésével a fejlődést reálisabban ítélhetjük meg.

Regionális szintű életciklus vizsgálatok a fenntarthatóság megítélésére

Az LCA regionális szintű adaptációja megkövetelte az LCA szabványos menetének megfelelően: • a rendszerhatárok kijelölését, • a funkcionális egység meghatározását, • az adatok minőségére vonatkozó elvárások rögzítését, • adatgyűjtést, leltárfelvételt, végül a • hatásértékelés elvégzését. Esetünkben a rendszer határ a régió közigazgatási határa, funkcióegység 1 GDP. Elméletileg az elemzés kiindulási pontja az egy év alatt előállított GDP értékének megadása, majd az ágazati kapcsolatok mérlege (inputoutput mátrix) segítségével az inputok meghatározása, a környezeti statisztikából pedig az output oldali emissziók kigyűjtése. Az elemzés során felmerült bizonytalanságok: • Nincs megbízható statisztikai adat az anyag- és energiaáramokra. Az energiaáramok nagyságára és összetételére vonatkozó információk hiányosak, pedig ezek a fenntarthatóság szempontjából alapvető fontosságúak. Ismereteink szerint folyamatban van egy anyagáram elszámolási folyamat (Kohlhéb et al., 2006), de erre vonatkozó adatsorokkal még nem találkoztunk.

Kutatásaink során az életciklus elemzést a szokványos termék vagy termelési folyamat vizsgálata mellett megkíséreltük a regionális fejlődés, illetve a fenntarthatóság irányába történő elmozdulás mérésére is alkalmazni. A hazai energia-mix környezeti terhelésének életciklus elemzése során merült fel az a gondolat, hogy adaptáljuk a módszert az egységnyi GDP előállításához kapcsolódó környezeti hatások mérésére, illetve annak összehasonlítására, hogy van-e különbség az egyes térségek közötti GDP egységre jutó környezeti hatásokban (Tóthné Szita, Buday-Malik, 2006). Az elemzés a 3. ábrán látható modell alapján, SimaPro szoftver segítségével végeztük. Az első elemzés a hazai energiamix vizsgálata során a régió energiatermelésének és vegyipara környezeti hatásának megítélésére vonatkozott. Bár az így elvégzett életciklus elemzés nem volt teljes körű, de így is érdekes összefüggéseket kaptunk. Az elemzésből kitűnt, hogy a régióban előállított alacsony GDP egységére magasabb környezet14

3. ábra: Az LCA modellezése regionális vagy nemzeti szintre


ECONOMICA 2011/10


• A közigazgatási határok (régiók esetében) és a környezetvédelmi felügyelőségek ható körzetei • eltérőek, így az emissziós információk is bizonytalanok. Az adatok hiányossága miatt az elemzést iparági adatokra építettük, anyagárammal nem számoltunk csak energia, földterület, víz, műtrágya szerepelt az inputok között, nem vettük figyelembe az importanyagok szállításait. Fenntarthatósági vizsgálatok Észak-Magyarországon Jelenlegi kutatásunk a korábbi kutatásaink továbbfejlesztésének tekinthető. Célja az életciklus elemzésen alapuló, input-output adatokra építő környezeti teljesítménymérés és értékelés megvalósítása regionális szinten. A kutatás újszerűségét egyrészt az adja, hogy csak az USA-ban voltak ilyen kutató programok, Európában és hazánkban ilyen komplex, gazdasági

mindkét területen jelentős kutatási hozzáadott érték és gyakorlati hasznosíthatóság realizálható, ami mellett értékelhetővé válik a régió fenntarthatósága, amely megalapozza a stratégiai döntéshozatalt. A kutatás módszertani alapját az I-O LCA adja, ami az életciklus gazdasági adatokkal való kiegészítését jelenti. Az IO modell az amerikai kutatók fejlesztése, és célja, hogy értékelhető képet adjon az adott országban a termékek és szolgáltatások előállítása során jelentkező gazdasági és környezeti hatásokról, mind állami, mind regionális szinten. Napjainkig több országban vizsgálnak és fejlesztettek I-O modelleket, és ezekben lényeges figyelmet fordítanak az inter-regionális tranzakciós hatások kutatására is. Ezeknek már szoftveres megoldása is fellelhető, amelyek a regionális multiplikátorok képzésében térnek el egymástól, ezek az egyes gazdasági tevékenységek nemzetgazdasághoz való gazdasági hozzájárulásainak eltérő arányosításából fakadnak.

1. táblázat: a szakirodalomban fellelhető regionális I-O modellek Vizsgálat hatás területe

Vizsgálati módszer RIMS II (Regional Input-Output Modelling System): 2 adatbázist vesz alapul: regionális ÁKM és egy képzett lokális hányadosból, mellyel korrigálja a nemzeti I-O táblákat

GAZDASÁGI

REMI (Regional Economic Modells Inc.): szimulációs modell, előrejelzésekkel, becslésekkel segít értékelni azokat a hatásokat, amelyeket pl. egy politikai döntéshozatal vagy egy új iparág betelepülése vált ki. IMPLAN ( Impact Analysis for Planning): méri és elkülöníti egy régióban megvalósított projekt közvetlen és közvetett gazdasági hatásait

GAZDASÁGI, TÁRSADALMI KÖRNYEZETI

REIO-LCA (Regional Economic Input-Output Analysisbased Life Cycle Assessment): célja hogy lehetővé tegyen állami illetve interregionális elemzéseket. Széleskörű elemzést tesz lehetővé. Forrás: Tóthné Szita, Roncz, 2010

és társadalmi és környezeti megközelítésű célkitűzésre még nem került sor. Másrészt a hazai LCA kutatások is csak gyerekcipőben járnak. Így ECONOMICA 2011/10

A fenti modellek közül az első négy kizárólag csak gazdasági adatok vizsgálatára támaszkodik, a regionális környezeti hatások előrejel15


zésére további, kiegészítő adatok is szükségesek, amelyet a REIO-LCA tesz lehetővé. Itt az elemzés adatigénye kiegészül a várt gazdasági hatások becslésével, az erőforrás-felhasználási adatokkal illetve emissziós adatokkal. Ez jelentősen megnöveli a vizsgálathoz szükséges időt és az értékelés költségeit, annak bizonytalanságát. A modell segítségével megvalósítható például egy új iparág régióba településének hatás előrejelzése, de alkalmas a villamos áram és üzemanyag-felhasználás ellátási láncának és azok előállításához közvetlen kapcsolódó emiszsziók becslésére is. A laboratórium kutatásában főként ennek a modellnek az alkalmazására és annak regionális adaptációjára helyezzük a hangsúlyt. A fentiek figyelembevételével lehetőségünk van a kulcskompetenciák meghatározására és a rendszerhatár szűkítésére. 4. ábra: A rendszerhatárok szűkítésének modellje

Az LCA regionális szintű adaptációja megkövetelte az LCA szabványos menetének megfelelően: • a rendszerhatárok kijelölését, • a funkcionális egység meghatározását, • az adatok minőségére vonatkozó elvárások rögzítését, • adatgyűjtést, leltárfelvételt, végül a • hatásértékelés elvégzését. Modellünk nem integrálja a régi teljes gazdasági aktivitását, csak azokra a szektorokra koncentrál: • amelyek a régió környezetterhelésének kialakításában döntő szerepet játszanak: a kiválasztott indikátorok alapján a terhelés 80 %-át adó szektorok kerülnek figyelembevételre. Ezek közül is kiválasztva a legnagyobb szennyezőket. • Gazdasági szempontból azokat a szektorokat vizsgáljuk, ahol a hozzáadott érték a legmagasabb. • Társadalmi szempontból egyrészt a legtöbb foglalkoztatottal rendelkező szektorok, másrészt a legnagyobb elbocsátásokat magukénak tudó szektorok vizsgálata kerül elemzésünk látókörébe. Ez alapján az alkalmazandó modell az: , ahol EI a régió környezetterhelési indexe, egy n-dimenziós egységvektor (soralakban), pedig egy k-dimenziós egységvektor (oszlopalakban). A környezetterhelési index végső soron az egyes szektoroknak az egyes szennyezőanyagokra vonatkozó környezetterheléseit tartalmazó S mátrix elemeinek összegeként áll elő. Ennek pontosítása érdekében az S mátrixot az alábbi módon definiáljuk:


Az ágazati kapcsolatokon belül is a nagyobb hozzáadott értéket termelő, környezetterhelés és erőforrás felhasználás szempontjából is kiemelkedő ágazatok vizsgálata a cél: a vegyipar és energiaágazat anyag- és energiaáramának, gazdasági, társadalmi hatásainak és környezetterhelésének elemzése. 16

, amely szerint a mátrix egyes sorai az egyes szektorokat ( ), az oszlopai pedig az egyes szennyezőanyagokat ( ) reprezentálják. ECONOMICA 2011/10


Az S mátrix eleme így az i-edik szektornak a j-edik szennyezőanyagra vonatkozó környezetterhelésére utal; pontosabban: az egyes elemek az i adott szektor környezetterhelésében domináns vállalatok aggregált környezetterhelése a j szennyező anyagra vonatkozóan. A vizsgált szektorok meghatározását (kijelölését) az elmúlt évek statisztikai adatainak elemzése alapozza meg, mely során: • Az elemzést a szektorok és vállalatok belső felépítését jellemző folyamatok és anyagok mátrixba szervezett mennyiségi indikátorai alapján adjuk meg. • A gazdasági mutatókat (EconI) az EVR alapján kívánjuk meghatározni, amelyhez a DELFT TU által meghatározott adatbázisokat is fel-

használjuk, és a kiválasztott indikátoroknál figyelembe vesszük a régió hosszú távú stratégiai céljait, mint célértéket és a lisszaboni célokat. • A célértékhez (lisszaboni stratégiai célok, Kyotó célok, stb.) viszonyítást aggregált százalékos indexben adjuk meg. • Ugyanezt alkalmazzuk a társadalmi indikátorok esetében is. • Végül az eredményeket 3 dimenziós koordináta rendszerben ábrázoljuk EI, EconI, SI. • A modell nem eredményez egyetlen mutatóba konvertált fenntarthatósági indexet. A kutatás jelen szakaszában az adatgyűjtés mellett a rendszerhatárok szűkítésének modelljén dolgozunk. Tényleges, régióra vonatkozó eredmények év végére várhatóak.

Felhasznált irodalom (1) Bauer, C., J. Buchgeister, R. Hischier, W.R. Poganietz, L. Schebek and J. Warsen (2007): Towards a framework for life cycle thinking in the assessment of nanotechnology Journal of Cleaner Production Volume 16, Issues 8-9, May-June 2008, Pages 910-926 (2) Daly, H. E. (1996): Beyond Growth, Beacon Press, Boston (3) EU Eco Innovation: Eco-innovation projects in europe: good for the business, good for the environment, http://ec.europa.eu/environment/eco-innovation/index_en.htm, 2010 (4) Allwood J.M., S.E. Laursen, S.N. Russell, C. Malvido de Rodríguez and N.M.P. Bocken 2008):An approach to scenario analysis of the sustainability of an industrial sector applied to clothing and textiles in the UK Journal of Cleaner Production Volume 16, Issue 12, August 2008, Pages 1234-1246 (5) Fava Jim , Sonia Valdivia, Bas de Leeuw, Andreas Ciroth, Allan A. Jensen, Guido Sonnemann (2008): New activities launched in Warsaw and consultations on emerging ideas Int J Life Cycle Assess (2008) 13:371-373 (6) Gyulai Iván (2009): Jövőkereső - A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése a magyar társadalomnak című anyag bemutatása NFFT által szervezett vitafórum (7) Hunkeler D., Rebitzer G., 2003, Life Cycle Costing - Paving the Road to Sustainable Development? Int J LCA 8 (2) p. 109-110. (8) Jensen AA, Remmen A (eds) (2005): UNEP Background Document for a Life Cycle Management Introductory Guide. Draft, December, 2004. Final draft, March 2005
17


(13) Lanka Thabrew, Arnim Wiek and Robert Ries (2009): Environmental decision making in multi-stakeholder contexts: applicability of life cycle thinking in development planning and implementation Journal of Cleaner Production, Pages 67-76 (14) Pauli G.: A kék gazdaság – 10 év 100 innováció 100 millió munkahely A Római Klub jelentése, PTK KTK Kiadó, Pécs, 2010 (15) Roncz, J. (2010): New Frontiers in Measuring Sustainability 6th International Conference for Young Researchers, Gödöllő (16) Simai,M. (2005): A globalizáció emberi dimenziói és a XXI. század kihívásai In: Éva Széchy ed., Új felismerések és kihívások az ember formálásáról Budapest: Gondolat Kiadó, pp. 123-152. (17) Schumpeter , Joseph A. (1939): Business Cycles. A Theoretical, Historical and Statistical Analysis of the Capitalist Process. New York Toronto London : McGraw-Hill Book Company, 1939, 461 pp (18) Thabrew, Lanka and Robert Ries (2008): Application of Life Cycle Thinking in Multidisciplinary Multistakeholder; Contexts for Cross-Sectoral Planning and Implementation of Sustainable, Development Projects University of Florida, USA (19) Tóthné Szita K., Buday-Malik A. (2006): BAZ megye: úton a fenntarthatóság felé? Észak-Magyarországi Regionális Stratégiai Füzetek, 1. 24-44. (20) Tóthné Szita Klára (2007): Életciklus-elemzés az elméleti alapoktól a gyakorlatig Habilitációs tézisek Miskolci Egyetem (21) Tóthné Szita Klára, Roncz Judit (2010): LCA alapú fenntarthatósági értékelés megalapozása és ennek szolgáltatási feltétele 97 oldal, Kézirat, TTME (22) Wiek Arnim, Alexander I. Walter (2009): A transdisciplinary approach for formalized integrated planning and decision-making in complex systems European Journal of Operational Research 197 (2009) 360-370

18

ECONOMICA 2011/10


Roncz Judit

A fenntartható fejlődés mérése - alkalmazott módszerek és indikátorok vizsgálata - Lehetőségek a regionális értékelésre is Roncz, Judit: Measuring Sustainable Development – Methods Applied and Indicators The concept of sustainable development is present in various contexts, with different meanings and in relation to different purposes since the publication of the Brundtland report (1987). However, the definition of sustainability is a challenge not only for conceptualization, but for operationalization as well. Most of these empirical initiatives focus on ecological considerations explicitly (on one pillar) and the others are three-pillar models that intend to cover wider aspects of human action. However, in many cases, the interpretation of each pillar still concentrates solely on environmental considerations. So a radically new attitude cannot be attributed to any of them. In this paper our goal is to overview the different empirical approaches and the indicators that are used to measure the different dimensions of sustainable development. In so doing, a complex regional approach of environment, society and economy can be adopted, in which each pillar is independent from each other. Keywords: sustainable development, the Brundtland report, ecological considerations, com-plex regional approach. Áttekintés. A Bruntland-jelentés (1987) által a fenntartható fejlődésre adott definíció közzététele után a közgazdászok tömegesen kezdtek el e fogalom operacionalizálásával foglalkozni, hogy mérhetővé tegyék a fenntartható fejlődést. Ezen törekvések egypilléres és többpilléres értékelésekként jól csoportosíthatóak, de jobbára egy pillérre való visszavezethetősége torzítja a fenntarthatóság megítélését. A mérés problémáit természetesen magának a fenntarthatóság kritériumainak összetettsége okozza: a dimenziók/ rendszerek/pillérek kapcsolata komplex, nehezen megfogható. Ebben a tanulmányban célunk a szakirodalomban fellelhető fenntarthatósági értékelések módszereinek és elemzett indikátorainak áttekintése. A szakirodalmi tapasztalatok által olyan mérési stratégia kialakítása válhat leECONOMICA 2011/10

hetővé, amely releváns értékelést adhat a fenntarthatóság a gazdasági, társadalmi és környezeti pillérek mentén történő regionális értékelésére. Bevezetés A Bruntland-jelentés (1987) által a fenntartható fejlődésre adott definíció mára közismerté vált. A közgazdászok tömegesen kezdtek el e fogalom operacionalizálásával foglalkozni, hogy mérhetővé tegyék a fenntartható fejlődést. Az operacionalizálási törekvések egypilléres és többpilléres értékelésekként jól csoportosíthatóak. Az egypilléres modellek jellemzően egyszerűen kezelhetőek, de valamely szempont egyoldalú kiemeléssel a fenntarthatóság megítélésének torzulását eredményezheti. A szak19

Roncz Judit: A fenntartható fejlődés mérése - alkalmazott módszerek és indikátorok vizsgálata

irodalomban fellelhető többpilléres modellek ezt a problémát általában érdemben nem képesek meghaladni, mivel a több pillér mögött legtöbbször ugyanaz a vizsgálati - környezeti fenntarthatóság indíttatású - szempont húzódik meg. Így az eredmények szintén nem megbízhatóak. A mérést természetesen magának a fenntarthatóság kritériumainak összetettsége okozza: a dimenziók/rendszerek/pillérek kapcsolata komplex, nehezen megfogható. Ebben a tanulmányban célunk a szakirodalomban fellelhető fenntarthatósági mérések módszereinek áttekintése. Erre két okból van szükség: egyrészt azért, hogy azonosítsuk azokat az indikátorokat, amelyekkel a gazdasági, társadalmi és környezeti pillérek fenntarthatóságát mérik, másrészt hogy felmérjük azokat a módszereket, amelyekkel értékelik a fenntarthatósági folyamatokat. Emellett szakirodalmi kutatásunkban az is a cél, hogy a különböző szintre (makrorégió, makrogazdaság, régió) értelmezett fenntarthatósági modellek módszertani különbségeit is felmérjük. A szakirodalmi tapasztalatok által olyan mérési stratégia kialakítása válhat lehetővé, amely releváns értékelést adhat a fenntarthatóság regionális értékelésére. A fenntarthatóság és fenntartható fejlődés viszonya Fenntartható fejlődésnek vannak bizonyos követelményei (lásd: Pezzey (1992: 10). Mindemellett egy fejlődést fenntarthatónak tudunk minősíteni miközben a környezeti, gazdasági és társadalmi folyamatok fenntarthatósága nagy heterogenitást mutat. A fejlődés fenntarthatóságának a közgazdasági szakirodalomban mára kialakult néhány mértékadó alapelve mutatószámban sűrítve adja meg a fenntartható fejlődés megítélését. Ezek jellemzően a tőkeállomány vagy fogyasztás mérésén alapulnak (pl.: Pearce 1988, Arrow 2003, World Bank stb.). Erről a koncepcionális alapról azonban érdemes elrugaszkodni avégett, hogy az egyébként fenntarthatónak minősülő fejlődési folyamatok mögött zajló társadalmi, gazdasági és környezeti 20

feltételek alakulását is megfigyelhessük. Ehhez törekedni kell arra, hogy a fenntartható fejlődésnek olyan új komplex mutatóját fejlesszük ki, amely nem rejti el e mögöttes folyamatokat. Azaz a fejlődés fenntarthatóságának megítélése mellett következtetni kell tudnunk a társadalmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságára is. Ez azt igényli, hogy ne egy mutatóba tömörítsük a pillérek fenntarthatóságának mércéit. Az egypilléres és többpilléres modellek vizsgálatának relevanciája A szakirodalom bővelkedik az olyan többpilléresnek nevezett modellekben, amelyek deklarálják a fenntarthatóság több szempontból való megítélésének szükségességét. Ezekben a modellekben a pillérek nem válnak önállókká (egyes kompozit modellek), hanem szorosan kapcsolódnak és függenek egymástól a környezeti fenntarthatóság megítélésében. Az azonban tény, hogy e modellek a valódi többpilléres szemléletmód irányába történő érdemi előrelépés kezdeményezésének tekinthetők. Áttekintésük azért fontos, mert nemcsak mérésre és a vizsgálandó indikátorokra tesznek javaslatot, de magukban hordozzák a pillérek összekapcsolásának technikáját is (például a helyettesíthetőség kérdése). Ez segítséget nyújthat az önálló pillérek mentén történő fenntarthatósági vizsgálat végső, szakértői értékeléshez is. Az egypilléres modellek vizsgálata azért fontos, mert releváns módszertani alapokat jelenthetnek: egy valódi többpilléres modellben bátran felhasználhatók és felhasználandók azok a módszerek, amelyek valamely fenntarthatósági pillér mérését sikeresen megoldották. A módszertan áttekintése itt egyben az indikátorok jobb megismerését is jelenti. Az áttekintés olyan valódi többpilléres modell kialakításában lehet segítségünkre, amely az ismert és elfogadott fenntarthatósági pilléreket önállóan, egymástól függetlenül kezeli, de azáltal, hogy már használatban lévő és jól teljesítő módszertanokra támaszkodik, az operacionalizálás és a numerikus elemzés fázisa nem eredményez számottevő többletterhet. ECONOMICA 2011/10


A fenntarthatósági pillérekhez rendelhető indikátorok Kritikus fontosságú kérdés a fenntarthatóság operacionalizálása – hiszen ha a konceptualizáció során ki is alakítunk egy megfelelő fenntarthatósági definíciót, ennek mérhetősége továbbra is nyitott kérdés marad. A probléma komplexitását két tényező is nehezíti: egyrészt ha a fenntarthatóságot több dimenzió mentén vizsgáljuk, akkor a mérhetőség kérdését valamennyi dimenzióban meg kell oldani, másrészt pedig a különböző számítási módszerekben az egyes indikátorok pillérekhez rendelése sem egyértelmű. Ez abból adódik, hogy a gazdasági fenntarthatóság mérése több esetben a környezeti oldalhoz kötött az empirikus vizsgálatokban (pl.: szennyezési ráták, asszimilációs képesség erőforrás-felhasználáshoz való kapcsolása). A globális környezeti problémák, a növekvő fenntarthatósági aggodalmak egyre sürgetővé tették a környezetstatisztikai rendszerek fejlesztésének igényét nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. A fejlesztésben élen jártak a nemzetek feletti intézmények bizottságai és kutatócsoportjai (KGST, ENSZ, OECD, Európai Közösség, EU), amelyek az ezredfordulóra már jól kidolgozott mutatószámrendszerrel, környezeti mutatócsaládokkal igyekeztek a politikai-döntéshozatali és a növekvő lakossági információigényeket kielégíteni. Ezek közül talán az OECD által 1980-as években kialakított környezetállapot-értékelési keretrendszer, a „terhelés-állapot-válasz” (PSR) modell1 tekinthető a legelfogadottabbak - az Európai Unió is a PSR modellt vette alapul saját környezetstatisztikai rendszerének megalapozásához. A PSR modell figyelembe veszi, hogy az emberi tevékenység (terhelés) hatással van a környezetre, befolyásolja a környezeti szolgáltatások minőségét és a rendelkezésre álló erőforrások mennyiségét (állapot). A társadalom környezeti, gazdasági és ágazati politikákkal, a tudatosság és viselkedés befolyásolásával válaszolhat ezekre a változásokra (válasz) (Szabó 2006). A 1

Pressure-State-Response

ECONOMICA 2011/10

terhelés, állapot és válasz tulajdonképpen az egyes dimenziók kapcsolatainak viszonyát is szemlélteti, visszatükrözve a termelési szerkezet és fogyasztási jellemzők (gazdasági dimenzió -, kulturális hagyományok, társadalmi értékrendek - társadalmi dimenzió) környezetre való hatását. Az egyes fenntartható fejlődést mérő modellek lefedik a fent említett szervezetek által kidolgozott mutatószám-rendszerek statisztikáit. Ez alól némileg kivételt képez a társadalmi pillér elemzéséhez kapcsolható adatigény, ami inkább a társadalomstatisztikák speciális soraiban található meg. Ennek oka, hogy a társadalmi fenntarthatóság értelmezése viszonylag későn jelent meg, illetve mai napig vitatott az érvényessége. (1. táblázat. Lásd 22. o. fent.) Fenntarthatóság megítélésében kulcsszerepet töltenek be a környezeti statisztikák - a környezet állapotának, a környezeti rendszer fenntarthatóságának mérése a legnehezebb feladat. Bár a fenntartható fejlődés környezeti indíttatású, a környezeti indikátorok - környezetstatisztikák - eltérő megítélést kaptak a nemzetek statisztikai számláiban, jogi és igazgatási alapok hiányában kidolgozásukat csak az 1970es években kezdték meg. Azóta a környezeti indikátorok hosszú fejlődésen mentek keresztül. A szakirodalom a pre-indusztriális időszak jellemző környezeti indikátoraként egyes kanári fajokat említ, amelyeket a bányák levegőjében megnövekvő szén-monoxid-koncentráció jelzésére használtak. E madarak, és más, hasonló célú és funkciójú „indikátorok” (jellemzően olyan fajok, amelyek érzékenyen reagálnak környezetük változására) a monofactoriális bioindikátorok csoportjába tartoztak. Később a környezet állapotának szenteltek nagyobb figyelmet, és az aggodalom fejlettebb ökológiai indikátorok kialakításához vezetett. A második generációs ökológiai indikátorok az ökoszisztémák dinamikájára összpontosítanak, vagyis az ökoszisztémák struktúrája és funkciója áll figyelmük középpontjában. Stressz- és válaszadási képesség értékelésére szolgáló mutatókat fejlesztettek ki, és egyes kémiai vegyületek és folyamatok, vagy anyagcsere-termékek kötik le már a figyelmet (Hamnond et. al 1995). 21


1. táblázat: Fenntartható fejlődés mérésére alkalmazott indikátorok Gazdasági indikátorok (Terhelés) • Reál GDP, módosított GDP • Rendelkezésre álló családi jövedelem • Diszkontráták: kimerülési költségek, • Szennyezési költségek • Externáliák költségei Társadalmi indikátorok • Méltányossági együtthatók • Rendelkezésre álló családi jövedelem • Társadalmi költségek • Társadalmi részvétel (civil társadalom aktivitása (pl. egyesületek, alapítványok száma/alakulása), választásokon való részvétel, stb. • Földbirtok megoszlás, elaprózódottság • Anómia, deviáns magatartás indikátorai: öngyilkosság, alkoholizmus Környezeti indikátorok (Állapot) • Kimerülési ráták • Szennyezési ráták • Anyag- és energiafolyamok és -egyenlegek • Talajegészség • Bioindikátorok: pl.: veszélyeztetett fajok száma, madárfajok számának változása

A számszerűsítés módszerei • Kompozit indikátorok: - Az indikátorok egyszerű felsorolása - Scoring rendszerek - Integrált rendszerjellemzők kiemelése • Termelési függvény becslése CobbDouglas alapon • Input-output elemzés • Modellezés - empirikus - determinisztikus-analitikus - determinisztikus-numerikus • Ökonometriai modellek • Szimuláció az egyensúlyi állapotok változásának becslésére, kritikus beavatkozási pontok kijelölésére • Kérdőíves felmérés: jellemzően kérdőívek alapján felmért szubjektív mércék

Forrás: Szakirodalmi vizsgálat alapján saját szerkesztés

Fenntarthatósági modellek dimenziók mentén történő osztályozása A fenntartható fejlődés - a gazdaság és környezet kapcsolata - napjainkban is a tudományos viták középpontjában áll. A szakmai viták számos fenntarthatóság értékelését szolgáló modell kidolgozásához vezettek, de nem jelenthető ki, hogy ezek adekvát, pontos megoldást adnak a mérhetőség problémájára. Felvetődik tehát a kérdés: mit tekinthetünk megfelelő modelltervezés technikának, illetve modellstruktúrának. Erre a választ csakis az adhatja meg, hogy ha megvizsgáljuk a fellelhető modellek struktúráját és felépítését. Nijkamp, van der Bergh, Soeteman (1990) arra hívja fel a figyelmet, hogy a fenntarthatóság mérése mindenképp dinamikus vizsgálati módszertan tárgyát kell hogy képezze. A szerzőpáros hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés valamely evolúciós folyamatot jellemez, így az értékelésnek lényeges eleme a strukturális törések, az új egyensúlyok és az abban 22

rejlő állapotváltozások azonosítása. A Pearson és Harris szerint (2004) a fenntarthatósági értékelésnek a következő négy alapvető stratégiája alakult ki: • Aggregált indikátorok: amelyek kompozit indexnek tekinthetők, de értékelés egy numerikus érték, eredmény alapján adható meg (pl.: HDI, GPI, ISEW); • Multiplikatív indikátor: a kialakított fenntarthatósági koncepcióban megjelölt - széles körű - témaspecifikus indikátorok komplex elemzése; • Korrigált nemzeti számlák: környezeti és társadalmi tényezőkkel korrigált gazdasági elszámolások (Green National Accounting) csoportja; • Kompozit indikátorelemzés: komplexebb helyzeteket kifejező indikátorokra összpontosít. Ebben az értelmezésben az indikátor olyan változó, amely összetett folyamatokra, trendekre, illetve állapotokra vonatkozó információs tömeget tömörít, és így egy könynyebben értelmezhető mutatóhoz jutunk. ECONOMICA 2011/10


Az alábbiakban (2 táblázat) az előző kategóriákon felül olyan összefoglalást adunk a szakirodalomban fellelhető mérési stratégiákról, amely a dimenziók mentén szemlélteti az értékelt pilléreket, azaz a mérési elképzelés komplexitását. Jól látható, hogy a módszerek többsége az ökológiai és gazdasági vonatkozású fenntarthatóság értékeléshez köthető. Ezeknél a koncepcióknál a gazdasági és környezeti indikátorok együttes alkalmazása jelenik meg, ahol a számítások indíttatását sem lehet egyértelműen elválasztani (gazdasági fenntarthatóság, a termelési rendszerek fenntarthatóságának előrejelzése vagy környezeti degradáció mérése). A társadalmi fenntarthatóság csak a legújabb fejleménye a kutatásoknak, a társadalmi rendszer önálló (direkt) fenntarthatósági értelmezésével és mérésével csak elenyésző számú szakértői tanulmány foglalkozik, miközben a gazdasági és környezeti fenntarthatóság széles körű szakirodalommal bír.

pályát a társadalmi szinten értelmezett jólét maximalizálása és/vagy a teljes tőkeállomány fenntartása jelenti (Arrow et. al., 2003). A mérési koncepciók lényegének az tekinthető, hogy a makrogazdasági rendszer célja a rendelkezésére álló természeti erőforrások gazdasági értelemben vett termelékenységének fenntartása a társadalmi jólét maximalizálása érdekében. A fenntarthatóság gazdasági pillérei értékelésének többsége négy megközelítés alá sorolható: az erőforrások kimerülés diszkontrátáinak becslése, illetve elvi meghatározása, a teljes tényezőtermelékenység mérése és a nemzeti elszámolások (pl.:GDP) különböző tényezőkkel való korrigálása. Ezek a gazdasági fenntarthatóságot mind az erőforrás oldalról közelítik. Az első két koncepció mögött az a szemléletmód áll, hogy az ember gazdasági tevékenysége a nem végtelen globális természeti rendszer alrendszere, illetve az, hogy mind a globális ter-

2. táblázat: A fenntarthatóság mérésére adott szakirodalmi válaszok

GAZDASÁGI

KÖRNYEZETI

TÁRSADALMI

Fenntarthatóság

Tényezőtermelékenység Földbirtok szerkezetének becslése Ökológiai lábnyom számítás, elemzése Teljes társadalmi tényezőterSustainable Ptrocess Index Jogi környezet vizsgálata melékenység becslése Eltartóképesség vizsgálata Társadalmi részvétel, aktivitás Hozamok közelítése Rezilienciaképesség vizsgálata ökonometriai módszerekkel vizsgálata Asszimilációs képesség vizs(regressziós egyenesek, trend- gálat Anómia idősoros elemzése függvények); Gini- és Herfindahl-index LCA elemzés LCC elemzés Társadalmi életciklus elemzés Tőkeállományok becslése Diszkontráták/együtthatók: időhorizont kikötése és ökoszisztéma jellemzői alapján; Környezeti értékelés: Fizetési hajlandóság, Feltételes értékelés, hedonikus ármódszer, utazási költség megközelítés Anyag- és energiafolyamok: kibocsátás input- és output-elemzése. Módosított nemzeti számlák: környezeti értékelés, társadalmi költségek, környezeti károk korrekciójával; Kompozit indikátorok Komplex LCA=LCA+LCC+SLCA Forrás: saját szerkesztés

Gazdasági pillérek értékelése Tisztán gazdasági értelemben a fenntartható fejlődés megítélésének kérdése a különböző fejlődési pályák közötti választást jelenti. Korábban láthattuk, hogy az optimális fejlődési ECONOMICA 2011/10

mészeti erőforrások (pl. kőolaj-készletek), mind pedig az atmoszféra abszorpciós kapacitásai szűkösek. Az alkalmazott szennyeződési ráták azonban már a környezeti állapotok romlását is magukban foglalják, tehát ezen számítási módszerekben a környezeti szempont is érvényesül. 23


A GDP különböző tényezőkkel való korrigálása sem tisztán gazdasági tényezőket hordoz magában. Itt a korrekciót a különböző társadalmi és környezeti állapotokban bekövetkezett állapotváltozások jelentik. Erőforrás-kimerülés vizsgálata (erős és gyenge fenntarthatóság központi kérdésére épülve): Az erőforrások diszkontrátájának kalkulálásánál a nem megújuló erőforrások készletét határozzuk meg, így azok rendelkezésre állását korlátozottnak tekintjük. Az így kapott diszkontráták végső soron a felhasználás ütemét jellemzik. Ez az alapja a modellekbe bevitt szennyeződési ráták számításának is: feltételezzük a környezet bizonyos abszorpciós, illetve elnyelési kapacitását és egy elvárt időhorizontot (Nijkamp - Soeteman (1987). A diszkontráta azt is kifejezi, hogy az egyes generációk milyen fontosnak tartják az őket követő generációkat, és milyen módon akarnak gondoskodni róluk. A becslés központi kérdése: kiaknázás vagy konzerválás a cél, és figyelembe vesszük-e az intergenerációs méltányosság elveit (Norgaard 1992, pp. 26-31.). Tényezőtermelékenység, termelési függvények alapján definiált gazdasági fenntarthatóság: A TFP egy olyan, egyes termelési rendszerekre jellemző arányszámot ad meg, amely a teljes kibocsátás és a teljes input-állomány között jelenik meg (nemzetgazdasági, de akár üzemegységi szinten is). A TFP koncepciónak hátránya, hogy nem vet minden inputtal számot, így például figyelmen kívül hagyja az externális költségeket (környezeti hatások). A hiányosság kiküszöbölésére adott válaszok a teljes társadalmi tényezőtermelékenység (TSFP) koncepciója, amely már a környezeti költségeket is beemeli a vizsgálatba, az azonban továbbra is kérdés maradt, hogy miként kell helyesen értékelni a környezeti költségeket, és hogy hogyan, és hol kell meghúzni az internalizálandó hatások határát (Byerlee - Murgai 2000). A TFP és a TSFP mögött ugyanaz a gondolat húzódik meg: értelmezésükben a fenntarthatóság egy rendszer azon képessége, amely a kibocsátást annak hosszú távú átlagos szintjén vagy a felett tartja - a technológia növeli a kibocsá24

tás trendvonalának meredekségét. Nyilvánvaló azonban, hogy véges anyagi erőforrások esetén a növekedés nem lehet határtalan és vég nélküli, és a folyamat vége összeomlás, a növekedési folyamat leállása lesz. A módosított GDP lényege, hogy a gazdasági teljesítmény hagyományos indikátorának tekintett GDP fogyatékosságait (a GDP a gazdasági teljesítmény növekedéseként mutatja ki a környezetpusztítást, vagy a környezeti károk helyreállításának költségeit) számba veszi. A módosított GDP során az alapmutatóból kivonják pl.: az erőforrások kimerüléséhez kapcsolódó, a szennyezés által jelentett költségeket, s figyelembe veszik az igazságtalan jövedelemeloszlást, a bűnözés költségeit, az egészségügyi és oktatás költségeit, vagy még a feketegazdaság teljesítményét is. Hasonló mutató az ISEW, GPI, NEW. A természeti erőforrások értékelése azonban itt is probléma marad. Ez utóbbira kínálnak megoldást a környezetértékelési módszerek (Becker 1997). Az értékelés egyik módja, ha a források előállításának költségeiből indulunk ki (ha ilyenek egyáltalán elképzelhetők), vagy a konzerválás és/vagy rehabilitáció költségeit vesszük alapul. Egy másik stratégia lehet, ha az emberek számára képviselt értéküket próbáljuk becsülni. Ezen utóbbi megközelítés alá sorolható a fizetési hajlandóság és a feltételes értékelés. A hedonikus ármódszer és az utazási költség megközelítés ezzel szemben a természeti erőforrások élvezetének (élvezeti értékének) indirekt becslésére törekszik. Alternatív és legújabb kezdeményezések tekinthető a teljes jólét2 koncepciója, ami a neoklasszikus közgazdaságtani gondolkodás reformjaként jelent meg. A zöld NNP-ból fejlődött koncepció szerint a tőkeállományok értékváltozásainak mérésével jellemezhető a fejlődés fenntarthatósága. Az érvelés rendkívül egyszerű: a Bruntland-jelentés szerint egy fejlődési folyamat akkor fenntartható, hogyha a jövőbeni generációk legalább olyan magas szintű jólétet élvezhetnek, mint a jelenlegi ge2

Inclusive wealth

ECONOMICA 2011/10


nerációk. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi generációnak annyi megtakarítást kell képeznie, hogy a következő generációra hagyott erőforrások biztosítsák számukra a jelenbeli generáció által elért jólét élvezését. Formálisan mindezt a fenntartható fejlődés kritériumaként is megfogalmazhatjuk: a fejlődés két időszak között akkor fenntartható, hogyha a tőkeállományok változásainak egy korrekciós

fenntarthatóságát a modellkoncepció abban adja meg, hogy a kritikus tőketípusok állományának csökkenését fejezheti ki, amennyiben például: a kitermelésből, szennyezésből származó veszteségek nagyobbak a korábbi időszak tőkenagyságánál (Pearson, Harris, 2004). Számításakor tehát becsülni kell azon tőkeállományok változásait, amelyek relevánsak a jólét előállítása szempontjából. E tőkeállományok-

1. ábra: A teljes jólét koncepcióból származó fenntartható fejlődési modellek

Forrás: saját szerkesztés 3

tényező’ felhasználásával korrigált értéke pozitív. A vagyont az egyik generáció az őt követő generációra korábbitól eltérő tőkék állományaként transzferálhatja4 (Mäler, 2008). A jóllét 3 Drift term tényező: különféle exogén tényezőket foglal magában (mint pl. külkereskedelmi cserearányoknak, teljes tényezőtermelékenységnek exogén változását: TFP), amelyek érinthetik a társadalmi jólétet. TFP: más néven Solow-reziduum, a GNP növekedésének azon része, amit nem teljesen magyaráz az inputok növekedése Az utóbbi időben széleskörű vita alakult ki a TFP jelenlétéről és nagyságáról, egyes módszertani kezdeményezések szerint a TFP jelenléte leginkább számítási hibákra vezethető vissza. 4 A benne foglalt érték koncepciójának a lényege, hogy az egyébként csak jövőbeli hasznok alapján mérhető társadalmi jólét (mint fenntarthatósági kritérium) egyenlő lesz a tőkeállomány folyóértékével.

ECONOMICA 2011/10

nak természetesen három típusát különbözteti meg: ember alkotta tőke (ingatlanok, épületek, gépek, eszközök, utak, stb. - összességében a művi környezet), emberi tőke (az a tudás, amely közvetve vagy közvetlenül növeli a jólétünket), illetve a természeti tőke (beleértve mind a megújuló, mind a nem megújuló erőforrásokat). Utóbbiba tartozik az ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatások számbavétele is, aminek becslése elszámoló áron történik. A koncepció adta értékelési lehetőségeket a szakirodalmi viták folyamatosan fejlesztik (lásd fentebb, 1. ábra). A Világbank éves rendszerességgel végez felméréseket a tagállamok nettó beruházásaira vonatkozóan (a Világbank közgazdászainak szóhasználatában e nettó be-

25


ruházás a Valódi megtakarítás5 terminus alatt ismert). Ez a mutató az egyes tőketípusokban bekövetkezett állományváltozást számszerűsíti. Az eljárás azzal kezdődik, hogy a Bank a nemzeti számlák rendszeréből kigyűjti a nettó beruházások adatát, amelyet korrigál a kimerülő erőforrások kiaknázásával, az erdők degradálódásával vagy a klímaváltozás becsült hatásával. Az így megkapott tényleges (valódi) beruházás mutatója a tőkeállományok változásainak valódi értékeire vonatkozó becslésként értelmezhető. A Világbank által számított adatok nyilvánosan hozzáférhetők (Mäler, 2008). Történtek kezdeményezések a mutató további finomítására is. A közgazdászok egy csoportja úgy gondolja, hogy nem egy adott nemzetgazdaságra vonatkozó valódi beruházás, hanem a valódi vagyon az, ami a fenntartható fejlődés szempontjából releváns. A valódi jólét a Világbank adatai alapján szintén számszerűsíthető. A módszertan szerint a teljes jólét egy főre jutó értékének növekedési rátája jelenti a fenntartható fejlődés numerikus kritériumának alapját, amelyet a TFP alapján kell korrigálni (negatív TFP esetén például az egy főre jutó teljes jólét növekedési rátáját csökkenteni kell). Az így kapott eredmény előjele alapján ítélhető meg a fejlődés fenntarthatósága: a negatív eredményt produkáló makrorendszerek fejlődése az adott időszakban fenntarthatatlan pályán van/volt (Arielski,2010). Ezen értékelések előnye, hogy kezeli a generációs méltányosság elvét, illetve - a közgazdaságtanban legelőször - a (fenntartható) fejlődésben szerepet játszó minden kritikus tőkeelemet számszerűsít. A módszer előnye, hogy regionális folyamatok modellezésére is alkalmazható. Hátránya, hogy továbbra is feltételezi a tőketípusok közötti helyettesíthetőséget. A környezeti pillér mérése A környezeti pillér fenntarthatóságának mérésére alkalmazott módszerek alapvetően a következő tényezők figyelembevételével igyekez5

Geniune Saving

26

nek meghatározni a fenntarthatóságot: a rendelkezésre álló erőforrások mennyisége, azok várható kimerülési ideje, a környezeti állapotok hatáskategóriánkénti minősítése, valamint a szennyezés-kibocsátás mértékével, az asszimilációs képesség értékelésével. Erőforrás-oldalról történő megközelítés: A természeti környezet fenntarthatóságának mérésében a hozamtrendek számítása jelenti az egyik legalapvetőbb módszert, habár ez inkább az agrár-ökológiai rendszerek értékelésének célját szolgálja (Helen 2001). A kimerülési és szennyezési ráták számítása hasonlatos a már (gazdasági pillér értékelésénél) leírt esetekhez. Itt a vizsgálat célja nem gazdasági, hanem környezeti értékelés, akkor a számítások alapját nem monetáris értékek, hanem a környezeti változók fizikai mennyiségei (pl. tonna, liter, köbméter, stb.) jelentik. Ebbe a csoportba sorolható be a különböző lábnyomok (ökológia-, szénlábnyom) számítása is, ami a fogyasztási szokásokból, az életvitelből határozza meg az emberiség erőforrás (föld, energia, élelmiszer stb.) felhasználását és így von le következtetést a kimerülés veszélyére. Ezek a számítások kérdőíves felméréssel készített fenntarthatósági következtetések, amelyek hátterében a fogyasztás, felhasználás összetételéhez rendelt kalkulációk állnak. A környezeti állapotok hatáskategóriánkénti minősítése: Ezen kategóriába tartozó módszerek a talajban, vízben, levegőben bekövetkezett környezet-állapot romlásának felmérésére törekszenek. Az értékelés során a mikrogazdasági károk összegzésével, anyagáram elemzéssel adnak számot a fenntarthatósági kritériumok teljesítésére vonatkozóan. Az eredményeket hatáskategóriák szerint összegzik és értékelik (pl. LCA elemzések többsége). A szennyezés-kibocsátás mértékével, az asszimilációs vagy reziliencia képesség értékelése: A koncepció szerint a környezeti konfliktus abból adódik, hogy bizonyos szennyező anyagok (pl. üvegház-hatású gázok) nagyfokú térbeli terjedést mutatnak, vagyis a kibocsátás helyétől távolabb is káros változásokat indukálnak. Hatásukra az ökoszisztéma-szolgáltatások minősége leromlik, s ez nem csak a kibocsáECONOMICA 2011/10


tás közvetlen környezetében következik be. A szennyezések hosszú távon a környezeti feltételek változását is magukkal vonhatják (pl.: szélsőséges időjárás kialakulása), amely egyre súlyosabb terhet rak az ökoszisztéma elemeire. A szennyezésre és klímaváltozására adott környezeti válaszok megmutatják, hogy meddig fenntartható, meddig tud alkalmazkodni a természet a rendszerfeltételek módosulására. Az alapkérdés tehát a következő: az ökoszisztémák jelentős mértékű reorganizációs kényszere előrejelezhető-e a szennyező anyagokra vonatkozó idősorok, vagy bizonyos ökoszisztéma-szolgáltatások monitorozása által (Brock et. al 2006)? A friss kutatási eredmények szerint (lásd: Brock et. al 2006, Wessels et. al 2004, Washington-Allen et. al 2008) az ökoszisztémák dinamikája variábilisabbá válik az ilyen reorganizációs kényszereket megelőzően – vagyis a nagyobb varianciából a „újraszerveződés” közelgő bekövetkezésére kell számítani. A variancia tehát előidejű indikátor. A szerzők az indikátor működését egy szimulációs modellben fejtik ki, generált idősorok alapján. Modelljük két régióra van specifikálva, amelyeket a szennyező anyag kétirányú áramlása köt össze – bár a modell tetszőleges számú kapcsolódó régióra általánosítható (Pawlowski- Cabezas 2008). A környezeti szolgáltatások értékelése mellett a műholdképes vizsgálatok is egyre jelentősebb módszertani útmutatót adnak az ökoszisztémák jellemzésére Tamborra (2004), Wessels (2004) és Washington-Allen (2008) szerzőtársaikkal a regionális környezeti változásokat idősoros megfigyelésekre alapozzák. Feltételezésük szerint a bekövetkezett degradáció az egyedszámok drasztikus változásában (csökkenésében) mérhető és kimutatható. Véleményük szerint az alkalmazkodási képesség megismerésével és elvégzett érzékenység vizsgálattal előre jelezhető a környezeti változás és az abból származó gazdasági és társadalmi következmények. Szükséges megemlíteni azt is, hogy ezek a mérések a drasztikusan változó, az európaitól szélsőségesen eltérő társadalmi és gazdasági (struktúrájú) berendezkedésű harmadik világban vizsgálják a fenntarthatóság kérdéseit. ECONOMICA 2011/10

Külön említenénk meg az életciklus elemzés kínálta értékelési lehetőségeket. Ezt a mérési módszert környezeti és gazdasági megfontolásokból dolgozták ki, de a korábban említettekhez képest már önálló értékelési lehetőséget nyújt a társadalmi szempontok vizsgálatához (SLCA, social life cycle analysis) is. Leggyakoribb alkalmazása továbbra is az LCA (life cycle analysis) elemzés, ahol hatáskategóriánként lehet becsülni adott tevékenység vagy szolgáltatás bölcsőtől a sírig bekövetkező környezeti hatását. Az LCC (life cycle costing) modul a költségek életszakaszokhoz való rendelésével tud fejlesztési javaslatokat szolgáltatni adott technológiára vonatkozóan. A három modul öszszességében lehet alkalmas a fenntarthatóság értékelésére, amit az utóbbi években ágazati kapcsolatok mérlegéből kiindulva regionális szinten el is kezdtek vizsgálni (Tóthné, 2008). Hátránya az, hogy projekt szinten értékel, így regionális összefüggéseket nehéz vele modellezni. A társadalmi pillér mérése A társadalmi fenntarthatósági értékelés egyik jellemző célja az intragenerációs méltányosság szempontjának mérhetővé tétele. Ennek legközvetlenebb módja a társadalmon belüli jövedelem-eloszlás numerikus jellemzése: ezt a célt szolgálja a Herfindahl-index, illetve a Giniegyüttható (Becker 1997). A társadalmi indikátorok nagyon érzékenyek a társadalmi fenntarthatóság alkalmazott fogalmára – éppen ebben rejlik a mutatók hiányossága. A társadalmi részvétel például semmilyen módon nem utal arra, hogy az elemzett társadalmat milyen fokú méltányosság jellemzi az erőforrások birtoklása és használata terén. A Herfindahl-index (vagy másként Herfindahl–Hirschman-index) a piaci koncentráció mérőszáma, s egyszerűen, az egyes szektorokban jelenlévő vállalatok piaci részesedéseinek négyzetösszegeként becsülhető (értéke 1,0 egy abszolút koncentrált, monopolisztikus piaci szerkezetben, míg a 0-hoz közeli érték az élénk piaci részesedés jele). 27


A Gini-együttható értéke szintén 0 és 1 között mozoghat – tökéletes jövedelemegyenlőség esetén értéke 0. E mutatók vitatható eredményt szolgáltatnak, mert a jövedelmi sor egyes részein bekövetkező különböző változások ugyanolyan értékelést kapnak (egy eleve egyenlőtlen helyzetből kiindulva a koncentrált jövedelem egy része kerülhet a tehetősebb és a szegényebb rétegekhez, a Gini-mutató azonban ezt a különbséget esetleg nem jelzi). Ezen együtthatók például azt sem veszik figyelembe, hogy az emberek nagy különbségeket mutathatnak forrásaik értékelése és a használat hatékonysága terén. A társadalmi fenntarthatóság mérésének másik nagy csoportja azon módszerek összessége, amely a társadalmi normákat, értékeket és azok állapotát méri fel. Ezen módszerek egy része makrotársadalmi szintű statisztikai adatok elemzésére irányul (Durkheim 2003), másik csoportja pedig egyéni szinten értelmezett és mért deviáns magatartást vizsgálja (Srole 1956: 712–713). Az utóbbi kérdőívek segítségével az anómia öt komponenséhez (politikai és társadalmi tehetetlenség, általános társadalmi hanyatlás, normanélküliség, illetve társadalmi elszigeteltség (Scheepers et al. 1992) egy-egy állítást (vélemény-kijelentést) rendel, amelyekről a megkérdezetteknek el kellett dönteniük, egyetértenek-e velük. Az így kialakított Sroleskála jelzi a társadalom érték- és normarendszerének állapotát és biztosít lehetőséget a fenntarthatósági következtetések levonására. A regionális értékelés lehetőségei Az Európai Unió regionális politikájának kezdeti célja kizárólag a kohézió erősítése, az elmaradott régiók gazdaságának fejlesztése volt, anélkül hogy vizsgálta volna annak környezeti hatásait. Környezetpolitikája is csak az 1972-es párizsi csúcskonferencián született megállapodás után kelhetett a fenntarthatóság környezeti szempontú elveinek érvényesítésére. Később minden politikába, köztük a regionális politikába is integrálták a (környezeti) fenntarthatóságot, mint horizontális elvet (Cradiff folyamat) 28

(Tóthné, 2006). A régiók felzárkóztatásának környezettudatos módon történő megvalósulását segítette elő az Amszterdami szerződés is, ami a Strukturális Alapok szabályozásában horizontális elvre helyezte a fenntartható fejlődést. Ezt a Barcelonai Csúcson is megerősítették, ahol elfogadták fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezeti pillérei közötti egyensúly megteremtésének igényét (Kiss, 2009). A regionális fejlesztési célkitűzések során a fenntarthatóság figyelembevétele a fogalmi meghatározás nehézségei miatt felvethet problémákat. Amennyiben feltételezzük a fenntartható regionális fejlődés iránti igényt, e fenntarthatóság több szempontból is mérhető és megítélhető. Az ipari kapacitások fenntartására tett erőfeszítések nemcsak a környezet szempontjából jelentettek problémát, de a szerkezeti jellemzők figyelmen kívül hagyása a gazdasági fenntarthatóság kérdéseit is felvetette. A vidéki térségek elnéptelenedése, a városi területek zsúfolttá válása, a megjelenő deviáns magatartásformák pedig elkerülhetetlenné teszik, hogy a régiók szintjén is kutatásokra kerüljön sor a fejlődés társadalmi dimenziójáról. A társadalmi és gazdasági rendszerek növekedésének fenntarthatóságra gyakorolt hatáselemzése elengedhetetlen, ha a jövő generációk számára biztosítani szeretnénk a legalább jelenleg birtokolt jóllétünket. Ebben kritikus szerepet játszik az értékeléshez szükséges módszertan fejlesztése, különösen regionális szinten. A regionális fenntartható fejlődés elérése azért fontos, mert ez az a szint, ahol a társadalmi intézmények és ökológiai funkciók legszorosabban kapcsolónak. Ezért vált a regionális fenntarthatóság értékelése joggal a stratégiai tervezés egyik fontos területévé - különösen az erőforrás-gazdálkodás területén. A fenntarthatósági célok biztosítása végett olyan módszertan szükséges, amely képes ellenőrizni a fejlődés fenntarthatóságát és a regionális tervezés teljesítményét, annak eredményeit. A meglévő módszertanok csak részben adnak komplex értékelést, bár eddigi szerepük a tervezésben nem kérdőjelezhető meg. Ezek ECONOMICA 2011/10


többsége felülről-lefelé építkezik: a fenntarthatóság makrogazdasági koncepcióit adaptálták regionális szintre a nemzeti statisztikák adatainak származtatásával elemezve a régió teljesítményét. Ezek többségénél a fenntarthatóság állapotának és trendjének jellemzésére a fogyasztásból és a környezetterhelésből indultak ki, többnyire az eltartóképesség becslésével. Más ismert top-down koncepciónak a gazdasági fejlettség Indexe (EDI), a környezetterhelési index (EPI) és erőforrás és energiafelhasználás indexek tekinthetőek (RECI) (Riley, 2001). Ezektől eltérő megközelítés az átfogó SWOT analízis készítése, ahol a fenntarthatóság egyes pilléreinek értékelését válogatott szakértők megkérdezésével dolgozzák ki. Összegzés A tanulmányban nagy vonásokban összefoglaltuk a fenntartható fejlődés különböző pilléreire értelmezhető mérési gyakorlatokat és alkalmazott indikátorait. Láttuk, hogy bár a fejlődés fenntarthatóságának a közgazdasági szakirodalomban mára kialakult irányvonalai vannak, de ezek többségében a gazdasági és környezeti pillérek teljesítményén mérik a fenntarthatóságot. A társadalmi dimenzió értékelése még

gyerekcipőben jár, kevésbé megalapozott. Az is elmondható, hogy regionális fenntarthatóság mérésében a makrogazdasági módszerek regionális szintre történő adaptálása jellemző. Ez azonban felveti a méréshez szükséges adatok rendelkezésére állásának kérdését. Véleményünk szerint érdemes megtartani a fenntartható fejlődésnek - a könnyű értékelés miatt - az egyszerű, egy indexbe tömörített mutatóját. Ez azért jó a fejlődés fenntarthatóságának megítéléséhez, mert ha az összevont (aggregált) index egy fejlődési folyamatot fenntarthatatlannak jelez, akkor ez önmagában is elegendő ahhoz, hogy megalapozottan elvessük az adott rendszer fenntarthatóságát. Probléma akkor mutatkozik, amikor az összevont index egy fejlődést fenntarthatónak jelez, de nem előfeltételezi az egyes pillérek fenntarthatóságát a helyettesíthetőség megengedése miatt. Tehát kiegészítő mérésekre is szükség van. Ezek alapján a fenntarthatóság, és ezáltal mérése számunkra azt a fenntarthatósági definíciót követi, amely szerint a fenntartható fejlődés nem egyezik meg a gazdasági, társadalmi és környezeti rendszerek összességében mért fenntarthatóságával. A rendszereknek önmagukban is hordozniuk kell a fenntarthatóság kritériumait.

Felhasznált irodalom (1) Anielski (2010): The economic of happiness, New Society Publishers, p. 288. (2) Arrow et al. (2003): Are we consuming too much? Jurnal of Economic Perspectives, Vol. 18. No. 3.; pp. 147-172. (3) Arrow, K. - Dasgupta, P. - Mäler, K.-G. (2003): Evaluating Projects and Assessing Sustainable Development in Imperfect Economies, European Association of Environmental and Resource Economists, vol. 26(4), pp. 647-685, December. (4) Becker, B. (1997): Sustainability Assessment – A Review of Values, Concepts, and Methodological Approaches. Washington, DC: The World Bank. (5) Brettel, S. (2003): Econometric modelling in the evaluation of regional sustainable development, Manchester University 2003. (6) Briassoulis, H. (2001): Sustainable development and its indicators: Through a (Planner’s) glass darkly, Journal of environmental planning and management, 44(3), pp. 409-427, 2001. (7) Brock A., W. - Carpenter R., S. (2006): Variance as leading indicator of regime shift in ecosystem services, Ecology and Society 11(2): 9. ECONOMICA 2011/10

29


(8) Byerlee, D. - Murgai, R. (2000): Sense and sustainability revisited: the limits of total factor productivity measures of system sustainability, Washington, DC: The World Bank. (9) David W. P.,– Barbier, E. – Markandya, A. (1988): Sustainable Development and Cost benefit Analysis. London: Environmental Economics Centre. (10) Durkheim, É. (2003): Az öngyilkosság – Szociológiai tanulmány, Budapest: Osiris. (11) Hammond, A. - Adriaanse, A. - Rodenburg, E. - Bryant, D. - Woodward, R. (1995): Environmental indicators: a systematic approach to measuring and reporting on environmental policy performance in the context of sustainable development, World Resource Institute (12) K. J. Wessels, S. D. Prince, P. E. Frost, D. van Zyl (2004): Assessing the effects of human-induced land degradation in the former homelands of northen South Africa with a 1 km AVHRR NDVI time-series, Remote Sensing of Environment, vol 91(1), pp 47-67 (13) Kiss, Á. (2009): Környezeti fenntarthatóság az EU regionális politikájában – a hazai gazdaságfejlesztési programok tapasztalatai, A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának periodikája, X. évfolyam 1. szám 2009. április, ISSN: 1586-0698 (14) Mäler, K.-G. (2008): Sustainable development and resilience in ecosystems, environmental resource economics, 2008., no. 39, pp. 17-24. (15) Nijkamp, P. - Soeteman J., F. (1987): Ecologically sustainable economic development: key issue for strategic environmental managemet. (16) Nijkamp, P. - van der Bergh, C.J.M - Soeteman J., F. (1990): Regional Sustainable development and natural resource use, Washington, DC: The World Bank. (17) Norgaard, B. R. (1992): Sustainability and the economics of assuring assets for future generations, The World Bank, Washington, DC. (18) Pearson, L. - Harris, M. (2004): Measuring and modelling sustainable development at the Regional and national scales in Australia, Inaugural National Research Colloquium, Regional Dimensions in National Development, 19. Feb 2004. (19) Pezzey, J. (1992): Sustainable Development Concepts – An Economic Analysis. Washington, D.C.: The World Bank. (20) Pomázi I - Szabó E. (2006): A környezeti mutatók alkalmazása az OECD-ben, az EU-ban és Magyarországon. In: Gáthy V (szerk.) A környezet, a test és a lélek egészsége. Nádasdladány, Magyarország, 2006.03.19-2006.03.19., Budapest: Nádasdy Alapítvány, pp. 60-65.(ISBN:963-219-377-6) (21) Riley, J. (2001): Multidisciplinary indicators of impact and change, Agriculture,Ecosystems & Environment, Volume 87, Issue 2, November 2001, Pages 245-259 (22) Srole, L. (1956): Social integration and certain corollaries – An exploratory study. In: American Sociological Review, vol. (21) No.: ; pp. 709-716. (23) Szita Tóthné, K. (2008): Életciklus elemzés életciklus értékelés, Miskolci Egyetem (24) Szita Tóthné, K. (2006): A fenntarthatóság aktuális kérdései, Regionális Fejlesztés Operatív Program “Hallgatók a régióért, régiók a hallgatókért”, Miskolci Egyetem (25) Tamborra, M. (2004): Socio-economic tools for sustainability impact assesment, European Comission (26) W. Pawlowski, C. - Cabezas, H. (2008): Identification of regime shifts in time series using neighborhood statistics, Jurnal of ecological complexity 5 (2008) pp. 30 – 36. (27) Washington-Allen, R. A. - Ramsey, R.D. - West E.,N. - Norton E., B. (2008): Quantification of the ecological resilience of drylands using digital remote sensing, Ecology and Society 13(1): 33. 30

ECONOMICA 2011/10

Vendéfejezet - Miskolci Egyetem Világ-és Regionális Gazdaságtan Intézet

Kuttor Dániel

Az ipari szerkezetváltás környezeti és területi hatásai a visegrádi országokban Kuttor, Dániel: The Environmental and the Spatial Effects of Industrial Restructuring in the Visegrád Countries During the transition period the Visegrád Countries (the Czech Republic, Hungary, Poland, Slovakia) had to be integrated not only into the international political, legal, and defence systems, but also the European and global production structures, and chains. This rapid integration (or rather reintegration) process exerted significant effects on the production activities, which influenced the role of industry in the national economies, the structural distribution, the environmental emission, and the geographical location. Keywords: Visegrád countries, industrial restructuring, environmental effect, spatial economics. Áttekintés. Az átmenet időszaka alatt a visegrádi országoknak (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) a nemzetközi politikai, jogi, és védelmi rendszerbe történő betagozódáson túl az európai és globális termelési struktúrákba, láncokba is integrálódni kellett. Ez a történelmi léptékkel mérve gyorsan lezajló integráció (vagy inkább reintegráció) jelentős hatással volt a termelő tevékenységekre, amelyek befolyással voltak az ipar nemzetgazdasági szerepére, ágazati megoszlására, környezet-terhelésnek mértékére és földrajzi elhelyezkedésére. Kulcsszavak: Visegrádi országok, ipari szerkezetváltás, környezeti hatás, térgazdaság. Bevezetés. 1970-80-as évtizedek fordulója óta a világ ipari termelésében jelentős térbeli és szerkezeti átalakulás figyelhető meg. Kína, a keleti blokk, majd India gazdasági nyitása indukálta a főbb módosulásokat. A globális piacba integrálódó ázsiai és kelet-európai országok munkások és fogyasztók százmillióival, illetve bőséges erőECONOMICA 2011/10

forrás-, és nyersanyagforrásokkal látták el a világgazdaságot. Emellett a gyorsuló technikai fejlődés gyakorolt jelentékeny hatást a szekunder szektor térbeli elhelyezkedésére és struktúrájára. Ez a globális átalakulás nem hagyta érintetlenül Kelet-Közép-Európa országainak iparát sem. A rohamos kelet-nyugati orientációváltás egyedi karakterisztikát és fejlődési pályát kölcsönzött ennek a térségnek. Az átmenet időszaka alatt együttesen hatottak a dezindusztrializáció és reindusztrilaizáció erői, bár térben és ágazati szempontból eltoltan. Ennek eredményeként a visegrádi országok (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) termelő ágazatai jelentős mértékben átalakultak (Barta 2002; Kiss 2010). Fontos rögzíteni és hangsúlyozni, hogy a gazdaságok erőteljes tercierizációja ellenére az ipar megőrizte jelentőségét a térség gazdaságaiban, mind a munkaerőpiac foglalkoztatása, mind a hozzáadott érték előállítása tekintetében (Enyedi 2009). A feldolgozóipar teljesítménye alapvetően determinálta az export-képességet (volumen nagyságát), és közvetlenül befolyásolta a teljes gazdasági (más szektorok) növekedését és a jövedelmi szintet is (Horváth 1999). 31


Mindezek indokolják a szekunder szektor különös tekintettel a feldolgozóipar részletes szerkezeti, illetve térbeli vizsgálatát. Fogalmi, elméleti háttér A szekunder (másodlagos) szektor foglalja magában a termelő-, feldolgozó- és építőipar ágazatait. Ezek a tevékenységek alakítják át a primer (elsődleges) szektor nyers- és alapanyagait felhasználható, fogyasztható formába. A szekunder szektor bővülése adott nemzetgazdaságon belül az ipari forradalom következménye. A folyamat Angliában a 18. század második felében kezdődött és ma is tart. A több mint kétszáz év alatt a jelenség globális diffúziója ment végbe, csupán a föld néhány szegmense maradt érintetlen. Az ipari termelés és foglalkoztatás térnyerésének jelenségét – idegen szóval – indusztrializációnak is nevezzük. A lexikon magyarázata szerint a fogalom a nagyarányú gépi technika egy adott ország nemzetgazdaságába történő bevezetését jelenti. A 19. század elejétől a 20. század közepéig a fejlett országokban a másodlagos szektor ágazatainak térhódítása ment végbe, párhuzamosan az agrárium szerepének csökkenésével és a szolgáltatások bővülésével. Az ipar abszolút számokban megmutatkozó növekedése mögött jelentős ágazati, szerkezeti változások húzódtak (Szalavetz 2007). A struktúraváltások ciklikus mozgást adtak az egész gazdaság fejlődésének (Kondratyev- vagy k-ciklusok). A 19. századtól különféle iparágak töltötték be a húzó szerepet (textilipar, acélgyártás, vegyipar, járműgyártás, informatika, egyéb). A 20. század közepén a fejlett világ országai eljutottak az úgynevezett poszt-indusztriális fázisába, amelyben a szekunder szektor szerepe másodlagossá vált a tercier (szolgáltatások) mögött. A folyamat elsődleges oka, hogy csökkent az iparban foglalkoztatottak száma és az előállított érték. A leépülésben, illetve leépítésben környezeti, munkaerőpiaci, szabályozási, költségvetési szempontok játszottak közre. A jelenséget idegen szóval dezindusztrializációnak hívjuk és Észak-Amerika, valamint Nyugat-Európa 32

számos térségére jellemző (Rodwin-Sazanami 1991). A nehéziparral, illetve monoszerkezetes termeléssel bíró régiókban okozta a legnagyobb kibocsátás-visszaesést, illetve munkaerőpiaci zavarokat (Közép-Anglia, Észak-Spanyolország, Észak-Itália, Luxemburg, Ruhr-vidék, stb). Napjainkra Ázsia már nem csak az újonnan iparosodott országok által támaszt éles versenyt az európai és észak-amerikai gyártók számára; Kína és India gyors fejlődése még inkább fokozza a Távol-Kelet és Dél-Ázsia gravitációs hatását. Éppen ezért a nyugati világban a gazdaságpolitikai célok között gyakran megjelenik az újraiparosítás, mivel a szekunder szektor teljesítménye az érték- és munkahelyteremtésre is közvetlen hatással van, amely a szociál- és kereskedelempolitika szempontjából is stratégiai jelentőségű (Kocziszky 2008; Barta 2008). Azonban nem közömbös, hogy Európában – kiváltképp Kelet-Közép-Európában – miként megy végbe az újraiparosítás, a szekunder szektor revitalizációja. Milyen ágazatok betelepülésére, betelepítésére kerül sor? Amennyiben a tömegtermelésen alapuló, monoszerkezetes gyáripar jelenik meg (újra), akkor reindusztrializációról beszélhetünk. Ha azonban modern feltételek mellett (infrastruktúra, menedzsment, munkaerőpiac, egyéb) megvalósuló diverzifikált szerkezetű termelés betelepülésének lehetünk tanúi, akkor neoindusztrializációról (Landesmann-Székely 1995). A kialakuló „új” termelési és ágazati struktúra ezáltal hosszabb távra meghatározhatja egy szűkebb térség vagy akár egy egész nemzetgazdaság munkaerőpiaci helyzetét, jövedelemtermelő- képességét, gazdaságának fejlődési pályáját. A fenti gondolatok által inspiráltan három kérdésre keresem a választ cikkemben: • Milyen tendenciák fedezhetők fel a kelet-közép-európai országok iparában az átmenet ideje alatt? Beszélhetünk-e ipari szerkezetváltásról, illetve az újraiparosodás mely típusa jelentkezett? • Milyen környezeti hatásokkal járt az ipari szerkezetváltás? ECONOMICA 2011/10


• Milyen területi (regionális) dimenziói voltak az átstrukturálódásnak? A vizsgálatot a visegrádi országokra terjesztettem ki. A számításokhoz az OECD Factbook, az EuroStat és a World Bank on-line forrásainak adatait használtam föl (EuroStat 2009; OECD 2008). A szekunder szektor vizsgálatánál nem tértem ki az építőiparra, csupán a feldolgozóipart elemzem. A rendelkezésre álló adatok az átmenet teljes időszakának monitorizálását lehetővé teszik, ugyanakkor a regionális és szerkezeti vizsgálatok időhorizontja a 2000-2007-es intervallumra korlátozódik. Annak ellenére, hogy a 2008-as pénzügyi válság új fejezetet nyitott a világgazdaság fejlődésének történetében, azok hatásainak elemzésétől most eltekintek részben az egyelőre korlátozottan rendelkezésre álló adatok, részben a jelenség komplexitása miatt. Szerkezeti változások a Visegrádi országok iparában Az 1989-es politikai változások markáns dezindusztrializációs folyamatokat indítottak el Kelet-Közép-Európában. A KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) piacok összeomlása, a beruházások elmaradása, a versenyképtelenség, a kedvezőtlen ágazati struktúra, a nyugat-európai gazdasági dekonjuktúra az ipari kibocsátás látványos csökkenését eredményezte. Csehszlovákiában a 1991-ben 27,83, Magyarországon két év alatt (1990-1991) közel ugyanekkora mértékben 27,72 (10,40 és 17,32) százalékkal csökkent az ipari hozzáadott érték. Lengyelország esetében az alakjáról J-görbének nevezett függvény mélysége, azaz a recesszió mértéke nem volt olyan nagy, azonban időbeli kiterjedése hosszabb volt, hiszen a visszaesés már az 1980-as évek közepén elkezdődött. 1993-ra, illetve 1994-re az ipari hozzáadott érték jelentős visszaesése megszűnt, de az éves változás indexe ezt követően is ingadozást, volatilitást mutatott (Illés 2002). Magyarország kivételével a másik három visegrádi országban több olyan esztendő is előfordult amikor csökkent az ipari hozzáadott érték. Ezek a visszaeséECONOMICA 2011/10

sek strukturális problémákra, illetve az eltérő privatizációs módszerek különböző hatásaira vezethetők vissza (Dabrowski et al 2004). A magánosítás formája alapvetően determinálta a külföldi tőkeberuházások volumenének alakulását. Magyarország a 90’-es években mentesült ezektől a strukturális visszaesésektől ugyan, de a 2004-es uniós csatlakozást követő „befektetési bumm” és annak következményeként kialakult robbanásszerű ipari növekedés itt nem volt megfigyelhető, amely ugyancsak szerkezeti gondokra vezethető vissza. Az 1994-2007-es időtávon Szlovákia egyszerre produkálta a legmagasabb átlagos növekedési ütemet (7,15%) és a legnagyobb mértékű ingadozást az ipari hozzáadott érték tekintetében. Magyarország teljesítménye szolgáltatta az ellenpéldát, mivel itt volt a legkisebb az átlagos növekedési ütem (5,14%), ugyanakkor a legkiegyensúlyozottabb. Az ipari hozzáadott érték GDP-hez (Gross Domestic Product, Bruttó Hazai Termék) mért aránya alapján a visegrádi országok pozíciói szignifikánsan változtak. Egyedül Szlovákia esetében rögzíthetünk növekedést a vizsgált időszak alatt, amely azt eredményezte, hogy 2007re Csehországgal azonos karakterisztikát mutatott. Utóbbiban az ipari részarány lassú amortizációja volt megfigyelhető, amelyen csak az EU csatlakozást követő konjunktúra változtatott. A másik két állam pozíciói is hasonultak egymáshoz az intervallum alatt, de Lengyelország és Magyarország más-más trajektória (fejlődési pálya) mentén jutott el a 2007-es végpontba. Míg hazánkban az időszak elejének ipari fellendülése arányaiban növelni tudta a szekunder szektor súlyát az egész nemzetgazdaságon belül, és csak ezt követően indultak be az ipari piacvesztést indukáló folyamatok, addig Lengyelország esetében ezek a trendek időben fordítva jelentkeztek (Ehrlich et al 1994). A 90-es évek látszólagos dezindusztrializációját követően, 2002-től pozíciójavulás következett be (1. ábra. Lásd 34. o. fent). Annak ellenére, hogy az ipari hozzáadott érték GDP-hez viszonyított aránya a legtöbb esetben csökkent, az ipari kibocsátás még mindig 33


1.ábra: Ipari hozzáadott érték a GDP százalékában

Forrás: World Bank adatai alapján saját szerkesztés.

döntően befolyásolja az egész gazdaság teljesítményét. Ezt igazolja a GDP és az ipari hozzáadott érték éves változásainak erőteljes együtt mozgása is. A két számszerű tényező közötti magas korrelációs értékek (Cz: 0,90; Hu: 0,92; Pl: 0,92; Sk: 0,41) bizonyítják ezt. Az átmenet idejének piaci folyamatai átrendezték a munkaerőpiac szerkezetét (aktivitás, foglalkoztatás, szektorális megoszlás) és az ipar munkaerő-megtartó képességét is befolyásolták. 1994 után a munkaerő szektorok közötti megoszlása és változása nagyjából azonos trendeket mutat mind a négy visegrádi országban. Azonban az arányok eltérőek és ez hatással van az iparban foglalkoztatottak nagyságára. Az általános folyamatnak megfelelően a primer és szekunder szektor veszített, míg a tercier nyert a gazdasági átmeneten. 2007-re az agráriumnak már marginális szerep jutott a munkaerőpiacon 4-5 százalékos részesedéssel, kivételt Lengyelország képez, ahol ekkor is még a foglalkoztatottak majd 15 százaléka dolgozott az elsődleges szektorban. A vizsgált időszak végére mindegyik országban a tercier ágazatokban találtak munkát a legtöbben (54-56 %). A tercierizáció Magyarországon volt a legmar34

kánsabb, ahol 2007-ben a foglalkoztatottak 63 százaléka kötődött a szolgáltatásokhoz. 2007re Csehország és Szlovákia munkaerejének szektorális megoszlása nagymértékben hasonlóvá vált; a szekunder szektor (amely a World Bank szerint magában foglalja a bányászatot, feldolgozóipart, építőipart és közművek működtetését) ipari foglalkoztatottság 40 százalék környéki részesedésével. Lengyelország és Magyarország szerkezetileg ettől eltér; előbbiben 30, utóbbiban 33 százalékos volt a másodlagos szektor ágazatainak súlya. Amennyiben az iparban alkalmazottak számának alakulását elemezzük az 1994-2007-es intervallum alatt számos hasonlóság és eltérés fedezhető föl. A 90-es évek dezindusztrializációja leginkább Csehországban és Szlovákiában volt megfigyelhető, ahol 1994 és 2000 között az ipar elvesztette a foglalkoztatottainak 10 százalékát. Ez előbbiben nettó 225 ezer, utóbbiban 61 ezer fő mínuszt jelentett. Ezt követően azonban – különösen északi szomszédunknál – erőteljes indusztrializáció következett be a munkaerőpiacon. Ennek eredményeképpen 2007-ben Szlovákiában már meghaladta (93 ezer fővel), Csehországban megközelítette (97 ezer fővel) az ECONOMICA 2011/10


2.ábra: Foglalkoztatottak számának alakulása a szekunder szektorban


1994-es foglalkoztatási szintet. Lengyelország egyedinek tekinthető mind a munkaerő szektorok közötti migráció, mind annak tendenciája tekintetében. A 90-es évek alatt 1998-ig az ipari munkahelyek száma arányaiban nem változott jelentősen, amely csupán enyhe (130 ezer fős) többletet mutatott. Ezt követően 2003-ig jelentős csökkenést következett be az ipari foglalkoztatottak számában (976 ezer fős), majd 4 év alatt számottevő (841 ezer fős) emelkedés. A váltakozó előjelű, de hasonló erejű hatások eredményeként az iparban dolgozók abszolút száma közel azonos volt (5 ezerrel több) az intervallum végén, mint elején. Magyarország a korábban bemutatott trendektől markáns eltérést mutatott. Hazánk esetében néhány évvel korábban, már a 90-es évek második felében jelentkezett a szekunder foglalkoztatottak számának csökkenése. 1996-ig 51 ezer fő volt kénytelen elhagyni a szektort. Ezt követően 2001-ig jelentékeny bővülés (138 ezer fő) volt regisztrálható, amelyet azonban 2007-ig újbóli csökkenés (40 ezer fő mínusz) váltott föl. A fentebb bemutatott, a szekunder szektorbeli foglalkoztatottak számában bekövetkezett tekintélyes változások az inter- és ECONOMICA 2011/10

intraszektorális értelemben vett szerkezetváltással magyarázhatók (2. ábra). Ezzel összefüggésben elsődleges kérdés, hogy mikor és milyen formában kezdődött meg a privatizáció, illetve milyen volumenű volt a külföldi működő tőke beáramlása. Magyarországon a 90-es évek első felében a privatizáció leggyakoribb alkalmazott módszere a közvetlen értékesítés (direct sale) volt szemben több országgal, ahol a kuponos magánosítást választották. Ezzel is magyarázható, hogy hazánkban hamarabb következett be az ipari foglalkoztatottak számának zuhanása, mivel a külföldi tőke korábban és nagyobb mértékben jelent meg és indukált szerkezetváltást. A többi visegrádi országban ezek a piaci hatások évekkel később mutatkoztak, annak minden előnyével és hátrányával. De valójában milyen mértékű és intenzitású volt a sokat hivatkozott ipari szerkezetváltás? Ennek a kérdésnek a helyes megválaszolása érdekében a feldolgozóipar ágazati szintű vizsgálatát végeztem el, az előbbiekben használt indikátortípusok alapján (hozzáadott érték és foglalkoztatottak). A jelenleg rendelkezésre álló, kompatibilis adatok (EUROSTAT) a 20002007-es időtávra vonatkoznak. 35


A könnyebb áttekinthetőség végett az ágazatokat technológia intenzitásuk szerint csoportosítottam. A besorolásnál az EUROSTAT módszertanát követtem. A kutatásban szereplő ágazatokról és azok kategóriájáról a mellékletben szereplő táblázat nyújt bővebb információt. Az alábbi táblázatban a foglalkoztatottak számában, illetve a hozzáadott értékben 2000-ről 2007-re bekövetkezett százalékos változásokat tüntettem fel az egyes kategóriák és országok szerint (1. tábla). 1. táblázat: A foglalkoztatottak és a hozzáadott érték százalékos változása 2007-re, a 2000-es év bázisállapotához képest, % (2000 = 100) Hozzáadott érték 215,60

100,43 102,37 112,55 103,17

221,88 200,02 163,35 277,15

Total

169,80

CZ HU PL SK

84,70 96,70 103,91 81,04

165,29 157,56 145,84 210,50

Total

115,45

246,95

CZ HU PL SK

106,80 117,27 122,91 114,80

236,94 226,35 209,49 315,04

Total

121,34

243,29

CZ HU PL SK

112,63 119,71 125,31 127,70

238,21 236,95 200,61 297,38

Total

118,89

225,12

CZ HU PL SK

141,88 115,09 122,74 95,85

195,40 219,58 150,58 334,92

high-tech

91,59

low-tech

104,63

CZ HU PL SK

medium-low-tech

Total

medium-hightech

összesen

Foglalkoztatott

Forrás: EUROSTAT adatok alapján saját számítás.

36

A vizsgált nyolc esztendő alatt, Lengyelország kivételével, ahol 12 %-os bővülés volt regisztrálható, nem változott jelentősen a feldolgozóiparban foglalkoztatottak száma, azonban az ágazati megoszlásuk számottevően módosult az időszak végére. A low-tech (alacsony technológia intenzitású) ágazatok szignifikánsan vesztettek munkaerőpiaci súlyukból. A medium-low-tech (közepesen alacsony technológia intenzitású) tevékenységek tekintetében azonos tendenciák fedezhetők fel a visegrádi országok között. Az időszak alatt valamennyi gazdaságban jelentősen bővült a munkaerő foglalkoztatottsága. Ezzel szemben a medium-high-tech (közepesen magas technológia intenzitású) szegmensben a legnagyobb átlagos növekedés mellett nagy volt a szóródás az egyes nemzetgazdaságok növekedése között. A high-tech (magas technológia intenzitású) ágazatok munkaerőpiaci szerepe – Szlovákia kivételével – növekedett az időszak alatt, amely az ipar kedvező irányú szerkezetváltására utal. A visegrádi országokban az átlagolt, aggregát értékek igazolják a dinamikus szerkezetváltást az ipari foglalkoztatottak körében. Ezt támasztják alá az ágazati listák is, amelyek a legnagyobb mértékű bővülést, illetve csökkenést produkáló ágazatokat mutatják. Arányaiban a legtöbb munkahelyet teremtő ágazatok: • NACE kód 34: Gépjármű, szállítóeszköz gyártása (181,5%); • NACE kód 30: Irodagépek és számítógépek gyártása (156,4%); • NACE kód 25: Gumi-, műanyag termék gyártása (149,3%). • Öt ágazat, amelyben csökkent a foglalkoztatottak száma: • NACE kód 18: Ruházati, szőrmetermékek gyártása és szövetfestés (62,2%); • NACE kód 17: Textíliák gyártása (71,1%); • NACE kód 24: Vegyi anyagok és termékek, mesterséges rostok, vegyi szálak gyártása (87,7%); • NACE kód 26: Nem fém ásványi termék gyártása (90,9%); ECONOMICA 2011/10


• NACE kód 27: Fémalapanyag gyártása (96,2%). A cseh munkaerőpiacon az ipari foglalkoztatottak markáns, a teljes vertikumot érintő ágazati mozgása volt megfigyelhető. Ettől volumenében és kiterjedésében elmaradt a magyar. Lengyelországban az iparosodás egységesen, kiegyenlített módon érintette az alacsony, közepes és magas technológia intenzitású ágazatokat egyaránt. Szlovákia esetében érdekes jelenség volt megfigyelhető, hiszen mind az alacsony, mind a magas technológia intenzitású ágazatok munakerőpiaci veszteséget könyveltek el, az ipari állások döntően a technológia használat szempontjából közepes ágazatokban keletkeztek. Felmerül a kérdés: hogy a fent vázoltakhoz képest milyen eltérések tapasztalhatók az ágazati teljesítmények között a hozzáadott érték figyelembevételével? A nyolcéves intervallum alatt az ágazatok nagy részében növekedett a hozzáadott érték, azonban azok üteme eltérő volt. Egyedül a low-tech ágazatok között találunk olyat (textilipar), amelyben folyó áron csökkent a hozzáadott érték. A medium-low-tech és medium-high-tech ágazatoknál a munkaerőpiaci folyamatokhoz hasonló tendenciák rajzolódtak ki, magas, átlag feletti bővülési ütemmel. A medium-high-tech tevékenységek körében a hozzáadott érték növekedése rendkívül vegyes képet mutat, az átlag alatti lengyel teljesítménytől a kiugró szlovákig. A visegrádi országokra összesített ágazatok rangsora a hozzáadott érték alapján az alábbiak szerint alakult. A legnagyobb növekedést, illetve legkisebb bővülést produkáló ágazatok ebben az esetben is gazdasági szerkezetváltásról tanúskodnak. A legnagyobb növekedést mutató ágazatok: • NACE kód 32: Híradás-technikai (rádió, televízió) és telekommunikációs eszközök gyártása (379,9%); • NACE kód 34: Gépjármű, szállítóeszköz gyártása (324,6%); • NACE kód 25: Gumi-, műanyag termék gyártása (284,2%); ECONOMICA 2011/10

és a legalacsonyabbakat: • NACE kód 30: Irodagépek és számítógépek gyártása (152,7%); • NACE kód 18: Ruházati, szőrmetermékek gyártása és szövetfestés (112,2%); • NACE kód 17: Textíliák gyártása (135,5%). A visegrádi országok ipari átalakulása érintette a hozzáadott értékteremtés ágazati megoszlását is. Csehország és hazánk nem csupán a foglalkoztatottak alapján történő összevetésben mutatott hasonlóságot, hanem a hozzáadott érték tekintetében is. A két ország erőteljes növekedése a medium-tech ágazatokból táplálkozott, a low-tech és high-tech szegmensek ettől elmaradtak. Magyarországon lassabb ipari növekedés mellett erőteljesebben mutatkoztak meg a szerkezetváltás tendenciái. Lengyelországban a leglassabb ütemű volt a hozzáadott érték növekedése, azonban ebben a moderált bővülésben kiegyenlítetten „vállaltak szerepet” az egyes ágazatok. 2000 és 2007 között Szlovákia mutatta a legmagasabb ütemű ipari növekedést, méghozzá e növekedés motorjának a technológia intenzív ágazatok számítottak. Az egyes nemzetgazdaságokat több szempontú összehasonlítása alapján elmondható, hogy mind a négy visegrádi országban tetten érhető az ipari szerkezetváltás folyamata. A gazdaságok között több hasonlóságot lehet felismerni, mint eltérést, még ha egyes ágazatoknál egyedi karakterisztikák fel is lelhetők. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a visegrádi országokban 2000 és 2007 között lezajlott erőteljes iparosodás jelentős szerkezeti változásokat indukált. E struktúraváltás nyertesei a mid- és high-tech ágazatok. Ez kedvező fejleménynek tekinthető, hiszen a termelő és feldolgozó szerkezet modernizációját sejteti (neoindusztrilaizáció). Az ipari struktúraváltás környezeti hatásai Az ipari struktúraváltás érdemben változtatta meg a szekunder szektor tevékenységeinek környezetre gyakorolt hatását. Az energia- és nyersanyag-igényes szocialista nehézipar leépülése pozitív következményekkel járt, hiszen 37


3. ábra: Elsődleges energiafelhasználás változása


sok esetben csökkentette a kibocsátás volumenét és az energiaéhséget. Emellett azonban negatív hatások is jelentkeztek. Az primer hazai energiafelhasználás 1988 és 1992 között mindegyik visegrádi országban szignifikánsan esett. Ennek mértéke kevesebb volt, mint a GDP esetében. A legnagyobb mértékű csökkenés a lengyel fogyasztásban állt be, amelynek mértéke majdnem egy negyed volt (23,8%). Ennél arányaiban kisebb volt a magyar (18,4%) és a cseh-szlovák (14,8 és 19,6%) viszszaesés. Az energiafelhasználás csökkenő trendje nagyjából a 2000-es esztendőig megmaradt, amely elsődlegesen az ipar csökkenő nemzetgazdasági részarányával magyarázható. Ezt követően az indusztrializáció megmutatkozott a növekvő energiaigényben. Ennek ellenére az időszak végének energia-felhasználási mutatói elmaradtak a két évtizeddel ezelőtti értékektől. Az egy főre jutó energiafelhasználás tekintetében a visegrádi országok között megmaradtak a különbségek. A cseh egy főre jutó energiafelhasználás bizonyult a legmagasabbnak az egész időszak alatt (2007-ben 4 427,55 Ktoe/fő), míg 38

az egymáshoz hasonló lengyel, magyar értékek a legalacsonyabbak (2007-ben Hu: 2 657,97, Pl: 2 547,47 Ktoe/fő). (3.ábra) Ezzel párhuzamosan a gazdaság energiaintenzitása is kedvezően változott. Már a 90-es évek közepétől javult az egy kiló olajegyenértékre (oil equivalent, oe) eső GDP aránya. Ebben a tekintetben hazánk a teljes időszak alatt végig meg tudta őrizni az első pozícióját (2007ben 6,72 PPP $/koe). Lengyelország és Szlovákia javulásának következtében 2007-re Csehország gazdasága vált a leginkább energiaintenzívvé (5,16 PPP $/koe). Az energiagazdálkodás egyik stratégiai kérdése a függetlenség. A húsz év alatt az energiaelőállítás szerkezetileg módosult és ez kihatott az országok energiaimportjának volumenére. Szlovákia kivételével a többi visegrádi ország függősége e tekintetben növekedett a külpiacoktól. Míg azonban Csehország és Lengyelország esetében a vizsgált időszak végén (2007-ben) is csak kissé haladta meg az importált energia részaránya – a teljesen belül – a 25 százalékot (Cz: 26,29%, Pl: 25,19%), addig Magyarországon és Szlovákiában ez a mutató ECONOMICA 2011/10


60 % fölött állt (Hu:61,74%, Sk: 66,52%). Ezekkel a mutatókkal Csehország és Lengyelország a kevésbé kitett EU tagországok közzé tartozik, hazánk és Szlovákia pedig közepesen függő államnak számít. Az energiafelhasználás (a fosszilis energiahordozók elégetésének) csökkenésének kedvező hatása abban is jelentkezett, hogy 2000ig mérséklődött a szén-dioxid kibocsátása. Az elmúlt esztendők reindusztrializációja ugyanakkor növelte a légkörbe jutó CO2 mennyiséget. A 90-es évek ipari depressziójának, majd szerkezetváltásának köszönhető, hogy a visegrádi országok – a többi 2004-ben és 2007-ben csatlakozott volt szocialista országgal együtt – nehézségek nélkül képesek teljesíteni a Kiotói Szerződésben vállalt alacsonyabb szintet (1990-hez képest). Más környezetet szennyező, üvegházhatású gázok kibocsátása dinamikusan növekedett (2. táblázat). A fluorozott szénhidrogének, a perfluor-karbonok, és a kén-hexafluorid leginkább az élelmiszer-, a textil-, vegyiparban, valamint az elektronikai (hűtő, égő, áramkörök, egyéb) termékek előállításánál keletkeznek, ill. gyártáshoz használják.

esetében javulás volt regisztrálható. A kibocsátás volumene, az energiahatékonyság szignifikánsan pozitív irányba változott. Ugyanakkor a 2000-es évek iparosodásának következtében a környezeti terhelés növekvő tendenciát kezdett mutatni. Várhatóan az Unióban egyre inkább érvényesülő szigorú szabályozásának, valamint a társadalmak növekvő környezettudatosságának következtében (amelyhez az elmúlt esztendők környezeti katasztrófái is hozzájárulhatnak) a visegrádi országokban is egyre hangsúlyosabbá válnak a környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontok. Vitathatatlan, hogy környezetünk szennyezésében a feldolgozóipart „terheli a legnagyobb felelősség”, azonban az energiatermelés, és a közösségi közlekedés fejlesztésével, szerkezetének modernizációjával, valamint a fogyasztói szokások megváltoztatásával a gazdaság és a társadalom más szegmensei is érintettek és sokat tehetnek a környezet megóvás érdekében. Az ipari struktúraváltás területi dimenziói A deindusztrilaizáció, majd az ipar újbóli térnyerése nem egységesen érintette a visegrádi országok régióit. Az átmenet időszakának piaci folyamatai

2. táblázat: Üvegházhatású gázok kibocsátásának alakulása (ezer tonna) Név Csehország

1990 Egyéb gázok* 20

CO2 154


CO2 121


CO2 118


CO2 118

Magyarország

760

71

570

59

720

56

1540

58

Lengyelország

460

349

780

333

860

293

1270

296

Szlovákia

10

57

110

41

310

37

710

38

* Üvegházhatású gázok: fluorozott szénhidrogének, perfluor-karbonok, kén-hexafluorid

A di-nitrogén oxid és metán kibocsátásánál is az ipar emisszió növekedését lehetett regisztrálni. Előbbinél az 1990-es átlagos 15,39 százalékos szintről 22,92 szintre, utóbbi esetében 54,23 százalékos arányról 58,14-re. A visegrádi országokban a rendkívül energiaés nyersanyag intenzív szocialista ipar leépülésével a legtöbb energetikai és környezeti mutató ECONOMICA 2011/10


fokozták az egyes térségek közötti fejlettségbeli egyenlőtlenségeket. A számítások alátámasztják, hogy a fővárosokon - amelyekben a legmarkánsabban zajlott le a tercierizáció - kívüli térségek közül azoknak a régióknak a gazdasága tudott tartós növekedési pályára állni, ahol végbement az ipari szerkezetváltás, ezáltal munkahelyek maradtak meg és az adott térség be tudott kapcsolódni az európai, illetve globális munkamegosztásba. 39


A régiókat (NUTS 2-es egységeket, amelyekből 35 van a visegrádi országokban) a feldolgozóipar foglalkoztatottak számában és a hozzáadott érték mértékében 2000 és 2007 között bekövetkezett változások alapján vizsgálom. A szekunder szektorban foglalkoztatottak számának országos szintű változásáról már korábban képet adtam, a továbbiakban e változások regionális vetületét mutatom be. A négy visegrádi országban ez négy eltérő konfigurációt mutat. Magyarország és Szlovákia ellentétpárok, mivel hazánkban valamennyi régiót – különböző mértékben ugyan, de – érintette a munkaerőpiaci dezindusztrializáció (csökkenő ipari foglalkoztatás), ezzel szemben északi szomszédunknál a nemzetgazdasági szinten is kimutatható erőteljes iparosodás valamennyi térségben éreztette pozitív hatását. Hazánkban a legnagyobb mértékű csökkenés Közép-Magyarországon történt, Budapest erőteljes tercierizációjának következtében. Ehhez hasonló mértékű csökkenést csak Dél-Dunántúlon regisztrálhatunk. Közép-Dunántúlon volt a legkisebb mértékű a csökkenés. Szlovákiában az ipari munkahelyek száma legnagyobb mértékben a Pozsonnyal szomszédos nyugati területeken bővült, a legkisebb mértékben pedig magában a fővárosban. Cseh- és Lengyelországban vegyesebb területi lenyomata van az ipari folyamatoknak. Csehországban a fővárosi, valamint a „vidéki” régiók élesen elkülönülnek. Míg Prágában az ipari foglalkoztatottak száma abszolút és relatív mértékben is csökkent, addig a másik hét régióban nőtt. Az ipar munkaerőpiaci bővüléséből leginkább a Strední Cechy (főváros környéki régió) és az észak-nyugati (Severovýchod) terület tudott profitálni. Lengyelországban Varsó tágabb környezete (Mazowieckie) mutatta a legnagyobb mértékű növekedést, emellett az ország régióinak többségében (tíz) emelkedett a szekunder szektorbeli állást betöltők száma. Hat régióban ugyanakkor csökkent az ipari alkalmazottak létszáma (középső Lódzkieben, a délkeleti Malopolskieben és Lubelskie, a sziléziai Opolskieben, valamint az északi Zachodniopomorskieben és KujawskoPomorskieben). 40

A hozzáadott érték tekintetében mindegyik régióban növekedés észlelhető, azonban annak mértéke jelentős szóródást mutat. Általános jelenség, hogy az országos átlagot meghaladó az ipari érték növekedése a fővárosi vagy főváros környéki térségekben ment végbe (kivétel Mazowieckie Lengyelországban). Ez különösen annak figyelembevételével kimagasló teljesítmény, hogy az előzőekben rögzítettük, hogy a központi régiókra a csökkenő vagy stagnáló ipari foglalkoztatott létszám jellemző. A két folyamatból kiolvasható, hogy a fővárosok valószínűsíthetően a magas hozzáadott értéket teremtő, tudás-, és technológia intenzív ágazatok vonzásában, illetve megtartásában jeleskedtek. Emellett az adatok azt is elárulják, hogy a főváros környéki területek is haszonélvezőivé váltak az ipar területi átstrukturálódásának. Ez különösen a Csehországban és Szlovákiában mérhető: Strední Cechy-ben és Západné Slovenskoban (Nyugat-Szlovákia). Lengyelországra ezek a trendek kevésbé voltak jellemzők. Csehországban a főváros és főváros-környéki régiók dinamikus növekedés mellett, még Morva-Szilézia (Moravskoslezsko) ért el nagyobb szintű bővülési ütemet. Hazánkban a hozzáadott érték alapján ÉszakMagyarország és Közép-Dunántúl mutatott még magasabb, de átlag alatti növekedést, tehát ebben az esetben kirajzolódik az ország hagyományos (északkelet-délnyugat) ipari tengelye. Érdekes, hogy Szlovákiában az ipari érték bővülésének dinamikáját nem a pozsonyi térség, hanem a nyugat- és a kelet-szlovákiai régió adta, amelyekben a teljes visegrádi sokaságon belüli legnagyobb mértékű hozzáadott érték gyarapodást lehetett regisztrálni. Lengyelország szolgáltatja ebben az összevetésben is a legkomplexebb képet. Az országban a visegrádiak között a legalacsonyabb hozzáadott érték növekedést lehetett érzékelni, ugyanakkor ez a lassúbb ütem térben jobban eloszlott, ugyanis 8 régióban is az országos átlagot meghaladó tempóban bővült az ipari hozzáadott érték. Feltűnő, hogy ezekben a térségekben az ipari foglalkoztatás is nagyobb ütemben növekedett a vizsgált időszakban. Ebből következik, hogy ECONOMICA 2011/10


ezekben a térségekben a munkaintenzív ágazatok termelésbővülése jelentette az alapot. A transzformáció következtében 2006-ra az alábbi regionális gazdasági konfiguráció alakult ki a visegrádi országokban. A központi régiók csoportja a szektorális megoszlás tekintetében könnyen elkülöníthető. Ezekben a térségekben mind munkaerőpiac, mind hozzáadott érték vonatkozásában kimagasló a tercier szektor szerepe. Pozsony és a varsói régió (Mazowieckie) esetében egyedi jellemvonásokat is felismerni. Előbbinél az értékteremtésben az ipar mondható még jelentősnek, míg utóbbinál a periférikus, rurális térségek miatt a mezőgazdaság munkaadó szerepe válik fontossá. Ebbe a csoportba tartozik még Szczecin régiója is (Zachodniopomorskie). A „maradék” 31 régió döntő része (27) az átlagnál jelentősebb szekunder szektorral rendelkezik, munkaerőpiac és hozzáadott érték alapján egyaránt. 4. ábra: Az ipar szerepe a régiók gazdaságában (2006)

Csehországban és Szlovákiában a vidéki (fővároson kívüli) régiók különösen erős, egyedi ipari jelleget mutatnak mindkét szempontból. Egyedül Nyugat-Szlovákiában (Zápdané Slovensko), a Felvidék „éléskamrájában” jelenik meg az agrárium, mint hozzáadott érték szerint jellegzetes szektor. Magyarország és Lengyelország lényegesen vegyesebb képet mutat, több és többféle régió felvonultatásával. Hazánkban a korábbi (DNYÉK) ipari tengely még mindig kirajzolódik, de a mezőgazdasággal kombinálva ezeken a területeken kívül is jelentkezik az ipari jelleg. Egyedül Dél-Dunántúl, ahol a mezőgazdaság átlagon felüli súllyal bíró foglalkoztató. Lengyelországban, különösen keleten jelentkezik markánsan a mezőgazdasági profil, amely nyugat felé haladva fokozatosan gyengül. A legkeletibb térségekben a primer szektor munkaerőpiaci és gazdasági szerepe is karakteres. Ugyanakkor Sziléziában (Slaskie, Dolnoslaskie) és délen (Malopolskie), valamint a nyugati, délnyugati régiókban (Lubuskie) az ipar őrizte meg kiemelt szerepét. Összefoglalva elmondható, hogy a régiók felében (tizennyolcban) az ipar kiemelkedő fontosságot mutat, további tízben karakteres szereppel bír. A jelentős ipari hagyományokkal és kapacitásokkal rendelkező cseh, szlovák és sziléziai területeken, ahol az átmeneti időszakának második felében a külföldi működő tőke megjelenésével sikerült modernizálni a termelési struktúrát, az ipar még mindig kimagasló jelentőségű. Ettől érdemben eltérnek a tercier szektor dominanciájukkal a fővárosi térségek, és az agrárjellegű, kelet-lengyel és dél-magyar régiók. Konklúzió

Forrás: EUROSTAT adatok alapján saját szerkesztés.

ECONOMICA 2011/10

Az elmúlt két évtizedben az ipari tevékenységek szerepe mind inter-, mind intraszektorális öszszevetésben szignifikáns módosulásokat jelzett. Az 1990-es évtized első felére – gazdasági és munkaerőpiaci szempontból is – az erőteljes dezindusztrializáció volt jellemző. A folyamat súlyos társadalmi feszültségeket generált (munkanélküliség növekedése, jövedelmi színvonal csökkenése), azonban a csökkenő kibocsátás miatt 41


kedvező hatást gyakorolt a környezetre. A 2000es esztendőkre az európai uniós csatlakozás, a visegrádi országok konvergenciája, a világgazdasági konjunktúra és a tőkebeáramlás azt eredményezte, hogy Kelet-Közép-Európában számottevően bővültek a termelő- kapacitások, ezzel párhuzamosan az ipari munkahelyek száma, valamint az áruexport volumene. Ez az időszak (2000-2007) szerkezetváltással járt együtt a szekunder szektoron belül. A medium- és high-tech ágazatok előretörése következtében a neoindusztrializációtípusú újraiparosodásról beszélhetünk. A regionális összehasonlító vizsgálat ugyanakkor arra is rávilágított, hogy a kedvező makrogazdasági folyamatok jelentős területi különbségeket fednek el az iparon belül. Az átmenet nyerteseinek a (high-tech tevékenységekkel rendelkező) fővárosi térségek, valamint a kedvező földrajzi elhelyezkedésű, jelentős ipari tradíciókkal bíró térségek tekinthetők. Ezeken a területeken a külföldi tőke szerkezetváltást, munkatermelékenység-növekedést, és termelés-bővülést eredményezett. Ugyanakkor szólni kell az átmenet veszteseiről, azokról a régiókról is, amelyekben elmaradt mind a hazai, mind a külföldi (tőke)források által generált szerkezetváltás. Így e térségek gazdaságában mérséklődött, vagy alacsony szinten stagnált az ipar részaránya. Ez negatívan hatott a foglalkoztatottságra és a jövedelemtermelő-képességre. Az elemzés eredményeként előállt különböző térelemek, régiócsoportok így jellemezhetők röviden:

42

• A fővárosi térségek („abszolút nyertesek”), ahol a gazdaság dinamikus növekedést mutatott föl, a munkaerő rugalmas, aktív és képzett, kiterjedt a szolgáltató szektor, fejlett a termelőkapacitás és az azt kiszolgáló infrastruktúra. • A másodlagos haszonélvező (potenciális felzárkózó) térségek, amelyek kedvező geopolitikai helyzetűek (többnyire nyugati fekvésűek), urbanizáltak, jelentős és modernizált ipari hagyományokkal és kapacitásokkal, valamint fejlett (noha kisebb súlyú) szolgáltató szektorral bírnak, ezáltal sikeresen kapcsolódtak be az európai munkamegosztásba és értékteremtésbe. • Az átmenet vesztes régiói („potenciális leszakadók”) azok, amelyeknek, földrajzi elhelyezkedése kedvezőtlenebb, (belső vagy külső) periférikus; a gazdasági szerkezetváltás folyamatban van, ami a gazdaság hátrányos szektorális megoszlását és a kedvezőtlen munkaerőpiaci kondíciókat eredményez. Kelet-Közép-Európa jövőbeli fenntartható gazdasági fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű marad a feldolgozóipar teljesítménye. Éppen ezért az ipar versenyelőnyök megőrzése, kihasználása első számú feladat elsősorban a magasan fejlett nyugat-európai, és észak-amerikai versenytársakkal szemben. Ennek érdekében a működő tőke vonzása, a befektetőbarát környezet kialakítása, az infrastruktúra fejlesztése, a duális vállalati szerkezet oldása (a KKV-k támogatása által) és a piaci igényeknek megfelelő szakemberképzés tűnik a legfontosabb feladatnak.

ECONOMICA 2011/10


Melléklet Feldolgozóipari ágazatok technológia intenzitása iparágak szerint Technológia intenzitás NACE kód DA: Élelmiszerek, italok és dohánytermékek gyártása* NACE kód 15: Élelmiszerek és italok gyártása NACE kód 16: Dohánytermék gyártása NACE kód DB: Textíliák és textiltermékek gyártása NACE kód 17: Textíliák gyártása NACE kód 18: Ruházati, szőrmetermékek gyártása és szövetfestés NACE kód DC: Bőripari termékek gyártása* NACE kód 19: Bőr, szőrme kikészítése; táskafélék, lábbeli, szíjazat gyártása NACE kód DD: Faipar termékek gyártása NACE kód 20: Fafeldolgozás (kivéve: bútor), fa-, parafatermék, fonottáru gyártása NACE kód DE: Papír, rost és papíripari termékek gyártása; nyomdai tevékenységek NACE kód 21: Papíripari rostanyag, papír és papírtermékek gyártása NACE kód 22: Nyomdai tevékenységek, sokszorosítás NACE kód DF: Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás, nukleáris fűtőanyagok gyártása* NACE kód 23: Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás, nukleáris fűtőanyagok gyártása NACE kód DG: Vegyi anyagok és termékek, mesterséges rostok gyártása NACE kód 24: Vegyi anyagok és termékek, mesterséges rostok, vegyi szálak gyártása NACE kód DH: Gumi-, műanyag termék gyártása NACE kód 25: Gumi-, műanyag termék gyártása NACE kód DI: Nemfém ásványi termék gyártása NACE kód 26: Nemfém ásványi termék gyártása NACE kód DJ: Fémalapanyag és kohászati termékek gyártása NACE kód 27: Fémalapanyag gyártása NACE kód 28: Kohászati termékek gyártása NACE kód DK: Gépészet, gép, gépi berendezések gyártása, gépipar NACE kód 29: Gépészet, gép, gépi berendezések gyártása, gépipar NACE kód DL: Elektronikai, optikai termékek gyártása NACE kód 30: Irodagépek és számítógépek gyártása NACE kód 31: Elektronikai gépek és egyéb berendezések NACE kód 32: Híradás-technikai (rádió, tv) és telekommunikációs eszközök gyártása NACE kód 33: Elektronikus orvosi berendezések, optikai eszközök és órák gyártása NACE kód DM: Jármű gyártása NACE kód 34: Gépjármű, szállítóeszköz gyártása NACE kód 35: Egyéb jármű gyártása NACE kód DN: Egyéb feldolgozóipar NACE kód 36: Bútorgyártás, egyéb feldolgozóipar NACE kód 37: Hulladék-visszanyerés

low low low low low low low low medium-low high és medium-high medium-low medium-low medium-low medium-low medium-high high medium-high high high medium-high high, medium-high és medium-low low low

* három ágazatot, amelyek adathiány miatt nem szerepelnek a vizsgálatban. Forrás: EuroStat módszertan alapján saját szerkesztés.

ECONOMICA 2011/10

43


Szakirodalom (1) Barta Györgyi: A magyar ipar területi folyamatai 1945-2000; Dialóg Campus, Budapest – Pécs, 2002. p. 272 (2) Dabrowski, Marek – Slay, Ben-Neneman, Jaroslaw: Beyond transition – Development Perspectives and Dilemmas; Ashgate, Hants, 2004. p. 283 (3) Ehrlich Éva – Révész Gábor– Tamási Péter (szerk.): Kelet-Közép-Európa: honnan-hová?; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. p. 570 (4) Enyedi György: Regionális folyamatok a posztszocialista Magyarországon; p. 117-126, in: Lengyel Imre – Rechnitzer János: A regionális tudomány két évtizede Magyarországon; Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009. p. 468 (5) Horváth, Gyula: Regional Effects of the Transition in East Central Europe; p. 9-33, in: Hajdú, Zoltán: Regional Processes and Spatial Structures in Hungary in the 1990’s; Hungarian Academy of Sciences, Pécs 1999. p. 354 (6) Illés Iván: Közép- és Kelet-Európa az ezredfordulón; Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2002. p. 362 (7) Kiss Éva: Területi szerkezetváltás a magyar iparban 1989 után; Dialóg Campus, Budapest – Pécs, 2010. p. 223 (8) Kocziszky György: Területfejlesztés módszertana; Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Miskolc, 2008. p. 268 (9) Rodwin, Lloyd – Sazanami, Hidehiko (ed.): Industrial Change and Regional Economic Transformation – The Experience of Western Europe; Harper Collins Academic, London, 1991. p. 402 (10) EuroStat: Europe in figures, Yearbook 2009; Publication Office EC, Luxembourg, 2009. p. 561 (11) OECD: Factbook 2008, Economic, Environmental and Social Statistics; Publications, Paris, 2008. p. 293 (12) Landesmann, A. Michael – Székely P. István (ed.): INdustrial restructuring and trade reorintation in Eastern Europe; Cambridge University Press, Cambridge, 1995. p. 369 (13) Barta Györgyi – Czifrusz Márton – Kukely György: Újraiparosodás a nagyvilágban és Magyarországon; p. 1-20. in: Tér és Társadalom, 2008 (22. évf.) 4. sz. (14) Szalavetz Andrea: Műszaki fejlődés, szerkezetátalakulás és munkaintenzitás; p. 4-17. in: Külgazdaság, 2007 (51. évf.) 7-8. sz. (15) Az EU Statisztikai Hivatalának honlapja: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/ (16) A World Bank (Világbank) honlapja: http://data.worldbank.org/ (17) A OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) honlapja: http://www.oecd.org/document/39/0,3746,en_2649_201185_46462759_1_1_1_1,00.html

44

ECONOMICA 2011/10


Szép Tekla

Kilátások a visszapattanó hatás kiküszöbölésére, különös tekintettel az energiaadókra Szép, Tekla: The Elimination Potentials of the Rebound Effect, with Special Regard to Energy Taxes During this decade we have to face some problems such as global climate changes, the challenges of drinking water, the increasing energy consumption of developing countries, new trends in the energy sectors. Not only governments, but companies also aim to improve the energy efficiency. Improvements in energy efficiency usually lead to reduced energy consumption and they have a positive impact on economic growth. But in special cases it can happen that instead of increasing the energy consumption efficiency, the consumption of energy increses. In this paper I introduce the phenomenon known as the ‘rebound effect’ and I examine the possibilities to offset it. Key words: energy efficiency, energy consumption, rebound effect. Áttekintés Ebben az évtizedben több sürgető, megoldásra váró globális problémával is szembe kell néznünk. Ilyen például a globális klímaváltozás, tiszta ivóvíz ügye, a fejlődő országok egyre növekvő energiaéhsége, az energiaszektor változásai. Nemcsak a kormányzatok, hanem a vállalatok általános célkitűzéseként jelenik meg az energiahatékonyság. Általában az energiahatékonyságra irányuló fejlesztések az energiafogyasztás csökkenését eredményezik, de vannak olyan esetek, amikor a csökkenés helyett nő a felhasználása. Cikkemben a visszapattanó hatásként ismert jelenséget mutatom be, illetve azt, hogy milyen lehetőségek vannak az ellensúlyozására. 1. Bevezetés A politikai döntéshozók általános célja az emisszió-csökkentés, illetve a fosszilis energiahordozók kimerülésének lassítása, amelynek érdekében általános célkitűzésként fogalmazódik meg a gazdaság energiahatékonyságának növelése. A nem megújuló energiaforrásokkal való takarékosságot tényezők sokasága teszi indokolttá. Környezeti szempontból az erőforrásECONOMICA 2011/10

szűkösség, tehát az hogy a rendelkezésünkre álló erőforrások a jelenlegi technológiai körülményeket figyelembe véve végesek; gazdasági szempontból pedig a költséghatékonyság fokozása, az energiafüggőség csökkentése és ezzel párhuzamosan az energiabiztonság növelése. Az erőforrások szűkösségével kapcsolatos első elméletek T. Malthus és D. Ricardo nevéhez fűződnek (Zilahy 2000). Malthus a népesedés gazdasági elemzését végezte el: a népesség növekedése exponenciális, míg a megtermelt élelmiszer-mennyiség növekedése számtani sorozatnak megfelelő. „Ahogy a népesség megkétszereződik és újra megkétszereződik, olyan ez, mintha a glóbusz megfeleződne, mígnem végül oly mértékben összezsugorodik, hogy az élelmiszerellátás már nem éri el az élethez szükséges mennyiséget” (Samuelson et al. 2008). A szűkösség abszolút és relatív formája később megjelent J. Mill, W. Jevons és A. Marshall munkásságában (Zilahy, 2000). W. Jevons mutatott rá először a visszapattanó hatás (rebound effect, take back effect vagy offseting behaviour) létezésére 1865-ben megjelent „The Coal Question” című könyvében: „Egy technológiai újítás következtében az egy tonna vasérc 45


feldolgozásához szükséges szén mennyisége a harmadára csökkent Skóciában, ugyanakkor ez az aggregált kőszén felhasználásban mintegy tízszeres növekedést eredményezett 1830 és 1863 között, nem beszélve azokról az olcsó vas által gerjesztett közvetett hatásokról más iparágakban.” Az erőforrás gazdaságtanból nőtte ki magát az 1973-as olajválságot követően az energiagazdaságtan, amely lényegében az energiapiacok gazdaságtana, és magába foglalja mindazokat a gazdasági koncepciókat, amelyek a különböző energiaforrások tanulmányozásából származnak (Evans et al. 2009). Több tanulmány rámutatott az energiafogyasztás és a gazdasági növekedés közötti erős, pozitív irányú korrelációra (Sorrell et al. 2007, Jin et al. 2009, Tsani 2010, Warr et al. 2010), ugyanakkor nem tisztázott, hogy melyik a függő és melyik a független változó. A neoklasszikus és az endogén növekedéselméletek szerint a növekvő energiafelhasználás csak kismértékben befolyásolja a gazdasági növekedést (ugyanis az energetikai költségek csak csekély részét képezik a teljes költségeknek). Ezzel szemben az ökológiai közgazdászok véleménye, hogy az elmúlt két évszázadban a gazdasági növekedés fő mozgatórugója a magasabb technológiai színvonalat képviselő például villamos energia) energetikai inputokhoz való hozzáférhetőség volt (Sorrell 2009). Napjainkban már nemcsak azt vitatják, hogy az energiahatékonyság az energiafogyasztás csökkenéséhez vezet, hanem azt is, hogy egyáltalán pozitív hatása van-e a gazdasági növekedésre (Madlener et al. 2009). Az energiagazdaságtan legújabb elméletei szerint (H. Herring) nem az energiahatékonyság fejlesztésére kell koncentrálni, hanem az energia megőrzésére, amely tulajdonképpen a kisebb energiafelhasználást jelenti. H. Herring szerint a jövőben a négy termelési tényező (tőke, munka, energia, anyag) „forradalma” várható: az iparosodott országokban elmozdulás történik a dematerializált gazdasági rendszerek felé, ami azt jelentené, hogy a gazdasági növekedés a nyersanyagok és energia iránti ke46

reslet növekedése nélkül menne végbe. Szerinte csak abban az esetben érdemes foglalkozni az energiahatékonysággal, ha az a gazdasági növekedés ésszerű korlátozásával párosul. Csak úgy védhetjük meg környezetünket, ha a megőrzést és korlátozást hangsúlyozzuk az energiahatékonysággal és a fogyasztással szemben (Herring 2006). 2. A visszapattanó hatás fogalma A közvetlen visszapattanó hatásra elsőként D. Khazzoom hívta fel a figyelmet 1980-ban, a téma azóta számos kutatás – elsősorban angolszász-területeken (S. Sorrell, H. Herring, C. Saunders) - fókuszába került. Ő adott először kézenfekvő magyarázatot arra, hogy makroökonómiai szinten az energiaintenzitás fejlesztésével kapcsolatos intézkedések miért nem hozták meg a kívánt csökkenést az energiafelhasználásban (Barker et al. 2008). Az alábbi ábra a visszapattanó hatás körül zajló közgazdaságtani vita három dimenzióját mutatja. 1. ábra Az energia hatékonyság, az energiafogyasztás és a gazdasági növekedés közti kapcsolat

Forrás: R. Madlener et al. 2009. 371. oldal alapján saját szerkesztés

Mielőtt rátérnék a visszapattanó hatás magyarázatára, szükségesnek tartom az energiahatékonyság és a műszaki potenciál tárgykörének ECONOMICA 2011/10


tisztázását. Az energiahatékonyság voltaképp a hasznos outputok és energia inputok aránya a rendszerben. A rendszer lehet egy épület, ipari folyamat, egy vállalat, egy szektor vagy egy teljes gazdaság. Minden esetben az energiahatékonyság mérőszáma attól függ, hogyan voltak az inputok és outputok meghatározva (Sorrell 2009). R. Brannlund és szerzőtársai ettől némileg eltérő definícióját adják a fogalomnak: „energiahatékonyság alatt mindazokat az új technológiai megoldásokat értjük, amelyek hatékonyabbá teszik a tőkekihasználtságot” (Brannlund et al. 2007). Műszaki potenciál alatt azt a maximális energiamennyiséget értjük, amit valamilyen technológiai újítás révén megtakaríthatunk (Zilahy 2000, Madlener et al. 2009). A piaci potenciál ennél szűkebb kategória, a gyakorlatban ténylegesen megvalósítható potenciális energia megtakarítás. Azt mutatja, hogy műszaki és pénzügyi oldalról vizsgálva mi tekinthető piacképesnek (Zilahy 2000). S. Sorrell szerint „a visszapattanó hatás egy gyűjtőfogalom, melyet mindazon jelenségekre, mechanizmusokra használunk, melyek csökkentik az energiahatékonyság növekedés hatására bekövetkező potenciális energia megtakarítást”. Az energiaszolgáltatás iránti kereslet legkisebb mértékű növekedése is csökkenti az energiahatékonyság növekedés hatására bekövetkező energia megtakarítást (Sorrell et al. 2009). Például egy fogyasztó gazdaságosabb (hatékonyabb, kisebb fogyasztású) gépkocsit vásárolva a gyakoribb használat mellett dönt az egy kilométerre eső alacsonyabb működési költségek miatt. Másik jellegzetes példa a háztartási szektorhoz kapcsolódik: az egy m2-re eső fűtési költségek csökkenésének következtében (például egy ház hőszigetelése esetén) nő a fűtési hőmérséklet, illetve esetenként a fűtési idény is kitolódik. T. Barker és T. Foxon kutatásában ennél már egy lehatároltabb megfogalmazását adja a jelenségnek: „a visszapattanó hatás mindazoknak az elvárt energiafogyasztási csökkenéseknek az öszszessége, amelyet az energiahatékonyság növekedésből származó, energiaszolgáltatások iránti növekvő kereslet zár ki” (Barker et al. 2008). ECONOMICA 2011/10

3. A visszapattanó hatás osztályozása A visszapattanó hatás két típusa ismert: a közvetlen és a közvetett. Az előbbi szerint bármilyen hatékonyságjavulás egy energiaszolgáltatásban csökkenti annak árát, ami a kereslet növekedését eredményezi az adott szolgáltatás iránt. A közvetett visszapattanó hatás már a jószágok közötti helyettesíthetőségből származik: egy fogyasztó számára az energiaszolgáltatás árcsökkenése az általa fogyasztott jószágcsoportok közötti átrendeződéshez vezet. Például egy ház hőszigetelése a fűtési költségek csökkenését eredményezi, a megtakarítást aztán az adott család nyaralásra költi, ezzel megnöveli a kerozin vagy egyéb üzemanyag fogyasztását. Teljes visszapattanó hatás = DRE + IRE ahol: DRE: közvetlen visszapattanó hatás IRE: közvetett visszapattanó hatás A teljes, más néven makroszintű „rebound effect” a direkt és indirekt visszapattanó hatás összege. Ezt úgy is kifejezhetjük, mint “az energiahatékonysági intézkedés hatására bekövetkező elvárt energia megtakarítás százalékos arányát”.1 Amennyiben a visszapattanó hatás mértéke meghaladja a 100 százalékot, akkor – az angol nyelvű szakirodalom alapján – „backfire”-nek nevezzük. Vagyis „backfire” akkor következik be, ha az energiafogyasztás magasabb, mint az energiahatékonyság növekedés előtt volt (Madlener et al. 2009). A két típuson belül többféle osztályozás létezik, mint azt a szakirodalom igazolja (2. ábra. Lásd 48. o. fent). Egyes szerzők (A. B. Lovins, L. Schipper, M. J. Grubb) a visszapattanó hatást kétségbe vonják: ezek a kutatások az energiafelhasználás növekedését az energiahatékonyság növekedésből származó jóléti szint emelkedésével és fokozódó fogyasztással magyarázzák, illetve azzal, hogy az energiával összefüggő kiadások csekély részét 1

Sorrell 2009, 1457.p

47


2. ábra A visszapattanó hatás osztályozása

Forrás: Szép 2010. 3. oldal

képezik a teljes költségnek (Evans et al. 2009); más magyarázat szerint az energiahatékonysági intézkedések árcsökkentő mechanizmusát bizonyos piaci korlátok akadályozzák (Barker et al. 2008). Lényeges a visszapattanó hatás mérésénél, hogy kiszűrjék belőle a jövedelemnövekedésből származó pótlólagos fogyasztást. 4. A visszapattanó hatás mérésének lehetőségei A visszapattanó hatás mérésére kétféle lehetőség van: az egyik során egyszerű becsléssel megvizsgáljuk, hogy mekkora volt az energiaszolgáltatás iránt a kereslet az energiahatékonysági újítást megelőzően és azt követően. A módszertani kidolgozottsága ezeknek a méréseknek igen lágy, hiszen mindössze egy előtte-utána történő összehasonlításból próbálnak következtetéseket levonni. A másik becslési mód másodlagos statisztikai adatok ökonometriai elemzéséhez fűzödik. Ebben az esetben az adatok sokfélék lehetnek: panelada48

tok, keresztmetszeti és idősoros adatok, illetve az adatok aggregálásának is különböző szintjei lehetnek (gazdasági szektor, régió, ország). Az adatok elérhetőségétől függően a közvetlen visszapattanó hatás becslése a következő két elaszticitásból számítható: 1. he(E): az energiahatékonysággal (e) összefüggő energiakereslet (E) elaszticitása 2. he(S): az energiahatékonysággal (e) összefüggő „hasznos munka” iránti kereslet (S) elaszticitása (S=eE). A hatékonyság növekedésből származó energiamegtakarítás csak abban az esetben egyezik meg a műszaki megtakarítással, ha az energiaszolgáltatás iránti kereslet nem változik, vagyis he(S)=0. Ebben az esetben x%-nyi energia megtakarítás x%-nyi csökkenést eredményez az energiafogyasztásban (he(E)=-1). Visszapattanó hatás akkor lép fel, ha he(S)>0 és 0>he(E)>-1, míg a „backfire” hatás akkor, ha he(S)>1 és he(E)>0 (Sorrell et al. 2009). ECONOMICA 2011/10


Tehát ha a visszapattanó hatás mértéke 20%, az azt jelenti, hogy a potenciális energiamegtakarítás 20%-a elveszett. A visszapattanó hatás bekövetkezhet a helyettesítési-, jövedelmi- és az árhatás miatt. A jövedelmi hatás lényege, hogy az energiahatékonyság növekedés hatására bekövetkező árcsökkenés növeli az adott jószág iránti keresletet, így zárva ki a lehetséges energia megtakarítást. A helyettesítési hatás szerint a jószág relatív árának csökkenése miatt következik be a fogyasztás növekedés. Az árhatás lényege, hogy míg kezdetben kis mennyiségben használták az adott energetikai inputot a termelésben, az energiahatékonyság növekedése miatt bekövetkező árcsökkenés más termelési tényezők energetikai inputokkal történő helyettesítéséhez vezetett (Madlener et al. 2009). Tehát a visszapattanó hatást vizsgálhatjuk mind a termelők, mind a fogyasztók oldaláról, míg az előbbieknél a hatás felosztható a már említett helyettesítési és termelési hatásra, addig az utóbbiaknál helyettesítési és jövedelmi hatást különböztethetünk meg (Sorrell 2007).

re épít (vagyis az egyéni attitűd, illetve preferenciák megváltoztatására), amit a megfelelő tájékoztatással érnek el (például ne használj CFC hajtógázas dezodort, mert az hozzájárul az ózonlyuk növekedéséhez). A közvetlen visszapattanó hatás nagyságát csökkentheti, ha például a hatékony elektronikai cikk drágább, mint a kevésbé hatékony alternatíva, de az árkülönbség mérsékli a teljes élettartamra vonatkozó megtakarítást (Sorrell et al. 2009). A kiküszöbölés másik lehetséges módja, ha a kormányzat adókkal, illetve támogatásokkal megváltoztatja a piaci árat, ami a termelési tényezők hatékonyabb allokációira ösztönöz. Vagyis, ha az energiahatékonysági újítást követően nagymértékben megnő az energiafelhasználás, akkor egy megfelelő mértékű energiaadóval ténylegesen megjelenhetnek a piaci mechanizmusokban hatékonyság növelés pozitív hatásai (Evans et al. 2009). Az alábbi ábra ennek folyamatát mutatja be. 3. ábra Az energiaadó hatása a termelésre és az energiafelhasználásra

5. Közgazdaságtani lehetőségek a hatás kiküszöbölésére A visszapattanó hatás kiküszöbölésére alkalmas lehetőségek elsősorban azokat a potenciális intézkedéseket jelentik, melyek segítségével csökkenthető a közvetlen visszapattanó hatás mértéke. Teljes eliminálására – véleményem szerint – egyelőre nincs esély, többek között a szignifikáns adatok és kutatások hiánya következtében. A környezetgazdaságtani szakirodalomban rendszeressé vált a kormányzati beavatkozások két csoportjának megkülönböztetése: az egyik célja, hogy az egyénnek érdekében álljon a környezetbarát megoldás választása (például a magas környezeti adók takarékosságra ösztönöznek), a másik a fogyasztók szabad döntéséECONOMICA 2011/10

Forrás: Evans et al. 2009. 151.p alapján saját szerkesztés

Ahol: - Ep: a termelésben felhasznált energia menynyisége - Q(Ep): termelési görbe - S: jövedelem görbe. 49


A kiinduló állapotban az A1 pont mutatja az kének pontos ismerete, illetve előrejelzése. A adott mennyiségű energia- felhasználással el- legfontosabb kérdés az, hogy olyan mértékű-e érhető kibocsátás mennyiségét. Ezt követően a visszapattanó hatás, hogy az már ellene szól feltételezzük valamilyen energiahatékonyság- az energiahatékonyság növelése melletti érjavulás bekövetkezését (technológiai fejlődés). veknek (Madlener et al. 2009). Az energetikai A hatékonyságjavulás mértékével azonos nagy- közgazdászok körében jelenleg két álláspont ságú termelésbővülés játszódik le, amely kizár- figyelhető meg: az egyik tábor szerint az enerja az energiafelhasználás csökkenését (a terme- giafelhasználás magasabb, ha nincs energialés elmozdul B2 pontba). Ekkor a kormányzat az hatékonyság-javulás (fő képviselője L. Brookes energiahatékonyság-javulás mértékével azonos és H. Saunders). A másik tábor (fő képviselője nagyságú energiaadó kivetése mellett dönt, L. Schipper) véleménye szerint az energia- felamelynek eredményeképp a termelés visszaáll használás alacsonyabb az energiahatékonyság az A1-hez tartozó kibocsátási szintre, de keve- növekedésének hiányában (Herring 2008). sebb energia- felhasználással (Ep,1-Ep,2 különbAz alábbiakban megkísérlem „rebound sége adja az energiahatékonyság-javulás miatt effect” nagyságának meghatározását szektobekövetkező energia megtakarítást). Az új ter- ronkénti megosztásban. melési pont lesz a G2. (Evans et al. 2009) 1. táblázat: Az energiaadók kivetése során két gyakorlati A közvetlen visszapattanó hatás mértéke problémával szembesülünk. Az egyik szerint az ener- Közvetlen visszapattanó hatás < 10-30% (egyesek szerint 5-50%, giaadó bevezetése további (hosszú távon) (Binswanger 2001)) technológiai újításokra ösz- - háztartások fűtése, hűtése < 10-60% tönöz, ezeket csak újabb - háztartások vízfelmelegítése < 10-40% adókkal lehet ellensúlyozni. - világítás < 0-2% Az adó mértékének mono- - háztartási eszközök < 20% ton növekvő tendenciát kell - közúti közlekedés < 10-30% felvennie. A másik probléma Forrás: saját szerkesztés ezzel ellentétes: feltételezAz olvasott szakirodalom alapján megállazük, hogy mivel nem nő a kibocsátás, a termelők jövedelme változatlan marad, ugyanakkor az pítható, hogy bár a visszapattanó hatás mértéadóból származó jövedelem redisztribúciója mi- ke szignifikáns, ennek ellenére nem teszi szükatt bekövetkezik a fogyasztásnövekedés, amely ségtelenné az energiahatékonyság javulására további ár-, és ezzel összefüggésben, jövedelem- irányuló intézkedéséket. Valószínűtlen, hogy mértéke az OECD országokban meghaladná a változásokhoz vezethet. 30%-ot, bár előfordulhatnak olyan szektorok, amelyekben ez az érték 50% (főként rövid tá6. A visszapattanó hatás mértéke von értelmezve). Sajnos a fejlődő, illetve átAz energiaadó hatékonysága természete- meneti gazdaságú országokra ilyen becsléseket sen nagyban függ az energia más termelési még nem végeztek, ami elsősorban az elérhető tényezőkkel való helyettesíthetőségétől: minél adatok hiányával magyarázható. A visszapattanó hatás mértékéről megosznagyobb az esélye a helyettesíthetőségnek, annál kisebb a hatásfoka az energiaadónak. Az lanak a vélemények, ennek legfőbb oka, hogy energiahatékonyság-javulás úgy is értelmez- „mérése rendkívül összetett, eltérő módszerhető, mint az energia helyettesíthetőségének tannal, eltérő eredmények születnek”.2 Mind az általános egyensúlyi modell, mind a növenövekedése. Az adó megfelelő mértékének megállapításához szükséges a visszapattanó hatás mérté- 2 Panyi 2009 2.p 50

ECONOMICA 2011/10


kedéselméletek (például a Cobb-Douglas féle termelési függvény, Solow-féle növekedési modell, Leontieff-függvény) alkalmasak a viszszapattanó hatás elméleti és gyakorlati bizonyítására (Barker et al. 2008). A brit Energia Kutatási Központ (UKERC) elemzései szerint a kormányzati energiahatékonyságot ösztönző programok esetében a hatás mértéke 21% volt 2000-2010 között. A legnagyobb mértékű közvetlen hatás a közlekedés és a háztartási szektorban muatkozott, míg a legnagyobb közvetett hatás az energiaintenzív iparágakban. Természetesen nem igaz az, hogy minden energiahatékonysági javításra irányuló fejlesztés szükségszerűen megnövelné az energiafelhasználást, hiszen az több tényező együttes fennállásának következménye. 7. Összefoglalás A kormányzati politikák fontos célkitűzése a fosszilis energiahordozóktól való függőség, illetve az emisszió csökkentése, az energiaforrások diverzifikáltságának növelése, amelynek egyik módja az energiahatékonyság javítása. Napjainkban különösen fontossá vált a viszszapattanó hatás elfogadtatása a politikai döntéshozókkal, hiszen jelenleg a kormányzati energiahatékonysági intézkedések kizárólag a műszaki energiamegtakarítást veszik figyelembe, feltételezik, hogy a visszapattanó hatás mértéke nulla. Az európai és a magyar energiapolitika egyik leghatározottabb célkitűzése az energiatakarékosság fokozása, amely a végenergia-fogyasztáshoz, az energiafogyasztókhoz köthető (Megújuló energiák hasznosítása, 2010). Az Európai Bizottság nemrég publikálta „Energia 2020” című stratégiai dokumentumát, amelyben célul tűzte ki az Európai Unió 20%-os energiahatékonyság növelését 2020-ig, valamint a gazdasági növekedés és az ezzel összefüggő energiafelhasználás szétválasztását (Europe 2020). A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában, valamint az Új Széchenyi Tervben is megjelenik az energiahatékonyság növelése melletti elkötelezettség, bár konkrét célszámok nem szerepelnek a dokuECONOMICA 2011/10

mentumban. A visszapattanó hatás mértékének ismeretében megállapítható, hogy milyen nagyságú energiahatékonyság-növelés szükséges bizonyos mennyiségű energia megtakarításához. Ugyanakkor az egyre intenzívebb kutatói aktivitás ellenére a visszapattanó hatás létezésére szolgáló bizonyítékok elszórtak, ez elsősorban az adatok hiányának következménye. A meglévő eredmények jelenleg a következő szektorokra koncentrálnak: közlekedés (személy- és légi forgalom), háztartások (például fűtés, illetve elektronikai cikkek használatával kapcsolatos kutatások), ipar és kereskedelem (Barker et al. 2008, Sorrell et al. 2009). Kevés vizsgálat irányul a hatás jelenlétére a különböző szociális helyzetű társadalmi csoportokban (Wadud et al. 2009). Tehát a kutatások legfontosabb célja meghatározni és tisztázni azokat a visszapattanó hatást kiváltó tényezőket, amelyek az energiahatékonyság növekedése miatti változásokat okozzák az energiafogyasztásban (Evans et al. 2009). A fő kérdés az energetikai közgazdászok (Jevons, Brookes, Khazzoom, Saunders) szerint, hogy az energiahatékonyság-növelő intézkedések önmagukban eredményezhetnek-e energia megtakarítást. S. Sorrell 2007-ben megjelent cikkében szükségesnek tartja az energetikai kutatások jobb strukturálását, az EBPP, vagyis a bizonyítékokon alapuló energiapolitika és gyakorlat alkalmazását tartja szükségesnek (angolul: EBPP ~ Evidence-Based Policy and Practice), ami „a tapasztalatok, vélemények, szakértelem és a szisztematikus kutatásokból származó, legjobban elérhető bizonyítékok integrációját jelenti”. Véleménye szerint az energiagazdaságtani kutatások hatékonyságát nagymértékben növelné az adott téma kutatási kérdéseinek lehatárolása, a szakirodalom szisztematikus és alapos áttekintése, explicit kritériumok alkalmazása a kategóriák képzésében, átláthatóság, az eredmények megfelelő összefoglalása és szintetizálása, valamint megismertetése a szélesebb közönséggel (Sorrell 2007). Abban az esetben, ha ezeket az alapelveket a visszapattanó hatás mérésére is alkalmaznák, az lehetővé tenné az eredmények kisebb szórását, döntéshozók általi jobb elfogadását. 51


Irodalomjegyzék (1) T. Barker, T. Foxon: The macroeconomic rebound effect for the UK economy 2008 UKERC, Letöltve: http:// www.ukerc.ac.uk/support/tiki-index.php?page=Research+Reports 2010. december 8. (2) T. Barker, P. Ekins, T. Foxon: The macroeconomic rebound effect and the UK economy Energy Policy 35 (2007) 4935-4946.p (3) T. Barker, P. Ekins, T. Foxon: Macroeconomic effects of efficiency policies for energy-intensive industries: The case ott he UK Climate Change Agreements, 2000-2010. Energy Economics 29 (2007) 760-778.p (4) M. Binswanger: Technological progress and sustainable development: what about the rebound effect? Ecological Economics 36 (2001) 119-132.p (5) R. Brannlund, T. Ghalwash, J. Nordström: Increased energy efficency and the rebound effect: Effects on consumption and emissions Energy Economics 29 (2007) 1-17.p (6) European Commission: Europe 2020 – A strategy for competitive, sustainable and secure energy 2010. Brüsszel (7) J. Evans, L. C. Hunt: International Handbook on the Economics of Energy. Edward Elgar Kiadó, 2009. UK 20-49.p, 73-87.p, 144-233.p (8) H. Herring: Energy efficiency – a critical view Energy 31 (2006) 10-20.p (9) H. Herring: Rebound effect 2008 http://www.eoearth.org/article/Rebound_effect Letöltve: 2009. október 5. (10) J. Jin, J. Choi, E. Yu: Energy prices, energy conservation and economic growth: Evidence from the postwar United States International Review of Economics and Finance 18 (2009) 691-699.p (12) Környezetvédelmi és Vidékfejlesztési Minisztérium: Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2008-2025 Budapest, letöltve: 2010-12-09 http://www.kvvm.hu/cimg/documents/nes080214.pdf (13) MTA Energiastratégiai Munkabizottság: Megújuló energiák hasznosítása Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 2010. (14) R. Madlener, B. Alcott: Energy reound and economic growth: A review of the main issues and research needs. Energy 34 (2009) 370-376.p (15) Nemzetgazdasági Minisztérium: Új Széchenyi Terv Budapest 2010. Letöltve: 2010-12-09 http://nol.hu/ media/file/attach/41/06/00/000000641-1123.pdf (16) M. Panyi: Energiahatékonyság, amit tudni érdemes 2009 http://www.olajospeter.hu/index.php?id=146&L=2&tx_ttnews%5Btt_news%5D=5275 (17) J. Roncz, M. T. Sipos, K. Tóth Szita, (2008): Környezeti klaszterek és a fenntartható energiatermelés 57-74.p (18) P. Samuelson, W. Nordhaus: Közgazdaságtan Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008. 316-317p. (19) S. Sorrell, J. Dimitropoulus, M. sommerville: Empirical estimates of the direct rebound effect: A review. Energy Policy 37 (2009) 1356-1371.p (20) S. Sorrell: Jevon’s Paradox revisited: The evidence for backfire from improved energy efficiency. Energy Policy 37 (2009) 1456-1469.p (21) S. Sorrell: Improving the evidence base for energy policy: The role of systematic reviews Energy Policy 35 (2007) 1858-1871.p (22) S. Sorrell, J. Dimitropoulos: UKERC Review of Evidence for the Rebound Effect 2007 UKERC London ISBN 1-903144-0-35 (23) T. Szép: The direct rebound effect – Tavaszi Szél konferencia 2010, Pécs, ISBN 978-615-5001-05-5 (24) S. Z. Tsani: Energy consumption and economic growth: A causality analysis for Greece Energy Economics 32 (2010) 582-590.p (25) Z. Wadud, D. J. Graham, R. B. Noland: Modelling fuel demand for different socio-economic groups Applied Energy 86 (2009) 2740-2749.p (26) B. Warr, R. Ayres, N. Eisenmenger, F. Krausmann, H. Schandl: Energy use and economic development: A comparative analysis of useful work supply in Austria, Japan, the United Kingdom and the US during 100 years of economic growth Ecological Economics 69 (2010) 1904-1917.p (27) Gy. Zilahy: A szervezeti tagok motivációjának a szerepe az „energiahatékonysági rés” kialakulásában. Budapest 2010 52

ECONOMICA 2011/10

Gazdaságtudományok

Gáspár Andrea – Takácsné György Katalin

Tíz kulcstól az egy kulcsig A magyar személyi jövedelemadó rendszer főbb változásai Gáspár, Andrea – Takácsné György, Katalin: From Ten Tax Brackets to a Single Tax Bracket Some Changes of the Hungarian Personal Income Tax System Since its introduction the Hungarian income tax system has been going through a continuous restructuring process. The large number of tax allowances and other factors influencing the tax and taxable base have made the system confused and too sophisticated, which is not only making it difficult for citizens to adopt a law-abiding behaviour, but also hinders verifiability. In our analysis we examine the main changes which have occurred in the Hungarian personal income tax system from the 1990s to the present day. We have also made a short international detour regarding the flat tax system, which is going to be introduced in 2011 as it seems that global trends also favor simplification. The flat-rate tax might interfere with the tax principle of equitableness, but it can ease verifiability and the declaration of income for tax return and might help to decrease tax administration costs and tax evasion. The most successful reforms, which resulted in the improvement of tax morale, transparency and increased tax receipts were the ones which involved the reduction of benefits and exemptions. We can only expect an increase in the personal income tax base and a considerable improvement in the willingness to declare and pay if the reforms are extended to the social security system as well as the two tax categories are connected in many ways. Is the flat-rate tax system a solution for Hungary? We have examined how the annual changes in the personal income tax system will affect the tax burden of private entities. Keywords: personal income tax, flat tax, taxation. Áttekintés. A magyar személyi jövedelemadó rendszer bevezetése óta folyamatos átalakításon esett át. A sok kedvezmény az adót, adóalapot módosító tényező a rendszert átláthatatlanná és túl bonyolulttá teszi, ami nemcsak a jogkövető magatartást gátolja, hanem az ellenőrizhetőséget is megnehezíti. Elemzésünkben a magyar személyi jövedelemadózásban bekövetkezett főbb változásokat vizsgáltuk a kilencvenes évektől napjainkig. A 2011-ben bevezetésre kerülő egykulcsos adórendszerrel kapcsolatban kis kitérőt tettünk nemzetközi téren, hiszen a nemzetközi trendek az egyszerűsítés felé mutatnak. Az egykulcsos adó sértheti az igazságosságot, mint adózási ECONOMICA 2011/10

elvet, de könnyítheti az ellenőrizhetőséget, az adóbevallást, csökkentheti az adóadminisztrációs költségeket és az adóelkerülést. Az adómorál javulása, az áttekinthetőség és a bevételek tekintetében is azok a reformok bizonyultak sikeresnek, amelyek csökkentették a kedvezményeket, valamint a kivételeket. A személyi jövedelemadó alapjának növelése és az adóbevallási hajlandóság érdemi javulása csak akkor várható, ha a reformok kiterjednek a társadalombiztosítás rendszerére is, hiszen e két adónem sok tekintetben összefonódik. Vajon Magyarország számára megoldást jelenthet-e az egykulcsos rendszer? Arra kerestük 53

Gáspár Andrea – Takácsné György Katalin: Tíz kulcstól az egy kulcsig

- egykulcsos rendszer adómentesség nélkül (Grúzia), - egykulcsos rendszer adómentességgel (Oroszország), Kulcsszavak: személyi jövedelemadó, egykul- - egykulcsos rendszer adójóváírással (Szlovákia), és a csos adórendszer, adózatás - társasági jövedelmekre is kiterjedő egységes kulcsrendszert (Románia). (Hall-Rabushka, 1995). A kezdet a negyedik adóreform A viszonylag magasabb egykulcsos rendszert A lakossági jövedelmek egységes adóztatása Ma- alkalmazó országok biztosítottak nagyobb adógyarországon 1988. évi negyedik nagy adóreform mentes sávot. A reformot végrehajtó országok során valósult meg. Megelőzőleg nem volt egy- közül egyedül Grúzia törölte el az adómentességes a lakossági jövedelmek adóztatása, a ma- séget (Saavedra, 2007). A világ 202 önálló országa, illetve adóhatógánszemély jövedelmét csak bizonyos esetekben sága közül 2008-ig 21-ben volt egységes, egyterhelte adófizetés (Kállai – Sztanóné, 2000). A bevezetés évében (1988-ban) a személyi kulcsos személyi jövedelemadó, és ezek közül jövedelemadó 10 kulcsos, sávosan progresz- 17 egykori szocialista ország – Bulgária, Albászív adórendszere 1994. évben 6, 1999-ben 3, nia, Csehország, Észtország, Grúzia, Kazahsz2005. évre 2 kulcsos lett, ám az adójóváírás tán, Kirgízia, Lettország, Litvánia, Macedónia, csökkentése, az adótábla valorizáció elmaradá- Mongólia, Montenegró, Románia, Oroszország, sa növelte az adóterheket. A befizetett szemé- Szerbia, Szlovákia és Ukrajna – amelyek az lyi jövedelemadó összege 1995-ben 392.712 utóbbi években tértek át erre módszerre, utolmillió Ft-ról 2009-re 1.874.224 millióra (válto- jára Csehország. zatlan áron 561.851 millió Ft-ra) emelkedett. Ez Egykulcsos adórendszert 2008-ig hét uniós folyó áron 4,8-szoros, 1995-ös változatlan áron tagországban alkalmaztak, mindegyik fejlődő pedig 143%-os változás (1. ábra). országnak számít: Románia, Bulgária, Csehország, Szlovákia, Észtország, 1. ábra: A személyi jövedelemadó-bevétel alakulása Lettország és Litvánia. Ezek köfolyó és változatlan áron (M Ft) zül a legalacsonyabb adókulcs Bulgáriában van (10%), őt követi Csehország (15%), Litvánia (15%). 16% a jövedelem- és nyereségadó Romániában, 19% Szlovákiéban, 21% Észtországban és 23% Lettországban. 2011. január 1-től Magyarországon is bevezetésre kerül az egykulcsos személyi jövedelemadó, melynek mértéke 16%. 1990-es években Kelet-Európában vált népszerűvé ez a Forrás: NAV adatbázis alapján saját számítás technika, amelyet több országban Egykulcsos adórendszerről bevezettek (1. táblázat), de sok esetben csak nevében egykulcsos a rendszer, mivel a főbb A különböző jövedelmek közös adóztatásának adónemek esetében sem egy, hanem több elvét tükrözi az egykulcsos adórendszer. kulcs van érvényben. A rendszer sikerességével Az OECD (2006) négyféle egykulcsos adó- kapcsolatban még kevés empirikus bizonyíték rendszert különböztet meg: áll rendelkezésre, az egyes országokra készített a választ, hogy a minden évben bekövetkező személyi jövedelemadó változtatás milyen hatással bír a magánszemélyek adóterhére.

54

ECONOMICA 2011/10


tanulmányok eltérő, időnként ellentmondó következtetésekre jutottak (Halmosi, 2008). A jövedelemadó kulcsai a reformot követően némely országban tovább csökkentek, például: 2009-ben Litvániában (15%), 2010-ben Észtországban (21%).

adóbevallás és befizetés, ezáltal a költségvetés több bevételhez jut, 3. az adórendszer egyszerűsítése, ami az adóadminisztrációs költségek és az adóelkerülés csökkenését egyaránt segíti. További, közvetett hatás, ha az egykulcsos

1. táblázat: Az egykulcsos adórendszereket alkalmazó közép-kelet-európai országok Ország

Bevezetés éve

Észtország Litvánia Lettország Oroszország Ukrajna Szlovákia Románia

1994 1994 1997 2001 2004 2004 2005

Adókulcsok a reform előtt SZJA TA ÁFA 16-33% 35% 18% 18-33% 29% 18% 10-25% 25% 18% 0-30% 35% 20% 10-40% 30% 19% 10-38% 25% 14% és 20% 18-40% 25% 9% és 19%

Adókulcsok a reform után SZJA TA ÁFA 26% 26% 18% 33% 29% 18% 25% 25% 18% 13% 37% 20% 13% 25% 19% 19% 18% 19% 16% 16% 9% és 19%

Forrás: M. Keen (IMF): The Flat Tax, Experience and Issues, előadás, International Academic Forum on Flat Tax Rate, Center of Excellence in Finance, Bled, Szlovénia, 2006. február 3-4.

2007-ben Macedóniában (12%), 2008-ban Albániában (10%) és Bulgáriában (10%), 2008ban Csehországban (15%) vezették be az egykulcsos szja-rendszert. 1980-as évek elején Hall és Rabushka (1995) kidolgozott egy egykulcsos adórendszerre vonatkozó javaslatot, amelyben minden egyes dollár jövedelem 19%-os egységes kulccsal adózik, kivéve a családok 25 ezer USD alatti jövedelme, ami adómentes. Érveik szerint ez az egyszerű adórendszer jelentősen hozzájárul a gazdasági növekedéshez, mivel számottevő adminisztrációs költséget takarít meg. Rabushka (2006) szerint egy ilyen rendszerben gyakorlatilag nincs szükség adóbevallásra, mivel minden egység jövedelem keletkezésekor automatikusan le lehetne vonni az egységes adót, megtakarítva így az adó kiszámítását, bevallását, jelentősen leegyszerűsítve az ellenőrzést, és megszüntetve az adórendszeren belüli arbitrázs-helyzeteket. Az egykulcsos adórendszerektől három területen lehet jelentős hatást várni: 1. az alacsonyabb határadókulcsok növelhetik a munkakínálatot, ami az adóalap megnövekedését is eredményezheti, 2. az alacsonyabb határadókulcs kisebb ösztönzést jelent az adóelkerülésre, így javulhat az ECONOMICA 2011/10

adó bevezetését az erős, reformok mellett elkötelezett kormányzat üzeneteként értékelik a befektetők, és ezáltal nő az ország tőkevonzó képessége. Az egykulcsos adórendszer legfőbb hátrányaként említik, hogy növeli a jövedelmi egyenlőtlenséget (Bakos et al, 2008). Saavedra (2007) arra a következtetésre jutott, hogy a reformok akkor javítják az adómorált, ha a reform egyúttal az adóadminisztráció egyszerűsítésével is jár, ugyanakkor az állami bevételekre gyakorolt növelő hatás szignifikanciája nem volt kimutatható. Az adóelkerülés azokban az országokban csökkent, amelyekben az szja-kulcs és a társasági nyereségadó kulcsa megegyezett (tehát közelebb álltak a klasszikus egykulcsos rendszerhez). Az egykulcsos adók bevezetésével kapcsolatos tanulságokat összegezve Saavedra (2007) kiemelte, hogy az adókulcsok csökkentését is tartalmazó reformok esetén csak úgy kerülhető el a bevételek csökkenése, ha a jövedelemadó rendszerében sikerül bezárni a kiskapukat és megszüntetni a sokféle kedvezményt és kivételt. Az adómorál javulása, az áttekinthetőség és a bevételek tekintetében azok a reformok sikeresnek, amelyek a kedvezményeket lecsökkentették. További tanulság, hogy az szja adó55


alap növelése és az szja-bevallási hajlandóság érdemi javulása csak akkor várható, ha a reformok kiterjednek a társadalombiztosítás (tb.) rendszerre is. A tb és az szja adóalapja ugyanis a legtöbb országban majdnem azonos, így a magas marginális kulcsú tb fizetési kötelezettség erős ösztönzést ad a kisebb adóalap bevallására (hiába csökken az szja-kulcs). Saavedra (2007) szerint az egykulcsos reformok átalakítják az ösztönzőket, ami a gazdasági szereplők viselkedésének megváltozásával jár, így nehéz előre jelezni a hatásukat. Ezért stabil fiskális környezet – alacsony adósságállomány, alacsony deficit és gyorsuló növekedés – esetén érdemes ilyen reformokat bevezetni. Az egykulcsos rendszerre áttérő országokban a költségvetési hiány 3% alatt volt, vagy éppen szufficites volt a költségvetés (Bakos et al., 2008). Az egykulcsos jövedelemadó a differenciált és progresszív adókulcsokhoz képest kisebb mértékben terheli a gazdagok jövedelmét, a szegényekét viszont nagyobb mértékben. Ezért az egykulcsos adó Erdős (2006) véleménye szerint csak akkor vezethető be, ha ennek megfelelően az alsó jövedelmi tizedekhez tartozók valamilyen formában kiegészítést kapnak. Így, az egykulcsos adó bevezetése mellett, bizonyos jövedelemhatár alatt adómentességet kell biztosítani. Vagy az alsó tizedekben negatív adóztatást kell alkalmazni, ha a cél az, hogy a tényleges jövedelem valamilyen legkisebbnek ítélt szint alá semmiképpen ne csökkenjen. Véleménye szerint mégsem adózhat minden jövedelem teljesen azonos mértékben. Benedek és Lelkes (2006) munkájukban mikroszimulációs modell segítségével elemezték a magyarországi egykulcsos adórendszer bevezetésének lehetséges hatásait. A szlovák adóreform során bevezetett adórendszerhez némiképpen hasonló, a jelenlegi magyar szabályozásnál egyszerűbb adórendszert vizsgáltak: az adókulcsok egységesen 20 százalékosak, minden jövedelem az összevont adóalapba tartozik, de megmarad a minimálbér adómentességét biztosító adójóváírás és kiegészítő adójóváírás. Ezenkívül azonban nincsenek adókedvezmények, támogatások. Ez a javaslat 56

csökkentené az adórendszer komplexitását, így növelné az átláthatóságát. Számításaik szerint egy szlovák típusú egykulcsos adórendszer bevezetése elsősorban a gazdagabb háztartásoknak kedvezne, és a szegényebb családok lennének egy ilyen javaslat vesztesei. Ennek elsődleges oka a felső adókulcs csökkentése lenne (Benedek - Lelkes, 2006). Anyag és módszer A kutatást az adóhatósághoz hibátlanul benyújtott személyi jövedelemadó bevallások adatai felhasználásával végeztük az 1994-2009 közötti időszakra. Az adatok összevontak, egyedileg be nem azonosíthatóak, így adótitkot nem sértenek. A rendelkezésünkre álló adatok felhasználásával matematikai és statisztikai mutatószámok segítségével vontuk le a következtetéseinket a magyar személyi jövedelemadó rendszer változtatását illetően. A kutatás során feltéteztük, hogy, az adókedvezmények változása és az igénybe vett adókedvezmények adóhoz viszonyított aránya folyamatosan nőtt. További feltételezés volt, hogy a személyi jövedelemadó rendszer kezdeti változtatásai azt eredményezték, hogy a tényleges adóteher közelít az egyes időszakok legkisebb adókulcsához. Feltételeztük továbbá, hogy a lakosság döntő hányadát a törvényileg előírt minimálbéren foglalkoztatják, és ezáltal az adóbefizetések az adókulcsok változtatása mellett is emelkednek. Az adófizetési hajlandóság és az adókulcsok mértéke közötti kapcsolatot nem vizsgáltuk. A személyi jövedelemadó változásai A személyi jövedelemadó az összes adóbevételnek 1994-ben mintegy 32%-át, majd 1999-től a járulékintegráció következtében 21-22%-át tette ki. Ezen közvetlen adó sávos legkisebb és legmagasabb adókulcsa, amely az összevonás alá tartozó jövedelmeket sújtja, egyre jobban közeledett egymáshoz (2. ábra). 1988-ban a 0% és 60% 2010-ben 17%-ra és 32%-ra változott. 2011. évre csak egy kulcs (16%) lesz érvényben. ECONOMICA 2011/10


2. ábra. 1988-2010 között legkisebb és legnagyobb szja kulcs alakulása Magyarországon

francia példát lehetne szem előtt tartanunk, ahol a személyi jövedelemadó sávhatárainak változása előre kiszámítható, mivel az inflációval korrigálva határozzák meg azt. 2006. évtől folyamatosan jelentős mértékben emelkedett az önbevallók aránya. A vizsgált időszak elején 50%-ról 2006-ra 76%ra, 2009-ben pedig már 84%-ra emelkedett azok aránya, akik bevallásukat maguk készítik el. Ez Forrás: Hatályos Szja törvény alapján saját szerkesztés nem a magyar adórendszerben bekövetkezett egyszerűsödés köMagyarországon a sávosan progresszív adó- vetkeztében alakult ki, csupán azt mutatja, hogy tábla eltérő kulcsaihoz eltérő sávhatárok tartoz- sokan vesznek igénybe valamilyen kedvezményt nak. 1988. évben a legkisebb adókulcs 48 ezer ezzel csökkentve az adójukat, és inkább önmaforintos sávhatára 2009-re 1900 ezerre, majd guk készítik el adóbevallásukat. 2010-re 5000 ezer forintra emel3. ábra. 1988-2010 között a legkisebb kedett (3. ábra). A legmagasabb és legmagasabb adókulcs sávhatárainak alakulása adókulcs sávhatára 1988-ban 800 ezer forintról 2009-re 1900 ezerre, 2010-re pedig 5000 ezer Ft-ra nőtt. 2011. évre egykulcsossá válik az szja rendszer. 2005. évben a szja sávosan progresszív adókulcsa kétsávossá vált, így a legkisebb adókulcs felső sávhatára megegyezett a legmagasabb adókulcs sávhatárának értékével. Az adókulcsok száma 1988 és Forrás: A hatályos szja törvény alapján saját szerkesztés 2010 között folyamatosan csökA magyar személyi jövedelemadó rendszerkent (2. táblázat), mely az egyszerűsítés irányába mutat. Továbbá a 2011. évre tervezett egyben, ha mindent figyelembe veszünk 19 kulcs volt 2009-ben érvényben (Herich, 2009). A kulcsos adórendszer ezt még jobban erősíti. Sajnos a magyar adórendszer egyik fő prob- rendszer túlbonyolított és átláthatatlan, meglémája a stabilitás hiánya. Minden évben, sőt érett a változtatásra. most már évközben is 2. táblázat. Progresszív jövedelemadó kulcsok számának alakulása történnek olyan válMagyarországon 1988-2011 között toztatások, amelyek 1992- 1994- 1999- 2005az előre tervezhetőÉvek 1988 1989 1990 1991 2011 1993 1998 2004 2010 séget, a kiszámíthatóságot teszik szinte Adókulcsok 11 8 5 7 4 6 3 2 1 teljesen lehetetlenné. száma (db) Ilyen formán például a Forrás: A hatályos szja törvény alapján saját szerkesztés ECONOMICA 2011/10

57


4. ábra: A minimálbér és az egy adózóra jutó szja kapcsolata Magyarországon

Forrás: NAV adatbázis alapján saját számítás

tényleges adóterhet nem viselnek (4. ábra). A vizsgált időszakban az átlagos adókulcs (amely a számított adó és az összevont adóalap hányadosa) majd nem teljesen rásimult a legkisebb szja adókulcsra (5. ábra), mely arra utal, hogy: egyrészt a foglalkoztatottakat a sok esetben a legkisebb béren (minimálbéren) jelentik be, ami a járulékminimalizálást is magában hordozza, - másrészt pedig a szja rendszer által kínált kedvezményeket és adóalap csökkentő téte-

A vizsgált időszak végén a tízmillió lakosból 3,7-3,8 millióan álltak alkalmazásban, közülük az adójóváírás miatt közel egy 5. ábra: Az szja legnagyobb, legkisebb millióan ténylegesen nem vagy és átlagos kulcsának alakulása (1994-2010) csak alig fizettek személyi jövedelemadót, hiszen Magyarországon a minimálbér adómentességét az adójóváírás garantálta (és garantálja jelen cikk megírásakor is). A minimálbér és a befizetett személyi jövedelemadó között szoros pozitív kapcsolatot tártunk fel. Minél magasabb a minimálbér, annál magasabb az egy adózó által befizetett adó. A két tényező között szoros kapForrás: NAV adatbázis alapján saját számítás csolat mutatható ki (determináleket igen sokan érvényesítik. Az igénybe vett ciós együtthatója 0,9685). Mindez utal arra is, hogy Magyarországon az alkalmazottak jelenadókedvezmény szja bevételhez viszonyított aránya elérte a 23-34%-ot. tős hányada minimálbérre van bejelentve, így 500.000 forint bevallott össze6. ábra: Az összevonás alá eső jövedelem vonás alá eső jövedelem 1994-ben sávos megoszlásának alakulása (1994-2009) 53%-ról 2009-re kevesebb, mint 2%-ra csökkent, s ezzel párhuzamosan a 1 millió forint felett vallók aránya 19%-ról 2009-ben 90%-ra emelkedett (6. ábra). Ennek egyik kiváltó oka a minimálbér változása volt, mely 1994-ben 10.500Ft/ hóról 2009-re 71.500Ft/hóra (6,8szeresére) növekedett. Az összevont adóalap a vizsgált évek alatt 2008-ig folyamaForrás: NAV adatbázis alapján saját számítás tosan emelkedett. A kiinduló év 58

ECONOMICA 2011/10


7. ábra: Az összevont adóalap és adójának alakulása (1994-2009)


Az egy adófizetőre jutó személyi jövedelemadó összege a vizsgált időszakon belül öt és félszeresére növekedett (1994-ben 83ezer Ft/fő értékről 2009-ben 457 ezer Ft/fő értékre). Az emelkedésben a fentebb már bemutatott jövedelem-emelkedés, szja sávok alakulása, a kedvezmények változása áll. Ahogy csökken a szja felső kulcsa azzal párhuzamosan emelkedik az egy főre jutó szja befizetés összege (10. ábra. Lásd 60. o. fent). Tehát, ha egykulcsos adórendszer kerül bevezetésre, az a jövedelemadó kulcsának a legfelső kulcshoz mért csökkenését eredményezi, hiszen a szja rendszer egyetlen kulcsa 15-20% körül várható. A 2011. évre vonatkozó hamarosan hatályba lépő Szja törvény értelmében 16% lesz az érvényes adókulcs.

adatához képest 2008-ra 5,5-szeres növekedés következett be, majd közel 5%-os csökkenés történt 2009-re az előző év adatához viszonyítva (7. ábra). Az adó tekintetében 2008-ra közel 7-szeres emelkedést 2009-re 8%-os csökkenés követett. Ennek oka főképp az adókulcsok változása volt. Az adókedvezmények száma 1998-ban 14 jogcímről 2008-ban 8. ábra. Igénybe vett adókedvezmények összegének 23-ra emelkedett, majd 2009-re adóhoz viszonyított aránya 1994-2009 között 19-re csökkent. Az igénybe vett adókedvezmények összegének aránya az adóhoz képest folyamatosan, évről évre változott (8. ábra). Ez az arány 1994-ben 6,78%ról 2009-re 24,51%-ra emelkedett. Összes adókedvezmény 19942009 között 20.156 millióról 485.965 millió forintra, az egy adófizetőre jutó adókedvezmény Forrás: NAV adatbázis alapján saját szerkesztés 1994-ben 4.680 Ft/főről 2009-ben 135.236 Ft/főre emelkedett. 9. ábra. Az összes jövedelem és a fizetendő adó Az összes jövedelem (mely az alakulása az előző év %-ban 1995-2009 között összevonás alá eső és az elkülönült jövedelmet is tartalmazza) és az ez utáni adófizetési kötelezettség 1994 és 2008 között minden évben emelkedett, de 2009ben az előző év adatához képest csökkent (9. ábra). A vizsgált időszakon belül összességében a jövedelem 5,6-szeresére, a fizetendő adó pedig 5,8-szorosára Forrás: NAV adatbázis alapján saját szerkesztés növekedett. ECONOMICA 2011/10

59


10. ábra: A legnagyobb szja kulcs és az egy főre jutó szja kapcsolata


Összegzés Véleményünk szerint az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer magyarországi bevezetése abban az esetben lehet eredményes, ha: - a kedvezmények, kivételek, adóalap és adó csökkentő tételek megszüntetésre kerülnek, a transzparencia elve gyakorlattá válna, - az ellenőrzési rendszert megerősítik, a végrehajtott ellenőrzések és a lehetséges büntetési tételek nőnek, amelyek a kényszerítő erejüknél fogva az úgynevezett „kiskapuk” (kedvezmények) megszüntetésével, jelentős költségvetési bevételt eredményeznének. Az egykulcsos szja csak akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha a kedvezmények és mentességek, csökkentő tételek megszűnnek, mert az egykulcsosnak csak ebben a formában van létjogosultsága. Ellenkező esetben csak a nevében lesz a szja rendszer egykulcsos. A mostani magyar adórendszer egyik fő problémája a szerteágazóság, a bonyolultság a kedvezmények sokszínűsége. Ezen jellemzők megszüntetésével, ami a jogkövető magatartást elősegítheti,

és stabil fiskális környezetben lenne pozitív hatással az egykulcsos szja rendszer bevezetése a magyar gazdaságra. Egy nagy probléma azonban felmerül az egykulcsos szja rendszer bevezetésével kapcsolatban, mégpedig az egyéni vagy a társas vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyek esetén a háztartás védelme érdekében nem kezelhető a kapott jövedelem összevontan (eltérő felelősség a kötelezettségek tekintetében). A magyar adórendszer megérett egy átfogó változtatásra. A kedvezmények, kivételek sokasága, valamint a sorozatos változtatás az átláthatóságot és az előre tervezhetőséget akadályozza. A cikk megírása óta Magyarországon (2011. január 1-én) bevezetésre került egykulcsos családi adózás véleményünk szerint önmagában nem vezet majd arra az eredményre, hogy érdemben ösztönözzön a több gyermek vállalására. Mivel még egy országban sem került bevezetésre, így nincs előttünk semmilyen leszűrhető következtetés a megvalósíthatóság, illetve a rendszer hatékonyságát illetően. Nemzetközi tapasztalatok alapján kijelenthetjük, hogy az egyszerűsítés eredményre vezethet, a fent említett feltételek teljesülése esetén. További kutatást igényel annak vizsgálata, hogy az új személyi jövedelemadó rendszer ténylegesen mennyiben járult hozzá a házasságkötések és a gyermekszületések számának emelkedésében.

Irodalom (1) Bakos Péter – Bíró Anikó – Elek Péter – Scharle Ágota (2008): A magyar adórendszer hatékonysága. Közpénzügy Füzetek 21. Budapest 2008. április, pp 1-32 (2) Benedek Dóra – Lelkes Orsolya (2006): A magyarországi jövedelem-újraelosztás és egy egykulcsos adóreform vizsgálata mikroszimulációs modellel. Közgazdasági Szemle. LIII. évf. pp 604-623 (3) Erdős Tibor (2006): Adózás, megtakarítás, hatékonyság I. Competito V. évf. 2. szám pp. 23-45 (4) Hall, Robert, and Alvin E. Rabushka (1995): The Flat Tax. Stanford: Hoover Institution Press pp. 23-51. 60

ECONOMICA 2011/10


(5) Halmosi Péter (2008): A személyijövedelemadó-rendszer helyzete és aktuális kérdései a fejlett országokban. Pénzügyi Szemle, 3. pp 475-485 (6) Herich György (2009): A versenyképesség javításának eszközei – adóreform, adótervezés. Lisszaboni reformok – magyarországi megvalósítás. 46. Közgazdász-vándorgyűlés Eger, pp. 131-142 (7) Kállai Lajos - Sztanó Imréné (2000): Adók, illetékek, járulékok és vámok. Budapest. Saldo. pp. 38-58 (8) OECD (2006): Fundamental reform of personal income tax, tax policy studies no. 13. p.8. (9) Rabushka, A. E. (2006): Flat tax principles and issues, International Academic Forum on Flat Tax Rate, Centre of Excellence in Finance, Bled, Szlovénia, 2006. február 3-4. (10) Saavedra, P. (2007): Flat income tax reforms, Ch. 8. in Fiscal policy and economic growth, Gray, C. – Lane, T. – Varoudakis, A. (szerk.), World Bank pp. 253-280.

ECONOMICA 2011/10

61

Nagy Rózsa – Fazekas Tamás: Államadósság elméletben és gyakorlatban

Nagy Rózsa – Fazekas Tamás

Államadósság elméletben és gyakorlatban Nagy, Rózsa – Fazekas, Tamás: Public Debt in Theory and Practice Nowadays the issue of public debt has been one of the most heatedly debated topics in economics. If the government spends more than it can collect from taxes, it takes out a loan from the private sector to finance the deficit. Public debt is the accumulation of past loans. Each state has a certain amount of debts, although its extent is different everywhere. States spend more than their revenues owing to their higher expenses and lower taxes. In the present study we survey the theoretical questions concerning public debt, we examine the Ricardian equiva-lence in detail that we deduce by a simple model, and furthermore, we indicate under what conditions is the theory untrue. In the second part of the article we introduce more closely the problem of the Hungarian public debt and deficit supported by data and analyses. The third part examines these questions through the example of the European Union and the Eurozone. Keywords: public debt, public deficit, Ricardian equivalence, convergence. Áttekintés. Az államadósság problémája az, amely napjainkban leginkább a gazdaságpolitikai viták középpontjába került. Ha az állam többet költ, mint amennyit az adókból beszed, akkor a magánszférától vesz fel kölcsönt deficit finanszírozására. A múltbeli kölcsönök felhalmozása az államadósság. Minden államnak van valamekkora adóssága, igaz, annak nagysága országonként eltérő. Részben a magasabb kiadások, részben az alacsonyabb adók miatt az államok többet költenek bevételeiknél. Jelen tanulmányban áttekintjük az államadóssággal kapcsolatos elméleti kérdéseket, részletesen a ricardo-i ekvivalencia elvével foglalkozunk, amelyet egy egyszerű modell keretében le is vezetünk, továbbá megmutatjuk milyen feltételek mellett nem igaz ezen elv. A cikk második részében közelebbről, adatokkal és elemzésekkel alátámasztva bemutatjuk a magyar államadósság és a deficit problémáját. A harmadik rész az Európai Unió és az euró-övezet példáján keresztül vizsgálja ugyanezeket a kérdéseket. A tanulmányt összefoglalás zárja. Kulcsszavak: államadósság, költségvetési deficit, ricardoi ekvivalencia, konvergencia 1. Hogyan vélekednek a közgazdászok az államadósságról? Az államadósság gazdasági hatásairól nagyon eltérő álláspontot képviselnek. Egyesek súlyos gazdaságpolitikai hibának tartják, míg mások nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget neki. 2010 őszén, részben megismerve a magyar kormány 2011-re vonatkozó elképzeléseit, azt láthatjuk, hogy jelentős adócsökkentést terveznek. Az állami kiadások csökkentésének kicsi az esélye, ezért az adócsökkentés növeli a költségvetési deficit esélyét. Rövid távon a deficit mértékét a különadók, a magánnyugdíj pénztártagoktól elvont járulékok némileg kompenzálhatják, hosszú távon azonban számolni kell a hiány növekedésével. A kérdés az, mi lehet az adócsökkentés gazdasági hatása? Az államadósság hagyományos megítélése szerint az adócsökkentés ösztönözi a fogyasztói kiadást és csökkenti a nemzeti megtakarítást. A magasabb fogyasztói kiadásoknak rövid és hosszú távú gazdasági hatásai vannak. Rövid távon a nagyobb fogyasztói kiadások növelik a keresletet, ezáltal a termelést és a foglalkoztatást. 62

ECONOMICA 2011/10


A megtakarítások csökkenése azonban a kamatlábak emelkedését váltja ki, mivel verseny alakul ki a bankok között az alacsonyabb összegű megtakarítás megszerzéséért. A magasabb kamatláb kedvezőtlen a vállalkozásoknak, mivel megdrágítja a beruházásokat. A beruházások elmaradása vagy elhalasztása rontja a vállalatok világpiaci versenyképességét. Ez azt eredményezheti, hogy kevesebbet exportálhatnak, és ha az importot nem korlátozzák, a külfölddel szembeni adósságállomány növekszik. Tehát ma előnyünk származik a nagyobb fogyasztásból és foglalkoztatásból, de a jövő nemzedéke egy alacsonyabb tőkeállománnyal és nagyobb külföldi adóssággal rendelkező társadalomba születik bele. Az államadósság ricardoi szemlélete szerint az adócsökkentés önmagában nem ösztönözné a fogyasztói kiadást. Az utóbbi évtizedek egyik legtöbbet vitatott kérdése volt a makroökonómiában a ricardó-i ekvivalencia kérdése. A kérdés lényegében az, hogy számít-e gazdaság alanyok szempontjából a kormány adópolitikája. A reálkiadások mindenképpen számítanak, erről nincs vita! A ricardoi érvelés, amiről sokan elmondták, hogy Ricardo maga csak idealizált, a valóságban nem létre jövő esetnek tartotta, szerinte csak az adók jelenértéke számít csak a gazdasági alanyok viselkedése szempontjából, és nem azok időbeli alakulása. Ugyanis az adók jelenértéke a kormány hosszú távú költségvetési korlátja teljesülése esetén megegyezik a kiadások jelenértékével, tehát az adók pályája irreleváns. Az érvelés vagy determinisztikus modellben, vagy teljes piacok mellett igaz betű szerint, valamint feltételezi azt, hogy az adók nem torzítják a gazdasági döntéseket, a háztartások tervezési horizontja végtelen, és a magánszektor ugyanolyan feltételek mellett vehet fel hitelt, mint az állam. A ricardoi ekvivalencia empirikus nem teljesülése csak a legnaivabbakat késztetheti csodálkozásra. Elég nagy az egyetértés abban, hogy a ricardo-i ekvivalencia nem teljesül, ami arra kellene ösztönözzön, hogy olyan gyakorlati modelleket építsünk, amelyekben ez szintén nem igaz. Ugyanakkor az érvelés, Ricardo eredeti érvelése is, nagyon hasznos. Rámutat arra, hogy racionális döntéshozók számítanak valamikor bekövetkező adónövelésre. Ha nem is közömbösek az adók időzítése iránt, látják, hogy a jelenlegi adók nagysága nem mond el mindent a költségvetésről. Ezt talán csak azt tudja értékelni igazán, aki a hagyományos IS-LM modellen nevelkedett, ahol ez a gondolat hiányzott. A döntéshozók racionalitása persze kérdéses, de az nem, hogy az IS-LM modell költségvetési politikai gondolatmenetei túlságosan egyszerűek. Mint fent említettük, a kormány reálkiadásainak reálgazdasági hatásait nem igazán lehet kétségbe vonni. Azonban, hogy ezek a hatások pontosan milyenek, az már jelentősen függ a modell egész struktúrájától. Általános kijelentések nemigen tehetők ezzel kapcsolatban. Összefoglalva: a kérdés tehát az, hogy gazdagabbak leszünk-e az adócsökkentés következtében? Lehet, hogy nem. Ugyanis az államnak a jövőben valamikor emelni kell az adókat, hogy viszszafizethesse az államadósságot és a felhalmozott kamatokat. Vagyis a gazdaságpolitika valójában egy mai adócsökkentést és átmeneti jövedelmet biztosít, amit végül vissza kell fizetni. A ricardoi ekvivalencia elv következménye az, hogy az adóssággal finanszírozott adócsökkentés nem hat a fogyasztásra. A háztartások megtakarítják a többletjövedelmet, hogy a jövőbeni adófizetési kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni. A magán megtakarítás növekedése ellensúlyozza az állami megtakarítás csökkenését, így a nemzeti megtakarítás változatlan marad. Az adócsökkentésnek tehát nincs olyan hatása, amit a hagyományos szemlélet állít. A ricárdoi ekvivalencia logikája nem jelenti azt, hogy a fiskális politika változásait figyelmen kívül lehet hagyni. Például azt, hogy a kormányzat visszafogja jövőbeni kiadásait. Már pusztán ennek ígérete arra ösztönözheti a fogyasztót, hogy többet költsön, növelje a fogyasztást, még akkor is, ha a jelenlegi adók nem változnak, mivel az alacsonyabb kiadás alacsonyabb jövőbeni adókat jelent (Williamson, 2011.). ECONOMICA 2011/10

63


Nézzünk egy egyszerű modellt a fentiekben elmondottakra! Fogyasztó. A modellben egy reprezentatív fogyasztó kívánja fogyasztásból ( Ct ) és munkából ( Lt ) származó életpályája várható hasznosságának szubjektív diszkontált értékét maximalizálni az alábbi hasznossági függvény alapján:1 ¥

(1)

t -1

åβ (ln C

t

t =1

-φ ln(1 -Lt ) )

Tudjuk, hogy a rendszerben a reprezentatív fogyasztó vagyonfelhalmozásból ( (1 +rt ) Bt ), illetve abból szerez jövedelmet, hogy a rendelkezésére álló tőkét ( K t ) és munkaerőt megfelelő bér ( wt ), illetve bérleti díj ( rtK ) ellenében a vállalat rendelkezésére bocsátja. E jövedelmet fogyasztásra, beruházásra ( I t ), adófizetésre ( Tt ), valamint vagyoneszközök vásárlására fordítja. A t-edik periódusbeli költségvetési korlátja, amely az összes bevételét és kiadását foglalja magába így írható: (2)

wt Lt +rt K K t +profitt +(1 +rt ) Bt =Ct +I t +Bt +1 +Tt ,

valamint a tőkefelhalmozási szabály (amely szerint az adott időszaki beruházás két részből áll: bővítésből ( K t +1 ) és pótlásból ( (1 -δ ) K t ): (3)

I t =K t +1 -(1 -δ ) K t

A fogyasztó problémája, hogy kiválassza a fogyasztás, a tőkeállomány és a munkakínálat azon pályáját, amely mellett életpályája várt hasznossága (1), a költségvetési korlátot (2) és a tőkefelhalmozási szabályt (3) figyelembe véve maximális. A háztartási szektor viselkedését az optimalizálási feladat elsőrendű feltételeiből nyert összefüggések jellemzik: • A fogyasztó intertemporális optimalizálását leíró elsőrendű feltétel, az Euler-egyenlet: (4)

1 1 =β (1 +rt +1 ) Ct Ct +1

Az Euler - egyenlet intertemporális helyettesítés a t-edik és a t+1-edik időszaki fogyasztás között. A fogyasztó addig helyettesíti az aktuális fogyasztást és a jövőbeli fogyasztást egymással, amíg az

æ1 ö ç ÷ meg nem egyezik a jövőbeli várható fogyasztás határöCt ø è 1 (1 +rt +1 ) ÷. Ct +1 ø

aktuális fogyasztás határhaszna hasznával

æ çβ è

1

A hasznossági függvényre a szokásos feltevések érvényesek: mindkét tényezőben szigorúan monoton növekvő, konkáv, folytonosan differenciálható és additívan szeparábilis. A hasznossági függvény az egyes időpontbeli fogyasztási és szabadidő értékek hasznossági indexeit összegzi úgy, hogy a jövőbeli fogyasztás és a szabadidő hasznosságát azok jelenbeli hasznosságához képest egy konstans tényezővel - ez a β paraméter - leértékeli. A β azt mutatja, hogy a fogyasztó szubjektíve milyen mértékben értékeli kevesebbre a jövőbeli fogyasztás és a szabadidő hasznosságát azok jelenbeli hasznosságánál, azaz a fogyasztó időpreferenciájának mérőszáma.

64

ECONOMICA 2011/10


• A fogyasztó optimális befektetési politikáját leíró portfólió-választási egyenlet (mely determinisztikus formában egy arbitrázs-mentességi feltétel):

rt K+1 +(1 -δ ) =1 +rt +1

(5)

A portfólió-választási egyenlet azt mutatja, hogy egyensúlyban a fizikai tőkébe való befektetés K hozama ( rt +1 +(1 -δ ) ) és a kötvény hozama ( 1 +rt +1 ) nem térhet el egymástól. • A fogyasztó intratemporális optimalizálási feltétele (implicit munkakínálati összefüggés):

φ

(6)

Ct =wt 1 -Lt

Intratemporális helyettesítést jelent a fogyasztás és a szabadidő kötött: arra a kérdésre ad választ, ha a t-edik periódusban egységnyivel többet dolgozunk, mennyi pótlólagos haszon és mennyi pótlólagos költség származik belőle. A fogyasztó addig helyettesíti egymással a szabadidőt és a fogyasztást, amíg a szabadidő határhaszna határhasznával

æ1 ö ç wt ÷. èCt ø

æ 1 ö φç ÷ meg nem egyezik a fogyasztás è1 -Lt ø

Az Euler-egyenlet (4), a portfólió-választási egyenlet (5), a munkakínálati összefüggés (6) valamint a költségvetési korlát és a tőkefelhalmozási szabály, továbbá a kötvény- és a tőkeállományra vonatkozó kezdeti érték feltétel, valamint az azokra felírható két transzverzalitási feltétel együtt, adott árak és kamatláb mellett megadja a keresett változók (tőkeállomány, kötvényállomány, fogyasztás és a munkakínálat) pályáját. Vállalat. A modell reprezentatív, profitmaximalizáló vállalata működése során munkát és tőkét használ fel, melyet a (8)-ban megadott állandó mérethozadékú technológiával jellemezhető termelési függvény alapján alakít végtermékké. A modellbeli vállalat úgy választja meg a termelési tényezők iránti keresletét a tökéletesen versenyző inputpiacokon, hogy profitja az elérhető legnagyobb legyen, illetve keresi azt a tőke- és munka-felhasználási szintet, amely mellett az optimális kibocsátás a lehető legalacsonyabb költség mellett elérhető. A reprezentatív vállalat a szokásos (statikus) profitmaximalizálási (költségminimalizálási) feladatot oldja meg: A vállalat az alábbi profitfüggvényt maximalizálja:

profitt =Yt -wt Lt -rt K K t

(7)

a termelési függvény, mint korlát mellett (8)

Yt =K tα L1t-α ,

amiből a két szokásos összefüggés adódik: • Munkakeresleti függvény: (9) Lt

=(1 -α )

Yt wt

A vállalat addig használ fel munkaerőt, amíg az abból származó határbevétel (a vállalat munkaerőfelhasználásával

(1 -α )

Yt darab pótlólagos terméket tud előállítani, amelyet egységnyi áron ad Lt

el) meg nem egyezik a pótlólagos munkafelhasználásból származó határköltséggel, a reálbérrel. ECONOMICA 2011/10

65


• Tőkekeresleti függvény: (10)

K t =α

Yt rt K

A vállalat addig használ fel tőketényezőt, amíg az abból származó határbevétel (a vállalat tőkefelhasználásával α

Yt darab pótlólagos terméket tud előállítani, melyet egységnyi áron ad el) Kt

meg nem egyezik a tőkefelhasználásból származó határköltséggel, a reálbérleti díjjal. Vagyis a tökéletesen versenyző inputpiac melletti szokásos döntési szabály érvényes: a tőke határterméke megegyezik a reál bérleti díjjal, a munka határterméke pedig a reálbérrel egyenlő. A munkakeresleti (9) és a tőkekeresleti függvény (10) adott árak mellett a termelési függvénnyel (8) együtt megada a munka, a tőkeállomány és a kibocsátás pályáját. Állam. A rendszer harmadik szereplője az állam, amely fiskális funkciót tölt be. A kormányzatról közjavakat biztosít a szereplőknek, vagyis a háztartásoktól beszedett, munkabérekre kiszabott jövedelemadót a termékpiacon elvásárolja, továbbá megjelenik a vagyoneszközök piacán is, ahol az ott felvett hitelből ( Dt +1 ) finanszírozza kiadásait, amelyek egy részét – exogén módon adott – áruvásárlásra ( Gt ), míg a fennmaradó részét a korábbi adósság ( Dt ) kiegyenlítésére használja fel. Ebből adódóan a költségvetési korlátja az alábbi alakban írható fel: (11)

Tt +Dt +1 =Gt +(1 +rt ) Dt

Egyensúly. A rendszer egyensúlyában a szereplők adott árarányok mellett optimális döntéseket hoznak, illetve maguk az árarányok biztosítják az egyes piacok megtisztulását, azaz egyensúly van az áru-, a munka-, a fizikai tőke és a vagyoneszközök piacán. Statikus, azaz olyan modellekben, ahol az idő nem jelenik meg explicit módon, egyensúly alatt a piaci kereslet és kínálat egyenlőségét értjük. Nem triviális azonban, hogy hogyan lehet a statikus, az időt nem tartalmazó egyensúlyi modellek világából a dinamika területére áttérni. A jelen modellben alkalmazott eljárás meglehetősen általánosnak mondható a közgazdasági irodalomban. A dinamikus modellek időtől explicit módon függő változóira is felírható minden adott pillanatra a statikus egyensúly feltétele, azaz a piaci kereslet és kínálat egyenlősége. Dinamikus egyensúly alatt általában egy dinamikus rendszer stacioner állapotait értjük, azokat az állapotokat, amelyek során a gazdaság makrováltozóinak növekedési ütemei konstansak. A dinamikus egyensúly fogalma tehát nem két változó mennyiség egyenlőségére épít, hanem a változás egyenletességét jelöli ki célul. Összefoglalva a modell az alábbi egyenletekből áll: (4) Euler-egyenlet (5) Portfólió-választási egyenlet (6) Munkakínálati függvény (9) Munkakeresleti függvény (10) Tőkekeresleti függvény (8) Termelési függvény (3) Tőkefelhalmozási egyenlet Árupiaci egyensúly2, melyekkel megadható a kibocsátás, a fogyasztás, a beruházás, a tőkeállomány, a tőkebérleti díj, a foglalkoztatás, a reálbér és a reálkamatláb időbeli pályája. 2 Az árupiaci egyensúly: Yt = Ct + It + Gt, zárt gazdaságot feltételezve a kötvénypiaci egyensúlyban Bt =0, így a Walras-törvény értelmében a háztartás és a kormányzat költségvetési korlátja egymásba átjátszható.

66

ECONOMICA 2011/10


A modell alapján a legfontosabb eredmény: ricardoi ekvivalencia. Ennek értelmében egyösszegű adók esetén a költségvetési kiadások nagysága befolyásolja az endogén változók pályáját, de a finanszírozás módja és annak üteme viszont nem. Ennek magyarázata, hogy az egyösszegű adók nem befolyásolják a fogyasztás-szabadidő közötti helyettesítést, azaz a munkakínálat nagyságát. Feltettük továbbá, hogy a vagyoneszköz piac súrlódásmentes, azaz a hitelfelvételnek-betételhelyezésnek nincs kockázata és a kamaton kívüli költsége sem, illetve nem lehet senkit kizárni. Fontos, hogy a fogyasztói réteg homogén, nincs különbség a tervezési időhorizontban. Ez az elv azonban csak elméletben teljesül, hiszen a költségvetési kiadások nagysága igenis befolyásolja az endogén változók pályáját, tehát vannak jövedelem-adók, hitelpiaci korlátozások, valamint rövid- és hosszú távra tervező fogyasztók. Milyen esetekben nem teljesül a ricardoi ekvivalencia? Ez utóbbi esetben olyan fogyasztókat építünk be a fentiekben levezetett modellbe, akik minden periódusban elköltik a jövedelmüket (mert nem jutnak hozzá a tőkepiachoz és nem tudnak vagyoneszközöket sem felhalmozni), illetve azokat, akik hosszú távra terveznek. Mindkét csoport haszonmaximalizáló, ugyanakkor a hosszú távra tervező fogyasztók életpálya-hasznosságot maximalizálnak költségvetési korlát és tőkefelhalmozási szabály mellett, míg a rövid távra tervező fogyasztók egyidőszakos korlát mellett döntenek. Természetesen a vállalat és az állam problémája (a két fogyasztói csoport között azonosan oszlik meg az adóteher) nem változik, továbbá a piaci egyensúlyi feltételek a korábbival azonosak. Ebben a modellváltozatban, a rövid távra tervező fogyasztónak a t-edik periódusbeli adófizetési kötelezettség még az adott periódusban csökkenti a jövedelmét, aki ennek hatására kevesebbet költ mind fogyasztásra, mind szabadidőre. A hosszú távra tervező fogyasztó fogyasztásának csökkenését a vállalat termékei iránti kereslet csökkenéseként érzékeli, így visszafogja termelését és keresletét a tőke és a munkaerő iránt. Tehát az a tény, hogy a kiadását fedező adót most kell befizetni, vagy az állam később tart rá igényt, módosítja az endogén változók pályáját, azaz sérül a ricardoi ekvivalencia elve. A jövedelemadók bevezetése a modellbe ugyanilyen eredményre vezet, azok ugyanis torzítják például a fogyasztás/szabadidő közötti helyettesítést. A torzító adó mindenképpen rossz az adósság pályájára nézve (természetesen annak nagysága a modellben a paraméterek függvénye lesz), így hogy melyik az az adókulcs kombináció, amely a fogyasztó életpályájának várható hasznosságát maximalizálja, ha az adott szintű kibocsátást mindenképpen finanszírozni kell az adóval, az ún. optimális adókulcs megadásával tudjuk meghatározni (például egy ilyen jellegű modellben a Laffergörbe segítségével ez könnyedén megállapítható). 2. Tragikusan felduzzadt az államadósság Az elmúlt nyolc évben több mint kétszeresére nőtt hazánk államadóssága. Ma minden magyar emberre több mint kétmillió forint adósság jut. A Nemzetközi Valutaalap szerint is kiugróan magas a magyar adósságállomány a kelet-közép-európai országokkal összehasonlítva. Az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számított adóssága a GDP 79,6 százaléka volt 2010 első negyedévének végén - közölte a pénzügyi számlák előzetes adatai alapján az MNB. Az államháztartás nettó finanszírozási igénye az előzetes adatok szerint 2010 első negyedévével záruló elmúlt egy évben 1151 milliárd forint volt. A magánnyugdíj-pénztárakból az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők miatti transzferek az elmúlt egy év során 100 milliárd forinttal (az éves GDP 0,38 százalékával) javították az egyenleget. (Forrás: MNB) Az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számításba vett (maastrichti) adóssága 2010 első negyedévének végén a GDP 79,6 százaléka, 21 031 milliárd forint volt, míg 2009 végén 20 421,2 milliárd forintot tett ki. Az államháztartás nettó tartozása, 15 943 milliárd forint a GDP 60,3 százalékát tette ki. ECONOMICA 2011/10

67


Az alábbi grafikonon a bruttó államadósság GDP-hez viszonyított arányának alakulása követhető figyelemmel. 2010 első negyedévében a köz1.ábra: Bruttó államadósság GDP-hez ponti kormányzat finanszírozási viszonyított aránya Magyarországon 1998-2010. igényét (248 milliárd forint) hosszú lejáratú értékpapírok kibocsátásával fedezte, miközben jelentősen növelte a központi banknál elhelyezett betéteit. A központi kormányzat finanszírozási igényének meghatározásában bizonytalanságot jelent az adók eredményszemléletű korrekciója, amely ebben a fázisban előrejelzéseken és előzetes adatokon alapul. A helyi önkormányzatok finanszírozási képessége (59 milliárd forint) elsősorban a hitelintézeti betétek növelésében jelent meg. Forrás: www.akk.hu (Letöltés ideje: 2011. január 14.) A társadalombiztosítási alapok finanszírozási igényét (36 milliárd forint) az egyéb követelések tranzakcióból eredő csökkenése és a központi kormányzattal szembeni hiteltartozások növelése fedezte. A háztartások nettó finanszírozási képessége az előzetes adatok szerint 2010 első negyedévével záruló elmúlt egy évben 756 milliárd forint volt. A magánnyugdíjpénztárakból az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők miatti transzferek az elmúlt egy év során 100 milliárd forinttal (az éves GDP 0,38 százalékával) csökkentették a háztartások nettó finanszírozási képességét. 2010 első negyedévében a háztartások nettó finanszírozási képessége (150 milliárd forint) a negyedéves GDP 2,4 százalékát tette ki. A nyugdíjpénztári rendszer átalakításának lehetséges hatásai az államadósságra 2011-ben 280 Ft/euró árfolyam feltételezés mellett. Ehhez tekintsük meg az alábbi grafikonokat: Az első grafikon azt mutatja meg, ha az átlépés nagyjából 1/3 arányú, akkor az adósságráta nagyjából 2 százalékpontos csökkenésével járna (2. ábra). A következő grafikonon az látható, ha az átlépők aránya az állami rendszerbe nagyjából 2/3 arányú, akkor az adósságráta 5 százalékpontos csökkenését eredményezné (3. ábra. Lásd 69 o. fent). A nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatos államadósságot érintő megállapítás már most megfogalmazható, nevezetesen: 68

2. ábra: Nyugdíjrendszer átalakításának hatása az államadósságra I.

Forrás: www.akk.hu (Letöltés ideje: 2011. január 14.)

ECONOMICA 2011/10


3. ábra: Nyugdíjrendszer átalakításának hatása az államadósságra II.

Forrás: www.akk.hu (Letöltés ideje: 2011. január 14.)

• a költségvetési bevételek között szerepel 530 milliárd forint összegű befizetés a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapból. • ha ennél nagyobb a vagyonértékesítésből származó bevétel, akkor kevesebb nettó kibocsátás szükséges. • a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapba bekerülő állampapír automatikusan államadósságot csökkent. • az Alapba kerülő állampapírok azonos összegben csökkentik a

törlesztési kötelezettségeket, így többek között a 2011. évit is. 2010 első negyedévében a pénzügyi eszközök esetében a befektetési jegyek, a hitelintézeti hosszú lejáratú értékpapírok valamint a nyugdíjpénztári követelések növelése volt jelentős, miközben számottevően csökkentek tranzakcióból eredően a lekötött forintbetétek és a tőzsdei részvények. A kötelezettségek esetében a forinthitelek növekedése és a devizahitelek jelentősebb csökkenése voltak a jellemző tranzakciók. A külföldiek forint állampapír állománya az első félévben ingadozott, a másodikban jelentősen emelkedett, éves szinten a nettó állampapír kibocsátást meghaladó növekedés. Az alábbi ábrán a nettó forint állampapír kibocsátás és a külföldiek forint állampapír állományának éves változása követhető figyelemmel. Számítások szerint 25 százalé4. ábra: A nettó forint állampapír kibocsátás és kot költöttek beruházásra, illetve a külföldiek forint állampapír állományának éves változása fogyasztásra az államadósság címén felhalmozott összegből, azaz az államadósság jelentős hányada az egyre inkább növekvő és halmozódó kamatfizetési kötelezettség kiegyenlítődésére fordítódik. Az eladósodottság növekedése ugyanis csak a költségvetési deficit jelentős mértékű csökkenése esetén áll meg, ha ugyanis hiány van, azt kölcsönből, állampapírból fedezik, a hitel pedig adósságot hoz. Forrás: www.akk.hu (Letöltés ideje: 2011. január 14.) Következmény: ha hiány van, nő az adósságállomány is. 3. Államadósság néhány Európai Uniós országban Az államadósság nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió több tagországában is problémát jelent. Számos EU tagállamban a kormányzati adósság GDP aránya erősen emelkedő tendenciát mutat. Az idősödő népesség gazdasági és költségvetési hatása további nyomást gyakorol a jövőbeni adósság-állomány alakulására. Ez aggodalmakat kelt a közpénzügyek hosszú távú fennECONOMICA 2011/10

69


tarthatóságát illetően. Az EU-bizottság korábban nyilvánosságra hozott gazdasági jelentése, amelyben még az áll, hogy az euró övezet adósság-rátája 2012-re várhatóan a GDP 88%-ra nő, míg az EU egészére nézve ez a mutató 83% lesz az előrejelzés alapján (Eurostat Economic Forecast, 2011.). Reinhart és Rogoff (2010) gyakran idézett tanulmánya szolgál bizonyítékul a növekedés és az adósság közötti kapcsolatra, mikor az adósság GDP-ben kifejezett aránya magas. A szerzők 44 ország és mintegy 200 év megfigyelésének átfogó adatbázisát használták. Azt találták, hogy a kormányzati adósság növekedési hatása elhanyagolható a GDP 90%-os küszöbértéke alatti adósságszintek esetén, azaz a GDP 90%-át kitevő államadósság-szintig nem állapítható meg korreláció a gazdasági növekedés mértéke és az államadósság szintje között. Kumar és Woo (2010) szintén azt találták, hogy a magasabb adósság negatív következményekkel van a későbbi növekedésre, az emelkedési regressziókra alapozva a fejlett és feltörekvő gazdaságok adatait vizsgálva. Ezen viszony okozati értelmezése megkérdőjelezésre került, és vitatták, hogy részben tükrözi azon tényt, hogy az alacsony növekedéssel rendelkező országok valószínűbb, hogy adósság-fenntarthatósági problémákkal találkoznak. Viszont még ha a kapcsolat kétirányú is, a magasabb adósság jövőbeni növekedésre gyakorolt hatása egykönnyen nem vethető el. A kormányzati adósság a hosszú távú növekedést befolyásolhatja: a nemzeti megtakarításokra/kamatlábakra gyakorolt hatásán; a torzító adók (jövedelemtől függő) hatásán; és a kockázati prémiumokra gyakorolt hatásán keresztül. Az alábbi grafikonon az egyes EU tagállamok GDP arányos adósságállománya szerepel 2007 és 2009-ben, valamint 2011-re előrejelezve. A magyar államadósság 5. ábra: egyes EU tagállamok mértéke ezzel egyidejűleg az GDP arányos adósságállományának alakulása egyik legmagasabb volt az EU-ban (78,4%). A magyarnál csak az olasz (116%) és a belga (96,2%) államadósság volt magasabb tavaly. Az államadósság mértéke Észtországban (7,2%), Luxemburgban (14,5%), Bulgáriában (14,7%), Romániában (23,9%) és Litvániában (29,5%) volt a legalacsonyabb. Az alábbi táblázatban pedig az egyes EU tagállamok és az euró-övezetbeli országok Forrás: www.eurostat.com, Eurostat Economic Forecast, 2010. költségvetési pozíciója (hiány vagy többlet) található, 20062009 között a GDP százalékában kifejezve. A már említett tanulmányban szereplő előrejelzés szerint a 2011-ben a korábbi 6-ról 5% körüli szintre csökken, míg 2012-re további csökkenést jeleznek (4,25%). Az EU 27 tagállamából jelenleg 20 (13 tagja az euró övezetnek) lépte át a 3 százalékos államháztartási deficitet, a Stabilitási és Növekedési Paktumban, valamint a maastrichti konvergencia-kritériumokban meghatározott küszöbértéket. A Stabilitási és Növekedési Paktum, melyről az 1992-es Maastrichti szerződésben határoztak, felhatalmazza a Bizottságot és a Tanácsot, hogy figyelemmel kísérje az euró-övezethez csatlakozott tagállamok fiskális helyzetét. A nehéz gazdasági helyzet esetén 70

ECONOMICA 2011/10


nem kell szigorúan ragaszkodni a stabilitási egyezmény által meghatározott költségvetési értékekhez. A paktumban foglaltak szerint jelenleg 11 túlzott deficit eljárás zajlik EU tagállamokkal szemben. 2009-ben a legnagyobb 1. táblázat: A GDP arányos költségvetési deficit alakulása költségvetési hiányt Íroraz euró-övezetben és az EU tagállamokban 2006 – 2009. között szág könyvelhette el (ez a GDP 14,4 százalékát tette ki), szintén nagy volt a deficit mértéke Nagy-Britanniában (-11,4%), Spanyolországban (-11,1%), Lettországban (-10,2%), Portugáliában (-9,3%), Litvániában (-9,2%), Romániában (-8,6%), Szlovákiában (-7,9%), Franciaországban (-7,5%) és Lengyelországban (-7,2%). A hiány mértéke Luxemburgban (-0,7%), Svédországban (-0,9%) és Észtországban (-1,7%) volt a legalacsonyabb. Magyarországon 2009-ben a deficit a GDP 4,4 százalékát tette ki, az eredetileg 3,9 százalékos Forrás: European Statistics Pocket Book, European National Bank, 2010. december hiánycéltól tehát 0,5 százalékpontos volt az eltérés. De miért is fontos még a költségvetés pozíciója és az állam adósságállományának nagysága? Magyarország középtávú célja az euró-övezethez történő csatlakozás, amelynek érdekében telkesítenie kell az úgynevezett konvergencia kritériumokat. A konvergencia kritériumok az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés 121. paragrafusában felsorolt feltételek, amelyeket az EUtagállamoknak teljesíteniük kell az Európai Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába való belépéshez és az euró bevezetéséhez. A kritériumok célja az uniós országok egymás felé való konvergálása és stabilitása, amelyek egy monetáris unióhoz feltétlenül szükségesek. Témánk szempontjából az államadósság GDP mért aránya, valamint a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya a releváns. Az előírás értelmében az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át, illetve a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60%-át (illetve 60% feletti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentős csökkenést kell felmutatni). Az előző kritériummal kapcsolatosan ugyanakkor fontos megjegyezni: empirikus adatok bizonyítják, hogy a gazdaságok fejlettebbé válásával (mintegy természetes folyamatként) egyre nagyobb lesz az országok privát- és államadósságának mértéke. A korlátoknak valószínűleg nem merevnek, hanem dinamikusaknak kell lenniük. Az államadósság mellett az országok banki mérlegfőösszege is pozitív korrelációban van a gazdaság fejlettségével. Kétségtelen, hogy a válság következtében az államadósság szintjében durva elmozdulásokat figyelhettünk meg számos fejlett országban (többek között Írország, az Egyesült Államok, és Nagy-Britannia esetében). Ha mindenütt egyszerre vezetnek be megszorító intézkedéseket, annak súlyos makroökonómiai következményei lehetnek. Egyesével, külön-külön indokolt lehet például a bankszektor tőke, likviditási és/vagy hitel-betét ECONOMICA 2011/10

71


arányok szabályozásának szigorítása, a külső deficit csökkentése, vagy az államháztartási hiány 3% alá vitele, de ha az államok ezen intézkedéseket megfelelő koordináció nélkül, egyszerre kívánják véghezvinni, az újabb súlyos recesszióhoz vezethet. Hazánk jelenleg egyik feltételt sem teljesíti, hiszen 2010-ben az adósság/GDP arány közel 78%, míg a deficit/GDP arány hozzávetőleg 3,8-4% között mozgott. A gazdaságpolitika és a kormányzat alapvető célkitűzése a GMU által megkövetelt referenciaértékek elérése, így minden jövőbeli intézkedést igyekeznek ennek fényében meghatározni. Az EU legfrissebb előrejelzése szerint3 az államadósság a GDP 80,1%-t fogja kitenni 2011-ben, valamit 81,6%-t 2012-ben. A GDP arányos deficit mutatója fenti két időszakot tekintve várhatóan 4,7% és 6,2% körül alakul majd. Az elemzés kiemeli, hogy a hiány növekedésének hátterében a személyi jövedelem adó csökkentés, a társasági adó változások és a nyugdíjrendszer változásai (bár ez csak időlegesen, rövid távon jelent bevételnövelést) állnak a bevételi oldalon, de a kiadási oldalt tekintve az állami szektorban dolgozók bérkifizetéseinek csökkenése, a helyi önkormányzati rendszer finanszírozásának átalakítása áll. Összefoglalás A cikkben a ricardoi ekvivalencia elvével kapcsolatos, elméleti és gyakorlati kérdéseket foglaltuk össze. Ha a teljes fogyasztássimítás (kétségkívül szélsőséges) tételéhez hozzákapcsoljuk azt, hogy racionális, előretekintő várakozásokkal élő szereplőkkel feltöltött modellben a kormányzatnak is be kell tartania a költségvetési korlátját (vagyis a kormány is csak jövőbeli adóbevételeinek terhére kérhet kölcsön), akkor a híres ricardói ekvivalencia tételéhez jutunk el. Egyösszegű adók, vagyis olyan adószedés esetén, amely kizárólag a költségvetési kiadásokat finanszírozza, egyéb magatartás befolyásoló (torzító) hatása nincs, az adók időbeli ütemezése semmiféle közvetlen keresleti hatással nem jár, hiszen nem érinti a fogyasztó intertemporális költségvetési korlátját. A ricardoi ekvivalencia tétele a fiskális politikáról való gondolkodást több tekintetben gazdagította, így árnyalta a költségvetési deficit és államadósság következményeinek megítélését is. Rámutatott például arra, hogy egy fenntarthatatlannak ítélt deficit- vagy államadósság-pozíció makroökonómiai következményei érdemben múlhatnak azon, hogy a privát szféra várakozásai szerint a kormányzat a jövőben milyen módon (adóemeléssel, elinflálással vagy a kiadások visszafogásán át történő stabilizálással) igyekszik-e úrrá lenni a helyzeten, és hogy e szándékai mennyire hitelesek. A cikkben elemeztük továbbá a magyar államadósság alakulását, valamint a jövőbeli kilátásokat, öszszehasonlítva a többi európai uniós tagállammal, figyelembe véve a konvergencia (nem) kritériumok teljesülését, mint az eurózónához történő csatlakozás feltételrendszeréhez való meg(nem) felelés okait. Irodalom (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) 3

European Economic Forecast, Autumn 2010 European Statistics Pocket Book, European National Bank, 2010. december Eurostat Economic Forecast, 2010. Kumar, Manmohan S. – Woo, Jaejoon (2010): Public Debt and Growth, IMF Working Paper, Fiscal Affairs Department, 2010. július Jelentés az infláció alakulásáról, 2010. november, MNB, Budapest Jelentés a pénzügyi stabilitásról, 2010. november, MNB, Budapest Reinhart, Carmen M. – Rogoff, Kenneth S. (2009): Growth in a Time of Debt, American Economic Review Papers and Proceedings Williamson, Stephen D.: Makroökonómia. Osiris Kiadó, Budapest, 2009.

European Economic Forecast, Autumn 2010 alapján

72

ECONOMICA 2011/10


Földi Katalin

A nők élelmiszer-vásárlási magatartása Földi, Katalin: Women’s Food Purchasing Behaviour On the basis of my disclosing research in the last few years, it can be stated that the purchase of food is a decisively feminine task/ business, which is why I carried out research as well as an evaluating analysis of Szolnok women’s purchasing habits, in the frame of quantitative research, on a representative sample, with the basis being the Szolnok women of full age, in respect of age-groups, in the course of personal questioning with the means of a questionnaire. Beyond analysing the purchasing frequency in various types of stores, I also intended to find an answer to the following questions: - According to the purchasing frequency of daily and big shopping, are there any significant differences among the typical types of stores? - Among the stores mentioned, which are their ’favourites’? I looked for differences and similarities by the basket value and time-span of daily and big shopping as well as by the priorities of store choice. On the grounds of the food purchase of the stores mentioned and the prior aspects of store choice, I proved one of the assumptions of my PhD dissertation as to convenience and presumed lower price overwrite negative attitudes towards networks (store chains – multinational retail). I examined the frequency of big shop-ping and the speciality of the hypermarket mentioned. I examined another one of my assumptions, relating the questions analysing concordance, as to after the millenia, the opening of shops of multinational retail store chains (infrastructure) has a greater influence on the changes of food purchasing habits than the natural changes in demand. Have the appearance of a new store type and the increasing number of shops of specific types of stores changed the place of shopping? I also examined how easily customers can orientate themselves in large shops, if they like having a look around and if they assume a connection between low prices and a large shop area.. Do they look forward to sales catalogues? Do they look over them? How much do the choice and price of the products in catalogues have an effect on the choice of the place of purchase? In my research I examined the purchasing habits of Szolnok women and my assumptions proved to be right relating to the research objectives. I drew conclusions relating to Szolnok women’s purchasing habits, and formulated practical recommendations to the managers of food retail chains and stores, operating in the county town. Keywords: purchasing habits, store choice, storechain-specific store choice aspects, purchasing frequency, Szolnok women’s purchasing habits. Áttekintés. Az elmúlt években végzett feltáró kutatásaim alapján azt tapasztaltam, hogy az élelmiszer-vásárlás döntően női feladat/tevékenység. Ezért a szolnoki nők vásárlási szokásainak vizsgálatát és értékelő elemzését végeztem a szolnoki nagykorú nők alapsokaságra életkorECONOMICA 2011/10

csoport szempontjából reprezentatív mintán, kvantitatív kutatás keretében, személyes kérdőíves megkérdezés során. A bolttípusok vásárlási gyakoriságának elemzésén túl arra kerestem a választ, hogy a napi és nagybevásárlás gyakorisága szerint jelentős 73


eltérések találhatók-e a jellemző bolttípusok/ üzletek között, és az említett üzletek közül melyiket tartják „kedvencnek”. Eltéréseket és azonosságokat kerestem a napi és nagybevásárlás kosárértéke, időtartama és a prioritást élvező üzletválasztási szempontok szerint. A konkrét üzletekben bonyolított élelmiszer vásárlás és a prioritást élvező üzletválasztási szempontok alapján igazoltam a doktori disszertációm egyik hipotézisét miszerint a hálózatok (üzletláncok – multinacionális kiskereskedelmi) iránti negatív attitűdöket felülírja a kényelem és a vélelmezett alacsonyabb ár. Górcső alá vettem a nagybevásárlás gyakoriságát és, hogy a három szolnoki hipermarket közül melyikben milyen gyakran intézik vásárlásaikat? Azt vizsgáltam, hogy az ezredforduló után Szolnokon multinacionális kiskereskedelmi üzletláncok belépése (infrastruktúra) nagyobb hatással van-e az élelmiszer vásárlási szokások változására, mint a kereslet természetes változása. Változást idézett-e elő a boltválasztás helyszínében az újabb bolttípus megjelenése, és az egyes bolttípusok növekvő üzletszáma. Vizsgáltam, hogy a nagy eladóterű üzletekben mennyire tudnak a vevők tájékozódni, szeretnek-e nézelődni és vélnek-e összefüggést az alacsony ár és nagy eladóterület között? Várják-e a vevők az akciós katalógusokat, átnézik-e, és az akciós katalógusban szereplő termékek választéka és ára milyen mértékben befolyásolja a vásárlás helyének kiválasztását? Következtetéseket vontam le a szolnoki nők vásárlási szokásaival kapcsolatban, és a gyakorlatban alkalmazható javaslatokat fogalmaztam meg a megyeszékhelyen működő élelmiszer kiskereskedelmi láncok és üzletek vezetői számára. Kulcsszavak: vásárlási szokások, üzletválasztás, üzletláncspecifikus üzletválasztási szempontok, vásárlási gyakoriság, szolnoki nők vásárlási szokásai

melyik élelmiszer üzlettípus(ok)ban, illetve konkrét üzlet(ek)ben költik el, és hol vásárolhatják meg a legmagasabb ár/érték arányú élelmiszereket. A multinacionális üzletláncok terjeszkedését a válság nem állította meg sem Magyarországon, sem Szolnokon. A Tesco már három évvel ezelőtt a kisebb alapterületű üzletkategóriákba tartozó üzletek zöldmezős beruházásban való építése mellett döntött, a dinamikus üzletszám terjeszkedésük megvalósításaként. A hazai piacon 2008-ban megjelenő Aldi diszkontlánc már megvásárolta Szolnokon az építési telkeket. 2010. őszén a Felső szandai réten már elkezdték az egyik Aldi üzlet építését. A piackutató intézetek a válság előtt az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom üzlettípus szerinti megoszlás prognosztizálásakor a hipermarketek és a diszkontok növekedésére számítottak. Ezt az előrejelzést változtatta meg a válság miatt a vásárlási szokásokban bekövetkező változások, mely szerint nem a hipermarketek, hanem a szupermarketek forgalmi részarányának növekedését idézte elő, és ez a tendencia várhatóan a válság után is folytatódni fog. Ám a szolnoki vásárlási szokásokra nemcsak a válság volt hatással, hanem az ezredforduló előtt piacra lépett diszkont üzletláncok (Plus és Penny market) boltjainak megnyitása, az ezredfordulót követően az Interspar (2001), majd a Cora (2004. 05. 19.) és a Tesco hipermarket megjelenése az élelmiszer-kiskereskedelmi kínálat „palettáján”. Kiskereskedelemi infrastruktúra szempontjából kedvező lehetőségeket kínálva a szolnoki és vonzáskörzetében lakó vásárlók élelmiszer szükségletének kielégítésére. 2005ben a magyar piacra belépő Lidl diszkontlánc, amely egyik üzlete Szolnokon az Interspar közvetlen közelében épült, ezáltal jelentős konkurenciát teremtve a napi vásárláskor, amikor az üzletválasztás egyik kiemelten fontos szempontja a bolt közelsége. 1. Élelmiszer-vásárlási szokások

A szupermarketek váratlan előretörése Napjainkban egyre aktuálisabbá válik a kérdés, hogy a vevők a diszkrecionális jövedelmüket 74

A vásárlók gondolataiban kialakulnak bizonyos attitűdök egy adott kiskereskedelmi egységgel, amely alapján eldöntik, hogy szeretnek-e vásáECONOMICA 2011/10


rolni az adott üzletben vagy nem. A boltválasztásban bonyolult és rutinszerű bolt kiválasztási döntést különböztethetünk meg. (Mészáros, 2007). Véleményem szerint az attitűd nem csak gondolatban, de cselekedetben is megnyilvánul. A vevő értékei alapján viselkedik valamilyen módon egy üzlettel szemben. A vásárlók ugyanazt a termékeket vagy termékkategóriákat különböző üzlettípusokban vásárolhatják meg. Ezáltal kihasználják a többpólusú kiskereskedelem (multinacionális kiskereskedelmi vállalkozások, hazai beszerzési társulásba tömörült kiskereskedelmi vállalkozások, független kiskereskedők) mindhárom formájába tartózó vállalkozások azonos vagy különböző bolttípusába való vásárlás előnyeit, amely lehetővé teszi, hogy kiválasszák az egyéni jellemzőkhöz, termékkategóriákhoz és alkalomhoz/ helyzethez illő üzlettípust. Ez egy elfogadott vásárlói minta, amely kevésbé tanulmányozott terület. Figyelembe véve a többféle üzlettípusban vásárló vevőkörről szóló ismeretek széles körű alkalmazását (kiskereskedelmi marketingpolitika és gyártók), igazán meglepő, hogy milyen csekély számú vizsgálat figyelt fel erre a témára (Pellegrini, 2005). Tág értelemben Inman et al (2004.) végezte az egyetlen kutatást, amelyben a többféle kiskereskedelmi egységben vizsgálta a vásárlói magatartást. Zettelmeyer (2000.) Nicholson et al (2002.) a fizikai és a virtuális csatornák, míg Lal és Rao (1997), Bell és Lattin (1998) a magas és az alacsony árszínvonalú üzlettípusokat, Williams (2002.) a hagyományos kiskereskedelmi üzlet és az alternatív bolt nélküli értékesítés közötti választást vizsgálta. Illetve azokra az okokra összpontosítottak, amelyek bizonyos bolttípusok közötti fogyasztói választáshoz vezettek, például: Korgaonkar (1981) katalógus versus bemutatótermek, Van Kenhove et al. (1999) csináld magad (do it yourself) üzletek. A szakirodalom többi része ugyanabba az üzlettípusba tartozó üzletek közötti üzletválasztással foglalkozik, vagy megkülönböztetés nélküli szemlélettel próbálják megmagyarázni az üzletválasztást a többpólusú kiskereskedelem egyik pólusának különböző bolttípusai közötti választást. (Pellegrini, 2005). ECONOMICA 2011/10

A konkrét kiskereskedelmi egység választás magában foglalja a vásárlói értékelő kritériumok alapján az alternatívák összehasonlítását függetlenül attól, hogy megelőzi vagy követi a márkaválasztást. Ez a terület nagyszámú értékelő kritériumot vesz figyelembe, amit a fogyasztók rendszerint használnak. Szükséges hangsúlyozni, hogy az üzletválasztás számos összetett értékelő változatra kiterjed. A választási lehetőségek tartalmazzák a hagyományos üzletet, diszkontokat, bemutatótermeket, katalógusokat, direkt mailt, telefont és video katalógust, az internetes és a televíziós vásárlást (Hawkins-Best-Coney, 1986). 1.1. Várható vásárlási szokások a recesszió után Flatters és Willmott (2009) szerint a recesszió utáni fogyasztók vásárlási szokásait meghatározza majd a megnövekedett kereslet mellett megjelenő újfajta takarékosság, és az egyszerűsítésre való törekvés. Négy kulcsfontosságú trend felgyorsul a jelenlegi visszaesés alatt: a fogyasztók egyszerűség iránti igénye, az etikus vállalati magatartás elvárása, a takarékosság vágya, és az a tendencia, hogy könnyen váltunk az ajánlatok között (csökkenő fogyasztó lojalitás). Ez utóbbi azt jelenti, hogy a recesszió előtti fellendülés időszakában a fogyasztók gyorsan döntő – és könnyen váltó vásárlókká váltak. Azonnal találhattak számtalan márkát vagy terméket az igényeik kielégítésére, de ugyanolyan gyorsan el is vethették ezeket, ha valami miatt nem feleltek meg. Ezt az egyre bizonytalanabb lojalitást hozták magukkal a recesszió időszakába. A vélemények azonnali terjedése az online közösségi fórumokon felgyorsította ezt a trendet. A technológián és közösségi hálózatokon alapuló vásárlási stratégiák lehetővé teszik, hogy ez a trend tovább erősödjön a gazdaság beindulása után, és később is. Változhat, hogy pontosan mit vásárolnak a fogyasztók, de az a készségük, hogy könnyen navigáljanak a lehetőségek között, tartósnak bizonyul majd – akárcsak a hűtlenségre való hajlamuk.

75


2. Szekunder kutatás

A vásárlási döntések megismerésére a Nielsen kialakított egy módszert, amellyel kiszámítható az egyes láncok Bolti Márkaérték Indexe (BMI). A BMI feltárja, hogy egy lánccal kapcsolatban milyen kép van az emberek fejében egy-egy kereskedelmi láncról, illetve annak márkaértékéről. Az imázselemekből és más értékekből kialakítható átfogó kép révén érthetővé válik, hogy mi vezérli a fogyasztók tudatában a bolti márka megítélését. A nagy üzletméret és a széles választék továbbra is a BMI alkotó asszociációk közül a legfontosabb. Az 1. ábráról megállapítható, hogy a bolti márkaértékhez köthető asszociációk közel hasonló arányban határozzák meg az üzletválasztást. A figyelembevétel azt jelenti, hogy amikor a fogyasztók vásárolni készülődnek és boltot választanak, döntésüknél figyelembe veszik-e az adott láncot. Megközelíthetőségnél a kényelem áll az első helyen, ezt követi a lakóhelyhez való közelség, ide sorolható a hosszú nyitva tartás is,

Lakner et al (2004.) szerint a gyakorlat szempontjából a vásárlási helyzeteket két csoportra oszthatjuk: napi beszerzésekre és nagybevásárlásokra. A kétféle vásárlás általában különböző helyszínen történik. A napi gyakoriságú beszerzéseknél inkább a kényelmi szempontok számítanak, míg a második esetben sokkal fontosabb a bolt árszínvonala és a választék. Nyilvánvaló, hogy a nagybevásárlások alkalmával a vásárló több időt szán erre, hajlandó távolabbra családostól is elmenni, és a költségvetési kerete is tágabb. Az egyes beszerzési helyek megközelítésének módja és a vásárlás értéke közötti szoros összefüggés azt támasztja alá, hogy a különböző bolt-típusok között mindinkább sajátos munkamegosztás alakul ki: a nagyobb eladóterületű boltok inkább a nagybevásárlások helyszíneivé válnak, míg a kisebb üzletek szerepe a napi cikkek vagy az impulzusvásárlások körére korlátozódik. A Gfk Shopping Monitor 2000. évi jelentése alapján 1. ábra A boltválasztás tényezői a Bolti Márkaérték Indexben. (százalékban) az élelmiszerüzlet-választási szempontok közül az első 5 spontán említett tényező rangsorában a megkérdezettek több mint 2/3-a az alacsony árakat említette. A válaszadók több mint fele a mindent egy helyen megkap tényezőt jelölte meg. Ez a szempont a Nielsen kutatásaiban napjainkig jelentős befolyásoló szereppel bír. A Gfk kutatásaiban ezt a Forrás: saját szerkesztés Nielsen Nevihostényi Éva: Mitől függ a bolt márkaértéke. Nagy eladótérszempontot több tényezőre ben széles választék a fő = Élelmiszer 2008. (16. évf.) 5. szám május 27. p. alapján bontották, így ilyen összefoglaló jelleggel már nem szerepel vizsgálataik- amely javítja a megközelíthetőség érzetét. A vában. 40-40% említette az akciók fontosságára sárlók szeretnének kényelmesen egy üzletben utaló gyakran vannak akciók és a választékban megtalálni mindent, amire szükségük van. A vákiemelkedő szerepet betöltő mindig van friss sárlás hatékonysága alatt azt értik, hogy olyan termék tényezőt. A további hat tényező sorrend- üzletben szeretnének vásárolni, ahol a keresett je az alábbi: kedves kiszolgálás, jó minőségű ter- termékeket egyszerűen megtalálják, a személymékek, közelség, tiszta, rendes bolt, gyors kiszol- zet megfelelő szolgáltatást nyújt, beleértve gálás és vonzó nyitva tartás. A rangsor utolsó té- a pénztárnál a fizetés gyors lebonyolítását. A magyar vásárlók továbbra is havonta átlagonyezőjét a válaszadók közel harmada említette. 76

ECONOMICA 2011/10


san két-három lánc boltjait látogatják. 2. ábra Legfontosabb vásárlási helyszínek üzlettípus szerint A boltválasztást az ismertség mellett többek között a lánc, mint márka erőssége befolyásolja (Nevihostényi, 2008). Fehér – Hajdu (2008) szerint a láncok közötti versenyhelyzet következtében ma már a vásárló diktál. Olyan üzletet választ, amely leginkább megfelel az árral, minőséggel és a kiegészítő szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeinek. Az „alacsony ár – rossz minőség” stratégia ma már nem megengedhető, így a láncok rákényszerültek arra, hogy Forrás. Gfk Shopping Monitor 2006-2007 in: Fehér Orsolya – Hajdu Istvánné: jó minőségben, alacsony áron hozzák A kereskedelmi márkás termékek forgalmazásának lehetőségei hazánkban = Élelmezési Ipar, LXII. évf. (2008.) 7. szám 213. p. forgalomba kereskedelmi márkás termékeiket. A legfontosabb vásárlási helyszín a Gfk Shopping Monitor 2006-2007 üzletek átlagos aránya is, illetve a diszkontüzszerint a hipermarket és a kisebb önkiszolgáló letekben is vásárolnak a megkérdezettek. A bolt volt, ezt követte a diszkont majd a szuper- magas szórások azonban arra is rámutatnak, market. A második legfontosabb bolttípusként hogy a hallgatók vásárlási szokásai jelentősen viszont a diszkont üzleteket nevezték meg, még eltéréseket mutatnak. Az értékbeli megoszlás nagyobb százalékos arányban, mint legfonto- viszont egyértelműen a hiper- és szupermarkesabb bolttípusként. Ezt mutatja a 2. ábra. tek dominanciáját mutatja, a megkérdezettek Agárdi (2008.) a Budapesti Corvinus egye- ezekben költenek a legtöbbet, ami összhangtem hallgatóinak körében végzett feltáró ku- ban van a Gfk által publikált eredményekkel. tatása szerint az üzletválasztást befolyásoló (Agárdi, 2008.) tényezőket vizsgálva arra jutott, hogy az egye- Pénzes (2010. 291-292. p.) 2009-ben Kelettemisták számára a legfontosabb szemponto- Magyarországon lakó vásárlókra kiterjedő kukat a bolt elérhetősége, a friss áruk, a tiszta- tatása szerint a vásárlók többsége a nagyobb ság illetve a széles választék jelenti. A legtöbb akciós választék miatt a hipermarketeket helyejellemző egyébként legalább közepes jelentő- zi előtérbe, és ott az akciós árakat is olcsóbbséggel bír a megkérdezettek számára. Ez alól nak tartja. A vásárlók magatartására jellemző, csupán a pluszszolgáltatások, az el1. táblázat A vásárlások üzlettípusonkénti adók rendelkezésre állása, illetve az gyakorisága és értéke (n = 271) esztétikus áruelhelyezés a kivétel. Az alacsony szórásmutatók alapján az is Vásárlások egyértelmű, hogy az üzletválasztásÜzlettípusok Gyakorisága Értéke nál szerepet játszó szempontokban Átlag Szórás Átlag Szórás meglehetősen hasonlóak a vélemé- Sarki kisbolt 12,24 15,11 9,46 12,78 nyek, ami nagy valószínűséggel a Hazai lánc 20,82 22,50 17,45 20,13 minta homogenitásából fakad. Szupermarket 24,37 21,83 23,26 20,92 Leggyakrabban szupermarkete- Hipermarket 23,66 20,93 30,74 23,21 ket, hipermarketeket, illetve a hazai Diszkontüzlet 11,20 15,87 12,21 17,72 láncok üzleteit keresik fel a megkérForrás: Agárdi Irma: Kompetitív hatások az élelmiszer- és napicikk-kiskereskedelemdezettek. Ezt ábrázolja a 1. táblázat ben =Vezetéstudomány 2008. XXXIX. évf. 9. szám 51. p Jelentősebb még a független kis ECONOMICA 2011/10

77


hogy többségük néhány üzletben szerzi be az élelmiszereket, és ott keresik az akciós árukat, míg 32%-uk az akciós árukat keresve válogatja a vásárlás helyszínét. 3. Primer kutatás 2009. november-december hónapban Szolnok városban lakó felnőtt női vásárlókra kiterjedő kutatást végeztem, amely 850 fős mintában történt, az életkor szerinti kvótaismérvek megtartásával. Ezek arányát a KSH adatbázisa szolgáltatta. A minta a KSH szerint a szolnoki felnőtt nők életkorcsoporti megoszlása szempontjából jól reprezentálja a vizsgálni kívánt sokaságot. A személyes megkérdezéshez strukturált, standardizált kérdőívet alkalmaztam, amelyek feldolgozása SPSS szoftverrel készült. Az adatok feldolgozása során alapstatisztikákat (gyakoriság, átlag, szórás) számítottam, a mélyebb összefüggések feltárása érdekében későbbiekben többváltozós módszereket (variancia-, faktor-, valamint klaszteranalízis) alkalmazására lesz szükség. 3.1. Megkérdezettek szociodemográfiai jellemzői

képvisel a szakmunkás bizonyítvánnyal, illetve technikusi képesítéssel rendelkező megkérdezettek aránya. A megkérdezettek háztartásának közel 1/5-ének havi nettó jövedelme nem éri el a 100 ezer forintot, 1/5-öt meghaladó arányban 100 és 150 ezer forinti értékű. A megkérdezettek 56%-ának a havi nettó háztartási jövedelme nem éri el a 170 ezer forintot. 3.2. Kutatás eredményei A kérdőív adatainak feldolgozását (kódolás és elemzés) SPSS 14.0 szoftverrel végeztem. 3.2.1. Élelmiszer-vásárlási gyakoriság A megkérdezettek 31%-a hetente többször vásárol szupermarketben, a megkérdezettek több mint fele naponta vagy hetente többször vásárol itt. A diszkontokban való vásárlás már kevésbé koncentrálódik, mivel a hetente végzett vásárlás gyakorisága 18%-ot kapott, a hetente többször, havonta többször és havonta gyakoriságok 1515% körüli értéket mutattak. A megkérdezettek közel 1/5-e hetente többször vásárol kisboltokban, a naponta való vásárlás gyakoriságával együtt ez több mint 1/3-ot képvisel a vásárlásokban. A megkérdezettek közel 1/3-a hetente vásárol szaküzletben, több mint 1/5-ük hetente többször.

A megkérdezettek életkor szerinti megoszlása a KSH Észak-alföldi Régió Szolnok város felnőtt, női lakosságának életkorcsoport sze3. ábra Megkérdezettek életkorcsoport szerinti megoszlása rinti megoszlásának megfelelő. Ezt mutatja a 3. ábra. A válaszadók közel 60%-a élettársi, házastársi kapcsolatban él. A megkérdezettek negyede egyszemélyes háztartásban él, közel egyharmada kétszemélyes, alig több mint egyötödük háromszemélyes háztartásban él, 4 és 5 személyes háztarForrás: saját szerkesztés primer kutatás SPSS output alapján tás tagja a megkérdezettek alig több mint 20 százaléka, ahol a 4 személyes háztartá- 3.2.2. Napi és nagybevásárlás sok háromszoros súlya a jellemző. A megkérde- helyszínei, kedvenc bolt zettek háztartásának több mint 70%-ban nin- Válaszadók több élelmiszerüzletet is választhatcsen 18 évesnél fiatalabb tagja, közel egyötö- tak napi és nagybevásárlás helyszíneként. Napi dében egy, míg egytizedében két kiskorú van vásárlás esetében átlagosan 2,4, nagybevására háztartásban. A megkérdezettek több mint lásnál 1,8 élelmiszer üzletláncot említettek. egyharmada érettségivel rendelkezik, közel Napi vásárlást a megkérdezettek közel1/4-e egynegyede diplomás, 15-15 % körüli értéket Coop üzletekben végzi, ezt követő említési gya78

ECONOMICA 2011/10


koriságú Spar üzletek 16,2%-kal, a harmadik a független kisboltok közel 14%-kal. A válaszok több mint fele erre a három válaszlehetőségre koncentrálódik. A megkérdezettek több mint fele havonta, addig közel egyharmada kéthetente végez nagybevásárlást. A nagybevásárlás helyszíneinek több mint 70%-át a szolnoki három hipermarket képezi. Legjelentősebb részarányban, közel 30%-ban a Tesco-ban, 28,4%-ban a Corában, míg 14%-uk az Intersparban bonyolítják a havi nagybevásárlásaikat. Ehhez közeli értéket képvisel a Lidl diszkont 11,2%-kal. Ezt ábrázolja a 2. táblázat.

3.2.3. Kosárérték, vásárlásra fordított idő A megkérdezettek több mint 60%-a napi vásárláskor kevesebb, mint 2500 forint értékben vásárol. Legjellemzőbb kosárérték 22%-kal a 2000-2499 Ft közötti kosárérték. 1000-1499 Ft és 1500-1999 forint kosárérték közel azonos arányban jellemző, 15-15% körül szóródik mindkettő. A megkérdezettek több mint 50%-a nagybevásárláskor kevesebb, mint 15000 forint értékben vásárol. Legjellemzőbb kosárérték közel 27%-kal a 10.000-14.999 forint közötti kosárérték. 10 ezer forint alatti és a 15 ezer -19.999 forint közötti kosárérték közel azonos arányban jellemző, több mint 20 % körüli mindkettő.

2. táblázat Napi- és nagybevásárlás helyszíneinek megoszlása Élelmiszer üzletlánc Cora Interspar Tesco CBA COOP Match Reál Spar Tesco S-market Lidl Penny market kisbolt Összesen

Napi vásárlás Említés Vm (%) (db) 53 2,6 81 3,9 75 3,6 254 12,3 498 24,1 93 4,5 67 3,2 335 16,2 42 2,0 153 7,4 128 6,2 288 13,9 2067 100,0

A megkérdezettek 4%-a nem választott kedvenc boltot napi vásárlásnál. Napi vásárlásnál a három kedvenc bolt a Coop, a CBA és a Spar. A válaszadók közel negyedének a Coop, közel azonos 16-17%-os arányának CBA és Spar. A válaszadók közel 60%-át fedi le a három kedvenc üzlet. Nagybevásárláskor a legtöbb válaszadó által három kedvencnek ítélt üzlet a három hipermarket, együttesen több mint 80%. A megkérdezettek több mint 1/3 a Corát, kevesebb, mint 1/3-a a Tesco-t jelölt meg.

ECONOMICA 2011/10

Élelmiszer üzletlánc Cora Interspar Tesco CBA Coop Match Spar Tesco S-market Lidl Penny market kisbolt Összesen

Nagybevásárlás Említés Vm (%) (db) 433 27,9 219 14,1 457 29,4 48 3,1 53 3,4 10 0,6 75 4,8 2 0,1 174 11,2 73 4,7 9 0,6 1553 100,0

Forrás: saját szerkesztés primer kutatás SPSS output alapján

A megkérdezettek közel 80%-a kevesebb, mint 25 percet tölt napi bevásárlással, a 1025 perces időintervallum három kategóriája kategóriánként 20-25%-os értéket képvisel. A megkérdezettek több mint egyharmadának nagybevásárlása 60-69 perc időt vesz igénybe. A válaszadók közel 40%-a kevesebb, mint 1 órát fordít nagybevásárlásra. 3.2.4. Üzletválasztási szempontok A megkérdezettek a napi üzletválasztást befolyásoló tényezők közül spontán módon a három 79


leggyakoribbat az alábbi fontossági sorrendben említették: az áru frissessége és minősége, árszínvonal és az üzlet közelsége. Napi vásárlás üzletválasztásakor egyéb üzletválasztási szempontként az eladó személyét említették. A megkérdezettek közel 60%-a üzletválasztást befolyásoló tényezők közül nagybevásárláskor az alábbi 3-at említették leggyakrabban: az árszínvonal, közel azonos gyakorisággal említették az áru frissessége és minősége szempontot, valamint a választék (szélessége és mélysége) befolyásoló tényezőt.

több mint 70%-a átnézi az akciós katalógusokat. Az 1. és az 5. állítás kivételével a megkérdezettek több mint fele egyetértett a többi állítással. Ezt vázolja a 3. táblázat. (Lásd 81. o. fent). 4. Következtetések, összegzés

Az üzletválasztási szempontoknál a válaszadók spontán említett 3-3 legfontosabb tényezője, napi és nagybevásárlásnál igazolja a doktori disszertációm alábbi hipotézisét: a hálózatok iránti negatív attitűdöket felülírja a kényelem, a vélelmezett alacsonyabb ár. A hipotézisemet igazolja a napi vásárlásnál említett 2. és 3. leg3.2.5. Hipermarketek fontosabban ítélt üzletválasztási szempontok, megnyitása előtti üzletválasztás A hipermarketek szolnoki megnyitása előtt a az árszínvonal és az üzlet közelsége. Ez utóbbi megkérdezettek háromnegyede három üzlet- az elérés kényelmét jelenti. A nagybevásárben bonyolította élelmiszer vásárlásait. A legna- lás esetében a legfontosabb üzletválasztási gyobb részarányban, több mint 40%-uk a vásár- szempontnak az árszínvonalat ítélték, amely lást a Coop, közel 1/5-ük a Spar és 15%-uk a CBA által a hipotézisem második része igazolódik. A legalacsonyabb árat a válaszadók közel 60%-a üzleteiben intézte. Ezt szemlélteti a 4. ábra. kapcsolta össze az élelmiszer kiskeres4. ábra. Élelmiszer-vásárlás helyszínei kedelmi üzletek nagy eladóterületével. a szolnoki hipermarketek megnyitása előtt Feltételezésem szerint ez az érték azért nem magasabb, mert a diszkontokra (különösen a hard) is jellemző a (leg?) alacsonyabb ár, ami nem társul nagy eladótérrel. Az ezredforduló után Szolnokon megnyíló hipermarketek a szolnoki nők szerint a normális vásárlás lehetőségeit teremtették meg. Ennek ellenére úgy vélik, hogy nem változtatta meg teljes mértékben az üzletválasztásukat. Ezt a véleményüket támasztja alá az is, hogy a hipermarketekhez jellemForrás: saját szerkesztés primer kutatás SPSS output alapján zően nagybevásárlás kapcsolódik, és a napi vásárlás helyszínei alapvetően 3.2.6. Vásárlási szokások változása ugyanazok az üzletláncok maradtak. Kivéve a A legnagyobb mértékben (közel 80%) a vásárlás független kiskereskedelmi egységeket, amelehetőségeinek kedvező irányú változását meg- lyeknek nemcsak a száma, hanem az élelmifogalmazó állítással értettek egyet a megkér- szervásárlásban betöltött jelentősége is viszdezettek, bár ennél a kérdésnél volt a legma- szaszorulóban van. A női vásárlók elismerték gasabb (közel 2%) a nem válaszolók aránya. A akcióorientáltságukat az akciós katalógusok legkevésbé a csak akcióorientáltság szempontú átvizsgálásával, de már tagadták, hogy csak az üzletválasztású állítással értettek egyet, holott akciós árak alapján választanának üzletet. Hoennek ellentmondó, hogy a megkérdezettek lott az árszínvonal üzletválasztást befolyásoló 80

ECONOMICA 2011/10


3. táblázat Az egyes állításokkal egyetértő megkérdezettek számaránya. (százalék) és nem válaszolók száma (fő) hipermarketek megnyitása előtt Állítás

%

Nem válaszolt (fő)

Teljesen megváltozott az utóbbi időben az, hogy milyen boltokba megyek. Jól tájékozódom a nagy alapterületű boltokban. Átböngészem a hirdető újságokat. Végre lehet normálisan vásárolni Szolnokon is. Mindig oda megyek, ahol akció van. Vásárolom a boltok saját termékeit, mert olcsók és jók. Várom az egyes üzletek akciós lapjait. Legolcsóbban a nagy boltokban lehet vásárolni. Szeretek nézelődni a nagy boltokban.

48,9

0

58,8 70,5 78,0 43,9 64,8 55,8 59,8 69,5

1 2 16 0 2 2 0 1

Forrás: saját szerkesztés primer kutatás SPSS outputja alapján N = 850 fő

jelentősége véleményem szerint az akciós árú termékeket is magába foglalja. Az élelmiszer kiskereskedelem koncentrációjára utal a vásárlói magatartás azon jellemzője, hogy a szupermarketben gyakrabban vásárolnak naponta, mint a független kiskereskedelmi egységekben. A kérdőív adatainak feldolgozásakor a következő feladatom az adatok többváltozós módszerek

(variancia-, faktor-, valamint klaszteranalízis) alkalmazásával való elemzése. A vásárlói szokásokban megnyilvánuló eltérések alapján meghatározni vásárlói klasztereket és jellemzőiket. Ez alapján javaslatokat megfogalmazni a kalszterspecifikus üzletválasztást befolyásoló szempontok előtérbe helyezésére az üzletek marketing kommunikációjában.

Irodalomjegyzék: (1) Fehér Orsolya – Hajdu Istvánné: A kereskedelmi márkás termékek forgalmazásának lehetőségei hazánkban = Élelmezési Ipar, LXII. évf. (2008.) 7. szám 211-215. p. (2) Paul Flatters – Michael Willmott: A recesszió utáni fogyasztók megismerése = Harvard Business Review 2009. december -2010. január 6-13. p. (3) Hawkins, D: I,. Best, R. J., Coney, K. A.: Consumer Behavior, Homewood: Business Publications Inc.1986. Third Edition (4) Lakner Zoltán – Hajdú Istvánné – Kolcsiter Gizella: Az átalakuló élelmiszer-kereskedelem és a fogyasztó I. rész = Élelmezési ipar, LVIII. Évf. (2004.) 8. szám 229-232. p. (5) Mészáros Katalin: A magyarországi élelmiszer kiskereskedelmi egységek által alkalmazott stratégiák és a potenciális fogyasztói elvárások Doktori (Ph.D) értekezés Nyugat-Magyarországi Egyetem Sopron 2007. (6) Pellegrini, L.: Multichannel Retaliing and Brand Policies book chapter Consumer Driven Electronic Transformation Applying New Technologies to Enthuse Consumers and Transform the Supply Chain Editor: Georgios J. Doukidis and Adam P. Vrechopoulos Kiadó: Springer Berlin Heidelberg 2005. (7) Pénzes Ibolya Rózsa: Koncentráció és a piaci szereplők magatartásának összefüggései az FMCG piacon 281-294. p. in: Sikos T. Tamás (szerk.): Fenntartható Fogyasztás és növekedés határai Új trendek a kereskedelemben Selye János Egyetem Kutatóintézete Gödöllő-Komárom 2010. (8) Venczel Tímea: Felmérés a bevásárlási szokásokról Választások Magyarországon = HVG 2004. (26. évf.) 15.(1298.) sz. 63-65. p. ECONOMICA 2011/10

81

Pólya Éva: A családon belüli vásárlási-döntési folyamatok modellezése (1.)

Pólya Éva

A családon belüli vásárlási-döntési folyamatok modellezése (1.) Pólya, Éva: The Modelling of Purchase Decision Processes within the Family (1st Part) Several consumer and buyer behavior models “contain” the family as an influencing factor, but only a small number of them examine the whole family and all the processes undergoing within the smallest consuming unit of society. The aim of my paper is to introduce and classify the models that partly or entirely explain the purchase decision making processes within the family. Keywords: purchase decision, family, model. Áttekintés. Az ismert fogyasztói, illetve vásárlói magatartásmodellekben találkozunk a családdal mint befolyásoló tényezővel, de ezek közül magát a családot, a benne lejátszódó folyamatokat kevés veszi ténylegesen górcső alá. Célom, hogy számba vegyem és bemutassam azokat a modelleket, amelyek részben vagy teljes egészében magyarázzák a családon belül lezajló vásárlási-döntési folyamatokat. Közös vonások A fogyasztói magatartást magyarázó modellben van valami közös: néhány alapvető viselkedést, szükségletet és szituációt írnak le és egyúttal feltételezik, hogy az ember teljes mértékben ennek megfelelően viselkedik. Probléma viszont, hogy a legtöbb modell figyelmen kívül hagy minden más lehetséges viselkedést (Mullen-Johnson, 1990). Bizonyos szerzők sok esetben meg is kérdőjelezik az átfogó modellek létjogosultságát, azok tényleges magyarázó jellegét (Runyon-Stewart, 1987) és úgy tekintenek azokra, mint valami idealizált állapot leírására alkalmas eszközre (Erasmus, 2001), mivel azok minden esetben a kiterjesztett vásárlási döntési folyamatot tekintik normának. A családdal részben vagy teljes egészében foglalkozó modellek egy másik nagy hiányossága 82

az, hogy bár a legtöbb vásárlási döntés családi jellegű, a fogyasztói magatartással foglalkozó kutatók nagy része az egyéneket külön-külön vizsgálja. Ritkán várhatjuk el, hogy az egyén attitűdjei, preferenciái vagy egyéb változói mindig egybeessenek a családéval (Engel-Blackwell, 1982). Ráadásul a fogyasztói viselkedések jelentős része tudatalatti döntés (Bozinoff, 1982), ami azt jelenti, hogy a fogyasztói magatartásmodellek a javarészt tudatalatti folyamatot egy tudatosan orientált információs paradigmával próbálnak magyarázni (1. táblázat. Lásd 83. o., fent). 1. Modellek, amelyekben a család mint befolyásoló tényező megjelenik 1.1. Blackwell-Miniard-Engel fogyasztói döntéshozatali modellje Blackwell.Miniard-Engel (2006) modellje a fogyasztói döntéshozatalt komplexen vizsgálja, egyfajta térképet rajzol a fogyasztó elméjéről. Kiragadja azokat a cselekvéseket, amelyek egyegy döntés meghozatala során előfordulhatnak, valamint bemutatja azt, hogy a különböző külső és belső erők milyen módon hatnak egymásra és hogyan befolyásolják a fogyasztó gondolkodását, értékelési folyamatát és cselekedeteit. ECONOMICA 2011/10


1. táblázat. A család vásárlási-döntési folyamatait magyarázó modellek Család közvetve megjelenik Stepherd (1990) Kotler-Keller (2006)

Család, mint befolyásoló tényező megjelenik Blackwell-Miniard-Engel (2006) Howard-Sheth (1969)

Forrás: Blackwell 2006, Davis 1974, Lehota 2001, Hoffmann 1977, KotlerKeller 2006, Shiffmann 1987, Hofmeister 2003, Pollay 1968, CorfmanLehman 1987, Qualls-Jaffe 1992, Johnson-McPhail-Yau 1994, Törőcsik 2006, Su-Fern-Ye 2006

A modell szerint a fogyasztó alapvetően hét fő lépést tesz meg, amikor döntést hoz: szükséglet felismerés, keresés, alternatívák értékelése, vásárlás, fogyasztás, fogyasztás utáni értékelés, elidegenedés.

Családon belüli vásárlási-döntési folyamatok megjelennek Davis-Rigaux (1974) Hoffmann (1977) Sheth (1974) Pollay (1968) Isler-Popper-Ward (1987) Corfman-Lehman (1987) Qualls (1988) Johnson-McPhail-Yau (1994), Park et al. (1995) Su-Fern-Ye (2006)

1. ábra. Blackwell-Miniard-Engel fogyasztói döntéshozatali modellje

Forrás: Blackwell, Roger D., Miniard, Paul W., Engel, James F. (2006): Consumer Behavior. Thompson South-Western, Mason 85. p.

Szükséglet-felismerés után a fogyasztók információt keresnek, amelyek alapvetően két forrásból származhatnak. Belső forrás esetén az információkat a belső memóriájukból hívják elő, külső forrás esetén az információt ismerőseiktől, családjuktól vagy a piacról szerzik be. Előfordul, hogy a fogyasztók csak passzívan keresnek informáciECONOMICA 2011/10

ót, ilyenkor csak fogékonyabbá válnak bizonyos információkra, míg sok esetben aktív információgyűjtésbe kezdenek. A keresés mélységét és kiterjedését a személyiség, a társadalmi osztály, a jövedelem, a kiadás nagysága, a múltbeli élmények, az előzetes márkaészlelés és a fogyasztói elégedettség befolyásolja. Az információforrások 83


alapvetően kétfélék lehetnek: marketingszakértők által uralt vagy nem uralt információk. A marketingszakértők által irányított folyamat célja, hogy információt szolgáltasson és meggyőzze a vásárlókat. A marketingszakértők által nem uralt információforrások: elsősorban a barátokat, családot, véleményvezéreket és médiát jelentik. Az információfeldolgozás öt lépésben megy végbe: felismerés, figyelem, megértés, elfogadás, eltárolás (Blackwell-Miniard-Engel, 2006). Az alternatívák értékelése során a fogyasztók öszszehasonlítják, mit tudnak az egyes termékekről és márkákról, mi fontos számukra avégett, hogy közelítsenek a végső vásárlási döntésükhöz. Néhány értékelési tulajdonság kiemelkedő, míg mások meghatározóak. A fogyasztók számára kiemelkedő tulajdonság az ár, megbízhatóság, tehát azok a tulajdonságok, amelyek csak kismértékben különböznek azonos terméktípusok esetén. A döntő tulajdonságok azok, amelyek meghatározzák az üzlet- vagy márkaválasztást, különösen abban az esetben, ha kiemelkedő tulajdonságokat egyformának észlelik a fogyasztók. A fogyasztók sok esetben teljesen eltérően vásárolnak, mint ahogy azt a folyamat elején eltervezték, sőt végül akár a vásárlás elhalasztása vagy megtagadása mellett is dönthetnek. A vásárlással

való elégedettség befolyásolja a jövőbeli vásárlásokat is. Amikor a fogyasztó elégedett, akkor az elvárásai és az észlelt teljesítmény megegyezik. Amennyiben ezek közt eltérés tapasztalható, a fogyasztó elégedetlen. Ez azért fontos, mert a fogyasztó az élményeit eltárolja a memóriájában és későbbi döntései során azokat előhívja. A fogyasztói döntéshozatalt sok tényező befolyásolja, ezek közül a legjelentősebbek az egyéni különbségek, a környezeti hatások és pszichológiai folyamatok. Az egyéni különbségek közül a legjelentősebbek a demográfiai és a pszichográfiai (életstílus) tényezők, értékek, személyiség, a fogyasztói források, a motiváció, a tudás és az attitűdök. A környezeti hatások között találhatjuk meg a családot, a kultúra, társadalmi réteg, személyes befolyásolás mellett. A család ebben az esetben döntéshozó egységként jelenik meg, a szerepek és funkciók komplex és változatos mintázatával (Blacwell-Miniard-Engel, 2006). 1.2. A Howard-Sheth modell A Howard-Sheth modell a márkaválasztást magyarázza, bemutatja az információáramlást és az egyes folyamatok visszacsatolási hatását (Törőcsik, 2007). Azért lényeges, mert felhívja

2. ábra. A Howard-Sheth modell

Forrás: Howard, J. A., Sheth, Jagdish N. (1969): The Theory of Buyer Behavior. Wiley, New York. 30. p.

84

ECONOMICA 2011/10


a figyelmet a bemeneti változók jelentőségére a vásárlási-döntési folyamatokban, és egyúttal javaslatokat tesz arra, hogy a fogyasztó ezen bemeneti tényezők függvényében várhatóan milyen módon fog döntést hozni. A modell integrált, átfogó módon mutatja be a vásárlói magatartást, alapjául pedig igényes empirikus kutatások szolgálnak (Horton, 1984). Maga a modell a döntéshozatal három szintjét feltételezi: 1. Az első szint a kiterjesztetett problémamegoldást mutatja be. Ezen a szinten a fogyasztó még alapinformációval sem bír a márkáról, nincs semmilyen különösebb márkapreferenciája. Ebben a helyzetben a fogyasztó mielőtt döntene minden, a piacon található márkáról megpróbál információt szerezni. 2. A második szint a korlátozott/limitált problémamegoldás. Ez akkor áll fenn, ha a fogyasztónak van minimális ismerete, tapasztalata a termékről. Ahhoz, hogy a márkapreferencia kialakuljon szükséges, hogy néhány versenytárs márkát is ismerjen. 3. A harmadik szint a szokásos válasz magatartás. Ezen a szinten a fogyasztó sokat tud az egyes márkákról, és az egyes termékek eltérő tulajdonságai között képes különbséget tenni. Általában már a vásárlási folyamat elején tudja, hogy egy bizonyos terméket fog vásárolni (Howard-Sheth, 1969). A modell négy fő változóhalmazt különít el: 1. Bemeneti változók A bemeneti változók három egymástól jól megkülönböztethető ingertípusból (információforrásból) állnak. A gyártó a márkát felruházza fizikai márkajellemzőkkel (szignifikáns információk), valamint szóbeli és vizuális márkajellemzőkkel (szimbolikus információk). Az ingertípusok harmadik halmazát a fogyasztó társadalmi környezete jelenti (társadalmi információk), úgymint: a család, referencia-csoport vagy a társadalmi szegmens. A termékosztálytól vagy a speciális márkáktól függően mind a három típusú változó fontos információként szolgál. ECONOMICA 2011/10

2. Érzékelést és tanulást segítő konstrukciók A modell központi része azokkal a pszichológiai változókkal foglalkozik, amelyek egy döntés meghozatala során befolyásolják a fogyasztót. Egy részük természetéből fakadóan észlelési változók, és azt magyarázzák, hogy a fogyasztó miként kapja és érti meg az információt, amelyek vagy a modell bemeneti részéből származnak, vagy annak más forrásaiból. Kétértelmű ingert akkor kap például a fogyasztó, amikor a környezetéből érkező információt nem érti. Észlelési torzítás akkor fordulhat elő, amikor a fogyasztó az információt úgy torzítja, hogy az illeszkedjen az ő meglévő szükségleteihez. A tanulást segítő konstrukciók a fogyasztó célját és vásárlási szándékát, a márkaismereteket, az értékelési és döntési kritériumokat, preferenciáit tartalmazzák. 3. Kimenetek A kimenetek annak eredményei, hogy a fogyasztó milyen módon válaszol az érzékelést és tanulást segítő konstrukciókra (figyelem, márka megértése, attitűdök, szándék). 4. Külső változók A külső változók közvetlenül nem képezik a döntési folyamat részét. Releváns külső változók lehetnek például a vásárlás fontossága, a fogyasztó személyes jellemzői, a vallás vagy az idő szorítása (Howard-Sheth, 1969). A Howard-Sheth modell a döntési folyamatot próbálja magyarázni három bemeneti szinten: szignifikáns, szimbolikus és társadalmi szinten. Szignifikáns és szimbolikus szinten a modell elsősorban materiális dolgokra koncentrál, mint például az ár vagy a minőség. Ezek az ingerek természetesen nem minden társadalomban helytállóak. A társadalmi ingerek esetén nem említi a modell, hogy az egyes ingerek hátterében ténylegesen mi húzódik meg, például mi befolyásolja a családi döntéseket. Természetesen társadalmanként ezek az ingerek is jelentősen eltérhetnek.

85


2. Modellek, amelyekben a családon belüli vásárlási-döntési folyamatok megjelennek

• 4. mező az együttes döntés: olyan döntések, amelyeket közösen hoznak.

2.1. A szerepháromszög modell

A high-involvement mellett hozott döntések dinamikája a házastársak kapcsolatát, annak Terméktől függően a házas/ vagy élettársaknak jellegét is megmutatja. A hagyományos szerepeltérő szerepük van a vásárlási-döntési folyamat- értelmezésű kapcsolatokban a férfidominancia ban, mivel egyrészt vannak kifejezetten férfi és kerül túlsúlyba, a férfi dönt, és nem igazán hallnői termékek, másrészt pedig a közös döntésho- gatja meg a társa, vagy más családtagok vélezatal folyamatában eltérő a nemek szerepe. Van- ményét. Feltételezi, hogy a családon belül előre nak olyan termékek, amelyek hagyományosan leosztott feladatok vannak, a nőket gondoskoaz anya kompetenciájába, és vannak olyanok, dó, tápláló, gyermeknevelő lénynek tartja, amelyek az apa kompetenciájába tartoznak; ezt míg a férfiakat macho kenyérkeresőnek. (Rice, ismereteim szerint a legjobban az elsőként Davis 1997) A férfi képviseli a családot, az ő feladata és Rigaux által megfogalmazott szerephárom- tehát a megtakarításokról és családi kiadásokról dönteni (Schmölders, 1969). A modern kapszög modellel tudjuk kifejezni (3. ábra). csolatokra erős interaktivitás jellemző, aminek A szerepháromszög négy mezőre osztható: • 1. mező férfidominancia: olyan döntések, eredményeképpen közös döntések alakulnak ki amelyekben a férfinek szabad keze van ab- (Törőcsik, 2003). A nők képzettségének és munkavállalásának növekedése azonban a hagyoban, hogy mit vegyen, • 2. mező szerepdominancia hiánya: olyan mányos családmodellt az egyenjogúságra épüdöntések, amelyekben nincs nagy jelentő- lő modell irányába mozdította el. Egyre inkább sége, hogy a másik nélkül ki hozza meg a megfigyelhető az egyenlő dominancia a férj-fedöntést, leség kapcsolatban (Kirchler, 1993). A befolyá• 3. mező női dominancia: olyan döntések, ahol soló erőt több tényező is befolyásolhatja, mint szabad keze van a feleségnek, hogy mit vásárol, például az attitűdök szerepe (Peplau, 1983), a házastársak elégedettsége (Park et al., 1991), a pénzügyi források 3. ábra. A szerepháromszög modell vagy a szakértelem (Corfman-Lehmann, 1987). Kultúránként is erőteljesen változhatnak az egyes kompetenciák, ugyanis a modell alapvetően a belga háztartásokat vizsgálta, ezért kritikusan kell közelednünk hozzá, s nem vonhatunk le belőle messzemenő következtetéseket a jelentősen eltérő kultúrákra. A családi Forrás: Boone, Louis E., Kurtz, David L. (1986), Contemporary marketing. Chicago: The Dryden Press 159-160 p. döntéshozatal függ Loudon-Della Bitta (1984): Consumer behavior: Concepts and Applications. McGraw-Hill, New York 295-334 p. attól, hogy milyen Mowen (1987): Consumer behavior. Macmillan Publishing Company, New York 413-423 p.

86

ECONOMICA 2011/10


társadalmi fejlődési modellen alapul az adott háztartás: jelentős különbségek tapasztalhatók a patriarchátus (afrikai társadalmak nagy többsége), a módosult patriarchátus (Latin-Amerika) és az átmeneti egyenjogúság (USA, NyugatEurópa) között (Commuri-Gentry, 2000). Többnyire az ételek, ruházkodás, alkoholos italok azok a termékkategóriák, amelyeknél a női, illetve a férfidominancia egyértelműen megfigyelhető. A dominancia jellege természetesen országonként és kultúránként erőteljes különbségeket mutat. A dominancia kialakulá-

2.2. A Hoffmann-modell A fogyasztói döntések Hoffmann (1977) szerint nem véletlenszerűek és elszigeteltek, hanem azokat külső és belső hatások befolyásolják. Éppen ezért azonosítanunk kell, hogy a fogyasztót milyen hatások érik. A modell összesen 16 jellemzőt vizsgál, egyrészük mennyiségi, a másik minőségi-jellegű paraméter. A mennyiségi paraméterek értékkel rendelkeznek, míg a minőségiek valamiféle mennyiségi átalakításra szorulnak (2. táblázat).

2. táblázat. A Hoffmann-modell paraméterei Mennyiségi (értékkel rendelkező) paraméterek háztartásnagyság a jövedelem nagysága a kiadási szerkezet a tartós fogyasztási cikkek állománya és kora a szabad rendelkezésű javak nagysága a megtakarítások nagysága az első látásra megvett termékek jelleg és értéke (impulzusvásárlás) Forrás: Hoffmann Istvánné (1977), A magyar háztartások modellje. Budapest: KJK 77. p.

sában nagy szerepe van a termék fogyasztási módjának: például ahol steak jellegű, nehezen vágható, rágós formában fogyasztják a húsokat, ott férfidominancia figyelhető meg. A dominancia jellege attól is függhet, hogy alapvetően az adott termék fogyasztása nőkkel vagy férfiakkal kapcsolódik-e össze elsődlegesen (Hoyer-Macinnis, 2010). Ward (2006) szerint a nemhez egyértelműen nem köthető termékek esetén valószínűbb, hogy a férj preferenciái érvényesülnek. A döntési folyamat eltérő szakaszait külön-külön is érdemes vizsgálni, mert a befolyásolás mértéke az egyes szakaszokban eltérő lehet (Wilkes, 1975). A szerepháromszög modell legnagyobb hiányossága, hogy figyelmen kívül hagyja a gyermekek sajátos szerepét a vásárlási és fogyasztási folyamatban. A gyermekek ugyanis tagjaik a fogyasztói társadalomnak és egyre inkább gazdaságformáló erőként jelennek meg (Sulyokné, 2000). ECONOMICA 2011/10

Minőségi (átalakításra szoruló) paraméterek a lakáshelyzet a részletvásárlási készség a gépkocsi megléte A takarékoskodás módja a beszerzési tervek jellege a jövedelem beosztásának módja a pénzjövedelmek kezelési módja A vásárlás előtti döntések jellege reklámbefogadó képesség

A paraméterek felosztásakor a modell azok hatásmechanizmusát helyezi előtérbe. Hat csoportba osztja a paramétereket: gazdasági-, magatartási- , eredmény-, tervszerűségi-, demográfiai- és szubjektív tényezők csoportjába. Más modellekkel ellentétben ez az egyetlen, amelyben megjelennek tervszerűségi tényezők is (Hofmeister, 2003). Az egyes tényezők közötti kapcsolat nem jelent egymás mellé rendelést, sem egyirányú kapcsolatot. A modell verbális, alapvetően rámutat a szabályszerűségekre, azonban ezek mellett hipotéziseket is alkalmaz. Az egyes elemek között bonyolult kapcsolat fedezhető fel, nehéz a rendszerben érvényesülő az egyes elemek súlyának ábrázolása. Többek között a modell feltételezi, hogy azonos jövedelmekből eltérő, illetve eltérő jövedelmekből azonos eredmények érhetőek el. Különös hangsúlyt fektet a megtakarításokra, hiszen a háztartások jövedelmük egy részét későbbi terveik megvaló87


sítására akkumulálják. Ugyanakkor az állandó költségek is szerpelnek benne, mint például a lakásrészlet, a gépkocsi fenntartási költségei. Az előtakarékosság, megtakarításra való hajlam a modell tervszerűségi tényezőin belül jelennek meg. Szintén ebbe a csoportba tartozik az impulzusvásárlások problémaköre, amely már ebben a korai modellben is megjelenik. Hoffmann (1977) alapvetően nem negatív hatásként értékeli ezt a vásárlási formát, hiszen annak egyrészt szerepe van az új termékek elfogadásában vagy a szükségletek felismerésében, másrészt örömet is okoz. A modell szubjektív tényezőket is tartalmaz. A vásárlás előtti döntések jellege azért lényeges, mert ebből megtudhatjuk, hogy a családtagok a vásárlási döntésekben mennyire vesznek részt, választ kaphatunk arra, hogy milyen szerepek különíthetők el a családon 4. ábra. A Hoffmann-modell

belül. a családnagyság alapvetően határozhatja meg a család gazdálkodását. A családi döntéseket Hoffmann (1982) két nagy csoportba osztja. Az egyik csoportba a nagyobb, egész közösség életét érintő kérdéseket sorolja, a másikba a napi rutinfeladatokhoz kötődő döntéseket. A reklámérzékenység azért fontos, mert a vásárlás előtt és alatt preferált információforrásokra mutat rá (Hoffmann, 1977) (4. ábra). 2.3. Sheth családi döntéshozatali modellje Sheth (1974) modellje a családot a - legtöbb modellel ellentétben - egy döntéshozatali egységként értelmezi. Bár elismeri, hogy bizonyos termékek vásárlása és fogyasztása egyértelműen kapcsolódik valamely családtaghoz, azonban a termékek többsége egyfajta „átalakítási” folyamaton megy keresztül, amelyet szintén

Forrás: Hoffmann Istvánné (1977), A magyar háztartások modellje. Budapest: KJK 79. p.

88

ECONOMICA 2011/10


valamely családtag végez el. Alapvetően három különböző csoportba sorolja termékek és szolgáltatások fogyasztási módját: a fogyasztás történhet egyénileg, az egész család által közösen, valamint a háztartási egység által. Ennek a megközelítésnek előnye, hogy rámutat arra, vajon a termékek és szolgáltatások iránti kereslet kollektív és indirekt vagy esetleg más jellegű-e? A család fogyasztási szokásai nagymértékben a család vásárlási döntéseiből származnak. Sheth (1974) alapvetően kétfajta döntést különböztet meg: önálló döntést, amelyet valamely családtag egyedül hoz meg, vagy közös döntést, amelyet a család több, vagy valamennyi tagja együttesen hoz meg. Bár egy termék fogyasztása sok esetben köthető egy adott családtaghoz, ez még nem jelenti azt, hogy az adott személy fogja azt megvásárolni. A feleség sok esetben „vásárlási ügynökként” jelenik meg, amikor az egyes családtagok preferenciáit szem előtt tartva helyettük vásárol. (Berry-Pollay 1968) De az is előfordul, hogy a döntés teljes mértékben egy családtag önálló döntése, de a fogyasztás mégis közösen történik. Az önálló döntések esetében az adott vásárló-fogyasztó családtag autonóm döntése, hogy milyen márkát választ. Mégis vannak olyan esetek, amikor ez nem teljesen helytálló. Jó néhány olyan termék van - leginkább a gyerekek által fogyasztott termékek -,amelynek megvásárlásáról mindig az anya határoz. A család társadalmi hovatartozása, szereporientációja, a családi életciklus ugyanúgy, mint a vásárlás relatív fontossága, az észlelt kockázat vagy az idő szorítása hatást gyakorol a vásárlási döntésre, és ezáltal meghatározza, hogy a döntés közös lesz-e, avagy autonóm. Az első három determináns nem termékspecifikus (sokkal inkább családspecifikus), míg a második három determináns termékspecifikus. Az autonóm döntések esetében a döntéshozók valószínűleg figyelembe veszik a családtagok különleges kéréseit, preferenciáit, amennyiben azok várhatóan részt vesznek majd az adott termék vagy szolgáltatás fogyasztásában. Ez még akkor is megfigyelhető, ha a fogyasztás önállóECONOMICA 2011/10

an történik, hisz a döntéshozó ilyenkor is mérlegeli, hogy választása a családi értékrenddel, fogyasztási mintázattal mennyire van összhangban. A közös döntések sokkal összetettebbek, sokkal több idő telik el a kezdeményezéstől a megvalósításig. (Sheth, 1974) Maga a modell négy alrészre osztható: 1. A család különálló tagjai, az ő fogékonyságuk, vásárlási motivációik valamint a termékekkel, márkákkal kapcsolatos hiedelmeik; 2. az egyes családtagok kognitív világának meghatározó tényezői (ezek lehetnek külsők vagy belsők); 3. az önálló versus közös döntést befolyásoló tényezők; 4. a közös döntéshozatal folyamata, amely magában foglalja a családtagok között konfliktusokat és azok megoldásait. A modell külön hangsúlyt fektet a konfliktusokra és azok megoldására, ezáltal későbbi modellek alapjait is megteremtve. (JohnsonMcPhail-Yau 1994) Sheth (1974) alapvetően négy különböző konfliktus-megoldási stratégiát határoz meg: problémamegoldás, rábeszélés, alkudozás, politikák. A gyerekek befolyását az is motiválja, hogy milyen típusú családban élnek. A tekintélyelvű családok az engedelmességet hangsúlyozzák, a hanyag, közömbös családok csak csekély kontrollt gyakorolnak, a demokratikus családok az önkifejezést támogatják, az engedékeny családok a szabályokat törlik el. (Hoyer-Macinnis, 2010) A modell bal oldalán elkülönült pszichológiai rendszerek az apa, az anya és a többi családtag előzetes hajlamait jelzi. Három elkülönült hajlam együttesen vezet a családi vásárlási döntéshez, amely akár egyénileg, akár közösen elhatározott is lehet. A modell jobb oldalán hét tényező található, ezek hatással vannak arra, hogy a döntés egyéni vagy közös. A hét tényező az alábbi: társadalmi státus, életstílus, szereporientáció, családi életciklus szakasz, észlelt kockázat, a termék fontossága, az idő szorítása (5. ábra). 89


5. ábra. A családi döntéshozatali modell

Forrás: Sheth, Jagdish N. (1974): Theory of Family Buying Decisions. Harper&Row, New York 43. p.

A modell feltételezi, hogy a közös döntések elsősorban a középosztálybeli, frissen házasodott családokra jellemzőek, illetve amelyekben a felek szorosan kötődnek egymáshoz, valamint ahol a szerepek kevésbé tisztázottak (Shiffman-Kanuk, 1987). A termékspecifikus tényezőket tekintve a modell feltételezi, hogy a közös döntés sokkal gyakoribb, amikor magas az észlelt kockázat vagy bizonytalanság, amikor a vásárlási döntés valamilyen okból fontos, vagy amikor bőségesen van idő a döntés meghozatalához.

90

2.4. A Pollay-modell Pollay (1968) modellje a férj-feleség döntéshozatalt interaktív folyamatként értelmezi, amelynek során a párok az egyensúlyt a „megosztott igazságosság” alapján tartják fent. A megosztott igazságosság fogalma azt jelenti, hogy a jutalmazás (a kapott hasznosság) arányos azzal, hogy az adott házastárs az adott döntésben milyen sztenderd szerepben van, vagy mekkora az érdekérvényesítő képessége. A hasznosság aránytalan megosztása”hasznosság adósságot” hozhat létre, így az érintett félnek a jövőben ECONOMICA 2011/10


kevesebb döntést kell hoznia, hogy a méltányosságot fenntartsa. A modell a döntések dinamikáját vázolja, amely szerint a párok a megosztott igazságosságot a döntési viselkedés felülvizsgálata segítségével tartják fent. Az a fél, aki a szerepéhez mérten hasznosságot kap, igazságosnak fogja a döntés kimenetelét értékelni. Abban az esetben, ha ez mégsem történik meg, akkor aki hátrányos helyzetűnek érzi magát és mindent megtesz hogy megváltoztassa méltánytalan helyzetét (Walster, 1978) (6. ábra). A nők családon belüli változó helyzete nagyobb önállóságot is biztosít számukra. Bár a nők anyagi hozzájárulása a családi kasszához nő, a rájuk háruló háztartási munka még mindig aránytalanul magas (Schwartz 1994). Ezzel egy időben a férjek észlelik, hogy jobban függnek a férjüktől, ezért jobban szem előtt tartják

a feleség igényeit. A férfiak ugyanakkor észlelik, hogy jobban függnek feleségüktől, ebből kifolyólag jobban szem előtt tartják feleségük igényeit is (Deutsch 1999). Ez a vásárlási döntésekben is megmutatkozik, a két házastárs ezekben egyenlően vesz részt, a közös döntések száma is egyre nő. Azt is megfigyelhetjük, hogy a vásárlási döntésre gyakorolt hatás kiegyenlítéséhez a házastársak a korábbi döntések során történt eseményekre támaszkodnak, illetve a korábbi döntési viselkedési mintákat használják fel (Corfman-Lehman, 1987). Az erőegyensúly eltolódása növeli a felek közötti konfliktus lehetőségét, ezáltal még jobban szeretnék ellenőrizni a folyamatot és a döntést. Amennyiben fennáll az erőegyensúly, a felek sokkal könnyebben működnek együtt, és sokkal inkább figyelnek kapcsolatuk harmóniájára.

6. ábra. A házastársi igazságosság modellje a dinamikus családi döntéshozatalban

Forrás: Pollay, R. W. (1968): A model of family decision making. British Journal of Marketing, 2. 209 p.

ECONOMICA 2011/10

91


Az emberek odafigyelnek arra, hogyan kezelik és értékelik őket a döntések során és a bizalomra, valamint a megbecsülésre alapozva értékelik a döntés igazságosságát (Tyler-Lind, 1992). Az önzés megmutatja, hogy a felek milyen mértékben próbálnak meg másokat befolyásolni, hogy a saját szükségleteiket, érdekeiket érvényesítsék anélkül, hogy ebben mások befolyásolnák őket (Davidson, 1997). Kétoldalú konfliktushelyzetekben az önzés sok esetben a düh, az agresszió és a kényszerítés szinonimájaként jelenik meg, ezáltal keményen befolyásolva a másik felet, hogy valaki a saját érdekeit érvényesítse. A felek közötti hasznosság egyenlőtlen elosztása magasabb szintű önzést provokálhat, mint többek között az ellenállás vagy a megtorlás. Összességében megállapíthatjuk, hogy a családi döntéshozatalban egyaránt találkozunk konfliktussal és egyensúlyi helyzettel, és a konfliktuskezelés sohasem statikus. A döntések során észlelt igazságtalanság érzelmi vagy magatartási választ válthat ki, mint például a düh, az agresszió, az önzés. Az igazságos döntések az együttműködést erősítik, elősegítve a win-win típusú konfliktuskezelést. 2.5. A gyermeki kérések és a szülői válaszok modellje Az Isler, Popper és Ward (1987) által kidolgozott modell elsősorban a televíziós reklámok gyermekekre gyakorolt hatását vizsgálja. Véleményük szerint ezek a reklámok a gyermekekre nagy befolyást gyakorolnak, megfigyelhető, hogy gyakrabban vágynak olyan termékekre, amelyeknek a reklámjaival is találkoztak. Ez a fajta ismétlődő kérés diszfunkcionális szülő-gyerek konfliktushoz vezethet, mivel a szülőknek folyamatosan nemet kell mondaniuk, ezáltal a gyermekek csalódottak, a szülők még gondterheltebbek lesznek (Isler-Popper-Ward, 1987). A konfliktus abból is eredeztethető, hogy a gyerekek nem vagy csak kis mértékben rendelkeznek szabadon elkölthető jövedelemmel, ezáltal önállóan is csak korlátozott mértékben tudnak vásárolni. Ebből adódóan a szülőnek mediátor szerepük is van: megszűrik a gyerek kívánságait 92

azon termékek megszerzésre, amelyek reklámjával találkozott. A televíziós reklámok gyermekekre gyakorolt hatását már korábban is több szerző vizsgálta (Atkin 1978, Rossiter 1980, Kunkel-Gantz 1992), de egyik vizsgálat sem volt olyan széles körű, mint Isler, Popper és Ward (1987) modellje. A televízió az elsődlegesen alkalmazott médium a kereskedelem világában, az a gazdasági motor, amely a legtöbb vállalkozás reklámozási tevékenységét jellemzi (Singer-Singer, 2001). A probléma az, hogy a gyerekek már akkor elkezdenek tévézni, amikor még a televíziós reklámok meggyőző erejét nem észlelik és nem is értik meg. Azon termékek esetében, amelyeknek a reklámjai elsősorban a felnőtteket veszik célba, nem is hatnak erősen a gyerekekre, nem is nyúzzák a szüleiket, hogy ezeket vásárolják meg (Roberts et al., 1999). A gyermekek számára tervezett reklámok esetében viszont a vásárlásra gyakorolt hatás az adott termék esetében egyértelműen felfedezhető (Rossiter 1980). A leginkább gyermekeknek szánt reklámok közül stabilan a játékok, cukorkák, és gyorsételek reklámjai bizonyultak ideálisnak (Kunkel-Gantz, 1992) (7. ábra. Lásd 93. o. fent). A modell azon alapul, hogy különböző befolyásoló tényezők, többek között a televízióban látható reklámok különböző típusú megnyilvánulásokhoz vezetnek, mint például a kérés, az esedezés, alkudozás vagy egyszerűen a termék bepakolása a bevásárlókocsiba. Az anyák válasza erre nagyon különböző lehet. A gyermekek elsősorban cukorkákat, játékokat és snackféleségeket kérnek az édesanyjuktól. A snack ételek köre elsősorban italokat, sós rágcsálnivalókat és cukrozott édességeket, deszszerteket foglal magában. Korcsoportonként eltérések figyelhetők meg: a 3-4 évesek elsősorban a cukorkák és játékok esetében igyekeznek vásárlásra bírni szüleiket, míg a 9-11 évesek körében ez inkább a ruházati termékekre jellemző. A snack ételek esetében nem figyelhető meg jelentős eltérés korcsoportonként. A kérés megjelenésének helyszíne is eltér korcsoportonként. A 3-4 évesek több mint fele otthon mondja el, mit szeretne, míg 40%-a a ECONOMICA 2011/10


7. ábra. A gyermeki kérések és a szülői válaszok modellje

Forrás: Isler, Leslie, Popper Edward T., Ward (1987): Children’s Purchase Request and Parental Response: Results from a Diary Study. Journal of Advertising Research. 1987 October-November 30 p.

kéréseknek a vásárlás helyéhez köthető. Az 5-7 évesek esetében 55,5%-a, a 9-11 évesek körében 63,4%-a kéréseknek otthon fogalmazódik meg (Isler-Popper-Ward, 1987). A modell szerint a kérések és az erre adott anyai válaszok különbözőek lehetnek. A gyerekek általában pusztán kérnek, ha valamilyen terméket szeretnének maguknak megvetetni. Az esedezés - amely ismétlődő és sóvárgó kéréseket foglalja magában- mindössze az esetek 10%-ában jellemző. Az anya kérésre adott válasza nagyban függ az adott terméktől vagy szolgáltatástól. Abban az esetben, ha a vásárlással egyetértenek, az esetek több mint 80%-ában

ECONOMICA 2011/10

egyszerűen igent mondanak. Amennyiben nem értenek egyet a kéréssel, a leginkább a halogatást választják (Isler-Popper-Ward, 1987). A szerzők szerint megfigyelhető az is, hogy amennyiben az anya megtagadja egy bizonyos termék megvásárlását, az általában nem okoz konfliktust közte és gyermeke között. (Az Economica következő számában folytatjuk a tanulmány közlését. A második, befejező részben többi között a családi döntéshozatal konfliktuskezelési modelljét, a gyerekek szerepét elemzi a szerző.)

93

Maciej Abram: The Development and the Distribution of the Tourism Product.

Maciej Abram

The Development and the Distribution of the Tourism Product. A turisztikai termék fejlesztése és értékesítése There are many concepts of business that is creating a product, delivering it to customers and providing customers with the information about the product. Ph. Kotler distinguishes four main ideas of business, namely: the production concept, the product concept, the selling concept (promotional sale) and the marketing concept1. The production concept is one of the oldest. According to it, consumers favour the products which are widely available and inexpensive. Production-oriented suppliers concentrate on achieving a high productivity and a wide distribution. This concept proves true in a situation when the product demand outstrips its supply. In such a case, consumers are more interested in obtaining the product than in its features and suppliers concentrate their efforts on finding ways to increase production. The assumption of the product concept is that consumers prefer those products which provide them with the highest quality, the best usability features or innovative characteristics2. The concept is based on the belief that buyers are able to appreciate unique features and a high quality of the product. Companies that operate according to such a concept, often develop their products with little or no participation of the customer. In tourism the above concept may be applied only in the case of unique products such as the wonders of the world, Rome etc. In other cases product 1 Kotler Ph.,Marketing Management: Analysis, Planning, and Control (Marketing. Analiza, planowanie, wdrażanie i kontrola), Gebethner & Ska, Warsaw 1994, p. 13-16. 2 Ibid, p. 14.

94

differentiation (distinction) is essential, which requires the prior research of the potential market. The selling concept known as the concept of promotional sale is based on the claim that customers, if left by themselves, will not buy enough products of the company. The manufacturer must therefore undertake aggressive sale and advertising campaigns. This concept is based on the assumption that consumers are passive or even restive, which is the reason why they should be skilfully persuaded to buy a product. Thus, the aim is to sell products that are manufactured, not to manufacture what is demanded by the market. A different approach is presented by the marketing concept, based on the assumption that the key to achieving the goals of the organization consists of determining the needs and the requirements of target markets and satisfying them in a more efficient and productive way than competitors. The concept of marketing rests on four main pillars, namely: the target market, the customer’s needs, integrated marketing and profitability. No manufacturer can operate on all markets and satisfy all needs. Thus, it is essential to define target markets and prepare a well-adjusted marketing programme. The manufacturer may respond to customers by providing them with what they want, what they think they need or what they truly need. The aim of professional marketing is to meet real needs of tourists in a better way than competitors. The sales volume depends on two groups of customers: new customers and regular ones. The process of gaining new customers is more costly than ECONOMICA 2011/10


keeping the regular ones. Keeping the customer is therefore more important than gaining a new one. The aim is customer satisfaction. Once this goal is achieved, the customer: • buys more and remains loyal for a longer time, • buys new products produced by the same company, • speaks favourably about the company and its products, • pays less attention to competitors and is less price sensitive, • provides the manufacturer with new ideas. The third pillar of the marketing concept is based on integrated marketing. In order to

ensure that marketing actions undertaken by the company are efficient, synergistic interaction must occur between various marketing functions such as sales, advertising, product management, marketing research, etc. This also applies to the relation between the marketing department and other departments of the company. Marketing will not be efficient if it is only an isolated department within the company. It will function properly when all employees are sensible of their influence on customer satisfaction. Thus, the marketing concept requires that the company carry out both external marketing (actions described

Fig. 1. The tourism product forming process

Source: Own work based on Middleton V. Marketing in Tourism (Marketing w turystyce), Polska Agencja Promocji Turystyki, Warsaw 1996 and Kaczmarczyk J., Stasiak A., Włodarczyk B., Tourism Product or How to Organize Exploring the World (Produkt turystyczny albo jak organizować poznawanie świata), Wydawnictwo Uniwersytetu Łódzkiego, Łódź 2002, p.14.

ECONOMICA 2011/10

95


above) and internal marketing, the task of the latter is to hire, train and motivate employees to serve customers well. The fourth and last pillar is profitability. The objective of the marketing concept is to help organizations achieve their goals. In the case of private firms, the major goal is profit, in the case of non-profit organizations the goal is to survive and accumulate funds for future activities. The key issue is to make a profit by taking the right actions. Companies applying the marketing concept focus on the customer and effectively respond to changing customer needs. Marketing departments employ highly qualified staff and the other departments such as: production, finance, research and development, human resources and supply departments, accept the customer-oriented principle that ‘a valuable customer is always right’. Thus the marketing culture is deeply rooted in all departments and divisions of the company. It is a very difficult task to fulfil tourists’ dreams as their needs and reasons for travelling change. In order to achieve this, the tourism offer requires a constant modification and upgrading as well as introducing new tourism products. Human life is limited by various environments, which form the surroundings for human existence. The social and political environment defines the position of an individual in society, the economic environment determines opportunities to find a job, gain education and it determines the income level. Demographic characteristics including age, gender, life expectancy and household size indicate how great the inclination to travel is. The cultural environment influences traditions, interest in the world and hobbies. The abovementioned areas of life form the need to travel and thus influence the tourism demand. Supply consists of tangible and intangible components, which are determined by many different factors, such as: tourist attractions and the environment of a tourist destination, its infrastructure and the services provided, the accessibility of a destination and its image – all 96

these factors create the value of a region3. As a result of a combination of tourism values and the human need to travel, which occurs due to the influence of socio-political, economic, demographic and cultural environment, the tourism product is formed being perceived by potential buyers as an experience available at a price. The process of forming the tourism product is shown in Fig.1. In tourism there is a problem with the specification of producers providing products, whose aim is to satisfy tourists’ needs. The criteria that a company must comply with in order to be described as a business entity operating in tourism industry are changing constantly in the subject literature and are ambiguous. Taking a more general view, one can say that tourism industry includes a wide variety of business entities operating in different fields – from travel agencies and hotels, through manufacturers of cars and camping caravans, to hairdressers or laundry services. From the point of view of the above-mentioned companies, what is very important is general infrastructure i.e. facilities and structures (e.g. a sewer system, water supply, sport and leisure facilities, facilities for the protection of the environment) necessary for organizing enjoyable leisure activities in a comfortable environment. The infrastructure deficiency is often an obstacle to the increase of tourist flow. Fig. 2 shows an attempt to present a mutual relationship between the structure of the tourism product and its producers. The literature frequently emphasizes the exceptional nature and uniqueness of the tourism product, whether it relates to services or tourist destination products. This is definitely due to the characteristics of the tourism product. Its features include among others4: 3

Kaczmarczyk J., Stasiak A., Włodarczyk B., Tourism Product or How to Organize Exploring the World (Produkt turystyczny albo jak organizować poznawanie świata), Wydawnictwo Uniwersytetu Łódzkiego, Łódź 2002, p 13. 4 Por. Altkorn J., Marketing in Tourism (Marketing w turystyce)...op. cit., p. 21.

ECONOMICA 2011/10


Fig. 2. Producers and the structure of the tourism product

Typical features of tourist destination products such as a tourist district or resort, are as follows5: 1. Intangibility, which is the result of overlapping of two phenomena: the fact that psychological factors play a substantial role in developing the tourist destination product, which is reflected in reference to historical traditions, literary traditions etc., as well as the fact that services constitute the prevailing part of the tourism consumption. This means that the product is created in the moment it is consumed and it cannot be pre-tested or produced beforehand. In consequence the intangibility of the tourism product has an impact on its distribution system. 2. Inflexibility Source: Jędrzejczyk I., Ecological Conditions and Functions of Tourism of supply, which is (Ekologiczne uwarunkowania i funkcje turystyki), Silesia, Katowice 1995, p. 89. the result of a close relationship between • Complementariness i.e. mutually tourism supply and a particular location complementing services. From the as well as the fact that tourism supply is customer’s viewpoint, the failure of only one relatively highly capital-intensive. The notion of link in this chain of services is enough to ruin inflexibility may also be interpreted in a broader the trip. sense. One of its aspects is to define the level • Abstraction, lying in the fact that the tourist to which it is advisable to increase the tourism buys not an isolated transport service, an isolated catering or accommodation service 5 Dziedzic E., Area of Tourist Destination as the subject for but “a successful and enjoyable holiday”. strategic management (Obszar recepcji turystycznej jako przedmiot zarządzania strategicznego)...op. cit. p. 29.

ECONOMICA 2011/10

97


supply. In order to solve this issue the notion of tourist capacity has been introduced. There are basically three types of tourist capacity: - absorptive capacity of tourist values – exceeding this capacity means that the existence of tourist values is threatened in the long haul, hence the very base for the local tourism economy is jeopardized. - absorptive capacity resulting from the characteristics of the offered tourist experience – the determinants of this type of capacity are the capacity of the service base, infrastructure and tourist values at a particular type of use of the above mentioned (e.g. a separate water reservoir of anglers and a separate one for water sport amateurs). - absorptive capacity from the point of view of the area residents – preserving the local culture, lifestyle, social values and encouraging tolerance towards visitors. Inflexibility of supply has one more aspect i.e. the characteristics of available tourist values determines the type of product that might be offered (one cannot develop coastal tourism on inland areas or mountain tourism in the Masurian Lake District). 3. Seasonality depends on the type of the offered product. In the case of the majority of tourism products, business based on them might be run in a limited time frame. This phenomenon brings also consequences of social nature because seasonality results in periodic unemployment. The set of tourism services which is the combination of two or more elements offered as a single product e.g. hotel accommodation and board-meals, designed to meet complex customer needs, is also called a “service package”. According to J. Altkorn, using the concept by Th. Levitt, service packages ought to be designed on three levels6: - the core product, - the actual product,

- the augmented product (the extended product) The core product corresponds with the socalled core benefit, which is associated with the main reason for travelling. The core benefit might be to meet the needs to explore or relax. Satisfying these needs requires, however, an offer including a composition of services with a certain structure and at a certain level of quality, in other words to create an actual product. The core product is not, however, the subject of transaction, since the characteristics of tourism demand requires that the tourism product include services and goods satisfying both basic needs and complementary needs (such as the needs for safety, food or information). The actual tourism product changes due to the factors which affect the way of travelling and leisure activities, such as the increasing level of prosperity, civilization and culture. The third level includes the extended product. Its components have a decisive influence on the distinction among competitors. J. Altkorn also defines a potential product, the notion which means “everything that could further enhance the product and attract the purchaser”7. On the other hand Ph. Kotler identifies five levels to a product, namely: - the core benefit, - the generic product, - the expected product, - the augmented product, - the potential product. Middleton8 also emphasizes the importance of the analysis of the product’s internal structure for tourism planners. He posits three levels of the tourism product: 1. The core product, which is a service and thus the essential benefit designed to satisfy the identified needs of target customer segments. An example is relaxation, rest, fun and self-fulfilment in the family. 7

Ibid, p. 101. Middleton V.C., Tourism product. Tourism Marketing and Management Handbook. Red. S. Witt, L. Mountinho, Prentice Hall 1989, s. 573.

8 6

Altkorn J., Marketing in Tourism (Marketing w turystyce), PWN, Warsaw 1994, p. 102.

98

ECONOMICA 2011/10


2. The formal product, which is the specific offer for sale stating what a customer will receive for his/her money. 3. The augmented product comprises all forms of added values that producers may build into their formal product offers to make them more attractive to their intended customers. According to V. Middleton the total tourism product, which means an idea, expectations or a mental construct existing only in the mind of the tourist at the moment of making a decision about a trip, based on the idea of an expected way of spending time in the chosen destination, can be identified with the overall tourist experience. Specific tourism products, which are various goods and services, primarily of a commercial nature, such as accommodation, food, transportation services and attractions, constitute the components of the total tourism product. The concept of a destination product and its structure is presented by M. Żemła, who states that such a product is complex (i.e. shaped by many different factors) and consists of several individual, partly similar and partly heterogeneous but always complementary elements9. These elements are functionally related, even if they are produced by different entities, and individual goods and services must always have a complementary relationship. This dependence results in the fact that provisions of various tourism enterprises operating in the community are linked together, because neither of them alone is able to satisfy the whole demand. M. Żemła also presents what place the tourist destination product takes within the total tourism product, showing, inter alia, the role of each actor in the development of the tourism product (Fig. 3). Four groups of actors influence the final shape of the tourism product: the organizers 9

Żemła M., Tourism Product – subjective approach (Produkt turystyczny ujęcie podmiotowe), in: ‘Tourism Issues’ ( „Problemy Turystyki”) nr 1-2, Institute of Tourism, Warsaw 2000, p. 30.

ECONOMICA 2011/10

of tourism, tourist destinations, producers of basic tourism products (hotels, transportation services, sport equipment rentals, etc.) and the tourists themselves. An offer of direct producers constitutes a part of the package designed by a tour operator or a tourist region or is the common part of their offers. Consumers take an active part in the process of developing the tourism product - through the interaction with either other participants in tourism or with tourism service workers (both in the destination and in their place of residence). The uniqueness of the tourism product is highlighted by the situational context formed by the external level of these parts of the product which are brought about by the organizer, the destination and the tourist. Each time the final experience of the tourist is different, even though the same components of the overall tourism product are maintained. One of the reasons for such a situation is the fact that services are provided and consumed by people, whose behaviour is unique; the other reason is the fact that tourism flows take place in an equally unpredictable and unique environment, formed by weather conditions and coincidences. Other factors also influence the final tourist experience, the factors that the tourist does not associate with a destination, such as insurance or the quality of customer care in the tourist’s local travel agency. Therefore, according to M. Żemła understanding the total tourism product as a destination product is an oversimplification10. He suggests dividing the product into two levels: a simple product and a complex product, which is an inefficient way to describe the essence of the tourism product. Thus, it is necessary to introduce a third level, which allows us to distinguish the product of a region and a tour operator from the product as perceived by the tourist. Although the tourism product of a region and a tour operator is complex, it cannot be identified with the overall tourism product. 10

Żemła M., Tourism Product – subjective approach (Produkt turystyczny ujęcie podmiotowe)...op. cit., p. 34.

99


Fig. 3. The role of a tourist destination in the overall tourism product

Source: Żemła M., Tourism Product – subjective approach (Produkt turystyczny ujęcie podmiotowe), in: ‘Tourism Issues’ („Problemy Turystyki”) nr 1-2, Institute of Tourism Warsaw 2000, p. 32.

Designing a tourism product is an ongoing process. This follows from the fact that consumer needs are constantly changing, and so is the ability of competitors to satisfy them. This applies to both emerging and already existing products, which can be constantly adapted by modifying their components. The issue of designing the product can be understood in terms of supply and demand11. Establishing the level of demand requires market research focused on customer needs, customer behaviour and their perception of the product and carried out in order to identify target segments as well as the strengths and weaknesses of the product’s image. The 11

Altkorn J., Marketing w turystyce...op. cit., p. 127.

100

category of supply requires the analysis of the product’s components and determinining the range of existing and potential products, which can be improved or extended in order to meet customer needs. The adjustment of supply to demand lies at the very foundation of modern marketing and applies both to tourist destinations and to individual producers. Designing the product and generating demand through appropriate promotion and pricing policy does not end the process of the adjustment of supply to demand. The tourism product must be sold. Institutions which are involved in positioning the tourism product on the market should determine what goods and services ought to be produced, as well as when and what target groups they ought to be ECONOMICA 2011/10


offered to. All activities related to overcoming the time and spatial differences associated with the consumption and production are referred to as distribution12. Distribution requires the creation and the constant modification of various streams of goods (money, products) and information (negotiations, contracts, promotion), which flow from the producer to the purchaser of the tourism product. This way, a complex network of relationships between producers, trade intermediaries and consumers is created, as well as a network between individuals and institutions, which facilitate their cooperation - all these links that contribute in any way to sales, must be regarded as an extension of the producer’s internal structure. Such relationships play an important role in forming distribution channels. A channel of distribution is a structure consisting of consecutive links (institutions or individuals), through which one or more streams of commercial activities flow.13 These streams include: promotion, product ordering, financing, taking risks, negotiations and market information. The essence of a distribution channel is that it cannot be left to chance. It should be carefully planned by producers and supported by regular business visits, printed materials, computer-based communication etc. One of the features of the tourism product distribution is that the product is not physically moved in space, which is due to its nature, being basically a service product14. The buyer purchases services in his/her place of residence. The other essential characteristics of distribution of the tourist product is that there is no a transfer of ownership, which is due to the fact that a tourist agency, intermediating and arranging (under a relevant contract) sale of, for instance, hotel rooms, does not buy or own these rooms but operates on the market 12

Ibid p. 126. Altkorn J., Marketing in Tourism (Marketing w turystyce)...op. cit., p. 214. 14 Ibid, p. 128.

as a representative of a vendor, charging a commission on the sales realised. This also applies to kiosks and stalls, which offer coach tickets and entrance tickets to various entertainment events. The channels of distribution vary depending on the size and type of an organization. A company, which produces something in order to sell it, is referred to as a supplier. Large suppliers (frequently using more than one form of distribution) include tour-operators whereas small suppliers include guest houses and small businesses, in which case the purchase usually takes place in the company’s headquarters. Suppliers are always able to sell their products directly to customers or to use services of one or more third parties, in other words intermediaries. The examples for distribution points offering a full range of services to the tourism industry producers are: retail travel agencies, booking offices at airports, railway stations and bus stations or tourist information centres capable of making bookings. These places should provide the following15: 1. Sales outlets with easy access, allowing the customer to buy a product on the spot or to book it. 2. The distribution of information about the product in the form of catalogues and leaflets. 3. Advice and assistance in the purchase of the product, for instance route planning and providing information on the product. 4. Transfer of the right to use a service, by issuing tickets and other travel documents. 5. Ability to receive and transmit payments for the products sold to suppliers. 6. Ability to provide additional services such as insurance, advice on passport regulations, etc. 7. Sources of marketing information for suppliers. 8. Possibility to augment the promotional activities of the supplier. 9. Ability to help resolve complaints from customers.

13

ECONOMICA 2011/10

15

Middleton V.,Marketing in Tourism (Marketing w turystyce)...op. cit., p 218.

101


These establishments use, depending on their needs, different global reservation systems such as Worldspan, Amadeus, Galileo or Sabre, reservation systems of hotel chains and airlines as well as national or regional systems of reservation. Thanks to the above mentioned systems, producers are able to present their offer to the public at a lower cost. It is estimated that 1.2 billion airline tickets are sold annually through global reservation systems, which means that these systems cover over 90% of the tourism market – all this thanks to 800 million terminals installed in travel agencies and 400 million installed in air transport companies16. Global reservation systems allow the end user (an individual person or a group) to tailor-make their journey, for example a trip around the world, by combining different parts of the trip, choosing from a range of means of transport, accommodation, tour programmes, cultural events etc. At present a tourism offer can be available on all continents for months or years in advance – just by pressing an appropriate computer key. In recent years all sectors of tourism have been experiencing the increasing importance of the Internet. The Internet is used in all branches of tourism, by suppliers of tourism services, intermediaries, as well as end customers themselves17. Thanks to an easy access to information and communication technologies, local businesses, such as local tourism promotion centres, chambers of commerce and local associations of tourism businesses, more and more often take an active part in the distribution of tourism products, creating their own reservation systems, which include associated providers of accommodation 18. 16

Jędrzejczyk I., Modern Tourism Business (Nowoczesny biznes turystyczny), Wydawnictwa Naukowe PWN, Warsaw 2000, p. 125. 17 Por. Nalazek M., Moskała J. The Internet in Tourism and Hospitality Indudtry ( Internet w turystyce i hotelarstwie), Polskie Zrzeszenie Hoteli, Ministerstwo Gospodarki, Warsaw 2002, p. 5. 18 Comp. Dziedzic E., Obszar recepcji turystycznej jako

102

The following are the decisive factors in the choice of a distribution channel 19: - the nature of the product (the width and depth of a product mix, the role of individual services in designed packages), - market segments, which are of interest to the tourism enterprise, - the capacity of local markets, at which the offer is aimed, - the economic potential of the company, - the intention to expand into new markets, - the number of required sales outlets, - distribution costs, - experience related to cooperation with partners (participants in a product distribution channel). The choice of appropriate distribution channels is essential for the efficiency of service providers that operate in tourism. Through the analysis of the structure of their own offer and their needs to reach out to the right segments, the service providers can make changes to these channels. The importance of distribution channels increases with the distance between the place of residence and the sites visited. In the links of a distribution channel an information system is being built, which is based on advertising, public relations, individual and group offers. Within these channels, reservation, personal selling, organization and intermediary services are being developed. Through distribution channels the tourism flow is directed to the most appropriate areas. Bibliography (1) Altkorn, J. (1994): Marketing w turystyce, Warsaw: PWN. (2) Dziedzic, E. (1998): Obszar recepcji turystycznej jako przedmiot zarządzania strategicznego, Warszawa: Warsow School of Economics. (3) Jędrzejczyk, I. (1995): Ekologiczne uwarunkowania i funkcje turystyki, Katowice: Śląsk. przedmiot zarządzania strategicznego...op. cit. p. 68. 19 Altkorn J.,Marketing in Tourism (Marketing w turystyce)...op. cit., p. 129.

ECONOMICA 2011/10


(4) Jędrzejczyk, I. (2000): Nowoczesny biznes turystyczny, Warszawa: Wydawnictwa Naukowe PWN. (5) Kaczmarczyk, J., Stasiak, A., Włodarczyk, B. (2002): Produkt turystyczny albo jak organizować poznawanie świata, Łódź: Wydawnictwo Uniwersytetu Łódzkiego. (6) Kotler, Ph. (1994): Marketing. Analiza, planowanie, wdrażanie i kontrola, Warszawa: Gebethner & Ska. (7) Middleton, V. (1996): Marketing w turystyce, Warszawa: Polska Agencja Promocji Turystyki.

(8) Middleton, V.C. (1989): Tourism product. Tourism Marketing and Management Handbook. Red. S. Witt, L. Mountinho, Prentice Hall. (9) Nalazek, M., Moskała, J. (2002): Internet w turystyce i hotelarstwie, Warszawa: Polskie Zrzeszenie Hoteli, Ministerstwo Gospodarki. (10) Żemła, M. (2000) Produkt turystyczny ujęcie podmiotowe, in: „Problemy Turystyki” nr 1-2, Warszawa: Instytut Turystyki.

Maciej Abram: A turisztikai termék fejlesztése és értékesítése (Az angol nyelvű cikk ismertetése)

Ezen elmélet négy fő pilléren nyugszik: - a célcsoport (testreszabott marketing program) - a fogyasztók szükségletei (új vásárlók szerzése és a törzsvásárlók megtartása) - integrált marketing (az értékesítés, reklámozás, termék-menedzsment és piackutatás kölcsönös viszonya) - jövedelmezőség (profitszerzés). A marketingelméletet alkalmazó vállalatok vásárlóorientáltak és hatékonyan igazodnak a változó vásárlói igényekhez. A vállalat minden részlegében mélyen gyökerezik az a vásárlóbarát megközelítés, miszerint egy értékes vevőnek mindig igaza van. Jó példa lehet erre a turizmus. A turisták álmainak megvalósítása nehéz feladat, hiszen az utazás célja és szükségletei folyton változnak. Ennek eléréséhez új turisztikai termékek bevezetésére és azok állandó módosítására, fejlesztésére van szükség. Az egyénnek a társadalomban betöltött szerepét a társadalmi és politikai környezet határozza meg. A gazdasági környezet a munkához jutást és a jövedelmi szintet befolyásolja. A demográfiai jellemzőkhöz tartozik az emberek életkora, nemük, a várható élettartamuk és a háztartások nagysága – mindezek érintik az utazási szándékot. A kulturális környezet pedig a hagyományokat és a világ iránti érdeklődést jelenti. Ezen élettényezők alakítják, befolyásolják a turizmus keresletét. A turisztikai kínálat megfogható és megfoghatatlan elemekből áll, amelyeket különböző tényezők határoznak meg, például: a fogadóhely turisztikai vonzereje és környezete, az

A business kifejezésnek négy fő koncepcióját különböztetjük meg: a termeléselméletet, a termékelméletet, az értékesítési-elméletet (vásárlásösztönzés) és a marketingelméletet. A termeléselmélet szerint a fogyasztók azokat a termékeket részesítik előnyben, amelyek széles körben és nem drágán érhetők el. A fogyasztó számára a termék megszerzése lényegesebb, mint a tulajdonságai – ezért a szolgáltatók fő célja, hogy növeljék a termelést. A termékelmélet azon alapul, hogy a fogyasztók a legjobb minőségű, újabb termékeket részesítik előnyben, hiszen értékelni tudják a termék egyedi jellemzőit és kiváló minőségét. Ilyenkor a vállalatok úgy fejlesztik a termékeiket, hogy abban a fogyasztók kevésbé vagy egyáltalán nem vesznek részt. A turizmusban ez az elmélet kizárólag az egyedi, kivételes termékek esetében alkalmazható. Az értékesítési-elmélet alapja az az állítás, hogy a fogyasztó nem vásárolna elegendő terméket a vállalattól, ha kizárólag az ő döntésén múlna. Ezért a gyártó kénytelen agresszív értékesítési és reklámkampányt folytatni. Ez az elmélet a fogyasztókat passzívnak tekinti, s ezért fontos a termék megvásárlására ösztönözni őket. A marketingelmélet újfajta megközelítést jelent, amelynek alapja, hogy a vállalatok a céljaik eléréséhez meghatározzák a célpiac igényeit és szükségleteit, és így sokkal hatékonyabb, eredményesebb módon képesek kielégíteni azokat. ECONOMICA 2011/10

103


infrastruktúra és szolgáltatások, a desztináció megközelíthetősége. Mindezen tényezők egy régió értékeit teremtik meg. A turizmus értékeinek és az utazás emberi szükségleteinek az összessége azt eredményezi, hogy a potenciális vásárlók egy adott áron elérhető élményként érzékelik a kialakuló turisztikai terméket. A turizmus szektor különböző területeken működő vállalkozások széles körét jelenti: utazási irodáktól hotelekig, autó- és lakókocsigyártókig, fodrászoktól mosodákig. Az általános/alapinfrastruktúra tartalmazza azokat a szolgáltatásokat és struktúrákat, amelyek kényelmes környezetben megszervezett szabadidős tevékenységhez szükségesek. Az infrastruktúra hiánya sokszor akadályozza a turisták növekvő áradatát. A turisztikai termék kivételes és egyedi jellemzői: - a komplementaritás (az egymást kölcsönösen kiegészítő szolgáltatások elve) - az absztrakció (az elvonatkoztatás elve) A termékként megjelenő turisztikai desztináció (fogadóhely) tipikus jellemzői a következők: 1. megfoghatatlanság: egyfelől a turisztikai desztináció termék fejlesztésében szerepet játszó pszichológiai tényezőket, másrészt a turisztikai fogyasztás nagy részét kitevő szolgáltatásokat foglalja magában; 2. a kínálat rugalmatlansága: a tőkeigényes turisztikai kínálat és az adott helyszín közti szoros kapcsolat eredménye. Alapvetően három fontos turisztikai kapacitás létezik: - a turisztikai értékek abszorpciós kapacitása (felvevőképessége), - a turisztikai élményből fakadó abszorpciós kapacitás. - a környéken élő emberek véleményéből adódó abszorpciós kapacitás; 3. szezonalitás: a kínált terméktől függ, időszakos munkanélküliséget okozhat. A komplex vásárlói igényeket kielégítő turisztikai szolgáltatások rendszerét „szolgáltatás-csomagnak” hívják. A szolgáltatás-csomag három szinten tervezhető: - termékmag 104

- elvárt termék - kiterjesztett termék. Az alaptermék, azaz a termékmag az utazás fő célja, amely a fogyasztási igény kielégítésének lényegét képezi. A turisztikai termék magában foglalja az alapvető és kiegészítő szükségleteket is kielégítő javakat és szolgáltatásokat. Az elvárt turisztikai termék különböző tényezők szerint változik; meghatározhatja fejlettségi szint, a civilizáció, a kultúra. A kiterjesztett termék egy extra szolgáltatáscsomag, amely megkülönbözteti a többi szolgáltató termékétől. A termékhasznosságnak akár öt szintje is lehet: - alaptermék - generikus termék - kiterjesztett termék - elvárt termék - potenciális termék. A teljes turisztikai termék azon a fogalmon alapul, hogy teljes turisztikai élménynek tekinthető a kiválasztott célterületen eltölteni kívánt idő. A desztináció termék koncepciója összetett és számos kiegészítő elemet tartalmaz. Ezek funkcionálisan kapcsolódó elemek, amelyek egyéni javaknak és szolgáltatásoknak az egymást kiegészítő kapcsolatából állnak. A különböző turisztikai szolgáltatásokat ellátó vállalatok egymás nélkül nem tudják a turisták igényeit kielégíteni. A turisztikai termék végső formáját befolyásoló szereplők négy csoportba sorolhatók: - a turizmus szervezői - a turisztikai fogadóhelyek (desztinációk) - az alapvető turisztikai termékek gyártói - maguk a turisták. A fogyasztók aktívan részt vesznek a turisztikai termék fejlesztésében. Minden egyes alkalommal a turisták végső élménye eltérő. Ennek egyik oka, hogy a szolgáltatásokat nyújtó és felhasználó emberek viselkedése egyedi. Egy másik ok, hogy a turisták utazása nem megjósolható, egyedi környezetben történik, amelyet időjárási tényezők és véletlenek határozhatnak meg. ECONOMICA 2011/10


A turisztikai termék fejlesztése folyamatos tevékenységet jelent. A fogyasztói igények állandóan változnak, csakúgy, mint a versenytársak szolgáltatási színvonala ezek kielégítésére. Ez a már meglévő és az újonnan bevezetett termékekre is igaz a kereslet és kínálat függvényében. Az értékesítéshez a javak és információk áramlásának megteremtése és azok állandó változtatása szükséges. A gyártók, kereskedelmi közvetítők és a fogyasztók között egy komplex kapcsolati háló épül ki, ugyanúgy, mint az egyének és intézmények közötti hálózat, amely segíti a jobb együttműködést. Ezen kapcsolatok fontos szerepet játszanak az értékesítési csatornák kialakításában. A turisztikai termék értékesítésének egyik jellemzője, hogy a terméket nem fizikai síkon mozgatják. Alapvetően ez olyan szolgáltatás, amit a vásárló a lakóhelyén vesz meg. Egy másik jellegzetessége, hogy nem történik meg a tulajdonjog átadása, hiszen az utazási irodák és közvetítők nem vásárolják meg ezeket a vendégszobákat, hanem kizárólag az eladó képviselőiként lépnek fel. Az értékesítési csatornák a szervezet méretétől és fajtájától függenek. A nagy szolgáltatók közé az utazásszervezők, míg a kis szolgáltatókhoz a vendégházak és kisvállalkozások tartoznak. A teljes körű szolgáltatásokat nyújtó értékesítési pontok között találhatók a következők: 1. értékesítési helyek, üzletek, 2. információ-szolgáltatás, 3. tanácsadás és segítségnyújtás, 4. a szolgáltatás igénybevételére alkalmas jog átadása,

5. a szolgáltatás árának kiegyenlítése és továbbítása, 6. kiegészítő szolgáltatások, 7. marketing információforrások, 8. a szolgáltatók promóciós tevékenységének erősítése, 9. a turisták panaszainak kezelése. Mindezen intézmények különböző foglalási rendszereket használnak. A turizmus összes szektorában megfigyelhető az internet növekvő szerepe. Az információhoz és a kommunikációs technológiákhoz való könnyebb, gyorsabb hozzáférésnek köszönhetően a helyi vállalkozások (például a helyi turisztikai központok) a turisztikai termék értékesítésében aktívabb szerepet vállalnak, így kialakítva a saját foglalási rendszerüket. Az értékesítési csatornák választékát meghatározó tényezők a következők: - a termék sajátossága, - a piaci szegmensek, - a helyi piacok kapacitása, - a vállalat gazdasági potenciálja, - az új piacokra való bejutás szándéka, - a szükséges értékesítési üzletek száma, - az értékesítés költségei, - a partnerekkel való együttműködésből származó tapasztalatok. A megfelelő értékesítési csatornák kiválasztása lényeges a turizmust működtető szolgáltatók hatékonysága szempontjából. Ahogy a lakóhely és a látogatási célhely közti távolság növekszik, ezzel arányosan emelkedik az értékesítési csatornák jelentősége is. Az értékesítési csatornákon keresztül a turisták a számukra legkedvezőbb területekre utazhatnak. Fordította és összefoglalta: Kálló Krisztina

ECONOMICA 2011/10

105

Szűcs Sándor: A szükséges „rossz” mint jó befektetés

Szűcs Sándor

A szükséges „rossz” mint jó befektetés Karbantartás minőségirányításának feladatai Szűcs, Sándor: The Necessary ’Bad’ as a Good Investment. The Quality Assurance Tasks of Maintenance Maintenance is a basic condition of the effective and reliable operation of productive equipment. The importance of maintenance is increasing by the progress of industry. The quality of maintenance depends on its ability to satisfy the requirements of both the organizations and the equipment operated. The task of quality assurance is to control the planning of the system and its processes so that these requiments can be determined. The maintenance system should be able to meet these requirements at a high level. Keywords: maintenance, quality assurance, reliability. Áttekintés. A karbantartás a termelőberendezések hatékony, megbízható működésének alapvető feltétele. Jelentősége a termelési folyamatok automatizáltságának, a gépek teljesítményének és bonyolultságának fokozódásával nő. A karbantartás minősége attól függ, mennyire képes a termelőberendezések és az azokat működtető szervezetek követelményeit kielégíteni. A minőségirányítás feladata, hogy a karbantartási rendszer és folyamatainak tervezését úgy szabályozza, hogy ezen követelmények meghatározzák, és a bevezetett rendszer képes legyen a követelmények minél magasabb szintű kielégítésére. Kulcsszavak: karbantartás, minőségirányítás, megbízhatóság Bevezetés Egy vállalat karbantartási rendszerének minősége kihat a teljes vállalti rendszer működésére. Az egész szervezetre érvényes minőségirányítási rendszerben a karbantartási folyamatokra is értelmezni kell a minőségirányítási rendszerek alapelveit, az ISO 9001:2008 minőségirányítási szabvány követelményeit. A karbantartás jellegét 106

tekintve szolgáltatás, melyet a szervezeten belüli, vagy külső szervezet nyújt a termékelőállító főfolyamatok számára. A karbantartás termékei azok a beavatkozások, amelyeket a karbantartási rendszer folyamatai állítanak elő. A karbantartás minősége a gyártóeszközök élettartamára, váratlan meghibásodásainak gyakoriságára, a termelési költségekre gyakorolt hatása révén, befolyásolja a termékelőállító folyamatok és rajtuk keresztül az egész szervezet eredményességét. Ebből adódóan a karbantartási rendszerrel szemben minden érdekelt fél igényeket fogalmaz meg. A minőségirányítás fogalmi rendszerében érdekelt félnek nevezzük ,mindazokat akik valamilyen módon érdekeltek egy rendszer, vagy szervezet eredményes működésében. Eszerint tehát a karbantartási rendszert működtető, vagy a karbantartást mint szolgáltatást igénybevevő szervezet mellett a tulajdonosok és a társadalom is közéjük tartozik. Igényeiket a rendszer és folyamatainak tervezésekor teljeskörűen figyelembe kell venni. A karbantartás színvonalának közvetlen hatása a késztermék minőségére nehezen kimutatható, de egyes esetekben ez jelentős lehet, mint azt az 1.ábra mutatja. ECONOMICA 2011/10

Műszaki- és agrártudományok

1. ábra. A termékelőállítási folyamat egyes elemeinek hatása a termék minőségére különböző iparágakban [4]

Az 1. ábra a különböző iparágakban, egy-egy kiválasztott üzem vizsgálata alapján mutatja az előállított termékek minőségét befolyásoló néhány tényező hatását. Mint látható a karbantartás színvonalnak jelentős hatása a termék minőségére egyedül egy automatizált élelmiszer-feldolgozó üzemben volt kimutatható. A felmérés nem reprezentatív, általánosítható következtetésekre nem alkalmas, de igazolja, hogy speciális körülmények között a karbantartás hatással van a végtermék minőségére. A karbantartási rendszer tervezésének bemenő adatai Egy karbantartási rendszer tervezése, fejlesztése öszszetett bonyolult feladat, megvalósításának egy lehetséges folyamatát a 2. ábra mutatja. (Lásd a 108. o.). A karbantartási rendszer tervezésének első lépése a tervezés bemeneti információinak meghatározása, ezek teljességének biztosítása. A legfontosabb bemeneti információk: • az érdekelt felek igényei, a szervezet stratégiai céljai, • az üzemeltetés körülményei, beleértve a környezeti feltételeket, • a gépek, berendezések követelményei (műszaki jellemzői, gyártói előírások).A bemenő információk között szerepelni kell az érdekelt felek, elsősorban a szervezet, ezenbelül a közvetlen felhasználók (termékelőállítási-folyamatok) igényeinek. Ezek sokszor ellentECONOMICA 2011/10

mondásosak és nehezen számszerűsíthetők. Az igények általában a következőkre vonatkoznak: • gépek megbízhatósága, rendelkezésre állása, • tervezhetőség, • rugalmasság, • hatékonyság, • költségek, • kockázat mértéke, • környezeti hatások, • munkabiztonság, • magas üzemi készenléti tényező, • karbantartások miatti minimális állásidő, • rövid beállítási, átállási idők, stb. A tervezésnél figyelembe kell venni az üzemeltetési körülményekből adódó követelményeket, például: • üzemeltetés folytonos, szakaszos vagy idény jellege, • terhelési szint időbeli változása, • meghibásodásokból adódó kockázatok mértéke, • kezelő személy(ek) gyakorlottsága, szakképzettsége, • helyettesíthetőség, • megközelíthetőség, • állandó vagy időszakos felügyelet, • védelem. A gép, illetve berendezés követelményei: • gyártói támogatás mértéke, jellege, • előírt üzem- és kenőanyag, • speciális alkatrészek mennyisége, minősége, • karbantartáshoz szükséges speciális szerszámok, műszerek, szakismeret, • előírt ápolási, beállítási időszakok, műveletek, • kezelési előírások. 107

Szűcs Sándor: A szükséges „rossz” mint jó befektetés módszerét a minőség házzal ábrázolhatjuk, melynek a karbantartásra értelmezett vázlata a 3. ábrán látható. (Lásd 109. o.). Karbantartási rendszer- és folyamat tervezésénél történő gyakorlati alkalmazásra a szakirodalomban nincs adat. A karbantartással szembeni igények (MIT?) és a karbantartási rendszer jellemzőinek (HOGYAN?) szembeállítása, kapcsolatuk szorosságának és jellegének szisztematikus vizsgálata, az igények „vevői” súlyozása segítheti a rendszerjellemzők célértékeinek és az egyes jellemzők prioritási sorrendjének meghatározását. A QFD kidolgozása csoportmunka és mivel abban képviselve vannak a szervezet különböző részlegei, ez elősegíti a kiegyensúlyozott kompromisszumos döntés megalapozását. A QFD-házat minden speciális gépre és a karbantartási követelmények szempontjából homogén gépcsoportra ki kell dolgozni. A QFD eredménye az egyes rendszerjellemzők célértékei, a rendszerfejlesztésnél a rendszer elemek fejlesztésének javasolt prioritási sorrendje. A stratégia, azaz annak módja, ahogyan a rendszer céljait el kívánjuk érni, meghatározza a rendszer felépítését, azokat a folyamatokat, melyek létrehozása és működtetése szükséges a célok eléréséhez. A szakirodalom alapján három úgynevezett alapstratégiát különböztetünk meg: kiesésen alapuló, periodikus és állapotfüggő. Tiszta stratégia a gyakorlatban alig létezik. Ennek oka, hogy a karbantartott gépek bonyolultsága, műszaki színvonala, a termelési folyamatban elfoglalt helyük, kiválthatóságuk, stb.

2. ábra. A karbantartási rendszer tervezésének folyamata

Ezek az igények gyakran ellentétes követelményeket támasztanak a karbantartással szemben, például alacsony költségek mellett magas megbízhatósági szintet kívánunk. A karbantartás optimalizálása nem azonos az egyes folyamatok optimalizálásával. A karbantartás a vállalati rendszer egyik alrendszere, amelyet úgy kell szabályozni, hogy az a teljes rendszer hatékony működését támogassa. A karbantartás a vállalati rendszer működik „optimálisan,” ha a teljes termelési rendszer működése „optimális”. A célok és a hozzájuk tartozó stratégia meghatározása A tervezés talán legnehezebb feladata a követelmények áttranszformálása rendszer és folyamatjellemzőkké. Terméktervezésnél erre a feladatra a minőségügyi szakirodalom a QFD alkalmazását javasolja. A QFD lényegét és 108

ECONOMICA 2011/10


többnyire eltérő, ezért azonos célok esetén is azok hatékonyan, gazdaságosan más-más stratégiával érhetők el. Ezért a gépek, berendezések többségénél a különböző szerkezeti egységek, alkatrészek illetve, alkatrészcsoportok esetében is különböző stratégiákat alkalmazunk. Ennek megfelelően számos karbantartási filozófia, illetve ezeken alapuló rendszer alakult ki: - Megbízhatóságra koncentráló (RCM-Reliability Centered Maintenance) - Kockázatalapú (RBI – Risc Based Maintenance)

- Teljeskörű hatékony karbantartás (TPM- Total Productive Maintenance) - Élettartam költségek optimalizálására alapozott (LCBM- Life Cycle Based Maintenance) - Számítógépre alapozott (CMMS- Computerised Maintenance Management System). Mindegyik lényegében a három alapstratégiára épül, de módszereikben, a célok prioritásában és eszköztárukban különböznek egymástól. Az, hogy adott gépnél, részegységnél, alkatrészcsoportnál melyik stratégia alkalmazásával elégíthető ki 3. ábra Minőség házának karbantartásra értelmezett egyszerűsített változata a legalacsonyabb költségszinten az előírt követelmény, a szervezet adottságaitól, a tervezés színvonalától, a folyamatok szabályozottságától és még számos egyéb tényezőtől függ. A fölöslegesen elvégzett karbantartási beavatkozás is veszteséget okoz. Az Egyesült Államokban a repülőgépek karbantartási rendszereinek vizsgálatakor megállapították, hogy számos olyan eleme van a gépnek, amelyeknél a tervszerű beavatkozások hibamegelőző jellege nem igazolható. Az időszakonként elvégzett nagyjavítások pedig rontják a gépek megbízhatóságát. A karbantartás tervezésénél ezért csak olyan elemekre kell tervszerű

ECONOMICA 2011/10

109

Szűcs Sándor: A szükséges „rossz” mint jó befektetés megelőző karbantartást tervezni, amelyek hiba- lis, vagy ahhoz közelálló valószínűség eloszlás és megelőző jellege a meghibásodási adatok elem- a várható értékhez viszonyítva kis szórás esetén zése, vagy fizikai törvényszerűségek alapján nagy biztosítható. Ezt szemlélteti a 4. ábra. valószínűséggel iga4. ábra. A meghibásodás bekövetkezésének valószínűsége zolható. Nagy kocnormál eloszlású meghibásodási idő esetén [2] kázati értékű gépeknél, illetve elemeknél ilyen esetekben megoldásként a diagnosztikai vizsgálatok elvégzése vagy állapotfelügyelet alapján történő beavatkozás a javasolt.[1] A karbantartás három alapvető feladata: - a gépek, alkatrészek elhasználóA 4. ábrán T a meghibásodási idő várható dásának lassítása, - a meghibásodás, funkcióvesztés megelőzése, értéke, a görbe alatti vonalkázott terület ará- meghibásodás esetén a funkcióellátó-ké- nyos a meghibásodás, a nem vonalkázott a pességük visszaállítása, műszaki állapotuk meghibásodás megelőzésének valószínűségéa meghibásodás előtti, esetleg annál maga- vel. Látható, hogy a beavatkozások közötti idő rövidítésével a meghibásodás megelőzésének sabb szintre hozása. A három alapfeladat közül, bizonyos üzemel- valószínűsége növelhető, de ezzel nő egy adott tetési körülményeknél, a megelőzés kerül az időszak alatt a beavatkozások száma és emelelső helyre. Ez utóbbi szempontból a három kednek a karbantartási költségek. A periodikus alapstratégia nem azonos hatékonyságú. rendszer alkalmazása tehát azokban az esetekHa a stratégiákat a hibamegelőző jellegük ben hatékony és gazdaságos, ha az elem két alapján rangsoroljuk, akkor első helyre az meghibásodás közötti átlagos üzemideje nagy, állapottól függő stratégia kerül, amelynél a a meghibásodási időpontok szórása pedig T-hez karbantartási beavatkozások idejét és tartal- viszonyítva kicsi. A kiesésen alapuló stratégiának célja az mát időszakos diagnosztikai vizsgálatok vagy állapotfelügyelet által szolgáltatott műszaki adott elem élettartamának, elhasználódási paraméterek értékei alapján határozzuk meg. tartalékának (EHT) maximális kihasználása, és Ma már a diagnosztikai eljárások és módsze- nem célja a meghibásodás megelőzése [6]. Alrek folyamatos fejlődése eredményeképpen kalmazása ott javasolt, ahol a váratlan meghia műszaki okokra visszavezethető meghibá- básodás megengedett és az általa okozott kár sodások döntő többségének várható bekö- (veszteség) és a javítás költségének összege, vetkezési ideje, szabályozott üzemeltetési összehasonlítva más stratégiák karbantartási körülmények között, nagy valószínűséggel költségeivel, megtakarítást eredményez A stratégiák közötti választás egyik alapkérbecsülhető. A periodikus stratégia megelőző jellege az dése, hogy milyen arányban engedhető meg az alkatrész vagy részegység meghibásodási való- adott elemnél váratlan meghibásodás. Az elem színűségnek eloszlás típusától függ. A gyakorlat meghibásodásához vezető elhasználódási folyaszámára kielégítő megelőző jelleg csak normá- matok felügyelete, a meghibásodások várható 110

ECONOMICA 2011/10


időpontjának prognosztizálása feltételez egy, Egy működő rendszer megítélésénél, a fejaz elem előéletére vonatkozó részletes és fo- lesztendő területek kijelölésénél, célszerű az lyamatosan karbantartott adatbázist, egy diag- FMEA - nál is alkalmazott RPN (Risk Priority nosztikai vizsgálatokra vagy állapotfelügyeletre Number) mérőszám alkalmazása, melyet az alapozott karbantartási rendszert. Egy ilyen előzőek szerint számolt K szorzatot még egy rendszer megvalósítása és működtetése költ- tényezővel megszorozva kapunk. Ezzel az új téséges. A karbantartási költségek önmagukban nyezővel (D) figyelembe vehetjük a karbantarazonban nem alkalmasak arra, hogy az adott tási rendszerben eddig alkalmazott hibamegrendszer gazdaságosságát megítéljük. Ennek előző, veszteség csökkentő intézkedéseink hafelismerése vezetett a kockázat alapú karban- tását. Ha a kockázati érték még így is nagyobbra adódik az általunk előírt, még tolerálható tartási filozófia kidolgozásához. Ennek alapja az autóipari alkatrészgyártás- kockázati értéknél, akkor be kell avatkoznunk a ban már régóta alkalmazott hibamód- és hatás- rendszerbe. analízis (FMEA). Alkalmazásának célja, hogy a tervezés és/vagy a gyártás során meghatározRPN= P x D x S, ahol 1≤ RPN≥1000 zuk azokat a kritikus elemeket, amelyek a vizsgált gép vagy részegység megbízható működé- A szokásos elfogadási határ RPN≤ 100…200 sét a legnagyobb mértékben veszélyeztetik. Ez lényegében a minőségirányítás területén is be- Ennek a határnak a szervezet szempontjából elvált Pareto-elv gyakorlati alkalmazása, amely- vileg van optimuma, amelyet az összköltségek nek célja a vizsgált probléma ok halmazából minimuma jelöl ki. Ezt szemlélteti az 5. ábra. kijelölni azokat, amelyek 5. ábra. Költségek alakulása a kockázat mértékének függvényében döntő arányban (~80%) felelősek a vizsgált probléma bekövetkezéséért. Az üzemeltetett gépek, részegységek meghibásodásuk kockázati értéke alapján olyan osztályokba sorolhatók, amelyek karbantartási igényeik szempontjából jelentősen eltérnek egymástól, ezért hatékony üzemeltetésük eltérő stratégiákra épülő rendszerelemeket igényel. Ennek az RPNopt pontos meghatározására a gyaA kockázat mérőszáma (K) az alábbi szorzattal korlatban nincs mód, mivel a hiba hatásaként bekövetkező veszteségek egy része, például számolható: piaci hírnév romlása, halál, vagy testi sérülés, Kockázat(K)=Hiba valószínűsége (P) x Hiba kö- stb. pénzben nem fejezhető ki, de a kockázati értékekhez rendelt költségek alakulásának vetkezményének súlyossága (S) elemzése alapján jól behatárolható. A karbantartás területén ez a megközelíHa a tényezőket 1-10-ig terjedő értékskálán osztályozzuk, akkor a kockázat mértéke 1-100- tés ráirányítja a figyelmet a hibák által okozott ig terjedhet. Szokásos a kockázat ábrázolása közvetlen és közvetett veszteségekre. Egy matrix formájában, ahol szemléletesen bejelöl- meghibásodás pénzügyi hatását a vállalat számára nem csak a hiba elhárításának anyag- és hetők az egyes kockázati osztályok határai. ECONOMICA 2011/10

111

Szűcs Sándor: A szükséges „rossz” mint jó befektetés bérköltsége jelenti, hanem azok a közvetlen és közvetett veszteségek, amelyek a hiba miatt adódnak. Ezek közé sorolhatók a gép vagy gépsor funkcióképességének elvesztéséből vagy teljesítmény-csökkenéséből adódó termelési, az esetleges legyártott nem megfelelő termékek leértékeléséből, újrafeldolgozásából, vagy selejtezéséből adódó veszteségek, a határidők be nem tartásából adódó kötbér, a szervezet presztízsének, hírnevének csorbulásából adódó piaci veszteségek. A karbantartásért felelős vezető számára az egyik legnehezebb, de egyben a legfontosabb feladat a karbantartás hatásának kimutatása a vállalat pénzügyi eredményére. A felsővezetés alapvetően befektetés/megtérülés szempontból értékel. Az alapelv, bármilyen befektetésnek (hacsak nem törvény írja elő) akkor van értelme, ha az a vállalat számára megtérül. A karbantartás esetén a megtérülést a géphibákból adódó veszteségek elkerülése, a gép gazdaságos élettartamának meghosszabbodása, a munkaidő jobb kihasználásából eredő többletbevétel eredménye, stb. jelenti. A kockázati érték csökkentésére a szervezetnek alapvetően két lehetősége van. Az egyik a gép megbízhatóságának növelése, a másik a hiba hatásának mérséklése. Az IEC 50/191 szabvány szerint a gépek megbízhatóságát az alábbi három tényező határozza meg: - hibamentesség, - karbantarthatóság, - a karbantartásellátás képessége. [3] Az első kettő a gép, míg a harmadik a szervezet képessége. Azzal, hogy a szervezet adott körülmények között, igény szerint rendelkezésre tudja bocsátani azokat az erőforrásokat és eszközöket, amelyek az adott karbantartási tervben a termék karbantartásához szükségesek, biztosítja a gép konstrukciója, a gyártás-minősége és az üzemeltetési körülmények és a karbantartási terv által determinált megbízhatóságot. A karbantartás tehát, függetlenül attól, hogy megbízhatóság-alapúnak nevezzük vagy nem, a gépek megbízhatóságát alapvetően meghatározza. 112

A karbantartásellátás képességnek alapvető mérőszámai azok az időadatok, amelyek az egyes karbantartási folyamatokhoz kapcsolódnak. Ha a karbantartási esemény kezdetének a hiba bejelentésének időpontját, végének a sikeres próbaüzemet követő átadás időpontját tekintjük, akkor a folyamat az alábbi idő paraméterekkel jellemezhető: - adminisztratív várakozási idő, - előkészületi idő, - hiba behatárolásának ideje, - szerelési idő, - hibaelhárítás ideje, - összeszerelési idő, - próbaüzem ideje. A karbantartási rendszer és folyamatainak megtervezése A rendszert általános értelemben egymással kapcsolatban álló, adott cél érdekében működtetett folyamatok (tevékenységek idő- és térbeli láncolatai) alkotják. A rendszerek általában nyitottak, azaz környezetükkel állandó anyagi és információs kapcsolatban vannak. Magát a rendszert és a rendszert alkotó folyamatokat adott cél, minőségügyi értelemben adott termék(ek) előállítására hozzuk létre és működtetjük. Az ISO 9001:2008 megköveteli a minőségirányításba bevont részlegek folyamatainak azonosítását, kapcsolataik meghatározását. A karbantartási rendszer kidolgozásakor először meg kell határozni a rendszer céljainak (stratégiai célok) eléréséhez szükséges folyamatokat és kapcsolataikat. Mivel a karbantartási rendszer nem zárt, egy önmagában is nyitott vállalati rendszer alrendszere, pontosan meg kell határozni a rendszer határait, be- és kimeneti kapcsolatait, működésének alapvető kritériumait. Minden kapcsolatra, beleértve a rendszer folyamatainak kapcsolódási pontjait is, meg kell adni a folyamatok és a rendszer előírt működéséhez szükséges ki- és bemeneti követelményeket (belső vevő, eladó kapcsolat). A karbantartási rendszeren belül megkülönböztethetünk menedzsment, fő- (ápolási, hibaelhárítási, stb.) és támogató (alkatrészelláECONOMICA 2011/10


tás, mérő és vizsgálati eszközök kezelése, stb.) folyamatokat. A rendszer jövőbeni, megfelelő vagy nem megfelelő, működése a folyamatok és kapcsolataik tervezésénél dől el. A tervezés szabályozása megköveteli a tervezési folyamat megtervezését is. A tervezés projekt és csoportmunkaként végezhető. A terv megfelelőségét alapvetően meghatározza a tervezés be- és kimeneti információinak teljeskörűsége és megbízhatósága. A tervezési folyamatot, amennyiben lehetséges, olyan szakaszokra kell bontani, amelyek megfelelősége egyértelműen megítélhető. Minden egyes szakasz teljesítését verifikálni (igazolni), a teljes folyamatot pedig validálni (érvényesíteni) kell, ahhoz, hogy a folyamat elfogadásra, bevezetésre kerüljön. Ezt a zsűriző feladatot szakemberekből álló team végezheti. A folyamat csak akkor engedhető tovább, ha az adott szakasz eredménye kielégíti a követelményeket. Ezt a folyamatot szemlélteti a 6. ábra.

A szabályozás feltétele, hogy a szabályozott jellemző alapját képező folyamat jellemzőt, például adminisztratív várakozási, előkészületi idő, stb. mérése folyamatos és megbízható legyen, továbbá ismertek legyenek az elfogadási határok, az alkalmazható beavatkozási módok és eszközök. Minden folyamatnál egyértelműen meg kell határozni a folyamat végrehajtásában érintett személyek feladatát, hatáskörét és felelősségét, például a folyamathoz kapcsolt felelősség-hatáskör matrix formájában. A folyamatok adminisztratív szabályozásának eszközei a folyamathoz, illetve annak egyes lépéseihez rendelhető, papíralapú vagy elektronikus formájú folyamatleírás, munka és vizsgálati utasítások, alkalmazandó bizonylatok. A minőségirányítási rendszerek szlogenné vált jellemzője, hogy tervezett, dokumentált és felügyelt rendszerek. Ezen hármas alapkövetelmény nélkül a rendszer megfelelő működése,

6. ábra. Tervezési folyamat szakaszai.

A folyamatok szabályozása Ahhoz, hogy a termék - mint a folyamat eredménye - a változó környezeti és belső hatások ellenére is megőrizze minőségképességét, szabályozni kell. A minőségirányítás feladata, hogy megkövetelje a folyamatszabályozás megtervezését, a folyamat szabályozott állapotának tervszerű ellenőrzését. A folyamat szabályozásának elvét a 7. ábra szemlélteti. (Lásd 114. o.). A karbantartási folyamatok szabályozott jellemzői a vevők (támogatott folyamatok) által érzékelhető idő paraméterek vagy költségmutatók lehetnek. ECONOMICA 2011/10

folyamatos fejlesztése nem valósítható meg a karbantartás esetében sem. A rendszer fejlesztése A rendszerek folyamatos fejlesztését az ISO 9001.2008 szabvány is megköveteli. Az alapelv a kiválóságra való törekvés. Ehhez nyújt támogatást az új ISO 9004:2009 szabvány és a TQM alapelveinek érvényesítése a rendszer működtetése és fejlesztése során. Néhány fontos alapelv: 1. A vezetőség támogatásának biztosítása. Az ISO 9001 szabvány szerinti rendszerek felülről 113

Szűcs Sándor: A szükséges „rossz” mint jó befektetés A Lean me5. nedzsment filozófia alkalmazása a folyamatok veszteségeinek feltárásában, a veszteségek megszüntetésében, illetve csökkentésében. A karbantartási folyamatoknál is vizsgálni kell, melyek azok a tevékenységek (folyamatelemek), amelyek értéket állítanak elő, és amelyek nem. A felesleges, értéket nem termelő tevékenységeket meg kell szüntetni, a szükséges tevékenységeknél pedig mérlegelni kell, van e lehetőség ésszerűbb módon, olcsóbban elvégezni [5]. 6. A folyamatos fejlesztés szervezeti kereteinek megteremtése – Kaizen 5S- és más problémamegoldó, minőségjavító módszerek oktatása. Fejlesztési célok megfogalmazása, kitűzése, dolgozók motiválása. 7. A teljesítmények folyamatos mérése és értékelése a vezetőség által. Stratégiai célok évenkénti felülvizsgálata, aktualizálása.

7. ábra. A folyamatszabályozás elve

építkezők, tehát a vezetőség feladata a működéshez és a fejlesztéshez szükséges feltételek megteremtése, folyamatos biztosítása. 2. A dolgozók bevonása a rendszer fejlesztésével kapcsolatos döntések előkészítésébe, a „Mindenki legyen főnök a saját munkaterületén” elv megvalósítása. Ehhez elengedhetetlen a dolgozók folyamatos képzése, a feladataik ellátásához szükséges hatáskörrel és jogkörrel való felruházása. Ez az elv fedezhető fel a TPM rendszerben is. 3. Tények alapján történő döntéshozatal. Ez megköveteli a működtetéshez a folyamatok szabályozásához, értékeléséhez szükséges adatok körének meghatározását, gyűjtését, feldolgozását és ezek rendelkezésre állását a döntéselőkészítők és döntéshozók számára a szervezet minden szintjén. Ehhez nyújtanak segítséget a különböző karbantartási szoftverek (Minitab, Maximo, SAP karbantartási modul, Gépmester, stb.). 4. A szervezeti célok lebontása, reális, megvalósítható célok megfogalmazása a szervezet minden szintjére. Jó gyakorlat, kiemelkedő eredmények terjesztése, megismertetése (belső benchmarking). 114

A rendszerek működtetésének buktatói A karbantartási rendszerek alapelvei, a gyakorlatban bevált szervezési, tervezési, műszaki diagnosztikai, stb. módszerek az irodalomban megtalálhatók, igény esetén tanácsadó szervezetek, szaktanácsadók kérhetők fel. A karbantartás minősége egy szervezetnél alapvetően azon múlik, hogy a vezetés mennyire elkötelezett a bevezetett rendszer terv szerinti működtetésében és fejlesztésében. A karbantartást egy szükséges rossznak vagy olyan tevékenységnek tekinti ,amellyel növelheti nyereségességét, fokozhatja versenyképességét. Sajnos a gyakorlatban számos példa van arra, hogy karbantartási rendszert gondosan megtervezik, elkészülECONOMICA 2011/10


nek az éves tervek, jól képzett szakemberekkel rendelkeznek, de a rendszer mégsem működik hatékonyan. Ha nem sikerül a termelési programot összehangolni a karbantartási tervvel, nincs kidolgozva a konfliktushelyzetek kezelésének módja, többnyire a termelés pillanatnyi érdekei felülírják a karbantartási terveket. A pillanatnyi előnyökért feladják a hosszabb távon érvényesülőket. Mindez azért fordulhat elő, mert a karbantartás irányítása nem tudja kimutatni a karbantartási intézkedések, illetve azok elmaradásának pénzügyi hatását. Ehhez nem állnak rendelkezésére azok az információs csatornák, vagy azok nem működnek megfelelően, amelyek feladata lenne a szükséges adatok szállítása. Talán ez a legkritikusabb eleme egy rendszer kidolgozásának és hatékony működtetésének. Gyakran megvásárolják a szoftvert, amely képes a karbantartási adatok fogadására, feldolgozására, de az adatfelvételt és/vagy az adatbevitelt nem működtetik, vagy a bevitt adatok információtartalma nem valós, statisztikai szempontból inhomogén halmazok. Az ezekből képzett statisztikai jellemzők nem alkalmasak az adott folyamat értékelésére, szabályozására. Egy rendszer sikeres bevezetése és működtetése megköveteli a dolgozók felkészítését, oktatását. Az Amerikai Egyesült Államokban például egy CMMS - rendszer bevezetésekor az összes költség 2/3 részét teszi ki a dolgozók képzése, a dokumentumok kialakítása, addig ez az arány Magyarországon 1/10. Részben ez is indokolhatja a nagy költséggel bevezetett korszerű módszerek alacsony hatékonyságát. Összefoglalás A karbantartással kapcsolatos igényeket a szolgáltatás közvetlen és közvetett vevői határozzák meg. A vevői igények mérhető jellemzői képezhetik azokat a minőségi paramétereket, amelyek alapján a karbantartási folyamatok szabályozása, minőségük értékelése elvégezhető. A karbantartás, mint befektetés, megtérülésének igazolásához meg kell határozni azokat a potenciális veszteségeket, melyeket a hiba ECONOMICA 2011/10

bekövetkezése közvetlen vagy közvetett módon okozhat. Ezek a veszteségek és bekövetkezési valószínűségeik határozzák meg egy adott meghibásodás kockázatát. A karbantartási intézkedéseknek és a kockázatoknak egyensúlyban kell lenniük. Ennek megfelelően a karbantartási rendszerek több stratégiát is magukba foglalnak. Optimális rendszerről csak költség szempontjából beszélhetünk. A minőségirányítás feladata, hogy a rendszer tervezése során minden érdekelt fél követelményét figyelembevegye, a folyamatok szabályozottak legyenek és a szabályozás alapját a minőségi jellemzők képezzék. A minőségirányításnak törekednie kell a korszerű menedzsment filozófiák és módszerek megismertetésére és alkalmazásuk bevezetésére. A rendszer fejlesztés céljait az érdekelt felek megelégedettségének rendszeres mérése és elemzése alapján kell megfogalmazni. Az éves vezetőségi felülvizsgálatok alkalmával a rendszer működését a célok és az elért eredmények egybevetése alapján kell értékelni, és a szükséges korrekciós, fejlesztési feladatokat meg kell határozni. Irodalom (1) Hentschel D.; Ehre G.: Was kostet Quality? Quality und Zuverlessigkeit, 48. k. 8. sz.2003. p. 794-797. (2) Marlowe J.D.; Bloemer C.J.; stb.:Reliabilitybased program assesses aquipment assests. Hydrocarbon Processing. 81. k. 12. sz. 2002. p. 33-39. (3) MSZ IEC 50(191):1992: Nemzetközi elektrotechnikai szótár (4) Ollila A.;Malmipuro M.: Maintenance has a role in quality. The TQM Magazine 11,k. 1.sz. 1999.p.17-21. (5) Tóth Csaba: A karcsúsított Gyártás-A Lean Production.Minőség és Megbízhatóság 2007. XVI. évf. 8-9 szám. (6) Vermes P.-Janik J.: Elhasználódási tartalék karbantartási alapfogalom avagy a lényeg elfedése? In: Gépgyártástechnológia, 1998. XXXVIII. Évf. 6. sz. p. 35-40.

115

Huff Endre Béla: A társadalomtudományok identitásáról

Huff Endre Béla

A társadalomtudományok identitásáról Ajánló sorok Menyhay Imre általános szociológiájához és gazdaságelméletéhez Huff, Endre Béla: On the Identity of Social Sciences - Dedicatory Lines to Imre Menyhay’s General sSciology and Economic Theory. I recommend Imre Menyhay’s (1931- ) works to the attention of those interested in sociology and economic sciences, because he as a sociologist and economist, that is as a special scientist, rediscovered general sociology. This made him able to clarify the social identity of economics. He proved that economic sciences are organically related to social challenges and social problems. Keywords: general sociology, economic theory, the social identity of economics. Mint minden tudomány, a szociológia és a közgazdaságtan is rendelkezik saját nyelvezettel, történeti hagyománnyal, módszertannal. Ezek alapján ismerjük fel és ezek segítségével különböztetjük meg a többitől. A szociológia és a közgazdaságtan rokon tudományok, úgy gondolnánk, hogy azonosításuk egyszerű. Az előbbinek a tárgya maga a társadalom, az utóbbié a társadalom gazdasági folyamatainak elemzése. Módszertanaik is közel állnak egymáshoz. A társadalmi és gazdasági vizsgálataikat empirikusan, „kemény” módszerekkel vizsgálják. Azonosításukkal gond csak akkor adódik, ha egyéb társadalomtudományokhoz, esetleg az egymáshoz fűződő viszonyuk válik kérdésessé. Ekkor derül ki, hogy nem felesleges az adott tudományok megalapozása, tárgyaik, módszereik alapkérdésének tárgyalása, sőt identitásaik tisztázása.1 Előkerül 1

A továbbiakban nem kívánok azokkal a tudományelméleti kérdésekkel foglalkozni, hogy milyen kapcsolat is adódik a nem társadalomtudományokkal. A műszaki és természettudományok is empirikus módon fognak hozzá a vizsgálataikhoz, ők is úgynevezett. kemény módszereket használnak, szakmai identitásuk mégis nagyon eltér a társadalomtudományokétól. Filozófiai szinten az antik tudományelméletek megszületésétől a társadalmi lét ontológiáját tárgyaló művekig szerteágazó kép alakult ki. Arisztotelész még a tudományok

116

az általános szociológia, a gazdaságelmélet, és az általános gazdaságszociológia a maga sajátos, részben szaktudományos (szociológiai, közgazdaságtani), részben filozófiai (társadalomfilozófiai, gazdaságfilozófiai) kérdésfelvetéseivel. Menyhay Imre (1931- ) munkáit azért ajánlom a szociológia és a gazdaságtudományok iránt érdeklődők figyelmébe, mert ő szociológusként és közgazdászként, tehát szaktudósként fedezte újra fel az általános szociológiát. Ezzel lehetősége nyílt rá, hogy a közgazdaságtan társadalmi tartalmát (identitását) tisztázza. Bebizonyította, hogy a gazdaságtudományok szervesen kötődnek társadalmi kihívásokhoz, és humán tartalmú problémákhoz.

egységes, és nagy rendszerében gondolkozott. (Arisztotelész. 1984.)(Arisztotelész. 198.), a XX. századra ellentéteket gerjesztettek a humán és reáltudományok között. Lukács György a társadalmi lét ontológiáját határozottan a szembenállás terepeként mutatta be. (Lukács. 197..) Thomas Kuhn a paradigmák tudománytörténetének bemutatása közben valamelyest tisztázta ugyan a kérdést (Kuhn. 2000), de a szembenállások ma sem szűntek meg, sem szakmai alaptudományi, sem szakmai filozófiai szinten.

ECONOMICA 2011/10

Társadalomtudományok

I. Menyhay Imre általános szociológiája Műveiben élesen elválasztja egymástól azt a szociológiát, amelyet szigorú szaktudományként tárgyal a szakirodalom, amelyet Augoste Comte nyomán a 19. század közepére pozitív tudományként üdvözölhetünk. Elkülöníti attól a társadalomtudományi hozzáállástól, amelynek célja, hogy általános alapot biztosítson számára. • Vannak tudományok, amelyek az embert állítják vizsgálataik középpontjába. Humán tudományokként az embert vizsgálják, társadalomtudományokként az embert, és humán értékeit középpontba állítva fognak hozzá a kutatómunkákhoz. A társadalom alapvető kérdéseit, alapvető mozgatórugóit, törvényeit vizsgálják, mégpedig igen felelős hozzáállással. A szociológia nem más, mint egy „emberre vonatkozó társadalomtudomány,” tehát általános társadalomelmélet. „Ha erről van szó, akkor általános szociológiáról is beszélhetünk. Ebben az esetben nem feltétlen szükséges az általános jelzőt feltűntetni, mert a szociológia a társadalomtudomány.” (Menyhay. 2001. 16. old.) • Vannak azok a társadalomtudományok, melyeknek – Menyhay Imre megfogalmazása szerint – csak többes száma van, ezek a speciális igényeket kielégítő „szekunder alkalmazott szociológiák.” Az általános szociológiát, mindig szociológiai tudományként tárgyalja, sosem társadalomfilozófiaként. A társadalomfilozófia ugyanis eredendően filozófus hozzáállást igényel. Igaz, hogy Arisztotelész óta művelt tudományról van szó – ami magát szociológiaként nevezi meg.2 – tartalma szerint mégis más. A társadalomfilozófus a legalapvetőbb problémákkal foglalko2 Szociológia tehát társadalombölcseletet jelentett, társadalmi kommunikációt, közéleti jelenlétet feltételezett és vizsgált. Rokon tudományaként értelmezte még az államtudományt, görögül::politeia (Arisztotelész. 1984.), és az emberi viszonyok erkölcsi, illetve morális viszonyainak társadalomtudományát. Megítélése szerint ezért lehet a „legfontosabb tudomány az államtudomány” (Arisztotelész. 1987.) és vele a társadalmi viszonyokat tanulmányozó bölcselet, a szociológiai.

ECONOMICA 2011/10

zik, a humán tudományok episztemológiájával, gnoszeológiájával, metafizikai kérdéseivel, vagy a társadalmi lét ontológiájával. A filozófusok a szociológián belül csak viszonylag későn, az újkortól kezdtek érdeklődést mutatni a társadalmi praxis (Niccolo Machiavelli, John Locke, David Hume, Jean Jacques Rousseau), majd később az empirikus(abb) hozzáállás (Adolphe. Quetelet, Cesare Beccaria, Claude-Henri SaintSimon, Auguste Comte) iránt. Viszont ettől kezdve a szociológia fokozatosan levált a filozófusok által művelt szociológiától mint bölcseletről - azaz önállósult. A Menyhay Imre által művelt szociológia közel áll a filozófusok által művelt tudományhoz, de mégsem azonos vele, pedig tudományát sajátságos módon puha tudományként, és humán tudományként definiálja.3 Általános szociológiáját nem filozófiai kérdések foglalkoztatják, hanem az ember, az emberi közösségek, a társadalmi folyamatok lényegszerkezete, mikro-szociológiai problémáktól a globalizációig. Általános szociológiájának talppillérei4 a következők: 3 Abban a fogalomrendszerben, amiben erről tárgyal, logikussá válik minden. Igaz ugyan, hogy a szociológia a társadalmi praxissal foglalkozik, tehát empirikus tudomány, de az alapvető és általános kérdésköre révén megengedhető a módszertani „puhasága.” Mint mondja: „Ha a szociológia az emberi társadalommal foglalkozik, akkor a társadalomtudományos jelleg humántudományos karaktert vesz fel, ami a puha tudományokhoz való tartozáson sem változtat.” (Menyhay. 2001. 20. old.) A szociológia tehát humántudományos közegbe kerül, emberrel, és emberi közösségekkel foglalkozó tudományként. Hasonlóképpen válik humántudománnyá a pszichológia, az orvostudomány, a humánbiológia és antropológia. (Menyhay. 2001. 20. old.) 4 Három talppillérének kiemelése részemről kissé önkényesen történt, de mivel ezek kimutathatók, érdemes rámutatni. A maga részéről nem nevez nevén talppilléreket, helyettük alapfogalmakról, vagy elméleti alapokról beszél. • Ezek szerint kitűntetett szerepet kap a humanista alapállás, • a mammonizmus, monetarizmus és monetáris tényezők értékelése, • a gazdaságtudományok és viselkedéstudományok, valamint a szocializáció mint alapbeállítódás szerepének kiemelése, • a globalizáció nyomán kialakuló világrendszer társadalmi hatásainak bemutatása, • a kultúra szerepének átértékelődése napjaink társadalmi, gazdasági, és politikai közegében. • Kiemelten foglakozik még az innováció társadalomformáló erejével, a fejlődéssel, a kreativitással, visszafejlődéssel, és Freud nyomán a halál élményével. Tudományos művében mindezek kitüntetett szerepet

117


1. Humánus, emberközpontú értékvilág A szociológia tudomány énképének (Max Weber nyomán) meghatározó összetevője, hogy normális körülmények között értékmentesen közelít tárgyához; vizsgálódása és ítéletalkotása közben nehogy befolyásolják a kutatót személyes érdekei, ideológiai, világnézeti, vagy morális beállítottsága. A humanizmussal (humánus hozzáállással) más a helyzet. Emberi és társadalmi felelősségvállalást tükröz. Menyhay igen helyesen azzal állítja középpontba mint értéket, hogy megjegyzi: minden emberközpontú felelősségvállalás egyben ideológiafüggő tett. „Nagy a különbség az emberiségre való hivatkozás és egy emberközpontú társadalom és gazdaság megteremtése érdekében felhozott érvek felsorakoztatása között.” Az előbbire ugyan lehet hivatkozni, de az utóbbira törekedni érdemes. „A gazdasági racionalitás nem elégséges egy emberközpontú társadalom felépítéséhez, hiszen az ember nem csak racionálisan gondolkodó lény, hanem irracionálisan érző ember is.” (Menyhay. 1998. 17. old.) 2. Én – Te – Mi – Ti viszonya, avagy a lelki élet szisztémája

tatta ki és erre építette fel társadalomelméletét. Menyhay Imre számára az Én – Te – Mi – Ti kölcsönhatása a társadalmi kapcsolatok eredeti modelljét jelenti. Makro és mikro összetevőket egyaránt. Zsigeri szintű emberi indulatoknak (agressziónak, egoizmusnak, birtoklásvágynak), tudatalatti folyamatoknak ugyanúgy modellje, mint a nagy társadalmi események alakulásának, hiszen egymásra gyakorolt hatásuk kimutatható. Kiemeli a realitás szerepét, ami nem pusztán véletlenül alakul ki, de az Én –Te – Mi – Ti rendszerében az Életerő pozitív és negatív körülményeinek függvényében. Az erőtér egyik pólusában fejt ki pozitív hatást a jóllakottság élménye, és a szexuális kielégülés. Másik pólusán ezek hiányában fellépő szükségleti feszültség. Szocializáció (társadalmi szintű tanulás) segítségével tanuljuk meg az öröm és a bánat, a többlet és a hiány élményvilágának a realitását kezelni. (Lásd 1. sz. ábra, 119. o.). „A szocializáció során fellépő társadalmi korlátok ráterelik az új élet – a személy – figyelmét a mások kívánságaira, a Te, a Ti fogalmára, és ehhez viszonyulva döbben rá arra, hogy ÉN VAGYOK. Az Én tehát csak a Te és a Ti függvényében az ami.” (Menyhay. 1998. 41. old.) 3. Globalizáció és homo moralis

A társadalmi viszonyok lebontását az Én és nem Én, az Én és Te kapcsolatára már Friedrich Schelling megtette;5 Sigmund Freud az Én állapot (valójában a tudat állapotait) a személyes összetevőit (tudatos és tudat alatti ént) a kulturális, társadalmi hatások alapján (felettes én) értelmezte újra; az amerikai szociálpszichológia úttörő egyénisége Herbert Mead az Én és nem Én viszonyait a társadalmi folyamatokban mujátsszanak, mégis, ha általános szociológiájának talppillérei után búvárkodunk, elegendő kiemelni ezt a három pillért, mert ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy kutatói hozzáállását megértsük, és nagyra értékeljük. . 5 A Transzcendentális idealizmus rendszere című – fiatalon, 1800-ban írt – könyvében az „öntudattalan szellem” öntudatra ébredésének folyamatát mutatta be. A Szellem, miként az Én, öntudatra először akkor ébred, amikor képes magát elkülöníteni környezetétől, tehát a nem Én-től. A „tagadás tagadása” dialektikája hosszú folyamatának eredményeként a Szellem mintegy kiemelkedik, kiműveli magát, a kultúra magaslatára emelkedik. (Schelling. 2008)

118

A globalizáció önmagában nem pozitív, és nem is negatív dolog. Amennyiben emberi értékeket fejez ki és szolgál, úgy mellé kell állni. Menyhay nem száll vitába sem a mellette, sem az ellene érvelőkkel. Helyette a felállított pozitív értékeit kéri számon rajta, azokat, amelyek irányába egy emberközpontú társadalmat alakítani érdemes. A globalizáció akkor hasznos, ha ezen célok irányába halad, káros akkor, ha ellenkező irányba. A globalizáció hasznos, amennyiben általa előremutató tendenciák figyelhetők meg: • Nemzeti érdekek képviseletére szükség van, de csak bizonyos összhang megvalósulása mellett. „Egyedül, elszigetelten nem fognak menni a dolgok.” • A globalizáció csak abban az esetben pozitív eszme, ha egységes világrenden, egységes szociokulturális értéktételezésen alapszik, ha ezek ECONOMICA 2011/10


révén az „emberiség megszaba1. ábra: Az Én-Te-Mi-Ti viszonyrendszer szerkezete dul a háborús őrület, és az etnikai villongások másságellenes és egyben önellenes terhétől.” • A globalizáció pozitív tartalma az államiság pozitív tartalmát intencionálja (céltételezi). Mint mondja: „Az állam, vagy az államiság kötelékében élő nemzeten ma nem faji tömörülést értünk, hanem inkább egy olyan egybekovácsolt közösséget, amelyet valamilyen ,közös nevező’ – közös nyelv, közös múlt, közös tradíció, közös kultúra, és közös érdek – tartanak össze.” (Menyhay. 1998. 27-28. old.) Globalizációt az irodalom hagyományosan – tegyük hozzá: joggal – vádolja a tradicionális kultúrák szétverésével, nemzetellenességgel, termé(Forrás: Menyhay.1998. 44. old.) szetellenességgel, szociális érzéketlenséggel. Velük ellentétben Menyhay a sa közben az a felületes benyomásunk támad, globalizációban meglévő pozitív lehetőséget mintha nem közgazdász művét olvasnánk. Tuhangsúlyozza, mert meglátta benne a jövő tár- datosan kerüli még empirikus elemzések közsadalmi és gazdasági alternatíváját, amennyiben ben is a leírás matematikai formuláit. Általános az etikai tartalommal (homo moralis) telítődik. gazdaságszociológiájában és gazdaságtanában „A homo sapiens homo oeconomicus oldala is „puha módszereket” használ. Következetesen mindig is a homo moralissal összefonódva mu- alkalmazza programját, tudatosan kerülve az tatkozott be. A homo moralisnak pedig két arca amerikai gazdaságtudományok és szociológia van: az egyik mosolyog, és azt mutatja, hogy „fővonalasnak” ítélt, és követendőként ajánlott csak a jót akarja. A másik arca nem mutat sem- módszereit. Helyettük egy kontinentális eurómit, de a mögötte meghúzódó szürkeállomány pai narratívát követi, mi több, ezt a narratívát már azt fontolgatja, hogyan tud az adott hely- maga teremti újjá. Nemcsak általános szociológiájában, de gazdazetből magának előnyt szerezni.” (Menyhay. ságelméletében és általános gazdaságszociológiá1998. 33. old.) A humanista cél kirajzolódik, követni érdemes. jában is érvényesek a korábban megismert talppillérek. Különösen a homo moralisnak juttat kitüntetett szerepet, hogy a homo sapiens és a homo II. Menyhay Imre általános gazdaságszociológiája oeconomicus közötti harmóniát megteremtse. A társadalmi és gazdasági viszonyokat egyfajta Menyhay Imre kutatói egyénisége is érdekes. hierarchikus modellbe rendezi. Ezt nem úgy kell Közgazdászként szociológus, szociológusként az elképzelni, hogy szereplőit alá- és fölérendeltségi az általános szociológus, akit a gazdasági élet viszonyokkal jellemezné, hanem kapcsolatok láncolataként, amelyben mindennek és mindenkinek általános (!) társadalmi tartalma érdekli. Gazdaságelméleti indíttatású műveinek olvasá- megvan a helye (Menyhay 2001. 30. old.). ECONOMICA 2011/10

119


Általános gazdaságszociológiájának fontos témájává vált az emberek zsigeri szinten megnyilvánuló gazdasági aktivitása. Az a viselkedés, ami mintegy ellenpontozza az elvárt etikus normákat. A gazdasági tranzakciókat tanulmányozva, szerinte mindig meghatározó szerepe van a közti agynak. A zsigeri tulajdonságok irányítójaként motiválni képes a döntéshozatalt. Szerepét Ő nevezte el „aeb-komplexumnak.” (Menyhay.2002. 44. old.)(1. ábra.) a = agresszió. e = egoizmus. b = birtoklás. Irányító funkciója révén az etikus döntések meghozatalát segíti, vagy épp gátolja. Az erkölcsös döntés eredményeként szerepét pozitívnak (aeb+), erkölcstelen döntés esetén negatívnak (aeb–) tartja.6 Összegezve: Egy gazdasági ügylet akkor vesz föl etikai tartalmat, ha ezek az aeb-komplexumok mind pszichológiailag, mind szociálpszichológiailag szerephez jutnak. Egyensúlymodell felállítását javasolja, de hozzáteszi, az csak akkor válik működőképessé, ha az „egoizmuson nyugvó piaci mechanizmusok” a kínálatot szembeállítják a kereslettel, árképzéssel és a termeléssel. Etikai szempontjait a közgazdaságtan tanulságai alapján vezette be. Smith óta természetes mechanizmusokról van szó. A kínálat növekedésével a kereslet és az árak lecsökkennek A keresleti és a kínálati piac törvényszerűen szembeáll egymással. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem egy láthatatlan kéz, hanem az egoizmus szabályozza a történéseket. (Menyhay. 2002. 117. old.) A neoliberális gazdaságfilozófiák kritikájaként a pénzügyi folyamatok morális következményeit veszi számba. A pénz és a társadalmi értékek között fennálló feszültséget, mint „pénzelidegenítő” mechanizmust magyarázta. Mint mondja: a forgalomban lévő pénz meny6

Menyhay természetesen tisztában van vele, hogy ezek az általa zsigerinek tekintett emberi döntések egyénenként eltérőek: „Az animális tendenciákat szolgáló negatív jellege (aeb–) csakis a kultúra, az erkölcs – a gazdasági- és vállalkozásetika – megnemesítésével terelhető pozitív irányba (aeb+).” (Menyhay. 2002. 31. old.)

120

nyiségét nem lehet tetszés szerint növelni, ha mégis, ennek liberális gazdasági viszonyok között súlyos etikai /!/ következményei vannak.7 Természetesen tudja, hogy a pénzelidegenítést gazdasági törvényszerűségek irányítják, de azt elfogadhatatlannak tartja, hogy liberális viszonyok között nem jönnek létre a szegénységet és nyomorúságot kezelni képes rendszerek. Igencsak idealisztikus képet rajzol, amikor arról értekezik, hogy pozitív változások akkor következnek be, ha a kultúra és az erkölcs megnemesítené a gazdaság és a vállalkozások világát. Irodalom (1) Arisztotelész (1957): Metafizika Budapest (2) Arisztotelész (1984): Politika. Gondolat Könyvkiadó. (3) Arisztotelész (1987): Nikomakhoszi etika. Európa Könyvkiadó (4) Kuhn, Thomas S.(2000): A tudományos forradalmak szerkezete. Osiris Könyvkiadó. (5) Lukács György (1976): A társadalmi lét ontológiája. Magvető Könyvkiadó. (6) Menyhay Imre (1998): Adalékok Káin „esti meséjéhez”. Gazdaság és szocializáció a jelenkori liberális társadalomban. Akadémiai Könyvkiadó. (7) Menyhay Imre (2001): Bevezetés az általános szociológiába. A társadalomelmélet alapvető kérdései. Sopron (8) Menyhay Imre (2002): Gazdálkodás, vállalkozás, etika. A társadalomelméleti gazdaságszociológia alapvetése és alkalmazása. Akadémiai Könyvkiadó (9) Menyhay Imre (2009): Autoritásvákuum, pénzügyi válság és a dzsungel törvényei. Püski Könyvkiadó. 2009 Schelling, Friedrich (2008): A transzcendentális idealizmus rendszere. Lectum Könyvkiadó 7 A pénzügyek gazdaságtana és társadalmi (etikai) tartalma „elidegenedtek egymástól.” Volt közöttük a korábbi korokban is bizonyos távolságtartás, de mára ez még kifejezettebb lett. „A pénz fölött rendelkezőknek lehetőséget ad arra, hogy eldöntsék, kik, mikor, milyen mértékben és milyen áron ,érdemesek’ arra, hogy az élet és a társadalmi funkciók fenntartásához szükséges pénzmennyiséget megkapják.” (Menyhay. 2002. 139. old.)

ECONOMICA 2011/10


Mészáros Marcell

Görgey Artúr becsületharca a száműzetésben Mészáros, Marcell: Görgey’s Struggle for Honour in Emigration On 16th May 1848 the prime minister Lajos Batthyány decreed the creation of the first ten battalions. When Görgey heard the prime minister’s call to arms, he joined the rebel army. There are many books and essays about Görgey’s military career, but only a few works have been written about what happened to the general after the Surrender at Világos. I would like to review the main events of his exile, which lasted for eighteen years. Keywords: The 1948-49 Revolution and War of Independence, Görgey, Surrender at Világos. Áttekintés. 1848. május 16-án Batthyány Lajos miniszterelnök elrendelte az első tíz honvédzászlóalj megalakítását. A felhívásról értesülve Görgey Artúr május végén katonai szolgálatra jelentkezett Pesten. Görgey Artúrról mint a szabadságharc hadvezéréről számos könyvben és tanulmányban olvashatunk, de kevés mű foglalkozik azzal, hogy mi történt a tábornokkal a világosi fegyverletétel után. E rövid cikkben Görgey Artúr 18 évig tartó száműzetésének főbb eseményeit szeretném ismertetni. A történettudomány még életében felmentette az árulás vádja alól Artúr Görgey was the most talented military leader of the Hungarian war of independence in 1848/49. He was born 30th January 1818 in Toporc, descendant of an impoverished noble family. Between 1832 and 1836 he learned at the Institute of Pioneer Training in Tulln. After this he served as a cadet in the 60th regiment of infantry for a year. He was promoted to lieutenant in September 1837 and admitted to the Bodyguard of Hungarian Nobles at Vienna, where he served five years. In May 1842, he entered as a first lieutenant to the 12th regiment of Hussars. In 1845, after his father’s death, he left the army without the retention of his officer rank. In the next two and a half year ECONOMICA 2011/10

he practiced chemistry studies at the University of Prague and he achieved outstanding results during his researches. He got married in March 1848 and came back to Hungary with his wife. On 16th May 1848 the prime minister Lajos Batthyány decreeded the creation of ten battalion. When Görgey heard the prime minister’s request, he entered to the rebel army. There are many books and essays about Görgey’s military career, but only a few works have been written about what happened to the general after the Surrender at Világos. I would like to review the serious events of his exile, which lasted for eighteen years. Áttekintés. Görgey Artúr az 1848/49. évi magyar szabadságharc legtehetségesebb katonai vezetője volt. 1818. január 30-án született Toporcon,1 elszegényedett nemesi család sarjaként. 1832 és 1836 között a tullni utászkari intézetben tanult. Az iskola elvégzése után egy évig a 60. gyalogezredben szolgált hadapródként, majd 1837 szeptemberében hadnaggyá léptették elő és felvették a magyar nemesi testőrségbe, ahol öt évet töltött. 1842 májusától főhadnagyként szolgált a Nádor-huszárezredben. A katonai pálya azonban egyre terhesebbé vált számára, és végül 1845 júliusában tiszti rangjá1 A történelmi Magyarországon Szepes vármegyéhez tartozott, ma Szlovákiában található.

121

Mészáros Marcell: Görgey Artúr becsületharca a száműzetésben

nak megtartása nélkül kilépett a cs. kir. hadseregből. Ezt követően két és fél éven át a prágai egyetemen vegyészeti tanulmányokat folytatott és kutatásai során igen jelentős eredményeket ért el. 1848 márciusában megnősült és feleségével együtt visszatért Magyarországra. 1848. május 16-án Batthyány Lajos miniszterelnök elrendelte az első tíz honvédzászlóalj megalakítását. A felhívásról értesülve Görgey Artúr május végén katonai szolgálatra jelentkezett Pesten. Görgey Artúrról mint a szabadságharc hadvezéréről számos könyvben és tanulmányban olvashatunk, de kevés mű foglalkozik azzal, hogy mi történt a tábornokkal a világosi fegyverletétel után. E rövid cikkben Görgey Artúr 18 évig tartó száműzetésének főbb eseményeit szeretném ismertetni. A magyar történelem egyik legtragikusabb napja 1849. augusztus 13-a, amikor Görgey Artúr vezérőrnagy, a magyar hadsereg főparancsnoka a Világos melletti szőlősi síkon letette a fegyvert Friedrich Wilhelm Rüdiger orosz lovassági tábornok előtt. A magyar hadsereg maradéka, 30 ezer katona, hadifogságba esett. Az orosz csapatok főparancsnoka, Ivan Fjodorovics Paszkevics tábornagy, értesítette a cárt a fegyverletételről, majd hozzátette: „Legyen szabad előterjesztenem azt a javaslatomat, hogy Görgey, mint egy győzelmi jelvény, nálunk maradhasson; ezzel kifejezésre jutna, hogy felséged hadai előtt tette le a fegyvert, és az is, hogy a harc feladására azért határozta el magát, mert ismerte felséged nagylelkűségét. Görgeyt felséged döntéséig magamnál tartom.”2 Görgey Artúrt orvosa, testvérei és néhány segédtisztje társaságában Nagyváradra, Paszkevics főhadiszállására kísérték. Görgey, Paszkeviccsel folytatott rövid beszélgetése során kijelentette, hogy katonái nem érdemelnek az övénél súlyosabb büntetést, mivel ők csak az általa kiadott parancsokat teljesítették, s közreműködésük nélkül a fegyverletételre sem került volna sor. Arra kérte Paszkevicset, hasz2 Scserbatov, Alekszandr Petrovics: Paszkevics Magyarországon. Bp. Európa. 1984. 145. o.

122

nálja fel befolyását a magyar tábornokok és tisztek megmentése érdekében. Az orosz fővezér csak Görgey életét tudta garantálni, a többi katonai vezetővel kapcsolatban nem ígérhetett semmit.3 Augusztus 22-én Nagyváradra érkezett Barjatinszki herceg, aki tudatta Görgeyvel, hogy a cár megkegyelmezett neki. Görgey joggal gondolta, hogyha neki, a „főbűnösnek” megkegyelmeztek, akkor egykori alárendeltjeit sem fogják megbüntetni, és rövidesen kihirdetik az általános amnesztiát. Sajnos, csalódnia kellett. Augusztus 23-án, Gyulán az oroszok átadták a hadifoglyokat az osztrákoknak. I. Miklós cár és Paszkevics herceg csupán javaslatot tett az amnesztiára, de nem állt szándékukban kikényszeríteni azt. Az orosz vezetés nem akart konfliktusba keveredni osztrák szövetségesével pusztán azért, hogy egy forradalmi hadsereg tisztjeit megvédje a megtorlástól.4 Az augusztus 22-i osztrák minisztertanácson a résztvevők többsége azt javasolta, hogy Görgeyt részesítsék amnesztiában, internálják egy karinthiai városba és tartsák szigorú őrizet alatt. Ezt azzal indokolták, hogy Görgey a fegyverletétellel és a hadianyag átadásával nagy szolgálatot tett az osztrákoknak, és az orosz cár is kegyelmet kért számára. Leo Thun vallás- és közoktatásügyi miniszter, valamint Anton Schmerling igazságügy-miniszter álláspontja szerint Görgey ellen indítsanak vizsgálatot, és csak ennek lefolytatása után adjanak kegyelmet neki. Elismerték, hogy fontos politikai okok szólnak amellett, hogy Görgey amnesztiában részesüljön, de ezt csak a megtartott vizsgálat után kellene számára biztosítani. Arról is szó volt, hogy a „nagyközönség Görgey iránti rokonszenvét el kell oszlatni.” Ferdinand Thinnfeld földművelés- és bányaügyi miniszter ekkor felhívta a figyelmet arra, hogy „a Görgey elleni vizsgálat során olyan tények kerülhetnek napvilágra, amelyek megnehezítenék őfelsége számára a kegyelem megadását, 3 Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története. 1. köt. Bp. Osiris-Századvég. 1994. 249. o. 4 Pethő Sándor: Görgey Artur. Máriabesnyő-Gödöllő. 2006. 284-285. o.

ECONOMICA 2011/10


most viszont minden további nélkül megadható, és ha a Görgeynek adandó kegyelem politikai szükségszerűség, minden előzetes vizsgálat nélkül meg kell adni neki.”5 Ferenc József utasította a miniszterelnököt, hogy Görgey kegyelemben részesítése ügyében írjon Haynaunak. Görgey Nagyváradon kapta kézhez a megkegyelmezéséről és internálásáról szóló határozatot, amely így szólt: „Ő Fölsége legkegyelmesebb uram és császárom, vele született legfelsőbb kegyelmességéből bocsánatot ád Önnek. Azonban Magyarországon tartózkodni Önnek meg nem engedtetik, hanem e végre más koronaország, még pedig egyelőre Karinthia tűzetik ki, ahová Ön, Andrássy cs. kir. őrnagy úr által kísérve, haladék nélkül el fog indulni. Családját és poggyászát szabad magával vinnie. Arad, 1849. augusztus 26. Haynau táborszernagy.”6 Görgeyt felesége és orvosa, dr. Markusovszky Lajos társaságában Andrássy Norbert cs. kir. őrnagy, Haynau segédtisztje, fegyveres kísérettel szállította Klagenfurtba. Száműzetésük helyszínére szeptember 11-én érkeztek meg.7 Kossuth 1849. szeptember 12-én a bulgáriai Viddinben írta meg híressé vált levelét, melyben megteremtette az árulás mítoszát. Azt állította, hogy a haza „nem az ellenség ereje, hanem árulás és alávalóság által esett el… Én Görgeyt a porból emelém fel, hogy magának halhatatlan dicsőséget, s a hazának szabadságot vívjon ki! S ő Magyarország gyáva hóhérává lőn.”8 A levél hatására a magyarországi és a nemzetközi közvéleményben is elterjedt az a nézet, hogy a magyar szabadságharc bukását Görgey árulása okozta. Azt is híresztelték, hogy Görgey a fegyverletételért cserébe pénzjutalomban részesült, és az osztrák kormány hálája jeléül jó életkörülményeket biztosít számára. Az október 6-i kivégzések következtében általánossá vált a Görgey iránti gyűlölet. A közvé5 Katona Tamás: Az aradi vértanúk. 2. köt. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1979. 59-60. o. 6 Görgey István: Görgey Arthur a száműzetésben 18491867. Bp. MTA. 1918. 24. o. 7 Kosáry D.: i. m. 1. köt. 306. o. 8 Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848-1849-ből. Bp. Európa. 1994. 508. o.

ECONOMICA 2011/10

lemény szerint Görgey saját életének megmentése érdekében feláldozta bajtársait. Az árulás tényét látszott igazolni, hogy a fegyverletétel után egyedül Görgey kapott amnesztiát, míg a tábornokok és tisztek közül sokan a kegyetlen megtorlás áldozatai lettek. Az alaptalan vádak és hazugságok által megtévesztve, korábbi bajtársai közül is sokan ellene fordultak. Görgey egyelőre nem látott lehetőséget arra, hogy szembeszálljon a vádaskodók tömegével. Elkeseredését tükrözik öccsének, Istvánnak írt levelei: „Emlékezel-e még öcsém, azon mondásomra, hogy nekem – bármerre dőljön el hazánk sorsa – mártírszerep fog jutni. Jutott is: de ennyire kínteljesnek nem véltem volna. Akasztófát, golyót vagy örök börtönt vártam – rövid szenvedések után végső nyugalmat. De jelen állapotom százszorta rosszabb mind ezeknél!” (1849. december 24.)9 1850 áprilisában pedig a következőket írta: „Énnekem nincs jövőm. Nem is lehet, amíg élek. Tán lesz halálom után, ha rágalmazóim a dolog természete szerint egymásba kapván, álorcáikat kölcsönösen letépendik s a szerencsétlen elámított nép magába térve, jobban kinyitandja szemeit.”10 Magyarországról gyalázkodó levelek özöne érkezett Görgeyhez Klagenfurtba. Ezekre nem válaszolt, mert az elvakult vádaskodókkal szemben nem lett volna értelme érvelni vagy magyarázkodni. Azonban egy levél esetében kivételt tett. Gróf Károlyi Györgyné (született Zichy Karolina) azt írta neki, hogy lője főbe magát. Görgey, 1850. május 14-i válaszában az árulás vádjával kapcsolatban ezt írta: „Ezen irtózatos gyanú ellenében nem maradt más fegyverem, mint szavam és életem. Szavam, mellyel ünnepélyesen kijelentsem, hogy amnesztiámban épp oly ártatlan vagyok, mint az október 6-a szörnyűségeiben. Életem, hogy ezen kijelentésemet lehetőség szerint bebizonyítsam. Ha véget vetek életemnek, azzal jogot adok rágalmazóimnak azt mondani, hogy a lelkiismeret furdalásai bírtak az öngyilkosságra. 9

Görgey I.: i. m. 29. o. Uo. 45. o.

10

123


Nekem tehát élnem kell – hacsak avégett is, hogy mindazoknak, akik bennem hittek, vesztett vagy megrendült hitöket visszaadjam, újra megszilárdítsam.”11 Görgey bátyja, Guidó – aki még jóval a szabadságharc előtt Bécsben telepedett le –, felvette a kapcsolatot Friedrich Manz bécsi könyvkereskedővel, aki 1849 késő őszén felkereste Görgeyt, s ajánlatot tett emlékiratainak közzétételére. Görgey 1849 decemberében Guidón keresztül azt üzente Manznak, hogy hozzáfogott az íráshoz, de az események pontos rekonstruálásához szüksége lenne a szabadságharcról addig megjelent kiadványokra. A német nyelvű szöveget öccse, István írta meg, aki bátyja életrajzírója lett. A kétkötetes mű több mint kétéves munka után, 1852 tavaszán, egyszerre négy nyelven (német, angol, olasz és svéd) jelent meg. Kiadását Manz már korábban a Brockhaus cégnek engedte át. A könyv magyar nyelven Görgey István fordításában 1911-ben látott napvilágot, Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849ben címmel. Görgey emlékirataiban logikusan felépített érveléssel igyekezett megcáfolni az őt ért vádakat. Elítélte a Kossuth vezette radikális politikai irányzatot. Munkája hiteles képet nyújt a történtekről, az eseményeket időrendben közli. Stílusára gyakran jellemző az ironikus hangnem. Görgey éppen az ellenkező hatást váltotta ki művével. Emlékiratára a vádak egész sora zúdult. Szemére vetették, hogy a könyv tele van hazugságokkal, elferdíti a tényeket, rágalmazza a legnemesebb egyéniségeket, rosszindulatú és megbízhatatlan. Az osztrák hatóságok tudtak az emlékirat születéséről, de nem léptek közbe, mert arra számítottak, hogy Görgey, helyzetére tekintettel, tapintatosan fog írni a kormányzatról és az uralkodóházról. Nem így történt. Görgey a hatalom számára igen kellemetlen megjegyzéseket tett az 1848/49-es időszakra vonatkozóan, ezért Alexander Bach belügyminiszter a birodalom egész területén betiltotta a könyvet.

Manzot őrizetbe vették, a nála található példányokat lefoglalták. A titkosrendőrség házkutatásokat folytatott, s a megtalált könyveket elkobozták. 1852. július 31-én Görgey Guidót is a bíróság elé idézték és kihallgatták.12 Görgey műve külföldön is ismertté vált. Édouard Laboulaye francia író 1855-ben úgy vélekedett, hogy e könyv „mutatja egyszerűen, hová jutnak a népek, ha lehetetlenségek kergetésére csábíttatják el magukat azon tündöklő képzelmek által, melyek igen jók az ékesszólásnak vagy a költészetnek, de nem a kormányzás nehéz és komoly mesterségének. A közvélemény eddig sokkal szigorúbb volt Görgey irányában, semhogy ne lenne neki joga a közvéleménytől a történetíráshoz apellálni”. Majd hozzáteszi: „Ha van ember, aki Magyarország jó jogát kompromittálta, jogos reményeit tönkretette és tudtán és akaratán kívül Ausztria kezére játszott, ezen ember nem Görgey, hanem Kossuth.” Egy másik francia író, Émile Ollivier pedig a következőket írta Görgeyről: „Mily különös iróniája a sorsnak, hogy míg a nemzet jogaiért századokon át törhetetlen eréllyel küzdő Magyarország végre célt ért, aki a hazafias, világraszóló küzdelemnek egyik legfényesebb hőse volt, szegényen és meggörnyedve az elmondhatatlan szenvedések terhe alatt, keresztényi hittel várja az ő csillagának feljövetelét, mely csillag neve: történelmi igazság.”13 A történelmi igazság pillanata azonban még sokáig nem jött el. Az idő múlásával Görgey kezdte elveszteni a reményt, hogy valaha is tisztázza magát az árulás vádja alól. Ez derül ki öccsének írt leveléből: „Meggyőződésedben, miszerint a nemzet nekem még életemben fog igazságot szolgáltatni, még egyelőre nem osztozhatom. Nincs ez az én egykorú ellenfeleimnek érdekében, akik leginkább az én rovásomra dőzsölnek a népszerűségben.” (1861. február 10.)14 Abban is kételkedett, hogy valaha visszatérhet hazájába: „Sejtem tudniillik azon végzetemet, minél fogva a nagy világon akárhol 12

Kosáry D.: i. m. 1. köt. 312-314; 320. o. Görgey I.: i. m. 103-105. o. 14 Uo. 203. o. 13

11

Uo. 70. o.

124

ECONOMICA 2011/10


akadhat számomra hely, csak hazámban soha többé.” (1861. november 18.)15 Görgey Artúr 1860 körül

Görgey Artúr a történelmi igazságszolgáltatás sajátos és érdekes módszerét választotta. 1861. március 5-én kérvényt nyújtott be a Magyar Tudományos Akadémiához, melyben a következőket írta: „Én magam föllebbezem az 1849-iki nemzetnek felettem mondott ítéletét az 1861-iki nemzet bírószéke elébe… Diktátori tetteim miatti számoltatásomra illetékes alkotmányos törvényszék nem létezhetvén, magam választok ilyet, bírámul elismervén, sőt kérőleg felhívám a nemzetnek legnemzetibb, – mert szellemi – képviselőtestületét, a Magyar Tudós Társaság egyetemét… Vegye a Társaság történeti osztálya kezébe a nemzet erkölcsi érdekének, a honvédelmi harc végeseményei valóhű megismerésének és megértésének e legfontosabb ügyét… S e vizsgálat eredményének alapján ítéljen aztán afelett: elárultam-e leghűbb bajtársaimat, pártfogóimat, nemzetemet, hazámat?”. Végezetül azt kérte, hogy az ítéletet a

Társaság köréből titkos választás útján alakítandó esküdtszék hozza meg.16 (Itt megjegyzem: nem tudok arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia foglalkozott volna Görgey ügyével). Görgey polgári foglalkozást akart szerezni, de az osztrák hatóságok minden próbálkozását megakadályozták. A rendelkezésére álló pénz fogytán volt, ezért megélhetésének rendezése egyre sürgetőbbé vált. Az osztrák minisztertanács még 1849 augusztusában azt a határozatot hozta, hogy altábornagyi nyugdíjban részesíti Görgeyt, amennyiben folyamodik érte. Görgey öt évig nem volt hajlandó kérvényezni ellátását, miközben hiába próbált munkát találni. Végül anyagi forrásai végleg kiapadtak és Guido közvetítésével kérelmet juttatott el Johann Kempen rendőrminiszterhez, miszerint vagy engedjék meg számára polgári állás betöltését, vagy biztosítsák az ő és családja ellátását. Végül Görgey 1854 szeptemberétől kezdve havi száz forint „sustentatióban”17 részesült. Ez az összeg nem bizonyult elegendőnek, mivel Görgeynek két gyermekéről, Bertáról (1850) és Kornélról (1855) is gondoskodnia kellett. 1855. július 7-i újabb kérvényében azt írta, hogy a kapott támogatásból nem képes fedezni kiadásait. Kempen a császárhoz fordult Görgey ügyében. Mivel az internálást politikai okokból nem lehetett megszüntetni, a miniszter azt javasolta, hogy teljesítsék a kérést. A legfelső jóváhagyás után Görgey 1856. január 1-től kezdve évi 2 ezer forint ellátmányban részesült. 1858-ban – miután felesége svájci nagybátyjától némi pénzt örököltek – a Klagenfurt melletti Viktringben vásároltak egy kis kertes házat.18 1862-ben meglátogatta őt Berzenczey László volt székelyföldi kormánybiztos, akit hazatérése után szintén Klagenfurtba internáltak. Berzenczey kezdetben gyanakvással tekintett Görgeyre, de amint jobban megismerte, kétségei szertefoszlottak, s még ez év novemberében felajánlotta neki, hogy közreműködik rehabilitálása érdekében. Berzenczey és Görgey hosszú beszélgetéseik során megtárgyalták a 16

Uo. 206. o. Ellátás (latin). 18 Kosáry D.: i. m. 1. köt. 336-338. o. 17

15

Uo. 234. o.

ECONOMICA 2011/10

125


szabadságharccal kapcsolatos vitás kérdéseket. Ezekről az eszmecserékről Görgey jegyzeteket készített, s ezek adták az alapját Gazdátlan Levelek című művének, amely 1867 tavaszán jelent meg.19 A Gazdátlan Levelek nagyrészt a szabadságharc utolsó szakaszának eseményeit elemzik, különös tekintettel a fegyverletételre. Görgey hangsúlyozza, hogy helyesen cselekedett, amikor Világosnál letette a fegyvert, mert az akkori katonai helyzet más megoldást nem tett lehetővé. Azért vádolják árulással, mert diktátori kinevezése után nem a harc folytatása, hanem a fegyverletétel mellett döntött, „de ugyanazon hadsereg, ugyanazon helyzetben, egyes egyedül azáltal, hogy Kossuth lemondott, egyszerre csak annyira megerősödött-e, hogy Kossuth és annak minden követője legott joggal megvárhassák tőlem, legyek képes már most megmenteni a hazát?!”20 Megemlítette, hogy egyesek szerint jobb lett volna egy utolsó, kétségbeesett csatát vívni Haynauval, akár a magyar hadsereg megsemmisülése árán is, semmint letenni a fegyvert az oroszok előtt. Görgey ezzel a nézettel nem értett egyet, s azt írta: „Kevéssé tudom azon hazafiságot megérteni, mely több ezer honfitársnak hasztalan feláldozását előbbre teszi azoknak megkímélésénél.”21 1866 végén Ivánka Imre Deák Ferencnek azt a kérését közvetítette felé, hogy foglalja írásba a közös hadsereggel kapcsolatos elképzeléseit. Görgey 1867. március 5-én küldte el munkájának első részét, a második részt pedig öccse május 1-jén adta át Deáknak. A tervezetről 1891-ben a Katonai Lapok nagy elismeréssel írt.22 1867. május 22-én Párizsban jelent meg Kossuthnak Deákhoz intézett nyílt levele, amelyben ellenzi a kiegyezés megkötését. A levélben többek között azt írja, hogy 1848/49-ben „sikerült az árulásnak nemzetünk önbizalmát megrendíteni s a megrendített önbizalommal karját elzsibbasztani.” Véleménye szerint „a sikerhez

csak egy kissé több kitartás hiányzott”.23 Görgey 1867. május 29-én keltezett nyílt levelében reagált Kossuth állításaira, s ezt írta: „Ez áltanok buzgó hirdetésével többször volt alkalmam találkozni oly könyvekben, röpiratokban, hírlapi cikkekben, melyeknek közvetlen vagy közvetett kútforrása a magyar emigráció.” Emlékeztette Kossuthot, hogy 1849. augusztus 11-i aradi kiáltványában ő maga jelentette ki: „Nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harcát siker reményével folytassuk.” Görgey a következő szavakkal fejezte be levelét: „Igen szépen kérem Önt: amaz áltanok hirdetésével hagyjon már fel végre, és a puszta negációnak oly felette kényelmes teréről, melyet nyílt levelével elfoglalt, ne szédítse újra el ezt a szegény, már annyit szenvedett népet, amidőn ez, alig kijózanodva, ma már nem Önt többé, hanem Deák Ferencet akarja követni.”24 A kiegyezés megkötése után váratlan fordulat következett be Görgey életében. Andrássy Gyula miniszterelnök közbenjárt a száműzött érdekében, melynek eredményeként 1867. július 18-án a klagenfurti rendőrparancsnok közölte Görgeyvel, hogy rendőri felügyeletét megszüntették, s ennek értelmében szabadon utazhat. Görgey Artúr azonnal Magyarországra indult, s 18 évi száműzetés után, 1867. július 20-án érkezett meg Pestre.25 Görgey Artúr Magyarországon sem kapott állást, mert senki nem akart munkát adni az „árulónak”. Végül a magyar kormány a honvédnyugdíjak rendezésével az ő megélhetését is biztosította. Hosszú idő telt el, míg az árulás mítosza szertefoszlott. Az 1880-as, 1890-es években megjelenő történeti munkák már rámutattak arra, hogy a világosi fegyverletétel kényszerű lépés volt, mellyel a tábornok sok katona életét mentette meg. A történészek műveinek köszönhetően a századfordulóra megtörtént Görgey rehabilitációja.

19

23

Uo. 374. o. Görgey Artúr: Gazdátlan levelek. – In: Pusztaszeri László (szerk.): Görgey contra Kossuth. Bp. Helikon. 1989. 75. o. 21 Uo. 75-76. o. 22 Kosáry D.: i. m. 1. köt. 380. o. 20

126

Szigethy Gábor (szerk.): Deák Ferenc - Kossuth Lajos. Párbeszéd a kiegyezésről. Bp. Neumann Kht. 2003. (http://mek.oszk.hu/05800/05894/html/index.htm) 24 Görgey I.: i. m. 388-390. o. 25 Kosáry D.: i. m. 1. köt. 380. o.

ECONOMICA 2011/10


Görgey Artúr 1908. január 30-án ünnepelte 90. születésnapját, s ez alkalomból tömegével érkeztek hozzá a köszöntő levelek. 1909-ben a világosi fegyverletétel 60. évfordulója sem élesztette újra a vádaskodásokat.26 Már folytak az első világháború harcai, amikor 1915 áprilisában német tisztekből álló küldöttség kereste fel, s tiszteletét fejezte ki a magyar tábornoknak, aki 1849-ben bátran harcolt az orosz hadak ellen.27 Görgey Artúr, az 1848/49-es magyar szabadságharc legkiemelkedőbb hadvezére, 1916. május 21-én, Buda bevételének 67. évfordulóján hunyt el. A Görgey-család a következő gyászjelentést adta ki: „A görgői és toporci Görgey nemzetség mély megilletődéssel jelenti, hogy nesztora és büszkesége, Görgey Artúr, magyar hazánk egykor diadalmas nagy hadvezére, majd sokaktól méltatlanul félreismert, de mindig szerető, hűséges, önfeláldozó fia, folyó hó 21-ik napján hajnali egy órakor, életének 99. évében hosszú szenvedés után elhunyt… Csodálatos hős volt a csatákban és tűrésben egyaránt. Sem az ellenségtől kapott súlyos seb, sem a fájdalmasabb lelki sebek miatt jajszóra soha nem fakadt. Magasztos nyugalmát és holtig töretlen derült bátorságát tiszta lelkiismeretéből és Istenbe és a nemzet jövőjébe vetett rendületlen hitéből merítette.”28

Irodalom (1) Görgey Artúr: Gazdátlan levelek. – In: Pusztaszeri László (szerk.): Görgey contra Kossuth. Bp. Helikon. 1989. (2) Görgey István: Görgey Arthur a száműzetésben 1849-1867. Bp. MTA. 1918. (3) Katona Tamás: Az aradi vértanúk. 2. köt. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1979. (4) Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története. 1-2. köt. Bp. Osiris-Századvég. 1994. (5) Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848-1849ből. Bp. Európa. 1994. (6) Pethő Sándor: Görgey Artur. MáriabesnyőGödöllő. 2006. (7) Scserbatov, Alekszandr Petrovics: Paszkevics Magyarországon. Bp. Európa. 1984. (8) Szigethy Gábor (szerk.): Deák Ferenc - Kossuth Lajos. Párbeszéd a kiegyezésről. Bp. Neumann Kht. 2003. (9) (http://mek.oszk.hu/05800/05894/html/index. htm)

26

Kosáry D.: i. m. 2. köt. 145-146. o. Pethő S.: i. m. 315. o. 28 Uo. 315. o. 27

ECONOMICA 2011/10

127

Bálint Sándor: Emberi tényező, változó értékrend

Bálint Sándor

Emberi tényező, változó értékrend Bálint, Sándor: Human Factors, a Changing Scale of Values Ebben a tanulmányban éles elmék: szociológusok, pszichológusok, filozófusok, közgazdászok, politikusok, teológusok gondolatait, műveit, elemzett - közreadott tapasztalatait felhasználva válaszokat kerestem s találtam a változó emberi tényező és a változó értékrend néhány aktuális fontos kérdésére, megismerésre és megoldásra váró problémáira. Célom volt felhívni a két nagy téma iránt érdeklődő emberek figyelmét arra, hogy a társadalmi haladás, rend, szabadság, lét – jog - közbiztonság, demokrácia, életminőség megújításában, fejlesztésében, napjainkban egyre több tényezőt lehet és kell figyelembe venni. Így például a föld, víz, levegő, tűz, energia, technika – technológia, termelési viszonyok, gazdaság – politika – tudományos stb. tényezők mellett igen fontos az emberi tényező és a változó értékrend állapotának, működésének megismerések, hatékony tudatos felhasználása. Igen érdekes, izgalmas nyomon követni, tanulmányozni, megismerni a változó Ént a dinamikusan változó világban, az ezerarcú Ént, az emberéletet akkor s olyan viszonyokban, amikor hazánkban még az ember talán „csak” az eredeti tőkefelhalmozódás korát éli, de máris küzdeni kezd a fogyasztói civilizáció világával. És akkor mit ér az ember, ha lelkileg ható krízis, azaz válság van. Az Én diadala talán még a kevesebbeké, bukása, és az én mint csapda sokak, a többség állapotjelzője például a munkanélküliség, a korrupció, a bürokrácia, eladósodás. Igaz-e, hogy a válság a mi sajátunk, a mi sarunk, amit nekünk kell eltakarítanunk. Kérdés: hogy a pénz és a fogyasztás vezérelte világban, amelyben az élet, a személyes emberi lét a legfőbb érték, olyan világban kell, hogy legyen közösen képviselhető rend, jólét, jó szó, létbiztonság, munka, otthon, család – értékrend. 128

Azért is szükséges lenne egy megfelelő értékrend megteremtése, mert az ember élete, működése függ az őt körülhatároló értékvilágtól, az anyagi és szellemi kultúra boldogságjavaitól, amelyben az intézmények és a vezetők, politikusok, a kormányzók személyes példamutatása, morálja is igen fontos tényező. Egy olyan világban különösen, amelyben kevés helyen győz az erkölcs mostanában és nagyon nehéz elérni, megtartani az ép test ép lélek összhangját, egyensúlyát, harmóniáját. Az emberi mohóság, önzés, mértéktelenség, a tedd, vedd, szerezz, edd, mentalitás pedig átszivárog az emberi kapcsolatokba (válásokba) és eltorzítja, eldeformálja, hitelteleníti a személyiséget, táplálja az új elmagányosodást, a modern elidegenedést. Énünk mindennapi felépítésének folyamatában látnunk kell, hogy a viselkedéstudományokon belül az emberi énnel foglalkozó kutatások világát intellektuális pezsgés, eleven viták, hipotézisek, új gondolatok és megközelítésmódok, rendszerépítési kísérletek jellemzik. Az önépítés mindennapi folyamatában az emberek egész életükön át formálják, alakítják önmagukat, világukat. Miközben az emberek szabadságukért, méltóságukért életük beteljesüléséért küzdenek, de el is pusztíthatják önmagukat. Milyen erők ösztönzik az embereket: A gazdagság vágya? A hatalomvágy? A siker? A hírnév? A hiúság? A szex? A félelem? A szeretet utáni vágy? Fontos eszköz itt: a fejlődéslélektan, nyelv, beszéd, kommunikáció, emberi kapcsolatok, kortárscsoportok, az életkor, a társadalmi és politikai környezet, civilizációs hatások, történelemi változások, az irodalom. Vagyis az énépítés és éntorzulások tényezői, elemei és feltételei. ECONOMICA 2011/10


Az emberi tényező szerepe a változó világban Az emberi tényező jelentősége megnő. A természeti – társadalmi folyamatok anyagi és szellemi dolgainak, viszonyainak tulajdonságainak anyagi-szellemi fajtáiban, mozgásformáiban (mechanikai – fizikai, kémiai, biológiai, társadalmi – testi, lelki, szellemi-tudati), elemeinek változásában sokféle tényező játszik befolyásoló, meghatározó szerepet. A mindenkori anyagi – szellemi javak (boldogságjavak) termelése és újratermelése során számos tényező pozitív és negatív működésének hozadékával és hordalékával lehet s kell számolni. A haladás, rend, szabadság, biztonság, demokrácia, család-munka-otthon megújító munkáiban sok tényező működését szükséges megszervezni, vezetni, irányítani, ellenőrizni, elemezni, tudatosítani önmagunkban és másokban. Például azt is, hogy „válságunk is a sajátunk” (Nádas Péter) vagy azt is, hogy „Változó Én a változó világban (Pataki Ferenc), vagy azt is, hogy ha egy párt nem értékelvű, hanem egyéni haszonelvű érdekekre épülő cselekvést folytat, bukásra van ítélve (Bőhm András). A tudományok gyors fejlődésének zavarai az emberi világban (Bagdy Emőke)1 A tudományok sajátos pozitív előretörése mellett súlyos zavarokat idézett elő az emberi világban, az emberi pszichikum és a társas viszonyok, az emberi tulajdonságok fejlődésében. De ami bekövetkezett, az egy több évszázados folyamatnak a szükségszerű következménye. Descartes, Galilei és mások műveiben a természettudományok jelentősen túlértékelődtek, a spirituális dimenzió leszakadt. Lélek, szellem, hit, az érzelem kiszorult. Győzött az anyagelvűség, a mérhetőség, a számok törvénye. A tudomány az objektivitásra hivatkozva minden szubjektív tényezőt kizárásra ítélt, ebben a megítélésben ”a szellem semmi”, az anyagelvűség, az anyagi jólét, a mérhetőség, a számok, törvénye vált alapértékké. Vegyük csak példaként az orvostudomány szemléletét, 1

Bagdy Emőke, Krízis és katarzis. Harmat. Budapest 2009.

ECONOMICA 2011/10

amely Descartes nyomán különválasztotta a testet a lélektől. A gyógyítás az elmúlt évszázadokban elkezdett az emberi testre összpontosítani, miközben a lelki folyamatokat úgy hasította le, mintha azok nem befolyásolnák a test működését. Az egyoldalúan biologisztikus szemlélet kártékonyan rátelepedett az orvosi gondolkodásra. A következményt mindannyian érzékeljük: a legalapvetőbb emberi tényezőt, azt, hogy milyen az életminőségem, hogyan érzem magam a bőrömben, az orvos-beteg kapcsolatban ritkán veszik figyelembe. Az orvostudomány olyanná vált, mint a csontváz a hús-vér emberhez képest. Ámde látni kell, hogy egy csontvázat tanulmányozni lehet ugyan, de szeretni igen nehéz. De hiszen a tudomány nem is akar „szeretni”, megelégszik azzal, hogy a tényeket felderítse. De az ember szeretni is tud és akar. Az ember aligha szeretne élni a hit-reményszeretet nélküliség „rendjében”. A tudomány itt súlyos ellentmondásba keveredik önmagával, ha figyelmen kívül hagy egy olyan valóságelemet, melyet saját maga tárt fel előttünk. Milyen az emberi agy felépítése? Két agyféltekénk van: az egyik a neurális funkciót látja el, mellyel rátekintek a világra, észlelem a világ dolgait, amit látok, földolgozom, a történéseket időben, térben és ok-okozati viszonyokban elhelyezem. A másik, a jobb agyfélteke az érzelmi központ, amely óriási segítsége volna a racionális gondolkodásnak, hiszen onnan jönnek a kreatív ötletek, az emóciók. Érzelem, értelem és gondolkodás2 Az érzelem „születése”, az értelem és a racionális gondolkodás kialakulása, működése igen fontos az ember, az emberi tényező életében az önmegismerés-önmegvalósítás és környezetformálás folyamatában. A mindennapi élet, köznapi tudat világában kevésbé ismert, hogy a gondolkodás igen korán – már a múlt század elején – a vizsgálódás középpontjába került, az érzelmekkel azonban csak a stresszre irá2 Váry Annamária Érzelem és értelem. Mindennapi Pszichológia 2009/4. szám

129


nyuló kutatások nyomán, az 1960-as években kezdtek el foglalkozni. A kísérleti pszichológia érzelmeket igen nehezen tud vizsgálni, például a szerelem vagy a gyűlölködés törvényeit laboratóriumban próbálják modellezni. Kevesebb nehézségbe ütközik a racionális gondolkodás vizsgálata. Míg a ráció esetében maga az egyén vizsgálható – például az, hogy milyen eredményesen és gyorsan old meg bizonyos problémákat – addig az érzelmek tipikusan a személyek között alakulnak ki. Nem az egyének sajátjai, hanem alapvetően kölcsönösek. Gyakran nemcsak látjuk, de érezzük is mások érzéseit, a fájdalmat, a szomorúságot, a félelmet vagy a dühöt. Ezt nevezzük empátiának: érzéseink egy tágabb kör viszonyait tükrözik. Az érzelem „születése” A tabula rasa, a született gyermek tiszta tudatára vonatkozó megállapítás nem igaz. Azért sem felel meg a valóságnak, mert az újszülött magával hozza az „alapkészletet”, képes érzelmek kifejezésére, nem kell hozzá semmiféle tanulás, a csecsemő tudtunkra adja aktuális érzelmi állapotát. Az érzelmek által hordozott „üzenetek” segítik az anyát abban, hogy eligazodjon a baba jóllétét illetően. Aztán hamar elkezdődik az elvárások érvényesítése: a szülő azt szeretné, hogy a gyerek ne bömböljön, ne fejezze ki rossz érzéseit, megpróbálják megtanítani, hogy mikor milyen érzést szabad kimutatni. Láthatjuk tehát, hogy az érzelmek nem úgy működnek, mint a racionális gondolkodás, amely fokozatosan fejlődik, s minden egyes teljesítményt a környezet örömujjongása követ. A szükséges alapkészségek már születéskor léteznek, hiszen tapasztaljuk, hogy a baba nem paszszív, részt vesz az öltöztetésben, együttműködik velünk, alkalmazkodik hozzánk, minden „értelmi művelet” a gyermek okosságának bizonyítéka. A környezet érdeklődve figyeli az értelmi fejlődés jeleit, ám jóval kevesebben figyelnek az érzelmi fejlődésére, arra, ahogyan a kisgyermek tudja és használja az érzelmek nyelvét. Pedig véleménye van az emberekről, egyeseket szeret, másoktól elfordul, sír. Mondják, a gyermek megérzi, ki a 130

„jó” ember. Vajon mi történik később ezzel az érzelmi készlettel, a genetikai örökséggel? Hogyan is működünk? Titkolni kell az érzelmeinket? A gondozás nevelés során megpróbáljuk korlátozni a gyermek, az ifjú „érzelmi tudását, érzéseiket általunk jónak tartott családon belül elfogadott érzelmi terápiával akarjuk helyettesíteni, bizonyos népcsoportokban, családokban, felekezetekben tilos (tabu) az érzelmeknek „hangot adni”. Például a kisfiúknak nem szabad félniük, a fájdalmat, az elkeseredést titkolni kell, hiszen milyen férfi az, aki sír, vagy aki fél. Milyen katona lesz belőled? – mondták régen. A kislányoknak meg dühösnek lenni nem szabad – helyette lehet sírni, mosolyogni, csábítani. A gyermektől később elvárjuk, hogy csak az általunk elfogadott érzéseket mutassa ki. Észrevétlenül alakult a helyettesítés, s az érzelmek kifejezése sokat veszít hatékonyságából. Nehéz a helyzet, ha a velünk született érzet fogy, elapad, az egyén „nem érez”, érzelmei nem működnek. Például van, aki nem érez lelki fájdalmat, mások fájdalmával nem tud mit kezdeni. Az ilyen embernek kötődési, kapcsolati nehézségei vannak, nincs érzelmi együttrezgés a környezettel. Biológiailag tehát adott az érzelmek átélésének képessége, mégis nagyon eltérő módon „használjuk” őket, attól függően, milyen kulturális közegben, milyen családban, milyen iskolában nevelkedünk, milyen csoport hatása alatt élünk, viselkedünk. Az érzelmi intelligencia fejlesztése3 Ha egy személy nem rendelkezik megfelelő érzelmi nyelvezettel és nehézségei vannak az érzelmi megfogalmazásában, akkor nehézségei lesznek az érzelmi dolgok megbeszélésében és megoldásában is. Az ilyen személy arra kényszerül, hogy szimbolikus viselkedést alkalmazzon annak kifejezésére, amit nem tud szavakba önteni. Az érzelmi intelligencia fejlesztésének 3 Magyar Pszichológiai szemle 2008. 64. kötet 4. szám december 757. oldal és 762. oldal

ECONOMICA 2011/10


folyamatában, ezért az érzelmi nyelvezet fejlesztését tartják az első lépésnek, hogy kiszélesítsék a résztvevők érzelmi szókincsét, képessé tegyék őket arra, hogy azonosítsák az érzelmek testi tüneteit. A csoporttagok fokozatosan megtanulják: lehetőség van arra, hogy érzéseiket elviseljék, kezeljék vagy akár megoldják más emberek segítségével, beszélgetés révén. Az érzelemkutatás az emberi működés különböző területeinek szolgálatában. Az érzelemkutatás az emberi működés tanulmányozásának egyik fontos és kihagyhatatlan aspektusa. Talán e kutatásból eredő ismeretátadás fontosságát jelezhetjük azzal is, ha néhány meghatározott érzelem szerepére – működésére felhívjuk az érdeklődők figyelmét: a félelem és a szorongás hasonlósága és különbözősége, a harag és az ellenséges viselkedés kialakulás csecsemőknél és gyermekeknél az időben később kialakuló szégyen, büszkeség, bűntudat amelyek az öntudattal és az énképpel vannak szoros kapcsolatban, az undorról, a szomorúságról és a pozitív érzelmekről. Az érzelmek kézikönyveiben elhelyezik az érzelmeket: a kognitív pszichológiában, a szociálpszichológiában, a személyiségpszichológiában, az egészségpszichológiában. Bemutatják az érzelmek, a zene és az irodalom vagy az érzelmek és a közgazdaságtan kapcsolatát. Az érzelmek szerepét a fejlődéspszichológia keretein belül, hogy az érzelmek hogyan befolyásolják a döntéshozatalt, hogy milyen szerepe van az érzelmeknek az egészség megőrzésében, a betegségek kialakulásában, a beteg személyek gyógyításában, a gyógyító egyének veselkedésében, a bánásmód lélektanában. Az emberi tényező. A változó Én a változó világban4 Az én (énrendszer) szilárdságának és változékonyságának kölcsönviszonyát joggal tekintik 4 Pataki Ferenc Változó Én a változó világban Pszichológia 2009. 4. szám. Akadémia Kiadó. Budapest

ECONOMICA 2011/10

az énpszichológia ellentmondásos és gyakran vitatott kérdésének. Az én szilárdság stabilitása és/vagy változása kölcsönösen feltételezik egymást. Az énrendszer működését dinamikus stabilitás jellemzi. Ez elsősorban az énfunkciók stabilitását valamint azok helyzetfüggő működését jelenti. A kulturális identitásminták és azok észlelésének módjai meghatározó szerepet játszanak az énváltozási folyamatokban. Stabilitás és/vagy változás Az európai kultúrában két ideáltipikus magatartásforma, kétfajta személyes ethosz körvonalazódott. Az egyik a „légy hű önmagadhoz!” Shakespeare által megfogalmazott erkölcsi parancsa. Az önmagunkhoz való hűség viszont csak akkor gondolható el, ha az a valami, amiben hűnek kell lennünk, élethossziglan szilárd és megingathatatlan bennünk. Ez a valamit nevezte a filozófia, a pszichológia énnek, önmagunknak, önismeretnek, önmegismerésnek – ismerd meg magadat ethosznak. A másik ideáltípus a tökéletes énhiány állapotát a kamélion én tünet együttesét jelenti. Az is egy „önmegvalósítási” esély, még ha kevéssé vonzó is. (A közönséges kamélion: nézeteit elvtelenül alkalmazkodva, váltogató személy.). Az én mibenléte és meghatározása, vitatása, mindmáig nem jutott nyugvópontra s ez megnehezíti az énszerkezet természetére vonatkozó kérdések megválaszolását. Vagyis az én fogalma nélkülözi a világos meghatározást és körülhatárolást, mivel az énnek számos különböző fogalma létezik. Kognitív én, kontextuális én, dialogikus én, ökológiai én, beágyazott én, emergens én, empirikus én, élményszerű én, kiterjedt én, fiktív-én, kifejlődött én, filozófiai én, fizikaién, magán én, szemiotikus én, szociális én, áttetsző én, verbális én. Az én egyidejűleg jelenti a grammatikai és pszichológiai élmény alanyát, a szubjektumot. A szubjektum aktivitása önmagára irányul, ezt a tudatot minősítjük öntudatnak, amire helyzetfüggően megjelenni képes tudatirányulás. Az is kétségtelen, hogy az én, az énszerkezet – bármiként értelmezzük is – helyzetről, helyzetre eltérő arculatot mutat: 131


maga a dinamikus változékonyság megtestesítője, szüntelen változás alanya, helyzeteken, időn és társadalmi cselekvéseken át szilárdságuk változásban és a változás révén fejeződik ki („áramlás”). Milyen feltételek mellett mutatkozik stabilitás, állandóság és változás az énben (belül és kívül), milyen természeti-társadalmi, környezeti, helyzetfüggő dolgok – viszonyok – tulajdonságok befolyásolják, determinálják a változó ént, a változó világban? Milyen létmódban fejeződik ki a dolog lényege, hogy „én… mindig más vagyok és mégis mindig ugyanaz”. Lássunk egy példát erre az antikgondolkodás történetéből a „Theseus hajója” képében. Vajon azonos marad-e önmagával a tengeri jármű, ha évek során minden alkatrészét kicserélik. A válasz, igenlő. Azonos marad-e önmagával az élőlény, ha csecsemőkorától eljut az öregségig, igen, ám az életmód legfőbb jellegzetessége a dinamikus stabilitás, a változékony szilárdság, ugyanakkor az énrendszere új tapasztalatokkal bővül, jelentés- és értékváltozások zajlanak benne, átrendeződik benne test-lélek-szellem, értelemérzelem, az eszes funkciók működése. Egyes személyiségtípusok, szervezési nevelési módok az énrendszer – énkép alakulások, mint a tekintélyelvű vagy hatalomorientált személyiség, a zárt vagy nyílt gondolkodás, a fanatizmus, a vigiditás kapcsolatba hozhatók az énrendszer állapotának tartós jellemzőivel, az „eltűnt én” nyomkövetésében. Az énrendszer s benne a szociális identitás sajátos életviteli programnak is tekinthető, amely különös érzékenységet mutat az érdek-érték-erkölcsvonatkozások, erkölcsi normativitás iránt. Minden minősítő és értékelő fogalomnak létezik egyéni értelmezési, megvalósítási tartománya, saját testére szabási relatív lehetősége, személyes módon kapcsolódnak az egyén meghatározott érdek-érték-erkölcs felfogásához, konkrét cselekedeteihez, ami kifejezi helytállását: sikeres, karrierista, szavahihető, tisztességes, hazug, tekintélyes, hataloméhes, becsületes, irigy és így tovább. Minden kultúra emberi tényező, különös énkép és identitás, viselkedés-magatartás „szektor”. Lehet belőle választani, lehet elutasítani, értékelemeit kö132

vetni, értékőrző, értékgyarapító módon hozzá viszonyulni. Ha valaki kifejezésre juttat egy attitűdöt, úgy érezzük, meg tudjuk róla ki a szóban forgó személy. Minden emberi szükséglet s érdek csak akkor működik magatartásként, ha élményszerűen személyessé válik. A tudásnak képzelőerővel és érzelmi-motivációs indítékokkal is társulnia kell. A hogyan teremti egymást a pszichikum és a kultúra kérdés nyomán pedig különbséget tesznek a „külső” perspektíva és a „belső” perspektíva, szokás és élményszerű látásmódja között, amelyek összekapcsolódnak a kulturális normákkal, hiedelmekkel és eszményekkel. A „külső” perspektíva a másik ember, míg a „belső” perspektíva az individuális személyiséget képviseli. Más összefüggésben gyakran megjelenik az individualista-kollektivista pszichikum és kultúrateremtési mód. Harag, öröm, szégyen, gyűlölet, ami perdöntő lehet a viselkedés, az emberi tényező alakulásában, az emberi értékesülési folyamataiban, az emberi én formálásában. Törődés önmagunkkal5 Az önmagunkkal való törődés eszméje és gyakorlata őseinket is jellemezte, önalakításuk, gondolkodásuk, viselkedésük, szükséges, hasznos cselekedeteik növelték közösségeik összetartását, értékeit, melyekkel igyekeztek fenntartani s megvédeni magukat a természeti és más horda erők pusztító hatásaitól. Az ősközösségi vallás olyan formáit is, mint a totem, tabu, mágia és az animúmust is gyakorolták önmaguk és közösségeik létbiztonságának megteremtésében, a gyűjtögető-vadászó lét és fajfenntartó tevékenységük szabályozásában, ösztönzésében. Kiemelt figyelmet, törődést, gondoskodást élvezhettek a legjobb vadászok, akinek testi-lelki képességei, személyes tulajdonságai alapvetően befolyásolták – meghatározhatták a vadászó csoport sikerét. Az önmagunkkal, közösségeikkel való tudatos erkölcsi-filozófiai-lélektani-testi (szomati5 Hankiss Elemér, Törődés önmagunkkal, Az ezerarcú Én. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 15. fejezet.

ECONOMICA 2011/10


kus) gyakorlat később jelent meg, a civilizációs (görög-hellenisztikus) fejlődés egy magasabb fokán, és így tovább… A 20. század második felében bontakozott ki a fogyasztói civilizáció, amely emberek százmilliói számára fogalmazta meg a „teljesítsd ki önmagad” életstratégiáját. Hajdanában az ember önmagával való törődése morális foglalatosság volt. Lelki-erkölcsi-vallási gondozás talán leginkább a művelt papi-egyházi személyek hivatása volt. Manapság a moralitás jóval kisebb szerepet játszik, az önkiteljesítés gyakran amorális, erkölcsileg semleges folyamat. (Egyes vélemények szerint például a politikát nem szeretetre, nem hálára, nem hitre játsszák, hanem értékekre és érdekekre. Ám a szeretet, a hit és a hála olyan érték, melynek jó értékesüléséhez igen fontos nemzeti érdek fűződik.) A moralitás leértékelődése és az amoralitás terjedéséért pedig drága árat fizet az egyén és a mindenkori társadalom. Nem vagyunk már túl jók, az „önvizsgálatban” sem. Nem vagyunk túl erősek a másokkal való párbeszédben, a dialógusban. Fontos látnunk a hiányokat, a másságot és a különbségeket. Azt, hogy a különbségek ne válhassanak ellentétté, konfliktussá. Látnunk kell, hogy a saját önmegvalósításnak megvannak a maga veszélyei: a ne ölj, ne lopj, ne hazudj, ne légy potyaleső, ne légy önmegsemmisítő, ne légy az alkohol vagy a dohányzás illetve kábítószer vagy egy-egy játékszer rabja – igyekezz elkerülni, megelőzni, legyőzni ezeket a veszélyeket, tartsd be az emberi élet írott-íratlan szabályait, ami megvéd a veszélyektől. Kerüld el a hét főbűnt: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, a jóra való restség vagy reményvesztést (Magatartásformák). A jelzett veszélyek, vétkek, bűnös magatartásformák, erkölcsi-emberi-kulturális értékeket pusztítanak el, bevihetik az embert az egoizmus, értéktagadó cinizmus zsákutcájába. Ha az emberek ölnek nem ölelnek, lelövik, megerőszakolják az embereket, negatív ösztönök, életellenes érzelmek, rossz én-önközpontú stratégiák az emberélet, az emberi tényezők, az emberi kultúra éntévesztése, esetenkénti

válságunk is a sajátunk, amitől relatíve beteg a társadalmunk, eltorzul, deformálódik a személyiség. Elemzés tárgya lehet az én diadala, sikere és bukása, az én mint csapda. Az önmegvalósítás formái és szintjei6 Az önmegvalósítás egyike azoknak az értékeknek, amelyekről manapság egyre több szó esik a fogyasztói civilizáció értékvilágában, de ritkán és esetlegesen kerül sor arra, hogy megvalósítsák őket. Pedig A valósítsd meg önmagad! cél, érték, magatartás forma a mostanában zajló nagy átalakulás új modelljének igen fontos alkotórésze, domináns normája, melyben az énépítés, az ön és közgondoskodás realizálódhat, megvalósulhat. Ám itt fontos probléma, hogy az individualitásra az emberek nem úgy tekintenek, mint valamire, amit nehéz megszerezni, vagy ami az ember adottságának fáradtságos kibontásával, kiművelésével jön létre. Gyakoribb az, hogy az individualitást az emberek valami olyasminek tekintik, amivel mindenki rendelkezik. Az önmagunkkal való törődésnek és az önmegvalósításunknak különböző módjai, stílusai, szintjei vannak, s mindezek társadalmilag is rétegződnek, tagozódnak. Van az önmegvalósításnak egy polgáribb és van egy népiesebb formája. Mert vannak emberek, akik rendelkeznek azzal a neveltetéssel, műveltséggel, képességekkel, környezettel, anyagi eszközökkel, amelyek lehetővé teszik számukra (de nem garantálják), hogy az önmegvalósításnak egy gazdagabb formájával próbálkozzanak. És vannak emberek, akiknek kevesebb idejük, energiájuk, képességük, hajlandóságuk van arra, hogy komolyan és tudatosan foglalkozzanak önmaguk személyiségnek, énjének megalkotásával. Például, hogy egy ember egy csomó pénzt keressen „csináljon”, vagy hogy hírnévre tegyen szert, ezzel a lehetőséggel rendelkezzen s élni tudjon, nincs másokkal egyforma, egyszintű, mennyiségű s minőségű helyzete. Abszolút szabadság, egyenlőség, testvériség önmegvalósítási lét-jog-közbiztonság nincs, ez 6

ECONOMICA 2011/10

Hankiss Elemér, Az ezerarcú Én. 15. fejezet.

133


illúzió. Ha élesen akarjuk szembeállítani ezt a két típust, az önmegvalósítás „emelkedettebb” és „köznapibb” változatát, akkor azt mondhatjuk, hogy az egyik oldalon személyiségépítés, a mási oldalon „bady-zás” folyik; az egyik oldalon aktivitás van és alkotó szellem, a másik oldalon passzivitás és fogyasztás; az egyik oldalon önfegyelem és önkorlátozás, a másik oldalon önmagunk elengedése, elkényeztetése a jellemző; az egyik oldalon harmóniára törekvő, a másik oldalon élvezethajhászó magatartás uralkodik. A valóságban e két típus elemei erősen keverednek az emberekben és embercsoportokban. Az önmegvalósítás formái, szintjei, típusai emberi közösségek gyakorlatában, társas keretében alakulnak, formálódnak, meghatározott térben és időben. Történetileg és lokálisan be vannak ágyazódva másokkal való érintkezés családi, óvodai, iskolai, munkahelyi, közéleti csoportokba, kortárscsoportok alakzataiba. Ezek a csoportok, közösségek képesek lehetnek megvédeni az emberek személyiségét a romboló, átkos, rossz erőktől és mindezek ellen. Etikailag másokkal együtt élni, ez a feladat és ez a norma. De nem szabad azt gondolnunk, hogy teljes szabad kezünk van önmagunk alakításában, ám tudnunk lehet és kell, hogy felelősségünk van önmegvalósításunkért. „Ha nincs elköteleződés, akkor nincs hivatás, nincs család, nincs felelős élet.”7 Változó Értékrend8 Az utóbbi évszázadok társadalmi-történelmi folyamataiban alapvető értékátrendeződéseknek vagyunk tanúi, átélői, olykor szenvedő alanyai. Az evolúciós társadalmi fejlődés során igen nagy mennyiségi és minőségi változás történt a tudományos, technikai, technológiai, termelői folyamatokban, a tulajdon, érdek, osztály-rétegcsoport-elosztási és az értékviszonyokban. De az elvilágiasodott, elidegenedett, rideg világ olykor olyan utat járt be (például hódító-pusztító háborúk, ellenforradalmak, általános válsá7 Korzenszky Richárd, Krízis és katarzis, Harmat Kiadó, Budapest 2008. 159. oldal. 8 Hankiss Elemér, Az ezerarcú Én 503. oldal.

134

gok, környezetpusztítások, terrorcselekmények, földrengések, árvizek, erdőtüzek, járványok stb.), amelyben, és amelyek miatt a személyiségi, érintkezési, kapcsolati stb. értékek primátusát a tárgyi, anyagi, materiális értékekkel válthatta fel, amelyben a materiális, anyagi jólét, a pénz illetve a fogyasztás vált alapértékké. Ezt a fogyasztói konzumkultúrát a globalizáció világjelensége szülte és táplálja. Kialakult egy olyanfogyasztói kultúra, amelyben többé nem az emberi értékek, nem a boldogító szeretetkapcsolatok határozzák meg az életminőségünket, legalábbis ezt kívánják elhitetni velünk. Mi hát a döntő? A pénz! A pénz vezérelte világ? A fogyasztói kultúra kritikáját nem véletlenül fogalmazták éles elmék: közgazdászok, szociológusok, pszichológusok, politológusok, etikusok, teológusok, akik nem tagadják a pénz normális, reális mértékének, súlyának, helyét, szerepét, funkcióit a társadalom életében, hogy kell pénz is a boldogsághoz, a megélhetéshez. De közülük sokan nem a pénzt állítják a középpontba, nem tudnak azonosulni a pénz vezérelte világgal, nem tekintik legfőbb értéknek (etalonnak) a pénzt. Az emberélet, az emberi boldogulás, a boldogságjavak egyik eszköze lehet a pénz, a pénztőke, a banktőke. De van, s kell más tőke is: mezőgazdasági tőke; kapcsolati tőke; bizalmi tőke stb. A gazdagodás nyomában járó siker talán ma is etalon, mint Amerikában volt s van. De az emberi-társadalmi gazdagodást szolgáló gazdaságtudománynak állítólag fele ma már pszichológia, amely tudomány a test és a lélek (ép test - ép lélek) stabilitásának, dinamikus változásának egyik fontos biztosítója a gazdaságban is működő emberekkel. A gazdasági folyamatokat test, lélek, szellem értékvilágával bíró emberek mozgatják, irányítják. Ezek a gazdasági, pszichológiai, erkölcsi, jogi rendszerek változó módon belejátszanak a gazdasági – gazdagodási működés hozadékába és hordalékába. Ha igaz az, hogy mindenki a saját moráljáért felelős, akkor valószínű, hogy a személyes morálban működő etika is fontos lehet a gazECONOMICA 2011/10


daságban, de nem tudjuk, milyen mértékben hasznosul abban. Sokan érzik, látják úgy, hogy kevés helyen győz az erkölcs mostanában Magyarországon. Egyes vélemények szerint a politikának, pénzviszonyoknak, gazdaságnak van válsága ma Magyarországon, de az országnak nincs morális válsága, morális válságban csak a személyek lehetnek. A morál az egyénre van bízva, nem törzsre, kollektívára. Mindenki a saját moráljáért felelős. A személyes kapcsolatok miatt romlottak meg, estek szét intézmények, közintézmények és nem fordítva.9 Az értékközpontú világunkban talán az emberi élet, az emberi működés a legfőbb érték és nem a pénz. A személyes emberi lét abszolút érték, mely önmagában hordja célját és értelmét. Kell, hogy legyen közösen képviselhető, meghatározó értékrend: ezek közé sorolta a Fidesz elnöke a munkát, a munkahelyteremtést; az otthont; az egészséget és a rendet. Huszti Péter színművész mondta: a klasszikus értékeket szeretem a színházban és a hétköznapi életben is, hit, alázat, egymás tisztelete, megbecsülése, nem függhet a pozíciótól. A fogyasztói társadalom rossz, hamis, veszélyes értékrendet közvetít számunkra, amikor azt sugallja, hogy a pénz a legmagasabb, a legalapvetőbb érték, minden egyéb másodrendű, vagy elhanyagolandó. „Szép új világ” három kulcsszava: Tedd, vedd, edd! Tedd a dolgod és szerezz, mert a pénzeden, a tulajdonodon, autódon, házadon, bankbetéteden át vagy az aki. Vedd meg, amit csak szem-száj kíván. A mohóság, önzés mértéktelenség ez a mentalitás az emberi viszonyokba, emberi kapcsolatokba is átszivárog. A politikába ahol értékelvű politika helyett haszonelvű politikát folytatnak, ezért eszméik megdőlnek, képviselőik megbuknak (korrupció, mohóság, önzés, mértéktelenség). A hiány neve: emberi boldogság.10 Kérdés: mi tesz boldoggá és mi nem tesz boldoggá? Saját kutatásaink bizonyítják, hogy a 9 Nádas Péter, Válságunk is a sajátunk. Népszabadság 2009. december 24. 10 Bagdy Emőke, A hiány neve: emberi boldogság.

ECONOMICA 2011/10

javak birtoklása mindössze tíz százalékban játszik szerepet a boldogságban. Tény, hogy az életünk minősége nem az anyagi javak menynyiségétől függ. A boldogság élmény soha nem pénzhez, vagyontárgyakhoz kötődik, hanem szinte kivétel nélkül emberi kapcsolatokhoz: egy öleléshez, egy simogatáshoz, egy jó szóhoz, egy szeretetteljes gesztushoz. A hedonista adaptáció kiszikkasztja az emberi érzéseket, és álértékeket telepít helyébe. Feledteti az emberrel, hogy csak egymással szövetségben tudunk „érvényesülni”- az önmegvalósítás csak mással szövetségben lehet teljes értékű. „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban mosdhatod meg arcodat.” (József Attila) A hedonisztikus önmegvalósítás, az egoisztikus érdekvezérelt boldogságkeresés zsákutca, amely lelki egyensúlyvesztéssel jár. Nem élhetünk önmagunknak. Az önérvényesítés istenítése kiöli társadalmunkból a közösségvállalást, a szolidaritást, a másokért való felelősséget, az empátiát és a toleranciát. Értékek, emberélet a civilizációban, a nagy átalakulás Az emberi lét kérdéseire itt adott válaszok többsége felületes, talmi. De azért, hogy az emberek csüngenek ezeken a válaszokon, nem feltétlenül a fogyasztói civilizáció a felelős. Mert a civilizáció azt az űrt tölti be, amely a nyugati civilizáció hagyományos intézményeinek, értékrendjének, válságértelmezésének eróziója nyomán alakult ki. Ha kibontakozik majd a nyugati civilizáció egy újabb szakasza, amely hitelesebb és igazabb válaszokat tud adni a kérdésekre, akkor a fogyasztói civilizáció, a maga felületesebb válaszaival minden bizonnyal veszteni fog vonzerejéből. A nagy átalakulás négy évszázadát kiiktatjuk abból a képből, amiben a késői 20. századi civilizáció folytatódva végbement és szembeállíttatott egymással. Élesen kirajzolódik a hagyományos európai civilizáció és a most alakuló fogyasztói civilizáció mássága: célok, értékek, magatartásformák tekintetében. De a mindennapi élet szintjén lassabbak a változá135


sok, ott tovább éltek (így Magyarországon is) a középkori vagy akár korábbi életforma s hitvilág elemei, falusi-kisvárosi nép, hagyományos kultúrában élt. A hagyományos normák együttese arra ösztönözte az embereket, hogy esendőségének tudatában lévő felelősségteljes, törvénytisztelő, önfeláldozó közösségi lényként éljen és ilyenné alakítsa személyiségét. A ma domináns normák ezzel szemben önközpontú, dinamikus, önkiteljesítő, hedonista vagy epikureus lénnyé formálja az embert. Az emberi magatartás és a személyiségformálás két egymásnak ellentmondó modellje ez. A hagyományos kultúrában a megélhetésért folytatott küzdelem kényszere szocializálta az embert (erkölcs, család, egyház, iskola ezt szolgálta). Ma ezzel szemben a valósítsd meg önmagad! programja. Ma a vágyak szabad kiélését, az élet élvezetének programját harsogja az egész civilizáció. A hagyományos társadalmakban a hagyomány volt az igazi érték, ma az újdonság. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa! Összefoglalás Az emberi tényező, a változó értékrend és az énünk mindennapi felépítésének, hatékony működésének folyamatában, a viselkedéstudományokon belül, az emberrel foglalkozó kutatások világát intellektuális pezsgés, eleven viták, hipotézisek, új gondolatok és megközelítésmódok, rendszerépítési kísérletek jellemzik. A társadalmi fejlődés stabilitásának és dinamikus, progresszív változtatásának folyamatában

136

sokféle anyagi – szellemi tényezőt szükséges figyelembe venni, működtetni. E tényezők között egyre jelentősebb és fontosabb helyet, szerepet kap az ember, az emberi tényező, a személyiség, az ezerarcú én, a szubjektum, az individualitás és kollektivitás, az ép test, az ép lélek, az élet s az anyagi javak termelését és újratermelését végző-irányító ember. Újabb kutatások pedig azt is jelzik, hogy az ökonómia nem tudomány, annak fele pszichológia. A gazdasági folyamatokat - amelyre épül egy-egy ország kultúrája, értékvilága – emberek irányítják, az emberi (testi-lelekiszellemi-erkölcsi stb) tényező ezen a területen is tükröződik. Amikor a gazdasági törvények és szabályok fölborulnak - válság idején –, akkor az emberi tényező jelentősége megnő. De ott és akkor, ahol s amikor egy ország nyersanyagokban szegény, ám tudástőkében, hozzáadott értékekben gazdag, az emberi tényező, az agyak, a kreativitás, az innováció szerepe, jelentősége megnő. A tudomány áldásai és átkai, zavarai a nagy társadalmi átalakulásban hatással vannak az emberi világban. Az érzelem, értelem, a gondolkodás, az érzelem „születése” az érzelmi intelligencia deficitje, hozadéka és hordaléka kutatása, fejlesztése fontos lehet. Stabilitás és / vagy változás, törődés önmagunkkal, az önmegvalósítás formái és szintjei a változó értékrend, a pénz, a pénz vezérelte fogyasztói társadalom, emberélet a civilizációban megannyi fontos elemzés, tárgyalás, fej és kéz munkája lehet, ha akarjuk.

ECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

Jön a tavasz, jön a verseny Spring is approaching, the contest is coming near (F.K.) Az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencián (ITDK) huszonkilenc hallgató 27 beadott dolgozatát és előadásait elbíráló oktatók 20 pályázó továbbjutását javasolták 18 dolgozattal az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK). Ez a korábbi évek gyakorlatától annyiban eltérő, hogy eddig csak az adott szekcióban első három helyezést elért hallgatók közül javasolhatott továbbjutásra a bíráló bizottság. Azért tartottuk szükségesnek a módosítást, mert néhány szekcióban az első három helyezett közé be nem jutott szerző műve szakmailag és tudományos szinten is jelentős értéket képvisel, most ők is továbbmehettek. Sajnos az OTDK előírása szerint Felsőfokú szakképzésben (FSZ) résztvevő hallgatók nem nevezhetnek. Így az ITDK-n induló hat szakmenedzsernek (öt kereskedelmi és egy reklámszervező) esélye sem lehetett a továbbjutásra, habár a kereskedelem és marketing szekciónkban a negyedik helyezett hallgató kereskedelmi szakmenedzser volt, akinek az összpontszáma csupán 0,5 ponttal maradt el a 3. helyezettétől. 2011. január 10-ei OTDK közgazdaságtudományi és agrártudományi szekciók nevezési határidőig a 2010. ITDK-n továbbjutók közül közgazdaságtudományi szekcióban 11 pályamunkával 13 hallgató nevezett. A továbbjutók számottevő lemorzsolódásának egyik oka,

ECONOMICA 2011/10

hogy az elemzés tárgyát képező élelmiszer kiskereskedelmi boltok vezetői, mint munkáltatók üzleti titokra hivatkozva nem járultak hozzá a jelöltek nevezéséhez. A többi továbbjutásra jogosult, de nem induló hallgató nem találta országos szintű megmérettetésre alkalmasnak pályamunkáját. Mivel az OTDK-t kétévente (minden páratlan évben) tavasszal rendezik meg, ezért a 2009. évi őszi ITDK-n továbbjutásra javasolt hallgatók is nevezhettek pályamunkáikkal. Hat hallgató (3-3 kereskedelem és marketing valamint pénzügy, számvitel szakos) 5 dolgozatával élt ezzel a lehetőséggel. Így összesen 16 pályaművel 19 hallgató indult az április 14-16-án a gödöllői Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán megrendezésre kerülő OTDK-ra a közgazdaságtudományi szekcióban. A szervező intézmény tájékoztatása szerint 515 pályamunkával neveztek az ITDK-n továbbjutott főiskolai és egyetemi hallgatók. Az OTDK agrártudományi szekcióját április 6-8-án a Pannon Egyetem Georgikon Karán, Keszthelyen rendezik meg Ebben a szekcióba egy hallgatónk nevezett be. A TDK Műhelyben ezúttal is a szerzők által rövidített néhány versenydolgozatot közöl az Economica.

137

Király, Nóra – Vincze, Éva: The Role of Foreign Language Slogans in Hungarian Marketing

Király, Nóra – Vincze, Éva

The Role of Foreign Language Slogans in Hungarian Marketing ’We live in cars’? Király Nóra –Vincze Éva: Az idegen nyelvű szlogenek szerepe a magyar marketingben Autókban élünk? A globalizációnak köszönhetően az angol nyelv mindennapi életünk részévé vált, elkezdte uralni a sajtót, a közéletet. Már természetes, hogy mi, magyarok, angol szavakat használunk a mindennapokban. Bár sokkal kisebb mértékben, de a német nyelv is terjed a reklámok világában. Ki ne ismerné a szlogent: “Gut, besser, Gösser”? Magyarországon az 1990-es évek elejétől a nemzetközi vállalatok megkezdték behatolásukat a hazai piacra. Azóta az idegen nyelvű szlogenek használata szinte természetessé vált a magyar tömegkommunikációban. Így felvetődik a kérdés, vajon a magyar közönség érti-e ezeket a szlogeneket? Tanulmányunkban szerettünk volna világos képet adni a szlogenek szerepéről a marketingben, mivel a márkaelem részei és fontosak a márkázásban. Esszénket a márkázás bemutatásával kezdtük. Másodlagos források segítségével megmagyarázzuk, mi is a márka, melyek a márka összetevői és mi a szerepük. Azt is kifejtjük, mi a kapcsolat márka és szlogen között. Próbáltuk felfedni az idegen nyelvű szlogenek vásárlókra kifejtett hatását, hogyan érzékelik őket, mennyire hatékonyak ezek. Az idegen nyelvű szlogenek számos tanulmány tárgyai voltak Németországban. Az Endmark kutatásai során meglepő módon kiderült, hogy a legtöbb német nem érti a szlogenek valódi jelentését, és akik megpróbálták lefordítani őket, legtöbben csak találgattak. Hogy felmérjük a helyzetet hazánkban, primer kutatást végeztünk. Készítettünk egy kérdőívet az itthon leggyakrabban használt szlogenek némelyikével. Válaszadóinkat megkértük, hogy jelöljék, ismerik-e ezeket és hogy nevezzék meg, melyik márkához/céghez tartoznak. Az iránt is érdeklődtünk, hogyan értelmezik a megjelölt a szlogeneket és kértük, hogy ha tudják, fordítsák le őket. A válaszokat kiértékelve megfigyeléseket tehettünk a szlogenek beazonosítását illetően, ezenkívül arra is kíváncsiak voltunk, hogy a megkérdezettek értik-e valódi jelentésüket és hogyan fordítják le őket? Alábbi angol nyelvű cikkünk erről szól. Thanks to globalisation the English language has become part of our everyday lives. It has also started to dominate in press, in public life. To a much smaller extent, the German language has also been spreading in advertisements. Who does not know the slogan: “Gut, besser, Gösser”? Since the 1990s foreign language slogans are getting more and more widespread in the Hungarian mass media. This brings up the question whether the Hungarian audience understands these slogans. 138

The question of foreign language slogans has already been the subject of several studies in Germany. It turned out that most Germans did not understand the slogans’ real meanings and most of those who tried to translate them just guessed their meanings. In order to measure the situation in our country we carried out a green field research. We made a questionnaire containing some of the most often used slogans in Hungary. We ECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

asked the respondents to mark whether they know them or not and to name the brands or companies they belong to. We were also interested in how they interpret these slogans and we asked them to translate them if they could. Evaluating the responses, we can make observations about the identification of these slogans, whether respondents grasped their main message and how they translate them. The theoretical background of our study We started our study with the presentation of branding, because it is closely connected to slogans, as slogans are one of the brand elements. Brand can be defined as a “name, term, sign, symbol or design or combination of them, intended to identify the goods and services of one seller or group of sellers and to differentiate them from those of competitors.”1 A brand is built up from the following elements: brand name, logo, symbol, package, characters, jingle and slogan. The essence of branding is to create differences. To create a strong brand value, consumers must be convinced that there are meaningful differences among brands. A brand name signals the product’s quality but not necessarily high-quality. It rather shows the position of the product on the market. For example, in terms of fashion F&F (Tesco) does not represent the same quality as Gucci or Dior. Brands help to identify the producer of a product. Consumers may perceive the product differently depending on how it is branded. They learn about brands from past experiences and the brand’s marketing programme. It is a great challenge for professional marketers to create, maintain, enhance and protect brands. In the 20th century, branding became a priority task of marketing. Companies invest a lot of money in advertising campaigns, promotion and product development in order to strengthen their brand. 1

P. Kotler - K-L. Keller (2006): Marketing Management 12e, Upper Saddle River, New Jersey, p. 274.

ECONOMICA 2011/10

As far as the connection between brands and slogans is concerned, the question arises whether the slogan influences the brand or the brand influences the likability of a slogan. It can be stated that slogans influence consumers in how they perceive a brand. They create brand awareness by linking the brand to a product category, they give associations to the brand, shape brand evaluations and reinforce brand awareness by serving as a memory aid.2 Consumers are more likely to memorise slogans of a brand they like. To make people remember a slogan, companies repeat their claims as much as they can. But it can happen that consumers are not interested in and cannot remember slogans, in parallel with this, they will not be able to match slogans and brands correctly. The consequence of this phenomenon is that they will link the slogan not to the brand, but to the product category. In other words, the slogan becomes ineffective. As shown above, slogans are direct carriers of brand equity and reinforce it. But to act as brand equity firstly the brand must affect the slogan and the slogan must later be connected to the brand. It depends on the brand’s strength whether the attribution is positive or negative. It can happen that a well-tried brand’s slogan is less positively evaluated and the slogan for a weak brand may be more positively evaluated. In our opinion, in the case of a strong brand, a slogan does not have too much effect on the reputation of the company. The same is true in the case of weak brands: they can have catching and funny slogans that people can remember easily, but this does not mean that they will choose the products and become loyal to them as they belong to a weak brand. Of course, a great slogan can help in the case of brands that are weak not because of low product quality, but only because the company is new or it does not spend enough money on promotion and cannot become well-known. Because of the facts mentioned, it becomes extremely 2 Sara Rosengren - Micael Dahlén (2006): Brand–Slogan Matching in a Cluttered Environment - Journal of Marketing Communications Vol. 12, No. 4, p. 265.

139


important for companies possessing a strong brand to link slogans closely to the brand and to avoid the generalisation of their slogan. Operating in a foreign country When a company starts to operate in another country it has to face the problem whether it should keep its well-known slogan or create a new one. There are three options amomg which they can choose: • Create a new slogan in the target country’s language: It can be more popular than the one they are already using. On the other hand, it also can happen that it will not be as successful as they existing one. • Translate it to the target country’s language: In this case the real meaning can be distorted if the language to which the slogan is translated does not contain the same elements, expressions. For example, for Hungary L’Oréal’s slogan “Parce que je le vaux bien” was translated into Hungarian: ”Mert Ön megérdemli”. • Keep it in the original language: Sometimes it sounds better and there is a higher chance to memorize it. Examples are Nike’s “Just do it” or LG’s “Life’s good”. This is true only for short and brief statements. The disadvantage of this opportunity is that people might mistranslate it or don’t comprehend it at all. Mistranslation can cause a problem in the case of brand marks and logos as well. For example, Schweppes’ campaign for their Tonic Water wasn’t too successful in Italy when it was translated into ‘Schweppes Toilet Water’.3

German companies use more and more English–language slogans and German agencies have started to doubt whether they are understandable to the consumers. By testing a focus group in 2002 it was revealed that most of the group did not manage to comprehend what the English language slogans meant. The next study was made in 2003. As the results were not better than in 2002, some brands changed their slogans from English back to German. Nevertheless, in 2006 many companies switched back from German to English again. In this year, Endmark conducted a second study to check once more if people understand these messages. It had the same negative result as the first study; as a consequence, once again several brands changed their slogans from English to German. The latest study so far was made in July/ August 2009 in four German cities (Hamburg, Cologne, Leipzig, and Munich). Personal interviews were made on the street with only those whose mother tongue was German, between the ages of 14-49. It turned out that the age group 14-29 understood slogans better than older people (30-49). In case of understanding slogans the number of those who just guessed their meanings was much higher than that of people understanding them. In all cases the best-known and most understandable ones were Philips’ (“Sense and simplicity”), Opel’s (“Explore the city limits”) and the Mixery’s (“Taste tuned”) slogans. The least comprehensible slogans belonged to Levi’s (“Live unbuttoned”) and Magnum (“World’s pleasure authority”). One major result of the study was that it turned out that only 27.2% of the people interviewed understood the slogans in English.

The Endmark claim study The use of English vocabulary has increased in daily German usage and also in advertising since the 1970s. It has become evident that 3

James Robert Mountain: “Famous Translation Mistakes In Marketing”, www.yakuyaku.com/translators/readarticles. php?id=48, Downloaded: 25th November 2010

140

The success of foreign language slogans in Hungary In contrast to Germany, we could not find any research on this topic in Hungary. Our aim was to find out whether foreign language slogans are really as effective as many companies seem to think. ECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

The research method We conducted our own research in October, 2010, in Budapest, Debrecen, Kecskemét and Szolnok. 187 respondents were asked to fill in our questionnaire. They were asked to answer the questions right at the place because of two reasons: firstly, if the test leader follows the process of questionnaire filling, misunderstandings can be avoided as the respondent can ask if something is not clear. The other reason was that we wanted to avoid giving the respondents the opportunity to look for the results on the internet or to ask help from someone to translate the slogans. We tested 12 of the slogans used most often in media. The selection of these slogans was based on product groups such as automobiles, electronics and food. Nine out of them were in English and German, and three were in Hungarian. Hungarian slogans were put into the questionnaire because we wanted to find out if foreign language or Hungarian slogans are more better-known. Only three Hungarian slogans were asked because the emphasis of the study is on foreign language slogans, on whether people know them and how they would translate and interpret them. We have chosen the above mentioned product groups because while looking for slogans, we noticed that the products’ slogans belonging to other industries have been mostly translated into Hungarian. In preparing our study, we realized that foreign slogans are more common in the automobile, electronics and food sectors as compared to sectors like retailing, cosmetics, finance/banking etc. In our questionnaire we asked about the following slogans: • Thinking of You (Electrolux) • Connecting people (Nokia) • Életre tervezve (Bosch) • Life’s good (LG) • Feel the difference (Ford) • Today, Tomorrow (Toyota) • Wir leben Autos (Opel) • Vezetni mindig élvezet (Peugeot) ECONOMICA 2011/10

• • • •

I’m loving it (McDonalds) Have a break, have a KitKat (KitKat) Life tastes great (KFC) Az édenkert íze (Bounty)

Findings We collected data about the respondents’ gender, age, education, and language knowledge to be able to compare the results from several perspectives. We wanted to know if they knew the slogans and which ones are the best known. In the case of the known slogans, we asked them to identify which company/ brand they belong to. We were also interested in how they translated the foreign-language slogans (if they could), how they interpreted them and whether they grasped the main message of the phrases or not. Generally it can be said that as expected, men had a higher knowledge of the slogans of cars and electronics. They could indentify many of the companies. On the other hand, only some of them were able to translate them. Surprisingly, women knew the car and food slogans in a greater percentage as compared to men. Nevertheless, they often mixed them up with other companies. Women generally made more efforts to translate slogans and more acceptable interpretations were given by them. The people asked between the ages of 16 and 25 were very familiar with slogans, they knew almost all of them and could identify most of the brands. Most of them claimed to speak one foreign language, mainly English or German. There were even some who spoke a second foreign language. In spite of their language knowledge, only some of the translations given were correct. The respondents made many mistranslations, they misunderstood certain words and they tried to translate the slogans word by word. Nevertheless, most of them grasped the main message of many of the slogans. The people from the age group 26 to 35 mostly claimed to speak only one foreign language. 141


They knew many of the advertisements and could identify most of the brands. They gave not proper, but acceptable, halfway correct translations. Some of them were really good and close to the real meaning. It can be noticed that basically they were able or willing to translate only those slogans they knew. The next age group studied was 36–45. They remembered most of the slogans but they knew only a few of the brands they belong to. We received fewer translations from this group than from the younger people and we realised that they did not really get the content of the message the companies want to deliver to the customers. This can be because only half of them speak a foreign language. Respondents, between the ages of 46-55 recognized about half or less than half of the slogans. Most of them could not match the brands with the slogans. In average, only 2-3 out of 9 possible translations were obtained from a person and only the best-known slogans were interpreted. The explanation for this could be that this age-group learnt mostly Russian as it was obligatory at the time they were studying at school. Besides, they claimed to be not really interested in commercials; most of them said they switch the channel when ads come. With those who were older than 55, generally only 3-4 of the slogans were recognized but they did not manage to tell without doubt which companies they belong to. In fact, these respondents often mixed them up. They did not want to try to translate them. Examining the data we got, we can say that 138 people out of 187 claimed to speak a foreign language, so almost 74%. But examining how many respondents translated the foreign language slogans; this result seems questionable. Of course, one has to take into account, that if they knew Russian, it wouldn’t have helped them here and that many of them added that they speak only little, beginner level of English, German or another language. As it turned out later, they did not a have useful language knowledge. 142

We found out that foreign language knowledge is the highest with respondents between 16 and 25. 41% of those who speak foreign languages belong to this age group. 37% of foreign language speakers are between the ages of 26 and 35. As it had been expected, the smallest group are those who are older than 55. Not surprisingly we can say that with the increase in age foreign language knowledge decreases. We also observed the proportion of the languages spoken. We collected data about how many of them speak English, German or another language and also how many speak two languages. We realised that the most popular language is English, as 38% of the respondents spoke it if we take into consideration that 5% speak English out of the 7% of those who speak two languages. All in all, 21% + 2% of them spoke German. 7% of the respondents said that they speak two foreign languages. Surprisingly, none of the respondents spoke more than two languages. The second foreign language was mainly German - for those whose first foreign language is English -, but also often Spanish, French or Russian. As we noticed, there is stronger correlation between the foreign language knowledge and age than between foreign language knowledge and education. We cannot say that those who have a university or college degree speak foreign languages. This turned out to be true only in the case of people who belong to the age group of 16 – 25. Slogan knowledge and translation In connection with slogan identification, the most popular and best-known slogan was “Have a break, have a KitKat”. 156 of the respondents knew the slogan, which is of course not so surprising taking into account that it was the only slogan including the brand name. The second most well-known one was “I’m loving it”, which belongs to McDonald’s. 138 respondents could identify ECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

it successfully and almost everybody knew that it was created by the famous fast food restaurant chain. It was followed by “Feel the difference” which belongs to Ford. This high rate can be due to the fact that the company has been using this slogan for many years now. “Today, Tomorrow”, “Connecting people” and “Life’s good” were familiar to half of the respondents; more than 50% claimed to know them. In the case of electronics slogans like Electrolux’s (“Thinking of You”) or Bosch’s slogan (“Életre tervezve”), there was the highest “unknown” rate as most people (nearly 84%) did not know them. This could be because Electrolux and Bosch do not or just seldom advertise on TV or on the radio, but mainly on billboards and in newspapers. The third least commonly known slogan was Opel’s “Wir leben Autos”. Nearly 66% of the respondents simply did not know the slogan or which company it belongs to. As the other Hungarian slogans “Vezetni mindig élvezet” and “Az édenkert íze” were also known by only about 50% of the people asked, we can say that it did not make a difference in case of recognisability whether the slogan was in Hungarian or not. In the course of our research we also examined the proportion of all translations and good translations. (Fig. 1.)

As can be seen on the chart above, most translations were given for Toyota (“Today, Tomorrow”), LG (“Life’s good”) and Nokia (“Connecting people”). 114 respondents tried to translate Toyota’s slogan, but only 93 could translate it well. It was followed by LG’s claim as 102 people tried to translate it, but only 78 respondents managed to grasp its real meaning. Surprisingly, although 100 people tried to translate Nokia’s slogan, only 43 of all respondents could catch its real meaning. The least well translated one was Opel’s: “Wir leben Autos”. 71 respondents tried, but only 14 of them could translate it well. In general, it can be said that people wanted and tried to translate the statements, but they were not always successful. An analysis of correct translations according to age group brought the following result for the five age groups. (Fig. 2.) In general, respondents between 16 and 25 knew the slogans asked best, with two exceptions: “Life’s good” and “Feel the difference”. This age group was particularly outstanding in translating correctly Toyota’s “Today, Tomorrow’ slogan. This result can reflect that the slogan consists of two basic English words. Another reason can be people’s association with Avon as many respondents said they know the slogan but wrote “Avon”

Fig. 1.

Source: own compilation based on own research

ECONOMICA 2011/10

143


Fig. 2.

Source: own compilation based on own research

to the line which company it belongs to. The next group was between 26 and 35. Those who belonged to this age group got LG’s and Ford’s slogan better than anyone else. They had the biggest problems with “Wir leben Autos” (the same goes for the other age groups). The respondents between 36 and 45 could translate correctly best LG’s, Ford’s and McDonald’s slogans. They didn’t really get the meaning of Opel’s or KFC’s advertisements. Examining people between 46 and 55 and above 55 it can be said that they had the lowest rate in terms of translating slogans correctly. This is probably due to the already mentioned fact that in Hungary people belonging to this age group do not speak foreign languages (or only a little bit). Examples of translation results “Today ,Tomorrow” – Toyota The slogan refers to that the company always creates something new by using techniques never used before. This slogan had the highest rate in the case of translations as 114 respondents tried to translate it and 93 people did it well. All respondents could translate the slogan with the exception of those who did not speak any 144

foreign languages at all. Interestingly, most women identified it as the slogan of Avon because it has perfumes with a similar name (“Today, Tomorrow, Always”). “Wir leben Autos” – Opel The Opel company has been operating for more than 110 years. Their slogan refers not only to their German roots and the popular German engineering activity, but it also expresses the strong feeling and passion towards producing automobiles.4 This slogan was the least wellknown and the worst translated. Only 14 of the respondents managed to translate it correctly as “We live for cars”. Some of the respondents were able to capture the meaning and translated the slogan as “We live cars” or “Our life is the car”. Those, who had an idea what it could mean, mixed up the word ‘leben’ with ‘liebe’. The following mistranslations were created: - “ We love cars” - “ Our favourite car” - “ Our car” - “We believe in cars” 4 For Opel’s philosophy see: http://www.opel.hu/ experience-opel/wir-leben-autos/opel-filozofia.html Downloaded: 8th November 2010

ECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

-

“We live with cars” “We create cars” “We live in cars” “We design cars” “We live in the auto” “Our car is our life” “We sit in cars” The major source of misunderstanding can be that the slogan is grammatically incorrect. So maybe the slogan would be more understandable if it were the following: “Wir leben für Autos” (für = for). But it was the company’s aim to create a more interesting slogan than the ordinary. “Have a break, have a KitKat!” - KitKat (Nestlé) 83 people tried to translate the slogan, but only 41 translated the slogan correctly. Although this was the best-known slogan (not surprisingly, as it includes the brand name), many problems occurred in connection with the translation of this slogan. One of them is that people understood the noun ‘break’ in the verb form. Some of the respondents mixed it up with ‘breakfast’ and translated it as “KitKat is my breakfast”. One person understood it as the ‘break dance’. The word “break” was also mixed up with the word “brake”. Another difficulty occurred with ‘have’. Many respondents did not notice that it is in the imperative form and translated it as “I have”. Others understood it as “Relax with a KitKat!” or “There is a time, there is a KitKat”. “Life tastes great” – KFC The abbreviation KFC refers to Kentucky Fried Chicken. Few of our respondents in fact, only 59 tried to translate, but only 33 of them caught its real meaning. Many of those who tried to translate this slogan interpreted the word ‘great’ as ‘big, huge’. Thus they translated the slogan as ‘Life is big’. Somebody translated it as “Sweet life”. Some of the people asked translated it as the following: • “The taste of life is big” • “good sense of taste” ECONOMICA 2011/10

• “delicious life” • “Life is like paradise” Summary Examining the results of our study, we can state that only few people understood the slogans in a foreign language and could translate them correctly into Hungarian. This result can be led back to the general lack of advanced or at least intermediate foreign language knowledge. As we tried to show, people between 16-25 and 26-35 were able to comprehend the asked slogans better, which can be linked to the fact that younger people speak foreign languages in a higher rate than the older generation. Out of the slogans we asked about the most understandable ones were “Life’s good”, “Today, Tomorrow”, “Feel the difference” and “I’m lovin’ it”. The most confusing and difficult slogans that respondents translated incorrectly were: “Wir leben Autos” and “Life tastes great”. As far as the latter is concerned, KFC wanted to create a melodic and easily remembered slogan containing words related to emotions. A lot of ambiguity can be found here in the word “great”, because many people understood it as huge or big. Our findings raised a couple of questions, for example: how important the exact meaning of a slogan is. Another question is that how important it is if the slogan is connected to a company (brand awareness) or it raises emotions. One of the most striking findings of our research was that consumers often cannot match the brands with the slogans. Surprisingly, this is not only true in the case of foreign language slogans, but also in connection with those in Hungarian. For example, in the case of “Vezetni mindig élvezet” (Peugeot) many respondents mixed it up with Suzuki or Renault. The slogan “Életre tervezve” seems to be not very popular among people as only few respondents recognized Bosch’s slogan. Furthermore, “Az Édenkert íze” (Bounty) was often connected to Dr. Oetker or Danone. As far as slogans in foreign languages are concerned, respondents often got confused 145


on the whole. In the case of the slogan of Nokia, people often believed that it is the slogan of T-Com or Telenor. As for Opel’s slogan, we can say that people not just did not manage to translate it, but most of them could not link it to the proper company. They assumed that it must be about a car and that probably it is a German car, but many of them thought that it is the slogan of Volkswagen, Mercedes or Audi. Our findings also suggest that brand and slogan awareness are dependent on age. The greatest slogan awareness was observed among students and the younger generation. It was interesting to realise that brand awareness is decreasing with age. During our own research we managed to find out that Hungarian people (except for the younger generation) are not really conscious of either foreign-language or Hungarian-language slogans. Accordingly, we can state that their buying decision was not really affected by slogans. This could be due to the fact that foreign language slogans are not comprehensible for most of them. This leads to the question whether companies with equivocal slogans should use the same ones in a country where the majority of people do not speak a foreign language at all. Of course, it is not easy to create a successful slogan, especially in the case of those which are in foreign languages.

146

All in all, our research does not reflect the knowledge of slogans concerning the whole country, because we tested the slogans only in four cities. But probably the results might be similar relating to other parts of Hungary. To get a real picture of the situation further studies would be needed. Sources (1) Endmark , Claim study 2009. (2) Micael Dahlén - Sara Rosengren (2005): „Brands affect slogans affect brands?”, Brand Management, vol. 12 no. 3, pp. 151-164. (3) P. Kotler - K-L. Keller (2006): Marketing Management, 12th ed., Upper Saddle River, New Jersey. (4) Sara Rosengren - Micael Dahlén (2006): „Brand– Slogan Matching in a Cluttered Environment”, Journal of Marketing Communications, vol. 12, no. 4, pp. 263–279. (5) James Robert Mountain: „Famous Translation Mistakes In Marketing”, www.yakuyaku.com/ translators/readarticles.php?id=48, Downloaded: 25th November 2010 (6) http://www.opel.hu/experience-opel/wir-lebenautos/opel-filozofia.html Downloaded: 8th November 2010

ECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

Zsadányi Éva

Az e-kereskedelem logisztikai kihívásai Esettanulmány a webáruházak működéséről Zsadányi, Éva: The Logistic Challenges of E-commerce. A Case Study. Illustrated by a webshop’s example Nowadays the Internet has become the primary source of information, so the business world cannot ignore it. In November 2010 the Hungarian Internet became 15 years old. Since then e-commerce has become widespread in Hungary beating traditional commerce. In my paper I examine the challenges of e-commerce, especially those of B2B and I try to solve these problems. In my primary research I conducted deep interviews with the representatives of eight wholesalers. In my secondary research I applied the analyses of market research companies related to e-commerce and logistic services. It has become clear that the most serious problem is communication gap between the producer and the distributor, which causes difficulties in stock building. In this paper I try to find a solution to this problem. Keywords: e-commerce, Internet, communication gap, deep interviews. Áttekintés Mára az internet vált az első számú információs forrássá, ezért az üzleti világ sem hagyhatja ezt figyelmen kívül. Ha vásárolni szeretnénk, először az interneten gyűjtünk adatokat az adott termékről. Éppen ezért, ahhoz, hogy egy vállalkozás versenyben maradjon, be kell kapcsolódnia az elektronikus kereskedelembe. Ezen az új piactéren a kisvállalkozásoknak is lehetősége nyílik felvenni a versenyt a multinacionális cégekkel szemben. 2010. novemberében 15 éves lett a magyar internet. A társadalom megismerte és használni kezdte az internet adta lehetőségeket, a fiatalok élete elképzelhetetlenné vált nélküle. Természetesen a gazdaság különböző területein is kiterjedtté vált a használata. Az elektronikus kereskedelem évről évre nagyobb eredményeket ér el, egyre nagyobb forgalmat bonyolít le, bizonyos termékek piacán a hagyományos értékesítést háttérbe szorította a „webes” értékesítés. Főiskolai tanulmányaim alatt oktatóim nagy hangsúlyt fektettek az online értéECONOMICA 2011/10

kesítés megismertetésére, ezért döntöttem úgy 2010. áprilisában, hogy létrehozok egy webáruházat. Jelenleg már több webáruházam működik más-más termékeket értékesítve, de a probléma azonos; az ellátási lánc tagjai között lévő kommunikációs űr okozta bevételkiesés. A Tudományos Diákköri dolgozatomban erre a problémára próbálok megoldást találni. A dolgozatom célja az elektronikus kereskedelem, azon belül is a B2B kereskedelem logisztikai kihívásainak bemutatása, és javaslatok tétele a problémák megoldására. A feltárására primer és szekunder kutatási módszereket alkalmaztam. A primer kutatásom során nyolc nagykereskedés képviselőjével készítettem mélyinterjút, a szekunder kutatásomban pedig piackutató cégek elektronikus kereskedelemre és logisztikai szolgáltatásokra vonatkozó elemzéseit használtam fel. A nyolc nagykereskedést megvizsgálva egyértelművé vált, hogy a legnagyobb gond a gyártó és a disztribútorok közötti ellátási lánc e-jellegének hiánya, ami készletezési nehézségeket okoz. 147


Az e-kereskedelem rövid története Az 1960-as években a technika fejlődésével a bankok kezdték el használni a számítógépeket automatizálásra, majd később a nagyvállalatok is. A gépek kiváltották a munkaerőt, így költséghatékonyabbá tették a működést. Később, mikor már szinte minden asztalon állt egy számítógép, összekapcsolták őket és így alakultak ki a belső hálózatok. Az 1980-as években fedezték fel a vállalatközi információs rendszerek elektronizálásának fontosságát. 1983-ban, amikor a katonai célokra létrehozott hálózatról leválasztották a polgári hálózatot, mai nevén az internetet, hatalmas lehetőségek nyíltak meg a vállalkozások számára. Az e-kereskedelem szélesebb körben való alkalmazását a www protokollok kifejlesztése, valamint a személyi számítógépek elterjedése tette lehetővé. Az internet gyors térhódításának köszönhetően minden cég jelen akart lenni a világhálón. 1994-1997-es időszakban a weblapok száma rohamosan nőtt, azonban ezek hirdetési felületként, reklámeszközként működtek. 1997-2000 a tranzakciók, az internetes értékesítés időszaka. Egymás után jöttek létre az úgynevezett „dotcom” vállalatok a minél nagyobb piaci részesedés elérése érdekében. Akkor gyakorlatilag bárki bármilyen weboldalt létre tudott hozni. Egy aprócska ötlettel hihetetlen sikereket lehetett elérni, és ez felkeltette a kockázati tőke, a befektetők figyelmét. Gyakorlatilag bárkinek adtak pénzt, aki internetre épülő ötlettel kereste meg őket. A fiatalok egyik napról a másikra cégeket alapítottak és a részvényeiket a tőzsdére bocsátották. Azonban az őrület által gerjesztett „dotcom lufi” kipukkant 2000-ben. A szektor részvényeinek az ára a mélybe zuhant, a „dotcom” cégek nagy része nem élte túl a válságot. Persze vannak túlélők, és most ők számítanak nagyhalnak; Google, eBay. Napjainkban a konszolidáció időszakát éljük. Ez az időszak a haszonnövelésről szól, az erősebb vállalatok felvásárolják a gyengébbeket. „A kereskedelem a hálón kezdetben lehet, hogy veszteséges lesz, de biztosan azzá fog válni, ha nem kerül oda.” (Esther Dyson) 148

Az AC Nielsen piackutató cég 2010-ben 55 országban készített online felmérést, ennek során 27 ezer internet-felhasználót kérdeztek meg. A válaszok szerint nálunk is egyre nagyobb mértékben terjed az internetes kereskedelem: 100 magyar internetezőből 78 vett már valamit a világhálón. A legtöbb magyar internethasználó a gyártó és szolgáltató cégek honlapjairól tájékozódik. Legtöbben könyvet, utazást vagy szállást, repülőjegyet, valamint ruházati cikket vásárolnak. Globálisan is a könyv vezet (44%), a ruházati cikk (36%), repülőjegy (32%), szórakoztató elektronikai eszköz (27%), utazás és szállásfoglalás (26%) előtt. Az e-kereskedelem helyzete Magyarországon Magyarországon a megkérdezettek igen magas aránya, 39%-a támaszkodik a gyártó- és szolgáltató cégek honlapjain elérhető információkra. Ez sokkal magasabb, mint az európai átlag (22%). A magyar webáruház üzemeltetők nem fordítanak kellő figyelmet az informatív termék-adatlapokra. Világszerte az e-kereskedelemre szakosodott cégektől rendeltek a legtöbbször, míg Magyarországon közel ugyan ekkora arányban olyan cég kínálatából választanak, amelyk üzletet is működtet. Napjainkban az interneten vásárlók aránya a nemek tekintetében eltolódott a nők irányába, így az új trendhez igazodva sok vállalkozás kisebb átalakításokat végez a weboldalán. Egyre több kereskedő helyezi előtérbe a meleg színvilággal fényképezett, érzelmeket kiváltó termékbemutatókat, ahol már nem is az árak szerepelnek kiemelkedő helyen, hanem a százalékban kifejezett kedvezmény mértéke. A GKIeNET kft. felmérése alapján a 2009-es magyarországi e-kereskedelem forgalma 99 milliárd forint, ami 2010-ben várhatóan elérheti a 135 milliárd forintot. A kosaras rendszerben értékesítő közel 2700 webáruház körében 2010 tavaszán végzett felmérésből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vásárlók árérzékennyé váltak. Az online vásárolni hajlandó internetezők megkeresik a világhálón a legolcsóbb vásárlási lehetőségeECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

ket. Ez főként a gazdasági recesszióval magyarázható A növekedési többlet várhatóan megoszlik a piac régi és új szereplői között. (1. ábra)

Sok esetben ezt a forgalmat egy zárt rendszerű extranet hálózat teszi lehetővé. A hálózat kölcsönösen biztosítja a felek számára az egymáshoz

1. ábra: Az online áruházak forgalmának alakulása Magyarországon 2001 és 2010 között (mrd Ft)

Forrás: http://gkienet.hu/hu/hirek/nincs-valsagban-a-magyarorszagi-e-kereskedelem-%E2%80%93-uj-forgalom-csucs-szuletett-2009-ben/

A felmérésben is látszik, hogy a forgalom várhatóan növekedni fog, a piac bővül, tehát belépni érdemes. Már az a feladat, hogy ne csak megjelenjünk, hanem érvényesüljünk is. Alkalmazkodni kell a jelenlegi elvárásokhoz. Az árérzékenység miatt a hagyományos értékesítéshez képest alacsony árakat kell kialakítani, máskülönben alulmaradunk a versenyben. Alacsony árakat csak alacsony ráfordítás mellett lehet produkálni, ezért a dolgozói létszámot, a kommunikációs költségeket, a készletszintet minimalizálni kell. Meglátásom szerint ezek mellett is csak lassú fejlődést lehet produkálni. B2B e-kereskedelem B2B (Business to Business) elektronikus kereskedelmen a vállalatok, vállalkozások közötti kereskedelmet értjük. Az interneten zajló kereskedelemnek ez közel a 80 százalékát teszi ki. ECONOMICA 2011/10

való hozzáférést, valamint az online szolgáltatásokat. Illetve biztosítaná, ugyanis jelenlegi tapasztalataim és az általam megkérdezett nagykereskedők képviselői szerint ez a magyar elektronikus kereskedelemben nem, vagy csak igen ritkán fordul elő. Nincs kapcsolat az ellátási lánc összes szereplője között. Ez okozza a folyamatos készlethiányokat, a készletek feltöltésének kiszámíthatatlanságát, ami a kereskedőknek bevételkiesést okoz. A probléma továbbgyűrűzik a B2C (Business to Consumer), azaz a vállalkozások és a fogyasztók kapcsolatához, ahol a vevőkben elégedetlenséget és bizalmatlanságot kelt. Egyegy negatív tapasztalat megtorpanást okozhat az interneten történő vásárlási hajlandóságban. Magyarország messze elmarad más európai országokban lebonyolított e-kereskedelem forgalmához képest, éppen ezért nem engedhetnénk meg, hogy a hiányos információáramlás ilyen gyenge eredményekkel járjon. 149


A hagyományos ellátási lánc struktúrája a következő elemekből áll: beszállítók, gyártók, nagykereskedők, kiskereskedők, fogyasztók. Az elektronikus kereskedelem térnyerésével kiiktatható egy-egy láncszem. Partnereim működését vizsgálva három típusba tudom sorolni az ellátási lánc szereplői közötti kapcsolatot. 1. Hagyományos, 2. elektronikus, 3. részben elektronikus. • Dezintermediáció: az értéklánc egyes tagjai kiiktatódnak, vagy teljesen megszűnnek. • Reintermediáció: ha a már meglévő szereplők a korábbinál erősebb vagy éppen gyengébb központosító szerepet töltenek be: például, ha a termelő, a kiskereskedő vagy a szállító átvállalja a nagykereskedő szerepét. • Intermediáció: teljesen új közvetítő típusok is megjelenhetnek, például az úgynevezett kiberközvetítők. A kiberközvetítők mindazon szolgáltatók, akik az elektronikus termékcsere megvalósításában közreműködnek. Sajnos a három típusból csak kettő működik a partnereim körében, mivel a teljes ellátási láncban elektronikus kapcsolatot egyikük sem folytat. A beszállítók 50 százalékára jellemző a hagyományos kapcsolat az ellátási lánc szereplői között. A többi partnerem vagy már jól működő rendszert üzemeltet, vagy a fejlesztései most zajlanak. Megfigyelhető, hogy a jó, gördülékeny működés alapját a megfelelő információ-megosztás alapozza meg. Az ellátási lánc tagjai leginkább a birtokukban lévő információk megosztásával lehetnek sikeresek. A lánc tagjainak a közvetlenül nem kapcsolódó partnerek számára is információt kell adniuk, tehát gyakran konkurens vállalatokkal is kapcsolatban állnak. Az információ-megosztás legsikeresebben elektronikus úton oldható meg. A legjobb az lenne, ha a gyártó is benne lenne ebben az információs láncban. Ekkor a gyártó minden pillanatban tudná, mit adtak el, on-line módon értékelhetné a kereslet változásait, és ennek megfelelően alakíthatná a gyártás ütemezését. A számomra 3. kategóriába sorolt részben elektronikus kommunikációt működte150

tő vállalatoknál éppen a gyártóval való kapcsolat hiányzik, de ez elmondható a hagyományos működésre is. Ez a hiányosság okozta a 2010-ben készletezés problémáit is. A készletezés a rendelési döntésekkel befolyásolható, amikor arra kell választ adni, hogy mikor és mennyit rendeljünk ahhoz, hogy az ellátás zavartalanságát biztosítani tudjuk. A rendelési döntések a készletezési mechanizmusokon keresztül, a készletezési modellek segítségével érvényesíthetők. A készletezési mechanizmusok alapváltozatai: • rögzített időközönként rögzített tételnagyság (állandó ütemű), • rögzített, időközönként a legnagyobb készletszintre való feltöltés, • meghatározott (minimális) készletszint elérésekor rögzített tételnagyság, • meghatározott készletszint elérésekor legnagyobb készletszintre való feltöltés. A folyamatos készletfigyelés a stratégiák alkalmazásának elengedhetetlen feltétele, mivel a döntéshozóknak tudniuk kell, hogy milyen készletszint elérésekor adják fel a rendelést ahhoz, hogy a hiány nagy valószínűséggel elkerülhető legyen. A gazdasági világválság miatt a 2008/2009es év megviselte a piacot. Sok kisvállalkozás szűnt meg, a disztribútorok és a nagykereskedők csökkentették alkalmazottaik számát. A vásárlók kevesebbet költöttek tartós fogyasztási cikkekre is. A készletek felhalmozódtak a nagykereskedésekben. Akik hitelből finanszírozták készleteiket, hatalmas veszteséget szenvedtek el a magas készleten tartási költségek miatt. Ez a tendencia nem csak Magyarországon volt megfigyelhető, egész Európára jellemző volt. A hiányok ideiglenes áthidalását a disztribútorok „cserékkel” próbálták megoldani Európa-szerte több-kevesebb sikerrel. Javaslattétel, összegzés Véleményem szerint ma már a nagykereskedők működése elképzelhetetlen vállalatirányítási rendszer nélkül, amiben, ha rálátást biztosíECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

tanának a gyártó számára vagy összehangolnák azt a gyártó rendszerével, akkor a készlethiány vagy a készletek pótlási idejének beláthatatlansága megszűnne. Az elektronikus kereskedelem a világ leggyorsabban fejlődő kereskedelmi formájává vált. Egyre többen ismerik fel és szeretik meg a világháló által nyújtott vásárlási, rendelési lehetőségeket. Ma már egy számítógép, vagy akár a mobiltelefon segítségével szinte minden ember megrendelhet és az otthonába, munkahelyére szállíttathat bármit, amire szüksége van. Az információ szerepe egyre fontosabbá válik csaknem minden iparágban, és az iparágak közötti verseny fokozódásával egyre nagyobb szükség van az értékhozzáadó tényezőkre, mint

például az informatika használata. Az e-business az információk gyűjtésével, tárolásával és továbbításával remek eszközt ad a vállaltvezetők kezébe. Magyarországon a B2C szektorban az elektronikus kereskedelem használata még nem öltött hatalmas méreteket a többi Európai országhoz képest, de egyre nagyobb térhódítása figyelhető meg. Ezzel ellentétben a B2B szektor fejlődése rohamos, köszönhető ez annak, hogy Magyarország csatlakozott az EU „eEurope” nevű információs társadalom kialakulását célzó stratégiájához. A pályázatok lehetőséget nyújtanak, hogy egyre több vállalkozás tudja működését az internet segítségével optimalizálni.

IRODALOMJEGYZÉK Könyv: (1) Bőgel György: Verseny az elektronikus üzletben, Melyik békából lesz herceg? (2000) Műszaki Könyvkiadó (2) Dr. Mojzes Imre – Talyigás Judit: Az elektronikus kereskedelem (2006) Műszaki Könyvkiadó (3) Dr. Prezenszki József: Logisztika (1999) BME (4) Eszes István – Bányai Edit: Online marketing (2002) Műszaki Könyvkiadó (5) Kápolnai András – Nemeslaki András – Pataki Róbert: E-business stratégia vállalati felsővezetőknek (2002) Aula Könyvkiadó (6) Szegedi Zoltán – Prezenszki József: Logisztika-menedzsment (2008) Kossuth Kiadó Internetes forrás: (7) http://education.wallstreetsurvivor.com/what-financial-bubble (2010.10.19) (8) http://www.marketinginfo.hu/tanulmanyok/essay.php?id=2747 (2010.09.31.) (9) http://gkienet.hu/hu/hirek/gkienet-%E2%80%93-t-mobile-holgyek-a-jovo-internetes-vasarloi/ (A hölgyek a jövő internetes vásárlói) (2010.09.31.) (10) http://www.marketinginfo.hu/tanulmanyok/essay.php?id=1391 (2010.09.17). (11) http://files.gemius.pl/Reports/2007/E-commerce%20in%20the%20countries%20of%20Central%20 and%20Eastern%20Europe-Hungary_EN.pdf

ECONOMICA 2011/10

151

Török Erika: Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat

Török Erika

Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat Avagy: a MÁV - START ZRt. ügyfeleinek elégedettség és elvárás vizsgálata Török, Erika: The Train is Rattling between Mountain and Valleys (this is the first line of a Hungarian song), in other words the Examination of Customer Satisfaction and Expectation of the Customers of MÁV-START ZRt, the Hungarian Railway Company. I have chosen a very controversial area of transport for the topic of my paper, rail travel. I have analysed this subject from the point of view of customers and employees. The government measures have exerted a strong effect on the business of this service provider. I have applied both secondary and primary researches. In my secondary research in order to be able to conduct my own research I used the data of the customer satisfaction survey carried out within the framework of the Service Providing Town sample project. With the help of this sample project I could get an insight into the opinion of not only passengers, but also of employees regarding evaluation, expectation, and satisfaction. Keywords: the Hungarian Railway Company, customer satisfaction, customer expectation, employee satisfaction. Áttekintés: Tudományos Diákköri dolgozatomat fogyasztói magatartás témakörében, azon belül is a vásárlók/fogyasztók elégedettségéről és elvárásairól készítettem. Elméleti feltárást igényelt saját kutatásom lefolytatását megelőzően a fogyasztók magatartásának általános szintű felvázolása, ezen belül is az elégedettséggel – elvárásokkal – és lojalitással kapcsolatos szakirodalmi áttekintés, valamint a szolgáltatások piacának körvonalazása, és az ott alkalmazható elégedettségmérési technikák megismerése. Módszerként egyaránt alkalmaztam a szekunder és primer kutatást. Szekunder kutatás keretében a Szolgáltató Város mintaprojekt keretében elvégzett elégedettségi felmérés adatait felhasználva nyertem információt saját, kérdőíves megkérdezésem lefolytatásához. A mintaprojekt segítségével betekintést nyerhettem nemcsak az utasok, hanem az alkalmazottak véleményébe is megítélés, elvárás és elégedettség terén. 152

Fogyasztói magatartás – elvárás, elégedettség, lojalitás A fogyasztó megismerése, viselkedésének és szükségleteinek feltárása alapvető követelménye a sikeres marketingstratégiának „A fogyasztói magatartás tulajdonképpen az embereknek azon viselkedése, amely a javak és szolgáltatások vásárlásában, használatában és a vásárlás tervezésében jut kifejezésre” (Hofmeister – Tóth [2006]). Egy termék megvásárlását követően még nem ér véget a vásárlási folyamat, ugyanis az egyes termékek vagy szolgáltatások használata során dől el, hogy az megfelel-e igényeinek. A termék vagy szolgáltatás bizonyos idejű használatát követően észleli a vásárló az adott termék használati értékét, amely lehet az elvárt felett, alatt vagy akár meg is egyezhet azzal. Az egyes vásárlók ennek függvényében dönthetik el, hogy elégedettek vagy esetleg elégedetlenek. „A fogyasztói elégedettség alatt a vásárlás után fellépő olyan jelenséget értjük, ECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

melyben visszatükröződik, hogy a fogyasztó hogyan értékeli a megvásárolt terméket vagy szolgáltatást” (Stauss – Seidel [1995]). Ahhoz, hogy egy termék, márka számottevő hűséges vásárlóval rendelkezzen, bizonyos elvárásoknak és fogyasztói kritériumoknak hosszú időn keresztül meg kell felelnie. Ezek közül – bár termékkategóriánként és szolgáltatásonként jelentős eltérések vannak – felsorolhatunk számos olyan alapvető fogyasztói elvárást, amelyet a gyártónak – szolgáltatónak feltétlenül teljesítenie kell, másképp elégedetlen vevőkkel áll majd szemben, akik márkát válthatnak, és rossz reklámot csinálhatnak az adott termékeknek. Azonban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az elégedett vásárló még nem jelent egyben hűséges vásárlót is. Hiszen az elégedettség és a lojalitás fogalma között eltérések figyelhetők meg: „Vevői elégedettség: olyan kognitív és affektív értékelési folyamat eredménye, amelynek keretében a fogyasztó a megkövetelt és a kínált állapotot hasonlítja össze a valóságban észlelt teljesítménnyel. Az elégedettség mértéke tehát az adott eladóval és termékeivel, szolgáltatásaival kapcsolatos tapasztalatok öszszességére vonatkozik” „Vevői lojalitás: a vevő akkor lojális, ha adott eladó vagy szolgáltató termékeit újravásárolja, illetve a szolgáltatóval vagy eladóval szemben pozitív beállítódás áll fenn. A pozitív beállítódás a fogyasztói magatartásban mutatakozik meg, például a vevő továbbajánlja az adott terméket vagy szolgáltatást családjának, barátainak, ismerőseinek.” (Hofmeister – Tóth [2003]). Az elégedettség és a lojalitás alaposabb vizsgálatával felállítható egy úgynevezett elégedettség – lojalitás mátrix, amely alapján négy vásárlói kategória különböztethető meg: - Nem konzekvensen elégedett és ezért nem lojális vevő, ahol felléphet az elvándorlás, - elégedett és lojális vevők, aki valójában kötődnek az adott termékhez, vagy szolgáltatáshoz, - felületesen lojális vevő, akik esetében fennállhat az elvándorlás, - elégedett, de nem lojális vevők, akiknél speciális intézkedések szükségesek a vevői lojalitás kiépítéséhez. ECONOMICA 2011/10

MÁV – START ZRt. A MÁV Zrt. személyszállítási üzletágából kiváló, ma már leányvállalatként tevékenykedő MÁV –START Zrt. 2007. július 1-én kezdte meg önálló működését. A vállalat az egész országot lefedő értékesítési hálózattal rendelkezik, és összességében több mint 700 helyszínen áll az utasok rendelkezésére. A szolgáltató technológiai és műszaki üzemeltetését három divízióba szervezték, mely a következőképpen vázolható fel: a.) Távolsági és nemzetközi divízió: A divízió irányítási feladatai közé sorolható a belföldi és nemzetközi személyszállítási szolgáltatások folyamatos értékesítése és emellett fejlesztése; nemzetközi vasúti kapcsolatok szervezése hazánk és más európai országok között; valamint a belföldi személyforgalom minőségi szemléletű tervezése. b.) Budapesti elővárosi divízió: A divízió legfontosabb feladata a főváros és vonzáskörzetére vonatkozó vonatforgalom - mind belföldi, mind pedig nemzetközi - lebonyolítása; az agglomeráció terültén megnyilvánuló hivatásforgalom megtervezése; valamint a további lehetőségek minél szélesebb körű kiaknázása az elővárosi közlekedésben. c.) Regionális divízió: A legnagyobb vonatforgalmat lebonyolító divízió, amelynek legfőbb feladata az egyes régiókban zajló vonatforgalom tervezése, szervezése és folyamatos értékesítése. A személyszállítás a társadalmi mobilitás egyik fontos alappillére, ahol a megrendelések teljesítése az állami jóváhagyás és hatósági ár alkalmazásával történik. A vasúti személyszállítás a logisztikai rendszerek egy fajtájaként értelmezhető, ahol mind az indulás, mind pedig az érkezés oldaláról utasforgalmi logisztikai központ övezi a komplex személyszállítási szolgáltatást. A MÁV – START ZRt. marketingstratégiájának kialakításában a fő törekvés a vállalat által nyújtott szolgáltatások és az elérhető célcsoportok körében nyilvánul meg, ezáltal 153


meghatározva a vállalat hosszú távú irányelveit. Az irányelvek középpontjában a célcsoport kibővítése áll a jelenleg elérhető szolgáltatások körével. Szolgáltató Város mintaprojekt A szekunder kutatás alkalmával lehetőségem nyílt arra, hogy Szolnok városában az úgynevezett Szolgáltató Város mintaprojekt keretében elvégzett felméréssel betekintést nyerjek a várost vasúti közlekedési szempontból érintő elégedettséggel kapcsolatos elemzésébe, mind az utasok, mind pedig az alkalmazottak révén. A dolgozók által adott válaszokat összevetve az utasok által a kutatásban megjelölt válaszokkal, az alábbi következtetések vonhatóak le: • Az utasok és a szolgáltató vállalat alkalmazottai közel azonosnak értékelik jelenlegi helyzetben a vasúti közlekedésben nyújtott teljesítményt, és az ehhez kapcsolódó elégedettségi szintjük is közel azonosnak mondható. • Kivételt képez az emberi minőség szempontjából alkotott véleményük, hiszen az ebben megjelenő tényezőket, mint a munkatársak szakmai hozzáértése, az utasorientált magatartás és a hivatással való azonosulást maguk a dolgozók magasabb szintre értékelik a közlekedési vállalat ügyfeleivel szemben. A véleménybeli és megítélésbeli különbségeket a diagram szemlélteti: (1. ábra).

vállalat esetében milyen gyakorisággal veszik igénybe az egyes szolgáltatásokat az utasok, illetve hogy egyes tényezőkkel mennyire elégedettek, és mire számítanak, lesz-e változás a jövőt illetően? A kutatás során vizsgált hipotéziseim a következők voltak: 1. A közlekedési szolgáltatásokon belül a megkérdezettek nagyobb arányban használják a távolsági buszt úti céljuk elérésére, mint a vonattal történő közlekedést (kiindulva az általános közhangulatból, valamint a vasút és közút egyértelműnek mondható párharcából) 2. A megkérdezettek anyagi helyzete befolyásolja, hogy mely szolgáltató vállalat kínálatát veszik igénybe. Anyagi helyzet vonatkozásában kutatásom során a megkérdezettek háztartásának nettó jövedelmét vettem alapul. 3. A MÁV – START ZRt. szolgáltatásának igénybevételében meglehetősen fontos szerepet játszanak olyan alapvető tényezők, mint a kényelem, a menetidő, a biztonság, a közvetlen csatlakozás. 4. A MÁV – START ZRt. ügyfelei elégedettségének felmérése révén átfogó képet kapni arra vonatkozóan, hogy a jövőre nézve az utasforgalom kibővítése érdekében min kell változtatni. 1. ábra. Véleménykülönbségek

Elvárás és elégedettség vizsgálat – primer kutatás Általánosan megállapítható hogy a projekt keretében elvégzett kutatás alapján egy közepes elégedettségi szint mérhető az utasok körében, szemben azzal, hogy elvárásaik mennyivel kiterjedtebbek és magasabb színvonal teljesítését kívánják meg. Célom azt volt, hogy feltárjam országos szintre kiterjedő megkérdezéssel, hogy a szolgáltató 154

Forrás: szekunder kutatás, Szolgáltató Város mintaprojekt

ECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

Eredmények Kutatásomat megelőzően azzal a hipotézissel éltem, hogy a közlekedési szolgáltatók esetében a busztársaságok nagyobb utasforgalmat bonyolítanak le, főként a tanulók vonatkozásában. A vonatforgalom heti lebontásban megfigyelhető kimagasló arányú utasforgalma a hétvégenként hazautazó tanulók nagy számának köszönhető. Általánosságban tehát megállapítható, hogy a MÁV – START ZRt. esetében az utasforgalom számottevő része a diákok köréből tevődik öszsze. A közlekedési eszközök gyakoriságán belül érdekes tényező lehet az a hipotézis, miszerint az eszköz megválasztását befolyásolja az utazók anyagi helyzete. Ezen összefüggés fennállására úgynevezett Khi-négyzet próba függvényt alkalmaztam, külön vizsgálva a vonattal és a távolsági busszal történő közlekedés esetében. A tényezők közötti kapcsolatok szorossága az úgynevezett Cramer - féle asszociációs mérőszám segítségével mutatható ki, amelynek értéke 0 és 1 közé eshet, ez alapján elhatárolva a kapcsolat erősségét. A mutató által adott válaszok alapján kijelenthető, hogy nincs, vagy csak nagyon minimális a kapcsolat az utazások gyakorisága és a háztartások nettó jövedelme között, köszönhetően mindezt a kedvező utazási feltételeknek árkialakítás tekintetében. Az utasok elégedettségének felmérése skála kérdés segítségével történt 17 általam megjelölt szempont alapján. A kutatás ezen szakaszában kitűnően kirajzolódik a már szekunder kutatás során megállapított tény, amely szerint az utasok elvárásaikkal szemben igen alacsony elégedettségi szintet tudhatnak magukénak. Az elégedettség esetében eltérés állhat fenn aszerint, hogy az megkérdezett milyen nemű – és életcsoportba tartozik. Véleményem szerint ugyanis az elégedettség nem megegyező a nők és férfiak esetében, valamint eltérés figyelhető meg a korosztályok között is. A Khi-négyzet próba függvény alkalmazásával megvizsgáltam, hogy van-e összefüggés az egyes tényezők és a megkérdezettek kora között? A próbafüggvény által adott értékek alapján elvethető a hipotézis. (1. táblázat, Lásd 156. o.). ECONOMICA 2011/10

Primer kutatás keretében nem csak az elégedettség hangsúlyozására, hanem az elvárások felmérésére is megtörtént. A legnagyobb arányban az egyes tényezők változatlansága került előtérbe. Javulás tekintetében az utasok véleménye szerint az utas tájékoztatás esetében várható módosulás az elkövetkező időszakban. A menetjegy árak esetében látványos romlást várnak. A kapott eredmények tulajdonképpen az utasok jelenlegi elégedettsége és elvárásai közötti különbséget tükrözik, vagyis a megjelenített tényezők mindegyike, ha nem is teljes körű, de részleges javítást igényel a szolgáltató vállalat részéről. Az utasok véleményét figyelembe véve, állandó probléma a tisztaság hiánya, amely mind az állomások területén, mind pedig a járműveken zavaró tényező, és amin mihamarabb változtatni kellene. Ehhez azonban véleményem szerint nem csak a szolgáltató vállalat közreműködése szükséges, hanem az utasok körében is el kellene érni, hogy rongálás nélkül vegyék igénybe az adott szolgáltatásokat. Az egyik olyan tényező, melynek megváltoztatása nehéz lehet, az a vonattal elérhető települések számának bővítése. Ebben nagyon nagy szerepe van az államnak, és alapvetően a vasúthálózat szerkezetének. A sugaras, és Budapestre központosított szerkezetből adódóan a rossz elérési helyzetben lévő települések nemcsak társadalmilag, de gazdaságilag is elmaradottnak minősülnek, amely foglalkoztatási problémákat okoz. Ennek ellenére véleményem szerint nem a vasúttal elérhető helyek számában keresendő a probléma oka, sokkal inkább az Európai Uniónak való megfelelés helyez előtérbe különböző tényezőket, mint például a sebesség fokozása a vasúti pályákon. Az alacsony színvonal ugyanis rontja az áruk és a személyszállítás tervezési hatékonyságát. Az egyik gond, hogy a közúti és vasúti hálózatok egymással párhuzamosan futnak, így kiszorítják egymást a kínálati piacról. A másik a nemzetközi vasúti közlekedés kialakulását érinti: hiányoznak az összekötő utak az európai hálózatokhoz. A harmadik a magyarországi vasúthálózattal kapcsolatban, hogy a vasúti infrastruktúra jelentősen leromlott. 155


1.sz. táblázat: Utas-elégedettség feltárása

Vonatok sebessége Járatok sűrűsége Utas tájékoztatás az állomásokon Utas tájékoztatás a járműveken Tisztaság az állomásokon Tisztaság a járműveken Kényelem az állomásokon Kényelem a járműveken Étkezési lehetőség az állomásokon Alkalmazottak szaktudása Menetjegyárak Vonattal elérhető helyek száma Pontosság Vonattal utazó közönség Magatartás Internetes tájékoztatás E-menetrend

Legkevésbé elégedett 6% 12 fő 5% 10 fő 3,5% 7 fő 17,5% 35 fő 36% 72 fő 31% 62 fő 25% 50 fő 6,5% 13 fő 8% 16 fő 4,5% 9 fő 14% 28 fő 2,5% 5 fő 15% 30 fő 7,5% 15 fő 4% 8 fő 1% 2 fő 0,5% 1 fő

Kevésbé elégedett 19% 38 fő 16% 32 fő 14% 28 fő 27,5% 55 fő 33% 66 fő 30% 60 fő 43,5% 87 fő 21,5% 43 fő 22,5% 44 fő 9,5% 19 fő 24,5 % 49 fő 13,5% 27 fő 20% 40 fő 28% 56 fő 19% 38 fő 9,5% 19 fő 2,5% 5 fő

Elégedett 38% 76 fő 36% 72 fő 31,5% 63 fő 31,5% 63 fő 18,5 % 37 fő 20,5% 40 fő 20% 40 fő 43% 86 fő 36% 72 fő 42% 84 fő 34,5% 69 fő 32,5% 65 fő 31% 62 fő 39% 78 fő 47,5 % 95 fő 14,5 % 29 fő 12% 24 fő

Meglehetősen légedett 27% 54 fő 28,5% 57 fő 38,5% 77 fő 12,5% 25 fő 5,5% 11 fő 6% 12 fő 6% 12 fő 21% 42 fő 26% 52 fő 30,5% 61 fő 16,5% 33 fő 36,5% 73 fő 22,5% 45 fő 20,5% 41 fő 21,5% 43 fő 43% 86 fő 34% 68 fő

Leginkább elégedett 5% 5 fő 10% 10 fő 8% 16 fő 6,5% 13 fő 2,5% 5 fő 1% 2 fő 1% 2 fő 3,5% 7 fő 3% 6 fő 9% 18 fő 6% 12 fő 10,5% 21 fő 7% 14 fő 0,5% 1 fő 3,5 % 7 fő 27,5 % 55 fő 46,5% 93 fő

Forrás: primer kutatás SPSS output

Összegzés Dolgozatom révén sikerült egy teljesebb képet kialakítanom a szolgáltató vállalatról, és megvilágítani az egyes hibás, de emellett pozitív tényezőket egyaránt. Véleményem szerint az 156

adott vasúti infrastruktúra jellegéből adódóan az utasok elégedettsége a vártnál pozitívabb, ugyanakkor nagyon fontos kérdés, hogy a jelenlegi kormány közlekedéspolitikája mennyiben kíván beavatkozni újból a vasúti közlekedés hazai lebonyolításába. A jelentős visszaesés ECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

a vasút liberalizációját követően ment végbe, mind a forgalom, mind pedig szolgáltatási színvonal terén. Sajnos a személyszállítás és a teherszállítás különválasztása nem hozta meg a várt eredményt, sokkal inkább megemelte az elpártolt utasok számát, növelte a forgalom visszaesését főként a személyszállításban.

A strukturális széttagoltság eredményeképpen komolyabb figyelmet igényel a keresztfinanszírozás megszüntetése vagy háttérbe szorítása az állam részéről, ami talán csak az újbóli egységesítés segítségével hozna jó eredményeket a vasúti személyszállítás hazai történetében.

Irodalomjegyzék: (1) Harvard Business School: The relationship of customer satisfaction, customer loyalty and profitability research [2002] (2) Hofmeister – Tóth[2006]: Fogyasztói magatartás, Aula Kiadó – Budapest; 12.o; 257.o; 262.o.; 263-268.o.; 269-274; 276; (3) Hofmeister – Tóth [2003]: Fogyasztói elégedettség, Aliena Kiadó – Budapest; 75-90.o.; 90-97.o.; 97100.o.; 103-110.o.; 111-124.o.; (4) Veres Zoltán [2009]: Szolgáltatásmarketing alapjai, Akadémia Kiadó – Budapest; 13-50.o.; 64-83.o.; 94.o. Internetes források: (5) http://www.mav-start.hu/ (letöltések ideje: 2010.október 15; 2010. október 22.; 2010. október 25.; (6) http://www.mav.hu/ (letöltések ideje: 2010.október.15. 2010. október 20.) (7) http://hu.wikipedia.org (letöltések ideje: 2010. október 15.) (8) http://www.uni-manheim.de (letöltés ideje: 2010. november 30.) (9) http://www.enterprise-sncf.com/reseauTGV2002pdf (letöltés ideje: 2010. november 30.) (10) http://www.bahnstatistik.de (letöltés ideje: 2010. november 30.)

ECONOMICA 2011/10

157


Hably Dóra

Élet a diploma után A bolognai folyamat hatása a társadalmi és gazdasági életre Hably, Dóra: Life after Graduation The Social and Economic Effects of the Bologna Process In my paper I examine the consequences of the Bologna Declaration of 1989, which can be traced back to the years after World War II. The leaders of the top European countries thought that the success of the continent lies hidden in the innovation of higher education. According to them the knowledge-based society can solve the problems, fill the missing pieces and take over the lead from the world’s Nr.1 countries: Japan and the USA. The world has changed since then. However, Europe has the same strategy. What kind of conclusion can we arrive at? What are the consequences? What will the future bring? I have striven to answer some of these questions. Keywords: Bologna process, Europe, expansion, higher education, leading role, quantity, quality, society, economy. Áttekintés. A kutatásom az 1989-ben létrehozott Bolognai Nyilatkozat következményeit vizsgálja, melynek korai kezdeményezései egészen a II. világháború utáni évekig nyúlnak vissza. Európa, mint „öreg kontinens”, hogyan tudja felvenni a versenyt a mai gazdaságban, rohamos léptekben fejlődő technika, tudomány vívmányai mellett? Az Európai Felsőoktatási Térség kialakításával, a tudásalapú társadalom létrehozásával milyen eredményeket tud elérni a kontinens legnagyobb versenytársaival, Japánnal és az Amerikai Egyesült Államokkal szemben? Ezekről a problémákról szól dolgozatom, amelynek ezúttal főbb vonalait vázolom fel. Kezdetek, tervek, álmok A dolgozat keretét az az alapvető feltevés adta, mely szerint Európának 2010-re a világ legdinamikusabb gazdaságává kell válnia, és ennek alapját a felsőoktatásban tanulók létszámának bővítésével lehet elérni, tudásalapú társadalmat hozva létre. Ezt a célt 1989-től a Bologná158

ból indult folyamat során fogalmazták meg . A kutatási adatokból, eredményekből kiderül, hogy a folyamat nem érte el célját, ezen felül pedig milyen negatív gazdasági és társadalmi hatásai várhatóak az elkövetkezendő években. Ezek alapján olyan kérdéseket tehetünk fel, melyek egészen a társadalmi alapokhoz nyúlnak vissza. Célom - amelyet e pár oldal segítségével is elérhetőbbé tehetek -, hogy megismertessem a folyamat minden szereplőjét azzal, amiben él, dolgozik, tevékenykedik. Hiszen ennek nem tudása ugyanolyan felelőtlenség, mint a testünk alapvető biológiai működésének figyelmen kívül hagyása: ennyivel tartozunk testünknek, lelkünknek. Mit tegyen Európa? Válasszon már jól bevált módszerek közül, vagy legyen forradalmár? Ha újba kezd, hogyan tegye? Mekkora teret engedjen a fiataloknak, illetve az idősebbeknek? És talán, ami a legfontosabb: foglalkozzunk-e egyáltalán azzal, hogy Európa a világ vezető gazdasági erejévé váljon, vagy álljon be a sorba, és hagyja az eseményeket peregni. Ezek azok ECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

a kérdések, amelyek körülvonalazzák, milyen mélyre érdemes nézni ezen kutatásban felvázolt folyamatok eseményei és következményei kapcsán. Mi a valóság? Amikor arról beszélünk, hogy Európa a világ élvonalába akar kerülni, világelső akar lenni, nem reális képet adunk jelenlegi helyzetéről és esélyeiről. Európa jelenlegi helyzetében legfeljebb felveheti és fenntarthatja a versenyt USA-val és Japánnal, mint nagyobb térséggel szemben, hiszen Kínáról vagy akár lassan Indiáról, úgy mint versenytársról abszolút nem beszélhetünk, mert nem az. Európa örülhet, ha fenntartja jelenlegi (?) gazdasági helyzetét, és nem romlik tovább. A Felsőoktatási Térség kialakítása és a tudásalapú társadalom létrehozása csak egy, de talán a legfontosabb tényezője a kontinens fellendülését váró folyamatok közül. Hiszen, szokás mondani, a fiatal fát még könnyen lehet átültetni, az öreget már nem. De hogyan lehetne teret engedni a fiatal pályakezdőknek, miközben egy részüket nem a megfelelő útra irányították, és örülhetnek, ha munkát kapnak, másik részük pedig hiába tehetséges, ha nem kap megfelelő támogatást saját hazájától, térségétől és akár – jelen esetben érvényes – kontinensétől. Európa joggal érdemli ki az öregedő kontinens címet – nem csak egy szempontból. Gondolkodása és a dolgokhoz való hozzáállása is egy kényelmes öregúr viselkedését idézi, s mely kezdi megfertőzni társadalmának fiatal generációit is. Úgy nem várhatunk gazdasági fellendülést, hogy a felsőoktatásba ECONOMICA 2011/10

kerülő fiatal, mire kézhez kapja diplomáját elmondhatja magáról, hogy életének akár 20-25 évét is „tanulással töltötte”, dolgozik újabb 2025 évet, és elvárja, hogy ezek után kiszolgálják, és kényelmesen tölthesse rekreálódásra szánt idejét. Meglehet tenni, csak nem egy olyan társadalomban, amely világelsőségre tör.

1.ábra. Az EU népességének koreloszlása

Forrás: Eurostat

2. ábra. Hallgatók/tanulók eloszlása

Forrás: Eurostat

159


A globalizációnak köszönhetően a távolságok lecsökkentek a világ különböző pontjain élő emberek között. Vívmányai által szabadon áramolhatnak a gondolatok, elméletek, akár 10-20 ezer kilométernyi távolságokból is. Ez elősegítheti azt, hogy a világon ezek után ne csak nemzetekről beszéljünk, hanem olyan térségekről, ahol a hasonlóan gondolkodó emberek csoportosulnak. Ez az egyik tényezője annak, hogy Európából lelki furdalás nélkül elvándoroljanak a fejlődést elősegítő friss elmék. A másik fontos pszichológiai tény, mely elősegíti ezt a folyamatot, az nem más, mint a jelenünkben élő múlt, a történelem, melyet cipelünk a „hátunkon”. Ez alapvetően nem hátrányként kellene, hogy megjelenjen napjaink társadalmában, de mégis így történik. Európa hosszú, eseményekkel teli, gazdag történelme arra készteti lakóit, hogy túl büszkék legyenek rá, s a dicső múlt által a problémák maguktól megoldódnak. Mindemellett pedig ez az attitűd engedi meg a mai fiatalok egy részének a büntetés nélküli szabadidő eltöltését, miközben hátráltatja, vagy végül elűzi azon tehetségeit, akik ezzel szemben máshogy gondolkodnak, és tehetnének a világelsővé való válásért. Mindezek alapján el kell gondolkodnunk azon, hogy valójában a fejlesztések eredményességéért, a fellendülő gazdaságért és az ennek alapjául szolgáló tudásalapú társadalmon túl mit szeretnénk, és egyáltalán mit lehet elérni? Ha tudni akarjuk a választ, jóval mélyebbre kell ásnunk ahhoz, hogy egyáltalán feltárjuk a probléma okait, és ezek alapján kell újrakalibráljuk elképzeléseinket a jövőről. Ezt az utat meg lehet kerülni, (mint ahogy általában szokás), de akkor számolni kell annak következményeivel, és nem szabad azon sopánkodni, hogy vajon miért nem haladunk előre (mint ahogy azt általában szokás). A múlton nem lehet változtatni, hozzá nem szabad görcsösen ragaszkodni, és bár tanulni lehet annak eredményeiből, következményeiből, nem szabad hagyni, hogy jelenünk megfertőzésével beteggé tegye jövőnket. Ahhoz tehát, hogy magasröptű kijelentéseket tegyünk, és azoknak megfelelő eredményeket érjünk el, tenni is kell. 160

„Egy régi mondás szerint: ha egy békát hideg vízbe teszünk, majd lassan addig melegítjük a vizet, amíg forrni nem kezd, akkor a béka elpusztul, ha azonban a forró vízbe dobjuk a békát, akkor az kiugrik, és tovább él. Európa ez a béka a lassan melegedő vízben.” (AlesinaGiavazzi [2008] 21. o.) – írja a szerzőpáros, az „Európa jövője- reform vagy hanyatlás” című könyvben. Az alcímről az jut eszembe, hogy gimnáziumi történelemtanárom mindig azt mondta a történelem eseményei kapcsán, hogy ahol reform van, ott valójában hanyatlás van, és akkor már csak ideig-óráig lehet a reformálandó rendszert, politikát, folyamatot fenntartani. Ezek alapján azt kell mondanunk, hogy Európa valójában hatalmas forradalomi változásokért kiált, és az a kérdés, hogy ezt meg akarjuk hallani, vagy inkább bedugjuk a fülünket. Hagyjuk megfőni a békát vagy sem? Hol tartunk? - Összegzés Az alapcélkitűzés, mely szerint 2010-re Európa a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává válik egyértelműen megbukott. Ez nem feltétlenül vonja maga után azt a következtetést, hogy a bolognai folyamat rossz. Európa olyan helyzetben van jelenleg, hogy van egy kidolgozott terve, amely igaz, bizonyos pontokban hibázik, összességében azonban nem rossz elképzelés. Bár a történelem során Európa egyesítése újra és újra kudarcba fulladt, az országok, mint területek, régiók együttműködése egy közös cél érdekében, nem megvalósíthatatlan. Egy biztos: az oktatáshoz „hozzányúlni” hatalmas felelősséggel jár, hiszen a jövő generációját építhetjük, vagy éppen buktathatjuk meg pár év alatt. Kutatásom alapjául a közgazdasági alapművek mellett legfőképp az Európai Unió, OECD, Világbank, Egyesült Nemzetek közösen kidolgozott, nyilvánosságra bocsátott anyagait használtam fel, tematikusan csoportosítva azokat. A folyamat esetében a szereplők szemszögéből érdemes vizsgálni, mi is történik valójában? Ennek megfelelően a kidolgozók, és résztvevők (vagy akár mondhatnánk az „elszenvedők”) ECONOMICA 2011/10

TDK Műhely

szempontját, helyzetét próbáltam felvázolni, illetve vizsgálni. Ezek után felmerül bennünk a kérdés: milyen következményekkel kell számolnunk az elkövetkezendő időben? Hogy a felsőoktatás expandálásával valóban tudásalapú, egészséges, „ép testben, ép lélek”

társadalom jön-e létre, amely egy dinamikus gazdaság alapját képezheti - azt pár évtized múlva tudjuk meg. Addig is merjünk nagyot álmodni és tervezni, és merjük megvalósítani azokat.

Irodalomjegyzék (1) A guide to educational expenditure statistics - Methods and Nomenclatures, 2005 Edition; European Commission, Eurostat (2) Alesina, Alberto-Giavazzi, Francesco: Európa jövője – Reform vagy hanyatlás; Gondolat kiadó, Budapest 2008 (3) Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába; Osiris Kiadó, Budapest 2006 (4) Barr, Nicholas: A jóléti állam gazdaságtana; Akadémiai Kiadó, Budapest 2009 (5) Education in Europe - Key statistics 2008; Eurostat – Data in Focus 37/2010 (6) Friedman, Milton: Kapitalizmus és szabadság; Akadémiai Kiadó, Budapest 1996 (7) Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról; HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2007 (8) Hrusbos Ildikó-Szentannai Ágota-Veroszta Zsuzsanna: A „Bolognai Folyamat” – Az Európai Felsőoktatási Térség gondolatának megjelenése és megvalósításának esélyei; Oktatáskutató Intézet Új Mandátum Kiadó, Budapest 2003 (9) Key Data on Education in Europe 2009; European Commission, Eurostat, Eurydice (10) Key Data on Higher Education in Europe Education and Culture DG, 2007 Edition; European Commission, Eurostat, Eurydice (11) Key Data on Teaching Languages at School in Europe, 2008 Edition; European Commission, Eurostat, Eurydice (12) Key figures on Europe, 2010 Edition; European Commission, Eurostat (13) Key figures on European business with a special feature on the recession, 2010 Edition; European Commission, Eurostat (14) Polónyi István: Oktatás, oktatáspolitika, oktatásgazdaság; Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2008 (15) Polónyi István(szerk.): Az akadémiai szféra és az innováció – A hazai felsőoktatás és a gazdasági fejlődés; Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2010 (16) The Bologna Process in Higher Education in Europe Key indicators on the social dimension and mobility, 2009 Edition; European Commission, Eurostat (17) The EU in the world – A statistical portrait 2010 Edition; European Commission, Eurostat (18) The European Student Barometer 2008, Abstract; Trendence (19) The Social Situation in the Europen Union 2009; European Commission, Eurostat Kiadó, Budapest 2008 (20) Youth in Europe - A statistical portrait, 2009 Edition; European Commission, Eurostat

ECONOMICA 2011/10

161

Hírek, események, recenzió

Újjáalakult a Szolnoki Főiskola Tudományos Tanácsa A Szolnoki Főiskola 2010. október 1-jétől hatályos Szervezeti és Működési Rendjének 33.§-a szerint: (1) A Főiskola kutatási, fejlesztési és innovációs stratégiájának kialakítását és megvalósítását Tudományos Tanács irányítja, amelyben a főiskolai, egyetemi tanárok, a főiskolai docensek, továbbá a tudományos fokozattal rendelkező kutatók és a doktori képzésben részt vevő hallgatók képviselői vesznek részt. (2) A Tanács tagjainak száma tizenegy fő, melyből 6 fő egyetemi vagy főiskolai tanár, 2 fő tudományos fokozattal rendelkező főiskolai docens, 2 fő PhD hallgató és az intézményi tehetséggondozási felelős. (3) A Tanács készíti el és terjeszti jóváhagyásra a Szenátus elé az intézmény éves és középtávú kutatási programjait, a hazai és nemzetközi tudományos együttműködés fejlesztésének fő irányait és feladatait, a tudományos művek kiadásának és a kutatási tevékenység támogatásának intézményi rendjét, valamint a tudományos eredmények hasznosításának szabályzatát. (4) A Tanács fogadja el a tudományos rendezvények középtávú programját és éves tervét.

Hírek, események 2010. november 16. A Szolnoki Főiskola a Magyar Tudomány Ünnepe előtt 2010-ben nemzetközi konferenciával kívánt tisztelegni, melyre meghívta az oktatásban, kutatásban együttműködő hazai és nemzetközi partnereit „Tudomány határok nélkül” mottóval a tapasztalatok megosztására. a „Válságjelenségek összefüggései a gazdaságban és a társadalomban” volt a konferencia témája. A plenáris ülésen hazai és külföldi előadók 162

(5) A Tanács saját szabályzata alapján működik, melyet a Szenátus hagy jóvá. A Szenátus 2011. január 20-i ülésén újjáalakította a Tanácsot, melynek tagjai: Dr. Barta Árpád, főiskolai tanár – elnök Dr. habil. Lengyel Lajos, professor emeritus – tag Dr. habil. Vizdák Károly, egyetemi tanár – tag Dr. Farkas Ferenc, főiskolai tanár – tag Madaras Lászlóné dr., főiskolai tanár – tag Dr. Nagy Rózsa, főiskolai tanár – tag Dr. Fülöp Tamás, főiskolai docens – tag Dr. László Éva, főiskolai docens – tag Kalmárné Rimóczi Csilla, PhD hallgató – tag Nagy Valéria, PhD hallgató – titkár Dr. Molnár Edina, tehetséggondozási felelős – tag Köszönet illeti a Tanács leköszönő tagjainak: Dr. habil. Báger Gusztávnak, Dr. Túróczi Imrének, Dr. Krizsán Józsefnek és Pólya Évának a munkáját. Dr. Kóródi Márta oktatási- és tudományos rektorhelyettes

bemutatták és elemezték a válság világgazdasági, nemzetgazdasági és az egyes szektorokban érzékelhető komplex gazdasági és szociokulturális hatásait. A Tudományos Diákkörökben kutató hallgatók is lehetőséget kaptak munkájuk bemutatására. Kiemelt szekció foglalkozott a turisztikai integrációval, a klaszterekkel mint innovációs és válságkezelési struktúrákkal. Az Innovatív Turizmus Klaszter tagjai és meghívottjai Innovatív Turizmusmenedzsment Fórum keretében vizsgálták a felvetett problémákat.

ECONOMICA 2011/10


2010. december 9. Czebe Kata és Kálmán Éva kiállítása „A rajzoló művészet az emberrel született ösztön, az érzések visszatükröződése, a tökéletesség harmóniája, mely épp tökéletessége miatt megmagyarázhatatlan és meghatározhatatlan. Minden tárlat különleges utazás egy láthatatlan világba, mely néhány perc erejéig kiragad bennünket az egyhangú és egyszínű világunkból.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Dr. Lukács Ágnes főtitkár Czebe Kata és Kálmán Éva művésznő alkotásaiból álló kiállítást. 2010. december 16. Divatbemutató A 2011-es év felvételi kampányának egyik kiemelt rendezvénye volt a már hagyományosnak számító Divatbemutató. A Woodoo és a Hervis üzletek ruháiban fellépő főiskolás hallgatók igazi show műsort varázsoltak a Szolnok Pláza színpadára. A főiskola népszerű Ínyenc Klubja palacsintáinak nagy csábereje volt. Az ilyen rendezvényeken a későbbi felvételizők ízelítőt kaphatnak a főiskola kreatív mindennapjaiból. Ünnepi készülődés „Lépésről lépésre a Gutenberg-galaxis megismerésétől a digitális írástudásig” – Újszerű könyvtári szolgáltatások bevezetése a Szolnoki Főiskola Könyvtár és Távoktatási Központjában az élethosszig tartó tanulás térségi megvalósítása érdekében című pályázat keretében rendezték megaz Ünnepi készülődés című kiállítást. Vas Ferencné foltvarró, a könyvtár gyűjteményéből összeállított és Székely Szilvia ünnepi asztalából álló kiállítást Dr. Lukács Ágnes főtitkár nyitotta meg. 2011. január 8. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar következő bérletes előadásának címe „Cinemagic 2.” egyben jótékonysági koncert is volt. Az est meglepetése ECONOMICA 2011/10

Inzsöl Gyula nevéhez fűződik, aki zenére koreografált modellrepülő-show-t mutatott be. Az rendezvény fő támogatói Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata, kiemelt támogatója az UniCredit Bank volt. A rendezvényen felajánlott adományokkal Hetényi Géza Kórház „Gyeremekeink egészségéért Alapítványt” támogatták. 2011. január 12, 19, 26. Nyílt napok A Szolnoki Főiskolán – az érdeklődő középiskolás diákok és szüleik - három héten keresztül minden szerdán megismerkedhettek az képzési kínálattal, hallgatói élettel, a modern épület nyújtotta lehetőségekkel. A főiskola nemzetközi kapcsolatának sokszínűségét az internet segítségével bekapcsolt külföldön tanuló hallgatók tették hitelesebbé. 2011. január 26. A Szolnoki Főiskola a TÁMOP-4.1.1/A-10/1/ KONV-2010-0019 azonosítószámú „Munkaerő-piaci igényekhez alkalmazkodó integrált hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztés a Szolnoki Főiskolán” c. pályázata keretében arra vállalkozott, hogy a térség munkaerő - és képzéspiaci szereplőivel együttműködve tevőlegesen is hozzájárul annak gazdasági, társadalmi fejlődéséhez. Ennek keretében a főiskola a térség meghatározó szervezeteivel és vállalkozásaival „Együttműködési paktumban” rögzített megállapodást írt alá. 2011. január 26. „ Szolnok, a hidak városa”. A Megyei Levéltár és a Szolnoki Főiskola közötti együttműködés keretében egy újabb kiállítással gazdagodott intézményünk a Tiszavirág – híd átadása alkalmából: „Szolnok a hidak városa” Kamarakiállítás a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár anyagából. Kiállítást Dr. Fülöp Tamás tanszékvezető, a Jász-Nagykun –Szolnok Megyei Levéltár igazgatója nyitotta meg. 163


Szűcs Róbert Sándor recenziója

Marketing a hagyományos és tájjellegű élelmiszerek piacán Szerkesztette: Dr. Szakály Zoltán, Pallóné Dr. Kisérdi Imola, Dr. Nábrádi András Napjaink fogyasztói magatartását jellemző trendek közül talán a két legjelentősebb ellentétpáros a tradíciók, gyökerek keresése, valamint az egzotikumok, keleti és nyugati kultúrák felértékelődése. Nincs ez másként az élelmiszerek piacán sem. A különböző keleti és nyugati kultúrákból származó élelmiszerek a hagyományos magyar ízek versenytársaivá váltak. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogyan történhetett meg mindez? Hogyan történhetett meg, hogy a hagyományos és tradicionális ízeket felmutató élelmiszerek, amelyekre méltán oly büszkék vagyunk, háttérbe szorulhattak. Mindez történik annak ellenére, hogy a hazánkba látogató vendégek elismerően nyilatkoznak a magyar konyha sajátos ízeiről. Mivel napjainkra a marketing az élelmiszerpiac természetes részévé vált, vagyis a „jó bornak is kell cégér”elve érvényesül, így a siker érdekében szükséges a hagyományos- és tájjellegű élelmiszerek újrapozícionálása. Mint minden piacon, az élelmiszerek piacán is éles a verseny a fogyasztókért. A Marketing a hagyományos és tájjellegű élelmiszerek piacán című könyv szakmai igényességgel, bőséges szakirodalommal alátámasztottan írja le a termékkör értékesítésének sajátosságait. Igazi erőssége a szakmai realitás, az elfogulatlan és pártatlan szemléletmód, a tények feltárása és leírása. Szakmai igényességgel, interdiszciplináris megközelítésben tárgyalja a termékkör marketing tevékenységének erősségeit, gyengeségeit, ki-

164

válóan rámutatva a hagyományos és tájjellegű élelmiszerek forgalmazásában rejlő lehetőségekre. Megítélésem szerint a gyakorlati szakemberek és az elméleti képzés eltérő szintjein lévők is megtalálhatják az igényüknek megfelelő fejezeteket a könyvben. Az oktatásban részt vállalók kiválóan hasznosíthatják a köny az elméleti és esettanulmányi részeit, míg a felsőoktatásban tanulók elméleti és gyakorlati áttekintést kaphatnak a hagyományos és tájjellegű élelmiszerek marketing-mixének sajátosságairól. Kiemelt figyelmet érdemelnek a könyv fejezetei közül a hagyományos és tájjellegű élelmiszerek termékpolitikai kérdései, árazásuk, disztribúciójuk és kommunikációjuk. A könyv igazi versenyelőnyének tekintem más hasonló szakkönyvekhez viszonyítva a hagyományos és tájjellegű élelmiszerek jogi szabályozásának áttekintését, a termékkör marketing-mixének részletes és kritikus tárgyalását, a Hagyományos-Ízek-Régiók (HÍR) program ismertetését, javításának lehetőségeit, a közérthető, de szakmailag pontos megfogalmazást. A szakkönyv szerkesztését és megjelentetését papír alapon, könyv formátumban a Vidékfejlesztési Minisztérium, az Agrármarketing Centrum, a Debreceni és a Kaposvári Egyetem együttesen támogatta. A kötet a főszerkesztői címen igényelhető: Dr. Szakály Zoltán tanszékvezető, egyetemi docens Kaposvári Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Marketing és Kereskedelem Tanszék 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40. e-mail: [email protected] A könyv részletes adatai és maga a könyv is letölthető „pdf” formátumban a Kaposvári Egyetem honlapjáról a http://www.ke.hu/ hirek/2468 internetes címről.

ECONOMICA 2011/10

Szerzőink

Szerzőink Prof. Dr. habil Kocziszky György CSc. Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar dékán, intézetigazgató, tanszékvezető egyetemi tanár Világ-és Regionális Gazdaságtan Tanszék kocziszky.gyö[email protected] Dr. Tóthné dr. habil Szita Klára PhD tanszékvezető egyetemi tanár, Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet Humán Erőforrás Tanszék [email protected] Dr. Kuttor Dániel PhD egyetemi adjunktus, Világ-és Regionális Gazdaságtan Intézet Világgazdaságtani Tanszék [email protected] Roncz Judit egyetemi tanársegéd, Világ-és Regionális Gazdaságtan Intézet Regionális Gazdaságtan Tanszék [email protected] Szép Tekla doktorandusz, Világ-és Regionális Gazdaságtan Intézet Világgazdaságtani Tanszék [email protected] Gáspár Andrea PhD-jelölt, Szent István Egyetem Doktori Iskola, Adóellenőr NAV Adóigazgatóság, Szolnok [email protected] Dr. Takácsné dr. habil György Katalin egyetemi docens, Károly Róbert Főiskola GTK [email protected] Nagy Rózsa CSc. főiskolai tanár, SZOLF Közgazdasági, Pénzügyi és Menedzsment Tanszék [email protected] Fazekas Tamás gazdasági tanár, SZOLF Közgazdasági, Pénzügyi és Menedzsment Tanszék [email protected] Földi Katalin főiskolai tanársegéd, SZOLF Kereskedelem és Marketing Tanszék [email protected]

Kálló Krisztina csoportvezető, nyelvtanár SZOLF Idegen Nyelvi Tanszék [email protected] Dr. Szűcs Sándor Ph.D főiskolai tanár, tanszékvezető SZOLF Műszaki- és Gépészeti Tanszék [email protected] Dr. Huff Endre Béla PhD főiskolai docens, SZOLF Társadalomtudományok és Kommunikáció Tanszék huff[email protected] Mészáros Marcell történelem szakos bölcsész [email protected] Dr. Bálint Sándor ny. főiskolai tanár, Király Nóra II. éves főiskolai hallgató, SZOLF turizmus és catering szak. ITDK kereskedelem és marketing szekció első helyezett. Felkészítő tanár: Dr. Stefan Mommertz [email protected] Vincze Éva II. éves főiskolai hallgató, SZOLF turizmus és catering szak. ITDK kereskedelem és marketing szekció első helyezett. Felkészítő tanár: Dr. Stefan Mommertz [email protected] Zsadányi Éva IV. éves főiskolai hallgató, SZOLF Kereskedelem és Marketing szak. ITDK nemzetközi gazdálkodás és logisztika szekció második helyezett. Felkészítő tanár: Horváth Marianna [email protected] Török Erika III. éves főiskolai hallgató, SZOLF kereskedelem és marketing szak. ITDK kereskedelem és marketing szekció második helyezett. Felkészítő tanár: Földi Katalin [email protected]

Pólya Éva főiskolai tanársegéd, SZOLF Kereskedelem és Marketing tanszék [email protected]

Hably Dóra III. éves főiskolai hallgató, SZOLF turizmus és vendéglátás szak. ITDK turizmus, vendéglátás, pénzügy, társadalomtudományok szekció első helyezett. Felkészítő tanár: Dr. Huff Endre Béla [email protected]

Maciej Abram tudományos kutató, Turisztikai és Ökológiai Főiskola (WSTIE) Suha Beskidzka, Lengyelország

Szűcs Róbert Sándor főiskolai adjunktus, SZOLF Kereskedelem és Marketing Tanszék. [email protected]

ECONOMICA 2011/10

165

Szerzőink

Ajánlás a szerzőknek Tisztelt Szerzőink! Szerkesztőségünk kéri Önöket, vegyék figyelembe az alábbi információkat, amelyek a folyóirat szerkesztésének tartalmi és gazdaságossági szempontjából kölcsönösen fontosak. Terjedelem, cím, áttekintés. A cikkeiket word doc. formátumban küldjék a meg szerkesztőségnek. A cikk szóközökkel együtt nem haladhatja meg a 35-40 ezer leütést, ez a terjedelem tartalmazza az ábrákat, diagramokat, táblázatokat vagy más illusztrációkat. A közlemény végén abc sorrendben helyezzék el az irodalmi hivatkozásokat, amelyeknek száma 10-15. A lábjegyzetekben csak utalások lehetnek az irodalomjegyzékre. Olyan és annyi hivatkozást írjanak, amilyen és amennyi elősegíti a megértést. A címadásban a tudományos igény fenntartása mellett gondoljanak arra is, hogy munkájuk valamely újdonságelemének kiemelésével felkeltsék az olvasó érdeklődését, és elősegítsék a tudományterületek közötti kommunikációt. Ez utóbbi a szövegezés stílusára vonatkozóan is jelentős. (Az érdekesség, az élvezetes előadásmód és a tudományosság igénye nincs ellentmondásban egymással.) A cím után az Áttekintés (szóközökkel 700-800 karakter) sorrendben angol és magyar nyelven tartalmazza a cikk, tanulmány témájának, céljának tömör leírását, a kutatásban alkalmazott módszerek megnevezését és végül a főbb következtetéseket, megállapításokat, majd a kulcsszavakat. Technikai kérdések. A közlemények címadásában vegyék figyelembe, hogy folyóiratunk legfeljebb kétsoros címet közöl, soronként a betűhelyek száma szóközökkel 48. Kétsoros főcím esetén magyar nyelvű alcímet nem adunk. Kérjük, hogy a főcím angol változatát a főcím alatt helyezzék el. A diagramokat és táblázatokat, ábrákat, térképeket stb. 60 (1 hasáb szélesség) vagy 120 milliméterre (2 hasáb szélesség) kell méretezni, attól függően, hogy az adott illusztrációban egy sorba szóközökkel hány karakter fér el Kiskapitális Calibri betűvel, 9-es betűmérettel, illetve a diagram, kép mekkora helyet foglal el. (Ehhez útbaigazításként külön is a figyelmükbe ajánljuk folyóiratunk eddig megjelent, a főiskola honlapjáról letölthető számait.)

166

Az ábrák stb. sorszámát és a hozzá tartozó magyarázó szöveget, lehetőleg csak egy sor legyen, a befoglaló keret fölött helyezzék el, míg a forrást a keret alatt adják meg. A diagramok, ábrák, képek fehér-fekete formában jelenek meg, (a többszín-nyomás ugyanis nagyon költséges), tehát egymástól jól, kellő élességgel elkülönülő szürke árnyalatok illeszkedjenek egymáshoz. A felbontás minimum. 300 dpi. Javasoljuk az ingyenesen letölthető XnView magyar nyelvű szerkesztőprogram használatát. Természetesen ez más program alkalmazását nem zárja ki, ha azzal teljesíthetők a fenti technikai kívánalmak. A képek, ábrák és magyarázataik legyenek egyszerűek és áttekinthetők. Kérjük, hogy az ábrákban a szövegelemek, számok stb. készítéséhez a Kiskapitális Calibri betűtípust, 9-es betűméretet használják. Egy cikkben két táblázatnál többet ne szerepeltessenek, azok legyenek tömörek, csak a megértést, érvelést szolgáló, alátámasztó legszükségesebb adatokat tartalmazzák. A maximált terjedelmen belül a diagramok, ábrák és más látványelemek száma a szerző döntésén és szakmai belátásán múlik. Javasoljuk, hogy legfeljebb öt-hat ábrát, diagramot építsenek be a szövegbe. Ennél többet ugyanis a folyóirat B/5-ös formátumának felületén, a megadott terjedelem keretei között igen nehéz, esetenként nem is lehet logikusan, áttekinthetően és a szükséges méretben elhelyezni. Az illusztrációkat, kérjük, hogy a szerkesztőségnek megküldött cikkhez mellékletként csatolják, de a szövegbe is illesszék be, vagy kiemelten tüntessék fel az ábrák kívánatos helyét, sorszámát és vonatkozó szövegét, mert így a korrektúra során biztonságosan lehet ellenőrizni pontos beillesztésüket, megjelenésüket. A szöveg közti kiemelésre dőlt betűt használják, az alcímek félkövér formázásúak. Kapcsolat. A közlemény végén tüntessék fel a szerző/szerzők nevét, tudományos fokozatát, munkahelyét, beosztását, e-mail címét; és csak a szerkesztőkkel való kapcsolattartás végett a mobilszámukat is. Megértő együttműködésüket reméljük és köszönjük: az Economica szerkesztősége

ECONOMICA 2011/10

Tartalom. Table of Contents. Vendégfejezet Guest Chapter

Recommend Documents