1
II. évfolyam 3. szám ~ 2004. ősz
Szószóló
hu
Hetényegyháza–Méntelek Református Társegyházközség kiadványa
Szószóló Szerkesztősége 6044 Hetényegyháza, Csillagfény u. 1. 76/32-87-86 zoltan.ferenczi@sulinova.
KÉPES
TARTALOM
Exkluzív interjú Szabó Dániellel
2
PARÓKIA Interjú Dr. Ritoók Pállal, a Presbiteri Szövetség
3
Gyülekezeti alkalmak
4
Bibliatanulmány (a korintusi gyülekezet)
5
Nyelvőr
7
BESZÁMOLÓK
A kiadvány ára 195 Ft Akik már befizették az egyházfenntartói járulékot 135 Ft Előfizetőknek 105 Ft
MISSZIÓ MA Exkluzív interjú a belföldi és nemzetközi misszió helyzetéről Szabó Dániellel, a Magyarok Világszövetségének alelnökével. 2. oldal
PRESBITERI TISZTÚJÍTÁS
PARAGRAFUS ~ a 8 Missziói Törvény Konfirmációi vizsga 9 Ménteleken. Fényképes beszámoló Riport Vedres Csabával
10
Lelkipásztori level konfirmáandusoknak
11
Egy gyermek üzenete szüleihez
12
Hitvallásunk szimbóluma ~ gyülekezeti címerünk
13
Októberi versek
14
Nomen est omen: novemberi névnapok
15
a zselickisfaludi gyülekezeti hétről
2005 őszén a presbiterválasztás lesz a református gyülekezetekben. Az előkészületekről, lehetőségekről és felelősségünkről gondolkodtunk közösen a Paró-
kia című rovat vendégével, dr. Ritoók Pállal a Presbiteri Szövetség elnökével. Interjúnk a 3. oldalon olvasható.
ÚJ GYÜLEKEZETI ALKALMAK
Új ifjúsági bibliaórákkal, idősek bibliaórájával, gyermekmegőrzéssel gazdagodik gyülekezetünk élete. Rövid tudósítások a 4., 5., 8., 18. oldalakon
Új gyülekezeti címer Írásunk a 13. oldalon
A Titkolt problémáink című sorozat következő programja október 21-én,csütörtökön a hetényegyházi könyvtárban kerül megrendezésre.
Fényképes beszámoló az Idősek napján rendezett szeretetvendégségről a 18. oldalon
16Zselickisfalud, 2004. Fényképes beszámoló 17 a gyülekezeti hétről
Idősnapi szeretetven- 18 dégség és az idősek bibliaórája TALÁLKOZÁS Zilahi Kálmánnal
19
Pénzügyeink
2023
TALÁLKOZÁS Zilahi Kálmánnal a ménteleki gyülekezet új kántorával a 19. oldalon MÉNTELEKI KONFIRMANDUSAINK
OKTÓBER 17-ÉN 18.00 ÓRAKOR VEDRES CSABA—GYERMÁN JÚLIA KONCERT A MÉNTELEKI TEMPLOMBAN Szószóló 2004. ősz
2
SZÓSZÓLÓ
Szószóló
Exkluzív interjú Szabó Dániellel Reformátusok Világszövetségének alelnökével Szabó Dániel korábban számtalan szolgálata és tisztsége közül most csak a legfontosabbakat adjuk közre. Sokak által Dani bácsiként szólított bölcs és tapasztalt hívő ember a Tiszáninneni Egyházkerület korábbi főgondnokként és 6 évig az Egyetemes Zsinat elnökeként szolgált – ez utóbbi tisztségében a missziói kérdésekért felelt. Jelenleg a Tanácskozó Zsinat Missziói Bizottságának elnöke, és nemzetközi Wicliff Bibliafordító Egyesület elnöke, amely a Magyarországról külföldre utazó külmisszionáriusokat is felkészíti. Elmondása szerint szívéhez egyik legközelebb álló szolgálata a Wicliff Egyesület. Ezért előTúl sokat nem hallhattunk a Wicliff Egyesületről. Ugyanakkor hihetetlen komoly evangéliumi munkát végez ez a szervezet. Mi az oka ennek, és mi ennek a szervezetnek a legfőbb tevékenysége? SZD: A Wicliff Bibliafordító Egyesület misszionáriusok felkészítésével, kiküldésével, valamint nevéből adódóan bibliafordítással foglalkozik. Hogy miért nem szerepel a nevünk a sajtóban? Talán azért, mert néhány alkalommal a kiküldött misszionáriusokról csak anni hallható, hogy melyik gyülekezet soraiból került ki. Az esetek egy részében természetesen anyagilag is támogatják valamelyest ezeket a misszionáriusokat. Az esetek másik részében tudatosan nem adunk hírt arról, hogy misszionáriusokat képzünk és küldünk ki, hiszen kiképzett munkatársaink egy része olyan országokba indul, ahol tiltott dolog a keresztyénség terjesztése, és itt szolgálatuk lelepleződése akár az életükbe is kerülhet. De az is elmondható, hogy a Wicliff Egyesület által készített kiadványait a külügyi és diplomáciai szervek is gyakran használják. Vannak olyan információk – különösen egy-egy kisebb térséggel kapcsolatban –, amelyek diplomáciai szempontból igen lényegesek, de nincs SZÓSZÓLÓ:
olyan háttérirodalom, amely megfelelő mennyiségű és minőségű információt szolgáltat egy-egy országról vagy népcsoportról, a szociális helyzetről, az adott kultúráról, hatalmi villongásokról stb. országokról mondható el, hogy általatok kiképzett munkatársak szolgálnak? SZD: Nehéz lenne számba venni az öszszest. Csak az ázsiai térségben alig tudnám összeszámolni. De többek között Nepálban, Maléziában, Indiában, Szudánban dolgoznak testvéreink. A fent említett okok miatt a veszélyesebb régiókban (de ez szinte minden esetben is igaz) mindig más szakmával párosítva végzik az evangéliumi szolgálatot. Legtöbben eleve nyelvi diplomákkal rendelkeznek, hiszen akadémiai szintű nyelvi felkészültség szükséges. Ha arra gondolunk, hogy igen gyakran egészen kis nyelvi törzsekkel kell felvenni a kapcsolatot, ez érthetővé válik. Van olyan törzs, amelyben mindössze 1.000 ember beszéli az adott nyelvet. SZÓSZÓLÓ: A kiküldött munkatársak Bibliát is fordítanak? SZD: Legtöbbször igen. A világon ma 7.000 nyelvet beszélnek. Eddig 3.000
nyelvre fordították le a Szentírást. Az egyesület most a fennmaradt 4.000 nyelvet kívánja feldolgozni. Jelenleg 1.700 nyelvre fordítják le a Bibliát, amit 2025ig szeretnénk befejezni. Az utolsó 2.000 nyelvre ekkor kezdjük lefordítani a Szentírást.
SZÓSZÓLÓ: Mely
ÚJ GYÜLEKEZETI ALKALMAK HETÉNYEGYHÁZÁN GYERMEKMEGŐRZÉS MINDEN VASÁRNAP IDŐSEK BIBLIAÓRÁJA MINDEN HÓNAP UTOLSÓ SZERDÁJA IFJÚSÁGI BIBLIAÓRA MINDEN PÉNTEKEN IFJÚSÁGI BIBLIAÓRA MINDEN HÓNAP UTOLSÓ VASÁRNAP SZOCIÁLIS OTTHON MINDEN HÓNAP 2. CSÜTÖRTÖK ÚJ GYÜLEKEZETI ALKALOM MÉNTELEKEN ÖSSZEVONT IFI MINDEN PÉNTEKEN
Ez rengeteg munka lehet! Mennyi ideig tart lefordítani a Bibliát egy eddig még ismeretlen nyelvre, amelyről csak annyit tudunk, hogy létezik? SZD: Egy házaspárnak általában 25 évig tart az Újszövetség lefordítása, feltéve, ha ott lakik és dolgozik kint a helyszínen. Ezeknek a törzseknek a nyelvét legtöbbször valóban senki nem beszéli az adott törzsön kívül. Ezért szükséges először megfejteni a nyelvet, el kell készíteni a nyelvtanát, a szótárát, és csak akkor lehet hozzákezdeni a bibliafordításhoz. Óriási lehetőség, ha egy-egy törzsből valaki egy másik országban tanul vagy dolgozik, ismer egy nagyobb nyelvet, és kész arra, hogy a munka elején tolmácsoljon. Ez nagymértékben megkönnyíti a munkánkat. SZÓSZÓLÓ:
Folytatás a 6. oldalon!
09.00—10.00 10.00—12.00 16.00—17.30 18.00—19.00 14.00—15.00
Gyülekezeti ház Gyülekezeti ház Gyülekezeti ház Darida József u. TBC Otthon
18.00—19.30
Parókia
Szabó Gábor esperes úrral előző számunkban olvasható interjú folytatását Olvasóink minden bizonnyal várták ebben a számunkban. Sajnálatunkra esperes úr egyéb fontos elfoglaltságai miatt nem tudott időt szakítani arra, hogy mikrofonunk elé álljon, így nem áll módunkban a megkezdett beszélgetés következő részét közreadni. Szószóló 2004. ősz
3
Szószóló
II. Évf. 3. szám
INTERJÚ Dr. Ritoók Pállal A Presbiteri Szövetség ügyvezető elnökével A Presbiteri Szövetség (PSZ) szeptember elején presbiteri konferenciát szervezett immár hetedik alkalommal Tahiban. A konferencia aktualitását BESZÉLGETÉS PRESBITÉRIUMRÓL, a közeljövőben esedékes presbiteri tisztújítás adta. A rendezvény az 1994. PRESBITERI SZOLGÁLATRÓL ÉS AZ évi II. Tv. 28.§-át próbálta tartalommal megtölteni, amely több előadó ELŐTTÜNK ÁLLÓ PRESBITERI TISZTÚJÍTÁSRÓL szerint csak erőltetve alkalmas arra, hogy jogszabályi környezetbe kerüljön. A szöveg szerint ugyanis „egyházközségi tisztségre csak olyan az egyházközség névjegyzékében szereplő egyháztag választható, aki az Igéről, hitvallásainkról, és az egyházi szolgálatokról kellő ismerettel rendelkezik, és tiszta erkölcsben, józan életben és az egyház iránti hűségben, buzgóságban példaképül szolgál”. De hogy mit jelent a „kellő ismeret, tiszta erkölcs, józan élet, hűség és buzgóság”, az első problémamentes pillanatban tűnnek magától értetődőnek. De képzeljük el, ha az egyik egyházközség arra hivatkozva mentene fel egy presbitert, hogy nincs „kellő ismerete” a fentiekről… Hiszen a szövegbe foglaltak megítélése rendkívül szubjektív, konkrét élethelyzetekbe átültetése normatív módon szinte lehetetlen, és betartatásuk is kétséges. Az is kérdés, hogy egy jogi szöveg értelmezése miért alulról építkező találgatás tárgya, és miért nem vehető kézbe olyan normaszöveg vagy kommentár, amelyhez egyértelműen igazodhatunk. A konferencián ennek apropójaként kérdeztük dr. Ritoók Pált, a PSZ elnökét kérdeztük. Pali bácsi azonban igen gyakran magát csak úgy mutatja be, mint a Budapest-Salétrom utcai gyülekezet presbitere. Talán éppen ezért kérdeztük őt. SZÓSZÓLÓ: Hogyan látod a Presbiteri Szövetség elnökeként ma egyházunk helyzetét a presbiteri szolgálat vonatkozásában? Milyen erősségekkel, milyen gyengeségekkel rendelkezik a mai református egyház Magyarországon, akár az egyházi struktúrát akár a kisgyülekezetek lelki életét tekintjük? RP: Nehéz erre a kérdésre a válaszom. Azt gondolom, hogy a presbiterek valójában nincsenek kellőképpen „befogva” az egyházi életben, nincs kiaknázva a presbiteriánus egyház létéből fakadó erőforrás. Ennek két oka van a megítélésem szerint. Egyrészt úgy vélem, hogy nem alkalmas minden presbiter arra, hogy az egyház életében keresztyéni módon vegyen részt. A Magyarországi Református Egyházban 17.137 presbiter közül azt kell gondolnom, hogy nem a többség jár hitben. Most persze igyekeztem nagyon finoman fogalmazni. A másik dolog, hogy nem mindenhol igényli az egyház a presbiterek aktív jelenlétét. A gyülekezetek, lelkipásztorok olykor ellenérdekeltek abban, hogy aktív, jó értelemben véve kritikus presbitérium alakuljon ki. Óriás problémának látom, hogy nem történik semmi annak érdekében, hogy alkalmassá váljanak presbitereink arra a szolgálatra, amelyre egy év múlva megválasztjuk őket. SZÓSZÓLÓ: Tisztújítás előtt láthatók-e azok az irányvonalak, amelyek az egyházi vezetés részéről megfogalmazódik? Egyáltalán komolyan veszi-e maga az egyház vezetősége azt, hogy a presbiterek gyülekezeteink vezető testülete, és felkészítésük a szolgálatra stratégiai kérdés. Várhatjuk-e, hogy a 2005. évi presbiteri tisztújításban a gyülekezetek hatékonyabb, életszerűbb segítséget kapnak, hat évvel ezelőtt? Ugyanakkor az is fontos kérdés, hogy miként látja mindezt a PSZ? RP: Ennek a rendezvénynek az a célja, hogy azok a fogalmak tisztázódhassanak, amelyek elvben – az egyházi törvény szerint
– a presbiterekkel szembeni elvárások felsorolása. Ilyen például, hogy legyen példa a hitben, a buzgóságban… SZÓSZÓLÓ: … Igen, de éppen az a probléma, hogy a ilyen kvázi jogszabályi megfogalmazások nem állják ki jogalkotás minimális próbáját sem, hiszen a törvény egyáltalán nem tisztázza, mit jelentenek ezek a fogalmak, hogyan ismerhetők fel konkrétan a gyakorlatban, egy presbiternek hány százalékban kell megfelelnie e törvényi elvárásnak, és milyen következménye van, ha valaki nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal… RP: Valóban, de ez nem a presbiterek kompetenciája, és nyilván ez a kérdés nagyon messze vezetne… Amit a PSZ tehet, hogy például mostani konferencián arra teszünk kísérletet, hogy ne csak megfogalmazódjanak, hanem értelmezésre is kerüljenek azok a gondolatok, amelyeket az egyházi törvények előírnak. Ha törvényi szempontból valóban hagy is kívánnivalót a megfogalmazás, fontos iránymutató lehet, hiszen ezek a tulajdonságok felfedezése orientálhatja a gyülekezetet a presbiterválasztásban. Másrészt, ha nem sikerül felfedeznünk magunkban, azt kell mondanunk, nem vagyunk alkalmasak erre a tisztségre. Éppen ezért nagyon fontos a tisztújítás előtt, hogy a gyülekezet megbízottjai elbeszélgessenek azokkal, akik elfogadják a presbiteri jelölést. Segítsük őket arra, hogy képesek legyenek lemérni, ezekben a kérdésekben ők maguk hol tartanak. Amolyan keresztyén önismereti kurzusra gondolok – de ez nagyon nagyképűnek hangzik. Egyébként a presbiterválasztás és a presbiteri tisztség komolyan végtele egyben a presbiterek megbecsülését is jelentené! Folytatás a következő oldalon
JÉZUS MONDJA: ELMENVÉN AZÉRT TEGYETEK TANÍTVÁNYOKKÁ MINDEN NÉPEKET MEGKERESZTELVE ŐKAT AZ ATYÁNAK, A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK NEVÉBE, TANÍTVÁN ŐKET, HOGY MEGTARTSÁK MINDAZT, AMIT ÉN PARANCSOLTAM NEKTEK, ÉS ÍME ÉN TIVELETEK VAGYOK A VILÁG VÉGEZETÉIG (MT 28, 19-20.) Szószóló 2004. ősz
4
Szószóló
II. Évf. 3. szám
SZÓSZÓLÓ: Mit tehet egy gyülekezeti tag annak érdekében, hogy a presbiteri tisztújításban vagy annak előkészítésében komolyan és felelősséggel vehessen részt. RP: A PSZ éppen azt szeretné, hogy az egyház által megfogalmazott követelmények alapján segítsük felkészíteni a presbitereket a szolgálatra. Ezért készítettünk elő olyan képzéseket, amelyekben a tudás és a hit együtt jelenik meg. Látni kell azonban, hogy a PSZ nem egyházi hatóság, egyszerű társadalmi szervezet, ezért javaslatai, ajánlásai fontosak lehetnek, de nem kell, hogy minden gyülekezet elfogadja azt. Ezért célunk, hogy a szövetség által felvállalt feladatokat elsősorban az egyház lássa el, és ez a helyzet megforduljon. A PSZ pedig legyen az a szervezet, amely ezt a folyamatot támogatja. Szeretnénk és valahol célkitűzésünk, hogy az egyház ezt a feladatot sokkal jobban tekintse magáénak. A másik kérdésed, hogy a gyülekezeti tag mit tehet? Nehéz erre válaszolni, hiszen a gyülekezeti tag lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Talán azt a választ lehetne adni, hogy bizonyos igényekkel lépjen fel a gyülekezet életével kapcsolatban, de nem tudom, hogy az általad említett átlagos gyülekezetben ez mennyire jelenik meg valóságosan, illetve mennyire támogatott dolog. Én már azt is óriási dolognak tartom, ha a gyülekezet tagjai megfogalmazzák igényeiket például az igehirdetés minőségével, tisztaságával kapcsolatban. Hogy milyen is legyen a presbitérium, úgy vélem, azt még nem látja egy átlagos gyülekezeti tag, legfőképpen azért, mert általában még nem látják a presbiterek munkáját. SZÓSZÓLÓ: Szolgálatod révén nyilvánvalóan több információhoz jutsz hozzá, mint ami a kisgyülekezetekhez eljut. Van-e olyan koncepció előkészülőben, amely hosszú vagy középtávon a zsinati vezetés megfogalmaz, vagy a PSZ részéről megjelenik a gyülekezetek támogatására. Hogyan gondolkozzunk Méneteleken vagy Hetényegyházán, hogyan tervezzük a jövőképünket, hogy mi magunk is építő elemei lehessünk egy nagyobb gépezetnek? Vagy ennek nincs különösebb jelentősége? RP: Mindenképpen abban látom a gyülekezetek szerepét, hogy a presbiterek lelki ébresztése megtörténjék. Hogy ne csak a tetőjavításban és kertépítésben legyenek fontosak, hanem a gyülekezetépítésben, a lelki munkában is. Én csak a PSZ terveiről, elképzeléseiről tudok beszámolni, amely most a képzést érzi a fő feladatának. Így készült el egy óráról órára kidolgozott „tantervet”, amely néhány évvel ezelőtt indult el, és a közelmúltban minden gyülekezet gondnokának megküldtük. Ebben azt javasoljuk, hogy ilyen szellemben a kezdjék meg a presbiterek a lelki készülődést. Tapasztalatunk szerint főleg a kisebb gyülekezetek számára ez lehet, hogy túl nagy feladat. Ezért vannak olyan „tantárgyak” amelyeket több gyülekezet összefogásával könnyebb elvégezni. Erre lehet példa a Békési Egyházmegye is. A másik gondolat, amely egyre jobban foglalkoztatja a szövetséget, hogy érdemes volna egy református felnőttképzési intézetet létrehozni, hiszen ma az egész társadalom is beszél erről, hasznos dolog volna, és egyáltalán nem jelentené a világ beáramlását az egyházba, ugyanakkor alkalmas eszköz lehetne például az általad feltett kérdések gyakorlati megválaszolására.
VASÁRNAP Istentisztelet Gyermek-istentisztelet Gyermekmegőrzés Istentisztelet Gyermek-istentisztelet Családi bibliaóra Gyermekdélután
09.00 09.00 09.00 11.00 11.00 16.00 16.00
Ifjúsági bibliaóra
18.00
KEDD Hitoktatói megbeszélés Presbiteri bibliaóra
17.30 18.00
Méntelek (minden első) Méntelek/Hetényegyháza (minden harmadik)
SZERDA Nyugdíjasok bibliaórája
10.00
Nyugdíjasok bibliaórája
Konfirmációi előkészítő Dalárda
15.00 20.00
Méntelek Hetényegyháza
CSÜTÖRTÖK Szociális otthon bibliaóra
14.00
Hetényegyháza
PÉNTEK Konfirmációi előkészítő Ifjúsági bibliaóra Gyülekezeti bibliaóra Ifjúsági bibliaóra
15.00 16.00 17.00 18.00
Hetényegyháza Hetényegyháza Hetényegyháza Méntelek
Hetényegyháza Hetényegyháza Hetényegyháza Méntelek Méntelek Hetényegyháza (minden utolsó) Hetényegyháza (minden utolsó) Hetényegyháza, Darida J. u.
(minden utolsó)
(Női dalárda ~ Még nincs biztos időpontja)
SZÓSZÓLÓ: Köszönjük a beszélgetést! A riportot készítette: Ferenczi Zoltán
FELHÍVJUK OLVASÓINK FIGYELMÉT ARRA, HOGY A TITKOLT PROBLÉMÁINK SOROZATOT ETTŐL AZ ŐSZTŐL AZ ISKOLÁVAL KÖZÖSEN SZERVEZZÜK, ÍGY ANNAK SZÍNHELYE MEGVÁLTOZIK, A KÖVETKEZŐ ALKALOMTÓL PROGRAMUNK A KÖNYVTÁRBAN KERÜL MEGRENDEZÉSRE. Szószóló 2004. ősz
5
Szószóló
II. Évf. 3. szám
A korintusi levél
Az Újszövetség egyik legizgalmasabb levele levelét kezdjük el tanulmányozni az ősztől a vasárnapi istentiszteltek alkalmával: az első korintusi levelet. Pál három missziói útja során, már a második nagy utazás alkalmával eljut az említett nagyvárosba, Korintusba (ApCsel 18,1-8). Itt találkozik az apostol Akvillával és Priszcillval, akik a zsidó deportálás elől menekültek Rómából ide. Ők is sátorkészítéssel foglalkoznak, mint Pál. Pál szokásához híven eljár a zsinagógákba, ahol arról beszél, hogy Jézus a krisztus (azaz a messziás), akit az izraeliták legfeljebb jámbor tanítónak ismertek. Amikor bezárulnak a zsinagóga kapui akkor keres Pál apostol olyanokat, akik nem zsidók, azaz pogányok (ApCel 18,7). A létrejövő és gyorsan növekvő gyülekezet az egyháztörténelem azóta megjelenő szinte az összes gyermekbetegséget is magán viselte. Nehéz volt a korintusiaknak kilépniük városuk által adott kultúrából. Amúgy komoly és nem könnyű kérdés ez ma is: lehet-e, kell-e más kultúrát megvalósítani, mint amely körbevesz bennünket… A kikötőváros óriási forgatagában, sokkultúrájú piacterein, többnyelvű lakosságában szinte minden megtalálható volt. Egy idő után a keresztyénség is… Azonban Korintusban félelmesen nehéz volt ezt a kettőt különválasztani: az antik kultúra és kereskedőváros által adott lehetőségeket, valamint az Úr közelében megtapasztalt életformát és az Írástól idegen, színes és vonzó kultuszokat. Nem véletlen, hogy az apostol olykor név szerint nevez olyan rettenetes bűnöket, amelyek a gyülekezet életében – sőt a Biblia tanúsága szerint a gyülekezeten kívül is ismert volt. A városban honos Afrodité-kultusz híres volt az akkor ismert világon. A templom körül mintegy ezer kultuszi prostituált volt található. Nem véletlen a korabeli közmondás: „Nem minden férfinak való a korintusi utazás”. Ennek ellenére az apostol ezeket a szánni való egyszer jámbor, másszor ijesztően agresszív gyülekezeti tagokat szenteknek (azaz szó szerint Isten számára elválasztottaknak) nevezi. Ez azért is meglepő lehet, mert a pártoskodó és megosztott, egymást sem kímélő keresztyének az apostol megtérését, Krisztustól való elhívását is megkérdőjelezik. Mivel a levél elsősorban nem általános, nagy ívű kérdésekkel foglalkozik, hanem egy gyülekezet életvitelének örömeivel és problémáival, teret enged arra, hogy néhány héten keresztül úgy tartsuk magunk elé az igét, hogy belenézve saját magunkat láthassuk meg… talán más szemszögből. Ha Isten engedi, így kerül sor olyan tanításra, mint Isten kiválasztása (1. fejezet), a gyülekezeteken belüli megosztottság oka, szükségessége és ellenszere (1. fejezet), az evangélium félreértése (2-3. fejezet) az Istennel történő együttmunkálkodás a szolgálatban (3. fejezet), az egyházfegyelem kérdése (5-6. fejezet), a házassági kapcsolatok és rendezetlenségek (7-16. fejezet), a keresztyén szabadság és szabadosság közötti különbségek (8-14. fejezet) és a feltámadás kérdésköre (15. fejezet). Látható tehát, hogy a családi élet négy fal közti és gyülekezeti megélésével kapcsolatban több tanításra is sor kerül, nem utolsó sorban mindezt úgy, hogy az ádventi időszakban, a karácsonyi ünnepekre készülve összpontosítunk leginkább a családi életre. Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! (1Kor 16, 23.)
Kedves Barátunk! Hetényegyházán októbertől új ifjúsági bibliaóra indul, amelyre Téged is nagy szeretettel hívunk és várunk. A bibliaórán közösen fogunk beszélgetni a már megújult ifjúsági helyiségben, olykor egy tea mellett, máskor izgalmas önismereti játékok társaságában, vagy éppen a Szentírás elmélyültebb tanulmányozásával töltve el a rendelkezésünkre álló időt. Mivel több mindenről szeretném, ha közösen döntenénk (pl. milyen témákat vegyünk sorra, tervezzünk-e közös szabadidős vagy kulturális programokat, milyen szabályokat, kereteket szabjunk maunknak stb.) az elképzeléseimet szeretném az első találkozás alkalmával megosztani Veled, kérve és várva a Te véleményed is. Egy azonban biztos: vidám, sok énekkel tarkított, őszinte és a nehéz kérdéseket sem megkerülő óra vár bennünket, ha Te is velünk leszel. Éppen ezért az első alkalomra nagyon várlak! Ez október 22-én délután 4 órakor lesz a gyülekezeti házban. Azt gondolom, olyan csapat állhat össze, amely mindannyiunknak értékes, vidám és fontos találkozásokat ígér. Azt gondolom, közöttünk Te is jól fogod magad érezni, de ha valamiért mégsem, és ezt elmondod, igyekszünk változtatni. Mindehhez azonban szükséges, hogy itt legyél, és nekem fontos, hogy elmondd, miként tudnánk még szebbé, jobbá, tartalmasabbá tenni a délutánunkat. Várlak tehát pénteken délután! Ferenczi Zoltán lelkipásztor Szószóló 2004. ősz
6
Szószóló Hogyan látod, Dani Bácsi a misszió helyzetét a „falakon belül”? Érzékeny a mi egyházunk a misszióra itt Magyarország vonatkozásában? SZD: Azt remélem, hogy sokféle leterheltsége mellett a hivatalos egyházi szervezetünk komolyan vette a Missziói Törvényt. Persze lehet vitatni ennek a megfogalmazásnak a pontosságát, vagy megfelelőségét, de talán – ha nem is végső megoldás – fontos lépés, hogy egyáltalán van. SZÓSZÓLÓ:
SZÓSZÓLÓ: Az
Olvasó számára fontos kérdés lehet, hogy mi az, amire a Missziói Törvény kötelezi az egyházi költségvetést, amit ez a joganyag meghatároz kötelező feladatként és ehhez kapcsolódóan költségvállalásként. Hogyan jelenik meg a Misszió Törvény, mint az egyház életének kerete. Ugyanis köztudott, hogy minden hasonló joganyag (függetlenül attól, hogy állami vagy egyházi jogalkotásról van szó) akkor ér valamit, ha ezeket a kérdéseket előre láthatóan tisztázza. SZD: Azt hiszem, hogy ez a törvény valóban törvényerővel köztelezi lelkipásztort, gyülekezeti munkásokat, hogy a belmisszió területén keressék és kapcsolódjanak mindahhoz a munkához, amely elindult. Különbséget tesz a gyülekezeten belüli és a felekezetek közötti missziók között. SZÓSZÓLÓ: Egy
gyülekezet, missziói szolgálat, amely szeretne elköteleződni az evangélium átadásában, milyen támogatást remélhet az egyházi költségvetéstől? Vagy a törvény csupán kötelezettségeket állapít meg? A zsinati üléseken az ebben elkötelezett lelkipásztorok többször megfogalmazták, hogy óriási aránytalanságok vannak a költségvetési tételekben a missziói munka kárára. Valóban megrendítően alacsony a missziói munka támogatása abszolút értelemben is és a többi munkaág támogatottságával összevetve is. SZD: Valóban így van. Jó akarattal mondom sok felelős testvérre gondolva, hogy nem egyszerű az az időszak, amely mögöttünk van. Nem volt benne az a látás, az a közös gondolat a teológia tanított anyagában, a közegyházi életben, amely a missziói küldetésben csúcsosodik ki. Az I. és II. Világháború közötti időszakban, ahogyan átjöttünk ebbe a századba, óriási dolog történt a 19. század racionalitása tekintetében. Ma felgyorsulnak a dolgok, mindenki televíziót néz. Az előző korszak őrizte a gyülekezet hagyományait, mert bár az egyház racionalista volt, de a reformátusok még javában vásárolták Szikszai Béni könyvét, amely sajátos ötvözete volt a puritán és pietisztikus kegyességnek. Nagyon erős belmissziós törekvéseknek lehetünk tanúi ebben az időben. Már 1896-ban megszületik a Magyar Allianz, amely Szabó Aladár nevéhez köthető, 1936-ban a Magyar Evangéliumi Allianz, amely Ravasz Lászlóék segítségével kap erős alapot. Elindul egy erős belmissziói mozgás, és elsőként érintkezünk az angolszász evangélizációval – gondolok Stuart Jakab szolgálatára, amely egybecseng a 17. századi (Medgyessy Pál nevéhez fűződő) misszióval, amelyben megjelenik a megtérők előre hívása. Ekkor már nem ritka az evangélizációk moziteremben történő megtartása sem, még ha a történelmi egyházak nem is adnak ezeknek helyet. Aztán amikor Baltazár Dezső püspök rádöbben, hogy ezt az akkor már nagy nemzetközi támogatással rendelkező angolszász kezdeményezést nem szabad akadályozni, meghívja Debrecen legnagyobb templomába Stuart Jakabot, hogy ott szolgáljon a kor legismertebb evangélizátora. Ebből a gazdag örökségből egy egész nemzedék már nem kapott semmit. A missziói intézetek be lettek zárva. A 20. század közepén a „hivatalos történelemszemlélet” szerint a misszió a
II. Évf. 3. szám gyarmatosítás előfutára. A kommunisták elfojtják az összes evangéliumi mozgalmat. Mindebben azonban ugyanúgy az isteni kegyelem ragyog elő. Ha semmi más nem lett volna a misszió, mindössze a gyarmatosítás egyik ideológiai eszköze, minden valószínűség szerint el is pusztult volna, de Isten csodájaként rengeteg mártír önfeláldozó szolgálata révén fennmaradt. Képzeljük csak el! A 19. század elején az afrikai keresztyénség száma 9 millió, 100 évvel később a 300 milliót is meghaladja. Ugyanez történik Dél-Amerikában. A századelőn 30 ezer újjászületett keresztyént tartanak számon, a századvégen hasonló robbanásnak lehetünk tanúi. Mindez akkor, amikor nálunk nem hallhatunk semmiről, nem lehet utazni, nincsenek ösztöndíjak. Egy teljesen bezárt világban élünk. Amikor megérkezünk egy szabad világba, mindenki kijön a pincéből. Azonban azt látjuk, hogy az épületeink romosak, a missziói, diakóniai szervezeteink széthullottak, gyülekezeteink erőtlenek. Egyházunk egészen más irányú sürgetésbe kerül bele. Ezt nagy szeretettel mondom, még ha ennek az állapotnak az igazolásában nem is akarok részt venni, és mindent meg akarok tenni ennek az állapotnak a továbbmozdítása érdekében. De tény, hogy innen indultunk. A felelősségünk azonban lényegesen nagyobb más népekhez képest. Olyan nemzetben élhetünk, amelyben az evangéliumi hit hihetetlen erőket mozdított meg. Valahol talán ítélet is mindez felettünk. Éppen ezért érdemes távolabbra is néznünk! Teljesen ismeretlen az ázsiai afrikai, dél-amerikai, koreai robbanás. 1933-ban például Korea Japán teljes fennhatóságában él, és mára Dél-Korea a világ legerősebb református országává lett! Csak az én egyik munkatársam közössége mintegy 6.000 gyülekezetből áll 10.000 lelkipásztorral! Ezen túl hihetetlen sok misszionáriust küldenek ki a világ minden részére, akiket otthonról támogatnak. Ezek tehát tejesen új jelenségek voltak. Ugyanígy tekinthetünk a kicsi albán világra, ahol szinte mindent kiirtottak. Itt 200 új gyülekezet született az elmúlt 10 esztendőben! Vagy tekintsünk a világ legsűrűbben lakott országára! Az egymilliós kínai keresztyénség 100 milliós lesz a Mao Ce Tung uralom kezdetétől számítva, 1949-től. Ebben az évben 5.000 misszionáriust száműznek az országból… Ma már az a kis rádió, amelyet a kínaiaknak kötelező jelleggel kellett a nyakukba akasztva hordaniuk, hogy egész nap Mao bölcsességeit hallgassák, ma a Trans World Radio evangéliumi adását sugározza. Ez a kínai robbanás ma is folyamatban van! Ezek vesznek körül bennünket. Egy időben uralkodik a tudatlanság és a döbbenet a számunkra elképzelhetetlen méretekkel kapcsolatban. És itt Magyarországon is több mint 30 belmissziói szervezet van. Nagy dolog, hogy Isten sokakat állít ma is munkába. Az is nagy dolog, hogy ezek a belmissziói szervezetek nincsenek harcban egymással vagy a történelmi egyházzal, mint a Betánia idejében a háború éveiben. SZÓSZÓLÓ: Munkamódszerét
tekintve különbözik a belföldi és a külhonban működő misszió? Hiszen alapvetően mindkettő esetben szinte teljesen idegen vagy elidegenült kultúrát kell megszólítania az arra elhívott szolgálóknak. SZD: Valóban így van. Éppen ezért egy olyan missziói szemléletre van szükség, amelyet az angol crossculture, kultúrákat áthidaló missziónak nevez. Ez ma már egy harmadik kategória lett a bel- és a külmisszió mellett. A bevándorlók közötti szolgálatra gondolok elsősorban, hiszen ma már gyakran nem mi utazunk el, hanem hozzánk érkeznek a különféle kultúrákban élők. Akár akarjuk, akár nem mi is szembetaláljuk magát ezzel Szószóló 2004. ősz
7
Szószóló
II. Évf. 3. szám
a jelenséggel. Ha másra nem, csak romaközösségekre tekintünk, ugyanez a helyzet. Nekem például számtalan roma keresztgyermekem van, gyakran szolgálok romák között és Sárospatakon most indítunk el egy egyéves kurzust a roma testvéreink bibliaismeretének elmélyítésére, történelmük megismertetésére. Talán a legnagyobb kihívásnak a Magyarországi Református Egyházban – a mintegy egymillió névleges református megszólítása mellett – nem véletlenül a romaközösségek megszólítását nevezném. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik erre kezdünk rádöbbenni. Érdekes, hogy a katolikus egyház egy alkalommal be is jelentette, hogy a cigányságot automatikusan katolikusként kezeli… Hasonlóan szembe kellene néznünk az idejövő kínai tömegekkel, akik a hivatalos közlemények szerint 20 ezren vannak, de pontos számot senki nem ismer. Azon érdemes elgondolkodni, hogy a kínai lapokat 200 ezres példányszámban adják ki.
Összegezve, akár közegyházi szempontból, akár egyéni hitünk tekintetében óriási a felelősségünk a misszió végzése – és megfelelő végzése! – vonatkozásában. SZÓSZÓLÓ: Köszönöm
a beszélgetést! Készítette: Ferenczi Zoltán
A riportban olvasható Missziói törvényt Paragrafus című rovatunkban olvashatják a 8. oldalon!
KELET-KÖZÉP- VAGY KÖZÉP-KELET-EURÓPÁBAN ÉLÜNK?
S
ajnos a médiumokban általában rosszul határozzák meg hazánk helyét Európában. Amennyiben azt a térséget kívánjuk megnevezni, amelyben élünk, úgy helyesen Kelet-Közép-Európát mondunk. Ez a szóösszetétel azt jelenti, hogy az a hely, amelyről szó van — nevesen Magyarország — , KözépEurópa keleti részében található. Vélhetően azok, akik Közép-Kelet-Európát említenek, azért teszik előre a „közép” szót, mert közép-európaiságunkat kívánják hangsúlyozni. Mindazáltal szándékukkal ellentétben azt hangsúlyozzák, hogy hazánk Kelet-Európa közepén fekszik. Jóllehet a kelet-európai kultúra jogos büszkeséget válthat ki azokból a nemzetekből, amelyek benne élnek – mi több, sok tekintetben a mi nemzetünk is sokat tanulhat belőle – a helyesség kedvéért cél-
Gyülekezetünk „nagyképű” csoportja
FÉNYKÉPES BESZÁMOLÓ A 16-17. OLDALON Szószóló 2004. ősz
8
Szószóló
A „Missziói Törvény” (1995. évi II. Tv – részlet) […] 1.§ A Magyarországi Református Egyház küldetéséből fakadó szolgálatát (misszióját) személyválogatás nélkül végzi minden emberért: (1) azokért, akik hallottak Krisztusról, de még nem fogadták be Krisztust (gyülekezeti misszió); (2) azokért, akik az egyháztól elidegenedtek, illetve elszakadtak (belmisszió); (3) azokért, akik mg soha nem hallottak a Krisztusban minden ember számára megjelent kegyelemről (külmisszió). 2.§ A missziói munkában az egyház minden tagjának feladata, hogy élőszóval, hitből fakadó cselekedetekkel, valamint példaadó élettel tanúskodjék a Jézus Krisztusban megjelent üdvösségről. […] 4.§ A missziói munka megfelelő személyi, anyagi és társadalmi feltételeinek megteremtése mind az egyes egyházközségeknek, mind a fokozatos egyházi testületeknek egyenként és közösségben hordozandó feladata. 5.§ A gyülekezeti misszió főbb területei: (1) Isten igéjének hirdetése szóban, írásban és a kommunikáció modern eszközeivel, gyülekezeti alkalmakon és azon kívül, (2) Isten igéjének hirdetése a sákramentumok (keresztség és úrvacsora) kiszolgáltatása által, (3) gyülekezeti evangélizáció és réteg-evangélizációk [sic!] (pl. gyermek-, ifjúsági- stb. [sic!]), (4) a Jézus Krisztus személyéhez elvezető katekézis családi, gyülekezeti, iskolai, közösségi és egyéb formái,
II. Évf. 3. szám
(5) a gyülekezet tagjainak rendszeres látogatása – különös tekintettel a betegekre, gyászolókra, a szétszórtságban (szórványban) élőkre, (6) a gyülekezet tagjainak diakóniai gondozása, a valamely ok miatt hátrányos helyzetűek, a kísértéseknek fokozatosan kitettek, a segítségre szorulók támogatása, (7) a gyülekezet közösségében újjászületettek, a Krisztushoz megtértek lelkigondozása ls további gyülekezeti szolgálatra való felkészítése (bibliaórák, imaórák, gyülekezeti bibliaiskolák, felnőtt katekézis, tanfolyamok, csendesnapok). 6.§ A belmisszió főbb területei: (1) evangélizációk, (2) fiatalok közötti misszió minden korosztálynak (gyermekek, általános-és középiskolásokm szakmunkásképzősök, főiskolások, egyetemi ifjúság között), (3) konferenciák, tanfolyamok, továbbképző alkalmak, (4) a társadalom széles rétegeinek az evangéliummal való találkozását munkáló kulturális alkalmak (irodalom, zene, művészet), (5) missziói célú intézményhálózat létrehozása és működtetése (börtön -misszió [sic!], cigány-misszió [sic!], házasság- és családsegítőmisszió [sic!], iszákosmentő-misszió [sic!], kallódó ifjúságot mentő misszió, kórház-misszió [sic!], lepra-misszió [sic!], menekült-misszió [sic!], mozgáskorlátozottak-missziója [sic!], telefon-lelkigondozás, vak- és siket-misszió [sic!], illetve a további szükségekhez képest további intézmények és szervezetek létrehozása), […] 10.§ a Magyarországi Református Egyház kötelessége, hogy szervezetének minden szintjén tervezze a missziói feladatokat, és azok teljesítését munkálja. […] (2) A presbitériumok és a fokozatos testületek éves költségvetésükben a missziói munkák végzésére szükséges fedezetet biztosítják. […]
Istennek legyen hála, hogy szép számban látogatják az istentiszteletet a kis– és nagyobb gyermekek. A korosztályok nagy eltérése, valamint a létszám arra az elhatározásra juttatta a gyülekezet vezetőségét, hogy egy kisebb átalakítással kellemesebb légkörben és kettő csoportban tartsuk meg a gyermek-istentiszteleteket. Az átalakítás nemcsak azt teszi lehetővé, hogy sokkal kedvesebb és vonzóbb környezetben fogadhassuk a kisebbeket, hanem azt is, hogy a legkisebbek számára külön foglalkozások legyenek, illetve, hogy a kisgyermekes anyukák gyermekükkel együtt hangszórón hallgathassák az igemagyarázatot. Reménység szerint az átalakítás után a gyermekek még nagyobb kedvvel, szívesen veszik birtokba a számukra sokkal hangulatosabb módon berendezett helyiségeket. Az egyik helyiségben az 6 évnél fiatalabb gyermekek lesznek. Természetesen az ő esetükben nem jelent problémát a szülői felügyelettel sem. A másik helyiségében az iskoláskorúak foglalkozása lesz, szintén hangulatos, barátságosabb környezetben. A helyiségek kialakítása megtörtént, de a annak ízléses, gyermekek számára is tetszetős berendezése még folyamatban van, hiszen ez nemcsak anyagilag megterhelő, hanem tőlünk felnőttektől kíván némi szabadidőt és kreativitást. Szeretettel kérjük a gyülekezet tagjait, családjait, hogy ha szívesen hozzájárulnak a termek esztétikus, gyermekszerű berendezéséhez, akár otthon már nem használt, de még jó állapotban lévő tárgyakkal, szőnyeggel, szivaccsal, ülőpárnával, polccal, kisszékekkel, kisasztallal stb. vagy szabadidejüket odaszánva szívesen dekorálnák a termeket üvegfestéssel, falfestéssel, origami díszek hajtogatásával stb., akkor ezt jelezzék nekünk. Hívjuk és várjuk a hetényi családokat továbbra is vasárnaponként 9 órakor az istentiszteletre, és reméljük, hogy — most már a család minden tagja számára — könnyebb és örömteli lesz az Isten közelében töltött idő. Ferencziné Bodor Csilla Szószóló 2004. ősz
9
Szószóló
II. Évf. 3. szám
A 2004. évben gyülekezetünkben konfirmáló fiatalok nevei: Méntelek Bodor-Kis Barbara Falu Réka Rádi Ágnes Surman Enikő
Hetényegyháza Bordás Nikolett Sovics Kati Tóth Bettina Szószóló 2004. ősz
10
Szószóló
II. Évf. 3. szám
VEDRES CSABA—GYERMÁN JÚLIA KONCERT 2004. OKTÓBER 17-ÉN MÉNTELEKEN Vedres Csaba zenei ars poeticájából: "Fő zenei célkitűzésem az, hogy olyan modern, klasszikus mértékkel is értékelhető darabokat írjak, amelyek egyben nem hallgathatatlanok. Nem hiszek a mai úgynevezett modern zene emberidegenségében és hidegségében. Az a véleményem, hogy a zenetörténet egyes korszakaiban az értelmiség és a szakma által túlfinomított, elidegenedett magas zenét mindig alulról jövő, népi eredetű kezdeményezések tették újra erőteljessé. A mi korszakunkban a rockzenében látom ezt a lehetőséget. Azt gondolom, hogy maradandót lehet létrehozni a rockzene energikus ritmusvilágának és a klasszikus zene csodálatos hagyományainak találkoztatásával."
Ha valaki Vedres Csaba nevét kikeresi az Interneten, 12.700 helyet talál, ahol különféle hírek tudósítanak koncertjeiről, életének eseményeiről. A tehetséges zeneszerző-házaspár a karrier fényét maga mögött hagyva a szolgálat felé fordultak. Istentől kapott hivatásuknak engedve evangélizálnak a zene nyelvén. Nagy megtiszteltetés, hogy fgyülekezetünkbe érkeznek, és hitükből, zenei tehetségükből mi magunk is meríthetünk a ménteleki templomban. Érkezésük apropóján egy a Magyar Rádióban elhangzott riportot adunk közre.
Vedres Csaba: (taps) A mai gitáros ének egy hatalmas zenei áradat, valószínűleg százból egy, ami maradandó. Ez nagyon jó arány. Semmivel sem jobb a 17. századi népénekeknek az aránya. Ez idővel beépül az egyház zenéjébe. Én is érzem, hogy bizonyos - főleg szövegek, nem is zenék - annyira régiesek, hogy egyszerűen egy fiatalt képtelenség, hogy megfogjanak, sőt, inkább taszítják. Viszont, nagyon sokszor láttam a túloldalt is, amikor egy gitáros csapat átment kicsit sztárkultuszba, amikor már tette-vette magát a templomban. Olyankor csodálkoztam, hogy vajon tudja-e, hogy most szolgál, nem szerepel. A kettő között - azt gondolom nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. Az alulról jövő zenei irányzatnak nagy ereje van. Amikor megérzik ezt azok, akik valamennyire tanulták a szakmát, elkezdi őket vonzani, elkezdenek foglalkozni ezzel az anyaggal. Így született nagyon sok mű a zenetörténelemben. A nép éneke bevonult a "tudós zene" világába. A jazzel meg a rockkal indult el olyanfajta új, alulról jövő zenei irányzat, aminek lesz virágkora. Fekete Ágnes: Mennyire használható ez a zenei anyag a liturgiában? Vedres Csaba: A rockzene ritmikai alapja Afrikából származik. Ki tudja, milyen szertartásokból. Afrikából elkerült Amerikába, Amerikából Európába. Nekünk mást mond. Nekünk egy ritmusalap valószínűleg sokkal testibb dolog, mint egy Afrikában született néger embernek. Innen nagyon ingoványos talajra érkezünk. Jobban a földhöz ragasztja az embert, mint akár ezek a gyönyörűséges Bach korálok vagy akár a gregoriánzene - úgy gondolom , nagyon ingoványos ez a talaj. Fekete Ágnes: Játszol templomban is? Vedres Csaba: Kántorhelyettes vagyok, és nagyon szeretem. Szoktam improvizálni, de nem ilyet. Nekem nagyon fontos, hogy amikor kántor vagyok a templomban, akkor az nem rólam szól. Kérdezem, mi a kedvencük, melyiket szeretik énekelni. Bosszantanak az olyan kántorok, akiket az egész nem érdekel, de egy darabot betanul a végére, és már pörgeti, már sietteti, hogy mikor jön ő. Ez tőlem távol áll. A kántorság olyan, mint mozdonyt vezetni, komoly dolog. Amikor 400 embert beindítasz, az valami hihetetlen! Nagyon érzik az emberek azt, hogy milyen kántor vagy, például gyáva - ez gyorsan akarja, az lassan, az megállna, az tovább menne, és a nép rángatja az istrángot. De, ha megérzik, hogy a kántorban belül nyugalom van, akkor mindenki átveszi a tempót, és gyönyörű szépen tudnak énekelni. Azt megkönnyezem. Az hihetetlen érzés ebben az individualista korban, hogy három-négyszáz ember ugyanazt énekli. Marxista szülők gyereke vagyok. Biztos ismeritek azt a generációt, akik hittek ebben az eszmében. Két nagyon-nagyon tisztességes embert képzeljetek el, nem is jutottak magasra, de hát a párt... 18 éves koromig meg voltam róla győződve, hogy valamelyik Marx könyvben egyértelműen le van írva, mi az élet értelme. Ezt gimnáziumban nyilván azért nem tanultuk, mert, kicsik vagyunk hozzá. 18 évesen lettem katona. Ott ért nagyon komoly hatás - győri bencések voltak köztünk és rendszeresen vitatkoztak velünk. Rengeteget dühöngtem, mert semmit nem tudtam nekik válaszolni. Mindig ők jöttek ki győztesen a vitákból. Arra gondoltam, hogy amikor leszereltem, megveszem, Feuerbach és a vallás kritikája című könyvet. Amikor elolvastam, azt mondtam, hogy ez nem válasz semmire, ez egy hablaty. Ilyen rossz az egyház, meg annyi bűnt követett el... Jó, de hol van a lélek? Akkor kezdődött el egy intellektuálisabb istenkeresés. A filozófusoknál kopogtattam. Döntő hatással volt rám Dosztojevszkij, Weöres Sándor hite meg Bach. Amikor szólt egy-egy lassú tétel, akkor éreztem, hogy itt valami olyan dolog van, amit semmiféle pszichológiával nem tudok megmagyarázni. Amikor ezt a zenét hallom, akkor ott van valami, amit hiába elemzek, éreztem... itt valami más van. Amikor ez hívott, elolvastam Weörestől a „Teljesség felé” című művét. Azt mondtam, hogy ez egy lila marhaság, és bedobtam a sarokba. Két hónap múlva megint elolvastam, és azt mondtam, hogy van Isten. Akkor nagyon sokáig egy ilyen "deista" valaki voltam. Tehát, van egy Isten, aki valószínűleg szeret minket. Krisztus nem tudom mi volt, az biztos, hogy nagyon jó ember volt, de hogy Isten fia volt-e, azt nem tudtam. Azután egyszer úgy döntöttem, most már rendbe teszem ezt a dolgot. Elmentem egy nagyon hiteles paphoz. Addig olyan istenképem volt, hogy nekem annyi bűnöm van, amit fölhalmoztam 26 éves koromig, egyértelmű, hogy megbocsáthatatlan. Lehet egyezkedni, körülbelül ennyi, esetleg pokol... - majd meglátjuk. Egy este elmondta, hogy szeret, mindenképpen szeret az Isten. Ha bűnös vagy, ha nem vagy bűnös. Annyit tehetsz, hogy elfordulsz, vagy visszaszereted. Ez iszonyatosan nagy katarzis volt. Onnantól már elkezdtek göngyölődni a dolgok. -Nem tudom, Ti szeretitek ezt a kifejezést, hogy vallásos ember? Én nem kedvelem. Inkább azt mondom, hogy van-e élő Isten-
„A kántorság olyan, mint mozdonyt vezetni, komoly dolog.”
Szószóló 2004. ősz
11
Szószóló
II. Évf. 3. szám
kapcsolata az embernek vagy nincs. Julival, a feleségemmel szoktunk templomi koncerteket adni. Orgonán és hegedűn játszunk. Ha kivesszük a mai irányzatokból a pénzt, valami egészen érdekes születik. Ott van ez az egész tébolyult zenei világ, ahol mindenhol csak sztárok vannak, a komoly zenében is egyre inkább. Az a legjobb, ha minél kisebb helyre megyünk, annál nagyobb a hatás. Elmegyünk egy kis faluba, és akkor azt mondják: - Ugyan, ki ez? Nem látjuk sem a Való Világban, sem a nem tudom én miben, nem ő a Megasztár győztese. Jött két zenész Budapestről, és apait-anyait belead, látni, mivel nem készültek fel a támadásra, itt valami jó lesz. Nem úgy, mint egy koncert, ahol várom a nagy élményt, hanem egyszerűen váratlanul, védtelenül éri őket, valami nagyon nagy dolog. Kiskőrösön Juli játszott egy Brahms szonátát, és egy paraszt néni utána odament hozzá és azt mondta: - Aranyoskám! Maga játszott hegedűn? Juli válaszolt: - Igen. Erre a néni meghajolt előtte és kezet csókolt neki. Most ugyanezt elképzelem népművelő módszerrel, csöngetek: - Jó napot kívánok. Brahms összes műveit szeretném eladásra ajánlani, a most kezdődő tévésorozatban kedvezményesen. Csak harminc százalék. Az lesz a válasz: - Nem, most nincs szükségem Brahmsra. Neki arra van szüksége, amit ott Juli játszott. Megpróbáljuk ezt a vonalat valahogy megerősíteni. Ha a pénzt kiszedjük ebből a dologból, akkor történhet valami csodálatos.
Konfirmandusaink ebben az évben lelkipásztori levelet vehettek kézhez, amely célja az volt, hogy néhány fontos gondolatot megőrizzen és súlyozottabbá tegyen a többhónapos felkészülés és közös tanulás időszakából. Talán lesznek, akik elteszik ezt a levelet, és alkalom adtán elővéve újra végiggondolhatják mindazt, amit előttünk mondtak ki, fogadtak, ígértek meg, de – talán éppen miattunk – a hétköznapok küzdelmei megfakulttá tették annak ünnepélyességét és szépségét… *
*
*
Az a fogadalom, amit most tesztek, egész életre kötött szövetség első lépése! Jóllehet tudom, hogy az ember tizenéves korában rengeteget változik még (ha őszinte vagyok, szerintem a legrosszabb időben történik a legtöbb konfirmáció…), de ez a fogadalom akkor is a Te szádból elhangzó önálló hitvallás. Fogadalmad válasz, amely kötelez Téged is, hiszen korábban Jézus is elköteleződött melletted! Amit kimondasz, a Te egyedüli felelősséged, és egyedül rajtad kérik azt számon. Én örömmel venném, ha nem kapkodnád el a döntésed, s ha meghozod, az valóban átgondolt, felnőtt mérlegelés eredménye lenne. A konfirmáció inkább hasonlít a házassághoz, mint egy bizonyítványosztáshoz! Nagysúlyú következményekkel jár – vagy pozitív vagy negatív értelemben –, mint a házasság. Ha valaki szövetségese leszel, felelősséggel tartozol érte. A felelősség azt jelenti, hogy akkor is mellette maradsz, amikor nem a Te érdekeid kerülnek előtérbe. Függetlenül attól, hogy ki kérte (esetleg erőszakolta) a konfirmációt, nemsokára azt jelented ki, hogy egész életedben Jézus szövetségese akarsz lenni, önszántadból, saját döntésedből, olykor a számodra fontos dolgokat is hátratéve. Mondhatjuk: valójában ez életed első (és talán legmeghatározóbb) valóban önálló döntése, amellyel kapcsolatban helyetted senki nem tud felelősséget vállalni, egyedül Te! Ebben a szövetségben ugyanakkor biztosan számíthatsz Jézusra, ám jól (!) valójában csak akkor, ha megismered Őt személyesen is, és azt is, amit Ő ajánl Neked. Ez a Bibliából tudható meg. Ha ezt nem ismered, hamis elvárásaid lesznek, és könnyen csalódhatsz (nem Benne!, hanem) az elvárásaidban. De számíthatsz a gyülekezetedre is, amely hasonló módon kötelezte el magát melletted, amikor keresztelésed alkalmával ezeket a nagysúlyú szavakat mondta ki: „minden segítséget megadunk, hogy e kisgyermeket hitben neveljék”. Végül számíthatsz a gyülekezet lelkipásztorára, aki szintén örömmel jár Veled azon az úton, amelyen elindultál, vagy később fogsz elindulni. Mindez tehát nemcsak rajtad kérhető számon, hanem rajtunk is. Így hát nem vagy egyedül! Csupán két gondolatot szeretnék a szívedre helyezni. Az első, hogy maradj őszinte! Jézus jobban szerette azokat a Tőle még távolabb élő embereket, akik ezt őszintén meg merték mondani, és nem akarták a hazug vallásosság látszatát fenntartani. Légy őszinte velem, velünk is, hiszen egyházunkban sok olyan kivetni valót is találsz majd, amely talán elszomorít, és könnyen kiábrándít. Hidd el, nemcsak Neked van szükséged ránk, nekünk is Rád! Szükségünk van az őszinte kritikádra, visszajelzéseidre, még akkor is, ha azok nem mindig esnek jól. Ám rövidesen Te is felelős tagja leszel közösségünknek, sőt, a Te felelősséged is az, hogy miként alakul gyülekezetünk élete. A másik, hogy ne erőlködj! Harcolj, munkálkodj, de várd meg, amíg megérik mindaz, amivel Jézus szeretne megajándékozni Téged! Az „izzadtságszagú keresztyénség” legalább olyan rossz ízű, mint a korán leszakított gyümölcs. Hidd el, Jézus a hibáid, negatívumaid, tévedéseid, rosszul megválasztott céljaid ellenére is elfogad és szeret. Mivel az Ő alkotása vagy, jó, ha tudod, Isten nem végez fércmunkát! Rövid időn belül a mi barátságunk is megváltozik, én már nem a tanárod leszek, inkább lelkipásztorod – és ha komolyan veszed fogadalmadat, munkatársad. Isten áldjon meg nem könnyű döntésedben, de azon az úton, amely nemcsak sok kalandot kínál az elkövetkezőkre, de igazán széppé teheti ezt a néhány évtizedet, amit ezen a Földön kaptunk! Szószóló 2004. ősz
12
Szószóló
II. Évf. 3. szám
Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre te hiába vágytál. Ne érezz bűntudatot, ha nekem nem tudsz megadni mindent, amire fáj a fogam. Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ. Inkább add nekem az idődet! Kérdezd meg, mi történt az iskolában. Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok. Érdeklődj afelől, hogy hogyan oldom meg a feladataimat. Taníts engem jóra, és mondd el, mi a rossz. Vitassuk meg terveinket! Bátoríts választásaimban! Dicsérj meg, ha megérdemlem! Terelj jó útra, ha tévedtem. Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól és más drogoktól. Magyarázd meg a gyógyszerhasznált szabályait, és figyelmeztess a droghasználat veszélyeire! Szeress és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok! Mutasd ki a szereteted még abban az esetben is, ha nem tetszik neked a viselkedésem! Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésed tévedéseimkor! Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre! Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget! Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt! Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösem ne a testvéreimhez! Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha jól cselekszem! Ne parancsolj, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra. Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd. Bánj velem úgy, mint a barátoddal! Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még csak gyerek vagyok, de vannak jogaim és aggodalmaim. Tiszteld a bánatomat, fájdalmaimat. Mondd sokszor, hogy szeretsz engem! Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is. Részed vagyok, valami különleges dolog. A szerelem művészi alkotása lehetett eszköz abban, hogy lehetek. Megígérem, hogy megtanulok viselkedni! Mondani fogom, hogy „bocsáss meg!”, „kérlek szépen!”, „köszönöm!”, „sajnálom a történteket!” – szóval mindent, amit elképzeltél, amikor beszélni tanítottál. Mondani fogok mást is, például azt, h o g y
„szeretlek benneteket!”. Ezért mindenekelőtt tanítsatok a szeretetre, a hitre, az emberek és Szószóló 2004. ősz
13
Gyülekezetünk emblémája Sokan feltehetik a kérdést, miért kell egy gyülekezetnek, különösen egy ilyen kicsiny egyházközségnek külön embléma, címer. Miért nem elegendő a Magyarországi Református Egyház címere? Rövid leírásunkban erre a kérdésre szeretnénk bővebben választ adni. Korábban a címer szinte mindent elmondott tulajdonosáról. Évszázadokkal ezelőtt a címer készíttetése nem alűrözés volt, az nagy jelentőséggel rendelkezett akár a hétköznapok szintjén is. Egy-egy nemesi címer alapján az értő szemek kiolvashatják az adott család nemzetiségét, vallását, birtokainak nagyságát és helyét, a társadalomban betöltött szerepét, nevesebb leszármazottainak lajstromát stb. Hasonlóképpen van ez egyházunk hivatalos címerével is. Ha ismernénk a heraldika (a címertan) legfontosabb szabályait, egyházunkról pusztán a címer alapján kiderülhetnének a legfontosabb tudnivalók. Kimondhatjuk, a címer régen rendkívül fontos információhordozó és -közvetítő volt, mára azonban – a ritka keveseket kivéve – dekódolhatatlan annak mondanivalója. Az eszköz – már a címer – azonban kitűnő lehet arra, hogy elmondjunk magunkról néhány fontos dolgot. Ahogy a középkorban a címereken aprólékos részletességével tervezték meg a külvilágnak szóló üzenetet, ma is célszerű valahogy a képi eszközök nyelvén elmondani valamit, amit magunkról fontosnak tartunk. Tekintettel arra, hogy olyan korban élünk, amikor az emberek a leegyszerűsített ábrákból többet értenek meg, mint a korabeli címerek – ma már kuszának tűnő – részletességéből, és mivel mi a mai embereket kívánjuk megszólítani, célunk is az volt, hogy azok nyelvén üzenjünk, akik a mi kultúránkban élnek és tájékozódnak. Ezért egyszerű vonalábrában gondolkodtunk. Talán kevesen tudják, hogy a görög szimbólum szó hitvallást jelent. A mi esetünkben duplán is igaz ez. Mi magunk a szimbólumok nyelvén kívántuk megjeleníteni gyülekezetünk Ménteleken és Hetényegyházán betöltendő szerepét, hitvallását. Amit mindenképpen szerettünk volna szimbólumba ölteni, az a családiasság. A házformájú alakzat ezt a bensőségességet kívánja érzékeltetni. Valóban azt gondoljuk, hogy bár tele vagyunk problémákkal, hívő betegségekkel mi magunk is (hasonlóan bármely családi közösséghez), mégis szeretnénk megosztani azt a szeretetet és elfogadást másokkal, amit mi kaphattunk. Látásunk szerint társadalmunk egyik nagy hiányossága a meghittség biztonságát nyújtó családias közösség. Ez közösségünkben a mindennapok szintjén úgy jelenik meg, hogy kis létszámunkat előnnyé kívánjuk formálni azáltal, hogy gyülekezetünk méretéből adódóan (nem elsősorban a számbeli növekedésre, hanem) a személyes kapcsolatokra helyezzük a hangsúlyt. Persze megítélésünk szerint egy olyan közösség, amely ezt a szerepet hitelesen, a („mosolygó gyűlöletet”, valamint a hazug és hamis „mindenkit egyformán szeressünk” irreális) kegyeskedést félretéve képes megvalósítani, az sokak számára lesz vonzó. A családiasság mellett a korosztályok átjárhatóságát szerettük volna megjeleníteni a különböző nagyságú figurákkal. A mai társadalomban szinte szakadékok választják el az évtizedes (olykor az ennél kisebb) korkülönbséggel élőket. Mi szeretnénk olyan színtérré válni, amelyben egyaránt talál közös programot és mondanivalót gyermek, fiatal, felnőtt és idős egyaránt. Ezért gyülekezetépítési koncepciónk középpontjában nem az egyének, hanem a családok egészének megszólítása áll. Ennek jeles példája egyrészt a családi (és nem családos) bibliaóra vagy a gyülekezeti hét. A kereteket tekintve a szellős, de biztonságot adóan szilárd és stabil közösséget szeretnénk megjeleníteni szimbolikusan és valóságosan is. Hazánkban közösségeinket és családjainkat komolyan fenyegető veszély egyrészt a rigid, rugalmatlan keretek megléte, amelyre az jellemző, hogy a közösség egy-egy tagjának véleménye megkérdőjelezhetetlen, felül nem vizsgálható, másrészt a keretek teljes vagy részleges hiánya, amely később a teljes széteséshez vezet. Ez utóbbi esetében az egyéni érdekek megelőzik a közösségi érdekeket, még rosszabb esetben egyáltalán nincsenek közös értékek, érdekek, így mindenki azt tesz, amit akar – vagy inkább amit tud... Épp a gyülekezet hét volt a színtere annak a tanulási folyamatnak, amikor bizony olykor nem kis kompromisszumkészség kellett ahhoz, hogy mindezt mindenki számára elfogadható módon jelenítsük meg. Ebben pedig nélkülözhetetlen a közös elszánás és cselekvés. Szimbolikusan (azaz hitvallásosan) gyülekezetünk középpontjában Jézus áll, amit a kereszt megvastagított vonala jelképez. Mindaz, ami eddig leírásra került, ebből eredeztethető. Távolabbról tekintve pedig a most megjelenített részletek összességében egy fölfelé mutató nyílként tesznek bizonyságot a valódi megoldás irányáról. Összegezve: szimbólumunk egyszerre kíván modern és konzervatív lenni. Modern abban az értelemben, hogy egyházunknak minden korban egy adott kultúrában kell megtalálnia a helyét, és megszólítani az ott élő embereket. Ehhez nemcsak ismerni kell a társadalom nyelvét (pl. képi gondolkodását), szemléletüket, de ezen felül meg kell tudnunk fogalmazni a ránk bízott üzenetet úgy, hogy azt a bennünket hallgatók úgy értsék, amint azt el kell mondanunk. Ez az üzenet azonban nem lehet „korszerű”, azaz a kor értékrendjéből kiinduló; ebben az értelemben az egyház soha nem lehet modern. Szükséges tehát megtalálni a bibliai örömhír megfogalmazásának mai formáit, hogy hűen őrizhessük elhivatásunkat. Gyülekezetünk a megfogalmazott üzenettel a mai kor emberének kérdéseire kíván az ő nyelvén megfogalmazott, ám évezredek óta megélt és valóságos válaszokat adni. Ezt kívánja megjeleníteni gyülekezetünk emblémája. Szószóló 2004. ősz
14
Szószóló
II. Évf. 3. szám
Áprily Lajos
Októberi séta Ez itt a hervadás tündér-világa. Akartál látni szép halált velem? A Bükkös-erdő bús elégiája szép, mint a halál és a szerelem. Fától fához remegve száll a sóhaj, közöttük láthatatlan kéz kaszál. Az ágakról a fölrebbent rigóraj tengődni még a holt irtásba száll. Lomját a gally, nézd, mily kímélve ejti, holnap szél indul, döntő támadás, holnaputánra minden elfelejti, milyen volt itt a végső lázadás. Mint gyertya-csonkok roppant ravatalánál, tönkök merednek dúltan szerteszét, s a nyár, ez a kilobbant forradalmár, vérpadra hajtja szőke, szép fejét. Ferenczi Zoltán
A tűz agóniája Ellobogta magát. Szép testét, mint az áttetsző magányt fújta szét a szelíd hajnalkacagás. Haldoklik a tűz. „Táborhely… Városi tragédia… Csöndes halála a kiáltó fáknak…!” - mindegy. Nem tudom, láttad-e meghalni a tüzet: mikor fel-feléled, kipréseli magát a szenes fák üszkös repedéseiből, vidám táncot jár, és a holnapról beszél, és elemészt még néhány száraz ágat és falevelet (hisz ő az úr a szárazság felett)… - de valami legyőzi őt is … a megfoghatatlant.
Olyan, mintha hátat fordítana a Nap árva, vesztes játékára… Mást képzelt magának „Kandallótüzet, Fényt vagy Katasztrófákat…” - de csak szánalmas bábja lett a hajnal játékának. Fél. A parázs kacéran játszik (emléke izzik még). Majd kínos és néma csönd. Budapest, 1997.
Szószóló 2004. ősz
15
Szószóló
II. Évf. 3. szám
MB
VE NO
P NA ÉV N I ER
OK
Nőnevek
Rovatvezető: Peszemet Mónika
Szilvia November 13:
Férfinevek
A latin Szilviusz férfinév női párja. Jelentése: erdőben lakó nő. NÉVNAP: nov. 3., 13.
Károly November 4:
Erzsébet November 19: Héber eredetű név. Jelentése: az eskű vagy ígéret Istene. -A Bibliában Keresztelő János anyjának neve. - A név hazai kultusza II. Endre később szentté avatott leányától ered. NÉVNAP: nov. 19.,
Katalin November 25:
Görög eredetű név. Jelentése: tiszta, érintetlen, igazi, hibátlan, ártatlan. NÉVNAP: febr. 13., máj. 9., szept. 15., nov. 25.
Virág November 26:
Az idegen hangzású Flóra név magyar alakjaként újabban megint használt, régi magyar névalak. -Móricz Virág író, Móricz Zsigmond leánya. NÉVNAP: jan. 8., júl. 29., nov. 26.
Forrása török eredetű, régi magyar név, mely a karvaly madár névből való. Később Karl, Charles nevekkel azonosították. Jelentése: szabad (férfi), legény, paraszt. NÉVNAP: jan. 28., márc. 2., szept. 27., nov. 4.,
Imre November 5:
Az Amalrich-Emmerich régi germán névből ered, amely valószínűleg szorgalmas, tevékeny uralkodót jelent. NÉVNAP: nov 5.
Márton November 11:
A latin Martinus magyaros, egyszerűbb alakja. Jelentése: Mars istenhez foghatóan harcias. NÉVNAP: ápr. 13., nov. 11.,
András November 30: Bibliai személynév, az eredetileg görögből [Androsz] latinosodott Andreas magyaros változata férfi, férfias jelentéssel. NÉVNAP: febr. 4., máj. 21., nov. 10., 30.,
OK TÓB ERT ŐL ÚJR A! Idén ősztől folytatjuk a Titkolt problémáink sorozatot, de mostantól egyházközségünk az ÁMK-val (Általános Iskola, Művelődési Ház, Könyvtár) közösen. Egyházközségünk és az iskola megállapodása szerint a szervezési feladatokat a két intézmény megosztva vállalja fel. Mostantól azonban a helyszín nemcsak a gyülekezeti terem, hanem a könyvtár vagy a művelődési ház színházterme is lehet. A ránk következő időszakban sem akarjuk megkerülni a nehéz és olykor kényes kérdéseket sem. Sorozatunk következő a terrorizmus lesz. Ezután szót kívánunk ejteni a depresszióról (terv szerint december végén), jövőre a homoszexualitásról, a szektakérdésről és a haldoklásról, eutanáziáról is. Szívesen vesszük az érdeklődők témajavaslatait!
2004. október 21-e, csütörtök 18.00 óra HELYSZÍN: Hetényegyháza, Könyvtár (A Posta melletti utcában)
Téma: A TERRORIZMUS Meghívott vendégeink:
dr. Gyenes Levente ~ biztonságpolitikai szakértő
John Olarnik
~ vietnámi veterán
Szószóló 2004. ősz
16
Szószóló 2004. ősz
17
A hetényegyházi református gyülekezet mindig fontosnak tartotta, hogy hitéletét méltó környezetben folytassa. Ennek jegyében született 15 évvel ezelőtt a döntés, hogy többek között az imaházat ölelő kertet szakszerűen parkosítsuk. Mára a „falu” szívet-szemet gyönyörködtető színfoltjává nőtte ki magát. A Kovács Kertészet jóvoltából ma már még szebb látvány várta, várja a hozzánk érkezőt. Mind az utcai fronton lévő virágok ültetését, mind a gyülekezeti ház előtti járda szorgalmazását és kivitelezését nekik köszönhetjük. Hálás köszönetünk érte, s mindazért az áldozatos munkáért, amit az ültetéssel kifejtettek. Ajándékukat egyházközségünk és szerkesztőségünk azzal tudja viszonozni, hogy ezúton is köszönetet mondunk nekik, és a kerttulajdonosokat arra bátorítjuk, hogy amennyiben virágot vagy más kertészeti terméket kívánnak vásárolni, azt a kertészetet támogassák, amely már eddig is több vonatkozásban ajándékozta meg gyülekezetünket minden ellenszolgáltatás nélkül ! Köszönettel: Trungel Ilona A ménteleki gyülekezet presbitériuma ezúton kéri gyülekezeti tagjait, hogy akik szívesen részt vesznek a templompark gondozásában, októbertől új időpontban, szombaton reggel 08.00 órától jöjjenek a kerti munkák végzésére. Azoknak, akik áldozatos szolgálatuk gyümölcsét mindannyian élvezhettük a megszépült templomparkban, azoknak egész gyülekezetünk nevében szeretnénk megköszönni idejükben és munkájukban knyilvánított szeretetüket! Ferenczi Zoltán B. Kisné Edit lelkipásztor gondnok
KOVÁCS KERTÉSZET Hetényegyháza, Belsőnyír 295. Telefon: 76/472-792 E-mail:
[email protected] Szószóló 2004. ősz
18
Szeretetvendégség az Idősek Napján
Olyan sok mindent kaptunk már azoktól, akik évtizedek óta tartoznak közénk csendesen, szelíden, kedves meleget, derűt biztosítva a hosszú és megpróbált esztendők bölcsességéből merített erővel. Ke- veset beszélünk az idősebbekről. A mai társadalom számára az időskor inkább a betegségek, a terhek, nehézségek ideje. Mi azonban úgy látjuk, mint ahogy a Szentírás gondolkozik az időskorról. Szükségünk van az idősebbekre. A fiatalabbak meggondolatlanságait, gyorsan meghozott— nem ritkán rossz—döntéseit csak azok a sokat élt és tapasztalt korosabb testvéreink képesek kellő szeretettel, tapintattal és kellő tapasztalattal helyreigazítani, akik nemcsak életük keserűbb és örömtelibb tapasztalataiból képesek meríteni, hanem bibliás hitükkel állhatnak előttünk példaként és tanítóként egyaránt: megélve, amit helyesnek tartanak. Ahogy sarkos gondolat az, hogy az időskor érdem, ugyanúgy téves lenne azt mondani, hogy az csak a terhek, problémák ideje. Milyen jó volna, ha mi, fiatalabbak is meríthetnénk az előttünk járó generációk tapasztalataiból, és jól készülhetnénk a megajándékozott időskor olykor szép, olykor nem könnyű időszakára. Az Idősek Világnapján éppen azért döntöttünk úgy, hogy hagyományteremtő jelleggel szeretetvendégséggel egybekötött ünnepséget rendezünk, mert fontosnak tartjuk nemcsak kifejezni, szükségünk van az idősebbekre, hanem azért is, mert örülnénk, ha a gyülekezetünkben nem lenne olyan mély a generációk közötti szakadék, mint a körülöttünk lévő társadalomban. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Diakóniai Bizottságnak és Trungel Ilonának a szép, megahtó és igényes délutánt, amely munkájuk révén valóban „szeretet-vendégséggé” vált! Mivel úgy látjuk, hogy az idősebbeknek nemcsak helyük van a gyülekezetünkben, hanem a fiatalabbak számára fontos a jelenlétük, szeretnénk nekik azzal kedveskedni, hogy Hetényegyházán bibliaórát szervezünk a részükre. A bibliaórákon közös megbeszélés alapján havonta egyszer kerül sor. A délelőtti tea, kávé elfogyasztása alkalmat teremt a beszélgetésre. Az azt követő igemagyarázat olykor a lelkész szolgálata, olykor olyan testvérünké, aki szívesen osztja meg hívő felismeréseit, tapasztalatait velünk. Ezt követné egy-egy régi magyar film, életrajzi alkotás vagy érdekesebb természetfilm megtekintése, vagy egy-egy meghívott vendéggel való beszélgetés. (Gondolkodhatunk érdekes közéleti emberekben, színészekben, de meghívhatunk jogászt, aki az időseket érintő jogi kérdésekre felel vagy orvos aki járatos az időskori egészségügyi problémákkal kapcsolatban stb.) Amennyiben kialakul kis közösségünk, úgy egész napos programokat is szervezhetünk. Nemcsak könnyebb, de olcsóbb is közösen elmenni pl. a cserkeszőlői fürdőbe, egy-egy kisebb kiállítást vagy múzeumot megtekiteni, vagy olyan filmet megnézni, amely témája az időseket érdekelheti. De gondolkozhatunk közös hajókirándulásban is, és ezen túl még a végtelenségig sorolhatjuk a lehetőségeket. A bibliaóra első ízben október 27-én 10.00 órakor kerül megrendezésre. Mindenkit várunk nagy szeretettel! Szószóló 2004. ősz
19
Szószóló
II. Évf. 3. szám
Zilahi Kálmánnal, aki augusztus 29-e óta a ménteleki gyülekezet új kántora
Nagy öröm hallani lendületes és határozott énekvezetésedet. Ugyanakkor úgy tudni, hogy autodidakta módon tanultál meg orgonálni. Azóta kis- és egészen nagy gyülekezetek hallgathatják szolgálatodat. Hogyan és miért kezdődött el mindez az életedben? Z.K.: Első találkozásom az orgonával Szabadszálláson történt meg, Somogyi László beiktatásán. Őt kecskeméti segéd- és beosztott lelkészi évei után választották meg a szabadszállásiak. Mi meg – mint (volt) ifisei – elmentünk a beiktatására. A zsúfolásig telt templomban csak az orgona játszóasztala mellett találtunk helyet. A köszöntések sorában Alföldi-Boruss Csilla orgonaművész is köszöntötte Lacit orgonán, Vizi István meg regisztrált neki. Ekkor kezdett el érdekelni az orgona, de nemcsak úgy, mint olyan hangszer, amely alkalmas arra, hogy a kotta alapján lejegyzett dallamot el lehet játszani, hanem mint – most csúnyán mondom – műszaki szerkezet is: mi történik a billentyű leütése és a hang megszólalása között. Orgonálni Pungur Béla akkori kecskeméti kántorlelkésznél és dr. Kálmán Lajos tanár úrnál kezdtem tanulni, majd évekig jártam Budapestre a Ráday Kollégiumban szervezett nyári, illetve évközi kántorképzőre. Ott Máté Jánostól tanulhattam. SZÓSZÓLÓ:
letnek is bele kell férni 60 percbe. Ez részben a kántoron is múlik. SZÓSZÓLÓ: Hogyan
kerültél közel Jézushoz? Z.K.: A konfirmációmat követően néhány év kihagyás után kapcsolódtam be az ifjúsági (illetve a gyülekezeti) munkába. Ekkoriban ismertem meg és fogadtam el Jézust. A legkülönbözőbb munkaágakban szolgáltam. Ezek nagyrésze a diakóniához sorolható. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: erdélyi menekültek közötti munka, kórházi hívogató szolgálat, a Kecskeméti Református Ifjúsági Egyesület lapjának, a „Krisztussal Kecskeméten” című kiadványnak a szerkesztése, kárpátaljai segélyezési programok, és nem utolsó sorban a kántorizálás. SZÓSZÓLÓ: Mit
tekintesz szolgálatod középpontjának? Z.K.: Isten dicséretét. Esetemben elsősorban a zene nyelvén. De nem kizárólag csak ezen. Hiszen vasárnaponként istentiszteletre jövünk össze. Isten tiszteletére. SZÓSZÓLÓ: Hogyan
látod gyülekezetünket kicsit kívülállóként, kicsit úgy, mint aki magad is részese lehetsz formálásának? SZÓSZÓLÓ: Van, aki úgy véli, a kántornak az istentiszteleten Z.K.: Erre a kérdésre még most két-három alkalom után nem művészi minőségben, de személyét tekintve láthatatlanul tudok válaszolni. De térjünk vissza a kérdésre, mondjuk egy év kell szolgálnia az Urat. Mások kifejezetten szeretik a várat- múlva! lan zenei fordulatokat. Számodra a kántorizálás elsősorban művészet vagy szolgálat? Mit gondolsz a hosszú, barokkos SZÓSZÓLÓ: Akik ismernek téged, fanyar és gyakran meglepreludiumokról? pő humorodról is számon tartanak. Van olyan anekdota Z.K.: Az ószövetségből ismerjük, hogy az Úr asztalára letenni szolgálatoddal összefüggésben, amit szívesen megosztasz az csak a legszebbet, legjobbat lehetett. Így van ez velünk is, az Olvasóval? újszövetség népével is. A kántor is tegye le tudása legjavát Z.K.: Az utolsó nyári kántorképzőn az azóta elhunyt nagynevű szolgálata végzése közben is. Csak egy példát említek: a gyüle- Máté János professzor úrról, aki a Zeneakadémián orgonaműkezeti tagok is felveszik ünneplő ruhájukat. A kántorizálás vészi diplomát szerzett, a budapesti teológián már vagy húsz mindenképpen szolgálat. De nem az istentisztelet a helye a éve tanított, negyvenvalahány éves kántori szolgálattal a háta kántor művészi hajlamai kiélésének. A kántor feladata a gyüle- mögött, megtudtuk, hogy nincs kántori oklevele. Néhány hakezeti ének vezetése, az előjáték célja az adott ének dallamának sonlóan pihentagyú barátommal megszerveztük kántorvizsgáfelelevenítése az ének elkezdésére rávezetés, az utójáték pedig ját. Vizsgafeladata a „Beharka” [ez a kezdő harmóniumon taa méltó lezárás. A művészi bemutatkozásra jó alkalom lehet nulók kottás gyakorlókönyve – a szerk.] 1. gyakorlata volt, egy zenés áhítat vagy hangverseny. fejjel lefelé elé tett kottából. Persze hibátlanul el tudta játszani, Szívesen hallgatok barokk zenét, de egy 10-15 perces prelúdi- hiszen egyrészt nem volt nehéz hangsor, másrészt ezt a tanum nem kell a kezdőének elé. Pedagógiát kutatók kimutatták, könyvet is ő szerkesztette harmadmagával. Nagyon élvezte a hogy kb.45 percig lehet lekötni a figyelmet. Ezért ilyen hosszú- vizsgát. Aki közelebbről ismerte, tudta, hogy mindenféle hülyeak a tanórák. Azt gondolom, hogy átlagos vasárnapi istentiszte- ségre kapható volt.
Szószóló 2004. ősz
20
Szószóló 2004. ősz
21
Szószóló 2004. ősz
22
Szószóló 2004. ősz
23
Szószóló 2004. ősz
24
2004. OKTÓBER 17-ÉN,VASÁRNAP 18.00 ÓRAKOR
VEDRES CSABA & GYERMÁN JÚLIA ORGONA-HEGEDŰ JÓTÉKONYSÁGI KONCERTJE
A KONCERTEN J.S. BACH MASSANET VEDRES CSABA VIVALDI ÉS FAURÈ IN GY EN ES
!
MŰVEI HALLHATÓK
HELYSZÍN: LÉ P BE
A KONCERTEN BEFOLYT ADOMÁNYOKAT A TEMPLOMFŰTÉS KORSZERŰSÍTÉSÉRE FORDÍTJUK!
ÉS
A MÉNTELEKI REFORMÁTUS TEMPLOM
A
L ÉLEKTÁNC
Ménteleken
Szószóló 2004. ősz
