TARTALOM MÛHELY. MÓZES HUBA Tücsök, ó be boldog is vagy TÁJÉKOZÓDÁS

LIX. évfolyam, 5. szám

2014. május

TARTALOM TUULA-LIINA VARIS Ester, 1926 (Jávorszky Béla fordítása) .............................................................. 489 JEAN-PIERRE SIMÉON versei (Lackfi János fordításai) .................................... 511 MJ HYLAND Szép szem is tud ölni (Katona Terézia fordítása) .......................................... 514 JENNY WRANGBORG verse (Sall László és Szeles Judit fordítása) .............. 527 MÛHELY MÓZES HUBA Tücsök, ó be boldog is vagy… .............................................................................. 529 TÁJÉKOZÓDÁS JEAN-FRANÇOIS MATTÉI Albert Camus: az erõszak elleni lázadástól a szeretet apológiájáig (Ádám Péter fordítása) .............................................. 533 VÉRY DALMA Az Ulyssest olvasva .................................................................................................. 541 S. KIRÁLY BÉLA Charles de Gaulle – a nagy visszatérõ és a reményházalók elkergetõje ................................................................................ 597 KüLFöLDI SZERZõINK ............................................................................................ 602

Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

A Nagyvilág támogatója

Nemzeti Kulturális Alap

TUULA-LIINA VARIS

Ester, 1926 I – Ezt hallgasd meg. – Mondd. – „Nagyfokú tájékozatlanságra vall, ha ön még nem ismeri a Samarin gyógysónak a szervezetre gyakorolt kedvezõ hatását…” – De hisz ez reklám. – Az, az. De hallgasd tovább: „A Samarin gyógysóból készült oldat – egy kanál reggel, egy pedig este – valósággal nagytakarítást végez a szervezetben. A gyomorból és a belekbõl kisöpri a salakot, a vese és a máj mûködése felgyorsul, fokozódik az acetonképzõdés, a vér megtisztul.” – Ez aztán a varázsital! – Ne gúnyolódj. „Ha Samarin gyógysóoldatot iszik, szinte megfiatalodik, vidám lesz, és tevékeny.” Meg aztán: „Az anyagcserezavarok olyan megnyilvánulásainak, mint amilyen a hasfájás, a gyomorégés és az idõszakos rosszullét, egy csapásra végük.” De hisz pontosan ezek a te panaszaid. Veszek belõle. De vajon hol kapható, arról nem ír a reklám? „Kapható a gyógyszertárakban, a gyógyáru- és vegyszerboltokban, valamint számos más kereskedésben.” Én bizony veszek belõle. – Gondolod, hogy használ? – Érdemes kipróbálni. Máris indulok a boltba. – Vegyél. Eredj. Én megpróbálok addig aludni. – Magammal viszem Ekkut. – Vidd. Hannes a fal felé fordul. Kínos nyögés hallatszik az ágya felõl, pedig igyekszik nem nyöszörögni. Ester megigazítja a takarót, kétszer is végigsimít a vállán, finoman, mintha tollal kenegetné. Kiveszi Erkkit a járókából. Ez a szegény gyerek olyan, mint egy ketrecbe zárt kutya, de hát nem hagyhatom, hogy szabadon futkosson és tébláboljon a lakásban. Matrózsapkát tesz Erkki fejére, nyári kabátkát és cipõt ad rá, megigazítja a zokniját, és ösztönösen megszagolgatja. Hát persze hogy nincs baj, nagyfiú õ már… bár elõfordul azért, hogy reggel nedves az ágya. Szegény Ekku, sehogy sem tudom megvédeni. Hannes sem igazán jön ki vele, folyton ingerült, rögtön méregbe gurul, ráförmed, hogy maradjon csöndben. Ester fogja a bõrdarabokból készült kézitáskáját, az elõszobában belelép fehér szövetcipõjébe. Az egyik cipõ belsõ felén fölfeslett a varrás. Cipészhez kellene vinnie, mielõtt még tovább szakad. Újabb kiadás. Mennyibe is kerül az a csodavíz? Visszatér a hálószobába, megkeresi a reklámot az újságban. „Egy üveg, amely 50 kanál Samarin-oldatot tartalmaz, 25 finn márka.” Napi két kanál, 25 nappal számolva, az napi egy márka. Nem valami olcsó, de még mindig jutányosabb, mint az orvos által fölírt porok és cseppek. Azok sem 489

segítettek, semmi sem segít. Hannes állapota egyre rosszabbodik. Belülrõl rothadok, szokta mondani. Tudom, hogy valami rág. Nemsokára más se lesz bennem, csak fekete genny. Lehet, hogy daganat, ezt mondta az a pápaszemes doktor is. Lehet? És miféle daganat? Hát rák, mondta, de rögtön vissza is szívta. Nana, nem láthatunk bele a hasába. Lehet gyomorfekély is, bár annak elég komisz. Amikor apának virág nõ a hasában, olyankor anya betesz a járókába, mondta egyszer Erkki Ranta mesternek. Kínos volt. Ranta mester csodálkozva nézett rá, de csak annyit szólt: Értem. Igazán jó kisfiú vagy. Hannes az oldalán fekszik, arccal a falnak. A tarkóján összegubancolódott a sûrû barna haj. A teste sorvad, a haja meg egyre dúsabb. Mintha minden életerõ a hajába költözött volna, mint Absalonnak, vagy Sámsonnak, vagy hogy is hívták azt a bibliai alakot? És kellemetlen bûzt áraszt, pedig Ester nem is áll az ágya közelében. Ezt a szagot érzi az egész lakásban, még a konyhában és a vécében is. Mikor fogja Ranta mester szóvá tenni, hogy miféle szag szüremkedik be a boltjába? – Ester. – Igen? – Ne maradj el soká. – Persze hogy nem maradok. Ester végigsétál a napsütéses fasoron és közben Ekku kezét fogja, szél lengeti a hársfákat, könnyû por száll föl a macskakövek közül, amikor lovas kocsival vagy automobillal elrobog mellettük valaki. Már sok automobil van forgalomban, a piactér sarkán hétköznaponként több tucatot látni. Nekünk is kellene egy. Majd egyszer ez az álmunk is megvalósul. Hannes meggyógyul, vége lesz a lidércnyomásnak, és minden tervünk valóra válik. Így lesz, így kell lennie, mert nagyon akarom. Ester siet, Ekkunak csaknem futnia kell mellette, és csak akkor veszi észre magát, amikor a kisfiú már nyûgösködik. Hannes idegen lett számára, nem, nem is idegen, hanem valahogy más, soha nincs jókedve, nem tréfálkozik és nem gyengéd, már nincs is közöttük… Nincs köztünk semmi… nincs az a csodálatos aktus, pedig ha volna, könnyebben bírnám, nem idegeskednék, és nem sértõdnék meg olyan könnyen, de Hannes már nem bírja… Mi lesz, ha Hannes soha többé nem lesz képes rá…? Ugyan. Képesnek kell lennie. Akarom, annyira akarom. Számomra valaha ez a város volt a világ. Az egész nagyvilág, amelynek csak a peremével sikerült megismerkedni. Most is mindössze néhány utcából áll, ezeket rovom, minthogyha csõben járnék. Az egyik csõ a tejboltba vezet, a másik a piacra a heringes kofához, egy hosszabb csõ pedig a kórházba. Vajon megnyílik-e valaha elõttem az egész világ? Eljutok-e valaha ennek a világnak a peremére, el egészen a tengerig? Ester hirtelen megtorpan, mintha valaki megragadta volna, és nem engedné tovább. Ne gyötrõdj. Ne gondolkozz. Életben vagy. Ne gondolj másra. Ekku megrántja a kezét. Gyerünk, anya, menjünk. 490

A gyógyáru-kereskedõ, egy sápadt, sovány, zöld köpenyes férfi nem dicséri a Samarint, szó nélkül csomagolópapírba tekeri a szögletes üveget, elveszi a pénzt, teker egyet a hatalmas pénztárgépen, a fiók nagy csengéssel kinyílik. Mondja, tényleg olyan jó ez, ahogy a reklám ígéri? A kereskedõ hallgat. Sok fogy belõle?, kérdezi Ester. Elég sok, válaszolja a kereskedõ. A Samarin nem segít, ellenkezõleg. Bugyborékol és fortyog Hannes gyomrában, égõ érzést vált ki a mellében, végül az egészet ki kell hánynia. Ester behozza az alumíniumlavórt. A hányadék fekete, büdös iszap, ugyanolyan, mint ami a bélrendszere alsó végén kibuggyan, amikor már nem bírja visszatartani. Vajon azért fekete, mert vért tartalmaz, alvadt, fekete vért? A vér piros, élõ, eleven valami, aztán amikor meghal, megfeketedik. És vajon mérgezõ is? Ezt Ester soha nem merte az orvostól megkérdezni. Nem akartam faggatózni. Nem akartam tudni. Nem akartam tudni azt, amit ma már tudok: ez bizony alvadt, fekete vér, amely Hannes hasában evessé és mérgezõvé válik. Ne gyötrõdj rajta. Ne is gondolj rá. Ester gézt vásárol és több vastag pólyát hajtogat belõle, ezeket biztonsági tûvel Hannes pizsamanadrágjához tûzi. Hannes szégyelli a pelenkát, de Ester azt mondja, hogy csak a lepedõk miatt teszi. Hogy ne kelljen minden áldott nap kicserélnie, ne kelljen örökösen a mosókonyhába futkosnia, és Ekkunak se kelljen lúgos gõzt belélegezni. A gézbõl készült pelenkákat az angolvécében lévõ mosdóban mossa ki, forró vizet önt rá a vizeskannából és csak annyi hideg csapvizet enged hozzá, hogy ne égesse a kezét. A rongyok mosásról mosásra fakulnak, és a foltok sem tûnnek el egészen. Hannest is lemossa, száraz pelenkát simít alája, újra meg újra végigtörölgeti. Látja, hogy Hannes szégyelli és gyûlöli saját tehetetlenségét, a takarni való testrészek lemeztelenítését, õ, aki valaha olyan erõs, magabiztos és ügyes, öntevékeny férfi volt. Ester is szégyelli a saját fáradtságát és az idõnként rátörõ kétségbeesést, amit azzal hesseget el magától, hogy gondolatban az orvost okolja mindenért. Miért nem nyitják föl Hannes hasát, és miért nem szednek ki belõle mindent, ami rothad, és ami megmérgezi? Miért azt mondogatják: Nehéz biztosat mondani, nem tehetünk mást, mint hogy figyelemmel kísérjük a procedúrát? Ezt már január óta teszik. Fél esztendeje. Az operáció veszélyes, mondogatják. Könnyen belehalhat. Merthogy rettenetesen gyenge, magyarázzák. Ezt én is tudom, ki más tudná jobban, mint én? Hannes, Hannes. Te csodálatos ember. Te csodálatos, csodálatos férfi. Ezt ismételgeti Ester magában az angolvécében, miközben a bûzlõ rongyok komisz foltjait dörzsöli. Ezeken a Rinso-por sem segít, pedig annyira reklámozzák. Lúgos vízzel és anya fõzött szappanával többre menne. Írnia kellene haza és megkérnie rá, hogy küldjön postán, csomagban. Csakhogy aligha tudná megmagyarázni a kérés okát, magyarázkodnia az anya írnokaként mûködõ Lahja kíváncsiskodása miatt: Mi az, nálatok már szappant sem kapni? Hannes. Az én egyetlen emberem. Az egyetlen ezen a világon. Gyere vissza. Ne halj meg. 491

Ester éppen akkor fejezte be az elemit, amikor Jokikyläben megalakult a középiskola, és így megnyílt annak a lehetõsége, hogy oda felvételizzen. A dolog nem ment azonban magától. Bömbölt és könyörgött, hangos, sírós jeleneteket rendezett – ehhez értett kislánykora óta. Anyja dühbe gurult, idegesítette a sok sivalkodás, és jó néhányszor odasózott a lába szárára a fûzfa seprõvel. A szülõk négyszemközt, hosszan tanácskoztak, de végül is a lányuk keresztülvitte az akaratát. Rengeteg pízbe kerül, mondta az anyja. De mi van akkor, ha Ester ingyenes tanuló lesz, hiszen okos lyány, mondta az apja. Aholiini benn ül a direktóriumban, majd õ szól az érdekében. Ester bejutott. Minden jelentkezõt fölvettek, negyven diák került az elsõ osztályba, egy részük vele egykorú, tizennégy esztendõs, a legfiatalabbak tízévesek. Akkoriban még elfértek Martola régi fõépületének nagyszobájában. Kezdetben iskolapadok sem voltak, hanem hosszú asztalok mellett ücsörögtek. Ott ették meg a tízóraijukat is az ebédszünetben. Otthonosan érezték magukat. Aztán egyszer csak szûk lett a terem, mert újabb osztályok jöttek létre, igaz, a kezdõk közül sokan szép csendben kimaradtak, mert nem bírtak a többiekkel lépést tartani. A leggyengébbek olvasni is alig tudtak. Tõlük már év közben megszabadult az iskola. Nem csoda, szegíny tanárok nem kínlódhatnak minden bugyuta kölökkel, jegyezte meg anya. Úgyhogy embereld meg magad, hogy ne legyen rád panasz. És Esterre nem volt panasz. Lelkesen és fennhangon magolta a svéd leckét a Martola-ház hosszú asztala mellett: A ló häst, a pap präst, a só salt, a minden pedig allt. A többség jól tanult, és ezen a község úgy föllelkesedett, hogy új iskola építését határozta el. Építésznek a lehetõ legjobbat választották: az országos hírû Wivi Lönnt. Mivel nõ volt, úgy gondolták, hogy valamivel olcsóbban tervezi meg az épületet, mint a híres férfiak. Meg is tervezte, de így is sokat kóstált, sopánkodtak is miatta eleget. A kétszintes faépületet egy dombon helyezte el, onnan nézett a négy égtáj felé vakítóan fehér falaival. A teteje lángol, akár a pokol kénköves tüze, állapította meg anya, aki szerint a vörös szín sehogy sem illik egy ilyen becses épülethez. Amikor pedig elkészült a középsõ rész, amely úgy festett, akár egy gránitalapzaton álló magas torony, a mûveletlen jokikyläiek azt mondták róla, hogy olyan, mint egy kastély, és túlságosan puccos a sok ostoba kölyöknek, aki a padjait koptatja. És mi az ördögöt keres ott még egy különálló terasz is, vagy mi a fityfenének hívják? Ester csak öt osztályt járt ki az új iskolaépületben. Tavasszal az ötödikeseket, akik elõször kaptak középiskolai végbizonyítványt, fölsorakoztatták az erõt sugárzó gránitlépcsõkön, és lefényképezték õket. Több volt köztük a fiú, mint a lány. Ester az elsõ sorban állt új, függõlegesen csíkozott, fehér galléros vászonruhájában, csaknem felnõtt nõként; sötét szemû, határozott vonalú arcát dús, fekete haj keretezte. A képen tartózkodóan mosolygott, szép volt, legalábbis saját megállapítása szerint, jóllehet az ilyesmit nem lett volna szabad hangosan kimondania. öndicséret büdös, öndicséret büdös!, kántálta így is örökké Aarre és Rauha. Ha csak belepillantott a tükörbe, már jöttek is csúfolódni. A náluk valamivel idõsebb Lahja csöndben olvasott a sarokban. 492

Már õ is középiskolába járt. Almát és Aliinát is beíratták ugyan, de nekik sehogy sem ment a tanulás. Ebbõl a szempontból egyformák voltak, egyik kutya, másik eb. Maradjanak csak ki, ha nincs kedvük tanulni, minek rontsák a levegõt, mondta anya. Majdcsak akad nekik középiskola nélkül is valami munka. Ester közben nõvé cseperedett. ötödik osztályban végre neki is megjött. Pedig már kezdte szégyellni magát, hogy még mindig nem jött meg. Különben melles volt, a csípõje és az alakja is szépen megtelt és kigömbölyödött, ezért a tornatanár joggal feltételezte már két évvel korábban, hogy neki is kell lennie. Ester, mért nem ülsz ki soha a tornaórákon?, förmedt rá a tanár, méghozzá a többi gyerek füle hallatára. Neked is tudnod kell, hogy olyankor nem szabad tornászni. Ester azt sem tudta, mirõl beszél a tanár, és váltig csodálkozott, miért jelenti be hol az egyik, hol a másik lány a tanárnak, hogy õ most kiül, és miért jegyzi be a tanár ezt mindig a noteszába. Egyszer azonban bõgve ment haza, csupa vér volt a nadrágja, és mert a hasa is görcsölt, azt hitte, valami halálos kór kerítette hatalmába. Anyának kellett elmagyaráznia, hogy mirõl van szó, hogy a nõi test ilyen módon tisztul meg a rossz vértõl. A nõk havonta egyszer tisztátalanok, mondta kelletlenül, mintha undorította volna a lánya állapota. A felvilágosítás Estert nem vigasztalta meg. Ahogy az az öreg lepedõdarab sem, amit anya nagy hirtelenjében a kezébe nyomott, és ráparancsolt, hogy hajtogassa csak bele a nadrágjába. Pfuj!, hát egy ilyen ronda rongycsomóval kell veszõdnie ezentúl minden hónapban egészen öregkoráig? És miért van egyáltalán rossz vér a nõkben, a férfiakban meg nem? Anya válaszra sem méltatta ezeket az általa feleslegesnek tartott kérdéseket. Isten ilyennek teremtett minket, az nem segít, ha lázongsz ellene. A kezébe nyomott egy fehér rongydarabot, amelynek mindkét oldalát egy kis fül díszítette, adott hozzá horgolótût és pamutfonalat is. Tessék, ilyeneket varrj magadnak. Eridj a kisszobába, oda a kölkök nem dugják be az orrukat. De bizony bedugták, belestek az ajtónyíláson. Rauha is kíváncsiskodott, aki mindig valami különös horgolással bíbelõdött: Mit csinálsz? Mi lesz belõle? Rongy, amivel betömjük a szádat? Csak Hannestól tudta meg, hogy annak a bizonyos dolognak nincs köze a rossz vértõl való megtisztuláshoz, és hogy a nõ sem emiatt tisztátalan, hanem valami egészen másról van szó, valamirõl, ami összefügg a gyerekcsinálással. Addig Ester azt hitte, hogy a férfiak nem is tudják, hogy az asszonyoknak rendszeresen megjön az a bizonyos valami. Mindig ügyelt rá, hogy apa ne vegyen észre semmit, ami nem volt könnyû abban a kis lakásban, ahol még mosni is a szobában kellett, a lavór fölé görnyedve. És ahonnan ki kellett zavarnia a kölyköket. Vagy kimennie a hideg szaunába, ahova persze követték, különösen Aarre. Mit piszmogsz itt, a hidegben? Pofa be, vagy azt akarod, hogy belenyomjam a fejedet az üstbe? Ekkor Aarre üvöltve elszaladt, szerette, ha játékból ijesztgetik. És most jön valaki és úgy beszél az egészrõl, mint valami közönséges dologról, még nevetgél is a tudatlanságán. Miért, talán azt hitted, téged a szauna padján találtak? Azért apád is sejthetett valamit, ha hat gyereket csinált. Ha már ilyen ostoba volt. 493

Ester éberen alszik, akár egy kutya. Fél füllel Hannes fájdalmas zihálását hallgatja, a szenvedés apró megnyilvánulásait, amikor a másik oldalára fordul, és a nyögdécselésével jelzi, hogy szüksége volna segítségre. A másik fülével Ekkura figyel, lesi, hogy békésen szuszog-e vagy pedig idõnként megszakad szabályos lélegzése, ami jelzi, hogy mindjárt felébred, mert pisilnie kell, vagy, mert rosszat álmodik. Ha pedig sem Hannesre, sem pedig Ekkura nem kell figyelnie, akkor ébren tartják a pénzügyei. A megtakarítások és Hannes csekélyke öröksége. Hannes álmainak perselyét, amelyet fillérenként sikerült feltölteni, igencsak igénybe vették az orvosok, az orvosságok és az, hogy Hannes az év eleje óta nem dolgozik. Ester valamennyit keres, miután Ranta mester boltját õ takarítja, és Hannes házmesteri fizetésébõl is több marad a zsebükben most, hogy ágyban fekvõ beteg. Ester Hannes udvari teendõit is igyekszik elvégezni, ami így, nyáron sem könnyû, de hogyan boldogul a jövõ télen, ha Hannes állapota nem javul? Nagy az udvar, és a járdáról is neki kell a havat eltakarítani. Hannes fölépül. Ne is gondolj másra. Jobb lenne, ha Hannes kórházban volna, föl is vennék, csakhogy a pénzbõl már nem futja a kórházi költségekre. Külön kell fizetni az ágyért, külön az orvosi kezelésért és külön az orvosságokért, úgyhogy én oda be nem fekszem, mondja Hannes. Egy esetleges operáció újabb kiadást jelentene, amihez hozzászámolják a mûtõ bérleti díját meg a többi költséget. Emellett a mûtétbe bele lehet halni. És akkor mit esztek? Ester kétségbeesett arcot vág, szájtátva, kikerekedett szemmel bámulja Hannest: Valóban, mi lesz velünk? Hannes hangosan nevet. De jó ezt a nevetést hallani. – Meggyógyulsz. – Hát persze hogy meggyógyulok. Ketyeg a falióra, nemsokára hármat üt, hangosan, akár a templom harangja. Lassan kivilágosodik a szoba, jóllehet a függönyök az ablak elõtt össze vannak húzva. És bár augusztus van. Már sárgulnak a levelek, rövidesen le is hullnak. És akkor össze kell gereblyéznie õket az udvaron. Neki kell összegereblyéznie, egyedül. A fáradtság apró tûszúrásként jelentkezik Ester testében, de nem mer forgolódni, nehogy Hannes fölébredjen. Hála Istennek, aludt egy keveset, pedig fáj mindene. Altatót szed, nappalra is, hogy elbóduljon tõle, ám az éjszakai álma ennek ellenére szaggatott és nyugtalan. Most azonban csodálatosan csöndesen és békésen alszik, és ugyanúgy alszik Ekku is. Ester a másik oldalára fordul, félig hason fekszik, egyik lábát kinyújtja, a másikat felhúzza, két karja ernyedten pihen a feje két oldalán. Hegymászópóz, mondta annak idején Hannes, és nevetett: Hova akarsz fölmászni éjjelente? Létrán mászom föl az égbe, válaszolta Ester. De rögtön meg is bánja a szavait. Az égrõl nem szabad beszélnie. Jaj, Hannes, Hannes, mi történt velünk? Mi lett az életünkkel? Egészen másképp kellett volna alakulnia. Mindennek másképp kellett volna alakulnia.

494

A középiskola után megnyílt a világ Ester elõtt. Csakhogy a nyitott kaput anya szinte azonnal bezárta. Az érettségi ünnepség után, miután elismerõen biccentett a bizonyítványára, megjegyezte, hogy legalábbis erre a nyárra el kell szegõdnie Aholiiniékhez, náluk mindig akad tennivaló, a szántóföldön vagy az istállóban. Majd én beszélek Aholiinivel, mondta apa. A nyár elején az asszonynak segítesz a teheneknél, késõbb pedig beállsz füvet kaszálni. Keresel némi pízt. Ester valósággal fölsikoltott. Még hogy a tehenek tõgyével bíbelõdjön és szénát szedjen a középiskolai végzettségével? De hisz akkor hiábavaló volt az egész tanulás. Tud svédül és németül, egy keveset oroszul is, ért a könyveléshez és a matematikához, mit hasznosíthat ezekbõl a réten és az istállóban? Hangosan sivalkodott, a haját tépte, föl-alá futkosott a teraszon, csapdosta az ajtókat, majd a korábbinál is felbõszültebben tért vissza a házba, elõadta az aznapra rendelt operaáriát, szapulta az anyját, aki még Aholiiniék konyháján is meghallotta a rettenetes ordítozást, mert ott segédkezett. Ester hangosan zokogott, amiért tönkre akarják tenni a jövõjét. Minek iskoláztatták, ha egyszer nem röpülhet ki a nagyvilágba, hogy iskolázott emberhez méltó állást keressen? Például egy irodában. Vagy egy üzletben, egy szövetáruboltban vagy valami jobbféle butikban. Elszegõdhetne például egy fényképészüzletbe tanulónak. Más szóval boltossegédnek, vágott vissza anya. Az kellene neked? Dehogy, az csak a kezdet volna. Mi volna, ha megkérdezném a Linko kertészetet, hogy nem vennének-e föl eladónak a piacra?, ajánlotta apa. Mi az, ti piaci kofát akartok faragni belõlem? örülhetnél, hogy egyáltalán el tudsz helyezkedni, mondta anya. Úgy látom, képtelen vagy fölfogni, milyen idõket élünk. Manapság nem tesz jót egy fiatal lánynak, ha beköltözik a városba, tette hozzá apa. A városokban nagy a nyugtalanság. Ester behúzta a nyakát és bevonult a kisszobába. Arra sem tanítottak meg az iskolában, hogy szemellenzõvel járj, mint a lovak? Nap mint nap bújod az újságot, oszt mégse tanulsz belõle semmit!, kiabált utána az anyja. Blablaba, válaszolt Ester. De akkorra már el is tûnt a kisszobában. Eddig is nyugtalanul telt az év, de néhány hónap múlva még tovább romlott a helyzet. A gyárakból tömegek kerültek utcára, és a sok munkanélküli és a temérdek csavargó felbolygatta a városok rendjét. A nyugtalanság átterjedt a templomos falvakra is. Így van ez, ha az embereknek van idejük vedelni, jelentette ki anya. Sorra tûntek el az élelmiszerek, az árak pedig az egekbe szöktek. Esterék otthonában sohasem volt sok pénz, ennivalójuk viszont mindig akadt bõven. Aholiini jó gazda volt, apa meg jó napszámos. Ahogy rosszabbodtak a körülmények, úgy hozott haza egyre gyakrabban egy-egy zacskó lisztet, egy kanna tejet vagy egy darab füstölt húst. Krumpli a ház körül termett, más vetemény el sem fért volna a szûkösre mért udvaron. A bogyós gyümölcsbokrok, amelyeket a lányok Aholiini bokrairól oltványoztak és ültettek el évekkel ezelõtt, és amin apa gúnyosan nevetgélt, sõt kezdetben anya is csak 495

kuncogott, egyszeriben nem tûntek egy csöppet sem feleslegesnek. A bogyós gyümölcsökbõl és rozslisztbõl anya igencsak ízletes kását készített, amit a kölkei akár mindennap megettek volna. A palacsintára kent bogyós lekvár igazi ínyencségnek számított. Persze csak akkor, amikor a ház mindhárom tyúkja tojt és akadt két tojás a palacsintasütéshez. Az otthon sodort gyapjúfonalat két juh szolgáltatta, merthogy a szövetek és más ruhanemûk ára is az egekbe szökött. A lyukakat bestoppolták, a reménytelenül elrongyolódott kötött ruhadarabokat pedig lefejtették, hogy zoknit kössenek belõlük. A javíthatatlan szövetruhákat földarabolták és mamuszt varrtak belõlük télire. Nem volt ebben semmi új, mindig is így csinálták. A Mäkelä-házban nem éheztek és nem szomjaztak, fázni sem igen fáztak, miután apa engedélyt kapott rá, hogy tûzifát vételezzen Aholiini erdejébõl. Igazán hálásak lehetünk, másnak semmije sincs, mondta anya, ha a gyerekek a koszt egyhangúságára vagy az elvásott ruhákra panaszkodtak. Ester a kisszobában üldögélt és a Jokikylä címû helyi lapot tanulmányozta. De akárhogy bújta is, nem talált benne egyetlen álláshirdetést sem. A legtöbben cserélni akartak valamit valamire: volt, aki egy pár jó karban lévõ lapp csizmát ajánlott két kiló cukorért, egy másik hirdetõ egy kiló tojást cserélt volna egy kiló vajra, vagy három méter darócot kínált öt motring jó minõségû gyapjúfonálért. Egy jó kabátért egy egész sódart lehetett kapni. Ester a fejébe vette, hogy a helyi újságnál keres magának munkát, merthogy írásbeli dolgozataira mindig jelest kapott, és elég jól számolt ahhoz, hogy irodában is elboldoguljon. Egy hónapra föl is vették a postázásba egy nyári szabadságát töltõ munkatárs helyettesítésére, de ez volt minden. A városba nem akart elszegõdni. Szörnyû eseményekrõl hoztak hírt az arra járók. Decemberben a szenátus kikiáltotta Finnország függetlenségét. Az errõl szóló rövid újsághírt a Mäkelä-ház lakói is olvasták. A hír óvatos, halvány örömöt váltott ki belõlük, de az örömnél is nagyobb félelmet éreztek a jövõ miatt. Ki tudja, mit vesznek a fejükbe ezek a huligánok? Legyenek vörösök vagy fehérek, vagy bármilyen színûek, akár rózsaszínûek is. Vajon itt is egymásnak esnek, ahogyan a hírek szerint Oroszországban? Bizony egymásnak estek. Januárban kezdõdtek a cudar napok. Mäkelä Jussi hûséges maradt Aholiinihez, nem engedett sem a vörösök, sem a fehérek nyomásának, és a feleségét is visszafogta, aki pedig fennhangon gágogott, hangosan hirdetve a lázadások kártékonyságát. A lázongás a legnagyobb bûn Isten ellen. Ilyesmire tisztességes ember nem vetemedik. Az én házamban legalábbis nem. A gyerekeit is óvta. Egy vakkantást se, bárki kérdezne is tõletek valamit. Esténként az egész családnak otthon kellett lennie, és nemcsak a kicsiknek, hanem a nagylányoknak is, Esternek, Almának és Aliinának. A nagylyányoknak különösen, mert ki tudja, hogy ezek a részeg disznók mire vetemednek. Éjjel-nappal randalíroznak az utcán meg odahaza. Nem számít, milyen színûek. És sötétben nem megyünk ki a budiba, arra ott van a szennyvizes vödör a nagyszobában. 496

Ester unatkozott. õ nem bírta minden áldott este orrával szántani a papírt, ahogy Lahja, vagy a kézimunkájával bíbelõdni, mint Rauha. Csak rontja a szemet. Különben is, füstöl a petróleumlámpa. Ha legalább villany volna, úgy látnék valamit. Mást is, nem csak álmokat. A vörös lázadás májusban véget ért. Helsinkiben megtartották a fehérek díszszemléjét, amelynek élén a fehér generális lovagolt hófehér kucsmájában, az eseményrõl képet is közölt az újság. A lázadást újabban szabadságharcnak hívták. Azt mesélték, hogy a vörös vezérek elszeleltek Oroszországba, a kis vörösöknek viszont nem sikerült megpucolniuk, õket fogolytáborokba zárták. Sokan tûntek el Jokikyläbõl is, köztük egy közeli ismerõs, meg egy csomó suhanc, akik a vörösökhöz csapódva a falu utcáin a Szabad Oroszországot éltették, közben pedig kifosztották a házakat, mintha legalábbis minden porta a saját élelmiszerraktáruk lett volna. Sokan játszották meg a nagyfiút. Apa úgy vélte, nincs ebben semmi kivetnivaló. Sok asszony és gyerek koldusbotra jutott, mert a családfõ fogolytáborban sínylõdött és nem lehetett tudni, hazajön-e egyáltalán. Hát kellett ez nekik?, kérdezte anya zsémbesen. De azért, ha egy sovány gyerek vagy egy félszeg felnõtt vállán koldustarisznyával megállt az ajtajuk elõtt, nem kellett a Mäkelä-házból üres kézzel távoznia, egy kis palacsinta vagy zacskó krumpli mindig akadt. Anya még a cigányoknak is adott. õk is emberek, mondta. Egyszer Ester azt olvasta a Suomen Kuvalehti egyik számában, hogy az egyik író szerint legfõbb ideje volna a vörösökön kívül a feleségüket és a porontyaikat is elpusztítani, fölkoncolni a farkaskölyköket és a nõstény farkasokat. Mert ha nem, a vörös pestis be fogja fészkelni magát a finn társadalomba. Ezt olvasva Ester sírva fakadt. Mit bõgsz?, kérdezte az ötéves Aarre, és csodálkozott, hogy Ester nem haragszik meg rá, hanem átkarolja, és hosszan magához szorítja. Aarrének úgy kellett kiszabadítania magát Ester szorításából, ezután sokáig nem is ment a nõvére közelébe. Míg a végin megint megölel, a bolondja. Ester még egy évig lézengett odahaza. Aholiiniék istállójába nem kellett beállnia. Ehelyett konyhalány lett a házban, majd idõvel belsõ cseléddé lépett elõ, csipkés kötényben és fehér bóbitával a fején tálalta föl az ételt az ebédlõben, és õ mosta és õ vasalta a gazdaasszony meg a két nagylány alsónemûit. Aholiini rajta kívül Almának és Aliinának is adott munkát, mivel a vörös lázadás az õ munkásait is igencsak megtizedelte. Akadt köztük olyan is, akit kivégeztek. Egyik-másik ügyes kezû munkását megpróbálta ugyan szabadlábra helyeztetni, csakhogy – jóllehet egyébként tisztelték –, ekkora jóindulatot még vele kapcsolatban sem gyakoroltak; nem elég lelkesen mûködött ugyanis közre a lázadás elfojtásában. Azt a Mäkelä Jussit is tovább foglalkoztatja, pedig jól tudja, hogy a vörösökkel szemben az õ segítsége is elkelt volna. Az ilyen bírálatok Aholiini fülébe is eljutottak. Nyár elején Ester végre fölfedezett egy hirdetést az újságban: eladót kerestek az egyik városi szövetáruboltba. Rögtön tollat fogott, válaszolt, válaszleve497

lében fölsorolta az iskolai érdemjegyeit. Postafordultával jött is a válasz. õ a szerencsés kiválasztott a jelentkezõk közül. Pedig, mint írták, tízen is jelentkeztek. Ester a levelet lobogtatva táncolt be a nagyszobába. Tíz jelentkezõ közül, tíz jelentkezõ közül, hajtogatta. Próbálj meg, te lyány, a bõrödben maradni, szólt rá az anyja. Ester fölriad. Még mindig ugyanabban a hegymászópózban fekszik. Aludt néhány órát. Méghozzá mélyen. Nyújtózkodik. Béke tölti el a lelkét, mint mindenkiét, aki édes alvás után ébred. Ekku kiságya felõl halk szuszogást hallani. Egyébként csend van. Tökéletes a csend. Túl tökéletes. Uramisten! Karját a háttal fekvõ Hannes vállára teszi. Hannes fölsóhajt, halkan nyöszörögve feléje fordul, kinyitja, de rögtön be is csukja a szemét. A keze Ester keze után nyúl, Ester megfogja és megszorítja a férje kezét. Hannes erõtlenül viszonozza a mozdulatát. Ester szíve hangosan ver. Lehet, hogy bolond vagyok? Hiszen Hannes él, hát persze hogy él, már miért ne élne? – Aludj csak. Még éjszaka van – suttogja Hannes. – Aludj te is. – Alszom, alszom. Ester a hátára fordul és virraszt. Ester becsomagol a furnérlemez bõröndbe, és elutazik autóbusszal új munkahelyére. Hogy találod meg abban a nagy városban?, sopánkodik az anyja. De hisz megvan a címük. Csak el ne hagyd azt a levelet, mert különben baj lesz. Nem lesz baj. Nem veszítem el. Anya úti elemózsiát csomagol egy papírzacskóba: disznókocsonyás szendvicset tesz bele meg fõtt tojást, egy üveg tejet és egy jókora palacsintát. Én ugyan nem kezdek enni az automobilban, fõleg palacsintát nem, tiltakozik Ester. Hát majd akkor eszed meg, amikor megérkeztél, ki tudja, mikor kapsz enni legközelebb, erõsködik anya. És biztos, hogy megkapod az állást, és mihez kezdesz, ha nem? Megkapom, persze hogy megkapom. Ezt ugyan nem ígérték meg a levélben, de Ester bízik benne, hogy megkapja. Csak nem teszik ki a szûrét az utcára. Ha meg nem kapom meg, biztosan tudnak tanácsolni éjszakára valami fogadót. De vajon kik lehetnek?, töpreng Ester, de nem fél. A buszút három órát tart, poros makadámutakon robognak, közben megállnak egy-egy faluban, kiadósan álldogálnak, amíg a sofõr és a kalauz kirakodik meg berakodik. A poggyász egy részét a busz tetején rögzítik erõs kötelekkel. Van, aki a kényszerû pihenõk alatt leszáll, de Ester a helyén marad. Mert mi lesz, ha a busz egyszer csak elindul, õ pedig ott marad? Fáradt, de nem tud elszundítani, mert máris jön a következõ kanyar, és ha nem kapasz498

kodik elég erõsen, leröpül az ülésrõl a szûk középfolyosóra. Amikor lefelé gurulnak a lejtõn, összeszorul a gyomra, de azért a zuhanás furcsán kellemes dolog. Megéhezik, meg is eszik mindent, amit anyja csomagolt, mert látja, hogy mások is esznek. Kivéve azokat, akik falfehér arccal rókáznak a papírzacskókba. Ester jól érzi magát. Kedvére nézelõdik az ablakon át, a megállókban pedig mindig kiles, hogy tudja, hol van. A táj mindenütt egyforma. Egy-két üzletház, apró, pirosra mázolt viskók, néhány fehérre festett nagyobbacska ház, helyenként egy hosszabb épületsor, olyan közel az úthoz, hogy majdnem súrolják a falát, távolabb, a szántóföldek mögött pedig nagy parasztgazdaságok fõépületei és terméskõ istállói. Az udvart fák, a házakat kertek veszik körül, olyanok a sárgán virító tarló közepén, akár a tengerben fekvõ szigetek. Amikor kellõképp elálmosodik, úgy érzi, mintha Jokikyläben keringett volna körbe egész idõ alatt. Ennél bizony a város se lehet különb. Azt is emberek lakják. Én ugyan nem félek. A cím stimmel. És a hosszú, fehér cégtáblán ott virít a név is nagy, fekete, cirkalmas betûkkel: Hj. Heikkilä szövetáru-kereskedés. Csakhogy az ajtó két oldalán lévõ nagy ablakok üresen ásítoznak, az ajtó pedig zárva. Valamicske fény kiszûrõdik azért a ház belsejébõl. Ester beles a kirakatüvegen át és megkocogtatja az ajtó üvegablakát, de senki sem jelentkezik. Megragadja a kilincset és teljes erõvel megrázza. Most végre mozgást hall odabentrõl. Valaki piszmog a zárral. Végre kinyílik az ajtó. Laposfogóval a kezében egy munkaruhás fiatal férfi áll az ajtónyílásban. – A bolt be van zárva. – De hát nem ez a…? De hiszen ez az... Ide jöttem dolgozni. – Aha. Hát arra aligha kerülhet sor. Ugyanis az üzlet befuccsolt. Csõdbe jutott. Ester lázasan turkál a táskájában, a levelet keresi. – De hát levelet kaptam tõlük. Egy hónapja. És munkahelyet kínáltak. Azt írták, szeptember elsején beállhatok. Hol vannak a tulajdonosok? – Miféle tulajdonosok? Ja vagy úgy, a kereskedõ. Azt csak az Isten tudja. Állítólag volt valami csavar a csõdben. Azt mondják, a kereskedõ meg a pereputtya Kanadába akart kivándorolni. Talán már el is indultak. – Akkor most mihez kezdjek? – Azt nem tudom, de engem vár a munka. Merthogy szerelõ vagyok. Villanyszerelõ. Némi átalakítást végzek itt, sõt nem is olyan kicsit. A szövetáru helyén fényképészbolt nyílik, mûteremmel, sötétszobával. És fényképezõgépkereskedés. Ez ma kifizetõdõbb, mint a kretonárusítás. – De hát most mihez kezdjek? – Elõször is jöjjön be. Ha annyira sürgõs a dolog. Estert elönti a méreg. – Nincs ebben semmi mulatságos. Engem idecsaltak dolgozni, a bolondját járatták velem, õk pedig megléptek.

499

– Nem akartam csúfolódni. Ritka nagy disznók ezek. De jöjjön be a kisaszszony, ameddig szép az idõ. Ugyanis nemsokára esni fog. – De hisz derült az ég és hétágra süt a nap. – Csakhogy az idõjárás kiszámíthatatlan, nagyon is az. Még kiszámíthatatlanabb, mint a szövetáru-kereskedõk. A férfi kilép az ajtón és fölkapja Ester útitáskáját, a másik kezével az ajtót tartja, hogy bemehessen. Lám, milyen figyelmes. De nagy dumafranci. És miféle ezermester ez? Villanyszerelõ. De hiszen az tekintélyes úr, majdnem olyan, mint a mérnök. Odabent a férfi a kezét nyújtja és bemutatkozik. Ester is elárulja a nevét és pukedlizik. Egy fiatalember elõtt! El is neveti magát, annyira szégyenkezik. A férfit Hannesnak hívják. Hannes Ruuthnak. Odabent sivár a ház, és koszos. Széles pallók borítják a hátsó falat, a pult hiányzik. A padló hullámos a sok csomagolópapírtól, barna kartondarabtól és a rengeteg szeméttõl. Hannes Ruuth egy sámlit hoz ki a hátsó helyiségbõl, õ maga egy, a földön heverõ kartondarabra telepedik. Ott ül fölhúzott lábbal, kezét a térdén összekulcsolva. – Ez az egyetlen ülõalkalmatosság, ezt is én hoztam – mondja. Ester egyszerre természetesnek érzi a helyzetet, olyan természetesnek, hogy sírva fakad. – Most meg mi baja? – Mihez kezdjek, hova menjek? Haza nem mehetek, mert akkor az anyám soha többé nem enged el sehova. Már látja magát Aholiini istállójában, amint fejõkabátban ül a fejõszéken, és egy tehén oldalának támasztja izzadt homlokát. – Ne essen kétségbe. Mindjárt kifundálunk valamit. Akkor kezdõdött a szerelem. Persze akkor ezt még nem fogta fel, de késõbb rájött, hogy valójában akkor, ott és azonnal, az elsõ pillantásra, abban a szerencsétlen boltban, a sok hulladék között. Így fogalmazta meg késõbb a történteket Hannesnak is. Aha, bólintott Hannes, nekem bizony szükségem volt egy második pillantásra is, annyira szerencsétlennek láttalak. Amikor viszont jobban szemügyre vettelek, már egészen formás voltál, igaz, piros volt az orrod, püffedt a szemed, szipogtál és folyt a taknyod. – Te bolondos, ne csúfolj állandóan. Azután minden elrendezõdött. Hannes elvitte egy kávézóba, onnan pedig a fogadóba. A fogadót Orionnak hívták, úgy, ahogy a csillagjegyet. Ezt jó elõjelnek érezte. Hannes munkát is szerzett neki, méghozzá saját munkaadójánál, egy nagy villamosáru-kereskedésben. Amolyan lóti-futinak és kisegítõnek vették föl, egy kicsit takarítónõnek is, és ideiglenesen, de mégis. Két hét múlva már meg merte írni haza a történteket. Hannesról is beszámolt, azt írta, hazaviszi bemutatni, ha lesz ideje. A villanyszerelõk most ki se látszanak a munkából, vasárnap is dolgoznak, mert egyszeriben minden kertvárosi faházba be akarják vezettetni a villanyt, ez a módi. A villamosság a jövõ szakmája, és jó a kereset is. Válaszlevelében anya megtiltotta, hogy olyasmibe be500

lemenjen, ami „hiszen te is tudod”, mielõtt még a pap kimondaná az áment. Jokikyläbe végül is csak nyáron látogattak el, akkor, amikor már menthetetlenül túl voltak azon, amitõl anya annyira óvta, és amire õ sem tudott pirulás nélkül gondolni, és amikor odautaztak, magukkal vitték a jegygyûrûket is. Hannes mindenki tetszését megnyerte, még a rossz természetû Rauháét is, aki pedig ferde szemmel nézett minden új jövevényt. Fényképészt hívtak, egy ismerõst, hogy lefényképezze a családot, természetesen Hannes is ott feszített a képen. Ez a kép most is az íróasztalon áll, az esküvõi képük mellett. A szabadban állnak, a házfal hosszában húzódó szarkalábágyás elõtt: középen a padon ül apa és anya, a hátsó sorban Ester és Hannes áll szorosan összebújva. Hannes keze Ester derekán, még most is érzi meleg érintését a csípõje tájékán. A kép másik szélén Alma és Aliina, egyformán csíkos kretonruhában. Ester elõtt Lahja csipkés gallérral, apa mellett Rauha, ezúttal is a nõvérei régi ruháiból összefércelt ruhájában, anya mellett pedig a sovány, hegyes fülû, kopaszra nyírt Aarre vászoningben, aki csúnya grimaszt vág, éppen akkor, amikor a készülék kattan. Anya a fényképen is kötényt visel, ezt soha nem vette le, csak amikor lefeküdt éjszakára. Ahogy fejkendõ nélkül sem ment volna ki az utcára, és semmi pénzért nem tett volna kalapot a fejére, ahogy Ester Lahja helyeslése közben javasolta, merthogy az olyan modern. Legyetek csak olyan modernek, amilyenek csak akartok, én bizony nem rakok a fejemre ilyen marhaságot. A testvérek közül senkinek sem volt olyan jó sora, mint Esternek. És közülük senkinek sem ment annyira rosszul. összeházasodni a lelkészi irodában házasodtak össze, legjobb ünnepi ruhájukat öltötték magukra, az esketés után megittak egy-egy pohár méhsört a kávézóban, utána kávéztak és süteményt ettek. Nagyobb cécóra nem tellett, nem is akartak rá költeni, mert Hannes rettenetesen spórolt, két dologra vágyott ugyanis: saját villanyszaküzletre és automobilra. Ester hiába példálózott, hogy mások nászútra mennek a házasságkötés után, Hannes csak annyit válaszolt, hogy õk majd a saját automobiljukon fognak elutazni; ha akarja, Terijokiba, amirõl Ester azóta álmodozott, mióta olvasta a Suomen Kuvalehtiben, hogy most Terijoki a turisták legkedveltebb célpontja. A Suomen Kuvalehtit egyébként Ranta mester, a mû- és régiségkereskedõ járatta, akinek három hosszú faházból álló ingatlanában jutottak szoba-konyhás lakáshoz, méghozzá olcsón, a csekély bérleti díjon felül nekik kellett ellátniuk a házmesteri teendõket. A szobájuk Ranta mester boltja mögött helyezkedett el. A bolt fõbejárata az utcáról nyílt, de ha belülrõl közelítette meg valaki, ahogy reggel és este Ranta mester is tette, a lakás és a bolt közös elõszobáján kellett átjárnia. A házrész végében volt a vízöblítéses vécé. A helyiségek tágasak voltak, magasak és világosak, a konyhában két, a szobában három ablakkal, közülük kettõ az utcára, egy pedig az udvarra nézett. Ester öt kretonfüggönyt varrt, elég sokba került, de hát függönyt nem mindennap veszünk, és ha magunk varrjuk, érdemes tisztességes függönyanyagot venni, ami sokáig eltart, mondogatta Ester Hannesnak, aki a kiadás miatt zsörtölõdött. A csipke 501

szobafüggönyrõl szõtt álmát hamar elfelejtette. Hannes függöny nélkül, sõt vízen és kenyéren is ellett volna, annyira odavolt az automobilért meg a saját kereskedésért. Nemegyszer fenyegetõzött, hogy fényképezõgépet is vesz, még mielõtt Terijokiba indulnának. Azután pedig rádióvevõt, egy villanyszerelõ nem lehet meg rádióvevõ nélkül, az a jövõ készüléke. Megtakarításaikból így is ki kellett hasítaniuk egy jelentõs részt a lakás bebútorozására, a kihúzható dupla ágyra, az asztalra és a párnázott székekre, a tükrös komódra, egy üvegajtós könyvszekrényre és a konyhabútorra. Ranta mester fölajánlotta, hogy ad kölcsön egy nagy darab, régimódi íróasztalt, amit nem tudott eladni, és ami nem fért el a raktárában. A robusztus bútordarab egészen úrias megjelenést kölcsönzött a szobának. Otthonról, Jokikyläbõl egy nagy pakk érkezett, tele anya által szõtt vadonatúj rongyszõnyegekkel. Anya levelet is mellékelt hozzá, ebben elmagyarázta, melyik szõnyeg való a nagyszobába, melyik a konyhába és melyik az elõtérbe; csakhogy Ester a szõnyegeket saját ízlése szerint terítette fel. A saját otthonában õ parancsolgat. õ nem anya és nem mások instrukciói szerint rendezi be a lakását. Esténként Hannes is elégedetten húzta össze a drága függönyöket, kapta a karjába Estert és vitte az ágyba. És aztán… Ó, az a bizonyos valami olyan csodálatos volt, hogy Ester tökéletesen megfeledkezett a gátlásairól és arról, hogy szégyellni illenék meztelenségét, elengedte magát, hagyta, hadd kerítse hatalmába a vad szenvedély, jajgatott és nyögött. Csak néha szégyellte el magát, ha arra gondolt, hogy apa és anya valamikor ugyanezt csinálták, sõt ne adj’ isten, talán csinálják még ma is. Ilyenkor helyettük szégyenkezett, nem is maga miatt. öreg emberek, anya nemsokára betölti az ötvenet! Hannesnak bõven volt munkája, a házmesteri teendõk ellátása is hozott a konyhára egy keveset. Valamennyit Ester is keresett, mivel Ranta mester boltját õ takarította. Ranta özvegyember volt, volt ugyan házvezetõnõje, de a boltban égetõ szüksége volt két szorgos nõi kézre. Helli, a házvezetõnõ, állítólag szakácsiskolát végzett és gondosan meghatározta, mi az õ feladata és mi nem. Ester és Hannes fiatalok voltak és erõsek, nem kottyant meg nekik semmi, úgy tûnt, örökké élnek. És az újszülött Erkki is nagy volt és erõs, több mint négy kilóval született, és gyorsan fejlõdött, mert Esternek bõven volt teje. Akár téged is táplálhatnálak, mondta Hannesnak. Éjszaka Hannes meg is nyomkodta olykor a csecsét és megnyalogatta. Ez mindig izgalomba hozta õket. Erkki megint nyöszörög és forgolódik az ágyában, rosszul alszik, ahogy gyakran azóta, hogy Hannes megbetegedett. Már nem gügyög magában, amikor játszik, csak ritkán kacag és ritkán énekel, valahogy megkomolyodott, és nemegyszer olyan, mint aki elmerült a gondolataiban, és éjszaka néha bepisil. Én vagyok vajon a hibás, amiért folyton rászólok, amiért nem engedek meg neki semmit és minduntalan rendreutasítom? Légy jó kisfiú, látod, hogy apád beteg. Mintha a baj Ekku jó magaviseletétõl függene. Mostanában igazán jó fiú, ami alapjában véve rettenetes. Egyszer azt kérdezte tõlem: 502

Mért mondod mindig azt, hogy ne? Ez a ne olyan csúnya szó. összeszorult a szívem, és így feleltem: Ne beszélj így, kicsim. Apának sose mondod, hogy ne, mondta erre Erkki. Nem válaszoltam, pedig kedvem lett volna hozzá. Hiszen egyvégtében azt mondogatom Hannesnek, hogy ne. Ezt mondom hangosan és némán. Ezt mondogatom egész idõ alatt. Ne halj meg. Ne halj meg. Ne halj meg. Ne hagyj itt. Októberre jár, nyomott és szürke az ég, reggel éppen csak dereng, este is korán besötétedik. Ester az udvaron gereblyézi a faleveleket, játék seprûjével Ekku segít neki. Nagy az udvar, a munka lassan halad, órákat töltenek kint az udvaron. Bent, a szoba mélyén Hannes állapota egyre rosszabbodik. Ester madártejjel és húslevessel eteti, tejszínes gyümölcskását és híg zabkásalevest készít neki, mert Hannes a szilárd ételt már nem bírja lenyelni. Ennek is van elõnye, gondolja Ester, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét. Ami alul kibugygyan belõle, már nem olyan darabos és büdös, mint eddig. Voltaképp csak fekete víz folyik belõle, ami megkönnyíti a mosást, üdébb a szoba levegõje is. Egyébként is, mintha Hannes megtisztult és megnyugodott volna, nem izzad, nem jajgat és nem panaszkodik. Csak tágra nyílt, fekete szemén látni, hogy nagy fájdalmai vannak. Mozog a szája, próbálja megformálni a szavakat, de nem sikerül. Ester is hallgat, simogatja Hannes haját, cirógatja az arcát és a vállát, addig simogatja és cirógatja, míg Hannes tekintete és ziháló lélegzése rá nem ébreszti, hogy még ez is fáj neki. Miután már egy hete fekszik némán, egyszer csak behunyja a szemét és eszméletét veszti. Ester Ranta mester telefonjáról hívja föl az orvost, aki azt mondja, már nem tehetünk semmit, türelmesen kell várnunk. Érdeklõdik, nem akarja-e kórházba vitetni Hannest, de Ester nem akar tõle megválni. A férje némasága õt is kukává teszi, Ekku is elnémul, ritkás, óvatos kérdéseire azonban válaszolnia kell valamit. Apa meg fog halni? Dehogyis hal meg. Képtelen bevallani Erkkinek az igazságot, amit õ maga sem akar elhinni. Vannak még csodák, mondogatja neki, Erkki pedig visszakérdez: De mit jelent a csoda? Tényleg, mit is? Ester erre se tud válaszolni. Ranta mester faggatózására viszont kénytelen felelni, bár az öreg ritkán kérdezõsködik, mivel látja, hogy a magyarázkodás Esternek mennyire nehezére esik. Ester nem sír, pedig szeretne, mégsem akar kirobbanni belõle a sírás, ég és száraz a szeme, és egyetlen könnycsepp sem gurul végig az arcán, ami bizonyítaná, hogy pislákol benne némi élet, hogy még mindig több mint egy száraz, repedezett burok. Egyik este Ester megállítja a faliórát, mert virrasztás közben nem bírja elviselni az óraütéseket. A síri csöndben csak Hannes és Ekku lélegzését hallja, alig hallhatóan szuszognak mind a ketten. Kezébe veszi Hannes kezét, amely nem reagál a szorítására, de azért meleg. Mély álomba merül, amelybõl csak hajnalban ébreszti föl Erkki vékony, sírós hangja: Mama! A kezében pihenõ kéz hûvös és mozdulatlan. Lélegzést sem hall. Meggyújtja az olvasólámpát és meglátja Hannes megereszkedett, békés arcát. Most mennyire nyugodt. És milyen halott. Föléje hajol, megcsókolja mozdulatlan ajkait. Azután felzokog, 503

elõbb nagy könnycseppek gurulnak végig az arcán, aztán záporozni kezdenek, mint valami zuhatag, a sírásnak nem akar vége lenni, nem is lesz vége soha. Amikor Erkki is elsírja magát, fölemeli és erõsen magához szorítja, és együtt sírnak, a könnyeiktõl nedves lesz a párna, a lepedõ és a hálóing, és nincs, ami a vízözönt föltartóztassa. Végül elcsendesedik. Megtörli a szemét és az orrát, fölitatja Erkki könnyeit és kifújatja az orrát. Azt mondja, hogy apa fölment a mennybe, apa már jól van. Erkki nem kérdez semmit. Ester fölkel, kimegy a konyhába, hogy föléleszsze a tüzet a sparheltben. Kiveszi a kásával teli üstöt a szénás ládából, ahol éjszaka pihent. Miközben a kávét meri a kannába, azon tûnõdik, hogyan mondja el a hírt Ranta mesternek, és vajon milyen segítséget várhat tõle? Fogalma sincs, mit szokás tenni ilyenkor, amikor egy élõ emberi test egyszerre élettelenné, halottá válik. Soha nem voltak még ennyire hajszoltak Ester napjai, mint a Hannes halálát követõ hetekben. Orvos. Halotti bizonyítvány. Levél haza. Halálozási értesítés az újságban. Búcsúvers. Ravatalozó. Sírhely. Pap. Zsoltárok. Koporsó. Szállítás. Virágok. Meghívók a temetésre. A meghívandók listája nem túl hosszú, mert Hannes kollégáin kívül kevés ismerõsük akad a településen. Búcsúrendezvény. Halotti tor. Hagyatéki leltár. Ester intéz mindent, ide-oda futkos a városban, forgatja a zsoltároskönyvet és töri a fejét, milyen verseket tanult az iskolában, töpreng, mi legyen a halotti torban a trakta. Mindezzel még így sem boldogulna, ha Ranta mester nem segítene neki. Erõtlen tiltakozása ellenére a mester a búcsúrendezvény megszervezését a házvezetõnõjére bízza, és ezért Ester csak hálás lehet, bár a házvezetõnõ a halotti tort és a programot a saját elképzelése szerint tervezi, és úgy jár-kel a vendégek között, mintha legalábbis õ volna az özvegy és a temetés fõszereplõje. Ameddig van munka és vannak emberek, akikkel beszélnie kell, Ester egészen jól bírja az iramot. Jokikyläbõl csaknem mindenki eljött a temetésre, és amikor az otthonuk megtelik emberekkel, Ester valósággal örül, hogy megmutathatja nekik a lakást, traktálhatja õket és este a padlón megágyazhat a vendégeknek éjszakára. Az étel ízlik, éjszaka mélyen alszik és még csak nem is álmodik. Pedig érzi, hogy természetellenes a dolog. Én eszem és alszom, miközben Hannes pihen a hideg földben. Az anyaföld kebelén. Ahelyett, hogy az én ölemben ülne, arcát a mellemhez szorítva. Biztonságban. II A temetés után az élet elcsendesedik és kiüresedik. Miután Hannes eltávozott, Ester mindentõl összerezzen, a férje hangját hallja minden ajtónyikorgás vagy sarokkoppanás mögött. Most nyílik az ajtó, most lép be rajta. Az ablak túloldalán felrebbenõ veréb is mintha tõle hozna üzenetet. Ilyenkor összerezzen, és forróság önti el az arcát, de csalódnia kell, és ettõl furcsa csomó nõ a mellében, és, akárha fekete szövetgöngyöleg volna, úgy öleli körül a ma504

gány. De tudja, hogy élnie kell, tudja, hogy a gyásztól meg kell szabadulnia. Érzi, hogyan lüktet benne az élet, erõteljesebben, mint gyász idején illene. Férfira vágyik, olyasmire, amiben Hannesszel annyiszor része volt: a meztelen és izzadt testek érintkezésére, arra, hogy a férje belehatoljon, saját szenvedélyes mozdulataira, és arra a csodálatos pillanatra, ami felé egy emberként törekedtek. Buja álmai vannak. Az éjszaka sötétjében végigsimít põre testén, megtapogatja a különösen érzékeny pontokat. Estert megnyugtatja, hogy mégiscsak van a házban férfi, még ha a boltban is, a fal túloldalán. Ranta mester igazán figyelmes hozzá, majdnem mindennap benéz hozzá kávéra, kalácsot hoz zacskóban, érdeklõdik, mit segíthet, mit tehet érte. Ester természetesen továbbra is nála lakhat. És természetesen továbbra is õ láthatja el a házmesteri teendõket, és csak annyit kell dolgoznia, amennyit elbír. A lakbérrel pedig ráér, majd ha az örökösödési eljárás lezajlott és a pénzügyei rendezõdtek. Semmi sem sürgõs, mondogatja Ranta mester egyhuzamban. Semmi, de semmi. És meglapogatja Ester vállát. Erkkit a térdére ülteti, játszik vele, ez elment vadászni, ez lelõtte, ez pedig hazahozta, sorolja, és ezzel megnevetteti. Hannes megtakarítása csakhamar elfogy, egyetlen pénzforrása elapad csaknem az utolsó garasig. Jokikyläben egyhavi lakbért kaparnak össze Esternek. Amikor átadja az összeget Ranta mesternek, megjegyzi, hogy halvány fogalma sincs róla, mibõl fog ezután élni. Ranta mester azt javasolja, hogy álljon be hozzá kisegíteni a boltba, a takarításon kívül elláthatná az egyszerûbb irodai feladatokat, késõbb pedig a boltban is segíthet, ha kitanulta a szakmát. õ majd mindenre megtanítja. A keresete elegendõ arra, hogy szerényen megéljen, nem kell máshova szegõdnie, és pesztonkát sem kell keresnie Erkki mellé. Ester megkönnyebbül és föllelkesedik. Méghozzá annyira, hogy Ranta mester nyakába ugrik és megöleli. Ranta mester még nála is szenvedélyesebben viszonozza az ölelést, arcát Ester arcához nyomja és magához szorítja a testét. Ester odasimul. Reszket a térde. Ranta mester szájon csókolja. Estert forróság önti el. Viszonozza a csókot. Azután kibontakozik a férfi karjaiból, majd megint megcsókolja, megint kibontakozik, és közben azt suttogja: Nem szabad, ezt nem szabad. Nem bizony, helyesel Ranta mester, és felülrõl lefelé végigsimít a hátán, közben illetlenül mélyre csusszan a tenyere. Azt mondja, hogy ma este, amikor Erkki már alszik, meglátogatja. Ester nem mond nemet. Ranta mester azt kéri, hogy ezentúl szólítsa Alpónak. Csakhogy mindez nem olyan, mint Hannesszel volt. Minden tekintetben más. Nem kellemetlen, de más. Mindjárt az elején különféle problémák merülnek föl elõtte. Már az is nehezére esik, hogy Ranta mestert Alpónak szólítsa. Ranta mester, azaz Alpo, húsz évvel idõsebb nála. A teste egy öregemberé, megereszkedett és hûvös, nem olyan, mint Hannes izmos, forró teste volt. Erõtlenebb. Ranta mester, azaz Alpo, gyengéd és kísérletezõ, de hi505

ányzik belõle Hannes viharos, mindent elsöprõ szenvedélye, aminek Ester oly szívesen adta át magát, zihálva, nyögve és néha olyan hangosan jajgatva, hogy Hannesnek be kellett tapasztania a száját. Egyszer még a kezébe is beleharapott, és ettõl csak fölkorbácsolódott a vihar. Soha, soha életében nem tudná elképzelni, hogy beleharapjon Ranta mester, azaz Alpo puhány, fehér és vékony kezébe. Járjunk egyet, szokta mondani Ranta mester – Alpo –, ahogy esti kiruccanásaikat nevezi. Ilyenkor Erkkit átviszik Ranta tágas lakásába, ahol Helli néni vigyáz rá. A házvezetõnõ nyájasan mosolyogva fogadja a gyereket, ám, mihelyt ott hagyják, Erkki szája sírásra görbül. Ester utólag faggatja. Mit csináltok Helli nénivel? Semmit. De hát csak foglalkoztok valamivel. õ köt és hallgatja azt a… azt a… Rádiót? Azt. Én meg egy széken ülök. Kimegyünk a konyhába és a néni ad egy kis tejet meg egy szendvicset. És mirõl beszélgettek? Semmirõl. De hát csak nem hallgattok egész idõ alatt. A néni azt mondja, hogy jó kisfiúnak kell lennem. Nem szaladgálhatok. Nem zajonghatok. Ester fölhagy a kérdezõsködéssel. Már ráérzett az esti kimenõk ízére és nem akar róluk lemondani. Ranta mester – Alpo – moziba és kiállításokra viszi. Megnézik A sejk fiát, Rudolph Valentino legújabb filmjét. Látja az Aranypillangót, amelyben a reklám szerint az elragadó Lily Damita ismét megmutatja, hogy minden szerepben zseniális. Megnézik a Koronázatlan királynõ címû filmet, amely a reklám szerint II. Károly angol király és a szép narancsáruslány Nell Gwyn közt szövõdõ szerelmi viszonyról szól. Látják Stella Dallas filmjét a végtelen anyai szeretetrõl. Mihelyt magához tér a film mesevilágából, Ester lehangoltan és gyanakvóan töpreng: Egy nemrég meghalt, istenített férfi, a király és a szegény kereskedõlány, az anyai szeretet, vajon mit akart ezekkel Ranta mester – Alpo – a tudomására hozni? A kiállításokon sötét színû, vastag ecsetvonásokkal festett képek fogadják õket, tájakat és házcsoportokat, durva vonású nõket és férfiakat ábrázolnak. Ester hosszan silabizálja a képek alján megbújó fura neveket: Salo, Kaski, Räsänen, Hervo, Ranttila… – Miért ilyen komor valamennyi kép? – Ez az új mûvészet, mostanában így festenek. Ester soha életében nem tudna megbarátkozni ezzel a világgal. És a tetejében még meg is kellene tanulnia, hogyan adja el a boltban. Azokon az estéken, amikor otthon vannak, Ester lakásában ülnek és teáznak, mûvészeti könyveket lapozgatnak meg a Suomen Kuvalehtit. Amikor Ranta mester – Alpo – rábukkan a lapban egy, az alkalomhoz illõ versre, hangosan fölolvassa, bizonyos sorokat kiemel, és közben Esterre pillant. Ajkad édes, akár a zsenge virág, illatát rád a tavaszi mezõ ontja, szemed zöld, akár a tenger árja, feledést csak ettõl várhatok bánatomra.

506

Vállad lángra lobbantja a vérem, olyan, mint hajnali hó távoli hegyeken. De a világ minden ifjúsága enyém, ha karcsú derekadat ölelhetem. – Tudod, ezt Lauri Viljanen, egy fiatal tehetség írta. Ester piros arccal hallgatja. Azokon az estéken, amikor Ranta mester – Alpo – korán visszavonul, és a legtöbb este úgy megy haza, hogy még csak nem is utal éjszakai együttlétre, Ester lefekteti Ekkut és magazinokat olvas. Tény, hogy Ranta mester – Alpo – biztos támasza és biztonsága, de mi lesz, ha egyedül marad Ekkuval, ha magára lesz utalva? Aki vállalkozó kedvû, annak a reklámok mindenfélét ígérnek. „Mi megmutatjuk önnek a siker csúcsára vezetõ utat… Építse ön a saját jövõjét! Hangtalan Erõ címû bemutató füzetünk, amelyet ingyen terjesztünk, mindezt részletesen kifejti. Nincs ember, aki e könyvecskét forgatva ne fedezné föl magában a hangtalan erõt – a határtalan energiát, amelynek létezésérõl eddig még csak nem is tudott.” Miért ne lehetne önálló mestersége? „Iratkozzon be levelezõ fényképésztanfolyamainkra! Az oktatás levelezõ formában zajlik. Ezzel a módszerrel ragyogó eredményeket értünk el, pl. a tanfolyamot télen elvégzett tanulóink a következõ nyárra igazi szakemberekké válnak.” És mindez nem kerül semmibe, legalábbis a reklám szerint. Csakhogy Hannes mindig azt mondta, hogy ha a reklám ingyen ígér valamit, ott van valami gubanc. Hannes. Mit is tettem én valójában? Az undortól rázkódni kezd a teste. Hiszen nem szeretem. Sõt kifejezetten ellenszenves. Jó ember, de nekem ellenszenves. Mégis úgy folytatódik minden, ahogy eddig, gyakran eljárnak otthonról, idõnként pedig Ranta mester – Alpo – lakásában üldögélnek és hallgatják a rádiót. Éjszakára Ester nem hajlandó maradni, jóllehet Ranta mester – Alpo – a házvezetõnõjével berendeztetett Erkkinek egy gyerekszobát. A kisszobában van hintaló, fából készült teherautó, a Grimm-mesék négykötetes kiadása, színes ceruzák és bõségesen rajzlapok. Helli néni a fogát szíva rendezte be a szobát; minden jel arra utal, hogy nehezen viseli el az ilyen intim viszonyt nem házas emberek között. Nem szól semmit, de Ester látja rajta, hogy megszólja: Még épphogy elkezdõdött a gyászév, õ pedig máris levette a gyászfátyolt a kalapjáról, sõt fekete ruhát se hord a szégyentelenje. Talán azt várta Helli néni, hogy Ranta mester – Alpo – feleségül vegye? Nem számít. Úgysem szeretem. Mindegy. De azért idõnként odaképzeli magát feleségként Ranta mester – Alpo – tágas lakásába, a csillogó antik bútorok és a süppedõs keleti szõnyegek közé, elképzeli, amint az oroszlánmancs talpú kádban fürdik, a csempézett fürdõszobában, amelynek üvegpolcain és fehér szekrényeiben mindenféle kenõcsök és illatos vizek, sminkkészletek és parfümök illatoznak. A konyhá507

ban gáztûzhely van és folyó víz, hosszú polcokon csillogó rézüstök és kannák sorakoznak, a fiókokban megszámlálhatatlan mennyiségû asztali ezüsteszcájg, az üvegvitrinekben kristálypoharak és aranyszegélyû ünnepi tányérok. Szívesen térülne-fordulna kopogó sarkú cipõben a fekete-fehér kockás padlócsempén. És akkor nem volna Helli néni. Két nõ biztosan nem fér meg egy konyhában. Látja magát, amint automobilban ül, Fordban vagy Buickban, esetleg Chevrolet-ben, elegánsan kiöltözve, hosszú, vékony sálkendõvel a nyaka körül. Hogy lobognának fekete hajfürtjei és a sál szárnyai, ahogy nyitott automobilban száguldanának Terijoki felé. De hol volna akkor Ekku? Ekkut sehogy sem tudja az álomképbe beilleszteni. Szorongani kezd. És újra undor fogja el. Képtelen vagyok rá. Ezzel az emberrel nem. November utolsó hetében Esternek be kell vallania magának, amit hetek óta nem akar elhinni: állapotos. Alig lett özvegyasszony és máris terhes. Ekkora szégyent hozott magára. Alig hûlt ki a férj teste, az özvegy máris más ágyába bújik és teherbe esik tõle. Mi lesz, ha otthon megtudják? És mit szól Ranta mester – Alpo? õ sem így képzelte el a dolgot, ahogy Ester sem. Ranta mester – Alpo – elképed. Vérvörös arccal faggatja Estert. Hát nem… azt hittem, hogy a nõknek… hát nem szereztél be… hát nem figyelted a naptárt…? Ester ebbõl nem ért egy árva szót sem. Mit kellett volna beszereznie? Mért kellett volna a kalendáriumban búvárkodnia? Minek? Hiszen õ mindig… mindig, amikor csak Hannes akarta… De Ranta mester – Alpo – egyszer csak megváltozik. Valósággal ugrál örömében. Persze egy ideig nem házasodhatnak össze, figyelembe kell venniük a gyászévet és más illemszabályokat. De összeházasodnak még a gyerek születése elõtt, eljegyezni meg máris eljegyezhetik egymást. Ranta mester – Alpo – hazasiet, és este vastag aranygyûrûvel tér vissza, amely az anyja jegygyûrûje volt, és amelybe szülei neve mellé egy ismerõs aranymûvessel már be is vésette a maga és Ester nevét. Az ujján apja ugyanolyan vastag jegygyûrûje. Fölpróbálja Ester ujjára a gyûrût, nagy meglepetésére olyan, mintha ráöntötték volna, örömében megöleli Estert, megforgatja a hálószobában és összevissza habog, hogy mennyire boldog, amiért neki, az özvegyembernek, fia lesz. – Honnan gondolod, hogy fiú? – Mi más lehetne? Ester nem válaszol. Átveszi a drága virágcsokrot, a kilenc sötétvörös rózsát, amit Ranta mester – Alpo – hozott, és kiviszi a konyhába, hogy vízbe tegye õket. Máris tervezik Ester és Erkki átköltöztetését Ranta lakásába. Formailag Ester továbbra is régi otthonában marad, a címváltozást csak az esküvõ után akarják hivatalosan bejelenteni. Addig meg ki figyeli, hogy hol töltik a nappalokat és az éjszakákat? Helli néni. 508

õ viszont nem fecseg. Mert ha fecseg, röpül. Ester nagyot nyel. Hannes. Hannes õrködik a tetteink fölött. Hannes mindent tud és mindent lát, ettõl nem szabadulhatsz. Ester levelet ír az otthoniaknak, nem teheti meg, hogy ne írjon, de a terhességérõl nem ejt egy szót sem. A Lahja által írt válaszlevélben anyja helyteleníti a korai eljegyzést, azt, hogy nem tartja meg a gyászévet, ez bizony nagy bûn, még ha tisztességes férfiról van is szó, mint amilyen a mester. A levél végén azonban Lahja hangot ad saját örömének. Szerinte Ester pontosan úgy tesz, ahogy egy modern nõhöz illik, önállóan dönt a saját sorsa felett. õ sem fog tanácsot kérni senkitõl, amikor felnõ. „Ha a szívem úgy parancsolja, én bizony elköltözöm akár Amerikába is”, írja, célozva rá, hogy a szíve már valakié és hogy Amerika nem csupán ábránd. Helli néni nem költözik ki a lakásból. Egyébként minden a legjobb mederben halad. Ester legalábbis ezt hajtogatja, de nem tudja meggyõzni róla önmagát. Hannes ismét befészkeli magát a szívébe, mintha föltámadt volna. Bármi történjen is, bármilyen döntést hozzak is, lehetek-e más, mint az õ felesége? És Hannes így válaszol: Nem, nem lehetsz. Te az én feleségem maradsz halálod napjáig. A karácsonyt megelõzõ héten Ester vásárol egy disznófejet és megfõzi saját konyhájában. Amikor Ranta mester – Alpo – belép, épp a húst fejti le a csontról, hogy kocsonyát készítsen belõle. Gézzel borítja le az üstöt, a gézt az üst füléhez erõsíti, rápakolja a darabokra vágott disznóbõrt, amire húst és hájat terít, a rétegeket besózza és beborsozza. Egész halom csont és nyesedék hever a bádogozott mosogatópulton. Van benne rutinja, kislánykorától kezdve segített anyjának a fejhúskocsonya elkészítésében. Amikor a kocsonya kihûl és összetömörödik, igazi csemege lesz belõle, amit mustárral, ecetes céklával és sós uborkával fogyasztanak. Ekku délutáni álmát alussza a konyhai díványon. Ranta mester – Alpo – kopogtatás nélkül lép be a bolt felõli ajtón, beles a konyhába, majd elfintorodik, kifordul, és jól hallhatóan letelepszik a szobában lévõ fonott karosszékbe. – Idáig érzem a levesed szagát. Minden tiszteletem a malacodnak, de nálunk a karácsonyi asztalra orsóhal kerül. Orsóhal. Bolondulnak érte a környékbeliek. Hannes is. Azok az undorító, fekete giliszták. Dögevõk. Ester öklendezik. Meg sem törli a kezét, kiszalad a szobán keresztül a klozetra, épp csak a kagyló fölé hajol, és a hányás máris széles sugárban tör föl. Ledugja az ujját, az ujja zsíros és büdös a hájtól, öklendezik és hány, végül már csak tiszta folyadék jön belõle. Lehúzza, a víz zubogva ömlik a vécécsészébe, lehajtja a fedelét és ráül, hogy kifújja magát. Aztán, amikor már egyenletessé vált a lélegzése, föláll, lehúzza az ujjáról a jegygyûrût, leöblíti a csapnál, alaposan beszappanozza, gondosan megmossa a kezét és visszaindul a szobába. Kiürült, most már tökéletesen üres, és végtelen nyugalom tölti el a lelkét. Ranta mester, az idegen, leteszi az újságot. 509

– Rosszul vagy? – Nem. Most már jól vagyok. – Folytatni tudod a munkát? – Hát persze. A karácsony nem karácsony disznókocsonya nélkül. De nem megyek hozzád, Alpo. Képtelen vagyok rá. Én már férjnél vagyok. Fogd, itt a gyûrûd. Ester odanyújtja a gyûrût, a férfi ösztönösen elveszi. – Pihenned kellene, Ester. – Nem kell. Komolyan beszélek. – Komolyan beszélsz? – Komolyan. – Fáradt vagy. Majd késõbb beszélünk róla, ha lehiggadtál. – Nem vagyok fáradt. És nincs mirõl beszélnünk. Ranta mester – most ismét Ranta mester és nem Alpo, micsoda megkönynyebbülés! – a zsebébe csúsztatja a gyûrût, hóna alá csapja az újságot, föláll, elsétál az ajtóig, ott hátrafordul. – Még ha maga meg is szegi az ígéretét, én nem szegem meg. A gyerekrõl gondoskodom. – Nem kétlem. – Talán megváltoztatja még a véleményét. – Nem változtatom. – Feltételezem, hogy tovább dolgozik a boltban, ahogy eddig. – Tovább dolgozom. Ranta mester kinyitja, majd becsukja maga után az ajtót, benyit a boltba. Távozott. Ester visszatér a konyhába, hogy befejezze a kocsonyát. Ekku még mindig alszik. Rápakolja a maradék húst a gézre, és nyomkodja, hogy a massza sûrûsödjön. Lehorgasztja a fejét. Megnedvesedik a szeme. Nagy könnycseppek potyognak a húsdarabokra. Semmi baj, semmi baj, hiszen ez csak sós víz. Só csupán. JÁVORSZKY BÉLA fordítása

510

JEAN-PIERRE SIMÉON

Vanda testamentuma nem kelünk útra többé Gyalogkakukk sem ide sem odaát sem amoda kérésre harmincegyedszer számoltam ám ahogy szívdobbanásait számolja az ember a lövések elõtt harmincegyszer forgatták ki táskámat zsebeimet nevemet arcomat még ott is megmotoztak és megmotozni ott azt jelentette betúrtak a ruhám alá és nem csak a bugyit-melltartót tapogatták a ruha alatt ideát viszont oly korrektül motoznak ami talán még rosszabb azt mondják nézz rájuk egyenesen az ürge szemébe kell nézni az ürge mosolya görcsösen szája sarkába gyülemlik szemébe kell nézni egyenesen hogy az ürge tekintete átlyukaszthassa fejedet szemébe amíg csak a fájdalomtól le nem sütöd a szemedet emlékszem az egyik jól fésült volt vézna nagyon tiszta fiatal fiú egyenruháját anyu vasalhatta tisztagyerek-szaga volt soha egy ujjal sem ért hozzám azt mondta szemembe nézz a kurva szemébe néztem három percig motozott úgy hogy hozzám sem ért három perc tömény motozás mindenütt a rohadék ott is ahol csak én vagyok már kettesben Ivóval ott ahol Ivo a karjaimban alszik holt fuvallat a karjaimban üvöltöttem legbelül hátat fordított odébb lépett azt mondta tûnés szaros ribanc utoljára harmincegyedszer ez már itt történt a tartózkodási miatt egyenruhás kövér nõ csinálta nem kedves nem undok csak fáradt felnyitotta két táskámat felsóhajtott kérte ürítsem ki a zsebeimet 511

aztán kérdésekkel motozott meg egy kérdés néha rosszabb mint a ruha alatt matató kéz kérdezte: neved? nem feleltem honnan jössz? nem feleltem a Balkánról jössz? nem feleltem honnan van ennivalód? nem feleltem nem fürdesz? nem feleltem a kölyköt hol csináltad? erre csak annyit feleltem hogy arcába köptem megpofozott és én azért sem feleltem snitt hárman voltak a nagydarab a vézna és a kopasz bevonszoltak Ramush csûrjébe ürességszag volt nyirkos és hideg szürke fény zuhogott egyre a nagydarab megragadott hajamnál fogva a vézna és a kopasz levetkõztettek a nagydarab combja közé nyomta fejemet leköptem a micsodáját büdös volt a vézna és a kopasz röhögtek egy kicsit a nagydarab is aztán a szalmára ledobtak

Levél kedvesemnek a halál tárgyában Szeretném elmondani neked azt a fajta titkot mely csak legbelül zárt szemhéjak mögött olvasható sokkal azután, hogy a koporsó felett már a napok indái újra összefonódtak Minden halottad csakis a tiéd Csakis te tudod valódi nevüket mely nyilvántarthatatlan mert jelek hozzá semmi emberi nyelven nem kapcsolódnak és nem létezik fül felfogni a hangot mely kiejti Halottaidat csakis te látod hamuszín arcukon túl látod õket s nem zuhansz a hiányba 512

csak te vagy világosabb árny az árnyak közt hol felviláglik tekintetük s a gyengédség pontos tenyere homlokodon akár füvek hullámzása a szélben Csakis te ismered fel õt ki nem álmok anyagából vétetett s nem olyan mint sivataggá porló emlék Csakis te ismered halottaid gyengédségét hisz gyengédségükbõl születtél és minden egyes mozdulatoddal meghosszabbítod az életük összehajló gyengédségét mostantól a te szemednek kell átlátni pontosan hiányuk átlátszó terét csakis te értheted visszavont életüket szertefoszlásukat és az egyöntetû napfényt önként vállalt örömeidet És a dolgok önkéntelen szépségét A holtak mintha aludnának oldaladon heverve éjszakájukból nem gyógyulsz ki sosem de ami általuk hiányzik mégis te teljesíted ki mint egy sziget mely a szárazföld toldaléka ott hol nincs már száraz lánya vagy halottaidnak az vagy nekik mit maguk sem sejtenek magukról LACKFI JÁNOS fordításai

513

MJ HYLAND

Szép szem is tud ölni Tizenkét órás éjszakai ügyelet után hazasétáltam, hogy megspóroljam a buszjegyet és kiszellõztessem a fejem, otthon már csak tusolásra és szunyálásra vágytam. De aznap reggel nem úgy nézett ki, hogy lesz alvás: amint befordultam a sarkon, ott volt az apám, a lépcsõmön ült, és kezében ananászt tartott. Nem szólt, hogy jönni fog, fogalmam se volt, hogy mit keres ott. Már hónapok óta nem láttuk egymást, fõként mert én nem hívtam át. A dolgok rosszul álltak közöttem és a nejem között, és nem akartam, hogy tudomást szerezzen a bajainkról. – Szervusz, apa. – Á, hát itt vagy, James. – Mit keresel itt ilyen korán? – Már elmúlt nyolc. Épp menni akartam. Azt hittem, hamarabb hazajössz. Apámnak nem volt órája, de mintha mindig tudná, mennyi az idõ. – Egy kicsit tovább kellett maradnom – mondtam. – Többen hiányoztak az osztályon, és a tíz órából tizenkettõ lett. Az ananászon kívül semmi nem volt nála, még az aktatáskája sem, pedig azt mindenhová magával vitte. Úgy volt öltözve, mint valami turista; frissen vasalt, tiszta, khakiszínû sort, hosszú fehér zokni és rövidujjú ing. – Reméltem, hogy cseveghetek veled egy kicsit – mondta. – Hogyha nem baj. A lépcsõn csevegés volt az utolsó vágyam. Pláne hogy a nap lyukat éget közben a nyakamba. – Oké – mondtam. – De mindjárt összeesem a fáradtságtól. – Nem tartalak fel sokáig, fiam. Gondolom, jól meghajszoltak. Igaza volt, de hogy mennyire, azt félig se tudta elképzelni. – Igen – mondtam. – Hat héten át éjszaka gályáztam. – Éjjeli mûszak! Lefogadom, kevesen mondhatják el ezt magukról a St. Vincentben. – Bizony lebilincselõ volt – mondtam. Elmosolyodott, és én is. A közvetlen szomszédban a kutyák ekkor ugatni kezdtek, hangosan és fülhasogatóan. öreg kutyák voltak, rövid madzagon tartották õket egy betonpóznához erõsítve, és amikor a nap felmelegedett, és beállóban volt a kánikula, megsejtették, hogy hamarosan elfogy a vizük, ekkor kezdõdött az ugatás, rémülten és fültépõen. Az apám a fejét rázta. – Ezek az olaszok megnevelhetnék a kelpie-jeiket, hogy ne ugassanak – mondta. – Vagy jobban tarthatnák õket. 514

– Értesítened kellene az állatvédõ egyesületet. – Úgy lesz. Igazad van. A fejét rázta. – Szegény párák. Csak arra vágytam, hogy bemehessek, megpihentethessem a lábam, megszabaduljak a forró cipõmtõl és zoknimtól. – Akkor bejössz? – Ha nem nagy baj. – De jó lenne nem hangoskodni – mondtam. – Janice valószínûleg még ágyban van. Kinyújtottam a kezem, hogy felsegítsem a lépcsõrõl. – Tessék, apa. Ragadd meg. – Elboldogulok – mondta. – Nem kell. Volt rá harminc évem, hogy hozzászokjam az ausztrál nyarakhoz, a hosszú napokhoz, amelyek órái vakító fénnyel egybefolytak, forróság reggel, délben és éjszaka, rátalált minden ösvényre és parkoló autóra; a hõség emberek tucatjával végzett; különösen a sápadt britekkel meg hasonszõrûekkel, akik extraszekrényekkel és szétnyitható ágyakkal felszerelt vadonatúj lakókocsijukkal kimerészkedtek a vadonba, és soha nem tértek vissza. Az apámnak viszont jót tett a nap; még lendületesebb lett tõle. Lehetett talán hatvanöt, de azon a reggelen én levertebb és fáradtabb voltam, mint õ valaha is. – Hol a kocsid? – A szerelõnél. Én nem is vettem észre, hogy a kocsim eltûnt, de nem volt a szerelõnél, és ez azt jelentette, hogy a feleségem elvitte, bár õ nem szeret vezetni; hacsak nem volt sok vásárolnivalója, és kellett neki a csomagtartó, vagy utasai voltak. – Kerüljünk beljebb! – mondtam. Apám elõttem ment be, és míg levettem a cipõm, megállt az elõtérben, és hosszan, alaposan körülnézett. A nyitott ajtón keresztül bekukucskált a nappaliba, a konyhába és a hálószobába, de nem céltalan kíváncsiskodásból: Janice-t kereste, és azért kereste, mert gyanakodott, ugyanúgy ahogy régen anyámra, hogy elkóborolt. – Hol van Janice? – kérdezte. – Délután dolgozik, nem? – Bizonyára az üzletbe ment. Nem az üzletbe ment, és nyilvánvaló volt, hogy az ágyban nem aludtak, és akárhol is volt, az éjszaka folyamán mehetett el, bizonyára nem sokkal azután, hogy a pénz miatt veszekedtünk, és hogy azt mondta, amint elindultam dolgozni: – Most már unalmas vagy, James. Szóval talán vége. Ahogy ezt mondta, a hûvös és szakavatott hanghordozás egy kicsit olyan volt, mint anyámé, amikor az embereket elemezte, fõként olyan embereket, akiket nem szeretett, vagy párokat, akik a kávéházban ültek

515

újságot olvasva, és nem szóltak egymáshoz. – Unják egymást – mondogatta anyám. – Valószínûleg csak néhány nap választja el õket a válástól. Amíg szandált húztam, apám az esküvõi fotókat nézte a telefonasztalka fölött a falon. – Akkor még több hajam volt, nem? – Igen, én meg egy kicsit magasabb voltam. Nem is tudom, miért mondtam ezt, talán csak azért, mert ahogy néztem a fényképet rólam és Janice-rõl – két éve készült –, boldognak láttam magam, talán boldogabbnak, mint amilyen valójában voltam. Ez a baj a fényképekkel. – Az üzletek nem nyitnak ki kilenc elõtt – mondta az apám. – Talán abba a zsidó csemegébe ment. Amelyik a Florence Streeten van. Azok még karácsony napján is csinálnak bagelt. – Nem tudom, apa. De nem is igazán fontos. Elég gyorsan itthon lesz. Fogalmam se volt, hová ment, és hogy ezúttal örökre elment-e, apám meg éppen láthatja, amit megjósolt, amikor legutóbb nálunk járt. Akkor Janice néhány napra elment a nõvéréhez, és apám azt mondta: – Remélem, nem bántlak meg, de azt mondom, Janice egy kicsit még hasonlít is anyádhoz. Nem gondolod? És õ… hogy is? Hét évvel fiatalabb nálad? Az nem sokban tér el a köztem és anyád közötti korkülönbségtõl… – és már ment is a dolgára. @@@ Bementünk a konyhába, ragadt a párás, nedves hõségtõl. Kinyitottam az ablakot a mosogató fölött, hogy beengedjek egy kis levegõt, és kipillanthassak az udvarra – illetve a betonfoltra –, amelyen tíz másik bérlõvel osztoztunk. A macska a 12.-bõl összegömbölyödve aludt a trambulinon, és Janice biciklije eltûnt. Bedugta a kocsi csomagtartójába, vagy felszíjazta a tetõre, és ha igen, ki az ördög segített neki? Az apám az asztalnál ült, ölében az ananásszal. – Nem veszed le a munkaruhád, és teszed be a mosásba? Inkább nõhöz hasonlított az aggályoskodásával. – Nem kell, apa. Van egy csomó másik. – Szép az idõ – mondta. – Megint egy gyönyörû nap. – Túlságosan jó – mondtam. – Ha szeretsz kemencében lenni. – Tessék – mondta –, ez az ananász a tied. Micsoda remek ország, mi? Friss déligyümölcs egész évben. – Nem igazán szeretem az ananászt, apa. Miért nem adod oda valakinek a sebészeten? – Hát nem fog kárba veszni, az biztos. – Nem. Biztos találsz valakit, aki befogadja. Talán vidd el az állatmenhelyre. Kevés ananásznak van ilyen boldog fickándozó farka, mint ennek a remek példánynak.

516

Nevetett. – Azt még elfelejtetted mondani, hogy biztos hamar lesz ananásza. Vetted? Mosolyogtam, olyan igazi mosollyal, amilyenre képes voltam. – Igen, vettem. De komolyan, fiam. Több gyümölcsöt kéne enned. – Tudom. Le akartam ülni, de olyan ideges voltam, hogy reszketett minden porcikám, nem akartam, hogy így lásson. És ha leülök, még tovább marad. – Mit innál, apa? Jó lesz egy csésze tea? – Igazán jólesne. A hûtõben nem volt tej. – Sajnálom, apa. Csak tejpor van. – Akkor vizet iszom – mondta. – Van jeged? A fagyasztóban nem volt jég, de tovább kotorásztam, és a lefagyott jégréteg valamelyest lehûtötte a kezem forróságát. Izzottam. – Nincs jég – mondtam. – Akkor ne foglalkozz a vízzel. Elszopogatok ebbõl egyet. Kivett egy csomag Fisherman’s Friendet a khakiszínû sortja hátsó zsebébõl. – Kérsz egyet? – Nem, köszönöm. Engem köhögtet. Felkelt az asztaltól, és azt hittem, elmegy. Nem akartam, hogy maradjon, és nem akartam, hogy lássa, verejtékezem, de egyedül sem akartam lenni. De nem ment el: odalépett a mosogatóhoz, és az ananászt a szárítóra tette, próbálta felállítani, és amikor eldõlt, tartotta az alját, és körbeforgatta, míg biztos nem volt benne, hogy nem mozdul el. – Mikor kezdesz dolgozni? – Nincs nagy rohanás, fiam. Megbeszéltem a helyettesemmel, hogy indítsa el a dolgokat. – Köszönöm az ananászt – mondtam. – Janice örülni fog neki. – Még mindig gombot árul? – Nem, õ… nem gombok voltak, ez egy raktáráruház… Majdnem kinyögtem, hogy kirúgták. – Csak ugrattalak, fiam. Tudom, mit csinál. Kiment a klotyóra, és amint becsukta az ajtót, bekapcsolta a táskarádiót. Nem szerette a vécéöblítés hangját, ami furcsa volt, finnyáskodás egy orvostól. Még az evés hangja is – hogy is mondta? – …zavarba hozta. Szokás szerint hosszú idõt töltött a fürdõszobában még azután is, hogy lehúzta a vécét, elidõzött egy darabig, és bizonyára illatosítót permetezett szét. Amíg lefoglalta magát a klotyóval, volt idõm, hogy megnézzem a mobilomat és a vezetékes telefont is. Nem volt semmi Janice-tõl, semmi üzenet, még egy epés vagy haragos sem. Semmi. Aztán a hálószoba: Janice eltüntette szinte minden ruháját, még a szennyesben lévõ ruhákat is, és semmi értelme nem volt megnézni az éjjeliszekrény fiókjait, tudtam, hogy üresek. Ugyan már, számtalanszor fenyegetõzött, hogy elmegy, nem hittem, hogy megteszi, nem ilyen hirtelen: az emberek nem szoktak figyelmeztetés nélkül véget vetni egy házasságnak, második esély nél517

kül. De az elõzõ esti veszekedés után, és az után, amit mondott, hogy unalmas vagyok, azt hiszem, tudnom kellett volna, hogy ez másmilyen volt. Amikor az apám visszajött a konyhába, Bruttõl illatozott, és ez azt jelentette, hogy benyúlt a fürdõszobaszekrényekbe, és feltehetõleg látta, hogy Janice-nek nincsenek ott a holmijai. Így hát nem volt mit tenni, leültem az asztalhoz, és vártam, mondja, amit mondani akar. De õ nem mondott semmit, csak néztünk egymásra, egyikünk se szólt – egy szót se. – Szóval hogy vagy mostanság? – kérdezte. – Hogy bírod? – Nem olyan rosszul. Az éjszakai gályázás nehéz, de szeretem a csendes órákat, amikor a betegek alszanak. És a séta jó hazafelé. Újabb hallgatás. – Elromlott? A mennyezeti ventilátorról beszélt. – A háziúr küld majd valakit, aki megjavítja. Kinézett az udvarra. – Janice nem hagyott egy cetlit vagy valamit? – Jézusom, apa. Nem vagyok az õrzõje, õ meg nem az én nyavalyás titkárnõm. Nyugalom, oké? – Csak tûnõdöm, ennyi – mondta. – Azért még nem kell leharapni a fejem. Amikor tizenöt voltam, anyám elhagyott minket, bepakolta a bõröndjét, és eltûnt. Tudtam, hogy nem boldog – sokszor hallottam õket veszekedni éjjel, de nem gondoltam volna, hogy elmegy, ezt soha az életben nem gondoltam volna, és nem is tudtam, hogy elment, mígnem egyszer hazajöttem az iskolából, az apám bejött a szobámba, és leült az ágyam végébe. – Ez most nagy sokk lesz, fiam, de van egy rossz hírem. Talán kicsaptak az iskolából, ami már másodszor történt volna meg, de amikor láttam, hogy az apám nyaka vörös, már tudtam, hogy sokkal rosszabb a dolog. – Anyád elhagyott minket, és nem fog visszajönni. – Miért? – Most csak hallgass egy picit. Képes vagy rá? Bólintottam. – Elment Londonba. A nagyanyáddal kell lennie, aki nagyon beteg, mint tudod. – Miért nem mehettünk vele? – Ez most nem volna lehetséges, vagy igen? – Miért nem? Én miért nem mehettem? – Mert egy egyágyas pici lakásban fog lakni a nagyanyáddal a Tottenham Court Roadon, neked meg be kell fejezned az iskolát, hát ezért. – Miért nem búcsúzott el? – Ahhoz túl elkeseredett volt. És nem volt sok ideje. Aztán elhallgatott és zavarodottnak látszott, mintha nem várt volna kérdéseket, és nem tudná, hogyan mesélje el a történetet. 518

– Nagyanyád állapota nagyon rosszra fordult, nem sok van neki hátra. Anyádnak vele kell lennie. – Akkor visszajön majd? Miután nagyi meghalt? – Nem, James. Ez a baj. Anyád meghozta a nehéz döntést, hogy többé nem tud Ausztráliában élni. Vérzik az orra, mint tudod, és allergiás a hõségre, és vannak azok a görcsei… – Nekem nem mondta. Miért nem mondta nekem? – Figyelj, fiam. Tudom, hogy bánt. Engem is bánt. – Tényleg? – mondtam. – Rohadtul nem látszik rajtad. Ugyanúgy bámult rám, mint ahogy néha anyára nézett; mintha nem tudná, ki vagyok. – Na jó – mondta –, talán reggel kéne inkább beszélgetnünk. Aludj egyet. Rendben? Aznap este apám csinált magának valami vacsorát, és egyedül ette meg a dolgozószobájában – a szobában, amit a „kuckó”-jának hívott, és ami egy kempingággyal és egy kis éjjeliszekrénnyel hamarosan a hálószobája lett. Néhány órával késõbb visszajött a szobámba, és mint korábban, leült az ágyam végébe. – Nem azért ment el, mert nem szeret téged – mondta. – Azért ment el, mert nem volt más választása. A kezét a térdemre tette. – Nem vagyok hülye, apa. Biztos te ráztad le. Én is elmegyek. És neked kell kifizetned a jegyemet meg mindent. – Nem mehetsz el az utolsó iskolaévben. – Akkor azután megyek el, hogy végeztem. – Ne hozzunk elsietett döntéseket. – Hazudsz – mondtam. – Hagyjál békén. Amikor kiment, leoltotta a villanyt, és az elõtérben is leoltotta. – Kapcsold vissza a villanyt az elõtérben – kiáltottam. Visszajött, és összefont karral megállt az ágyam végénél. – Már majdnem tizenhat vagy, James, és még mindig félsz a sötétben. Túl puhának nevelt. Lehet, hogy jót is fog tenni neked egy kis különélés. – Honnan tudod, mitõl félek? Na és ha félek? Mosolyogni próbált. – Igazad van, fiam. Mindnyájunknak megvan a magunk furcsasága. Nem kellett volna ezt mondanom. – Te vetted rá, hogy elmenjen, ugye? – Kérlek, fiam, ne csináld ezt. Nagyon sajnálom, hogy elment, és nem tehetek róla. – Hagyjál békén. Most alszom. És ne csukd be azt az átkozott ajtót. Rám nézett, de már enyhültebb arckifejezéssel. – Ha azt tervezed, hogy rajtam töltöd ki a mérged, remélem, még megfontolod. Ezen együtt kell túljutnunk. A másik megoldás katasztrofális. Hányingerem volt és gyomoridegességem, ami olyan volt, mint valami erõs éhség azután, hogy az ember egy napig nem evett. Akartam, hogy velem ma519

radjon, és békét akartam kötni vele, de csak õt okoltam, és nem ez volt az utolsó eset, hogy gyötörtem és büntettem, pedig inkább elfelejtettem volna a haragomat, és kedves akartam lenni hozzá. A házasságunk elsõ éve után lehetett, hogy Janice és én veszekedni kezdtünk, legtöbbször csip-csup dolgokon kaptunk össze, például azon a szokásán, hogy elmegy cigarettáért, és nem szól, és nem is kérdi, kell-e nekem valami – ahelyett, hogy hagytam volna az egészet, nekiestem, és tovább mélyítettem a rossz hangulatot, és még amikor azt mondta, sajnálja, és már nem is voltam dühös, akkor is tartottam a haragot, és soha nem amiatt, ami miatt az egész elkezdõdött. Noha még csak kilencre járt, a konyha fullasztóan meleg volt, és a térdhajlatom ragadt az izzadságtól. – Szóval, apa. Azt mondtad, hogy beszélni akarsz velem valamirõl. Kihúztam magam, próbáltam magasabbnak látszani, hogy elkendõzzem az aggódásomat és hogy fáradt vagyok. – Igen. Azt szándékoztam megkérdezni, vajon gondolsz-e rá, hogy vizsgára jelentkezz? Ezen az orvosi egyetem vizsgáját értette, és legutóbb is megkérdezte, meg elõtte is. – Még nem – mondtam. – Nem vagyok biztos benne. – Úgy gondolod, hogy egész hátralévõ életedben ápolóként fogsz dolgozni? – Lehetséges, apa. Szeretem. Sokan szeretik. Fura, milyen kevesen vannak tisztában a statisztikával. Minden kutatás azt mutatja, hogy az alacsonyabb munkakörökben dolgozók sokszor boldogabbak, mint a karrieristák. Hogy van az, hogy ezt olyan nehéz elhinni? – Jól van. Rendben. Hagyjuk. De hogy van – – Apa, hagyd abba. Kérlek. De ahogy aznap reggel festettem, világos volt, hogy jobb munkára, jobb életre lenne szükségem. – Hogy van mostanában a vérnyomásod? – Normális, apa. Az normális. – Még mindig vannak szédüléseid? Esetleg ellenõrizhetném a vérnyomásodat, amíg itt vagyok. – Meg tudom mérni a vérnyomásomat. Nincs szükségem segítségre. – Egy kicsit fel vagy hevülve. Nem vagy valami jó színben. – Semmi bajom. Csak ez a fülledtség itt benn. Úgy érzem, mintha medvebundám lenne. – Értem – mondta. – Sose tudtál összemelegedni a hõséggel. Nevetett a saját viccén, igazi iskolás fiú. – Jó – mondtam. – Ez nagyon jó. Mindketten mosolyogni próbáltunk, aztán megint hallgattunk. Az egyetlen hang az Ormond Road felõl hallatszott, áttört az utca zaján – a targoncák sípoltak, amint kifaroltak a Mornflake raktárából.

520

Nem zavarta a hallgatás, se az, hogy ne tudna mit csinálni a kezével. Rendezett volt és igényes, és jól elvolt a saját társaságában, ezt még egy ismeretlen is láthatta; ahogy ott ült a khakiszínû sortjában, keze a térdén, a hajtókái még mindig olyanok, mint amikor vadonatújonnan kihúzta a dobozból. Miután az anyám elment, az apám és én öt évig együtt laktunk, és az évek során legtöbbször, amikor hazajött a sebészetrõl, össze voltam vele nõve, csapdába esve a konyhában vagy a nappaliban, hallgattam a szövegelését, a megfellebbezhetetlen nézeteit az életrõl, és amikor bementem a szobámba, és õ ellenõrizni akarta a leckémet, egyszerûen benyomult, én meg nem gyõztem ásítozni, hogy megszabaduljak tõle. A legtöbb hétvégén úgy tettem, mintha moziba mennék a városba a barátokkal, de nem moziba mentem, elbuszoztam három kerülettel arrébb egy internetkávézóig, és kólát ittam, online játékokat játszottam, és néha megpróbáltam megkeresni az anyámat. Amikor másodéves voltam az egyetemen, meghívott egy italra. – Ideje, hogy elbeszélgessünk, mint férfi a férfival – mondta. – Kérlek, adjál nekem legalább egy órácskát. Egy tökéletes, enyhe tavaszi napon találkoztunk, és leültünk egy sötét sörözõ sarkába egy söröshordókra biggyesztett televízió mellé. Némi laza csevegés után azt mondta: – Ideje, hogy elmondjak neked néhány kellemetlen igazságot. Anyádról. – Rendben – mondtam. – Rajta. – Nos, kezdjük azzal, hogy tudtam, hogy anyád nem jóban sántikált, amikor elhagyott bennünket. Ami azt illeti, nem bennünket hagyott el, hanem õt. Elege lett belõle, és talált valaki mást. Csak tizenöt voltam, de nem voltam ostoba. Hallottam, amikor kiabált apámmal, és hallottam, hogy azt mondta:„Egy férfinak nem kéne annyit locsognia, mint te, Richard”, és hallottam, azzal vádolta, hogy megölte a macskát. Apám lassan kortyolta a sörét, és egy darabig a tévét nézte. Krikettmeccset közvetítettek, amit õ szeretett, én nem. – Nagyon jó színésznõ volt ez a te anyád – mondta. – Nagyon jól hazudott. Túl mérges voltam ahhoz, hogy megszólaljak. Amit mondott, az a zsigereimbe vágott, fura nyirkosságot éreztem a gyomrom mélyén, és amikor visszajött az asztalhoz, miután kért még egy rundot, letette az italokat, közelebb húzódott, és egy pillanat múlva mintha más személy lett volna, a térdemre tette a kezét. – Most mondok neked valamit – mondta. – Szép szem is tud ölni. Ezt észben kellene tartanod, majd ha lesznek hölgy barátaid. – Rendben – mondtam. – Inkább a hölgyeket kedveled, ugye? – Hát persze – mondtam. – Jézusom! Megmozdítottam a lábam.

521

– No akkor – mondta – csak figyelmeztetés volt. Azt hitted, hogy az anyád egy angyal, mert úgy nézett ki, de ezt teljesen rosszul gondoltad. – Rendben – mondtam. – Szóval nem ment haza Londonba, hogy nagyit ápolja. – Nem. – Kimegyek a klotyóra – mondtam. Torkig voltam vele. A hosszabbik utat választottam, elhaladva a vécék mellett és az étkezõrész mögött. – Hová mész? – kérdezte. Követett engem, most közvetlenül mögöttem állt, amint felrántottam az ajtót. – Bocsánat, apa. Muszáj visszamennem az egyetemre. A tutorommal van találkozóm. Követett az utcára. – Hallottad, amit mondtam? Figyeltél? – Igen, de elõadásra megyek. – Rá kell ébredned a tényekre – mondta. – Tudsz követni? – Igen – mondtam. A buszmegálló néhány lábnyira volt, és egy busz éppen készült beállni. – Mennem kell – mondtam. – James – mondta. – Várj egy percet! Megfordultam. – Most csak rontottam a dolgokon, ugye? Megmozdult, azt hiszem, atyailag vállon akart veregetni, talán megölelni, és az ilyesmi soha nem ment neki könnyen, egyikünknek sem. – Várj egy percet, James. Hallgass már végig. A busz elment. – Tudom, hogy rontottam a dolgokon. Nem kellett volna elmondanom neked az igazságot. Csak jót akarok neked. Noha én is csak azt akartam, amit õ – soha többé háborút, egy kis kedvességet –, túl sértõdött voltam, túl haragos, és csak a vállamat rándítottam rá. – Mindegy, mit mondasz, apa. – Jól vagy? – kérdezte. – Igen, jól vagyok – mondtam. – Lekésted a buszod. Tessék… Kivett néhány bankjegyet a tárcájából. – Fogj egy taxit. Nem akarom, hogy elkéss. – Nem kell – mondtam. – Majd sétálok. Azt a tavaszi délutánt követõen nagyon ritkán láttuk egymást; talán évente egyszer vagy kétszer, a születésnapomon és karácsonykor, de ez megváltozott, amikor elvettem Janice-t. Az esküvõnk napján, egy kis szabadtéri összejövetelen a tónál átadta nekem a nászajándékunkat, amelyet kedvenc áruháza, a David Jones csomagolt. Adott nekünk egy skót kockás termoszt, egy fonott kosarat hat csészével és tányérral és egy skót kockás plédet. – Hamarosan saját családod lesz –

522

mondta. – És én majd szeretnélek segíteni benneteket. Tudok segíteni, hogy boldoguljatok. Tudok segíteni, hogy megoldjátok a dolgokat. És most megint itt volt nálam, megint egy látogatás, és azt hiszem, tudta, milyen rosszra fordult minden. A konyhaablakon át nem jött be levegõ, így kinyitottam a hátsó ajtót, és amint nyitva volt, a macska leugrott a trambulinról, és bejött, nyílegyenesen bejött, a mosogató alól a szekrényt szimatolta, aztán csak ült, mintha várna valamire. – A te macskád? – kérdezte. – Nem. A felsõ szomszédé. – Miért ide jön be? – Ilyenek a macskák. – Büdös – mondta. – Ivartalanítva van? Meg kéne mondanod a fentieknek, hogy az ivartalanítás relatíve olcsó és egyszerû operáció. – Meg fogom mondani. Mindketten a macskát néztük, ahogy liheg a hõségtõl. – És veled mi van, apa? Hogy vagy mostanában? – Elfogadnék egy kicsit több segítséget – mondta. – A titkárnõm mindig el van maradva. Elborít a sok tennivaló. Elgondolkoztam, mi lenne, ha nyugdíjba vonulnék. – Inkább új titkárnõ kellene. – Ne viccelj, fiam. Ahhoz túl sok idõt áldoztam a betanítására. Különben is, a betegek nagyon szeretik. Az íróasztala mögött játék mackókat tart a gyerekeknek. – Akkor jó, apa – mondtam. – Ha szeretik a betegek, ez nem fontosabb, mint a papírmunka? – Igazad van, fiam. Természetesen igazad van. @@@ A felsõ lakásban bömbölni kezdett a kisbaba. Elegem volt. – Figyelj, apa. Most aludnék egyet, ha nem baj. – Nem ébredsz fel úgyis hamarosan? – mondta. – Amikor Janice hazaér? – Az nem probléma. Azonnal visszaalszom. Állt. – Akkor ne lábatlankodjam itt, ugye? Egymással szemben álltunk az asztalnál, engem nézett, egy ütemre lélegeztünk. Nem hiszem, hogy azelõtt láttam volna ezt a tekintetet, mintha az arcomat próbálná megjegyezni, vagy most látna elõször. És esze ágában sem volt elmenni. – Figyelj, apa. Maradj még egy keveset! – mondtam. – Alhatok késõbb is. – Rendben, fiam. Maradok még egy keveset. – De menj be a nappaliba. Ott egy kicsit hûvösebb van.

523

Mondtam neki, hogy menjen be elõttem, hogy klotyóra kell mennem, fel kell frissítenem magam. A hideg vízcsap alá dugtam a fejem, bevizeztem magam, aztán megszárítkoztam, inget cseréltem, és öntöttem két pohár narancslét. Mielõtt bementem a nappaliba, megálltam az elõtérben egy lélegzetnyire, és az ajtóból megpillantottam az apámat. Az ablakon nézett kifelé, nem látott engem, elengedte az állkapcsát, az ajka lebiggyedt, észrevettem, hogy amikor senki nincs körülötte, és nincs készenlétben az arca, esendõ lesz, bizonytalan. öregebbnek látszott a koránál és mérget vettem volna rá, hogy anyámra gondol. Láttam az arcán, a lefittyedt száján, és bennem is felötlött az anyám, az az emlék, ami mindig feltolult bennem, noha nem akartam. @@@ Néhány hónappal azelõtt, hogy az anyám elment, egy téli napon hármasban a kedvenc kávéházában ebédeltünk. Azt mondta a pincérnõnek, hogy olyasmit szeretne, ami nincs az étlapon: „Egy nagy hagymás szendvicset.” A pincérnõ még az asztalunknál volt, és apám felnevetett. – Pontosan mekkora egy nagy hagyma? – kérdezte. Amint a pincérnõ távozott, az anyám felállt. – A pincérnõ tudta, mire gondolok – mondta. – Mindenki más tudta, mire gondolok, Richard. Mi a frász bajod van? Az apám bocsánatot kért. – Ó, kicsim – mondta. – Ne vedd a lelkedre! Anyám kabátja apám székének a támláján lógott, és hogy hozzáférjen, apámnak elõre kellett hajolnia. – Mozdulj! – mondta anyám. Apa hátrafordult, a kezét anyám karjára tette, és nyugtatni igyekezett, mint máskor is, belekapaszkodni. – Azt mondtam, mozdulj! – mondta anyám. – Te lassú, süket, vén disznó! Szükségem van a kabátomra. De apám nem mozgott elég gyorsan, anyám kirántotta háta mögül a kabátot. – Útban vagy, Richard – mondta. – Szállj le a nyüves kabátomról! Beléptem a nappaliba. – Bocsánat, hogy elmaradtam, apa. – Kinyitottam az ablakot, és bekapcsoltam neked a ventilátort. – Köszönöm. Van itt egy kis dzsúsz. Leültem a kanapé végébe, õ meg az ajtó melletti karosszékbe. Amint leültünk, keresztbe tettük a lábunkat, a balt a jobbra, genetikus kényszermozgás, ezt tesszük, valahányszor leülünk. – Azt hiszem, felhívom Janice-t – mondtam. – Megkérem, hogy visszafelé hozzon tejet és jeget. A telefon forró volt a kezem alatt, õ várt, míg ellenõrzöm, van- e üzenetem. 524

De még mindig nem volt. Semmi. – Útban van hazafelé – mondtam. – Jól van – mondta. – Azért nemsokára elindulok. De maradni szándékozott. Velem együtt szándékozott várni, amíg Janice hazajön – vagy nem jön haza. Egy darabig csendben maradtunk, és figyeltük a Mornflake targoncáját, amint kifarol a raktárból, aztán apám megvakarta a karját. – Itt bolhák lehetnek – mondta – a macska miatt. Téged nem csíptek meg? – Nem, engem nem. Talán szúnyog volt. – Mi az a fehér a szõnyegen? – kérdezte. – Azok a kis fehér pöttyök… Azt hittem, talán bolhapor. – Nem, homok – mondtam. – Nehéz kiszedni. – Nem érdekes – mondta. – Így is megéri ilyen szép környéken ilyen keveset fizetni. Alig tíz percre voltunk Bondi Beachtõl, és részben ezért fizettünk magas lakbért ezért a szûk és nyomasztó lakásért. Ki akartam költözni a külvárosba – csak néhány évre –, hogy pénzt spóroljunk egy légkondira és esetleg egy európai utazásra, de Janice ellenezte. Azt mondta, nem állhatja a külváros mucsai bûzét, így aztán maradtunk az izzasztóban, ami meghaladta a lehetõségeinket, és vettünk három ventilátort; négy ventilátort, beleértve a tropa konyhai mennyezeti ventilátort is. Apámra néztem, és körbelötyögtettem a narancslét, mintha jég volna benne. – Ellenõrizheted megint a mobilodat, hogy nincs- e üzeneted, ha akarod – mondta. – Egy kicsit nyugtalannak látszol. – Nem vagyok nyugtalan, apa. Perceken belül itt lesz. És akkor lesz jegünk és tejünk, és bedobom a szunyát. Felállt, váratlanul, mintha meghallott volna egy csengõt, valamiféle vészjelzést. – Hát mennem kellene – mondta. – Egyedül is kitalálok. És ennyi. – Ne haragudj, hogy nem voltam túl szórakoztató társaság – mondtam. – Fáradt vagy, semmi más. Sohase szeretted a hõséget. Az elõtérben álltunk, keze a khaki nadrág zsebében, én szorosan összefontam a karom a mellemen, hogy szét ne essem, úgy látszott, mintha védekeznék , és mintha torkig volnék vele. Noha azt mondta, elmegy, nem úgy nézett ki, mint aki indulni készül, és ebben a köztes állapotban, ebben a félszeg várakozásban, ebben az álldogálásban neki kellett volna megtennie az elsõ lépést, könnyedén, magabiztosan és nyugodtan. De csak állt megkövülten, engem nézett, úgy, ahogy elõbb a konyhában. Én nem akartam beszélni, nem tudtam, mit mondjak, és õ sem tudta, így aztán kinyitottam a bejárati ajtót, kiléptem, és vártam, hogy kövessen. 525

Akkor már rosszul voltam, izzadt és megbántott, féltem, hogy Janice örökre elment, és bár nem akaródzott egyedül maradni, nem tudtam, mitévõ legyek most, hogy apám figyelt engem, és ez a helyzet neki sem volt az ínyére. Kínos volt, azt hiszem, ez volt a probléma nyitja. – Viszlát – mondtam. – Viszlát, fiam. Vigyázz magadra. Sarkon fordultam, hogy bemenjek, de õ visszalépett a verandára, és megragadott. Megölelt, hosszan, megéreztem, mi megy végbe benne, és behunytam a szemem, sokáig tartott, egyikünk sem sietett túlesni rajta, én is erõsen szorítottam, akárcsak õ. Apám engedett el elõbb, de nem azért, hogy megszabaduljon tõlem. És én tudtam ezt. Szólni akart, mégis hallgatott, várt, mélyet lélegzett, megfogta a kezem; két keze a kezemen, teljesen beborította. – Remélem, megtalálod a kiutat ebbõl a helyzetbõl, fiam. Sok szerencsét. – Rendben – mondtam. – Rendben, apa. Azt mondani, hogy „rendben”, nem jelent semmit. De amint lélegzet-visszafojtva néztem, ahogy távolodik az úton, reméltem, rájön, hogy többet akartam mondani, csak nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Tudhatta, hogy túlságosan meglepõdtem, nagyon is zavarban voltam ahhoz, hogy beszéljek, hogy semmiképpen nem akartam olyasmit mondani, ami felkavarná az érzéseimet, marasztalni sem akartam, haragudtam rá, és nem akartam, hogy hátat fordítson nekem. Remélem, hogy azon a reggelen tudta, rájött, amint távolodott az úton, én meg utána néztem, egészen a sarokig, hogy szeretem, csak soha nem vettem a fáradságot, hogy ezt megmondjam neki. KATONA TERÉZIA fordítása

526

JENNY WRANGBORG Mihez kezd az ember a szeretettel korán egy januári napon amikor azt mondod, ég lent a benzinkútnál és neked menned kell mihez kezdjünk a vonatjegyekkel a buszokkal a repülõgéppel amely felszáll, hogy elvigyen innen minket mihez kezdünk a pénztárcában maradt számlákkal tej, csipsz, rágó egy emlék egy másik városból mi történik az erõvel egy sötét decemberi délután amikor a munkahelyek üresen állnak és õk megpróbálnak minket darabokra törni mihez kezdjünk a gépekkel a szakácskésekkel az emberekkel amikor itthon ülünk és azt mondják, már nincs szükség ránk ki építi meg a házakat készíti el az ételt viseli gondját az öregeknek te csendben bámulsz a tévé villogásába mihez kezdünk a hiánnyal amikor a fagy fehérre festi a várost és nem tudod, hogy bírsz-e még többet a nap átsüt amott a tornateremnél mihez kezdjünk egymással a hideg lakásodban a tévé elõtt amikor a légitámadások folytatódnak és õk azt mondják hogy nincs más módja mint a bombák az emberek ellen mint a páncélosok a sikátorokban mint a szétlõtt iskolák mihez kezdünk, ha a szárazföldi csapatok átlépik a határt és mi nem bírunk menekülni mihez kezdjünk a kórházakba hurcolt gyerekekkel amikor kikapcsolod a tévét és helyette elmégy mosogatni mihez kezd az ember a búcsúzásokkal a pályaudvarokon 527

utolsó figyelmeztetés olyan kevés az idõ mihez kezd az ember az ajkakkal karokkal kezekkel, amik fognak minket mihez kezdjünk a szeretettel amikor felülünk az induló vonatra mihez kezdjünk a vággyal egy péntek este amikor egy olyan életben ülünk bezárva ami többé nem akar minket mihez kezdjünk a jéggel a hidaknál olyan gyenge hogyan tartsunk ki egész úton mihez kezd az ember a fenékig befagyott tavakkal a néma erdõkkel az utcanevekkel, amikre mint emberek emlékszünk, amikor nem találjuk a helyünket vagy amikor megtaláltuk a helyünket de elhagyjuk anélkül hogy nevet adtunk volna neki mihez kezdünk egymással amikor ez a város minden lépéssel zsugorodik amikor azt mondod, ki kell menned egy körre és én azt válaszolom én már jártam ott SALL LÁSZLÓ és SZELES JUDIT fordítása

528

MÛHELY

MÓZES HUBA

Tücsök, ó be boldog is vagy… Egy ógörög motívum és magyar változatai Az európai lírában a tücsök motívuma – a költõ és a tücsök, a költészet és a tücsökdal metaforikus társításának köszönhetõen – a költõi önkifejezés idõtálló eszköze. Ógörög felfogás szerint boldognak az számított, aki mentes a szenvedéstõl és a gondoktól. A Tücsök, ó be boldog is vagy… kezdetû, talán legismertebb anakreóni dal ezekkel a tulajdonságokkal ruházza fel a tücsköt, és állítja róla, hogy embereknek és isteneknek egyaránt kegyeltje. Devecseri Gábor fordításában idézem: Tücsök, ó be boldog is vagy, mikor ott a lomb hegyében, pici harmatot beszíva, valamint király dalolgatsz. A tiéd egészen az mind, amit ott a réteken látsz, –––––––––––––––––– te az emberek kegyeltje, –––––––––––––––––– de a Múzsa is szeret mind, maga Phoibosz is, ki csengõ dalod ösvényét megadta; sose kínoz aggkor, ó bölcs, –––––––––––––––––– sem a hús, a vér, a bánat, te tücsök, te csaknem isten. Keresztény felfogás szerint a boldogság részesedés Isten országából, amelynek elérésében a Gondviselés segíti a jóra törekvõket. A Gondviselés mûködésérõl pedig a teremtés egésze tanúskodik. Az ókeresztény gondolkodók írásaiban ily módon válnak a tücskök is a Teremtõ dicsõítõivé. Amint Alexandriai Kelemen írja: „Énekeltek tehát […] az Istennek […] önkéntelen éneket […]” A magyar költészetben gyakran feltûnõ tücsökmotívum a boldogságnak vagy éppen a boldogság hiányának a lelkiállapotát idézi meg különbözõ változatokban. Arany János Családi kör (1851) címû életképének tanúsága szerint a boldogság forrása a levert forradalom és szabadságharc után csak a családi élet lehetett. Ennek békéjét sugallja a vers utolsó sorában megszólaló tücsök: 529

Este van, este van… a tûz sem világít, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; A gyermek is álmos, – egy már alszik épen, Félrebillent fejjel az anyja ölében. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közben-közben csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizegõ szalmát… S átveszi egy tücsök csendes birodalmát. Reményik Sándornak a trianoni döntés utáni évben írott egyik verse címével is – A tücsök birodalma (1921) – parafrazeált – „Átvette csöndes birodalmát” – sorával is Arany János életképére utal vissza. Az erdélyi költõnél azonban nem a családi béke, hanem a virágba boruló természet a boldogság forrása: Már szól a tücsök, Újra megjelent, „Átvette csöndes birodalmát” Oly nesztelenül, mint a május, Virágzó almafák alatt. Ez a királyság! A legszentebb és a legboldogabb. –––––––––––––––––––––––––– Én is ez ország polgára vagyok […] A csend és a béke élményében másokkal természetszerûen osztozó lírai alany Reményik Sándor fenti versének A haldokló tücsök (1921) címû ikerpárjában, õsz és pusztulás évadján jut el az ének örömétõl búcsúzó lantos-fejedelemmel való explicit azonosulásig: Még szól a tücsök, de már nem soká, Átadja csöndes birodalmát. ––––––––––––––––––––––– Isten veled, lantos-fejedelem! Dalok királya, de már vége annak, Elmúlott tõlem a királyság, Ki tudja, hol lel a jövõ tavasz? Az azonosulás költõi hasonlatból kibontható, visszafogottabb példáját a Fogarasra „számûzött” Babits Mihálynak Az õszi tücsökhöz (1909) címû panaszdalában ismerhetjük fel: Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje ––––––––––––––––––––––––––– Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten érzed a csöndet és az éjszakát s szegény vak lélek, sírsz az éjen át. 530

Dsida Jenõ Nyáresti áhítat (1934) címû verse, amely az anakreóni dalokra, az ókeresztény gondolkodók fejtegetéseire, az Arany János-i és a Reményik Sándor-i idillre egyaránt visszautal, a társas lét bensõségességét – szélesebb összefüggésbe helyezve – az élet apró mozzanataiból bontja ki: Lépkedj vigyázva, kedves! Míg mély varázsa tart e percnek, ülj le mellém. A csöndet ne zavard. Az Úr mennydörög olykor, máskor a suhogó tölgyek holdfénybe rezgõ szavával suttogó, máskor csókokba csattan termõ parancsa, majd költõk szájával szólal, mikor a rím kihajt. Most, hogy ily enyhületben, mivel sem küszködõn ülök a tiszta csendben, a tiszta küszöbön: egy kis tücsköt választott s e cirpelésen át beszél. Figyelj, figyelj csak! Én értem a szavát. Jékely Zoltán Tücsök (1935) címû verse Babits Mihály idézett versével egy vétetésû. Panaszdal jellegét, úgy tûnik, tompítják a természeti körforgásra utaló sorok, a csontváz és a vér „bõ szomorúságának” felemlegetése viszont jól érzékelhetõen erõsíti: Csak hallanád, be szomorún, be szépen szól a tücsök! Valamiben csalódott? ––––––––––––––––––––––––––– Ha elpusztul, örök emlékezetnek õrzi hangját a fû, a fa, a kõ. Az életbõl odaadnék egy évet, ha így sírhatnám egy-két éjen át csontvázam és vérem bõ szomorúságát!

531

Szabó Lõrinc Tücsökzene címû nagykompozíciójának …a nagy, kék réten… (1947) címû, 352. darabja Dsida Jenõ versétõl szemléletileg különbözik. A lírai alany bizonyságkeresése a nagykompozíciónak ebben a részletében válik „isteni biztonságot” nyújtó, a püthagoraszi „szférák zenéjében” tovább zengõ bizonyossággá: […] egymásba szédûl a bent és a kint és zeng a hang és zsongva ring a rét s ahogy a szíved átveszi ütemét, –––––––––––––––––––––––– […] egyszerre isteni biztonságba hal földi tudatod s a nagy, kék réten kezdik mennyei tücsökzenéjüket a csillagok. Dsida Jenõ és Szabó Lõrinc versét ízlelgetve, talán nem is olyan nehéz arra a következtetésre jutnunk, hogy Szabó Lõrinc panteizmusa önmagán túlmutat, vagyis a két vers közötti szemléleti eltérés nem annyira számottevõ, mint elsõ olvasásra gondoltuk volna. Sokkal fontosabb kimondanunk, hogy a költõi lényeg értékteremtõ felmutatásában Dsida Jenõ és Szabó Lõrinc egymásnak rangos rokona.

532

TÁJÉKOZÓDÁS

JEAN-FRANÇOIS MATTÉI

Albert Camus: az erõszak elleni lázadástól a szeretet apológiájáig Az életpálya, amelyet Albert Camus – mint ember és mint gondolkodó – bejárt, három ciklusba rendezõdik, a három ciklust három mítosszal lehetne szemléltetni. Az abszurd ciklusát Sziszüphosszal, a lázadásét Prométheusszal, a szeretetét pedig Nemesisszel. A sorban utolsó ciklusnak – akárcsak az elsõ kettõnek – szintén egy regénybõl, egy filozófiai esszébõl meg egy színmûbõl kellett volna állnia; Az elsõ ember c. regény azonban a szerzõ 1960. január 4én bekövetkezõ halála miatt befejezetlen maradt. Ebbõl az utolsó ciklusból csak Az elsõ ember töredékét ismerjük, azt viszont nem tudhatjuk, milyen lett volna a kész regény, és milyen az esszé meg a színmû, amelynek a regénynyel párhuzamosan kellett volna elkészülnie. A politikát illetõen kizárólag a lázadás ciklusának elemzésére szorítkozom; a ciklus A lázadó ember mellett más esszéket és újságcikkeket is tartalmaz. Camus-nél egyértelmûen a lázadás ciklusa áll a középpontban, mivel ez biztosítja az átmenetet az abszurd világából a szeretetébe. Sokan félreértették Camus politikai választásait, vagyis azt, amit olykor „elkötelezettségnek” is szokás nevezni. Camus ugyanis sohase volt elkötelezett író, legalábbis a szónak abban a jelentésében nem, ahogy az ötvenes évek „haladó” francia értelmisége használta a kifejezést, soha nem azonosult semmiféle politikai párttal vagy ideológiával. Általában azt mondta, akárcsak Pascal, hogy – a lét bárkáján – olyan ismeretlen világ felé tart, amelyben az ember nem ismer rá tulajdon arcára. Mindennek következményeként a lázadás egyrészt a történelem ellen irányul (amely – ahogy Shakespeare mondja – „Mese, mit egy bolond beszél, teli / hangos dagállyal – ám értelme nincs. 1”); másrészt a világ ellen, amely hiába társunk, mégis közönyös sorsunk iránt. Minden ember, aki szeretettel fordul a világ felé, és legelõször is maga Camus, fájdalmasan veszi tudomásul „a világ gyengéd közönyét”. Camus A szél Dzsemilában c. esszéjében (Nyár Algírban, 1939) így ír: „A világ elõbb-utóbb mindig felülkerekedik a történelmen” – ez az igazság végleg elválasztotta az írót a szalonforradalmároktól, akik csak azért akarták a történelmet más irányba fordítani, hogy lerombolják a világot. Valójában minden emberi lét szembesülés a világgal, és szembesülés önmagunkkal is. De ha a világ ártatlan is, a történelem mindig bûnös. Mindegyik nemzedék azt hiszi, meg fogja változtatni az életet és át fogja alakítani a világot; és mindegyik nemzedék elveszíti illúzióit – együtt ártatlanságával. Az állattól, fától vagy kõtõl eltérõen az ember már annál a puszta ténynél fogva is bûnös, hogy egyáltalán él, és vesztére tör embertársának. Ez alól a szabály alól az egyenjogúságot zászlajára tûzõ forradalom sem kivétel. A lázadó emberben Camus 1

Macbeth, V. felv., 5. jelenet, Szász Károly fordítása.

533

méltán figyelmeztet, hogy – mint Saint-Just mondja – „ártatlanul senki sem uralkodhat”, és azt is megmutatja (ezúttal Marat-t idézve: „jelöljétek meg õket izzó vassal, vágjátok le hüvelykujjukat, tépjétek ki nyelvüket”), hogyan fordul a túlbuzgó erény vakbuzgó terrorba. Amikor a bíróság nem tudja átvenni Isten ítélõszékének szerepét, a világ legalább a történelem feletti hatalmát igyekszik garantálni. Camus egyformán engesztelhetetlen ellenfele mindegyik totalitárius rendszernek, legyen az náci, fasiszta vagy kommunista, függetlenül attól, hogy mire – államra, fajra vagy történelemre – alapozza legitimitását. A Levelek német barátomnak Camus-je azonban szemmel láthatóan inkább a történelemért aggódik, nem a világ sorsáért. A levelek írásakor még javában tart a második világháború, Camus-nek még nincs tudomása sem a soa iszonyatáról, se a hirosimai kataklizmáról, ennek ellenére nagyon is tudatában van annak, hogy a történelem az emberben munkáló romboló erõk miatt fordulóponthoz érkezett. Ezekben a levelekben Camus fejet hajt Európa elõtt, amiért ezen a földrészen „immár húsz évszázada folytatódik az emberi szellem legcsodálatosabb kalandja”. A lázadó emberben a világ „végül” felülemelkedik a történelmen. A levelek egy német barátomhoz lapjain viszont, néhány évvel korábban, „végül” maga az ember teremt egyensúlyt a zsarnokok és istenek uralma között. A világ és történelem közti ingamozgás itt talál végsõ egyensúlyra. A negyedik levél már a náci birodalom összeomlásáról tudósít. Camus elismeri: csakugyan azt hitte, nem létezik a világon semmiféle „emberfeletti ráció”: nincs semmiféle transzcendens ítélõszék, a világegyetemnek pedig, Isten híján, önmagában van a jelentése. A náci ideológia azonban téves és bûnös következtetéseket vont le ezekbõl a humanista premisszákból. Abból indult ki, hogy ha nincs Isten, semmi sem tilos – ahogyan már Dosztojevszkij is mondta –, és következésképpen „minden cselekedet azonos értékû a többivel”. Camus kimutatja, hogy ez az ontológiai nihilizmus (amely az antropológiai nihilizmus elõtt nyitja meg az utat), összeegyeztethetetlen mind a szépsége értelmét õrzõ világgal, mind a méltóságának értelmét õrzõ emberi léttel. A német barát, akit megrontott a gonoszság, lemondott az emberrõl. Francia barátja viszont, aki megtért a jóhoz, nem vesztette el az emberi szolidaritásba vetett reményét. A németek ellenfeleiket „belekényszerítették a Történelembe”, megfosztva õket „a madárcsiripeléstõl” ugyanúgy, mint az „enyhülést hozó estéktõl”. A Történelem ezért bosszút áll, és továbbra is embernek tekinti azokat, akik ezt az elnevezést csak a felsõbbrendû „fajnak” tartották fenn, egyszerre zárja ki õket a világból meg az emberiségbõl. Bár Camus a lehetõ legerélyesebben visszautasította a fasiszta totalitarizmust, a totalitarizmus kommunista változatától is ugyanilyen élesen elhatárolódott, holott ez a második világháború után már korántsem volt ilyen egyszerû. A Franco-rezsim kritikáját nem számítva, nem volt olyan politikai állásfoglalása, amely egybeesett volna a marxista meggyõzõdésû haladó francia értelmiség nézõpontjával. Jean-Paul Sartre-ral is ezért szakított, meg a Les Temps Modernes c. folyóirattal, amely a késõbbiekben hevesen támadta. Camus az algériai kérdés kapcsán szembekerült az egész francia baloldallal. 534

Algériai szülõföldje, amelyet az író Franciaország elszakíthatatlan részének tekintett, kettõs egzisztenciális lázadást váltott ki benne. Camus nemcsak a bennszülött lakosság nyomora ellen lázadt; ugyanígy elfogadhatatlannak tartotta, hogy a baloldali értelmiség élesen bírálta az algériai kérdésben vallott álláspontja miatt. Holott Camus az elsõk közt mondta ki, hogy „vissza kell adni a muzulmán tömegek méltóságát”, és „az arab népnek Franciaország igazi arcát kell felmutatni, amely azonos az emberiesség arcával”.2 Amikor az algériai háború olyan fordulatot vett, hogy a haladó értelmiség a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) mellé állt, Camus hiába adott hangot újra meg újra Algéria iránti elkötelezettségének, változatlanul bírálták, amiért ragaszkodott szülõföldjéhez, és ahhoz, hogy honfitársai szülõföldjükön maradhassanak. Az elsõ emberhez készített vázlatok közt van egy odavetett megjegyzés, amely jól mutatja, mennyire elutasította a baloldali értelmiség Camus álláspontját: „Azért nem szerették, mert algériai volt.” Szemben a párizsi értelmiségiekkel, akik nagyvonalúan figyelmen kívül hagyták az algériai kérdést, Algéria függetlenségét illetõen Camus mindvégig ugyanazt az álláspontot képviselte. Algériával kapcsolatos újságcikkeit az Actuelles III kötetben gyûjtötte össze; ezekben a cikkekben nem hajlandó sommás ítéletet mondani az algériai franciákról, és arra figyelmezteti a fõvárosi közvéleményt, hogy legyen egy kicsit érzékenyebb az „engesztelõ áldozatok” sorsa iránt. Camus a föderalizmusban látja a megoldást, ez ugyanis lehetõvé tenné a lakosság és a vallások sokféleségének megõrzését, és így Algéria nem olvadna be a Nasszer-féle Egyiptom által kezdeményezett nagy iszlám birodalomba. Camus azzal is tisztában volt, hogy a gyarmati felszabadulás folyamatába illeszkedõ algériai válság korántsem egyszerûen politikai kérdés, hanem – ezzel egyidejûleg – az iszlám miatt vallási kérdés, de emellett – gondoljunk csak a nagy arab birodalom kialakítására tett próbálkozásokra – birodalmi kérdés is. Camus attól félt, hogy az algériai nép szabadsága nagyon is megsínyli majd, ha Franciaország kivonul az ország gazdasági, politikai és társadalmi életébõl. Camus mindig is határozottan elítélte az algériai terrorizmust, amelynek több ezer – arab, berber vagy európai – civil esett áldozatul. Camus azonban egyformán elítélt minden terrorizmust, különbségtétel nélkül – ezt pedig nem tudták elfogadni azok a haladó francia értelmiségiek, akik ezzel egyidejûleg szó nélkül tudomásul vették a szovjet totalitarizmust Kelet-Európában. Jellemzõ ebbõl a szempontból az az interjú, amelyet 1957. december 12-én, a Nobel-díj átadásának másnapján készítettek az íróval. Camus meghívást kapott a svéd egyetemi hallgatóktól, és a diákok arra kérték az írót, hogy beszéljen politikai nézeteirõl és az algériai problémáról. Elõször a Le Monde c. napilap újságírója tudósított a vitáról, amely az író meg egy algériai fiatalember közt zajlott. Ez utóbbi azt vetette az író szemére, hogy nem írta alá az FLN tagjait támogató petíciót, holott a kelet-európai értelmiséget támogató petíciót aláírta. Az újságíró arról is beszámolt, hogy Camus a vitában végig megõrizte józanságát és lélekjelenlétét, és megjegyezte, hogy 2

„Manifeste des intellectuels d’Algérie”, Jeune Méditerranée, n°2, 1937.

535

az író sohasem beszélt olyan hangnemben az algériai arabokról vagy milicistákról, mint amilyet vitapartnere vele szemben megengedett magának. A cikk Camus hitvallásával fejezõdött be: „Mondtam már, nem is egyszer, hogy igazságot kell szolgáltatni az algériai népnek” – jelentette ki, majd hozzátette: „...mindig is elítéltem a terrorizmust.” Az újságíró azonban ezzel a fordulattal foglalta össze az író szavait: „Hiszek a törvényességben, de ha kell, megvédem az anyámat.” A mondat nem kis felháborodást keltett baloldali körökben, annál is inkább, mivel úgy értelmezték, mintha Camus ezt mondta volna: „Ha választanom kell az anyám meg a törvényesség között, az anyámat fogom választani.” Camus ezért december 17-én helyreigazító levelet küldött a Le Monde szerkesztõségének – a levelet a napilap két nappal késõbb közölte. A kérdéses mondat valójában így hangzott: „Jelenleg Algírban még a villamosokra is bombákat dobálnak. Lehet, hogy anyám is az egyik villamoson utazik. Ha ez az igazság, nekem az anyám a fontosabb.” Camus sohase tudta elfogadni, hogy az ártatlanok életét is kioltó terrorizmus helyes válasz a gyarmatosítás igazságtalanságára: „Ha ez az igazság, nekem az anyám fontosabb.” Azon, hogy anyja fontosabb neki az igazságnál, Camus azt értette, hogy az anyai igazságot elõbbre valónak tartja a terroristák igazságánál. A haladó és kommunista értelmiség azonban nem így értette a dolgot, és hevesen támadta az írót fenti kijelentése miatt. Lehet, hogy elfelejtették, hogy Antigonénak is fontosabb volt a fivére, Polüneikész Kreón igazságánál? De hát az emberélet az íratlan törvény szerint is felette áll a halálnak, bármi vezetett is az élet kioltásához. Camus lázadása tehát egyet jelent a forradalmi erõszak elutasításával. Sõt azt is mondhatnánk, hogy bár származásilag baloldalinak számított, Camus a baloldal egyetlen nagy ügyét sem tette soha magáévá, és sohase hitt benne, hogy az emberiségnek racionális gondolatrendszer az iránytûje. Nemkülönben a haladásban se hitt soha, ez a szkepszis a korabeli értelmiségtõl, sõt a modernitástól is elválasztotta. Jóllehet 1935-ben belépett a kommunista pártba, és az algíri szakszervezeti mozgalommal is kapcsolatban állt, a haladást „kártékony játékszernek” tartotta. Még ugyanabban az évben ki is lép a kommunista pártból, és A lázadó ember c. mûvében rendkívül kemény szavakkal bírálta azt a „haladó” világszemléletet, amely – paradox módon – a francia forradalomtól a bolsevik forradalomig mindig az annyira remélt haladás tagadásához vezetett. 1954-ben A nyár c. mûvében ezt írja: „Nem hiszek eléggé az emberi észben ahhoz, hogy a haladás vagy bármilyen más történelemfilozófia híve legyek.” Mindebbõl az következik, hogy Camus a marxizmust is elutasítja, ideológiai téziseivel és történelmi realitásával együtt. Azt tanulta Nietzschétõl és Dosztojevszkijtõl, hogy a modern világ menthetetlenül belezuhant a nihilizmus bugyraiba. Az Istentõl megfosztott ember azért áll – a Die fröhliche Wissenschaft bolondjának vagy az Ördögök terroristáinak módjára – a semmi ügyének szolgálatába, mert a lét ügyének hátat fordított. Ezt az ügyet, amelyet az embernek mindenképp védelmébe kell vennie, ha hû akar maradni a világhoz, elárulta a forradalom. Amikor elõször indul rohamra a történelem által ránk mért Gonoszság ellen, a forradalom még hû marad a lázadáshoz, 536

amely lelkesíti; azért tagadja az igazságtalanságot, hogy hangsúlyozza az igazságától megfosztott ember méltóságát. De mihelyt a forradalom dogmává merevedik, mint a marxizmus esetében, nemcsak elárulja eredetét, megtagadja szabadságvágyát is. A forradalom valójában annak vágya, hogy megsemmisítsünk mindent, ami a nem létezõt szolgálja. Ezért vallanak kudarcot azok a forradalmak, amelyek azon az egy módon akarják biztosítani a szabadságot, hogy közben a halált igazolják. Sartre 1972 februárjában ezt a kijelentést tette az Actuel c. avantgárd folyóiratnak: „...egy forradalmi rendszernek meg kell szabadulnia azoktól az egyénektõl, akik veszedelmesek lehetnek rá nézve, és ennek csak egy módja van: ha megölik õket. Az 1793-as forradalmárok feltehetõen nem gyilkoltak eleget.” A lázadó ember szerzõje tehát elítélte azt a forradalmi erõszakot, amely az emberiség felszabadításával indokolta az általa elkövetett gyilkosságokat. Akkoriban, amikor a francia kommunisták és barátaik nem voltak hajlandók elítélni vagy akár csak tudomásul venni a szovjet Gulagot – ahogyan ezt az 1949-es párizsi Kravcsenko-per3 is megmutatta –, a felháborodás mintegy parancsszó lett, amellyel megint rendezni lehetett a sorokat. Camus mindig is idegenkedett minden kikényszerített felháborodástól, akkor is, ha hóhérokról (akik közt akadtak jók is), akkor is, ha áldozatokról volt szó (akik közt akadtak rosszak is), annál is inkább, mivel az efféle felháborodásokat egyoldalúnak tartotta. Azok a tiltakozók, akikrõl Camus beszél (jóllehet megnevezni nem nevezi meg õket), olyan kommunisták és szocialisták voltak, akik elfordultak az igazságtól, amelynek pedig vezetnie kellett volna õket. Ha bal oldalon dobog is az ember szíve, attól még nem kell lebénulnia a fél oldalára. Camus legfigyelemreméltóbb állásfoglalása Magyarországgal kapcsolatos. A Tempo presente c. olasz folyóirat arra kérte Camus-t, fejtse ki véleményét az 1956-os magyar forradalmat, valamint az értelmiség szerepét illetõen. Camus válaszában élesen bírálta azt a kört, amellyel sohasem azonosult. Idegenkedett a kiáltványoktól és a kiáltványok aláíróitól, és szilárd meggyõzõdése volt, hogy nem szabad engedni az „állandó zsarolásnak”. Mindezért azokat a „baloldali értelmiségieket” tette felelõssé, akik képmutató konformizmussal általában szó nélkül lenyelték a békát, és megtagadták erkölcsi elveiket. Kijelentéseikkel ugyanis, amelyek köszönõ viszonyban sem voltak a lelkiismeret lázadásával, csak a „sztereotip válaszokhoz” igazodtak. Nem csoda, hogy Camus saját politikai családjából is kilógott, fõleg a Szovjetunió, Izrael és Algéria kapcsán, ezért is leplezi le „az akasztófák szocializmusát”, amely hátat fordított az igazság ügyének. Az erkölcs meg a józan ész egyik politikai oldalnak sem monopóliuma; ennek ellenére a baloldal Keleten makacsul csak „galambokat” látott, Nyugaton pedig makacsul csak „keselyûket”. Bár a korabeli 3

Viktor Andrejevics Kravcsenko (1905–1966) A washingtoni szovjet kereskedelmi kamara munkatársa; 1944-ben menedékjogot kér. A szabadságot választottam c. könyve, amely az elsõk közt leplezte le a szovjet rendszer valóságát, az egész világot bejárta. Miután a szerzõt a francia kommunista párthoz közel álló Les Lettres françaises újságírója hazugsággal vádolja, Kravcsenko pert indít a francia hetilap ellen. A per, amelyre 1949-ben került sor, azért is kapott olyan nagy nyilvánosságot, mivel a háború után ez volt az elsõ alkalom Franciaországban a sztálinizmus valódi arcának bemutatására. A bíróság Kravcsenkónak adott igazat, a Les Lettres françaises újságíróját pénzbüntetésre ítélte. Kravcsenkót a KGB 1966-ban meggyilkolta. (A ford.)

537

jobboldalról nem sok jót lehet mondani – írja Camus, „a baloldalnak, amely súlyosan skizofréniás, rég gyógyíttatnia kellene magát”. Camus már a Les Temps Modernes c. folyóirathoz 1952. június 30-án intézett levelében sem hagyta, hogy egyoldalúan besorolják a baloldal vagy a jobboldal kategóriájába. „Nem attól függ a gondolat igazsága, hogy baloldali-e vagy jobboldali, attól pedig végképp nem, hogy a jobb- vagy a baloldal mire akarja felhasználni. Ha az a bizonyos igazság éppenséggel a jobboldalon jelenik meg, akkor én is odatartozónak fogom vallani magamat.” Camus ezzel a kijelentésével maga és a mûvei ellen fordította a baloldaliak és különösen a Les Temps Modernes körének haragját. Ezért olyan sajátos a Sartre–Camus-vita jelentése. Sartre környezete ugyanis, amely közel állt a marxizmushoz, azt a véleményt képviselte, amely a történelemben legitimnek tart minden erõszakot, feltéve, hogy forradalmi erõszakról van szó. Camus viszont, épp ellenkezõleg, kizárólag a lázadást tartotta legitimnek, a forradalmat nem, tekintettel az 1793-as Terror idõszaka alatt elkövetett erõszakcselekményekre: Camus látni valóan nem hisz abban az állítólagos történelmi törvényben, amely megannyi gyötrelem közepett szüli meg a jövõ társadalmi igazságát. Sartre hívei éppen azt vetették Camus szemére, amelynek az õ könyörtelen gondolatrendszerük híjával volt, vagyis a szó descartes-i jelentésében vett nagylelkûséget, más szóval az önbecsülést meg a többiek szeretetét. Camus-nél, ahogyan Descartes-nál is, ez a nagylelkûség nem a történelemnek, hanem a világnak tartozéka. Sartre viszont közönyös volt a világgal szemben, amely undort keltett benne. Az a tény, hogy Sartre holmi fõügyész módjára tört pálcát Camus felett, jelzi, menynyi erõszakot takart az õ elvont világszemlélete, és mennyire képtelen volt ellenfelei megértésére. Míg Sartre képtelen volt megérteni a realitást és embertársait („a pokol valójában a többi ember”), Camus nagyon is át tudta élni az életet meg a szeretetet, más szóval azt, amit az ember és a világ menyegzõjének nevezett. Ahelyett, hogy a szeretetet ünnepelte volna a világ oltárán, Sartre inkább feláldozta a világot a történelem oltárán. A lázadó ember 1951-ben valójában válasz a Humanizmus és terrorra; Merleau-Ponty ebben az 1947-es mûvében ítélte el a burzsoázia „retrográd erõszakát”, és tett hitet a marxizmus „legitim erõszaka” mellett. A forradalom a történelem puszta mágiájával „az esztelenségbõl fog eljutni a józan észig”. Camus sohase fogadta el a „forradalom túlkapásait”, Sartre viszont nem tudott ellenállni a forradalmi erõszaknak, amely Camus szerint annak a határvonalnak a szisztematikus semmibevételébõl fakad, amely – úgy látszik – elválaszthatatlan az emberi természettõl”.4 Sartre nem számolt se az emberi természettel, sem a határával, és annál is inkább megengedett minden durvaságot ellenfeleivel szemben, mert minden mértéktartás, minden méltányosság idegen volt tõle. Az 1953-

4

A. Camus: L’homme révolté. Essais. Gallimard, Párizs, 1965, 697. (Magyarul: A lázadó ember. Nagyvilág Könyvek, Bp., 1999. Fázsy Anikó fordítása.)

538

as Henri Martin-ügy5 kapcsán (amelyben „egy burzsoá szakított társadalmi osztályával”) a már megtért Sartre „egyházi nyelven” is megfogalmazta a maga manicheus krédóját: „Minden antikommunista közönséges gazember, emellõl nem tágítok, ezt a véleményemet nem fogom soha megtagadni.”6 Mindezzel párhuzamosan Simone de Beauvoir a Les Temps Modernes c. folyóirat 1946. októberi számában azzal igazolta „a sztálini politika által vállalt bûnös erõszakot”, hogy hevesen támadta a Szovjetunió ellenfeleit, amiért nem hajlandók figyelembe venni a „kitûzött célokat”: „Egy eszköz csak céljával együtt érthetõ, amely értelmet ad neki […]. Eltenni láb alól száz ellenzékit kétségtelenül botrányos dolog, de nem lehetetlen, hogy mindennek van miértje, magyarázata. Az sem lehetetlen, hogy ez a veszteség azonos azzal a szükségszerû kudarcmennyiséggel, amely minden tényleges építõmunka elengedhetetlen velejárója.” Mindebbõl az következik, hogy elkerülhetetlen volt a gyilkosság mind a Szovjetunióban, mind Algériában, csak hogy kielégítsék annak az étvágyát, amit Sartre „dialektikus észnek” nevezett. És Sartre, az emberiség nagyobb épülésére, ugyanennek a „dialektikus észnek” a nevében buzdított – mégpedig válaszul azokra a Camus-cikkekre, amelyek „Sem áldozat, se hóhér” címen a Combat c. napilap hasábjain láttak napvilágot – az algériai európaiak lemészárlására. Abban az elõszóban, amelyet Frantz Fanon Les Damnés de la terre c. mûve elé írt, még világosabban fogalmaz: „A harcos embersége a fegyvere. Annál is inkább, mivel a lázadás elsõ idõszakában elkerülhetetlen a gyilkoság: európait megölni annyi, mint két legyet ütni egy csapásra, egyszerre oltani ki egy elnyomó meg egy elnyomott életét. Végeredmény: egy halott meg egy szabad ember. Aki megmarad, életében elõször legalább hazát fog érezni a lába alatt.”7 Sartre valójában dicsõítette az algériai terrorizmust, holott ez – ne feledjük – sokkal, de sokkal több áldozatot szedett az „árulással” vádolt muzulmánok, mint az európaiak körében: „az árulók kivégzése része volt annak az egyetemes forradalomnak, amelynek Algériában az FLN a világi ága, és amely azért legitim, mert a történelem szele viszi elõre, ezért számíthatnak feloldozásra az elkövetõi”. Sartre, akit teljesen elvakított az ellenfelek szükségszerû megsemmisítését hirdetõ ideológia, csak átengedte magát a gyûlöletnek, amikor kigúnyolta és „ál-értelmiséginek”8 nevezte Camus-t, amiért az „se hóhér nem akart lenni, se áldozat”. Az idõ tájt a forradalmi erõszak a párizsi Latin negyedtõl távol szedte áldozatait, ez azonban a legkevésbé sem zavarta a haladó köröket, akik látni valóan észre sem vették a kelet-európai népek szenvedését. A szovjetoroszországi Kolima félsziget, amelynek Varlam Salamov és Szolzsenyicin A kommunista meggyõzõdésû Henri Martin a negyvenes évek végén katona létére részt vesz az indokínai háború elleni propagandában. Politikai tevékenységéért hadbíróság elé állítják és fegyházra ítélik, a francia baloldali értelmiség azonban (fõleg a baloldali katolikus Esprit c. folyóirat köre, valamint Paul Éluard, Picasso, Jean Cocteau, Michel Leiris, Vercors, Jacques Prévert és legelsõsorban Jean-Paul Sartre) pártját fogta az elítéltnek, és erélyesen követelte szabadlábra helyezését (A ford.). 6 J.-P. Sartre: Situations IV. Portraits. Gallimard, Párizs, 1964, 248–249. 7 J.-P. Sartre, 1961-es elõszó Frantz Fanon: Les Damnés de la terre c. mûvéhez. La Découverte, Párizs, 2002. 8 Olivier Todd: Albert Camus. Une vie. Gallimard, Párizs, 1996, 756. (Albert Camus élete. I–II, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003. Lőrinszky Ildikó és Mihályi Zsuzsa fordítása.) 5

539

saját szenvedései árán vázolta fel a térképét, nem nagyon érdekelte a francia értelmiséget, amely az áldozatok sorsán való felháborodás helyett egyszer s mindenkorra a hóhérok dicsõítését választotta. Camus viszont sohase volt hajlandó az erõszak és terror elfogadására. Mindez már az Igazak c. darabjából is világosan kiderül (a cím természetesen ironikus). Az „Igazak” tudvalevõen orosz terroristák voltak, akik ártatlan életek kioltását is vállalták, ha ezt követelte a forradalom. 1905. február 15-én Ivan Kaljajev költõnek az lett volna a feladata, hogy bombájával Szergej nagyherceg hintaja elé vesse magát. De amikor Kaljajev látta, hogy a nagyherceg nincs egyedül, hogy feleségével és két gyerekével együtt ül a hintóban, az utolsó pillanatban meggondolta magát. Társai nem értettek vele egyet: „mi – igazak vagyunk, nem e világi emberek” – érveltek. És csakugyan: Camus szerint a terroristák azért tartják magukat „Igaznak”, mert mélyen meg vannak róla gyõzõdve, hogy a „hitvány szeretetre” „a bomba az egyetlen forradalmi válasz”. Kaljajev viszont, bár végül megöli a nagyherceget, megõrizte magában azt az ártatlanságot, amely nélkül nincs is emberi jóság. „Végeredményében ez a szeretet – magyarázza barátainak, odaadni mindent, mindent feláldozni, a viszonzás reménye nélkül.” A szeretet mindig törekvés a jóra, a lehetõ legönzetlenebb adomány. Ez az önzetlen törekvés a jóra és a jóság szeretete rajzolja ki Camus sajátos helyét a kortársak között. Sartre-tól ugyanis a szeretet ugyanolyan távol állt, mint a barátság. A lét és a semmi szerzõje Camus halála után így nyilatkozott az íróról: „közönséges algíri csavargó volt, aki olyan könyveket írt, amilyeneket az efféle csavargók írnak”.9 Mi több, azt is leírja, hogy Camus a mûveiben „kétes küzdelmet” folytat a morál javára.10 De vajon Sartre-nak volt-e morálja? A Les Temps Modernes c. folyóirat hasábjain zajló vitában, igaz, maga a filozófus is „elfogadhatatlan botránynak” tartotta a sztálini büntetõtáborokat, de csak azért, hogy rögtön hozzátegye, „ugyanígy elfogadhatatlannak” tartja, hogy a „burzsoá sajtó” saját céljaira használja a sztálini büntetõtáborokat. Úgy látszik, A lét és a semmi szerzõjét csak idõnként zavarta a büntetõtáborok világa. Elfogultsága, amely a forradalommal együtt az erõszakot és méltánytalanságot is elfogadta, élesen különbözik attól a Camus-re jellemzõ szemlélettõl, amely az embert, a világot és az életet állítja középpontba. Pedig Camus figyelmeztette olvasóit: „a lázadás nem azonos a gyûlölettel”.11 Minden lázadásban ott az életigenlés és a világ elfogadása, mert a világ a maga „megértõ közönyével” végül „mégis felülkerekedik a történelmen”.12 Az ember szempontjából ez a gyõzelem végsõ soron a szereteté, amely a lét legmagasabb rendû ciklusa. Mindezt Hannah Arendt is megértette, aki 1952. április 21-én kelt levelében ezt írja Camus-nek: „Elolvastam A lázadó embert, nagyon tetszett.” Az amerikai filozófusnõ Sartre kapcsán ilyesmit sohase mondott. Jól érezte, hogy Az Undor szerzõje teljesen érzéketlen a világ szépsége, valamint az emberek lázadása iránt. Aki nem átallja az elvont eszméket erõnek erejével átvinni a gyakorlatba, az a méltányossággal ugyanúgy nem tud mit kezdeni, mint a szeretettel. ÁDÁM PÉTER fordítása

Levél John Gerassinak (1972). J.-P. Sartre John Gerassinak, 1972 nyarán. L. Olivier Todd: Camus. Une vie, id. mû, 827. J.-P. Sartre, France Observateur, 1960. január 7. 11 A. Camus: „Remarque sur la révolte”. L’Existence (1945), Essais, id. mû, 1685. 12 A. Camus: Le vent à Djémila. Noces, Essais, id. mû, 65. (Magyarul: Nász. Szél Dzsemilában, in Sziszüphosz mítosza. Magvetõ Könyvkiadó, Bp., 1990. Szabolcs Katalin fordítása.) 9

10

540

VÉRY DALMA

Az Ulyssest olvasva – Egy pillanat – vághatnánk közbe önnön gondolatkezdeményünknek, akár az olvasó nevében. – Melyik Ulyssest is olvassuk épp? James Joyce 1922-ben megjelent mûvét? Vagy Gáspár Endre 1947-es fordítását? Esetleg Szentkuthy Miklós 1974-ben az Európa Könyvkiadónál megjelent Ulysses-tolmácsolását, vagy 1986-ban közreadott, Bartos Tibor által átdolgozott változatát? Talán Joyce e mûvének számos, más nyelvre fordított változata közül valamelyiket? – Nem, ezek közül egyiket sem. Vagy pontosabban, csak részben… Most az Európa Könyvkiadónál 2012-ben megjelent új fordítást olvassuk – azt a magyar nyelvû szövegváltozatot, mely a Magyar James Joyce Mûhely, vagyis Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, valamint Szolláth Dávid munkája, s mely egyszersmind az említett Szentkuthy-fordítás átdolgozott változata is. Az Ulyssest olvasva tehát – miután szemünk megpihent a könyv joyce-i enigmákat idézõ védõborítóján, valamint az ennek lenyomatát képezõ szellemes elsõ és hátsó táblán (a kötetet Gerhes Gábor tervezte), s kezünkbe vettük a majdnem 700 oldalas, textológiailag is gondosan szerkesztett könyvet – örülhetünk. Hiszen e fordítással az Ulysses angol nyelvû szövegének egy újabb magyar értelmezése, egy újabb magyar olvasata teszi lehetõvé a magyar olvasó számára, hogy bejárja azokat az értelem-összefüggéseket, feltárja azon értelemlehetõségeket, melyek e mûben s e mû által újra és újra kérdést intéznek hozzánk, s mely lehetõségekkel a magunk létére vonatkozóan is számot kell vetnünk. S a Magyar James Joyce Mûhely fordítása már ebbõl, az értelem-összefüggések szempontjából is máshogy közelít az Ulysses fordításának feladatához, mint azt a korábbi fordítások tették, mely ez utóbbiak érdemeit nem eliminálja. Nem, hiszen Gáspár Endre, Szentkuthy Miklós és Bartos Tibor Ulyssese, más és más aspektusból ugyan, de Joyce Ulyssesével, a fordítók egyik kedvelt szavával élve, „konzseniális”1 -nak mondható. A már létrejött magyar fordítások leleményeinek megõrzése céljából is döntöttek a Magyar James Joyce Mûhely fordítói Szentkuthy Miklós fordításának átdolgozása mellett, figyelembe véve Bartos Tibor módosításait, s bizonyos pontokon átemelve Gáspár Endre fordítói értelmezéseit is. Ugyanakkor, mint Gula Marianna kiemelte, „alapvetõ probléma […], hogy Szentkuthy […] szétszakítja a Joyce által gon1

A fordítók az Ulysses fordításának problémáiról írott tanulmányai az Alföld 2010. szeptemberi számában jelentek meg. A „konzseniális” vagy „kongeniális” jelzõ Szentkuthy fordításával kapcsolatban a következõ két írásban merül fel. Kappanyos András: „Joyce mint klasszikus auktor és mint magyar invenció”. Alföld 61.9. 2010. szeptember), 53. o., valamint Szolláth Dávid: „Leletmentés: válogatott szentkuthyizmusok az Ulysses szövegében”. Alföld 61.9 (2010. szeptember), 64.

541

dosan megszõtt nyelvi hálót, a szöveg gondosan felépített struktúráját”.2 Szentkuthy fordításában tehát megbomlik az Ulyssesben felépülõ utalásstruktúra nyelvi rendje, mégpedig azáltal, hogy, mint Gula Marianna fogalmaz, a fordító egy-egy nyelvi problémát „helyi szinten” kezel, nem pedig a szöveg szempontjából „globálisan”. Kappanyos András egyik példájával élve – erre az egyébként mindhárom eddigi magyar nyelvû Ulysses-kiadásban tapasztalható szétszakítottságra –, „a hetedik fejezetben emlegetett szereplõ teljesen más néven lép színre a tizenhatodik fejezetben, […] a második fejezetben elhangzó találós vers majdnem szó szerinti reminiszcenciája a tizenötödik fejezetben a felismerhetetlenségig eltorzul”.3 A Magyar James Joyce Mûhely fordítói törekedtek a szövegrõl való „globális” gondolkodásra, s gondot fordítottak a referenciális összefüggések, az asszociációk és tematikus kapcsolatok következetes, de a szöveghez alkalmazkodó, vagyis invenciózus megtartására. Az egyik fontos, s a fordítók által gyakran idézett példája ennek a „Throwaway-motívum”. Megvilágító lehet az olvasó számára, ha Gula Marianna ezzel kapcsolatos gondolatmenetébe betekintést nyer: A magyar olvasók ez idáig nem tehettek mást, mint hogy értetlenül fogadták azt a cselekmény szempontjából igen lényeges mozzanatot, amikor a tizenkettedik, ’Küklópsz’ fejezetben Lenehan megvádolja Leopold Bloomot azzal, hogy fogadott egy lóra és sok pénzt nyert rajta. Sem Gáspár, sem Szentkuthy nem ügyel annak a nyelvi kapcsolatnak a megtartására, amely nélkülözhetetlen az esemény megértéséhez. Az angol szöveg figyelmes olvasója vagy újraolvasója azonban összerakhatja a képet, miszerint Lenehan azért feltételezi Bloomról ezt a képtelenséget, mert Bantam Lyonstól hallotta. Lyons pedig abból gondolja, hogy ez így van, mert amikor õ korábban összefutott Bloommal, és kölcsönkérte tõle a Freeman’s Journal aznapi számát, hogy belenézzen a turfrovatba, Bloom hozzá intézett szavait tévesen kódolt tippként, a versenyló neveként értelmezte. Kulcsfontosságú tehát, hogy Bloom ötödik, azaz a ’Lótuszevõk’ fejezet végén Lyonsnak adott válasza egyértelmûen megidézze a versenyló ’Küklópsz’-ban megjelenõ nevét. A versenyló neve, angolul Throwaway, Gáspárnál ’Haszontalan’, Szentkuthynál ’Többsincs’, Bloom Lyonsnak adott válasza – ’You can keep it. I was just going to throw it away.’ (U 5. 531–534) – Gáspárnál és Szentkuthynál majdnem ugyanaz: ’Megtarthatod… épp(en) el akartam dobni’ (G 66, Sz 104). Szentkuthy arra sem tesz kísérletet, hogy Bloom szavait vagy a versenyló nevét összekapcsolja a nyolcadik, ’Laisztrügónok’ fejezet elején szereplõ incidenssel, amikor is egy komor fiatalember egy throwawayt (’szórólapot’) csúsztat Mr. Bloom kezébe, mely motívum a megváltás gondolat parodisztikus hordozójaként szolgál a könyv további fejezeteiben. Gáspár, Szentkuthyval ellentétben megpróbálja, kissé esetlenül, Bloom Lyonsnak adott válaszát a ’Laisztrügónok’-beli incidenssel összehangolni – a komor ifjú egy ’úgyis eldobod cédulát’ tesz Bloom keBényei Tamás: „Keserves sírásóra akadt”: Ulysses újra magyarul. Interjú Gula Mariannával, az Ulysses egyik újrafordítójával, KULTer.hu, 2012. június. 20. A nyomtatott változat 3. oldala. http://kulter.hu/2012/06/%E2%80%9Ekeserves-sirasora-akadt%E2%80%9D-%E2%80%93-ulysses-ujra-magyarul/ 3 Kappanyos András: „Joyce mint klasszikus auktor és mint magyar invenció”, 52. 2

542

zébe (118) – ami még inkább érthetetlenné teszi, hogy miért hagyja figyelmen kívül a szerkezetileg nélkülözhetetlen kapcsot.4 Ebbõl a példából jól látható, hogy a James Joyce Mûhely számára az Ulysses struktúraként is és elsõdlegesen akként mérvadó, legyen szó a mû referenciális, asszociatív, tematikus és cselekménystruktúrájáról vagy a nyelvi építmény összetett rendjérõl. Hiszen nem csak az Ulysses karaktereinek, helyszíneinek, vagy eseményeinek nevét igyekeztek következetesen, de mégis a kontextushoz illeszkedve fordítani: a beszédmódok sokrétûsége sem kerülte el a fordítók figyelmét. Szolláth Dávid felhívja a figyelmet az Ulysses polifonikus szerkezetére, valamint arra, hogy ez a Szentkuthy-fordításban, annak „kongeniális” mivolta ellenére, hogyan veszik el.5 Mint írásában fogalmaz, „Szentkuthy szinte gõzhengerként, tarvágásszerûen egyformára nyírja a sok száz különbözõ dublinit, aki benépesíti a regény lapjait”.6 Joyce Ulyssese Szentkuthy fordítása által „stilisztikai egynemûsítés”7 áldozatává válik, ezzel pedig éppen karakterének egyik domináns vonását veszíti el. Hiszen a stílus, mint Hans-Georg Gadamer rámutat, több mint pótolható vagy egyenesen gyanús ékítmény. A stílus az az összetevõ, amely megteremti az olvashatóságot – s ezzel együtt természetesen a közelítés végeérhetetlen feladatát a fordításban. Semmiképp sem csupán kézmûves technika dolga. Egy olvasható fordítás, ha valamelyest még ’megbízható’ is, már sok, sõt jószerivel minden, amit szerzõként, olvasóként vagy fordítóként kívánni lehet. Egészen más a helyzet azonban, ha az a feladat, hogy egy valóban költõi szöveget ültessünk át. Ez mindig is a fordítás és az utánköltés között fog elhelyezkedni.8 A stílus, azt mondhatnánk, a mû fiziognómiáját adja, s irodalmi mûalkotások fordítása esetében a fordításnak az utánköltés felé kell kimozdulnia, a szöveg stílusa(i) által kijelölt irányba. Az utánköltés sem puszta leképezést céloz tehát, hanem a szöveg értelmezõ alkalmazását a célnyelvre. Szentkuthy Miklós Ulysses-fordítása azonban nem õrzi az angol szöveg stílussokrétûségét, s ily módon nem a fordítás és az utánköltés között helyezkedik el, hanem átköltés. S Szolláth Dávid szavaival élve, „miért ne csinálhatná meg bárki a maga Ulyssesét?”9 Legfõképp, ha az „[p]oétikai szempontból sok helyütt zseniális”, mint azt Gula Marianna kiemeli Szentkuthy fordítása kapcsán. Szentkuthy Ulyssese tehát poétikai szempontból kongeniális Joyce Ulyssesével. Ám a magyarul olvasók Joyce Ulyssesének fordítását szeretnék olvasni. A Magyar James Joyce Mûhely pedig vállalkozott arra, hogy megkísérel létrehozni egy olyan fordítást, mely megõrzi Szentkuthy Ulyssesének szépségét, ugyanakkor vissza is adja a fordítást a szülõszövegnek. Ehhez pedig Gula Marianna: „A rév és a vám: a fordítás során keletkezõ ’hozzáadott érték’ jelenségérõl”. Alföld 61.9 (2010. szeptember), 75–76. Az idézetben szereplõ utalások az eredeti angol szövegre és a fordításokra a következõ kiadásokból származnak: James Joyce: Ulysses. 1922. Vintage, New York, 1984; James Joyce: Ulysses. Gáspár Endre fordítása. Nova Irodalmi Intézet, Budapest. (G): 1947; James Joyce: Ulysses. Szentkuthy Miklós fordítása. Európa, Budapest, 1974 (Sz). 5 Szolláth Dávid: „Leletmentés: válogatott szenthuthyizmusok az Ulysses szövegében”. 69. 6 Szolláth Dávid, 69. 7 Szolláth Dávid, 71. 8 Hans-Georg Gadamer: „Olvasni olyan, mint fordítani”. Vulgo, 2. 3–4–5, 21. 9 Szolláth Dávid, 73. o. [Kiemelés az eredetiben – V. D.] 4

543

elengedhetetlen, hogy az Ulysses stílusának struktúráját a fordítás az utánköltés útján közelítse. Mert a stílus nem csak a karakterek beszédstílusa. A mûalkotás stílusa maga a beszédmódok illesztékében képzõdik, és akként van. A mûalkotás a felépítettség rendje, mégpedig olyan eminens rend, mely a beszéd eltérõ értelemhorizontjait nemcsak megnyitni képes, hanem azokat eltérésük feszültségében mégis össze és összhangban tudja tartani. Éppen ez a költõi minden mûalkotásban, s a fordításnak az utánköltés által ezt kell õriznie. Az utánköltés követelménye tehát itt egyként vonatkozik a beszédmódok differenciáltságára, valamint a referenciális és asszociatív struktúra létrehozására és fenntartására. Ezen eltérõ horizontok összeegyeztetése, mint Kappanyos András utalt rá,10 nem mindig lehetséges az angol nyelvû szöveg logikájának megfelelõen, az utánköltés azonban lehetõséget teremt arra is, hogy ha szükséges, e szülõszöveg gondolkodásának irányait megõrizve a fordító azt továbbköltse a célnyelven. Vagyis, a továbbköltés a szövegnek meg nem felelõ (más logikájú) megfelelés a célnyelven. A szöveg gondolkodásának irányait a szöveg retorikája teszi láthatóvá – nem kerülhetjük meg a beszédet, hiszen minden értelem-összefüggés a beszéd vonatkozásaiból fakad. A fordítónak tehát a szöveggel való dialógusában kell megkísérelnie, hogy megértse ezen, a szöveg beszédében kijelölt irányokat. A Magyar James Joyce Mûhely tagjai képesek voltak a szöveggel dialógusba kerülni, s gondot fordítottak mindazon problémákra, melyet az átköltés felvethet az után- és továbbköltéssel szemben. Ebbõl fakadóan létrejött egy új magyar Ulysses-fordítás, melyet „végre érteni fogunk”,11 mely „olvasóbarátabb lett végre”,12 vagyis amely „olvashatóbbá” tette James Joyce Ulyssesét. A magyar olvasók körében szemmel láthatólag közhely, hogy az Ulysses „érthetetlen”, hogy az Ulysses „nehéz”. S ezzel a közhellyel még az úgynevezett irodalomtudományi körökben is többször találkozhatunk. Ha az Ulysses „nehéz”, akkor nehézsége abból fakad, hogy elidõzésre késztet, hogy nem enged ama illúziónak, mely szerint a nyelv transzparens „médium”. Az új fordítás azonban „érthetõbbé” tette az Ulyssest, s ebbõl fakad kitüntetett helye és szerepe. Mert magát az Ulysses struktúráját, az Ulysses szövedékét tette érthetõbbé az olvasó számára, képes volt után- és továbbkölteni az Ulyssest úgy, hogy az hozzáférhetõvé vált a magyar olvasó számára is. Még ha például az olvasó a mûben rejtõzõ ír kulturális utalások sokféleségének nincs is tudatában, a szülõszövegbõl a fordításba visszaszõtt „ír szál” által megnyílhat számára ez a horizont is. Az új fordítás pontosabb. Differenciáltabbá tette az eltérõ megfogalmazásmódokat, s ezzel kiemelte a mûvet az átköltött stílus egysíkúságából. A következetes fordítás igénye ugyancsak megmutatkozik rajta, világosabb az összefüggések rendje. A szövegek közötti dialogikus kapcsolatokra is kihegyezett, de ezeket szintén az Ulysses strukturális követelméKappanyos András, 58. Szekeres Dóra, „Végre érteni fogjuk az Ulyssest”, Litera: az irodalmi portál, 2010. január 22. http://www.litera.hu/hirek/vegre-erteni-fogjuk-az-ulyssest 12 Fülöp Zoltán: „Olvasóbarátabb lett végre az Ulysses”. Interjú Szolláth Dáviddal, bama.hu, 2012. augusztus 28. http://www.bama.hu/baranya/kultura/olvasobaratabb-lett-vegre-az-ulysses-458584 10 11

544

nyeinek megfelelõen építi magába, s ekképp irányítja az olvasó figyelmét a szöveg értelmezhetõségének intertextuális aspektusaira is.13 Az Ulysses tehát „érthetõbb”. S szándékosan teszem mindvégig idézõjelbe ezt a szót. Hiszen a fentiekben kifejtett értelem mellett érthetünk mást is e szón – az „érthetõség”-nek más iránya is lehet. Mert felmerül a kérdés, hogyan válhat egy mûalkotás fordítása „érthetõbbé”, mint a mû maga? Vagy, máshogy fogalmazva: lehet-e célja egy fordításnak, hogy „érthetõbb” legyen? Mindenképpen világosnak kell lennie. S az új fordítás e célt nem téveszti szem elõl. De szabad-e az önmagát minduntalan megvonó mûnek transzparensebbé válnia a fordítás által? S ha transzparensebbé válik általa, megõrzi-e a mû mûjellegét? Mint Gula Marianna leszögezi, „a magyar fordítás nem lehet transzparensebb, a befogadó számára könnyebben olvasható, mint az eredeti”.14 Az „érthetõbbé válás” mást jelent tehát, ha a szöveg ’világossá válását’ jelenti és mást, ha ’transzparensebbé válást’, vagyis ’könnyebb olvashatóságot’. A fordítás azonban mindkettõrõl tanúskodik. Azt mondhatjuk tehát, hogy az új fordítás „érthetõbbé vált”, vagyis jobban megfelel az angol szövegnek, de ezzel a mûnek helyenként olyan transzparenciát is adott, ami az Ulyssesnek nem sajátja. S ezeken a helyeken megmutatkoznak az „érthetõség” hátulütõi. A STÍLUS STRUKTÚRÁJA TöRÉSPONTOK ÉS FOGALMAZÁSMÓDOK A fentiekben akként fogalmaztam, hogy egy irodalmi mûalkotás fordítása esetében az után- és továbbköltés követelménye egyként vonatkozik a beszédmódok differenciáltságára, valamint a referenciális és asszociatív struktúrák létrehozására és fenntartására. A kettõ nem is függetleníthetõ egymástól, hiszen minden referencia és asszociáció a beszéd értelmében van, abban rejlik. Ha azonban az asszociatív rend kialakításának igénye a beszédstílus utánköltését maga alá gyûri, ismételten az átköltés csapdájába eshet a fordító. Hogy világosabbá tegyem a problémát, álljon itt egy megfogalmazás Kappanyos Andrástól a néma monológokat illetõ fordítói megközelítésre vonatkozóan: [k]özismert, hogy az Ulyssesben komoly szerepet kap a tudatfolyam, a belsõ monológ, amelynek struktúráját rendszerint asszociációláncok alkotják. Egy asszociációlánc fordítása akkor sikeres, ha a fordítás során megmarad a lánc folyamatossága, azaz értelmük hozzávetõleges megõrzése mellett a lánc elemei motiváltak is, az olvasó érti, hogy egyik ideából hogyan következik a másik.15 Ez utóbbi kérdéskörhöz lásd Kiss Gábor Zoltán írását: „Az Ulysses-protokoll: A kritikai fordítás algoritmusa” címmel az Alföld 2010. szeptemberi számában. Alföld 61.9, 59–64. o. 14 Bényei Tamás interjúja Gula Mariannával, 9. o. [Kiemelés tõlem – V. D.] 15 Kappanyos András, 56–57. o. 13

545

A néma monológok egyik jellegzetessége, hogy az egymásra következõ mondatok között gyakorta nincs sem tematikus, sem ok-okozati kapcsolat. A szöveg, mint számos más beszédmódban, itt is azt teszi láthatóvá, hogy bár az olvasás, a ’kibetûzés’ értelmében lineáris rendben kell, hogy haladjon, az értelmezés térben tájékozódik, vagyis fel kell lelnie a szövegtér csomópontjait ahhoz, hogy értse, mit is ad értésére. Azaz, ha a mondatok egymásra következésében azt próbáljuk felfedni „egyik ideából hogyan következik a másik”, s „a lánc folyamatosságának” megõrzését célozzuk, könnyen zsákutcába juthatunk. Ezt a James Joyce Mûhely fordítói is jól tudják, hiszen az új fordításra jellemzõ, hogy a szövegtér csomópontjait azok értelem-összefüggéseiben adja az olvasó tudtára, mely összefüggések nem szükségképp a mondatok szukcesszív során alapulnak. Az asszociatív szövegtér feltérképezése tehát elengedhetetlen az egyes szövegrészek megértéséhez, s a fordítás során e tér rendjének megõrzéséhez mindenkor elsõsorban a fogalmazásmódok utánköltése (vagy adott esetben továbbköltése) szükséges: ez, vagyis a forrásnyelvi fogalmazásmódok értelmének alkalmazása a célnyelvre, célnyelvi kontextusban, lehetõvé teszi az asszociatív rend megtartását is. A következõ példából, mely a negyedik, „Kalüpszó” címû fejezetbõl származik, jól láthatjuk ennek mikéntjét. Where do they get the money? Coming up redheaded curates from the county Leitrim, rinsing empties and old man in the cellar. Then, lo and behold, they blossom out as Adam Findlaters or Dan Tallons. Then thin of the competition. General thirst. Good puzzle would be cross Dublin without passing a pub. Save it they can’t. Off the drunks perhaps. Put down three and carry five. What is that, a bob here and there, dribs and drabs. On the wholesale orders perhaps. Doing a double shuffle with the town travellers. Square it you with the boss and we’ll split the job, see?16 A szövegben kiemelt mondatok már ránézésre is láttatják, hogyan rendezõdnek el a szövegtér értelem-csomópontjai. E csomópontokat, a szövegnek megfelelõen, az új fordítás vonatkozó részletében is próbáltuk követni: Honnan szerzik ezek a pénzt? Feljönnek Leitrim megyébõl az ilyen vörös hajú csaposok, mossák a poharat, megmentik a maradékot. És egyszer csak láss csodát, kivirágzanak, mint Adam Fidlanters vagy Dan Tallons. De akkor még ott a konkurencia. Egyetemes szomj. Jó kis fejtörõ volna végigmenni Dublinon egyetlen kocsma érintése nélkül. Megtakarítani nyilván nem tudják. Talán a részegeken. ötöt fizetsz, hármat kapsz. De az mennyi? Itt-ott egy shilling, apró-cseprõ összegek. Talán a nagybani rendeléseken. Lezsírozzák az utazó ügynökkel. Maga elintézi a fõnökkel, a hasznot meg elfelezzük, rendben?17 16 17

Kappanyos András, 56–57. o. James Joyce: Ulysses. Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, Szolláth Dávid fordítása. Európa, Budapest, 2012, 60. [Kiemelések tõlem – V. D.] A Magyar James Joyce Mûhely fordítására vonatkozó további utalások a fõszövegben, zárójelben találhatók (MJJM).

Kiindulópontunk most is az angol passzus kell hogy legyen, melyben két megszakított gondolati szál fogja közre a gondolatok szövedékét. Bloom néma monológjának menetében a „Where do they get the money?” („Honnan szerzik ezek a pénzt?”) mondatra egyértelmûen az „Off the drunks perhaps” („Talán a részegeken”) felel, melyet többmondatos kitérõ elõz meg. Ezen kitérõ részét képezi Bloom azon gondolata, mely szerint „Good puzzle would be cross Dublin without passing a pub” („Jó kis fejtörõ volna végigmenni Dublinon egyetlen kocsma érintése nélkül”), s melyre rögtön a „Save it they can’t” reakció következik. A James Joyce Mûhely fordítói azonban ez utóbbi mondatot nem a közvetlenül elõtte lévõ mondatra („Jó kis fejtörõ volna…”) adott válaszként értelmezték, hanem visszautalásként az elsõ mondatra („Holafenébe szerzik a pénzüket?”). Ebbõl adódik a „Megtakarítani nyilván nem tudják” megfogalmazás a „Save it they can’t” megfelelõjeként. S ezen értelmezés nem véletlen, hiszen a „save it” kifejezésben az „it” helyettesítõ névmásként meghatározatlanul hagyja, hogy a „megtakarítás” mire vonatkozik, a pénzre, vagy a kocsma érintésére. Tehát, az „it” utalhat az elsõ mondatra is válaszképp, vagyis, a „Save it they can’t” mondatot érthetjük utalásként, hogy ’a pénzt nem szerezhetik megtakarításból’. Azonban az utalás nemcsak erre vonatkozhat, hanem a közvetlenül elõtte álló mondatra is, vagyis mondhatja azt is, hogy ’nem lehet végigmenni Dublinon egyetlen kocsma érintése nélkül’. Erre azonban a magyar „Megtakarítani nyilván nem tudják” megfogalmazás nem igazán találó, hiszen „megtakarítani” egy kocsma érintését magyarul nem szoktuk, a „megtakarítás” inkább pénzre vonatkozik. Az említett értelmezés tehát nem teszi lehetõvé, hogy a „Save it they can’t” mondat többértelmûsége fennmaradjon a magyar szövegben, s hogy egyszerre utalhasson az elsõ és a hatodik mondatra. Éppen ezért, jelen kritika írójának álláspontja szerint a „Save it they can’t” mondatra megfelelõbb fordításnak mutatkozik a „Megspórolni nem lehet” megfogalmazás, hiszen ez a többértelmûséget játékban tartja: a szóválasztás és a mondatszerkezet értelme egyszerre vonatkozhat a pénzre és a dublini kocsma érintésére. Annál is inkább ez a fordítás volna szükséges, hogy a magyar változat megfeleljen az Ulysses nyomán elterjedtté vált gondolatnak, mely szerint nem lehet végigmenni Dublinon egyetlen kocsma érintése nélkül (melyet azóta megcáfoltak), s amely igazolja, hogy a hetedik mondat nemcsak az elsõre, hanem a hatodik mondatra vonatkozó válaszképp is értelmezhetõ. Az új fordítás, Gáspár Endre és Bartos Tibor nyomán – akik kizárólag az elsõ mondatra vonatkoztatták a hetediket –, nem élezi ki a „Save it they can’t” mondat többértelmûségét, s ezzel az architektúra megbomlik, ugyanis egy lehetséges lépés kimarad a gondolatmenetbõl. E lépés kimaradásával pedig a szövegben lévõ rejtett törés sem válik láthatóvá a hetedik és a nyolcadik mondat között. A Szentkuthy-fordítás nyomán – mely a hetedik mondatot kizárólag a hatodikra vonatkoztatja – szeretnénk láthatóvá tenni miben állhat e rejtett gondolati törés: Holafenébe szerzik a pénzüket? Valahonnan Leitrim megyébõl jönnek föl az ilyen vörös hajú csaposok, pucolják a piszkos flas547

kókat, és az öreg a pincemester. És erre ó! bámuld népem a nagy csodát, egyszerre csak kivirágzanak, mint Adam Fidlanters vagy Dan Tallons. A konkurenciáról nem is beszélve. Egyetemes szomj. Egész jó vicc volna végigmenni Dublinen anélkül, hogy egy kocsma. Úgy éljek, lehetetlen. Persze más a részegek. Teszel hármat, viszel ötöt. Mi az? Itt egy shilling, ott egy shilling, egy az egyhez, csepp a csepphez. Talán a nagyban vásárláson. A város vigéceivel mutyi duplakevert percente nyert. Góréval felezés, kerek perec, na nem?18 Az átköltésbõl fakadó, Szentkuthy stílusára jellemzõ „poétikai túlzások”19 ellenére a fordítás jól követi az angol szöveg hatodik és hetedik mondatai között fennálló lehetséges gondolati összefüggést, ugyanakkor elvéti a kapcsolatot az elsõ és a nyolcadik mondat között, mégpedig azáltal, hogy a nyolcadik mondatot fogalmazásmódjában megpróbálja a hetedik mondathoz kötni („Úgy éljek, lehetetlen. [7] Persze más a részegek. [8]”), hogy kiküszöbölje a gondolati törést, melyrõl a szöveg tanúbizonyságot tesz. Mert míg a hetedik mondat az elsõre és a hatodikra egyaránt vonatkozhat, a nyolcadik kizárólag az elsõre utalhat vissza. S ha a hetedik mondatot a hatodikra tett reakcióként értelmezzük, amit megtehetünk, a nyolcadikat pedig az elsõre, akkor a hetedik és a nyolcadik mondat között törés áll be az asszociációk folytonosságában. Hogy ezt a gondolati töréspontot a passzus hetedik és nyolcadik mondatai között egyértelmûen láthatóvá tegyük, betoldjuk az új fordítás hatodik mondatának helyére a Szentkuthy-fordítás hatodik mondatát: „Jó kis fejtörõ volna végigmenni Dublinon egyetlen kocsma érintése nélkül. Úgy éljek, lehetetlen. Talán a részegeken.” Ez a változat azonban ugyancsak elhibázott volna, hiszen a hetedik mondat kétértelmûségét nem tartja fenn, hanem kizárólag a hatodikkal hozza összefüggésbe. A javasolt változat úgy kísérelné meg megtartani e kétértelmûséget, hogy közben a szöveg rejtett törését is megtartja: „Jó kis fejtörõ volna végigmenni Dublinon egyetlen kocsma érintése nélkül. Megspórolni nem lehet. Talán a részegeken.” A rejtett törés itt abban áll, hogy ha „folyamatosságában” próbáljuk értelmezni a mondatokat, abba ütközünk, hogy a „részegeken” nem lehet megspórolni egy kocsma „érintését”. Az értelmezésnek tehát térben kell tájékozódnia, hogy a kétértelmûségben rejlõ lehetséges összefüggéseket és a mondatok közötti rejtett törést felfedje. A fogalmazásmód által az Ulysses minden eddigi magyar nyelvû fordítása kiiktatta eme rejtett töréspont lehetõségét, amennyiben kizárólag folytonosságot tételeztek a hetedik és a nyolcadik mondat értelme között, mellyel ez esetben nemcsak az asszociációk rendjét fosztották meg sokrétûségétõl, hanem a stílust is strukturális ambivalenciájától. A töréseket, „zökkenõket” a kritika írójának álláspontja szerint a fordítás során tehát nem csak, vagy nem szükségképp „beépítenie”20 kell a fordítónak oda, ahol ninJames Joyce: Ulysses. Szentkuthy Miklós fordítása. Európa, Budapest, 1974, 69. [Kiemelések tõlem – V. D.] A Szentkuthy-fordításra vonatkozó további utalások a fõszövegben, zárójelben találhatóak. (Sz) 19 Bényei Tamás interjúja Gula Mariannával, 9. 20 Kappanyos András, 58. 18

548

csenek, de még lehetnek, hanem lehetõség szerint meg is kell õriznie azokat, melyekkel a szöveg olvasása során szembesülünk. A „jól gördülõ próza” az Ulysses esetében éppen ezért nem is mindig lehet követelmény. A VÁLTOZTATÁS VÁLTOZATOSSÁGA Mindebbõl már látható, hogy Joyce mûveiben mindig a nyelv a fõszereplõ. A nyelv – mint beszéd – mûködésmódjai teszik láthatóvá az olvasó számára, a maguk gyakran meghökkentõ és olykor elsõ olvasatra érthetetlennek, vagy többértelmûségük folytán értelmezhetetlennek mutatkozó voltukban, hogy, mint Martin Heidegger mondja, „a nyelv a lét háza”,21 s ahhoz, hogy magunkkal szembenézhessünk, elsõdlegesen azt kell megfontolnunk, hogy a nyelvben hogyan lakozunk. Joyce mûvei, a szövegek beszédmódjainak megképzettségében, minduntalan ezt teszik megfontolás tárgyává. S ezért is nehezebb a fordító munkája Joyce mûveinek fordítása során, mint olyan mûvek esetében, melyek a nyelv létére nem, vagy nem ekképp kérdeznek rá. A joyce-i szöveg által feladott fordítói feladatra ugyanakkor nem jelenthet megfelelõ megoldást a szöveg átköltése, mert, mint arra korábban kitértünk, az nem felel meg a szöveg értelemszövedékének. A Magyar James Joyce Mûhely fordítói ezt nemcsak felismerték, hanem igyekeztek finomítani a fordítást ott, ahol azt a szöveg megkövetelte. Mint Gula Marianna fogalmaz, a változtatás igen változatos volt, lehetett egyszerûen szócsere vagy a szórend átrendezése, de számtalan helyen átírtunk egész mondatokat, vagy egész bekezdéseket. Leginkább új megoldásokkal álltunk elõ, helyenként azonban átemeltünk Szentkuthy szövegébe használható elemeket a Gáspár-féle fordításból.22 A változtatás változatossága az új, átdolgozott fordításban tehát az angol szöveg változatosságát célozza. Vagyis, mindazon beszédviszonylatok melyeket Szentkuthy fordításában az inventív önkény tett egynemûvé, a Magyar James Joyce Mûhely fordítóinak munkája által az Ulysses stílusának megfelelõen differenciálódtak. Csiszoltabbá, átgondoltabbá, gondosabbá váltak a megfogalmazás módjai. Lássunk egy példát erre a második, „Nesztór” címû fejezetbõl, Stephen néma monológjának stílusában: On the steps of the Paris stock exchange the goldskinned men quoting prices on their gemmed fingers. Gabble of geese. They swarmed loud, uncouth about the temple, their heads thickplotting under maladroit silk hats. Not theirs: these clothes, this speech, these gestures. their full slow eyes belied the words, the gestures eager and unoffending, but knew the rancours massed Martin Heidegger: „Levél a ’humanizmusról”, „…költõien lakozik az ember…”: válogatott írások (Szeged: T-Twins Kiadó / Pompeji, 1994), 117. 22 Bényei Tamás interjúja Gula Mariannával, 3. 21

549

about them and knew their zeal was vain. Vain patience to heap and hoard. Time surely would scatter all. A hoard heaped by the roadside: plundered and passing on. Their eyes knew their years of wandering and, patient, knew the dishonours of their flesh. (U 2. 364–372) Ekképp olvashatja e passzust az olvasó Szentkuthy Miklós 1974-es fordításában: A párizsi Tõzsde lépcsõin brilltõl bütykös ujjakkal aranybélû alakok jegyzik a részvényeket. Libagágogás. Rajongó rajokban tisztátalan szentélyük körül, óhéber sóder a fejükben, cilinderjük pizai ferdeszögben. Nem az övék: a ruhák, a dumák, a gesztikulálás. Csipás harcsaszemük meghazudtolja szavaikat, kesztyûs kezû kapzsi taglejtésüket, de tudták, hogy gyûlik már a gyûlölet köréjük, és tudták, hogy buzgalmuk hiábavaló. Hiúság vására, vak türelem, harácsolni és habzsolni. Az idõ szélnek szór mindent. Útfélen habzsolja harácsát. Zsákmányol, és áll tovább. Szemükben vándorló ezredévek, és vak türelem testük szégyene. (Sz 43) E fordítás a megfogalmazás módjában helyenként terméketlenül rugaszkodik el a szöveg értelmétõl: terméketlenül, nem azért, mert más szavakat alkalmaz, hanem mert a megfogalmazás más irányt vesz, mint az eredeti szöveg. A máshogy mondás módján más értelem-összefüggésekbe, más viszonylatokba von. Jóllehet a fordítás során ez számtalan esetben elkerülhetetlen lehet, azonban sehol sem lehet indokolatlan ez az eltérés, ahogy azt a Magyar James Joyce Mûhely fordítói is kiemelték írásaikban.23 Helyenként mégis ez az indokolatlanság áll a fordítás idézett passzusára, míg más helyeken költõi átültetésrõl tesz bizonyságot, mely utóbbi tendencia az új fordításban is megmarad. Aranybõrû alakok a párizsi Tõzsde lépcsõin, ékköves ujjaikon árajánlatokat mutogatnak. Libagágogás. Lármás, bárdolatlan rajuk a szentélyben, félreálló cilinderük alatt fejük terveket forral. Nem az övék: ezek a ruhák, ez a nyelv, ezek a gesztusok. Nagy, lassú szemük meghazudtolta szavaikat, sérteni nem akaró, élénk gesztusaikat, de tudták, hogy gyûlik már köréjük a gyûlölet és tudták, hogy buzgalmuk hiábavaló. Hiábavaló türelem, harácsolni és halmozni. Az idõ szélnek szór mindent. Útfélre halmozott harács: zsákmányol, és áll tovább. Szemük tudta vándorlásuk éveit, türelmesen tudta húsuk gyalázatát (MJJM 37). 23

A „motiválatlanság” problémájához lásd: Bényei Tamás interjúja Gula Mariannával, 3. skk., Gula Marianna: „Leopold Bloom Coming into His Own in Hungarian”, The Binding Strength of Irish Studies: Festschrift in Honour of Csilla Bertha and Donald E. Morse (Debrecen, Debrecen UP, 2011), 117–130., Kappanyos András, 57.

550

A Magyar James Joyce Mûhely fordítása az angol nyelvû szöveget szem elõtt tartva pontosítja a szóválasztást: az angol „goldskinned” melléknevet az „aranybélû”-rõl „aranybõrû”-re változtatja, a „their full, slow eyes” kifejezés fordítását a „[c]sipás harcsaszemük” helyett „[n]agy, lassú szemükre” cseréli, ahogy a „heaped” igét a téves „habzsoljá”-ról a megfelelõ „halmozzá”-ra módosítja, az „eager” melléknevet pedig „kapzsi”-ról „élénk”-re finomítja, ez utóbbival megtartva az értelmezhetõség szélesebb körét. S radikális változást hoz az értelmezésben a „their heads thickplotting” kifejezés fordításának változása is: az „óhéber sóder a fejükben” megfogalmazás helyett az új fordításban a „fejük terveket forral” változat olvasható; a „the gestures […] unoffending” pedig a „kesztyûs kezû […] taglejtésük”-rõl „sérteni nem akaró […] gesztusaik”-ká válnak. Mindebbõl látható, hogy az új fordítás annak megfelelõen módosított az Ulysses magyar szövegén, ahogy a magyar nyelv lehetõséget adott arra, hogy megõrizze az angol szövegben feltáruló értelemviszonylatokat és értelemlehetõségeket, vagyis, hogy szabaddá tegye az olvasó számára a nyelv adta értelmezés lehetõségeit, s ne helyette döntsön azok felõl. Szentkuthy fordításában is számos olyan megoldás található, mely a nyelvi lehetõségek szabaddá tételére törekszik. Az idézett részletben a „Gabble of geese” kifejezés Szentkuthy nyomán meg is marad a találó „Libagágogás” változatban, a „Time surely would scatter all” mondat pedig az ugyancsak Szentkuthy által érzékkel átültetett „Az idõ szélnek szór mindent” megfogalmazásban. Nem csak a mondás értelmének lehetõségkörei nyílnak meg e passzusban az átdolgozás által. A beszéd tagolása is más szempontok szerint alakul: Szentkuthy fordításában a dikciót – mely a beszéd értelemirányát kijelölõ tagolás rendje – a szavak alliteráló egybecsengése által meghatározott ritmus képezi: „brilltõl bütykös”, „aranybélû alakok”, „rajongó rajokban”, „kesztyûs kezû kapzsi”. A Magyar James Joyce Mûhely fordítása dikciójában is az angol szöveg irányait õrzi, vagyis többek között azt a tendenciát, hogy jelzõs szerkezetek elõznek meg, vagy azt követve bontakoztatnak ki egy-egy kérdéses viszonylatot. Más szóval, a megfogalmazás módja jelzõs szerkezetek által mindenkor egy-egy relációt exponál, mely reláció tehát a megfogalmazás beállítása által válik meghatározottá, akár meghatározatlanságában is. „Lármás, bárdolatlan rajuk a szentélyben, félreálló cilinderük alatt fejük terveket forral.” Az alakok raja „lármás, bárdolatlan”, cilinderük „félreálló” – ezekbe a jelzõkbe gyûlik egybe a mód, ahogyan „fejük terveket forral”: így válik láthatóvá az exponált reláció. Szentkuthy változatában, mint fentebb utaltunk rá, az azonos hangzók egybecsengése által adott ritmus dominál, mely ritmus egyszersmind kiemeli a relációk parataktikus tagolását, vagyis az eltérõ viszonylatok (rajok – sóder – cilinderjük) egymás mellé helyezését a beszéd alakzatai által. A parataktikus tagolás e módja a maga távolságában tartja a látást: a viszonylatokat elkülönültségükben láttatja, s arra készteti az olvasót, maga teremtse meg az összefüggést. „Rajongó rajokban tisztátalan szentélyük körül, óhéber sóder a fejükben, cilinderjük pizai ferdeszögben.” A dikciónak ez a módja ugyancsak az Ulysses sajátja, de ebben az esetben nem ezt az irányt jelölte ki a szöveg, s az általa kijelölt irány megtartása nem ütközött akadályba a magyar nyelv lehetõségeit és kontextusát illetõen sem. 551

Az elõbb említett szempontok mellett az ismétlések illesztéke is a dikció fontos vonását képezi Joyce Ulyssesében. A megismételt szó vagy kifejezés a gondolatok eltérõ szálait, eltérõ relációit fonja egybe, eddig meg nem gondolt értelem-összefüggéseket teremtve, fel nem merült kérdéseket vetve fel: „Szemük tudta vándorlásuk éveit, türelmesen tudta húsuk gyalázatát.” Az ismétlõdõ „tudta”, „[s]zemük tudta”, „türelmesen tudta” finom differenciával („türelmesen”) szövi össze a vándorlás éveit a hús gyalázatával, s egy olyan értelemviszonylatot teremt, melynek meggondolása a mindenkori olvasó feladata. Szentkuthy fordítása azonban, a dikció eltérõ irányából fakadóan, ezen értelem-összefüggés kialakulásának folyamatát megvonja az olvasótól: „Szemükben vándorló ezredévek, és vak türelem testük szégyene.” Máshogy tagolt a mondat, másra helyezi a hangsúlyt, s ebbõl fakadóan mást is mond. Természetesen nem rosszabb, egyszerûen más, vagy úgy is fogalmazhatnánk, a fordítás ezen módja költõi mivoltában megfelel a szövegnek, nem él azonban a joyce-i szöveg dikciójában rejlõ értelemilleszték megképzésének lehetõségével. Ugyancsak a dikció egy eltérõ megközelítését mutatja a kettõspont szerepének értelmezése az idézett passzusban. Mint Gula Marianna felhívja a figyelmet: „[a] kettõspontok elõre mutatnak, s intik az olvasót, hogy valami olyan következik, aminek érdemes figyelmet szentelni”.24 Míg a következõ mondategyüttesben Szentkuthy mondatalakításának elsõdleges szempontja a nyelvtani egyes szám harmadik személy, s a kettõspontot elhagyva két mondatra tagolja az angol szövegben a kettõspont által összetartozót, „Útfélen habzsolja harácsát. Zsákmányol, és áll tovább”, a Magyar James Joyce Mûhely fordítása meghagyja a kettõspontot, s a megfogalmazás módja is megõrzi a kettõspontot megelõzõ passzív szerkezet által kiemeltet: „Útfélre halmozott harács: zsákmányol, és áll tovább.” Szentkuthy fordítása a mondatalakítás módja révén kizárólag a cselekvõre irányítja a figyelmet, az új fordítás arra a relációra, ami a cselekvés célja és a cselekvés között fennáll – a „harács”-ra, ami „halmozottságában” a „zsákmányolás” mindenkori céljaként és folyományaként lép elõ. A fordítás e módja az említett relációt engedi feltûnni az olvasó számára. A kétféle fordításban tapasztalható eltérõ tagolás- és mondatalakítás-módok mást és mást emelnek ki, mást és mást láttatnak a kiemelt összefüggésbõl. Az új fordítás a láttatásban a kettõspontnak, mint a tagolás irányadójának, visszaadja eliminálhatatlan szerepét, hiszen ez nyitja meg a látást a láttatott hogyan-láttatása felé, míg Szentkuthy fordítása ismét a parataktikus viszonylatteremtésben rejlõ értelmezési mód felé fordítja a szöveget. A fordítás ez utóbbi iránya nyomán kizárólag a nyelvtani szerkezetben exponált cselekvõ eltérõ aspektusaival (habzsolja – zsákmányol) szembesül az olvasó, nem pedig a joyce-i szövegben exponálttal, a „zsákmányolt harács halma” és a „zsákmányoló” közötti viszonylattal. A parataktikus viszonylatteremtés módja Szentkuthy fordítása jellemzõ irányának mutatkozik, s olyképp válik meghatározóvá a magyar nyelvû szövegben, hogy annak egysíkúvá válásához is dominánsan hozzájárul. A Magyar James Joyce Mûhely fordítása ezen 24

„Colons point forward cautionig the reader that something worth paying attention is coming.” Gula Marianna: „Leopold Bloom Coming into His Own in Hungarian,” 129. [A mondat saját fordításomban szerepel – V. D.]

552

tendencia ellenében a magyar szöveg tagolását a joyce-i szövegnek megfelelõen, a magyar nyelv lehetõségei szerint módosítja, s ezzel világosabbá teszi a joyce-i mû szerkezetét a magyar fordítást olvasók számára is. BESZÉDMÓDOK SZöVEDÉKE ÉS A TAGOLÁS LEHETõSÉGEI A tagolás kérdésénél és lehetõségeinél idõzve ugyancsak fontos kiemelni ennek meghatározó voltát eltérõ beszédmódok fordítása kapcsán. Az Ulyssesben nemcsak a néma monológok gondolati törései teszik töredezetté a szöveget, hanem az eltérõ beszédmódok között beálló váltás is. Erre láthatunk példát a harmadik, „Próteusz” címû fejezetben. The grainy sand had gone from under his feet. His boots trod again a damp crackling mast, razorshells, squeaking pebbles, that on the unnumbered pebbles beats, wood sieved by the shipworm, lost Armada. Unwholesome sandflats waited to suck his treading soles, breathing upward sewage breath, a pocket of seaweed smouldered in seafire under a midden of man’s ashes. He coasted them, walking warily. A porterbottle stood up, stogged to its waist, in the cakey sand dough. A sentinel: isle of dreadful thirst (U 3. 147–154). [Kiemelések tõlem – V. D.] A narrátori beszédmódot Stephen néma betoldása szakítja meg a második mondatban, majd ismét a narrátori beszéd hangzik fel, melyet az angol szövegben a hatodik, a fordításokban a hetedik mondatban ismét Stephen néma gondolata vált. A szemcsés homok elfogyott a lába alól. Bakancsa újra korhadt, csikorgó árbocdarabon, fûrészkagylókon, csiszogó kavicsokon taposott, teménytelen kavicson küzd, tengeri szú rágta fákon, elveszett Armada. Egészségtelen homoklapályok vártak, hogy szívhassák taposó cipõtalpát, szennyvíz gõzét párolva poshadón. Hínárkupac parázslott a tengertûzben emberi hamvak szemétdombja alatt. Megkerülte, óvatosan lépkedve. Kiállt egy sörösflaskó, derékig beágyazva, a tésztás, gyurmás homokból. Áll a posztján: borzalmas szomjak szigete (MJJM 44). [Kiemelések tõlem – V. D.] Jóllehet az angol „unwholesome” kifejezésnek nem szerencsés fordítása ebben a kontextusban az „egészségtelen” – megfelelõbb volna tán a ’veszedelmes’ – a passzus a Magyar James Joyce Mûhely fordításában pontosan követi a beszédmódok között váltásokat, avagy töréseket. De e kijelentés kapcsán most felmerülhet a kérdés az olvasóban: honnan tudhatjuk ezt? S ha tudja, honnan tudja ezt a fordító? Válaszként ismét a stílusra kell hivatkoznunk: a mondat szintaktikai rendjére és a mondatrendet is magába foglaló, 553

de nem csak arra korlátozódó értelem-összefüggések szerinti tagolásra, melyet a dikció tesz láthatóvá, valamint a szóválasztásra. A narrátori beszéd „rendszerint” egyes szám harmadik személyû, múlt idejû alakban szólal meg. „Rendszerint”, hiszen az ettõl eltérõ, rendhagyó megnyilatkozások, a beszéd szabályszegése, kezdettõl fogva jelen van az Ulyssesben. S ez nem csak a narrátori beszédmódról mondható el. A beszédmódok határátlépései az Ulysses karakterét adják. A fent idézett részletben mégis elkülöníthetõ két beszédstílus: a narrátori, s egy másik, amely a Stephenként illetett alakot tünteti ki a mûben. Stephen néma monológjainak beszédmódja egyes szám elsõ, harmadik, olykor második személyû jelen idejû kijelentõ módot alkalmaz, parataktikus dikciója jellemzõen elhagyja a kötõszók, névelõk, névmások szerepének valamelyikét vagy mindegyikét; rövid, összefüggõ mondatokból, vagy számos esetben egymás mellé nyilvánvaló kapcsolat nélkül helyezett (tag)mondatokból építkezik. Mint a néma monológok jellemzõen, Stephen beszédmódja is elliptikus, vagyis nemcsak kötõszókat, névelõket, névmásokat hagy el, hanem az értelmezhetõség szempontjából kitüntetett szavakat is: fõneveket, igéket. Minthogy egy fiktív fiatal költõ beszédérõl van szó, e beszéd ritmusa a költõi beszédmód ritmusát célozza, ily módon ez az ismétlés, az ütemhangsúlyos verselés prózában kialakított rendje és a rím által meghatározott. Az idézett passzus második mondatában tapasztalható váltást a múltból jelen idejûvé váló igeidõ („beats”, a fordításban „küzd”), az igét a tagmondat végére helyezõ mondatrend („that on the unnumbered pebbles beats”, „teménytelen kavicson küzd”), s a parataktikus (vagyis mellérendelõ szerkezetében „kötetlen”) dikció teszi láthatóvá („unnumbered pebbles […], wood sieved […], lost Armada”, „teménytelen…, tengeri…, elveszett…”). A „that on the unnumbered pebbles beats” tagmondat stilisztikai eltérése abból is fakad, hogy maga is egy Shakespeare Lear király címû mûvének negyedik felvonásából származó idézet Stephen által módosított változata,25 mely ugyancsak a beszédmódbeli váltást igazolja, s költõi mivoltában Stephen irányába mutat. Ugyanakkor, mivel a szóválasztás számos esetben nem azonosítható egyik vagy másik beszédmóddal, a beszéd tagolásának itt is, mint minden esetben, döntõ jelentõsége van: figyelembevétele, mint láttuk, nem hanyagolható el a szóválasztás javára. A passzus utolsó mondatában azonban a kijelentõ mód jelen idõre történõ váltás mellett éppen az üvegre esõ tekintet hogyanjából fakadó szóválasztás emeli ki a beszédmódok közötti törést. Az üveg a „borzalmas szomjak szigetén” „áll a posztján” – metaforizáló beszéd ez, mely itt eltér a narrátori fogalmazás módjától. Míg Szentkuthy az „unwholesome” szót szabadon, de frappánsan „miazmásnak” fordította, a beszédmódok közötti második mondatban történõ váltásra nem fordított kellõ gondot. A szemcsés homok megszûnt lába alatt. Cipõjével korhadt, szálkákra szálazódott árbocdarabba, fûrészkagylóba, csiszogó kavicsokba botlott, számtalan kavicsréteg kavicsaiba, tengeri szú rágta fákra és el25

Don Gifford with Robert J. Seidman: Joyce Annotated: Notes for James Joyce’s Ulysses, Second edition (Berkeley, Los Angeles, London. University of California Press, 1988), 51.

554

süllyedt Armadára terülõ kavicsokba. Miazmás homoklapályok vártak, hogy szophassák bujdosó cipõit, szennyvíz gõzét párolva poshadón. Megkerülte õket, bölcs baktató. Kiállt egy sörösflaskó, derékig beázva, a tésztás, gyurmás homokból. Áll a posztján: borzalmas szomjak szigete (Sz 51). [Kiemelések tõlem – V. D.] A második mondatban nem tapasztalható törés sem a mondat rendjét, sem az értelem-összefüggéseket létrehozó tagolást illetõen, a fogalmazásmódból pedig gondolhat az olvasó tán az asszociatív rend változására – hiszen az „elsüllyedt Armada” nem a narrátori gondolatvilág és látásmód jellemzõjeként tûnik fel – de ha itt változást is tapasztal, az nem veti ki olvasatát a narrátori beszédmód körébõl, hiszen ez a változás értelmezhetõ a beszéd korábban már említett szabályszegéseként, mely az Ulysses narrátori beszédének is sajátja. A várt ponton tehát nem tapasztalható a szövegnek megfelelõ váltás a tagolás módjában, nem utal semmi a shakespeare-i idézet Stephen által átvett stílusára, nincs törés: megmarad a múlt idõ; a kérdéses tagmondatból („számtalan kavicsréteg kavicsaiba”) hiányzik a „beats” avagy „küzd” igére történõ bárminemû utalás, vagyis, e hiány által a tagmondat a „botlott” igére utal viszsza, mely a narrátori beszéd része; a -ba rag ismétlõdése pedig biztosítja a dikció gördülékenységét, „folytonosságát”, és, ismételten, a „botlott” „narrátori” igére történõ visszautalást. Ha a Szentkuthy-fordítást az angol szöveg által kijelölt iránynak megfelelõen módosítanánk, a következõképp válhatna láthatóvá a megfelelõ ponton beálló váltás: „Cipõjével korhadt, szálkákra szálazódott árbocdarabba, fûrészkagylóba, csiszogó kavicsokba botlott, számtalan kavicsréteg kavicsa koppan, tengeri szú rágta fák, elsüllyedt Armadára terülõ kavicsok.” A módosítás által, vagyis a -ba ragok, valamint az és kötõszó elhagyásával, nemcsak a parataktikus dikciót, hanem Stephen jelen idejû észlelésének viszonylatát is megteremtené a fordítás, s ezzel az olvasó tapasztalná a beszédmódok közötti váltást, csakúgy, mint azt az új fordítás változatában láthattuk: „Bakancsa újra korhadt, csikorgó árbocdarabon, fûrészkagylókon, csiszogó kavicsokon taposott, teménytelen kavicson küzd, tengeri szú rágta fákon, elveszett Armada.” Ez utóbbi értelmezés, mely a Lear királyból származó idézetet Vörösmarty Mihály fordításában, mindkét mû stílusának megfelelõen építi be a magyar fordítás szövetébe, még szikárabbá is teszi a stepheni szövegrészt az „elveszett Armada” megfogalmazás beiktatásával az „elsüllyedt Armadára terülõ kavicsok” helyére, s ezzel a beszéd karakterének megfelelõ alakzatot hoz létre. Szentkuthy fordításában a beszédmódbeli váltás, mint láttuk, nem történik meg, míg, a negyedik mondat, „Megkerülte õket, bölcs baktató”, olyan törést iktat a szövegbe, amely az eredetiben nem áll fönn. A „He coasted them, walking warily” mondat illeszkedik a narrátori beszéd szövetébe, ezért nem teszi szükségessé azt a váltást, amit a „bölcs baktató” magával hoz, s ami a fentiek alapján Stephen beszédmódját imitálja. A Magyar James Joyce Mûhely fordítói ezt felismerve a következõre módosították a fordítást: „Megkerülte, óvatosan lépkedve”, mely stílusában õrzi az eredetit.

555

Egy másik példa a „Télemakhosz” címû elsõ fejezetbõl ugyancsak azt mutatja, hogy a Magyar James Joyce Mûhely fordítói az angol szöveg struktúrájához illeszkedve pontosították Szentkuthy szövegváltozatát. Stephen és átmeneti lakótársa, Buck Mulligan egyik dialógusába ékelõdik a következõ rövid részlet: Stephen bent forward and peered at the mirror held out to him, cleft by a crooked crack. Hair on end. As he and others see me. Who chose this face for me? This dogsbody to rid of vermin. It asks me too. (U 1. 135-137) [kiemelés tõlem – V. D] Szentkuthy Miklós fordítása figyelmen kívül hagyja, hogy a második mondatban változik a beszédmód, s vele együtt a szöveg nézõpontja is: a narrátoréról Stephenére. Vagyis, Szentkuthy fordítása a következõképp módosítja a szakasz szerkezetét: Stephen égnek álló hajjal elõrehajolt, és belenézett az eléje nyújtott tükörbe. Szedett-vedett, repedt, kerek. Amilyennek mások látnak és ahogy õ lát. Ki választotta ezt az arcot nekem? Ezt a rühös kutyát. õ is rühelli (Sz 9). [Kiemelések tõlem – V. D.] Az angol nyelvû szöveg második mondata, mely a néma monológ stílusát mutatja („Hair on end”), Szentkuthynál az elsõ, narrátori mondatba szövõdik, a narrátori beszédnek megfelelõ stílusban („égnek álló hajjal”). A joyce-i szöveg elsõ mondatának tagmondata („cleft by a crooked crack”, ’görbe repedés által kettéhasított’) eközben kiválik a fordításban az elsõ mondatból, hogy szóválasztásában és beszédmódjában módosulva a második mondattá váljon („Szedettvedett, repedt, kerek). Vagyis, a „cleft by a crooked crack” (’görbe repedés által kettéhasított’) tagmondat, mely bár narrátori tagmondat, Szentkuthynál Stephen néma monológjának kezdeteként, a passzus második mondataként olvasható: „Szedett-vedett, repedt, kerek.” Azon túl, hogy megváltozik a tagmondat helye, tagolása és megfogalmazása, a „szedett-vedett” és a „kerek” jelzõk nem lelhetõek fel az eredetiben. Mindezen önkényes változtatások, át- és hozzáköltések nyomán a passzus szövegstruktúrája megbomlik, a gondolatok rendje és iránya alapvetõen megváltozik. Itt nem „minõségi romlásról” van szó, hanem kizárólag arról, hogy a fordításban a struktúra megbomlásával megváltozik a szöveg stílusa, mely változást a fordítás szükségessége és lehetõségei nem kívánnak meg. A Magyar James Joyce Mûhely fordítása ezzel szemben követi az Ulysses szövegét, s struktúrájának megfelelõen értelmezi: Stephen elõrehajolva belenézett az eléje nyújtott tükörbe, melyet repedés hasított ketté. Égnek álló haj. Ahogy õ és mások látnak. Ki választotta ezt az arcot nekem? Ezt az ágrólszakadt, bolhás kutyát. Ez is azt kérdezi (MJJM 12). [Kiemelés tõlem – V. D.]

556

Amellett, hogy a szövegben minden a neki szánt helyen van, s az eredeti szöveg beszédmódjának megfelelõ, a fordítás megfogalmazásmódjában is a joyce-i szöveg stílusát követi a magyar nyelv lehetõségeinek megfelelõen. Ez a szöveg beszédszerkezetében rejlõ stílus gondos, és sokrétûségében pontos megõrzése. Maradjunk egyelõre továbbra is az Ulysses elsõ négy fejezeténél, hiszen a mû stílusának itt felmerülõ struktúrái adják a szöveg késõbbi kibontakozásának alapját. S maradjunk a tagolás kérdésénél. Mert ennek kapcsán a fordítás eddig még fel nem merült problémájával kell számot vetnünk. Álljon itt egy példa ismét az elsõ, „Télemakhosz” címû fejezetbõl: He shaved evenly and with care, in silence, seriously (U 1. 99). A mondat tagolásának módja nem véletlen és nem puszta önkénybõl fakad. A szavak által felmutatott cselekvés hogyanja tárul fel a láttatás e meghatározott módjában. Gáspár Endre 1947-es Ulysses-fordításában a mondat a következõképp hangzik: Simán és figyelmesen borotválkozott, csöndben és komolyan.26 Gáspár Endre fordítása a magyar nyelv struktúrájának megfelelõen õrzi a mondat szerkezetét, és a két utolsó szót összekötõ és kötõszón kívül nem módosította a mondat dikcióját sem. Ha ezt a módosítást nem iktatta volna be, a következõképp hangzott volna a mondat: „Simán és figyelmesen borotválkozott, csöndben, komolyan.” Ez a szövegnek minden tekintetben megfelelõ fordításnak mutatkozik. Hiszen mást mondana például a „Simán és figyelmesen, csöndben, komolyan borotválkozott” szerkesztésmód, vagy mást a „Komolyan borotválkozott, csöndben, simán, figyelmesen”. Joyce nem ezek mellett a változatok mellett döntött, s nem is más mellett, mert az általa választott dikció által kiemelt gesztus láttatása csak így, ebben a megfogalmazásban történhet meg. S ha teheti, a fordításnak ezt kell követnie. Azt kell követnie, ahogy Buck Mulligant láttatja itt a narrátori beszéd, mely a dikció lépései által vonja be az olvasót abba az értelem-összefüggésbe, melyben Mulligant máshogy láthatjuk, mint eleddig. A zajos, eleven tréfamester szerepét következetesen vállaló Buck Mulligan e mondat által elõször a tõle idegen „simán” és „finoman” jelzõk között bukkan fel, higgadtságot kívánó borotválkozás közben; majd a hangoltság így láttatott, tõle szerepe szerint alapvetõen távol álló móduszaiból, magyarázat és közbevetés nélkül a „csöndben” felé lép el a narráció – Mulligan szinte kivételesnek, de mindenképp ritkán elõfordulónak mondható „csöndje” felé –, hogy végül a „komolyan” hihetetlenségében kulmináljon. A dikció e dramaturgiája így vonja be az olvasót az értelem-összefüggések lépésrõl lépésre felépülõ viszonylataiba, hogy végül maga jusson el az ebben meggondolandó, a felmutatott alak már-valahogy-ismert voltát illetõ kontraszthoz, Mulligan ebben a kontrasztban feltûnõ szerepéhez, karakteréhez, valamint ezek értelmezésének lehetõségeihez. Mondhatná most valaki, hogy fölösleges egyetlen mondattal ily sokat idõzni. 26

James Joyce: Ulysses. Gáspár Endre fordítása. Nova Irodalmi Intézet, Budapest, 1947, I. kötet, 3. A Gáspár Endre fordítására vonatkozó további utalások a fõszövegben zárójelben találhatók (G1).

557

Az Ulysses azonban költõi mû, mely regénynek álcázza magát, s nemcsak lehetõvé teszi, hanem meg is követeli, hogy elidõzzünk mondatainál, különben az „érthetetlenség” álarcával bünteti az olvasót. Az Ulysses szövege által kijelölt csapásokat tehát a fordításnak követnie kell, a maga lehetõségeinek megfelelõen. S láthattuk, Gáspár Endre gondot fordított arra, hogy a szöveg dikciója által kijelölt csapás láthatóvá és követhetõvé váljon, még ha a mondat végkifejletének szerepét föl is számolta az és kötõszó beiktatásával (hiszen a „csöndben” és a „komolyan” itt együtt lépnek föl, ezzel inkább saját viszonylatukra irányítva a figyelmet, mint a Mulligan hangoltságával alkotott kontrasztjukra). Szentkuthy fordítása Gáspárétól eltérõen fogalmaz: Egyenletes tempóban, csöndben és aggályosan, serioso borotválkozott (Sz 8). [Kiemelés az eredetiben – V. D.] Szentkuthy több szempontból is átkölti a mondat dikcióját. Átkölti a mondat rendjét, mivel fordításában a mondatban szereplõ harmadik mozzanatnak megfelelõ határozószó, a „csöndben” („in silence”) az elsõ („evenly”, „egyenletes tempóban”) és a második („with care”, „aggályosan”) mozzanat közé ékelõdik. S átkölti a beszédmódot is, a „serioso” közbevetés által, mely a „seriously”, avagy a ’komolyan’ határozószó alternatív fordítása, s amely szóválasztásában utalhat egy a narrátoritól eltérõ beszédmód közbeékelõdésére, mely váltásról pedig az eredeti szövegben nincs szó. Ha a „serioso”-t csak a narrátori beszédmód szabályszegéseként, nem pedig egy a narrátoritól eltérõ beszédmód egy szó erejéig tartó beékelõdéseként értelmezzük, a fordítás szintén nem felel meg a szövegnek, hiszen önkényes döntést képez a szóválasztást illetõen: a narrátori beszéd itt nem tér el az általa kijelölt keretektõl. A Magyar James Joyce Mûhely Szentkuthy fordítását ekképp dolgozta át: Egyenletes tempóban, csöndben és nagy gonddal borotválkozott (MJJM 11). Amellett, hogy nem rendezték vissza a mondat szövegnek megfelelõ rendjét (mely az egyenletes tempóban – nagy gonddal – csöndben lett volna), lehagyták a mondat végérõl a „komolyan” határozószót, s ezzel kihagyták a dikció egyik fontos lépését, mely Szentkuthynál „serioso”-ként szerepelt. Vagyis, nemcsak hogy nem állt helyre a mondat dramaturgiája, mely a mondat struktúrájából fakad, hanem a „komolyan” elmaradásával mozzanataiban is megváltozott. Gáspár Endre értelmezésében azonban látható, hogy a magyar nyelv itt lehetõséget ad a fordító számára a mondat stílusának teljes körû megõrzésére. Ha a körülményes „egyenletes tempóban” megfogalmazást a gáspári „simán”-ra változtatjuk, a „nagy gonddal” megfogalmazásból kikerül a szükségtelen „nagy”, valamint, ha a mondat rendjét visszaállítjuk s a lemaradt szót pótoljuk, a mondat ekképp hangozhatna: „Simán és gonddal borotválkozott, csöndben, komolyan.” Ez a szövegnek megfelelõ tagolású és megfogalmazású változatnak mutatkozik, s kiküszöbölte volna azt, ami a magyar fordításban a mondatszerkezet megbomlásával elõállt: a mondat transz558

parenssé válását. Az „[e]gyenletes tempóban, csöndben és nagy gonddal borotválkozott” mondat leíró jellegében talán közelebb áll az olvasó által ismert fogalmazásmódokhoz, éppen ezáltal azonban nem tudja õrizni azt, ami az Ulysses szövegében költõi. Az imént idézett mondatot követõ bekezdés két mondatát ugyancsak érdemes a fordítások szempontjából értelmeznünk, mert az a tagolás lehetõségeinek már eddigiekben vázolt problémáját ismét felveti. Stephen, an elbow rested on the jagged granite, leaned his palm against his brow and gazed at the fraying edge of his shiny black coat-sleeve. Pain, that was not yet the pain of love, fretted his heart (U 1. 100–102). [Kiemelés tõlem – V. D.] Ha a második mondatot szemügyre vesszük, ismét egy olyan mondattal találjuk szembe magunkat, ahol a dikció nem hagyható figyelmen kívül a mondás módját illetõen. Gáspár Endre a következõ fordítással él: Bánat, de még nem szerelmi bánat rágta szívét (G1, 3). A magyar nyelvû fordítás e változatában megmarad az angol nyelvû mondat tagolása, a szöveg dikciója, s ezáltal képes átadni az olvasónak azt, ahogyan Stephen bánatának jellegét exponálja a mondás módja. Hiszen a közbevetés „that was not yet the pain of love” (’de még nem a szerelem bánata’) kiemel, s ezzel arra irányítja a figyelmet, ami az a bánat még nem, de ami még lehet. Szentkuthy fordítása ekképp szól: Kín rágta szívét, bár még nem a szerelem kínja (Sz 8). A mondat rendje itt megváltozik: a közbevetés „bár még nem a szerelem kínja” a mondat végére kerül, az alany és az állítmány között nem képez cezúrát, s ezzel exponáló jelentõségét is elveszíti. A „kín” kínjellege itt is meghatározatlan marad, azonban itt már a „kín” nem-jellege is alárendelt szerepet tölt be, melyet a „but”, avagy „de” kötõszónak a „bár” kötõszóval történõ helyettesítése is aláhúz: mintha a „bár” valamiféle mellékkörülményt vezetne be, amely árnyalja a szituációt, de nem meghatározó arra nézve. A Magyar James Joyce Mûhely nem változtatott Szentkuthy ezen megoldásán, jóllehet Gáspár megoldását itt is újra alkalmazhatták volna, ahogy ezt több helyen megtették. Ugyanakkor a kérdéses mondatot követõ szövegrészt (U 1. 102–105) pontosították a szóválasztás tekintetében, pl. a „fraying”-et „francos” helyett Bartos Tibor nyomán „foszlott”-ra, a „body”-t „tetemé”-rõl „testé”-re, a „graveclothes” szót pedig a kontextus stílusának nem megfelelõ „koporsókosztüm”-rõl „halotti lepel”-re módosították (MJJM 11). Ha az egyes mondatok tagolásának differenciált átdolgozására is még inkább figyelmet fordítottak volna, a joyce-i szöveg költõi dikciója a magyarul olvasók számára is a maga különösségében, különlegességében vált volna láthatóvá.

559

A SZEMÉLY ÉS A NÉVMÁS Az imént említett, szóválasztásában pontosított szövegrész egy másik problémára is rámutat. Silently, in a dream she had come to him after her death, her wasted body within its loose brown graveclothes giving off an odour of wax and rosewood, her breath, that had bent upon him, mute, reproachful, a faint odour of wetted ashes (U 1. 102– 105). [Kiemelés tõlem – V. D.] Csendben, álmában az anyja eljött hozzá, aszott teste barna, bõ halotti lepelben, viasz- és rózsafa-szag, a lehelete ahogy fölé hajolt, némán, vádlón, nedves hamu bágyadt illata (MJJM 11). [Kiemelés tõlem – V. D.] Az idézett passzust illetõen ugyanis az Ulysses magyar szövegváltozatai közül mind a négyrõl elmondható, hogy az angolul a ’nõnemû õ’-t jelölõ személyes névmás („she”) helyén az „anyja” áll („Csendben, álmában az anyja eljött hozzá”), s nem pusztán az igerag utal a meghatározatlan õ-re: „Csendben, álmában eljött hozzá.” E jelenség felveti a kérdést, szükségessé teszi-e a fordítás, hogy a személyes névmás utalásában rejlõ ki nyilvánvalóvá váljon, mik lehetnek ennek a nyilvánvalóvá tételnek a körülményei és feltételei, s egyáltalán, mindig nyilvánvalóvá lesz-e a ki a szöveg alapján? Ezt, vagyis a személyes névmások fordításának problémáját a Magyar James Joyce Mûhely is kiemelt problémaként kezelte. Gula Marianna gondolatait idézzük ennek kapcsán: Egy másik vitaforrás az volt, hogy mennyire egyértelmûsíthet a fordítás. A legtöbb galibát e téren a névmások okozták, illetve az, hogy az Ulysses kedveli az elliptikus szerkezeteket. Angolul, még ha nincs is nevesítve valaki, a neme az egyes szám harmadik személyû névmásból kiderül, ami legalább részben iránymutató az olvasó számára. Mivel magyarul nincs ilyen kapaszkodó, gyakran muszáj konkrétabbá tenni, hogy kirõl van szó, hogy ne tegyük homályosabbá a szöveget. […] [A] Kalüpszó fejezet nyitójelenetében én még mindig nem örülök annak, hogy rögtön kiderül, Leopold Bloom a neje számára készíti a reggelit. Az angolban egyszerûen annyi áll, hogy ’for her’. Mivel egy nõstény macska ólálkodik Bloom körül a konyhában, egy pillanatra az eredeti olvasója azt is hiheti, hogy Bloom a macskának készít reggelit. A magyar fordításból azt az aprócska ambivalenciát már a Szentkuthy-fordítás kiiktatta. Én szívem szerint restauráltam volna, de így maradt.27

27 Bényei Tamás interjúja Gula Mariannával, 9–10.

560

A „konkrétabbá tétel” néhol elengedhetetlen a fordítás során, vagyis, mint Gula Marianna kiemeli, „gyakran muszáj konkrétabbá tenni, hogy kirõl van szó, hogy ne tegyük homályosabbá a szöveget”. Bizonyos szöveghelyek érthetõsége megköveteli, hogy magyarul nyilvánvalóvá váljon, kire utal az angol névmás, különben a meghatározatlanság valóban az érthetõség rovására megy. A magyar nyelv korlátozott lehetõségei az angoléhoz viszonyítva itt nyilvánvalóvá válnak. Ugyanakkor, a „konkrétabbá tétel” e lehetõségének alkalmazása olyan pontokon, ahol a szöveg érthetõvé tétele ezt nem kívánja meg, az „egyértelmûsítés” veszélyével jár, amely ismételten az „érthetõség” – mint világosság – transzparenciába fordulásának problémáját veti fel. Hiszen a Gula Marianna által említett példa (Leopold Bloom reggelikészítése kapcsán) azt tanúsítja, hogy a szöveg számos ponton maga is „homályosságra” törekszik, vagyis fenntartja az értelmezés lehetõségeinek többféleségét. S kérdés, hogy ezt a „homályosságot”, mely nem puszta „zavarosság”, hanem a nyelv szabadsága, a szöveg stílusának sajátja, eliminálhatja-e a fordítás, ha van lehetõsége meghagyni ezt a homályt? Ez a kérdés a névmások kapcsán többször felmerül az Ulysses új magyar fordítását olvasva. A probléma kapcsán pedig ismét feltûnik, hogy a szöveg terében, értelemösszefüggéseiben, vagyis mindenkor egy (fel)adott megfogalmazás kon-textusában kell tájékozódnia az olvasónak. Mert ekképp válik láthatóvá, hogy bár az Ulysses magyar szövegében a mindenkori õ még nemét illetõen is meghatározatlanná lehet, bizonyos, az õ-höz kapcsolódó szöveghelyek értelmezése lehetõvé teszi az olvasó számára, hogy kibogozza, kirõl is lehet szó: így a fordításnak nem kell minden esetben egyértelmûsítéshez folyamodnia, mely szükségtelen transzparenciához vezethet. Két példát idézünk ennek megvilágításához. Elsõként egy az elõzõ idézet értelem-összefüggéseihez szorosan kapcsolódó passzust, az elsõ fejezetbõl: Folded away in the memory of nature with her toys. Memories beset his brooding brain. Her glass of water from the kitchen tap when she had approached the sacrament. A cored apple, filled with brown sugar, roasting for her at the hob on a dark autumn evening. Her shapely fingernails reddened by the blood of squashed lice from the children’s shirts (U 1. 265–269). Az angol névmásokban rejlõ, nemekre történõ utalások, ahogy Gula Marianna felhívta rá a figyelmet, itt is segítik az olvasót a tájékozódásban. Feltéve, ha már bejárta e passzust megelõzõ szövegteret. Ha nem, ha éppen itt nyitja ki a könyvet, s itt kezdi olvasni az Ulyssest, csak arról értesül, hogy egy nõre és egy férfira történik utalás („her”, „his”). Mivel a magyar nyelvû szöveg nem engedhet meg magának a nemekre történõ kifejezett utalásokat, a mondatok értelmét itt is a szövegnek az olvasó által bejárt tere kell, hogy világossá tegye, semmiképp sem magyarázó fordítás. A fordításváltozatokat idõrendben idézzük, a változtatások átláthatósága végett. Ekképp szól tehát a fordítás Szentkuthy 1974-es fordításában:

561

A természet eltette emlékbe játékszereivel együtt. Emlékezet most minden lélegzet. Pohár víz a konyhai csapról, mikor áldozni indult. Kivájt alma, megtöltve nyerscukorral, ott sült a tûzhelyen sötét õszi estén. Szép körmei vörösek voltak a vértõl, tetveket pattintott gyermekei ingén (Sz 14). Így hangzik a szakasz Bartos Tibor átdolgozásában: A természet eltette emlékbe játékszereivel együtt. Borongós emlékek lepték meg. Pohár vizet a konyhai csapról, mikor áldozni indult. Vájt ki almát, megtöltötte nyers cukorral, s ott sütötte a tûzhelyen sötét õszi estén. Szép körmei vöröslöttek a vértõl, mikor tetveket pattintott gyermekei ingén.28 A Magyar James Joyce Mûhely fordításában pedig a következõképp olvasható a passzus: A természet õt is eltette emlékbe játékszereivel együtt. Stephen borongó elméjére rátelepedtek az emlékek. Pohár víz a konyhai csapról, áldozás után. Kivájt alma megtöltve barnacukorral, amint ott sült a tûzhelyen sötét õszi estén. Ívelt körmei vörösen a vértõl, mikor szétnyomta a gyerekek ingérõl leszedett tetveket (MJJM 15). Az utóbbi fordításban a második mondat személyes névmásának helyére („his”) a rejtve maradt õ helyett (mint Bartosnál a „lepték meg”-ben) a Stephen tulajdonnév ékelõdik be, mely transzparenssé teszi, hogy kirõl van szó, szükségtelenül. Hiszen a kontextusból eddigre nyilvánvalóvá kell válnia a magyar olvasó számára is, hogy Stephen az az õ, akinek „borongó elméjére rátelepedtek az emlékek”, még ha az elõzõ mondatban édesanyjáról van is szó: „A természet õt is eltette emlékbe játékszereivel együtt.” A két õ közötti váltást tehát a kontextusnak kell egyértelmûvé tennie az olvasó számára. Hiszen e részletet megelõzõen Stephen Mulligannel való beszélgetése Stephen édesanyja halála köré összpontosul, e részletet követõen pedig, például, Stephen e gondolatai is édesanyját illetik: „Nem anyám. Hagyj engem, hagyj élni…” (MJJM 16) Stephen nevének az idézett részlet második mondatába való beillesztése által a fordítás túlbeszéli a joyce-i szöveget, s egyszersmind a teljes passzust Stephenre hegyezi ki, jóllehet itt nem elsõsorban Stephen a láttatott, hanem édesanyja emlékéhez való viszonya. Annál is inkább így van ez, hogy a passzus eredeti szövegének további részében mindvégig a „she” és a „her” személyes névmás dominál, melyre a Magyar James Joyce Mûhely fordítása – Szentkuthy fordítását ebben alapvetõen követve –, az utolsó mondaton kívül („Ívelt körmei”) nem utal. Azaz, ponto28

James Joyce: Ulysses, Szentkuthy Miklós fordítása, a fordítást az eredetivel egybevetette és szerkesztette Bartos Tibor (Európa, Budapest, 1986), 14. A Bartos Tibor által átdolgozott fordításra vonatkozó további utalások a fõszövegben, zárójelben találhatók (B).

562

sabban, a fordítás itt azt sem teszi egyértelmûvé, hogy a joyce-i szöveg jelöli: itt „valakinek” a pohár vizérõl van szó, „Her glass of water from the kitchen tap”. Ehelyett Joyce választhatta volna a fordításnak megfelelõ „Glass of water from the kitchen tap” fogalmazásmódot is, elhagyva a „her”-t, mégsem ezt tette. S tán nem véletlenül. Ha a „Pohár vize a konyhai csapról” megfogalmazás elõször nem is tenné egyértelmûvé a magyar fordításban, hogy anyjára, vagy Stephenre utal a birtokjel, az ezt követõ tagmondatból, „mikor áldozni indult”, s a rá következõ mondatok összefüggésébõl visszakövetkeztethetünk arra, hogy kirõl is van szó. Erre azonban nem helyez hangsúlyt az új fordítás, minthogy a személyre történõ utalás kimarad az említett tagmondatból („áldozás után” a „mikor áldozni indult” helyett), s a következõ, negyedik mondatból is: „Kivájt alma megtöltve barnacukorral, amint ott sült a tûzhelyen sötét õszi estén” („A cored apple, filled with brown sugar, roasting for her at the hob on a dark autumn evening”). A „for her”-nek megfelelõ utalás hiányzik mind Szentkuthy változatából, mind az új fordításból: így az anyára történõ utalások lánca megbomlik. Nem így Bartos Tibor átdolgozásában, ahol a „megtöltötte” és a „sütötte” egyaránt utalnak a mondat kijére, egyszersmind összefüggést teremtve az ezt megelõzõ („indult”) és erre következõ („szép körmei”) utalásokkal, mely összefüggések viszonylatában kirajzolódik a láttatott személy. Gáspár Endre fordítása ezt az összefüggést a harmadik, negyedik és ötödik mondatokban ugyancsak megõrzi, jóllehet a megfogalmazás csiszoltságát illetõen elmarad a késõbbi változatoktól: „A vizes pohara a konyhai polcról, mikor áldozásra ment. Belül üres alma, barna cukorral tele, sül neki egy sötét õszi este a kandallón. Formás körmei pirosak a gyerekek ingein elnyomott tetvek vérétõl.” (G1, 7, kiemelések tõlem – V. D.) Mindezen különbségekbõl látható, hogy a Magyar James Joyce Mûhely fordítása az idézett passzusban hol szükségtelenül teszi egyértelmûvé a személy kilétét, hol nem pótolja a személyre történõ nyelvtani utalásokat, mely hiány megváltoztatja a szövegösszefüggést, s mást emel ki, másra irányítja a figyelmet (Stephenre, amint emlékezik), mint a joyce-i szöveg (Stephen viszonyára édesanyja emlékéhez, emlékeiben). A fordításnak engednie kell, hogy az olvasó maga ismerje fel a Stephenre vonatkozó õ és az anyjára vonatkozó õ közti különbséget, de arra is lehetõséget kell teremtenie, hogy ehhez megtalálja a nyelvnek az utalás-összefüggés kijére vonatkozó jeleit. A névmások transzparenciájának kérdését illetõen, a harmadik „Próteusz” címû fejezetbõl származik a második példa. Stephen egyik, a fejezetben szereplõ néma monológjában hangzik el a következõ mondat: „She serves me at his beck” (U 3. 219–220). Az új fordítás ekképp fordítja ezt a mondatot: „Intésére kiszolgál a pincérnõ” (MJJM 45–46). Szentkuthynál ekképp találjuk: „Háta mögül szolgál ki engem” (Sz 54). Bartos Tibor pedig így módosította Szentkuthy változatát: „Intésére szolgál ki engem” (B 55). Az új fordítás tehát az „at his beck” kifejezést a nem megfelelõ „háta mögül” helyett Bartos Tibor átdolgozása nyomán meghagyja az „[i]ntésére” változatban, nem követi azonban Bartos módosítását abban, hogy ismét nyilvánvalóvá teszi azt, ami nem nyilvánvaló az angol nyelvû szövegben sem. Vagyis, elsõ olvasatban nem nyilvánvaló. Mert a személyes névmás – a szövegbõl visszamenõleg világossá válik 563

– egy francia pincérnõre vonatkozik, akit a Stephen társaságában idõzõ Kevin Egan int magukhoz egy párizsi étteremben. Az „Intésére kiszolgál a pincérnõ” helyett a szöveg többértelmûségének, az utalás pillanatnyi el-nemdönthetõségének jobban megfelelt volna, ha Bartos nyomán, mellõzik a személyes névmás kijére történõ utalás kifejezetté tételét: „Intésére kiszolgál”. Most is, mint mindig, a beszédmódok szövedékének terében kell tájékozódnia az olvasónak annak felleléséhez, hogy a „she” kire vonatkozik, s a fordítás nem könnyítheti meg ezt a feladatot, hiszen ha ezt teszi, a referenciák jelentõségére irányítja a figyelmet, ahelyett, hogy engedné az olvasót a nyelv megkerülhetetlenségével, s az Ulysses esetében megkerülhetetlen többértelmûségével szembesülni. BESZÉD ÉS KARAKTER Az ötödik, „A lótuszevõk” címû fejezet is szolgál példával a személyre történõ utalás transzparenssé válására. Egy a Leopold Bloom néma monológja által meghatározott fejezetbõl származó mondat így szól az új fordításban: „Meddig piszmog még az a pasas azzal az aprópénzzel?” (MJJM 75) Az „a pasas” beékelõdését a joyce-i mondatban szereplõ „he” generálja: „What is he foostering over that change for?” (U 5. 118) A személyre tett utalás kifejezetté válása itt ismét nem volna szükséges, hiszen a mondattól visszafelé számított második bekezdés hírt ad arról, kirõl is van szó: „[T]he man, husband, brother, like her, searched his pockets for change” (U 5. 100–101): „[A] férfi, férje, bátyja, hasonlít hozzá, kotorászott a zsebében aprópénzért” (MJJM 74). A utalás kijének kifejezetté válása itt azért sem elõnyös, mert a néma monológ logikájával nem egyezik, hogy a beszéd saját maga számára tegyen kifejezetté valamit, amit az értelem-összefüggésekben bennfoglaltként tud. (Ez utóbbi tendencia hozza létre e beszédmód gyakorta elliptikus szerkesztésmódját is.) Szentkuthy ekképp fordítja a mondatot: „Meddig mogyorózik még azzal az aprópénzzel?” (Sz 88) Itt az utalás kije, a joyce-i szövegnek megfelelõen nem válik kifejezetté, a fordítás szóválasztása azonban nem illeszkedik Bloom néma monológjainak beszédmódjához. Az új fordítás, a kire tett utalás kifejezetté válása nélkül ekképp hangozna: „Meddig piszmog még azzal az aprópénzzel?” Ez a szöveg stílusának mindkét említett szempontból megfelelõ volna, hiszen a „he” a „piszmog”-ban benne foglalt, és a szó egyszersmind megfelelõbb Bloom stílusának, mint a „mogyorózik”. S ebbõl ismételten láthatóvá válik a Magyar James Joyce Mûhely fordításának azon tendenciája, hogy szóválasztás tekintetében pontosabb, differenciáltabb, mint Szentkuthyé. Így van ez a karakterek beszédstílusa esetében is. Leopold Bloom, Stephen Dedalus mellett az Ulysses másik fõ alakja, más hangot kapott az új fordítástól, mint Gula Marianna is kitért rá egyik írásában. Szentkuthy Miklós értelmezésében, mint Gula Marianna idézi, Leopold Bloom egy „aszfalt-töltelék ’niemand’”, akinek alakjával Joyce „saját létének értelmetlenségét […] kínozza magából”.29 Ezt a Bloom karakterét illetõ értelmezést, valamint Szentkuthy for29

Idézi Gula Marianna, „Leopold Bloom Coming into His Own in Hungarian”, 119.

564

dításának a szöveg stílusszövedékére irányuló egynemûsítõ tendenciáját tekintve a bloomi beszéd tagolás- és fogalmazásmódja merõben eltér attól, amit az olvasó Joyce Ulyssesében olvashat. Álljon itt most egy szövegrész Bloom egyik monológjából (a negyedik fejezetbõl), hogy láthassuk, hogyan változott az új fordításban Bloom beszédének karaktere, vagyis az õ karakterének beszéde. Elsõként Szentkuthy fordításából idézzük a szövegrészt, majd a Magyar James Joyce Mûhely munkájából. Én is megpróbálkozhatnék egy karccal. Mrs. és Mr. L. M. Bloom néven. Kitalálni egy sztorit valami közmondásból, amelyik? Régen, mikor próbáltam fölfirkálni a mandzsettámra, amit öltözködés közben mondott. Együtt öltözni nem szerettem. Borotválkozás közben megvágtam magam. Szívtam az alsó ajkát, a szoknyasliccét fölkampóztam. Beütemezni. 9, 15. Roberts még mindig nem fizetett? 9, 20. Gretta Conroyon mi volt? 9, 23. Mi szállt meg, hogy megvettem ezt a fésût? 9, 24. Ez a káposzta egészen felfújt. Porkarika Molly lakkcipõjén. ügyesen dörzsölte egyik cipõorrát a másik után a harisnyájához a vádliján (Sz 83). Meg lehetne próbálkozni egy karcolattal. Írta Mr. és Mrs. L. M. Bloom. Kitalálni egy sztorit valami közmondásból. Melyikbõl? Régen, mikor próbáltam lejegyezni a mandzsettámra, amit öltözködés közben mondott. Nem jó ötlet együtt öltözni. Borotválkozás közben megvágtam magam. Ahogy beharapja az alsó ajkát, mikor a szoknyáját kapcsolja össze. Mértem az idõt. 9: 15. Roberts még mindig nem fizetett? 9: 20. Gretta Conroyon mi volt? 9: 23. Mi szállt meg, hogy megvettem ezt a fésût? 9: 24. Ez a káposzta egészen felfújt. Porszem a lakkcipõjén: ügyesen dörzsölte a cipõorrát a harisnyájához a vádliján, egyiket a másik után (MJJM 70). [Kiemelések tõlem – V. D.] Mint a két passzusból jól látható, az új fordítás alapvetõ változtatásokat vitt véghez a szöveg stílusát illetõen. Szentkuthy Bloomja gondolkodásában ’énjét’ helyezi elõtérbe, amely beszédében is megmutatkozik: „Én is megpróbálkozhatnék” („Might manage”, ’Meg lehetne próbálni’), „nem szerettem” („Dislike”, ’Nem jó’), „szívtam az alsó ajkát” („Biting her nether lip”, ’Alsó ajkát harapva’). A szóválasztás irányából hanyag arrogancia tûnik ki: „valami közmondásból, amelyik?”, „fölfirkálni”, „[b]eütemezni”, s ismét idekívánkozik a „Szívtam az alsó ajkát, a szoknyasliccét fölkampóztam” mondat, mely a joyce-i szöveg szabados értelmezését képezi. Hiszen bár a „Biting her nether lip, hooking the placket of her skirt” mondatot ekképp is lehetne értelmezni, Bloom gondolkodás- és ekképp beszédmódjától merõben elüt egy ilyen megfogalmazás. E mondat átértelmezését illetõen a Magyar James Joyce Mûhely Bartos Tibor átdolgozásának nyomvonalán haladt. Bartos Tibor ekképp módosítja Szentkuthy fordítását: „Az alsó ajkába harapott, miközben a szoknyáját 565

kapcsolta” (B 85–86). Ez utóbbi fogalmazásmód értelmét tekintve találó fordításnak mutatkozik, ugyanakkor a múlt idõ alkalmazásában és leíró jellegében távolságtartást mutat, csakúgy, mint a rá következõ „Számoltam, meddig öltözködik” (B 86) („Timing her”, ’Mértem az idejét’), mely a bloomi néma monológ Mollyt illetõ közvetlen hangvételéhez nem illik. Az „Ahogy beharapja az alsó ajkát, mikor a szoknyáját kapcsolja össze” („Biting her nether lip, hooking the placket of her skirt”) a bloomi stílusnak megfelelõ értelmezését adja a mondatnak, amennyiben a néma monológ által meghatározott jelen idõt alkalmaz, s a leíró jelleg helyett a gesztusok módjának és összefüggésének láttatására helyezi a hangsúlyt. Az ezt követõ rövid és humoros „Mértem az idõt” („Timing her”) pedig ugyancsak a kontextusnak és a fesztelen, de bensõséges hangnemnek megfelelõ fogalmazásmód. A Magyar James Joyce Mûhely fordításának Bloomját, már ebbõl is látható, szóválasztásában és mondatalakításában bizalmas hangvétel, szelíd, megfontolt gondolkodás tünteti ki. Az ’én’ dominanciáját a lehetõségek mérlegelése váltja a beszédben: „Meg lehetne próbálkozni” („Might manage”), „Melyikbõl?” („Which?”), „Nem jó ötlet” („Dislike”). Beszédének tagolása is differenciált. Ezt jól mutatja, hogy az új fordítás az eredeti szöveghez illeszkedve két mondatra, a harmadik és negyedik mondatra tagolja azt, ami Szentkuthynál egy mondatot képez, a harmadikat. A tagolás e módja Bloom megfontolt észjárásához illeszkedik. S ugyanez igaz az utolsó mondatra is, melyet az új fordítás az eredeti szöveg dikciójának megfelelõen kettõsponttal tagol, jelezve, ahogy Bloom egy általa felidézett emléknél idõzik: „Porszem a lakkcipõjén: ügyesen dörzsölte a cipõorrát a harisnyájához a vádliján, egyiket a másik után.” Szentkuthynál az emlék és ennek kibontakozása nemcsak két külön mondatra tagolódik, hanem a második, kibontakozást képezõ gondolat külön bekezdésben is kap helyet. „ügyesen dörzsölte egyik cipõorrát a másik után a harisnyájához a vádliján.” Eme, vagyis a második mondat Szentkuthynál a következõ bekezdés elsõ mondataként olvasható. Amellett, hogy ez a változat a tagolás módjában szétzilálja a gondolatmenet összefüggését, körülíró, szavakat egymásra halmozó jellege révén megfogalmazásában is hanyagságra utal. A Magyar James Joyce Mûhely, mint fentebb olvashattuk, ekképp változtatott a bloomi artikuláció rendjén: „ügyesen dörzsölte a cipõorrát a harisnyájához a vádliján, egyiket a másik után”. Az „egyiket a másik után” a mondat végére kerül, s összegzésképp lezárást ad a gondolatmenetnek, ami a kettõspont elõtt a porszem-lakkcipõ, a kettõspont cezúráját követõen a cipõorr-harisnya-vádli lépésektõl így („egyiket a másik után”) tér vissza a lakkcipõkhöz. A megfogalmazás e módja a bloomi gondolkodásnak a joyce-i szövegben megmutatkozó rejtett költõiségét engedi mûködni a magyar nyelvû változatban is. Arról pedig már csak futólag szólunk, hogy a Szentkuthy által a névmás helyére szükségtelenül beillesztett Molly a „Porkarika Molly lakkcipõjén” mondatból a Magyar James Joyce Mûhely fordításában eltûnik: „Porszem a lakkcipõjén”, vagyis itt az utalás kije, a szövegnek megfelelõen, nem válik kifejezetté, a fordítás nem válik szükségtelenül transzparenssé. Az új fordítás tehát itt ismételten pontosságáról, s a szöveg eltérõ stilisztikai aspektusainak megfelelõ értelmezésérõl tesz bizonyságot. 566

Meg kell jegyeznünk itt azt is, hogy ez a tendencia a karakterek beszédmódjának fordításánál a mû egészét tekintve megfigyelhetõ. Ha a már említett Kevin Egan Stephen Dedalus monológjába iktatott szavait idézzük az 1974-es magyar fordítás harmadik fejezetébõl, mintha Szentkuthy fordításának Bloomját hallanánk: „Ragyogó kis bájgúnár voltam annak idején, Szent Pubertuszra mondom” (Sz 55, kiemelés tõlem – V. D.). Nem így az új fordításban: „Mondhatom, hetyke legény voltam annak idején, az voltam, hitemre” (MJJM 46, kiemelés tõlem – V. D.). Két eltérõ beszédmód, két gondolkodásmód, két irányultság, két karakter. S az új fordítás a stílus egysíkúságából ismét ahhoz segít itt vissza, amit Joyce Ulyssese mond a mondás módján. Ebben lesz utánköltéssé. BöKKENõK A leginkább szembetûnõ az új fordításban, hogy a fogalmazásmódok egyenletesen váltak differenciáltabbá, csiszoltabbá, választékosabbá. Ugyanakkor a beszéd ezen viszonylatában is felmerülnek olyan szempontok, amelyekre még érdemes felhívni a figyelmet, ha az eredeti szöveghez tartjuk magunkat a fordítást illetõ gondolataink terén. Hiszen bizonyos pontokon elõfordul, hogy szükségtelen szó, kifejezés kerül a szövegbe, s ez a már csak az ismételten említett csiszoltság fényében is feltûnik az olvasónak. Ilyenek például a szöveg által nem igényelt névelõk, mutató névmások, hasonlítószók, valamint egyes szavak, megfogalmazások a kontextusból fakadó, mégis szükségtelen betoldása. Néhány példát erre a már említett negyedik („Kalüpszó”) és ötödik („A lótuszevõk”) fejezetekbõl idézünk. Az ötödik fejezet elején szereplõ mondat, mely Bloomot láttatja, miközben a titkos levelezõpartnerétõl kapott levelet csúsztatja zsebébe, „He slipped card and letter into his sidepocket […]” (U 5. 65) nem teszi szükségessé a határozott névelõk jelölését, az új fordításban mégis ezt olvashatjuk: „A kártyát és a levelet oldalzsebébe dugta […]” (MJJM 74). Szentkuthynál így szól a mondat: „Kártyát és levelet oldalzsebébe dugta […]” (Sz 87). Ez utóbbi változat a határozott névelõk elhagyása révén a mindennapi szóhasználattól szinte észrevétlenül, de eltér, s ezzel, a látás szokványos szempontját eltolva a beszédben, feltûnni engedi a szóban forgó tárgyakat. Ezzel szemben az elõbbi változat a határozott névelõk beiktatásával megmarad a hétköznapi beszéd szokványosságában, s ezzel puszta helyzetjelentéssé válik. Az Ulysses természetesen nem nélkülözi a „hétköznapi” mondatokat sem, ott, ahol azonban a megfogalmazás ettõl eltér, s ahol a fordításnak van lehetõsége az eredeti szöveg értelméhez illeszkedõ, ugyanakkor a célnyelv lehetõségeinek megfelelõ áttételre, élnie kell a lehetõséggel. A mutató névmások esetében sincs ez másképp: mindig a beszéd stílusának megfelelõ célnyelvi fordítás illik a forrásnyelvi szöveghez, legyen szó áttételrõl, után- vagy továbbköltésrõl. Az elõbb idézett mondattal azonos bekezdésben található a „That must be why women go after them” (U 5. 69) mondat, mely fordítható ekképp: „Ezért van az, hogy a nõk buknak rájuk” 567

(MJJM 47), de ekképp is: „Ez a nõk miatt van, mert buknak rá” (Sz 87). Az utóbbi fordítás, Szentkuthy Miklósé, az új fordítással szemben szabadon fordítja bár a mondatot, az a bloomi néma monológ tagolásmódjának mégis megfelelõbbnek mutatkozik, mégpedig a mondat szerkesztésmódjában megnyilvánuló közvetlen hangvétel miatt: az elsõ mondat „felütésére” „Ez a nõk miatt van”, a második mondat felel: „mert buknak rá”. Az önmagunkkal folytatott dialógus dikcióját, mely a beszéd szabályszerûségének lazulását és közvetlenséget tanúsít, a tagolás e módja jól példázza. Ezzel szemben a Magyar James Joyce Mûhely fordításában az „ezért van az, hogy” megfogalmazás magyarázó jellege a néma monológ stílusától elidegeníti a beszédet. Mondhatnánk, az ember önmagával folytatott dialógusában nem magyarázza magának a helyzet állását ekképp; ugyanakkor, e fogalmazásmód rövidebb változatában, az „Ezért van” mellõl a mutató névmást elhagyva, már közelebb lépne a mondat a hangütés közvetlenségéhez: „Ezért van, hogy a nõk buknak rájuk.” Itt is megmutatkozik, hogy a cél soha nem lehet a szöveg „szó szerinti” fordítása, sokkal inkább, mint korábban kiemeltük, a szöveg értelme szerint történõ fordításra van szükség, mely a szóválasztást, a mondat rendjét és a mondat rendjén túl a mondat dikcióját egyaránt meghatározza. Ha a fordítás azáltal próbálja „érthetõbbé” tenni a szöveget, hogy magyarázó, vagy körülíró mondatokkal helyettesíti a szöveg genuin „homályát”, akkor éppen inventív, költõi mivoltától fosztja meg. Meg kell említenünk még, hogy ugyanez a tendencia mutatkozik a hasonlítószók és más, vonatkoztatást jelölõ szavak esetében. Visszapillantva a negyedik fejezetre, az új magyar fordításban ezt olvashatjuk Bloom Boylant illetõ néma megjegyzéseként: „Zsebre vágott kézzel énekel, mint egy szabadnapos postakocsis” (MJJM 68). Az angol mondatban nem szerepel a ’mint’, like, hasonlítószó: „Hands struck in his trousers’ pockets, jarvey off for the day, singing” (U 4. 439–440). A „mint” beillesztése a magyar mondatba megbontja az angolban felépített parataktikus szerkezetet, s ezzel nyilvánvalóvá teszi azt, ami az eredetiben az egymás mellé helyezettség rendjében foglalt. Itt a szöveg „érthetõbbé” válásának igénye tehát ismét az értelem transzparenssé váláshoz vezet a struktúra világossá tétele helyett. Szentkuthy fordításában, korábban is láttuk, alapvetõ tendenciaként mutatkozik a parataktikus szerkesztésmód, s alkalmazása e helyütt a szövegnek megfelelõ. A parataktikus szerkezet megõrzése ennek megfelelõen, az idézett mondat fordításában nem ütközött akadályba, jóllehet itt is beékelõdött egy „és” kötõszó a mondat végére: „Kezek a nadrágzsebben, vén kocsis szabadnapos és énekel” (Sz 80). A negyedik fejezet egy másik mondatában a „mint” szintén úgy ékelõdik be a magyar fordításba, hogy az angol nyelvû szöveg nem teszi szükségessé. „[S]plendid masterpiece in art colours. Tea before you put milk in” (U 4. 370–371, kiemelés tõlem – V. D.), szól a mondat. Szentkuthy Miklós fordítása nem találja el a mondat értelmét: „csodálatos remekmû stílus-színekben. Elõbb a teát, aztán a tejet” (Sz 78). A Magyar James Joyce Mûhely fordítása e tévesztést eliminálja, a mondat értelmét helyreállítja, ugyanakkor stílusában módosítja az eredeti szöveget: „[K]iváló mûalkotás mûvészi színekben. Mint a tea, mikor beleöntik a tejet”(MJJM 66, kiemelés tõlem – V. D.). A módosítás 568

a „mint” beiktatása, mely nem szerepel a joyce-i szövegben, szándékosan, hiszen a néma monológ stílusának megfelelõen, a beszéd nem teszi kifejezetté a két egymás mellett szereplõ mondat között létrejövõ értelem-összefüggést. Azt az olvasónak kell létrehoznia: „[K]iváló mûalkotás mûvészi színekben. Tea, mikor beleöntik a tejet.” Az új, átdolgozott fordítás ekképp redukált szövege, mely kiiktatja a „mint” összekötõ szerepét, a szöveg struktúráját és mûködésmódját szabaddá teszi az olvasás számára, s ekképp, az Ulysses mértékének megfelelõbbnek mutatkozik. Ugyanerre, egy a szöveg által nem igényelt vonatkoztató szó betoldásának jelenségére, Bloom néma monológjából idézhetjük utolsó példánkat is. Ezúttal Bartos Tibor átdolgozása (B 77) nyomán döntöttek úgy a fordítók, hogy az új fordítás szövegébe be kell kerülnie a „milyen” szónak a következõ mondatba: „Milyen ódivatú módon kísérte le Mollyt a dobogóról” (MJJM 64–65). Az angol mondat szerint „Oldfashioned way he used to bow Molly off the platform” (U 4. 292–293). A „milyen” angol megfelelõje nem szerepel a mondatban, ha szerepelne, más megfogalmazásban olvashatnánk, például: „Such an oldfashioned way, he used to bow Molly off the platform”, vagy „In what an oldfashioned way…” Ennek azért van jelentõsége, mert az így felmerülõ fogalmazásmódokban nem a bloomi együtt érzõ hangnemet hallanánk, melyet az angol mondatból hallunk, hanem egy az érintettre (bizonyos Goodwin professzorra) vonatkozó degradáló megjegyzést olvashatnánk, mely egyébként nem példa nélküli Bloom gondolkodásában sem (lásd McCoyra, Bantam Lyonsra vonatkozó néma megjegyzéseit az ötödik fejezetben), de e példa kapcsán nem ez áll fenn. A „milyen” beiktatása tehát elüt a beszéd stílusától. Szentkuthy 1974-es fordításában egyszerûen csak ez áll: „Ódivatú módon kísérte le Mollyt a dobogóról” (Sz 75). S e fogalmazásmód a szöveg stílusának ez esetben is jobban megfelelt. Végül kis kitérõt kell tennünk a kontextus szerint történõ betoldások és a körülírás jelenségei felé. Az ötödik fejezetbõl származó „Annoyed if you don’t” (U 5. 455) mondat elliptikus szerkezetébõl fakadóan nem érthetõ az õt körülvevõ kontextus nélkül, sõt maga a kontextus is játékos többértelmûségében tartja nyitva az értelemlehetõségeket. Szentkuthy fordításában ekképp hangzik a fordítás: „Haragjukat élezi, ha nem” (Sz 101). Ebbõl természetesen még mindig nem tudjuk, hogy „mi élezi haragjukat, ha nem”. Mégsem jelenthet azonban megoldást, hogy itt az új magyar fordításba beékelõdik egy a következõ mondatból származó szó: „Bosszantja õket, ha nem szólunk. Miért nem szóltál elõbb?” (MJJM 84, kiemelések tõlem – V. D.) Nemcsak a szóismétlés miatt válik elõnytelenné e változat, hanem azért is, mert megszünteti a passzus játékos voltát. Most úgy idézzük a szövegrészt az új fordításban, hogy a kérdéses mondatból kikerül a „szólunk”: Ez a két gomb egész idõ alatt nyitva volt a mellényemen. A nõknek tetszik. Sose szólnak. Csak mi. Pardon, kisasszony, van itt egy kis (hhh!) egész pici (na!) bolyhocska. Vagy a szoknyájukon hátul a slicc kigombolódott. Holdfehér fények. Bosszantja

569

õket, ha nem. Miért nem szóltál elõbb? [MJJM 84, változtatás és kiemelés tõlem – V. D.] A gondolatmenet kiindulópontjából és a néma monológok kiszámíthatatlan voltából fakadóan az olvasó az elsõ nyolc mondat olvasása során arra is gondolhat, hogy a szövegrész az elsõtõl a negyedik mondatig kibontakozó összefüggésében kapcsolódik a nyolcadik mondathoz, vagyis: a nõknek tetszik, ha egy férfi ruházata betekintést enged abba, ami egyébként elzárt, s „[b]osszantja õket, ha nem”. Ezt a humoros, nõket illetõ értelmezést föloldja a kilencedik mondat, vagyis az idézett „Miért nem szóltál elõbb”, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy az elõzõ, nyolcadik mondat („Bosszantja õket, ha nem”) a „Sose szólnak. Csak mi” gondolatpárra vonatkozott (vagyis, ’bosszantja õket, ha nem szólunk’), mégpedig az ötödik, hatodik és hetedik mondatok felõl visszatekintve. Ha a nyolcadik mondatba betoldunk egy „szólunk”-ot, a szövegrész elõbbiekben vázolt értelemjátéka eltûnik. Szentkuthynál ez az értelemjáték azért tûnik el, mert a fordítás megváltoztatja a mondatok rendjét, s ennek folytán elõbb teszi egyértelmûvé a struktúra értelemjátékát, mint ahogy azt a joyce-i szöveg megkívánná. A Magyar James Joyce Mûhely ezt a rendet helyreállítja, de a „szólunk” betoldása a nyolcadik mondatba transzparenssé teszi a nem nyilvánvalót, s ezzel nem tudja õrizni a szöveg egyik meghatározó aspektusát, az értelem-összefüggések feszültséget képzõ opacitásának játékát. S nem válik a szöveg javára az sem, ha a fordítás a körülírás módján beszéli túl az eredetit. Mikor az ötödik fejezetben Bloom megjegyzését olvassuk, mely szerint „Could hear a pin drop” (U 5. 400), nehézkessé válhat az olvasónak, ha ezzel a fordítással találja szembe magát: „Olyan csend volt, hogy ha valaki leejtett volna egy gombostût, azt is meg lehetett volna hallani” (MJJT 83). Itt a magyar változat nem tud önállóvá válni s úgy követni eredetijét, ragaszkodik az angol szójáráshoz, megpróbálja kifejteni az angolban egyszerû fordulatot: ’egy gombostû leesését is meg lehetett volna hallani’. Itt az „érthetõbbé válás” célja ismét visszaüt, s világosság helyett a megfogalmazás körülményességével, valamint a köznapi szójárás transzparenciájával találkozunk. Emellett a „gombostû” a magyarban inkább egy másik szóláshoz köthetõ: „Egy gombostût nem lehetett leejteni.” Mivel ez a szólás a hely szûkösségére utal, teljesen másra vonatkozik, mint az ’egy gombostû leesését is meg lehetett volna hallani’, a magyarul olvasóban azonban a két kifejezés értelemhorizontjainak összecsúszása önkéntelenül is zavart kelthet. Szentkuthynál egyszerûbb, szabadabb a megfogalmazás, s a választott szójárás meghatározott stílusában engedi feltûnni a nyelvet: „A légyzümmögést meg lehetett volna hallani” (Sz 99). Nincs összefüggés a légyzümmögés és a gombostû között, igaz. Az ekképp fordított magyar mondat mégis képes megõrizni így az eredeti értelmét.

570

AMI KITÛNIK… Mindez nem azt jelenti, hogy számos esetben a Magyar James Joyce Mûhely fordítói ne ismerték volna fel, hogy a szöveg hol kíván meg szabad fordítást, s hol nem tud illeszkedni, vagy nem kell illeszkednie a magyar nyelvnek az angolhoz. S itt nem csak a nyelvtanilag összeegyeztethetetlen szerkezetekre, szólásokra, kulturális utalásokra, nevekre, vagy angol szavak fellelhetetlen magyar megfelelõire gondolunk. A negyedik fejezet legelején például szerepel egy mondat, melynek rendjét és dikcióját ugyan nem õrizte meg az új magyar fordítás, mégis oly módon költi utána annak szerkezetét, hogy a máshogy-láttatásban képes megtartani azt, ami az angol mondatban költõi. A fentebb, egy másik kérdés kapcsán már felbukkant macskáról lesz szó. „The cat mewed in answer and stalked again stiffly round a leg of the table, mewing” (U 4. 18–19, kiemelés tõlem – V. D.). Láthatjuk, hogy a to mew (’nyávogni’) ige kétszer, két alakban fordul elõ a mondatban, egyszer a harmadik szóként, majd a mondat legvégén. A Magyar James Joyce Mûhely fordítása így szól: „A macska válaszul rányávogott, és nyávogva, büszkén, peckesen újra megkerülte az asztallábat” (MJJM 57, kiemelés tõlem – V. D.). A mondat nem õrzi az eredeti rendjét, de itt éppen ezáltal képes megteremteni a látásnak azon módját, mely a mondatban megképzõdik. Az angolban ismétlõdõ „mew” ige keretbe foglalja, és ezzel egyszersmind összeilleszti a mondat által a macska gesztusaiként láttatottakat. A magyar mondatban az egymást követõ „rányávogott, nyávogva” nem keretet, hanem mintegy csomópontot képez, s ezáltal illeszti össze az állat Bloomnak adott válaszát és a választ követõ mozgását. A macskát az világítja meg, ahogy nyávogva viselkedik. A megváltozott mondatrend s dikció nem követi az angol mondat szerkezetét, de irányultságát, mely a macska gesztusait fogja egybe a mondásban, megtartja. Ennek, mint láthattuk, kulcsmozzanata a „nyávog” ige ismétlõdése. Szentkuthy fordítása, bár õrzi a mondat szerkezetét, eltér az eredetitõl a megfogalmazás módjában, s ezzel elhagyja a mondás irányát: „A macska válaszolt válaszképpen, és farkát ismét felfitítva körülsétálta az asztallábat, és miákolt” (Sz 65, kiemelések tõlem – V. D.). A „válaszolt válaszképpen” ismétlõ jellege a mutatásnak nem azon folyamatát képzi meg, mint az elõzõekben látott „rányávogott, és nyávogva”. Részben azért nem, mert itt egyazon tagmondatban helyezkedik el mindkét szó, részben pedig azért, mert nem választja el s köti egyben össze a két szót az és kötõszó. A mondatrend és a dikció tehát itt alapvetõen eltér. A válaszolt – miákolt kettõsség pedig bár az eredetihez illeszkedve keretet képez a megfogalmazás módjában, e keret nem úgy emel ki, s ekképp nem azt emeli ki, amit és ahogy a rányávogott – nyávogva illesztéke. Az elõbbiben a „miákolás” pusztán a „válasz” alternatívájaként tûnik fel, az utóbbiban a „nyávogás”, mint esemény irányítja az olvasó látását a macskára, s emeli ki az állat gesztusait. A Magyar James Joyce Mûhely fordításának e tendenciája válik láthatóvá a harmadik fejezet végérõl származó egyik passzusban is, vagyis itt ismét megmutatkozik, hogyan lehet élni a szabad fordítás adta lehetõségekkel úgy, hogy az eredeti szöveg értelmének való megfelelés célját sem tévesztik szem elõl. 571

Hogy ez jól láthatóvá váljon, az angol szövegrészt is teljes terjedelmében kell idéznünk. In long lassoes from the Cock lake the water flowed full, covering greengoldenly lagoons of sand, rising, flowing. My ashplant will float away. I shall wait. No, they will pass on, passing, chafing against the low rocks, swirling, passing. Better get this job over quick. Listen: a fourworded wavespeech: seesoo, hrss, rsseeiss, ooos. Vehement breath of waters amid seasnakes, rearing horses, rocks. In cups of rocks it slops: flop, slop, slap: bounded in barrels. And, spent, its speech ceases. It flows purling, widely flowing, floating foampool, flower unfurling (U 3. 453–460). A Magyar James Joyce Mûhely fordítói nem átköltötték a szöveget, hanem a szöveg változó értelemlehetõségeinek megfelelõen az eredeti után költötték a fordítást, megtartva egyszersmind Szentkuthy fordításának és Bartos Tibor átdolgozásának több invenciózus megoldását. Cock tava felõl hosszú lasszókkal bõven áradt a víz, elborítva aranyzöld lagúnák homokgátjait, nõtt, hömpölygött. Kõrisbotom is hullámra kél. Várnom kell. Nem, megy tovább és tovább, nyaldosva az alacsony sziklákat, örvényt kavarva, tovább. Jobb lesz ezt a dolgot mielõbb elintézni. Hallgasd csak: négyszavú hullámbeszéd: sziszu, hrssz, rsszüsz, uuusz. Szilaj vízlehelet, tengeri kígyók, ágaskodó lovak, sziklák között. Kõkelyhekben loccsan: loccs, poccs, toccs: hordókban halkul. S ha elfolyt, beszéde szûnik. Csobogva folyik, sodródva árad, lebegõ tajték, bomló bimbó. (MJJM 52, kiemelések tõlem – V. D.) A kettõspontok felbukkanása is jelzi már, hogy az új fordítás, Bartos Tibor átdolgozása nyomán, az eredeti szövegrész dikciójához tart. A szóválasztás pedig átgondoltságról tanúskodik: a „rising, flowing” szavakat példaképp fordíthatták volna az ’emelkedett’, ’áradt’ szavakkal is, az általuk választott „nõtt, hömpölygött” azonban hangzásvilágában jobban illeszkedik a víz mozgásának ritmusához (õ-ö-ö-ö). Szentkuthy változata ekképp fogalmazza a „rising, flowing” magyar változatát: „folyton dagadva, folyton folyva” (Sz 62), mely által a szöveg költõisége bár megmarad, ismételten a szükségtelen át- és hozzáköltés jelensége lép fel. A passzus egy másik részletét illetõen ugyancsak differenciáltabbá vált a fogalmazás módja az új fordításban. A részlet ekképp hangzik: „bounded in barrels. And, spent, its speech ceases. It flows purling, widely flowing, floating foampool, flower unfurling”. Az új fordítás az imént kiemelt részletben a szöveghez tartva, egyszerûen, de nem prózaian fogalmaz. Szentkuthy Miklós fordítását és Bartos Tibor átdolgozását egy-egy helyütt átvéve („sodródva árad”, valamint „bomló bimbó”), s a szövegrész fordítását továbbgondolva, ahol lehetséges átadja a szavak hömpölygõ, hol alliteráló, hol rímelõ, hol magánhangzóiban összecsengõ játékát: „hordókban 572

halkul. S ha elfolyt, beszéde szûnik. Csobogva folyik, sodródva árad, lebegõ tajték, bomló bimbó”. A „Csobogva folyik” – „lebegõ tajték” kettõse például, szabad, de a szöveg értelemirányának (a víz mozgásának a hangzók mozgásában) megfelelõ szóválasztást tanúsít, összhangban van a teljes szakasz hangzásvilágával, s illeszkedik a korábbi szövegváltozatokból átvett kifejezések költõi fordításához. Szentkuthy, bár ugyancsak megtartja a hömpölygõ játékot, szóválasztásában szabadon, de nem a szavak lehetõségeinek megfelelõen differenciál: „Hordóba horda. És lelohadva a beszédnek vége. Folyik felfodrozódva, sodródva árad, csilláncsaló sziréntükör, flóra defloráta.” Bár a hangjáték megõrzésére e fordítás is több helyen kísérletet tesz, a „Hordóba horda” fogalmazásmód a [r] és [d] hangok egymás melletti ismétlõdése által a „bounded in barrels” kifejezés hangzásvilágának érdesebb változatát adja a magyar fordításban, mint azt az angol szöveg kívánná, s a vízmozgás ritmusától ezzel eltér. Az új változat, ezzel szemben, a „hordókban halkul” kifejezéssel illeszkedik a szöveghez, ugyanakkor összhangot is teremt a részlet hangjátékának további rendjével: „S ha elfolyt, beszéde szûnik.” Szentkuthy változata ekképp folytatódik: „És lelohadva beszédének vége.” E megoldás nemcsak a szavak összhangzatának megteremtésére nem fordít gondot, hanem a „lelohadva” is esetlen fogalmazásnak bizonyul a kontextus szempontjából a „spent” igére, találóbb a lágyabb „elfolyt”. A harmadik mondat kifejezéseinek fordítása ismét az érdesebbé vált hangzást célzó artikulációról tanúskodik („Folyik felfodrozódva, sodródva árad, csilláncsaló sziréntükör, flóra defloráta”), míg az új fordítás itt is a vízmozgás ritmusához illesztette a beszédet („Csobogva folyik, sodródva árad, lebegõ tajték, bomló bimbó”). A „csilláncsaló sziréntükör” („floating foampool”) feltûnése, emellett, Szentkuthy szövegváltozatában az értelmezés elrugaszkodásáról tanúskodik, ahogy a „flóra defloráta” („flower unfurling”) is teljesen eltérõ horizontra helyezi a beszédet. Az új, átdolgozott fordítás idézett alternatívái tehát az angol nyelvû szöveg értelemlehetõségeit és stílusát szem elõtt tartva csiszoltabbá, választékosabbá tette a megfogalmazást. A szabad, de a szövegnek megfelelõ fordításnak még más módjai is feltûnnek az új magyar fordításban. A hetedik, „Aiolosz” címû fejezetben a retorika alakzatai és a humoros beszéd módjai válnak meghatározóvá, vagyis itt a lét értelemellenes, „érthetetlen” lehetõségeit illetõen gondolkodtatják meg az olvasót a beszéd eltérõ alakzatai és alternatívái. Ebbõl a fejezetbõl származik következõ példánk: Az alak szertartásosan lépdelt fölfelé a lépcsõn, esernyõjével kormányozva magát, ünnepélyes szakállkoszorúzta arc. A fekete gyapjúszövettel borított hát lépcsõrõl lépcsõre emelkedett: hát. Az egész agyát a tarkóján hordja, mondja Simon Dedalus. Mi húst hord a háta! Zsírpárnák a feje alatt, háj, fej, háj, fej (MJJM 117). A beszéd utóbbi fordulatán felnevetve, Joyce humorát méltathatjuk, ám ez esetben a magyar fordítás invenciója szó szerinti értelemben nem Joyce szövegébõl fakad. Ez abból is látható, hogy a bekezdés utolsó mondata Szent573

kuthy szövegváltozatában ekképp szól: „Hájhurkát a tarkó! Tarkó. Barkó. Tarkó. Barkó” (Sz 142). Amellett, hogy a mondat tagolását az utóbbi fordítás megváltoztatja, s az így létrejött elsõ mondatban el is rugaszkodik az eredeti szöveg stílusától, a „tarkó-barkó” szópár rímelése ellenére sem érinti úgy az olvasót, mint a „háj-fej” megfogalmazás, mivel a „tarkó-barkó” nem enged a szöveg azon tendenciájának, hogy megelõzõ sorokban feltûnõ alak humoros megvilágítását egy közkeletû megfogalmazással tegye élessé, mint azt a „hájfej” teszi. Ezzel nemcsak az alak válik nevetségessé, hanem feltûnhet az olvasó számára a „hájfejség” tulajdonképpeni értelme is. S jóllehet a joyce-i eredetiben „fat, neck, fat, neck” áll, mely szó szerint a „háj, nyak, háj, nyak” fordítást igényelné – amelyet Gáspár Endre alkalmaz (G1, 92) –, az új fordítás szabadon, s éppen ezáltal, a szövegnek, a szöveg humoros voltának megfelelõen tolmácsolja e kérdéses szövegrészt. Az eredeti angol szöveg értelmével, vagyis a szavak fordításával való játék, mely mégsem csap átfordításba, megmutatkozik a kilencedik fejezetben is („Szkülla és Kharübdisz”), mely az új fordítás egyik kitüntetett fejezete, hisz a fogalmazásmód és a beszédmódok differenciáltsága egységes és a szövegnek megfelelõ invenciózus utánköltésrõl tanúskodik. Ilyen a 181. oldalon található mondat is, mely a fejezet kvéker könyvtárosát láttatja, a következõ módon: „Duplanyikorgó corantóban kitáncolt a nézõpontból.” A mondat bár eltér az eredeti megfogalmazástól, õrzi annak humoros voltát. „Twicecreakingly analysis he corantoed off” (U 9. 12), mely nyersfordításban így hangozhatna: „Duplanyikorgón analízis kikorantózott.” Ez a variáció, mint látható, nemcsak magyartalanul döcög, hanem egyszersmind el is fedi a szöveg humoros értelem-összefüggéseit. A mondat teljes szerkezetének és fogalmazásmódjának megváltoztatásával az új fordítás képes volt azt a nyelvi leleményt átadni az Ulyssest magyarul olvasónak, amelyet az eredeti létrehozott: s ezt nem a szavak angolról magyarra történõ „áttétele” révén tette, hanem azáltal, hogy a tõle való eltérésben megõrizte az eredeti értelmét. Szentkuthy fordítása, „Rekknyikkenve eltûnt a láthatáron” (Sz 226), ugyancsak invenciózus fordítás, azonban rövidre zárja az eredetiben rejlõ játékot, melyben az olvasó számára látszólag összefüggéstelen értelemhorizontok kerülnek humoros átfedésbe. Egy másik példa a szabadon megfelelõ fordításra a fejezetben található számos közül a 185. oldalon felbukkanó következõ két mondat: „Szászmosoly és jenki üvöltés közt. örvény és zátony közt.” Az olvasó tán felismerheti a szóválasztás, a mondatrend és a tagolásmód alapján, hogy Stephen néma monológjának szavai ezek. „Between the Saxon smile and the Yankee yawp. The devil and the deep sea” (U 9. 139–140). Az eredeti megfogalmazás csak az elsõ mondatban hozza a „between”, azaz ’köz(öt)t’ szót, míg az a fordítás mindkét mondatában megjelenik. Az ismételt „közt” azonban olyan betoldás, mely megteremti a mondatok ritmikus illesztékét, mint ahogy feljebb, a macskát illetõ narrátori mondat kapcsán is láthattuk. A betoldás itt nem önkény és nem szükségtelen tehát – a szöveg ad neki teret. Annál is inkább, mert rejtetten a második mondat is magában hordja annak helyét. Az idézett részlet második mondata, „örvény és zátony közt”, szabad fordítása a „The devil and the deep sea” mondatnak, melyet „szó szerint” „Az ördög és a 574

mélytenger” megfogalmazásban fordíthatnánk, s mely egy angol mondás, a „Between the devil and the deep blue sea” stepheni változata. Vagyis a „between” benne foglalt Stephen néma gondolatában, ezért annak betoldására a szöveg teszi szabaddá a fordítót. A magyar nyelvben az angol mondásnak, mely két nemkívánatos lehetõség közötti döntés dilemmáját adja értésre („Az ördög és a mély, kék tenger között”), nincs idiomatikus megfelelõje, ezért az új fordítás, ismételten a szöveg értelméhez alkalmazkodva, elszakad a „szó szerinti” értelemtõl, hogy ekképp megõrizhesse azt, amit a szöveg mond, annak a stílusnak megfelelõen, ahogy ezt mondja. Így lesz az ördögbõl és a tengerbõl örvény és zátony: „örvény és zátony közt”. Szentkuthy fordítása, „Az ördög és az óceán hozzám szokott” (Sz 230), az angol mondást õrzi az „ördög”-ben és az „óceán”-ban, hogy aztán a Stephen helyzetére alkalmazott „hozzám szokott” által utaljon annak kontextusára is, vagyis a döntés állandó dilemmájának Stephent kitüntetõ vonására. Ez az utalás azonban az angol szólást nem ismerõ magyar olvasónak nem válik nyilvánvalóvá, s a fordítás így értelemzavaró lehet. A Magyar James Joyce Mûhely változata ezzel szemben itt világosságot ad a szövegnek. Végül pedig a klasszikusok alkalmazásának a szövegnek megfelelõ szabadságáról. A tizedik „Bolygó sziklák” címû fejezet tizenharmadik részében, melyben újra Stephen Dedalusszal találkozik az olvasó, ismét utalás történik Shakespeare egy mûvére, ezúttal Hamlet címû drámája második felvonásának második színére. Az utalás egy idézet, mely Stephen egyik néma monológja részeként hangzik el. Yes, quite true. Very large and wonderful and keeps famous time. You say right, sir. A Monday morning. ’Twas so, indeed (U 10. 828–829). Mint azt Don Gifford az Ulysseshez összeállított annotációs kötetben kiemeli (Joyce Annotated), az imént idézett részlet utolsó három mondata képezi a Hamletbõl származó idézetet. „Hamlet Rosencrantzhoz és Guildensternhez beszél, Poloniust gúnyolva: ’Megjósolom, azért jõ, hogy a színészekrõl újságoljon; csak várjatok. [Fenn.] Igaza van, uram; hétfõn reggel; akkor volt, csakugyan.’”30 A Hamletbõl származó utóbbi három tagmondatot idézi tehát Stephen, mely Szentkuthy fordításába épp ugyanígy tér vissza: „Igaza van, uram; hétfõn reggel; akkor volt, csakugyan” (Sz 298). Az új fordításban az idézet tagolása, az Ulysses szövegének megfelelõen, megváltozik: a tagmondatokat, akár az Ulyssesben, az új magyar fordításban is mondatok váltják, a pontosvesszõk helyére pont kerül, a néma monológ stílusának megfelelõen. „Igaza van, uram. Hétfõn reggel. Úgy volt, csakugyan” (MJJM 235). S feltûnhet, hogy a tagolás mellett más is változott az Arany János-i for30

Joyce Annotated, 276. „Hamlet speaks to Rosencrantz and Guildenstern in mockery of Polonius: ’I will prophesy he comes to tell me of the players; mark it. You say right, sir: o’ Monday morning; ’twas so indeed.” A giffordi részlet szövegben szereplõ megfogalmazása a saját fordításom. A Hamletbõl származó részletet a következõ kiadásból idézem: William Shakespeare összes mûvei. Második kötet: tragédiák, színmûvek. Európa, Budapest, 1964), 264. (II. felvonás, 2. szín, Arany János fordítása.)

575

dításhoz képest: a „’twas so indeed” megfogalmazást már nem „akkor volt, csakugyan” fordításban olvashatjuk, hanem „Úgy volt, csakugyan” változatban. Amellett, hogy ez utóbbi fordítás az angol kifejezéshez illõbbnek mutatkozik, a magyar nyelv számára is otthonos megfogalmazással szolgál. Az Ulysses új magyar szövegváltozata itt is mer tehát élni mértéktartó szabadságával, s a már klasszikus magyar Hamlet-fordítás egy részletét az idézõ szövegnek megfelelõ tagolás- és fogalmazásmód szerint módosított alakban visszaadni az olvasó számára. Más szóval, itt ismét az értelmezés mértéktartó szabadságának és az ebbõl fakadó belátás megfelelõ alkalmazásának lehetünk tanúi – s ennek, a fentieken túl, más példáit is lehetne még idézni a Magyar James Joyce Mûhely által létrehozott, átdolgozott fordításból. …ÉS AMI FELTÛNIK Most azonban ismét olyan vonásokra kell kitérnünk, melyek a fordítás kevésbé elõnyös arcát engedik feltûnni. Tudjuk, minden arcnak vannak ilyen vonásai, s e vonások, az elõnyösekkel együtt, az arcon megmutatkozó karakterhez tartoznak. Több ízben felmerült már az „érthetõség” értelmezésének kérdése, s több példát láthattunk arra, hol és hogyan válik ez ’világosság’-gá s hol ’transzparenciá’-vá a Magyar James Joyce Mûhely fordításában. A transzparenssé válás tendenciája a szöveg költõi mivoltát, stílusának sajátosságát háttérbe szorítja a szöveg „egyértelmûsége”, „könnyebb érthetõsége” javára, mely által kitüntetõ jegyeit önkéntelenül is eliminálja, eredendõ, mondhatnánk „szándékos” opacitását homályként oszlatja el. Ez az új fordításnak olyan tendenciája, olyan vonása, hogy újra ki kell térnünk arra, miben is nyilvánul meg. Elsõként a prózaiság problémája merül fel e kérdést illetõen. A már ugyancsak említett hetedik fejezetben szerepel a kiazmus retorikai alakzatának egyik az Ulysses-értelmezésekben többször felmerülõ példája. A kiazmus, mint az Alakzatlexikon megadja, „kéttagú nyelvi kifejezõdés ismétlése fordított sorrendben”.31 A Stuart Gilbert által írott Ulysses-kommentár pedig éppen ekképp, kiazmusként jelöli meg az Ulysses kérdéses passzusának retorikai mibenlétét.32 A passzus ekképp szól: Grossbooted draymen rolled barrels dullthudding out of Prince’s stores and bumped them up on the brewery float. On the brewery float bumped dullthudding barrels rolled by grossbooted draymen out of Prince’s stores (U 7. 21–24). A szavak ismétlõdésének helye láthatóvá teszi az olvasó számára a két mondat tükörszerkezetû felépítettségét. Ez a példa nem egyedülálló az UlyssesAlakzatlexikon: A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve, fõszerkesztõ Szathmári István (Tinta, Budapest, 2008), 332. 32 Stuart Gilbert: James Joyce’s Ulysses: A Study (Vintage Books, New York, 1960), 194. 31

576

ben, például a tizedik, „Bolygó sziklák” címû fejezet elsõ és tizenötödik részében is találkozunk ezzel az alakzattal. S magát az alakzatnak megfelelõ tagolást és dikciót a Magyar James Joyce Mûhely fordítása is képes volt magyar nyelvre átültetni: Nehézcsizmájú fuvarosok gurítottak tompán puffanó hordókat a Prince-raktárból és rágördítették a söröskocsira. A söröskocsira nehézcsizmájú fuvarosok gurította tompán puffanó hordók gördültek a Prince-raktárból (MJJM 117). Az eredeti szöveg nyomán azt mondhatjuk, a fordításban minden ott van, ahol lennie kell. Vessük össze most ezt a magyar szövegváltozatot a Szentkuthy-fordítás szövegváltozatával: Otromba bakancsos söröskocsisok mennydörgõ hordókat gurítottak ki a Prince-féle raktárakból, és rágördítették a serfõzde stráfkocsijaira. A serfõzde stráfkocsijain mennydörögtek a görgõ söröshordók a Prince-féle raktárakból kiguri-beguri-gálva (Sz 142). A különbség a szövegek hangzásvilágában, s ekképp szóválasztásukban, feltûnõ. Az új fordítás a kiazmikus szerkezetre koncentrál, a szóválasztás jelentõségére nem fordít kellõ figyelmet, így prózai, hétköznapi beszéd veszi át a mássalhangzók és magánhangzók egymásnak ütõdését. Szentkuthy fordításában a kiazmikus mondatrend és dikció mellett az r, s b, d és t mássalhangzók, valamint az o, ö, e és i magánhangzók pattogó játéka által teremti meg a hangzásban rejlõ kimondatlant, s ezzel is õrzi a két tükörmondat költõi voltát. A Magyar James Joyce Mûhely fordítása itt is pontos, de ez a pontosság mégis transzparenssé válik a szóválasztás által, s e transzparencia prózaiságában elveszik az, ami a beszédben költõi. Ez a tendencia figyelhetõ meg a már említett, csiszoltságában és árnyaltságában kitüntetett kilencedik fejezet egyes szöveghelyein is. Erre vonatkozó példánk az új fordítás 195. oldaláról származik. Ahogy körbemosolygott, pillantása finoman megérintette arcukat, szõke efébosz. Wilde lényegének szelídített változata. Figyelmünk most az idézet utolsó mondatára irányul. A beszéd hangnemének eltérését a stílus eltérése mutatja, mely az elõzõ mondatban felbukkanó „szõke efébosz” megfogalmazással áll be, s ezt követi a „Wilde szelídített változata” mondat. A narrátori beszédmódot az említett ponton Stephen néma monológjának beszéde váltja. A stílustörés e módja, korábban is láthattunk rá példát, az Ulysses nyelvi szerkezetét számos ponton kitünteti. Itt azonban nem csak a joyce-i szöveg nyomán üt el a beszéd stílusa, a stílustörés egy másik módja itt a fordításból fakad, ami ezúttal nem válik elõnyére a magyar nyelvû Ulyssesnek. Feltûnhet, hogy a fordítás szóválasztása: „változata” (’version’), sem az Ulysses beszédszövedékére, sem a kor stílusára nem jellemzõ. 577

Arról pedig, hogy bármely „lényeg szelídített változata” milyen lehet, magyarul rendszerint nem tûnõdik el, hiszen ez ilyen megfogalmazásban, s ekképp, ilyen viszonylatban, nem merül fel. Ez persze arra is utalhatna, hogy itt költõi megfogalmazással van dolgunk. A beszéd viszonylatteremtésének módja azonban, álláspontunk szerint, inkább meg-nem-felelõséget mutat: nem máshogy-érthetõséget, hanem össze-nem-illést. A magyar fordítás tehát, a megfogalmazás körülményességébõl adódóan úgy tûnik, küzd egy mondattal, mely az eredetiben ekképp hangzik: „Tame essence of Wilde” (U 9. 532). A Stephen néma gondolataként megfogalmazódó mondat szikár (egyszerû) és karakteres. Nem folyhat szét a körülírás által. Szentkuthy ennek megfelelõen így fordította: „Wilde híg lényege” (Sz 244). Az utóbbi megfogalmazás nemcsak szikárságában felel meg az angol mondatnak, hanem szóválasztásának szellemességében is. S erre azért is hangsúlyt kell fektetnünk, mert a következõ gondolat éppen e szellemességet emeli ki, stepheni iróniával: „Átkozottul szellemes vagy” (MJJM 195). A szellemesség, az elmeél, mint a Schlegel fivérek találóan megfogalmazták Kritikai töredékek címû gyûjteményükben, „a megkötött szellem robbanása”.33 Ha azonban egy tömör és szellemes megfogalmazást körülményessel váltunk fel, e robbanás szükségképp elmarad, s nem válik „érthetõbbé” a mondat sem. Álljon itt még egy példa a prózaiság problémakörébõl; a negyedik fejezet három egymást követõ mondata: „A cloud began to cover the sun slowly, wholly. Grey. Far” (U 4. 218). Az új fordításban így szól e három mondat: „Egy felhõ kezdte takarni a Napot lassan, teljesen. Szürke. Távoli” (MJJM 63). A fordítás itt is pontos. Visszaadja, ami a szövegben szó szerint áll. Csakhogy e részlet, egyszerûsége ellenére, vagy tán éppen ezért, mást is rejt, mint amit e fordítás tudtunkra ad. Gáspár Endre értelmezésében: „Felhõ kezdte eltakarni a napot egészen, lassan, egészen. Szürke. Messze” (G1, 46). Jóllehet e változat még egy „egészen”-t beiktat a passzusba, s ezzel felcseréli a szavak sorát, az „egészen, lassan, egészen. Szürke. Messze” füzér olyan melódiát képez az s-sz mássalhangzók és az e magánhangzó játéka által, amely sajátos módján tartja meg az eredetiben a „slowly, wholly” és a „grey, far” szópárok által létrehozott ritmust, s észlelhetõvé teszi az „egészen eltakarás lassúságát”. Vagyis a hangzás ritmusát a gáspári fordítás szabadon követi, a részletbe rejtett költõit ekképp fenntartva, s az angol mondatot a magyarban nem át-, hanem továbbköltve. Szentkuthy változata e két idézett fordítás között foglal helyet: „Felhõ kezdte takarni a Napot teljesen terhesen teljesen. Szürkeség. Messzeség” (Sz 73). Ha a három fordítást ötvözzük, s mindegyikbõl azt tartjuk meg, ami benne az angol nyelvû szövegnek megfelelõ, a következõ javaslat állhat elõ: „Felhõ kezdte takarni a Napot egészen, lassan, egészen. Szürke. Messze”. Így, a joyce-i szöveg továbbköltése által, a puszta helyzetjelentésbõl egy az eredetit értelemlehetõségeiben követõ, azt továbbköltõ melodikus mondat születhet, amint Gáspár Endre fordítása kapcsán is láthattuk. A prózaiság transzparenciája tehát – ezen példák nyomán kitûnik – nem teszi „érthetõbbé” a fordítást a ’világosság’ értelmében, eliminálja azonban 33

August Wilhelm Schlegel és Friedrich Schlegel: „Kritikai töredékek”. Válogatott esztétikai írások. Gondolat (Budapest, 1980), 228.

578

azt, ami a fordítás szövegében is csak költõi módon lehet: a nyelvi illeszték megnevezhetetlenjének34 rejtett mûködését. Vagyis az Ulysses megnevezhetetlenjének mûködését fordításainak is lehetõség szerint követnie kell utánvagy továbbköltés útján. Abból, hogy a Magyar James Joyce Mûhely fordítói vállalkozásukra „elsõsorban tudományos teljesítményként” tekintettek,35 az is érthetõvé válik, hogy az Ulysses költõi mivoltának megõrzése nem minden esetben volt/lehetett a munka elsõdleges szempontja, jóllehet, álláspontunk szerint a mûfordítást alapvetõen ennek kell irányítania, minden más szempontot meghatározó aspektusként. Az egyik ilyen, a költõiség követelményében is benne foglalt szempont, hogy a fordított szöveg a magyar nyelv lehetõségeinek megfeleljen. Vagyis, a fordítás során arra is törekedni kell, hogy a létrejövõ megfogalmazás- és tagolásmód a magyar nyelv számára is megfelelõ legyen, hogy a beszéd magyarul hangozzék. Az új fordításban a pontosság sokféle megnyilvánulása ellenére megjelent néhány nehézkes vagy magyartalan megfogalmazás is, mely szükséges rossz, de ha képesek vagyunk meggondolni, példáink miért nem bizonyulnak megfelelõ változatoknak, tanulhatunk belõlük. Ráakadhatunk egy ilyen példára az új fordítás kilencedik fejezetében is, melyre az efféle botlások nem jellemzõek. A 184. oldalon ezt olvashatjuk: „Pazar és léha módon túlzásba vitt gyilkosság.” Stephen néma gondolatán ennek alapján nehezen igazodunk el, jóllehet a mondatot az eredetiben sem könnyû értelmezni: „Sumptuous and stagnant exaggeration of murder” (U 9. 129). A mondat egy Shakespeare-rõl folytatott könyvtári beszélgetésbe ékelõdik be, s Mallarmé Hamlet et Fortinbras címen ismertté vált levélrészletébõl származó idézet.36 Az idézett mondat a Hamlet tragikus eseményeinek jellegét illeti ekképp, s azok elõidézõjeként a hamleti kételkedés és magány destruktív munkáját jelöli meg. Szentkuthy fordítása, bár tagolását tekintve magyaros és jól érthetõ, mégsem azt mondja, ami az eredetiben áll: „örökös gyilkosságok pazar és állandó túlzása” (Sz 230). Az „örökös” hívatlanul kezdi a mondatot, hiszen itt nem a gyilkosság „örökös” („stagnant”), hanem a túlzás, azaz a megfogalmazás a túlzás („exaggeration”) „állandóságára” utal. Továbbá tisztázatlan, hogy a „pazar” jelzõ itt mire vonatkozhat: ebben a kontextusban a bizarr „pazar” szó értelme nem világos. Gáspár Endre fordítása, Szentkuthy szövegváltozatával egyetemben, tisztázatlanságai ellenére, mintha a szöveghez és a magyar nyelvhez egyaránt közelebb vinne bennünket: „Nagyképû és tespedt túlzás a gyilkosságban” (G1, 147). A „Pazar és léha módon túlzásba vitt gyilkosság” körülményessége és nehézkessége Gáspár változata által a mondatszerkesztésben a magyar nyelv javára módosul, a szavak értelme azonban még mindig zavaros. Ha azonban meggondoljuk, hogy az értelem mely más lehetõségei rejlenek még e szavakban, jobban tájékozódhatunk a mondatot illetõen. A „sumptuous” szó ekkor, a „pazar”-tól és „nagyképû”-tõl a Ehhez lásd Martin Heidegger: „Az út a nyelvhez”, „…költõien lakozik az ember…”: válogatott írások (T-Twins Kiadó/Pompeji, Szeged, 1994), 234. 35 Kappanyos András: „Utószó”, James Joyce: Ulysses. Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, Szolláth Dávid fordítása. Európa, Budapest, 2012, 686. 36 Joyce Annotated, 200., 201. 34

579

’pompás’ értelme felé véve az irányt, s tekintetbe véve, hogy gyilkosságról van szó, ’drágá’-ra (’nagy árat követelõ’-re) változhat, a „stagnant” szó pedig a „léhá”-tól, az „örökös”-tõl (mint ’állandó’-tól) és a „tespedt”-tõl a ’megrekedt’ értelemlehetõsége felé kilendülve ’hasztalan’-ra módosulhat. Így lesz a mondat két lehetséges fordítása, Gáspár Endre mondatrendjét megtartva, „Drága és hasztalan túlzás a gyilkosságban”, vagy Szentkuthy tagolását megõrizve „A gyilkosság drága és hasztalan túlzása”. Ezek, álláspontunk szerint, a szöveg értelméhez, a joyce-i szöveg tagolásához és a magyar nyelv lehetõségeihez egyaránt megfelelõen igazodnak. Haladjunk tovább ezen a csapáson. A hatodik, „Hádész” címû fejezet elején, a temetésre igyekvõk feltûnése során, ezt olvashatjuk: „Mr. Power lépett föl utána, óvatosan meghajtva termetét” (MJJM 88). Joyce gyakran alkalmaz szókapcsolatokat, melyek az angolban szokatlan összefüggéseket engednek elõtûnni, s az Ulysses költõi voltának ez ugyancsak egy meghatározó aspektusa. Vannak azonban bizonyos szókapcsolatok, melyek létrejötte nem költõivé, inkább esetlenné teszik a szöveg magyar fordítását. S a „meghajtva termetét”, ilyennek látszik. A „termet”-et nehéz lehet „meghajtani”, hiszen a „termet” nemcsak a magasságra utal, hanem a test teljes felépítésére. Olyan, mintha egy másik vonatkozásban azt mondanánk, „behajlította térfogatát”. Ezért nem tartjuk szerencsésnek ezt a megfogalmazást: mert a magyartól idegennek mutatkozik. Szentkuthy fogalmazásmódja itt a szövegre nézve találóbbnak, frappánsabbnak, a magyarban otthonosnak tûnik: „Mr. Power lépett föl utána, hosszát gondos ívbe hajtva” (Sz 105). Az angol „curving his height with care” (U 6. 2–3) megfogalmazás visszacseng e szavakban, anélkül, hogy annak puszta leképezése volna. Végül, ugyancsak e vonatkozásban meg kell említenünk a negyedik fejezet egyik mondatát: „A könyvet bevágta a belsõ zsebébe […]” (MJJM 67). Bár „zsebre vágni” számos dolgot szoktunk, könyvet, belsõ zsebbe „bevágni”, jelen kritika írója szerint, nem szerencsés, mi több, nem is tûnik lehetségesnek a hely szûkre szabott volta miatt. A zsebre vágás mozdulata laza mozdulat, olyan, melyet egy belsõ zseb szûkössége nem tesz lehetõvé. S már csak azért sem teheti ezt magyarul Leopold Bloom, mert a mondat angolul ekképp szól: „He fitted the book roughly into his inner pocket” (U 4. 382). A to fit into szókapcsolat értelme ebben a viszonylatban ’beilleszteni’, ’behelyezni’. A fitted the book into megfogalmazás a roughly határozószóval ellátva Gáspár és Szentkuthy fordításának megfelelõen, s a szövegnek megfelelõen, inkább a zsebre dugni, „zsebbe gyömöszölni” változat felé mutatnak: „Sebtében begyömöszölte a könyvet a belsõ zsebébe […]” (G1, 49); „A könyvet úgy-ahogy belsõ zsebébe gyömöszölte […]” (Sz 78). Ez utóbbi változatok a magyar nyelvnek, a szövegnek, s Bloom habitusának egyaránt megfelelõbbnek mutatkoznak. A némelykor nehézkes és/vagy magyartalan megfogalmazások felbukkanása az új fordításban nem eliminálja az abban megfelelõen módosított és javított szövegrészek szerepét, szükségességét, s a frappáns megoldások örvendetes voltát sem. A fordítás ezen kevésbé elõnyös vonására azért fontos mégis felhívni a figyelmet, mert az mindannyiunk okulására szolgál, s egy újabb kiadásnak is javára válhat, ha mindezekre nagyobb gondot fordítanak a fordítók. 580

Ugyanezen megfontolásból kell még említenünk a szöveghez nem illõ, mai szójárás beékelõdését a szövegbe, mely mindenkor megtöri a beszéd stílusát. Szintén a negyedik fejezetben, az új fordítás 64. oldalán, példa erre az „öreg szivar” megfogalmazás az angol „old chap” (U 4. 292) kifejezésre, amely Gáspár Endre fordításában „vén fickó”-ként (G1, 47) szerepel, s mely utóbbi változat Bloom és az 1900-as évek beszédstílusának megfelelõbbnek, a fordítás egységes korstílusa szempontjából elõnyösebbnek látszik. De említhettük volna ugyanebbõl a fejezetbõl a „bazinagy” (MJJM 47) szó alkalmazását a „bloody” (U 3. 292) jelzõre, amely „modernségében” elrugaszkodik a szövegtõl. Gáspár választása („fene”, G 36), valamint Szentkuthy fordítása („fenejó!”, Sz 56), tán tompábbnak tûnik, a kontextusnak és a beszéd világának stílusában mégis megfelelõbb, mint a „bazinagy”. A „bazinagy” azért sem elõnyös a szöveg számára, mert a passzus új magyar értelmezése ettõl függetlenül rendkívül csiszolt és találékony. Azáltal, hogy a fordítás mai, vagy „modern” szójárást iktat be a szövegbe, nem hozza közelebb az olvasóhoz annak világát, s nem válik tõle a szöveg „érthetõbbé” sem. Ugyancsak erre a belátásra juthatunk az elsõ fejezet egyik kulcsfontosságú pontján, ahol Stephen felrója Buck Mulligannek egy korábbi megfogalmazását. – Te éppen teát fõztél – mondta Stephen […]. Az anyád és valami látogató jött ki éppen a szalonból. Anyád megkérdezte tõled, ki van a szobádban. – Igen? – kérdezte Buck Mulligan. – És mit mondtam? Feledékeny vagyok. – Azt mondtad – válaszolta Stephen –, ó csak Dedalus, akinek baromira meghalt az anyja (MJJM 14, kiemelés az eredetiben). Buck Mulligan beszédmódjától bár nem állna távol a „baromi”, de ahhoz, hogy így beszéljen, álláspontunk szerint, az Ulyssesnek a XX. század második felében kellene játszódnia, vagy a fordításnak egységesen e kor szójárását kellene alkalmaznia. Mivel ez nem így áll, a „baromi” kizökkenti a szöveget stílusából, s szinte a mai olvasót célzó kiszólásnak tûnik. A „beastly” (’szörnyû’, ’bestiális’) (U 1. 198, 206, 210) határozószó az, amelyet a fent idézett mondatot követõen a fordítás következetesen „baromi”-ként ültet át a fejezetben: „– És mi a halál – folytatta […] Baromi dolog, semmi egyéb. […] Számomra röhejes az egész, röhejes és baromi” (MJJM 14). Szentkuthy fordítása a „beastly” szóra a „formálisan” jelzõvel él, s ezt alkalmazza következetesen. A „formális” jelzõ, amellett hogy a „beastly” szó értelemlehetõségeitõl távol áll, értelmetlen megfogalmazást hoz létre: „ó, csak Dedalus, akinek a mamája felfordult. Formálisan” (Sz 11). Gáspár ugyanebben a vonatkozásban a „rondán” mellett döntött: „Oh, csak Dedalus, akinek olyan rondán halt meg az anyja” (G1, 5). E következetes szóválasztás a „beastly” jelzõ kontextusban kibomló értelmének felmutatását célozza, amennyiben a ’ronda’ a ’szörnyû’ irányába mutat, jóllehet a „rondaság” szó egyszersmind stílusában – a „bazinagy” szóhoz hasonlóan – azon kor lenyomatát viseli, melyben a fordítás létrejött. „Egy rondaság az egész, nem más. […] Nekem csak humor az egész, vagy rondaság”. S 581

bár Gáspár fordítása anakronisztikus szóválasztása mellett nem is mindig pontos, a megfogalmazás irányában mégis jobban illeszkedik a szöveg értelme által feladott mértékhez. E változat mellett még talán a „szörnyû” szó illett volna a „beastly”-hez: „ó, csak Dedalus, akinek szörnyen halott az anyja”; „– És mi a halál – folytatta […] Szörnyû dolog, semmi egyéb. […] Számomra röhejes az egész, röhejes és szörnyû”. Mivel az angol eredeti beszédstílusában nincs korstílusbeli törés, az nem válik indokolttá a fordításban sem – vagyis, a „beastly” szó, láthatjuk, fordítható ez utóbbi nélkül is. Végül említést kell tennünk arról, hogy a Magyar James Joyce Mûhely fordítói sem minden esetben voltak kellõen körültekintõek Szentkuthy fordításának átdolgozásában. Bár ismételten le kell szögeznünk, hogy a szöveg felületének számos pontján pontosítottak, pótoltak kimaradt szavakat, mondatokat, szövegrészeket, sok helyen mégsem javították a nem megfelelõ fogalmazásmódokat, a mondatszerkesztést, s nem mindig pótolták azt, ami hiányzik. A „furius dean” (U 3. 113) szókapcsolatnak például nem „dühödött dékán”-ként (MJJM 43), hanem „dühödött esperes”-ként kellene megjelennie a magyar szövegben, mely hiba Szentkuthy öröksége (Sz 50), s melyet Bartos Tibor megfelelõen „epés esperes”-re korrigált (B 51). A „deeply lamented” (U 3. 34) kifejezés értelme továbbá nem „fájdalomtól megtörten” (MJJM 41), vagy „fájdalomtól megtörve” (Sz 47), hanem, mint Gáspár Endre fordítja, „nagy részvétet keltett” (G1, 30). Emellett az elsõ fejezet, például, az új fordításban is adós marad szavakkal, tagmondatokkal. Szerepelhet itt a következõ: „Buck Mulligan hirtelen Stephenbe karolt, körülsétálta vele a tornyot, borotvája, tükre csörgött a zsebében” (MJJM 12). E mondat végérõl, az eredeti szöveg alapján, itt is hiányzik a „where he had thrust them” (U 1. 148–149), vagyis az „ahová bedugta õket”. Szintén így van ez az új fordítás 12. oldalán olvasható dialógusban, ahol a tejesasszony válasza Buck Mulligan orvostanhallgatói státusára, „– Look at that now, she said” (U 1. 417) (’– Na, nézzenek oda, mondta’), mind a négy magyar nyelvû szövegváltozatból kimarad. De említhetnénk azt is, hogy a „We can drink it black, Stephen said thirstily” (U 1. 340) mondat helyén egyszerûen „– Ihatjuk feketén – mondta Stephen” áll (MJJM 17), a „thirstily”, ’szomjasan’ nélkül, mindegyik magyar nyelvû fordításban. Ilyen hibák minden fordításban elõfordulhatnak. Azonban ha más fordításoknak felrójuk, hogy szövegüket nem vetették össze az eredetivel,37 nem szabad elmulasztani, hogy saját fordításunkat minden ponton összevessük vele. A Magyar James Joyce Mûhely fordításának e kevésbé elõnyös vonásainak feltárása is ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az olvasó a szövegnek megfelelõen tájékozódhasson, s igénye, valamint tudása szerint keressen alternatív értelmezési lehetõségeket, amennyiben azt a szöveg szempontjainak megfelelõen, szükségesnek érzi. Azt is fontos továbbá itt leszögeznünk, hogy a Magyar James Joyce Mûhely fordítása megkerülhetetlen segítséget nyújt az olvasónak abban, hogy az Ulysses szövedékében rejlõ lehetõségeket kibontsa és kibontakoztassa, azáltal, hogy alternatívát ad a korábbi fordítások változatai 37

Kappanyos András: „Joyce mint klasszikus auktor és mint magyar invenció”, 52.

582

mellett, vagy azokkal szemben. S ezen alternatívák is a szöveg sokrétûségérõl tanúskodnak, azaz a joyce-i mû szövevényes voltát engedik elõtûnni. STÍLUS, PARÓDIA, HUMOR A STÍLUSRÓL, MÁSKÉPP A Magyar James Joyce Mûhely az Ulysses stílusstruktúrájának megõrzésére gondot fordított, s a szöveg Szentkuthy Miklós-i átköltése felõl annak utánköltése felé vette az irányt. Fentebbi példáink kapcsán ez többször megnyilvánult. S most az utánköltés egy, az eddigiektõl eltérõ aspektusából is közelítenünk kell az Ulysses stílusának kérdéséhez, hogy láthatóvá váljon, az új fordítás milyen módon vált még a szöveg beszédstruktúrájának megfelelõvé a korábbi magyar szövegváltozatokhoz képest. Ehhez szolgál kezdõlépésként a kilencedik fejezetbõl származó következõ idézet: Táviratot-borítékot nagy vígan zsebrevágta, de nyafogó sopánkodásba kezdett ízes kiejtéssel: – Elmondom én tenéked, kedves uram, a nyavalya rágott minket, Hainest meg engem, amaz idõben, mikor ez megjött. Úgy morogtunk egy huncut kortynyi italért, hogy egy szerzetes is felserkent volna belé, úgy hiszem, akármilyen ernyedt légyen a bujálkodástól. És mi ott ültünk jólnevelten, egy órát és két órát és három órát Connerynél, és vártuk per koponya pintjeinket (MJJM 196). A passzus egy Buck Mulligan által elõadott paródia, melynek beszédstílusát az angol eredetiben a narráció ekként nevezi meg: „querulous brogue” (U 9. 557). Az új magyar fordítás ezt körülírja, vagyis ennek megfelelõje a „nyafogó sopánkodásba kezdett ízes kiejtéssel” megfogalmazás. Szentkuthy Miklós fordítása a „querulous brogue” kifejezésre a „kelta hangnemben” változattal szolgál, mely, mint arra Gula Marianna rámutat, „nyelvi-kulturális botlás”,38 hiszen a brogue az angol nyelv ír kiejtése, mely nincs szükségszerû összefüggésben a kelta kultúrával. Ehhez vihet közelebb dr. Takács Ferenc humoros megfogalmazása, mely szerint a brogue annak megnevezése, „ahogy az írek beszélnek angolul az angolok szerint: mintha egy cipõt húztak volna a nyelvükre”.39 Buck Mulligan tehát a brogue-ot parodizálja, vagyis, ha lehet ezt mondani, „panaszos tájszólásában” beszél. Szentkuthynál ez a szövegrész a következõképp olvasható: Táviratot-borítékot nagy vígan zsebébe dugta, de siratónõ módjára lamentált tovább kelta hangnemben: Gula Marianna: „’The Spirit Has Been Well Caught’: The Irish Dimension of the Reworked Hungarian Translation of James Joyce’s Ulysses” (kézirat, n. d.), 6. [A szövegbõl saját fordításomban idézek – V. D.] 39 Dr. Takács Ferenc szóbeli közlése. Elhangzott az ELTE Modern Angol és Amerikai Irodalom Doktori Programja keretében tartott Finnegans Wake olvasó szemináriumán. 38

583

– És vala pediglen mint imigyen, miszterek és miniszterek, a szédülettõl hányt hatva, de pro rundó hányattatva, Haines és én, amaz idõben, mikor említette. És sötétben járt a hír, hogy mindokádva logikálva valami mérget adtak, így kell hogy értsem, amitõl kinõtt a kékszakálla, pfuj a buja sánta lába. És mi ott ültünk egyórát és kétórát és háromórát Connerynél és nyájasan vártuk egyfõre esõ pintjeinket (Sz 245–246). Szentkuthy fordítása, bár álláspontunk szerint a maga stílusa nemében kiváló, a joyce-i szöveget ismét átkölti, s a már korábban is felmerült stílusegynemûsítés csapdájába esik az alliterációk, rímek és a stílushoz nem illõ („miszterek és miniszterek”, „pro rundó”, „mindokádva logikálva”) beiktatott szavak által, amelyek mindegyike inkább az általa kezdettõl kialakított önálló stílus jegyei, mintsem az Ulyssesé. Bizonyos szókapcsolatok („vala pediglen”, „amaz idõben”) és mondatszerkesztési módok („És sötétben járt a hír, hogy…, amitõl…”) a stílus változásáról adnak hírt az olvasó számára, ezek mégis inkább archaizáló jelleget adnak a beszédnek, mintsem a brogue tájnyelvi karakterét. A Magyar James Joyce Mûhely fordítása nemcsak pontosabb szövegváltozattal szolgál az olvasó számára, hanem ezzel együtt a brogue tájnyelvi jellegzetességét is képes megsejtetni a megfelelõ magyar szavak („tenéked”, „nyavalya”, „huncut kortynyi”) és mondatfûzés („Elmondom én…”, „Úgy morogtunk…, úgy hiszem…”) alkalmazásával. Más szóval, az új fordítás ismét visszaadja a szöveget az olvasónak, a maga stilizált világosságában. Az imént idézett részletet kitüntetõ parodisztikus beállítódás az Ulysses beszédszövedékének egyik meghatározó aspektusa, hiszen az Ulysses humorának a paródia az egyik alapvetõ megmutatkozásmódja. Karakterekre, történésekre, gondolatokra és beszédstílusokra mindvégig egyaránt irányul. S a fenti példa kapcsán ez utóbbira kell most kitérnünk, hiszen a beszédstílusok paródiáinak fordítása az Ulyssesben döntõ feladatot jelent, különösen a parodisztikus passzusok stílusának sokfélesége és száma miatt. Mint láthatjuk, a kilencedik fejezetbe is szövõdik stílusparódia; s ahol Buck Mulligan karaktere felbukkan, ott paródiára mindig számíthat az olvasó. Gondoljunk csak a regény kezdetére. Fontos azonban kiemelni azt is, hogy ami itt, a kilencedik fejezetben, Mulligan karaktere révén jön létre, az a tizenegyediktõl a tizenhetedik fejezetig az Ulysses egyik meghatározó vonásává válik. A tizennyolcadik fejezet Leopold Bloom feleségének, Molly Bloomnak, a központozást elhagyó néma monológja: a mû kódája.40 Bár minden fejezetnek megvan a maga Joyce által meghatározott stílusa,41 az elsõ tíz fejezetben a beszéd eltérõ szempontjainak és differenciált artikuEhhez lásd: Karen Lawrence: The Odyssey of Style in Ulysses. Princeton University Press, Princeton (New Jersey), 1981, 203. 41 Joyce létrehozott két tematikus sémát a regényre vonatkozóan. Az ezekben szereplõ fejezetcímeket az Odüsszeiából kölcsönözte (melyek közül kivételt képez „A bolygó sziklák”, ilyen fejezet a homéroszi mûben nem szerepel). Minden fejezethez hozzárendelt egy helyszínt, egy idõpontot, egy emberi szervet, egy mûvészetet, egy színt, egy szimbólumot és egy stílust („írástechnikát”). Két barátjának, Stuart Gilbertnek és Carlo Linatinak adományozta a két sémát, melyek nyomán azokat mint a Gilbert-sémát és a Linati-sémát tartják számon. 40

584

lációs módozatainak összjátéka építi a mû szerkezetét. A tizedik fejezet („Szkülla és Kharübdisz”) az elsõ kilenc fejezetben létrejött beszédmódok szerint épül, s a mû illesztõpontjaként egyszersmind határt képez az Ulysses, mint nyelvi képzõdmény (nem mint narratív esemény), elsõ és második része között. A második rész, mely tehát szigorú értelemben véve a tizenegyediktõl a tizenhetedik fejezetig ível (a tizennyolcadik fejezet a kóda), vendégstílusok Odüsszeiája, s e kifejezést Karen Lawrence könyvének címe (The Odyssey of Style in Ulysses, ’A stílusok Odüsszeiája az Ulyssesben’) nyomán alkalmazzuk. Mint említettük, a mû szövedéke az elsõtõl a kilencedik fejezetig az eltérõ nézõpontok és beszédmódok változó rendje szerint képzõdik, s ez adja a szöveg sokrétû stílusstruktúráját, míg a tizenegyediktõl a tizenhetedik fejezetig „vendég” beszédmódok stilizálják a fejezeteket. Vagyis, az Ulysses a tizenegyedik fejezettõl különbözõ stílusokat idéz meg, hív meg azok utánképzése révén, s az így létrejött „vendégbeszédek”, a karakterek beszéde és a narrátori beszéd egymásba vágás, feleselés, egymásba-, vagy átfonódás révén hozza létre a különbözõ fejezetek sajátságos stílusát, mely, mint mindig, a maga logikája szerint képezi a szöveget. Meglepõ volna, ha a korábbi fejezetekben az említett „vendégbeszédek” nem bukkannának fel, s ez nem is marad el: a hetedik, „Aiolosz” fejezet például a sajtó beszédmódjának medrében folyik, s a minduntalan beékelõdõ szalagcímek átszövik a fejezet szövegét.42 Ugyanakkor, míg az elsõ tíz fejezetben az ilyen irányú stilizáció nem a szöveg alapszövetét adja, azt kell mondanunk, a tizenegyedik fejezettõl a tizenhetedikig ez áll az Ulyssesre. S a stílusok utánképzõ idézésében, mint említettük, hangsúlyos szerepet kap a stílusok parodisztikus láttatása, valamint a stílusok által történõ parodisztikus láttatás. Ez történik a tizenkettedik, „A küklopsz” címû fejezetben is, melynek stílusát a „gigantizmus”, illetve az a „váltakozó asszimetria”43 megnevezésekkel illette Joyce, s mindkét megnevezés útmutatást adhat a fejezet beszédstruktúrájának értelmezésében. Hiszen a fejezetben egy küklopszi módon, „gigantikusan” szûk látókörû narrátor beszéde navigálja az olvasót: elbeszéli, ahogy Dublin utcáin át dialogizálva eljut Barney Kiernan kocsmájáig, majd pedig az ott történteket és elhangzottakat kommentálja, miközben beszédét eltérõ stílusok parodisztikus betoldásai szakítják meg. Ez utóbbi jelenségre találó a „váltakozó asszimetria” megnevezés. Miután például az olvasó a névtelen narrátor által betekintést nyer egy ír bokszolóról – Mylerrõl – folytatott beszélgetésbe, egy bokszösszecsapásról szóló tudósítás paródiája ékelõdik a szövegbe: – Myler felnyalatta vele a szorítót – mondja Alf. – Heenan és Sayers rohadt amatõrök hozzá képest. Kegyetlenül elpáholta. A Emellett a szerkesztõségi beszélgetés során az Írország természeti szépségeit méltató hangzatos, önmaga paródiájává váló beszédstílus csakúgy megidézõdik, mint a rétori kiválóságot tanúsítandó bibliai példabeszéd reminiszcenciája. 43 A fejezet stílusa „gigantizmus” („Gigantism”) a Gilbert-séma alapján, „váltakozó asszimetria” („Alternating assymetry”) a Linati-séma szerint. Stuart Gilbert: James Joyce’s Ulysses: A Study. Vintage Books, New York, 1960., 30.; Jeri Johnson: „Explanatory Notes,” James Joyce, Ulysses: The 1922 Text . OUP, Oxford, 1998, 883. 42

585

kis mokány a köldökéig sem ér, a melák meg püfölte a levegõt. Uramisten, végül akkora lengõt bevitt neki, Queensberry-féle szabályok ide vagy oda, hogy azt is kihányta, amit meg se evett. Történelmi jelentõségû és embert próbáló ütközet volt, mikor Myler és Percy beneveztek, és kesztyût húztak az ötven aranyfontos nagydíjért. Dublin dédelgetett báránykája, noha csekélyebb súlyával hátrányosan indult, ezt kipótolta felülmúlhatatlan ökölvívói ügyességével. Az utolsó menet tûzijátéka meglehetõsen kimerítette mindkét bajnokot. A váltósúlyú törzsõrmester patakvért fakasztott az elõzõ összeakaszkodásuk során, mikor is Keogh jobbos és balos ütések kereszttüzébe került, a tüzér jól megdolgozta kedvencünk orrát, amitõl Myler, úgy tûnt, megtántorodott […] (MJJM 307). A stílusparódia itt a beszámoló beszédének meghatározott módját és a parodisztikus passzust megelõzõ beszélgetést egyaránt komikus megvilágításba helyezi. Vagyis, a paródia módján és a paródia által, mindkettõ feltûnik. Ez az „aszimmetrikus beszéd” komikuma, s e szerkesztésmód humora. Az idézett szövegrészben a két beszédmód közötti eltérés feszültsége komikus feszültség, mely alól az olvasó nem vonhatja ki magát, s melyet az új fordítás a szövegnek megfelelõen õriz. Itt sem csak pontossága tünteti ki tehát a Magyar James Joyce Mûhely fordítását, hanem a két eltérõ stílus nyelvi sajátosságainak megõrzése is. Minthogy egy beszélgetésrõl és egy beszámolóról van szó, a két beszédmód élesen elválik egymástól, az artikuláció módjában nincs, csak a tanúsított attitûdben mutatkozik összefüggés a kettõ között. S e közös attitûd az ír bokszoló iránti patrióta rajongásban mutatkozik: a fogalmazásmódok eme rajongásból fakadó túlzásaiban. Míg azonban a beszélgetõk patrióta rajongása minduntalan személyeskedésbe csap át, addig a beszámoló igyekszik „sportszerû tárgyilagossággal” hírt adni az eseményrõl, eme „szakszerû távolságtartásában” mégis hódolatot tanúsít az ír sportoló iránt. A két beszédmód differenciájából, a személyeskedés és a távolságtartó hódolat feszültségébõl, valamint e differencián túlmutató elõbb említett összefüggésbõl (az áhítat túlzásaiból) fakad a komikus feszültség. Fontos ezt kiemelnünk azért is, mert Szentkuthy Miklós fordítása az összefüggés és a differencia õrzését egyaránt célozza, azonban a pontatlanság itt is eltéríti céljától. – Myler felnyalatta vele a szorítót – mondja Alf. – Heenan és Sayers lüke amatõrök hozzá képest. Megtanította neki az anyjanesirassát. A kis hangyász a köldökéig sem ér, a melák meg püfölte a levegõt. Még a végén egyet becsúsztatott neki a hasába, Queensberry-féle szabályok ide vagy oda, hogy azt is kihányta, amit meg se evett. Történelmi nevezetességû és súlyosságú mérkõzés volt, örökre felejthetetlen, mikor Myler és Percy beneveztek, és kesztyût húztak az ötven sovereignes nagydíjért. Dublin dédelgetett báránykája, noha csekélyebb súlyával hátrányosan indult, 586

mindezt kipótolta fényes ökölvívói ügyességével. Az utolsó menet hajrája meglehetõsen kimerítette mindkét bajnokot. A váltósúlyú törzsõrmester bort fakasztott kedvencünk orrából az elõzõ összeakaszkodásuk során: Keoghot jobbról-balról dörgölte, mire a lába láthatóan jött ki alóla a rá következõ menetben. (Sz 396, kiemelések tõlem – V. D.:) A parodisztikus passzus hangneme néhány ponton közvetlenebb annál, amit a távolságtartó hódolat hangneme szükségessé tesz. A mérték túllépése a szöveg e pontjain a szóválasztásból fakad. Bár a „Dublin dédelgetett báránykája” és a „bort fakasztott” megfogalmazások az eredetiben is feltûnnek, az ilyen irányú fordulatokból és közbeiktatásokból mégis több került a magyar szövegbe, vagy tán inkább máshogy került abba, mint ahogy azt az eredeti szöveg stílusa szükségessé teszi. Az „örökre felejthetetlen” szavak az eredeti szövegrészben és az új fordításban sem szerepelnek, vagyis e közbeiktatás révén a beszéd rögtön az elején más hangnemet üt meg, mint azt a parodisztikus szövegrész hangütése igényelné. A „jobbról-balról dörgölte” a „jobbos és balos ütések kereszttüzébe került” helyén, s a „lába láthatóan jött ki alóla” a „megtántorodott” megfelelõjeként ugyancsak a kocsmai társaság magát bennfentesnek láttató beszédét idézi. E néhány szóválasztást illetõ eltérés, az új fordítással ellentétben, megakadályozza, hogy a dialógus és a beszámoló beszédstílusa közötti komikus differencia a maga élességében váljon láthatóvá. S ha nem válik markánsan láthatóvá, mi az, ami elválasztja az artikuláció itt felmerülõ két módját, valamint, hogy mi az, ami e differenciájukban s e differenciájuk ellenére attitûdjükben mégis közös, az olvasót az értelmezés meghatározó lehetõségeitõl fosztja meg a fordítás. Emellett Szentkuthyi fordítása több helyen pontatlan, s több megfogalmazás láthatóan nélkülözi a körültekintést. Ilyen például a „[t]örténelmi nevezetességû” a „történelmi jelentõségû” helyett, a „sovereignes” az „aranyfontos” helyett, a „fényes ökölvívói ügyesség” a „felülmúlhatatlan ökölvívói ügyesség” helyett. A Magyar James Joyce Mûhely fordítása itt a szöveg körültekintõ átdolgozásáról tesz bizonyságot, amennyiben csak azt javítja, amit szükséges (a mondatrendet például meghagyja, ahol lehet), s e javítások beiktatása által a joyce-i szöveg rejtett mértékét tartja. Ezen a nyomon vezet minket a tizennegyedik fejezetbõl, „A naptitán marhái”-ból származó idézet is: A férfiú akkor komolysággal kérdé a nõvért, minõ halállal halt meg a halott és a nõvér felelt neki mondván Mona szigetén lelte halálát a gyomornak rákja által, Aprószentekkor leend három éve és õ imádkozott az Irgalmasság Istenéhez tartsa meg az õ lelkét a haláltalan életre. A férfiú hallgatá szomorú szavait, kezében kalapja, szomorú szemeit arra veté. Így állottak ott ketten, vigasztalan egybánatban. Ezért hát, ó Akárki, vedd eszedbe ama véget, mely tenhalálod, és a port, mellyé minden anyaszülte ember leszen, mert miként 587

põrén jött vala anyja méhébõl, azonképpen põrén múlik ki a világból (MJJM 369–370). Az elsõ bekezdés joyce-i szövegét, mint arra Don Gifford rámutat,44 az angolszász alliteráló próza stílusának utánköltése alakítja. Az alliteráló viszonylatoknak az új fordítás is, láthatóan és hallhatóan, kellõ figyelmet szentel („komolysággal kérdé”, „halállal halt meg a halott”, „szomorú szavait”), s a mondatrendet, valamint a szóválasztást illetõen is ügyel a stílus történeti megfelelõségére, s egynemûségére („A férfiú akkor…,” „A férfiú hallgatá…,” „minõ”, „mondván”, „leend”). A második bekezdés váltást hoz a stílusban, s a XV. századi angol próza Akárki (Everyman) címû moralitásának (moralityplay) nyitóbeszédét visszhangozza.45 Az új fordítás e váltást is a stílusnak megfelelõen hozza. A beszéd átalakulása mutatja ezt: az egyes szám harmadik személyû, kijelentõ módú, múlt idejû beszédmódról az egyes szám második személyû, felszólító módú, jelen idejû artikulációra történõ áttérés, a többszörösen összetett mondat vonatkoztató szókkal történõ tagolása („mely”, „mellyé”, „mert”, „azonképpen”), s a szóválasztás („ó”, „vedd eszedbe”, „tenhalálod”) egyaránt. „A naptitán marhái” címû fejezet az embrió fejlõdésének folyamatát a nyelv meghatározott történeti, szépírói és esszéisztikus változataiban prezentálja, vagyis az embrionális fejlõdés egy-egy állomását az angol nyelv eltérõ stílusai testesítik meg. Az embrionális stációk és a nyelvi változatok Mina Purefoy vajúdásának, valamint az eközben a kórházban idõzõkkel és az ott várakozókkal történteknek a narratívájaként artikulálódnak. A stílusparódiák itt éppen ezáltal mutatkoznak meg parodisztikus voltukban: a mondott és a mondás módjai közötti feszültségbõl fakadóan tûnik fel a mindenkori beszéd túlzások által kiemelt karaktere. A Magyar James Joyce Mûhely fordítása képes átadni az olvasó számára a szöveg e parodisztikus jellegét: a meghívott stílusok differenciált utánköltésével együtt a mondott világosságát is megtartja, s e kettõ feszültségében, a beszélés módjának a mondotthoz-nem-illõ voltában feltûnni engedi a beszélés sajátos jellegét, az artikuláció e szokatlanságában pedig egyszersmind értésre adja a mondott (humoros) értelmezési lehetõségeit, s ezek jelentõségét is. Szentkuthy Miklós fordítása, bár a fejezet számos passzusát fantáziával és sokrétûen ülteti át, az imént idézett szövegrészt illetõen sem ügyel kellõen a két passzus differenciált fordítására, s a vendégbeszédek parodisztikus voltát így is megõrzi bár, az egyes beszédmódok egynemûségét, és ekképp karakterét, itt sem tudja a maguk élességében külön tartani. A férfiú áhítatos komolysággal kérdezte az apácát minõ halállal halt meg a halott és az apáca felelt neki mondván Mona szigetén lelte halálát bélfene által, Aprószentekkor leend három éve és õ imádkozott az Irgalmasság Istenéhez tartsa meg az õ lelkét örök életre. A férfiú hallgatá szomorú szavait, bús tekintete kalapban. Így álltak ott ketten soká, veszve hervadt reményekbe. 44 45

Joyce Annotated, 409. Joyce Annotated, 411.

588

Ezért hát, ó Minden vagy Akárki, jó elõre tekintsed végedet mi a halál és a por mely asszonytól született mindnyájunk változhatatlan végzete amiként mezítlenül jött ki anyja méhébõl azonképpen vezet sírba az út (Sz 479). Az elsõ bekezdés ekként megképzõdõ alliteráló prózájában például eggyel kevesebb helyen találunk alliterációt, (a „szomorú szemét” más, nem alliteráló megoldás helyettesíti), több helyen anakronisztikus, vagy oda stílusában nem illõ szavak, kifejezések ékelõdnek be, ilyen például az „áhítatos”, a „kérdezte” s a „tekintete kalapban”, az „örök élet” helyett pedig ugyancsak a stílusnak, a történetiségnek megfelelõbbnek mutatkozik a James Joyce Mûhely megoldása, a „haláltalan élet”. Az említett stílusjegyek Szentkuthy fordításában szinte észrevétlenül semlegesítik a szöveget, vagy réseket ütnek rajta, megbontva annak egységes szövedékét. Az „apáca” fordítása továbbá a „nõvér” helyett nem helytálló, mert az Ulysses e fejezetének kórházi kontextusa az utóbbit teszi szükségessé. Az anakronizmusok a második bekezdésben, melyek közül az egyik az alliteráló próza stílusához köt vissza („változhatatlan végzete”, „jó elõre”, „vezet sírba”), összefüggést hoznak létre az elõzõ bekezdésben felbukkant anakronizmusokkal, s így az általuk képviselt irányba fordítják a szöveg stílusát. Ehhez csatlakozik a „tenhalálod” helyén felbukkanó „halál”, mely ismét a stílus semlegesítéséhez járul hozzá. Egyszóval, Szentkuthy fordításának létrejöttét nem vezette kellõ körültekintés a szóválasztásban, míg a Magyar James Joyce Mûhely a differenciált, s a stílusok sajátos egynemûségét (mely nem egysíkúságot jelent), együttesük sokrétûségét, valamint parodisztikus voltukat egyaránt képes volt a magyar nyelvvel összhangba hozni. Ezzel ismét az Ulysses nyelvi sokféleségének tapasztalatát tették szabaddá a magyarul olvasók számára. A BESZÉD HUMORA Szó esett már paródiáról, komikumról, humorról, melyek mindegyike többféle módon szövi át az Ulyssest. A komikum és a humor nyelvi megnyilvánulásai ugyancsak bonyolult feladatot jelentenek a fordító számára, hiszen a komikus és humoros megfogalmazások utánköltése – a szövegnek megfelelõ átadni tudása – is az értelem-összefüggések felfejteni tudásában rejlik. A már említett tizennyolcadik, „Pénelopé” címû fejezet, a könyv kódája, nem hív meg „vendégbeszédet”, hanem Molly Bloom néma monológjaként fogalmazódik: ekképp azonban, egynemûségébõl fakadóan, humoros kifejezéseiben e fejezet is igényt tart arra, hogy a fordítás stílusának egynemûségéhez illeszkedjen (mely egynemûség itt sem az átfordítás egysíkúságából fakad). A központozás nélküli örvénylõ beszéd a szigorú értelemben vett mondatokat nélkülözi, inkább gondolati íveket jár be, melyet a szöveg mindenkor egy-egy bekezdés elején szereplõ behúzással ad a tudtunkra. A mondatrend keretbe foglaló jelentõsége ezzel megszûnik: a szóválasztás és a dikció irányítja és tagolja a beszéd értelmét, a mondat rendhagyó rendje pedig ezek alapján válhat világossá. Minthogy tehát 589

itt a szóválasztás és a dikció jelöli ki a beszéd állandóan változásban lévõ kereteit, ezek a humoros megfogalmazásokban is meghatározó szerepet kapnak. Tom Kernan az a köpcös kis szeszkazán aki leharapta a nyelvét mikor elcsúszott a férfi vécében részegen valami kocsmában vagy hol […] meg Fanny MCoy férje fehér káposztafej csont és bõr szegény teremtés hozzá még bandzsa is és ez akarja az én számaimat énekelni na ahhoz újra kellene születnie az ósdi kivágott zöld ruhája csak így tudja felhívni magára a figyelmet mint halottnak a beöntés […]. (MJJM 670, kiemelések tõlem – V. D.) A fordítás átdolgozása itt a Szentkuthy változatából ismét megõrizte azt, ami a joyce-i szöveg struktúrájának megfelelõ, s finomította az idézett részletet ott, ahol azt a stílus megkívánta. E finomítások a megfelelõ magyar szavak kiválasztásával és elhelyezésével követik az eredeti szöveg dikcióját, vagyis illeszkednek a beszéd örvénylõ voltához, ugyanakkor Molly szójárásának is megfelelõbbek, s ilyen értelemben csiszoltabbá teszik a megfogalmazás módját, mely által lehetõvé válik, hogy a passzus eredendõ humora differenciáltságában nyilatkozzon meg az olvasó számára. Az átdolgozásnak a következõ fordítás volt az alapja: Tom Kernan az a részeg hordó aki leharapta a nyelvét mikor elcsúszott a férfi vécében részegen valami kocsmában vagy mit tudom én miféle helyen […] meg Fanny MCoy férje fehér káposztafej csont és bõr kifele bandzsít és ez a nõ akarja az én számaimat énekelni ahhoz újra kellene születnie a százéves zöld ruhája kivágva hasig így tudja csak a figyelmet felhívni magára a hangja mint az esõ a háztetõn […]. (Sz 883, kiemelések tõlem – V. D.) A „százéves zöld ruhája kivágva hasig” fogalmazásmód („her old green dress with the lowneck”, U 18. 1269) magyarul nyersnek, csiszolatlannak hangzik (és nem Molly „csiszolatlansága” értelmében): helyette a magyarnak megfelelõbb változat lett volna például a „hasig kivágott százéves zöld ruhája”, mely a fogalmazásmód esetlensége helyett a gondolkodásmód humorára helyezi a hangsúlyt, ahogy azt a Magyar James Joyce Mûhely szövegváltozatában is láthatjuk: „az ósdi kivágott zöld ruhája”. A „részeg hordó” megfogalmazás szintén nem élezi ki a szóválasztásból fakadó humort úgy, mint a „köpcös kis szeszkazán”. A szakasz záró gondolatát, a „like dabbling on a rainy day” (U 18. 1269–1270) angol kifejezést, szó szerint úgy fordíthatnánk ’mint esõs napon öntözni’, vagyis ez a fordulat valaminek a hiábavaló voltát teszi nyilvánvalóvá. Ennek nyomán az új fordítás választása, a „mint halottnak a beöntés”46 kifejezés értelmét, stílusát, és nem utolsósor46

Ugyanakkor itt meg kell jegyeznünk, hogy e változat helyett a magyarban ismert „mint halottnak a csók” fordulat is humoros, a szöveg értelmének megfelelõ, s tán mértéktartóbb megoldás lett volna.

590

ban, humoros voltát tekintve megfelelõbbnek mutatkozik, mint Szentkuthy megfogalmazása, a „hangja mint esõ a háztetõn”, mely az elõbb említett szempontok mindegyikét elvéteni látszik. Végül, a Magyar James Joyce Mûhely fordításában az „ahhoz újra kellene születnie” gondolat elejére beillesztett „na” indulatszó finoman modulálja a szöveg dikcióját és humorosan árnyalja Molly Bloom beszédében kirajzolódó karakterét, annak ellenére, s azzal együtt, hogy ilyen indulatszó az eredeti szövegben nem szerepel. Ilyen, s más jelekben érhetõ újra tetten, hogy a szöveg értelmezõ továbbköltése is jelen van a Magyar James Joyce Mûhely által átdolgozott Ulysses-fordításban. A versbetétek s rigmusok átdolgozása, újrafordítása ugyancsak a stílusnak megfelelõen õrizte a humort, ahol azt a szöveg szükségessé tette. A tizenkettedik, „A küklopsz” címû fejezetben például szerepel egy versbetét, mint a klasszikus ír versek írására tett korabeli kísérletek paródiája47 – Jeri Johnson megvilágító jegyzete alapján. Az új fordítás a versbetétet nemcsak az eredetit szem elõtt tartva költi utána, hanem a versnek a szöveg által adott értelmezését figyelembe véve költi azt tovább is. Az eredeti ebszöveg verstani rendszere, bár erõsen emlékeztet a walesi englynek cizellált alliterációs és izoszillabikus szabályaira, persze sokkal bonyolultabb, de úgy véljük, olvasóink egyetértenek velünk, hogy az eredeti szelleme hiánytalanul tolmácsoltatik. Talán még azt is hozzáfûzhetnénk, hogy a mû sokkalta hatásosabb, ha Owen költeményét lassan és motyogva, elfojtott gyûlöletet sugalló hangvétellel adják elõ. Barney Kiernan, rátok Szálljon átkos átok Minden nap csütörtök Szárítva gyötörtök Nincs víz egy csöpp se Mi bátorságom hûtse Belsõm rángva tikkad Fárasztja a színpad. (MJJM 301–302) A versrészlet humoros, frappáns fordítása az eredetinek. Nemcsak utánafordítása annak, azaz nemcsak a szöveg értelmét magyarra alkalmazva adja át az olvasónak a verset, hanem tovább is fordítja azt, amennyiben rímekkel látja el az eredetiben nem rímelõ szöveget. Ez azért is fontos, mert kontrasztot teremt: a vers az õt megelõzõ szövegrészre visszatekintve kíméletlen gúny áldozatává lesz, amellett, hogy önmagában véve is parodisztikus. A nyolcsorost megelõzõ részletben említett „alliterációs szabályok” a versben az Ulysses angol nyelvû szövegében sem kapnak hangsúlyt, ennek ellenére, mint azt már elõre tudhatjuk, az englynek „eredeti szelleme hiánytalanul tolmácsoltatik”. Ez a komikus kontraszt gúny tárgyává teszi a vers szerkesztésmódjában megnyilatkozó „patriotizmus” erõszakos esetlenségét és primitivitását, az így megmutatkozó gondolatvilág értelem-összefüggései pedig a gondolkodás 47 Jeri Johnson: „Explanatory Notes”, 890. „parodic imitation of contemporary attempts to write classical Irish verse”.

591

szûklátókörûségének paródiáját adják: hiszen a beszéd módja mindenkor a gondolkodás módját mutatja. A rím itt rigmusjelleget kölcsönöz a versnek, könnyen megjegyezhetõvé és könnyen mondhatóvá teszi, vagyis a ritmus itt az általa tagolt sorok értelem-összefüggéseivel illesztéket képez, s ezzel hangsúlyt ad a sorokban feltáruló gondolatvilág primitivitásának. Ez utóbbi aspektus teszi teljessé a „költeményben” megnyilatkozó gondolkodás gunyoros láttatását, beszédmódjának bújtatott, s könyörtelen paródiáját. Ha a rímet nélkülözi, vagy csak részben hozza a fordítás, nem tér el az eredeti szövegtõl, a paródia ez utóbbi aspektusa azonban nem jön létre. Átkaim átka Mindennap, hétszer egy héten És hét száraz szerdán Terajtad, ó, Barney Kiernan Nincs víz, nincs vizenyõ, Mi hûtse bátorságom És torkom vad tüzét, Ha Lowry pacalja fõ (Sz 388) A vers itt is kellõen esetlen, elõrevetített szabályszerûségei közül szándékosan és kizárólag az alliterációnak, annak is csak részben felel meg. Szentkuthy fordítása tehát a fantázia jelenlétérõl ismételten bizonyságot tesz, tán túlságosan is. Hisz a vers eme esetlenségében mégis bonyolultabbá válik, mint azt a szûklátókörûség primitivitása elbírná. Nyelvtörõ differenciáltságában elveszve, az olvasó nem tapasztalja meg a maga élességében a rigmus parodisztikus jellegét, a szöveg gunyoros elméssége elenyészik az értelmezés nehézségei közepette. A rím hiánya itt nem vonja be az olvasót az elvakult skandálás tapasztalatába. A fordítás ez esetben, álláspontunk szerint, éppen azért nem képes megfelelõen tartani a szöveg mértékét, mert nem tud tõle megfelelõ értelmezõi távolságot tartani, nem válik tõle kellõen szabaddá. Az alliterációk, rímek az Ulysses szövegében újra és újra felbukkannak. S a Magyar James Joyce Mûhely fordításáról elmondható, hogy ritmus és hangzás eme illesztékeit igyekszik a szöveg értelmének megfelelõen megtartani. A kilencedik fejezet egyik mondata ezt példaképp jól láthatóvá teszi: „Peter Piper pecked a peck of pick of peck of pickled pepper” (U 9. 276). A mondat dikcióját láthatóan és hallhatóan az alliteráló játék határozza meg. Szentkuthy Miklós fordításában a következõ mondatot olvashatjuk: „Csak a tajkafajku szajka fajka tajka” (Sz 236). Attól függetlenül, hogy az alliteráció nincs jelen a mondatban, a szójáték frappáns, s önkényében humoros is. Azonban az eredetiben szereplõ mondatról semmit sem mond. A Magyar James Joyce Mûhely fordítása más utat választott, mely a szövegnek jobban megfelel, hiszen annak alliteráló játékát és humoros értelem-összefüggését egyaránt képes megõrizni a magyar változatban: „Peter Piper fapipája papi fapipa” (MJJM 188).

592

ZENE, SZöVEG, KULTÚRA Ez mutatkozik meg a tizenegyedik, „A szirének” címû fejezetben is, ahol a szöveg a zene beszédmódjának lehetõségeit hívja vendégül. Mint arra Szolláth Dávid kitér, Szentkuthy Miklós az Ulysses fejezetei közül elsõként fordította le az említett fejezetet, s a zenéhez, akár Joyce-ot, Szentkuthyt is szoros kapcsolat fûzte.48 Ennek megfelelõen, Szentkuthy „A szirének”-fordítása a magyar Ulyssesek egyik megkerülhetetlen változata. Ugyanakkor az új, átdolgozott fordítás is hozzájárult a fejezet magyar nyelvû változatának kiválóságához. S erre lehet egy példa a következõ részlet fordítása: Bald Pat who is bothered mitred the napkins. Pat is a waiter hard of his hearing. Pat is a waiter who waits while you wait. Hee hee hee hee. He waits while you wait. Hee hee. A waiter is he. Hee hee hee hee. He waits while you wait. While you wait if you wait he will wait while you wait. Hee hee hee hee. Hoh. Wait while you wait (U 11. 915–919). A szöveg ritmusát itt a [h] és a [w] hangok alliteráló ismétlõdése, valamint meghatározott szavak (mint például a Pat személynév) visszatérése képzi. A magyar nyelv lehetõségei nem adnak teret annak, hogy a magyar fordítás mindezeket a beszédviszonylatokat az angol nyelv szerint kövesse, de saját lehetõségeinek megfelelõen, képes lehet a magyart az angol után költeni. Szalvétából süket Pat csinál püspöksüveget. Pat a pincér nagyothall, Pat a pincér ajtónáll. Hihihihi. Áll csak az ajtónál, hihihihi ajtónáll. Hihi áll az ajtónál. Hihihihi nagyothall. Nagyothall és ajtónáll, hahóhall és ajtónáll (MJJM 272). A Pat személynév megtartásának lehetõsége az angol nyelv adománya a magyarnak. Az alliteratív ritmust azonban szükségképp más szavaknak kell helyettesítenie, mint amelyek az angol szavak megfelelõi volnának. A „waiter who waits while you wait” alapvetõ kombinációját a „nagyothall” és az „ajtónál(l)” szavak ritmikusan ismétlõdõ kombinációja váltja: „nagyothall”-„ajtónáll”-„áll csak az ajtónál”-„ajtónáll”-„áll az ajtónál”-„nagyothall”„nagyothall és ajtónáll”-„hahóhall és ajtónáll”. Ezzel a magyar nyelvû passzus a magyar nyelv értelme és lehetõségei szerint költi utána a joyce-i szöveg dikciójának ritmusát. Szentkuthy fordításában másképp képzõdött meg ez a részlet: A kopasz zaklatott Pat püspöksüvegeket csinál az asztalkendõkbõl. Pat a pincér nagyothall. A vendég nagyokat hallgat. Hi, hi, hi, hi. Aki süket, az hall nagyot. Hi, hi. Pat a pincér. Pat a Penseur. Hó! Vigye már a pensemet (Sz 348). 48

Szolláth Dávid, 66.

593

Itt a fogalmazásmód nem tudja a joyce-i szövegnek megfelelõen ritmizálni a magyar szöveget, elrugaszkodik annak értelmétõl is, valamint többször kimaradnak belõle mondatok. Ekképp, a zeneiség nem érvényesül az idézett részletben. Azzal, hogy a Magyar James Joyce Mûhely bizonyos passzusokat kreatív módon, de pontosan dolgozott át, Szentkuthy Miklós fordítását is differenciáltabbá tette, s ekképp, a korábbi fordítás megõrzött nyelvi leleményei is világosságukban tûnhetnek fel az olvasó számára. Ami mégis a Magyar James Joyce Mûhely által létrehozott új magyar Ulysses-fordítás legsajátabbja, az a kulturális utalások láthatóvá tétele a szövegben. E változás által, mint Gula Marianna rámutat, „a magyar olvasók fogékonnyá váltak az Ulysses ír mivoltára”.49 S ha az Ulysses ír mivoltára tekintünk, az ugyanúgy a szöveg sajátja, mint a beszéd meghatározott struktúrái. Az Ulysses ír vonatkozásainak feltárását és magyarra alkalmazásának lehetõségeit a korábbi fordítók azért sem tarthatták szem elõtt, mert, mint Kappanyos András fogalmaz, „nem érhet[tek] el olyan információs forrásokat, amelyek nekünk már munkánk kezdetén rendelkezésünkre álltak […]”.50 Ezzel együtt azonban az Ulysses ír vonatkozásainak felfedése most sem korlátozódhatott csupán a korábbi szövegváltozatokban rejtve maradt kulturális utalások világossá tételére, valamint e rejtettségbõl fakadó félrefordítások korrekciójára.51 Mint azt Gula Marianna a fordítás ez irányú kérdéseit tematizáló, ’The Spirit Has Been Well Caught’: The Irish Dimension of the Reworked Hungarian Translation of James Joyce’s Ulysses címû, megjelenés elõtt álló tanulmányában kifejti, mindenkor az ír kulturális kontextus különbözõ viszonylataihoz, valamint a hiberno-angol és gael szójárás módjaihoz és nyomaihoz illeszkedve kellett a szöveg követelményeinek megfelelni a fordítói-átdolgozó munka során. Ez esetenként a szövegrész szempontjainak teljeskörûen megfelelõ megoldást nélkülözõ feladat elé állítja a fordítót. Az „ír szál” gondos és következetes szövegbe szövésével az Ulysses szövetének sokrétûsége a magyar fordításban ismét máshogy mutatkozik meg, egyszersmind egy olyan kultúrába kalauzolva az olvasót, amely nemcsak ismeretlen, de érdekes is lehet számára egy ilyen, utalások által a kultúrák sokféleségébe is betekintést adó mûben. Az ír szálnak a magyar szövegbe szövõdése jól láthatóvá válik egy olyan példán, melyben a szöveg tagolásának és artikulációjának struktúrája meghatározza a kulturális utalás hogyanját. Itt nem egy ír dal versszakának leplezetlen szövegbe ékelõdésérõl van szó, vagy egy az írek történetében meghatározó alakra, eseményre tett kifejezett utalásról, hanem a szöveg egyik rejtett utalásáról, a hatodik, „Hádész” címû fejezetben:

Gula Marianna: „’The Spirit Has Been Well Caught’: The Irish Dimension of the Reworked Hungarian Translation of James Joyce’s Ulysses”, 3. „Hungarian readers have also become receptive to the Irishness of Ulysses” [a szövegbõl saját fordításomban idézek – V. D.]. 50 Kappanyos András, 52. 51 Gula Marianna: „’The Spirit Has Been Well Caught, The Irish Dimension of the Reworked Hungarian Translation of James Joyce’s Ulysses”, 25. „[…]our task involved much more than the simple correction of mistranslations of cultural references that were inaccessible to previous translators.” [A szövegbõl saját fordításomban idézek – V. D.] 49

594

Mr. Bloom magában bandukolt a mezsgye mentén, bús angyalok, keresztek, félbetört oszlopok, családi kripták között. Kõbõl faragott remények imára fordított szemekkel, vén Írország sok szíve és keze. (MJJM 112 – kiemelés tõlem, V. D.) Az utolsó mondat második tagmondata, „vén Írország sok szíve és keze”, mint Don Gifford felhívja rá a figyelmet,52 egy ír dal egyik sorának rejtett idézete. A dal, mint Gifford kifejti, Richard F. Harvey által jegyzett, s W. W. Delaney ír daloskönyvébõl (Delaney’s Irish Song Book) származik. A dal visszatérõ sorának a „With Ireland’s hearts and hands” egyik változata az „Old Ireland’s hearts and hands” sor, s ezt hívja meg az Ulysses a fent idézett részletben (vagyis az átdolgozott magyar fordításban) ekképp: „vén Írország sok szíve és keze”. A Magyar James Joyce Mûhely fordítása a dal idézett sorát jambikus lejtésben fordította, mely által a kérdéses szövegrész dikciójában eltérést mutat az õt megelõzõ szövegrésztõl, s ezzel a beszédmódbeli váltással, a ritmikus struktúra beékelõdésével felhívja az olvasó figyelmét a sorrészlet zeneiségére. A szóválasztás („vén”, „sok”) révén a fordítás ugyancsak a beszéd stílusában tesz utalást a szövegrész idézetjellegére is, s ezzel megnyit egy lehetséges utat az olvasónak az ír kultúra gazdag dal(lam)világa felé. Szentkuthy Miklós fordításában az idézet ekképp olvasható: „vén Írország szívei és kezei” (Sz 137). E változat a ritmikus struktúra célzatos kialakításának mellõzése révén elhagyja a beszédmódbeli váltást, és ezzel a kulturális kontextust sem nyitja meg az értelmezés számára oly módon, mint azt az új fordítás teszi. A Magyar James Joyce Mûhely fordítói tehát, e példa tanúsítja, az ír szálat a joyce-i szövetnek megfelelõen bújtatták a magyar szövegbe, az Ulysses ez irányú részleteire is kiterjedõ, gondos munkával. Éppen ezért meglepõ, mikor ugyanezen fejezetben, egy másik szöveghelyen, a Magyar James Joyce Mûhely fordításában csakúgy, mint Szentkuthy változatában, elmarad az utalás stilisztikai jelzése. Kíváncsi volnék, miért rúgták ki a kamarából. Irodája volt a Hume Streeten. Molly névrokonával egy házban. Tweedy, Waterford fõjegyzõje. A cilindere azóta is megvan. Régi tisztesség relikviája. õ is gyászban. Rémes egy lecsúszás, szegény fickó! (MJJM 94 – kiemelés tõlem, V. D.) A „Régi tisztesség relikviája”, akár az elõbbi példában, egy ír dalból származó idézet. A dal, Johnny Patterson szerzeménye, The Hat My Father Wore (’A kalap, melyet apám viselt’), s az idézet ennek refrénjébõl származik: „’Tis the relic of old decency”.53 A fordítás itt, az elõzõ példával ellentétben, sem mondatrendjében, sem dikciójában nem utal arra, hogy egy dal idézetérõl lenne szó. Ugyanezt mondhatjuk Szentkuthy fordításáról: „Régi tisztesség maradéka” (Sz 113). Mindkét artikulációs mód belesimul Bloom néma monológjának stílusába, s ezzel azt implikálják, hogy a gondolat Bloom szülötte. 52 53

Joyce Annotated, 123. Joyce Annotated, 109.

595

Hiszen Bloom gondolkodásától nem áll távol szokatlan, esetleg „elavultnak” tekintett szavak alkalmazása, vagy az azokon való morfondírozás, így a „relikvia” (a „parallaxis”-hoz képest például, mely ugyancsak Bloom szava) fel sem tûnik. A dal idézett sorának egy alternatív fogalmazásmódja azonban kifejezetté tehetné az utalás mikéntjét és hováját is: „Emléke régi tisztességnek”. A mondatrend és a dikció nem szokványos átrendezõdése itt a magyar népdalok stílusára utal, jambikus lejtésû, s ezzel az olvasó számára jelzi az utalást arra, hogy ismét egy melodikus idézetrõl, vagyis feltehetõen egy ír dal meghívott soráról lehet szó. UTÓHANG Az Ulysses új, átdolgozott magyar nyelvû fordításának a fentiekben kiemelt részleteire kiterjedõ értelmezés azért volt szükséges, mert a szöveg beszédstruktúráinak mûködtetése a mû mindenkori fordításának is feladata: az Ulysses ugyanis nem pusztán irodalmi-kulturális referenciák szövedéke, hanem, mint minden irodalmi mû, szövegépítmény, vagyis struktúrájának mozzanataiban ad hírt a nyelvben lakozó lét olyan vonatkozásairól, melyek mindannyiunk számára újra és újra meggondolandóak. A James Joyce Mûhely fordítói, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, valamint Szolláth Dávid, felismerték ezt, s Szentkuthy Miklós 1974-es fordítását a joyce-i szövegnek, valamint a magyar nyelv lehetõségeinek megfelelõen, esetenként Gáspár Endre és Bartos Tibor Ulysses-szövegváltozatai nyomán igyekeztek pontosítani, differenciálni. Ennek folyományaképp az Ulysses stílusának sokrétû struktúrája a mû egészét tekintve a magyarul olvasók számára is világosabbá, jobban hozzáférhetõvé vált. Meg kell jegyeznünk azonban ismét azt is, hogy az Ulysses hozzáférhetõbbé tételének, azaz „érthetõvé tételének” célja bizonyos pontokon az átdolgozott magyar nyelvû szövegváltozat transzparenssé válásához vezetett, s e helyeken a mû költõi volta elfedetté vált. Ez azonban nem eliminálja a Magyar James Joyce Mûhely vállalkozásának jelentõségét. Hiszen, mint Gula Marianna kiemeli – „az átdolgozott fordítás nemcsak azt mutatja, hogy többet tudunk Joyce-ról, hanem azt is, hogy máshogy értjük Joyce-ot”.54 Máshogy értjük Joyce-ot, mert máshogy érthetjük mûvét, mint ahogy eddig gondoltuk. S a máshogy értés e lehetõségeihez a Magyar James Joyce Mûhely új, átdolgozott Ulysses-fordítása segíti hozzá azokat, akik Joyce e mûvét magyar nyelven olvassák.

54

Gula Marianna: „’The Spirit Has Been Well Caught, The Irish Dimension of the Reworked Hungarian Translation of James Joyce’s Ulysses”, 2. o. „[…] the renewed translation reflects not only that we know more about Joyce, but also that we know otherwise about Joyce.” [Kiemelés az eredetiben, a szövegbõl saját fordításomban idézek – V. D.]

596

S. KIRÁLY BÉLA

Charles de Gaulle – a nagy visszatérõ és a reményházalók elkergetõje Reményárusok, reménykereskedõk: hajszálpontos minõsítés arra a szerepre, amelyre a közelmúlt és a jelen politikusainak többsége önként vállalkozik vagy kényszerül. A fogalom önmagában nem volna pejoratív, hiszen a reménynek élnie kell napjaink tömegdemokráciájában, az idomított fogyasztói társadalomban is. Reménykeltés nélkül nem lehet kampány, programhirdetés és célkitûzés a jövõre. Hírlik, hogy e fogalom Napóleontól származik, de õ csak a vezérre értette e jelzõt, mondván, hogy csak jövõt mutatva lehet a népet vezetni és a jó vezér reményárus. A rendszerváltás – helyesebben, az 1987 és 1990 között lezajlott forradalom – után az a közelmúlt egyik alapélménye mifelénk, hogy a hamis reménybõl nem lett valóság, legfeljebb Gorenje hûtõszekrény. Akadtak ugyanis olyan kormányfõk, akik – csapatukkal együtt – szóvirágokkal, médiaeseménnyel helyettesítve, csak imitálták a kormányzást. Ezt a politikusfajtát utálta szívbõl Charles de Gaulle, aki helyzetbe jutva azonnal a porond szélére kergette õket. Megtapasztalhatta, hogy a lobbikibicek által sugalmazott pártpolitizálás milyen tulajdonságokat generálhat a buzgó delikvensekben, ezért vetette meg, néha túlzóan is a pártokat. Sic transit gloria mundi: az agyba-fõbe dicsért Ronald Reagant és Margaret Thatchert súlyos felelõsség terheli azért, hogy a spekulatív tõke kiszabadult a politikai és állami ellenõrzés palackjából, és most a pénzhatalom arctalan vagy félarcú elvtársaiként alvilági feltételeket szabnak a technikai értelemben szabad választásokkal felhatalmazott kormányoknak. A nemzeti, hazafiúi elkötelezettség hiányában, a transzcendencia átélése nélkül a jobb sorsra érdemes politikus, tényleg csak árus marad, mesterséges ideológiákba burkolt másodárus. A szemünk elõtt változnak át sokan közülük pingponglabdává a lobbicsoportok és a választók asztaliteniszmeccsén, miközben az újsütetû kibicek, a közvélemény-kutatók számolják háló feletti pattogásuk, mielõtt a hálóban vagy a földön kötnének ki. Napjainkban a kontraszelekció szerte a világon meglátszik e szakmán. Ezért minden alkalom üdvös, ha a múlt ködébõl fel lehet mutatni egy olyan államférfit, aki büszkén és rezzenéstelen arccal jelentette ki: õ a maga ura és csak Franciaországot képviseli. Csak egy hatalmat ismert el maga felett: a francia nemzetet, amelyet egy erõs állammal lehet oltalmazni. Hitvallása szerint Franciaországot a nagysága teszi azzá, ami. Charles de Gaulle nemcsak államférfiúi, emberi értelemben, de szellemi jelenségnek is kivételes. Elitista, klasszikus mûveltségû értelmiségi volt, aki kiválóan és hajszálpontosan fogalmazott. Chateaubriand, Bergson, Péguy tanítványaként az emlékirat-irodalom mestermûvét írta meg egyes szám harmadik személyben. Keresztény értékeket valló emberként tudta, hogy az úgynevezett progresszió, hasonlóan a felvilágosodás más fontos eszméjéhez, 597

profanizált változata egy keresztény eszmének. Mivel mindkettõ a materializmusra épül, a kommunista és a kapitalista szemléletben van valami közös: az emberi lényeg gazdasági szemlélete. A tábornok tehát azért is küzdött, hogy a szellemi világ megfelelõ súllyal legyen jelen a politikában, a kultúrában, olyan körülmények közt, amikor az anyagi világ dominanciája máshol egyre erõsödött. Nézõpontjához igazított magatartása is magyarázza, hogy miért nézte le az amerikaiakat, vetette meg az angolokat, félte és ismerte el a németeket és becsülte az oroszokat. A rendszerváltoztatás utáni nagy – sokszor naiv – mintakeresésünkben, a politikusi érettségi tablókészítésben valahogy nem került kezünk közé Charles de Gaulle arcképe. Az okok kutatása másodrendû, de reméljük, hogy ami késik, talán nem múlik. Megszületett a tábornok elsõ magyar monográfiája1 és kerek egy éve, 2013. április 9-én a Terror Háza Múzeum és a budapesti Francia Intézet közös szervezésében egész napos konferenciát tartottak Charles de Gaulle életmûvérõl Franciaország szolgálatában címmel. A kezdeményezés Schmidt Mária érdeme. Neves francia politológusok, hajdani politikusok, eszmetörténészek, intézetvezetõk gyûltek össze, egyenként méltatva a rendezvény jelentõségét. A fõigazgató asszony bevezetõje után – amelynek fókuszpontja az a megállapítás: miszerint ez a szenvedélyes, makacs, elhivatott, büszke, hiú és konfrontatív ember katonának túl politikus, politikusnak túl katona volt – Fejérdy Gergely, Botos Máté, J. Nagy László, Granasztói György, Garadnai Zoltán, Baczoni Dorottya, Techet Péter és Baranyi Tamás Péter járták körül a de Gaulle-i jelenséget. Elõadást tartott – többek közt – Jean Garrigues francia történész, akinek nagy sajtóvisszhangot kiváltó A gondviselésszerû emberek címû könyve2 hónapokkal azelõtt jelent meg Franciaországban. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a Charles de Gaulle Alapítvány elnöke is, Jacques Godfrain, aki a gaulle-ista Jacques Chirac elnök minisztere volt. Elõadásának mondanivalója: az 1970-ben elhunyt államférfi öröksége nem tehetõ zárójelbe, az továbbra is élõ hagyomány. Utódai közül többen odahaza is, Európában is a népszerûségi mutatókra tekingetve vezetik – alkalomadtán megvezetgetik – a választók által rájuk bízott országokat, ám a tábornok képes volt szembemenni akár a közvéleménnyel is, ha az állam érdeke azt kívánta. De Gaulle bel- és külpolitikáját, politikai hitvallását az integritás és az autoritás jellemezte. Ezért lehet példaértékû számunkra egy olyan idõszakban, amikor a politika a pénzhatalom szolgálólányává szegõdött. Charles de Gaulle-t nem szokás mostanában emlegetni az EU parlamentjében, ahol a többség kettõs mércével méri a fasizmus, illetve a kommunizmus bûneit. Nem csoda: szerinte a liberalizmus a legrosszabb tulajdonságokat hozza ki az emberekbõl, a kommunizmus pedig birkává teszi õket. õ a nemzetek erõs Európájáért szállt síkra és nem egy a bürokraták által terelgetett amorf tömegû és identitású kontinensért: az Egyesült Európai Államokért. De Gaulle jelenlétében mukkanni sem lehetett a Világkormány ötletérõl. Ha elviekben elfogadM. Szebeni Géza: Charles de Gaulle. Egy konzervatív forradalmár. Magyar Szemle-könyvek, 2013. 2 Jean Garrigues: Les hommes providentiels – Histoire d’une fascination française. Seuil, Párizs, 2012. 1

598

nánk is szükségességét, mi a garancia arra, hogy valakik valamikor valamilyen okból nem sajátítanák ki a maguk hasznára és a többség kárára? Amikor de Gaulle 1958-ban újból visszatért a hatalomba, gyorsan rendbe hozta hazája pénzügyeit, büszkén hangoztatva, hogy a tõzsde többé nem ütheti bele az orrát a politikájába. Ma már nincs ez így sem Franciaországban, sem Európában, sem Amerikában. Többek között azért, mert az elnök távozása óta megsokasodtak az ügybuzgó reményárusok. Nem csoda tehát, ha az 1968. májusi diák- és munkáslázadások szításában benne volt a külföldi titkosszolgálatok, az idõs tábornok váratlan, idõ elõtti távozásának kiprovokálásában pedig a bankok keze – amint azt a híres irodalomkritikus és történész Henri Guillemin állította.3 Schmidt Mária az év elején megjelent legújabb könyvének – Nyugaton a helyzet változóban – „Máshol bezzeg” címû fejezetében az alábbi kritikát fogalmazza meg a konferenciára visszatekintve: a „de Gaulle-konferencián a részt vevõ francia történészek egyetlenegy kritikai pontot nem említettek meg sem Charles de Gaulle tábornok pályájával, sem politikai tevékenységével, sem Franciaország huszadik századi történelmével kapcsolatban. Nem domborodott volna ki, ha én nem térek ki rá, hogy a tábornok legfontosabb teljesítménye az volt, hogy a második világháborúban vereséget szenvedett Franciaországot a háború végére a gyõztesek közé juttatta, mert õk egyetlen szóval sem tettek említést arról a »kevéssé fontos« tényrõl, hogy Franciaország elvesztette a második világháborút, s hogy 1940-tõl 1944-ig kollaboráns rendszert mûködtetett. Mint ahogy nem hozták szóba a két háború közötti kaotikus helyzetet, vagy az 1945 utáni tisztogatás, az »épuration« visszásságait, sem azt, hogy a harcok elülte után több mint tízezer embert egyszerûen meglincseltek. De nem említették az Algériában sorsukra hagyott tisztviselõket, akik életükkel fizettek azért, mert kitartottak a franciák mellett. Egy szóval sem említették a francia zsidók háború alatti és utáni sorsát, sem de Gaulle Izraelt kritizáló fejtegetéseit. Lehet, hogy azért, mert külföldön voltak, és úgy ítélték meg (esetleg náluk ez a normális, vagy ez az elvárás), hogy külföldön nem teregetik ki a szennyest, de az is lehet, hogy ennyire reflektálatlanok a saját múltjukkal kapcsolatban. Képzeljék el, hogy hét magyar történész elmegy Párizsba, ahol Magyarország huszadik századi történelme a téma. Nem sok dicsérõ szavuk lenne. Pedig pont Franciaországgal összehasonlítva igencsak lenne mire büszkék is lennünk.” Napjainkban, a hazai és az EU-választások idején, amikor sokan szeretnének visszatérni elvesztett pozícióikba, a Charles de Gaulle-konferencia kapcsán fontos kiemelni azt az elõadások során nem kellõen méltatott eseményt, ahogyan ez az államférfi tizenkét év után, 1958-ban újból hatalomra került. A visszatérés képessége is kivételes politikusi erény, amely legalább olyan fontos, mint utána a kormányzás minõsége. A de Gaulle-i tanulság: méltóan kell távozni a hatalomból, hogy alkalomadtán új emberként térhessünk vissza ugyanoda. 3

Henri Guillemin: De Gaulle a été renversé par les banques (video) http://www.youtube.com/watch?v=PBr11uuloX8

599

A franciáknak a magyarokhoz hasonlóan erõs az érzelmi viszonyuk a politikához. Kezdetben azt hiszik, hogy egy félistent segítenek a hatalomba, aki képes csodákat – mutatis mutandis: fizetésemelést – mûvelni. Nálunk a hõsök arcképcsarnokát azonban megszakította az anyagelvû és alattomos kommunizmus, de a Szajna partján a világ a neoliberális-anarchista, a bobo értelmezési módjának elterjesztéséig, Napóleontól de Gaulle-ig terjedt a hõsi feuilleton. Persze az ottani intézményrendszer is tálcán kínálja a politikus hosszú távú karrierjét: erõs, de belül szegmentált pártok, hálózatra és vidéki fészkekre számítható mindenható pártvezérek, a helyezkedés lehetõségét biztosító kétfordulós választás, és mindenekfölött a kezdetben hét évre szóló elnöki mandátum. A francia sajátosságnál érdemes elidõzni, mert a nyugati demokráciákban – különösen Angliában – a választási vereséget szenvedett pártvezért, miniszterelnököt végleg elnyelik a színfalak. Minden visszatérés egyedi, nincs rá recept, de a franciaországi félmúlt tüzetesebb vizsgálatával4 bizonyos szabályszerûséget vehetünk észre. Az elsõ, mint már írtuk, a méltó távozás, amely nem jár a politikus emlékének elfelejtésével. Amikor 1981-ben egyik utóda, Valéry Giscard d’Estaing elnök távozott, pártja, az UDF irodájában az a mondás járta: „Menjen örökre szafarivadászatra Afrikába, és ne is beszéljünk róla többet!” Ezzel szemben az 1946 januárjában váratlanul lemondó de Gaulle – aki szembesült azzal, hogy a béke és a rend helyreállítása után a visszaszivárgó régi-új pártpolitikusok ismét csak reprezentatív szerepet szánnak az elnöki méltóságnak – vidéki birtokára visszavonulva is a nemzet megmentõje maradt a franciák emlékezetében. Az évek elõrehaladtával, ha fogyatkozó számban is, de az emberek egy része továbbra is bízott kivételes képességeiben. õ pedig nem adta fel: híveinek egy szûk körû fõvárosi tábora állandóan terjesztette a tábornok véleményét az aktuális kérdésekrõl. õ pedig kétszázötven kilométernyi távolságból minden héten feljött Párizsba, hogy találkozzon a gazdasági, közigazgatási, politikai elit megfelelõ képviselõivel, és ha maradt szabad ideje, Olivier Guichard, egyik késõbbi minisztere találkozókat szervezett neki. A konferencián elõadó Garrigues által használt gondviselésszerû ember, rendeltetésszerû politikus metaforákkal sokan nem értenek egyet Franciaországban,5 hiszen a vérbeli politikus nem ül ölbe tett kézzel, arra várva, hogy a nép visszahívja. A visszatéréshez akarat és stratégia kell. A nosztalgia nem elég felhajtóerõ, mint ahogy a puszta revánsvágy is hátránnyá válhat. A válsághelyzet viszont a kezére játszhat a nagy visszatérõnek. Különleges szimatra, intuícióra is szükség van. A túl korai jelentkezés éppúgy árt, mint az elkésett. Giscard d’Estaing már 1982-ben jelentkezett a helyhatósági választásokon, így gyorsan elhasználódott. De Gaulle-lal szemben nem tudott vágyat ébreszteni maga iránt, egy politikai bosszúállót láttak benne. De Gaulle az utolsó percig kivárt az algériai háború okozta belpolitikai válság alatt, majd egy elsöprõ sprinttel minden tervét megvalósította, létrehozva a ma is mûködõ V. Köz4 5

Christian Deporte: Come back! ou l’art de revenir en politique. Flammarion, Párizs, 2014. Lásd többek közt Hervé Morin, Sarkozy volt védelmi miniszterének és Jean-Daniel Lévy politológusnak véleményét az alábbi, február elejei linken: http://www.lcp.fr/emissions/entre-leslignes/vod/155735-politique-l-eternel-retour

600

társaságot, amelyben megtalálta méltó helyét az általa óhajtott elnöki szerep. Karavánja elindult, a vesztesek pedig sokáig puccsról ugattak, uszultak a sors hideg holdkaréjára. Lehetne persze kutakodni Charles de Gaulle magánéletének hibái közt, lehetne számolni viselkedésének a politikai mezõ okozta torzulásait, elégedetten nyugtázva, hogy lám-lám, õ is csak egy volt Isten tökéletlen teremtményei közül. Kabátujjánál fogva lehúzhatjuk õt a köldöknézõ neoliberálisok viszonylagosságot hirdetõ táborába. Említsünk meg azonban két figyelemre méltó tényt is: ha családtagjait, rokonait az elnöki palotába hívta vasárnapi ebédre, a számlát mindig a saját zsebébõl állta, a rangjával, életkorával járó juttatásokat pedig elutasította. Voltak és vannak hozzá hasonló miniszterelnökök, államférfiak, akikre csak akkor van szüksége a puszta választókra szétbomló nemzet-kévének, ha már a körmére égett a gyertya. Mivel a politikai emlékezet a legrövidebb, a baj múltával ismét következhet az aranyszájú számadók, a médiagigerlik, a szájhõsök évada, a kaviáros baloldal vagy a bling-bling jobboldal, akiknek valahogy mindig jut ingyenebéd.

601

KüLFöLDI SZERZõINK MJ HYLAND (Maria Joan Hyland) 1968-ban született Londonban ír szülõktõl, gyerekkorát Dublinban töltötte. Jogot a Melbourne-i Egyetemen tanult, és évekig dolgozott jogászként Ausztráliában. Elsõ regénye (How the Light Gets In) 2004-ben jelent meg. A másodikat (Carry Me Down, 2006) többek között a Booker életmûdíjára is jelölték. A legutóbbi (This Is How) 2009-ben látott napvilágot. Jelenleg Manchesterben él, és kreatív írást tanít az egyetemen. Barátjával, Trevor Byrne-nel 2011-ben kiadót alapítottak. Számos díjra jelölték, és több díj birtokosa. Mûveivel kapcsolatban ausztrálságról beszélni véleménye szerint szegregáció („Ha a következõ regényemben gumifák lesznek, az ausztrállá minõsítené?”), de nem csoda, ha Ausztrália jelen van írásaiban, hiszen fél életét ott töltötte. Látásmódját sokan túl sötétnek tartják, de szerinte „a legjobb irodalom mindig tragikus”. Itt közölt novellája a Best British Short Stories 2013 címû kötetben jelent meg. JEAN-FRANÇOIS MATTÉI (1941–2014) filozófus Oránban született, Algériában. 1962-ben hagyta el Algériát, mint sok más, Algériában született francia (pied-noir). Miután a Sorbonne-on végzett, a nizzai Sophia Antipolis Egyetem professzora 1980-tól. 1973 és 2012 között politikafilozófiát tanított Aix-en-Provence-ban. Tudományos munkásságáért Becsületrenddel tüntették ki. Platón, Heidegger, Camus, Hannah Arendt és Jan Patočka nyomán Jean-François Mattéi a modern világ megjelenési formáit tanulmányozta, nevezetesen az európai kultúráét. Heidegger et Hölderlin c. munkájában a metafizika metafizika elõtti gyökereit tanulmányozza. Több munkát szentelt Albert Camus-nek (Albert Camus et la pensée de Midi [Nice-Paris, Ovadia, 2008]; Albert Camus et la philosophie [Paris, PUF, 1997]). La Barbarie intérieure és Civilisation et barbarie. Réflexions sur le terrorisme contemporain c. munkáiban korunk erkölcsi problémáit boncolgatja. A modern ember pusztító logika áldozata, képtelen az igazság felismerésére. Le Sens de la démesure-ben Mattéi az európai ember nagy tévedésének a felvilágosodás óta a mértéktelenséget és az önhittséget tartja, Albert Camus és Léo Strauss követõjeként az ókori Görögország „mérték”-ét állítja követendõ példának. La Crise du Sens a szentség megtagadását, a támpontok eltûnését, a politika hitelvesztését okolja sivár modern világunk problémáiért. Mattéi 2013. november 4-én a Terror Háza Múzeum meghívására Budapesten Albert Camus-rõl tartott elõadást. Jelen számunkban

közölt szövegét kéziratban kaptuk meg a filozófustól. JEAN-PIERRE SIMÉON francia író, költõ, drámaíró 1950-ben született Párizsban. Sokáig a clermont-ferrand-i tanárképzõ fõiskolán tanított. öt regénye, tizenöt verseskötete és számos gyerekkönyve jelent meg. 1978-ban Théophile-Briant-, 1981-ben Artaud-, 1994-ben Apollinaire-díjjal, 2006-ban Max Jacob-díjjal jutalmazták, utóbbit Lettre à la femme aimée au sujet de la mort címû kötetéért kapta, melybõl itt egy részletet közlünk. A Cheyne kiadó sorozatszerkesztõje, a hallatlanul sikeres Printemps des Poètes (Költõk Tavasza) fesztivál programigazgatójaként sokat tesz a költészet népszerûsítéséért, emellett irodalomkritikusként is tevékenykedik. Legutóbbi verseskötete Traité des sentiments contraires (Értekezés ellentmondásos érzelmekrõl, Cheyne) 2011ben, összegyûjtött drámáinak kötete 2013-ban jelent meg. TUULA-LIINA VARIS (1942, Loimaa) finn író, hírlapíró, esszéista. Korai mûveitõl kezdve a kisemberek, fõleg a nõ világát boncolgatja. 1999-es Maan päällä paikka yksi on (A világon egyetlen hely van) címû regényéért Runeberg-díjat kapott. Elsõsorban novellista, négy elbeszéléskötete jelent meg eddig, legutóbb az Että tuntisin eläväni (Hogy érezzem, hogy élek, 2013). 2009 óta a Finn Írószövetség elnöke. Itt közölt novellája – melynek eredeti címe „Ester vuonna 1926” – legfrissebb gyûjteményébõl való. JENNY WRANGBORG svéd költõnõ és hidegbüfés 1984-ben született. Stockholmban lakik, és az utóbbi tíz évben Svédország, Kanada és Norvégia különbözõ konyháin dolgozott. Verset és prózát egyaránt ír. Szövegei a munka világából tudósítanak a jóléti társadalom peremén élõ, elesett emberek iránti szolidaritással, humanista hevülettel. Elsõ verseskötete, A hidegbüfésnõ, 2010-ben jelent meg, és azóta második kiadást is megért, és többek között a Svéd szakszerveteket (LO) irodalmi díját is meghozta a szerzõnek, aki azóta több mint száz felolvasáson, kulturális és politikai rendezvényen vett részt. Sok versét megzenésítették, gyakran lép fel zenészekkel is. Második kötete, a Vad ska vi göra med varandra (Mihez kezdjünk egymással. Ordfront kiadó 2014) végleg ismert és elismert költõvé tette.

602

KEDVES OLVASÓINK! TISZTELT ELõFIZETõINK!

Nagyon szépen kérjük, fizessenek elõ a Nagyvilágra, minél hamarabb újítsák meg elõfizetésüket. önök nélkül nem tudna létezni a lap. Támogatásukat szívbõl köszönjük.

Egy példány ára 690 Ft. Elõfizetés egy évre 8280 Ft.

A Nagyvilág Baráti Társaság tagdíja egy évre 7500 Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 7000 Ft.

Kérjük, támogassák a Nagyvilágot! Minden támogatást hálásan elfogadunk és köszönünk.

Új Világ Alapítvány OTP Bank 11740023-20055318

Fõszerkesztõ: Fázsy Anikó Munkatársak: Imreh András, Ircsik Vilmos, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: Hernád Imre Cím: H-2517 Kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 E-mail: [email protected] Számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 11740023-20055318 A Nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen Kiadja az Új Világ Alapítvány Felelõs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: Puskás Ferenc Nyomta a Borsodi Nyomda Kft. ISSN 0547-1613 Terjeszti a HIRKER Rt., az NH Rt. és az alternatív terjesztõk. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap üzletág. Elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] Elõfizetési díj egy évre 8280 Ft, fél évre 4140 Ft. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-42