TARTALOM. Egyetem. Vélemény. Kultúra. Miegymás

TARTALOM A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának hallgatói lapja Fõszerkesztõ Váncsodi József [email protected] Felelõs szerkesztõ Szarka Dániel

Egyetem Interjú - Dr. Blasszauer Béla és Dr. Stéger Miklós Közérdekû HÖK oldal TDK Konferencia 2007. Dekurzáció

Olvasó szerkesztõ Petõ Nikolett Riba János Tördelõ szerkesztõ Jakab László Faragó Bence Fotó Piski Zalán Címlap & Arculat Szukits Sándor

Vélemény Olvasói levél Publicisztika - Az Árkád a zárkád? - Reklámozott világ Szubjektív - Egy férfi - Tánc a halállal

Képregény http://feketemacska.freeblog.hu Munkatársaink Alföldi Viktória Barha Zoltán Benkõ Nóra Fekete Lóránd Gáspár Sarolta Hornyák Árpád Horváth-Sarródi Andrea Kovács Emese Lénárt Petra Mateisz Erzsébet Mihály Kinga Sipos Eszter Somogyi László Szántó Viktória Tóth Viktória Zomborszky Márton Wu Yen-Ying Georgios Zarifis Megjelenés idõpontja: 2007. március

Megjelenik 1500 példányban Készült a PTE-ÁOK Nyomdájában

-2-

11. 20.

24.

Kultúra Villámhírek Tíz Szentecia Interjú - Mága Zoltán hegedûmûvész Fülhöz szóló ajánlatok - Erlend Öye - Maximilian Hecker Könyvajánló - Wass Albert: A szikla alatti férfi Múvi Kritix - Apocalypto Filmlevél - Roburral a tengerpart felé Vena Literatura Mûvirovat - A Van Gogh kiállításról Gastro oldal - Amur csõben sütve, petrezselymes burgonyával Testkultúra - Egyetemi sítábor - Hó volt, hó nem volt... Világpolgár - Élmények egy kétarcú országból I. rész Havinovella - A rózsa neve, kicsit másként

Szerkesztõség címe: 7624 Pécs, Szigeti út 12. Diákiroda, Confabula Tel.: (72)536-000/1541 fax: (72)536-111 E-mail: [email protected]

4. 9. 10. 12. 16.

18. 21. 28. 30.

32. 33. 34. 35. 47. 36. 39. 40.

42. 46.

Miegymás Humor-tumor Confabula Statisztikai Hivatal

23. 27.

English Pages Deutsche Seiten

49. 52.

CONF ABULA 200 7. MÁR CIUS CONFABULA 2007 MÁRCIUS

TISZTELT OLVASÓ Megváltoztunk. Hosszas elõkészület után új ruhába bújtattuk a Confabulát. Pedig alapvetõen nem vagyok híve a változtatásoknak, különösen, mert azt gondoltam, hogy nagyon is jó, ha hosszabb ideig állandóság uralkodik a lap háza táján, hiszen ez az Olvasó számára egyfajta garanciát biztosít, mely mostanában kevéssé tapasztalható mindennapjainkban. Aztán tördelõ és címlapkészítõ munkatársaim addig álltak elõ a jobbnál-jobb ötletekkel, amíg magam is beláttam, hogy érdemes továbbgondolni a dolgot, sõt, magam is elkezdtem gondolkodni azon, hogy mivel tehetnénk az újság és persze a Kedves Olvasók javára. Így nyertük el a mostani formát, mely a megkérdezettek szerint letisztultabb, érettebb arcát mutatja, és szerkesztõtársaimmal bízunk benne, hogy ez a tartalommal is így van. Bíztatok hát minden Kedves Olvasót, hogy mondja el bátran véleményét (e-mail-ben, élõszóban, bárhogy), hogy mennyire nyerte el tetszését a megújult lap, ugyanakkor bízom benne, hogy osztja véleményemet, hogy evvel a váltással a Confabula kamaszéveit hátrahagyva, fiatal felnõtté vált… Ezen felül külön örömhír (remélem nem csupán a szerkesztõk számára!), hogy mostantól a Confabulák a hallgatói honlapunkon is elérhetõk, illetve letölthetõk pdf-formátumban, friss és archív számok egyaránt. Jelenleg csak egyetemi hálózatbó, az oc-pc33.pote.hu címen, hamarosan viszont külsõ hálózatból is... Jó szórakozást kívánok hozzá(nk)! -vj-

Interjú

Publicisztika

Havinovella

Értékvesztés. Evvel az egy szóval jól jellemezhetõ az, ami nagy vonalakban lezajlik tárJadalmunkban. Nincsenek konstans, etalon értékû pontok világunkban, illetve vannak, csak mélyre kell értük ásni, és a társadalomra ható erõk ezt nem preferálják, mármint azokat az egyéneket, akik utat próbálnak mutatni. Blasszauer Béla és Stéger Miklós tanár urak nem vállalkoztak kisebb feladatra, mint hogy egy interjún keresztül megpróbálnak utat mutatni a mai medikáknak/medikusoknak, hogy ne engedelmeskedjenek uralkodó ál-értékrendeknek, és orvosokká és Emberekké váljanak… Különös érdekessége a beszélgetésnek, hogy az interjúalanyok olykor kérdezõvé avanzsálták magukat, és egy-egy pillanatra új szálakkal szõtték át a beszélgetést. Jelen, múlt, jövõ; egymásra épülve elválaszthatatlanul. Sipos Eszter és Szántó Viktória beszélgetése a 4-8. oldalon olvasható. Mindenütt utolérnek bennünket. Legyen szó pl. a lepedõ nagyságú piros/kék színekben tündöklõ elektronikai cikkeket árusító nagy áruházak katalógusairól… vagy az óriásplakátokról és tévébõl ránk vigyorgó, sugárzóan boldog, elégedett emberekrõl, akik mosóporokat, telefonokat, tusfürdõket, dezodorokat, söröket és rágcsálnivalókat, divatos ruhákat vásárolnak meg, használnak, fogyasztanak és hordanak büszkén. Az utcákon kezünkbe nyomott szórólapokról és az email fiókokat nap mint nap megtöltõ Viagrahirdetések tömegérõl talán ne is beszéljünk! Igen, az elkerülhetetlen reklámokról van szó. Hornyák Árpád írásában a 24. oldalon érdekes gondolatokat olvashatunk reklámokkal csordultig telített világunkról, és arról, mennyire befolyásolnak ezek minket, azaz a hatalmas „birka” fogyasztói társadalmat, melynek sajnos óhatatlanul részesei vagyunk. Vajon vagyunk-e elég bölcsek ahhoz, hogy rájöjjünk, vajon mit keres ebben a történetben a rózsa? Vagy megeshet, hogy ez az örök, megválaszolatlan kérdések számát gyarapítja majd… Vonatkoztassunk el Umberto Eco-tól, és koncentráljunk csupán a történetre! Megeshet, hogy magunkra ismerünk, ahogy a világ valamely távoli, vagy egészen közeli részén kalandozunk gondolataink legmélyén, és nem lelünk válaszokra, de meglehet, hogy még kérdésekre sem. Emberek vagyunk(?!) mindnyájan, világaink olykor párhuzamosak, máskor keresztezik egymást, sõt, gyakran nem is tudunk a másikról, mert vakságunk sutba dobja az éleslátást. Ha elolvassuk Somogyi László írását a 46. oldalon oldalon, talán lesz bátorságunk továbbgondolni azokat a pillanatokat is, amikor a test kész, de a lélek erõtlen…


-3-

INTERJÚ

Sz.V .: Akk or bek apcsolnám a dikt af ont! Sz.V.: Akkor bekapcsolnám diktaf afont! S.M.: A Kolléganõjének már elkezdtem minden szép és jót mondogatni, de most, hogy megy a felvétel, egybõl néma csend lett!!!

A bölcsõtõl a sírig - beszélgetés házior voslásról, gyógyításról, életrõl… Dr al és Dr.. Blasszauer Béláv Bélával téger Miklóssal a Dr Dr.. SStéger tbõl Családor vos Intézetbõl Családorvos vostt ani Intéze

Sz:V .: Akk or lehe olyt atni a minden szépek és Sz:V.: Akkor lehett ffolyt olytatni jók mondogatását. Igazság szerint mi sem konkrét kérdéseket hoztunk, úgy tudjuk, hogy szívesen mesélnének demes manapság mesélnének,, hogy miér miértt ér érdemes or vosnak menni-lenni, ese tleg miér esetleg miértt nem… Improvizatív beszélgetésnek tekintünk elébe. S.M.: Orvosnak lenni nagyon jó. Mióta világ a világ, az orvosokat hol istenítik, hol pedig gyalázzák. Most egy olyan fázisba értünk, amikor nem nagyon szeretnek bennünket, de ez magát az orvoslást nem érinti. Én úgy gondolom, hogy Tavaszias délutánon találkoztunk riportalanyainkkal, elõször talán meg kellene ismerkednünk, hogy melyikõnk a 400 ágyas klinika félig szétbombázott hetedik emeletén, a micsoda, mit csinál, és akkor sokkal gördülékenyebben tetõteraszon… Rendhagyó az interjú, ugyanis ez esetben a menne. kezdeményezés nem a Confabula részérõl indult, hanem némi Sz.V .: Jó. Én másodéves or vos Sz.V.: vostt anhallgató közvetítések útján minket kerestek fel beszélgetõpartnereink, hogy volna mit mesélniük a mai hallgatóknak a vagyok - igazából még elõttem az élet… S.E.: Én elsõéves „pályát tévesztett” gyógyhivatásukról, és szívesen találkoznának velünk. Úgy gondolom tnék lenni. ogor vos szere ok agy szeretnék ok,, ffogor agyok megérte elmenni, két nagyon bölcs emberrel tölthettünk szerészhallgató vvagy B.B.: Ó! És hogy lehet átevezni? együtt egy órát, nem a megszokott kérdezünk-felelnek formátumban - kicsit néha úgy éreztük, hogy a hóhérokat S.E.: Újra kell felvételizni… akasztván Õk készítenek velünk interjút. Fogalmazzunk úgy: S.M.: Van esze, pénzt akar keresni! beszélgettünk, nagyon kellemeset. Élmény volt. eni, tünk újságot szer .: Amúgy szere Sz.V eszteni, szerkk eszt szeretünk Sz.V.: szenvedélybõl csináljuk. S.M.: Mióta? abulát miót .: Conf Sz.V ok,, de agyok emistt a vvagy egyee t emis miótaa egy Confabulát Sz.V.: ok agy igazából felsõ tagozatos korom óta diákújságokat ehát mindig volt em, ttehát és rádiómûsor t szer ttem, esztee tt szerkk eszt valami ilyesjellegû tevékenységem. S.M.: Azért mondtunk mindjárt igent egyébként, mert van egy kisfiam, aki ilyen idõs, mint maguk. Õ a legkisebb. Az ELTEre jár, japán és jaj Istenem, hogy hívják…? B.B.: Mondd, hogy ugandai! S.M.: Japán és egy másik hasonló nyelven filmrendezést és filmesztétikát tanul, és mellesleg kisregényeket ír. Spanyolul, angolul és németül beszél eddig, most tanul japánul, de az alapvizsgája már megvan. Tibeti a másik a nyelv!!! Mondtam neki, hogy fiam, olyan ország nincs is! Mire Õ: De apu, van, és csodálatos a kultúrájuk! Elképesztõ, milyen dolgokkal foglalkozik ma egy fiatal, említette, hogy elõtte az élet, és ha nem mondja, mindjárt rá is vágtam volna ugyanezt. A Tanár Úrral nagyon régóta együtt csinálunk speciálkollégiumokat, a pécsi Orvosi Egyetemnek a legrégibb bioetikus, tehát az orvosi etikának a tanára. Én egy õsrégi körzeti, majd általános orvos, majd családorvos, majd háziorvos vagyok. Mindenfélét összeszedtem; ami az általános

-4-


orvostan, a medicus universalis tárgykörébe belefér, mindent pénteken a páciensemet a boncmester a formalinból cincálta a boncasztalra, a következõ hétfõn viszont már én nyitottam mûvelek és mûveltem… Hol is hagytuk abba? egy rendelõnek az ajtaját, hogy „Kérem az elsõ beteget!”. Sz.V .: Hogy azér t mondott igent az int erjúr a… Érdekes belegondolni, hogy mi volt akkor. Annak idején, ha Sz.V.: interjúr erjúra… S.M.: Igen. Ez azonnal olyan szimpatikus, amikor egy rém valaki körzeti or vos akart lenni, az az egész orvos kultúrált, kedves fiatal emberrel találkozunk, akirõl társadalomnak a lesajnálásában részesült. Oda csak lecsúszni meggyõzõdésem, hogy még nem tudja, mi szeretne lenni, lehetett. Én akkor már nõs voltam. Most nem vagyok az, már rég, sõt, már többször… no mindegy. Amikor 2700 forintból mert igazából ilyenkor még nem lehet eldönteni. nem tudtam eltartani a családot, úgy döntöttem, hogy Sz.V .: Alapirán annak yi minden elmegyek körzeti orvosnak. Igaz, hogy 6400 betegem lett Sz.V.: Alapirányy ok vvannak annak,, de még ann annyi lehe yi minden megt lehett belõle, mer mertt még ann annyi megtee tszhe tszhett rögtön. Elmentem Magyarszékre. Rengeteg apró falu tartozik ez alatt a jó pár év alatt… hozzá. Tudják hol van Magyarszék? S.M.: Igen. Gondoltam, hogy akkor mi most csinálunk egy Sz.V .: (Kézzel mut att am az irán yt – kiderült, Sz.V.: mutatt attam irányt interjút. Tehát fordítva lesz ez egy kicsit. helytelenül…) Sz.V .: Jó! Nagy on izgalmasnak hangzik! S.M.: Ahogyan mennek a Balatonra, nem tudják elkerülni. Sz.V.: Nagyon S.M.: Tekintettel arra, hogy a Tanár Úrnak általam igen Sz.V .: De igen! Sz.V.: nagyra becsült és tisztelt elvei vannak, amik ha nem egészen S.M.: Akkor kerülje ki! Mondja az útvonalat! vágnak egybe az enyémekkel, akkor nagyon meg szoktuk vitatni. És kíváncsiak voltunk mi jöhet ki egy beszélgetésbõl Sz.V .: Balat on… Elõször is én Szige tvárnak Sz.V.: Balaton… Szigetvárnak két ilyen fiatal kolléganõvel, akik tulajdonképpen az unokáink indulok.! lehetnének. S.M.: Kár, mert sokkal szebb erre menni: Komló felé. .: Ismerik különben az újságot? Sz.V Sz.V.: tvárnál tvárig 6-os, Szige tõl Szige .: Pécs Sz.V Szigetvárnál Szigetvárig Pécstõl Sz.V.: B.B.: Nekem jár, nekem küldik. balra, rá a 67-esre, aztán, Szentlászló, S.M.: Én csak láttam egyet. Boldogasszonyfa, Kaposvár… Jutánál balra, Somogyjád, Osztopán, Somogyjád, Lengyeltóti és a? tánkr velezõlis el a le együk ffel .: VVegyük Sz.V tánkra? velezõlistánkr levelezõlis Sz.V.: így Fonyódnak. És ott a Balaton! S.M.: Ó, azt nagyon megköszönném! S.M.: Pedig sokkal szebb, romantikusabb a 66-os B.B.: Egyszer cikket írtam bele, és interjú és készült velem, úton…Szóval Bodolyabér, Magyarhertelend, Barátor, ezért postázzák. Mecsekpölöske, Liget és Magyarszék községek tartoztak .: Jó dolog az egy Sz.V egyee t emen belül és mégis hozzám. 6400 beteg, 1 fõ asszisztenssel. Sz.V.: kicsit kívül ilyen sokszínû tevékenységet ûzni. A S.E.: Rengeteg… külvilágból nagyon sokan beskatulyázzák az dek el at, hogy mink or vos S.M.: És azt hiszik, hogy nehéz volt. Nem. Tudják miért? dekel minkee t csak az ér érdek anhallgatókat, vostt anhallgatók mereven, amit tanulnuk, holott ugyanúgy lehet S.E.: Mer t szere tt he t. melle tt ttee csinálni. szerett het. mástt is csinálni, mer mertt belefér beleférhe ttee minden más mellett Legyen szó irodalomról, zenérõl, bármirõl. S.M.: Mert egyrészt nagyon szerettem csinálni, másrészt pedig megbíztak bennünk, így nem irattak le velünk tizenöt S.M.: Ákos fiam, egészen picike kora óta zongorázik. millió dolgot. Ma egy olyan szörnyûségesen nagy Sz.V .: Én klarinét ozom… adminisztrációs teher alatt van mindenféle orvosi klarinétozom… Sz.V.: S.M.: Hiába, sokkal szélesebb spektrumúan mûveltebbek, tevékenység, hogy az arány kb. 20 és 80%. 20%-ban a beteggel foglalkozunk, a többi 80% pedig az elektronikus mint mi. Én egy ilyen… B.B.: Õskövület! (vágta rá azonnal a Tanár Úr…- a szerk.) úton és közönséges papírra történõ lejegyzése a dolgoknak. S.M.: …õskövület vagyok. A legfilozofikusabb szakmának Akkor nagyon jó volt. Nem voltak még falusi rendelõk. Így az anatómiát tartottam. Mint anatómus kezdtem az orvosi felvetõdött, mi lenne, ha az orvos kimenne legalább havonta pályafutásomat, amiért aztán – nem tudni miért - utáltak is egyszer ezekbe a falvakba rendelni, mert elõfordult, hogy a tisztességesen a medikák és medikusok. Nem szeretik betegek akár egy évig nem jutottak el az orvosi rendelõbe, mert nem tudtak, nem volt rá lehetõségük. Így megkezdtük valahogyan az anatómiát, ugye? azon a vidéken a kiszállásos rendelést. Volt, ahol nem tudtak Sz.V mást a rendelkezésünkre bocsátani, mint a falvak kicsike kis Sz.V.. & S.E.: Khmmm… S.M.: Ezelõtt úgy harminc éve, amikor még az egyik színháztermét a mûvelõdési házban, ahol mi a színpadon


-5-

.: De nincsenek kkellõképp Sz.V Sz.V.: ellõképp megbecsülve ti or vosok ze õkee t, zeti vosok.. Alábecsülik õk körze manapság a kör holott az embernek, ha bármi baja adódik, õ az elsõ, ze ti or vos az, aki ttoo vább küldi dul. A kör akihez ffor or ordul. körze zeti utána bizonyos irányokba. S.M.: Ha valaki azt mondja Maguknak, hogy „elmegyek az orvoshoz”, akkor mire gondol, hova megy? Sz.V .: A házior voshoz. Sz.V.: S.M..: Ugye? Soha nem mondják azt, hogy elmegy a háziorvoshoz. Ha elmegy az ortopédushoz, vagy elmegy a szemészhez, vagy elmegy a fül-orr gégészhez, nálunk furcsamód azt mondják, hogy elmegy a szakorvoshoz. Na most mi szakorvosok vagyunk, nem is egy szakmának vagyunk a doktorai. Más az, ha valaki elvégez egy kis területen egy szakvizsgát, nehogy félreértsenek, tisztelem, szeretem és becsülöm õket, szükség van rájuk. Egy fül-orr-gégész, aki a maga területén iszonyúan sok mindent tud. Mi, általános orvosok a 0 foktól végig, végig, végig, a teljes horizontot átöleljük. Tessék elhinni, hogy az egész orvoslást átlátjuk. Vannak homályosabb területeink, vannak élesebb területeink, nem vagyunk sehol olyanok, hogy iszonyatos mélységbe tudnánk mélyülni. Nem tudjuk a leukaemiáról, hogy a hajassejtes leukémia melyik oldalra fésüli a haját, tehát nem tudunk ilyen finom dolgokat, de ugyanakkor biztos, hogy hamar, egykettõre rájövünk arra, hogy ez egy heamatológiai kórkép vagy nõgyógyászati, urológiai, belgyógyászati vagy sebészeti, és így tudnak oda jutni a rendeltünk, míg a betegek lent várakoztak a nézõtéren, egy betegek, ahova kell. Nem mindegy, hogy nõgyógyászatra küldök valakit vagy az urológiára. Legyen szó egy hölgyrõl: függöny mögött vizsgáltunk. Mert lehet, hogy nagyon hasonlóak a panaszai, hasonló a B.B.: Ne nosztalgiázzál! Most mi van? vesekõhöz, de ugyanakkor lehet szó egy méhenkívüli S.M.: Nekem egy rakás emlékem elevenedik föl. terhességrõl is. Szóval ezt érdemes így megtanulni. B.B.: A mostani fiatalokhoz kell szólni! Hosszú idõn keresztül funkcionált az Országos Körzeti S.M.: Ez volt régen. Túléltük, nem tetszett… De tetszett. Orvosi Intézet, a Kolléganõnek mutattam, hogy a Honvéd utca B.B.: Tetszett… 1. szám alatt volt a mi nagy, hatalmas intézetünk. S.M.: De azért ennél többet szerettünk volna tenni. Volt annak idején egy aktívabb, mocorgós társaság, összejöttünk Sz.V .: TTudom, udom, mos ai Intéze an Sz.V.: mostt a Bioanalitik Bioanalitikai Intézett vvan hetente egyszer-kétszer. Aztán az országban sok ilyen kis o t t . társaság alakult, majd ezekbõl megalakult a Magyar Általános S.M.: Igen. Onnét úgy kizavartak minket, hogy az valami Orvosok Tudományos Egyesülete. Mára már ez is egy csoda: se perc alatt. És butaság volt, meg kell, hogy mondjam õskövület, de a mai napig bejegyzett, létezõ és mûködõ õszintén. Mert a vezetõnk nagyon politizált, míg minket csak tudományos szervezet. Hogy ne csak formális, hanem a szakma érdekelt, de soha nem szólt bele ez a vezetõ a hivatalos jogaink is legyenek, volt egy professzor, akire a mai szakmaiságba. Fejlõdtünk, fejlõdtünk, Budapestre került, napig is jó szívvel emlékezem - nem mindenki teszi ezt jó szívvel, Családorvostani Intézet lett aztán a neve. Szomorú véget ért én igen - aki fel merte vállalni azt, hogy segít létrehozni az a vezetõje: meghalt, öngyilkos lett. Országos Körzeti Orvos Intézetet. Ezt érdemes megjegyezni Az utódja az Országos Alapellátási Intézetet hozta létre, mindenkinek, mert ez volt az egyetlen, és azóta sem történt aki egy nagyon derék, becsületes ember, de ha valaki 10-15 ilyen, hogy egy országos intézet vidéken lenne. A tagjai sajnos évet eltölt közigazgatásban vezetõ, magas helyen, akkor ma már 90%-ban nem élnek, ketten maradtunk. onnan nem lehet lelépni. Onnan csak lezuhanni lehet. Láttak B.B.: Ki a másik? már olyan tisztességben visszavonult, nagy rendfokozatú s.M.: Az Elek. orvosokat? B.B.: Az Elek? Nem tudtam, hogy Õ is oda számít. S.M.: Tagja volt Õ is.

-6-


Sz.V .: N em, az ily enek a helyükön mar adt ak Sz.V.: Nem, ilyenek maradt adtak ak.. S.M.: Köszönöm! Így van! A magyar orvosk nincsenek arra felkészülve, hogy ott vannak két évig, aztán visszamennek, csinálják a dolgukat tovább. Hogy ennek mi oka lehet, azt a Tanár Úr biztosan meg tudná mondani. Rávilágítanál erre, hogy miért nem vagyunk erre felkészülve? B.B.: Nem tudom. S.M.: Dehogynem tudod! B.B.: Akkor azt mondom, hogy nem mondom meg! S.M.: Ja! Az más! Sz.V .: De, azér t egy kicsit balanszír ozzunk! Sz.V.: balanszírozzunk! S.M.: A magyar társadalom érdekes összetételû. Egy orvos ha akarja, ha nem, foglalkozik társadalomfilozófiával, társadalompszichológiával. Sz.V .: Emberekk el dolgozik nap mint nap, Sz.V.: Emberekkel óhatatlan! S.M.: Pontosan így van! Legkevésbé saját magunkat adnánk ki. Az ember senki elõtt nem akar erkölcsileg meztelenkedni, mert az ember félti az arcát, a renoméját, és inkább azt mondjuk bölcsen, mint a Tanár Úr. Abból még senkinek nem lett semmi baja, hogy valamit nem tudott. .: Jó volt hallgatónak lenni, szívesen Sz.V Sz.V.: emlékeznek vissza? S.M.: Igen. Annak idején, amikor én tanultam, akkor tessék elhinni, hogy az ég világon minden ingyenes volt. El tudják ezt képzelni? Minden gyakorlaton kötelezõ volt részt venni, és ha ott nem figyelt valaki – annyira figyeltek a gyakorlatvezetõk –, akkor azokat kiküldték, hogy ne zavarja a többit. Biztos vagyok benne, hogy ma ebbõl hatalmas cirkusz lenne, mert megsértenék a diák emberiségi jogait. Nagyon-nagyon jó dolog volt hallgatónak lenni, szerintem ez ma is jó dolog. A gyerekeimrõl tudom, hogy az egyetemistáknak nagyon jó dolguk van, ha nincsenek nagyon nagy szociális és anyagi feszültségek a csoport és õközötte. B.B.: Ehhez had tegyek hozzá valamit! Arról, hogy miért volt neked jó, vagy miért gondolod, hogy jó volt Neked! Nem volt ez a zsúfoltság. Sokkal-sokkal kevesebben voltunk.

feltartott hosszú, õsz hajú fejével elmondta a vese betegségeit, majd meghajolt, nagy tapsvihar… Nem kopogtunk, ez ilyen buta Amerikából átvett dolog… Visszatérve: A Családorvostani Intézetnek itthon egy óriási hibája van, egyetlen egy háziorvos sem vezeti. Annyira furcsa szakma a miénk, hogy ha valaki szívvel-lélekkel csinálja a hivatását, legyen az város- vagy faluhelyen, annak nincs annyi ideje, hogy PhD-t tegyen. Az Egyesült Államokban, Ohióban fiatal csinos professzornõk - akik természetesen családorvosok - vezetik a Családorvostani Intézeteket. Nekünk is ebben kellene változnunk, követnünk kellene ezt a példát. Mert így mi vagyunk az egyetlen olyan szakma, akik nem saját magukat vezetik. Önálló szakmaiság kell, egyetemi reprezentáció, hogy akit érdekel, az felvehesse velünk a kapcsolatot… hogy legyen szakvizsgázási lehetõség. Egy olyan önállóság az egyetemen belül, ahol háziorvos a professzor, a beosztottak. De a professzor se csak intézetvezetõ legyen, hanem maga is gyakorló orvos. Ha valaki abbahagyja, nagyon hamar kiesik a gyakorlatból. Az elsõ fények megjelentek az országban, akik potenciálisan eljuthatnak idáig, PhD letétele után habilitálnak és a praxisuk mellett intézetvezetõk lehetnek.. B.B.: Én is mondjak valamit? S.M.: Igen, most már mondhatod! B.B.: Etikát oktattam az egyetemen hosszú éveken keresztül. Most nyugdíjas vagyok, de tudományos tanácsadóként dolgozom a Családorvostani Intézetnél. Etikát próbálok becsempészni a különbözõ tanfolyamokra, rezidensképzésbe, mentorképzésbe, családorvosi képzésbe.

amtár sunk at nem is ismerjük oly Sz.V .: Sok évf sunkat évfoly olyamtár amtársunk Sz.V.: név szerint, csak látásból. A külföldi hallgatókról nem is beszélve. B.B.: Sokkal kevesebb hallgató volt. Hihetetlenül elkötelezett, világhírû oktatók voltak. Lissák, Romhányi, Donhoffer, Tigyi, Grastyán … S.M.: Nagyon nagy elmék voltak itt! Hatalmas koponyák! Mesteremnek tartottam még Hámory Professzort, aki egy nagyon vékony könyvbe megírta az egész belgyógyászatot… Úgy volt hajlandó csak elõadást tartani, hogy hatalmas színpadon, vörös, vastag bársonyfüggönynél, büszkén


-7-

Élvezem, amit csinálok. Mindig úgy gondoltam, hogy aki orvosnak jelentkezik, az szívvel-lélekkel csinálná, amit választott, és szeretne az embereken segíteni, a betegeket gyógyítani. Én úgy képzelem, ha van olyan terület, ahol tényleg betegeket lehet gyógyítani, akkor az az orvoslás frontvonala, a családorvoslás. Én is ezt választanám. Jogász a végzettségem, de váltottam, orvosi etikus, bioetikus lettem. Ha orvosi egyetemre mennék, biztos, hogy olyan pályát választanék, ahol közvetlen kapcsolatot teremthetek a betegekkel. Szívesen lennék családorvos. Hogy milyen elõnyeit látom? Egyrészt óriási kihívás. Egyedül lenni 2-3000 emberrel, akik hozzám fordulnak a problémáikkal. Jó idegrendszer, hihetetlen elkötelezettség szükséges hozzá. Biztos, hogy sok szociális problémával találkozik egy családorvos, de nagy kihívást jelent, hogy a rengeteg betegséget felismerje, tudjon gyógyítani. Nagy elõny, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kap az orvos a betegtõl, a beteg hozzátartozóitól; megbecsülést és hálát a gyógyításért. Jó érzés, hogy sikeres voltam, hogy segíteni tudtam a betegeknek. Jó dolog az egészségügy frontvonalában lenni. Nem kell beilleszkedni egy hierarchikus rendbe sem, ami megtalálható szinte minden kórházban és klinikán. Szinte egy feudális hierarchia van jelen, ahol a fõnöknek mindig igaza van, nem lehet visszaszólni, nincs önrendelkezésre mód és lehetõség. Ami engem még a családorvosláshoz vonzana, hogy nem kellene semmilyen tudományos munkában részt vennem, nem kéne tudóskodni. Mert aki klinikán, kórházban van, muszáj produkálnia, hogy lássák, nem csak orvos, hanem tudós, kutató is. Aki tehetségtelen a kutatásban, vagy nem érdekli, esetleg nincs meg a megfelelõ vénája hozzá, az nem tud érvényesülni, hiába elkötelezett, hiába szeretne betegekkel foglalkozni. A sok erkölcsi kihívás megoldása úgy, hogy a beteg elégedetten távozzon, szintén nagy húzóerõ számomra. És nagyon színes, rengeteg kihívás, amelyekkel jó megbírkózni. Helyt állni úgy, hogy nem hozok szégyent az orvostársadalomra... Orvosi etikai kihívások, például titoktartás, eutanázia… S.M.: Egy csodálatosan szép, de hatalmas intellektuális kihívás családorvosnak lenni. Az egyik pillanatban egy egyhónapos csecsemõt, míg a következõben egy 92 éves pácienst kell meggyógyítani. Mi mindenkit meggyógyítunk. Nem csak a gyerekekre vagy csak a felnõttekre vagyunk specializálódva (gyerekorvoslás vagy háziorvoslás... nincs különbség egy 18 és egy 19 éves ember között), hanem minden beteg ember gyógyítására szereztünk tudást és képességet… B.B.: „Bölcsõtõl a sírig” - akár a cím is lehetne. S.M.: Csodák, intellektuális dolog…szándékosan kerülöm azt a szót ,hogy „játék”, mert ugye a játékról mint rendszerelméletrõl órákat beszélgethetnénk. De valahol az… Másképp kell viselkedni amikor el akarjuk nyerni egy pár hónapos kisember bizalmát és udvariasak vagyunk egy szép korú hölggyel...

-8-

Sz..V .: Meg szabad kér deznem, hán Sz..V.: kérdeznem, hányy éves emberek gondolatait hallottuk? S.M.: Hogyne. Én 65 éves vagyok, Blasszauer Tanár Úr 74. De a mai napig aktívak vagyunk. Nyugdíj után mondtuk, hogy most abbahagyjuk. De rá kellett döbbennünk, hogy ezt nem lehet abbahagyni. Én vagyok a családorvostan legrégebbi oktatója (a tudományos fokozatom nem, de én vagyok itt legrégebb óta). A kollégák-kolléganõk, akikkel ma együtt dolgozom, valaha mind tanítványaim voltak. A speciálkollégiumra nagyon sokan jártak régen, nem úgy mint ma, hogy mindössze kilencen. Rengetegen jöttek, nagyon érdekelte õket. Ha valakit nem külön a speciális szakterületek, hanem maga az ÉLET és az EMBEREK érdekelnek, az rátermett a családorvosi pályára. Rengeteg idõt igényel, nem nehezebb, csak sokkal szebb, mert a születéstõl a halálig mindent lát az ember. Nagyon változatos, izgalmas a pálya. Sokat kell tanulni. Papp Lajos Professzor mondta, hogy nem lehet egyszerre két Urat szolgálni. Vagy a hivatás, vagy a család - és errõl sokan mélységesen hallgatunk, mert sajnos igaza van. Nem mindig jön össze az, amit az ember szeretne. olsó kér .: Egy ut Sz.V kérdés, utolsó Sz.V.: dés, amit minden enni. Önök szerint am ttenni. el szokt ynak ffel szoktam alanynak ripor t alan ell(ene) ennek kkell(ene) vos? Mily en az igazi, jó or mily Milyennek orvos? milyen lennie? Szeretném, ha mindketten válaszolnának. B.B.: Legyen nagyon Ember. Legyen emberséges, ne diszkrimináljon emberek között, és szeresse amit csinál, elkötelezetten csinálja, tartson lépést a szakmájával. Emberség, Tudás, Elkötelezettség. S.M.: Én még kiegészítem a Tanár Úr véleményét annyival, hogy jó orvos csak jó ember lehet. Nagyon fontos, hogy annak a jó embernek, akibõl jó orvos lesz, óriási kudarctûrõ képessége legyen. (Ezt a gondolatot úgy loptam a Romhányi professzortól…) -Szántó Viktória és Sipos Eszter-

CONF ABULA 200 7. Piski MÁR CIUS CONFABULA 2007 MÁRCIUS Fotó: Zalán

KÖZÉRDEKÛ Hasznos tudás a diploma mellé A Pécsi Tudományegyetem KÖSZI PROF programja keretében ingyenes képzési lehetõséget biztosít egyetemistáknak és frissdiplomásoknak! A tréningek gyakorlatorientált, koncentrált képzések, elsõdleges céljuk a kompetenciák fejlesztése. Tárgyalástechnika A képzés célja, hogy a résztvevõk felépítsék és begyakorolják az alapvetõ tárgyalástechnikai eszköztárakat, hogy megtanulják partnereik igényeit úgy kiszolgálni, hogy közben saját érdekeiket is ér vényesítik, fejlesszék érdekérvényesítõ képességüket. A résztvevõk megtanulnak szakszerû feltételek mellett tárgyalási stílusokat és stratégiákat alkalmazni, tárgyalást levezetni, azon részt venni. Idõpont: 2007. március 23-24. Jelentkezési határidõ: 2007. március 13.

Programajánló Összegyetemi állásbörze a KÖSZI szer vezésében: Idõpont: március 29. (csütörtök) Helyszín: PTE ÁOK – dr. Romhányi György Aula www.koszi.pte.hu

özponti Hallgatói Központi Szolgáltató Iroda

Programok az szer vezésében:

Új

Akropolisz

egyesület

Marketing – PR – reklám A képzés bepillantást nyújt abba, hogy mennyire fontos a Légy nõ! Légy fér f i! –Elõadás, beszélge tés és beszélgetés körülöttünk lévõ vizuális kultúra és kreatív anyagok szituációs játékok 3 alkalommal értelmezése, tisztázza, hogy mi a tender, a brief, a kampány, Idõpontok: hogyan mûködik egy reklámügynökség. Betekintést enged a február 28., március 7., 14. (szerdai napok) 19:00 kreatív tervezés folyamatába, az idea megszületésétõl a Helyszín: Dominikánus Ház (7621 Pécs, Színház tér 2.) kampányig. Célja, hogy az egyének és csoportok el tudjanak Info: [email protected] készíteni egy marketingtervet, az alapkövetelményeknek www.ujakropolisz.hu megfelelõen, eligazodjanak a különbözõ marketinges tevékenységek területén. Filozófiai bevezetõ kurzus: Idõpont: 2007. április 19-20. A 17 alkalomból álló kurzus témáiból: Természeti filozófia, Jelentkezési határidõ: 2007. április 10. Az ember és a kozmosz, India, Tibet, Egyiptom, Távol-Kelet, A görög hagyomány, Az újplatonikusok, Az emberiség Pályázatíró tréning emlékezete… A résztvevõk megtanulnak a hazai és európai uniós Idõpontok: március végén indul, az idõpontot közös pályázati rendszerben tájékozódni, a szakterületükhöz megbeszélés alapján választják. illeszkedõ pályázati lehetõségeket felkutatni, eligazodni a Info: [email protected] pályázati kiírások között, kiválasztani a legmegfelelõbbet. www.ujakropolisz.hu Idõpont: 2007. április 27-28. Tel.: 72/ 777-779 (20 óra után) Jelentkezési határidõ: 2007. április 17. Jelentkezés és bõvebb információ: www.koszikarrier.hu PTE KÖSZI, Tábori Edina E-mail: [email protected] Telefon: 72/501-500/2086


Magyar Táncház Idõpont: minden hónap 2. péntekén és 4. vasárnapján Helyszín: Ifjúsági Ház Info: uzenet.dr.hu

-9-

HÖK OLDAL Legalább olvasd el, ha már nem voltál ott - Beszámoló a 200 2007 7. 02. 221-ei 1-ei Hallgatói Fórumról Kedves Hallgatótársaim! Mielõtt a fent említett Hallgatói Fórumról (továbbiakban: HF) ejtenék egy pár szót, azt gondolom elengedhetetlen, hogy visszatekintsünk a Hallgatói Fórum „múltjára”. Az elsõ HF-t 2006. december 1-jén tartottuk, tudomásom szerint az ezt megelõzõ idõben - ami alatt értem a megelõzõ 20 évet - tanulmányi ügyekben összehívott HF soha nem jött létre. Talán, azért mert nem volt rá szükség? Vagy nem érdekelte az akkori HÖK-vezetést a hallgatók véleménye? Esetleg nem volt mód beleszólni a tanulmányi ügyekbe? Csak találgatni tudok. Mindenestre a HF lebonyolítása nem a mi ötletünk volt, hanem a felsõoktatási törvény szabályozza, azaz szemeszterenként egyszer kötelezõ tartani HF-t. Én azt gondolom, hogy szívesen tartanánk akár havonta egyszer, de a többszöri találkozó sem esne nehezünkre. Kedves Hallgatótársaim! Mint említettem, az elsõ HF közvetlenül a vizsgaidõszak elõtt került megrendezésre. Akkor kb. 35-40 hallgató el is jött, és jogos sérelmeiket mondták el, amelyek érdekében azt gondolom sikerült is megfelelõ fórumokon, megfelelõ fellépéssel érdekeinket megvédeni. Nekik ezúton is szeretném megköszöni a részvételüket és hozzászólásukat, melyekkel segítettek a különbözõ problémákra megoldást találni. Kedves Hallgatótársaim! Örömmel töltött volna el, ha a maradék cirka 1500 hallgatónak nem lett volna problémája, de sajnos ez nem így volt. Akadtak olyanok, akiket hidegen hagytak a vizsgaidõszak körül a változások, mások pedig hangot is adtak nemtetszésüknek, természetesen nem a HF keretében, hanem kajálás, cigizés közben, nem felejtvén el a HÖK vezetõségének a gyalázását sem, mivel azok úgysem tesznek semmit. Kedves Hallgatótársaim! Ezúton szeretném megvédeni a HÖK vezetõségében a funkciót betöltõ kollégáimat. Nem szeretném leírni egy napomat, mert átlagban két szakbizottsági ülésen veszek részt, de legalább két hallgatókat érintõ tárgyalás jut egy napra, hasonlóan a többi vezetõségi tagnak is.

Kedves Hallgatótársaim! És eljutottam a címben említett HF–hez. A fent nevezett HF-n összesen 9 ember vett részt, ebbõl 6 HÖK vezetõségi tag és egy gyors fejszámolással rájöhetünk, hogy 3, azaz három ember jött el! Kedves Hallgatótár saim! Miért is baj ez? Mint tudjuk, Hallgatótársaim! a karunkon folyó kreditrendszer még messze elmarad a tökéletestõl. Másrészt minden szemeszterben elõfordulhat valamilyen újítás a vizsgákat és a képzést illetõen. Kedves Hallgatótársaim! Ezeknek a számunkra kedvezõtlen változásoknak a kiküszöbölésére szerény véleményem szerint egy HF alkalmas lehet, azaz csak lehetne. Ezt azonban megakadályozza az az el nem hanyagolható tényezõ, hogy a Kedves Hallgatótársaim nem jelentek meg. Nem is volna ez nagy baj, ha a vizsgaidõszakot megelõzõ egykét hétben nem jelenne meg különbözõ - már elõzõleg is fennálló - problémákkal egy-egy hallgatói csoport. Kedves Hallgatótársaim! A HF azt szolgálná, hogy - a vizsgaidõszakot jóval megelõzve - profilaktikus módszerrel közösen elhárítsuk a várható problémákat, illetve a fennálló nehézségeket kijavítsuk. Ez alatt azt értem, hogy Ti elmondjátok a problémátokat, mi pedig a törvények és szabályok adta lehetõségek mellett megoldást keresünk rá, természetesen minden hasznos információ, ötlet segítségével, ami a HF-n hangzik el. Majd a megfelelõ fórumon ezt ki is harcoljuk. Kedves Hallgatótársaim! Azt gondolom, hogy amikor a felsõoktatás ezer sebbõl vérzik, akkor érdemes egy-egy órát rászánni arra, hogy legalább saját karunkon - a lehetõségekhez mérten - a legoptimálisabb viszonyokat alakítsuk ki. -Sarnyai ÁkosPTE ÁOK HÖK, elnök

- Halló, doktor úr, Kovácsné vagyok! Azonnal jöjjön, kérem, mert a kisfiam lenyelt egy egész doboz antibébi-tablettát! - Jó, máris indulok! - Várjon csak... Mégsem kell jönni! Találtam még egy szemet az asztalon.

- Doktor úr, köszönöm! Nem akarom pénzzel megsérteni, de megígérhetem, a végrendeletemben mindent Önre hagyok majd! - Ó, nagyon köszönöm! Viszont kérem vissza a receptet, amit adtam. Szeretnék egy kicsit módosítani rajta...

- 10 -


OLVASÓI LEVÉL A fõszerkesztõnek: Kedves Váncsodi József, remélem az ellenvéleményt is közzéteszitek a Confabula következõ számában, azt hiszem ilyen vádak mellett, amiket „danyl” felsorolt, ez a legkevesebb. Természetesen ezt más úton is közölhetjük az egyetem hallgatóságával, a legegyszerûbb a szórólapozás. Remélem kultúrált módon sikerül megoldani a problémát. Elõre is köszönöm! -N.Kedves N.! Legyen meg az akarata! Ámen. -vj-

Téves Üzenet A Confabula 2006/2007 I. félévi 3. számában figyelmes lettem egy cikkre. A cikket „danyl” írta. Szárnybontogatásnak nem is rossz, de tényfeltárásnak pocsék. Kiigazítanám a téves nézeteket. A cikk tematikáját követve haladok én is. Kedves „danyl”, az a megszokott sor, amit te annak tulajdonítasz, hogy a gyógyszerész nem tudja kiszolgálni az OEP-et, nem ért az adminisztrációhoz és a BNO-kódokhoz, természetesen alapjaiban dõl meg. Régen rossz lenne mindenkinek, ha a gyógyszerészek és asszisztensek nem értenének ehhez a gyógyszertárakban, ugyanis nem lenne gyógyszerkiadás. A BNO-kódokhoz az orvosok értenek a legkevesebbet, amit naponta, betegenként a gyógyszerésznek/ asszisztenseknek kell kijavítania, mert és most jön a MERT! Pénzben ezt a gyógyszertárra verik, azaz, ha a betegnek odaadja a rossz BNO-kódra a gyógyszert támogatással, azt visszadobja az OEP, és nem az orvos fizet érte, akinek fogalma sincs a kódrendszerrõl, hanem a gyógyszerész. Szóval napi rutin a BNO-kód javítása. Tehát a sor nem azért áll, mert nem ért hozzá, hanem azért mert JAVÍTJA! OEP kiszolgálás… diplomamunkát lehetne írni a gyógyszertár OEP kiszolgálásából. Természetesen, ha bármilyen hiba fellép itt, pl. hibás TAJ-szám stb. kinek a pénze bánja? A gyógyszertáré, mert az OEP visszadobja. Tehát itt is JAVÍTÁSról van szó. Kinek kell ellenõrizni az orvosi pecsétszámot? A gyógyszertárban dolgozóknak a gyógyszer kiadásakor! Miért? Mert az orvos elhagyta és újat kért. A régit persze megtalálja kicsit késõbb, de elfelejti ezt leadni/jelenteni és újra kezdi használni. Kit érint a hibás recept miatti OEP „receptvisszadobás”-ból adódó anyagi kár? A gyógyszertárat! Tehát itt is akut JAVÍTÁSról van szó. Ezt a végtelenségig sorolhatnám, majd a végén még összegezzük kedves olvasó. Következõ súlyos hiba, amit a szárnyait bontogató „danyl” elkövetett.


Miért is kérdezte meg morcosan a gyógyszerész a hölgyet, hogy hol van a többi recept? Most jön a csattanó. Kedves „danyl” azért, mert a hölgynek hitelre adta oda a gyógyszerész a gyógyszert, hogy fennt tudja tartani normális szociális és mentális életkörülményeit. Persze a receptre szükség van. A hölgy megígérte, hogy majd hozza, gondolom jelen esetben ez többször is elmaradt! Ezért hát a mérges kérdés. Ugyanis ez is a gyógyszertár kontójára megy, és mivel egy következõ OEP elszámolással tudja csak bevinni, még többet késik a pénze a gyógyszertárnak. És ez akár 50-100 beteget is érint, akiknek így hitelez a gyógyszertár. A bankok után a gyógyszertárak a legnagyobb hitelintézmények ebben az országban. A végérõl annyit „danyl”, igen a háziorvosnál a vizit a receptkiírással ér véget. Mármint, ha bejut egyáltalán a beteg az or voshoz, és éppen nem engednek be elõtte egy gyógyszerügynököt, akivel elkávézgat és a plazmaTV méretérõl diskurálnak, amit azért kap, hogy 20 beteget átállítson az adott gyár termékére. Ennyit a vizitrõl. A reagálásom hangnemét a kiváltó cikk hangneméhez igazítottam. Amúgy kedves Confabula szerkesztõség, egy olyan egészségügyi egyetem újságában, ahol 3 jelentõs szakot tanítanak, nem kellene ilyen cikkeket megjelentetni. Legyetek figyelemmel az olvasóközönségre és legalább kérdezzétek meg a másik oldalt is, adott témáról. Akkor elkerülhetõek az ilyen „mostaztánírokegybeszólóscikketésénleszekaJUSZTLACI” téves megnyilvánulások! Összegezve, minden hibáért a gyógyszertárakat érinti a szankció, a hozzáértés megvan, de az adminisztráció és a hiba sok. Mellette ott az emberség is, de az ebbõl adódó visszaélésekért is a jó szándékú gyógyszerész/asszisztens/ gyógyszertár fizet. Ezek a dolgok felelnek a várakozásért. Egy már végzett gyógyító társ. [email protected]

Kedves Olvasó! Az egészségügy minden területét érintõ változások idejét éljük, amik mint egészségügyben hallgatókat és dolgozókat érintenek minket, de az errõl kialakított véleményeket az újság nem közvetíti, nem tartja feladatának. A fenti elvnek megfelelõen a Confabula 2006. 3 számában megjelent Üzenet cikk véleményem szerint egyrõl szólt: a betegrõl. A betegrõl, akiért karöltve tesz orvos, fogorvos, gyógyszerész, de minden egészségügyben dolgozó. Kritikát fogadom, és cikkem megítélését, hogy az mennyire szól üzenetrõl és mennyire a körülöttünk változó egészségkultúráról, továbbra is a kedves Olvasóra bízom. -Danyl-

- 11 -

TDK KONFERENCIA 2007 A TDK Vezetõség részérõl

Csertex különdíj: Budán Ferenc ÁOK, GYOSZ V. Nukleáris Medicina különdíj: Csernus Adriána Evelin ÁOK VI. 2007. február 15. és 17. között rendeztük meg karunkon Nephrológiai különdíj: Szijártó István András ÁOK V. a Tudományos Diákköri Konferenciát. A három nap során 6 Diabetológiai különdíj: Boros András Géza ÁOK V. szekcióban 89 hallgató tartotta meg 10 perces elõadását Gyerekgyógyászati különdíj: Vargán Viktória ÁOK VI. munkájáról.Az idén is sok színvonalas elõadást láthattunk. A cikket követõ táblázatokban olvashatók a Az elõadók munkáját 5 fõs zsûri értékelte szekciónként. 24-en képviselik egyetemünket az Országos Tudományos részletes eredmények. Diákköri Konferencián. A díjazottaknak és továbbjutottaknak gratulálunk és Különdíjban részesültek: további sok sikert kívánunk a TDK elnökség nevében! Immunológiai különdíj: Fisi Viktória ÁOK III. -Petõ Nikolett-

RÉSZLETES EREDMÉNYEK

- 12 -



- 13 -

- 14 -


Egy elõadó szemszögébõl Körülbelül egy éve, amikor kiötlöttem, hogy el kellene mennem TDK-ázni, még nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak. A régi alapigazságra hallgatva („témavezetõt és ne témát válasszunk”) belõttem, hogy az általam érdekelt vonalon belül kihez szeretnék menni, és hosszas utánajárások révén végre fény derült arra, mit is fogok ezután diákkörösként tenni. Persze klinikán mit csináljon szegény TDK-s, ha nem kórlap-lapozgatást. Elõször nem igazán értettem, miért is jó nekem ez a monoton munka, leszámítva, hogy jó alibinek tûnt tanulás helyett TDK-ázni. Aztán lassan, ahogy kezdtem beleásni magam a mellkassebészeti kórlapok rejtelmeibe, egyre inkább kezdett világosodni, miért is jó ez nekem. Elõször is: kicsit bõvebb betekintést nyertem a klinika tevékenységébe; továbbá amit nem értettem, annak kénytelen voltam utánajárni, így sikerült tudásom és látóköröm tágítani. Nem utolsósorban pedig TDK-s mivoltom révén sikerült remek mûtõbeli élményekhez jutnom. Szóval lassan kezdtem belemelegedni ebbe a TDK dologba, amikor tisztelt témavezetõm közölte, hogy esetleg indulhatnék a TDK konferencián. Gyanútlanul rávágtam az igent, megbeszéltük, hogy nagyjából mi a tervezet, aztán nekiláttam a munka érdemi részének. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy teljesen nulla tapasztalattal milyen nehéz absztraktot összehozni, adathalmazokat értékelni, megtervezni, megírni és betanulni egy elõadást - mindezt úgy, hogy közben egy kellemes kis vizsgaidõszak is agyhalottá teszi az embert (kb. Glasgow Coma Scale 8 vagy azalatti érték végeredménnyel.) Közben persze az állandó rohangálás a témavezetõm után. Végül is nem hiába, hisz mentorom nagyon segítõkész volt, csak hát egy sebész nem éppen a szabadidejérõl híres… A nagy mû végül elkészült (megjegyzendõ, ha nem létezne az utolsó pillanat, semmi sem készülne el), közben pedig részt vettem egy eléggé családias hangulatú megnyitón, valamint megnéztem néhány elõadót adrenalinszintem növelése céljából. Ott álltam egy borult szombat reggelen, próbáltam kellõ esztétikai szintet elérni némi fürdõzés, borotválkozás és öltönybe bújás révén, és azon gondolkodtam, mi a francért mentem bele ebbe az egészbe. Kell az nekem, hogy rosszabb


esetben leégjek egy egész elõadó közönsége, a zsûri és nem utolsósorban témavezetõm elõtt? Az esélytelenek nyugalmával végül is elmentem a vágóhídra, elõadtam szerény mûvemet, talán az értékelõ bizottság kérdéseire is sikerült valami értelmesnek tûnõt válaszolni, és röpke negyed óra alatt túl voltam az akut életveszélyen. Mint utólag kiderült, a közönségnek, témavezetõmnek és a zsûrinek is elnyerte tetszését szerencsétlenkedésem: magam sem értem, hogyan, de sikerült tisztességes eredményt elérnem. (Külön köszönet témavezetõmnek, Dr. Molnár F. Tamásnak a segítségéért.) Eddig tartott az élménybeszámoló, most pedig jöjjön a hegyibeszéd, hogy ne csak tisztelt professzoraink és a hallgatói TDK tanács tagjai hirdessék az igét. Igen, tényleg megéri TDK-ázni. Az ember már hallgató korában is igenis foglalkozzon a tudomány mûvelésével, különösen, hogy PhD fokozatot, tudományos karriert (nem kell nagyban gondolkodni, vonatkozik ez arra is, aki csak itt szeretne maradni az egyetemen oktatni) sokkal könnyebb, TDK nélkül pedig sokkal nehezebb szerezni. Az pedig mindenképp jót tesz a medikusnak, ha beletanul már ifjú korában, milyen nehéz írásban közölni valami érdemi dolgot, vagy értelmesen beszélni tíz percig nagy emberek - és nem éppen biztos, hogy feszülten figyelõ közönség elõtt. Nagy para, de az életre való felkészülésben azért segítség. -MetilFotó: Piski Zalán

- 15 -

DEKURZÁCIÓ Gyermeksebészet Egy kedves ismerõsömtõl hallottam a kurzusról, s mivel a gyermekgyógyászat a szívem csücske, gondoltam csak hasznomra válhat, ha felveszem ezt a tantárgyat. A gyermeksebészet a fejlõdési rendellenességek operatív megoldására épülõ szakma, de magában foglal traumatológiai és ortopédiai problémákat is. A Gyermekgyógyászati Klinika Sebészeti Osztályának fõ profilja az urogenitális rendszer fejlõdési rendellenességeinek sebészeti korrekciója. Így az órákon elsõsorban ilyen esetekrõl hallunk. Mindemellett természetesen a korlátozott óraszám ellenére is, a pontos, elõre kiadott tematika szerint végigveszünk minden felmerülõ gyermeksebészeti problémát. A kurzust Prof. Dr. Pintér András neve fémjelzi, ami önmagában is sokat elárul. Jó elõadó lévén, humorával végig ébren tartotta figyelmünket, kérdéseivel rávezetett bennünket a logikus gondolkodásra. Jó hangulatú és hasznos másfél órákat töltöttünk el hetente a Gyermekklinika tetõtéri oktatótermében. Oktatóink nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati szemléletre. Óráink felét betegágy mellett tölthettük el. (És ez kijelenthetem, ritkaságnak számít a kreditkurzusok történetében.) Egészen más a valóságban szembesülni egy ajak- és szájpadhasadékos kisgyermekkel, mint az embriológia könyvben látni. Megtanulhattuk, hogyan lehet egy nagyobbacska gyermeket kikérdezni, vagy hogy hogyan lehet megtudni a szülõktõl mi fáj gyermeküknek, aki még nem tud beszélni, s nem tudja elmondani a panaszait. Néztünk röntgen, CT, MR felvételeket, mûtét elõtt és után. Számos kórtörténetet együtt olvastunk, gondoltunk végig, s megfigyelhettük milyen eredményt lehetett a mûtéti terápiával elérni. Láthattuk oktatóink milyen türelemmel, szeretettel állnak kis betegeikhez, s úgy ragadt ránk a tudás, hogy szinte észre sem vettük. Talán sokat elárul a kurzusról, hogy amikor az utolsó óra végén a Professzor Úr megkérdezte, hogy min kellene változtatniuk, mindenki csak annyit tudott hozzátenni, hogy emelni kellene a tantárgy óraszámát. Nekem nagyon sokat adott ez a pár tanóra, mind tudásban, mind szemléletben, így szeretettel ajánlom a gyermeksebészet kurzust mindazoknak, akiket egy kicsit is érdekel a gyermekgyógyászat, a sebészet, az urológia vagy a traumatológia.

-cukker-

- 16 -

Szenvedélybetegségek és drogfüggõség A ’függõség’ témája szinte mindenkit érdekel. Sok szempontból lehet megközelíteni a kérdést – mi pedig igyekszünk ezt kiaknázni: a szenvedélybetegségeket nem pusztán „szerhatásként”, sokkal inkább valódi emberi problémaként kezelni. Sokan talán nem is tudnak arról, mi minden tartozik a szenvedélybetegségek közé: a kábítószer-függõségen kívül pl. a szerencsejáték-függõség és (a hazánkban oly mindennapos) alkoholbetegség is. Szervezõként harmadszor is igazi élmény volt a komlói Leo Amici Alapítvány terápiásaival találkozni. A beszélgetés közben rá kellett ébrednem: a „kábítószerfüggõ” elnevezés – melyet hajlamosak vagyunk magunktól távolítani – olyan embereket takar, akiknek a helyzetébe bármelyikünk, bármikor belekerülhet… Egy kis ízelítõ a további elõadók névsorából: Pintér Erika tanárnõ a kábítószerek hatásmechanizmusáról, Fekete Rita rendõrfõhadnagy a drogok jogi vonatkozásairól, Szemelyácz János és Vörös Viktor pedig a Drogambulancia mûködésérõl ill. a függõség pszichiátriai aspektusairól tájékoztat minket az egyes órákon. Ismereteket szerezhettek továbbá oktatástechnikáról ill. a mentálhigiénés tanácsadásokról is. Mivel a kurzust a HuMSIRC szervezi (tantárgyfelelõs: Fekete Sándor – Pszichiátriai Klinika), a részvételért cseregyakorlatok során hasznosítható pontot is kaptok, ill. arra is feljogosít, hogy elvégzése után közép- és általános iskolákban prevenciós órákat tarthattok. És ha minden jól megy, a következõ szemesztertõl ezért már kreditpontot is kaphattok majd… -Hor váth-Sarródi Andrea-

Bioszer ve tlen kémia Bioszerve vetlen A kurzus kizárólag az õszi félében kerül(t eddig) meghirdetésre, de mindenképpen ajánlom felvenni. Dr. Tóth Gyula tanár Úr tolmácsolásában a tárgy érinti a szervezetben elõforduló elemek kémiáját, és ami személy szerint nekem különösen tetszett, szó volt toxikus hatásukról is, érthetõ, átlátható hatásmechanizmus-ismertetéssel. Jól jegyzetelhetõ elõadások, követhetõ magyarázat, de szó lesz a „a tehenek megeszik a füvet, mi meg õket”, a „szelénes kifli”, és „fitnesz-akármik”témákról is. A félév során 2 igazán hallgatóbarát zh-t kell írni, értékelés ez alapján. Szóval szeptembertõl lehet klikkelni! -tori-


A sejtmag patológiája

Sebészeti mûtéttan

Családias hangulatú, minden szempontból hasznosnak ítélhetõ tárgykurzus, melyet Dr. Komáromi László, egyetemi docens, az Orvosi Biológiai Intézet igazgatóhelyettesének neve védjegyez. A temérdek mennyiségû elektronmikroszkópos képpel teletûzdelt órák nemcsak, hogy tágítják az ember látókörét a sajtmag patológiája témakörben, de egy olyan plusz ismeretet is adnak, melybõl a molekuláris sejtbiológia szigorlaton is profitálni lehet. Én például gyakorlatos vizsgán pont elektronmikroszkópos képmontázst húztam, és csendben örültem a bölcsességemnek, hogy sûrûn látogattam a nem éppen emberi idõpontban, csütörtökön 18:00-kor kezdõdõ órákat. Tanár úr brillírozó humorbombái pedig nagymértékben feledtetni tudták velem, hogy az esti óráimat kellett a tudomány oltárán feláldoznom. A 2 kreditért egy, a sejtbiológia zárthelyik mintájára összeállított tesztsorral kell megküzdeni a félév végén. Összességében minden sejtbiológia iránt érdeklõdõnek tudom ajánlani a kurzust, de aki szeretne ingyen csokit begyûjteni pár jó válaszért, az se fogja vissza magát!

Íme egy kurzus azoknak, akiknek elegük van a PCR-ból, a táptalajokból, a gyógyszer-receptor komplexekbõl és más hasonló megfoghatatlan - ámbár szép - tudományból. A Sebészeti Kutató és Oktató Intézet egy olyan délutáni programot kínál nekünk, ahol kicsit beleélhetjük magunkat, milyen is sebésznek lenni. Igaz, hogy a páciensek patkányok és kutyák, de talán jobb is ez így a betegekre nézve. Nekünk viszont, akik vonzódunk a manuális szakmák iránt, netalán sebészek szeretnénk lenni, ez is tökéletes alkalom a gyakorlásra. A harmadévi propedeutika/mûtéttanban kissé felületesen végigfutott alapok, úgymint bemosakodás, instrumentárium, vágás és varrás, minimál-invazív beavatkozások gyakorlati átismétlése mellett igazi nagymûtétek is sorra fognak kerülni a program szerint, úgymint hasi-, ér- és mellkasmûtét. Mindez még a jövõ zenéje, hiszen most, a tavaszi félévben indult a kurzus - az, hogy ennyi után is beajánlom, nem csupán azért van, mert ennyire érdekel a téma, hanem mert tényleg remek a tantárgy is. Különösen jó az idõzítés is: kiváló alkalom némi gyakorlati tudást felszedni a nyári sebészet gyakorlatra. Kezetek csonkolom!

-Sakura-

-Metil-

Fogyókúrás Étrend HÉTFÕ: Reggeli: Alma. Ebéd: Tejfölös paprikáscsirke illatának mély beszippantása, az asztalon hagyott morzsák, savanyúsággal. Vacsora: 2 dl aludttej savója, néhány cukrászsütemény receptjének lemásolása. KEDD: Reggeli: Sárgarépa saját zsírjában, rágógumi. Ebéd: Hatalmas tál töltöttkáposzta és a hozzávaló friss kenyér megtekintése, az edények elmosogatása. Vacsora: A szabad szemmel is jól látható darabka sovány sajt reszelt káposztatorzsával megszórva. SZERDA: Reggeli: 5-6 teljes jógalégzés, félbevágott fõtt tojás sárgájának a fele, de abból amennyi belefér. Ebéd: Bécsi szelet és sült krumpli készítésekor lejátszódó fizikai és kémiai folyamatok elemzése céklával. Nagy tál túróslepény lefényképezése. Vacsora: A képek elõhívása, savanyú uborka, hashajtó. CSÜTÖRTÖK: Reggeli: 1 db fürjtojásból készült rántotta, utána kifli, gyulai kolbász és vaj segítségével tízórai készítése a gyerekeknek. Ebéd: Húsleves és rakottkrumpli alkatrészeinek beszerzése a közeli ABC-bõl. Madártej elhelyezése a hûtõszekrényben.


Vágott vegyes savanyúság. Vacsora: Ecetes hagyma citrommal. PÉNTEK: Reggeli: Fõtt kolbász, mustár, tea, citrom, zsemle ízléses, mármár esztétikai élményt nyújtó elhelyezése az asztalon, mire a többiek felébrednek, frissen mosott káposztalével, kekszreszelék. Ebéd: Gõzölgõ bableves, csülökpörkölt, uborkasaláta lerajzolása, kiszínezése. 1 szelet kétszersült harmadszor is átsütve, nagy pohár Igmándi. Vacsora: Hasított karalábé, dúsan díszített sárgarépaszeletekkel. Lefekvés elõtt füldugó a korgó gyomor neszeinek kiküszöbölése. SZOMBA SZOMBATT: Reggeli: Joghurtba mártott almaszeletek, limonádé szacharinnal, nyomelemekkel ízesítve. Ebéd: “Halászlé, túróscsusza, sütemény” címmel frappáns epigramma megalkotása, egy teljes kockasajt parádi vízzel. Vacsora: Paradicsombelsõség, kamillatea, egy teljes rúd ropi. VASÁRNAP: Reggeli: Fagylalttölcsér, nagy adag friss levegõ, sûrû szitán áttört kefír. Ebéd: Ricinusleves, csontlében abált torma citromhéjszeletekkel, süteménymaradványok levakarása a tepsirõl. Vacsora: Amit a kanári meghagyott.

- 17 -

VILLÁMHÍREK

Egyre több a cigarettában a nikotin A Harvard egyetem kutatói megerõsítették egy korábbi vizsgálat eredményeit, amely szerint 1997 és 2005 között megnõtt a cigaretták nikotintartalma. A dohánygyárak által a massachusettsi Közegészségügyi Minisztériumnak megküldött adatok elemzésekor kiderült, hogy a nikotin-szint évente átlagosan 1,6 százalékkal nõtt, ami a hétéves periódusban 11 százalékos növekedésnek felel meg. Gregory Connolly, a Harvard kutatója szerint ez a növekedés elsõsorban a nyers dohány megnövekedett nikotintartalmának tudható be: „Valami történt a felhasznált dohánnyal, vagy további nikotint adnak a feldolgozott dohányhoz. Fogalmunk sincs róla, mi az igazság.” Az 119 918-as „span ai „spanyy olnátha” halálos titk titkai Kanadai kutatók Alaszkában exhumálták egy, az 1918as pusztító járvány idején elhunyt ember holttestét, amely a fagyott földben épen maradt, és kinyerték belõle a H1N1 vírus szerkezetének megismeréséhez szükséges genetikai anyagot. Ezután rekonstruálták a mûködõképes vírust, és majmokat fertõztek meg vele. Az eredmény döbbenetes volt. A tünetek már 24 órán belül jelentkeztek, majd megindult a tüdõ szétesése. A kutatók kiderítették, hogy nem közvetlenül a vírus okozza a tüdõ károsodását, hanem a szervezetnek a fertõzésre adott immunreakciója. A H1N1 fertõzés után ugyanis az immunrendszer fehérjéinek sokkal magasabb szintjét tapasztalták, mint a többi vírus esetében. Amerikai kutatók megállapították, hogy az immunrendszer egyik lényeges összetevõje, egy RIG-1 nevû gén a felelõs ezért. A gén által termelt fehérje szintje ugyanis sokkal alacsonyabb

- 18 -

volt a vírus által megtámadott szövetekben, ami arra utal, hogy ez képes valahogy kikapcsolni a rendszert, amitõl az immunrendszer „elszabadul”. Ez a tulajdonság megegyezik a H5N1-es vírusnál tapasztaltakkal. Ha a kutatók teljes egészében megértik, hogyan jön létre ez a jelenség, új módszereket fognak tudni kidolgozni a jövõ nagy járványainak elhárítására. Az idõjárás-elõrejelzés szerepe a jár ván ványy ok megelõzésében Néhány hónappal ezelõtt Kenyában az egészségügyi szakemberek csökkenteni tudták egy kialakulóban levõ járvány, a halálos vérzéssel járó ún. Rift-völgyi láz erejét és hatását. A NASA tudósai észrevették, hogy különlegesen meleg a tenger vize, és fokozott a várható csapadék mennyisége, és kedvezõbbek a kórokozók és hordozóik szaporodásának körülményei. Amikor az árvíz nem sokkal késõbb valóban megjött, minden együtt volt a járvány kialakulásához, azaz megteremtõdtek az ideális feltételek a betegséget terjesztõ szúnyogok tenyészéséhez. A járvány utoljára 1997-ben pusztított Kenyában, mintegy 400 halálos áldozatot követelve. Akkor annyira lassan reagáltak, hogy mire a nemzetközi szakemberek megérkeztek, hogy segítsenek, már elmúlt a járvány. Ezúttal sokkal gyorsabb volt a reakcióidõ, most kevesebben - 104-en - haltak meg. A NASA a várható idõjárás-változásokról szóló jelentéseket továbbküldi a WHO-hoz, az Egészségügyi Világszervezethez, amely aztán figyelmezteti az érintett országokat. Mióma kezelése mûtét nélkül Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint mióma esetén a méheltávolítás megfelelõ alternatívája egy nem mûtéti eljárás, a mióma embolizáció, amelynek során a jóindulatú daganatok elõl elzárják az õket tápláló vér utánpótlását. A kutatók összehasonlították a mûtéti és a nem mûtéti beavatkozáson átesett miómás nõknél tapasztalt eredményeket. Az embolizáción átesett nõk már egy nap után elhagyhatták a kórházat, és átlagosan húsz napig voltak betegállományban, míg a méheltávolításon átesett nõk öt napos kórházi ápolásra szorultak, amelyet átlag 62 napos betegállomány követett. A kezelés utáni egy éven belül tíz embolizáción átesett beteg közül egynél szükség volt a beavatkozás megismétlésére vagy méheltávolításra. Három éven belül ötbõl egy betegnek voltak további kezelést igénylõ tünetei. Szívizom beépített vérellátással Izraeli kutatóknak humánembrió õssejtekbõl sikerült olyan szívizmot elõállítaniuk, amelyben már a vérellátás, azaz az erek is megvannak. A kutatók szerint az új szívizom helyettesítheti a szívinfarktusban elhalt szöveteket. Egy szivacshoz hasonló, háromdimenziós mûanyag állványzatra embrionális õssejtbõl származó szívizomsejteket és


érsejteket, továbbá ún. embrionális fibroblasztokat (támasztószöveti sejt) ültettek be. Fontos, hogy az állványzaton együtt fejlõdjenek és szaporodjanak a különféle sejttípusok, a fibroblasztok pedig kulcsfontosságú szerepet játszanak a fejlõdõ érfalak megtámogatásában. Számos kísérlet után a kutatók megbizonyosodtak afelõl, hogy az új izom küllemében és funkciójában is hasonlít a szívizomhoz. A kutatók elõször állatokba kívánják beültetni az új szövetet, hogy meglássák, mennyire képes alkalmazkodni a környezetéhez. Mûbillentyû beültetés új módszerrel Nagy-Britanniában elvégezték az elsõ szívbillentyû pótlást ún. kulcslyuk-eljárással, azaz a beavatkozáshoz nem volt szükséges nyitott szívmûtétre. Korábban mindössze négy kórházban végeztek hasonló mûtétet a világon. A rövid eljárás során kis metszésbõl egy katéterrel viszik fel és helyezik be az új szívbillentyût. Dr. Jan Kovac, a Glenfield Kórház kardiológusa így nyilatkozott a beavatkozásról: „A múltban a betegeknek a nyitott szívmûtét után legalább egy hétig kórházban kellett maradniuk. Ennél az új katéteres beavatkozásnál egyfelõl maga a mûtét is sokkal gyorsabb, és már néhány nappal késõbb a betegek elhagyhatják a kórházat.” A kevésbé invazív eljárás lehetõvé tette, hogy 89 éves betegen végezzék elsõként a mûtétet.

Az eszköz a következõképpen mûködik: 1. a szemüvegre erõsített kamera látja a képet, 2. egy kézi eszközbe jeleket küld, 3. a feldolgozott információ visszakerül a szemüvegbe, amely vezeték nélkül továbbítja a szembe ültetett vevõkészülékbe, 4. a vevõkészülék továbbítja az információt a retinába ültetett elektródákba, 5. az elektródák ingerlik a retinát, hogy eljuttassa az információt az agyba. Az eszköz részlegesen visszaadhatja a látását a vakság bizonyos formáiban, a sárgafolt degenerációban, valamint az ún. retinitis pigmentosában szenvedõknek. Az elsõ 16 pixeles kísérleteknél a résztvevõk már képesek voltak tájékozódni az utcán, látták a tárgyak körvonalait és észlelték mozgásukat. A homocisztein és folsav szintek összefüggnek a kognitív teljesítménnyel Az American Journal of Clinical Nutrition decemberi számában megjelent egy közlemény, mely szerint a plazma homocisztein és folát szintje a kognitív funkciók eltérõ aspektusaival van összefüggésben. A szerzõk 451 jó mentális állapotban lévõ idõs beteget vizsgáltak. A vizsgálat többek között az alábbi részekbõl tevõdött össze: emlékezés, nyelv, végrehajtó funkció, információ feldolgozásának képessége stb. A szerzõk szerint az „emelkedett homocisztein szintek a konstrukciós képességgel és a feladatok végrehajtásának sebességével, míg a folsav szintje az epizodikus memóriával és a nyelvi teljesítõképességgel függtek össze”.

A korán kelés génje Amerikai kutatók nemrég felfedezték, hogy egy mutáns gén miatt egyes emberek korábban fekszenek és kelnek. Ez az ún. FASPS-szindróma. A kutatók az emberi FASPS-gént hordozó egereket tanulmányozva azt tapasztalták, hogy a Per2 óra-gén mutáns verzióját az azt irányító enzim kémiai úton nem képes átállítani. Ez a hiba okozza a Per2 üzenetek csökkent számát, és így a jellemzõen megváltozott alvási mintát. A FASPD ritka állapot, az ilyen emberek megváltozott biológiai ritmusuk mellett többek között testhõmérsékBionikus szem letükben is mutatnak eltéréseket. A Per2 szerepének jobb Megkapta az engedélyt a kísérletek lefolytatására az megértése segíthet olyan módszereket kifejleszteni, Argus II. rendszernek nevezett, szemüvegre erõsített kame- amelyekkel például az éjszakai betegellátást végzõ ápolók rával mûködõ látásjavító eszköz. A módszer elõdjét, egy belsõ óráját jobban lehet a napi tevékenységeikhez igazítani. kevésbé elõnyös felbontású implantátumot korábban már -latyaktesztelték, és a betegek észlelték a fényt, valamint a tárgyak alakját és mozgását. Visszavonulását megünneplendõ, Michael Schumacher szafarira viszi Afrikába volt csapattársát, Felipe Massát. Egyik éjjel Massa õrült futkosás hangjaira ébred, és legnagyobb megdöbbenésére azt látja, hogy egy oroszlán kergeti barátját


a sátor körül. Rémülten odakiált neki: - Fuss, Michael! Mindjárt hozok segítséget! Mire Schumacher: - Ne aggódj, Felipe! Már három kör elõnyöm van!

- 19 -

PUBLICISZTIKA Az Árkád a zárkád?!

bájos kis városunk útjain a kék-fehér helyi járatokkal. Ez az utolsó mondat elég objektív, így senki sem vádolhat pártfüggõ, szubjektív szöszöléssel… És akkor az illetõ azon sem lepõdik meg, hogy újabban a fiúgyermekek nem kapják a keresztségben a Márton nevet, mert egyszerûen nem tudják beteljesíteni egy, a reájuk testált hasonlatban a cselekvési kényszert; és nem is tekinti ezt a Márton-megkevesbedést valamiféle elhamarkodott statisztikai heves-kedésnek… Szóval az ember tûr, (nyögve)nyel, s ha ráadásul olyan optimista is, mint a magamfajta, akkor – olykor ugyan sóhajtva egyet – bizakodva tekint a jövõbe, hiszen ha az ilyenolyan oldalakról érkezõ ígéret-bokréták a virágba borulásuk után gyümölcsöt is hoznak, akkor lassan a határnál lecserélhetik a Magyarország táblát, és helyére ékes betûkkel írva kifüggeszthetik, hogy: Svájc… És ugye svájci orvosnak lenni barátságos kis úri közhely, amiben gurgulázva nevetgél vagy tobzódik az, aki elszenvedi azt…

A Confabula hasábjain nincs helye politizálásnak. Ez rendben is van így, nem is szeretnék ezen változtatni, és azt hiszem, másnak sem engedném szívesen, hogy így tegyen. Viszont szavak nélkül is politizálhat a mindennapok embere, éppen avval, hogy éli mindennapjait, így otthonosan mozog abban a térben, ami a politika színtere, ütközõsávja, senki földje, így az életét meghatározó közegben a szaporodó nincsek, a legatyásodott pillanatok, az idõ elvásott vasfoga, a mindennapos színjátékban politizálóvá avanzsálja az egyént, tetszik vagy sem. Lehetne itt most csûrni-csavarni a mondatokat, addig-addig, amíg valami neobarokk álság ki nem kerekedne belõle, de annak is csupán az volna az eredõje, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, s ez most mentes minden De ez most nem ilyen egyszerû, ugyanis ebben az írásban politikai felharmonikustól, hiszen elég csak azt figyelembe vennem, hogy az elõttem álló év során majd’ tízezer magyar nem arról lesz szó, amit a fentiekben taglaltam forinttal fizetek többet csupán a bérletemért, melynek ezerkilencszáznegyvenkilenc karakterben; szóközzel; még tulajdonosaként nyugodtan, sõt! egykedvûen ingázhatom akkor sem, ha ez éppen annyi, mint Édesanyám születési éve; még akkor sem, ha most eggyel több információ hangzik el, mint, ami feltétlenül szükségeltetik az ügylet zökkenõmentes továbbviteléhez...

Nem akarok nekimenni a Valentin-napnak. Egyrészt, mert értekeztem én már errõl az Univ Pécs hasábjain még korábban, ahol végül arra a következtetésre jutottam, hogy nem baj, ha egy évben eggyel többször „kell” meglepni az Isten adta Nõt, pláne, ha az a félnótás, kinek elvették a nótás kedvét, önmagától rá nem jönne, hogy mi kell a Nõnek; hiszen azt sejti, hogy az a verés, amivel a mostoha-apja kínálta meg olykorolykor a jó édes-anyját, mégsem az igazi, nem is biztos, hogy példaként átörökítendõ… Más kérdés, hogy számomra mulatságos a virágboltok elõtt kígyózó, celofánzörejû toporgás, meg biztosan a virágbolt tulajdonosok számára is jól jön az a kis plusz konyhapénz… Véletlenül sem akarok kárörvendeni! Jól van ez így: az a szál/csokor virág pislákoljon hosszú napokig arról, hogy az a másik nem felejtette el, hogy köszönetet lehet mondani a mindennapokért, még akkor is, ha olykor fáj a küzdelem. Itt most másról van szó, az Árkádról. Nem arról, hogy monstrum-e, hogy kapitalista vadhajtás-e? Arról sem, hogy kinek-kinek mennyire szövi át az életét; evvel számoljon el mindenki, feltéve, hogy akar. Valentin-napról van szó, meg az Árkádról. A titkos, mélységes összefonódásról, arról, hogy miként lehet stigmatizálni, röghöz kötni etc. Pontosan február tizennegyedike volt. Kifelé poroszkáltam az Árkádból, egy kilogramm kenyér, egy liter tej, némi állati fehérje (nem kumisz!) bölcsen hallgató társaságában. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy

- 20 -


kosaras hölgy és úr díszdobozos árkád-csokoládét osztogat az örvénylõ népnek, és nem volt nehéz kitalálnom, hogy ez szeretet-napi ingyen meglepetés, aminek egyetlen nemes célja, hogy egy komisz kis pavlovi-reflexáramot kiváltva jelezze: bizony-bizony az illetõ jókor, jó helyen jár. Mivel éppen készültem beszállni az édes élet programba, gondoltam, majd úgy ügyeskedem, hogy nekem is jusson, másnak is maradjon némi csoki. Persze nem kellett sokáig várnom a lét elviselhetetlen könnyûségére: a hidrogénszõke csalódásra, hiszen pillanatok alatt kiderült, hogy csak az kap csokit, aki a párjával érkezik a fogyasztói társadalom szentélyébe. Vagy pedig a párjával és a gyerekeivel. Szólóban vagy gyerekekkel pár nélkül csak a nagy izzó sóvárgás maradt. Próbáltam nézni úgy, mint aki nincs annyira egyedül: skizofrén egy állapot volt. Aztán kénytelen voltam belátni, hogy nincsen csoki (aki ismeri a nagypapás viccet, az unokával meg a csokival, az most azt is gondolhatja, hogy tulajdonképpen szerencsém is volt, kvázi kihoztam minimum nullára a csalódásba forduló históriát; a viccet sajnos a nyomdafestéknemtûrõmség okán nem hozhatjuk le; a szerk.) Nem úgy történt, mert továbbgondoltam az esetet: tehát, aki nem rendelkezik párral, mert éppen elhagyták/elhagyott (dinamikus ügylet), vagy éppen csonka családban nevelkedik, ahol aztán még véletlenül sem építi egésszé a részt egy darab többletként mutatkozó anyu/apu, vagy netán az illetõ a pápa, akkor az dögöljön meg! Legalábbis a nagy árkád-istenség szerint.

Persze lehet örülni is, lehet bátran különbözni, nem kényszerülni félmegoldásokba, várni türelmesen az igazira, akivel aztán lehet cirkálni az Árkádban Valentin-napkor, kétpofára, kisjánoskodva habzsolva a csokoládét, vagy lehet büszkén feltekinteni a kezünket elkeseredve szorongató anyura/apura, aki csonkán is, egyedül maradva is, egésszé varázsolja napjainkat, erõn felül teljesítve egésszé szelídíti azt a csorbát, ami nyilvánvalóan kiköszörülhetetlen, vagy lehet örülni annak, hogy mentesek maradhattunk a kétes eredetû árkád-csokoládé ételadalékaitól, melyek így nem borzolják tovább az amúgy is zilált idegzetû mitokondriális DNS-ünket. És el lehet menni észrevétlenül a kosztümös bohócok mellett, valami belsõ létrára (Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra) figyelve, valami megfoghatatlanul jó zenét hallgatva (örülve a technikai fejlettségnek, hogy bárhol, bármikor), mosolyogni azon, hogy anyu/apu egyedül szorítja a kezünket, és nem gyilkolja tovább ennek a szorító kéznek az életét, az, aki hiányában csonka ugyan, de boldog a család, örülni annak, hogy van tej meg kenyér a táskában, hálát adni azért, hogy van hova hazamenni, és lehet nem írni publicisztikát az esetrõl, valami bölcs, sztoikus nyugalmat birtokolva… A Kedves Olvasónak talán sikerülhet! –vj– [email protected] Fotó: Piski Zalán

TÍZ SZENTENCIA Mar cus TTullius ullius Cicer Marcus Ciceroo gondolatai 1. „Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében 6. „… nemcsak a szerencse vak, többnyire azokat is elvakítja, hagyunk magunk után.” akiket kegyeibe fogad.” 2. „Bármely ember tévedhet, egyedül csak az ostoba tart ki 7. „… adj tüzedbõl lángot annak, aki kér.” tévedésében.” 8. „Ami hasznos annak, aki kapja, nincs terhére annak sem, 3. „A barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb aki adja.” dolgokkal: minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amelyik kiállta az idõ múlását.” 9. „Az ostoba elsõnek mond véleményt.” 4. „Az ember nem szeretheti se azt, akitõl fél, se azt, aki tõle 10. „Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik hozzá.” fél.” 5. „Az elme betegségei sokkal pusztítóbbak, mint a test betegségei.”


-Viktó[email protected]

- 21 -

Reklámozott világ

Senkinek sem fogok újat mondani azzal, hogy a reklámok világát éljük. Pedig ki gondolta volna, hogy a 21. század úgy köszönt le ránk, hogy minden alkalommal meg kell küzdenünk negyedórás reklámblokkok tömkelegével, és, hogy azoknak a régi paródiáknak, - melyek tizenöt évvel ezelõtt születtek a nem túl nagy népszerûségnek örvendõ, ám kényszerû (?) blokkokról - még mindig aktualitása van. És legalább annyi valóság-alapja, mint magának a „mûnek”. Igen, kedves olvasó, mert mostanra már szinte „mûvészetté” forrott az egyébként egyértelmû megtévesztés minden formája, de a szakemberek váltig állítják: itt aztán minden rendben van, meg egyensúly, meg kutyafüle. Hogy csak a tendenciákat vázoljam, oda jutottunk, hogy az a reklámfilm, ami nem tartalmaz legalább egy Hollywoodi filmbõl vett mozitrükköt, már labdába sem rúghat. Vége már a hagyományos mosóporok közötti vitának, mert megérkeztek az emelt díjas hívások, emelt díjas SMS-ek és a fél délelõttöt is kitévõ „vegye meg most” ugratások. Ami szomorú, mert azt hittem, én naiv, hogy mindennek vége egyszer, és az embereket is csak egyszer lehet majd becsapni. Hát nem. Tényfeltáró írások százai, becsapott vásárlók milliói és még sorolhatnám hány bírósági ítélet igyekezett valahogy felébreszteni az embereket mély álmukból, egy általam most nem részletezendõ film analógiájára. De mindhiába. Furcsa, hogy ezt mondom, de a mai ember szinte igényli a reklámokat. Kell az a rövid szünet filmek közben, tudom is én mire (persze, tudom), néhány újságban még egy különösen érdekfeszítõ cikk sem tud labdába rúgni az egész oldalas hirdetések mellett (néhány külön mellékletet is szentel erre), és sorolhatnám hány internetes oldalt lepnek el a „kattints ide, mert nyerhetsz”, „ingyen póker”, és hasonló témájú villódzó reklámok, melyek nemcsak a szemet fárasztják, hanem az eligazodást is nehezítik. Itt nincs vége. Telefonhívások sohasem látott tömkelegével – ami egyébként mármár zaklatás, fényesen nyomott papírkupacok egész halmazával kell megküzdenünk nap mint nap, a gázszámlát és a villanyszámlát is tartalmazó szendvicsben. Egy

- 22 -

üdvözlõlapot kihámozni közülük mondhatni heroikus cselekedet. És amikor a levélszekrényt óvatosan elbarikádoznánk a „csak a testemen keresztül” szlogennel, mindez másnap a földön köt ki. A tendenciákon láthatóan mit sem változtatott az, hogy az alap védelemhez (!) egy átlagos Internetezõ is manapság reklám-blokkolókat kap, melyek megszabadítják a „nem kívánatosnak” tekintett bannerektõl. Állítólag a televíziók új generációjában már mi választhatjuk meg, milyen témájú reklámokat „szeretnénk” mûsor közben. Hát, ez mondhatni felemelõ érzés! Mostantól már az sem titok, mi érdekelne. Remélem, velem együtt örülnek majd azok is, akik az elsõ, kifejezetten óvodásoknak készült csatornán apa vagy anyaként megpillantják a jobbnál jobb ropogtatni valók reklámjait. Sokszor elgondolkodtam azon, miért olyan nehéz lebeszélni egy hirdetés által megszédített ismerõst, aki (nyilvánvalóan) ebben az esetben jobban hisz egy idegenben. Talán nekem is vetítenem kellene? Esetleg elõvarázsolnom néhány rozsdás, zsíros edényt, és néhány - a legnagyszerûbb mosogatószerekkel végzett - sikertelen próbálkozás után rituálisan eltemetnem? Vagy bebizonyítanom, hogy a macskám megél az ételmaradékokból is? Vagy azt, hogy egy csésze kávétól reggel még nem kezdek el vigyorogni, mint a tejbetök, és meghívni a morcos szomszédot is reggelire, kutyástól? Akárhogy is, szomorú az, hogy a szemünkbe és fülünkbe „erõszakolt” szavak mellett lesz igaz mindaz, ami még a többé-kevésbé idilli gyermekkorunkban is nyilvánvaló hazugság volt. -hoarpiwww.arpadh.hu


HUMOR-TUMOR 4) Mivel a körzetünkben észlelhetõ csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kis korú varjak jelenléte is aggodalomra adhat Vajon melyik gyerekdalra gondoltunk? Kicsit átszövegezték okoz, gyermekünk keresztanyja két lóerõs jármûvéért a jogászok saját szájízük szerint a közismert küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e gyermeknótácskákat... közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfi(a)k foglalták el. 1) Figyelem! Sürgõsen megkérünk minden házzal rendelkezõ puhatestût, hogy ingatlanát záros határidõn belül hagyja el, 5) Teljesen felújított, eredeti meghajtással rendelkezõ az annak külsõ felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra. lévõ tûzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig meg- Megerõsítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szilárdult tejipari termékekkel kártalanítjuk, amelyek szerelvény elején az irányítási funkciókért a gépészegyüttes mennyisége egyelõre két napi fejadagot tesz ki. menedzser felel, õ az, aki a szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza.Más források 2) Sürgõs figyelmeztetés minden kiskorú Katalin nevû szerint vonatkísérõként az utolsó kocsiban tartózkodik az a lakosunk részére! Tudomásunkra jutott, hogy hazánkba töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik betört oszmán csapatok Önöket célpontjuknak tekinthetik. legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult. Áldozataikat elõször mély nátrium-kloridos forrásban szeretnék megmeríteni, majd pedig abroncsok alsó tesztelésére használják fel. Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy a nagy sebességgel közeledõ oszmán csapatok megérkezésük után fejlövéssel történõ kivégzést foganatosítanak.

Gyerekdalok jogásznyelven

3) Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy Honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elõ a hivatalos szervek.

Az anya úgy engedi el a lányát az elsõ randevúra, hogy mindenre nemet mondjon a fiúnak. A fiú ezt megtudja. A randevún a fiú kérdezi a lányt: - Kell neked ez a pulóver? - Nem. - Jó, akkor levesszük. Kell neked ez a melltartó? - Nem. - Jó, akkor levesszük. Kell neked ez a bugyi? - Nem. - Jó, akkor levesszük. Kell neked ez a lyuk? - Nem. - Jó, akkor betömjük!

Egy elítélt épp a villamosszékben ül, és a kivégzésére vár, amikor hirtelen elkezd csuklani. Az õr megkérdezi tõle: - Mi az utolsó kívánsága? - Lenne szíves kérem, megijeszteni? - Doktor úr, azt hiszem, új szemüvegre lenne szükségem! - Az biztos, mert ez egy hentesüzlet! A légy pörög a hátán, mint az õrült. Arra megy egy másik légy: - Mi ez öreg, break? - Nem, Chemotox...

Egy fiatal pár ül a padon. A fiú megszólal: Két szõke nõ beszélget Szent István király szobra elõtt: - Drágám! Minek neveznél, ha most lehúznám a bugyidat és - Milyen jó pasi! És oda is van írva, hogy 975-1038. elvenném a szüzességed? - Ja. Csak azt nem írták ki, hogy Pannon, Voda vagy T-mobil. - Varázslónak, szívem.


- 23 -

SZUBJEKTÍV Egy fér férffi „Kerüld a középszerûséget: plagizálj a legjobbaktól” (Gergely Edit)

Ruhaigazítás, fésû, szájfény, illat. A mosolyomat is elõkotrom a táskámból. Már mindent megpróbáltam: tüzet kértem, idõt kérdeztem, fellöktem, leöntöttem, hallgattam, beszéltem. Nem értem. Minden bizonnyal nem érdeklik a nõk. Azt hiszem, ez az egyetlen lehetséges alternatíva. 2. Van egy férfi. Szeret. Nem szeret. Három éve képtelen eldönteni. Három éve nem tudom eldönteni, érdemes-e. Várni, alapozni, kérni, játszani. Eljátszani, hogy tudom, hogy nem tudom, hogy játszunk. Azt játsszuk, hogy teát fõzök neki, amikor felkel, almát hámoz, amikor fogyókúrázom, jeleneteket rendezünk (õ ordít, én sírok, kergetem a seprûvel), kibékülünk és pont. Kezdõdik másnap minden elölrõl. Már nem tudom eldönteni, mi lenne a könnyebben elviselhetõbb: ha eldöntené, hogy nem szeret (aki elment többé nincs, többé nem nyom le kilincs…), beállna a teljes semmi, megszokott közös dolgainkat belepakolnánk egy ládába, elrejtenénk a föld alá, vagy egy polc tetejére, melyet egyikünk sem ér el (én alacsony vagyok, de õ is). Többé nem beszélnénk róla, többé nem tudnánk egymásról. Ha eldöntené, hogy szeret, nem lenne többé tét, beállna szintén a teljes semmi, amirõl azt hittem, minden, révbe érve, leleplezve, színre lépnének az igazi jelenetek (õ ordít, én sírok, seprû nélkül). Lehet, hogy másnap se lenne béke, de az ásó, a nagyharang többé nem választana el minket, és ez nagyobb teherként omolna vállainkra, mint az örök kétség és a lángot õrzõ reménykedés. Így megy ez már három éve. 3. Van egy férfi. Annyit tud magának belõlem, amennyit megváltoztatott rajtam. Az övé vagyok. Õ nem az enyém. Elengedtem, mert szeretem. Szeretem, mert elengedtem, mielõtt még megbontotta volna bennem a tökéletesség fantazmagóriáját. Azóta félig készen, sehogyan se járom a világot, keresem õt, s ha újra megtalálom, magamhoz láncolom, egészen addig, amíg meg nem találom a hibáját, ami megbontaná tökéletességét. S ha nem lenne tökéletes, akkor már nem szeretném. Nem lennék az övé, nem tudna magának belõlem semmit. Ha nem tudna magának belõlem semmit, akkor visszatérhetnék régi önmagamhoz. Újra egész lennék, s nem számítana már, hogy van egy férfi, volt egy férfi. (Nincs egy férfi.)

Úgy gondolom nehéz és meddõ próbálkozás olyasvalakitõl plagizálni, aki megszámolhatatlan kategóriákkal több és jobb, ennek ellenére – vagy épp ezért – mégis megpróbálkoztam Esterházy Péter Egy nõ címû írását alapanyagként használni az alábbi ujjgyakorlatokhoz. Az alábbi írások csupán rögtönzések, nem erednek sehonnan, és nem tartanak „Van egy férfi*. Úgy van velem, mint én vele, gyûlöl, sehová, (talán soha-nem-volt) kreativitásom válságának termései. Kérem óvó gyengédséggel és enyhe iróniával szeret. Amikor õ gyûlöl, én szeretem, amikor õ szeret, én gyûlölöm. Más eset nincs.” kezelni õket. (Esterházy Péter) 1. -mkVan egy férfi. Nem szeret. Nem gyûlöl. Egyszóval: közömbös vagyok neki. Mindennél jobban szeretem. Többnyire észre sem vesz. Száz méteres körzetben megérzem, ha közeledik, ilyenkor igazán minden tõlem telhetõt megteszek. *a fenti idézetben a nõ-t önkényesen a férfival helyettesítettem

- 24 -


Tánc a halállal Van az úgy néha, hogy a céljaink egy furcsa varázslattól vezérelve észrevétlenül a messzeségbe vesznek, és elmosódnak a feléjük vezetõ képzelt út jelzõkövei, hirtelen minden sötét lesz, és szürkülni kezd az a bizonyos fény. Mindenki életébe szövõdnek ilyen szakaszok, de ezek csupán apró nyomokat hagynak hátra, és gyorsan radírozódnak az emlékezetbõl, és ez így helyes. Ha mégis meginog a lélek finom hangolásának rendszere, akkor könnyen túl meredekké válhat az az ív, amely a világgal összeköt, és elveszíthetjük identitásunk. A mostani téma azért is aktuális, mert ismét meghalt egy híres testvérpár, akik éheztették magukat a modellkedésért, hogy megfeleljenek a legdivatosabb, de végzetes igényeknek. Mindössze három hét volt kettejük utolsó percei között, de mindenki tehetetlen volt. „Õk döntöttek így, és mégis a világ a hibás” - sulykolja a média. Ismertek voltak, ezrek siratták õket, de hányan követik õket a mi korosztályunkból névtelenül, õket utánozva, hisz azt kell hinnünk, hogy az a szép, ha szögletes testtel andalgunk, és arcunk behorpad a mosoly súlyától?! A címlapok, a tévé és a boltok polcairól is a csontsovány arcok mûboldogságát akaratlanul tesszük vágyott álmok ideáljaivá. Nagyon nehéz nem átlátni a hazugságon. Elég egy apró megingás, és pokoli véget érhet egy csodálatosan induló élet, mert még mindig 10% az anorexia nervosa halálozási aránya, és ez egyre nõ mindkét nem diagrammján. Velem is így kezdõdött valahogy, néhány év távlatából az emlékeimet félve visszacsalogatva. Maximalista voltam, küzdöttem a jövõmért, igyekeztem megfelelni a számtalan elvárásnak, és rohantam az élet felé. Aztán megtorpantam lassan, mert szerelmes lettem, és csalódtam: az elsõ mindig elviselhetetlenül jobban fáj bármelyik késõbbinél; és mert a családunk összetartása széthullni látszott, és mert félni kezdtem, hogy elérhetetlenek a terveim. Óvatosan repült le a kártyavár legfelsõ lapja, talán fel sem ébresztette az élni akarást. Aztán felgyorsult, és egyre több tagadás volt bennem: hogy nem akarok nõ lenni ezen a világon, hogy nem akarom elveszíteni a kontrollt minden felett, hogy nem akarok harcolni tovább. Szép, kecses hazugságokba kezdtem, és minden klasszul is haladt már az észrevétlenné válás felé. Végre volt valami, amit én irányítottam, mindenki az egészségemrõl érdeklõdött, és a családom beszélgetésekre kényszerült, ahogy akartam. Meg akartam állni egy ponton, csak épp elfelejtettem kijelölni azt a kezdetek kezdetén. A világból fogytam el, menekültem minden elõl, és egyre jobban rettegtem. Persze egy szintre elérve már nagyon sajnált mindenki, amibõl sok szeretetet kreáltam, és ez megerõsített, hogy jó felé haladok. A körülöttem élõk eleinte persze hittek mindenben, amit mondtam, és szeretetükkel gondoskodtak rólam, de egy idõ után óriási veszekedések


lobbantak lángra, hisz féltettek, de nem adtam meg magam. Elhatalmasodtak rajtam a betegség jellemzõ vonásai: hiperaktivitás, testképzavar, hangulathullámok, extrém maximalizmus az élet minden területén és a folytonos hazudozás, ami nagyon fájt, de fontos volt az egyetlen megvalósítható cél felé, a be nem ismert halál felé. Csak e téren éreztem, hogy sikereim vannak, az élet más területeit szürke homály takarta, de nem ismertem el, hisz magam sem tudtam. Folyton éheztem, és a gondolataim csak egyetlen dologra összpontosultak: az evés, de mindez csak gondolati síkon, kivéve a másoknak való fõzést, mert az borzasztó fontos volt, hogy a körülöttem lévõk sokat egyenek és lássam is. A néhai tényleges evés, ami néhány almából állt, szigorú rituálékkal és gyötrelmes lassúsággal manifesztálódott, na és persze bûntudat kísérte. Persze a kalóriatáblázatot mindennél jobban tudtam, és csak számoltam, számoltam… Szörnyû volt, amikor a barátaim nem mertek átölelni, mert féltek, hogy bajom eshet, és amikor a családom zokogva könyörgött, hogy hagyjam abba. Azt is gyûlöltem, amikor az utcán mindenki sajnálkozva mért végig, és nem értették a miérteket. Aztán egyszer sétáltam valahol, és fel akartam szökkenni egy padkára, de az izmaim elfogytak már, így hatalmasat estem, és összetörtem magam, és zokogni kezdtem. Akkor engedtem a nyomásnak, és beleegyeztem a kórházi kezelésbe. Sokan voltak a pszichiátrián, és borzalmas életutakról meséltek, és nem értették a társaim, hogy én

- 25 -

egyszerûen azért vagyok itt, mert nem tudok enni, és szégyelltem magam, a csoportterápiákon meg se szólaltam, de ez csak addig tartott, amíg megérkeztek a folyton visszaesõ anorexiások. Féltem tõlük, és nem értettem miért nem látják be, mekkora butaság és miért nem akarnak normális életet élni: ekkor még nem volt betegségtudatom. Hihetetlen, hogy 167 centisen 32 kilóval, hulló hajjal, anaemiával, gyengén a sorvadásoktól, tele sebekkel és elnõietlenedve az ember nem látja be, hogy eltévedt, harcol az orvosaival, az ápolókkal és a családnak ígéretek tucatjait teszi, hogy vigyék el, és minden a jó lesz, mert itt meghal. Tényleg szörnyû volt sokszor, mert elfogyott minden energiám, ahogy a többieknek segíteni akartam, és egyre szigorították a napirendem az engedetlenség miatt. Persze a hasonló betegek tanulnak egymástól „jónak látszani”, a teszteket hamisan kitölteni, csalni a testsúlymérésnél és eltüntetni a gyógyszer és

ételadagokat. Természetesen meg is szöktünk olykor hálóingben és papucsban, és akkor igazán szabadok voltunk… Aztán jött a szülinapom - azt hiszem akkor már el is ájultam olykor a gyengeségtõl, és szondáztatással fenyegettek, mert nem akartak elveszíteni. Anya nem jöhetett be hozzám, mert nem ettem rendesen, a leveleimet elvették, és aznap kezdett el esni a hó is: az ablaknál álltam, és akkor is egész nap sírtam, és csak szálltak a csodaszép kristálytestû szépségek, és nem érezhettem. Aztán bejött a többi lakó a nõvérekkel, és énekeltek, de én nem tudtam abbahagyni a zokogást, és hallottam, hogy anya kiabál a folyosó végén. Akkor nem akartam továbbcsinálni. Aztán megállapodott apa az orvosommal, hogy ha karácsonyig 37 kg leszek, akkor hazamehetek pár napra, és ez éltetett. Megcsináltam. Pár nap múlva pedig telefonáltak értem, de nem mentem vissza, pedig azt mondták, hogy 1:1.000.000 az esélyem, hogy túléljem. Bár minden szépen folytatódott volna, de nem. Nagyon nehéz évek jöttek sok-sok harccal, családot összefogásra késztetõ feladatokkal, és orvosokkal, de leérettségizhettem a tanáraim hite miatt. És felvételiztem: ide. Néhányan mondtátok már, hogy emlékeztek rám, amikor még csak anya keze védett meg a szél érintésétõl, vagy az elsõ hónapok aggódására, mert nem hittétek, hogy menni fog. És innen már szép végre a történet, mert már senki se mondaná meg, hogy az a törékeny lány egyszer én voltam, csak a lelkemben tûnik elõ olykor az a rengeteg érzelem, amelyek lenyomatait mindig magammal viszem. Nem mondom, hogy már sosem félek, és nem harcolok olykor magammal, de itt célokat és esélyt kaptam a sorstól, és igyekszem helytállni megint. Olyan sokan tudjátok már, hisz elmeséltem, és kérdeztetek, mégis meg kellett írnom rövidre sarkítva a gondolataim, mert egyre többen mennek el mellettem, akik folyton éheznek, akik nem tudnak koncentrálni, akik menekülnek a világból észrevétlenül, törékeny pillangó testtel. Jó volna, ha tudnátok, hogy mit éreznek, hogy õk nem tudják, amit ti láttok, és hogy csak olyan élményekre, barátokra és célokra van szükségük, amik átélésekor rádöbbennek, hogy van értelme barátnak, nõnek, férfinak és embernek lenni, és ne amiatt meneküljenek a kórházból vagy a felügyelet alól, hogy újrakezdhessék a haláltáncot, mert tudom, hogy van élet az anorexia után! Nagyon lassan, de el kell kezdeni visszaépíteni egy várat, de már sokkal erõsebbre, hogy örökre álljon. -a-

Ha majd lesz gyerekem, veszek egy ikerbabakocsit, és azt Móricka megkérdi az apukáját: mondom majd a gyereknek, hogy volt egy ikertestvére, de - Apu, aki meghal, abból ugye por lesz? - Igen kisfiam! nem fogadott szót... Egy kis idõ múlva: - Nagyi, nem láttad a tablettáimat? Az volt ráírva, hogy Extasy. - Apuuu! Valaki meghalt a zongora tetején! - Francba a tablettáiddal! Láttad a sárkányt a konyhában?!

- 26 -


CONFABULA STATISZTIKAI HIVATAL

Egészen elképesztõ, hogy mennyire hódítanak a sorozatok napjainkban. Ennek a világtrendnek megfelelõen az utóbbi pár évben temérdek sorozat látott napvilágot, s ezeket a közönség szinte egymás után falja fel. Persze nem a brazil szappanoperákra gondolunk, hanem a sorozatok másik nagy hazájára, az Egyesült Államokra. A statisztikáink is azt mutatják, hogy minden négy emberbõl hárman rendszeresen követnek valamilyen sorozatot. Persze nálunk az egyetemen is legfõképp a mainstream a legnépszerûbb, de lévén orvosi egyetem, a Dr. House és Vészhelyzet némi elõnyt élvez. Általánosságban elmondható, hogy ami Amerikában


népszerû, illetve megbukik, hasonló sorsra jut Magyarországon is. Érdekes a Szökés itthoni népszerûsége (nálunk az egyetemen is ez a második legnézettebb), hisz Amerikában nemhogy a Top 10-ben nem találjuk meg, hanem még az elsõ 30-ba sem fért be a nézettségi adatok alapján. Természetesen az igazi napi csemege, a hazai Barátok közt egyetemünkön is a legnépszerûbb, de ha országos statisztikát nézzük, még egy érdekes dolgot fel lehet fedezni: az amerikai sorozatok közül itthon a Walker, a texasi kopó a legnépszerûbb. -aLá MáZoLó-

- 27 -

INTERJÚ Mága Zoltán hegedûmûvésszel „A mûvészetben mindig nagy esemény, ha új csillag tûnik fel. Nem mindennapi jelenség ez! Azt jelenti, hogy született valaki – író, költõ, színész, zenész –, aki többet, valami kivételeset tud, és aki tehetségével tartósan el tudja varázsolni az õ közönségét. Ilyen fiatal csillag Mága Zoltán.” Magyar Állami Operaház fõigazgatójának, a Kossuth-díjas Szinetár Miklósnak elismerõ szavai ezek a szolnoki származású, mára már világszerte ismert és elismert Mága Zoltán hegedûmûvész Úrról, a zene nagykövetérõl, akit 2006. december 23-án, templomi jótékonysági koncertje után kerestem fel. Az órámra néztem. Tíz is elmúlt már. Hiszen az lehetetlen, mondtam. Úgy éreztem, alig pár perce k ezdõdött a kkoncer oncer t, pedig lassan két órája dacol a templomi hideggel Mága Zoltán és három hölgy kísérõje, az Angyalok. Igen, valóban, a hideg nem kis kihívást jelentett számunkra, ám ennek ellenére nagyon szeretek templomi koncertet adni, hiszen a hangzásvilág itt szinte utánozhatatlan élményt nyújt!

Mit jelent a zene az Ön számára? Mindent. Igazi zenészdinasztiából származom, édesapám és nagyapám jóvoltából a zene szeretete számomra mindennél fontosabbá vált. A zenének ugyanis hatalmas ereje van. Varázsfegyver, amelyet nekünk, zenészeknek, meg kell tanulnunk illendõen használni. Ha visszaemlékszem, talán nem is volt olyan koncertem, ahol a muzsika ne csalt volna könnyet egy-két ember szemébe. A zene emellett megváltás is. Istenfélõ emberként hiszem, a zene képes kapcsolatot teremteni Istennel, lélekhidakat felépíteni az emberek között. Talán éppen ez varázsolja oly meghitté a templomi koncerteket… 6 éves volt, mikor édesapjától kapta elsõ hegedûjét. 12 évesen már a világhírû Rajkó Zenekar vezetõ prímása lett. Tíz év alatt valósággal meghódította az egész világot. Nos igen, a Rajkó Zenekar vezetõ prímásaként bejártuk Európát, Amerikát, voltunk Afrikában, a Távol-Keleten, sõt Ausztráliában is. Elsõ udvari fellépésem például a marokkói király udvarában volt. Igazán emlékezetes maradt számomra, hiszen azóta is vissza-vissza térek az uralkodó, VI.Mohamed születésnapjára muzsikálni. Hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra Magyarországot a világ minden táján képviselni, a magyar kultúrát, és az általam játszott könnyû mûfajú klasszikus darabokat megismertetni más kultúrák népeivel. Mindig elismeréssel tölt el, ha exkluzív vendégkör elõtt játszhatok, mint például a Lyoni Nemzetközi Jazzfesztiválon, Mexikóban, a Világzenei Fesztiválon, ahol 2003-ban különdíjat kaptam, de játszottam már olyan hírességekkel is, mint Salma Hayek, Bonnie Tyler vagy Chris Norman. Ezeken kívül megemlíteném még a Magyar Állami Operaházban adott Karácsonyi koncertet, amelyben huszonkét ország nézõi gyönyörködhettek. Igazán jellegzetes, egyedi hangzásvilága van az Ön által képviselt zenének. Gondolok itt arra a bizonyos cross-over stílusra (a klasszikus és popzene ötvözésére), amellyel megújította a klasszikus cigányzenét. Hogyan alakult ez ki? A legfontosabb lépcsõt talán a Budapesti Broadway legnagyobb múltú, legcsillogóbb szórakozóhelye, a Moulin Rouge jelentette. Éppen New Yorkban voltam vendégszereplésen, amikor az akkori mûvészeti vezetõ felkért, legyek a mulató szólistája. Itt végre úgymond szabad kezet kaptam, többféle mûfajt is kipróbálhattam, így született a ma már sokak számára ismert dallam. Megerõsítésemre néhány heti fellépésemet óriási ováció fogadta, zenekarvezetõ, nem sokkal késõbb pedig mûvészeti igazgató, showmûsorok rendezõje, producere lettem. Azonban mûvészeti repertoáromba a népzenétõl a szimfonikus darabokon át a musicalekig, a jazzig, sõt a könnyûzenéig több mûfaj is beletartozik.

- 28 -


örökre megmarad. Mikor Budapestre költöztem szülõvárosomból, még szárnyait próbálgató szegény muzsikusként rengeteg segítséget és támogatást kaptam, amit most szeretnék viszonozni. Elhivatottságomat talán kortársaim is megérezték, mert úgy tûnik egyre többen segítenek hozzám hasonlóan. Nagyon gyakran játszom teljesen ingyen, több értékes hegedûmet is elárvereztettem jótékony célokra. A legutóbbi árvíz károsultjainak én magam osztottam ruhát és ennivalót. Csodálatos érzés volt segíteni. Stephanie Dowrick szavaival élve: „Minden alkalommal, amikor önzetlenül adunk, számunkra is tágasabbá válik a világ.”

Igényes zenét, követendõ eszmét közvetít minden korosztály számára, mindez nem elég. Jóték on oncer t ek tucatjai fûzõdnek a Jótékon onyy sági kkoncer nevéhez. Honnan ez az adakozási vágy? Mint minden más is, természetesen a családomtól. Mikor kicsi voltam, láttam, hogy ad mindenkinek édesapám a levágott disznóból. Egyszerû példa, ma már nincs is nagyon szükség ilyesmire, mégis ez a szellem, amiben nevelkedtem,


Kitüntetései közül néhány: 2004-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, 2005-ben a Kisebbségekért-Díj és a Máltai Lovagrend tagsága, 2006-ban a Vízügyi Minisztérium A vizek kártételei elleni védekezésért ezüst érdemérme. A Mága Zoltán és az Angyalok album platinalemezét pedig mindenkinek szeretettel ajánlom! Demo verzió elérhetõ a www.magazoltan.hu weboldalon. -Heidy-

- 29 -

FÜLHÖZ SZÓLÓ AJÁNLATOK Erlend Öye

Igen, már megint a norvégok… Nem tehetek róla, de ha ilyen jók az északiak, akkor nem lehet mit tenni. Kicsit nehéz helyzetben vagyok ennél az ismertetõnél, mert egyszerre kell bemutatnom egy önálló zenészt/dj-t és két együttest is, melyek az õ nevével fémjelzettek. Az 1975-ben született Erlend zenei karrierjét a kilencvenes években mûködõ Skog nevû együttesben kezdte. Majd 1997-ben Londonba költözött, és ott csatlakozott a Peachfuz-hoz. 1998-ban Eirik Glambek Böe-vel együtt megalakítják a híres Kings Of Convenience pop-duót. 1999ben több kislemezt is kiadtak, majd ezt követte a banda nevével azonos címû, USA-ban és Kanadában kiadott album. 2001-ben jelenik meg a „Quiet Is the New Loud”, amely nagy elismerést vált ki, és a cím az úgynevezett „New Acustic Movement” jelszavává vált. Az albumon fõleg a zenére és énekre összpontosítanak olyan elõadók munkáit alapul véve, mint Simon and Garfunkel vagy Belle and Sebastian. Ha nagyon hasonlítgatni kéne, akkor leginkább a szintén ebben a stílusban mozgó Coldplay korai számai lennének, talán annyi eltéréssel, hogy folk-elemeket is használnak a zenéjükben. Ezt gyorsan követte a Versus címû remix album, melyen olyan híres elõadók fogalmazták újra számaikat, mint pl. Röyksopp, Ladytron vagy Four Tet. Emellett a saját útját is járta, hiszen - bár ezt kevesen tudják - a szintén norvég Röyksopp bemutatkozó albumán (Melody A.M.) a két, mára már klasszikussá vált számban (Remind Me, Poor Leno) az õ énekét hallhatjuk. Ezt követõen 2003-ban Unrest címmel egy szólóalbumot hoz ki. Itt teljesen eltér a korábbi zenei világtól, és egy igazi elektronikus lemezt készít. Minden számot más városban más-más producerrel vett fel, Bergenbõl indulva Barcelonán és New Yorkon át egészen új hazájáig, Berlinig. Egy-két gyengébb kivételtõl eltekintve egész jó, leginkább

- 30 -

elektropop-szerû, nagyon sokszínûre sikeredett ezen munkája. Ezt követõen dj-ként is megmutatja, hogy mire képes, hiszen 2004-ben a Dj Kicks sorozat számára készít egy mixet is. Nem a hagyományos, egymásba tökéletesen átmixelt számokat hallgathatjuk, hanem szinte folyamatosan énekel, beszél alatta, néhol rögtönözve, egy-egy dallamra teljesen más szám szövegét énekelve. Eléggé változatos stílusokat alkalmaz electro, funk-house, néhol hip-hop és minimaltechno, azonban így is egységes és jó mix kerekedik belõle. Mindenképpen ajánlom hallgatásra. 2004-ben még kihozott egy újabb albumot a Kings Of Convenience-el Riot On An Empty Street címmel. Emellett már 2003-ban elindult a The Whitest Boy Alive nevû projektje is, mely elõször a dance területén mozog, azonban az újabb tagok (Marcin Öz, Sebastian Maschat, Daniel Nentwig) csatlakozásával 2006-ra a Dreams megjelenésével már teljesen új arculata lesz, és a stílus is inkább már az indiehez áll közelebb. Az elsõ fele igazán jó táncolható számokból áll, mint például a Burning, az Inflation vagy a Fireworks, a vége már kicsit lassabb, nyugisabb, melyet sokan kritizálnak, de én ennek ellenére összességében nagyon jó véleménnyel vagyok a lemezrõl. Erlend Öye: http://www.erlendoye.com/ http://www.astralwerks.com/erlend_oye/ http://www.myspace.com/erlendoyeplease Kings Of Convenience: http://www.kingsofconvenience.com http://www.astralwerks.com/koc/ http://www.myspace.com/kingsofconvenience The Whitest Boy Alive: http://www.myspace.com/thewhitestboyalive


Maximilian Hecker Nem tudom mi okból, de eddig méltatlanul mellõztem a német zenei világot, viszont ahogy elnézem, nem csak én vagyok ezzel így, ugyanis egyetlen magyar cikket sem találtam errõl az elõadóról. Szóval most ez a berlini fiatalember lenne a soros. Az 1977-ben született Maximilian, már ahogy az lenni szokott, gyerekkorától kezdve zenével foglalkozott. Egy igazi zenész, aki a hangszerektõl (zongora, gitár, ütõsök) kezdve a zene-és dalszövegíráson keresztül az éneklésig mindenhez ért. Hosszú idõn keresztül Berlin utcáin - csak azért, hogy minél több embert megismerhessen - egy szál gitárral Oasis, Beck és Tocotronic számokat adott elõ. Almut Klotz, a Lassie Singers ex-énekesnõje karolta fel, és Jim Avignonnal együtt megalakították a Maxi nevû triót, és ezzel elkezdõdött az a hosszú út, amely során igazi popsztárrá vált. 2001-ben egy ismerõsén keresztül leszerzõdik a Kitty-yo kiadóhoz és megjelenik elsõ önálló albuma az „Infinite Lovesongs”. Az Infinite Love Song címû számot több zenetévé is belevette a rotációjába, és ekkor vált országszerte ismertté. Kellemes, melankolikus hangulatot árasztanak a dalok és a hozzá tökéletesen illõ szövegek. Szintén ebben az évben a Stereolabbel együtt turnézott, majd õsszel már saját országos turnéja volt. Ezt követõen a már több más neves elõadóval (Depeche Mode, Moby) tevékenykedõ Gareth Jones producerrel kezdett el dolgozni második albumán, mely 2003ban jelent meg. A „Rose” hasonló hangulatot áraszt mint az elõzõ. Ugyanazok az egyszerû, de találó dalszövegek vannak itt is, ami azonban sosem hagyja, hogy giccsbe forduljon át az egész az a zene. Már sokkal bátrabban alkalmazza az elektronikát, azonban nem veszik el az instrumentális jelleg és végig megmarad a melankolikus hangulat is. Az „I am falling now” és a „Never ending days”-t ajánlom mindenkinek, mert nemcsak, hogy szívbemarkolóan szép, de ha a megfelelõ hangulatban hallgatja az ember, akkor a könnymirigyek is mûködésbe lépnek, mint az nálam is megtörtént. - Téged miért ítéltek el? - Szerelmes lett belém az anyósom. - És? - Elcsavartam a fejét.


Még ebben az évben a Goethe-Institut támogatásával Barbara Morgensternnel együtt világkörüli turnéra indult, amely nagy sikert hozott neki. 2005-ben a korábban jól bejáratott receptet alkalmazó Lady Sleep-pel fõleg a zongorára helyezi a hangsúlyt és a többi hangszer háttérbe szorul. Majd 2006-ban - ezúttal már a V2 kiadónál - jelenik meg a legújabb mûve: az „I’ll Be A Virgin, I’ll Be A Mountain”. Itt megint sikerült újítania, hiszen sokkal több hangszert és egyéb zenei elemet is használ, de ettõl függetlenül még mindig hozza a jól megszokott melankolikus indie-pop hangulatot. http://www.maximilian-hecker.de/ http://www.myspace.com/maximilianhecker -SanyaGyerek dicsekszik otthon az apjának: - Apu, képzeld rúgtam két gólt a meccsen! - Ügyes vagy fiam, és mennyi lett az eredmény? - 1-1!

- 31 -

KÖNYVAJÁNLÓ Albertt : A szikla alatti fér férff i Wass Alber

Ambivalens érzésekkel ülök a gépem elõtt, hogy megírjam könyvajánlóm. Ennek az oka az, hogy Wass Albert könyvrõl írok. Volt egy cikkem, amelyben az író Elvész a nyom címû regényét szerettem volna népszerûsíteni, vagy legalábbis megismertetni Veled, Kedves Olvasóm. Miután megjelent az az ominózus Confabula, én személyesen (valószínû, mert vagy a nevemhez nem tudtok arcot, vagy az arcomhoz nevet társítani; vagy mert nem is voltam olyan ellenérzést kiváltó?) nem kaptam semmilyen építõ vagy épp dorgáló jellegû kritikát, amiért ezt az írót és/vagy ezt a könyvet vettem górcsõ alá. Viszont volt, aki az Olvasók állítólagos nemtetszésérõl panaszkodott. Az állítólagos nemtetszést pontosan nem tudom, mi váltotta ki. Az, hogy Wass Albert élete megosztja az emberek véleményét? Az, hogy sokak szerint –helytelenül magyar háborús bûnös volt? Vagy egyszerûen rossz könyvét választottam... Szeretnélek kérni Benneteket, hogy amennyiben bármilyen - legyen az pozitív vagy negatív - megjegyzésetek van a cikke(i)mmel kapcsolatban, bátran írjátok meg vagy mondjátok el nekem! Úgy gondolom, elõre ítélkezni valakirõl nem helyes. Aki elõbb informálódni szeretne, megismerni a tényeket, aztán véleményt formálni, annak újra egy életrajzi könyvet ajánlok figyelmébe: Turcsány Péter tollából Wass Albert élete, Töretlen hittel ember és magyar. Azoknak, akik egyszerûen az Elvész a nyom tartalmát, gondolatvilágát nem érezték magukhoz közel, úgy hiszem, jó választás a Szikla alatti férfi.

- 32 -

A Szikla alatti férfi egy novelláskötet. Összesen 23 írást tartalmaz, melyek egy része az író szülõhazájában, Erdélyben, míg másik része a “kényszerûség földjén”, Amerikában játszódik. Különbözõ témákról, más-más terjedelemben olvashattok, így azt gondolom, aki kétkedve olvassa ezt a könyvajánlót, és kétkedve is veszi kezébe a könyvet, ugyanúgy kedves és kellemes olvasnivalóra lel, mint aki rajongója az írónak. Anna járja a maga útját. Egy novella a 23 közül. Anna egy lány a Maros-völgyébõl, az Ilva-pataktól. Egy napon Anna úgy érezte, csak egyvalaki tud segíteni neki, egyvalaki tudja megmondani, mit kell tennie. Ez az egy ember, akiben a lány minden bizodalma leledzett, nem volt más, mint Luc anyó. Luc anyó, a boszorkány, aki fent lakott a Medve-legelõn túl, az Ördögsziklánál. Egynapi útra az Ilva-pataktól. De Anna elszántságát nem tudták magas hegyek, meredek sziklafalak megtörni, elment a boszorkányhoz, akitõl segítséget remélt. Segítséget és tudást. Erõt és képességet. Ahhoz, hogy gyógyítani tudjon. „Ó, Luc anyó, ha én olyan lehetnék, mint te! Ha mindent tudnék, amit te tudsz... Akkor örökké csak gyógyítanék. Taníts meg gyógyítani, Luc anyó! Mit csináljak? Szeretnék gyógyítani tudni! Taníts meg gyógyítani Luc anyó! Meg szeretném gyógyítani az összes beteg embert!” Anna bármit megadott volna, hogy meggyógyíthassa az embereket, az összes beteg embert. Karácsonyi ajándékként kaptam az Anyukámtól a könyvet. Van egy (rossz?) szokásom: addig nem nyugszom, amíg egy új könyvnek a végére nem értem. Vizsgaidõszakban ez a szokás valóban nem kifizetõdõ... Azt a - még véletlenül sem követendõ - tematikát választottam, hogy kis adag tétel, nagy adag szépirodalom. Végigolvasva ezt a novellát azonban motivációt és erõt kaptam a könyv fölött görnyedéshez, a vizsgákra való készüléshez. Remélem, hogy Ti is találtok számotokra erõt adó, kitartásra ösztönzõ vagy éppen kellemes, mosolygós napra derítõ olvasnivalót! -Sipos [email protected]


MÚVI KRITIX Apocalypto (2006) „Egy nagy civilizáció nem hódítható meg kívülrõl, amíg nem pusztítja el önmagát.” (W. Durant) Bevallom õszintén, nagy elvárásokkal ültem be erre a filmre. Ugyan Mel Gibson, mint színész sosem fogott meg igazán, de 2004-es rendezése, a sok vihart kiváltott Passió szerintem minden idõk egyik legjobb Jézus-filmje. Így amikor meghallottam, hogy hasonló szellemben forgat filmet a maja civilizáció hanyatlásáról, alig vártam, hogy a mozikba kerüljön. A filmet kellõen be is harangozták minden médiában: brutális, elgondolkodtató film a maja civilizáció bukásáról! Eredeti indián színészek, eredeti õsi maja nyelvû szöveg! Húha! Tehát nagy elvárásokkal ültem be a filmre. Az elején még úgy tûnt, reményeim megvalósulnak: kaptam végtelen dzsungelt, érdekes fizimiskájú majákat, állatias poénkodást, és a fõszereplõ, Jaguár Mancs sokat sejtetõ rémálma is elég meggyõzõen hatott. Azonban a pofás felvezetõ után egyre csak laposodott a film, a nagy brutalitásnak se híre, se hamva, és a maja civilizáció bemutatásának pontatlansága pedig mindent felülmúl. Körülbelül az áldozatok bemutatásánál kezdett végleg betelni a pohár. Egyrészt, a szíváldozatot inkább az aztékokhoz kötném (bár a majáknál is megtalálható volt), másrészt a totál cardiectomiát két másodperc alatt elég nehéz egy hegyes, vékony késsel hasi behatolásból végrehajtani. Nem is szólva arról, hogy a büszkén bemutatott szívek valójában formátlan, ragacsos mûanyag vackok voltak. (Akkor inkább szereztek volna disznószívet – ja igen, Amerikában nagy az állatvédelem, ilyet nem lehet.) Az általános megdöbbenés a napfogyatkozás láttán a pórnép közt még érthetõ lenne, az uralkodóknál is még éppen elmegy, de a fõpap bamba, halálrarémült arckifejezése már több a soknál. Kérem, a maják pontosabb naptárral és asztronómiai ismeretekkel rendelkeztek, mint akkoriban Európában bárki, ne gondoljuk, hogy nem tudták volna csuklóból kiszámítani egy napfogyatkozás dátumát. Ez meg ugyebár a tudós papok feladata volt ott is, mint oly sok fejlett régi civilizációban. Ezek a gondolatok a moziban in situ fogalmazódtak meg bennem, kis utánolvasás után azonban rájöttem, hogy további óriási kavarások is vannak mind a város építészeti megoldásaiban, mind a város társadalmának bemutatásában. Ez csak pár apróság, akit részletesebben érdekel, legjobban akkor jár, ha elolvas egy szakkönyvet a közép-amerikai civilizációkról.


“Fuss, Forrest, fuss!” A vég azonban akkor jött el, amikor kénytelen voltam a film nagyobb részét kitevõ üldözést végignézni. Itt süllyedt az alkotás gyenge kosztümös akció/kalandfilmmé, amúgy hálivúdi módra. Önmagában nem rossz, sõt, egész nézhetõ, de ezért jegyet váltani nem éri meg szerintem. Vannak benne szép trükkös megoldások, talán némi brutalitás is, de igazán nem figyelemre méltó. A fõszereplõ feleségének a vízzel telt gödörben szülése közbeni szerencsétlenkedése is abszolút feszültséget kelteni próbáló, hatásvadász jelenet. Bevallom õszintén, csak azt az egyet nem értem, hogy ha valakinek átszúrja egy nyílvesszõ a tüdejét és a máját, az hogy tud több napig futni. Lehet, hogy túl sok kórtant tanultam? Na mindegy. Ennél nehéz mélyebbre süllyedni, de sikerült. A spanyol hajók megjelenése annyira erõltetett, hogy csoda, nem szakad szét a vetítõvászon. Szerencsére nem sokkal ezután véget is ért a film, én pedig kivonultam a moziból, konstatálva, hogy újabb két és fél órát vesztegettem el az életembõl. És vajon miért a film kezdetén olvasható idézetet választottam mottónak én is? Mindössze azért, hogy felhívjam a figyelmet, hogy szegény filmnek köze nincs ehhez a frappáns megállapításhoz. Amit kaptunk, az egy tipikus középkategóriás kosztümös amerikai akciófilm. Semmi moralizálás, történelmiség is minimum alatti, élvezeti értéke pedig körülbelül mint egy BigMac-é. Nem rossz, de hosszú távon felejtõs. -Metil-

- 33 -

FILMLEVÉL Roburr al a ttenger enger par elé oburral engerpar partt ffelé A Berlin fölött az ég c. filmrõl tán kevesen tudják, hogy ez az 1987-es alkotás az Angyalok városának eredetije. A kerettörténet nagyjából megegyezik: a hõsök angyalok, akik körülöttünk élnek, velünk vannak mindenhol. Az egyik közülük szerelembe esik, lemond angyali kiváltságairól és halandóvá válik egy lányért. Szerencsére akadnak lényeges különbségek a nyugatnémet-francia dráma és az USA-béli remake között. Pl. a helyszín. A pálmafás L.A. helyett a Faltól még kettéosztott Berlin. Az egykor patinás város letûnt fénykorának hiányától szenved. Ebben a miliõben kerül közel az életet választó angyal a meghasonlott városlakókhoz. Nos, bevallom, én utoljára akkor jártam Berlinben, mikor még Roburral közlekedtünk és mindenhol fegyveres katonák járkáltak… Igaz, csak 5 éves voltam, de úgy tûnik, maradt néhány hiteles emlékképem. A feltörekvõ doktornõ helyett egy munkanélküli cirkuszi légtornásznõ, a málészájú Nicolas Cage helyett pedig az olykor kissé esztétikátlan földi jelmezt viselõ Bruno Ganz látható. Az eredeti változat kevésbé tragikus, viszont meglehetõsen halk, kevés a párbeszéd, nincs üres fecsegés, se szájbarágás. Néhányan emiatt kissé „elvontnak” tartják, pedig nem az, csak rá kell hangolódni és meg kell érezni az üzenetét. Feltûnik a filmben egy idõs úr is. A szerelmes történetbe nehezen illeszthetõ, szerepe mégsem elhanyagolható. Mintha megállt volna körülötte az idõ és túllépett volna földi létén. Az 1901-ben született Curt Bois alakítja Homéroszt, aki van még, él még, de már nincs kihez szólnia. A mai modern Berlin helyén a pompás régit kereste és a Falba ütközött. Az idõk gyökeresen megváltoztak, õt pedig a kutya sem érti… Kedves Olvasó! Te éreztél már hasonlót? Netán TE nem hallottál meg valakit vagy valamit? Vagy tán észre sem vetted? Annyi minden gúzsba tud kötni, meg tud süketíteni és vakká tud tenni. Megfelelés, megfelelni vágyás, valós és feleslegesen megteremtett félelmek, a hárítás tökélyre fejlesztése, önámítás… Pedig akinek jutott annyi teremtõ erõ, hogy ilyeneket teremtsen, az teremthet mást is. Teremteni, alkotni nem csak zenét, festményt, verset vagy regényt lehet. Ezeken kívül teremthetünk olyan dolgokat is, amik szintén feloldják a magunkra csatolt bilincset és ihlet sem szükséges

- 34 -

hozzá. Ilyen pl. a csend. Helyesebben igény a belsõ, a fejben lakó csendre. Mikor kicsi voltam, és meséltek a templomban arról, hogy egy-egy szentet hogyan szólított meg Isten, sose fért a fejembe, hogy hogyan is van az, hogy bandukol egy még nem szent – ember a pusztában, és egyszercsak néhány felhõ közül elõjönnek az angyalok és egy egyáltalán nem emberi lény, akit kissé paradox módon számtalan emberi tulajdonsággal ruháztak fel. Ez a bandukoló ember minden bizonnyal csendben tudott maradni és meghallott, meglátott a lelkében olyan dolgokat, amiket más nem. Valószínûleg nem a felhõk között látta meg Istent, hanem saját magában fedezte fel. Meghallott egy hang nélküli dalt, meglátott egy láthatatlan táncot, és rájött, hogy öröme olyan „nehéz”, hogy kénytelen másokkal megosztani, mert egyedül nem bírja el. Sokáig azt se értettem, hogy valaki miért mond le a földi javairól. Sok híres szent, mester vagy nevezhetjük gondolkodónak is, gazdag családból származott, mégis mindenrõl lemondott. Megszabadultak ragaszkodásaiktól, legyen az pénzzel kapcsolatos vagy a gondolataikat megbéklyózó. Mondvacsinált félelmek, önámítás, beszûkített látókör… Ugye fel se tûnik? Pedig szinte mindig a rabjai vagyunk. Elérni egy tengerhez és felszínén a fejben zúgó örökös zaj elmúlása után, szabadon lebegni bizony nem mindenkinek sikerül. Nehéz megmondani, hogy hogyan is érhet el valaki ilyen belsõ harmóniát, csendet. Helyesbítek: nem lehet megmondani. Ez egyéni tapasztalat kell, hogy legyen. Én magam úgy érzem, hogy sokakkal együtt már a tengerpart felé tartok, de csak néha látom meg. Sokan pedig még útra se keltek, csak bolyonganak, sodródnak. Nem hiszem, hogy egy hideg cellába kellene zárkóznunk és önsanyargató életmódot folytató gondolkodóvá kellene válnunk, hogy keressünk valamit, amirõl sokan nem is tudják, hogy létezik, és amit sokan egy (vagy hovatartozástól függõen több) életen át próbálnak elérni... Az üzenetem dióhéjban összefoglalva annyi lenne, hogy próbáljunk idõnként elcsendesedni, ha pedig nem tudjuk, mit jelent ez a kifejezés, akkor ne zárkózzunk el a felismerésétõl. Kapaszkodjunk fel egy buszra és kezdjünk utazni, élvezettel. Próbáljunk megfigyelni magunkban olyan dolgokat, amiket eddig talán sosem sikerült, így alkalom adtán akár meg is válhatunk tõle. A körülöttünk lévõ széles és színes világban is felfedezhetünk olyan apróságokat, amik létezése fel sem tûnt, és amiknek a megismerése, befogadása örömmel tölt el. Ha pedig netán a lelkünk mélyén meghallanánk egy hang nélküli dalt, ami teljesebbé tesz, ne fukarkodjunk az ebbõl merített „többletenergia” és szeretet megosztásával. Hogy mi köze van ennek az egésznek a szeretethez? Maradj csendben, és tapasztald meg, Kedves Olvasó! Lehet, hogy az „életben maradáshoz” pont ez nem szükséges, de ha valaki képes erre, akkor mindig egy örök értéket fog képviselni. -norberry-


Vena Literatura Múlt Erõs voltam és bátor. Nem kételkedtem, hogy jó nekem. Hányingerem volt a rózsaszín ködtõl. Carpe diem! A mának éltem, jól elvoltam. Nem kötõdtem senkihez.

Jelen Minden nap meghaltam egy kicsit, mióta megismertelek. A lelkem kétkedõ fele, amely a sötét gondolatokat õrzi, egyre gyengébb lett. Fényt hoztál. Puszta jelenléted mélységes nyugalommal tölt el. Ha itt vagy, biztos vagyok benne, hogy minden tökéletes, és jó, ahogy van. Veled jobb ember vagyok. Erõs voltam, most gyenge vagyok, de mégis erõsebb. Elveszett voltam, de te megtaláltál. Szépnek látlak! Sírni tudnék a boldogságtól, ha szemedbe nézek. Jó, hogy itt vagy.

Jövõ Miért kell neked más? Látom, ahogyan boldog leszel egy amolyan „bújós” lánnyal. Én is bújnék. Nem merek. Szeretlek. Elveszítelek. Félek. Ha elmész, elviszed a lelkem. Megint. Ne tedd ezt! Én megyek el. Megint. Veled marad egy részem, amely naiv és boldog. Megint. Elviszem az ûrt, amit hagytál. Megint. Légy boldog!

Jövõ II. Nem tudod, hogy bántottál. Nem tudnád, miért mentem el Nem mehetek el, mert nem értenéd… Barátok maradunk. Itt maradok és nézem… Nézem, amint változol. Nézem, amint te is jobb ember leszel. Nem általam. Sírni szeretnék. Nem tudok. Nem akarom látni, mégis nézem. Nem akarom meghallani, mégis hallgatom. Nem akarom érezni, mégis vágyom a szenvedést. Újra egyedül, újra gyarló, újra gyáva, újra szomorú. -Ecrof-


- 35 -

MÛVIROVAT

ember), bejutás. Megint örülés. Valami ismeretlen oknál fogva ez a fajta látogatás-intézés nem nyerte el a tetszésemet, talán azért sem, mert olyan érzést keltett bennem, mintha az egész csak mohó emberek tolongása lenne egy olyan cél elérésért, amit nem is ismernek. Talán az is volt. Nem tudtam sokat van Goghról, de sokszor, sokat hallottam róla, és kíváncsi voltam. Meg izgatott. Annyira látni akartam már valami igazit, valami szépet, valamit, ami egyedülálló, utolérhetetlen. Sikerült.

„Egyedülálló személyiség volt egyedülálló külsõvel. Erõteljes testalkat, égnek álló vörös haj, csúnya, szeplõs arc, amit a lelkesedés élettel töltött meg” Ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni mûvészetét, néhány életrajzi vonatkozást említenék meg. 1853. március 30-án született a hollandiai GrootZundertben, 6 gyermek közül elsõként. Mindössze 47 évet élt, és ebbõl 10 év teszi ki mûvészi pályáját, abból is az utolsó 4-5 év a jelentõs. Testvérei közül egyedül Theodorus (Theo) öccsével alakított ki szorosabb kapcsolatot, aki egész életén át támogatta és kitartott mellette, és akinek rendszeresen küldte szenvedéllyel és fájdalommal teli leveleit. Tanulmányait Zundertben, egy falusi iskolában kezdte, tanult Zevenbergben, Tilburgban, megtanult angolul, németül, franciául. 16 évesen Hágába utazott, egy mûkereskedés ottani fiókjának alkalmazottja lett. Hága után Brüsszelben, Londonban és Párizsban dolgozott, de 1876-ban otthagyta munkáját, mert apja lelkipásztori tevékenységét akarta folytatni. Még Londonban érte az elsõ tragédiaként megélt

„Vannak pillanatok, amikor elragad a lelkesedés…” Arra gondolok, mikor megszáll valami õrület, hogy alkossak valami szépet, hogy formáljak vagy összeillesszek, hogy mázoljak vagy fröcsköljek. Vagy csak egész egyszerûen lássak. Mivel elfogytak a dobozaim (ajánlom mindenkinek: dobozoljatok*!), mint isteni sugallat, jött ez a holland Valaki, sokszor, sokat hallottam róla, levágott fülrõl, gyilkossági kísérletrõl, meg öngyilkosságról, de szinte alig tudtam valamit. Budapest, Szépmûvészeti Múzeum, 2007. január 13., délután 12:30. Elõttem hatalmas plakát: Van Gogh Budapesten. A Hõsök terén hatalmas tömeg, még nem érdekel. Még nem idegesít. Még lelkes vagyok, még várom, még izgatott vagyok, még szomjazom a képeket, hirtelen megint elfog az a hiányérzet, mint anno. Na majd most, most végre megoldódik a dolog. Az ajtóban 4 méteres sor, naná, hogy most akar mindenki bejutni – gondoltam akkor. Mindegy, türelem, bejutunk, jobbra kassza, balra öltönyember üdvözöl minket. A jegyet már 2 héttel elõre megrendeltük interneten, jobb is, most mehetnénk haza, mert aznapra már befejezõdött a jegyek árusítása… Ruhatár, 10 perccel késõbb. Ugyanaz a tömeg fogad, ugyanazon emberekkel, ruhatáros nénikkel, japánokkal, németekkel, franciákkal, angolokkal, várunk, várunk és várunk, végül szám kerül a kezembe, hurrá, örülünk. Belépve a Múzeum csarnokába, kordonnal elkerített részleg mellett kígyózó sor fogad, a terem szinte egész hosszában betelik, érzem, ahogy növekvõ idegesség fog el, dühöngök magamban, miért kellett ennyi embert beengedni egyszerre (hoppá, köztük vagyok én is), de végigbaktatunk az emberek mellett, hogy mögéjük állva egyszer mi is bejuthassunk. Vonalkódos leolvasás, fegyveres biztonsági õr elõtt megállás, biztonsági ajtón áthaladás (egyszerre csak 5 Önarckép (1887 Párizs)

- 36 -


Krumplievõk (1885 Nuenen)

amik õt könnyen felismerhetõ, egyedi stílusú és felfogású festõvé tették. Ekkor újabb tragédia történt. Beleszeretett a nála jóval korosabb szomszéd hölgybe, és szülei annyira ellenezték ezt a kapcsolatot, hogy családja teljesen elzárkózott tõle. 1885-ben apja elhunyt, Vincent pedig Párizsba telepedett át. Itt Cormon mûhelyébe járt, ahol megismerkedett olyan tanítványokkal, mint ToulouseLautrec, Cezanne, találkozott Gauguinnel, aki hatalmas hatással volt rá. Megismerte Seurat-t és Camille Pissarro-t, aki azt mondta róla: „Ez az ember vagy megõrül, vagy mindannyiunkat lepipál, de hogy mindkettõ bekövetkezik, azt álmomban sem gondoltam volna.” Négyen, van Gogh, Cezanne, Seurat és Gauguin voltak a francia posztimpresszionizmus meghatározó alakjai, akik arra törekedtek, hogy kifejezzék azokat az érzelmi vagy értelmi síkon megfogalmazódó reakciókat, amiket az adott téma vált ki belõlük. Van Gogh volt az egyetlen közülük, aki életében szinte semmilyen elismerést nem kapott, egész életében mindössze egyetlen képet sikerült eladnia. 1888 februárjában Arles-ban állapodott meg. Leghíresebb képei közé tartozik Az arles-i nõ: Madame Ginoux, aki egy kávéház tulajdonosa volt, és akit többször is megfestett. Többek között ez a kép is megtekinthetõ most Budapesten. Arles-ban Gauguin meglátogatta, de összetûzéseik egy idõ után állandósultak. Vincent egy veszekedést követõen rátámadt egy borotva-késsel, Gauguin

esemény, 21 évesen, amikor is megkérte szállásadónõje lányának kezét, aki durván visszautasította, és akirõl kiderült, már el volt jegyezve valakivel. Vincent természeténél fogva bátortalan volt, hajtotta a szexuális vágy, de sok más fiatalemberhez hasonlóan kellemetlenül és zavarban érezte magát nõk társaságában. Ettõl kezdve fordult a vallás irányába, ami annyira magával ragadta, hogy úgy döntött, új életet kezd, és segédtanítói állást vállalt Angliában. De itt is csalódott. Brüsszelben evangélikus lelkészi tanfolyamot végzett, de alkalmatlannak tartották rá, hogy megbízást kapjon. Úgy döntött, a maga erejébõl valósítja meg tervét, és egy belga bányavidékre, Borinage-ba utazott. Vincent teljesen azonosult gyülekezetével, prédikált nekik, gondozta a betegeket, õszintén hitt hivatásában, és abban, hogy igazi szolgálatot tehet a bányászközösség számára. Vallásossága azonban kezdett halványodni, de továbbra is foglalkoztatta az egyszerû emberek viszontagságos élete, rajzokat készített, ebbõl az idõbõl származnak elsõ tájképei. Õ sosem volt közömbös megfigyelõje a természet részleteinek. Van Gogh nem volt impresszionista. Az õ mûvészetét mindig az élethez szervesen hozzátartozó emberi küzdelem iránti együttérzés táplálta. Mûvésszé válásának gyökereit a bányavidéken tapasztalt élményekben kell keresni. 27 évesen dönti el: festõ lesz. 1880-ban hazatért, de az édesapjával való összekülönbözés után Hágába ment, ahol Theo segítségével mûtermet rendezett be. Tanult a mûvészeti akadémián Antwerpenben, ahol felfedezte a japán metszeteket, amelyek közül sokat le is másolt. Újabb szerencsétlen kapcsolat következett a prosituált Clasinával, majd nemi betegségének kezelése után, élete újabb mélypontján, szüleihez költözött, Neuenbe. Itt két évet töltött, elsõ mestermunkája, a Krumplievõk (1885 - itt is látható) ebbõl az idõbõl származik. Rengeteg kép készült ezen kívül a gürcölõ parasztokról, a szívbe markoló szegénységrõl; ezzel a sötét, földszínû tónusokkal a komor, sivár hangulatot fejezete ki. A neuen-i idõszakot követõen próbált fokozott színhatásokat elérni, többet kifejezni a színek által, mint a puszta felszínt. A színek nála inkább szimbolikus tartalommal bírnak, mint inkább a valóság hû ábrázolását mutatnák. Így a sötét tónusokat Az arles-i nõ: Madame Ginoux kesztyûvel és esernyõvel felváltották a vibráló színek, szenvedélyesebb ecsetvonások, (1888 Arles)


- 37 -

rövidebb volt, mégis több mint 2000 festményt, illetve rajzot hagyott maga után. Egész életében azért harcolt, hogy a benne munkáló romboló, demoralizáló erõket legyõzve és átalakítva megalkossa a természet rendjét megjelenítõ mûvészetet. Ehhez adottságainak egy részét meg kellett tartania, másik részét meg kellett tagadnia, és el kellett sajátítania egy olyan kifejezésmódot, mely a festészeten belül megszólalhatott. Az õ diadala, hogy mindez sikerült. Azt hiszem, majdnem felesleges próbálkoznom. Ahogy nem lehet egy hangot sem papíron hallani, legfeljebb hangjegyeket írni, ugyanúgy nem lehet egy kiállítás hangulatát, egy mûvész alkotásait egy újságban visszaadni. Én csak kedvet hozhatok. Remélem, sikerült.

A tárlat március 20-ig látogatható a Szépmûvészeti Múzeumban, de mindenképpen a netes jegyvásárlást ajánlom, a hatalmas érdeklõdés miatt. A jegyár diákkal, elõvételben 1400 HUF, a felnõtt elõvételes 2900 HUF. További infókért nézzetek körül itt:

Jegyelõvétel: Önarckép bekötött füllel és pipával (1889 Arles) www.jegymester.hu www.vangoghbp.hu www.vangoghbp.hu/latogatoiinformaciok www.vggallery.com www.vangogh.lap.hu

nem ijedt meg, elég volt megvetõen végigmérnie, mire van Gogh már futott is vissza a szobájába. Még aznap éjjel levágta az egyik fülét, azt becsomagolta és elvitte egy bordélyházba egy prostituáltnak. „Õrizze meg gondosan.” Másnap kórházba szállították a szerencsétlen férfit, de két hét után kiengedték. Források: Mindenki õrültnek tartotta. Trewin Copplestone: Vincent Van Gogh Vincent maga is rájött, hogy betegsége súlyos, és hogy Wikipédia, Szabad lexikon „vannak pillanatok, amikor elragad az õrület vagy a megszállottság”, így 1889 májusában saját kérésére bevonult A képek forrásai: a Saint-Rémy melletti elmegyógyintézetbe. A hallucinációk és az epilepsziás rohamok után a nyugalom idõszaka www.vggallery.com/painting következett, bár a szanatóriumban is végig festhetett. Itt www.vangoghbp.hu alakult ki a ciprusok iránti különös vonzalma, melyek a szél járása szerint változtatják alakjukat. Stílusa jelentõsen megváltozott. Sötétebb színek, érzelmileg expresszívebb kifejezésmód jellemzi. 1890 májusában Párizs környékére költözött, ahol dr. Gachet, Pissarro és Cezanne vigyázott rá. Az orvos támogatásával megkezdõdött az utolsó, rövid, de boldognak mondható alkotói korszak, mely a Gabonaföld varjakkal címû festménnyel zárult. Július 27-én Vincent a mezõkön bolyongott egy pisztollyal, és ott mellbe lõtte magát, de csak két nap múlva halt meg. Theo az utolsó napokat vele töltötte, aki maga is súlyos beteg volt, és mindössze fél évvel élte túl bátyja halálát. Vincent 1890. július 29-én halt meg. Az auvers-i sírkertben temették el, ravatalát barátai napraforgókkal borították el. Életének tanulmányozásából levonhatjuk a következtetést: alkotói pályája még az elvárhatónál is Napraforgók (1887 Paris)

- 38 -


*Dobozolás: nem saját találmány, de tökélyre lehet fejleszteni. Szükséges cuccok: egy ív (vagy kettõ, attól függ, mekkora a doboz) gyûrt papír, egy doboz(pl. cipõs) , ingyombingyomok a díszítéshez, folyékony ragasztó, végszükség esetén stift, de NE cellux. Az megöli az egész mûvet. Szóval fogd a dobozt és tervezz. Csak hagyd, hogy megszálljon valami õrület, hogy alkoss valami szépet, hogy formálj, hogy összeillessz. Vagy egész egyszerûen csak láss. -tori-

Gabonaföld varjakkal (1890 Auvers-sur-Oise)

GASTRO OLDAL Amur csõben sütve, petrezselymes burgonyával Kedves fakanálbarát Olvasóm! Biztos kerültél már abba a helyzetbe, hogy valami íncsiklandozó, különleges fogást szerettél volna készíteni, de idõ szûkében egyszerûbb recept után néztél. Az alábbi halból készült finomság elkészítésekor nem kell kompromisszumokat kötnöd, kevés idõráfordítással kiadós, laktató vacsit kreálhatsz, mely után garantáltan mindenki megnyalja mind a tíz ujját.

Hozzávalók egy négyszemélyes adaghoz: 8 szelet halacska (amur, de ha a ponty vagy a tengeri hal áll közelebb Hozzád, válaszd azt!) 4 dkg olaj (ha jobban szereted, zsírral is helyettesítheted) 2 dl tejföl 1 tojás 10 dkg Óvári sajt (ha nincs Óvári, megfelel a Trappista is) 2 dkg vaj 1 citrom 5 dkg liszt kevés só

alatt az elõmelegített sütõben 200 fokon pirosra sütjük. Ha megpirult, kevés olvasztott vajjal a tetejét meglocsoljuk. Köretként vajas, petrezselymes burgonyát javaslok, amit a következõképpen készíts: a burgonyát (közepes méretû esetén fejenként kettõvel számolj) megtisztítjuk, ízlés szerint karikára vagy kockára szeljük, sós vízben puhára fõzzük. (A felszelt krumpli ne papírvékony legyen, mert fõzés során teljesen össze fog törni!) Ez idõ alatt egy csokor petrezselyemzöldet megmosunk, apróra összevagdalunk, majd egy lábosban kevés vajon megpároljuk. Ha a krumplink megfõtt, leszûrjük, a petrezselymes vajra tesszük és óvatosan, hogy ne törjön, összekeverjük. Amennyiben nem fogadtál teljes absztinenciát és a vendégeidet sem ítéled erre a sorsra, a halhoz a száraz fehérbor a jó választás! Kellemes fõzõcskézést, és jó étvágyat kívánok! -Sipos Eszter-

Elkészítés: A halszeleteket besózzuk (aki szereti, 1 citrom levét is rácsepegtetheti, nagyon jól kihozza a hal ízét!), lisztbe forgatjuk, majd kevés olajon elõször az egyik, majd a másik oldalát is aranybarnára sütjük. Ha ezzel elkészültünk, tûzálló edénybe fektetjük õket. (Tûzálló edény híján bátran használhatsz lábost vagy esetleg serpenyõt is! Viszont egyre vigyázz: ha fából készült a füle, akkor azt borítsd be alufóliával, és akkor nem fog megégni!) A tejfölt, tojást, 7 dkg reszelt sajtot és egy kevés sót egy keverõtálban összekeverünk, az így kapott sûrû mártást a halra öntjük. A maradék reszelt sajtunkat egyenletesen az egész tetejére szórjuk, és 15 perc


- 39 -

TESTKULTÚRA Egyetemi sítábor

A hegymászás Sokan vártuk a február 2-át, és izgatottan böngésztük az internetes idõjárás elõrejelzéseket (Wettervorschau), hisz január végén Lackenhofban, táborunk helyszínén nem volt több 10 cm-nél a hómagasság. Így kelt útra a kb. 50 fõs magyar és német programos hallgatókból, valamint 2-3 családból álló csoport (Gruppe) Farkas György, Dr. Rugási Endre és Dr. Rugási Endréné vezetésével az utolsó vizsganapon. Farkas tanár úr külön kihangsúlyozta, hogy 10 éve az idei tábor az elsõ, ahol újra többségben vannak a hallgatók a résztvevõk közül, aminek természetesen nagyon örül. Az indulást másfél órás késéssel sikerült csak teljesíteni, ugyanis egyik diáktársunk úgy határozott, hogy neki még jár egy kis alvás (Schlafen) a péntek reggelbõl. Hogy mi se tétlenkedjünk, addig is megfagytunk (gefrohren) a buszon. Azóta is hajtjuk be rajta a vigasz–söröket (Trost-Bier). Útközben a Jégkorszak és a Síkresz címû filmek segítették az áthangolódást, hisz ezen a télen, itthon még nem nagyon találkozhatott a sít kedvelõ fiatal a hó (Schnee) jelenségével. Átszelvén fél Ausztriát (Österreich), este 18 óra körül megérkeztünk szállásunkra, amit azonnal el is foglaltunk. Vacsora után terepszemlére indultunk a faluba, hogy felmérjük az esti idõtöltésre (Zeitvertreib) alkalmas létesítmények kínálatát. Ám konstatálnunk kellett, hogy egyelõre még a vegyesboltot (Geschäft) sem sikerült megtalálnunk, nem is beszélve arról, hogy 15 perc alatt értünk el gyalog (zu Fuss) a község egyik végétõl a másikig, ami azt kívánja illusztrálni, hogy kiterjedésében nem egy metropolis jellegû helyen laktunk.

- 40 -

Elsõ sínapon, korán reggel (früh am Morgen) még frissen kapta a vállára a csapat a lécét, ám ez az üdeség a napok múlásával egyenes arányban konvergált a 0-hoz. Éjjel zuhogó esõzésre ébredtünk (aufgewacht), úgyhogy nagyon izgultunk a hóminõség miatt, de kellemes meglepetésünkre (Überraschung), a körülményekhez képest igen jó síterep fogadott minket. Lévén 3 pálya volt nyitva, és a helyiek is elõszeretettel látogatták õket, így kicsit szûkösen voltunk, de a problémákat sikerült áthidalni a Hütté-ben (kunyhó) egymást sûrûn váltogató, nagy létszámú turistacsoportokkal. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy aki fontolgatja, hogy jövõre csatlakozik a táborhoz, az mindenképp jegyezze meg, hogy a legalsó Hütté-ben van a legfinomabb forralt bor (Glühwein)! Életmentõ lehet… Míg a nappalok síeléssel, snowbordozással, hóban fürdéssel, gõzgombóccal (Gemknödel) és forralt borral teltek, addig az estéket a kártyázás, a ropi, a sok nevetés, a jó társaság… és egy kis bor tette még színesebbé (bunter). Az idõjárás minden fajtája megmutatkozott a rövidke hét alatt. Két napig orkán erejû széllel (Wind) és a köddel kellett megküzdenünk, majd kisütött a nap, és a tavaszi meleg elkezdte olvasztani a maradék havat is, másnapra viszont ragyogó hóesésre ébredtünk, aminek azt hiszem, nem kell mondanom, hogy mennyire örültünk (freuen). Utolsó nap egy helyi õslakostól (Jeti) kaptuk az információt, hogy van egy szórakozóhely a faluban, nevezett Mirakelmühle – szintén fontos lehet a következõ évi táborozók számára. Több se kellett a medikus kalandoroknak és újdonsült barátaiknak (Freunde), felkeresték a fent említett létesítményt, és a hét méltó zárásaként kacsatánccal (Ententanz) ünnepelték magukat, egymást, a sikeres vizsgaidõszakot és Lackenhofot. Remélem sokak érdeklõdését sikerült felkeltenem, és ösztönzõleg hatott ez a beszámoló, ugyanis mi ott leszünk 2008-ban is! Viszlát jövõre Lackenhof! -SakuraFotó: Latyak

Bámészkodás


Hó volt, hó nem volt… Ami elõször feltûnt, hogy milyen tiszta a levegõ. Végül az égig érõ hegyek is bekúsztak tudatomba, ahogy véget nem érõen szegélyezték egymást megannyi fûrészfogként. Szép volt, annyi bizonyos. Meg is tetszett, le is fényképeztem – vagy kétszázszor. Aztán lepillantottam a sípályára és tudtam, hogy ez az, amirõl folyamatosan álmodoztam korábban, miközben pakolgattam a vizsgaidõpontjaimat a neten, majd a könyveim seregét asztalomon. Lelkesen pillantottam társaimra, akik vidáman vigyorogtak vissza. Akkor sítalpakra fel! Elsõ ránézésre a hó és pályák remeknek tûntek. Leszámítva persze az élesen csikorgó jégpáncélokat és a szürkén vicsorgó sziklákat, amik útvonalunkat szegélyezték és néha keresztezték is azt – és néha mi is õket, errõl kétségbeesett sikolyok adtak felvilágosítást a többieknek. A hó állaga ugyancsak tetszett elsõ ránézésre, de volt, aki ennyivel nem elégedett meg, és pár méter után az arcával is megvizsgálta a minõségét. Aztán már nem volt kétség. Én személy szerint úgy indultam el a legelsõ lesiklásnál, hogy tudok síelni. Nyakasságomat jellemzi, hogy az ezt követõ „fullkontakt” találkozások sem szegték kedvemet – sem nyakam… Ennél a résznél mindenképp említést kell tennem apró kedvenceimrõl, a kis bukósisakos törpesíelõkrõl, akik elég sok borsot törtek az orrom alá. Ha legalább néha felnéznének, hogy kinek az útjába állnak, és kit kényszerítenek le a pályáról száguldozás közben, akkor most nem írnék – dehát írok… Ezt akkor döntöttem el, mikor épp harmadszor kóstoltam bele a szûz hóba teljes arcfelületemmel egy kiálló gyökér okán, miközben próbáltam szerencsétlen mozdulatokkal kikecmeregni az eredetileg be nem tervezett erdõbõl. Persze láthattunk igazi bennszülötteket is, akik ugyebár léccel a lábukon kelnek-fekszenek. Jó volt elnézni a könnyed villanásokat, amiket produkáltak, és néha azt képzelni, hogy én is olyan vagyok, mint õk, miközben szétterpesztett lábakkal, elfehéredett öklökkel feszülök neki a hegynek, és próbálok kilátni izzadságzuhatagom folyamai közül, hogy számomra egészen elképesztõ módon elkerüljem a nem túl kívánatos „szikla-latyak”-összecsapást – még szerencse, hogy elég jó képzelõerõvel áldottak meg a fentiek… Kellemes emlékként maradtak meg a felvonón töltött percek. A táj mustrálását megunva néhányszor megtörtént, hogy ki-ki dalra fakadva adott „hangot” érzéseinek. Ennek néhány személy esetében annyira nem volt nagy sikere, tekintettel a dal visszaadásában történõ „enyhe” torzulásokra (lásd a cikk íróját). Azonban beszámolhatok pozitív visszajelzésrõl is, mikor a mellettünk ülõ külföldiek is bekapcsolódtak a nótába. Az ebédeket többnyire a csodás panoráma színe elõtt fogyasztottuk el egy-egy szikla szélárnyékában vagy a napon sütkérezve (mint a gyíkok – nem sértés, csak hasonlat…). Itt néha elõkerültek az országra jellemzõ – pozitív és negatív


A kegyelemdöfés értelemben egyaránt – különleges sajtok, amiknek kipárolgását megérezve néhány gyengébb idegzetû (értsd: nem horror-rajongó) síelõ el-elhagyta a pályát. Ezen vegyi fegyvereknek a hazafelé tartó buszon is nagy sikerük volt, érdekes módon az alvással ekkor már sokkal kevesebb gond volt, mint elsõ alkalommal… Ebédhez persze vittünk magunkkal forró teát is – mivel tudtuk, hogy a szikla melletti sárgás színezetû hó már régi, ezért nem finom. A síelés ideje alatt, sportemberekhez méltóan, nem buliztunk és alkoholtartalmú folyadék szánkat nem mocskolta (lásd intravénás infúzió). Na jó, elismerem, volt, aki a pályán kicsit tovább húzta a flaskát, de csak azért, hogy jobban menjen a szlalom. Egy alkalommal volt szerencsénk megmászni egy hegyet mindenféle biztonsági felszerelés nélkül. Vagyis volt egy drót kifeszítve úgy másfél méter magasan, abban lehetett kapaszkodni. Persze ennyi biztonsági intézkedés mellett az embernek eszébe sem jutott megijedni (most nagyon finoman fogalmaztam) a tátongó mélység felett egyensúlyozva. De megérte, mert a csúcson bõven volt akkora hely, hogy felérvén a földbe kapaszkodva hálát adjunk azoknak, akikhez a mászás során közelebb kerültünk – és akikkel könnyen találkozhattunk is volna… Mikor megérkeztünk a szállásra elsõ nap, azt hittük, hosszú lesz az egy hét. Viszont mikor már az összecsomagolást kezdtük, úgy éreztem, még igencsak maradnék cirka fél évet. És ez az érzés az, ami biztosít abban, hogy megérte elmenni. Mit is írhatnék még? Találkozunk jövõre ugyanott, ugyanakkor! fotó és szöveg: -Latyak-

- 41 -

VILÁGPOLGÁR Élmén ar cú or szágból Élményyek egy két kétar arcú országból I. rész Azt hiszem, abban a pillanatban sûrûsödött össze az emlékek hosszú sora, amikor az ülésbe préselõ gyorsulási erõ ölelésében a repülõgép elemelkedett a ferihegyi aszfaltról. Például az, amikor elõször találkoztunk Haythammal az aula fõbejárata elõtt, és amiben nem volt semmi különös, talán csak annyi, hogy Haytham, annak ellenére, hogy ízig-vérig arab, szinte kifogástalanul beszélt magyarul. Közvetlen, kedves viselkedése hamar lerontott minden közöttünk tornyosuló vélt vagy valós kulturális falat, és azt vettük észre, hogy szinte hetente találkozunk, hogy eltöltsünk néhány órát az õrült arab zene, egy vízipipa és jobbnál-jobb ételek társaságában. Sokat beszéltünk politikáról, népeink történelmérõl, a mindennapok forgatagáról, melynek köszönhetõen, számomra kicsit más színben tûnt fel az, hogy mit jelent arabnak lenni, pláne Izraelben. Meg az is, amikor elõször járt az otthonomban, amikor elõször evett igazi, Édesanyám grundolta gulyást, kakaspörköltet, és amikor a családom egy szempillantás alatt a szívébe zárta. Bevallom, a Sógorom kicsit gyanús, mert, ha egymás mellé kerülnek

A bárányok hallgatnak...

- 42 -

Haythammal, akkor bárki – kívülálló – gondolkodás nélkül rávágja, hogy bizony Sógorom az arab… Talán ezért is értik meg olyan jól egymást. Meg ugye a Sógor egy jó kis tréfára is készül, amit a paksi Blues fesztiválra idõzít; de errõl talán egyszer, késõbb, nem itt; csak remélem, hogy láthatom majd az ámuló ábrázatokat! Meg az a kétévnyi tervszövés, készülõdés is ott zúgott a repülõgép motorjaiban, az izgalom, hiszen ilyen távol még sosem voltam édes hazámtól. És azok a könnyek sem száradtak még fel az emlékezetembõl, amelyeket útravalóul kaptam, amelyekben az izzott, hogy bizony haza várnak, mert fontos vagyok. És féltem, tagadhatatlanul. A repüléstõl, attól a villámlástól, amibe belerepültünk. És gyönyörû volt tízezer méteres magasságból felülrõl látni azokat a lenyûgözõen szép villámokat… Aludni persze nem tudtam, hiszen annyi izgalom zakatolt bennem, hogy majdnem belészakadt a szívem… Földetérés Tel-Avivban: simán, zökkenõmentesen, izgatottan. Lenyûgözõen letisztult, hatalmas repülõtér; így utólag inkább steril, könnyen átlátható, ellenõrizhetõ, intimitás-mentes. Az elsõ sorban állás, az elsõ alig észrevehetõ különbségtétel; de akkor nem is figyeltem a különbségekre, hiszen mindent be akartam fogadni, faltam a pillanatokat. És az elsõ gépfegyveres katona. Nem vacakolnak holmi marokfegyverrel… Elfogadtam, mert még más ember voltam, betudtam annak, hogy a ferihegyinél jelentõsebb repülõtéren ácsorgok, ahol még az ilyen intézkedések sem tûnhetnek eltúlzottnak. Különben is könnyedén átjutottunk a vámvizsgálaton. Akkor még nem tudtam, hogy ebbe az országba könnyebb be-, mint kijutni. Meg Haytham is hozta a formáját, így a tömeggel szemben egérutat nyerhettem, és hamar a kijáratnál voltunk, ahol már várt ránk vendéglátóm Édesapja… Tel-Aviv, Izrael fõvárosa ugyanolyan steril, mint a reptere. Egy város, mely rövid múlttal rendelkezik, s melyben a pontos, szerkesztett struktúrák dominálnak. Nem akarok pálcát törni a város felett, hiszen mindannyiunknak más a szép (ami érdek


nélkül tetszik), illetve egykoron, majd ha már elegendõ irányzat rajzolja át a város arcát, biztosan elbûvölõvé válik. Igaz, keveset láttam a fõvárosból, de az a kevés, a fenti benyomást keltette; nem vágytam többre belõle. Mivel éjszaka repültünk, a hajnallal érkeztünk, és még így is vagy százhúsz kilométerre voltunk végcélunktól. Hosszú autóút következett, mely során az új látnivalók tornyosuló sokasága, és a huszonnégy órás fennlét elcsigázott fáradtsága komoly versengésbe keveredett (magas K d-vel), mely váltakozó bóbiskolásban és bámészkodásban manifesztálódott. Magas, sziklás dombokon és mély völgyeken keresztül vitt az út, és végül megérkeztünk Haytham szülõfalujába. A falu, Izraelben azt jelenti, hogy húszezer fõ is lakhat egy településen; nem vacakolnak annyit, mint minálunk, hogy városi rangra emelkedjenek. És, ha lehet mondani egy településre azt, hogy ezerarcú, akkor erre ez feltétlenül igaz: dombos vidéken épült, hol sûrûbben, hol ritkábban beépített területek (természetesen rokoni kötelékektõl és a család anyagi körülményeitõl is függõen), szertefutó, olykor szûk sikátorokká szilárduló utcák, és forgatag, forgatag mindenütt. Az elsõ pillanattól sejthettem, hogy más struktúrája van az emberi kapcsolatoknak, mint itthon, hiszen lépten-nyomon tapasztalhattam, hogy kisebb-nagyobb csoportokban emberek beszélgetnek, különösen az alkony óráiban, illetve mindenhonnan hangos köszönéssel üdvözölték az érkezõt… Megérkeztünkkor a család lelkes sürgés-forgással próbált kedvünkre tenni. Finom, sült lepénnyel kínáltak, mellyel elfogyasztottam életem elsõ, autentikus arab reggelijét. Nyomban komoly interferenciát generáltunk, hiszen Haytham nagyon régen járt otthon, velem szemben pedig különösen elõzékeny, végtelenül kedves viselkedést tanúsítottak. Az arab zaccos kávé után még hosszan beszélgettünk a tágas teraszon, ahol a meleget kellemes szellõ ellensúlyozta, aztán kénytelenek voltunk aludni térni, hiszen mindkettõnket nagyon megviselte a több, mint harminc órás fennlét… Miután koradélután felébredtünk, elindult az a temperamentumos, színes forgatag, mely az ott töltött két hét alatt mit sem veszített lendületébõl. Megérkeztek Názáretbõl Haytham Nõvéréék, és így már teljesen kiegészült a család, ennek örömére fel is izzott a grillben a szén, és belekezdtünk az elsõ grillezésbe, amit szerencsére még sok hasonló alkalom követett. Különös íz világ, roppanó saláták, az udvarban szedett hatalmas citromok, sorolhatnám tovább, hogy mi tette felejthetetlenné ezeket az alkalmakat… Alapvetõen a temérdek látnivalón túl ezek a nagy családi étkezések voltak a legjobbak, és nem azért, mert lehetett habzsolni a finomságokat, hanem azért, mert mindig nagy beszélgetések kerekedtek, és a „jó tolmácsomnak” köszönhetõen ilyenkor tudtam meg a legtöbbet a kultúráról, a társadalomról, a feszült politikai helyzetrõl. Illetve nem is volt sok választási lehetõségünk az evésekkel kapcsolatban, hiszen a számtalan


nagybácsi, nagynéni, közelebbi-távolabbi rokon egyaránt meg akarta vendégelni a távolról érkezett utazót, aminek köszönhetõen naponta minimum két meghívásnak eleget „kellett” tennünk; igaz, nagy örömmel tettük! Számomra az elsõ komoly kihívás a vacsora után kezdõdött: egy arab portához hûen elkezdõdött a vendégek, barátok látogatás sorozata, lévén, hogy Haytham rendben hazaért, és persze elkezdõdött ezeknek az embereknek a bemutatása. Rutinosan megtanultam már a repülõn, hogy melyek az adekvát köszönési formák, amit nagy mosollyal viszonoztak a vendégek; a baj nem evvel volt, hanem a sok, megjegyezhetetlen nevû emberrel. Ha abból indulunk ki, hogy Barátomnak csak elsõ unokatestvérbõl van százötvenegy!!!, akkor sejtheti az olvasó, hogy micsoda fennforgásba keveredett a cikk írója… Az elsõ három napban örültem, ha sikerült elkerülnöm azt, hogy kétszer bemutatkozzam ugyanannak az embernek; nem volt egyszerû feladat… Végül az esténk (mint majdnem az összes többi) egy kávézóban fejeztük be, ahol Haytham barátai dolgoztak és gyûltek össze, és ahol a sarokban izzított citromfa szénnel gyújthattuk be vízipipáinkat. Az elsõ kirándulásunk Akko-ba vitt bennünket: ez egy közeli, tengerparti város, amit Napóleon a hadiflottájával öt hónap alatt nem tudott térdre kényszeríteni; erre a történelmi momentumra a helybéliek a mai napig büszkék. A történelmi várfal a mai napig õrzi a régi idõk emlékét. Amúgy felfogható egy tengerparti kisvárosnak, roppant izgalmas piaccal, ahol a tenger ezerarcú gyümölcseibõl az illatosnál-illatosabb fûszerekbõl, a gazdag gyümölcskínálatból és még ki tudja hányfajta portékából válogathat az ember. Szenvedélyesen bolyongtam a hömpölygõ tömegben, és hagytam, hogy elvarázsoljon a látvány, a forgatag lüktetése. Egy autentikus étel megkóstolása is ehhez a helyhez köt; említettem, hogy az étkezések szorosan összefonódnak a nyaralással. Szóval, a

- 43 -

csicseriborsót (hammosz) nagyon szeretik az arabok. Többféle formában fogyasztják, az egyik ilyen a csicseriborsó krém. A pontos elkészítését nem ismerem, viszont az biztos, hogy fõzik, aztán a tányérban meglocsolják olíva olajjal (szigorúan extra szûz!), illetve frissen sült pitát kínálnak hozzá, meg esetleg valamilyen savanyúságot. Elég komoly a tápértéke, és a kirándulás elején még elevenen élt bennem az Édesanyai felszólítás („Mindent egyél meg, fiam!”), ezért a nagy tányér hammoszt maradék nélkül elfogyasztottam, aminek köszönhetõen órákon keresztül úgy éreztem magam, mintha egy tégla volna a gyomromban; Haytham is hasonlóan tett, és azóta is jókat heherészünk az eseten… A fiúk (Haytham két barátja is elkísért bennünket) nem engedték, hogy kihagyjuk a tengeri sétahajókázást, így gyakorlatilag láthattam Akko egész, tengerre nézõ részét. A délután forróságában végül egy hûvös kávézóban múlattuk idõnket, ahol a vízipipa mellet a sis-pis (arab táblajáték, backgannon, vagy magyar megfelelõje az ostábla) is elõkerült, amivel meglepetést szerezetem a fiúknak, ugyanis a telefonomban is van egy ilyen játék, és ennek illetve az itthoni lelkes ostábla partneremnek köszönhetõen elég jó szintre sikerült eljutnom, így álltam a sarat, visszavertem az ostromot, a hely szellemének megfelelõen… Miután visszatértünk a faluba, az este közeledtével éppen egy rokonlátogatásba csúsztunk bele, amikor is megérkezett Haytham Édesapja, néhány barátjával, hogy „belerángassanak” bennünket egy spontán férfipartiba, amit Az apa a gyerekével utazik a buszon. Az elsõ megálló egy könyvesbolt elõtt van. - Apúúú! Vegyél nekem mesekönyveeet! Mesekönyvet akaroook! - mondja a gyerek. - Nyugalom, Kristóf, nyugalom! - így az apa. A következõ megálló egy cukrászda elõtt van. - Apúúú! Vegyél nekem fagyííít! Fagyííít akaroook! - Nyugalom, Kristóf, nyugalom! A most leszálló ember mondja az apának: - Hát, tudja uram, hallatlan türelme van. Én már rég felpofoztam volna a kis Kristófot. - Hát, valóban nehezen türtõztetem magam. De egy dolgot félreért. A gyermekemet Kázmérnak hívják, Kristóf én vagyok.

- 44 -

Kacérkodva a jónási küldetéstudattal... egy közeli tanyán, a kaktuszültetvény árnyékában generáltuk, bárány grillezésével egybekötve… Körülöttünk a hegyek csipkés gerince mögé bukott a nap, jelezve, hogy némi idõvel megint közelebb kerültem hazatértemhez. Viszont vendéglátóim mély szeretete elhitette velem azt is, hogy egy kicsit, ebben a felemás országban is otthonomra leltem, így átadhattam magam az önfeledt örömnek, mely tökéletes ránctalan és karcmentes volt…

Folytatás következik. –vj– [email protected] Két kígyó megy a sivatagban. Melyik a bokszoló??? A Bal boa... - Gyerekek, ki tudja, hogy kell szöget másolni? - kérdezi a matektanár. Julcsika majd kiesik a padból, úgy jelentkezik: - Kontroll cé, kontroll vé... Az elsõs Pistike szerelmet vall Julikának: - Julika, te vagy az elsõ szerelmem. Erre a kislány elkeseredve: - Ilyen az én szerencsém! Már megint egy kezdõ!


CIBEZZ Számlacsomag egyetemisták igényeire szabva A CIB Bank kifejezetten a fiatalok, intézmények felsõoktatási hallgatóinak igényeit szem elõtt t ar tv artv tvaa alakította ki speciális számlacsomagját - tájékoztat Kilián András, a CIB Pécsett mûködõ két f iókjának lak ossági ér ték esítési lakossági tékesítési vezetõje. Az elõzetes felmérések alapján az egyetemisták számára a bankválasztásban a legfontosabb szempontok a íjmentes szolgáltatások mind szélesebb köre, a díjmentes gyorsaság gyorsaság, valamint a rugalmas és egyszerû ügyintézés ügyintézés. A CIBEZZ számlacsomag eleget tesz mindezen igényeknek. A számlavezetés díjmentes, a Visa Electron bankkártya az elsõ évben éves kártyadíj nélkül vehetõ igénybe, a kártyával havonta két alkalommal ingyenes a készpénzfelvétel bármely automatából, valamint a CIB Internet Bankon keresztüli összes forint átutalási megbízás is díjmentes. Folyószámla hitelkeret is igényelhetõ — mely állandó biztonsági tartalékot jelent, s kamatot csak a felhasznált összeg után kell fizetni — és még számos kedvezményt tartalmaz a CIBEZZ számla. Minden általános banki tranzakció intézhetõ az interneten keresztül - ennek demo verziója a www.cib.hu oldalon meg is tekinthetõ - a mobilbank pedig minden számlamozgásról sms értesítést küld. ebruár 5. és 7. ffebruár 2007 A tavaszi akció keretében — 200 március 23. között — a CIBEZZ számlát nyitó hallgatók 3000 Ft* értékben mobil feltöltést kapnak ajándékba. Ezen felül azon diák, aki ajánlására diáktársa szintén nyit CIBEZZ számlát az általa hozott új számlaigénylõ után újabb 3000 Ft* értékû mobil feltöltést kap. A számlanyitásban a CIB egyetemi koordinátora segít, aki a 20/930-8479-es számon elérhetõ, így akár a Campuson is megnyitható a CIBEZZ számla, de aki a hagyományos ügyintézést részesíti elõnyben, felkeresheti a CIB Bank új fiókját a városközpontban (Irgalmasok utca 3.) vagy akár a régi helyen is (Ferencesek utcája 33.)

A CIBEZZ számla nyitása mindössze néhány percet igényel. Megéri! * A feltölthetõ összeg - mobil szolgáltatótól függõen 2.700 Ft vagy 3.000 Ft.


- 45 -

HAVINOVELLA A rózsa neve, kicsit másként Kérlek, ne játssz el a gondolattal, hogy veszel 600 üveg abszintot, tartalmukat egy fürdõkádba öntöd, belefekszel, majd begyújtod, így nyújtva át földi porhüvelyedet a lángoknak, lelkedet pedig az ismeretlennek. Bár ez kétségtelenül igen leleményes, ritka és érdekes formája lenne önnön életed kioltásának, e tettedbõl fakadó c s e k é l y pozitívum eltörpülne a világban egykori helyedet övezõ fájdalmas ûr okozta szenvedésektõl, ami különösen egykori szeretteidet sújtaná, így hát ez valóban fölösleges és jövõd szempontjából kifejezetten ártalmas fantáziálgatás lenne. Kalandos történetem ifjú fõszereplõje azonban nem törõdött a figyelmeztetésemmel. A testét körüllángoló abszintfürdõrõl ábrándozott egy madárfüttyös reggelen, háttal a napfényben úszó tubesi lokátornak támaszkodva, mogor ván, zsebre vágott kezekkel, a cipõje orrán mászó ganajtúró bogárra bambulva. Mentségére legyen szólva, hogy piros rózsa volt a mellényére tûzve. Lényegében ez a növényi kadáver mentette meg õt a teljes fizikai és lelki megsemmisüléstõl, legalábbis õ ezt állítja, de fogalmam sincs, miért, hogyan. Pedig igazán érdekelne… no de ez most lényegtelen. Tehát az emberkém, nevezzük Bárkinek, bús gondolataitól csordultig telve állt ott megrendültségében is rendületlenül a ragyogó lokátor alapjánál, és képtelen volt örülni élete legnagyobb csodájának: a tulajdon életének. Ezen a furcsa helyzeten a lábbelin idõzõ és szemlélõdõ galacsinhajtó igen jókat derült magában, amolyan rejtélyes szkarabeuszmódra, pedig a dolog nem olyan humoros (de hát mit is tudhat errõl egy székletmániás bogár…). Ha jobban

- 46 -

belegondolunk, inkább szomorú; ha ennél is jobban belegondolunk, tragikus. Keressük hát az okozat okát: mi tesz életkedvtelenné egy ereje teljében lévõ, sikeres, amúgy boldognak és kiegyensúlyozottnak ismert fiatalembert, a természet és a lokátor lágy ölén, miközben az ébredezõ Nap is egyre vehemensebben cirógatja frissen borotvált arcélét? Tegyük félre az amúgy kézenfekvõ magyarázatot; nem nõ az ok. És más sem. Akkor mi? Netán semmi? Talán meglepõ hipotézis ez így direktben, hosszú rávezetés nélkül, de bizony a semmi néha olyan valami, ami az igazi valami (bármi) hiánya. (Ezt már biztos sok filozófus is kifilozofálta, de arra egyikük sem jött még rá, bármilyen bölcsek is voltak, hogy mit keres ebben a történetben a rózsa, és valószínûleg ez az örök, megválaszolatlan kérdések számát gyarapítja majd.) Az elmélet igaz voltát bizonyítandó rövid gondolatkísérlet: ha greenpeace-aktivistaként legfõbb vágyunk, hogy az óriáspandák hajlamosak legyenek nemi életet élni, de nekik ez a vágyak 10000-es toplistáján sem szerepel, ergo egész nap ücsörögnek, esznek és nem csinálnak semmit, akkor ez minket nem fog boldoggá tenni. A hosszú kitérõ után vessünk ismét egy pillantást Bárkire, s az elvetett pillantások gyümölcseként már arathatjuk is a képet, mely az eddigiekhez képest gyökeres változást takar. Az értelmetlen, semmibe fagyott állapotot egy hirtelen bekövetkezõ, elementáris esemény zökkentette ki a létezés pillanatnyi poshadt, mély gödrébõl; Bárkinek a torkából bõdületes, elsöprõ erejû nevetés tört fel megállíthatatlanul, magával sodorva a gondolatokat, érzéseket, napfényt, rózsát, lokátort, sõt, még a szerencsétlen galacsinhajtót is, összekeverve és újraformálva mindezeket valami egészen mássá; a végsõ rendszerek kialakulása elõtt azonban fölébredt saját nevetésére, én pedig elaludtam. -Odoaker-


Vena Literatura N. A.-nak

Csillag-remény Csillagok… oly messze vagytok, mégis rám ragyogtok. A napvilág féltékeny! Még nem melegíthettek édes fényetekkel, a napsugarak minket figyelnek – féltékenyek. Elválasztanak: Titeket s engem. Gyönyörû csillagok! Körülöttetek sötét dombok és ívek, én mégsem félek; csak Rátok nézek… Érzem, elveszek. Felejtem a vörös óriásokat és fehér törpéket, csak Ti léteztek. A többiek ki is hunyhatnak, de Ti örökkön égtek… és én is égek – Értetek. Azt kérem, Mennyek Csillaga Tõled: legyek én is hû alattvalód! Formálj, alakíts engem is csöpp-csillaggá, hadd viszonozzam a Te fényed… és fényét az Õ tündöklõ csillagszemeinek!

***

Hulló csillag-remény Már kétszer köszöntött tavaszra õsz. Hittem, igaz, amint tartja a bölcs: lassan ért gyümölcs a legédesebb – vártam, reméltem, ezért késlekedsz. De tévedtem; mégsem panaszkodtam, kár, hogy hozzád oly keveset szóltam. Adhattam volna magamból többet, csak tudnám, miért félek még Tõled… Hiába várom, nem kopogsz. Hol vagy? Nem jössz, lezárult benned egy korszak: többé nem érzem régi illatod. S bár nem rám ragyognak, szemeid még mindig csillagok!

-Marie-Anne-


- 47 -

COME AND JOIN US! Would you like to be the member of one of the best and the most creative hungarian groups of the UNI? Are you interested in WRITING, in Journalism, literature? Or ma ybe have yyou ou eever ver writ ed ssttories, ar ticles, repor ts, poems… maybe writed articles, reports, etc. for a school-paper before? We are looking for students of the English Program to the editorial s t af abula Uni-paper afff of the Conf Confabula Uni-paper.. Write me an e-mail! Viktoria: [email protected] Viktoria:[email protected]

MACH MIT! Hättest Du Lust, Mitglieder/in einer kreativen, lustigen ungarischen Gruppe der Univer Universs tität zu sein? Oder hatt es hon früher einige Er hattes estt Du sc schon Erff ahrungen mit ht e, Sc hulzeitungen, mit Ar tik eln, R epor Gedicht hte, Schulzeitungen, Artik tikeln, Repor eportt agen, Gedic Literatur…usw.? Schreibst Du gerne? Wir suchen deutschsprachige Redakteuren zu unserer Studentenzeitung Confabula. Melde Dich bei mir! Viktoria: [email protected] - 48 -


ENGLISH PAGES Influenza Influenza, commonly known as the flu, is an infectious disease of birds and mammals caused by an RNA virus of the family Orthomyxoviridae (the influenza viruses). Sometimes due to similar symptoms it’s confused with common cold but it’s a more severe disease caused by a different type of virus (rhinovirus). Typically, influenza is transmitted from infected animals via air by coughs or sneezes, infected birds via their droppings, saliva, nasal secretions, faeces and blood. Flu viruses can remain infectious for about one week at human body temperature, over 30 days at 0° and indefinitely at very low temperatures. They can be inactivated easily by disinfectants and detergents. Flu spreads around the world in seasonal epidemics killing millions of people in pandemic episodes. Three influenza pandemics occured in the 20th century killing tens of millions of people, with each of these pandemics caused by the appearance of a new strain of virus. Vaccintaions against it are given to high risk individuals in industrialized countries and to farmed poultry. The most common human vaccine is the trivalent flu vaccine; an inactivated vaccine (contains inactivated viral antigen) consisting of 2 A influenza subtypes and 1 B viraé subtype strain. A vaccine formulated 1 year may be ineffective in the following year since the virus changes rapidly over time. Antiviral are drugs used against it with neuraminidase inhibitors being particularly effective. Etymology: The term influenza originated from the Italian ”influenza di freddo” (=influence of the cold) and it was introduced into


the english language in 1743 during a pandemic of the disease in Europe. Other synonymns are Grippi (from greek), Sweating Sickness and Spanish Fever. His t or y : Symptoms were clearly described by Hippocrates roughly 2400 years ago. Symptoms overlap with those of other diseases such as Diphtheria, Pneumonic plague, Typhoid fever, Dengue or Typhus. First pandemic outbreak was in 1580 beginning in Asia and spreading to Europe via Africa. The most famous and lethal outbreak was the so called Spanish flu pandemic (type A influenza H1N1 subtype) which lasted from 1918-1919 killing approximately 50-100 million people. It has been described as „the greatest medical holocaust in history”. Concerning the sypmtoms, one observer at the time wrote „one of the most striking complications was hemorrhage from mucous membranes, especially from nose, stomach, intestine, ears and skin.” Majority of deaths are due to secondary bacterial pneumonia but the virus also kills people directly causing massive hemorrhage and edema in lung. An unusual feature of the s p a n i s h pandemic was that it mostly killed young adults, with 99% of deaths occuring under the age of 65 and more than half in young adults of 20-40 years old. This is awkward since influenza normally is most deadly in the very young (under age of 2) and in the very old (over 70). Later pandemics were not so devastating (due to antibiotic era and better hygiene). They included the 1957 Asian flu (type A H2N2 strain) and in 1968 the Hong Kong flu (type A H3N2); but even these smaller outbreaks killed millions. Etiological cause of Influenza, the Orthomyxoviridae family, was discovered first in pigs by Richard Scope in 1931.

- 49 -

In 1944 the first inactivated killed virus vaccine was produced in fertilized hen’s eggs (for some reason the virus becomes avirulent in hen’s eggs) by Thomas Francis Jr. and was supported by the U.S army (since in World War I thousands of troops were killed by the virus in a matter of months). Microbiology: Influenza virus as mentioned previously, is an RNA virus of the Orthomyxoviridae viral family which comprises the influenza viruses, Isavirus and Thogotovirus. Three types of influenza exist; A, B and C. A and C can infect multiple species whereas B type almost exclusively infects humans (seals too). Type A is the most virulent (mutates faster) and it’s subdivided into different serotypes based on the antibody response. Some human serotypes listed below (ordered by the number of known human pandemic deaths. H and N stand for the protein antigen for which antibody is produced against). H1N1 (Spanish flu) H2N2 (Asian flu) H3N2 (Hong Kong flu) H5N1 (2006-2007 flu pandemic) H7N7 (zoonotic infections) Influenza C infects pigs and humans but is less common and responsible for local epidemics. oper ties: S tructure and pr proper The following applies to Influenza A althought other strains are very similar in structure. It contains 8 pieces of segmented negative-sense RNA encoding 11 proteins (HA, NA, M1,M2 etc..) Best characterized are Hemagglutinin (mediates binding of virus to target cells and entry of viral genome into target cell) and Neuraminidase (involved in release of viral progeny from infected cells). Both proteins are targets for antiviral drugs. Response to amtibodies classifies the different serotypes for influenza subtypes, hence the H and N in H5N1. Influenza viruses typically bind to epithelium of nose, throat and lungs of mammals and intestines of birds. After their

- 50 -

replication cycle and release of new virions, the host cell dies. Since they have no proofreading enzyme activity and due to the fact that they have segmented DNA (with exchange of DNA between these segments), the newly produced virions are already mutant. Diagnosis and symptoms: Symptoms start 24-48 hours after infection and begin suddenly. Chills or a chilly sensation are often the first indication of influenza. Fever is common during the first few days and the temperature may rise to 38-39 degrees Celsius. Many people feel significantly ill too remain in bed for days; they have aches and pains throughout body mostly pronounced in back and legs. Common symptoms such as fever, headache and fatigue come from huge amounts of proinflammatory cytokines and chemokines (such as interferons or tumour necrosis factor) produced from influenza infected cells. In contrast to rhinovirus (causes common cold), Influenza causes tissue damage, so symptoms are not entirely due to the inflammatory response. Other symptoms include Arthralgia and sore throat Coughing and sneezing Irritated watery eyes Nasal congestion Nausea and vomiting Reddened eyes, skin (especially face), mouth, throat and nose Recovery time is about 1-2 weeks and hard to distinguish from common cold in the early stages. If no recovery it might lead to serious complications like pneumonia, bronchitis, sinus and ear infections. (Especially in people over 50 years of age, very young children and people suffering from chronic medical conditions such as emphysema, chronic bronchitis, asthma, cardiovascular diseases etc…) Smokers are associated with more serious disease and increased mortality from influenza. Epidemiology (seasonal variations): Influenza reaches a peak in winter and because Northern and Southern hemispheres have winter at different times of the year, the WHO recommends 2 types of vaccines for each hemisphere yearly. It remains unclear why outbreaks of flu occur seasonally and not uniformly throughout the year. Possible explanation is that in winter, people are more time indoors and are closer in contact with each other, others suggest that the cold temperature in winter dehydrates the mucosa and thus preventing the body from effectively expelling the viral particles. Another explanation is that the virus survives better in the cold and lastly Vit D levels in winter are low (Vit D reduces the incidence of respiratory tract infections). Prevention and Treatment: Vaccinations are strongly recommended in the high risk groups such as children and elderly. These vaccines can be


produced in several ways; most common method is to grow the virus in fertilized eggs where virus gets inactivated. Effectiveness of vaccines is variable due to high mutation rate but doesn’t provide protection for more than a few years. Every year the WHO predicts the viral strains most likely to be circulating. Vaccines have also been developed to protect poultry from the avian influenza virus. It’s possible to get vaccinated and still get influenza since you can’t create a vaccine against all possible strains. Vaccine stake 2 weeks to become effective, their most dangerous side effect is allergy (to virus itself or residues from hen’s eggs) but these reactions are rare. Treatment includes drinking plenty of fluid, don’t drink alcohol don’t smoke and take medications such as paracetamol (acetaminophen) to relieve fever and muscle aches associated with the ailment. Avoid aspirin! (It may induce Reye’s syndrome; a potentially fatal disease of liver). Antiviral drugs such as neuraminidase inhibitors (Oseltamivir/Tamiflu and Zanamivir/Relenza) and M2 inhibitors (adamantanes such as Amantadine and Rimantadine) are used widely. The neuraminidase inhibitors are good against A and B types and practically no viral resistance develops against them; the best drugs now availabe. As for the M2 inhibitors (block a viral ion channel needed for the virus to infect) are effective against type A only but high resistance develops against them. -Zarifis Georgios-

TEN APHORISMS fr om Mar cus TTullius ullius Cicer from Marcus Ciceroo 1. „A home without books is a body without soul.”

6. „I criticize by creation - not by finding fault.”

2. „A man would have no pleasures in discovering all the 7. „In a promise, what you thought, and not what you said, is beauties of the universe, even in heaven itself, unless he had always to be considered.” a partner to whom he might communicate his joys.” 8. „A wise man does nothing by constraint.” 3. „A perverse temper and fretful disposition will, wherever 9. „The recovery of freedom is so splendid a thing that we must they prevail render any state of life whatsoever unhappy.” not shun even death when seeking to recover it.” 4. „Nature loves nothing solitary, and always reaches out to something, as a support, which ever in the sincerest friend is 10. „They who dare to ask anything of a friend, by their very request seem to imply that they would do anything for the sake most delightful.” of that friend.” 5. „Certain signs are the forerunners of certain events.” [email protected]


- 51 -

DEUTSCHE SEITEN PROGRAMM DES LENAU VEREINS MÄRZ 200 2007 7 PÉCS Munkácsy-Str. 8 Tel./Fax: 72/332-515 E-Mail: [email protected]

Mecsek-Érc Környezetvédelmi Zrt., Mecsek-ÖKO Környezetvédelmi Zrt. z, 119 9 Uhr Mittwoc h, 114. März, Mittwoch, 4. Mär

Deutsch-Österreichischer Filmklub. Thema: Musik im Film JENSEITS DER STILLE (D, 1996, 112 Min.)

Regie: Caroline Link, Buch: Caroline Link und Beth Serlin, Musik: Niki Reiser Darsteller: Tatjana Trieb, Sylvie Testud, Howie Seago, Emmanuelle Laborit u.a. Deutschklub Lara wächst als Tochter gehörloser Eltern auf, ist selber DEUTSCHER LIEDERABEND hörend und spricht die Lautsprache, weswegen sie schon in Nach einem Kurzfilm über das neue Regierungsviertel in jungen Jahren in vielen Lebenslagen für ihre Eltern übersetzt. Berlin beginnt der deutsche Liederabend in den Pfälzer An Weihnachten bekommt Lara von ihrer Tante Clarissa, die Stuben. Bei feinem Wielander Wein und Brötchen wird der selbst eine begeisterte Musikerin ist, eine Klarinette geschenkt. Lara entdeckt die Welt der Musik, in die ihr ihre Abend stimmungsvoll ausklingen. Eintritt frei. Eltern nicht folgen können, und entwickelt sich zu einer talentierten Klarinettenspielerin. Das innige Verhältnis Donnerstag, 8. März 2007, 18 Uhr zwischen Lara und ihrem Vater wird jedoch Jahre später auf eine harte Probe gestellt… Eintritt frei. Ausstellungseröffnung LAKÁSOK, LAKOSOK / WOHNUNGEN, BEWOHNER Mont ag, 119. 9. Mär 7, 117 7 Uhr Montag, Märzz 200 2007, Lebensgeschichten aus der Pécser Uranstadt und der Elisabeth-Jahr 2007 Berliner Karl-Marx-Alle. Ein Projekt der Berliner Gruppe b„LEBEN UND ZEIT DER HL. ELISABETH AUS THÜRINGEN.“ wohner (Ylva Queisser und Lidia Tirri), dem Fachbereich Kommunikations- und Medienwissenschaft der Universität Die 1207 in Ungarn geborene Elisabeth, Landgräfin von Pécs und dem Programm „Robert Bosch Kulturmanager in Mittelosteuropa“ der Robert Bosch Stiftung. Mit Fotografien Thüringen, gilt als die deutsche „Nationalheilige“ des Mittelalters. Noch heute wird Elisabeth von Katholiken wie von Lidia Tirri. Die Ausstellung, die auf Interviews mit Erstbewohnern der Protestanten verehrt, sie ist ein Vorbild an Nächstenliebe und beiden in den Fünfziger Jahren gebauten Wohngegenden fasziniert gleichzeitig als ungewöhnliche Frauengestalt ihrer Berlins und Pécs basiert, möchte diese Menschen in ihrem Zeit. eigenen Wortlaut und in Porträtfotos vorstellen. Sie bietet Vortrag des Historikers Gábor Tillai (Janus Pannonius dadurch gleichzeitig sehr persönliche Einblicke in die Museum, Fünfkirchen). Veranstaltung in ungarischer Sprache. Geschichte zweier Stadtteile, deren wechselvolle Eintritt frei. Vergangenheit einer breiten Öffentlichkeit bis heute Diens 7, 117 7 Uhr Dienstt ag, 20. Mär Märzz 200 2007, unbekannt geblieben ist. Ort: Hattyú Ház, Király u. 15, I. Stock Deutschklub: Theaterbesuch in Szekszárd Die Ausstellung wird von Dr. Mátyás Hübner, Lehrstuhlleiter KEN LUDWIG: „OTHELLO DARF NICHT PLATZEN” der Urbanistik der Mihály-Pollack Technischen Fakultät der Eine Boulevardkomödie in zwei Akten. Universität Pécs eröffnet. Regie und Bühnenbild: Bernd von Bömches. Grußwort: Péter Tasnádi, Bürgermeister der Stadt Pécs Der amerikanische Erfolgsdramatiker Ken Ludwig hat mit Die Ausstellung steht unter der Schirmherrschaft von Dr. diesem Stück eine rasante und geistreiche Komödie Katalin Szili, Präsidentin des Ungarischen Parlaments. Geöffnet: bis zum 9. April 2007 täglich von 14-18 Uhr. Eintritt geschaffen. Starallüren, ganz menschliche Schwächen und nicht zuletzt ein ironischer Blick hinter die Kulissen des frei. Die Ausstellung wurde von den Nachfolgerunternehmer des Theaterbetriebs sorgen für Unterhaltung und mitreißende Komik. Uranbergwerks gefördert:

Donner 7, 117 7 Uhr Donnerss t ag, 8. Mär Märzz 200 2007,

- 52 -


1927 faßt der 20jährige Berliner Schauspielschüler Abfahrt um 15.30 Uhr vom Domus-Parkplatz. Teilnahmegbühr: 2.000.- HUF/Person. Anmeldung im Lenau- Harry Frommermann den Entschluß, eine deutsche Gesangsgruppe nach dem Vorbild der gefeierten Haus. amerikanischen A-Capella-Formation “The Revellers” zu Montag, 26. März 2007, ab 8 Uhr gründen. Er gibt eine Annonce auf und schon bald rennen ihm die Kandidaten die Türe ein. Nach anfänglichen Schwierigkeiten ist der erste Auftritt der Band ein voller Erfolg. Weinqualifikation Eine Deutschland-Tournee folgt, und schon bald sind die WEINABGABE Auch dieses Jahr organisiert der Lenau Verein eine “Comedian Harmonists” in aller Munde. Doch der ungeheure Weinqualifikation für ungarndeutsche Winzer. Neben den Erfolg macht die jungen Männer blind für die sich verändernde Proben aus der Branau werden Weine auch aus der Moorer politische Situation. Hitlers Aufstieg zur Macht will keiner der und Edecker Region erwartet. Die Interessenten können ihre Sechs ernstnehmen, obwohl drei Mitglieder der Truppe Juden Weinproben - zwei Flaschen pro Sorte - im Lenau-Haus bis zum sind... Eintritt frei. 29. März täglich zwischen 8 und 16 Uhr abgeben. Nominierungskosten: 500.- Ft für die erste Sorte, ab der 2. Wir Empfehlen: Sorte 400.- Ft. Die Bewertung der Fachjury und die „DIE DEUTSCHEN IN UNGARN - UNGARN IN DEUTSCHLAND.“ Preisübergabe finden am Freitag, den 13. April, um 17 Uhr im Wie lebt es sich zwischen zwei Ländern, Kulturen und Fellbach-Saal statt. Sprachen? Eine einfache Frage - viele komplizierte Mittwoch, 28. März, 19 Uhr Antworten. Diese Ausstellung, die Ungarn und Deutsche gemeinsam entwickelt haben, zeigt, wie unterschiedlich ein Deutsch-Österreichischer Filmklub. solches Dasein verlaufen kann. Nach Ulm, Berlin und Budapest wird die Ausstellung in der Fünfkirchner Stadtgeschichtliche Thema: Musik im Film Ausstellung (Felsõmalom-Str. 9) präsentiert. COMEDIAN HARMONISTS (D 1997, 127 Min.) Eröffnung: 28. März 2007 um 16 Uhr Regie: Joseph Vilsmaier Geöffnet bis zum 17. Juni 2007: Di.-Sa. 10-14 Uhr Musik: Comedian Harmonists Darsteller: Ben Becker, Heino Ferch, Ulrich Noethen, Heinrich Die Ausstellung „Zerbrechliche Träume“von Waltraud Herres Schafmeister, Max Tidof, Kai Wiesinger, Meret Becker, Katja ist im Lenau-Haus bis zum 10. April 2007 zu besichtigen. Riemann, u. a. Geöffnet: Mo.-Do.: 8-16 Uhr, Fr.: 8-14 Uhr. Eintritt frei.

ZEHN APHORISMEN von Mar cusT ullius Cicer MarcusT cusTullius Ciceroo 1. „Den ungerechtesten Frieden finde ich immer noch besser 6. „Suche nicht andere, sondern dich selbst zu übertreffen.” als den gerechtesten Krieg.” 7. „Faulheit ist die Furcht vor bevorstehender Arbeit.” 2. „Das Gesicht ist das Abbild des Hirns, die Augen sein Berichterstatter.” 8. „Die, die ihren eigenen Weg nicht kennen, zeigen anderen die Richtung.” 3. „Den sicheren Freund erkennt man in unsicherer Sache.” 9. „Gut gehauene Steine schließen sich ohne Mörtel 4. „Aber da ich kurz zuvor gesagt habe, unsere Vorfahren aneinander.” sollten uns zum Muster dienen, so gelte als erste Ausnahme, daß man nicht ihre Fehler nachahmen muß.” 10. „Nihil agre delectat - Nichtstun ist angenehm.” 5. „Das Greisenalter, das alle zu erreichen wünschen, klagen alle an, wenn sie es erreicht haben.”


[email protected]

- 53 -

Auc saf en muss Auchh Himbeer Himbeersaf saftt Zapf Zapfen gelernt werden… …oder für immer ewiger Anfänger bleiben Da hat man sich nun zwei Jahre lang den Po wund gesessen, Prüfungsängste ausgestanden und sein Gehirn mit Wissen vollgestopft und steht doch wie ein armer Tor wie nie zuvor vor der Tür der Praxis. Ist der vorklinische Studienabschnitt erst einmal bestanden, freut sich jeder Medizinstudent endlich, im Krankenhaus in den weißen Kittel schlüpfen zu dürfen. Doch mit der Annäherung zum Arztsein kommen auch ganz neue Aufgaben auf einem zu…. Auch ich war freudig erregt im Sommer letzten Jahres, als mir bewusst wurde, dass ich nun endlich meine erste Famulatur beginnen durfte. Nach langer Überlegung entschied ich mich für die Chirugie, da ich mir darin ein anschauliches und mit meinem damaligen Wissen kompatibles Fach erhoffte. Tatsächlich stellte sich die Wahl als richtig heraus, denn anatomische Kenntnisse sind am OP Tisch sehr gefragt, während pharmakologisches Wissen noch nicht so sehr im Vordergrund stehen wie z.B. in der inneren Medizin. Trotz der guten ungarischen Trimmerei in Anatomie gelang ich in Bredouille als bei einer Cholezystektomie ich gefragt wurde wohin denn die A. cystica mündete. Außer einem tomatenrotem Gesicht und ein gestammeltes „A. hepatica…“ kam aus mir nicht viel heraus. Um Peinlichkeiten wie diese zu vermeiden, achtete ich nun jeden Tag darauf, in welche Operation ich am nächsten Tag eingeteilt wurde, um am Abend vorher noch mal im Anatomie Atlas zu schmökern. Doch selbst mit sorgfältiger Vorbereitung lassen sich dennoch nicht immer alle „Abfragen“ von den Ärzten überwinden. Für mich war und ist es immer noch schwer die Blamage in den Hintergrund zu schieben und statt dessen den Lerneffekt zu schätzen. Mit der Zeit muss sich jeder Mediziner daran gewöhnen, in gewisser Hinsicht immer Anfänger zu bleiben, um das Streben nach Lernen nicht aufzugeben. Noch dazu kommt die Tatsache, dass wir Studenten aus Ungarn unseren Ruf auf gewisser Weise ständig verteidigen müssen. Irgendwann kam der befürchtete Spruch „Sind die Profs dort so nett zu euch, weil eure Eltern so viel blechen müssen.“ Doch statt mit dickem Fell cool zu reagieren, nahm ich die Worte sehr persönlich und lies dies mir fataler Weise auch anmerken. Zudem hatte ich zu der Zeit noch keinen Studienplatz in Deutschland bekommen, sodass auch noch mehr Kommentare darüber fielen. Natürlich versuchte ich mich immer wieder dagegen zu wehren, aber letzten Ende muss man selbst innerlich sich klar machen, dass man genau so wie die anderen auf dem besten Weg zum Arztsein ist und in Ungarn sogar in vieler Hinsicht eine sehr gute, wenn nicht sogar bessere, Betreuung und Ausbildung genießt.

- 54 -

Dabei können Famulaturen unter Umständen den wichtigsten Teil der späteren ärztlichen Tätigkeit bilden. Im Buch steht, dass Blutabnehmen im 30 Grad Winkel funktioniert, doch in der Praxis habe ich erst einmal aus allen verschiedenen Winkeln zugestochen bis sich das Abnahmeröhrchen gefüllt hat. Noch dazu kommt die anfängliche Aufregung und der skeptische Patient dazu. Beherrscht man erst einmal das „Himbeersaft“ (vom Chefarzt angenommenes Synonym für Blut) zapfen einigermaßen, kommen Braunülen legen dazu, das bei älteren Patienten mit pergamentartiger Haut sicherlich eine Kunst darstellt. Am Operationstisch wird man meistens für das Hakenhalten und, wenn man Glück hat, beim Nähen und Zusammentackern eingesetzt. Daneben lernt man auch den Sterilisationsprozess vor dem Eingriff. Falls man so klein gewachsen ist wie ich („Wenn Frau Wu in der Lichtschranke des Aufzugs steht, geht der trotzdem zu“), muss man das OP Personal daran erinnern, zwei Stufen hinzustellen, um auf gleicher Höhe zu stehen. Dass das Krankenhaus jedoch nicht immer ein Ort der Liebe zu sein scheint, merkt man am meisten an der sehr hierachischen Struktur, bei der nicht selten „die Scheiße von oben nach unten fällt“. Besonders die Chirugen haben eine Vorliebe zum schwarzen Humor. Am OP Tisch, wo sowohl körperliche und seelische Belastung sehr groß sind, wird mit Witzen und Urlaubsberichten zur Kompensation nicht gespart. Irgendwann wird man immun, selbst gegen Bezeichnungen wie „blöde Kuh“, die manchen raubeinigen Chirufen bei großer Hektik herausrutschen. Wenn Ärzte in fünf Minuten Patienten aufklären müssen, haben sie natürlich nicht genügend Zeit um Einfühlungsvermögen und wirkliche Sorgsamkeit zu entwickeln. Als Famulant schätzte ich meine glückliche Lage den Patienten mehr Zeit gönnen zu dürfen, und noch wichtiger, von ihnen viel über Krankheiten und das Krank sein zu lernen. Aber bekanntlicherweise schwebt man sicherlich als Medizinstudent noch in einem utopischen Weltverbesserungswahn. Dennoch würde ich ungerne diesen Versuch aufgeben….. Yen-Ying Wu… …..die zum ersten deutschen Jahrgang an der Uni Pécs dazu gehörte und mittlerweile in Frankfurt studiert.


Ein Mann erklärt seinem Arzt, daß er und seine Frau schon seit sieben Monaten keinen Sex mehr hatten. Der Arzt ermuntert den Mann, seine Frau in die Sprechstunde zu schicken. Als sie eintrifft, erklärt sie dem Arzt: “Wissen sie, das ist so: Seit sieben Monaten fahre ich morgens mit dem Taxi zur Arbeit. Ich hatte kein Geld und der Fahrer fragte mich, ob ich aussteigen würde oder... Ich habe mich für das oder entschieden. Oft bin ich dann zu spät zur Arbeit gekommen und mein Abteilungsleiter hat mich gefragt, ob er das jetzt eintragen solle oder... Wieder habe ich mich für das oder entschieden. Auf dem Heimweg dann wollte der Taxifahrer wieder und so kommt es, daß ich nach der Arbeit einfach total


übermüdet bin und zu fertig, um mit meinem Mann zu schlafen.” Darauf überlegt der Arzt eine Sekunde und sagt: “Soll ich ihrem Mann das genau so erklären oder...” Ein Medizinstudent soll im gynäkologischen Praktikum an einer Puppe eine Zangengeburt demonstrieren. Nach vollbrachter Tat wendet er sich stolz dem Professor zu. “Ausgezeichnet, mein lieber.” meint dieser “Jetzt brauchen sie bloss noch dem jungen Vater mit der scharfen Kante der Geburtszange ein paar Schläge über den Kopf zu geben, dann haben sie die ganze Familie umgebracht!”

- 55 -

- 56 -


TARTALOM. Egyetem. Vélemény. Kultúra. Miegymás

Recommend Documents