Tartalom Szellem A Bushmanok ............................................4-5. Szabadság, szabad akarat ......................18-19. Félelmek és önmegvalósítás .......................20. A félelem, mint szellemi megnyilvánulás ...21. ... S akkor jön a betegség ............................21.
Beszélgetés Charlie ...................................................... 6-7. Gerendás Péter ..................................... 16-17. Pásztory Dóra ...................................... 26-27.
Egészség Gyógyítók .....................................................8. Ekcéma ....................................................... 9. A lábak üzenete .......................................... 9. A test álcarendszere.................................... 9. A fogak jelentõsége .............................. 10-11. Étkezés ................................................. 12-13. Puzzle A karma ... újra és újra ........................14-15.
Világjáró
A Kilimanjaro - Afrika ........................22-23.
Érdekességek a nagyvilágból Delphoi jósdája ...................................... 24.
Viszonyaink Kiabálás, mosolygás ................................ 25.
Dalma meséi
Üdvözlöm a Kedves Ovasót! A nyár a kánikula, a pihenés és a napfürdõzés idõszaka. Ilyenkor az ember alaptermészetének fontos részévé válik a vidámság, a kikapcsolódás, és kicsit más színben látja a világot. Vajon mi lehet ennek az oka? A pihenés önmagában? A szabadság gondatlansága? A napfürdõzés? ... És minél több lehetséges variációt keres az ember egy egy gondolat értelmezésére, annál közelebb kerül az élet sokszínûségének megértéséhez. Lehet, hogy a pihenés aktív formája testileg felüdíti az embert, de ha õszintén belegondolunk, akkor ez nem mindig van így. Ebben a stresszes, rohanó világban nem mindig elég a fizikai pihenés, mivel nem oldja fel a lelket gúzsba kötõ, a szellemet megbéklyózó stressz okozta feszültséget. A szabadság, amire egész éven át készül az ember ugyan válhat céllá - nagy kalandok, tervek, álmok készülõdnek egy-egy szabadság idejének eltöltésére, - de sokszor a szabadság idejére tervezett idõtöltés, ha valamilyen okból nem valósul meg, a tervek , az álmok kártyavárként dõlnek össze, a stressz változatlanul, szinte kimozdíthatatlanul a gondolatok középpontjában marad. Akkor mi az az erõ, ami nyáron az embert felüdíti, megfiatalítja, - de ami a legfontosabb, - ennek az erõnek a hatására az ember nyaranta képes elfelejteni, vagy épp nem tudomásul venni azt az aprócska tényt, hogy élete törékeny rendszere bármikor meginoghat. Ennek az erõnek a hatására az ember örökké fiatalnak, erõsnek, egészségesnek érzi magát. Ez az erõ a napsugár. Feltûnõ, hogy a napból áradó meleg hatására egy - egy napozás alatt az ember képes teljesen kikapcsolódni, testileg, lelkileg, szellemileg regenerálódni. Ennek a regenerálódásnak legfontosabb oka az az életerõ, amit az ember testi-lelki-szellemi személyiségében összekovácsol. A napsugárzás olyan, mint a gondoskodás. Mintha a nagy természet gondoskodna a parányi emberrõl. Meleget, fényt és megnyugvást ad neki. Azt a három legfontosabb dolgot, melyben az ember nem érzi esendõségét. Nem érez fájdalmat, hisz ezeket a dolgokat “csak úgy” kapja, mint ahogy az életet is “csak úgy” kapta ajándékba, hogy csak játszon vele, és élje meg minden pillanatát szabadon és boldogan, és ne korlátok közé szorítva visszaéljen vele. A fényben fürdõzõ ember soha nem fél. Hisz a fény mindent legyõz, a legbelsõbb félelmeket is. Sokan úgy érezik, valamennyi aprócska félelemmorzsára szüksége van az embernek. Én úgy vélem, nincs. Szabadságra, életörömre, öntudatra van szüksége, s arra, hogy félelmei ne válljanak gondolatai írányítójává. A kiadó szervezésében egy Kilimanjaro expedíció járt Afrikában. A Kilimanjarón (5895 méter), a Merun (4562 méter), és a Serengetiben, ahol látni lehetett, feltûnõ módon , hogy ott ahol sokat süt a nap, az emberek sokkal mélyebb kapcsolatban vannak egymással, és sokkal jobban átérzik azt az aprócska tényt, hogy az élet egy rettenetesen törékeny dolog. Törékenységét csak szépsége múlja felül. Az expedíció tagjai részletes útibeszámolóban mondják el afrikai tapasztalataikat.
Újra Frézia Istennõ Birodalmában.........28.
Könyvajánló .................................... 29.
Jó olvasást kívánok mindenkinek! -
Czanik Csaba Árpád - fõszerkesztõ -
Nemrégiben különös dolog történt. Egy busmannal találkoztam. Hetvenhárom éves, szikár, vékony testalkatú, izmos. Látszik rajta nem szûkölködik semmiben. De nem is vágyik olyan dologra, mely elferdítené szellemét, és csak vágyait erõsítené, mellyel kérkedne társai elõtt. Törzsfõnök. Közösségük rendíthetetlen ura. De nem mint uralkodó éli meg pozícióját, mint ahogy itt Európában sok hatalomra éhes törtetõ teszi, hanem egy egészen picit, de más sugárzódik belõle. És ez a mássága megdöbbentõ erõvel hatja át lényét, mely természetesen kihat az egész közösségre. Az a szó, hogy GONDOSKODÓ
sokkal jobban jellemzi, hogy valójában hogy is gondolkodik, és hogy tekint közösségére. Ottlétünk alatt sikerült egy olyan szintû beszélgetést létrehozni, melyre véleményem szerint minden ember vágyik. A tudat, a tudatosság, a kérdések és feletek egyértelmûsége, õszintesége, határozottsága, és mély belsõ bizalmassága azt mutatta meg, hogy lehet ember és ember között õszintén és nyíltan beszélni az élet minden területérõl. Ha a kérdés értelmet sugároz, akkor értelmet sugároz a válasz is. A törzsfõnök nem csak parancsokat osztogatott, sokkal inkább jellemzõ volt cselekedetére, hogy õ maga irányítója a cselekvésnek cselekedetei által. Tettei és tudatossága az európai ember számára megdöbbentõ pontosságról tesznek tanúbizonyságot. De most nézzük meg közelebbrõl, kik is a bushmanok, és honnét származnak. Valamikor az idõk homályába veszõ múltban egy belsõ afrikai törzset rabszolgakereskedõk támadtak meg, majd ejtették õket rabul, de õk fellázadtak, megszöktek rabságbantartóiktól, és a szavanna bozótosában kerestek menedéket. És ezen a kietlen vidéken rendezkedték be új életüket, melynek egyetlen jelszava van A SZABADSÁGUNK NEM ELADÓ, INKÁBB MEGHALUNK, DE SOHA NEM ALKU -
SZUNK MEG! Ezekbõl az idõkbõl ered a bushman név, mely bokorember-t jelent. Barátságosak, vendégszeretõek, de a szabadságukért a szó szerinti értelemben mindenre képesek. A környezõ törzsek között tiszteletnek és megbecsülésnek örvendenek, de természetesen ez a tisztelet és megbecsülés nem azonos az európai elképzelésekkel, mivel európai szemmel mérve úgy lehetne mondani, hogy félnek tõlük. Pedig egy nagyon jámbor, és õszinte nép. A más törzsekben megnyilvánuló félelem kiváltó oka az, hogy látják a bushmanokon a nem megalkuvást és a régi, õsi törzsi szokások életben tartását. Ezek a szokások nem múltak el a XX. vagy a XXI. század elérkeztével, nem múltak el akkor sem, amikor tragédiák söpörtek vé-
gig közöttük, mikor különféle ideológiáktól vezérelt indulatok és vélt indulatok hatására szinte elrabolták tõlük gyermekeiket, s így a törzsben nagyon kevés gyereket is lehet látni, akikre a felnõttek nagyon vigyáznak. De nem múltak el akkor sem ezek a törzsi szokások, és nem alkudtak meg senkivel és semmivel, amikor terepjárók hosszú lánca hajtotta el a vadakat arról a földrõl, ahol az életbe maradás - bármilyen kegyes is a sors - de nagyon nehéz. Most talán õk az utolsók, s nem panaszkodnak, hogy patkányra vadásznak, nem panaszkodnak, hogy eltûnt a víz. Élnek. Úgy gondolják, hogy a világban semmi nem történik véletlenül, úgy gondolják, hogy az ami velük történt csak elõjátéka valaminek, valaminek, ami ennél sokkal rosszabb. De nem gondolnak a holnapra, csak elmélkednek a múlt tapasztalatain, s abban a tudatban élik mindennapjaikat, hogy az élet legfontosabb része az öröm és a boldogság. Ott messzi valahol mélyen Afrika szívében még most is ha eljön az este csak úgy térnek nyugovóra ha megbeszélik egymás között a nap során felmerült vitás dolgokat. Mert úgy hiszik nem lehet elaludni úgy ha az emberben harag vagy feszültség van. S õk ezt nem csak állítják, hanem így is tesznek. Nemcsak beszélnek arról, hogy az életben a legfontosabb dolog, hogy egyetértés legyen, hanem meg is tesznek érte mindent. Persze szó sincs arról, hogy ez egy idealizált közösség. Közöttük is elõfordulnak ugyanazok a problémák, mint bárhol máshol a világon, hisz õk is ugyanennek a Földnek a lakói, de talán abban mégiscsak idealizáltak, hogy õk nem elmélkednek a szeretetrõl, az õszinteségrõl, a bizalomról, hanem elmélkedés helyett ezt mind megélik. Úgy, hogy közben patkányra vadásznak és nem tudják lesz-e mit inni holnap. A jóléti európai társadalmakban idealizált képnek tûnik a bushmanok társadalma. Igaz, itt az õszinteség megfagyott a hûtõszekrényben, ami megannyi hûsítõ italt tárol. Igaz a barátság, a bizalom, mint alapvetõ emberi normák érdekorientált célok kohójává váltak. Míg a bokor népénél az élet elképzelhetetlen ezek nélkül. Mivel tudják, akármilyen szerencsés vadász is valaki, nem árt ha segítenek egymásnak, mert akkor holnap is tudnak vadászni. Így lehet, hogy idealizált társadalom a bushmanoké, de egy biztos, õk az élet nagy túl-
élõi. Intelligenciájuk semmivel nem marad el a világ bármilyen pontján élõ, bármilyen bõrszínû emberétõl. s ennek egy bizonysága az, hogy a róluk készített film forgatása közben elég volt egyetlen egyszer megmutatni, hogy a videokamera hogyan mûködik és melyik gomb milyen funkciót lát el, s a következõ másodpercben már tudták kezelni. Ezt mind tette az az ember, akire a világ nagyon sok más helyén azt mondanák, hogy azért él ágakból szõtt kalyibába, s azért vadászik íjjal és nyíllal, s csiszolja az akácia ágával a tüzét, mert erre van igénye. De ez nem igaz. Mivel ez az ember, a bushman, ugyanúgy képes másodpercek alatt megtanulni és használni egy videokamerát, mint bárki más. De abban nem vagyok biztos, hogy az akácia vesszõvel sokan tudnak élettüzet csiszolni. Persze a bushmanok úgy vélik az élet ajándék, amit nem elpazarolni kell, hanem örülni miden pillanatának, s elgondolkodni azon, hogy mi miért történik. S tudnak nevetni, s egymásra õszintén nézni. Hát van min elelmélkedni. -Czanik Csaba Árpád-
Elsõ zenekara a Decca volt, amit késõbb Olympiára változtattak. Majd egy felkérés során zenésztársaival elindult külföldre és 1975-ben jött haza. Akkor kezdõdött a "Generálos" korszak, ami '79-ig tartott, '80-ban ismét külhonban találhattuk Charlie-t. Tíz év elteltével végleg hazajött, és a Tátrai Banddal kezdett el zenélni. Nem törekedett minden áron népszerûségre és sikerre, a közönség és a szakma mégis megszerette. Legutóbbi két lemeze, a Jazz valamint a Soul & Jazz kilenc hónapos különbséggel jelent meg a boltokban, osztatlan sikert aratva. - Mi minden vált fontossá számodra az elmúlt évek során? Az eddigi életem három részre osztható, az egyik a gyermekkorom, ami meghatározó volt. Valószínûleg ott dõlt el a sorsom azáltal, hogy nagyon jó társaságba kerültem az Állami Balett Intézet növendékeként, mert egy hagyományos iskolában valószínûleg másképp alakultak volna a dolgok. A másik periódusa az életemnek az, amikor zenével
kezdtem el foglalkozni. A beat korszak kezdetéig Magyarországon csak hagyományos zenekarok, táncdalok voltak, és nem volt jellemzõ a lázadó idõszak. '63-tól került az elsõ gitár Magyarországon az emberek kezébe, és én már szinte az elejétõl jelen voltam, azt a korosztályt képviseltem. Megalakítottam az elsõ zenekaromat és nagyon hittem benne, nagyon szerettem csinálni. Nem is tudtam volna mással foglakozni, hiszen a gimnáziumon kívül más képesítésem nem volt, talán még a sport érdekelt. A harmadik korszakom pedig az utazásról szól, kétszer is hosszabb idõt töltöttem külhonban. Volt egy rövidebb, két-három éves idõszak a '72-es években: Afrika, Közel - Kelet, Távol - Kelet. Amikor hazajöttem, akkor jött a Generál, akikkel már készítettünk egy pár lemezt, be tudtunk menni a televízióba. Öt - hat év után a zenekar felbomlott, annak ellenére, hogy szerettük volna csinálni, de nem lehetett belõle megélni. Kilátástalan lett a helyzet és jött a skandináviai út. Láttam a szerzõdés-
ben, hogy egy hónap alatt pontosan annyit fogok keresni, amennyit itt a Generálban egy év alatt, és a kisfiam miatt is szükségszerûnek látszott, hogy kimenjek, és fiatal is voltam. Luxus volt abban az idõben, ha valaki Magyarországról Csehszlovákián túlra eljutott. Akkoriban talán ha tíz ember utazhatott turistaként egy évben, az volt a maximum. Csalni, lopni kellett ahhoz, hogy utazhass. Így pedig szerzõdéssel, hivatalosan mehettem és pénzt is kerestem. '80-ban tehát elkezdõdött a tizenhárom éves utazásom, ami meghatározó része volt életemnek. Ebben a tizenhárom évben sokat segített az, hogy nagyon jó zenekarral voltam kint. Mindig csapatban mûködtem, és ez most is így van. A borzasztó része az, hogy az elõadó hátán kell elvinni a balhét, ugyanakkor az is igaz, hogy ha nem kapok a csapattól segítséget, semmi nem történik és az egész történet hamiskás, erõltetett, izzadságszagú. Én ez alatt a tizenhárom év alatt mindig számíthattam valamire, és ez nagyon fontos dolog volt, mint ahogyan az is, hogy egy külföldi emberként kint szerettek. Nem csak engem, az egész zenekart. Úgy jöttünk el, hogy bármikor viszszavárnak bennünket. Rengeteget tanultam kint, egyrészt azt, hogy pontosnak kell lenni, megtanultuk együtt, hogy ez az egész dolog mirõl szól. Sõt, azt is megtanultuk, hogy nem biztos, hogy ha valaki jó, akkor egyértelmûen sztár lesz belõle, mert attól még lehet sztár, hogy senki nem tud róla. Úgyis le lehet élni egy életet, hogy tudod magadról, hogy zseniális ember vagy és tisztában vagy az értékeiddel. Nem fontos, hogy szerencséd legyen és szeressenek. Az is nagyon jó, ha a szakma szeret, és tud rólad. Megéltem sok mindent és reálisan látom az akkori idõket, néhány csúnya dolog meg is szépült utólag. Tudom, hogy nyilvánvalóan volt valamennyi szerencsém is, talán a kitartásomnak is köszönhetem, hogy olyan embereket választottam magam mellé, akik tisztességesek, becsületesek és zseniális zenészek és jól vagyunk. Ami csodálatos dolog számomra, hogy a közönségen kívül a szakma is szeret. Nemcsak azért, mert a Charlie jól énekel vagy valamit csinál, hanem, mint embert is szeretnek és ez nagyon fontos ne-
kem. Talán ez sokkal fontosabb volt régen is, mint a közönség, mert az Egy alkalommal megpördültünk az autényleg hab a tortán, hogy bejött az, amire soha nem számítottam, hogy tóval, megálltunk fejtetõn és pont akkor be volitthon lemezt készítek és el fogom tunk kötve, egyébként máskor nem. Ezek az élmétudni adni. - Pedig azt mondtad, nyek azóta is bennem élnek. Valóban úgy van, hogy hittél abban, amit csinálsz. Hittem benne, csak egy kis film lepörög elõtted, és csak a pozitív dolgok katvolt itthon nyolc évem, amikor jó zenekarom tannak be gyerekkorodtól kezdve. A végén pedig marad egy volt, az Olympia, és egy lemezfelvételt sem kérdés, amit meg kell válaszolni, hogy ezt megérdemeltem, és tudtam készíteni. Nagy tömegbá ennyi lett volna az egész? És úgy gondolom, hogy azok halnak meg, zisa volt és ennek ellenére akik erre rosszul válaszolnak. Engem Isten minnem jutotfilm tunk selepörög elõtted, és dig megsegített, ... hova. csak a pozitív dolgok kattannak be Más nagyon késõn le- gyerekkorodtól kezdve. A végén peszek népszerû ember. Azt is mond- dig marad egy kérdés, amit meg kell készíthetett le- ták, hogy sok pénzem lesz. Sok pénz- válaszolni, hogy ezt megérdemelmezt, mi pedig nem. rõl persze szó sincs. Ha most Svéd- tem, és ennyi lett volna az egész? És - Mi volt az, ami innen to- országban beszélgetnénk, és sztár úgy gondolom, hogy azok halnak vább vitt? lennék, a Charlie, akkor lehetne sok meg, akik erre rosszul válaszolnak. Az, hogy nagyon vágytam pénztõl beszélni, de Magyarorszá- Engem Isten mindig megsegített, arra, hogy készítsek egy rádiófelvé- gon nem. Egy olyan ember, akit a te- mindig ki tudtam kászálódni az autelt vagy egy lemezt, mint ahogyan a levízióba hívnak és ott sétálgat, az tóból vagy kiszedtek, olyan borzasztöbbiek is ezt tették. Az vitt elõre, nyugaton általában milliárdos. Itt tó dolog végülis nem történt, azon hogy nálunk sokkal többen voltak a örülni kell, ha reggel öt órakor föl kívül, hogy a bal vállam szinte leszabulin, mint más zenekarokén. Ezért kell kelni, bemenni a tv-be és eltart- kadt. Aki pozitív és jó ember, az mindegy volt, hogy volt vagy nem hatjuk a televíziót, mert ugye ingyen megússza. Hiszek ebben az isteni volt lemez. Akkoriban nem plakáto- szereplünk. Sokan vannak, akinek csodában. kon, hanem szájhagyomány útján szüksége van arra, hogy bemenje- Hogyan gondolsz az elterjedt, hogy hol fogunk éppen fel- nek. Nekem is szükségem van arra, mulasztott lehetõségekre - már ha lépni. Sikerélményeink voltak, ezek hogy ha megjelenik egy lemez, idõn- voltak ilyenek? tartottak fenn minket. Biztos, hogy ként bemenjek, mert a promócióhoz Volt ilyen, de úgy gondoha ma valaki sztár, attól még lehet tartozik. lom, hogy a sors így hozta. Énekelgyenge elõadó és ez világszerte így - Minek köszönhetõ, hogy hettem volna egy nagy külföldi rock van. Szerintem az a fontos, hogy a feleségeddel ilyen hosszú idõn ke- együttesben, meg lehetett volna megbecsüld azt, hogy körülbelül hol resztül kitartottatok egymás mel- gondolni, hogy disszidáljak, mert az tartasz. lett? összes barátom a korosztályomból - Könnyû megbecsülni azt, A kisfiam és a feleségem megtette, de én nem. És lehet, hogy hogy hol tart valaki? amikor csak lehetett, kint voltak ve- így jártam jól, így hozta a sors. Azt Létezik egy bizonyos össze- lem, kifizettem nekik a repülõjegyet, hiszem, hogy nem kell ezzel foglalhasonlítási alap és tudni lehet, hogy kivettem egy apartmant, nem vol- kozni. Fiatalon többször el voltam az ember mi mindent tett meg. Tu- tam egy spórolós ember. Amikor keseredve, a másik oldalról néztem a dom, hogy hányszor éjszakáztam, tudtam, kihoztam õket, akár Svájc- világot, de ma már pozitívan állok a hány órát játszottam, mennyit szen- ba, Finnországba, Svédországba, dolgokhoz és azt mondom: lehetne vedtem és dolgoztam különbözõ he- vagy Norvégiába. A feleségem is be- sokkal rosszabb is. Akár egy kis zelyeken a világban, és hogy azok sike- leszokott az egyedüllétbe, és én is nekarral járkálhatnék még mindig resek voltak, ott is szerettek és meg- kezdtem megszokni. Amikor haza- kint úgy, hogy senki nem tud rólam, álltam a helyemet. Az a rengeteg ta- jöttem, nagyon nehéz volt összeil- és ettõl még mindig ugyanolyan jó lálkozás emberekkel, az a sok - sok leszkedni. Van ebben valami, hogy a zenész lennék, sõt. Ez ma ugyanígy éjszaka és sztori mind ott él benned. külföld összetart. És talán még az van: a mostani tíz év alatt olyan zeÚgy gondolom, hogy az én produkci- tartott össze bennünket, hogy ren- nészgeneráció nõtt fel - és ezt a zenéóm mögött sok év áll, zseniális em- des és tisztességes voltam, mindig szek nevében is mondhatom - amiberekkel dolgozom együtt, és ez az, odafigyeltem arra, hogy körülöttük lyen nem volt a régi idõkben, még az ami miatt hiszek benne és amire az itthon minden rendben legyen, én generációmban sem, ennek elleember azt mondja, hogy ez egy érté- anyagilag is támogattam õket. nére nem fogunk róluk tudni, mert kes produkció. - Három karambolod volt ma olyan világot élünk, hogy ezek az - A Balett Intézetben kezd- eddigi életed során, milyen nyomot értékek elsikkadnak. Nem tudjuk ted a pályafutásodat, majd a zene hagytak ezek benned? meg, hogy az a basszusgitáros vagy felé fordultál. Hiszel abban, hogy ez Két karambolnál nem én az a zongorista kicsoda, és azokat sorsszerû volt? vezettem, a harmadiknál pedig nem fogjuk hallani, akire te sem és én Valahol hiszek a sorsszerû- én voltam a hibás. Egy alkalommal sem vagyunk kíváncsiak. Úgy gonségben, mint ahogyan a komoly megpördültünk az autóval, megáll- dolom, hogy az életem alakulhatott asztrológiában is. Nem beszélve ar- tunk fejtetõn és pont akkor be vol- volna jobban is, de egyáltalán… ról, hogy annak idején, amikor Du- tunk kötve, egyébként máskor nem. egészséges vagyok és minden rendbaiban voltam, megjósolták, hogy Ezek az élmények azóta is bennem ben van körülöttem. nagyon sokat fogok még utazni és élnek. Valóban úgy van, hogy egy kis - Szigeti Kata -
Nagyon sokan vannak, akik mint jó gyógyítók kezdik. Megtanulják az alapokat, rendre mûködik minden, aurát látnak, érzékelnek, energiákat érzékelnek, sõt nagyon jól tudnak betegségeket intuitív módon megérezni, s egyszer csak eszükbe jut valahogy, - soknak szinte menetrendszerinti pontossággal, - hogy ebbõl meg is lehetne gazdagodni. Tehát pénzt lehetne ebbõl szerezni, holott az elején még õk is épp az ellenkezõjét érezték. Attól a pillanattól fogva szép lassan, folyamatosan elkezd ez a dolog leépülni. Addig lassan megy, amíg nem tesz érte, csak gondolkodik rajta. Beszél róla, gondolkodik róla, de nem tesz érte semmit. Abban a pillanatban, amikor elkezd érte tenni, elmúlik az egész. Nagyon sok olyan ember van, aki ezt nem hajlandó tudomásul venni. Ugyanígy gyógyít tovább, és ott már általában közte és a beteg közt kialakuló pszichés segítség gyógyít. Ez olyan, mint az orvostudományban a placebo hatás - biztos hallottatok róla -, mikor szõlõcukorral is el lehet altatni bárkit, mert meggyõzõdése, hogy “õ adta, akkor ez biztos, hogy jó lesz”. Tehát, nagyon sok gyógyító van manapság, akik így placebo hatás alapján gyógyítanak. Ez az õ problémájuk. Az a lényeg, hogy amikor valaki eljut odáig, hogy gyógyít, annak egy belsõ, morális tartásnak kell lennie. A másik embert nem értékszerzõnek kell tekinteni, hanem külön, önálló, élõ egyéniségnek, aki ugyanúgy része az energiának, mint a gyógyító, tehát eleve tudja azt, hogy õ is ingyen kapja. Akkor azért, mert továbbadja a másiknak, mert az õ számára fontos, nem lehet semmit várni. Vannak, akik belemennek, de hát mindenki cipelje csak magával. Ez azért van, mert a magyar világban ezt az állapotot valahol államilag fejlesztették ki.
Nagyon sok országban a világon ez nincs így. Mert az orvosok a magyar orvosoknak a tízszeresét keresik, és õk azért csinálják, amit csinálnak, mert jól érzi magukat benne, és nem azért, hogy abból eljussanak valahová. Ilyenkor szokták mondani, hogy Krisztus ingyen gyógyított. Azonban ha valamit ajándékba adnak, és elõre figyelmeztetik a gyógyítók a beteget, hogy ajándékot várok, akkor ez sértésnek minõsül. Én szerintem a legnagyobb ajándék egy gyógyítónak, hogyha a beteg meggyógyul, és látja a szemében a csillogást, ez többet ér. Egy jó gyógyító nem abból épül fel vagy abból áll, hogy meghatározza a másiknak, hogy neked az a bajod: példát tudok erre mondani, volt egy ismerõsöm, aki jó gyógyító volt addig, amíg úgy beleérzett a dolgokba, beleérezte magát a másiknak az életébe, gondolataiba, - és erre az érzésre, mint intuíció nagyon figyelt, addig nagyon jól ment a dolog. Nem akart meghatározni semmit, csak mondta, hogy mit érez. Egy idõ után kezdte ezt átfigurálni. Akkor már dogmákat, törvényeket alkotott, hogy neked az a bajod, hogy balra fésülöd a hajadat, és holnaptól tessék jobbra fésülni és meggyógyulsz. Ezek ilyen sarkos példák, és ebbe kezdte egyre erõsebben, egyre intenzívebben beleélni magát. Míg nem eljutott egyszer egy olyan állapotig, hogy elment egy beteghez, egy asszonyhoz, és ott érezte, hogy családi nyomások vannak, családi energiák feszülnek egymásnak. Mondta neki, hogy az a bajod, hogy a férjed uralkodik rajtad, jó lenne, ha elválnál, akkor megnyugodnál és felépülnél. Ezt így kimondta persze természetesen, pedig ott volt az egész család. Kérdeztem tõle, hogy nem érezted, hogy ki fognak téged dobni az ablakon. De igen. Onnantól kezdve ez a dolog kezdett benne leépülni. Az a lényege, hogy egy gyógyító segít. Az, aki vállalja, hogy valakinek utat mutat, az maximum megmutathatja, hogy ott egy lámpa, meg ott egy lámpa, és azt választhatod, amelyiket akarod, az a te sorsod, senkinek nincs joga beleszólni. Még az embernek is a teremtõ istenek csak meghatározzák, hogy ott egy lámpa, ott is egy lámpa, és azt csinálsz, amit akarsz. Ha majd újra megkérdezed, hogy hol a lámpa, újra megmondjuk, hogy merre van. Phö-moda láma -
szoros összeköttetésben állnak bizonyos fokig az ember jellemével. Nagyon érdekes dolog, - megfigyelheti bárki, de nem kívánom senkinek, - hogy azonos fog azonos gondolatiságnál kezd el fájni. Például ha valakinek fáj x foga x oldalon egy adott élethelyzetben, vagy adott gondolat kapcsán, hiába múlik el aztán mindig a fájdalom, vagy hiába csinálják meg. Mondjuk amikor fájt, akkor y volt a lelki problémája azokban az idõkben, ami a számára lelki feszültséget okozott, s mikor legközelebb újra elõjön a fogfájás, vele együtt paralell elõjön ugyanaz a lelki probléma is. Tehát, az egyik a másikkal kölcsönhatásban van, a fogak, mint kapcsolók jelzik, hogy valami az embert körülölelõ energiarendszerben, mély gondolati motivációs rendszerben nem mûködik, valami nincs rendben, hanem változáson megy keresztül.
A fogak és a szülés
A fogak idegkapcsolódási pontok. Tehát az a lényeg, hogy az ember egység a test-lélek-szellem értelmében, de ez az egység szimbiózisban van egy másikkal, ami annyit jelent, hogy vannak gondolatok, amelyek vezérlik a testet. Vannak mozdulatok, amelyek gondolatot szülnek. Ezek közti átmenetben, az idegpályákon különféle fe szültségû energiák mozognak. Az ember legfontosabb kapcsolódási pontja az élethez a táplálkozás. Így tudja elképzelni, hogy túl tudja élni a mai napot, aztán kínlódhat holnap is, és
majd azt is túléli, és így jön sorba a többi nap, amíg vége nem lesz. A kínaiak szerint tízezer napnak kell eltelnie, amikor az ember elõször komolyan elkezd gondolkodni a lét értelmén. Tízezer nap, ez nem sok idõ, ez a születéstõl számított harminc év. Ha bárki ezt a saját életére levetíti, akkor rájön, hogy tényleg abban az idõben kezdett el elõször gondolkodni. Az aura, ahogy körülöleli a testet, és eléri a bõrfelületet, közvetlenül érintkezik a bõrrel, ott van nak a - hinduk úgy nevezik, - hogy nága csatornák,
energia csatornák. Ezek kis, pici tölcsérek, amik a bõrt és az aurát kötik össze, mint egy kis csatorna, és ezeken keresztül jut be igazán az energia a szervezetbe. Ezek a nága csatornák különféle szintû idegpályákkal állnak fiziológiai kapcsolatban. Ezeken az idegpályákon jut el az ingerület az agyba, az agyon keresztül abba az energiatartományba, ami valahol a hipotalmusz környékén van, mint energiamezõ, és onnan indul ki az egész motivációja, irányító rendszere. A fogak, az emberi szervezeten belül, mint idegvég kapcsolók jelennek
meg, tehát az élethez fûzõdõ viszony közvetlen megnyilvánulásának a rendszerei. Tehát minden egyes fognak a 32 közül meg van a maga fontos tulajdonsága. Érdemes megfigyelni, hogy pontosan milyen jellemû emberek vannak, és azoknál melyik fogaknak vannak komoly problémáik. A probléma általában nem azt jelenti, hogy le van-e törve vagy lyukas, van-e vagy nincs. Ez a kiindulópont. Ez kétféle folyamatot tud elõhozni, hogy van-e az adott fogra szüksége az illetõnek, vagy nem. A fogak nagyon
Ennek a változásnak egy gyakorlati példája, hogy sok nõnél elõfordul, hogy abban a pillanatban, amikor legelõször szülnek, rohamosan megindul a fog romlás, kimegy a mész a szervezetbõl, kimegy a kötõanyag a szervezetbõl, azaz átalakul. A gondolatisága elkezd megváltozni, mert az életét átadja egy másik életnek, így az idegpályája megosztódik, mivel a rajta végbemenõ ingerület kettõs információrendszert hordoz magába. Most már nem csak magára fordít figyelmet, hanem két emberre, önmagára és a másikra, illetve ahány utód van, anynyira ossza meg. Mindegyikre külön-külön. Az a lényege ennek az egésznek, hogy az energiarendszere és a biológiája közötti kapcsolat elkezd megváltozni. Így például általában a nõk szülés után sokkal jobban hagyatkoznak az érzelemvilágukra, mint elõtte, tehát sokkal jobban gondolkodnak metafizikai síkon, mint fizikai síkon. Ez azt jelenti, hogy a fogaik is ebbe az irányba kezdenek el - le romlani, - ezt így szokták nevezni, leromlik. Holott
valójában nem leromlásról van szó, hanem jelzés arra vonatkozólag, hogy a tudatát és energiarendszerét megosztotta, s így a saját életét is ugyanígy megosz sza. Ennek egy fizikai megnyilvánulása, hogy a fogai sorban elkezdenek romla ni.
A bölcsességfog A fontos fogak: elõl a két metszõfog, - ezek a legfontosabb fogak, valamint a bölcsességfogak is fontosak, és a szemfogak. A bölcsességfogak azért fontosak, mert az ember személyiségével állnak közvetlen kapcsolatban, tehát az embert irányító gondolatvilággal, azzal, ami maga az ember, amit még kis sem mer mondani, csak úgy érzi, hogy ez vagyok én. Mert a régi filozófia szerint mindenki az, aminek gondolja magát, és nem más. Van, amikor ezt ki meri mondani, van amikor nem, de akkor is az, ami nek gondolja magát. A bölcsességfogak, - a nevükben bent van, - az ember bölcsességének a tárházai, ezen idegpályákkal állnak kapcsolatban. Amikor valakinek a bölcsességfoga elkezd megváltozni, a személyisége kezd el megváltozni, más nézõpontból kezdi látni a világot. Ez lehet pozitív vál tozás is.
A fogak állapotának változása Nem mindig rosszat jelent a fogak változása. Azt jelenti mindenféle értelemben, hogy vál tozás történik, nagy erejû változás és visszavonhatatlan. Nem úgy mûködik ez a dolog, hogy megmosom, és utána minden rendben lesz. Lehet, hogy tényleg megáll a romlás, tehát nem lesz semmi baj, de a változás már elindult, és vissza fordíthatatlan. Az egy nyil vánvaló jel, hogy a fogát ki húzzák, vagy kezelik, vagy helyére tesznek egy arany darabot vagy bármit, - ez nyilvánvaló, - de maga a folyamat már mûködik, és azt nem lehet megváltoztatni.
Foghúzás Érdekes, hogy vannak emberek, akik már csak arra a szóra, hogy “foghúzás” rosszul lesznek. Olyan érzelmi, fizikai kínokat tudnak átélni csak arra az egy szóra, hogy fogó, hogy az rettenetes. Ugyanis úgy érzik, hogy a létbiztonságuk kezd el meginogni. Vannak emberek, akik egyszerûen beülnek a fogorvo si székbe és halálfélelmük van, úgy érzik, nekik itt nincs választásuk, és abban a pillanatban elájulnak. Míg hogyha ugyanezek az emberek elmennek egy vér adásra, és ott folyik a vérük a szemük elõtt, mert mondjuk a nõvér ügyetlen volt és rosszul szúrta bele a tût, azon mosolyognak és semmi bajuk nem lesz. De meglátják a foghúzó fogót, puff, kész, mindjárt hanyatt dob ják magukat, - mert ez a biztos, az ájult embert senki nem bántja - gondolják. A fent leírt folyamat egy tudattalan reflexe az embernek, ami valójában azt jelenti, hogy a foggal függ össze minden, ami az élettel kapcsolatos. Itt arról van szó, hogy az ember általában azt gondolja, hogy minden energiát, ah hoz hogy élni tudjon, meg kell enni. Ez azonban csak az egyik véglete a dolgoknak, a másik véglete, amikor az ember kezd túllépni bizonyos fizikai határokon, és akkor már ez a fognak nevezett rendszer nem érdekli. Ha megnézzük például a jógikat, aszkétá kat, úgy néz ki a foguk, mint a cirkuszkerítés, mivel az egész szájukban csak egy fog van, és az is tök jól áll, kifelé, mintha nem is oda való lenne. Ez a másik véglet, amikor az eggyé válás nak olyan fokán vannak, hogy az evilági idegpálya dolgok nem érdeklik õket.
A metszõfogak és a fogak szimmetriája A metszõfogak a gerincoszlopot, a tartást jelentik. Ettõl kifelé menet a felsõ fogak az ember gondolati könnyedségét, az alsók a fizikai világhoz való viszonyát jelentik. Így oszlik meg a két világ igazából
egymás mellett, s mindegyik pontos tükörképe a másiknak - de csak energetika szerint, - mert ha rendesen megnézzük - anatómia szerint, - akkor észrevehetjük, hogy mégsem egészen a tükörképe. Ha energetikailag nézzük, akkor az alsók erõsebbek, és a fentiek kicsivel másabb formájúak. Az alsóknak azért kell masszívabbaknak lenni, mert az ember két lábbal áll a földön határozottabban, és az anyaghoz való ragaszkodás ban masszívabbnak kell lennie. Így érvényesül az ember azon energiarendszere, melynek legfontosabb mondanivalója: az erõsebb hatásfokú, ám rugalmatlanabb energiák kiegyenlítõdnek a gyengébb, ám rugalmasabb energiákkal való kapcsolódásban. Tehát az ember egésze, mint energia szempontjából kezelt egység úgy lehet átlátható, és a benne végbemenõ energiafolyamatok úgy lehetnek érzékelhetõek, ha az ember a kiegyenlítõdés törvényszerûségét keresi benne és nem az energiaelnyelés vagy energiaelveszés rendszerét. Mivel az energiák kiegyenlítõdése az egyensúly alaptörvénye az ember fiziológiai, szellemi és lelki szintjén, míg az energiaelvesztés az emberben végbemenõ kohézió hiány eredménye. A fogakat én talán az ember egyik legfonto sabb szervének tartom. A túlontúl egészséges, és a túlontúl problémás sem jó, valahol a kettõ között kell lenni, az az egészséges, az a normális. - Neffter - Tut -
A CUKORBAJ KIALAKULÁSA Általában a mai kor emberének a leggyakoribb betegsége a cukorbaj. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok találkozást, nagyon sok élethelyzetet nem tud megoldani. Ennek egy része abból adódik, hogy nincs neki vitamegoldó készsége, - ez felnõttekre vonatkozik. A gyermekkori cukorbaj minden esetben a szülõnek szól. Nincs kivétele a dolgoknak, mert a gyerek leckét akar adni a szülõnek, vagy a gyereken keresztül valakik leckét akarnak adni a szülõknek. A felnõtt kori cukorbajnál, a problémamegoldó készség, csak kis hányadban jelentkezik. Ugyanis nem másokkal való problémát nem tud megoldani, önmagával való problémát nem tud megoldani. Az önmagával való probléma azt jelenti, hogy az önmaga által alkotott ideaképet a boldogságról, az életrõl a környezete nem engedi kivitelezni. Erõltetni próbálja, meg is tesz érte mindent, de nem sikerül. A cukorbajnak az egyik fõbb orvosi és testi kiindulópontja a hasnyálmirigy megváltozása. A hasnyálmirigy más energiákat kezd el termel-
ni. Ezen a részen az ember energiarendszerében a napfonat felsõ része van, azaz az életerõ. Minden egyes csakrának hét fõ pontja van. Ennek a csakrának a felsõ része azt jelzi, hogy az életerõ hogyan kapcsolódik az egészhez. Az én személyes életerõm, az én személyes gondolkodásom, azaz én mit vállalok abból, hogy a környezetemben egyensúly legyen. Amikor ezt elkezdem erõltetni, akkor kezd a hasnyálmirigy megváltozni. Ha még továbbra is ugyanennél a gondolatnál tartok ki, akkor kezdõdik a cukorbetegség. A cukorbetegségnek rengeteg formációja lehet. Mindegyik ugyanarra vezethetõ vissza: keresi a boldogságot. Csak ez az egy oka van. Meg akarja élni azt a boldogságot, amit õ képzel el, senki más. Tehát nem akarja elfogadni, hogy a boldogság egy egyetemes állapot. Õ azt akarja elfogadni, ahogy õ akarja elfogadni a boldogságot, tehát a saját ideája szerinti állapotban. A cukorbetegségnek az egyik legmegnyilvánulóbb formája az, hogy nagyon sokszor párosul hozzá a testméret drasztikus megváltozása. Ez lehet nagyon kövér, de elõfordul nagyon-nagyon ritkán nagyon vékony is.
A TESTSÚLY A nagyon vékony azt jelenti, hogy a boldogságot õ maga feléli, és átadja másnak. Tehát annyira ideges, annyira energikus, annyira törekszik más boldogságára, hogy saját magát teljesen háttérbe szorítja. Itt általában a cukorbaj mással is párosul. Általában náluk idegrendszeri problémával, vese problémával, izületi, csont problémával, míg ellenben a testméret megváltozásánál azt jelenti, hogy õ maga azért akar boldog lenni, mert õ maga képzelt el egy képet a boldogságról, ami csak neki jó. Ugyanis az evés - mindig mindenféle értelemben, ha ilyen drasztikusan vagy betegségként nyilvánul meg, - bizonyos fokú önzés, és még nagyobb erõvel ego. Ugyanis úgy gondolja, ha el nem tudja érni a boldogságot, akkor legalább megeszi. Ez viccesen hangzik, de ha a kövér emberekkel boldogságról leáll valaki beszélgetni, akkor roppant fájdalmas dolgokat tudnak elmondani. Tehát, például vannak olyan kövér emberek, akik a boldogságra azt mondják, hogy akkor jó a boldogság, hogyha sokat ehet, sokat ihat, sokat alhat, és lehetõleg ne beszéljen senkivel, mert a szeretet, mint olyan, nem létezik. A világ legnagyobb marhasága. Ez így egy tragédia, amikor valaki ezt kimondja.
S ezzel együtt meg tud fõzni 5 kg rizst és azt egy ülõ helyében megeszi két csirkével. Biztos, hogy igaza van valamilyen szempontból... Ebbõl rengeteget lehet tanulni, ugyanis elõbb-utóbb azt a súlyt meg is kell mozdítani, s akkor jön a nagy lecke, amikor nem tudja megmozdítani, és a telefont is alig éri el, hogy telefonáljon valakinek, hogy jó lenne, ha valaki most már segítene, mert baj van. Érdekessége, hogy amikor nem tudja megoldani ezt a problémát. Megkapja ezt a segítséget, megoldódik a problémája, és minden szívfájdalom nélkül minden ugyanúgy megy tovább. Ennyi idõ alatt el tud felejteni mindent, hogy ez miért történt. S akkor kezd a cukorbaj erõsödni, és kövéreknél elkezdenek kialakulni a keringési és a szívprobléák, a vérképpel, vérrel összefüggõ problémák. Ezek mind abból adódnak, hogy lát egy mintát lelkileg, szellemileg arra, hogy hogyan kellene viszonyulni embernek emberhez. De mivel ezt a viszonyulást nem értette meg, a saját energiája elkezd szépen lassan lefelé épülni. Azonban az élet csodája abban nyilvánul meg, és azért tökéletes az emberi lét, mert ha csak egy pici morzsát is megért, akkor meg tud gyógyulni.
AZ EVÉS KÚLTÚRÁJA A hindu filozófiában van benne az, hogy mindenki az, amit megeszik. Ebben nagyon nagy bölcsesség van, sok mindent elárul. Illetve az is, ahogy eszik. Az evés kultúrájának egy fontos dolognak kellene lenni az ember életében. Igazából az evésnek örömnek kellene lenni, és nem arra kellene gondolni, hogy most jóllakjak, hanem a minõségre kellene adni. Mert érdekes dolog, hogy az ember egy tál levestõl is ugyanúgy jól tud lakni, mint egy tálca rizstõl, de megeszi mind a kettõt, mert az valamiért úgy jó. Igaz, hogy az egyik egy maréknyi, míg a másik tízszer annyi, de azt is megeszi, hogy ne maradjon a másik 9-nek. Ez ilyen érdekes dolog. Tehát az evésnek minõsége kell legyen. Például a régi filozófiákban pontosan meghatározták, hogy mondjuk egy csirkét, egy halat, vagy bármi zöldséget részekre lebontva mit hányszor kell megrágni, hogy az olyan állapotban legyen, hogy az ember el tudjon rajta gondolkodni, hogy mi ennek a jelentése, mi ennek a minõsége, miért kell nekem enni. Azt, amit eszek, miért juttatom be a szervezetbe. Ha az ember idõt ad önmagának arra, hogy megízleli, megpróbálja érteni, hogy ez mit jelent az õ szervezetében, akkor az ad egy örömérzést. Ha ezt az örömérzést az ember föl tudja magában szabadítani, akkor egy csomó betegséget belül csírájában már le tud zárni. Ellenben, ha elkezd gyorsan enni, és arra törekszik, hogy minél többet egyen mennyiségileg, és ne minõségileg, akkor egy idõ után elkezdenek problémák kibontakozni. A gyors evésbõl kifolyólag a gyomornál különféle problémák kezdenek kialakulni. A gyomron keresztül a vérében is ugyanígy problémák kezdhetnek kialakulni, vagy akár a vérkeringéssel is tudnak problémák kialakulni. Ez mind azért van, mert az energiához, az életerõhöz való viszonya idõcentrikus és nem érzelemcentrikus. Ha idõcentrikus, akkor problémái lesznek, ha érzelemcentrikus, akkor el tudja érni önmaga egyensúlyát.
Tehát, ezek ilyen apró dolgok, amelyek látszólag teljesen egyszerûek, de kivitelezni roppant nehéz, mert a legtöbb ember, amikor eszik, akkor nem arra gondol, hogy eszik és életerõt biztosít magának, valamit az öröm felé, hanem jól jóllakom utána, és még többet tudok dolgozni, és így kezdõdik az egész elõröl. Pedig nem ez a lényege a dolognak.
-A-
Ha ezt a karma értelmében nézzük, akkor ezzel követik el a legnagyobb hibát, ugyanis csak akkor mûködik a dolog, ha az ember föl tudja ismerni a saját sorsának a lényegét, és a saját a sorsának a felelõsségét tudja vállalni, azaz úgy tud segítséget nyújtani a másiknak, hogy megmarad a nehézség, és azt együtt tudják feloldani. Az egyén - míg él, - hogy mi történik, és ki kivel találkozik, az soha nem történik véletlenül. Egy ember a saját karma lelki terhét akkor tudja megkönnyíteni, vagy megváltoztatni, vagy felszabadítani, hogyha képessé válik arra, hogy az életében a nehezebb utat válassza, sokszor a kilátástalanabbat, és nem a könnyebbet. Mert a könnyû út mindig azt jelenti, hogy terhet vesz az ember magára. Lehet, hogy abban az adott életében minden nagyon jó lesz és kellemes, de hogy annak a felelõsség és súly részét egy következõ körben meg fogja kapni, az teljesen biztos. Amikor valakit valamilyen nehézség ér, és úgy gondolja, hogy azt nem megoldja, hanem megszabadul tõle, akkor nehezíti a saját karmáját. Ha viszont megtesz mindent azért, hogy ezt megoldja valamilyen formában, - mindegy, hogy milyen formában, - akkor csökkenti a saját karma hátralékát, a saját karma felelõsségét. Valójában az életek azért jönnek egymás után, hogy az ember a saját karmáján dolgozzon, csökkentse, egyre jobban belekerüljön egy olyan tudatállapotba, illetve
lelki és szellemi állapotba, ahol a karmának nincs jelentõsége. Tehát nincs karma. A karma ebbõl a szempontból úgy tûnik, hogy olyan, mint hogyha az ember állandóan húzna maga után egy kis bõröndöt, ami teli van mindenféle fölösleges cuccal. Õ maga rakja bele, de õ maga nem tudja kinyitni. Addig, amíg ki akarja nyitni. Akkor szabadul meg a bõrönd terheitõl, amikor ráébred arra, hogy nincs is rá szüksége, mert anélkül is tud élni, és nem biztos, hogy úgy kell, hogy viszi magával. Lehet, hogy amikor kell, akkor meglesz. Tehát ez a lényege a dolognak. Az ember életében számtalan olyan nehézség adódik, ami okoz egyfajta szellemi és lelki terhet. Ezek lehetnek kapcsolati feszültségek, munkahelyi, vagy bármilyen feszültségek. Biztos mindenki járt úgy, hogy úgy oldotta meg a feszültséget, hogy jól hátat fordított neki, és elindította az életét egy másik irány-
ba. Az ott maradt feszültség szinte évekig képes az embert nyomasztani, hogy azt meg kellett volna oldani, ott valamit kellett volna csinálni. Elõjönnek álmokban, gondolatokban. Úgy érzi, hogy könnyebb ugyan az élete, de valahol valami nincs lerendezve, valahol valamit még meg kell dolgozni, valahol valamit végig kell gondolni. Az a jó ha az ember eljut odáig, hogy jön a nehézség, és vissza tud menni, és azt mondja, hogy nem hátat fordítok, hanem elkezdek rajta gondolkodni, hogy vajon miért jött ez a nehézség. Legyen ez bármilyen nehézség, ugyanis minden, ami az embert éri, a saját gondolatainak az eredménye. Nem biztos, hogy úgy oldódik meg egy karmakör két ember között, hogy leülnek egymással szemben, és szépen elkezdenek beszélgetni arról, hogy hát most akkor jól összevesztünk, mindenki megy jobbra-balra, és akkor jól elválunk. Az lesz a megoldás, hogy ha 10 év
múlva találkoznak, és leülnek egymással és jól kibeszélik, hogy hú, milyen ügyesek vagy okosak voltunk, hogy ezt tettük, vagy épp az ellenkezõjét tettük. Akkor is meg tud oldódni a karma, ha az, aki érzi, hogy van neki lelki tartozása, egyszerûen saját maga leül, és elkezd gondolkodni: én azt ott, x idõvel ezelõtt miért tettem? Az önzésembõl, a hiúságomból, az irigységembõl, a gyávaságomból, a gyengeségembõl, az önhittségembõl? Végig lehet gondolni, és bármelyikben lehet magyarázatot találni. Ha megtalálja a megfelelõ folyamatot rá - a nyilvánvaló és rejtett ok értelmében, - akkor ki tudja mondani: “Ennyit tudtam, erre voltam képes, de most már nem akarok így élni, hanem ezen változtatni akarok. Önmagamat máshogy akarom látni, és a világot is máshogy akarom látni. Törekedni akarok a tökéletességre. Nem akarom ezeket a hibákat elkövetni újra.” Így meg tudja oldani saját karmáját, szinte bárki. Azonban azzal, hogy leülnek egymással, az csak könynyebbséget tud okozni, míg ha valaki képessé tud válni arra, hogy egyedül önmagával szembe tud nézni, és el tudja ismerni, hogy ott az adott dolgot miért tettem meg, azzal ugyanúgy csökkenteni tudja a karma terhét, csak ha ketten vannak, akkor könnyebben és gyorsabban megy. Tehát, az a lényege, hogy az ember állandóan végig tudja gondolni, hogy azt a döntést, amit hoz, azt miért teszi. Nyilvánvaló ok és a rejtett ok értelmében. A fontosságát a döntéseknek úgy lehet eldönteni, hogy figyelembe vesszük a klasszikus mondást, miszerint “a pokolba
vezetõ út, az mindig a jó szándék köveivel van kikövezve”. Amikor az ember önmagának akarja megmagyarázni, hogy nem bírom tovább, mert most már ..., és ezt csinálom, mert ez lesz a jó, abban lehet jó szándék van önmagunk felé, de ott marad egy lelki adósság. Az a lényeg, hogy akkor múlik el egy
lelki tartozás, amikor a közvetlen következõ pillanatban utána rágondolsz, és érzed, hogy itt minden egyensúlyba került, mindent megbeszéltél a másikkal, nincs vita. Ugyanazt érzed 10 év múlva is, 20 év múlva is, meg egy hét múlva is. De ha ott, az adott pillanatban kimondja az ember: Min-
dent megbeszéltünk, minden egyensúlyba került, és elmúlik fél óra, és már újra azon jár az esze, még ezt is, még ezt is, különben is nekem van igazam és kész - akkor nem mûködik a dolog. Tehát, akkor van probléma az egészben. - Causa Sui -
Gerendás Péterrel való elsõ találkozásom alkalmával, nagyon megragadott rendkívüli közvetlensége. Színpadra lépésük elõtt odajött asztalunkhoz -ahol barátaimmal ültünk- és…. már nem is emlékszem mit mondott…. Lényeg az, hogy néhány perc elteltével úgy beszélgetettünk, mintha régóta ismernénk egymást… Milyen barátságos ember! gondoltam. A koncert hamarosan elkezdõdött s én azon tûnõdtem: Valóban ilyen? Valóban milyen??? - Közvetlen személyiségnek tûnsz, mennyire mély emberi kapcsolatokat tudtál kialakítani életed során? - Ahogy én kommunikálok az emberekkel az nem átgondolt, tudatos lé pések sorozata. Cselekedeteimben nem nagyon vannak elõre tervezések, mindent az utolsó pillanatra hagyok. Ezzel a viselkedésemmel sokkolom a környezetemet, akik adott esetben nem ilyen hozzáállást szeretnének. Vannak az életemben mély
barátságok, de kevés. Viszont létezik egy általános szeretet sáv körülöttem, ami szorosan összefügg közvetlen viselkedésemmel. Némelyek elõször meglepõdnek, mikor ismeretlenül "Cicamókus"-nak vagy "Angyalbögyörö"-nek szólítom õket. Részemrõl nincs ebben semmiféle hátsó szándék. Ez a fajta kommunikáció számomra természetes, sokak számára megdöbbentõ. Viszont elõbb-utóbb visszakapom az emberektõl azt a kedvességet, közvetlenséget, amivel én viszonyulok hozzájuk. - Miben változott életed a népszerûség által? - Nem hiszem, hogy magatartásom sokat változott volna. Életem is csak annyiban lett más, hogy jóval elfoglaltabb lettem. Kevesebb idõm marad olyan dolgokra, amikre korábban volt. Gyermekeim, családom egyértelmûen megsínylik elfoglaltságomat. Minél több gyereke van az embernek (hat gyermek édesapja), ez annál inkább kiütközik. Örök háborúban vagyok az idõvel. Pályám szerencsés alakulása negatívan befolyásolja a szabadidõmet. - Pályád "szerencsés alakulásá"-ban mennyi volt a véletlenszerûség? - Az embernek elsõsorban magában kell bíznia. Az a legfontosabb, hogy elhiggyem, alkalmas vagyok és meg tudom valósítani, amit szeretnék. Ha valaki önmagában nem bízik, nem várhatja el, hogy mások bízzanak benne.
Pályám során volt egy nagyon fontos elhatározás. Ki kellett lépnem abból a második vonalból, ami azt jelentette, hogy ismert magyar mûvészeket kísértem, gitároztam és vokáloztam a hátuk mögött. Szerettem volna elérni, hogy önmagamért szeressenek és hívjanak zenélni. Ehhez lépnem kellett, mégpedig a második sorból az elsõbe. El kellett döntenem, hogy önálló fellépéseket vállalok, és lemezeket készítek. Ezzel a lépéssel elég nehéz idõszakot hoztam magamnak. A váltást követõ elsõ szakaszban még nincs meg az új, de már a régi sem. Ahhoz tudnám hasonlítani, mikor az ember elhatározza, kiszáll egy rossz kapcsolatból. Ki kell bírni egyedül azt az idõt, amíg nincs másik kapcsolat, és nem szabad visszatáncolni. A visszalépéssel elveszik annak lehetõsége, hogy egy újabb, jobb életet kezdjünk. Bátornak, erõsnek kell lenni, és meglesz a jutalom. Hozzáteszem, hogy minden elhatározásnál szükség van "õrangyalokra", akik segítenek az úton. Nekem mindig vannak "õrangyalaim", akik szeretnek. A szeretetet, a humanizmust tartom a legfontosabbnak a világon. Ez az egyetlen dolog, ami folyamatosan mûködik az emberiség létrejötte óta. Kormányok, pártok, ideológiák jönnek-mennek, de az emberek közötti szeretet és megértés az, ami képes mûködtetni a világot. - Az említett "õrangyalok" mindig emberek vagy sugallatok, jelzések is lehetnek? - Elõfordult, hogy sorsformáló kérdésben nem tudtam dönteni, és spirituálisan, szellemi úton érkezett a válasz. Magánéleti válságban voltam, nem tudtam, mit tegyek. Nagy volt a tét. Tudtam, ha elválok a feleségemtõl, gyermekeimet is ott kell hagynom. A spirituális válasz - amit egy elalvás elõtti állapotban kap-
tam, és nem tudom, mivel magyarázni azt mondta, tegyem meg ezt lépést, és temetkezzek a munkába. Aszerint cselekedtem, és ma is úgy érzem, ennek így kellett lennie. - Hit? - Volt olyan esemény az életemben, ami után azt mondom, bármi megtörténhet. Leszögezném, nem szeretem a hatásvadász dolgokat és tartózkodom tõlük. Nem találok ki történeteket, hogy népszerûbb legyek. Sokáig hallgattam errõl az élményemrõl, talán mert nem akartam, hogy azt gondolják, hazudós vagyok. Azért kezdek el mostanában mégis beszélni róla, mert úgy érzem, nem maradhat titokban. Hátha valamiféle kutatásokat segíthetek azzal, hogy nem viszem magammal a sírba ezt a történetet. 1983-87 között Norvégiában zenéltem, bejártuk az egész országot, minden hónapban máshol voltam. Az útjaink gyönyörû romantikus helyeken vezettek, de soha semmi rendkívülit nem tapasztaltam, a természeti csodákon túl. Kivéve egy esetet. Drammenben zenéltünk, ahonnan hajnalban átmentem egy kb. 60 km-re lévõ másik városba a hegyen keresztül vezetõ szerpentin úton. Nem voltam különösebben fáradt, nem voltam alkohol vagy kábítószer hatása alatt sem és nem álmodtam, ami történt. Az úton haladva egyszer csak megláttam egy hatalmas állatot… nem hasonlított semmilyen ma élõ állathoz. Dinoszaurusz kinézete volt, függõleges hosszú nyaka végén a testhez képest kicsi fej, színe szürke és nem voltak rajta pikkelyek, ahogy azt a Jurassic Parkban láthattuk. Nem csupán egy látomás volt, nem illant el a szemem elõl. Nagyon megijedtem, padlófékkel megálltam és vártam, mi történik…. Alkalmam volt végignézni, ahogy az állat forgatja a fejét, körülnéz, majd szép lassan bemegy az erdõbe és eltûnik a fák között. Azóta utánanéztem, milyen állatfajok élnek azon a helyen. A tudomány mai állása szerint, amit én láttam -nem mondhatok rá mást, mint dinoszaurusz- 60 millió évvel ezelõtt kipusztult. Ennek ellenére bizonyos vagyok benne, hogy láttam, de a jelenséget nem feltétlen spirituálisan magyarázom. Néhányan azt mondják, átléptem egy másik dimenzióba, vagy idõutazásba kerültem. Én ennél prózaibb megoldást látok erre. Az olyan tudósok, mint Darwin megállapításaikat íróasztal mellõl tették. Nem lehettek ott a föld minden pontján egyidõben, és nem ellenõrizhették, mely állatfajok pusztultak ki valóban és melyek nem. Norvégia nem szokványos éghajlati övezet, minden lehetséges… - Materiálisan kezeled ezt a történetet. Van-e olyan élményed, amire nincs racionális magyarázat? - Édesapámmal, nagyon jó, bensõséges kapcsolatom volt. Érdekes dolog történt, nem sokkal a halála után. Bátyáméknál voltunk vendégségben, ahol szóbakerült, vajon van-e másvilág, élet utáni létezés. Ekkor azt mondtam: "Arra kérem Aput, ha létezik túlvilág, ha õ is létezik bármilyen más dimenzióban, akkor küldjön valami jelet!" Ekkor a falból furcsa hangot hallottunk, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentõséget. Azzal magyaráztuk, hogy a falban sok minden történik, ott folyik például a víz… Azért érdekes volt, hogy miért éppen akkor szólalt meg, amikor kimondtam azt a mondatot… Ez még lehetett a véletlen mûve, de az már nem, ami a távozásunk elõtti pillanatokban történt. Már vettük a kabátunkat, mikor hatalmas robajjal leszakadt egy kép a falról… a szög nem esett ki, a tartó szakadt el. A képnek az volt a címe: Áttörés. Érdekes dolgok ezek. Megtörténtek, mégis azóta próbálom meggyõzni magam, hogy lehetetlen. Az ember hamar elhiteti saját magával, hogy tévedett, csak bemesélt bizonyos történéseket. Kételkedik abban is, amit személyesen megélt. Bizonyára az is befolyásol, hogy teljesen ateista neveltetést kaptam. Ennek ellenére bennem valami mégiscsak megmozdult…, de nehéz hinni a láthatatlan dolgokban.
Isten nem kézzel fogható, nem látható szabad szemmel, ezért hajlamosak vagyunk kételkedni, annak ellenére, hogy kapunk érezhetõ bizonyítékokat létezésérõl. Olyan ez, mint az áram jelensége, csak azt látjuk, hogy világít a villanykörte, magát az áramot nem, mégis tudjuk, létezik. Sokat emlegetek mostanában -a lemezemen is szerepel- egy idézetet János evangéliumából, melyet nagyon aktuálisnak tartok a mai közéletre: "Aki azt mondja, hogy szereti Istent, de gyûlöli a testvérét, az hazug. Aki gyûlöli a testvérét, akit lát, az hogyan szerethetné Istent, akit nem lát?" Nehéz, de mégis meg kell próbálni hinni, nem kézzelfogható dolgokban is, mert attól azok még létezhetnek. Harminc éves korom körül indult meg bennem valami, ami rádöbbentett erre, hiszen a szeretet is egy megfoghatatlan érzés, mégis létezik. - Mennyire ragaszkodsz emberekhez, tárgyakhoz, helyekhez? - Nagyon. Számomra borzalmas kínlódás, amikor meg kell válnom valakitõl, s az elválást hosszú ideig tartó vívódás elõzi meg. Nagyon meg tudok szeretni embereket. Gyorsan lezajlik, mikor megmondom valakinek, hogy ne haragudjon, változtatni szeretnék az életemen, és a továbbiakban külön úton menni. Ezért talán úgy tûnik, hamar átgázolok másokon, de a konkrét lépést megelõzõ vívódási idõszak nálam akár évekig is eltarthat. Tárgyakhoz is erõsen tudok ragaszkodni. Legszívesebben viszszavásárolnék mindent, ami a múltamban a történelem során elkallódott. Volt is erre példa. Gyerekkoromban volt egy Orion rádiónk. Felnõttként, nem nyugodtam addig, míg rá nem beszéltem egy idõs házaspárt, hogy adják el nekem saját rádiójukat, ami ugyanolyan, mint a miénk volt. Most ott van az íróasztalomon, és nagyon szeretem. Ami az országot illeti, ahhoz is ragaszkodom. Néhányszor felmerült, hogy el kéne menni máshova. Elõfordult, hogy hosszabb ideig külföldön dolgoztam, de bárhol is voltam, mindig erõs honvágyam volt. Kötõdöm ehhez az országhoz. - Mi fontosabb, hogy el tudjál mondani bizonyos gondolatokat, érzéseket a zenén keresztül vagy, hogy mindez befogadásra találjon a közönségnél? - Fontos, hogy elmondjam, de ez csak saját vágyaim kielégítése. Nem azért tervezi a mérnök a hidat, hogy egyedül sétálgasson rajta, hanem hogy az emberek át tudjanak menni egyik oldalról a másikra. Egyformán fontos a kiáradás és a befogadás. Azonban a financiális végeredménynél sokkal elõrébbvaló, hogy a dalok eljussanak az emberekhez. - Elgondolkoztál valaha azon, hogy biztosan zenésznek kellett-e lenned? - Mindigis egyértelmû volt, hogy mûvész legyek, soha nem akartam más területre menni. A mûvészeten belül viszont sok lehetõség van, melyekbõl néhányat ki tudtam próbálni. A lemezemen, nem csak a zenéket, de a szövegeket is én írtam, én hangszereltem, gitároztam, énekeltem, ütõhangszereken játszottam, és hangmérnök is voltam. A színészet a mai napig vonz. Sikerült pár ízben ennek a szenvedélyemnek is áldozni. Nem tudom elképzelni, mi mást csinálnék szívesen. Nagyon szeretek fõzni, de nem hivatásszerûen, kötelességbõl. - Tételezzük fel, hogy kérhetnél egy új életet…. Hol, miként élnél szívesen? - Arra kérném a Reinkarnációs Hivatalt, hogy olyan éghajlatra küldjön, ahol mindig egyenletesen jó idõ van, tavasz és napsütés. Azt hiszem, a szakmát illetõen maradnék a mûvészetnél. Ezzel ki vagyok békülve összes nehézségével együtt. Az embereknek adni, mindenképpen csodálatos, zenészként, szociális munkásként, orvosként, költõként, mindegy. - Vannak elveid, amiket semmilyen körülmények között nem adnál
fel?
- Legfontosabb elvem, hogy hû legyek az elveimhez. Alkotásokban meg lehet újulni, más stílust kipróbálni. Azonban minõségi, politikai elvekben nem szabad kompromisszumot kötni. Fontosnak tartom, hogy a mûvész független ember legyen. Szimpatizálhat irányzatokkal, de ne legyen párttag, mert akkor elveszíti szuverenitását s már más érdekeknek lesz a szószólója nem tisztán a mûvészeteknek. - Milyen tulajdonságoddal nem vagy kibékülve, min változtatnál? - Nem vagyok jóban a súlyfeleslegemmel. Eredetileg sovány fiú voltam kiskoromban, de az evés olyan központi élvezetté vált az életemben, amit nem tudok kordában tartani. Vannak nagyon rövid ideig tartó fogyókúra hullámaim, aztán feladom. Nehezen tudom rávenni magam a testmozgásra. Néha nekirugaszkodom, rám tör a sportolhatnék, de hamar rájövök, nagyon fárasztó, nem nekem találták ki…, akkor abbahagyom. Az élet más területein is alkalmatlan vagyok spártai fegyelem betartására. Eleve nincs rendszer az életemben. - Kitartás? - Pingpongoztam, úsztam, hokiztam, bicikliztem, de mindent elég hamar abbahagytam. Az egyetlen dolog, amihez következetesen ragaszkodtam az a zene. Ehhez több kell, mint a másik nemnek való tetszés, vagy a divatkövetés. A zene mellett mai napig kitartok és sikerült is elérnem, amit szerettem volna. - Hat gyermeked van, nyárra várjátok a hetediket. Hogyan vélekedsz a gyermeknevelésrõl? - Felfogásom szerint a gyermeknevelésben sincs semmiféle fegyelem, rendszer. Ez nem biztos, hogy jó, mert széthulláshoz, vagy anarchiához vezethet. Olyan vagyok, aki hagyja az embereket úgy élni, ahogy nekik a legkényelmesebb. A gyerekek akkor fekszenek, amikor akarnak. Az iskola kezdetével, úgyis rengeteg szabályozást kapnak majd, melyek nagy részével szintén nem értek egyet. Saját diákéveimbõl kiindulva, a felelésektõl, dolgozatoktól való szorongás többet vett ki belõlem, mint amennyit valójában megtanultam a tizenkét év alatt. Nem vagyok szakértõ ebben a témában, lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, a gyermekeknek legfontosabb a családi béke és a szülõktõl kapott szeretet. Toleránsnak kell lenni az élet minden területén, fõként gyermekeinkkel. Ugyanakkor minél több gyereke van valakinek, annál inkább tapasztalja, hogy kell egyfajta határozottságot képviselni velük szemben. Én egyrészt megértõ vagyok a végtelenségig, másrészt határozottan viselkedem, mert ez erõt kölcsönöz. Így tudhatják, bármit mondok és teszek, jót akarok Nekik. Liberálisnak kell lenni, de emellett határozottan nevelni. - Megbántál valamit az életedben? - Nem érzem, hogy bármit megbántam volna. Minden negatív eseménynek voltak késõbbi pozitív következményei. Apróságokat tudnék csak említeni, amiken változtatnék. A válásom esetében is úgy vélem, nem lehet hibásokat találni. Két nem összeillõ ember konfliktusairól van szó, ahol nem szabad felelõsöket keresni. Összességében úgy látom, nagy horderejû dolgokban nem követtem el hibát. Ebben a kérdésben kicsit fatalista vagyok, és azt hiszem, az embernek van egy útja. Nem merem azt mondani, hogy elõre meghatározott, de létezik egy film, aminek van eleje, közepe és vége. Az is lehet, hogy ez a film már készen van, csak mi a szereplõk nem tudjuk, és nem úgy éljük meg mindennapjainkban. Folyamatában éljük a jeleneteket, ezért -hál` Istennek- nem tudjuk, mi vár ránk…. - Sziebig Tímea -
Mi van akkor hogyha az ember eldönti magában, hogy elindul egy úton, és az úton nehézség támad. Ha a könnyebb utat próbálja választani, akkor nem tudja azt az örömet adni és napokig benne marad a szálka, gondolkodni való arra, hogy miért választottam ezt, miért kerültem ki a nehezebbet. Mert az élet arról
je kerülõ feladatok közül a legnehezebbet válassza tudatosan, ez a szabadság. Ugyanis van egy aprócska része a dolognak. Az élet, ha valaki elé állít
e g y nehéz feladatot, azt csupáncsak azért teszi, mert méltónak látja a megoldására. Mert, ha nem látná méltónak, akkor el s z ó l , sem jutna a feladatig. hogy az Ez azt jelenti, e m b e r hogyha valakinek az megtanuljon életében adódik egy egy aprócska nehéznek tûnõ feldolgot, hogy az elé- adat, és ott elkezd a
tébe visszagondol, hogy ha volt egy nehéz döntés, vagy egy nehéz szituáció, vagy bármi nehéznek, sokszor szinte megoldhatatlannak tûnt, és azt felvállalta és nehézség súlyán megoldotta, - a kivitelezése lehetett ropgondolkodni, pant kínos és nehéz, akkor soha sem- de amikor a végére mit nem fog tudni megoldani. Minden ért a dolognak, akkor mindig ki tudta mamarad a régiben, és gát húzni, hogy sikevagy visszafordul, rült megcsinálnom vagy választja a könvalami olyasmit, nyebb utat. amirõl azt gondolAmikor egy tam, hogy ezt nem ember tudatosan feltudom megoldani. Ez vállal egy nehézséget, azzal bizonyos bármi lehet az életben. A bármibe én fokig a lelkület növemég belesorolom azt kedni fog. Azzal is, hogy a gyereket ugyanis, hogy megold egy nehéz felada- bepelenkázni elsõre tot lelkileg és szelle- ez lehet például ugyanolyan nehéz mileg is, de még fizifeladat. kailag is megváltozik Amikor az pillanatokig. Minember a nehézségedenki, aki a saját éleket tudatosan felvál-
lalja, akkor érzi a szabadság lényegi részét, jelentõségét. Ennek a lényegi résznek a legfontosabb része, hogy vállalom magamat, a saját énemmel, szellememmel, képességeimmel. Mindennel együtt, azaz tisztában vagyok önmagammal, hogy mire vagyok képes, és mire nem vagyok képes. Tehát az a lényege az egésznek, ha globálisan nézzük, hogy egy nehéz dolog az ember életében azért történik meg, hogy bizonyos fokig vizsgát adjon az életnek, de önmagának is arról, hogy azt a feladatot meg tudja-e oldani, vagy nem tudja megoldani, vagy bizonyos fokig tovább tud-e jutni, vagy nem tud tovább jutni. A szabadság azt jelenti, hogy bármi történik az életben, semmitõl nem szabad megijedni. Mert abban a pil-
lanatban, hogy az ember megijed és elkezdi a maga kis elméleteit gyártani
arra a dologra, akkor az csak elkezd nõni, és egyre nehezebb és egyre kivitelezhetetlenebb lesz. Ha ezt az ember nem csak, mint egy frázis gondolja végig, hanem ezt belülrõl is érzi, akkor az valóban olyan problémák megoldására ad lehetõséget, erõt, energiát, amit az ember el sem bír képzelni addig, amíg azt nem tudja átélni. Abban a pillanatban, amikor az ember a szabadságot szó szerint értelmezi, és érzi magában, olyan energiákat tud megmozdítani, amirõl elõtte még csak álmodni sem mert. Ez úgy tûnik sokszor, mintha megfoghatatlan dolog
lünk. Attól, hogy még kisebbek leszünk önmagunk elõtt, és önmagunk szemében. Mert a probléma megoldása soha nem másnak szól. Mindig annak, aki elõtt van a probléma. Ha az ember a könnyû utat választja, elérheti ugyan a célt, de mindig benne marad a szálka, egy gondolatiság az elõzõ állapotról, a probléma elõtti állapotról. Ez mindig ugyanígy kezdõ
és neki mer menni annak a nehézségének, akkor tudja, hogy csak ez van, és ez azért van, mert nekem itt valamit meg kell oldanom, valamit éreznem kell, valamit fel kell magamban szabadítanom,
hogy tovább tudjak menni. Ugyanis, amikor kikerüli az ember az utat, az azt jelenti, hogy valamit nem felszabadít önd i k : magában, hanem lemi lett zár önmagában. volna, ha a Visszabújik önmaga másik utat vá- rejtett világába, és lasztom? De ha ennek a visszabújásaz ember a problé- nak eredményeképmát fölvállalja és a pen mindig benne problémát megoldja, marad egy adag féleakkor soha nem tud- lem minden esetben. lenne, ja kimondani, hogy A félelem pedig minpedig a mi lett volna, ha, dig, minden formácivilág legter- mert nincs ha. Ezt óban, - mindegy, mészetesebb csak így lehetett, így hogy mitõl fél az emdolga, hogy az kellett, ez az egyetlen ber, póktól, a kutyákéletben semmitõl megoldás, nincs más. tól, a vízilovaktól, nem szabad félni. Míg ha a könnyebbik vagy akármitõl, Mert ha félünk, ak- utat választja, akkor mindig valamilyen kor valójában nem a tudja, hogy számta- betegségnek az alapdologtól félünk, lan pici megoldásnak ja. hanem önmagunk- tûnõ út van, de akkor - N. S. tól, hogy kudarcot abból egyikbõl sem vallunk a megoldás tanul. De amikor az következtében, így a ember egy adott sikertelenségtõl fé- problémát fölvállal
A félelmeket három fõ kategóriára lehet osztani: fizikai, szellemi, lelki. A fizikai dologtól való félelem, általában a másik személy fizikai közelségétõl, vagy tárgytól vagy állattól való félelemet jelent. Tehát az a lényeg, hogy valamitõl, ami tárgy vagy élõ. A szellemi félelem megnyilvánulhat az esetek többségében más ember jelenlététõl. Nem fizikai jelenlététõl, hanem más ember gondolatától. Ez attól van, hogy nagyon sok ember fizikailag fél. Észrevettem, ez nagyon nagy hiba, hogy fél a problémák megoldásától. A probléma megoldás azt jelenti, hogy nem akar vitatkozni. Tehát, amikor a másik elõjön egy adott problémával, hogy például ki fõzzön kávét, és ezt agresszíven, lendületesen mondja, akkor egy másik ember automatikusan, hogy ne legyen ebbõl vita, mert a másik hangereje már elnyomja, automatikusan megy kávét fõzni. Mindig mérgelõdni fog, minden egyes kávéfõzésnél, hogy mi a büdös fenéért kell nekem kávét fõzni, pedig senki nem mondja neki. Igaz egy idõ után, már mindenki rá fog nézni. Mert mondjuk van 6 ember, vagy 10, és egy hangadó azt mondja: “Valaki fõzzön kávét!” Tehát erõteljesen és használja a saját hangjának az erejét, vagy tudatosan vagy tudattalanul. A leggyengébb ember, aki legjobban nem tudja a vitát megoldani, kezelni, felvállalni, tehát nincs problémamegoldó készsége, az egyszerûen fogja magát, és bemegy kávét fõzni. Egyszerûen nem mérgelõdik, hanem azt mondja: Van idõm, majd megcsinálom. Tehát elkezd ideákat gyártani. Tudja, hogy ez az egész nem igaz, mert érzi, hogy nem mondta neki senki, hogy te csinálj kávét, de bement és megcsinálta. A második, harmadik, negyedik esetnél, minél többször fordul elõ ez az eset, annál többször fognak ránézni a kávé szó elhangzása következtében: “Miért
nem mész már kávét csinálni?!” Ezt a másikok már automatikus reflexként fogják kezelni, tehát létrejön a csoporton belül egy hierarchia. Tehát van egy hangadó, a kávé ivó, és alatta sorban azok, akik elkezdenek nézni arra, aki automatikusan megy kávét fõzni. Ez mind azért van, mert nincs bennük problémamegoldó készség. A problémamegoldó készség nem azt jelenti, hogy én elkezdek vitázni, hogy fõzzön kávét, aki akar, hanem elkezdek arról beszélni, hogy miért akarsz kávét inni és miért nézel rám, hisz te kéred a kávét, a te saját, szabad akaratodból. Így ember embert nem irányíthat, nem birtokolhat. Tehát, te nem teheted meg azt, hogy az én belsõ világomra hatást gyakorolsz. Ezt így könnyû elmondani. A legtöbb ember ilyenkor elkezd szorongani, amikor ilyen feszültségprobléma kezd kialakulni. Úgy oldja meg az adott problémát, hogy vagy elmegy kávét fõzni, vagy legközelebb nem megy ilyen szituációba bele. Mindez abból adódik, hogy fél a másik ember szellemi közelségétõl, tehát attól, hogy a másik ember energiája, gondolata, agresszivitása, megnyilvánulása, tehát az egész ember szellemi lénye rátelepedik a másikra, és ez elnyomja. Az érdekes dolog, mert az emberi tragédiáknak a 80%-a innen indul ki. Emberek közti kapcsolatok megromlása vagy elferdülése ilyen dolgokból indul ki, amikor egyik ember a másiknak behódol. Az hódol be, akinek nincs vitamegoldó készsége. Ez mindig egy dologból, csak egyetlen dologból adódik, nem vállalja el saját maga lelkiségének az útját. Tehát nem gondolja végig, hogy õ azért van ott, mert jól érzi magát, tehát ezt direkt választotta. De a kávéfõzésben nem érzi jól magát. Miért kell neki? Mert kényszerûségbõl csinálja. Ha kényszerûségbõl csinálja, az nem okoz a számára sem örömet, sem szabadság érzetet, sem felszabadulást. Ha ezt mind nem okozza, akkor más elvárásá-
nak tesz eleget, tehát más helyett cselekszik, gondolkodik, tesz-vesz, mindent. Ezáltal az õ szabadságát, azaz a saját belsõ világának a szuverén tisztaságát egyszerûen fogja, bezárja, összecsomagolja és beledobja a szemétbe. Nem érdekli. Pontosan azért, mert ez nagyon sok ember számára fájó dolog, elkezd ideákat gyártani arról, hogy legalább akkor nem vitatkozott a másik. Ez nem igaz, mert csak ettõl fog igazán vitatkozni a másik. Mert ha valaki minél többször megy így el kávét fõzni, annak egy idõ után azt is mondják, hogy csinálj mást is, meg megint mást. Egyszer csak azt veszi észre, hogy õ dolgozik egész nap, míg a másik üldögél egész nap. Úgy érzi, hogy ez így helyes. Nem igaz ez az egész addig, amíg ki nem tudja mondani, hogy ez nem jó így, hisz szabad ember vagyok, és jogom van ahhoz, hogy szabad utamat járjam, azaz önmagamat valósítsam meg. Itt az emberek nagyon sokszor beleesnek egy hibába az önmegvalósításnál. Nem az az önmegvalósítás, hogy én másnak okozok fájdalmat lelkileg, szellemileg vagy testileg, vagy mást hátrányos helyzetbe hozok azért, hogy én a céljaimat el tudjam érni. Az az önmegvalósítás, hogy a saját tervemet, elképzelésemet, alkotásomat úgy tudom megvalósítani, hogy egyensúlyba kerülök a másik emberrel. Tehát semmiféle problémát nem tudok neki okozni. Akkor éri el az önmegvalósítás azt a tényt, hogy én egyensúlyba tudok kerülni a világgal.
Amikor valaki eljut odáig, hogy saját félelme elkezd itt szellemileg megnyilvánulni úgy, hogy elindul kávét fõzni, ez még mindig kezelhetõ egy dolog. Akkor kezdõdik a probléma, amikor a másik ember puszta hangjára, vagy a másik ember rágondolására már automatikusan megy kávét fõzni, mert tudja, hogy ... Ez a rettegés, és ez lelki fájdalom. Ebbõl a lélek elkezd torzulni. Ez a legrosszabb állapot, amit egy ember el tud érni, de ebbõl lehet a legtöbbet tanulni, ha ebbõl el tudja mozdítani önmagát valamilyen irányba. Ez a lelki torzulat nem, hogy ideákat kezd el gyártani, mint a szellemi megközelítése a dolognak, hogy ez így jó, hanem elkezdi a maga életét abba az irányba terelni, alkotni, belevinni, hogy mindenben a másiknak eleget
tegyen. Mindenben. Ez már nem szellemi probléma, ha problémaként kezeljük, hanem lelki. Ugyanis a saját életerejét, amit a lélek motivál, a saját életerejét teljes egészében átteszi tálcán a másiknak. Apró felkiáltással, hogy kezdjél már vele valamit, mert én nem értek hozzá. Ugyanis nem ezt gondolják az emberek, de ez az értelme. Ha nem ez lenne az értelme, akkor megint oda jutnánk, ahol az eleje volt, hogy “ menj és fõzz magadnak kávét. Én már megtettem, most rajtad a sor, hogy te szerezz nekem örömet”. Amikor az ember ezeken a dolgokon túljut, tehát a testi, szellemi, lelki fájdalmakon, még mindig nem beteg. A lelki fájdalom, amikor látszólag megszûnik, és úgy érzi, hogy egyensúlyba kerül. “ Tök jó, jön
haza, megyek kávét fõzni”, tehát természetessé válik a dolog. Akkor kezdi észrevenni, hogy itt fáj, ott fáj, amott fáj, kicsit hányingerem van, nem látok rendesen. Ez azt jelenti, hogy a torzulat elérte célját, megszûnt neki a kommunikáció képessége, tehát nem ad át semmilyen információt a tudatnak a külvilág felé, teljesen természetessé vált az adott probléma, azaz élethelyzetté, életszituációvá, azaz az élet részévé. Abban a pillanatban, amikor ez így beállandósul, az emberi tudat ezt elfogadja, és nem fog onnantól fájni a dolog. Néha-néha vannak kitörési kísérletek, de csak ritkán. Lényeg, hogy nem fáj. Amikor nem fáj egy dolog, akkor kezdõdik annak fizikai megnyilvánulása, azaz akkor jön a betegség.
Érdekessége és legdurvább példája ezeknek a dolgoknak a szívinfarktus. Az mind a három folyamaton végig megy. Elõször van, amikor valaki valakire elkezd érzelmileg rá hatást gyakorolni, azzal kezdõdik minden infarktus, hogy elkezdi nehezen venni a levegõt. Nem tudja, hogy mi baja van, de nehezen veszi a levegõt. Épp, egészséges, jó a pulzusa, minden rendben van, de valamiért nehezen veszi a levegõt. Ha részekre lebontjuk. A levegõ az életteret jelenti ott, ahol az ember él, jól érzi magát, ahol igazából kedve szerint lenne, mert azt a sorsot választotta. Amikor nehezen kezd abban az élethelyzetben levegõt venni, úgy érzi... nem a levegõ, a helyzet, a szituáció. Ez a dolog fizikai megnyilvánulása. A szellemi megnyilvánulása az, amikor a másik személlyel elkezd úgymond vitába keveredni, és ezt tartják természetes állapotnak. Mert a vita
állandósul köztük, és egyre gyakrabban kerül köztük kimondásra az ellentét. Mert mindegyik meg akarja magyarázni a másiknak, hogy hogy a fenében lenne helyes õ szerinte. A másik is azt mondja, és így vitáznak, és azt mondják, hogy tök jól megvagyunk, mert egyetértünk, mert mindegyik kimondja, amit akar. Igen, kimondja, de semmi nem történik. Ezért kimondják újra és újra, és ennek jele képpen meg szokott nyilvánulni az a része, amikor elõször van a nehéz légzés, utána elkezd egy picit szúrni elõl, tompán mintha nyomna valami. Nem tudja, hogy mi, csak egy pici nyomás. Ez még mindig nem probléma. Majd elkezd hátul is szúrni. Akkor kezdõdik a probléma, mert ez szellemi része a dolognak. A lélek félelme akkor nyilvánul meg, amikor már nincs fájdalom, csak nyomás, innentõl a talpig. Úgy érzi, hogy a másik
ember gondolatai egésze egy burkot bont köréje, és abban kell neki létezni, nem tud kitörni belõle. Mert azt kell csinálni, amit a másik jónak lát, vagy a másik azt csinálja önzõ módon, amit õ jónak lát, és semmilyen külsõ tanácsot vagy segítséget, vagy gondolatot nem fogad el. Amikor az, akin ez a burok van érzi, hogy nem ez a jó, nem ez a járható út, de már nem tud mit tenni, akkor jön ez a belsõ idézõjeles csend, tehát feladja a kísérletezést, a továbbiaknak a keresését, megoldását. Akkor az egész testre kiható éri a szervezetet. Amikor ez a nyomás állandósul, akkor egy nagy szúrás, és megtörtént a baj. Ha végiggondoljuk, akkor ezek a folyamatok érvényesülnek a legsarkosabb példánál, a szívinfarktusnál. Így érkezik el a halál pillanata. Nem ezek a legsarkosabb betegségek a leggyakoribbak, hanem vannak sokkal kisebbek is.
A Karaván Kiadó szervezésében, és a a Videopart Kft., valamint a Kodak Hungária üzleti támogatásával hegymászó expedíció indult 2002 júniusában. A túra résztvevõi voltak: Bachta Tibor, Szabó László, Szabóné Kelemen Eszter, Dr. Sipos Gábor, Sipos Anikó, Czanik Csaba Árpád. Az út elõkészületei elsõdlegesen a fizikai felkészülésbõl álltak, mivel az már az út elején korán kiderült, hogy hazai viszonylatban az expedíció jelentõs támogatásra nem számíthat. Hogy ennek mi lehetett az oka ezt így utólag kár körüljárni, hisz mi jól éreztük magunkat Afrika csúcsán. Láthattuk azt a megdöbbentõ látványt amint felkelt a Nap és Afrikára mosolygott. Soha nem fogom elfelejteni. Ott fenn a csúcson valahogy elkerülik az embert az olyan ostoba gondolatok, melyek valójában olyan nevetségessé teszik sajnos ezt az embert és lelket próbáló, életveszélyes kihívást. Túl a
Stella Point-on, ahogy az ember felér a kráter peremére, s rálát az Uhuru csúcsra, - s közben mi tagadás szorítja a torka, próbálja visszatartani a könnyeit. S ekkor megáll egy pillanatra, látja, ahogy messzi keleten kel a nap, látja a hatalmas vulkánikus krátert, körülötte a gleccser foltokat, s közben azon elmélkedik miért van itt. S rájön, mert mindenki rájön ott fennt, - de nem csak fennt, hanem bármeddig is menjen azon a hegyen hogy ez nem mindennapi dolog. S miért? Hát nem a varázsa ami lenyûgözõ, nem a látvány, ami csodálatos, hanem valami másról szól ez az egész. Valamirõl, ami túlmutat sejtek és molekulák kusza kavarodásán, s egy aprócska villanással rávilágít arra, hogy mennyire törékeny az emberi élet. Persze ott fenn, túl a Stella point-on, állni az Uhuru csúcsán kézzel fogható közelségbe kerül ez a törékenység, s az ember érzi, a HALÁL sétál mellette. De nem ez a megdöbbentõ felismerés,
hanem az amikor megnyugtatja ziháló tüdejét, s vele együtt lecsillapítja gondolat tolulását, s ráébred arra, hogy a világ bármely pontján, - akár a lakása nappalijában, akár az utcán sétálva, vagy épp bokáig láva hamuba sétálva az Uhuru csúcsán, - bármelyik pillanatban megszólíthatja és magával ragadhatja az amitõl a legjobban fél. S érdekessége a dolognak, hogy maga a csúcs sokkal inkább érzékelteti az emberben - legyen az bármilyen fáradt - és azt hozza felszínre, hogy az élet amilyen törékeny, oly annyira szilárddá is tud válni ha megõrzi hitét és méltóságát. Nekünk sikerült fenn állni a csúcson. De ez számunkra nem, mint trófea nyilvánul meg, s nem mint egy leküzdendõ célpont, sokkal inkább csend, méltóság, tisztelet, s köszönet a hegy iránt. Mert, hogy fenn jártunk, azt neki is akarnia kellett. - Czanik Csaba Árpád -
A Korintoszi-öböl északi szegélyétõl több órás utazást követõen érték el a zarándokok az 570 méterrel a tengerszint felett, a Parnasszoszdéli lejtõinek sziklái között rejtõzõ jóshelyet. A görögök Gaia - a Földanya - tiszteletére emelték itt templomaikat, de ásatások során napvilágra kerültek egyéb építmények is, pl., egy hétezer személyes stadion, és egy szabadtéri és fedett versenypályájú tornacsarnok is. A legenda szerint Püthia a talaj egyik mély nyílása fölé helyezett állványon ült, és a hasadékból feláramló kénes gõzöktõl és babérlevél rágásától transzba esve mondta homályos, sokféleképpen értelmezhetõ jóslatait. A jóslatkérõknek rituális tisztálkodáson kellett átesniük a Kasszotisz forrás vizében. A szertartás során hideg vizet locsoltak egy kecskére, s amikor az állat kellõen reszketett, akkor feláldozhatták, s a kérdezõ Apollónhoz fordulhatott. A zarándokok kis táblákra írták kérdéseiket, melyeket aztán átadtak Püthiának, aki révületbe esve artikulálatlan hangon adott választ azokra. ezeket a válaszokat egy pap értelmezte, és a jóslatot versbe foglalva adták át a kérdezõnek. Delphoiban népszerûségének fénykorában három jósnõ is mûködött, hogy az igényeket kielégíthessék. A mondák szerint Kroiszosz, Lüdia királya (Kr. e. 560546) próbára tette a Delphoi jósda igazmondását. Küldöttei azonos idõben több jósdába elvitték a király azon kérdését, hogy mit csinál a király éppen abban az órában.
A válasz csak Delphoiból érkezett meg helyesen. Amikor azonban Kroiszosz a perzsa birodalom megtámadása kapcsán kérdezte a jósdát, onnan kétértelmû választ kapott: a támadás megsemmisít majd egy nagy birodalmat. Kroiszosz saját gyõzelmét vélte kihallani ebbõl a jóslatból, megtámadta Perzsiát, a csatát azonban elvesztette, s Lüdia perzsa uralom alá került. Néró római császár (5468) is kapott figyelmeztetést Delphoiból, mely szerint óvakodjék a 73. évtõl. Kiderült, hogy ez a célzás a császár utódjára, a 73 éves Galbára utalt. Kr.e. a II. században Delphoi a rómaiaké lett, befolyása és tekintélye hanyatlóban volt, mivel egymással szemben álló államoknak - pl., Spárta és Athén is elkötelezte magát. Néró császár maga több, mint 500 szobrot zsákmányolt a szentélybõl. Amikor Julianus
császár (360366) kérdéseire válaszolt, már csak korábbi önmagának árnyéka volt. A jósda Julianusnak szóló felelete egy szomorú pusztulás folyamatát idézi fel: “Ezt közöld a királlyal: romba dõlt a dicsõ templom, nincs tetõ Apollón feje felett ...” Az egykori legendás jóshelyet Theodosius keresztény császár 380 táján hivatalosan is bezáratta. Egy nagyívû, új vallás elûzte a Gaia tiszteletét hirdetõ kultuszt. A hely fokozatosan eltûnt, betemetõdött, majd ráépült egy falu. 1892-ben azonban az egész települést lebontották, lakóit elköltöztették. Théophile Homolle, francia régész vezetésével elkezdõdtek a feltárási munkák, melynek eredményeként napjainkban is megtekinthetõek az egykori legendás Delphoi romjai. - Hegedûs Piroska -
Akkor, amikor az ember nekimegy a falnak, és nem tudja az adott probléma megoldását. Tehát, amikor olyan dolog történik a környezetében, ami már zavarja, idegesíti, bosszantja, tehát az életerõ, a gondolatiság, a személyes szabadság úgy érzi, hogy kezd bekorlátozódni. Amikor az ember elkezd kiabálni, az azt jelenti, hogy kezd ideges lenni, kezd feszültté válni, ami az azt jelenti, hogy elkezd a problémával nem azonosulni, hanem elkezd a probléma rátelepedni, és úgy mint egy nagy dunyha alól, nem lát ki alóla. Tehát, magyarul, a feszült ember soha nem fogja meglátni a probléma megoldását, ha mosolygós lenne, elkezdené megoldani a problémát. Gondoljuk csak végig. Amikor van egy probléma, és elkezdünk rajta nevetni, mosolyogni, a mosoly
után mindig meg tudjuk oldani. Valahogy mindig rájövünk, hogy mi a megoldás. Amikor elkezd az ember feszülté válni, egyszer sem old meg semmit, nem mûködik a dolog. Fontos dolog, hogy tudjunk mosolyogni, akkor tudunk elõbbre lépni. Ha nem tud valaki mosolyogni, akkor vissza lép, ugyanis a mosoly jelenti mindig azt, hogy kinyílik a tudat, éberré válik, a szellem. Ha a test elõtérbe kerül, mindig egy dolog történik, a falnak megy. Nincs más. Ugyanis, ha egy adott problémát az ember nem tud feldolgozni, és ingerülté válik, az mindig minden esetben elindít egy belsõ energiahalmazt, egy belsõ energiafolyamatot. Ugyanis azt az energiát, amit arra fordít, hogy indulatos lesz, lehetne másra is fordítani. Van egy csalafintasága az emberi létnek, ugyanis az ingerült ember csak energiához jut. Hiszen minél ingerültebb valaki, annál energikusabb lesz, ilyenkor szippantja magához az ember az energiát. De azzal valamit kellene csinálni! Ha nem tud vele mit csinálni, az az energia egy idõ után olyan lesz, mint a télikabát nyáron. Elkezdi agyonnyomni, és õ elkezdi alatta kényelmetlenül érezni magát. Tehát az a lényege, hogy
magára vesz egy csomó energiát, ugyanis az ingerültség valójában harc az életerõért. Harc azért, hogy bebizonyítsa két ember, akár szülõ-gyerek, akár bármilyen viszonyban lévõ emberek, hogy melyiküknek van nagyobb joga meghatározni a másiknak, hogy mit csináljon. Érdekes dolog, amikor a szülõ a gyereknek megmondja: Ezt nem szabad! A gyerek ugye nem csinálja, de vannak pillanatok, amikor a szülõnek ettõl lelkiismeret-furdalása van: Miért nem szabad? Õ is megcsinálta annak idején, és ennyi erõvel a gyerek is megcsinálhatná?! Hisz ettõl nem fog összedõlni a fél világ, sõt a gyerek jól érezné magát?! ... De azért az most igen jó, hogy most legalább meg tudtam neki mondani, hogy ezt nem csinálhatja. Ha az ember így magába szívja az életerõt, akkor elõbb-utóbb ez az életerõ összeroppantja. Csak gyûlik, és egy idõ után baj lesz belõle, ugyanis a sok energia is bajt tud okozni. Amikor az ember elkezd mosolyogni, akkor is ugyanígy jön az életerõ, sõt több, csak ha mosolyogsz, s akkor együtt mosolygunk, és majd együtt beszélgetünk. Ha beszélgetünk, akkor õszinték tudunk lenni, és ha õszinték vagyunk, akkor már szabadok.
- AN -
dolásból kerültem Málnai Istvánhoz, elsõ edzõmhöz, aki Budapesten a végtaghiányos gyerekeket tanítja meg úszni. Igazi úszásról, azonban, csak 1995-tõl beszélhetek, amikor egy baranyai kisfaluból beköltöztünk Pécsre és Toljabácsi keze alá kerültem. Lassan kikerekedik egy élsportoló életének eddigi rövid története. A napi edzések során az edzõk felfigyeltek a jobb képességû gyerekekre, akikre több idõt és energiát szántak. Így választották ki Dórit is, aki már az elsõ országos versenyén, az 1996-os Országos Ifjúsági Bajnokságon három aranyérmet szerzett. Talán ez volt egy élsportoló pályafutásának kezdete. - Sajnos számunkra, mozgássérültek számára, nem rendeznek annyi versenyt évente, mint egészséges sportolótársaink számára. És amit rendeznek, az sem regionális, vagy helyi, hanem csakis országos. Így hát az elsõ megmérettetésem után az elért eredmény láttán az edzõm még több feladatot rótt ki rám. Egy-egy nagyobb verseny elõtt akár tizenegy edzésen is részt kell vennem, napi két alkalommal, reggel este másfél - két órában.
Szinte pezseg a víz a pécsi Apáczai Nevelési Központ uszodájában. Most épp a „nagyok” edzenek. Róják a távokat oda-vissza, oda-vissza. Szép, izmos, kidolgozott testû fiúk, lányok közösen. Dóri is velük együtt edz. Tolja-bácsi, Dr.Petrov Anatolij stopperrel a kezében irányítja az edzést néha szigorúan, máskor egy-két dicsérõ szó kíséretében. A sikerért meg kell dolgozni, ezt mindnyájan tudják, de azért jól esik néha egy kicsit többet lustálkodni, egyébként is ki szeret kora reggel kiugrani az ágyból és órákat szenvedni? Vége az edzésnek. Még pár perc és Dóri frissen, csinosan ül le a kispadra mellém. - Mennyire magányos egy úszó élete? Mire gondolsz a leúszott hosszú távok alatt? - Elég magányos ilyenkor az ember. Nagyon mélyen is el lehet gondolkodni, de van olyan, hogy csak a monotóniát érzem faltól-falig. Hosszabb távokon annyira el tud kalandozni a fantáziám, hogy sokszor azt sem tudom hol vagyok. Ilyenkor rendszerint az edzõm ébreszt fel, hogy "Kisasszony, megint elméláztál!" - Benneteket nézve, néha az az érzésem, hogy úgy érzitek magatokat "mint a hal a vízben". Mindig is szeretted a vizet? - Hatéves koromban tanultam meg úszni. A vizet mindig is szerettem, mondjuk, úgy nyakig. De nyaktól fölfele? Kiskoromban az egész Balaton tudta, hogy Pásztory Dóri szemébe egy csepp víz jutott. Egyébként, orvosi javaslatra kezdtem el úszni. Ha ezt nem teszem, ma talán a bal kezem egyáltalán nem tudnám használni. Az úszás az egyetlen olyan sportág, ami minden izmot természetesen megmozgat. Ilyen meggon-
A kemény edzések újabb jó eredményeket szültek. Az 1999-es EB-n Dóri rögtön aranyért úszott 200 vegyesen, így bekerült az olimpiai csapatba. Újabb kemény edzések következtek, majd a nagy álom, a Paraolimpia. Minden sportoló álma. Ám a nagy örömbe, egy kis üröm is vegyült. Edzõje nem fért bele a csapatba. Így hát önköltségen, szponzorok segítségével utazott Sydneybe. - Mesélj pár szót az olimpiáról. - Életem legnagyobb élménye volt. Kétszáz vegyesen aranyat, száz pillangón bronzot szereztem. Jól szerepelt a magyar válogatott is, hiszen 23 érmet (4 arany, 5 ezüst, 14 bronz) hozott haza. Együtt örültünk a sikereknek és egymást vigasztaltuk az esetleges kudarcok után. És ami fantasztikus volt, ott senki sem gondolt arra, hogy mi mozgássérültek vagyunk. - Apropó, mozgássérültek. Úgy tapasztalom, hogy itt, az edzéseken veletek soha sem kivételeznek. Ugyanúgy edztek, akár csak az úgy mondott egészséges társaitok. Ez célravezetõ? Sosem érzitek azt, hogy nekik sokkal könnyebb? - Az eredmények azt bizonyítják, hogy jobb az, ha mi, a végtagsérültek együtt edzünk egészséges társainkkal, hiszen mi edzés közben akaratlanul is hozzájuk mérjük magunkat, õk a húzóerõk. És amit még fontosnak tartok megjegyezni, mindaddig, amíg számunkra csak évi 3-4 versenyt rendeznek, az egészséges társaink számára akár 20-at is, így õk mindig toppon kell legyenek. Nekem eddig sosem jutott eszembe, hogy „Hû, ezzel az eredménnyel a sorstársaim között elsõ is lehetek!”, én mindig a jelenlévõkhöz mérem magam. Lehet, hogy furcsa amit állítok, de én egész értékû embernek érzem magam. - Kényes kérdés, de ha már te hoztad szóba, megkérdezném: Éreztették-e veled
valaha, hogy te más vagy, valahogy kilógsz a sorból, azt hogy testi-fogyatékos vagy? A gyerekek világa elég szókimondó, sõt azt is mondhatnám, hogy kegyetlen. - Ó, én szegény. Hát persze. Egész életem errõl szól. Engem soha, sehol nem fogadtak el – jön a válasz, majd vidáman felnevet Nem, engem nem ilyen fából faragtak. Állítólag az óvodában, akkor még Palotabozsokon laktunk, kicsúfoltak a pajtásaim, de én erre már nem emlékszem. Amikor beköltöztünk Pécsre, már iskoláskorú voltam és itt mindenki elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Nekem igy természetes az életem. Lehet, hogy furcsa, de én még soha sem kívántam, hogy a társaimhoz hasonlítsak, mondjuk. Legyen nekem is tíz ujjam. - Tehát, ez a testi fogyatékosságod sosem okoz neked gondot, sõt nyíltan, vidáman elcsevegsz róla bárkivel, ha az elõ jön egy beszélgetés során? - Számomra errõl beszélgetni egyáltalán nem kellemetlen, hiszen ha ez nem így lenne, valószínûleg sosem lehettem volna olimpiai bajnok, nem jártam volna körbe a világot, nem ismerkedhettem volna meg sok érdekes emberrel, akik eddig is sokat segítettek nekem. Sõt, azt is mondhatnám, hogy ez épp ellenkezõleg, pozitívan hat ki életemre, sokszor ebbõl merítek erõt a jövõ küzdelmeihez. - Magánélet, barátok? - Van egy jó pár, hála Istennek. Fõleg az iskolámban, az osztálytársaim körébõl válogattam ki õket. Én nagyon nyitott vagyok, nekem sosem okozott problémát barátokat szerezni. - És õk, most, nem sztárolnak téged? - Én nem vagyok sztár. Sõt, az olimpia után, amikor a sajtó felkapott kissé rosszul esett nekik, hogy velük kevesebbet tudtam együtt lenni. Az olimpiára való felkészülés idõszakában 3-4 hónapig nem jártam iskolába, ma is magántanuló vagyok, akkor egy kicsit el is távolodtunk egymástól. Ma is, ha csak egy kis idõm van, bemegyek az iskolába, csak azért, hogy találkozhassak velük. Nem szeretnék teljesen kiesni ebbõl a számomra nagyon kedves közösségbõl. - Gondolom ennyi elég is volna a tanulásról. Pár szót a szórakozásról is. - Hobbim a Forma l, a Mc Laren Mercedeseknek drukkolok, no meg a PVSK MiZó lányainak. Természetesen , ezen kívül minden egyéb olyasmi érdekel, ami egy mai normális fiatalt: a zene, a diszkó, csak sajnos erre kevesebb idõt áldozhatok mint a velem egyidõs társaim. Számomra a nyár a kínok - kínja. Amikor mindenki más nyaralni megy én napi két edzésen veszek részt, közben eszem és alszom. És ez ismétlõdik nap mint nap. Négy év után, tavaly voltam elõször nyaralni az édesanyámmal. Amikor pedig, úgymond népszerû lettem, még több elfoglaltsággal járt. Több helyen is sorozatban fel kellett lépnem, reprezentálnom. Egy idõ után ez is fárasztó. - Volt-e életedben és ha volt melyik volt az a pillanat, amikor meg szeretted volna állítani az idõ kerekét?
- Persze, hogy volt. Sydneyben. Jó volna azt a három hetet néha visszaforgatni. Szerencsére akkor és ott az ember még nem fogja fel mekkora súly nehezedik a vállára. Egy országot képviselsz. Csak akkor fogod fel, amikor a himnusz csak neked szól. És akkor rájössz, hogy érdemes volt harcolni, naponta megküz-
deni a távokkal, századmásodpercekkel. - Hogy érzed, az elért eredmények hány százalékban köszöhetõek a te munkádnak és menynyi köszönhetõ az edzõidnek? - Hát ez egy elég összetett képlet. Kell egy bizonyos adag akaraterõ, amit nem lehet tanulni, egy jó adag tehetség, amivel születni kell és egy nagy adag szerencse, aminek kialakításához bizonyos jól bevált módszerekkel már hozzá lehet járulni. De mindezek mellett kell egy biztos háttér, és ez számomra az edzõm. - Tehát, számodra õ a tuti? - Inkább úgy fogalmaznék, hogy apaleány kapcsolat van közöttünk. A technikai részletek, az edzésterv kidolgozásában õ a profi, tökéletesen megbízom benne. A lelki segítséget, azt pedig megkapom édesanyámtól. Így kerek a világ. Én hiszek bennük. - Apropó hit. Rajtuk kívül még kiben vagy miben hiszel? - Én nagyon sok mindenben hiszek, sõt azt is mondhatnám, mint minden sportoló kissé babonás is vagyok. Úszás elõtt mindig külön rituálém van: mély levegõt veszek, megigazítom a sapkámat alig pár másodperccel a start elõtt. Aztán itt van a 4-es szám, a felálló ormányú kabala-elefántok mindig szerencsét hoznak (van is belõlük több tucatnyi ), van egy szerencsét hozó fürdõruhám is, amit rövidesen ki kell selejteznem, mert már elkopott, és még sokáig mesélhetnék a kabaláimról. És még van valami, amiben mélyen hiszek, ez az agykontroll. Több tanfolyamon is részt vettem, Sydney elõtt minden este otthon „leúsztam” a segítségével a 200 vegyest, és meg vagyok gyõzõdve, hogy ez is segített abban, hogy gyõzni tudtam. Amit az agyunkba beprogramozunk, annak teljesülnie kell. - Ezek után jogosan kérdezhetem meg, mi a te életfilozófiád? Mit tervezel a jövõre? - A világ így szép, ahogy van. Ennek egy kis része vagyok én. Pillanatnyilag még élsportoló, mondjuk még két évig, aztán majd
Szegeden szeretném folytatni tanulmányaimat médiaszakon. PR-menedzser szeretnék lenni és a már megszerzett német középfokú nyelvvizsgám mellé angol nyelvismeretet is szeretnék szerezni, lehetõleg egy egyéves kint tartózkodással. Csak ilyen földhözragadt terveim vannak. - Azt azonban nem tagadhatod, hogy a sikereid után mégis megváltozott az életed. - Nagyon szeretném azt mondani, hogy semmi sem változott meg körülöttem, de ez nem igaz. Hála Istennek, pozitív irányban sok minden változott. Lehet, hogy szerénytelenségnek tûnik, de úgy érzem, hogy általam, rajtam keresztül egy kis kapocs alakult ki a mozgássérültek és a média között. Az olimpia után sokat szerepeltem a médiában, több helyen is megfordultam és ezáltal az ország megismerhette a „mi világunkat„ is és az emberek rájöttek, hogy nem kell tõlünk félni, sõt sajnálni sem kell bennünket. Én például az olimpián több más sportolóval barátságot kötöttem, ott az egész csapat összetartott, azóta is drukkolok nekik. Azt kell a világnak megérteni, hogy a sérült emberek világa nem egy zárt közösség akiktõl távolságot kell tartani, tartózkodóan kell viselkedni. Számunkra, akik testi fogyatékossággal születünk, ez a természetes. Mi nem is tudnánk másképp élni. Számunkra ez a normális. Talán csak azok lógnak ki a közösségünkbõl, akik egészségesen születtek és csak késõbb veszítették el végtagjaikat. Õk nehezebben dolgozzák fel a traumát. De az is igaz, hogy közöttünk, sportolók között nehéz olyat találni, akinek ez lelki problémát okozna. A sport egy olyan pluszt ad, ami átsegít ezeken a nehézségeken is. - Mikor érezted úgy, hogy ez az általad képviselt sportdiplomácia elérte a célját? - Elõször, amikor az elsõ sikereim születtek, bevallom, erre még nem is gondoltam. De utána, amikor már úgymond népszerû lettem, és több helyre is meghívtak, mint például a télen a Pethõ Intézetbe Mikulást eljátszani a sérült gyermekeknek, egyre jobban belelendültem ebbe a szerepbe. És amire nagyon büszke vagyok, az egri uszoda ünnepélyes átadásakor Kovács Ágival együtt úszhattam és akkor senki sem azt nézte, hogy én mozgássérült vagyok, hanem csak azt látták, hogy két olimpiai-bajnok együtt úszik. - Bandi András -
- Mi lesz veletek akkor, ha történetesen Klára ter-
lyen volt fiatalon, csak az általa hiú ábrándként felépített böl A szó mélyen meglepte Tihamért, hisz mindig csesség és világ, amit bölcsesúgy volt a gondolatvilágában, hogy egy eljövendõ élet érke - ségnek tart természetesen, azt zése, az várás, várni kell, és ezért is nevezik várandóságnak jelenti és azt jelképezi, hogy saés nem tehernek. Teher akkor, hogyha úgy érkezik egy új ját félelmei által felépített egy élet, hogy az emberek nem várják, nincsenek rá felkészül - olyan világot, amiben el tudná ve, vagy pedig szándékukban sincs, hogy azt az új életet el - viselni az életet, és ennek az el fogadják. Halotta a nõ hangját, ahogy az folytatta halk, viselésnek egy formáját tartják sokan bölcsességnek. Ez nyugodtnak tûnõ beszédét, és szemét még mindig az asz- igazából feladás, igazából mindenki a lelke mélyén ugyantallapra szegezi. olyan marad, mint amilyen volt fiatalon, csak az élet meg - Mi lesz veletek akkor, hogyha Klára más álla - nyilvánulásai okozta félelmek és fájdalmak tették óvatopotba kerül, hogy fogja folytatni az iskolát, mibõl fogtok sabbá az embert, tették gyávábbá, és ami a legfontosabb, megélni? Látom, ragaszkodtok egymáshoz, és ez jó. Látom, õszintétlenné saját magával szemben. szereted a lányomat, ennek nagyon örülök. De mibõl fogod Tihamér úgy gondolta, hogy soha senki nem váleltartani, hogy fogtok együtt élni, hol fogtok lakni? Most tozik, mindenki az marad, ami volt, csak ezek a dolgok egy albérletben laktok, ami biztos, hogy gyönyörû, hisz is- megszületnek és elhalnak bennük, de lényegi részük ott merem a lányomat, szépérzéke nagyon fejlett. Biztos, hogy marad. Eszébe jutott a Kis herceg írójának, Exuperynek a jól be tudja rendezni a lakást. De mi sem élünk örökké, mi híres mondása, hogy a léleknek is van hazája a dolgok lé sem tudjuk folyamatosan biztosítani nektek azt az anyagi nyegének birodalmában. Úgy gondolta, hogy minden emlétet, ami megfelelõ lenne ahhoz, hogy egy családot össze - bernek van lelke, és minden lélek egyetlenegy céllal szüle tarts, felnevelj, és így biztos megélhetési forrás legyen szá- tik, egyetlenegy dologgal, és ez nem más, mint önmagát motokra. Bármikor történhet velünk valami, hisz mi sem felszabadítani. Amikor az ember ezeket a dolgokat nem élünk örökké. tudja megtenni, akkor mondja rá, hogy bölcsebb lett, mert Az asszony elhallgatott, egy pillanatban a fiú sze - már nem kerget olyan álmokat, amelyeket nem tud kivitemébe nézett, és Tihamér meglepõdött. Szemébõl nem a lezni. Csupáncsak azért nem tudja kivitelezni, mert számászigorúság, nem az akarnokság tükrözõdött, hanem épp az ra megszûnt a kivitelezés gondolata, mivel feladta, a félelellenkezõje, lágyság, nyugalom, és valami, amit úgy lehet- mei úrrá lettek rajta. Ezt a feladást nagyon sok ember nem ne érzékelni, hogy az elmúlt fiatalság, a tûz, ami az életerõt tudja elviselni, helyette azt mondja magáról, bölcsebb és hozza létre, a tûz, ami a feltétel nélküli szabadságnak a je - okosabb lettem, pedig nem igaz, egyszerûen csak õszintétlenlétére utal. De ez a fény nagyon hamar kialudt az asz- len lett és gyáva. Így megértette magában azt is, hogy miszony szemében, és Tihamér észrevette, hogy ezeket a sza- ért szánja az asszonyt, miért szánta egy pillanatra, bár a bad lázadásokat hiányolja az asszony a saját életébõl. szánalomnak a csírája, gondolata, még most is ott bujkált Most, talán irigyli a lányát, talán szeretné õ is benne. Válaszolni szeretett volna az asszony kérdésére, de megszakítani azt a taposómalmot, amiben él, és szeretne õ ahogy kinyitotta a száját, hogy egy nagy levegõt vesz elõtte, is csukott szemmel a napba nézni, amikor az a legforrób - az asszony tovább folytatta. Nem is nézett a fiúra, így nem ban süt, és szeretne õ is kibontott hajjal, a szélnek szár- is vette észre, hogy az válaszolni akart. nyán szaladni. De nem tudja megtenni, mert az általa fel - Tudod Tihamér, én aggódom Klára miatt. Volt épített család, és az õ gondolatiságára jellemzõ világkép neki nemrégen ez a törés az életében, ez a kísérlet. ezeket a dolgokat már nem teszi lehetõvé. Valamikor a táAz asszony hangja elcsuklott, könnyek folytak ki voli múltban fiatalon, biztos, hogy õ is ezekrõl a dolgokról a szemébõl. De tudom azt is, hogy veled ott ismerkedett álmodozott, de az anyaghoz kötõdõ rabsága, a hatalom vélt meg, s neked is volt egy ilyen törésed. Attól félek, hogyha ti megnyilvánulása nem engedte, hogy ezeknek a dolgoknak összekerültök, és lesz egy gyermek, mi van, ha örökli tõle a csábításába essen. Sokáig úgy gondolta, hogy jól döntött tek ezt a hajlamot, ezt a gondolatiságot, és akkor ti is abban és jól cselekedett akkor, amikor lemondott saját álomvilá - az idegfeszültségben fogtok állandóan élni, hogy mikor gáról, lemondott saját ideájáról, és így felépített egy olyan akar a gyerek öngyilkos lenni. Tudod, szörnyû érzés az, világot magának, ami az õ gondolainak a kivitelezésének amikor egy szülõ látja, hogy a saját gyermeke haldoklik. megfelel. De érezte, hogy ezek a gondolatok nem a sajátjai, Még akkor is, hogyha mindent megtenne azért, hogy élethanem a feléje megnyilvánuló világ elvárása, és az általa ben maradjon. Akkor is tudja, hogy kevés. Itt sokkal többlétrejött kiépített életformája. rõl van szó, valami isteni sorsszerûségrõl, amit azóta sem Tihamér nézte az asszony arcát, és egy röpke pil - értek, és valószínûleg nem is fogok megérteni soha. lanatra szánalmat érzett az asszony iránt. Tudta, hogy ez Tihamér nem bírta tovább az asszonyt hallgatni. nem helyes, tudta, hogy nem szabad szánnia senkit, hisz Felállt, és hangosan mondta: mindenkinek olyan a sorsa, amilyet teremt magának. Az - Pont ez a lényeg, pont itt van a dolgok eredete, asszony hangja zökkentette ki gondolatai közül. innen indul ki minden. Nem a hajlam a lényege a dolgok- Valamikor régen mi is így szerettünk volna élni nak, hanem az, hogy milyenné nevelik az embert, ami kiKlára apjával, mint ahogy ti éltek, vidáman, boldogan, hozza belõle a hajlamot. Lehet, hogy így lesz, de lehet, hogy gondtalanul és szabadon, de az idõ megváltozott, sokkal nem. Ezt nem most és itt szabja meg a sors, hanem azáltal, bölcsebbek lettünk, és már nem ugyanazok vagyunk mint hogyha eljön az a kis élet, mennyire adjuk meg neki a szarégen. badságot, mennyire tiszteljük benne a saját életének erejét, Majd tekintete az ablakra szegezõdött, kinézett a saját élni akarását, a saját vágyát és szabadságát. Én Klá fölfelé a messzi, kék égre. Úgy tûnt, mintha gondolatai a rával a kórházban ismerkedtem meg, én is meg akartam távolba suhantak volna, és Tihamér úgy vélte egy pillanat- halni, de én nem azért, amiért õ, hanem egyszerûen csak az ra, hogy az asszony arcán az elmúlás szürke felhõje suhant élet fontos kérdéseire kerestem a választ, és most már tuát. Eszébe jutott az is, hogy valójában nagyon sok ember dom, hogy ott nem lehet megtalálni. Az embernek a mostmondja magáról azt, hogy az idõ múlásával megváltozik, ban kell megtalálnia ezekre a kérdésekre a választ, abban a de tudta, hogy ez nem igaz. Mindenki olyan marad, ami- mostban, ami itt van körülöttünk. hes lesz?
Ugye régen meséltem nektek a tóparti birodalomról? Bizony ideje lesz megint visszatérni Frézia tündérországába, mert ott mindig történik valami. Az istennõ hozzáfogott palotája felújításához és kibõvítéséhez. Hatalmas ütemben folytak a munkálatok a víz alatt. Készült egy bálterem, egy titkos folyosó, amely a szárazfölddel volt összeköttetésben és egy fogadószoba, ahol a messzirõl jött vándorokat várta Frézia. Itt kaptak enni inni és pihenhettek. Ezután felfrissülve elbeszélhették jövetelük célját. Rudolf vezette az építkezést. Az ifjú kovács, Sziklavitéz, szállította az építkezéshez kellõ anyagot és sellõ barátaival hordták a tó fenekére. Hajaska és Harmatcsepp, anya és lánya, finomabbnál finomabb étkekkel lepték meg, az este fáradtan hazatérõ férfiakat. Harmatcsepp gyakran meglátogatta Virágot, aki azóta egy csöpp fiúcskának adott életet. A keresztelõt a Pillangók földjén és persze itthon, a tóparti házban is megtartották. A csöpp Adrián, ibolyakék szemeivel sorba vette a család összes tagját. Itt voltak az ördögfiókák is akik már nem voltak bizony gyerekek. Töpszli, Csicsóka és Mufurc szépen beilleszkedtek a család életébe. Itt volt Rudolf és Hajaska a nagyszülõk, aztán Harmatcsepp és Sziklavitéz. A kisbabát Virág szorította magához és õt pedig a férje, a Pillangók Hercege ölelte át. Harmatcsepp lett a keresztmama. Frézia maga szórta meg kedvenc varázsvizével és mondta el az áldást. A szertartás alatt Harmatcsepp gondolatai elkalandoztak. Rebeka járt az eszében. Feltett szándéka volt, hogy kitanulja a boszorkány minden tudományát. De hol találja a varázskönyveket? Talán Cukroska és Sóska a két csodamadár segíthetne. Beszélni kell velük. ... Kislányom hol jár az eszed - nézett lányára feddõn Hajaska - Frézia istennõ már tíz perce várja, hogy válaszolj. Frézia csak mosolygott és kutatva kereste Harmatcsepp tekintetét, aki nem mert a szemébe nézni. - Ha egyik nap ráérsz látogass meg, azt hiszem tudok segíteni - suttogta úgy, hogy csak ketten értették. Harmatcsepp mélyen elpirult, - szóval olvas a gondolataimban - morfondírozott - persze az istennõket és a boszorkányokat csak egy tündér lehelet választja el egymástól. Másnap sebtében megmosakodott és már rohant is Fréziához. - Az istennõ barátságosan hellyel kínálta, majd így szólt: - Boszorkánynak lenni az egyik legszebb hivatás, de sok lemondással is jár. Soha nem mehetsz férjhez, nem lehetnek gyerekeid. Mindig résen kell lenned, hiszen sok az ártó szellem. Persze vannak segítõid is. De õket magadnak kell megtalálni és megtartani. Közéjük tartozik Rebeka is. - De nem él már köztünk! - Nem, ebben tévedsz. Itt van most is! Harmatcsepp izgatottan ugrott fel. - Hol, merre? - szaladt körbe. De nem látott mást, mint egy tarka árnyat elsuhanni és surranó léptek finom zaját. - Még nem értél meg rá, hogy szemtõl szembe lásd. Elment. De támogat téged s ennyit üzen: légy szemfüles, járj nyitott szemmel és megleled amit keresel! Harmatcsepp elszomorodott. Hirtelen olyan kilátástalannak érezte elhatározását, hogy boszorkánynak megy. Frézia mosolyogva bíztatta: - Ne csüggedj! Bármi történik is, én mindig melletted fogok állni. - De hogy fogjak hozzá? - Nos, kezdetnek válassz
magadnak feladatot. Minden boszorkánynak van egy különleges képessége, egy célja. Téged mi az, ami a legjobban érdekel? Harmatcsepp azonnal rávágta: az emberek. Közöttük szeretnék járni úgy, hogy ne vegyenek észre. Szeretnék segíteni nekik úgy, hogy azt higgyék egy jó tündér járt köztük, pedig csak egy boszorkány volt. - Nehéz feladat, de nagyon nemes - nézett maga elé Frézia. Ha tehetném lebeszélnélek róla és azt mondanám maradj a te világodban és foglalkozz a tündérek s manók ügyes bajos dolgaival. De látom te már döntöttél, bár nagy fába vágtad a fejszédet, nem hiszem õseid vére más irányba engedne terelni téged. Legyen hát aminek lenni kell. Ma éjjel álmot látsz majd, jegyezd meg jól, s cselekedj belátásod szerint! Harmatcsepp alig várta, hogy este legyen. Egész nap énekelt és vidáman szõtte arany és ezüst szálból fátylait tündér megrendelõinek. Csendesen leszállt az este. A tóparton millió béka brekegett és ezer s ezer tücsök ciripelt. Varázslatosan szép éjszaka volt. A tündérek táncba kezdtek a langyos esti szélben, új fátylaikat terítve vállaikra. Az erdõ fái mögül nimfák léptek elõ és lantjukat pengetve lekuporodtak a táncoló tündérek köré. Mintegy varázsütésre egy tarka macska ugrott közéjük. Kecsesen két lábra állt és a zene ütemére hajladozott jobbra balra. Mindenki tisztelettel vette közre, és csodálattal adóztak neki, könnyed lebegõ mozgását utánozva. A macska halkan dorombolt és ahogy jött oly hirtelen tûnt el az illatos nyári éjben, bele olvadva a sötétségbe. Harmatcsepp pedig álmodott. Lent járt a faluban ahonnan életének gyökerei eredtek. Megállt egy kis ablak alatt és bekukucskált az ablakon. Egy férfi üldögélt egy üres asztalnál. Fejét gondterhelten hajtotta karjaira, ökölbe szorított két kezével hirtelen az asztalra csapott. Ajkát néma sóhaj hagyta el: - Nem tûrhetem tovább, tennem kell valamit! Harmatcsepp feszülten figyelt. Az ember csendben az ajtóhoz lopódzott. - Apácska, ne hagyj itt! Félek egyedül! - Ó, hát felébredtél? - fordult vissza rögtön, aztán megsimogatta unokája szöszke fürtjeit. Ugye nem hagysz el, ugye nem maradok egyedül?! A néma sóhaj újra készült megszületni de félúton elakadt és egy könnycsepp lett belõle egy szomorú szempár egyik sarkában. - Tudod, muszáj élelmet keresnem nem élhetünk a falu jóindulatából. - Persze, de most este van, kint sötét, ne menj el! Istenem, hát vigyázol rám, nem engedted, hogy törvény ellen tegyek - fohászkodott a férfi némán, - adj hát megoldást keserves életemre!! Most már patakzottak a könnyei. - De apácska miért sírsz, érzem ahogy meleg esõ hullik a kezemre. Akkor látta Harmatcsepp, hogy a kisfiú nem néz, csak tapogat. Az álom itt véget ért. A kis boszorka jelölt felült az ágyában. Ragyogóan szép reggelre virradtak. Ki lehetett akit álmában látott, ki, és hogyan tudna segíteni? Újra beszélnem kell Fréziával, biztosan tudja, mit kell tennem.
- Benkéné Puskás Dalma Viola -
