2003/3
TARTALOM FÓKUSZBAN 2003. 10. évf. 3. szám Szerkesztõbizottság: Dr. Cziva Oszkár Kristóf István Heizler György Soltész Tamás Tarnaváry Zoltán Fõszerkesztõ: Heizler György Szerkesztõség: Kaposvár, Somssich Pál u. 7. 7401 Pf. 71 tel.: BM (23) 22-18 Telefon: 82/413-339, 429-938 Telefax.: (82) 424-983 Tervezõszerkesztõ: Várnai Károly Kiadja és terjeszti: BM Duna Palota és Kiadó 1903 Budapest Pf. 314. Tel.:1/318-0508 Fax: 1/266-1740 Ügyintézõ: Szabó Kálmánné MNB 10023002-01709805-00000000 Felelõs kiadó: Tatár Attila országos katasztrófavédelmi fõigazgató Nyomtatta: Profilmax Kft. Kaposvár Felelõs vezetõ: Nagy László Megjelenik kéthavonta ISSN: 1218-2958 Elõfizetési díj: egy évre 1800 Ft (áfával)
Kórháztûz Szolnokon ................................................................................................... 6 Tûzmegelõzési tapasztalatok kórháztûz után .............................................................. 7 Villám elleni védelem ................................................................................................ 11 A használatbavétel és a tûzeset közötti beruházások értékelése .............................. 14 Hogyan teljesülnek a tûzvédelmi elõírások ma? ....................................................... 15 500 milliós kár, betegek mentése .............................................................................. 17 Mibõl tanulunk? ......................................................................................................... 19
KÉPZÉS A katasztrófavédelmi menedzser ............................................................................... 22
MÓDSZER A turbóventilációs tûzoltás elsõ hazai tapasztalatai ................................................. 25 A szituációs tûzoltási kísérlet eredményei ................................................................ 28
TÛZ- ÉS KÁRESETEK Döntéstámogatás légi eszközök alkalmazására ......................................................... 31 Repülõgépek és helikopterek kiszolgálása ................................................................ 32 Baleset a vasúti átjáróban Siófokon .......................................................................... 34
MEGELÕZÉS Tûzvédelmi csappantyúk beépítése II. ...................................................................... 38 IPPC, a hatósági engedélyezés új eleme ................................................................... 40
FÓRUM Önkéntes mentésvezetõk felkészítése ....................................................................... 42
TECHNIKA A FITTICH SecuriPro® decentralizált, moduláris tûzjelzõ rendszere I. ................. 43 Aspirációs füstérzékelõ: „Jót s jól!” * ....................................................................... 45
TÉNYKÉP Újabb ugrás a tûzjelzõ piacon .................................................................................... 47
SZABÁLYOZÁS Változóban az ipari baleset-megelõzés nemzetközi szabályozása I. ........................ 49
VISSZHANG Aki keresi a stratégiát ................................................................................................ 51 Elõre vagy hátra? ....................................................................................................... 52
E L K Ö LT Ö Z T Ü N K ! Új címünk:
D R Ä G E R S A F E T Y H U N G Á R I A K F T. 1135 Budapest, Szent László u. 95. Tel: 452-2020 Fax: 452-2030 VÉDELEM 2003/3
5
FÓKUSZBAN Kórháztûz Szolnokon Több száz ember kimentésével végzõdött a februári Szolnoki kórháztûz. Az esetet és tapasztalatait egy figyelemre méltó tanulmányban dolgozták fel. Az ott leírtak alapján egy megerõltetõ, de szakmailag izgalmas kalandra invitáljuk olvasóinkat.
Mi történt? A 7 emeletes kórház épület alagsorában az új röntgengép tartószerkezetének elhelyezéséhez szerkezetlakatos munkákat végeztek, amely hegesztéssel, lángvágással is járt. A tanúkihallgatásokból az események megközelítõ pontossággal rekonstruálhatók. - Az éjszaka végzett munka során a födémáttörések közelében többször kellett szikraképzõdéssel járó munkát is végezni. - 02.00 füstszivárgást észleltek, 4 vödör vizet öntöttek a falnyílásokba. - 03.15-kor füst gomolygást észleltek a gipszkarton alól, 4 vödör vízzel kezelték a problémát. - 03.15-03.45-ig a szúrós füst miatt felfüggesztették a munkát, szellõztettek. - 03.55 10 percnyi munka után újra észlelik a füstöt újabb vödör vizet zúdítanak a füstölgõ nyílásokba. - 04.00 Megszólal a tûzjelzõ berendezés, lekapcsolják, hogy ne vijjogjon. - 04.05 Újra füst áramlik a nyílásokból. - 04.15 Füst tódul az elõtérbe. - 04.35 Megérkezik a jelentés a tûzoltóságra.
Felnõtt betegek mentése emelõvel
Beindul a gépezet A jelzés alapján 2003. február 19-én 8 gépjármûfecskendõ 40 tûzoltóval vonul a helyszínre, késõbb katonák, mentõsök, rendõrök, kórházi dolgozók összehangolt munkával mentik a mintegy 400 beteget. A mentés útvonalának biztosítása érdekében utakat zárnak le, havat takarítanak, megszervezik a már kimentett betegek elhelyezését. A szülõ nõket átirányítják a Ceglédi kórházba. A kimentett betegek többségét a kórház még át nem adott épületének rögtönzött berendezésével oldják meg. Közben két mentési szakasz folyamatosan mentette az épületben tartózkodó betegeket. A helyzetet jól jellemzi, hogy a fekvõbetegek kimentését csak teherlifttel tudták megoldani. Közel 20 ezer m2-nyi épületfelület volt a füst által veszélyeztetve a 7 emeletes kórházépületben. A becsült kárérték 100 millió forint. A legnagyobb fegyvertény: mindenkit sikerült biztonságba helyezni. A történtek tanulságait egy alapos elemzõ tényfeltáró tanulmányban dolgozták fel. Elsõként a tanulmány tûzmegelõzési fejezeteinek rövidített változatát adjuk meg. 6
Beteg mentése revifox álarccal
Mire jó a mózeskosár VÉDELEM 2003/3
FÓKUSZBAN
BALLÓK LÁSZLÓ, FÓZER TIBOR
Tûzmegelõzési tapasztalatok kórháztûz után A szolnoki Hetényi Géza Kórház un. „408 ágyas pavilon”, középmagas épületének és lepényépületének létesítésekor mennyiben érvényesültek az akkori jogszabályi és szabvány, valamint a szakhatósági elõírások? Milyen körülmények váltották ki a tûzesetet, és a veszélyhelyzetet?
Tûzeseti károk A Kórház-Rendelõintézet 7 emeletes, 408 ágyas pavilon épületéhez közvetlenül csatlakozó un. „lepényépületének” alagsorában elhelyezkedõ irattárban 2003. február 9-én vélelmezhetõen 03 óra 00 perc körül tûz keletkezett. A 2 helyiségbõl álló 68,0 m 2alapterületû irattár teljes terjedelmében égett. Elégtek a benne tárolt kötegelt iratok és röntgenfelvételek, megsemmisültek az ott átvezetõ villamos berendezések, a helyiséget is ellátó, illetve szintén átvezetõ, alumíniumból készült légtechnikai - és egyéb épületgépészeti berendezések. A kiégett irattár környezetében jelentõsen nem károsodott a monolit vasbeton falazat és födém. A helyiség oldalában lévõ kábelcsatorna nyílásokon, a felnyitott ajtókon, és az elolvadt alumínium szellõzõkön keresztül kijutó hõtõl és forró égésterméktõl az irattári helyiségekkel közvetlenül kapcsolódó helyiségek, alagsori közlekedõ folyosók menyezete alatt vezetett épületgépészeti berendezések anyagai elolvadtak, részben elégtek, valamint jelentõsen kormozódtak. A keletkezõ füsttõl az egész alagsor, valamint a lepényépület magasföldszintje egyes helyiségeinek mázolása, festése jelentõsen károsodott. Az irattári tûz fölött közvetlenül elhelyezkedõ helyiségekben lévõ Központi Radiológián a CT berendezés a hõtõl szintén károsodott. A becsült kárérték több 100 millió Ftos nagyságrendû.
Felvonultak a mentésben résztvevõ erõk
Füsttel telt információs elõtér
A kórházépület jellemzõi Az érintett épület a 408 ágyas pavilon, 7 emeletes „középmagas hotelszárny” és a hozzátartozó 3 szintes lepényépület. A középmagas épület az alagsorral és a gépészeti szinttel 8+2 szintes, a lepényépület 2+1 szintes. A két épületrész együttes alapterülete az intézmény jelenlegi tûzveszélyességi osztályba sorolása alapján 16.960 m2, az eredeti tervek alapján 19.510 m2 (felülvizsgálatra szorul az osztályba sorolás). Az épülethez az alagsoron keresztül (emelkedõ rámpán) tûzgátló ajtó beépítésével csatlakozik egy 6.828 m2 területû 268 ágyas sebészeti - belgyógyászati, 4 emeletes kórházi épület. Ez az épület tovább csatlakozik az elsõ emelet magasságában egy átjáró csatlakozó hídon keresztül további kórházi épületekhez. A lepényépület és a 4 emeletes kórházi épületek egymástól 6 méterre épültek fel, amely a régi, de a jelenlegi tûztávolsági követelményeket sem elégíti ki. Mindezeket figyelembe véve, a tûz egy kb. 20.000 m2 területû kórházi objektumban keletkezett. A középmagas 7 emeletes épület külsõ mérete 25 méter széles, 60 méter hosszú, a lepényépület mérete 52 méter széles és 54 méter hosszú. Ez az emeleti szintek nélkül önmagában is nagy területet jelent. VÉDELEM 2003/3
A bejárat elõtti területen koncentrálódott a munka Egyébként az épület szabadon állóan épült, a lepényépület egyik oldalán a 268 ágyas 4 emeletes épület csatlakozásánál 26,5 méter homlokzati hosszon egymással szembenálló (6 méter távolságra) homlokzati szakasz található. Az épület legfelsõ használati szintjének magassága 23,4 a párkánymagassága 27,80 méter. 7
FÓKUSZBAN
A 268 ágyas, 4 emeletes épület földszintjén sürgõsségi osztály, valamint a betegfelvétel helyezkedik el, a többi szinten (IIV. emelet) kórházi osztályok mûködnek. A 408 ágyas, középmagas épület rendeltetése vegyes: gyermek, szemészeti, fül-, orr-, gége, szülészeti-nõgyógyászati rendeltetésû, a lepényépület ezzel szemben az egész Kórház Központi Radiológiai Centrumát (UH, MR, CT), Központi Konyháját, annak éttermét, Gyermeksebészetét, továbbá ambuláns betegellátást szolgáló helyiségeket is befogad.
Hibát hibára A tervezõk „D” tûzveszélyességi osztályba sorolták a létesítményt, azonban az akkori jogszabályi elõírások alapján az 500 fõ fölötti befogadó képességû egészségügyi épület miatt „C” lett volna a jó besorolás. A „D” tûzveszélyességi osztályú létesítmény és a szomszédos II-es fokozatú épület között 10 méter tûztávolságot kellett tartani. A három épületet mégis összeépítették. A lepényépület és a négyemeletes pavilon között 6 méter távolság van, a középmagas épület és a lepényépület pedig egymás mellé épült.
Épületen belüli elrendezés A középmagas épületben a rendeltetésszerû használathoz szükséges „A” és „B” tûzveszélyességi osztályú helyiséget lehetett kialakítani, külön tûzszakaszban. Csak a környezõ terepszint fölé voltak telepíthetõk, a szükséges hasadó-nyíló felület biztosításával. A telefonközpont és a biztonsági és irányfény világítás inverterének akkumulátor helyisége a lepényépület alagsorában van. Az akkumulátoros helyiség hasadó felülete viszont a vele szemben kb. 6 m-re lévõ, és a középmagas épület alagsorában elhelyezett oxigénpalack tárolóra néz, a környezõ terep alatt kb. 1 m-rel, mivel a felvonulási útról lejtõn közelíthetõ meg. Ez az elhelyezés a létesítéskor is sértette a 4/1974. (VIII.1.) BM sz. rendelet 73. § (2) bekezdését, amely tiltotta a talajszint alatti elhelyezést, továbbá a hasadó-nyíló felületekre vonatkozó 88. § (2) bekezdéshez tartozó 14. sz. melléklet 4. pontját is, mely szerint azt olyan helyen kellett volna kialakítani, „hogy a megnyíló lefúvó felületen kiáramló gáz veszélytelen irányba haladjon, más létesítménybe, berendezésbe ne ütközzön ... .” (A ma érvényes szabály szerint 10 m-en belül ajtó, ablak nem lehet.) Megjegyezzük, hogy a teherlift erre a területre nyílik és itt történt a tûzeset során a bent tartózkodó betegek, személyek mentése. A jelenlegi osztályba sorolás szerint az akkumulátor helyiség „D” tûzveszélyességi osztályba van sorolva (Ez csak abban az esetben fogadható el, ha a szellõztetése az MSZ 1600-16/1992-es szabványnak megfelelõ.) Ezzel szemben a villamos tervezõk a tervezéskor A3 villamos besorolásúnak vették a helyiséget.
Tûzállósági fokozat A terv szerint az épület II-es tûzállósági fokozatú. Az engedélyezési terv „tûzrendészeti mûszaki leírása” a már korábban hatályon kívül helyezett 1/1963. ( VII.5.) BM sz. tûzrendészeti rendeletre hivatkozik. 8
Az engedélyezés útvesztõi Az építési engedélyezés óta több mint 25 év telt el. Az eredeti engedélyezési terv csak az építési hatóságnál volt fellelhetõ. A megvalósult beruházás a tervtõl több ponton eltért. Az építkezés költségét 1976. évi árakon 196 millió forintra becsülték. 1976. április 7-én, az egyeztetõ tárgyaláson a Szolnok Megyei Tûzoltó-parancsnokság az alábbiakkal járult hozzá a programtervhez: „A Tûzrendészeti Parancsnokság a kórház 408 ágyas bõvítéséhez az 51-4264 sz. programtervben és az általános érvényû tûzrendvédelmi elõírások érvényre juttatása mellett tûzvédelmi szempontból hozzájárul. A további tervezés során felmerülõ tûzvédelmi kérdések tisztázása céljából a Szolnoki Városi és Járási Tûzoltó-parancsnokságot kell megkeresni.” Akkor a tanácsi célcsoportos beruházási program ügyekben II. fokú tûzvédelmi hatóságként a Megyei Tûzoltó-parancsnokságnak volt hatásköre. Nem esik szó viszont arról, hogy a beépített tûzvédelmi és a tûzjelzõ berendezések tervezési és használatbavételi ügyeiben (pedig a középmagas épületnél ilyenek szóba jöhettek ) a továbbiakban is a másodfokú tûzvédelmi hatóság jár el szakhatóságként. (A 4/1982. (V.30.) BM. rendelet késõbb ezeket az ügyeket az elsõ fokra helyezte.) 1976. november 17-én megtörtént az egyeztetés, amelyet visszaigazoltak: 1./ A tervezett épület fsz + 7 szintes, a legfelsõ állandó emberi tartózkodásra szánt emelet padlószintje 23,40 m, így az épület középmagas kategóriába esik. 2./ Szintenként két-két tûzszakasz kialakítása szükséges. A tûzszakaszok elválasztására a vonatkozó szabvány szerint méretezett határoló szerkezetek /falak, ajtók/ tervezendõk. 3./ A tûzszakaszonként biztosított füstmentes lépcsõházak elhelyezése megfelelõ, összenyithatóságuk kérdését a továbbtervezés során a BM. TOP. illetékeseivel kell egyeztetni. Ezek után elmondható lenne, hogy a követelmények tisztázódtak, azonban ez nem így van. Ugyanis „mellõzni kellett” a szakhatóság közremûködését, ha a kérelem az általános érvényû hatósági elõírások alapján elbírálható volt, vagy a szakhatósági követelmények az elõzetes eljárásokban tisztázódtak. Ezért az építési hatóság nem kérte meg a Szolnok Városi - Járási Tûzoltóparancsnokság szakhatósági állásfoglalását az engedélyezés során. Az engedély „saját hatáskörben való kiadása” ugyan megfelelt a jogi elõírásoknak, de alapvetõ hiba volt, mert a tûzvédelmi szabályok érvényesülése széles körben sérült.
Az épület födémszerkezetei nem felelnek meg a II-es tûzállósági fokozat MSZ 595/4-1974 szabvány követelményeinek. Szakértõi vizsgálat lenne szükséges, mert a mûszaki leírás csak körüreges födémpanelt említ, s a vakolat nélküli panelek tûzállósági határértéke a szabvány szerint 1,0 óra. A terven kétfajta födémpanel van jelölve. A pincefödém 19 cm-es, ami a lepényépületben megfelel, a másik 27 cm-es födémpanelt nem állapítható meg, hogy milyen Th értékû, mert VÉDELEM 2003/3
FÓKUSZBAN
a terv nem jelöli, de szinte biztos, hogy az is 1,0 órás, mivel a panelkatalógusban és UNIVÁZ kézikönyvben csak ilyen található.
Egyéb épületszerkezetek Szemétledobó az épületben nem készült, hulladéktároló sem. A menekülési utakon a falak „nem éghetõk” , és általában több mint 0,75 óra a Th, még a válaszfalak Th-ja is 1,8 óra. A középmagas és magas épülethez kapcsolódó alacsonyabb „lepényépület” tetõfödémét teraszként alakították ki, az itt elhelyezett gyermeksebészeti osztály és az egész I. emelet menekítése ezen keresztül is lehetséges. (A többi szint is menekíthetõ erre, ha a tûz a földszintet elzárná.) Emeletközi födémekkel azonos szerkezetû + a járólap borítás, ez tûzgátló födém. A 408 ágyas pavilon tetõfödéme a tûzgátló födémekre vonatkozó 1,5 óra tûzállósági határértéknek nem felel meg, de ez csak akkor követelmény, ha az épület kiürítésének tervezése során biztonságos térként veszik figyelembe a tervezõk. Csapadékvíz elleni és a hõszigetelése is könnyen éghetõ. (NEOACID és poliuretán hab). Középmagas épületekben „nehezen éghetõ” álmennyezet is alkalmazható lenne, azonban itt alumínium álmennyezet készült, égve csepegésre nem hajlamos, fokozott füstfejlesztési osztályba sorolt anyagokat sem tartalmaz. Perforált, tûzzel szemben számottevõ ellenállása nincs.
Sûrû füst áramlik a bejárati ajtón
Tûzszakaszok A terv leggyengébb pontja a tûzszakaszok kérdése. A kórházépületek tûzszakaszainak megengedett legnagyobb területét és hosszát az MSZ 595/4-74 szabvány táblázata tartalmazza. A tervezõk szerint II-es tûzállósági fokozatú, középmagas kórházépület tûzszakaszának hossza 60 m lehet, a szintenkénti tûzszakasz nettó födémterülete pedig 800 m2. Az egyeztetésen elhangzott követelmény: „Szintenként két-két tûzszakasz kialakítása szükséges”. Amennyiben áttekintjük a 4/1974. (VIII.1.) BM sz. rendelet 83. § (1) bekezdéséhez tartozó 13. sz. melléklet 13/3 táblázatát, láthatjuk, hogy a nem középmagas épületként kialakított lepényépület, és a 268 ágyas pavilon tûzszakaszai sem lehettek nagyobbak. A 7 emeletes középmagas épület bruttó alapterülete a terv szerint 12.295,94 m2, a lepényépületé pedig 7.214,56 m2. Ha 10 szintre osztjuk az elõbbit, tekintettel a legfelsõ, gépészeti szintre, akkor is két-két tûzszakaszt kellett kialakítani. További követelmény: „A tûzszakaszok elválasztására a vonatkozó szabvány szerint méretezett határoló szerkezetek / falak, ajtók / tervezendõk.” A tûzgátló falat, illetve szerkezetet C-E tûzveszélyességi osztályú és legfeljebb 160 Mcal/m2 tûzterhelésû tûzszakaszok esetén önmûködõ vízfüggönnyel ki lehetett volna váltani. Ilyet a tervezõk nem terveztek és nem is készült a kivitelezés során. A 4/1974.(VIII.1.) BM rendelet 86. § (2) bekezdése szerint mód volt tûzgátló elõtérrel elválasztani a tûzszakaszokat, azonban errõl legfeljebb az alagsorban, (lepényépület alagsorában mindenképpen) lehet szó, mert ehhez nem éghetõ burkolatot kell alkalmazni a folyosókon. A 408 ágyas pavilon folyosóin viszont minden szinten faburkolatok találhatók, amelyek a légtechnikai és villamos felszálló vezetékeket és a „száraz felszálló” tûzcsapjait is takarják. A földszinten sem megolVÉDELEM 2003/3
Irányítással menekülõ betegek dott a tûzszakaszolás. A teherlift és a konyhai tálaló között ajtó beépítésének hiánya miatt nincs tûzgátló elõtér. Nem tûzgátló elõtérhez kapcsolódnak a lépcsõházak, mert a földszinti elõcsarnokban éghetõ falburkolatok vannak, és az emeleti étterembe vezetõ lépcsõ alsó végénél ajtó sincs. Ezzel szemben zárt lépcsõház és tûzgátló elõtér lenne az eredeti rajz szerint kialakítva. A középmagas épület alagsorában külön tûzszakasz lenne a raktári rész a szellõzõ gépházzal, másik tûzszakaszban lennének az öltözõk is, mivel külön elõterük van, azonban az elõterek ajtói önmûködõen nem csukódnak. Itt a födém 19 cm nagyságú, szintén nem felel meg az elõírásoknak. A lepényépület alagsorában külön tûzszakasz a gépészeti tér a hulladéktárolóval, tûzgátló fallal vannak elválasztva a konyha alagsori helyiségei, külön tûzszakaszban vannak az öltözök az irattárak, - a nem önmûködõen csukódó ajtóktól és a födémáttörésektõl eltekintve. A fentiekbõl kiderül, hogy az épület tûzszakaszolásának szándéka fennállt. A tûzszakaszolás alapvetõ hiányossága tehát az, hogy a vakolat nélküli födémek nem felelnek meg a tûzgátló födémek 1,5 óra tûzállósági határértékének, (20 mm mészhabarcs, vagy 15 mm gipszhabarcs vakolat egyébként már biztosítja a hiányzó 0,50 óra határértéket), és nem teljesült a 86. § 9
FÓKUSZBAN
(5) bekezdése sem, mert a légtechnikai vezetékekben sincsenek önmûködõ elzáró berendezések. A tetõn lévõ gépészeti terek sincsenek külön tûzszakaszban a lépcsõháztól, mert a lépcsõházból nyílnak, tûzgátló elõtere sem a nagyobbik liftgépháznak, sem a fenti szellõzõ gépháznak nincs (de ezt könnyen ki lehetne alakítani).
Nyílászáró szerkezetek A lépcsõházi ajtók a kiürítés irányába is nyílnak, mivel alumínium szerkezetû lengõajtók. Hátrányuk, hogy derékszögben kinyitva rögzülnek, tehát az önmûködõ csukódás ebben az esetben nem biztosított, ez pedig a füstmentes lépcsõház egyik követelménye. A raktárakra, a felvonó gépházra, tetõtérre vezetõ és a pincében (alagsorban) felszerelt ajtók a szabványnak megfelelõen acéllemezbõl készültek. A terv szerint loggia, erkély a gyermekosztályt kivéve, nem készült, a terveken lévõ ablakok üvegezett felületének függõleges mérete 90 cm, szélességük általában 110 cm. Az ablakok felülete nagyobb, mint a szabványelõírás, de a méretek pont fordítottak, vagyis a szabványelõírás sem teljesül. Az ablakok magassága a valóságban megfelel, de vízszintes osztásuk miatt az alsó, nagyobbik üvegnek a szélessége kb. 120 cm. A vonatkozó MSZ 595/3-74 szabvány 2.2.3. pontja szerint „Tûzgátló falak nyílászáró szerkezetei I-II. tûzállósági fokozatú épületben „nem éghetõk” és 1,0 óra tûzállósági határértékûek legyenek. A tûzszakaszok közötti átjárást biztosító ajtókat önmûködõ csukószerkezettel kell készíteni.” Az ajtók üvegezettek, néhol a kitört üveg helyébe kb. 1 mmes alumínium lemez került. Tûzállósági határértékük szinte bizonyosan még a 0,5 órát sem éri el. (A kétrétegû, huzalháló betétes profilüvegfal határértéke a 0,5 óra.)
Lépcsõház, folyosók, hõ- és füstelvezetés Az egészségügyi funkcióból adódik az épületre jellemzõ sok kis helyiség, valamint hossz- és keresztirányú folyosók kialakítása minden szinten. A középmagas szárnyban a 6 db. lift, és a lépcsõház az épületszélesség lepényépület felõli második 1/4ében található, (aknánként 2-2), ezek mindkét oldalán hosszirányú közlekedõ folyosó helyezkedik el, mely DK-i szárnyban egymással összeköttetésben van, egy szintet kivéve. A tûzrendészeti mûszaki leírás kiürítési számítást nem tartalmaz, pedig a 4/1974. (VIII.1.) BM rendelet 92. § (2) bekezdése értelmében a menekülési útvonalakat, és az azokon elhelyezett kijáratokat a 15. sz. melléklet szerint kellett volna méretezni.
Lépcsõház A pinceszintet kiszolgáló lépcsõházat a pinceszint helyiségeitõl szellõztetett tûzgátló elõtér közbeiktatásával kellett kialakítani. Teljesülne az elõírás, mert a folyosók szellõztetettek, tûzgátló elõtérként felfoghatók volnának, ha az ajtók önmûködõen bezáródnak. A lépcsõházi falak tûzgátló falak. A két zárt oldalfolyosóval létesülõ középmagas épületben, akár a két tûzszakasz határán történõ létesítéssel, tûzszakaszonként füstmentes lépcsõházat kellett volna létesíteni. Nem füstmentesek a lépcsõházak, mivel nincs szabadba vezetõ kijáratuk, és a füstelve10
zetés sem a szabvány szerinti módon van megoldva. A lépcsõház legfelsõ szintjén, vagy tetõfödémén füstelvezetõt kellett volna beépíteni. Jelenleg közvetlen lépcsõházi levegõ-bevezetés nincs! Beépített ventillátorok találhatók a lépcsõházban és a liftgépházban, a tervdokumentáció annyit említ róluk, hogy elszívók. Sem teljesítményüket, sem hõállóságukat, sem mûködtetõ kábeleik, kapcsolóik hõállóságát nem tartalmazta. Ma már csak a VII. emelet feletti gépészeti szintre vezetõ lépcsõ fordulójából indíthatók, mert a földszinti, tûzjelzõ központ helyiségében szerelt mûködtetés már nem üzemképes. Folyosók A menekülési útvonalak falszerkezete nem éghetõ, több mint 0,75 óra Th értékû, a felszerelt álmennyezet „nem éghetõ” anyagból készült. A menekülési útvonalakba esõ, a két lépcsõházat és a liftaknákat határoló falak beugróit, melyekben a közmûvek, légtechnikai vezetékek haladnak, szekrényszerûen alakították ki. Ezeket éghetõ, fa ajtókkal takarták el, akár lehetõvé téve a burkolat mögötti, a szabvány követelményétõl eltérõ anyagtárolást. ( Ha a folyosó tûzgátló elõtér, nem lehet éghetõ a burkolata.) A zártterû folyosók több emeleten nem érnek mindkét végükkel az épületen végig, (az északiak többnyire nem) így nem tették lehetõvé az egy-egy m2 felületû, könnyen nyitható, füstelvezetésre alkalmas ablakok létesítését, amely szabvány követelmény.
Villamos berendezés A külsõ csatlakozó vezeték kábel, amely a fõelosztó terembe kábelcsatornán át jut be. Az engedélyes terv szerint áramkimaradás esetén, a biztonságos energiaellátás szempontjából igényes fogyasztó berendezések (2 db felvonó, tartalékvilágítás, nyomásfokozó szivattyúk, és a füstelszívó ventillátorok) ellátására a trafóházi diesel aggregát maximum 1,5 perc elteltével automatikusan indul. A kórház villanyszerelõje szerint a tüzivíz szivattyút nem, azonban az inkubátorokat, a gyermek intenzív -, a koraszülött osztály és a mûtõk fogyasztóit szünetmentesen ellátja az inverter akkumulátorról, még a hálózat 2,5 órán át való kiesése idején is. A fõelosztó kapcsolóterem ajtói nem éghetõ acélból készültek ugyan, de 0,5 óra Th értéknek nem felelnek meg. A fõelosztóból kiinduló áramkörök, illetve (felszálló) fõvezeték rendszerek fogyasztócsoportonként vannak kialakítva és azok leválasztó kapcsolóval ellátottak. Feliratozottak, de csak a villamos helyi szakember számára egyértelmûen, úgy, hogy a falon ki van ragasztva a kapcsolási vázlat. A Központi Radiológiához is alagsori kábelek vezetnek az ott lévõ födémáttöréseken át, pontosan az alatta lévõ irattári helyiségeken keresztül. A tûzjelzõ berendezés áramkimaradás esetén az inverterrõl mûködik. A jelzõközpont kezelõ helyisége szünetmentes táplálását a terv nem említi, az eredeti engedélyes tervben csak ez a fejezet említ tûzjelzõt. Biztonsági és irányfény világítás Az épület kiürítési útvonalain, zárt folyosóin, a lépcsõházakban, biztonsági világítás és irányfények, továbbá a mûtõk, elõkészítõk, szülõszobák, vajúdó szobák, koraszülött -, és gyermek intenzív osztály részére szükségvilágítás kerültek felszerelésre, VÉDELEM 2003/3
FÓKUSZBAN
Villám elleni védelem A kórház rendelkezik az épület villámvédelmi berendezésének 1998. október 12-31-e közötti felülvizsgálat jegyzõkönyvével, amely megfelelõ minõsítésû. Megfelel-e a tervezett és megvalósult villám elleni védelem? Az engedélyezés idején, 1973. július 1-tõl, az MSZ 274-72 szabvány tartalmazta a kötelezõ elõírásokat. Az engedélyes terven jelölt szükséges fokozat V3c- F1-La! A sorrend nem megfelelõ, mert a kórház a 3.12 rendeltetési csoportba tartozik, a tetõszerkezet anyaga és a tetõhéjazat éghetõsége alapján pedig 3.34. a tetõbesorolás. A magassága M > 30 m alapján 3.23. , így a szabvány 2. táblázata szerint a V3c felfogó szükséges, de F2 földelést kell alkalmazni. A kórházban még megtalálható „D” tervben is ez a földelés fokozata. Az F1 fokozatra megengedett ellenállás 30 ohm volt, az F2-re pedig 5 ohm, vagy kisebb.
Felfogók A V3 fokozatú felfogó-rendszer, a 27,8 m magas tetõpárkány és a 7 m-el magasabb gépészeti tér tetejének szélén, az attikafal bádogozásából 15-20 cm-re kiemelkedõ, azon körbefutó idomacél (csõ) szerkezet, illetve a gépház tetejére vezetõ acélhágcsók bekötésével, illetve az ott lévõ antennák bekötésével alakul ki. Ez a rendszer, kielégíti még a V5 fokozatot is, mert egy képzeletbeli 50 m sugarú gömbbel nem lehet a felfogók érintése nélkül a tetõfelületet elérni (kiszerkesztéssel az ellenõrzés megtörtént). A felfogó épülethez viszonyított helyzete „c” A tervezett felfogó V3c, ennek ellenére a felülvizsgálat alapján V5a felfogó rendszer épült ki, ahol az „a” fokozat tetõre (attikafalra) fektetett felfogót jelent. Ezzel „c” fokozat is teljesül, mivel a felfogócsövet még a bádogozás fölé emelték, az attikafal pedig kb. 40 cm magas, így a födém síkjától az 50 cm elõírt távolság biztosított. A bádogozás belsõ széle érintkezik a könnyen éghetõ ( NEOACID ) mûanyag lemezzel. Ez azért fontos, mert a tetõ hõszigetelése poliuretánhab, a víz-
amelyek az automatikusan induló diesel aggregátról üzemelnek. Akkumulátoros szünetmentes áramforrásról üzemelnek az inkubátorok, az intenzív osztály és a mûtõk legérzékenyebb fogyasztói berendezései.
Szellõzési rendszer, fûtés Az eredeti terven „A”, jelenleg „D” tûzveszélyességi osztályba sorolt akkumulátortérben az egyik oldalon, a fal mellett, kb. 2 méter magasan elhelyezett elszívó csatorna biztosítja az elszívást. Az elszívó anyaga mûanyag, azaz éghetõ, ami nem megengedett, s ez a mûanyag légcsatorna átvezet a tûzgátló elõtéren sõt annak külsõ falán is. (Csappantyúhiány). A középmagas épület szellõzõrendszereit úgy kell kialakítani, hogy az egyes szintek és tûzszakaszok között, a tûz és füstgáz átterjedését az ne tegye lehetõvé. Ezért a mechanikus szellõzõ-berendezések csatornáiba a tûzszakaszok határoló szerkezetein való átvezetésnél hõre, vagy füstgázra automatikusan záródó berendezéseket kellett volna beépíteni. VÉDELEM 2003/3
szigetelés pedig NEOACID mûanyaglemez. Mindkét anyag könnyen éghetõ, s amennyiben a villámcsapás a bádogozás belsõ szélét érné, az bizonyosan meggyulladna, és a tûz a továbbiakban könnyen szétterjedne a tetõn. Azonban az elõbbiekben említett szerkesztés bizonyítja, hogy az 50 m-es gömb nem érheti a bádogozás belsõ szélét sem, így az ottani becsapási pont nem valószínû. A bádogozás több, mint 20 cm széles horganyzott lemez, így 0,5 mm lemez esetén teljesül a követelmény, hogy keresztmetszete legalább 100 mm2 legyen.
Levezetõk A levezetõk száma határozza meg a földelések számát is. A levezetõk épülethez viszonyított helyzete „a” , amely közvetlenül a falon fekvõ, vagy falban elhelyezett levezetõt jelent, a rendeltetés és a fal anyaga alapján (3. táblázat) ez megengedett volt. A levezetõk számát az épület kerülete alapján, úgy határozták meg, hogy 50 méterig 2 db, minden további megkezdett 50 m után egy levezetõ kellett. Az alacsonyabb épülettel összeépített tornyok két levezetõje közül az egyiket a lepényépület felfogó vezetõinek közvetítésével is vezethették a földhöz, így közös levezetõk is lehettek. A középmagas épület kerülete kb. 175 méter, az elsõ 50 méter alapján 2 db., a maradék alapján 3 db. levezetõ volt szükséges. A lepényépület kerülete, nem számolva a közös szakaszt kb. 235 m, az elsõ 50 m után 2 db., a maradék alapján 4 db. levezetõ kellett. Feltételezve, hogy két közös levezetõ lehet, összesen, legalább 9 db. levezetõre volt szükség a két épület vonatkozásában. A már említett villámvédelmi jegyzõkönyv alapján L3a a levezetõ fokozata, és 4 db., azaz „négy” darab földelés van kiépítve a szükséges legalább 9 db. ellenében! A jegyzõkönyv összefoglaló minõsítése: MEGFELELÕ! Szükséges teendõk leírása: Nincs teendõ! A talajszintig terjedõ fémszerkezetek, a liftek, a csõrendszer nincs bekapcsolva a rendszerbe így a villámvédelem nincs megfelelõen biztosítva!
Az engedélyes terv mûszaki leírása szerint a hétemeletes épület légcseréjénél 1.600 m3/ó levegõvel több az elszívás mint a befúvás. E helyett inkább túlnyomás kellene, hogy a lépcsõházban is túlnyomás uralkodjék. Egyébként felfelé irányuló légáramlás van a füstelszívó nélkül is, de az a kéményhatásból is adódhat. A lépcsõházba közvetlen befúvás nincs, annak légellátása a folyosókon keresztül megoldott. A folyosói befúvás a tetõrõl történik. A folyosóknak, mint tûzgátló elõtereknek van szellõztetése, de hogy az elegendõ e, ahhoz ismerni kellene az összes tûzgátló elõtér alapterületét, amelyek meghatározása a pontatlan tûzgátló elõtér kialakítások miatt nem lehetséges. Megállapítható volt, hogy csõvezetékek nincsenek szigetelve, vagy elfalazva, így fordulhatott elõ, hogy az égõ irattárban elolvadt a gyermeksebészeti osztály ott áthaladó befúvó csöve, s az elolvadt csõ csonkján keresztül a füst feljutott a gyermekosztályra (csappantyú hiány). A kialakított szellõzõ-berendezés a lépcsõházban túlnyomást nem állít elõ, így a füst oda könnyen szintén bejuthat. 11
FÓKUSZBAN
(A füstelszívó ventillátorokat, de az egész szellõztetést módszeres elemzésnek kellene alávetni, hogyan volna lehetséges a folyosói és lépcsõházi szellõztetést úgy megoldani, hogy abban a kívánt túlnyomás uralkodjon, még a füstelszívók mûködése esetén is. Amíg ez megoldásra nem kerül, csak az a lehetõség marad, hogy le kell állítani minden olyan elszívást, ami nem szükséges, és a mentés idejére a folyosói befúvásból eredõen biztosítani kell a túlnyomást a lépcsõházban, vállalva még a tûz táplálásának a kockázatát is. Természetesen ez csak akkor lehet igaz, ha a lépcsõházi füstelszívó és a két felvonógépházban elhelyezett kisebb füstelszívó együttes teljesítménye nem haladja meg a folyosói befúvás légáramát. A liftek fölötti elszívók mûködtetése és a befúvás fenntartása eredményeképpen biztosítható lehet a forró füstgáz hõmérséklet csökkentése, ezáltal a felvonómotorok mûködtetése.)
Fali tûzcsap A középmagas kórházépületben 2 db. NA 100 száraz felszálló vezeték és 2 darab nedves vezeték található. Mindkettõn található fali tûzcsap szintenként. A víznyomás fokozása érdekében két db tüzivízszivattyút telepítettek, amely a mûszaki leírás szerint áramszünet esetén aggregátról mûködõ, de a helyi villanyszerelõ szerint a kivitelezés nem így történt.
Inkubátorok és mûszerek mentése
Egyéb épületgépészet A födémeken felszálló áram és egyéb vezetékek, csövek átvezetési helyein a nyílásokat kibetonozták, eleget téve a 0,65 óra Th értékû követelménynek. A szerelõakna falszerkezete a lépcsõház és liftaknák felõl „nem éghetõ” anyagú és több mint 0,65 óra tûzállósági határértékû. A belsõ, folyosófelõli oldalán falszerkezet nincs, csak szerelt, favázas, szekrényszerûen kialakított és közepesen éghetõ ajtók takarják, így a „nem éghetõ”, 0,25 óra követelmény nem teljesül. Az akna falszerkezetén szintenként nem egy, hanem sok szerelõnyílás található. A szellõzõvezetéket és az „éghetõ” szigetelõanyagú villamos vezetékeket az épületben sehol nem határolták el 0,25 óra Th értékû szerkezettel, azok a légtérben, vagy a perforált lemez álmennyezet fölött szabadon haladnak. Egyedül az alagsori, padlószint alatti kábelcsatornák lemez fedése elégíti ki ezt a követelményt, de azok is hézagosak.
Felvonók A középmagas kórházépületben, annak mindkét tûzszakaszában legalább egy biztonsági személyfelvonót kellett volna létesíteni, amelynek füstmentes lépcsõházhoz, vagy minden szinten tûzgátló elõtérhez kellene kapcsolódnia. A lépcsõház nem számít füstmentesnek, így a liftek sem valódi tûzgátló elõtérhez kapcsoltak. Gyakorlatilag hiába mûködtethetõ aggregátról is a Keleti liftaknában az Északi, 2-es számú felvonó, és a középsõ liftaknában, a Déli, 4-es felvonó, mert a fent leírtak miatt, egy egész szintre kiterjedt épülettûz esetén egy villamos berendezés sem mûködne. Nem mûködtethetõk biztonságosan a középmagas épületben történõ tûz esetén. Nincs másik irányból, védett nyomvonalon való betáplálásuk. 12
A kicsikre nagyon vigyáztak (A középsõ, 3-as, 4-es számozású felvonók 1998. évi felújítása nem eredményezte a körülmények javulását.) Elõbbiek alapján, amennyiben nem kiterjedt tûzrõl van szó, esély lehet az épület hosszában a lépcsõház két oldalán és az Északi épületszárny Nyugati végén található liftaknákban elhelyezett 2-2 felvonó közül valamelyik kettõnek a mûködtetésére. A liftek egyenként áramtalaníthatók, tehát vezetékeik sérülése másik lift (liftek) mûködõképességét nem befolyásolja. A középsõ (3-4) és a Nyugati (5-6 számú) felvonók gépházának füstelszívása a lépcsõházéval együtt indítható a lépcsõház 7. emelet fölötti, a tetõre vezetõ lépcsõfordulójának északi falán lévõ kapcsolószekrényrõl, a Keleti (1-2 számú) felvonók gépháza a tetõrõl nyílik, füstelszívása mindig csak onnan, a gépházból volt indítható. A másik gépház és a lépcsõház füstelszívójának indítása a földszintrõl, a tûzjelzõ központ helyiségébõl nyomógombokkal is lehetséges volt, az eltelt idõben azonban mûködésképtelenné vált. A tetõre vezetõ ajtó kulcsának az ajtó mellett való elhelyezése ezért különösen fontos. VÉDELEM 2003/3
FÓKUSZBAN
A használatbavétel és a tûzeset közötti beruházások értékelése A tanulmány készítõk részletesen feltárták az elmúlt 20 év beruházásait, ezek közül csak a két legutóbbit említjük.
Elõzmény és jogszabályi háttér Az elsõ használatbavétel és a tûzeset közötti több mint 20 évben több kisebb jelentõségû beruházás történt az épületben. Az épülettömb külsõ megjelenésében nem változott, nem bõvítették, illetve nem bontottak le belõle. Az eredeti terveket átvizsgálva összehasonlítva a jelenlegi funkciókkal, történtek változások, de nem olyanok, amelyek lényegében befolyásolták volna alapvetõen a kialakult tûzvédelmi helyzetet. Több jogszabályi és szabvány változás történt ez idõ alatt mind tûzvédelmi, mind építési engedélyezés vonatkozásában. Fontos kiemelni, hogy az idõközi kisebb beruházásoknál nincs a tûzoltóság kezében olyan lehetõség, mint egy teljes felújításnál. Figyelembe kell venni azt, hogy a meglévõ épületek átalakításakor vagy bõvítésekor, épületrészek rendeltetésének megváltoztatásakor az átalakítás, a bõvítés, illetõleg a változtatás körében és mértékében kell alkalmazni az akkor érvényes tûzvédelmi jogszabályokban leírtakat. Ezek figyelembe vételével történtek a beruházások minõsítései.
A tûzeset helyszínéhez vezetõ alagsori folyosó
Beruházások A beruházások tételes nyomon követése a szolnoki Tûzoltóság irattárában fellelhetõ iratok alapján történt. Az iratokhoz tervek két kivételével nem voltak fellelhetõek, így csak a levelezés és az állásfoglalások, határozatok nyújtottak támpontot. 1998 november 12-én a 408 ágyas pavilon 3-as és 4-es betegszállító felvonók vezérlésnek felújítása során a felvonó eredeti terv szerinti egyirányú rossz elektromos táplálását nem módosították a felújítás során, pedig erre jogszabályi lehetõség lett volna. 2000. október 15-én a 268 ágyas pavilon földszintjének felújításakor vizsgálni kellett volna a tûzszakasz határokat, ez csak részben történt meg. Jó döntés volt a 7 emeletes épület lepényépülete felé feltételezett tûzszakasz határon a tûzgátló kapu beépítése, ugyanakkor elmaradt az I. emeleten lévõ átjáró hídnál a szintén hasonló beépítés. A helyszíni szemlék alapján megállapítható volt, hogy a meglévõ részleges védelmet nyújtó tûzjelzõ hálózat a rendeletben elõírtakat nem tudja biztosítani, ezért a tûzszakaszban új rendszert kellett volna létesíteni. Ebben az esetben a tûzszakasz határokon mûködõ tûzgátló ajtókat is vezérelte volna. A szolnoki tûzoltóság a fenti problémák ellenére 2000. június 13-án kikötés nélkül hozzájárult az építési engedélyhez. A kiadott építési engedély alapján elkészült beruházás átadásra 2000. október 11én került sor. A használatbavételhez a tûzoltóság kikötéssel járult hozzá, amelyek a következõk: - a hiányzó irányfényt pótolni kell - tûzcsapok jelölését pótolni kell 14
Olvadt vezetékek, leszakadt elszívó csõ
- az automatikus beépített tûzjelzõ hálózatot felül kell vizsgálni, illetve a megváltozott rendeltetésû helyiségekben lévõ érzékelõk áthelyezését a tûzoltósággal egyeztetni kell. A 2000. december 6-án kelt határozattal használatbevételt kapott a kórház a fenti átalakításra, amelyben a fentiekben felsorolt kikötések szerepelnek. A fenti kikötések felszámolására határidõ nem lett megállapítva, visszaellenõrzésérõl dokumentáció nem található az iratok között. A most megtartott szemlék alapján megállapítható, hogy a tûzjelzõ rendszer változatlan maradt a tûzeset idõpontjáig. VÉDELEM 2003/3
FÓKUSZBAN
Hogyan teljesülnek a tûzvédelmi elõírások ma? A tanulmány a létesítéskori jogszabályok után a jelenleg érvényes elõírások figyelembevételével is elemzi az épület tûzmegelõzési helyzetét.
Tûzveszélyességi osztályba sorolás A kórház középmagas épületét ma is „D” tûzveszélyességi osztályba kellene sorolni, természetesen megfelelõ tûzszakaszokra való feloszthatósága esetén.
Épületen belüli elrendezés A rendeltetésszerû használathoz szükséges „A” tûzveszélyességi osztályba sorolt helyiségek a lepényépületbe kerültek. Az ezekre vonatkozó szabályozás annyiban változott, hogy ma pincének kell tekinteni a helyiséget, s az elhelyezés ugyanúgy nem megengedett. Vizsgálandó helyszín az oxigénpalack tároló, illetve a vele szomszédos lefejtõ is. Ugyanúgy szabálytalan a talajszint alatti elhelyezés, mint az „A” tûzveszélyességi osztályú, szemben lévõ akkumulátor helyiségnél is volt. Tilos a szûk udvarban, átjárókban, a mentést akadályozó helyeken való tárolás. (Ez egy 6 m széles, falakkal határolt lejáró a teherlifthez, ahol a tûzeset idején mentés is folyt.) Az elég nagyszámú palackot tartalmazó, elõl nyitott gáztároló, és a zárt lefejtõ fölött a középmagas épület földszintje található, több huzamos tartózkodásra szolgáló helyiséggel: pl. a labor vegyészorvosi irodája, ami a 25 db. töltött palack fölött már nem megengedhetõ. Gázpalackot korábban is tilos volt talajszint alatt tárolni!
Az épület és az épületszerkezetek tûzállósága „Más megállapításig a középmagas épületet csak III-as tûzállósági fokozatúnak lehet tekinteni. „ Ez a létesítéskor érvényes szabályok szerint így igaz. Mindössze a födémpanelek Th értéke nem megfelelõ: Th = 1,0 óra. Ma megengedõbb a szabályozás, ezért a födémek mai elõírásoknak megfelelnek. A zárt oldalfolyosós kiürítési útvonal szakaszok miatt a kiürítési útvonalra nyíló kórtermek, kezelõk, egyéb helyiségek bejárati ajtóinak viszont legalább „nehezen éghetõ” 0,25 óra, vagy „közepesen éghetõ”, 0,5 óra Th értékûnek kellene lenniük.
Tûzszakaszok A tûzszakasz elõírások is megengedõbbek, mint 1977-ben. Az egészségügyi intézmény fekvõbeteg-ellátó, II-es tûzállósági fokozatú, középmagas épületének legnagyobb tûzszakasz hossza már 70 méter is lehet, területe pedig 3.800 m2. Egy megkötéssel, hogy pinceszinten ennek 50 %-a, vagyis 1.400 m2 lehet. Az I/5 fejezet alapján a 1+2 szintes lepényépületben 5.000 m2 lehet egy tûzszakasz, illetve 2.500 m2 annak pincéje. Külön tûzszakaszolva a lepényépület pincéjét megfelelne, mert az I. emeleti szintje sokkal kisebb alapterületû, mint a másik kettõ, hiszen ott van a tetõterasz, s a konyha is dupla belmagasságú, felsõ légtere az emelettel egy szinten van. A megengedett tûzszakasz területek még 50%kal növelhetõk lennének, ha automatikus tûzjelzõ- és oltóberendezéssel lennének a tûzszakaszok ellátva. VÉDELEM 2003/3
Nyílászáró szerkezetek A tûzszakaszok közötti átjárást biztosító ajtókat önmûködõ csukó szerkezettel kell készíteni, s mivel a folyosói ajtók önmûködõen csukódnak, úgy megfelelne a tûzszakaszok kialakítása, ha az ajtók L4 légzárásúak lennének és a lépcsõház túlnyomásos szellõztetésû füstmentes lépcsõház lenne. Füstgátló ajtószerkezetekben alkalmazott üvegezés legalább 5 mm vastag hõálló vagy huzalbetétes lehet. (A kitört ajtóüvegeket nem alumíniumlemezzel, hanem huzalbetétes üveggel kell pótolni.) A tûzoltási felvonulási terület felé esõ homlokzaton szintenként legalább két, mentésre alkalmas 1,0 m-nél nem magasabb mellvédû ablakot, loggiát vagy erkélyt kell létesíteni. Jelenleg tokkal együtt kellene osztatlan üvegû ablakokra cserélni a meglévõket, és akkor kb. 100x120 cm-es ablakok alakulnának ki.
Közlekedési terek, folyosók A folyosók lépcsõház felõli határolófalainak faburkolata ma sem felel meg. Ma már csak egy darab egy m2 felületen nyitható ablakot kell létesíteni a középmagas épület zártterû, illetve középfolyosóján. Ez nincs minden folyosón meg, de légtechnikai berendezéssel szellõztetett mindkét épületrész betegek által használt közlekedõje, így a középmagas épület zárt folyosóin gépi füstelvezetés lehetséges.
Lépcsõház Feltételezve, hogy a középmagas épületben szintenként két tûzszakaszt alakítanak ki, úgy azok mindegyikéhez ma is legalább egy-egy „füstmentes” lépcsõházat kell létesíteni. Szükség lenne a pinceszinten a középmagas és a lepényépület pincéit önmûködõen csukódó, nem éghetõ anyagú, legalább 1,0 óra Th értékû ajtóval elválasztani, ami a tûzeset tanulságai alapján elengedhetetlen. A lepényépület pincéjében a fõközlekedési folyosó két végén beépített 1-1 db. tûzgátló ajtóval megoldható lenne a korrekt lépcsõházi kialakítás. A lepényépületi pinceszintet — alapterülete miatt — külön tûzszakaszként kell majd kialakítani. A lépcsõházi füstelvezetõ nyílás helyett beépítették a füstelszívó ventillátort, melynek eredeti mûködtetési helyei megfelelnének a füstelvezetõkre elõírtakkal, ha mûködõképesek lennének. A lépcsõházban található elszívó teljesítõképessége nem felel meg az elõírt „füstelvezetõ nyílásméret”-nek. Létesült még egy-egy elszívó ventillátor a tetõn lévõ liftgépházakban is, ezek teljesítménye az elõírtnak kb. 60 %-a. Kevés az elszívás, de még van egy tetõre kivezetõ ajtó, amely kinyitható. Szükséges lenne tehát a vasajtó önmûködõ nyitását üzembiztos szerkezettel megoldani, a füstelszívó ventillátorok távmûködtetését megjavítani, s azzal együtt távmûködtethetõvé tenni az 1-2. sz. liftek különálló gépházának elszívását.
Szellõzési rendszer A szellõzõrendszerek a tûzszakasz határokon tûzgátló csappantyúkat sehol nem tartalmaznak és sehol nincsenek elfalazva, vagy legalább tûzvédõ anyagokkal takarva. A pinceszinti helyiségek szellõztetettek, azokon a keletkezõ füst eltávolítása 15
FÓKUSZBAN
is lehetséges. Ezt az is bizonyítja, hogy az alagsori tüzet a tûzjelzõ füstérzékelõje jó darabig nem észlelte (igaz a szomszédos helyiségben volt csak elhelyezve). A tûzgátló elõterek többsége gépi úton szellõztetett. A szellõzõ-berendezések mûködtetését nem a földszinten, hanem a pincében elhelyezett elektromos kapcsolóterembõl lehet vezérelni.
Elektromos berendezés, fõelosztó Kétoldali betáplálás biztosított az épületben, mert a már korábban felsorolt, az élet- és vagyonvédelem szempontjából jelentõs elektromos berendezések ellátása aggregátról is automatikus indulással biztosított, azonban egyes fogyasztók ellátása egyoldalú. A betáplálás a fõelosztó szekrénybe kerül, ahonnan a fõbb berendezéseké az aggregátszekrénybe kerül, s ott vagy a fõelosztóról, vagy az aggregátról kap áramot, csak átkapcsolás van. Nincs azonban aggregátról való mûködtetése a nyomásfokozó vízszivattyúknak. A fõelosztó berendezésbõl kiinduló áramköröket, 3 db. felszálló vezetékcsoportban vezetik az épületbe, amelyekrõl a szintek egyenként leválaszthatóak. A födémeken való átvezetés kibetonozott. A lépcsõházban azonban nincs emeletenként utalás a leválasztó kapcsolók helyére. A lifteket ellátó vezetékek egyenként a három felszállóban vannak vezetve, más kerülõ útvonalon (pl. épülethomlokzaton elfalazva, vagy tûzgátló kábellel) vezetett vezeték nincs. Így a három felszálló vezeték egyidejû megsemmisülése a kiürítés befejezése elõtt teljes áramtalanításhoz vezethet, mert azokon megy a füstelszívás is. A vezetékeket nem védett aknában, hanem a kórház légterében, faajtók mögött vezették.
Épületgépészeti vezetékek beépítése A nem szerelõaknában függõlegesen vezetett szellõzõcsatornákat, csõvezetékeket nem éghetõ anyagú és legalább 0,2 óra tûzállósági határértékû szerkezettel kell határolni a lepényépületben is a födémátvezetések egyidejû tûzgátló tömítése mellett. A jelenlegi mennyezet alatti, csak bilincseken történõ vezetés tehát nem megfelelõ. A lepényépületben a pince falain, vagy a födémeken átvezetett vezetékek átvezetési helyein a nyílásokat legalább a szerkezet Th értékével megegyezõ tûzgátló tömítéssel kellene eltömíteni. A középmagas épület folyosóin a szintek között átvezetõ szellõzõvezetékeket, elektromos kábeleket és vezetékeket legalább „nem éghetõ” anyagú és legalább 0,25 óra tûzállósági határértékû szerkezettel kell határolni.
Beépített tûzvédelmi rendszerek A jelenleg hatályos rendelet szerint a olyan fekvõbeteg ellátására szolgáló középmagas épületben, ahol a fekvõbeteg elhelyezés 13,65 méter felett is történik beépített tûzjelzõ és oltóberendezést kell létesíteni. Külön tûzszakaszba tartozás esetén a lepényépületet csak tûzjelzõ berendezéssel kellene ellátni viszont nem a jelenlegi, hanem teljes lefedettséggel. A tûzjelzõ hálózat kiépítésével megoldható lenne tûz esetén a tûzgátló ajtók, a légtechnika és füstelvezetés minden vezérlését automatikusan elvégezni. (a tûzoltás vezetõjének egy gonddal kevesebb lenne, s a tûzjelzõ vezérelhetne szabályozó automatikát is, amely nyomásesést észlelve a lépcsõházban, annak megfelelõen változtatná a befúvás nagyságát). A épületegyüttesben automatikusan mûködõ tûzoltó rendszer nem került kialakításra. 16
A védelem erõsen részleges, mivel a középmagas épület és a 268 ágyas pavilon szintjein fõleg csak kézi jelzésadók kerültek elhelyezésre. A középmagas épület minden szintjén 3 db. hõérzékelõ is van, pl. az emeleti tisztaruha raktárban, a nõvérek öltözõjében és a teakonyha elõtt. Az alagsori és konyhai öltözõkben, a laboratóriumban, valamint gyermekosztályon füstérzékelõk vannak. Sajnos a laborból és más helyekrõl elég sok vakriasztás történik, legtöbbször ok nélkül. Ez a dolgozók jelzéssel szembeni elfásulásának veszélyét hordozza. A füstérzékelõ a tûz idején kissé késve jelzett, de nyilvánvalóan a mûködõ szellõzõ berendezés, illetve egyértelmûen az alagsori elszívó akadályozta meg egy darabig azt, hogy a füst átjusson a szomszédos öltözõbe és az ott felszerelt füstérzékelõ idõben bejelezzen. A berendezés elavult, eseményeket és idejüket lekérdezni nem lehet, azonban az elõírásoknak megfelelõ, engedélyezett berendezés. A védelem mértéke elvileg fejleszthetõ is lenne, de ez az objektum komolyabb védelemre szorul, így egy új fejlesztés szükséges.
Felvonók A Kórház célját szolgáló középmagas épület valamennyi tûzszakaszában legalább egy biztonsági személyfelvonót kellene létesíteni.
TÛZVÉDELMI HATÓSÁGI MUNKA TÛZRIADÓ TERV A helyszíni szemle során meggyõzõdtünk arról, hogy a Kórház épületeinek konkrét Tûzriadó Terve nincs. A létesítményrõl helyszínrajz található, amely tartalmazza az épületek elhelyezkedését, a tüzivíz tároló medence és a telephelyi tûzcsapok helyét. A Kórház bejáratait és a 7 emeletes épület felvonulási útvonalát biztosító bejárati kapu kulcsának helyét szintén, azonban nem tartalmazza a közmûvek elzáró szerelvényeit. Megállapítható volt, hogy a tûz esetén, amennyiben rendelkezésre állt volna kidolgozott Tûzriadó Terv, annak kiürítési, menekítési leírása, útmutatása alapján az épület gyorsabban kiüríthetõ lett volna. Nem tudtak bemutatni arra vonatkozóan sem dokumentumot, hogy a legalább évente az érintettek „valamilyen szinten” gyakorolták volna Tûzriadó Tervet. TÛZVÉDELMI HATÓSÁGI ELLENÕRZÉSEK A 2001. november 21-én tartott ellenõrzésen a 3 évvel azelõtti ellenõrzésen feltártakhoz hasonlóan nem volt biztosítva a lépcsõház füstmentessége, valamint nem történt meg a meglévõ tûzjelzõ rendszer felújítása sem. A kórház részérõl kiadott intézkedési terv nem ad minden hiányosság felszámolására megoldást. A tûzjelzõ hálózat felújításáról távlatokban beszél, a füstmentesség megoldására vonatkozóan javaslatra sem tesz említést. Az ellenõrzéstõl a tûzesetig eltelt idõszakban (több mint egy év) a tûzoltóság részérõl nem történt semmilyen lépés az ellenõrzés során feltárt (ismételten is) hiányosságok megszüntetésére, valamint az intézkedési tervben foglaltak megvalósulására tett intézkedések visszaellenõrzésére.
Ballók László tû. alez. Mezõtúr HÖT Fózer Tibor tû. õrgy. Jászberény HÖT Koordinátor: Csomós Mátyás pv. alez., Pap István tû. õrgy., Mihály Sándor tû. szds., Jász-Nagykun-Szolnok MKI VÉDELEM 2003/3
FÓKUSZBAN
BALLÓK LÁSZLÓ, FÓZER TIBOR
500 milliós kár, betegek mentése Mitõl keletkezett az a tûzeset, amely a nagy riadalmon kívül számos tanulsággal is szolgálhat?
A tûz során elégett anyagok A tûz az épület lepényépületének alagsorának közepén elhelyezkedõ irattárban keletkezett, ahol „salgó” polcállványzaton kötegelt iratokat, valamint röntgenfelvételeket tároltak. A tûz során az egymás mellett lévõ két helyiségben tárolt papír iratok szinte teljes egészében elégtek, amely alatt kb. 250.000 MJ hõ szabadult fel. A helyiségen áthaladó épületgépészeti vezetékek éghetõ szigetelése, burkolata, az alumíniumból készült szellõztetõ csövek a keletkezett hõ hatására elolvadtak, elégtek. A fõbb tárolt elégett anyagok becsült mennyisége és jellemzõi: Megnevezés
Tömeg (kg)
Fûtõérték (MJ/kg)
ami tényezõ
Papír (iratok)
7.500
15,90
0,9
Mûanyag (szigetelések, filmek, burkolatok, világítótestek)
3.500
40,61
1,1
Az irattárban a mennyezett alatt lévõ kb. 0,2 x 1,0 méteres nyílásokon keresztül kijutó hõtõl a szomszédos férfi öltözõ, ezen a területen lévõ elektromos berendezések, gépészeti csövek éghetõ szigetelõanyagai elolvadtak, részben elégtek. A tûz kisebb mértékben átterjedt a szomszéd raktárba és az öltözõi elõtérbe is, ahol szintén papír és mûanyag anyagú termékek égtek el. Az irattári helyiségekkel közvetlenül kapcsolódó helyiségek, közlekedési folyosók menyezte alatt található épületgépészeti berendezések éghetõ anyagai elolvadtak, részben elégtek, valamint jelentõsen kormozódtak.
Másodlagos tûzkárok A keletkezett füst és hõ közel 20.000 m2 területû épületet kb. 70 % -ban füsttel árasztotta el. A keletkezett füst elõször a födém áttöréseken keresztül az alagsor földszintjének egy részére terjedt ki. Majd a 4 emeletes épület összekötõ folyosóján lévõ tûzgátló ajtó bezárását követõen a lepényépület alagsorát és földszintjét összekötõ lépcsõn keresztül áramlott felfelé a füst. Késõbb az alagsori folyosókon keresztül a lepényépület alagsorát, a 7 emeletes épület lépcsõházát, majd onnan az emeleti szintek folyosójára kijutva az épület egészét változó sûrûsséggel borította be. A füst másik úton a lepényépületben kiépített szellõztetõ rendszeren keresztül terjedt. Itt a lepényépület I. emeletén lévõ gyermeksebészeti osztályon volt nagy füst. Az irattári helyiségben a födém áttöréseken keresztül feláramló hõ és füst a földszinti helyiségekben okozott másodlagos kárt. A földszinti gyógyszertárban tárolt gyógyszereket teljes egészében meg kellett semmisíteni, mivel kémia összetételük megváltozhatott. Összességében a 7 emeletes épületben, valamint a lepényépület fölszintjének nagyobb területére alapos szellõztetés és fertõtlenítést követõen a betegek visszaköltözhettek. VÉDELEM 2003/3
Az alagsori raktár felett - ahová a tûz részben átterjedt - a földszinten mûködött a C.T. berendezés gépterme, amely berendezés az utólagos vizsgálatok alapján a magas környezeti hõmérséklet következtében oly mértékben károsodott, hogy a továbbiakban nem használható. A berendezés értéke több 100 millió Ft.
Különbözõ gázok az épületben Az épületben tûz- és robbanásveszélyes gázokat nem tároltak. A különbözõ egészségügyben alkalmazott gázokat (pl. altató) vezetékes hálózaton keresztül szolgáltatják az épületben. A 7 emeletes épület alagsorában a „C” tûzveszélyességi osztályba tartozó égést tápláló oxigén palacktároló és lefejtõ helyiség található. A helyiség ajtajai a szabadba nyílnak, jól szellõztetettek, és a tûz helyszínétõl távolabb voltak. A keletkezett és az épületben áramló hõ semmilyen veszélyt nem jelentett az oxigén gázpalackokra a tûzeset ideje alatt. Veszélyt jelentett viszont az alagsorban létesített oxigénvezeték, amely rézbõl készült, és a keletkezett hõ hatásának közvetlenül ki volt téve. Az épület mellett található oxigéntartályból elvezetett csõhálózatot azonban a tûz során elzárták, így a tûz közelébe égést tápláló oxigén nem került a légtérbe.
Becsült tûzkár Az alagsorban történt a legnagyobb épületszerkezeti és épületgépészeti károsodás, amelynek elõzetes nagysága kb. 150 millió forint. A kidobandó gyógyszerek és egyéb felszerelési tárgyak, valamint a kisebb késõbbiekben megállapítható károk, valamint a takarítási költségek nagysága 50 millió forint. A C.T. diagnosztikai berendezés pótlása mintegy 300 millió forint, vagyis összesen 500 millió forint a közvetlen és a másodlagos károk nagysága.
A tûzeset jelzése A munkát végzõ dolgozók a tûz észlelését követõen nem jelezték a tüzet a tûzoltóságra. Öntevékenyen kezdték el a tüzet oltani. A portaszolgálatot ellátó személy tudomásul vette, hogy a dolgozók vödörben hordják a vizet tûzet oltani. Többször is észlelte, hogy füst van az épületben, de nem a tûzoltóságnak szólt, hanem az ügyeletvezetõjének. Végül az ügyeletvezetõ a tûzjelzõ folyamatos bejelzése ellenére sem intézkedett, hanem megpróbált utána járni, hogy mi történik az alagsorban. Végezetül a nagy füst miatt a keletkezéstõl számítva 1,5 óra elteltével telefonált a tûzoltósági ügyeletre. Ez a dolgozói magatartás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kiérkezõ tûzoltók a lepényépület alagsorában és a földszintjén már olyan füsttel találkoztak, hogy a tûz fészkét felderíteni azonnal nem tudták, és hatékony beavatkozásra nem volt lehetõség.
A tûz észlelése és jelzése A hegesztést végzõ cég dolgozói elõször 2003. február 9-én 17
FÓKUSZBAN
három óra körül észlelték füstöt a munkavégzés helyszínén lévõ födémáttöréseken keresztül. A füstölést a helyszínre készített vödör vízzel megszüntették. Az 1. számú portánál õrszolgálatot teljesítõ személytõl kb. 3 óra 15 perckor kértek vizet a dolgozók a füst, valamint a kisebb lángolás megfékezésére. Az esetrõl senkinek sem szóltak, tûzjelzés még ekkor nem történ. A biztonsági õrnek feltûnt, hogy folyamatosan visznek vödörben vizet, ezért értesítette az ügyeletvezetõt az eseményrõl. Az ügyeletvezetõ kb. 4 órakor érkezett a helyszínre. Megérkezésekor a tûzjelzõ központ is tûzjelzést ad, amelyet nyugtázott, majd elhagyja a helyszínt állítólag az alagsoron keresztül. A biztonsági õr kb. 20 perc múlva ismételten jelzett az ügyeletvezetõnek, hogy a tûzjelzõ központ folyamatosan tûzjelzést ad, valamint a füst terjeng a folyosón a hegesztés helyszíne felöl. Az ügyeletvezetõ visszaérkezik, telefonálnak a rendészet vezetõjének is, aki utasítást ad a tûz jelzésére. A tûzjelzés a tûzoltóságra 2003. február 9-én 4 óra 35 perckor érkezett.
A tûz keletkezése, terjedése A helyszínen az új röntgengép telepítéséhez egy tartókonzolt készítettek. A kialakítás során ívhegesztõ, lángvágó és csiszoló-daraboló berendezéseket használtak. A berendezések gépészeti csatlakozását födémáttöréseken keresztül az alagsoron át oldották meg. A meglévõ áttöréseket a nyílt lánggal járó munkavégzés idejére ideiglenesen gipszkarton lappal fedték le. A konzol elkészítése során a lángvágó, vagy hegesztõ által keletkezett izzó fém az alatta lévõ (helyiség közepén lévõ) födémáttörésen keresztül az alagsorban lévõ gépészeti vezetékekre és irattárban lévõ éghetõ anyagokra hullott. Az izzó fém lángra lobbantotta az éghetõ anyagokat az alagsori irattárban. A tûz keletkezését követõen a tüzet észlelõ dolgozók a munkavégzés helyszínére készített, valamint folyamatosan vödörben hordott vízzel megkezdték az oltást. A helyszínen azonban a mûanyagok égése során keletkezõ sûrû füst, valamint az alagsorban a munkavégzés helyszíne alatt lévõ zárt helység (irattár) nem tette lehetõvé a tûz eloltását. A tûz az alagsor 44,82 m2-es helyiségében keletkezett és két irányban terjedt tovább a 23,26 m2-es irattárba és a 33,22 m2-es raktárba. A két irattár teljesen, a raktárhelyiség részlegesen kiégett. Megállapítható, hogy a tûz nem volt nagy kiterjedésû, azonban a keletkezõ füst a 408 ágyas 7 emeletes épületben, valamint a lepényépület nagy részébenben szétterjedt és közvetlen életveszélyt jelentett a kórházban tartózkodó betegekre. Három óra körül észleltek elõször füstképzõdést. A félig zárt gépészeti alagútban, valamint illetéktelenek elõl elzárt irattár helyiségben ettõl az idõponttól számítható a tûz lappangása. Az elsõ erõteljes fellángolás hajnali 3 óra 15 percre tehetõ, a második kb. 3 óra 50 percre.
A tûzeset helyszíne a szomszédos helyiségbõl rendszerben. Ezeket követõen kb. 5.00 órára megtelt a földszinti fõbejárati aula helyisége, folyamatosan terjedt a 268 ágyas 4 szintes épület átjáró alagsori folyosóján keresztül a földszintre, valamint a 7 emeletes épület lépcsõházába. Kb. 6.00 órára a fenti épületrészeket nagyban elárasztotta a füst, dönteni kellett a kiürítésrõl. Elzárták a 4 emeletes épület felé áramló füst útját a tûzgátló ajtó bezárásával, annak réseit eltömték. A 7 emeletes épület lépcsõháza megtelt füsttel, valamint több szint keresztfolyói szintén.
Az alkalomszerû tûzveszélyes munka A tartókonzol elkészülte után a megbízó nem vette át a munkadarabot, hanem módosításokat kért. A módosítás során a meglévõ és a födémhez rögzített konzolt gyorsvágóval próbálták megbontani. A gyorsvágó nem bizonyult megfelelõnek, ezért lángvágó berendezéssel dolgoztak tovább. A lángvágó üzemelése során a padozaton gipszkartonnal eltakart födémáttörésen (a helység közepén lévõ) keresztül az elbontott orvosi berendezés gépészeti vezetékeire (elektromos kábelek) és az alatta lévõ alagsori irattárba hullottak az izzó fémforgácsok. A munkákat az alkalomszerû tûzveszélyes tevékenységre vonatkozó szabályok betartása alapján kellett volna végezniük, de a munkálatokat végzõ dolgozóknak nem volt tudomásuk az alattuk lévõ alagsori helység rendeltetésérõl és a benne tárolt anyagokról. A kórház illetékes személyeitõl viszont nem is kértek, illetve nem is kaptak erre vonatkozóan információkat.
A füst terjedése
Tûz keletkezési oka: nyílt láng - lángvágás
A tûzeset szinte egész lefolyása során az éghetõ anyagok (papír, mûanyag) izzással, parázslással égtek. A keletkezett füst a födémáttöréseken és az irattári helyiségek oldalán lévõ nyílásokon keresztül kezdett terjengeni. A tûz második erõteljes felizzását követõen (kb. 3.50 óra) félóra múlva már füsttel terítõdtek az alagsor folyosói, és szinte azonnal megjelent a lepényépület elsõ emeletén lévõ gyermeksebészet folyosóján lévõ szellõztetõ
Az alkalomszerû tûzveszélyes tevékenységet engedélyezõ, utasító ügyvezetõ az OTSZ 11. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat, amíg a nyílt lánggal járó tevékenységet végzõk a 11. § (1) bekezdésben foglaltakat nem tartották be. A tûz idõbeni jelzése is elmaradt, ezért a helyszínen dolgozó és különbözõ beosztásokban lévõ személyek megsértették tûzjelzés elõírásait (1996. évi XXXI. törvény 5. § (1) bek.)
18
VÉDELEM 2003/3
FÓKUSZBAN
Mibõl tanulunk? A címben feltett kérdés nem felhívó jellege miatt született! A tanulmány szerzõi rendkívül alapos munkával feltárták azokat a problémákat, amelyek általánosíthatóan és konkrétan is tanulságul szolgálhatnak.
Javaslatok jogszabály módosításra 1. A keletkezett tûz következtében a 7 emeletes épületbõl több mint 230 személyt kellett kimenekíteni. A létesítési elõírások betartása esetén is elõfordulhat, hogy egészségügyi létesítményben szükségessé válik nagy erõ- és eszköz igénybevételével ilyen, vagy hasonló épület kiürítése. Nagy segítséget nyújtanak ilyenkor a helyszínen lévõ kiképzett létesítményi tûzoltók, akik nagy helyismerettel rendelkeznek az épületben, ismerik a menekítési útvonalakat, stb. . A bekövetkezett esemény alapján javasoljuk a létesítményi tûzoltóságok mûködésérõl szóló 118/1996. (VII.24.) Kormányrendelet módosítását, amely kötelezõvé teszi közösségi épületekben a létesítményi tûzoltóság mûködtetését. 2. Az épület kiürítésénél a különbözõ szinteken járóbetegek is voltak az osztályokon. A betegek, vagy az éppen ott tartózkodó hozzátartozók informálása a menekülési folyosókon elhelyezett kiürítési rajz, megfelelõ szöveges kiegészítéssel nagy segítséget nyújtana részükre (útirány megadása, melyik lépcsõház, vagy lift használata, stb.). Ezek alapján javasoljuk a Tûzvédelmi Szabályzat készítésérõl szóló 30/1996. (XII.6.) BM sz. rendelet módosítását, hogy ez a középmagas nem közösségi épületeknél is elõírás legyen. 3. Az épület használatbavételétõl eltelt több mint 20 év óta az épületen lényegében teljes körû felújítást, karbantartást nem végeztek. A tûzoltóság hatósági eljárásain tapasztalt közvetlen életveszélyre, az alapvetõ biztonságot nem nyújtó létesítmények, épületek esetében is legyen lehetõsége bizonyos létesítési elõírások kötelezésére. Ezt behatárolt esetekben a tûzvédelmi hatóság bevonásával határozatban lehetne elõírni. Javasoljuk ennek megfelelõen a tûzvédelmi hatósági tevékenységet szabályozó 115/1996. (VII.24.) Kormányrendelet módosítását.
Javaslatok intézkedések megtételére Általánosságban - A Tûzvédelmi Szabályzat módosítását, a Tûzvédelmi Szervezet hatáskörének felülvizsgálatát. - Az intézmény tûzveszélyességi osztályba sorolásának módosítását a 2001-es évben elkészített állapotfelmérõ rajz alapján. - Az épületekre (kórházi pavilonok, stb.) vonatkozóan eseti Tûzriadó Terv készítését szintenkénti rajzokkal együtt, a 408 ágyas pavilonra un. Kiürítési tervvel együtt. - Az intézményen belül a különbözõ osztályok (kiemelten a mûszaki jellegûeket) és a tûzvédelmi elõadó kapcsolatának szabályozását ügykörjegyzékben célszerû rögzíteni (pl. információ áramlás beruházások esetében) - Az intézményen belül az alkalomszerûen végzett tûzveszélyes tevékenységet engedélyezõk körének leszabályozása, az intézményen belüli külsõ kivitelezõ cégekkel történõ szerzõdésekben rögzíteni, hogy kivel lehet egyeztetni tûzveszélyes tevékenység végzésekor. VÉDELEM 2003/3
A vezetékek leszakadtak, az elszívó csõvezeték megrongálódott - A tûzjelzõ hálózat is károsodott a tûz során, amelynek felújítása nem célszerû, hiszen elavult rendszernek tekinthetõ. A hatósági ellenõrzések alkalmával is többször felmerült egy modern tûzjelzõ hálózat kiépítése. A kialakult létesítési problémák egyfajta ellensúlyozására is javasoljuk a 7 emeletes középmagas épület, az 1 emeletes lepényépület, és a 4 emeletes pavilonépület teljes területére címzett tûzjelzõ hálózat létesítését (akár hatósági határozattal is). Jelenlegi jogszabályi elõírás alapján ez egyébként kötelezõ lenne. A fentieken túlmenõen szintén javasolt megegyezés esetén a tûzoltóságra a központ jelzéseit átirányítani. - Javasoljuk a kórházi biztonsági õrszolgálat teljes személyi állományának ismételt tûzvédelmi oktatását megtartani (kiemelten a tûzjelzés szabályaira), valamint szerzõdésükben rögzíteni, hogy csak megfelelõ helyismeret után végezhessen önállóan munkát a portán. Az épületegyüttes biztonsága érdekében Sürgõs feladatok, amelyeket az ott lévõk életének védelme indokol: ● A középmagas épület tetõre vezetõ ajtaját megbízható módon, gépi mûködtetéssel, a földszintrõl és az ajtótól is vezérelhetõvé kell tenni. ● Meg kell javítani a füstelszívó berendezések földszinti távmûködtetését, illetve be kell kötni ebbe a rendszerbe az 1-2 sz. liftek gépházának füstelszívó ventillátorát. ● A lépcsõházban - az ME-04-132 ágazati elõírásban meghatározott 25-75 Pa közötti túlnyomást kell kialakítani befúvó ventillátorok létesítésével, vagyis füstmenetes lépcsõházat kell kialakítani. ● A lepényépület gépészeti terében elhelyezett tüzivíz szivattyúkat - az eredeti terveknek megfelelõen - az aggregátról is mûködtethetõvé kell tenni, (ha ez jelenleg nem így van.) 19
FÓKUSZBAN
Egyéb súlyozható feladatok: ▲ Akkumulátortér szellõztetésének felülvizsgálata. ▲ Lepény- és középmagas épület villámvédelmi berendezésének felülvizsgálata (az osztályba sorolás szerint jövõre esedékes) természetes földelõk felderítése, hiányzó földelõk pótlása, valamint a földelõk vízszintes összekötése a szükséges helyeken. ▲ Szellõzõ és villamos vezetékek elfedése, beburkolása nem éghetõ 0,25 óra Th értékû anyaggal, a középmagas épület folyosókon a szekrényajtók mögött is. ▲ Tûzszakaszok felülvizsgálata, tûzszakasz határon tûzgátló ajtók, tûzvédõ csappantyúk egyéb elzárók beépítése. ▲ A 408 ágyas pavilon menekülési útvonalaira nyíló ajtóinak nehezen éghetõ 0,25 óra határértékûre cserélése. ▲ Megbízható tûzjelzõ berendezéssel automatikusan vezérelhetõvé tenni a lépcsõházi szellõztetés tûz esetén történõ feladatait.
Az elektromos és a szellõzõ rendszer sérült a legjobban
vonalú kábel fektetése a szellõzõgépház és a füstelvezetés számára.
kell, osztatlan üvegû ablakokra cserélni, hogy az így kialakuló 100x120 cm-es üvegfelületek biztosítsák a mentésre alkalmas felületet. Ésszerûen az épülethossz két végén, 1-1 egymás fölötti ablakot kialakítani.
▲ A tûzoltási felvonulási út felõl a kórház déli szárnyán a kb. 100 cm széles és 80 cm magas alsó üvegû bukóablakos ablakok közül, szintenként 2-2 ablakot (összesen 14 db.) tokkal együtt
Ballók László tû. alez., Mezõtúr HÖT Fózer Tibor tû. õrgy., Jászberény HÖT
▲ A liftek Biztonsági felvonókká való átalakítása, más nyom-
20
VÉDELEM 2003/3
KÉPZÉS DR BLESZITY JÁNOS
A katasztrófavédelmi menedzser Várhatóan 2004-ben új szak indul a Rendõrtiszti Fõiskolán. Az új alapképzési szakról a legfontosabb ismereteket adjuk közre.
Létrehozásának szükségessége Az eredményes katasztrófa elleni védekezés olyan szakembereket kíván, akik felkészültségüknél fogva képesek a megelõzés, a tervezés, a védekezés és a helyreállítás koordinálására, szervezésére és a különbözõ szintû irányítási feladatok elõkészítésére, illetve végrehajtására. A kormány 1998. júniusában megfogalmazott programjában központi helyen szerepel a katasztrófák elleni védekezés. A parlament 1999-ben elfogadta azt a kétharmados törvényt, amely a katasztrófák elleni védekezés irányításának jogi alapjait szabályozza. Ennek végrehajtásaként hatályba léptek azok a kormányrendeletek, illetve miniszteri szintû szabályozások is, amelyek meghatározzák a védekezés jogi kereteit. A szabályozás természetesen csak akkor érheti el a célját, ha kapcsolódnak hozzá a tárgyi és a személyi feltételek. A tárgyiakat illetõen komoly elõrelépés történt! A személyi feltételek megteremtése érdekében döntés született arról, hogy jól felkészült, széles látókörû, és ha kell döntéshozó, illetve arra javaslatot tevõ felsõfokú végzettségû szakembereket kell képezni a katasztrófák elleni hatékony védekezés céljából. Magyarországon jelenleg nincs háttere az általános katasztrófavédelmi képzésnek. Az egészségügyi, a mûszaki, a környezetvédelmi, a közigazgatási és a közgazdasági oktatásban – aktuálisan egy-egy tárgyhoz kapcsolódva kap említést a téma a különleges helyzetek megoldására való felkészítés részeként. A legtöbbet a hadtudományok és a tûzoltóképzés foglalkozik a kérdéssel, de itt természetszerûen a háborús idõszaki feladatok, illetve a tûzoltás és a mûszaki mentés kerülnek elõtérbe. A különbözõ típusú katasztrófák elhá22
rításához a vízügyi, a környezetvédelmi, az egészségügyi, a közlekedési, az ipari és a mezõgazdasági szakemberek döntõ többsége a saját szakterületét illetõen megfelelõ elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkezik. Nem rendelkeznek azonban olyan ismeretekkel, amelyekkel a védekezésbe bevont erõk és eszközök hatékony mozgatását, az emberek és vagyontárgyak gyors és biztonságos mentését, továbbá az evakuáltakról való gondoskodást, illetve a teljes körû helyreállítást szervezni és irányítani tudnák. Különösen gondot jelent ez, ha egy katasztrófa bekövetkezése esetén további veszélyhelyzetek is kialakulhatnak (például árvíz, járvány, földrengés, tûz, veszélyes üzemek meghibásodása, stb.), és a különféle szakterületek védekezési tevékenységét kell összehangolni. A Rendõrtiszti Fõiskola katasztrófavédelmi szakának létrehozásával e hiányosságok pótlása a fõ cél, hogy a katasztrófák megelõzésére, bekövetkezésük esetén megfékezésükre jól felkészült szakemberek álljanak rendelkezésre.
A képzés célja Alapvetõ cél, hogy a hallgatók tanulmányaik során magas fokú általános és szakmai ismereteket sajátítsanak el. Ennek megfelelõen a rendvédelmi képzés alaptárgyai mellett a szakterület elméleti és gyakorlati kérdéseit is felsõfokon elsajátítsák, és képesek legyenek a katasztrófavédelmi tiszti (menedzseri) munkakör betöltésére. A végzettek alkalmasak lesznek a hivatásos katasztrófavédelmi szervek, a minisztériumok, a fõvárosi és megyei védelmi bizottságok és a települési önkormányzatok katasztrófák megelõzésével, elhárításával, valamint a helyreállítással kapcsolatos feladatainak szervezésére és irányítására. A hallgatóknak képeseknek kell lenniük a veszélyhelyzet-kezelõ tevékenység végzésére, valamint a normál (felkészülés) idõszaki munkavégzésre. A szak létrehozásának célja – az oktatáson túl – a hazai általános katasztrófavédelem tudományterületének kialakítása és mûvelése.
A nappali tagozaton a hallgatók négy fõ tárgykörrel ismerkednének meg. Ebbõl kettõ döntõ többségében a fõiskolán oktatott általános mûveltségi ismereteket és az alapozó ismereteket foglalná magába. A katasztrófa-elhárítási szakmai ismeretek – a más rendvédelmi szakokéhoz hasonlóan – a szakterület elméleti és gyakorlati ismereteit jelentenék. A rendvédelmi különös ismereteknél a testnevelési képzés mellett jelentõs szerepet kapnának a katasztrófaelhárítás tárgyi és technikai feltételrendszerének bemutatásával összefüggõ kérdések. A levelezõ tagozaton – amely zárt rendszerû lenne -, figyelemmel a hallgatók gyakorlati felkészültségére, elmaradnának a testnevelés és a katasztrófaelhárítás gyakorlati ismeretével kapcsolatos feladatkörök, a számítástechnikai és az iskolarendszerû nyelvi képzés, ugyanakkor a másik három témakörben a már mûködõ szakokhoz hasonló mértékben csökkentett óraszámban történne a képzés.
Képzési igények A katasztrófaelhárítás rendszerében résztvevõk közül a legsürgetõbben a katasztrófavédelmi igazgatóságok, hivatásos és közalkalmazotti állományának speciális szakmai felkészítésére van igény. Ez kb. 200 fõre becsülhetõ. További feladat azon minisztériumok és országos hatáskörû szervek munkatársainak felkészítése, akik a honvédelmi, a katasztrófavédelmi, a polgári védelmi és a tûzvédelmi törvény, valamint az ágazati katasztrófavédelmi jogszabályok alapján közremûködnek a katasztrófák elleni védekezésben. E területeken 25-30 fõnek szükséges felsõfokú katasztrófavédelmi képesítést szerezni. Hasonló módon indokolt a védelmi bizottságokat mûködtetõ Fõvárosi Fõpolgármesteri Hivatal, a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok polgármesteri hivatalai érintett szakemberei ez irányú oktatási, képzési igényeinek kielégítése is. E területeken 25-30 felsõfokú végzettségû katasztrófavédelmi szakembert célszerû foglalkoztatni. VÉDELEM 2003/3
KÉPZÉS
Mindezeken túl várható az ország védelmébe bevont olyan polgári szervek meghatározott vezetõi állományának a képzése is, amelyek tevékenységi körükben a katasztrófavédelmi feladatok ellátásáról is gondoskodnak. Kiegészül a kör a katasztrófavédelmi törvény IV. fejezetének hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek érintett szakmai vezetõivel is; a várható igény itt 20-25 fõt jelent. Természetesen biztosítani kell a rendvédelmi szervek, a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok vezetõi, valamint a fegyveres erõk kiemelt állományának felkészítõi és azon karitatív szervezetek vezetõinek képzését, amelyek a védekezésben önkéntes szerepet vállalnak; ez 30-50 fõre becsülhetõ. Terveink szerint évfolyamonként nappali tagozaton 25-30 fõ, levelezõ tagozaton 40-50 fõ folytat majd tanulmányokat. Ez a teljes körû képzés valamennyi évfolyam megléte esetén 75-90 nappali és 160200 levelezõ tagozatos hallgatót jelentene összesen. A végzettek elhelyezkedése nem okozna gondot, mert jelenleg nincsenek olyanok, akik katasztrófa-elhárítási felsõfokú képesítéssel rendelkeznek. A folyamatos utánpótlás iránti igény biztosított: mert a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság (OKF) bõvíteni kívánja a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok mûködési körét, és ez további szakemberek alkalmazását teszi szükségessé. Az EU-csatlakozás révén várhatóan olyan új veszélyes termelõegységek jönnek létre, ahol katasztrófa-elhárítási ismeretekkel rendelkezõ szakembereket is alkalmazni kell.
Elõzmények A katasztrófavédelmi tanszéket a Fõiskolai Tanács 2000-ben hozta létre, és az érdemi mûködését 2000 szeptemberétõl kezdte meg, az elsõdleges feladat az alapdokumentumok összeállítása volt. Ennek során elkészült a tanszék feladatés mûködési rendje, az OKF és az RTF közötti megállapodás a katasztrófavédelmi tanszék mûködtetésérõl, a tantárgy óraés vizsgarend a nappali és a levelezõ tagozat számára, valamint a katasztrófa-elhárítási ismeretek oktatására vonatkozó javaslat az RTF-en már mûködõ szakokon. A 2000/2001. tanév második félévében a tanszék oktatói az RTF-en már mûködõ szakok nappali tagozatos végzõs hallgatóinak elméleti és gyakorlati órákat tartottak, amit a szak megindításáig és azt követõen is folytatnak. VÉDELEM 2003/3
Az akkreditációs eljárás megindításával a tanszék oktatói megkezdték a szaktárgyhoz kapcsoló jegyzetek, segédanyagok kidolgozását. A viszonylag rövid mûködési idõ miatt a tanszék dolgozói érdemi kutatómunkát még nem tudtak végezni. Több témában azonban már jelezték azokat az elgondolásokat, amelyek nemcsak az oktatás, hanem a gyakorlat számára is érdeklõdésre tartanának igényt: a) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos közúti balesetek, események feldolgozása, b) a veszélyhelyzeti elemzés, kockázatszámítás, következménybecslés módszereinek fejlesztése, c) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyhelyzeti modellezése, d) a veszélyes árú fuvarozási balesetekbõl adódó kockázatok és az ellensúlyozó intézkedések megteremtésének folyamata, e) a rendvédelmi szervek együttmûködése katasztrófák esetén, f) az önkormányzatok feladatai, és felkészítésük a katasztrófák elhárítására.
A szak tervezett képesítési követelményei A képzés célja rendvédelmi és közigazgatási szakemberek képzése, akik alkalmasak a katasztrófák elleni megelõzés, illetve katasztrófák esetén az alap- és szakjellegû feladatok végrehajtására; az effajta tevékenységet végzõk közvetlen irányítására; a katasztrófa elleni védekezéssel kapcsolatos szervezési, tájékoztatási, képzési és döntés elõkészítési feladatok ellátására; a katasztrófaelhárításban közremûködõ szervezetek tevékenységének koordinálására; a hivatásos katasztrófavédelmi szervezetben érdemi ügyintézõi és vezetõi munkára. Az alapképzésben a végzettség szintje felsõfokú (fõiskolai). Az oklevélben szereplõ szakképzettség megnevezése katasztrófavédelmi szervezõ (menedzser). Felvételi feltételek: középiskolai érettségi, fizikai és egészségügyi alkalmasság, eredményes felvételi vizsga. A képzési idõ nappali tagozaton hat félév, az összórák száma 4000, a tanóráké 2880 óra. Az oklevél megszerzéséhez szükséges kreditek száma: 190, ebbõl tanulmányi munka 180, szakdolgozat 10 kredit; levelezõ tagozaton nyolc félév, az
összórák száma 2000, a tanóráké 610 óra. Az oklevél megszerzéséhez szükséges kreditek száma: 190, ebbõl tanulmányi munka 180, szakdolgozat 10 kredit. A képzés fõbb tanulmányi területei és azok arányai Az elmélet és a gyakorlat aránya • nappali tagozaton 75-25 %, • levelezõ tagozaton 100-0 %. 1. Általános mûveltségi ismeretek a tanórákban kifejezett idõ 18 %-a. Tantárgyak: etika, logika, politológia, szociológia, idegen nyelv, retorika. 2. Alapozó ismeretek a tanórákban kifejezett idõ 28 %-a. Tantárgyak: - Bevezetés az állam- és jogtudományokba, büntetõjog –, emberi jog, közigazgatási jog, magyar alkotmányjog, nemzetközi jog, polgárjog, pedagógia, pszichológiai, vezetési és szervezetési ismeretek, számítástechnika és informatika. 3. Katasztrófa-elhárítási elméleti ismeretek a tanórákban kifejezett idõ 40 %-a. Tantárgyak: katasztrófa-elhárítási szakismeretek, katasztrófa-elhárítási igazgatási és jogi ismeretek, katasztrófa-elhárítási technikai ismeretek, katasztrófa-menedzsment, katasztrófa-megelõzés, ágazati katasztrófaelhárítási ismeretek, polgári védelmi szakismeretek, tûzvédelmi szakismeretek, nemzetközi katasztrófaelhárítási jog, katasztrófa-elhárítási felkészítési ismeretek, a katasztrófaelhárítás információs rendszere, a katasztrófaelhárítás finanszírozási rendszere, katasztrófaelhárítás beavatkozási rendszere, katasztrófák következményeinek felszámolása. 4. Katasztrófa-elhárítási gyakorlati ismeretek a tanórákban kifejezett idõ 14 %-a. Tantárgyak: Katasztrófa-elhárítási gyakorlati ismeretek, testnevelés. A Magyar Akkreditációs Bizottság véleményezte – Rendõrtiszti Fõiskola által benyújtott fõiskolai szintû katasztrófavédelmi alapképzési szak létesítéséhez szükséges képesítési követelmények jóváhagyására vonatkozó kérelmet és azt a 2003./3/ VII.1/1. sz. határozatával 2003. április 3án támogatta, így a szakon a képzés várhatóan 2004-ben indulni tud. Dr Bleszity János tû. vörgy., igazgató Katasztrófavédelmi Oktatási Központ, Budapest 23
MÓDSZER JAMBRIK RUDOLF, NAGY BALÁZS
A turbóventilációs tûzoltás elsõ hazai tapasztalatai A Fõvárosi Tûzoltó-parancsnokság három nagyteljesítményû ventilátor beszerzése után hazánkban elsõként nem mindennapi kísérletbe és gyakorlatba kezdett.
Zárt téri tûz és „szellõztetés” A technikai fejlõdés tette lehetõvé a leghatásosabb támadási módozat kialakítását, a zárt térben végzett tûzoltást. Az égést, a tûzesetet kísérõ jelenségek (a hõhatás és a füst) nem csak a helyiségben tartózkodó személyekre, hanem a leküzdésére bevetett tûzoltókra is komoly terhelést, negatív élettani hatások zömét zúdítják. Ezek leküzdésének jelenleg az egyik leghatékonyabb eszköze a ventilátor, az eszköz rendkívül egyszerû, az elv ugyancsak. A lényeg, hogy a zárt téri tüzek esetében nagy valószínûség szerint az alapvetõ feltételek rendelkezésre álljanak, tehát a legelsõ feltétel a nyílászárók (ajtók és ablakok), a ventilátor és a hagyományos tûzoltó eszközök. Az elméleti és gyakorlati képzés megfelelõ összhangban legyen. A fenti egyszerû képletbõl már csupán annyi hiányzik, hogy a gépi szellõztetési lehetõség alkalmazása ugyanolyan automatizmussá váljon, mint a természetes szellõztetés. Ezzel az eljárással gyakorlatilag jóval többet nyerünk, mint azt feltételeznénk, gondoljunk csak bele, a beavatkozás elején a tûzzel érintett helyiségben az erõs füstképzõdés miatt a beavatkozásban résztvevõk összes érzékszerve kiiktatásra kerül a test védelme miatt. Nehézkes az elõrejutás, lelassul a felderítés, a ránk leselkedõ veszélyek potenciálisan növekednek az idõ múlásával. Egyre csökken a túlélés esélye a zónában tartózkodó sérült személy számára. Az erõs füstképzõdés mellett gyúlékony atmoszféra jelenlétével is szükséges számolni, ennek a kritikus kialakulása is egyre fokozatosabban növekszik. A tûz egyre több éghetõ anyagot emészt fel, növekszik a kárérték is, sorolhatnám tovább az események negatív oldalának rohamos emelkedését, de már ezekbõl is lemérhetõ az a tény, hogy összességében kell a veszélyhelyzet növekedésével számolnunk. A kialakult helyzetben egy nagyon lényeges dolgot kell megállapítani, van e természetes szellõzési lehetõség, ha van azt használni kell, ha nincs ki kell alakítani a lehetõ legrövidebb idõn belül, így a helyiségben uralkodó hõmérséklet és füstképzõdés a szellõzés miatt alacsonyabb mértékû lesz.
LEVEGÕT A TÛZRE! Az elmúlt évszázad technikai fejlõdése az élet számos területén megdöbbentõ fejlõdést produkált. Egyre több olyan oltóanyag és eszköz látott napvilágot, amely még a sokat látott és tanult tûzvédelmi szakembereket is meglepett. Pár éve láthattuk a tengerentúli kollegáink megdöbbentõ felfedezését az egyik ismeretterjesztõ tv csatornán, a veszedelmes zárt helyiségekben keletkezett tüzek oltására az eddig ellenségnek kikiáltott oxigént, pontosabban a levegõt állították a támadás hadrendjébe. Maga a fejlesztés kivitelezõje is elcsodálkozott a fantasztikus eredmény láttán. Mi magunk is azt tanultuk és tanítottuk, hogy a levegõ a tûz egyik alkotó eleme, mivel az égést táplálja ezért mindig is a serpenyõ azon oldalára helyeztük, amely nem oda illõ, tehát el kell valamilyen formában távolítani ahhoz, hogy az égés csökkenjék vagy megszûnjék. Nos ez az alaptétel a tûzoltó tudományok terén teljesen megdõlt, ezzel szemben áthelyezõdött a másik oldalra, azaz a tûz elleni védekezés oldalára, egyik jelenleg ismert rendkívül hatékony formáját tisztelhetjük a pozitív ventillációs tûzoltás néven elterjedt módszerben. A módszer felfedezõje talán nem haragszik meg, ha a dicsõség koronáját egy pillanatra átadjuk azoknak a magyar mérnököknek és tûzoltóknak, akik ezt az elvet már a 60-as évek végén, a 70-es évek elején nagyban ugyan, de már kitalálták és meg is valósították. Nevezetesen az algyõi tûzoltó parancsnokság gázturbinás tûzoltó gépjármû alkotóinak köszönhetõen minket magyarokat talán nem sokkolt annyira ez a vitathatatlanul új korszakot nyitó felfedezés.
A természetes szellõzési lehetõségekkel kapcsolatban azonban mindenképpen el kell mondani, hogy annak hatékonysága az adott helyiségben fennálló körülményektõl és egyéb összetevõktõl nagymértékben függ, tehát ennek alkalmazása potenciálisan magában hordozza a hibás döntés lehetõségét. A felgyorsított folyamat sem olyan egyszerû, mint azt az elsõ gondolatokban olvashattuk, erre a késõbbiek során bõvebben kitérek. Itt szükséges még említeni a vákuumos szellõztetés fogalmát is, amely a levegõelvonás elvén alapul, egyes szakmai elképzelések szerint ez a módszer még a pozitív nyomásos beavatkozásnál is hatékonyabb, sõt van olyan esemény, amikor csak ez a módszer használható, ilyen pl. amikor a csatornarendszerbe nehéz fajsúlyú robbanóképes gázfelhõ kerül, itt ugyanis nem ismeretes a kimenõ nyílás és a befúvatással csak szétterítenénk a veszélyes anyagot, mintegy kitolnánk a veszélyességi övezet határát. A vákuumos eljárás ezzel szemben tökéletes megoldás az adott szituáció kezelésére.
Szellõztetés vákuummal A következõ lépés ebbõl adódóan a szellõzési folyamat felgyorsítása lehet egy az erre a célra speciálisan kialakított normál, vagy turbó ventilátor telepítésével. VÉDELEM 2003/3
Nyomás alatti szellõztetés A nyomás alatti szellõztetés az angol „Positiv Pressure Ventillation „fogalmából levezetett változat, használatos még a 25
MÓDSZER
ventilátoros szellõztetés, a turbószellõztetés vagy nagyteljesítményû ventilálás is. A módszer alkalmazásának, mint már említettük alapvetõ feltétele a bejutó és a távozó levegõ számára szolgáló nyílások megléte. Az eljárás során a bejuttatott levegõ áramlik keresztül a szellõztetendõ területen, a beáramlás és a távozó levegõ nyílása közötti szakaszon. Tudni kell, hogy minden, ami az útjába kerül, szûkület vagy elterelés megváltoztatja a teljesítményt, az örvényhatás ugyancsak elkerülendõ veszélyessége miatt. Kritikus szituáció alakulhat ki akkor, amikor a helyiségbe nyomuló csapat el állja a levegõ beáramlási útját, ugyanis ebben az esetben lényeges mértékben megnövekszik a füstgáz meggyulladásának veszélye és ez által teljesen összeomolhat a rendszer, megszûnik a hûvös levegõ beáramlása. Másrészt a már beáramoltatott levegõbõl képzõdött alagút a jelenlévõ energia hatására kiválthatja a jelenlévõ szénmonoxid meggyulladását. A turbó ventilátorok mûködtetésekor a helyiségben a környezetéhez képest megemelkedett nyomás gondoskodik arról, hogy a helyiségben uralkodó atmoszféra egyenletesen és örvényléstõl mentesen, a nyomás által elõidézett gyorsulással távozzon a szabadba. Az elv tehát egyszerû, a szellõztetendõ tartományban a környezetéhez képest átlagosan 2-3 mbar között mozog a nyomás nagyságrendje, csúcsa rövid idõre elérheti az 5 mbar értéket. Ehhez a készüléket úgy kell elhelyezni a beáramlási nyílásnál, hogy a keletkezett kúp azt teljesen lefedje, elzárja, a gyakorlati távolság legalább akkora legyen, mint a beáramló levegõ nyílásának az átmérõje. Az ezt meghaladó távolság némiképp csökkenti a teljesítményt. A túlságosan kis távolság viszont nem hozza létre a kívánt túlnyomást, a levegõt csupán áramoltatja. Ez utóbbi esetben nõ a fentebb említett veszélyek hatása. Rendkívül fontos megjegyezni, hogy a jól kialakított és mûködtetett, tehát szabályosan telepített esetben feltétlen kerülendõ az a magatartás, amely a tapasztalt eredmény hatására egyesekben azt a segíteni akarást váltja ki, miszerint az újabb és újabb kiáramló rések megnyitásával szeretné az amúgy is gyors folyamatot még tovább gyorsítani és ennek megfelelõen további kiáramlási nyílásokat létesít. A kialakult helyzet tartósítására kell inkább törekedni, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a szellõztetés egy bizonyos idõ után már nem vagy csak minimális eredményt produkál, ezt tudomásul kell venni és a teljes lefeketítés után egy bizonyos ponton a beáramoltatás nem szükséges, sõt a parázsló részeket újra és újra begyújthatja. A túlnyomásos szellõztetés kétségtelenül lényeges elõnyöket jelent számunkra a beavatkozásaink során, ugyanakkor tisztában kell lennünk az alkalmazás korlátaival és bizonyos esetekben a kialakuló veszélyekkel és ezeket mindenkor figyelembe kell venni a bevetés elrendelõjének.
A kísérlet kezdete (0.0 mp)
Az elsõ gyújtást követõen intenzív a füstképzõdés (27. mp)
A füst szétterjed (64. mp)
A rendszer jobb megismeréséhez ajánljuk a Védelem 1996/1 és a 2000/5 számában, e tárgyban megjelent írásokat.
motoros MT 224 és 260-as típusú turbó ventilátorok francia termékek. Kipróbálásuk hosszas elõkészületek után megkezdõdhetett, elsõként 2002. április 13-án a volt budafoki Papírgyár üzemcsarnokában alakítottunk ki a tûz oltására és a kísérlet végrehajtására alkalmas terepet. Itt több fázisban végeztük a négy rendelkezésünkre bocsátott kisebb- nagyobb helyiségekben a tûz oltását.
Kísérletek a papírgyárban
Hagyományos tûzoltás
Az elmúlt esztendõben a fõvárosi tûzoltó parancsnokság az elõzetes felmérés és tájékozódás után intézkedett három db nagyteljesítményû ventilátor beszerzésére és azok rendszeresítésére. A
Elsõ fázisban e tûzoltási gyakorlat keretében bemutattuk a ventilátorok használata nélküli normál szellõztetéssel végzett tûzoltást, bár ebben van a legtöbb tapasztalatunk, mégis fontosnak tar-
AJÁNLOTT IRODALOM
26
VÉDELEM 2003/3
MÓDSZER
Oltás két ventillátorral
Már semmi sem látható (86.mp)
A következõ fázisban a hasonló nagyságrendû és azonos méretû üzemcsarnok helyiségében az azonos összetételû, mennyiségû éghetõ anyag begyújtása és elõégetése után végre beüzemeltük a kisebb, MT 224 típusú ventilátort. A behatolás elõtt pedig beindítottuk a nagyobbik turbó ventilátort is. Az eredmény lenyûgözõ volt, a látást szinte semmi nem zavarta, a hõmérséklet pillanatok alatt elviselhetõ lett, az oltóanyag felhasználás minimálisra csökkent, a tûz fészkét látni lehetett és közvetlen közelrõl lehetett végezni a további oltást. A tûz oltás fogalma átértékelõdött a vizet csupán injektálni kellett. Itt kell megjegyeznünk, hogy ekkor még nem tudományos módszerekkel és mérésekkel, csupán az érzéki tapasztalásainkra, a megismerésre törekedtünk, ezért is nem soroltuk fel az ide illõ adatokat, erre egy késõbbi gyakorlat során kerítettünk alkalmat. Visszatérve az elsõ ismerkedéshez, a harmadik fázisban a beavatkozást egy ventilátorral végeztük, az eredmény ugyan megegyezett az elõzõekkel, de alapvetõen minden kicsit késett. A gyakorlat utolsó helyszíne annyiban különbözött az elõzõektõl, hogy a helyiség ablakát, tehát a gázcsere kimeneti nyílását teljesen lezártuk, modellezve a helytelen beavatkozás alapvetõ formáját.
Tûzeset: áramelosztó, pince
Teljes terjedelmében ég a tûz, a turbó elõkészítése
Minden éghetõ anyag égett tottuk azon megfontolásból, hogy a gyakorlást végzõ állomány ne csak emlékezetbõl, hanem közvetlen érzékelés útján tapasztalja a nyilvánvaló eltéréseket. Ezt nem is részletezzük. Az eredmény mindenkire frenetikus hatást gyakorolt. Az említett négy helyiség mindegyikét arányosan feltöltöttük éghetõ anyagokkal (fa, papír, gumi, textília) a gyorsabb tûz terjedés és nagyobb hõ terhelés elõsegítésére gázolajat, a gyújtáshoz kevés benzint használtunk. Az elõégetés leteltével az elsõ helyiségben 5 perc elteltével minden éghetõ anyag égett, a helyiség megközelítése a támadó sugár folyamatos üzemeltetésével guggolva, vakon és nagyon lassú elõrejutás után valósult meg. VÉDELEM 2003/3
Az elsõ gyakorlatot követõen- nem kis izgalommal- sor került a ventilátorok valós helyzetben történõ bevetésére is. A budapesti Kongresszusi Központ elektromos áramelosztó helyiségében keletkezett kisebb tûz rendkívül nagy, sûrû és fekete füstképzõdéssel szinte lehetetlenné tette a korrekt felderítést, megszületett a döntés bevetjük az új eszközöket. A nagy belsõ légtér, a szerteágazó folyosók, a kábelalagutak, az összekötõ csatorna a trafóházzal mind az eredmény látványos késését hozta. Mindezek ellenére sikerült elérni, hogy az épületben tartózkodó kb. 700 fõ még csak rövid ideig sem volt akár közvetett veszélynek sem kitéve, ugyanis a füst irányított terelését azonnal és sikeresen oldotta meg a három ventilátor sorba, illetve merõleges telepítése. A befúvatás 41. percében a légtér teljesen megtisztult, a levegõ összetétele belégzésre is alkalmassá vált, az összes kontrolmérés normál értéket mutatott. A tûz végleges oltása és az utómunkálatok során is üzemelõ motorok nagyban hozzájárultak a bevetési idõ csökkentéséhez, a kárérték is mindezekhez képest elenyészõ lett. A helyi szakemberektõl kapott elsõ információk alapján a helyiség belsõ mérete 200 x 500 cm, a belmagasság 270 cm, a füsttel telt folyosó 25 m hosszú és 2 m széles, ezen adatok ismeretében a bevetéstõl számított elsõ 10 percben szinte semmi javulást nem érzékeltünk. A káreset felszámolását követõ átvizsgálás során tapasztaltuk a csatornarendszer és a kábelalagút nyitott állapota miatti tereléseket, viszont ezzel a befújással a teljes rendszert kitisztítottuk. Tapasztalataink szerint a meglévõ (mentõszerre málházott) füstelszívó ventilátor segítségével a 41 perces bevetés ideje 3 – 4 szeresére is növekedhetett volna, amennyiben az új ventilátorokat nem tudtuk volna használni. A következõ eset sem váratott sokáig magára. Csepelen egy két- lépcsõházas, középmagas lakóház pincéjében berendezett mûhely berendezési tárgyai égtek, itt a nagyobb teljesítményû (40 000 m3/h) ventilátor üzembe helyezésével a pince labirintus mintegy 15 perc alatt a teljes rendszer átszellõzött . 27
MÓDSZER
NAGY BALÁZS, JAMBRIK RUDOLF
A szituációs tûzoltási kísérlet eredményei Egy lakóépület két azonos elrendezésû lakásának szobáit bútorokkal és egyéb éghetõ anyagokkal rendeztük be. Az elsõnek begyújtott lakás elõégetését kb. 6 – 7 l gázolaj szétlocsolásával sikerült felgyorsítani. Az összes bútorra locsoltunk egy kis mennyiséget, a tárgyakat egymásután szinte egy idõben gyújtottuk meg. A kísérleti helyiségekben egyaránt 14 °C volt a kiinduló hõmérséklet.
Mérõeszközök A méréseket az MSA-AUER nagypontosságú, 1000 °C –ig kalibrálható, digitális kijelzõvel ellátott, szondákkal illeszthetõ precíziós mûszerrel, egy szintén AUER Talizmán fantázianevû hõkamerával, egy infravörös tartományban mûködõ lézer sugaras ponthõmérõvel és két AUER BODY-GARD esetenkénti méréseivel , az adatok folyamatos rögzítésével és regisztrálásával oldottuk meg. Az említett mûszerek által mutatott értékek pár fokos eltéréssel szinte minden esetben a tényleges hõmérsékletet produkálták, az esetenkénti eltérést a mûszerek elhelyezkedésének tudhatjuk be, amely oly elenyészõ, hogy az átlagolás adta lehetõségeket sem kellett igénybe venni. Az elsõ helyiség összesített mérési és tapasztalati adatai - 0.perc, a hõmérõk egységesen 14 °C-ot mutatnak, - 1.perc eltelte után a szoba hõmérséklete folyamatosan emelkedik, - 3. perc végén a hõmérõk 180 °C-ot mutatnak, - 4. perc végére a hõmérséklet meghaladja a 430 °C-ot, - 5. percre már a 490 °C a jellemzõ, - 6. perc a hõmérséklet emelkedése megáll, a beavatkozás elsõ fázisa a nyílászárók szigorú sorrendben és megfelelõ körültekintéssel történõ felnyitása, - ebben a fázisban indítottuk el a kisebb teljesítményû ventilátor motorját a bejárati ajtótól kb. 2,5 m-re, rövid 10-15 mp mûködtetés után a légáramlatba oldalról kb. 45o -os szögben, 5 mp-ként hosszú szórt sugárképpel vizet injektáltunk, - 7. percben mért 430 °C belsõ hõmérséklet közel 60 mp alatt drasztikus módon 70 °C-ra csökkent, - 8. percre ez 55 °C-ra, majd újabb egy perc elteltével 40 °C –ra visszaesett. Látványos eredmény született minden tekintet-
Gyakorlás papírcsíkokkal Itt kell megemlítenünk, hogy a túlnyomásos szellõztetés technikájának elsajátításához és a folyamatok jobb megértéséhez feltétlenül szükséges a megfelelõ fizikai elméleti alapokat megtanulni, mindezek mellett elengedhetetlen a gyakorlás. A gyakorlatokat többször elismételni, az eseteket modellezve különbözõ típusú létesítmények rendszerezésével így a lakás, az iskola, színház, szálloda és bevásárló centrumok jöhetnek számításba, hiszen majd ezeken a helyeken szeretnénk ezt a nagyon hasznos eszközt a szolgálatunkba állítani. Ezen gyakorlatok alkalmával nem minden esetben szükséges a létesítményt füsttel elárasztani, a gyakorlat tiszta levegõvel is végrehajtható hiszen a hatékonyságát a nyílászárókra ragasztott papír csíkokkal is tökéletesen lehet ellenõrizni és megfigyelni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezentúl lemondunk a tûzoltási gyakorlatok amúgy is kevés szervezésérõl, hanem azzal együtt kell a begyakorlottsági szintet minél elõbb elérnünk.
Fotel és egyéb éghetõ anyag meggyújtása a szobában
A VENTILÁTOROK JELLEMZÕ ADATAI A legszembetûnõbb jellemzõje, a 200-as széria alapötlete: az elõállított levegõsugár a környezetében elhelyezkedõ levegõt járulékosan megszívja, ezáltal létrejön az injektor elv. Elõnye a nagy légszállító teljesítmény 8000 – 20 000m3/h, a nagy szívó teljesítmény +16 000 - +40 000m3/h és ennek függvényében az összes levegõszállító teljesítmény 24 – és 60 000 m3/h A készülék könnyen mobilizálható és üzemeltethetõ, telepítés után stabil, bármilyen gépjármûre málházható, zajcsökkentett kivitelben készültek, a motor olajhiány esetén károsodás nélkül leáll, csekély karbantartási igénye van.
Légzõben az égõ helyiségben 28
VÉDELEM 2003/3
MÓDSZER
Teljes terjedelmében ég a szoba, az ablakok bedeszkázva
oltás maga szintén könnyített módon, tehát közvetlenül az égõ felület oltása volt megoldható. - Az átmelegedett falak miatt a 40 °C sokáig uralkodó volt, tehát ez már nem hûthetõ tovább a ventilátorral, de nem is ez a funkciója. Sikerült egy újabb fontos felfedezést tenni, miszerint a pozitív ventilláció használata csakis a behatolás és a tûz támadása során mutat kedvezõ képet, utómunkálatok során egyenesen káros, ugyanis a még parázsló részeket újra élénkíti, ismét begyújtja. Összességében megállapítható, hogy használata egy bizonyos idõre kell, hogy korlátozódjék. A másik meglepetés akkor érte a gyakorlaton résztvevõket, amikor a végleges oltás megtörtént és gyakorlatilag nem volt felesleges víz a szobában, csökkent a másodlagos károkat okozó, az oltásban részt nem vevõ oltóanyag jelenléte. Ennek magyarázata, hogy a tûz jól látható, oltani is csak ott és azt kell amit látunk, vagyis ami ég, nincs felesleges locsolás. Megállapítottuk, hogy a ventillációs áramlatba és a támadásra használt egy- egy „C” sugár, továbbá a védelemre szerelt gyorsbeavatkozó sugár mindkét lakásnál történt beavatkozás során azonos mennyiségû kb. 5- 600 liter vizet használt fel. A második lakás mérési és tapasztalati adatai A második lakás elõégetését a valós szituációkhoz közelítve próbáltuk megoldani, ennek megfelelõen nem használtunk az elõégetéshez tûzveszélyes folyadékot és csupán egy bútort gyújtottunk meg. Ennek az volt a célja, hogy figyelemmel kísérjük a tûz fejlõdését, terjedését a szobában. Az eredmény ennek ellenére nem mindig és mindenben közelítette meg a valóságot, hiányoztak a mindennapos használati tárgyak, eszközök ráadásul ezek azok az anyagok, amelyek igazából elõsegítik a tûz terjedését, ilyen pl. a papír, mûanyagok, függöny, stb. A bútorok párával telítõdtek, így azok nehezebben gyulladtak meg, tehát a terjedés sebessége csak egy bizonyos idõ elteltével és hõfokon gyulladtak meg. A fentieknek megfelelõen és az elõzõekhez hasonlóan a kezdeti hõmérséklet itt is 14 °C volt.
A turbó mûködésbe lép, intenzív hûtés kezdõdik
Behatolás a lépcsõházon keresztül, a turbó mûködik A hõ eltávolítás folyamatos ben, gyakorlatilag a ventilátor beindítását követõen kitisztult az addig füsttel telt folyosó és a szoba is. A behatolást állva lehetett végrehajtani ott, ahol elõtte a folyosón tartózkodás csak kis ideig és fizikai fájdalom közepette lehetett megoldani. Egyedülálló módon láthatóvá vált az égõ anyag felülete is, így az VÉDELEM 2003/3
A mért adatok: - az elsõ öt percben a hõmérséklet emelkedése szinte minimális volt, percenként alig haladta meg az 1 °C –ot, - a hatodik perctõl volt tapasztalható a markánsabb emelkedés, aminek eredményeként a tizenharmadik percre átlag 80- 100 °C volt az uralkodó hõfok, 29
MÓDSZER
- a tizenhetedik percben tapasztaltuk, hogy az égõ fotel körül lévõ más bútorok is tüzet fogtak, ekkor a mért adat elérte a 160 °C- ot, - igazából a terjedés a huszadik perctõl vett markánsabb fordulatot, percenként 20 °C – os az emelkedés, - a harmincadik percben gyakorlatilag minden ég a szobában, a hõfok 370 °C, körül mozog és még mindig emelkedik, - a harminchetedik percre a mért adatok egységesen 470 °C – ot mutatnak, - a ventilátor beindítása elõtt a helyiség legtávolabbi ablakát kitörtük, a bejárati ajtót helyettesítõ falapot teljes szélességében feltártuk, - az utoljára mért hõfok a befúvatás elsõ pillanatában 520 °C volt, - a beavatkozást az elõzõekben már begyakorolt módon végeztük, - a harminckilencedik percben leolvasott eredmény, minden mérési eszközön 80 –85 °C volt, - a negyvenedik percben 55 °C , majd újabb egy perc múlva itt is lecsökken 40 °C –ra és stabilizálódik. A víz felhasználás és a látási viszonyok tekintetében az eredmény teljes mértékben megegyezik az elsõ lakásban tapasztaltakkal.
Intenzív füsteltávolítás
Taktikai jellemzõk 1. A ventilátorok bevetése tûzoltás céljából kizárólag mindenre kiterjedõ, korrekt felderítést követõen lehetséges. 2. A légáramlat útját megbízhatóan kell – szükséges és kötelezõ biztosítani. Behatolás a szellõztetett helyiségbe
Általános megállapítások A ventilátorok használata nagyfokú körültekintést igényel, ám helyes taktikai alkalmazása esetén meglepõen gyors és látványos eredményeket produkál. Az égõ helyiség és környezetének a hõmérséklete egy percen belül elviselhetõvé válik, az égés intenzitása, sebessége lelassul. Az égéstermék több mint 80 %- a a szabadba távozik, megszûnik a teljes belobbanás veszélye, láthatóvá válik az égõ anyag, maga a tûz könnyen olthatóvá válik, a lakásban tartózkodó sérült friss levegõhöz jut. Az oltóanyag felhasználás a lehetõ leggazdaságosabbá válik azáltal, hogy a tûz közvetlenül olthatóvá válik akár egy szabadtéri égéskor. A beavatkozáskor védi a tûzoltásban résztvevõket a hõsugárzástól, pár perces mûködtetés alatt kifejti az összes pozitív tulajdonságát, az utómunkálatok alatt használata már nem indokolt. 30
3. Az indítást követõen a vízpermetet is elõre kell szereltetni. 4. A behatolással egy igen rövid idõt kell kivárni, ez kb. 10 mp ez idõ alatt létrejön a pozitív ventilláció. 5. A ventilátor által keltett légáramlat elé ne álljon senki, meggátolhatja a szabad beáramlást. 6. Egy védõsugárnak mindig készenlétben kell állni arra az esetre, ha a ventilátor meghibásodása miatt az leállna. 7. Amennyiben veszélyes anyag eltávolítása a cél, úgy a beavatkozás csak robbanásbiztos kivitelben épített berendezés üzembe helyezésével valósítható meg.
Nagy Balázs tû. hdgy., Jambrik Rudolf tû. alez. Fõvárosi Tûzoltó-parancsnokság, Budapest VÉDELEM 2003/3
TÛZ- ÉS KÁRESETEK RESTÁS ÁGOSTON
Döntéstámogatás légi eszközök alkalmazására A légi tûzoltás (Védelem 2002/5. és 6.) igénybevételétõl a tûzoltásvezetõ csak több tényezõ együttes figyelembevétele után dönthet. Ebben segíthet a szerzõnk által összeállított döntési mátrix. A tûzoltásvezetõi döntéseket vizsgálva megállapítható, hogy egy sajátos döntéshozatali mechanizmussal állunk szemben. Az azonnali intézkedések meghozatala kényszerként nyomódik a döntéshozó vállára. A szokványos erdõtüzeknél meghozott in-
tézkedéseknél az idõben elhúzódó oltás miatt ez némileg enyhül. Amennyiben felmerül a repülõgépek alkalmazásának szükségszerûsége, úgy a mindeddig szokatlan eljárásmód (taktika), valamint a költségkihatások és egyéb tényezõk újabb terhet jelentenek a tûzoltásvezetõ számára. Az alkalmazás hatékonysága számos tényezõ függvénye, amelyek megfelelõ rendszerezése mátrixot alkot. Ennek kezelése – idõ hiányában – a gyakorlatban lehetetlen, azonban a mátrix szélsõérték mennyiségeit alkalmazva már használható döntéstámogatást kapunk.
DÖNTÉSI MÁTRIX LÉGI ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSÁHOZ A LÉGI ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA ELŐTT MEGVIZSGÁLANDÓ KÉRDÉSEK KÉRDÉS
MEGJEGYZÉS
A LÉGI ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSÁT ELVETI
TÁMOGATJA
1.
Az égő terület nagysága
Hektárban
kicsi
nagy
2.
A nem égő terület nagysága
Hektárban
kicsi
nagy
3.
A terület anyagi értéke
Pénzben kifejezve
kicsi
nagy
4.
A terület eszmei értéke
Becsült érték
kicsi
nagy
5.
A terület járhatósága
Hegyvidék, Löszös talaj, stb.
járható
nem járható
6.
Tűzoltó járművek alkalmazhatósága
Általános tűzoltó. Taktika
hatékony
nem hatékony
7.
A kézi eszközök hatékonysága
pl. koronatűz
magas
alacsony
8.
Az oltóvíz távolsága
Kilométerben
közel / túl távol
távol
9.
A légi eszközök költsége
a megmentett értékhez visz.
magas
alacsony
10.
A leszállóhely feltételei
Merevszárnyú, forgószárnyú
kedvezőtlen
kedvező
11.
Az időjárás elemei
Hamarosan eső várható
Igen
nem
Szél
viharos
repülhető
Hőmérséklet
csökken
marad, nő
Relatív páratartalom
magas
alacsony
Többnyire napok
kevés
sok
12.
Az oltás várható ideje
Restás Ágoston tû õrgy., parancsnok Tûzoltóság, Rétság VÉDELEM 2003/3
31
TÛZ- ÉS KÁRESETEK
Repülõgépek és helikopterek kiszolgálása A repülés biztonsága érdekében a gépek felkészítését, kiszolgálását (pl. üzemanyaggal való feltöltést) szakszemélyzet végzi. Amennyiben szükség repülõtéren történik a gépek felkészítése a biztonság szintjét az adott helyzettõl függetlenül a kiszolgálást végzõ személyzet, ill. a pilóta határozza meg.
Kiszolgálás a tûzoltás érdekében A tûzoltás érdekében történõ kiszolgálás döntõen az oltóanyag feltöltését jelenti. Ilyenkor a biztonság a repülõgépek és helikopterek megközelítésének módjára terjed ki. Figyelembe kell venni, hogy egy-egy nap alatt a fel- és leszállások száma akár a 300-at is elérheti. Ez egyrészt rutinossá teszi a gépek körüli mozgást, másrészt a monotonitás miatt tompuló figyelem növeli a balesetveszélyt.
Repülõgépek Általában a tûz közelében egy szükség repülõtéren történik a víz feltöltése. Ekkor a biztonságos megközelítés elsõdleges szempont. Merevszárnyú repülõgépek megközelítése csak a megállását követõen, a forgó légcsavar elkerülésével, a pilóta egyértelmû jelzése (karjelzés) után történhet úgy, hogy a pilótával lehetõség szerint a vizuális kapcsolatot fenn kell tartani.
1. ábra. A merevszárnyú légcsavaros repülõgépek megközelítésének tiltott zónája A megközelítés után a kiszolgálás típustól függõen változik. Ez jelentheti a szárnyakra való fellépést, a tartálynyílás zárását, a feltöltõ csonkra való rá-, és lekapcsolást, a vízszint ellenõrzést. Ezek a mûveletek járó motornál, forgó légcsavar mellett történnek! Ezért ezt csak szakszemélyzet (kiszolgáló technikus, pilóta) által felkészített tûzoltók végezhetik, kellõ begyakorlás után. Ha a feltöltés megtörtént, csak a lekapcsolást követõen, és a biztonságos távolságra eltávolodva szabad a pilótának „kész” karjelzést adni. A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott vízre szállni képes repülõk esetén ezek a mûveletek elmaradnak. Ehhez nem csak megfelelõ eszközökre, hanem kellõ nagyságú vízfelületre is szükség van.
Helikopterek Helikopterek alkalmazásakor lehetõség van arra, hogy leszállás nélkül a külsõ függesztményt (Bamby-Bucket) megmerítve történjen a feltöltés. 32
Szükségmegoldáskor a helikoptereknél is alkalmi leszállóhelyen történik a feltöltés. Ez a helikopter függeszkedése közben történik oly módon, hogy a rugalmas oldalfalú tartályt kellõ mennyiségû víz feltöltéséig kézi erõvel ki kell feszíteni. Ehhez 8-1O fõ segítségére van szükség. Ilyenkor a helikopter egyhelyben „lebeg”, de kisebb elmozdulások lehetnek (szél hatása). Ez nemcsak zavaró, de veszélyes is lehet! A forgószárny nagy mennyiségû levegõt présel maga alá, ami az alatta lévõ dolgozók munkáját szélsõségessé teszi (mintha viharban dolgoznának). Az áramló levegõ szemükbe port kavarhat vagy könnyebb dolgokat magával sodorja. A BAMBY – BUCKET feltöltése esetén a 3.-4. feltöltés után a nem szándékos vízveszteség és szivárgás miatt a talaj felázik és ebbõl eredõen a balesetveszély megnõ! Nem elhanyagolható ilyenkor az igen magas zajterhelést sem. A feltöltést végzõk ilyen szélsõséges körülmények közötti irányítása fokozott odafigyelést és begyakorlott kézjelekkel való kommunikációt igényel. A leszálló helikopter megközelítésénél alapvetõ szabály, hogy csak földetérés után, a forgószárny megállását követõen lehet megkezdeni. Üzem közben a faroklégcsavar és a forgószárny körzetét el kell kerülni! Mivel a faroklégcsavar forgási síkjának alja az emberi fej magasságának közelében van, így alapvetõ szabály, hogy faroklégcsavaros helikoptereket hátulról megközelíteni tilos! A megközelítés csak a forgószárny síkja alatt lehetséges. Típustól függõen ez magasabban forog, mint az emberi fej magassága, így ez veszélyt általában nem jelent. Az ember ilyenkor úgyis önkéntelenül lehajolva közelít a géphez, ami a forgási sík és a fej közötti távolságot tovább növeli, de itt sem szabad megfeledkezni a személyzettel való vizuális kapcsolat fenntartásáról! Szükség leszállópályán egyenetlen lehet a talaj, így ha valamely futó lejjebb van a forgószárny síkja már veszélyes közelséget jelenthet magasabb emberre! A hajtómûvek kikapcsolása után a lassuló lapátok lehajlása miatt a megközelítés veszélyesebb, ezt lehetõleg kerüljük. A forgószárny síkja alatti megközelítés fokozott figyelmet követel !
A faroklégcsavar irányából történő megközelítés TILOS! 3. ábra. A helikopterek megközelítésének tiltott és fokozott figyelmet igénylõ zónája. Mindkét géptípus kiszolgálásánál az üzemanyaggal való feltöltés veszélyét fokozott mértékben figyelembe kell venni! Többnyire természetes, de meg kell jegyezni, hogy a repülõeszközbõl ki- illetve azok felé semilyen tárgyat nem szabad dobni! A hajtómûvekbõl kiáramló forró gázok okozta veszélyekre szintén tekintettel kell lenni! VÉDELEM 2003/3
TÛZ- ÉS KÁRESETEK
Baleset a vasúti átjáróban Siófokon A Siófok Darnay téri közút-vasúti keresztezõdésben 2003.május 8.-án 08 óra 35 perckor német turistákat szállító autóbusz és vasúti szerelvény ütközött. A Mercedes típusú buszon a jelzés idejében ismeretlen számú személy tartózkodott.
Jelzés és felderítés A Siófoki Tûzoltóság ügyelete 8 óra 39 perckor vette a jelzést és II-es kiemelt fokozatot rendelt el. A mintegy 600 méterre lévõ keresztezõdésbe érve megállapították, hogy a gyorsvonat középen kettévágta a buszt. Az elsõ részt a vágányok mellé lökte, a hátsó felét maga elõtt tolva lemezheggyé lapította. A sínek mellett volt a busz elsõ része, félig kifordulva és ezen a területen sok sérült, vagy elhunyt feküdt. Mozgást nem lehetett tapasztalni és a földön fekvõk életjelet sem adtak. A busz elsõ részébe egy sérült beszorult. A vonat által kettévágott busz hátsó részét az ütközés helyétõl 342 m-re tolta el. A mozdony, valamint a vasúti szerelvény elsõ kocsija kisiklott. A vágányok a teljes hosszon megrongálódtak. Sebesültet itt nem találtak. A mozdonyvezetõ, aki könnyebb sérüléseket szenvedett, az út szélén ült. A sinek mentén 5 fõ elhunytat találtak. A felderítés alapján a mehtésvezetõ által meghatározott feladatok: - Az erõket az 1. számú kárterületre a sérültek gyors ellátására kell koncentrálni. - A busz elsõ részében lévõ sérültet feszítõ-vágó berendezéssel ki kell szabadítani.. - Az I-es kárterületen a földönfekvõ emberek mentésre való elõkészítése. - A vonatszerelvényen lévõ utasok leszállítása, az esetleges sérültek kiszûrése. - A vonatszerelvény által összeroncsolt buszrész tüzetes vizsgálata és az esetleges sérültek felderítése. - A két kárterület közötti szakaszon a sínek mindkét oldalán lévõ terület felderítése. A létszám lehetõvé tette a feladatok egyidejû végrehajtását, de a II-es számú kárterületen a felderítés során megállapítottuk, hogy a roncsolt részben életben lévõ személy nincs, ezért minden erõt az I. számú kárterületen lévõ sérültek mentésére koncentráltunk.
A mentésvezetõ tevékenysége A kárfelszámolásra vezetési csoportot hoztunk létre. A mentésvezetõ haladéktalanul intézkedett: ● Legalább 8-10 mentõautó kirendelését kérte. ● Értesítették: a rendõrséget, az ÁNTSZ-t, Siófok Polgármesterét ● A MÁV szakembereitõl kérték a vasúti elektromos felsõvezeték áramtalanítását. ● A Kórházat kérték legyenek készenlétben orvosok és mûtõk. ● Értesítették a Német Nagykövetséget (a busz származási helye és telefonszámuk szerepelt a busz ajtaján). A mentésvezetõ a helyszínen intézkedett a beérkezõ rendõr járõrök felé, hogy zárják le a közlekedés elöl a területet és készítsenek kordont. 34
A kiérkezõ igazgató - az irányítást átvéve - elsõ intézkedésként összehívta a mentésben résztvevõ szervek vezetõit és egyeztette velük a végrehajtandó feladatokat, valamint a feladatok sorrendjét és a kárhely rendjét. (Rendõrség, Mentõk, ANTSZ, MÁV, Közútkezelõ KHT, Alpolgármester, Megyei Karitász) A mentõszolgálattal egyeztetve megállapítottuk, hogy 11 sérült ellátására került sor. Az utolsó sérülttel a mentõautó 9.50kor indult el a Székesfehérvári kórházba. VÉDELEM 2003/3
TÛZ- ÉS KÁRESETEK
Intézkedés történt a busz utaslistájának pontosítására. (Szállodai alkalmazottak közremûködésével.) A vasút melletti kárhelyrõl történt mentéssel egyidejûleg a másik helyszínen a mozdony által eltolt buszrészbõl megkezdõdött a halottak kiemelése és a halottszemle helyére szállítása. A szállítás során és a halottszemle helyén takarófóliát használtak. Ezzel egyidejûleg a vonat átvizsgálásába és a sérült részeken tüzetes vizsgálatba kezdtek.
A mentés menetének tervezése A halottak kiemelésével párhuzamosan a vasúti és rendõrségi szakemberekkel konzultálva megszületett a mentés további menetének terve. 1.) A vasút melletti buszrészbõl a sérültek elszállítása után a helyszíni A mentési tér kialakítása szemle lefolytatása, nyomrögzítés. 2.) A mozdony elõtti buszrészbõl a halottak kiemelése. ták, állapotuktól függõen injekcióval, infuzióval, kötésekkel látták 3.) Ezt követõen ugyanitt helyszíni szemle. el õket, majd elszállították. A legutolsó sérült kórházba szállítá4.) A buszrész leemelése a vasúti sínrõl. sa 9.50-kor kezdõdött meg. A mentõk a sérültekkel az alábbi 5.) A kisiklott mozdony vizsgálata, a sínreemelés módjá- ütemezés szerint hagyták el a helyszínt: 9.05 2 fõ, 9.10 2 fõ, nak eldöntése. 9.20 4 fõ, 9.24 1 fõ, 9.35 1 fõ, 9.50 1 fõ. 6.) A hátsó szakasz sínrészén a fertõtlenítés végrehajtása. ■ Az I-es kárterületen levõ buszrészbõl a beszorult sérült sze7.) A hátsó szakaszon a síncsere végrehajtása. mély feszítõ-vágóval történõ kiszabadítása és mentõhöz való 8.) A mozdony mûszaki szemléje és egyidejû helyszíni szemléje. szállítása 9.43- tól 9.47- ig tartott. 9.) A mozdonyon tengelycsere és sínreemelése. ■ A fentiekkel párhuzamosan a II-es kárterületen 3 tûzoltó a 10.) A vonatszerelvény bevonatatása a vasútállomásra. vészfékezéssel megállított vonatszerelvénybõl, a szerelvényen 11.) A vonatszerelvény alatti részek helyszíni szemléje. levõ utasokat segítette a kiszállásban és útbaindította õket a sió12.) Fertõtlenítés a vontszerelvény által takart részeken. foki vasutállomás felé. Az utasok létszáma mintegy 300 fõ le13.) Vágánycsere a második szakaszon. hetett. 14.) A busz hátsó majd elsõ részének trélerre emelése és el■ Ezek után kezdõdött meg az I-es kárterületen levõ elhunyszállítása mûszaki szemlére. tak szisztematikus összegyûjtése a kárhelyparancsnok által ki15.) Fertõtlenítés a roncsok és a halottszemle által érintett jelölt gyûjtõhelyre, amely a késõbbiekben egyben a halottszemterületen. le helyéül is szolgált. Ezt a tevékenységet 12 tûzoltó végezte a 16.) A szennyezett anyagok (hullatakaró fóliák) égetéssel tör- dugólétrát hordágyként alkalmazva. Az I-es kárterületen levõ ténõ megsemmisítése. gyûjtõhelyre összesen 21 elhunytat helyeztek el, majd a gépjár17.) A közúton és az önkormányzati területeken keletkezett mûfecskendõn levõ takarófóliával a holttesteket letakarták. Ez hulladékok összegyûjtése. a munkaszakasz 9.11-tõl 9.50-ig tartott. ■ Az I-es kárterületen a munkafázis befejezését követõen megA tervezett feladatokhoz a Veszprém Mûszaki mentõbázis kezdõdhetett a rendõrségi helyszíni szemle. daruját, valamint a MÁV két daruját rendeltük a kárhelyre. ■ Ezt követõen a teljes személyi állomány a II-es kárterületre vonult. A mozdony elõtti buszrészbõl az elhunytak kiemeléA feladatok végrehajtásának sorrendje sét csak feszítõ-vágó berendezés alkalmazásával lehetett végre■ Az I-es kárhelyen a kiérkezést követõ elsõdleges feladat a hajtani. A mentési munkálatokat nehezítette és különbözõ fesebesültek felkutatása és gyors egészségügyi ellátásának bizto- szítõ technikák alkalmazását igényelte az egymásra préselõdõ sítása volt. Ennek érdekében a közben folyamatosan érkezõ buszelemek eltérõ irányú deformációja. A folyamatosan kiemelt mentõkkel történt egyeztetés szerint a betegek szállítása kizáró- elhunytak elhelyezésére a mozdonnyal szemben lévõ járdán jelag a mentõkbõl kivett hordágyakon történt. A sebesültek szál- löltünk ki gyûjtõhelyet (II-es sz. gyûjtõhely), ahol a halottakat lításának sorrendjét a sérültek orvosi szemrevételezése után a fóliával letakartuk. Az itt lévõ holttesteket késõbb halottszállító szakápolók, illetve az orvos határozta meg. A sérültek mentése jármûvel az I-es számú gyûjtõhelyre szállították. A legnehezebb 8.43-tól 9.10-ig folyamatosan tartott. Ekkorra valamennyi sé- feladatot a mozdonyt követõ elsõ vagon WC-ablakán keresztül rültet átadtuk a mentõknek. A mentõk a sérülteket megvizsgál- becsapódott elhunyt kiemelése jelentette. A holttest a kitört vonatVÉDELEM 2003/3
35
TÛZ- ÉS KÁRESETEK
ablak peremén oly módon akadt fenn, hogy csak orvos segítségével lehetett kiemelni. Ezen a kárterületen a mentési tevékenység 9.38-tól 10.24-ig tartott. ■ A mentési tevékenység ideje alatt folyamatos egyeztetés révén sikerült az utaslistát beszerezni és a szálloda, valamint az utazási iroda alkalmazottaival egyeztetve a buszon utazók létszámát pontosítani. E szerint valószínûsíthetõ volt, hogy a buszon 39 fõ tartózkodott. ■ 10-40-kor a sérültek és a halottak számának pontosítása alapján megállíptottuk, hogy összesen 28 halott lett elhelyezve a gyûjtõhelyen, 11 fõt pedig a mentõk szállítottak kórházba /mozdonyvezetõvel együtt/, ami összesen 39 fõ. Így a 39. utas holléte bizonytalanná vált. A hiányzó személy utáni kutatás a szállodában maradt vendégek között, a vonaton, a roncsok között, illetve a vasúti pálya két oldalán egyidõben újra megkezdõdött, amely nem vezetett eredményre. A vonat által eltolt és összeroncsolódott buszrész ismételt felderítése után azt feltételeztük, hogy ha az utas a buszon ült, akkor a súlyosan roncsolódott mozdony és a busz közötti összepréselõdött lemezek között lehet. ■ Itt a mentési munkálatokat a rendõrségi helyszínelés idejére felfüggesztettük. ■ A kárhelyi munkákkal egyidejûleg az igazságügyi szakértõ 9 óra 50 perckor elkezdte a helyszíni halottszemlét, melyhez négy tûzoltó nyújtott segítséget. ■ A rendõrségi helyszínelés befejezését követõen a II. számú kárhelyen a busz roncsainak a mozdonyról való lehuzatását elemenként 13.20-kor lehetett elkezdeni a „Bakony” daru igénybevételével. Ez a munka 13.20-tól 16.00-ig tartott. A feladatot a Veszprémi Mûszaki Mentõbázis darujának csörlõjével hajtottuk végre. Elsõ lépésben az utastér karosszéria elemeit vontattuk le a vasúti töltésrõl, majd ugyanezt végeztük el az alvázrésszel is. A feltételezett elhunytat ezekben a roncsokban nem találtuk meg. ■ Ezzel egyidejûleg 14.20-kor a további felderítések során a mozdony hátsó részében megtaláltuk a keresett személy holttestét, aki az erõs ütközés következtében a mozdony felsõ szellõzõnyílását beszakítva, a buszból átzuhant a mozdonytérbe, és a szellõzõrács ráesve eltakarta a holttestet. ■ A következõ munkafázis a sinekrõl, illetve a vasúti töltésrõl levontatott roncsok szállításra történõ elõkészítése volt. Elsõ lépésben feszítõ-vágó berendezéssel és roncsvágóval a nagyfokú deformációból eredõ balesetveszély miatt szállításra kellett elõkészíteni a busz hátsó részét. Majd ezt követõen az elõkészített buszelemeket a szállítójármûre feldaruzták. Erre 16.00-kor került sor. A munkafolyamat alatt a Siófok I-esrõl biztonsági okokból 1 db. gyorsbeavatkozó védõsugarat szereltek. ■ A roncsok eltávolítása után a MÁV szakembereivel egyeztetve a II-es számú kárterületet átadtuk részükre, akik emelõhengerek segítségével megkezdték a kisiklott mozdony sinekre való visszaemelését. ■ Ezzel egyidejûleg a Bakony daru az I-es kárterületre vonult és megkezdte a busz elsõ részének szállításra való elõkészítését. A visszaérkezõ platós gépjármûre az I-es kárterületen dolgozó tûzoltók közremüködésével a roncsot elemenként felemelték, majd elszállították. Ez a munkafázis 16.10-tõl 16.32ig tartott. Mivel a roncsból gázolaj csöpögést észleltünk, a Siófok II-esrõl 1 db. védõsugarat szereltünk. ■ A két buszrész elszállítását követõen a teljes kárterületet ismételten átvizsgáltuk, ahonnan a nagyobb törmelék-darabokat összeszedtük és elszállították. VÉDELEM 2003/3
■ Ezzel párhuzamosan az átadott kárhelyrészeken a MÁV szakemberei megkezdték a sinek helyreállítását, illetve az elsõ részrõl a sinre állított vonatszerelvény bevontatását a siófoki vasútállomásra.
Információs Pont A helyszíni feladatok végrehajtásával párhuzamosan a siófoki kirendeltségvezetõ koordinálásával megkezdõdött a városházán az Információs Központ felállítása. A tevékenységbe bevont szervezetek képviselõi 11 órára elfoglalták helyüket. (alpolgármester, jegyzõ, városi tiszti fõorvos, közigazgatási irodavezetõ, sajtóreferens, TOURINFORM iroda vezetõ, kulturális iroda munkatársa.) Az információk értékelése után a részükre meghatározott feladatok: ❒ A helyzet folyamatos figyelemmel kísérése. ❒ A keletkezõ információk folyamatos gyûjtése, ellenõrzése. ❒ A nyilvánosság tájékoztatásának megszervezése. ❒ Pszichológus csoport szervezése. ❒ A hatóságok munkája során a pontos adatok gyûjtése. ❒ Szálláshelyek lebiztosítása. ❒ Tolmácsok és ügyintézést segítõk szervezése. ❒ Személyszállítási kapacitás szervezése. ❒ Felkészülés az adminisztrációs feladatok ellátására és koordinálására. ❒ A baleset helyszínén folyó mentési, kárelhárítási és fertõtlenítési tevékenység igény szerinti segítése. ❒ Folyamatos kapcsolat tartása valamennyi hatósággal. A folyamatos érdeklõdés ellenére személyekre vonatkozó információt a tájkoztatást végzõk nem adhattak ki. A túristacsoport szervezését végzõ cég képviselõjével megkezdték a balesetet szenvedett buszon utazók névsorának összeállítását, amely a hiányos információk miatt komoly nehézségeket okozott és hosszabb idõt vett igénybe. 16 órára a felkészülésre vonatkozó feladatokat végrehajtották: ▼ Mintegy 150 szállodai férõhely lebiztosítottak, ▼ Buszokat és taxikat foglaltak le, amelyek képesek voltak a családtagok Siófokra szállítására. (Péntek hajnalban egy családot a bécsi repülõtérrõl hoztak Siófokra). ▼ Elõkészítették a siófoki repülõteret esetleges külföldi gépek fogadására (siófoki vámhivatallal egyeztetve.) ▼ Megszervezték a pszichológusi csoportot és ügyeletet. ▼ 02.15-kor fogadták és elhelyezték a Németországból érkezõ 8 pszichológust. ▼ Az éjszakai idõszakban külföldrõl mintegy 30 érdeklõdõ telefont kaptak. (Név szerinti adatokat nem adtak ki, ez az érdeklõdõk egy részébõl elégedetlenséget váltott ki.) A következõ napon a Német Nagykövetség megkezdte a hozzátartozók szervezett formában történõ utaztatását. (Folytatjuk) 37
MEGELÕZÉS ILLÉS ZOLTÁN
Tûzvédelmi csappantyúk beépítése II. Elõzõ számunkban bemutattuk a DIN 4102, illetve EN 1366 vizsgálati elõírásainak megfelelõ csappantyúk kialakítását, most a szakszerû beépítés fõbb módozatait vizsgáljuk meg.
VT - toldó Beépítés könnyûszerkezetes válaszfalba
Beépítési módozatok Felépítési rajz
1 – ház, 2 – csappantyúnyelv, 3 – állítókar, 4 – reteszelõ szerkezet, 4a – reteszelõ profil, 5 – kioldó szerkezet, 6 – hõkioldó mechanizmus, 7 – karbantartó nyílás, 8 – reteszelõ szerkezet, BQ1265mm A – nyitva, B – zárva
AP – merevítõ profil Tûzvédelmi csappantyú könnyûszerkezetes falba történõ beépítése esetén a csappantyú és a légcsatorna közé rezgéscsillapítót kell beépíteni. A csappantyú és a légcsatorna közötti potenciál kiegyenlítését meg kell oldani. Beépítés falon kívül
Sajnos a tervezéskor leggyakrabban elkövetett hiba, hogy a tervezõk a csappantyúnyelv túllógását figyelmen kívül hagyják és a csappantyú nem tud teljesen kinyitni a mögé beépítésre kerülõ zsalu, könyök idom, stb. esetén.
fal esetén
Beépítési nyílás méretei födém estén
Karbantartási okokból a tényleges faltól- ,födémtõl- ,egymástól való távolságot úgy kell megválasztani, hogy a kioldó mechanizmusok kivehetõek legyenek.
helyes 38
Beépítés aknába kedvezõtlen
1 – felfüggesztés, 2 – kezelõnyílás, 3 – ásványgyapot szigetelés, 4 – ásványgyapot DIN 4102 szerint, 5 – légcsatorna DIN 4102 szerint SB – takaró éllemez Tûzvédelmi csappantyú falon kívül történõ beépítése esetén a csappantyú és a légcsatorna közé rezgéscsillapítót kell beépíteni. A csappantyú és a légcsatorna közötti potenciál kiegyenlítését meg kell oldani. A csappantyút mindig fel kell függeszteni. A takaró éllemez (1mm vtg. horganyzott acéllemez) használata kötelezõ. A beépített légcsatorna befolyással van a tûzvédelmi csappantyú tûzállósági osztályára. VÉDELEM 2003/3
MEGELÕZÉS
Beépítés falhoz és födémhez beépítési kerettel AW – szögvas beépítésikeret, 2 – ásványgyapot szigetelés
Beépítés „betoló” keretbe 3 – rögzítõ profil, 6 – habarcs, 7 - rögzítõkeret A „betoló” keretet abban az esetben alkalmazzák, amikor cél a csappantyú könnyû ki- és beszerelhetõsége. Tûzvédelmi csappantyú és a légcsatorna közé rezgéscsillapítót kell beépíteni. A csappantyú és a légcsatorna közötti potenciál kiegyenlítését meg kell oldani.
1 – engedélyezett dübeles rögzítés, 2 – promatt szigetelés, APS – beépítésikeret, SB – takaró éllemez Tûzvédelmi csappantyú és a légcsatorna közé rezgéscsillapítót kell beépíteni. A csappantyú és a légcsatorna közötti potenciál kiegyenlítését meg kell oldani.
Beépítés módja
Új csappantyú beépítése a régi szanálása esetén 7 – régi csappantyú, AS4 – csatlakozókeret, SB – takaró éllemez
Légcsatornahálózat
Tűzállósági osztály
nincs, védőrács mindkét oldalt
K90
egy oldali L>1,5 d ellenkező oldalt védőrács
K90
mindkét oldalt L>1,5 d
K90
fémszerkezetbe
nincs védőrács mindkét oldalt
K90
akna falba gipszkarton falba
mindkét oldalt védőrács
K90*
Falba és födémbe
Könnyűszerkezetes válaszfalakba Falon és födémen kívül
mindkét oldalt
max K90**
Illés Zoltán Ügyvezetõ igazgató, SCHAKO KFT 1113 Budapest Hollókõ u. 7. Telefon: 385-3511, Fax: 385-3522, E-mail:
[email protected] VÉDELEM 2003/3
39
MEGELÕZÉS
BERTALAN LÁSZLÓ
IPPC, a hatósági engedélyezés új eleme Az európai jogban – és így hazánkban is – a környezetvédelmi szabályozás egy új elemmel, nevezetesen az integrált szennyezés-megelõzés és ellenõrzés rendszerével bõvült. Milyen új feladatot jelent mindez?
IPPC engedélyezés A megyei katasztrófavédelmi igazgatóság, mint szakhatóság már korábban is részt vett környezetvédelmi engedélyezési eljárásokban, például a környezeti hatásvizsgálat kapcsán. Az új feladat, amely az angol Integrated Pollution Prevention and Control kifejezés kezdõbetûibõl kialakított mozaikszó, a köztudatban “IPPC engedélyezés” néven vált ismertté Az integrált szennyezés-megelõzésrõl és ellenõrzésrõl szóló, 96/61/EC számú irányelv 1999. október 30-án lépett hatályba az Európai Unió tagállamaiban. Hazánkban, mint az egységes környezethasználati engedély megszerzésére irányuló eljárás részletes szabályai a 193/2001. (X. 9.) Korm. rendeletben szabályozottak, bár egyes elemei – nevezetesen a legjobb elérhetõ technika fogalma – már a környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. tv.) 4 § szakaszában is megtalálhatók.
BAT–A legjobb elérhetõ technika A BAT szintén egy angol kifejezésbõl (Best Available Technique) létrehozott mozaikszó, melynek magyar fordítása: legjobb elérhetõ technika (bár a szakma használja a technikák, technológia kifejezéseket is). Az új engedélyezési eljárás egyik sarkalatos és egyben legmeghatározóbb pontja éppen a legjobb elérhetõ technika alkalmazásának követelménye. Nézzük meg közelebbrõl e fogalom három szavát. A legjobb – a direktíva értelmezése szerint – az, ami a leghatékonyabb a környezet magas szintû védelme szempontjából. Elérhetõ az a technika, amelynek fejlesztési szintje lehetõvé teszi az adott gazdasági ágazatban történõ alkalmazását elfogadható mûszaki, gazdasági feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és az elõnyöket. A technika pedig mind az alkalmazott technológia, mind annak módja, amely alapján a létesítményt tervezik, építik, üzemeltetik és mûködését megszüntetik. A BAT fogalomrendszerének kialakulása és alkalmazása számtalan lépcsõfokon ment keresztül, amelynek egyik kezdeti állomása a túlzott költségeket nem igénylõ, legjobb elérhetõ technológia (BATNEEC) fogalmának megalkotása volt az Egyesült Királyságban. Bevezetésének legfõbb célkitûzése a légszennyezés leküzdése volt, fõként az égetõmûvi kibocsátások minimalizálása révén. Viszont e szabályozás nem alkalmazott integrált megközelítést, ami azt jelenti, hogy a számos környezeti elem közül csak egyre – nevezetesen a levegõre koncentrált –, míg pl. a talajt és a felszín alatti vizeket figyelmen kívül hagyta, minek eredményeként az égetõmûvekben végrehajtott modernizáció bár csökkentette a légköri eredetû emissziót, viszont a túlzott költségráfordítások eredményeként nõtt a hulladéklerakókban történõ elhelyezés, amely újabb problémát vetett fel. 40
Integrált kontra határérték szemlélet Az integrált környezetszemlélet fogalma azt jelenti, hogy úgy próbáljuk meg elhárítani, ill. mindenek elõtt megelõzni a környezetszennyezést, hogy – modern szóhasználattal élve – környezetünk holisztikus gyógyításába kezdünk, azaz nem csupán tüneti kezelésekre korlátozzuk erõfeszítéseinket, hanem valamennyi elemet figyelembe véve, egységesen közelítjük meg a problémát. És hogy milyen elõnyöket jelent számunka ez az új szemlélet? Többek között a hatóságot és az ipart kölcsönös felelõsségen alapuló rendszer alkalmazására ösztönzi; rugalmasabbá teszi az engedélyezést; segíti a fenntartható ipari eljárások kifejlõdését, a környezeti hatások megértésére és felelõsségteljes kezelésére ösztönzi a hatóságokat, üzemeltetõket, állampolgárokat.
A 2. számú melléklet értelmezése A hivatkozott kormányrendelet 2. sz. melléklete tartalmazza azokat az ismérveket, amelyekre – mint szakhatóság – tekintettel kell lennünk a BAT kiválasztása szempontjából. A megfogalmazott 12 pont magába foglal több olyan tételt is, amely a katasztrófavédelem szempontjából kiemelkedõ jelentõségû, nevezetesen olyan anyagok és eljárások alkalmazásának kitételét, amely nem, vagy csak minimális mértékben alkalmaz veszélyes anyagokat ill. a balestek megelõzésére és környezetre gyakorolt hatásaik csökkentésére irányuló megelõzõ tevékenységet. Természetesen nem létezik olyan egységes technika, amely minden esetben, minden üzemnél ugyanúgy alkalmazható, hisz az alkalmazandó eljárások változnak ágazatonként, létesítményenként, speciális vállalati körülményektõl függõen, sõt az idõvel is. Akkor az engedélyezésben részt vevõ szakhatóságok mi alapján hozzanak döntést és az üzemek milyen ismérvek szerint döntsenek egy-egy technológiai folyamat alkalmazásáról? A válasz egy újabb fogalom: a BREF.
A BREF és az Ágazati Útmutatók A BAT Referencia Dokumentum (BREF) a legjobb elérhetõ technikákról szóló hiteles információk gyûjteménye, amelyet az Európai IPPC Iroda ill. az adott témában létrehozott technikai munkacsoportok hívnak életre, majd ezek finomításával a tagállamok sajátos helyzetébõl fakadó ismeretekkel kibõvítve születnek meg az Ágazati Útmutatók, amelyek tételesen bemutatják az adott ágazatban zajló fõbb folyamatokat, technikákat, szennyezõ forrásokat, követelményeket, intézkedéseket, miközben tájékoztatnak bizonyos szennyezõanyag-specifikus jogszabályokról is. Egyelõre kevés ilyen dokumentum áll rendelkezésünkre magyarul, ami viszont elkészült, a környezetvédelmi felügyelõségektõl beszerezhetõ. Így az integrált szemléleten túl az új engedélyezési eljárás rugalmassága, az érintett üzemekkel és társ szakhatóságokkal való folyamatos kapcsolattartás eredményesen hozzájárul szakhatósági döntéseink meghozatalához. Bertalan László tû. hdgy. okl. környezetgazdálkodási és környezetvédelmi szakmérnök Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Debrecen VÉDELEM 2003/3
FÓRUM ÓBERT FERENC
Önkéntes mentésvezetõk felkészítése Az 1988-as örményországi földrengés tapasztalatai késztették az Egyesült Nemzetek Szervezetét (UN) arra, hogy új alapokra helyezzék a nemzetközi katasztrófa segítségnyújtást. A hatékonyság, a koordináció, a szakmai követelmények egységesítése volt a fõ szempont.
INSARAG csoport A Humanitárius Ügyek Hivatala (DHA) létrehozta a Nemzetközi Kutatás-mentési Tanácsadó Csoportot (INSARAG). 1993. szeptemberében Ausztriában az elsõ nemzetközi gyakorlaton tesztelték a segélycsapatok együttmûködését. 1995 végére elkészült a nemzetközi kiképzési rendszer elsõ tervezete. Ezt tesztelték a következõ év tavaszán Reichenauban a „Kiképzõk kiképzése” 3 hetes tanfolyamon. Nemzetenként 1-1 fõt módszertanilag is felkészítettek, hogy odahaza a tanfolyamon szerzett ismereteket – folyamatosan bõvítve a kidolgozásra és elfogadásra kerülõ irányelvekkel, mûveleti utasításokkal – továbbadják. Szorgalmazzák a nemzetközi követelmények meghonosítását, a hazai mentési gyakorlatban való alkalmazását.
Hazai lépések Magyarországon már 1996 nyarán az Esély az Együttmûködésért (CC96) NATO Békepartnerségi Gyakorlaton (PfP) olyan 5 fõs csoporttal vettünk részt, amely tudatos felkészítést kapott. Ettõl az idõponttól mind a gyakorlatokra kiküldöttek, mind a nemzetközi mentõ-segítségnyújtó akciókba delegáltak elsajátították a feladat végrehajtáshoz szükséges nemzetközi követelményeket. 1997 tavaszán egy 28 fõs vezetõ-végrehajtó állomány speciális pszichológiai alkalmassági vizsgálaton is átesett. A követelményrendszert (a legújabb egyszerûsített határátkelési procedúrákat és a Denverben 96 végén közzétett kutatás-mentési-egészségügyi mûveleti utasításokat a HEXAGRANT gyakorlaton terepi körülmények között is teszteltük. Alig két hónap múlva a Dél-Lengyelországi árvízi katasztrófa helyszínén dolgozó Nemzetközi Bevethetõségû Akció Csoportunk (ISAT HU) hasznosította az alig néhány hónapja megszerzett ismereteket. Ettõl kezdve az ISAT törzsállomány folyamatosan bõvült, csakúgy, mint az évi minimum egyszeri összevonásokon kapott új ismeretanyag. 1999 augusztusában a törökországi földrengésmentésben résztvevõk ugyancsak az INSARAG kutatás-mentési irányelvek szerint dolgoztak. A NATO Katasztrófa Reagáló Rendszer kialakításával az ENSZ követelményeket kiegészítettük az Euroatlanti Katasztrófa Reagáló Egység (EADRU) eljárásaival. Az elsõ terepgyakorlatán Kárpátalján a magyar nemzeti egység már a kibõvített követelmények szellemében vett részt. 42
Már 130 fõ vizsgázott Az INSARAG Kézikönyvet 2001. december 3-7-e között 28 fõvel dolgoztuk fel, kiegészítve a hazai joganyaggal. Ezt követõen a képzési rendszer továbbfejlesztésével 2002. február 20.án – a közreadott egyéni felkészülési segédletek birtokában, konzultációt követõen – 46 fõ adott számot nemzetközi kutatásmentési ismereteirõl. A Tanúsítványt kapott személyek száma a 2003. január 21.-én sikeresen vizsgázott 57 fõvel 130-ra nõtt.
A vizsga és célja Az ENSZ INSARAG SAAR Kutató-mentõ mentésvezetõi alapismereti vizsgáról van szó, amelynek fõ célja: ● Megismertetni az önkéntes kutató –mentõ és -segítségnyújtó csoportok vezetõ állományát a nemzetközi követelményekkel. ● Erõsíteni a más nemzetek képviselõivel való kárhelyi együttmûködési képességet. ● Az alapvetõ jelek, jelzések, jelentések, okmányrendszerek, megnevezések, kommunikáció megismertetése. ● Az interoperabilitás erõsítése. ● Módszertani ismereteket adni a továbbképzéshez. Vizsgafeltételek: 1. Egyéni felkészülés a kiadott tananyagból. 2. Önkéntes humanitárius feladatvállalás. 3. A polgári védelmi kötelezettség önkéntes vállalása külföldön is. A vizsga tartalma és végrehajtása: A vizsgázók egyéni (teszt és kifejtõ kérdések) és csoportos (esettanulmány) feladatok megoldásával bizonyítják felkészültségüket. A csoportos feladat feladatlapon kerül kiadásra. Korrekciós pont adható a jelentés típusú feladatok idegen nyelvû (angol, német, orosz, francia) megoldásáért. Az eredményesen vizsgázók TANÚSÍTVÁNYT kapnak. Az okmány tanúsítja, hogy az ENSZ INSARAG SAR irányelveket (bõvítve az alapvetõ NATO katasztrófa reagálási és a polgári védelmi kötelezettséggel kapcsolatos ismeretekkel) megismerték, készségszinten alkalmazni képesek és felhasználják a beosztott mentõállomány továbbképzésében. A vizsgázók a Katasztrófa Törvény 23. §-ában leírtak szerint a Nyilatkozat aláírásával és a Személyi Adatlap kitöltésével önkéntes polgári védelmi szolgálatot vállaltak és adatszolgáltatási kötelezettségüket teljesítve kinyilvánították készségüket a részvételre, és egyidejûleg vállalták az elõírt követelményeket. A vizsgázott mentésvezetõk mögött így összesen mintegy 400 – 600 fõs végrehajtó személyzettel számolhatunk a kutatási –mentési –egészségügyi –vezetésbiztosítási és támogató területen. Obert Ferenc ENSZ MCDA tréner VÉDELEM 2003/3
TECHNIKA MOHAI ÁGOTA
A FITTICH SecuriPro® decentralizált, moduláris tûzjelzõ rendszere I. A busztechnológián alapuló SecuriProâ tûzjelzõ rendszer új fejlesztés az elektronikus tûzvédelem terén. A hagyományos, centrális felépítésû tûzjelzõ rendszerekhez viszonyítva legnagyobb elõnye moduláris felépítésébõl adódik, amely mind szoftver, mind hardver oldalon is megjelenik.
Különbségek és hasonlóságok SecuriPro ® tûzjelzõ rendszer sematikus ábrázolása
Hagyományos tûzjelzõ rendszer sematikus ábrázolása centrális tűzjelző rendszer
decentrális tűzjelző rendszer
MCU
M
MCU M
BMZ
MCU
● tűzjelző központ centrális elhelyezése
● decentrális rendszerfelépítés
● hierarchikus felépítés, többeres kábelek
● nem hierarchikus rendszer
● komplex vezeték−nyomvonalak
● SecuriLine® érzékelő gyűrű és a SecuriLan® busz optimális kihasználása
● költséges telepítés és szerelés
● költségtakarékos telepítés és szerelés
● a vezetékek hossza miatt nem alakítható ki optimális érzékelő gyűrű
● optimálisan kihasznált érzékelő gyűrű
● mind a rendszerbe, mind a kábelezésbe tartalékokat kell beépítenünk
● nincs szükség tartalékokra a rendszer−ben és a kábelezésben
● későbbi bővítések előzetes finanszírozása
● nincs szükség a későbbi bővítések előzetes finanszírozására
(Folytatjuk)
Termékeinkkel, szolgáltatásainkkal kapcsolatban az alábbi címen és telefonszámon állunk rendelkezésükre: Fittich Rendszertechnika Kft. 1143 Budapest, Stefánia út 55. Tel.: 251-8866 fax: 422-0690, e-mail:
[email protected] Balázs Gábor ügyv. igazgató: 20/935-1161 Mohai Ágota tûzvédelmi mérnök 30/979-1444 VÉDELEM 2003/3
43
TECHNIKA
FÖGLEIN GYÖRGY
Aspirációs füstérzékelõ: „Jót s jól!” * Az aspirációs füstérzékelõk hatékony tûzvédelmi megoldásokat tesznek lehetõvé. Most egy részterületrõl, a potenciálisan nagy érzékenység és a védett helyszín szennyezettsége közti kompromisszumról lesz szó.
Aktív légbeszívás Az aspirációs érzékelõk lényegi tulajdonsága az igen nagy érzékenység, ami programozással hozzáigazítható a körülményekhez. Például a Kidde Hart XL legnagyobb érzékenysége 0,005 %/m. Ez azt jelenti, hogy még a maximális leterheltség, azaz 100 mintavevõ furat esetén is kb. tízszer érzékenyebb lehet egy pontszerû füstérzékelõnél. Egyik alkalmazási területe, ahol – az anyagi ill. szellemi érték nagysága miatt - a tûz „szóba sem jöhet”, a másik a köznapi ipari, kereskedelmi objektumok. Az elvárás: gyors jelzés, vakriasztás minimalizálás. Az aktív levegõbeszívással együtt jár a szennyezõdések (por, pollen, cellulózszálak) beszívása is. A Hart XL a mûködési elvébõl adódóan a porra érzéketlen, ugyanis csak azokkal a részecskékkel foglalkozik, amelyek mérete 10mm körül van. A nagyon finom, valamint a durva, ásványi por nem zavarja az érzékelõ mûködését. Ahol azonban nagyban folyik a „porhintés”, ott füstként viselkedõ por is akad bõven. Bonyolítja a helyzetet, hogy több hetes-hónapos távlatban a külsõ levegõ lebegõ részecske tartalma is változik. Ezért az érzékenység nem lehet tetszõlegesen nagy, mivel a riasztási küszöbszintet úgy kell beállítani, hogy az átlagos „zavarszint” felett kellõen nagy biztonsági sáv legyen. A beállításkor mindig felmerül a kérdés, hogy elég nagy-e ez a sáv. Általános esetben a megfelelõ beállítást többhetes próbaüzem alatt, számos kivonulással sikerül csak elérni. Nehezebb a dolog, ha az éjszakai, nagyobb érzékenységû üzemmódot is optimalizálni akarják. Probléma tehát akadhat. Hogyan segíthetnek ezeken a Hart XL szolgáltatásai.
Hart XL szolgáltatások Az érzékelõ automatikus önbeállító üzemmódja képes a négy nappali és négy éjjeli riasztási szintet a körülményekhez igazodva meghatározni. A megadott idõ (max. két hét) után az érzékelõ a beállított értékekkel megkezdi a normál mûködést. Ez már magában teljes megoldás lehet ott, ahol a körülmények viszonylag állandóak. Ez sokszor nincs így, pl. a szabadból beszáguldó targoncáknál. A megoldás ilyenkor az érzékelõ beépített adatrögzítõje. Ez 40 000 füstsûrûség értéket tárol. Az eltárolás gyakorisága beállítható 2 és 60 mp között, ami 22 óra és 28 nap közötti rögzítési idõt eredményez. Az adattömeg grafikonját azután tanulmányozhatjuk (1. kép). Errõl megállapítható, hogy nappal, illetve éjszaka milyen jellegûek az alapszintek, és azokat mekkora és milyen hosszú csúcsok tarkítják. Lehetõség szerint a kiugró csúcsokat okozó eseményeket utólag derítsük ki. Ezek ismeretében már használhatjuk a Hart XL kínálta lehetõségeket, a valódi tüzet minél hamarabb jelezzük, de a zavarok ne vezessenek riasztáshoz. A legalacsonyabb használt küszöbVÉDELEM 2003/3
1. kép. Hat nap története, „füstdiagramban elbeszélve” szintet nyilván a tapasztalt átlagszint fölé kell állítani. Az átlagból tüskeszerûen kiugró csúcsokat elemezni kell a nagyságuk és hosszúságuk szerint, hogy a megfelelõ ellenintézkedéseket választhassuk az alábbiak közül. 1. Jel átlagolás Ez a mért jel bizonyos fokú simítását jelenti, amihez 2, 4 vagy 8 mp átlagolási idõ választható. Ha az alapszinten csak nagyon rövid, tüskeszerû zavarok vannak, akkor az átlagolással kiküszöbölhetõk a vakriasztások. 2. Riasztási késleltetés Az érzékelõ mindegyik riasztási szintjéhez más-más késleltetést lehet rendelni, méghozzá külön nappalra és éjszakára. Ez azt jelenti, hogy az adott küszöbszint túllépése csak akkor okoz jelzést, ha a túllépés még a hozzá tartozó késleltetés után is fennáll. Ezzel a hosszabb, többször 10 mp idejû zavarok is közömbösíthetõk. 3. Halmozódó késleltetések Ha ezt választjuk, akkor egy következõ küszöbszint figyelése csak akkor kezdõdik el, ha az elõzõ szinthez tartozó késleltetés letelt. Ez azt eredményezi, hogy a késleltetések mindenképpen egymás után adódnak, bármilyen brutálisan is emelkedik a jelszint. E szolgáltatás hasznára sokáig magunk sem tudtunk értelmes példát mondani, mígnem adódott egy az élet sûrûjében. Történt pedig, hogy a már emlegetett raktár - targonca - stb. környezetben tûzriasztások fordultak elõ, többször 10 mp-ig tartó óriási jelszintekkel. Kiderült, hogy a targoncák rakodás közben néha erõsen meglökték a polc-szerkezetet, ezáltal megrázkódott a ráerõsített aspirációs csõhálózat hosszú szakasza is, és levált a csõ belsõ falára rakódott por. Ez aztán sûrû porfelhõként jutott el az érzékelõbe és érthetõen riasztást okozott. A késleltetés értékek megfelelõ megválasztása és a halmozódó késleltetések bekapcsolása aztán mintha csak „elfújta volna” a vakriasztásokat. Egy valós tûz esetén e módszerek együttes alkalmazása is csak kismértékben növeli a reagálási idõt. Egy véletlen okból keletkezõ valódi tûz jellemzõ idõbeli karakterisztikája ugyanis lényegesen eltér a zavaró hatásokétól. Föglein György Meldetechnik Kft. 1116 Budapest, Építész u. 8-12. Tel: (06 1) 204 5963www.meldetechnik.hu 45
TÉNYKÉP Újabb ugrás a tûzjelzõ piacon Több mint 20%-al nõtt a telepített tûzjelzõ berendezések száma 2002-ben az elõzõ évhez képest. Új jelenségként megkezdõdött a régi rendszerek bõvítése is.
A HATÓSÁGI ELŐÍRÁSRA LÉTESÍTETT BERENDEZÉSEK VÁLTOZÁSA 64%
70% 60%
Hatósági fellépés Az elmúlt évben 1137 tûzjelzõberendezést telepítettek hazánkban s ebbõl 943 új, 194 pedig meglévõ berendezés bõvítése volt. Ezzel együtt dinamikusan emelkedett a berendezésekhez felhasznált jelzésadók száma is. A legfigyelemre méltóbb változás, hogy a telepített berendezéseknél a hatóság által közvetlenül vagy jogszabály, szabvány által kötelezõen elrendeltek száma látványosan növekszik. Rendkívül szembetûnõ ez a változás, ha a folyamatot az elmúlt évek számadatait alapul véve ábrázoljuk. LÉTESÍTETT BERENDEZÉSEK 1137
1200
összesen
1000
kötelezés alapján
177
230
0 1997
350
1998
1999
2000
2001
2002
320
300 250
29%
30% 20% 10% 0%
1997
1998
1999
2000
2001
2002
Hol telepítettek tûzjelzõt? A hatósági aktivitás hatására növekszik a létesítések száma ott ahol évekkel ezelõtt még szinte csak kuriózum számba ment a tûzjelzõ, (egészségügy, mûvelõdés, oktatás) miközben a piacvezérelt területeken sem csökkent a létesítési aktvitás, legfeljebb csendes kiegyenlítõdési folyamat jeleit érzékelhetjük.
Lakó, üdülõ ........................................................................................ 37 Szálloda, szállópanzió ..................................................................... 122 Igazgatás, iroda ................................................................................ 320 Egészségügy ...................................................................................... 63 Mozgáskorlátozott egészségügy ....................................................... 18 Börtön, elmegyógyintézet ................................................................... 3 Mûvelõdési ......................................................................................... 31 Közlekedési .......................................................................................... 8 Hírközlési ........................................................................................... 54 Sport ................................................................................................... 14 Oktatási .............................................................................................. 92 Kereskedelmi ................................................................................... 132 Szolgáltató ......................................................................................... 64 Vendéglátó ......................................................................................... 32 Ipari .................................................................................................. 199 Mezõgazdasági .................................................................................... 4 Tárolási ............................................................................................. 142 Egyéb .................................................................................................. 48
199
200 150
35%
40%
RENDELTETÉSI KATEGÓRIÁK
361 137
50% 41%
50%
598
555
506
471
400 200
855
735
800 600
934
75%
80%
A LEGNAGYOBB TELEPÍTÉSI ÁGAZATOK
142
132
122 92
100
64
63
50 0 Szálloda, panzió VÉDELEM 2003/3
Igazgatás, iroda
Egészségügy
Oktatási
Kereskedelmi
Szolgáltató
Ipari
Tárolási 47
TÉNYKÉP
90
A telepített berendezéseknek a tûzoltósággal fenntartott kapcsolatában szívósan növekszik a közvetlen átjelzõvel ellátott berendezések száma. (2001-ben 279, 2002-ben 329 db.) A berendezések legnagyobb hányadát a létesítmény teljes körû védelmére tervezik. Ez 2002-ben: 894 teljes körû, 243 részleges védelmet biztosító berendezést jelentett.
80 70
44
2002 2001
60
42
50 40 30
Milyen tûzjelzõt telepítettek?
20
A tûzjelzõk között folytatódik a címezhetõ analóg berendezések lassú térnyerése.
0
500
473
46
14
10
39
15 Hagyományos
Címezhetõ
Címezhetõ analóg
A TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK VEZÉRLŐ FUNKCIÓ SZERINTI MEGOSZLÁSA
412 400 290
300 200
166 73
100
161
116 41
0 Nincs
Oltásvezérlés
Hő− és füst− elvezetés
Kiürítés
100 ezer érzékelõ Közel százezer (pontosan 95.500 db) érzékelõt használtak fel az elmúlt évben úgy, hogy 35 olyan nagy rendszer volt ahol az érékelõk száma meghaladta az 500-at. Az optikai füstérzékelõk mindent elsöprõ uralmára jellemzõ,
Tűzszakaszolás
Klíma és szellőző berendezés vezérlése
Technológiai berendezés vezérlése
Egyéb
hogy ma már az összes érzékelõ 80%-át adják, míg 1997-ben ez az arány még csak 39% volt. Közben azonban az ionizációs füstérzékelõk teret vesztettek: az 1997. évi 31%-ról 2002-ben már csak 4,9%-ot tett ki az arányuk, ez 4635 db érzékelõt jelentett. Lassan, de biztosan nõ a kombinált érzékelõk és az aspirációs érzékelõk telepítése.
JELZÉSADÓK (DB)
Kézi jelzésadó ......................................................................................................................................................................... 11077 (APFO) optikai füstérzékelõ .................................................................................................................................................. 77215 (APFI) ionizációs füstérzékelõ ................................................................................................................................................. 4635 (APFK) kombinált (ionizációs, optikai) füstérzékelõ ................................................................................................................. 14 (AVF) vonali füstérzékelõ (lineáris, Beam) .............................................................................................................................. 362 (APLI) infra lángérzékelõ ............................................................................................................................................................ 12 (APLU) ultraibolya lángérzékelõ ................................................................................................................................................. 27 (APK) kombinált (ion., opt., hõmax., hõseb.) érzékelõ .......................................................................................................... 1873 (AASP) aspirációs érzékelõ ....................................................................................................................................................... 285
Forrás: BM OKF, Megelõzési, Hatósági Fõosztály 48
VÉDELEM 2003/3
SZABÁLYOZÁS DR. POPELYÁK PÁL, KÁTAI-URBÁN LAJOS, SÁNDOR ANNAMÁRIA
Változóban az ipari baleset-megelõzés nemzetközi szabályozása I. Miközben a katasztrófavédelem a hazai megelõzési és védelmi rendszer EU konform kialakításán dolgozik a nemzetközi jogi környezet ismét változóban van. A változások fõbb irányait mutatjuk be.
Az elõzmények A rendszerváltást követõen - az euroatlanti integrációs és nemzetközi követelményeknek megfelelõen – azonnal megkezdõdött az ipari baleset-megelõzés újraszabályozása. Folyamatban van a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek ellenõrzésérõl szóló 96/82/EK Tanácsi (SEVESO II.) Irányelv (Irányelv) és az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló ENSZ Európai Gazdasági Bizottsági (Helsinki) Egyezmény (Egyezmény) hazai jogrendbe illesztése. Az Irányelvet az EU tagországokban 1999. február 03-ig kellett bevezetni, míg az Egyezmény Részes Feleinek az Egyezmény 2000. április 19-i hatálybalépéséig kellett megfelelni nemzetközi szerzõdés ratifikálásával vállalt kötelezettségeinek. Magyarország - mint az EU-hoz csatlakozni kívánó ország és az Egyezmény Részese - párhuzamosan kívánt eleget tenni az azonos megelõzési, felkészülési és védelmi intézkedéseket tartalmazó két jogi eszköz bevezetésének. Az Európai Bizottság 1998-ban fogadta el az Egyezményt, így az Egyezmény bevezetése EU jogharmonizációs intézkedéssé is vált. Az Egyezmény kétoldalú és határmenti együttmûködést igénylõ feladatait a közelmúltban kötött kétoldalú katasztrófavédelmi és segítségnyújtási egyezmények intézményrendszerére alapozva tervezzük végrehajtani. A mindkét nemzetközi jogi eszköznek megfelelõ szabályozás 2002. január 01-én lépett hatályba Magyarországon. Az ipari baleset-megelõzési jogszabályok alkalmazása még jószerivel meg sem kezdõdött, máris megjelentek annak módosítására irányuló nemzetközi erõfeszítések. A közelmúltban bekövetkezett igen súlyos, katasztrofális következményekkel járó balesetekre (lásd 1. sz. táblázat) próbál ezzel választ adni az EU és a nemzetközi közösség. A módosításoknál jellemzõen a megelõzési intézkedések szigorítására és kiterjesztésére helyezik a fõ hangsúlyt.
Az irányelv módosításának körülményei A keretszabályozás alkalmazása számos jogértelmezési és mûszaki harmonizációs kérdést vetett fel az EU tagállamok Illetékes Hatóságinál és az Európai Bizottság intézményeiben. A keretszabályozás bevezetése ennél fogva hosszabb idõt és jelentõs koordinációs munkát igényelt az EU és a tagállamok szervezeteitõl, illetve a hazai illetékes hatóságoktól. Annak ellenére, hogy az EU tagországokban már több mint két évtizedes múlttal rendelkezik az ipari baleset-megelõzés közösségi szintû integrálása, az ötévente kisebb nagyobb szigorító jellegû módosításon esik át. A jelenleg hatályban lévõ SEVESO II. Irányelv (1996) módosítása a hazánkat is érintõ 2000. februári nagybányai (Románia) baleset után került napirendre. Majd további nemzetközi nagyságrendû balesetek szolgáltattak újabb és újabb indokot a változtatásokhoz. Az Irányelv megalkotása óta az uniós irányelvek egyeztetési eljárása (Európai Közösségek Szerzõdés 251. pontja szerint) is megváltozott. A jogszabály kidolgozásában jelentõsebb szerepet kapott az Európai Parlament, amely két olvasatban tárgyalja az Európai Tanács elõterjesztését. Az EU jogalkotási folyamatába a 2002. december 19-tõl kezdõdõen az un. Interim Megállapodás alapján bekapcsolódhatott a magyar Illetékes Hatóság is. A véleményezésre megküldött javaslatok segítségével a magyar közigazgatás kellõ idõben fel tud készülni az új szabályok alkalmazására. Az elsõ olvasatban jelentõs számú (47) parlamenti módosító javaslat (2002. július 03.) már a SEVESO III. Irányelv képét jelenítette meg. Az Európai Tanács és a Bizottság álláspontja szerint a három éves jogalkalmazói gyakorlat nem ad elég indokot az Irányelv egészének újraszabályozásához.
2004: hazai határidõ Az Európai Bizottság az elõterjesztés mellékleteként küldi meg az Európai Tanács Közös Álláspontját az Európai Parlamentnek. Jelenleg az Európai Parlament második olvasatban tárgyalja a módosító javaslatot. Az elõterjesztés szerint az Európai Parlament elsõ olvasatban tett 47 javaslata közül 24-et fogadott
Helyszín
Baleset jellege
Időpont
Következmények
Nagybánya, Románia
Tiszai cianid és nehézfém−szennyezés
2000. február
Jelentős környezeti kár
Enschede, Hollandia
Robbanás petárdagyárban
2000. május 13.
22 halott, 947 sebesült
Toulouse, Franciaország
Robbanás műtrágyagyárban
2001. szeptember 21.
29 halott, 700 sebesült, 2 MD Euro kár
1. sz. táblázat. A közelmúlt súlyos balesetei VÉDELEM 2003/3
49
SZABÁLYOZÁS
el a Tanács. Az Európai Parlamentnek három hónapja van az elõterjesztés megtárgyalására és javaslatai kialakítására. A határidõ letelte után a Bizottság ismételten elkészíti az Európai Parlament részére az Irányelv módosító javaslatát. A módosító Európai Tanácsi döntésre ez év nyarán, de legkésõbb kora õsszel kerül sor. Ezután 18 hónap áll a Nemzeti hatóságok rendelkezésére, hogy a módosuló szabályokat harmonizálják. Következésképpen a hazai szabályozást elõreláthatóan 2004. végéig kell a hazai jogrendbe építenünk. A határidõig hátralévõ idõ viszonylag hosszúnak tûnik. Azonban, ha figyelembe vesszük a Kat. tv. három éves és a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet két éves elõkészítési idejét, szükséges az új szabályozás elõkészítését idõben megkezdeni.
A módosító javaslatok jellemzése Az Irányelv célja a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelõzése, az emberre és környezetre gyakorolt hatásainak csökkentése révén a lakosság magas szintû védelmének biztosítása. Az érdemi módosító javaslatok zöme az Irányelv tárgyi hatályának kiterjesztésére irányul. Vizsgáljuk meg tehát hogy, mely területeken és milyen formában módosul majd az Irányelv!
1. A rákkeltõ és a környezetre veszélyes anyagok Több éves egyeztetést követõen az Illetékes Hatóságok Bizottsága (IHB) javasolja a rákkeltõ anyagok listájának kiterjesztését a megfelelõ mértékadó küszöbmennyiségekkel együtt és lényegesen csökkenti a környezetre veszélyes anyagok küszöbértékeit. Az Irányelv 1. melléklet 1. táblázatában a rákkeltõ anyagok kezdetû része az alábbi táblázat szerint változik: Veszélyes anyagok Veszélyes anyagok
Küszöbmennyiség (tonna) 6. és 7. cikk
9. cikk
A következõ rákkeltõ anyagok 5 tömeg % feletti koncentrációban: 4-Amino-bifenil és/vagy sói, Benzotriklorid, benzidin és/vagy sói, bisz (klórmetil)-éter, klórmetil-metil-éter, Dimetil-karbamoil-klorid, dimetil-nitrózamin,
0,5
hexametil-foszfor-triamid, 2-naftil-amin és/vagy sói és 1,3-propán-szulton, 4-nitro-difenil 1,2-dibróm-3-klórpropán 1,2-dimetilhidrazin dimetil szulfát dietil-szulfát hidrazin 1,2 dibromoetán
2. sz. táblázat. Karcinogén anyagok küszöbértékei 50
2
A környezetre veszélyes anyagok küszöbértékeit tartalmazó 1. melléklet 2. számú táblázata 9. pontja az alábbira módosulnak: Veszélyes anyag veszélyességi osztályok Veszélyes anyag veszélyességi osztályok
Küszöbmennyiség (tonna) 6. és 7. cikk
9. cikk
9 Környezetre veszélyes anyagok és készítmények R mondatokkal kiegészítve: (i) R50 nagyon mérgezõ a vízi szervezetekre (R50/53 is)
100
200
(ii) R51/53 Mérgezõ a vízi szervezetekre és vízi környezetben hosszan tartó károsodást okozhat
200
500
3. sz. táblázat. Környezetre veszélyes anyagok küszöbértékei A 3. számú táblázatból kiderül, hogy a 9. pont szerinti veszélyes anyag osztályban a mértékadó mennyiségek egy nagyságrenddel változnak.
2. A bányászati tevékenységgel kapcsolatos tárolási és üzemeltetési tevékenység A 2000. januárjában a romániai Nagybányán történt bányászati baleset következményeként cianiddal szennyezõdött a Tisza magyarországi folyamszakasza. A tiszai cianid szennyezés is bizonyítja, hogy a jelenlegi bányászati tárolási és üzemeltetési folyamatok zavarai komoly következménnyel járhatnak. A bányászati tevékenységek biztonságos üzemeltetésérõl szóló Európai Bizottsági Közlemények és az Európai Közösség 6. Környezeti Akcióprogramja megvilágította az Irányelv hatálya kiterjesztésének szükségességét. Az Európai Bizottság 2001. július 5-i Közleményében – amit az Európai Parlament is támogatott – hangsúlyozta az Irányelv hatálya kiterjesztésének fontosságát a bányászati tárolásból és üzemeltetésbõl származó kockázatok kezelésére. Az Irányelv 4. cikke tartalmazza a tárgyi hatály alól kivont ipari tevékenységek felsorolását. A 4. cikk az (e), (f) pontokon módosul. A módosulás a kivételek alóli kivételeket tartalmazza, vagyis a szabályozás alá von egyes bányászati tevékenységeket. Az (e) pont eredendõen kivonja a hatály alól az ásványok bányákban és kõfejtõkben, vagy fúrólyukak segítségével történõ kitermelését, amely magában foglalja a feltárást, kitermelést és feldolgozást. Új elemként a módosítás bevonja az Irányelv hatálya alá a vegyi és termikus feldolgozó eljárásokat és az I. melléklet által meghatározott veszélyes anyagok tárolásával kapcsolatos eljárásokat. A 4. cikk új (f) pontja pontosítja az Irányelvet, amely szerint a bányászati tevékenységek közül nem tartozik a szabályozás alá a tengerparti ásványfeltárás és kitermelés (ideértve a szénhidrogéneket is). A tevékenységet ugyanis külön EU szabályozás fedi le. A 4. cikk újabb (g) ponttal bõvül, amely az eddigiekkel egyezõen kivonja a hatály alól a hulladéklerakókat. A (g) pont kivétel alóli kivételként nevesíti a mûködõ zagytározó létesítményeket, mint a zagytározók és gátak, amelyek az Irányelv I. melléklet által meghatározott veszélyes anyagokat tartalmazhatnak, és kapcsolatban állhatnak az ásványok vegyi és termikus úton való feldolgozásával. (Folytatjuk) VÉDELEM 2003/3
VISSZHANG VASS GYULA
Aki keresi a stratégiát A veszélyes áruk közúti fuvarozásával kapcsolatos hiányosságokat vél felfedezni a Védelem 2003/2. számában megjelent cikkében Lázár Gábor. Az ott felvetett „hiányosságok” azonban már jó ideje megoldottak.
Közúton, de biztonságosan Egyetértve a probléma rendszerelvû megközelítésének szükségességével néhány tény elkerülte a szerzõ figyelmét. A hatékony ellenõrzés hiányát említi elsõként a közutakon és a határátkelõknél. Erre vonatkozóan országosan és a BM OKF szintjén is jelentõs elõrelépések történtek, amelyek megítélésem szerint a hatékony ellenõrzést bizonyítják. a.) Bizonyos áruféleségeket, meghatározott mennyiségben csak a hatóság által kijelölt útvonalon szabad szállítani. Az elmúlt évben a katasztrófavédelem szervei 370 ilyen útvonal kijelölési eljárásban vettek részt. b.) A veszélyes anyagot szállító közúti jármûveket útvonalanként rendszeresen ellenõrzik, sõt már a telephelyen is jogosult ellenõrzést végzi a Katasztrófavédelem. Az elmúlt évben 1168 db szállítójármûvet ellenõriztek kollégáink. Mindezt az a jogalkotási folyamat elõzte meg, amely lehetõvé tette az útvonal kijelölést (122/1989 (XII. 5.) MT. rendelet), majd egységesítette a szállítás ellenõrzését. (1/2002. (I. 11.) Kormány rendelet). Ezzel összefüggésben kell megemlíteni, hogy a feladatokhoz megfelelõ szakembergárdára is szükség van. Ezért az elmúlt években megyénként 3-4 szakember ADR szakértõi illetve ügyintézõi képesítést szerzett.
Ipari balesetek Ma már mindenki elõtt ismertek a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl szóló 2/2001. (I. 17.) Kormány rendelet elõírásaiból fakadó kötelezettségek. E lap hasábjain is többen foglalkoztak az alsó és felsõ küszöbértékû üzemekkel kapcsolatos biztonsági tennivalókkal. A Seveso II. elõírások hazai jogrendbe illesztése megtörtént, sõt ma már aktívan részt veszünk a nemzetközi szabályozások elõkészítõ munkálataiban. (Lásd: 49-50. oldal. – a szerk.) A megelõzés mellett jelentõs lépések történtek a veszélyes anyagok jelenlétében történõ beavatkozás feltételeinek javításában is. Csak távirati stílusban! - 9 mûszaki mentõbázis alakult az országban. - A Veszélyhelyzeti Felderítõ Csoportok mûszerezettsége a vegyi anyagok azonosítására, terjedésének behatárolására teszi alkalmassá az állományt. - Az elsõdlegesen beavatkozó tûzoltóságok gáztömör védõruhákat, légzõkészülékeket, szivattyúkat és kármentõ edényeket kaptak. - Az ügyeleteken rendelkezésre állnak a veszélyes anyagok VÉDELEM 2003/3
beazonosítását elõsegítõ szoftverek, kézikönyvek. Azt gondolom ezek a tények önmagukért beszélnek, de korántsem állítom, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ellenben látható, hogy egy szilárd stratégiai elgondolás mentén haladunk elõre.
Ellenõrzési tapasztalatok Az nyilvánvaló, hogy valamennyi az ADR hatálya alá tartozó árú szállításáról nem lehet statisztikát vezetni, a legveszélyesebbekrõl azonban igen, s ezt meg is tesszük. Az ország leginkább veszélyeztetettnek tekinthetõ útvonalain az MO, M1, M3, M5, a 3, 5 és a 8-as fõutakon mintegy 500 ezer kilométert utaztak azok az áruk amelyek útvonal kijelölésére kötelezettek. (Közel 13.000 tonna veszélyes anyag!) Az intézkedés hatálya alá tartozó veszélyes anyagok szállításának 80%-a hazai cégek között bonyolódik, 15%-a külföldrõl érkezik hazánkba és csak mindegy 5%-a az úgynevezett tranzit áru. Ami az ellenõrzéseket illeti az elmúlt évben 501 ellenõrzés során 1168 jármûvet ellenõriztünk. A tapasztalatok szerint a nemzetközi fuvarozásban résztvevõ nagyobb cégek jármûvei többnyire megfelelnek az ADR elõírásainak, jelölésük szabályos, kiegészítõ felszerelésekkel, tûzvédelmi eszközökkel rendelkeznek. A legtöbb hibát a kisebb belföldi fuvarozó cégek jármûveinél tapasztaltuk. A hibák sokszor halmozottan jelentkeznek. Talán segítheti a megelõzést felsorolásuk. Az ellenõrzések során feltárt hiányosságok Hibák 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25.
Fuvarlevél, menetlevél hiányos kitöltése, helytelen vezetése (16) Szabálytalan, hiányos írásbeli utasítás v. nincs (17) Jármû jóváhagyási igazolás hiánya (19) Helytelen elhelyezésbõl illetve egyéb okból szivárgás Veszélyt jelzõ tábla hiánya, helytelen használata (30) Veszélyt jelzõ bárca hiánya, helytelen használata (31) Kézilámpa hiánya vagy mûködésképtelensége (32) Szabálytalan rögzítõ ék, illetve hiánya (33) Figyelmeztetõ jelzõ eszköz hiánya, mûködésképtelensége (34) Tûzoltókészülék hiánya, szabálytalansága (35) Figyelemfelkeltõ mellény vagy ruha hiánya (36) Mentõláda hiánya vagy szabálytalansága (37) Hiányos védõ- és kiegészítõ felszerelés (37) Okmányok rendezetlensége, áttekinthetetlensége Küldeménydarab, csomagolóeszköz jelölése szabálytalan (29) Nincs útvonalengedély Nem szabályos felszerelés Szerszámkészlethiánya Szivárgás (28) Mennyiségi határ túllépése Árukezelés, tárolás, rögzítés (27) Oktatási bizonyítvány hiánya, érvényessége (20) Terelõ kúpok hiánya Szabálytalan árú, szállítás Együvé rakási tilalom
Összesen
Összesen 76 106 12 4 68 36 79 22 98 92 69 49 32 3 21 3 10 12 3 1 17 10 3 3 1 830
Mindezek alapján úgy vélem az elmúlt idõszakban megjelent szabályozásokból egy markáns stratégia rajzolódik ki. A naprakészség ezekben a kérdésekben nélkülözhetetlen. Vass Gyula tû. ezds. Fõosztályvezetõ BM OKF Megelõzési, Hatósági Fõosztály 51
VISSZHANG
TARNAVÁRY ZOLTÁN
Elõre vagy hátra? Gondolatok a Védelem 2003/2 számában megjelent Egy lépés elõre, kettõ hátra címû cikkhez, a tûzoltó készülék javítás területén szereplõk magatartásáról és tevékenységérõl.
A tûzoltó készülék ellenõrzésrõl A tûzoltó készülék ellenõrzése-javítása hatósági engedélyhez kötött tevékenység. A 48/1999. (XII. 15.) BM rendelet 10. § (1) bekezdés n) pontja értelmében a tûzoltó készülékjavítók, karbantartók tevékenységét, illetve a javító mûhelyeik mûködését a BM OKF fõigazgatója engedélyezi. Az engedélyben meghatározott készülék típusokat javíthatja a kérelmezõ vállalkozás.
„alap ellenõrzés mûszaki háttér nélkül” 2/2002. (I.23.) BM rendelet 8.1. pontja kimondja: „A javítómûhelynek legyen meg a tevékenység végzéséhez szükséges valamennyi speciális felszerelése, technológiai leírása.” „A javítómûhely mûszaki felszereltségét az illetékes tûzvédelmi hatóság (jelenleg a BM OKF) hagyja jóvá.” Általános esetben tehát a javítási engedély megadásához az összes javítási mûvelethez szükséges eszközzel, felszereléssel kell rendelkezni és ezek meglétének igazolására gyártói vagy forgalmazói egyetértés szükséges. Azonban a tûzvédelmi mellett más jogszabályokat is figyelembe kell venni a javítási engedély kérelem elbírálásakor. Ilyen a 22/ 1993. KTM és a 14/1998. GM rendelet. Az elõbbi a halonos tûzoltó készülékek esetében írja elõ a zárt rendszerû technológia alkalmazását, az utóbbi a gázpalack töltését köti TMBF engedélyhez. Mindkét feltétel szigorú és nagyobb beruházást igényel, de csak a töltetet érintõ javítás esetén szükséges. A halonnal oltók és a széndioxiddal oltók esetében a különleges technológiák megléte nélkül is kaphatnak a javító mûhelyek engedélyt azzal a kikötéssel, hogy töltetet érintõ javítást nem végezhetnek. A töltetet érintõ javítást erre engedélyt kapott javító vállalkozások végezhetnek. Természetesen a javítómûhellyel nem rendelkezõk csak ellenõrzési illetve alapellenõrzési javítási engedélyeket nem kapnak.
„régi készülék” Az MSZ 1040 számú szabvány sorozat alapján gyártott készülékek esetében a javítási tevékenység nem kötött gyártói hozzájáruláshoz. Gazdaságilag irracionálisnak tûnhet egy kifutóban lévõ gyártmány javítására vállalkozni, de jogilag nem akadályozható meg. Köztudomású, hogy „sok a vadász , kevés a fóka” , azonban ezt a problémát nem lehet a hatóság nyakába varrni. A piaci szereplõknek - készenlétben tartók, gyártók, forgalmazók, javítók és hatóságok - együttesen kell ezt a problémát rendezni.
„alkatrész” Az alkatrész beszerzést valóban nehéz nyomon követni. Nézzünk egy példát: a gyártó szerint X javító vállalkozás nem vásárol tõle alkatrészt. Errõl a tényrõl tájékoztatja a hatóságot. A hatóság helyszíni szemlén gyõzõdik meg a bejelentés tényszerûsé52
gérõl. A feltett kérdésekre a következõ tipikus válaszokat adják: - A gyártó, forgalmazó nem szolgálja ki õket. – Y vállalkozás veszi meg neki az alkatrészt, mert õ csak kevés ilyen típusú készüket javít. – A gyártó túl messze van, ezért mással vásároltat. – Az árú ellenértékét szolgáltatással egyenlíti Y vállalkozás felé, amit számlával bizonyít. Természetesen az elõbbieken kívül még számos magyarázat létezik, de a lényeg az, hogy egyértelmûen a hatóság nem tudja bizonyítani a tényt, illetve csak ritkán. Ez valóban neuralgikus pont.
BM OKF azonosító jel A javításról szóló elõírásban a tûzoltó készülék ellenõrzés a javítás részének tekintendõ, mégis a hazai szakmai életben ez a két folyamat egymástól elvált és kialakult egy olyan szolgáltatói kör, akik a tûzoltó készülékek javításának kizárólag ezt a részfolyamatát végzik. Tekintve, hogy az ellenõrzéshez szükséges mûszerek, eszközök értéke alacsony, illetve az adminisztratív kötelezettségek is könnyedén kielégíthetõk, az ellenõrök száma nagyságrendekkel meghaladta azon javítómûhelyek számát, akik jelentõs anyagi ráfordítással a teljes körû javításra is felkészültek. A „táskás ellenõrök” kiszûrésére vezette be a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság a Tûzvédelmi Szolgáltatók és Vállalkozók Szövetségével egyetértésben az azonosító jelet 2002 április 1-tõl. Az azonosító jel bevezetése alapvetõ feladatát teljesítette. Azonosító jelet kizárólag BM OKF engedéllyel rendelkezõ javító vállalkozás vásárolhat Ez azt jelenti, hogy a javító vállalkozások vezetõi megkapták azt a jogot, hogy kijelölhessék a csak ellenõrzéssel foglalkozó munkatársaikat, illetve alvállalkozóikat. Ebbõl következik, hogy a táskás ellenõrök megjelenése vagy megszûnése az õ kezükben van és döntéseikkel befolyásolják saját illetve más javító vállalkozások piaci-gazdasági helyzetét.
Az EU irányába Az uniós szabályozás alap pillére az áruk és szolgáltatások szabad áramlása. Ez azt jelenti, hogy a tagországok közötti hatósági szabályozásból adódó eltéréseket le kell bontani, fokozni kell gyártók, forgalmazók, szolgáltatók termékfelelõsségét, szolgáltatási színvonalát és biztosítani kell a fogyasztóvédelmet, illetve a piacfelügyeletet. A tûzvédelem területén is a piacfelügyeleti szabályozás fog megjelenni a hatósági-engedélyezési terület egyes részein. Azt azonban tudnunk kell, hogy az EU-ban nincs egységes tûzvédelmi szabályozás. A termékekre vonatkozóan hatályos direktívák léteznek, amelyeket alkalmazni szükséges. A tûzvédelem irányítása és rendszere nemzeti jelleget ölt a tagországokban. A tûzoltó készülékek területén már bevezettük az EN-3 és EN2 szabvány sorozatot. Javítás tekintetében is létezik EN követelmény, ami jelenleg nem egyezik meg a 2/2002 (I.23.) BM rendeletben megfogalmazottakkal. Feladat tehát van bõven. Ezek korszerû megoldása azonban feltételezi a piaci szereplõk konszenzus készségét. Rövidesen kiderül, hogy merre haladunk: elõre vagy hátra. Tarnaváry Zoltán tû. ezds., fõosztályvezetõ BM OKF, Budapest VÉDELEM 2003/3
