„Adjatok hálát mindenkor…”
Tartalom
Köszönjük meg Istennek, hogy létezünk, köszönjünk meg mindent, ami a mai napig elvezetett bennünket. Köszönjük meg a szülőket, barátokat, rokonokat, tanárokat, orvosokat, munkatársakat. Adjatok hálát Köszönjünk meg Istennek minden szépet, amivel találkoztunk, láttunk, megmindenkor éltünk, kaptunk. Köszönjük meg mindazt, amit körülöttünk látunk: a ház falait, asztalt, ágyat, képeket, levegőt, fényt, napot, felhőket. Hálaadás Köszönjük meg az érzelmeket, amelyeket e pillanatban érzünk. Köszönjük Nagyvarsányban meg a negatív élményeket is, életkörülményeket. Köszönjük meg a veszteségeket is, kudarcainkat is, az ő tervét betegségeinkkel és esetleg néhány tragédiát Miért vagyunk hálásak is. Köszönjünk meg mindent, amivel napközben találkozunk. Köszönjük meg szívünk mélyéből, amíg csak meg nem érezzük, hogyan fog Újra öröm a Mennyben el bennünket a furcsa szabadságérzet és mély örömérzet. Köszönjük meg akkor minden embernek is, akik jót tettek velünk. UgyanakAdrian Plass, kor próbáljunk megbocsátani azoknak, akik rosszat hoztak nekünk, köszönjük a lelkes kétbalkezes meg Istennek őket is.” MONDJ KÖSZÖNETET LÉNYED MÉLYÉN, ÚGY, HOGY A Kismamaköri HÁLAADÁS LEGYEN EGÉSZ ÉLETED! beszámoló Takács Zoltán
Bözödi György
Őszi hálaadás Azt mondják, vasárnap van ma. Mindegy, menjünk ki a mezőre, a hegyoldalba bolyongani, mint tegnap s tegnapelőtt. Látod, milyen szép a falunk így messziről? Kis tarkaság a zöld mezőben, magas fehér tornyáról lefújja a szél a harangszót. Őszi hálaadás van. Újkenyértörés napja, úrvacsorára mennek ott lenn az emberek. Ők is a munkájukkal szentelték meg a búzaszemet, s templomba mennek szentelt kenyérért.
Hálaadás az Életért Bizonyságtételek Ez történt Ezt tervezzük Hírek, alkalmak
Nézd, itt a tarlón egy búzakalász, Kihullott a kévéből s ittfeledték. Kibontom apró, barna szemeit, lehántom héját, nézd, kezemben a drága fehér mag, hálaadásnak napja van ma: legyünk mi is egyszerűek s hívők, jer, vegyünk tenyeremből úrvacsorát.
„…mindenkor, mindenért…”
baj, a szívem beteg! Milyen szentnek, tisztának, igaznak, de kegyelmesnek és irgalmasnak ismerte ez a vámszedő az Istent! „Isten, légy hozzám, bűnöshöz, kegyelmes”! Ő a kegyelmet tartja legdrágábbnak. Ez mindennél többet ér most. Kegyelem vagy halál. Csak kegyelem által van üdvösség, megigazulás. Ez a vámszedő megigazulva ment haza. A farizeus nem érezte szükségét a kegyelemnek. Ő igaznak hitte gonosz szívét, és hálaadása sem volt kedves az Úr előtt. Ha önmagadat egészen odaadod az Úrnak, akkor is adósa maradsz Istennek. Ha nem így látod, akkor tévesen látod, és hálaadásod is téves lesz. De ha most a Szentlélek sugallatára hallgatsz, akkor leborulsz alázattal Isten elé, hogy megvalld bűneidet, és letedd előtte életed terheit, hogy Ő felemeljen, megigazítson. Imádkozz alázattal! Uram, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Uram, taníts engem, hálát adni helyesen!
Ugye, kedves testvérem, Neked is rögtön a hálaadás jut az eszedbe erről a két szóról, még igehelyet is tudsz mondani (pl.: Ef. 5.20, Fil. 4.6, Kol. 4.2, 1.Thessz. 5.18)? Amikor megkértek, hogy írjam le miért voltam hálás az elmúlt évben, nekem a héten történtek jutottak eszembe. Mekkora szabadításokat, örömöket éltünk át! Tőlem még messzebb került egy műtét; Jancsit mire megvizsgálta az urológus, nyoma sem volt az ijesztő vérzésnek; az Andris kacagása; hogy jó nekünk együtt lenni a családban szeretetben, békességben, örömben; hogy mindig van miből ételt készíteni; hogy jó a testvérekkel közösségben lenni, a szolgálatban pedig végezni azt, amire Isten elhív – indít. Ilyen „kis kövekből” épül fel az én hálaadásom az (internet – tz) Úr felé, aki a legjobbat készíti az Őt szeretőknek, és ha felismerem és megteszem, amire Ő hív el, akkor örvendező, hálás és növekvő hitéletem lehet. Ami a legnagyobb hálára fakaszt az az, hogy jó az Úrral járni, és hogy mondhatom, mert nap, mint nap tapasztalom: „Immánuel – Velünk az Isten”. Lelkipásztoraink és énekkarunk a nagyvarsányi Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart gyülekezet hálaadónapján szolgált 2004. augusztus szeretete! Zsolt. 118. 1. 29-én. Pogányné Zsuzsa Nagy öröm volt számunkra, hogy végre eljutottunk – mivel a jelenlévők emlékezete szerint - énekkarunk nem járt még a nagyvarsányi gyülekezetben. Már az imaórán a hálaadásra hangolódott a szívünk a 100. zsoltár verseivel. A délelőtti igehirdetés, melyet Balogh Barnabás …egészséget, időt, napsugarat, ifjúságot, erőt, eledelt, testvér tartott – tovább fokozta bennünk Istenünk mindent Itt nem azt kell felsorolni, amit én adok. Az iránti hálánkat. semmi. Isten az, Aki adta egyszülött Fiát, és Vele „Magasztallak Téged, mert félelmes és csodálatos együtt mindent. vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.” A hálaadás itt kell kezdődjön! Ha Ő önmagát adta, Zsolt. 139:14 én sem adhatok kevesebbet. Így lesz hálával „áldozás” A helyi testvérek szeretetét nemcsak a meleg, szeaz Istennek! A vámszedő imája meghallgatásra taretetteljes fogadtatásban érezhettük meg, hanem az lált. De nem azért, mert ő vámszedő! Hozzá képest igen finom, ízletes ebédben is. a farizeus mégiscsak mindent jobban csinált, mint ő. Ebéd után a nyári napsütésben felfedeztük a helyi De reá nehezedtek a bűnei! Nem tud így élni tovább. nevezetességeket. Elmegy a templomba. Szinte magunk előtt láthatjuk Délután Bereczki Lajos testvér hirdette az igét Anna azt az undort, amivel elfordultak tőle az előcsarnokhálaéneke alapjkán. Némelyek elmondták, miért hában azok, akik meglátták. A kegyesek. Úgy tekinlásak Istennek ebben az évben. Ez mindannyiunkat tettek rá, mint tisztátalan leprásra. Mégiscsak több elgondolkodásra késztetett, és feltehettük a nagy a soknál, hogy egy ilyen rakás szenny bemer jönni kérdést: - Miért vagyok hálás Istennek? A szolgálaa templomba! És a vámszedő mindezzel tisztában tok közben a két énekkar együtt dicsérte Istent, ami volt. Az ő belseje visszhangozta a legjobban, hogy külön öröm volt a gyülekezet számára. „tisztátalan, tisztátalan”! Tudja, hogy az utolsó hely Tegyük fel magunknak mi is a kérdést! „Én miért az övé: és ő elfoglalja azt. Tele van szégyenérzettel. vagyok hálás Istennek ebben az évben?”. Nem mert az ég felé tekinteni. A mellét veri, mintVinczéné Bódi Renáta egy kifejezésre juttatva ezzel azt, hogy nézzétek, itt a
Hálaadás Nagyvarsányban
Mindent Isten ad
2
Miért vagyunk hálásak? Szoboszlai Attila és Szoboszlai Attiláné
évfordulónkat. Isten nagy kegyelme, hogy 30 éven át hordozott bennünket szeretetben, hűségben. Annál is inkább értékeljük ezt, mert köztudott, hogy manapság a házasságok több mint fele, sajnos, válással Visszatekintve az elmúlt egy évre, Isten nagy szevégződik. retetét élhettük át. Nagyon hálásak vagyunk, hogy Hálás vagyok, hogy gyülekezetünkben idén is 15 mindkét gyermekünk döntött az Úr mellett és fehérruhás bemerítkezett testvérrel gyarapodott az bemerítkezett. Hálás szívvel mondhatjuk el, hogy üdvözülendők száma. „én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.” SzeretÉrdemes Isten útján járni, Benne bízni! Övé legyen nénk tovább növekedni az Ő megismerésében és az a dicsőség és hála mindörökké! odaszánt, szolgáló életben.
Nagy Gyula
Eperjes Károlyt kérdezték:
A hálaadás kapcsán magam is végiggondoltam, hogy mi lehet, ami emlékezetes, ami felgerjeszti hálámat? Mi az, amit kiemelhetnék, vagy nagyobb figyelmet érdemelne? Talán egy-egy epizód, csoda, esetleg sikeres napok, hetek, hónapok, évek, amelyeket megtérésem óta átélhettem? A figyelmem a hála érzésére irányult. A hálára, amire megelőzően alig voltam képes, morgolódásommal mérgezve környezetemet. De az Ige munkálkodni kezdett!(Róm.8:28-29) Eleinte erőfeszítésembe került hálát adni, de apró örömökkel, áldásokkal támogatást kaptam. Isten mutatott rá, hogy ami körülöttem van, ahogyan élhetek, ami hozzám tartozik, ami az enyém, az nem magától értetődő, hanem ajándék. Isten dicsősége a hála az én szívemben, amely kiapadhatatlan forrássá lett.
„Mit kíván gyerekeinek, milyenek legyenek ebben a világban?” „Mindig úgy éljenek, hogy én nem, de az Isten látja őket. Ha netán elesnek, tudják, hogy Isten azt is látja, és forduljanak hozzá segítségért. Minden cselekedetüknek az legyen a célja, hogy otthon találkozzunk, az igazi hazában. Én nem lehetek mindig velük, de az őrzőangyalok mindig velük vannak, maradjanak Jézussal állandóan kapcsolatban! Ha itt el is tévelyednek, tudják, hogy hol az otthon! Mi - a magunk gyarló módján - próbálunk otthont teremteni nekik, de ez csak előképe az igazi otthonnak, ahová igyekszünk.”
Kiss Gábor Néhány eseményt szeretnék említeni – a sok közül -,amelyek hálaadásra késztetnek egyéni, családi, gyülekezeti életemből. Tavaly év végére megszűnt a munkahelyem, ahol 10 évig dolgoztam. Mégsem maradtam munkanélküli – 57. évesen -, mert visszahívtak előző munkahelyemre. Pedig tudjuk, hogy még a fiataloknak is nehéz elhelyezkedni. Tavasszal gyarapodott családunk egy aranyos, egészséges kisfiúval (Kristóf ), így már 3 unokának örvendezhetünk. Nyár elején menyem, (Szilvi), megkapta diplomáját. Ez is egy nagy hála-ok, hiszen tudjuk mennyi tanulás, lemondás, gyötrelem előzi meg, míg ide eljut egy fiatal. Ebben az évben ünnepelhetjük 30. házassági
3
Újra öröm a Mennyben Nagy örömünkre szolgált, hogy 2004. október 2-án újra megmozdult a bemerítő medence vize. Ketten vallották meg hitüket. A szolgálatokat Papp János, egyházunk missziói igazgatója, Bereczki Lajos és Balogh Barnabás lelkipásztorok végezték. Suba Andrea testvérünk nem hívő családból származik, de Isten létében nem kételkedett. Azonban élő kapcsolatban nem volt Vele, pedig az Úr többször szólítgatta. Ezt csak később, visszanézve ismerte fel. Hívő munkatársai bizonyságtétele nyomán indult el a megtérés útján. Evangélizáción is kapott üzenetet, majd a rendszeres gyülekezetbe járása idején döntött. Egy év sem telt el azóta, hogy imaházunkban az első istentiszteletre eljött. Azóta megtért, bemerítkezett és hívő házasságot kötött. Kupa György testvér formális vallásos háttérből indult. Baptista szülők leányát vette feleségül Újlétán, s azután kezdett gyülekezetbe járni. Miután
Debrecenbe költöztek, itt is rendszeresen járt imaházba feleségével. Több mint tíz éve megtért, korábbi félelmeitől is megszabadult. Sok megtapasztalásra is szert tett, de csak az idén jutott el odáig, hogy hitét megvallva a bemerítést is vállalja.
Adrian Plass, a lelkes kétbalkezes Végre egy talpig ember Isten-gyermek! Adrian Plass természetessége, hitharctól nyílt tekintete, gyengeségében és bukottságában meggyengült, de Isten határtalan kegyelmétől megerősödött alakja lenyűgözött. Elgondolkodtatott, szembesített és felszabadított. Ahogy vele nevettem, magamon nevettem s ha vele szökkent könny a szemembe, magam felett borongtam. Hányan, de hányan éljük meg gyermekségünket törvény és szabadság, ítélet és örvendezés között vergődve?! Az Adrian Plass-sal töltött közel két óra megmutatta, megerősítette bennem, hogy embernek lenni nem küzdelem, hanem ajándék és lehetőség. Lehetőség, hogy minden áldott nap találkozzunk Istennel s tudva, hogy az Ő kegyelme határtalan, magunk mögé dobáljuk emberlétünk homokzsákjait. Nagy megtiszteltetés és élmény volt számomra, hogy az előadás után néhány kérdést tehettem fel Adrian-nek, aki nem is író, nem is evangelizátor, mégcsak nem is világjáró hitharcos. Testvér. Hitelesen gondolkodó és előítélettől mentes ember. Az alábbiakban a vele készített interjú Interneten közölt változatát adjuk közre. Az írott szó sokmindent átadhat ugyan, de az élménynek csak töredékét közvetíti. Aki személyesen nem találkozhatott Adrian Plass-szal, szívből ajánlom, hogy a könyveit olvasva kerüljön vele, gondolataival, emberségével, hitével és szeretetével közeli kapcsolatba. Az elmúlt héten Magyarországra látogatott az
4
egyik legjelentősebb és legsikeresebb keresztény író, Adrian Plass. A Harmat kiadó és a Híd Kávézó jóvoltából a budapesti mellett a debreceni közönség is találkozhatott a Kegyes kétbalkezes naplója, a Növekedésem kínjai, az Irány a gumivár és a Káposztát a királynak című könyvek világhírű szerzőjével. Az író, egyben ostorozza azt az egyházat, amely nem ismeri el, hogy a kétkedés, a depresszió, a kudarc és a bátortalanság éppúgy részei a hívő ember életének. Elítéli azt az evangelizátort, aki úgy áll a pulpituson, mintha éppen útban lenne a mennyország felé és éppen csak beugrott volna egy fél órára. – Ne bízd el magad, esendő vagy! – figyelmeztet Adrian, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az igazság szabaddá tesz. Ha bevalljuk gyöngeségeinket, megkönnyebbülünk. – Jó irányban változtatná meg az egyházat, ha bevallanánk azt, hogy esendőek vagyunk – hirdeti Adrian, ezáltal ugyanis megszabadulnánk a bűntudat börtönéből. Isten ettől még ugyanúgy szereti csetlő -botló gyermekeit, mert nem a tökéletesség számít, hanem a hit. Könyveiben Adrian Plass nem használ nagy szavakat, világmegváltó gondolatokat. Egyszerűen csak leírja amint focimeccset néz, lomtalanít, bevásárol, tülekedik a vonaton – szóval ugyanazt éli át, mint mi mindannyian, de valahogy mégis a dolgok mögé lát, és megtalálja az üzenetet a hétköznapi történésekben. „Isten ma is példázatok segítségével tanítja
gyermekeit” – vallja. Rövid karcolataival elgondolkoztatja, és hol megnevetteti, hol megríkatja olvasóit. – Az elmúlt tizennyolc évben több mint húsz könyve jelent meg. Bizonyára a sok dicséret mellett időnként kritikákat is kap. Mi ezek közül a legfájóbb? – Egyes emberek azt gondolják, hogy az egyház ellen beszélek. Ez nem igaz. Az egyház Krisztus teste, Isten emberei pedig csodálatosak. Keményen próbálnak megfelelni a hitükből fakadó elképzeléseiknek. Jól akarják csinálni. Nekem nem velük van problémám, hanem az egyházzal, mint intézménnyel. Különösen azzal, hogy az emberek általános őszintétlenségben szenvednek. Mindannyian úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne ahelyett, hogy kimondanánk azt, ami a szívünkben van. – Előadásában említette, hogy új hangokat kellene behozni az egyházba. Hogyan próbál ehhez ön hozzájárulni? – Remélem, hogy egy nagyon kicsivel hozzájárulhatok ahhoz, hogy az emberek megkönnyebbüljenek és elengedjék magukat. A keresztények számára nagy feszültséget jelent, hogy feltétel nélkül befogadják őket egy nagy családba. Amikor rádöbbenünk, hogy mennyire szeret minket ebben a családban a Menynyei Atyánk, alkalmassá válunk arra, hogy jó munkát végezzünk. Ezt szeretném mindenkiben tudatosítani. – Írói pályafutása előtt elveszítette munkáját, el-
hagyta gyülekezetét, idegösszeomlást kapott és úgy tűnt, hogy nincs tovább. Mégis talpra állt és ma világhírnek örvend. Mit jelent az ön számára a siker? – Siker számomra, hogy szeretem a feleségemet; siker, ha leülhetek egy sörre a barátaimmal; siker, hogy közel vagyok a gyermekeimhez, elviselem a gyülekezetben azokat, akik idegesítenek, és megpróbálom azt tenni, amire Isten indított. tz
Kismamaköri beszámoló Négy éve, hogy újraindult gyülekezetünkben a kismamakör. A 2003-as év elején volt egy konferenciánk az Új Remény Alapítvány szervezésében. Ezt követően még nagyobb felelősséget éreztünk a fiatal asszonyok lelki növekedéséért. Úgy éreztük, nagyon nagy szükség van következő konferenciára is. Ettől kezdve imádkoztunk azért, hogy meglássuk Isten akaratát, vezetését. Ez év elején gyülekezetünk női csendesnapra, aztán Országos Nőkonferenciára készült. Isten arra vezetett bennünket, hogy egységre, és szeretetre kell törekednünk gyülekezetünkkel, hiszen annak része vagyunk. Így azt láttuk legfontosabbnak, és időszerűnek, hogy ezekért az alkalmakért imádkozzunk és vegyünk is részt teljes szívvel. Ebben az időszakban szervező munkatársamat, Komlósiné Andit más szolgálati területre hívta az Úr. Buglyóné Manyikával folytattuk tovább a munkát. Mindkettőnk szíve egyformán fájt gyülekezetünk állapota miatt. Megújulásért imádkoztunk. Egymás-
tól függetlenül, mégis egyformán vezetett minket az Úr. Személyes csendességeimben sorozatosan olyan igeszakaszok kerültek elém, amelyekben az ima és böjt összekapcsolva jelenik meg. Számomra ez egy új felismerés volt, egy újabb, mélyebb közeledési forma Istenhez. Különösen szíven talált Nehémiás története (Neh.1:3-4). Nehémiás mikor megtudja, hogy Jeruzsálem várfala csupa rés, akkor sírva, gyászolva böjtöl és imádkozik a menny Istene előtt. Ez arra indított engem, hogy ha nekem is így fáj, hogy gyülekezetünk falát megrongálva látom, és hogy az ellenség itt is, ott is nagy kárt tett, akkor nekem sem elég sírni, keseregni, imádkozni. Böjtölni kell. Maga az Úr Jézus mondja, hogy akkor fognak böjtölni az övéi, amikor Ő nem lesz köztük. Akkor mikor van itt az ideje, ha nem most? Komoly odaszánás és áldozatok árán, de Isten segítségével felépült Jeruzsálem várfala. (Neh. 6:15) Ha az Úr Jézusnak árat kellett fizetnie, (és Ő meg-
5
tette), mi pedig Őt akarjuk követni, nekünk is sokba fog kerülni. A test erősen követeli a magáét, de még erősebb a lélek fohásza az Istenhez, hogy adjon nekünk megújulást, gyógyulást. Amikor megosztottuk Manyikával vezetésünket a böjttel kapcsolatban, tudtuk ez nem véletlen, össze kell fognunk! Várfalépítők akartunk lenni, őrállók ott, ahova Isten helyezett bennünket. Kezünkbe került Linda Dillow: Intim kérdések című könyve. Beleolvasva és figyelve a gyülekezetünkben zajló eseményeket, határozottan láttuk, hogy a tervezett konferencia témájának ezt kell választanunk! Imádságok és beszélgetések után előadónak Linda Dillow személyében kezdtünk gondolkodni. Engedélyt kaptunk pásztorainktól, és elment az első e-mail. Igen hamar itt volt a nemleges válasz. El kell mondanunk, hogy még mielőtt az első email elment volna, mindkettőnkben az az Istentől kapott üzenet fogalmazódott meg, hogy Linda itt lesz a közelben, onnan jön majd Magyarországra. A nemleges válasz után tele voltunk kérdéssel, és várakozással. Mit tesz most Isten? Mit tegyünk mi? Épp ekkor volt egy alkalmunk a mamakörben, ahol a meghívott vendégünk (Kovács Géza) beszélt arról, hogy egy fontos dologban vezetésre várva 3 napos böjtben voltak, és a 3. nap végén Isten válaszolt. Nekünk ez akkor útmutatás lett, és követtük ezt a példát. A 3. nap végén Bereczkiné Marika elmondta, hogy rátalált az említett könyvre, belenézett, és igazunk van. Erről a témáról csakis Linda Dillow beszélhet ilyen szabadsággal. Mindez az Országos Nőkonferencián történt, ahol 620 nő imádkozott együtt a tervezett konferenciáért. Ekkor választották meg dr. Kovács Gézáné Ildikót az Országos Nőbizottság elnökének. Ildikó jó barátságban van Lindával, és teljes szívvel támogatta gondolatunkat. Folytattuk az imát, és hetente egyszer böjtben is Urunk elé mentünk. Az Országos Konferencia után fordulat következett be. Két hónapon belül Linda válaszából Isten által vezetett igen lett. Így most 2005. november 11-12-re Országos Felekezetközi Nőkonferenciát tervezünk. Csodálatos látni Isten munkáját, hogyan vezeti az Ő népét, hogyan kapcsolja össze egy feladatban, amely által munkálkodni kíván a magyar nők életében. A szervezőbizottság is megalakult. Tudjuk azonban, hogy ezt a feladatot Isten nem a kismamakörre, nem is a szervezőbizottságra, hanem a gyülekezetre bízta. Krisztus teste egy csodálatos egység, amelyben mindenkinek egyformán fontos feladata van. Kívánjuk, és imádkozunk, hogy mindannyian meglássuk helyünket ebben, vagy más szolgálati területen. Őrhelyünkre állva építsük fel a ránk bízott réseket Isten segítségével az Ő dicsőségére! Ámen. Borosné Éva
6
Megtérésem története (20 éve merítkeztem be)
Nem hívő családban születtem. 1975-ben, 15 éves koromban tért meg és merítkezett be anyai nagymamám. Tulajdonképpen innen kezdődik az én megtérésem története. A mamámnak édesanyám az egyetlen gyermeke, s buzgón imádkozni kezdett azért, hogy ő is megismerje az Urat. De imádkozott az egész családért; vejéért, és értünk, unokáiért is. Egy faluban laktunk akkoriban, így sokszor találkoztunk, s mindig mondta nekem is, hogy ő imádkozik értem. Szinte minden alkalommal bejött imaházba menetjövet, s hívta anyut az alkalomra. Nem szűnt meg ezt tenni, akkor sem, ha sokszor ingerült „nem” volt a válasz. Amikor meglankadt az imádkozásban, kért segítséget a gyülekezet tagjaitól. Társat vett maga mellé, akivel folytatta az imaharcot. Isten pedig nem hagyta őt válasz nélkül. Igaz 7 év telt el, látható eredmény nélkül, de ezután 1982-ben édesanyám elfogadta az Úr Jézust személyes megváltójának, s bemerítkezett. A bemerítésére el sem akartam menni, sőt testvéreimet is le akartam beszélni. Azt gondoltam 22 évesen, hátrányt jelenthet nekem további életemre nézve, ha anyu hívő lesz. Mivel karácsonykor volt a bemerítés, mégis elmentünk, pusztán az illem kedvéért. S ezen a bemerítésen Isten egy éneken keresztül szólított meg, s ez az ének nem hagyott tovább nyugodni. „ Megvagy-e tisztulva, újjá lettél-e „ kezdetű ének szövege és dallama kísért tovább a mindennapokba. Közben anyu is el kezdett imádkozni, hogy legalább egy valaki legyen, aki a családból Istent követi rajta kívül. És Isten, aki elkezdte a munkát már évekkel ezelőtt, folytatta a mi családunkban. Titokban sokszor meghallgattam kazettáról ezt az éneket. Nemigen értettem, mit akar Isten. Megkérdeztem anyutól, s azt mondta, Isten választ vár tőlem . Én akkor a szomszéd faluban tanítottam. A bemerítés után 1984 elején, hitmélyítő-evangélizációs hétvégét tartott a gyülekezet. Azok családtagjait is meghívták a testvérek, akik az előző bemerítéskor csatlakoztak a gyülekezethez. Így engem is meghívott az egyik fiatal. Mivel ez a kérdés nem hagyott nyugodni, elmentem ezekre az alkalmakra. Révész Árpád testvér, akkori szegedi lelkipásztor volt a vendég. Úgy éreztem, mindent tud rólam, mi foglalkoztat, milyen az életem, mik a problémáim, stb… Nagyon megérintett az Ige, s teljesen megértettem, ki vagyok Isten szemében, mit tett értem , mit vár tőlem, és mit ígér azoknak, akik átadják az életüket neki. A döntésre azonban még nem voltam kész. Ettől kezdve viszont rendszeresen jártam a gyülekezeti alkalmakra, és Isten fokozatosan készítette az én szíve-
met a teljes átadásra. Mivel akkoriban KISZ- vezető is voltam, a döntés meghozatalában arról az oldalról is „segítettek”, ill. sürgettek. 1984 májusában egy délután Isten elhozta a „kellemes” időt számomra. Megvallottam bűneimet és átadtam az életem. Egy este vendégek voltak a gyülekezetben és arról beszéltek, ma még van idő és lehetőség megvallani az Úr Jézust, holnap talán már késő. Ekkor álltam fel, s a gyülekezet előtt is megvallottam, hogy életem Isten kezébe tettem, az Úr Jézust szeretném követni, és kértem felvételem a gyülekezetbe. Két hét múlva mindez megtörtént édesapámmal is. A bemerítés 1 hónap múlva, 1984. július 15-én volt édesapám én és még két testvér együtt merítkeztünk be. Azóta megtért az egyik húgom is. Mindezt a nagymamám is láthatta, részese lehetett örömünknek, mielőtt az Úrhoz költözött. Imádsága meghallgattatott! A bemerítéskor a medencében a lelkipásztor az alábbi Igét mondta: „…legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni:” (Ruth 2,12.) Mindennek már 20 éve… Az egész életemet Istennek köszönhetem! Hálás vagyok ajándékaiért,( férjemért, gyermekeinkért, a gyülekezetért, szolgálataimért ) amelyekkel gazdagítja földi életemet, s mindenek felett az örök élet ajándékáért, melyet megígért az Őt szeretőknek. Bereczki Lajosné
igazságában, Isten létében. Ifjúsági vezetőimhez fordultam, ők segítettek válaszolni. Barátnőm érdeklődése a Biblia olvasására késztettek. A nyáron tovább foglalkoztatott, éreztem, valamit vár tőlem az Úr. Július elején, egy kellemes nyaralás után arra érkeztünk haza, hogy anyai nagymamám nagyon beteg. Az események gyorsan zajlottak, műtétre került sor. A beavatkozás közben – orvosi műhiba miatt – a mama meghalt. Váratlanul, és hirtelen történt, ezért felkészületlenül érte a családot. A halálhírt rokonaim Isten végzésében megnyugodva adták át nekünk, gyerekeknek, ami nagy hatással volt máris rám. Azon az estén hosszú órákra a fotelbe roskadva ültünk szótlanul. Ránk sötétedett. Akkor olyan gondolatok cikáztak bennem, vajon van-e értelme az életnek. Arra a következtetésre jutottam, hogy nincs, csak ha hivő emberként élünk, mert akkor találkozhatunk szeretteinkkel Nála. Másnap a Szent Anna templomban énekelt a Continental Singers. Meghatott, hogy ezek a fiatalok több ezer kilométerre távol otthonuktól – ahol ki tudja mit hagytak - milyen boldogan dicsőítik Őt. A prédikáció is nagyon megragadott. Bűneim rám nehezedtek, új életet szerettem volna kezdeni, Isten kezébe bízva mindent. Az előrehívásnál éreztem, előre kell mennem, de féltem ezt megtenni a zsúfolásig megtelt a templomban. Ekkor hangzott el a következő igevers, mely egész életemben kísér: „Aki szégyell engem az emberek előtt, azt én is szégyellni fogom a mennyei Atyám előtt.”Mt.10:33 Ezek után már nem maradhattam a helyemen… A temetés előtti időszakban közelebbről megismertem nagymamám odaszánt életét. A kis vidéki gyülekezetben fáradhatatlanul szolgált bizonyságtételeivel, betegeket látogatott, kedvességével bátorított. Utolsó lejegyzett gondolatait nekem kellett felolvasni többször is a rokonainknak, ismerősöknek. Akkor tudtam meg, mennyit imádkozott, és böjtölt értünk, unokáiért, hogy megismerjük az Urat. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy fiatalon Neki adhattam az életem, és Ő vezetett a továbbtanulásomban, a párválasztásban és más kisebb - nagyobb döntésemben. Az elmúlt húsz év alatt sok minden történt: férjhez mentem, három aranyos gyermekünk van. Boldog vagyok, hogy férjem életében is első az Úr Jézus, így együtt járhatjuk az Utat, amit Isten kijelölt számunkra. Az a vágyam, és imádkozom is azért, hogy gyermekeim is átéljék a személyes találkozást Vele. Sokszor homályosítják el Krisztus képét az élet gondjai, nehézségei, de mégis tudom, hozzá fordulhatok minden helyzetben. Baloghné Kovács Magdolna
Hálaadás az Életért Megtérésem története
Beszélgetés közben találgatás kezdődött, melyik évben halt meg nagymamám. Pontos dátummal szolgálhattam, mert azokban a napokban ébredtem rá a haláleset kapcsán: Az élet értelmét Jézus adhatja meg. 20 éve történt. Középiskolába kerülve barátnőm számára az év végén derült ki, hogy templomba járok. Ettől kezdve a szokásos kérdésekkel bombázott: Ha Isten van, miért engedi a betegségeket, halált, stb… Ezeken sohasem gondolkodtam, mert soha nem kételkedtem a Biblia
7
Rendszeres alkalmaink Vasárnap 9 óra - Csoportos imaóra 10 óra - istentisztelet 17 óra - istentisztelet Szerda 18 óra - imaközösség Péntek 18 óra - istentisztelet
Gyermekeknek Vasárnap 9 óra- vasárnapi iskola
Megtérni vágyók részére Csütörtök
17.30 - döntők bibliaórája
Ifjúsági alkalom
Csütörtök 18 óra - bibliaóra
Nagysándor-telep
Vasárnap 15 óra - istentisztelet Péntek 18 óra imaközösség
Tócóskert
Vasárnap 17 óra - istentisztelet
Forrás Közösségi Ház Péntek 18 óra - teaklub
Mécses
A Debreceni Baptista Gyülekezet havonta megjelenő lapja. Felelős kiadó: Bereczki Lajos és Dobos Péter Szerkeszti: a Szerkesztőbizottság Cím: 4029 Debrecen, Szappanos u. 23. Telefon: (52) 418-061 Készül: ONIX Nyomda, Debrecen Felelős vezető: Dr. Karancsi János
a
Ez történt Szeptember 5-én a délutáni istentiszteleten szolgált Varga Miklós ny. ref. lelkész Budapestről. Szeptember 12-én újraindultak az imacsoportok, az istentisztelet keretében pedig beszámolók hangzottak el a nyári gyermektáborról és a prágai útról. Szeptember 14-én volt Bücs Sándorné testvér temetése, aki 76 éves korában költözött el a földi létből. Szeptember 19-én a délelőtti istentisztelet keretében gyermekbemutatásra került sor. Száva Miklós testvérék ikergyermekeit mutattuk be; Grétát és Gerdát. Testvéreink így már négy gyermeket nevelhetnek az Úr félelmében. Szeptember 19-én délután bemerítési ünnepélyünk volt, amikor két fehérruhás testvérünk – Suba Andrea és Kupa György tett bizonyságot Jézus Krisztusba vetett hitéről. Igét hirdetett Papp János missziói igazgató testvér. Szeptember 20-án kísértük utolsó földi útjára gyülekezetünk tagját, özv. Büte Józsefné testvérünket Nyíracsádon, aki 88 esztendőt kapott e földi létben. Szeptember 25-én imaházunkba sereglettek a Kerületi Gyermektalálkozó résztvevői. Szeptember 26-án délelőtt Chuck Hall lelkipásztor testvér igehirdetéssel, David Sheperd misszionárius testvér bizonyságtétellel, a Woodland Park Baptista Gyülekezet tagjai Chattanooga városából (Tenessee, USA) énekléssel szolgáltak körünkben. Ezen a délelőttön volt Péter-Szarka Dávid testvérék második gyermekének, Péter-Szarka Teodórának a bemutatása. Délután pedig az istentisztelet keretében a nyári DorcasCenter-beli gyermektáborról hallottunk beszámolót. Október 2-án Bacsó István és Suba Andrea testvérek házasságot kötöttek. Október 3-án a Hálaadó-ünnepély áldásainak örülhettünk. Október 10-én énekkarunk Gyulán vett részt vendégszolgálaton. Október 17-én az aradi énekkar szolgált Debrecenben.
Ezt tervezzük Október 29-31. között ifjúsági konferencia lesz imaházunkban. Október 31-én ökumenikus istentisztelet lesz a Nagytemplomban, ahol énekkarunk a nagytemplomi kórussal közösen szolgál. November 12-14. között lesz az erdélyi-tiszántúli lelkipásztor találkozó. November 21. Baptista Nők Világimanapja
