TARTALOM Bevezető Kiállításvezető
A NAGY HÁBORÚ ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN c. vándorkiállításhoz
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum
2
A Nagy Háború a maga korában A Nagy Háború plakátokon A Nagy Háború kéziratos dokumentumai A Nagy Háború az aprónyomtatványok tükrében Folyóiratok, katonai kiadványok
4 5 6 8 10
A Nagy Háború emléke a két világháború között A világháború történeti feldolgozásai, szakirodalma Alakulattörténetek, ezredtörténetek
14 15 16
A Nagy Háború történelmi távlatból Történeti szakirodalom, összefoglalások 1945 után Közösségi portálok, online adatbázisok
18 18 19
A kiállítás tárlói
20
Függelék 32 Világháborús alakulattörténetek a HM HIM gyűjteményeiben
BEVEZETŐ
Kilencven esztendeje, 1918 novemberében ért véget az első, világméretűvé szélesedett, földön, vízen, levegőben egyaránt vívott, a korabeli köznyelvben Nagy Háborúnak nevezett modern fegyveres konfliktus. Hatását nem kerül(het)te el senki sem: uszályába került minden katonakorú és polgári személy, s nem létezett olyan magyar család, amely legalább egy tagja révén nem volt érintett az első világháborúban. Mialatt a különböző frontokon folyt az öldöklő küzdelem, a napi- valamint hetilapok, folyóiratok hasábjain, könyvekbe szerkesztve, falragaszokon a hátország információéhségét kielégítendő már megjelentek az első kézből vett híradások. Hivatalos tudósítók, alkalmi riporterek, katonák adták tovább – rendszeresen vagy alkalmilag – benyomásaikat az olvasóközönségnek. Hivatásos és amatőr fényképészek százai örökítették meg a látottakat, a harcterek véres illetve békés, tragikus vagy épp mulatságos pillanatait. Hazaírt levelek, tábori lapok közvetítették az egyedi élményeket, beszámolókat. A bajtársi közösségvállalás, az összetartozás nyomán megszülettek a tábori újságok, amelynek révén az alakulatok életébe nyerhettek betekintést a katonák és hozzátartozóik. A világégés éveiben az alapszókincs részévé váltak addig alig hallott, széles körben sosem használt szavak, kifejezések, mint srapnel, lövészárok, pergőtűz. A világháború négy év, három és fél hónapja után két forradalom, majd a trianoni trauma élményével, következményeivel a háttérben a hivatalos Horthy-kori történetírás, az egykori alakulatok bajtársi közösségei megkezdték a világháború magyar szempontú tudományos, mementószerű feldolgozását, megörökítését. A hadtörténészek
-2-
aprólékos feldolgozó munkája, levéltári kutatása nyomán összefoglaló művek és résztanulmányok sokasága látott napvilágot. Másfelől az egykori lövészárok-feljegyzések élményszerű, kalandos leírásokká bővültek, fényképekkel-rajzokkal illusztrált könyvalakot öltöttek. Verseskötetek, kis példányszámú visszaemlékezések, száraz vagy épp novellaszerűen érdekessé formált ezredtörténetek méltatták a hőstetteket, az elesettek, a hadifogságot szenvedettek érdemeit. A második világháborút követően hatalmas szemléletváltás következett be az első világháború, a magyar katona vitézségét, helytállását illetően. Az összefoglaló munkákban, értekezésekben előtérbe került a háborúellenesség, a frontbarátkozások, az orosz hadifogság ideológiai hatása, a nagy összefüggések taglalása. A rendszerváltást követően éledt fel újra a Nagy Háború kutatásának helytörténeti, emberközeli jellegű igénye, amely napjainkban is újabb és újabb részterületeket, alakulatok vagy egyes személyek történetét, a korabeli életmódot vizsgáló művek kiadásához, megjelenéséhez vezet. Vándorkiállításunk célja felvonultatni e kilencven évvel ezelőtt lezárult, de hatásaiban a mai napig továbbélő világméretű harc magyar és magyar vonatkozású dokumentumainak jellemző típusait. A kiállított nyomtatványok, kéziratok, kitüntetések, jelvények és helytörténeti vonatkozású emlékek által talán az utódok számára is kézzelfoghatóbbá válik kapcsolatuk a városban egykor állomásozó nagy hagyományú gyalog-, tüzér- és huszárezredekkel, újabb lendületet adva ezzel a mostanság feléledő hagyományőrzésnek, helytörténetírásnak. Teszi ezt a megalapításának kilencvenedik évfordulóját ünneplő Hadtörténeti Intézet és Múzeum, melyet a világégést közvetlenül kö-
vetően a magyar katonai hagyományok, hadtörténet tárgyi és írásos emlékeinek gyűjtése, őrzése, feldolgozása és bemutatása végett hoztak létre és amelynek első kiemelt feladata éppen a Nagy Háború és az azt követő forradalmak anyagának megmentése és átörökítése volt.
-3-
Sz. E. – A. Sz. V.
A NAGY HÁBORÚ A MAGA KORÁBAN
A Nagy Háború plakátokon Az első világégés idején hirdetőoszlopokon és házfalakon, kerítéseken feltűnő plakátok – akkori kifejezéssel élve falragaszok – a Nagy Háború idején a hivatalos propaganda és tájékoztatás eszközei voltak. Ma kitűnő forrásai a hátországi mindennapokra vonatkozó ismereteinknek. A szöveges falragaszok politikai, hadügyi és gazdasági témaválasztása igen szerteágazó, mai szemmel néha meghökkentő. Mindennaposnak számított a boldog békeidőkben s a háború időszakában is jellemző maradt az Osztrák-Magyar Monarchiát érintő jelentősebb események (hadüzenetek, Ferenc József halála, koronázás, békekötés stb.) alkalmával a hivatalos nyelveken kiadott uralkodói, kormányfői szózatok ilyen formában történő közzététele. Az alattvalókat érintő háborús intézkedéseket, a legújabb híreket, határozatokat a helyi hatóságok ugyancsak köztéri hirdetmény formájában hozták a lakosság tudomására. A mozgósítás, a fémtárgyak, a ruhaneműk, a gumianyagok beszolgáltatása; az ingyen ételosztás; a rokkant katonák részére felajánlott munkaalkalmak; a vontató kutyák és kutyakordélyok, lovak összeírása; vagy épp az alapvető élelmiszercikkek (tej, kávé, liszt, cukor, hús) árának változása s megannyi egyéb hír nyomait őrzik a néha feltűnő ciklámen, rózsaszín, halványzöld vagy kék papírra nyomott dokumentumok. Európa más országaival ellentétben, ahol a hadi propaganda legfőbb témája a toborzás volt, Magyarországon a háború minden
társadalmi csoportot egyre fokozottabban átitató „élménye” elsődlegesen az áru-, illetve szolgáltatási hirdetések tükrében érhető tetten. A képi és/vagy betűtipográfiával is kiegészített, sokszor neves művészek által szignált grafikai falragaszok a potenciális fogyasztót áruk, szolgáltatások igénybevételére buzdították. Az egyik sajátságos plakáttéma a hadikölcsön: a kiadások finanszírozására a háború ideje alatt összesen nyolc alkalommal bocsátottak ki állami értékpapírokat, s ösztönözték a lakosságot ennek jegyzésére. E hirdetmények között találunk a hadikölcsönöket általánosan népszerűsítő típust („Hogy felszánthassuk a harctereket - Jegyezzünk hadikölcsönt” 1918. Haranghy Jenő), és az egyes pénzintézetek szolgáltatásainak hirdetéseit („Jegyezzünk hadiakölcsönt a Fabanknál!” 1918. Weiss Antal). Termékeik népszerűsítése érdekében a gyártók gyakran alkalmazták a Nagy Háború és a csataterek szimbolikáját. A harctereken küzdő magyar katona a küzdelmek szüneteiben e termékeket használja („Hősök Söre”, 1915. Bér Dezső; „Brázay Sósborszesz”, „Jelentem alássan ..., én már tudom, hogy mi a Lysoform”, Bortnyik Sándor). Az áruhirdetések mellett a képzőművészeti és hadikiállítások, az elesett katonák hozzátartozóinak és a rokkantaknak a megsegítésére szervezett jótékony célú rendezvények és a szórakoztatási intézmények (cirkusz, színház, mozifilm) falragaszai is lehetőség szerint grafikával, színesen hívták fel magukra a figyelmet. A háború idején alakult számos társadalmi egyesület Monarchia- és országszerte a legkülönbözőbb adománygyűjtő akciókkal – hangversenyek, előadások, bálok révén – igyekezett a szenvedéseket
-5-
enyhíteni. A széles körű nyilvánosságot kapó hadikiállításokon egy-egy seregtest vagy fegyvernem tábori körülményeit, emléktárgyait, hadizsákmányait mutatták be; a hadigondozó, népegészségügyi és rokkantügyi kiállítások az orvosi utókezelés és rehabilitáció, a művégtaggyártás, a rokkantmunka bemutatására törekedtek. A plakát sem sérülékeny alapanyaga, sem rendeltetése miatt nem időtálló. Használata néhány napra vagy esetleg hétre korlátozódott, hiszen a hirdetőoszlopokon, kerítéseken, tűzfalakon újabb, aktuálisabb témájú hirdetmények kerültek kiragasztásra. Így – s ez a fennmaradt példányok értékét növeli – a korabeli falragaszoknak csupán igen kis hányada maradt ránk, s kerül a nyilvánosság elé kiállítások alkalmával vagy különböző kiadványok oldalain. B. T. O.
A Nagy Háború kéziratos dokumentumai Az első világháborúba induló honvédek és császári és királyi „közös” katonák írásbeliségben gazdag korban, az írott és nyomtatott betűk, a képi illusztráció bűvöletében nőttek fel. Új(don)ságokra kiéhezve leveleztek, megörökítették az általuk hallott és látott eseményeket.
Az iskolázottabbak: egyéves önkéntesek, tisztek – a kor szokásának megfelelően – naplóban kívánták megörökíteni az átélteket: kockás füzetekkel, vékonyka ceruzát is tartalmazó zsebnoteszekkel keltek útra, a körültekintőbbeknek az időjárás viszontagságait jobban álló tintaceruza lapult a zsebében. A néhány soros, sebtében odavetett firkától a rendszeresen vezetett, több oldalra rúgó napi beszámolókig mindenfajta írásművel találkozhatunk. Nem ritka, hogy rögtön az első oldalon az illető minden adatot megadott magáról, gyakran több nyelven, számolva azzal, hogy feljegyzései nyomán hozzátartozói sebesülése, netán eleste után rálelnek. A naplók a háború után számos esetben emlékirattá, fényképekkel illusztrált albummá bővültek. A naplókészítés mellett levelek, a különböző frontokról illetve hadifogolytáborokból kötegszámra írt és fennmaradt levelezőlapok sokasága jelzi az otthoniakkal, barátokkal való üzenetváltás fontosságát, gyakori voltát. A hátországi hozzátartozókkal és más frontszakaszokon szolgáló ismerősökkel való kapcsolattartás legkézenfekvőbb eszközének a tábori levelezőlap (Feldpostkarte,
-6-
Feldkorrespondenzkarte) bizonyult, a melynek lélektani hatását a hadvezetés is felismerte. Voltak persze megszorítások: a tartózkodási helyet csupán ún. tábori postaszám jelölhette, fronton belüli hollétére nem utalhatott a levélíró, tiltották a titkosírás vagy érthetetlen nyelvezet alkalmazását. Előnyomott levelezőlap hiányában vagy ajádékképpen a katonák néha maguk készítettek levelezőlapot, rajzokkal díszítették, vagy ráerősítettek egy kis fenyőgallyat, barkaágat, virágot, fényképet stb. Alapanyagukat tekintve ritkaságnak, szemet gyönyörködtető különlegességnek számítanak a nyírfakéregből vagy fémből készült lapok. A háborút reprezentáló magánjellegű dokumentumok mellett természetesen nagy mennyiségű hivatalos katonai irat is született. Legtöbbjük már a háború előtt közkeletű volt, megjelenési formájukat szabályzatok rögzítették. A kitüntetésekhez okmány, még a szerényebbjéhez is kitüntetési igazolvány járt; általában névre szólóan kitöltött formanyomtatvány, de a világégés utolsó évében már sokszor csak tintával, kézzel íródott meg a viselési jogosultságot bizonyító irat. Parancskivonatok tömege ecsetelte az éremmel, kitüntetéssel jutalmazott személy erre érdemes voltát. Az előléptetések, kinevezések szinte az utolsó pillanatig díszes okmányokon is tudtára adattak az érintettnek. A ritkaságok, érdekességek kavalkádját szemlélve nem szabad elfeledkezni az érem másik oldaláról sem. A Nagy Háború iratanyagának ugyanúgy szerves részét képezik a kórházakban elhelyezett sebesültek, betegek kisméretű kísérő és nyilvántartó személyi iratai: a fejlapok vagy pedig a megrokkantak számára kiadott botviselési engedélyek; az előléptetési beadványokat tra-
gikusan ellenpontozzák az alakulatok által kibocsátott, hősi halottaikról szóló csoportos gyászjelentések. A töredezett, sárguló, egykor más-más okból, de nagyon is fontos papírok ma iratgyűjtemények mélyén pihennek. Vigyánunk kell rájuk, hiszen az egyes emberek sorsát felfedő, összességében egyegy vizsgált időszakról sajátos, igen jellemző általános képet festő anyag történeti muzeológiai forrásértéke felbecsülhetetlen. Sz. E.
A Nagy Háború az aprónyomtatványok tükrében A hivatalos propaganda nemcsak szó szerint nagy méretben nyilvánult meg: a grafikai plakátok kicsiny változatai képeslap-formában is megjelentek (pl. „Imádkozik a király”, hadikölcsönök). Az állami kiadású nyomtatványok mellett az ország majd minden településén létrejövő, nemek, foglalkozás, társadalmi állás szerint tagságot toborzó társadalmi egyesületek jöttek létre a szegény sorsú hátramaradottak, megrokkantak segélyezésére és nagy számban tették közzé felhívásaikat. A különböző előfizetési felhívások, sokszor jótékony céllal kiegészülve egyaránt előfordulnak szöveges és grafikai kivitelben, igen eltérő technikai, nyomdai, művészi minőségben.
-8-
Kivitelezés és tartalom szempontjából különböző színvonalon megjelentetett lelkesítő versek, bélyegsorozatok, a szövetséges uralkodók arcmásával ékesített nyomatok kísérték a háború kitörését. Szórólapokkal buzdítottak a hátországban való helytállásra, jótékonykodásra. Húsvétkor, de különösen karácsony alkalmából külön akciókat szerveztek a fronton harcolók megajándékozására. Sokszor ezekről a kezdeményezésekről, sőt, a megalakult társadalmi szervezetekről is csak azért tudunk, mert egy-egy apró papírszelet, lap bizonyítja: hajdani tulajdonosa pénzadománnyal vagy munkával járult hozzá a helybeli karitatív tevékenységhez. Sorsjegyek, borítékzáró bélyegek, számolócédulák, meghívók ezrei árulkodnak a háborús évek minden ízében militarizált társadalmáról. A hadiállapot a hátországi ellátásban is megmutatkozott: a korlátozásokat szöveges falragaszok adták hírül, s általuk vezették be a személyre szóló adagolást is a jegyrendszer segítségével: először az élvezeti cikkek (pl. a dohány, a kávé) estek áldozatul, ezután rövidesen az alapélelmiszerek (liszt, zsír, vaj, cukor, burgonya, rizs, tej, kenyér stb.), majd a mindennapi háztartásvezetéshez szintén szükséges petróleum, gyertya, szappan is csak jegyre vált beszerezhetővé. A harctéri propagandában már jelentős szerepet kaptak a röplapok: különösen az utolsó két évben tömegesen jelentek meg jobb-rosszabb nyelvhelyességgel, gyatra papíron az ellenség soraiban terjesztett apró lapok, hogy a katonákat dezertálásra, fegyverletételre ösztönözzék. De nyomtatva készültek el a jelentős eseményekkel foglalkozó hivatalos harctéri közlések: ezred- és
hadtestparancsok is, többféle sokszorosítási technika bevetésével a tábori színházak, mozik műsorai. – Ezzel szemben a véres időkben zubbony-zsebekben, imakönyvekben őrzött kegy- illetve szentképek, imalapok a személyes hitélet apró emlékei. A Nagy Háború kis dokumentumai sokszor könyvek lapjai közé hajtva, dohányos- és szivarosdobozokban, fényképek mellett maradtak az utókorra. B. T. O.
Folyóiratok, katonai kiadványok A hazai napilapok, folyóiratok természetszerűleg követték a háború eseményeit. Képes, térképes hírek, beszámolók jelentek meg szinte minden folyóiratban, olykor tematikus számokat, különkiadásokat szenteltek a hadieseményeknek. A háború kitörésekor életbe léptetett cenzúra a körülmények súlyosbodásával egyre jobban éreztette hatását, bár az újságírók rendszeresen tiltakoztak a szükségtelenül túlhajtott ellenőrzés miatt. A gazdasági nehézségek, a munkaerő- és a papírhiány fokozódásával 1918-ra kritikussá vált a sajtó helyzete, amely aztán évekig tartó állapottá vált. A folyóirat kiadás sajátos katonai vonalát képviselték a tábori újságok, amiket többnyire egy-egy magasabb egység (ezred, hadtest, hadsereg) parancsnoksága adott ki. A megjelentetésre fordí-
- 10 -
tott anyagi, szakmai háttér nagyon eltérő volt, így egységes képet nem alkothatunk e sajátos folyóirattípusról, melyek skálája a néhány száz példányban megjelent kéziratos lapoktól a több ezres nagyságrendben, modern nyomdában nyomottig terjedt. A magyar királyi Honvédség hivatalos orgánuma a Honvédelmi Minisztérium által 1874 óta folyamatosan kiadott Honvédségi Közlöny (Rendeleti Közlöny, Kisközlöny) volt, amiben kihirdetésre kerültek a különböző hivatalos közlemények: jogszabályok, rendeletek, utasítások, lefokozások, előléptetések, kitüntetések. Két sorozata létezett: a Szabályrendeletek és a Személyes ügyek. A cs. és kir. közös Hadsereg (k. u. k. Heer) számára a közös Hadügyminisztérium (Kriegsministerium) által 1818 óta kiadott Verordnungsblattban megjelentek voltak az irányadóak (ennek sorozatai: Normalverordnungen, Personal-Angelegenheiten és Beiblatt). A háború esztendeiben mindkét közlöny hatalmasra duzzadt: az 1918-as Rendeleti Közlöny hat kötetben 5200 oldal feletti terjedelemben, a Verordnungsblatt 1917-ben nyolc kötetben, több, mint 5000 oldalon jelent meg. A katonai névkönyv vagy schematismus (sematizmus) 1790-től folyamatosan jelent meg a Habsburg-birodalom területén. Kezdeti kis formátumú könyvecskéit a világháború éveiben terjedelmes kötetek váltották fel: a közös schematismus 1918-ban 2286, a honvédségi 896 sűrűn, apró betűkkel teleírt oldalt tartalmazott. Egyre terjedelmesebbé válása a háborús években – a közlönyökhöz hasonlóan – látványosan mutatja a hadviselés hatalmas tömegeket érintő és az élet minden területére kiterjedő voltát. Ugyanilyen szomorúan látványos a veszteséglajstrom számos vaskos kötete,
sok ezer oldallal. Közös bennük továbbá az, hogy a tiszti, tiszthelyettesi kar azóta már feledésbe merült kitüntetéseinek, előléptetéseinek és mindennemű személyügyi változásainak elsőrangú, sokszor egyetlen fennmaradt dokumentumai ezek. Így a családtörténet-írás, családfakutatás mai művelőinek elsőrangú forrásai. Mind a közlönyök, mind a névkönyvek mindennapi használatára utalnak a gyakran feltűnő kéziratos bejegyzések, az aktualizált adatok sora. Kötésük, állapotuk ezen túl is sokszor vall az egykori tulajdonosról, használóról. A katonai nyomtatványok külön műfaját képviselik a szintén minisztériumi kiadású szabályzatok. A hadsereg életének, tevékenységének a harctéri működés szempontjából legfontosabb dokumentumai ezek. Döntő többségük a különböző fegyverek, harceszközök használatát, karbantartását mutatja be röviden, szabatosan az azt kezelő állomány számára. Külön harcászati szabályzatokat adtak ki a követendő harceljárások ismertetésére, valamint alaki szabályzatokat a mindennapi viselkedés, harctéri és laktanyai együttélés részleteinek szabályozására. Mivel ezek minden időben korlátozott terjesztésű, olykor titkos dokumentumnak számítottak, így a Hadtörténeti Könyvtáron kívül közgyűjteményekben csak elszórtan, esetlegesen fordulnak elő.
- 12 -
K. A. – A. Sz. V.
A NAGY HÁBORÚ EMLÉKE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
A világháború történeti feldolgozásai, szakirodalma Az első világháború páratlanul gazdag hadtörténeti irodalmának létrejöttében kétség kívül fontos szerepet játszott, hogy – a megdöbbentő emberi és anyagi veszteségek következtében érthető módon – különösen nagy morális súllyal vetődött fel a háborús felelősség kérdése. A hadviselő felek gyakorlatilag a háború kitörésének pillanatától nagy erőfeszítéssel igyekeztek bebizonyítani: kizárólag a másik katonai tömb államai vádolhatók a konfliktus kirobbantásáért. Ennek érdekében sorra születtek a különféle színekkel jelölt kiadványok, amelyekben megfelelően válogatott diplomáciai dokumentumokat tettek közzé. (Ilyen volt pl. az osztrák-magyar Vörös könyv.) A háború befejezése után a győztesek a békeszerződésbe is belefoglalták a központi hatalmak felelősségét, amire válaszul a húszas években valóságos mozgalom indult (főként Németországban, kisebb részben Ausztriában és Magyarországon) az antant államok egykori vezetőire hárítandó a békebontás ódiumát. A kölcsönös felelőskeresés eredményeként publikált dokumentumsorozatok – a valamennyire tendenciózus válogatás ellenére – fontos forrásmunkát jelentettek (és jelentenek ma is) a hadtörténetírás számára. Magyarországon az első világháborús szakirodalom keletkezését tekintve meglehetős aránytalanságot mutat: a két világháború között rendkívül gazdagnak mondható, 1945 után viszont évtizedekre háttérbe szorult. Ez utóbbi egyrészt az időben rákövetkező
II. világháború természetes következménye, másrészt a Trianon emléke miatt – kimondva-kimondatlanul magán hordozott – „Káin-bélyeg” eredménye lehetett. A rendszerváltást követően a szaktudomány intenzívebb érdeklődése a Nagy Háború iránt újra tapasztalható. A Horthy-korban keletkezett hadtörténeti feldolgozásokat az események dokumentálásának természetes igénye mellett egyfajta önigazolási szándék is motiválta: a kiemelkedőnek ítélt magyar katonai teljesítmény felmutatása, párosulva a háborús vereség és a megalázó béke okainak – illetve okozóinak – megnevezésével. Ez a szemlélet aligha nevezhető objektívnak, ezért a korabeli irodalom tanulmányozása meglehetős óvatosságot kíván. Igaz ez mindenekelőtt a kor egyik legjelentősebb háborús visszaemlékezésére: József főherceg, tábornagy A világháború, amilyennek én láttam című 7 kötetes sorozatára, melynek sajtó alá rendezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Rubinthy (korábbi nevén Rubint) Dezső tábornok. A kötetek lapjairól elénk táruló kép alapvető elemei: a hős – és katonái által valósággal istenített – főherceg, aki állandó küzdelmet vív a magyarellenes hadsereg-főparancsnoksággal, hogy a magyar vér értelmetlen kiontását eredményező parancsokat viszszavonassa, a megbízhatatlan nemzetiségi (főleg cseh) katonák aknamunkája, a minden bomlasztó tevékenységnek szinte a végsőkig ellenálló színmagyar alakulatok hősiessége, a hátország és mindenekelőtt a háborúellenes pártpolitika, amely elárulta a frontokon hősiesen küzdő katonákat. Hasonlóképpen indokolt az óvatosság a korabeli ezredtörténetek esetében is. Ugyanakkor a m. kir. Hadilevéltár által 1928-tól kezdődően kiadott hadtörténeti könyvsorozat,
- 15 -
A világháború 1914-1918, különös tekintettel Magyarországra és a magyar csapatok szereplésére, szakmailag megbízhatóan és a kritikai megjegyzésekkel sem fukarkodva elemzi a hadműveleteket. Igaz, a magyar részvételt kidomborító szemlélet a világháború egészének tárgyalásával szemben érthető ugyan, de szintén lehetőséget kínál az aránytévesztésre. Ez a sorozat azonban bevallottan nem a nagyközönségnek, hanem a hivatásos tisztikarnak illetve a leendő tiszteknek íródott. Sajnálatos, hogy a munka a II. világháború alatt félbeszakadt: az utolsóként megjelent 10. kötet csak 1915 nyaráig tárgyalja az eseményeket. A szélesebb olvasóközönség igényeit ugyanakkor meglehetősen gazdag irodalom volt hivatott kielégíteni (ld. pl. Pilch Jenő, Julier Ferenc vagy Czékus Zoltán munkáit). P. F.
Alakulattörténetek, ezredtörténetek „Minden ezredtörténet voltaképpen írott Pantheon, amelyet annak írói az ezred dicsőségére emeltek” – ennél tömörebben és frappánsabban aligha lehet megfogalmazni e sajátos hadtörténeti műfajnak az ars poeticáját, amint az a 34. közös gyalogezred históriájához írott kötet előszavában olvasható. Ezredtörténetek ugyan már a 19. század eleje óta készülnek, azaz nem új találmányról van szó, igazi virágzásnak azonban az efféle munkák publikálása a két világháború között indult meg.
Mit lehet elmondani erről a dokumentum-típusról? Mindenekelőtt azt, hogy szinte egyáltalán nincsenek közös jellemzői. Az egyetlen többé-kevésbé állandó követelmény az ilyen írásművekkel szemben az, hogy valamely ezred történetével lehetőség szerint kapcsolatba hozható szövegeket tartalmazzon. Ezen túlmenően azonban sem tartalmi, sem formai vagy stiláris, esetleg anyomdai megjelentetésre vonatkozó terjedelmi vagy formátumbeli szabályok nem állapíthatóak meg. Ezt azt jelenti, hogy a rendelkezésünkre álló ezredtörténetek rendkívül vegyes képet mutatnak, és sajnálatos módon ugyanez a jelző érvényes a szakmai színvonalukra is. Találunk közöttük több száz oldalas, vaskos köteteket éppúgy, mint vékony füzetkéket, léteznek zsebkönyvnyi méretű példányok és tekintélyes súlyú fóliánsok egyaránt. Előfordulnak bennük részletes hadműveleti leírások, és van, hogy a szerzők csupán laza történetfüzérekkel szórakoztatják az olvasót. Még az is megesik, hogy az illető alakulat háborús szereplése helyett be kell érnünk annak ismertetésével, hogyan próbálták az ezred túlélői a későbbiek során ápolni az egykori elesettek emlékét. A tarka sokféleség ellenére természetesen megfogalmazható, milyen az ideális ezredtörténet. Írója szakavatott hadtörténész, aki nem csupán személyes visszaemlékezésekre, hanem lehetőség szerint eredeti levéltári forrásokra támaszkodik, és nem elégszik meg csupán az ezred dicső haditetteinek felidézésével, de esetenként szélesebb történeti összefüggésbe állítva értékel, sőt kritizál is. Mivel a Nagy Háború eseményeinek bemutatása a fő célja, értelemszerűen ennek szenteli a legnagyobb figyelmet, ugyanakkor legalább röviden ismerteti az ezred történetének 1914 előtt
- 16 -
legfontosabb epizódjait is. A jó ezredtörténet a hadjáratok tárgyalása során nem hagyja figyelmen kívül azokat az alegységeket sem, amelyek az alakulat zömétől elszakítva, más alárendeltségben vagy éppen önállóan, kikülönítve kénytelenek harcolni. Nem feledkezik meg az ezred népfelkelő-, illetve menetformációiról. Minél több precíz statisztikai adatot közöl, ismerteti a tisztikar névsorát és a beosztásokat, mégpedig az ezred életében bekövetkezett minden fontosabb változás alkalmával. Tartalmazza a kitüntetettek listáját, a legmagasabb rangú elismerések esetében a haditény leírásával. Közli a legfontosabb elöljárók, ezred-, zászlóaljparancsnokok, ezredtulajdonosok életrajzát, természetesen fényképpel. Szomorú kötelességként pedig felsorolja az ezred állományából elesetteket, ugyancsak – ha lehetséges – az illetők fényképeivel együtt. Végül nem hiányzik belőle az alakulat emlékezetének és hagyományainak ápolására vonatkozó fejezet sem. A felsorolt jellemzők ugyan az ezredtörténeteknek csak viszonylag kis részében találhatóak meg közel teljes számban, valamennyi hasznosítható információt azonban mindegyikükben találhat az olvasó. A kutatók számára mindazonáltal indokolt az óvatosság – éppen a rendkívül egyenetlen színvonal miatt –, s így e dokumentumtípus nem tartozik a hadtörténetírás legmegbízhatóbb forráscsoportjához. P. F.
- 17 -
A NAGY HÁBORÚ TÖRTÉNELMI TÁVLATBÓL
Történeti szakirodalom, összefoglalások 1945 után
Közösségi portálok, online adatbázisok
1945-öt követően néhány tanulmányt leszámítva jó másfél évtizedig nem jelent meg újabb, az első világháborút taglaló feldolgozás.
A Nagy Háború iránt érdeklődő világhálón bóklászók számára sok közösségi portál, műkedvelő had- és fegyvertörténészek honlapjai állnak rendelkezésre.
A hatvanas évek elején Balázs József Négy év vasban és vérben címmel publikált – népszerűsítő jellegű – könyve jelezte, hogy a szaktudományok újra kezdenek érdeklődni az imperialista világháború iránt. A hadtörténészeken kívül főként Galántai József foglalkozott 1914-18 eseményeivel: ezek a feldolgozások azonban inkább a háború politikai történetét tárgyalták. A katonai történet megírásában egyre fontosabb szerepet játszottak Farkas Márton és Szabó László hadtörténészek. Előbbi írta a hosszú évtizedek utáni első, 1985-ben megjelentetett, új szemléletűnek szánt magyar hadtörténet (Magyarország hadtörténete I-II.) megfelelő fejezeteit is. A rendszerváltás után – bár születtek résztanulmányok – az első világháború korszerű feldolgozása még mindig a magyar hadtörténetírás legkomolyabb adósságai közé tartozik. Csak remélni lehet, hogy a háború kitörésének centenáriumára, 2014-re elkészül egy olyan munka, amely a hadtörténetírásban végbement komoly szemléletváltást tükröző módon ábrázolja majd Magyarország szerepét ebben az egyetemes és magyar történelemben egyaránt korszakos jelentőségű időszakban.
Az információ és az információközlés szabadságának eredménye ez a bőséges választék, ami azonban erős forráskritikát kíván a valóban használható adatokat kereső kutatóktól, a közölt információk visszakereshetőségének általános hiánya, valamint az anonimitás miatt. Általában tematikus menükkel találkozhatunk: hadvezérek életrajzai, kronológia, hadműveleti leírások, fegyverismertetők, fotók, dokumentumok, valamint fórum és linkgyűjtemény a legáltalánosabb menüpontok. Néhány jól tematizált, kutatók által is használt honlap a teljesség – talán érthető – igénye nélkül: www.firstworldwar.com www.austro-hungarian-army.co.uk www.mlorenz.at www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ www.dhm.de/lemo/html/wk1/index.html http://de.wikipedia.org/wiki/Erster_Weltkrieg http://de.wikipedia.org/wiki/World_War_1 www.1914-18.info/ E honlapok fórumaiban a korszakkal foglalkozó történészek és műkedvelők közösségei vitatnak meg különböző szakmai és kevésbé szakmai kérdéseket. A feltett kérdésekre viszonylag hamar
P. F.
- 18 -
választ kaphatunk és a hozzászólások esetében is szinte mindig akad vitapartner. E közösségek hasznos kiegészítői tudnak lenni a nyomtatott szakirodalomnak, első sorban a közvetlen, gyors, földrajzi határok nélküli kapcsolat miatt. A fentieknek sokszor részét képezik, ugyanakkor a nyomtatott dokumentumokhoz való közelebb állásuk miatt külön említést érdemelnek az online adatbázisok. Ezek a nyomtatott dokumentumok elektronikus leképezéseiként sokkal megbízhatóbb segédei tudnak lenni a kutatóknak, főként, mivel az eredeti dokumentum adataiból történő adatbázis-készítés sokkal több szempontú kereshetőséget szokott biztosítani. A Nagy Háború honvéd tiszti karának egy igen kiterjedt, a kitüntetéseket is tartalmazó adatbázisa a Hadtörténeti Intézet és Múzeum honlapjáról (www.hm-him.hu) érhető el, ahol évek, valamint név szerint lehet keresni a korabeli rangsorolásokban.
- 19 -
A. Sz. V.
A NAGY HÁBORÚ A MAGA KORÁBAN I.
3
7. A világháború képes krónikája. 1914. 1., 6., 9. sz.
1. Az Érdekes Újság Háborús Albuma. I. füzet Budapest, 1918.
8. A magyar királyi honvédség és csendőrség névkönyve 1918. évre. Budapest, Pallas, 1918. (Tiszti névtár)
2. A Nagy Háború írásban és képben. I. rész. Északon és Délen II. Szerk.: Lándor Tivadar. Budapest, Athenaeum, 1916.
4
2
Könyvészeti dokumentumok, hivatalos kiadványok
1
3. A világháború újabb irodalma a Városi Könyvtárban. 1917. január-június. Budapest, 1917. (Bibliográfia)
5
4. A Nagy Háború írásban és képben. I. rész. Északon és délen III. Szerk.: Lándor Tivadar. Budapest, Athenaeum, 1916.
8
6 7
9. Ranglisten des kaiserlich und königlichen Heeres 1916. Wien, 1916. (A közös hadsereg tiszti névtára) 10. Kézikönyv a tartalékos tisztek, egyévi önkéntesek és altiszti iskolák számára. Szerk.: Szász Ágost. Budapest, 1916. 11. Rendeleti Közlöny. 1918. november 9. (Linder Béla miniszter amnesztia rendelete) 12. Veszteségi lajstrom. Wien, 1917.
5. Almanach für die Kriegsmarine 1918. Pola, 1918. 6. Tüzér ismeretek. 5M. 8 cm. tábori ágyú. Budapest, Pallas, 1914. (Szabályzat) 10 9
11
12
- 21 -
A NAGY HÁBORÚ A MAGA KORÁBAN II. Hírlapok, folyóiratok 1. Érdekes Újság. 1915. 24. sz. 2. A Nap. 1918. 253. sz.
1
3. Érdekes Újság 1916. 6. sz 2
4. Nachrichtenblatt der k. u. k. Luftfahrtruppen 1917. 3., 4., 6. sz. 5. Pesti Hírlap. 1918. 80. sz. (Cenzúrázott címlappal)
3
6. A világháború emléklapja 1914-1916 (A Tolnai Világlapja melléklete)
4
5
6
- 23 -
A NAGY HÁBORÚ A MAGA KORÁBAN III.
3
Kéziratok, aprónyomtatványok
11. Az Est kiadóhivatalának címzett, nyírfakéreg levelezőlap a 137-es honvéd tüzérektől. 1918. március 5.
1. Belépési bizonyítvány egyéves önkéntesek részére. Pápa, 1915. október 4.
12. Sebesültszállító egészségügyi osztagot megörökítő rajz egy nyírfakéreg levelezőlap hátoldalán. Az idő folyamán a bélyegzés olvashatatlanná vált.
2. Egy, a soproni 18. honvéd gyalogezredbeli tartalékos zászlós részére kiállított menetlevél. Sopron, 1915. április 30.
4
13. Kimaradási engedély Kárpáti Gyula egyéves önkéntes részére a miskolci 10. honvéd gyalogezredtől. 1916. június 11.
3. Azonossági igazolvány Schletter Ferenc 19. honvéd gyalogezredbeli népfelkelő főhadnagy részére. Pécs, 1917. november 11.
1 2
6
16
15
8
7.
17
9 10
11
16. A Világháború emlékére 1914. (Nyakba akasztható minikönyv a Monarchia hadvezéreinek portréival)
5. Behívási értesítő a „Kati” nevű, hadiszolgálatra alkalmas hátasló részére. Zalaegerszeg, 1914. október 18.
17. Sebesülési érem viselésére jogosító igazolvány a 17. honvéd gyalogezredtől Dr. Császár Károly szolgálaton kívüli százados részére. Székesfehérvár, 1918. október 26.
6. Morvay Győző főgimnáziumi igazgatónak címzett tábori postai levelezőlap a 19. gyalogezredben szolgáló egykori tanítványától, Benedek Adolftól. 1918. június 16.
14
7
15. Móra Ferencnek, a Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum igazgatójának levele a 4. honvéd gyalogezred parancsnokságához. Szeged, 1917. szeptember 20.
4. Gyászjelentés a Miklóssy testvérek, 32. gyalogezredbeli hősi halottak újratemetéséről. Debrecen, 1917.
5
13
14. Kintlakási engedély Kárpáti Gyula számára.
12
18. Szolgálati jegy: a pozsonyi cs. és kir. katonai parancsnokság bizalmas értesítése szerint Zeppelin átrepülése várható. Veszprém felett. 1917. december 15.
Vöröskeresztes hadifogoly-levelezőlap. 1916. február 13.
8. A 29. honvéd gyalogezredben szolgáló Farkas Ferenc egyéves önkéntes zsoldigazolványa. Budapest, 1916.
19. Az 1914-es harcokban a 31. honvéd gyalogezred katonái közül elesettek csoportos gyászjelentése. Veszprém, 1914.
9. A székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred kiadásában megjelent tábori levelezőlap. A frontszínházban fellépő Pázmán Ferencné hagyatékából, 1917. június 28.
20. A háború idejére reaktivált Dr. Paulovits Sándor kitüntetési oklevele a III. osztályú Katonai Érdemkereszt kardos, hadiszalagos változatáról. Bécs, 1917. október 6.
10. Az olaszországi hadifogságot szenvedett Kozeschnik János őrvezető levelezőlapja feleségének.
18
19
20
- 25 -
A NAGY HÁBORÚ TÖRTÉNETI IRODALMA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
3 1
5
4
2
6
9
7
11
1. A magyar gyalogság. Szerk.: Doromby József, Reé László. Budapest, Reé, é. n.
8. A világháború története. Szerk.: Pilch Jenő. Budapest, Franklin, é. n.
2. A magyar huszár. Szerk.: Ajtay Endre, Péczely László. Budapest, Reé, é. n.
9. Hadifogoly magyarok története. Szerk.: Pilch Jenő et al. Budapest, Athenaeum, 1930.
3. A világháború 1914-1918. Budapest, Hadilevéltár, 1939.
10. Erdélyi ezredek a világháborúban. Szerk.: Deseő Lajos. Budapest, Ardói, é. n.
4. A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete 1914-1918. Szerk.: De Sgardelli Caesar. Budapest, Athenaeum, é. n.
8
10
5. A Délvidék hadtörténete 1914-1918. Szerk.: De Sgardelli Caesar. Budapest, Hadtörténeti Kiadványok Kiadóhivatala, é. n. 6. Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban 1914-1918. Szerk.: Jacobi Ágost. Budapest, Közlekedési Nyomda, 1938.
12
13
7. A magyar tüzér. Szerk.: Felszeghy Ferenc, Reé László. Budapest, Reé, é. n.
11. Nagybaczoni Nagy Vilmos: A Románia elleni hadjárat 1916-1917. I. Budapest, Honvédelmi Minisztérium, é. n. 12. A magyar katona – Századunk legszebb magyar csatái. Szerk.: Ajtay Endre. Budapest, 1943. 13. Lukachich Géza: A Doberdó védelme. Budapest, Athenaeum, 1918.
- 27 -
3
A NAGY HÁBORÚ EZREDEINEK EMLÉKALBUMAI
10. A volt m. kir. szegedi 5-ös honvédek világháborús emlékalbuma. Szerk.: Réti Béla. Szeged, 1933. 11. Radák Lajos: A m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred története 1869-1918. Budapest, 1939.
1. A m. kir. budapesti 1. honvéd huszárezred és m. kir. 1. népfelkelő huszárosztály története 1869-1918. Budapest, Az ezred emlékbizottsága, 1927.
4
2
1
5
12. A volt magy. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak […] története. Összeáll.: Légrády Elek. Pécs, 1938.
2. Doromby József: A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Budapest, 1934.
6
13. Molnár József: Debreceni honvédek a harcokban. I. k. Debrecen, Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat, 1928.
3. A II. Vilmos német császár és porosz király nevét viselő cs. és kir. 7. huszárezred hadi emlékkönyve. Budapest, Az ezred tisztikara, 1923.
14. Szepessy-Bugsch Aladár: A m. kir. nagykanizsai 20-ik báró Szurmay Sándor honvéd gyalogezred története a világháborúban. Sopron, 1931.
4. Herczeg Géza: A veszprémi honvédek hadtörténete. Cegléd, 31. honvéd gyalogezred Bajtársi Szövetsége, 1936.
9 10
11
8
7
12
5. Fejérváry József: A szegedi ötösök I. hdt. zászlóaljának háborus egy éve. Békéscsaba, Tevan, é. n.
15. Budapest volt házi ezredének a cs. és kir. 32. gyalogezrednek története. Szerk.: Tinódi Varga Sándor. Budapest, Pallas, 1930.
6. Dereánó Ödön: Az 1. honvéd gyalogezred története és háborús emlékalbuma. Budapest, 1. honvéd gyalogezred, 1939.
16. Benkóczy Emil: A tizes honvédek Galicziában. Budapest, 1931.
7.
A tizenhetesek 1914-1917. Szerk.: Szabó István. Budapest, Székesfehérvári honvédezred, é. n.
8. Dernyey György: A cs. és kir. Jász-kun 13. huszárezred története 1859-1918. h. n., 13. huszárezred Történeti Bizottsága, 1941. 9. Henriquez Vince: A cs. és kir. 9. sz. gróf Nádasdy huszárezred története 1904-1918. Budapest, 1930.
13
14
15
16
17
18
17. Lépes Győző - Mátéfy Artur: A cs. és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc tábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborus története 1914-1918. Debrecen, Magyar Nemzeti Könyv- és Lapk., 1939. 18. Balassa Imre: Az egyes népfelkelők hadi históriája. A m. kir budapesti 1. népfelkelő ezred. Budapest, 1933.
- 29 -
A NAGY HÁBORÚ TÖRTÉNETI IRODALMA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN 1. A nagy háború másik arca. Szerk.: Szabó Miklós. Budapest, Akadémiai, 2004.
2
1
15. Gondos Ernő: Az első világháború. Budapest, Móra, 1977.
3. Az első világháború és a forradalmak képei. Budapest, Európa, 1977.
5
3
16. Négyesi Lajos: 46-os szegedi bakák a tolmeini hídfőben. Budapest, Hadimúzeum Alapítvány, 2007.
4. Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon. Budapest, Scolar, 2003.
10
17. Taylor, A. J. P.: Az első világháború képes krónikája. Budapest, Akadémiai, 1988.
5. Boldogtalan hadiidők… 1914-1918. Szerk.: Ravasz István. Budapest, Petit Real, 2005.
18. Rákóczy Rozália: Plakátkiállítás 1914-1918. Budapest, Hadtörténeti Múzeum, 1994.
6. Galántai József: Szarajevótól a háborúig. Budapest, Kossuth, 1975.
6
7
8
9
7.
11
12 13
14
22
15
16
17
18
19
20
21
13. Novotny Tihamér: Első világháborús katonaemlékek. Budapest, Múzsák, 1987. 14. Az osztrák-magyar haderő első világháború alatti magasabb parancsnokságai. Szerk.: Szijj Jolán. Budapest, Petit Real, 2001.
2. Halálfejes katonák. Szerk.: Számvéber Norbert. Puedlo, é. n.
4
12. Pollmann Ferenc: Balszerencse semmi más? Budapest, Balassi, 2003.
19. Galántai József: Az első világháború. Budapest, Gondolat, 1988.
Szabó László: A nagy temető. Budapest, Kossuth, 1982.
20. Bencze László: A Piave-front. Budapest, Paktum, 2003.
8. Farkas Márton: A császári sas lehull. Budapest, Kossuth, 1982.
21. Üzenet a frontról. A Monarchia nagy háborúja a levelezőlapok tükrében 1914-1918. Budapest, Média ’21, é. n.
9. Hetés Tibor: Stromfeld Aurél. Budapest, Zrínyi, 1978.
22. Harminckettes baka vagyok én 1914-1918. Budapest, Nemzetek Európája, 2001. (Katonai indulók)
10. Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Budapest, Petit Real, 2000. 11. Kiállítás az I. világháborúról az Országos Széchényi Könyvtárban. Budapest, OSZK, 1994.
- 31 -
FÜGGELÉK Világháborús alakulattörténetek a HM HIM gyűjteményeiben* 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.
14.
I. Ferdinánd bolgár király nevét viselő 11-es huszárezred háborús emlékkönyve. Kiad. a 11-es Felszámoló Huszárpótkeret. Szombathely, Vasvármegye Nyomda Vállalat, 1920. 346 o., 16, 8 o., 1 t., 1 térk., 24 cm. (B 425) A II. Vilmos német császár és porosz király nevét viselő cs. és kir. 7. huszár ezred hadi emlékkönyve. Budapest, Az ezred tisztikara, 1923. 334 o. (6671, 5126, 6428, A 177) 2. hegyi dandár a világháborúban. H. n., é. n. Gépirat. (6612) 2. hegyi dandár. Események a mozgósítástól a felvonulás befejeztéig, 140 o. Gépirat. (5902) 10-es honvéd naptár. 1919. Budapest, [1919]. 144 o., 9 t., 23 cm. (14.153) 19. népfölkelő gyalogezred Jegyzőkönyv felvétetett a m. kir. IV. zászlóalj harctéri álláspontján 1916. január hó 15-én, egy a z[ász]ló[al]j elesett hőseinek emlékére felállítandó emlékmű tárgyában.Trieszt, Lloyd, 1916. 12 o., 18 cm. (C 854) A 39. honvéd gyalog hadosztály harcai Erdély keleti határán 1916/17 őszén. H. n., 1917. 70 o. (4343, 5247) Ajtay Endre: A volt cs. és kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914-1918. Szeged, 1933. 318 o. (37015, 6795) Bajnóczy József: A cs. és kir. 71. hadosztály 50 napos mozgó hadműveletei. Budapest, 1931. 201 o., 17 térk. (22616) Balassa Imre: Az „egyes népfelkelők” hadi históriája. A m. kir. budapesti 1. népfelkelő ezred. Budapest, 1933., 330 o., ill., 24 cm. (30078, 33814, 11.463) Bárdy István: Csaba vezér útján. - A nagyváradi 4-es honvéd gyalogezred. Orosháza, Ardói Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat, 1932. 112 o. (34312) Benkóczy Emil: A tizes honvédek Galicziában. Budapest, 1931. 152 o. (37394) Dr. Berend Miklós hadi önkéntes honvéd törzsorvos harctéri naplója. Adatok a magyar honvédség, főképp az 5. h. huszárezred történetéből. Senyei József honv. tüzérhadnagy rajzaival. Budapest, Singer–Wolfner, 1916. 343 o., 23 cm. (8441, B 2010) Białoskurski Ödön – Beró Jenő – Dercsényi Dezső: A m. kir. 4. honvéd tábori ágyúsezred története. I. k. (A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914-1918 I. köt.). Budapest, A volt harminchetes tüzérek, 1939. 315 o. (26563, A 931, A 1394)
15. Bíró Lajos – Antal Áron, Nemesdy Ernő: A volt m. kir. brassói 24. honvéd gyalogezred, népfölkelő gyalogezred és pótzászlóalj története. Székelyudvarhely, [1943.] 107 o. (55951) 16. Bittó Dezső: A volt nagyváradi és biharvármegyei 37. és 139. gyalogezredek története. Budapest, Athenaeum, 1943. 29 o., 3 térk. (6389, 6980) 17. Breit József: A magy. kir. kassai 39. honvéd gyaloghadosztály harcai Erdély keleti határában – a Magyaros-tető elfoglalása 1917. márc. 8-án , Budapest, Grill, 1944. 33 o. (37397) 18. Crettier Ferenc (szerk.): A volt csász. és kir. 69. „Hindenburg” vezértábornagy nevét viselő gyalogezred története (1910-1918). Cegléd, 1937. 548 o. (6197, A 808) 19. A cs. és kir. 3. számú „Gróf Hadik”-huszárezred története. Készült az ezred emlékbizottságának megbízásából. Budapest, Stádium Rt., [1931 után]. 236. o., 1 térk., ill., 25 cm. (sz. n.) 20. A cs. és kir. 34. magyar gyalogezred története 1734-1918. Budapest, Pátria ny., 1937. 519 o., ill., 27 cm. (30343, 7333) 21. Csabai István: Fakeresztek mentén - népek országútján Budapest, Egyetemi Ny., 1935. 432 o. [cs. és kir. 39. gyalogezred] (30335) 22. Csermőy-Schneidt Gyula (összeáll.): Hőseink 1702-1918. Gépelt kézirat., [A 3. cs. és kir. Hadik huszárezred ezred hősi halottainak kronológiai rendbe szedett névsora] H. n., é. n. 66 o., 24 cm. (16.710) 23. De Sgardelli Caesar: Huszonkilences honvédek hadtörténete. Budapest, 1936. 424 o., ill., 31 cm, (6539, A 158, A 1324, A 2816, A 2928). 24. De Sgardelli Caesar: A magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred és a magyar királyi 29. népfölkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyve. Budapest, Merkantil nyomda, 1936. 424 o., 31 cm. (A 158, A 1324) 25. Dernyey György: A cs. és kir. Jász-kun 13. huszárezred története 1859-1918. H. n., 13. huszárezred Történeti Bizottsága, 1941. 381 o. (27821, B 2182, B 1311) 26. Dereánó Ödön: Az 1. honvéd gyalogezred története és háborús emlékalbuma. Budapest, 1. honvéd gyalogezred, 1939. 489 o. (4538, 6270, A 23, A 156, A 283, A 4011, A 5502) 27. Deseő Lajos: Erdélyi ezredek a világháborúban (a cs. és kir. 2. gyalogezred, a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred, a cs. és kir. 5. gyalogezred, a szatmári 12. honvéd gyalogezred, a kolozsvári 12. honvéd gyalogezred, a marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogezred, a cs. és kir. 23. vadászzászlóalj, a brassói 24. honvéd gyalogezred, a dési 32. honvéd gyalogezred, a cs. és kir. 37., 51., 62., 63., 82., 85. gyalogezred, az erdélyi huszárok), Budapest, é. n. 125 o. (6377) 28. Deseő Lajos: A m. kir. besztercebányai 16. honvéd gyalog ezred története. Budapest, A volt ezred Bajtársi Szövetsége, 1941. 368 o., 54 térk. (27322) 29. Deseő Lajos: A m. kir. szatmári 12. honvéd gyalog ezred, valamint menet- és népfölkelő ezredeinek története. Budapest, Pécsi Egyetemi Kiadó, 1931. 340 o. 24 cm, 26 térk. mell. (22591, 6407, 11.465)
- 32 -
30. Deutsch Miksa: Alakok és képek a m. kir. budapesti I. népfölkelő gyalogezred történetéből, Budapest, 1918. 63 o. (8411) 31. Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve, Budapest, 1936. 608 o., ill. (6157, 8571, A 3825) 32. Doromby József: A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Budapest, 1934. 398 o. (5963, A 176) 33. Fehér Márton: 4-es honvédek 33-as zászló alatt. Háborús történetek tapasztalatok, megfigyelések. Budapest, 1918. Lampel. 96 o. (9053, 12623). 34. Fejérváry József: Belgrádtól Üszkübig. A szegedi ötösök I. gyalogzászlóalja a szerb harctéren. Békéscsaba, Tevan, 1916. 46 o. (11918 /2) 35. Fejérváry József: A szegedi ötösök I. hdt. zászlóaljának háborus egy éve. Békéscsaba, Tevan, é. n. 68 o. (11918/1) 36. Friedler Samu: Súlyos harczok. A cs. és kir. 65. gyalogezred nyári harczainak története. Salgótarján, 1917. 16 o. (62576) 37. Gaksch József – Dimics Szilárd: A volt szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezred története 1882-1918. Szeged, 1940. 402 o., ill., 32 cm. (6983, 10.995, A 190). 38. Gerbert Károly: A kassai VI. hadtest harcai 1914. aug. 25-30. Budapest, M. Kir. Had-történelmi Levéltár, 1929. 138 o. (21398) 39. Gere Zsigmond: Színes képek a 76-os bakák harcaiból. Bécs, Holzhausen Adolf könyvnyomdája, 1918. 112 o., 21 cm. (5436) 40. [Hanthó Sándor (összeáll.)]: Emlékirat a II. Lipót császár nevét viselt volt császári és királyi 33-ik gyalogezred dicső haditetteiről, valamint azokról, akik az ezred kötelékében küzdve, hősi halált haltak a hazáért. Budapest, Pátria, 1935. 149 o., 18 cm. Borító-cím: 1741-1918. A „33-asok” dicsősége. (10026) 41. Hatos honvédek. Szabadka, Bácskai Napló, 1916. 47 o. (37968) 42. Henriquez Vince: A cs. és kir. 9. sz. Gróf Nádasdy huszárezred története 1904-1918. Budapest, 1930. 204 o., ill. (22521, A 189) 43. Henriquez Vince: Geschichte des k. u. k. Husarenregimentes Graf Nádasdy No. 9. 1904-1918. Budapest, Selbstverlag des Regimentes, 1930. 234 o., 1 térk., ill., 27 cm. (14.151) 44. Herczegh Géza: A m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred, a 31. 46. és a 79. honvéd menet zászlóaljak, valamint a 31/1. népfölkelő zászlóalj története. Borítócím: A veszprémi honvédek hadtörténete. Cegléd, 31. honvéd gyalogezred Bajtársi Szövetsége, 1936. 448 o., 31 cm. (6424, A 178). 45. Hirn László: A negyvenhatosok fegyverben 1914-1918. Szeged, 46-os ezredtörténet Kiadó V., 1933. 220 o. (29046) 46. Jelic Gyula: Aranylapok a cs. és kir. 29-ik „Báró Loudon” ezred történelméből az 1914-1917-es világháborúban. Kiadja a cs. és kir. 29-ik „Báró Loudon” ezred. Budapest, 1918. 82 o. (55956) 47. Kacagó lapok a komoly időkből (1915-16). Miskolc, 10. honvéd gyalogezred, 1916. 151 o. (4705)
48. Kelemen Béla (szerk.): A cs. és kir. 82. székely gyalogezred története 18831919. Vitéz József kir. herceg tábornagy előszavával, a m. kir. Hadilevéltár okmá-nyainak felhasználásával. Kiadja az ezred tisztikara. Budapest, Madách Nyomda,1931. 342 o., 14. t., 13 t. mell., 2 térk. mell., 4 levelezőlap mell., 23 cm. (22530, A 2186, B 352) 49. Koréh Endre: A székely hadosztály dandártörténete 1918-1919. I-II. Budapest, Makkay, 241, 220 o. (Z 160/1, /2.) 50. Körmendy Géza: Kolozsvári 21. honvéd gyalogezred, Budapest, é. n. 106 o. (6370) 51. Kratochwil Károly (összeáll.): A volt m. kir. nagyváradi 4. honvéd gyalogezred és népfelkelő alakulatai bajtársi szövetségének értesítője. 1933. évi november hó. Budapest, Tavasz István 1933. 43 o. ill., 30 cm. (4394, 7227) 52. Kún Andor (szerk.): 61 in Waffen. Kriegsalbum des k. u. k. Infanterieregiments Nr. 61. 1914-1917. Budapest, 1918. 528 o., 6 t., 29 cm. (5187, 18113, A 10, A 2440) 53. Kun József Jenő (szerk.): A cs. és kir. 23. gyalogezred hadi albuma. Budapest, 1916. 398 o. (5056, A 160) 54. Kurtz Géza: Albrecht főherceg nevét viselő cs. és kir. 44. gyalogezred története 1914-1918. I. k. Budapest, 1928. 195 o. (33234, B 1475) 55. László Jenő: A székely hadosztály és dandár harcai Erdély védelmében (19181919). Budapest, Centrum, 1944. 158 o. (Z 209) 56. Légrády Elek (összeáll.): A volt magy. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak […] története. Pécs, 1938. 573, 68 o., ill. (6382, A 159, 7879) 57. Lenkey Lajos: Losonci tüzérek a világháborúban. Budapest, 1937. 92 o. (31593, 11771). 58. Lépes Győző - Mátéfy Artur: A cs. és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc tábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborus története 1914-1918. Debrecen, Magyar Nemzeti Könyv- és Lapk., 1939. 452 o., 41 térk. (31604, B 413) 59. A m. kir. 37. honvéd tábori tarackos ezred évkönyve 1918. Budapest, Az ezred tisztikara, 1918. 77 o. (9776, C 90) 60. A m. kir. budapesti 1. honvédhuszárezred és m. kir. 1. népfelkelő huszárosztály története 1869-1918. Kiadja az ezred emlékbizottsága. Budapest, Stádium, 1927. 820 o., ill., 32 cm. (5848, A 155, 8° 2285, 10.100) 61. Makkay (Machalek) Pál: Négyes honvédek fegyverben. Békéscsaba, é. n. 388 o. (63215) 62. Makkay Pál: A cs. és kir. 101. gyalogezred története 1883-1918. Békéscsaba, Körösvidék Nyomda és Lapkiadó, 1928. VIII, 266 o., 1 t., 1 térk. mell., 25 cm. (40495, B 337). 63. Makkay Pál (szerk.): A 101-es zászló alatt - A v[olt] békéscsabai cs. és k. 101. gy. e. emlékalbuma Budapest, Közlekedési Nyomda, 1934. 452 o. (34279, B 338) 64. Martini Róbert: Egy 18-as honvéd hadinaplója Sopron 1933. 344 o. (40464)
- 33 -
65. Mátyás Sándor (összeáll.): A cs. és kir. 85. számu Gaudernak báró gyalogezred története. I. H. n., 85. gyalogezred, 1916. 51 o., 6 térk. (5018, 44.147) 66. Mátyás [Sándor] Alexander (összeáll.): Geschichte des k. und k. InfanterieRegimentes Frhr. v. Gaudernak Nr. 85. 1. Teil. Von Anfang August 1914 bis Ende September 1914. H. n., ny. n. 1916. 53 o., 8 t., 11 térk., 30 cm. (A 168) 67. Mátyás Sándor: A Máramaros-Ugocsa megyei 85-ik gyalogezred története 1914-1918. Budapest, Szerző, 1941. 848 o. (5016, 33216, 44147, B 321) 68. Mátyás Sándor: Szemelvények a volt cs. és kir. 85. gyalogezred történetéből a világháború alatt, Budapest, 1928. 110 o. (32554) 69. Molnár József (összeáll.): Debreceni honvédek a harcban. 1-2. k. Debrecen, Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat, 1926-1928. (5202, 21364, B 1508/1-2.) 70. Négyes honvédek az első világháborúban. (Töredék, 7-34 o.) Ill., 34 cm. (sz. n.) 71. Németh Károly: A volt m. kir. nyitrai 14. honvéd gyalogezred története. II. Budapest, 1928. 208 o. (20549, B 2181, B 850/1-2, B 424). 72. Nemess Ernő: Tizennyolcas honvédek. Sopron, Soproni Napló, 1916. 227 o. (39482) 73. Nemestóthi Szabó Béla – Ollé Vilmos (összeáll.): A cs. és kir. 12. huszárezred a világháborúban. Kiadja az ezred volt tisztikara. Budapest, Stádium, 1926. 23 cm, ill., 132 o. (5840, B 396) 74. [Németh Lajos]: Aranylapok az egykori magyar tábori vadászzászlóaljak történetéből. Budapest, 1940. 23 cm, ill., 78 o. (9433, 8992) 75. Nónay Dezső: A volt m. kir. szegedi 5. honvéd gyalogezred a világháborúban. Budapest, 1931. 192 o. (22650) 76. Oroszlány Gábor – Krahm László: A marosvásárhelyi m. kir. 22. honvédgyalogezred háborús története /1914-1918/ 1. rész 1. k. Budapest, Admiral nyomda, [1931]. 291 o., 25 cm. (A 103) 77. Paulovits Sándor (összeáll.): Harmincas honvédek élete a halálmezőkön. Kecskemét, Hungária, 1939. 348 o., ill., 25 cm. (33263, 8098). 78. Radák Lajos (szerk.): A m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred története 18691918. Összeáll. az ezred emlékbizottsága. Budapest, Hornyánszky Rt., 1939. 218 o. 35 t., 1 térk., 32 cm. (4724, 6450, 6557, A 157, 17.340) 79. Radványi József: A volt cs. és kir. 4. huszárezred története 1902-1919. II. Budapest, Stádium Rt., 1929., 283 o., ill., 25 cm. (10081, 37979, B 1461, 10.511). 80. Regele Oszkár: Szemelvények a pozsonyi cs. és kir. 5/2. utászszázad történetéből a világháborúban 1914-1918. Budapest, Stephaneum, 1928. 32 o., 23 cm. (40995, 8808, 13.518) 81. Renner Gusztáv: A Polychnai ütközet 1914. augusztus 23-án. Sopron, Rábaközi Nyomda, [1931]. 61 o., 4 térk. [cs. kir. 76. gy. e.] (27.633) 82. Reschner Róbert – Sebestyén József (szerk.): A 68-as Jász-kun gyalogezred háborús albuma. H. n., é. n., 1917. 240 o. (27843)
83. Réti Béla (összeáll.): A volt m. kir. szegedi 5-ös honvédek világháborús emlékalbuma. [Kiadja a m. kir. 5. honvéd gyalogezred Világháborús Emlékalbumának kiadóhivatala.] Szeged, Ablaka György ny., 1933. 296 o., ill., 26 cm. [Gerinccím: 5-ös honvédek világháborús emlékalbuma.] (41024, 10.830) 84. Réti Béla (szerk.): A volt cs. és kir. Lajos Győző főherceg 65. gyalogezred világháborús emlékalbuma. Miskolc, A volt cs. és kir. 65. gy. e. világháborús emlékalbuma Kiadóhivatala, 1938. 264 o. (33916) 85. S. Nagy Lajos - Róbert Oszkár (szerk.): A 44-esek frontján. Somogy-Tolnai Hadi Almanach. Budapest, Rovó Aladár, 1916. 106 o., ill., 31 cm. (4722, A 527) 86. Sassy Csaba (összeáll.): A volt m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred világháborús emlékalbuma. Miskolc, Ludvig István ny., 1939. 380 o., ill., 25 cm. (A 4437) 87. Schiefner Károly: A Boszniai-Hercegovinai okkupációs hadjáratban résztvett 32-es bajtársak visszapillantása 1878-tól a mai napig. Budapest, Pallas, 1918. 30 o. (10858) 88. Senyei József: Egy honvéd lovas hadosztály törzs. A m. kir. honvéd lovas hadosztály-parancsnokság urai. (11-ik lovas hadosztály.) Emlékezésül a világháború vígabb napjaira. Budapest, 1916. 29 t., ill., 35x26 cm. (gy. sz. 172/1982) 89. Sipos Gyula (szerk.): A m. kir. székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog- és népfölkelő ezredek története. Székesfehérvár, Csitáry G. Jenő, 1937. 372 o., ill., 30 cm (6213, 17.690) 90. Solth Imre: Egy tüzértiszt naplója az 1914-18. évi világháborúból. Budapest, Madách ny., 1942. 544 o., 24 cm. (Az Országos Tiszti Tudományos és Kaszinó Egyesület ki-adványa. 2.) (27.802, 10101) 91. Székely Aurél: 38-as bakák, hannoveri muskétások [Naplójegyzetek] Bp. [1917] Magyar Kereskedelmi Közlöny Kiadó 189 o., 18 cm. (C 7) 92. Székely Aurél: 38-as zászló alatt. Budapest, Légrády, 1916. 224 o., 25 cm. (14.028, B 13, B 367) 93. Szemelvények hőstettekről és harcepizódokról (Az 1. honvéd gyalogezred). Budapest, 1916. 48 o. (3653, C 611) 94. Szepessy-Bugsch Aladár: A m. kir. nagykanizsai 20-ik Báró Szurmay Sándor honvéd gyalogezred története a világháborúban. I-II. k. Sopron, 1931. 248, 283 o. (22597/1, /2, 6026, 18.620/1-2.) 95. Szili Kováts László: Az egykori cs. és kir. 24. tábori vadászzászlóalj története. Kieg. Gerbert Károly. Budapest, Légrády, 1940. 232 o., 6 térk., 24 cm. (39073, B 843, 8991) 96. Szabó István (szerk.): A tizenhetesek 1914-1917. Budapest, Székesfehérvári honvédezred, 1918. 172 o. (5083, 8° 396) 97. Tábori Jenő (szerk.): A cs. és kir. „Frigyes főherceg” 52. gyalogezred hadialbuma. A Pécs-Baranyai katonák szereplése az 1914-1918. évi világháborúban. Kiadja a Gyalogezred Bajtársi Szövetsége. Budapest-Pécs, 52. gyalogezred, 1935. 376 o., ill., 28 cm. (6553, A 2965)
- 34 -
További összefoglaló fegyvernem- és alakulattörténetek:
98. Tinódi Varga Sándor (szerk.): Budapest volt házi ezredének a cs. és kir. 32. gyalogezrednek története. Budapest, Pallas, 1930. 401 o. (22324, B 2179) 99. Treuenfest von, Gustav Ritter Amon: Geschichte des k. u. k. HusarenRegiments Nr. 4. Wien, 1903. 663 o. (10081) 100. Tumlirz, Otto: Waffengänge des I. R. 6. Skizzen aus dem großen Kriege. Im Felde, [Az ezred saját kiadása.] 1917. 114 o., ill., 23 cm. (9720, 8977) 101. Vasadi Balogh György (szerk.): Fegyverben. Két év a III/69-es Hindenburgbakák háborús életéből. Kiadja a zászlóalj tisztikara, 1922. 86 o. (37422) 102. Vidt Elek: Cs. és kir. szegedi szükség-tartalék kórház története (MÁV-internátusban) 1914-17. Szeged, Dugonics Nyomda Rt. [1917?] 60 o., ill., 24 cm. (8192) 103. A volt m. kir. kassai 5. honvéd huszárezred története 1868-1918. Szerk.: Az ezred-bizottság. Budapest, Held János ny., 1935. 326 o., ill. (18419, A 175, A 291, 10.841) 104. A volt szabadkai 86 gyalogezred emléknaptára az 1942. közönséges évre. Szabadka, Globus, 1942. 96 o. (34323) 105. Wodlutschka Károly – Freissberger Gyula: A 29. honvéd gyalogezred története. I. k. Budapest, 1928. 186 o. (21.201, 34.323, B 2180, 10961)
-
Mutató az alakulattörténetekhez
-
M. kir. honvéd ezredek fegyvernem szerint: gyalogezredek:5, 6, 7, 10, 11, 12, 15, 23, 24, 26, 27, 28, 29, 31, 33, 34, 41, 44, 47, 50, 51, 56, 61, 64, 69, 70, 71, 72, 75, 76, 77, 83, 86, 89, 93, 94, 96, 105 huszárezredek: 13, 60, 78, 88, 103 tüzérezredek: 14, 59, 90
-
Arcképcsarnokok, vitézi tettek gyűjteménye: -
Cs. és kir. ezredek fegyvernem szerint: gyalogezredek: 8, 16, 18, 20, 21, 25, 30, 31, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 45, 48, 52, 53, 54, 58, 62, 63, 65, 66, 67, 68, 74, 81, 82, 84, 85, 87, 91, 92, 97, 98, 100, 101, 104 huszárezredek: 1, 2, 19, 22, 24, 25, 27, 42, 43, 73, 79, 99 tüzérezredek: 57 műszaki alakulatok: 80
Ajtay Endre – Dávid József – Kócsy Jenő – Lendvay Ferenc (szerk.): A magyar katona. Századunk legszebb magyar csatái. Emlékalbum. Budapest, [Dávid József], 1942. 434 o., ill., 31 cm. (4060, A 1643) Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története. Budapest, Reé, é. n. (6251, A 902, A 1424, A 1737, A 1738) De Sgardelli Caesar (főszerk.): A Délvidék hadtörténete 1914-1918. Budapest, Hadtörténeti Kiadványok Kiadó Hivatala, 1941. 483 o. (6378) De Sgardelli Caesar (főszerk.): A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete 1914–1918. Budapest, Athenaeum, [1940.] 288 o. (6379, A 2677) Doromby József – Reé László (szerk.): A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története. Budapest, Reé, é. n. (több kiadásban). (6343, A 567, A 1554, A 2334, A 2351, A 2817, A 3502) Ehrenbuch unserer Artillerie. 1-2. k. Wien, 1935-1936. 367, 581 o., ill., cm. (A 74/1-2) Jacobi Ágost: Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban. Budapest, Közlekedési Nyomda Kft, 1938. 759 o., ill., 31 cm, (6432, A 107, A 564, A 780, A 1557). A magyar nemzet aranykönyve. 1914-1918. Budapest, kiad. a Magyar Nemzet Aranykönyve Szerkesztő-bizottsága, [1923]. 288 o., ill., 30 cm. (6435, A 24, A 105) Szakonyi Lajos – Markó Árpád et al.: A magyar huszár. A magyar lovaskatona ezer évének története. Budapest, Reé, 1936. (4125, A 1156, A 1362, A 1525) Vitézek albuma. Budapest, Merkantil ny., 1939. 616 o., ill. (67.792, A 1275) Reprintje: Budapest, Pytheus, 2003. (75.296)
-
- 35 -
Baja Benedek – Lukinich Imre et al. (szerk.): Hadifogoly magyarok története. 1-2. k. Budapest, Athenaeum, 1930. (4118, A 934/1-2) Fábián Béla: 6 ló – 40 ember. Hadifogoly feljegyzések. (1-58.) Budapest, Athenaeum, [1930]. 332 o., 20 cm. (C 5331, L 177) Fejes István – Fejes Gyula (szerk.): Az orosz hadifogság képekben. Rákospalota, 1931. 335 o., 1 térk., ill., 27 cm. (38.673, A 272) Gombos Zoltán: Vitézek a világháborúban. Győr-Moson-Pozsony csonkavármegyék felavatott vitézeinek fegyvertényei. Győr, 1930. VII, 873 o., ill., 28 cm. (Z 140, A 279) Hegedűs Márton (szerk.): A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma az 1914–1918-as világháború emlékére. Budapest, Hungária, 1940. (4224, 17.284)
-
-
Hevesi Simon – Polnay Jenő – Patai József (szerk.): 1914-1916. A Magyar Zsidó Hadi Archivum almanachja. Budapest, Magyar Zsidó Hadi Archivum – OMIKE, 1916. (4397, 8° 381) Mándoky Sándor – Faragó László: Magyar frontharcos mozgalom. Budapest, Merkantil ny., 1938. 740 o., ill., 31 cm. (4721, A 29, A 30) Migend Dezső: Az Isonzótól a Piavéig. Békéscsaba, 1921. (10.308, 5500) A Nagyháború magyar hősei képben és írásban. 1-2. k. Budapest, A Nagyháború magyar hősei képben és írásban kiadóhivatala, 1925. 80, 107 o., 23 cm. (5006, 473) Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink. Katonáink a világháborúban. Budapest, Franklin, 1916. VIII, 163 o., ill., 24 cm. Gerinc- és borítócím: A mi hőseink. Katonák. (8698, B 81, 8° 159/2, 18999/2) Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink. Harcok az oroszok ellen. Budapest, Franklin, 1918. 158 o., ill., 24 cm. (8698, B 508, 8° 160/a //159/3//) Veltzé Alajos (szerk.): A mi hőseink. Tisztjeink hőstettei a világháborúban. Budapest, Frank-lin, 1916. 207 o., ill., 24 cm. (8698, B 82, 8° 159/1) Veltzé, Alois (szerk.): Unsere Offizire. Episoden aus den Kämpfen der österreichisch-ungarischen Armee im Weltkrieg 1914/15. Wien, Verl. der Manzschen k. u. k. Hof-Verlags- und Universitäts-Buchhandlung, 1915. V, 242 o., ill., 25 cm. (B 84, 8° 160/b) A világháborúban kitüntetett közlekedési alkalmazottak arcképcsarnoka 1914-1918. A rendelkezésre bocsátott adatok alapján sajtó alá rendezte: Heeger Árpád. Budapest, Thália, 1925. 171 o., ill., 28 cm. (gy. sz. 150/2008)
* Hadtörténeti Könyvtárban meglevő dokumentumok leltári számát a címleírás utáni zárjelben levő álló, a Hadtörténeti Múzeum Könyvgyűjteményében levő példányokat a dőlt számok jelentik.
- 36 -
A kiállítást rendezte: Andaházi Szeghy Viktor – A. Sz. V. Társrendezők: Dr. Kreutzer Andrea – K. A. Dr. Szoleczky Emese – Sz. E. Közreműködtek: Babucsné Tóth Orsolya – B. T. O. Bolyós Sándor Bolyósné Újfalusi Éva Bókkon Imre Bonhardt Edit Csicsely János Hum István Balázs Lányi Balázs Dr. Makai Ágnes Meggyes Anita Palyaga László Dr. Pollmann Ferenc – P. F. Romsics Réka Sallay Gergely Pál Szabó Jánosné Szikits Péter Tombor Krisztián Udovecz György
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum H–1014 Budapest, Kapisztrán tér 2-4. H–1250 Budapest, Pf. 7. (+36-1) 325-16-00
Felelős kiadó: Dr. Holló József ny. altbgy. főigazgató Szerkesztette: Andaházi Szeghy Viktor Grafika tervezés, tördelés: Brád Norbert
Támogatónk:
Székesfehérvár, Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár
Budapest, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Debrecen, Debreceni Egyetem, Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Miskolc, II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár Gyula, Mogyoróssy János Városi Könyvtár Szeged, Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár Pécs, Várostörténeti Múzeum Nagykanizsa, Halis István Városi Könyvtár Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár
Veszprém, Eötvös Károly Megyei Könyvtár
Sopron, Széchenyi István Városi Könyvtár Pápa, Jókai Mór Városi Könyvtár
