Tartalom 1 ÁFA Fiktív számla befogadásának elkerülése

E-Adótanácsadó

E-Adótanácsadó Szakmai folyóirat

XI. évfolyam 5. szám    2015. május

Az Art, az Áfa, az Szja, a Tao, a Tb, az Eho és a Szocho törvények változásai

ÁFA Fiktív számla befogadásának elkerülése Írta: Bonácz Zsolt adószakértő A fiktív számla fogalmára vonatkozóan az Áfa tv. értelmező rendelkezést nem tartalmaz. A kiutalás előtti áfaellenőrzések elvégzésének elősegítéséről szóló 7006/2008. (AEÉ 12.) APEH irányelv (továbbiakban: irányelv) III. részének 2. pontja ismerteti a fiktív számla fogalmát és eseteit, az irányelv ezen részét a terjedelmi korlátok miatt nem ismertetjük. Az irányelv szerint a fiktív számlára alapozva áfa nem vonható le. Az irányelv kiadása óta számos ítélet született (magyar bíróságok és az Európai Bíróság által), amely az irányelvben ezen részében foglalt jogértelmezést nem minősítette helyesnek, valamint az adóhatóság álláspontja is módosult az irányelvben foglaltakhoz képest. A cikkben nem az irányelvet, valamint az adóhatóság jelenlegi gyakorlatát kívánom minősíteni, hanem arra szeretném fel­hívni a vállalkozások figyelmét, hogy egyszerű ellenőrzési mecha­ nizmusok alkalmazása útján is megakadályozható fiktív számla befogadása, feltételezve az erre vonatkozó szándékot. A vállalkozás napi működéséhez kapcsolódó rendszeresen felme­ rülő (szokásos) kis összegű beszerzéseknél azok jellege miatt csak a legalapvetőbb ellenőrzések elvégzésére van mód.

Tartalom Tartalom 1

ÁFA – Fiktív számla befogadásának elkerülése

4 ART – A becslés legfontosabb szabályai 9 JÁRULÉKOK – Mit kell tudni az egészségügyi hozzájárulásról? 12 SZJA – Tudnivalók a személyi jövedelemadó bevallásról 16 OLVASÓI KÉRDÉSEK

• Reprezentáció adózása

Szerzők:

Bonácz Zsolt – adószakértő Dr. Kovács Ferenc – adószakértő Matlné Kisari Erika – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Dr. Székely Zsuzsanna – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály

Tisztelt Olvasónk! AdóTanácsadó szakmai folyóiratunk a jövőben nagyobb hang­ súlyt helyez a vezetőket érintő legfontosabb változásokra, amely­ hez a megújult tartalom is igazodik. Reméljük, hogy az átala­kítás az Önök legnagyobb megelégedésére szolgál a jövőben is. Honlapunkról – www.adotanacsadoszaklap.hu – a JOG­ SZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl ­további, szerkeszthető segédleteket tölthet le. A kézirat lezárásának dátuma: 2015. április 25. Üdvözlettel:

Varga Szabolcs szerkesztő

1

Ennek keretében a nyilvános és közhiteles hatósá­ gi (cégbírósági és bírósági nyilvántartás, egyéni vállalkozók nyilvántartása) nyilvántartás, a NAV honlapján megtalálható adózói adatbázisok alapján megállapítható, hogy az üzleti partner lé­ tező adóalany-e, adószáma esetleg törlésre került-e. A hatósági nyilvántartásból, a NAV adatbázisból csak olyan információk szerezhetőek, amelyeket azok a lekérdezés időpontjában tartalmaznak. Az adóhatóság a vállalkozó számlabefogadóként tanúsított magatartását annak figyelembe vételé­ vel minősítheti, hogy a számla befogadásakor és azt megelőzően a számlakibocsátóra vonatkozóan a hatósági nyilvántartásból milyen adatokat sze­ rezhetett be. Például az adóhatóság semmiképpen sem marasztalhatja el a vállalkozást az áfalevonás elutasításával, ha ténylegesen megtörtént gazda­ sági eseményről törölt adószámú adózó által kiál­ lított, formailag megfelelő számla alapján vonta le az áfát, feltéve, hogy a hatósági nyilvántartásból a szerződés megkötésétől a számla befogadásáig el­ telt időszak alatt az adószám törléséről nem sze­ rezhetett tudomást. Nagy értékű, valamint rendszeresen felmerülő és összességében már jelentős értéket képviselő be­ szerzéseket megelőzően a vállalkozásnak már nem­ csak a legalapvetőbb ellenőrzéseket kell elvégeznie. A magyar bíróságok és az Európai Bíróság számos ítéletében leszögezte, hogy a számlabefogadó kö­ teles kellő körültekintéssel eljárni az adólevonási jog gyakorlása érdekében. E körbe sorolható beszerzés esetében álláspontom szerint a vállalkozásnak arra kell törekednie, hogy szerződéses kapcsolatot ne létesítsen olyan sze­ méllyel, akinél (amelynél) fennáll fiktív számla kiállításának lehetősége. Megítélésem szerint a vál­ lalkozás nem jár el megfelelően, ha kizárólag a számla befogadásakor végez el ellenőrzéseket ab­ ból a célból, hogy az áthárított áfát levonhatja-e vagy sem. 2

Ennek érdekében a vállalkozásnak ki kell alakítani egy ellenőrző rendszert annak érdekében, hogy ki­ szűrje azokat a vállalkozásokat, akik (amelyek) vé­ lelmezhetően nem jogszerűen, szabályszerűen foly­ tatják tevékenységüket. Ugyanis fennáll annak kockázata, hogy az adóhatóság az objektív fele­ lősség elvét érvényesíti a vállalkozás ellenőrzése során (a számlakibocsátó jogsértő magatartása ese­ tén a számlabefogadó adólevonási jogát vitatja). Ebből adódóan ilyen üzleti partnerrel gazdasági kapcsolat létesítése jelentős adókockázatot hordoz. Továbbá arra vonatkozó ellenőrzéseket is el kell végezni, hogy megállapíthatóak-e olyan körülmé­ nyek (lásd később), amelyek alapján fennállhat fiktív számla befogadásának veszélye. Ha már a szerződéses kapcsolat létrejött, akkor a teljesítés folyamatában is javasolt ezeket az ellen­ őrzéseket végrehajtani, különösen, ha a teljesítés a szerződés megkötését követően hosszabb időn ke­ resztül folyik, hiszen az üzleti partner működésé­ ben beállhatnak változások. Megítélésem szerint alapvető fontosságú, hogy a vállalkozás személyes kapcsolatot létesítsen és tartson fenn az üzleti partner képviseletére jo­ gosult személlyel, személyazonosságát ellenőrizze és képviseleti jogosultságát a szerződés megköté­ sétől az ügylet lezárásáig folyamatosan ellenőrizze. Ha a vállalkozás olyan személlyel/személyekkel köt szerződést, vagy korábban már megkötött szerző­ dést módosítja, aki(k) nem jogosult(ak) az adott szervezet képviseletére, akkor e személy(ek) saját nevében/nevükben vállalhat(nak) kötelezettségét, amely fiktív számla befogadását eredményezheti. Nagyon gyakran előfordul, hogy a vállalkozás olyan személytől fogad be számlát, amely a szer­ ződés megkötésének és/vagy a számlán feltüntetett gazdasági esemény teljesítésének időpontjában már végelszámolási, felszámolási eljárás alatt

állt, illetve a szerződés megkötése követően, de még a teljesítést megelőzően ilyen eljárás hatálya alá került. A végelszámolás, felszámolás alatt álló szervezet nevében a végelszámoló, felszámoló vagy az általa erre felhatalmazott személy járhat el. Ilyen helyzetek elkerülése érdekében a hatósági nyilvántartást, NAV adatbázisokat a teljesítés fo­ lyamatában is időszakonként (lehetőleg minél gyakrabban) meg kell vizsgálni, mivel abban új tények (pl. végelszámolás, felszámolás elrendelése, képviseletre jogosultak személyének változása) je­ lenhetnek meg. A fiktív számla befogadásának esélye lényegesen csökkenthető, ha a vállalkozás az üzleti partner számára kizárja, illetve korlátozza az alvállal­ko­ zó(k) igénybevételének lehetőségét, ugyanis ez­ zel az üzleti partner teljes mértékben, vagy részben saját maga köteles biztosítani a teljesítéshez szük­ séges munkaerőt. Ezáltal a vállalkozás számára el­ lenőrizhetővé válhat, hogy a teljesítésben résztvevő személyek az üzleti partnerrel valóban jogviszony­ ban állnak-e. Ha ettől az üzleti partner elzárkózik, akkor vélelmezhető, hogy a teljesítéshez szükséges személyi erőforrásokkal nem rendelkezik, így a tel­ jesítés sem részéről valósulna meg. Az alvállalkozók bevonhatóságának korlátozásával megakadályozható az alvállalkozói láncolat ki­ alakulása, amely önmagában is jelentős adó­ kockázatot hordoz. Például építőipari jellegű munka esetén a megrendelő a szerződéses feltéte­ lek között kiköti, hogy a fővállalkozó által bevont alvállalkozó további alvállalkozót már nem vonhat be. Természetesen ezzel akkor érhető el a kívánt eredmény, ha e szerződéses feltétel betartását a megrendelő a fővállalkozótól megköveteli, s tény­ legesen ellenőrzi is. Az alábbiakban felsorolt körülmények utalhat­ nak arra, hogy a vállalkozás számára az üzleti partner fiktív számlát állíthat ki:

– egyáltalán nem tett közzé beszámolót, vagy nem rendszeresen tett eleget közzétételi kötele­ zettségének; – az ügyletet a szokásostól eltérő módon, sajátos körülmények között bonyolítaná; – az általa értékesíteni kívánt termék, nyújtani kívánt szolgáltatás korábbi beszerzését (előállí­ tását), illetve jövőbeli beszerzési (előállítási) módját, folyamatát olyan módon ismerteti, amely nem kivitelezhető, nem életszerű, illetve ilyen jellegű információk közlését megtagadja, bár ez üzleti titok átadásával nem járna; – az eladásra felajánlott termék ára, a felkínált szolgáltatás díja jóval alacsonyabb a szokásosnál; – a képviselőként fellépő személy nem hajlandó személyazonosságát, képviseleti jogosultságát igazolni; – a képviseletre jogosult személy megbízottjaként fellépő személy ezen státusát alátámasztó hite­ les iratot nem mutat be, a képviseletre jogosult személlyel személyes kapcsolatot nem lehet fel­ venni; – képviselőként fellépő személy az általa képviselt szervezet által folytatott tevékenység tartalmá­ val (konkrétan milyen tevékenységeket végez­ nek), a működés körülményeivel (pl. hány főt alkalmaznak, őket milyen munkakörben fog­ lalkoztatják, hol vannak telephelyei, ott milyen tevékenységet végeznek) kapcsolatban ismere­ tekkel nem rendelkezik; – az adott szervezet nevében képviselőként fellépő személy nem rendelkezik olyan kompetenciák­ kal, amelyeket az elvégzendő tevékenység meg­ követelne, valamint elzárkózik attól, hogy azzal rendelkező személyt megnevezze, a szervezettel való jogviszonyának tényét és jogcímét igazolja; – az adott szervezet nevében képviselőként fel­ lépő személy elzárkózik attól, hogy a vállalkozás részére a teljesítés folyamatára, módjára, körül­ ményeire, az abban résztvevők személyére és jogállására (alkalmazott, megbízással foglalkoz­ tatott személy, alvállalkozó) vonatkozóan, ­üzleti titoknak nem tekinthető információkat adjon; 3

– a tevékenységben közreműködő személyek köre, státusa (alkalmazott, megbízással foglal­ koztatott személy, alvállalkozó), az általuk vég­ zett/végzendő tevékenység nem ismert, nem beazonosítható; – az üzleti partner a hatósági nyilvántartás sze­ rinti székhelyén, telephelyén megtalálható, de ott nem tapasztalhatók tényleges gazdasági ­tevékenység folytatására utaló körülmények; – a teljesítésbe bevonni kívánt/bevont alvállalko­ zó(ka)t nem hajlandó megnevezni, az alvállal­ kozói kapcsolat tényét és tartalmát alátámasztó szerződést (megrendelővel megismertetni nem kívánt részek elfedésével) nem hajlandó bemu­ tatni; – az ügylet teljesítése speciális személyi és tárgyi feltételeket követelne meg, s az üzleti partner ezek meglétét nem igazolja, illetve üzleti titok­ nak nem tekinthető érdemi információkat nem hajlandó adni azzal kapcsolatban, hogy ezeket hogyan fogja biztosítani; – olyan ügylet teljesítését vállalná, amelyet a be­ szerezhető információk (pl. közzétett beszá­ moló) alapján korábban egyáltalán nem folyta­ tott; – a teljesítéshez szükséges személyi és/vagy tárgyi feltételek megléte nem állapítható meg.

ART A becslés legfontosabb szabályai Írta: Dr. Kovács Ferenc adószakértő Az adóeljárási törvény több olyan esetkört ne­ vesít, mely során az ellenőrzés általános mód­ szerei szerint az adókötelezettség nem állapít­ ható meg. Ezért a jogszabály lehetővé teszi az adóhatóság számára a becslés alkalmazását, me­ 4

lyet az adóhatóság az elmúlt években elsősor­ ban az ún. vagyonosodási vizsgálatoknál alkal­ mazott. Jelen cikkben e módszer alapvető sza­ bályairól lesz szó. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. § (1) bekezdése alapján a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek meg­ felelő, a valós adó-, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A becslési eljárás lefolytatá­ sát azért rendeli el az adóhatóság, mert a ren­ delkezésre álló adatok alapján az adóalapot pontosan meghatározni nem lehet. A becslési eljárással nem lehet pontosan meghatározni azt, hogy az adózó bevételei, kiadásai milyen össze­ gűek voltak, ennek megfelelően nem lehet az adó­ alapot sem a tényleges állapotnak megfelelően megállapítani. A becslés csak valószínűsíteni tud­ ja az adóalapot, illetve költségvetési támogatás alapját. A valószínűsítés azt jelenti, hogy ellenkező bizonyításig a becslés alapján kidolgozott – bizo­ nyítékkal alátámasztott – adóalapot úgy kell te­ kinteni, mintha az ténylegesen a becsült összegben merült volna fel. Az Art. 108. § (2) bekezdése szerint az adóható­ ságnak azt kell bizonyítania, hogy a becslés al­ kalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, té­ nyek, körülmények, valamint a becslés során al­ kalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. Az adóhatóság az ellenőrzés során vizsgálja a jogszabályok betartását. Azt, hogy az adózó nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el, az adóhatóságnak kell bizonyítani, azaz a bi­ zonyítási teher az adóhatóságé. Ugyanúgy alakul ez a becslési eljárásban is. Azt, hogy a becslés fel­ tételei fennállnak, továbbá, hogy a becslés alap­ jául szolgáló adatok, tények, körülmények, vala­ mint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik, az adóhatóságnak kell bizonyítani.

A rendelkezés tehát egyértelműsíti, hogy mely fel­ tételeknek kell megfelelnie az adóhatóságnak, hogy a becslést alkalmazhassa. Ezek közül az első, hogy csak meghatározott esetkörökben van lehe­ tőség a becslésre, melyet az Art. 108. § (3) bekez­ dése tartalmazza. Ez a kérdés elsődleges fontos­ ságú, mivel a becslés alapján hozott adóhatósági határozat bírósági megtámadása esetén ez az első tisztázandó pont. E szerint becslés alkalmazható a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapítá­ sánál, b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alap­ ja nem állapítható meg, c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok szá­ ma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltéte­ lezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alap­ jának megállapítására, vagy d) ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta, e) ha az Art. 91/A. §-a szerint megkezdett ellen­ őrzés során az adóhatóság által kétségbe vont­ gazdasági események valódiságát és megtörtén­ tét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózó jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani. Az adóhatóság ellenőrzése során az adóalapot és a költségvetési támogatás alapját a rendelke­ zésre álló bizonylatok, nyilvántartások, köny­ vek alapján állapítja meg. A vizsgálat kitér arra, hogy az egyes bizonylatok, számlák szerinti össze­ gek költségként elszámolhatók-e, az eredmény megállapítása során milyen eredményt növelő vagy csökkentő tételek kerültek feltüntetésre stb. A legtöbb megállapítás abból adódik, hogy az adó­ zó az egyes tételeket helytelenül minősítette, és így az adóalapot nem valós összegben mutatta ki. A könyvek felülvizsgálata minden esetben alkal­ mazható, ha az adózó megfelelő bizonylatokkal

alátámasztotta az egyes tételeket. Ha azonban nem, vagy hiányosan állnak rendelkezésre a szám­ viteli előírásokban rögzített könyvek, nyilvántar­ tások, bizonylatok, és emiatt a könyvelés tételes felülvizsgálatával az adóalap és az adó kiszámítása megnyugtatóan nem ellenőrizhető, becslési eljá­ rást kell lefolytatni. A becslési eljárás során az adóhatóság a rendelke­ zésére álló valamennyi adat alapján logikai össze­ függésekkel határozza meg az adó és a költségve­ tési támogatás alapját. A becslés csak megközelítő eredményre vezet, az adóalapot csak megközelítő­ leg lehet meghatározni. Ezért a becslési eljárást csak kivételesen, a következő szigorúan körül­ határolt esetekben lehet végezni: ad.a) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tör­ vény rendelkezik arról, hogy a vagyonszer­ zés esetén az adózónak a törvényben meg­ határozott illetéket kell fizetnie. Az illeték alapjául a vagyonszerzés időpontjában fenn­ álló forgalmi értéket kell tekinteni. Ha a felek a forgalmi értéket nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, ille­ tőleg a bejelentett érték az illetékhivatal megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az illetékhivatal határoz­ za meg összehasonlító értékadatok – és egyéb rendelkezésre álló adatok, pl. az ille­ tékfizetésére kötelezett nyilatkozata, szemle stb. – alapján. ad.b) Becslési eljárás lefolytatásának van helye akkor is, ha az adó és a költségvetési támo­ gatás alapja nem állapítható meg. Az adó­ hatóság ellenőrzése során az adóalapot és a költségvetési támogatás alapját a rendelke­ zésre álló bizonylatok, nyilvántartások, könyvek alapján állapítja meg. Ha azonban nem, vagy hiányosan állnak rendelkezésre a számviteli előírásokban rögzített könyvek, nyilvántartások, bizonylatok, és emiatt a 5

könyvelés tételes felülvizsgálatával az adó­ alap és az adó kiszámítása megnyugtatóan nem ellenőrizhető, becslési eljárást kell le­ folytatni. A becslési eljárás során az adóha­ tóság a rendelkezésére álló valamennyi adat alapján logikai összefüggésekkel határozza meg az adó és a költségvetési támogatás alapját. ad.c) Becslési eljárásra kerül sor, ha az adóható­ ság a rendelkezésére álló adatok és az adózó adatainak összevetése után alaposan felté­ telezheti, hogy az adózó iratai nem alkal­ masak a valós adó, illetve költségvetési tá­ mogatás alapjának meghatározására. Az adóhatóság az adózót érintő valamennyi tudomására jutott adatot nyilvántartja. Így az ellenőrzés megkezdésekor a revizorok rendelkezésére állnak olyan információk, amelyek az adózó bevételeire, kiadásaira vonatkoznak. Ezek az adatok az adatszol­ gáltatás alapján benyújtott ún. kontrollin­ formációk vagy másik adózónál folytatott vizsgálat alapján állnak az adóhatóság ren­ delkezésére. Amennyiben ez alapján jelen­ tős eltérés tapasztalható, alkalmazható a becslés. Jelentősnek tekinthető adat, tény, körül­ mény különösen a számla (egyszerűsített számla), nyugta­kibocsátási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, iga­ zolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkozta­ tása, továbbá az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilat­ kozatok és az adott tevékenységre vonat­ kozóan szakértők által kidolgozott jövedel­ mezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok közötti lényeges elté­ rés. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, 6

nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni. A 108. § (3) bekezdésének c) pontja sze­rinti becslési feltétel annyiban speciális, hogy ez esetben az adózó könyvei, bevallásai, nyil­ vántartásai akár a legteljesebb szabályossá­ got és összhangot tükrözhetik, de az adó­ hatóság rendelkezésére álló egyéb informá­ ciók alapján ez kétségbe vonható. ad.d) A magánszemélyekre vonatkozó becslési feltételt részben az előző rendelkezések is tartalmazzák, új azonban a nyilatkozatra történő utalás. Itt nem elsősorban az adó­ ellenőrzés során tett nyilatkozatról van szó és nem is az Art. 48. §-a szerinti nyilatko­ zatról, hanem az 91. § szerinti, a bevallás kiegészítésére vonatkozó felhívással kapcso­ latos nyilatkozatról. ad.e) E rendelkezés a jövedelem (nyereség) mini­ mumot el nem érő vállalkozások ellenőrzé­ sével kapcsolatos. Az adóhatóság kockázat­ elemző program alapján, számítógépes úton egyes adókötelezettségek teljesítésének el­ lenőrzésére választja ki azokat az adózókat, amelyeknél (akiknél) alapos okkal feltehe­ tő, hogy a vállalkozási tevékenység kimuta­ tott eredménye a bevételek eltitkolásának vagy szabálytalan költségelszámolásnak a következménye. Az adóhatóság által kétség­ be vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás ér­ dekében merültek fel, az adózónak kell bi­ zonyítania. Amennyiben az egyes adóköte­ lezettségek teljesítésének ellenőrzése során az Art. 108. § (3) bekezdésének e) pontjá­ ban meghatározott feltételek teljesülnek, az adóhatóság az adóalapot, illetőleg az adót a bevallások utólagos ellenőrzése keretében, becsléssel állapítja meg.

Az Art. 108. § (5) bekezdése alapján a bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkoza­ tok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, lel­ tározással és más megfelelő módszerrel. Ez a becs­ lés ún. „általános” módszere. Amennyiben lehető­ ség van rá, fel kell használni a meglévő bizonyla­ tokat, adatokat, nyilvántartásokat, és az azokból nyert információkat logikai úton feldolgozva, az adóhatóság egyéb adataival összevetve kell megha­ tározni az adóalapot. Az adózó tevékenységétől függően helyszíni szemle, próbagyártás is elrendel­ hető. Az alkalmazott bizonyítási eszközt az adott esetben kell meghatározni. Bármilyen bizonyítási eszköz (azaz más megfelelő módszer) alkalmaz­ ható, mind az adóhatóság ellenőrzése, mind pedig az hatósági eljárás során. Az Art. 108. § (6) bekezdése alapján becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap megállapítására az előző bekezdés szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadá­ sokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem áll­ nak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezet­hető vissza. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. En­ nek során az azonos időszakban hasonló tevékeny­ séget, hasonló körülmények között folytató adó­ zók – magánszemély adózó esetében a munkavi­ szony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők – kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni. Ilyen esetben a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Ez az ún. összehasonlító becslés. Az összehasonlító becslés alkalmazásánál az azonos tevékenységet folytató, hasonló körülmények kö­ zött működő más vállalkozók kiválasztásánál alap­ vető és döntő viszonyítási alapot képezhetnek a megközelítően hasonló telephelyi, árubeszerzési,

forgalmazási, gépi kapacitásbeli adottságok, alkal­ mazottak száma stb. Az adózó a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést bizonyíthatja (itt tehát megfordul a bizonyítási teher), de az ellenbizonyításnak hitelt érdemlő adatokon (pl. utóbb fellelt okiraton) kell alapulnia. Ha az adózó ezen bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érin­ tett más adózónál – ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá és az ellenőrzés elrendelését e törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki – a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli és – a feltéte­ lek fennállása esetén – a kapcsolódó vizsgálat so­ rán a becslés szabályait alkalmazza. A becslés egyik speciális esetei az ún. vagyongya­ rapodással kapcsolatos ellenőrzések. Az Art. 109. § (1) bekezdése alapján ha az adóha­ tóság megállapítása szerint az adózó vagyongyara­ podásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a be­ vallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben – figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmek­ re is – az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szükség. Az adóhatóság az ilyen módon feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jö­ vedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongya­ rapodás forrásaként az adózó többévi eltitkolt jö­ vedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érin­ tett évek között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, és az adót az egyes években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott – ös�­

7

szevonás alá eső jövedelmekre vonatkozó – adó­ mértékkel állapítja meg. Ez esetben is igaz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Speciális szabály, hogy amennyiben az adózó nyilatkozata szerint a va­ gyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilván­ tartás jogerős bírósági vagy hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, vala­ mint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, jogerős hatósági, bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, fizetésiszámlakivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgál­ hatnak; az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizs­ gálatot csak ezen adatokra kiterjedően végezhet. Egyebekben az eljárásra e fejezet szabályait kell megfelelően alkalmazni. Közhiteles nyilvántartásnak az ingatlan-nyilván­ tartás, a földhasználati nyilvántartás, a zálogjogi nyilvántartás, a gépjármű-nyilvántartás, az úszó­ létesítmény-nyilvántartás, a légijármű-nyilvántar­ tás, a cégnyilvántartás, a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek mi­ nősülő nyilvántartás minősül. Az Art. 110. §-a az áfabecslésre tartalmaz speciális előírásokat. E szerint ha becslés alkalmazására az általános forgalmi adó megállapítása során kerül sor, bizonylatok hiányában az állami adóhatóság a) a fizetendő adót a tényleges eladási ár, b) a levonható adót a tényleges beszerzési ár, ezek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok szerint kalkulált ár, illetőleg a szokásos piaci ár és a vonatkozó adómérték alapján állapít­ ja meg. A levonható adót az adóhatóság becsléssel 8

abban az esetben állapítja meg, ha a bizonylatok hiányát természeti, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkező katasztrófa okozta. E becslés alkalmazása során – jellemzően bizony­ latok hiányában – az adóhatóság mind a fizeten­ dő, mind a levonható adót köteles meghatározni, feltéve, hogy az iratok, bizonylatok hiányát termé­ szeti, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló ok­ ból bekövetkező katasztrófa okozta (ennek hiá­ nyában kizárólag a fizetendő adót becsüli meg az adóhatóság). Ebbe a fogalomkörbe kizárólag a vis maior érthető, vagyis a különféle, az ember által elháríthatatlan külső ok, mint pl. a tűzeset, árvíz stb. Az elháríthatatlanság a joggyakorlat szerint akkor állapítható meg, ha a technika adott fejlett­ ségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel objektíve nem áll fenn a megelőzés lehetősége. Az adózónak minden lehetséges és cél­ ravezető intézkedést meg kell tennie a bizonylatok elvesztésének és megsemmisülésének elhárítására. Ha pedig ezt elmulasztja, az elháríthatatlanságra eredményesen nem hivatkozhat. Az adóhatóság­ nak így a kialakult gyakorlat szerint lehetősége van abban az esetben is megtagadni a levonási jog gya­ korlását, ha a bizonylatok megsemmisülése ugyan az adózó állítása szerint elháríthatatlan külső okra vezethető vissza, azonban az adóhatóság bizonyít­ ja, hogy az adózónak a körülményekhez képest lehetősége lett volna a bizonylatok megmentésére. Összefoglalva a fentieket, látható, hogy a becslés­ nél két fontos körülményt kell figyelnie az adózó­ nak, illetve képviselőjének. Egyrészt a becslés al­ kalmazásának feltételei fennállnak-e (szerepel-e az Art. 108. § felsorolásában), másrészt az adóható­ ság által alkalmazott módszer az adó alapját való­ színűsíti, vagyis azzal közelítően meghatározható a fizetendő adó. Amennyiben bármelyik feltétel nem áll fenn (ezt az adóhatóságnak kell bizonyí­ tania!), a becslés alkalmazása nem jogszerű, azt sikerrel támadhatja meg az adózó illetve annak képviselője.

JÁRULÉKOK

Az egészségügyi hozzájárulás százalékos mértékei és alapja:

Mit kell tudni az egészségügyi hozzájárulásról?

27% – a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) szerinti ös�­ szevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóalap (adóelőleg-alap) számításánál figyelembe vett jövedelem után,

Írta: Matlné Kisari Erika NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Ebben a cikkben a természetes személyeket ter­ helő egészségügyi hozzájárulás kötelezettség megállapítására vonatkozó szabályokat fogla­ lom össze. A cikk aktualitását biztosítja az a kö­ rülmény, hogy a természetes személyek a személyi jövedelemadóról szóló bevallásukban számol­ nak el a 2014. évben felmerült egészségügyi hozzájárulás kötelezettségükről is. A 1453-as számú bevallást 2015. május 20-áig kell benyúj­ tani. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho tv.) szabálya szerint a természetes személy egészségügyi hoz­ zájárulás kötelezettsége akkor merül fel, – ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy – a jövedelem tekintetében a kifizetőnek nincs adóelőleg/adó megállapítási kötelezettsége, il­ letve – ha a természetes személy olyan jövedelmet sze­ rez, amely jövedelem tekintetében az Eho tv. kötelezettként határozza meg. A kötelezettség további feltétele, hogy a természe­ tes személy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgál­ tatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerint belföldi státusszal is rendelkezzék. A külföldi előadóművész kötelezett­ ségére speciális szabályok vonatkoznak, amelynek ismertetésére nem térek ki és a cikk nem tartal­ mazza azokat a kötelezettségekre sem, melyeket a kifizetőnek le kell vonnia.

20% – a fizető-vendéglátó tevékenységet foly­ tató magánszemély a tételes átalányadó után, ha e tevékenység alapján a magán­ személy nem minősül a Tbj. szerinti egyéni vállalkozónak, 15% – az átalányadózó mezőgazdasági kister­ melő az átalányban megállapított jöve­ delme után, – a tételes költségelszámolást választó, egy­ szerűsített bevallási nyilatkozatot be­ nyújtó őstermelő a bevétel 5 százaléka után, 14% – a vállalkozásból kivont jövedelem [Szja tv. 68. §], – az értékpapír-kölcsönzésből származó jö­ vedelem [Szja tv. 65/A. §], – az osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja tv. 49/C. §], – az árfolyamnyereségből származó jövede­ lem [Szja tv. 67. §], – az ingatlan bérbeadásából [Szja tv. 16. § (1) bekezdés] származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes ös�­ szeg után, 6% – nem kifizetőtől származó kamat, tartós befektetési szerződés hozama után. 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás kötelezettséget teljesít a mezőgazdasági őstermelő, ha – az átalányban megállapított jövedelem kivé­ telével – az összevont adóalapba tartozó jövedelme 9

van. Szintén 27 százalékos kötelezettség merül fel, ha a természetes személy ingó vagy ingatlan érté­ kesítésből gazdasági tevékenysége révén szerez jö­ vedelmet. Példa: Az őstermelő 2014. évi jövedelme 2 millió forint. I–II. negyedévi adóelőleg alapja 0 fo­ rint volt. Az őstermelő bevétele szeptember hónapban meghaladta a 4 millió forintot, amelyből 1,5 millió forint jövedelme volt. A IV. negyedévben még 0,5 millió Ft jövede­ lemre tett szert. 2013. évi bevétele alapján 2014-ben a minimálbér alapján fizette a já­ rulékait. Az Eho tv. rendelkezése szerint mentes az egészségügyi hozzájárulás alól az a jövedelem, amely a Tbj. szerint járulék alapját képezi, a szociális hozzájárulási adó alapját képezi, vagy az Szja tv. alapján adómentes, vagy nem kell a jövedelemszámítás során figyelembe venni. Ez a mentesség a mezőgazdasági őstermelőre is vonatkozik addig az ősszegig, amely után járulékot fizetett. Az őstermelő egészségügyi hozzájárulás alapját csökkenteni kell a járu­ lékalappal (1 218 000 Ft). Az őstermelőnek a III. negyedévi egész­ségügyi hozzájárulás-előleg kötelezettsége 158 355 Ft volt. Éves kötelezettség: 2 000 000 – 1 218 000 = 782 000 × 27% = 211 140 Ft. Az őstermelő által fizetendő kötelezettség: 52 785 Ft. Az Eho tv. alkalmazásában nem minősül kifize­ tőnek – az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár a tag kilépése, illetőleg a várakozási idő letelte után 10

a tag részére teljesített adóköteles pénztári ki­ fizetés, – a számlavezető a nyugdíj-előtakarékossági szám­ lákról szóló törvényben meghatározott számla­ tulajdonos részére kifizetett, egyéb jövedelem­ nek minősülő összeg tekintetében, – az önkéntes egészségpénztár és az önkéntes ön­ segélyező pénztár a jogosulatlanul igénybe vett pénztári szolgáltatás esetén, – az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár a ma­ gánszemély javára jóváírt támogatói adomány tekintetében, – a biztosító az Szja tv. 28. § (2) bekezdése sze­ rinti jövedelem esetében. Példák: Gyakori eset, hogy az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár a kötelező várakozási idő el­ telte után, de még a természetes személy nyugdíjba vonulása előtt a tagsági jogviszony megszüntetése miatt teljesít kifizetést. Ez a nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő összeg a természetes személy tekintetében egyéb ­jövedelemként válik adókötelessé, melyből a kifizető az adóelőleget köteles levonni. Tekintettel arra, hogy a pénztár ebben az eset­ ben nem minősül kifizetőnek a 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás megfizetésére a ma­ gánszemély kötelezett, amit költségként nem számolhat el. Ilyen esetben a jövedelem meg­ állapítása során a pénztárnak alkalmazni kell az ún. 78 százalékos szabályt, azaz a személyi jövedelemadó alapjának megállapításakor a jövedelem 78 százalékát kell figyelembe ­venni és egyben ez az összeg lesz az egészségügyi hozzájárulás alapja is. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár a ma­ gánszemély számláján támogatói adományt írt jóvá. A támogatói adomány szintén egyéb jövedelem, a biztosítópénztár a támogatói

adomány tekintetében nem minősül kifizető­ nek és nem terheli adóelőleg megállapítási kötelezettség sem. A magánszemélynek a sze­ mélyi jövedelemadó bevallás keretében kell megállapítania az őt terhelő személyi jövede­ lemadót és egészségügyi hozzájárulást. A kö­ telezettségek alapja ez esetben is a jövedelem 78 százaléka. Az egészségügyi hozzájárulás rendszerében egyet­ len olyan mértékű kötelezettség van, amely nem korlátlanul érvényesül: ez pedig a 14 százalékos kötelezettség. A természetes személy a korábban ismertetett jövedelmei után addig köteles meg­ fizetni az egészségügyi hozzájárulást, amíg a biz­ tosítási jogviszonyában a megfizetett természet­ beni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról ­szóló 2005. évi CXX. törvény alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, a megfizetett egészség­ ügyi szolgáltatási járulék (együtt: egészségbiztosí­ tási járulék) valamint az általa megfizetett 14 száza­ lékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötven­ ezer forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fize­tési felső határ). Példák: A természetes személy 2014-ben 300 000 Ft egészségbiztosítási járulékot fizetett. Az adó­ évben magánszemélynek adta bérbe ingatla­ nát bevétele 1 500 000 Ft volt, amellyel szemben 200 000 Ft költséget számolt el. Az 1 300 000 Ft jövedelme után 182 000 Ft egészségügyi hozzájárulás kötelezettsége ke­ letkezne, de a hozzájárulás-fizetési felső határ figyelembevételével 150 000 Ft-ot kell az adóévben megfizetnie.

Arra is ügyelni kell, hogy ingatlan bérbeadása esetén a 14 százalékos kötelezettség abban az esetben merül fel, ha az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelem az 1 millió forintot meg­ haladja. A kötelezettség alapjaként a teljes összeget és nem csak az 1 millió forintot meg­ haladó összeget kell számba venni, és nincs jelentősége annak sem, hogy a bérbeadási te­ vékenység az adóév teljes időtartama alatt, vagy annak csak töredékében valósult meg. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az adóévben kivétet nem realizált, ezért nyugdíjjárulékot nem fizetett, vállal­ kozói tevékenységével összefüggésben össze­ sen 81 720 Ft. egészségügyi szolgáltatási ­járulékot fizetett. Vállalkozói osztalékalapja 2 millió forint. A 2 millió forint után 280 000 Ft egészség­ ügyi hozzájárulást kell bevallania és meg­ fizetnie. A 14 százalékos mértékű kötelezettség alapjának megállapításakor nem alkalmazható a 78 százalé­ kos szabály, mert annak alkalmazhatósága csak a 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás kötele­ zettséghez kötődik és csak akkor, ha az egészség­ ügyi hozzájárulás költségként nem számolható el. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben az egészségügyi hozzájárulás költségként elszámolható, de a ter­ mészetes személy nem számolja el, a 78 százalékos szabály alkalmazása nem jöhet szóba. A hozzájárulás-fizetési felső határ számítása során ügyelni kell arra, hogy csak a ténylegesen meg­ fizetett egészségbiztosítási járulék vehető számba. Abban az esetben, ha a természetes személy a csa­ ládi járulékkedvezmény érvényesítése miatt nem fizetett egészségbiztosítási járulékot, azt a felső ha­ tár számítása során nem veheti figyelembe.

11

SZJA Tudnivalók a személyi jövedelemadó bevallásról Írta: dr. Székely Zsuzsanna NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály A személyi jövedelemadó bevallás benyújtásának határideje azon magánszemélyek részére, akik nem egyéni vállalkozók és nem kötelesek áfa fizetésére, 2015. május 20. Főszabály szerint a magán­ személy minden jövedelme adóköteles, így a sze­ mélyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben (Szja tv.) meghatározott kivételeket leszámítva mindenkinek bevallást kell benyújta­ nia, aki 2014-ben jövedelmet szerzett. Az adót adóévenként be kell vallani. A magán­ személy bevallási kötelezettségét önadózással vagy munkáltatói adómegállapítás révén teljesít­ heti. Önadózás esetén májusban adónyilatkozat (1453ADO) vagy adóhatósági közreműködés nél­ kül készített adóbevallás (1453) benyújtására van lehetősége a magánszemélynek. Az érintettek a bevallást többféle módon is be­ nyújthatják. Azok, akik a korábbi évben papír alapú nyomtatványt töltöttek ki, azok részére az adóhatóság az idén is kiküldte a nyomtatványt, és ezt kitöltve is tudják teljesíteni bevallási kötele­ zettségüket. Aki tavaly a NAV internetes oldaláról letöltött program segítségével töltötte ki az szja bevallást, attól a NAV idén is így várja, és részükre már nem küldi ki a nyomtatványt. A kitöltést segítő prog­ ram letölthető a NAV internetes oldaláról: http://nav.gov.hu/nav/letoltesek/ nyomtatvanykitolto_programok/ nyomtatvanykitolto_programok_nav/ bevallasok/1453.html 12

A benyújtandó szja bevallás pontos megnevezése: „1453. számú Bevallás a 2014. évre a személyi jö­ vedelemadó, járulék, különadó, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás, az egészségügyi hoz­ zájárulás kötelezettségről mindezek helyesbítésé­ ről, önellenőrzéséről”. A program segítségével elkészített bevallás kinyom­ tatás után postán is elküldhető, de az ügyfélkapu útján elektronikusan is el lehet juttatni a NAV ­részére. A „klasszikus nyomtatvány” csak postán vagy személyesen juttatható el az adóhatósághoz.

Adónyilatkozat Az adónyilatkozat azok számára egyszerűsítheti le az adóbevallás elkészítésének folyamatát, akinek az adóévben csak munkaviszonyból származott jövedelme, és az adóelőleget a munkáltató év köz­ ben pontosan levonta (a különbözet az ezer forin­ tot nem haladja meg). Az adónyilatkozat kizárólag a következő adatokat tartalmazza: – a természetes személyazonosító adatokat, a lak­ címet és az adóazonosító jelet, – a magánszemély családi kedvezménnyel nem csökkentett összevont adóalapjának és vala­ mennyi, bevallási kötelezettséggel járó külön adózó jövedelmének együttes összegét, – az adózó személyi jövedelemadó-kötelezettségét, – a levont személyi jövedelemadó és adóelőleg együttes összegét. Lényeges, hogy ha az adóelőleget megállapító munkáltató, a kifizető által megállapítható felté­ telek fennállnak, az adóelőleget megállapító mun­ káltató, a kifizető által kiadott összesített igazo­ láson kötelezően tájékoztatja a magánszemélyt, hogy a bevételre vonatkozóan adónyilatkozatot adhat. Ha a munkáltató, kifizető rendelkezésére álló adatok alapján a magánszemély az adóévre nem választhatja az adónyilatkozatot, erről a ki­ adott összesített igazoláson kötelezően tájékoz­ tatni kell a magánszemélyt.

Mikor nem kell bevallást benyújtani? Nem kell a magánszemélynek bevallást benyújtani, ha az adóévben egyáltalán nem szerzett bevételt, vagy kizárólag olyan bevételt szerzett, amelyet nem kell bevallania. Nem kell bevallani azt a bevételt, – amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, – amely ingó vagyontárgy átruházásából szárma­ zik, és az éves összege nem haladja meg a 600 ezer forintot, vagy az abból megállapított összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot, – amely ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog gyakorlásának átengedéséből, e jogról való lemondásból származik, ha abból jövedelem nem keletkezik, – amely után a személyi jövedelemadó megfize­ tésére a kifizető kötelezett, – amely kamatjövedelemnek minősül, és abból a kifizető az adót levonta, – amely pénzbeli nyereménynek [Szja tv. 76. § (2) bekezdés] minősül, – amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján Magyarországon nem adóztatható, – amelyet külön törvény rendelkezése szerint nem kell bevallani.

Új elemek a bevallásban Családi járulékkedvezmény A családi járulékkedvezmény igénybevételére 2014. évben volt először lehetőség. Bevezetésével az a magánszemély, aki a családi adókedvezményt teljes mértékben nem tudta igénybe venni az fennmaradó kedvezményt az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék terhére veheti igénybe. A 2014ben igénybevett családi járulékkedvezményt a 1453. számú bevallásban kell először bevallani. A családi kedvezményt érvényesítő magánszemély az összevont adóalapját a családi kedvezménnyel csökkenti. Kedvezményezett eltartottanként és

jogosultsági hónaponként egy és kettő eltartott esetén 62 500 Ft-tal, három és minden további eltartott esetén 206 250 Ft-tal csökkenthető az összevont adóalap. Az Szja tv. szerinti családi kedvezmény érvényesí­ tésére jogosult biztosított és – közös érvényesítés vagy megosztás esetén – a biztosított házastársa, élettársa családi járulékkedvezményre jogosult ab­ ban az esetben, ha a kedvezmény összege meg­ haladja az összevont adóalapot. A családi járulék­ kedvezmény csökkenti a biztosított által fizetendő természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járu­ lék és nyugdíjjárulék együttes összegét. A gyermekek után járó szja és járulékkedvezmény igénybevételének feltétele a 1453-03-as lapon az eltartottakra vonatkozó adatok kitöltése. Fel kell sorolni az eltartottak/kedvezményezett eltartottak nevét, adóazonosítóját, ennek hiányában szemé­ lyes adatait. A kedvezménykeret pontos meghatá­ rozása érdekében a gyermekek (eltartottak) kódját hónapokra bontva kell meghatározni. Ezen a la­ pon lehet nyilatkozatot tenni a várandósságról is. Abban az esetben, ha a kedvezményt a magánsze­ mély házastársával közösen érvényesíti vagy élet­ társával megosztja erről a tényről is nyilatkozni kell a 1453-03-as lapján. A családi kedvezmény és járulékkedvezmény el­ számolására a 1453-A lap 19-30. sorai szolgálnak. A családi járulékkedvezmény évközi érvényesítése esetén a házastárs vagy élettárs által igénybevett családi kedvezmény, járulékkedvezmény adatait is figyelembe kell venni a 1453-A lap 20. sorában fel is kell tüntetni. Rendelkezés a nyugdíjbiztosításról 2014. január 1-től változtak az Szja tv. rendelke­ zésre vonatkozó szabályai. A módosítás nyomán 2015-ben először rendelkezhet a 2014. évről be­ nyújtott bevallásban a nyugdíjbiztosítás szerződő­ je nyugdíjbiztosítása javára. 13

Természetesen továbbra is rendelkezhet az önkén­ tes kölcsönös biztosító pénztár magánszemély tag­ ja és a nyugdíj-előtakarékossági számla-tulajdonos magánszemély. A magánszemély bevallásában önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár, önkéntes kölcsönös egészségpénztár vagy önsegélyező pénztár részére rendelkezhet, a tagsági viszonyára tekintettel befizetett összeg, va­ lamint az egyéni számláján jóváírt, Szja tv. szerint az adóévben megszerzett egyéb jövedelmének mi­ nősülő összeg együttes értékének 20 százalékáról. Az önkéntes pénztári tagnak lehetősége van arra, hogy az egyéni egészségszámla követelésének meg­ határozott, elkülönített részét a rendelkezéstől számított két évre lekösse. Ez a lekötés szintén a rendelkezés alapjául szolgál. A lekötött számlakö­ vetelés 10 százalékának megfelelő összeg átutalá­ sáról lehet rendelkezni. Prevenciós szolgáltatás igénybevételekor az egész­ ségpénztári egyéni számlájáról az adóévben kifize­ tett ellenérték 10 százalékának megfelelő összeg átutalásáról lehet rendelkezni. A nyugdíj-előtakarékossági számlatulajdonos ma­ gánszemély az adóbevallásában tett nyilatkozat alapján rendelkezhet az adóévben általa nyugdíjelőtakarékossági számlára befizetett összeg 20 szá­ zalékának, de legfeljebb az adóévben 100 ezer forintnak az összevont adóalapja adójának az adó­ kedvezmények levonása után fennmaradó részéből történő átutalásáról. Akik 2020. január 1. után töltik be az öregségi nyugdíjkorhatárt, maximálisan 130 ezer forint átutalásáról rendelkezhetnek. A nyugdíjbiztosítási szerződés szerződője adóbe­ vallásában rendelkezhet az összevont adóalap adó­ jának az adókedvezmények levonása után fennma­ radó részéből meghatározott összegek átutalásáról. 14

A nyugdíjbiztosítási szerződésre rendelkezni az adóévben szerződőként befizetett összeg 20 száza­ lékáról, de legfeljebb az adóévben 130 ezer fo­ rintról lehet. Szerződőként befizetett összeg: a kifizetőnek nem minősülő más személy által fize­ tett adómentes bevételnek minősülő összeg, vagy az összevont adóalapba tartozó jövedelemként adóköteles díj is. Az alapbiztosításhoz kötött ki­ egészítő biztosításra befizetett összeg alapján nyug­ díjbiztosítási nyilatkozat nem tehető. Lényeges, hogy más EGT-államban letelepedett biztosítóval kötött nyugdíjbiztosításra megfizetett összeg alapján is lehet nyugdíjbiztosítási rendelke­ zést tenni. A nyugdíjbiztosítás fogalmát a Szja tv. 3. § 93. pontja határozza meg. Kizárólag az a biztosítási szerződés tekinthető nyugdíjbiztosításnak, ame­ lyik a nyugdíjbiztosítási fogalomban felsorolt mind a négy biztosítási esemény bármelyikének bekövetkezésekor kiváltja a biztosító szolgáltatá­ sát. Nem minősülnek nyugdíjbiztosításnak az olyan biztosítások, amelyek ettől eltérő mértékben határozzák meg a biztosítási eseményeket. További feltétel, hogy a szerződés létrejöttétől a biztosító biztosítási eseményre tekintettel történő teljesítéséig legalább 10 év teljen el, de ez alól a feltétel alól kivétel a biztosított halála, rokkanttá válása, rehabilitációs ellátásra való jogosultsága, valamint járadékszolgáltatása. Főszabály szerint az a magánszemély tehet nyug­ díjbiztosítási nyilatkozatot, aki a nyilatkozattétel időpontjában nyugdíjbiztosítási szerződéssel ren­ delkezik. Kivételt képez az az eset, amikor a magánszemély a rendelkezés idején azért nem rendelkezik nyug­ díjbiztosítási szerződéssel, mert részére a nyugdíj­ szolgáltatást teljesítették.

A nyugdíjbiztosítási nyilatkozat a biztosító által kiadott igazolás alapján tehető meg, amely tartal­ mazza a rendelkezési jogosultság alapjául szolgáló összeget, a megjelölt biztosító nevét, pénzforgalmi számlaszámát és a nyugdíjbiztosítási szerződés egyedi azonosító számát (szerződésszámát). Több biztosítóval kötött szerződés esetén is csak egy biztosító jelölhető meg. A biztosítási szerződésre befizetett és a biztosító részére utalandó összeget a 1453-02-es lapon a III. blokkban a 144–145. sorokban kell feltüntetni. A szerződésszámot a 148. sorban kell feltüntetni.

Egyéb adónemek az szja bevallásban Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (Ekho) Annak a magánszemélynek, aki 2014-ben vala­ mely jövedelmével kapcsolatban az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást választotta, és erre vonatkozóan a kifizetőnek írásbeli nyilatkozatot tett, ezen jövedelmét a 1453. számú bevallás 0801-es lapon kell bevallani. A1453-08-02-es lapot abban az esetben kell ki­ töltenie az érintett magánszemélynek, ha az ekho megfizetését a kifizetőtől átvállalta. Egészségügyi hozzájárulás (Eho) Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvényben meghatározott esetekben a ma­ gánszemély kötelezett az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére, ha a jövedelem nem kifizetőtől szár­ mazik, vagy a kifizető az adót, adóelőleget nem köteles megállapítani. Ehofizetési kötelezettség felmerülhet bizonyos esetekben, pl: a kamat, az osztalék, az árfolyamnyereség, az értékpapírköcsönzés, vállalkozásból kivont, valamint a bér­ beadásból származó egymillió forintot meghaladó jövedelemmel kapcsolatban.

Különadó A 1453-07-es lapon kell bevallani az egyes gazda­ sági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásá­ ról illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. tör­ vényben meghatározott a magánszemély egyes jövedelmeit terhelő különadót. Ezt a lapot annak kell kitöltenie, aki 2014-ben munkaviszonya megszűnésére tekintettel olyan bevételhez jutott, amely után 75%-os különadó fizetésére köte­ lezett.

Végezetül néhány fontos információ Visszaigényelhető adó esetén meg kell adni a be­ vallásban a magánszemély döntésétől függően a postai címet, vagy egy bankszámlaszámot, ahová az adóhatóság a kérdéses összeget ki tudja utalni. Ezek hiányában a pénz az adófolyószámlán marad, és külön nyomtatvány benyújtásával lehet kérni annak kiutalását. A pótlékmentes részletfizetés lehetősége nyitva áll azon adózók előtt, akik 150 000 forintot meg nem haladó összegű fizetendő adót állapítanak meg be­ vallásukban. A részletfizetés kérését a bevallás „C” lapján a 71. sorban kell jelölni. A részletfizetés maxi­mális időtartama hat hónap. Az aktuális rész­ let elmaradása esetén a részletfizetési lehetőség érvényét veszti és a tartozás egy összegben válik esedékessé. A bevallást alá kell írni, mert anélkül érvényte­ len. Aki az aláírást elmulasztja, az számítson rá, hogy ezt az adóhatóság épületében személyesen tudja csak pótolni. A cikk az szja bevallás kitöltésével kapcsolatos leg­ fontosabb információra kívánja felhívni az olvasók figyelmét, de terjedelmi korlátok miatt nem teljes részletességgel. A bevallás kitöltéséhez nélkülözhe­ tetlen a kitöltési útmutató ismerete is.

15

OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES ­TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az adózás­ sal kapcsolatos kérdését [email protected] e-mail címen várjuk.

Reprezentáció adózása Kérdés 2014. január elsejétől a reprezentáció a dologi kiadásokból átkerült a K123. Egyéb külső személyi juttatások rovatba. Viszont a reprezentációt továbbra is ÁFA-tartalmú számlák adják (pl.: pogácsa, kávé, üdítő vásárlása stb). A kérdésem a következő: – Az általunk használt Eper program nem enged ÁFA sort felvinni a reprezentációhoz, ami érthető is, hiszen személyi jellegű kiadásról van szó. Ennek alapján a számla nettó értékét kell csak felvinni, mint repi, vagy a bruttó értéket? Ha a nettó értéket, akkor mit csinálok az ÁFA-résszel?

Az E-AdóTanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szak­cikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véle­ ményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében ­személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez ve­ zethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.

16

– További kérdésem, hogy a KIR számfejtési rendszerbe a nettó vagy bruttó részt kell-e feladni, melyik után kell adózni? Válasz A reprezentációval vagy üzleti ajándékkal kapcso­ latban fizetendő előzetesen felszámított általános forgalmi adó számviteli elszámolása nem válto­ zott, eddig is az alaptól külön, más főkönyvi szám­ lán kerül lekönyvelésre, tehát ennek elszámolása során a költségvetési számvitelben a K351. Műkö­ dési célú előzetesen felszámított általános forgalmi adó  rovatnál leírtak alapján kell eljárni. Így a K123. Egyéb külső személyi juttatások rovaton kell elszámolni a számla nettó értékét, az áfáját a K351. Működési célú előzetesen felszámított álta­ lános forgalmi adó rovaton és a kapcsolódó fize­tési kötelezettségeket (Munkáltatót terhelő SZJA és EHO) pedig a K2. MUNKAADÓKAT TERHE­ LŐ JÁRULÉKOK ÉS SZOCIÁLIS HOZZÁJÁ­ RULÁSI ADÓ rovaton. A KIR3-ban  a bruttó részből kiindulva kell a „fel­ adást” elkészíteni

E-AdóTanácsadó Szakmai Folyóirat XI. évfolyam, 5. szám, 2015. március Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Budapest, Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs HU ISSN 2064-4736 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917 E-mail: [email protected] Internet: www.forum-media.hu Tördelés: M. C. Direct Kft. Nyomdai kivitelezés: Stanctechnik Kft.