Társadalombiztosítási ismeretek. Összeállította: Forgó Györgyné 2014

Társadalombiztosítási ismeretek

Összeállította: Forgó Györgyné

2014.

1

Ajánlás

A „Társadalombiztosítási ismeretek” kiadvány a magyar társadalombiztosítás rendszerét alapjaiban mutatja be, ismertetve kialakulásának történetét és bemutatva helyét a szociálpolitika intézményrendszerében. Kiadvány elsődleges célja, hogy tankönyvként funkcionálva elősegítse a sikeres vizsga letételét, ezen túl pedig a szociálpolitika területén dolgozók, (dolgozni szándékozók) számára is hasznosítható kiadványként funkcionáljon.

2014. november

Forgó Györgyné

2

1.Társadalombiztosítás története A társadalombiztosítás a szociálpolitika része, a szociális biztonsághoz való jog legjelentősebb garanciája. A társadalombiztosítás keretében kell gondoskodni azokról, akik a nyugdíjkorhatárt elérték, betegek, rokkantak, özvegyen és árván maradtak. A társadalombiztosítás egy társadalmi kockázatközösség, amelyben a részvétel kötelező. Alapvetően ez a részvétel és az arányos közteherviselés alapozza meg az ellátásra való jogosultságot is. Az ellátások pénzügyi fedezetének megteremtése alapvetően a biztosítottak és a számukra kifizetést teljesítő foglalkoztatók feladata. Ezért a társadalombiztosítási ellátásokra kizárólag azok jogosultak, akik járulékfizetési kötelezettségüknek eleget tettek. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátások általában a biztosított járulékfizetése alapjául szolgáló jövedelemmel arányosak. Társadalombiztosítás története során három szakaszt lehet elkülöníteni. Kezdeti, a paternalizmus korszakára magánjótékonyság és a szegényeknek nyújtott közsegély volt jellemző. A második szakasz az egyéni biztosítási elvre épülő társadalombiztosítási szakasz: munkások társpénztárai közalkalmazottak, magánalkalmazottak nyugdíj és betegségbiztosítási rendszereinek kialakulása. A harmadik szakaszra jellemzőek a megelőzés és az univerzalizmus elvei, szélesedik a szolgáltatások köre, az egyének és családok életminőségének szinten tartása érdekében. Ezek a szakaszok nem válnak el élesen, egy adott országban több szakasz is jelen lehet egyszerre. 1. 1. Társadalombiztosítás a XVII – XIX. században Magyarországon a történelem korai időszakában találhatók önsegélyezési próbálkozások, amelyek megelőzték a szélesebb rétegeket érintő kötelező betegségi biztosítás kialakulását. A bányamunkás önsegélyező tevékenysége az egyházak ösztönzésére, az egyházak kezelésén belül bontakozott ki, önkéntes adományaikból (elsősorban beteg, idős, munkaképtelen) társaikat, hozzátartozóikat támogatták. A középkorban az elesettek és betegek gondozását az egyház vállalta. Szerzetesrendek kórházakat építettek. Az ipar kialakulásával megjelent az önsegélyezés gyakorlata is nagyobb bányák mellett ún. bánya-társpénztárak alakultak. Magyarországon az első ismert társládát Thurzó János bányájában vezették be. A társládák pénzügyi alapjait a munkásoktól levont járulékok és a munkaadók hozzájárulásai képezték. Betegség esetén pénzt, illetve gyógyszersegélyt nyújtott, orvosi költségek térítésére, munkaképtelenség esetén nyugellátást vagy végkielégítést biztosított, továbbá hozzátartozók (özvegy, árva) segélyezés, valamint temetési költségekhez nyújtott segítség lehetősége. Az ipari fejlődéssel párhuzamosan szerveződtek - elsősorban a veszélyes ágazatokban (kohászat) - az iparági segélypénztárak. A kölcsönös támogatás alapelvén nyugvó munkásegyletek közül egyik legrégibb az 1846-nan alakult Budapesti Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápoló , Egyesület. A legelső jogszabály, amely a megbetegedett alkalmazott helyzetével foglalkozik, az 1840. évi XVI. törvénycikk. Ez arról rendelkezik, hogy az alkalmazott" ápolást követelhet" betegsége esetére. 1870-ben alakult meg az Általános Munkásbetegsegélyező és Rokkant Pénztár, amely a magyar társadalombiztosítás ősének tekinthető. Célja: "hogy a munkás betegségében illően segélyeztessék rokkantsága esetén fenntartassák, halála esetén temetkezési járulékot biztosítson családjának. " A kötelező társadalombiztosítás bevezetésénél Magyarországnak mintájául a Németországban 1883-ban, majd Ausztriában 1888-ban meghozott kötelező betegségi biztosításról szóló 3

törvény szolgált. Az ipari munkások és gyári alkalmazottak betegség esetére kötelező biztosítását a világon harmadikként az 1891. évi XIV. törvény mondta ki. Ezzel megvetette a magyar társadalombiztosítás alapját. A járulék egyharmadát a munkaadó, kétharmadát a munkavállaló fizette. A munkáltató a biztosításra kötelezett alkalmazottját a munkába állástól számított nyolc napon belül köteles volt bejelenteni. Amennyiben ezt elmulasztotta és a munkavállaló megbetegedett, minden költséget a munkáltatónak kellett megfizetnie. A törvény végrehajtása érdekében a kereskedelemügyi miniszter rendeletet adott ki 1892-ben, Kerületi Betegsegélyező Pénztárak létrehozására. A törvény értelmében minden munkavállalót itt kellett biztosítani, akinek más pénztárnál még nem volt biztosítása. Szabályozta a törvény az önkéntes biztosítás lehetőségeit is. Ekkor még kimaradtak a kötelező biztosításból a mezőgazdasági munkások, akiknek balesetbiztosításáról később rendelkezett az 1900. évi XVI. törvény. 1. 2 A XX. Század magyar társadalombiztosítása Az 1900. évi XIV. törvénycikk létrehozta az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélyező pénztárat. Itt tag lehetett minden munkásigazolvánnyal rendelkező gazdasági cseléd, mezőgazdaságban dolgozó, 14 éves kort betöltött, de a 35 év alatti személy. A törvény reformjára 1907-ben került sor. Az 1907. évi XIX. törvénycikk célja a központosítás bevezetése, a széttagolt nemzet egyesítése, valamint a balesetbiztosítás megoldása volt. Az új rendszer hatékonyabb volt a korábbiaknál, de a gazdasági válság miatt befizetési nehézségek folyamatos hiányt okoztak. Az 1920-as évek válsága a figyelmet ismét a társadalombiztosítás felé terelte. 1926-ra készült el egy betegségi- és balesetbiztosítási reform előterjesztés. Az elfogadott törvény az 1927. évi XXI. törvénycikk egységesítette a balesetiés betegbiztosítás szabályait. Tovább bővült a biztosítottak köre. Az 1928. évi XL. törvény létrehozta az Országos Társadalombiztosítási Intézetet (OTI). Feladatát központi és helyi szervei útján végezte. Külön betegbiztosítási intézete volt az Államvasutaknak, bánya-társpénztáraknak, Dohányjövedéknek, Postának, a Magyar Hajózási Alkalmazottaknak és a magánalkalmazottaknak (MABI). Ugyancsak e törvény vezette be Magyarországon a kötelező öregségi-, rokkantsági-, özvegységi- és árvasági biztosítást. A gazdasági válság idején (1928-1933) a gazdasági bajok orvoslását részben a társadalombiztosítási szolgáltatások csökkentésével próbálták elérni. Törekvés volt a kötelező biztosítás megszűntetésére, a járulékterhek munkavállalókra való terhelésére. Nőtt a társadalombiztosítás hiánya. Csökkent a táppénz összege. Az öregségi biztosításban 1936. szeptember l-je fordulópont volt Magyarországon. Az első folyósítások ezután kezdődtek azok számára, akik legalább 400 heti járulékfizetéssel és betöltött 65 évvel rendelkeztek. Az öregségi biztosításba bevontak köre fokról-fokra bővült, 1938-ig a mezőgazdasági dolgozók nyugdíjbiztosítására is lehetőség nyílott. 1945-ben, a II. világháború után, amikor a bismarcki rendszer kiteljesedett, újabb önkormányzati szakasz kezdődött a társadalombiztosításban. 1945-47-ben Európa legsikeresebb társadalombiztosítási rendszere működött Magyarországon. 1948-tól bővítették a biztosítottak körét, amellyel megoldották a szövetkezeti tagok és a kisipari szövetkezeti tagok biztosítását is végre. 1945-50. között fokozatosan megszűntek azok az önálló társadalombiztosítási intézetek, 4

amelyek a korábbi évtizedekben a különböző foglalkozási ágak és munkavállaló csoportok társadalombiztosítását felvállalták, majd 1950-ben, amikor megalakult a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK). A nyugdíjrendszer fejlődését az egységes 1950. évi 36. törvényerejű rendelet, majd 1954. évi 28. törvényerejű rendelet biztosította. A két biztosítóintézetet egyesítették, az új SZOT irányításával, az igazgatási feladatokat a szakszervezet látta el, majd a száz főnél több biztosítottat foglalkoztató munkahelyek létrehozták a társadalombiztosítási kifizetőhelyeket. Az 1951. évi XXX. tv. az első egységes nyugdíjtörvény hazánkban. Minimálisan 10 év szolgálati időt követelt meg, a legkorábban a 60. életév betöltése után lehetett nyugdíjba vonulni, törzsnyugdíjat biztosított, amely a megelőző 12 hónapban elért átlagkereset 15%-át jelentette és bonus járt a többletévekre, ha a jogosult korhatár után ment nyugdíjba. Jelentős eredménye volt a törvénynek, hogy megszüntette a járulékok mértéke között a korai időktől meglévő, a foglalkozás veszélyességi foka szerinti különbségtételt. Az 1954. évi 28. sz. törvényerejű rendelet, a második egységes nyugdíjtörvény szerint 10 évi szolgálati idő után a törzsnyugdíj összege a korábbi 15-20% helyett a kereset átlagosan 50%-ára emelkedik. A törzsnyugdíjhoz az 1945. I. 1-jét követően munkában töltött évek után évenként a törzsnyugdíj összegének 1-2%-a járul. 1955. évi 39. sz. törvényerejű rendelettel a betegségi biztosításban és az egyéb biztosítási ágakban is megszűnik a tárgyi (üzemre, vállalatra, gazdaságra, intézményre, hivatalra szóló) biztosítás. A biztosítás alapja a személyi biztosítás lett, és hatálya kiterjed egyes munkaviszonyban nem álló személyekre (ipari és mezőgazdasági szövetkezeti tagok, tanulók, lelkészek és egyházi tisztségviselők) is. Az 1957. évi 65. sz. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról rendelkezett. Öregségi nyugdíjra az a 65. életévét betöltött férfi, ill. a 60. életévét betöltött nő jogosult, akinek legalább 20 év szolgálati ideje van. Legalább 10 évi szolgálati idő után is jogosult öregségi nyugdíjra, aki 1961. XII. 31-ig a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe tagként belépett. 1958. évi 40. sz. törvényerejű rendelet, a harmadik egységes nyugdíjtörvény. A törzsnyugdíj alapul vételével az 1929. január 1-től munkaviszonyban töltött minden egyes év után 1%-os nyugdíjkiegészítés jár. - Az élettárs is részesülhet özvegyi nyugdíjban, ha az élettársi viszony legalább 10 éve fennáll. 1945-1963 között a társadalombiztosításba bevont népesség létszámaránya 31%-ról 97%-ra emelkedik. A teljes foglalkoztatottság mellett a társadalombiztosítás a létbiztonság egyik meghatározó tényezőjévé válik. Emellett az 1960-as években teljesedik ki a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az ingyenes és korlátlan ideig ingyenes kórházi ápolás, valamint a biztosított családtagjának meghatározott ideig ingyenes kórházi ápolása. 1972-től a kötelező betegségi biztosítás hatálya alá vonják a kisiparost, a magánkereskedőt, az egyéni gazdálkodót, az általános és a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére kötelezetteket. Az egészségügy állami feladattá vált, az 1972. évi II. törvény (Egészségügyi törvény) állampolgári jogon deklarálta az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutás jogát.

5

A nyugdíjbiztosítás a táppénzzel és egyéb betegségi ellátásokkal a Szakszervezetek Országos Tanácsának irányítása alá került. Az 1975. évi II. törvénnyel jelent meg az átfogó, mindenre (négy biztosítási ágra: betegség és anyaság, családi pótlék, nyugellátások, balestei ellátások) kiterjedő, majd 100 százalékos jogosultsági arányt megvalósító társadalombiztosítás. Ez a jogszabály több mint 22 évig, 1997. december 31.-ig volt hatályban, természetesen számos módosítással. Az 1975. évi II. törvény eredeti szemléletének megfelelően a társadalombiztosítás állami feladat volt, a törvény az egészségügyi ellátást állampolgári joggá tette. 1984-től a társadalombiztosítás irányítását a szakszervezetektől az állam vette át. Ugyanebben az évben jött létre az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF). A társadalombiztosítás reformját a nyolcvanas évek derekán már a gazdasági feltételek rohamos romlása is sürgette. Átkerült a társadalombiztosítás finanszírozási körébe a gyógyszertámogatás, majd 1990. január 1-jétől "forráscsere" révén a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozása. A társadalombiztosítás irányítását és szervezeti rendjét befolyásoló jogszabályok közé tartozik az 1991. évi LXXXIV. törvény a társadalombiztosítás önkormányzati irányításáról. E törvény végrehajtása áthúzódott 1993-ra, de a megválasztott önkormányzatok első közgyűléséig a Felügyelő Bizottságokon keresztül érvényesültek az Országgyűlés irányítási elképzelései. Az 1991. évi LXXXIV törvény olyan testületek felállítását tűzte ki célul, melyek biztosítják az érdekeltek beleszólási jogát és érdekérvényesítését a társadalombiztosítás működésében. Az önkormányzatok 5 éves működésük során nem voltak képesek megvalósítani a felelős és hatékony gazdálkodást a társadalombiztosítás pénzügyi és vagyoni eszközeivel: évről évre ismétlődött az Alapok hiánya, rendezetlenek a nyilvántartások (pl. folyószámla), hiányos a járulékbeszedés, a nagy ráfordítások ellenére sem alakult ki a követelményeinek megfelelő informatikai rendszer, jelentős az Alapok vagyonvesztése, korrupció gyanús, megalapozatlan döntések születtek. Az 1992. évi IX. törvény módosította a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt, mely szerint 1992. július 1. napjától az addig állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás társadalombiztosítási ellátás lett, amely Magyarországon biztosított személyeket, azok hozzátartozóit illeti meg. A biztosítottakkal azonos mértékű ellátás egyéni járulékfizetéssel is megvásárolható. Meghatározásra kerültek azok, akik különböző jogcímeken kizárólag egészségügyi ellátásra jogosultak, mint például a munkanélküliek, szociálisan rászorulók, stb. Az 1992. évi X. törvény létrehozta a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot. Az Alapok az 1992. évi LXXXIV. törvény rendelkezéseinek keretei között önállóan gazdálkodnak. Az Alapok együttesen alkotják az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét. A jogszabályok harmadik csoportja a biztosítási feltételeket és az ellátásokat szabályozta. Az 1992. márciusban hatályba lépő rendelkezések elsősorban a biztosítottak körét, a járulékfizetés rendjét, a járulékalap számítási módját érintették, illetve a társadalombiztosításnak az egészségügy finanszírozásával, kapcsolatos feladataival függtek össze.

6

A Társadalombiztosítási Főigazgatóság helyébe 1993-ban két külön szervezet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság lépett. Az 1975. évi II. törvényt 1998. január 1-jétől több törvény váltotta fel: - a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény; - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény; - a magánnyugdíjról és magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény; - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről jelenleg az 1998. évi XXXIX. törvény rendelkezik, melynek hatályba lépésével megszűntek a társadalombiztosítási önkormányzatok. Az önkormányzatok megszűnését követően az alapok felügyelete, továbbá a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek irányítása állami feladat lett. Az alapok felügyeletét a kormány közvetlenül látja el, míg az igazgatási szervek irányítását kormányrendeletben meghatározott személyek útján gyakorolja. 2. A magyar államháztartás és a társadalombiztosítás kapcsolata a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere. Az állami költségvetést a központi kormányzat költségvetése, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és az elkülönített állami pénzalapoknak költségvetései alkotják.

2.1. Az államháztartás alrendszerei Az elkülönített állami pénzalap az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alap, amely működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé. A helyi önkormányzat költségvetése és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás helyi szintje. Az államháztartás részét képező társadalombiztosítás a társadalom közös - biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő - kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere. Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotják. Az államháztartás egyes alrendszereiben a gazdálkodást éves költségvetés alapján kell folytatni. A költségvetési év megegyezik a naptári évvel. Az államháztartás alrendszerei költségvetési egyenlegének (többletének vagy hiányának) összefüggését és kapcsolatát ki kell mutatni az Európai Unió Túlzott Hiány Eljárása keretében előírt és jelentendő mutatóval: a kormányzati szektor hiányával (maastrichti deficitmutató). A költségvetés megállapításakor, illetve a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoláskor (a továbbiakban: zárszámadáskor) rendelkezni kell a költségvetési többlet felhasználásáról, zárszámadáskor jóvá kell hagyni a költségvetési hiány finanszírozásának módját.

7

A társadalombiztosítás két biztosítási ágának pénzügyi folyamatai az ágak önálló pénzügyi alapjain, a Nyugdíjbiztosítási Alapon és az Egészségbiztosítási Alapon keresztül bonyolódnak le. Az Alapok együttesen alkotják az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét. Az Alapok az 1992. évi LXXXIV. törvény rendelkezéseinek keretei között önállóan gazdálkodnak. Ennek során a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről, illetve a költségvetés végrehajtásáról a Magyarország költségvetéséről, illetve a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény rendelkezik. Az Alapok pénzeszközei az Alapok között csak törvényi rendelkezés alapján csoportosíthatók át. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről és annak végrehajtásáról szóló törvénynek tartalmaznia kell: a) Az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetési mérlegét a működési költségvetésével együtt (a bevételek és kiadások részletes bemutatásával), a bevételi többletet és annak felhasználását, illetve a kiadási többletet és annak fedezetét; b) Az Országgyűlés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről szóló törvényben alaponként meghatározza azon kiadásokat és bevételeket, amelyek előirányzatainak megváltoztatása kizárólagos döntési hatáskörébe tartozik. Az Alapok kezelésével kapcsolatos kérdésekben a) a Nyugdíjbiztosítási Alap tekintetében az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, b) az Egészségbiztosítási Alap tekintetében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mint vonatkozó pénzügyi alap kezelője dönt. Az államháztartás alrendszerei költségvetése végrehajtásának pénzügyi lebonyolítása Államháztartásról szóló törvényben meghatározott feladatait a) Magyar Államkincstár (a továbbiakban: Kincstár), b) és az ÁKK Rt. (Államadóság Kezelő Központ Rt) látja el. A Kincstár a nemzetgazdasági miniszter szakmai és törvényességi felügyelete alatt álló, önálló jogi személyiséggel rendelkező országos hatáskörű, törvényben és külön jogszabályokban meghatározott feladatokat ellátó, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. A Kincstár egyes feladatait a Kincstár Megyei Igazgatóságai útján látja el. 2.2. A Nyugdíjbiztosítási Alap A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj – ideértve a szolgálatfüggő nyugellátást is –, a hozzátartozói nyugellátás és törvényben meghatározott méltányossági kifizetések fedezetére szolgál. A Nyugdíjbiztosítási Alap a fenti ellátásokon túl, azok finanszírozásával, megállapításával és az adatszolgáltatással összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre – ideértve a bérmentesítő gép alkalmazásával kapcsolatos költségeket is – az ügyfelekkel való kapcsolattartás nyomtatott dokumentumai előállítási költségére, a jóváhagyott működési kiadások külső forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel, ideértve az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról 8

szóló törvény szerint a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből történő nyugdíjbiztosítási átutalás során a Nyugdíjbiztosítási Alapot terhelő összeg fedezetét. A Nyugdíjbiztosítási Alap (továbbiakban Ny. Alap) költségvetése a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetésével összefüggő feladatokhoz kapcsolódó bevételeket és kiadásokat tartalmazza. A Nyugdíjbiztosítási Alapból nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltésétől lehet megállapítani és folyósítani. Az Ny. Alap 2012. évi költségvetése ezért tartalmilag jelentősen eltér a korábbi évek költségvetésétől. A változás a „profiltisztítás” eredménye, ami azt jelenti, hogy 2012. január 1-jétől a korhatár alatti rokkantsági ellátások, valamint a rehabilitációs járadék finanszírozása az Ny. Alapból átkerül az Egészségbiztosítási Alapba (a továbbiakban E. Alap), a korhatár alatti öregségi nyugdíjakat pedig a Nemzeti Szociálpolitikai Alap finanszírozza. A kiadások fedezetét a következő bevételek képezik: - a szociális hozzájárulási adónak a Nyugdíjbiztosítási Alapot a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározottak szerinti arányban megillető része, munkáltatói nyugdíjbiztosítási járulék; - a biztosítotti nyugdíjjárulék, a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személyek esetében, - a magánnyugdíjpénztár tagja által fizetett nyugdíjjárulék, - a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj után fizetett nyugdíjjárulék, - az álláskeresési támogatásból fizetett nyugdíjjárulék; - egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve - a szolgálati idő megszerzésére kötött megállapodás alapján befizetett nyugdíjjárulékot, - az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 7. §-a alapján a kincstár által a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalt összeget, - a Nemzeti Foglalkoztatási Alap általi megtérítéseket, - a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 29. § (9) bekezdés b) pontjában, továbbá a 123/A. §-ában meghatározott esetekben a pénztár által a pénztártag egyéni számlájáról a Nyugdíjbiztosítási Alap részére átutalt összeget, - a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (a továbbiakban: az állami adóhatóság) kezelt késedelmi pótlék és bírság bevételi számlákra a tárgyhónapban befolyt bevételből a 13. számú mellékletben foglaltak alapján havonta meghatározott, a tárgyhót követő hónap 15-éig átutalt összeg; - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 91. §-a szerinti mulasztási bírság; - a költségvetési hozzájárulások, ideértve a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető munkahelyvédelmi akciótervvel összefüggő hozzájárulás és az adórendszer átalakításával összefüggő pénzeszköz átvétel összegét; - a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett – jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt – visszatérült, bevételként elszámolt összeg és az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról szóló törvény szerint a nyugdíjbiztosítási visszautalás során a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető összeg, - a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítéséből, hozamából származó bevétel; - a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyon értékesítéséből és egyéb bevételeiből 9

származó összeg; - működési bevételek; - törvény alapján a Nyugdíjbiztosítási Alap részére átadandó egyéb pénzeszköz. A szociális hozzájárulási adó megoszlása 2014-ben: A szociális hozzájárulási adó 2014-ben megfizetett összegének 96,3%-a a Nyugdíjbiztosítási Alapot, 3,7%-a az Egészségbiztosítási Alapot illeti meg. Nyugdíjbiztosítási ellátások kiadásai Nyugellátások A Ny. Alapból nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltésétől lehet megállapítani és folyósítani. Ennek megfelelően a korhatár előtti ellátások finanszírozása – az ún. szolgálatfüggő (a 40 év jogosultsági idővel rendelkező nők részére korhatárt megelőzően járó) nyugellátások kivételével - 2012. január 1-jétől kikerül az Ny. Alapból. A profiltisztítás az alábbi ellátásokat érinti: • A korhatár alatti rokkantsági és baleseti rokkantsági ellátásokat és a rehabilitációs járadékot az Egészségbiztosítási Alap finanszírozza. • A 2012-ben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium fejezeten belül létrejövő Nemzeti Szociálpolitikai Alap finanszírozza a korhatár alatti öregségi nyugdíjak: az előrehozott öregségi nyugdíjak, a korkedvezményes nyugdíjak és a szolgálati nyugellátások átalakításával létrejövő ún. korhatár alatti ellátásokat, ezen belül a szolgálati-, a korkedvezményes – és az előrehozott öregségi ellátást. A szerkezeti változást követően az Ny. Alap 2012-től három főbb ellátáscsoportot tartalmaz: • az öregségi nyugellátásokat, amelybe kizárólag a korhatár feletti, saját jogú nyugellátások tartoznak, ideértve a korbetöltött rokkantsági ellátásokat is; • a szolgálatfüggő nyugellátásokat, amelybe a 40 év jogosultsági idővel rendelkező nők részére járó korhatár alatti nyugdíjak tartoznak; • a hozzátartozói nyugellátások teljes körét. 2.3. Egészségbiztosítási Alap Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, ideértve a terhességi-gyermekágyi segélyt, a táppénzt, a betegséggel kapcsolatos egyéb segélyeket, a kártérítési járadékot, a baleseti járadékot, a gyermekgondozási díjat, továbbá a rokkantsági és rehabilitációs ellátásokat, a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelőző ellátásokat, a gyógyfürdő és egyéb gyógyászati ellátást, az anyatej-ellátást, a gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz támogatást, az utazási költségtérítést, továbbá a nemzetközi egyezményekből eredő és külföldön történő ellátásokat, kiadásainak fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap a fenti ellátásokon túl, azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetőhely fenntartóját megillető, a társadalombiztosítási ellátások kifizetőhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott működési kiadások külső forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek és törvényben meghatározott egyéb kiadásnak a fedezetére szolgál. A kiadások fedezetét a következő bevételek képezik:

10

- a szociális hozzájárulási adónak az Egészségbiztosítási Alapot a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározottak szerinti arányban megillető része, a munkáltatói egészségbiztosítási járulék (ezen belül természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék); - a biztosított által fizetett egészségbiztosítási járulék (ezen belül természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék); - egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve - az egészségügyi szolgáltatási járulékot, - az egészségbiztosítási ellátásokra kötött megállapodás alapján fizetett járulékot, - a munkáltatói táppénz-hozzájárulást, - az Efo.tv. 7. §-a alapján a kincstár által az Egészségbiztosítási Alapnak átutalt összeget, - a Nemzeti Foglalkoztatási Alap általi megtérítéseket, - az egészségügyi hozzájárulás; - az állami adóhatóságnál kezelt késedelmi pótlék és bírság bevételi számlákra a tárgyhónapban befolyt bevételből a 13. számú mellékletben foglaltak alapján havonta meghatározott, a tárgyhót követő hónap 15-éig átutalt összeg; - a költségvetésből származó hozzájárulások, térítések, ideértve az Egészségbiztosítási Alapot megillető munkahelyvédelmi akciótervvel összefüggő hozzájárulás, a rokkantsági, rehabilitációs ellátások fedezetére átvett pénzeszköz és egyéb, törvényben előírt költségvetési támogatás összegét; - az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve - a terhesség-megszakítással kapcsolatos egyéni térítési díjat, - a baleseti és egyéb kártérítések megtérített összegét, - az Egészségbiztosítási Alapból kifizetett – jogalap nélkül felvett vagy más ok miatt – visszaérkezett bevételként elszámolt összeget, - a nemzetközi egyezményekből eredő ellátások megtérítésének összegét, - egyéb törvényben meghatározott további bevételeket; - az Egészségbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítéséből, hozamából származó bevétel; - az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyon értékesítéséből és egyéb bevételeiből származó összeg; - működési bevételek.

3.Társadalombiztosítási ellátások fedezete 3.1. A biztosítottak és a foglalkoztatók által befizetett járulék mértéke A társadalombiztosítási ellátások és a munkaerő-piaci célok fedezetére a) a biztosított 8,5 % természetbeni egészségbiztosítási járulékot, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és munkaerő-piaci járulékot (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék) és 10% nyugdíjjárulékot, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó 10 % nyugdíjjárulékot, b) a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó 8,5% egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot, valamint 27% szociális hozzájárulási adót, c) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás egészségügyi szolgáltatási járulékot, d) az egészségügyi szolgáltatások fedezetére a külön törvényben meghatározott személy 6810 forint (napi összege 227 forint) egészségügyi hozzájárulást,

11

e) a foglalkoztató a külön jogszabályban meghatározott korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott, saját jogú nyugdíjasnak nem minősülő biztosított, illetőleg kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó után, valamint a korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet végző biztosított egyéni vállalkozó 13% korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet (A jelenlegi szabályokat is figyelembe véve 2014. december 31-ig. A járulékot nem kell megfizetni, ha a foglalkoztató jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése estén mentesül annak megfizetése alól.) d) a foglalkoztató a táppénz egyharmadával táppénzkiadásokhoz hozzájárul. A járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni. A járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (kiosztott) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni. 3.2. Járulékalapot nem képező jövedelem Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapját: - a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege, - a személyi jövedelemadó törvényben meghatározott béren kívüli juttatás, - a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), - a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj, - a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat. 3.3. A nyugdíj- és egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék A foglalkoztatott nem fizet - nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot a felszolgálási díj és a borravaló után, - pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a külön jogszabály szerinti prémiumévek program és a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után. A foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme után fizeti meg .

3.4. Munkaerő-piaci járulék fizetése alóli mentességek Nem fizet 1,5 % -os mértékű munkaerő-piaci járulékot - a szövetkezet tagja - ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, - a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló, - az álláskeresési támogatásban részesülő személy, 12

a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy - a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét, - az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban együtt: egyházi személy), kivéve a saját jogú nyugdíjast, - a mezőgazdasági őstermelő, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év, kivéve 1. az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt és a gazdálkodó család kiskorú tagját, 2. az egyéb jogcímen biztosítottat, 3. a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. - munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személy- ide nem értve az iskolaszövetkezetnek nem minősülő szövetkezet tevékenységében munkaviszony keretében közreműködő szövetkezeti tagot, - az az egyéni és társas vállalkozó aki közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy a vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal rendelkezik, - az a foglalkoztatott, egyéni és társas vállalkozó, aki saját jogú nyugdíjas, vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályban meghatározott, reá irányadó öregségi nyugdíj korhatárt betöltötte. -

3.5. A járulékfizetésre vonatkozó különös szabályok A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott a járulékalapot képező jövedelme után természetbeni egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizet. Ha a nyugdíj folyósítása szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is köteles fizetni. A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban, munka-rehabilitációs díjban, rehabilitációs járadékban, a 2012. január 1-jét követően hatósági határozattal megállapított rehabilitációs ellátásban részesülő személy a díj, segély, támogatás, járadék, ellátás összege után nyugdíjjárulékot fizet. A saját jogú nyugdíjban, valamint a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, özvegyi nyugdíjban részesülő személy a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, valamint a munka-rehabilitációs díj után nyugdíjjárulékot nem fizet. A reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, özvegyi nyugdíjban részesülő személy a folyósító szervhez benyújtott nyilatkozatával azonban vállalhatja a nyugdíjjárulék fizetését. Az álláskeresési támogatásban részesülő személy az ellátás után nyugdíjjárulékot fizet. A felszolgálási díj után a foglalkoztató – a foglalkoztatott helyett – 15%-os mértékű nyugdíjjárulékot fizet. A vendéglátó üzlet felszolgálója a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után 15% nyugdíjjárulékot fizethet. A vendéglátó üzlet felszolgálója a borravaló után fizethető járulékot a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be, a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg, továbbá a bevallásában adatot szolgáltat a 15% nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről. 13

3.7. A társas vállalkozás és a társas vállalkozó járulékfizetése A biztosított társas vállalkozó nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulékot a társas vállalkozástól személyes közreműködésére tekintettel megszerzett járulékalapot képező jövedelem alapulvételével fizeti meg. A nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese. A biztosított társas vállalkozó 27%-os mértékű szociális hozzájárulási adó fizetésére kötelezett. A társas vállalkozás a korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott biztosított társas vállalkozó után a nyugdíjjárulék alapjának alapulvételével korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet, kivéve, ha e kötelezettsége alól külön jogszabály szerint mentesítették. A járulékalap alsó határát arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó - táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –, - katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, - fogvatartott, - ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti. 3.8. Az egyéni vállalkozók járulékfizetése A biztosított egyéni vállalkozó nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulékot vállalkozói jövedelem szerinti adózás esetén a vállalkozói kivét, átalányadózás esetén az átalányban megállapított jövedelem után fizeti meg. A nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese. Az egyéni vállalkozó a járulékfizetési alsó határ után nem köteles nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –, - katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, - fogvatartott, ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát, egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti, Amennyiben a fenti körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdődött vagy szűnt meg. A korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet végző biztosított egyéni vállalkozó a nyugdíjjárulék alapjának alapulvételével korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet, kivéve, ha e kötelezettsége alól külön jogszabály szerint mentesítették.

14

3.9. A mezőgazdasági őstermelő járulékfizetése A mezőgazdasági őstermelő – ideértve a tevékenységét a tárgyévben kezdő mezőgazdasági őstermelőt is – a minimálbérnek megfelelő összeg után fizeti meg a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot. Az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből származó, tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg az Szja tv. szerinti mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatárt, az őstermelői tevékenységből származó, tárgyévet megelőző évi bevételének 20 százaléka után természetbeni egészségbiztosítási járulékot és 10 százalék nyugdíjjárulékot fizet. A mezőgazdasági őstermelő a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében az adóévre vonatkozóan nyilatkozattal vállalhatja, hogy a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot a fent meghatározott járulékalapnál magasabb összeg után fizeti meg. A mezőgazdasági őstermelő járulékfizetési kötelezettségére is jellemező, hogy nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -, b) katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, c) fogvatartott, d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti, e) keresőképtelen. 3.10. Megállapodás társadalombiztosítási ellátásra Az a belföldi nagykorú természetes személy, aki nem saját jogú nyugdíjas, és biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, vagy a biztosítás nem terjed ki rá, vagy a biztosítása szünetel, nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából 34 százalék nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet. Megállapodás szolgálati időre és nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megszerzésére különkülön nem köthető meg. Megállapodás esetén a járulékfizetés alapja a megállapodást kötő személy által megjelölt jövedelem, de legalább a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér összege. Szolgálati idő szerzése érdekében megállapodást köthet a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével számított 34 százalék nyugdíjjárulék fizetésével az a nagykorú személy, aki - felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytatott tanulmányoknak (ideértve a doktorandusz-képzést is) a figyelembe vehető idejét, - a társadalombiztosítási öregségi teljes nyugdíjhoz a Tny.-ben meghatározott húsz év szolgálati idő, vagy – az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 1997. december 31-e utáni betöltése esetén – az öregségi résznyugdíjhoz előírt tizenöt év szolgálati idő elérése 15

érdekében kizárólag az öregségi résznyugdíjra vagy öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz szükséges hiányzó szolgálati idejét, legfeljebb azonban öt naptári évet kívánja szolgálati időként elismertetni. A megállapodás alapján fizetendő nyugdíjjárulék alapja a szolgálati időként elismerhető időszak naptári napjainak és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér harmincad részének szorzata. Szolgálati idő szerzése érdekében megállapodás köthető, a megállapodás megkötése napján érvényes gyermekgondozási segély összege alapján, 10 % nyugdíjjárulék megfizetésével 1998. évre, a gyermekgondozási segély idejével megegyező otthoni gondozás idejére. A köztársasági elnök saját jogú nyugdíjasnak nem minősülő házastársa biztosítottnak minősül arra az időre is, amelyre a fennálló biztosítással járó jogviszonyában a biztosítása szünetel, vagy nem rendelkezik az 5. § szerinti biztosítással járó jogviszonnyal. A járulékfizetés alapja a biztosítás szünetelésének kezdetét vagy a biztosítási jogviszony megszűnését megelőző hónapban elért járulékalapot képező jövedelem, ilyen jövedelem hiányában a minimálbér kétszerese. A járulékokat a Köztársasági Elnöki Hivatal fizeti meg és vallja be, továbbá teljesíti a biztosítotti bejelentést.

A törvény szerint nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem jogosult természetes személy megállapodást köthet a saját, valamint a vele együtt élő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására. A megállapodás alapján fizetendő járulék havi összege: - nagykorú állampolgár esetén a minimálbér 50 százaléka, - 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén a minimálbér 30 százaléka. A Magyarország területén oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató külföldi állampolgár egészségügyi szolgáltatására a minimálbér 30 százalékának megfelelő havi összegű egészségbiztosítási járulék megfizetésének vállalása esetén köthet megállapodást. A nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem, illetőleg a szolgálati idő, valamint az egészségügyi szolgáltatás szerzése érdekében kötött megállapodást a kedvezményezett személy javára a járulékfizetés átvállalásával más személy vagy szerv is megkötheti. Az előzőekben említett megállapodások alapján fizetendő járulékokat Magyarország hivatalos pénznemében és a megállapodás megkötése utáni mértékváltozások figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni.

3.11. Biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezők járulékfizetése A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás egészségügyi szolgáltatási járulékot, a társas vállalkozó nyugdíjjárulékot fizet. A nyugdíjjárulék alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködése alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem.

16

A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése után kifizetett, a személyes közreműködése alapján járó járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni a járulékot. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó egészségügyi szolgáltatási járulékot és nyugdíjjárulékot fizet. 2012. január 1-jétől kizárólag a saját jogú nyugellátásban részesülő személy minősül kiegészítő tevékenységű egyéni illetőleg társas vállalkozónak. A nyugdíjjárulék alapja az e tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányban megállapított jövedelem. Az egyszerűsített vállalkozói adózást választó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a nyugdíjjárulékot az Eva tv.-ben meghatározott adóalap 10 százaléka után fizeti meg. Nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó - keresőképtelen, gyermekgondozási segélyben részesül, - fogvatartott, - ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként fennálló kamarai tagsága szünetel, - egyéni vállalkozói tevékenysége szünetel. Az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra szolidaritási alapon sem jogosult, köteles egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni. 3.11. Szociális hozzájárulási adó E fejezetben említést kell tenni társadalombiztosítási járulékot 2012. január 1-jétől felváltó szociális hozzájárulási adóról is. Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény alapján 2012. január 1-jétől a kifizetőt a természetes személlyel fennálló egyes jogviszonyaira, az egyéni vállalkozót, a mezőgazdasági őstermelőt e jogállására tekintettel (saját maga után), más személyt a törvény külön rendelkezése alapján, - a társadalmi közös szükségletek fedezetéhez való hozzájárulás kötelezettségének megfelelően - szociális hozzájárulási adó fizetés terheli. Az adó alanya: -a kifizető - az egyéni vállalkozó, ide nem értve a saját jogú nyugdíjas egyéni vállalkozót, és az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan egyéni vállalkozót, aki a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt már betöltötte; - az a mezőgazdasági őstermelő, aki mezőgazdasági őstermelőként járulékfizetésre kötelezett. A kifizetőt terhelő adó alapja -a kifizető által a vele adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban álló természetes személy részére juttatott, kifizetett, a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerinti adókötelezettség alá eső önálló, illetve nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem, növelve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összegével. 17

Az előzőek szerinti juttatás hiányában az adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyt, vagy más jogviszonyt szabályozó munkaszerződésben, illetőleg más szerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg díjazás. Külföldi kiküldetés esetén a személyi alapbér: a munkaszerződés alapján fizetett (juttatott), az adott munkakörben foglalkoztatott kiküldetését megelőző évi havi átlagos alapbére, ennek hiányában a tárgyhavi személyialapbér; -a tanulószerződésben meghatározott díj. A számított adó az adóalap 27 százaléka. A fizetendő adó a számított adó, csökkentve az adó fizetésére kötelezettet törvény rendelkezése alapján megillető adókedvezmények összegével. A fizetendő adó megállapításánál a számított adót - e törvény külön rendelkezése alapján akár a számított adót meghaladó mértékben - a következő adókedvezmények csökkentik: - a munkabérek értékének megőrzését célzó adókedvezmény; - a Karrier Híd Program megvalósítását célzó adókedvezmény - a munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen helyzetű társadalmi csoportok és a munkaerőpiacról tartósan távollévők foglalkoztatása, munkaerő-piaci versenyképességük kiegyenlítése, valamint a pályakezdő fiatalok gyakorlati munkatapasztalat-szerzésének megkönnyítése céljából más törvényben meghatározott, annak rendelkezése szerint az adóból érvényesíthető adókedvezmény. 4.Társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultság A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről rendelkező törvény - 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről - célja, hogy az egyéni felelősség és öngondoskodás követelményeinek és a társadalmi szolidaritás elveinek megfelelően szabályozza a társadalombiztosítás keretében létrejövő jogviszonyokat. A foglalkoztatók és a biztosítottak biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségeit: a biztosítottaknak a társadalombiztosítás rendszerében való részvételi kötelezettségét, a foglalkoztatók és a biztosítottak fizetési kötelezettségét és ennek a közteherviselésnek megfelelő teljesítését. Meghatározza a társadalombiztosítási ellátások körét és a társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó magánnyugdíj keretében járó szolgáltatásokat. 4. 1. Az ellátásra való jogosultság alapelvei 1./ A társadalombiztosítás a Magyarország állampolgárait, illetve - az 1997.évi LXXX törvényben foglalt követelmények teljesítése esetében - a Magyarország területén tartózkodó más természetes személyeket felölelő társadalmi kockázatközösség, amelyben törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező. 2./ A kötelező társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek közötti korlátozása együttesen érvényesül. 3./ A biztosítottak egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevételére való jogosultságát a társadalombiztosításban való részvételi kötelezettségük, illetve – a törvényben meghatározott ellátások kivételével - társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségük teljesítése alapozza meg. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátások - ha törvény kivételt nem tesz - a biztosított járulékfizetésének alapjául szolgáló jövedelmével arányosak. 18

4./ A társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó magánnyugdíj keretében járó ellátások fedezetére a biztosítottak - törvényben meghatározott mértékű - tagdíjat fizetnek. 5./ A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre. Ennek érvényesítése érdekében a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulékmegállapítási és járuléklevonási kötelezettség terheli. 6./ A foglalkoztatót a társadalombiztosítás keretében nyújtott ellátások pénzügyi fedezetéhez törvényben meghatározott járulék- és hozzájárulás fizetési kötelezettségek terhelik. 7./ A társadalombiztosítási rendszer működésében érvényesülő közteherviselés érdekében törvény a biztosítottakat és a foglalkoztatókat mindazon adataik rendszeres vagy eseti közlésére kötelezi, amelyek társadalombiztosítási járulékfizetési és hozzájárulás fizetési kötelezettségeik megállapításához, ennek teljesítéséhez, ellenőrzéséhez és érvényesítéséhez szükségesek. A közteherviselés érvényesítéséhez és a jogosultságok megállapításához létrehozott nyilvántartások törvényben meghatározott módon egységes rendszert alkotnak. 4.2. Társadalombiztosítás ellátásokra jogosultak köre 4.2.1 A biztosítottak Biztosított (1).a)a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt és a nemzetiségi szószólót is), közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik, b) a szövetkezet tagja - ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, c) a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló, d) az álláskeresési támogatásban részesülő személy, e) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó, f) a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó, g) a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy - a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét, h) az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban együtt: egyházi személy), kivéve a saját jogú nyugdíjast, i) a mezőgazdasági őstermelő, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év, kivéve

19

1. az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt és a gazdálkodó család kiskorú tagját, 2. az egyéb jogcímen - ide nem értve a g) pont és a (2) bekezdés szerint - biztosítottat, 3. a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. A természetes személyt biztosítási kötelezettség terheli, ha valamely foglalkoztatóhoz fűződő biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet külföldi illetőségű jogi vagy természetes személytől, illetőleg külföldi illetőségű más személytől szerez. A biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek. Az a személy, aki biztosítási jogviszonyban áll és egyidejűleg saját jogú nyugdíjas, baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra jogosult. A biztosítás - amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik - az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.

4.2.2 biztosítás szünetelése: - A fizetés nélküli szabadság ideje alatt, kivéve, ha - a fizetés nélküli szabadság idejére terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra, vagy - a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszik igénybe, - az igazolatlan távollét időtartama alatt, - a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt, kivéve, ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, vagy munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt, - az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette, - az ügyvéd, a közjegyző, a szabadalmi ügyvivő kamarai tagságának szüneteltetése alatt, - az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének ideje alatt. Nem terjed ki a biztosítás: - külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára (a továbbiakban: képviselet tagja), a külföldi állampolgárságú háztartási alkalmazottra, aki kizárólag a képviselet tagjának alkalmazásában áll, a képviselet tagjával közös háztartásban élő külföldi állampolgárságú családtagra (házastárs, gyermek), feltéve hogy az alkalmazottra, illetve a családtagra kiterjed a küldő állam vagy más állam társadalombiztosítási rendszere, továbbá a nemzetközi szervezet nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező tisztviselőjére (alkalmazottjára) és vele közös háztartásban élő családtagjára (házastárs, gyermek), feltéve hogy kiterjed rájuk a nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszere; - a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által a Magyarország területén foglalkoztatott külföldinek minősülő, 20

- harmadik állam polgárára, ha kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében végez munkát; - az európai parlamenti képviselőre. Az előbbiekben meghatározott személyek társadalombiztosítási ellátására megállapodást lehet kötni.

4. 3. Társadalombiztosítási ellátások A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe. Egészségbiztosítási ellátások: - egészségügyi szolgáltatás; - pénzbeli ellátások: - terhességi-gyermekágyi segély, - gyermekgondozási díj, - táppénz; - megváltozott munkaképességű személyek ellátásai (rehabilitációs ellátás, rokkantsági ellátás) - baleseti ellátások: - baleseti egészségügyi szolgáltatás, - baleseti táppénz, - baleseti járadék. A nyugdíjbiztosítási ellátások: - társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás: - öregségi nyugdíj, - hozzátartozói nyugellátás: - özvegyi nyugdíj, - árvaellátás, - szülői nyugdíj, - baleseti hozzátartozói nyugellátások; - rehabilitációs járadék.(2012. január 1-jétől új megállapítás nincs. A korábban megállapított ellátásokat a határozatban megjelölt időpontig folyósítják.) 4.4. A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak Baleseti ellátásra jogosultak Baleseti ellátásra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosult a biztosítottakon túl – az, aki egyéni, illetve társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, vagy saját jogú nyugdíjasként biztosítási jogviszonyban áll. Baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult, aki - nevelési-oktatási és felsőoktatási intézmény, iskola, iskolarendszeren kívüli oktatásban gyakorlati képzésben részesülő tanulója, hallgatója, ide nem értve a külföldi állampolgárt, - szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg, illetőleg szenvedélybeteg, - őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, elzárásra utalt, szabadságvesztés büntetést töltő személy (a továbbiakban: fogvatartott),

21

- közcélú munkát végez, különösen, aki életmentés, baleset-, illetőleg katasztrófa-elhárítás vagy véradás során szenved, balesetet vagy egészségkárosodást. - közérdekű munkát végez, - külön törvény alapján közérdekű önkéntes tevékenységet végez. 4.4.1 Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak Egészségügyi szolgáltatásra jogosult a biztosított, illetőleg a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló közösségi rendelet, és a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre az egyezmény hatálya alatt álló személyeken túl - az, aki a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, baleseti járadékban, b) saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban, rehabilitációs járadékban, c) mezőgazdasági járadékban (öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban), átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban, egészségkárosodási járadékban, fogyatékossági támogatásban, rokkantsági járadékban, házastársi pótlékban, házastársi jövedelempótlékban, d) nemzeti gondozási díjban (pótlékban), hadigondozotti ellátásban, e) bányászati kereset-kiegészítésben, f) gyermekgondozási segélyben, g) Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban vagy rendszeres rokkantsági segélyben, h) rendszeres szociális segélyben, rendelkezésre állási támogatásban, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban részesül, i) a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó alapfokú, középfokú nevelési-oktatási vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az oktatásért felelős miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll, j) megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett és munkaképességváltozásának mértéke az 50 százalékot, illetve egészségkárosodásának mértéke a 40 százalékot eléri, és az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával rendelkezik, k) a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nem éri el a minimálbér 30 százalékát, l) kiskorú, magyar állampolgársággal és Magyarország területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, továbbá az a nem magyar állampolgárságú kiskorú, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, m) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18-24 éves fiatal felnőtt, továbbá az illetékes magyar hatóság által ideiglenes hatállyal elhelyezett, otthont nyújtó ellátás keretében átmeneti és tartós nevelésbe vett külföldi kiskorú személy, n) fogvatartott, o) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján szociálisan rászorult, p) egészségügyi szolgáltatás megszerzése érdekében kötött megállapodás alapján jogosult, r) a Tbj.39. § (2) bekezdése szerint egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett, 22

s) nevelőszülői tevékenységet folytat, és az e tevékenységéből származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimálbér 30 százalékát, naptári napokra annak harmincad részét, t) hajléktalan. Az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó igényjogosultságot egyszerre csak egy jogcímre tekintettel lehet megállapítani. Az egészségügyi szolgáltatásra jogosult és az egészségügyi szolgáltatásra nem jogosult személyek által a biztosítástól függetlenül térítésmentesen, valamint a biztosítás alapján térítésmentesen vagy térítés ellenében, továbbá a biztosításon felül térítés ellenében igénybe vehető ellátások körét az egészségbiztosítás ellátásairól törvény határozza meg. Az i) pontban említett tanuló és hallgató a tanulói jogviszony, illetőleg a hallgatói jogviszony kezdetétől a diákigazolványra való jogosultság megszűnéséig jogosult egészségügyi szolgáltatásra, ideértve a tanulói, hallgatói jogviszony szünetelésének időtartamát is. 5. A magyar társadalombiztosítás szervezeti felépítése Az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alap felügyelete, társadalombiztosítás igazgatási szerveinek irányítása állami feladat. Az alapokat a Kormány felügyeli.

továbbá

a

A nyugdíjpolitikáért felelős miniszter e feladatkörében javaslatot készít a nyugdíjpolitikával összefüggésben, előkészíti az ezzel kapcsolatos törvények és a kormányrendeletek tervezeteit, közreműködik a kormányzati koncepciók, döntések kidolgozásában, kezdeményezi és előkészíti a nemzetközi szerződéseket. A miniszter a nyugdíjpolitikai feladatai körében ellátja a társadalombiztosítási nyugellátások rendszerének irányításával és szervezésével kapcsolatos feladatokat, ellátja a hatáskörébe tartozó hatósági feladatokat, meghatározza a nyugdíjpolitikával kapcsolatos területek szakmai felügyeleti rendszerét és az e területhez tartozó tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítési rendszert és követelményeket. A miniszter irányítja az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot. A miniszter az egészségbiztosításért való felelőssége körében irányítja az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat. A miniszter az egészségbiztosításért való felelőssége körében előkészíti különösen az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira, pénzbeli ellátásaira, baleseti ellátásaira az ellátások igénybevételére, az ellátások finanszírozására és az ahhoz kapcsolódó szerződésekre,az ellátásokat végző szolgáltatókra és azok ellenőrzésére, és az egészségügyi szakellátási kapacitásokra és az ahhoz kapcsolódó ellátási területekre vonatkozó jogszabályokat, továbbá e tárgykörökben törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján miniszteri rendeletet ad ki. A miniszter az egészségbiztosításért való felelőssége körében közreműködik az államháztartásról szóló törvényből fakadó, a központi költségvetéssel és az Egészségbiztosítási Alap költségvetésével összefüggő, valamint egyéb pénzügyi feladatok ellátásában. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a kormány irányítása alatt álló központi államigazgatási

23

szervek, melyek vezetését a kormány által kinevezett és felmenthető főigazgatók végzik. A társadalombiztosítás e központi hivatali szervei biztosítási ágaik vonatkozásában. -

-

irányítják a társadalombiztosítási jogszabályban meghatározott igazgatási és hatósági feladataik ellátását, közvetlenül irányítják a területi és egyéb igazgatási szerveket, ellenőrzik a más szervek által végzett ellátást megállapító és folyósító tevékenységet; elvégzik az alaphoz tartozó vagyonnal kapcsolatos nyilvántartási feladatokat, illetőleg a jogszabályban meghatározott vagyonkezelési, pénzügyi feladatokat; irányítják és ellátják a külön jogszabály alapján végzett, nem az Alapokból finanszírozott ellátásokkal kapcsolatos igazgatási feladatokat; jogszabályban meghatározottak szerint irányítják és működtetik a biztosítási ágak felügyeleti, költségvetési, szakmai és belső ellenőrzési rendszerét; irányítják, működtetik és fejlesztik a biztosítási ágak ellátásához szükséges informatikai rendszereket; közreműködnek a társadalombiztosítással kapcsolatos nemzetközi szerződések előkészítésében; lefolytatják a jogszabályokban előírt jogorvoslati, illetve méltányossági eljárásokat.

A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény alapján megvalósuló területi államigazgatási szervezetrendszer átalakítása során a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek és az egészségbiztosítási pénztárak megszűntek és 2011. január 1-jétől a fővárosi és megyei kormányhivatalokba integrálódtak. 5.1. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szakmai irányítása alá tartozó szakigazgatási szervek 5.1. 1. Megyei kormányhivatal Egészségbiztosítási Szakigazgatási Szerve A kormányhivatal Egészségbiztosítási Szakigazgatási Szerve az Országos Egészségbiztosítási szakmai irányítása alatt áll. Ellátja az Egészségbiztosítási Alap előirányzatai tekintetében a gazdálkodással és adatszolgáltatással, valamint a visszafizetési kötelezettséggel összefüggő feladatokat. Gondoskodik a foglalkoztató, valamint a kifizetőhely felügyeletéhez tartozó ügyekről, és eljár a pénzbeli ellátásokkal, valamint a baleseti táppénzzel és az utazási költségtérítéssel kapcsolatos ügyekben. Részt vesz az egészségbiztosítási nyilvántartások vezetésével - így különösen a Társadalombiztosítási Azonosító Jellel (TAJ) rendelkező személyek azonosító adatainak nyilvántartásával, a bejelentett személyek jogviszonyadatainak nyilvántartásával, az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsággal és annak igazolásával, valamint az egészségbiztosításra jogosultak nyilvántartásának vezetésével, a nyilvántartás folyamatos monitorozásával - összefüggő feladatok ellátásában. Szakhatósági állásfoglalást készít a közgyógyellátással kapcsolatos kérelmek kapcsán, kiadja és kezeli a közgyógyellátási igazolványokat, és lefolytatja az üzemi balesettel összefüggő gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, valamint térítésköteles fogászati ellátások térítési díj utólagos megtérítésével kapcsolatos eljárásokat. 24

5.2. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság szakmai irányítása alá tartozó szakigazgatási szervek 5.2.1. Megyei kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Szakigazgatási Szerve Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság feladatai közé tartozik többek között a nyugellátás, a nyugdíjszerű szociális ellátás és a baleseti járadék megállapítása. Megállapodást köt a nyugdíj és a szolgálati idő alapjául szolgáló jövedelem szerzése céljából, valamint az utóbbi elismerésére érkező kérelmeket elbírálja. Nyilvántartást vezet a különböző nyugdíjbiztosításhoz kapcsolódó adatokról, és az arra jogosultak számára lehetővé teszi az ezekhez való hozzáférést. Az igazgatóság kártérítési ügyekkel is foglalkozik, illetve különböző eljárásokban igényérvényesítést tesz lehetővé. Mindezek mellett nyugdíjbiztosítási szakellenőrzést végez foglalkoztatók, egyéni vállalkozók, illetve cégek felett. 5.3. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal szakmai irányítása alá tartozó Megyei rehabilitációs Szakigazgatási Szervek Az intézményrendszer ismertetésekor ki kell térnünk a 2012. július 1-jétől működő rehabilitációs szakigazgatási szervekre is. A rokkantsági nyugdíjrendszer megszüntetésével egyidejűleg bevezetésre került a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszere. Az ellátások (rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás) finanszírozása a Szociális Alapból történik, ezért ezen ellátások nem képezik a társadalombiztosítás ellátásait. Az új rendszer bevezetésével új szervezet jött létre, a Megyei kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási szerve, mely ellátja a megváltozott munkaképességű személyek ellátásával kapcsolatos, jogszabályban meghatározott feladatokat. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet rendelkezik. A Kormány • az első fokú közigazgatási hatósági eljárásban rehabilitációs hatóságként, orvosszakértői, valamint rehabilitációs szakértői szervként a rehabilitációs szakigazgatási szervet; • a másodfokú közigazgatási hatósági eljárásban rehabilitációs hatóságként, orvosszakértői, valamint rehabilitációs szakértői szervként a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalt (a továbbiakban: Hivatal) jelölte ki. A rehabilitációs szakigazgatási szerv a fővárosi és megyei kormányhivatal szakigazgatási szerve. A rehabilitációs szakigazgatási szerv végzi a rehabilitációs hatóság részére jogszabályban meghatározott közigazgatási hatósági feladatokat, ellátja a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvény, valamint végrehajtási rendeletei által a rehabilitációs hatóság részére meghatározott feladatokat. 25

A rehabilitációs szakigazgatási szerv a jogszabályban meghatározott közigazgatási hatósági eljárásokban szakhatóságként vesz részt, e feladatkörében szakhatósági állásfoglalást ad - a hozzátartozói nyugellátás, - a baleseti járadék, - a rokkantsági járadék, - a fogyatékossági támogatás, - az aktív korúak ellátása, - a magasabb összegű családi pótlék, - a bányászok egészségkárosodási járadéka, - a bányászati dolgozók keresetkiegészítése, - a hadi rokkantsági ellátások megállapításához. A rehabilitációs szakigazgatási szerv a jogszabályban meghatározott esetekben szakértői feladatokat lát el, e feladatkörében szakvéleményt ad - a keresőképesség vagy keresőképtelenség elbírálásához, - a táppénzes időszak alatt megállapítható egészségkárosodásról, - a baleseti táppénz idejének meghosszabbításához, - a közúti járművezetők egészségi alkalmasságáról, - a közlekedőképességről, - a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai egészségi alkalmasságának felülvizsgálata során az egészségkárosodás, egészségi állapot mértékéről, - a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék megállapításához szükséges egészségkárosodás mértékéről, - a nemzeti gondozási díj megállapításához szükséges egészségkárosodás mértékéről, - az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítéltek juttatásainak megállapításához szükséges egészségkárosodás mértékéről, -a kárpótlási jegy ellenében járó életjáradék megállapításához szükséges egészségkárosodás mértékéről, -a felsőoktatásban részt vevő hallgatók fogyatékosságáról. A rehabilitációs szakigazgatási szerv és a Hivatal jogszabályban meghatározott esetben komplex minősítést végez. A rehabilitációs szakigazgatási szerv a komplex minősítést jogszabályban meghatározott esetben az érintett személy kérelmére végzi el, és hatósági bizonyítványt állít ki annak eredményéről. A rehabilitációs szakigazgatási szerv és a Hivatal erre irányuló kérelem esetén a komplex minősítés keretében szakvéleményt ad a közlekedőképességről is.

6.1. Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira a korábban már ismertetett biztosított személyek jogosultak.

26

A biztosítottakat megillető pénzbeli ellátások: - táppénz - gyermekápolási táppénz - terhességi-gyermekágyi segély - gyermekgondozási díj - baleseti táppénz - baleseti járadék A biztosítottat megillető természetbeni ellátás: - utazási költségtérítés - méltányosságból megállapítható pénzbeli ellátások 6.1.1. Az ellátások megállapítására vonatkozó közös szabályok Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejűleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre, illetőleg gyermekgondozási díjra is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe. Az, aki egyidejűleg gyermekgondozási segélyre, gyermeknevelési támogatásra és terhességigyermekágyi segélyre, vagy gyermekgondozási díjra is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe, kivéve azt a személyt, aki gyermekgondozási támogatás (GYES, GYET) igénybevétele mellett munkát vállal és keresőképtelenségére tekintettel táppénzre vagy baleseti táppénzre jogosult. A szülők közös háztartásában élő gyermeke után egyidejűleg csak az egyik szülő jogosult táppénzre, gyermekgondozási díjra. Ha a szülők a közös háztartásban élő gyermek(ek) után egyidejűleg jogosultak lennének gyermekgondozási díjra és táppénzre és a gyermekgondozási támogatás bármelyik formájára, úgy az ellátást választásuk szerint csak egy jogcímen és csak az egyik szülő részére lehet megállapítani. Ha a közös háztartásban élő gyermek után az egyik szülő terhességi-gyermekágyi segélyt vagy táppénzt, vagy gyermekgondozási támogatást vesz igénybe, úgy a másik szülő gyermekápolási táppénzre szerezhet jogosultságot, feltéve, hogy az ellátások nem ugyanazon gyermek után kerülnek megállapításra. A fent említett ellátások között a biztosított, illetve a szülő a jogosultság fennállása alatt választhat. A táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt választott újabb ellátásra való jogosultságot a biztosított, illetve a szülő által megjelölt időponttól kell megállapítani, feltéve, hogy a jogosultság feltételeivel már ekkortól rendelkezik. A választott újabb ellátást a korábban megállapított ellátás folyósításának megszüntetését követő naptól folyósítják. A választott újabb ellátás visszamenőlegesen járó összegét csökkenteni kell az újabb ellátásra való jogosultság kezdő napjától a korábban megállapított ellátás folyósítása megszüntetésének napjáig kifizetett ellátás nettó összegével. Az ellátások közötti különbözet kamatmentes kifizetésére a csökkentés teljesítését követő három munkanapon belül kerül sor.

27

6.1.2. Az egészségbiztosítási ellátások kiszámításának alapja Az egészségbiztosítási pénzellátás (terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a táppénz) összegének megállapításánál jövedelemként azt az összeget veszik figyelembe, amely után a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett volt. 6.2. Táppénz Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt keresőképtelenné válik és az 1997. évi LXXX. törvényben meghatározott mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett. Keresőképtelen az minősül, aki - aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni; - aki terhessége, illetőleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni, és terhességigyermekágyi segélyre nem jogosult; - az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja; - a szülő, aki tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja és a gyermeket a saját háztartásában neveli; - aki fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt részesül; - akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható. A keresőképtelenség a vizsgálatra jelentkezés időpontjától eltérően, legfeljebb öt napra visszamenőleg is igazolható. 6.2.1. A táppénz folyósításának időtartama Táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át. A biztosított, ha részére betegszabadság jár, keresőképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követő naptól jogosult. Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőző egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat. A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás időtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességigyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje. A biztosítás megszakítás nélkül akkor áll fenn, ha abban a szabadnap, a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap kivételével egy nap megszakítás sincs. A táppénz minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot is. Nem jár táppénz - a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amelyre a biztosított átlagkeresetre jogosult (betegszabadság időtartama) illetőleg, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség már nem áll fenn,

28

- a keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, illetve, ha a keresetét részben kapja meg, a részben megkapott kereset után, - a gyermekgondozási segély folyósításának az idejére, ide nem értve a segély mellett végzett munka alapján járó táppénzt, - az előzetes letartóztatás és a szabadságvesztés tartamára, - a saját jogú nyugdíj folyósításának időtartamára, - a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék folyósításának az idejére, ide nem értve a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék, illetve az átmeneti bányászjáradék mellett végzett munka alapján járó táppénzt. 6.2.2. A táppénz összege A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának 60 százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt 50 százaléka, azzal, hogy a táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér ( 2014ben 101.500,-Ft) 200 százalékának harmincad részét. Főszabályként a táppénz összegét a keresőképtelenség kezdő napját közvetlenül megelőző évben elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga alapján állapítják meg. Ha a biztosított a keresőképtelenséget megelőző évben nem rendelkezett legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga alapján állapítják meg. A 180 naptári napi jövedelmet legfeljebb a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első napjáig lehet figyelembe venni, ha a biztosítási idő folyamatos. A folyamatos biztosítási idő megszakítása esetén a táppénz alapjaként a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni. Ha a biztosított a táppénzre való jogosultság napjától a megelőző év január 1-ig (irányadó időszakban) 180 napi tényleges jövedelemmel nem rendelkezik, táppénzét - az alábbiak kivételével - a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapulvételével kell megállapítani, kivéve, ha a szerződés szerinti vagy a tényleges jövedelme a minimálbért nem éri el. Ez esetben a táppénz alapja a szerződés szerinti, ennek hiányában a tényleges jövedelem. Ha a biztosítottnak a táppénzre való jogosultság napjától a megelőző év január 1-ig (irányadó időszakban) azért nem volt 180 napi tényleges jövedelme, mert táppénzben, terhességigyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesült, a táppénz naptári napi összegét a korábban folyósított ellátás alapját képező összeg figyelembevételével állapítják meg, ha az a 3. pontban kiszámított összegnél kedvezőbb. Ha a szülő a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék vagy az átmeneti bányászjáradék folyósítása alatt keresőtevékenységet folytat, s keresőképtelenné válik, a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel alkalmazzák, hogy - a táppénzfolyósítás időtartamának megállapításánál biztosítási időként csak a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék vagy az átmeneti bányászjáradék folyósításának időtartama alatt biztosítási jogviszonyban töltött napokat lehet figyelembe venni,

29

- a táppénz összegének megállapításánál a biztosítási jogviszonynak a fent meghatározott időtartam alatt elért, biztosítási jogviszonyból származó pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelmet kell figyelembe venni. A táppénz összegének kiszámításánál rendszeres jövedelem a havi rendszerességgel járó munkabér (illetmény), pótlékok, továbbá a munkabér (illetmény) helyett kifizetett távolléti díj vagy átlagkereset, illetőleg szerződés alapján havonta járó díjazás vagy egyéb jövedelem. Annak vizsgálatánál, hogy a biztosított rendelkezik-e 180 naptári napi jövedelemmel, csak a rendszeres jövedelmet kell figyelembe venni. Az egyéni és a társas vállalkozók részére e jogcímen járó táppénz összegének megállapításánál a vállalkozóként elért, bevallott pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelmet rendszeres jövedelemnek kell tekinteni. 6.3.A gyermekápolási táppénz A biztosítási jogviszonyban álló szülő gyermeke betegsége esetén gyermekápolási táppénzre jogosult. A gyermekápolási táppénz folyósításának időtartama a gyermek életkorától függ, - egy évesnél fiatalabb gyermek ápolása esetén a gyermek egy éves koráig; - egy és három év közötti beteg gyermek esetén évenként és gyermekenként 84 naptári napig; - három és hat év között évenként és gyermekenként 42 (egyedülállónak 84) naptári napon át; - hat és tizenkét év közötti gyermek esetén évenként és gyermekenként 14 (egyedülállónak 28) naptári napon át. Ugyanarra a gyermekre tekintettel, amelyikkel az egyik szülő GYED-en van, a másik szülő nem kérheti a gyermekápolási táppénz megállapítását. Ha azonban a családban több gyermek nevelkedik, a másik gyermek betegsége esetén az apának megállapíthatják a gyermekápolási táppénzt. A gyermekápolási táppénz összegét is a fent ismertetett táppénzszabályok szerint állapítják meg. 6.4 Terhességi-gyermekágyi segély Terhességi-gyermekágyi segélyre jogosult: aki a szülést megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt, és - a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon belül szül, vagy - a biztosítás megszűnését követően negyvenkét napon túl baleseti táppénz folyósításának, az ideje alatt vagy a folyósítás megszűnését követő huszonnyolc napon belül szül. Terhességi gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelő időtartam még hátralévő tartamára - annak a nőnek is jár, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, a gondozásba vétel napjától, - annak a gyámnak is jár, aki a csecsemőt jogerős döntés alapján gondozza, a kirendelés napjától, 30

- a csecsemőt gondozó vér szerinti apának is jár, ha a szülő nő az egészségügyi szolgáltató által – az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott adattartalmú nyomtatvány szerint – igazoltan, az egészségi állapota miatt kikerül abból a háztartásból, ahol a gyermeket gondozzák, az igazoláson feltüntetett naptól ezen egészségi állapot fennállásáig, - a csecsemőt gondozó vér szerinti apának is jár, ha a szülő nő meghal, az elhalálozás napjától, - annak a férfinek is jár, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha a gyermeket vele együtt örökbe fogadni szándékozó nő az egészségügyi szolgáltató által – az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott adattartalmú nyomtatvány szerint – igazoltan, az egészségi állapota miatt kikerül abból a háztartásból, ahol a gyermeket gondozzák, az igazoláson feltüntetett naptól ezen egészségi állapot fennállásáig, - annak a férfinek is jár, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha a gyermeket örökbe fogadni szándékozó nő meghal, az elhalálozás napjától, - annak a férfinek is jár, aki a csecsemőt egyedül vette örökbefogadási szándékkal nevelésbe, a gondozásba vétel napjától, ha egyébként a törvényben meghatározott jogosultsági feltételekkel rendelkezik A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges előzetes 365 napi biztosítási időbe be kell számítani - a biztosítás megszűnését követő baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj - kivéve a felsőoktatásban részt vevők részére megállapított gyermekgondozási díj - folyósításának az idejét, - közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideje folytatott tanulmányok idejéből 180 napot, - a rehabilitációs járadék, rehabilitációs ellátás folyósításának idejét. 6.4.1. A terhességi-gyermekágyi segély folyósításának időtartama A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra jár. A terhességi-gyermekágyi segély legfeljebb a gyermek születését követő 168. napig jár, kivéve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben a koraszülött gyermekek esetében a szülési szabadságra vonatkozó rendelkezés alkalmazásakor. Ha a terhességi-gyermekágyi segély iránti kérelem a szülés várható időpontját megelőző 28 napnál korábban kerül benyújtásra, akkor a kérelem elbírálására vonatkozó határidő a szülés várható időpontját megelőző 28. napon kezdődik. Nem állapítható meg a terhességi-gyermekágyi segély - a szülési szabadságnak arra a tartamára, amelyre a teljes keresetét megkapja, - ha bármilyen jogviszonyban díjazás - ide nem értve a szerzői jog védelme alatt álló alkotásért járó díjazást és a személyi jövedelemadó-mentes tiszteletdíjat - ellenében munkát végez, vagy hatósági engedélyhez kötött keresőtevékenységét személyesen folytatja. 6.4.2. A terhességi-gyermekágyi segély összege A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló átlagkereset a pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga alapján számítják ki.. A terhességigyermekágyi segély a napi átlagkereset 70%-a. 31

A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló jövedelmet a táppénzszabályok szerint állapítják meg a következők szerint: Főszabályként azt vizsgálják, hogy az anya a szülést megelőző évben rendelkezett-e 180 napi tényleges keresettel. Ha az anya a szülést megelőző évben rendelkezett legalább 180 napi keresettel, átlagkeresetének 70%-a lesz a terhességi-gyermekágyi segély alapja. Ha az anya a szülést megelőző évben nem rendelkezett legalább 180 naptári napi jövedelemmel, azt vizsgálják, hogy az igénybejelentés napjától a szülést megelőző év január 1-ig rendelkezik-e 180 napi tényleges jövedelemmel. A 180 naptári napi jövedelmet legfeljebb az igénybejelentés napjától a szülést megelőző év január 1-ig (irányadó időszak) lehet figyelembe venni, ha a biztosítási idő folyamatos. Ebben az esetben az irányadó időszakban elért átlagkereset 70%-a lesz a terhességi-gyermekágyi segély alapja. Ha az anya az igénybejelentés napjától a szülést megelőző év január 1-ig terjedő időtartam alatt nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a terhességi-gyermekágyi segélyének összegét a minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével állapítják meg. Ha azonban a pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni. Tényleges kereset, jövedelem hiányában az ellátásra való jogosultság kezdő napján érvényes szerződés szerinti jövedelmet veszik figyelembe. Az egyéni és társas vállalkozók ellátását tényleges jövedelem hiányában a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér figyelembevételével kell megállapítani. A terhességi-gyermekágyi segély összegéből nyugdíj, illetve egészségbiztosítási járulékot nem, kizárólag személyi jövedelemadó előleget vonnak. 6.4.3. A terhességi-gyermekágyi segély igénylése A terhességi-gyermekágyi segélyt - társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező munkáltató esetén a kifizetőhelyen, - ha az igény elbírálására a Kincstár az illetékes, akkor a kincstárnál, - ha nincs kifizetőhely, illetve az igénylő egyéni vállalkozó, akkor a munkáltató, illetve a vállalkozás székhelye szerint illetékes megyei kormányhivatal egészségbiztosítási szakigazgatási szervénél. Ha a munkáltató nem rendelkezik társadalombiztosítási kifizetőhellyel, az igényt abban az esetben is a munkáltatóhoz kell benyújtani, s majd ô továbbítja a székhelye szerint illetékes megyei kormányhivatal egészségbiztosítási szakigazgatási szerve részére. Az igényt az „Igénybejelentés Táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, baleseti táppénz igényléséhez” elnevezésű nyomtatványon kell benyújtani. Az igénybejelentőhöz mellékelni kell - a terhesgondozásról szóló kiskönyvet, - a terhes-állományba vételről szóló orvosi igazolást, - a szülést igazoló kórházi igazolást, - a gyermek eredeti születési anyakönyvi kivonatát (ha a gyermek születése napjától veszik igénybe az ellátást), - csecsemő örökbefogadása esetén az örökbefogadásról szóló gyámhivatali határozatot, vagy a gyámhivatal igazolását arról, hogy a biztosított a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, továbbá

32

a „Jövedelemigazolás egészségbiztosítási ellátás megállapításához” nyomtatványt, ha az igénylőnek megszűnt a biztosítási jogviszonya. - Igazolvány a biztosítási jogviszonyról és az egészségbiztosítási ellátásokról -

elnevezésű

A terhességi-gyermekágyi segély megállapítása iránti igény az igénybejelentés napjától visszamenőleg legfeljebb hat hónapra érvényesíthető. Az ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző 6. hónap első napjától lehet megállapítani. 6.5. A gyermekgondozási díj Gyermekgondozási díjra jogosult - a biztosított szülő, ha a gyermekgondozási díj igénylését - a gyermeket szülő anya esetén a szülést - megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt, - a terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély igénybevételének időtartama alatt megszűnt, feltéve, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett és a szülést megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt, és a gyermeket saját háztartásában neveli. Szülőnek minősül - a vér szerinti, az örökbefogadó szülő, - a szülővel együtt élő házastárs, - a gyám, továbbá, - az a személy, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van. A GYED-re való jogosultság szempontjából nem tekinthető szülőnek a nevelőszülő és a helyettes szülő. Az előzetes 365 napi biztosítási időbe be kell számítani - a biztosítás megszűnését követő baleseti táppénz idejét, - a közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmány idejéből 180 napot, - a rehabilitációs járadék, rehabilitációs ellátás folyósításának idejét. A biztosítási idő beszámítására, mint arra a terhességi-gyermekágyi segélyre vonatkozó szabályoknál utaltunk, abban az esetben kerület sor, ha a szülő biztosítási jogviszonyban áll, de a szükséges biztosítási időt nem szerezte meg. Ebben az esetben a hiányzó szolgálati időt a fenti időtartamokkal lehet kiegészíteni.

6.5.1. A gyermekgondozási díj folyósításának időtartama A gyermekgondozási díj legkorábban a terhességi-gyermekágyi segély, illetőleg az annak megfelelő időtartam (168 nap) lejártát követő naptól a gyermeket szülő anya esetében a szülést, egyéb esetben a jogosultságot megelőző 2 éven belül megszerzett biztosításban töltött napoknak megfelelő időtartamra, de legfeljebb a gyermek 2. életévének betöltéséig jár. Ikergyermekek esetén a gyermekgondozási díj a terhességi-gyermekágyi segély, illetőleg az annak megfelelő időtartam lejártát követő naptól a fent meghatározott időtartamot követően további 1 évig jár. 33

6.5.2. A gyermekgondozási díj összege A díj összege a naptári napi átlagkereset 70 %-a, maximum összege legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70%-a (2014-ben 142.100,- Ft). A gyermekgondozási díj alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a táppénzszabályok szerint állapítják meg az alábbiak szerint: 1. Főszabályként a táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért jövedelem naptári napi átlaga alapján állapítják meg. 2. Ha a biztosított a keresőképtelenséget megelőző évben nem rendelkezett legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga alapján állapítják meg. A 180 naptári napi jövedelmet legfeljebb a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első napjáig lehet figyelembe venni, ha a biztosítási idő folyamatos. A folyamatos biztosítási idő megszakítása esetén a táppénz alapjaként a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni. 3. Ha a biztosítottnak azért nem volt a (1)-(2) pontban meghatározott időtartamban figyelembe vehető jövedelme, mert táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesült, a táppénz naptári napi összegét a korábban folyósított ellátás alapját képező összeg figyelembevételével kell megállapítani, ha az a 4. pont szerint megállapított összegnél kedvezőbb. 4. Ha a biztosított a (1)–(2) pontban meghatározott időszakban nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, de a táppénzre való jogosultság első napját megelőzően van legalább 180 napi folyamatos biztosítási jogviszonya, táppénzét a tényleges, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelme alapján kell megállapítani. 5. Ha a biztosított a (1)–(2) pontban meghatározott időszakban nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, és a táppénzre való jogosultság első napját megelőzően nincs legalább 180 naptári napi folyamatos biztosítási jogviszonya, táppénzét a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapulvételével állapítják meg, kivéve, ha a tényleges vagy a szerződés szerinti jövedelme a minimálbért nem éri el. Ez esetben a táppénz alapja a tényleges, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelem. A maximális összegben megállapított gyermekgondozási díj összegét minden év január 15-éig - hivatalból felülvizsgálják és a tárgyévre érvényes összeghatár figyelembevételével január 1jei időponttól újra megállapítják. A gyermekgondozási díj összegéből 10 % nyugdíjjárulékot és személyi jövedelemadóelőleget vonnak le. . Nem jár a gyermekgondozási díj, ha - a jogosult a gyermek 1 éves kora előtt bármilyen jogviszonyban díjazás - ide nem értve a szerzői jog védelme alatt álló alkotásért járó díjazást és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenység díjazását - ellenében munkát végez vagy hatósági engedélyhez kötött keresőtevékenységét személyesen folytatja; - a jogosult a gyermek 1 éves kora előtt - munkavégzés nélkül - megkapja a teljes keresetét, ha a keresetét részben kapja meg, csak az elmaradt kereset után jár gyermekgondozási díj; - a jogosult egyéb rendszeres pénzellátásban - ide nem értve a táppénzt, a baleseti táppénzt, a terhességi-gyermekágyi segélyt, a gyermekgondozási díjat, a gyermekgondozási 34

-

-

támogatást, az álláskeresési járadékot és segélyt, a vállalkozói és a munkanélküli járadékot, valamint az álláskeresést ösztönző juttatást - részesül; a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, nevelésbe vették, továbbá ha harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el; a gyermeket napközbeni ellátást biztosító intézményben (bölcsőde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet) helyezték el, kivéve, ha a gyermek 1 éves kora után a jogosult keresőtevékenységet folytat, továbbá ide nem értve a rehabilitációs, habilitációs foglalkozást nyújtó intézményi elhelyezést; a jogosult előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztés, elzárás büntetését tölti; a gyermekgondozási díj első igénybevétele a gyermek egy éves kora után kezdődik, az első igénybevétel első napjától számított 60 napig, ha a jogosult bármilyen jogviszonyban díjazás - ide nem értve a szerzői jog védelme alatt álló alkotásért járó díjazást és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenység díjazását - ellenében munkát végez vagy hatósági engedélyhez kötött keresőtevékenységet személyesen folytat, kivéve, ha az igénylő a gyermekre tekintettel terhességi-gyermekágyi segélyt vett igénybe, vagy a gyermekgondozási díjban részesülő meghal.

6.5.3. A gyermekgondozási díj igénylése Az igénybejelentést a munkáltatóhoz, a kincstárhoz, a megyei kormányhivatal egészségbiztosítási szakigazgatási szervéhez (pl. egyéni vállalkozó) lehet benyújtani. Ugyanitt lehet az igénybejelentő nyomtatványhoz is hozzájutni. Ha a munkáltatónál nincs társadalombiztosítási kifizetőhely, a GYED-re illetve a terhességigyermekágyi segélyre vonatkozó igény elbírálásához a munkáltató kiállítja a „Foglalkoztatói Igazolás”-t és a biztosított által benyújtott igazolásokkal, igénybejelentővel együtt – három munkanapon belül – megküldi a székhelyre, telephelye szerint illetékes megyei kormányhivatal egészségbiztosítási szakigazgatási szerve részére. A biztosítási időt az „Igazolvány a biztosítási jogviszonyról és az egészségbiztosítási ellátásokról” elnevezésű nyomtatvánnyal, az ellátás alapját képező jövedelmet pedig a „jövedelemigazolás egészségbiztosítási ellátás megállapításához” elnevezésű nyomtatvánnyal kell igazolni, s csatolni kell a Foglalkoztatói Igazoláshoz. Az igénybejelentőhöz mellékelni kell - a gyermek eredeti születési anyakönyvi kivonatát, - a biztosítás megszűnését követően igényelt ellátásnál az „Igazolvány az egészségbiztosítási ellátásokról” szóló igazolást, - a gyermeket örökbefogadási szándékkal gondozó személy esetén az örökbefogadási eljárás megindításáról szóló igazolást, - örökbefogadás esetén az örökbefogadásról szóló gyámhatósági határozatot, a gyermek új születési anyakönyvi kivonatát, - gyám esetén a gyámkirendelő határozatot. A gyermekgondozási díj megállapítása iránti igény az igénybejelentés napjától visszamenőleg legfeljebb hat hónapra érvényesíthető. Az ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző 6. hónap első napjától lehet megállapítani. A gyermekgondozási díjban részesülő személynek a folyósító szervnek be kell jelentenie, 35

ha - a GYED folyósítása alatt újabb gyermeke születik, - a GYED-re jogosító gyermek kikerül a háztartásból, - a GYED-re jogosító gyermek napközbeni ellátásban (bölcsőde) részesül, - a GYED-et igénybevevő ismét folytatja kereső tevékenységét. 6.5.4. A felsőoktatási intézményben tanulókra vonatkozó szabályok Gyermekgondozási díjra jogosult az a szülő nő is, aki az alábbi feltételek mindegyikének megfelel: - a fent említett szabályok alapján (biztosítási jogviszony fennállása, előzetes 365 nap biztosítási idő igazolása) gyermekgondozási díjra nem jogosult, - a gyermeke születését megelőző két éven belül államilag elismert felsőoktatási intézményben magyar nyelvű nappali képzésben legalább két félév aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezik, azzal, hogy egy félévre csak egy aktív hallgatói jogviszony vehető figyelembe (két aktív félév megállapításához a gyermek születését megelőző két éven belüli aktív félévekben összesen 300 naptári napi hallgatói jogviszonnyal kell rendelkezni) - a gyermeke a fenti hallgatói jogviszony fennállása alatt vagy a hallgatói jogviszony szünetelését, illetve megszűnését követő 1 éven belül születik, - a gyermeket saját háztartásában neveli, - magyar állampolgár vagy másik EGT tagállam állampolgára, és - a szülés időpontjában rendelkezik magyarországi bejelentett lakóhellyel. A gyermekgondozás díjat a gyermek születésének napjától a gyermek 1 éves koráig állapítják meg. A Gyed lejártát követően a gyermekgondozási segély megállapítását lehet kérni. A vér szerinti apa is jogosult lehet a gyermekgondozási díjra, ha a szülő nő - meghal, vagy - a fent említett feltételek valamelyikének nem felel meg, mert pl. nem járt felsőoktatási intézménybe, és a biztosítási jogviszony és előzetes biztosítási idő hiányában gyermekgondozási díjra nem jogosult. Ez esetben a vér szerinti apa részére is legfeljebb a gyermek egy éves koráig lehet a gyermekgondozási díjat megállapítani. A felsőoktatásban részt vevő szülő részére megállapított gyermekgondozási díj havi összege: - A felsőfokú alapképzésben, felsőfokú szakképzésben vagy felsőoktatási szakképzésben, valamint a szakirányú továbbképzésben részt vevő hallgató esetén a jogosultság kezdő napján érvényes kötelező legkisebb munkabér (2014-ben 101.500,- Ft), - A mesterképzésben, egységes, osztatlan képzésben vagy doktori képzésben részt vevő hallgató esetén a jogosultság kezdő napján érvényes garantált bérminimum 70 százaléka (2014-ben 82.600,- Ft). 6.6. Baleseti pénzbeli ellátások 6.6.1. Balesti táppénz Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg. 36

Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset). Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának, továbbá az egészségkárosodás mértékének, rehabilitálhatóságának az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte. Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. Nem üzemi baleset az a baleset, amely a) kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy c) a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt. Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira nem jogosult. Baleseti táppénz annak jár, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy a biztosítás megszűnését követő legkésőbb harmadik napon üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik. Keresőképtelen az, aki az üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy gyógyászati segédeszköz hiányában munkát végezni nem tud. A baleseti táppénz – az előzetes biztosítási időre és táppénzfolyósításra tekintet nélkül – egy éven keresztül jár azzal, hogy a baleseti táppénz folyósítása legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. Nem jogosult baleseti táppénzre az, aki ugyanazon üzemi balesetből eredően baleseti járadékban részesül. A baleseti táppénz összegét annál a munkáltatónál elért jövedelem alapján kell megállapítani, ahol az üzemi baleset bekövetkezett, illetőleg ahol az üzemi balesetet szenvedett személy biztosítási jogviszonya fennáll. A baleseti táppénz összege azonos a baleseti táppénzre való jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári hónapban végzett munkáért, tevékenységért kifizetett (elszámolt), a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapját képező jövedelme naptári napi összegével, úti baleset esetén annak kilencven százalékával. Ha a biztosított a baleseti táppénzre való jogosultságot megelőző hónapban nem volt pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetésre kötelezett, a baleseti táppénz összege a balesetet megelőzően elért tényleges, annak hiányában a szerződés szerinti jövedelméből számított naptári napi átlagjövedelem, úti baleset esetén annak kilencven százaléka. Az egyéni és a társas vállalkozó baleseti táppénzének alapját a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani. A baleseti táppénz mértéke az alapját képező jövedelem száz százaléka, úti baleset esetén annak kilencven százaléka.

37

Ha a biztosított jövedelem hiányában pénzbeli egészségbiztosítási járulékot nem fizetett, a baleseti táppénz összege azonos a szerződés szerinti jövedelme naptári napi összegével, úti baleset esetén annak kilencven százalékával. A biztosított baleseti táppénzre abban a jogviszonyában jogosult, amelyben az üzemi baleset éri. Pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett biztosított, illetőleg baleseti ellátásra jogosult baleseti táppénze az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege százötven százalékának naptári napi összegével azonos, úti üzemi baleset esetén annak kilencven százalékával egyezik meg. A baleseti táppénzre – ha eltérő rendelkezés nincs – a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Ha a sérült az első ízbeni baleseti táppénzre való jogosultság megszűnését követő 180 napon belül ugyanazon üzemi baleset következtében, abban a jogviszonyában, amelyben a baleset érte, újból keresőképtelenné válik, a baleseti táppénz összege a korábbinál kevesebb nem lehet.

6.6.2. Baleseti járadék Baleseti járadékra az jogosult, akinek üzemi baleset következtében tizenhárom százalékot meghaladó egészségkárosodása keletkezett, de a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai nem illetik meg. Ha az egészségkárosodás mértéke a húsz százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két éven át, ha meghaladja, az egészségkárosodás tartamára időbeli korlátozás nélkül jár. A baleseti járadékra jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől az igénylő tizenhárom százalékot meghaladó egészségkárosodását megállapították. Ha az igénylő ezen a napon baleseti táppénzben részesül, a jogosultság a táppénz megszűnését követő nappal nyílik meg. A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta egészségkárosodás fokától függ. Az egészségkárosodás fokának megfelelően a) az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 14–20 százalék, b) a 2. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 21–28 százalék, c) a 3. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 29–39 százalék, d) a 4. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 39 százalékot meghaladó mértékű. A baleseti járadék összege a fentiekben meghatározott fokozatok sorrendjében a havi átlagkereset nyolc, tíz, tizenöt, illetőleg harminc százaléka. A baleseti járadékot a balesetet közvetlenül megelőző egy éven belül elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. A foglalkozási betegség alapján járó baleseti járadékot a foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben (munkahelyen) elért utolsó egy évi kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. Ha az igénylő a baleseti járadék megállapítását megelőző öt éven belül ilyen munkakörben (munkahelyen) egy évnél rövidebb időn át dolgozott, e rövidebb időre kapott kereset havi átlagát kell alapul venni. 38

A szilikózis vagy azbesztózis alapján járó baleseti járadék megállapításánál a szilikózis vagy azbesztózis veszélyének kitett munkakörben az öt évnél korábban elért keresetet is figyelembe kell venni, ha az igénylő az öt éven belül ilyen munkakörben egy évnél rövidebb ideig dolgozott és a kereset így megállapított átlaga kedvezőbb. A baleseti járadék alapját képező havi átlagkereset megállapításánál – az (5) bekezdésben foglalt eltéréssel – a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A havi átlagkereset megállapításánál a) a nyugdíjjárulék alapját képező keresetet kell figyelembe venni, b) a figyelembe vett keresetet nem kell csökkenteni a magánszemélyek jövedelemadójával (képzett adójával). Ha a baleseti járadékot nyugdíjasként elszenvedett üzemi baleset alapján állapítják meg, a havi átlagkereset összegét a nyugdíjasként elért kereset alapján kell meghatározni. A baleseti fokozat változása esetén a baleseti járadék összegét az új fokozatnak megfelelően módosítani kell. A baleseti járadékra jogosultság megszűnik, ha az egészségkárosodás a tizenhárom százalékot már nem haladja meg. Ha az egészségkárosodás a tizenhárom százalékot újból meghaladja, a baleseti járadékra jogosultság feléled. Az 1. fokozatú baleseti járadék két éven át történt folyósítása után a járadékra jogosultság akkor éled fel, ha az egészségkárosodás utóbb három hónapon át a húsz százalékot meghaladja. Ha az egészségkárosodás ismét huszonegy százalék alá csökken, a tizenhárom százalékot azonban meghaladja, a baleseti járadék ennek az állapotnak a tartamára – legfeljebb két éven át – újból jár. A baleseti járadék módosításánál, illetőleg újbóli megállapításánál azt az átlagkeresetet kell figyelembe venni, amelynek alapján a baleseti járadékot utoljára megállapították.

Természetbeni ellátás 6.7. Utazási költségtérítés A járóbeteg-szakellátásra, a fekvőbeteg-gyógyintézetbe, továbbá gyógyászati ellátásra, rehabilitációra beutalt biztosítottat utazási költségeihez támogatás illeti meg, a) ha orvosszakértői vizsgálatra utalták vagy rendelték be; vagy b) ha a beutalás olyan egészségügyi szolgáltatóhoz történik, ba) amely a biztosított területi ellátására kötelezett, vagy bb) amely a ba) pont szerinti egészségügyi szolgáltatónál a biztosított lakóhelyéhez (tartózkodási helyéhez) közelebb esik, ha az oda történő beutalásba a biztosított beleegyezett; vagy c) a megfelelő feltételekkel rendelkező, bármely más – a biztosított lakóhelyéhez (tartózkodási helyéhez) legközelebb eső – egészségügyi szolgáltatóhoz történő beutalás esetén, ha az egészségügyi szolgáltató által nyújtott ellátás biztosítására a b) pont szerinti egészségügyi szolgáltatók szakmai indokok alapján nem alkalmasak. A biztosított a gyógyászati segédeszköz próbájával, illetve kiszolgáltatásával kapcsolatos utazási költségeinek támogatására akkor jogosult, ha a gyógyászati segédeszközt a

39

tartózkodási helyéhez legközelebb eső, a rendelt gyógyászati segédeszköz kiszolgáltatására az egészségbiztosítóval szerződött forgalmazónál szerzi be. A fogyatékos gyermek korai fejlesztését és gondozását, fejlesztő felkészítését nyújtó intézmény igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költségekhez támogatás jár. A betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló szervezett szűrővizsgálat igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költséghez támogatás jár. A biztosított a támogatásra akkor jogosult, ha a jogszabályban meghatározott szűrővizsgálatot behívás alapján vette igénybe. Helyi utazás költségeihez támogatás nem jár. 6.7.1. Mértéke Az utazási költségtérítés mértéke megegyezik az adott távon menetrend szerint közlekedő közforgalmú közlekedési eszközök igénybevételére megszabott – a helyközi járatokon érvényes, a biztosított által igénybe vehető, a személyszállítási utazási kedvezményekről szóló jogszabályban meghatározott kedvezmény összegével csökkentett legolcsóbb díjtételű menetjegy árával. A hely- és pótjegyek árához, nem jár utazási költségtérítés. A GyőrSopron-Ebenfurti Vasút magyar vonalán, továbbá a BKV-HÉV vonalain Budapest közigazgatási határain kívül történő utazás esetén jár az utazási támogatás. Az utazási támogatás igénybe vehető utazási utalvánnyal, gépkocsival történő utazás esetén utazási költségtérítési utalvánnyal. Az utazási költségtérítési utalvány az OEP által rendszeresített olyan szigorú számadású nyomtatvány, amely két pénztári és egy ellenőrző szelvényből áll.

6.7.2. Megállapítás menete Az utazási utalvány kiállítására és a szolgáltatás igénybevételének az utazási utalványon történő igazolására kötelezett - beutalásra jogosult orvos a szakellátásra, illetve az orvosszakértői vizsgálatra történő beutaláskor, -az egészségügyi szakellátás orvosa – ideértve a gondozóintézet szakorvosát is – a vizsgálat, a kezelés, a fekvőbeteg-gyógyintézetből való elbocsátás – ideértve az adaptációs szabadságra való elbocsátás és visszarendelés esetét is – és az ismételt kezelés elrendelésekor, továbbá az egészségügyi szakellátás illetékes főorvosa által kijelölt személy, ha a biztosított kezelését nem orvos végzi, - gyógyászati ellátás igénybevétele esetében az annak rendelésére jogosult orvos az elrendelésekor – megjelölve az igénybevétel számát vagy időtartamát is –, az ellátás igénybevételét követően pedig a gyógyászati ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató – ideértve a gyógyászati ellátást nyújtó közfürdőt, gyógyfürdőt is – által kijelölt személy, - egyedileg, méretre készített gyógyászati segédeszközöknél a rendelő orvos, valamint a szükséges próbára való berendeléskor és kiszolgáltatáskor, továbbá a gyógyászati segédeszközök javításakor személyes megjelenés esetén a gyógyászati segédeszközt gyártó (forgalmazó) által kijelölt személy, - a Szakértői Intézet illetékes szervének vezetője által kijelölt személy a vizsgálat elrendelésekor, illetve a vizsgálatot követően, - a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 18. § (2) bekezdés c) pontja szerinti tevékenységet végző szakértői bizottság vezetője a vizsgálaton történő megjelenéskor, - a szűrővizsgálat igénybevételekor – a szűrővizsgálatot végző egészségügyi szolgáltató. 40

Az utazási költség megtérítésére való jogosultság abban az esetben állapítható meg, ha az orvos az utazás szükségességét igazolja. Ha az orvos javaslata alapján a biztosítottnak kísérőre van szüksége, akkor azt a biztosított részére kiállított utalványon kell jelölni. A jogosultság igazolása az erre a célra rendszeresített szigorú számadású „Utazási utalvány” elnevezésű nyomtatványon történik, amelyen legfeljebb hat megjelenés igazolható. Utólagos kiállítás esetén a kérelmet el kell utasítani. Azt a biztosítottat, aki a beutalásra jogosult orvos döntése alapján betegsége, egészségi állapota miatt tömegközlekedési eszközön utazni nem képes – melynek tényét és indokát a beutalásra jogosult orvos az utazási utalványon feltünteti –, utazási költségtérítésként kilométerenként 21 forint illeti meg. Amennyiben a biztosított egészségi állapota miatt kísérő szükséges, a fenti összeg együttesen illeti meg a biztosítottat és kísérőjét. Az útvonal hosszának meghatározásánál az adott viszonylatban legrövidebb távon közlekedő tömegközlekedési eszköz útvonalát kell figyelembe venni. A korai fejlesztést és gondozást, a fejlesztő felkészítést nyújtó intézmény által nyújtott szolgáltatás igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költség megtérítéséhez utazási utalvány kiállítására a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 18. § (2) bekezdés c) pontja szerinti tevékenységet végző szakértői bizottság vezetője jogosult. Az utazási utalvány kiállításakor fel kell tüntetni azt az időpontot, amikortól az utazási utalványon megnevezett intézmény által nyújtott szolgáltatás igénybevétele indokolt. Az utazási költséghez nyújtott támogatás legkorábban attól a naptól állapítható meg, amikortól az utazási utalványon megnevezett intézmény által nyújtott szolgáltatás igénybevétele indokolt. Nem jár utazási költségtérítés annak, aki a külön jogszabály alapján díjmentes utazásra jogosult. Ha a beutalt díjmentes utazásra jogosult és – beutalásra jogosult orvos javaslata alapján – kísérőre van szüksége, akkor az utazási utalványt a beutalt részére kell kiállítani. Az egészségbiztosítási szakigazgatási szerv a menetjegy, valamint a beutalásra jogosult által kiállított és az egészségügyi szolgáltatónál történő megjelenés leigazolásával ellátott utazási utalvány együttes benyújtása alapján, a kérelmező részére járó viteldíj árát utólag megtéríti. A korai fejlesztést és gondozást, a fejlesztő felkészítést nyújtó intézmény által nyújtott szolgáltatás igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költség megtérítésének igénylése során az utazási utalványhoz nem kell csatolni a menetjegyet. Tömegközlekedési eszközzel történő utazás esetén legfeljebb egy kísérő jogosult a kísérettel kapcsolatban felmerült utazási költségei (oda- és visszaút) megtérítésére. Több biztosított egyidejű kísérete során csak egyszeri utazási költség téríthető meg a kísérő részére. Nem tömegközlekedési eszközzel történő utazás esetén legfeljebb 1 kísérő jogosult a kísérettel kapcsolatban felmerült utazási költség megtérítésére. A kísérőt hazautazása, illetve a kísért biztosítottért történő visszautazása során utazási költségtérítésként kilométerenként 18 forint illeti meg, amennyiben a kísért biztosított egészségi állapota, illetve elhúzódó kezelése miatt rövid időn belül nem tud lakóhelyére távozni. A kísérő részére – a kísért biztosított nélküli utazás esetén – ugyanazon napra legfeljebb 2 út (1 oda– 1 vissza) számolható el akkor, ha a kísérő az egészségbiztosítási szakigazgatási szervnek a kísért biztosított ellátásának igénybevételére vonatkozó, rendelkezésére álló hivatalos dokumentummal igazolja az utazás szükségességének indokát. Ezen igazolás hiányában nyilatkozatot kell tennie a többszöri utazás szükségességének indokáról. Igazolás vagy nyilatkozat nélkül, valamint valótlan tények közlése esetén térítés nem állapítható meg. A kísérő részére akkor sem állapítható meg ugyanazon napra vonatkozóan 2 útra költségtérítés, ha az egészségügyi szolgáltató vagy a szolgáltatást nyújtó intézmény és biztosított lakóhelye egymástól való távolsága a 100 kilométert meghaladja. 41

Utazási költségtérítési utalvány igénybevételére jogosult személy és kísérője az egészségbiztosítóval szerződést kötött közlekedési társaságok vonalain az utazási költségtérítési utalvánnyal díjfizetés nélkül utazhat. A utazási költségtérítési utalvány igénybevételére jogosult az a biztosított, aki a) közgyógyellátásra jogosító igazolvánnyal rendelkezik, vagy b) krónikus betegsége, vagy állandósult egészségi állapota miatt legalább havi egy alkalommal kezelésre jár, illetve kúraszerű ellátást vesz igénybe, vagy c) szakorvosi vélemény alapján olyan egészségügyi szolgáltatóhoz utazik, amely lakóhelyétől (tartózkodási helyétől) nagyobb távolságra található. Az utazási költségtérítési utalvány kiállítására kizárólag háziorvos és házi gyermekorvos jogosult. 6.8. Méltányosságból igénybe vehető pénzbeli ellátások. Az egészségbiztosítási szerv méltányosságból terhességi-gyermekágyi segélyt, gyermekgondozási díjat és táppénzt akkor állapíthat meg a biztosított részére, a a biztosított az ahhoz szükséges biztosítási idővel nem rendelkezik. Az egészségbiztosítási szerv méltányosságból meghosszabbíthatja a gyermekápolási táppénz időtartamát. Méltányosságból adható táppénz a szülő részére, ha 12 éves, vagy annál idősebb, de 18 évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja, vagy a 12 éves, vagy annál idősebb, de 18 évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése időtartamára abban az esetben, ha a szülő a gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg ellátást nyújtó intézményben. A méltányosságból megállapítható pénzbeli ellátások folyósításának idejét és összegét az egészségbiztosítási szerv a törvényben meghatározottaktól eltérően határozhatja meg, azzal, hogy összege nem haladhatja meg terhességi-gyermekágyi segély esetén és a gyermekgondozási díj esetén a minimálbér összegét, táppénz esetén az átlagkereset 60, illetőleg kórházi kezelés esetén 50%-át. Az egészségbiztosítási szerv méltányosságból a biztosítottat és a kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyt indokolt esetben segélyben részesítheti. 7. Társadalombiztosítási nyugellátás A kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetése és fejlesztése az állam feladata. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség esetén a biztosított részére, elhalálozása esetén a hozzátartozója részére egységes elvek alapján nyugellátást biztosít. A társadalombiztosítási nyugdíj fedezetére járulékot kell fizetni. Az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket. Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett kiadásai meghaladják a bevételeket, a központi költségvetés a különbség összegét előirányzatként biztosítja. A társadalombiztosítási nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem összegéhez és az elismert szolgálati időhöz igazodik. 42

7.1. Nyugdíjszolgáltatások A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó saját jogú nyugellátások - az öregségi nyugdíj, - rehabilitációs járadék.(2012. 01.01-től nincs új megállapítás) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó hozzátartozói nyugellátások - özvegyi nyugdíj, - árvaellátás, - szülői nyugdíj, -baleseti hozzátartozói nyugellátások, 7.2. Öregségi nyugdíj A társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára annak, aki a) 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév, b) 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap, c) 1953-ban született, a betöltött 63. életév, d) 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap, e) 1955-ben született, a betöltött 64. életév, f) 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap, g) 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév. Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és - legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, valamint - azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, biztosítással járó jogviszonyban nem áll. Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki - legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és - azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, biztosítással járó jogviszonyban nem áll. Jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő. Az öregségi teljes nyugdíj nem állapítható meg, ha a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a harminckét évet, olyan nő esetén pedig, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, a harminc évet. A jogosultsági idő – ha a jogosult a saját háztartásában öt gyermeket nevelt – egy évvel, minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken. Saját háztartásban nevelt gyermeknek azt a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeket kell tekinteni, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy megfelelt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 12. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek. 43

Kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett jogosultsági időnek minősül még - az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás, az egyszerűsített foglalkoztatás, a szakmunkástanuló és a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlata, továbbá a Tbj. 1998. január 1-je és 1999. december 31-e között hatályos 7. § (2) bekezdése szerinti biztosítási idő is -; b) az 1998. január 1-jét megelőzően 1. az a) pont szerinti jogviszonyban, 2. a kisiparosként, 3. a magánkereskedőként, 4. az alkalmi fizikai munkát végzőként, 5. a szerződéses üzemeltetésű üzlet biztosított vezetőjeként, 6. a gépjárművezető-képző munkaközösség tagjaként, 7. a gazdasági munkaközösség tagjaként, 8. az ipari szövetkezet tagjaként, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként, 9. a kisszövetkezet tagjaként, 10. a mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezet tagjaként, mezőgazdasági szakszövetkezeti tagként, 11. a mezőgazdasági szakcsoport tagjaként, 12. az egyéni gazdálkodóként, 13. a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személyként, 14. a külföldi munkavállalóként, 15. a külföldi munkavállaló előadóművészként, 16. az ügyvédi munkaközösség tagjaként, 17. a jogtanácsosi munkaközösség tagjaként, 18. a szabadalmi ügyvivői iroda vagy társaság tagjaként, 19. a közjegyzőként, 20. az önálló bírósági végrehajtóként, 21. a szerzői jogvédelem alá tartozó személyes alkotótevékenységet, előadóművészi tevékenységet folytatóként, 22. a munkaviszonyban nem álló előadóművészként, valamint 23. a 29. § (8) bekezdése, a 36. §, a 41. § és a 44. § (2) bekezdése alapján szerzett szolgálati idő minősül. Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki a) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és b) legalább tizenöt év szolgálati idővel rendelkezik, valamint c) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi résznyugdíjat megállapítják biztosítással járó jogviszonyban nem áll. Nem jogosult öregségi teljes, illetve résznyugdíjra a) az a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá tartozó személy, aki EGT-államban, b) az a szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezmény hatálya alá tartozó személy – ha az egyezmény eltérően nem rendelkezik –, aki a szerződő államban – az igénylő nyilatkozata, illetve az ügyben hatáskörrel rendelkező külföldi szerv adatszolgáltatása alapján – azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi nyugdíjat megállapítják, biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyban áll. 44

7.2.1.Az öregségi nyugdíj összege Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének a megszerzett szolgálati időhöz tartozó, a törvényben meghatározott százaléka. Az öregségi teljes nyugdíj összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegénél. Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegét nem éri el, az öregségi teljes nyugdíj összege azonos az alapját képező havi átlagkereset összegével. Aki húsz év szolgálati idővel rendelkezik és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj 0,5 százaléka. Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni.

7.3. Hozzátartozói nyugellátások Hozzátartozói nyugellátásra jogosultság szempontjából halálesetnek számít az eltűnés is, ha azt bíróság jogerősen megállapította. 7.3.1.Az özvegyi nyugdíj Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat. Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek fennállása esetén az is, aki élettársával ennek haláláig a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt. Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa öregségi nyugdíjasként halt meg, vagy akinek házastársa a) a 22 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és aa) az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül, vagy ab) összesen legalább 2 év, b) a 22 éves életkor betöltését követően, de a 25 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 4 év, c) a 25 éves életkor betöltését követően, de a 30 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 6 év, d) a 30 éves életkor betöltését követően, de a 35 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 8 év,

45

e) a 35 éves életkor betöltését követően, de a 45 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 10 év, f) a 45 éves életkor betöltését követően hunyt el, és legalább 15 év szolgálati időt szerzett. Özvegyi nyugdíjra az is jogosult, akinek házastársa a szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de az alacsonyabb életkorhoz előírt szolgálati időt az ott meghatározott életkor betöltéséig megszerezte, és ezt követően szolgálati idejében a haláláig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. E harminc napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától legalább egy évig, továbbá az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos életkorának betöltéséig jár. Fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj azonos feltétellel a gyermek harmadik születésnapjáig folyósítható. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor a) a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy b) megváltozott munkaképességű, vagy c) házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik. Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a) a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tizenöt éven belül, b) a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tíz éven belül következik be. Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (a korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek. Megözvegyülés esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj hatvan százaléka annak az öregségi nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. 7.3.2 Az özvegyi nyugdíj mértéke Saját jogú nyugellátásra nem jogosult, de rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban és átmeneti bányászjáradékban nem részesülő özvegy esetében hatvan százaléka, Saját jogú nyugellátással nem rendelkező és egyidejűleg rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő, továbbá a saját jogú nyugellátással rendelkező özvegy esetében harminc százaléka annak az öregségi nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. 46

7.3.3 Az özvegyi nyugdíj megszűnése Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkorának betöltése előtt házasságot köt. Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegyi nyugdíjas már nem megváltozott munkaképességű. Az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg árvaellátás. 7.3.4. Az özvegyi nyugdíj feléledése Feléled az özvegyi nyugdíja annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az arra jogosító feltételek valamelyike a) a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül, b) a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tíz éven belül bekövetkezik. 7.5. Árvaellátás Árvaellátásra az a gyermek jogosult – ideértve a házasságban vagy az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt gyermeket is –, akinek szülője rendelkezik az életkora szerint meghatározott szolgálati idővel. Az örökbefogadott gyermeknek vér szerinti szülője jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket a vér szerinti szülő házastársa fogadta örökbe. Árvaellátás jár a testvérnek és az unokának (ideértve a dédunokát és ükunokát is) is, ha őt az elhunyt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs. Az árvaellátás – a jogosultsági feltételek megléte esetén a gyermek 16. életévének betöltése napjáig jár. Ha a gyermek oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár. Ha a jogosultság megszűnése előtt a gyermek megváltozott munkaképességűvé válik, ennek tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti. Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha a gyermek vagy életben maradt szülője házasságot köt, vagy örökbe fogadják. Iskolai tanulmányok címén azt a gyermeket is megilleti az árvaellátás, aki a) betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi, b) huszonöt évesnél fiatalabb és a felnőttoktatás keretében folytat tanulmányokat. Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezése hónapjának végéig, a nyári tanulmányi szünet tartamára is jár. 7.6. Az ellátás összege Az árvaellátás gyermekenként annak a nyugdíjnak a harminc százaléka, ami az elhunytat öregségi nyugdíjként halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. A nyugdíj hatvan százaléka jár árvaellátásként annak a gyermeknek, a) akinek mindkét szülője elhunyt, b) akinek életben lévő szülője megváltozott munkaképességű, 47

7.7. Szülői nyugdíj Szülői nyugdíjra az a szülő jogosult, akinek a gyermeke rendelkezett az életkora szerint szükséges szolgálati idővel ha, a) a szülő a gyermekének halálakor megváltozott munkaképességű, vagy a hatvanötödik életévét betöltötte, és b) a szülőt a gyermeke a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta. A feltételek fennállása esetén szülői nyugdíjra jogosult az a nevelőszülő is, aki a nevelt gyermeket tíz éven át eltartotta. Annak a szülőnek, aki gyermeke halálakor hatvanötödik életévét nem töltötte be és nem megváltozott munkaképességű, szülői nyugdíj csak abban az esetben jár, ha az elhalálozástól számított tíz éven belül a) a hatvanötödik életévét betölti, vagy b) megváltozott munkaképességűvé válik és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

7.7.1. A nyugdíj összege A szülői nyugdíjat az özvegyi nyugdíjra vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani. Ha a szülői nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük – az özvegyi nyugdíj megosztására vonatkozó rendelkezések alkalmazásával – egyenlő arányban meg kell osztani. A szülői nyugdíjat újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma megváltozik. Az újbóli megosztásra legkorábban a jogosultak számának a változását követő hónap első napjától kerülhet sor.

7.8. A baleseti hozzátartozói nyugellátások A hozzátartozók részére baleseti hozzátartozói nyugellátás akkor jár, ha a sérült az üzemi baleset következtében meghalt. A baleseti sérült hozzátartozóit a baleseti nyugellátás akkor is megilleti, ha a sérült a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt nem az üzemi baleset következtében halt meg. A baleseti sérült hozzátartozói ideiglenes özvegyi nyugdíjra és ennek megszűnését követően özvegyi nyugdíjra, árvaellátásra és szülői nyugdíjra a hozzátartozói nyugellátásra vonatkozó rendelkezések szerint azzal az eltéréssel jogosultak, hogy a hozzátartozót a baleseti nyugellátás a jogszerző szolgálati idejére tekintet nélkül megilleti. A baleseti hozzátartozói nyugellátás számításának alapjául szolgáló öregséginyugdíj-összeg a havi átlagkereset hatvan százaléka, ha az elhunyt jogszerző egy év szolgálati idővel sem rendelkezik. 7.9. Igényérvényesítési és eljárási szabályok A nyugellátást írásban, kizárólag az e célra rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell igényelni. 48

Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni, az ellátást a jogosultsági feltételek fennállása esetén legkorábban az igénybejelentés időpontját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani. Az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Az igénybejelentő lap benyújtásával egyidejűleg az igénylőnek közölnie kell az azonosításához szükséges adatokat, a társadalombiztosítási azonosító jelét, valamint csatolnia kell a társadalombiztosítási nyilvántartásban nem szereplő jogviszonyok bizonyításához felhasználni kívánt iratokat, továbbá egészségi állapottól függő ellátás esetén az egészségi állapottal összefüggő iratokat. A nyugellátás iránti igényt a nyugdíj-megállapító szervnél, illetve – ha az elhunyt jogszerző korábban nyugellátásban részesült – a nyugdíjfolyósító szervnél kell érvényesíteni.

.9.1. A nyugellátások folyósítása A saját jogú és a hozzátartozói nyugellátást, továbbá a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek hatáskörébe utalt nem társadalombiztosítási ellátást a nyugdíjfolyósító szerv a nyugdíjfolyósítási törzsszám mint azonosító szám alatt folyósítja. A nyugdíjfolyósító szerv az ellátás folyósításának kezdetekor a nyugdíjfolyósítási törzsszám igazolására – az e célra rendszeresített nyomtatványon – az érintett személy részére díjmentesen igazolást ad ki. A nyugellátást havonta, forintban kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytől azt megállapították, a jogosultság megszűnésének (megszüntetésének) napjáig, de – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – legfeljebb a jogosult elhalálozásának napját magában foglaló naptári hónap utolsó napjáig. Ha az igény elbírálása után megállapítják, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárása során jogszabályt sértett, és emiatt az igényt elutasították, illetve az ellátást nem folyósították, vagy alacsonyabb összegű nyugellátást állapítottak meg, illetve folyósítottak, akkor a jogszabálysértés megállapításától számított öt éven belül járó összeget, valamint a késedelmi kamatot ki kell fizetni. 8. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai

A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal komplex minősítése keretében a megváltozott munkaképességű személy részére - rehabilitációs ellátás, vagy - rokkantsági ellátás állapít meg. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosult az, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű , és aki a) a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át, 10 éven belül legalább 2555 napon át vagy 15 éven belül legalább 3650 napon át t biztosított volt, b) keresőtevékenységet nem végez és c) rendszeres pénzellátásban nem részesül.

49

Biztosításának tartamára tekintet nélkül jár a megváltozott munkaképességű személyek ellátása annak, a) aki iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vált, és a kérelem benyújtását megelőzően 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt, vagy b) aki 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rehabilitációs járadékban vagy az egészségkárosodott személyek szociális járadékaiban részesült. Az előzetes biztosítási időbe be kell számítani a) a biztosítás megszűnését követő táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, álláskeresési támogatás folyósításának az idejét, b) a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, egészségkárosodott személyek szociális járadékai és megváltozott munkaképességű személyek ellátása folyósításának idejét. a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a Tbj. 34. §-a szerint kötött megállapodás alapján szerzett szolgálati időt, amennyiben a megállapodást 2011. december 31-éig megkötötték. 8.1. A rehabilitációs ellátás Rehabilitációs ellátásra az a megváltozott munkaképességű személy jogosult aki rehabilitálható, ezen belül - akinek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, és egészségi állapota 51-60% közötti (B1 kategória), - aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel és egészségi állapota 31-50% közötti (C1 kategória). A rehabilitációs ellátás keretében a megváltozott munkaképességű személy a) a rehabilitáció sikeres megvalósulása érdekében szükséges szolgáltatásokra ( rehabilitációs szolgáltatás), valamint b) pénzbeli ellátásra jogosult. A rehabilitációs ellátásban részesülő személy a rehabilitációs hatósággal történő együttműködésre köteles, amelynek keretében teljesíti a rehabilitációs tervben foglalt kötelezettségeket. Az együttműködési kötelezettség keretében a rehabilitációs ellátásban részesülő személy köteles a) a rehabilitációs hatóságnál a rehabilitációs tervben meghatározott időpontban megjelenni, b) értesítési kötelezettségét teljesíteni, c) aktívan munkahelyet keresni, d) a felajánlott da) rehabilitációs szolgáltatást, valamint a támogatott képzési lehetőséget elfogadni, db) megfelelő munkahelyhez jutást elősegítő munkaerő-piaci programban részt venni, és dc) megfelelő munkahelyre szóló állásajánlatot elfogadni, ide értve a közfoglalkoztatás keretében történő foglalkoztatást is.

50

A rehabilitációs ellátás a jogosultsági feltételek bekövetkezésének napjától, de legkorábban a kérelem benyújtásának napjától állapítható meg a rehabilitációhoz szükséges időtartamra, legfeljebb azonban a folyósítás kezdetétől számított 3 évre. A rehabilitációs pénzbeli ellátás folyósítását szüneteltetni kell arra az időtartamra, amikor az ellátott a) keresőtevékenységet végez vagy közfoglalkoztatásban vesz részt, ha a munkaszerződés szerinti heti munkaideje a 20 órát meghaladja, vagy b) keresőképtelen. A rehabilitációs pénzbeli ellátás havi összege annak a rehabilitációs ellátásban részesülő személynek, - akinek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, és egészségi állapota 51-60% közötti (B1 kategória), a havi átlagjövedelem 35 százaléka, de legalább a minimálbér 30 százaléka (27.900,- Ft) és legfeljebb a minimálbér 40 százaléka (37.200,- Ft) - aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel és egészségi állapota 31-50% közötti (C1 kategória), a havi átlagjövedelem 45 százaléka, de legalább a minimálbér 40 százaléka (37.200,- Ft) és legfeljebb a minimálbér 50 százaléka (46.500,- Ft). A rehabilitációs ellátást meg kell szüntetni, ha a rehabilitációs ellátásban részesülő a) kérte, b) ellátásának időtartama eltelt, c) más rendszeres pénzellátásban részesül, ide nem értve a keresőképtelenségre tekintettel folyósított táppénzt, baleseti táppénzt, d) egészségi állapotában olyan tartós rosszabbodás következett be, amely a rehabilitációt lehetetlenné teszi, e) egészségi állapotában olyan tartós javulás következett be, amely alapján már nem minősül megváltozott munkaképességű személynek, f) az együttműködési, értesítési vagy a rehabilitációs tervben foglalt kötelezettségét neki felróható okból nem teljesíti, g) a felülvizsgálat során neki felróható okból nem működik együtt, vagy h) foglalkoztatására a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában került sor.

8.2. A rokkantsági ellátás Rokkantsági ellátásra az a megváltozott munkaképességű személy jogosult, - akinek egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt és akinek az egészségi állapota 51–60% között van és a rehabilitálhatóság szociális szempontú vizsgálata alapján a rehabilitációja nem javasolt (B2 kategória), valamint annak a személynek, akinek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel és a kérelem benyújtásának, vagy a felülvizsgálat időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg. - akinek egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb 51

körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, és egészségi állapota 31-50 % közötti (C2 kategória), valamint annak a személynek az esetében, aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel és a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg, - aki kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható és egészségi állapota 1-30 % közötti (D kategória), - akinek egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes, és egészségi állapota 1-30 % közötti (E kategória). A rokkantsági ellátás a jogosultsági feltételek bekövetkezésének napjától, de legkorábban a kérelem benyújtásának napját megelőző hatodik hónap első napjától állapítható meg. A rokkantsági ellátás összege Annak a megváltozott munkaképességű személynek, akinek: - egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt és akinek az egészségi állapota 51–60% között van és a rehabilitálhatóság szociális szempontú vizsgálata alapján a rehabilitációja nem javasolt (B2 kategória), valamint annak a személynek, akinek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható és a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg, a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább a minimálbér 30 százaléka (27.900,- Ft) és legfeljebb a minimálbér 45 százaléka (41.850,- Ft) - annak a megváltozott munkaképességű személynek az esetében, akinek egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, és egészségi állapota 31-50 % közötti (C2 kategória), valamint annak a személynek az esetében, aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel és a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg, a havi átlagjövedelem 60 százaléka, de legalább a minimálbér 45 százaléka (41.850,- Ft) és legfeljebb a minimálbér 150 százaléka (139.500,Ft) - annak a megváltozott munkaképességű személynek az esetében, aki kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható és egészségi állapota 1-30 % közötti (D kategória) a havi átlagjövedelem 65 százaléka, de legalább a minimálbér 50 százaléka (46.500,- Ft) és legfeljebb a minimálbér 150 százaléka (139.500,- Ft) - annak a megváltozott munkaképességű személynek az esetében, aki egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes, és egészségi állapota 1-30 % közötti (E kategória) a havi átlagjövedelem 70 százaléka, de legalább a minimálbér 55 százaléka (51.150,- Ft) és legfeljebb a minimálbér 150 százaléka (139.500,- Ft). A rokkantsági ellátás az ellátott halála esetén a halál bekövetkezését követő hónap első napjától megszűnik. A rokkantsági ellátást meg kell szüntetni, ha az ellátásban részesülő a) kérte, b) más rendszeres pénzellátásban részesül, ide nem értve a keresőképtelenségre tekintettel folyósított táppénzt, baleseti táppénzt, c) egészségi állapotában olyan tartós javulás következett be, amely alapján a jogosultsági feltételek már nem állnak fenn, 52

d) keresőtevékenységet folytat és jövedelme 3 egymást követő hónapra vonatkozó havi átlaga meghaladja a minimálbér 150 százalékát, e) foglalkoztatására a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában került sor, f) az értesítési kötelezettségét neki felróható okból nem teljesíti, vagy g) a felülvizsgálat során neki felróható okból nem működik együtt. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályok A megváltozott munkaképességű személyek ellátásait a lakó(tartózkodási) hely szerinti illetékes kormányhivatal rehabilitációs szakigazgatási szervénél (I. fokon eljáró) az erre rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon lehet kérelmezni. Az egészségi állapotra tekintettel hozott elutasító döntés jogerőre emelkedését követő 12 hónapon belül előterjesztett újabb kérelmet csak akkor kell elbírálni, ha a rendelkezésre álló egészségügyi dokumentáció alapján megállapítható, hogy a kérelmező egészségi állapotában az elutasítást követően tartós rosszabbodás következett be. A rehabilitációs hatóság komplex minősítés keretében megvizsgálja a kérelmező egészségi állapotának százalékos mértékét, a rehabilitálhatóságot, és a megváltozott munkaképességű személy rehabilitálhatósága esetén rehabilitációs javaslatot készít. A rehabilitációs javaslatban meg kell állapítani a rehabilitáció lehetséges irányát, a rehabilitációs szükségleteket, továbbá a rehabilitációhoz szükséges időtartamot. A kérelmező a rehabilitációs hatóság vizsgálatán történő személyes megjelenésre kötelezhető. Ha a kérelmező a személyes megjelenési kötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, az eljárást meg kell szüntetni. A rokkantsági ellátásban részesülő tizenöt napon belül értesíti a rehabilitációs hatóságot, ha a) a jogosultsági feltételeket megalapozó körülményeiben változás következett be, vagy b) keresőtevékenységet folytat és a jövedelmének 3 egymást követő hónapra vonatkozó havi átlaga meghaladja a minimálbér 150 százalékát. A rokkantsági ellátásban részesülő a keresőtevékenységről szóló értesítéssel egyidejűleg, valamint az abban bekövetkező változás esetén haladéktalanul igazolja jövedelmének összegét. A rehabilitációs ellátásban részesülő tizenöt napon belül értesíti a rehabilitációs hatóságot, ha a) az egészségi állapotában tartós javulás vagy rosszabbodás következett be, b) keresőtevékenységet folytat, vagy c) keresőtevékenysége megszűnt. A rokkantsági és a rehabilitációs pénzbeli ellátást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja az Egészségbiztosítási Alap rokkantsági, rehabilitációs ellátások előirányzatának terhére. Az állam az e törvényben meghatározott ellátások teljesítését akkor is biztosítja, ha az ahhoz szükséges kiadások az Egészségbiztosítási Alapból nem fedezhetők.

53

Tartalomjegyzék Ajánlás 1. Társadalombiztosítás története 2. A magyar államháztartás és a társadalombiztosítás kapcsolata, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 3. Társadalombiztosítási ellátások fedezete 4. Társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultság 5. A magyar társadalombiztosítás szervezeti felépítése 6. Az egészségbiztosítás pénzbeli és természetbeni ellátása 7. Társadalombiztosítási nyugellátás 8. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai

54