Toldi Ildikó 2009 Szociológia kérdések Szociológia: Társadalmi élet törvényszerűségeit kutatja, vizsgálja. Segíti a társadalom tagjait, társadalmi környezetük megértésében. Biológiailag képesek vagyunk egyedül élni (Maugli) . Az emberek többsége valamilyen szerződésben él a társadalomban. Az ember lény.
Szocializáció: Szocializáció fogalmán azt a folyamatot érjük, melynek során az egyén a környezet, a társas kapcsolatok hatására alkalmassá válik a társadalmi létre, hasonlóvá válik a közösség tagjaihoz, de kialakulnak egyéni tulajdonságai, személyisége is.
Normakövetés okai: A kultúrának a szociológia szempontjából különösen fontos elemei a normák és értékek. Ahhoz, hogy egy kisebb társadalmi közösség vagy egy nemzeti társadalom, sőt az egész emberiséget átfogó világtársadalom működésképes legyen, tagjainak követniük kell bizonyos viselkedési szabályokat, normákat, máskülönben viselkedésük a társadalom többi tagja számára kiszámíthatatlanná válik, és ezáltal lehetetlenné válik az együttműködés. A norma megszegését mindig valamilyen szankció bünteti. Normáinkat azért követjük, mert félünk, hogy kiközösítenek, félünk a normaszegés következményeitől. Normáink többségét elfogadjuk.
Internalizáció: Normáinkat elfogadjuk, belsőnek tekintjük. Az internalizálás azt a folyamatot jelenti, melyben az egyén oly mértékben sajátítja el, teszi magáévá az értékeket és a normákat, hogy akkor is azoknak megfelelően viselkedik , ha nem számít külső negatív szankcióra a norma megszegése esetén, más szóval ha valaki belső meggyőződéséből viselkedik a normáknak megfelelően, mert a normakövető viselkedést igen értékesnek tartja. Internalizáció a normalizáció legfelső foka.
Konformitás: Az egyéni válaszok igazodnak a csoportnormákhoz. Csoportdinamikai fogalom, a csoport értékeihez, normáihoz, attitűdjeihez, szabályaihoz, ítéleteihez való igazodást jelenti. 1. el kell hinnünk, hogy a csoportnak igaza van 2. csoport elfogadja az egyént
1
Toldi Ildikó 2009 Csoporttaggá válás folyamata: 1. kiscsoport tagjává definiálom magam 2. megfigyelem és elsajátítom a csoportviselkedés alapjait 3. internalizáltam: fejlődési folyamat befejező fázisa, egyben eredménye, amely során a személy- a társas helyzetben megvalósuló befolyás révén más(ok) attitűdjeit, értékítéleteit oly fokban magáévá teszi, hogy azokat külső kontroll hiányában is érvényesíti. Deviancia két funkciója: Deviáns az aki megkérdőjelezi a normákat. Normák korlátozzák az egyént a közösség érdekében. Funkciói: -
megerősíti a többség normarendszerét fejlődés mozgatója, ha mindenki konform, nincs változás
Anómia: A társadalomban a közös értékek, normák meggyengülését fenyegeti az az állapot, amelyben a társadalom szabályzó hatása nem eléggé vagy egyáltalán nem működik. A társadalmi normák meggyengülnek. Világos viselkedés hiánya (háború). A társadalmi értékek és normák összedőlnek.
Család funkciói: 1. Pszichoszociális (közösségi-érzelmi) funkciói: A család a társadalom kis közössége, melyben a tagok érzelmi szálakkal is kötődnek egymáshoz. Benne élők részére kölcsönös, stabil érzelmi kapcsolati hálót nyújt. 2. Szocializációs (nevelő) funkció: Szocializáció alatt azt a folyamatot kell érteni, melyben a egyén megtanulja, elsajátítja, belső értékévé teszi azokat az ismereteket, normákat, értékeket, magatartási szabályokat, szokásokat, melyek birtokában meg tud felelni és tevékenyen tud élni az adott társadalomban. > Szocializáció az a folyamat, mely során az egyén a megszületett biológiai lényből a társadalom tagjává válik. 3. Szellemi- kulturális funkció: Bonyolult, sok elemet hordoz magában. A család közvetíti és alakítja a kulturális értékeket és hagyományokat, valamint a különböző napi információk közvetítője és véleményformálója. 4. Gondozó-ellátó funkció: Család azon tagjainak gondozása, akik időlegese vagy tartósan az önellátásra képtelenek. (kisgyermekek, idős vagy beteg családtagok) Az ember életének különböző szakaszában különböző okokból, hosszabb vagy rövidebb ideig más ember gondoskodására, ellátására szorul. 5. Gazdasági (termelőfogyasztó-funkció): Évszázadok alatt a család termelő- fogyasztó funkcióját a szétválás jellemezte. Míg a feudális családmodellnél a termelő-, fogyasztó funkció együtt van jelen, a polgári típusú családmodellnél-e kétféle funkció elválása következik be. A kapitalizáció (gazdaság) a termelő funkciót kiemelte a család keretei közül, mely a gazdaság belső következménye volt. A mindennapi élet fogyasztásának megszervezés azonban a család funkciója maradt.
2
Toldi Ildikó 2009 6. Reprodukciós (népesedés, újratermelő) funkció: Utódok világra hozatala és felnevelését jelenti a család keretei között, mely a család legalapvetőbb társadalmi feladata. Társadalom biológiai újratermelődését biztosítja. Társadalom létezésének és fennmaradásának alapfeltétele. 7. Közéleti-politikai funkció: A család tagjait a közéleti-politikai aktivitásokba való bekapcsolódásokba segíti, engedi, motiválja tagjait egy-egy közösségbe való bekapcsolódásba, aktív részvételre. Információt közvetít a közéletről, valamint a beérkező információkat segít értelmezni tagjainak, és hozzájárul a politika és a közélet kérdéseihez kapcsolódóan az egyéni vélemény kialakításához.
Család típusok: 1. Nukleáris: családi háztartások, ezekben egyetlen nukleáriscsalád tagjai élnek együtt. pl.: házaspár, házaspár gyerekkel, szülő gyerekkel 2. Kiterjesztett családi háztartások: ezekben egy nukleáris család tagjain kívül más, ehhez a családmaghoz nem tartozó rokonok élnek együtt. pl.: özvegy szülő, nem házas testvér 3. Több családmagból álló háztartások: több családmag él együtt, legtöbbször a szülők és házas gyermekük házastársával Család típusok átalakulásának okai: Iparosodás előtti társadalmakban a termelés túlnyomó részben családi kertekben (jobbágygazdaságokban, kisipari műhelyekben) történt.> Ipari forradalom > Termelés nagyvállalatok, termelő- és szolgáltató egységek keretében folyik, sok salád faluról a városokba költözött.> Modern családoknál a termelés háttérbe szorul, ma a fogyasztás a jellemző. (Manapság terjed az a szemlélet, hogy a háztartási munkát is figyelembe kell venni a nemzeti jövedelem számításakor)
Szociálpolitika kialakulását elősegítő történelmi tényezők: Alanya mindenki, az egész társadalom. Ipari forradalom> termelés nagyvállalatokba, termelő- és szolgáltató egységek keretében történik > városiasodás > sok család faluról a nagyvárosokba költözik> nagycsaládok felbomlása > szükségessé válik az üzemi bölcsődék és óvodák létrehozása. Szociálpolitikáért az Állam a felelős. Fontos az állandóság és a következetesség.
Reciprocitás: Kölcsönösségi viszonyulás, kölcsönös adományok, ajándékok.
Redisztribúció: Központi újraelosztás, termékek központi begyűjtése és elosztása.
3
Toldi Ildikó 2009 Hátrányok halmozódása: Tony Atkinson
Sz:szegénység
K: kirekesztettség
M: munkanélküliség
Hátrányos helyzetek halmozódása. Az átlagos egyénhez vagy családhoz képest annyival szűkösebbek a rendelkezésünkre álló források, hogy ténylegesen kirekesztődnek az általánosan elterjedt életmódból, szokásokból, tevékenységekből. Lényege, hogy az egyén vagy a család helyzete nem egy-két szempontból rosszabb, mint a társadalom többségé, hanem több lényeges vonatkozásban.
Szociálpolitika alanyainak felosztása: 1. életkor szerinti 2. nemek alapján 3. struktúrában betöltött pozíció:- iskolai végzettség -vagyoni helyzet 4. gazdasági aktivitás: - munkanélküliek: - munkahelyhez nem jutott - még munkaképtelenek: tanulók - már munkaképtelenek: idősek - ideiglenesen munkaképtelenek: betegek - állandó munkaképtelenek: fogyatékosok
Egyenlőtlenség elméletek: 1. Marx és Engels: teljes egyenlőség kívánatos, ezt nevezzük egalitárius állapotnak. Egalitarizmus: az általuk felvázolt jövőkép a kommunista társadalomról valóban ilyen teljes egyenlőséget tartalmazott. /szocializmust illetőleg azonban sem lehetségesnek, sem kívánatosnak nem tartották a teljes
4
Toldi Ildikó 2009 egyenlőséget, hanem helyette a munka szerinti elosztást hirdették/. 2. Mérsékelt egyenlőtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyenlőek. Méltányos jövedelem különbségek elfogadhatóak, amennyiben azok a társadalomnak nyújtott szolgálatok különbséget tükrözik. Az egyenlőtlenség azonban csak addig a határig fogadható el, amíg elősegíti a gazdaság és a társadalom fejlődését azáltal, hogy a társadalom tagjait nagyobb teljesítményre ösztönzi. 3. Szociáldarvinizmus: egyenlőtlenségek szükségszerűek, sőt kívánatosak, hogy a legrátermettebb emberek (akik ezáltal a legmagasabb jövedelmeket szerzik) minél sikeresebbek legyenek, és így mintegy természetesen kiválasztódjanak. Depriváció: Valamitől való megfosztottság. Pszichológiában a gyerekek szülői szeretettől való megfosztottságának jellemzésére használják. Szociálpolitikában a hátrányos társadalmi helyzet jelölésére szolgál. A deprivált személy vagy család nélkülöz valamit, ami az adott társadalomban a nagy többség rendelkezésre áll, vagy amit mindenki számára elérendő átlagnak tartanak. Depriváció: hátrányos helyzet
Szociálpolitika Marginális és Korrektív szakasza Ipari forradalomhoz kapcsolódik a szociálpolitika létezése. Előtte a szegénygondozás Legfőbb szereplője az egyház volt. Keresztény vallásfilozófiája a caritas jegyében alamizsnát osztottak. Marginális korszak: 1600-1850-ig I Erzsébet 1601-ben elfogadta a szegény törvényt. Állam a szegénység kérdését leginkább rendészeti, igazgatási kérdésként kezelte. Földlekerítések voltak, jobbágyok földjeit elvették az arisztokraták, lekerítették és ráengedték állataikat a gazdagok> szegénység látható méreteket öltött> közbiztonság romlott > ez eredményezte a beavatkozás szükségességét. A szegénységgel kapcsolatos állásfoglalás az volt, hogy a szegények maguk felelősek bejeikért. A szegényeknek csak az élethez való jogát ismerték l, ennek jegyében létrehozták a dologházakat. Dologházak: gyerekek és felnőttek csak munka ellenében kaphattak ennivalót, szállást. Ez a zárt szegénygondozás egyik leghatékonyabb módja volt annak, hogy a társadalom szeme elől eltüntessék a „zavaró társadalmi elemeket” 5
Toldi Ildikó 2009 Korrektív szakasz: 1850-1945 (II. világháború végéig) Forradalmak kora, jobbágyrendszer felszámolása. Szegénység már nemcsak önhiba, az egyén felelőssége nem kizárólagos. Meg kell vizsgálni a nyomornegyedekben élőket, tanulmányokat (környezet) készítettek. Felvetették a nevelés fontosságát. Megkülönböztettek érdemes szegényeket (betegek, rokkantak, idősek, fogyatékosok) és érdemtelen szegényeket (ép, egészséges munkátlanok). Zárt szegénygondozást felváltja a nyílt szegénygondozás: a hatósági, közösségi szegénygondozás csak akkor vette kezdetét, ha minden más forrás (saját munkaerő, család segítés) kiapadt. Egyéniesítés volt az alapja: gondozásra szorult egyéniséghez mérten a legalkalmasabb segítő eszközt kellett megtalálni az önsegítő érdekében. Legfőképpen a társadalmi konfliktusok miatt megjelent a járulékfizetésen alapuló ellátás, társadalombiztosítás intézménye. Állam a társadalom szélesebb rétegei számára korrektív (kijavító) szerepben vállal garanciát bizonyos kockázatok, ellátatlanságok kezelésére. Megjelent a szociálpolitika, mint a társadalmi, állami felelősségvállalás megnyilvánulása.
Autencititás Mennyire válok személyessé? Bizonyos távolság tartása fontos. Hitelesség, valódiság. Empátia: másik ember érzelmeinek megértése, előítéletek kizárása Exploratio: kibeszélem, elbeszélem, előhívom, egyre specifikusabbá teszem a témát Szociálpolitika kialakulásakor is jelen volt.
Beavatkozási dilemma: Beavatkozzak, vagy ne? 1. Nem avatkozom be: - nincs hozzá kompetenciám - a probléma nem igényel beavatkozást 2. Beavatkozom: - a kliens egyetértésével - a kliens egyetértése nélkül (pl. gyermek kiemelése)
Értékelő dilemma: strukturális okokat vagy az egyéni okokat részesítem előnyben. A szociális munka gyakorlata mindig tartalmaz objektív és szubjektív elemeket is. Kontrol dilemma: ellenőriznie kell a kiadásokat. Szubszidalitás elvét is ellenőrizni kell: döntéseknek közelebb kell lenni az önkormányzati szintekhez. Elkötelezettségi dilemma: családsegítőként tudom, hogy a család kap pénzbeli támogatást, és a tudomásomra jut, hogy nem munkanélküli, hanem csak fekete munkás. nem tesz semmit, pedig tudja, hogy szabályellenes - jelenti, szabályosan jár el, viszont biztos, hogy a klienst elveszítette Felelősségi dilemma: ki a felelős az állampolgárok jóllétéért? Hol van a határ az egyén felelőssége és a közösség felelőssége között,
6
Toldi Ildikó 2009 Dilemmák típusai, jellemzői Szociálpolitika kialakulásakor is jelen volt.
Beavatkozási dilemma: Beavatkozzak, vagy ne? 3. Nem avatkozom be: - nincs hozzá kompetenciám - a probléma nem igényel beavatkozást 4. Beavatkozom: - a kliens egyetértésével - a kliens egyetértése nélkül (pl. gyermek kiemelése)
Értékelő dilemma: strukturális okokat vagy az egyéni okokat részesítem előnyben. A szociális munka gyakorlata mindig tartalmaz objektív és szubjektív elemeket is. Kontrol dilemma: ellenőriznie kell a kiadásokat. Szubszidalitás elvét is ellenőrizni kell: döntéseknek közelebb kell lenni az önkormányzati szintekhez. Elkötelezettségi dilemma: családsegítőként tudom, hogy a család kap pénzbeli támogatást, és a tudomásomra jut, hogy nem munkanélküli, hanem csak fekete munkás. nem tesz semmit, pedig tudja, hogy szabályellenes - jelenti, szabályosan jár el, viszont biztos, hogy a klienst elveszítette Felelősségi dilemma: ki a felelős az állampolgárok jóllétéért? Hol van a határ az egyén felelőssége és a közösség felelőssége között,
7
